Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. október 24., Szerda - Strasbourg

9. A szavazáshoz fűzött indoklások

- Jelentés: Gauzès (A6-0366/2007)

  Daniel Strož (GUE/NGL), (írásban). − (CS) Megalapozott módon feltételezhető, hogy az Európai Parlament és a Tanács a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló rendelete a második olvasatra javasolt formájában (a Tanács közös álláspontja) hozzájárul majd a tagállamokon belüli mind természetes személyek, mind jogi személyek jogbiztonságának megerősítéséhez. Közismert tény, hogy a fent említett iratok kézbesítése komoly kérdés, amely jelentősen befolyásolja mind az igazságszolgáltatás folyamatát, mind a polgári és kereskedelmi kapcsolatokat. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament ajánlása összhangban van a magas színvonalú közösségi szintű jogalkotásra irányuló erőfeszítésekkel.

- Jelentés: Vălean (A6-0381/2007)

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az Európai Parlament jóváhagyására váró, az EK és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, visszafogadásról és rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokról szóló megállapodások kapcsán az a véleményem, hogy amennyiben e megállapodások – és a nyugat-balkáni országokkal kötött hasonló megállapodások – jelentőséggel bírnak a jogállamiság általános megerősítése és a bűnözés elleni harc szempontjából, akkor az illegális bevándorláshoz kapcsolódó kérdéseket mindenekelőtt gazdasági és politikai eszközökkel kell megoldani. Továbbá szeretnék kiemelni egy a vonatkozó jelentésekben szereplő másik lényeget tényezőt, még pedig azt, hogy e megállapodások megkötése jelentős pénzügyi terhet ró majd Macedóniára és más nyugat-balkáni országokra. Ezen államok gazdasági helyzetét figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a Közösség megfelelő és hatékony, főként pénzügyi támogatásban részesítse őket.

- Jelentés: Vălean (A6-0383/2007)

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. – (NL) Emlékszem, hogy a 60-as évek elején az akkori Európai Közösség és a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság országai között kölcsönös vízumkötelezettség volt. Nem sokkal később eltörölték azt.

Ez azt jelentette, hogy a Jugoszláviát akkor alkotó hét ország lakosai szabadon utazhattak Európa nagy részén. Ez csupán az uniós tagállam Szlovénia és a tagjelölt Horvátország esetében nem változott meg. Az összes többi terület – köztük a tagjelölt Macedónia – lakói 1992 óta el vannak zárva az EU tagállamaitól. Az azóta felnövő fiatal generáció alig jutott túl országa határain. Macedónia fővárosában, Szkopjéban az uniós tagállamok nagykövetségein például nagyméretű jelek jelzik a számos szigorú kötelezettséget. Csak a bűnözők tudják azokat könnyen teljesíteni, a diákok, kutatók és újságírók nem.

Támogatom, hogy e csoportok számára 2008-tól javítsuk az Unióba való beutazás esélyét és hogy 35 euróra csökkentsük a vízumdíjat. Képviselőcsoportom néhány tagjával ellentétben véleményem szerint a biometrikus nyilvántartás bevezetése nem ok ezen előrelépés elutasítására. Sajnálatosnak tartom a visszafogadási politika feltételekhez kötöttségét, amely nem biztosítja megfelelően az érintett menekültek biztonságát.

- Jelentés: Böge (A6-0393/2007)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Szolidaritási Alap mozgósítása a januári és februári természeti katasztrófák német és francia áldozatainak megsegítésére – a késedelem ellenére – bizonyítja, hogy az Alap mily fontos szerepet játszik a tagállamok részére nyújtott segítségben.

Figyelembe véve, hogy a Tanács holtpontra jutott a Bizottság által kidolgozott és a Szolidaritási Alap fejlesztésére irányuló javaslatról szóló döntést illetően, megismételjük, hogy a regionális katasztrófáknak továbbra is jogosultnak kell lenniük támogatásra ezen Alapból. Az Európai Parlament korábban megerősítette, hogy „az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) továbbra is lehetővé kell tennie az olyan katasztrófák esetében történő cselekvést, melyek bár jelentősek, mégsem érik el az előírt szintet, és hogy különleges körülmények közepette adható támogatás olyan esetekben, amikor egy adott régió lakosságának legnagyobb részét érintette olyan katasztrófa, amely súlyos és hosszú távú hatással lesz életkörülményeikre”.

Szintén lényeges elismerni a földközi-tengeri természeti katasztrófák sajátos jellemzőit, mint az aszályokat és tüzeket – főként ami az időkorlátokat és a támogatható lépéseket illeti –, valamint annak lehetőségét, hogy katasztrófák esetén a „kohéziós” országok és a „konvergenciarégiók” nagyobb összegű pénzügyi támogatásban részesülhessenek. Egy uniós mezőgazdasági-katasztrófa alap létrehozatalát szintén mérlegelni kell.

- Jelentés: Susta (A6-0403/2007)

  Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Castex asszony a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító jegyzőkönyvről szóló Susta-jelentés mellett szavazott.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának francia tagjai számára az így megszületett egyezmény – amely lehetővé teszi majd az országoknak, hogy generikus gyógyszereket állítsanak elő és exportáljanak a szegény fejlődő országokba, melyek nem rendelkeznek saját kapacitásokkal e gyógyszerek előállítására – fontos előrelépést jelent.

A szocialista képviselőcsoport francia tagjai szerint e jelentés pozitív módon járul hozzá az egyértelműen komoly aggodalomra okot adó közegészségügyi probléma megoldásához.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Én azért szavaztam a TRIPS egyezményt módosító és a gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló jegyzőkönyv mellett, mert szilárdan úgy gondolom, hogy az EU-nak kulcsszerepet kell vállalnia a közegészségügy támogatásában és annak elősegítésében, hogy a harmadik világban mindenki számára biztosított legyen a gyógyszerekhez való hozzájutás. E jegyzőkönyv egy a helyes irányba tett lépés.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Már jó ideje ismertek a költségek, melyek a „szellemi tulajdonjog” védelmére vonatkozó szabályoknak a „fejlődő országok” gyógyszerágazatában történő bevezetéséhez kapcsolódnak.

A drámai és elfogadhatatlan helyzet, melyet ezekben az országokban a „szellemi tulajdonjogoknak” az egészségügy területén – főleg az olyan betegségek elleni küzdelemben, mint a malária, a HIV/AIDS és a tuberkulózis – történő alkalmazása okoz, már hosszú ideje ismert és figyelmeztetések tárgyát képezi.

Ezért úgy érezzük, hogy e jelentés a Parlament többsége által elszalasztott lehetőséget kínál arra, hogy a hatáskörébe tartozó területeken humanista módon foglaljunk állást és világosan küzdjünk egy olyan politikáért, amely véget vethet a szellemi tulajdonjogok gyógyszeripari alkalmazásának.

Amögé bújva, hogy a jegyzőkönyv tárgyalása nagyon nehéznek tűnik, e Ház többsége szabad kezet adott a Tanácsnak, mivel az ily pontatlanul megfogalmazott ajánlások csak a jelenlegi helyzet folytatódását eredményezhetik, valamint pénzügyi és jogi akadályokat, melyek megakadályozzák, hogy a kevesebb forrásokkal rendelkező országok hozzáférhessenek e terület új tudományos és technológiai eredményeihez.

Iszonyattal látjuk, hogy ezen embertelen politika révén főként a multinacionális gyógyszeripari vállalatok gyarapodnak majd oly módon, hogy sokak életének árán megtartják hatalmas nyereségüket.

- Jelentés: Corbett (A6-0354/2007)

  Richard Corbett (PSE). - Elnök asszony, a szavazást követően a Parlament úgy döntött, hogy üléseiről szó szerinti írásbeli jegyzőkönyv és audiovizuális felvételek egyaránt készüljenek. Ennek nyilvánvalóan megvan a költségvetési kihatása, és arra buzdítom az Elnökséget, hogy vizsgálja meg a helyzetet, léptesse életbe a költségvetés szükséges változtatásait vagy tegyen új javaslatot, amennyiben azt szeretné, hogy a bizottság vizsgálja meg újra a kérdést.

Gyanítom, hogy a kérdést övező nagy többségnek köszönhetően a Parlament akarata meglehetősen egyértelmű, ezért úgy gondolom, hogy az első cselekvési alternatívát kell választani.

  Graham Booth (IND/DEM), írásban. − Az összes vita jegyzőkönyvezése és a jegyzőkönyvek hozzáférhetővé tétele a nyilvánosság számára segíthet csökkenteni az euroszkepticizmust. Ez azonban azt is lehetővé teszi, hogy az EU nagyobb átláthatósággal dicsekedjen, miközben gyakorlatilag alig tesz valamit a demokrácia erősítéséért, mivel az Európai Parlament nem kezdeményezhet jogszabály megalkotását és az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyhatja. Az Unióban a nem a polgárok által választott Bizottság kezdeményezi a jogalkotási folyamatot és semmiféle átláthatóságot nem kínál.

A lehetőség, hogy a képviselőknek egy hét áll rendelkezésükre beszédeik kijavítására (4. számú módosítás) jó szándékú javaslat volt és megvédené a képviselőket a hibáktól, azonban az EU-val kapcsolatos naprakész híreket az egy hetes késés eltemetheti, és így a szabad sajtó nem tudja tájékoztatni a nyilvánosságot. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Derek Roland Clark (IND/DEM), írásban. − Az összes vita jegyzőkönyvezése és a jegyzőkönyvek hozzáférhetővé tétele a nyilvánosság számára segíthet csökkenteni az euroszkepticizmust. Ez azonban azt is lehetővé teszi, hogy az EU nagyobb átláthatósággal dicsekedjen, miközben gyakorlatilag alig tesz valamit a demokrácia erősítéséért, mivel az Európai Parlament nem kezdeményezhet jogszabály megalkotását és az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyhatja. Az Unióban a nem a polgárok által választott Bizottság kezdeményezi a jogalkotási folyamatot és semmiféle átláthatóságot nem kínál.

Én nem támogatom a felszólalások kijavítására felkínált lehetőséget (4. számú módosítás), a szó szerinti jegyzőkönyvnek meg kell egyeznie az elhangzottakkal. Én magam is ugyanúgy ejtek hibákat, mint mások. Az EU-val kapcsolatos naprakész híreket az egy hetes késés eltemetheti, és így a szabad sajtó nem tudja tájékoztatni a nyilvánosságot. Egy magyarázó jegyzet elfogadható lenne. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Bruno Gollnisch (ITS), írásban. – (FR) A Corbett-jelentés azt javasolja, hogy ne fordíttassuk le a parlamenti eljárások szóbeli jegyzőkönyveit az összes hivatalos nyelvre, hogy így megtakarítsunk körülbelül évi 10 millió eurót. A viták így minden nyelven csak az interneten elérhető audiovizuális felvételek formájában lennének hozzáférhetőek, bár az egyes képviselők kérhetnék bizonyos kivonatok fordítását.

Európában azonban nem mindenki rendelkezik széles sávú internet-hozzáféréssel, ráadásul azt is ajánlották, hogy a képviselők által lefordíttatott anyagok mennyiségét hozzávetőleg évi harminc oldalra kellene korlátozni. Ennélfogva Corbett úr azt javasolja, hogy korlátozzuk az európai polgárok hozzáférését azok munkájához, akiket megválasztottak, hogy az Európai Unióban képviseljék őket és megvédjék érdekeiket. Ez elfogadhatatlan. Annál is inkább elfogadhatatlan, hogy ugyanakkor ugyanez az intézmény évente 100 millió eurót költ saját propagandájára. Hogy ne is beszéljek a Bizottságról, amely 200 millió eurót költ olyan létfontosságú tevékenységekre, mint az európai filmművészetet népszerűsíteni hivatott pornográf internetes videók széles körű sugárzására.

Szerencsére legtöbb képviselőtársunkban még túlsúlyban van a józan ész – vagy a választóktól való halálos félelem –, és a soknyelvűség megmaradt.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Határozottan ellenezzük a jelentés javaslatát arra, hogy a szóbeli felszólalások csak eredeti nyelvükön szerepeljenek a szó szerinti jegyzőkönyvben.

Az Európai Parlament nagy feneket próbál keríteni annak, hogy a felszólalók európai képviselőcsoportjuk szóvivőiként Európa egészéhez beszélnek, ugyanakkor megtagadjuk a nyilatkozataikhoz való későbbi hozzáférést és korlátozzuk azok rendelkezésre állását azáltal, hogy csökkentjük a különböző nyelvekre történő fordításra fordítható összeget.

Ha egy demokratikusan működő Uniót akarunk, akkor készen kell állnunk rá, hogy megfizessük az árát. Egy szervezetnek, amely több mint 360 milliárd svéd koronát fordít egy protekcionista mezőgazdasági politikára, képesnek kell lennie arra, hogy 90 millió svéd koronát áldozzon arra, hogy kimutassa tiszteletét az uniós polgárok felé.

Amennyiben azonban úgy vélik, hogy a fordítások költségei a jövőben elviselhetetlenek lesznek, annál kevesebbel semmiképp sem érhetjük be, hogy a szó szerinti jegyzőkönyv tartalmazza az eredeti nyelvű felszólalást és egy angol fordítást.

  Patrick Louis (IND/DEM), írásban. – (FR) A Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoport francia tagjai az Európai Parlament eljárási szabályzata 173. cikkének módosításáról szóló Corbett-jelentés ellen szavaztak, amely a parlamenti viták teljes és módszeres fordítását törekszik eltörölni.

A viták nyilvánosságra hozatalának hátterében álló elképzelés – és ez vonatkozik a bírósági eljárásokra és a politikai tanácskozásokra is – a demokrácia egyik alapvető elve.

A közzététel segít csökkenteni az ideológiai elfogultságot, az önkényességet, a mutyizást és a piszkos trükköket. Ez természetesen azon a feltételezésen alapul, hogy mindenki saját nyelvén hozzáférhet az eljárások teljes nyilvánosságra hozott szövegéhez, gondoskodva róla, hogy ugyanazok a szavak valóban mindenki számára ugyanazokat a fogalmakat takarják.

Mely európai nép lenne képes elmondani és megérteni egy vitát, amikor annak egy húsznyelvű zagyva változatával kell megküzdenie?

Ez valószínűleg olyan lenne, mintha valaki az úgy nevezett „egyszerűsített” szerződést próbálná meg megérteni és a már meglévő szerződésekben szereplő 400 új záradékot behelyettesíteni, mivel a ratifikációs folyamat során nyilvánvalóan itt sem tettek hozzáférhetővé semmilyen egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A tagállamainak lakói elől történő egyre növekvő elhallgatás láttán úgy tűnik, hogy az Európai Unió semmi mást nem képes mutatni, mint zavarosságot, hamisítást és titkolózást.

  Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) A Parlament Titkárságának döntése arról, hogy a plenáris ülések vitáiról ne készüljön jelentés minden nyelven, 2006-ban észrevétlen maradt. A Parlament most megsemmisítette ezt a döntést. Egyetértek, hogy túl sok időt és pénzt emészt fel a viták és a dokumentumaink lefordítása az Unió 23 hivatalos nyelvére. Sajnálatos, hogy nem kínáltak fel kompromisszumos megoldást, mely szerint a vitákat le lehetne fordítani angolra és franciára, és így az eljárások még mindig hozzáférhetőek lennének az audiovizuális anyagok mellett írásos formában is.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A soknyelvűség sokkal több, mint az Európai Unió kulturális sokszínűségének kifejeződése. Egy olyan szervezetben, amelyben szuverén és független államok fogtak össze, hogy együttműködés által biztosítsák állampolgáraiknak a legjobb előnyöket, anélkül, hogy bármikor is lemondtak volna szabadságukról és szuverenitásukról, a soknyelvűség az összes tag egyenlő viszonyának elismerése.

Ez az ok már önmagában is elegendő lenne arra, hogy megvédjük a soknyelvűség fennmaradását a közösségi intézmények működésében. Azonban más érveket is meg kell említeni. A soknyelvű belső kommunikáció feladása potenciálisan azt jelenti, hogy csökkentjük az európai parlamenti képviselők politikai cselekvési lehetőségeit, akiknek minden joguk megvan rá, hogy anyanyelvükön fejezzék ki magukat. Továbbá ha minimálisra csökkentjük a soknyelvűséget a külső kommunikációban, azzal azt érhetjük el, hogy eltávolítunk az emberektől egy olyan intézményt, amely sok energiát fordít arra, hogy az Uniót közelebb hozza annak polgáraihoz.

Végül pedig egy gazdasági ellenérv a felhozott gazdasági érvre: az európai népek nyelvi sokszínűségét és a sok nyelv alapos ismeretét versenyelőnynek, nem pedig költségnek kell tekinteni.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Én az eljárási szabályzat az eljárások szó szerinti jegyzőkönyvéről szóló 173. cikkének módosításáról szóló Corbett-jelentés mellett szavaztam, bár sajnálom, hogy számos módosítás került elfogadásra, melyek a jegyzőkönyvek valamennyi hivatalos nyelvre történő szó szerinti fordítását javasolják.

A soknyelvűség keményvonalas szószólóinak csak annyit mondok – némileg eufemisztikusan –, hogy nem igaz, hogy a fordítási folyamat kiterjesztése hiányában az Európai Parlament lenne a világ egyetlen parlamentje, amelyben nincs minden lényeges nyelvre nyomtatott formában lefordítva az összes eljárás és vita. Ez oly mértékben nem igaz, hogy nemcsak arról született megállapodás, hogy megmarad a soknyelvű változat, hanem arról is, hogy igény esetén az összes parlamenti képviselőnek, valamint a nyilvánosságnak is rendelkezésére kell állnia a valamennyi hivatalos nyelvre történő szinkrontolmácsolásnak. Véleményem szerint ez a valóban lényeges rész.

Végezetül sajnálom, hogy az iratokhoz való hozzáférés kapcsán a Parlament nem volt hajlandó elfogadni egy korszerűbb megközelítést: én igent mondok, ezerszeresen is a soknyelvűségre. Azonban továbbra is ellenzem a nyelvi sokszínűség úgy nevezett védelmét, amikor azt kifogásként használják azok, akik a fennálló állapotot támogatják és nyíltan ellenzik a változást.

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Én a Corbett-jelentésben szereplő javaslat ellen szavaztam, és ugyanazon okok miatt tettem ezt, mint amelyek miatt korábban elleneztem a parlamenti üléseink szó szerinti jegyzőkönyveinek fordítására meghatározott költségvetés elvetését

Egy parlamentben az elhangzott szó szent és sérthetetlen. Amit mondunk, nemcsak egy hír az aznapi hírösszefoglalóban, ha szerencsések vagyunk, hanem része a demokratikus jogalkotási folyamatnak. Ezt hozzáférhetővé tenni a hivatalos európai nyelveken nem luxus. A fordítás politikailag szükséges egy megfelelő archiváló rendszerhez, amely mindent egybevetve az információhoz való nyílt hozzáférést szolgálja.

A soknyelvűséget választottuk, viselnünk kell ezen alapvető döntésünk következményeit, és nem hagyhatjuk, hogy szép csöndben szétmorzsolódjon. Egy parlament, amely tiszteli saját magát, nem építi le hagyományos archívumát. Ha takarékoskodnunk kell, jobban tennénk, ha a költségvetés más területeit szemelnénk ki. Mindenesetre én kitartok a véleményem mellett, mely szerint a soknyelvűséghez való ragaszkodás az Unió különböző kultúrái és nyelvei iránti tisztelet szükséges kifejezési formája, valamint egy áldás a demokrácia számára.

- Jelentés: Bowles (A6-0327/2007)

  David Martin (PSE), írásban. − Én e jelentés mellett, amely egy európai statisztikai irányítási tanácsadó bizottság felállítását javasolja, az uniós szintű statisztikák kidolgozásának fejlesztésére vonatkozó bizottsági javaslatra válaszul szavaztam.

- Jelentés: van den Burg (A6-0328/2007)

  David Martin (PSE), írásban. − Én e vita tárgyát nem képező jelentés mellett szavaztam, amely egy a statisztikai információs politikával foglalkozó európai tanácsadó bizottság felállítását javasolja. A Parlament által is elfogadott módosítások biztosítják a bizottság hatékonyságát, valamint befolyásolják az elnevezését és összetételét.

- Jelentés: Mantovani (A6-0245/2007)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) A Mantovani úr jelentéséről tartott mai szavazás lényeges, mivel ösztönzőleg hat az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó európai politikának.

E terület jelenlegi helyzetét és a munkaerő-piaccal való viszonyát vizsgálva a Mantovani-jelentés ismét bebizonyítja nekünk, hogy olyan témáról van szó, amely sok éve jelen van, de amelyet nem követett határozott és koherens politika, amely segíthetne leküzdeni az e téren jelentkező kihívásokat. Ezért úgy gondolom, hogy fontos minél hamarabb végrehajtani az új javaslatokat. Szeretném kiemelni a toleranciára nevelés fontosságát és előmozdítását az Európai Unió egész területén. Ez az egyetlen módja annak, hogy a munkaerő-piaci mobilitás ne eredményezzen a társadalomból kirekesztett csoportokat, melyeknek viselkedése előbb-utóbb deviánssá válik.

  Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Castex asszony az egy Európai Képesítési Keretrendszer létrehozataláról szóló Mantovani-jelentés mellett szavazott.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának e francia tagja örömmel fogadja, hogy bevezetésre kerül az Európai Képesítési Keretrendszer, amely elősegíti a munkások és tanulók transznacionális mobilitását, ugyanakkor azon keresztül, hogy közös hivatkozási alapot nyújt a képesítési szintek egymásnak való megfeleltetésének, teljesíti a munkaerőpiac követelményeit is.

A javaslat értelmében az összes képesítési szintet, a kötelező iskolai oktatás végétől kezdve az egyetemi oktatás és szakmai képzés legfelső szintjéig – a Bizottság kezdeti dokumentuma csak az általános oktatási képesítésekre vonatkozott – nyolc referenciaszint egyikének kell megfeleltetni, melyek a tudás, a képesség és a megszerzett készségek alapján kerülnek megállapításra.

Castex asszony úgy gondolja, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer eszköz arra, hogy az egyik tagállam képesítéseit összehasonlítsa, lefordítsa és átváltsa egy másik tagállam képesítésire, ezáltal pedig tiszteletben tartja majd az Európai Unió képesítési rendszereinek sokszínűségét és a képesítések gazdagságát. Olyan eszköz ez, amely az európai polgárok számára nagyobb mobilitást tesz majd lehetővé.

Most már a tagállamokon a sor, hogy nekilássanak az Európai Képesítési Keretrendszerhez megkövetelt referenciaszintek osztályozásának nagy feladatához, máskülönben a rendszer csupán üres váz marad.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés számos ellentmondást tartalmaz, és kritikát fogalmazunk meg az Európai Képesítési Keretrendszer létrehozataláról szóló kompromisszummal szemben, melyet az Európai Parlament többsége elfogadott. A képesítések különböző tagállamok általi elismerésének azonban pozitívumai is vannak, melyeket támogatni kell.

Az elfogadott végleges szöveg azonban az Európai Parlament javaslatának föderalista jellegét domborítja ki azáltal, hogy a tagállamok különböző oktatási és képzési rendszereinek átalakítására és a közöttük levő kapcsolatok megállapítására konkrét időpontokat határoz meg, annak ellenére, hogy kiköti azt is, hogy a rendszer az elkövetkező néhány évben még nem kötelező.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az oktatáspolitika a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért véljük úgy, hogy a javasolt „átalakítás” megsérti ezt az elvet.

Negatívnak tartjuk a bolognai folyamathoz fűződő kapcsolatot és az oktatás üzleti alapokra helyezése felé mutató tendenciát, melynek keretében a hangsúly a „foglalkoztathatóságra” és a munkaerőpiacnak a lisszaboni menetrendhez való kapcsolásának kilátásaira helyeződik.

  Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) E jelentés az élethosszig tartó tanulás képesítéseinek közösségi szintű tanúsításával foglalkozik. Ez teljes mértékben kívánatos és ösztönzendő intézkedés. A dokumentumban használt internacionalista indoklást azonban elutasítom, főként ha a lisszaboni stratégia teljes vereségére gondolok.

E szövegben van némi az európai jelleget túlságosan hangsúlyozó ideológia. Az szerepel benne, hogy a szent és sérthetetlen globalizáció az egyetlen reményünk az üdvösségre, és hogy a globalizáció előnyös mind a gazdaság, mind a társadalom számára. Véleményem szerint az ultraliberális globalizáció a nemzetek gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezetét tönkretevő gépezet.

A jelentés tovább csak a potenciális előrehaladásra, a jövőre utal. Nem kellene esetleg a jelenre néznünk, amikor megpróbáljuk elemezni a kudarcokat és a károkat, melyeket társadalmunk már elszenvedett a globalizációtól?

Ily mértékű vakság, felelőtlenség és alkalmatlanság láttán én a jelentés ellen szavazok.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Elnök asszony, én szavazatommal támogattam a jelentést, amely az élethosszig tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének kialakításáról vonatkozó európai parlamenti és tanácsi ajánlásról szól.

Az európai társadalom jövőbeli fejlődése egyre nagyobb mértékben függ az oktatástól, a tudományos kutatástól, az innovációtól és a technológiától. Ezért oly fontos, hogy támogassuk az európai munkaerő-piacon belüli mobilitást. Meg vagyok róla győződve, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer felállítása megkönnyíti majd az európai munkaerő-piachoz való hozzáférést.

A jelentés előadója, Mantovani úr helyesen mutatott rá a jelentésben, hogy 2012-től valamennyi bizonyítványnak, oklevélnek és Europass dokumentumnak meg kell felelnie a képesítési keretrendszer valamely szintjének. Az Európai Képesítési Keretrendszert a képesítési szintek összehasonlításának megkönnyítésére kell használni. Nagyon fontos, hogy a tagállamok támogatást szerezzenek ez Európai Képesítési Keretrendszer végrehajtásához, főként a legjobb gyakorlatok cseréje révén. Az Európai Képesítési Keretrendszer tanácsadó csoportja – mely a jelentésben is említésre kerül – olyan helyzetben van, hogy biztosítani tudja az együttműködési folyamat kohézióját és figyelemmel tudja követni magát a folyamatot.

  David Martin (PSE), írásban. − Én e jelentés mellett szavaztam, amely egy Európai Képesítési Keretrendszer létrehozatalára irányul, hogy ezáltal segítse az emberek által megszerzett képesítések elismerését az Unió egész területén. A rendszernek a más tagállamokban dolgozni kívánó emberek mobilitásának növekedését kell eredményeznie azáltal, hogy semleges és hiteles vonatkozási pontot nyújt a különböző képesítések összehasonlításához.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Elméletileg adott kellene, hogy legyen a lehetőség arra, hogy a szakképesítéseket bármely más tagállamban elismerjék és hogy ugyanazok a feltételek vonatkozzanak a más tagállamok munkavállalóira, mint a hazaiakra. A gyakorlatban néhány probléma még mindig megoldásra vár. Ha például egy tapasztalt osztrák tanártól megkövetelnék, hogy kétéves gyakorlati képzésen vegyen részt ahhoz, hogy ugyanazt a munkát végezhesse Németországban, valami nyilvánvalóan nem lenne rendjén. Egyes tagállamokban a kinevezésekkel nemcsak azért élnek vissza, hogy ezáltal a lehető legolcsóbban tudjanak jól képzett, egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező munkaerőt alkalmazni, hanem arra is használják azokat, hogy bizonyos szakmákban akadályokat létesítsenek.

A bizonytalan munkafeltételek, melyek a kezdetben csupán az alacsony bérű ágazatot érintették, már jó ideje a képzett munkavállalókat is érintik. Az EU nem adhat további lendületet a „kékkártya-rendszerrel” e tendenciának. Elég képzett munkaerővel rendelkezünk, bárcsak meg tudnánk őket rendesen fizetni.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Képesítési Keretrendszer elfogadása megerősíti az Unió beavatkozását a tagállamok oktatási rendszerébe, a homogenizációt és az előre meghatározott minőség- és teljesítménymutatókhoz való alkalmazkodást. Ez egy újabb mód arra, hogy az oktatást a rugalmas „tanulással” váltsuk fel, amely az oktatás társadalmi intézményén kívül zajlik. A tudás helyét ideig-óráig tartó, felületes folyamatos képzés veszi át, amely a munkásokat felruházza azokkal a készségekkel, melyekre az adott pillanatban a tőkének szüksége van.

E képesítések elismerése nem a hivatalos oktatási rendszer által kiállított bizonyítványok alapján történik majd, hanem a munkaadók által irányított szervezetek által megrendezett, különféle bizonyítványok megszerzésére irányuló vizsgák alapján. Ez tovább segíti a diplomák és a karrierlehetőségek különválását.

A különböző oktatási szintek és tanulási formák összekapcsolása – amely a tapasztalaton alapuló tanulást egy szintre akarja emelni a módszeres oktatással – a munkások jogainak csökkentésére és valamennyi munkás bérének a lehető legalacsonyabb szintre történő leszorítására irányuló kísérlet.

Az élethosszig tartó tanulás rendszerével és a szakképesítések tanúsításával az EU tágabb értelemben vett célja az, hogy a teljes oktatási rendszert a piac prioritásainak vesse alá és hogy még nagyobb nyereséghez juttassa a tőkét. Ez teljes ellentétben áll a munkások és a fiatalok oktatási igényeivel.

Ezen okokból kifolyólag a jelentés és a Bizottság javaslata ellen szavazunk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A transznacionális munkaerő-mobilitás elkerülhetetlenné vált az Unióban: mindennapi valóság a bővítés után 27 tagúra nőtt EU-ban. E változásokkal együtt jár, hogy olyan innovatívabb és rugalmasabb oktatásra van szükség, amely felkészíti az európaiakat a beilleszkedésre a modern munkaerő-piacon, ahol az oktatás alapkövetelmény minden korosztály és minden társadalmi réteg számára.

Én igennel szavaztam a jelentésre, melyet Mario Mantovani az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásról készített, mivel meg vagyok róla győződve, hogy ez az egyetlen mód a lisszaboni stratégia céljainak teljesítésére.

Az Európai Képesítési Keretrendszer szerkezete nyolc vertikális szinten alapul, melyeket „referenciaszinteknek” nevezünk és melyek három horizontális kritérium – tudás, készségek és kompetencia – alapján kerülnek meghatározásra, így lehetővé téve, hogy az egyes emberek egy tanulási folyamat befejeztekor jobban be tudjanak illeszkedni a munkaerő-piacon.

Az Európai Képesítési Keretrendszer sikeréhez teljességgel elengedhetetlen, hogy a tagállamok és a szociális partnerek a végrehajtás során együttműködésüket a kölcsönös bizalomra alapozzák.

Az európai munkaerőpiac szerkezete változóban van, és látjuk, hogy egyre nagyobb szükség van az oktatás rugalmas megközelítésére. A tagállamoknak ezért fel kell használniuk az Európai Képesítési Keretrendszert az egész életen át tartó tanulási programok fejlesztésére. Az is szükséges, hogy a munkaadók és az európai polgárok egyaránt megértsék a képesítések gyakorlati fontosságát. Ez nagyobb – és ami a legfontosabb, korlátoktól mentes – munkaerő-mobilitást eredményez majd szerte az EU-ban.

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) A gazdaság globalizációja olyan kérdés, amelyre Európa még nem talált egyértelmű és meggyőző választ.

Egy globalizáció magasabb fokán álló gazdaság magában foglalja a változásra való készséget, ami nagyobb mobilitást jelent.

A különböző rendszerekből származó képesítések elismeréséhez, összevethetőségéhez és átviteléhez közös referenciakeret kidolgozása alapvető ahhoz, hogy fejlődni tudjon az európai terv egy meghatározó eleme, vagyis a munkások mobilitása, melyet ebben az esetben képesítések átvihetősége segít.

Munkásaink jobb képzése együtt a tudásuk, készségeik és képességeik elismerését célzó harmonizált rendszerrel elősegíti majd a mobilitásukat és a belső piac fejlődését.

A több és jobb készségekkel rendelkező európai munkások segíthetnek biztosítani vállalkozásaink körében a jobb szervezettséget, a több innovációt és a magasabb szintű versenyképességet.

- Jelentés: Coelho (A6-0358/2007)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Sajnálatos, hogy a SIS II elindítását továbbra is halogatják. Ma elfogadtunk egy állásfoglalást e fontos kérdésről. Oly mértékű csúszásban vagyunk, hogy mindenképpen kiutat kell találnunk e helyzetből, olyan kiutat, amely lehetővé tenné, hogy 2008. november 13-a után használni tudjuk a SIS 1+ hálózatot.

Mára világossá vált, hogy a SIS II végrehajtására kiutalt emberi és pénzügyi erőforrásokat meg kell osztani három egyidejűleg fejlesztett projekt, a SIS II, a SISone4all és a kommunikációs infrastruktúra üzembe állítása, működtetése és irányítása között.

Ezért – véleményem szerint – az uniós és tagállami források helyes elosztása nagy jelentőséggel bír majd. Mindazonáltal ha egy pillantást vetünk a projekt fontosságára az EU biztonsága szempontjából, nyilvánvaló, hogy a SIS II élvezi a legnagyobb prioritást. Ki kell utalnunk forrásokat az EU biztonságára és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztésére is.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Vízuminformációs Rendszert (VIS) is magában foglaló Schengeni Információs Rendszer (SIS) kiterjesztése során a jelenlegi javaslat „hiánypótlóként” ideiglenes megoldást kíván nyújtani, hogy az „új” rendszer „infrastruktúráinak” üzembe helyezésében beálló késés ne szakítsa meg a folytonosságot. A költségek megoszlanak a közösségi költségvetés és a tagállamok között.

Szeretnénk rámutatni, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a SIS jellemzőit fejlesztés által bővítik, új hatóságok nyernek hozzáférést és egymással kapcsolatba kerülnek, valamint új adatkategóriák (adatrögzítési megbízás és biometrikus adatok) is a rendszer részét képezik majd.

A korábbi rendszer kiterjesztése jelentős fenyegetést jelent az állampolgárok jogaira, az őket megillető szabadságokra és biztosítékokra, mivel új elemek kerülnek be egy adatbázisba, amelyen ráadásul számos szerv osztozik. Ezen adatok bizalmassága nem garantálható teljes mértékben, mivel azokat „hosszabb ideig” meg lehet őrizni és megosztani harmadik országokkal.

Ez abból a kísérletből fakad, melynek célja megteremteni a SIS összhangját a jelenlegi biztonsági támadás veszélyes és elfogadhatatlan céljaival és az EU belügyeinek kiterjesztésével és egyre növekvő közösségi szintre emelésével, melyet mi egyértelműen ellenzünk.

  Bairbre de Brún, Jens Holm, Mary Lou McDonald és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Nem ellenezzük a javasolt ideiglenes megoldást annak biztosítása céljából, hogy a SIS 1+ rendelkezzen a 2008. november 13. és december 17. közötti időszakban egy hálózattal. Azonban nem támogathatjuk az EK Szerződés 67. cikkének (2) bekezdésében (második francia bekezdés) szereplő áthidaló záradék (passerelle) használatát a Coelho úr által javasolt formában. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jelentés ellen szavazunk.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Nekünk már jelentős problémánk van a szervezett bűnöző bandákkal és az illegális bevándorlókkal, akik előszeretettel gyűlnek össze a határ menti területeken, ahol könnyebb is őket elfogni, mint a városokban. Mindkét csoport már a startvonalon áll és feltett szándékuk, hogy amint megnyílnak a határok, átmennek más országokba, ahol majd nyomtalanul eltűnnek. E helyzetre fokozott határon átnyúló együttműködéssel és a határrégiók alapos ellenőrzésével kell reagálnunk. A schengeni övezet kibővítése végül is az összes érintett ország számára fontos felelősség.

A schengeni övezethez való csatlakozást ezért nem szabad csak a Schengeni Információs Rendszer működőképességétől függővé tenni, melyet, úgy tűnik, Lengyelország például még nem ért el. Ehelyett gondoskodnunk kell róla, hogy a schengeni övezet jövőbeli tagjai képesek legyenek eredményesen ellenőrizni az EU külső határait, hogy a munkaerő-piacok védelme érdekében meghatározott átmeneti időszakok ne váljanak enyhébbé és hogy a könyörgés ne fokozódjon tovább. Amíg ez nem történik meg, a túlságosan elhamarkodott és át nem gondolt bővítésre nem kerülhet sor.

A FRONTEX 2006-os éves jelentése szerint a schengeni övezet jelenlegi külső határain – főként az osztrák és a német határon – az elfogottak száma még mindig jóval magasabb, mint az EU külső határain, ezért meglehetősen kétséges, hogy jóvá kell-e hagyni a bővítést. A kérdés valójában az, hogy a schengeni övezetet nem kell-e részben eltörölni, főleg mivel az Osztrák Belügyminisztérium emberkereskedelemről szóló jelentése szerint az illegális határátlépők majdnem 50%-a az Olaszországgal közös schengeni határon át érkezett az országba,

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − Nem ellenzem a javasolt ideiglenes megoldást annak biztosítása céljából, hogy a SIS 1-nek rendelkezésére álljon egy hálózat a 2008. november 13. és december 17. közötti időszakban. Azonban nem támogathatom az EK Szerződés 67. cikkének (2) bekezdésében (második francia bekezdés) szereplő áthidaló záradék (passerelle) használatát a Coelho úr által javasolt formában. Ezért döntöttem úgy, hogy a jelentés ellen szavazok.

- Jelentés: Belohorská (A6-0291/2007)

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Én pártját fogom egy olyan kompromisszumnak, amely egyensúlyt tud teremteni egyrészt az egészség és a környezet védelme, másrészt a mezőgazdasági termelés között. Ezért szavaztam azon jelentés mellett, melyet szlovák képviselőtársam, Irena Belohorská dolgozott ki, aki a rákos megbetegedések megelőzésének és kezelésének elismert szakértője. Gratulálok a jelentéséhez, amely jelentős orvosi tapasztalatán alapul és a peszticidek fenntartható használatára kiegyensúlyozott stratégiát javasol. Úgy gondolom, hogy e jelentés hozzájárul majd a nyilvánosság jobb tájékoztatását szolgáló hatásosabb intézkedések elfogadásához, valamint segít megfelelő módszereket kidolgozni a peszticidek mezőgazdasági használatára, illetve azt fokozatosan csökkenteni.

Az egyik szóba jöhető megoldás az, hogy oly módon nyújtunk támogatást a gazdáknak, hogy egyben arra ösztönözzük őket, hogy gazdaságaikban kevesebb műtrágyát használjanak a betegségek, kártevők és gyomok elleni küzdelemben, ezáltal pedig elősegítjük a biotermékekre való fokozatos átállást megvalósítását. A jelentés arra ösztönözheti a fogyasztókat, hogy a piacon vagy a boltban ne csak a legtetszetősebb külsejű terméket válasszák, hanem egészségük érdekében részesítsék előnyben a külsőleg kevésbé vonzó, de egészségesebb biotermékeket.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Mindannyian szeretnénk tiszta levegőt lélegezni és megállítani a gleccserek olvadását. Ugyanakkor az energiatakarékossági programok ellenére energiaigényünk exponenciálisan nő. Európa függősége az import gáztól és olajtól is a tét.

Ezért beruházásokat kell eszközölnünk a megújuló energiaforrásokba és meg kell oldanunk a nukleáris erőművek biztonságával kapcsolatos kérdéseket, főként a radioaktív hulladék végleges ártalmatlanítását. Így energiánknak akár 14%-át nyerhetnénk tiszta forrásokból. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt, hogy az általunk felhasznált energia 32%-a fosszilis tüzelőanyagokból származik, 300.000 ember számára biztosít munkát és nagymértékben szennyezi a környezetet. Ezért fogadtam örömmel és támogattam Reul úr jelentését a hagyományos energiaforrásokról. Egyetértek az előadóval abban, hogy felül kellene vizsgálni a beruházásainkat és fejleszteni a fosszilisenergia-termelés hatékonyságát növelő és a kibocsátást csökkentő technológiákat. Sok a tennivalónk.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ma fontos döntést hoztunk a peszticidek használatára vonatkozó stratégiáról. Én az állásfoglalás mellett szavaztam. Tisztában vagyunk vele, hogy a levegő, melyet belélegzünk, szennyezett és veszélyt jelent az egészségünkre; tudjuk azt is, hogy az étel, melyet fogyasztunk, az emberi egészégre veszélyes vegyi anyagok felhasználásával készül. A gyermekeink, a következő nemzedék tagjai ilyen körülmények között nőnek fel.

Teljességgel biztos vagyok benne, hogy csökkenteni kell a veszélyt, melyet a peszticidek jelentenek az emberi egészségre. Ezért határozott intézkedéseket kell foganatosítanunk és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megtaláljuk a szükséges forrásokat. Üdvözlöm a tervet, amely megkövetelné a tagállamoktól, hogy dolgozzanak ki cselekvési terveket, melyek kiemelik azokat a területeket, ahol teljesen betiltanák a peszticidek használatát, valamint jelentősen csökkentik a peszticidek alkalmazását a következő 10 éven belül.

  Irena Belohorská (NI), írásban. − (PT) Közismert tény, hogy 2006 júliusában a Bizottság együtt bemutatta a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiát, egy javaslatot a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló irányelvről, valamint egy javaslatot a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletről, azzal a céllal, hogy csökkentse az általános kockázatot és a negatív hatásokat, melyeket a peszticidfelhasználás jelent az emberi egészségre és a környezetre.

A peszticidek felhasználásához kapcsolódó kockázatokat már sikerült csökkenteni, egyes területeken – főként olyan országokban, melyekben hosszú ideje az intenzív mezőgazdaság a jellemző – azonban ezek még mindig nem kívánatos mértékben vannak jelen a talajban és a vízben. Ez azt is jelenti, hogy az olyan országoknak, mint Portugália, melyek hagyományosabb mezőgazdasággal rendelkeznek, több támogatást kell kapniuk, hogy fenn tudják tartani a kevésbé intenzív mezőgazdasági termelést.

Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a megoldás nem abban áll, hogy a peszticideket géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO) helyettesítjük. Míg a kémiai peszticidek nem kívánatos hatásai az emberi egészségre jól ismertek, a GMO-k emberi egészségre gyakorolt hatásai kapcsán az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni, mivel ezeket még nem tanulmányozták.

A peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia csak a növényvédő szerekre vonatkozik, vagyis a peszticidek egyik csoportjára.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Örömmel fogadom, hogy az Európai Parlament új irányelvet fogadott el a peszticidek előállításáról és használatáról. Az irányelv megszigorítja a növényvédő szerek gyártásában használt vegyi anyagokkal folytatott kereskedelem feltételeit. Az eredmény az Európai Unió polgárai számára előnyös lesz, főleg ami életüket és egészségüket illeti. Az irányelv ezenkívül részletesen felsorolja azokat az eseteket, melyekben sor kerülhet permetezésre a levegőből. Javasolja továbbá a felhasznált peszticidek mennyiségének csökkentését és a nem vegyi alternatívák előnyben részesítését.

Belohorská asszony jelentése megérdemli a támogatást, még ha csak a felvázolt rendelkezések széles köre, de egyben naprakészsége miatt is. Nem férhet hozzá kétség, hogy az Európai Unió polgárai nem akarnak többet napi kapcsolatba kerülni méreganyagokkal és nem akarnak szennyezett termékeket fogyasztani. A polgáraink nem akarják sem rákkeltő vagy mérgező anyagok, sem endokrinromboló anyagok hatását megtapasztalni. Az európai társadalom e világos elvárásaira reagálva helyénvaló volt támogatni a peszticidek vidéki és városi közterületeken történő használatának megtiltását is. A hospice-ok, szanatóriumok, rehabilitációs központok, klinikák és kórházak körül elhelyezkedő területeken meg kell tiltani a peszticidek használatát. E tilalomnak ki kell terjednie a parkokra, közkertekre, sport- és szabadidőparkokra, iskolai területekre, játszóterekre és hasonló helyekre is.

  Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) A peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia fontos kiegészítés ahhoz a rendelet és irányelvjavaslathoz, amelyről ma első olvasatban szavaztunk.

A tematikus stratégiára szükség van, mivel a peszticidek használata az Európai Unióban nem csökkent, sőt továbbra is magas, annak ellenére, hogy 1992 és 2003 között egyes tagállamok önként sikeres intézkedéseket léptettek életbe e téren. A Belohorská-jelentés ismét kiemeli, hogy elővigyázatosságra van szükség a peszticidek használata során.

- Jelentés: Reul (A6-0348/2007)

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A hagyományos energiaforrásokról és energetikai technológiákról szóló jelentést rendkívül fontosnak tartom. Az élet rákényszeríti az EU tagállamait, hogy változtassanak az energiához való hozzáállásukon, mind az uniós, mind a világpiac tekintetében – erőforrások, energiaszerkezet és az ellátás biztonsága.

Szeretném hangsúlyozni a nukleáris energia jelentőségét, mivel az biztonságos, megbízható és környezetbarát erőforrás. Nagyon meggyőző tény, hogy Németország a maga 17 nukleáris erőművével hatszor annyi CO2-ot termel, mint Franciaország, ahol 59 atomerőmű működik.

A nukleáris energia különösen fontos azoknak az országoknak, melyek nem bővelkednek megújuló energiaforrásokban – szél, nap, víz vagy biomassza, ez utóbbi felhasználásra különösen költséges. A villamos energia rendkívül fontos és mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie.

Én a jelentés mellett szavaztam, és szeretném kiemelni, hogy milyen lényeges a támogatás, melyet az EU nyújt a nukleáris és egyéb környezetbarát erőművek építéséhez.

  Romano Maria La Russa (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy érzem, tisztázni kell néhány dolgot az új generációs nukleáris technológiával kapcsolatban. Érdemes felidézni, hogy Olaszország egy 1987-es elutasító népszavazás után zárta be nukleáris erőműveit, talán helyesen, bár ez fokozatosan a külföldi energiaforrásoktól való függésünkhöz vezetett.

Az új generációs nukleáris technológia azonban – amely tiszta, biztonságos és környezetbarát – kétségtelenül szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk oldani az energiaellátás és az éghajlatváltozás problémáját. Az energiaszerkezetet korszerűsíteni kell, és a megújuló energiaforrások, a tiszta szén és gáz mellett a nukleáris energia teszi majd lehetővé Európa számára, hogy a jövőben csökkentse függését.

Emiatt a negyedik generációs nukleáris erőművek építése mellett szavaztam, melyek lehetővé teszik a biztonságosabb és fokozottan környezetbarát energiatermelést. Azonban még mindig kételyeim – súlyos kételyeim és aggályaim – vannak a nukleáris hulladék tárolását illetően. A jelentés talán megoldottnak tekinti a hulladéktárolás problémáját, én azonban egészen nyíltan nem értek ezzel egyet: a hulladékprobléma kulcsfontosságú, és ha a közeljövőben meg akarjuk oldani, akkor nagy beruházásokra van szükség a kutatás terén.

Végezetül úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az Unió energiaellátásának biztonságról gondoskodni tudjunk a következő évekre – már csak három másodpercet kérek – az energiaszerkezetet meg kell változtatni a kutatás és főként az új technológiák fejlődésével összhangban.

  Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök asszony, képviselőtársaim a delegációmból és én magam is a Reul-jelentés ellen szavaztunk, mivel nem hiszünk se a nukleáris biztonságosságában, se a tisztaságában, és ugyanígy nem hiszünk az új generációs nukleáris erőművekben és nukleáris energiában.

Ha valóban az a helyzet – és jelentések és statisztikák támasztják alá –, hogy a nukleáris energia nagy hatást ér el a CO2-kibocsátásaink csökkentése terén, akkor jelentősen növelni kell nukleáris erőműveink számát. Ez se nem valószerű, se nem megvalósítható. Ennélfogva – és többet mondok majd e témáról, amikor sor kerül a következő jelentésre – az energiahatékonyságot javító és az autók CO2-kibocsátását csökkentő eredményes intézkedések alkalmasabbak lennének rá, hogy Európát egészségesebb hellyé tegyük és más országokat és kontinenseket is meggyőzzünk, hogy cselekedjenek hasonlóképpen.

  Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk, mivel nem tartjuk azt kiegyensúlyozottnak, valamint – többek között – nem foglalkozik több, a nukleáris energiához kapcsolódó fontos problémával.

Nem gondoljuk, hogy az Unió energiakutatásra szánt forrásait új generációs reaktorok atommaghasadás céljából történő fejlesztésére kellene felhasználni.

Megkérdőjelezzük, hogy a környezet számára értékesek lennének a fosszilis energiaforrásokból előállított szintetikus tüzelőanyagok, vagy az ugyanebből a forrásból származó energiával előállított hidrogéngáz vagy a nukleáris energia, mivel a környezet vagy az ellátás szempontjából ezen energiaforrások egyike sem fenntartható hosszú távon.

Véleményünk szerint a fosszilis tüzelőanyagok használatát hosszú távon fokozatosan meg kell szüntetni, ez azonban nem szerepel a jelentésben.

Úgy gondoljuk, hogy a CO2 elkülönítése fontos szerepet játszhat a CO2-kibocsátás csökkentésében, azonban az energiatakarékossági és hatékonyságfokozó intézkedések, valamint a megújuló energiafejlesztése fenntarthatóbb hosszú távon, és ezeknek kellene végső céllá válniuk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés számos pozitívummal rendelkezik, ezek közül néhány: elismeri a hagyományos energiaforrások szerepét és azt, hogy szükség van rájuk az energiatermeléshez, új távlatokat nyit az atommaghasadásból származó energia használatának újrakezdéséhez és az új szénerőművekre vonatkozó korlátozások megszüntetését kéri.

A szén újbóli használatához és bányászatához is új távlatokat nyit, valamint nemzetközi együttműködésért kiált az Unión kívüli országok, mint Kína és India részvételével is. Továbbá hangsúlyozza az endogén erőforrások értékét és a megújuló energiaforrások szerepét reálisabban értékeli. Megfogalmaz némi kritikát a folyékony bioüzemanyagok előállításával és használatával kapcsolatban, és rámutat arra, hogy az országoknak jobban kell ösztönözniük a kutatás-fejlesztést az energia terén, főként a környezetvédelmi és nukleáris biztonsági problémák megoldását célzóan.

Azonban számos negatívuma is van a jelentésnek. Ilyen például, hogy az olajpiac egyre növekvő problémáit csupán a környezethez kötött és szórványosan előforduló kérdésekkel hozza összefüggésbe, míg figyelmen kívül hagyja az erőforrások kimerülésének stratégiai kérdését, és továbbra sem foglalkozik a hulladékból előállított biometánban rejlő hatalmas lehetőségekkel, ezt a megközelítést számos európai ország már alkalmazza.

Ezért tartózkodunk a szavazástól.

  David Martin (PSE), írásban. − Én e saját kezdeményezésű energiajelentés mellett szavaztam, amely az energiahatékonyság, -ellátás és -megtakarítás sok területét vizsgálja alaposan. Nem helyeseltem a nukleáris energiát támogató módosításokat: véleményem szerint a fenntartható, megújuló energiaforrásokat kell fejleszteni és a kutatás-fejlesztési erőfeszítéseknek először e területekre kell összpontosítaniuk.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Elvileg mind egyetértünk abban, hogy jobb energiahatékonyságra és ésszerűbb energiaszállításra van szükség, és hogy a megújuló energiaforrások nagyobb térnyerése lényeges. Mindazonáltal a megújuló energiaforrások támogatását nem szabad az EU Alkotmányának részeként, álcázott kifogásként használni a tagállamok szuverén jogainak további megnyirbálására. Mivel ez nincs kellőképpen világosan megfogalmazva e jelentésben, azt el kell utasítani.

A megújuló energiaforrások folyamatos térnyerése ellenére még sok évtizedig továbbra is a hagyomány energiatermeléstől függünk majd, ezért gondoskodnunk kell róla, hogy az környezetbarátabb legyen. Az EU azonban, úgy tűnik, még mindig megszállottja a nukleáris energiának, amely nemcsak a róla szóló előnyös leírásban szerepel „környezetbarát energiaforrásként” – ami önmagában nevetséges –, hanem a nukleáris kutatás költségvetésének nagylelkű finanszírozásában is. Ebből számomra az derül ki, hogy nem sikerült a hozzáállásunkat semmiféle észrevehető módon átgondolni, ami egy újabb ok, mely miatt elutasítom a szavazás tárgyát képező jelentést.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) A Reul-jelentés egy mentegetőzés a nukleáris ipar miatt. A józan ésszel szöges ellentétben a nukleáris energiát a jövő technológiájaként festi le, és még több uniós kutatási támogatást és költségvetési forrást kell e nagy kockázattal járó őskövület-technológiára fordítani.

A vattenfalli nukleáris erőművek közelmúltbeli „incidensei” ellenére Európában valójában a nukleáris energia kiterjesztése áll a középpontban. Ezen események fényében rendkívül cinikus dolog azt állítani, hogy a nukleárisenergia-termelés „egyre biztonságosabbá” válik. Ahelyett, hogy folytatnánk a beruházásokat e problémás energia területén, miközben szándékosan nem foglalkozunk a végleges elhelyezés kérdésével, végre a társadalmi és ökológiai fordulatra kellene törekedni.

Ez a nukleáris iparban működő magánmonopóliumok megtörését, a megújuló erőforrások számára nagymennyiségű támogatás juttatását és az energiatermelés lokalizálását jelenti. Mivel főleg a nukleáris vállalatok indították el a nagyarányú áremelkedések új körét, sürgős cselekvésre van szükség. A jelentés csupán az európai nukleáris ipar nyereségérdekeit szolgálja. Elfogadhatatlan, hogy Európában új nukleáris erőművek építésére szólítsanak fel.

A határozatlan időszakra nyújtott támogatás jogi alapját a Reformszerződés őrzi majd. Ez újabb ok a Szerződés elutasítására. Az uniós nukleáris támogatások minden további centje túl sok. Az egyetlen fenntartható energiapolitika a megújuló energiaforrásokból származó, nap-, szél- és vízenergia támogatása.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Amikor az idei év elején meghirdette az energiacsomagot, az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy szükség van egy a fosszilis tüzelőanyagokra kidolgozott technológiai cselekvési tervre és kiemelte a nukleáris energiával kapcsolatos gyakorlati megközelítés alapvető követelményeit.

A valóság azonban rideg: nincs a fosszilis tüzelőanyagok helyett hozzájuk hasonlóan olcsó és hatékony alternatíva. Ez azt jelenti, hogy e tüzelőanyagok maradnak az EU energiapolitikájának központi és elengedhetetlen eleme 2020 után is.

Ezért kell új megoldásokat találnunk az Unió energiaellátásának kérdésére, szem előtt tartva a versenyképesség, a fenntarthatóság és az ellátás biztonságának követelményeit. Ennek eredményeképpen különlegesen fontos minden, az új energetikai technológiák fejlesztése terén megvalósuló beruházás, melyek először is a meglévő berendezések környezeti hatásának csökkentésére és azok biztonságának javítására, másodszor pedig az új energiaforrások fejlesztésére és a fosszilis tüzelőanyagok hatékonyabb és tisztább felhasználására irányulnak.

Mivel elengedhetetlen, hogy a tagállamok és az Unió az energiakutatásra – az energiaforrások hatékonyabb felhasználásától kezdve az új technológiákon át a meglévő energiaforrások tisztább felhasználásáig – összpontosítsák erőfeszítéseiket, én e jelentés mellett szavaztam.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én szavazatommal támogattam Reul úr jelentését a hagyományos energiaforrásokról és energetikai technológiákról.

A jelentés felvet egy nagyon lényeges aktuális kérdést, amely széles körű vitát igényel az Európai Unión belül, e kérdés pedig az, hogy szükségünk van egy egységes stratégiára és ki kell dolgoznunk egy közös energiapolitikát. Európa energiabiztonságának biztosítása prioritás, és ezért örömmel fogadjuk a Bizottság javaslatát egy európai stratégiai energetikai technológiai terv benyújtására az Európai Tanács 2008-as tavaszi ülésén.

A világ egyik vezető szervezeteként az Európai Uniónak a korszerű energetikai technológiák fejlesztésében is vezető az élen kell járnia, miközben a gazdaság és a környezetvédelem terén továbbra is megfelel az összes lényeges követelménynek.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Azért döntöttem úgy, hogy támogatom a jelentést, mert az EU szokatlanul kiegyensúlyozott vitát folytatott arról, hogy szükséges-e a nukleáris energiát beépíteni Európa jövőbeli energiaszerkezetébe. A jelentés többek között azt állítja, hogy „a nukleáris energia nélkülözhetetlen, ha Európa energiaigényét középtávon ki akarjuk elégíteni” és hogy „jelenleg a nukleáris energia a legnagyobb alacsony széndioxid-kibocsátású energiaforrás Európában és [a jelentés] kiemeli annak potenciális szerepét az éghajlatváltozás leküzdésében”. A nukleáris energia jelenleg az EU villamosáram-ellátásának egyharmadáért felelős, és sok uniós tagállamban mindig is az egyik legfontosabb energiaforrás lesz.

Amikor a CO2-kibocsátások kérdéséről beszélünk, nem szerencsés, ha nem fordítunk nagyobb figyelmet a nukleáris energiára. Ha a jövő energiaigényét a fosszilis tüzelőanyagoktól való még nagyobb függést és a CO2-kibocsátás emelkedését elkerülve akarjuk kielégíteni, az új nukleáris energia egyre fontosabbá válik. Sajnálatos módon a nukleáris energia nem szerepel a 2020-ra tervezett 20 és 30% közötti célérték elérése tekintetében reálisnak tartott intézkedések között.

- Jelentés: Davies (A6-0343/2007)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Ma kiadtuk a feladatot a gépjárműiparnak, hogy fejlesszenek ki olyan motorokat, melyek 120 g/km alá csökkentik a CO2-kibocsátást. Ez a szám jelenleg 157 g. Szeretném azonban figyelmeztetni azokat, akik megtapsolták e javaslatot, hogy a kibocsátás csökkentését nagymértékben gátolja az autóvezetők számának emelkedése és a régi gépjárműveket vezető emberek magas száma.

A reklámra vonatkozó kettős szabályozás nem oldja meg a kérdést. Közismert tény, hogy az emberek többsége autóvásárláskor inkább a költséghatékonyságra figyel, mint a gépjármű környezeti hatására. A költségek és a kibocsátások a nagyobb gépjármű-biztonsági előírások miatt is nőnek.

Hölgyeim és uraim! Amíg a környezetet kevésbé terhelő és alacsonyabb üzemeltetési költségű gépjárművek nem lesznek megfizethetőek, addig a közúti közlekedés része a kibocsátásokban nem fog jelentősen csökkenni. Ezért nem csatlakoztam a mai jelentést megtapsolókhoz. Sem a bizottság jelentése, sem az Európai Bizottság stratégiája nem kellőképpen átfogó. Ezért támogattam más javaslatokat, melyek a kibocsátási határértékek túllépése miatti pénzbírságokra és főként az adóügyi intézkedésekre és a járműpark megújításához nyújtott támogatásra vonatkoznak.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az épp elfogadott és a gépjárművekre vonatkozó jövőbeli CO2-stratégiáról szóló jelentés kétségtelenül egyike az Európai Unióban jelenleg zajló legkiélezettebb vitáknak. Nemcsak a környezet és ezáltal az uniós polgárok egészsége e tét, hanem egy fontos iparág versenyképessége is. Én a módosítás mellett szavaztam, mivel az e két szempont között kompromisszumot valósít meg. Figyelmet fordít a környezetvédelemre, ugyanakkor megfelelő és valószerű feltételeket határoz meg az európai gépjárműipar számára.

A nyomtatott sajtó kiadói összbevételük 20%-át gépjárműreklámokból realizálják. Ha a kötelező reklámkövetelményeket a Chris Davies eredeti jelentésében szereplő formájukban rögzítenénk, az megsértené a szólásszabadság alapelvét. Ezért szavaztam a módosítások mellett, melyek kihagyják a jelentés vitás 36-41. bekezdéseit. Támogattam a PPE-DE képviselőcsoport arra vonatkozó indítványát, hogy szólítsuk fel az autógyártókat, hogy csatlakozzanak egy a gépjárművek reklámozására vonatkozó önkéntes eljárási kódexhez. Miután a legtöbb módosítás elfogadásra került, a záró szavazáson Chris Davies jelentése mellett szavaztam. A szavazás eredménye egyértelmű politikai jelzés arról a támogatottságról, melyet a CO2-kibocsátás csökkentésének európai szintű jogi szabályozásának előkészítése élvez.

  Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök asszony, még mindig érvényben van az a jogszabály, melynek révén a Parlament be tudja bizonyítani, hogy az éghajlat védelmét komolyan vesszük Európában, és minden erőfeszítésünket be kell vetnünk, hogy e jogszabály révén valóban megvalósítsunk mindent, amiről ma szavaztunk.

Sajnálatosnak tartom, hogy még nem köteleztük el magunkat arra, hogy 2012-től kezdve betartjuk a 120 g/km-es felső határt. Több mint tíz év telt el azóta, hogy az iparunk megígérte, hogy a javasolt önszabályozás által eléri ezt, mivel e hozzáállás jobb és hatékonyabb lenne; és szerettem volna, ha a Parlament ma egy világos éghajlat-politikai üzenetet fogalmaz meg. Nem tettük meg.

Ezért én is a jelentés ellen szavaztam, és remélem, hogy a jogszabályban több határozottságról és keménységről teszünk tanúbizonyságot és egyértelművé tesszük, hogy Európában valóban komolyan vesszük az éghajlati kérdéseket.

  Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Én a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiáról szóló jelentés javaslata ellen szavaztam, bár a korábban elhangzottaktól eltérő okok folytán.

Azért szavaztam a javaslat ellen, mert azzal eltávolodunk a korábbi stratégiai dokumentumokban szereplő integrált megközelítéstől és helyette a CO2-kibocsátás csökkentésének teljes terhét az európai gépjárműiparra helyezzük. Szintén nem értek egyet azzal, hogy megköveteljük a hirdetési felület 20%-ának fenntartását a gépjárműipar számára. Ez veszélyesen hasonlít a dohányzás káros hatásairól szóló információs kampányhoz.

Egy ilyen megközelítés a CO2-kibocsátás csökkentését dogmává alakítja, amely – ha kötelező erejű jogszabály lesz belőle – versenyképességünk csökkenéséhez vezet majd.

  Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én a Davies-jelentés ellen szavaztam, mert véleményem szerint lényegében elfogadhatatlan és valószerűtlen döntést hoztunk azzal, hogy a gépjárművek számára egységes CO2-hatékonysági kategóriákat kívánunk megalkotni.

A méret és a súly alapján meghatározott mozgó skálát kellett volna kidolgozni, elsősorban azért, hogy az Európai Unió valamennyi gyártójára egyenlő feltételek vonatkozzanak. Hadd hozzak fel egy példát: Nem mindegy, hogy egy házat vagy csak egy szobát kell befűtenem. Ezért az sem mindegy, hogy nagy vagy kis autót vezetek. Ezért van szükség a szegmentációra és súly alapján kialakított mozgó skálára. Véleményem szerint sajnálatos módon elszalasztottuk ezt a lehetőséget, és e döntéssel – melyet én nem támogattam – elszalasztottuk annak a lehetőségét is, hogy a környezet és az iparág érdekeit egyensúlyba hozzuk.

  Kurt Joachim Lauk (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én a Davies-jelentés ellen szavaztam, mivel az elfogadott módosítások eredményeképpen még mindig nagyon messze vagyunk az optimális helyzettől, amely egyrészt a környezet védelmét, másrészt az európai foglalkoztatás támogatását jelenti, nem pedig azt, hogy a fogyasztókat terheljük túlzottan magas árakkal. Az általunk meghozott döntésnek lényegében a foglalkoztatás és a fogyasztók látják kárát.

Gyakorlatilag eltávolodtunk attól az integrált megközelítéstől, amely elengedhetetlen lett volna egy olyan helyzet kialakításához, amelyben mindenki részt vesz a CO2-kibocsátás csökkentésében, nemcsak a gépjárműgyártók, hanem egyéb járműalkatrészek gyártói is. Letértünk erről az útról. Sőt mi több, nem vettük figyelembe a súlyt és kihagytuk a súly alapján történő szegmentációt, amely fontos az európai versenyképesség szempontjából, mivel a nehezebb járművek játszanak vezető szerepet az innovációban, az Európa számára oly szükséges innovációban.

Nehezen vagy nagyon költségesen betartható időkereteket szabtunk meg, és elkövettük azt a képtelenséget, hogy nem törődtünk a CO2-alapú adókra vonatkozó felhívással a tagállamokban, aminek következtében a sok szén-dioxidot kipufogó régi járművek még mindig a piacon és az utakon vannak. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

  Linda McAvan (PSE). - Elnök asszony, két témáról szeretnék beszélni: az eljárásról, illetve a szavazási listáról.

A szavazási listáról: először is, a 3. bekezdés nem került említésre, másodszor pedig úgy vélem, hogy újra meg kellene néznünk, mi is történt az 52. és 51. módosítással. Ha jobban megnézik, egyértelműen az 51. módosítás áll a legközelebb az eredeti szöveghez, ezért erről kellett volna először szavazni. Az 52. módosítás már jobban eltér az eredetitől, ezért arról kellett volna másodszor szavazni.

Szeretném megkérni az Elnökséget, hogy vizsgálják meg az ügyet, mivel egyértelmű, hogy így kellett volna történnie. Ezen eljárási kérdésekre tehát szeretnék választ kapni.

Másodszor, ami a kérdés politikai szempontját illeti, ez volt az első valódi szavazás az éghajlatváltozásról. Nem egy jogszabály volt – az is következik majd –, de azáltal, hogy nem támogatta az Európai Bizottság által pártfogolt 2012-es időpontot, úgy gondolom, hogy a Parlament ALDE és a PPE-DE képviselőcsoportja megbukott az éghajlatváltozásról tartott első vizsgán, és kint az emberek majd nézik, hogy mi történt itt ma és azon fognak töprengeni, hogy vajon tényleg komolyan gondoljuk-e a márciusban a CO2-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalásainkat.

Azt mondogatjuk, hogy Európa a környezetvédelem Európája. Ha azt akarjuk, hogy ez valaha megvalósuljon, a törvényhozásban kell megtennünk.

  Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Castex asszony a személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentéséről szóló Davies-jelentés mellett szavazott.

Míg Franciaországot monopolhelyzetben uralja a Grenelle de l’environnement környezetvédelmi program, addig az Európai Unió újabb értékes elemmel gazdagította környezetünk minőségét azzal, hogy elfogadott egy stratégiát a magángépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére.

Castex asszony örömmel veszi tudomásul, hogy a Parlament felszólította az európai gépjárműipart, hogy gondoskodjon róla, hogy 2012-re az új járművek CO2-kibocsátása ne haladja meg a 120 g/km-t.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának e francia tagja üdvözli a Széndioxidkibocsátás-csökkentési Rendszert (CARS), mivel e mechanizmus pénzbüntetéssel sújtja majd azokat a gyártókat, akik túllépik a rendelkezésükre álló kvótát, ugyanakkor megjutalmazza azokat, akik kibocsátásukat a határértékgörbe alatt tartják.

  Charlotte Cederschiöld és Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) Lényegében megszavaztuk Davies úr jelentését a gépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó stratégiáról (A6-0343/07).

A CO2-kibocsátás csökkentéséhez prioritásként kell kezelni a gépjárműforgalomból származó kibocsátás csökkentését. Fontos több környezetbarát alternatívát találni a gépjárművek használata helyett. Véleményünk szerint azonban a gépjárműgyártóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy ők maguk döntsék el, hogyan szeretnék elérni az általunk, politikusok által megszabott környezetvédelmi célokat. Nem szabad, hogy ennek módját jogszabály szabályozza részletesen.

Ellenezzük tovább az előadó szabályjavaslatát a reklámtevékenységre, ez ugyanis indokolatlan és korlátozza a szólásszabadságot.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én a jelentés mellett szavaztam.

A Közösség területén összesen kibocsátott CO2 mintegy 19%-a személygépjárművektől és könnyű haszongépjárművektől származik. Az Európai Uniónak el kell köteleznie magát, hogy nagyratörő és valószerű cél elérésére törekszik az EU piacára került valamennyi jármű átlagkibocsátásának csökkentése terén.

A közúti közlekedés hatását a levegő minőségére csökkenteni kell, mivel a járműpark fokozatosan megújul.

Örömmel veszem, hogy elfogadásra kerültek a Parlament által meghatározott határidők. Amennyiben az autógyártóipar 2011 után ellenőrizhető és mérhető lépéseket tesz, nekem teljesen ésszerűnek tűnik, hogy 2015 legyen a 125 g/km-es küszöb elérésének határideje. Ez tulajdonképpen egybeesik az Euro VI kibocsátási normák életbe lépésével.

Ahhoz, hogy a jogszabály eredményt hozzon, mindenekelőtt valószerűnek kell lennie, és az iparág politikáiban hosszú ideje központi szerepet szán a környezetvédelmi kérdéseknek. Amikor az éghajlatváltozásra kerül a sor, mindenképpen a CO2-kibocsátás csökkentését kell elsődleges célként kezelni.

  Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) A Davies-jelentés támogatást érdemel az általa megfogalmazott politikai üzenet miatt. Valamennyi ágazatnak ki kell vennie a részét az éghajlatváltozás problémájának orvoslásában, beleértve az európai járműipart is. Ezért támogatom a 2015-ös évre elérendő 125 g/km CO2 felső határra vonatkozó kompromisszumot.

Hollandia szempontjából a Davies-jelentés még egy tagadhatatlan dimenzióval bír. Hollandiában a levegőben található részecskék okoznak problémát, emiatt európai szintű intézkedésekre van szükség, hogy a problémát a gyökerénél kezeljük. Ha ez nem történik meg, a közlekedés által nagymértékben érintett területek esetében, mint a rotterdami kikötő vagy a Schiphol repülőtér lehetetlen lesz teljesíteni a részecskékre vonatkozó jelenlegi és/vagy szigorúbb normákat.

Támogatom a fogyasztók jobb tájékoztatását az egyes gépjárművek környezetbarát jellegéről, mint amilyen jelenleg folyik a hűtőgépek és mosógépek kapcsán, azonban nemmel szavaztam arra a javaslatra, amely kötelezővé tenné a cigaretta-típusú figyelmeztetéseket valamennyi járműipari reklámban vagy marketinganyagban. A reklám és a marketing terén jobban bízom az önszabályozásban, mind az összes fajta európai jogi kötelezettségben.

  Erika Mann (PSE), írásban. − (DE) Én a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiáról szóló Davies-jelentés ellen szavaztam. Kezdetben ugyan a plenáris ülés közvetlen szavazásán támogattam a jelentést, később írásban visszavontam a szavazatomat, amint az a 2007. október 25-i parlamenti jegyzőkönyvben szerepel.

Véleményem szerint a jelentés rendkívül önkényes és nem veszi kellőképpen figyelembe a német járműipar igényeit vagy a környezetvédelmi szempontokat.

A jelentés például nem tesz különbséget a különböző súlyú járműosztályok között, ezért irreális követelményeket támaszt az autógyártókkal szemben.

Ami a reklámot illeti, egyre több hasonlóságot fedeznek fel a dohánytermékek és a járművek címkézési követelményei között.

Az előadó – Davies úr, egy angol zöld liberális – csak egy ponton volt hajlandó kompromisszumra a folyamat legvégén a jelentéséről folytatott tanácskozás során. Ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy a Parlament értelmes ajánlást tudjon megfogalmazni, amely biztosította volna valamennyi képviselőcsoport támogatását.

  David Martin (PSE), írásban. − Én a jelentés eredeti változata mellett szavaztam, amely a CO2-kibocsátás terén a szigorú, 120 g/km-es határértéket javasolta 2012-ig elérni. Sajnálatos módon a javaslatot enyhítette, hogy a konzervatív és liberális képviselők magasabb kibocsátási határt és hosszabb bevezetési időszakot hagytak. A stratégia jó, de sajnos szükségtelenül enyhítettek rajta.

  Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament elfogadta a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiát és ennek nagyon örülök.

E kezdeményezés lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük a széndioxid-kibocsátást és ugyanakkor hozzájáruljunk az Unió általánosabb környezetvédelmi és energiabiztonsági célkitűzéseinek eléréséhez. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az üzenet, melyet e szavazással megfogalmaztunk a Bizottság és a nemzetközi közösség felé, lehetett volna nagyratörőbb.

A 120 g/km-es CO2–küszöböt először 1995-ben javasolták mint megvalósítható célt a járműipar számára. Most, 12 évvel később a végrehajtása még mindig ellenállásba ütközik, bár a technológiai fejlődés révén nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentés érhető el most, mint 12 éve.

Azzal, hogy megelégszik egy 125 g CO2/km-es kötelező felső határral, a Parlament nem tesz eleget. Ezért a 42. és 52. módosítás ellen szavaztam, mivel a bennük foglalt célkitűzések a megfontoltság és valószerűség álcája alatt egyszerűen túl szerények.

Egy olyan időszakban, amikor a fogyasztók egyre érzékenyebbek a gépjárművektől származó szennyezésre, bármilyen az e forrásból eredő CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedés csak hasznára lehet az autóiparnak, a fogyasztóknak és természetesen magának a bolygónak.

  Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) Én szavazatommal támogattam a javaslatokat, melyek kötelező plafon bevezetését szorgalmazzák az átlagkibocsátásra, bár némi aggály is felmerült bennem. Véleményem szerint előnyösebb lett volna egy a jármű méretét és súlyát alapul vevő mozgó skála alkalmazása.

Bár különben támogatom az ipar önkéntes kötelezettségvállalásait, úgy gondolom, hogy az autóipar esetében szükség van kötelező jogi követelményekre: a tapasztalat megmutatta, hogy itt az önkéntes kötelezettségvállalások kudarcra vannak ítélve.

Amint tudjuk, 1990 és 2004 között sikerült 5%-kal csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez azonban nem igaz a közúti közlekedésre: épp ellenkezőleg, ebben az ágazatban 26%-os növekedést regisztráltak. Egyértelműen sürgős cselekvésre van szükség, és az autóiparnak is hozzá kell járulnia a kibocsátások csökkentéséhez.

Kritikát kapott az, hogy 2012 lett a felső határérték bevezetésének éve, mivel így nem lesz elegendő idő a fokozatos bevezetésre. Erről az időpontról azonban már évek óta beszélünk, és az iparág is jó ideje tudja, mire számítson.

A kérdés, melyet mindig mérlegelnünk kell, azonban a környezetvédelem és az autóipar érdekei közötti egyensúly megteremtése, mivel ez az Európai Unió foglalkoztatási helyzetének és versenyképességének is érdekében áll. Egy szilárd iparágról van szó, amely fontos az Unió számára. A nagy teljesítményű iparágak nélkül nem lenne pénzünk a környezetvédelmi programokra!

- Jelentés: Wagenknecht (A6-0391/2007)

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Mostanáig a tagállamok csak a közvetett adózás konszolidálása terén – jövedéki adó és hozzáadottérték-adó, a minimum mérték meghatározása, a hozzáadottérték-adó alóli számos kivétel alkalmazása – tudtak megállapodásra jutni. Kétlem, hogy a minimum jövedékiadó-mérték – például az üzemanyagokra – növelné a gazdasági versenyképességet. Valószínűbb, hogy magasabb árakat és alacsonyabb fogyasztást eredményez, főként a globális áremelkedések miatt. A jövedéki adók javasolt összehangolása elviselhetetlen terhet jelentene az új tagállamok számára.

Az adóalapok uniós szintű egységesítése jobban megfelelt volna a 15 régi tagállam gazdaságának, mivel hasonló fejlődési folyamat jellemző rájuk. E javaslat egy lépést jelent a nyereségadó egységesítése felé. A legnagyobb teher az új tagállamok gyengébb gazdaságaira nehezedne. Ez azt eredményezné, hogy nem lenne többé lehetőségük rá, hogy saját hasznukra fordítsák az adóversenyt és hogy felgyorsítsák gazdasági növekedésüket. Megfosztaná őket annak lehetőségétől, hogy a régi tagállamokéval egy szintre emeljék életszínvonalukat.

A módosítások ellenére a jelentés ellen szavaztam, mivel rosszul volt időzítve.

  Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. – (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták mindenekelőtt úgy gondoljuk, hogy az adópolitikát nemzeti kérdésnek kell tekinteni.

A jelentés szintén hangsúlyozza a tagállamok adóügyi szuverenitását.

Azért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk a jelentést, mert az sokféleképpen hangsúlyozza az adópolitika szerepét a tagállamokban a foglalkoztatáshoz, a jóléthez, a környezethez, valamint a jól működő belső piachoz kapcsolódóan.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Én – a Zöldek / az Európai Szabad Szövetség által benyújtott formában – a 20. módosítást támogattam, amely az adózásnak a lisszaboni stratégiában betöltött szerepéről szóló Wagenknecht-jelentés 17. bekezdésének törlését javasolja.

A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében én gyakorlatilag minden olyan intézkedést támogatok, amely elősegíti az Unión belüli adóharmonizációt.

Bár az adóügy még mindig lényegében a nemzeti szuverenitás része, nagyon hamar világossá vált, hogy minimális szintű adóügyi koordinációra szükség van a tagállamok között. A közvetett adózás terén ezért alakított ki fokozatosan a Bizottság egy minimum jövedékiadó-mértéket, hogy ezáltal csökkentse a verseny torzulását.

A mai szavazás tárgyát képező jelentésben a 17. bekezdés mégis újból meg akarja vizsgálni ezt a rendszert és egy magatartási kódexszel helyettesítené azt.

Azt gondolom, hogy amikor a közvetett adózás összehangolásáról van szó, nem elég csupán „bátorítani” a tagállamokat. Mi több, még kevésbé hiszem, hogy a jövedéki adó tekintetében egy magatartási kódex eredményes lehet: ez valószínűleg még nagyobb kísértést jelent az EU szabályainak és gyakorlatainak szétszedésére, ami tisztességtelen versenyhelyzetet teremtene e területen.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi a végleges szöveg ellen szavaztunk többek között azért, mert az a gazdasági és pénzügyi csoportokat védelmezte, amint arra rámutatott az előadó is, aki a záró szavazás előtt kérte, hogy a nevét vegyék ki a jelentésből és annak elutasítására szólított fel. Az állásfoglalás célja könnyíteni a szabályokon és eljárásokon, hogy a nagyvállalatok könnyen beléphessenek a különböző piacokra és bármely tagállamban a lehető legkevesebb akadállyal szembesülve arathassák le a legnagyobb profitot.

Továbbá úgy gondoljuk, hogy a tagállamok szuverenitását saját adópolitikájuk meghatározásában minden e kérdést érintő vitában tiszteletben kell tartani. Itt nem ez történt. Egy állítólag közös európai adópolitika, amely az „adóversenyt” támogatja, csak az európai és nemzetközi tőke érdekeit szolgálná.

A rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt 10 évben jelentősen csökkent a társasági nyereségadó átlagos kulcsa, míg a jövedelemadó gyakorlatilag nem változott.

Sajnálattal vesszük, hogy az előadó javaslatai, melyek kiemelték az adózás újraelosztási potenciálját és rámutattak az adótehernek a magastól az alacsony jövedelmek felé történő eltolódására, nem kerültek be a végleges szövegbe.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista határozottan ellenzi e jelentést, amely egy közös uniós adó- és vámpolitika irányába mutat.

Elképesztő, hogy ma az Európai Parlament olyan kérdésekről hoz döntést, melyekre nem vonatkozik közös politika. Nem az Unió dolga adóügyi kérdésekről dönteni és felszólítani a tagállamokat, hogy harmonizálják nemzeti adóikat. Ráadásul teljesen ésszerűtlen dolog egy közösségi adó kivetése felé tenni lépéseket.

A jelentésből az is kitűnik, hogy a lisszaboni stratégia lehetőséget nyújt az EU-nak arra, hogy nemzetek fölötti módon foglalkozzon új szakpolitikai területekkel, új projektekkel és az azok következtében megemelkedett költségekkel.

A Júniusi Lista e jelentés ellen szavaz, mivel az adóügyekről a tagállamoknak kell dönteniük nemzeti szinten és szuverén módon.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés, melynek tárgya az adózási és vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához, a Gazdasági és Monetáris Bizottság elé szavazás céljából tárt formájában elfogadható kompromisszumot jelent egyrészt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták, másrészt a Liberálisok és Demokraták Európáért képviselőcsoport között, és én támogatom. Azt is örömmel látom, hogy sikerült fenntartanunk ezt az egyensúlyt a plenáris ülés során megtartott szavazás alatt.

Számomra a jelentés fő eleme a 4. bekezdés, amely kiemeli az egészséges adóverseny előnyeit az Európai Unióban. Ha valóban szeretnénk elérni a gazdasági növekedés és foglalkoztatás célkitűzéseit, amint azt a lisszaboni stratégiában rögzítettük, akkor gondoskodnunk kell róla, hogy ne helyezzünk túl nagy adóterhet a vállalkozásokra, mivel ők teremtik az állásokat. Sőt, soha nem lenne szabad túlzott mértékben megadóztatni a munkavállalókat és a fogyasztókat, se közvetlenül, se közvetve, mivel nagymértékben hozzájárulnak a növekedéshez.

Az adóverseny rákényszeríti az uniós tagállamokat, hogy fogják vissza adóigényeiket és hogy kezeljék hatékonyabban a közkiadásokat, ez pedig csak hasznára lehet az adófizetőknek.

A közös konszolidált társasági adóalap – amely a jelentés egy másik vitás témája – véleményem szerint valamelyest segítene koordinálni az adópolitikát, ami az európai társasági adózást kevésbé bürokratikussá és hatékonyabbá tenné.

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az adópolitika a tőkének kedvező jövedelem-újraelosztást szolgálja. Valamennyi jobbközép és balközép kormány használja, és ez irányítja a tőkét az Unióban.

Az intraimperialista konfliktusok miatt nincs közös adópolitika. Még ha létezne is ilyen politika, a tőke akkor is saját jövedelmezőségét támogatná az egyszerű emberek jövedelme és igényei kárára.

A könyörtelen verseny közepette a tőke most könnyen és gyorsan mozog a magas adókat kivető országokból az alacsonyabb adószintű országokba. A társaságiadó-kulcs gyakorlatilag minden tagállamban csökken a személyi jövedelem rovására.

Ez azonban nem mondható el a munkával szerzett jövedelemre kivetett adóról, amely továbbra is változatlan, míg a közvetett adók és a hozzáadottérték-adó emelkedett, aminek következtében növekedett az egyenlőtlenség és a gazdagok és szegények közötti szakadék. Ezt az OECD számadatai is tükrözik, melyek azt mutatják, hogy a hozzáadottérték-adó formáját öltő közvetett adó 2006-ban a GDP 6,9%-ára emelkedett. Így a tőke módszeresen mentesül az adó alól és a munkásokat terhelő adók a közvetett adóztatás révén emelkednek.

Ez történik Görögországban is: a társasági adót 10%-kal csökkentették, míg a hozzáadottérték-adó 1%-kal emelkedett, és további 2%-os emelés várható.

Ez a kapitalizmus kegyetlensége, amely egyenlőtlenségbe és szegénységbe taszítja az emberek többségét, és nekünk ezen változtatnunk kell.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Míg a jelentés számos pozitív elemet tartalmaz az adóteher méltányosabb elosztását illetően, az Európai Unió nagyobb szerepét az adózás terén nem tudom támogatni, ez ugyanis tovább rombolná a tagállamok gazdasági szuverenitását.

  Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − A Fine Gael európai parlamenti küldöttsége úgy döntött, hogy a zárószavazáson ellenzi a jelentést, mivel az túl sok hivatkozást tartalmaz a közös konszolidált társasági adóalapra (KKTA) és az ahhoz kapcsolódó kérdésekre.

Támogatjuk a lisszaboni menetrendet és a jelentést – például az alacsonyabb adószint pozitív vonásainak és az adóverseny előnyeinek elismerését –, azonban nem fogadjuk el azt, hogy az EU intézményeinek joga legyen beleavatkozni az olyan tagállamok, például Írország jogaiba, melyek az euróövezetnek is tagjai. A kamatlábakról az EKB dönt és a Stabilitási és Növekedési Paktum szabja meg a kölcsönökre és az inflációra vonatkozó követelményeket. Emiatt az adópolitika az egyik eszköz, amely még megmaradt a Szerződés hatálya alá tartozó tagállamoknak és amelyet védeni kell.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Számos módja van annak, ahogy az adóügyi hozzáállás EU-szerte segíthet jobb a lisszaboni stratégiából jobb eredményeket kihozni. Egyszerűen fogalmazva, a kisvállalkozások növekedésének és az állásteremtés, valamint a környezetvédelem ösztönzése pozitívum. Ezt a feladatot a tagállamoknak kell felvállalniuk és teljesíteniük, ez az ő hatáskörük.

Az adóalapok uniós szintű konszolidációja nem érné el az előadó által sugallt hatást. Az Európai Parlamenti Munkáspárt fenntartja, hogy a lisszaboni stratégia teljesítését segítő sok pozitívumot inkább a tagállamok cselekvése érhet el, mint az Unió lépései.

  Sahra Wagenknecht (GUE/NGL), írásban. − (DE) A mai szavazáson az Európai Parlament megmutatta, hogy képviselőinek többsége olyan adópolitikát támogat, amely a felső tízezer érdekeit szolgálja és hátrányos az Európai Unióban élő emberek többségének. Bár néhány javaslatomat elfogadták – végül is senki sem él-hal azért, hogy nyíltan lándzsát törjön a hozzáadottérték-adó magasabb kulcsa, a megkeresett jövedelem után fizetendő magasabb adók vagy az uniós adódömpingre kínálkozó jobb lehetőségek mellett –, a képviselők többsége elutasította a javaslatainkat, melyek a vagyonra és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók emelésére, valamint az adódömping egy egységes konszolidált társasági adóalap bevezetése általi korlátozására vonatkoznak.

Ahogy az egyéni szavazások utáni zárójelentést szinte nem is lehetett az én eredeti tervezetemként felismerni – és bizonyos részei a jelentésnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság által elfogadott változatában még tovább romlottak –, úgy éreztem, kénytelen vagyok kérni, hogy vegyék ki a nevemet a jelentésből és felszólítani a képviselőket, hogy a zárószavazás során szavazzanak ellene. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának lényeges szekciói szintén nem tudták támogatni a jelentés végső változatát, amint azt a szavazás eredménye mutatja.

Ma a Parlament elszalasztotta a lehetőséget arra, hogy hallgasson egy méltányosabb és társadalmilag összeférhetőbb adópolitikára vonatkozó felhívásokra és hogy ezt az Európai Parlament egyértelmű álláspontjaként fogadja el. Ehelyett az Unió rosszul irányított politikáit erősítette meg feltétel nélkül ismét az Európai Parlament többsége.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) ma úgy döntöttem, hogy támogatom az adópolitikának a lisszaboni folyamathoz való hozzájárulásáról szóló jelentést. Támogatom az egészséges adóversenyt és egy közös konszolidált társasági adóalap bevezetését a nemzetközi vállalatokra vonatkozóan úgy, hogy az adószintek harmonizációjára ne kerüljön sor és hogy minden tagállamnak lehetősége legyen kimaradni belőle, ha úgy látja jónak. Szintén fontos rögzíteni a tagállamok szuverenitását az adózás terén. Ezenkívül kifogást emelek bármilyen kísérlet ellen, amely egy uniós adó bevezetésére irányul.

- Jelentés: Florenz (A6-0336/2007)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Csodálom és tisztelem azt az elszántságot, amellyel egyes országok nemcsak az irodákban és minden munkahelyen vezettek be dohányzási tilalmat, hanem az éttermekben, kocsmákban, bárokban és klubokban is. Gazdasági hatástanulmányok állnak a rendelkezésünkre, melyek nem erősítik meg az étteremtulajdonosok félelmét a bevételkieséstől. Tudjuk azt is, hogy a légzőszervek rákos megbetegedésének és egyéb betegségek kezelése akár 50 millió euróba kerül.

Skóciában a kórházakba szívizomgyulladással felvett emberek száma a dohányzási tilalom bevezetése óta majdnem 20%-kal esett vissza. A dohányzó, illetve a terhesség alatt passzív dohányzásnak kitett nők gyermekei koraszülöttként jönnek a világra a normális születési súlynál alacsonyabbal. Felszólítom az Európai Unió tagállamait, beleértve az én országomat is, hogy késedelem nélkül léptessenek hatályba olyan törvényeket, melyek betiltják a dohányzást a munkahelyeken és éttermekben, valamint eredményes intézkedésekkel csökkentik az általános dohányfogyasztást.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) A szavazással egy időben szeretném kihangsúlyozni a jelentés fontosságát az európai polgárok és az egész Európai Unió számára. Örömmel fogadom a dohányzás kérdését illető stratégiai megközelítést, valamint a javaslatot arra, hogy konkrét és sokat követelő lépésekkel harcoljunk a dohányzás és annak negatív következményei ellen európai szinten. Továbbá meg vagyok róla győződve, hogy a dohányzás stratégiai megközelítésének a megelőzési politikát is magában kell foglalnia lényeges elemként oly módon, hogy valódi nevelési rendszert alakít ki e tekintetben. A jelenlegi helyzet egyértelmű, világos és egyre növekvő szükség van arra, hogy az egész európai társadalom tisztában legyen a dohányzás következményeivel. Nem kevésbé fontos a megelőzés terén a gyermekek és fiatalok, valamint a szüleik nevelésére is összpontosítani, hogy a következő nemzedékek egy dohányfüstmentes Európában élhessenek.

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök asszony, szeretném kifejteni, milyen okok alapján szavaztam Florenz úrnak a nikotinfüggőség aggasztó jelenségének megoldásáról szóló jelentéséről. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelentés mellett szavaztam, annak ellenére, hogy a dohányosok szabadságának és nyilvánvalóan a pluralizmus pártfogója vagyok. Mindazonáltal a probléma, melyet az úgy nevezett passzív dohányzás káros hatásai, vagyis a dohányosok által körülvett nem dohányzó embereket érő hatások jelentenek, nagyon aggasztó. Elég csak arra emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy évente 650.000 ember hal meg a dohányzáshoz kapcsolódó problémák következtében. Ebbe beletartozik 80.000 passzív dohányos is, akik között gyermekek is vannak. Ezért kell korlátoznunk bizonyos emberek szabadságát, hogy ezáltal haláleseteknek vegyük elejét.

  Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök asszony, először is szeretném kifejezni, hogy mennyire meg vagyok elégedve e jelentéssel. Kiválónak tartom, hogy egyértelmű álláspontot fogadunk el a passzív dohányzás ellenzéséről.

A jelentés mellett szavaztam, mivel épp itt az ideje, hogy uniós szintű cselekvéssel akadályozzuk meg, hogy az emberek ki legyenek téve a dohányfüst veszélyeinek. Amint már korábban hallottuk, évente 650.000 ember hal meg a dohányzás hatásai következtében. Itt az ideje, hogy cselekedjünk.

Annak ellenére, hogy támogatom a javaslatot, tudom, hogy nehéz lesz azt mindenhol átültetni a gyakorlatba és végrehajtani. A 11. cikk magában foglalja azt az elképzelést, hogy kiskorú gyermek jelenléte esetén az EU-ban mindenhol meg kellene tiltani a dohányzást a magánhasználatú gépjárművekben. Ez jó célkitűzés, de azon is el kell gondolkodnunk, hogyan lehet ellenőrizni. A dohányfüstmentes környezet olyan cél, amelyet törekednünk kell elérni, a jövőben azonban több figyelmet kell fordítanunk annak biztosítására, hogy amit teszünk, ésszerű és a jogszabályokkal való összhangja ellenőrizhető.

  Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, természetesen mindannyian tudjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre. Mindazonáltal én elvből a dohányfüstmentes Európáról szóló jelentés ellen szavaztam, mivel sehol máshol nem játszik az állam oly sikeresen jelentős szerepet, mint a nyilvános helyeken történő dohányzás elleni küzdelemben. Dohányzási tilalmaikkal az EU országai – velünk együtt – soha nem látott mértékben avatkoznak be a polgárok személyes szokásaiba.

Általában államilag finanszírozott tiltó politikának lehetünk tanúi, melynek célja az embereket megtanítani változtatni magatartásukon. Ezt maga a jelentés is egyértelművé teszi. Az egyhangúság vagy – mint ma – a majdnem egyhangúság nem garantálja a szabadságot. Épp ellenkezőleg. Lényegében – és ezt el kell ismernünk – a szabadság a normától való eltérés lehetőségéből táplálkozik. Az érintett polgárok egyre erősebbek, itt van a túlzottan gondoskodó állam, és azok, akiknek ehhez bármi közük van és támogatják, azt gondolják, hogy ennek az egésznek semmi köze a szabadsághoz. Elég nagyot tévednek!

  Renate Sommer (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, igen, én szintén a dohányfüstmentes Európáról szóló jelentés ellen szavaztam, bár ezáltal egyfajta boszorkányüldözésnek vetem alá magam, mellesleg még itt a Parlamentben is. Ezért nem volt sok képviselőtársunknak bátorsága a jelentés ellen szavazni, még ha ők sem akarják ezt a túlzottan gondoskodó politikát.

Természetesen támogatom, hogy védjük meg a nemdohányzókat, a gyermekeket és a fiatalokat, azonban egy elvi kérdés forog itt kockán. Először is, nem rendelkezünk egészségpolitikai hatáskörrel. E téren a tagállamoké a döntés joga. Bármi más sérti a szubszidiaritás elvét és mesterségesen kialakított uniós szintű kompetenciának számít. Másodszor és főként, elegünk van! Elegünk van, hölgyeim és uraim! Az EU évek óta háborút folytat a dohányosok, az alkohol és az elhízottak ellen Európában, nyilvánvalóan abból kiindulva, hogy a polgáraink ostobák és jogszabályok segítségével kell róluk gondoskodni. Én éppen ezt ellenzem.

Az általam képviselt polgárok nem ostobák. A tiltó politika soha nem vezet eredményre, és az én feladatom az, hogy képviseljem az embereket, nem pedig az, hogy atyáskodjak felettük.

  Daniel Hannan (PPE-DE). - Elnök asszony, ha van olyan kérdés, amely szubszidiaritásért kiált, az bizonyosan a dohányzás kérdése. Lépjünk túl azon az álszent viselkedésen, hogy támogatjuk a dohánytermelést az Európai Unióban, miközben a fogyasztását büntetjük. Ne törődjünk a kettős mércével, amellyel az Unión belül helytelenítjük a dohányzást, kívül azonban ösztönözzük. Ehelyett összpontosítsunk egy ennél alapvetőbb kérdésre: arra, hogy ezek közül bárminek is mi köze van Brüsszelhez.

A dohány jogi és adóügyi helyzete bizonyosan a nemzetek előjoga, és arról, hogy hol és mikor dohányozhatunk, még inkább helyi szinten kell dönteni: egy magántulajdonban levő helyen a tulajdonost, míg egy nyilvános helyen a helyhatóságokat illeti a döntés joga. A nemzeti kormányoknak nem kellene beleszólniuk, még kevésbé az Európai Uniónak. Szubszidiaritás, képviselőtársaim – rémlik valami?

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök asszony, ezen az ülésen Florenz úr jelentését vitatjuk meg a cigarettázás jogának korlátozásáról. Én a jelentés ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy csak olyan esetben kell korlátozásokat életbe léptetni, amikor a dohányzás káros hatással van másokra. Azonban nem tilthatjuk meg a maguknak kart okozni akaró embereknek, hogy így tegyenek. Ezzel megsértenénk az egyén jogait, amihez egy munkaadónak sincs joga. A kezelés költségeinek kérdése természetesen fontos, de csupán a biztosítással foglalkozókat érinti. Ha megfelelőnek tartanánk, a dohányosok által fizetendő díjat fel lehetne emelni annyira, hogy fedezzék a kezelések költségeit. Ez egy másik említésre méltó kérdés, a szubszidiaritás. A korábbi felszólalók már utaltak rá és én természetesen teljesen egyetértek azzal, hogy e kérdésnek – amely mindenképpen kényes – a nemzeti hatóságok és nem az Európai Unió hatáskörébe kell tartoznia.

  Daniel Caspary (PPE-DE), írásban. − (DE) Örömmel üdvözlök a tagállamokban minden intézkedést, mely tájékoztatja a polgárokat a dohányzás kockázatairól. Véleményem szerint valamennyi ilyen intézkedés a tagállamok és nem az Európai Unió hatáskörébe tartozik.

Ennélfogva a zárószavazáson elutasítottam a Florenz-jelentést.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én támogattam Florenz úr jelentését, melynek témája a „Zöld könyv: a dohányfüstmentes Európáért, uniós szintű politikai lehetőségek” volt, és elengedhetetlennek tartom, hogy megfelelő lépéseket tegyünk a dohányfüst által kiváltott halálesetek és súlyos betegségek számának csökkentése érdekében.

Ebből a szempontból támogatom, hogy szólítsuk fel a Bizottságot arra, hogy az új tudományos eredmények fényében módosítsa a dohánytermékekről szóló 2001/37/EK irányelvet és vizsgálja felül az adalékanyagok és egyéb anyagok e termékekben történő felhasználására vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a rákkeltő, mutagén vagy toxikus anyagokra.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Strasbourg nem Qom és az Európai Parlament nem az a „legfelsőbb vezető”, akit azért küldtek le, hogy szerte az Unióban megtanítsa az embereknek az illemet és az igazságosságot. Ma már mindenki tudja, hogy a dohányzás káros az egészségre. De maga az élet is veszélyes, mivel mindig halállal végződik. Én magam soha életemben nem dohányoztam.

Míg nem döbbenek meg rajta, hogy egyes felnőttek felvállalják a kockázatot, nem tudok nem elámulni a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajatollahjainak térítő munkáján, akik egymás után adva ki saját kezdeményezésű jelentéseiket megpróbálják az emberek és gyengeségük kárára „megmenteni a bolygót”. Én nemmel válaszolok e vakbuzgó embereknek.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagjaként és nem dohányzó emberként, aki tisztában van vele, milyen negatív következményekkel jár, ha az ember közvetlen környezetében cigarettáznak, örömmel fogadom Florenz úr jelentését, melynek címe: „A dohányfüstmentes Európáért”.

Úgy gondolom, az illene az Európai Parlamenthez, ha egy határozott és egyértelmű üzenetet közvetítene valamennyi uniós polgár és tagállam felé arról, hogy nem akarunk embereket dohányozni látni a nyilvános helyeken, főként éttermekben, bárokban és a tömegközlekedési helyszíneken. Azt pedig különösen nem szeretnénk látni, hogy emberek a munkahelyükön dohányoznak.

Szigorúbb intézkedéseket sürgetünk a cigaretták kiskorúaknak történő árusításának megakadályozására is. Továbbá úgy gondolom, hogy a megszorítások bevezetését széleskörű tájékoztató kampánynak kellene kísérnie, amelynek nemcsak a dohányzás káros hatásairól kellene szólnia. Ezek ugyanis általában jól ismertek, azonban azt is egyértelműen ki kell mondani, hogy a nemdohányzók joga arra, hogy dohányfüstmentes környezetben éljenek nem függhet vagy szenvedhet csorbát attól, hogy a dohányosok dohányzáshoz való jogukat a nemdohányzók kárára gyakorolják.

Ha azt akarjuk, hogy a dohányfüstmentes Európát követelő kiáltásunk eredményes legyen, nekünk, európai parlamenti képviselőknek példát kell mutatnunk és abba kell hagynunk a dohányzást a munkahelyünkön. Ez azt jelenti, hogy nincs több dohányzás a Parlament területén.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én a jelentés mellett szavaztam, amely nemcsak a tagállamok által a dohányfüggőség leküzdése céljából elfogadott szigorú intézkedéseket hivatott támogatni, hanem arra is törekszik, hogy segítsen egy jobb közegészségügyi helyzetet kialakítani.

A dohányfüst nemcsak a légszennyezés egyik jelentős forrása, hanem a cigarettákban található vegyi anyagok a dohányosokat és nemdohányzókat egyaránt komoly veszélyeknek teszik ki. Ez különösen igaz a zárt helyiségekre, mint munkahelyekre, bárokra és éttermekre. Ennélfogva elengedhetetlennek tűnik nekem, hogy egyértelműen és egyoldalúan betiltsuk a dohányzást az ilyen helyeken.

A polgárok egészségének maximális védelméről gondoskodni hivatott szigorú jogszabályt nem lehet a nélkül bevezetni, hogy előtte valóban értesítsük és tájékoztassuk a nyilvánosságot a dohányzáshoz kapcsolódó kockázatokról. Én is örömmel fogadom, hogy hajlandónak mutatkoztunk tájékoztató kampányokat folytatni, melyek bizonyos célcsoportokra irányulnak, főként a fiatalokra, a várandós nőkre és a szülőkre.

Végül sajnálom, hogy elfogadásra került egy módosítás, amely arra kéri fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a dohányrágáshoz fűződő egészségügyi kockázatokat és annak hatását a cigarettafogyasztásra. Úgy gondolom, hogy ez a kérés nem illik egy ilyen jelentésbe, mivel a dohányrágás egészségi kockázatai – vagyis a nyelvrák stb. – általánosan elismertek.

  David Martin (PSE), írásban. − Én a jelentés mellett szavaztam, amely felsorolja a dohányfüst által szerte az Unióban okozott kár csökkentésére irányuló különböző lehetőségeket. Nem kiált uniós jogszabályért, de felszólítja a tagállamokat, hogy két éven belül vezessenek be átfogó dohányzási tilalmat. Az Egyesült Királyságban már érvényben van egy ilyen tilalom, de a dohány által okozott kár miatt támogatom, hogy ezt az ésszerű megközelítést kiterjesszék az egész Unióra.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) A dohányzási tilalmak természetesen a közegészség érdekét szolgálják, és a középületekre vonatkozóan pozitívan kell őket fogadni. Szintén ésszerű lépés a gyermekek és fiatalok védelme. E csoportok tekintetében azonban hasznosabb lenne, ha az emberek jó példát mutatnának és fenntartanák a már elkezdett dohányzásellenes kampányokat. Képmutató lépés azonban az Európai Unió részéről, hogy megpróbálja a dohányzási tilalmat nagyban előírni az összes tagállam számára, miközben ő maga még arra is képtelennek bizonyult, hogy egyezséget érjen el a Parlament helyiségeit illetően.

Demokratikus rendszerünk és modern életfelfogásaink a választás szabadságán alapulnak, és logikus, hogy ennek a dohányzásra is ki kell terjednie. Ha a lakosság többsége támogatja az éttermekre vonatkozó dohányzási tilalmat, akkor ez előbb-utóbb életbe lép. Az emberek körében máris megfigyelhető a tendencia, hogy egyre többen döntenek a dohányzás ellen, és – a szuverenitás elvének megfelelően – az egyes országoknak kell eldönteniük, hogy a dohányzási tilalmat bevezetik-e például az éttermekben és hogy milyen formát öltsenek e tilalmak.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Én támogatom Florenz úr jelentését, melynek címe: „Zöld könyv: A dohányfüstmentes Európáért”. Úgy gondolom, hogy ez hozzájárul majd az egészség védelméhez és segít jelentősen csökkenteni a dohányzás káros hatásait, mind a fiatalok, mind a megrögzött dohányosok körében. Ezt oly módon éri majd el, hogy sürgeti a függőséget erősítő összes adalékanyag azonnali betiltását és támogatja az uniós, valamint tagállami szintű megelőző intézkedéseket.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Határozottan támogatom a dohányzás betiltását nyilvános helyeken az egészség védelme és a passzív dohányzás veszélyeinek elhárítása érdekében.

Skóciában már 19 hónapja tilos a dohányzás nyilvános helyeken, és a számadatok azt mutatják, hogy azóta 20%-kal csökkent a kórházba szívrohammal bevitt betegek száma.

Ez azt jelenti, hogy a dohányzási tilalom életeket mentett és eredményesen segíti elő a skótok egészségének javulását. Már nagyon várom, hogy Európa többi részén is alkalmazzák e megközelítést.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én igennel szavaztam Florenz úr jelentésére, melynek címe: „A dohányfüstmentes Európáért”.

A dohányfüst nagyon káros anyag. Több ezer vegyi anyagot tartalmaz, beleértve 250 rákkeltő és toxikus összetevőt. Még az is daganat kialakulásához vezethet, ha valaki csak a legcsekélyebb mértékben van kitéve ezeknek. A dohányfüst részecskéi tartósan megmaradnak a zárt területeken és légszennyezést okoznak, amellyel még a legjobb szellőzőrendszer sem tud eredményesen megbirkózni.

Az Európai Unióban évente több ezer ember hal meg a passzív dohányzás következtében. Az ő halálukat meg lehetne előzni. Lehetővé kell tenni minden uniós polgárnak, hogy dohányfüstmentes környezetben élhessen és dolgozhasson. Ezt a közintézmények és közös területek kapcsán különösen hangsúlyozni kell. Az Európai Unió lakosságának hetven százaléka nem dohányzik. Ezt szem előtt kell tartanunk, és gondoskodnunk kell róla, hogy ezek az emberek tiszta és biztonságos környezetben élhessenek.

- Közös állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B6-0376/2007

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Én a jelentés ellen szavaztam, mivel nem tükrözi egyértelműen az Európai Unió álláspontját Törökországgal kapcsolatban. Törökországgal teljesen be kell fagyasztani a csatlakozási tárgyalásokat. Erre számos ok van. Törökország jelenleg megbízhatatlan partner. Azzal, ha visszautasítanánk Törökország belépését, vagyis megmondanánk a törököknek az igazságot jövőbeli uniós tagságukról, segítenénk az országnak, hogy végre demokratizálódjon.

Törökország továbbra is megszállás alatt tartja az Európai Unió egyik tagállamát: Ciprus területének 40%-a török katonai megszállás alatt van. Törökországban nincs vallásszabadság. A nem muszlimok, a keresztények, az ortodox katolikusok és a protestánsok mind üldözést szenvednek, mivel nem építhetnek templomokat. Ötszáz ortodox templomot romboltak le, miközben az Európai Unióban a muszlimok mindenhol mecseteket építenek. Törökországban nincs szólásszabadság. Törökország tagadja az örmény lakosság egyharmadának múltbeli legyilkolását. Újabb katonai beavatkozásra készül Irakban. Nem törekszik a területén élő kurd kisebbség problémáját megoldani. Törökország nem Európában van és nem is való oda. Egy kiváltságos partnerség Törökországgal elegendő lenne a teljes jogú tagság helyett.

  Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én nem támogattam a Törökországról szóló állásfoglalást, mivel nagy nyugtalansággal látom, hogy a török parlament megegyezett egy Irak elleni katonai csapásról. Ezt nem lehetett belevenni a jelentésbe, mégis nagyon aktuális kérdés.

Egy terrorista csoport ellen fellépni nagyon nem ugyanaz, mint szavazni egy szomszédos ország megszállásáról. Az EU-nak nem áll érdekében Irak destabilizációja. Emlékeztetnünk kell Törökországot, hogy tagjelölt országként az Unió érdekeit a közös érdekek között kellene számon tartania. Ez azt mutatja, hogy az Iránnal és Irakkal határos Törökország teljes jogú tagsága miatt – melyet én mellesleg nem támogatok – az Unión belül újra kellene rajzolni a politikai térképet. Véleményem szerint meg kell magunkat kímélni az ezzel járó kockázatoktól.

  Philip Claeys (ITS). – (NL) Elnök asszony, én Oomen-Ruijten asszony állásfoglalás ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a Parlamentnek aktívabb és nagyratörőbb szerepet kell vállalnia a Törökországgal folytatott tárgyalási folyamat felügyeletében.

Most úgy tűnik, gondoskodnunk kell róla, hogy ne sértsük meg Erdoğan és Gül urak érzékeny lelkét. Egyre világosabbá válik, hogy Törökország nem olyan tagjelölt ország, mint bármelyik másik. A Tanács, a Bizottság és a Parlament összes ezzel ellentétes ígérete ellenére Törökországnak szemmel láthatóan nem kell oly szigorúan teljesítenie a koppenhágai kritériumokat.

A dolgok jelenlegi állása mellett egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyre több uniós polgár fordít hátat az Uniónak.

  Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök asszony, a török csatlakozásról szóló újabb szavazás világosan megmutatta, hogy nemcsak a polgáraink nagy része tartja Európát távolinak és nem igen törődik vele, hanem az európai intézmények maguk is egyre nagyobb mértékben távolodnak el az európai polgároktól.

Az eurokraták számára Európa már nem igazán Európa, ahogy meggondolatlanul készülünk egy olyan ország csatlakozására, amely egyáltalán nem európai, nem európai történelmi, kulturális vagy vallási szempontból, nem európai jellegű ország és még csak földrajzilag sem európai. Mi több, ezt az egészet alapvetően nem demokratikus módon erőszakolták ránk, mivel az európai polgárok nagy többsége ellenzi Törökország csatlakozását, de nem mondhatják meg a véleményüket.

A polgárok nem mondhatják el, mit gondolnak Törökországról, mint ahogy nem nyilváníthatják ki véleményüket az új Alkotmányról, amelyet nem nevezhetünk alkotmánynak. Az eurokraták vajon félnek a demokráciától, félnek az emberekkel való párbeszédtől? Ez az Európa egyre kevésbé demokratikusan és egyre demokráciaellenesebb módon működik, és ennek nagyon rossz vége lesz.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, két hete Hrant Dink fiát, Arat Dinket és Serkis Seropyan laptulajdonost a 301. cikk alapján – vagyis a törökség megsértése miatt – egyéves börtönbüntetésre ítélték. Mi volt a bűnük? Valamivel több, mint egy éve – vagyis Hrant Dink meggyilkolását megelőzően – az újságjuk, az Argos megjelentetett egy történetet, mely szerint egy a Reutersnek adott interjúban Hrant Dink azt mondta, hogy szerinte az 1915-ös gyilkosságok népirtásnak számítanak. Az újság tehát csak ennyiről számolt be és ez minden.

Ezért azt gondolom, hogy döntő fontosságú, hogy megszavazzuk azt az állásfoglalást, amely felszólítja Törökországot, hogy ismerje el az örmény népirtást. Ezt Törökország barátjaként mondom. Jó lenne, ha Törökország megértené, hogy ez nem Törökország ellenes álláspont. Sokkal inkább az Unió azon szokásához van köze, hogy megpróbál jobb társadalmat teremteni, amelyben a történelem borzalmai elkerülhetőek. E szokással komoly ellentétben áll az a gondolkodásmód, amelyben egy nemzet hibáit letagadják és amelyben a nemzeti identitás egy olyan büntetőtörvénykönyvvel védi magát, amelyben a 301. cikk állandó hivatkozási keretet képez.

Az európai identitás egyik alapja az, hogy a történelemmel szembe kell nézni és fel kell vállalni. Az örmény népirtás történelmi tény. A Parlament követelni fogja Törökországtól, hogy a tárgyalások megkezdésekor megfogalmazott állásfoglalásban ismerje azt el.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Én támogatni kívánom az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló, ma szavazásra kerülő szöveg módosításait, és ezzel együtt szeretném felidézni a 2006. decemberi brüsszeli európai tanácsi ülésen hozott döntéseket. Ezek azt az elvet rögzítik, mely szerint a bővítés tekintetében az Európai Unió minden egyes tagjelölt országtól megköveteli, hogy teljes egészében teljesítse az összes koppenhágai kritériumot, de hogy minden egyes bővítés továbbra is az Unió további integrációra való képességétől függ.

Önök közül jó néhányan már jó ideje tisztában vannak a kételyekkel, vagy inkább aggályokkal, melyek felmerültek bennem annak kapcsán, hogy vajon az Európai Unió képes lenne-e megfelelően működni, ha Törökország uniós tagállammá válna.

Törökország természetesen „baráti” ország és geostratégiai szempontból az Európai Unió nagyon fontos partnere. Ezért teljes mértékben támogatom, hogy az Unió kiváltságos partnerségi viszonyt tartson fenn Törökországgal. Azt azonban hevesen ellenzem, hogy ez az ország a Közösség részévé váljon.

Továbbá úgy gondolom, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladtával egyre világosabbá válnak a problémák, melyek Törökország esetleges tagságához kapcsolódnak.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Gratulálok az előadónak az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalás benyújtásához. Oomen-Ruijten asszony közös állásfoglalásra irányuló indítványa egy megegyezésen alapuló és kiegyensúlyozott dokumentum, amelyben az előadó megkísérelte érinteni a szóban forgó problémához kapcsolódó valamennyi kérdést.

Az állásfoglalás egyrészt gratulál Törökországnak a közelmúltbeli szabad és tisztességes választásokhoz, felszólítja a török kormányt, hogy gyorsítsa fel a reformfolyamatot és üdvözli a kormány szándékát egy új polgári alkotmány elfogadására. Az állásfoglalási indítvány ezenkívül új politikai kezdeményezést sürget a kurd kérdés tartós rendezése érdekében. Továbbá utal a ciprusi kérdés ENSZ-kereteken belüli rendezésére irányuló kísérletekre is.

Másrészt – és ez megegyezik a Franciaország által támogatott állásponttal – örömmel veszem, hogy az állásfoglalás emlékeztet rá, hogy Törökország csatlakozása továbbra is a koppenhágai kritériumok teljes körű teljesítésétől és az Unió további integrációs képességétől függ.

Ezen okok folytán úgy döntöttem, hogy a plenáris ülés zárószavazásán támogatom az állásfoglalást. Még egyszer szeretném kifejezni, mennyire sajnálom, hogy a Parlament hivatalosan nem szólította fel Törökországot, hogy hivatalosan ismerje el az 1915-ös örmény népirtást.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint már korábban rámutattunk, sok kérdést vetnek fel Törökország uniós csatlakozási tárgyalásai. E folyamatot ösztönzik a főbb hatalmak, melyek az ellentmondások ellenére arra törekszenek, hogy e nagy országot az Unió „egységes piacának” szerves részévé tegyék, ezáltal ellenőrizhessék gazdaságát és geostratégiai helyzetét felhasználhassák saját közel-keleti, kaukázusi és közép-ázsiai terveikhez.

Így az állásfoglalás e tekintetben tanulságos, mivel kiemeli „Törökország fontosságát szállítási csomópontként az Unió gázellátásának diverzifikációja” és „a Törökország bevonásával futó dél-kaukázusi energiaprojektek” szempontjából, valamint „Törökország geostratégiai helyzetét a régióban”, és megjegyzi, hogy az ország „szerepe a közlekedésben és logisztikában az elkövetkező években még fontosabbá válik majd”.

Néhány más fontos szempontot is ki kell emelni, ezek a következők:

- Törökország semmilyen lépést nem tett Ciprus – egy uniós tagállam – elismerése felé és katonai erőkkel még mindig megszállás alatt tartja a sziget északi részét és figyelmen kívül hagyja az ENSZ vonatkozó határozatait;

- a török hatóságok még mindig elnyomják a kurd lakosságot és megtagadják tőlük az őket megillető legitim kulturális, politikai, gazdasági és szociális jogokat.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Törökország által az uniós csatlakozás folyamatában elért előrehaladásáról szóló jelentés teljesen alaptalanul gratulál a török kormánynak és az új elnöknek. A jelentés képmutató és hasztalan módon fejezi ki az ábrándozást, melynek témája általában az emberi jogok, a terrorizmus elítélése és az ellene az EU és Törökország által közösen vívott harc.

Másrészt nem kerül szóba Észak-Ciprus továbbra is folytatódó megszállása a török katonai erők által. A jelentés még jelképesen sem ítéli el azt, hogy Törökország továbbra sem hajlandó elismerni a Ciprusi Köztársaságot, és nem gyakorol rá nyomást e kérdés kapcsán. Nem ítéli el a török rendszer politikáját, amely kétségbe vonja a görög szuverén jogokat vagy azt, hogy Törökország erőszak alkalmazásával fenyegeti a szomszédos országokat. Nem ítéli el komolyan a kurd lakosság által a török hatóságoktól elszenvedett kegyetlen üldözést és bűncselekményeket. A jelentés a legcsekélyebb mértékben sem utal a politikai üldözésre, melyet a török középosztály követ el az összes elképzelhető álca alatt: burkapárti vagy világi, kommunista és egyéb haladó szellemiségű emberek álarca mögé bújva. Mindezek ellenére Törökországot arra buzdítjuk, hogy ne folyamodjon aránytalan erőszakhoz a küszöbön álló Észak-Irak ellen irányuló támadásban!

Az Unió szempontjából a jelentés az imperialista országok célkitűzéseit, összhangban a széles terület geopolitikai érdekeivel.

A török uniós csatlakozás és az ország imperialista terveinek elutasítása érdekében áll a török embereknek és a terület más népeinek is.

  Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) A szóban forgó állásfoglalás nem lesz hatásos, mivel az örmény népirtás elismerésére vonatkozó fontos módosításokat a képviselők többsége elutasította.

Én mostanáig és továbbra is pártolom Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz. Azonban e csatlakozási folyamatnak el kell ismernie bizonyos történelmi tényeket.

Továbbá teljes mértékben ellenzem a Parlament által most bevezetett ellentmondást. A 2005. szeptember 28—i állásfoglalás 5. bekezdésében a Parlament gyakorlatilag felszólította Törökországot, hogy ismerje el az örmény népirtást és ezt a beismerést az uniós csatlakozás előfeltételének tekintette. Az, hogy az új állásfoglalásból kimaradt az örmény népirtás, egy lépés hátrafelé, amelyet én nem tudok támogatni.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A végeredménytől függetlenül a Törökországgal jelenleg folyó tárgyalásoknak el kell vezetniük azokhoz a reformokhoz, melyekre az országnak oly nagy szüksége van és amelyek magukban az ország potenciális uniós csatlakozásának legfontosabb szempontját képezik.

Ebben az összefüggésben az AKP győzelmét inkább a gazdasági reform melletti elköteleződésnek kell tekinteni, mint az iszlám melletti szavazatnak.

A közelmúltbeli események láttán a kurd kérdést az Egyesült Államokkal együtt kell megoldani, szem előtt tartva, hogy az iraki helyzetet, ahol a kurdok lakta északi területeket béke jellemzi. Másrészt nem hagyhatjuk rosszallás nélkül a Törökország elleni kurd terrortámadásokat vagy a kurdok hiányzó beilleszkedését és elfogadottságát Törökországon belül.

Végezetül soha nem hangsúlyozhatjuk eléggé Törökország geostratégiai fontosságát Európa határainak biztonsága, energiaellátása és főként az orosz gáztól való függés alternatív megoldása szempontjából, valamint partnerként az iszlám országokkal és az iraki kérdésről folytatott párbeszédben.

Ezen okok folytán az Uniónak a komoly és határozott tárgyalások stratégiáját kell követnie.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Én igennel szavaztam az állásfoglalásra, amely sürgeti Törökországot, hogy gyorsítja fel a reformokat.

Fel kell szólítanunk Törökországot, hogy tegyen többet: biztosítsa a hadsereg fölötti polgári ellenőrzést, vezessen be zéró toleranciát a kínzásokkal szemben, biztosítson védelmet a nőknek és a kisebbségeknek, valamint ismerje el az örmény népirtást.

A kurd kérdés kezelését szintén kritériumként kell használnunk a reformfolyamat értékelésekor. A jelentés, melyről most szavaztunk, sürgeti a török kormányt, hogy indítson el egy politikai kezdeményezést, melynek célja a kurd probléma tartós rendezése. Ezenkívül helyteleníti Irak területének megsértését, de egyben természetesen a PKK által elkövetett erőszakot is.

Ez nem arról szól, hogy most Törökország kerül a célkeresztbe, hanem arról, hogy nem engedhetjük meg kettős mérce alkalmazását és nem kótyavetyélhetjük el a nagy becsben tartott értékeinket.

Az is katasztrofális lenne, ha továbbra is figyelmen kívül hagynánk a közvéleményt, amely ismét kifejezésre jutott egy a Notre Európa által végzett közvélemény-kutatás keretében a lisszaboni csúcs előtt. Az európaiak aggódnak a jövőbeli bővítésekről hozott rosszul előkészített döntések miatt és amiatt, hogy vajon az Unió képes-e még több országot befogadni a 2004 és 2007 közötti új csatlakozási hullám után.

  Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) Én támogatom a Törökországról szóló állásfoglalást. A török kormánynak végre határozottan kell végrehajtania a reformokat.

Ami az örmény népirtást illeti, bár az, hogy Törökország beismerje a népirtás tényét, nem része a koppenhágai kritériumoknak, egy olyan országnak, amely csatlakozni kíván az Unióhoz, egészen biztosan szembe kell néznie történelmének sötét oldalával.

Összességében Törökország előtt még hosszú út áll, mielőtt teljesíti a koppenhágai kritériumokat. Még mindig jelentős hiányosságok tapasztalhatóak az emberi és kisebbségi jogok, a polgári és politikai jogok terén, valamint a török demokrácia általánosságban gyenge a hadsereggel szemben.

Nincs előrelépés a ciprusi kérdés ügyében. Ezért továbbra is nyomást kell gyakorolnunk Törökországra, hogy ratifikálja az ankarai jegyzőkönyvet. Ha ez nem történik meg és Törökország nem vonja ki csapatait a szigetről, nincs megoldás. Törökország szemmel láthatóan nem hajlandó megérteni, hogy az Európai Uniónak 27 tagállama van és hogy ezek egyike a Ciprusi Köztársaság!

Ami a délkelet-törökországi konfliktust illeti, az észak-iraki behatolás terve már legalább 2006 tavasza óta létezik. Jelenleg attól kell tartani, hogy a megszállásra valóban sor kerül. Egy olyan ország azonban, amely – a határait biztosító nemzetközi támogatás ellenére – úgy gondolja, hogy joga van megsérteni a nemzetközi jogot, egyszer s mindenkorra kizárja magát az uniós csatlakozásból.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Én tartózkodtam az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló jelentésről tartott zárószavazáson. Azért tettem így, mert a több hónapon át tartó tárgyalások ellenére az állásfoglalás nem említi az 1915-ös örmény tömeggyilkosságért való török felelősség kérdését.

Törökország e kérdést illetően megpróbálja cenzúrázni a nemzetközi közösséget. Ennek legutóbbi bizonyítéka az Egyesült Államok Kongresszusára gyakorolt nyomás. Ez utóbbi azonban nem engedte magát befolyásolni és a megfelelő álláspontot fogadta el. E kérdés tekintetében hiba engedni a nem jogos török nyomásnak.

Szeretném azonban még hozzátenni, hogy nagyon értékelem, hogy a fent említett állásfoglalásba bekerültek nyilatkozatok a törökországi keresztény kisebbségek jogairól, mint a papképzés jogáról és arról, hogy az egyházi intézményeknek joguk van jogi személyiséget szerezni.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) Én úgy döntöttem, hogy tartózkodom az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalás szavazásakor, hogy így jelezzem, hogy ellenzem a jelenleg folyó csatlakozási tárgyalásokat. Két nemrég történt eseménynek fel kellene nyitnia a szemünket e hipotetikus csatlakozás veszélyeire. Az első az a politikai válság, amelyet az ország az új köztársasági elnök eskütétele előtt élt át: ez a török társadalmon belüli feszültségeket és az ország intézményeinek törékenységét mutatta meg. Gondolok az iraki határ mentén felerősödött feszültségekre is, valamint annak veszélyére, hogy ez destabilizálhatja az ország azon kevés területeinek egyikét, ahol eddig az erőszakot sikerült féken tartani. A török parlament döntése arról, hogy engedélyezi a katonai behatolást Irakba, elfogadhatatlan. Törökország veszélyes szerepet játszik a régióban, és az Uniónak nem lenne szabad támogatnia ezeket a populista és agresszív lépéseket.

Mindez csak megerősíti a meggyőződésemet, hogy ha az Uniót kibővítjük Irak határáig, nem tudom, hogy abból, ami megmarad, mi lesz még európai. Úgy gondolom, hogy Törökország még alkalmatlan az uniós csatlakozásra. A mi dolgunk alternatív megoldást javasolni: itt a Nicolas Sarkozy által ajánlott Mediterrán Unió bizonyosan olyan lehetőséget kínál, amelyet az EU-nak és Törökországnak meg kell ragadnia.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Én nem szavaztam az Európai Parlamentnek az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalása mellett, mivel az Unió bővítése és Törökország belépése a Közösségbe meglehetősen komoly kérdés, mely részletesebb információt és alaposabb vitát igényel. Véleményem szerint a csatlakozási folyamatban minden országra ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkoznia.

A javasolt módosítások, melyek Törökországot felszólították volna, hogy ismerje el az örmény népirtást és kérjen bocsánatot Örményországtól és az örmény néptől, nem kerültek elfogadásra a plenáris ülésen. Csak egy ilyen beismerés és bocsánatkérés adhat lendületet a Törökország és Örményország közötti megbékülésnek. Ezenkívül Törökország továbbra is útját állja a ciprusi probléma megoldásának. Az iraki határ mentén elő kurdok elleni határon átnyúló katonai művelet, melyet a török parlament nyilatkozata jóváhagyott, nem vezet a törökországi terrorizmus problémájának konstruktív megoldásához. Egyszerűen az egész régió destabilizálódásához vezet.

A Török Köztársaság területén érvényesülő vallásszabadság terén sincs előrelépés. A Törökországban élő keresztények biztonsága és jogaik tiszteletben tartása nem biztosított. A közelmúltban keresztény papokat, misszionáriusokat, kiadókat vagy áttérőket érő erőszakos támadások tanúi lehettünk. Törökország nem nyitotta meg újra az ortodox egyház szemináriumát sem, amely nélkül e nagyon régi egyház létezése forog veszélyben.