Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2007. október 24., Szerda - Strasbourg HL kiadás

15. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hölgyeim és uraim, a következő napirendi pont: a Tanácshoz intézett kérdések. Mint tegnap a Bizottsághoz intézett kérdések során, ma is kipróbálunk néhány új szabályt, melyekre a javaslat a Parlament reformjának részeként született. E szabályokat egy külön csoport tanulmányozza és alapvetően két területre vonatkoznak. Először is arra kérném a képviselőket, hogy üljenek előre az első sorokba, hogy az ülés az egység érzetét keltse. A második változás az, hogy a kiegészítő kérdéseket a Tanács soros elnöke egyszerre válaszolja meg az összes kérdés feltétele után. Ennek következtében – mivel általában két kiegészítő kérdés hangzik el – ahelyett, hogy külön-külön kerülnének megválaszolásra a kérdések, a Tanács egyszerre ad rájuk választ a végén.

A következő napirendi pont: a Tanácshoz intézett kérdések (B6-0318/2007).

A következő, a Tanácshoz intézett kérdések kerültek benyújtásra.

1. kérdés Manuel Medina Ortega részéről (H-0678/07)

Tárgy: Szolidaritási Alap jelentős katasztrófák esetére

Az egyes uniós tagállamokban – például Görögországban és Spanyolországban – kiütött idei nyári erdőtüzek súlyossága láttán és az Unió gyors és eredményes reakciója hiányának fényében felülvizsgálja a Tanács a Szolidaritási Alap szabályait, hogy a jövőben megfelelő mechanizmusokkal felvértezve nézhessünk szembe e katasztrófákkal és enyhíthessük az okozott kart?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, erre a kérdésre válaszolva azt mondanám, hogy – amint Önök is tudják – az Európai Unió Szolidaritási Alapja azért jött létre a Közép-Európát 2002 nyarán sújtó árvizek után, hogy a jelentős és rendkívüli mértékű katasztrófákra reagáljon.

2002-ben az Európai Bizottság javaslatára a Tanács elfogadott egy rendeletet, amely létrehozta az Európai Unió Szolidaritási Alapját. A Szolidaritási Alapról szóló rendelet 14. cikke arról rendelkezik, hogy a Tanács legkésőbb 2006. december 31-ig felülvizsgálja e rendeletet a Bizottság egy javaslata alapján.

A Bizottság 2005-ben javasolta, hogy a 2012/2002/EK rendeletet váltsa fel egy a Szolidaritási Alapról szóló új rendelet. E javaslat főként arra irányult, hogy az eszköz hatáskörét kiterjesszék az ipari és technológiai katasztrófákra, a közegészségügyi vészhelyzetekre, a terrorcselekményekre, és hogy csökkentsék az Alap jelentős katasztrófák esetén történő igénybevételére alkalmazandó küszöböt.

A javaslat értelmében a regionális kivételi kritériumok kikerülnének a hatályos rendeletből, de kivételes körülmények között a Bizottság elismerhetné, hogy jelentős katasztrófa történt.

Az Európai Parlament 2006 májusában kiadott erről egy véleményt, és szintén 2006-ban a Tanács a megfelelő szinten megvitatta a Bizottság javaslatát és a Parlament véleményét, bár megegyezés nem született.

Ennek eredményeképpen a 2012/2002/EK rendelet van azóta is érvényben, míg időközben 2007-ben a Bizottság javasolta a mozgósítását. Amint alkalmam nyílt elmondani Önöknek múlt hónapban egy hasonló kérdésre válaszolva, a Tanács tudomása szerint a rendelet hatálya alá tartozó katasztrófák esetében alkalmazása eredményesnek bizonyult. Az Európai Bizottság rendszeres időközönként jelentéseket készít, melyekben részletesen leírja a Szolidaritási Alap alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Medina Ortega (PSE).(ES) A Tanács javaslata teljesen világos volt. Ez az új rendelet hatalmas késést szenved. Feltennék még egy kiegészítő és konkrét kérdést a Tanácsnak: idén nyáron a nyugati civilizáció bölcsője, az ókori Görögország, olimpiai stadionjaival együtt majdnem leégett. A Tanács vajon addig vár, amíg leég a Vatikán, amíg leég a Prado, amíg leég a belémi palota, vagy remélhetjük, hogy még jövő nyár előtt megszületik egy rendelet, amely képes megbirkózni az ilyen jellegű katasztrófákkal?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, Medina Ortega úr, nyilvánvalóan nem várjuk meg, hogy Rómát, Lisszabont, Londont vagy Párizst természeti katasztrófa érje, mielőtt részletesebben foglalkozunk a kérdéssel. Nagyon reméljük, hogy a belémi palota és a belémi torony még évszázadokig állni fog, amint az eddig is történt.

Ami a jelenlegi szabályok módosítására vonatkozó konkrét határidőket illeti, a Tanács nevében természetesen nem tudok kötelezettséget vállalni egy konkrét időpontra sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Elizabeth Lynne (ALDE). - Köszönöm a válaszát, én azonban csatlakozom a második kérdéshez. Igenis tudnunk kell, hogy mikor történik változás.

Most főleg az Egyesült Királyság területén bekövetkezett árvizekről beszélek. Ez nyilvánvalóan vonatkozik a tüzekre is, de az árvizek a Szolidaritási Alap hatálya alá tartoznak. Az én régiómat, Középnyugat-Angliát nagyon komolyan sújtotta az árvíz. Worcestershire-ben árvíz sújtotta az én falumat és az egész megyét, valamint Hereford és Shropshire környező területeit.

Az Egyesült Királyság kormánya nyilvánvalóan támogatást kért a Szolidaritási Alaptól. Remélem, hogy a kérelmet a Bizottság kedvező elbírálásban részesíti, és a Tanács végül valóban megkísérli és megvalósítja a változtatásokat a Szolidaritási Alap működésének módját illetően, hogy a jövőben gyorsabban jussunk hozzá az ilyen támogatáshoz.

Továbbá megkérném a Tanács képviselőjét, hogy mondja el, mit érez a gyorsreagálású erőkkel kapcsolatban és hogy ezt előrehozzák-e, hogy vészhelyzetekben az érintett területekre is jusson árvízvédelem?

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE).(DE) Elnök úr, először is hadd mondjam el, hogy véleményem szerint nagyon jó, hogy most mind együtt ülhetünk itt lenn. Nagyon jó ötletnek tartom.

A feltett kérdés kapcsán, miniszter úr, néhány szót szeretnék szólni a tüzekről, olykor természetes okok folytán ütnek ki, máskor pedig szándékos gyújtogatás következtében. A gyújtogatást egyes országok jogi álláspontja ösztönzi, amely bizonyos előnyöket kínál bizonyos embereknek.

Felmerült már valaha a gondolat, hogy gyakoroljunk nyomást ezekre az országokra, hogy ezen ösztönző megszűnése érdekében változtassák meg álláspontjukat?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Rendben. Azt hiszem, a most feltett kérdéseknek legalább egy részét már megválaszoltam. Elmondtam már azt is, hogy a Szolidaritási Alap múltbeli működésének értékelése pozitív eredményt hozott, olyan értelemben, hogy az Alap megfelelően működött.

A gyorsreagálású erők kérdésén most is gondolkodunk. Döntés még nem született, mivel a kérdést a Tanács még mindig értékeli és megvitatja. Nem született még döntés a tüzek megelőzéséről sem, bár sok mindent elértünk már e téren. Még sok munka van hátra, és feltételezem, hogy ez egy olyan terület, ahol a „legjobb gyakorlatokként” ismert tapasztalatok cseréje és a tagállamok uniós szintű együttműködése hasznosnak bizonyulhat.

További erőfeszítésekre van szükség e téren. Be kell vallanom, hogy az én hazámat évről évre súlyosan sújtják tüzek, gyújtogatás és mindenféle, tüzekhez, főként erdőtüzekhez kapcsolódó problémák. Nemzeti szinten elfogadtunk számos intézkedést és kezdeményezést, melyek nagyon sikeresnek bizonyultak a tüzek és gyújtogatások megelőzésében, és természetesen boldogan megosztjuk tapasztalatainkat valamennyi tagállammal.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 2. kérdés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou részéről (H-0680/07)

Tárgy:: A speciális szükségletű emberekre vonatkozó integrált európai politika

Tervezi a Tanács, hogy közös határozatot fogad el egy olyan integrált európai politika kialakításáról, melynek célja támogatni és biztosítani a speciális szükségletű polgárok szakképzését és gondoskodni a társadalomba való beilleszkedésükről?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Köszönöm a kérdést, Panayotopoulos-Cassiotou asszony. Amint Ön is tudja, a Tanács jogalkotói hatáskörét csak a Bizottság javaslatai alapján gyakorolhatja.

A dolgok jelenlegi állása szerint a Tanácshoz még nem érkezett jogalkotási javaslat olyan tanácsi határozatra, melynek célja támogatni és biztosítani a speciális szükségletű polgárok szakképzését és gondoskodni a társadalomba való beilleszkedésükről.

Amint tudják, a Tanács 2000-ben elfogadta a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvet. Ez megtiltja a sok különböző alapon, például fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Továbbá az idei évet (2007) a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évévé nyilvánította a Tanács és a Parlament egy közös határozata, mely az együttdöntési eljárás keretében született.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE).(EL) Elnök úr, szeretném megköszönni a Tanács soros elnökének a választ. A foglalkoztatás során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése nem hatásos módszer a fogyatékosság problémájának kezelésére. Az új technológiákat is magában foglaló egészségügyi program tegnap lett bejelentve. Nem lehetne ezt a javaslatot arra felhasználni, hogy az európai polgárok nagy részének – akik a népességcsökkenés időszakában még aktívak és hasznosak lehetnének a társadalom egésze számára – lehetővé tegye, hogy kibontakoztassa adottságait és társadalmi kohézióban élhessen?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, Panayotopoulos-Cassiotou asszony, úgy érzem, ez a felszólalás inkább volt általános észrevétel, mint egy egyenes kérdés. Azonban azt gondolom, hogy mindezek ellenére a tagállamok körében és uniós szinten is fokozatosan egyre többen ismerik fel, hogy az e területen jelentkező kérdések megfelelő megoldásához együtt kell dolgoznunk.

Meg kell mondanom azt is, hogy a portugál elnökség során és a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve részeként az elnökség november 19-20-án Lisszabonban vendégül lát egy jelentős konferenciát, amely természetesen a vonatkozó kérdések helyzetét kísérli meg áttekinteni. Ezenkívül természetesen megpróbálunk a jövőre vonatkozó politikai kötelezettségvállalásokat is kieszközölni e kérdést illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Paul Rübig (PPE-DE).(DE) Milyen intézkedéseket tervez a Tanács azért, hogy a tömegközlekedés hozzáférhetőbb legyen a fogyatékosok számára? Lát Ön esélyt a legjobb gyakorlat és a benchmarking alkalmazására egész egyszerűen a célból, hogy e téren segítsenek javítani a helyzeten?

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE).(DE) Antunes elnök úr, a fogyatékosok jogait kifejezetten rögzítettük az alapjogi chartában, mely a Lisszaboni Szerződés része, ezáltal pedig teljesen és jogilag kötelező érvényű lesz. Lát Ön esélyt arra, hogy a Tanács elnöksége felszólítsa a tagállamokat, hogy reagáljanak nagyon gyakorlatiasan az új lehetőségekre és tegyék meg a megfelelő lépéseket azért, hogy a fogyatékkal élőkre több és jobb lehetőség várjon?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Két észrevételt kívánok tenni. Az alapjogi charta még nem lépett teljességgel hatályba és nem is került a nyilvánosság elé. Ugyanez mondható el a Lisszaboni Szerződésről is, ezért egyelőre még várnunk kell. Nyilvánvalóan nem tudom megjósolni októberben, hogy a Tanács milyen kezdeményezéseket vagy határozatokat fogad majd el a téren. Továbbá – amint tudják – az alapjogi charta önmagában nem képezi jogalkotási kezdeményezések jogi alapját.

A közlekedés terén a Bizottság nem javasol a Tanács által elfogadandó kezdeményezéseket; ez a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az egyértelműen az ő feladatuk, nemzeti szinten, hogy javaslatot tegyenek a szükséges intézkedésekre, ahogy azt ők jónak látják és ahogy megfelel az adott körülményeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hölgyeim és uraim, Marian Harkin, Avril Doyle és Esko Seppänen következő három kérdése már szerepelt a tegnapi vitában. Az eljárási szabályzat II. melléklete (A) része (2) bekezdésének megfelelően e kérdések nem fogadhatóak el, így továbblépünk a következő kérdésre.

A 3., 4. és 5. kérdés nem fogadható el, mivel a szóban forgó kérdés már szerepel ezen ülés napirendjében.

6. kérdés: Sarah Ludford részéről (H-0687/07)

Tárgy: Szexuális bűnözők

Elégedett a portugál elnökség azzal, hogy az Unió és a tagállamok minden lehetséges intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy beazonosítsák, bírság elé állítsák és a büntető ítélet után figyelemmel kísérjék a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetőit, hogy információcserét valósítsanak meg a gyermekek elleni bűncselekményekről és hogy megvédjék és kiszabadítsák az eltűnt, elrabolt vagy veszélyben forgó gyermekeket?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Ludford asszony, a gyermekek védelme a szexuális kizsákmányolástól és az emberkereskedelem elleni harc rendkívül fontos kérdés az Európai Unió számára.

E tekintetben a civil társadalom eltűnt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekek megkeresésében való szerepéről szóló, 2001. szeptember 27-i tanácsi állásfoglalásra hivatkoznék, amelyben a Tanács kijelentette, hogy a gyermekek eltűnése és szexuális kizsákmányolása elleni harc prioritás az Európai Unió számára.

E célból a Tanács számos különböző jogi eszközt fogadott el, melyek a kérdés különböző szempontjaival foglalkoznak; ide tartozik az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló fellépésről szóló, 1997. február 24-i tanácsi együttes fellépés, a fent említett, a civil társadalom eltűnt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekek megkeresésében való szerepéről szóló, 2001. szeptember 27-i tanácsi állásfoglalás, valamint a Tanács 2003. december 22-i kerethatározata a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről.

A Belga Királyság által benyújtott, a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekért járó büntetőítéletekből adódó eltiltásoknak az Európai Unión belül történő elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló kezdeményezést a Tanács együtt értékelte más javaslatokkal, mint az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslattal és a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslattal.

A tárgyalási folyamatot követően a Tanács úgy döntött, hogy összevonja a Belga Királyság által benyújtott kezdeményezés rendelkezéseit a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló eszközzel. Ennek eredményeképpen a tagállamok illetékes hatóságai számára hozzáférhetővé kell tenni a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekért járó büntetőítéletről szóló információt.

A Tanács 2003. december 22-i kerethatározata a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről magában foglalja a gyermekek szexuális kizsákmányolásához és a gyermekpornográfiához kapcsolódó bűncselekmények definícióját és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy e bűncselekmények egytől három évig – és egyes esetekben a maximális öttől tíz évig – terjedő szabadságvesztéssel sújthatóak legyenek. A fent említett kerethatározat 2006. január 20-át jelöli meg a tagállami szintű végrehajtás határidejeként. A Tanácshoz és a Bizottsághoz érkezett és a végrehajtási intézkedésekről szóló bejelentések, valamint a Bizottság jelentése alapján a Tanácsnak 2008. január 20-ig értékelnie kell, hogy a tagállamok milyen mértékben teljesítették a kerethatározatból fakadó kötelezettségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford (ALDE). - Nagyon köszönöm az elnökség válaszát.

Madeleine McCann esete nagy érdeklődést és vitát szült. Nem megyek bele az ügy részleteinek ismertetésére, azonban ami engem ezzel kapcsolatban aggaszt, az, hogy vajon milyen tanulságot vonhatunk le általánosságban az eltűnt gyermekek ügyében történő európai fellépés megfelelőségéről. Három témáról kívánok kérdezni.

Az első az eltűnt gyermekekkel foglalkozó sürgősségi telefonszolgálat. Tegnap Frattini biztos úr elmondta, hogy egyáltalán nem elégedett a tagállamok intézkedéseivel, melyek célja végrehajtani a Tanács februári határozatát a 116-os telefonszám egységes, az eltűnt gyermekekhez kapcsolódó használatáról; a számnak augusztus óta élnie kellene. Mindössze négy tagállam választott szolgáltatót, három tagállam pedig egyáltalán nem válaszolt az információkérésre. Ez nem igazán megkapó. Emlékeztetik majd a többi 23 tagállamot?

Másodszor: néhány hete az igazságügyi és belügyminiszterek egy az eltűnt gyermekek adatait tartalmazó uniós adatbázis kialakítását követelték. Azt hiszem, történtek már erre magánjellegű kezdeményezések a YouTube és Madeleine McCann szüleinek együttműködésével. Támogatja az Unió egy igazi adatbázis létrehozását?

Harmadszor pedig: Ön beszélt a szexuális bűncselekmények elkövetőiről szóló információk cseréjére vonatkozó munkáról, de mikor áll majd rendelkezésre egy számítógépes adatbázis?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, Ludford asszony, a különböző elhangzott kérdésekre a következőképp kívánok válaszolni:

Először is az említett intézkedések közül sok viszonylag vagy nagyon új keletű, ezért a hatásukat értékelni kell. Ez folyamatban van, és természetesen értékeljük majd, hogy mi működött, mi vallott kudarcot és hogy milyen előrelépések történtek e téren. Ez a dolgunk, nem pedig az, hogy vádolva és felelőssé téve őket üldözzük a tagállamokat.

Ez az együttműködési folyamat megköveteli, hogy a tagállamok párbeszédet folytassanak egymással, amely a kicserélendő tapasztalatokon alapul. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy jó előrehaladást értünk el a téren a humanitárius szempontból valóban borzasztó helyzetekre való reagálás terén.

Végezetül úgy vélem, hogy e tekintetben a Reformszerződés szintén jó hír, hiszen eredményesen ösztönzi és teszi lehetővé a tagállamok közötti szélesebb és jobb együttműködést az ilyen típusú bűncselekmények elleni harc terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Soros elnök úr, Ön említette – és nagy örömmel hallottam, hogy ezt a szót használta – az emberkereskedelem kérdését, mert azt gondolom, hogy míg nagy nyilvánosságot kapnak a gyermekek, köztük a McCann-ügy, sok gyermek és felnőtt jut be az Unió tagállamaiba emberkereskedelem útján. Azt szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint elég-e az, amit jelenleg teszünk e téren. És szeretném azt is kérni, hogy az így idejutott emberek segítséget kapjanak, amikor a tagállamban rájuk találnak: rehabilitálják őket és juttassák őket vissza saját országukba vagy gondoskodjanak róla, hogy ne váljanak bűnözővé abban a tagállamban, ahova az emberkereskedők vitték őket. Véleményem szerint ez valóban súlyos probléma az Unióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE).(DE) Miniszter úr, igyekeztem nagyon figyelmesen hallgatni Ludford asszonynak adott válaszát. Ő egy nagyon konkrét kérdést tett fel Önnek – hogy hogyan szándékoznak Önök cselekvésre kényszeríteni azon tagállamokat, melyek még nem alakították ki a sürgősségi telefonszolgálatot –, Ön azonban nem válaszolta azt meg. Talán fogalmazhatna konkrétabban a válaszában.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Nem vagyok sem kriminálpolitikai szakértő, sem igazságügyminiszter. A Tanácsot képviselem, és csak azt tudom elmondani Önöknek, ami jelenleg a Tanács általános véleménye. Mindig lehet többet és jobba tenni, de az az igazság – amint már mondtam –, hogy számos jogi eszköz létezik, amely megfelelő az ilyen jellegű bűncselekmény elleni eredményes harchoz. Amint mondtam, ezek közül sok intézkedés még friss és mindegyiket megfelelő értékelésnek kell alávetni.

Egy új kérdés hangzott el: a tagállamokban és polgáraikban nagyobb tudatosságot alakítani ki egy olyan jelenségről, amely – ha méretének és súlyosságának ismertségét kívánjuk növelni – valójában új. Amint az történni szokott az új jelenségekkel, melyeket át kell gondolni és értékelni, természetesen létezik egy követendő eljárás. Szükség esetén felszólítjuk azon tagállamokat, melyek esetleg még nem tettek elehet a kezdeményezések vagy a jogszabályok végrehajtását illető kötelezettségeiknek, hogy a lehető leghamarabb tegyék meg azt. Ha valaki felvállal egy kötelezettséget, azt teljesíteni kell és végre is hajtani e területen és másutt egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 7. kérdés. Lambert van Nistelrooij részéről (H-0689/07)

Tárgy: A Suez és a Gaz de France fúziója

Szeptember 3-án bejelentették, hogy a Suez francia energiavállalat és a Gaz de France állami vállalat igazgatótanácsa úgy döntött, hogy végrehajtják a tervezett fúziót. Ez a Gazprom, az Electricité de France és az EON után a negyedik legnagyobb energiavállalat létrejöttét eredményezné. A Bizottság már utasította a fúzió által létrejött vállalatot, hogy adja el részesedését több belgiumi és franciaországi hálózatban.

A Tanács véleménye szerint a fúzióra tervei még mindig összhangban vannak azokkal az aktuális elvekkel, melyeket az Európai Unió energiapiacának liberalizációja kapcsán vall?

Milyen mértékben ígérte meg az újonnan létrejött vállalat és a francia állam, hogy sor kerül a részesedések megszüntetésére a fő hálózatokban, amire a Bizottság szólított fel?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először azt kell elmondanom Önöknek, hogy – amint jól tudják – a 2007 tavaszán megrendezett európai tanácsi csúcs döntései átfogóan foglalkoztak az Unió energiapolitikájával, köztük a belső gáz- és villamosenergia-piac kérdésével.

A Tanács nem bátorkodhat véleményt alkotni arról, hogy a fúzió tervei – jelenlegi állapotukban – megfelelnek-e a döntések e részének. A Tanács inkább rámutatna, hogy az Európai Tanács e döntései hozzájárultak az Európai Bizottság 2007. szeptemberben bemutatott harmadik energiacsomagjához, melynek célja a belső gáz- és villamosenegia-piac későbbi megnyitása. Csak azt követően lesz lehetséges értékelni, hogy a GDF-Suez fuzionált vállalat megfelel-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, hogy megegyezés születik a javasolt rendeletekről és irányelvekről és hogy ezek hatályba lépnek. Másodszor pedig a Tanácsnak ki kell emelnie, hogy a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezései szerint az Európai Bizottság feladata megállapítani, hogy a vállalatközi megállapodások összhangban vannak-e a közösségi szabályokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE).(NL). Véleményem szerint teljes mértékben rendjén való, hogy a politikát és a konkrét lépéseket a Bizottság értékeli. Van azonban egy további kérdésem az európai piacról, az egységes piac megvalósításáról.

A vállalatok felosztása mögötti kifejezett cél az, hogy a hálózatokban új értéket létrehozó beruházásra kerüljön sor, és láthatjuk, hogy ezen a területen – akárcsak az országok között – nem teljesítettük a megállapodásokat. Az országok 10% erejéig cserélhetnek – ezt hívták együttműködőkészségnek – és e téren le vagyunk maradva.

A kérdésem a következő: milyen tevékenységeket végez a Tanács a beruházások előkészítésére, hogy javítsa az összeköttetést például Franciaország és Spanyolország között? Az emberek olcsóban vásárolhatnak a szomszádaiktól, de ez lehetetlen, ha nincs egyéni rácsatlakozás. Mit fognak tenni ez ügyben?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, van Nistelrooij úr, a Tanács számos energiaügyi intézkedést fogadott el a legutóbbi, márciusi európai tanácsi ülésen. Ezeket most természetesen végre kell hajtani a Bizottság javaslatai alapján. Valamennyi szervnek és intézménynek fel kell vállalnia az őt megillető felelősséget: a Bizottság feladata a javaslatok benyújtása, a Tanácsé ezek elfogadása, elutasítása vagy módosítása, a Bíróságé pedig annak megállapítása, hogy a tagállamok jogszabályai és szankciói megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak. Egyelőre ennyit mondhatok.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A 8. kérdést visszavonták. Mivel a szerző nincs jelen, a 9. kérdés érvényét veszti.

10. kérdés: Roberta Alma Anastase részéről (H-0702/07)

Tárgy: Vízumkönnyítés a moldovai és grúz állampolgárok számára

Moldova és Grúzia állampolgárainak jelentős nehézségekkel kell szembenézniük, ha vízumot igényelnek az uniós tagállamokba. Továbbá az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti vízumkönnyítési megállapodás érvénybe lépése olyan paradox helyzetet eredményezett, melyben Abházia, Dél-Oszétia és Transznisztria szeparatista régiók lakosai – akik főként orosz útlevéllel rendelkeznek – most kevesebb korlátozást tartalmazó vízum- és utazási rendszer előnyeit élvezhetik. Milyen lépést tesz a Tanács, hogy segítse a moldovai és grúz állampolgárokra vonatkozó vízumrendszer könnyítését és a vonatkozó megállapodások végrehajtását? Az is szükséges és sürgős, hogy a chisinaui közös vízumközpont számíthasson több uniós tagállam együttműködésére, hogy a vízumkönnyítés valóban megtörténjen. Mivel magyarázza a Tanács, hogy ezt mostanáig csak néhány tagállam tette meg, és hogyan gondoskodik róla, hogy a többi ország is haladéktalanul együttműködésre lépjen?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Anastase asszony, 2006. december 19-i határozatában a Tanács megbízta a Bizottságot, hogy tárgyaljon egy az Európai Közösség és a Moldovai Köztársaság közötti vízumkönnyítési megállapodásról. A megállapodást Chisinauban parafálták 2007. április 25-én és Brüsszelben írták alá – írtam alá én magam – 2007. október 10-én.

A megállapodás gyors megkötése miatt az Európai Parlament véleményét a megállapodás megkötéséről szóló határozattervezetről kérjük majd ki. Október 17-én a moldovai kormány elfogadott két törvényjavaslatot, mely ratifikálta az Európai Unióval kötött vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodást.

A Tanács nevében elmondhatom, hogy a Bizottság jelenleg nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy hasonló megállapodásról tárgyaljon Grúziával. Ami a chisinaui közös vízumközpontot illeti, a tagállamok közötti együttműködésről csak ők maguk dönthetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Gratulálok a Moldovai Köztársasággal megkötött megállapodások aláírásához. E kérdés kapcsán két dolgot szeretnék kiemelni. Először is úgy gondolom, hogy a Tanács és a Moldovai Köztársaság közötti kapcsolatokról folyó tárgyalásokban szót kell ejteni egy olyan helyzetről, amely közvetlenül e megállapodások aláírása után alakult ki: október 12-én a Moldovai Köztársaság határán néhány Romániából érkező hivatalos küldöttséget nem engedtek belépni a Moldovai Köztársaság területére. Mivel úgy gondolom, hogy egy harmadik országnak megadott vízumkönnyítésnek kölcsönösnek kellene lennie, érdeklődnék, hogy a Tanácsnak szándékában áll-e foglalkozni e témával. Másodszor pedig az Ön által aláírt megállapodásokban utalás történik a moldovai nyelvre, amely hivatalosan nem elismert nyelv. Szeretném, ha ezt kihangsúlyoznánk, főként az országban egy nyelv van, a román, melye elismert nyelv az Európai Unióban. Ami Grúziát illeti, azt gondolom, hogy arra kell törekedni, hogy elkerüljük azt, hogy a grúz állampolgárokkal úgy bánjanak, mint a dél-oszétiaiakkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, amint mondtam, én írtam alá a vízumkönnyítési megállapodást Moldovával, és elárulhatom, hogy e lépést, e kezdeményezést, e megállapodást a moldovai kormány megfelelően értékelte és elfogadta.

Ez rendkívül fontos eszköz mind a Moldovához, mind a velünk szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatok szempontjából. Őszintén remélem, hogy e megállapodás – céljának megfelelően – segít majd megerősíteni az Unió és Moldova közötti kapcsolatokat, főként pedig megerősíteni az európai szomszédsági politika „emberi dimenzióját”, vagyis közelebb hozni egymáshoz az embereket, hogy mindannyian alaposabban és jobban megismerhessük egymást, mivel kétségtelenül ez erősíti meg az európai szellemet és megértést.

A megállapodás alkalmazása során felmerülő bármilyen nehézséget természetesen értékelésnek kell alávetni. Az ilyen nehézségek nagyon újak, de elmondhatom, hogy valahányszor az Európai Unió által harmadik országokkal kötött megállapodások problémákat vagy nehézségeket eredményeznek, amikor nem hozzák meg a kívánt eredményt vagy rossz eredményre vezetnek, a Bizottságnak – lehetőleg a Tanáccsal együttműködve – meg kell vizsgálnia, hogy mi történik és – szükség esetén – végre kell hajtania a szükséges változtatásokat.

Grúziával kapcsolatos észrevételét megjegyeztem, Anastase asszony.

 
  
MPphoto
 
 

  Danutė Budreikaitė (ALDE).(LT) Léteznek tervek egy a fehérorosz vízumokra vonatkozó vízumkönnyítési rendszerről szóló megállapodás elfogadására? A schengeni övezet bővítése után Litvánia – mely hosszú határszakaszon osztozik Fehéroroszországgal – nehezen tud majd látogatóba hívni embereket az említett országból, ráadásul a fehéroroszok nem tudják majd meglátogatni a határ túlsó oldalán élő rokonaikat. Vannak erre vonatkozó tervek?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, Budreikatė asszony, amint tudják, a vízumkönnyítési megállapodások megkötéséről mindig eseti alapon születik döntés. Természetesen a döntésben szerepet játszik az adott ország, az országhoz fűződő kapcsolatunk jellege, a gyakorlati biztonsági kérdések stb. Ennek következtében adott esetben Fehéroroszország vagy bármely más ország tekintetében egy ilyen határozatra a Bizottságnak kell annak rendje és módja szerint javaslatot tennie a Tanácsnak, és a döntés ez utóbbi feladata. Azonban – amint említettem – ilyen megállapodás megkötéséről vagy tárgyalások megkezdéséről nem lehet döntést hozni anélkül, hogy bizonyos technikai és politikai feltételek teljesülnének.

Mindazonáltal ha technikai és politikai szempontból megvalósítható e megállapodások megkötése, a vízumkönnyítési megállapodások valóban segítséget jelentenek – mint említettem – a szomszédsági politika „emberi dimenziójában” vagy „humanitárius dimenziójában”. Nem élhetünk idegenként egymás mellett, épp ellenkezőleg, megismerhetjük és meg kell ismernünk egymást jobban és alaposabban.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 11. kérdés: Dimitrios Papadimoulis részéről (H-0703/07)

Tárgy: Egy európai polgári védelmi erő felállítása

2007. szeptember 4-én az Európai Parlament elfogadott egy természeti katasztrófákról szóló állásfoglalást (P6_TA(2007)0362), amely hivatkozik a gyilkos tüzekre, melyek idén nyáron sújtották Görögországot. Más dokumentumokhoz hasonlóan mind az állásfoglalás, mind a közösségi polgári védelmi mechanizmus kialakításáról szóló jelentés (A6-0286/2006, 2006. szeptember 18.) elismeri a közösségi polgári védelmi mechanizmus fontosságát és egy szükséghelyzetben azonnal reagálni képes európai polgári védelmi erő létrehozataláért kiált, amint azt Barnier volt biztos úr jelentése is javasolta.

Mivel egy polgári védelmi erő felállítása jelentős segítség lenne a tagállamok polgári védelemért felelős hatóságainak, mi a Tanács véleménye a polgári védelmi erő felállításáról?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Papadimoulis úr, a Tanács szeretné kiemelni, hogy 2006. június 15-16-án és 2006. december 14-15-én az Európai Tanács aláírta vagy tudomásul vette az elnökség jelentését az Unió szükség- és válsághelyzetekre való reagálási képességének megerősítéséről a rendelkezésre álló eszközök jobb koordinálása és szállítása érdekében.

A 2006. júniusi európai tanácsi ülés szintén további útmutatásokat adott az Unió mind belső, mind külső szükség-, válsághelyzetekre és katasztrófákra való reagálási képességének javítására. Arra intett, hogy különleges figyelmet kell fordítani az Európai Uniónak a tagállamok által rendelkezésre bocsátott eszközökön, köztük a polgári védelmi modulokon alapuló gyorsreagálási képességének továbbfejlesztésére és hogy dolgozni kell a Bizottságnak a Közösség polgári védelmi képességének megerősítésére irányuló javaslatain.

Ami Michel Barnier 2006 májusában benyújtott jelentését illeti, a Tanács arra is rá szeretne mutatni, hogy a 2006. június 15-16-i európai tanácsi ülésen örömmel és a vitához való fontos hozzájárulásként üdvözölte e dokumentumot. Bár a Barnier-jelentés bizonyos elképzelései be lettek építve közösségi szabályokba vagy gyakorlatokba, mostanáig nem érkezett a Tanácshoz javaslat egy európai polgári védelmi erő felállítására.

A Tanács figyelembe vette az egyes tagállamokban a közelmúltban bekövetkezett pusztítást és elismerte, hogy az Európai Uniónak képesnek kell lennie hatásosan és időben reagálni a természeti katasztrófákat követő válság- és szükséghelyzetekre, ezért 2007. október 15-16-i határozataiban felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a kérdést és nyújtson be arra vonatkozó javaslatokat az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2007. december 10-i ülése előtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Tanács soros elnökének, de ő – ismerős tanácsi kifejezéssel élve – 18 havi tehetetlenséget és késedelmet jegyzett fel. Az Ön által az imént felolvasott szöveg aláássa az egész Barnier-jelentést. Felteszem Önnek a kérdést: hány embernek kell még áldozatul esni a tüzeknek és árvizeknek? Mennyi tulajdonnak kell elvesznie? Meddig pazarolhatják a tagállamok a forrásaikat, mielőtt Ön a Tanácsban végre javaslatot tesz az Európai Parlament által már régen követelt vizsgálatra? Felteszem a kérdést: Ön mint a Tanács elnöke javasolni fogja december 10-én, hogy a Tanács vizsgálja meg, amit az Európai Parlament ajánl, vagyis hogy álljon fel ez a kiegészítő polgári védelmi erő, vagy 18 hónap múlva az Ön utódja ismét még több késedelemről ad elő majd valamilyen mesét?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Papadimoulis úr, a Tanács természetesen nagy érdeklődéssel várja a Bizottság javaslatát a kérdésről, vagyis egy polgári védelmi erő esetleges felállításáról. Reméljük, hogy e javaslatokat vagy ajánlásokat a Bizottság még az Általános Ügyek Tanácsának december 10-i ülése előtt elkészíti, vagyis gyakorlatilag kevesebb, mint két hónapon belül. Reméljük, hogy alkalmunk nyílik szemügyre venni és értékelni a Bizottság javaslatait, és akkor majd ennek megfelelően cselekszünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (PSE).(LT) Én is szeretnék rávilágítani e kérdés fontosságára, ezért örülök, hogy a Tanács már megkereste a Bizottságot és most válaszra vár. Mindazonáltal feltennék egy kérdést: mi a Bizottság véleménye a védelmi erőről a rendkívüli helyzetekkel kapcsolatban? És – szem előtt tartva az árvizeket, tüzeket, az éghajlatváltozást és a tőlünk távol, Amerikában lezajló eseményeket – mi a Bizottság véleménye egy ilyen erő tényleges szerepéről a rendkívüli helyzetekben?

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE).(DE) Elnök úr, Soros elnök úr, Ön többször említette a Barnier-jelentést. E jelentés félelmet keltett a segélyszervezetek körében, mivel úgy tűnik, félkatonai vezetői szerkezeteket vagy katonai szinten történő előzetes döntéshozatalt tervez. Tisztában van a Tanács a szóban forgó polgári védelmi erő „militarizálódását” övező félelmekkel? És hogyan tud és fog a Tanács reagálni ezekre az aggodalmakra?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, amint már említettem, a Tanácsnak a Barnier-jelentéshez kapcsolódó javaslata és határozatai szerint ez jövőbeli döntések alapját képezheti. Ez nem volt 100%-os jóváhagyás, még csak részleges sem. Egyszerűen erről egyezett meg a Tanács akkoriban. Amint épp elmondtam, nem akadályozhatom meg, hogy a Tanács reagáljon olyan javaslatokra, modellekre és módszerekre, melyek még nem is léteznek, ez felérne a történekem meghiúsításával.

Meg kell várnunk a Bizottság javaslatait és értékelését. Akkor majd megvitatjuk ezeket a Tanácsban és döntést hozunk. Döntünk majd arról is, hogy milyen irányba induljunk el e tekintetben, ami egy fontos dologhoz vezet el. Azáltal, hogy felkérte a Bizottságot a témáról szóló javaslatok benyújtására, a Tanács egyértelműen kimutatta érdeklődését a kérdés iránt és azt, hogy előre kíván lépni e téren. Véleményem szerint ez letagadhatatlan és pozitív jel.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 12. kérdés: Bernd Posselt részéről (H-0708/07)

Tárgy: Ukshin Hoti professzor sorsa

Ukshin Hoti professzort, a nemzetközileg elismert tudóst és békeaktivistát, a kilencvenes élvekben a Rugova elnök által vezetett demokratikus földalatti Koszovói Köztársaság külügyminiszterét a Milosevics-rezsim letartóztatta. Ezt követően, sok évvel ezelőtt a professzor nyomtalanul eltűnt.

Ki tudja deríteni a Tanács a most már demokratikus Szerbia kormányától, hogy mi történt Hoti professzorral, és meg tudja állapítani, hogy a belgrádi hatóságok készek-e nyomozást indítani ez ügyben?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Possel úr, Ukshin Hoti professzor egy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) listáján szereplő 2000 ember közül, akiknek a koszovói konfliktus alatti eltűnését családtagjaik jelentették.

Az ICRC 1998 januárja óta gyűjt információt a Koszovóban eltűnt emberekről. Ezeket az információkat elküldték a belgrádi és pristinai hatóságoknak és megkérték őket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt e személyek felkutatására.

Az ICRC Koszovóban e téren szorosan együttműködik az ENSZ koszovói missziójával. A Pristina és Belgrád közötti, mindkét fél közös érdekét képező kérdésekről folytatott párbeszéd keretében az eltűnt személyekkel foglalkozó munkacsoport – melynek képviselői vannak mindkét kormányban – 2004 márciusa óta rendszeresen összeül a Vöröskereszt égisze alatt.

Mindkét oldalon dolgoznak az eltűnt személyek hollétének felderítésén, de ez lassú folyamat. Tudni, hol tartózkodnak az eltűnt szeretteink, a humanitárius jog és az emberi jogok egyik alapvető kérdése.

Ennek következtében az Európai Unió Tanácsa támogatja a nemzetközi, illetve a szerbiai és koszovói helyi hatóságok erre irányuló munkáját és arra buzdítja őket, hogy fokozzák ilyen irányú erőfeszítéseiket.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE).(DE) Elnök úr, természetesen minden áldozat egyformán fontos, ezért örömmel üdvözlöm e vizsgálatot. Hoti professzor azonban nagyon közismert volt. Szoros kapcsolatban állok a családjával. A Szaharov-díjas Ibrahim Rugova legközelebbi segítőtársa volt, és a szerbek hivatalosan fogva tartották. Ebben az esetben kell, hogy némi tudomásuk legyen a hollétéről! Ezt a kérdést hivatalosan tisztázni kell a belgrádi kormánnyal, a Tanács közreműködésével. Mi mondandója van a szerb kormánynak e fogvatartottja hollétéről, akiért felelősséget vállalt azáltal, hogy fogva tartja?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, amint már mondtam, a Tanács természetesen támogat minden erőfeszítést, melyet az e területen közvetlen felelősséggel bíró hatóságok tesznek, hogy megpróbálják kideríteni Ukshin Hoti professzor hollétét. Megértjük azt is – amint mondtam –, hogy ez a kérdés az emberi jogokhoz és azok védelméhez kapcsolódik. E tekintetben az illetékes kormányokkal folytatott politikai párbeszédünk részét kell képeznie.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 13. kérdés: Robert Evans részéről (H-0710/07)

Tárgy: Éghajlatváltozás

Még mindig úgy gondolja a Tanács, hogy az Európai Unió célja, hogy a globális hőmérséklet ne emelkedjen 2°C-nál nagyobb mértékben, megvalósítható?

Megvitatta a Tanács, hogy milyen további intézkedéseket kell uniós szinten fontolóra venni, hogy az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportjának (IPCC) 2007-es jelentésében megjelenő aggodalmak megoldódjanak?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, amint tudják, az európai vezetők úgy döntöttek, hogy egyértelmű jelzést küldenek a nemzetközi közösségnek arról, hogy eltökélt szándékuk harcolni az éghajlatváltozás ellen azáltal, hogy felvállalják a következő kötelezettségeket, hogy ezzel is ösztönözzék a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális megállapodásról folyó tárgyalásokat.

Míg a fent említett megállapodás meg nem születik, az Európai Unió ahhoz a szilárd és független kötelezettségvállaláshoz tartja magát, hogy 2020-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább az 1990-es szint 20%-ának megfelelő mértékben csökkenti. Másodszor, az Európai Unió kész vállalni a 30%-os csökkentést, amennyiben más fejlett országok hasonló mértékben csökkentik a kibocsátást és a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok szintén megfelelő mértékben hozzájárulnak a kibocsátáscsökkentéshez.

Az Európai Unió úgy gondolja, hogy vezető szerepet kell vállalnia a kibocsátások nagymértékű csökkentésében, hogy a fejlett országok meg tudják győzni a fejlődő országokat, hogy ők is vegyenek részt e globális erőfeszítésben.

Egyértelmű, hogy egy ambiciózus cél megerősíti a globális széndioxid-piacot is, amelynek működnie kell, hogy korlátozza a kibocsátáscsökkentésből származó költségeket. Az üvegházhatású gázok célul kitűzött csökkentésének jelentős részét megvalósítandó az Európai Éghajlat-változási Program keretében különböző intézkedésekre került sor, mások pedig az Európai Unió energiapolitikájának stratégiai elemzése keretében még a tervezés fázisában vannak.

A kibocsátáskereskedelmi rendszer központi szerepet játszik majd az Unió hosszú távú üvegházhatásúgáz-kibocsátási céljainak elérésében, elemzése pedig elengedhetetlen lesz az Európai Unió számára kijelölt átfogó célok teljesítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Evans (PSE). - Köszönöm a biztató választ, soros elnök úr. Ön azt mondta, hogy határozott jelzést akarunk küldeni és hogy globális megállapodásra van szükség. Érdeklődéssel hallgattam, amit a 30%-os célértékről mondott. Egyetértek, hogy ambiciózusnak kell lennünk. Ez természetesen olyan terület, amely nemcsak hogy a legtöbb európai polgárt érinti, hanem olyan is, amely nagyon aggasztja őket.

Azon tűnődöm, vajon tudná-e nekünk kicsivel bővebben felvázolni, milyen valós pozitív lépéseket tehetnénk, hogy ösztönözzük azokat az országokat, melyeknek többet kellene tenniük – mint az Egyesült Államok – és hogy segítsünk azoknak az országoknak – legyen az Kína, India vagy Oroszország –, melyek jelenleg talán küszködnek. A beszéd helyett mi többet tehetnénk, hogy előrevigyük ezt a folyamatot? Ezzel nem azt mondom, hogy Önök eddig csak beszéltek, hanem azt szeretném tudni, hogy ahelyett, hogy csak beszélnénk a kérdésről, mit fogunk tenni, hogy mindez valóban megtörténjen?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Az Európai Unió rendelkezésére álló eszközök diplomáciai eszközök, valamint a meggyőződésünk és mondjuk a politikai eltökéltségünk. Úgy gondolom, hogy a legjobb módja annak, hogy meggyőzzünk másokat, hogy kövessenek minket, az, ha mi diktáljuk az iramot és a példánkkal vezetjük őket, és pontosan ezt is tesszük.

Egyértelmű, hogy ha nagyratörő célokat tűzünk ki magunk elé, melyek megfelelnek a polgárok elvárásainak, akkor a példánkon keresztül vezetünk másokat, nemcsak az Unión belül, hanem globális szinten is. Ez ihletet ad a közvéleménynek más országokban, ami pedig arra kényszeríti az adott kormányokat, hogy a mi ambiciózus céljainkkal azonos szintű intézkedéseket foganatosítsanak.

Ami az Egyesült Államokat illeti, véleményem szerint a vezetés hatása egyértelmű. Az Európai Unió által e téren világszinten mutatott példa azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok társadalma nyomást gyakorol az illetékes hatóságokra, hogy legyenek ők is nagyratörőbbek. Én személyesen úgy gondolom, hogy annak, hogy Al Gore Nobel-békedíjat kapott az éghajlat-változási ügyek miatt, nagyon sok köze van ehhez, a mi nagyratörő politikánkhoz, a változtatás iránti vágyunkhoz, ahhoz, hogy szeretnénk másokat is meggyőzni, hogy csatlakozzanak a céljainkhoz, és természetesen mindez az Egyesült Nemzetek részvételével folyó multilaterális diplomácia keretében.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Ösztönözhetném a Parlamentet arra, hogy gyakorolja a vezető szerepet azáltal, hogy kikapcsolja a légkondicionálást, mivel megfagyok, és talán segít hozzájárulnunk az éghajlatváltozáshoz?

Soros elnök úr, Ön válaszolt az egyik kérdésre, melyet fel kívántam tenni, de azért valószínűleg Al Gore-nál többre van szükség ahhoz, hogy a nyilvánosságot rábírjuk, hogy bekapcsolódjanak. Ezért arra kérném a Tanácsot, hogy vázolja fel, hogyan szándékozik a közaggodalmat közös cselekvéssé alakítani az Európai Unión belül, és hogy vegye figyelembe, hogy nem akarjuk megállítani a fejlődő világ előrehaladását, mivel nekünk is előnyös, hogy ők fejlődnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Megpróbáljuk megoldani a Parlament hőmérsékletének problémáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Köszönöm a kérdést, McGuinness asszony. Az a feladatunk, hogy folyamatos figyelemfelhívó és tájékoztató kampányokat folytassunk. Ezenkívül jó példával is elöl kell járnunk. Ez megtörtént.

Világos, hogy még sok a tennivaló, azonban úgy vélem, hogy az emberek figyelmének felhívása az éghajlatváltozás kérdésére egyre terjed, mivel a hatása nap mint nap látható, valós és az emberek érzik. Beszélhetek a saját tapasztalataimról, ha érdekli Önöket. Portugália éghajlata, amikor hat vagy hét éves voltam, nem volt ugyanolyan, mint most, ötvenéves koromban. Valóban én magam is, mint sokan mások, megfigyeltem, hogy a dolgok megváltoztak. Ennek eredményeképp az emberek azt kérdezik, miből fakadnak e változások és milyen következményekkel járnak.

Másrészt a tagállamoknak el kell fogadniuk az éghajlatváltozás okainak kezeléséhez, megállításához vagy minimálisra csökkentéséhez szükséges jogszabályokat. A tagállamok uniós szinten politikai kötelezettséget vállaltak, és most arra kell elkötelezniük magukat, hogy elfogadják és eredményesen betartsák a szükséges jogszabályokat. Megismétlem: a példánkon keresztül kell vezető szerepet játszanunk globális szinten.

Én nem becsülném alá a volt amerikai alelnök, Al Gore kampányát, mivel úgy vélem, hogy világszerte jelentős hatást fejtett ki a közvéleményre.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 14. kérdés Mairead McGuinness részéről (H-0713/07)

Tárgy: Zavarok a globális pénzügyi piacokon

Egy közelmúltbeli informális ülésen (Porto, szeptember 14-15.) az Unió pénzügyminiszterei megvitatták a válságot, mely Európában az Egyesült Államok pénzügyi piacainak instabilitása miatt ütötte fel a fejét. Felvázolná a Tanács e megbeszélések jellegét? Foglalkozott a Tanács konkrétan a Northern Rockkal, amely jelenleg pénzügyi nehézségeket él át az Egyesült Államokban tapasztalható instabilitás közvetlen következtében?

Mit gondol a Tanács, vajon van ennek szélesebb körben kihatása Európa pénzügyi piacaira?

Végül: elégedett a Tanács azzal, amilyen védelmet nyújtanak a fogyasztóknak – főleg a „saját” tagállamukon kívül pénzügyi termékeket vásárlóknak – a pénzügyi szolgáltatások terén jelenleg fellelhető biztosítékok?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, a következőt kívánom erről mondani: az Európai Unió pénzügyminisztereinek és a központi bankok elnökeinek informális találkozóján, melyre Portugáliában, Portóban került sor szeptember 14-15-én, különböző kérdések kerültek megvitatásra, köztük a gazdasági és pénzügyi helyzet alakulása.

Amint a portugál elnökség weboldalán is olvasható, értékelésünk két részből áll. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy változékony időszakot élünk át, a globális pénzügyi piacokon újraértékelődik a kockázat, és mindezt a másodrendű adósoknak nyújtott jelzálogkölcsönök egyesült államokbeli piacán tapasztalható nehézségek váltották ki, melyek az összetett pénzügyi eszközök révén átterjedtek a globális pénzügyi rendszerre.

Mindez a pénzpiacok működését is érintette, és ez azonnali és határozott reakciót igényelt a fő központi bankoktól, köztük az Európai Központi Banktól. Másrészt bár tagadhatatlan, hogy a pénzügyi zavarok fokozták a gazdasági kilátások bizonytalanságát, az Európai Unió makrogazdasági alapjai erősek és a világgazdaság növekedése az Egyesült Államokban tapasztalható lelassulás ellenére továbbra is erőteljes.

Az európai pénzintézetek erősnek tűnnek és az elmúlt években tapasztalt egészséges jövedelmezőségük megfelelő helyzetet biztosít számukra ahhoz, hogy átvészeljék a pénzügyi piacok jelenlegi változékony időszakát.

Azonban arra szeretnék rámutatni, hogy a tagállamokban nem elemeztek konkrét eseteket. Az értékelés során megvitattuk azt is, hogy milyen tanulságot lehet levonni a pénzügyi piacok új keletű ingadozásából. Nagy hangsúlyt kapott az, hogy bár a pénzügyi szektorban stabil szabályozási és felügyeleti keret áll rendelkezésünkre, melyet megerősített több a közelmúltban elfogadott jogszabály – mint a tőkekövetelmény-irányelv végrehajtása, valamint a Szolvencia II irányelven jelenleg folyó munka –, mégis ébernek kell lennünk, főként a pénzügyi termékek terén jelentkező gyors és újító fejlemények láttán.

Ennek megfelelően a közelmúltbeli pénzügyi zavarok még sürgősebbé tettek bizonyos kérdéseket, melyek még mindig szerepelnek a Tanács napirendjén és még szükségesebbé tették, hogy az Európai Unió nemzetközi partnereivel együtt módot találjon az átláthatóság növelésére, az értékelési folyamatok fejlesztésére, a kockázatkezelés további megerősítésére és a piacok működésének javítására, főként az összetett pénzügyi termékek tekintetében.

Az Ecofin-Tanács október 9-én megállapodott egy részletes munkaprogramról, melyet az illetékes uniós szintű szerveknek 2008 végéig kell megvalósítaniuk, szorosan együttműködve a fő nemzetközi partnerekkel.

Az Ecofin-Tanács ugyanezen októberi ülésén döntés született az Európai Unió pénzügyi stabilitási mechanizmusainak megerősítéséről is. E határozatok hozzáférhetőek a Tanács honlapján és több mint egyéves előkészítő munka kézzelfogható eredményét jelentik. A Tanács elfogadott több elvet a nemzeti hatóságok közötti együttműködés irányítására a pénzügyi stabilitás terén.

Ezenkívül megállapodás született a 2005-ben az Unió bankfelügyeleti hatóságai, központi bankjai és pénzügyminisztériumai által aláírt, az együttműködésről és információcseréről szóló egyetértési nyilatkozat kiterjesztéséről, hogy magában foglaljon három új elemet: az ülésen hivatalosan elfogadott elveket, egy közös elemzési keretet egy esetleges válság mindenre kiterjedő hatásainak értékelésére és az esetleges határon átnyúló válsághelyzetek során követendő eljárásokra vonatkozó közös gyakorlati iránymutatásokat.

Ezért kidolgozásra került egy munkaprogram egy ütemtervvel együtt, hogy erre és egyéb intézkedésekre sor kerüljön az Európai Unió pénzügyi stabilitási mechanizmusai eredményességének megerősítése érdekében. Egyértelmű, hogy valamennyi tevékenység célja a pénzügyi piacok megfelelő működésétől függő fogyasztók és befektetők védelme.

Kérem, engedjék meg nekem, hogy végezetül kiemeljem, hogy a pénzügyi stabilitás, a globális versenyképesség és a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal együtt támogatja a körültekintő felügyelet és szabályozás megfelelő szintjének elérését mint célt.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Köszönöm, Antunes elnök úr. Át kell tanulmányoznom nagyon részletes válaszát, melyet nagyra értékelek a kérdés komolysága miatt.

Egyet kell értenünk arról, hogy a betétesek bizalma megrendült a Northern Rockban és dominóhatás tapasztalható. A bizalom a kulcs a bankrendszer stabilitásához, a határon átnyúló szolgáltatásokhoz és a pénzügyi szolgáltatások szektorának üzleti életéhez.

Úgy gondolja, hogy az imént felvázolt intézkedések elegendőek a bizalom helyreállításához?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) A Tanács mindig meg tudja lepni a képviselőket. Amint mondtam, az Eocfin-Tanács felkért egy munkacsoportot, hogy alaposan és részletesen elemezze a helyzetet és bármilyen új eszközt vagy intézkedést, amely a jövőben megelőzheti, hogy az ilyen helyzetek kihassanak az európai pénzügyi piacokra. Ezért a Tanács tisztában van a problémákkal, mivel felkérte az illetékes szerveket, hogy foglalkozzanak a kérdéssel részletesen. Felkérte ezt a munkacsoportot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, melyek szükségesek lehetnek a közelmúltbelihez hasonló helyzetek megelőzése végett. Ki kell várnunk a végét, hogy ezek az intézkedések eredményesek lesznek-e a gyakorlatban. A Tanács azonban tudni fog az intézkedésekről, melyekre szükség van azt megakadályozandó, hogy a gazdaságunkat a jövőben bármilyen további pénzügyi zavar érintse.

Meg kell említenem, hogy e kérdés az állam- és kormányfők múlt heti lisszaboni informális ülésén is napirenden volt. Ezen az ülésen a következő üzenetet emelték ki határozottan az állam- és kormányfőink: először is az európai gazdaság – a közgazdászok által használt kifejezéssel élve – jó alapokkal rendelkezik, vagyis stabil, másodszor pedig támogatja az Ecofin e területre vonatkozó intézkedéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 15. kérdés Johan Van Hecke részéről (H-0717/07)

Tárgy: Az európai ügynökségek növekvő száma

Jelenleg 23 európai ügynökség működik különböző uniós tagállamokban és városokban. Tevékenységüket vagy működésüket alig vizsgálják alaposabban. A legfrissebb az Alapjogi Ügynökség, melynek székhelye Bécsben van és jelenleg 100 alkalmazottal működik. Az ügynökség célja felügyelni az emberi jogok védelmét az Európai Unióban, bár e feladatot tökéletesen ellátja az Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint gyakorlatilag az Európa Tanács, mindkettő strasbourgi székhellyel. Ezek az ügynökségek mintegy 1 milliárd eurót költenek el évente az adófizetők pénzéből. Egyes megfigyelők szerint alig van európai tanácsi csúcs anélkül, hogy létrejönne egy új ügynökség.

Szándékában áll a Tanácsnak, hogy felállít még több új ügynökséget? Minden esetben alaposan megfontolják, hogy szükség van-e új ügynökségre? Tisztában van a Tanács ennek az európai költségvetésre gyakorolt hatásával? Készen áll a Tanács megszüntetni néhány ügynökséget, amennyiben létezésük nem indokolt?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Van Hecke úr, szeretnék rámutatni, hogy a közösségi ügynökségek felállításáról és megszüntetéséről szóló kérdéseket a Bizottságnak kellene feltenni, ugyanis ő rendelkezik kizárólagos kezdeményezési joggal e területen. A jogalkotó szervek – a Parlament és a Tanács – kizárólag a Bizottság által benyújtott javaslatok alapján cselekszenek. Ami a Tanácsot illeti, a tisztelt képviselő úr biztos lehet benne, hogy az új ügynökségek felállításának szükségességét a Tanács minden esetben körültekintően mérlegeli.

Az ügynökségek költségvetési vonzatával kapcsolatban azt javaslom, hogy a tisztelt képviselő úr olvassa el a 2007. április 18-án kelt együttes nyilatkozatot, melyben a három intézmény megállapodott a már létező és jövőbeli közösségi ügynökségek költségvetési gazdálkodására vonatkozó közös elvekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Johan Van Hecke (ALDE). (NL) Elnök úr, köszönöm a miniszter úr válaszát. Kérdésem két okból fakadt. Az első az ügynökségek elszaporodása minden egyes tanácsi csúcs után, ugyanis öt év alatt 12 új ügynökség jött létre és az ügynökségek alkalmazottainak száma 166-ról 3700-ra emelkedett. A kérdés második fele az, hogy a Tanács rendszeresen újraértékeli-e, hogy továbbra is fent kell-e tartani ezeket az ügynökségeket, amikor létezésük oka már nem nyilvánvaló. A második ok pedig ahhoz kapcsolódik, hogy maga a Tanács hogyan szervezi meg ezen ügynökségek kiadásainak belső ellenőrzését, és Ön szerint milyen szerepe van ebben a Parlamentnek?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Van Hecke úr, amint már említettem, az ügynökségek felállítására javaslatot az Európai Bizottság nyújt be, és ezt követően – a Bizottsággal együttműködve – a Tanács megvizsgálja, hogy a Bizottság javaslata megalapozott-e. A döntések a Szerződés szabályainak megfelelően születnek. Azt kell mondanom, hogy Portugália csak egy ügynökségnek, a lisszaboni székhelyű Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek ad otthont, ezt pedig határozottan hasznos európai ügynökségnek tartjuk.

Ami az ügynökségek konkrét gazdálkodását illeti, amint tudja, e szervek saját felügyeleti mechanizmusokkal rendelkeznek, melyek véleményem szerint meglehetősen szigorúak. Ráadásul – amint említettem – az intézmények kialakítottak számos közös elvet, melyek közvetlenül vonatkoznak e közösségi ügynökségek költségvetési gazdálkodására.

Személyes tapasztalatom azt mondatja velem, hogy különös figyelmet fordítanak az ügynökségek szigorú gazdálkodásának és a rendelkezésre álló források szigorú felhasználásának biztosítására. Ez az én személyes tapasztalatom, már amennyire ez számít.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 16. kérdés Bill Newton Dunn részéről (H-0719/07)

Tárgy: 24 órás segélyhívó-hálózat a számítástechnikai bűnözés ellen

Úgy hallottam – az Egyesült Államokból –, hogy 10 uniós tagállam nem vesz részt a számítástechnikai bűnözés elleni 24 órás segélyhívó-hálózatban. Ezek a következők: Belgium, Ciprus, Észtország, Görögország, Írország, Lettország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, valamint Portugália, a Tanács soros elnöke.

Milyen jelentőséget tulajdonít a Tanács a nemzetközi számítógépes bűnözés elleni harcnak?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Newton Dunn úr, a Tanácsot nem tájékoztatták arról, hogy mely tagállamok vesznek részt e hálózatban, mely elsősorban a G8 és az Európa Tanács országainak kezdeményezése. Ennek következtében a Tanács nem tudja sem megerősíteni, sem megcáfolni ezt az értesülést. Azonban a Tanács a számítógépes bűnözés elleni harcot igenis rendkívül fontosnak tartja, amint azt mutatja az információs rendszerek elleni támadásokról szóló 2005/222/IB kerethatározat (2005. február 24.) elfogadása, valamint az, hogy a Tanács támogatta az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezményének (2001. november 23.) gyors ratifikálását.

A Tanács számítógépes bűnözés elleni harcra vonatkozó általános politikáról szóló határozatait a Bel- és Igazságügyi Tanács következő, novemberre tervezett ülésén ismertetik és vitatják meg.

Ezenkívül Portugália rendelkezik egy a hét minden napján 24 órán át rendelkezésre álló országos központi referenciaponttal, amelynek feladata az ilyen jellegű bűncselekmények ellen harcolni az Interpolon és egy globális operatív hálózaton keresztül.

 
  
MPphoto
 
 

  Bill Newton Dunn (ALDE). - Köszönöm, soros elnök úr, ezt a nyílt, őszinte és tényszerű választ. A Bel- és Igazságügyi Tanács következő ülésén, amelyre utalt, felveti majd azt az érdekes tényt, hogy a jelek szerint a Tanács nem tud erről, valamint azt, hogy 10 tagállam nem vesz benne részt, ami nekem teljes mértékben hihetetlennek tűnik? Megtenné, hogy felveti e Tanácsban ezt a kérdést?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Tudomásul vettem a kérdését és az aggályát. Arról, hogy e kérdés napirendre és megvitatásra kerül-e, későbbi időpontban születik döntés, de ki fogom fejezni a témával kapcsolatos aggodalmát.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − 17. kérdés Ilda Figueiredo részéről (H-0723/07)

Tárgy: Az Egyesült Államokban bebörtönzött kubai állampolgárok meglátogatásának tilalma

Korábban az idei év során engedélyt kértem az Egyesült Államok kormányától, hogy meglátogathassam René González, Gerardo Hernández, Antonio Guerrero, Ramón Labañino és Fernando González kubai állampolgárokat, akiket jogellenesen tartanak fogva egyesült államokbeli börtönökben. Az engedélyt azonban nem kaptam meg arra hivatkozva, hogy bebörtönzésük előtt nem ismertem őket.

Úgy tűnik, hogy idén szeptemberben két fogvatartott feleségei ismét nem kaptak engedélyt, hogy meglátogassák férjeiket, akiket már kilenc éve nem látogathatnak meg az egymást követő elutasítások miatt.

Mi a Tanács véleménye erről a helyzetről, amely nem tartja tiszteletben az állampolgárok emberi jogait? Hajlandó a Tanács aggályait kifejezni az Egyesült Államok hatóságai felé?

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Figueiredo asszony, amint a tisztelt képviselő asszony bizonyára jól tudja, egy ország döntése arról, hogy valakit beenged-e a területére, nemzeti hatáskörbe tartozik. A kubai fogvatartottak és családtagjaik e konkrét esete az Egyesült Államok és Kuba kétoldalú ügye, mivel a konzuli kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény értelmében egy ország állampolgárai jogainak és érdekeinek külföldi védelme az adott ország feladata.

A Tanács ennélfogva nem illetékes véleményt nyilvánítani e kérdést illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Ez igaz, azonban az elnökségnek át kell gondolnia a kérdést: öt kubai állampolgárt tartanak fogva kilenc éve egyesült államokbeli börtönökben, és családtagjaik – kettőjük esetében a feleségeik – nem kapnak engedélyt rá, hogy meglátogassák őket. A két asszony levélben fordult az Európai Parlamenthez és ma itt vannak. Az is igaz, hogy európai parlamenti képviselő vagyok, és engedélyt kértem, hogy meglátogathassam ezeket az embereket, de az engedélyt megtagadták. Nos, én európai parlamenti képviselő vagyok; nem egyszerűen egy állampolgárként kértem az engedélyt, hanem a Parlament képviselőjeként is. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek és elnökének, valamint természetesen a portugál elnökségnek állást kell foglalnia ez ügyben, szem előtt tartva, hogy megtagadni a látogatást az Európai Parlament egyik képviselőjétől – ez esetben tőlem – az emberi jogok megsértése és a Parlament iránti tisztelet hiánya. Azonban más képviselők is érintettek ez ügyben, ezért arra kérem, elnök úr, hogy tolmácsolja aggályainkat.

(Az elnök megvonja a szót a felszólalótól)

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes. (PT) Elnök úr, természetesen tudomásul vette Figueiredo asszony észrevételeit és megjegyzéseit, de nincs mit hozzátennem az előző válaszomhoz. Meg kell érteniük azt is, hogy nem fogalmazhatok meg személyes véleményt e kérdést illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A kérdések órája lezárva.

(A 19.30 órakor megszakított ülést 21 órakor folytatják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat