Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. október 25., Csütörtök - Strasbourg

13.1. Irán

  Elnök . – A következő pont Iránnal kapcsolatos hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita.⁽¹⁾

  Ryszard Czarnecki (UEN), szerző. – (PL) Elnök úr, megint Iránról beszélünk. A Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja által készített állásfoglalás társszerzője vagyok. Az iráni helyzet az emberi jogok megsértésének véget nem érő története. Az Európai Parlament rendszeresen visszatér erre a kérdésre, több áldozat neve és az emberi jogok megsértésének több példája hangzik el. Sajnálattal kell mondanom, hogy néhány politikus az Európai Unióban és néhány kormány kivételező szabályokat alkalmaz azáltal, hogy sokkal többet mondanak az emberi jogokról azokban az országokban, amelyekkel nincs kereskedelem, ahol nem lehet üzletet kötni. Olyan országok esetében, ahol gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn, még nem hivatalosan is, anélkül, hogy bármit mondanának, csak pénzt keresnek, úgy tűnik, hogy az emberek halkabban beszélnek az emberi jogokról, suttogva. Jó, hogy az Európai Parlament nem suttog, amikor Iránról esik szó.

Abban a közös állásfoglalásban, amelyet ellenzünk, azt szeretnék kihangsúlyozni a politikai megoszláson kívül, hogy olyan új, konkrét és tragikus tényeket írunk össze, amelyek abban az országban a szemünk láttára zajló drámát szemléltetik. A világ közvéleményének figyelme valami másra összpontosul, bizonyos kísérletekre, hogy atomerőművet hozzanak létre abban az országban vagy az iráni elnök nyilvánvalóan antiszemita nyilatkozataira. Sajnos nem vesszük észre az emberi jogok megsértését abban az országban, ezért jó, hogy az Európai Parlament ma átgondolja ezt a kérdést.

  Marios Matsakis (ALDE), szerző. – Elnök úr, ez nem az első alkalom, és attól tartok, hogy nem az utolsó, hogy a Házat felkérik, hogy az iráni helyzettel foglalkozzon. Azzal az országgal, amelynek az összes természeti erőforrása megvan ahhoz, hogy polgárainak irigylésre méltó életszínvonalat érjen el, sajnos mélyebbre süllyed a sötét középkorhoz hasonlító totalitárius kormányzás feneketlen mélységébe, ami polgárai emberi jogainak durva megsértését eredményezi, és azzal az Iránnal, amely egyre inkább elszigetelődik a világ többi részétől.

A barbár tettek további gyakorlása, mint a polgárok halálra kövezése, beleértve a nőket és gyerekeket, és a nők, valamint a politikát ellenzők jogainak el nem ismerése a civilizált élet szégyenfoltja. Minden nap a jelentések még több ártatlan polgár iráni hatóságok által történő letartóztatásáról, kínzásáról és megöléséről számolnak be.

(Az elnök felkéri a beszélőt, hogy lassítson)

Remélem, hogy ez nem kerül időbe, elnök úr. Mellesleg ezért beszélek angolul – hogy az emberek tolmácsolás nélkül megértsenek.

(Taps bizonyos körökből)

Köszönöm, Tannock úr.

A szólás szabadsága és a sajtó szabadsága meglehetősen nem létezik abban az országban, és mindez azzal egy időben történik, hogy titkon atomfegyverek előállításán dolgoznak minden józan ész és nemzetközi tiltakozás ellenére.

Az iráni rezsim, amelyet elvakít a rövidlátó nacionalizmus és a szélsőséges vallási fanatizmus, olyan úton halad, amely csak konfrontációhoz és ebből eredő szenvedéshez vezethet, elsősorban a saját népe számára. Ezen állásfoglalásról szóló szavazás alkalmából hadd küldjünk még egyszer egy támogató üzenetet azoknak az irániaknak, akik a szabadságért és a demokráciáért harcolnak, és hadd hozzuk megint az iráni szélsőséges vezetők tudtára, hogy türelmünk gyorsan fogy az őrülten veszélyes viselkedésüknek köszönhetően.

Szeretném azzal befejezni, hogy néhány Egyesült Államokból származó jó hírt közlök munkatársaimmal, amelyeket épp most kaptam: az USA kormánya úgy döntött, hogy a Forradalmi Gárdát a terroristák listájára teszi.

  Paulo Casaca (PSE), szerző. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ezen a héten örömmel hallhattuk, hogy az irodalmi Nobel-díj nyertese, Doris Lessing, aki, mint tudjuk, iráni származású, azt mondta, amit mi mindannyian gondolunk: „Utálom az iráni kormányt. Kegyetlen és gonosz kormány”. Doris Lessing azt is mondta, hogy az olaj miatt nem meri senki se bírálni az iráni kormányt. Azt hiszem, nem lehetett volna jobban igaza és nem mondhatta volna jobban.

Ez a megalkuvás politikája halálos, nem csak az iráni emberek érdekeinek, hanem mindenkinek, aki békét akar. E politika folytatása és az iráni rezsim terjeszkedő és fanatikus hajlamainak fűtése lesz a legnagyobb tragédia, amellyel a jövőben szembe fogunk nézni. Azt hiszem, ezzel mindannyiunknak tisztában kell lennie és meg kell változtatnunk ezt a politikát. Ha nem tesszük, akkor a jövő zord lesz, és csak azt szeretném mondani, elnök úr, hogy ez a Ház nagyon különleges köszöntést küldjön a Nobel-díj nyertesének a józan ítéletű szavaiért.

  Erik Meijer (GUE/NGL), szerző. – (NL) Elnök úr, annak megállapításakor, hogy mi történik Iránban és Irán körül jelenleg, négy kérdést kell megvizsgálnunk. Elsősorban a megdöbbentő emberi jogi helyzetet, amely nem a demokrácián és emberi egyenlőségen, hanem az Isten akaratának sajátos értelmezésén alapuló rezsim eredményeként jött létre, amely feljogosítja mások bebörtönzésére, kínzására és megölésére.

Másodsorban a kormány arra tett kísérletét, hogy tömeges támogatottságot szerezzen, az erőszakos kisebbségi szerepe ellenére. Mesterségesen megpróbál a nemzeti büszkeséghez folyamodni. A büszkeség oka az atomenergia és talán még atomfegyverek birtoklása is, csakúgy, mint India, Pakisztán és Izrael, amelyek nem írták alá az atomsorompó-szerződést.

Harmadsorban a rezsimmel szembeni ellenállást. A mérsékelt ellenzéket is, amelyik egy kicsit kevésbé szigorú rendszert akar, ahogyan az az előző elnök alatt volt, valamint az iráni munkások és tanulók igazi demokratikus ellenzékét is és az értelmiségiekét is, akik külföldre menekültek.

Negyedsorban az amerikai fenyegetést, hogy ugyanazt a mintát fogják követni Iránban, mint Irakban és Afganisztánban, katonai invázióval vagy legalább bombázással. A külföldi ellenzék ilyen támadása ellentétes hatást érne el. Buzdítaná a hazafias érzést az irániak részéről, és a gyűlölt rendszer támogatásához és atomfegyvereihez rohannának segítségért, ha vannak.

A képviselőcsoportom nem támogatja sem a katonai inváziót a rezsim ellen, és önérdekből barátságra sem törekszik azzal a rezsimmel. Mutassunk szolidaritást az áldozatokkal és az ellenzékkel. A rezsimben semmilyen módon sem szabad azt a benyomást kelteni, hogy tárgyalni lehet az Európában száműzetésben levő ellenzék jogainak korlátozásáról, és nem szabad megengedni, hogy olyan állítással hírt terjesszen, hogy a demokratikus országok támogatják az igazságtalan uralkodását.

Teljesen eleget kellene tenni az Európai Bíróság döntésének, hogy vegyék le a terrorista szervezetek listájáról a Népi Mudzsaheddin szervezetet annak érdekében, hogy ez a szervezet és más ellenzéki képviselőcsoportok semmilyen jogi vagy pénzügyi akadályokba ne ütközzenek.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), szerző. – (ES) Elnök úr, azt hiszem három tényező van – legalább három –, amely indokolja ezt a sürgetést.

Elsősorban, ahogyan azt már megjegyezték, az emberi jogi helyzet növekvő romlása. Másodsorban a rekordszámú kivégzések, nem csak számszerileg, hanem a kegyetlenséget is tekintve, amellyel végrehajtják őket. Mostanában több kivégzés van, mint 2007-ben összesen – 2007-ben 244 és 2006-ban 177. A harmadik tényező az az üldöztetés, amelyben az emberi jogi aktivista szervezetek, különösen a nők jogait védelmező szervezetek részesülnek.

Azt hiszem, mindez nem csak ezt az állásfoglalást indokolja, hanem, ahogyan az állásfoglalás kimondja, az ENSZ-közgyűlést is arra ösztönzi, hogy olyan állásfoglalást szavazzon meg, amely kifejezetten és fenntartás nélkül elutasítja az alapvető jogok megsértését Iránban. Már hosszú ideje ezt kérjük. Nem értjük, miért van ez a tartózkodás ezzel kapcsolatban, és remélem, hogy ez az állásfoglalás legalább segíteni fog abban, hogy néhány nézet megváltozzon.

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE), szerző. – (PL) Elnök úr, a Korán, a muzulmánok szent könyve sok kiemelkedő szakértő szerint a szeretet könyve. De mi történik azokban az országokban, amelyek iszlám országoknak hívják magukat? Szélsőséges radikálisok vezetik őket. A egyetlen üzenet, amely kijön ezekből az országokból a külvilág, a muzulmán társak és a saját polgárai gyűlöletének üzenete. Ami a mai Iránban történik, teljesen elfogadhatatlan. Sok alkalommal már beszéltünk ebben az ülésteremben arról, hogy radikális intézkedéseket kell alkalmazni annak érdekében, hogy az emberi jogok megsértésének különféle fajtáját megakadályozzuk Iránban.

Különösen az borzasztó, ahogyan a halálbüntetést hajtják végre. A halálbüntetés megkövezéssel történő végrehajtása barbár, brutális és teljesen elfogadhatatlan valamennyi demokrácia számára. A halálbüntetés kiskorúakon történő végrehajtása, amelyet az egész demokratikus és civilizált világon tiltanak, továbbra is létezik Iránban, az iráni kormány és parlament ígéretei ellenére.

A gyűlölet további tettei bármilyen ellenállás ellen irányul – a polgárok nagyon kicsi belső ellenállása és az országon belüli és határain túli sokkal nagyobb és sokkal szervezettebb ellenállás ellen is. Az újságírók letartóztatása, a szólás szabadságának hiánya, a nyomtatás tilalma vagy a bebörtönzéssel vagy halállal fenyegető felszólalás olyan helyzet, amelyet semmiféleképpen sem fogadhatunk el. Mostanában úgy tűnik, hogy bármilyen fellebbezés majdnem túl késő. Olyan specifikusabb korlátozásokat kell kitalálnunk, amelyek arra kényszerítenék az iráni kormányt, hogy változtasson magatartásán.

  Benita Ferrero-Waldner, a bizottság tagja. − Elnök úr, először is, mi a bizottságban üdvözöljük az Európai Parlamentnek ezt az új állásfoglalásra irányuló indítványát.

Elmondhatom, hogy mindannyian többször kifejeztük nagy aggodalmunkat az iráni emberi jogi helyzettel kapcsolatban – jómagam a napokban az ENSZ közgyűlésén, amelynek keretében találkoztam az iráni külügyminiszterrel, ahol ismét nagyon erősen hangsúlyoztam az összes tényt, amely ott zajlik.

El kell mondanom, hogy az alapvető emberi jogok tisztelete Iránban továbbra is komolyan romlott az utóbbi évben, és ezért támogatni fogjuk az ENSZ közgyűlés új állásfoglalását is az iráni emberi jogi helyzettel kapcsolatban, ahogyan azt minden évben tesszük, amelyet valószínűleg Kanada fog előterjeszteni.

Folyamatosan korlátozó intézkedéseket hoznak a kifejezés szabadságával, a békés gyülekezés jogával és a politikai nézeteltéréssel kapcsolatban. Újabb kínzások és kivégzések történtek olyan emberek ellen, akik az állítólagos bűntett idején kiskorúak voltak. Növekvő számban voltak nyilvános kivégzések is, ahogy azt Romeva i Rueda úr mondta, köztük egy megkövezés, annak ellenére, hogy iráni oldalról garantálták, hogy a megkövezés tilos a meglévő rendeletek értelmében. Én is kifejezetten említettem ezt az esetet, amikor találkoztam az iráni külügyminiszterrel. Irán ebben az évben eddig 250 kivégzést hajtott végre – ez világszerte a második legnagyobb számban elkövetett kivégzés.

Természetesen a kisebbségek elleni folyamatos megkülönböztetést, a fokozódó zaklatást és a kormánytól független szervezetek bezárását is megjegyezzük. Nőtt az emberi jogokat védők dokumentált megfélemlítése és üldözése az iráni társadalom minden részéből, ahogyan az értelmiségiek, tanárok, tanulók, női aktivisták és szakszervezetek elnyomása is. Csak a közelmúltban Irán egyik legismertebb emberi jogi védőjét, Emaddedin Baghi urat még egyszer bebörtönözték a kormány elleni propaganda vádjával. És július óta Mansour Osanlou úr, az iráni buszvezetők szakszervezetének elnöke és az iráni független szakszervezeti mozgalom megtestesítője őrizetben van. Osanlou úr sürgős orvosi kezelésre szorul, amelyet okunk van úgy gondolni, hogy még nem kapott meg.

De nem hallgatunk az ilyen eseményekről. Számos lépést tettünk és többször kiadtunk nyilvános közleményeket, amelyben leleplezzük az emberi jogok és az alapvető szabadságok folyamatos megsértését Iránban, valamint azt is, hogy az ország állandóan elmulasztja a nemzetközi minták támogatását az igazságszolgáltatás terén. Még egyszer, felszólítom az iráni kormányt, hogy teljes mértékben tiszteljen valamennyi emberi jogot és alapvető szabadságot a nemzetközi jog és az általa jóváhagyott egyezmény szerinti kötelezettségeivel összhangban.

Szeretném megismételni azt az aggodalmunkat is, hogy Irán elutasította a kétoldalú párbeszéd folytatását az emberi jogokról, amelyet 2004-ben függesztett fel és amit az Európai Unió továbbra is kér tőle. Részünkről mi továbbra is készen állunk a folytatásra, mivel hiszünk az ilyen párbeszéd és kötelezettségvállalás fontosságában.

Befejezésképpen a bizottság, elég egyértelműen mondva, teljesen egyetért a Parlamenttel, függetlenül az atomkérdés vagy az Európai Unió más problémás kérdéseinek alakulásától. És fenntartjuk ezt a kétsávos megközelítést, amelyen jelenleg Javier Solana és új kollégája dolgozik, és ugyanakkor az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában is dolgozunk talán a szankciók további megerősítésére való tekintettel. Jelenleg nem lehet igazi előrelépés az Iránnal való kapcsolatban az emberi jogi helyzet komoly javulása nélkül.

  Elnök . – A vitát lezárom.

A szavazásra hamarosan sor kerül, a szavazások órájában.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.