Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. október 25., Csütörtök - Strasbourg

13.2. Pakisztán

  Elnök . – A következő pont négy állásfoglalásra irányuló indítvány Pakisztánnal kapcsolatban.⁽¹⁾

  David Martin (PSE), szerző. – Elnök úr, engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy részvétemet fejezzem ki a Karacsiban történt borzalmas bombatámadás áldozatai iránt. Együttérzésünk mindazoknak szól, akiket a drámai tett érintett.

Pakisztán olyan nemzet, amellyel nekünk Európában komolyan foglalkoznunk kell. Ez egy nagy kereskedő nemzet, emberek exportőre, nem kevésbé erre a kontinensre, és létfontosságú szövetséges a terrorizmus elleni küzdelemben. Ezért nagyon szomorú dolog, hogy 60 éves történelme során Pakisztán nem lett igazi demokrácia, de másrészről bátoríthat minket az, hogy teokrácia vagy állandó katonai diktatúra sem lett. Pakisztánban még egyszer lehetőség nyílik a demokráciára.

Várjuk a bíróság döntését az elnökválasztás jogszerűségéről. Felkérjük Musharraf elnököt, hogy fogadja el a döntést, ha ellene szól, de a pakisztániakat és világszerte az embereket is felkérem, hogy fogadják el a bíróság döntését, ha az elnök javára dönt. Úgy gondolom, ez az egyetlen kiindulási pont, amelyről előreléphetünk az országban.

A januári választással kapcsolatban remélem, hogy a kormány törekedni fog rá, és továbbra is készül a választásra, és lehetővé fogja tenni Benazir Bhutto asszony számára, hogy biztonságosan kampányoljon. Amikor ezt mondom, tudom, hogy arra célzunk, hogy a kormány állt a bombázás mögött; én nem hiszem, de biztosnak kell lennünk abban, hogy valamennyi jelölt biztonsága garantált és a kormány minden tőle telhetőt megtesz Benazir Bhutto asszony védelméért. Azt is hiszem, hogy Sharif urat vissza kellene engedni az országba és kampányolhasson, ha úgy kívánja, és az ő biztonságát is garantálni kell.

A katonaságnak a háttérben kellene maradnia a választási kampány teljes időszakában, és remélem, hogy január előtt – és igazán mielőtt a kampány elkezdődik – az elnök polgári ruhában jelenik meg és országában valóban civil kormány alakul. Ez a legjobb remény Pakisztán jövőjére, és ez a legjobb remény az Európa és Pakisztán közti kapcsolatokra: az, hogy demokratikusan választott parlamentet kapjunk januárban, az egyenruhát levetett elnökkel, civilben.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), szerző. – (SV) Köszönöm, elnök úr. Először is, fájó szívvel kell mondanom, hogy hónapról hónapra itt a Parlamentben különböző állásfoglalásokról döntünk, mert a körülöttünk lévő világ ilyen nagy részeiben nem tisztelik a polgári szabadságot és jogokat, és megsértik az alapvető emberi jogokat. Ezt azért kell elmondanom, mert szerintem annyira borzasztó, hogy egyre csak folytatódik. Beszélünk róla itt a Parlamentben, beszélünk róla olyan sok összefüggésben, és még mindig folytatódik.

Ami Pakisztánt illeti, amely az éppen megvitatott állásfoglalás tárgya, azt szeretném mondani, hogy a GUE/NGL képviselőcsoport teljes egészében támogatja az állásfoglalást. Az állásfoglalás sok, nagyon indokolt felszólítást intéz a pakisztáni kormány felé. Mi, a körülötte levő világban, nem hallgathatunk a katonai rendszernek a társadalom minden területén jelentkező hatásáról és döntéshozó hatalmáról. A hatalmat polgári demokratikus kormánynak kell átadni. Minden önkéntes szervezetet és mindenkit támogatnunk kell, aki a demokratikus szabadságjogokért és a jogokért dolgozik. Szeretném különösen kihangsúlyozni az állásfoglalás 16. bekezdésének fontosságát. Abban a pontban a Parlament fokozott aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a pakisztáni nők nagy része nem tud részt venni a demokratikus folyamatban. Az embereket a katonai rendszer a vallás okán elnyomja Pakisztánban, de nem szabad elfelejtenünk azt az elnyomást, amelynek a pakisztáni nők nagy része van kitéve. A képviselőcsoportunk az egész állásfoglalást erősen támogatni kívánja. Köszönöm.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), szerző. – (ES) Elnök úr, én is el szeretném mondani, hogy annak ellenére, hogy logikusan a helyzet megoldása a pakisztáni hatóságok fő kötelessége, nem szabadna elfelejtenünk, hogy az Európai Uniónak, és mindenek felett nekünk, a tagországoknak, nekünk, a tagállamoknak óriási a felelősségünk abban, hogy a helyzetet legalább ne súlyosbítsuk.

Ez arra a gyakorlatra vonatkozik, hogy továbbra is exportálnak, vagy exportálni akarnak fegyvereket Pakisztánba, ami szintén érthetetlen, mert nem fér össze a helyzet megoldására törekvő szándékkal.

Csak három példa: 2006-ban az Egyesült Királyság kormánya engedélyezte 15 000 fegyver exportálását a területre, beleértve Pakisztánt; Franciaország továbbra is rakétákat és radarokat akar eladni Pakisztánnak harci repülőgépek építéséhez, amelyeket Pakisztán állítólag Kínával fejleszt; és Németország is felelős jelentős mennyiségű lőszer, fegyver és más jellegű katonai felszerelés exportálásáért.

Azt hiszem, hogy e célból a pakisztáni helyzet megoldásának vágya nem fér össze az adott politikák szerint történő ellátásával. Ezért javaslom, és kérem kollégáimat, hogy támogassák azt a módosítást, amely a fegyverek és katonai felszerelések mindenféle exportjának felfüggesztésére törekszik addig, amíg garantálni lehet, hogy ezeket nem használják fel az emberi jogok megsértésére.

  Charles Tannock (PPE-DE), szerző. – Elnök úr, a múlt heti öngyilkos robbantás Karacsiban arra emlékeztetett minket, hogy Pakisztán milyen veszélyesen közel került az anarchiához. Az atommal felfegyverzett Pakisztán kilátása arra, hogy iszlám fanatikusok által irányított bűnös állam legyen, egész őszintén szólva ijesztő.

Nem vagyok Benazir Bhuttonak különösen rajongója, akinek a miniszterelnöki hivatali időszakát általános korrupció jellemezte, de végül is egy polgári irányítás alatt álló, demokratikus és világi hajlamú kormány mindig jobb, mint egy katonai diktatúra, amelyet ez esetben az iszlám csoportok és az afgán talibánhoz kötődő kapcsolatok hoztak hírbe. Musharraf elnök állítólag szövetségesünk a terrorháborúban, néha csodálkozom, hogy mennyire elkötelezettje a terrorizmus kiirtásának a saját országában.

Remélhetőleg Bhutto asszony visszatérése Pakisztánba lökést adhat az emberi jogoknak. Az egyik komoly probléma a vallási kisebbségek folyamatos elnyomása, beleértve a keresztényeket, a hindukat és az ahmadi vallású muzulmánokat. Ha a modernebb Pakisztán haladó szellemű vezetőjeként komolyan fogják venni, akkor biztosítania kell, hogy Pakisztán tisztelje az emberi jogi egyezmények szerinti nemzetközi kötelezettségeit.

De míg Pakisztán sok kihívással áll szemben, fel kell ismernünk, hogy bizonyos haladást tesznek előre néhány területen. A gazdaság továbbra is növekszik és Pakisztán bizalomépítő intézkedések mellett kötelezte el magát Indiával a Dzsammu és Kasmír körüli viták tekintetében.

Egy kérdés marad teljesen megválaszolatlanul: a pakisztáni kormány törvényesen hogyan száműzte azonnal Nawaz Sharif korábbi miniszterelnököt Szaúd-Arábiába, annak ellenére, hogy a legfelsőbb bíróság ítéletében engedélyt adott neki, hogy száműzetéséből visszatérjen Pakisztánba. A nemzetközi jog szerint hogyan tudja egy kormány száműzni egyik saját polgárát? Nawaz Sharifnek még döntő szerepe lehet a pakisztáni többpárti polgári demokratikus politika újbóli kialakításában.

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, mélyrehatóan meg kell vizsgálnunk Pakisztánt. Ez egy zavaros történelmű, nagy és fontos ország. A pakisztáni államot mesterségesen hozták létre India muzulmán lakosainak hazájaként, és ezért iszlám öntudatú, amit most nem róhatunk fel neki. Ez volt többé-kevésbé eredeti létjogosultsága.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene az iszlám szélsőségesek ellen küzdenünk, és maguk a pakisztániak valóban jelentős erőfeszítéseket szentelnek ennek a harcnak. Pakisztán fontos szövetséges volt Afganisztán szovjetek általi elfoglalásában, a kommunista Kínával való bánásmódban és a szovjetek hosszú próbálkozásaiban, hogy Indiában befolyást szerezzenek. Ez fontos stratégiai tényező volt a Nyugat számára.

Másrészről magától értetődik, hogy Pakisztánnak belső nehézségei vannak, amelyekről tudnunk kell: egy összetett és heterogén népességszerkezet etnikai és vallási értelemben, általános szegénység és természetesen a demokrácia és a jogállamiság erősítésének szükségessége. Az országnak nyilvánvalóan sok támogatást kell biztosítanunk ahhoz, hogy szabad választásokat és erősebb független igazságszolgáltatást hozzanak létre, és rá kell venni a katonai vezetést, hogy a hatalmat fokozatosan adják át a megválasztott politikusoknak. Legfőképp, ahogyan Charles Tannock mondta, biztatnunk kell Pakisztánt, hogy továbbra is folytassák a bizalomépítési folyamatot a szomszédos Indiával.

E tekintetben kedvező jelek vannak, és a Pakisztánnal kapcsolatos kiegyensúlyozott politika célja, hogy megerősítse ezeket a jeleket, miközben bármilyen szükséges kritikát kifejezésre juttat.

  Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a pakisztániak nem érdemlik meg a katonai diktatúrát, az erőszakot és a törvénynélküliséget. Ezért ennek az állásfoglalásnak az egyik legfontosabb pontja az, amelyik újra megerősíti szolidaritásunkat a pakisztániakkal, akik részt vállalnak a demokratikus kormányzás és az átlátható, elszámoltatható vezetés célkitűzéseiből, és akik bátran és elszántan cselekszenek a terrorista és bűnös erőszak tekintetében.

Természetesen ezért helyezzük a hangsúlyt arra, hogy a januári szabad és igazságos választásokkal vissza kell térni a demokratikus és polgári kormányhoz, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy a pakisztáni társadalom kihívásait megoldják.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy meg kell szüntetni a pakisztáni társadalom militarizálását, és sajnáljuk, hogy Musharraf elnök nem lép le a hadsereg főparancsnoki tisztéről, pedig ígérte. A jogállamiság rendkívül rendszertelen Pakisztánban. Néha voltak biztató fejlődések, de ezeket nagyon elnyomó bírálatok is kísérik. Ez különösen keményen érinti a vallási és egyéb kisebbségeket és a nőket is. Jogosan követeljük a javulást abban a térségben.

Természetesen a múlt heti öngyilkos robbantást és a 140 áldozatot és az 500 sérültet is sajnáljuk. Attól tartok, hogy ezek ürügyként szolgálnának a politikai aktivitás megfékezéséhez, mert a kormány már bejelentette, hogy a politikai pártok inkább csak jól biztosított parkokban és köztereken tarthatnak gyűléseket, mint hogy felvonulásokat szervezzenek. Láthattuk, ebből hogyan lehet ürügyet csinálni.

Végül az egyik igazi ok, amiért azt szeretném, hogy Pakisztán küzdjön a szélsőségesség és a militarizálás ellen, valamint hogy térjen vissza a jogállamisághoz, az a pakisztáni származású britekre gyakorolt hatás, például a profilalkotáshoz vagy az amerikai vízumkövetelményekhez való behívások. Ettől megszűnne a félelem a emberekben mint választópolgáraimban, ha Pakisztán demokratikus társadalom lenne.

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, ma a televízióban megint volt egy közlemény egy másik támadásról Pakisztánban, halálos kimenetelű balesetekről. Ez is egy soha véget nem érő történet. Miért töltünk időt ezzel, különösen mivel az európai adófizetők nevében cselekszünk? Emlékeznünk kell, hogy az Európai Unió jelentős pénzösszegeket küld Pakisztánba közegészségügyi, oktatási célokra, és a szegénység megszüntetésére. Ezért jogunk van ahhoz, hogy érdekeljen minket, mi történik abban az országban, amelyet részben a mi választóink pénzén támogatunk.

Szeretném felhívni figyelmüket azokra a kérdésekre, amelyeket itt nem vitattunk meg. Először is arra, hogy a vallási kisebbségeket üldözik és megkülönböztetik Pakisztánban. Ez a keresztényekre, de a hindukra, a szikekre és a buddhistákra is vonatkozik. Úgy gondolom, hogy megéri erre a kérdésre összpontosítani. Ez eltűnik a látószögből a támadások és tragikus halálesetek fényében, de állandó jelenség.

Azt is szeretném kihangsúlyozni, és ez a kérdés is felmerült, hogy a nőket megkülönböztetés éri. Erre a célra speciális hudud rendeletek vannak. Ez is elítélendő, és örülök, hogy a politikai megoszlásunktól függetlenül így teszünk.

  Koenraad Dillen, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, természetesen mindannyiunk kifejezte, hogy elborzadt a múlt heti pakisztáni megrendítő támadásokon, amelyek, ahogyan az előző felszólaló mondta, soha véget nem érő történetek.

Azonban nem kellene, hogy ez megakadályozzon minket abban, hogy rámutassunk arra a lényeges tényre, hogy Pakisztán természetesen katonai diktatúra, hogy a hivatalos Pakisztánban nagymértékben megsértik az emberi jogokat, és a vezér még mindig a törvény felett áll. Azonban Pakisztán is szigorú iszlám állam, ahol nincs helyük a más hitű vagy vallású embereknek vagy vallási kisebbségeknek, és ahogy elhangzott, az országnak atomfegyverei vannak.

Talán – de talán ez nem mondható el – Iszlamabad valójában nagyobb veszedelem, mint Teherán. Nem tudom. Mindig van egy halvány déjà vu érzésem Pakisztánnal kapcsolatban, mert csakúgy, mint más iszlám országokban, például akkoriban Algéria, olyan katonai diktatúrák vagy rendszerek, ahol a hadsereg uralkodó szerepet játszik annak megakadályozásában, hogy az iszlám fundamentalisták átvegyék a hatalmat. Sajnos a több demokrácia gyakran több iszlám fundamentalizmust és paradox módon, kevesebb demokráciát jelent. Ez nehéz helyzet, amelyet csak úgy nem tudunk megoldani.

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, a Benazir Bhutto asszonyt október 18-án Karacsiban üdvözlő gyanútlan hívek elleni gyilkos támadás egy másik érzéketlen terrorista cselekedet a demokratikus változást Pakisztánban létrehozó kilátások ellen.

A nemzetközi közösség elborzadva látta, ahogy több ártatlan civilt áldoztak fel egy olyan nemzetben, ahol Musharraf tábornok diktatórikus rezsime az országot a félelem állapotába és a jogrend összeomlásába húzza. Ez a brutális egyén a korrupt társainak kormányzói csoportjával rákos kinövés a pakisztániakon. Sajnálatos módon még mindig hatalmon van, főleg azért, mert a nyugat, különösen az USA támogatja, de természetesen egy vagy két EU tagállam is.

Eljött most az az idő, amikor a nyugatnak azonnal ki kell húznia a szőnyeget Musharraf úr lábai alól, és támogatást nyújtania nem neki, hanem a pakisztáni demokratikus reformerőknek.

  Benita Ferrero-Waldner, a bizottság tagja. − Elnök úr, mivel Pakisztán fontos parlamenti választásokra készül, a helyzet, ahogyan azt mind tudjuk, nagyon nehéz és figyelmünket leköti, és nekem, csakúgy, mint Önök közül sokaknak, ki kell fejeznem, hogy mélyen megrázott a Karacsiban történt kegyetlen bombatámadás és gyilkossági kísérlet, amikor Benazir Bhutto asszony múlt héten visszatért az országba, valamint az életek borzalmas elvesztése is, ami olyan sok ártatlant érintett. Szeretnénk teljes részvétünket nyilvánítani az áldozatok családjainak, és a pakisztáni hatóságokhoz is fordulunk, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák.

Ez a békés gyűlésen történt támadás világosan ismételten megmutatta a pakisztániaknak a terrorizmus és a fundamentalizmus összes veszélyét. Bhutto asszonynak igaza volt, amikor ezt a borzalmas eseményt a demokrácia elleni csapásként jellemezte, különösen az ország jelenlegi választási környezetében.

A Parlament szándéka, hogy kinyilvánítsa együttérzését a pakisztániakkal nagyon helytálló és időszerű. Nekünk Európában egy nyitottabb, demokratikus társadalmat és természetesen egy erős polgári társadalmat kell elősegítenünk Pakisztánban.

Az is alapvetően fontos, hogy a választásoknak aztán maximális demokratikus törvényességet kell biztosítaniuk az elkövetkezendő gyűlések részére, és a szavazásnak demokratikusnak, átláthatónak kell lennie, valamint egyenlő esélyeket kell adnia minden politikai vetélytárs számára.

Mint ahogy jól tudják, ez az egyik ország, ahol egy lehetséges választási megfigyelési feladatot láthatunk előre. Ebben az összefüggésben a szolgálataim egy felderítő feladatot hajtottak végre júniusban, és meg kell mondanom, hogy fontos hiányosságokat állapítottak meg a választások keretében és feltételeiben, beleértve a választási bizottság függetlensége körüli aggodalmakat, a választói névjegyzék teljességét és pontosságát, a jelöltségre vonatkozó korlátozó rendelkezéseket, valamint az eredményeket feldolgozó folyamat átláthatóságának hiányosságát.

Azonban sürgető politikai szándékkal még mindig van idő számos problémás területen javítani, és ezért nem hoztam még teljesen döntést arról, hogy egy kész választási megfigyelési missziót fogunk-e bevetni. Valójában látnom kell a fent említett elemeket.

Úgy gondolom, hogy a pakisztániak többsége egy nyugodt, stabil és demokratikus Pakisztánt szeretne látni, és támogatnunk kell őket e cél elérésében. Sokat teszünk például a kereskedelem terén annak érdekében, hogy kihúzzuk az embereket a szegénységből, de sokat teszünk az oktatás terén is annak érdekében, hogy a tanulókat és a kisgyerekeket ne a madrasahokban taníttassák és ne a szélsőségesség és a fundamentalizmus irányába. De ezt támogatnunk is kell, mert döntő fontosságú, ahogy elhangzott, az egész térségnek, beleértve a szomszédos országokat is, mint a fontos szerepet betöltő Afganisztán.

Ezért minden okunk megvan arra, hogy továbbra is elkötelezzük magunkat. Ezt próbáljuk tenni, és ezért ez a vita nagyon időszerű.

  Elnök . – A vitát lezárom.

Hamarosan szavazunk erről a témáról, a viták után.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, először is szeretném mindenkinek megköszönni a támogatását, hogy Pakisztán írásos állásfoglalás témája lett. A demokratikus erők népszerűségének bemutatása és az emberi jogokra helyezett nyilvánvaló hangsúly, és nem pedig a hadsereg a legnagyobb akadálya a radikális csoportok hatalomra emelkedésének. Ezért ezek a dolgok igénylik most támogatásunkat, ahogyan a vallási kisebbségek is.

Az emberi jogi munka tapasztalata azt mutatja, hogy a vallás szabadsága a helyzet fontos mutatója az emberi jogokra vonatkozóan; ez egyfajta lakmuszpróba. A problémák először a vallási csoportok helyzetében láthatók és a szólásszabadság és a gyülekezési jog rendszerének hibájaként. Összefüggés van a demokrácia helyzete és a kisebbségek helyzete között: akárhol is legyenek lehetőségek, ahol az emberek részvételi lehetőségei hiányosak, a kisebbségek is szenvednek.

Elmondhatjuk, hogy Pakisztán különös problémája az istenkáromlásra vonatkozó törvénnyel való visszaélés a vallási kisebbségek tekintetében. Az kellene, hogy a vallási értékeknek védelmi rendszere legyen, nem pedig a más hitűeket kell aktívan üldözni. Bár tartalmában a törvény nem célozza egyik konkrét vallási csoportot sem, a mindennapi valóság más. Főleg a kisebbségekkel kapcsolatban hoznak halálos ítéleteket. Jogi reform kell.

Csak a demokrácia fogja ezt lehetővé tenni. Musharraf szerencsétlen döntése, hogy a hadsereg főparancsnoka marad, hatással van Pakisztán társadalmi fejlődésére ebben az utóbbi néhány évben, és gyengítette azt. A társadalom fokozatos militarizálása sajnálatos.

Másrészről támogatásunkat fejezzük ki Pakisztán mellett a talibanizálódás elleni küzdelmében. Együttérzünk azokkal a pakisztániakkal, akiket a múlt heti pusztító bombatámadás érintett.

Múlt hónapban alkalmam volt személyesen is megismerkednem a politikai helyzettel Pakisztánban. Az a megtiszteltetés ért, hogy különböző politikai pártok képviselőivel, szenátorokkal és parlamenti képviselőkkel találkoztam. Különösen meg szeretném említeni azonban az All Pakistan Minorities Alliance nevű szövetséget, akiknek sok kisebbségi csoport képviselőjeként végzett fontos munkája megérdemli a külvilág figyelmét és támogatását.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.