Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 14., Szerda - Strasbourg

8. A pakisztáni helyzet (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a pakisztáni helyzetről szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatokkal kapcsolatos vita.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, mint tudjuk, az Európai Unió nagy aggodalommal figyelte a közelmúltbeli pakisztáni fejleményeket, különösen a november 3-i szükségállapot kialakulásához, és azt követően fokozott társadalmi nyugtalansághoz és számos őrizetbe vételhez – köztük a legfelsőbb bíróság jelenleg is házi őrizetben lévő elnökének letartóztatásához – vezető eseményeket.

Nincs kétség afelől, hogy ez Pakisztánban komoly visszalépést jelent a jogállamiság szerkezetében és a demokratikus folyamatban, ami – azt mondanám, hogy – lerombolja a pakisztáni nép és általában a nemzetközi közösség abbéli reményét, hogy Pakisztánban megerősödik a demokratikus intézmények legitimitása. Az elnökség ezért adott ki november 6-án egy olyan nyilatkozatot az Unió nevében, amely kifejezésre juttatja a szükségállapot bevezetésével, valamint a pakisztáni alkotmány és az alapvető szabadságok felfüggesztésével kapcsolatos mélységes aggodalmunkat.

November 4-én, két nappal korábban, az iszlámábádi misszió vezetői és Javier Solana főképviselő kifejezték az események alakulása miatti aggodalmukat. Szavainkat, az EU szavait így hozzáadták ahhoz a sok más szóhoz, amely azt ismételte, hogy milyen fontos visszaállítani az alkotmányt, helyreállítani a polgári rendet, garantálni a bírói testület függetlenségét és a tömegkommunikációs eszközök szabadságát, kiszabadítani minden politikai foglyot, újságírót és emberi jogi aktivistát, és megteremteni a 2008 januárjára tervezett törvényhozói választásokhoz szükséges feltételeket.

Nincs kétségünk afelől, hogy bármely nép stabilitása és fejlődése csak teljes demokratikus hitelesség légkörében garantálható. Komolyan aggódunk a számos őrizetbe vételről szóló jelentés, az információ szabadságának bojkottálása, a polgárok alapvető szólásszabadságának elnyomása, és az olyan szakemberek, mint például bírák, ügyvédek, újságírók és emberi jogi aktivisták elleni támadások miatt. Ugyanakkor azonban nyomatékosan kérjük, hogy minden párt a lehető legnagyobb mértékű tartózkodást gyakorolja, és működjön együtt a jelenlegi válság demokratikus és békés megoldására törekedve, ami lehetővé teszi a dolgok szokásos menetéhez való gyors visszatérést.

Bár az Európai Unió elismeri a Pakisztán előtt álló kihívásokat az ország biztonsági helyzetével és a pakisztáni népnek a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelemben hozott áldozataival és erőfeszítéseivel kapcsolatban, az Európai Uniónak határozottan az a véleménye, hogy ezeknek a kihívásoknak a megoldása nem járhat a demokratikus folyamat félbeszakadásával.

Nem vallhatunk azonban kudarcot annak a szövetségesnek az elismerésében, amelyre mindig számíthattunk a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelemben. Biztosítanunk kell tehát, hogy Pakisztán továbbra is kötelezettséget vállaljon a globális fenyegetés elleni küzdelemre, amelyben a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen eszköz.

Végezetül az Unió azt reméli, hogy a jelenlegi bizonytalansági légkör gyors és békés úton rendeződik, és felkéri Musarraf elnököt arra, hogy ajánlja fel katonai egyenruhájának levetését és a vezérkari főnökként betöltött tisztségének feladását.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, Pakisztán néhány hónapon belül immár harmadszor szerepel a plenáris ülés napirendjén. Ez azt igazolja, hogy az ország jelenleg rendkívül nehéz átmeneti időszakot él át. Musarraf elnök – azáltal, hogy november 3-án a haderő parancsnokaként szükségállapotról szóló törvényt rendelt el – mélységesen aggasztó jelet küldött Európának és a tágabb értelemben vett világnak, és kárt okozott a pakisztáni demokratizálódás folyamatában.

A szükségállapot elrendelése előtt tanúi voltunk néhány olyan biztató fejleménynek, amelyek egy átfogóbb politikai folyamat és erősebb demokratikus szervezetek reményét keltetették, de ez sajnos megkérdőjeleződött, és ma az a kérdés merül fel bennünk, hogy megfordítható-e még ez a helyzet, vagy nincs-e már túl késő ahhoz, hogy a parlamenti választások előtt helyreállítsuk a bizalmat és a feltételeket.

Musarraf elnök november 3. éjszakáján közvetített televíziós beszédében azt mondta, hogy a terrorista támadások észrevehető befolyása és hatásai következtében a nemzetet érő fenyegetések miatt felfüggeszti az alkotmányt. Kétségtelen, hogy Pakisztánt jelenleg nagyon komoly vallási szélsőségesség és erőszak fenyegeti, ahogyan azt az Északnyugati Határtartományban történt közelmúltbeli események és Bhutto konvoját október 18-án Karacsiban ért támadás egyértelműen bebizonyította. Most azonban annak vagyunk tanúi, hogy ügyvédek, újságírók, politikai pártaktivisták és emberi jogi aktivisták ezreit tartóztatják le, beleértve olyan megkülönböztetett személyeket, mint Aszma Dzsahangirt, a pakisztáni Emberi Jogi Bizottság elnökét, vagy Étzaz Ákszánt, a legfelsőbb bíróság ügyvédi kamarájának (Supreme Court Bar Association) elnökét.

Ők olyan emberek, akik kiállnak egy nyitott és toleráns Pakisztánért. Nem terroristák és nem helyes fogva tartani őket. Haladéktalanul szabadon kellene bocsátani őket. A pakisztáni bírói testület elleni drasztikus fellépést különösen súlyosnak tartom. A jogállamiság minden demokratikus folyamat központi eleme, a demokratikus rendszer működése pedig nem tartható fenn független bírói testület nélkül.

Az elnökség nyilatkozata – amelyet elnökünk is említett az előbb az EU nevében – ezért igen egyértelmű, és álláspontunk továbbra sem változik. Múlt vasárnap Musarraf elnök egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy reményei szerint Pakisztánban 2008. január 9-ig sor kerülhet a parlamenti választásokra. Ez jó irányba terelő lépés lenne, de számtalan probléma áll még fenn. Mikor számíthatunk a szükségállapot megszüntetésére? Hogyan kerülhet sor szabad és tisztességes választásokra, ha a nyomtatott sajtót és az elektronikus médiát cenzúrázzák, a többi polgári jogot és szabadságjogot felfüggesztik, és a bírói testület függetlenségét aláássák? A pártok hogyan tudnak kampányolni, ha a gyülekezési szabadság korlátozott, és a pártvezetőket – például Benazir Bhuttót – házi őrizetben tartják? Ezek a kérdések egyáltalán nem tisztázottak ebben a szakaszban.

A bizonytalanság felszámolása végett alapvető fontosságú, hogy a lehető legrövidebb határidőn belül bejelentsék a választások konkrét napját, valamint a szükségállapot megszüntetésének pontos határidejét. Ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen demokratikus és átlátható választásokra, elengedhetetlen lesz a politikai jogok és alapvető szabadságjogok korlátozásainak feloldása. A dolgok jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy nem lesz lehetséges választási megfigyelő misszió delegálása. Az EU demokratikus választások megtartásához biztosított választási segítségnyújtásáról és megfigyeléséről szóló bizottsági közleményben megállapított bizonyos minimumfeltételek nem teljesülnek.

Ha azonban a szükségállapotról szóló jogszabályt kellően gyorsan feloldják és a feltételek rövid időn belül jelentősen javulnak, még felülvizsgálhatom a helyzetet. Mindenesetre megtettem a szükséges előkészületeket az EU részéről egy esetleges választási megfigyelő misszió pakisztáni delegálásához, arra az esetre, ha a dogok gyorsan javulnának. De mint mondtam, komoly aggodalmaim vannak azt illetően, hogy erre sor kerülhet.

Felszólítottak arra, hogy függesszük fel vagy vizsgáljuk felül a Pakisztánba irányuló segítségnyújtásunkat, néhány EU-tagállam e tekintetben már lépéseket tett vagy bizonyos fellépést vesz fontolóra. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az Európai Bizottság Pakisztánnak nyújtott támogatása olyan kulcsfontosságú kérdésekre koncentrál, mint a szegénység visszaszorítása és az oktatás, többek között a Pakisztán leghátrányosabb helyzetű tartományaiként számon tartott Északnyugati Határtartományban és Beludzsisztánban.

Ezért úgy gondolom, hogy fontolóra kell vennünk, hogyan tudunk a legsikeresebben eljárni, de e segítségnyújtás jellegéből adódóan véleményem szerint nagyon körültekintően kell ezt mérlegelnünk.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az az igazság, hogy a helyzet nagyon aggasztó: az alkotmányos garanciák felfüggesztése, a szükségállapot, a civil társadalom számos tagjának, például ügyvédeknek, többek között a legfelsőbb bíróság ügyvédi kamarája (Supreme Court Bar Association) elnökének, Ákszán úrnak, valamint az ellenzékieknek a letartóztatása, Bhutto asszony ellenzéki vezető házi őrizetben tartása. Mit teszünk ebben a helyzetben?

Megtudtuk, hogy az amerikai külügyminisztériumból a külügyminiszter-helyettes, Negroponte úr rövidesen Pakisztánba látogat, és hogy az egyik tagállam, az Egyesült Királyság csatlakozott az ENSZ azon felhívásához, hogy az elnök mondjon le a hadsereg vezetéséről, és tíz napon belül oldja fel a szükségállapotot.

Mit tehetünk mi Európai Unióként? Úgy vélem, hogy első lépésként a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. Az a véleményem, hogy a jelenlegi elnökség képviselője nagyon helyesen jegyezte meg, hogy Pakisztán létfontosságú partner a terrorizmus elleni küzdelemben, ráadásul olyan ország, amely rendelkezik nukleáris fegyverekkel.

Ezért megítélésem szerint az Európai Uniónak egyrészt arra kell kérnie a kormányt, hogy amennyire csak lehet – mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy Pakisztánban a terrorizmus egy tényező, fontos tényező –, állítsa vissza valahogy a rendet és a stabilitást, illetve az alkotmányos jogokat és szabadságokat, és engedje szabadon a jogellenesen fogva tartott személyeket. Ezenkívül, biztos asszony, arra kérném, hogy rendezze jelentős kapacitásait és erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy sor kerülhessen szabad és tisztességes választások megtartására, és – az Ön felszólalásában említett garanciák alapján – hogy az Európai Unió jelen legyen a régió stabilitása, valamint az adott régió és az Európai Unió közötti valamennyi kapcsolat szempontjából oly nagy jelentőségű pakisztáni folyamatban és figyelemmel kísérhesse azt.

Ezért, biztos asszony, nagyon bízunk az Ön kapacitásaiban, diplomáciai fellépésében, az Ön erőfeszítéseiben, és azt reméljük, hogy valóban sikeres lesz a kimenetelük, ami lehetővé fogja tenni az Európai Unió számára a választási folyamat során való jelenlétet.

  Robert Evans , a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném megköszönni a Tanácsnak és a Bizottságnak, de különösen a Tanácsnak a november 8-i kemény nyilatkozatát.

Nem hiszem, hogy bárki is kétségbe vonná, hogy a pakisztáni helyzet nagyon súlyos és rendkívül ingatag. Talán nehéz felfogni, hogy mindaz, ami történt, valójában csak az elmúlt mintegy tíz napban, a szükségállapot kihirdetése óta következett be. Az itt jelenlévő képviselők közül többen néhány hónappal ezelőtt találkoztak Musarraf ezredessel Brüsszelben, majd később Iszlámábádban, és több garanciát kaptunk. Nagyon eltökélt volt, abban, hogy az alkotmányt fogja követni, továbbá, hogy szabad és tisztességes választásokra kerül majd sor. Örömmel üdvözlöm bejelentését, miszerint január 9-én sor kerülhet választásokra, de osztozom a biztos asszony félelmében és a következőt kérdezem: a történtek és a jelenlegi szükségállapotra vonatkozó intézkedések – bizonyos televíziós csatornák és egyéb emberi jogok felfüggesztése – fényében van-e lehetőség szabad és tisztességes választásokra kevesebb mint nyolc hét múlva?

Miközben a biztos asszonyra hivatkozom, a figyelmét is szeretném felhívni a szóban forgó állásfoglalás 14. pontjára, amelyben felszólítjuk a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a Pakisztánnak az oktatás, a szegénység csökkentése, az egészségügy és segélyszolgálatok munkája érdekében nyújtott támogatás növelését, ugyanakkor a fennálló körülmények mellett a finanszírozási forrásokat inkább szekuláris nem kormányzati szervezeteken keresztül irányítsa, mint közvetlenül a kormány felé.

Pakisztán népével nincs vitás kérdésünk. Elismerjük, hogy Pakisztán a Nyugat kulcsfontosságú szövetségese, ahogyan azt Salafranca Sánchez-Neyra úr mondta. Elismerjük, hogy fontos szerepet játszottak számos területen, és azt hogy a terrorizmus áldozataivá is váltak. Ugyanakkor nem gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez azt jelenti: félre kell állnunk és nem kell tudomást vennünk a jelenlegi eseményekről. Képviselőcsoportom azt is szerette volna, ha a lehetséges szankciókra vonatkozóan bekerül egy bekezdés, amely felkéri a Tanácsot ....

(Az elnök arra kéri a felszólalót, hogy lassabban beszéljen.)

Azt gondoltam, hogy olyan tisztán beszélek angolul, hogy tökéletesen megértik, de természetesen lassabban fogok beszélni.

Arra is felkérem a Tanácsot, hogy vegyen fontolóra célirányos szankciókat, amit a szocialista képviselőcsoport szeretett volna, de amihez egyáltalán nem kapott támogatást: esetleg utazási tilalmakat, kintlévőségek befagyasztását. De reméljük, hogy minderre nem lesz szükség, hogy Pakisztán még mindig vissza tud térni a szakadék széléről, a szükségállapotot vissza lehet vonni, és hogy Musarraf ezredes távozik haderő-parancsnoki tisztségéből. Elnök úr, elnézést kérek a túl gyors beszédemért.

  Sajjad Karim , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Pakisztán az Európai Unió létfontosságú szövetségese. Ma úgy gondoljuk, hogy Pakisztán válaszúthoz érkezett. Úgy vélem azonban, hogy el akarja kötelezni magát mellettünk, mi pedig nemrég újra kötelezettségvállalást tettünk Pakisztán felé, amely tudomásom szerint meglehetősen sikeresen fejlődik.

De ne feledkezzünk meg napjaink történelmi hátteréről. Viszonylag jól ismerem Pakisztánt, és az ország belpolitikáját érintő messzemenően legnagyobb probléma jelenleg az afgán határon túlról érkező terrorfenyegetés. Afganisztán világviszonylatban általános probléma. Nyugaton mi néhány évvel ezelőtt hátat fordítottunk Afganisztánnak. Fontos, hogy ma ne fordítsunk hátat Pakisztánnak.

Pakisztán ebben a harcban a frontvonalban állt, a nemzetközi közösség nevében időnként komoly terhet viselve, ezt a nehéz terhet időnként gyenge vállak, a pakisztáni nép viselte, annyi erőszakot és vérontást szívva magába, amely egyébként a világ más részei felé irányult volna. A megoldás annak megakadályozása, hogy a liberálisok és a liberális értékek elszigetelődjenek, és e liberális értékeket Pakisztán népétől elvegyék.

Látom, hogy ma a Bizottság megint az őrizetben tartott foglyok szabad lábra helyezésére szólított fel, és én támogatom ezt a felhívást. Itt például a pakisztáni legfelsőbb bíróság elnökéről és még Étzaz Ákszánról, Pakisztán egyik kiemelkedő ügyvédjéről van szó. Pakisztán elnökének – és ebből kell kiindulnunk – haladéktalanul meg kell szüntetnie a szükségállapotot. Újra vissza kell állítania az Alkotmányt. Ismét be kell iktatnia a legfelsőbb bíróságot, továbbá szabad és tisztességes választások irányába kell térnie.

Musarraf elnöknek fel kell ismernie, hogy nem fordítottunk hátat Pakisztánnak. Továbbra is elkötelezettek maradunk. Most annak van itt az ideje, hogy ő lépjen vissza jelenlegi helyzetéből, elismerje kulcsfontosságú értékeinket, közös értékké tegye azokat. Ettől eltérően – az elkeserítő helyzet ellenére – még most is egyedülálló lehetősége kínálkozik arra, hogy hatalmat adjon a pakisztáni népnek, akik ennek a hatalomnak a valódi letéteményesei.

  Eoin Ryan , az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én is elismerem, hogy Pakisztán mindannyiunk szempontjából fontos szerepet játszik a terrorizmus elleni küzdelemben, és hogy ebben a küzdelemben mindannyiunk szövetségese. Azonban egy percig sem hiszem, hogy ez bármilyen körülmények között igazolná azt, ami az elmúlt hetekben történt Pakisztánban.

Az általános demokratizálódási folyamattól való bármilyen irányú eltérés nem lehet megoldás a Pakisztánon belüli politikai problémák megoldására. Ezzel kapcsolatban többek között engem valójában az aggaszt, hogy az ezredes miért tette ezt: azért, mert félt attól, hogy a legfelsőbb bíróságtól nem fogja megszerezni azt az ítéletet, amit várt vagy akart. Ez egyfelől egy meglehetősen hétköznapi ügy, és úgy tűnik, az ezredes a pakisztáni néppel, a pakisztáni bírói testülettel való bánásmódjában szélsőséges intézkedésekbe bocsátkozott, eljárásmódja rendkívül veszélyes volt.

Örömmel fogadom azt a tényt, hogy kötelezettséget vállalt a választások megtartására, a nemzetközi közösség azonban nem engedheti meg, hogy hátat fordítson ennek a kötelezettségvállalásnak. Pakisztánban haladéktalanul fel kell oldani a szükségállapotot, és Pakisztán kormányának tiszteletben kell tartania az ország alkotmányának korlátait. A legfelsőbb bíróság „leselejtezése” mérhetetlen kárt okozott a Pakisztánon belüli hatalmi rendszerek különválasztásában. Ez egy igen gyalázatos példa az ezredes kötelezettségvállalására. Mélységesen elítélem az ezredes politikai ellenségeinek – 3 000 békés tüntető, valamint civil és emberi jogi aktivista – tömeges letartóztatását.

Az Európai Parlamentnek ma nagyon hangsúlyos üzenetet kell küldenie Musarraf ezredesnek arról, hogy közelmúltbeli fellépései sértenek minden tiszteletben tartott nemzetközi egyezményt, valamint arról, hogy Pakisztánt kifejezetten negatív és nagyon veszélyes irányba viszi.

  Jean Lambert , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, sokakhoz hasonlóan úgy vélem, hogy itt mélységesen sajnáljuk és bizonyos fokú dühöt érzünk amiatt, hogy már megint a pakisztáni helyzetről kell vitát folytatnunk. A ma délután elhangzottak közül gyakorlatilag mindennel egyetértek. Súlyos a helyzet, nem utolsósorban azért, mert Pakisztán nukleáris állam, és egy bukott nukleáris állam miatt valójában mindannyiunknak nagyon aggódnia kell.

Az emberek joggal mondják, hogy az a hatalom, amelynek vissza kell lépnie a szakadék széléről, az alapvetően Musarraf elnököt és híveit jelenti. Az az elgondolás, hogy szükségállapot van, de a választásokat zavartalanul meg kell tartani, nem állja meg a helyét. Kétségkívül nem zavartalan a választás, ha a többi politikai párt vezetői házi őrizetben vagy börtönben vannak. Ha nincs sajtószabadság, ha az emberek még műholdvevő antennákat sem szerezhetnek, mert azoknak a behozatalát betiltották, akkor semmiképp sem adottak a feltételek a szabad és tisztességes választásokhoz.

Egyértelmű, hogy valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását akarjuk, sajtószabadságot akarunk, és azt szeretnénk, hogy a bírói testület szabadon működhessen, mert ha a demokrácia minden elkötelezett híve be van börtönözve, akkor ki marad még az utcákon? A pakisztáni kormány jelenlegi fellépéseivel küldött üzenet ezért különösen aggasztó egy olyan állam tekintetében, amely azt állítja, hogy elkötelezett a demokrácia mellett.

Egyetértenék Robert Evans mondanivalójával. Alkalmazásra kész szankciókra van szükségünk, ha a Nemzetközösség és az ENSZ által meghatározott november 22-i határidőt nem tartják be, és nem látjuk, hogy Musarraf elnök leköszön katonai vezetői tisztségéről, vagy még azt sem, hogy véget vet a szükségállapotnak.

Támogatnunk kell az Amnesty International pakisztáni politikai foglyokra való megemlékezést célzó, holnapi cselekvési napját, és kétségtelenül figyelnünk kell a támogatásokra és a támogatások elköltésének módjára. Pakisztán az elmúlt mintegy öt vagy hat évben 10 milliárd dollár támogatást kapott az USA-tól, leginkább terrorizmus elleni intézkedésekre, nem pedig az oktatás fenntartására és fejlesztésére.

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, úgy látom, hogy az egész nyugati világ – élén az Egyesült Államokkal – előrehozott választást kér Pakisztánban. Azelőtt szeretnének választást, mielőtt az ellenzék kikerül a börtönből, és Étzaz Ákszán urat, a legfelsőbb bíróság ügyvédi kamarájának (Supreme Court Bar Association) elnökét kiengedik a házi őrizetből.

A következmények bizonyára érződni fognak Pakisztánban. Elkerülhetetlen lesz a politikai instabilitás, valamint az ország gazdaságára gyakorolt negatív hatás, amely ország már most is elég rossz helyzetben van. A válságnak valószínűleg lesznek más hatásai regionális szinten, és olyan szélesebb körben jelentkező fejleményei, amelyek Ázsia-szerte befolyásolják a stabilitást. Lehetetlennek tartom, hogy a pakisztáni és kasmíri fejleményeket ne kapcsoljuk össze az afganisztániakkal.

Javaslom, hogy az EU ragaszkodjon Pakisztán jelentős nukleáris fegyverkészletének biztonságossá tételéhez, ha szükséges, az ENSZ-en keresztül, legalább addig, amíg az ország visszatér korábbi és – amennyiben lehetséges – demokratikus állapotához.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök úr, biztos asszony, a nyugati világ többi részével együtt évek óta jelentős szövetségesként gondolunk Pakisztánra. A terrorizmus fenyegetése és a pakisztáni kormány ígéretei, és az e fenyegetés megszüntetésére vonatkozó kemény retorikája az EU számára a bizonyosság szavai is voltak. Azonban túl sok akadály kapcsolódott ehhez a szövetséghez és a kölcsönös szolidaritáshoz. Most végre elérkezett az idő arra, hogy kinyissuk a szemünket.

A Musarraf ezredes által a harmadik napon kihirdetett szükségállapot, a pakisztáni alkotmány megtörése, csak a jéghegy csúcsa, amelyre figyelmeztettünk itt júliusban és októberben. A társadalom az évek során fokozatosan katonai uralom alá került, és az emberi jogok, a vallásszabadság és a kisebbségek jogainak „lakmusz-tesztje” bebizonyította, hogy ezek korlátozottak. Ahelyett, hogy Pakisztán felkészítette volna magát a demokrácia idei diadalmenetére, egyértelmű jelei voltak a kormány diktatórikus rendszere megkeményedésének. Az ellenzék tagjainak letartóztatása, a legfelsőbb bíróság munkájának szétzúzása, az egyik ellenzéki vezető országba való belépésének megtagadása, és egy másik vezető házi őrizetbe vétele, egy ENSZ-képviselő letartóztatása, valamint a hatóságok által a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak mind azt jelzi, hogy Pakisztán a szakadék szélén áll.

Biztos asszony, az EU-nak most erős és egységes üzenetet kellene küldenie, miszerint az emberi jogokat tisztelő a népi demokratikus hatalom és társadalom a legerősebb akadálya a radikális csoportok hatalomra kerülésének, nem pedig a hadsereg. Megértjük, hogy az ország biztonságát belső fenyegetések érik, és hogy ezekre reagálni kell, a demokrácia azonban nem jelent fenyegetést a biztonságra. A demokrácia pontosan választ is jelent a „tálibosítás” elleni küzdelemben. Az EU-nak mernie kell véleményt nyilvánítani, és megmondani, hogy a stabil és demokratikus társadalom kiépítését a szövetségünk szempontjából kulcsfontosságúnak tartjuk. Pakisztán stabilitása felé az első lépést annak garantálása jelenti, hogy a legfelsőbb bíróság függetlenül és békében végezhesse munkáját. Aztán ott vannak a januári parlamenti választások. Az októberi bombatámadás kivizsgálásában a hatóságoknak nyújtott nemzetközi segítségnyújtás az érdeklődésünk jele lenne. Egy olyan társadalom, amely legalább hivatalosan alkotmányos, régi demokratikus hagyományokkal rendelkezik, és ahol az embereknek valódi vágyuk a demokrácia, a béke és a stabilitás, nem fogja olyan könnyen feladni. Pakisztán ezért tele van reménnyel.

  Libor Rouček (PSE). - (CS) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, számos ország hosszú távú tapasztalata azt mutatja, hogy a jogállamiság és a demokrácia a legjobb és a leghatékonyabb módja a szélsőségesség, az instabilitás és a káosz megelőzésének. Ebből a nézőpontból Musarraf elnöknek a szükségállapot kihirdetésére vonatkozó határozata súlyos hiba és baklövés. Pakisztán nem demokratikus hagyományok nélküli ország: épp ellenkezőleg, a pakisztáni bírák, ügyvédek, újságírók és a nem kormányzati szervezetek egyéb képviselőinek bátor és felelősségteljes viselkedéséből ítélve a civil társadalomnak mély és erős gyökerei vannak Pakisztánban. A civil társadalomnak azonban segítségre van szüksége. Ezért arra kérjük Musarraf elnököt, hogy szüntesse meg a szükségállapotot, engedjen szabadon minden politikai foglyot, és állítsa vissza az alkotmány által garantált valamennyi jogot és szabadságot, beleértve a mozgás-, a szólás-, az egyesülési és a gyülekezési szabadságot, annak érdekében, hogy a jövő év elején valóban demokratikus, szabad és átlátható parlamenti választásokat lehessen tartani.

  Neena Gill (PSE). - Elnök úr, az elmúlt két hétben megrázó események hulláma csapott le erre a zaklatott és nyugtalan országra. A statárium szükségállapotról szóló jogszabály formájában történő elrendelése alattomos kísérlet arra, hogy egyetlen ember személyes hatalomvágya érdekében destabilizálja Pakisztánt.

Musarraf elnök intézkedéseit arra irányuló kísérletként indokolja, hogy meggátolja az országot az öngyilkosság elkövetésében, azonban nem az ország követ el öngyilkosságot, hanem egy diktátor intézkedései és tettei ölik meg az országot.

Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy az ellenzék vezetőjét, Benazir Bhuttót házi őrizetbe helyezték és megtiltották számára a politikai aktivitást, valamint az is tarthatatlan, hogy más aktivistákat, a médiát és a független bírói testületet elhallgattatták.

Bár elismerem, hogy az országon belül a szélsőségesek részéről vannak fenyegetések, véleményem szerint Musarraf elnök intézkedései ahelyett, hogy eltávolítanák a szélsőségeseket, inkább felbátorítják őket, és csak arra szolgálnak, hogy gyengítsék a demokratikus és mérsékelt véleményeket az országon belül.

Egyesek azt állítják, hogy Pakisztán az összeomlás szélén áll. Nekünk ezt határozott reakcióval meg kell akadályoznunk. A mérsékelt irányzatot képviselő pakisztániak csalódottak és dühösek, és kiábrándítja őket Európa erőtlen reakciója.

Ezért felkérem Ferrero-Waldner biztos asszonyt és a Tanácsot, hogy küldjön határozott és egyértelmű üzenetet a pakisztáni elnöknek arról, hogy milyen súlyos következményekkel jár, ha nem vet véget haladéktalanul az alkotmány betiltásának, a politikusok, a média és a bírói testület elnyomásának.

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök úr, csaknem minden előttem felszólaló észrevételezte, hogy a pakisztáni szükségállapot kihirdetése és annak módja teljes mértékben elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy Musarraf ilyen fölényesen figyelmen kívül hagyta a demokráciát.

Sőt, a szükségállapot kihirdetése még tovább súlyosbít egy komoly problémát, mert úgyszólván egy második frontot nyit meg, az iszlám terrorizmusét.

Mint tudják, már most bőven van mit bírálni a Musarraf-rezsimen: hatástalan például a tálibok és az Al-Kaidával összefüggő, az afganisztáni határ mentén működő csoportok elleni intézkedésekben. Nos, a szükségállapot kihirdetése megnyitotta a kaput az ilyen jellegű terrorszervezetek előtt, és a helyzet végeredményben csak rosszabb lehet.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek, hogy napirendre tűzte ezt a vitát, amely a pakisztáni helyzet, valamint a szélsőségesség és a terrorizmus elleni igen fontos küzdelemben a Pakisztánnal folytatott együttműködésünk fényében valóban nagyon helyénvaló.

Nem tudunk és nem fogunk közömbösek maradni egy olyan országgal szemben, mint Pakisztán. Ez a vita azt is mutatja, hogy a három intézménynek, a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak ugyanazok az alapvető és azonnali célkitűzései, azaz a jogállamiság és a demokratikus szabadságok gyors és teljes mértékű visszaállítása Pakisztánban, valamint a szabad és demokratikus választások megtartása. Ez az a cél, amely egyesít bennünket, és az a cél, amelynek érdekében mindannyiunknak tevékenykednünk kell, különösen a három intézménynek, saját hatásköreinken és jogköreinken belül.

Szeretném azt is elmondani, hogy elnökségi minőségünkben azt is megértjük, hogy – amint azt a biztos asszony itt kifejtette – bármely olyan intézkedést, amely egy, már sok mindenben hiányt szenvedő lakosságot érintő együttműködés esetleges felfüggesztéséhez vezethet, körültekintően kell figyelembe venni és megvizsgálni. Pakisztán népe már eleget szenvedett, és tovább már nem szabad szenvednie. Ez is egy olyan kérdés, amelyet bizonyos körültekintéssel kell figyelembe venni, ha felmerül.

Akárhogy is, a célkitűzéseink most világosak és meghatározottak, és biztosíthatom Önöket arról, hogy az elnökség és a Tanács megtesz minden olyan kezdeményezést és intézkedést, amelyet a helyzetben bekövetkező fejleményekre való válaszadáshoz megfelelőnek ítél.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, véleményem szerint egyértelműen kiderült, hogy mindannyian úgy érezzük: a történteket nehéz megérteni. A helyzet rendkívül súlyos. Mindannyian aggódunk, mivel a szükségállapotról szóló jogszabály elrendelése kifejezetten veszélybe sodorta a demokratikus intézmények megszilárdítását és az átfogóbb demokratizálódási folyamat kiépítését. Ezért alapvető fontosságú a polgári és politikai jogok maradéktalan visszaállítása, a médiára vonatkozó korlátozások visszavonása, valamint a választások kereteinek és feltételeinek lényeges javítása. Stabilitás és fejlődés csak demokráciával és jogállamisággal érhető el.

Ezért a továbbiakban mérlegelnünk kell az esetleges választási megfigyelő misszió kérdését. Mint már kifejtettem, kiküldhetünk egy kisebb tanácsadó csoportot, hogy a jelenlegi körülmények között figyelemmel kísérjék a folyamatot. Ellenkező esetben, ahogyan azt már kifejezésre juttattam, a szükségállapotot záros határidőn belül fel kell oldani, és a polgári szabadságjogokat vissza kell állítani.

Ami a támogatásokat illeti, elmondanám, hogy már jelentősen megnöveltük a Pakisztánnak nyújtott támogatásunkat, különösen az oktatás és a vidékfejlesztés területén. Ezért, ahogyan azt korábban már kifejtettem, ebben a stádiumban egy pillanatra hátra kell dőlnünk és nagyon óvatosan kell ítélkeznünk. Természetesen nem szabad a pakisztáni szegény népet veszélyeztetnünk, de a dolgokhoz a megfelelő módon kell hozzáállnunk.

  Elnök. − A vita lezárásához hét, az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése értelmében előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. november 15-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (Az eljárási szabályzat 142. cikke)

  David Martin (PSE), írásban. – Pakisztán létfontosságú szövetséges a terrorizmus elleni küzdelemben. Következésképp jelenleg is óriási belső nyomásnak és az instabilitás fenyegetésének van kitéve. Musarraf elnök erre a helyzetre szükségállapot elrendelésével reagált.

Azzal érvel, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket követel meg. Reakciója részben érthető, de igen nagyot téved. A demokráciaellenes erők ellen a demokráciával lehet küzdeni. Véget kell vetnie a szükségállapotnak, be kell jelentenie a választások, valamint egyenruhája letételének időpontját. Ezt követően nyílt és széleskörű vitát kell kezdeményeznie Pakisztán jövőjéről.

Meggyőződésem, hogy egy ilyen vita nyilvánvalóvá tenné, hogy a pakisztániak túlnyomó többsége elutasítja a szélsőségességet és a fundamentalizmust, és egy olyan országban kíván élni, amely békében van önmagával és a szomszédaival, és jó kapcsolatot tart fenn a Nyugattal.

(1) lásd a jegyzőkönyvet.