Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 14., Szerda - Strasbourg

9. A Tanács stratégiája az éghajlatváltozásról szóló, Balin tartandó konferenciával kapcsolatban (COP 13 és COP/MOP 3) (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont

- a Guido Sacconi által a Tanács éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsága részéről feltett szóbeli kérdés (O-0057/2007 - B6-0379/2007) az éghajlatváltozásról szóló, Balin tartandó konferenciával kapcsolatos tanácsi stratégiára vonatkozóan (COP 13 és COP/MOP 3), és

- a Guido Sacconi által a Tanács éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsága részéről feltett szóbeli kérdés (O-0058/2007 - B6-0380/2007) az éghajlatváltozásról szóló, Balin tartandó konferenciával kapcsolatos tanácsi stratégiára vonatkozóan (COP 13 és COP/MOP 3).

  Guido Sacconi (PSE), szerző. – (IT) Elnök úr, miniszter úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, biztos vagyok abban, hogy nem kell emlékeztetnem Önöket a felek Balin tartandó, közeli konferenciájának jelentőségére, amelyre tekintettel további információkat kértünk az Önök stratégiájáról, az Önök által követni kívánt irányvonalról.

Európai Unióként független módon kötelezettséget vállalunk egy rendkívüli erőfeszítésre, ha ezt megfogalmazhatom így, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem a végső megoldást képviseli. Közös célunk, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti idők szintjéhez képest két fokon belül tartsuk; teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy magas kockázatot jelentő küszöbérték, és hogy a világ egyes részeinek, Európa egyes részeinek a terveknek megfelelően alkalmazkodási politikáról kell rendelkezniük. Ha azonban valóban követni akarjuk ezt a nehéz célkitűzést, tudjuk, hogy egy új nemzetközi szerződés kifejezetten kulcsfontosságú.

Mint tudjuk, az Európai Uniót terhelő felelősség korlátozott (az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 14%-a). A Kyotó óta bekövetkezett változásokat, különösen az ázsiai óriások rendkívüli és robbanásszerű növekedését figyelembe vevő új nemzetközi szerződés: Bali valójában kulcsfontosságú lépés ebbe az irányba, és jóllehet, nem az a hely lesz, ahol megállapodás születik, de a tárgyalások megkezdésének helyszíne lesz, és ezért nagyon fontos lesz, hogy Bali egyértelmű tárgyalási felhatalmazással, pontos határidőkkel álljon elő a 2009-ig történő szerződéskötés érdekében.

Az elmúlt hónapok során a világ politikai, gazdasági és kulturális szempontból megváltozott; az IPCC-jelentésektől, amelyeknek végleges összefoglalóját e hét végén Valenciában teszik közzé, a Nobel-díj Al Gore-nak és az IPCC tudósainak történő odaítéléséig. Az elmúlt hónapok során rengeteg változás történt, és ezért optimisták lehetünk, bár kritikusan és éberen.

Szeretném tehát összefoglalni az általunk kidolgozott állásfoglalás lényegét, amelyet e Ház holnap bizonyára nagy többséggel elfogad; ez egy felajánlás, a tárgyaló feleknek tett felajánlás annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk nekik ahhoz, hogy határozottabb irányvonalat kövessenek e tárgyalások megkezdésekor. Szeretnék köszönetet mondani Hassi asszonynak, akinek a többi előadóval együtt sikerült összefoglalást készítenie és megakadályoznia, hogy ez az egész ügy túldíszített karácsonyfává váljon. A hangsúly kifejezetten a szóban forgó tárgyalásokon van, és így terjesztjük Önök elé.

  Satu Hassi (Verts/ALE), szerző. – (FI) Elnök úr, szeretném köszönetemet kifejezni a képviselőcsoportok árnyék-előadói által az állásfoglalással kapcsolatos tárgyalások során tanúsított kiváló együttműködésért. Az éghajlatváltozás napjainkban is zajlik, és az előrejelzettnél gyorsabb ütemben. Ennek drámai jele volt, hogy tavaly nyáron a Jeges-tengerben egymillió négyzetméternyi jég olvadt el; ez megfelel Finnország, Svédország és Norvégia együttesen vett területének. A tudósoknak az éghajlatváltozás előrehaladásáról és a kibocsátások csökkentésének szükségességéről küldött üzenete az eddigieknél jóval nyugtalanítóbb. Ez az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport e heti valenciai ülésével kapcsolatos előzetes tájékoztatásban is tükröződik.

Fontos, hogy ne maradjon szakadék a Kyotói Jegyzőkönyv és a következő éghajlatváltozási megállapodás között. A 2012 utáni szerződésnek ezért legkésőbb 2009-ig el kell készülnie. Balin az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie ahhoz, hogy tárgyalási felhatalmazást szerezzen annak lehetővé tételéhez, hogy a globális felmelegedés két fok alatt maradjon. Az EU által betöltött vezető szerep kulcsfontosságú ehhez. Utat mutatunk a saját kibocsátásaink csökkentését célzó intézkedéseinkkel, de a nemzetközi tárgyalások összehangolásával is. Elengedhetetlen, hogy valamennyi iparosodott ország – köztük az Amerikai Egyesült Államok is – bekapcsolódjon, bár ez nem lesz elég az éghajlat megmentéséhez. Pontosan ugyanolyan fontos a nagy fejlődő országokat, például Kínát és Indiát rávenni arra, hogy fogadjanak el határértékeket kibocsátásaik növekedésére vonatkozóan. A nemzetközi diplomácia történetében talán ez a legnagyobb kihívás. Meg kell értenünk, hogy amennyiben Kína, India és más hasonló országok határértékeket fogadnak el kibocsátásaikra, az óriási változást jelent majd gondolkodásmódjukban és tevékenységük módjában. Készen kell állnunk arra, hogy ezt valamivel viszonozzuk nekik. Más szóval: pénzügyi támogatást is kell nyújtanunk, hogy ezekben az országokban is megvalósulhasson a tiszta, éghajlatbarát technológiával kapcsolatos áttörés.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy Nicholas Stern becslése szerint az éghajlat védelméhez évente a globális GDP 1%-ára lesz szükség. A II. világháborút követően az Egyesült Államok GDP-jének 2%-át biztosította a Marshall-terv szerinti segély formájában. A háború után fontos volt az újjáépítés megindítása, de még mindig fontosabb, hogy megakadályozható legyen az éghajlatváltozás miatti hasonló katasztrófa. Ezért az éghajlat védelmének megfizetésére is fel kell készülnünk. BRK

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, közeledik az idő, amikor Bali indonéz sziget fogadja az éghajlatváltozási egyezmény részes feleinek 13. konferenciájára érkezett küldötteket, akiket ismételten felkérnek tapasztalatuk és tárgyalási szakértelmük hasznosítására ahhoz, hogy történelmet írjanak.

A Kyotói Jegyzőkönyvnek való megfelelés első időszakának (2008–2012) fényében, az éghajlatváltozással kapcsolatos legutóbbi fejleményekről időközben megjelent nyugtalanító tudományos tájékoztatás rávilágít arra, hogy milyen sürgős közös és hatékony választ adni erre a kihívásra, mivel bolygónk jövője a tét. Ebben az összefüggésben Bali az utolsó lehetőség arra, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó 2012 utáni rendszerrel kapcsolatos globális és átfogó megállapodásra irányuló tárgyalások kezdődhessenek. Tisztában vagyunk ennek a páratlan folyamatnak a nehézségeivel.

Az Európai Unió ugyanazzal a céltudatossággal megy Balira, amely az elmúlt 15 évben vezérlete, amely évek során habozás nélkül és egyértelműen átvettük a nemzetközi közösség vezető szerepét ebben a hatalmas globális kihívásban. A Balin tartandó éghajlatváltozási konferencián az Európai Unió legfőbb célkitűzése magához a folyamathoz fog kapcsolódni, azaz annak biztosításához, hogy globális és átfogó tárgyalási folyamat induljon el.

Szeretném tájékoztatni Önöket arról is, hogy az EU a 2012 utáni hatékony és megfelelő keret létrehozásához elengedhetetlennek tartja a következő szempontokat: először is azt, hogy a problémával kapcsolatban folytatni kell a közös perspektíva kialakítását az egyezmény fő célkitűzésének megvalósítása érdekében; másodszor azt, hogy megállapodásra kell jutni a fejlett országok globális kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos határozottabb kötelezettségvállalásainak elfogadása tekintetében; harmadszor azt, hogy elő kell segíteni, hogy a többi ország igazságos és hatékony új hozzájárulásokat biztosítson, beleértve a gazdasági fejlődéssel összefüggő üvegházhatásúgáz-kibocsátás intenzitásának csökkentésére vonatkozó, új típusú rugalmas kötelezettségvállalások által teremtett ösztönzőket is; negyedszer azt, hogy bővíteni kell a szén-dioxid-kibocsátás piacát, különösen innovatív és rugalmas mechanizmusok megerősítésével; ötödször azt, hogy meg kell erősíteni az együttműködést a kutatás, a fejlesztés, az ismeretterjesztés, a technológiai szektoron belüli előrejelzés és átláthatóság területén; végül pedig azt, hogy fokozni kell az alkalmazkodási erőfeszítéseket, különösen a kockázatkezelési eszközök, a finanszírozás és a technológia vonatkozásában.

Elnök úr, hölgyeim és uraim, a számok önmagukért beszélnek. Kyotóban az élvonalban voltunk a tőlünk elvárt kötelezettségvállalásoknál többet vállalva, ma pedig az EU és tagállamai egyértelműen nagyratörő célkitűzéseket határoztak meg, amelyek megint az éghajlatváltozás elleni küzdelem élvonalába helyeznek bennünket. Amint azt az Európai Tanács hivatalban lévő elnöke hangsúlyozta New Yorkban, az éghajlatváltozás immár tagadhatatlanul az emberiség előtt álló legnagyobb kihívások egyike, és az elmélet birodalmából kilépve az egész világ lakossága számára tényleges és széles körben elterjedt problémává vált.

Ez egy olyan globális kihívás, amely globális választ tesz szükségessé, amelynek hatékonysága a nemzetközi közösség közös fellépésétől függ. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a globális és átfogó megállapodás megtárgyalása érdekében, mint mondtam, az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye értelmében, amely az e területen megteendő valamennyi intézkedés és kezdeményezés központi és elengedhetetlen referenciakeretét jelenti, és továbbra is azt kell jelentenie.

Itt az ideje tehát annak, hogy más államok is felvállalják kötelezettségeiket, és tényleges és arányos szerepet játsszanak az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben. Az Európáról és a globalizációról szóló, közelmúltbeli lisszaboni nem hivatalos csúcstalálkozón az állam- és kormányfők között folytatott vita által ösztönözve, amely egyértelműen rámutatott arra, hogy az éghajlatváltozás az EU prioritási területe, valamint a Környezetvédelmi Bizottságnak a COP 23 készítéséről szóló, október 30-i következtetései által is ösztönözve, azzal a kötelezettségvállalással megyünk Balira, hogy tevékenyen hozzájáruljunk egy olyan eredmény eléréséhez, amely az éghajlatra vonatkozó rendszer jövőjét illetően konkrét, érzékelhető előrelépésben nyilvánul meg. Bali nem egy utazás végét, hanem inkább a kezdetét, az elmúlt években oly sokat emlegetett „menetrendet” jelenti. Összetett és nehéz kihívást jelent, de olyan kihívást, amely teljesíthető és elkerülhetetlen. Az EU a maga részéről felkészült ennek a kihívásnak az irányítására, mivel ez az, amit népeink akarnak.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, köszönöm a lehetőséget arra, hogy véleményt cserélhettünk az ENSZ december 3-án kezdődő Balin tartandó konferenciáján képviselendő uniós álláspontról.

A Bizottság és az Európai Parlament döntő hozzájárulást tett az éghajlatváltozásra vonatkozó ambiciózus európai politika elfogadása irányába. Nemzetközi téren vezető szerepet és konstruktív álláspontot vállalt a fejlett és a fejlődő országok közötti legfőbb partnereinkkel szemben. Várom, hogy folytatódjon ez a szoros és eredményes együttműködés Balin, ahol a Parlamentet jelentős küldöttség fogja képviselni.

Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság által benyújtott kérdés a Balin felmerülő legfontosabb kérdéseinkre vonatkozik.

Az egyik ilyen kérdés az, hogy legfőbb partnereinknek hogyan biztosíthatunk támogatást a tárgyalások megkezdéséhez, amelyek célja a globális felmelegedés 2°C-ra korlátozását célzó nemzetközi megállapodás megkötése.

A Balin tartandó konferencia kétségkívül mérföldkövet jelent majd az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló nemzetközi törekvésekben. Bali lesz az első gyakorlati tesztje a nemzetközi közösség azon szándékának, hogy a politikai nyilatkozatokat cselekvéssé alakítsa át.

Számos biztató jel van. Az éghajlatváltozás immár elsőszámú nemzetközi politikai prioritás, világszerte az állam- és kormányfők közvetlen érdeklődésére számot tartó kérdés. Egy hónappal ezelőtt az ENSZ főtitkára, Ban Ki-Moon által összehívott első ilyen értekezlet rendkívül határozott üzenetet küldött New Yorkban: az éghajlatváltozást világszerte minden vezető olyan kérdésként ismeri el, amely a nemzetközi közösség részéről halaszthatatlan és határozott fellépést igényel.

A Bogorban tartott közelmúltbeli értekezlet azt is megerősítette, hogy az egyre növekvő számú országok körében létezik egy közös álláspont, miszerint Balin megállapodásra kell jutni a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlatváltozási megállapodás megkötésére irányuló hivatalos tárgyalások megkezdéséről.

Az eddigi viták arra is rámutattak, hogy a 2012 utáni időszakra szóló megállapodásba beépítendő főbb pontokra vonatkozó álláspontok közeledtek. Természetesen egyesek inkább kategóriákat (csökkentés, alkalmazkodás, technológia, finanszírozás) szeretnének, mint megállapítani a megállapodás főbb pontjait Balin, ami az EU által képviselt álláspont.

Igaz azonban, hogy az EU-nak számottevő mértékben sikerült megállapítania a menetrendet a Balin tartandó konferenciához. A 2007. márciusi Európai Tanács ülésén a Bizottság kapcsolódó indítványa alapján elfogadott, éghajlattal és energiaüggyel kapcsolatos uniós stratégia döntő hatással volt a Balin tartandó konferencia célkitűzéseire és ambícióinak szintjére, valamint a 2012 utáni éghajlatváltozási megállapodás felépítésére.

Az EU stratégiája többoldalú és kétoldalú vitasorozat alapját képezte. E hónap végén az EU prioritási kérdésként vitatja meg az éghajlatváltozás kérdését az EU–Kína és az EU–India csúcskonferencián. A fejlett országokbeli partnereinknek – minden esetben tudományos adatok alapján eljárva – választ kell adniuk és együtt kell működniük az EU által kitűzött célokkal kapcsolatban.

A fejlett országoknak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük a kibocsátások abszolút értelemben vett csökkentését célzó ambiciózus kötelezettségvállalásokkal. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására megvannak a gazdasági és technológiai eszközeink. Ha a többi fejlett országgal együtt nem tesszük meg az első lépéseket, hogyan várhatjuk el, hogy a gyorsan fejlődő, feltörekvő gazdaságok lépjenek fel, különösen az elvárt szinten?

Mindazonáltal a kibocsátások világszerte tapasztalható növekedésére vonatkozó előrejelzések nem hagynak kétséget afelől, hogy a fejlődő országoknak is részt kell vállalniuk. Pillanatnyilag nem arra kérjük őket, hogy vállaljanak kötelezettséget a kibocsátások abszolút értelemben vett csökkentésére. A mi segítségünkkel azonban a fejlődő országoknak lassítaniuk kell kibocsátásaik növekedését. Globális szinten tehát az elkövetkezendő 10–15 évben, miután elértük a CO2-kibocsátások maximumát, ezek az országok elkezdhetik az abszolút csökkentést.

Csak így tarthatjuk a bolygó átlaghőmérsékletének növekedését a 2°C-os határon belül. Ennek kapcsán a tiszta technológiák finanszírozására és az azokba való befektetésekre, valamint az ilyen technológiák fejlődő országoknak történő átadására vonatkozó konkrét javaslatokra kell összpontosítanunk.

Éppen ezért támogatjuk indonéz vendéglátóink azon kezdeményezését, hogy az éghajlatváltozásról és finanszírozásról szóló, a konferencia idején Balin tartandó értekezletre meghívják a pénzügyminisztereket is.

E nemzetközi vezető szerep megtartása érdekében az EU-nak mindenekelőtt a saját területén kell eredményeket elérnie. A Bizottság a jövő év elején fogadja el az éghajlatra és az energiára vonatkozó intézkedéscsomagot, és tervbe veszi a céljaink megvalósításához szükséges intézkedéseket, mégpedig a kibocsátások 20%-kal, illetve nemzetközi megállapodás elérése esetén 30%-kal történő egyoldalú csökkentését.

Ez az intézkedéscsomag tartalmazni fog a tagállamok felelősségének és kötelezettségeinek megosztására irányuló javaslatokat az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének javítása, valamint a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célok megvalósítása érdekében.

A közösségi szinten meghozandó intézkedéseknek szintén szerepet kell játszaniuk a kibocsátások csökkentésében. Az egyik ilyen területet a szén-dioxidra és a gépjárművekre vonatkozó, az Európai Parlament októberi plenáris ülésén megvitatott közeljövőbeli javaslataink jelentik.

A Bizottság jogalkotási keretre tesz javaslatot a 120 g/km közösségi célkitűzés 2012-ig történő megvalósítására. A Bizottság a szén-dioxid befogására és tárolására vonatkozó jogi keretet is elő fog terjeszteni, a megfelelő környezetvédelmi garanciákkal.

Bali csak a tárgyalási folyamat kezdete, amint azt az elnök úr korábban már jelezte. Most elő kell készítenünk és biztosítanunk kell a lehető legszélesebb körű nemzetközi támogatást az általunk tervezett előrelépéshez.

Az EU megerősíti kétoldalú kapcsolatait a főbb partnerekkel, és teljes mértékben kihasználja a következő csúcstalálkozók és minden jelentős nemzetközi találkozó előnyeit.

Mint már korábban megállapítottam, a nemzetközi kedvező jelek ellenére mégis vannak komoly véleménykülönbségek. Nincs például egyetértés az éghajlatváltozás leküzdésének módjával, és különösen a célok típusával és természetével kapcsolatban. Az USA továbbra is kifogásolja a kötelező érvényű célkitűzéseket.

Az ilyen célkitűzések alapvető jelentőségűek, ha biztosítani szeretnénk megállapodásunk hatékonyságát és a globális szén-dioxid-piac erősítését. Folytatnunk kell az együttműködést mindazokkal az Egyesült Államokban, akik szövetségi szinten segíthetnek a hozzáállás megváltoztatásában.

Az Egyesült Államokban már igen élénk párbeszéd folyik az éghajlatváltozás elleni küzdelem kérdéséről. Az Egyesült Államok különböző részeiből egyértelmű üzeneteket és kéréseket kapunk a döntő fellépésre vonatkozóan a Balin tartandó konferencia előestéjén.

Az Önök által a világ más parlamentjeinek képviselőivel, az ipar képviselőivel és a civil társadalommal fenntartott különböző kapcsolatok révén számítunk az Európai Parlament támogatására az éghajlatváltozás kérdésével kapcsolatos ambiciózus uniós célkitűzések előmozdításában.

Szükségünk van erre a támogatásra az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi együttműködés megerősítését célzó törekvéseinkben.

(Taps)

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

  Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök asszony, először is őszinte köszönetemet szeretném kifejezni Hassi asszonynak az állásfoglalással kapcsolatban tanúsított együttműködéséért. Nyilvánvaló, hogy talán ez lesz az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb éghajlatváltozási konferencia. Sajnos az utóbbi öt konferencián nem sok előrelépés történt. Most végre elérkezett az idő arra, hogy döntés szülessen a 2012 utáni időszakra vonatkozó konkrét intézkedésekről.

Ami minden korábbi konferenciában közös volt, az az, hogy a tényleges áttörések formájában megnyilvánuló ajándékok helyett azt láttuk, hogy az EU-t hátba veregették, amiért vezető szerepet tölt be egyoldalú intézkedéseiben és környezetvédelmi törekvéseiben, és aztán megint egy évre hazamegyünk. Az a probléma, hogy a globális éghajlati problémára sürgősen globális intézkedésekre van szükség, bár kidolgozásuk nehéznek bizonyult. Egy évvel ezelőtt például Nairobi egyetlen jelét sem tudta felmutatni annak, hogy a fontos új országok részéről lenne kötelezettségvállalás a kibocsátások 2013-tól történő csökkentésére. Ezért abban reménykedtünk, hogy a Kyotói Jegyzőkönyv keretein kívüli tárgyalások eredményeképpen a világ négy legnagyobb szennyező országa – az Amerikai Egyesült Államok, Kína, India és Oroszország – csökkenti a kibocsátásokat.

A fejlődő országok számára talán a szolidaritás fogalma a legkézzelfoghatóbb kihívás. Volt olyan idő, amikor senki sem láthatta előre, hogy a kibocsátások milyen mértékben kezdenek növekedni, napjainkban pedig az összes kibocsátásnak mintegy fele a fejlődő országokból, főként Kínából és Indiából származik. Polgáraiknak természetesen joguk van a gazdasági növekedéshez, de az mindenkinek érdeke, hogy a növekedés a lehető legtisztább legyen. A tárgyalási helyzet tehát kedvezőtlen, de aztán ott van a gyakorlat is. A globális piacokon működő vállalatokat arra csábíthatja, hogy továbbra is olyan helyeken fektessenek be, ahol nincsenek megfelelő környezetvédelmi előírások vagy kibocsátási határértékek. A fejlődő világban élő emberek számára azonban nincs szolidaritás abban, ha a környezetük szennyeződik. Ráadásul a kibocsátások áthelyezése nem a csökkentésüket jelenti. Ezután az a végeredmény, hogy négy kibocsátás közül három gyorsan növekszik. Hogyan lépünk tovább ebből a helyzetből? Lesz-e idő arra, hogy az ipari termelést függetlenítsük az országspecifikus korlátozásoktól, és ahelyett az ipari szektor számára világméretű rendszert és nemzetközi szinten alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot alakítsunk ki? Az energiatartalmat, a környezetvédelmi hatékonyságot, valamint az alacsony kibocsátású technológiát és annak fejlesztését kell prioritásként kezelni.

  Elisa Ferreira, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Hivatalban lévő elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is őszintén gratulálok az előadónak, Hassi asszonynak vitaindító szövegéhez és az ezzel az összetett kérdéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások kialakítására való képességéhez.

A szavazásra bocsátandó szöveg a különböző képviselőcsoportoknak azt a valódi erőfeszítését tükrözi, hogy egyértelmű, hatékony és mozgósító erejű üzeneteket küldjenek Balira. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítani lehessen a központi célkitűzés elérésének feltételeit, azaz hogy a Balin tartandó értekezletet valamennyi globális partner számára 2009-ig az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó világos és számszerűsített politikai kötelezettségvállalások kiindulópontjává lehessen tenni.

Mindenkinek kellett áldozatokat hoznia és kiigazításokat tennie. A célkitűzés megvalósulhatna, ha ezt a szöveget jelentős többséggel jóváhagyja a Parlament. Ez a környezet és az éghajlat területén az egész világ szemében demokratikus legitimitást fog biztosítani az EU úttörő szellemiségének. Ez az úttörő szellemiség azonban további felelősségeket teremt, különösen az előterjesztett konkrét javaslatok minősége tekintetében, amelyeknek ugyanakkor csökkentéseket és kiigazításokat egyaránt kell tartalmazniuk. Figyelembe kell venni különösen azt a tényt, hogy a kiigazítási költségek jelenleg a világ legszegényebb régióit sújtják, amelyek a legkevésbé járultak hozzá a problémához, és amelyek a legkevesebb eszközzel rendelkeznek annak megoldására. A javaslatoknak eközben biztosítaniuk kell, hogy a különböző nemzetközi csökkentési kötelezettségek elosztása méltányosan, arányosan és tisztességesen történjen.

A környezetvédelmi kötelezettségvállalásokat ahhoz a fejlesztési folyamathoz kell igazítani, amelyre a legszegényebb országok és régiók jogosultak, beleértve a jólét és a kényelem szokásos színvonalához való hozzáférést, akár a kevésbé fejlett országok, akár a feltörekvő gazdaságok hatalmas lakossága számára. Míg az úttörő európai megközelítés kötelesség, azt azonban a környezettel kapcsolatos technológiai és újító komparatív előnyök megszerzési lehetőségének is kell tekinteni. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha a környezetvédelmi megfontolások és kötelezettségvállalások fokozatosan a globális gazdaság működési szabályává válnak. Ellenkező esetben az EU helyes gyakorlatai torzítani fogják a versenyt, és csalódást okoznak polgárainak.

Ebben az összefüggésben a Parlament azt a gyakorlati javaslatot teszi, hogy a nemzeti kötelezettségvállalásokat globális szintű ágazati kötelezettségvállalások felkutatásával kellene kiegészíteni, az alapvető irányvonalaknak és nemzetközileg elfogadott helyes gyakorlatoknak a nemzetközi versenyben részt vevő valamennyi ipari és szolgáltatási szektor számára történő kialakítása érdekében. Ez egy igen ambiciózus menetrend, de az EU-nak fel kell vállalnia a bolygó túlélése szempontjából oly fontos pozitív vezető szerepéhez kapcsolódó felelősségeket.

  Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, miniszter úr, biztos úr, a decemberben Balin új kyotói megállapodássá váló megállapodásra irányuló tárgyalások elindítása természetesen rendkívül fontos. A Parlament ezzel a vitával és egy állásfoglalással készül, és a Tanács is készült egy állásfoglalással. Véleményem szerint az, ami még mindig hiányzik, az az EU különböző intézményei közötti egyértelműbb együttműködés. Itt továbbra is hatalmas felelősség terheli a portugál elnökséget. Az Európai Uniónak egységes véleményt kell képviselnie Balin.

Fontos tényező a fejlődő országokban tapasztalható helyzet kezelésének módja, valamint az, hogy azok hogyan lesznek képesek ötvözni a gazdasági fejlődést a környezetbarát technológiával. Szükségük van a segítségünkre. Nemcsak szép szavakra, hanem pénzre, módszertani fejlesztésre és az új technológiához való hozzáférésre is szükségük van. Erőfeszítéseinket különböző politikai területekre kell összpontosítanunk, a támogatást pedig úgy kell megváltoztatnunk, hogy az éghajlatbarát is legyen.

A megoldás egy része a második tényezőtől is függ, amit meg akartam említeni a vitában: az erdőktől. Napjainkban hatalmas területek semmisülnek meg, és mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent az éghajlat szempontjából. Ugyanakkor az adott területeken élő emberek számára is katasztrófát jelent, ha megélhetési forrásaik megszűnnek. Olyan munkamódszert kell kidolgozni, amelyben fizetünk a fejlődő országoknak és az átlagos családoknak az erdőterületek gondozásáért és az azokról való gondoskodásért. A fenntartható termelés rendkívül fontos. Egy teljes mértékben érintetlen erdő kedvező a biológiai sokféleség szempontjából, viszont egy korhadó erdő óriási mennyiségű metángázt bocsát ki. Olyan növekvő erdőre van szükségünk, amelyben úgy gondoskodnak a végtermékről, hogy az megkösse a szén-dioxidot és más üvegházhatású gázokat.

Bali nagyszabású, nehéz és kaotikus találkozó lesz. A legjobb, amit tehetünk, az az, hogy jól felkészülünk annak érdekében, hogy a tárgyalások tényleges kezdete jól sikerüljön. Ehhez ez a vita remek eszköz, ugyanakkor barátainkkal együtt előkészületeket is kell tennünk egy határozott transzatlanti párbeszéd, valamint Kínával és Indiával folytatott párbeszéd útján. Tudjuk, hogy 25 állam bocsátja ki a 83%-át azoknak a gázoknak, amelyeket meg kell állítanunk, és biztos úr, miniszter úr, az igaz barát az, aki megkérdezi tőlünk, hogy hogy vagyunk, és a választ is megvárja.

  Liam Aylward , az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, hadd gratuláljak én is Hassi asszonynak a munkájáért és a jelenlegi vitához való hozzájárulásáért.

Szeretnék gratulálni Al Gore volt amerikai alelnöknek is az éghajlatváltozás megállítását célzó nemzetközi fellépés szükségességére rávilágító kiemelkedő munkájáért a közelmúltban kapott Nobel-békedíjhoz.

Ez a díj annak a nemzetközi elismerése, hogy az éghajlatváltozás a nemzetközi politikai napirend prioritásai közé került. Most nemzetközi fellépésre van szükség ahhoz, hogy a közeljövőben mindannyian együttesen biztosíthassuk a szén-dioxid-kibocsátások lényeges csökkentését. Így maximálisan támogatom az EU 20/20 és 50/50 értékekre vonatkozó, a szén-dioxid-kibocsátások csökkentését célzó kötelezettségvállalását.

Bali számunkra valódi lehetőségek tárházát jelenti ahhoz, hogy megállapodjunk a 2012 utáni egyértelmű és határozott nemzetközi kötelezettségvállalásainkat biztosító hivatalos felhatalmazásról és keretről.

Balin tegyük le a közös állásponton, a fejlett országok határozott kötelezettségvállalásain, a szén-dioxid-kibocsátás piacai használatának bővülésén, a technológiai kutatási együttműködés fokozásán, valamint az erdőirtás csökkentésén alapuló épületek alapjait, és vágjunk bele az ütemtervbe! Azt se felejtsük el, hogy az EU-nak itt hazai pályán kell teljesítenie és példát mutatnia.

Ezért várom Pöttering elnök úr februári javaslatát arra vonatkozóan, hogy a Tisztelt Ház, az Európai Parlament hogyan tudja csökkenteni szénlábnyomát.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, ahogyan azt ma a Tanács hivatalban lévő elnökétől ismét hallottuk, az Európai Unióban szokásos gyakorlattá vált, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó nemzetközi törekvésben Európa vezető szerepéről beszéljünk. Ha visszagondolok márciusra és a csúcstalálkozón hozott határozatokra, amelyek 2020-ig a CO2-kibocsátások 20%-os csökkentésére, az energiahatékonyság 20%-os növelésére, és az energiaszükséglet 20%-ának megújuló energiaforrásokból történő fedezésére vonatkozó célokat állapítottak meg, ez valóban vezető szerepnek hangzik.

Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a tagállamokkal az energiaügyi csomagról folytatott tárgyalások nem haladtak elég messzire ahhoz, hogy a Balin tartandó konferencia előtt támogathassuk ezeket a brüsszeli csúcstalálkozón hozott határozatokat. Ha azok az országok, amelyekkel az EU Balin szándékozik tárgyalni, az európai színfalak mögé néznek, és meglátják, hogy az energiahatékonyságról és a megújuló energiaforrásokról a tagállamokkal folytatott tárgyalások milyen küzdelmesek, rájönnek, hogy az egész ügy egyáltalán nem volt tragédiától mentes. Úgy vélem, hogy baljós jel, ha a globális színtéren óriási lépéseket kérünk, de csak arra vagyunk felkészülve, hogy otthon lábujjhegyen tipegjünk óvatosan tovább. Nem mintha a technológia hiánya problémát jelentene számunkra. Az a problémánk, hogy teljesen hiányzik a politikai bátorság annak a nagy horderejű változásnak az érvényesítéséhez, amelyről energia- és erőforráspolitikánk kapcsán márciusban vitázunk.

Azt kell mondanom, hogy amikor a legutóbbi plenáris ülésen elfogadtuk a Reul-jelentést, elborzadva hallottam, hogy már megint semmi másról nem beszélünk, csak a szén és a nukleáris energia kínálta lehetőségekről, és ez engem valódi szégyenérzettel tölt, hogy az európaiaknak most nukleáris energiát kellene felajánlaniuk az afrikai országoknak az éghajlattal kapcsolatos problémák kezelésére. Véleményem szerint az európaiak közül egyesek bizonyára elvesztették a józan eszüket.

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, a Tisztelt Ház elé terjesztett szöveg az éghajlatváltozással foglalkozó bizottsággal közösen végzett munka eredménye. Ez az eseti alapon létrehozott, kiemelkedően fontos felhatalmazással rendelkező bizottság fontos konzultációs és vitakezdeményezéseket vállalt, és egy olyan jogi aktust dolgozott ki, amelyet Európa felhasználhat ahhoz, hogy döntő szerepet játsszon a felek Balin tartandó 13. konferenciáján.

A politikai javaslat kritikus pontja egyértelmű és erőteljes. Olyan politikai és többoldalú megközelítésre van szükség, amely az ENSZ-re épül, és figyelembe veszi az IPCC-t és a főbb változásokat, nemcsak a technológiában, hanem a társadalmi modellben is. Technológia-átadásra, együttműködésre, valamint új környezetvédelmi és fejlődési megközelítésre van szükség. A Bizottság és a Tanács 3 x 20%-ra irányuló javaslata ebben az értelemben csak kiindulópont, jóllehet pozitív kiindulópont. Gondolkodásmódunknak széles körre ki kell terjednie és előretekintőnek kell lennie, és őszintén: a jövő nem foglalhatja magában a múlt elavult, veszélyes és ellentmondásos technológiáihoz, például a nukleáris technológiához való visszatérést.

El kell kezdenünk olyan újító javaslatokról is gondolkodni, amelyeket mi magunk indítványoztunk parlamenti vitánk során, és amelyeket jelenleg határozottabban vállalnak fel olyan vezető személyiségek, mint például Merkel kancellár. Az egy főre eső kibocsátások kiszámításáról beszélek, amit Prodi úrral együtt javasoltunk, és ami igen nagy jelentőséggel bír a jelenlegi helyzet fényében, amelyben most úgy tűnik, hogy egyenlőtlenek a kibocsátások, és amelyben mindezeket a kibocsátásokat egyenlő módon kell csökkenteni.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, engedje meg, hogy kollégám, Hans Blokland nevében megtegyem a következő észrevételeket.

Először is szívből jövő köszönetemet kell kifejeznem Satu Hassinak mindazért a jelentős munkáért, amit annak érdekében tett, hogy az állásfoglalás most előttünk lehet. A közeljövőben Balin tartandó éghajlatváltozási konferenciára tekintettel fontos a lehető legtömörebben rögzíteni az Európai Parlament éghajlatpolitikáját, Satu Hassi pedig pontosan ezt tette.

Most, hogy az Európai Parlament keményen az éghajlatpolitikára összpontosít, itt az idő, hogy a világ többi része is kövessen bennünket, beleértve azokat az országokat is, amelyek még nem erősítették meg a Kyotói Megállapodást. Balin az Európai Uniónak nem paternalista módon, hanem az együttműködés szellemében kell megmutatnia vezetői felhatalmazását.

A Balin tartandó konferenciát tökéletes lehetőségnek látom mindannyiunk számára ahhoz, hogy leüljünk együtt, és megfontoljuk, hogy 2012 után milyen fellépésre van szükség az éghajlatpolitikával kapcsolatban. Világunk minőségének megőrzése és jövőnk megóvása világszerte együttes erőfeszítéseket igényel.

  Karl-Heinz Florenz (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, engedje meg, hogy szívélyes üdvözletemet továbbítsam Stavros Dimas úrnak. Várjuk a Balin Önökkel folytatandó vitáinkat azzal kapcsolatban, hogy Európa milyen utat szándékozik követni az éghajlatpolitika területén.

Az éghajlatpolitikát mindannyiunk számára kihívásnak tekintem. Ez nem ködös tekintetű környezetvédők vagy liberális kereskedők előjoga, hanem olyan kihívás, amelyre mindannyiunknak együtt kell válaszolnunk, és az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság pontosan ezt kezdi tenni. Ezt még nem mindenki értékeli, de mégis jól startoltunk.

Bali mérföldkő: efelől nincs kétség. Egy Bali utáni szakadék Kyotó utáni szakadék is lenne, katasztrófát jelentene, nemcsak a környezet, hanem a gazdaságpolitika szempontjából is, mert az ipar kemény és biztos adatok nélkül nem hajthat végre beruházásokat. Arról is van szó, hogy most hol állunk, és valójában mit tudunk Balin felajánlani, ugyanis valamit fel kell ajánlanunk, egyébként nem várhatjuk el más földrészektől, hogy közös erőfeszítés keretében csatlakozzanak hozzánk a probléma megoldására.

Ezért helyes és megfelelő, hogy kötelezettséget vállaljunk arra, hogy itt ajánlatokat teszünk. Háromszor 20% hatalmas mennyiség, és örülni fogunk, ha elérjük ezeket a célokat. Még mindig jelentős akadályokat látok előttünk, meg kell hagyni, de meg fogjuk valósítani. Ezenkívül, pontosan azért, mert jó példát kell mutatnunk, határozottan úgy vélem, hogy el fogunk jutni egy európai környezetvédelmi külpolitikához, amely olyan kérdések megválaszolására szolgál, mint például az, hogy ezek a hatalmas tűzvészek miért törnek ki világszerte, több szén-dioxidot termelve, mint amennyit Európa erőművei termelnek összesen.

Úgy vélem, hogy Európának itt kell bekapcsolódnia, és most jó úton haladunk, azután pedig az egyesült államokbeli amerikaiak is – nem feltétlenül kormányukon keresztül – pozitív ösztönzést kapnak az előrelépéshez. Pontosan ebbe az irányba tartunk. Az éghajlatváltozást teljes mértékben értékes gazdasági lehetőségnek tartom. Ha mi nem élünk vele, mások bizonyára meg fogják ragadni.

  Riitta Myller (PSE). - (FI) Elnök asszony, az Európai Unió által az éghajlatpolitika területén tanúsított vezető szerep hitelessége decemberben Balin mérettetik meg. Az eredménynek globális akaratnak kell lennie egy olyan egyértelmű felhatalmazás formájában, amelynek célja annak megakadályozása, hogy a Föld hőmérséklete két foknál többel emelkedjen. Az Európai Unió már meghozta a határozatait. Ha azonban a célt el akarjuk érni, minden iparosodott országnak – például az Egyesült Államoknak és Ausztráliának – kötelezettséget kell vállalnia a kibocsátások mennyiségi csökkentésére.

Már nem engedhetünk meg az eddigiekhez hasonló vitát arra vonatkozóan, hogy technológiai fejlődés vagy kötelező erejű célok kitűzésével kell-e ezt a célt elérnünk. Mindkettőre szükségünk van. Azonban csak a kötelező erejű célok és a megfelelően szigorú kibocsátási célok fogják a vállalatokat a tisztább és környezetbarátabb technológiára való áttérésre kényszeríteni. Emlékeznünk kell arra, ahogyan már elhangzott itt, hogy ahhoz, hogy minden felet rávegyünk a szerződés elfogadására, szolidaritásra van szükség, különösen a fejlődő országok irányában, amelyek mindenkinél rosszabb helyzetben vannak. Szükségünk van azonban arra is, hogy a kibocsátások jövőbeli mennyiségi csökkentésével kapcsolatban egyértelmű tárgyalási pozícióhoz jussunk a fejlődő országok, például Kína és India tekintetében.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek ennek a parlamenti állásfoglalásnak a megszövegezésében, és különösen Hassi asszonynak és a képviselőcsoportok tárgyaló feleinek. Önök kiváló munkát végeztek.

  Vittorio Prodi (ALDE). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, üdvözölném Dimas biztos urat, aki ott lesz a frontvonalban Balin. A globális felmelegedés sürgős, igen súlyos és valóban globális probléma, amellyel kapcsolatban sürgősen világszintű konszenzusra van szükség. Halaszthatatlanul szükségessé teszi olyan, az üvegházhatású gázok szabályozását célzó javaslatok előterjesztését, amelyek igazságosabbak és szélesebb körben elfogadottak, mint a Kyotói Jegyzőkönyvnek az ún. „grandfathering” elvén alapuló javaslatai, azaz „aki a legtöbbet szennyezett, továbbra is a legtöbbet szennyezhet”. Ez elfogadhatatlan.

Ezért úgy gondolom, hogy egy határozottabb javaslatot kell előterjesztenünk. Mint már kiemelték, előterjesztettem egy módosítást, amely jelmondat formájában úgy foglalható össze, hogy: „egy személy, egy kibocsátási jog” – amit a német Lutz professzor javasolt, és Merkel kancellár is kedvezően fogadott.

Ha mindenki számára ugyanazt a magatartási jogot, a természeti erőforrásokhoz való ugyanazt a hozzáférést kell biztosítani, fontos, hogy a Parlament támogassa ezt a folyamatot, amely a kibocsátás-kereskedelmi mechanizmus szempontjából a fejlődő országok lakosságának a nemzetközi együttműködés erőforrásainál nagyságrendileg több és könnyebben ellenőrizhető erőforrást biztosíthat. Cserébe ez is kötelezettségvállalást tesz szükségessé a szén-dioxidot megkötő helyek, például az egyenlítői erdők tiszteletben tartására.

A méltányosság elvének alapot kell szolgáltatnia a fokozatos javuláshoz, amelynek egy alapértékből kell kiindulnia a 2050-ben elfogadható kibocsátási számadatok kiszámításához. Ezért kulcsfontosságú az ún. „grandfathering” fokozatos visszaszorítása. Pontosan a kérdés súlyossága és sürgőssége miatt hoztuk mozgásba a dolgokat, hogy a végső eredmény mielőbb elérhető legyen.

  Caroline Lucas (Verts/ALE). - Elnök asszony, az EU által Balin alkalmazható egyik leghatékonyabb stratégia az, ha példával jár elöl. A Tanács márciusi ülése óta az éghajlat témakörével kapcsolatos első európai jogszabály a légi közlekedésnek a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe való felvételéről szól. Ennek következménye alapvető fontosságú, nemcsak önmagában, hanem abból a szempontból is, hogy milyen üzenetet küld a Bali Konferencia más résztvevőinek arra vonatkozóan, hogy az EU valóban komolyan gondolja-e az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásait.

Őszintén szólva a kilátások eddig igencsak nyomasztóak. A Bizottság eredeti javaslata reménytelenül gyenge volt, és az, hogy a Tanács az első olvasati megállapodásra nem tudott közös felhatalmazást elérni, rendkívül negatív üzeneteket közvetít. Ezért a Tanácsot és a Bizottságot is arra ösztönzöm, hogy alaposan és gyorsan lásson munkához.

Balin a siker kritikus mértékben attól is függ, hogy a méltányosság bármely új megállapodás központi eleme-e. Ezért a javaslatoknak az egy főre jutó kibocsátási jogok kiegyenlítődése felé tartó tendencián, például a „C&C”-ként ismert megközelítésen kell alapulniuk. Nyomatékosan felkérném a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy ezt a megközelítést kövesse.

Végezetül óvakodnék a szén-dioxid-kibocsátást ellensúlyozó mechanizmusokba vetett túlzott bizalomtól. Ahogyan egy képviselőtársam emlékezetesen rámutatott, a szén-dioxid-kibocsátásokat ellensúlyozó megoldások nagyjából olyan hasznosak, mint egy dohányzásellenes kampány, amely a fejlődő világban valaki másnak fizeti a dohányzásról való leszokást, miközben mi továbbra is vidáman pöfékelünk. Ez felelőtlenség és alapvetően nem hatékony. BRK

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, a Balin tartandó konferencia feladata egy ambiciózus és valószerű 2012 utáni keret előmozdítása. Nincs mód további késlekedésre. A globális felmelegedéssel haladéktalanul és keményen kell foglalkozni. A környezetvédelem és a gazdaság egymás mellett tud és köteles létezni.

A későbbi előnyök jelentős mértékben meghaladják a pénzügyi költséget. Ez azonban szélesebb körű egyetértést tesz szükségessé, a kibocsátások csökkentésére vonatkozó konkrét kötelezettségvállalásokkal, és nem pusztán vágyálmokkal. Kötelezettségvállalásokat kell tenni a nemzetközi légi és tengeri közlekedésből származó kibocsátások elleni küzdelem érdekében. Szükség van az üvegházhatású gázok megkötésére, fenntartható erdőgazdálkodással, a termelési és fogyasztási normák megváltoztatásával, valamint földhasznosítással.

Ennek elérése érdekében azonban a Bizottságnak emlékeznie kell a megújuló energiaforrások határozott előmozdításához kapcsolódó, elfelejtett célkitűzésekre. Nagyratörőbb célokat kell elősegítenie, és erősebb politikai akaratot kell demonstrálnia.

Ez az, amit elvárunk, Dimas úr.

  Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). - (SL) Az Európai Unió a világon az élen jár az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az új környezetbarát technológiák kifejlesztésében. De még mennyi ideig? Az ember természeti környezetre gyakorolt befolyása csökkentésének szükségességével kapcsolatos tudatosság számos országban nő. Ezt jelenleg stratégiák, tervek és intézkedések követik még az olyan országokban is, ahol a környezetvédelem még a közelmúltban sem volt kiemelt terület.

Nézzék meg például Kínát, ahol az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság egy küldöttsége nemrég látogatást tett, hogy közelebbről megismerje az ottani helyzetet. Bár fejlődő országként a Kyotói Jegyzőkönyv értelmében Kínának nem kell csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását, kezd tisztában lenni a globális felmelegedés problémájával, és már intézkedést is kezdeményezett. Elfogadott egy nemzeti éghajlatváltozási programot, amelyben többek között számos ambiciózus célt tűzött maga elé.

Mindez azt mutatja, hogy nem ülhetünk a babérjainkon, ha Európa meg akarja tartani globális befolyását. Ezért felkérem a Balira delegált küldöttséget, hogy ennek megfelelően és egységes véleményt képviselve terjessze elő Európa globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos álláspontját. Véleményem szerint a felmelegedés kielégítő csökkentése csak akkor lehetséges, ha sikeresen létrehozzuk a globális szén-dioxid-piacot. Az ár, vagyis a pénz rendkívül hatékony mechanizmus az emberi társadalomban a célok eléréséhez.

A globális intézkedésekre vonatkozó megállapodásra törekedve nem feledkezhetünk meg saját céljaink végrehajtásáról. Fokozatosan ki kell dolgoznunk politikáinkat, és továbbra is innovációkat kell bevezetnünk az energiaszektorban, a közlekedési és más olyan ágazatokban is, amelyek üvegházhatású gázokat bocsátanak ki. Csak hatékony és sikeres hazai végrehajtással leszünk sikeresek a harmadik országokkal folytatott tárgyalásainkban és együttműködésünkben.

Remélem, hogy a Balira delegált küldöttség nagyon sikeres látogatást tesz, és előterjeszti az állásfoglalásunkban megállapított álláspontokat.

  Dorette Corbey (PSE). - (NL) Elnök asszony, az Európai Uniónak a jövő hónapban teljes politikai súlyát be kell vetnie Balin a konferencia sikeressé tételéhez. Ehhez igen nagy szükségünk van a fejlődő országok, valamint az olyan országok támogatására is, mint Kína vagy India. Ezek az országok eddig csekély mértékben járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, de annak kihatásai jelenleg komolyan érintik őket. Európának segítséget kell felajánlania ezeknek az országoknak, és feléjük kell fordulnia annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz, nekünk pedig a technológia-átadásba kell befektetnünk.

Optimista vagyok azt illetően, hogy 2009-ben valóban a lényegre térhetünk, és egy olyan megfelelő megállapodást köthetünk, amit az Egyesült Államok is aláír. Ha azonban a világ többi része nem követi Európát, és nem állapodik meg kötelező érvényű célokról, „B”, sőt „C” tervre is szükségünk lesz.

A „B” terv minden ipari szektorban világszerte alkalmazandó csökkentési célokból állna, és ha ez nem működik, a „C” terv az éghajlatpolitika végrehajtását elutasító országokból származó termékekre kivetett importlefölözéseket jelentené.

A javasolt állásfoglalás jó, és méltó a maradéktalan támogatásunkra. Minden elismerésem Satu Hassié és az árnyék-előadóké.

  David Hammerstein (Verts/ALE). - (ES) Elnök asszony, mindenki számára előírt egy főre eső átlagos kibocsátási szintre érkezett javaslat, de legyünk tisztában azzal, hogy az, ami társadalmi szempontból tisztességes lehet, környezetvédelmi szempontból végül esetleg lehetetlenné válhat.

A környezeti célkitűzéseknek ki kell terjedniük olyan országokra, mint Kína és India, és magukban kell foglalniuk a méltányosságot. Az Észak és Dél közötti környezeti konvergenciának gyorsan meg kell valósulnia, a kibocsátások szintjének pedig nagyon alacsonynak kell lennie, ha inkább hatékony intézkedést, nem pedig megtévesztést akarunk.

Ugyanakkor fiskális és kereskedelmi intézkedéseket is fontolóra kell vennünk, ha le akarjuk lassítani mind a rendkívül szennyező termékek, mind a nem tiszta technológia alkalmazásával gyártott termékek kereskedelmét.

Az ilyen jellegű külső éghajlatvédelem az Európai Unió részéről választ adhat a déli országokból származó termékeink kibocsátásának növekedésére, és az így keletkezett jövedelmet összegyűjthetjük, és ezt követően befektethetünk a tiszta technológiákba délen.

  Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) Hamarosan eldöntjük, hogy a Kyotói Megállapodás lejárta, 2012 után hogyan leszünk képesek küzdeni a globális felmelegedés ellen.

Nagyon jó kiindulási alapunk van. Szükség van arra, hogy 2050-ig a kibocsátásokat 80%-ra csökkentsük, támogassuk a fejlődő országokat kibocsátásaik csökkentésében, intézkedéseket tegyünk a húsipar ellen, amely az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csaknem egyötödéért felelős, szükségünk van a zöld technológia elterjedését elősegítő rugalmasabb szabadalmi jogszabályokra, a bioüzemanyagok tanúsítására, hogy elkerülhető legyen az élelmiszerellátással való ütközésük, továbbá szükségünk van a világ erdőinek megőrzésére. Mint már elhangzott, ez mind csodálatos.

Ami hiányzik, és amit a jövőben meg kell tennünk, az az, hogy intézkedéseket teszünk az EU-n belül folyamatosan növekvő közlekedési forgalom, az uniós támogatások, valamint az ellen, hogy az EU jogalkotási és végrehajtási tevékenysége során a piacok előtérbe helyezése legyen a tendencia.

Tizenegy módosítás van, amelyeknek legnagyobb része véleményem szerint jó, és erősíti az állásfoglalás irányvonalát, ami nem más, mint az, hogy az éghajlatváltozásért a gazdag világ a felelős, és ezért élen kell járnia a radikális csökkentésekben.

Nyugtalanít a 7. módosítás, amely az üvegházhatás elleni küzdelemhez nukleáris energia használatát veszi célba. Egy környezeti problémát nem szabad új problémákkal helyettesítenünk.

  Anders Wijkman (PPE-DE). – (SV) Elnök asszony, csaknem 15 éve annak, hogy az éghajlatváltozásról szóló egyezményt aláírták a riói konferencián, és ma pedig minden eddiginél gyorsabban növekednek az éghajlatot befolyásoló kibocsátások. Ez azt mutatja, hogy a nemzetközi együttműködés mennyire nem volt megfelelő eddig.

Az EU-nak továbbra is elsődleges felelősséget kell vállalnia a hazai intézkedésekkel: mindennel, a jövő személygépkocsijaira vonatkozó szigorúbb követelményektől az alternatív energiaforrásokhoz nyújtott megemelt támogatásokig. A hazai fellépés azonban nem elég. Florenz úr felvetette, hogy a világ többi része számára mit tudunk felajánlani. Jó kérdés. Úgy vélem, három dolgot ajánlhatunk fel. Először is tiszta, környezetbarát technológiát a modernizáció szakaszában lévő valamennyi fejlődő országnak, nem utolsósorban Kínának és Indiának. Teljes mértékben joguk van a fejlődéshez, de nem kell megismételniük a mi hibáinkat. A technológiához és a tudáshoz nyújtott támogatásnak prioritásként kell szerepelnie az EU költségvetésében. Nyernek belőle, de mi is nyerünk belőle.

Ugyanolyan fontos számunkra, hogy elfogadjuk történelmi felelősségünket, és támogatást nyújtsunk az összes olyan alacsony jövedelmű ország alkalmazkodási intézkedéseihez, amelyek számottevő mértékben ki lesznek téve viharoknak, áradásoknak és hosszú ideig tartó aszályoknak. A különböző alkalmazkodási alapokban eddig félretett pénz és a Bizottság közelmúltbeli kezdeményezése, az éghajlatváltozás elleni globális szövetség nem elég. Abszurd mértékben jelentéktelen. Több százszorosára van szükség.

Harmadszor pedig, mint azt Ek asszony hangsúlyozta, fontos figyelmet fordítani az erdők, nem utolsósorban a trópusi esőerdők szerepére. Az erdőtulajdonosokat nem az erdők kivágására, hanem azok megőrzésére kell ösztönöznünk.

Az éghajlatpolitika nem Balin áll vagy bukik, de a Balin elért siker természetesen javítani fogja a 2009-es végső megállapodás elérésének esélyeit. Ennek elősegítése érdekében feltételezem, hogy a Bizottság és a Tanács meg fogja hallgatni a Parlamentet, nem utolsósorban annak szükségességével kapcsolatban, hogy sokkal többet kell tenni a szakmai együttműködés, az alkalmazkodási intézkedések és az erdők kérdése tekintetében.

  Matthias Groote (PSE). - (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, tavaszi csúcstalálkozójukon az állam- és kormányfők jó határozatokat hoztak az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan. Az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos határozatuk az 1990-es európai kibocsátási szintek 20%-os csökkentését írja elő 2020-ig. A tavaszi csúcstalálkozón megállapodás született arról is, hogy a csökkentési célérték 30%-ra emelkedjen, ha a többi iparosodott nemzet kötelezettséget vállal az általuk kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentésére. Az EU-nak ezért minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a többi iparosodott nemzetet a Kyotó utáni megállapodás aláírására ösztönözze.

Szeretnék egy másik sajátos kérdésre, nevezetesen a közlekedésre utalni, mivel fontos, hogy sikeresen biztosítsuk a közlekedés felvételét a Kyotó utáni megállapodásba. Csak Európában a közlekedés az összes üvegházhatású gáz 21%-át termeli. A nemzetközi légi közlekedés külön nem szerepelt a Kyotói Jegyzőkönyvben, mert az ICAO, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet arról biztosított minket, hogy egy globális rendszer létrehozására irányuló tervet fog kidolgozni. Ezt a felajánlást az 1997 óta eltelt időszakban nem teljesítette, és attól tartok, még mindig arra várunk, hogy a légi közlekedés bekerüljön a jegyzőkönyvbe. Remélem, hogy erre a lépésre sor kerülhet Balin.

  Herbert Reul (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, súlyos éghajlati probléma áll fenn. Senki sem tagadja. A politikai kérdés azonban az, hogy hogyan közelítjük meg a probléma megoldására irányuló erőfeszítést. Azt kell mondanom, hogy számottevő nehézségeink voltak ezzel a jelentéssel a probléma jelenlegi kezelési módja tekintetében.

A problémák nem oldódnak meg ítéletnapi forgatókönyvek leírásával és az emberi jogok megsértésének kimondásával, vagy megoldásokra vonatkozó javaslattétel helyett csüggesztő hangnem használatával. A cél realista és objektív megoldáskeresés, különböző érvek mérlegelése kell, hogy legyen. Ebben a tekintetben sajnálatosnak tartom, hogy nem készültünk az éghajlati tendenciák és változások okaira vonatkozó különböző értékelések támogatására. Mindenképpen támogatom az ambiciózus célok beépítését, ugyanakkor elengedhetetlen annak biztosítása is, hogy azok elérhetőek legyenek, máskülönben éghajlatpolitikánk hatástalan lesz.

Nem helyes tabukat felállítani sem, és azt állítani, hogy a szén és a tiszta, szénmentes technológia kérdése vagy a nukleáris energia kérdése a megengedett határokon kívül esik, és hogy az egyetlen választ a megújuló energia jelenti. Egy ilyen megközelítés egyáltalán nem tudja kezelni a problémát. Amire szükség van, az egy mindenre kiterjedő vita, amelyben minden szempont részletes vizsgálat tárgyát képezi, és amelyben mindannyian nyitottak vagyunk különféle eszközökre és számos különböző forrásból származó információra.

Úgy vélem, a vita részeként figyelembe kell vennünk azt is, hogy milyen erőforrásokkal milyen eredményt érhetünk el. Hogyan növeljük maximálisra a hatást? Át kell gondolnunk a költségeket is. Véleményem szerint nemcsak a nemzeti politikai döntéshozatal módjára kell összpontosítanunk, hanem – ahogyan azt egy-két képviselőtársam mondta nekem – figyelembe kell vennünk azt is, hogy a technológia fejlesztése hogyan vihető előre és hogyan támogatható. Nem látom semmi értelmét annak, hogy a mai vita tovább folytassuk, aztán pedig két-három órával vagy két-három nappal később a lisszaboni stratégiákat és hasonlókat vitassunk meg ugyanebben a képviselőházban. Ezt a két vitát egy vitába kell tömörítenünk, ha küzdeni akarunk az éghajlatváltozás ellen, és enyhíteni akarjuk annak hatásait.

Véleményem szerint itt csak korlátozott lehetőség nyílt arra, hogy hangot adjunk a bizottsági döntéshozatalaink során megszellőztetett kritikus észrevételeknek. Remélem, hogy legközelebb, amikor az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság teljes jelentésével foglalkozunk, jóval tágabb érvkészlet előterjesztésére lesz lehetőségünk.

  Karin Scheele (PSE). - (DE) Elnök asszony, szeretnék én is csatlakozni az előadóhoz intézett számos dicsérethez, amellyel ezt a jó minőségű és tárgyilagosan előterjesztett jelentést illették, amely jelentés megszerezte az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság döntő többségének a támogatását is. Mondanom sem kell, hogy Bali esetében eredményekre és egyértelmű felhatalmazásra számítunk. Ennek megosztott, ugyanakkor differenciált kötelezettségeket kell tartalmaznia az iparosodott nemzetek, a feltörekvő gazdaságokkal rendelkező államok és a fejlődő országok számára.

Ez az állásfoglalás azt is világosan jelzi, hogy 2009-re eredményekre számítunk. Az Európai Parlament által elfogadott jogi aktusokban – a felszólalók ma már utaltak a légiközlekedésnek, valamint a gépjárművek CO2-kibocsátásainak a kibocsátás-kereskedelembe való felvételére – nagyon egyértelmű politikai üzeneteket kell intéznünk a világ többi részéhez, a többi kontinenshez. Ez elengedhetetlen feltétel, ha minden országot be akarunk vonni.

  Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Biztos úr, először is engedje meg, hogy gratuláljak Önnek az éghajlatváltozás fontos nemzetközi kérdésében tett erőfeszítéseihez.

Elnök úr, az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek új fejlődési modell létrehozását kellene ösztönöznie. Ez a modell újra fogja definiálni a meglévő környezetvédelmi politikákat, összekapcsolva a gazdasági tevékenységet a természeti erőforrások iránti tiszteletet és a társadalmi jólétet.

Az EU-nak vezető szerepet kell betöltenie, és biztosítania kell, hogy a tárgyalások ne vezessenek a Kyotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusainak bővüléséhez. Balin a célnak egy környezeti perspektívát tartalmazó megállapodásnak kell lennie. A megállapodásnak ki kellene használnia a technológiai innováció, a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés lehetőségeit.

A szén-dioxid-piacok és a kibocsátás-kereskedelmi rendszerek összekapcsolása révén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású világgazdaság irányába való átmenet például a helyes irányba tett lépés lenne.

A Balin tartandó konferenciának lehetőséget kellene teremtenie a 2012 utáni időszakra vonatkozó, kötelező, hosszú távú célokat tartalmazó átfogó javaslat megszövegezésére.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ez az Európai Parlamentben rendszeresen folytatott vitánk megkérdőjelezhetetlen jelentőségű. Az éghajlatváltozás kérdése és az Európai Uniónak a Balin tartandó konferenciára való felkészülése visszatérő téma volt a részvételemmel zajló havi üléseken. Ez egyértelműen rávilágít arra, hogy a Parlament – helyesen – mekkora jelentőséget tulajdonít a kérdésnek, és csak ma délelőtt az éghajlatváltozás még egyszer napirendre került a globalizációról folytatott vitánkkal kapcsolatban.

Megnyitó beszédemben utaltam arra a hat alapvető célra, amelyeket az Európai Unió a Balin tartandó konferenciára tűz ki. Ezek egyértelmű és meghatározott célkitűzések, amelyeket feltételezem, hogy mindenki ért és teljes mértékben támogat, és természetesen az lesz a célunk, hogy ezek mindegyikét megvalósítsuk. Nagyon egyértelműen kifejezésre juttattam azonban azt is, hogy ez egy nehéz, bonyolult és politikailag kényes folyamat, de nyilvánvalóan a lehető legtöbbet megteszünk egy végeredmény eléréséért.

Néhány képviselő azt sugallta, hogy az EU esetlegesen nem az általa gyakran állított vezető szerepet töltötte be ebben a folyamatban. Nem tudok egyetérteni ezzel a véleménnyel, mert ha létezik egy olyan tömörülés, szervezet vagy jogi személy, amely gyakorlati jeleit mutatta annak, hogy vannak nagyra törő céljai, hogy továbblépésre törekszik, és valódi érdeklődést mutat egy olyan probléma iránt, amely érinti a polgárainkat, akkor ez a jogi személy az Európai Unió. Meghatároztuk saját kibocsátás-csökkentési céljainkat, amelyeknek sehol a világon nincs és nem is volt párjuk, és számottevő erőfeszítéseket is tettünk az energia-megtakarítás, a megújuló energiaforrásokba való befektetés stb. érdekében. Ezért büszkének kell lennünk erőfeszítéseinkre és munkánkra, és nem csökkenthetjük azokat.

Végezetül azt is szeretném elmondani, hogy tudomásul vettem a Hassi asszony állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat és javaslatokat. E javaslatok közül néhányra utalt itt Ferreira asszony is, és a Tanács minden bizonnyal figyelembe fogja venni az ajánlásokat.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, először is szeretném megköszönni a felszólalóknak a mai vitában való pozitív részvételüket.

Kialakulóban van egy konszenzus azt illetően, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a győzelemhez globális erőfeszítésekre van szükség, valamint azt illetően, hogy Balinak meg kell határoznia a 2012 utáni éghajlatváltozási megállapodás folyamatát és tartalmát.

Az Európai Unió ennek az irányvonalnak a támogatásához a jövőben intenzívebb kétoldalú kapcsolatokra törekszik a kulcsfontosságú partnerekkel. Nekünk azonban Balin túlra is kell tekintenünk. Ne felejtsük el, hogy Bali csak egy tárgyalási folyamat kezdete. Az, hogy Balin a megfelelő útra lépjünk, természetesen alapvető fontosságú. Fokoznunk kell azonban az erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy az elkövetkezendő hónapok és évek során közös álláspontokat alakítsunk ki és közös megoldásokat dolgozzunk ki valamennyi partnerünkkel.

A 2012 utáni éghajlatváltozási megállapodás szempontjából a novemberben tartott EU–Kína, EU–India és EU–Ázsia csúcstalálkozó jelenti a következő lépést a nagyobb konvergencia és a politikai lendület eléréséhez.

Ami az Egyesült Államokat és Kanadát illeti, elengedhetetlen lesz, hogy továbbra is fenntartsuk, de túl is lépjük a kapcsolatot a szövetségi kormánnyal. A nemzetközi szénpiaci partnerség (ICAP), amit az Európai Unió nevében október 29-én írtam alá Lisszabonban az Amerikai Egyesült Államokkal és a kanadai tartományokkal, olyan partnereket tömörít, akik kötelező kvóta- és kereskedelmi rendszereken keresztül aktívan vezetik be a szénpiacokat.

Várom, hogy folytassuk ezeket a vitákat az európai parlamenti képviselőkkel a Balin tartandó konferencia előestéjén, és nagyon köszönöm az Önök támogatását.

Hangsúlyoznom kell, hogy az Európai Parlament folyamatos támogatása nélkül az idén nem született volna meg az energiaügyi és az éghajlatváltozási csomagunk, és az Önök támogatása nélkül reményünk sem lenne arra, hogy jobb eredményt érjünk el Balin. Tehát legyenek szívesek magas elvárásokkal érkezni Balira és próbáljanak meg segíteni bennünket, mivel Önök tudják, hogyan kell.

  Elnök . – Ezennel lezárom ezt a vitát, és kézhez vettem az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság nevében a 108. cikk (5) bekezdésével összhangban tett állásfoglalási indítványt⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.