Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 14., Szerda - Strasbourg

10. Az európai szomszédságpolitika megerősítése - Grúz helyzet (vita)

  Elnök . – A következő napirendi pont a következőkről folytatott közös vita:

– a Raimon Obiols i Germà és Charles Tannock által a Külügyi Bizottság részéről előterjesztett jelentés az európai szomszédságpolitika megerősítéséről, (2007/2088(INI); és

– a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a grúz helyzetről.

  Raimon Obiols i Germà (PSE), előadó. – (ES) Ennek a jelentésnek a társelőadói szerepét kollégánktól, Beglitis úrtól örököltem, aki jelenleg a görög parlament képviselője, jómagam pedig némi izgalommal vállaltam ezt, most azonban azt kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok az elért eredménnyel. Először is a társelőadómmal, Tannock úrral való jó munkakapcsolat miatt, és azért is, mert lehetőségem volt arra, hogy egy rendkívüli szakértelemmel rendelkező asszisztensekből és tisztviselőkből álló csoporttal dolgozhassak, és végül azért, mert a jelentés megszövegezése során magas szintű konszenzus jött létre.

Lehetséges volt a módosítások többségének elfogadása is, amelyek benyújtása hasonlóképpen, egyetértés szellemében történt, és úgy érzem, hogy a végeredmény kielégítő lett.

A jelentés támogatja az európai szomszédságpolitika értékeléséről és jövőbeli fejlődéséről szóló, 2006. decemberi bizottsági dokumentumot, és az elért konszenzusra tekintettel, pillanatnyilag azt mondhatjuk, hogy a Parlament és a Bizottság ugyanazt a látásmódot osztja, azt az elgondolást, hogy az európai kontinens és a mediterrán térség egymástól kölcsönösen függő realitások, amelyeket nem lehet elszigetelten tekinteni, valamint azt, hogy az európai szomszédságpolitika új csatornákat kínál a közös kihívásokkal és problémákkal szembesülő társadalmak közötti kapcsolatokhoz és együttműködéshez, továbbá kiemelkedő lehetőségeket a közös haladáshoz.

A jelentés számos olyan szempontot vonultat fel, amelyek az európai szomszédságpolitikát a lehető legerősebbé és a lehető legambiciózusabbá tehetik. Gyorsan felsorolok ezek közül ötöt.

Először is egy széles körű politikai terv elve a differenciálás keretében, a differenciálás elve, annak érdekében, hogy az európai szomszédságpolitikát ne egységesített, gépies rutinnak tekintsük, hanem annak az eszköznek, amelynek segítségével az Európai Unió megszervezheti a szomszédaival fenntartott kapcsolatait, miközben elég rugalmas ahhoz, hogy sikeresen reagáljon különböző helyzetekre.

Másodszor, a keleti és a déli országok közötti egyensúly gondolata. Az egyiket nem részesíthetjük előnyben a másikkal szemben, hanem mindig teljes mértékben kiegyenlített megközelítéssel kell rendelkeznünk.

Harmadszor, a szomszédságpolitika igénybevételével az euro-mediterrán politika szerkezetének megerősítésére vonatkozó elképzelés; ez az a szempont, amellyel a leginkább foglalkoztam ebben a jelentésben. Ez nem a politikák egymás fölé helyezését jelenti, túlságosan kifinomult, túlbonyolított keret létrehozásával, hanem szinergiák annak érdekében történő kialakítását jelenti, hogy az európai szomszédságpolitika a partnerségi politika vagy az euro-mediterrán társulás általános szerkezetének megerősítését jelenthesse.

Negyedszer, az együttműködéstől az integráció irányába tett lépés minden olyan területen, ahol ez lehetséges. Ez azt jelentené, hogy az elkövetkezendő években az arra felkészült ágazatok politikai területeket osztanának meg közeledések és szinergiák kialakításának elősegítése érdekében, olyan területeken, mint az energiaipar, a közlekedési hálózatok, a kultúrák közötti párbeszéd, a környezet vagy az oktatás.

Végül pedig nemcsak a kormányzati politika vagy a parlamentáris intézmények részvétele, hanem amennyiben lehetséges, az elkötelezett civil társadalmakon belüli sok más aktív ágazat részvétele, minél több, annál jobb.

Ennek érdekében az európai szomszédságpolitikának a kommunikáció és az átláthatóság alapvető kérdését is kezelnie kell. Azt mondanám, hogy Európának a szomszédaival kapcsolatos átfogó politika történetével kell foglalkoznia.

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy – Sarkozy úr Mediterrán Unióra irányuló javaslatával – jelenleg Európa az átláthatóság, a történelem első kihívásával áll szemben. Tegnap hallottuk a francia elnök beszédét, és úgy vélem, hogy néhány igen pozitív árnyalatot mutatott be, amennyiben megjegyezte, hogy a Mediterrán Unióra irányuló javaslatból senkit sem zár ki, másodszor pedig, hogy azt hozzá kell tenni az euro-mediterrán politika vívmányaihoz, harmadszor pedig, hogy meg kell próbálnia túllépni azon.

Nagyon is egyet tudtam érteni az európai szomszédságpolitika általános politikai és intézményi keretének egyszerűsítésére irányuló törekvés gondolatával, különösen a mediterrán térség vonatkozásában.

  Charles Tannock (PPE-DE), előadó. – Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani Beglitis úrnak, aki jelenleg a görög parlamentben képviselő, továbbá utódjának, Obiols i Germà úrnak ebben a kulcsfontosságú jelentésben társelőadóként tanúsított kiemelkedő pártközi együttműködéséért és a végső konszenzusért.

Magától értetődő, hogy mindenkinek jó szomszédokra van szüksége. Egy bizonytalan és állandóan változó világban az EU-nak biztonságon, stabilitáson és minden fél számára kölcsönös előnyökön alapuló, jó és fokozottabb kapcsolatokat kell fenntartania a határszélein található országokkal. Eddig ebben a folyamatban az európai szomszédságpolitika (ENP) felbecsülhetetlen értékű eszköznek bizonyult, a jobb kereskedelmi, utazási és politikai együttműködésre törekvő baráti kört létrehozva különösen a terrorizmus és az emberkereskedelem ellen. Ám a legjelentősebbek természetesen a közös értékek, különösen a demokrácia, a jogállamiság, és kiemelkedő prioritásunkként az emberi jogok megszilárdítása.

Azt kell mondanom a Bizottságnak, hogy az európai szomszédságpolitika kidolgozását kissé elkapkodták. Egyesek azzal érvelnek, hogy a valamennyi déli euro-mediterrán és kelet-európai országra, illetve a dél-Kaukázus-vidéki szomszédos országokra alkalmazandó általános megállapodás nem lehet hosszú ideig tartható külpolitikai elgondolás az Európai Unió részéről. Mindemellett a jelentésünk teljes mértékben elfogadja, hogy az előrelátható jövőben ez az egységes politika továbbra is fennmarad, és a Parlament a jelenlegi formájában kötelezi el magát iránta.

Moldova azonban nem ugyanaz, mint Marokkó. A déli térség országai nem európaiak, és ennélfogva nincsenek EU-tagságra vonatkozó kilátásaik. Azonban keleten, amellyel a jelentésben én foglalkoztam, véleményem szerint legalább két olyan ország van – Ukrajna és Moldova –, amely a Maastrichti Szerződés 49. cikke értelmében csatlakozhat, mivel kétségbevonhatatlanul európai jellegű országok.

A vízumkönnyítés, a visszafogadás és Ukrajna – remélhetőleg jövőre megtörténő – WTO-csatlakozása, az átfogó uniós szabadkereskedelmi megállapodás témaköre kétségkívül mind jól halad például Ukrajnával, és remélem, hogy ezeket Moldovára és esetlegesen más dél-kaukázusi országokra is kiterjesztjük, ha itt az ideje.

Véleményem szerint az ENP végső célja a vízummentes utazás kell legyen.

Az ENP általában segíteni fogja ezeknek az országoknak azt a törekvését, hogy határozottan horgonyt vessenek az EU intézményein belül. Moldova esetében az ENP jelentős fellendítő erőnek bizonyulhat a transznyisztriai rögzült konfliktusok megoldásában. Az ENP körébe tartozó kelet-európai országoknak azonban biztosan értesülniük kell az EU Tanácsától és Bizottságától arról, hogy a tagság végső soron elérhető-e számukra, valamint arról, hogy az ENP nem pusztán késleltető taktika ezen országok tagsági törekvéseinek meghiúsítására.

A jelentés elismeri Belarusz népének szenvedését és az ország demokratikus erőinek hősies kiállását. Készen kell állnunk arra, hogy – ahogyan és amikor Lukasenko rendszere megdől – Belaruszt visszafogadjuk az ENP-be és számára is európai perspektívát biztosítsunk.

A jelentés az Európai Parlament és az ENP kelet-európai országai számára – átmenetileg EURO-NEST-ként aposztrofált – közös parlamenti közgyűlés kialakítását javasolja. Hasonló struktúrák sikerére épít, például a már létrejött és működő, és alapvetően az ENP parlamenti együttműködésének déli dimenzióját jelentő Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés, valamint a barcelonai folyamat és a még híresebb AKCS Közgyűlés sikerére. Én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy az EURO-NEST az ENP keleti országaiban meg fogja szilárdítani a demokratikus intézményeket. Ez felgyorsítaná Belarusz elszigeteltségének megszüntetését és például lehetővé tenné az azeri és örmény parlamenti képviselők számára, hogy megvitassák a Hegyi-Karabahban bármikor robbanásra kész rögzült konfliktust, amely megint háború kitörésével fenyeget, mivel adott az azeri kormány kincstárába áramló olajdollárok mennyisége és a vízválasztó mindkét részén a retorika.

Az EU túlságosan függővé vált az orosz energiaforrásoktól is, így mindannyian egyetértünk abban, hogy alternatív erőforrásokat kell kifejlesztenünk. Amikor jelentésünk átment a külügyi bizottságon, ezért javasolta azt az elgondolást, hogy egy napon Kazahsztán esetleg bekerülhet az ENP keretébe. Most azonban attól tartok, azt kell mondanom, hogy ezt a főbb képviselőcsoportok sajnálatos módon nem támogatják, tehát a holnapi szavazáskor akár ki is kerülhet a jelentésből. E folyamat révén elérhetővé váltak volna számunkra Kazahsztán hatalmas természeti erőforrásai, miközben az EU segítséget nyújthatott volna a további reformokhoz ebben a – földrajzi értelemben – hatalmas, évszázados hagyományokkal rendelkező, stratégiai jelentőségű országban. Ha Kazahsztán egy napon mégis Oroszországhoz vagy Kínához kerül közelebb, ami bizonyára az említett két hatalom szándéka, sajnálni fogjuk azt a napot, amikor olyan elhamarkodott döntést hoztunk, hogy Kazahsztánt karnyújtási távolságban tartjuk.

ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ
Alelnök

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, különösen méltányolom, hogy annyi időt, munkát, erőfeszítést és lelkesedést szenteltek az európai szomszédságpolitika fejlesztésének és végrehajtásának. Elismerem mindezt a kötelezettségvállalást, munkát és erőfeszítést, és megdicsérem Önöket ezért.

Hölgyeim és uraim, az európai szomszédságpolitika, amelyre egyszerűen ENP-ként fogok Önök előtt hivatkozni, az EU számára lényeges politika.

Az ENP alapvető eleme az Uniónak az azt körülvevő államokkal fenntartott kapcsolatai szerkezetének. A stabilitás, a biztonság, a fejlődés egymással összefüggő folyamatokat jelentenek. Az Unió és a szomszédai közötti kapcsolatokat – keleten és délen egyaránt – meg kell erősíteni ahhoz, hogy az ENP globális, egységes, mindenre kiterjedő, kiegyensúlyozott és következetes politikai keretet biztosítson. Az egyes országok és az egyes társadalmak sajátos természete és egyedisége ellenére léteznek olyan közös érdekek és kihívások, amelyekkel együtt kell szembenéznünk.

Az, hogy erősítjük az ENP-t, először is ennek a politikának az érdemeit bizonyítja. Csak a sikeres politikákat erősítjük meg és mélyítjük el. Ugyanakkor mindannyian elismerjük, hogy folytatnunk kell az ENP megszilárdítását és megerősítését. Amióta az elmúlt év végén a Bizottság előterjesztette a javaslatait, a tagállamok széles körű konszenzust értek el az ENP megerősítésének szükségességével, valamint az ahhoz nélkülözhetetlen intézkedésekkel kapcsolatban. Ebben az összefüggésben szeretnék köszönetet mondani a Tanács nevében a két előadónak, Tannock úrnak és Obiols i Germà úrnak a kiváló és minden részletre kiterjedő jelentésért.

A Parlament véleményei különösen fontosak és értékesek, mégpedig a megerősített európai szomszédságpolitika végrehajtása szempontjából, és a későbbiekben figyelembe vesszük azokat. Mint tudják, a német elnökség előterjesztett egy időközi jelentést az ENP megerősítéséről, amelyet a Tanács és az Európai Tanács múlt júniusi ülése jóváhagyott. A Tanács júniusi ülése az ENP legfőbb elveit megismétlő következtetéseket is elfogadott. Először is az ENP egy olyan stratégiát szilárdít meg, amely partnerségre és együttműködésre épül. Azt a célt tűztük ki, hogy segítsünk szomszédainknak a modernizációban és a reformokban. E célból és a megerősített ENP hatékonyságának biztosítása érdekében minden tagállamnak kiváltságos partnerség részeként kell ezt követnie, a szükséges reformok megvalósításához. Az, hogy Brüsszel reform-menetrendet ír elő, bizonyára nem a legjobb módja az eredmények elérésének, éppen ezért hallgattuk meg, hogy a partnerországok mit várnak el a megerősített ENP-től.

Másodszor, ez egy globális, egységes, mindenre kiterjedő, kiegyensúlyozott és következetes politikai keret. A tagállamok egyetértenek abban, hogy a megerősített kapcsolatok felajánlása minden partnerországra vonatkozik, fenntartva eközben a Kelet és a Dél közötti általános egyensúlyt.

Harmadszor, az intézkedésenkénti teljesítménytől és segítségnyújtástól függően megállapított differenciálás szempontjai továbbra is lényegesek az EU-nak a szomszédos államokkal fenntartott kapcsolataiban. Az ENP politikai keretének nyilvánvalóan kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy figyelembe vegye mindegyik partner igényeit, valamint azt, hogy milyen hatékonyan és látványosan tesznek előrelépést, és készülnek fel a reform útjára. Az EU támogatását ezért még jobban a partnerek igényeihez és prioritásaihoz kell igazítani, az ENP cselekvési terveiben foglaltaknak megfelelően.

Végezetül, az európai szomszédságpolitika továbbra is elkülönül a bővítési folyamattól, és nem előlegez meg semmiféle jövőbeli fejleményt a partnerországok EU-val fenntartott kapcsolataiban. Az ENP-ben való részvétel önmagában lehetővé teszi a nemzeti átalakulási folyamatoknak a – partnereink polgárai érdekében történő – támogatását, az EU-csatlakozás kilátásától függetlenül. Ezért körültekintőnek kell lennünk, és nem keverhetünk össze két különböző dolgot.

Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke arról rendelkezik, hogy bármely olyan európai állam kérheti a felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a jogállamiság, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok elveit. A csatlakozási kérelmek a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően képezik vizsgálat tárgyát.

Most pedig az ENP megerősítését szeretném felvetni. Mint tudják, az ENP megerősítésének egyik kulcsfontosságú szempontja az, hogy a lehető legjobban ki lehessen használni az Unió pénzügyi súlyát. Az új Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében a partnereknek nyújtott finanszírozás megnövelése már jelzi az Unió fokozottabb kötelezettségvállalását. A reformok még további ösztönzése érdekében tárgyilagos és átlátható elosztási kritériumokon alapuló kormányzási keret létrehozására került sor. A finanszírozás ezen eszközön keresztüli elosztására első alkalommal idén ősszel kerül sor. Az ENP beruházási keretének létrehozásával kapcsolatban is halad a munka, amelynek célja az Unió költségvetési hozzájárulásainak javítása és a főbb adományozói források mobilizálásának elősegítése. Ez az új mechanizmus teljes mértékben összeegyeztethető lesz a meglévő pénzügyi eszközökkel, különösen az euro-mediterrán befektetési és partnerségi támogatási eszközzel.

A szabályozási és igazgatási reform, valamint az intézményfejlesztés további ösztönzése és támogatása érdekében az a célunk, hogy egy fokozatos megközelítés révén közösségi ügynökségeket nyissunk és programokat indítsunk az ENP-országokkal. Némi előrelépés már történt ezen a területen. A Bizottság az ENP-partnerek első csoportjával tárgyalásokat folytat az ezekben az új közösségi programokban való részvétel általános szabályaira vonatkozó jegyzőkönyvekről. Valószínű, hogy Izrael, Marokkó és Ukrajna lesz az első három ország, amely kihasználhatja ennek az intézkedésnek az előnyeit.

Felszólalásomat néhány olyan észrevétellel szeretném zárni, amelyeket a megerősített ENP kulcsfontosságú elemeinek tekintünk. Mindenekelőtt egyik alapvető összetevője a megnövekedett gazdasági integráció, amelyet különösen átfogó szabadkereskedelmi megállapodások fokozatos elfogadásával kell elérni. Az ilyen megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdését azonban a partnerországok WTO-csatlakozásának kell megelőznie.

Elengedhetetlen az is, hogy bizonyos embercsoportok számára megkönnyítsük a mobilitást a partnerországok és az EU között. Az Uniónak a szomszédai irányában tanúsított nyitottsága egyértelmű és kézzelfogható jeleként, valamint a vízumkönnyítésre vonatkozó közös megközelítéssel összhangban vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokat kötöttünk Ukrajnával és Moldovával. Meg fogjuk vitatni a vízumkönnyítést bizonyos kelet-európai embercsoportok esetében is, hogy részt vehessenek az ENP-hez kapcsolódó eseményekben, olyan hasonló intézkedésekre alapozva, amelyeket az euro-mediterrán országok állampolgári csoportjaira alkalmazunk 2003 óta.

Végezetül szeretnék említést tenni a Fekete-tengerhez és térségének országaihoz kapcsolódó közelmúltbeli kötelezettségvállalásunkról. A fekete-tengeri szinergiára irányuló kezdeményezés célja a térség országai közötti együttműködés megerősítése, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatainak elmélyítése minden szinten. Általánosságban az európai szomszédságpolitika mind az Unió, mind a partnerországok érdekeit szolgálja. Elérkezett az idő arra, hogy még vonzóbb, még hatékonyabb és még hitelesebb politikává tegyük, amely mindenki számára garantálja a biztonságot és a jólétet.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai szomszédságpolitikát, amelynek a megerősítéséről ma vitát folytatunk, kulcsfontosságú stratégiai politikának tekintem, és szeretném őszinte köszönetemet kifejezni a két előadónak a jelentésért, amelynek révén dagadó vitorlákkal haladhatunk az ENP-utazás következő szakaszához, és amely igazán jelentős dokumentum.

Ezt a szomszédságpolitikát természetesen a stabilitásunk kivetítésére és a reformok ösztönzésére akarjuk használni. Az Európa előtt álló nemzetközi kihívásokra való tekintettel ennek a politikának a sikere nemcsak a jólétünk, hanem saját magunk és szomszédaink jóléte, stabilitása és biztonsága szempontjából is fontos. Ez az alapvető elképzelés.

Köszönöm Önöknek a jelentésben kidolgozott kulcsfontosságú elemeket is. Ez egy differenciált politika, amelynek koherens politikai kerettel kell rendelkeznie. Ez egy olyan politika, amely azért is jött létre, hogy egy regionális struktúrán keresztül szinergiát teremtsen – egyfelől a fekete-tengeri szinergiát, másfelől az euro-mediterrán partnerséget. Ez egy olyan politika, amely adott ágazatok támogatása szükségességének elismerésén alapul. A szomszédságpolitika végrehajtása és további megerősítése tehát abszolút prioritás. Hálás vagyok ezért a Parlament támogatásának, amely elengedhetetlenül fontos.

Az európai szomszédságpolitikával foglalkozó szeptember 3-i nagyszabású konferencia eredményei is rámutatnak, hogy partnereink és tagállamaink jelenleg teljes mértékben egyetértenek a prioritási sorrend kialakításával. A konferencia valódi siker volt, mivel először ültette egy asztalhoz valamennyi ENP-partnerünket és a tagállamok összességét, valamint a különböző hatóságok és a civil társadalom képviselőit. A szomszédságpolitika lényeges prioritásaival kapcsolatban egyértelmű konszenzus alakult ki, a gazdasági integrációtól a fokozottabb mobilitásig, valamint az energiapolitikától a politikai együttműködésig.

A Parlament különösen kiemelkedő és fontos szerepet tölthet be a politikai együttműködés területén, és természetesen Önök a demokrácia fejlődése, az emberi jogok, és a jogállamiság létrejötte felé vezető reformok szempontjából is katalizátor szerepet töltenek be, amelyeknek itt természetesen a legnagyobb jelentőséget tulajdonítjuk, és amelyek ennek a szomszédságpolitikának az iránytűjeként szolgálnak. A szomszédságpolitika már határozott eredményeket is hoz. Vegyük csak azt figyelembe, hogy az ENP keretében milyen mértékben erősítettük meg Ukrajnával folytatott együttműködésünket a „narancsszínű forradalom” óta. Az, hogy Ukrajna immár második alkalommal tartott szabad és tisztességes választásokat, kétségkívül sikert jelent. Remélem, hogy a kijevi politikai döntéshozók most már fenntartják az elmúlt hetek lendületét.

Az alapvető fontosságú ENP cselekvési terv segítségével folytatni fogjuk Önökkel a főbb reformok végrehajtásával kapcsolatos munkát is. A jobb megállapodásra irányuló tárgyalások haladnak; mint ismeretes, e megállapodásnak az a célja, hogy Ukrajnát a lehető legközelebb hozza az Európai Unióhoz.

Természetesen továbbra is támogatnunk kell Ukrajna WTO-csatlakozását annak érdekében, hogy átfogó szabadkereskedelmi övezetet hozzunk létre, és – amint azt tudják – már vízumkönnyítési megállapodást kötöttünk Ukrajnával, és reméljük, hogy hasonlóképpen járhatunk el a Moldovai Köztársasággal; e megállapodások mindegyikéhez visszafogadási megállapodás tartozik.

Marokkó egy másik lelkes kedvezményezettje ennek a szomszédságpolitikának, és ügyesen használja fel a modernizáció motorjaként, ami pontosan megfelel az elvárásainknak. Igen egyértelműen dicsérettel illettük Marokkó előrelépését az ország részletes belső reformprogramja alapján. Az új légiközlekedési megállapodás, valamint Marokkónak az EU-val folytatott szoros energiaügyi együttműködése jó példái a gyümölcsöző együttműködésnek.

Csak a múlt héten jártam Rabatban tárgyalni, ahol szintén kezdeményeztem annak a júliusban elindított közös gondolkodási folyamatnak a továbbfejlesztését, amelynek célja az volt, hogy eleget tegyünk az ENP keretében magasabb szintű jogállásra vonatkozó marokkói kérelemnek. Meggyőződésem, hogy a jövő év második felében képesek leszünk megfelelő javaslatokat előterjeszteni egy új és magasabb szintű társulásra vonatkozóan.

A szomszédságpolitika tehát működik, de erőfeszítéseinkben természetesen tovább kell lépnünk e politika még jobbá, még hatékonyabbá, sőt még átfogóbbá tétele érdekében. Múlt decemberben a Bizottság ajánlásokat tett közzé az ENP megerősítésének módjairól, amelyeket a Tanács hivatalban lévő elnöke már bemutatott. Úgy gondolom, hogy megtettünk néhány nagyon fontos lépést. Keleti partnereink például nem rendelkeztek regionális dimenzióval, most azonban kimondottan a Keletre szabott folyamatként elindítottuk a fekete-tengeri szinergia programot. Ez a program biztosítja a Kelet számára mindazt, ami a Délnek sokáig megvolt az euro-mediterrán partnerség formájában. A fekete-tengeri szinergia keretében az első ülésre 2008-ban kerül sor.

Előrelépést tettünk afelé is, hogy szomszédaink előtt megnyissuk a közösségi programokat és ügynökségeket. Az idén kiosztjuk az új kormányzási keretből származó első kiutalásokat, amelyen keresztül azt bizonyítjuk, hogy többet tudunk és többet fogunk felajánlani azoknak a partnereknek, akik hamisítatlan lelkesedést tanúsítanak a reformok iránt.

Ezen túlmenően, még az év vége előtt létre kell hoznunk a szomszédsági beruházási keretet. Ennek célja, hogy a rendes költségvetésünk keretein túl elősegítse a szomszédságpolitikára szánt pénzeszközök mobilizálását, elsősorban annak érdekében, hogy lehetővé váljon nagyszabású projektek finanszírozása olyan területeken, mint az energiaügy és a közlekedés.

Határozottan az a véleményem, hogy várhatunk némi sikert, de szükségünk van az Önök és a tagállamok folyamatos támogatására ahhoz, hogy további javulást érhessünk el és további lépéseket tehessünk.

Elsősorban a szorosabb gazdasági integrációra és a partnereinkkel folytatott intenzívebb szabad kereskedelemre gondolok. Az EU belső piacába való integrációjuk természetesen nagyon erőteljes reformeszköz. Ezért nekünk is fokozatosan meg kell nyitnunk a piacunkat, még az általunk szenzitívnek tartott mezőgazdasági áruk és szolgáltatások piacát is, amelyben partnereink bizonyos versenyelőnyökkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy készen állunk-e erre.

A második dolog, amire gondolok, az a további vízumkönnyítési intézkedések bevezetése, amelyekre haladéktalanul szükség van a különböző országokban élő emberek közötti kapcsolatok megkönnyítéséhez. Ezeket az intézkedéseket gyakran meg lehet hozni a meglévő szabályok keretein belül – feltéve, ha van elég politikai akarat a rendelkezésre álló alkalmazási terület igénybevételére, továbbá folytatnunk kell a szomszédságpolitika politikai dimenziójának fejlesztését. Ez a keleti határainknál található partnerországokban tapasztalható rögzült konfliktusokhoz kapcsolódik, amelyek komolyan hátráltatják partnereinknek a reformok irányába tett előrelépését, és esetenként fenyegetést jelentenek a biztonságunkra.

Ezen okból kifolyólag a szomszédságpolitikának elő kell segítenie a Dél-Kaukázus vidékén fennállóhoz hasonló konfliktusok rendezésére alkalmas légkör kialakítását.

A mediterrán térségben természetesen továbbra is szorgalmazom a közel-keleti fejlődést, különösen a négyek keretében, és nagyon remélem, hogy sor kerül az Annapolis-ban esedékes ülésre és az azt követő párizsi adományozói konferenciára annak érdekében, hogy a Közel-Keleten valódi előrelépés következhessen be.

Felkészültünk arra is, hogy segítséget nyújtsunk a nyugat-szaharai konfliktusban érintett feleknek a hosszú távú megoldás keresésében. Az elkövetkezendő időszakban az európai szomszédságpolitika kiélezetten összpontosít a gyakorlati végrehajtásra. Mindent egymás mellé kell tennünk ahhoz, hogy fenntartsuk és fokozzuk a partnereink körében kialakult reform dinamikáját.

A jövő hónapban a Bizottság egy újabb közleményt fogad el a szomszédságpolitikáról, amelyben felvázolja azokat a lépéseket, amelyeket az EU-nak meg kell tennie annak érdekében, hogy 2008-ban kézzelfogható eredményeket mutathassunk fel, azaz a saját hozzájárulásunkat. Áprilisban előterjesztjük az elért eredményekről szóló országjelentéseket, amelyekben elemezzük, hogy a szomszédaink hol javíthatják tovább a cselekvési tervek végrehajtását.

December elején néhány alapvető kérdést kell felvetni, például azt, hogy a Bizottság teljes mértékben tisztában van-e az egyes szomszédos országok különböző kapacitásaival és céljaival. Mint már említettem, jelentősen előreléphetünk azonban e differenciált megközelítés alapján.

Számomra úgy tűnik, hogy fontos a tulajdonlás fogalma és az is, hogy a tulajdonlás elvét helyi szinten át tudják-e ültetni a gyakorlatba, valamint a civil társadalom még fokozottabb részvétele; ez egy olyan terület, amelyen még mindig sokkal többet tehetnénk.

Nem tehetem meg, hogy nem ejtek néhány szót a grúziai eseményekről, amelyeket együtt vitattunk meg. Csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy aggódunk a közelmúltbeli grúziai fejlemények miatt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a grúz állambiztonsági erők a demonstrációk feloszlatásakor és a független televízióállomások bezárásakor túlzott erőszakot alkalmaztak.

Úgy vélem, hogy ezeket az eseteket független vizsgálatnak kell alávetnünk. Továbbra is aggódunk a még mindig fennálló szükségállapot és a tömegkommunikációs eszközök szabadságának korlátozása miatt, mivel az alkotmányos jogok csorbítása és a média üzemeltetőinek bezárása olyan drákói intézkedéseket jelentenek, amelyek összeegyeztethetetlenek a Grúziával fennálló kétoldalú kapcsolataink alapját képező demokratikus értékekkel, amelyek tiszteletben tartását maga Grúzia ajánlotta fel. Ezért arra számítunk, hogy ezeket az intézkedéseket késedelem nélkül feloldják.

Másfelől üdvözlöm Szaakasvili elnök arra irányuló határozatát, hogy elnökválasztásra és a parlamenti választások időpontjáról szóló népszavazásra kerüljön sor, így felelve meg az ellenzék legfőbb követeléseinek. Remélem, hogy ez elő fogja segíteni a feszültség enyhítését, és felkérnék mindenkit arra, hogy a politikai vitákat tartsa a rendes demokratikus folyamat határain belül, és arra, hogy az utcákról térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Szükségünk van a megfelelő feltételekre egy tisztességes és átlátható választási folyamathoz.

Csak ezt akartam hozzáfűzni. Kérem, nézzék el nekem, hogy a szokásosnál hosszabb ideig beszéltem, de mivel különös felelősséget viselek azon elv alapján, miszerint a politika az emberekről szól, meg fogják érteni, hogy ezek a kérdések különösen közel állnak a szívemhez.

  Tunne Kelam (PPE-DE), a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság szerint a megerősített európai szomszédságpolitika mindenekelőtt ahhoz kulcsfontosságú eszköz, hogy szomszédainkat közelebb hozzuk az európai értékrendszerhez. Egy hatékony és nyílt ENP sokféle ösztönzést biztosíthat az EU-val határos országok gazdasági, jogi és társadalmi reformjainak fellendítéséhez. Igaz ugyan, hogy az ENP-t nem szabad úgy tekinteni, hogy egyenes utat jelent az EU-tagsághoz. Ezért az EU megközelítésében a feltételesség elvének kivitelezhető mechanizmusokat kellene biztosítania a partnerországainkon belüli szükségszerű gazdasági és demokratikus reformokhoz, az adott országok saját hajlandóságával és fejlődésével összhangban.

Az ENP csak kétirányú utcaként működhet. Úgy gondolom, hogy politikai szinten az ENP remek lehetőség lenne számunkra ahhoz, hogy elmélyítsük a rendszeres politikai párbeszédet olyan országokkal – például Ukrajnával, Moldovával, Grúziával, Örményországgal és másokkal –, amelyek külpolitikai álláspontjaikat az EU külpolitikai álláspontjaihoz kívánják igazítani.

A Regionális Fejlesztési Bizottság hangsúlyozza a határokon átnyúló és a régióközi együttműködési programok döntő fontosságát az ENP végrehajtásában. Ezeknek a programoknak tartalmazniuk kell gazdasági és környezetvédelmi, valamint társadalmi és kulturális szempontokat.

Egy másik alapelvet is szeretnék kihangsúlyozni: az ENP nem korlátozódhat a kormányok és intézmények közötti együttműködésre. Be kell vonnia a civil társadalmat, és különösen ösztönöznie kell az állampolgárok, a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok közötti helyi szintű eszmecserét. Ezért fontos hatékonyan könnyíteni a vízumkövetelményeken a helyi határforgalom és a lakosság adott csoportjai esetében. A Bizottságot is felkérjük arra, hogy a helyi és regionális hatóságok számára dolgozzon ki iránymutatásokat az ENP további fejlesztését célzó ENP cselekvési tervek végrehajtásában betöltött szerepükre vonatkozóan.

Végezetül a Regionális Fejlesztési Bizottság véleménye szerint az ENP-nek tartalmaznia kell a természeti katasztrófák megelőzésére és közös kezelésére irányuló együttműködést is. Arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló együttműködési programokba vegyék fel ezt a szempontot is.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a globalizáció és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság idején szomszédainknak egyértelmű jelzésekre van szükségük az Európai Uniótól. Hallaniuk kell, hogy partnernek tekintjük őket. Tudniuk kell, hogy támogatjuk őket a demokrácia és a jobb élet felé való átállásukban. Ezért támogatom az ENP azáltal történő megerősítésére irányuló bizottsági javaslatot, hogy partnereinknek új ösztönzőket kínálunk a reformokhoz.

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadójaként hangsúlyozom az ENP-nek – mint eszköznek – a fontosságát a határainkon túl a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség érvényre juttatásában. Nem engedhetjük meg, hogy szomszédaink egyedül kezeljék a biztonsággal, a szervezett bűnözéssel és az illegális migrációval kapcsolatos kérdéseket. A világban ma mindezeknek a jelenségeknek globális hatásuk van, és ezek a kihívások a mi kihívásaink. Az ENP végső soron mindenki számára nyerő politika. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kiépítése az EU-nak és szomszédainak kölcsönös érdeke, és népeink javát szolgálja.

  Elnök. − Most jelezték nekem, hogy a Tanács elnöksége nem értesült arról, hogy a vita közös vita az európai szomszédságpolitikáról és a grúz helyzetről.

Meg kell tehát adnunk a lehetőséget Lobo Antunes úrnak, hogy foglalkozzon ez utóbbi témával; a felszólalók sorrendje változik.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Valóban nem értettem, hogy ennek a vitának miért kell a szomszédságpolitikára és Grúziára is kiterjednie. Nincs sok időnk, ezért nagyon gyorsan elmondanám, hogy múlt év november 18-án – mint tudják – az elnökség nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezésre juttatta a közelmúltbeli grúziai események iránti mély aggodalmát, és felszólított a felek közötti párbeszédre és a jelenlegi válság olyan megoldásainak keresésére, amelyek nem sértik a demokratikus alapelveket és az alapvető jogokat, nevezetesen a szólásszabadságot. Szeretnénk kihangsúlyozni azt is, hogy elengedhetetlen, hogy a grúz kormány visszaállítsa az intézkedéseinek legitimitásába vetett bizalmat, és a lehető legtöbbet tegye a demokrácia alapelvei tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

A mi szempontunkból a jelenlegi helyzet aggodalomra ad okot, de kifejezetten örülünk a grúz parlament bejelentésének, miszerint a szükségállapotot holnapután, november 16-án feloldják. Reméljük, hogy ez ténylegesen megvalósul, és nem pusztán bejelentés marad.

Ez egy jelentős lépés a normális demokratikus rend helyreállítása felé Grúziában, mivel a közeli jövőre elnökválasztást jelentettek be, és ehhez a megtartandó választáshoz természetesen minden szükséges demokratikus feltételt garantálni kell. Örömmel fogadjuk a hatóságok és az ellenzék közötti párbeszéd létrejöttét is.

Tájékoztathatom Önöket arról, hogy a Tanács Grúziával együtt dolgozik azon, hogy politikai és diplomáciai nyomást gyakoroljon a rendes körülményekhez való mielőbbi visszatérés biztosítása érdekében. A térségért felelős különleges képviselőnk tevékenyen dolgozik, és jelenleg Grúziában tartózkodik. Tájékoztathatom Önöket arról is, hogy a grúziai helyzet szerepelni fog az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa következő ülésének napirendjén. Mintegy három héttel ezelőtt jómagam elnököltem az Európai Unió és Grúzia közötti társulási tanácsban, ahol kiemelhettem az ország gazdasági előrehaladását, és némi reménnyel említhettem az általunk pozitívnak tekintett demokratikus fejleményeket.

Őszintén reméljük, hogy a jelenlegi grúziai események nem visszalépést jelentenek, mivel az természetesen rendkívül káros lenne mind a politikai, mind a gazdasági helyzet általunk biztatónak ítélt alakulásának pozitív szempontjaira nézve. Feltételezem, hogy Grúzia népe és a grúz hatóságok tisztában vannak ezzel. A visszalépés nem lehetséges, és nem is fogadható el.

  Jacek Saryusz-Wolski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr, a képviselőtársaink – Tannock úr és Raimon Obiols i Germà úr – által készített kiváló jelentés egy aspektusára szeretnék kitérni. Ez az EURO-NEST Parlamenti Közgyűlésre vonatkozó elképzelés.

A jelentésben javasoltak szerint az EURO-NEST legfőbb célja az EU baráti körének parlamenti szintű kialakítására vonatkozó elképzelés gyakorlatba való átültetése, és az adott országok egymás közötti barátságának kialakítása. Ennek ki kell egészítenie az EU végrehajtó testületei által folytatott jószomszédi politikát. Az EURO-NEST parlamenti fórum lenne a párbeszédhez, a tapasztalatcseréhez és a többoldalú együttműködéshez. Ez nem csak az Európai Parlament és az ukrán, a moldovai, az azerbajdzsáni, az örmény és a grúz nemzeti parlamentek, valamint a belarusz demokratikus erők képviselői közötti kapcsolatok megerősítésének kérdése. Számunkra az a legfontosabb kérdés, hogy szomszédaink egymás között párbeszédet és együttműködést folytassanak, jobban megismerjék egymást, kölcsönös bizalmat építsenek ki, és előnyükre fordítsák a demokrácia, a szólásszabadság és az emberi jogok tiszteletben tartása legkiemelkedőbb példáit.

Az EURO-NEST elképzelését a Külügyi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjainak többsége támogatta. Szeretném remélni, hogy elnyeri majd a Parlament minden képviselőjének támogatását is. Szeretnék a liberális képviselőcsoporton belüli kollégáimhoz szólni, akik az EURO-NEST-nek a meglévő PABSEC szervezettel való felváltására irányuló 5. módosítást terjesztették elő. Azt szeretném mondani, hogy a PABSEC-nek, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Közgyűlésének teljesen különböző a feladata. Először is az említett szervezeten belül az Európai Parlamentnek nincs szerepe. Köszönöm a szocialista képviselőcsoportbeli kollégáim megértését. A 11. módosítás helyébe lépő és a jobb kormányközi együttműködés szükségességét hangsúlyozó kompromisszumos szöveg lehetővé fogja tenni ezen együttműködési forma megfelelő módon történő körvonalazását.

Meg vagyok győződve arról, hogy az EURO-NEST további lökést fog biztosítani a keleti partnereinkkel fennálló partnerségünk megerősítésére, és a barcelonai folyamat részeként ki fogja egészíteni a déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolatokat. Azt fogja jelezni, hogy az Európai Parlamentben komolyan vesszük a szomszédainkat, és azt fogja bizonyítani, hogy megerősítjük a kapcsolatokat keleti szomszédainkkal, a pártok megosztottságától függetlenül.

  Marek Siwiec , a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) A vizsgált jelentésben szerepel néhány fontos megállapítás, és azok jó időben érkeznek. A jelentés tárgyát képező országokban (és főként a keleti térség országiról beszélek) igen dinamikus a helyzet, amely a várakozásoknak megfelelően számos új tapasztalatot hoz. Dicséretes, hogy az európai intézmények – a Bizottság, a Tanács és a Parlament – közös véleménynek adnak hangot, amely tükrözi azt a feladatot, amelynek érdekében ezeket az intézményeket létrehozták, és ezekért a bevezető megállapításokért szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak és a miniszter úrnak. Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak is.

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja támogatja az európai szomszédságpolitika fejlesztését, a megerősített szomszédságpolitikáét, amennyiben az megfontoltan és hatékonyan történik. A jelentéssel kapcsolatos munka során sok szükségtelen vitát elkerültünk. Elkerültünk egy meglehetősen ostoba vitát arról, hogy a Kelettel vagy a Déllel fontosabb-e a jószomszédi viszony fenntartása. Ez olyan lenne, mintha egy gyerektől azt kérdeznénk, hogy az anyukáját vagy az apukáját szereti-e jobban. Elkerültünk egy szükségtelen vitát arról, hogy az európai szomszédságpolitika átveszi-e vagy sem az EU bővítését célzó politikának a helyét. Ezek is irreális dilemmák, de ezek a kérdések világossá váltak.

Az európai szomszédságpolitika akkor lehet hatékony, ha azt közösen hajtjuk végre. A „közösen” azt jelenti, hogy mind az Európai Unió, mind az érdekelt országok végrehajtják azt. Ez a politika nem lehet egyforma minden országban, mert ezekben az országokban eltérő mértékű a demokrácia, és ezek az országok különböző módokon érdekeltek e politika végrehajtásában. Hogy mennyire kényes kérdés ez, azt Önök is láthatták, ha figyelemmel kísérték a közelmúltbeli grúziai eseményeket, ami éppen a vita tárgyát képezi. Az ukrajnai újabb demokratikus választás miatti elégedettséget elhomályosítja az a tény, hogy az országban két éven belül ez a második választás volt. Az ember azt mondhatná, hogy vegyesen elégedett. Ami a Keletet illeti, politikánk olyan területhez kapcsolódik, amelyet folyamatosan megzavar az Oroszországi Föderáció által szervezett – akár nyilvánvaló, akár rejtett – intrika.

Végezetül, ahogyan azt a miniszter úr elmondta, ez a politika csak akkor lehet sikeres, ha erőforrások, politikai akarat, hatékony fellépés társul hozzá, és naivitástól mentes, különösen abban az esetben, ha új intézmények létrehozását érinti.

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, a szomszédságpolitika az EU külpolitikájának egyik prioritása. Az európai szomszédságpolitika a béke, a stabilitás és a gazdasági jólét előmozdítására irányuló tágabb cél része. AZ ENP végrehajtása az EU részéről is sokat követel, mivel a 27 tagállam stratégiai célkitűzéseinek összeegyeztethetőnek kell lenniük. Fontos elkerülni a Kelet-Nyugat konfrontációját, bár az EU tagállamainak nyilvánvalóan eltérőek az együttműködési prioritásai.

Együttműködésre minden irányban szükség van. Mivel az EU minden tagállama és 16 partnerország is érintett, az is érthető, hogy e politika kidolgozásakor az embereknek mindenképpen komoly aggodalmaik lehetnek azt illetően, hogy a különböző partnerországok hogyan vonhatók be az együttműködésbe. AZ ENP ereje azonban abban rejlik, hogy az EU-nak több forrást biztosít a partnerországok segítésére, mint abban az esetben, ha az egyes országokat külön-külön, teljesen különböző szempontból közelítené meg. Az ENP átfogó megközelítése azt is biztosítja, hogy az EU politikája ne függjön az elnökséget biztosító egyes országok regionális és nemzeti részrehajlásától.

Képviselőcsoportom határozottan támogatja az ENP fejlesztését és a Bizottság által kiemelt prioritási területeket, amelyek a következők: a gazdasági integráció, az emberek mobilitása, az energiaügy (amelyhez mindenképpen hozzá szeretnénk tenni az éghajlatváltozást), valamint a pénzügyi és technikai segítségnyújtás.

(Taps)

  Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az európai szomszédságpolitika az EU bővítésével egy időben nagyobb lendületre tett szert. Jelenleg segít ösztönzést adni a szomszédos régióknak ahhoz, hogy az európai értékrendszer irányába mozduljanak el. Ez elengedhetetlen feltétele a mindkét fél érdekeit – azaz a biztonság és a stabilitás garantálását, valamint az olyan értékek előmozdítását, mint az emberi jogok, és a teljes demokrácia tiszteletben tartását – szolgáló célkitűzéseknek.

Ugyanakkor az európai szomszédságpolitika keretében érdemes hangsúlyozni az olyan országok jelentőségét és identitását, mint például Ukrajna. Ennek az országnak különleges jogállással kellene rendelkeznie az ENP-ben részt vevő országok csoportján belül, és prioritást kellene számára biztosítani, először is Európa kulturális örökségében betöltött szerepe, valamint a szomszédos országokkal meglévő történelmi kötelékei miatt. Ukrajna privilegizált jogállásának biztosítása azért is különösen fontos, mert ennek az országnak döntő szerepet kell játszania az Európai Unió egészének energiastabilitása és energiabiztonsága szempontjából.

Ukrajna kérdését és a teljes jogú EU-tagságához vezető útjának megnyitását egyedi alapon kellene fontolóra venni, figyelembe véve, hogy a kelet-európai szomszédságban Ukrajna az EU fő partnere.

  Marie Anne Isler Béguin , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Először is azt szeretném mondani, hogy sajnálom, hogy ez egy közös vita, ugyanis a grúz helyzetnek saját jogú vita tárgyát kellett volna képeznie. Az elmúlt hétvégén a házelnök Grúziába küldött. Most tértem vissza, és szerettem volna jelentést tenni az ottani eseményekről és a különböző találkozóimról. Két perc sajnos nem lesz elég erre.

Mielőtt azonban Grúziáról beszélnék, szeretném üdvözölni az európai szomszédságpolitika országai közé felvett legújabb tagot, nevezetesen Mauritániát, ahová nemrég választási megfigyelő missziót delegáltunk, amelynek én voltam a vezetője.

Ma nyilvánvaló, hogy a súlyos grúziai válság bizonyosan próbára tette európai szomszédságpolitikánkat. Tud-e ez a szomszédságpolitika valóban hasznos lenni? Jogos felvetni most a kérdést a grúziai helyzet fényében.

Amit elmondhatok Önöknek, tisztelt kollégák, az az, hogy az erőszakmentes „rózsaszín forradalom” óta eltelt négy év során a grúziai közösségeket igazán megrázza az az erőszak, amelyből valamennyit láttunk a tévében is: a grúz nép elleni erőszak és az Imedi TV bezárásánál alkalmazott erőszak. Megrendültek, mert nem értik a történteket.

Éppen ezért hálás vagyok a Bizottságnak, hogy független és átlátható vizsgálat indítására szólította fel a grúz hatóságokat, mert az emberek pontosan tudni akarják, hogy mi történt és hogyan történt.

Látogatást tettünk az országban, és természetesen két változatban hallottuk az eseményeket: az ellenzék és a hatóságok verziójában. Mindkettő elfogadható: igen egyértelmű, hogy két változat létezik, az emberek azonban valódi átláthatóságot követelnek. Nyilvánvalóan nemcsak arra kell emlékeznünk, hogy Grúzia sebezhető, amint arra kollégánk emlékeztetett, és amit igenis tudunk, hanem arra is, hogy Grúziának kompromisszumot kell kötnie egy olyan „nagytestvérrel”, amely folyamatosan lesben áll, hogy rajtaüssön.

Amikor a grúz hatóságok felhívják figyelmünket arra, hogy Oroszország mindenütt jelen van, figyelembe kell vennünk, hogy mi történik. Erre példa az Oroszországgal kötött vízumkönnyítési megállapodás, amely kedvez Abházia és Dél-Oszétia orosz útlevéllel rendelkező lakói számára, még akkor is, ha ezek a területek Grúzia területének részét képezik, és ezáltal Grúzia kedvezőtlen helyzetbe kerül.

Ezen információk között nincs újdonság az Ön számára, biztos asszony. Amit ma kérnünk kell – természetesen a szükségállapot feloldásán kívül – az a szólás- és a sajtószabadság azonnali visszaállítása, és természetesen legfőképpen a szabad és átlátható választásokra vonatkozó biztosíték. Grúzia ma képes ilyen választásokat rendezni. Éppen az elmúlt évben bizonyította be, amikor átlátható, demokratikus helyhatósági választásokat tartott, teljes mértékben a nemzetközi előírásoknak megfelelően. Elérkezett az idő – itt pedig a Tanácshoz fordulok, mivel úgy vélem, némileg kíméletlen volt a grúz hatóságokkal –, hogy az európai szomszédságpolitikánkkal bebizonyítsuk, hogy hasznosak lehetünk. Meg kell mutatnunk Grúzia népének, hogy van némi értelme az ENP-nek. Az Európai Unió nem ábrándíthatja ki őket. Ezt az üzenetet kell nagyon erőteljesen továbbítanunk a grúz hatóságoknak.

  Willy Meyer Pleite, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos asszony, miniszter úr, először is szeretném megköszönni Tannock úrnak és Obiols úrnak a jelentés előterjesztését, és minden további nélkül értesíteni Önöket arról, hogy képviselőcsoportom bírálja a szomszédságpolitika alakulását és megközelítését.

Bíráljuk, mert 2004-ben, az alapvetően az emberi jogok előmozdításán, a speciális szaktanácsadáson, a migrációs hullámok terén a kereskedelem és az emberek közötti kapcsolat jobb egyensúlyán alapuló szomszédságpolitika létrehozásakor egyértelműen láttunk lehetőségeket a nyitásra. Nincs azonban kétség afelől, hogy a pénzügyi eszköz jóváhagyása óta úgy tűnhet, azt a benyomást keltjük, hogy alapvetően a szabadkereskedelmi övezetek, a szabadkereskedelmi megállapodások és a migrációs hullámok kőkemény ellenőrzése iránt érdeklődünk, miközben az egyik oldalra hagyunk mindent, ami az emberi jogok előmozdítására és az azok tiszteletben tartásának követelményére vonatkozik.

Két nyilvánvaló példa adódik nyugatra és délre, nevezetesen a szaharai konfliktus, amelyre Ferrero-Waldner asszony utalt, valamint az Izraellel fennálló konfliktus, más szóval a Marokkót és Izrael Államot két konfliktusért: a Nyugat-Szahara megszállt területeiért és a palesztin konfliktusért terhelő felelősség.

Őszintén úgy vélem, hogy ezeken a területeken a szomszédságpolitikának sokkal nagyobb követelményeket kellene támasztania e két állammal szemben, annak érdekében, hogy azok egyszer s mindenkorra felelősséget vállaljanak azokért a konfliktusokért, amelyek az egyik esetben már csaknem száz éve, és a másik esetben negyven-ötven éve léteznek anélkül, hogy megoldották volna őket.

Ebből a szempontból tehát azt szerettük volna, ha az Európai Unió sokkal szigorúbb álláspontra helyezkedik a szomszédságpolitika kialakításakor.

  Gerard Batten , az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ez a jelentés egyértelműen bizonyítja, hogy az itt jelenlévő Európa-barát politikai elit abszolút nincs tisztában a valósággal és választópolgárai elvárásaival.

A jelentés azt kéri, hogy a vízumok feldolgozását haladéktalanul javítsuk ahhoz, hogy néhány EU-n kívüli országból könnyebbé és tehermentesebbé váljon a beutazás. Ez nem az, amit a londoniak többsége akar. Ők nem akarják megkönnyíteni a Nagy-Britanniába érkezést, nehezíteni akarják. Még jobban meg akarják válogatni azokat az embereket, akiket behívunk az országunkba, nem akarják kiterjeszteni a jelenlegi nyitott kapuk politikáját.

A jelentés előirányozza Ukrajna belépését az EU-ba. Ukrajna lakossága 46 millió fő, és EU-polgárként mindannyiuknak joguk lenne belépni Nagy-Britanniába. Választópolgáraim többsége nem akarja, hogy több millióan jogosultságot szerezzenek a Nagy-Britanniába való belépésre. Nem akarnak már több, válogatás nélküli bevándorlást Kelet-Európából. Autókázik már Londonban elég bevándorló, aki sem adót, sem biztosítást nem fizet; van elég bűnözőnk, kábítószer-kereskedőnk, szélhámosunk, embercsempészünk és szexrabszolgánk.

Egy másik őrült gondolat ebben a jelentésben az EU Szomszédsági Parlamenti Közgyűlésre irányuló felhívás: ez a politikusok számára egy újabb, a valóságtól elrugaszkodott beszédtéma, merész ábrándozás az adófizetők pénze elherdálásának további lehetőségeiről. Ezeket a politikusokat természetesen busásan meg kellene jutalmazni erőfeszítéseikért.

Senkit sem lep meg, hogy ennek a jelentésnek az egyik szerzője a brit konzervatív párt tagja, egy olyan pártnak, amely otthon euroszkeptikusnak állítja be magát, de itt lelkesen Európa-barát. Nem csoda, hogy Londonban Tannock urat Kelet-Európa képviselőjeként ismerik.

Teljes mértékben ellenzem ezeket a politikákat, választópolgáraim érdekeit károsítják. Ezért fognak engem 2009-ben újra megválasztani Londonban, és Tannock urat talán nem.

  Philip Claeys (NI). - Elnök úr, a jelentés C. preambulumbekezdése leszögezi, hogy az európai szomszédságpolitikának „továbbra is el kell különülnie a bővítés folyamatától; mivel az ESZP-ben való részvétel azon keleti szomszédok vonatkozásában, amelyek egyértelműen európai országokként határozhatók meg, nem zárja ki a hosszú távon lehetséges jövőbeli uniós tagság perspektíváját”. Valami oknál fogva úgy tűnik, hogy ez a szabály Törökországra nem vonatkozik. Itt pontosan ellenkező a helyzet. Törökország egyértelműen nem európai országként határozható meg, nem része az európai szomszédságpolitikának, de EU-tagságra törekszik.

Soha nem volt igazán egyértelmű, hogy Törökország miért nem került be az ENP-be. A Bizottság eleinte azt mondta, hogy tagjelölt országként Törökország felvétele nem helyénvaló. Ez furcsa, ugyanis más esetekben konkrétan azt az érvet hozzák fel, hogy a szomszédságpolitikának és a bővítési folyamatnak továbbra is el kell különülnie egymástól. Törökországra sui generis szabály vonatkozik.

Attól tartok, ennek valamilyen ideológiai ködösítéshez van köze. Még akkor is, ha teljes mértékben elköteleződünk a török csatlakozásra irányuló tárgyalások mellett, be kellett volna vonnunk Törökországot az európai szomszédságpolitikába, ha másért nem, akkor elővigyázatosságból. Ha a tárgyalásokat fel kell függeszteni, ahogyan azt már régen kellett volna, Törökország akkor közvetlenül beolvadt volna egy létező struktúrába. Ez nem történt meg, és a dolgok ennek következtében csak még nehezebbé válnak a jövőben.

  Marek Siwiec (PSE). - (PL) Elnök úr, a mai vita után megállapítottam (talán csak egyedül én állapítottam meg), hogy az Identitás, Hagyomány és Szuverenitás képviselőcsoport megszűnt létezni, amikor a Parlament elnöke bejelentette ezt az információt. Észrevételezem azonban, hogy a viták listája szerint ez a képviselőcsoport még mindig létezik, tehát egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ki hibázott: McMillan-Scott úr, amikor bejelentette, hogy a képviselőcsoport megszűnt létezni, vagy az a személy, aki ezeket a listákat írja?

  Elnök. − Siwiec úr, az elektronikus mechanizmus naprakésszé tételére még nem került sor, de Claeys úr már nem szólalhatott fel egy olyan képviselőcsoport nevében, amely két órával ezelőtt megszűnt, inkább független képviselőként szólalt fel.

  Elmar Brok (PPE-DE). − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, valóban meg vagyok ütközve Batten úr szavain, aki a kozmopolita Egyesült Királyságból érkezett, és mégis szűk látókörű és idegengyűlölő propagandát terjeszt itt hamis állításaival. Ennek semmi köze nagyszerű országának büszke hagyományához.

A szomszédságpolitika minden bizonnyal az Európai Unió legfőbb külpolitikai eszközévé vált most, hogy összesen tizenkét ország csatlakozását követően egyfajta konszolidációs szakaszba lépünk. Ezen okból kifolyólag fontos, hogy az ENP eszközét megfelelően és koncentráltan használjuk, és ez valóban egyértelműen így történik bizonyos szempontból.

A szomszédságpolitika szilárd eszközt is biztosít számunkra a közel-keleti konfliktushoz kapcsolódó kérdésekben való aktív részvételünkhöz, ahogyan azt Ferrero-Waldner biztos asszony megjegyezte. Határozottan úgy vélem, hogy a feszültség kirobbanása után a grúziai megoldások megjelenése és a mielőbbi választások ténye részben összekapcsolódik az európai perspektíva és a szomszédságpolitika hatásaival, és azt mutatja, hogy itt jó úton haladunk. A politika biztosítja számunkra az eszközt ahhoz, hogy gondoskodjunk érdekeinkről, kapcsolatokat kovácsoljunk, partnereink érdekeit szolgáljuk, és előmozdítsuk az emberi jogok és a demokrácia fejlődését.

Amikor ebben az összefüggésben Belaruszról vitázunk, biztos asszony, érdekesnek találom, hogy hogyan tudunk megfelelő utat találni ahhoz, hogy összekapcsoljuk az emberi jogokat és a demokráciát szolgáló eszközöket egy olyan helyzetben, amelyben a szomszédsági eszköznek még nem lehet ugyanaz a hatása. Ez egy fontos gyakorlat, amelyet a jövő évben meg kell ismételnünk.

Van egy keleti szomszédságpolitikánk és egy déli szomszédságpolitikánk. Mindkettő egyformán fontos, de a módszernek nem kell mindig megegyeznie, mert a keleti szomszédságpolitikának van egy európai perspektívát tartalmazó dimenziója, ami azt jelenti, hogy lehetnek különböző kiindulópontok, és bizonyos értelemben különböző kilátások is. Egy olyan politika, amely kapcsolódik a társulási megállapodásokhoz és a partnerségi és együttműködési megállapodásokhoz, valamint arra irányuló célkitűzésekhez, hogy egy olyan ország, mint Ukrajna, a WTO tagjává váljon, és aztán szabadkereskedelmi terület jöjjön létre, az ilyen fejlődés irányába tett lépésekkel együtt számomra nagyon fontos előrelépési eszköznek tűnik.

Ez egyfajta közös felelősség politikája. Ez nem csak a közép-európai tagállamok kelet felé tekintésének és a dél-európaiak dél felé tekintésének kérdése, az Európai Közösség egésze felelős mindkét részért. Ezért azt kell mondanom, hogy nem tudok elfogadni olyan javaslatokat, mint a Mediterrán Unióra irányuló javaslat. Nagyon szeretnék látni Spanyolországban és Franciaországban olyanokat, akik foglalkoznának Ukrajnával, valamint svédeket és németeket, akik ugyanilyen érdeklődést mutatnának Marokkó iránt. Ennek, nem pedig az Európai Unió új megosztásának kell lennie a politikánknak.

(Taps)

ELNÖKÖL: MANUEL ANTÓNIO DOS SANTOS
Alelnök

  Jan Marinus Wiersma (PSE). - (NL) Elnök úr, először is képviselőcsoportom nevében hadd ismételjem meg teljes szívből azt a kérést, amit Elmar Brok intézett hozzánk az előbb. Azt mutatja, hogy a szomszédságpolitika milyen fontos az Európai Unió külpolitikai tevékenységei szempontjából. Üdvözöljük az ENP erősítését célzó terveket, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ENP befejezett dolog. Az EU-nak továbbra is kutatnia kell a politika hatékonyabbá tételének módjait.

A differenciálás – amint azt mások is mondták – a szomszédságpolitika sikeressé tételének a kulcsa. A szomszédságpolitika óriási területre vonatkozik, Marokkótól Ukrajnáig. Európa befolyása nem azonos mindezekben az országokban, és Európa nem egyformán vonzó mindannyiuk számára. Az ENP összefüggésében az EU-nak azt az együttműködési megállapodást kell felajánlania partnerországai számára, amely a leginkább megfelel az elvárásainak. Ez egy adott tény, amelynek véleményünk szerint tükröződnie kell a Bizottság prioritásaiban.

Grúzia európai törekvései különböznek Azerbajdzsán törekvéseitől. Az EU számára Tunézia kevésbé fontos, mint Ukrajna, és Libanonnak nem ugyanakkora a súlya, mint Marokkónak. Ennélfogva az egyes országokat egyedi módon kell figyelembe venni.

Azokra az országokra kell összpontosítanunk, ahol az ENP kulcsfontosságú célkitűzése, a szomszédos országok Európához közelítése a leginkább elérhetőnek tűnik.

A jelentés az ENP országok keleti szomszédaival is foglalkozik. Úgy véljük, hogy – a nemrég elfogadott Közép-Ázsia Stratégia részeként – a kérdéses országokkal való szilárd kötelékekre irányuló munka jó elgondolás. Eközben az Európai Unió kétségkívül meríthetne szomszédságpolitikájának tapasztalataiból.

Nem helyeseljük azonban azt az elképzelést, hogy a régión kívüli országoknak az ENP-országok jogállását biztosítsuk. Jobban tennénk, ha Közép-Ázsia koherens megközelítésére összpontosítanánk, mint hogy bizonyos országokat az ENP-be vonnánk.

Végezetül, az ENP keleti országaival folytatott szorosabb parlamenti együttműködés csak akkor hasznos, ha azt a régió kormányaival folytatott többoldalú együttműködés kíséri. Ha parlamenti közgyűlés felállítására kerülne sor, miniszteri közgyűlésnek is kellene lennie, mint más olyan régiókban, ahol ilyen jellegű parlamenti közgyűléseket hoztunk létre. Meglátásunk szerint csak akkor létezhetne ilyen jellegű parlament, ha a Tanács és a Bizottság is létrehozná kormányközi megfelelőjét.

  Lydie Polfer (ALDE) . – (FR) Elnök úr, a Dél-Kaukázus térségével foglalkozó előadóként szeretném kihasználni Tannock úr és Obiols i Germà úr e jelentésének apropóját – akiknek egyébként gratulálok a munkájához – arra, hogy elmondjam Önöknek a grúziai helyzettel kapcsolatos, november 5-én, a demonstrációk kellős közepén tett látogatásomon alapuló benyomásaimat.

A helyzetet rendkívül összetettnek találtam. A bevezetett nagy horderejű reformok egyrészt hatásosak voltak, különösen a gazdasággal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban, másrészt nem szabad elfeledkezni a nehéz társadalmi légkörről, a kiemelkedően magas munkanélküliségről, és arról, hogy a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él.

A legszembetűnőbb dolog a nagyon feszült, sőt agresszív politikai légkör, amelyben az ellenzék rendkívül súlyos vádakkal illeti az elnököt, aztán pedig nyilvánosan visszavonja állításait, ami csak még több kérdést vet fel. A kormány a külföldi, vagyis orosz befolyás megismételt vádjaival válaszol, és videofelvételeket készít állításainak alátámasztására. A november 7-i események – a szükségállapot kihirdetése, a demonstrációk erőszakos rendőri elfojtása és a televízióállomás bezárása – kiemelték a helyzet rendkívül aggasztó jellegét. Az ilyen intézkedések nyilvánvalóan nem illeszkednek jól a jogállamiságban és az alapvető jogokban gyökerező hagyományos európai értékrendszerbe, és magyarázatra szorulnak.

Remélnünk kell, hogy a január 5-ére tervezett elnökválasztás lehetővé teszi, hogy a demokratikus vita visszakerüljön az előtérbe. A grúzokon múlik annak eldöntése, hogy mi a híresztelés és mi a tény, és hogy a kiábrándulásaikra vagy az előttük álló kihívásokra összpontosítanak. Rajtunk múlik azonban az, hogy bátorítsuk és segítsük őket egy valóban demokratikus, megfelelően lebonyolított, a nemzetközi előírásoknak megfelelő választások lebonyolításában. A kockán forgó kérdés a demokrácia hitelessége és stabilitása Grúziában.

  Inese Vaidere (UEN). - (LV) Hölgyeim és uraim, a „rózsaszín forradalmat” követően Grúzia bebizonyította, hogy csatlakozni kíván az európai értékekhez. Megértésünkre és fogékonyságunkra számított. Mi sajnos teljes mértékben figyelmen kívül hagytuk a kívánságát. Tavaly kértem a FÁK békefenntartó erők nemzetközi békefenntartókkal való felváltását. Javaslatot tettem annak felülvizsgálatára, hogy jogszerű-e Abháziában és Dél-Oszétiában orosz útlevelek kiadása, amely módosítja a grúz állampolgárok nemzeti összetételét. Azt javasoltam, hogy a Bizottság és a Tanács Grúzia esetében fogadja el ugyanazt a vízumkönnyítést, mint amelyet jelenleg Oroszország számára biztosít. A Grúzia problémáinak rendezésében való aktívabb részvételre irányuló felszólítások azonban süket fülekre találtak. Ez a nemtörődömség nagyban hozzájárult a jelenlegi helyzethez. A demokratizálódás és a reform útja gyakran belső politikai válságokat jelent, különösen ebben a helyzetben, amelyben egy hatalmas szomszédos állam idézi elő azokat. Az Európai Uniónak hallgatnia kell Grúziára, és szolidaritását tetteken és szavakon keresztül is demonstrálnia kell. Köszönöm.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL). - (DE) Elnök úr, az európai szomszédságpolitika hivatalos célja, hogy az EU körül – idézem – „stabil, baráti államok körét” hozza létre. Igen nagy pénzösszeget költünk rá: a 2007–2013 közötti időszakban 12 milliárd eurót. Milyen célokra? Sok szó esett az emberi jogokról, viszont ez az egész az EU érdekeinek hangsúlyozásáról szól. Például szó van egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. Azt kérdezném, hogy kinek a javára?

Bőségesen tárgyaljuk a határok védelmét és a migráció ellenőrzését. A jelentés konkrétan azt állítja – hadd idézzem –, hogy a Parlament „hangsúlyozza annak szükségességét, hogy javítsák az ESZP-országoknak a migrációs áramlások kezelésére, az illegális bevándorlás elleni hatékony küzdelemre … rendelkezésre álló kapacitásait, …hogy fokozzák … a terrorizmus, … elleni küzdelemre irányuló együttműködésüket …; (és) támogatja a szomszédok részvételét az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségben (Frontex) és az Európai Rendőrségi Hivatalban (Europol)”. Ezek olyan dolgok, amelyeket nem támogatunk, és tehát – amint azt kollégám, Willy Meyer-Pleite elmondta – képviselőcsoportunk nem fogja megszavazni a jelentést.

  Bastiaan Belder (IND/DEM). - (NL) Elnök úr, a Bizottságnak az európai szomszédságpolitika keretében Izrael Állam iránt tett kötelezettségvállalása a szívemhez közel álló kérdés. Ezt a Bizottság épp tegnap bizonyította itt be kiváló szónoka, Dr. Andreas Eldina személyében.

Csak így tovább, biztos asszony! Tudom, hogy élvezem társelőadónk, Tannock úr, valamint az izraeli delegációnk elnökének, Hybášková asszonynak a támogatását.

Van egy égető kérdés, amit fel kell tennem: milyen konkrét új lehetőségeket tervez a biztos asszony az európai szomszédságpolitika Izrael tekintetében történő erősítésére, bizonyára a zsidó állam kiemelkedően fejlett politikai és gazdasági helyzetére tekintettel? Röviden: összességében nem megfelelő itt differenciálni az európai szomszédságpolitikán belül? Úgy vélem, hogy igen. Sőt!

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, szomszédaink számára nagyon fontos, hogy jólétben élő, stabil és békés országok körét alkossák, ahol a hatalom demokratikus modelleken alapul, és ahol teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat.

Ennek az elképzelésnek alapvető előfeltételnek kell lennie az európai szomszédságpolitika szempontjából, amelynek bátorítania és segítenie kell szomszédainkat azoknak a reformoknak a végrehajtásához, amelyek az általam korábban említett értékek megvalósításához szükségesek.

Számomra a politikai, a gazdasági és a szociális reformok kérdése alapvető része annak a jelentésnek, amelyet holnap fogadunk el.

Egy második gondolat az, hogy a szomszédságpolitikának tekintettel kell lennie minden egyes ország sajátos jellegzetességeire. A különbségeket nem annak a földrésznek az alapján kell megállapítani, amelyhez az adott ország tartozik. A szomszédok csak szomszédok: ez a fontos észrevétel. Annak, hogy néhányan közülük európaiak is, lehetnek következményei az esetleges uniós csatlakozás szempontjából, de nem a szomszédságpolitika alkalmazásában. Ez egy általánosabb állítás, amellyel egyetértek, mert hiba lenne, ha egy országcsoportot egy másikkal szemben megkülönböztetnénk.

Nem lehet elsőrangú szomszédságpolitika és egy másik, másodrangú szomszédságpolitika. A Földközi-tenger déli partjánál található szomszédok némi félelemmel jegyezték meg, hogy a huszonhétre történő bővítés a kibővült Unió részéről esetleg bizonyos fokú kizáráshoz vezet; a Kelet-Európát vagy a Kaukázus térségét előtérbe helyező szomszédságpolitika igenis gerjesztheti ezt a félelmet.

A déli mediterrán országoknak nagyon régi kapcsolataik vannak az Unióval. Döntő jelentőségűek számunkra olyan kulcsfontosságú területeken, mint a biztonság, a bevándorlás és az energiaügy. Számos tagállamunk – mint tudjuk – rendkívül közeli történelmi, politikai, emberi, kulturális és gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn velük.

Ez tehát a második fontos észrevétel a felszólalásomban. A szomszédságpolitikában nem szabad különbséget tennünk az európaiak és a nem európaiak között. Amint azt Brok úr az imént elmondta, a politikának a megosztott felelősség politikájának kell lennie.

A fentiekre tekintettel, elnök úr, nem osztom a jelentés 2. pontjában az ENP földrajzi hatályának célszerűségével kapcsolatban kifejtett kétségeket. Ezen túlmenően, a jelentést nem osztottam volna két szakaszra, európai szomszédokról és mediterrán szomszédokról szóló szakaszra. Egy egységes dokumentum jobb lett volna.

Zárásképpen szeretnék gratulálni Tannock úrnak és Obiols úrnak.

  Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Elnök úr, a kérdés az, hogy a grúziai fejlemények a szomszédságpolitika kudarcát jelzik-e. Úgy vélem, nem erről van szó. Azt mutatják, hogy még mindig szükség lehet a szomszédságpolitika javítására, mivel az ottani események nagy része előrelátható volt. A tény az, hogy a grúziai „rózsaszín forradalom” sikereit és hitelét elhomályosította az elmúlt hónapokban és években a bírói testület hatásköreit korlátozó jó néhány önkényes határozat.

A társadalmi helyzettel együtt ez a közelmúltbeli nyugtalansághoz vezetett, és remélem, hogy most már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Szaakasvili elnökkel együtt biztosítsuk a párbeszéd kezdeményezését, valamint azt, hogy átlátható és szabad választásokat bonyolítsanak le, valódi szólásszabadság mellett, valódi demokratikus választásokat eredményezve.

A második ok, amely miatt a szomszédságpolitikát meg kell erősíteni, kétségkívül a további bővítésre vonatkozó vitánk egésze. Most az a szándékunk, hogy megvitassuk a délkeleti irányba történő bővítést, tárgyaljunk a délkelet-európai országokkal és Törökországgal, és lezárjuk a folyamatot. Ez nem a további bővítési körök megelőlegezésének ideje, hanem inkább a szomszédainkkal fenntartott kapcsolatok megerősítéséé, és e szomszédos országok közül néhánynak – amennyiben Európában találhatók – egy későbbi időpontban esélye lesz majd az Európai Unióhoz történő csatlakozásra, míg másoknak nem lesz. Ennek a szoros kapcsolatnak azonban léteznie kell.

A harmadik ok már említésre került. Úgy vélem, hogy az olyan homályos ötleteket, ha megbocsátják a kifejezést, mint a Mediterrán Uniót, amely pontosan az Európai Unión keresztül húzná meg a választóvonalat, egy olyan Mediterrán Uniót, amelyben az Elnökök Konferenciájának tegnapi ülésén Sarkozy elnök úrtól elhangzott javaslatnak megfelelően az EU többi tagállama megfigyelői státusszal rendelkezhet, meg kellene és meg kell akadályozni; e cél érdekében közös szomszédságpolitikára van szükségünk, és együtt kell működnünk a kapcsolatok megszilárdításáért.

Jogos egy EU–Fekete-tengeri Közösség és egy EU–Mediterrán Közösség terve, de mindig az Európai Unió egészének feladata lesz, hogy fenntartsa és megerősítse a kapcsolatokat ezekkel a szomszédokkal: ez a feladat a Bizottság törekvéseinek támogatását is magában foglalja.

  Szent-Iványi István (ALDE) - (HU) Tisztelt elnök úr! Az Unió célkitűzése a jólét, a stabilitás és a biztonság zónájának megteremtése a szomszédsággal. E téren már vannak komoly és méltányolható eredmények, de vannak komoly kudarcok is. A befagyott konfliktusok terén nincs érdemi előrelépés, és nem látjuk az elképzeléseket sem a transznisztriai, abháziai, palesztin vagy a nyugat-szaharai válság megoldására.

A szomszédságpolitika országai sem földrajzi, sem kulturális, sem gazdasági, sem politikai szempontból nem alkotnak egységet. Ezért differenciált, országspecifikus megközelítésre van szükség: ami jó lehet Jordániának, nem biztos, hogy jó Ukrajnának.

A szomszédságpolitika keleti és déli dimenziója közötti politikai és költségvetési egyensúlyt minél hamarabb meg kell teremteni. Ez pedig a keleti dimenzió erősödéséhez kell, hogy vezessen, hiszen ez egy nyilvánvaló következménye annak, hogy az Európai Unió az elmúlt időszakban az új tagállamokkal bővült. Erre a Bizottság részéről számos ígéretet kaptunk, de várjuk, hogy ezt a Bizottság be is váltsa. Köszönöm.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). - (PL) Elnök úr, ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika hatékony legyen, azt folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és a geopolitikai helyzethez kell igazítani. Csak ily módon lesz képes hatékonyan végrehajtani az EU által tőle elvárt feladatokat.

Az európai szomszédságpolitika még mindig jelentős kihívásokkal áll szemben. Ezek a kihívások nem csak az államközi vagy gazdasági együttműködés létrehozásához biztosított hatékony segítségnyújtásból állnak. Ma az is létfontosságú, hogy legyen válaszunk arra a kérdésre, hogy hogyan segíthetjük elő a helyzet rendezését azokban az országokban, ahol a szabadság veszélyeztetve van. Különösen Oroszországra és Belaruszra gondolok.

Az európai szomszédságpolitikának olyan eszköznek kell lennie, amely befolyást gyakorol azoknak az országoknak a hatóságaira, ahol a szabadság és a demokrácia pusztán csak látszat, ahol a független média újságírói megmagyarázhatatlan körülmények között életüket vesztik, és ahol az ellenzéket rendszeresen és gyakran brutálisan elmozdítják a közéletből. Az ily módon eljáró országokban tudatosítani kell, hogy Európai Unió feltárja és nyíltan elítéli a szóban forgó gyakorlatokat.

  Duka-Zólyomi Árpád (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr. Az elmúlt három év alatt bebizonyosodott, hogy az európai szomszédsági politika egy nagyon fontos eszköze az érintett államokkal való egyre szorosabb együttműködésnek, valamint Közösségünk stabilitása és biztonsága növelésének. A szomszédsági politika kötelez is bennünket, főleg ha egy érintett országban veszélybe kerül az eddig kiépített törékeny rendszer.

A grúziai helyzetre hívom fel az önök figyelmét, ahol veszély fenyegeti a közösen épített demokráciát, jogállamiságot, s a lendületes gazdasági fejlődést. A tömeges tüntetések és zavargások bizonytalanná tették a helyzetet. Meggyőződésem, hogy a kialakult helyzet hátterében nagymértékben az orosz nagyhatalmi politika bomlasztó szándéka húzódik meg.

A legnagyobb figyelmet a demokratikus intézményrendszer megszilárdítására kell helyezni. A szükségállapot kihirdetése, illetve a tüntetők elleni túlzott karhatalmi fellépés után az előrehozott elnökválasztás helyes lépés volt ebbe az irányba.

Az EU-nak elkötelezett partnere a Szaakasvili által vezetett Grúzia, amely számos probléma mellett a reformok, a gazdasági növekedés területén jelentős előrehaladást mutat. Az EU, illetve a Bizottság, a Tanács és a Parlament együttműködve az EBESZ-szel érdekeltek abban, hogy békés eszközökkel oldjuk meg a feszültséget. Ehhez minden támogatást meg kell adnunk.

Az EU „soft power”, azaz a bevonásos meggyőzés módszerét igazolja a grúziai helyzet is, amikor Szaakasvili elnök a Nyugat hatására terelte vissza demokratikus mederbe a kiélezett folyamatot. Éppen a grúziai események tükrében tartom rendkívül fontosnak a szomszédsági politika hatékonyságának rendszeres felülvizsgálatát. Komoly próbatétel előtt áll a grúz hatalom. Mindenesetre elkerülhetetlen a párbeszéd a megosztott ellenzékkel, amelyet nem lehet kirekeszteni ebből a folyamatból. Támogatásunk ellenére Tbiliszinek a januári választásokon kell bizonyítania, hogy mennyire szilárd az ország demokratikus rendszere.

  Josep Borrell Fontelles (PSE). - (ES) Elnök úr, az EBESZ spanyol elnökségének különmegbízottjaként lehetőségem volt látogatást tenni az egyik legtöbb konfliktus által gyötört szomszédsági térségben: a Kaukázusban; a legjobb dolog, ami valamennyi „rögzült” konfliktussal történhetett – tekintettel arra, hogy mi történik Grúziában – az, hogy továbbra is „rögzültek” maradnak, mivel egyik konfliktus terén sem értünk el egyértelmű javulást, valójában a nagyszerűen ismertetett grúziai események azt bizonyítják, hogy milyen nehéz a teljes demokráciához vezető út.

Napjainkban a Kaukázus térsége az új hidegháború, a helyhez kötött hidegháború frontvonala. Tbiliszibe érkezve az embert Bush elnök hatalmas képe, az oszétiai határhoz érkezve pedig Putyin elnök képe üdvözli, azt az új összeütközést szimbolizálva, amelyről azt hittük, már túl vagyunk rajta.

Ami történt, megtörtént, viszont most a mi felelősségünk, hogy a szomszédságpolitikát a szabad és tisztességes januári választások biztosításának elősegítésére használjuk. Nehéz lesz. Néhány hónap leforgása alatt nehéz a szükségállapottól – ahol a demonstrációkat erőszakosan elnyomják, ahol a médiát brutális erővel bezárják – eljutni a szabadság légköréig, amely lehetővé teszi, hogy szabad és demokratikus választásokat lehessen tartani, nehéz elképzelni, hogy egy olyan helyzetből, ahol az ombudsmant a város utcáin megverik a rendőrök, egy olyan helyzetbe el lehet jutni, ahol az emberek szabadon megválaszthatják elnöküket. De ezek a tények.

Nekünk, az Európai Parlamentnek erőteljes szerepet kell vállalnunk, és az EBESZ-szel együtt és az általunk küldendő megfigyelők révén részt kell vennünk a választások felügyeletében, ugyanis az érintett térség olyan térség, ahol a demokrácia felé haladás jó része a tét szomszédságunk leginkább konfliktus-gyötörte térségében.

  Samuli Pohjamo (ALDE). - (FI) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani e jelentés szerzőinek a kiváló munkájukért. Szeretnék rámutatni, hogy a helyi és a regionális hatóságok, valamint a civil társadalom milyen fontos szerepet tölt be az európai szomszédságpolitika végrehajtásában.

Amikor elő akarjuk mozdítani az európai értékeket a szomszédos országokban, a kulturális és diákcserék, valamint a közösen megvalósított sikeres gyakorlati projektek döntő jelentőségűek. A Regionális Fejlesztési Bizottság is emlékeztetett a kohéziós politikán belüli partnerségi elv kiemelkedő tapasztalataira. Ezeket a jó tapasztalatokat is előnyünkre kellene fordítanunk az ENP végrehajtása során.

Valódi közeledést is megvalósítunk, ha a határforgalmat érintő akadályok feloldódnak, és a diákok, a kutatók, a művészek, újságírók, vállalkozók és mások mozgása könnyebbé válik.

  Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök úr, az európai szomszédságpolitika kapcsán először is emlékeznünk kell arra, hogy támogatást nyújtsunk azoknak a kormányoknak, amelyek tiszteletben tartják az alapvető szabadságjogokat és az emberi jogokat, és támogatnunk kell ezeket a jogokat azokban az országokban, ahol tiszteletben tartásuk elmarad. Ez az európai kontinens stabilitása szempontjából alapvető fontosságú.

Az ENP-be felvett országok sora hosszú. Két országra szeretném felhívni az Önök figyelmét: Ukrajnára és Belaruszra, amelyeket fel lehetne venni az ENP-be.

Ukrajna prioritás kell, hogy legyen számunkra, és az országgal jelenleg folytatott tárgyalásoknak társulási megállapodás megkötéséhez kell vezetniük, és aztán lehetővé kell tenniük, hogy az ország az EU tagjává váljon. Egy ilyen politika biztosítást nyújtana számunkra Oroszország növekvő ambíciói ellen, sőt Ukrajna hűbéri állammá tételének újabb kísérlete ellen.

Végül Belaruszról: a Bizottság arra irányuló kísérlete, hogy Belaruszt megfigyelőként hívja meg az ENP konferenciára, túlságosan korainak tűnhet. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez az ország még mindig Lukasenko diktatúrája alatt áll, aki megsérti az emberi jogokat és az etnikai kisebbségek jogait. Az EU jobban tenné, ha hatékonyabb támogatást biztosítana a belarusz népnek és az ellenzéknek. A fehéroroszok, és különösen a diákok vízumköltségeinek csökkentése pozitív jel lehet ebben az irányban, és a Bizottságnak ezt haladéktalanul be kellene vezetnie.

  Jana Hybášková (PPE-DE). - Elnök úr, először is szeretnék gratulálni a Bizottságnak az ENP jelentette egyedülálló elképzelésben tanúsított közreműködéséhez. Végre egyértelműen különbséget teszünk a bővítési eszköz és az ENP között.

Európa egy különösen békés szakaszát éli. Ez eddig rendkívül sikeres volt. Az ENP szükséges mennyiségű kreatív gondolkodást képvisel, amely őrizni és védelmezni fogja a békét és stabilitást gyermekeink érdekében. Az energiabiztonság, a bevándorlás és a terrorizmus elleni fellépés mind központi kérdés. Minél egyértelműbbek, pontosabbak és analitikusabbak és minél politikamentesebbek vagyunk, annál jobban fel vagyunk szerelkezve ahhoz, hogy szembenézzünk ezekkel a fenyegetésekkel. Engedjék meg, hogy kihasználjam ezt a különleges fórumot és a jogalapról érdeklődjek.

Néhány cselekvési terv hamarosan lejár. Konkrétan az EU–Izrael cselekvési tervre gondolok, amely 2008 áprilisában jár le. A német elnökség vitacsoportot hozott létre. A vitacsoport legfőbb feladata, hogy a jövőre vonatkozó egyértelmű cselekvést határozzon meg. Időközben, tisztelt biztos asszony, az Önök munkája, a mi munkánk nagyon pozitívan tükröződik Izraelben.

A Tanácshoz és a Bizottsághoz eljutott egy nem hivatalos dokumentum, amely azt az egyszerű tényt tükrözi, hogy Izrael javítani kívánja kétoldalú kapcsolatainkat, évente szorgalmazna EU–Izrael értekezletet és rendszeres magas szintű együttműködést. Biztos asszony, a kérdésem az, hogy a Bizottság hogyan fogja mérlegelni az izraeli nem hivatalos dokumentumot, és különösen az, hogy a Bizottság hogyan fog egy új cselekvési terven dolgozni? Hogyan fogja az új cselekvési tervünk vagy a javított cselekvési terv tükrözni aggodalmainkat: a terrorizmusellenességet, a szélsőségesek elleni küzdelmet, az idegengyűlöletet, az energiabiztonságot és természetesen az emberi jogi kérdéseket, valamint a nemzetközi kérdéseket, a Genfi Egyezményeket? Hogyan fog mindez tükröződni, és milyen választ adunk majd a vitacsoportnak és a német elnökségnek?

  Dobolyi Alexandra (PSE). - Elnök úr, engem is nagyon aggaszt a grúz válság, és be kell ismernem, hogy negatív értelemben vagyok meglepve. A közelmúltbeli fejlemények nagyon szerencsétlenek és sajnálatosak mindazok számára, akik támogatják Grúzia demokratikus fejlődését. Az Amnesty International és a Human Rights Watch szervezetek jelentése és a grúz ombudsman jelentése különösen nyugtalanító.

Az ország jelenlegi helyzetére tekintettel örömmel fogadom a grúz parlament felszólalójának kijelentését, miszerint a szükségállapotot pénteken feloldják, és a mai naptól számított két napon belül Grúzia állampolgárainak élete remélhetőleg visszatér a rendes kerékvágásba. Véleményem szerint a helyzet rontja a kormány és Szaakasvili úr hírnevét is, aki 2003-ban békés tüntetések mellett jutott hatalomra, amely tény a kaukázusi térség legdemokratikusabb vezetőjének szerepét osztotta rá.

Az, hogy Szaakasvili elnök már 2008. január 5-re kitűzte az elnökválasztást, az országban fennálló feszültségek enyhítéséhez már hozzájáruló pozitív lépés. A kormánynak azonban a nemzetközi normákkal összhangban demokratikus és szabad választást kell tartania, hogy megmutassa a világnak, hogy az ország előbbre lép. A kormánynak ezért garantálnia kell, hogy a választási kampány minden jelölt számára biztosítani fogja a szólásszabadságot. Örömmel fogadtam a hatóságok és az ellenzék között folyó párbeszédet: ez fejlődés felé mutató jel. Elvárom valamennyi érdekelt féltől és felhívom őket arra, hogy a választási kampány során végig felelősséggel járjanak el, továbbá konstruktív módon kezeljék a szabad és biztonságos választások jelentette kihívást.

  Grażyna Staniszewska (ALDE). - (PL) Elnök úr, elengedhetetlenül fontos, hogy a szomszédságpolitikával együtt, az Európai Unió kapui nyitva maradjanak kelet-európai szomszédaink előtt. A tagság hosszú távú lehetőség lehet, mivel a reformok előrehaladásától és a koppenhágai kritériumoknak való megfeleléstől függ, azonban kiemelkedő szimbolikus és politikai jelentőséggel bír. Hazám példája alapján tudom, hogy önmagában az EU-tagság lehetőségének megvan az ereje ahhoz, hogy a társadalmat a gazdasági reformok és a demokratikus változás útjára lépésre ösztönözze.

Ma az Európai Parlamentben egyértelmű és pozitív jelet küldünk keleti partnereinknek, és most várjuk a reakciójukat, nem csak politikai nyilatkozatokban, hanem legfőképpen gyakorlati gazdasági és szociális intézkedések formájában. Azt várjuk tőlük, hogy térjenek a reform és a demokrácia útjára, reformálják meg igazságügyi rendszereiket, és azt követően függetlenítsék azokat a politikai hatásoktól, küzdjenek a korrupció ellen, és teremtsenek kedvező környezetet a gazdasági növekedéshez.

Meg vagyok győződve arról, hogy egy demokratikus és gazdag Ukrajna, Moldova és – reméljük – egy napon Belarusz is nem csak az adott országok lakói számára, hanem az egész Európai Unió számára hasznosak lesznek.

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a szomszédságpolitika az egyik olyan mechanizmus, amelynek célja egy olyan térség létrehozása az EU körül, ahol lehetséges a konfliktusmentes együttműködés, valamint az EU határainál a kulturális és gazdasági választóvonal kialakulásának elkerülése. Egyetértek a jelentés szerzői által kifejezésre juttatott aggodalmakkal, miszerint hiba lenne a Földközi-tenger térségének országait ugyanebbe a politikába felvenni. Sokkal jobb lenne egy EU-mediterrán partnerséget létrehozni saját megfelelő mechanizmusaival.

Úgy vélem, csak azokat az országokat kellene felvenni a szomszédságpolitikába, amelyeknek vannak az Európai Unióval szárazföldi határai. Az e politikában való részvételnek a kérdéses ország EU-tagságának megszerzése felé tett lépésnek kellene lennie, nyilvánvalóan csak akkor, ha ez az adott országok és az EU akarata is. A jövőben el kell gondolkodnunk egy külön EU–Ázsia politika létrehozásáról az olyan ázsiai országokkal, amelyek gazdaságilag és politikailag együtt akarnak működni az Európai Unióval, például olyan országokkal, mint Grúzia és Örményország. Tevékenységeinket régiónként kell különválasztanunk.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Tisztában vagyunk azzal, hogy az európai szomszédságpolitika célja, hogy az Európai Unió körül létrehozza a biztonság és stabilitás tartós körét, szoros kapcsolatokat alakítson ki a szomszédos országokkal, valamint lehetővé tegye ezen országok számára az emberi jogok tiszteletben tartásán, a jogállamiságon és a gazdasági és társadalmi fejlődésen alapuló demokratikus reformok végrehajtását. A kérdésem a következő lenne: milyen árat vagyunk készek fizetni e célkitűzések megvalósításáért?

Múltbeli tapasztalatokat figyelembe véve, szeretnék rámutatni, hogy a megfelelő finanszírozási források elengedhetetlenek az európai szomszédságpolitika fejlesztéséhez. Véleményem szerint egy hét éves időszakra 11 milliárd EUR nem túl sok 16 ország számára. A pénzügyi eszközök és politikák hatékonyabb koordinációja lényeges része az európai szomszédságpolitika finanszírozása fejlesztésének, és az alakuló uniós költségvetési reform kiváló lehetőség arra, hogy szilárd alapokat teremtsünk az európai szomszédságpolitika egyre hatékonyabb jövőbeli fejlődéséhez. Semmiképpen sem tudok egyetérteni Pflüger úrral, aki szerint ez egyszerűen az adófizetők pénzének elherdálása.

A második kérdés, amit hangsúlyozni szeretnék, az EU szomszédos államai közötti kapcsolatokat érinti. Elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokat tartsanak fenn és támogassák egymást. Nincs kétség afelől, hogy együttműködés révén képesek lesznek problémáik többségének megoldására. Erre való tekintettel az Európai Parlamentnek nyíltan ki kellene fejeznie az EURO-NEST – az EU keleti szomszédságának parlamenti közgyűlése – iránti támogatását, valamint politikai határozottságot kellene mutatnia és pénzügyi támogatást kellene felajánlania ennek a projektnek a végrehajtásához. Az EURO-NEST új lendületet biztosítana az európai szomszédságpolitika hatékonyabb végrehajtásához, miközben lényegesen megnövelné ennek a politikának a parlamenti dimenzióját, amelyen belül az Európai Parlament képes lenne tiszteletreméltó küldetésének teljesítésére.

  Jamila Madeira (PSE). - (PT) Az Európai Uniónak a világban betöltött szerepe jelenleg létfontosságú, ha olyan egyensúlyhelyzeteket akarunk elérni, amelyek elengedhetetlenek a világbékére és a globális igazságra való törekvéshez. A bizonyos országokkal, különösen kétoldalú megállapodásokon keresztül fenntartott társulás logikájának éppen ezért nem szabad aláásnia a globális szemléletmód által megkövetelt többoldalú megközelítés kidolgozását.

Az EU-nak a világgal fenntartott kapcsolataiban az egyetemes emberi jogok tagadhatatlan befolyásának és az alapvető szabadságok garanciájának alá kell támasztania a világban bármely partnerrel folytatott bármely párbeszédet, különösen a mediterrán térséggel kapcsolatban.

E régió Európához való földrajzi közelsége, ősrégi kapcsolata, kulturális sokszínűsége és állandó politikai instabilitása miatt az EU-nak nagyon határozottan kell fellépnie az említett alapelvek biztosítása érdekében. Gratulálok tehát az előadóknak azért, hogy az európai szomszédságpolitikáról szóló jelentésükben ennek fontosságot tulajdonítanak.

Eközben a Mediterrán Unióra irányuló, Sarkozy elnök úr által előterjesztett javaslat egyáltalán nem illik ebbe a képbe. Bár rendkívül hasznos, mert felélénkíti a Földközi-tenger térségével kapcsolatos vitát, egyrészről a jelenlegi partnerség felszámolását javasolja, míg másrészről megtagadja az egyetemes emberi jogok és különösen az alapvető szabadságok elsőségére vonatkozó uniós alapelveket, másodrendű kérdésnek tekintve azokat egy olyan eseti pragmatizmus szerint, amely egy többsebességes kapcsolatot támogatna.

Nem feladatunk annak a lassításnak az elősegítése, amelybe partnereink menekülnek, illetve a megosztottságok elősegítése sem. Elő kell mozdítanunk a fejlődést és a haladást, különösen a jogok vonatkozásában, garantálva eközben azt, hogy befektetéseinket arra használjuk, hogy a térség egésze számára összességében növekedési és gazdasági fejlődési lehetőségeket biztosítsunk.

A térségben a szabadkereskedelmi övezet 2010-ben történő végleges kialakításának garantálása valamennyi hasonló ország körében tehát elérhető célkitűzés, azonban soha nem adhatjuk fel a humanista és demokratikus értékek és jogok iránti tiszteletünket.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) Nagyra értékelem Tannock úr jelentését. Olyan szomszédokra van szükségünk, amelyek megfelelnek az Európai Unió előírásainak, függetlenül attól, hogy tagjaivá válnak-e az Európai Uniónak, és mikor.

Ezért úgy vélem, a szomszédságpolitikának proaktívvá kell válnia, mégpedig nem csak nyomon kell követnünk a helyzet alakulását, hanem támogatnunk is kell az adott országokat a szükséges előírásoknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseik során.

Ami a grúziai helyzetet illeti, Szaakasvili elnöknek az előrehozott elnökválasztás, a parlamenti választásokra irányuló népszavazás rendezésére, valamint a szükségállapot feloldására vonatkozó határozatai üdvözlendőek.

Mindezek az intézkedések hozzájárulnak a szenzitív grúziai helyzet életképes rendezésére irányuló viták és tárgyalások újrafelvételének kedvező demokratikus légkör helyreállításához.

Támogatom a jogállamiság, a szólásszabadság és a médiaszabadság mechanizmusai visszaállításának szükségességére vonatkozó elgondolást. Arra kérem Grúzia politikai erőinek összességét, hogy működjenek együtt az audiovizuális tevékenységet szabályozó jogszabály kidolgozásában, amely megelőzné a közelmúltbelihez hasonló helyzeteket.

A jelenlegi kormánypárt az a párt, amely 2003-tól kezdve következetes reformok rendszerét kezdeményezte és támogatta kulcsfontosságú területeken, amelyek viszont látható gazdasági fejlődést idéztek elő, a működő piacgazdaság és valódi demokrácia felé vezetve Grúziát.

Ugyanezen kormány alatt támogatták az Európai Unióval kialakított cselekvési terv hatékonyabb végrehajtására irányuló mechanizmusok létrehozását, és az európai irányba való fejlődés fokozódott.

Grúzia ugyanakkor stratégiai partnerré vált a szomszédságpolitikában, ami elengedhetetlen a térségben rögzült konfliktusok megoldásához, az ország jó közvetítő, jelentős partner a regionális együttműködésben, és stratégiai szövetséges az energiaügyi együttműködési projektek és a közlekedés terén.

Figyelembe kell venni az ellenzék követeléseit és magatartását, de azokat a teljes politikai és gazdasági helyzet összefüggésében kell értékelni, az országon belül és a térségben egyaránt. Úgy vélem, körültekintően kell figyelnünk a grúziai konfliktus területein zajló eseményeket és az Oroszországi Föderáció magatartását, különösen a Koszovó jogállásával kapcsolatos határozathozatal közeli határidejének összefüggésében.

  Kader Arif (PSE) . – (FR) Elnök úr, konkrétan a mediterrán térségről kívánok beszélni, amely, amint arra az előadók emlékeztettek bennünket – és köszönöm, hogy emlékeztettek – külpolitikai szempontból nagyon fontos Európa számára. A mediterrán térség iránti alapvető kötelezettségvállalás támogatása sarkall engem arra, hogy figyelmeztessek azokra a kockázatokra, amelyeket Európa mediterrán politikájának átfogó szomszédságpolitikája keretében történő felhígítása jelent.

Nem szeretnénk, ha rivalizálás alakulna ki az európai országok és déli szomszédaink között. Az ENP-nek kétoldalúan kell kiegészítenie a többoldalú barcelonai folyamatot, amely – emlékeztetném Önöket rá – 1995 óta a mediterrán térségbeli kapcsolatok felépítésének referenciakerete. Mivel ez így van, sem az ENP, sem a mediterrán országokra irányuló egyéb projekt számára nem engedhető meg, hogy elhomályosítsa vagy felváltsa a politikai, a gazdasági és a társadalmi fejlődés három pillérén alapuló barcelonai célkitűzéseket, mivel kizárólag azokkal mozdítható elő a hatékony regionális integráció.

Ezért két kérdést kell kiemelnem. Először is egyensúlyt kell fenntartanunk a finanszírozás kelet-európai és a mediterrán országok közötti elosztásában. A mediterrán térségre irányuló erős és ambiciózus európai politika fenntartására vonatkozó képességünk a megfelelő egyensúly kialakításától függ. Másodszor, az idén már a Tisztelt Ház elé terjesztett jelentésem tárgyát képező, tervezett euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet vonatkozásában hangsúlyoznám egy összehangolt és fokozatos megközelítés jelentőségét, amely lehetővé tenné az érintett országok számára, hogy megbirkózzanak egy nyílt kereskedelmi rendszer sebességével és intenzitásával, figyelembe véve eközben sajátosságaikat és különösen a gazdaságuk bizonyos szektorainak gyengeségét. A fejlődés érdekét szolgáló kereskedelem kell, hogy a célunk maradjon.

Zárásképpen szeretném viszontlátni e szempontokat a jelentésben is, mivel ezek szükségesek egy olyan egyértelmű mediterrán politika meghatározásához, amely az adott térség fejlődésére és stabilitására vonatkozó hosszú távú stratégiai szemléletmódon alapul.

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, hadd gratuláljak az előadóknak a téma alapos vizsgálatához. Ki kell azonban emelnem, hogy amennyiben az egyik alapvető célunk az, hogy a béke térségét hozzuk létre, figyelembe kell vennünk a szóban forgó országok politikai jövőjét.

Hadd említsem Egyiptomot példaként. Tudja-e valaki közülünk, hogy mi fog történni a Mubarak-korszak után? Attól tartok, nem. Nem vesszük észre, hogy Egyiptomot előbb-utóbb átveszi a Muzulmán Testvériség elnevezésű hatalmas, szélsőséges iszlám szervezet? Ezért meg kell értenünk, hogy a térségben minden tervünket alá fogja ásni egy ilyen helyzet.

Nem akarom itt újra megismételni a jelentésről szóló korábbi vitában tavaly tett javaslatomat. A kérdéses országok közötti nemzetközösség létrehozását javasoltam annak érdekében, hogy a politikai szomszédságban meg lehessen erősíteni a kapcsolatokat.

Engedjék meg, hogy annak kiemelésével zárjam, hogy az európai szomszédságpolitikát a Tízek csatlakozásával együtt támogattuk, azzal a céllal, hogy mérséklődjön az újabb választóvonalak kialakulása a szomszédos országokkal. Ezen okból kifolyólag, az európai szomszédságpolitikának továbbra is egységesnek, földrajzilag összetartozónak, és a keleti és déli részek között kiegyensúlyozottnak kell lennie.

Ezen túlmenően, mivel az európai politikai szomszédságot alkotó országok politikai, gazdasági, sőt kulturális különbségeket mutatnak, a sokféleség elve, mint mindig, döntő fontosságú, de azt nem szabad az ezen országok közötti szakadékok mélyítésére használni.

  Evgeni Kirilov (PSE). - Elnök úr, Ferrero-Waldner biztos asszonynak az elején igaza volt abban, hogy az ENP-nek ösztönöznie kell a demokratikus reformot. A grúz kormánynak teljes mértékben vissza kell állítania az országban a rendes demokratikus folyamatot és minden fellépése során szigorúan tartania kell magát a jogállamiság elveihez. Ki kell fejeznünk aggodalmainkat különösen a szólásszabadsághoz való jog és az információkhoz való hozzáférés jogának súlyos megsértésével kapcsolatban. Ebben a helyzetben a politikai párbeszéd folytatására, valamint a nép és a demokrácia érdekeit szem előtt tartó kompromisszum megtalálására van szükség az országon belül.

Különösen aggasztónak tartom a rendőri szervek által a békés tüntetők ellen alkalmazott erőszakot. Az elmúlt napok eseményei azt mutatják, hogy a kormány nem tudja elviselni a kritikát. Egy orosz befolyással történő, állítólagos államcsíny elmélete legalábbis rendkívül ellentmondásos. Ráadásul nyilvánvalóan nagyon valószínűtlen, hogy egy sikeres ellenzéki provokátor, akit jelenleg nem látunk a politikai színtéren, oroszpárti legyen.

Pozitívan fogadjuk Szaakasvili elnök azon döntését, hogy előrehozott elnökválasztást tűzött ki. A szükségállapot feloldására vonatkozó mai hír ugyancsak pozitív jel. Mostantól azt várjuk, hogy a szabad és tisztességes választások valamennyi feltétele teljesüljön. Az egyik ilyen feltétel a szólásszabadság, ez pedig azt jelenti, hogy a közelmúltbeli események során erőszakosan beszüntetett valamennyi médiának – például az Imedi TV-nek, a Kavkazia TV-nek – folytatnia kell szokásos tevékenységét. Ezt egyértelműen hangsúlyoznunk kell.

Úgy vélem, hogy Szaakasvili elnök kellően határozott lesz ahhoz, hogy visszafordítsa az elmúlt hetekben kialakult negatív tendenciákat. Megválasztása után Szaakasvili helyes reformpolitikát kezdeményezett Grúziában, amit támogatni kell. Határozott meggyőződésem az is, hogy az ország demokratikus fejlődését az Európai Parlamentnek szigorúan nyomon kell követnie és támogatnia kell.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az idő miatt nagyon rövid leszek, bár ez számomra kedvező, mert jelen leszek a kérdések óráján. Ez egy hosszú és intenzív vita volt, amely véleményem szerint kiterjedt a szomszédságpolitika valamennyi lényeges szempontjára.

Úgy gondolom, hogy széles körű konszenzust értünk el olyan alapvető kérdésekkel kapcsolatban is, mint az, hogy a szomszédságpolitikának átfogó és mindenre kiterjedő politikának kell lennie, amely Észak felé, de ugyanakkor Kelet és Dél felé is törekszik. Figyelembe kell vennie azoknak az országoknak a sajátosságait is, amelyekre irányul. Természetesen számításba kell vennünk partnereink sajátosságait és szükségleteit, és a szükséges eszközöket kell használnunk, az adott szükségletekkel és sajátosságokkal összhangban. Az európai szomszédságpolitikának egyetlen célkitűzése van, amely valamennyi partnerre érvényes, mégpedig olyan partnerség létrehozása, amely a gazdasági és társadalmi haladás irányába, valamint a jogállamiság és a demokráciáik megszilárdítása irányába vezeti őket.

Azt kell mondanom azonban, hogy ezen a fórumon és egyéb fórumokon is néha azt a gondolatot, illetve valójában javaslatot és tanácsot hallom, hogy lehetőleg meg kellene növelnünk a forrásokat és az eszközöket. Ezek nagylelkű elképzelések, amelyeket megértek, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy az eszközök vagy a finanszírozás, azaz a források megnövelése nagyon gyakran egyszerűen nem működik, mert a partnereink befogadási kapacitása korlátozott. Nyilvánvalóan szeretnénk látni a források növelését is, de az az igazság – mint már mondtam –, hogy partnereink befogadási kapacitása nagyon gyakran korlátozott, következésképp, ha több pénzügyi forrást biztosítunk számukra, az a programokat nem teszi hatékonyabbá, illetve az eredményeket gyorsabbá vagy láthatóbbá.

Úgy vélem, a Bizottság megfelelően választotta ki azokat a területeket, amelyeken partnerségeket kell létrehozni a velünk társulási viszonyban álló országokkal. A Bizottság rendkívül változatos területeken lép fel, beleértve az adminisztratív kapacitásépítést, az igazságügyi rendszer megerősítését, valamint a civil társadalom szervezeteinek és az oktatásnak és a képzésnek a támogatását; területek egész spektrumát öleli fel ez a szomszédságpolitika. Mint már mondtam, e partnerek számára nyilvánvalóan az az egyetlen és legfontosabb célkitűzés, hogy képesek legyenek fejlődésre, ami az Európai Uniónak is érdeke.

A Tanács természetesen továbbra is közelről kíséri figyelemmel az európai szomszédságpolitikával kapcsolatban a Bizottság által jóváhagyásra benyújtott javaslatokat, és természetesen mindig készen áll arra, hogy ezzel a Parlamenttel ötleteket, felvetéseket és javaslatokat beszéljen meg és vitasson meg.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, én is megpróbálom a lehető legrövidebbre fogni mondanivalómat. Csak azt mondanám, hogy ez egy rendkívül hasznos vita volt, és ismét szeretném kifejezni köszönetemet a két előadónak. Nyilvánvaló volt, hogy jó néhány képviselő kíván felszólalni ebben a nagyon fontos vitában.

Csak néhány megjegyzést fogok tenni bizonyos kérdésekkel kapcsolatban. Először is igaz, hogy Mauritánia immár partnerország az euro-mediterrán folyamatban, de nem tartozik az európai szomszédságpolitika országai közé. Szerettem volna ezt nyilvánvalóvá tenni, a Mauritániának juttatott pénzeszközök továbbra is az AKCS költségvetési fejezet alá tartoznak.

A második kiemelt pontnál nagyon egyértelmű szeretnék lenni. Néhány képviselő részéről bírálat érkezett azt illetően, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság elve nem a legfőbb célkitűzésünk. Épp ellenkezőleg. Ha megnézik bármelyik cselekvési tervünket, valamelyik fő rész mindig a minél több emberi jog, a minél nagyobb demokrácia és jogállamiság fejlesztésének az alapja. Ez viszont természetesen időbe telik, és az említett országokkal különösen együttműködünk a bíróságot és az igazságszolgáltatási rendszert érintő kérdésben, amely kétségkívül az alapvető változtatások alapját jelenti.

Aztán a független/demokrata képviselőcsoport valamelyik tagja azt mondta, hogy nem akar több bevándorlást. Szeretném közölni vele, hogy a vízumkönnyítés mindig visszafogadási megállapodással jár együtt, tehát megpróbálunk küzdeni az illegális bevándorlás ellen, de megpróbálnánk megkönnyíteni a magánszemélyek közötti kapcsolattartást, és időnként bizonyos elgondolásokat a legális bevándorlásra próbálunk alkalmazni, amire sok országunkban szükség is van az idősödő lakosság miatt.

A negyedik pont a rögzült konfliktusok kérdése: a szomszédságpolitika önmagában természetesen nem tudja megoldani az összes rögzült konfliktust. Erre vannak Solana úrnak, a Tanács főtitkárának a különleges képviselői. A szomszédságpolitikával azonban megpróbáljuk az azt lehetővé tevő legjobb környezetet megteremteni. Ez pedig különösen fontos: Izraelben és Palesztinában, a Maghreb országaiban, illetve a kelet-európai országokban.

Izrael különleges jogállását illetően volt egy újabb kérdés. Elmondhatom Önöknek, amint azt Cipi Livni külügyminiszter asszonynak is elmondtam lisszaboni találkozónkon, hogy van egy különleges vitacsoportunk. A vitacsoport dolgozik. A tárgyalóasztalon lévő elképzelések ambiciózusak, különösen az izraeli oldalról. Látnunk kell azonban azt, hogy ez a szomszédságpolitika teljes átfogó keretének megközelítésébe illeszkedik. Azon belül viszont minden bizonnyal sokat tehetünk. Mi pedig pontosan erről gondolkozunk és vitázunk most. Úgy vélem, hogy jövőre a Társulási Tanács következő ülésén remélhetőleg kidolgozunk erre vonatkozó javaslatokat. Tehát nem felejtettük el, dolgozunk rajta.

Egy utolsó szó Grúziáról: a Grúziával kapcsolatban felszólaló képviselőtársaim közül sokan – Lydie Polfer barátnőmet is beleértve – azt mondták, hogy a helyzet rendkívül összetett. Mindannyian tudjuk, hogy egyrészt komoly feszültségek húzódnak az ellenzék és a kormány között, másrészt viszont lehetnek más tendenciák is. Ezért úgy vélem, hogy különösen fontos, hogy Szaakasvili elnök elnökválasztásra szólított fel. Azt mondta, hogy megkérdezi a lakosság véleményét a parlamenti választások napjáról. És azt remélem, hogy a reformszemlélet, amelyet valóban megpróbáltunk előmozdítani, a jövőben is folytatódik, máskülönben a grúz kormányba vetett bizalom jelentősen megrendül, ha a jelenlegi válság demokratikus úton nem oldható meg. De természetesen megpróbálunk mindent megtenni Grúzia támogatása érdekében.

Az utolsó pont, amit kiemelnék, a finanszírozásra vonatkozik. Sokan mondták, hogy több pénzeszközre van szükségünk. Tudniuk kell azonban, hogy az Európai Beruházási Alap – illetve gyakran csak beruházási keretként említik – egy lehetőség arra, hogy több pénzeszközt nyújtsunk az azokat igénylő országoknak infrastrukturális projektekre, energiaügyre, közlekedésre stb. Ezért mondtuk azt, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközeink talán nem elegendőek. Legyen tehát több pénzeszközünk.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy Raimon Obiols i Germà és Charles Tannock jelentéséről holnap délelőtt lesz szavazás, és hogy a Tanács és a Bizottság nyilatkozatairól szóló vita lezárására benyújtott szövegekkel kapcsolatos szavazásra 2007. november 29-én, Brüsszelben kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Marianne Mikko (PSE), írásban. – A moldovai delegáció elnökeként szeretném megköszönni Tannock úrnak, hogy rámutatott: Moldova teljes mértékben eleget tesz a Maastrichti Szerződés 49. cikkében foglalt, tagsághoz szükséges feltételeknek. Társelőadójának, Obiols i Germà úrnak is szeretném megköszönni kiegyensúlyozott és átfogó jelentését.

Moldova nem Európa szomszédságában található, földrajzilag Európában van, és fel kell jogosítani arra, hogy a három koppenhágai kritérium teljesítése esetén csatlakozhasson az EU-hoz.

Bár az EU–Moldova cselekvési terv távolról sem teljes, meg kell kérdeznünk, hogy mi a következő lépés? Több ösztönzőre van szükség ahhoz, hogy európai partnereinket fájdalmas reformok végrehajtására motiváljuk.

Céljainak eléréséhez az ENP pénzügyi és egyéb erőforrásainak észrevehetően bőkezűbbnek kellene lenniük. Teljes EBVP-missziókra van szükség ahhoz, hogy reális esélyünk legyen a transznyisztriai és a kaukázusi rögzült konfliktusok megoldására. Jelenleg az említett missziók megszervezéséhez nem állnak rendelkezésre források.

Végezetül nehéz elképzelni olyan politikát, amely a földrajzi értelemben vett Európa és a nem európai mediterrán országok számára egyaránt alkalmas lenne. Az ENP alkalmazási területét a jövőben egyértelműen át kell dolgozni. Különösen a keleti összetevőjét kell jobban definiálni.

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. – (PT) Gratulálok az előadóknak kiváló munkájukhoz. Az általunk elfogadott állásfoglalás – a 2006 januárjában meghatározott irányvonalak továbbfejlesztésével – meg fogja erősíteni a Parlamentnek a szomszédságpolitika e területén kialakított szemléletmódját.

Pontosan ezért fontos az 1. és 2. módosítás jóváhagyása, amelyek előterjesztéséért Tannock urat illeti köszönet. E módosítások olyan kérdéseket erősítenek meg ismét, amelyeket már jóváhagytunk, és amelyeket most nem lehet elfelejteni az Atlanti-óceán térségének déli határain fennálló jószomszédi kapcsolataink vonatkozásában. Fontos még egyszer emlékeztetni a legkülső régióinkkal – a Kanári-szigetekkel, Madeirával és az Azori-szigetekkel – szomszédos szigetországok különleges helyzetére, amelyekkel történelmi kapcsolataink és különleges, szoros kapcsolataink vannak. Meg kell tehát ismételnünk a Bizottsághoz intézett kérésünket is, hogy külön politikákat javasoljon és dolgozzon ki annak érdekében, hogy az európai szomszédságpolitika a lehető legtávolabbra kiterjedjen, azokra az atlanti-óceáni szigetország-szomszédainkra, amelyek közel állnak az európai kontinenshez, amennyiben nem csak földrajzi közelségünket, hanem kulturális és történelmi rokonságunkat és a kölcsönös biztonságra vonatkozó közös érdeket is fontosnak tartják.

Hasonlóképpen, szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy üdvözöljem a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti kapcsolatok jövőjéről szóló bizottsági közleményt.