Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 14., Szerda - Strasbourg

14. Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállomány helyreállítása (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont az Iles Braghetto által a Halászati Bizottság részéről előterjesztett jelentés az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállományra vonatkozó többéves helyreállítási terv létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0169 – C6-0110/2007 – 2007/0058(CNS)) (A6-0408/2007).

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném köszönetemet kifejezni az előadónak, Braghetto úrnak és a Halászati Bizottságnak ezért a jelentésért, amely a kékúszójú tonhalállományra vonatkozó helyreállítási terv kérdését veti fel.

Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállomány a Közösség számára kulcsfontosságú állomány. Amint azt tudományos szakvélemény is megerősíti, ezt a kékúszójú tonhalállományt jelenleg a kihalás veszélye fenyegeti. A halászatában érintett valamennyi állam egyetértett abban, hogy a kékúszójú tonhalállomány és a halászat fenntarthatóságának biztosítása érdekében halaszthatatlan intézkedésekre van szükség.

Meggyőződésem, hogy a 2006-ban az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) által elfogadott helyreállítási terv – amennyiben azt maradéktalanul betartják – reális esélyt jelent a kékúszójú tonhalállomány fokozatos helyreállítására. Ezért haladéktalanul határozott és hatékony közösségi szintű fellépésre van szükség. Az ICCAT helyreállítási tervének gyors végrehajtása feltétlenül szükséges, állományvédelmi okokból, valamint a közös halászati politika, illetve az EU-beli halászok hitelességének biztosítása végett. A cél, hogy a javaslatról a Tanács novemberi ülésén megállapodás szülessen.

A Tanács ülésére való felkészülés jegyében tartott viták során az eredeti javaslatba számos módosítás bekerült, amelyek közül néhány az Önök által javasolt módosítások irányába mutat. Biztosan tudom, hogy egyetértünk abban a célkitűzésben, hogy a kékúszójú tonhalállomány fenntartható szintre emelése érdekében haladéktalanul intézkedéseket kell tenni a túlhalászás megszüntetésére, valamint az ICCAT-intézkedéseknek való szigorú megfelelésre. Ez ugyanakkor hosszú távon biztosítani fogja a halászati ágazat jövedelmezőségét. Az ágazatot érő kedvező hatásokon túlmenően létezik egy nemzetközi politikai kötelezettségvállalás is, amelynek eleget kell tennünk.

A jelentésre rátérve: nagyra becsülöm és értékelem a Halászati Bizottság nézetét, miszerint a Közösségnek foglalkoznia kell flottájának túlzott halászati erőkifejtésével. A Bizottság azt is figyelembe veszi, hogy az éves halászati terv hatékony eszköz a közösségi flotta túlzott kapacitása miatti túlhalászat elkerülésére.

Ebben az összefüggésben a Bizottság el tudja fogadni a közösségi flotta halászati erőkifejtése és a kvóták közötti egyensúly biztosítását célzó éves halászati tervek létrehozására vonatkozó 1., 2., 7. és 8. módosítást. Erre a kérdésre vonatkozóan bekerült egy rendelkezés az elnökségi kompromisszumba.

Ezen túlmenően a Bizottság arra kéri az érintett tagállamokat, hogy operatív tervükbe foglalják bele halászati kapacitásaik – vagy átmeneti beszüntetéssel, vagy selejtezéssel történő – csökkentését, hogy a 2008-ra és az azt követő évekre vonatkozó kvótáikat maradéktalanul betarthassák. Elismerem, hogy az ágazattól jelentős áldozatvállalást kérünk, de a halászat, a flották és az érintett part menti közösségek hosszú távú fenntarthatósága érdekében ez szükséges. A választást a rövid távú áldozat és az állomány kihalása között kell megtenni.

Ezenkívül abban is tökéletesen egyetértek Önökkel, hogy a halászati tevékenység visszaszorítása által előidézett társadalmi-gazdasági hatás enyhítése érdekében az ágazatnak pénzügyi kompenzációt kell biztosítani. Az 5. módosítással összhangban a kapcsolódó finanszírozási intézkedésről szóló rendelkezés is bekerült az elnökségi kompromisszumba. Tisztában vagyok azzal, hogy léteznek más problémák. Magam is aggódom e problémák többsége miatt, és tudom, hogy azokkal is foglalkozni kell.

A 3. módosítás kapcsán először is engedjék meg, hogy elmondjam: nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy 1990 óta a tonhal hizlalására alkalmas ketrecek száma jelentősen megnőtt, valamint azzal, hogy a kapacitásuk meghaladja a rendelkezésre álló TAC teljes összegét.

Az ICCAT a kékúszójú tonhalra ezúttal szigorú szabályozást fogadott el a gazdálkodási tevékenységek fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében. A következő lépés a gazdaságok számának szabályozása lesz. A Bizottság maximálisan támogatja az ICCAT kapacitásokkal foglalkozó munkacsoportja által 2007 júliusában készített ajánlás elfogadását.

Az ajánlás a kékúszójú tonhal esetében a fedélzeti halászati kapacitás és a gazdálkodási kapacitás rögzítésének bevezetését javasolja. Meg kell várnunk az ICCAT e heti antalyai megbeszéléseinek végeredményeit. A Bizottság ezért ebben a stádiumban nem fogadhatja el a gazdálkodási kapacitás korlátozására irányuló módosítást.

A halászati területekre és a minimális méretre vonatkozó eltérésekkel kapcsolatban szeretném emlékeztetni Önöket arra a keretrendszerre, amelyben az ICCAT elfogadta ezeket az eltéréseket. Valamennyi szerződő fél egyetértett abban, hogy ezek az eltérések a helyreállítási tervről szóló csomag részét képezik. Ezeket az eltéréseket a kisüzemi flották és néhány szezonális flotta esetében adták meg, mivel a fogásokra jelentéktelen hatást gyakorolnak. Ezek az eltérések még egy sor szigorú feltételt tartalmaznak, például a hajók korlátozott számát, korlátozott fogásokat és kijelölt kikötőket. A helyreállítási terv tehát 2008-ban felülvizsgálható az új tudományos szaktanácsadás, illetve a végrehajtása során észlelt gyenge pontok alapján.

Ebben a stádiumban a Bizottság felelőssége annak biztosítása, hogy a helyreállítási terv bekerüljön a közösségi jogszabályokba teljes körű végrehajtása érdekében. Az adott feltételek mellett nem tudom elfogadni az eltérések eltörlésére vonatkozó parlamenti módosításokat, vagyis a terv átnevezésére, az EK-kvóták módosítására és egy új visszafizetési rendszer bevezetésére irányuló 4., 6., illetve 12. és 13. módosítást. Ezek a módosítások nem állnak összhangban az ICCAT által elfogadott helyreállítási tervvel és a visszafizetésre vonatkozó ICCAT-szabályokkal.

Hasonlóképpen nem tudom elfogadni a tonhalcsapdákra vonatkozó 10. módosítást sem, mivel a javaslat nem tartalmaz a kérdés kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. A helyreállítási terv első alkalommal szabályozza a csapdaállítási tevékenységet, ez a jövőben lehetővé fogja tenni, hogy értékeljük ennek a halászati tevékenységnek az állományra gyakorolt hatását.

Ami a 9. és 11. módosítást illeti, amelyek a szankciók harmonizálására, valamint a tagállami nemzeti halászat abban az esetben történő esetleges beszüntetésére vonatkozik, ha a tagállam nem teljesíti jelentéstételi kötelezettségeit, engedjék meg, hogy elmondjam: miközben maximálisan értjük és osztjuk e javaslat szellemiségét, ilyen feltételek mellett nem fogadhatjuk el a módosítást, mivel a javaslat nem tartalmaz a kérdés kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. A kérdés általános politikai kérdés, és a Bizottság meg fogja vizsgálni a közös halászati politika ellenőrzési keretének 2008-as reformja során.

Úgy ítéljük meg, hogy a dokumentáció és a Bizottság adott időközönkénti tájékoztatása a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének sikere szempontjából kulcsfontosságú tényező, továbbá előfeltétel is, amennyiben valós időben kell figyelemmel kísérnünk az EU-kvóta kihasználását. A Bizottság ezért az adattovábbítás hiányosságai miatt jogsértési eljárásokat kezdeményezett a kékúszójú tonhal halászatában érintett hét tagállam mindegyike ellen.

Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam: mélységesen aggasztónak tartjuk, hogy egyes tagállamok túllépték a kvótát, ami rontja a Közösség nemzetközi szintű hitelét, és veszélyezteti a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének sikerét.

A Végrehajtási Bizottság november 8-án és 9-én Antalyában tartott ülésén a szerződő felek, nevezetesen az Egyesült Államok és Kanada bírálták az ICCAT-szabályoknak való megfelelés hiányát. Amint az várható volt, az Európai Közösséget komoly bírálat érte amiatt, hogy 2007-ben túllépte a TAC-t.

A szerződő felek ugyanakkor elismerték, hogy az Európai Közösség flottája nehézségek árán alkalmazkodott a 2007-ben hatályba lépett helyreállítási terv valóságához, továbbá üdvözölték az Európai Közösség speciális visszafizetési rendszerre irányuló javaslatát. A Végrehajtási Bizottság egy EK-javaslat alapján külön ajánlást fogadott el az EK-kvóta – 4 400 tonnát jelentő – 2007-es túllépésével kapcsolatos visszafizetési rendszerről.

A szóban forgó ajánlással összhangban az Európai Közösség kvótájának 2007-es túllépése következtében a 2009–2011 közötti időszakban az éves kvótából évente 1 480 tonnát kell majd levonni.

Ezen túlmenően a Végrehajtási Bizottság megállapodott abban, hogy az irányszám az Európai Közösség számára ideiglenes, és a folyamatban lévő vizsgálatok következtében felülvizsgálat és esetleges kiigazítás tárgyát képezheti. Az ajánlás elfogadására az ICCAT november 18-i plenáris ülésén kerül majd sor.

Mindazonáltal meg kell nyugtatnunk az ICCAT részes feleit arról, hogy az Európai Közösség minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítására, hogy az érintett tagállamok és az Európai Bizottság alaposan nyomon kövesse a tagállami hajók számára kiosztott kvótákat, a 2008-ra és az azt követő évekre megállapított kvóta betartása érdekében.

A rendelet elfogadását követően a Bizottság határozott szándéka, hogy szorosan együttműködjön a tagállamokkal, hogy biztosíthassa, és szigorúan nyomon követhesse a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének végrehajtását. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal is aktív szerepet fog vállalni. A hivatal megkezdte a tagállamok ellenőrzési és felügyeleti tevékenységeinek összehangolását célzó munkát, hogy a 2008-as kékúszójútonhal-halászati idényre minden rendelkezésre álljon.

  Iles Braghetto (PPE-DE), előadó. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság kékúszójú tonhalállományra vonatkozó, az ICCAT által elindított helyreállítási tervének célja, hogy megválaszolja a tudósok aggodalmait az állománynak a túlhalászat által előidézett kritikus állapotára vonatkozóan.

A tervet különféle bírálatok érték, bizonyítva azt a tényt, hogy az állományok védelmének szükségességét illetően a tudományos szakértők és halászok eltérő nézeteket képviselnek. A terv azonban megfelelő választ ad a kiemelt szükségletekre, mivel 2006 és 2010 között a fogási kvóta 20%-ig történő fokozatos csökkentését, a minimális méret 30 kg-ra történő növelését, a halászati időszakok korlátozását és az illegális halászat elleni küzdelem érdekében az ellenőrző intézkedések fokozását írja elő.

Ami a részleteket illeti, a bizottság a munkája során a terv bizonyos elemeit arra vonatkozó javaslatokkal erősítette meg, hogy:

– előírás és kérés legyen, hogy a tagállamok a halászati megállapodások értelmében nyújtsanak be halászati terveket, még a jó biológiai állapotban lévő halállományok esetében is, mivel az egyik legfőbb probléma a rendelkezésre álló kvótákat meghaladó flottakapacitás;

– egyensúlyt kelljen teremteni minden tagállamban az adott tagállam kvótája és hizlaló gazdaságai között;

– szűnjenek meg a halászati területekre és a minimális méretekre vonatkozó eltérések : ezek ugyanis ütköznek valamennyi tudományos szakértő nézeteivel és a tagállamok többségének véleményével. Ezen felül ezek az eltérések biológiai szempontból nem indokoltak, mivel a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt egyetlen állomány népesíti be, továbbá súlyosan torzítják a versenyt, intenzívebb halászatot eredményezve az érintett területeken, beleértve az olyan hajókkal folytatott halászatot is, amelyek hagyományosan nem ott közlekednek, valamint csökkentve az ellenőrzések hatékonyságát;

– ösztönözze a tagállamokat az adatok és információk Bizottság felé történő bejelentésére vonatkozó kötelezettségeik betartására, megszüntetve a nemzeti halászatot, ha a tagállamok nem szolgáltatnak fogási adatokat;

– dolgozzanak ki tervet az atlanti-óceáni csapdák újbóli használatba vételére, illetve a Földközi-tengerben elhelyezett, már nem használt csapdák helyreállítására, a tonhalfogás fenntartható és kiemelkedően szelektív módszerének megőrzése érdekében;

– rendelkezni kelljen az Európai Halászati Alapból származó pénzügyi ellentételezés halászoknak történő, a halászati tilalom időszaka alatti kifizetéséről, a halászati vállalkozások és a halászok társadalmi-gazdasági egyensúlyának megóvása és védelme érdekében;

– harmonizálni kelljen a szankciókat annak érdekében, hogy elkerülhető legyen, hogy a különböző tagállamok eltérően hajtsák végre ezt a rendeletet.

Végezetül, az elmúlt hónapokban néhány tagállam ellen a 2007-es fogási kvóták betartásának elmulasztása miatt indított jogsértési eljárások kétségtelenül megköveteltek és szükségesek, ugyanakkor a jelenlegi rendelkezések idei hatálybalépésének rövid időszakát is figyelembe kell venni.

Tekintettel arra is, hogy az állománygazdálkodás különösen bonyolult, kifejezetten az olyan területeken, ahol erőteljes verseny van más nem uniós flottákkal, különösen a Földközi-tengerben, a kölcsönösség elvének fokozottabb tiszteletben tartására van szükség annak biztosítására, hogy az ICCAT által kitűzött célok követése maradéktalanul megtörténjen. Az adott intézkedések csak akkor lesznek hatékonyak, ha az azokban foglalt elveket és rendelkezéseket mind a tagállamok, mind az EU-n kívüli országok alkalmazzák.

Zárásképpen, elnök úr, szeretném kifejezni különleges köszönetemet mindazoknak a kollégáknak, akik részt vettek ebben a munkában.

  Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, bár osztom azt a nézetet, hogy ez a helyreállítási terv nem annyira nagyratörő, mint amilyennek lennie kellene, az az igazság, hogy az ICCAT-on belül egy nehezen elért kompromisszumról van szó, és úgy vélem, a jóváhagyásával óriási előrelépést teszünk, és először küldünk igazán egyértelmű üzenetet az adott faj túlhalászatáért felelős személyeknek.

Mindenestre, ami az Európai Uniót illeti, a kékúszójú tonhalállomány súlyos helyzetéért bizonyos tagállamok okolhatók, amelyek lehetővé tették, sőt ösztönözték a földközi-tengeri flottáik túlzott növekedését, valamint a Bizottság is, amely, miközben teljes mértékben tudatában volt ennek a visszaélésnek és a folyamatosan a valóságnál kevesebb számú fogás bejelentésének, mindmáig a kisujját sem mozdította a helyzet rendezése érdekében.

E felelősségvállalás hiánya vezetett a halászat leállításához minden tagállamban, amiatt a botrányos augusztusi hír miatt, hogy két tagállam lehalászta az Európai Unió teljes kvótáját.

Ezen az alapon úgy vélem, fontos, hogy a plenáris ülés hagyja jóvá Braghetto úr jelentését, amely tartalmazza az én módosításomat, annak érdekében, hogy a tagállamok számára ezentúl előírás legyen a halászati terv előzetes benyújtása, amely először is megállapítja a hajók maximális számát, másodszor pedig garantálja, hogy az adott ország halászati erőkifejtése összhangban legyen a kvótájával. A Bizottság jelezte, hogy támogatja a halászati terv integrálását, és reméljük, hogy a Tanács is biztosítani fogja támogatását.

Mindazonáltal sajnálom, hogy a jelentés egyáltalán nem rendelkezett kivételekről olyan flották esetében, amelyek emberemlékezet óta halásznak az Atlanti-óceánban, és elhanyagolható mennyiséget vesznek ki a közösségi kvótából, sokkal szelektívebb felszerelésekkel. Az e hagyományos halászatban érintett emberek ezért arra kényszerülnek, hogy az általam korábban említett két tagállam erszényes kerítőhálóval felszerelt hajói korlátlan kapzsiságának bűneiért fizessenek, még akkor is, ha nem vettek részt azokban. Ez egy olyan igazságtalanság, amelyet az én reményeim szerint is helyrehoz a Parlament és a Tanács.

Végezetül már csak az a dolgom, hogy felkérjem és ösztönözzem a Bizottságot arra, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy a jövő évi közösségi kvóták elosztásakor méltányos ellentételezésben részesüljenek azok a tagállamok, amelyek azért kényszerültek a halászat leállítására, mert azokat a kvótákat, amelyekre jogosultak voltak, mások használták fel, és hogy a megfelelő tonnatartalmat vonják vissza a felelősök kvótáiból annak érdekében, hogy valódi és hatékony kárpótlásul szolgálhasson.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök

  Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, nagyon pozitívnak értékelem a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kékúszójú tonhalállomány helyreállítására vonatkozóan az ICCAT ülésén elfogadott tervet átültesse a jogrendbe, és egyetértek a biztos úrral abban, hogy a benne foglalt intézkedések, amennyiben azokat helyesen alkalmazzák, lehetővé teszik mind az atlanti-óceáni, mind a földközi-tengeri állományok fokozatos helyreállítását.

A terv – és ez egy igen fontos tényező számomra – a hagyományos halászat sajátosságait úgy vette figyelembe, hogy azokra kiterjesztette azokat a feltételeket, amelyek megakadályozzák tevékenységük szankcionálását, közben arra törekszik, hogy az erőforrás védelmét társadalmi-gazdasági szempontokkal ötvözze.

A kérdéssel kapcsolatban szeretném tájékoztatni a biztos urat arról, hogy országom a kezdetektől fogva bizonyos fokú rugalmasságra törekedett a hagyományos flottára alkalmazandó minimális méretet illetően, és ezen okból kifolyólag azt kérte, hogy egy adott százalékos arányt osszanak ki a hagyományos flottának, az adott flotta 30 kg alatti kvótájába való beszámítással.

A Bizottság meghallgatta ezt a kérelmet, megértette, hogy a hagyományos egyéni halászokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy ők fizessenek a nagyipari flották által előidézett helyzetért, és egyetértett az adott intézkedés felvételével, bár azt 2%-ra csökkentette a tervben.

Mindazonáltal, biztos úr, az a hely, ahová a terv ezt beillesztette, nevezetesen az I. melléklet 6. pontjába, kétségeket vet fel az alkalmazás területi hatályát illetően.

Az intézkedésnek az atlanti-óceáni halászatra történő korlátozása meglehetősen egyszerűen a hagyományos földközi-tengeri flotta megszűnésének elrendelését jelentené, ennek a flottának még lehetősége sincs az atlanti-óceáni halászati területekre történő eljutásra. Itt egy olyan történelmi flottáról van szó, amely évszázadok óta úgy működött, hogy nem okozott problémákat az állománynak, bármely hanyatlás a földközi-tengeri erszényes kerítőhálóval felszerelt flotta túlzott kapacitásának tulajdonítható.

Biztos úr, az intézkedésnek a halászatban érintett valamennyi ország flottájára kell vonatkoznia, nem csak az atlanti-óceáni flottákkal rendelkező országokra. Algériának, Tunéziának vagy Törökországnak is joga van kvótájuk bizonyos részének felhasználásához annak érdekében, hogy megvédjék hagyományos flottáikat az ipari flották versenyétől, és nem gondolom, hogy ez a kivétel – amelyről tudják, hogy minimális – bármit is tenne a helyreállítási terv hatékonyságának csökkentésére.

Ezért kérem a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe azokat a kétségeket, amelyeket az intézkedésnek az I. melléklet 6. pontja szerinti felvétele váltott ki, és ezért kérem a Bizottság képviselőit arra, hogy tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést a jelenleg folyamatban lévő ICCAT-ülés során annak érdekében, hogy a fogások 2%-át mind az atlanti-óceáni, mind a földközi-tengeri hagyományos flották lehalászhassák.

A mai vitánk tárgyát képező jelentés kapcsán szeretném tájékoztatni az előadót arról, hogy képviselőcsoportom ismételten ellenzi mind a minimális méretre, mind a tilalom alá eső területekre vonatkozó kivételek megszüntetését, amely kivételekről – amint azt a biztos úr állította – az ICCAT-on belül megállapodás született. Ugyanezen okból kifolyólag ellenezzük és a holnapi szavazás során is ellenezni fogjuk a Zöldek képviselőcsoportja által előterjesztett új módosításokat.

  Alfonso Andria, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni az előadónak, Braghetto úrnak a Halászati Bizottságon belüli kiváló munkájához, amely lehetővé tette számunkra, hogy a holnapi szavazásra egy kiegyensúlyozott szöveget terjesszünk elő, amely –bizonyos mértékben korábbi tapasztalatokon alapulva – a kékúszójú tonhalállomány helyreállításáról szóló rendeletet úgy módosítja, hogy kétségkívül javítja azt.

A tonhalfogási rögzített kvótáktól, valamint az Atlanti-óceán keleti részén és az Adriai-tengeren érvényes rögzített kvótáktól való eltérések megszüntetése, amelyek közül néhányat eredetileg fenntartottak, véleményem szerint ennek a parlamenti eljárásnak az egyik legnagyobb sikere. Az említett eltérések biológiai szempontból nem voltak megfelelően indokoltak, mivel a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt egyetlen tonhalállomány népesíti be, és ezek az eltérések akár súlyosan is torzíthatják a versenyt, ugyanis a korlátozások alá nem tartozó területeken intenzívebb halászathoz vezethetnek. Az ellenőrzések is nehezebbek, és kétségkívül kevésbé hatékonyak lennének.

Egyetértek az előadóval abban, hogy a halászoknak pénzügyi ellentételezést kell fizetni a halászati tilalom időszakában, és üdvözlöm a csapdák ismételt üzembe helyezésére vonatkozóan javasolt tervet.

A kékúszójú tonhalállományok védelmét aláásó legfőbb csapások egyikének ítélt illegális halászat ellen is erőteljesen küzdeni kell. Bár a rendeletre irányuló javaslat mélyrehatóbban kezeli az ellenőrzések problémáját, mint történt az a múltban, a jogszabályi rendelkezések tagállamok általi alkalmazásának módjában tapasztalható eltéréseket véleményem szerint ki kell egyenlíteni. Meglátásom szerint a végrehajtási rendelkezésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálásához fokozottabb államközi együttműködésre van szükség, és ez az az irány, amelyet a módosításom képvisel.

Véleményem szerint egy további probléma is megoldásra szorul: a földközi-tengeri kékúszójú tonhalállományok kezelése a Földközi-tengeren halászatot folytató, ICCAT-tagsággal nem rendelkező egyéb országokkal egyeztetett globális stratégiát tesz szükségessé. Például a japán flottára gondolok, ugyanis máskülönben a rendelet által követett célkitűzések kudarcba fulladnak.

Következésképp tehát azt remélem, hogy a szavazás jóváhagyja a Halászati Bizottság által elfogadott szöveget.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, én is azzal kezdeném, hogy elismerem képviselőtársunk, Braghetto úr e jelentés kapcsán végzett munkáját. Amint azonban a Halászati Bizottságon belül folytatott megbeszéléseink során említettem, a számos tudós, környezetvédelmi szervezet, sőt az ágazat néhány területe által kidolgozott jelentések alapján úgy vélem, hogy a jelentés címét meg kellene változtatni.

A kékúszójú tonhalállomány helyreállítására vonatkozó feltételezett rendeletre történő hivatkozás helyett mi ezt helyre-nem-állítási tervnek, vagy még inkább a tonhalak megsemmisítésére vonatkozó tervnek hívnánk. Tisztázzuk a következőt: a tévesen elnevezett helyreállítási tervnek az ICCAT általi egy évvel ezelőtti elfogadásakor Dubrovnikban a tudományos bizottság már abban a szakaszban figyelmeztetett arra, hogy – idézem: „Az előzetes eredmények általánosságban azt jelzik, hogy nem valószínű, hogy az elfogadott intézkedések – jóllehet a megfelelő irányba tett lépést képviselik – teljes mértékben megvalósítják a terv célkitűzését.” Hozzátette, hogy „Amennyiben tökéletesen hajtják végre, és a jövőbeli helyreállítási szint megközelítőleg az 1990-es évek szintjén lesz, és nem befolyásolja a reproduktív biomassza közelmúltbeli szintje, 50% a valószínűsége annak, hogy 2023-ban a jelenlegi szabályozások mellett helyreállítható az állomány.”

Más szóval, a tökéletestől elmaradó végrehajtás esetén vagy – a reproduktív biomassza csökkenésével párhuzamosan – a közelmúltbeli szintek alatti visszanyerés esetén, vagy mindkét esetben, a helyreállítási terv célkitűzéseit nehéz lesz elérni.

Ismétlem, hogy felszólalásom alapját tudományos jelentések képezik. Mintha ez nem lenne elég, a terv, amely már 2007-ben ideiglenes végrehajtás tárgyát képezte, a gyakorlatban olyan rosszul működött, hogy az Európai Unió 26%-kal lépte túl a kvótáját, amely – példátlan lépéssel – jogi eljárásokat kényszerített ki minden olyan ország ellen, amely nem tudott eleget tenni a szabályoknak, különösen Franciaország és Olaszország ellen.

Természetesen érdekelne, hogy egy másik ország, Spanyolország hogyan volt képes csaknem 9 000 tonna tonhalat exportálni 2006-ban, amikor csak 4 700 tonna fogását jelentette be, amint azt például a Greenpeace vagy az Adena szervezet megjegyezte.

Végezetül érdekes lenne hallani, hogy a Bizottság és a kormányok ilyen intézkedéseket szándékoznak tenni a halászati flotta méretének ellenőrzésére, sőt csökkentésére, mivel enyhén szólva nehéz lenne lehetségesnek vélni a fogások csökkentését, amikor hajóink száma növekszik és minőségük javul, és e hajók az esetek többségében európai támogatásokból élnek. Talán a jelenleg a törökországi Antalyában tartott ICCAT-ülés, amelyen kollégáim, Marie-Hélène Aubert és Michael Earle jelen vannak, tud nekünk néhány választ adni.

Véleményem szerint azonban az azonnali következtetés egyszerű és egyben vészjósló is: minden jel arra utal, hogy az állományt érintő helyzet sokkal rosszabb, mint a legoptimistább előrejelzések. Egyesek még azt is mondhatják, hogy már túl vagyunk azon a ponton, ahonnan nincs visszatérés. Más szóval, a körülményekre tekintettel úgy vélem, nehéz elhinni, hogy a jelenlegi tervet helyreállítási tervnek, és nem inkább valami másnak kellene hívni.

  James Nicholson (PPE-DE). - Elnök úr, először is engedje meg, hogy én is gratuláljak az előadónak ehhez a jelentéshez. A helyreállítás megvalósítása minden helyreállítási terv keretében mindig nehéz. Semmiben sem különbözik sok más, többéves helyreállítási tervet létrehozó tervtől, de jelen esetben a kékúszójú tonhal a téma. Mint bárki más, őszintén remélem, hogy a program sikeres lesz.

Nekem eddig egyetlenegy tapasztalatom van, az az Ír-tengerben élő tőkehalállomány helyreállítási tervével kapcsolatos. Azokban az években a területen élő halászok semmiféle ellentételezést nem kaptak azért, hogy az adott időszakban tilos volt halászniuk. Úgy gondolom, hogy két rosszból sosem lesz egy jó: ha van állományvédelem, akkor úgy gondolom, hogy fel kell készülni a kompenzáció fizetésére, nem hiszem, hogy létezik más alternatíva. Jó dolog áldozatot követelni, de az áldozatnak mindig ára van.

Elismerem, hogy ez a jelentés különös érzékenységgel kezeli a földközi-tengeri térség és az Atlanti-óceán térségének halászait. Tehát gazdasági és társadalmi szempontból számukra nagyon nehéz lesz. Az adott körülmények között ez a szóban forgó régió helyi halászai számára is nagyon kellemetlen rendelet lesz. A kékúszójú tonhalfaj megőrzése és védelme azonban kiemelkedő jelentőségű.

  Paulo Casaca (PSE). - (PT) Elnök úr, biztos úr, én is szeretnék gratulálni előadónknak, Braghetto úrnak az általa előterjesztett kiváló munkához, és mondanivalómat azzal kezdeném, hogy a legfeltűnőbb példa arra, hogy a jelenlegi közös halászati politika képtelen biztosítani ennek a tevékenységnek a fenntarthatóságát, az a helyzet, amellyel most az Atlanti-óceán keleti részén, és különösen a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállománynál szembesülünk. Ezt a Halászati Főigazgatóság megbízásából készített igen érdekes tanulmány ismerte el nemrég, amelynek nyilvánosságra hozataláról Borg úr gondoskodott, ezért a gesztusért most szeretnék köszönetet mondani neki.

A helyzet az, hogy az e területen most megfigyelhető kemény intézkedések – a halászat teljes leállítása az év végéig, a flotta jelentős részének leszerelésére irányuló kísérlet, valamint a tevékenység teljes megbénulásának kilátása – még akkor is, ha talán nem érik el célkitűzéseiket, a közös halászati politika azon szemléletének következményei, amelyben a gazdálkodásra vonatkozó határozatok különválnak alkalmazásuktól és ellenőrzésüktől, és amelyben a halászati közösségek és hatóságok kötelezettségeit olyan, kizárólagos közösségi hatáskör semmisítette meg, amelyet az azt támogató fél soha nem gyakorolt.

A környezetvédelmi szempontból fenntartható, de gazdaságilag kevésbé jövedelmező horgászbotos felszerelésnek modern technológiákkal és rendkívül kifinomult erőforrásokkal kellett versenyeznie, amelyek rövid távon összehasonlíthatatlanul jövedelmezőbbek voltak, ugyanakkor környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlanok, és az utóbbi hajótípus elleni néhány megkülönböztető intézkedés most jelenik meg végre. Szeretném helyeselni és hangsúlyozni, hogy teljes mértékben támogatom azt, amit képviselőtársnőm, Miguélez asszony itt elmondott, abban az értelemben, hogy elengedhetetlen a hagyományos halászati módszerek előnyben részesítése.

A kékúszójútonhal-halászat kereskedelmi megszűnésének küszöbön álló fenyegetése arra kell ösztönözzön bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mit kell sürgősen tenni a közös halászati politika egészével kapcsolatban.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, egyetértek Braghetto úrnak a tonhalállományok helyreállítására vonatkozó legtöbb álláspontjával. Úgy vélem, mindannyian olyan tengereket akarunk, amelyekben elegendőek a halállományok.

Hadd fejezzek ki azonban két aggodalmat: először is tervben van egy olyan rendszer létrehozása, amelyben a halászhajók részletes tonhalhalászati tervet nyújtanának be a fokozottabb ellenőrzés biztosítása érdekében. Úgy vélem, a szóban forgó halászati terv által megteremtett helyzet csak a tonhalhalászatot folytató nagy hajók számára valósítható meg, amelyek kizárólag tonhalat fognak, a tonhal és más halak halászatára szánt kis hajók számára nem.

Mindannyian szeretnénk szabályozni a tonhalhalászatot, de nem áll szándékunkban kizárni a kis hajókkal rendelkező nemzeteket. Ezen kívül itt komoly halászati hagyomány él.

Másodszor a 3. módosításra utalok, amely a hizlaló gazdaságok kapacitását a nemzeti kvótához kapcsolja. A vörös tonhal tenyésztését az EU-ban nem a nagy kvótákkal rendelkező országok végzik.

Hazám például nem tartozik a kiváltságos országok közé a kvóták tekintetében. Másrészt, a tonhaltenyésztés területén komparatív előnyökkel rendelkezünk. Miért kellene gazdaságaink kapacitását kvótánk szintjére csökkentenünk?

Zárásképpen hadd említsem meg most azt az elfogadhatatlan tényt, hogy a tonhalhalászatot szeptemberben betiltották, mert az EU két országa akkora mennyiségeket halászott le, amelyek az összes tagállam számára elegendőek lettek volna. Ezeket az országokat megfelelő szankciókkal kell sújtani. Másrészt, a halászati jogaiktól az idei évben megfosztott országoknak a jövő évben elsőként kellene megkapniuk azt a százalékos arányt, amelytől megfosztották őket. Eközben meg kell találnunk a halfogások azonnali ellenőrzésének módjait.

  Robert Navarro (PSE) . – (FR) Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok az előadónak, Braghetto úrnak a kiváló munkájáért. Mivel az ICCAT-on belül még jelenleg is folynak a tárgyalások, még nem tudjuk, hogy halászainkra milyen sors vár jövőre. Annyit tudunk, hogy az idén nyáron valami nagyon súlyos dolog történt, és hogy alapos felülvizsgálatnak kell alávetnünk a fogások nyomon követésére szolgáló rendelkezéseket. Örömmel mondhatom, hogy a Bizottság a kezében tartja ezt a feladatot, bár attól tartok, hogy a múlt hónapban az illegális halászat megszüntetésére javasolt intézkedések némelyike nem fog túl jó fogadtatásra találni a Tanácsnál.

Remélem, hogy történjék bármi, a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal sikeresen bevezeti a szükséges ellenőrzések elvégzéséhez nélkülözhetetlen európai erőfeszítések megfelelő koordinációját, mert a nemzeti nyomon követési rendszerek nem működnek. Mindez nagyon jó spanyol, portugál és görög barátaink számára, hogy hangoztassák a francia és az olasz flották magatartásával és a nyomon követés e két országban tapasztalható sikertelenségével kapcsolatos véleményüket. Mindenki ismeri a valós képet! Mindannyiunknak tudomása van arról, hogy minden ország túl sokáig eltitkolta a saját halászflottájának illegális tevékenységeit. Ezért – akár tetszik, akár nem – szigorúbb ellenőrzésre van szükség európai szinten, és ezért meg vagyok győződve arról, hogy európai parti őrségre van szükségünk.

Meg kell beszélnünk a túlhalászatot sújtó szankciókat is. Nagyon valószínű, hogy az ICCAT úgy dönt, hogy megbünteti a Közösséget, és azt követően nekünk is meg kell büntetnünk a vétséget elkövető tagállamokat. A francia kormány nagy lármát csapott a kompromisszumra törekvés elutasítása miatt, és figyelmeztetett arra, hogy fejek hullhatnak. Személyesen azt remélem, hogy ezek a szankciók, – amelyek nem lettek volna szükségesek, ha a nyomon követési rendszerek hatékonyak –, szigorúak, mégis tisztességesek és kiegyenlítettek lesznek. Azt is remélem, hogy az állományokra kevesebb hatással lévő hagyományos tonhalhalászatot folytatók mások vétségeiért nem kapnak büntetést.

Végezetül, mivel a szakérők egyértelműen megállapították, hogy az európai flottakapacitások aránytalanok a kékúszójú tonhalállományokhoz képest, szeretném megragadni ezt a lehetőséget arra, hogy megkérdezzem a biztos úrtól, milyen erőforrásokat osztanak el azoknak a halászoknak az átképzésére, akik arra kényszerülnek, hogy e tevékenységükkel felhagyjanak?

  Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek a felvetett érdekes észrevételeket.

Ebből a vitából annak elismerése tűnt ki, hogy a célunk közös: hatékonyan foglalkozni a kékúszójú tonhalállomány bizonytalan helyzetével. Az állomány ingatag helyzetét az ICCAT helyreállítási tervének végrehajtásával lehet a legjobban kezelni. Ezért köszönettel tartozom a Parlamentnek a nemzeti halászati tervekre vonatkozó javaslatáért, amely hatékony eszköz a többletkapacitással kapcsolatos megfelelés kezelésére.

Ami az eltérések kérdését illeti, a Bizottság nem módosíthatja az ICCAT által elfogadott terv tartalmát. Valamennyi szerződő fél egyetértett ezekkel az eltérésekkel. Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy ezeket az eltéréseket azért adták meg a kisüzemi flották és néhány szezonális flotta esetében, mert csekély mértékben befolyásolják a fogásokat. Ezenkívül a szóban forgó eltérések egy sor szigorú feltételt tartalmaznak, például a hajók korlátozott számát, korlátozott fogásokat és kijelölt kikötőket. A helyreállítási terv tehát 2010-ban felülvizsgálható az új tudományos szaktanácsadás, illetve a végrehajtása során észlelt gyenge pontok alapján.

Ami a Miguélez Ramos asszony által kiemelt kérdést illeti, aki további kiterjesztést szorgalmazott az Atlanti-óceán és az Adriai-tenger térségére, ezek egyedi, csekély jelentőségű és lényegtelen esetek. Ahhoz, hogy az eltérések más területekre is kiterjedjenek, szükség van az ICCAT helyreállítási tervéről szóló megállapodás módosítására. Erre az idén biztos nem kerülhet sor. Nem akarjuk újrakezdeni az ICCAT-tervet. 2008-ra tervben van a felülvizsgálata, de a két eltérés bírálata alapján véleményem szerint különösen nehéz lesz ezeket további területekre kiterjeszteni.

A többletkapacitás vizsgálata a tagállamok által benyújtandó nemzeti terveken keresztül történik, amelyeknek egyensúlyba kell hozniuk a kapacitást a fogással. A Tanácson belül folytatott megbeszéléseink során sikerült még a jobb megfelelés lehetővé tételét célzó, tökéletesített ellenőrző intézkedéseket is bevezetnünk. Ezenkívül 2008-ban erőfeszítéseinket általában az ellenőrzések megerősítésére fogjuk összpontosítani.

Ahhoz is ragaszkodunk, hogy az Európai Halászati Alap keretében legyenek előirányozva pénzeszközök a hajók leállítására a többletkapacitással rendelkező tagállamokban, különösen a kékúszójú tonhal halászata tekintetében.

Ami a más halászhajók – azaz harmadik országokhoz tartozó halászhajók – ICCAT-rendeleteknek való megfelelése biztosításának kérdését illeti, az ICCAT-rendelkezések valamennyi ICCAT-partnerre alkalmazandók, mindegyiküktől elvárjuk, hogy csatlakozzanak a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervében foglalt feltételekhez. Ha nem csatlakoznak, ezt az ICCAT keretében és kétoldalú megbeszélések keretében megtárgyaljuk. Ha a kötelezettségvállalásaikat nem kívánják tiszteletben tartani, akkor egyéb lehetséges intézkedéseket fogunk mérlegelni.

A két ország túlhalászatának kérdésével kapcsolatban már elmondtam, hogy támogatjuk a nemzeti halászati terveket, ez szerepel az elnökségi kompromisszumban, amit reményeim szerint minden tagállam aláír a Tanács novemberi ülésén.

A túlhalászott mennyiségeket vissza kell fizetni, erről megállapodás született Antalyában. Ennek eredménye a 2009–2011 közötti időszakban 1 480 tonna éves levonás. A kvótánál kevesebbet halászó államok esetében 2008-tól kezdődő hatállyal kompenzációra kerül sor.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra csütörtökön déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Francesco Musotto (PPE-DE), írásban. – (IT) A Braghetto-jelentés sok olyan dolgot tartalmaz, amelyekről el kell gondolkodnunk a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének végrehajtásával kapcsolatban. Ez a terv jelentős halászati korlátozásokat ír elő, egy veszélyeztetett faj állományai védelmének szükségességére tekintettel. Fennáll azonban egy olyan kockázat, hogy a kezdeményezés nem lesz hatékony, ha az Európai Unió nem tud intézkedéseket elfogadni társadalmi-gazdasági hatásainak ellensúlyozására. A jelentés minden érdeme, hogy kiemeli ezt a szakadékot, és megfelelő eszközöket javasol a Bizottság és az ICCAT ajánlásainak hatékony végrehajtására.

Ami a társadalmi-gazdasági szempontokat illeti, a tonhalhalászat hagyományos tevékenység, és családok ezreinek egyedüli jövedelemforrása: ha ezt teljesen fel kellene számolni, a halászoknak pénzügyi kompenzációt kellene kapniuk az EHA-ból.

A tagállamoknak szankciókat is kell alkalmazniuk az illegális halászatra, ami az állomány fogyásának valódi oka. Nem sok értelme van a becsületes halászok eltiprásának, ha nincsenek eszközök a tengeri rablók megállítására.

Végezetül, az EU-n kívüli országoktól kölcsönösséget kell követelni: nincs értelme feláldozni halászainkat a faj védelméért, ha a többi ország – és itt Líbiára és Törökországra, valamint Kínára és Japánra gondolok – nem alkalmaz ugyanilyen szigorú korlátozásokat a tengerein. Miközben versenyelőnyük lenne az európai halászokkal szemben, a tonhalállomány fogyása nem oldódna meg.