Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 15., Csütörtök - Strasbourg

6. A szavazáshoz fűzött indoklások

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazáshoz fűzött indoklások.

- Jelentés: Jo Leinen (A6-0412/2007)

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. (PL) Leinen úr jelentése kijelenti, hogy a Bizottság javaslatában a legnagyobb újítás az, hogy nem csak az európai politikai pártok uniós büdzséből való finanszírozását teszi lehetővé, hanem a politikai kötődésű európai szintű alapítványokét is.

Egyetértek azzal, hogy a javasolt rendelet javítani fog az európai pártok pénzügyi stabilitásán, és segít a 2009-es európai parlamenti választási kampányuk finanszírozásában. <BRK>

- Jelentés: Carlos Coelho (A6-0441/2007) <BRK>

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Egy évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a schengeni zóna kiterjesztésének időpontja 2009-re tolódik majd. Örülök, hogy mindenki keményebben dolgozott ezen, és sikerült találni egy konstruktív megoldást, ami lehetővé teszi az emberek szabad mozgását, útlevél-ellenőrzés nélkül.

Ezért üdvözlöm Carlos Coelho jelentését, ami megerősíti a kilenc új tagország belépését a schengeni zónába. Úgy vélem, hogy az emberek útlevél nélküli szabad mozgása az európai integráció igazi sikertörténete, és így örömmel szavaztam a jelentés mellett. Az új tagállamok és így Szlovákia schengeni övezetbe való belépése azt üzeni az európaiaknak, hogy a totalitárius kommunista rendszerek által Nyugat-és Kelet-Európa között felhúzott vasfüggöny 2007. december 21. után végleg a múlté lesz.

Szerintem a jelentésről szóló szavazás történelmi esemény, azért is, mert éppen azon a héten zajlik, amikor – november 17-én – Szlovákia és a Cseh Köztársaság az elnyomó rezsim bukásának 18. évfordulóját ünnepli, amely akadályozta a polgárok szabad mozgását. Azt hiszem, minden európai polgár örülni fog ennek a karácsonyi ajándéknak.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, én a Coelho-jelentés ellen szavaztam, főleg azért, hogy így hívjam fel a figyelmet a Schengeni Megállapodás nyílt határokkal operáló megközelítésének sok problémájára. Végül is a schengeni rendszernek két alappillére van: a külső határok szigorú, teljes ellenőrzése – ami, hadd hangsúlyozzam, jelenleg nem teljesül – és a kemény, következetes, összehangolt bűnüldözés az összes tagállamban – ami megint csak ritkán valósul meg. Végezetül, az összes schengeni országnak szigorú bevándorlási politikát kell érvényesítenie, amivel szöges ellentétben állnak az utóbbi néhány évben több tagállamban látott tömeges legalizációs hullámok.

Ilyen körülmények között, állampolgárként és politikusként nem tudok örülni annak, hogy a belső határokon nem kell határellenőrzésen átesnem, mivel a bűnözőket és az illegális bevándorlókat sem ellenőrzik, ami káros a társadalom számára.

  Oldřich Vlasák (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, engedje meg, hogy Carlos Coelho kollégámnak a schengeni vívmányoknak a kilenc, az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országban történő teljes alkalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetről szóló jelentéséről szóljak. Én személy szerint azt gondolom, hogy ez a döntés létfontosságú. Ezeknek az országoknak, köztük hazámnak, a Cseh Köztársaságnak a belépése semmi esetre sem halasztható el. Minden objektív elemzés azt mutatja, hogy az összes ország megfelelően felkészült a schengeni övezet kiterjesztésére. Az érintett tagállamok hihetetlen erőfeszítéseinek, az ellenőrzésekben részt vevő szakértőknek, a rendőrségnek az igazságügyi hatóságoknak, a tisztviselőknek és sok más ember munkájának hála, ma ezek a tagállamok készen állnak a schengeni vívmányok megfelelő alkalmazására. Ezért feltételezem, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács is támogatni fogja a határozatot december 6-7-én. A belső határok eltörlésének – hiszen a polgárok a schengeni zónát ezzel azonosítják – szimbolikus jelentősége van, és ez történelmi horderejű esemény lesz, amihez csak a vasfüggöny majdnem 20 évvel ezelőtti leomlása fogható.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Hölgyeim és uraim, nagy örömömre szolgál, hogy – a technikai probléma dacára – mindannyian együtt vagyunk azon a szavazáson, amely során arról a jelentésről szavazunk, amely megerősíti, hogy az új tagállamok, sorukban a Cseh Köztársasággal, készek lesznek csatlakozni a schengeni övezethez már 2008-ban. Nagyra értékelem a tagállamok és a Bizottság a bővítést megelőző intenzív technikai tárgyalások során mutatott nyíltságát és erőfeszítéseit. A kibővített schengeni övezet biztosan nagyobb kihívást jelent majd Európa belbiztonsága területén, de másrészről viszont, és ezt szeretném külön kihangsúlyozni, az a lépés a szabad mozgás és a valódi integráció érdekében végzett munka kiteljesedése. Jövőre Európa egységesebb lesz, mint valaha. A vasfüggöny végleg a múlté, és ezt köszönöm önöknek.

  Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök úr, Lengyelország felvétele a schengeni övezetbe nemcsak a könnyebb határátlépés potenciális előnyével jár, hanem bizonyos veszélyei is vannak.

Egy káros jelenség, amit Lengyelország már évek óta meg is tapasztal, az, hogy nehézséget okoz kelet-európai szomszédainknak bejutni az országba; a Fehéroroszországban és Ukrajnában élő lengyeleknek is. A határellenőrzés hiánya sok, a bűnözéssel és az illegális bevándorlással kapcsolatos káros jelenség oka lehet. Aggódunk amiatt is, hogy meg kívánják szüntetni a tagállamokban a nemzeti határellenőrzést, és azt közös, páneurópai határszolgálattal kívánják felváltani. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ahogy már régóta mondjuk, szerintünk az igazságügy és a belügy állami szintű hatáskör, így a portugál államra tartozik. Ezért ellenezzük ezen hatáskörök fokozatos áthelyezését az EU szupranacionális intézményeihez, aminek során minden újabb lépést az előzővel indokolnak.

Ilyen a lépés a "schengeni övezet" és a schengeni vívmányok létrehozása is, ami sok politika, rendőrségi és igazságügyi rendszer és határőrizeti intézkedés közösségivé tételét vonja magával – ilyenek például a vízumok, a menedékjog és a bevándorlás.

Ez még inkább igaz, amikor a fő európai hatalmak egymással szövetkezve úgy irányítják a döntéshozást, hogy saját érdekeiket megvédhessék, amire viszont így Portugália képtelen.

Ahogy már kimondtuk, nem ellenezzük az egyenlő jogokkal rendelkező szuverén államok szoros nemzetközi és európai együttműködését, viszont elfogadhatatlannak tartjuk a nemzeti szuverenitásunk védelméhez nélkülözhetetlen hatáskörök átengedését az EU legnagyobb hatalmú tagállamai által irányított szupranacionális intézményeknek, ami az "európai erőd" létrehozását szolgálja.

Ennek megfelelően szavaztunk.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelentés ellen szavaztam, mert, ahogy korábban már többször elmondtam parlamenti beszédeimben, a leghatározottabban ellenzem a Schengeni Megállapodást. Különösen ellenzem, ha a Megállapodás az EU-n belüli veszélyes mozgás és az illegális bevándorlás eszközévé válik.

A schengeni vívmányokhoz csatlakozni kívánó országok határai könnyű célpontot jelentenek a bűnözők számára. Újabb belépési pontot jelentenének az egykori szovjet területekről és a Közel-Keletről történő ellenőrizetlen bevándorláshoz, arról már nem is beszélve, hogy milyen társadalmi zavarokat okoz a polgárok szabad mozgása Olaszországnak és más országoknak.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A schengeni együttműködésnek minden olyan tagállam számára nyitottnak kell maradnia, amely csatlakozni kíván hozzá. Másrészről viszont, nagyon fontos, hogy az összes résztvevő ország már a belépésekor teljesítse a követelményeket, mert az együttműködés közös külső határ létrehozásával jár. Ha egy országban hiányosságok vannak, akkor Svédország nem ellenőrizheti a határvédelmet. Az elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy vannak megoldásra váró problémák, és a logikus megoldás a csatlakozás elhalasztása lenne addig, amíg minden követelményt nem sikerül teljesíteni.

- Jelentés: Iles Braghetto (A6-0408/2007)

  Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) A szavazatunk indoklásával alulírottak, az Európai Parlament svéd szociáldemokrata képviselői a Braghetto-jelentésre (A6-0408/2007) leadott szavazatunk okait szeretnénk ismertetni.

Nagyon fontosnak tartjuk a kékúszójú tonhalállományra vonatkozó helyreállítási tervet. A tonhal a hatalmas mértékű túlhalászás miatt hosszú ideje veszélyeztetett faj. Ez idővel károsíthatja az érintett vizek egész ökoszisztémáját. De úgy gondoljuk, hogy a Bizottság állásfoglalása nem teljes mértékben helyénvaló, így ellene szavaztunk.

A Bizottság 4. és 6. módosítását megszavaztuk – ezek két, a mi véleményünk szerint kifogásolható tonhalhalászati mentességet vonnak vissza.

Szintén támogattuk a 13. módosítást, ami egy valóban komoly populáció-helyreállítást jelentett volna. A javaslat az eredeti elgondolásnál jóval messzebb ment, amit mi teljes mértékben támogatunk. A kékúszójú tonhal állományai még mindig veszélyesen alacsony számúak, és az Európai Uniónak határozottabban felelősséget kell vállalnia az állomány helyreállításáért.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Szeretném megindokolni az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervéről szóló jelentésre leadott szavazatomat.

A tonhalállományok valóban kritikus állapota miatt az Európai Unió a következőket teszi a rendelettel: folyamatosan csökkenti a fogási kvótákat, korlátozza a halászati időszakot és megerősíti az ellenőrzést az illegális halászat visszaszorítására. Támogatom ezeket a javaslatokat.

Van azonban bennem bizonyos pesszimizmus.

Először is azért, mert a tudósok már most azt mondják, hogy a rendelet intézkedései nem elégségesek az állományok helyreállításához. Úgy vélik, indokolt lenne a kvótákat az ICCAT (Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság) által megszabott éves fogási korlátoknál jóval szigorúbban megszabni. Hiszek nekik, így támogattam a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által javasolt 13. módosító indítványt.

Mivel a Földközi-tengeren az ICCAT országain kívüli nem-EU országok, például Líbia, Törökország, Tunézia, Japán és Kína flottái is halásznak, nyilvánvaló, hogy az előttünk lévő rendelet csak azokra az országokra lesz hatással, amelyek vállalják a benne megszabott korlátozások betartását, és semmi nem garantálja, hogy az említett országok ezt megteszik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A kékúszójú tonhalállományra vonatkozó többéves EU-s helyreállítási terv az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság által elfogadott intézkedések egyikének gyakorlati megvalósítása.

A terv egyebek közt a fogási kvóták folyamatos csökkentését, tilalmi időszakok megadását, a minimális méret megnövelését és a halászhajókon és a halkeltetőkben megfigyelők jelenlétének előírását foglalja magában.

Az elfogadott ajánlás szintén magában foglalja a halászoknak adandó anyagi kárpótlást is a tilalmi időszakra, a flotta és a szektorbeli foglalkoztatás védelmében.

Fontosnak tartjuk az ellenőrzés javítását is, így az egyes hajókon kifogott mennyiség adatainak rendszeres frissítését, ami megakadályozza majd, hogy egyes országok mások kárára túllépjék a megadott kvótát, mint ahogy jelenleg történik. Bizonyára emlékeznek rá, hogy szeptembertől decemberig felfüggesztették a halászatot, mert felmerült a gyanú – ami később be is igazolódott – hogy egyes országok már akkorra túllépték a kvótát.

Végezetül, sajnálattal vesszük tudomásul azon javaslatunk elutasítását, ami kiemelte volna, hogy a kisméretű partmenti és hagyományos halászterületek, azon kívül, hogy több ezer munkahelyet biztosítanak, lehetővé teszik a halászati erőforrások fenntartható felhasználását.

  David Martin (PSE), írásban. − Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervéről szóló tanácsi rendelet javaslata mellett szavaztam. A javaslat szerint a halászok kompenzációt kapnak majd az állomány helyreállását szolgáló tilalmi időszakok és kvótacsökkentés miatti bevételkiesés ellensúlyozására. A javaslat nem tartalmazza a szezon vagy a minimális méret eltörlését. Határozott lépésekre van szükség, hogy a halállományok ne sérüljenek helyrehozhatatlanul.

- Állásfoglalás: Európai érdek (B6-0435/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A neoliberális politikák fő elemeit közösségi szintről világszintre emelni kívánó állásfoglalás ellen szavaztunk.

Ez az állásfoglalás a rugalmas biztonság elvét fejlesztendő, a tagállamok nemzeti reformprogramjába illesztendő gondolatnak tekinti, igyekszik a lisszaboni stratégiának, illetve annak gazdasági és foglalkoztatási politikáinak valódi következményeit és céljait elrejteni, különösen a liberalizáció és a privatizáció esetében.

Nem fogadhatunk el olyan állásfoglalást, amely a lisszaboni stratégia külső dimenziójának létrehozását, konkrétan a világszintű piaci liberalizációt szorgalmazza, kiemelve annak neoliberális jellegét és a harmadik országok gazdasági iránymutatásaiba való beavatkozást.

A Bizottság közleménye az állam- és kormányfők októberi találkozójához való hozzájárulásáról kimondja, hogy a lisszaboni stratégia növekedés és munkahelyteremtés érdekében történt újraindítása sikeres volt, de ehhez hozzá kellett volna tenni, hogy a dolog a nagy nemzeti és nemzetközi gazdasági és pénzügyi csoportosulások számára volt sikeres, amelyeknek ugrásszerűen megnőttek a bevételei, miközben a munkavállalók elvesztették bizonyos jogaikat.

  Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − Én és brit konzervatív kollégáim mélyen hiszünk abban, hogy a tagállamoknak és az Európai Uniónak olyan politikát kell folytatnia, ami Európát versenyképesebbé teszi a globalizálódott világgazdaságban. Úgy véljük, hogy Európának követnie kell a lisszaboni menetrendet; megállapodást kell tető alá hoznia a világkereskedemi tárgyalások során, dolgoznia kell a további dereguláció érdekében, hogy az ipari és üzleti vállalkozások szabadon versenyezhessenek a világpiacon, folytatnia kell a belső piac liberalizációját, hatékonyan végre kell hajtania a szolgáltatási irányelvet és ragaszkodnia kell a megalapozott versenypolitikához. Mindezek alapját a szabad kereskedelem és a szabadpiac melletti megingathatatlan elkötelezettség kell, hogy képezze. Az említett célok egy része benne van a javaslatban, aminek örülünk.

Sajnos azonban úgy érezzük, hogy összességében ez a közös indítvány egy elvesztegetett lehetőség. Le kellett volna fektetnie az EU globalizációhoz kötődő megközelítésének fent említett alapelveit, de nem tette meg. Az indítványban vannak olyan elemek, amik Európát olyan irányba vinnék, ami aláaknázná világpiaci versenyképességét.

  Marie-Noëlle Lienemann (PSE), írásban. – (FR) Ennek az állásfoglalásnak lehetőséget kellett volna adnia néhány fontos kérdés tisztázására és annak a leszögezésére, hogy mit vár az Európai Parlament az Európai Unió intézményeitől a növekedés felélénkítése, a 27 tagállam közös társadalmi haladása és a fejlődő országok fejlődése érdekében.

Ezek egyike sincs benne, csak a szokásos szöveg arról, hogy milyen jó is a globalizáció. Nem esik szó az Európai Központi Bank demokratikus ellensúlyáról, ami az ipari termelésnek és a munkahelyteremtésnek kedvező monetáris politika bevezetését biztosítaná. Nem esik szó olyan az EU-stratégiáról sem, amely az EU fedezeti alapokkal és állami befektetési alapokkal szembeni sebezhetősége ellen tenne valamit. Nem esik szó a közösségi preferenciáról, és a szigorú szociális (ILO) vagy környezetvédelmi előírásokról sem. Nincs benne semmi a fejlesztési segélyről sem, ami létfontosságú a társfejlesztéshez.

Hát meglepő így Európa lassú növekedése, a szociális problémák és az emberek bizalmatlansága?

  David Martin (PSE), írásban. − Az Bizottság "Az európai érdekről: érvényesülés a globalizáció korában" című dokumentumára reagáló állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás kiemeli, hogy az Unió milyen módokon használhatja ki a globalizáció által felkínált lehetőségeket: az a kereskedelemben és a verseny területén egyenlő esélyeket teremt, javítja, egységesíti az EU döntéshozatalát és felhívja a figyelmet az EU szociális dimenziója megerősítésének szükségességére.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Támogatom az állásfoglalást, ami egy sor, egymáshoz kapcsolódó kérdésre hívja fel a figyelmet, a szociális jogoktól a pénzügyi szabályozáson keresztül addig, hogy a terjeszkedő piacok hogyan segítik, hogy a polgárok ezeket megértsék. Meg kell találni az egyensúlyt a liberális piacszabályozás és a fejlődő országok szükségletei között, és ezt a kérdést feltétlenül újra és újra napirendre kell tűzni.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Európa küzdelme az egyre nagyobb szegénység és a globális felmelegedés ellen nem lesz sikeres, ha folyton a liberalizációra fekteti a legnagyobb hangsúlyt – márpedig ez a globalizáció által keltett két legnagyobb kihívás. Valójában a problémák forrása a szabad kereskedelem. A globalizáció azt az illúziót kelti, hogy a világ egyre nagyobb jómódban él, de közben a tagállamokban egyre nő a gazdagok és a szegények közötti szakadék. A liberalizáció az egyik oka annak a nagy környezeti katasztrófának, ami akkor fog történni, ha nem hozunk sürgősen nagy horderejű, kötelezően betartatható intézkedéseket a globális felmelegedés ellen.

Bűnös felelőtlenség ezen a területen nem kidolgozni egy határozott politikát. Az energiahatékony gazdaságba való beruházás és az ilyen irányú munkahelyteremtés biztató lehetőséget kínál. A "szennyező fizet" elvéről túl gyakran feledkeznek meg. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja tagjaként ezt igen sajnálatosnak tartom.

Ha Európa az emberek, javak, szolgáltatások és tőke szabad mozgását biztosító egységes piacot akar, akkor szigorú szociális és környezetvédelmi előírásokat is kell szabnia, amik védelmet nyújtanak és példát állítanak a világ többi része elé.

A javasolt szöveg felületes és homályos megfogalmazású, a Bizottság politikájának újabb példájaként.

- Állásfoglalás: A 2004/38/EK irányelv alkalmazása (B6-0462/2007)

  Mario Borghezio (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon szenteskedő dolog lenne, ha a Parlament, miután nagy többséggel megszavazta Roberta Angelili szóbeli módosító indítványát, ami az Európai Parlament együttérzéséről és támogatásáról biztosítja egy igen súlyos és indokolatlan bűncselekmény áldozatát, most nem foglalna határozottan állást az ilyen cselekmények megelőzése mellett, az ártatlan polgárok lemészárlása ellen, ami az ellenőrzés hiánya miatt zajlik.

Senki nem akarja, hogy Olaszországban idegengyűlölet uralkodjon, különösen nem a román nép ellen, akik, amint a L'Avvenire vezércikke emlékeztet ránk, olyan művészeket adtak nekünk, mint Mircea Eliade, Ionesco és Cioran. Ez egy nagy kultúra, és a miénk közeli rokona. A bűnözők beáramlása, különösen a roma csoportok megjelenése már egészen más ügy. Ezek ellen határőrizettel és elrettentéssel kell védekezni, ujjlenyomat-ellenőrző rendszerrel, hogy tudjuk, ki jön be országunkba és ha lehet, azt is, hogy milyen szándékkal, és ami még fontosabb: hogy pontosan tudjuk a belépésének időpontját.

Nem akarunk Európában drákói szigorú intézkedéseket bevezetni, de ha a belépés után 3 hónappal ellenőrzést akarunk végezni, akkor tudnunk kell a belépés pontos időpontját, és ez, ahogy Amato úr is elismerte az olasz parlamentben, jelenleg megoldatlan.

  Robert Evans (PSE). – Elnök úr, én az állásfoglalás mellett szavaztam, mert a személyek szabad mozgása az Európai Unió egyik alapelve, amit minden tagállamnak tiszteletben kell tartania és védelmeznie kell.

Ezenkívül azt hiszem, fontos ezzel kapcsolatban újra felidéznünk, hogy az EU alapításakor kiemelt cél volt a rasszizmus és az idegengyűlölet minden formájának leküzdése. Azt is fel kell ismernünk, hogy az romák Európában talán a legtöbb diszkriminációt elszenvedő csoport, akik egyes országokban teljesen elfogadhatatlan üldözés áldozatai. Meg kell értenünk, hogy az Európai Uniónak eddig nem sikerült elérnie a roma kisebbség asszimilálódását, társadalmi beilleszkedését és védelmét. Úgy gondolom, mindannyiunknak ezekért a célokért kell dolgoznunk, és a szabad mozgás elvének védelméért.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a balközép pártok által javasolt, a mozgásszabadságról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mindjárt elis mondom, hogy miért. Először azonban szeretném kijelenteni, hogy teljes mértékben támogatom Mario Mantovani javaslatát, hogy három évig korlátozzuk az EU-ba és így Olaszországba való belépést. Az EU-s állampolgároknak nagyon is támogatom a szabad mozgását, munka, turizmus vagy más célból, feltéve, hogy ez nem a gyilkosságok engedélyezését jelenti.

Felfoghatatlan, hogy egy 45 éves nő munkából hazamenet haljon meg, és hogy egy, a nyugdíjtól csak néhány napra levő orvost milánói otthonában öljenek meg egy betörési kísérlet során. De mindez megtörtént Olaszországban, az utóbbi néhány napban. Ez nem szabad mozgás!

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) A PSE, az ALDE, a Verts és a GUE/NGL által benyújtott, a mozgás szabadságáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, bár csak részben teljesíti azt a célt, ami szerintem egy ilyen állásfoglalás feladata kell, hogy legyen.

Szerintem az állásfoglalás szövegének még egyértelműbben kellett volna támogatnia a származási országukon kívül élő európai polgárokat, köztük az Olaszországban élő törvénytisztelő román állampolgárokat.

A megszavazott szöveg nem ítéli el a román állampolgárokkal szemben tanúsított idegengyűlölő magatartást, és nem utal az Olaszországban élő románok és az olaszok közötti erősödő feszültségre sem, aminek oka többek között az olasz minisztertanács rendeletének nem megfelelő végrehajtása, és egyes olasz politikusok kijelentései.

A közös PPE-DE és UEN állásfoglalással egyetértve azt gondolom, hogy az olasz hatóságok rendelkezéseinek hatékony alkalmazása megelőzhette volna ezeket a problémákat.

Arra kérem az Európai Bizottságot és az olasz hatóságokat, hogy vegyék figyelembe a PPE-DE és UEN képviselőcsoportok közös állásfoglalásának tartalmát is, ami a ma elfogadott szövegben nincs benne.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, a dolog egyre nevetségesebb. Most már a Ház többsége szükségesnek látta, hogy az idegengyűlölet vádjával illesse az olasz népet és kormányt. Ráadásul az állásfoglalási indítvány kimondja, hogy az, ahogyan az olasz kormány megközelíti az országban nagy számban jelen lévő román romák bűnözésének problémáját, hozzájárult a feszültséghez. Szóval Olaszország csak magát hibáztathatja az egészért és részt kellett volna vennie az Európai Szociális Alap roma integrációs programjaiban.

Hadd szögezzem le, hogy az olasz népnek és kormánynak joga van megvédenie magát, és ami történt, az leginkább azt mutatja, hogy az irányelv nem megfelelő, és könnyebbé, nem nehezebbé kell tenni a bűnözők kitoloncolását; ismétlem, a bűnözőkét, nem a rendes emberekét, akik munkából próbálnak megélni.

  David Martin (PSE), írásban. - A közös állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, ami kimondja, hogy a szabad mozgás minden EU-polgár egyik alapjoga. A tagállamoknak kötelessége gondoskodni a többi tagállam területükön élő állampolgárairól, és biztosítani az Unió összes polgárának méltóságát és jogainak tiszteletben tartását, akárhol is éljenek.

  Luca Romagnoli (NI) , írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a leghatározottabban ellenzem ezeket a állásfoglalási indítványokat. Az egész ügy oka az olasz kormány megkésett és nem elégséges intézkedéseiből fakad. A kormány észlelte, hogy Olaszország válsághelyzet előtt áll, de sajnos csak az EU-állampolgárok által elkövetett szörnyűségek után.

2004/38/EK irányelv egyértelműen fogalmaz: "Az uniós polgárság elsődleges és egyéni jogot ruház az Unió valamennyi polgárára annak érdekében, hogy szabadon mozoghassanak és tartózkodhassanak a tagállamok területén […] ha […] elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére".

Így az állásfoglalási indítványok nekem feleslegesnek tűnnek. A szerződések előírják a polgárok szabad mozgását, és senki nem kíván a származási ország alapján diszkriminálni. De ha az EU egy polgára súlyos erőszakos bűncselekményt követ el, vagy tartózkodását nem tudja indokolni, amint azt az irányelv megkívánja, akkor az egész Unió érdeke, hogy visszaküldjék hazájába.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A PSE és más képviselőcsoportok által kezdeményezett, szabad mozgásról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert nagyon fontosnak tartom, hogy az Olaszországban kialakult helyzet ne teremtsen veszélyes precedenst az Európai Unió alapelveinek megkérdőjelezésével.

Azt hiszem, hogy a helyzetet azonnal meg kell oldani, hogy az Európai Unió polgárai ne lehessenek diszkrimináció áldozatai, nemzetiségüktől függetlenül..

Az állásfoglalásban javasolt intézkedések minden európai polgárt megvédenek majd a visszaélésektől. Az EU-nak minden polgárára szüksége van, és a románoknak érezniük kell az összes európai ember szolidaritását, mert több ezer román dolgozik külföldön, akiknek értékelik a kemény munkáját, becsületességét és korrektségét.

Az Uniónak a reformszerződéshez csatolandó Chartája felsorolja az európai polgárok alapjogait: méltóság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás, polgárság, igazságosság. Az EU garantálja a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét is. Az állásfoglalásban javasolt intézkedések hozzá fognak járulni a roma közösség integrációjához.

- Állásfoglalás: A schengeni vívmányok intézkedéseinek alkalmazása (B6-0448/2007)

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Megismételve az állásfoglalási indítványban leírtakat, én is szeretnék gratulálni a portugál kormánynak ahhoz, hogy olyan javaslattal állt elő, amely megoldást kínál a technikai átmenetre – ez a SISone4all – és lehetővé teszi, hogy a tagállamok 2007-ben kapcsolódjanak a Schengeni Információs Rendszerhez, mielőtt a Bizottság bevezeti az új, II. Schengeni Információs Rendszert.

Szintén elismerést érdemelnek a schengeni övezetbe újonnan belépő tagállamok a schengeni követelmények ilyen gyors elérése érdekében végzett hatalmas erőfeszítéseikért. A schengeni övezet 2007. december 21-i, kilenc új állammal történő kibővítése annak is köszönhető, hogy az Európai Parlament ragaszkodott az eredeti dátumhoz. Ezért szavaztam az állásfoglalási indítvány mellett.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalási indítvány ellen szavaztunk, mert elvi alapon ellenezzük az igazság- és belügy közösségivé tételét, azok ugyanis az állami szuverenitás területéhez tartoznak. A "reformszerződés" a bel- és igazságügy közösségivé tételének közös politikává tételére irányuló kísérlet.

A közösségiesítés – vagyis a nemzeti szuverenitás elveszítése – még súlyosabb, amikor olyan közösségi politikák és intézkedések közepette zajlik, amelyek veszélyes mértékben csorbítják a polgárok jogait, szabadságát és azokat a garanciákat, amelyek a civilizáció fejlődését és az alapvető demokratikus vívmányokat szavatolják.

Vegyük csak a menekültpolitikát és gondoljunk arra, hogy a menedékkérőknek egyre nehezebb az őket megillető jogokat és garanciákat megszerezni. Nézzük csak a bevándorláspolitikát és az abban uralkodó biztonságközpontú megközelítést, az illegális bevándorlók kriminalizációját, az embertelen "fogva tartó központokat" és a hazatelepítési intézkedéseket, és a harmadik országok emberi erőforrásainak diszkriminatív, kihasználó, rablógazdálkodás jellegű kezelését. Ne feledkezzünk meg az információk egyre szélesebb körű használatáról, és az egyre növekvő adattárolásról, többek között a biometrikus adatok tárolásáról sem, amik egyre több szerv számára hozzáférhetőek, köztük harmadik országok számára is: például az Egyesült Államok szervei hozzáférnek a légi utasok adataihoz.

- Állásfoglalás: Pakisztán (B6-0472/2007)

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelenlegi pakisztáni politikai helyzet kritikus, mivel az elnök rendkívüli állapotot hirdetett ki és egyértelmű emberijog-sértések történtek, erőszakot alkalmaztak a békés tüntetők ellen és elhallgattatták a médiát. Mindezt a leghatározottabban ellenezzük, de ellenezzük azt is, hogy az Európai Parlament ezzel az állásfoglalással újabb kísérletet tegyen a tagállamok külpolitikájának saját kezébe vételére.

Az ENSZ az egyetlen olyan szervezet, amely tagjai nevében nyomást gyakorolhat a globális porondon. Nagyon fontos a stabilitás, a béke és az emberi jogok helyreállítása Pakisztánban, de ez nem olyasmi, amit az EU-nak át kellene vennie a tagállamoktól.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Egyetértek azzal, hogy a rendkívüli állapotnak (valójában statáriumnak) véget kell vetni, és azonnal vissza kell állítani a polgári jogot; így emellett is szavaztam.

Sokunknak, akik figyelik a Pakisztáni politikát, nyomasztó látni, hogy milyen nagy károkat okozott a jelenlegi helyzet a Pakisztáni közösségeknek.

A demokratikus eljárásokhoz való visszatérés létfontosságú a szavahihetőséghez és a pakisztáni politika jogszerű mederbe tereléséhez.

- Állásfoglalás: Bali éghajlatváltozási konferencia (B6-0432/2007)

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök úr, képviselőcsoportunk véleménye szerint az atomenergia szerepének az éghajlatváltozási konferencián teendő nyilatkozatunkban történő elismeréséről szóló módosítás az állásfoglalás kulcsfontosságú része. Ezért szeretnénk kifejezni elégedettségünket amiatt, hogy ezt a nézetet a Parlament is megerősítette a hetedik módosítás elfogadásával. Nem vagyunk egyedül a véleményünkkel. Talán arra is érdemes emlékeztetni magunkat, hogy éppen ez a Parlament hozott történelmi jelentőségű döntést Reul úr jelentésétől, mégpedig 509 támogató szavazattal. Az Európai Parlament elismerte, hogy az atomenergia jelenleg az EU legfontosabb alacsony széndioxid-kibocsátású energiaforrása, és ugyanakkor kiemelte annak szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Másrészről, képviselőcsoportunk nem támogatta az állásfoglalás 25. pontját, mert véleményünk szerint fölöslegesen hozta kapcsolatba és hasonlította össze az atomenergia békés használatát az atomfegyverekkel és a terrorfenyegetéssel. Ne felejtsük el, hogy az atmoszférában nincsenek erkölcsrendészek. A levegő nem tesz különbséget ideológiai alapon az eneregiatermelés formái között, csak a széndioxid-kibocsátások mérséklése a fontos. Mindenesetre annyit szeretnék elmondani, hogy örülünk, hogy a Parlament felismerte a klímaváltozás veszélyének súlyosságát, és egyértelmű üzenetet fogalmaz meg a konferencián.

  Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök úr, delegációm, az Osztrák Szociáldemokraták tartózkodott a bali konferenciáról szóló jelentésről való szavazástól, pontosan a Korhola úr által is említett okokból. A jelentés más politikai üzeneteit támogatjuk. A jelentés kiváló dokumentum, de delegációm nem támogathatja azt a gondolatot, hogy az atomenergia a klímaváltozás elleni küzdelem létfontosságú része lenne. Ezen kívül véleményem szerint azt az érintett országoknak kell eldönteniük, hogy milyen stratégiát követnek.

Szeretném megerősíteni, hogy delegációm támogatja a jelentés minden elemét, beleértve az atomerőmű-építési projektek kizárását a tiszta fejlesztési mechanizmusból. Viszont nem kívántuk ezt a politikai üzenetet támogatni, így tartózkodtunk. Azért nem szavaztunk a jelentés elleni, hogy így jelezzük: egyetértünk a szöveg többi részével.

  Bairbre de Brún, Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. ( Támogatjuk a közeljövőben megrendezésre kerülő bali konferenciáról szóló állásfoglalást. Az állásfoglalás több fontos pontot is tartalmaz. Egyebek között tisztázza, milyen komoly széndioxid-kibocsátásokat okoz az állattenyésztés. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a klímaváltozás káros hatásainak mérséklése érdekében a fejlődő országoknak komoly támogatást kell nyújtani a megelőzési és enyhítési munkában. Nem támogatjuk viszont azt a javaslatot, ami az atomenergiát a klímaváltozás megelőzéséhez szükséges eszköznek tekintené. <BRK>

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) A globális felmelegedés 2°C-ra korlátozásáról szóló európai parlamenti állásfoglalási indítvány mellett szavaztam – ez a jövő útja a bali éghajlatváltozási konferencia alatt és után (COP 13 és COP/MOP 3). Mivel a klímaváltozás a mai társadalom egyik fő kihívása, létfontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió újra vezető szerepet játsszon a bali konferencián, és hogy szülessen egy 2012 utáni globális klímaügyi megegyezés. <BRK>

  Elisa Ferreira (PSE), írásban. – (PT) A hetedik módosítás tönkreteszi a végső szövegről való egyeztetések során kialakult kompromisszumkészséget. Elfogadása alapvető változást jelent a bali kihívásokról szövegben, aminek meg kellett volna tartania az egész ház támogatását.

Ezért, ennek az átfogó célnak a szellemében kénytelen voltam tartózkodni, annak dacára, hogy árnyék-előadóként a Szocialista Párt felé előzetesen azt jeleztem, hogy igennel fogok szavazni. Tartózkodásomnak két oka van: tiltakozni kívánok az említett hetedik módosítás ellen, ami támogatja a nukleáris energia használatát, és a tárgyalások kompromisszumkész légkörének fényében tiltakozom az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja által alkalmazott módszerek ellen is.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Jelenleg nagyon erős, gyors és természetellenes klímaváltozás zajlik. A klímaváltozás több okra vezethető vissza, de fő oka a neoliberális politikák kizsákmányoló természete. A társadalmat hatékony intézkedésekkel kell felkészíteni az új életkörülményekre.

A szavahihető tudományos elemzések alapján várható éghajlatváltozás lehet, hogy nem lesz lassú és fokozatos; ez az addig teendő intézkedésektől függ.

Sürgősen mélyrehatóbb, átfogó lépéseket kell tenni a súlyosabb problémák, sőt, az éghajlati és emberi katasztrófa elkerülésére.

Azt is szeretnénk azonban kiemelni, hogy globális és európai szinten szakítani kell a neoliberális politikákkal, máskülönben a nagyhatalmak és a multinacionális vállalatok továbbra is saját profitorientált érdekeiket fogják érvényesíteni, mind a természeti erőforrások kihasználása, mind a nemzetközi kereskedelem terén, beleértve az üvegházgáz-kereskedelmet is, ami rendkívül káros hatással lesz a kiegyensúlyozott emberi fejlődésre.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A környezetvédelmi problémák átnyúlnak az országhatárokon és így az ENSZ klímaváltozási konferenciája fontos diplomáciai terep a globális változások eléréséhez. A szóban forgó állásfoglalással az EU célja a tagállamok közös platformra hozása, hogy majd a konferencián együtt irányíthassák a tárgyalásokat az EU által helyesnek tartott irányba.

Az éghajlatváltozás mérséklése jó cél, de sajnálatos, hogy az EU kezeiben a globális környezetvédelmi politika átlépi a határokat, és belefolyik a külpolitikába, amikor harmadik országok és a tagállamok számára előírjuk, hogy hogyan nézzen ki a nemzeti klímapolitikájuk. A Junilistan szerint minden országnak meg kell hogy legyen a saját szavazata az éghajlatváltozási konferencián, így aztán úgy döntöttünk, hogy az állásfoglalás ellen szavazunk.

  David Martin (PSE), írásban. − Az Éghajlatváltozási Bizottság állásfoglalási indítványa mellett szavaztam. Az indítvány az EU tárgyalási álláspontjára tesz javaslatot a 2012 utáni éghajlatváltozási együttműködésről való egyeztetések kezdetére. A javaslat megalapozott és előre mutató EU álláspontot ír le, ami a globális üvegházgáz-kibocsátások csökkentését célozza, figyelembe veszi az éghajlatváltozás társadalmi hatását, az EU azon szándékát, hogy a felmelegedést tartsuk 2°C alatt, és a rendszerben való globális részvétel szükségességét is.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A Fine Gael párt (EPP-ED) képviseletében:

A Fine Gael tagjai az állásfoglalási indítvány mellett szavaztak, mivel úgy véljük, fontos, hogy az Európai Parlament éghajlatváltozással kapcsolatos álláspontja érvényesüljön a bali konferencián. A hetedik módosítás ellen szavaztunk viszont, mert mindig is elleneztük az atomenergiát.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak ezzel a témával kapcsolatban, ami a jelenkor egyik legfontosabb problémájával kapcsolatos kérdésekre hívja fel a figyelmet.

Az alternatív, nem fosszilis energiahordozók használata mellett bevezetendő, a csökkentési célokhoz társuló kibocsátási kvótákat nem minden jogrendszer fogadta el úgy, ahogyan arról az EU megegyezett. De ez a konferencia sokat tehet a nemzetközi erőfeszítések egységesítéséért és koordinálásáért.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A felmelegedést 2 Celsius fokban maximáló állásfoglalás a jövőnk szempontjából nagyon fontos dokumentum, és ezért elfogadása mellett szavaztam.

Az éghajlatváltozás hatalmas kihívás, ami katasztrofális következményekkel lehet a környezetre és a lakosságra is.

Ezt a problémát rövid- közép- és hosszú távon is kezelni kell. Az éghajlatváltozás már most katasztrofális hatással van a mezőgazdaságra, a vízháztartásra, az erdőkre és az állat- és növényvilágra. Görögország, Románia, Bulgária, Spanyolország és Portugália és más országok a közelmúltban átestek aszályokon és árvizeken is.

Az EU-nak meg kell erősítenie a klímaváltozás elleni harc egyik vezetőjeként játszott szerepét. A vízkészletek és az erdők megőrzésére és a nem szennyező technológiák támogatására rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat növelni kellene, és a tagállamoknak élnie kellene ezekkel.

Lehetővé kell tennünk, hogy minden tagállam maga határozza meg, hogy energiaszükségleteit milyen forrásokból fedezi. Ugyanakkor a nukleáris energiát használó tagállamoknak biztosítania kell a létesítmények biztonságát és a megfelelő hulladékkezelést. A hulladék mennyiségének csökkentésére és a biztonság növelésére irányuló kutatásokat fedező kutatási alapokra van szükség.

- Jelentés: Raimon Obiols i Germà és Charles Tannock (A6-0414/2007)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, semmiképpen sem szeretném kisebbíteni ennek a kiváló, az Európai szomszédságpolitikáról szóló jelentésnek és a két előadónak az érdemeit, de szeretnék rámutatni egy hiányosságra. A jelentés nem hívja fel a figyelmet arra a hatalmas kihívásra, amit a délről jövő bevándorlás okoz, és amivel kapcsolatban véleményem szerint hatalmas felelősség terheli az észak-afrikai országokat.

Örültem volna, ha a jelentés az EU tagállamainak és az észak-afrikai országoknak az illegális bevándorlás elleni együttműködésére szólít fel, és felszólítja az észak-afrikai országokat, hogy tegyenek lépéseket, és a tagállamoktól érkező pénzügyi és egyéb támogatást a probléma megoldásában mutatott együttműködéstől teszi függővé

Ez a véleményem szerint alapvető fontosságú részlet hiányzik a jelentésből, így tartózkodtam a szavazástól.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az európai kapitalista integráció felé tett újabb nagy lépések, vagyis az "EU szerepe a világban" néven futó projekt után, aminek része a most zajló, "reformszerződés" néven újraélesztett "alkotmány"-tervezet is, és a jelenlegi EU-s politikák kontextusában a parlament elfogadott egy jelentést az európai szomszédságpolitikáról (ENP).

Ha a szomszédságpolitika valódi funkciójával, céljával kapcsolatban esetleg kétely merülne fel, azt ez a jelentés azonnal eloszlatja. A dokumentumból kiderül, hogy az EU az egész Földközi-tenger medencéjében át akarja venni az irányítást, csakúgy, mint a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Közép- és Kelet-Európában. A program céljai a következők: Az ENP országok kormányainak a politikai és gazdasági reformok melletti elkötelezése vagy ennek az elkötelezettségének a megerősítése; az EU-s "közös politikák" és külpolitika érvényesítése ezekben az országokban; és egy szabadkereskedelmi övezet létrehozása.

A jelentés az EU és az USA szorosabb együttműködése mellett is érvel "a demokrácia előmozdítása, az energiabiztonság növelése és az EU szomszédságában a regionális biztonság megerősítése érdekében" – ez utóbbi kitétel olyan nyilvánvaló, hogy a plenáris ülésen enyhítettek is a megfogalmazáson.

Legjobb lenne elolvasni azt a jelentést…

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) A szomszédságpolitika új jelentőséget nyer most, amikor az Európai Unió további bővítése már nincs annyira napirenden. A földközi-tengeri térségben más a helyzet, mint a kelet-európai zónában, ahol sok egykori keleti blokkbeli ország nyilvánította ki, hogy be szeretne lépni az Európai Közösségbe. Ezekben az esetekben, amint azt a lengyelek, magyarok és litvánok nagyon jól tudják, az együttműködés semmilyen más formája nem elégíti ki a nemzet ambícióit. Ezeknek kisebb a hatása a politikai és gazdasági fejlődés kívánt irányba terelésében. Kisebb ösztönző erőt jelentenek a demokratikus berendezkedés és a jogállamiság, valamint a piaci gazdasági elvek megerősítésére és az állampolgári jogok tiszteletben tartására.

A dolgot az Európai Unió egyik határ-országának, Lengyelországnak a szemszögéből nézve úgy tűnik, hogy a legjobb megoldás a maximális nyitottság a keleti határainknál fekvő országok törekvéseire. Ez szorosan kötődik ahhoz a szándékhoz, hogy legyen egy stabil zóna az Európai Unió körül, és kevesebb teret nyerjen a demagógia, amiből mindig jó nagy adag van az új demokráciákban.

Szintén van létjogosultsága a szomszédságpolitikához kötődő költségvetési változtatásoknak, egy, a TACIS és a MEDA programokat felváltó eszköz, az ENPI létrehozásának, ami térségünkben a kívánt folyamatok előmozdítását célozza. Mostanáig a kelet-európai szomszédságra kevesebb anyagi forrás jutott, mint a földközi-tengeri szomszédságra. Minél nagyobb az Európai Unió, annál nagyobb a felelősségünk is az Öreg Kontinensért.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az európai szomszédságpolitikáról szóló jelentés a szomszédos országokban történő imperialista beavatkozás lehetőségeit és módszereit összegzi. Jól illeszkedik az EU világszerte érvényesülő birodalomépítő stratégiájába. Mint mindig, a jelentés a "demokratikus reformokról" meg a szomszédos országok "demokratizálódásáról" beszél; ez a legjobb ürügy a kormányokra való nyomásgyakorlásra és a kényszer alkalmazására, ha azok nem az EU szándékainak megfelelően működnek. A tervben szerepel több civil szervezet támogatása is, hogy azok folytathassák aknamunkájukat ezekben az országokban és támogathassák az EU intervenciós terveit.

Az Európai Parlament felkéri a szomszédos országokat, hogy vegyenek részt a migrációellenes politikájában, és erősítsék meg a bevándorlók elleni elnyomó intézkedéseket. Az EP felszólítja ezeket az országokat, hogy szorosan működjenek együtt az EU minden elnyomó mechanizmusával, például az Europollal és a Frontex nevű határvédelmi szervvel; és a terrorizmus elleni harc nevében beleveszi őket az EU azon tervébe, ami szerint korlátozzák a demokratikus szabadságjogokat és lecsapnak a népmozgalmakra. A jelentés nyíltan az EU és az USA közös fellépésére szólít fel bizonyos "célok elérése érdekében", mint például a közös imperialista intervenció és a zsákmány elosztása.

A polgárok érdeke az EU és az USA imperialista terveinek való ellenállás, és az is, hogy harcoljanak a nemzeti függetlenségükért és a népszuverenitásért.

  Pierre Schapira (PSE), írásban. – (FR) Az európai szomszédságpolitika a jelentésben leírt módon történő megerősítéséhez a Földközi-tenger két partjának együttműködése szükséges, a kormányok, helyi hatóságok és a civil társadalom képviselőinek intenzívebb párbeszéde útján. Szintén fontos észben tartani, hogy az ENP-nek az EU fejlesztési politikájában megszabott irányt kell követnie. A Földközi-tengertől délre és keletre fekvő csaknem minden ország fejlődő országnak számít az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által kiadott hivatalos lista szerint. Ezért a régióban a millenniumi feljesztési célok elérését az EU-nak prioritásként kell kezelnie.

- Jelentés: Zbigniew Zaleski (A6-0396/2007)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Támogatom az Ukrajnával fenntartott kapcsolatok megerősítését, és támogatom a keleti szomszédunkkal folytatandó formális párbeszédet.

A legutóbbi választások során Ukrajna nagy elkötelezettséget mutatott a demokratikus átalakulás mellett. Úgy döntött, hogy hatalomban tartja a nyilvánvalóan Európa-párti, modern és progresszív kormánykoalíciót. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Ukrajna hatalmas ország, vonzó gazdasági potenciállal, és komoly gazdasági partner. Itt az ideje, hogy aláírjunk Ukrajnával egy szabadkereskedelmi övezetről szóló gazdasági együttműködési megállapodást. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Ukrajna hamarosan belép a Kereskedelmi Világszervezetbe.

Teljes mértékben támogatom egy, Ukrajna és az EU közötti megbízható energiaszállítási rendszer kiépítését. Nagyon is támogatom a mezőgazdasági és környezetvédelmi ügyekben való együttműködést, de a legnagyobb hangsúlyt a tudományos és oktatási együttműködésre helyezném, és a tudásalapú gazdaság kialakítására.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Ukrajna az EU stratégiai fontosságú partnere, és természetes híd az EU és Oroszország, illetve Közép-Ázsia között. Hatalmas ország, amelyet a narancsos forradalom elindított a demokrácia felé vezető úton. Ukrajna mára az Európai Unió szomszédságpolitikájának egyik fő szereplője.

Ukrajnával folytatott együttműködésünknek javulnia kell, és minden lehetséges diplomáciai segítséget meg kell adnunk Ukrajna WTO-felvételéhez. A szabadkereskedelmi övezetről szóló tárgyalásoknak a lehető leghamarabb el kell kezdődniük, hogy mielőbb aláírhassunk egy nagy horderejű megállapodást. Mindannyian tudjuk, hogy milyen összetett az Ukrajnával ápolt kapcsolat: az országban a demokrácia nagyon friss és igen törékeny. Ma ez az ország stratégiai döntéshelyzetben van: el kell döntenie, hogy Oroszország felé haladjon, vagy az EU-hoz közeledjen.

Így Zbigniew Zaleski kiegyensúlyozott képet adó jelentése éppen akkor érkezett, amikor Ukrajnának egyértelmű európai lehetőségeket kell mutatnunk. Üdvözlöm ezt a jelentést és teljes mértékben támogatom; támogattam szavazatommal is. Úgy gondolom, hogy az előrehozott parlamenti választások után az ország olyan kormányt alakíthat majd, amely Ukrajnát egyre közelebb hozza a közös európai klubhoz.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió szándéka az kell, hogy legyen, hogy egyre szorosabb viszonyt ápoljon Ukrajnával. A Zaleski-jelentés, amit a Parlament elfogadott, sok javaslatot tartalmaz erre nézve.

Ukrajnának stratégiai partnerünknek kell lennie, nem csak sajátos földrajzi helyzete és mérete miatt, hanem az Oroszországgal és a közép-ázsiai államokkal fenntartott kapcsolatai révén a régióban játszott szerepe miatt is. Ezért az EU érdekében áll megerősíteni és fejleszteni az Ukrajnához kötődő gazdasági és politikai kapcsolatait.

Mindannyian tudjuk, hogy milyen sok munka áll az ukrán nép előtt a nyugati gazdasági fejlettségi szint, életszínvonal és szociális helyzet eléréséig, és hogy mekkora feladat a demokrácia megerősítése. Az Európai Uniónak ehhez segítséget kell nyújtania, és ennek az egyik módja az Ukrajnával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás, és a WTO-tagság támogatása. Ez segítene megerősíteni a piacgazdaságot, a demokráciát és a civil államot, ami Ukrajnát közelebb hozná az EU-tagsághoz.

Az EU és Ukrajna közelebb hozása hosszú és nehéz folyamat. Több szinten zajlik egyszerre, és nagy szükség van rá. Ahhoz, hogy ez a két fél közeledjen egymáshoz, Ukrajnának folytatnia kell a megkezdett gazdasági és társadalmi reformot, meg kell tartania Európa-párti politikai irányultságát és meg kell erősítenie az országban a demokráciát. Az EU feladata pedig az, hogy egyértelmű jelzést adjon Ukrajnának arról, hogy van esély az ország EU-tagságára.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan párt örül az elmélyült ukrán gazdasági kapcsolatoknak és a megerősödött kereskedelemnek. Ez mindkét fél számára kedvező mind rövid, mind hosszú távon. De látható, hogy a jelentés valódi célja nem csak a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, hanem az EU nevében külpolitikai célokat is el kíván érni. A jelentés hangvétele egyértelműen diktatórikus és az együttműködési javaslatok szinte kizárólag az EU szempontjait veszik figyelembe. Ezért a Junilistan a jelentés ellen szavazott.

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam; egyébként én voltam a szocialista képviselőcsoport árnyék-jelentéstevője. A jelentés felhívja a figyelmet azokra a területekre, ahol az EU és Ukrajna kapcsolata megerősítésre szorul, szót ejt a szabadkereskedelmi övezetről, az energiaellátásról és az orosz kapcsolatokról is. Szeretném, ha az EU és Ukrajna között szorosabb lenne a kapcsolat, és a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok ennek fontos részét képezik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU és Ukrajna kapcsolatai az európai szomszédságpolitika tárgykörébe tartoznak, ami, ahogy azt a jelentés is kiemeli, céljául a piacgazdaság fejlesztésének elősegítését tűzte ki az EU-val szomszédos országokban; más szóval, a kapitalizmust szolgálja.

A jelentés egy szabadkereskedelmi megállapodás aláírását célozza, ami Ukrajna belépését jelentené az EU "egységes piacára", azáltal, hogy Ukrajna "fokozatosan átveszi a közösségi vívmányokat".

Így a jelentés

– "Felkéri Ukrajnát, hogy … a privatizációs folyamat sikeres befejezésének biztosítása révén fordítson nagyobb figyelmet a piaci liberalizációra, a monopóliumok felszámolására" – értsd: a közvállalkozások felszámolására – " és az Ukrán Nemzeti Bank függetlenségére";

– "ösztönzi a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatási ágazatok területén a szabványok közelítését és konvergenciáját" a "közösségi szabványokkal való összhang" által; és az egységes gazdasági térségről szóló megállapodással kapcsolatban "emlékeztet arra, hogy a volt Szovjetunió más köztársaságaival kötött megállapodásban foglalt bizonyos rendelkezések teljes körű végrehajtása ellentétben állhat az EU-val kötendő működőképes szabadkereskedelmi megállapodás létrehozásával". Hölgyeim és uraim, az előadó kijelenti, hogy az Oroszországgal kötendő, az egységes gazdasági térségről szóló megállapodás " tulajdonképpen megakadályozná, hogy Ukrajna bármilyen tényleges gazdasági szuverenitással rendelkezzen és komoly igényt formáljon az ország függetlenségével kapcsolatban".

Azt hiszem, az magáért beszél…

- Állásfoglalás: a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról (B6-0476/2007)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Meglátásunk szerint egyes olyan tendenciák, amik "a jövőben bizonyos mértékig meghatározzák majd az EU humanitárius megközelítését" igen aggasztóak és nagyon károsak; ilyen például "a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról" szóló kezdeményezés, ami főleg afrikai és emellett karibi és csendes-óceáni országokra vonatkozik.

Ezen kezdeményezések elemzése nyilvánvalóvá teszi, hogy a "fejlesztés" az EU fő hatalmainak stratégiai céljainak (KKBP/KEBVP) elérésére szolgáló eszközként szerepel, ami annyit tesz, hogy a fejlesztés a más országok ügyeibe való beavatkozásnak és azok irányításának eszköze; ráadásul egy olyan stratégia részeként, ami nem zárja ki a "kényszerítő célú katonai beavatkozást".

Ezt szolgálja az egész program és eszközei, amik véleményünk szerint összemossák a segély és a beavatkozás határait, például olyan kulcsfontosságú kérdésekben is, mint az "államépítés".

Az vitathatatlan, hogy fontos sürgősen szolidaritást mutatnunk sok olyan ország irányában, amelyek a kolonializmus idejéből katasztrofális állapotokat örököltek, és amelyek több évtizednyi külső beavatkozás áldozatai; de ahhoz, hogy hatékony lehessen, ennek a szolidaritásnak a nemzeti szuverenitás és függetlenség elveinek tiszteletben tartásán és valódi fejlesztési segélyen és együttműködési politikán kell alapulnia.

- Jelentés: Elizabeth Lynne (A6-0400/2007)

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy örömmel mondom el, hogy Elizabeth Lynne-nek a szegénység kezeléséről szóló javaslata mellett szavaztam.

Kénytelen vagyok azonban a Parlament közönsége előtt kritikával élni amiatt, hogy Olaszországban diszkrimináció éri az idős nyugdíjasokat, akik szegénységben kényszerülnek élni, ha 65 éves koruk után munkaképtelenné válnak, miközben azok, akik 65 éves koruk előtt válnak munkaképtelenné, komoly járadékot kapnak.

Elnök úr, mivel az új szerződés 2007. december 12-én Brüsszelben aláírásra kerül, és jogilag kötelezővé teszi az Alapjogi Chartát, kérem, hogy december 12-én induljon eljárás Olaszország ellen az idősek egyenlő elbánáshoz fűződő jogainak megsértéséért.

  Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, a Svéd Szociáldemokraták a jelentés mellett szavaztunk. Fontos, hogy felerősödjön Európában a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harc. Szeretnénk viszont tisztázni az álláspontunkat. A 32. bekezdés méltányos minimálbér bevezetéséről beszél, tagállami szinten. A jelentés egyértelműen kimondja, hogy ezt, ahol lehetséges, a társadalmi partnerek bevonásával kell megtenni. Ezért úgy véljük, hogy az északi országokban bevett kollektív szerződéses modell belefér ebbe a megfogalmazásba.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A Svéd Konzervatívok a szociális valóság felméréséről szóló jelentés nagy részével egyetértenek. Sok kérdésben, mint például a gazdasági migrációval és a családi élet és a fizetett munka összehangolásával kapcsolatban a nemzeti politikák zászlóvivői voltunk.

De a Svéd Konzervatívok a jelentés ellen szavaztak, mert abban több javaslat túlmegy a szubszidiaritás elvén. Szerintünk például az Európai Parlamentnek nem lenne szabad beleavatkoznia abba, hogy milyen legyen a javítóintézetek programja, vagy hogy hogyan kezeljék egyes tagállamokban a szerencsejáték-függőséget. Nem szabadna az Európai Parlamentnek arról sem véleményt alkotnia, hogy a tagállamok milyen rendszerben működtessék egészségügyi ellátásukat, és nem fogadjuk el azt az állítást sem, hogy a dereguláció rontaná az ellátás színvonalát. A munkaerőpiaci intézkedéseknek, mint a minimálbér bevezetése, szintén nemzeti hatáskörben kell maradniuk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztunk, mert fontos információkat rögzít a társadalmi helyzetről. 78 millió európai polgár továbbra is szegénységben él, az Európai Unió lakosságának 8%-a szegény annak dacára, hogy van munkája, és a gazdagok és szegények közötti távolság sok tagállamban egyre nő.

Vannak a jelentésben hasznos javaslatok is, mint például a méltányos minimálbér, a munkanélküli segély megvédése és a fogyatékkal élők támogatása, bár a jelentés nem foglalkozik a jelenlegi társadalmi helyzet kiváltó okaival és nem szólít fel a neoliberális politikák megszüntetésére, ahogy azt mi javasoljuk.

Így aztán nemigen van szó a politikák megváltoztatásáról. Sajnos a jelentés csak részben tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyeket nézetem szerint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság már elfogadott; ezek közül azt a tagállamokhoz és a közösségi intézményekhez intézett felhívást emelném ki, hogy kezeljék a legmagasabb prioritásként a nők társadalmi beilleszkedését és a nők jogait és ennek megfelelően változtassanak politikáikon, beleértve a jövedelemelosztási politikát is.

  Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − Én és brit konzervatív kollégáim úgy véljük, hogy a szociálpolitika a tagállamokra tartozik. Fontosnak tartjuk, hogy az európai kompetenciák ne bővüljenek ezen a területen, és az országokra ne nehezedjen nyomás, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek árthatnak gazdasági és társadalmi helyzetüknek. Úgy véljük, hogy az "európai szociális modell" akadályt jelent a gazdasági és társadalmi fejlődés számára.

Vannak a jelentésben olyan gondolatok, amikkel egyetértünk, például a szegénység elleni harc, a munkába való visszatérés segítése, a fogyatékkal élők támogatása és az idősekről való gondoskodás Az ilyen és más hasonló szociális kérdésekben a tagállamoknak kell dönteniük, nemzeti sajátosságaik figyelembe vételével. Mélyen hiszünk abban, hogy az erős gazdaság a szociális fejlődés elérésének legjobb útja.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Ez a szociális valóság felméréséről szóló jelentés már az elején megmutatja a valódi gazdasági és szociális helyzetet. A jelentés a tehetetlenség beismerése, egy nagy rakás tipikus EU-s abszurditás közepette, amiket az ultraliberális globalista gondolatrendőrség áraszt.

2000 óta a munkanélküliség, a szegénység és a kirekesztés elleni intézkedések az égvilágon semmit sem értek el. Ami még rosszabb, míg az Európai Unió nagyobb gazdasági bevándorlást és az úgynevezett európai szociális modell védelmét akarja, a jelentés emlékeztet rá, hogy 78 millió európai ma is szegénységben él.

Elfelejti megemlíteni azt, hogy ez a szegénység mivel jár; mert a szegénységnek nem csak gazdasági következményei vannak. Pszichológiai hatással van arra a több millió európaira, akik kulturálisan és társadalmilag nem találják a helyüket saját hazájukban, munkahelyük pedig eltűnt, mikor munkaadóik külföldre települtek át. Fizikai hatásai is vannak: az erőszak és a bizonytalanság, amit javarészt az integráció kudarca miatt frusztrált bevándorló populáció okoz, elmérgesítve az egész helyzetet.

A megoldás ezért nem a skizofrén hibrid ultraliberális európai rendszer elismerése, hanem annak megkérdőjelezése, és felváltása egy új Európával, ami újra megtalálja saját identitását, védelmet és közösségi preferenciát nyújt az európai embereknek!

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Egyetértek azzal, hogy a társadalmi beilleszkedés és a szociális biztonság az Európai Unió alapvető értékei közé tartoznak, és minden polgár alapjogának számítanak.

A jelentés helyesen emeli ki, hogy az erőszak és a diszkrimináció elkerülése érdekében figyelembe kell venni az etnikai és vallási sokféleséget az EU törvényalkotásában.

Azzal is egyetértek, hogy az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés legyen minden EU polgár joga.

  José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. – (PT) A szociálpolitika nagy részben tagállami hatáskör, éppen ezért támogatom a nyílt koordinációs módszer használatát és a legjobb gyakorlat megosztását a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben.

A szociális biztonsági rendszereknek olyan elveken kell alapulniuk, amik a kedvezményezetteket arra motiválják, hogy keressenek munkalehetőséget, nem pedig egy egészen perverz, az inaktivitásra ösztönző rendszer alakuljon ki.

A lakosság alacsony iskolázottsága és a középiskolát otthagyók részaránya elgondolkodtató, mivel a társadalmi kirekesztés veszélye a legkevésbé képzetteknél a legnagyobb.

A helyzet hazámban, Portugáliában különösen aggasztó: ott 2005-ben a 18 és 24 év közöttiek több mint 39%-a csak a középiskolai első felét járta ki.

Ezt a tendenciát meg kell fordítani, és a polgároknak meg kell adni a sikeres munkapiaci érvényesüléshez szükséges készségeket.

Mivel ez a javaslat ilyen célokat szolgál, mellette szavaztam.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A szociális valóság felméréséről szóló Lynne-jelentés mellett szavaztam.

Lynne asszony igen jogosan mondta ki, hogy az újjáélesztett lisszaboni stratégia nem csak a gazdasági eredményekre koncentrál, hanem a nagyobb társadalmi kohézióra és a fenntartható növekedés szociális dimenziójára is odafigyel. A társadalmi beilleszkedés és a szociális biztonság az EU alapvető értékei közé tartoznak. Ezek mindannyiunk alapvető jogai, etnikai hovatartozásra, korra, nemre, fogyatékosságra, szexuális beállítottságra és hitre való tekintet nélkül.

Sajnos az európai társadalom egy része továbbra is szegénységben él. A tagállamok többféle javaslattal álltak elő a szegénység elleni védelemre és a társadalmi kirekesztés leküzdésére. Ezért úgy gondolom, hogy ezen a területen el kellene mélyíteni a tagállamok együttműködését és a legjobb gyakorlat megosztását.

Külön figyelmet kell fordítani a fiatalok munkanélküliségére és a gyermekszegénységre, mivel a szegény családok gyermekeinek rosszabbak az esélyei arra, hogy munkát találjanak.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Sok dicséretes gondolat van ebben a jelentésben a diszkrimináció megszüntetéséről és az egyenlő bánásmód fontosságáról, és ezek mind figyelmet érdemelnek. Sajnos azonban a jelentésben rendkívül messzire mutató javaslatok vannak, pl. a minimálbér bevezetéséről. Svédország ellenzi a politikai alapon megszabott minimálbért. Függetlenül attól, hogy mit gondolnak az EU-tisztviselők arról, hogy mi az ésszerű szociálpolitika, az EU-nak el kell fogadnia, hogy a tagállamok különböző megoldásokat választanak. Ennek nem szabad újabb olyan területté válnia, ahol az EU részletes szabályokat hoz, pedig a szabályozásnak teljes egészében a tagállamok szintjén kellene megtörténnie.

Az EU országai ráadásul nagyon eltérő fejlettségi szinten állnak. A minimálbér bevezetése tönkretenné a legszegényebb országok versenyképességét.