Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 28., Szerda - Brüsszel

14. Az Európai Unió alapjogi chartájának jóváhagyása az Európai Parlament által (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Alkotmányügyi Bizottság nevében Jo Leinen által készített, az Európai Unió alapjogi chartájának az Európai Parlament általi jóváhagyásáról (2007/2218(ΑCI) szóló jelentés (A6-0445/2007).

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, bizottsági alelnök úr, hölgyeim és uraim! Az alapjogi charta december 12-i ünnepélyes kihirdetése Strasbourgban a Tanács elnöke, a portugál miniszterelnök, José Sócrates, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökeinek részvételével minden kétséget kizáróan az egyik legjelentősebb pillanata lesz az Unió legújabb történetének és az Európai Unió portugál elnökségének.

Olyan lépést teszünk előre, amely lényeges és konkrét kihatással jár az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség és szolidaritás egyetemes értékeinek megerősítésére. Az új Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően a charta egyenértékű lesz az Szerződésekkel; azaz jogilag kötelező. E tény jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, méltán büszke lehet rá Parlamentünk, a nemzeti kormányok és a Bizottság. Ez a tény az általunk megtett hosszú út végét jelzi.

A charta kötelezővé tétele a szokásos politikai és diplomáciai körökön túlmenően, közvetlenül érinti az uniós polgárok jogállását. Európa konkrét eredményének tekinthető. Nyilvánvaló, hogy a Lisszaboni Szerződés intézményi reformjai nagy jelentőségűek, és az is igaz, hogy az EU-politikák változásai, a közös külpolitikán és biztonsági politikán, a jogrendszeren, belpolitikán és más területeken végrehajtott változtatások életbevágóan fontosak az Unió jövője és az előttünk álló kihívások kezelése szempontjából. Ugyanakkor minden, a közösségi jogot alkalmazó európai intézményben és tagállamban kötelező érvényű jogok katalógusának megléte olyan jelentőséggel bír, amely jóval túlmutat mindezen. Mostantól fogva az Unió polgárait helyezzük az európai projekt középpontjába.

Amikor alapvető jogokról beszélünk, az elnökség és országom nevében is szeretném kifejezni örömteli megelégedésemet a Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvvel kapcsolatban, amely rendelkezik az Uniónak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról. E jegyzőkönyv egy régi törekvésünk elérését reprezentálja.

Mindezek fényében gratulálnom kell a Parlamentnek és Leinen úrnak ahhoz, hogy a fenti jelentéstervezet az Alkotmányügyi Bizottság november 12-én jóváhagyta. Ez a tény is mutatja a Tisztelt Ház elkötelezettségét az Európai Unió alapvető jogai iránt. Ezek után már csak az marad hátra számomra, hogy kifejezzem őszinte reményemet azzal kapcsolatban, hogy a Tisztelt Ház e jelentés megszavazásának sem látja akadályát, és ezzel lehetővé teszi, hogy december 12-én a három intézmény ünnepélyesen kihirdesse az alapjogi chartát.

(Taps)

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök asszony! Az alapjogi charta alapvető fontosságú okmány lesz a jog uralmán alapuló Uniónkban. Tartalmazza az Unió minden polgárára vonatkozó jogok teljes körű katalógusát, a méltósághoz, a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a szolidaritáshoz való egyéni jogoktól kezdve az állampolgársági státushoz és az igazságszolgáltatáshoz fűződő jogokig. A charta nem módosítja az Unió illetékességét, ugyanakkor megerősített jogokat és nagyobb szabadságot fog nyújtani az európai polgárok részére.

A chartában foglalt jogok kötelezővé válnak az Unió valamennyi intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége számára, és ugyanezek a kötelezettségek vonatkoznak majd minden, az Unió jogszabályait újonnan bevezető tagállamra. Minden európai polgárnak joga lesz a chartában foglalt jogokra hivatkozni bármely bíróság előtt, és a charta betartatását a Bíróság jogi ellenőrzési hatásköre biztosítja.

A Bizottság üdvözli azt a tényt, hogy a charta kötelező joghatása megmaradt a kormányközi konferencia tárgyalásai során. Csakúgy, mint a Parlament, mi is elégedettebbek lennénk, ha a charta mind a 27 tagállamra vonatkozna teljes érvényességgel, de nem szabad alábecsülni az elért eredményeket sem. A jogerő rendkívül fontos lépés egy olyan jogszerű és beszámoltatható Unió létrehozásában, ahol a polgárok érdekei állnak a középpontban. Ez kezdetben még nem volt nyilvánvaló, és nagy utat tettünk meg ahhoz, hogy ezt a célt teljes mértékben elérjük.

A 2000-ben kihirdetett charta nem volt jogilag kötelező erejű. A 2002–2003-as Európai Konvent és az azt követő 2003–2004-es KKK átdolgozta ugyan a chartát, hogy jogilag kötelező erejűvé váljon, de az Alkotmányszerződés megerősítésének meghiúsulása megállította a folyamatot.

Az Európai Tanács 2007. júniusi ülésén megállapodás született arról, hogy a jövőbeli új szerződés a 2004-ben átdolgozott és véglegesen jóváhagyott chartára hivatkozzon, és hogy a charta ugyanolyan jogerővel rendelkezzen, mint a szerződések. Ezt a megállapodást az új szerződés már figyelembe veszi.

Az előadó azt indítványozza, és a Bizottság természetesen teljes mértékben támogatja ezt a javaslatot, hogy a Parlament tegye meg a charta ünnepélyes kihirdetéséhez szükséges lépést, és hagyja jóvá a chartát. A jövő héten a Bizottság is jóváhagyja és felhatalmazza az elnököt, hogy december 12-én a Parlament, illetve a Tanács elnökével egyetemben kihirdesse a chartát.

A módosított charta kihirdetése a pénteken Lisszabonban aláírandó új szerződés hivatkozási alapját képezi majd, és ez kiterjeszti a chartában foglalt jogok érvényességét és betartathatóságát.

Kétségtelen, hogy az új szerződés és az alapjogi charta révén az Unió fokozottabban érvényesítheti majd az emberi jogok védelmét. Az Európai Unió nem csupán piaci szempontokat jelent, hanem értékeken és közös jogokon alapuló közös térséget is.

  Jo Leinen, előadó. − (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, alelnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió alapjogi chartája a Lisszaboni Szerződés alapeleme; valójában az új reformszerződés lelkének is nevezhetnénk. Boldog vagyok, hogy mindhárom intézmény egyetért abban, hogy a Lisszaboni Szerződés nem csupán intézményekről vagy politikákról szól, hanem emberekről: az Európai Unió 500 millió polgáráról. E charta kézzelfogható kifejezése annak, hogy az Európai Unió szívén viseli polgárainak védelmét, az Európai Unióból származó minden jogi aktus tekintetében.

Ezért az alapjogi charta mérföldkövet jelent. Azt jelzi, hogy az államok Európájától a polgárok Európája felé közeledünk, és az Európai Parlamentben mi mindig is üdvözöltük ezt a fejlődési irányt. A chartával és a benne foglalt 50 joggal és szabadsággal az Európai Unió immár az alapvető jogok legmodernebb és legátfogóbb katalógusával rendelkezik a világon. Sehol a világon nem létezik ehhez hasonló, mindenképpen legyünk büszkék rá. Kezdve az emberi méltóság védelméről szóló 1. cikkel, egészen az utolsó cikkig, amely szerint senki sem büntethető kétszer ugyanazért a bűncselekményért, a charta egésze a jogok fokozott védelmét biztosítja, és olyan jogokat is tartalmaz, amelyek nem feltétlenül találhatók meg mind a 27 tagállam alkotmányában. Hadd hívjam fel figyelmüket csak néhányra ezek közül; az emberi lények modern géntechnológia által történő, szaporítási célú klónozásának tilalmára, a személyes adatok védelméhez való jogra, a tájékozódás szabadságának jogára és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogára, de a megfelelő ügyintézéshez, azaz a „felelősségteljes kormányzáshoz” való jogra is, amiről annyira szeretünk prédikálni mindenkinek a világon, de amit természetesen saját magunkra nézve is alkalmaznunk kell.

Az alapvető jogok katalógusa elsőként a világon a gazdasági és szociális jogokat egyenlő alapokra helyezi a politikai- és polgári jogokkal. Bízom benne, hogy a globalizáció korában ez elegendő védelmet biztosít az emberek számára. Amint a Parlament már többször rámutatott, sajnálatos, hogy az új szerződés nem tartalmazza a charta teljes szövegét, s így a charta nem kap akkora nyilvánosságot, mint lehetne. Ugyanakkor véleményem szerint azt is meg kell említeni, hogy megelégedésünkre a Lisszaboni Szerződés 6. cikke a következő megállapítást tartalmazza: „Az Unió elismeri az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ez eloszlathatja az Unió polgárainak összes azzal kapcsolatos kétségét, hogy a Szerződés lehetővé teszi jogaik érvényesítését a nemzeti bíróságokon, illetőleg a luxembourgi Európai Bíróságon.

Mivel a charta módosításra került, plenáris ülésen ismét jóvá kell hagynunk, és kijelenthetjük, hogy sajnálatos módon az új charta nem olyan jó, mint a 2000-ben létrehozott. Ezt különös tekintettel az 52. cikk felhígításával kapcsolatban mondom, amelynek egyes elnagyoltan megfogalmazott pontjai tekintetében értelmezési problémákra kell számítani. Mindazonáltal, a chartát sikerült megmenteni, és a Szerződések részét képezi majd. Hiszek abban, hogy a charta egy szimbólum. Ahogyan már elhangzott a Tisztelt Házban, az EU nem csak egy hatalmas, közös valutával rendelkező piac; az EU értékek közössége, és feladatai közé tartozik ezen értékek védelme a bel- és külpolitika területén egyaránt.

Annál sajnálatosabb, hogy két tagállam, az Egyesült Királyság és Lengyelország, kívül maradási lehetőséggel rendelkezik. Ezt sajnálatosnak találjuk, és mindkét ország kormányához és parlamentjéhez azzal a kéréssel fordulunk, hogy fáradhatatlanul munkálkodjanak e kívül maradási lehetőség mielőbbi visszavonásán, hogy mind a 27 tagállam közös álláspontot képviselhessen, amikor az Európai Unió alapvető jogainak és értékeinek védelméről van szó. Ezért támogatom a Zöldek módosítási javaslatának elfogadását, amelyről az Alkotmányügyi Bizottság jelentésének függelékeként holnap szavazunk. Arra szeretném kérni Önöket, hogy szavazatukkal támogassák ezt a fontos jelentést.

  Íñigo Méndez de Vigo, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Ma reggel képviselőcsoportom megemlékezett az Európai Unió alapjogi chartájának jóváhagyásáról, megünnepelve azt. Ma reggel képviselőcsoportom tagjai jelvényt tűztek ki, amelyen a következő szöveg szerepel: „Igent mondunk Európa értékeire”.

E tekintetben egyetértek az előttem felszólalókkal, különösen Wallström asszonnyal, aki arról beszélt, hogy az Európai Unió nem csak egy piac. Az Európai Unió egy politikai projekt, de olyan projekt, amely az európai embereket egyesítő elveken és értékeken alapul.

Ennek eredményeképpen, elnök asszony, a mai nap jó nap; olyan állásfoglalással, amely révén lehetővé válik az alapjogi charta megünneplése és ünnepélyes kihirdetése a legközelebbi strasbourgi ülésen.

Biztos vagyok benne, hogy nem árulok el nagy titkot azzal, ha kijelentem, mindazok, akiknek volt szerencséje az első Konvent keretében a charta megalkotásában részt venni, most kissé keserű szájízzel emlékeznek vissza arra két oknál fogva. Az első, hogy a charta megfogalmazásakor azt gondoltuk, jogilag kötelező erejű dokumentumot hozunk létre, de mivel ezt hat kormány visszautasította, Nizzában erre nem volt lehetőség.

Mindazonáltal az idő minket igazolt, és hála a Lisszaboni Szerződésnek, a charta jogilag kötelező erejűvé válik. E keserű szájíz most tehát megelégedéssé változott.

A második ok, elnök asszony az, hogy Nizzában nem tudtuk ünnepélyesen kihirdetni a chartát. A titkos aláírással elszalasztottuk a lehetőséget arra, hogy tudassuk Európa polgáraival: a chartában foglalt jogok és szabadságok saját megkülönböztető jegyeink.

Az Európai Parlament elnökének és az e kormányközi konferencián részt vevő három képviselőnk eltökéltségének köszönhetően azonban a december 12-i strasbourgi ülésen lehetségessé válik az, amit Nizzában nem tudtak elérni. Végrehajtjuk a charta ünnepélyes kihirdetését, és megerősítjük, amint a PPE-DE képviselőcsoport tette, a chartában foglalt jogok és szabadságok iránti elkötelezettségünket.

Elnök asszony! Mi Leinen úr jelentésének elfogadására fogunk szavazni.

  Richard Corbett, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A PSE képviselőcsoport támogatja a charta ismételt jóváhagyását annak új formátumában annak érdekében, hogy az az európai intézmények számára kötelezővé váljon. Egy nagyon fontos hiányosságot fogunk pótolni ezzel. Az európai intézmények még mindig nincsenek egyértelműen kötelezve arra, hogy tiszteletben tartsák ugyanazokat a jogokat, amelyeket a tagállamok saját alkotmányuk, az emberi jogokról szóló európai egyezmény, vagy egyéb emberi jogokról szóló nemzetközi okmány értelmében tiszteletben tartanak. A mostani charta az európai intézmények számára jogilag kötelező lesz, és a közösségi jog minden területén kötelesek tiszteletben tartani a benne foglalt jogokat, ellenkező esetben az európai uniós jogszabályokat az egyes bíróságokon semmibe vehetnék.

Bármennyire is furcsa, hogy egyes euroszkeptikusok a charta ellen foglaljanak állást, ahelyett hogy megelégednének azzal, hogy az európai intézmények amúgy is kénytelenek így tenni, mert rákényszerülnek, mégis vannak ilyenek. Talán szerencsétlen dolog, hogy ennek hatására néhány tagállam szükségesnek látta, hogy jegyzőkönyvben rögzítse, milyen kihatással lesz a charta a saját hazai jogára.

Ez félreértésekhez vezetett. Egy kolléga éppen most utalt erre úgy, mint „kívül maradásra”; holott természetesen ez nem kívül maradás. A charta az európai intézmények számára és a közösségi jog teljes területére nézve jogilag kötelező, tekintet nélkül arra, hogy egyes országok hazai jogára ez milyen kihatással van.

  Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A charta ünnepélyes kihirdetése a csúcspontja annak a munkának, amelynek célja egy magasabb rendű jogrendszer létrehozása volt az Unió számára, és amelynek kezdete 1999-re nyúlik vissza.

Mivel a charta elsődleges célja, hogy megvédje az európai polgárokat attól, hogy az Unió visszaéljen a ráruházott nagy hatáskörökkel, bizarr és sajnálatos dolog, hogy egy tagállam megpróbáljon kibújni a charta kötelező ereje alól. Meggyőződésem szerint a brit jegyzőkönyv jogi szempontból hibásnak, politikai szempontból pedig súlyos ballépésnek bizonyul majd.

A bíróságoknak nemzetiségtől független, a teljes Unió rendszerére vonatkozó joggyakorlatot kell kidolgozniuk, amely betartja az uniós jog alapelvét, miszerint alapvető jogainkat az összes tagállamban meglevő közös hagyományokból merítjük, nem pedig egyetlen tagállam hagyományaiból. Úgy vélem, és ebben képviselőcsoportom is egyetért, hogy a britek kívül maradása szégyenletes, és amilyen hamar csak lehetséges, feledésbe kell hogy merüljön.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! 2000-ben úgy fogalmazták meg a chartát, mint az Unió politikáját vezérlő értékek kinyilvánítását. Úgy volt, hogy maga az Unió az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény részes felévé válik. Ebben az esetben az Európai Bíróság megszüntette volna azt a gyakorlatot, hogy a tagállamok alkotmányaiból eredő általános jogi elvek alapján hoz határozatot.

Most 2007-et írunk, és az Unió valóban csatlakozni készül az európai egyezményhez, csakhogy nem azért, hogy az emberi jogokat védelmező egyetlen európai rendszerré váljon. Egy alternatív rendszer kialakításáról van szó, amely egy jogilag kötelező erejű, az emberi jogokat megfogalmazó chartán alapul. Sok tekintetben mondhatjuk, hogy ilyenre még nem volt példa. Az általános jogi elvek az alapvető jogokat érintő ügyekkel kapcsolatos bírósági határozatok harmadik alappilléreként továbbra is fennmaradnak.

Mindez bonyolultabbá teszi az alapvető jogok védelmének európai rendszerét, amit így az európai polgárok még kevésbé lesznek képesek átlátni. Sok európait aggaszt ez a helyzet. Lényegében ezért döntött két tagállam olyan jegyzőkönyv mellett, amellyel védekezni próbálnak a charta be nem látható következményeinek kihatásai ellen.

  Johannes Voggenhuber, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a Tisztelt Háznak, amely az első naptól kezdve határozottan síkraszállt az alapvető jogok és polgári jogok érdekében általában, az alapjogi chartáért pedig különösen. Immár kilenc éve, hogy a kölni csúcstalálkozón kezdeményezésre került sor egy jogilag kötelező erejű charta létrehozására, és ez a folyamat még mindig nem zárult le.

Mivel jómagam abban a kitüntető helyzetben vagyok, hogy ezt az alkotmányos folyamatot elejétől végéig figyelemmel kísérhettem, szeretnék megosztani Önökkel két tapasztalatot. Az egyik igen ironikus: furcsa, hogy e kilenc év alatt semmi nem bizonyult olyan nehézkesnek, ellentmondásosnak és nehezen elérhetőnek, mint éppen azok a dokumentumok, amelyek az Európai Unió alapját jelentő elveket testesítik meg, és amelyeket magától értetődőként kellene felfognunk: demokrácia, parlamentáris jogok, szociális jogok, piacgazdaság, a jogalkotás átláthatósága, és az alapvető szabadságok és jogok. Ez igazán fura helyzet, és az Európai Uniót szorongató bizalmi válság alapvető okainak bizonyára köze van hozzá.

A másik tapasztalat, amelyről szót szeretnék ejteni a következő: fontos, hogy ne vegyen erőt rajtunk a kimerültség és a kiábrándultság, és ne veszítsük el a lelkesedésünket. Mindig is úgy gondoltam, hogy Európa védőszentje Sziszüfosz, és ez a tapasztalat is ugyanebben erősít meg. Ezért gondolom, hogy az alapvető jogok, az emberi jogok és az alapvető jogok és szabadságok oszthatatlanságának nevében ismét – a mai napon még inkább, mint bármikor – próbáljunk meg azzal a kéréssel folyamodni az Egyesült Királysághoz és Lengyelországhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a jelentékeny, közös európai megegyezéshez.

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, biztos úr! A következő ülésen ismét jóváhagyjuk az alapjogi chartát.

De mielőtt ezt megtennénk, szeretnék feltenni egy kérdést, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ez vajon ugyanaz a charta lesz, mint az első, amit 2000-ben hirdettünk ki, vagy – amint azt a Leinen jelentés javasolja – az átdolgozott változat, amely a korábbi alkotmányszerződés-tervezethez igazodott, abba épült bele? A két szöveg természetesen nem azonos, és sajnálatos módon a kettő közötti különbség nincs világosan megfogalmazva, pedig az biztosan okozott volna, teljes joggal, némi vitát.

Például, a francia Emberi Jogi Bizottság súlyos aggodalmát fejezte ki, és ezt idéztem, a szociális jogokról szóló cikkek módosításaival kapcsolatban, amelyek következtében, ezt is idézem, félő, hogy megszűnik a charta szociális tartalma.

Az eredeti charta egyik fő megalkotója, Guy Braibant ügyvéd úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy – idézem – a szöveg alkalmazási feltételei megváltoztak. Először is, a „lehet” tartalmat esetenként „kötelező” tartalommá változtatták. Továbbá – és továbbra is idézem – a szöveg hivatalos utalást tartalmaz az elnökségtől származó bizonyos „magyarázatokra”. Bár ezeknek tökéletesen semlegesnek, tanító jellegűnek kellene lenniük, a magyarázatok a törvényt meglehetősen minimalista módon értelmezik. Ez az alapvető jogok aláásása, idézet vége.

Melyik szöveget fogjuk jóváhagyni a következő ülésen? Van egy kiegészítő kérdésem is: e jóváhagyás az összes EU-országban érvényes lesz? Egy ilyen döntés nem tűr semmiféle félreérthetőséget. Ezért méltányolnám, ha valaki pontosan megválaszolná ezt a két kérdést.

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony! Én részt vettem a charta összeállításában, és mindkét gyűlésen ugyanazt a nagyon egyszerű megoldást javasoltam: hagyjuk, hogy az EU tagja legyen az emberi jogokról szóló európai egyezménynek. Ily módon az intézmények ugyanúgy kötelezhetőek lehetnek, mint az országok. Betapasztanánk ezt a rést. Ha jogilag kötelező erejűvé tesszük a chartát, nem tapasztunk be semmilyen rést. Éppen ellenkezőleg, réseket hozunk létre abban a védelemben, amelyet saját nemzeti alkotmányaink polgáraiként és a közös, európai emberi jogok részeseként élvezünk. A luxembourgi bíróság aktivistáinak interpretációja mindig elsőbbséget fog élvezni mind Strasbourg, mind saját Legfelső Bíróságunk felett. A charta nem alkalmas arra, hogy független jogforrás legyen. Túlságosan pontatlan. Az élethez való jog a születéskor kezdődik? Ha nem, akkor hány hónappal előbb? A kollektív fellépéshez való jog vonatkozik a közszféra munkavállalóira is? A közalkalmazottak szólásszabadsága sokkal jobb a strasbourgi bíróság szerint, mint a luxembourgi bíróság szerint. Ráadásul, tegnap lehettünk tanúi a lehetséges konfliktusok egyik iskolapéldájának. Hans-Martin Tillack, német újságírót támogatta a strasbourgi bíróság, amikor megállapította, hogy az OLAF törvénytelenül tartóztatta le és kobzott el tőle 16 doboznyi dokumentumot, számítógépet és telefont. Luxembourg viszont az újságíró forrásainak eltulajdonításával értett egyet. Strasbourg elítélte mind az eltulajdonítást, mind a letartóztatást, mert a sajtószabadságot tekintette elsődlegesnek.

A chartát az emberi jogok győzelmének szimbólumaként fogják tálalni. Lehetséges. De engem inkább egy hamis lottószelvényre emlékeztet. Bizonyos értelemben éppen nehezen megszerzett emberi jogainkat kockáztatjuk általa, például a szólásszabadságot és a sajtó szabadságát. A lottószámokat parlamenti ellenőrzés nélkül, luxembourgi bírák húzzák ki, s csak akkor kerülnek majd egyöntetűen módosításra a szerződések, amikorra már mindenki elítéli őket, és általános felháborodást kell korrigálni. Ez egyáltalán nem célravezető, és inkább a jogaink elzárásához hasonlít, semmint egy chartához

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony! Mi mindannyian támogatjuk az emberi jogokat, és most már kezd egy kicsit elegem lenni abból, hogy egyesek, és rendszerint pont azok, akiknek hazájában az emberi jogok történelmileg újdonságnak számítanak, megtámadják, és mint valami páriát, kiközösítik az Egyesült Királyságot a 7. jegyzőkönyv szerinti kívül maradási „gesztusa” miatt.

Hadd emlékeztessem őket arra, hogy már az Egyesült Királyság 1688-as dicsőséges forradalmának is az emberi jogok nyilatkozata volt a fő mozgatórugója. Az Egyesült Királyság azóta is a szabadság bástyája. Úgyhogy nem kell ránk ujjal mutogatni és leckét adni emberi jogokból.

Lehet, hogy egyeseket bosszant, hogy egyelőre tartózkodni kívánunk az EU szuperállam néhány sallangjától, és ezzel elrontottuk a mulatságukat, de hadd mutassak rá, hogy minden nemzeti és politikai jogunk megvan ahhoz, hogy ezt tegyük. Sajnálatos módon azonban a tartózkodásunk úgyis feledésbe merül, amint az Európai Bíróság nekilát végrehajtani központosító programját. Végül úgyis az ő akaratuk fog érvényesülni, feltéve persze, hogy az Egyesült Királyság lesz olyan ostoba, hogy megerősíti ezt a Szerződést, amelyet egész népe ellenez.

  Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, alelnök asszony! Az is az alapvető emberi jogok része, hogy ne mellőzzék az embert. Ez az alapjogi charta valóban nyújt olyasfajta védelmet, amelyet a klasszikus alkotmányos államok is nyújtanak állampolgáraik számára. De az Európai Unió nem állam. Nem állam, mégis van jogalkotási hatásköre, és az Európai Unió intézményeinek csakis ez a jogalkotási hatásköre tartozik az alapjogi charta védelme és ellenőrzése alá kötelező erővel. Ehhez kapcsolódik az a tény, hogy az európai jogalkotást és az európai intézmények tetteit értékek és értékalapú döntések kötelezik, a charta első, szerintem legnemesebb mondatával együtt: az emberi méltóság sérthetetlen.

Ezt az elvet az emberség keresztény képzetéből származtatom. De más forrásokból is származtatható. Kötelező erejű elkötelezettségünk ezen elv iránt, és három intézményünk kötelező erejű elkötelezettsége a fenti elv betartása iránt hatalmas lépést jelent előre. Ez az Európai Unió egészére vonatkozik. Lengyelország és az Egyesült Királyság jogállamok, efelől nincs kétség. Azáltal azonban, hogy nem írják alá a chartát, és kívül maradási jogot gyakorolnak, valójában nem magukat védik; olyasmit védelmeznek, ami már védelmet élvez. Az a helyzet, hogy ez a charta egyáltalán nem alkalmazható nemzeti jogalkotásra és nemzeti intézményekre. Más szóval, olyasvalamit védelmeznek, ami már eleve adott. Ez különösen Lengyelországra igaz, ahol a parlamenti többség és az emberek többsége eltérő állásponton van, de ahol az elnök kiváltságokat gyakorolhat – remélem, ez idővel változni fog.

A charta jogilag kötelező erejét tovább tudjuk erősíteni, ha összehangolt stratégiát követünk. Hálás vagyok Önnek, a Tanács soros elnökének azért, hogy kihasználva a különálló jogi személy által biztosított lehetőséget, csatlakozunk a Strasbourgi Egyezményhez. Ha ez sikerrel jár, az igazságszolgáltatás európai része összefüggővé válik, és összekapcsolja az alapvető jogok védelmének nemzeti és európai szintjét. Remélem, a végeredmény olyan értékorientált Európa lesz az európai polgárok számára, amelyre méltán lehetünk büszkék!

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony! Az alapjogi charta a 18., 19. és a 20. században az emberi jogokról és polgári jogokról készült nagyszerű nyilatkozatoknak a 21. századi megfelelője. Az említett, a szabadsággal és jogállamisággal kapcsolatos híres nyilatkozatok alakították ki a modern demokráciát. A mi chartánk azokban az eseményekben gyökerezik, amelyek az utóbbi 200 évben hozzájárultak a demokrácia és a liberális demokrácia fejlődéséhez.

Semmi okot nem látok arra, hogy miért ne fogadhatnák el ezt a chartát bizonyos európai országok. Szymański úrnak teszem fel a kérdést, hogy hogyan ellenezheti komolyan bárki is a chartát egy olyan országban, amely a Solidarność szülőhazája, abban az országban, amely iránymutatásának köszönhetően Európa egészében egyetértés alakult ki a szabadsághoz, jogállamisághoz és demokráciához való jogról?

A Varsóban székelő lengyel kormányhoz, s különösen a miniszterelnökhöz, Tusk úrhoz folyamodok. Tusk úr, az Ön parlamenti képviselőcsoportja egy hónapja azon lengyel állampolgárok szavazatainak köszönhetően nyerte meg a választásokat, akik azt kívánják, hogy az alapjogi charta a reformszerződés részét képezze. Bízom benne, hogy nem kívánja kiábrándítani azokat a választópolgárokat, akik alig egy hónapja Önt támogatták. Felszólítom a lengyel kormányt arra, hogy a reformszerződésbe foglalja bele az alapjogi chartát, hogy kötelező erejű legyen hazámban is. A Solidarność Lengyelországa, Európa Lengyelországa, a tolerancia és nyitottság Lengyelországa hiszi, hogy az alapjogi charta a reformszerződés kulcsfontosságú része. Ne engedjünk a konzervatív jobboldal zsarolásának, azoknak, akik arra szeretnének rávenni minket, hogy vessük el a charta bevezetését hazánkban.

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

  Bronisław Geremek (ALDE). – (PL) Elnök úr! Hiszem, hogy az alapjogi charta sine qua non minden olyan közösségben, amely az emberi méltóságot tiszteletben tartó értékrendszer szerint kíván működni. Ez biztosít teret a szabadság, egyenlőség és szolidaritás elveinek. Nem látok semmi okot arra, hogy azon országok, például az Egyesült Királyság vagy Lengyelország, amelyek a Közösséghez szeretnének tartozni, miért nem kívánnak részesülni egy olyasvalamiben, ami közös fellépésünk alapját képezi.

A charta a szociális értékekhez és az európai társadalmi modellhez való viszonyulást hirdeti. Kétséget kizáróan kijelenti, hogy a helyi szokások és helyi gyakorlat tekintetében a belső, nemzeti jog az irányadó. Ez azt jelenti, hogy e téren nincs jogalap a kívül maradásra. Bízom benne, hogy Lengyelország és az Egyesült Királyság e helyett a csatlakozás mellett dönt.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr! A vita erről a jelentésről igen sok problémakört érint, közvetett módon egy új jogi keret létrehozási alapját is. 2007 augusztusában a Parlament elnöke nyilatkozott e témában a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek találkozóján. Azt nyilatkozta, hogy a hazához való jog a méltósághoz való jogban gyökerezik, s ezért a hazához való jog alapvető emberi jog.

A méltósághoz való jogot a charta első cikke rögzíti. A lengyel parlament kritikával illette az elnök véleményét. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek német szövetsége a Lengyelországból visszatelepülők sorsa miatt siránkozik. Mi történne akkor, ha a németek sirámait és az emberi méltóság ezen értelmezését Elzász-Lotaringiára is alkalmaznák? Talán ott is központot hoznának létre a visszatelepültek részére, vagy kibékülés következne be? Amint azt Karski úr, a lengyel parlament tagja is kijelentette, a hazához való jogot a méltósághoz való jogból eredeztetni az emberei jogok etikájának félreértelmezése.

Az Európai Parlament elnöke II. János Pál pápára is hivatkozott. Hadd emlékeztessem a Tisztelt Házat és a Ház elnökét, hogy 1965-ben Karol Wojtyła érsek írásos nyilatkozatot adott ki, amely szerint a német püspökök világosan kinyilvánították, hogy a keletről visszatelepült németek szeretnék megérteni, és ezt valóban meg is tették, hogy egy teljesen új, lengyel generáció nőtt ott föl, és hogy ezek a lengyelek a szüleik számára kijelölt földet saját hazájuknak tekintették. E témakörben sem jogi vagy morális értekezésnek, sem szentimentális szószólónak nincs helye.

Hiszek azonban abban, hogy a Tisztelt Ház képes lesz tökéletes egyetértésre jutni a charta ügyében még akkor is, ha Sarkozy elnök úr nemrégiben azt fejtegette, hogy az egységesség ellentmond a demokráciának. Hiú remények, Sarkozy úr, hiszen még a párizsi metró dolgozóit sem képes meggyőzni.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr! Senki nem vitathatja, hogy Európa polgárait alapvető jogokkal és szabadságokkal kell felruházni saját országuk, és az Európai Unió keretein belül egyaránt. Egy alapvető jogok és szabadságok nélküli Európa megszűnne Európa lenni. De valójában nem is ez a probléma manapság, hiszen az állampolgárokat megfelelőképpen védi nemzeti kormányukkal szemben egyrészt saját nemzeti alkotmányuk, másrészt az emberi jogokról szóló európai egyezmény. Ami az európai intézményeket illeti, az európai polgárok az Európai Közösségek Bíróságának állandó joghatósága szerint is érvényesíthetik alapvető szabadságaikat és jogaikat. A lényeg valójában az, hogy a charta kihirdetésével újabb lépést teszünk egy szövetségi Európa felé. Az emberek Európai Jognyilatkozatot akarnak, ugyanúgy, mint a szövetségi Egyesült Államokban. A kettő között viszont az a különbség, hogy ez a charta sokkal tovább megy a hagyományos jogok és szabadságok felsorolásánál. Ennek ellenére néha valóban úgy tűnik, mintha mindenféle társadalmi-gazdasági ígéretek listája lenne. A rakomány még távolról sem egyezik a fuvarlevél tartalmával.

  Charlotte Cederschiöld (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, alelnök asszony, A Tanács soros elnöke, képviselőtársaim és nem utolsósorban Európa polgárai! A mai nap ünnepélyes alkalom, egy nagyszerű, boldog, mérhetetlenül fontos nap, még annál is sokkal fontosabb, mint ahogy sokan ma gondolnák. Azok számára is jelentős, akik hisznek az alapvető jogok elvében, és azok számára is, akik hisznek Európa fejlődésében és integrációjában.

Már régen magától értetődőnek kellene lennie, hogy a mindannyiunk által támogatott értékek az EU intézményeiben is legyenek kötelezők, de nem így van. Valójában a brit nép is hisz a jog elveiben, akárhogyan jöttek is létre. Nagyon kevés olyan parlamenti képviselőt tudok elképzelni, aki kimondaná, hogy szívesen segédkezik az emberi jogok elfojtásában; a nagy többség valójában ennek ellenkezőjét vallja. Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy segédkezhettem ezen értékek kialakításában, amelyek, meggyőződésem szerint, sokunk számára oly sokat jelentenek.

Most már tudjuk, hogy mit képvisel ez az Unió, még akkor is, ha nem tudtuk elolvasni az egész Szerződést. Ezek nagyszerű értékek, jó értékek, olyan értékek, amelyekhez mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, és biztosítanunk kell, hogy az Unió segédkezzen helyes alkalmazásukban. Szívből jövő köszönet Jo Leinennek és mindazoknak, akik közreműködtek a munkában, és nem utolsósorban, szívből gratulálok Európa népének!

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim! December 12-én az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökeivel közösen az Európai Parlament elnöke ünnepélyesen kihirdeti az Európai Unió alapjogi chartáját. Meg vagyok győződve arról, hogy a holnapi szavazás során a parlamenti képviselők elsöprő többsége egyetértésének ad hangot e történelmi dokumentumot és történelmi lépést illetően.

Az alapjogi charta az Európai Unióban élő európai népek morális és spirituális örökségét tükrözi. Olyan értékeket tükröz, mint az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás, valamint a demokrácia és jogállamiság elvei. Az egyénre helyezi a hangsúlyt, mivel – többek között – a charta hozza létre az uniós polgárság intézményét. Boldog vagyok, hogy az alapjogi charta azután kerül kihirdetésre, hogy az Európai Unió új tagállamokkal bővült ki. Ez azt jelenti, hogy a charta, a maga nemében, az Európai Unió morális, jogi és politikai egységének kifejeződése nyugaton és keleten, északon és délen. Úgy vélem, hogy Lengyelország és az Egyesült Királyság kormányai és parlamentjei is rá fognak ébredni erre a tényre, és a közeljövőben lehetővé teszik állampolgáraik számára, hogy ők is részesei lehessenek e történelmi pillanatnak.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Üdvözlöm az Európai Unió alapjogi chartájának jóváhagyását, mert láthatóbbá teszi azokat a jogokat, amelyeket az Európai Unió polgárai máris élveznek. Mindazonáltal szeretnék pontosítást kérni két dokumentum közötti lehetséges érdekellentét tekintetében: az egyik az Európai Unió alapjogi chartája, egy európai okmány, a másik pedig az emberi jogokról szóló európai egyezmény, egy európai tanácsi okmány, amelynek betartásáról az Európai Unió szintén nyilatkozott. Ebből következik, hogy érdekellentét állhat fenn a Luxembourgban székelő Európai Bíróság, és a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bírósága között is.

Mi lesz a strasbourgi Bíróság státusa a luxembourgi Bírósághoz képest? Legfelső bíróság, vagy alkotmányos bíróság? Az Európai Bíróság részére egyáltalán elfogadható ez az fejlemény? A külön jogi személyiséggel rendelkező Európai Uniónak saját bírája lesz az Emberi Jogok Európai Bíróságán? Szeretném hangsúlyozni, hogy a problémák elkerülése végett meg kell oldanunk ezt a jogi kérdést, mert a jogilag kötelező erejűvé váló alapjogi charta miatt úgy vélem, nőni fog az emberi jogokkal kapcsolatos jogviták száma.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Mint majdnem minden felszólaló – sajnos, nem minden felszólaló – én is elégedetten nyugtázom, hogy ma vagy holnap megbízzuk a Parlament elnökét a charta aláírásával.

Az emberi jogok saját európai védjegyünk, Európában és Európán kívül is. Mégis óvatosságra szeretnék inteni mindenkit, nehogy a nagy érzelmektől túlzásokba essünk, és túl nagy fába vágjuk a fejszénket. A chartával és a Lisszaboni Szerződés szükségszerű megerősítésével fontos, klasszikus alapjogokat és fontos szociális jogokat teremtünk meg jogilag kötelező erővel, ami azt jelenti, hogy az európai intézmények számára és a közösségi jog alkalmazásakor is kötelező erejűek lesznek. Egyszersmind a luxembourgi Európai Bíróságon történő jogorvoslati lehetőséget is biztosítjuk az alapjogok tekintetében, bár meglehetősen korlátozott feltételek mellett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden polgár azonnal, vagy akár egyáltalán, folyamodványt nyújthat be a luxembourgi Európai Bíróságon, mint ahogy azt olykor néhányan érzelmektől elragadtatva képzelik. Az ilyen képzelgés nem is szolgálja érdekeinket.

Kérem, hagyjunk fel ezekkel az állításokkal, amelyek túllőnek a célon, és elégedjünk meg azzal az eredménnyel, amelyet sikerült elérni. Az Európai Unióban nemcsak a klasszikus jogok, de szociálpolitikánk tekintetében is olyan irányt sikerült kijelölnünk, amelyre tiszta lelkiismerettel büszkék lehetünk. Benne van a család és a munka összeegyeztetése, a gyermekmunka tilalma, a mindenki számára kiterjedő egészségvédelem, és magas szintű környezet- és fogyasztóvédelem. Erre legyünk büszkék; ez az igazság, amelynek nincs szüksége semmi további cirkalmazásra.

  Carlos Carnero González (PSE). – (ES) Elnök úr! Azt hiszem, az emberek számára mérhetetlenül fontos témát vitatunk most meg. Világos, hogy az Európai Unió reformját megmagyarázni meglehetősen bonyolult feladat lehet, de az Európai Unió alapjogi chartájának fontosságát hangsúlyozni egyáltalán nem nehéz.

Jogilag kötelező erejű lesz? Ezt a Szerződés nem fogja egyértelműen kimondani, de a mi feladatunk, hogy ezt a tényt mindenkiben tudatosítsuk. Ezért úgy érzem, igen pozitív volt az a döntés, hogy még a Lisszaboni Szerződés aláírása előtt írjuk alá a chartát. Mostantól fogva ki kell mondanunk, hogy a jövőben semmiféle további kivételt nem fogunk megengedni, mert ez nemcsak a szóban forgó ország állampolgáraira, de az egész Európai Unió polgáraira is rossz hatással lenne.

Emiatt úgy gondolom, hogy a Leinen úr jelentésében javasoltaknak megfelelően egyértelműen támogassuk az alapjogi chartát és annak jogilag kötelező jellegét.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. – Az európai országok polgárai külön-külön és együtt is megharcoltak az alapjogi chartában foglalt jogok mindegyikéért. Éppen ezért örömteli, hogy az alapjogi charta jogilag kötelezővé tételével az alapjogok végre nem csak a tagállami, de az európai jogalkotás és jogalkalmazás szintjén hatékonyabban érvényesülhetnek majd.

Az európai polgárok fogják élvezni annak előnyeit, ha alapjogaik európai szintű sérelme esetén is jogorvoslatért folyamodhatnak majd. Ezen garanciák az Európai Uniót és azok intézkedéseit demokratikusabbá, és a félmilliárdnyi európai polgár számára közvetlenebbül érezhetővé és ellenőrizhetővé teszi majd.

Az alapjogi charta kötelezővé válása egy korszakot zár majd le az alapjogokért folytatott harc történelmében. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az alapjogi chartának a jövőre nézve Európa ars poeticájává kell válnia. A közös gazdasági érdek mellet az alapjogoknak kell Európa útját megmutatni, és a benne élőket egybe kovácsolni. És nemcsak a klasszikus szabadságjogok mentén, de a szociális és kulturális jogok, az egyenlő bánásmód, vagy a kisebbségi jogok biztosítása terén egyaránt.

Horatius ars poeticájában azt mondja: „Tárgyat erőtökhöz képest válasszatok írók! Fontolgassa soká ki-ki, hogy mit bír meg a válla.” Remélem, hogy az Európai Unió intézményei elég erősek és bátrak lesznek ahhoz, hogy ugyanazon alapjogokat Európa minden szegletében, minden európai polgár számára egyformán garantálni tudják.

  Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – (FI) Október 19-én Lisszabonban aláírtak egy szerződést, amely az Európai Unió életképességét és demokráciáját volt hivatott erősíteni. A polgári jogok erősítése is ezzel jár. Az Európai Unió alapjogi chartáját jogilag kötelező erejűvé kell tenni, az EU-nak pedig csatlakoznia kell az emberi jogokról szóló európai egyezményhez.

Az alapjogi charta képezte a nem megerősített Alkotmány második részét. E Parlament tagjai kormányközi konferencián azt a kezdeményezést tették, hogy az Európai Parlament és a Bizottság elnöke, valamint a Tanács soros elnöke a Parlament december 12-i plenáris ülésén ünnepség keretében írják alá az alapjogi chartát, és tegyék közzé azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Ez kiválóan illene azokhoz az értékekhez, amelyeket az alapjogi charta képvisel. Az ünnepélyes keretek között történő aláírás is hozzájárul a dokumentum nyilvánosabbá tételéhez. Magától értetődő tehát, hogy szeretnénk megbízni elnökünket, Hans-Gert Pötteringet, a dokumentum aláírásával.