Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 28., Szerda - Brüsszel

15. A rugalmas biztonság közös elvei (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében Christensen úr által készített, a rugalmas biztonság közös elveiről (2007/2209(INI)) szóló jelentés (A6-0446/2007).

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr! Azt hittem, arra kér, hogy mondjak záróbeszédet a charta vitában, amit nem készítettem; ezért voltam összezavarodva.

Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonság kulcsfontosságú pont Európa napirendjén, és az európai gazdasági és szociális modell jövője szempontjából nélkülözhetetlen. Komplex kérdéskör, amelynek lényege, hogy hogyan lehet kezelni a változásokat és ösztönözni a foglalkoztatási és társadalombiztosítási reformot egy olyan, gyorsan változó globális környezetben, ahol a globális verseny, a technológiai újítások, és az elöregedő lakosság által támasztott kihívásokra válaszolni kell. Rugalmasabb piacokra van szükségünk, de ez azt is jelenti, hogy polgárainknak jobb körülményeket, jobb felszereltséget és több biztonságot kell biztosítanunk, hogy pozitív módon kezelhessék ezt a változást. Ez az a feladat, ami előttünk áll.

Ami minket illet, a portugál elnökség megpróbált aktívan hozzájárulni ahhoz, hogy integrált és kiegyensúlyozott megoldásokat találjunk e téren. A Bizottság júniusban kiadott közleményét követően mi voltunk a felelősek annak a folyamatnak a végrehajtásáért, amelynek célja az Európai Tanács megbízásának végrehajtása és a rugalmas biztonság közös elveiben való közös megegyezés kialakítása. Természetes módon, a Bizottság közleménye kiváló kiindulópont volt ehhez a munkához, amely nemcsak a koncepció kidolgozásában segített nekünk de abban is, hogy fokozzuk a párbeszédet olyan megoldások megkereséséről, amelyek közös platformul szolgálhatnak az egyes tagállamok által követendő különböző irányok számára.

Szem előtt tartva, hogy a kezdőpontok és az egyes körülmények különbözőek, a megoldásoknak is különbözniük kell egymástól. Hogy megteremtsük a megfelelő körülményeket az előrehaladásra ezen a téren, a főbb szereplőkkel különböző, európai szintű indítványokat dolgoztunk ki, például a rugalmas biztonság kihívásairól szóló konferenciát. A nagy politikai érdeklődést kiváltó konferencián megvitattuk az eddigi fejleményeket, és a jövőbeni kilátásokat ezen a téren. Az is célunk volt, hogy a modelleket jó eredményekkel felhasználó országok tapasztalatait kihasználva meghatározzuk a modellek azon elemeit, amelyek más kontextusban is felhasználhatók. Ezenkívül megszereztük a foglalkoztatási és szociális jóléti szakértői bizottságok, valamint a Régiók Bizottságának véleményét is. Mindezen túlmenően, igyekeztünk részvételre ösztönözni a területen működő szociális partnereket, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy ez az új modell minden érdekelt fél szilárd elkötelezettségét igényli, ugyanakkor azt is, hogy minden fél érdekét vegye figyelembe.

Mindezek fényében, az az egyetértés, amit sikerült elérnünk a szociális partnerekkel az október 18-án Lisszabonban megrendezett háromoldalú szociális csúcson, jelentős lendületet adott ennek a vitának. Bármilyen stratégiát is alkalmazzunk a munkaerőpiacok reformjához, a különböző szinteken zajló szociális párbeszéd és a szociális partnerek közreműködése döntő szerepet fog játszani. A sikeres megoldások eléréséhez minden fél részvételére nagy szükség van ebben a folyamatban, s a szociális partnereknek és intézményeknek a bizalom légkörében kell együttműködniük. A változást el kell fogadnunk, és fel kell vállalnunk. Szeretném kiemelni, hogy a vita és az egyes beavatkozások minden szakaszban színvonalasak voltak, mind gyakorlati, mind elméleti szempontból, valamint a politikai tartalomról és folyamatról zajló megbeszélések tekintetében is.

A fent említett összes munka – amely során mindig számíthattunk a Bizottság segítségére – meghozta gyümölcsét, és a Tanács készen áll a rugalmas biztonságról szóló közös elvek elfogadására, amelyek hivatalos jóváhagyására reményeink szerint sor kerülhet a december 5-én és 6-án tartandó ülésen. A közös elvek, amelyekben mindannyiunknak sikerült egyetértenünk, többek között a különböző megközelítést és különböző megoldásokat igénylő nemzeti helyzetek sokféleségének figyelembevétele, a munkaerő-piaci szegmentálódás leküzdésének szükségessége, a rugalmas biztonság különféle aspektusai, például munkaügyi jogszabályok, oktatás, képzés, szociális jólét, tekintetében történő szociális párbeszéd jelentőségének felismerése, a társadalmi befogadás, megkülönböztetésmentesség, egyenlőség, a hivatás és a családi élet összeegyeztetésének támogatása, valamint annak az igénynek a védelme, hogy biztosítani kell, hogy a politikák összeegyeztethetők legyenek az államháztartás stabilitásával és fenntarthatóságával. Szeretném kiemelni, hogy lényegében széles körű egyetértés tapasztalható a Parlamentben ez ügyben. Hangsúlyoznom kell azt a kiváló munkát, amelyet a Tisztelt Házzal együtt végeztünk e téren.

Ha jóváhagyásra kerülnek, a közös elvek lényeges eszközök lesznek a Lisszaboni Szerződés következő ciklusának végrehajtása során. A tagállamok majd ezeket az elveket figyelembe véve határozhatják meg és hajthatják végre nemzeti politikájukat, saját konkrét helyzetüktől függő mechanizmusok és megközelítések kidolgozásával, amelyek figyelemmel kísérése a nemzeti reformprogramok keretében történik majd. A szociális partnereket minden szinten ösztönözni fogjuk arra, hogy a rugalmas biztonsággal kapcsolatos intézkedések meghatározásában és végrehajtásában nyújtsanak segítséget, és hivatkozási alapként használják a közös elveket. Rendkívül lényegesnek találjuk, hogy e stratégián belül fektessünk be állampolgáraink társadalmi mozgósításába, és e tekintetben meg kell mondanom, hogy a Tisztelt Ház közreműködésének rendkívüli jelentősége van. Az emberekhez való közelsége és az alapján, hogy politikailag kiket képvisel, a Tisztelt Ház kiemelkedően járulhat hozzá a rugalmas biztonság fogalmának jobb megértéséhez. A fő elv az, hogy a rugalmasságot és a biztonságot nem egymással ellentétes, hanem egymást kölcsönösen támogató és erősítő tényezőként kell bemutatni, és el kell érni, hogy ezt polgáraink is teljes mértékben megértsék.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr! A Bizottság rugalmas biztonságról szóló közleménye fontos és hasznos eszmecserét indított el Unió-szerte. Köszönet az előadónak, Christensen úrnak és minden más képviselőtársamnak, akik a rugalmas biztonság megvitatásában aktív szerepet vállaltak.

Hála az Önök munkájának és a többi parlamenti bizottság közreműködésének, az Európai Parlament jóváhagyhatja azt az állásfoglalást, amely jelentős mértékben fogja támogatni a Bizottság által javasolt megközelítést. Társadalmunkban a biztonság változáson alapul. Most összehangolt munkára van szükség ahhoz, hogy új biztonsági formákat találjunk, például magasabb képzettség, képesség az új munkahelyek megkeresésére, az új munkaerőpiachoz alkalmazkodó modern védőintézkedések.

Európában az utóbbi években minden, az ipari ágazatban elveszített munkahely helyett más ágazatokban négy új munkahely jött létre. A legfőbb kérdés, hogy hogyan tudnánk kezünkbe venni az ilyen váltások irányítását, és hogyan kezeljük sikeresen ezt a változást. Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy mi az oka a számos tagállamban megfigyelhető munkaerő-piaci szegregációnak.

Nagy örömmel üdvözlöm a mai napon megvitatásra kerülő jelentést. Ez a jelentés felismeri azt, hogy a rugalmas biztonság a munkaerő-piaci reformra vonatkozó stratégia lehet. A szöveg támogatja a Bizottság által megállapított, négy politikai összetevőt tartalmazó rugalmas biztonság struktúrát. Szintén teljes mértékben támogatni tudom a jelentés 15. bekezdésében található közös elveket. Az Önök javaslatai nagyjából ugyanazt az irányt képviselik, mint a Bizottság közleménye. Megértem Önöket, hogy némely kérdésben, például a bizonytalanság elleni harccal kapcsolatos intézkedésekben, pontosabb magyarázatot szeretnének. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az elveket tömören kell megfogalmazni és az egész közlemény nézőpontjából szemlélni.

Szintén üdvözölni szeretném, hogy az európai szociális partnerek egyetértenek a munkaerő-piaci problémák elemzésével; elemzésüket a nemrégiben, 2007. október 18-án Lisszabonban megtartott, háromoldalú szociális csúcs alkalmával adták elő, amely többek között kitért a rugalmas biztonságra is. Ez az egyetértés azt jelzi, hogy a szociális párbeszéd konkrét eredményekhez vezethet. Állásfoglalásra irányuló indítványában Ön is utalt e közös elemzésre.

Most pedig szeretnék reagálni a jelentésében szereplő néhány kritikus véleményre. Tudom, hogy Ön azzal folytatja, hogy a rugalmas biztonságról szóló vitának kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie. Először is hadd emlékeztessem arra, hogy a Bizottság közleménye az összes érdekelttel való intenzív párbeszéd és a téma legjobb szakértőivel történő mélyreható konzultáció eredménye. Meg vagyok győződve arról, hogy a Bizottság megközelítése kiegyensúlyozott, hiszen a cél a rugalmasság és a biztonság együttes támogatása, mert ahogy már elhangzott, e két elem szinergikusan kapcsolódik egymáshoz, és egyáltalán nem zárják ki egymást.

Nyilvánvaló, hogy a rugalmas biztonságról szóló megbeszéléseket nem szabad ellentétes célra, a piaci szabályozatlansághoz való közeledésre használni. Épp ellenkezőleg, a rugalmasság és mobilitás még magasabb célokat kell, hogy kitűzzön: jobb munkalehetőségek, a hivatás, valamint a családi a magánélet megfelelőbb összeegyeztetése, a gazdaság általános hatékonysága. Mint Önök is tudják, a rugalmas biztonság közös elveiről a Tanács néhány héten belül döntést hoz. Ezt követően tovább folytatódnak az érdekeltek országos szintű eszmecseréi az egyes államok egyéni adottságait is tekintetbe vevő, nemzeti szintű rugalmas biztonsági stratégia kialakítása céljából. Biztos vagyok benne, hogy minden érdekelt biztosítani fogja a kiegyensúlyozott megközelítés elérésének lehetőségét a rugalmas biztonság terén.

A költségtényezőket illetően vegyük tekintetbe, hogy a rugalmas biztonság politikájával kapcsolatos költségek igen alacsonyak a dinamikusabb munkaerőpiac és alacsonyabb munkanélküliség révén megvalósuló konkrét előnyökhöz képest. Sok esetben ráadásul nem is jár többletköltséggel, hanem a meglévő erőforrások hatékonyabb kihasználása által valósul meg.

Szeretnék még reagálni a jelentésnek arra a bekezdésére, amely azt a megállapítást tartalmazza, hogy a határozatlan időre szóló munkaszerződéseknek kellene képezniük a társadalombiztosítási rendszer alapját. A Bizottság semmiképpen nem szándékozik csökkenteni a határozatlan időre szóló munkaszerződések fontosságát. Ezzel együtt úgy gondolom, általánosabb társadalombiztosítási rendszereket kellene bevezetnünk, amelyek ugyanúgy vonatkoznának a határozatlan időre szóló munkaszerződésekre mint a részidős foglalkoztatásra: röviden, a cél nem az, hogy kevesebb legyen a határozatlan időre szóló munkaszerződés, hanem az, hogy az ilyen foglalkoztatási formáknak is legyen megfelelő társadalombiztosítási fedezete.

Elnök úr! E néhány fenntartás kivételével úgy gondolom, hogy a jelentés hasznos és lényeges hozzájárulás a rugalmas biztonságról szóló eszmecseréhez, és szeretnék érte ismét köszönetet mondani az Európai Parlamentnek.

  Ole Christensen, előadó. − (DA) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy előadóként állhatok ma itt Önök előtt. A parlamenti tárgyalások befejeződtek, s most egy olyan kiegyensúlyozott jelentést tárhatunk Önök elé, amely minden politikai spektrum hozzáállását egyaránt tükrözi. A rugalmas biztonság ezen iránymutatásai mögött lényegében az a koncepció, hogy kezeljük azokat a kihívásokat, amelyekkel az európai munkaerőpiacok szembenéznek. Hadd mutassak rá, hogy nem véletlenül használom a többesszámot, amikor munkaerőpiacokról beszélek, hiszen, amint azt a jelentés is felismeri, a rugalmas biztonságot tekintve nincs „egy kaptafára készülő” modell. Mindazonáltal, még ha nincs is általános rugalmas biztonsági modell, észre kell vennünk, hogy munkaerőpiacain Európa sok olyan közös kihívással néz szembe, amely együttes fellépést igényel. Az előttünk álló demográfiai kihívás az, hogy 2050-re minden nyugdíjasra 1,5 munkavállaló fog jutni. Jelenleg 3 munkavállaló jut egy nyugdíjasra. Körülbelül 100 millió európai él szegénységben vagy a szegénységi küszöb közelében. Egymástól alapvetően különböző, például kelet- és nyugat-európai országokat összehasonlítva, az egyenlőtlenség hatásai még inkább szembeötlőek. De azokon az országokon belül is jól láthatóak, ahol az egyenlőtlenség növekedésének lehetünk szemtanúi. A munkaviszonyban álló szegények aránya Európában hat százalék, és egyre többen dolgoznak romló munkafeltételek mellett, bizonytalan foglalkoztatási körülmények között és rendkívül kedvezőtlen munkafeltételekkel. A rövid időre szóló munkaszerződések és az időszaki munka aránya nő, továbbá veszély fenyegeti a közönséges határozatlan időre szóló munkaszerződéseket. Az ilyen bizonytalan jellegű foglalkoztatás aránya Európában eléri a 12%-ot. A be nem jelentett munka és a feketemunka aránya is növekszik. Vannak országok, ahol a feketemunka teszi ki az összes foglalkoztatás mintegy 15%-át. Ezt a folyamatot meg kell fordítanunk, részben mert túl sokba kerül Európának, részben pedig azért, mert az ilyen bizonytalan és instabil foglalkoztatási körülmények gyakran a társadalom védtelenebb csoportjait érintik.

Bár a kompetitív globális piacon Európa legfőbb nyersanyaga az oktatás, mégsem kap elég figyelmet. A helyzet az, hogy a fiatalok 15%-a túl hamar lép ki az oktatási rendszerből, s mindez akkor történik, amikor a munkaerőpiac hatalmas követelményt támaszt a tudás tekintetében. Akik most nem használják ki az oktatás által nyújtott lehetőségeket, hosszú távon nehézségekbe ütköznek, s nekünk kötelességünk, hogy segítsük ezeket az embereket.

Világos tehát, hogy Európa milyen kihívások előtt áll. Felelősségünk, hogy üzenetet és konkrét elképzelést közvetítsünk arról, hogy hogyan kezelhetők e kihívások. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni a biztos úr kiváló hozzájárulását. A jelentéssel kapcsolatban jó együttműködést folytattunk, amelyben az én szerepem természetszerűleg az volt, hogy itt a Tisztelt Házban próbáljam összefogni az elvarratlan szálakat. Előadóként az az érzésem, hogy több figyelmet kellene fordítanunk a szociális Európára, hogy biztosíthassuk, hogy az egész EU-ban tartsák tiszteletben a munkavállalók jogait, és hogy több és jobb munkalehetőséget teremtsünk. A munkahelyek rugalmasabbá tétele nem mehet a munkavállalók munkafeltételeinek rovására. Hogyan lehet ezt biztosítani? A jelentés kifejezetten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy Európában a határozatlan időre szóló munkaszerződés legyen a normál szerződéstípus. Másodszor, biztosítani kell a szociális partnerek aktívabb részvételét. A rugalmas és biztonságos munkaerőpiac középpontba helyezi azt az elvet, hogy ne hozzanak döntéseket a munkavállalók feje fölött. A rugalmas biztonság stratégiáinak megvalósítása során nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a munkavállalók bevonása elengedhetetlenül fontos.

Végül a jelentés érinti azt a témakört, amit a rugalmas biztonság keretrendszerének nevezhetnénk. Más szóval, a rugalmasság és a biztonság megvalósítására vonatkozó nemzeti feltételeiket és kikötéseket. A rugalmasság és a rugalmas biztonság pénzbe kerül. Ez azonban nem kidobott pénz; hanem olyan befektetés, amely megtérül. Például a munkaerőbe való befektetés rövid távon valóban költség lehet, de tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon ez megtérül. Ezért a rugalmas biztonság, ahogyan mi Észak-Európában értelmezzük ezt a fogalmat, bizonyos méretű és bizonyos mértékű jóléti társadalom meglétét kívánja meg. Ezzel kapcsolatban őszintén ki kell mondanunk, hogy a rugalmas biztonság aspektusának finanszírozása igen nehéz lesz azokban az országokban, ahol azt látjuk, verseny folyik az egyre alacsonyabb adókért. Ezért egyszer s mindenkorra szeretném elhallgattatni azokat, akik azt hangoztatják, hogy a rugalmas biztonság egy neoliberális elmélet, amelynek célja a munkavállalók jogainak megcsorbítása. Ez nem így van; pont az ellenkezője az igazság.

Összefoglalva, remélem, hogy mind az itt a Tisztelt Házban, mind az Európa-szerte zajló vita során képesek leszünk eloszlatni a rugalmas biztonsággal kapcsolatos néhány tévhitet. Előadóként, kollégáim számottevő segítségével, a rugalmas biztonságra vonatkozóan összeállítottam néhány kiegyensúlyozott iránymutatást, amelyek bemutatják, hogy Európának hogyan kellene alakítani munkaerőpiacát a jövőben ahhoz, hogy egyszerre lehessen versenyképes és szociális is. Egy ilyen stratégiával arra is fény derül, hogy hogyan küzdjük le az európai munkavállalókat jellemző bizonytalanságot. Sokan közülük attól tartanak, hogy munkahelyüket áthelyezik, és saját helyük a munkaerőpiacon feleslegessé válik.

Végül pedig szeretném megköszönni az árnyékelőadó, a többi bizottság előadói és minden más résztvevő munkáját, aki hozzájárult ehhez a jelentéshez. Végül hadd fejezzem ki azzal kapcsolatos reményemet, hogy decemberi, portugáliai találkozójukon az állam- és kormányfők belefoglalják a Parlament javaslatait a rugalmas biztonságra vonatkozó közös iránymutatások megvalósítására irányuló további munkájukba.

  Olle Schmidt, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak a jól végzett munkájáért. A globalizáció által okozott változások új és jobb lehetőségeket kínálnak a világ országai számára, de természetesen kihívásokkal is járnak. Európa válaszút előtt áll. Vagy üdvözöljük az új és rugalmas gazdaságot és az azzal járó lehetőségeket, vagy visszavonulunk a protekcionizmus különféle formáiba.

A rugalmas biztonság, ahogy az előadó is megjegyezte, a munkaerő lehetőségeit teljes mértékig kihasználó munkaerőpiac létrehozásának egyik legfontosabb eszköze. Ezen a téren a kulcsszavak a képzés, mobilitás és alkalmazhatóság. Nyilvánvaló, hogy nincs általánosan alkalmazható modell, de attól még tanulhatunk és tanulnunk is kellene, egymástól. A Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményében is felvetjük, hogy a túl merev, protekcionista rendszerek valóban védhetik a már bennlévők jogait, de megnehezítik a helyzetet azok számára, akik most lépnének be a rendszerbe.

Ahogy arra az előadó is rámutatott, az Európában tapasztalható népességnövekedés szintén problémát jelent. Több embernek lesz szüksége munkahelyre. Ha helyesen használják, a rugalmas biztonság jó modell lehet Európa számára ahhoz, hogy pozitív módon tudjon továbbfejlődni egy globális gazdaságban. Bár az előadó ezt nem említette, Dánia példája véleményem szerint ezt mutatja.

Elnök úr! Legalább egy dologban egyet kellene értenünk itt a Parlamentben: túl magas a munkahellyel nem rendelkező emberek száma. Európának tovább kell növekednie, hogy új munkahelyeket teremthessen.

  Giovanni Berlinguer, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Christensen úr jelentésének kulcsfontosságú szerepe volt az eredeti dokumentum továbbgondolásában.

Ezek az elvek igen nagy potenciális értékkel rendelkeznek, de csak akkor, ha egyszersmind az összes veszélyeztetett csoport, például a bevándorlók, nők, idősek, fogyatékkal élők védelmét is ellátják, s az olyan felnőttekét is, akik alacsony képzettségüknél fogva kiszolgáltatottabbak és védtelenebbek.

Társadalmunkban továbbá egyre inkább elterjed az egyenlőtlenség, például a minimálbér – amit minden országban be kell vezetni – alkalmazásának hiánya, a munkavállalók jogait pedig el kell ismerni. A munkavállalók tudásszintjét is emelni kell. Sürgős feladattá vált a fenti elvek megvalósításához szükséges gazdasági finanszírozás allokálása és a valódi források meghatározása.

Végül pedig, úgy tűnik számomra, hogy az utóbbi években a tőke és a munka közötti egyensúlyhiány tekintetében sok új forrás jelent meg: a nyerészkedés és a pénzügyi spekuláció kerekedett felül, miközben a bérek csökkennek. A továbblépés érdekében közösen végrehajtandó feladataink közé tartozik ennek az egyensúlyhiánynak a megoldása.

  Tadeusz Zwiefka, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (PL) Elnök úr! Az úgynevezett rugalmas biztonsági modell nem valószínű, hogy hatékony lesz az európai munkaerőpiacon, hacsak nem kísérik a vállalkozó kedv fellendítésére és a vállalkozások létrehozásának megkönnyítésére irányuló egyéb intézkedések és javaslatok. Például az európai magánvállalkozások alapszabályzatának kidolgozásával kapcsolatos munkára gondolok.

A rugalmas biztonság megvalósításának közös elveit illetően hangsúlyozni szeretném, hogy az európai szinten bevezetett komplex jogalkotási megoldások e téren ellentétesek a szubszidiaritás és az arányosság elveivel. A szociális és foglalkoztatási politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és minden, az Európai Unió által hozott, rugalmas biztonságot érintő intézkedésnek összhangban kell lennie az EU-Szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás elvével.

Továbbá a modell belső komplexitása nem kedvez a Közösségi jogalkotási normák bevezetésének, valamint a témakör „egy kaptafára” történő megközelítésének. A hatásvizsgálat alapján a legmegfelelőbb módszer a nyílt koordináció lehet. Ez különösen az új tagállamok számára lehet fontos, amelyek történelmi örökségük miatt a foglalkoztatás területén számos strukturális problémával kerülhetnek szembe. Tekintettel kell lenni a rugalmas biztonsági modell megvalósítását lehetővé tevő utak bevezetésének rövid távú költségeire is, és arra, hogy ez jelentős terhet jelent a költségvetések számára.

  José Albino Silva Peneda, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, a Tanács soros elnöke, hölgyeim és uraim! Az Európai Uniónak a világgazdaságban betöltött versenyképes pozíció biztosítása céljából reformokat kell végrehajtania, de ezt nem lehet korlátozott, csak a közszférát érintő kezdeményezésnek tekinteni, hiszen változtatásokat igényel mind a munkavállalók, mind a vállalatok magatartásában és hozzáállásában.

E változtatásokat csak akkor lehet sikeresen végrehajtani, ha a szociális partnerek között a bizalom légköre uralkodik, amit csak a szociális párbeszéd erősítése révén lehet megteremteni. Ami a munkaerőpiac irányítását illeti, a konfliktus-kultúrára beállított gondolkodásmódot át kell állítani együttműködés-kultúrára. Nekem személy szerint nem tetszik a „rugalmas biztonság” kifejezés. Magam inkább a „biztonságos változás” kifejezést részesíteném előnyben, mert minden változás eleve kockázattal jár. A lényeg pont az ilyen kockázat minimalizálása. Az embereket nem szólíthatjuk fel rugalmasságra, amikor nem bíznak sem önmagukban, sem a körülöttük lévő világban. Ezért a jelentésben folyamatosan hangsúlyozzuk az aktív foglalkoztatáspolitikák és az élethosszig tartó tanulási rendszerek szükségességét.

A PPE-DE képviselőcsoport az eredeti jelentéshez 120 módosítást nyújtott be, és egyeztetéseink eredményeképpen véleményem szerint kiegyensúlyozott és mindenre kiterjedő végleges változatban állapodtunk meg. Sikerült megfelelő egyensúlyt elérni a rugalmasság és a biztonság fogalma között, valamint a folyamatban részt vevő összes érintett fél érdekei között, különös tekintettel a szociális partnerekre és a hatóságokra. A jelentés világosan utal arra, hogy a rugalmas biztonság megvalósításakor és irányításakor alkalmazni kell a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Mindezek alapján javaslom, hogy a Tisztelt Ház hagyja jóvá a jelentést.

  Stephen Hughes, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadónak.

Négy dologról szeretnék beszélni. Az első pont a Bizottsághoz szól. Először is, a Bizottság munkajogról szóló zöld könyve, és most a rugalmas biztonságról szóló közleménye sokkal inkább a foglalkoztatásbiztonságra helyezi a hangsúlyt, semmint a munkahely biztonságára. Mi mind a kettőt hangsúlyozni szeretnénk, mégpedig azért, mert felismertük, hogy rugalmas vállalatokra van szükség. A rugalmas vállalat olyan, amely képes félévente lecserélni a gépsorait vagy négyhavonta változtatni számítástechnikai konfigurációit, és ehhez alkalmazkodni képes, jól felkészült, lojális munkaerőre van szüksége – és ez nem biztosítható egy széttöredezett, szegmentált, alkalmi jellegű munkaerőpiacról.

Másodszor, a rugalmas biztonság megfelelő működéséhez egy egész sor egyéb tényezőnek is rendelkezésre kell állni, például megfelelő, stabil makroökonómiai feltételeknek, jó, aktív munkaerő-piaci politikáknak, jól kialakított szociális párbeszédnek és magas szintű szociális védelmi politikáknak. Minden egyes elem fontos, és egy dolog nyilvánvaló: nem kapjuk őket olcsón. A Bizottságnak tehát be kell látnia, hogy a rugalmas biztonság megvalósítása csak néhány tagállamban és hosszú idő alatt lehetséges.

Harmadszor, létre kell hozni a rugalmas biztonság egy kiegyensúlyozott formáját a jelentés 15. bekezdésének elvei alapján, és ezeket az elveket be kell építeni egy módosított irányelvcsomagba. Ismertetni kell őket, és meg kell kezdeni alkalmazásukat. Máskülönben hiábavaló lenne az összes munka, amelyet ennek a kiváló jelentésnek a létrehozásába fektettek.

Végül, mind a Tanács, mind a Bizottság vég nélkül taglalja a rugalmas biztonság fontosságát, de hogyan vegyük komolyan a Tanácsot, ha a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv megvalósulása elé továbbra is akadályokat gördít? Hogyan vegyük komolyan a többi intézményt, ha az atipikus munka kizsákmányoló fajtái burjánzanak továbbra is minden tagállamban? Sok-sok millió munkavállaló számára a rugalmas biztonság csupán a rugalmasságról szól, a biztonságról nem. Ez a jelentés olyan lehetőségeket körvonalaz, amelyek megváltoztathatják ezt a helyzetet.

  Bernard Lehideux, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Támogatni kívánjuk a Bizottságot abban a törekvésében, hogy bátorítsa a rugalmas biztonságról szóló közös gondolkodást. Az EU-nak ott kell állnia az e területen érintett összes szereplő közötti párbeszéd mögött. Képviselőcsoportom azt is megelégedéssel nyugtázza, hogy a szociális partnerek egyetértettek egy olyan közös dokumentumban, amelyben kérik a tagállamokat, hogy valósítsák meg a rugalmas biztonság politikáját. Ez rendkívül fontos, hiszen a rugalmas biztonságnak csak akkor van értelme, ha a munkavállalók és munkaadók közötti bizalom légkörét vezeti be.

Mint az EU polgárainak választott képviselőinek különleges kötelességünk az ilyen bizalom feltételeinek megteremtése. Mindenkinek az az érdeke, hogy részt vegyen ebben a játszmában, és mindenekfölött ellent kell állnunk annak a kísértésnek, hogy elutasítsuk azt a rugalmas biztonságot, ami kedvezne mind a munkaadóknak, mind a biztonságnak, és ami egyszersmind a munkavállalók kompenzálását jelentené.

A rugalmas biztonság megvalósítása a munkavállalók és a munkaadók rugalmasságát és biztonságát egyidejűleg garantálja. A munkavállalóknak rugalmasságra van szükségük ahhoz, hogy szakmai és magánéletüket összeegyeztethessék, vagy hogy új utakon keressék szakmai boldogulásukat. A munkaadóknak legalább annyira biztonságra van szükségük, mint a munkavállalóknak, különösen jogi biztonságra, az alkalmazottakkal való szerződéses kapcsolatukat illetően.

A jelentés egy lépést jelent a helyes irányba. Kiegyensúlyozott, és keretet nyújt a tagállamok számára a közös elvek elfogadásához. Szeretném megköszönni az előadó munkáját, és gratulálok hozzá. A tagállamokat nem lehet arra kényszeríteni egy bizonyos rugalmas biztonsági elképzelést kövessenek. Az egyes tagállamok munkaerőpiacai természetesen rendkívül különböző jellemzőkkel rendelkeznek. A cél a foglalkoztatási politikák koordinációja, nem pedig egy túl korai harmonizáció.

Polgártársaink mindazonáltal olyan Európát szeretnének látni, amely megoldásokat kínál a globalizáció kihívásaira. A szakmai választások védelmével, a munkavállalók alkalmazkodásának elősegítésével, az élet váratlan fordulatainak elfogadásával és követésével, a rugalmas biztonság egyedi módon korszerűsítheti társadalmi modelljeinket. Ne szalasszuk el az esélyt arra, hogy együtt munkálkodjunk a közös cél érdekében.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A rugalmasabb foglalkoztatási formák iránti törekvés akkor fejlődött ki, amikor rendkívül magas volt a munkanélküliség, és viszonylag könnyű volt kedvezőtlenebb munkafeltételeket kényszeríteni a munkavállalókra, akik inkább elfogadták a rosszabb feltételeket, semmint hogy elveszítsék a munkájukat. Amikor a munkavállalók nem tudtak gondoskodni önmaguk és családjuk alapvető szükségleteiről, még azt is elviselték, ha megalázták őket a munkahelyen. Azt is vállalták, hogy balesetbiztosítás nélkül vagy illegálisan dolgozzanak, éhbérért.

Szerencsére ez a helyzet a munkaerőpiacon változóban van. A legtöbb lengyel munkaadó alábecsülte a tartós foglalkoztatás jelentőségét. Ez oda vezetett, hogy mostanra munkaerőhiány lépett fel, és közel kétmillió fiatal érkezett Lengyelországba, akik közül sokan magasan képzettek. Az a fajta rugalmas foglalkoztatás, amely nem ismeri fel a munkahely biztonságának fontosságát, rövid távú hasznot hajt a munkaadónak a munkavállalók rovására. Örülök, hogy az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány jobban kihangsúlyozza a foglalkoztatásbiztonság szükségességét, mint az Európai Bizottság. Szeretnék rámutatni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által végrehajtott kutatásra, ami kimutatta, hogy a határozatlan időre szóló szerződéssel alkalmazott munkavállalók munkája hatékonyabb.

Gratulálok az előadó munkájához

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, a Tanács soros elnöke, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonságról szóló vita is azt mutatja, hogy nem lehet egyetlen tagállam szociális modelljét átvinni az EU egészére. Nem is úgy tűnik, mintha ez lenne a Bizottság szándéka. A Bizottság által készített dokumentum nem arról szól, hogy a munkaerő-piaci körülmények radikális megváltoztatásával javítsunk a munkavállalók szociális biztonságán; nem, a Bizottság inkább a foglalkoztatásbiztonság rugalmasságát hangsúlyozza, hiszen nincs is abban a helyzetben, hogy a munkavállalók szociális biztonságát javítsa: ez a tagállamok hatáskörébe tartozik, ahol igencsak eltérőek a vélemények arról, hogy ez valójában mennyire fontos.

Ezen túlmenően, a szakszervezetek legfőbb szerepköre és az általuk gyakorolt ellenőrzési funkció – amely Dániában a rugalmas biztonság modelljének lényeges eleme – más tagállamokban egyáltalán nem biztos, hogy rendelkezésre áll jelenleg, de talán még a közeljövőben sem fog. Néhány kormány a rugalmas biztonságot pusztán rugalmasságként értelmezi, és ezt is tűzi ki céljául, amivel tovább csorbítja a szakszervezetek jogait. Mi, Zöldek kritikusan állunk hozzá az olyan törekvésekhez, amelyek a rugalmas biztonságot a munkajogi szabályozatlanság Unió-szerte történő bevezetésének eszközeként használják, s így az Európai Unió globális versenyképességét a munkavállalók jogainak rovására valósítják meg. Sajnos a Tisztelt Ház koalíciós pártjai a Bizottságot követik, és elszalasztják azt a lehetőséget, hogy a rugalmas biztonság modelljébe egyenrangú tényezőként bevezessenek egy alapvető elemet: a szociális biztonságot.

Kíváncsi vagyok rá, hogyan fogják ezt a szocialisták megmagyarázni a munkavállalóknak. Attól tartok, hogy azt a lehetőséget is elmulasztjuk, hogy a jövőben vitát nyithassunk a rugalmas biztonság modelljében alapvetően benne rejlő előnyökről is. Ezért vagy módosítanunk kell a jelentést, vagy nem fogjuk tudni támogatni azt.

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonság egyáltalán nem újdonság. Ez egy régi, dán modell, amely a 19. század végére vezethető vissza, ahol a munkaszerződésekből kihagyott biztonságot – igen nagy áron – az állam garantálja.

Ami a mi mai Európánkban új, az a borzalmas bizonytalanság, ami nemcsak a dolgozó ifjúságot érinti, de a társadalom egészére nézve is hátrányos. Hogy felvegyük a harcot ezzel a bizonytalansággal, taktikát kell váltanunk, és fel kell számolnunk a régi, laissez-faire módszereket és ideológiákat, amelyek ide vezettek. Nem igaz, hogy a bizonytalanság munkahelyeket teremt, és gazdasági növekedést okoz; éppen ellenkezőleg. A rugalmas biztonság révén most egy új ideológiával kísérletezünk, de egy olyannal, amely a bizonytalanság régi modelljét érintetlenül megőrzi.

Ez az oka annak, hogy képviselőcsoportom néhány nagyon is gyakorlatias elképzelésért küzd: a munkaerőpiac rugalmatlansági mutatójával kapcsolatos elképzelés ellen és a megfelelő foglalkoztatás mutatója mellett voksolunk, hogy hangsúlyozzuk, a stabil és biztonságos foglalkoztatás a norma; az indokolatlan elbocsátás ellen, mert az egyenlő a hátrányos megkülönböztetéssel; az atipikus munkaszerződések ismét visszatérő halmozódása, vagyis az élethosszig tartó bizonytalanság ellen, ami a rabszolgaság egy modern formája; a foglalkoztatáson kívüliek jövedelemhez való joga mellett, mert ők sem tudnak levegőből megélni; a jóléti segélyek különböző formáinak összegyűjtése mellett és a nők munkahelyi hátrányos megkülönböztetése ellen.

Maga a tény, hogy a rugalmas biztonság garantálásához nem jelöltek ki forrásokat – 2%-os csökkentés történt –, és hogy ezért megbízható befektetésre sem nyílik lehetőség, sokatmondó abban a tekintetben, hogy fennáll a veszélye annak, hogy ez az egész üres fecsegéssé válik.

A munkavállalók és a fiatalok nem elavult ideológiákat akarnak, hanem valami kézzelfoghatóbbat. Ezek azok a kérdések, amelyekért mi itt a Parlamentben harcolunk, és szeretnénk látni, hogy szavazatokkal is keresztül tudjuk vinni őket.

  Kartika Tamara Liotard, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök úr! A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot majdnem kifelejtették ebből a vitából, de szerencsére az utolsó percben elértük, hogy mi is hozzászólhassunk.

Európa népességének több mint a fele nő, és jelenleg a munkaerőpiacon a nők túlnyomó arányt képviselnek az ideiglenes és részmunkaidős szerződések tekintetében. A nők ezért már most több bizonytalansággal, kisebb nyugdíjalappal, elégtelen egészségügyi költségtérítéssel néznek szembe. Ha például a Bizottság és a holland kormány a létszám-leépítési jogokat még rugalmasabbá kívánják tenni, e társadalmi csoport elnyomottsága, jogfosztottsága még tovább fog nőni. Ezért nagy örömmel nyugtáztam, hogy a Nőjogi Bizottság e kérdés tekintetében egyhangúlag tett javaslatokat a Bizottság javaslatának kiigazítására. Sajnos az előadó úgy találta, hogy e szélesen értelmezett, kiváló javaslatok közül jóváhagyását csak igen kevés érdemli meg. Ezzel megszégyenítette a Nőjogi Bizottságot, és figyelmen kívül hagyta a meglévő, valódi egyenlőtlenségeket. Felkérem a képviselőket, hogy a holnapi szavazás során támogassák az ilyen egyenlőtlenség megakadályozására benyújtott módosítási javaslatokat.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Egyre kevesebb ember tölti el egész életét ugyanazon a munkahelyen, ezért szükséges, hogy probléma nélkül tudjanak alkalmazkodni a változó élet- és munkakörülményekhez. Ugyanakkor megfelelő foglalkoztatásbiztonságot is biztosítani kell számukra. Spidla biztos úr! Az új rugalmas biztonság koncepciót csak akkor fogják széles körben elfogadni, ha a rugalmasság és a biztonság között egyensúly jön létre. Egyrészt a vállalatoknak több rugalmasságra van szükségük a piaci rések felismeréséhez, az innovatívabbá váláshoz, továbbá ahhoz, hogy fejlődésüket kezdeményező módon, nem pedig az eseményekre reagálva alakítsák. Másrészt a tagállamok munkavállalóinak szüksége van a szociális védelem modern rendszerei által nyújtott biztonságra, felelős szociális partnerekkel kötött, megbízható megegyezésekre. Be kell vezetni a megfelelő keretfeltételeket a tartósabb munkalehetőségekhez és a munkahely-változtatás megkönnyítéséhez. Meg kell akadályozni az új foglalkoztatási formák tisztességtelen alkalmazását, csak úgy, mint a hamis önfoglalkoztatást és a be nem jelentett munkát.

Prioritás még az élethosszig tartó tanulás is, ami életbevágóan fontos ahhoz, hogy munkavállalóink felkészülhessenek a globalizációra. Véleményem szerint nem fogadható el kötelezőnek a GDP 2%-ában megadott irányadó szint; hagynunk kellene itt a tagállamok részére némi pénzügyi mozgásteret. Ugyanakkor az egyes kormányoknak és a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy ennél sokkal többet fektessenek be a legfőbb forrásba: magas végzettségű, jól képzett, motivált és alkalmazkodó emberekbe.

Kezdeményezésemre a PPE-DE képviselőcsoport ismét különféle módosítási javaslatokat nyújtott be. Az egyik ilyen módosítási javaslatban azt mondjuk, hogy a vállalatoknak saját maguknak kellene tudni eldönteni, hogy hogyan kívánják megközelíteni a vállalatok társadalmi felelősségének kérdését. A VTF-t továbbra is önkéntes alapon működő, nem kötelező rendszernek kell tekinteni.

Végül azt szeretném még megemlíteni, hogy a munkavállalók szabad mozgását akadályozó átmeneti intézkedések 2013-ról 2009-re történő megszüntetésének előrehozatala rossz üzenetet sugallna. Ahol magas szintű szociális biztonság mellett jóval magasabb órabért fizetnek, igen intenzív és nehezen kezelhető a migrációs nyomás. Itt sem szabad elhanyagolni a biztonságot, még akkor sem, ha a rugalmasságra kétségkívül szükség van.

  Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr, a Tanács soros elnöke, biztos úr! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok az előadónak a jól végzett munkáért és a kiválóan elkészített jelentésért. Csakúgy, mint José Albino Silva Peneda, én is jobban szeretem a „biztonságos változás” kifejezést azzal a változással kapcsolatban, amivel a globalizáció és a demográfiai növekedés formájában találkozhatunk. Szerintem is jobb megfogalmazás ez.

A Bizottság javaslata és a Parlament javaslata között eltérés van a tekintetben, hogy mi áll a változások középpontjában. A Parlament javaslatában másra helyezzük a hangsúlyt. A Bizottság sokkal inkább hangsúlyozza a munkahelyi biztonságot, mint a foglalkoztatásbiztonságot. Nem lenne szabadilyen különbséget tenni. Kétfajta biztonság kombinációjára lenne szükség: hogy képesek legyünk új munkahelyet találni, és ha már megtaláltuk, akkor munkahelyünket magas színvonalú biztonság jellemezze. Mi itt a Parlamentben a folyamatban való részvételre, az erős szakszervezetekre és az erőteljes szociális párbeszédre összpontosítunk. Az aktív foglalkoztatáspolitikákra, az oktatásba történő több befektetésre és az erős szociális biztonsági rendszerekre koncentrálunk.

Sokan elmondták, hogy nincs egyetlen modell, és hogy mindenkinek a saját koncepciója szerint kell előrehaladni. A lisszaboni folyamat alkalmazható. Most, amikor elveket kell kialakítani, én is azt támogatom, amit Stephen Hughes mondott: vegyük a 15. bekezdést, és az abban felsorolt elvekből álljon az iránymutatás.

Végül azt szeretném mondani Elisabeth Schroedternek, hogy nem igaz, hogy az előadó nem lépett kapcsolatba az európai szakszervezeti mozgalommal. Egész idő alatt szoros kapcsolatban voltak, és ők is teljes mértékig támogatnak minket abban, hogy helyezzük másra a hangsúlyt. Ha nem alakítunk ki véleményt azelőtt, hogy a foglalkoztatásügyi miniszterek ezt megtennék, az azt jelenti, hogy átadjuk nekik a döntés kizárólagos jogát. Pedig ebbe a Parlamentnek is kell, hogy legyen beleszólása…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, hölgyeim és uraim!

Az Európai Uniónak nemcsak saját intézményeit kell mihamarabb megreformálnia, hanem polgárai és vállalkozásai számára olyan politikát kell biztosítania, amely enyhíti az intenzív versennyel és a piac megnyitásával járó mellékhatásokat.

Fontosnak tekintem a stabil munkaviszony létrejöttének ösztönzését, ahol a bizalom magas szintje alakul ki. A munkajogi változások sokkal sikeresebb lennének, ha a munkavállalók nagyobb biztonságban éreznék magukat. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a biztonság érzete nagyon sokszor attól is függ, hogy mennyire könnyű új munkahelyet találni.

Azon a véleményen vagyok, hogy az Európai Unió legnagyobb problémái a rugalmas, jól képzett munkaerő rendelkezésre állásával vannak összefüggésben, és ezért Európa rugalmas biztonsági stratégiájának középpontjában ennek a kérdésnek kellene állnia.

A legfőbb dolog, hogy képzési és átképzési programok segítségével növeljük az oktatás színvonalát, ami rugalmas munkaerőpiac létrehozását teszi lehetővé.

  Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonság nem csodaszer, és nem is tabutéma. Egyszerűen csak meg kell állapodnunk a játékszabályokban. Mondani sem kell, hogy Európának meg kell tudni küzdeni a világgazdaság által rákényszerített globalizáció és verseny – sokszor tisztességtelen verseny – kihívásaival.

Ehhez rugalmasságra van szükség, de ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk az európai szociális modellt, annak értékeit, biztonsági színvonalát és, mindenekelőtt, szolidaritását. Ezért a rugalmasság csak szigorú szabályok, garanciák, és kompenzációs mechanizmusok megléte mellett fogadható el.

Mindenekelőtt Európának egy olyan stratégiával kell vezetnie a tagállamokat, amely bizonyos kulcsfontosságú összetevőket tartalmaz: tisztességes színvonalú továbbképzést, megfelelő jóléti intézkedéseket, színvonalas szolgáltatásokat, kezdve a gyermekgondozási szolgáltatásokkal és olyan társadalombiztosítási rendszerekkel, amelyek támogatást biztosítanak a munkavállalók számára az inaktív időszakok alatt. Ami az ilyen támogatást illeti, nem szükségszerű, hogy alamizsna formáját öltse; olyan lehetőség biztosítása is lehet, amely segítségével a munkavállaló megszerezheti az új munkahelyhez szükséges képességeket.

Végezetül pedig, szükség van a hivatás és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedésekre, különös tekintettel a nőkre, hogy ők is valóban élvezhessék a munka világában megvalósuló esélyegyenlőséget.

Nem vitás, hogy e célok megvalósításához sok pénz kell, de csak így biztosítható, hogy a rugalmas biztonság valódi lehetőség legyen, ne pedig a munka világának szabályozatlanságához vezető legrövidebb út.

  Donata Gottardi (PSE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Én is hálás vagyok az előadónak az elvégzett munkáért, különösen, ha tekintetbe vesszük a rendelkezésére álló rövid időt.

Én is úgy gondolom, hogy egy szó önmagában semmit sem jelent. A rugalmas biztonság önmagában sem nem jó, sem nem rossz politika, hanem jól összehangolt intézkedések kombinációja. Minden attól függ, hogy ezen intézkedéseket hogyan tervezik meg, és hogyan valósítják meg a gyakorlatban.

Az általános elképzelés szerint a rugalmas biztonság olyan stratégia, amelynek célja a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, valamint a munkahelyek közötti mozgás gazdasági támogatás és oktatás útján történő ellentételezése. Ez azonban defenzív hozzáállást és veszteségkorlátozást jelent, amikor pedig új megközelítésre, innovációra és színvonalra van szükség.

Ha a nők szemszögéből nézzük a rugalmas biztonságot, a problémával kapcsolatban hasznos látásmódhoz jutunk el. Végül is így válik észrevehetővé, hogy a legbizonytalanabb, legingatagabb munkahelyek a nőkre vannak kitalálva. Ugyanakkor azonban felfedezhetjük a stratégiában rejlő pozitív lehetőségek teljes körét is, ha a rugalmasságot nem bizonytalanságnak fogjuk fel, hanem a foglalkozási és munkahelyi beosztások rugalmas, a munkavállalók igényei szerinti megszervezésének.

Ha felfogjuk, hogy a biztonság nem csak oktatási segélyt jelent, hanem segítséget az ember élete során történő különféle tevékenységekhez és döntésekhez, akkor fogunk igazán úttörő, előretekintő javaslatokat tenni, ahelyett, hogy a múlt módszereihez kanyarodnánk vissza.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagyon rövid leszek. A Tisztelt Ház munkája a jelen vita után tovább folytatódik, így meg kell mondanom Önöknek, hogy ennek az elnökségnek, azaz a mi elnökségünknek természetesen az a véleménye, hogy ez a vita nagyon fontos és nagyon szükséges. Ezt a magas részvételi arány és a vitában részt venni és együttműködni kívánó képviselők nagy száma is mutatja.

A rugalmasság természetesen mobilitást jelent, és a globalizált világban szükségszerű a „mobilitás” szó használata, ami a változásokhoz való gyors alkalmazkodó készséget jelenti. Azonban nemcsak mobilitásról, biztonságról is beszélünk. Ez az emberek, a munkavállalók iránti elkötelezettséget jelenti, elkötelezettséget a képzettségük és képzésük iránt, a családvédelem és a munka minőségének védelme iránt.

Természetesen biztosak vagyunk abban, hogy a szociális partnerekkel sikerrel egyeztetett legfőbb iránymutatások gyakorlati alkalmazása lehetővé teszi a szükséges intézkedések kidolgozását és végrehajtását a változás és biztonság biztosítására, valamint elősegíti, hogy Európa sikerrel birkózhasson meg a globalizációval kapcsolatos kihívásokkal.

December 5-i és 6-i ülésén a Tanács remélhetőleg jóváhagyja ezeket az iránymutatásokat. Biztos vagyok abban, hogy idővel bebizonyosodik: ezek az iránymutatások helyesek voltak, és megfelelő alapul szolgáltak egy erősebb, versenyképesebb Európa létrehozásának politikájához.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Látom a képernyőn, hogy milyen gyorsan halad az idő, ezért kérem, engedjék meg, hogy csak két dolgot említsek: először is, a vita alapján is világos, de hadd hangsúlyozzam ki még egyszer, hogy a rugalmas biztonságnak semmiféleképpen sem célja, hogy egyetlen nemzet modelljét ráerőltesse az Európai Unió egészére. Felismerjük a különböző modellek egyedi természetét. Mindazonáltal úgy látom, hogy az említett alapelveket megvalósító országok jobb munkaerő-piaci helyzetben vannak, és itt nem csak a skandináv országokra gondolok.

A másik kérdés, amit említeni szeretnék, a költségekkel kapcsolatos. Ismét, amint Önök is látják, a leggyakrabban idézett, tipikus példa Dánia, ahol a szociális védelemmel és egészségüggyel kapcsolatos kiadások nem magasabbak az átlagosnál többi európai országhoz képest. Ezt a tényt mindig fontos kiemelni.

Hölgyeim és uraim! Megköszönöm Önöknek ezt az intenzív vitát, amely rövidsége ellenére is hozzájárult a rugalmas biztonság koncepciójának gazdagításához. Hadd köszönjem meg különösen az előadó munkáját.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Christian Ehler (PPE-DE), írásban. – (DE) A jelentésről benyújtott módosítási javaslatok egyike arra kéri az Európai Parlamentet, hogy támogassa egy európai minimálbér kialakítását. Én úgy vélem, hogy ez a fajta megközelítés alapvetően helytelen. Az egyes regionális munkaerőpiacokon olyannyira eltérő körülmények és paraméterek uralkodnak, hogy bármiféle európai megközelítés nemcsak hogy nem a polgárok jólétének növelését szolgálná, hanem épp ellenkezőleg: a szegénységet, a munkanélküliséget és a feketemunkát szilárdítaná meg.

Az is elhangzott, hogy a minimálbér összege ne lehessen alacsonyabb a nemzeti átlagbér 50–60%-ánál. Melyik európai országban ilyen magasak a minimálbérek? Mielőtt megvitatásra nyújtanak be egy ilyen jellegű módosítási javaslatot, a kezdeményezők legalább arra vennék a fáradságot, hogy megnézzék, mi a valós helyzet Európában. Itt egy olyan európai bérpolitika keresztülvitelére történik kísérlet, amely a jelenlegi nemzeti minimálbéreket átlagosan 20%-kal megemelné. Ez gátlástalan népszerűség hajhászás!

Remélem, hogy a Parlamentben létrejön egy egyértelmű többség, amely csírájában elfojtja ezeket a veszélyesen utópisztikus elképzeléseket, amelyek csupán a munkanélküliséget és a szegénységet növelnék, valamint kockára tennék Európa gazdasági versenyképességét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sajnálatosnak tartjuk, hogy a jelentés nem utasítja el kellő egyértelműséggel az Európai Bizottság által védett rugalmas biztonsági stratégiát. Arra korlátozódik csupán, hogy némileg tompítani próbálja a Bizottság közleményében rögzített elveket.

Ezért mi a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban nemcsak hogy a jelentés ellen szavaztunk, de ragaszkodtunk ahhoz, hogy olyan javaslatokat terjesszünk elő, amelyek elutasítják a rugalmas biztonsággal kapcsolatban a közleményben alkalmazott megközelítést. Ezt azért tettük, mert ez a megközelítés a munkaerőpiacok és a munkaügyi jogszabályok szabályozatlanságát célozza, amelynek gyakorlati eredménye a meglevő szerződéses megállapodások lerombolása, az indokolatlan elbocsátások felszabadítása, a munkavállalók bizonytalan helyzetének általános növekedése. Semmiféle tompítási szándék nem képes megállítani a kollektív tárgyalások folyamatos meggyengítését, a szakszervezetek leértékelődését és a határozatlan időre szóló munkaszerződések időszaki szerződésekké alakítását a kapitalista globalizáció ürügyén.

A CGTP (a Portugál Munkavállalók Általános Szövetsége) az október 18-án Lisszabonban megtartott hatalmas demonstrációján nemet mondott ezekre a javaslatokra. Több munkahelyet szeretnének olyan jogokkal, amelyek feltételezik a termelés iránti elkötelezettséget, a magas színvonalú közszolgáltatásokba történő befektetés növekedését és a munkavállalók méltóságának tiszteletben tartását.

Ezért ragaszkodunk az általunk benyújtott javaslatokhoz. Ha továbbra is elutasításra kerülnek, akkor a jelentés ellen fogunk szavazni, mert elutasítjuk a rugalmas biztonság koncepcióját.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés vitára bocsát egy lényegbevágó európai kérdést: az Európai Uniónak a munkaerőpiac integrálására irányuló intézkedései nem hagyhatják figyelmen kívül a munkavállalók szabad mozgásának önkényes korlátozását. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok közül nyolc országra – beleértve Romániát és Bulgáriát – minimum két, de elképzelhetően hét év átmeneti időszak vonatkozik.

Az átmeneti időszak második évétől kezdve az európai intézmények aktívan részt vehetnek a tagállamok által kirótt átmeneti időszakok jóváhagyási folyamatában. Ennél az oknál fogva azt kérném, hogy az Európai Tanács decemberben gondosan vizsgálja felül az új tagállamok munkavállalóinak Európai Unión belüli szabad mozgásának korlátozását, és hagyjon jóvá egy kötelező közös álláspontot annak érdekében, hogy a munkaerő szabad mozgásának korlátait minimumra csökkentse.

A munkaerőpiachoz való hozzáférés korlátozásának kérdése közvetlenül kapcsolódik az előadó által megfogalmazott első elvhez, azaz a következőkhöz: „Európai fellépés az egyes nem rendes szerződésekben szereplő, visszaélést megvalósító foglalkoztatási gyakorlatok ellen”. Számos esetben fordultak hozzám, európai parlamenti képviselőhöz, panasszal román állampolgárok, akiket jogtalanul megfosztottak a munkájukért járó bértől és a legelemibb társadalom- és egészségbiztosítási feltételektől azokban az országokban, ahol dolgoznak. A rugalmas biztonságon alapuló szabályozásokkal elsősorban az ilyen helyzeteket kellene megszüntetni.

(A 17.05-kor megszakított ülést 17.10-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök