Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0486/2007

Viták :

PV 28/11/2007 - 17
CRE 28/11/2007 - 17
PV 11/12/2007 - 5

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :


Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2007. november 28., Szerda - Brüsszel HL kiadás

17. Gazdasági partnerségi megállapodások (vita)
Jegyzőkönyv
MPphoto
 
 

  Elnök. – Következő napirendi pontunk a Bizottság nyilatkozata a Gazdasági partnerségi megállapodásokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Megragadom az alkalmat arra, hogy elmagyarázzam, hol tartunk a gazdasági partnerségi megállapodással (EPA) kapcsolatos tárgyalásokban. Örömmel állapíthatom meg, hogy a Bizottság október 23-i közleményében javasolt stratégiát a Tanács a múlt héten jóváhagyta. Amint azt Mandelson főbiztos a múlt héten elmondta a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának, a tárgyalások végre túljutottak a holtponton.

A tárgyalások rendkívül gyorsan haladnak előre. Hadd érzékeltessem, hogy hol is állunk ebben a pillanatban. Kelet-Afrikában kiinduló megállapodást parafáltunk a Kenyát, Ugandát, Ruandát, Burundit és Tanzániát felölelő Kelet-Afrikai Közösséggel. Rendkívül közel állunk ahhoz, hogy a Kelet- és Dél-Afrikai csoportosuláshoz hasonlóan ideiglenes megállapodást kössünk az Indiai-óceán országaival is.

A Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségben kiinduló megállapodást parafáltunk Botswanával, Lesothóval, Szvázifölddel és Mozambikkal. Angola is csatlakozni fog, amint csak tud. Dél-Afrika és Namíbia holnap dönt a részvételéről.

A Csendes-óceán térségében ezzel párhuzamosan dolgozunk az egész térségre vonatkozó egységes megállapodáson, valamint külön megállapodásokon az Európai Unióval kereskedelmet folytató térségbeli országok közvetlen érdekeinek védelmének céljából. Várakozásaim szerint ezekben hamarosan megállapodás fog születni.

A többi térségben kevésbé világos a kép. Nyugat-Afrikában és Közép-Afrikában tárgyalások folynak az úgynevezett „alcsoportokkal”. Elképzelhető, hogy ideiglenes árucsere-egyezményt tudunk kötni a leginkább érintett országokkal, amelyeket azután 2008-ban az egész térségben teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokká (EPA) tudunk továbbfejleszteni. Az természetesen az érintettek akaratától függ, hogy ezt az utat választják-e, és létrehoznak-e a Világkereskedelmi Szervezettel összeegyeztethető piacra jutási megállapodásokat.

A karibi térségben szinte mindenről van már megállapodásunk, csak sajnos éppen a legégetőbb dologról, az árukereskedelemről nincs, mivel a térség által tett javaslat a WTO által elfogadhatótól messze elmarad. Tovább folynak a tárgyalások, de a tárgyalások előmozdításához most egyértelmű politikai döntésre van szükség a térség részéről a WTO-val összeegyeztethető piacra jutási terv létrehozásáról.

Az összes térségben pragmatikus és rugalmas megközelítéssel próbáljuk elérni azt, amit továbbra is a megállapodások céljának tekintünk: teljes körű EPA-megállapodások létrehozása mind a négy térséggel. Kereskedelmi kapcsolatainkat ez fogja modernizálni és a fejlesztés szolgálatába állítani, ezért célunk a teljes körű megállapodás mind a négy térséggel.

Az elmúlt napokban jelentős előrehaladást értünk el, de ma még nem garantálhatjuk, hogy a WTO-val összeegyeztethető, új kereskedelmi szabályokat tartalmazó megállapodást tudunk kötni az összes AKCS-országgal.

A WTO-val összeegyeztethetőség az összes megállapodás alapvető része, akár teljes körű EPA-megállapodásról, kiinduló megállapodásról, vagy csupán árucsere-egyezményről van szó. Ennek hiányában csak az általános preferenciarendszert tudjuk felkínálni.

A jövő héten az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa dönt az AKCS-országoknak felajánlott piacra jutás megvalósításáról szóló EK-rendeletről. Ez a legjobb ajánlat, amit kétoldalú egyezmény létrehozására valaha is tettek: teljes körű, vám- és kontingensmentes piaci hozzáférés, és mindössze két termékre, a cukorra és rizsre vonatkozó átmeneti időszak.

A megállapodások tető alá hozásáért továbbra is mindent megteszünk, amit csak lehetséges. Ajánlatunkat előterjesztettük, és abban a pillanatban, hogy valamelyik AKCS-ország előáll egy WTO-val összeegyeztethető ajánlattal a megállapodás megkötésére, késedelem nélkül javasolni fogjuk a Tanács előtt, hogy az adott ország is kapja meg az EPA piacra jutási rendeletben meghatározott kedvezményeket.

Már jeleztük, hogy hajlandóak vagyunk alrégiókkal is együtt dolgozni, amennyiben ez az, amit az AKCS-országok kívánnak. Egyetértettünk azzal, hogy 2008. január 1-je után is folytassuk a tárgyalásokat egyéb ügyekben, például a szolgáltatásokkal, beruházásokkal és más, kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekben, hiszen ezek igen fontos részét képezik a megállapodások fejlesztésről szóló részének. Teljesítettük ígéretünket a Cotonoui Megállapodással megegyező, vagy annál kedvezőbb kereskedelmi egyezmények felajánlására minden olyan ország részére, amely megállapodást köt velünk. Felajánlottuk piacaink teljes megnyitását, és az árukereskedelemre vonatkozó ajánlatot kiegészítettük egy nagyvonalú szolgáltatási ajánlattal is.

Amit nem tudunk megtenni az az, hogy a tárgyalások folytatásának időszaka alatt kiterjesszük a Cotonoui kereskedelmi megállapodást. Világossá tettük, hogy EPA megállapodás hiányában nem tudunk, és nem is akarunk illegális vagy nem biztonságos megoldásokat javasolni.

AKCS-partnereinknek támogatásra lesz szüksége a megállapodások megvalósításához és a szükséges korrekciók és reformok végrehajtásához. Ezért szorgalmazza azt a Bizottság, hogy az Európai Fejlesztési Alap prioritásként kezelje a kereskedelemösztönző támogatást az EPA-megállapodásokkal összefüggésben. Ezért működünk szorosan együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy további pénzt fordítsanak az újonnan elfogadott EU kereskedelemösztönző támogatás stratégiájára.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a tárgyalások lezárásához meg kell hozni néhány nehéz politikai döntést, de üdvözöljük azoknak az AKCS-térségeknek és -országoknak a kezdeményezőkészségét, amelyek úgy döntöttek, csatlakoznak hozzánk az EPA-megállapodások parafálásában. Továbbra is támogatni fogjuk őket azoknak a feladatoknak a végrehajtásában, amelyekre elkötelezték magukat, és együttműködünk velük annak biztosítása érdekében, hogy olyan kereskedelmi kapcsolatot hozzunk létre, amely valóban hozzájárul fejlődésükhöz.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Sturdy, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Hét év tárgyalás után azt mondani, hogy nem egészen ott tartunk ahol kellene, talán enyhe kifejezés. Nem vagyok biztos abban, hogy a „túljutottunk a holtponton” a helyes kifejezés.

Az utóbbi hetekben néhány AKCS-ország kezdte egyre kényelmetlenebbnek érezni azt a kilátást, hogy amennyiben nem ír alá EPA-megállapodást, olyan GSP (Általános Preferenciarendszer) vámtarifa rendszerben részesüljön január 1-jétől, amelyet maga a biztos úr is korlátozottnak tart. Az Európai Bizottság azt állítja, hogy sikerrel segített elő ideiglenes megállapodást mind egyéni államokkal, mind térségbeli alcsoportokkal. Amint a biztos úr elmondta, a kelet-afrikai csoporttal tegnap került sor aláírásra, míg a SADC (Dél-afrikai Fejlesztési Közösség) a múlt héten írt alá – csak éppen Dél-Afrika és Namíbia nélkül! Miféle gazdasági megállapodás az, amely kihagy országokat? Értesültünk arról, hogy a Bizottság nyomást gyakorol Nyugat-Afrikára, hogy lépjen megállapodásra Nigéria nélkül, pedig Nigéria Afrika egyik legnagyobb országa, amely nagyszabású kereskedelmi tárgyalásokat folytat az Európai Közösséggel. Milyen hatása lesz hosszú távon az úgynevezett keretszerződések aláírásának? És mi lesz a térségek integrációjával? Ahogy én látom, pontosan azokat a térségeket szabdalják fel, amelyekről a jelentésemben azt írtam, hogy az EPA-megállapodásoknak rájuk kell vonatkozniuk.

A parlamenti állásfoglalás amelyet egy politikai csoport hozott létre egyenesen arra szólít fel, hogy örüljünk ezeknek a most már gyors ütemben zajló tárgyalásoknak. Nos, ha nem is tetszenek nekünk ezek az előkészületek, nyakunkon a határidő, és e pillanatban nincs más választásunk. A Kigali Nyilatkozat kemény és kritikus volt. A mai parlamenti állásfoglalás előretekintő, és remélem, valóban örömmel tekinthetünk a jövőbe.

Amint azt nevük is jelzi, az EPA-megállapodások lépcsőfokok az EU és az AKCS-országok közötti teljes körű és átfogó kereskedelmi kapcsolatok létrehozásában. Csalódtam a PSE képviselőcsoportban, hogy nem szavazták meg őket.

Egy utolsó gondolatot szeretnék hátrahagyni a biztos úrnak. Az Egyesült Királyságban van egy mondás arról, hogy mi a három legnagyobb hazugság a világon: „a csekk postázva van”, „nem az én hibám volt”, és „az Európai Unióból jöttem és azért vagyok itt, hogy segítsek”.

 
  
MPphoto
 
 

  Harlem Désir, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr! Nem tehetünk úgy, mintha nem vennénk észre, hogy a Bizottság a tervezett határidőre nem tudta elérni valódi EPA–megállapodások aláírását azzal a módszerrel, ahogyan a tárgyalásokat levezette. Itt egyetértek Surdy úrral: az ideiglenes megállapodások megkérdőjelezik a létrejött regionális csoportosulásokat, amelyeken az EPA-megállapodások aláírásáról szóló tárgyalások alapultak.

A tárgyalások nemcsak hogy nem erősítették meg az Európa és az AKCS-országok közötti kapcsolatokat és bizalmat, hanem inkább mély aggodalomra adtak okot. Aggodalom övezi az állami bevételek elvesztését: a szenegáli elnök nemrégiben nyilatkozta a sajtónak, hogy az afrikai országok költségvetésének 35%–70%-át vámtarifák teszik ki: Nigéria például 800 millió eurót veszíthet.

Aggodalomra ad okot az a kérdés is, hogy mi lesz a következménye annak, ha a AKCS-gazdaságok érzékeny ágazatai liberalizálódnak, és versenyezniük kell az európai vállalkozásokkal. Szintén aggasztó az a kérelem, hogy a második fázis tartalmazzon olyan témaköröket is, amelyek nem tartoznak a WTO-kötelezettségek körébe. Ide tartoznak a szolgáltatások, a beruházások, a nyilvános piacok és a verseny szabályai. Aggodalomra ad okot az a fenyegető lehetőség, hogy 2008-tól magasabb vámtarifák kerülnek bevezetésre a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó AKCS-államokban, amellyel mintegy zsarolásképpen, mindenféleképpen valamifajta megállapodás elfogadására próbálják kényszeríteni őket.

Úgy érzem, új erőt kellene adni az AKCS–EU kapcsolatoknak, és visszavezetni a tárgyalásokat a fő cotonoui elvekhez. Az EPA-megállapodások fejlesztési eszközök. A liberalizálás önmagában nem cél. Az EPA-megállapodások célja az AKCS-gazdaságok megerősítése, a világgazdaságba való belépésük elősegítése.

Egyetlen AKCS-ország sem kerülhet rosszabb helyzetbe azáltal, hogy aláír egy EPA-megállapodást. Az aláíróknak legalább ugyanolyan kedvezményben kell részesülniük egy preferenciarendszertől, mint amilyenben valamilyen EPA-megállapodás aláírása előtt részesültek. A megállapodásoknak az AKCS-országok érdekein és az AKCS-országok gazdaságának diverzifikálásán kell alapulniuk.

Pontosítani kell a származási szabályokat és rögzíteni azt, hogy milyen mértékű kedvezményben részesülhetnek az általunk előterjesztett bármely, új piacra jutási intézkedésből, valamint meg kell valósítani a pénzügyi kompenzáció hiteles mechanizmusait. A december 31-i dátum nem olyan vészes, mint ahogy Ön gondolja.

 
  
MPphoto
 
 

  Gianluca Susta, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mi az ALDE képviselőcsoportban támogattuk a szocialisták vezetőjének kérését a szavazás elhalasztására, mert általánosabb egyetértést szerettünk volna elérni az állásfoglalás megszövegezésével kapcsolatban.

Hasonlóképpen, mi is osztjuk a kigali találkozót lezáró dokumentumban összefoglalt aggályokat és reményeket. Az EPA-megállapodások fontos eszközök a fejlesztés, a regionális integráció és a szegénység leküzdése érdekében. Ebben a mi globalizált világunkban muszáj kitűznünk magunk elé ezeket a célokat. Sem a szabadkereskedelem, sem a WTO-szabályok, még az EPA-megállapodások sem célok önmagukban, hanem a világkereskedelmet szolgáló eszközök.

Mégis, be kell látnunk, hogy a Cotonoui Megállapodás lejáratát követő joghézag magukat az AKCS-országokat fenyegeti; sokkal több forog itt kockán, mint ezeknek a megállapodásoknak a legitimitása a WTO-szabályainak vagy -döntéseinek tükrében.

Mi is reméljük, hogy a hat térséggel folytatódó egyeztetések hamarosan lezárulhatnak, és hogy az ennél bonyolultabb, a világkereskedelem reformjáról szóló dohai tárgyalások folytatása és sikeres lezárása egyértelmű kereteket fog biztosítani a világ legszegényebb országait érintő fejlesztési szükségletek megoldására, beleértve az EU–AKCS kapcsolatokat is.

Tudatában vagyunk azonban annak, hogy az AKCS-tárgyalások lassan haladnak előre, és a világkereskedelmi reform, amelynek egyik előnye éppen a világkereskedelem többoldalúságának felpezsdítése, szintén akadozik.

Ezért megvalósítható megoldásokat kell keresni, pragmatikus módszerekkel. Ezért úgy gondoljuk, hogy a Bizottság által választott, kétütemű megközelítés – tehát először csak a kereskedelemre vonatkozó, ideiglenes megállapodások, majd ezt követően egy általánosabb megállapodás létrehozása – jól szolgálja azt a célt, hogy a Cotonouban biztosított, kedvező tarifájú árucsere zavartalanul folytatódjon, hiszen ennek ellenkezője rendkívül hátrányos lenne az AKCS-országok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Frithjof Schmidt, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr! Döbbenetes volt hallgatni, hogy Ön úgy beszélt a tárgyalásokról, mintha semmiféle kisiklás nem történt volna, és minden a legnagyobb rendben menne a Bizottság szempontjából.

Hónapok óta több alkalommal mutattunk rá itt a Parlamentben, hogy a Bizottság teljesen túlterhelte az AKCS-országokkal folytatott tárgyalásokat. Rámutattunk, hogy a WTO feltételeinek kielégítésére elég volna egy árucsere-megállapodás, és hogy a szingapúri témakörről történő megállapodás nem elengedhetetlen. Kritikánk süket fülekre talált a Bizottságban, ami azt illeti, a Bizottság teljesen félresöpörte a kritikánkat. Az, hogy most hirtelen irányváltással az ideiglenes, „csak árucsere” megállapodásokat célozzák meg, túl késő és túl kevés. Ebben a fázisban a „csak árucsere” egyenlő a rövidlátásukból fakadó kudarc beismerésével. Ennél még az is kedvezőbb színben tüntette volna fel Önöket, ha egyszer az életben önkritikusan bevallják, hogy a tárgyalási stratégiájuk fiaskó volt.

A másik nagy hiba a tárgyalások lefolytatásának módja volt. Teljesen nyilvánvaló, hogy úgy zajlottak, mintha pusztán egy közönséges szabadkereskedelmi megállapodásról lenne szó, nem pedig egy fejlesztés-alapú keretszerződésről. Minden egyes AKCS-ország egyöntetűen panaszolta, hogy nyomást gyakoroltak rájuk, nem csoda hát, hogy ilyen nyomorúságos hangulat uralkodott a tárgyalásokon. Ezt az üzenetet tisztán és világosan hallottuk Kigaliban, és meg kell mondanom a Bizottságnak, hogy a tárgyalásoknak nemcsak a tartalma fontos, de a hangvétele is.

Életbevágó, hogy ne kövessünk el még egy ilyen nagy hibát. Megoldást kell találnunk azoknak a nem a legkevésbé fejlett országoknak a körébe tartozó országok számára, akik még nem képesek csatlakozni. Meg kell akadályoznunk a kereskedelmi kapcsolatok összeomlását, 2008-ra egy átmeneti megállapodásra vonatkozó javaslatra van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök úr, biztos úr! A Bizottság tárgyalási stratégiája teljesen rossz volt; sőt, katasztrofális. A „Globális Európa” stratégián alapult, azaz nem szólt másról, mint Európa legfőbb transznacionális nagyvállalatainak piacra jutásáról.

Mindig is kíváncsi voltam, vajon mi köze ennek a megközelítésnek a partnerségi megállapodásokhoz. Mert a partnerség valami egészen mást jelent. A partnerség azt jelenti, hogy tiszteljük azt az országot, amely gazdasági és társadalmi fejlesztés végrehajtására készül. A partnerségi megállapodásnak tiszteletben kell tartania azt, hogy a fejlesztési segély folyósításának nem lehet feltétele egy EPA-megállapodás aláírása. A partnerségi megállapodásoknak a gyenge, a leggyengébb országok fejlődésére kell tekintettel lenniük. Egyetlen ország sem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint amilyenben már eleve van, csak azért, mert nem írja alá. Ez a sportszerű partnerség; a szolidaritáson alapuló megközelítés. A Bizottság ettől fényévekre volt. Szerintem jó dolog, hogy most – ennyi oldalról szorongatva – végre kezd más stratégiát keresni, bár ezzel kapcsolatban is elég szkeptikus vagyok, látva, hogy a régi jó módszerekkel kezeli a Dél-amerikai Közös Piac és az andoki régió országait, vagy az ASEAN-tagországokat.

Mintha mi európaiak ezt mondanánk: „az lesz, amit mondunk, tetszik, nem tetszik, nem kap mást”. Ismétlem, ennek semmi köze a partnerséghez. Amit ma itt láttam, hogy nem használhatjuk a kigali döntést kiindulási alapként, pedig a Kigaliban jelen lévő összes képviselő támogatta azt, nemcsak bosszantó, de megdöbbentő volt számomra. A Parlamentnek támogatnia kellett volna ezt a delegációt azzal, hogy a döntés mellett áll.

(Az elnök fébeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Martens (PPE-DE).(NL) Elnök úr! Az EPA-megállapodások ellentmondásos témát jelentenek Afrikában, de egyre inkább Európában is. Ez a témakör alapvető különbségeket hoz felszínre azt az elképzelést illetően, hogy hogyan lehetne fenntartható gazdasági növekedéssel leküzdeni a szegénységet az AKCS-országokban. Az világos, hogy tisztán pénzügyi segéllyel nem lehet számottevően hozzájárulni a szegénység csökkentéséhez. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek a kereskedelmi megállapodások olyan lehetőséget hordoznak, amelyekkel letérhetünk a minimális hasznot hozó segélyek régen kitaposott útjáról. Csökkent az AKCS-országokkal folytatott nemzetközi kereskedelem. Aránya ma már kevesebb, mint 1%, és nem értük el a Milleniumi Fejlesztési Célokat Afrikában. Ezen változtatnunk kell. Európának erkölcsi kötelessége segíteni az AKCS-országok gazdasági növekedését, és növelni a velük folytatott kereskedelmet. Az EPA-megállapodásoknak is hozzá kell járulniuk ehhez.

Elnök úr! A kereskedelmi és gazdasági integráció előnyei teljesen nyilvánvalóak, különösen egy egyre inkább globalizált világban. A verseny, a jó beruházási környezet, a piacra jutás és a működő gyárak elengedhetetlenek az AKCS-országok gazdasági növekedéséhez. Rugalmasnak és gyakorlatiasnak kell lennünk, de a Világkereskedelmi Szervezet keretein belül. Már nem várható, hogy végleges kereskedelmi megállapodásokat írnak alá a 2008. január 1-jei határidőre. Néhány kelet- és dél-afrikai ország azonban ideiglenes megállapodást tudott tető alá hozni. Ezek „csak árucsere” megállapodások. Nem mondhatjuk, hogy lépést jelentenek a regionális fejlesztés irányában. Hogy végleges megállapodások jöhessenek létre, sürgős technikai támogatást kell nyújtanunk ezeknek az országoknak a megerősödéséhez, például szolgáltatásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenys Kinnock (PSE). – Elnök úr! Mint ahogy mások is elmondták már, képviselőcsoportom azt javasolja, hogy a hitelesség és következetesség érdekében a Parlament úgy foglaljon állást, hogy az tükrözze mindazt, amivel a Közös Parlamenti Közgyűlésen egyhangúlag egyetértettünk, és amit a kigali nyilatkozat is kifejezett. Úgy gondolom, a nyilatkozat egy mérsékelt és kiegyensúlyozott dokumentum, amely különböző politikai csoportjaink és az AKCS között zajló hosszadalmas és sikerrel záruló egyeztetéseket képviseli, beleértve természetesen Sturdy úr politikai csoportját is, amint arra ő is hivatkozott.

A magam részéről én soha nem tapasztaltam akkora nyomást, mint ami az AKCS-országokra nehezedett az egyeztetések során, hiszen szembe kell nézniük a rendkívül előnytelen európai GSP vámtarifa rendszer fenyegetésével. Pont ennek a fenyegetésnek a hatására jöttek létre új regionális csoportosulások, és valószínűnek látszik, hogy kétoldalú megállapodásokra is sor fog kerülni, például Elefántcsontpart esetében. Ezeket az alcsoportokat, amelyekről a biztos úr is beszámolt, nem nagyszerű eredményként kellene elkönyvelni, hanem inkább a térség integrációját fenyegető, az AKCS-országok között óriási regionális feszültségeket teremtő tényezőként.

Mauritius, a Seychelle-szigetek, Madagaszkár és a Comore-szigetek alregionális EPA-megállapodást kötöttek; míg Nyugat- és Közép-Afrika nem állt elő piacra jutási ajánlattal, ezért a GSP vár rájuk. A SADC országokon belül Dél-Afrika és Namíbia minden jel szerint elértek egy holtpontot, amelyen nem tudnak túllépni, és felkérték őket a legnagyobb kedvezmény elvét tartalmazó záradék bevezetésére, amely arra kötelezné őket, hogy az EU-nak is megadjanak minden olyan piacra jutási lehetőséget, amelyet bármely más országnak a jövőben meg fognak adni. A Csendes-óceán térségén belüli országok sem tapasztalnak túl sok jót az egyeztetések során, és nem tűnik valószínűnek, hogy a Fidzsi-szigetek és Pápua Új-Guinea kivételével bármelyikük esetében is sor kerülne aláírásra vagy parafálásra.

A hajthatatlanság és a rugalmasság hiánya nyilvánvalóan elidegenítette az AKCS-országokat, főként az a felismerés, hogy a Bizottság olyan megállapodásokat próbál rájuk kényszeríteni, amelyeket másoktól nem kívánt meg, és ezt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban levő kollégák is megerősíthetik. Mind technikai, mind politikai szempontból, a „csak árucsere” megállapodás lehetetlennek bizonyult, még a karibi térségben is. Pedig a karibi térség kapacitása nagyobb bármelyik másik térségénél. Csak a múlt héten közölték, hogy az ajánlat egyszerűen nem tartható számukra.

Egyértelmű, hogy a Bizottságnak vissza kell lépni, visszafogni a nyomást, és újból felmérni, hogy hogyan lehet megakadályozni azt a még elgondolni is borzalmas dolgot, hogy a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó országokat odavessük a farkasoknak. A WTO-val tudatni kell, hogy mindkét oldal jóhiszeműen törekszik a tárgyalások folytatására, így ha az EPA-megállapodások aláírása mégsem történik meg határidőre, a kereskedelemben ne álljanak be zavarok.

Az EU hajtsa végre a szükséges belső jogszabály-módosításokat a jelenlegi kereskedelmi gyakorlat folytatásának engedélyezésére. Ezután az EU és az AKCS-országok tovább folytathatják a munkát, hogy megelőzzenek minden tiltakozást vagy kérdőre vonást a WTO részéről.

Mi, az Európai Parlament képviselői egyszerűen nem térhetünk azzal a hírrel haza a választókörzetünkbe, bárhol is legyen az Európán belül, hogy így bánunk a kiszolgáltatott AKCS-államokkal, amikor ők már amúgy is egyetértenek egymás között abban, hogy saját gazdasági érdekeikkel ellentétes gazdasági partnerségre próbálják rábírni őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Margie Sudre (PPE-DE).(FR) Elnök úr, biztos úr! Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy az utóbbi hónapokban több tengerentúli közösségünk mély aggodalmát fejezte ki az EPA-megállapodásokkal kapcsolatban.

Az EPA-megállapodások nem válhatnak tisztán a WTO égisze alatt kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokká, és nem veszélyeztethetik tengerentúli közösségeink eleve törékeny gazdaságait. A szóban forgó területek fejlődésének kedvező, új gazdasági és kereskedelmi keretek megteremtése érdekében e megállapodásoknak valódi partneri viszonyt kell megtestesíteniük. A tengerentúli közösségek földrajzilag közel állnak sok AKCS-országhoz, ami a kölcsönös preferenciális megállapodások közepébe helyezik őket az AKCS-országokkal.

Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a legkülső régiók és tengerentúli országok és területek (TOT-országok) csak hat EU tagállamot érintenek, és nyilvánvaló, hogy az ezeket a területeket érintő problémák nagyrészt ismeretlenek. Ennek ellenére, a legkülső régiók sajátos helyzete ismert, amit a tárgyalások során – az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének értelmében – sokkal konkrétabban kell figyelembe venni. Ezen túlmenően, az AKCS-országok szomszédságában levő TOT-országokra és -területekre sokkal több figyelmet kell fordítani azon társulási megállapodások betartása szempontjából, amelyek a fent idézett cikk révén már eleve az EU-hoz kötik őket.

Megköszönöm, hogy támogatják azt a módosítási javaslatot, amelyet azért szándékozom benyújtani, hogy a tengerentúli területek és európai kapcsolataik regionális integrációjának intelligens egyensúlya létrejöhessen. Bár a tárgyalások valóban bonyolultak, különösen ami a helyi piacok védelmét és a kényes áruk listáját illeti, én mégis bízom abban, hogy a Bizottság mindenki érdekeit tiszteletben tartó kompromisszumot tud létrehozni a legkülső régiók, a TOT- és az AKCS-országok között.

 
  
MPphoto
 
 

  Erika Mann (PSE).(DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szerintem valójában az lenne a legfontosabb, hogy a következő heteket arra szánjuk, hogy a megállapodást mindenki által elfogadhatóvá alakítsuk. Nagy fontosságú megállapodás ez, óriási szimbolikus visszhanggal. Nem csak az afrikai országok és térségek szabadkereskedelmi megállapodásának létrehozását és Európához való közeledését jelenti. Hanem egy valódi fejlesztési fordulatot lehetővé tévő megállapodás, amely felveszi a harcot a szegénységgel, és amely hitelt érdemlő módon mutatja ki, hogy az Európai Unió képes úgy tárgyalni egy megállapodásról, hogy az az afrikai országoknak se legyen kényelmetlen, és segítsen érzelmi kötődést kialakítani az Európai Unióval.

Ahogy Ön is említette, sok kérdés nagy fontossággal bír; ezek közül meg is említett néhányat. Mindenképpen biztosítanunk kell, hogy a regionális megállapodások valódi előnyt jelentsenek a kérdéses országoknak. Biztosítanunk kell továbbá, hogy a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó országok sem maradnak ki, és velük is szerződés jön létre, hogy ők is a helyes irányban fejlődhessenek. Az Ön által javasolt, kétlépcsős megközelítésnek azt is garantálnia kell, hogy senki nem marad ki, és hogy valóban a helyes irányban indultunk el – ez sajnos a mai napig nincs garantálva.

Markov úr! Most, hogy nem hagyjuk jóvá holnap az állásfoglalást, használjuk ki a lehetőséget arra, hogy konszenzust hozzunk létre a Parlamentben, mert szerintem ennek megvalósulásához elég közös alapunk van.

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretném minden hozzászólónak megköszönni, hogy felszólalásával hozzájárult ehhez az érdekes vitához. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian folyamatában nézzük a dolgokat. Bár a magam részéről sem közvetlenül, sem személyes módon nem vagyok benne érdekelt, mindkét oldal jóakaratára, és sok partner egyetértésére van szükség a megállapodáshoz.

Amint említettem is bevezető nyilatkozatomban, pragmatikus és rugalmas módon működünk. Akik ugyanezt a megközelítést választják, azt nem a többiek rovására teszik, hanem hogy fokozatosan törekedjenek a siker felé, ami minden régió és a nemzetközi kereskedelem egészének érdeke.

Volt néhány kérdés és kritika a tárgyalások hangvételével kapcsolatban. Biztosítani szeretném Önöket arról, hogy minden a partnerkapcsolat szellemében történik. Ebben a partnerkapcsolati szellemben figyelembe vesszük partnereink fejlődési céljait és az őket terhelő korlátokat is.

Volt néhány kérdés a „csak árucsere” kereskedelemről. A kiinduló megállapodások teljes körű EPA-megállapodásokhoz vezetnek, amelyek támogatják az AKCS-országok fejlődését és a térségek integrációját. Tehát egyáltalán nem veszítjük szem elől az általános célt és a partnerországok és térségek általános igényeit.

Nem nagyon akarom megismételni ugyanazokat a dolgokat, amiket már az elején elmondtam, de zajlanak a folyamatok. Néha jön egy határidő, ami nagy nyomást jelent, mert az utolsó napokban vagy hetekben kell megoldást találni, de valóban nagy haladást értünk el. Sok nevet és országot soroltam fel, ahol kiinduló megállapodást sikerült parafálni, és ezt a továbbiakban is folytatjuk; az érdekünk azonban valójában az, hogy megoldást találjunk.

A folyamatok zajlanak tovább, mert a jelen helyzetben egynél több fázisról van szó. Amint említettem, január 1. után a szolgáltatások, beruházások és egyéb kereskedelemmel kapcsolatos kérdések ügyében folytatjuk tovább a munkát.

Úgy hiszem, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa a jövő héten támogatni fogja a javaslatot, hogy a Közösség hozzon létre egy rendeletet az AKCS-országoknak felajánlott piacra jutás megvalósítására. Mint ahogy elmondtam, kétoldalú megállapodásnál nem létezik ennél jobb ajánlat. Nemcsak nyitottak, de nagyon konstruktívak is vagyunk. A Bizottság által javasolt stratégiát, amit én is megpróbáltam leírni, a Tanács mind a 27 tagja teljes mértékben megerősítette, és ebben a partnerkapcsolati és konstruktív szellemben fogunk továbbhaladni.

A valódi cél egy teljes körű gazdasági partnerségi megállapodás. A megállapodás a regionális integráció katalizátora lesz. Az egyes kiinduló megállapodások aláírása után is ennek a célnak az elérése érdekében folytatjuk majd a munkát. E folyamat során senkit nem hagyunk ki vagy felejtünk el. Nemcsak hogy szem előtt tartjuk, de nagyon is aktívan támogatjuk a legkevésbé fejlett országokat.

Azt hiszem, ez minden amit most elmondhatok, akár válaszként, akár megerősítésképpen, de biztos vagyok benne, hogy a Tisztelt Ház a következő hetekben és hónapokban még visszatér erre a témára, és a megállapodások időzítésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésének megfelelően négy, állásfoglalásrairányuló indítványt kaptam(1). A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. december 12-én kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. – A gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-megállapodások) kritikus szakaszába érkeztünk. A WTO-val összeegyeztethető megállapodás elengedhetetlen fontosságú a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó AKCS-országok számára.

Sajnálatos, hogy nem mindig nyilvánul meg a két fél közötti kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat. Egyetlen országnak sem szabadna megállapodásra lépni valamilyen kényszer alapján. A Bizottság többet is tehetett volna azért, hogy a tárgyalásokat befogadóbbá tegye.

A legtöbb AKCS-ország számára az EU a legfontosabb kereskedelmi partner.

2004-ben az EU által az AKCS-országokból importált áruk értéke elérte a 28 milliárd eurót. Ez az összeg kétszer akkora, mint az AKCS-övezetnek a 9. EFA rendelet értelmében 2000. és 2007. között nyújtott fejlesztési támogatás.

A tartós gazdasági növekedés és fejlődés kulcsa nem a támogatás, hanem a kereskedelem. Senki nem tagadhatja, hogy az AKCS-országok jelentős kihívások előtt állnak, de a helyesen kialakított EPA-megállapodásokra úgy kell tekinteni, mint az AKCS-országok számára nyújtott lehetőségre.

A minden EPA megállapodás részét képező fejlesztési terveket az Európai Uniónak teljes mértékig támogatnia kell.

Ideiglenes egyezségekkel kell biztosítani, hogy a kereskedelemben ne alakuljon ki fennakadás, és hogy ne kerüljön veszélybe több millió ember megélhetése.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat