Elnök. − Következő napirendi pontunk az egyperces felszólalások jelentős politikai kérdésekben
Vytautas Landsbergis (PPE-DE). – Az Európai Parlament nemrégiben fogadott el egy bölcs állásfoglalást az egyik szomszéd állammal kapcsolatosan. Szeretnék szó szerint idézni belőle néhány sort. Kérem figyelmesen, félelem nélkül hallgassák: „mivel az” orosz „közvélemény nincs kellőképpen tájékoztatva a” II. Világháborúban, „különösképpen” a Finnországban, a Balti államokban, Katyń-ban, és Königsberg térségében „elkövetett bűnök pontos mértékéről”, a Parlament „úgy véli, hogy az” orosz „állampolgáruknak joguk van megtudni az igazat arról, hogy … milyen háborús tetteket és népirtást hajtottak végre a nevükben, és hogy megtudják kik voltak a háborús bűnök elkövetői”; valamint a Parlament „úgy véli”, hogy Oroszországnak „őszintén szembe kell néznie” szovjet „múltjával ahhoz, hogy a fejlődés útjára lépjen, és hogy a leszámolás a múlttal elválaszthatatlan része annak az útnak, amelyen” Oroszország „halad a szomszédjaival való kibékülés felé”.
Nos, Parlamentünkben valóban ezt a nyilatkozatot tettük – de Szerbia felé, akik méltányolták is a javaslatainkat. De hogy a Tisztelt Ház következetes maradjon, pontosan ugyanerre kellene felszólítanunk Oroszországot is a vele kapcsolatos dokumentumainkban.
Lívia Járóka (PPE-DE). – (HU) Nagyon köszönöm elnök úr! Kedves képviselőtársaim, tisztelt elnök úr! Az európai romák helyzetéről szeretnék pár szót szólni a legutóbbi plenáris ülésünkön elfogadott állásfoglalásunk kapcsán. Elengedhetetlennek tartom, hogy az Európai Bizottság és a Parlament karöltve, az eddiginél sokkal hangsúlyosabb szerepvállalással vállaljon felelősséget ezért a kisebbségért, a kirekesztett és a perifériára szorult társadalmi csoportok befogadását célzó programok kidolgozásában, végrehajtásában és felügyeletében is. Ennek részeként nagyon fontos lenne, hogy az Európai Parlament képviselői karöltve a kisebbségekért, integrációjukért és felzárkóztatásukért közvetve vagy közvetlenül felelős biztosokkal közösen, szakmai csoportként dolgozzanak ki egy átfogó, határokon átnyúló és hatékony felügyeletű roma stratégiát, amely lehetőséget nyújtana a leginkább leszakadó területeken élők és a leghátrányosabb helyzetű csoportok számára is, hogy hozzáférjenek az uniós fejlesztési programokhoz. Ehhez ki kell dolgozni egy összeurópai krízistérképet, amely révén könnyebben fel lehetne mérni a mélyszegénységgel sújtott területeket. Az Európai Néppárt elsőként ebben a parlamentben két évvel ezelőtt elfogadott már egy roma-stratégiát. Ehhez szeretném, hogy csatlakozzon a többi párt is. Nagyon fontosnak tartanám, hogy a február 14-i roma hearingen karöltve, együtt jelenjünk meg és lépjünk fel ezért a kisebbségért. Nagyon fontos, hogy valami történjék. Köszönöm.
Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Szinte hihetetlen, de szemtanúk ez év november 14-én délután 3 óra körül az Európai Parlament és Strasbourg központja között egy olyan gyorshajtásról számoltak be, amelynek főszereplője egy luxemburgi diplomáciai rendszámmal rendelkező autó és Harald Rømer, az Európai Parlament főtitkára volt. Szinte szikráztak a kocsi kerekei, ahogy végigszáguldott az Allée de la Robertsaun, több mint 100 km/órás sebességgel előzve a közlekedési dugókban veszteglő járműveket, félreugrásra kényszerítve a zebrákon átkelő, mit sem sejtő gyalogosokat.
Szeretném megkérdezni Rømer urat: tényleg Ön utazott abban a járműben? Ki volt a vezetője? Milyen utasítást adott Ön – ha ugyan adott – a gépkocsivezetőnek? Miért vezették az autót ilyen gondatlanul, és hogyan léphette ennyivel túl a megengedett sebességet? Maga azt hiszi, hogy Önre nem vonatkoznak a közlekedési szabályok? Nem gondolja, hogy az Európai Parlament legmagasabb tisztségviselőjeként Önnek különösen tiszteletet kellene tanúsítani mások iránt, és betartani a közlekedési szabályokat? A jövőben is így fog viselkedni, hogy a közutakon mindenki meneküljön, ha meglátja Önt?
Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Múlt vasárnap Románia, történelme során először, megválasztotta európai parlamenti képviselőit. Románia is csatlakozott az 1979-ben kialakult európai hagyományhoz, a parlamenti képviselők közvetlen megválasztásához.
A romániai választások megmutatták, hogy nagy felelősséggel tartozunk Románia népének; többet kell beszélnünk nekik az Európai Unióról, az európai családba való tartozás előnyeiről, és szigorú kötöttségeiről is. Bár Románia az Európai Unió második legelkötelezettebb országa, a szavazáson való részvétel aránya viszonylag alacsony, 29,4% volt. A választások mégis az európai irány elsöprő sikerével zárultak. A román demokrata párt megháromszorozta képviselőinek számát ezen a fórumon, és győzelmünk következtében a PPE-DE képviselőcsoport súlya az Európai Parlamentben csaknem 4%-kal nőtt.
Köszönöm a románoknak a bizalmat, és köszönöm Önöknek a romén szavazóknak küldött pozitív üzenetet.
Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A koszovói homokóra kérlelhetetlenül pereg lefelé, és december 10-e a nyakunkon van. Sajnos azonban tovább folyik a süketek párbeszéde a Szerbia határain belüli túlságosan autonóm Koszovó és az ellenőrzött függetlenség között. A november 18-i közigazgatási választások csak fokozták a politikai törekvéseket. Végül a függetlenek győztek egy olyan választáson, amelyen rekord nagyságú volt a tartózkodók száma.
Az EU külkereskedelmi politikájának megszilárdítása érdekében elő kellene hogy álljon egy alternatív, a függetlenségitől eltérő stratégiával. Már maga a függetlenség szó is csapda: a mi Európánk számára ez a szó semmi mást nem jelent, mint káoszt. Ha nem lépünk fel ez ellen a folyamat ellen, akkor a nacionalizmus, regionalizmus és lokálpatriotizmus Pandora-szelencéjét nyitjuk ki, itt a saját térségünkben.
Globalizált világban élünk; a függetlenség illúzió. Fel kell szólítanunk minden résztvevőt, hogy békésen együttműködő, a demokratikus elveket tiszteletben tartó regionális közösségeket hozzanak létre. Az elkülönülés és függetlenség támogatása csupán a nacionalizmust erősíti. Hadd juttassam a Parlament eszébe François Mitterrand szavait: a nacionalizmus egyenlő a háborúval; és a háború nem csupán múltunk, de jövőnk is lehet.
Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr! Nagyon valószínű, hogy Írország lesz az egyetlen ország, amely népszavazást tart a Lisszaboni Szerződésről. Személy szerint én az EU-t támogatom, és idáig minden szerződéssel kapcsolatos népszavazásnál igennel szavaztam. Van azonban egy problémám, és kérném a Tanácsot, hogy oldja meg.
Mielőtt felszólítanánk polgárainkat arra, hogy hozzanak intelligens döntést a szerződésről, egységesítenünk kellene annak megszövegezését. A szerződés 51. oldalával szeretném illusztrálni, hogy mire gondolok, „A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság” című szakasszal, amelyet joggal kívánhat elolvasni és végiggondolni minden állampolgár. A 32. pont szerint „a 17. cikk szövegét a 12. cikk szövege veszi át”. A 33. pont szerint „a szöveg egy 17a. cikkel egészül ki, amely a 13. cikk szövegét veszi át; a (2) bekezdésben az „amikor a Tanács elfogadja” szövegrész helyébe a „az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadhatja az alapelveket” szöveg lép, és a bekezdés végén levő, „a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás szerint jár el” szöveget el kell hagyni.
Elnök úr! Nem is kell tovább olvasnom: szerintem Ön is világosan érti, hogy mire gondolok.
Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Elnök úr! Nagyon örülök, hogy itt láthatom Önt ma, három nappal Románia egyik legfontosabb történelmi pillanatát követően.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás szerződésével összhangban múlt vasárnap, hat hónappal az eredeti határidő beállítása után, Románia megtartotta a választásokat európai parlamenti képviselőiről. Ezzel Románia polgárai – Európa polgárai – közvetlen választás útján megválaszthatták azokat, akik képviselni fogják őket az Európai Unió legdemokratikusabb intézményében. Bár a szavazási részvétel az európai átlagon belül maradt, de nem volt túl magas. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy új, romániai kollégáink segítségével a román polgárok egyre inkább fel fogják ismerni, mekkora hatással van az Európai Parlament tevékenysége mindennapi életükre. Azzal, hogy az Európai Parlamentbe nem engedtek szélsőséges pártokat bejutni, a román polgárok máris tanúbizonyságot tettek európai felkészültségükről és felelősségtudatukról.
Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak mindazoknak, akiket a román állampolgárok az Európai Parlamentben való képviseletükkel bíztak meg, és remélem szívükön fogják viselni a románok sorsát, akármilyen politikai családba tartozzanak is.
Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr! A lengyel halászok tegnap demonstrációt tartottak az Európai Bizottság brüsszeli székháza előtt. Az ellen tiltakoztak, hogy a Bizottság igazságtalanul hátrányos megkülönböztetésben részesítette a lengyel halászati ipart.
A problémát az okozta, hogy betiltották a tőkehal halászatot a Balti-tengeren. A tőkehal a lengyel halászok fő bevételi forrása. A Bizottság büntetésként tiltotta be a halászatot, mert túllépték a tőkehalfogás éves kvótáját. A Bizottság ezenkívül megfenyegette Lengyelországot, hogy 2008-ban egyáltalán nem ad ki neki halászati kvótát, vagy ha igen, csökkentett mértékben. Ez teljesen tönkretenné a lengyel halászati ipart. A kijelölt kvóták rendkívül korlátozottak, és pontatlan, elferdített adatokon alapulnak a balti-tengeri tőkehalállományt illetően.
Ezen az alapon felmerül a kérdés, hogy miért egyedül Lengyelországot ellenőrizték, amikor hazám kifejezetten kérte, hogy tüzetesen ellenőrizzék az összes többi országot is. A német, svéd és dán halászok is túllépik a kvótákat. Vagy a lengyel halászok váltak Borg biztos úr áldozati bárányává? Netán a versenyt próbálják kiküszöbölni az Európai Bizottság segítségével? Nagyon úgy tűnik, hogy az Unió nem alkalmazta az egyenlőség elvét; ezért támogatom a tiltakozókat.
Maciej Marian Giertych (NI). – (PL) Elnök úr! Szeretném, ha tennénk valamit egy egyiptomi asszony, Shadia Nagui Ibrahim érdekében. Az asszonyt három év börtönbüntetésre ítélték, mert amikor férjez ment, állítólag valótlanul azt állította, hogy keresztény. Az asszony a kopt egyház tagja, és nem tudott arról, hogy apja, aki szintén kopt keresztény, egy időre áttért az iszlám hitre, majd újra visszatért a kopt egyházhoz.
Az egyiptomi törvények szerint Shadia Nagui Ibrahim muzulmán, mert az apja valamikor muzulmán volt. Egy ember hitét nem lehet meghatározni nemzeti vagy jogi hatóságok állásfoglalásával. Ez személyes meggyőződés kérdése. Ha Egyiptom azt akarja, hogy civilizált országnak tekintsék, akkor változtassa meg intoleráns, keresztény-ellenes jogszabályait.
Antonio Tajani (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A biztos úrnak címzem szavaimat, a strukturális alapok tisztességtelen felhasználása kérdésében, ami sajnos egyre általánosabb jelenség az Európai Unióban.
Döbbenetes, ami Magyarországon történt a LEADER programmal kapcsolatban. A LEADER helyi akciócsoportjai, amelyek elvileg helyi önkormányzatokból állnak össze és feladatuk a LEADER program magyar földön történő felhasználása és fejlesztése, kizárólag egy politikai párthoz, nevezetesen a kormány pártjához tartozó hatóságokból tevődnek össze, kizárva azokat a helyi önkormányzatokat, amelyeknek nem kormánypárti a vezetése.
Ez abszolút botrányos, és úgy vélem, az Európai Bizottságnak szankciókat kellene alkalmaznia a magyar kormány ellen, talán eljárást indítani szerződés megsértése miatt, mert tisztességtelen módon használják fel a strukturális alapokat. Helybéli polgárok szenvednek veszteséget azáltal, hogy helyi önkormányzatuk nem jön ki a kormánnyal.
ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök
Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Vegyes eredménnyel zárult a Közel-Keletről szóló annapoliszi konferencia. Az utóbbi hónapokban Waldner biztos és Solana főképviselő úr mindketten arról biztosítottak bennünket a plenáris üléseken, hogy az EU aktív szerepet játszik a közel-keleti politika kikovácsolásában. Nos, Bush elnök mai beszédét olvasva, nem látom ennek semmi jelét. Sőt ellenkezőleg, azt olvasom, hogy a felek megállapodtak abban, hogy az USA irányításával kialakítanak egy mechanizmust az ütemterv végrehajtására. Az eljövendő fegyverszünetet is az ütemterv alapján fogják kötni, az USA közvetítésével. Nos, akkor hol az Európai Unió? Miféle reményt tudunk adni a jövőre, ha mi is csak szemlélői vagyunk az eseményeknek?
Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Elnök úr! Múlt szombaton Oroszországban – Moszkvában és Leningrádban – brutálisan elfojtották azt a békés és tökéletesen törvényes demonstrációt, amelyet orosz polgárok a jelenlegi orosz kormány politikája elleni tiltakozásul tartottak. Az ellenzéki csoport, a Másik Oroszország vezetője Gary Kasparov, valamint a Jobboldali Erők Szövetségének vezetői Nikita Belics és Boris Nemcov és követői ellen a Milícia erőszakkal lépett föl, és letartóztatta őket. Gary Kasparovot ráadásul 5 nap börtönbüntetésre ítélték.
Ez az incidens ismét rávilágít arra, hogy az orosz emberek számára nem létezik kifejezési szabadság, állandó veszélyben élnek, az ellenzéki pártok tagjai pedig folyamatosan rettegnek családjuk biztonsága miatt.
Elnök úr! Meg vagyok győződve arról, hogy mi itt az Európai Parlamentben nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket az eseményeket. Erkölcsiség, demokrácia, emberi jogok tekintetében nem használhatunk szigorúbb normákat, ha Burmáról vagy Pakisztánról van szó, mint ha Oroszországról lenne szó. Elnök úr! Kérem, lépjen fel Oroszország szólás- és gyülekezési szabadságának ügyében. Nem számít, melyik országban harcolnak az emberek a szabadságért – a mi szabadságunkért is harcolnak. Ezért ha egy szabad embert leláncolnak ...
(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)
Elnök. – Nagyon köszönöm, Andrikienė asszony. Sajnos napirendünkön nem tudunk több időt szánni erre.
Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr! A rendtartással kapcsolatban megjegyezném, hogy néhányan este 7 óra óta várjuk, hogy sorra kerüljünk az egyperces felszólalásokban – most 9 óra 40 van. Ön most jelentette be, hogy kevesebb mint 15 percre korlátozza a felszólalásokat. Ez nem sportszerű azokkal a parlamenti képviselőkkel szemben, akik egész este itt vártak. Talán korábban is figyelmeztethetett volna bennünket, és akkor nem vártunk volna órákon keresztül.
Elnök. – Megértem az ingerültségét. Én is csak két perce vettem át az elnökséget. Sajnos azonban tájékoztattak, hogy alig maradt valami időnk. A vitákat éjfélig le kell zárnunk, és még sok más téma szerepel a napirenden. Igazán sajnálom.