Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 28., Szerda - Brüsszel

24. (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk az Alain Lipietz által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített, a kereskedelemről és éghajlatváltozásról szóló jelentés (2007/2003(INI)) (A6-0409/2007).

  Alain Lipietz , előadó. – (PL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a jelentés éppen időszerű, hiszen nemsokára megkezdődik a Bali konferencia.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a nemzetközi kereskedelem a világ bruttó termékkibocsátásánál kétszer gyorsabban fejlődik. Ez növekedést okoz az üvegházhatást okozó gázok legtermékenyebb előállítója, az árufuvarozás szektorában is. A termelés áthelyeződését is lehetővé teszi, ami – bár a nemzetközi munkaerő megosztás és bérszabályozás szempontjából hasznos lehet –, mivel egyáltalán nem veszi tekintetbe az ilyesfajta munkamegosztás által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok költségét, felgyorsíthatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és az éghajlatváltozást.

Csak hogy egy példát említsek: egy hajó negyvenszer annyi rakományt tud szállítani, mint egy repülő, de csak kétszer annyi üvegházhatást okozó gázt bocsát ki, ennek ellenére − a termelési ciklus optimalizálása végett − még mindig használunk repülőket áruszállításra. Ezért úgy érzem − a Stern jelentéssel és az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Bizottság négy jelentésével összhangban − mindenkinek tudatában kellene lennie, hogy jobban megérné nekünk ha fél nappal, vagy akár három nappal később érne oda egy áru a rendeltetési helyére, mint hogy tönkretegyük környezetünket, ami ráadásul, a Stern-jelentés becslése szerint, 5000 milliárd dollárba kerül.

E megjegyzésen túlmenően, a jelentés megpróbál megoldási lehetőségeket találni. Nyilván a szállítással kapcsolatban is vannak lehetőségek. Elégedettek vagyunk azzal, hogy nemrégiben megszavaztuk a repülés integrálását az európai kvótarendszerbe. A jelentés arra próbál felszólítani, hogy a termelési láncok földrajzi távolságának csökkentése érdekében úgy szervezzük át az ipart, hogy a termelés a végfelhasználókhoz közelebb történjék. Ezenkívül a jelentés számos javaslatot tesz a környezettel kapcsolatos termékek kereskedelmével kapcsolatban.

Amit javasolunk, a WTO és a kétoldalú vagy két régió közötti megállapodások összefüggésében, tehát minden olyan megállapodás összefüggésében, amelyről jelenleg tárgyalásokat folytatunk, hogy a fenti megállapodásokban felbecsült környezetvédelmi hatásokon belül tegyük elsődlegessé mindazon környezetvédelmi hatások felbecslését, amelyek éghajlatváltozást okozhatnak. Ezenkívül a tarifális és nem tarifális korlátok jelentős csökkentésének elsődlegessé tételét is javasoljuk, és itt különösen a szerzői jogokra gondolunk, mert ezek azok a korlátok, amelyek akadályozzák a saját áruk és saját szolgáltatások kereskedelmét, amivel pedig csökkenteni lehetne az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Nyilvánvaló, hogy mindezek végrehajtása amennyire csak lehetséges, multilaterális kell hogy legyen, ha erre mód van, akkor a WTO bevonásával, mivel Európa jelenleg nem folytat tárgyalásokat két régió közötti megállapodással kapcsolatosan. Azonban azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy 2012-ben, az első Kiotót követő fázisban, az emberiség még mindig nem jutott egyöntetűen megegyezésre az éghajlatváltozás elleni küzdelemről. Ebben az esetben a döntés, hogy Európa magára vállalja az éghajlatváltozás elleni küzdelem vezetését, érzékenyen fog érinteni néhány európai ágazatot. Nem mindegyiket. Sok esetben versenyelőnyt is jelent az éghajlatváltozás elleni harc vezetőjének lenni. Néhány esetben, és itt különösen a cementiparra gondolok, hatalmas problémát is jelenthet ugyanez, sőt, még cement turizmushoz is vezethet. Ilyen esetben, ha már a többoldalú megállapodásokra teljesen kimerültek a lehetőségek, szeretném javasolni, hogy alkalmazzuk a GATT 20. cikkét, azaz alkalmazzunk vámügyi kiigazításokat az igazságos verseny helyreállítására.

Hölgyeim és uraim! Ezek voltak javaslatom leglényegesebb pontjai.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hálásak vagyunk a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy kezdeményezést tett a kereskedelem és éghajlatváltozás által felvetett problémák kezelésére.

Alain Lipietz jelentése politikai ötletek és javaslatok hasznos forrása. Elégedettek vagyunk a jelentéssel, mert felismeri a tárgyalások különböző dimenzióinak kölcsönös összefüggéseit.

Az éghajlatváltozás olyan súlyos probléma, ami alapvetően hat mindegyik ágazatra, így a kereskedelemre is. Munkálkodnunk kell azon, hogy egymást kölcsönösen támogató, egységes politikákat hozzunk létre. Az Európai Unió úgy akarja elősegíteni a kereskedelmet, hogy az ne csak életképes legyen, hanem más politikákkal együttműködésben működjön, így az éghajlatváltozásról szólóval is.

Örömmel látjuk, hogy a jelentés felismeri a környezettel kapcsolatos termékekről és szolgáltatásokról szóló megállapodások lehetőségeit. Úgy gondoljuk, a kereskedelem ezzel nagy hozzájárulást tehet az éghajlatváltozási célok eléréséhez. Reméljük, hogy e téren előrelépés történik a dohai fejlesztési program keretében zajló többoldalú kereskedelmi megállapodások mostani fordulóján. Örömmel látjuk azt is, hogy a jelentés szükségesnek tartja, hogy a többoldalú környezetvédelmi megállapodások titkárságai megfigyelői jogállást kapjanak a WT üléseire, amit mi is megpróbáltunk elérni a kereskedelmi tárgyalások mostani fordulóján. Szintén dicséretes hogy a jelentés felismeri, hogy mivel járulhatnak hozzá − bizonyos rendelkezéseken keresztül − új szabadkereskedelmi megállapodásaink az éghajlatváltozás kérdéseihez.

Nyilvánvaló az összefüggés az új piacok, azaz nagyobb kereskedelmi forgalom elérése, és az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák között.

A környezettel kapcsolatos politikák erősen ösztönzik a technológiai újításokat, és javítják a gazdasági teljesítményt. Tudományos és gazdasági adatok világosan kimutatják, hogy az éghajlatváltozás meggátolásával járó előnyök túlszárnyalják a csökkentéssel kapcsolatos politikák költségeit.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos további intézkedések jelentős versenyelőnyhöz juttathatják a szén-dioxid kibocsátást korlátozó országok termelőit, mert – más politikákkal együtt – az értékes erőforrások túlzott felhasználásának csökkentését és környezetbarát újítások kidolgozását vonják maguk után, és ennek piacra jutási lehetőségei egyre szélesebbek. Ily módon olyan helyzetet fogunk elérni, ami mindenki számára előnyös, környezetvédelmi és verseny-szempontból is. További lehetőségeket kell keresnünk arra, hogy a kereskedelmi politika hogyan járulhat pozitívan hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

Meg szeretném mondani, hogy a jelentés ezzel kapcsolatban több kérdést is felvet, például kiviteli hitelbiztosítékok, az éghajlatra káros kereskedelmi támogatások progresszív megszüntetése, a közvetlen külföldi beruházások piacra jutásának erősítése és szélesítése. Ez mind érdekes kérdés, amit részletesebben is megvitathatunk.

Folytatnunk kell továbbá az erőfeszítéseket az erdészeti termékek, az erdőirtás és illegális fakivágás fenntarthatósági kritériumaival kapcsolatban.

Végezetül, hadd köszönjem meg még egyszer értékes hozzájárulását az éghajlatváltozás megvitatásához, amely különösen időszerű most, hogy néhány napon belül megkezdődik az éghajlatváltozásról szóló Bali konferencia, amely reméljük, ösztönzőleg fog hatni egy 2012-n túli nemzetközi megállapodás létrehozásáról szóló tárgyalásokra.

  Jens Holm, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök asszony! Már éppen itt az ideje, hogy a világkereskedelem szembenézzen az éghajlattal összefüggő kötelezettségeivel. 1990 óta ugrásszerűen megnövekedett a világkereskedelem. Éghajlati szempontból ez hová vezetett? Nyilván ahhoz, hogy nőtt a szállítás és ezzel a gázkibocsátás. Van értelme annak, hogy az EU állattartói több millió tonna szóját importáljanak Brazíliából az európai húsipar részére, vagy hogy a Norvégiában fogott halat Kínába szállítsák tisztítani és filézni, majd vissza Európába konzerválni? Már hogyan lenne!

Ez a kiváló vélemény konkrét intézkedésekre ad lehetőséget ahhoz, hogy e problémát kezelni tudjuk. Követeljük, hogy a szállítás saját maga viselje a környezetvédelmi költségeket. El akarjuk juttatni a zöld technológiákat a fejlődő országokhoz, például úgy, hogy gyökeres változásokat vezetünk be a szabadalmi és szellemi tulajdonjogokban. Meg akarjuk vonni a támogatásokat a szennyező energiatermeléstől. Be akarjuk vezetni a bioüzemanyagok kötelező környezetvédelmi tanúsíttatását és azt, hogy minden kereskedelmi megállapodást éghajlati szempontból értékeljenek. Ez csak néhány példa ebből a kiváló jelentésből. Ha mindezt elértük, akkor tudjuk biztosítani, hogy a kereskedelem a megoldás, és ne a probléma része legyen.

  András Gyürk, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadója. − Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt biztos úr, képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés által tárgyalt két kérdéskör összekapcsolása rendkívül időszerű. A kereskedelem egyes formái és az éghajlatváltozás közötti összefüggés ugyanis egyre nyilvánvalóbb. Vitathatatlan, hogy az intenzív nemzetközi kereskedelem számos káros következményt időz elő, így többek között növeli a széndioxid-kibocsátást, emellett csökkenti az üvegházhatású gázokat elnyelő növényzet élőhelyét. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a szabadkereskedelem önmagában nem azonos a környezetkárosítással. A kereskedelem és a nemzetközi munkamegosztás kiterjedése ugyanis a negatív hatások mellett egyúttal javítja a termelés hatékonyságát is. Ez pedig azt eredményezheti, hogy összességében kevesebb erőforrást élünk föl.

Engedjék meg, hogy az Ipari Bizottság előadójaként ebben a szellemben három gondolatot kiemeljek a bizottságunk által elkészített véleményből. Először is elengedhetetlen, hogy a környezetkímélő technológiák előtti kereskedelmi akadályok mihamarabb lebontásra kerüljenek. Ezen törekvés aktív szerepvállalást követel meg az Európai Uniótól az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon.

Másodszor: arra kell törekedni, hogy a termékek árai a jövőben tükrözzék a közvetlenül nem érzékelhető káros következményeket, így az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokat is.

Végül harmadszor: úgy véljük, hogy a kereskedelem és az éghajlatváltozás közötti kapcsolat kellő mélységű megvitatása elsődleges közösségi érdek. Annál is inkább, mert Európa vezető szerepet játszhat a zöld termékek és szolgáltatások világba irányuló exportjában.

Tisztelt képviselőtársaim! Amint az a fenti pontokból is kiderül, az Ipari Bizottság tagjainak egyöntetű véleménye szerint mind a kereskedelmet gátló akadályok lebontása, mind az éghajlatváltozás elleni cselekvés csak a lehető legszélesebb nemzetközi összefogással valósítható meg. A bizottságban zajló viták abban is megerősítettek bennünket, hogy az éghajlatváltozást tekintve a kereskedelem nemcsak a problémának, hanem a megoldásnak is része. Köszönöm szépen, elnök asszony!

  Georgios Papastamkos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, Hölgyeim és uraim! Az Unió vezető szerepet kell hogy játsszon – mint ahogy azt nagyrészt már sikerült elérnie – a környezetbarát politikák bevezetésében. Ebből a szempontból az Ön hozzájárulása, Dimas úr, igen jelentékeny volt. Az ágazati stratégiák fenntartható fejlődési modellekbe illesztése legalábbis elsődleges szabályozási cél.

A nemzetközi kereskedelem erősítését a világgazdasági fejlődéséhez való hozzájárulásként kell tekinteni, amely nem csak a fejlett, de a fejlődő országok számára is kedvező. A határokon átnyúló kereskedelmi forgalom növekvő volumene azonban az éghajlati politikát nagy kihívás elé állítja. A most megvitatásra kerülő jelentés a világ kereskedelmi rendszere és az éghajlatváltozásról szóló politikák egymást kölcsönösen támogató, illetve egymással kibékíthetetlen ellentétben álló kapcsolatának korlátairól szól. A jelentés sajnos nem egyenletesen mutatja be a kereskedelmi és a környezeti összetevőket. A nemzetközi kereskedelem gyors fejlődését kizárólag a környezetre nehezedő nyomásért felelős tényezőként kellene kezelni. Az éghajlati politikák bevezetése önmagában nem elegendő, következetes, átfogó terv létrehozására van szükség, amely a szállítás, kereskedelem, ipar, energiatermelés és mezőgazdaság környezetbarát preferenciáit tükrözi. Mindenesetre, egyedül az Unió erőfeszítése nem elég az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Az Unió világelsőségét a környezetvédelmi és szociális védelmi modellek létrehozásában az EU-n kívüli országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban is folytatni és erősíteni kell.

Hölgyeim és uraim, az állásfoglalási indítványnak van néhány sarkalatos pontja. Az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja az indítvány megszavazását attól teszi függővé, hogy ezen fő pontok tekintetében mi lesz a szavazás végeredménye.

  David Martin, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az éghajlatváltozás tekintetében a kereskedelmet legtöbbször a probléma részének tekintjük, és való igaz, hogy némelyik kereskedelmi tevékenység egyszerűen nem indokolható. Skót királyrákokat Thaiföldre küldeni, majd megtisztítva vissza Skóciába, teljes képtelenség és energiapocsékolás. Ugyanakkor, amint azt Lipietz úr alaposan kifejtett jelentése is illusztrálja, a kereskedelem a megoldás része is lehet. Csak három rövid példát sorolnék fel.

Először: a háztartási termékekre, például hűtőszekrényekre, mosogatógépekre, mikrosütőkre Európában bevezetett szigorú energiatakarékossági szabványok nemcsak a helyi szén-dioxid kibocsátást csökkenthetik, hanem máshol is szigorúbb szabványok megteremtését segítik elő. Például a világ összes mikrohullámú sütőjének 80%-át egyetlen kínai gyár állítja elő. Nem tartom valószínűnek, hogy az európai piac számára külön szabványok szerint gyártsák a termékeiket, mint bármely másik piac, vagy akár saját hazai piacuk részére.

Egy másik példa, amit az Ipari Bizottság említett, a zöld termékek, azaz helyes nevüket használva, a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások köre. Ha eltöröljük a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások vámtarifáját, erősíthetjük az olyan termékek kereskedelmét, amelyek segítenek csökkenteni a harmadik világ országainak szén-dioxid kibocsátását; ilyenek például az energiatakarékos generátorok, a hullámtechnológia, a napelemek. Példaként hadd használjam megint Kínát. Elektromosáram termelési kapacitását Kína évente az Egyesült Királyság teljes kapacitásának megfelelő mennyiséggel növeli. Nyilvánvaló, hogy ha Kínát a legmodernebb és legtakarékosabb technológiák használatára ösztönözzük, az nagy szerepet játszhat az ország jelenlegi növekedési ütemének megtartásában anélkül, hogy azzal arányosan a szén-dioxid kibocsátás mennyisége is növekedjen.

És végül a harmadik terület: a termékeken szereplő pontos szén-dioxid kibocsátás adatok révén lehetővé tehető, hogy a fogyasztók intelligens döntést hozzanak arról, hogy melyik termékeket vásárolják. Itt azonban nagyon vigyázni kell arra, hogy az adatok kiszámítása és jelölése helyes legyen. Az Egyesült Királyságban néhány bevásárlóközpontban nemrégiben bevezetett („vásároljanak a közelben” jelentésű) „élelmiszer mérföld” címke nem kielégítő és félrevezető információt nyújthat. Hiszen például a Kenyából származó virágok kevesebb szén-dioxid kibocsátást idéztek elő, mint a Hollandia melegházaiban termesztettek, de ha csak egy pillantást vetünk a címkére, abból pont az ellenkezőjére következtethetünk.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Az Unió a Nemzetek Európájáért képviselőcsoport nevében állok itt, hogy hozzászóljak a vitához, amely a nemzetközi kereskedelem hatásáról szól az éghajlatváltozásra, és szeretném felhívni a figyelmet a következő kérdésekre.

Először, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem vezetője, az Európai Unió felszólít arra, hogy 2020-ra 25% és 45% közé kell leszorítani a globális üvegházhatást okozó gázkibocsátást. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ha az Európai Unió ezt saját intézkedéseivel éri el, míg a világ többi országa alig járul hozzá valamivel, az Európai Unió saját gazdasági fejlődését veszélyezteti.

Másodszor, az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó, különböző európai korlátozásoknak alárendelt gazdasági szervezetek nem fognak tudni versenyezni azokkal a szervezetekkel, amelyek országában nincsenek érvényben ilyen korlátozások. Sok termelési ágazat és termelési típus szűnt meg Európában a dél-kelet ázsiai és dél-amerikai termelők részéről fennálló tisztességtelen versenyfeltételek miatt.

Harmadszor, az üvegházhatást okozó túlzott gázkibocsátás korlátozásának bevezetése az Európai Unió területén ahhoz vezetett, hogy a feldolgozóipar kivonult Európából azokba az országokba, ahol nincsenek korlátozások. Ezzel sok munkahely veszett el örökre Európában.

Negyedszer, amennyiben nem történik globális szintű megállapodás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, és az Európai Unió úgy dönt, hogy egyedül is továbblép, akkor az Unió határain kompenzációs vámokat kell bevezetni. Ez különösen azokra a szektorokra vonatkozzon, amelyek versenyhelyzetére már amúgy is erős hatással van a tény, hogy a feldolgozási költségekben nem számoltak a környezetvédelem költségeivel. Ahol csak lehetséges, figyelembe kell venni az árucsere úgynevezett éghajlati dimenzióját az Európai Unió és harmadik ország közötti minden kétoldalú árucsere-megállapodásban.

Ugyanez vonatkozzon az Európai Befektetési Bank által támogatott vállalkozásokra. A mások által vállalt támogatások esetén ezeket az intézkedéseket hajtsák végre azok a nemzeti szintű ügynökségek is, amelyek exporthitelre és közvetlen befektetésre vállalnak garanciát.

  Graham Booth, Az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Al Gore azt állítja, hogy a vita a globális felmelegedésről lezárult, és hogy minden kétséget kizárólag kiderült, hogy emberi tevékenység a felelős érte.

Nemrégiben azt vetettem fel a bizottságban, hogy a vitában figyelembe kellene venni a nap óriási horderejű, több millió éven keresztül kifejtett hatását a föld éghajlatára, és hogy a legvalószínűbb magyarázat a hosszú ideig tartó jégkorszakok és a rövid jégközi időszakok váltakozása. Véleményem rendkívül ellenséges fogadtatásban részesült.

Ugyanakkor az elnök, Markov úr, ragaszkodott ahhoz, hogy egy véleményt nem kell azonnal elvetni csupán amiatt, hogy az ellenkezik a jelenlegi felfogással. Emlékeztetem Önöket arra, hogy amikor a 17. században Galilei kijelentette, hogy a föld forog a nap körül, a katolikus egyház kínzással fenyegette, mert szembe mert szállni azzal az elfogadott ténnyel, hogy a világegyetem középpontja a föld. Az egyház végül csak 1992-ben ismerte el, hogy Galilei-nek volt igaza.

A globális felmelegedés vitában az egyetlen széndioxid probléma a fosszilis tüzelőanyagok által termelt elenyésző mennyiségű szén-dioxid. Ez a relatíve kevés mennyiség az egyetlen modern és szokatlan hozzátétel ahhoz a hatalmas mennyiséghez, amelyet az összes élőlény és bomló organikus anyag, és a vulkáni tevékenység állít elő.

Mielőtt megkockáztatjuk, hogy tönkretegyük a világ gazdaságait a szén-dioxid kibocsátás után kivetett adókkal és hasonlókkal, kérem, nyissuk meg újra a vitát, és száz százalékig győződjünk meg arról, hogy kinek van igaza.

  Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, tisztelt kollégák! A jelentéstervezet megvitatásakor jobb lenne, ha arra összpontosítanánk, ami a lényeg: a kereskedelemre és az éghajlatváltozásra.

Az első változatban az előadó sajnos nem tudott pozitív, gazdaságilag és szociálisan összeegyeztethető javaslatokat tenni arra, hogy hogyan kezelhetnénk ezt a problémát. Véleményem szerint az előadó is és a jelentés is tele van zavaros gondolatokkal a kereskedelmet és az áruszállítást illetően. Nem a világkereskedelem a probléma, nem is a nemzetközi munkamegosztás, és nem is az a probléma, hogy hála a kereskedelemnek, a szegényebb térségek is mostanra gazdasági növekedést tapasztalhatnak. Nem; a valódi probléma az, hogy az áruszállítás nem elég hatékony és környezetbarát. A valódi probléma az, hogy a világ néhány térségében uralkodó szegénység és alacsony szintű konjunktúra miatt sok nép és sok ország nem engedheti meg anyagilag a szükséges, ökológiai és gazdasági szempontból is indokolt éghajlatvédelmet.

Csak akkor érhetjük el azt a helyzetet, hogy ezek a népek is megengedhessék maguknak a környezet- és éghajlatvédelemmel kapcsolatos ráfordításokat, ha e térségeket beintegráljuk a világkereskedelembe. Ha nap mint nap a túlélésért kell küzdeni az embernek, akkor nem gondolkodik környezet- vagy éghajlatvédelemről. Csak jól működő világkereskedelem révén adhatjuk el szerte a világon a modern technológiákat, és járulhatunk hozzá az éghajlat védelméhez.

Ezért gondolom azt, hogy a kereskedelem és éghajlatváltozás problémájára a megfelelő válasz nem a kevesebb, hanem a több kereskedelem.

Ezért rendkívül hálás vagyok kollégámnak, Georgios Papastamkos-nak, hogy a bizottsági vitába sok fontos témát be tudott emelni, és az ALDE képviselőcsoportnak is hálás vagyok, hogy több ez irányba mutató módosítási javaslatot nyújtott be a holnapi plenáris ülésre.

Egy kéréssel szeretném zárni hozzászólásomat. Ebben a jelentésben sajnos több olyan pont van, ami becsmérlően nyilatkozik szociális piacgazdaságunkról. Lehetőséget kell találnunk arra, hogy töröljük ezeket a kitöréseket gazdasági rendszerünk ellen, amely jólétet és szociális biztonságot hozott oly sok ember számára. Hálás lennék, ha a képviselőcsoportok némi kreativitást tanúsítanának ez ügyben, mert csak ez esetben tudná az én képviselőcsoportom megszavazni ezt a jelentést.

  Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Azzal kell kezdenem, hogy gratulálok az előadónak az olyan komplex kérdéskörben végzett aprólékos munkához, mint a kereskedelem és az éghajlatváltozás. Európa az éghajlatváltozás további romlása elleni küzdelem globális vezetője. Mindazonáltal csak akkor lehet meggyőző, és csak akkor érheti el a javasolt célkitűzéseket, ha megerősíti a kérdésre vonatkozó különféle politikáinak következetességét. Például az európai kereskedelempolitikát, az Unió egyik legrégibb közös politikáját, nem lehet, és nem szabad elfelejteni. A környezet és a kereskedelem közötti egyensúlyt nem könnyű elérni, és nem is értük el hatékonyan, különösen nem a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretein belül.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban kitűzött célok eléréséhez az Európai Unióban hatékony erőfeszítésre van szükség a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére, ami kihatással lesz a termelési feltételekre és egyre több termelési ágazat termelési költségeire. Itt az ideje, hogy feltegyük magunknak a kérdést: a globális verseny korában, amikor a földgolyó túlélése a tét, van-e értelme annak, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések elsősorban európai erőfeszítések legyenek? Elfogadható-e az, hogy a túlzott kibocsátású szektorok európai földről a világ olyan tájaira költöznek, amelyek kevésbé védettek környezetvédelmi szempontból? Elfogadható-e környezetvédelmi kihágások révén legitim versenyelőnyre szert tenni? Elfogadható-e az, hogy világszinten különböző környezetvédelmi szabályok vonatkozzanak a legfőbb eladható termékekre attól függően, hogy a Föld melyik részén állítják elő őket?

Én mindegyik kérdésre nemmel válaszolok. Meg kell találnunk azt az egyensúlyt a környezet – beleértve az éghajlatváltozást – és a kereskedelem között, amely kollektív, arányos és méltányos erőfeszítést tesz lehetővé, senkit nem kizárva, különösen nem a fő nemzetközi kereskedelmi partnereket. Párbeszéd, egymás kölcsönös tiszteletben tartása, és az egy irányba mutató célok elérésére irányuló eltökéltség révén sürgősen meg kell teremtenünk az új egyensúlyt a földgolyó hatalmas, elszegényedett területeinek fejlesztése és a bolygó túlélése között. Ez az erőfeszítés nemzetközi erőfeszítés kell hogy legyen, és csak reménykedhetünk abban, hogy a decemberi Bali konferencián komolyan és elkötelezett módon megkezdődik ez a folyamat.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az igaz, hogy az utóbbi években rendkívül megnőtt a kereskedelmi tranzakciók száma mind európai, mind globális szinten. Bár ezek a fejlemények kedvezőek az országok gazdasági fejlődésére, hatásuk az éghajlatváltozásra igen jelentős. Ezért a magam nevében szeretném kifejezni aggodalmamat e problémával kapcsolatban. El kell döntenünk, hogy a kereskedelempolitika hogyan járulhat pozitívan hozzá az éghajlatváltozással kapcsolatos probléma megoldásához.

Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 20%-kal történő csökkentése 2020-ra igen ambiciózus célkitűzés. Remélem, ezt a fogadást megnyerjük, mert ha elveszítjük, az sokba fog kerülni. E ponton szeretnék gratulálni a biztosnak, aki kezdeményezéseket és erőfeszítéseket tett ez irányban.

Több támogatásra és több erőfeszítésre van szükség a szállítás környezetbarátabbá alakításához, az éghajlatbarátabb ipari tevékenységek elősegítéséhez, az új technológiák fejlesztéséhez és az éghajlatra hátrányos hatással járó tevékenységek anyagi megszorító intézkedések útján történő visszaszorításához, az Egyesült Nemzetek közötti tényleges együttműködéshez, a környezetvédelmi ágazatban működő polgári társadalmi és nem állami szervezetek folyamatos konzultációjának és részvételének biztosításához. Fontos szerepet játszik az Európai Parlament. Remélem, a decemberi Bali konferencia olyan pozitív üzenetet közvetít majd, amilyenre várunk.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. november 29-én, csütörtökön kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Életbevágó, hogy produktív legyen az éghajlatváltozás elleni küzdelem fő éghajlat-politikája. A megvitatásra kerülő jelentés valóban értékes, és egy igazán szükséges beszélgetést indít el: a kereskedelempolitika az éghajlatpolitika része kell hogy legyen, mert a növekvő kereskedelem növekvő üvegházhatást okozó gázkibocsátást okoz. Másrészt azonban a kereskedelempolitika éghajlatpolitikaként igen hatásos, és ezért a megoldás része lehet.

Először is, a kereskedelempolitika értékes szerepet tölthet be a környezetvédelmi technológiák elősegítésében. A nemzetközi kereskedelem a technológia átadásának egyik leghatékonyabb eszköze. Fontos szerepet játszik a Világkereskedelmi Szervezet, mert kiemelten fontos a zöld termékek vámtarifáinak eltörlése és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozás tökéletesítése. Másrészt nem tűrhetjük, hogy a WTO piactorzító hatású ösztönző intézkedésekkel, például a fosszilis üzemanyagok támogatásával még mindig akadályokat gördítsen a zöld technológia útjába.

A jelentés indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonít a kiotói sikernek. Kiotó tele van kiskapuval, és valójában még tovább rontja a helyzetet. Az egyoldalú intézkedések versenytorzuláshoz és szénátszivárogtatáshoz vezetnek. Attól nem csökken a kibocsátás, hogy egyik helyről a másikra költözik. Ráadásul a fejlődő országok népei iránt érzett szolidaritás is abban mutatkozna meg, ha nem mi idéznénk elő számukra, hogy környezetük szennyeződjön. Kiotó környezetvédelmi kizsákmányoláshoz vezet. Az éghajlatváltozás tökéletesen globális jelenség, és globális megoldásokra van szüksége. Ezért elengedhetetlenül fontos az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszere, minden fejlett ipari ország és feltörekvő gazdaság kötelező részvételével.

Teljesen egyetértek a jelentéssel, hogy az erdők sorsa a megnövekedett kereskedelemmel összefüggésben aggodalomra ad okot. Az EU-nak külön oda kell figyelnie a bioüzemanyagok által előidézett, az erdőket fenyegető potenciális kockázatokra. Azt sem szabad megengedni, hogy a megújuló energiaforrásokra irányuló bizottsági célkitűzések vezessenek az éghajlatváltozás felgyorsulásához.