Indiċi 
 Preċedenti 
 Li jmiss 
 Test sħiħ 
Proċedura : 2007/2003(INI)
Ċiklu ta' ħajja waqt sessjoni
Ċiklu relatat mad-dokument : A6-0409/2007

Testi mressqa :

A6-0409/2007

Dibattiti :

PV 28/11/2007 - 24
CRE 28/11/2007 - 24

Votazzjonijiet :

PV 29/11/2007 - 7.32
CRE 29/11/2007 - 7.32
Spjegazzjoni tal-votazzjoni
Spjegazzjoni tal-votazzjoni

Testi adottati :

P6_TA(2007)0576

Rapporti verbatim tad-dibattiti
L-Erbgħa, 28 ta' Novembru 2007 - Brussell

24. Il-kummerċ u l-bidla fil-klima (dibattitu)
Minuti
MPphoto
 
 

  President. The next item is the report by Alain Lipietz, on behalf of the Committee on International Trade, on trade and climate change (2007/2003(INI)) (A6-0409/2007).

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Lipietz, rapporteur. Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, chers collègues, le rapport qui vous est présenté est relativement important à la veille de la conférence de Bali.

Le commerce international se développe, on le sait, deux fois plus vite que le produit mondial brut. En se développant, d'abord il entraîne un accroissement du secteur des transports, un des secteurs les plus productifs de gaz à effet de serre. Ensuite, il permet une relocalisation de l'activité productive, qui peut être optimale du point de vue de la mise en œuvre des forces productives et de l'utilisation des règles salariales, mais qui, dans la mesure où elle ne prend absolument pas en compte les coûts en gaz à effet de serre qu'engendre cette division du travail, peut à son tour accélérer la production de gaz à effet de serre et le changement climatique.

Pour vous donner un seul chiffre, le bateau, qui transporte quarante fois plus de fret que l'avion, ne produit que deux fois plus de gaz à effet de serre, mais on fait quand même transporter les marchandises par avion pour optimiser le cycle productif. Alors je crois qu'après le rapport Stern, après les quatre rapports du groupe intergouvernemental sur le changement climatique, nous avons conscience que, tout de même, cela vaut le coup d'attendre une demi-journée ou même trois jours de plus l'arrivée d'une marchandise sur son marché, plutôt que de détruire le climat à un prix que le rapport Stern évalue à 5 000 milliards de dollars.

Le rapport qui vous est présenté, au-delà de ce constat, essaie d'ouvrir des pistes. Il y a évidemment toutes les pistes qui relèvent du transport. Nous nous félicitons du vote qui a eu lieu récemment sur l'intégration de l'aviation dans le système européen des quotas. Le rapport pousse à une réflexion sur l'organisation industrielle réduisant l'échelle géographique des circuits productifs - produire plus près du consommateur final - et il apporte un certain nombre de propositions sur le commerce des biens environnementaux lui-même.

Nous proposons, aussi bien dans le cadre de l'OMC que dans le cadre des accords bilatéraux ou birégionaux - bref, tous les accords que nous négocions en ce moment -, de donner une place privilégiée à l'évaluation des effets sur le changement climatique dans les évaluations des effets environnementaux de ces accords, à la réduction sensible de toutes les barrières tarifaires et non tarifaires - nous pensons en particulier aux royalties - qui s'opposent au commerce des biens et des services propres, ceux qui économisent la production de gaz à effet de serre.

Tout ceci évidemment doit être mené dans le cadre le plus multilatéral possible, si possible à l'OMC, à défaut au niveau des accords birégionaux que négocie actuellement l'Europe. Mais nous ne pouvons pas exclure l'hypothèse qu'après 2012, dans la première période post-Kyoto, l'humanité ne soit pas encore arrivée à un accord unanime concernant la lutte contre le changement climatique. Dans ce cas, il est certain que les choix que fait l'Europe pour être en tête dans la lutte contre le changement climatique pourront nuire à certains de ses secteurs. Pas tous. Dans bien des cas, être leader dans le secteur de la lutte contre le changement climatique, c'est s'assurer un avantage compétitif. Dans quelques cas, et je pense en particulier au ciment, cela peut poser d'énormes problèmes et il risque d'y avoir du tourisme cimentier. Dans ce cas, une fois toutes les possibilités d'accords multilatéraux épuisées, nous vous proposons d'adopter ce que prévoit l'article 20 du GATT, c'est-à-dire des taxes d'ajustement aux frontières rétablissant la juste concurrence.

Tel est, chers collègues, l'essentiel de mes propositions.

 
  
MPphoto
 
 

  Σταύρος Δήμας, Μέλος της Επιτροπής. Κυρία Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι αξιότιμοι βουλευτές, εκφράζουμε τις ευχαριστίες μας για την πρωτοβουλία της επιτροπής ΙΝΤΑ για την αντιμετώπιση των θεμάτων που έχουν να κάνουν με το εμπόριο και την αλλαγή του κλίματος.

Η έκθεση του Alain Lipietz αποτελεί χρήσιμη πηγή ιδεών και προτάσεων πολιτικής. Εκφράζουμε την ικανοποίησή μας διότι το ύφος της έκθεσης αναγνωρίζει τη διασύνδεση των διαφόρων πτυχών των διαπραγματεύσεων.

Η αλλαγή του κλίματος είναι ένα πολύ σημαντικό ζήτημα, το οποίο άπτεται, στην ουσία, όλων των τομέων, μεταξύ των οποίων και του εμπορίου. Πρέπει να καταβάλουμε προσπάθειες για τη χάραξη μιας αμοιβαία υποστηρικτικής και συνεκτικής πολιτικής. Η Ευρωπαϊκή Ένωση επιδιώκει τη διευκόλυνση του εμπορίου εξασφαλίζοντας τη βιωσιμότητα και παράλληλα τη συμβολή του σε άλλες πολικές, όπως αυτή για την αλλαγή του κλίματος.

Χαιρετίζουμε το γεγονός ότι στην έκθεση αναγνωρίζεται η προοπτική διαπραγματεύσεων για τα περιβαλλοντικά αγαθά και υπηρεσίες. Θεωρούμε ότι αποτελεί σημαντική συμβολή του εμπορίου στους στόχους για την αλλαγή του κλίματος. Ελπίζουμε δε ότι θα σημειωθεί πρόοδος στο θέμα αυτό κατά τον τρέχοντα Γύρο πολυμερών εμπορικών διαπραγματεύσεων για το αναπτυξιακό πρόγραμμα της Ντόχα. Εκφράζουμε την ικανοποίησή μας για την αναγνώριση της ανάγκης να αποκτήσουν οι γραμματείες περιβαλλοντικών συμφωνιών καθεστώς παρατηρητή στον Παγκόσμιο Οργανισμό Εμπορίου, πράγμα που επιδιώξαμε και για τον τρέχοντα Γύρο εμπορικών διαπραγματεύσεων. Εκφράζουμε επίσης την ικανοποίησή μας για την αναγνώριση της δυνατότητας συμβολής των νέων συμφωνιών ελεύθερων συναλλαγών μας στα ζητήματα της κλιματικής αλλαγής, δια μέσου ειδικών διατάξεων.

Οι συνδέσεις μεταξύ των ευκαιριών πρόσβασης σε νέες αγορές, δηλαδή των αυξημένων εμπορικών ροών και των πολιτικών για την αλλαγή του κλίματος, είναι προφανείς.

Οι περιβαλλοντικές πολιτικές παρέχουν ισχυρό κίνητρο για τεχνολογικές καινοτομίες και προωθούν την οικονομική αποδοτικότητα. Τα επιστημονικά και οικονομικά στοιχεία αποδεικνύουν ξεκάθαρα ότι τα οφέλη από τη συγκράτηση της κλιματικής αλλαγής υπερκαλύπτουν το κόστος των πολιτικών μείωσης.

Η λήψη περαιτέρω μέτρων για την αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής μπορεί να έχει ως αποτέλεσμα σημαντικά ανταγωνιστικά πλεονεκτήματα για τους παραγωγούς σε χώρες με περιορισμούς στις εκπομπές άνθρακα, και αυτό, επειδή θα οδηγήσει, μαζί με άλλες πολιτικές στη μείωση της κατανάλωσης πολύτιμων πόρων και σε φιλική για το περιβάλλον τεχνολογική καινοτομία, για την οποίαν οι ευκαιρίες πρόσβασης στην αγορά αυξάνονται. Θα καταλήξουμε έτσι σε μια επωφελή για όλους κατάσταση, τόσο σε επίπεδο ανταγωνιστικό όσο και σε επίπεδο περιβάλλοντος. Πρέπει να εξακολουθήσουμε να αναζητούμε περισσότερες ευκαιρίες για να ενισχύσουμε τη θετική συμβολή της εμπορικής πολιτικής στην αντιμετώπιση της κλιματικής αλλαγής.

Σημειώνω, ότι η έκθεση θέτει στο πλαίσιο αυτό τα θέματα των εξαγωγικών πιστώσεων, της σταδιακής εξάλειψης των επιβλαβών για το κλίμα εμπορικών επιδοτήσεων, της ενίσχυσης και της διεύρυνσης της πρόσβασης στην αγορά των ξένων άμεσων επενδύσεων. Όλα αυτά είναι ενδιαφέροντα ζητήματα που μπορούμε να συζητήσουμε αναλυτικότερα.

Πρέπει επίσης να συνεχίσουμε τις προσπάθειές μας για τα κριτήρια βιωσιμότητας σε σχέση με τα δασικά προϊόντα, την αποψίλωση των δασών και την παράνομη υλοτόμηση.

Καταλήγοντας, επιτρέψτε μου να σας ευχαριστήσω για μια ακόμη φορά για την πολύτιμη αυτή συνεισφορά στη συζήτηση για την αλλαγή του κλίματος σε μια πολύ σημαντική χρονική στιγμή, καθώς απέχουμε λίγες μόνο μέρες από την έναρξη της διάσκεψης στο Μπαλί για τις κλιματικές αλλαγές, η οποία ευελπιστούμε ότι θα δώσει το έναυσμα για διαπραγματεύσεις σχετικά με μια διεθνή συμφωνία μετά το 2012.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens Holm, föredragande av yttrande från utskottet för miljö, folkhälsa och livsmedelssäkerhet. Fru talman! Det är hög tid att även världshandeln tar sitt klimatansvar. Sedan 1990 har handeln i världen ökat explosionsartat. Vad leder det till ur ett klimatperspektiv? Jo, självklart till ökade transporter och ökade utsläpp. Är det t.ex. rimligt att EU:s djuruppfödare importerar miljontals ton soja från Brasilien till den europeiska köttindustrin, eller att fisk fiskas upp i Norge, skeppas vidare till Kina för filéing och rensning och sedan tillbaka till Europa för konservering? Nej, självklart inte!

Vårt utmärkta yttrande ger oss möjlighet att vidta konkreta åtgärder mot detta. Vi kräver att transporterna ska bära sin miljökostnad. Vi vill sprida grön teknik till utvecklingsländer genom att exempelvis i grunden förändra patent- och immaterialrättigheter. Vi vill avskaffa subventioner till smutsig energiproduktion. Vi vill ha obligatorisk miljöcertifiering av biobränslen och att alla handelsavtal ska analyseras utifrån ett klimatperspektiv. Detta är bara några exempel ur detta utmärkta betänkande. Genom att åstadkomma detta kan vi se till att världshandeln blir en del av lösningen, inte en del av problemet.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk, Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság fogalmazója. Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt biztos úr, képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés által tárgyalt két kérdéskör összekapcsolása rendkívül időszerű. A kereskedelem egyes formái és a klímaváltozás közötti összefüggés ugyanis egyre nyilvánvalóbb. Vitathatatlan, hogy az intenzív nemzetközi kereskedelem számos káros következményt időz elő, így többek között növeli a széndioxid-kibocsátást, emellett csökkenti az üvegházhatású gázokat elnyelő növényzet élőhelyét. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a szabadkereskedelem önmagában nem azonos a környezetkárosítással. A kereskedelem és a nemzetközi munkamegosztás kiterjedése ugyanis a negatív hatások mellett egyúttal javítja a termelés hatékonyságát is. Ez pedig azt eredményezheti, hogy összességében kevesebb erőforrást élünk föl.

Engedjék meg, hogy az Ipari Bizottság előadójaként ebben a szellemben három gondolatot kiemeljek a bizottságunk által elkészített véleményből. Először is elengedhetetlen, hogy a környezetkímélő technológiák előtti kereskedelmi akadályok mihamarabb lebontásra kerüljenek. Ezen törekvés aktív szerepvállalást követel meg az Európai Uniótól a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon.

Másodszor: arra kell törekedni, hogy a termékek árai a jövőben tükrözzék a közvetlenül nem érzékelhető káros következményeket, így a klímaváltozásra gyakorolt hatásokat is.

Végül harmadszor: úgy véljük, hogy a kereskedelem és a klímaváltozás közötti kapcsolat kellő mélységű megvitatása elsődleges közösségi érdek. Annál is inkább, mert Európa vezető szerepet játszhat a zöld termékek és szolgáltatások világba irányuló exportjában.

Tisztelt képviselőtársaim! Amint az a fenti pontokból is kiderül, az Ipari Bizottság tagjainak egyöntetű véleménye szerint mind a kereskedelmet gátló akadályok lebontása, mind a klímaváltozás elleni cselekvés csak a lehető legszélesebb nemzetközi összefogással valósítható meg. A bizottságban zajló viták abban is megerősítettek bennünket, hogy a klímaváltozást tekintve a kereskedelem nemcsak a problémának, hanem a megoldásnak is része. Köszönöm szépen, elnök asszony!

 
  
MPphoto
 
 

  Γεώργιος Παπαστάμκος, εξ ονόματος της ομάδας PPE-DE. – Κυρία Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι συνάδελφοι, η Ένωση οφείλει, και σε μεγάλο βαθμό το έχει επιτύχει, να βρίσκεται στην πρωτοπορία υιοθέτησης φιλοπεριβαλλοντικών πολιτικών. Εν προκειμένω, η δική σας συμβολή, Επίτροπε κ. Δήμα, είναι ουσιώδης. Η προσαρμογή όλων των τομεακών στρατηγικών της σε πρότυπα αειφόρου ανάπτυξης είναι, άλλωστε, πρωτογενής κανονιστικό στόχος.

Η ενίσχυση του διεθνούς εμπορίου θεωρείται ότι συμβάλλει στην παγκόσμια οικονομική ανάπτυξη και μάλιστα προς όφελος, όχι μόνον των αναπτυγμένων, αλλά και των αναπτυσσομένων χωρών. Ωστόσο, ο ραγδαία αυξανόμενος όγκος διασυνοριακών εμπορικών ροών, συνιστά πρόκληση και για την κλιματική πολιτική. Τα όρια της αλληλοϋποστηρικτικής ή συγκρουσιακής σχέσης μεταξύ του παγκοσμίου εμπορικού συστήματος και των πολιτικών για τις κλιματικές αλλαγές αποτελούν το αντικείμενο της συζητούμενης έκθεσης. Δυστυχώς, στην έκθεση παρατηρείται ασυμμετρία μεταξύ της εμπορικής και της περιβαλλοντικής συνιστώσας. Η ταχεία ανάπτυξη του διεθνούς εμπορίου θα πρέπει να αντιμετωπίζεται αποκλειστικά ως παράγοντας επιβάρυνσης του περιβάλλοντος. Επί πλέον, δεν αρκεί μόνον η υιοθέτηση κλιματικών πολιτικών, αλλά απαιτείται ένα συνολικό, συνεκτικό σχέδιο στο οποίο να αντανακλώνται φιλοπεριβαλλοντικές προτιμήσεις στην πολιτική μεταφορών, στην εμπορική, βιομηχανική, ενεργειακή και αγροτική πολιτική. Σε κάθε περίπτωση δεν αρκεί η προσπάθεια που καταβάλει μόνη της η Ένωση για την αντιμετώπιση των κλιματικών αλλαγών. Η παγκόσμια πρωτοπορία της Ένωσης, στην καθιέρωση προτύπων περιβαλλοντικής και κοινωνικής προστασίας, πρέπει να συνεχισθεί και να προωθηθεί στις εμπορικές συναλλαγές της με τρίτες χώρες.

Κυρίες και κύριοι συνάδελφοι, υπάρχουν σημεία-κλειδιά, key points, στην πρόταση ψηφίσματος. Το Ευρωπαϊκό Λαϊκό Κόμμα - Ευρωπαίοι Δημοκράτες αποφάσισε να συναρτήσει την τελική υπερψήφιση της πρότασης ανάλογα με την έκβαση των ψηφοφοριών επί των σημείων αυτών.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin, on behalf of the PSE Group. – Madam President, when it comes to climate change, trade is often seen as part of the problem, and it is true that some trade simply cannot be justified. Sending Scottish prawns to Thailand to be peeled and returned to Scotland is just nonsense, and a waste of energy. However, as Mr Lipietz’s well-argued report demonstrates, trade can also be part of the solution. I will take just three brief examples.

Firstly, the setting of high energy-efficiency standards in Europe for household goods such as fridges, dishwashers, microwave ovens and so on can not only lead to a reduction in CO2 emissions here, but also create the conditions for higher standards elsewhere. For example, a single factory in China produces 80% of the world’s microwave ovens. It is unlikely to want to produce to one standard for Europe and another for elsewhere in the world, or even, for that matter, for its domestic market.

A second example mentioned by the Committee on Industry is green goods or, to use their proper name, environmental goods and services. If we eliminate the tariffs on environmental goods and services, we can encourage trade in products that help third countries reduce their carbon footprint, such as the export of energy-efficient generators, wave technology and solar panels. Let us again take the example of China. China is currently increasing its electricity-generating capacity every year by the equivalent of the UK’s total capacity. Clearly, encouraging China to use the latest and most efficient technology could play an important part in allowing it to continue its growth without experiencing a proportionate increase in its carbon footprint.

A third and final area would be to empower consumers to make informed choices on what products they buy, through the provision of clear information on the carbon footprint of each product. However, we must be careful to ensure that the information is properly calculated and presented. The ‘food miles’ labels currently used by some UK supermarkets are unsatisfactory and can give misleading information. Flowers from Kenya, for example, have a much smaller carbon footprint than flowers grown in hothouses in Holland, but a glance at the label would lead one to a different conclusion.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, w imieniu grupy UEN. – Pani Przewodnicząca! Zabierając głos w imieniu grupy UEN w debacie poświęconej wpływom światowego handlu na zmiany klimatyczne, chcę zwrócić uwagę na następujące kwestie.

Po pierwsze, Unia Europejska jako światowy lider w walce ze zmianami klimatycznymi chce, żeby światowe emisję gazów cieplarnianych zostały zmniejszone o 25 - 40% do roku 2020. Należy jednak pamiętać, że jeżeli to ograniczenie emisji ma być osiągnięte głównie dzięki działaniom Unii Europejskiej przy słabym zaangażowaniu innych państw świata, może to powodować poważne zagrożenia dla rozwoju gospodarczego samej Unii Europejskiej.

Po drugie, podmioty gospodarcze, na które w Europie nakłada się różnego rodzaju ograniczenia, wynikające z dążenia do redukcji emisji gazów cieplarnianych, przestają być konkurencyjne wobec podmiotów funkcjonujących w krajach, gdzie takich ograniczeń się nie stosuje. Wiele gałęzi i branż produkcyjnych w Europie zostało zlikwidowanych na skutek nierównej konkurencji z producentami z Azji Południowo-Wschodniej czy Ameryki Południowej.

Po trzecie, w związku z wprowadzeniem w Europie restrykcji związanych z nadmierną emisją gazów cieplarnianych można zauważyć procesy przenoszenia wytwarzania poza Europę, gdzie takich restrykcji nie ma. Co oznacza trwałą likwidację miejsc pracy na terenie Unii Europejskiej.

Po czwarte, gdyby nie udało się osiągnąć porozumienia ogólnoświatowego w zakresie ograniczenia emisji gazów cieplarnianych, a Unia Europejska chciała w tej sprawie osiągnąć postępy samodzielnie, konieczne jest wprowadzenie granicznych podatków wyrównawczych, przede wszystkim w odniesieniu do sektorów, w których konkurencja już dzisiaj jest poważnie zakłócona poprzez nieuwzględnianie w kosztach wytwarzania opłat ekologicznych. Konieczne jest również, aby w umowach dwustronnych o współpracy gospodarczej zawartych pomiędzy Unią Europejską a krajami trzecimi, był zawierany, tam gdzie to możliwe, tak zwany wymiar klimatyczny wymiany handlowej.

Takie same rozwiązania należałoby zastosować do przedsięwzięć wspieranych przez Europejski Bank Inwestycyjny, a także w przypadku wsparcia przez różnego rodzaju przedsięwzięcia poprzez krajowe agencje do spraw ubezpieczeń kredytów eksportowych czy inwestycji bezpośrednich.

 
  
MPphoto
 
 

  Graham Booth, on behalf of the IND/DEM Group. – Madam President, Al Gore claims that the debate on global warming is over and that it has been proved beyond doubt that human activity is responsible for this.

I suggested recently in committee that the sun’s enormous influence on the earth’s climate over millions of years could not be ignored in this debate, and that the sequence of long ice ages, interspersed with short interglacial periods, was the most likely explanation. I received a very hostile reception.

However, the chairman, Mr Markov, insisted that it was not appropriate to urge excision of a view that happened to conflict with current orthodoxy. Let us remember that, when Galileo declared in the 17th century that the earth revolved around the sun, he was threatened with torture by the Catholic Church for daring to contradict the accepted fact that the earth was at the centre of the universe. It took the church until 1992 to agree that Galileo had been right.

The only CO2 at issue in the global warming debate is the trivial amount produced by burning fossil fuels. That comparatively small amount is the only modern and unusual addition to the vast quantities constantly being produced by all living things and all decaying organic matter, and through volcanic activity.

Before we risk ruining the world’s economies with carbon emission taxes and the like, please let us reopen the debate and make absolutely sure who is right.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Caspary (PPE-DE). – Frau Präsidentin, geschätzte Kollegen! Wir sollten uns mit diesem Berichtsentwurf auf das konzentrieren, worum es geht, nämlich auf die Frage Handel und Klimawandel.

Es ist dem Berichterstatter in seinem ersten Entwurf leider nicht gelungen, positive wirtschaftliche und sozial verträgliche Vorschläge zu entwickeln, wie wir dieses Problem angehen können. Aus meiner Sicht wurde durch den Berichterstatter und in dem Bericht viel zu oft verwechselt, was Handel und was Transport ist. Nicht der Welthandel ist das Problem, nicht die weltweite Arbeitsteilung, es ist nicht das Problem, dass dank des Handels auch die Regionen einen wirtschaftlichen Aufschwung erleben, die bisher arm waren oder sind, sondern unser Problem ist doch vielmehr, dass die Transportmittel noch nicht effizient und ökologisch genug sind. Unser Problem ist doch, dass sich aufgrund der Armut oder des nur niedrigen Wohlstands in bestimmten Regionen auf der Welt viele Menschen und Staaten einen notwendigen und ökologisch und ökonomisch sinnvollen Klimaschutz gar nicht leisten können.

Erst durch die Integration dieser Regionen in den weltweiten Handel werden wir es schaffen, dass sich die Menschen dort Umweltschutz und Klimaschutz überhaupt leisten können. Wer um das tägliche Überleben kämpft, der denkt nicht an Umwelt- oder Klimaschutz. Erst durch einen funktionierenden Welthandel werden wir unsere modernen Technologien in die ganze Welt verkaufen können und dadurch einen Beitrag zum Klimaschutz leisten können.

Deswegen ist nicht weniger Handel die Antwort auf das Problem, sondern aus meiner Sicht ist mehr Handel die Antwort auf die Probleme von Handel und Klimawandel.

Ich bin deshalb meinem Kollegen Georgios Papastamkos sehr dankbar, dass er in den Ausschussberatungen etliche Aspekte einbringen konnte. Ich bin sehr dankbar, dass die ALDE-Fraktion in diese Richtung noch einige Anträge für das Plenum morgen eingebracht hat.

Ich möchte mit einer Bitte schließen: Wir haben in diesem Bericht leider einige Punkte, in denen wir unsere soziale Marktwirtschaft in Misskredit gezogen haben. Wir sollten einen Weg finden, solche Spitzen gegen unsere Wirtschaftsordnung, die so vielen Menschen Wohlstand und soziale Sicherheit gebracht hat, noch zu beseitigen. Ich wäre dankbar, wenn die Fraktionen hier noch Kreativität zeigen könnten, damit auch unsere Fraktion zustimmen kann.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisa Ferreira (PSE). – Começo por cumprimentar o relator pelo trabalho detalhado que produziu num tema que é complexo, o da relação entre comércio e alterações climáticas. A Europa tem liderado internacionalmente o combate contra o agravamento das alterações climáticas. Mas, para ser credível e atingir os objectivos que se propõe, tem que reforçar a coerência das suas diversas políticas em torno deste objectivo. Em particular, a política comercial europeia, uma das mais antigas comuns da União, não deve, nem pode ficar esquecida. Esta relação entre ambiente e comércio não é simples, ela não está suficientemente conseguida, nomeadamente na Organização Mundial de Comércio.

Na União Europeia, cumprir os objectivos em matéria climática requer um esforço efectivo de redução das emissões de carbono, o qual se reflecte, por sua vez, nas condições de produção e respectivo custo de um número crescente de sectores produtivos. É altura de perguntarmos: num mundo de concorrência global e perante um problema de sobrevivência do planeta, faz sentido que este esforço de combate às alterações climáticas se resuma, acima de tudo, a um esforço europeu? Será aceitável que as emissões atmosféricas de tantos sectores abandonem o solo europeu para passarem a ser feitas a partir de zonas do globo ambientalmente mais desprotegidas? Pode a violação ambiental ser uma fonte legítima de competitividade? Será aceitável que em relação aos principais bens transaccionáveis a nível mundial haja regras distintas de respeito ambiental variando com a zona do globo onde são produzidos?

Penso que não, em relação a todas estas questões. É necessário encontrar um equilíbrio entre o ambiente, incluindo aqui o clima e o comércio, que garantam um esforço colectivo, proporcional, equitativo, mas que não dispensa ninguém, muito menos os grandes parceiros comerciais mundiais. Um novo equilíbrio entre o desenvolvimento das imensas zonas empobrecidas do globo e a sobrevivência do planeta tem de ser rapidamente encontrado através do diálogo, do respeito mútuo e da determinação face a objectivos convergentes. Mas o esforço é global, esperando apenas que, no mês de Dezembro, em Bali, este processo se inicie de uma forma séria e empenhada.

 
  
MPphoto
 
 

  Σταύρος Αρναουτάκης (PSE). – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Επίτροπε, αγαπητοί συνάδελφοι, είναι γεγονός ότι οι εμπορικές συναλλαγές σε ευρωπαϊκό και παγκόσμιο επίπεδο έχουν αυξηθεί σημαντικά τα τελευταία χρόνια. Η εξέλιξη αυτή, ενώ ενθαρρύνει την οικονομική ανάπτυξη των κρατών, επηρεάζει σημαντικά την αλλαγή του κλίματος. Εκφράζω, λοιπόν, κι εγώ από τη δική μου πλευρά την ανησυχία μου για το ιδιαίτερο αυτό πρόβλημα. Αυτό που χρειάζεται είναι να αποφασίσουμε πώς η εμπορική πολιτική μπορεί να συμβάλει θετικά στην επίλυση του προβλήματος της κλιματικής αλλαγής.

Ο στόχος που έχουμε θέσει για 20% μείωση των εκπομπών των αερίων θερμοκηπίου μέχρι το έτος 2020 είναι αρκετά φιλόδοξος. Ελπίζω, ότι το στοίχημα αυτό θα το κερδίσουμε, διότι το κόστος αποτυχίας θα είναι τεράστιο. Κι εδώ, θα ήθελα να τονίσω τη συμβολή του κ. Επιτρόπου και να δώσω τα συγχαρητήριά μου για όλες τις πρωτοβουλίες και τις προσπάθειες τις οποίες καταβάλλει πάνω σ’ αυτήν την κατεύθυνση.

Χρειάζεται περισσότερη στήριξη και προσπάθεια για τη μετάβαση σε τρόπους μεταφοράς που είναι περισσότερο φιλικοί προς το περιβάλλον, την προώθηση μιας πιο φιλικής προς το κλίμα βιομηχανίας, την ανάπτυξη νέων τεχνολογιών και τη δημιουργία οικονομικών αντικινήτρων για δραστηριότητες μη φιλικές προς το κλίμα, την αποτελεσματική συνεργασία μεταξύ Ηνωμένων Εθνών, Παγκοσμίου Οργανισμού Εμπορίου και Ευρωπαϊκής Ένωσης, τη συνεχή διαβούλευση και τη συμμετοχή της κοινωνίας των πολιτών και των μη κυβερνητικών οργανώσεων που δραστηριοποιούνται στον περιβαλλοντικό τομέα. Το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο έχει σημαντικό ρόλο να διαδραματίσει. Ελπίζω, ότι και τα αποτελέσματα της Διάσκεψης του Μπαλί, τον Δεκέμβριο, θα δώσουν τα μηνύματα αισιοδοξίας που όλοι επιθυμούμε.

 
  
MPphoto
 
 

  President. The debate is closed.

The vote will take place on Thursday, 29 November 2007.

Written statements (Rule 142)

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), kirjallinen. – Ilmastopolitiikan valtavirtaistaminen on välttämätöntä, jotta kamppailu ilmastonmuutosta vastaan olisi tuloksellista. Käsiteltävänä oleva mietintö onkin arvokas ja tarpeellinen puheenvuoro: kauppapolitiikan on oltava osa ilmastopolitiikkaa jo siitä syystä, että lisääntyvä kauppa aiheuttaa entistä enemmän kasvihuonepäästöjä. Toisaalta kauppapolitiikka on ilmastopoliittisena keinona aivan erityisen tehokas ja voi olla siksi osa ratkaisua.

Kauppapolitiikka nousee ensinnäkin suureen arvoon ympäristöllisten teknologioiden edistämisessä; kansainvälinen kauppa on yksi tehokkaimmista teknologiasiirron välineistä. WTO:n rooli korostuu, sillä tullien poistaminen ympäristöä säästäviltä tuotteilta ja teollis- ja tekijänoikeuksia koskevien sääntöjen kehittäminen ovat välttämättömiä. Toisaalta on kestämätöntä, että kauppajärjestön piirissä vihreän teknologian tiellä on yhä esimerkiksi vääristäviä tukitoimia fossiilisille polttoaineille.

Mietinnössä korostetaan osin syyttä Kioton onnistuneisuutta. Kioto on täynnä porsaanreikiä, jotka itse asiassa pahentavat tilannetta. Yksipuoliset toimet vääristävät kilpailua ja aiheuttavat hiilivuotoa. Päästöjen siirtyminen ei ole päästöjen leikkaamista. Sitä paitsi solidaarisuutta kehitysmaiden ihmisille ei ole se, että heidän ympäristönsä pilataan – Kioto johtaa ympäristölliseen riistoon. Ilmastonmuutos on läpeensä globaali ilmiö ja vaatii globaaleja ratkaisuja. Maailmanlaajuinen päästökauppajärjestelmä ja kaikkien teollisuusmaiden ja nousevien talouksien pakollinen sitoutuminen siihen on siis välttämättömyys.

Yhdyn täysin mietinnön huoleen metsien kohtalosta kaupan lisääntyessä. EU:n tulee erityisesti kiinnittää huomiota biopolttoaineiden aiheuttamaan riskiin metsänieluille. Komission asettamat uusiutuvien energioiden tavoitteet eivät nekään saa johtaa ilmastonmuutoksen kiihdyttämiseen.

 
Avviż legali - Politika tal-privatezza