Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 28., Szerda - Brüsszel

1. Az ülésszak folytatása

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

  Elnök. – Az Európai Parlament 2007. november 15-én, csütörtökön berekesztett ülését ezennel újra megnyitom.

2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

3. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

4. Mandátumvizsgálat: lásd a jegyzőkönyvet

5. bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

6. A megállapodások szövegeinek Tanács általi előterjesztése: lásd a jegyzőkönyvet

7. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

8. egyzőkönyvet

9. Grúziai helyzet (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet

10. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

11. írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

12. Ügyrend

  Elnök. –Az eljárási szabályzat 130. és 131. cikkének megfelelően kiosztásra került a végleges napirendtervezet. A következő módosításokra tettek javaslatot:

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Mai napirendünkön szerepel a Bizottság nyilatkozata az AKCS-országok partnerségi megállapodásairól, és tervbe van véve az erről a vitáról szóló állásfoglalás kialakítása. Ma reggel és az utóbbi napokban képviselőcsoportunkon belül intenzív viták folytak erről az állásfoglalásról. Erősen szorgalmaztuk azt is, hogy más képviselőcsoportokkal közösen kompromisszumos állásfoglalást alakítsunk ki, egy ilyen kompromisszum elérését célul kitűzve. Sajnálatos módon ez lehetetlennek bizonyult. Mindazonáltal továbbra sem kívánunk lemondani erről a célról, és megkíséreljük, hogy mielőtt a szavazás kétségbevonásához folyamodnánk, kompromisszumot érjünk el.

Képviselőcsoportom nevében ezért azt indítványozom, hogy a bizottsági nyilatkozatról szóló állásfoglalás kialakítását és az állásfoglalásról szóló szavazást halasszuk el a decemberi ülésszakig. Hálás lennék, ha a Tisztelt Ház tagjai támogatnák ezt az indítványt, amely némi mozgásteret biztosítana a kompromisszumról szóló egyeztetések számára.

  Elnök. – Schulz úr, a megfelelő időben, amint azt ügyrendünk engedi, visszatérünk erre a témára.

Szerda:

- A közösségi vasutakról szóló közös vitát Hieronymi asszony televíziós műsorszolgáltatásról szóló beszámolója előtt tartjuk meg.

- A közösségi vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló Ortuondo Larrea-jelentést a legközelebbi, strasbourgi ülésen bocsátjuk szavazásra.

Csütörtök:

Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy a szavazások óráján:

- Leinen úr jelentése az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet módosításáról az eljárási szabályzat 43. cikkének (1) bekezdése értelmében elfogadásra került, és szavazásra van bocsátva.

- A veszélyes vegyi anyagokról szóló Blokland-jelentés a januári ülésre lett halasztva a célból, hogy már az első olvasatban megállapodást lehessen elérni.

Most pedig az Ön által felvetett témáról, Schulz úr:

A szocialisták képviselőcsoportja azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány ügyében történő szavazást a decemberi ülésszakig halasszuk el, következésképpen, tűzzünk ki új határidőt a szövegek benyújtására.

  João de Deus Pinheiro, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony! Tudomásul veszem a szocialisták soraiban megmutatkozó kompromisszum-készséget, és a PPE-DE képviselőcsoport nevében meg kell mondanom, hogy mi is nyitottak vagyunk a kompromisszumra, ezért a javaslattal szemben nincs ellenvetésünk. Ugyanakkor a decemberi ülésszak során állásfoglalást szeretnénk kialakítani a népszavazás utáni venezuelai helyzetről is. Úgy gondolom, hogy nemcsak a közös megegyezés, hanem a karácsony szellemében is eleget tehetünk e javaslatoknak.

  Elnök. – Pinheiro úr, ez a téma nem Venezueláról szól, hanem a szocialista képviselőcsoport azon javaslatáról, hogy a decemberi ülésszakig halasszuk el a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló állásfoglalásra irányuló indítványokat.

Van-e a képviselők között valaki, aki szeretne felszólalni a javaslat mellett?

  João de Deus Pinheiro, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony! Ön talán nem jól hallotta, amit mondtam. Azzal kezdtem, hogy a kompromisszumkészség szellemében mi készek vagyunk a javaslat elfogadására. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha a karácsonyi megegyezési készség szellemében szocialista barátaink is elfogadnák cserébe állásfoglalásra irányuló javaslatunkat a népszavazás utáni venezuelai helyzetről.

  Elnök. – Van-e a képviselők között valaki, aki szeretne felszólalni a javaslat ellen?

  Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Eléggé meglepő a szocialista képviselőcsoport javaslata. A szocialisták, a zöldek és saját képviselőcsoportom közös állásfoglalási indítványa a Kigaliban elfogadott állásfoglalást foglalta magában. Kigaliban a PPE-DE képviselőcsoport is belement ebbe a kompromisszumba, ezért egyszerűen nem értem, miért kellene most mindent elhalasztani és további vitára bocsátani, amikor a Parlament képviselői már kölcsönösen megállapodásra jutottak. Hiszen Kigaliban mindenki beleegyezett ebbe a kompromisszumba! Ezért ellenzem a halasztást, mivel a kérdéses dokumentumot a képviselők nagy része már elfogadta, és már ma szavazni lehetne róla.

  Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Csak hogy ne legyen félreértés: a probléma nem a tartalom kérdése; a probléma az, hogy biztosítani kívánják, hogy többségben legyenek. Ehhez szerintem joguk van. Önnek teljesen igaza van Markov úr; a javaslat valóban azt is jelenti, hogy nyissák meg ismét a vitát, amit elég nehéz megérteni, de a szocialisták ötlete, lássuk be, arról szól, hogy biztosítsa a többséget egy olyan dolog jóváhagyásához, amit amúgy is mindenki támogat. Ez a probléma, és ez az oka annak, hogy miért kérnek halasztást. Ez minden.

(A Parlament jóváhagyja a kérést)

  Elnök. – A gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló indítványok megszavazása decemberig halasztásra kerül, és a javasolt határidők a következők:

állásfoglalásra irányuló indítvány benyújtása december 5., szerda 12 óráig;

módosítások és közös állásfoglalási indítványok december 10., hétfő 19 óráig;

a szavazás napja december 12., szerda.

Az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy állásfoglalásra irányuló indítványok benyújtásával záruljon le a venezuelai népszavazásról szóló bizottsági nyilatkozattal kapcsolatos vita.

Van-e a képviselők között valaki, aki szeretne felszólalni a javaslat ellen?

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! De Deus Pinheiro úr éppen most említette a karácsonyi szellemet. Én is támogatom a karácsonyi hangulatot, de ezt mégsem kellene túlzásba vinni. Elvégre mindannyian azon voltunk, hogy hasonló szellemben hozzuk tető alá Kigaliban a közös megegyezést.

Ami azonban Venezuelát illeti, mindig is nézetkülönbségekre, sőt, ellentétekre kell számítani minden olyan vitában, amely Chávez úrral kapcsolatos. Úgy hisszük ez hasznos vita, jelenleg is ez folyik, de arról nem vagyunk meggyőződve, hogy értelmes állásfoglalásra tudunk jutni a rendelkezésre álló rövid idő alatt akár ma, akár holnap. Ha ezt az állásfoglalást a decemberi ülésre tesszük át, addigra már három hetes lesz. A vitát nagyon hasznos lenne a mai napon megtartani, de állásfoglalást nem akarunk, mert azt vagy sietősen össze kellene tákolnunk, vagy pedig elkésnénk vele. Szerintem elég, ha a mai napon megtartjuk a vitát, és nem teszünk semmi mást.

  Elnök. – Van a képviselők között valaki, aki szeretne felszólalni a javaslat mellett?

  João de Deus Pinheiro, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony! Köszönöm a lehetőséget. A közelgő népszavazás új helyzetet fog teremteni Venezuelában. Ez a népszavazás nagy jelentőségű, és úgy éreztem, hogy a Tisztelt Háznak most kellene megadni a lehetőséget, hogy racionális vitát nyisson erről a kérdésről, a népszavazás lehetséges kimenetelét szem előtt tartva. Aztán majd decemberben megpróbálhatjuk jóváhagyni az állásfoglalást. Azt gondolom, hogy ez lehetséges lenne, és érdemes lenne megkísérelni. A karácsony és az együttműködés szellemében teszem ezt a javaslatot.

(A Parlament elutasítja a kérést)

(Az ügyrend jóváhagyása a fenti módosításokkal)

13. Köszöntések

  Elnök. – A mai napon örömmel üdvözöljük Parlamentünkben az Afgán Iszlám Köztársaság parlamentjének delegációját. Ugyanez a delegáció látogatta meg Parlamentünket a múlt év decemberében Strasbourgban, és nagy örömünkre szolgál, hogy itt Brüsszelben is köszönthetjük őket.

(Taps)

Hölgyeim és uraim, szeretném kifejezni az Önök népgyűlésének és az afgán népnek mély megrendülésünket és őszinte részvétünket a 2007. november 6-i terrortámadás miatt, amely során parlamentjük hat tagja, és körülbelül 100 afgán állampolgár életét vesztette. Az áldozatok között volt Sayed Mustafa Kazemi, aki a tavalyi strasbourgi látogatáson az afgán delegáció tagja volt.

Az Önök látogatásának célja olyan rendszeres párbeszéd kialakítása, amely hozzájárul az afganisztáni politikai és társadalmi helyzet könnyebb és gyorsabb megértéséhez, és amely alkalmat nyújt számunkra, hogy megvitassuk, milyen segítségre van szüksége az Önök országának.

Bízom benne, hogy Önök úgy tekintik ezt a látogatást, mint amely az arra irányuló közös erőfeszítéseinket jelképezi, hogy világszerte előmozdítsuk a demokratikus értékek és az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartását.

Szeretném kifejezni megelégedésünket az Önök látogatásával kapcsolatban, valamint elkötelezettségünket a kormányaink közötti együttműködés megerősítése iránt.

Tudomásom szerint Önök máris gyümölcsöző kapcsolatokat ápolnak az Európai Parlamenttel; küldetésük építő jellegű folytatásához további sikereket, kellemes látogatást kívánok, és majd jó utat hazafelé.

  Gyula Hegyi (PSE). – Elnök asszony! Az én napirendi pontom az eljárási szabályzat 9. cikkének (2) bekezdése a parlamenti munka zökkenőmentes végzéséről.

Értesültünk arról, hogy Strasbourgban a Winston Churchill és az SDM épületben azbesztet mutattak ki. A legutóbbi jelentés „az azbeszt nagyobb mértékű jelenlétét erősítette meg”, mint azt az ottani munkahelyeinken kezdetben feltételezték. Az azbeszt az egyik legveszélyesebb rákkeltő anyag, amely az emberi életet is veszélyeztetheti. Ezért megfelelő tájékoztatást kell kérnünk a kockázatértékelésről, valamint részletes információkat arról, hogy hogyan távolítják el az azbesztet a Parlament épületeiből, külön kitérve az ezzel kapcsolatos ütemezésre és biztonsági intézkedésekre. A Parlament képviselőinek, alkalmazottainak és látogatóinak biztonsága abszolút prioritást kell hogy élvezzen.

  Elnök. – Hegyi úr, ez alapvetően nem eljárási kérdés, de mivel ilyen életbevágó problémát vetett fel, szeretném elmondani, hogy a Főtitkár már bejelentést tett azzal kapcsolatban, hogy épületeinkben vélhetően azbeszt jelenléte mutatható ki.

14. Az Európai Unió alapjogi chartájának jóváhagyása az Európai Parlament által (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Alkotmányügyi Bizottság nevében Jo Leinen által készített, az Európai Unió alapjogi chartájának az Európai Parlament általi jóváhagyásáról (2007/2218(ΑCI) szóló jelentés (A6-0445/2007).

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, bizottsági alelnök úr, hölgyeim és uraim! Az alapjogi charta december 12-i ünnepélyes kihirdetése Strasbourgban a Tanács elnöke, a portugál miniszterelnök, José Sócrates, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökeinek részvételével minden kétséget kizáróan az egyik legjelentősebb pillanata lesz az Unió legújabb történetének és az Európai Unió portugál elnökségének.

Olyan lépést teszünk előre, amely lényeges és konkrét kihatással jár az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség és szolidaritás egyetemes értékeinek megerősítésére. Az új Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően a charta egyenértékű lesz az Szerződésekkel; azaz jogilag kötelező. E tény jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, méltán büszke lehet rá Parlamentünk, a nemzeti kormányok és a Bizottság. Ez a tény az általunk megtett hosszú út végét jelzi.

A charta kötelezővé tétele a szokásos politikai és diplomáciai körökön túlmenően, közvetlenül érinti az uniós polgárok jogállását. Európa konkrét eredményének tekinthető. Nyilvánvaló, hogy a Lisszaboni Szerződés intézményi reformjai nagy jelentőségűek, és az is igaz, hogy az EU-politikák változásai, a közös külpolitikán és biztonsági politikán, a jogrendszeren, belpolitikán és más területeken végrehajtott változtatások életbevágóan fontosak az Unió jövője és az előttünk álló kihívások kezelése szempontjából. Ugyanakkor minden, a közösségi jogot alkalmazó európai intézményben és tagállamban kötelező érvényű jogok katalógusának megléte olyan jelentőséggel bír, amely jóval túlmutat mindezen. Mostantól fogva az Unió polgárait helyezzük az európai projekt középpontjába.

Amikor alapvető jogokról beszélünk, az elnökség és országom nevében is szeretném kifejezni örömteli megelégedésemet a Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvvel kapcsolatban, amely rendelkezik az Uniónak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról. E jegyzőkönyv egy régi törekvésünk elérését reprezentálja.

Mindezek fényében gratulálnom kell a Parlamentnek és Leinen úrnak ahhoz, hogy a fenti jelentéstervezet az Alkotmányügyi Bizottság november 12-én jóváhagyta. Ez a tény is mutatja a Tisztelt Ház elkötelezettségét az Európai Unió alapvető jogai iránt. Ezek után már csak az marad hátra számomra, hogy kifejezzem őszinte reményemet azzal kapcsolatban, hogy a Tisztelt Ház e jelentés megszavazásának sem látja akadályát, és ezzel lehetővé teszi, hogy december 12-én a három intézmény ünnepélyesen kihirdesse az alapjogi chartát.

(Taps)

  Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök asszony! Az alapjogi charta alapvető fontosságú okmány lesz a jog uralmán alapuló Uniónkban. Tartalmazza az Unió minden polgárára vonatkozó jogok teljes körű katalógusát, a méltósághoz, a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a szolidaritáshoz való egyéni jogoktól kezdve az állampolgársági státushoz és az igazságszolgáltatáshoz fűződő jogokig. A charta nem módosítja az Unió illetékességét, ugyanakkor megerősített jogokat és nagyobb szabadságot fog nyújtani az európai polgárok részére.

A chartában foglalt jogok kötelezővé válnak az Unió valamennyi intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége számára, és ugyanezek a kötelezettségek vonatkoznak majd minden, az Unió jogszabályait újonnan bevezető tagállamra. Minden európai polgárnak joga lesz a chartában foglalt jogokra hivatkozni bármely bíróság előtt, és a charta betartatását a Bíróság jogi ellenőrzési hatásköre biztosítja.

A Bizottság üdvözli azt a tényt, hogy a charta kötelező joghatása megmaradt a kormányközi konferencia tárgyalásai során. Csakúgy, mint a Parlament, mi is elégedettebbek lennénk, ha a charta mind a 27 tagállamra vonatkozna teljes érvényességgel, de nem szabad alábecsülni az elért eredményeket sem. A jogerő rendkívül fontos lépés egy olyan jogszerű és beszámoltatható Unió létrehozásában, ahol a polgárok érdekei állnak a középpontban. Ez kezdetben még nem volt nyilvánvaló, és nagy utat tettünk meg ahhoz, hogy ezt a célt teljes mértékben elérjük.

A 2000-ben kihirdetett charta nem volt jogilag kötelező erejű. A 2002–2003-as Európai Konvent és az azt követő 2003–2004-es KKK átdolgozta ugyan a chartát, hogy jogilag kötelező erejűvé váljon, de az Alkotmányszerződés megerősítésének meghiúsulása megállította a folyamatot.

Az Európai Tanács 2007. júniusi ülésén megállapodás született arról, hogy a jövőbeli új szerződés a 2004-ben átdolgozott és véglegesen jóváhagyott chartára hivatkozzon, és hogy a charta ugyanolyan jogerővel rendelkezzen, mint a szerződések. Ezt a megállapodást az új szerződés már figyelembe veszi.

Az előadó azt indítványozza, és a Bizottság természetesen teljes mértékben támogatja ezt a javaslatot, hogy a Parlament tegye meg a charta ünnepélyes kihirdetéséhez szükséges lépést, és hagyja jóvá a chartát. A jövő héten a Bizottság is jóváhagyja és felhatalmazza az elnököt, hogy december 12-én a Parlament, illetve a Tanács elnökével egyetemben kihirdesse a chartát.

A módosított charta kihirdetése a pénteken Lisszabonban aláírandó új szerződés hivatkozási alapját képezi majd, és ez kiterjeszti a chartában foglalt jogok érvényességét és betartathatóságát.

Kétségtelen, hogy az új szerződés és az alapjogi charta révén az Unió fokozottabban érvényesítheti majd az emberi jogok védelmét. Az Európai Unió nem csupán piaci szempontokat jelent, hanem értékeken és közös jogokon alapuló közös térséget is.

  Jo Leinen, előadó. − (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, alelnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió alapjogi chartája a Lisszaboni Szerződés alapeleme; valójában az új reformszerződés lelkének is nevezhetnénk. Boldog vagyok, hogy mindhárom intézmény egyetért abban, hogy a Lisszaboni Szerződés nem csupán intézményekről vagy politikákról szól, hanem emberekről: az Európai Unió 500 millió polgáráról. E charta kézzelfogható kifejezése annak, hogy az Európai Unió szívén viseli polgárainak védelmét, az Európai Unióból származó minden jogi aktus tekintetében.

Ezért az alapjogi charta mérföldkövet jelent. Azt jelzi, hogy az államok Európájától a polgárok Európája felé közeledünk, és az Európai Parlamentben mi mindig is üdvözöltük ezt a fejlődési irányt. A chartával és a benne foglalt 50 joggal és szabadsággal az Európai Unió immár az alapvető jogok legmodernebb és legátfogóbb katalógusával rendelkezik a világon. Sehol a világon nem létezik ehhez hasonló, mindenképpen legyünk büszkék rá. Kezdve az emberi méltóság védelméről szóló 1. cikkel, egészen az utolsó cikkig, amely szerint senki sem büntethető kétszer ugyanazért a bűncselekményért, a charta egésze a jogok fokozott védelmét biztosítja, és olyan jogokat is tartalmaz, amelyek nem feltétlenül találhatók meg mind a 27 tagállam alkotmányában. Hadd hívjam fel figyelmüket csak néhányra ezek közül; az emberi lények modern géntechnológia által történő, szaporítási célú klónozásának tilalmára, a személyes adatok védelméhez való jogra, a tájékozódás szabadságának jogára és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogára, de a megfelelő ügyintézéshez, azaz a „felelősségteljes kormányzáshoz” való jogra is, amiről annyira szeretünk prédikálni mindenkinek a világon, de amit természetesen saját magunkra nézve is alkalmaznunk kell.

Az alapvető jogok katalógusa elsőként a világon a gazdasági és szociális jogokat egyenlő alapokra helyezi a politikai- és polgári jogokkal. Bízom benne, hogy a globalizáció korában ez elegendő védelmet biztosít az emberek számára. Amint a Parlament már többször rámutatott, sajnálatos, hogy az új szerződés nem tartalmazza a charta teljes szövegét, s így a charta nem kap akkora nyilvánosságot, mint lehetne. Ugyanakkor véleményem szerint azt is meg kell említeni, hogy megelégedésünkre a Lisszaboni Szerződés 6. cikke a következő megállapítást tartalmazza: „Az Unió elismeri az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ez eloszlathatja az Unió polgárainak összes azzal kapcsolatos kétségét, hogy a Szerződés lehetővé teszi jogaik érvényesítését a nemzeti bíróságokon, illetőleg a luxembourgi Európai Bíróságon.

Mivel a charta módosításra került, plenáris ülésen ismét jóvá kell hagynunk, és kijelenthetjük, hogy sajnálatos módon az új charta nem olyan jó, mint a 2000-ben létrehozott. Ezt különös tekintettel az 52. cikk felhígításával kapcsolatban mondom, amelynek egyes elnagyoltan megfogalmazott pontjai tekintetében értelmezési problémákra kell számítani. Mindazonáltal, a chartát sikerült megmenteni, és a Szerződések részét képezi majd. Hiszek abban, hogy a charta egy szimbólum. Ahogyan már elhangzott a Tisztelt Házban, az EU nem csak egy hatalmas, közös valutával rendelkező piac; az EU értékek közössége, és feladatai közé tartozik ezen értékek védelme a bel- és külpolitika területén egyaránt.

Annál sajnálatosabb, hogy két tagállam, az Egyesült Királyság és Lengyelország, kívül maradási lehetőséggel rendelkezik. Ezt sajnálatosnak találjuk, és mindkét ország kormányához és parlamentjéhez azzal a kéréssel fordulunk, hogy fáradhatatlanul munkálkodjanak e kívül maradási lehetőség mielőbbi visszavonásán, hogy mind a 27 tagállam közös álláspontot képviselhessen, amikor az Európai Unió alapvető jogainak és értékeinek védelméről van szó. Ezért támogatom a Zöldek módosítási javaslatának elfogadását, amelyről az Alkotmányügyi Bizottság jelentésének függelékeként holnap szavazunk. Arra szeretném kérni Önöket, hogy szavazatukkal támogassák ezt a fontos jelentést.

  Íñigo Méndez de Vigo, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Ma reggel képviselőcsoportom megemlékezett az Európai Unió alapjogi chartájának jóváhagyásáról, megünnepelve azt. Ma reggel képviselőcsoportom tagjai jelvényt tűztek ki, amelyen a következő szöveg szerepel: „Igent mondunk Európa értékeire”.

E tekintetben egyetértek az előttem felszólalókkal, különösen Wallström asszonnyal, aki arról beszélt, hogy az Európai Unió nem csak egy piac. Az Európai Unió egy politikai projekt, de olyan projekt, amely az európai embereket egyesítő elveken és értékeken alapul.

Ennek eredményeképpen, elnök asszony, a mai nap jó nap; olyan állásfoglalással, amely révén lehetővé válik az alapjogi charta megünneplése és ünnepélyes kihirdetése a legközelebbi strasbourgi ülésen.

Biztos vagyok benne, hogy nem árulok el nagy titkot azzal, ha kijelentem, mindazok, akiknek volt szerencséje az első Konvent keretében a charta megalkotásában részt venni, most kissé keserű szájízzel emlékeznek vissza arra két oknál fogva. Az első, hogy a charta megfogalmazásakor azt gondoltuk, jogilag kötelező erejű dokumentumot hozunk létre, de mivel ezt hat kormány visszautasította, Nizzában erre nem volt lehetőség.

Mindazonáltal az idő minket igazolt, és hála a Lisszaboni Szerződésnek, a charta jogilag kötelező erejűvé válik. E keserű szájíz most tehát megelégedéssé változott.

A második ok, elnök asszony az, hogy Nizzában nem tudtuk ünnepélyesen kihirdetni a chartát. A titkos aláírással elszalasztottuk a lehetőséget arra, hogy tudassuk Európa polgáraival: a chartában foglalt jogok és szabadságok saját megkülönböztető jegyeink.

Az Európai Parlament elnökének és az e kormányközi konferencián részt vevő három képviselőnk eltökéltségének köszönhetően azonban a december 12-i strasbourgi ülésen lehetségessé válik az, amit Nizzában nem tudtak elérni. Végrehajtjuk a charta ünnepélyes kihirdetését, és megerősítjük, amint a PPE-DE képviselőcsoport tette, a chartában foglalt jogok és szabadságok iránti elkötelezettségünket.

Elnök asszony! Mi Leinen úr jelentésének elfogadására fogunk szavazni.

  Richard Corbett, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A PSE képviselőcsoport támogatja a charta ismételt jóváhagyását annak új formátumában annak érdekében, hogy az az európai intézmények számára kötelezővé váljon. Egy nagyon fontos hiányosságot fogunk pótolni ezzel. Az európai intézmények még mindig nincsenek egyértelműen kötelezve arra, hogy tiszteletben tartsák ugyanazokat a jogokat, amelyeket a tagállamok saját alkotmányuk, az emberi jogokról szóló európai egyezmény, vagy egyéb emberi jogokról szóló nemzetközi okmány értelmében tiszteletben tartanak. A mostani charta az európai intézmények számára jogilag kötelező lesz, és a közösségi jog minden területén kötelesek tiszteletben tartani a benne foglalt jogokat, ellenkező esetben az európai uniós jogszabályokat az egyes bíróságokon semmibe vehetnék.

Bármennyire is furcsa, hogy egyes euroszkeptikusok a charta ellen foglaljanak állást, ahelyett hogy megelégednének azzal, hogy az európai intézmények amúgy is kénytelenek így tenni, mert rákényszerülnek, mégis vannak ilyenek. Talán szerencsétlen dolog, hogy ennek hatására néhány tagállam szükségesnek látta, hogy jegyzőkönyvben rögzítse, milyen kihatással lesz a charta a saját hazai jogára.

Ez félreértésekhez vezetett. Egy kolléga éppen most utalt erre úgy, mint „kívül maradásra”; holott természetesen ez nem kívül maradás. A charta az európai intézmények számára és a közösségi jog teljes területére nézve jogilag kötelező, tekintet nélkül arra, hogy egyes országok hazai jogára ez milyen kihatással van.

  Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A charta ünnepélyes kihirdetése a csúcspontja annak a munkának, amelynek célja egy magasabb rendű jogrendszer létrehozása volt az Unió számára, és amelynek kezdete 1999-re nyúlik vissza.

Mivel a charta elsődleges célja, hogy megvédje az európai polgárokat attól, hogy az Unió visszaéljen a ráruházott nagy hatáskörökkel, bizarr és sajnálatos dolog, hogy egy tagállam megpróbáljon kibújni a charta kötelező ereje alól. Meggyőződésem szerint a brit jegyzőkönyv jogi szempontból hibásnak, politikai szempontból pedig súlyos ballépésnek bizonyul majd.

A bíróságoknak nemzetiségtől független, a teljes Unió rendszerére vonatkozó joggyakorlatot kell kidolgozniuk, amely betartja az uniós jog alapelvét, miszerint alapvető jogainkat az összes tagállamban meglevő közös hagyományokból merítjük, nem pedig egyetlen tagállam hagyományaiból. Úgy vélem, és ebben képviselőcsoportom is egyetért, hogy a britek kívül maradása szégyenletes, és amilyen hamar csak lehetséges, feledésbe kell hogy merüljön.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! 2000-ben úgy fogalmazták meg a chartát, mint az Unió politikáját vezérlő értékek kinyilvánítását. Úgy volt, hogy maga az Unió az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény részes felévé válik. Ebben az esetben az Európai Bíróság megszüntette volna azt a gyakorlatot, hogy a tagállamok alkotmányaiból eredő általános jogi elvek alapján hoz határozatot.

Most 2007-et írunk, és az Unió valóban csatlakozni készül az európai egyezményhez, csakhogy nem azért, hogy az emberi jogokat védelmező egyetlen európai rendszerré váljon. Egy alternatív rendszer kialakításáról van szó, amely egy jogilag kötelező erejű, az emberi jogokat megfogalmazó chartán alapul. Sok tekintetben mondhatjuk, hogy ilyenre még nem volt példa. Az általános jogi elvek az alapvető jogokat érintő ügyekkel kapcsolatos bírósági határozatok harmadik alappilléreként továbbra is fennmaradnak.

Mindez bonyolultabbá teszi az alapvető jogok védelmének európai rendszerét, amit így az európai polgárok még kevésbé lesznek képesek átlátni. Sok európait aggaszt ez a helyzet. Lényegében ezért döntött két tagállam olyan jegyzőkönyv mellett, amellyel védekezni próbálnak a charta be nem látható következményeinek kihatásai ellen.

  Johannes Voggenhuber, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a Tisztelt Háznak, amely az első naptól kezdve határozottan síkraszállt az alapvető jogok és polgári jogok érdekében általában, az alapjogi chartáért pedig különösen. Immár kilenc éve, hogy a kölni csúcstalálkozón kezdeményezésre került sor egy jogilag kötelező erejű charta létrehozására, és ez a folyamat még mindig nem zárult le.

Mivel jómagam abban a kitüntető helyzetben vagyok, hogy ezt az alkotmányos folyamatot elejétől végéig figyelemmel kísérhettem, szeretnék megosztani Önökkel két tapasztalatot. Az egyik igen ironikus: furcsa, hogy e kilenc év alatt semmi nem bizonyult olyan nehézkesnek, ellentmondásosnak és nehezen elérhetőnek, mint éppen azok a dokumentumok, amelyek az Európai Unió alapját jelentő elveket testesítik meg, és amelyeket magától értetődőként kellene felfognunk: demokrácia, parlamentáris jogok, szociális jogok, piacgazdaság, a jogalkotás átláthatósága, és az alapvető szabadságok és jogok. Ez igazán fura helyzet, és az Európai Uniót szorongató bizalmi válság alapvető okainak bizonyára köze van hozzá.

A másik tapasztalat, amelyről szót szeretnék ejteni a következő: fontos, hogy ne vegyen erőt rajtunk a kimerültség és a kiábrándultság, és ne veszítsük el a lelkesedésünket. Mindig is úgy gondoltam, hogy Európa védőszentje Sziszüfosz, és ez a tapasztalat is ugyanebben erősít meg. Ezért gondolom, hogy az alapvető jogok, az emberi jogok és az alapvető jogok és szabadságok oszthatatlanságának nevében ismét – a mai napon még inkább, mint bármikor – próbáljunk meg azzal a kéréssel folyamodni az Egyesült Királysághoz és Lengyelországhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a jelentékeny, közös európai megegyezéshez.

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, biztos úr! A következő ülésen ismét jóváhagyjuk az alapjogi chartát.

De mielőtt ezt megtennénk, szeretnék feltenni egy kérdést, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ez vajon ugyanaz a charta lesz, mint az első, amit 2000-ben hirdettünk ki, vagy – amint azt a Leinen jelentés javasolja – az átdolgozott változat, amely a korábbi alkotmányszerződés-tervezethez igazodott, abba épült bele? A két szöveg természetesen nem azonos, és sajnálatos módon a kettő közötti különbség nincs világosan megfogalmazva, pedig az biztosan okozott volna, teljes joggal, némi vitát.

Például, a francia Emberi Jogi Bizottság súlyos aggodalmát fejezte ki, és ezt idéztem, a szociális jogokról szóló cikkek módosításaival kapcsolatban, amelyek következtében, ezt is idézem, félő, hogy megszűnik a charta szociális tartalma.

Az eredeti charta egyik fő megalkotója, Guy Braibant ügyvéd úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy – idézem – a szöveg alkalmazási feltételei megváltoztak. Először is, a „lehet” tartalmat esetenként „kötelező” tartalommá változtatták. Továbbá – és továbbra is idézem – a szöveg hivatalos utalást tartalmaz az elnökségtől származó bizonyos „magyarázatokra”. Bár ezeknek tökéletesen semlegesnek, tanító jellegűnek kellene lenniük, a magyarázatok a törvényt meglehetősen minimalista módon értelmezik. Ez az alapvető jogok aláásása, idézet vége.

Melyik szöveget fogjuk jóváhagyni a következő ülésen? Van egy kiegészítő kérdésem is: e jóváhagyás az összes EU-országban érvényes lesz? Egy ilyen döntés nem tűr semmiféle félreérthetőséget. Ezért méltányolnám, ha valaki pontosan megválaszolná ezt a két kérdést.

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony! Én részt vettem a charta összeállításában, és mindkét gyűlésen ugyanazt a nagyon egyszerű megoldást javasoltam: hagyjuk, hogy az EU tagja legyen az emberi jogokról szóló európai egyezménynek. Ily módon az intézmények ugyanúgy kötelezhetőek lehetnek, mint az országok. Betapasztanánk ezt a rést. Ha jogilag kötelező erejűvé tesszük a chartát, nem tapasztunk be semmilyen rést. Éppen ellenkezőleg, réseket hozunk létre abban a védelemben, amelyet saját nemzeti alkotmányaink polgáraiként és a közös, európai emberi jogok részeseként élvezünk. A luxembourgi bíróság aktivistáinak interpretációja mindig elsőbbséget fog élvezni mind Strasbourg, mind saját Legfelső Bíróságunk felett. A charta nem alkalmas arra, hogy független jogforrás legyen. Túlságosan pontatlan. Az élethez való jog a születéskor kezdődik? Ha nem, akkor hány hónappal előbb? A kollektív fellépéshez való jog vonatkozik a közszféra munkavállalóira is? A közalkalmazottak szólásszabadsága sokkal jobb a strasbourgi bíróság szerint, mint a luxembourgi bíróság szerint. Ráadásul, tegnap lehettünk tanúi a lehetséges konfliktusok egyik iskolapéldájának. Hans-Martin Tillack, német újságírót támogatta a strasbourgi bíróság, amikor megállapította, hogy az OLAF törvénytelenül tartóztatta le és kobzott el tőle 16 doboznyi dokumentumot, számítógépet és telefont. Luxembourg viszont az újságíró forrásainak eltulajdonításával értett egyet. Strasbourg elítélte mind az eltulajdonítást, mind a letartóztatást, mert a sajtószabadságot tekintette elsődlegesnek.

A chartát az emberi jogok győzelmének szimbólumaként fogják tálalni. Lehetséges. De engem inkább egy hamis lottószelvényre emlékeztet. Bizonyos értelemben éppen nehezen megszerzett emberi jogainkat kockáztatjuk általa, például a szólásszabadságot és a sajtó szabadságát. A lottószámokat parlamenti ellenőrzés nélkül, luxembourgi bírák húzzák ki, s csak akkor kerülnek majd egyöntetűen módosításra a szerződések, amikorra már mindenki elítéli őket, és általános felháborodást kell korrigálni. Ez egyáltalán nem célravezető, és inkább a jogaink elzárásához hasonlít, semmint egy chartához

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony! Mi mindannyian támogatjuk az emberi jogokat, és most már kezd egy kicsit elegem lenni abból, hogy egyesek, és rendszerint pont azok, akiknek hazájában az emberi jogok történelmileg újdonságnak számítanak, megtámadják, és mint valami páriát, kiközösítik az Egyesült Királyságot a 7. jegyzőkönyv szerinti kívül maradási „gesztusa” miatt.

Hadd emlékeztessem őket arra, hogy már az Egyesült Királyság 1688-as dicsőséges forradalmának is az emberi jogok nyilatkozata volt a fő mozgatórugója. Az Egyesült Királyság azóta is a szabadság bástyája. Úgyhogy nem kell ránk ujjal mutogatni és leckét adni emberi jogokból.

Lehet, hogy egyeseket bosszant, hogy egyelőre tartózkodni kívánunk az EU szuperállam néhány sallangjától, és ezzel elrontottuk a mulatságukat, de hadd mutassak rá, hogy minden nemzeti és politikai jogunk megvan ahhoz, hogy ezt tegyük. Sajnálatos módon azonban a tartózkodásunk úgyis feledésbe merül, amint az Európai Bíróság nekilát végrehajtani központosító programját. Végül úgyis az ő akaratuk fog érvényesülni, feltéve persze, hogy az Egyesült Királyság lesz olyan ostoba, hogy megerősíti ezt a Szerződést, amelyet egész népe ellenez.

  Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, alelnök asszony! Az is az alapvető emberi jogok része, hogy ne mellőzzék az embert. Ez az alapjogi charta valóban nyújt olyasfajta védelmet, amelyet a klasszikus alkotmányos államok is nyújtanak állampolgáraik számára. De az Európai Unió nem állam. Nem állam, mégis van jogalkotási hatásköre, és az Európai Unió intézményeinek csakis ez a jogalkotási hatásköre tartozik az alapjogi charta védelme és ellenőrzése alá kötelező erővel. Ehhez kapcsolódik az a tény, hogy az európai jogalkotást és az európai intézmények tetteit értékek és értékalapú döntések kötelezik, a charta első, szerintem legnemesebb mondatával együtt: az emberi méltóság sérthetetlen.

Ezt az elvet az emberség keresztény képzetéből származtatom. De más forrásokból is származtatható. Kötelező erejű elkötelezettségünk ezen elv iránt, és három intézményünk kötelező erejű elkötelezettsége a fenti elv betartása iránt hatalmas lépést jelent előre. Ez az Európai Unió egészére vonatkozik. Lengyelország és az Egyesült Királyság jogállamok, efelől nincs kétség. Azáltal azonban, hogy nem írják alá a chartát, és kívül maradási jogot gyakorolnak, valójában nem magukat védik; olyasmit védelmeznek, ami már védelmet élvez. Az a helyzet, hogy ez a charta egyáltalán nem alkalmazható nemzeti jogalkotásra és nemzeti intézményekre. Más szóval, olyasvalamit védelmeznek, ami már eleve adott. Ez különösen Lengyelországra igaz, ahol a parlamenti többség és az emberek többsége eltérő állásponton van, de ahol az elnök kiváltságokat gyakorolhat – remélem, ez idővel változni fog.

A charta jogilag kötelező erejét tovább tudjuk erősíteni, ha összehangolt stratégiát követünk. Hálás vagyok Önnek, a Tanács soros elnökének azért, hogy kihasználva a különálló jogi személy által biztosított lehetőséget, csatlakozunk a Strasbourgi Egyezményhez. Ha ez sikerrel jár, az igazságszolgáltatás európai része összefüggővé válik, és összekapcsolja az alapvető jogok védelmének nemzeti és európai szintjét. Remélem, a végeredmény olyan értékorientált Európa lesz az európai polgárok számára, amelyre méltán lehetünk büszkék!

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony! Az alapjogi charta a 18., 19. és a 20. században az emberi jogokról és polgári jogokról készült nagyszerű nyilatkozatoknak a 21. századi megfelelője. Az említett, a szabadsággal és jogállamisággal kapcsolatos híres nyilatkozatok alakították ki a modern demokráciát. A mi chartánk azokban az eseményekben gyökerezik, amelyek az utóbbi 200 évben hozzájárultak a demokrácia és a liberális demokrácia fejlődéséhez.

Semmi okot nem látok arra, hogy miért ne fogadhatnák el ezt a chartát bizonyos európai országok. Szymański úrnak teszem fel a kérdést, hogy hogyan ellenezheti komolyan bárki is a chartát egy olyan országban, amely a Solidarność szülőhazája, abban az országban, amely iránymutatásának köszönhetően Európa egészében egyetértés alakult ki a szabadsághoz, jogállamisághoz és demokráciához való jogról?

A Varsóban székelő lengyel kormányhoz, s különösen a miniszterelnökhöz, Tusk úrhoz folyamodok. Tusk úr, az Ön parlamenti képviselőcsoportja egy hónapja azon lengyel állampolgárok szavazatainak köszönhetően nyerte meg a választásokat, akik azt kívánják, hogy az alapjogi charta a reformszerződés részét képezze. Bízom benne, hogy nem kívánja kiábrándítani azokat a választópolgárokat, akik alig egy hónapja Önt támogatták. Felszólítom a lengyel kormányt arra, hogy a reformszerződésbe foglalja bele az alapjogi chartát, hogy kötelező erejű legyen hazámban is. A Solidarność Lengyelországa, Európa Lengyelországa, a tolerancia és nyitottság Lengyelországa hiszi, hogy az alapjogi charta a reformszerződés kulcsfontosságú része. Ne engedjünk a konzervatív jobboldal zsarolásának, azoknak, akik arra szeretnének rávenni minket, hogy vessük el a charta bevezetését hazánkban.

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

  Bronisław Geremek (ALDE). – (PL) Elnök úr! Hiszem, hogy az alapjogi charta sine qua non minden olyan közösségben, amely az emberi méltóságot tiszteletben tartó értékrendszer szerint kíván működni. Ez biztosít teret a szabadság, egyenlőség és szolidaritás elveinek. Nem látok semmi okot arra, hogy azon országok, például az Egyesült Királyság vagy Lengyelország, amelyek a Közösséghez szeretnének tartozni, miért nem kívánnak részesülni egy olyasvalamiben, ami közös fellépésünk alapját képezi.

A charta a szociális értékekhez és az európai társadalmi modellhez való viszonyulást hirdeti. Kétséget kizáróan kijelenti, hogy a helyi szokások és helyi gyakorlat tekintetében a belső, nemzeti jog az irányadó. Ez azt jelenti, hogy e téren nincs jogalap a kívül maradásra. Bízom benne, hogy Lengyelország és az Egyesült Királyság e helyett a csatlakozás mellett dönt.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr! A vita erről a jelentésről igen sok problémakört érint, közvetett módon egy új jogi keret létrehozási alapját is. 2007 augusztusában a Parlament elnöke nyilatkozott e témában a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek találkozóján. Azt nyilatkozta, hogy a hazához való jog a méltósághoz való jogban gyökerezik, s ezért a hazához való jog alapvető emberi jog.

A méltósághoz való jogot a charta első cikke rögzíti. A lengyel parlament kritikával illette az elnök véleményét. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek német szövetsége a Lengyelországból visszatelepülők sorsa miatt siránkozik. Mi történne akkor, ha a németek sirámait és az emberi méltóság ezen értelmezését Elzász-Lotaringiára is alkalmaznák? Talán ott is központot hoznának létre a visszatelepültek részére, vagy kibékülés következne be? Amint azt Karski úr, a lengyel parlament tagja is kijelentette, a hazához való jogot a méltósághoz való jogból eredeztetni az emberei jogok etikájának félreértelmezése.

Az Európai Parlament elnöke II. János Pál pápára is hivatkozott. Hadd emlékeztessem a Tisztelt Házat és a Ház elnökét, hogy 1965-ben Karol Wojtyła érsek írásos nyilatkozatot adott ki, amely szerint a német püspökök világosan kinyilvánították, hogy a keletről visszatelepült németek szeretnék megérteni, és ezt valóban meg is tették, hogy egy teljesen új, lengyel generáció nőtt ott föl, és hogy ezek a lengyelek a szüleik számára kijelölt földet saját hazájuknak tekintették. E témakörben sem jogi vagy morális értekezésnek, sem szentimentális szószólónak nincs helye.

Hiszek azonban abban, hogy a Tisztelt Ház képes lesz tökéletes egyetértésre jutni a charta ügyében még akkor is, ha Sarkozy elnök úr nemrégiben azt fejtegette, hogy az egységesség ellentmond a demokráciának. Hiú remények, Sarkozy úr, hiszen még a párizsi metró dolgozóit sem képes meggyőzni.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr! Senki nem vitathatja, hogy Európa polgárait alapvető jogokkal és szabadságokkal kell felruházni saját országuk, és az Európai Unió keretein belül egyaránt. Egy alapvető jogok és szabadságok nélküli Európa megszűnne Európa lenni. De valójában nem is ez a probléma manapság, hiszen az állampolgárokat megfelelőképpen védi nemzeti kormányukkal szemben egyrészt saját nemzeti alkotmányuk, másrészt az emberi jogokról szóló európai egyezmény. Ami az európai intézményeket illeti, az európai polgárok az Európai Közösségek Bíróságának állandó joghatósága szerint is érvényesíthetik alapvető szabadságaikat és jogaikat. A lényeg valójában az, hogy a charta kihirdetésével újabb lépést teszünk egy szövetségi Európa felé. Az emberek Európai Jognyilatkozatot akarnak, ugyanúgy, mint a szövetségi Egyesült Államokban. A kettő között viszont az a különbség, hogy ez a charta sokkal tovább megy a hagyományos jogok és szabadságok felsorolásánál. Ennek ellenére néha valóban úgy tűnik, mintha mindenféle társadalmi-gazdasági ígéretek listája lenne. A rakomány még távolról sem egyezik a fuvarlevél tartalmával.

  Charlotte Cederschiöld (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, alelnök asszony, A Tanács soros elnöke, képviselőtársaim és nem utolsósorban Európa polgárai! A mai nap ünnepélyes alkalom, egy nagyszerű, boldog, mérhetetlenül fontos nap, még annál is sokkal fontosabb, mint ahogy sokan ma gondolnák. Azok számára is jelentős, akik hisznek az alapvető jogok elvében, és azok számára is, akik hisznek Európa fejlődésében és integrációjában.

Már régen magától értetődőnek kellene lennie, hogy a mindannyiunk által támogatott értékek az EU intézményeiben is legyenek kötelezők, de nem így van. Valójában a brit nép is hisz a jog elveiben, akárhogyan jöttek is létre. Nagyon kevés olyan parlamenti képviselőt tudok elképzelni, aki kimondaná, hogy szívesen segédkezik az emberi jogok elfojtásában; a nagy többség valójában ennek ellenkezőjét vallja. Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy segédkezhettem ezen értékek kialakításában, amelyek, meggyőződésem szerint, sokunk számára oly sokat jelentenek.

Most már tudjuk, hogy mit képvisel ez az Unió, még akkor is, ha nem tudtuk elolvasni az egész Szerződést. Ezek nagyszerű értékek, jó értékek, olyan értékek, amelyekhez mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, és biztosítanunk kell, hogy az Unió segédkezzen helyes alkalmazásukban. Szívből jövő köszönet Jo Leinennek és mindazoknak, akik közreműködtek a munkában, és nem utolsósorban, szívből gratulálok Európa népének!

  Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim! December 12-én az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökeivel közösen az Európai Parlament elnöke ünnepélyesen kihirdeti az Európai Unió alapjogi chartáját. Meg vagyok győződve arról, hogy a holnapi szavazás során a parlamenti képviselők elsöprő többsége egyetértésének ad hangot e történelmi dokumentumot és történelmi lépést illetően.

Az alapjogi charta az Európai Unióban élő európai népek morális és spirituális örökségét tükrözi. Olyan értékeket tükröz, mint az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás, valamint a demokrácia és jogállamiság elvei. Az egyénre helyezi a hangsúlyt, mivel – többek között – a charta hozza létre az uniós polgárság intézményét. Boldog vagyok, hogy az alapjogi charta azután kerül kihirdetésre, hogy az Európai Unió új tagállamokkal bővült ki. Ez azt jelenti, hogy a charta, a maga nemében, az Európai Unió morális, jogi és politikai egységének kifejeződése nyugaton és keleten, északon és délen. Úgy vélem, hogy Lengyelország és az Egyesült Királyság kormányai és parlamentjei is rá fognak ébredni erre a tényre, és a közeljövőben lehetővé teszik állampolgáraik számára, hogy ők is részesei lehessenek e történelmi pillanatnak.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Üdvözlöm az Európai Unió alapjogi chartájának jóváhagyását, mert láthatóbbá teszi azokat a jogokat, amelyeket az Európai Unió polgárai máris élveznek. Mindazonáltal szeretnék pontosítást kérni két dokumentum közötti lehetséges érdekellentét tekintetében: az egyik az Európai Unió alapjogi chartája, egy európai okmány, a másik pedig az emberi jogokról szóló európai egyezmény, egy európai tanácsi okmány, amelynek betartásáról az Európai Unió szintén nyilatkozott. Ebből következik, hogy érdekellentét állhat fenn a Luxembourgban székelő Európai Bíróság, és a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bírósága között is.

Mi lesz a strasbourgi Bíróság státusa a luxembourgi Bírósághoz képest? Legfelső bíróság, vagy alkotmányos bíróság? Az Európai Bíróság részére egyáltalán elfogadható ez az fejlemény? A külön jogi személyiséggel rendelkező Európai Uniónak saját bírája lesz az Emberi Jogok Európai Bíróságán? Szeretném hangsúlyozni, hogy a problémák elkerülése végett meg kell oldanunk ezt a jogi kérdést, mert a jogilag kötelező erejűvé váló alapjogi charta miatt úgy vélem, nőni fog az emberi jogokkal kapcsolatos jogviták száma.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Mint majdnem minden felszólaló – sajnos, nem minden felszólaló – én is elégedetten nyugtázom, hogy ma vagy holnap megbízzuk a Parlament elnökét a charta aláírásával.

Az emberi jogok saját európai védjegyünk, Európában és Európán kívül is. Mégis óvatosságra szeretnék inteni mindenkit, nehogy a nagy érzelmektől túlzásokba essünk, és túl nagy fába vágjuk a fejszénket. A chartával és a Lisszaboni Szerződés szükségszerű megerősítésével fontos, klasszikus alapjogokat és fontos szociális jogokat teremtünk meg jogilag kötelező erővel, ami azt jelenti, hogy az európai intézmények számára és a közösségi jog alkalmazásakor is kötelező erejűek lesznek. Egyszersmind a luxembourgi Európai Bíróságon történő jogorvoslati lehetőséget is biztosítjuk az alapjogok tekintetében, bár meglehetősen korlátozott feltételek mellett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden polgár azonnal, vagy akár egyáltalán, folyamodványt nyújthat be a luxembourgi Európai Bíróságon, mint ahogy azt olykor néhányan érzelmektől elragadtatva képzelik. Az ilyen képzelgés nem is szolgálja érdekeinket.

Kérem, hagyjunk fel ezekkel az állításokkal, amelyek túllőnek a célon, és elégedjünk meg azzal az eredménnyel, amelyet sikerült elérni. Az Európai Unióban nemcsak a klasszikus jogok, de szociálpolitikánk tekintetében is olyan irányt sikerült kijelölnünk, amelyre tiszta lelkiismerettel büszkék lehetünk. Benne van a család és a munka összeegyeztetése, a gyermekmunka tilalma, a mindenki számára kiterjedő egészségvédelem, és magas szintű környezet- és fogyasztóvédelem. Erre legyünk büszkék; ez az igazság, amelynek nincs szüksége semmi további cirkalmazásra.

  Carlos Carnero González (PSE). – (ES) Elnök úr! Azt hiszem, az emberek számára mérhetetlenül fontos témát vitatunk most meg. Világos, hogy az Európai Unió reformját megmagyarázni meglehetősen bonyolult feladat lehet, de az Európai Unió alapjogi chartájának fontosságát hangsúlyozni egyáltalán nem nehéz.

Jogilag kötelező erejű lesz? Ezt a Szerződés nem fogja egyértelműen kimondani, de a mi feladatunk, hogy ezt a tényt mindenkiben tudatosítsuk. Ezért úgy érzem, igen pozitív volt az a döntés, hogy még a Lisszaboni Szerződés aláírása előtt írjuk alá a chartát. Mostantól fogva ki kell mondanunk, hogy a jövőben semmiféle további kivételt nem fogunk megengedni, mert ez nemcsak a szóban forgó ország állampolgáraira, de az egész Európai Unió polgáraira is rossz hatással lenne.

Emiatt úgy gondolom, hogy a Leinen úr jelentésében javasoltaknak megfelelően egyértelműen támogassuk az alapjogi chartát és annak jogilag kötelező jellegét.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. – Az európai országok polgárai külön-külön és együtt is megharcoltak az alapjogi chartában foglalt jogok mindegyikéért. Éppen ezért örömteli, hogy az alapjogi charta jogilag kötelezővé tételével az alapjogok végre nem csak a tagállami, de az európai jogalkotás és jogalkalmazás szintjén hatékonyabban érvényesülhetnek majd.

Az európai polgárok fogják élvezni annak előnyeit, ha alapjogaik európai szintű sérelme esetén is jogorvoslatért folyamodhatnak majd. Ezen garanciák az Európai Uniót és azok intézkedéseit demokratikusabbá, és a félmilliárdnyi európai polgár számára közvetlenebbül érezhetővé és ellenőrizhetővé teszi majd.

Az alapjogi charta kötelezővé válása egy korszakot zár majd le az alapjogokért folytatott harc történelmében. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az alapjogi chartának a jövőre nézve Európa ars poeticájává kell válnia. A közös gazdasági érdek mellet az alapjogoknak kell Európa útját megmutatni, és a benne élőket egybe kovácsolni. És nemcsak a klasszikus szabadságjogok mentén, de a szociális és kulturális jogok, az egyenlő bánásmód, vagy a kisebbségi jogok biztosítása terén egyaránt.

Horatius ars poeticájában azt mondja: „Tárgyat erőtökhöz képest válasszatok írók! Fontolgassa soká ki-ki, hogy mit bír meg a válla.” Remélem, hogy az Európai Unió intézményei elég erősek és bátrak lesznek ahhoz, hogy ugyanazon alapjogokat Európa minden szegletében, minden európai polgár számára egyformán garantálni tudják.

  Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – (FI) Október 19-én Lisszabonban aláírtak egy szerződést, amely az Európai Unió életképességét és demokráciáját volt hivatott erősíteni. A polgári jogok erősítése is ezzel jár. Az Európai Unió alapjogi chartáját jogilag kötelező erejűvé kell tenni, az EU-nak pedig csatlakoznia kell az emberi jogokról szóló európai egyezményhez.

Az alapjogi charta képezte a nem megerősített Alkotmány második részét. E Parlament tagjai kormányközi konferencián azt a kezdeményezést tették, hogy az Európai Parlament és a Bizottság elnöke, valamint a Tanács soros elnöke a Parlament december 12-i plenáris ülésén ünnepség keretében írják alá az alapjogi chartát, és tegyék közzé azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Ez kiválóan illene azokhoz az értékekhez, amelyeket az alapjogi charta képvisel. Az ünnepélyes keretek között történő aláírás is hozzájárul a dokumentum nyilvánosabbá tételéhez. Magától értetődő tehát, hogy szeretnénk megbízni elnökünket, Hans-Gert Pötteringet, a dokumentum aláírásával.

15. A rugalmas biztonság közös elvei (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében Christensen úr által készített, a rugalmas biztonság közös elveiről (2007/2209(INI)) szóló jelentés (A6-0446/2007).

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr! Azt hittem, arra kér, hogy mondjak záróbeszédet a charta vitában, amit nem készítettem; ezért voltam összezavarodva.

Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonság kulcsfontosságú pont Európa napirendjén, és az európai gazdasági és szociális modell jövője szempontjából nélkülözhetetlen. Komplex kérdéskör, amelynek lényege, hogy hogyan lehet kezelni a változásokat és ösztönözni a foglalkoztatási és társadalombiztosítási reformot egy olyan, gyorsan változó globális környezetben, ahol a globális verseny, a technológiai újítások, és az elöregedő lakosság által támasztott kihívásokra válaszolni kell. Rugalmasabb piacokra van szükségünk, de ez azt is jelenti, hogy polgárainknak jobb körülményeket, jobb felszereltséget és több biztonságot kell biztosítanunk, hogy pozitív módon kezelhessék ezt a változást. Ez az a feladat, ami előttünk áll.

Ami minket illet, a portugál elnökség megpróbált aktívan hozzájárulni ahhoz, hogy integrált és kiegyensúlyozott megoldásokat találjunk e téren. A Bizottság júniusban kiadott közleményét követően mi voltunk a felelősek annak a folyamatnak a végrehajtásáért, amelynek célja az Európai Tanács megbízásának végrehajtása és a rugalmas biztonság közös elveiben való közös megegyezés kialakítása. Természetes módon, a Bizottság közleménye kiváló kiindulópont volt ehhez a munkához, amely nemcsak a koncepció kidolgozásában segített nekünk de abban is, hogy fokozzuk a párbeszédet olyan megoldások megkereséséről, amelyek közös platformul szolgálhatnak az egyes tagállamok által követendő különböző irányok számára.

Szem előtt tartva, hogy a kezdőpontok és az egyes körülmények különbözőek, a megoldásoknak is különbözniük kell egymástól. Hogy megteremtsük a megfelelő körülményeket az előrehaladásra ezen a téren, a főbb szereplőkkel különböző, európai szintű indítványokat dolgoztunk ki, például a rugalmas biztonság kihívásairól szóló konferenciát. A nagy politikai érdeklődést kiváltó konferencián megvitattuk az eddigi fejleményeket, és a jövőbeni kilátásokat ezen a téren. Az is célunk volt, hogy a modelleket jó eredményekkel felhasználó országok tapasztalatait kihasználva meghatározzuk a modellek azon elemeit, amelyek más kontextusban is felhasználhatók. Ezenkívül megszereztük a foglalkoztatási és szociális jóléti szakértői bizottságok, valamint a Régiók Bizottságának véleményét is. Mindezen túlmenően, igyekeztünk részvételre ösztönözni a területen működő szociális partnereket, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy ez az új modell minden érdekelt fél szilárd elkötelezettségét igényli, ugyanakkor azt is, hogy minden fél érdekét vegye figyelembe.

Mindezek fényében, az az egyetértés, amit sikerült elérnünk a szociális partnerekkel az október 18-án Lisszabonban megrendezett háromoldalú szociális csúcson, jelentős lendületet adott ennek a vitának. Bármilyen stratégiát is alkalmazzunk a munkaerőpiacok reformjához, a különböző szinteken zajló szociális párbeszéd és a szociális partnerek közreműködése döntő szerepet fog játszani. A sikeres megoldások eléréséhez minden fél részvételére nagy szükség van ebben a folyamatban, s a szociális partnereknek és intézményeknek a bizalom légkörében kell együttműködniük. A változást el kell fogadnunk, és fel kell vállalnunk. Szeretném kiemelni, hogy a vita és az egyes beavatkozások minden szakaszban színvonalasak voltak, mind gyakorlati, mind elméleti szempontból, valamint a politikai tartalomról és folyamatról zajló megbeszélések tekintetében is.

A fent említett összes munka – amely során mindig számíthattunk a Bizottság segítségére – meghozta gyümölcsét, és a Tanács készen áll a rugalmas biztonságról szóló közös elvek elfogadására, amelyek hivatalos jóváhagyására reményeink szerint sor kerülhet a december 5-én és 6-án tartandó ülésen. A közös elvek, amelyekben mindannyiunknak sikerült egyetértenünk, többek között a különböző megközelítést és különböző megoldásokat igénylő nemzeti helyzetek sokféleségének figyelembevétele, a munkaerő-piaci szegmentálódás leküzdésének szükségessége, a rugalmas biztonság különféle aspektusai, például munkaügyi jogszabályok, oktatás, képzés, szociális jólét, tekintetében történő szociális párbeszéd jelentőségének felismerése, a társadalmi befogadás, megkülönböztetésmentesség, egyenlőség, a hivatás és a családi élet összeegyeztetésének támogatása, valamint annak az igénynek a védelme, hogy biztosítani kell, hogy a politikák összeegyeztethetők legyenek az államháztartás stabilitásával és fenntarthatóságával. Szeretném kiemelni, hogy lényegében széles körű egyetértés tapasztalható a Parlamentben ez ügyben. Hangsúlyoznom kell azt a kiváló munkát, amelyet a Tisztelt Házzal együtt végeztünk e téren.

Ha jóváhagyásra kerülnek, a közös elvek lényeges eszközök lesznek a Lisszaboni Szerződés következő ciklusának végrehajtása során. A tagállamok majd ezeket az elveket figyelembe véve határozhatják meg és hajthatják végre nemzeti politikájukat, saját konkrét helyzetüktől függő mechanizmusok és megközelítések kidolgozásával, amelyek figyelemmel kísérése a nemzeti reformprogramok keretében történik majd. A szociális partnereket minden szinten ösztönözni fogjuk arra, hogy a rugalmas biztonsággal kapcsolatos intézkedések meghatározásában és végrehajtásában nyújtsanak segítséget, és hivatkozási alapként használják a közös elveket. Rendkívül lényegesnek találjuk, hogy e stratégián belül fektessünk be állampolgáraink társadalmi mozgósításába, és e tekintetben meg kell mondanom, hogy a Tisztelt Ház közreműködésének rendkívüli jelentősége van. Az emberekhez való közelsége és az alapján, hogy politikailag kiket képvisel, a Tisztelt Ház kiemelkedően járulhat hozzá a rugalmas biztonság fogalmának jobb megértéséhez. A fő elv az, hogy a rugalmasságot és a biztonságot nem egymással ellentétes, hanem egymást kölcsönösen támogató és erősítő tényezőként kell bemutatni, és el kell érni, hogy ezt polgáraink is teljes mértékben megértsék.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr! A Bizottság rugalmas biztonságról szóló közleménye fontos és hasznos eszmecserét indított el Unió-szerte. Köszönet az előadónak, Christensen úrnak és minden más képviselőtársamnak, akik a rugalmas biztonság megvitatásában aktív szerepet vállaltak.

Hála az Önök munkájának és a többi parlamenti bizottság közreműködésének, az Európai Parlament jóváhagyhatja azt az állásfoglalást, amely jelentős mértékben fogja támogatni a Bizottság által javasolt megközelítést. Társadalmunkban a biztonság változáson alapul. Most összehangolt munkára van szükség ahhoz, hogy új biztonsági formákat találjunk, például magasabb képzettség, képesség az új munkahelyek megkeresésére, az új munkaerőpiachoz alkalmazkodó modern védőintézkedések.

Európában az utóbbi években minden, az ipari ágazatban elveszített munkahely helyett más ágazatokban négy új munkahely jött létre. A legfőbb kérdés, hogy hogyan tudnánk kezünkbe venni az ilyen váltások irányítását, és hogyan kezeljük sikeresen ezt a változást. Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy mi az oka a számos tagállamban megfigyelhető munkaerő-piaci szegregációnak.

Nagy örömmel üdvözlöm a mai napon megvitatásra kerülő jelentést. Ez a jelentés felismeri azt, hogy a rugalmas biztonság a munkaerő-piaci reformra vonatkozó stratégia lehet. A szöveg támogatja a Bizottság által megállapított, négy politikai összetevőt tartalmazó rugalmas biztonság struktúrát. Szintén teljes mértékben támogatni tudom a jelentés 15. bekezdésében található közös elveket. Az Önök javaslatai nagyjából ugyanazt az irányt képviselik, mint a Bizottság közleménye. Megértem Önöket, hogy némely kérdésben, például a bizonytalanság elleni harccal kapcsolatos intézkedésekben, pontosabb magyarázatot szeretnének. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az elveket tömören kell megfogalmazni és az egész közlemény nézőpontjából szemlélni.

Szintén üdvözölni szeretném, hogy az európai szociális partnerek egyetértenek a munkaerő-piaci problémák elemzésével; elemzésüket a nemrégiben, 2007. október 18-án Lisszabonban megtartott, háromoldalú szociális csúcs alkalmával adták elő, amely többek között kitért a rugalmas biztonságra is. Ez az egyetértés azt jelzi, hogy a szociális párbeszéd konkrét eredményekhez vezethet. Állásfoglalásra irányuló indítványában Ön is utalt e közös elemzésre.

Most pedig szeretnék reagálni a jelentésében szereplő néhány kritikus véleményre. Tudom, hogy Ön azzal folytatja, hogy a rugalmas biztonságról szóló vitának kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie. Először is hadd emlékeztessem arra, hogy a Bizottság közleménye az összes érdekelttel való intenzív párbeszéd és a téma legjobb szakértőivel történő mélyreható konzultáció eredménye. Meg vagyok győződve arról, hogy a Bizottság megközelítése kiegyensúlyozott, hiszen a cél a rugalmasság és a biztonság együttes támogatása, mert ahogy már elhangzott, e két elem szinergikusan kapcsolódik egymáshoz, és egyáltalán nem zárják ki egymást.

Nyilvánvaló, hogy a rugalmas biztonságról szóló megbeszéléseket nem szabad ellentétes célra, a piaci szabályozatlansághoz való közeledésre használni. Épp ellenkezőleg, a rugalmasság és mobilitás még magasabb célokat kell, hogy kitűzzön: jobb munkalehetőségek, a hivatás, valamint a családi a magánélet megfelelőbb összeegyeztetése, a gazdaság általános hatékonysága. Mint Önök is tudják, a rugalmas biztonság közös elveiről a Tanács néhány héten belül döntést hoz. Ezt követően tovább folytatódnak az érdekeltek országos szintű eszmecseréi az egyes államok egyéni adottságait is tekintetbe vevő, nemzeti szintű rugalmas biztonsági stratégia kialakítása céljából. Biztos vagyok benne, hogy minden érdekelt biztosítani fogja a kiegyensúlyozott megközelítés elérésének lehetőségét a rugalmas biztonság terén.

A költségtényezőket illetően vegyük tekintetbe, hogy a rugalmas biztonság politikájával kapcsolatos költségek igen alacsonyak a dinamikusabb munkaerőpiac és alacsonyabb munkanélküliség révén megvalósuló konkrét előnyökhöz képest. Sok esetben ráadásul nem is jár többletköltséggel, hanem a meglévő erőforrások hatékonyabb kihasználása által valósul meg.

Szeretnék még reagálni a jelentésnek arra a bekezdésére, amely azt a megállapítást tartalmazza, hogy a határozatlan időre szóló munkaszerződéseknek kellene képezniük a társadalombiztosítási rendszer alapját. A Bizottság semmiképpen nem szándékozik csökkenteni a határozatlan időre szóló munkaszerződések fontosságát. Ezzel együtt úgy gondolom, általánosabb társadalombiztosítási rendszereket kellene bevezetnünk, amelyek ugyanúgy vonatkoznának a határozatlan időre szóló munkaszerződésekre mint a részidős foglalkoztatásra: röviden, a cél nem az, hogy kevesebb legyen a határozatlan időre szóló munkaszerződés, hanem az, hogy az ilyen foglalkoztatási formáknak is legyen megfelelő társadalombiztosítási fedezete.

Elnök úr! E néhány fenntartás kivételével úgy gondolom, hogy a jelentés hasznos és lényeges hozzájárulás a rugalmas biztonságról szóló eszmecseréhez, és szeretnék érte ismét köszönetet mondani az Európai Parlamentnek.

  Ole Christensen, előadó. − (DA) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy előadóként állhatok ma itt Önök előtt. A parlamenti tárgyalások befejeződtek, s most egy olyan kiegyensúlyozott jelentést tárhatunk Önök elé, amely minden politikai spektrum hozzáállását egyaránt tükrözi. A rugalmas biztonság ezen iránymutatásai mögött lényegében az a koncepció, hogy kezeljük azokat a kihívásokat, amelyekkel az európai munkaerőpiacok szembenéznek. Hadd mutassak rá, hogy nem véletlenül használom a többesszámot, amikor munkaerőpiacokról beszélek, hiszen, amint azt a jelentés is felismeri, a rugalmas biztonságot tekintve nincs „egy kaptafára készülő” modell. Mindazonáltal, még ha nincs is általános rugalmas biztonsági modell, észre kell vennünk, hogy munkaerőpiacain Európa sok olyan közös kihívással néz szembe, amely együttes fellépést igényel. Az előttünk álló demográfiai kihívás az, hogy 2050-re minden nyugdíjasra 1,5 munkavállaló fog jutni. Jelenleg 3 munkavállaló jut egy nyugdíjasra. Körülbelül 100 millió európai él szegénységben vagy a szegénységi küszöb közelében. Egymástól alapvetően különböző, például kelet- és nyugat-európai országokat összehasonlítva, az egyenlőtlenség hatásai még inkább szembeötlőek. De azokon az országokon belül is jól láthatóak, ahol az egyenlőtlenség növekedésének lehetünk szemtanúi. A munkaviszonyban álló szegények aránya Európában hat százalék, és egyre többen dolgoznak romló munkafeltételek mellett, bizonytalan foglalkoztatási körülmények között és rendkívül kedvezőtlen munkafeltételekkel. A rövid időre szóló munkaszerződések és az időszaki munka aránya nő, továbbá veszély fenyegeti a közönséges határozatlan időre szóló munkaszerződéseket. Az ilyen bizonytalan jellegű foglalkoztatás aránya Európában eléri a 12%-ot. A be nem jelentett munka és a feketemunka aránya is növekszik. Vannak országok, ahol a feketemunka teszi ki az összes foglalkoztatás mintegy 15%-át. Ezt a folyamatot meg kell fordítanunk, részben mert túl sokba kerül Európának, részben pedig azért, mert az ilyen bizonytalan és instabil foglalkoztatási körülmények gyakran a társadalom védtelenebb csoportjait érintik.

Bár a kompetitív globális piacon Európa legfőbb nyersanyaga az oktatás, mégsem kap elég figyelmet. A helyzet az, hogy a fiatalok 15%-a túl hamar lép ki az oktatási rendszerből, s mindez akkor történik, amikor a munkaerőpiac hatalmas követelményt támaszt a tudás tekintetében. Akik most nem használják ki az oktatás által nyújtott lehetőségeket, hosszú távon nehézségekbe ütköznek, s nekünk kötelességünk, hogy segítsük ezeket az embereket.

Világos tehát, hogy Európa milyen kihívások előtt áll. Felelősségünk, hogy üzenetet és konkrét elképzelést közvetítsünk arról, hogy hogyan kezelhetők e kihívások. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni a biztos úr kiváló hozzájárulását. A jelentéssel kapcsolatban jó együttműködést folytattunk, amelyben az én szerepem természetszerűleg az volt, hogy itt a Tisztelt Házban próbáljam összefogni az elvarratlan szálakat. Előadóként az az érzésem, hogy több figyelmet kellene fordítanunk a szociális Európára, hogy biztosíthassuk, hogy az egész EU-ban tartsák tiszteletben a munkavállalók jogait, és hogy több és jobb munkalehetőséget teremtsünk. A munkahelyek rugalmasabbá tétele nem mehet a munkavállalók munkafeltételeinek rovására. Hogyan lehet ezt biztosítani? A jelentés kifejezetten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy Európában a határozatlan időre szóló munkaszerződés legyen a normál szerződéstípus. Másodszor, biztosítani kell a szociális partnerek aktívabb részvételét. A rugalmas és biztonságos munkaerőpiac középpontba helyezi azt az elvet, hogy ne hozzanak döntéseket a munkavállalók feje fölött. A rugalmas biztonság stratégiáinak megvalósítása során nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a munkavállalók bevonása elengedhetetlenül fontos.

Végül a jelentés érinti azt a témakört, amit a rugalmas biztonság keretrendszerének nevezhetnénk. Más szóval, a rugalmasság és a biztonság megvalósítására vonatkozó nemzeti feltételeiket és kikötéseket. A rugalmasság és a rugalmas biztonság pénzbe kerül. Ez azonban nem kidobott pénz; hanem olyan befektetés, amely megtérül. Például a munkaerőbe való befektetés rövid távon valóban költség lehet, de tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon ez megtérül. Ezért a rugalmas biztonság, ahogyan mi Észak-Európában értelmezzük ezt a fogalmat, bizonyos méretű és bizonyos mértékű jóléti társadalom meglétét kívánja meg. Ezzel kapcsolatban őszintén ki kell mondanunk, hogy a rugalmas biztonság aspektusának finanszírozása igen nehéz lesz azokban az országokban, ahol azt látjuk, verseny folyik az egyre alacsonyabb adókért. Ezért egyszer s mindenkorra szeretném elhallgattatni azokat, akik azt hangoztatják, hogy a rugalmas biztonság egy neoliberális elmélet, amelynek célja a munkavállalók jogainak megcsorbítása. Ez nem így van; pont az ellenkezője az igazság.

Összefoglalva, remélem, hogy mind az itt a Tisztelt Házban, mind az Európa-szerte zajló vita során képesek leszünk eloszlatni a rugalmas biztonsággal kapcsolatos néhány tévhitet. Előadóként, kollégáim számottevő segítségével, a rugalmas biztonságra vonatkozóan összeállítottam néhány kiegyensúlyozott iránymutatást, amelyek bemutatják, hogy Európának hogyan kellene alakítani munkaerőpiacát a jövőben ahhoz, hogy egyszerre lehessen versenyképes és szociális is. Egy ilyen stratégiával arra is fény derül, hogy hogyan küzdjük le az európai munkavállalókat jellemző bizonytalanságot. Sokan közülük attól tartanak, hogy munkahelyüket áthelyezik, és saját helyük a munkaerőpiacon feleslegessé válik.

Végül pedig szeretném megköszönni az árnyékelőadó, a többi bizottság előadói és minden más résztvevő munkáját, aki hozzájárult ehhez a jelentéshez. Végül hadd fejezzem ki azzal kapcsolatos reményemet, hogy decemberi, portugáliai találkozójukon az állam- és kormányfők belefoglalják a Parlament javaslatait a rugalmas biztonságra vonatkozó közös iránymutatások megvalósítására irányuló további munkájukba.

  Olle Schmidt, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak a jól végzett munkájáért. A globalizáció által okozott változások új és jobb lehetőségeket kínálnak a világ országai számára, de természetesen kihívásokkal is járnak. Európa válaszút előtt áll. Vagy üdvözöljük az új és rugalmas gazdaságot és az azzal járó lehetőségeket, vagy visszavonulunk a protekcionizmus különféle formáiba.

A rugalmas biztonság, ahogy az előadó is megjegyezte, a munkaerő lehetőségeit teljes mértékig kihasználó munkaerőpiac létrehozásának egyik legfontosabb eszköze. Ezen a téren a kulcsszavak a képzés, mobilitás és alkalmazhatóság. Nyilvánvaló, hogy nincs általánosan alkalmazható modell, de attól még tanulhatunk és tanulnunk is kellene, egymástól. A Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményében is felvetjük, hogy a túl merev, protekcionista rendszerek valóban védhetik a már bennlévők jogait, de megnehezítik a helyzetet azok számára, akik most lépnének be a rendszerbe.

Ahogy arra az előadó is rámutatott, az Európában tapasztalható népességnövekedés szintén problémát jelent. Több embernek lesz szüksége munkahelyre. Ha helyesen használják, a rugalmas biztonság jó modell lehet Európa számára ahhoz, hogy pozitív módon tudjon továbbfejlődni egy globális gazdaságban. Bár az előadó ezt nem említette, Dánia példája véleményem szerint ezt mutatja.

Elnök úr! Legalább egy dologban egyet kellene értenünk itt a Parlamentben: túl magas a munkahellyel nem rendelkező emberek száma. Európának tovább kell növekednie, hogy új munkahelyeket teremthessen.

  Giovanni Berlinguer, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Christensen úr jelentésének kulcsfontosságú szerepe volt az eredeti dokumentum továbbgondolásában.

Ezek az elvek igen nagy potenciális értékkel rendelkeznek, de csak akkor, ha egyszersmind az összes veszélyeztetett csoport, például a bevándorlók, nők, idősek, fogyatékkal élők védelmét is ellátják, s az olyan felnőttekét is, akik alacsony képzettségüknél fogva kiszolgáltatottabbak és védtelenebbek.

Társadalmunkban továbbá egyre inkább elterjed az egyenlőtlenség, például a minimálbér – amit minden országban be kell vezetni – alkalmazásának hiánya, a munkavállalók jogait pedig el kell ismerni. A munkavállalók tudásszintjét is emelni kell. Sürgős feladattá vált a fenti elvek megvalósításához szükséges gazdasági finanszírozás allokálása és a valódi források meghatározása.

Végül pedig, úgy tűnik számomra, hogy az utóbbi években a tőke és a munka közötti egyensúlyhiány tekintetében sok új forrás jelent meg: a nyerészkedés és a pénzügyi spekuláció kerekedett felül, miközben a bérek csökkennek. A továbblépés érdekében közösen végrehajtandó feladataink közé tartozik ennek az egyensúlyhiánynak a megoldása.

  Tadeusz Zwiefka, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (PL) Elnök úr! Az úgynevezett rugalmas biztonsági modell nem valószínű, hogy hatékony lesz az európai munkaerőpiacon, hacsak nem kísérik a vállalkozó kedv fellendítésére és a vállalkozások létrehozásának megkönnyítésére irányuló egyéb intézkedések és javaslatok. Például az európai magánvállalkozások alapszabályzatának kidolgozásával kapcsolatos munkára gondolok.

A rugalmas biztonság megvalósításának közös elveit illetően hangsúlyozni szeretném, hogy az európai szinten bevezetett komplex jogalkotási megoldások e téren ellentétesek a szubszidiaritás és az arányosság elveivel. A szociális és foglalkoztatási politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és minden, az Európai Unió által hozott, rugalmas biztonságot érintő intézkedésnek összhangban kell lennie az EU-Szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás elvével.

Továbbá a modell belső komplexitása nem kedvez a Közösségi jogalkotási normák bevezetésének, valamint a témakör „egy kaptafára” történő megközelítésének. A hatásvizsgálat alapján a legmegfelelőbb módszer a nyílt koordináció lehet. Ez különösen az új tagállamok számára lehet fontos, amelyek történelmi örökségük miatt a foglalkoztatás területén számos strukturális problémával kerülhetnek szembe. Tekintettel kell lenni a rugalmas biztonsági modell megvalósítását lehetővé tevő utak bevezetésének rövid távú költségeire is, és arra, hogy ez jelentős terhet jelent a költségvetések számára.

  José Albino Silva Peneda, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, a Tanács soros elnöke, hölgyeim és uraim! Az Európai Uniónak a világgazdaságban betöltött versenyképes pozíció biztosítása céljából reformokat kell végrehajtania, de ezt nem lehet korlátozott, csak a közszférát érintő kezdeményezésnek tekinteni, hiszen változtatásokat igényel mind a munkavállalók, mind a vállalatok magatartásában és hozzáállásában.

E változtatásokat csak akkor lehet sikeresen végrehajtani, ha a szociális partnerek között a bizalom légköre uralkodik, amit csak a szociális párbeszéd erősítése révén lehet megteremteni. Ami a munkaerőpiac irányítását illeti, a konfliktus-kultúrára beállított gondolkodásmódot át kell állítani együttműködés-kultúrára. Nekem személy szerint nem tetszik a „rugalmas biztonság” kifejezés. Magam inkább a „biztonságos változás” kifejezést részesíteném előnyben, mert minden változás eleve kockázattal jár. A lényeg pont az ilyen kockázat minimalizálása. Az embereket nem szólíthatjuk fel rugalmasságra, amikor nem bíznak sem önmagukban, sem a körülöttük lévő világban. Ezért a jelentésben folyamatosan hangsúlyozzuk az aktív foglalkoztatáspolitikák és az élethosszig tartó tanulási rendszerek szükségességét.

A PPE-DE képviselőcsoport az eredeti jelentéshez 120 módosítást nyújtott be, és egyeztetéseink eredményeképpen véleményem szerint kiegyensúlyozott és mindenre kiterjedő végleges változatban állapodtunk meg. Sikerült megfelelő egyensúlyt elérni a rugalmasság és a biztonság fogalma között, valamint a folyamatban részt vevő összes érintett fél érdekei között, különös tekintettel a szociális partnerekre és a hatóságokra. A jelentés világosan utal arra, hogy a rugalmas biztonság megvalósításakor és irányításakor alkalmazni kell a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Mindezek alapján javaslom, hogy a Tisztelt Ház hagyja jóvá a jelentést.

  Stephen Hughes, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadónak.

Négy dologról szeretnék beszélni. Az első pont a Bizottsághoz szól. Először is, a Bizottság munkajogról szóló zöld könyve, és most a rugalmas biztonságról szóló közleménye sokkal inkább a foglalkoztatásbiztonságra helyezi a hangsúlyt, semmint a munkahely biztonságára. Mi mind a kettőt hangsúlyozni szeretnénk, mégpedig azért, mert felismertük, hogy rugalmas vállalatokra van szükség. A rugalmas vállalat olyan, amely képes félévente lecserélni a gépsorait vagy négyhavonta változtatni számítástechnikai konfigurációit, és ehhez alkalmazkodni képes, jól felkészült, lojális munkaerőre van szüksége – és ez nem biztosítható egy széttöredezett, szegmentált, alkalmi jellegű munkaerőpiacról.

Másodszor, a rugalmas biztonság megfelelő működéséhez egy egész sor egyéb tényezőnek is rendelkezésre kell állni, például megfelelő, stabil makroökonómiai feltételeknek, jó, aktív munkaerő-piaci politikáknak, jól kialakított szociális párbeszédnek és magas szintű szociális védelmi politikáknak. Minden egyes elem fontos, és egy dolog nyilvánvaló: nem kapjuk őket olcsón. A Bizottságnak tehát be kell látnia, hogy a rugalmas biztonság megvalósítása csak néhány tagállamban és hosszú idő alatt lehetséges.

Harmadszor, létre kell hozni a rugalmas biztonság egy kiegyensúlyozott formáját a jelentés 15. bekezdésének elvei alapján, és ezeket az elveket be kell építeni egy módosított irányelvcsomagba. Ismertetni kell őket, és meg kell kezdeni alkalmazásukat. Máskülönben hiábavaló lenne az összes munka, amelyet ennek a kiváló jelentésnek a létrehozásába fektettek.

Végül, mind a Tanács, mind a Bizottság vég nélkül taglalja a rugalmas biztonság fontosságát, de hogyan vegyük komolyan a Tanácsot, ha a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv megvalósulása elé továbbra is akadályokat gördít? Hogyan vegyük komolyan a többi intézményt, ha az atipikus munka kizsákmányoló fajtái burjánzanak továbbra is minden tagállamban? Sok-sok millió munkavállaló számára a rugalmas biztonság csupán a rugalmasságról szól, a biztonságról nem. Ez a jelentés olyan lehetőségeket körvonalaz, amelyek megváltoztathatják ezt a helyzetet.

  Bernard Lehideux, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Támogatni kívánjuk a Bizottságot abban a törekvésében, hogy bátorítsa a rugalmas biztonságról szóló közös gondolkodást. Az EU-nak ott kell állnia az e területen érintett összes szereplő közötti párbeszéd mögött. Képviselőcsoportom azt is megelégedéssel nyugtázza, hogy a szociális partnerek egyetértettek egy olyan közös dokumentumban, amelyben kérik a tagállamokat, hogy valósítsák meg a rugalmas biztonság politikáját. Ez rendkívül fontos, hiszen a rugalmas biztonságnak csak akkor van értelme, ha a munkavállalók és munkaadók közötti bizalom légkörét vezeti be.

Mint az EU polgárainak választott képviselőinek különleges kötelességünk az ilyen bizalom feltételeinek megteremtése. Mindenkinek az az érdeke, hogy részt vegyen ebben a játszmában, és mindenekfölött ellent kell állnunk annak a kísértésnek, hogy elutasítsuk azt a rugalmas biztonságot, ami kedvezne mind a munkaadóknak, mind a biztonságnak, és ami egyszersmind a munkavállalók kompenzálását jelentené.

A rugalmas biztonság megvalósítása a munkavállalók és a munkaadók rugalmasságát és biztonságát egyidejűleg garantálja. A munkavállalóknak rugalmasságra van szükségük ahhoz, hogy szakmai és magánéletüket összeegyeztethessék, vagy hogy új utakon keressék szakmai boldogulásukat. A munkaadóknak legalább annyira biztonságra van szükségük, mint a munkavállalóknak, különösen jogi biztonságra, az alkalmazottakkal való szerződéses kapcsolatukat illetően.

A jelentés egy lépést jelent a helyes irányba. Kiegyensúlyozott, és keretet nyújt a tagállamok számára a közös elvek elfogadásához. Szeretném megköszönni az előadó munkáját, és gratulálok hozzá. A tagállamokat nem lehet arra kényszeríteni egy bizonyos rugalmas biztonsági elképzelést kövessenek. Az egyes tagállamok munkaerőpiacai természetesen rendkívül különböző jellemzőkkel rendelkeznek. A cél a foglalkoztatási politikák koordinációja, nem pedig egy túl korai harmonizáció.

Polgártársaink mindazonáltal olyan Európát szeretnének látni, amely megoldásokat kínál a globalizáció kihívásaira. A szakmai választások védelmével, a munkavállalók alkalmazkodásának elősegítésével, az élet váratlan fordulatainak elfogadásával és követésével, a rugalmas biztonság egyedi módon korszerűsítheti társadalmi modelljeinket. Ne szalasszuk el az esélyt arra, hogy együtt munkálkodjunk a közös cél érdekében.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A rugalmasabb foglalkoztatási formák iránti törekvés akkor fejlődött ki, amikor rendkívül magas volt a munkanélküliség, és viszonylag könnyű volt kedvezőtlenebb munkafeltételeket kényszeríteni a munkavállalókra, akik inkább elfogadták a rosszabb feltételeket, semmint hogy elveszítsék a munkájukat. Amikor a munkavállalók nem tudtak gondoskodni önmaguk és családjuk alapvető szükségleteiről, még azt is elviselték, ha megalázták őket a munkahelyen. Azt is vállalták, hogy balesetbiztosítás nélkül vagy illegálisan dolgozzanak, éhbérért.

Szerencsére ez a helyzet a munkaerőpiacon változóban van. A legtöbb lengyel munkaadó alábecsülte a tartós foglalkoztatás jelentőségét. Ez oda vezetett, hogy mostanra munkaerőhiány lépett fel, és közel kétmillió fiatal érkezett Lengyelországba, akik közül sokan magasan képzettek. Az a fajta rugalmas foglalkoztatás, amely nem ismeri fel a munkahely biztonságának fontosságát, rövid távú hasznot hajt a munkaadónak a munkavállalók rovására. Örülök, hogy az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány jobban kihangsúlyozza a foglalkoztatásbiztonság szükségességét, mint az Európai Bizottság. Szeretnék rámutatni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által végrehajtott kutatásra, ami kimutatta, hogy a határozatlan időre szóló szerződéssel alkalmazott munkavállalók munkája hatékonyabb.

Gratulálok az előadó munkájához

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, a Tanács soros elnöke, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonságról szóló vita is azt mutatja, hogy nem lehet egyetlen tagállam szociális modelljét átvinni az EU egészére. Nem is úgy tűnik, mintha ez lenne a Bizottság szándéka. A Bizottság által készített dokumentum nem arról szól, hogy a munkaerő-piaci körülmények radikális megváltoztatásával javítsunk a munkavállalók szociális biztonságán; nem, a Bizottság inkább a foglalkoztatásbiztonság rugalmasságát hangsúlyozza, hiszen nincs is abban a helyzetben, hogy a munkavállalók szociális biztonságát javítsa: ez a tagállamok hatáskörébe tartozik, ahol igencsak eltérőek a vélemények arról, hogy ez valójában mennyire fontos.

Ezen túlmenően, a szakszervezetek legfőbb szerepköre és az általuk gyakorolt ellenőrzési funkció – amely Dániában a rugalmas biztonság modelljének lényeges eleme – más tagállamokban egyáltalán nem biztos, hogy rendelkezésre áll jelenleg, de talán még a közeljövőben sem fog. Néhány kormány a rugalmas biztonságot pusztán rugalmasságként értelmezi, és ezt is tűzi ki céljául, amivel tovább csorbítja a szakszervezetek jogait. Mi, Zöldek kritikusan állunk hozzá az olyan törekvésekhez, amelyek a rugalmas biztonságot a munkajogi szabályozatlanság Unió-szerte történő bevezetésének eszközeként használják, s így az Európai Unió globális versenyképességét a munkavállalók jogainak rovására valósítják meg. Sajnos a Tisztelt Ház koalíciós pártjai a Bizottságot követik, és elszalasztják azt a lehetőséget, hogy a rugalmas biztonság modelljébe egyenrangú tényezőként bevezessenek egy alapvető elemet: a szociális biztonságot.

Kíváncsi vagyok rá, hogyan fogják ezt a szocialisták megmagyarázni a munkavállalóknak. Attól tartok, hogy azt a lehetőséget is elmulasztjuk, hogy a jövőben vitát nyithassunk a rugalmas biztonság modelljében alapvetően benne rejlő előnyökről is. Ezért vagy módosítanunk kell a jelentést, vagy nem fogjuk tudni támogatni azt.

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonság egyáltalán nem újdonság. Ez egy régi, dán modell, amely a 19. század végére vezethető vissza, ahol a munkaszerződésekből kihagyott biztonságot – igen nagy áron – az állam garantálja.

Ami a mi mai Európánkban új, az a borzalmas bizonytalanság, ami nemcsak a dolgozó ifjúságot érinti, de a társadalom egészére nézve is hátrányos. Hogy felvegyük a harcot ezzel a bizonytalansággal, taktikát kell váltanunk, és fel kell számolnunk a régi, laissez-faire módszereket és ideológiákat, amelyek ide vezettek. Nem igaz, hogy a bizonytalanság munkahelyeket teremt, és gazdasági növekedést okoz; éppen ellenkezőleg. A rugalmas biztonság révén most egy új ideológiával kísérletezünk, de egy olyannal, amely a bizonytalanság régi modelljét érintetlenül megőrzi.

Ez az oka annak, hogy képviselőcsoportom néhány nagyon is gyakorlatias elképzelésért küzd: a munkaerőpiac rugalmatlansági mutatójával kapcsolatos elképzelés ellen és a megfelelő foglalkoztatás mutatója mellett voksolunk, hogy hangsúlyozzuk, a stabil és biztonságos foglalkoztatás a norma; az indokolatlan elbocsátás ellen, mert az egyenlő a hátrányos megkülönböztetéssel; az atipikus munkaszerződések ismét visszatérő halmozódása, vagyis az élethosszig tartó bizonytalanság ellen, ami a rabszolgaság egy modern formája; a foglalkoztatáson kívüliek jövedelemhez való joga mellett, mert ők sem tudnak levegőből megélni; a jóléti segélyek különböző formáinak összegyűjtése mellett és a nők munkahelyi hátrányos megkülönböztetése ellen.

Maga a tény, hogy a rugalmas biztonság garantálásához nem jelöltek ki forrásokat – 2%-os csökkentés történt –, és hogy ezért megbízható befektetésre sem nyílik lehetőség, sokatmondó abban a tekintetben, hogy fennáll a veszélye annak, hogy ez az egész üres fecsegéssé válik.

A munkavállalók és a fiatalok nem elavult ideológiákat akarnak, hanem valami kézzelfoghatóbbat. Ezek azok a kérdések, amelyekért mi itt a Parlamentben harcolunk, és szeretnénk látni, hogy szavazatokkal is keresztül tudjuk vinni őket.

  Kartika Tamara Liotard, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. − (NL) Elnök úr! A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot majdnem kifelejtették ebből a vitából, de szerencsére az utolsó percben elértük, hogy mi is hozzászólhassunk.

Európa népességének több mint a fele nő, és jelenleg a munkaerőpiacon a nők túlnyomó arányt képviselnek az ideiglenes és részmunkaidős szerződések tekintetében. A nők ezért már most több bizonytalansággal, kisebb nyugdíjalappal, elégtelen egészségügyi költségtérítéssel néznek szembe. Ha például a Bizottság és a holland kormány a létszám-leépítési jogokat még rugalmasabbá kívánják tenni, e társadalmi csoport elnyomottsága, jogfosztottsága még tovább fog nőni. Ezért nagy örömmel nyugtáztam, hogy a Nőjogi Bizottság e kérdés tekintetében egyhangúlag tett javaslatokat a Bizottság javaslatának kiigazítására. Sajnos az előadó úgy találta, hogy e szélesen értelmezett, kiváló javaslatok közül jóváhagyását csak igen kevés érdemli meg. Ezzel megszégyenítette a Nőjogi Bizottságot, és figyelmen kívül hagyta a meglévő, valódi egyenlőtlenségeket. Felkérem a képviselőket, hogy a holnapi szavazás során támogassák az ilyen egyenlőtlenség megakadályozására benyújtott módosítási javaslatokat.

  Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Egyre kevesebb ember tölti el egész életét ugyanazon a munkahelyen, ezért szükséges, hogy probléma nélkül tudjanak alkalmazkodni a változó élet- és munkakörülményekhez. Ugyanakkor megfelelő foglalkoztatásbiztonságot is biztosítani kell számukra. Spidla biztos úr! Az új rugalmas biztonság koncepciót csak akkor fogják széles körben elfogadni, ha a rugalmasság és a biztonság között egyensúly jön létre. Egyrészt a vállalatoknak több rugalmasságra van szükségük a piaci rések felismeréséhez, az innovatívabbá váláshoz, továbbá ahhoz, hogy fejlődésüket kezdeményező módon, nem pedig az eseményekre reagálva alakítsák. Másrészt a tagállamok munkavállalóinak szüksége van a szociális védelem modern rendszerei által nyújtott biztonságra, felelős szociális partnerekkel kötött, megbízható megegyezésekre. Be kell vezetni a megfelelő keretfeltételeket a tartósabb munkalehetőségekhez és a munkahely-változtatás megkönnyítéséhez. Meg kell akadályozni az új foglalkoztatási formák tisztességtelen alkalmazását, csak úgy, mint a hamis önfoglalkoztatást és a be nem jelentett munkát.

Prioritás még az élethosszig tartó tanulás is, ami életbevágóan fontos ahhoz, hogy munkavállalóink felkészülhessenek a globalizációra. Véleményem szerint nem fogadható el kötelezőnek a GDP 2%-ában megadott irányadó szint; hagynunk kellene itt a tagállamok részére némi pénzügyi mozgásteret. Ugyanakkor az egyes kormányoknak és a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy ennél sokkal többet fektessenek be a legfőbb forrásba: magas végzettségű, jól képzett, motivált és alkalmazkodó emberekbe.

Kezdeményezésemre a PPE-DE képviselőcsoport ismét különféle módosítási javaslatokat nyújtott be. Az egyik ilyen módosítási javaslatban azt mondjuk, hogy a vállalatoknak saját maguknak kellene tudni eldönteni, hogy hogyan kívánják megközelíteni a vállalatok társadalmi felelősségének kérdését. A VTF-t továbbra is önkéntes alapon működő, nem kötelező rendszernek kell tekinteni.

Végül azt szeretném még megemlíteni, hogy a munkavállalók szabad mozgását akadályozó átmeneti intézkedések 2013-ról 2009-re történő megszüntetésének előrehozatala rossz üzenetet sugallna. Ahol magas szintű szociális biztonság mellett jóval magasabb órabért fizetnek, igen intenzív és nehezen kezelhető a migrációs nyomás. Itt sem szabad elhanyagolni a biztonságot, még akkor sem, ha a rugalmasságra kétségkívül szükség van.

  Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr, a Tanács soros elnöke, biztos úr! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok az előadónak a jól végzett munkáért és a kiválóan elkészített jelentésért. Csakúgy, mint José Albino Silva Peneda, én is jobban szeretem a „biztonságos változás” kifejezést azzal a változással kapcsolatban, amivel a globalizáció és a demográfiai növekedés formájában találkozhatunk. Szerintem is jobb megfogalmazás ez.

A Bizottság javaslata és a Parlament javaslata között eltérés van a tekintetben, hogy mi áll a változások középpontjában. A Parlament javaslatában másra helyezzük a hangsúlyt. A Bizottság sokkal inkább hangsúlyozza a munkahelyi biztonságot, mint a foglalkoztatásbiztonságot. Nem lenne szabadilyen különbséget tenni. Kétfajta biztonság kombinációjára lenne szükség: hogy képesek legyünk új munkahelyet találni, és ha már megtaláltuk, akkor munkahelyünket magas színvonalú biztonság jellemezze. Mi itt a Parlamentben a folyamatban való részvételre, az erős szakszervezetekre és az erőteljes szociális párbeszédre összpontosítunk. Az aktív foglalkoztatáspolitikákra, az oktatásba történő több befektetésre és az erős szociális biztonsági rendszerekre koncentrálunk.

Sokan elmondták, hogy nincs egyetlen modell, és hogy mindenkinek a saját koncepciója szerint kell előrehaladni. A lisszaboni folyamat alkalmazható. Most, amikor elveket kell kialakítani, én is azt támogatom, amit Stephen Hughes mondott: vegyük a 15. bekezdést, és az abban felsorolt elvekből álljon az iránymutatás.

Végül azt szeretném mondani Elisabeth Schroedternek, hogy nem igaz, hogy az előadó nem lépett kapcsolatba az európai szakszervezeti mozgalommal. Egész idő alatt szoros kapcsolatban voltak, és ők is teljes mértékig támogatnak minket abban, hogy helyezzük másra a hangsúlyt. Ha nem alakítunk ki véleményt azelőtt, hogy a foglalkoztatásügyi miniszterek ezt megtennék, az azt jelenti, hogy átadjuk nekik a döntés kizárólagos jogát. Pedig ebbe a Parlamentnek is kell, hogy legyen beleszólása…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, hölgyeim és uraim!

Az Európai Uniónak nemcsak saját intézményeit kell mihamarabb megreformálnia, hanem polgárai és vállalkozásai számára olyan politikát kell biztosítania, amely enyhíti az intenzív versennyel és a piac megnyitásával járó mellékhatásokat.

Fontosnak tekintem a stabil munkaviszony létrejöttének ösztönzését, ahol a bizalom magas szintje alakul ki. A munkajogi változások sokkal sikeresebb lennének, ha a munkavállalók nagyobb biztonságban éreznék magukat. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a biztonság érzete nagyon sokszor attól is függ, hogy mennyire könnyű új munkahelyet találni.

Azon a véleményen vagyok, hogy az Európai Unió legnagyobb problémái a rugalmas, jól képzett munkaerő rendelkezésre állásával vannak összefüggésben, és ezért Európa rugalmas biztonsági stratégiájának középpontjában ennek a kérdésnek kellene állnia.

A legfőbb dolog, hogy képzési és átképzési programok segítségével növeljük az oktatás színvonalát, ami rugalmas munkaerőpiac létrehozását teszi lehetővé.

  Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A rugalmas biztonság nem csodaszer, és nem is tabutéma. Egyszerűen csak meg kell állapodnunk a játékszabályokban. Mondani sem kell, hogy Európának meg kell tudni küzdeni a világgazdaság által rákényszerített globalizáció és verseny – sokszor tisztességtelen verseny – kihívásaival.

Ehhez rugalmasságra van szükség, de ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk az európai szociális modellt, annak értékeit, biztonsági színvonalát és, mindenekelőtt, szolidaritását. Ezért a rugalmasság csak szigorú szabályok, garanciák, és kompenzációs mechanizmusok megléte mellett fogadható el.

Mindenekelőtt Európának egy olyan stratégiával kell vezetnie a tagállamokat, amely bizonyos kulcsfontosságú összetevőket tartalmaz: tisztességes színvonalú továbbképzést, megfelelő jóléti intézkedéseket, színvonalas szolgáltatásokat, kezdve a gyermekgondozási szolgáltatásokkal és olyan társadalombiztosítási rendszerekkel, amelyek támogatást biztosítanak a munkavállalók számára az inaktív időszakok alatt. Ami az ilyen támogatást illeti, nem szükségszerű, hogy alamizsna formáját öltse; olyan lehetőség biztosítása is lehet, amely segítségével a munkavállaló megszerezheti az új munkahelyhez szükséges képességeket.

Végezetül pedig, szükség van a hivatás és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedésekre, különös tekintettel a nőkre, hogy ők is valóban élvezhessék a munka világában megvalósuló esélyegyenlőséget.

Nem vitás, hogy e célok megvalósításához sok pénz kell, de csak így biztosítható, hogy a rugalmas biztonság valódi lehetőség legyen, ne pedig a munka világának szabályozatlanságához vezető legrövidebb út.

  Donata Gottardi (PSE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Én is hálás vagyok az előadónak az elvégzett munkáért, különösen, ha tekintetbe vesszük a rendelkezésére álló rövid időt.

Én is úgy gondolom, hogy egy szó önmagában semmit sem jelent. A rugalmas biztonság önmagában sem nem jó, sem nem rossz politika, hanem jól összehangolt intézkedések kombinációja. Minden attól függ, hogy ezen intézkedéseket hogyan tervezik meg, és hogyan valósítják meg a gyakorlatban.

Az általános elképzelés szerint a rugalmas biztonság olyan stratégia, amelynek célja a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, valamint a munkahelyek közötti mozgás gazdasági támogatás és oktatás útján történő ellentételezése. Ez azonban defenzív hozzáállást és veszteségkorlátozást jelent, amikor pedig új megközelítésre, innovációra és színvonalra van szükség.

Ha a nők szemszögéből nézzük a rugalmas biztonságot, a problémával kapcsolatban hasznos látásmódhoz jutunk el. Végül is így válik észrevehetővé, hogy a legbizonytalanabb, legingatagabb munkahelyek a nőkre vannak kitalálva. Ugyanakkor azonban felfedezhetjük a stratégiában rejlő pozitív lehetőségek teljes körét is, ha a rugalmasságot nem bizonytalanságnak fogjuk fel, hanem a foglalkozási és munkahelyi beosztások rugalmas, a munkavállalók igényei szerinti megszervezésének.

Ha felfogjuk, hogy a biztonság nem csak oktatási segélyt jelent, hanem segítséget az ember élete során történő különféle tevékenységekhez és döntésekhez, akkor fogunk igazán úttörő, előretekintő javaslatokat tenni, ahelyett, hogy a múlt módszereihez kanyarodnánk vissza.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagyon rövid leszek. A Tisztelt Ház munkája a jelen vita után tovább folytatódik, így meg kell mondanom Önöknek, hogy ennek az elnökségnek, azaz a mi elnökségünknek természetesen az a véleménye, hogy ez a vita nagyon fontos és nagyon szükséges. Ezt a magas részvételi arány és a vitában részt venni és együttműködni kívánó képviselők nagy száma is mutatja.

A rugalmasság természetesen mobilitást jelent, és a globalizált világban szükségszerű a „mobilitás” szó használata, ami a változásokhoz való gyors alkalmazkodó készséget jelenti. Azonban nemcsak mobilitásról, biztonságról is beszélünk. Ez az emberek, a munkavállalók iránti elkötelezettséget jelenti, elkötelezettséget a képzettségük és képzésük iránt, a családvédelem és a munka minőségének védelme iránt.

Természetesen biztosak vagyunk abban, hogy a szociális partnerekkel sikerrel egyeztetett legfőbb iránymutatások gyakorlati alkalmazása lehetővé teszi a szükséges intézkedések kidolgozását és végrehajtását a változás és biztonság biztosítására, valamint elősegíti, hogy Európa sikerrel birkózhasson meg a globalizációval kapcsolatos kihívásokkal.

December 5-i és 6-i ülésén a Tanács remélhetőleg jóváhagyja ezeket az iránymutatásokat. Biztos vagyok abban, hogy idővel bebizonyosodik: ezek az iránymutatások helyesek voltak, és megfelelő alapul szolgáltak egy erősebb, versenyképesebb Európa létrehozásának politikájához.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Látom a képernyőn, hogy milyen gyorsan halad az idő, ezért kérem, engedjék meg, hogy csak két dolgot említsek: először is, a vita alapján is világos, de hadd hangsúlyozzam ki még egyszer, hogy a rugalmas biztonságnak semmiféleképpen sem célja, hogy egyetlen nemzet modelljét ráerőltesse az Európai Unió egészére. Felismerjük a különböző modellek egyedi természetét. Mindazonáltal úgy látom, hogy az említett alapelveket megvalósító országok jobb munkaerő-piaci helyzetben vannak, és itt nem csak a skandináv országokra gondolok.

A másik kérdés, amit említeni szeretnék, a költségekkel kapcsolatos. Ismét, amint Önök is látják, a leggyakrabban idézett, tipikus példa Dánia, ahol a szociális védelemmel és egészségüggyel kapcsolatos kiadások nem magasabbak az átlagosnál többi európai országhoz képest. Ezt a tényt mindig fontos kiemelni.

Hölgyeim és uraim! Megköszönöm Önöknek ezt az intenzív vitát, amely rövidsége ellenére is hozzájárult a rugalmas biztonság koncepciójának gazdagításához. Hadd köszönjem meg különösen az előadó munkáját.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Christian Ehler (PPE-DE), írásban. – (DE) A jelentésről benyújtott módosítási javaslatok egyike arra kéri az Európai Parlamentet, hogy támogassa egy európai minimálbér kialakítását. Én úgy vélem, hogy ez a fajta megközelítés alapvetően helytelen. Az egyes regionális munkaerőpiacokon olyannyira eltérő körülmények és paraméterek uralkodnak, hogy bármiféle európai megközelítés nemcsak hogy nem a polgárok jólétének növelését szolgálná, hanem épp ellenkezőleg: a szegénységet, a munkanélküliséget és a feketemunkát szilárdítaná meg.

Az is elhangzott, hogy a minimálbér összege ne lehessen alacsonyabb a nemzeti átlagbér 50–60%-ánál. Melyik európai országban ilyen magasak a minimálbérek? Mielőtt megvitatásra nyújtanak be egy ilyen jellegű módosítási javaslatot, a kezdeményezők legalább arra vennék a fáradságot, hogy megnézzék, mi a valós helyzet Európában. Itt egy olyan európai bérpolitika keresztülvitelére történik kísérlet, amely a jelenlegi nemzeti minimálbéreket átlagosan 20%-kal megemelné. Ez gátlástalan népszerűség hajhászás!

Remélem, hogy a Parlamentben létrejön egy egyértelmű többség, amely csírájában elfojtja ezeket a veszélyesen utópisztikus elképzeléseket, amelyek csupán a munkanélküliséget és a szegénységet növelnék, valamint kockára tennék Európa gazdasági versenyképességét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sajnálatosnak tartjuk, hogy a jelentés nem utasítja el kellő egyértelműséggel az Európai Bizottság által védett rugalmas biztonsági stratégiát. Arra korlátozódik csupán, hogy némileg tompítani próbálja a Bizottság közleményében rögzített elveket.

Ezért mi a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban nemcsak hogy a jelentés ellen szavaztunk, de ragaszkodtunk ahhoz, hogy olyan javaslatokat terjesszünk elő, amelyek elutasítják a rugalmas biztonsággal kapcsolatban a közleményben alkalmazott megközelítést. Ezt azért tettük, mert ez a megközelítés a munkaerőpiacok és a munkaügyi jogszabályok szabályozatlanságát célozza, amelynek gyakorlati eredménye a meglevő szerződéses megállapodások lerombolása, az indokolatlan elbocsátások felszabadítása, a munkavállalók bizonytalan helyzetének általános növekedése. Semmiféle tompítási szándék nem képes megállítani a kollektív tárgyalások folyamatos meggyengítését, a szakszervezetek leértékelődését és a határozatlan időre szóló munkaszerződések időszaki szerződésekké alakítását a kapitalista globalizáció ürügyén.

A CGTP (a Portugál Munkavállalók Általános Szövetsége) az október 18-án Lisszabonban megtartott hatalmas demonstrációján nemet mondott ezekre a javaslatokra. Több munkahelyet szeretnének olyan jogokkal, amelyek feltételezik a termelés iránti elkötelezettséget, a magas színvonalú közszolgáltatásokba történő befektetés növekedését és a munkavállalók méltóságának tiszteletben tartását.

Ezért ragaszkodunk az általunk benyújtott javaslatokhoz. Ha továbbra is elutasításra kerülnek, akkor a jelentés ellen fogunk szavazni, mert elutasítjuk a rugalmas biztonság koncepcióját.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A jelentés vitára bocsát egy lényegbevágó európai kérdést: az Európai Uniónak a munkaerőpiac integrálására irányuló intézkedései nem hagyhatják figyelmen kívül a munkavállalók szabad mozgásának önkényes korlátozását. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok közül nyolc országra – beleértve Romániát és Bulgáriát – minimum két, de elképzelhetően hét év átmeneti időszak vonatkozik.

Az átmeneti időszak második évétől kezdve az európai intézmények aktívan részt vehetnek a tagállamok által kirótt átmeneti időszakok jóváhagyási folyamatában. Ennél az oknál fogva azt kérném, hogy az Európai Tanács decemberben gondosan vizsgálja felül az új tagállamok munkavállalóinak Európai Unión belüli szabad mozgásának korlátozását, és hagyjon jóvá egy kötelező közös álláspontot annak érdekében, hogy a munkaerő szabad mozgásának korlátait minimumra csökkentse.

A munkaerőpiachoz való hozzáférés korlátozásának kérdése közvetlenül kapcsolódik az előadó által megfogalmazott első elvhez, azaz a következőkhöz: „Európai fellépés az egyes nem rendes szerződésekben szereplő, visszaélést megvalósító foglalkoztatási gyakorlatok ellen”. Számos esetben fordultak hozzám, európai parlamenti képviselőhöz, panasszal román állampolgárok, akiket jogtalanul megfosztottak a munkájukért járó bértől és a legelemibb társadalom- és egészségbiztosítási feltételektől azokban az országokban, ahol dolgoznak. A rugalmas biztonságon alapuló szabályozásokkal elsősorban az ilyen helyzeteket kellene megszüntetni.

(A 17.05-kor megszakított ülést 17.10-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök

16. Vita Európa jövőjéről (vita)

  Elnök. − Hölgyeim és uraim!

¡Bienvenido al Parlamento Europeo, señor Rodríguez Zapatero! Es un gran placer contar con su presencia.

Szeretném őszintén megköszönni Önnek, hogy elfogadta meghívásunkat, és részt vesz az Európai Parlament Európa jövőjéről szóló mai vitáján, egy olyan vitán, amely igen nagy fontossággal bír a Tisztelt Házban. Az Európai Unió számos miniszterelnöke, például Guy Verhofstadt, Romano Prodi és Jan Peter Balkenende, tett már látogatást nálunk a célból, hogy megvitassa az Unió jövője szempontjából fontos kérdéseket. Módunkban állt meghallgatni nézeteiket és kérdéseket megvitatni velük még olyan időkben is, amikor az Európai Unió jövőjének irányát nagy bizonytalanság övezte. Ma azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk Önt. Az Elnökök Értekezletének – tehát a politikai csoportok elnökségének – döntése alapján a vita e formáját a svéd miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt beszéde zárja majd le.

Miniszterelnök úr! Azt hiszem fontos megemlíteni, hogy Spanyolország volt az első ország, amely 2005-ben népszavazást tartott az EU akkori alkotmányszerződés-tervezetéről, és hogy a spanyolok 77%-a tette le voksát a tervezet mellett.

(Taps)

Ezért különösen nagy örömömre szolgál, hogy ma itt üdvözölhetem Önt, miniszterelnök úr, röviddel a Lisszaboni Szerződés aláírása előtt, amelyet hosszú gondolkodási folyamat, sőt, krízis előzött meg: olyan szerződés ez, amelybe bele tudtuk foglalni az alkotmányszerződés lényegi tartalmát.

Spanyolország az Európai Unió egy igen fontos országa, amely régóta gazdagítja az Uniót értékes hozzájárulásával nemcsak 1986-os csatlakozása óta, de jóval azt megelőzően is. Spanyolország – és ez vonatkozik a főbb politikai pártokra – mindig bizonyította, hogy mélyen gyökerező európai hitvallással és kezdeményezőkészséggel rendelkező ország, amely kontinensünk közös jövője iránti aktív elkötelezettségét is hajlandó kimutatni.

Következő napirendi pontunk az Európa jövőjéről szóló vita, amelyen részt vesz az Európai Tanács tagja, Spanyolország miniszterelnöke.

  José Luis Rodríguez Zapatero, spanyol kormányfő. − (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim!

Elkötelezett és aktív pro-európaiként és egy mélységesen pro-európai ország miniszterelnökeként nagy büszkeséggel állok itt Önök előtt a Parlamentben, Európa legreprezentatívabb parlamentjében.

Nemzeteink gazdag sokfélesége itt találkozik egymással. Itt fejezzük ki identitásunkat, a különbségeinktől kezdve egészen addig eljutva, ami egyesít bennünket. Ha van olyan intézmény, amely hangsúlyozottan testesíti meg az Európa-projekt lelkét, akkor az ez a Ház, mert itt hallhatók az európai polgárok közvetlen kívánságai.

Ez a Parlament fokozatosan vált egyre szilárdabbá és jobban felszereltté, és mostanra kényelmesen elfér benne az egész, hatalmas európai család. Egyszersmind azonban erősebbé és igényesebbé is vált, hiszen minél több embert képvisel, annál képesebb arra, hogy először vezesse, majd aztán ellenőrizze mindannyiunk politikáit és tetteit.

Ezért, hölgyeim és uraim, pontosan a megfelelő helyen vagyunk ahhoz, hogy megvitassuk, milyen Európát szeretnénk, milyen Európára van szükségünk. Köszönöm tehát Önöknek ezt a lehetőséget, hogy kifejezhetem gondolataimat és javaslataimat az Unió jelenével és jövőjével kapcsolatban.

Európa fogalma nekünk, spanyoloknak a béke, szabadság, demokrácia és jólét iránti vágyunkat idézi.

Legbecsesebb hagyományaink azokhoz az értékekhez kapcsolódnak, amelyeket az európai kulturális és politikai térrel azonosítunk.

Éveken keresztül tartottuk életben a reményt, hogy egyszer csatlakozhatunk a több mint 50 éve elkezdődött folyamathoz.

Spanyolország sikerei a legutóbbi két évtizedben nagyrészt az Unióhoz való csatlakozás eredményeként létrejövő társadalmi dinamizmusból erednek, valamint azoknak a lehetőségeknek a hatékony kihasználásából, amelyeket az ebben a projektben bennünket megelőző tagállamok szolidaritása bocsátott rendelkezésünkre.

Mint spanyolok, sokkal tartozunk Európának, és szeretném ma visszaidézni az Európai Parlament előtt azt a mélységes hálát, amit akkor éreztünk, amikor először csatlakozhattunk ehhez a projekthez.

Ezért senki ne lepődjön meg azon, hogy népszavazással jóváhagytuk az alkotmányszerződést. Senki ne lepődjön meg azon sem, hogy az intézményi válság leküzdése érdekében minden jó szándékunkat és rugalmasságunkat latba vetettük, miközben megtartottuk szilárdságunkat, következetességünket és állhatatosságunkat, amely nélkül maga a projekt is leértékelődött volna.

A veszélyt legyőztük, de még mindig áll előttünk egy kihívás: olyan Európát építeni, amilyenre szükségünk van, amilyenre a 21. századi világnak szüksége van.

Az értékek Európáját akarjuk. Az európai identitás hosszú időn keresztül kovácsolódott ki, amelyet időnként tragédiák sötétítettek el, de amelyet ugyanakkor az emberiség legnemesebb alkotásai világítottak meg – a gondolkodás fénye, művészeink embersége és kreativitása, politikusaink és a gyengébb nem mély meggyőződése, népeink bátorsága.

Szabadság, jogállamiság, emberi jogok, tolerancia, a nemek közötti egyenlőség, szolidaritás; ezek alkotják Európa erkölcsi kódexét. Az Unió valódi lényege nem csupán a földrajzi elhelyezkedésben, de a közösen vallott értékekben rejlik.

(Taps)

A mi Európánknak valódi politikai tartalommal kell rendelkeznie. Csak így tudunk a törekvéseinknek megfelelő Uniót felépíteni.

Ha ilyen Európát szeretnénk elérni, annak hatékonynak is kell lennie. Olyan Uniónak, amely habozás nélkül képes felvenni a harcot a jelenkor kihívásaival.

Európa legitimitásának forrását és végső célját az emberek jelentik. A világ összes polgárai közül mi európaiak élvezzük a legtöbb jogot és védelmet. De nem vagyunk sziget, és nem élhetjük világunkat annak tudatában, hogy a világ más tájékain ugyanezek a jogok vagy nem léteznek, vagy sárba tiporják őket. Erkölcsi kötelességünk hogy biztosítjuk azt, hogy mindenki élvezhesse ezeket a jogokat. Ez az erkölcsi kötelesség jelenti Európa küldetését a világban.

A tényleges politikai tartalommal rendelkező, népei által támogatott, értékek Európája az, amire szükségünk van. Az egyre változó, egyre bonyolultabbá váló világban integrációra kell törekednünk. Ha behódolunk az elszigetelődésnek, határaink szűk látókörű értelmezésének és nemzeti érdekeink elsődlegességének, elkerülhetetlenül meggyengülünk, és jelentéktelenné válunk.

Eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erőinket, és újraélesszük lelkesedésünket. Egyre többször hallottuk, hogy Európa válságban van, kételkedik önmagában, népei elidegenedtek ettől a projekttől, vagy hogy az Unió kiterjedésének növekedése felhígítja politikai eltökéltségünket.

Én nem hiszek az ilyen pesszimista nézeteknek. A múltban is átéltünk hasonlóan nehéz helyzeteket, és a végén mindig megerősödve kerültünk ki belőlük. Jean Monnet mondta, hogy az emberek csak akkor tudják elfogadni a változásokat, ha kénytelenek rá, és csak akkor ismerik fel a kényszert, ha válságos helyzettel állnak szemben. Szükség által kényszerítve olyan változásokon mentünk keresztül, amelyek igen hasznosak lesznek.

Igen nagyra értékelem azt a folyamatot, amely az új szerződés jóváhagyásához vezetett. Nem volt könnyű. A politikai civilizáció történetének vadonatúj modelljét fejlesztjük ki, és fokozatos előrehaladást érünk el a Schuman által említett konkrét realitások terén. Logikus, hogy időnként több időre van szükségünk a döntések meghozatalához. De máris láthatjuk munkánk gyümölcsét.

Ezért mindenképpen el kell ismernünk a Parlament rendkívüli mértékű hozzájárulását. Spanyolország számára a Parlament támogatása döntő bátorítást jelentett akkor, amikor harcolnunk kellett a pro-európai szellem és a Szerződés egyensúlyának megőrzéséért.

Európa folyamatosan haladt előre a tárgyalások során. Hogy népeink aggályaira megoldást találjunk, hamarosan rendelkezésünkre állnak majd a Szerződés által nyújtott új eszközök, valamint megvalósul a minősített többség általi döntéshozatal hatáskörébe tartozó kérdések nagy fontosságú kiterjesztése.

Európának –most jobban, mint valaha – a haladás és jólét irányjelzőjének kell lennie. Nem halaszthatjuk tovább gazdaságaink megnyitását és korszerűbbé tételét. Törekednünk kell a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérésére. Ezt kell a legfőbb és legnyilvánvalóbb viszonyítási alapnak tekinteni a globalizáció kettős, külső és belső aspektusa által támasztott követelmények kezelésében.

Ambiciózusnak kell lennünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor nagy célok elérésére törekszünk, általában jól is teljesítünk. Az euro bevezetésének hihetetlen hatása, ami most az új tagállamokra is ki fog terjedni, világosan jelzi számunkra, milyen potenciális lehetőségeket jelenthet számunkra az integráció fokozása. Be kell fejeznünk az áruk, szolgáltatások és hálózatok belső piacának kiépítését, továbbá a verseny helyes működésének biztosítása céljából meg kell erősítenünk a verseny ellenőrzésével foglalkozó intézményeket.

A külső aspektust tekintve, Európának vezető szerepet kell játszania a globalizáció tisztességes szabályainak kialakításában. Növelnünk kell piacaink átláthatóságát és nyitottságát, valamint a Közösségen kívüli partnereink piacait is támogatnunk kell a tisztességes verseny nevében. Elő kell segítenünk a Dohai Forduló előrehaladását. Példát kell mutatnunk a nemzetközi kereskedelem elősegítésében.

A globalizált világ jelentős erőfeszítéseket igényel a technológiai fejlesztések és kutatás terén, hogy maximálisan ki tudjuk használni a tudósaink és egyetemeink által képviselt óriási lehetőségeket, és hogy a kiválóságot területi kohézióval párosíthassuk. A hatékony integráció európai modellje azt jelenti, hogy minden tagállamnak azonos hozzáférést kell biztosítani az új technológiákhoz.

Előrehaladást akarunk elérni a szociális jólét terén is. A mi Európánknak szociálisnak kell lennie, a szociális jogok Európájának.

(Taps)

Gazdasági modellünk elképzelhetetlen lenne méltányosság nélkül, de nem lehetünk méltányosak védelem nélkül. Sikerünk mércéjének azt kell tekintenünk, hogy mennyire vagyunk képesek tovább növekedni, s egyszersmind a szolidaritást és összetartást is biztosítani.

Stabil és méltó foglalkoztatást kell biztosítanunk és segíteni munkavállalóinkat a termelési rendszer változásaihoz való alkalmazkodásban; síkraszállni a munkavállalók társadalmi befogadását, esélyegyenlőségét, munkahelyi biztonságát és egészségvédelmi garanciáit célul kitűző politikák mellett.

Ez az új, egyre növekvő Európa csak akkor lehet sikeres, ha erősítjük a tagállamok közötti szolidaritást. Az összetartás alapvető elv, amely különösen a mindannyiunk által vállalt elkötelezettségből, valamint az Unió politikai integrációját biztosító döntő fontosságú kötelékek szükségességéből fakad.

Spanyolország számára sok előnyt jelentett a Közösség szolidaritása, ezért azt szeretnénk, ha az új tagállamok is részesülhetnének mindezekből az előnyökből, és készek vagyunk megosztani velük tapasztalatainkat, hogy e szolidaritást ők is a javukra tudják fordítani.

Európa most egy nagy stratégiai jelentőségű folyamattal van elfoglalva: a szabadság, biztonság és igazság közös területének létrehozásával, a schengeni terület és a külső határok rendszerének megteremtésével. A kölcsönös bizalomnak nem is lehetne jobb kifejezőeszköze, mint az a biztonsági erőegyesítés, amelyet különösen a külső határokkal rendelkező tagállamok vállaltak magukra. Spanyolország mindig élen járt az ilyen kezdeményezésekben, amelyeket továbbra is a legnagyobb határozottsággal fogjuk támogatni.

Szeretném kiemelni az európai bevándorlási politika jelentőségét. A bevándorlás valós tényező, amely máris hatást gyakorolt Európa munkatervére; ez a hatás csak növekedni fog, mert projektünk néhány igen érzékeny aspektusát is érinti.

Azzal kell kezdenünk, hogy egyöntetűen egyetértünk a bevándorlás pozitív lehetőségeivel a demográfiai helyzet javításától a kulturális sokszínűség felélénküléséig, de ne feledkezzünk meg a gazdaság potenciális fellendüléséről sem, ami különösen Spanyolország esetében világosan látható.

A jogokat tiszteletben tartó, kötelességeket is előíró integrációs politikákat kell előnyben részesítenünk. Az ilyen integrációt megvalósító Európa kiválóbb, szabadabb és biztonságosabb lesz.

Ugyanakkor a migráció mögöttes okaival kapcsolatban is cselekednünk kell. Ez a származási és tranzitországokkal megvalósuló párbeszéddel, és hatékony együttműködéssel valósítandó meg.

Erősítenünk kell a tagállamok közötti szolidaritást, és el kell látnunk magunkat a külső határok hatékony ellenőrzésére szolgáló, megfelelő erőforrásokkal. Spanyolország már hozott néhány sikerrel alkalmazott intézkedést, de sok még a tennivaló. Meg kell erősítenünk az Európai Határigazgatási Ügynökséget, javítanunk kell az együttműködést kinn a terepen, és fel kell számolnunk azokat a maffiákat, amelyek kihasználják azokat a férfiakat és nőket, akik számára életbevágó és sürgős, hogy kitörjenek nyomorúsággal és frusztrációval teli életükből.

(Taps)

Hatalmas feladattal állunk szemben: harcba kell szállnunk a terrorizmus és szervezett bűnözés ellen. Magasabb célokat kell kitűznünk a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén. Spanyolország saját fájdalmas tapasztalatai révén ébredt rá az együttes fellépés életbevágó fontosságára, és mindig az élen fogunk járni ebben a politikában.

Példamutatás és új kezdeményezések útján Európának többoldalú választ kell kialakítania a globális problémákra. Ezt máris megvalósítjuk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és abban hogy vállaltuk, 2020-ig 20%-kal csökkentjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Képesek vagyunk a vezetésre, és el is kell vállalnunk a vezetést, hogy Európa élére álljon a környezetvédelmi törekvéseknek, és hogy új konszenzus kialakulását segítsük elő a decemberben Baliban megkezdődő tárgyalásokon.

Hatalmas feladat előtt állunk az energiapolitika terén. Spanyolország közös, az ellátásbiztonságot garantáló energiapolitikát szeretne átlátható, összekapcsolt, egységes piaccal, egyúttal a környezeti terhelés minimálisra csökkentésével. Véleményünk szerint csak akkor lesz hitelt érdemlő európai energiapolitikánk, ha jól tagolt összekapcsolódásokat alakítunk ki az összes tagállam között.

Elnök úr, hölgyeim és uraim!

Azért vagyunk globális szereplők, mert nem csak az európaiaknak szól a projektünk. Nem tudjuk teljes mértékben elérni céljainkat, ha csak a saját érdekeinket védjük. Csak akkor érhetjük el ezeket a célokat, ha értékeinket kivetítjük a nemzetközi színtérre is, és Uniónkat a béke, stabilitás és szolidaritás térségeként egyesítjük.

Az általunk végrehajtott integráció sikerének legfőbb mércéje az lesz, hogy mit jelentünk másoknak, milyen jelentőségű a véleményünk az egész világ számára. A jövőnek szüksége van Európára, jobban, mint valaha. Ne arra törekedjünk, hogy a világ nagyszerű történelmünkre tekintsen vissza, hanem arra, hogy lássa meg nyitott jövőnket.

Az új szerződés közös külpolitikánk hatékony eszköze lesz. A Tanács elnökének és a Tanács külügyekért felelős főképviselőjének intézménye, valamint a hatáskörök és erőforrások újraelosztása nagyobb hangsúlyt és folytonosságot biztosít ennek a politikának.

Az utóbbi években a civil és katonai válságkezeléssel kapcsolatos, nagy kihívást jelentő helyszíneken, például Kongóban vagy Boszniában bevetett képességeink terén szerzett tapasztalatainkat szintén felhasználhatjuk.

Mi vagyunk a legfőbb adományozó a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás terén. Nemcsak az emberi méltósággal kapcsolatos felfogásunk, humanista gyökereink és igazságérzetünk sarkall erre, de saját érdekeink is. Csak az egész világot átfogó, közös fejlődés és méltányosság garantálhat biztonságot az ilyen nagy kihívást jelentő időkben.

A nemzetközi helyzet e totális átalakulásának idején Európának az integráció és demokrácia térségeként meg kell növelnie legitimitását, és ki kell fejleszteni képességét a nemzetközi szintű megegyezésre.

Az új Európát nem lehet keleti és déli szomszédaitól elszigetelve szemlélni. A mi fellendülésünknek együtt kell járnia az övékével. Hallatni kell hangunkat és meg kell hallanunk az ő hangjukat is a gyümölcsöző párbeszéd kialakítása érdekében.

Elkötelezett hívei vagyunk a Földközi-tenger déli partvidékén levő országokkal való kapcsolataink ápolásának. Ezekben a kapcsolatokban újólag meg kell erősítenünk Európa igazi aspektusát: azt, hogy Európát minden érdekli, amit mások tudnak nyújtani, tiszteletben tartja a különbségeket, felajánlja értékeit anélkül, hogy ráerőltetné másokra, az új szomszédsági politika keretében ápolja kapcsolatait.

A világon a jövedelmek közötti legszélesebb szakadék a Földközi-tenger északi és déli partjai között figyelhető meg, ez az a régió, ahol még mindig tartják magukat a mélyen gyökerező konfliktusok. Ugyanakkor az is igaz, hogy az észak-afrikai államok fiatalok, dinamikusak, és politikai rendszereik fokozatosan egyre nyitottabbá válnak, több szabadságot biztosítanak. Az iszlám világgal való kapcsolatainkat, amelyekben Európának a párbeszéd és partneri viszony útját kell követnie, az az Európa-kép fogja meghatározni, amelyet most alakítunk ki magunkról ebben a térségben.

A legközelebbi EU–Afrika csúcstalálkozón élnünk kell azza a lehetőséggel, hogy foglalkozzunk e szenvedő, hozzánk oly közel, s mégis oly távol levő kontinens jogos és sürgető szükségleteivel, amelyeket követelve sürgetően kopogtat az ajtónkon. Tennünk kell azért, hogy e kontinens népei saját hazájukban maradhassanak, támogatnunk kell őket azon törekvésükben, hogy otthon éljenek és boldoguljanak.

Ezenkívül európai megközelítést kínálhatunk a nemzetközi porond legfőbb kihívásaihoz: például a közel-keleti béketárgyalásokhoz, az iszlám világgal való kapcsolatokhoz, a nemzetközi terrorizmus ellen vívott harchoz, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásához, az Oroszországgal és a fő ázsiai országokkal való stratégiai kapcsolathoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához, a demokrácia kiterjesztéséhez, az éhség és szegénység elleni küzdelemhez, a tanuláshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés általánossá tételéhez, a társadalmi összetartáshoz.

Az integrációs folyamatok általános ösztönzésével növelnünk kell aktív jelenlétünket a földgolyó összes földrajzi térségében. Kérem, engedjék meg, hogy itt példaként kiemeljem a Latin-Amerikával való kapcsolataink kiterjesztésének fontosságát, valamint az Unió és a különféle latin-amerikai regionális csoportok közötti társulási megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások előrehaladásának elősegítését.

Világosan el kell kötelezni magunkat a multilateralizmus mellett, és megerősíteni az Egyesült Nemzetek központi szerepét a konfliktusok megoldásában való közvetítésben és részvételben. Életbevágóan fontos, hogy az Unió előrehaladást érjen el egy közös védelmi politika kidolgozásában, amely lehetővé teszi aktív és független részvételét a nemzetközi béke és biztonság megőrzésében az Egyesült Nemzetek égisze alatt.

A szükséges civil és katonai adottságok létrehozása, az európai uniós harci csapatok, a gyorsreagálású csapatokra vonatkozó kezdeményezések és az Európai Védelmi Ügynökség programjai jelentős előrelépést jelentenek, de még mindig nem elégségesek.

Elnök úr, hölgyeim és uraim!

Szeretném megosztani Önökkel az Európáról alkotott jövőképem néhány alapvető szempontját és azokat a célokat, amelyeket a jövőre nézve ki kellene tűznünk magunk elé. Eddig Európáról próbáltam beszélni, Spanyolországból. Engedjék meg nekem, hogy most röviden Spanyolországról beszéljek, Európából.

Az utóbbi években kormányom által megvalósított politikákat ugyanaz fémjelzi, mint az európai prioritásokat.

Hazánkban jelenleg a gazdasági növekedés időszakát éljük, minden nap egyre jobban nyitunk a világ felé, és a Lisszaboni Stratégia szellemében új reformokat vezetünk be. Már 2007-ben megvalósítottuk nemzeti reformprogramunk két alapvető célkitűzésünk egyikét, a 66%-os foglalkoztatási rátát, és második célunkat, a teljes konvergenciát az európai átlagjövedelemmel, még az eredetileg kitűzött 2010-es időpont előtt el fogjuk érni.

Szilárdan elköteleztük magunkat az emberi erőforrások oktatása, az infrastruktúrák megteremtése és a kommunikációs technológiák kiterjesztése mellett. Ily módon segítünk abban, hogy Európa tudáson alapuló gazdasággá, s ezzel az információs korszak versenyképes társadalmává váljon.

Szociális modellünk bőkezűbbé és erősebbé vált. Államháztartásunk egészséges, a bruttó hazai termék 2%-ával egyenlő többlettel, csökkenő államadóssággal, és egységes társadalombiztosítási rendszerrel rendelkezünk.

Látványosan nőtt Spanyolországban a foglalkoztatottság – az utóbbi négy évben három millió új munkahely jött létre – és a munkahelyek stabilabbá váltak. Megállapodások segítségével előrehaladásokat értünk el a munkavállalókkal, demokráciánk kezdete óta nem volt ilyen harmonikus viszony a munkaadók és munkavállalók között az országban.

Azzal kezdtük meg szociális politikánk végrehajtását, hogy létrehoztuk a fogyatékkal élők és kiszolgáltatottak gondozására való jogot. Ez a jóléti állam új alappillérét képezi mostantól.

Növekedési modellünk létfontosságú részévé vált a fenntarthatóság. 2006-ban először sikerült csökkentenünk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását úgy, hogy amellett továbbra is intenzív a gazdasági növekedés. Balinak éppúgy elkötelezettjei vagyunk, mint Kiotónak.

A spanyol állampolgárok ma már több joggal rendelkeznek: nagyobb társadalmi befolyást gyakorolnak, biztosított a férfiak és nők közötti egyenlőség, amelynek teljességgel megvalósult formáját ma már törvény is garantálja, lehetővé tettük és minden más házassággal egyenrangúként kezeljük az azonos neműek közötti házasságot, amely egész társadalmunkra nézve kitüntető, nagy jelentőségű lépés.

Spanyolország idáig is támogatta a multilateralizmust, és ezután is ezt teszi. Spanyolország idáig is támogatta az Európai Uniót, és ezután is ezt teszi.

Amint azt az utóbbi években is tettük, tovább fogjuk fokozni fejlesztési együttműködésünket, hogy bekerüljünk a világ első tíz országa közé, amely bruttó hazai termékének legnagyobb százalékát fordítja fejlesztési támogatásra. Folyamatosan növelni fogjuk hozzájárulásunkat, és a következő négy évben el fogjuk érni, hogy bruttó hazai termékünk 0,7%-át fordítjuk fejlesztési támogatásra, hogy szolidaritást és méltóságot biztosítsunk sok millió ember számára világszerte.

Elnök úr!

Hosszú időn keresztül csak azt mondhattuk: ha Európa előrelép, vele együtt Spanyolország is előrelép. Úgy érzem, ma már büszkeséggel és alázattal mondhatom, hogy ha Spanyolország tovább halad előre, ahogyan idáig is, akkor Európa is tovább halad vele együtt.

Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Európa túl fogja szárnyalni az elvárásainkat. Méltán támaszkodhatunk minden intézményének, különösképpen e Parlamentnek hihetetlen képességeire. Hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament még a legnehezebb időkben is mindig bizonyította, hogy az európai integráció bátor és fáradhatatlan bajnokaként ellen tud állni a pesszimizmusnak. A mai nap különösen Önöknek szeretnék köszönetet mondani. Az elmúlt évek során az Önök javaslatai és vitái formálták ki az Unió legfőbb reformjait.

Ebben a Házban, Önök között, erőteljesebben lehet érezni Európát, mint bárhol máshol. Több reménnyel és több önbizalommal, Európa lakik itt.

Ezért azzal szeretném lezárni beszédemet, hogy Spanyolország nevében és saját nevemben is tisztelegjek a Tisztelt Ház tekintélye és munkája előtt, a többféle ideológiát, többféle országot képviselő férfiak és nők munkája előtt, amellyel, különféle jogalkotások révén ezekből a padsorokból lehetővé tették, hogy megvalósíthassuk a mai Európát, és felkészülhessünk a holnap Európájára.

A legutóbbi veszélyt sikeresen elhárítottuk. Most több más, ránk váró kihívással kell szembenéznünk. Szilárdan kell tekintenünk a jövőbe, és együtt kell dolgoznunk egymással annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb létrehozzuk azt az Európát, amelyre szükségünk van, azt az Európát mindenekfelett, amelyre a világnak szüksége van.

Hálás köszönetem.

(A képviselők felállva tapsolnak)

  Jaime Mayor Oreja, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, nagyra becsült miniszterelnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében szeretném megköszönni Spanyolország miniszterelnökének gondolatait az Európai Unió irányáról.

El kell ismerni, hogy jobban örültem volna, ha beszédét és Európával kapcsolatos gondolatait egy más időpontban osztotta volna meg velünk, a lisszaboni csúcstalálkozó előtt, nem pedig után, és különösen nem hetvenkét órával azután, hogy miniszterelnökké választották meg, mert az ilyen körülmények soha nem kedveznek az ilyen ülések valódi céljainak. Ugyanakkor, hölgyeim és uraim, nem lenne sportszerű részemről – és ennek a képviselőcsoportom sem örülne –, ha nem köszönném meg és nem értékelném nagyra az Európa jövőbeli irányát illető, kétségkívül igen hasznos hozzájárulását.

Nem könnyű a PPE-DE képviselőcsoport nevében a szabadság és az Európai Unió viszonyáról beszélnem, főként azért, mert képviselőcsoportom a szabadság védelmét közvetlenül jelképező személyes tapasztalatokkal rendelkezik, amelyek még olyan frissek, hogy nem találok szavakat, nem találom a megfelelő kifejezést arra, hogy elmondjam, milyen mély és valódi jelentőséggel bír az Európai Unió képviselőcsoportom számára.

Képviselőcsoportom örül a lisszaboni csúcstalálkozón elért határozott előrehaladásnak, ugyanakkor azonban hazudnánk, ha nem mondanánk meg, hogy csoportunk szerint hiányzik a megfelelő politikai lendület és ambíció ahhoz, hogy a mai Európai Uniót olyan Európai Unióvá alakítsuk át, amilyet az európai polgárok valójában elvárnak. Nem érhetjük el azt az Európát, amelyre szükségünk van, ha nem hiszünk magunkban. Nem tudjuk befejezni az Európai Unió felépítését tunyasággal, szép szavakkal vagy csak közösségi alapon. A koherencia és a hitelesség szép szavak, de a szavak önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy az európai irányelveket nemzeti szinten alkalmazzuk, vagy hogy megfeleljünk a kiotói jegyzőkönyvnek.

Miniszterelnök úr! Ami hiányzik, az kétségkívül az elhatározás, az értékeink védelme és az erőfeszítés. Ezekkel tudjuk egyesíteni az Unió erkölcsi erejét és végső soron saját kultúráját, és ez az, ami valójában a projektünk lényege. Tudatosítanunk kell azonban európai polgárainkban, hogy ezek a tényezők hiányoznak. Beszélnünk kell nekik róluk, és világosan el kell magyaráznunk, mit jelentenek. El kell nekik mondanunk, hogy az erőfeszítés megtétele politikai szükséglet; legyen elég bátorságunk ahhoz, hogy beismerjük az igazat arról, hogy mi hiányzik. Ez nem fogja elkedvetleníteni őket, ellenkezőleg, lehetséges, hogy ez adja meg nekik azt a reményt, azt az álmot és közvetlenséget, amelyre oly nagy szükségünk van. Világosan el kell mondanunk nekik, hogy mik a problémák. Rangsorolnunk kell ezeket az égető kérdéseket, dolgoznunk kell rajtuk, és módot találni a hatáskörök felosztására az Európai Unió és Európa nemzetei között; nem általánosítással, hanem úgy, hogy rangsoroljuk és beazonosítjuk a fennmaradó sürgős problémákat.

Miniszterelnök úr! A megállapodás, konszenzus és fokozatosság hagyományos európai módszerek, ugyanis a konszenzus sokkal inkább módszer, mint érték. Ez azt jelenti, hogy meg kell határoznunk és meg kell szerveznünk ezt a konszenzust, s ugyanakkor hatalmat kell adnunk az európai politikai csoportoknak, hiszen nem létezhet Európai Unió európai politikai pártok nélkül. Ez azt is jelenti, hogy nem hozhatunk be a Parlamentbe semmiféle nemzeti véleményeltérést vagy széthúzást (bármilyen valódiak és mélyek legyenek is ezek), mint ahogyan azt sajnálatos módon, amint Ön is nagyon jól tudja, néhány hónappal ezelőtt Spanyolországból behoztuk.

Miniszterelnök úr! Vannak olyan problémák, amelyek európai megoldást igényelnek. Ez kétségkívül erősíti az Uniót, és képviselőcsoportom szerint ugyanúgy erősíti az európai országokat is. Az Unió nem azáltal erősödik, hogy az európai nemzetek meggyengülnek, hanem éppen ellenkezőleg: az Európai Unió teljessé válásához arra van szükség, hogy tagállamai is erősek legyenek, és ezt a projektet nem lehet elvégezni meggyengült, az Unió területi integritását fenyegető országokkal.

A szabadság értéke az, ami egyesít bennünket. Ez az értékek értéke, ezeket az értékeket sorolja fel a december 12-én Strasbourgban aláírandó alapjogi charta. Ez azonban nem csak illúzió, hanem a szabadság iránti elkötelezettség megerősítése; és nem csak az Unió területén, hanem azon barátaink területén is, akikkel hagyományosan közös a kultúránk, különösen Latin-Amerikában és néhány kelet-európai köztársaságban. Ezekben az országokban is meg kell próbálnunk megszilárdítani elveink és értékeink keretrendszerét.

Már csak egy dolgot szeretnék mondani: inkább koherenciára van szükség, mint szavakra. A történelem már bebizonyította kultúránk pozitív hatását a világra. Ezt tovább kell vinnünk, de annak tudatában, hogy ezt az értéket nem sajátíthatjuk ki az Európai Unió számára.

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömmel üdvözöljük Rodríguez Zapatero miniszterelnök urat itt az Európai Parlamentben. Akkor is örömmel látjuk Önt, ha a lisszaboni csúcstalálkozót követően jött el hozzánk, csak 72 órával azután, hogy kormányfőnek jelölték. Még inkább örültünk volna, ha a PPE-DE képviselőcsoport elnöke legalább arra vette volna a fáradságot, hogy ma köztünk legyen.

Egy dolgot mondhatok: Daul úr ma délután egy jó beszédet mulasztott el a spanyol miniszterelnök részéről. Egy kevésbé meggyőző beszédet is elmulasztott, Mayor Orejáét, úgyhogy talán jobb is, hogy nem volt jelen. Mivel a Parlament jobb oldalán üresen maradt székek önmagukért beszélnek, szabadjon csak annyit mondanom, hogy amikor az ő politikai körükbe tartozó svéd miniszterelnök, Reinfeldt úr látogat meg bennünket, a szocialisták ugyanolyan létszámban lesznek jelen, mint a mai napon, mert szerintem az udvariasság olyan tulajdonság, ami vagy megvan az emberben, vagy nincs meg, és a jobb oldalon ülőkben nincs meg!

(Taps)

Spanyolországnak és a spanyol népnek joga van a tiszteletre, és ez a Parlament minden politikai csoportjától kijár nekik. Mi megadjuk a spanyol népnek ezt a tiszteletet. Zapatero úr! Ön köszönetet mondott a Parlamentnek, és köszönetet mondott az Európai Uniónak. Ez egy nagyon emlékezetes mondat volt Spanyolország kormányfőjétől, egy olyan ország kormányfőjétől, amely 40 évig szenvedett egy könyörtelen és brutális diktatúra jármában, és amely az Európába való integrációja révén nyerte el szabadságát és demokratikus sokféleségét. Az, hogy Ön, a spanyol miniszterelnök ideáll, és köszönetet mond az Európai Uniónak, a dicséretére válik. De mi is köszönettel tartozunk Önnek azért, hogy Spanyolország sikerrel járt ezekben a törekvésekben. Köszönettel tartozunk a spanyol népnek, a spanyol demokratáknak, férfiaknak és nőknek. Az ő hozzájárulásuk Európához, a demokráciához, a sokféleséghez, a kulturális haladáshoz és a társadalmi stabilitáshoz való hozzájárulás. Ezért nekünk is ki kell fejeznünk köszönetünket a spanyol kormánynak.

(Taps)

Spanyolország és maga az ibériai térség modellértékű Európa számára. Ugyanez vonatkozik tulajdonképpen Görögországra is és mindazon országokra, ahol fasiszta diktatúrákat győztek le, és már a 80-as évek elején és közepén az Európai Unió felé vezető útra léptek. Mi nyugat-európaiak már akkor is szabadon utazhattunk ezekbe az országokba, így össze tudjuk vetni akkori és mostani állapotukat. Spanyolországnak virágzó gazdasága van. Szép jövővel rendelkező ország, tele reménnyel; ennek az országnak a népe jelentősen hozzájárult a világbéke eléréséhez, gazdaságilag virágzik, gazdasági ereje folytán jogos az az igénye, hogy bekerüljön a G8-ak közé. Ki gondolta volna ezt 20 éve? Szóval, miért is mondjuk, hogy Spanyolország példaértékű? Ahogy Ön is mondta, miniszterelnök úr, ha az Európai Unió strukturális és regionális politikája hasonló gazdasági eredményeket érne el a 2004. május 1-jén csatlakozott országokban, mint Spanyolországban, akkor Európa egésze nagyon pozitív jövőnek nézhet elébe, és ez az, amiért Spanyolország modellértékű Európa számára.

(Taps)

Miniszterelnök úr, Spanyolország számára – Ön ezt kiválóan fogalmazta meg – igen hasznosnak bizonyult az Európához való csatlakozás. Mint sok más országnak az Európai Unióban, Spanyolországnak is le kellett mondania szuverenitása egy részéről azáltal, hogy bevezette az eurót. A nemzeti valuta szuverenitásáról való lemondás a nemzeti szuverenitás egy részéről való lemondással egyenértékű. Mégis, gondoljuk csak át egy percre, mi történt volna, ha Spanyolország megtartja a pezetát, és képzeljük el, mi lett volna, ha a Zapatero kormány első hivatalos lépése az Irakban állomásozó spanyol csapatok visszavonása lett volna. Ha a pezeta az USA-dollár kedvezőtlen hatása alá került volna, az vajon miféle gazdasági következménnyel járt volna? A nemzeti valuta szuverenitásáról való lemondás a valóságban egyfajta függetlenséget és szuverenitást adott Spanyolországnak. Ez ismét egy ok arra, hogy miért jó modell számunkra Spanyolország: mert megmutatja, hogy az Európába történő integráció nem gyengébbé, hanem erősebbé tesz.

(Taps)

Zapatero úr különböző kérdésekről beszélt. Képviselőcsoportom nevében, különösen a csoportomban levő nők nevében, hadd ejtsek néhány szót a nemek közötti egyenlőségről. Nagyon kevés európai kormányfő tett többet a nők jogaiért, mint Ön, Zapatero úr, és az Európai Parlament emiatt is köszönettel tartozik Önnek.

(Taps)

(ES) Zapatero úr, kérem, folytassa így tovább kiváló, modern és haladó szellemű politikáját. Jót tesz vele Spanyolországnak, és ami jó Spanyolországnak, az Európának is jó. Csak így tovább, miniszterelnök úr.

(A képviselők felállva tapsolnak a felszólaló képviselő csoportjában)

  Graham Watson (ALDE). – Elnök úr! Amikor a tagállamok, véleményünk és reményeink szerint megerősítik a reformszerződést, végre valahára egy újjászületett Európai Uniót üdvözölhetünk – egy olyan uniót, amely képes új kihívásoknak megfelelni, polgárait alázattal meghallgatni, és rendelkezik a politikai tettek végrehajtásához szükséges akarattal. A szerződés megerősítésének már réges-régen eljött az ideje, és képviselőcsoportom nevében köszönöm Önnek, Zapatero úr, hogy erőfeszítéseket tett e folyamat felgyorsítására.

Képviselőcsoportom úgy véli, nincs szükség egy csapat bölcsre Európa jövőjének végiggondolásához. Ezt már ismerjük, még a pólót is megmutathatjuk róla. Úgy nevezték ezt, hogy „gondolkodási időszak”, és már lezárult. Már félúton járunk a lisszaboni stratégia megvalósításában, és csak most kezdünk eredményeket látni a növekedéssel és a munkahelyekkel kapcsolatban. Európa vállalkozói potenciáljának felszabadítására megvalósítjuk az egységes piaci rendszert. Új, törvényes bevándorlási utakat keresünk a fejlődő és fejlett gazdaságok megsegítésére egyaránt.

Nem most van itt az ideje, hogy visszatérjünk a franciák tervezőasztalához, vagy hogy kövessük a briteket egy dicsőített szabadkereskedelmi zóna eléréséhez. Ezek a jövőtervek csak marginális vélemények, mégis úgy csomagolták őket, mintha többségi véleményt képviselnének. Nem ezekben rejlik a konszenzus. Európai polgáraink többsége erős és növekedő gazdaságot vár az Uniótól. Több, átfogóbb jellegű EU-s részvételt akarnak, több részvételt a terrorizmus elleni harcban, több együttműködést a biztonság és védelem területén, több környezetvédelmi intézkedést. Ekkor, és csak ekkor válhat Európából olyan globális szereplő, amely tartós változások végrehajtására is képes.

Mert hogyan biztosíthatunk növekedést és több munkahelyet, ha Európa visszatér a protekcionizmushoz? Hogyan vegyük fel a küzdelmet az éghajlatváltozással szemben, ha nem tudunk egységesen fellépni ellene? Hogyan terjesszünk békét, jólétet és igazságot a világon, ha mi európaiak csak a pálya szélén zsörtölődünk? Ezért van szüksége Európának több olyan politikusra, aki felkészült arra, hogy átvegye a vezetést, és páneurópai megközelítést vezessen be.

Zapatero úr, azzal, hogy Ön Madridban összehozta egymással az Alkotmány 18 támogatóját, bebizonyította, hogy a nyitott, integrált és versenyképes Európa jövőképét sokan mások is osztják Önnel. Ez az az európai jövőkép, amelyet a Tisztelt Ház összes pártjának haladó elemei erősíteni és terjeszteni kívánnak. Európa előrehaladása érdekében az ALDE képviselőcsoport együtt fog működni mindazokkal, akik osztják és megvalósítják ezt a jövőképet, akár jobboldaliak, akár baloldaliak, akár középen állnak. Azt azonban nem fogjuk eltűrni, hogy valaki csak hangoztassa ezt az elképzelést, de ne tegyen érte.

Miniszterelnök úr! Spanyolországot sokszor dicsérik, méltán, az Unióhoz való csatlakozása óta végrehajtott szociális és gazdasági átalakulás okán. Több más országra is szükség lenne, akik követik az Önök példáját a jómódú és nyitott Európára való törekvés útján.

(Taps középről és balról)

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Kollégáimhoz hasonlóan én is üdvözölni szeretném a miniszterelnök urat, de másképpen. A miniszterelnök úr arra készült fel, hogy itt majd megvitatjuk Európa jövőjét, ehelyett azonban sajnos olyan érveléseket kellett végighallgatnia, amelyek nem az előrehaladás irányáról, hanem inkább Európa múltjáról szóltak.

Úgy vélem, hogy amikor arról van szó, mire van szüksége Európának a 21. században, mindannyian tudjuk a választ. Hasonlóképpen, mindannyian tudjuk azt is, hogy a múlt ideológiái önmagukban nem tudták betölteni ezeket a szükségleteket. Csak akkor tapasztalhattunk előrehaladást, ha a különféle módszerek és ideológiák egymással együtt, összehangoltan működtek. Akár egyenlőségről, akár igazságról, akár gazdasági fejlődésről, akár egészségügyről és biztonságról volt szó, mindig arra volt szükség, hogy a múltban már sikeresen bevált módszerek közül választhassunk ki egy lehetségest.

Képviselőcsoportom nevében szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak azt a tiszteletet, amit a Parlament iránt tanúsított azáltal, hogy köszönettel adózott az Uniónak, különösen az Európai Unió népeit képviselő Parlamentnek. Mi úgy tekintünk magunkra – legalábbis az esetek egy részében –, mint a polgárok valódi képviselőjére. Előfordulhat, hogy időnként tévedünk, de azt senki nem vitathatja, hogy demokratikus módon elszámoltathatók vagyunk, és demokratikus úton jelöltek ki bennünket arra, hogy polgáraink nevében felszólaljunk.

Túlságosan gyakran fordul elő, hogy az Európai Parlament nézeteit és véleményét a pálya szélére szorítják vissza a kormányközi szinten lebonyolódó viták tekintetében. Nemrégiben nagy örömmel tapasztaltam, hogy a szerződéssel kapcsolatos, mára már végleg lezárult „gondolkodási időszakban”, a miniszterelnök úr rendezni kívánta a „közösségi módszer” támogatóinak sorait, s az ő szavaival élve, az „alkotmányos módszer” támogatóiból próbált létrehozni egy előőrsöt, amely meghatározná az előrehaladás módját. Láthatta, hogy e lépés sikerének hatására új lehetőségek nyíltak meg számára a kormányban, amikor a bevándorlással és egyéb fejleményekkel kapcsolatos kérdésekben támogatásra volt szüksége.

Ha a mai napon Európa jövőjével kapcsolatban folyamodhatnék a miniszterelnök úrhoz, akkor az lenne a kérésem, hogy továbbra is használja ki befolyását nemcsak az Európai Unióban, hanem különösen Latin-Amerikában, ahol a szabadsággal, demokráciával és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos problémák egyre nyilvánvalóbbá válnak, még akkor is, ha a demokratikus irányzatok álcáját viselik.

Végül pedig, közülünk néhányan egy olyan jövőbeli Európát képzelünk el, ahol fényes csillagok, nagyszerű lehetőségek születnek, és ami a legfontosabb, amely biztosítja az Európai Unióban meglevő alapvető különbségeink és méltóságunk tiszteletben tartását. Egy olyan pontra érkezünk el, ahol már nem próbálunk meg majd mindent egyféle alakra, egyféle méretre átgyúrni, hanem megértjük, hogy ha méltósággal ruházzuk fel különbözőségünket, azzal tényleg egy jobb, sokszínűbb és mindenképpen pezsgőbb Európai Uniót hozhatunk létre a jövőben.

(Taps)

  Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Miniszterelnök úr! A Verts/ALE képviselőcsoport nagyra becsüli az Ön szilárd pro-európai álláspontját, bátorságát, hogy az alkotmányszerződésről népszavazást írjon ki, és kormányának képességét arra, hogy békésen, vallási háború nélkül haladjon előre, jogalkotás és az egyenlőséget, személyes jogokat és szabadságokat biztosító intézkedések révén; ez sok európai ország számára példamutató, bár a mai nap nem látok sok nőt az Ön kíséretében.

Egyetértünk az Ön megjegyzéseivel a bevándorlással kapcsolatban, igaz, az intézkedéseivel nem mindig, és méltányoljuk, hogy a bevándorlás pozitív szempontjait is hangsúlyozza, nem csupán az illegális voltát, amint azt az Ön elődje vélhetően tette.

Ezért meg kell mondanom, hogy hiányoltuk Önt miniszterelnök úr az utóbbi két év és néhány hónap során, mialatt az intézményi válság zajlott, amely végül is minden különösebb fanfár nélkül a „mini” lisszaboni szerződéssel zárult le. A kormányközi konferencia menetrendjét az európai alkotmány ellenségei diktálták, míg az alkotmány támogatói, mint Ön is, túlságosan óvatossá vált a tizennyolcak híres ülését követően.

Most Európában különböző megközelítések közül kell választanunk: Sarkozy kétsávos rendszere, Gordon Brown atlanti nacionalizmusa, vagy Romano Prodi kissé formális, de nagyon is őszinte pro-európaisága között. Mi az Ön véleménye? Kik az Ön szövetségesei?

Miniszterelnök úr! Ön röviden érintette az éghajlatváltozás kérdését, bár az Ön azzal kapcsolatos elképzelése, hogy az emberiség – feltételezem, hogy ebbe a nők is beletartoznak – és a bolygónk között új szerződés jöjjön létre, nem számít újdonságnak. Ön igen sok szót ejtett arról, hogy hálás az európai támogatások miatt. Nos, meg kell mondanom, hogy ma már jó ideje világos, hogy ezeket az európai pénzösszegeket részben arra költik, hogy Spanyolország legyen a csúcstartó az egy főre jutó leghosszabb utak tekintetében, olyan hely legyen, ahol a részben európai pénzekből finanszírozott beton durva spekulációs és korrupciós ügyletekhez vezetett, s ezáltal történt meg az, hogy Spanyolország saját hazámmal, Olaszországgal és Dániával együtt – bár Spanyolország egy kicsit rosszabb a helyzet – egyre inkább eltávolodott a kiotói vállalások teljesítésétől.

Tudtommal, Spanyolország még nem ültette át nemzeti jogába az új „Eurovignette”-irányelvet, és továbbra is igen kiterjedt infrastrukturális politikával rendelkezik. Reméljük, hogy az éghajlatváltozás kapcsán tett választási ígéreteivel összhangban – még itt sem árt egy kis választási korteskedés – Spanyolország határozott irányváltást fog megvalósítani. Azt is reméljük, hogy a fantasztikus jó spanyol környezetvédelmi miniszter sokkal nagyobb mozgásteret kap az Ön kormányában, mint amivel most rendelkezik.

(Taps)

Miniszterelnök úr! Azzal zárom beszédemet, hogy elmondom, mi itt az Európai Parlamentben nagyra értékeljük és megköszönjük az Ön szavait, de szövetségesekre van szükségünk a tagállamok kormányaiban. Nem pihenhetünk a babérjainkon, mert olyan emberekre van szükség, akik akarják Európát, és akiknek jövőképük van Európáról.

(Taps)

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, miniszterelnök úr! Ön jól beszélt. Sok szempontból egy humanista beszédet hallottunk, amelyet hajlandó vagyok ideálisként elfogadni Európa jövőjével kapcsolatban. Ugyanakkor be kell ismernünk: ahhoz, hogy a jelenlegi Európa némileg hasonlítson az Ön által felvázolt elképzeléshez, sok változást kell még végrehajtani az Európai Unió eljárásaiban és struktúráiban.

Ön azt mondja, Európa szociális Európa. Bravó! De talán nem pesszimizmus kimondani, hogy ezt a szociális Európát azért nagyrészt még fel kell építeni. A szerződések értelmében az európai szociálpolitika jelenlegi kerete szabad versenyes, nyílt piacgazdaság. Ez olyan keret, amely természeténél fogva versenyre ösztönzi a szociális modelleket, természeténél fogva hajlamos arra, hogy a versenyképesség nevében csökkentse jogainkat. Ez olyan keret, amely magától értetődően lefelé nyomja a munkaerő árát, munkahelyi bizonytalanságot idéz elő, és a szociális jogok aláásásával jár.

Nyilvánvaló, hogy polgáraink bizalma főképp a szociális problémák miatt rendült meg az európai intézményekben. Ezt az Európai Központi Bank elnöke saját maga is tapasztalhatta, amikor nemrégiben felszólalt az Európai Szakszervezetek Szövetségének Konferenciáján, ahol a versenyképes árak érdekében végrehajtandó bérmérséklésről szóló elméletét, az EU hivatalos elméletét adta elő, amelyet egyöntetű ellenkezés fogadott. Ahogy korábban már említettem, a német pénzügyminiszter felvetette, hogy az európai szociális és gazdasági modell legitimitási válságba kerülhet. Vizsgáljuk meg tehát ezeket a szempontokat, pont azért, hogy adjunk némi hitelt az Ön jövőképének.

Ön említést tett az Afrikával való kapcsolatokról, és arról, hogy válaszolnunk kell igazságot követelő szavaikra. Ebben igaza van. Itt azonban vissza kellene térni a gazdasági partnerségi megállapodástervezetre, amelyet összes afrikai partnerünk elutasított, mivel úgy érezték – s ebben bizonyára igazuk is volt –, hogy az emberi képességek fejlesztését és a szabadkereskedelmet nem jó ötlet összevegyíteni.

Miniszterelnök úr, azzal zárom beszédemet, hogy kifejezem köszönetemet Önnek azért, hogy emlékeztetett bennünket mindarra, amit Európa végső célkitűzéseinek tartok, és ha már a jelenről alkotott véleményünk nem egyezik, legalább jövőbeli kilátásainkról értsünk egyet.

  Graham Booth, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök urat itt láthatom Brüsszelben. Ő az európai kormányfők példamutató képviselője, az az ember, aki hagyta népét szavazni az alkotmányról. Ezért mindenképpen megbecsülést érdemel. Ettől független az a tény, hogy Spanyolország népének túlnyomó többsége az ő terveit támogatta.

Azt viszont szeretném megkérdezni tőle, hogy miért nem szándékozik megismételni ugyanezt a gyakorlatot? Hiszen joggal bízhat abban, hogy a végeredmény ugyanaz lesz. Talán azért nem, mert – amint azt a miniszterelnök úr mondta – a reformszerződés nem adja fel az alkotmányszerződés egyetlen jelentőséggel bíró pontját sem? Ha a válasz igen, akkor talán úgy érezheti, felesleges feltenni népének ugyanazt a kérdést kétszer. De vajon nem az-e az igazság, amit a brit állampolgárokkal akarnak elhitetni, hogy a reformszerződés olyannyira különbözik, hogy teljesen különálló dolog, és túl bonyolult ahhoz, hogy az emberek megértsék?

Mindannyiunk jövőjének ez a kulcsa. A politikai elit vagy nem törődik azzal, hogy mit akarnak az emberek, mint például Sarkozy úr vagy Brown úr, vagy úgy gondolják, az emberek túl ostobák ahhoz, hogy a McDonalds-ban megrendelt hamburgerüknél fontosabb kérdésekben döntsenek. Úgy tűnik nekem, mintha az Európai Unió gyors léptekkel haladna afelé, hogy a világ első posztdemokratikus állama váljon belőle. Annyit mondhatok a miniszterelnök úrnak: ha az európai elit nem engedi szóhoz jutni az embereket, akkor azok előbb-utóbb más módot találnak arra, hogy hallassák hangjukat.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió előtt álló legnagyobb kihívás véleményem szerint a döntéshozatalban való demokratikus részvétel teljes hiánya. Megrendült az emberek bizalma az európai intézményekben – ami azt illeti, szerintem teljes joggal –, és az európai polgárok nem fogadják el azt a tényt, hogy az életüket közvetlenül érintő, fontos kérdéseket elefántcsonttoronyban hozzák meg olyanok, akiket nem ellenőriz már sem módszer, sem ember. Ráadásul e döntéseknek nincs demokratikus alapja. Mondok két példát.

Első példa: az új európai szerződések szövegét hamarosan aláírják Lisszabonban. Mindenki tudja, hogy ez az Európai Alkotmány alig módosított változata. Zapatero úr saját maga is mondta, hogy egyetlen jelentős részét sem változtatták meg. De hiszen ezt a szöveget demokratikus népszavazás útján már leszavazta Franciaország és Hollandia is, na de persze manapság ez mit sem számít. Úgy áll a dolog, hogy a legjobb esetben is csak odavetnek nekünk időnként egy-egy szavazatot, csak hogy az eurokraták elégedettek legyenek, de népszavazás által hozott, ténylegesen demokratikus nyilatkozatokat nyugodtan ki lehet szórni a szemétbe. Ha ez így megy tovább, akkor attól tartok, Európa egyre inkább egy olyan zártkörű klubbá válik, amely az európai szuperállam irányításában már nem tolerál semmiféle részvételt, s ezért demokráciának sem nevezhető többé.

Ami azt illeti, ugyanez vonatkozik arra is, ahogyan Törökország lehetséges uniós csatlakozását kezelik. Polgáraink nem akarják ezt a csatlakozást, éppen ellenkezőleg, hiszen Törökország nem is európai ország sem kulturálisan, sem földrajzilag, sem vallását tekintve, egyáltalán, semmilyen szempontból sem, mégis, a Bizottság és a Tanács egyáltalán nem törődik az európaiak többségének véleményével ebben az ügyben. Ahelyett hogy az Unió jövőjéről tartunk vitát, inkább azt kellene megvitatnunk, hogy hogyan állítsuk helyre a demokráciát az Európai Unió intézményeiben.

  José Luis Rodríguez Zapatero, spanyol kormányfő. − (ES) Elnök úr! Először is szeretném mindenkinek megköszönni hozzászólását, és ezek hangvételét. Azt is hadd mondjam meg, nagy örömmel tapasztaltam, hogy milyen élénk vita alakult ki, pontosan ilyet reméltem. Annak is örülök, hogy magam is hozzájárulhattam egy ilyen élénk és intenzív vitához, néhányuk hozzászólásáért pedig hadd fejezzem ki szívből jövő köszönetemet.

Spanyolország hálával tartozik az Európai Uniónak, az alapító atyáknak és a nagyobb országoknak, mint Franciaország, Németország és Olaszország, mert segítettek hazámban megteremteni a demokráciát, mert befogadtak minket Európába, mert erőforrásaik rendelkezésre bocsátásával hozzájárultak hazám fejlődéséhez. Több más politikusnak és államférfinak is hálásak vagyunk, akiket nem említettem korábban, mint például Helmut Kohl, Mitterand úr és Palme úr, akik szintén oly sokkal járultak hozzá Spanyolország demokráciájához és jövőjéhez. Büszkék vagyunk, hogy e közös ügyhöz mi is hozzájárulhatunk.

E hálához hozzátartozik a gondolat, hogy mi mindent volt képes Spanyolország elérni az elmúlt 25 évben. Nem valószínű, hogy van még egy olyan állam a világon, amely ekkora politikai és gazdasági átalakuláson ment volna keresztül, vagy ekkora haladást ért volna el polgárainak jogai, szabadságai és szociális helyzete terén, mint Spanyolország az elmúlt 25 évben.

Spanyolország mindig is szilárdan elkötelezte magát Európa mellett, és mindig is határozott pro-európaiságról tett tanúbizonyságot. Minden párt, kultúra és politikai ideológia képviseltette magát, nagy politikai súllyal, az európai intézményekben, a Bzottságban és a Parlamentben, ahol már három elnökünk is volt. Mindannyian jól végezték munkájukat, és most szeretnék elismeréssel adózni azok előtt, akik az európai intézményekben Spanyolországot képviselték. Politikai szervezeti formában olyan közös, pro-európai kultúrát voltak képesek kikovácsolni, amelyre, az itt elhangzott hozzászólások szerint, idáig nem volt példa.

Az Európai Uniónak nevezett politikai uniónak nincs elődje, nincs modellje, mert nem illik egyetlen ismert politikai osztályozásba sem. Ebben rejlik az Európai Unió nagyszerűsége, de kiszámíthatatlansága is, hiszen 27 ország, 27 zászló, 27 nemzet, 20 nyelv és rengeteg, itt az Európai Parlamentben is megnyilvánuló ideológia által egyaránt elfogadható, közös akaratot kell létrehozni.

Ezért az európai folyamat során megvalósult minden előrelépés sokszínű, több országból vagy ideológiából származik. Nem egyetlen elképzeléshez, ideológiához és zászlóhoz kötődik. Minden előrelépés saját alkotórészeinek összességéből áll, ahol a részeknek megvan a saját zászlaja és színe, ami az egymás mellett élést és az egységet szimbolizálja. Ha van valami, ami igazából képviseli az európai szellemet, akkor az a demokraták uniója. Ez Európa: a demokraták uniója, amely a lehető legszélesebb körű megegyezéssel kialakított álláspontok alapján halad előre, amely tisztel mindenkit és nem zár ki senkit, amely még azoknak is ugyanazokat a lehetőségeket nyújtja, akik mélyen elítélnek mindent, amit az Európai Unió képvisel. Az Európai Unió nagysága abban rejlik, hogy olyan klub, amely ugyanazokat a lehetőségeket biztosítja azoknak is, akik Európa előrehaladása mellett, és azoknak is, akik Európa előrehaladása ellen teszik le a voksukat. Ez az európai klub nagysága; röviden, ez a demokraták uniójának nagysága.

Valaki hivatkozott egy úgynevezett miniszerződésre. Nem ritka, hogy az általunk alkalmazott nézőpont miatt úgy érezzük, nem teljesen értük el céljainkat, de ha ezt az új szerződést mindenki képes elfogadni, és működik, akkor egy jó szerződés lesz, nem pedig miniszerződés. Szerintem legalábbis ezt az álláspontot kellene ma itt elfogadnunk. Adjunk neki időt, és várjuk ki, a bevezetése után mire lesz képes az előttünk álló kihívások leküzdésében.

Megemlítették itt ma a szerződés ratifikálását. Erre azért volt szükség, mert Spanyolország véleménynyilvánító népszavazást írt az alkotmányszerződésről, amelyet azóta számos alkalommal tárgyaltak újra, az európai koncepció által képviselt legklasszikusabb szerződéses értelmében.

Megkérdeztek – és én egyetlen kérdést sem szeretnék kikerülni –, hogy ezt miért nem terjesztettük népszavazásra. Két nyilvánvaló oknál fogva: az első, hogy a spanyol polgárok már kinyilvánították, hogy szeretnének alkotmányszerződést. A megerősítéstől függően most jóváhagyott szerződés, amelyet máris Lisszaboni Szerződésként ismerünk, a korábbi alkotmányszerződés számos pontját tartalmazza. A másik, nagyon fontos ok, hogy hazámban általános egyetértés uralkodik a szerződés parlamenti megerősítését illetően azok között is, akik támogatják a szerződést, de azon kisebbségen belül is, akik nem értenek vele egyet.

Mindazonáltal szeretnék egy megjegyzést tenni itt, amiről úgy gondolom, hogy a jövő szempontjából fontos lehet. Nem tudom, el fogjuk-e érni valaha is, de az Európai Unió egyik nyilvánvaló problémája a ratifikálás rendszerének tökéletlen volta, és erről még sosem folytattunk mélyreható vitát. Szerintem a ratifikálásnak a tagállamok közös, egyetlen lépésben, egyetlen okirattal végrehajtott intézkedésének kellene lennie. Jelenleg természetesen ez igen nehezen megvalósítható, de kívánatos cél, és remélem, hogy idővel megvalósíthatjuk az ilyen típusú ratifikálást.

Néhány hozzászóló felvetett egy olyan problémát, amely a kezdetektől fogva létezik; az Unió első formája az Európai Szén- és Acélközösség, majd az Európai Gazdasági Közösség megalakulása óta: az Európai Unió és a nemzetállamok közötti kapcsolat. Ez az a probléma, ami gyakran kérdőjelezte meg az Európai Unió demokráciájának egészséges voltát, amiatt, hogy sok döntést logikus módon, kormányközi eljárás útján kell meghozni.

Szeretném röviden elmondani, mi a véleményem erről a kérdésről.

Először is, a nemzetállam a politikai szervezetek olyan formája, amely történetileg területek egyesítésére, a közintézkedések racionalizálására törekszik, és előkészíti a demokratikus rendszerekhez vezető utat. Ezért történelmi szempontból igen fontos feladatot töltött be.

Az Európai Unió a politikai szervezetek olyan formája, amely a nemzetállam gyakorlati tapasztalatain alapul. A nemzetállam egy magasabb szintje. Semmit nem vesz el a nemzetállamtól, hanem inkább hozzátesz valamit, kiegészíti valamivel annak hagyományos felépítését. Ez azért van így, mert, ahogy a politikai együttélés, politikai civilizáció és politikai közösség története is illusztrálja, egyesíteni valamit általában annyit tesz: hozzáadni. Az egyesítés és az egymás közötti megosztás az Európai Unió lényege. Tehát a nemzetállam által képviselt hagyományos koncepciót sem megrövidíteni, sem gyengíteni nem fogjuk. Ami azt illeti, minél erősebb az Európai Unió, annál erősebbek lesznek nemzetállamaink. Ez a véleményem.

Ez azt is jelenti, hogy az Európai Unió, a jogosultságot igénylő intézményein keresztül, és az országok politikusainak és kormányainak állandó feljogosításával, hozzáértőbbé válik… Teljességgel elvetem azt az Európai Unión belüli teóriát, hogy a gazdasági, magán- vagy társadalmi életünkkel kapcsolatos problémák nagy részéért Brüsszel a felelős. Az ilyen hozzáállás káros az Európai Unió integrációjára nézve, és leggyakrabban ráadásul nem is igaz.

Úgy hiszem, hogy a történelmi múlt már bizonyította, a jelen pedig azt tanítja, hogy ha másokat próbálunk hibáztatni valamiért, amit nem sikerült elérnünk, az melankóliához és negatív hozzáálláshoz vezet.

Néhány hozzászóló beszélt a konkrét célokról és a szép szavakról. Egyetértek: ahogy tettek nem léteznek szavak nélkül, úgy szavak sem léteznek tettek, politikai tettek nélkül. Ezért úgy gondolom, hogy mindent, ami jövőbeli lehetőséget képvisel, rangsorolni kell. Hihető, tettekben és döntésekben nyomon követhető politikai prioritásokra van szükség. Ezeket vitatjuk meg. Szeretném összefoglalni azt a hármat, ami számomra a leglényegesebbnek tűnik az Európai Unió jövője szempontjából.

Kérem, hadd mondjam el, hogy ezeknek a prioritásoknak semmi közük nincs semmiféle szerződéshez, működési szabályzathoz, struktúrához, jogszabály felülvizsgálatához, vagy a jogi intézkedések Bizottság általi csökkentéséhez, ami egyébként eléggé kézenfekvő lenne. Azoknak az időknek a politikai célkitűzéseihez van közük, amelyekben élünk. Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki azt mondta, hogy az Európai Unió sok különböző ideológia és érték kölcsönhatásának gyümölcse. Mindazonáltal az Európai Unió csak akkor lehet értékeit és tetteit tekintve az egész világ számára példát mutató regionális hatalom, ha helyesen határozza meg annak a történelmi időszaknak a prioritásait, amelyben most, a 21. század elején élünk.

Az első prioritás: vizsgáljuk meg, mi az, amit mi európaiak tudunk. Hiszen kontinensünk legjobb tapasztalatai felbecsülhetetlen értékű tanulságot jelentenek. A tudomány, kreativitás és technológiai újítás tette gazdaságainkat erőssé, országainkat társadalmilag egységessé. A kihívást ma az éghajlatváltozás és az energiaforrások miatt a tudomány jelenti, ami egyszerre kihívás és lehetőség. Itt hangsúlyoznom kell valamit, ami elhangzott valamelyik hozzászólásban, mert nem közismert tény, és mert nem tettem eléggé világossá a beszédemben. Való igaz, hogy Spanyolország messze van attól, hogy teljesítse a Kiotói Jegyzőkönyv követelményeit. De ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy 2006-ban, tehát egy évvel azután, hogy kormányom hatalomra került, 4%-kal csökkent az üvegházhatást okozó gázkibocsátás, miközben 4%-os gazdasági növekedést értünk el. Tehát intenzíven dolgozunk azon, és a jövőben is így teszünk majd, hogy egyrészt alternatív és megújuló energiaforrásokat találjunk, másrészt pedig, hogy hatékonyan és takarékosan bánjunk az energiával.

Mintegy 20 évvel ezelőtt az azzal kapcsolatos legintenzívebb viták, hogy Európában hogyan vegyük át az innováció terén a vezetést, az új gazdaság, az információs technológiák gazdaságának létrehozása köré csoportosultak; biztos vagyok benne, hogy számtalan esetben folytattak hasonló vitát itt a Parlamentben. A mai világban a termelési kapacitás jövőjét, tehát jövendő jólétünket az olyan új gazdaság fogja biztosítani, amely amilyen hamar csak lehet, képes lesz csökkenteni szénfüggőségünket, és előállni egy folyamatosan erőteljesebbé váló, alternatív energiaforrással. Véleményem szerint ez az első kihívás. Hangsúlyoznom kell, hogy ez nem csak kihívás, de nagy lehetőség is, mert itt rejlik annak a tudásnak a nagy része, amely sok jó dolgot fog biztosítani számunkra, és itt van a nagyobb hozzáadott értékkel, tehát jó társadalmi képességgel rendelkező munkahelyek és tevékenységek jelentős potenciális forrása is.

A második prioritás: Európa társadalmi előrehaladása. Igazat állítunk, ha azt mondjuk: Európa csak úgy tud társadalmi előrehaladást elérni, ha határozott és döntő előrelépést tesz egyszersmind az együttműködés és a fejlesztési támogatás terén, különös tekintettel az afrikai, latin-amerikai és részben az ázsiai kontinensre.

Ezt azért mondom, és ne haragudjanak, hogy ezt nyilvánosan kijelentem, mert fogalmam sincs, hogy mit gondolhatnak az emberek vagy a kormányok sok afrikai országban, amikor látják, hogy az Európai Unió egy általa súlyosnak tartott válságot vitat meg. El sem tudom képzelni, mit gondolhatnak. Csak azt mondom, amit gondolok. Úgy vélem, hogy a demokráciának, a technológiai újításra való képességnek és a kontinensünkön megszületett jóléti államnak köszönhetően, tehát e három értéknek (munka, demokrácia és jóléti állam) köszönhetően, mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legtöbb szociális védelemmel és a legmagasabb jövedelmi szinttel és jóléttel rendelkező földrész és unió lehetünk.

A társadalmi jólét növelése számomra továbbra is alapvető célkitűzés. A nyílt gazdaság és a polgárokat szociális jogokkal felvértező szociális állam nem összeegyeztethetetlen fogalmak. Sőt, kiegészítik egymást. A szociálpolitikák nem emésztik fel a jólétet. Segítenek jólétet, olyan körülményeket teremteni, ahol mindenki résztvevő lehet – az egyenlő esélyeket biztosító oktatás, a hivatás és a családi élet összegyeztetése révén, amihez szociálpolitika szükséges, valamint a termelékenység legnagyobb ösztönzője, a munkahelyek stabilitása révén – abban a feladatban, hogy segítsen jólétet létrehozni. A termelékenységgel kapcsolatos és emberközpontú célokkal rendelkező szociálpolitikák működőképes modellek lehetnek. Természetesen az a modell, amellyel a legnagyobb átalakulás elérhető, a teljes integrációval rendelkező, a nők teljes, munkahelyi és társadalmi egyenlőségét biztosító modell lehet csak.

Spanyolország az utóbbi 30 évben óriási változáson ment keresztül, részint a demokráciának köszönhetően. De ami a leginkább megváltoztatta Spanyolországot, az a nők integrációja az ország szakmai, társadalmi és polgári életébe. Ez változtatott meg bennünket leginkább, ez tett minket jobbá, egészen biztosan, hiszen a szolidaritás és a haladás értékei játszottak benne szerepet. Emlékeztetni akarom Önöket arra, hogy az én kormányomban egyenlő arányban vesznek részt a nők és férfiak; az itt velem lévők nem is tagjai a kormánynak.

Végül pedig a harmadik célkitűzésről szeretnék beszélni, amelynek az éghajlatváltozás kihívásának való megfelelés, a szociális jólét kiterjesztése és a szociális jogok megerősítése mellett Európa megkülönböztető jegyének kell lennie. Ennek segítségével jutottunk el idáig, így váltunk viszonyítási alappá más országok számára. Ez a harmadik fő célkitűzés az egymás mellett élés sajátos módon történő megerősítése annak fényében, hogy az utóbbi 20–30 évben kontinensünk több országában jelentős demográfiai változások tapasztalhatók.

Az egymás mellett élés integrációt jelent, és a rasszizmus vagy idegengyűlölet bármilyen jelének tökéletes és teljes elutasítását. Ezt jelenti az egymás mellett élés. Ennek egyetlen egy értékét sem árulhatja el Európa, és ha bármilyen alapértéke van a demokratikus Európának, akkor az a kulturális és vallási sokféleség tiszteletben tartása, az idegengyűlölet vagy rasszizmus legkisebb jelének is határozott visszautasítása. Megbuknánk mint európaiak, ha ennek a kísértésnek nem tudnánk ellenállni.

Ezt az egymás mellett élést nagy toleranciának kell kísérnie. Az egyéni és kollektív jogok növelése nemcsak a szabadság legjobb kifejezése, hanem egy másik olyan érték, amellyel Európának véleményem szerint azonosulnia kell. Mert létezhet-e annál nagyobb szabadság, mint tisztelni minden ember vallási, kulturális, politikai nézetét vagy szexuális orientációját partneri és házastársi kapcsolataiban? Hogyan lehet ennél jobban kifejezni a szabadságot?

Ha Európa valóban a demokraták uniója, amint korábban mondtam, akkor nem lehet csak szabadságról szó: Európának a szabadságot és az egyenlőséget kell képviselnie.

(Taps)

  Elnök. − Nagyon köszönöm, miniszterelnök úr. Több felszólalása nem lesz, de a további felszólalások meghallgatása céljából köztünk marad.

Mindjárt kezdődik az elnökségi ülés, ezért mielőtt távoznék, szeretném megköszönni a látogatását és a beszédét. Köszönet Önnek és Spanyolországnak – és minden kormánynak, amely a szabad Spanyolországban európai ügyekben munkálkodott – azért a szolgálatért, amit Európáért tettek. Az utóbbi két évtized tapasztalata alapján bízvást mondhatom, bárki is vezesse Spanyolországot a jövőben, Spanyolország mindig hű marad európaiságához.

Engedje meg, hogy ebben a szellemben még egyszer, őszintén megköszönjem Önnek mai látogatását.

  Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Miniszterelnök úr! A bevándorlás kérdésére fogok szorítkozni, amely Európa jövője szempontjából súlyos probléma, és amellyel kapcsolatban Ön is tett néhány megegyezésre irányuló javaslatot.

Az igaz, hogy senki nem szolgálhat egy ilyen nehéz probléma kapcsán tanulsággal, de az is igaz, hogy senki nem érezheti úgy, hogy rá nem vonatkozik az egyesített térben elvárható szolidaritás. Közvélemény-kutatások szerint egyes országok inkább gazdasági, míg mások kulturális szemszögből közelítik meg a problémát.

A gazdasági szempontok elsődlegességét valló országok számára természetesen kényelmesnek bizonyul, hogy a jogszabályokat a nélkülözhetetlen munkaerő biztosítása céljából jóváhagyják, és emiatt előfordul, hogy a szabályozási intézkedéseket egyes nemzeti kormányok tömegesen elfogadják a következményekre való tekintet nélkül, míg más tagállamok megpróbálják ellenőrzés alatt tartani a migrációs áramlásokat.

Megemlíthetnénk például az Ön kormányának eljárását a többszázezer illegális bevándorló törvényesítésére. Franciaország akkor kifejezte sajnálatát és rosszallását ez ügyben. Elnökünk elég őszinte volt. A jövőben nem fordulhat elő ilyen eljárás. Annál is inkább, mivel Spanyolország törvényesen jut hozzá európai uniós pénzekhez, hogy kezelje az afrikai határain kialakuló drámai helyzeteket.

A PPE a törvényesítésre irányuló kérelmek egyedi alapon történő feldolgozását támogatja, és visszautasítja a kérelmek tömeges törvényesítését, ami semmi mást nem tesz, mint fokozza az aggodalmat. Ezzel kapcsolatban Franciaország elnöksége javaslatot fog tenni egy bevándorlási megállapodásra. Továbbá, miniszterelnök úr, a következő években a Lisszaboni Szerződés módot fog nyújtani az egységesen történő cselekvésre és arra, hogy ne történhessenek egyéni kezdeményezések ebben a politikában. Ez az Európai Unió, Spanyolország és az összes többi tagállam érdeke is.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

  Enrique Barón Crespo (PSE). – (ES) Elnök úr, miniszterelnök úr, bizottsági alelnök úr, hölgyeim és uraim! A spanyol szocialisták nevében megköszönöm a miniszterelnök úr mai látogatását.

Már elhangzott, hogy remek beszédet hallottunk tőle. Az is elhangzott, hogy nagyon ambiciózus a programja. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani a miniszterelnök úrnak, hogy megközelítési módszerét a gyakorlat igazolta; más szóval: olyan gazdasági, politikai és szociális adatokat szolgáltatott, amelyek nem csak elméletben, de tényekkel is igazolják a pro-európaiság helyességét. Ezen a helyen hadd utaljak röviden valamire, ami itt ma elhangzott. Megemlítették a bevándorlások tömeges törvényesítését. E pillanatban Franciaország és Németország is alkalmazza ugyanazt a szabályozási rendszert,

(Taps)

amelyet Spanyolország vezetett be, a munkaadók és a szakszervezetek bevonásával. Mondja el Toubon úr, hogy mi történik az Ön hazájában.

Másodsorban, elnök úr, személyesen szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak azt, hogy megemlékezett rólunk, veteránokról és arról a munkáról, amit itt a Parlamentben évek óta végzünk. Ez ügyben csak egy dolgot szeretnék mondani: mi nem csak kaptunk – amiért természetesen hálásnak kell és illik is lennünk –, de meg is tettük a magunkét. A népszerű, szociális Európa, a kohézió és az alapjogi charta nem spanyol találmány, mégis, nagymértékben ihlette Spanyolország is, amire teljes joggal lehetünk büszkék.

Ami pedig a ratifikálást illeti, egyetértek a miniszterelnökkel. Az egészben az a döbbenetes, hogy pont azok, akik semmit nem tettek, egyetlen lépést sem tettek saját hazájukban az Alkotmány megerősítése vagy a szerződés jóváhagyása érdekében, ők próbálnak leckét adni azoknak, akik elvégezték a dolgukat.

(Taps)

Most pedig egy nagyon konkrét dolgot kell megemlítenem. Muszáj, hogy a megerősítési folyamat a szolidaritás és kölcsönös lojalitás jegyében történjék; nem helyes, hogy vannak, akik elvégzik a munkát, míg mások állandóan újra akarják tárgyalni. Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni Európában.

Végezetül Elnök úr, Mayor Oreja úrnak volt egy nyelvbotlása: hónapokkal a választások előtt újra megválasztotta miniszterelnöknek Zapatero urat. Zapatero úr jelenleg csak miniszterelnök-jelölt. Érdekes lenne, ha a következő bizottsági elnök megválasztása kapcsán a politikai csoportok, kezdve a PPE-DE képviselőcsoporttal, adnának egy példányt Zapatero úr beszédéből a jelöltnek.

(Taps)

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (ES) Miniszterelnök úr, üdvözlöm itt a Parlamentben.

Spanyolországban Európa építése szerencsére összefogta a politikai erők legnagyobb részét, beleértve a katalóniaiakat is. Ez az 1986-ban kezdődő összefogás folytatódott az euro bevezetésével, és megismétlődött az Európai Alkotmány vitája során. Lehetővé tette, hogy korábbi kormányok és az Ön kormánya is folytassa a politikai és ambiciózus Európa kialakításának népszerűsítését. Az Ön ma elhangzott beszéde ugyanezt az elkötelezettséget erősíti meg, és ezért gratulálok Önnek.

Ugyanakkor azonban, miniszterelnök úr, az Ön kötelessége nem merül ki abban, hogy európai felbuzdulással teli, lelkes beszédeket mond. Európának olyan vezetőkre van szüksége, akik nem csak ünnepélyes és előre megszervezett alkalmakkor, de a mindennapi politikai tevékenységekben is ugyanolyan elkötelezettek ez iránt a projekt iránt. Ezt a fajta elkötelezettséget nem mindennap tapasztaljuk az Ön kormánya részéről, aminek következtében időnként elkerülhetetlen az Európai Bizottsággal történő meddő konfrontáció. Nem látjuk ezt az elkötelezettséget azokban sem, akik folyton mások kezdeményezésére várnak, mielőtt saját álláspontjukat kialakítanák

Mindenképpen itt az ideje, hogy a politikai vezetők olyan Európát építsenek, amely reménnyel tölti el a polgárokat e közös projekt iránt. Azért, Zapatero úr, mert Európa több, mint a nemzeti kormányok hazai sikereinek összege, beleértve az Önét is.

A Lisszaboni Szerződés jóváhagyása egy fázis lezárását jelenti, de a munka csak itt kezdődik. Ekkor jön el az ideje, hogy folytassunk helyet teremteni a szabadság, biztonság és igazság számára, hogy kiépítsünk egy igazán európai bevándorlási politikát, fokozzuk vállalataink versenyképességét és polgáraink jólétének lehetőségeit, és ekkor jön el az ideje annak is, hogy hallassuk Európa hangját a világban, és javítsuk kapcsolatainkat szomszédainkkal, köztük azokkal a mediterrán térségekkel, amelyeknek oly sokat segíthetne Spanyolország.

Anélkül, hogy feladná vagy háttérbe szorítaná hihetetlen nemzeti és nyelvi sokféleségét, Spanyolország sokat tehet azért, hogy valóra váltsa ezt a nagyszerű, közös elképzelést, és Ön, ha a szavazás szerint ismét elnyeri a bizalmat a kormányzásra akár egyedül, akár mások társaságában, de teljességgel személyes elkötelezettséget kell tennie e célok elérésére.

  Guntars Krasts (UEN). – (LV) Köszönöm, elnök úr. miniszterelnök úr! A decemberben jóváhagyásra kerülő Lisszaboni Szerződés nem csupán Európa jövőjének intézményes feltételeit fogja kialakítani. Véleményem szerint a lisszaboni eredmények három olyan értékelése létezik, amelyben mindenki, aki törődik Európa jövőjével egyetért – azok is, akik örülnek a Lisszabonban elért eredménynek, és azok is, akik elutasítják azt. A lisszaboni megállapodás óta egyfajta optimizmussal tekinthetünk az Európai Unió jövőjére, egyrészt a tekintetben, hogy a tagállamok képesek egyetértésre jutni, másrészt óvatosan állunk hozzá az elért megállapodás értékeléséhez, hiszen a szerződés érvénybelépésétől kezdődően éveknek kell eltelni ahhoz, hogy annak valódi hatását értékelni lehessen, a harmadik tényező pedig annak a ténynek a negatív értékelése, hogy a Hollandiában és Franciaországban végrehajtott népszavazás eredményét követően az alkotmányszerződésből részben azáltal vált szerződés, hogy a közvélemény hangját nem hallgatták meg. Paradox módon azonban az alkotmányszerződés egyik alapfeladata az lett volna, hogy az európai társadalmak számára érthetőbbé és elfogadhatóbbá váljon. Az Európai Konvent tagjaként ellenzem az „alkotmány” szó használatát és szellemét az új szerződéssel kapcsolatban. A Lisszabonban elért végeredmény egy általam elfogadható megközelítésből ered, de nem hiszem, hogy a változtatások okai Európa jövőjét szolgálják. Köszönöm.

  David Hammerstein (Verts/ALE). – (ES) Zapatero úr! El vagyok ragadtatva, hogy ma közöttünk lehet, és hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonított az éghajlatváltozásnak és annak, hogy azonnal cselekednünk kell. Üdvözlöm a csapatban.

A szavak mögött azonban pozitív politikai elhatározásnak is lennie kell, és tagadhatatlan, hogy Spanyolország az éghajlatváltozás tekintetében még mindig fekete bárány, jócskán elmaradva a kiotói vállalásoktól. Ez igen jelentős tetteket igényel a megújuló energiaforrások terén; adózással összefüggő politikára van szükség. Örülök a benzin árának egy centes emelésére irányuló javaslatnak, még ha megtévesztő is. Ugyanakkor azt szeretném, ha Spanyolország olyan, Európa-szerte bevezetendő környezetvédelmi adó javaslattal állna elő, amellyel meg lehetne fékezni a külföldi áruk lavináját, és a környezetszennyező áruk importját.

Boldogok lennénk, ha a széntámogatások kiterjedt rendszerét mind spanyol, mind európai szinten eltörölnék, ha az őrületes spanyol energiafelhasználást korlátozó adóintézkedéseket komolyan lehetne venni, és ha az infrastrukturális beruházásokat a közutakról átirányítanák a vasutak és egyéb tömegközlekedési módok irányába.

De hogy pozitívabb dolgokról is szóljak, a lehető legőszintébben szeretnék gratulálni Önnek ahhoz, hogy Spanyolország véget vet nukleáris energiafelhasználásának. Az erőművek fokozatos lebontása nagy jelentőségű tény, és minden európai vezetőt szeretnék felszólítani, hogy tudatosítsa ezt, mivel a nukleáris energia nagyon drága, nagyon veszélyes, nagyon sokáig tart a létrehozása, és nem válasz az éghajlatváltozásra.

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). – (ES) Üdvözlöm, miniszterelnök úr. Mint Ön is tudja, azon kisebbséghez tartozom, amely szerette volna, ha a Lisszaboni Szerződésről is népszavazást írnak ki nem csak Spanyolországban, de minden más tagállamban is.

Nagy figyelemmel hallgattam Önt, és még mindig van idő arra, hogy Ön átvegye a vezetést ez ügyben. Még mindig van idő, hogy egész Európa népszavazást tartson, minden egyes tagállamban ugyanazon a napon, hogy figyelembe legyen véve történelmünk legalapvetőbb eleme: a nép. A mi álláspontunk nem üres gesztus; mélyen demokratikus abban az értelemben, hogy nem dolgozhatunk az európai projekten, illetve nem fejezhetjük be annak felépítését a polgárok közvetlen részvétele nélkül.

Szerintem Ön túlságosan optimista, amikor azt állítja, hogy befejeztük a szociális Európa felépítését. Itt a Parlamentben a közös jogalkotás gyakori része az európai szociális állapotok közvetlen támadása a munkahelyi és foglalkoztatási biztonsággal kapcsolatban. Épp most zajlik egy vita a rugalmas biztonságról. Ezért úgy gondolom, hogy a most folyó vita pont ennek a szociális állapotnak a megszilárdításáról szól.

Egy kéréssel szeretném zárni, miniszterelnök úr. Rohamosan közeledik az EU–Afrika csúcstalálkozó. Kérem, ne feledkezzék el a Nyugat-Szahara megszállt területeiről. Spanyolországnak és az Európai Uniónak alapvető kötelessége van ezen a területen. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa önrendelkezési jogot követelt, és ez rajtunk múlik itt az Európai Unióban, hogy hitelt adjunk ennek a követelésnek, és ha lehetséges, ezt érvényesítsük az EU–Afrika csúcson.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Miniszterelnök úr! Ön tisztelettel adózott a Parlamentnek, és én szeretnék tisztelettel adózni Önnek, és Önön keresztül Spanyolországnak. Európa jövője óriási feladatot jelent az Európai Parlament számára. A jogalkotást illetően az együttdöntési eljárást 68 területre terjesztjük ki. Ezek közé tartozik az energia, az éghajlatváltozás, a strukturális alapok, a büntetőjogi együttműködés, a szellemi tulajdon, és így tovább. Az Európai Parlament az európai jogalkotás 95%-ában fog társjogalkotóként közreműködni. Ez azt jelenti, hogy kétszer annyi jogszabályról kell döntést hoznia majd, mint jelenleg. Ezen túlmenően, az Európai Parlament fogja megválasztani az Európai Bizottság elnökét, aki az Európai Parlamentnek számol be az Európai Tanácsban folytatandó megbeszélésekről.

Ezért 2009-ben az Európai Parlament – első, 1968-as ülésszaka óta először – a legerősebb Parlament lesz. Egyenrangú partnere lesz a többi európai intézménynek. Ezért kénytelenek leszünk növelni a szavazói részvételt ennek az erős testületnek a 2009-es megválasztásakor. A legutóbbi európai parlamenti választásokon való részvétel volt az eddigi legalacsonyabb. A választók 47%-a vett részt, és az általam képviselt Szlovákiában mindössze 11% volt ez az arány. Sok munka vár még ránk.

  Manfred Weber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, miniszterelnök úr, hölgyeim és uraim! Valójában Schulz úrnak szerettem volna gratulálni. Sikerült elérnie egy vállon veregetést szocialista barátaitól azért az unalmas – hogy ne mondjam ostoba – polémiáért, amellyel a PPE-DE képviselőcsoportot vette célba. Nem sokkal azután, hogy befejezte beszédét, majdnem annyi üres szék lett a szocialista oldalon, mint itt. Bár nagy a kísértés, hogy azt mondjam, a szocialisták csak saját nagy vezéregyéniségeiket hallgatják meg, de a vita kevésbé érdekli őket, mégsem teszem, mert ugyebár meg kell adnunk egymásnak a tiszteletet. Szerintem Schulz úr tartozik egy bocsánatkéréssel.

Hadd vigyek egy kis életet ebbe a vitába azzal, hogy megkérdezem Önöket: ma milyen leckét tanultunk? Hát, megtudtuk, hogy Spanyolország európai nemzet. Úgy gondolom, hogy nyugodtan mondhatom, Spanyolország már akkor is ugyanaz a nemzet volt, amikor Aznar miniszterelnök mondott itt beszédet. Ezzel együtt azonban egy hazai politikai beszédet is hallottunk, tekintettel a közelgő választásokra.

Szerintem nem feladata az Európai Parlamentnek, hogy ebbe belemenjen. Angela Merkel és Sarkozy elnök is itt voltak, mégsem hazai program volt a céljuk; Európáról beszéltek. Ezeknek a vitáknak csak akkor van értelme, ha konkrétumokról beszélünk. Ebben a tekintetben Dupont kollégának igaza is volt, természetesen. A múlt héten itt az Európai Parlamentben Sarkozy úr félreérthetetlen módon nyilvánította ki elutasítását azzal kapcsolatban, hogy Spanyolország legalizálta 700 000 bevándorló státusát. Érdekes lett volna meghallgatni, hogy miért is van még mindig nyilvánvaló vita erről az Európai Tanácsban. Érdekes lett volna meghallgatni, hogy valójában hogyan is kezelik a bevándorlás kérdését. Mindannyian tudjuk, hogy hatalmas méretű, illegális bevándorlás van folyamatban, és tudjuk, hogy világos európai irányelvek előterjesztésére került sor, amelyek meghatározzák az illegális bevándorlók visszatérésének szabályait és eljárásait. Ezek az irányelvek azonban nem jutnak előre, mert az Európai Tanács blokkolja őket.

Nem tudom, hogy magyarázzuk el a polgárainknak, hogy miért beszélünk a Parlamentben Európa nagyszerű és nemes értékeiről, amikor az Európai Tanács mindennapi munkájában – s ebben Ön is részt vesz, miniszterelnök úr – sajnálatos módon akadályokat gördítenek az előrehaladás útjába.

Az üzenetem a következő: az Európáról szóló beszédek fontosak, Európa alapértékeiről is fontos beszélni, de az európai intézkedésnek kell prioritást adni.

  Bernard Poignant (PSE). – (FR) Miniszterelnök úr! Amikor Európa jövőjéről beszélünk, a történelem soha nincs túl messze. Polgártársaink számára minden egyértelmű volt, amikor a berlini fal még állt. Tudtuk, hol van a fenyegetés, mert volt helyszíne és volt arca. A szabadság védelmezői voltunk, még Franco szomszédságában is. Különben sem kellett határokról beszélnünk, meghúzta azokat elég jól a vasfüggöny. Ez egész szépen felosztotta Európát, nem is volt vele gond.

Manapság úgy érzem, Európa jövője a földrajzi elhelyezkedésében rejlik. Csak nézzük meg a környezetünket. Rögtön itt van mellettünk a világ hadszíntere, Gázától Kabulig. Kellene oda némi kis európai békülési hajlandóság. Szoros közelségben élünk az éhségzónával, a világ legnagyobb járványgócával, Afrikával is, amit Ön is megemlített. Valahogyan meg kellene osztani velük, amink van, a migrációs áramlást így lehetne leginkább kontrollálni.

Aztán igencsak közel vagyunk olyan térségekhez is, amelyek az utóbbi években vallási fanatizmus jeleit kezdik mutatni. Természetesen ez nem vonatkozik mindenkire. Itt azonban sokkal inkább kulturális párbeszédre van szükség, mint kulturális sokkokra. Közel vagyunk a világ olaj- és földgáztartalékaihoz is. Szükségünk van rájuk. ez azt jelenti, hogy jövőbeli kilátásaink egy része a biztonságos ellátáson és az energiától való függetlenségen múlik.

Ez néhány magyarázat, amit adhatunk azoknak a polgártársainknak, akik nem egészen értik, miről is van szó. A modern Európa a kontinens nemzeteinek középpontjában helyezkedik el. Ma már nincsenek birodalmak. Önöknek volt már birodalmuk, nekünk is volt. Itt-ott még maradtak is ennek nyomai. Nincsenek többé torlaszok. Európának új irányt kell szabni. Ezt nem lehet pusztán irányelvekkel megtenni. Kell valamilyen átfogó jövőkép, amely alapján újra felépíthetünk, vagy megpróbálhatunk újra felépíteni valamilyen európai álmot. Részben ez az elképzelésem Európa jövőjéről.

Végül pedig, miniszterelnök úr, szeretném kérni a megértését, hiszen jövőre lesz I. Napóleon spanyol hadjáratának kétszázadik évfordulója. Mivel Ön az ismerősöm, és jövőre francia elnökség lesz, kérem, bánjon velünk elnézően.

  Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr! Szeretném megköszönni a miniszterelnök úr üdítő hozzászólását a politikai egységről. Hálás lennék, ha a miniszterelnök be tudna ütemezni egy londoni utazást, hogy ugyanezt előadja szociáldemokrata miniszterelnök-társa, Gordon Brown előtt is, különösen az egységes piac szociális dimenziójáról, a szolidaritás fontosságáról, valamint a globális kihívásokkal szembenéző Unió kohéziójáról szóló részeket.

A miniszterelnök úr két hét múlva jelen lesz az Európai Tanács decemberi ülésén, ahol Sarkozy elnök úrral a bölcsek tanácsának létrehozásáról szóló javaslatot fogják megvitatni. Hálás lennék, ha elmagyarázná Sarkozy úrnak, hogy a szerződés megerősítésének kilátásait nem kellene felborítani az eljárási rendről és az erőegyensúlyról szóló vita újra elkezdésével. És ha megkérhetem, még azt is tegye hozzá, hogy nincs értelme Európa földrajzi határait megállapítani. A bővítési folyamat szilárdan megalapozott. Európa majd akkor találja meg végleges formáját, ha az Unióba jelenleg nem tartozó országok már nem akarnak hozzánk csatlakozni.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

  Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Elnök úr! Földrajzi szempontból Európa világosan definiált, kialakult határokkal rendelkezik. Politikailag azonban Európa fogalma a bővülő Európai Unióval vált egyenértékűvé. Egyrészt, nem minden európai ország tartozik a szervezetbe, másrészt az Európai Parlament legtöbb képviselője nem európai országok, például Törökország felvételét sürgeti.

Európa jövőjének megvitatásakor fontos, hogy számba vegyük a gyökereket és az alapértékeket. Sok ezer dokumentum hivatkozik az európai értékekre. Ez utóbbiak meghatározása nem mindig egyértelmű, többek között még a ma tárgyalt alapjogi chartában sem. És mégis a lényeg lényeg marad: Európa gyökerei keresztény gyökerek, és ezeket az alapértékeket már nagyon régen meghatározták. A nyilvánvaló meghatározására irányuló folyamatos kísérletek az arányok torzulásához vezetnek. A vén kontinens valódi problémáira való válaszadás képességét is érintik, tehát az olyan kérdéseket, mint az európai népesség elöregedése, a migráció, az ázsiai országok által folytatott agresszív verseny, a terrorizmus, járványok, új betegségek és az energiabiztonság.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Miniszterelnök úr! Helyes és helyénvaló is elismerni, hogy a bizonytalanság aggasztó időszakát követően Ön egyike volt azoknak a vezetőknek, akik újra felpezsdítették Európa transzatlanti kapcsolatait, és emiatt gratulálnom kell Önnek.

De számunkra, akik nagy meggyőződéssel valljuk pro-európainak magunkat, szomorú látni, hogy ezt a transzatlanti kapcsolatot még mindig két olyan ballaszt terheli, ami miatt korábban hanyatlóban volt: túl sok merkantilizmus és túl sok kormányköziség. Azt is megjegyezném, hogy bár a hajó jól halad, pályáját vagy irányzékát, hogy a hajózási hasonlatoknál maradjunk, Merkel asszony és Sarkozy úr iránytűje szerint állították be, ami hatására a hajó egyértelműen a konzervatív jobboldal irányába dől.

A kérdés a következő: mennyi tere van Önnek, miniszterelnök úr, a manőverezésre, hogy kiegyensúlyozza a hajót, és beállítsa a helyes irányt? Hogyan szándékozik meggyőzni azokat, akik pro-európaiságuk ellenére félnek beszállni az európai hajóba – vagy azért, mert nem tartják biztonságosnak, vagy mert nem tudják, merre tart, vagy mert sem szociális Európát nem látnak, sem környezetvédelmi szempontból fenntartható Európát, sem nemzetközi felelősséggel bíró Európát, és az oly sokat emlegetett átlátható, demokratikus és népszerű Európát sem látják? Gondolja, hogy képes átváltani a piac Európájáról a politikai Európára? Hogyan?

Ezenkívül, mivel oly sokat gratulált a Parlamentnek, nem gondolja, hogy itt az ideje, hogy a Parlament legyen a fő európai jogalkotó?

És ha már ennél a témánál vagyunk, tekintve az új információkat arról, hogy spanyol bázisokat használnak foglyok Guantanamóba szállításához, nem szándékozik a kormány az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsán keresztül felülvizsgálni kapcsolatait az USA-val?

Ezt azért mondom miniszterelnök úr, mert mindez Európával kapcsolatos, jobban mondva az európai hitelességgel.

  Sylvia-Yvonne Kaufmann (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, miniszterelnök úr! A Parlament holnap hoz döntést arról, hogy jogilag kötelezővé tegye-e az alapjogi chartát a jövőben. Számomra, aki a charta tervezetének összeállításával megbízott Konvent tagja voltam, igen nagy jelentőségű lesz ez a szavazás, nem csak azért, mert abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy dolgozhattam az alapjogok legmodernebb európai dokumentumán, és nem csak azért, mert – mint sokan mások – hét évig küzdöttem azért, hogy a charta jogilag kötelező erejű legyen.

Az alapjogi charta a polgári, politikai és szociális jogok oszthatatlanságán alapul. Számomra, a Parlament baloldali, Berlinből jövő képviselője számára, aki az NDK-ban élt az 1989-es békés forradalomig, ez alapvető fontosságú dolog. Számomra a chartára kimondott hangos „igen” saját történelmünk kritikai értékelésének logikus következménye: azé a szükségszerű értékelésé, amely az alapvető emberi jogok a „ténylegesen létező szocializmus” alatti súlyos megsértésére koncentrált.

Miniszterelnök úr, az Ön hazája fontos szerepet játszik az EU-ban. Azáltal, hogy az akkor alkotmányszerződésnek nevezett dokumentumra népszavazás útján igent mondtak, a spanyol állampolgárok sokkal járultak hozzá ahhoz, hogy a charta ne legyen végleg félretéve. Ez olyan siker, amelyre nyugodtan lehet, kell is építeni. Mindenkinek nagy elvárásai vannak Európát illetően. Elvárják, hogy Európa adjon választ mindennapi szükségleteikre és gondjaikra. Azt akarják, hogy Európa érdemben tegyen azért – és ne csak dúdolja a dallamot, ahogy Jean-Claude Juncker mondta –, hogy Európa a munkavállalóké legyen, és valóban szolidaritáson alapuljon. Ezért kell nyomatékos kampányt indítani az Európai Unióban a szociális és bérdömping ellen. Az emberek megélhetését garantáló minimálbérekre van szükség. A szociális kérdés Európa jövőjéhez valóban elengedhetetlen fontosságú!

  Roger Helmer (NI). – Elnök úr, miniszterelnök úr! A Lisszaboni Szerződés, vagy ha úgy tetszik, az átnevezett alkotmány, az ön nézetét tükrözi Európa jövőjéről. Ez az az alkotmány, amelyet a francia és holland szavazók 2005-ben határozottan elutasítottak, ugyanaz, amelyet most megpróbálunk kierőszakolni az emberek beleegyezése nélkül.

A 27 tagállamban elvégzett közvélemény-kutatás szerint az állampolgárok többsége népszavazást kíván a szerződésről. Az Egyesült Királyságban a polgárok 80%-a szeretne népszavazást, és kétharmaduk „nem”-mel válaszolna, és mégis, kormányunk annak ellenére megtagadja tőlünk a szavazást, hogy ezt választási manifesztumában ünnepélyesen megfogadta.

Miniszterelnök! Ön demokratikus Európáról beszél, de Európa sárba tiporja a közvéleményt. Az a lenézés, amit a közvélemény irányában tanúsítunk, nevetségessé teszi azt az állításunkat, hogy az „Értékek Uniója” vagyunk. Választási körzetem szavazópolgárai újból és újból elismétlik nekem, hogy amikor 1975-ben megszavazták a szabadkereskedelmi terület létrehozását, nem politikai uniót szavaztak meg. Itt az ideje, hogy lebontsuk az EU szupranacionális politikai struktúráit, és visszatérjünk ahhoz az egyszerű kereskedelmi csoportosuláshoz, amit a briteknek 1972-ben ígértek.

  Marianne Thyssen (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Az, hogy mai ülésünkön a spanyol miniszterelnök is részt vesz, azt a téves benyomást keltheti, hogy az alkotmánnyal kapcsolatban még mindig a gondolkodási időszakban vagyunk, amikor is pontosan ebből a célból tartottunk megbeszéléseket különböző miniszterelnökökkel. Hála az égnek azonban, ez az időszak már mögöttünk van, és azóta megállapodtunk egy jó reformszerződésben. Természetesen szívesen látjuk Önt, miniszterelnök úr, mert most már érdemes Európa jövőjéről beszélni. Ez most sokkal inkább érvényes, mint valaha, mert a szerződés nem végcél, hanem egy új kezdet.

Önmagában nem végcél; olyan eszköz, amelyet hatékonyan kell használnunk, és amely egy jobb kormányzás és több demokrácia lehetőségét kínálja, a szabadság, biztonság, anyagi jólét értékeinek megvalósulását teszi lehetővé, valamint szociális piacgazdaságunk további kiterjesztését egy nyitott és globalizált világban. Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nyugodtan elhihetik nekem, hogy ezek ugyanazok a célok, amelyeket államreform útján sok belga állampolgár próbált elérni. Bár ez pusztán véletlen, mégis, ugyanazoknak a céloknak az elérésére irányul, mint amit itt oly sokan osztunk egymással.

  Adrian Severin (PSE). – Elnök úr! Szeretnék meghajolni a miniszterelnök előtt azért, mert egyike azon kevés miniszterelnököknek, akik ugyanazt a nyelvet beszélik itt Brüsszelben, mint otthon saját fővárosukban. Azért is tiszteletemet fejezem ki neki, mert egyike azon még kevesebb számú miniszterelnöknek, akik nem titkolják el, hogy saját népük számára mit jelent most Európa, és mit kellene jelentenie. Ezért támogatja őt a népe, ezért szavaztak olyan hangos „igen”-nel az Európai Alkotmányra.

Arra is szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a miniszterelnöknek ahhoz, hogy 2009-es hatállyal visszaállította a megfelelő szintű képviseletet Spanyolország számára a Tisztelt Házban és a Parlamentben.

Úgy gondolom, Spanyolország üzenete világos számunkra, és mi osztjuk ezt az üzenetet: Európa vagy szociális lesz, vagy egyáltalán nem lesz, Európa vagy globális szereplő lesz, vagy nem rúghat labdába, Európa vagy egyesíti a szolidaritást és a szubszidiaritást, vagy megbukik, Európa vagy képes lesz tartós növekedési modellt kínálni, vagy eltűnik, Európa vagy tud megoldást nyújtani a szociális befogadás, a nemek közötti egyenlőség és nép általi felhatalmazás érdekében, vagy szétesik, Európa vagy képes társítani a multikulturalizmust a nemzeti kohézióval, a szabadversenyt a nagylelkűséggel, a hatékonyságot az igazsággal, a rugalmasságot a biztonsággal, vagy értelmét veszíti.

Én is osztom a miniszterelnök azzal kapcsolatos véleményét, hogy a biztonság oszthatatlan, és annak egyéninek, társadalminak, nemzetinek és nemzetközinek kell lennie mindenki számára. A bevándorlásról kialakított véleményével is egyetértek. Igen, a bevándorlással kapcsolatos kihívásokra nem a kirekesztés, hanem az integráció a válasz; integráció és nem marginalizáció. A helyes válasz nem a tünetek, hanem az okok kezelése.

Nagyon is megértem, hogy miért nincs szüksége a miniszterelnöknek népszavazásra az új szerződéssel kapcsolatban. Máris „maximandátuma” van, hogyne fogadhatna el hát egy miniszerződést. Erősítsük meg mielőbb ezt a szerződést, és induljunk el újra egy integráltabb Európa felé.

(Taps)

  Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök úr! Ahogy hallgatom ezt a vitát, az a benyomásom, hogy minden jó és még ennél is jobb lesz, bár valójában már most is annyira jó, hogy ennél már nemigen lehet jobb. Mégis, több olyan probléma van, amelyről beszélnek ugyan az Európai Unió nagy vezetői, de úgy tűnik, egyiküknek sincs igaza.

Egy új kvázivallással állunk szemben, az úgynevezett üvegház hatással. Az üvegházhatást úgy mutatják be, mint valamit, ami miatt minimálisra kell csökkentenünk a kibocsátást. Az európai országok így arra kényszerülnek, hogy olyan államokkal versenyezzenek, amelyeknek nincsenek ilyen szigorú terveik a kibocsátás korlátozására. Közben pedig minden valamirevaló tudós ma már azt gondolja, hogy az üvegházhatás ciklikusan előforduló, természetes jelenség, és az emberiség minden erőfeszítéssel is legfeljebb csak néhány százalékpont különbséget képes elérni.

Hölgyeim és uraim! Kérem, ne vesztegessék az idejüket ábrándozással. Inkább gondolkozzanak egy értelmes energiapolitikán, mert az olaj ára manapság 100 USD, és többen is úgy gondolják, hogy nemsokára még ennél is drágább lesz. A nyilvánvaló kérdés ez: miért ez a helyzet, és ki húz hasznot belőle?

  Gerardo Galeote (PPE-DE). – (ES) Miniszterelnök úr! Tisztelettel és parlamentáris udvariassággal nekem is el kell ismételnem a képviselőcsoportombeli kollégák üdvözlő szavait, amelyeket nagyon úgy érzem, hogy a PSE képviselőcsoport nem fejezett ki Ön felé.

Miniszterelnök úr! Nekünk spanyol képviselőknek különösen hízelgő kellene hogy legyen az Ön látogatása, mert Ön ide látogatott el először, azelőtt, hogy a spanyol parlament előtt beszámolt volna a lisszaboni Tanács eredményéről, mert nincs kétségem, hogy Ön ezt tervbe vette még a spanyol parlament feloszlatása előtt, hiszen a spanyol nép megérdemel egy magyarázatot lévén, hogy – amint Ön is említette – ők voltak az elsők, akik népszavazással igent mondtak egy Alkotmányra, amely még mindig nem lépett életbe.

Miniszterelnök úr! Az Ön beszédében elhangzott pro-európai elkötelezettséget a Parlament túlnyomó többsége osztja Önnel. Ezért úgy gondoltam volna hogy most, Európából Spanyolország felé tekintve, ahogy Ön is mondta, Ön osztani fogja velünk aggodalmunkat a tekintetben, hogy bár egész Európában Spanyolország szerepel a legrosszabbul a közösségi irányelvek nemzeti jogba történő átültetése terén, sőt Spanyolország áll az élen az EU-jogszabályok megsértése miatt indított eljárások vonatkozásában. Hasonlóképpen, meg kell mondanom, hogy azt a dicséretre méltóan nagy elkötelezettséget, amit itt ma tanúsított a környezetvédelem terén, a tények kemény realitása egyáltalán nem tükrözi, hiszen éppen ma hangzott el, hogy az Európai Bizottság jelentése szerint a mi országunk áll a legtávolabb a Kiotói Jegyzőkönyvben rögzített célok elérésétől.

Miniszterelnök úr! Nem kívánhatok sok sikert Önnek a márciusi választásokhoz. Igaz, hogy az Ön beszéde sokkal inkább hasonlított választási kampánybeszédre, mint bármi másra, de azt szeretném, ha Ön, és ez itt a lényeg, minden igyekezetét latba vetné, hogy visszaállítsa a spanyol politikai erők és az európai intézmények közötti egyetértést, amely nem azért szűnt meg, miniszterelnök úr, mert a mi oldalunkról…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  José Luis Rodríguez Zapatero, spanyol kormányfő. − (ES) Elnök úr! Nagyon röviden két megjegyzést szeretnék tenni két olyan kérdéssel kapcsolatban, amelyeket a mai hozzászólások rendkívül kitartóan vetettek fel: a bevándorlási politikáról és a Spanyolországban élő migránsok helyzetének törvényesítéséről.

Én támogatom, hogy az Európai Uniónak közös bevándorlási politikája legyen, amelybe beletartozik a határok ellenőrzése, az integráció és a közös szabályozás. Egyelőre azonban ettől nagyon távol állunk. Mégis, szeretném legalább egy dologról biztosítani azt a két hozzászólót, aki ezt a kérdést felvetette: amikor miniszterelnök lettem, azt kellett tapasztalnom, hogy hazámban 700 000 illegális migráns munkás él, akiket folyamatosan kizsákmányolnak, akik nem fizetnek adót vagy társadalombiztosítási hozzájárulást, és akik az informális vagy illegális gazdaságban dolgoznak.

Európai értékeink közé tartoznak az emberi jogok, a törvényesség, az átláthatóság és a jogállamiság. Ezért mindig is azon fogok munkálkodni, hogy az én országomban senki ne dolgozzon illegálisan, senkit ne zsákmányoljanak ki, senkitől ne tagadják meg a jogait, és senki ne vonja ki magát az alól, hogy hozzájáruljon a demokratikus ország által vállalt terhekhez. Soha.

(Taps)

Nem tudom, hogy ebből a 700 ezer emberből hányan léptek be Franciaországon keresztül. Nem tudom. De amit tudok, az az, hogy Franciaország és Spanyolország intenzív párbeszéd következtében – mivel sok volt a véleményeltérés – ma már közös gondolkodásmódot és közös politikai megközelítést alkalmaz. Ugyanez vonatkozik a német kormányra. Közös bevándorlási politika hiányában mindegyik országban mások voltak a tapasztalatok és a körülmények. Ha nincs közös bevándorlási politika, akkor az a tendencia, hogy minden problémánk miatt Franciaországot tesszük felelőssé, vagy ha éppen franciák vagyunk, akkor Spanyolországot, vagy ha németek vagyunk akkor Olaszországot, ha olaszok akkor Németországot. Ez semmiféle hasznos célt nem szolgál, és árt Európa építésének.

Ha majd a mindenki által közösen ellenőrizendő, közös külső határokra vonatkozó politikánk lesz, és politikánk az integrációról és a közös jogállásról, akkor majd nem esünk kísértésbe, hogy kritizáljunk egy országot, amely 700 ezer illegális munkás helyzetét próbálja törvényessé tenni.

Az éghajlatváltozást tekintve: ennél jobban már nem tudom kihangsúlyozni, de nem is akarok egyetlen kormányra se visszatekinteni, hiszen hazámban sokféle kormány volt hatalmon… Nem kétséges, hogy Spanyolországban óriási méretű gazdasági növekedés zajlott le. Egyet biztosan tudok: az én kormányom az egyetlen, amelyik – 2006-ban – megállította az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését, és az egyetlen olyan kormány, amely ezt úgy volt képes elérni, hogy közben 4%-os gazdasági növekedést ért el az országban. Ezenkívül, 2006-ban először, csökkent az elsődleges elektromosáram-felhasználás Spanyolországban. E téren rendkívül eltökéltek vagyunk, csakúgy, mint a politikai cselekvés más területein, ahol idáig sem haboztunk történelmi jelentőségű törvényeket hozni az emberi jogokkal kapcsolatban, vagy határozott döntéseket hozni külpolitikai kérdésekben, amikor bizonyos tetteket elleneztünk. Szilárdak és határozottak maradunk mindvégig, amikor a nemzetközi porondon olyan problémákat kell megoldani, amit hatalmas kihívásként és hatalmas lehetőségként írtam le. Biztosítom Önöket arról, hogy Spanyolország nem a legrosszabb, és egészen biztosan nem is lesz az az elkövetkező években, mert óriási nemzeti összefogással drasztikusan csökkenteni fogjuk az üvegházhatást okozó gázkibocsátást, alternatív, megújuló energiaforrásokba fektetünk be, és következetes politikát folytatunk az energia hatékony felhasználása és az azzal való takarékoskodás céljából.

Azzal zárom, hogy elismétlem: mélységesen hálás vagyok az Európai Parlamentnek. Elégedettnek éreztem itt magam, és egyszersmind európainak, igazán európainak, és amikor elhagyom az európai polgárok e közös otthonát, még inkább európainak fogom érezni magam. Bárcsak már korábban eljöhettem volna ide.

(Taps)

  Elnök. – A vitát berekesztem.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! Ma Európában elsődleges követelmény a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés. A gazdaság fejlesztésével előre kell lépni a munkahelyteremtés terén, és ehhez 1–2 évnél hosszabb távú tervezésre van szükség, a szolidaritási alapok rugalmasabb felhasználására.

Szembe kell nézni a fenyegető klimatikus változásokkal, meg kell szervezni a biztonságos és fenntartható energiaellátást. A környezetvédelem, a környezetbarát technológiák bevezetése ma globális, a társadalom egészét érintő kérdés.

A lisszaboni stratégiát követve és ahol kell módosítva az uniót a prosperitás, szolidaritás, biztonság és szabadság régiójává kell változtatni, mely új partneri kapcsolatokra törekszik az egész világgal, de különösen közvetlen szomszédaival, Ázsiával és Afrikával.

Európának vezető szerepet kell játszania a globalizációban! Ehhez fontos a tudásközpontú társadalom kialakítása, amelynek polgárai az oktatás, képzés révén mindennapi életben hasznosítható és rugalmas, bővíthető ismeretekre tesznek szert. Az élethosszig tartó tanulás a munkaerő mobilitásának az alapja. A foglalkoztatásban el kell érni a teljes esélyegyenlőséget, küzdeni kell a szociális kirekesztés ellen, támogatni kell a lemaradókat, a hátrányos helyzetűeket, a társadalom peremére szorultakat. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a kis és középvállalkozásokra, amelyek a jóléti társadalom, a megfelelő szintű foglalkoztatottság zálogai lehetnek.

Biztos alapokra kell helyezni az energiatermelést, alacsonyabb szintre kell szorítani a felhasználást, energiatakarékos technológiák bevezetésével meg kell állítani a pazarlást. A fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentésével párhuzamosan növelni kell az alternatív energiaforrások arányát.

17. Gazdasági partnerségi megállapodások (vita)

  Elnök. – Következő napirendi pontunk a Bizottság nyilatkozata a Gazdasági partnerségi megállapodásokról.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Megragadom az alkalmat arra, hogy elmagyarázzam, hol tartunk a gazdasági partnerségi megállapodással (EPA) kapcsolatos tárgyalásokban. Örömmel állapíthatom meg, hogy a Bizottság október 23-i közleményében javasolt stratégiát a Tanács a múlt héten jóváhagyta. Amint azt Mandelson főbiztos a múlt héten elmondta a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának, a tárgyalások végre túljutottak a holtponton.

A tárgyalások rendkívül gyorsan haladnak előre. Hadd érzékeltessem, hogy hol is állunk ebben a pillanatban. Kelet-Afrikában kiinduló megállapodást parafáltunk a Kenyát, Ugandát, Ruandát, Burundit és Tanzániát felölelő Kelet-Afrikai Közösséggel. Rendkívül közel állunk ahhoz, hogy a Kelet- és Dél-Afrikai csoportosuláshoz hasonlóan ideiglenes megállapodást kössünk az Indiai-óceán országaival is.

A Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségben kiinduló megállapodást parafáltunk Botswanával, Lesothóval, Szvázifölddel és Mozambikkal. Angola is csatlakozni fog, amint csak tud. Dél-Afrika és Namíbia holnap dönt a részvételéről.

A Csendes-óceán térségében ezzel párhuzamosan dolgozunk az egész térségre vonatkozó egységes megállapodáson, valamint külön megállapodásokon az Európai Unióval kereskedelmet folytató térségbeli országok közvetlen érdekeinek védelmének céljából. Várakozásaim szerint ezekben hamarosan megállapodás fog születni.

A többi térségben kevésbé világos a kép. Nyugat-Afrikában és Közép-Afrikában tárgyalások folynak az úgynevezett „alcsoportokkal”. Elképzelhető, hogy ideiglenes árucsere-egyezményt tudunk kötni a leginkább érintett országokkal, amelyeket azután 2008-ban az egész térségben teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokká (EPA) tudunk továbbfejleszteni. Az természetesen az érintettek akaratától függ, hogy ezt az utat választják-e, és létrehoznak-e a Világkereskedelmi Szervezettel összeegyeztethető piacra jutási megállapodásokat.

A karibi térségben szinte mindenről van már megállapodásunk, csak sajnos éppen a legégetőbb dologról, az árukereskedelemről nincs, mivel a térség által tett javaslat a WTO által elfogadhatótól messze elmarad. Tovább folynak a tárgyalások, de a tárgyalások előmozdításához most egyértelmű politikai döntésre van szükség a térség részéről a WTO-val összeegyeztethető piacra jutási terv létrehozásáról.

Az összes térségben pragmatikus és rugalmas megközelítéssel próbáljuk elérni azt, amit továbbra is a megállapodások céljának tekintünk: teljes körű EPA-megállapodások létrehozása mind a négy térséggel. Kereskedelmi kapcsolatainkat ez fogja modernizálni és a fejlesztés szolgálatába állítani, ezért célunk a teljes körű megállapodás mind a négy térséggel.

Az elmúlt napokban jelentős előrehaladást értünk el, de ma még nem garantálhatjuk, hogy a WTO-val összeegyeztethető, új kereskedelmi szabályokat tartalmazó megállapodást tudunk kötni az összes AKCS-országgal.

A WTO-val összeegyeztethetőség az összes megállapodás alapvető része, akár teljes körű EPA-megállapodásról, kiinduló megállapodásról, vagy csupán árucsere-egyezményről van szó. Ennek hiányában csak az általános preferenciarendszert tudjuk felkínálni.

A jövő héten az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa dönt az AKCS-országoknak felajánlott piacra jutás megvalósításáról szóló EK-rendeletről. Ez a legjobb ajánlat, amit kétoldalú egyezmény létrehozására valaha is tettek: teljes körű, vám- és kontingensmentes piaci hozzáférés, és mindössze két termékre, a cukorra és rizsre vonatkozó átmeneti időszak.

A megállapodások tető alá hozásáért továbbra is mindent megteszünk, amit csak lehetséges. Ajánlatunkat előterjesztettük, és abban a pillanatban, hogy valamelyik AKCS-ország előáll egy WTO-val összeegyeztethető ajánlattal a megállapodás megkötésére, késedelem nélkül javasolni fogjuk a Tanács előtt, hogy az adott ország is kapja meg az EPA piacra jutási rendeletben meghatározott kedvezményeket.

Már jeleztük, hogy hajlandóak vagyunk alrégiókkal is együtt dolgozni, amennyiben ez az, amit az AKCS-országok kívánnak. Egyetértettünk azzal, hogy 2008. január 1-je után is folytassuk a tárgyalásokat egyéb ügyekben, például a szolgáltatásokkal, beruházásokkal és más, kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekben, hiszen ezek igen fontos részét képezik a megállapodások fejlesztésről szóló részének. Teljesítettük ígéretünket a Cotonoui Megállapodással megegyező, vagy annál kedvezőbb kereskedelmi egyezmények felajánlására minden olyan ország részére, amely megállapodást köt velünk. Felajánlottuk piacaink teljes megnyitását, és az árukereskedelemre vonatkozó ajánlatot kiegészítettük egy nagyvonalú szolgáltatási ajánlattal is.

Amit nem tudunk megtenni az az, hogy a tárgyalások folytatásának időszaka alatt kiterjesszük a Cotonoui kereskedelmi megállapodást. Világossá tettük, hogy EPA megállapodás hiányában nem tudunk, és nem is akarunk illegális vagy nem biztonságos megoldásokat javasolni.

AKCS-partnereinknek támogatásra lesz szüksége a megállapodások megvalósításához és a szükséges korrekciók és reformok végrehajtásához. Ezért szorgalmazza azt a Bizottság, hogy az Európai Fejlesztési Alap prioritásként kezelje a kereskedelemösztönző támogatást az EPA-megállapodásokkal összefüggésben. Ezért működünk szorosan együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy további pénzt fordítsanak az újonnan elfogadott EU kereskedelemösztönző támogatás stratégiájára.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a tárgyalások lezárásához meg kell hozni néhány nehéz politikai döntést, de üdvözöljük azoknak az AKCS-térségeknek és -országoknak a kezdeményezőkészségét, amelyek úgy döntöttek, csatlakoznak hozzánk az EPA-megállapodások parafálásában. Továbbra is támogatni fogjuk őket azoknak a feladatoknak a végrehajtásában, amelyekre elkötelezték magukat, és együttműködünk velük annak biztosítása érdekében, hogy olyan kereskedelmi kapcsolatot hozzunk létre, amely valóban hozzájárul fejlődésükhöz.

  Robert Sturdy, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Hét év tárgyalás után azt mondani, hogy nem egészen ott tartunk ahol kellene, talán enyhe kifejezés. Nem vagyok biztos abban, hogy a „túljutottunk a holtponton” a helyes kifejezés.

Az utóbbi hetekben néhány AKCS-ország kezdte egyre kényelmetlenebbnek érezni azt a kilátást, hogy amennyiben nem ír alá EPA-megállapodást, olyan GSP (Általános Preferenciarendszer) vámtarifa rendszerben részesüljön január 1-jétől, amelyet maga a biztos úr is korlátozottnak tart. Az Európai Bizottság azt állítja, hogy sikerrel segített elő ideiglenes megállapodást mind egyéni államokkal, mind térségbeli alcsoportokkal. Amint a biztos úr elmondta, a kelet-afrikai csoporttal tegnap került sor aláírásra, míg a SADC (Dél-afrikai Fejlesztési Közösség) a múlt héten írt alá – csak éppen Dél-Afrika és Namíbia nélkül! Miféle gazdasági megállapodás az, amely kihagy országokat? Értesültünk arról, hogy a Bizottság nyomást gyakorol Nyugat-Afrikára, hogy lépjen megállapodásra Nigéria nélkül, pedig Nigéria Afrika egyik legnagyobb országa, amely nagyszabású kereskedelmi tárgyalásokat folytat az Európai Közösséggel. Milyen hatása lesz hosszú távon az úgynevezett keretszerződések aláírásának? És mi lesz a térségek integrációjával? Ahogy én látom, pontosan azokat a térségeket szabdalják fel, amelyekről a jelentésemben azt írtam, hogy az EPA-megállapodásoknak rájuk kell vonatkozniuk.

A parlamenti állásfoglalás – amelyet egy politikai csoport hozott létre – egyenesen arra szólít fel, hogy örüljünk ezeknek a most már gyors ütemben zajló tárgyalásoknak. Nos, ha nem is tetszenek nekünk ezek az előkészületek, nyakunkon a határidő, és e pillanatban nincs más választásunk. A Kigali Nyilatkozat kemény és kritikus volt. A mai parlamenti állásfoglalás előretekintő, és remélem, valóban örömmel tekinthetünk a jövőbe.

Amint azt nevük is jelzi, az EPA-megállapodások lépcsőfokok az EU és az AKCS-országok közötti teljes körű és átfogó kereskedelmi kapcsolatok létrehozásában. Csalódtam a PSE képviselőcsoportban, hogy nem szavazták meg őket.

Egy utolsó gondolatot szeretnék hátrahagyni a biztos úrnak. Az Egyesült Királyságban van egy mondás arról, hogy mi a három legnagyobb hazugság a világon: „a csekk postázva van”, „nem az én hibám volt”, és „az Európai Unióból jöttem és azért vagyok itt, hogy segítsek”.

  Harlem Désir, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr! Nem tehetünk úgy, mintha nem vennénk észre, hogy a Bizottság a tervezett határidőre nem tudta elérni valódi EPA–megállapodások aláírását azzal a módszerrel, ahogyan a tárgyalásokat levezette. Itt egyetértek Surdy úrral: az ideiglenes megállapodások megkérdőjelezik a létrejött regionális csoportosulásokat, amelyeken az EPA-megállapodások aláírásáról szóló tárgyalások alapultak.

A tárgyalások nemcsak hogy nem erősítették meg az Európa és az AKCS-országok közötti kapcsolatokat és bizalmat, hanem inkább mély aggodalomra adtak okot. Aggodalom övezi az állami bevételek elvesztését: a szenegáli elnök nemrégiben nyilatkozta a sajtónak, hogy az afrikai országok költségvetésének 35%–70%-át vámtarifák teszik ki: Nigéria például 800 millió eurót veszíthet.

Aggodalomra ad okot az a kérdés is, hogy mi lesz a következménye annak, ha a AKCS-gazdaságok érzékeny ágazatai liberalizálódnak, és versenyezniük kell az európai vállalkozásokkal. Szintén aggasztó az a kérelem, hogy a második fázis tartalmazzon olyan témaköröket is, amelyek nem tartoznak a WTO-kötelezettségek körébe. Ide tartoznak a szolgáltatások, a beruházások, a nyilvános piacok és a verseny szabályai. Aggodalomra ad okot az a fenyegető lehetőség, hogy 2008-tól magasabb vámtarifák kerülnek bevezetésre a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó AKCS-államokban, amellyel mintegy zsarolásképpen, mindenféleképpen valamifajta megállapodás elfogadására próbálják kényszeríteni őket.

Úgy érzem, új erőt kellene adni az AKCS–EU kapcsolatoknak, és visszavezetni a tárgyalásokat a fő cotonoui elvekhez. Az EPA-megállapodások fejlesztési eszközök. A liberalizálás önmagában nem cél. Az EPA-megállapodások célja az AKCS-gazdaságok megerősítése, a világgazdaságba való belépésük elősegítése.

Egyetlen AKCS-ország sem kerülhet rosszabb helyzetbe azáltal, hogy aláír egy EPA-megállapodást. Az aláíróknak legalább ugyanolyan kedvezményben kell részesülniük egy preferenciarendszertől, mint amilyenben valamilyen EPA-megállapodás aláírása előtt részesültek. A megállapodásoknak az AKCS-országok érdekein és az AKCS-országok gazdaságának diverzifikálásán kell alapulniuk.

Pontosítani kell a származási szabályokat és rögzíteni azt, hogy milyen mértékű kedvezményben részesülhetnek az általunk előterjesztett bármely, új piacra jutási intézkedésből, valamint meg kell valósítani a pénzügyi kompenzáció hiteles mechanizmusait. A december 31-i dátum nem olyan vészes, mint ahogy Ön gondolja.

  Gianluca Susta, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mi az ALDE képviselőcsoportban támogattuk a szocialisták vezetőjének kérését a szavazás elhalasztására, mert általánosabb egyetértést szerettünk volna elérni az állásfoglalás megszövegezésével kapcsolatban.

Hasonlóképpen, mi is osztjuk a kigali találkozót lezáró dokumentumban összefoglalt aggályokat és reményeket. Az EPA-megállapodások fontos eszközök a fejlesztés, a regionális integráció és a szegénység leküzdése érdekében. Ebben a mi globalizált világunkban muszáj kitűznünk magunk elé ezeket a célokat. Sem a szabadkereskedelem, sem a WTO-szabályok, még az EPA-megállapodások sem célok önmagukban, hanem a világkereskedelmet szolgáló eszközök.

Mégis, be kell látnunk, hogy a Cotonoui Megállapodás lejáratát követő joghézag magukat az AKCS-országokat fenyegeti; sokkal több forog itt kockán, mint ezeknek a megállapodásoknak a legitimitása a WTO-szabályainak vagy -döntéseinek tükrében.

Mi is reméljük, hogy a hat térséggel folytatódó egyeztetések hamarosan lezárulhatnak, és hogy az ennél bonyolultabb, a világkereskedelem reformjáról szóló dohai tárgyalások folytatása és sikeres lezárása egyértelmű kereteket fog biztosítani a világ legszegényebb országait érintő fejlesztési szükségletek megoldására, beleértve az EU–AKCS kapcsolatokat is.

Tudatában vagyunk azonban annak, hogy az AKCS-tárgyalások lassan haladnak előre, és a világkereskedelmi reform, amelynek egyik előnye éppen a világkereskedelem többoldalúságának felpezsdítése, szintén akadozik.

Ezért megvalósítható megoldásokat kell keresni, pragmatikus módszerekkel. Ezért úgy gondoljuk, hogy a Bizottság által választott, kétütemű megközelítés – tehát először csak a kereskedelemre vonatkozó, ideiglenes megállapodások, majd ezt követően egy általánosabb megállapodás létrehozása – jól szolgálja azt a célt, hogy a Cotonouban biztosított, kedvező tarifájú árucsere zavartalanul folytatódjon, hiszen ennek ellenkezője rendkívül hátrányos lenne az AKCS-országok számára.

  Frithjof Schmidt, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr! Döbbenetes volt hallgatni, hogy Ön úgy beszélt a tárgyalásokról, mintha semmiféle kisiklás nem történt volna, és minden a legnagyobb rendben menne a Bizottság szempontjából.

Hónapok óta több alkalommal mutattunk rá itt a Parlamentben, hogy a Bizottság teljesen túlterhelte az AKCS-országokkal folytatott tárgyalásokat. Rámutattunk, hogy a WTO feltételeinek kielégítésére elég volna egy árucsere-megállapodás, és hogy a szingapúri témakörről történő megállapodás nem elengedhetetlen. Kritikánk süket fülekre talált a Bizottságban, ami azt illeti, a Bizottság teljesen félresöpörte a kritikánkat. Az, hogy most hirtelen irányváltással az ideiglenes, „csak árucsere” megállapodásokat célozzák meg, túl késő és túl kevés. Ebben a fázisban a „csak árucsere” egyenlő a rövidlátásukból fakadó kudarc beismerésével. Ennél még az is kedvezőbb színben tüntette volna fel Önöket, ha egyszer az életben önkritikusan bevallják, hogy a tárgyalási stratégiájuk fiaskó volt.

A másik nagy hiba a tárgyalások lefolytatásának módja volt. Teljesen nyilvánvaló, hogy úgy zajlottak, mintha pusztán egy közönséges szabadkereskedelmi megállapodásról lenne szó, nem pedig egy fejlesztés-alapú keretszerződésről. Minden egyes AKCS-ország egyöntetűen panaszolta, hogy nyomást gyakoroltak rájuk, nem csoda hát, hogy ilyen nyomorúságos hangulat uralkodott a tárgyalásokon. Ezt az üzenetet tisztán és világosan hallottuk Kigaliban, és meg kell mondanom a Bizottságnak, hogy a tárgyalásoknak nemcsak a tartalma fontos, de a hangvétele is.

Életbevágó, hogy ne kövessünk el még egy ilyen nagy hibát. Megoldást kell találnunk azoknak a nem a legkevésbé fejlett országoknak a körébe tartozó országok számára, akik még nem képesek csatlakozni. Meg kell akadályoznunk a kereskedelmi kapcsolatok összeomlását, 2008-ra egy átmeneti megállapodásra vonatkozó javaslatra van szükség.

  Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr! A Bizottság tárgyalási stratégiája teljesen rossz volt; sőt, katasztrofális. A „Globális Európa” stratégián alapult, azaz nem szólt másról, mint Európa legfőbb transznacionális nagyvállalatainak piacra jutásáról.

Mindig is kíváncsi voltam, vajon mi köze ennek a megközelítésnek a partnerségi megállapodásokhoz. Mert a partnerség valami egészen mást jelent. A partnerség azt jelenti, hogy tiszteljük azt az országot, amely gazdasági és társadalmi fejlesztés végrehajtására készül. A partnerségi megállapodásnak tiszteletben kell tartania azt, hogy a fejlesztési segély folyósításának nem lehet feltétele egy EPA-megállapodás aláírása. A partnerségi megállapodásoknak a gyenge, a leggyengébb országok fejlődésére kell tekintettel lenniük. Egyetlen ország sem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint amilyenben már eleve van, csak azért, mert nem írja alá. Ez a sportszerű partnerség; a szolidaritáson alapuló megközelítés. A Bizottság ettől fényévekre volt. Szerintem jó dolog, hogy most – ennyi oldalról szorongatva – végre kezd más stratégiát keresni, bár ezzel kapcsolatban is elég szkeptikus vagyok, látva, hogy a régi jó módszerekkel kezeli a Dél-amerikai Közös Piac és az andoki régió országait, vagy az ASEAN-tagországokat.

Mintha mi európaiak ezt mondanánk: „az lesz, amit mondunk, tetszik, nem tetszik, nem kap mást”. Ismétlem, ennek semmi köze a partnerséghez. Amit ma itt láttam, hogy nem használhatjuk a kigali döntést kiindulási alapként, pedig a Kigaliban jelen lévő összes képviselő támogatta azt, nemcsak bosszantó, de megdöbbentő volt számomra. A Parlamentnek támogatnia kellett volna ezt a delegációt azzal, hogy a döntés mellett áll.

(Az elnök fébeszakítja a felszólalót)

  Maria Martens (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Az EPA-megállapodások ellentmondásos témát jelentenek Afrikában, de egyre inkább Európában is. Ez a témakör alapvető különbségeket hoz felszínre azt az elképzelést illetően, hogy hogyan lehetne fenntartható gazdasági növekedéssel leküzdeni a szegénységet az AKCS-országokban. Az világos, hogy tisztán pénzügyi segéllyel nem lehet számottevően hozzájárulni a szegénység csökkentéséhez. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek a kereskedelmi megállapodások olyan lehetőséget hordoznak, amelyekkel letérhetünk a minimális hasznot hozó segélyek régen kitaposott útjáról. Csökkent az AKCS-országokkal folytatott nemzetközi kereskedelem. Aránya ma már kevesebb, mint 1%, és nem értük el a Milleniumi Fejlesztési Célokat Afrikában. Ezen változtatnunk kell. Európának erkölcsi kötelessége segíteni az AKCS-országok gazdasági növekedését, és növelni a velük folytatott kereskedelmet. Az EPA-megállapodásoknak is hozzá kell járulniuk ehhez.

Elnök úr! A kereskedelmi és gazdasági integráció előnyei teljesen nyilvánvalóak, különösen egy egyre inkább globalizált világban. A verseny, a jó beruházási környezet, a piacra jutás és a működő gyárak elengedhetetlenek az AKCS-országok gazdasági növekedéséhez. Rugalmasnak és gyakorlatiasnak kell lennünk, de a Világkereskedelmi Szervezet keretein belül. Már nem várható, hogy végleges kereskedelmi megállapodásokat írnak alá a 2008. január 1-jei határidőre. Néhány kelet- és dél-afrikai ország azonban ideiglenes megállapodást tudott tető alá hozni. Ezek „csak árucsere” megállapodások. Nem mondhatjuk, hogy lépést jelentenek a regionális fejlesztés irányában. Hogy végleges megállapodások jöhessenek létre, sürgős technikai támogatást kell nyújtanunk ezeknek az országoknak a megerősödéséhez, például szolgáltatásokat.

  Glenys Kinnock (PSE). – Elnök úr! Mint ahogy mások is elmondták már, képviselőcsoportom azt javasolja, hogy a hitelesség és következetesség érdekében a Parlament úgy foglaljon állást, hogy az tükrözze mindazt, amivel a Közös Parlamenti Közgyűlésen egyhangúlag egyetértettünk, és amit a kigali nyilatkozat is kifejezett. Úgy gondolom, a nyilatkozat egy mérsékelt és kiegyensúlyozott dokumentum, amely különböző politikai csoportjaink és az AKCS között zajló hosszadalmas és sikerrel záruló egyeztetéseket képviseli, beleértve természetesen Sturdy úr politikai csoportját is, amint arra ő is hivatkozott.

A magam részéről én soha nem tapasztaltam akkora nyomást, mint ami az AKCS-országokra nehezedett az egyeztetések során, hiszen szembe kell nézniük a rendkívül előnytelen európai GSP vámtarifa rendszer fenyegetésével. Pont ennek a fenyegetésnek a hatására jöttek létre új regionális csoportosulások, és valószínűnek látszik, hogy kétoldalú megállapodásokra is sor fog kerülni, például Elefántcsontpart esetében. Ezeket az alcsoportokat, amelyekről a biztos úr is beszámolt, nem nagyszerű eredményként kellene elkönyvelni, hanem inkább a térség integrációját fenyegető, az AKCS-országok között óriási regionális feszültségeket teremtő tényezőként.

Mauritius, a Seychelle-szigetek, Madagaszkár és a Comore-szigetek alregionális EPA-megállapodást kötöttek; míg Nyugat- és Közép-Afrika nem állt elő piacra jutási ajánlattal, ezért a GSP vár rájuk. A SADC országokon belül Dél-Afrika és Namíbia minden jel szerint elértek egy holtpontot, amelyen nem tudnak túllépni, és felkérték őket a legnagyobb kedvezmény elvét tartalmazó záradék bevezetésére, amely arra kötelezné őket, hogy az EU-nak is megadjanak minden olyan piacra jutási lehetőséget, amelyet bármely más országnak a jövőben meg fognak adni. A Csendes-óceán térségén belüli országok sem tapasztalnak túl sok jót az egyeztetések során, és nem tűnik valószínűnek, hogy a Fidzsi-szigetek és Pápua Új-Guinea kivételével bármelyikük esetében is sor kerülne aláírásra vagy parafálásra.

A hajthatatlanság és a rugalmasság hiánya nyilvánvalóan elidegenítette az AKCS-országokat, főként az a felismerés, hogy a Bizottság olyan megállapodásokat próbál rájuk kényszeríteni, amelyeket másoktól nem kívánt meg, és ezt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban levő kollégák is megerősíthetik. Mind technikai, mind politikai szempontból, a „csak árucsere” megállapodás lehetetlennek bizonyult, még a karibi térségben is. Pedig a karibi térség kapacitása nagyobb bármelyik másik térségénél. Csak a múlt héten közölték, hogy az ajánlat egyszerűen nem tartható számukra.

Egyértelmű, hogy a Bizottságnak vissza kell lépni, visszafogni a nyomást, és újból felmérni, hogy hogyan lehet megakadályozni azt a még elgondolni is borzalmas dolgot, hogy a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó országokat odavessük a farkasoknak. A WTO-val tudatni kell, hogy mindkét oldal jóhiszeműen törekszik a tárgyalások folytatására, így ha az EPA-megállapodások aláírása mégsem történik meg határidőre, a kereskedelemben ne álljanak be zavarok.

Az EU hajtsa végre a szükséges belső jogszabály-módosításokat a jelenlegi kereskedelmi gyakorlat folytatásának engedélyezésére. Ezután az EU és az AKCS-országok tovább folytathatják a munkát, hogy megelőzzenek minden tiltakozást vagy kérdőre vonást a WTO részéről.

Mi, az Európai Parlament képviselői egyszerűen nem térhetünk azzal a hírrel haza a választókörzetünkbe, bárhol is legyen az Európán belül, hogy így bánunk a kiszolgáltatott AKCS-államokkal, amikor ők már amúgy is egyetértenek egymás között abban, hogy saját gazdasági érdekeikkel ellentétes gazdasági partnerségre próbálják rábírni őket.

  Margie Sudre (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos úr! Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy az utóbbi hónapokban több tengerentúli közösségünk mély aggodalmát fejezte ki az EPA-megállapodásokkal kapcsolatban.

Az EPA-megállapodások nem válhatnak tisztán a WTO égisze alatt kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokká, és nem veszélyeztethetik tengerentúli közösségeink eleve törékeny gazdaságait. A szóban forgó területek fejlődésének kedvező, új gazdasági és kereskedelmi keretek megteremtése érdekében e megállapodásoknak valódi partneri viszonyt kell megtestesíteniük. A tengerentúli közösségek földrajzilag közel állnak sok AKCS-országhoz, ami a kölcsönös preferenciális megállapodások közepébe helyezik őket az AKCS-országokkal.

Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a legkülső régiók és tengerentúli országok és területek (TOT-országok) csak hat EU tagállamot érintenek, és nyilvánvaló, hogy az ezeket a területeket érintő problémák nagyrészt ismeretlenek. Ennek ellenére, a legkülső régiók sajátos helyzete ismert, amit a tárgyalások során – az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének értelmében – sokkal konkrétabban kell figyelembe venni. Ezen túlmenően, az AKCS-országok szomszédságában levő TOT-országokra és -területekre sokkal több figyelmet kell fordítani azon társulási megállapodások betartása szempontjából, amelyek a fent idézett cikk révén már eleve az EU-hoz kötik őket.

Megköszönöm, hogy támogatják azt a módosítási javaslatot, amelyet azért szándékozom benyújtani, hogy a tengerentúli területek és európai kapcsolataik regionális integrációjának intelligens egyensúlya létrejöhessen. Bár a tárgyalások valóban bonyolultak, különösen ami a helyi piacok védelmét és a kényes áruk listáját illeti, én mégis bízom abban, hogy a Bizottság mindenki érdekeit tiszteletben tartó kompromisszumot tud létrehozni a legkülső régiók, a TOT- és az AKCS-országok között.

  Erika Mann (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szerintem valójában az lenne a legfontosabb, hogy a következő heteket arra szánjuk, hogy a megállapodást mindenki által elfogadhatóvá alakítsuk. Nagy fontosságú megállapodás ez, óriási szimbolikus visszhanggal. Nem csak az afrikai országok és térségek szabadkereskedelmi megállapodásának létrehozását és Európához való közeledését jelenti. Hanem egy valódi fejlesztési fordulatot lehetővé tévő megállapodás, amely felveszi a harcot a szegénységgel, és amely hitelt érdemlő módon mutatja ki, hogy az Európai Unió képes úgy tárgyalni egy megállapodásról, hogy az az afrikai országoknak se legyen kényelmetlen, és segítsen érzelmi kötődést kialakítani az Európai Unióval.

Ahogy Ön is említette, sok kérdés nagy fontossággal bír; ezek közül meg is említett néhányat. Mindenképpen biztosítanunk kell, hogy a regionális megállapodások valódi előnyt jelentsenek a kérdéses országoknak. Biztosítanunk kell továbbá, hogy a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó országok sem maradnak ki, és velük is szerződés jön létre, hogy ők is a helyes irányban fejlődhessenek. Az Ön által javasolt, kétlépcsős megközelítésnek azt is garantálnia kell, hogy senki nem marad ki, és hogy valóban a helyes irányban indultunk el – ez sajnos a mai napig nincs garantálva.

Markov úr! Most, hogy nem hagyjuk jóvá holnap az állásfoglalást, használjuk ki a lehetőséget arra, hogy konszenzust hozzunk létre a Parlamentben, mert szerintem ennek megvalósulásához elég közös alapunk van.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretném minden hozzászólónak megköszönni, hogy felszólalásával hozzájárult ehhez az érdekes vitához. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian folyamatában nézzük a dolgokat. Bár a magam részéről sem közvetlenül, sem személyes módon nem vagyok benne érdekelt, mindkét oldal jóakaratára, és sok partner egyetértésére van szükség a megállapodáshoz.

Amint említettem is bevezető nyilatkozatomban, pragmatikus és rugalmas módon működünk. Akik ugyanezt a megközelítést választják, azt nem a többiek rovására teszik, hanem hogy fokozatosan törekedjenek a siker felé, ami minden régió és a nemzetközi kereskedelem egészének érdeke.

Volt néhány kérdés és kritika a tárgyalások hangvételével kapcsolatban. Biztosítani szeretném Önöket arról, hogy minden a partnerkapcsolat szellemében történik. Ebben a partnerkapcsolati szellemben figyelembe vesszük partnereink fejlődési céljait és az őket terhelő korlátokat is.

Volt néhány kérdés a „csak árucsere” kereskedelemről. A kiinduló megállapodások teljes körű EPA-megállapodásokhoz vezetnek, amelyek támogatják az AKCS-országok fejlődését és a térségek integrációját. Tehát egyáltalán nem veszítjük szem elől az általános célt és a partnerországok és térségek általános igényeit.

Nem nagyon akarom megismételni ugyanazokat a dolgokat, amiket már az elején elmondtam, de zajlanak a folyamatok. Néha jön egy határidő, ami nagy nyomást jelent, mert az utolsó napokban vagy hetekben kell megoldást találni, de valóban nagy haladást értünk el. Sok nevet és országot soroltam fel, ahol kiinduló megállapodást sikerült parafálni, és ezt a továbbiakban is folytatjuk; az érdekünk azonban valójában az, hogy megoldást találjunk.

A folyamatok zajlanak tovább, mert a jelen helyzetben egynél több fázisról van szó. Amint említettem, január 1. után a szolgáltatások, beruházások és egyéb kereskedelemmel kapcsolatos kérdések ügyében folytatjuk tovább a munkát.

Úgy hiszem, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa a jövő héten támogatni fogja a javaslatot, hogy a Közösség hozzon létre egy rendeletet az AKCS-országoknak felajánlott piacra jutás megvalósítására. Mint ahogy elmondtam, kétoldalú megállapodásnál nem létezik ennél jobb ajánlat. Nemcsak nyitottak, de nagyon konstruktívak is vagyunk. A Bizottság által javasolt stratégiát, amit én is megpróbáltam leírni, a Tanács mind a 27 tagja teljes mértékben megerősítette, és ebben a partnerkapcsolati és konstruktív szellemben fogunk továbbhaladni.

A valódi cél egy teljes körű gazdasági partnerségi megállapodás. A megállapodás a regionális integráció katalizátora lesz. Az egyes kiinduló megállapodások aláírása után is ennek a célnak az elérése érdekében folytatjuk majd a munkát. E folyamat során senkit nem hagyunk ki vagy felejtünk el. Nemcsak hogy szem előtt tartjuk, de nagyon is aktívan támogatjuk a legkevésbé fejlett országokat.

Azt hiszem, ez minden amit most elmondhatok, akár válaszként, akár megerősítésképpen, de biztos vagyok benne, hogy a Tisztelt Ház a következő hetekben és hónapokban még visszatér erre a témára, és a megállapodások időzítésére.

  Elnök. – Az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésének megfelelően négy, állásfoglalásrairányuló indítványt kaptam⁽¹⁾. A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. december 12-én kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. – A gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-megállapodások) kritikus szakaszába érkeztünk. A WTO-val összeegyeztethető megállapodás elengedhetetlen fontosságú a nem a legkevésbé fejlett országok körébe tartozó AKCS-országok számára.

Sajnálatos, hogy nem mindig nyilvánul meg a két fél közötti kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat. Egyetlen országnak sem szabadna megállapodásra lépni valamilyen kényszer alapján. A Bizottság többet is tehetett volna azért, hogy a tárgyalásokat befogadóbbá tegye.

A legtöbb AKCS-ország számára az EU a legfontosabb kereskedelmi partner.

2004-ben az EU által az AKCS-országokból importált áruk értéke elérte a 28 milliárd eurót. Ez az összeg kétszer akkora, mint az AKCS-övezetnek a 9. EFA rendelet értelmében 2000. és 2007. között nyújtott fejlesztési támogatás.

A tartós gazdasági növekedés és fejlődés kulcsa nem a támogatás, hanem a kereskedelem. Senki nem tagadhatja, hogy az AKCS-országok jelentős kihívások előtt állnak, de a helyesen kialakított EPA-megállapodásokra úgy kell tekinteni, mint az AKCS-országok számára nyújtott lehetőségre.

A minden EPA megállapodás részét képező fejlesztési terveket az Európai Uniónak teljes mértékig támogatnia kell.

Ideiglenes egyezségekkel kell biztosítani, hogy a kereskedelemben ne alakuljon ki fennakadás, és hogy ne kerüljön veszélybe több millió ember megélhetése.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

18. A közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosítása – A közösségi vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága (egységes szerkezetbe foglalt változat) – Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosítása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az alábbi jelentések közös megvitatása:

- a Paolo Costa által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében készített, a közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló A6-0346/2007 jelentés [COM(2006)0784 – 6-0493/2006 – 2006/0272(COD)];

- a Josu Ortuondo Larrea által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében készített, a közösségi vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló A6-0345/2007 jelentés (átdolgozott változat) [COM(2006)0783 – C6-0474/2006 – 2006/0273(COD)];

- a Paolo Costa által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében készített, az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosításáról módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló A6-0350/2007 jelentés [COM(2006)0785 – C6-0473/2006 – 2006/0274(COD)].

  Jacques Barrot, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! 2001-ben és 2004-ben, az első két vasúti intézkedéscsomag jóváhagyása után és a harmadik vasúti intézkedéscsomag 2006. december 13-i jóváhagyása előtt a Bizottság új jogi intézkedéseket javasolt a gördülőállományok, különösen a mozdonyok kölcsönös elismerésére. Az intézkedések célja, hogy elgördítse az akadályokat a vasúti kocsik európai vasúti hálózaton való üzemeltetésének útjából, s ezáltal újjáalakítsa a vasúti szektort.

A Bizottság két fő okból tette ezt a kezdeményezést: hogy a mozdonyok üzembe állítási eljárásának átláthatóbbá és hatékonyabbá tételével elősegítse a vonatok szabad mozgását az EU-n belül, és hogy a vasutak átjárhatóságáról szóló három irányelv egyetlen irányelvben való egyesítésével egyszerűsítse a szabályozást.

A teljes intézkedéscsomag tartalmaz egy közleményt, három jogszabályjavaslatot és ezek hatástanulmányát: a közlemény felvázolja a jelen helyzet nehézségeit, és több javaslatot tesz a vasúti szerelvények engedélyeztetésének egyszerűsítésére; van egy javaslat a vasutak átjárhatóságáról szóló jelenleg érvényben levő irányelvek egységesítéséről; valamint egy javaslat az Európai Vasúti Ügynökséget (EVÜ) létrehozó rendelet módosításáról; s végül egy hatástanulmányi jelentés.

Mire koncentrálnak ezek a szövegek? Egy létfontosságú szempont a vonatok szabad mozgása, s ez leginkább a mozdonyok engedélyeztetéséhez kapcsolódik. A vasúttársaságok és gyártók egyetértenek abban, hogy az engedélyezési folyamat rendkívül hosszadalmas és költséges, és a hatóságok elvárásai − tisztán technikai szemszögből nézve − igen kevéssé indokoltak.

Ezzel a Bizottság is egyetért, és a problémákat egyrészt jogszabály módosítással igyekszik megoldani, másrészt pedig azzal, hogy felszólítja a vasúti hatóságokat a hozzáállásuk megváltoztatására. Ezért fontos a jogszabály módosítási javaslatokkal együtt kiadott közlemény: mert azonnal, jogszabály-módosítás nélkül is megvalósítható megoldásokat javasol. Ezt a közleményt nem hiába adtuk ki. Egy együttműködési megállapodás máris született, amelyet a Rotterdam-Genova folyosóról májusban írtak alá. Ez a megállapodás szó szerint követi a közleményünkben javasolt koncepciókat.

Megemlíthetnénk még a kölcsönös átjárhatóság és biztonság irányelveinek átdolgozására irányuló javaslatunkat is. A Bizottság szeme előtt két cél lebegett e javaslatok létrehozásakor. Az első a vasúti szerelvények engedélyezési eljárásának egyszerűsítése. Ebből a célból bevezettük az EU tagállamok általi üzembe helyezés kölcsönös elismerésének elvét: ha egy gördülőállomány egy tagállamban már megkapta az engedélyt az üzembeállásra, akkor nincs szükség egy másik tagállamban további engedélyeztetésre azon túlmenően, amit esetleg a helyi hálózat jellegzetessége miatt a nemzeti jogszabályok megkövetelnek.

A második cél a világosság volt: egyetlen szövegben foglaltuk össze a nagy sebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának 1996-os irányelvét, és a hagyományos vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának 2001-es irányelvét. E tekintetben bevezettük az új, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárást a Tanács és az Európai Parlament által a Bizottságra ruházott bizonyos jogkörök részére.

A kölcsönös átjárhatóság és biztonság irányelveinek módosítása még két további művelet végrehajtását tette indokolttá. Módosításokat hajtottunk végre a kölcsönös átjárhatóság irányelvének néhány technikai kérdésén tíz év munkájának tapasztalatain alapulva, s ez a tapasztalat nem csak a Bizottság vagy a tagállamok komitológiai munkájának, de az iparág és a szektor munkájának, és 2005-től kezdve az Európai Vasúti Ügynökség munkájának is a gyümölcse.

Más üzemeltetők problémáira is válaszolni próbáltunk azzal, hogy a biztonságra vonatkozó irányelvben tisztáztuk a vasúttársaság és a karbantartást végző szervezet közötti kapcsolatot. A cél az, hogy az irányelv segítségével megfogalmazzuk azt az új szabályozási keretrendszert, amely a piacok megnyitására vonatkozó közösségi irányelvekből és a vasúti kocsik használatára vonatkozó új, a nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény (COTIF) által nemzetközi szinten megvalósított szerződésből származik.

Most pedig elérkeztem utolsó témakörömhöz, az Európai Vasúti Ügynökséget létrehozó rendelet módosításáról szóló javaslathoz. Ez az EVÜ hatáskörének kiterjesztéséről szól, amely lehetőséget nyújtana az EVÜ-nek, hogy a mozdonyok engedélyeztetésével kapcsolatos összes nemzeti eljárást és technikai szabályt összegyűjtse, s ebből hozzon létre egy olyan − a későbbiek során kiegészítendő − követelménylistát, amelyet elég csak egyszer ellenőrizni, vagy mert nemzetközi szintű szabályok, vagy mert a tagállamok között egyenértékűnek számítanak. Ezt a feladatot a nemzeti biztonsági hatóságokkal együttműködésben az Ügynökség irányítja. Az Ügynökség a nemzeti biztonsági hatóságok vagy a Bizottság kérésére köteles szakvéleményt kiadni.

E módosítások kialakítása közben, a múltbéli tapasztalatok fényében a rendelet néhány más pontját is pontosítottuk, különösen tekintettel azokra, amelyek az európai vasúti forgalomirányítási rendszerek (ERTMS) bevezetésére és a gördülő állományok nyilvántartására vonatkoznak.

Elnök úr! Elnézést kérek ezért a meglehetősen technikai beszámolóért, és azt szeretném mondani, hogy az első és a második vasúti intézkedéscsomag − amelyhez hamarosan csatlakozik a harmadik is − képezi a közös piacon nyújtott vasúti szolgáltatások stabil működésének jogi és gazdasági kereteit. A művelet akkor lesz teljes, amikor technikai szempontból megnyílnak egymás felé a nemzetek piacai. Ez a végső célja ezeknek a javaslatoknak, ez az, amit a vasúti szektor is oly nagyon vár. Szeretném megköszönni a Parlamentnek a szövegeken végrehajtott gyors és kiváló munkáját.

  Paolo Costa, előadó. − (IT) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Bár kénytelenek vagyunk, a Bizottság alelnökének szavaival élve, „technikai” vitát folytatni, ma nagy politikai lépést teszünk előre.

Amióta csak létrejött az utolsó szerződés az 50-es években, az európai közlekedési politikának három célja volt: a belső piac létrehozása, az eddig különálló hálózatok összekapcsolása – természetesen azért, hogy belső piac jöjjön létre a szállítási módok számára és azok között – és hogy már az építési fázisban kölcsönösen átjárhatóvá tegyék őket. Ezért a kölcsönös átjárhatóság nem technikai kérdés; hanem az egész Európában működő piacok megteremtésének előfeltétele, amelyre hatalmas szüksége van, és amely a szerződés kimondott célja.

Majdnem minden téren nagy előrehaladást értünk el, a vasúti szektor mégis némileg lemaradt. Még ma is ugyanazokat a célokat próbáljuk elérni, mint a 60-as években. Ez különböző okok miatt van így, és most nincs idő az elemzésükre, mégis, muszáj ezt megemlíteni, hogy megerősítsen eltökéltségünkben most, hogy erre a nagy lépésre készülünk, és kritikusan fontos, hogy sikerrel járjunk.

A kölcsönös átjárhatóság ezért a legfőbb feltétele annak, hogy technikai korlátoktól mentes hálózatok épüljenek, amelyeken szabadon járhatnak a mozdonyok és a vasúti kocsik. Ez olyan alapvető lépés, amelyet meg kellett tenni, és meg is kell tenni, amilyen hamar csak lehetséges.

A Bizottság helyesen járt el, amikor megszüntette a különbséget a nagy sebességű és a hagyományos hálózatok kölcsönös átjárhatósága között, s ezáltal határozottan a helyes irányba terelte a dolgot.

Az is helyes, hogy a biztonság problémáját is ugyanekkor tűzte napirendre, mert bizony a biztonságot sokszor úgy állítják be – és itt óvatosan kell fogalmaznom –, mintha a kölcsönös átjárhatósághoz csatolt különféle feltételeket az indokolná. Hogyan kelhet át egy mozdonyvezető a határon, ha nem érti a nyelvét annak az országnak, ahova utazik? Hogyan kelhet át egy mozdony a határon, ha nem biztos, hogy teljesen illeszkedik a másik oldalon levő hálózathoz? És még folytathatnám.

Mindez indokolja, hogy a Bizottság miért is járt el helyesen, amikor ezt a két dolgot összekapcsolta. A biztonság garantálása abszolút fontos, de egy kölcsönösen átjárható rendszer keretein belül, mert ha azért tesszük első helyre a biztonságot, hogy a kölcsönös átjárhatóságot megakadályozó feltétel legyen, akkor valami itt nem stimmel. Amint azt látni fogjuk, maga a döntés, hogy hozzunk létre egy európai ügynökséget arra, hogy ezekkel és más kérdésekkel foglalkozzon, kétséget kizáróan jelzi, hogy ezeket a dolgokat komolyan vesszük.

Mit tett a Parlament? A Parlament nagyjából jóváhagyta a Bizottság javaslatait, és hozzátett néhány javaslatot, amellyel még átjárhatóbbá lehetne tenni a rendszert. A Parlament határidőket szeretne kiszabni az engedélyeztetésre, mármint a gördülő állományokkal kapcsolatban, természetesen. Azt pártolja, hogy a tagállamok vegyék át a bizonyítás terhét azt illetően, hogy valami nem felel meg a kölcsönös átjárhatóságnak – akár biztonsági alapon –, azaz: a kiindulási alap az, hogy ha egy jármű megkapja az engedélyt, akkor az mehessen bárhova, hacsak valaki nem tud egy igen jó okot mondani arra, hogy miért ne tegye. Harmadszor, a Parlament úgy véli, hogy a meglevő gördülő állományok utólagos felszerelése jogosult legyen állami támogatásra. Azt hiszem, a Parlament ezekkel járult hozzá a témához.

Ugyanez vonatkozik a biztonságra. Itt is egy megadott dátumot próbáltunk kitűzni a tanúsítvány kötelező beszerzéséhez, ami javaslatunk szerint 2010. Ennek kivétel nélkül mindenkiben el kell oszlatnia a félelmet, hiszen mindenki egyenlő elbánásban részesül, és többé már nem fogadjuk el, hogy a nagy, vasutakat üzemeltető monopóliumok nagy kompetenciájuk miatt kivételek ez alól, és automatikusan folytathatják tevékenységüket.

A harmadik pont az Ügynökség működésének gyakorlati beindítása. Ezzel kapcsolatban egy fontos kérdés merül fel, s ezt hadd tegyem fel mindannyiuknak, de elsősorban a Bizottságnak. Mi elég helyesen, úgy gondoltuk, jó lesz elkülöníteni a biztonságot minden mástól, és 25 európai ügynökséget hoztunk létre. Ez egy régebben meghozott, nagyobb döntés volt. Most viszont azon tűnődöm, hogy mivel ezek az ügynökségek még mindig nem állnak készen, van-e értelme annak, hogy egyetlen Európai Ügynökség 25, különböző országban levő oldalhajtással próbáljon boldogulni. Ez olyan alapkérdés, amely segíthet európai szintű, pozitív megoldást találni a kölcsönös átjárhatóság és vasúti biztonság egymáshoz közelálló problémáira.

  Josu Ortuondo Larrea, előadó. − (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A globalizáció eredményeképpen gazdaságunk, a közösség fejlődése és polgáraink jóléte ma, jobban, mint valaha, a hatásos, hatékony, gazdaságos, és mindenekfölött fenntartható közlekedési rendszertől függ.

Mindenfajta szállítási módra szükség van. Kezdetben volt a vasút fénykora, de mostanra már az utakat és autópályákat igénybevevő járművek vették át a vezetést annak köszönhetően, hogy ezek sokoldalúak, személyesek és elérhetőek. Most azonban, hogy utainkat összeomlás fenyegeti, és környezetünk a környezetszennyezés miatt kritikus állapotba került, ismét a vasút kerül előtérbe, mint remény, hogy a jövőben ez a szállítási forma lesz képes kielégíteni hazai mobilitás igényeinket.

Ennek tudatában, a Bizottság új jogszabály-csomagot javasolt a vasúti közlekedés szabályozási keretei technikai részének tökéletesítésére. Ez magában foglalja a kölcsönös átjárhatóság és biztonság irányelveinek, valamint az Európai Vasúti Ügynökségről szóló rendeletnek a felülvizsgálását. Általában véve elmondhatjuk, hogy az európai intézmények már évekkel ezelőtt fontolóra vették a vasutak közösségi szintű konszolidálásának szükségességét. Ami a kölcsönös átjárhatóságot illeti, mindenki tudja, hogy 1996 júliusában, tehát már 11 évvel ezelőtt, jóváhagytuk a 96/48/EK tanácsi irányelvet a nagy sebességű vasúti rendszerről, amelyet 2001 márciusában a transzeurópai hagyományos vasúti rendszerről szóló irányelv követett.

Ennek ellenére, több mint egy évtizeden keresztül az európai hálózatok kölcsönösen átjárható része soha nem haladta meg a 7%-ot, és az a követelmény, hogy a mozdonyokat és vontatóegységeket minden államban engedélyeztetni kell ahol ezeket használják, jelenleg az egyik legfőbb akadálya az utasok és rakomány szállítását ellátó, új vasúttársaságok létrehozásának, és az európai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának. Mivel az egyes tagállamok önmagukban nem dönthetnek arról, hogy a saját maguk által kibocsátott üzembe helyezési jogosítvány más tagállamok területén is érvényes lesz, közösségi kezdeményezésre van szükség a nemzeti eljárások egyszerűsítésére és összehangolására, és a kölcsönös elismerés elv következetesebb használatának ösztönzésére.

A meglévő irányelvek csak az újonnan üzembe helyezett gördülőállományt szabályozzák. Az új irányelv célja az meglévő irányelvek egyesítése, újrafogalmazása és egységbe foglalása. A magunk részéről, a rövid technikai jelentések alapján – amelyeket a Parlament eljárási szabályzatának megfelelően kértünk be – azt javasoltuk, hogy a korábbi biztonsági irányelv 14. cikkét ültessük át a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló saját irányelvünkbe. Ennek az a kifejezett szándéka, hogy a vasúti szektor nagyobb jogi biztonsággal rendelkezzen, és hogy az üzembe helyezés engedélyeztetése egyszerűbbé váljon.

Egyetértünk azzal a feltétellel, hogy minden jármű rendelkezzen legalább egy, valamely tagállam által kiadott engedéllyel. Ezen engedély kiadásának feltétele az „EK” nyilatkozatnak, és a kölcsönös átjárhatóság műszaki előírásainak való megfelelés. A tagállamok úgy tekintik, hogy a bármely más tagállamban üzembe helyezésre engedélyt kapott szerkezeti alrendszerek kielégítik az alapvető műszaki előírásokat, és nem igényelnek további engedélyeztetést, kivéve, ha valamilyen meg nem felelés fordul elő a helyi infrastruktúra sajátosságai vagy korlátai miatt.

Jelentésünkben úgy akartuk csoportosítani az irányelv különféle szempontjait és fejezeteit, hogy az minél érthetőbb legyen az érintettek számára, ezért külön fejezetet szenteltünk a szerelvények üzembe helyezésével kapcsolatos követelményeknek, attól függően, hogy első vagy második engedélyeztetésről van szó, illetve hogy a jármű kielégíti-e az összes KÁME-t (a kölcsönös átjárhatóság műszaki előírásait), vagy azoknak csak egy részét.

Az egész folyamat során a fenti szempontok mindegyikével kapcsolatban rendszeresen konzultáltunk a különböző politikai csoportok árnyékelőadóival, a Bizottsággal és a Tanács elnökségével. Végül pedig sikerült megállapodásra jutnunk egy igen fontos kérdésben, mégpedig abban, hogy milyen maximális időtartamot szabjunk meg az engedélyezési folyamat számára; ezzel végre megszüntettük a döntésképtelenségből fakadó, mindannyiunk számára jól ismert, bénító adminisztratív csendet.

Nagy munka árán, abban is egyetértettünk, hogy döntés hiányában automatikussá tesszük az engedélyezést, és jóváhagytuk a többi cikket is. Így a Parlament összes képviselőcsoportja aláírásával, közös módosítási javaslatot nyújtottunk be a Parlament nevében, amely megegyezik a Közlekedési Miniszterek Tanácsához benyújtandó a szöveggel. Remélem, az egész iparág számára előnyös lesz az a tény, hogy első olvasatban megállapodást értünk el a jogi aktus szövegezésében.

Hozzászólásom végén hadd köszönjem meg minden árnyékelőadó segítségét és együttműködését e cél elérésében.

  Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, bizottsági alelnök úr, hölgyeim és uraim! Képviselőcsoportom nevében szeretném őszintén megköszönni mindkét előadó konstruktív együttműködését. Úgy vélem, igazán fontos kérdésekben mindig sikerült közös nevezőre jutnunk; nagyon gyorsan megállapodásra tudtunk jutni, és mindkét előadónak gratulálni szeretnék ahhoz, hogy ilyen hamar sikerült megállapodniuk a Tanáccsal. Mert milyen haszonnal járt volna egy hosszan elnyúló vita a Tanáccsal? Egy egész évet elveszíthettünk volna! Nem így történt. Véleményem szerint, mindezek ellenére, első olvasatra sikerült előrehaladást elérnünk, ami hatalmas győzelem a Parlament, a Bizottság és a Tanács számára.

Két vagy három kérdést szeretnék megemlíteni, biztos vagyok benne, hogy Ön ezt továbbítja majd az Európai Vasúti Ügynökséghez, biztos úr. Az Ügynökséget több felelősséggel ruházzuk fel a biztonsági szabványok és a kölcsönös átjárhatóság kritériumainak megállapításához. Remélem, hogy az Ügynökség iparunk érdekében kihasználja ezeket a lehetőségeket, mihamarabb megállapítja az új szabványokat, és hatékony, gyakorlatias módon fog működni. Csak futólag jegyzem meg, hogy azt is remélem – és itt Costa úrhoz fordulok, aki sajnos éppen nem hall, mert telefonál és a telefonhívások mindig fontosabbak – szóval remélem, hogy amint az Európai Vasúti Ügynökség egyre több feladatot vállal magára, egyre kevesebb részvételre lesz szükség a nemzeti ügynökségektől, és minél kevesebb lesz a nemzeti ügynökségek tennivalója, annál inkább csökken a bürokrácia. Ha európai szinten megfelelően működik a bürokrácia, már nem lesz szükség 25 nemzeti hatóságra. Meg akarjuk spórolni az európai vasúti ipar számára a felesleges átfedéseket és dupla munkát.

Egy utolsó megjegyzésem van a biztos úrhoz és a két előadóhoz: nagyon fontos, hogy megállapodásra jutottunk. Ha a tagállamok elszalasztják a kölcsönös elismerésről szóló döntés határidejét, akkor az úgy tekintendő, mintha kiadták volna az engedélyt. Csakis ezen az engedélyezési funkción keresztül gyakorolhatunk olyan nyomást a nemzeti hatóságokra, amellyel megakadályozhatjuk, hogy az időt húzzák.

Akkor hát próbáljuk mindannyian együtt elérni, hogy a mozdonyok és gördülőállományok kölcsönös elismerése révén takarékoskodjunk a költségekkel, növeljük ezek rendelkezésre állását, és adjunk újabb lendületet különösen az európai vasúti árufuvarozásnak.

  Inés Ayala Sender, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, Barrot alelnök úr! Be kell vallanom, hogy ma szerettem volna két helyen lenni egyszerre, mert hazám miniszterelnöke, Zapatero úr, parlamenti látogatását követően most már a Tanács fogadásán vesz részt. Mégis úgy döntöttem, hogy itt maradok és meghallgatom Önöket, s ezáltal talán valamivel én is hozzájárulok az európai vasúti közlekedés megerősítéséhez.

Nagy megelégedésemre szolgál az a tény és az a lehetőség, amit a Bizottság egy valóban jobb jogalkotást jelentő megoldás útján terjesztett az európai polgárok elé: régi irányelvek egységbe foglalásával egyetlen aktus létrehozásával jelentős előrelépést tett a vasutak jövőjének érdekében.

Ebben a tekintetben ismét gratulálok Ortuondo úrnak elkötelezettségéhez és igazán kitartó állhatatosságához, amellyel ilyen remek jogi aktust sikerült létrehoznia. Be kell ismernem, hogy nagyon elégedett vagyok az összes politikai csoport együttműködésével, amellyel igyekeztek előmozdítani a kölcsönös átjárhatóság fontos kérdését.

Azt is el kell mondanom, hogy sikerült elérni a lehető legjobb egyensúlyt a biztonság és a kölcsönös átjárhatóság felé való határozott törekvés között. A biztonságot egyébként tökéletesen garantálja a Costa úr által szintén nagy elkötelezettséggel megírt két jelentés.

Az Ügynökség jobb és erősebb lett, feladatai és szükségletei is világosabban definiáltak. Reméljük, a jövőben ezek még harmonikusabban fognak kirajzolódni. Az európai polgároknak ezért nincs mitől tartaniuk: megvalósult a vasutak biztonságának európaivá tétele, tehát nagyobb lett a biztonság.

Sürgősen el kellett végezni a kölcsönös átjárhatósággal kapcsolatos munkát, mivel először európaivá kell tenni a vasúti közlekedést, majd azután gondoskodni a kényelmi és logisztikai szempontok javításáról azt is szem előtt tartva, hogy új aktus szól a kijelölt útvonalakról, amely a kölcsönös átjárhatóságot még kritikusabbá teszi.

Amint Costa úr mondta, előre kellett lépnünk a jogalkotó, azaz a Parlament és a Tanács céljainak teljesítésében is a vonatok szabad mozgásának elősegítését illetően. Úgy vélem, olyan feltételeket sikerült teremtenünk, amellyel minimálisra lehetett csökkenteni a régóta jellemző jogi bizonytalanságot, ami miatt a gördülő állományok és mozdonyok kölcsönös elismerésével kapcsolatos kérdések mindig akadályba vagy korlátba ütköztek.

Úgy gondolom, azt is világossá tettük, kinek, hogyan és mikor kell ezt elismernie. Még egy kis lökést is adtunk azzal az előrelépéssel, amelyet az adminisztratív csend...

(Az elnök megszakítja a hozzászólást)

  Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A mai vita valóban meglehetősen technikainak tűnhet polgártársaink számára. Természetesen az is. Mégis, a vasutak biztonságára és kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó szabályok összehangolása mindennapi életük egyik legégetőbb kérdése. Gondoljunk csak a néhány hónappal ezelőtt Luxemburg és Franciaország között, Zoufftgenben bekövetkezett, mindannyiunkat megdöbbentő szerencsétlenségre.

Ha megoldást akarunk találni az előttünk álló kihívásokra, különösen az éghajlatváltozásra, ha csökkenteni akarjuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és megvalósítani a forgalmi elterelési akciót, tehát a közúti szállítmányozás felváltását egyéb, kevesebb légszennyezést okozó szállítási módokkal, akkor el kell hárítanunk néhány meglevő műszaki akadályt.

Valódi európai vasúti térség létrehozásához vagy az átjárhatóság műszaki előírásait kell összehangolni, vagy bevezetni a szabványok kölcsönös elismerését. A gördülő állományok jelenleg alkalmazott nemzeti eljárásai túlságosan költségesek és hosszadalmasak. Fel kell gyorsítani az adminisztratív eljárásokat, lerövidíteni a határidőket, és megtenni, amit csak lehet azoknak a nemzeti biztonsági előírásoknak az egységesítésére, amelyek néha óriási közlekedési korlátozásokat okoznak indokolatlanul.

Szeretném természetesen megköszönni előadóink, Paolo Costa és Josu Ortuondo Larrea kiváló munkáját, főként mivel úgy tűnik, összes politikai csoportunk egyetért velük, és remélem, nem tévedek amikor úgy érzem, afelé haladunk, hogy a Tanáccsal első olvasatban megállapodást érjünk el.

Szeretnék három gyors észrevételt tenni. Először is, mint ahogy kollégáim is megjegyezték, nagyon örülök, hogy jobb olvashatóságot értünk el. Az engedélyezési előírások egyetlen okiratban, a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvben lesznek csoportosítva, mind a nagy sebességű, mind a hagyományos transzeurópai vasúti rendszerek vonatkozásában.

Második észrevétel: annak is nagyon örülök, hogy a jóváhagyással kapcsolatban elfogadásra került néhány elv, amely ugyan természeténél fogva meglehetősen technikai, de attól függetlenül fontos; különösen a gördülőállományok kölcsönös elismerése, kivéve a helyi hálózat egyedi jellegzetességei okán, a nemzeti hatóságok kötelezettsége a tényleges biztonsági kockázatok bizonyítását illetően, s végül az Ügynökség szerepe a nemzeti szabályok pontosítás céljából történő összegyűjtésében és osztályozásában. Itt azt is fontosnak érzem, hogy az Ügynökség vegye igénybe a hálózatkezelők szakértői tanácsait.

Végül pedig elégedett vagyok azzal is, hogy ha a nemzeti hatóságok három hónapon belül nem hoznak döntést, az egyenértékű az engedélyeztetéssel, de világosan ki kell fejeznem fenntartásaimat az üzembentartó felelősségének megállapított időtartamával kapcsolatban, mert attól tartok, ez felmenti a vasúttársaságot a felelősség alól.

  Bogusław Rogalski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A közösségi vasútvonalak biztonságáról szóló irányelv módosításakor fontos, hogy támogassuk a vasúti szállítás közös piacának létrehozására irányuló erőfeszítéseket. Ezért kell megteremteni a vasútvonalak biztonságának szabályozására szolgáló közös keretrendszert.

Fel kell hatalmazni a Bizottságot a közös biztonsági intézkedések és biztonsági célok illesztésére és jóváhagyására. Fel kell hatalmazni a Bizottságot a közös tanúsítási rendszer bevezetésére is. Ebből a célból először a jelenlegi követelmények, valamint a tagállamokban uralkodó aktuális biztonsági körülmények vizsgálatára van szükség. Ez alapján kell meghatározni, hogy nem romlott-e le bármely tagállamban a vasúti közlekedés biztonsági szintje, majd azonosítani kell azokat a prioritási területeket, ahol a biztonság további fejlesztést igényel. A biztonsági tanúsítvány arról ad tanúbizonyságot, hogy a vasúti vállalkozás az európai hálózaton nyújtott szállítási szolgálatokra vonatkozóan biztonságirányítási rendszert működtet.

A valamely tagállamban üzembe helyezésre engedélyt kapott gördülőállomány tételekre fenti engedély más tagállamokban is ugyanúgy érvényes kell hogy legyen, már ha egyáltalán a másik tagállam az ilyen engedélyt előírja. A kérdéses irányelv megállapítja, hogy minden esetben, amikor egy gördülőállomány üzembe helyezésére engedélyt adnak ki, ki kell jelölni azt a jogi személyt, aki felelős lesz a karbantartásáért. Ez rendkívül fontos. Ez a jogi személy lehet egy vasúti vállalkozás, egy alvállalkozó, vagy maga a gördülőállomány tulajdonosa. Ez az intézkedés a szolgáltatási piac elvárásait hivatott kielégíteni.

Az előttünk levő kezdeményezés biztosítani fogja a vasúti közlekedés jobb versenyképességét, és lehetővé teszi a munkahelyek megőrzését a szektorban. Az irányelv módosításait nagy várakozás előzte meg, különösen az új tagállamokban. Emiatt gratulálok az előadónak.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
alelnök

  Michael Cramer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, alelnök úr, kedves kollégák, hölgyeim és uraim! E három jelentésnek köszönhetően az európai vasúti hálózat konvergenciája óriási lépést tesz előre. Megtörténik a biztonsági szabványok összehangolása, amelyek további figyelemmel kíséréséről az Európai Vasúti Ügynökség gondoskodik. Végre megvalósul a vasúti szerelvények régóta várt közös elismerése az EU tagállamokon belül. Ezért szeretnék őszintén köszönetet mondani mindkét előadónak és az árnyékelőadóknak, mert hatékony együttműködésük nélkül nem érhettünk volna el ilyen eredményt.

A nehéz időkön végre túl vagyunk. Egy EU tagállamban egy más tagállamban jogosítvánnyal ellátott mozdony üzembe állítása gyakran három évbe, és akár 10 millió euróba került. Ez mindenképpen túlzás volt, és a környezetvédelmi szempontból üdvös vasúti közlekedést nagyban gátolta már jóval azelőtt, hogy az EU 27 tagállama létrejött. A jövőben, ha valamely tagállam három hónapon belül nem támaszt kifogást, és nem bizonyítja, hogy a jármű üzembeállításának biztonsági akadályai vannak, mind a 27 tagállamban automatikusan érvényes lesz a vasúti jármű jogosítványa. Üzembe helyezését többé nem akadályozhatják meg triviális okokra, például a tűzoltó készülék nem megfelelő színére, vagy az oldaltükör méretére hivatkozva. A bizonyítási teher ezzel megfordul. A múltban a gyártóknak kellett fáradságos munkával demonstrálni, hogy nincs ok az aggodalomra, a jövőben viszont bármely biztonsági kifogást igencsak meg kell indokolni, és a nagyobb hatáskörrel ellátott Európai Vasúti Ügynökség lesz a felelős annak eldöntéséért, hogy jogosak-e a kifogások.

Ha a három hónapos határidő kifogás felmerülése nélkül lejár, a jogosítvány érvényessé válik az EU teljes vasúti hálózatára. Mindez azt jelenti, hogy nagyobb számban, költséghatékonyabban lehet előállítani vasúti szerelvényeket. Németország Szövetségi Vasúti Hivatala szinte a végsőkig küzdött hatásköre megkurtítása ellen. A Parlament összes képviselőcsoportja állhatatosságának köszönhető, hogy életképes kompromisszumot sikerült kiharcolni, és hogy Josu Ortuondo Larrea jelentését a Bizottság, a Tanács és a Parlament most első olvasatban, egyhangúlag elfogadhatja.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Miután kiörvendeztük magunkat a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság e három jelentésének egyhangú támogatása felett, szeretném a vitát két bíráló észrevétellel zárni: az Európai Vasúti Ügynökség teljesítheti azt a hasznos feladatot, hogy továbbfejleszti és a gyakorlatban alkalmazza az új európai vasúti forgalomirányítási rendszert (ERTMS), és csökkenti a gyártóktól való függőségét. De az Ügynökségre leginkább más területeken lenne szükség az egyre szélesedő működési kör, a liberalizáció és a vágányok fölötti verseny következtében. Ezek a fejlemények és az, hogy mindent megfelelőképpen lehessen koordinálni, több és több bürokráciát igényelnek.

Ez a fajta koordináció egészen másképpen zajlott már jóval az Európai Unió létrejötte előtt. A vasúttársaságok a köztük lévő, jól működő megállapodások alapján egymással közösen szervezték meg a nagytávolságú vasúti összeköttetéseket, a Compagnie Internationale des Wagons Lits-vel együttműködve. Nem hiszem, hogy ehhez képest az új modell előrelépés lenne.

Mostantól fogva, ha egy tagállamban elvileg jóváhagynak egy vasúti járművet, akkor azt automatikusan elfogadja a többi tagállam is. Nos, egy ilyen felállás még jóval kisebb szinten, a városi villamosok üzemeltetői között sem létezik; a kanyarok élessége, a megállók közötti távolság, s néha a két sín közötti távolság sem teszi lehetővé, hogy bizonyos villamosok minden egyes útvonalon haladhassanak. Úgy gondolom, a vasúttársaságok nagyon gyakran fognak kivételért folyamodni biztonsági alapon. Ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban alig történik majd változás.

  Michael Henry Nattrass, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Bizottság kölcsönös átjárhatóságról szóló irányelvének célja beismerten annak lehetővé tétele, hogy „a határok nélküli terület megteremtéséből származó előnyöket az Unió polgárai teljes mértékben kihasználhassák”. Az ilyen jövőkép terhet jelent az Egyesült Királyság számára, mert az EU népességéből sokan odautazásra szóló jegyet váltanak.

Annak örülök, hogy megszűnnek az elszigetelt, keskeny nyomtávú, fenntartott vasutak. De mi lesz a másodlagos vasútvonalakkal? Ez a rengeteg extra papírmunka feltehetőleg majd azt teszi lehetővé, hogy a luxemburgiak, lettek és litvánok sorban álljanak a Long Eaton és Letchworth közötti járat üzemeltetéséért.

Tudom, hogy főként tehervonatokról van szó, amelyek „mozdony és vasúti személyzet leváltása nélkül, non-stop közlekednek Lisszabon és Liverpool között”, hogy a briefing-et idézzem. Szép kis kilátások! És mit fog szólni az új munkaidő irányelvhez a vasúti személyzet? Nem beszélve arról, hogy Folkestone-tól nyugatra meg fogják állítani, hogy ellenőrizzék, vannak-e rajta illegális bevándorlók. Az új portugál mozdonyoknak a Csalagút elérése előtt le kellene térniük a sínekről, mert a francia sínek túl keskenyek.

Ez a vonat meg fog állni. A vak ideológia győzelme a józan ész fölött olyan papírgyárat csinált ebből a helyből, amitől az Egyesült Királyság mostanra már nagyon megundorodott. Szép napot elnök úr, de előbb gyógyítsa meg a csőlátást.

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! A vasúthálózatok kölcsönös átjárhatóságának elérése, polgáraink nagyfokú, fenntartható mobilitásának biztosítása és az EU régiók közötti hatékony csatlakozások megteremtése szempontjait tekintve kétségkívül üdvözölnünk kell a Costa és Ortuondo Larrea jelentések által kitűzött célt: a meglévő jogszabályi keretek egyszerűsítését. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindkét kollégának megköszönjem kiváló munkáját, különös tekintettel a kölcsönös átjárhatóság stratégiai fontosságára, a biztonság elengedhetetlen igényére, és az Európai Vasúti Ügynökség kiterjesztett mandátummal történő megteremtésének szükségességére.

Az is kétségkívül jó gondolat, hogy a megadott okoknál fogva javítsunk a jogszabályi keretek műszaki részén, és előmozdítsuk a gördülőállományok kölcsönös elismerését. Az új eljárás ezúttal az egy tagállam által megadott engedélyezés kölcsönös elismerésének elvén fog alapulni, s az ehhez szükséges új tanúsítvány már alig lesz több formaságnál.

Ez idáig rendben is van, de csak akkor, ha minden gördülőállomány szigorúan jó állapotban van: és nem csak azok a gördülőállományok, amelyek több ország között közlekednek, hanem a csak helyi hálózatokon működők is. Az olasz vasutakat használók nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetést szenvednek, mert az olasz helyi hálózaton a legelavultabb és sokszor műszaki hibás gördülőállományokat használják, legalábbis sok más EU ország szabványaihoz képest.

Ha a Bizottság tovább vizsgálódna, hatalmas különbségeket fedezne fel a szolgáltatások terén is. Ahogyan már több alkalommal rámutattam, az olasz vasutak, különösen a helyi közlekedést tekintve, csapnivaló szolgáltatási színvonallal rendelkeznek.

Többek között ezért gondolom, hogy a vasúttársaságok és a tulajdonosok között világosabban kellene meghatározni a felelősségi köröket a biztonságot illetően, de ugyanez vonatkozik a szociális szabványokra és az utazóközönségnek nyújtott szolgáltatások színvonalára is.

  Luis de Grandes Pascual (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, Barrot biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék gratulálni az előadóknak a különböző jelentésekkel kapcsolatban végzett munkájukhoz, amellyel ismét egy lépéssel közelebb kerültünk az európai vasutak integrációjához.

Az a kihívás áll előttünk, hogy versenyképes, jövedelmező, fenntartható és biztonságos európai vasúti rendszert hozzunk létre, azaz térjünk át a közlekedés alternatív módjaira, tegyük lehetővé a vasúti szállításra való áttérést.

Az európai vasúti rendszer azonban még mindig sok megoldatlan problémától szenved. El tudunk jutni ugyan vonattal Madridból Berlinbe, de sajnos ez az út valódi Kanossza-járás lenne, mivel a közös valuta és a belső piac Európájában még mindig nincs integrált vasútrendszerünk.

Az egyes országok közötti nyomtávolság különbségek, a gördülőállományok és jelzőrendszerek egységességének és technológiai összehangolásának hiánya, a mozdonyvezetők képzése és jogosítvánnyal való ellátása közötti egyenlőtlenségek és a leküzdhetetlen feszültségkülönbségek a vágányok ellátásánál mind olyan tényezők, amelyek csökkentik a vasúti közlekedés versenyképességét, és éppen azzal az elvvel vannak ellentétben, amelyen az egész transzeurópai közlekedési hálózat megtervezése alapult: hogy olyan valódi, belső közlekedési hálózat jöjjön létre, amely elősegíti a további európai konstrukciót.

Kérem engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy röviden felvessek Önöknek és a biztosnak egy olyan jól ismert, súlyos problémát, amely az Ibériai félsziget és az európai vasúthálózat közötti kapcsolatot fenyegeti, különösen a mediterrán térségben. Ez nem csupán spanyol-francia probléma, hanem európai probléma. biztos úr! Ha ezen a vonalon nem gyorsítjuk fel a munkát, akkor középtávon nem fogjuk tudni legyőzni a Pireneusok csaknem leküzdhetetlen hegyrajzi akadályát.

Ez ügyben szeretném felkérni az Európai Bizottságot és a biztost arra, hogy a valódi európai vasútrendszer megteremtésének érdekében sürgesse meg a spanyol és a francia kormánynál ennek a feladatnak a megoldását. Tudom, hogy e pillanatban nem könnyű a helyzet Spanyolországban, hiszen egy minisztert éppen kihallgatnak, a kormánynak pedig tehetetlen, de hamarosan új kormány, és ezzel együtt remélhetőleg új remény is születik. Igazán remélem, hogy ezt a nem spanyol, de nem is francia, hanem európai problémát sikeresen meg tudjuk oldani.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr! A gazdasági feltételek állandóan változnak. Ezért sok ágazatban folyamatos változásra van szükség. Ma fontos feladat a vasutak működésének megváltoztatása, különös tekintettel az üzemelés biztonságára. Ennek megfelelően, minden intézkedést következetesen igazítani kell az aktuális helyzethez.

Az utóbbi időkben jelentős változásokon mentünk keresztül. Ilyen például a schengeni térség bővítése több olyan országgal, amelyek vasútrendszerei műszaki tekintetben jelentősen eltérnek egymástól. Ráadásul sok ország megszüntette a vasúti monopóliumokat, egyre szaporodnak a hálózattulajdonosként fellépő vasúti vállalkozások és a helyi és nemzetközi szállítási vállalkozások. Ez szükségessé teszi az Unió területére vonatkozó biztonsági eljárások elveinek és fogalmainak szigorítását. A helyzetet nagyrészt meg fogja oldani a nemzeti jogszabályok módosítása az új fejleményekkel összhangban.

A Costa úr jelentésében megfogalmazott javaslatok hozzáadott értéket képviselnek ebben a tekintetben. Costa úr több javaslatot tett az egyszerűsítés megvalósítására, például azt, hogy a 7. melléklet 14. cikkét ültessük át a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvbe. Ez nagymértékben megkönnyítené az irányelv olvashatóságát. A biztonságért való felelősség világossá tétele alapvető feladat. Szeretném megköszönni Costa úr munkáját a jelentés elkészítésében.

  Jacky Henin (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr! Amikor az európai vasútrendszerek kölcsönös átjárhatóságának látszólag műszaki jellegű kérdését vizsgáljuk, illetve az Európai Vasúti Ügynökség szerepét a biztonság megteremtésében, a civilizációk közötti őszinte választás kérdésének szívében találjuk magunkat.

Az EU vagy létrehozza a versenyen alapuló, „mindenki mindenki ellen” elven működő európai vasúti piacot, ahol a kellő biztonsági szint elérésének távoli reményében szétszabdaljuk a nemzeti vasúttársaságokat – mert ezt jelenti a Bizottság javaslata –, vagy szorgalmazza a tagállamok vasúttársaságainak együttműködését az utasok és rakományok biztonságos, nagy sebességű szállítását lehetővé tévő európai hálózat létrehozása érdekében. Ez utóbbi megvalósítása a fő európai nagy sebességű vasúti üzemeltetők összefogásából keletkező Vasútcsapat Szövetség megteremtésével lenne lehetséges.

Megjegyzendő, hogy az európai vasút történetében már volt ilyen választás a két rendszer között. Nagy-Britannia saját vasúti rendszerén már tíz évvel ezelőtt megvalósította azokat a választásokat, amelyeket most a Bizottság javasol. Az eredmény: a szolgáltatás általános hanyatlása, a biztonság halálos balesetekhez vezető megromlása. Másrészt tíz évvel ezelőtt, bár a Bizottság ellenezte, az SNCF és az SNCB közötti együttműködés alapján létrehozták a Thalys-t. Az eredmény: hatékony, biztonságos, az utasok igényeit kielégítő, színvonalas szolgáltatás.

E történelmi tapasztalatból okulva, szeretném megkérni a Bizottságot arra, hogy a vasutak versenyeztetésének választása helyett kínálja fel a vasutak együttműködésének választását.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Európa sok mindent tud felkínálni nekünk életkörülményeink és gazdaságaink jobbá tételére. Sajnos majdnem mindegyik jó kezdeményezésnek olyan neve van, amit nehéz kiejteni.

Ez különösen igaz a mai vasúti intézkedéscsomag egyik prioritására. A kölcsönös átjárhatóság az a varázsszó, amely megfogalmazza amit akarunk, és amit mindenképpen el kell érnünk, ha valóban azt szeretnénk, hogy Európa egész területén működőképes vasútrendszerünk legyen. A mozdonyokat és egyéb gördülőállományokat össze kell hangolni egymással, de ehhez egymással összekapcsolt engedélyeztetési eljárásokra van szükség.

A Bizottság előterjesztett egy erre vonatkozó javaslatot, amelyet mi továbbfejlesztettünk a Parlamentben az összes politikai család egyhangú támogatásával. Reméljük, hogy ez a kölcsönös átjárhatóság műszaki előírásaival (KÁME) és több más tényezővel együtt hozzásegít ahhoz, hogy a közös Európában jól összehangolt vasútrendszer működhessen. Rendszerünk a kölcsönös elismerés és a technikai összehangolás koncepcióján és elvén alapul, világos határidőt és feltételeket szab az engedélyeztetéseknek, és előírja – s ez nagyon fontos –, hogy az engedélyezési kérelem elutasítása esetén a nemzeti biztonsági hatóságnak kell bizonyítani a biztonság veszélyeztetését, és nem fordítva.

Amit akarunk, amit el szeretnénk érni az az, hogy az ily módon az Európai Vasúti Ügynökséghez került sok-sok feladat olyan gyorsan és határozottan legyen végrehajtva, amennyire csak lehetséges. Én magam azt remélem, hogy – amint Georg Jarzembowski kollégám is megfogalmazta –, a folyamat során és a folyamat végére a jelenleginél kevesebb bürokrácia lesz közös Európánkban. Bízunk abban, hogy javaslataink a parlamenti szavazás során széles körű megegyezéssel találkoznak, s ezáltal kézzelfogható módon is megvalósulhat a kölcsönös átjárhatóság jobbá tétele.

  Jacques Barrot, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Gratulálni szeretnék Ortuondo Larrea és Costa úrnak ragyogó munkájukhoz, amit egy meglehetősen technikai kérdésben, igen rövid idő alatt sikerült végrehajtaniuk.

A vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvek átdolgozását illetően úgy látom, elérhető közelségbe került az, hogy első olvasatban egyhangú megállapodásra jussunk. Ezt sok-sok munkaülés előzte meg, és Ortuondo Larrea úrnak külön szeretnék gratulálni ahhoz a személyes elkötelezettséghez, amivel ezt a javaslatot végigkísérte. Nagyon fontos volt konkrét, részletes eljárást kidolgozni a mozdonyok és egyéb vasúti szerelvények tanúsításához a nemzeti biztonsági hatóságok lehetséges lépéseit is figyelembe véve, és ezzel párhuzamosan – amint Jarzembowski úr mondta – megszabni az engedélyezési folyamat maximális határidejét.

A tárgyalások, amelyhez a Bizottság műszaki segítséget nyújtott, egy olyan módosítást eredményeztek, amely teljesen átrendezi az irányelv szövegét, s amellyel a Bizottság is teljesen egyetért. Ezért Elnök úr, ha ez az egyetértés megerősítésre kerül, az igen markáns politikai jelzést küld mind az iparághoz, mind a nemzeti biztonsági hatóságokhoz.

Most már a nemzeti biztonsági hatóságokon fog múlni, hogy a vasúti szerelvények engedélyezési eljárását gyorsabbá és költséghatékonyabbá tegyék. Ezt a jogszabályt egyébként rekord idő alatt sikerült keresztülvinnünk, amivel azt is megmutathatjuk, hogy az európai törvényhozás legalább olyan sebességre képes, mint a TGV.

Szeretnék válaszolni Costa úr kérdésére a nemzeti biztonsági hatóságokkal kapcsolatban. Ezek a hatóságok a 2004-es vasútbiztonsági irányelv hatására jöttek létre. A legtöbb tagállam számára ez azt jelentette, hogy a semmiből kellett új hatóságokat megteremteni, ennek minden költség- és munkaerő vonzatával együtt. Elnök úr, nagyon nehéz feladat lenne elvenni ezektől az újdonsült hatóságoktól azokat a funkciókat, amiket csak nemrégiben osztottak ki nekik, és ez vasúti politikánk hitelességére is rossz fényt vetne. Én mégis egyetértek Önnel. Hosszú távon nagyon is elképzelhető, hogy ezen eszközök még szélesebb körű európaizálására lesz szükség. Erre a kérdésére mindenképpen szerettem volna reagálni.

Most pedig áttérek a biztonság kérdésére, amelynek Ön volt az előadója. Amint kívánta, az irányelvek egy részét átemeltük a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló, új irányelvbe. Az ellenőrzéssel történő szabályozási eljáráson keresztül történő új komitológiai döntésnek való megfelelést leszámítva a javaslat egyetlen jelentős meg nem oldott kérdése a vasúti szerelvények karbantartása és a szerelvények üzembentartóinak szerepe.

Elvileg a benyújtott módosítások mind elfogadhatók a Bizottság számára, részben vagy egészben. Mindazonáltal meg kell említenem a 21. módosítás körül kialakult helyzetet. Ezt az igen technikai jellegű kérdést illetően az a helyzet, hogy bármilyen módosítási javaslatról legyen is szó, annak meg kell felelnie az érvényes jogszabályoknak, különösen a vasutak biztonságáról szóló irányelvnek, de a 2007. január 31-én hatályba lépett, a kocsikkal kapcsolatos kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásoknak, és a 2007. november 9-én életbe lépett döntésnek a nemzeti járműnyilvántartásról is.

A módosításoknak lehetőség szerint a gyakorlatban felmerülő különféle helyzeteknek is meg kell felelniük. Az egyéb szállítási módok jelenlegi gyakorlatához is szorosan kell kapcsolódniuk. Nem szabad, hogy olyan szerződéses kereskedelmi modellt rögzítsenek jogszabályban, ami a vasútrendszer reformjával szerves összefüggésben alakulhat ki. Ezért a Bizottság nem ért egyet a 21. módosítással. Ugyanez vonatkozik, elnök úr, a 3., 7., 10., 14., 17. és 22. módosításokra is, vagy tisztán műszaki, vagy jogi okok miatt.

Végül néhány megjegyzést szeretnék tenni az Európai Vasúti Ügynökséget létrehozó rendelet módosításáról szóló javaslatról. Mivel az Európai Vasúti Ügynökség új funkcióinak alapvetően a kölcsönös átjárhatóság és biztonsági irányelvek, valamint a vezetői engedélyről szóló irányelv az alapja, az aktus megszövegezése nem okozhat különösebb problémát.

A 4. módosítással kapcsolatban, ahol Ön azt szeretné, hogy az Ügynökség a nemzeti hatóságok tanúsítója legyen, megelégedésemre szolgál, hogy méltányos kompromisszumot sikerült kialakítani Ortuondo Larrea úr jelentésével. Hosszabb távon elképzelhető, hogy az Ügynökség ezt a feladatot is betöltheti, jelenleg azonban minden szakértő egyetért abban, hogy ez a fajta átszervezés túl korai lenne. Meg kell vizsgálni, milyen lehetséges együttműködési modellek alkalmazhatók az Európai Vasúti Ügynökség és a nemzeti biztonsági hatóságok között. A Bizottság vállalta, hogy ezen opciók hatásvizsgálatát elvégzi, hogy 2015-re a legmegfelelőbb döntést lehessen meghozni.

A többi módosítás úgy ahogy van, részben vagy elvben elfogadható, kivéve hármat. Először: az 5. módosítás közvetítő szerepet adna az Ügynökségnek a biztonsági engedélyekkel kapcsolatos problémák esetén. A már fent említett okoknál fogva nem értünk egyet ezzel a módosítással. Másodszor: nem fogadjuk el a 6. módosítást sem, mert nem egyeztethető össze a vasutak biztonságáról szóló irányelv vonatkozó cikkével. Végül pedig: nem fogadjuk el a 8. módosítást, mivel ez szakértőként vonná be az Ügynökséget kereskedelmi projektekbe, holott ezt a feladatot egy közösségi testületnek kell ellátnia.

A mai nap folyamán nagy figyelemmel hallgattam minden hozzászóló szavait. Úgy érzem, hogy az Európai Parlament nagyjából helyesen értékelte a vasutaink valóban európaivá tételét célzó intézkedéseket. Nem kívánok válaszolni minden feltett kérdésre. Csak annyit szeretnék közölni, hogy a vasúti projektek költségvetésének 85%-át a transzeurópai hálózatokra osztottuk ki. Meg kell mondanom de Grandes Pascual úrnak, hogy nem hagytuk figyelmen kívül a hegyi útvonalakat sem, különösen a Pireneusokat.

Azt is szeretném kijelenteni, hogy teljesen mindegy, hogy a vasútrendszert milyen oldalról kívánjuk megközelíteni; mindenképpen be kell látnunk, hogy ha azt akarjuk, hogy Európába visszatérjen a vasutak fénykora, akkor valódi erőfeszítést kell tennünk arra, hogy a műszaki átjárhatóság és összehangolt biztonsági szabályok révén európaivá tegyük a rendszert.

Elnök úr! 2007. döntő év lesz a vasúti közlekedés történelmében. Január 1-jétől megkezdődött a verseny a nemzeti és nemzetközi teherszállításban. Már most kezdjük látni a fellendülés folyamatának első gyümölcseit. A vasutak piaci részesedése − az 1970 óta tapasztalható folyamatos csökkenés után − szinte minden tagállamban stabilizálódott, sőt, növekszik.

A ma itt tárgyalt jogalkotási javaslatok segíteni fogják a vasúttársaságokat a közúti forgalommal folytatott versenyben. Ezért rendkívül elégedett vagyok a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvvel kapcsolatban elért megállapodással, és a Bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy az intézkedések másik két szempontjával kapcsolatban is mielőbb egyetértésre jussunk.

Elnök úr! Kérem, engedje meg, hogy kifejezzem legőszintébb hálámat mindazon képviselők felé, akik folyamatosan munkálkodtak egy ilyen műszaki jellegű témán. Úgy érzem, ez az, ami segített abban, hogy ilyen gyors léptekkel haladhassunk előre, mert ha második olvasatra is sor került volna, akkor legalább egy értékes évet veszítettünk volna. Ezért érzem úgy, hogy 2007. jó év lesz a vasúti közlekedésben, s ezzel együtt a globális felmelegedés elleni harcban is, amelyben, mint mindannyian tudjuk, a vasúti szállítás igen hasznos szerepet játszhat.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Mivel ugyanarra a peronra két vonat nem tud egyszerre befutni, a Costa jelentés szavazására holnap, az Ortuondo Larrea jelentés szavazására pedig december 11-én, kedden, Strasbourgban kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A Bizottság javaslata a vasutak kölcsönös átjárhatóságával kapcsolatos jogszabályok javítására dicséretes, tekintettel arra hogy az Európai Unió vasúti közlekedésének fejlesztésére nagy szükség van.

A mozdonyokkal, gördülőállományokkal és mozdonyvezetők tanúsításával kapcsolatos eljárások a különböző országokban igen eltérőek, ami ténylegesen akadályozza a vonatok szabad mozgását az Unió területén.

Rendkívül fontos a kölcsönös átjárhatóságra vonatkozó szabályozások kiterjesztése a teljes közösségi vasúthálózatra. A transzeurópai hálózatokat eleve a kölcsönös átjárhatóság elve alapján tervezik, ezért a beruházásoknak a normál hálózatokra, és a gördülőállományok minden kategóriájára kellene összpontosítaniuk, hogy azok is elérhessék a közös európai szabványok színvonalát.

Követelmény a kölcsönös átjárhatóság, mégis, Európa egyes területein nem lehet a nagy sebességű vonatokkal összeegyeztethető vasutakat építeni: hegyes területek, elszigetelt részek, alagutakon és viaduktokon keresztülhaladó sínpárok.

Úgy gondolom, a jogalkotóknak speciális rendelkezéseket kellene kiadni, mert egyrészt nem foszthatjuk meg ezeket a területeket a vasúti közlekedés előnyeitől, másrészt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az utasok, vonatok és az egész infrastruktúra biztonságának feltételeit.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) A tagállamok által előírt nemzeti vasúti biztonsági szabályok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a vasútrendszerek biztonságának és kölcsönös átjárhatóságának követelményei teljesüljenek.

A gördülőállományok üzembe helyezésével egyidőben kijelölik az állomány karbantartásáért felelős jogi személyiséget. Úgy gondolom, hogy a műszaki előírásoknak jelezniük kellene azokat az alap-paramétereket és technikai jellemzőket, amelyek a vasúti alrendszerekhez tervezett vagy azokba bekerülő szerkezeti elemek, alszerkezetek és alkatrészek karbantartásához szükségesek.

A román vasutak 66%-án sebességkorlátozás van érvényben a vasúti infrastruktúra rossz műszaki állapota miatt, a gördülőállományok 77%-a pedig elhasználódott. Romániának be kell fektetnie a vasúti közlekedés fejlesztésébe. Rendkívül fontosnak tartom, hogy Románia és Bulgária mielőbb kapcsolódjon a nagy sebességű vasúti közlekedés rendszeréhez.

Kritikusan fontos a vasúti közlekedés biztonsága. A Bizottság 2009. április 30-án hagyja jóvá azoknak a projekteknek az első csoportját, amelyek a közös vasúti biztonsági célkitűzések megvalósításán keresztül próbálják megjavítani a tagállamok vasútrendszerének teljesítményét. A második hasonló projektcsoport jóváhagyására 2011. április 30-án kerül sor. Megkérem a Bizottságot, hogy támogassa az újonnan csatlakozott tagállamokat abban, hogy a közlekedés infrastruktúrájának fejlesztése céljaira igénybe vehessék a rendelkezésre álló közösségi eszközöket.

19. A tagállamok televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolása (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében tett ajánlás második olvasatra (A6-0442/2007) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról (10076/6/2007 – C6-0352/2007 – 2005/0260(COD) (Előadó: Hieronymi asszony).

  Ruth Hieronymi, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A mai napon a Parlament és a Tanács előre egyeztetett közös álláspontjának megvitatására kerül sor a televíziós műsorszolgáltató tevékenységről szóló irányelv módosításáról. Tekinthetjük úgy, hogy ez a Parlament, a Tanács és a Bizottság nagy sikere, ezért hadd kezdjem azzal, hogy legőszintébb köszönetemet fejezem ki az összes politikai csoportból és bizottságból részt vevő kollégáimnak, közülük is különösen a Kulturális és Oktatási Bizottság árnyékelőadóinak: Henri Webernek, Ignasi Guardans Cambónak és Helga Trüpelnek. Rengeteget tettek azért, hogy a mai napon egy sikerről, egy közösen elért eredményről számolhatunk be.

Szintén köszönettel tartozom Reding biztos asszonynak – a 2007. év biztosának, gratulálok! –, aki egyszerre tanúsított nagy eltökéltséget és együttműködési szándékot az irányelv módosítási javaslatának benyújtásakor és közös munkánk során.

Köszönet a Tanácsnak, különösen a német elnökségnek, amely vezetésével lehetségessé vált a közös álláspont kialakítása, és a mostani portugál elnökségnek, amely az elért közös álláspont bátor védelmezésével lehetővé tette, hogy az ma itt megvitatásra, holnap pedig szavazásra kerüljön.

A „határok nélküli televíziózás” döntő fontosságú az európai médiában megvalósuló információs szabadság és pluralizmus szempontjából. Ezért nagyon örülünk annak, hogy ezt az irányelvet még éppen idejében sikerült felülvizsgálnunk. A származási ország elve alapján elértük a televíziózás hagyományos és új formáira vonatkozó közös célkitűzéseinket, tekintet nélkül annak platformjára. Hagyományos televíziózás esetén ez főként az Európa-szerte érvényesülő rövid híradási jogot, a fogyatékkal élők könnyebb hozzáférésének biztosítékait, a gyermekekre irányuló reklámok szigorúbb ellenőrzését és a független nemzeti médiafelügyeletet fedi.

E mellett erősíteni tudtuk a kereskedelmi műsorszolgáltatás pénzügyi alapjait, méghozzá nem azzal, hogy a reklámidőt növeltük volna – amelynek maximális időtartama óránként továbbra is 12 perc lehet –, hanem rugalmasabb szabályok bevezetésével. Nehéz döntés volt, de engedélyeztük a termékelhelyezést, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók a Google és egyéb versenytársak példájára ingyenes televíziós szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a jövőben. Az Európai Parlament sokat dolgozott azon, hogy itt megfelelő átláthatósági irányelvek érvényesüljenek.

A modern, internetes televíziózást illetően a holnapi döntést és annak megvalósulását követően érvényesülő elv az, hogy a felhasznált technológiától függetlenül, a televíziózás továbbra is gazdasági és kulturális termék marad. Ez az az európai modell, amelyet az új irányelvvel, amelyet az audiovizuális médiaszolgáltatások irányelveként fog átmenni a köztudatba, meg kívántunk őrizni. Az internetes tévének és a mobil tévének is kell hogy legyen jövője Európában, nem csupán gazdasági termékként, de az információ szabadságának és a média pluralizmusának alapgaranciájaként.

Éppen ezért olyan fontos, hogy ez a modernizált irányelv még idejében kezdeményezésre került. A „még idejében” kifejezés azt jelenti, hogy a telekommunikációs intézkedéscsomaggal kapcsolatos közelgő, s mostanra már megkezdődött tárgyalások és az online tartalmakkal kapcsolatos megfontolások a hagyományos és új audiovizuális médiaszolgáltatások letisztázott jogi kereteinek támogatásával történjenek.

Ezért szeretném megkérni Önöket, hogy a holnapi szavazáson tanúsított támogatásukkal segítsenek biztosítani az európai médiapolitika előrelépéséhez szükséges széles többséget.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr! Mindig öröm egy anya számára, ha azt láthatja, hogy a gyermekből, akit a világra hozott, intelligens, életerős tizenéves válik. Pontosan így érzek ma este a „határok nélküli” audiovizuális szolgáltatások irányelvével kapcsolatban: elégedettség és büszkeség tölt el, amelyet szeretnék megosztani a gyermek keresztanyjával, kiváló előadónkkal, Ruth Hieronymivel is.

Egy gyermek intelligenciája sokféleképpen tesztelhető. Hieronymi asszony felsorolta ezeket: a jövő audiovizuális lehetőségeihez szabott mozgástér, amely kiterjed majd az olyan kötetlen műsorszórású audiovizuális médiákra is, mint például a VOD (video igény szerint); a székhely országáról szóló elv megerősítése, s ezáltal a programok szabad mozgásának megszilárdítása, az intelligens alapon működő együttműködés és párbeszéd bevezetése a lehetséges konfliktusok megoldására; a fogyasztók tisztelete és a vállalkozások nagyobb szabadságának biztosítása közötti egyensúly; az információhoz való jog erősítése és a rövid tudósításokhoz való hozzájutás új szabályai. Ezek, és még sok más új jellemző számomra azt bizonyítják, hogy sikerült megvalósítani a megújulás és az értékek tisztelete közötti intelligens összhangot.

Szeretnék rámutatni a „gyermek” életképességét bizonyító vonásokra is: a digitális terület kulturális sokféleségének hangsúlyozása, az új hirdetési technikák elismerése, a termékelhelyezés igencsak időszerű jogi kereteinek megteremtése, az, hogy végre figyelmet szentelünk látás- vagy halláskárosult polgártársaink hozzáférésére, és az iparágba vetett bizalom, amellyel arra bátorítjuk a szektort, hogy az irányelvet ön- és társszabályozás útján valósítsák meg.

A Parlament fő szerepet játszott a serdülőkorba lépett gyermek felnevelésében, ami miatt hálás vagyok neki. Újabb példa a három szervezet közötti ragyogó együttműködésre, hogy olyan jogi szabályozást sikerült végrehajtani, amely a jövő iparága és a jövő kultúrája alapját képezheti.

Eljött az ideje, hogy a gyermek önállóvá és felnőtté váljon. Egy közösségi irányelv esetén ez a tagállamokban történő átültetést jelenti. Az EU politikájával összhangban azt remélem, hogy ebben a fázisban nem válik elhízottá a gyermek. Elég paradox is lenne, hiszen az új irányelvben arra szólítjuk fel az iparágat, hogy vezessenek be megfelelő magatartási kódexet a gyerekekre irányuló, elhízáshoz vezető termékek reklámozását illetően. Ezért remélem, hogy amennyire csak lehetséges, a tagállamok nem fogják olyan helyi kötelezettségekkel megterhelni az irányelvet, amely az audiovizuális szektorra nézve hátrányos lenne.

Egészen biztos vagyok abban, hogy az Önök elé holnap beterjesztendő szöveg valódi jogbiztonságot jelent az iparágnak, és egyben erősíti társadalmunk és kultúránk értékeit. E jogi keretek megteremtésével az EU megelőzte más országok törvénykezését. Szerintem erre büszkék lehetünk. Ezen túlmenően, kreatív tevékenységében is segítjük az iparágat. Hozzájárulunk ahhoz, hogy filmkészítőink a lehető legjobb finanszírozásban részesüljenek, az európaiaknak pedig hozzáférést biztosítunk az ingyenes televíziós hálózatok legjobb tartalmához. Hát ezért érzem úgy ma este Önök között, és hála Önöknek, hogy küldetésünket elvégeztük.

  Gunnar Hökmark, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Először is hadd gratuláljak az előadónak megköszönve az ez ügyben végzett munkáját, és a biztos asszonynak is. Ez olyan téma, amelyben rengeteg különböző vélemény van, némelyikük eléggé határozott, és mégis: elkészítettünk, és ma este megvitathatunk egy olyan javaslatot, amely az európai televíziózás előrehaladásához mutatja az utat.

Van néhány dolog, amit szerintem fontos hangsúlyozni. Többek között megteremtjük a származási ország elvét, ami hangsúlyozza és erősíti a sokféleséget, s egyszersmind a közös európai televíziózást, és – ami nagyon fontos – jobb körülményeket teremt az európai filmiparnak, ami szintén egy szorosan kapcsolódó kérdés. Ez a határokon átnyúló, ingyenes média nagyobb kiterjesztését jelenti egész Európában.

Persze, néhány dolog még ennél is jobb lehetett volna. Én magam szerettem volna, ha nyitottabbak vagyunk a reklámidő tekintetében, de legalább itt is nagyobb rugalmasságot biztosítunk. Úgy gondolom, hogy a termékelhelyezésről beérkezett javaslat is haladást jelent. Ezért minden okunk meg van arra, hogy elégedettek legyünk az előrehaladásunkkal.

Egy dolgot szeretnék megjegyezni a jövőt illetően, mivel ez a jogi szabályozás az úgynevezett lineáris és nem lineáris médiaszolgáltatások közötti különbségen alapul nagyrészt. Úgy vélem, hogy ez a különbség egyre kisebb szerepet fog játszani a jövőben. Már ma is látható, hogy a különbség nem olyan nagy, és nem is igazán lényeges. Fontosnak tartom, hogy figyelemmel kísérjük a fejleményeket ezen a téren, hogy ne találhassuk magunkat abban a helyzetben, hogy a hagyományos típusú európai televíziózás hátrányosabb helyzetbe kerül, mint a nem lineáris módon, például interneten vagy más módon történő műsorszolgáltatás. Ez ugyanis hosszabb távon globális értelemben, a mi esélyeinket csorbítaná. Még egyszer szeretném megköszönni az előadó munkáját, és megjegyezni, hogy nagy lépést tettünk előre.

  Catherine Trautmann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy idézem kollégám, Henri Weber szavait. Ez az aktus a szocialisták képviselőcsoportja számára elfogadható kompromisszum, és a tárgyalások alatt mi is tettünk hozzá néhány, az európai audiovizuális modell megőrzését célzó, értékes rendelkezést. Szeretném megköszönni előadónk, Hieronymi asszony eltökéltségét és türelmét, különösen nyitott és pozitív szemléletű kompromisszumkészségét.

A jogszabályok felülvizsgálatát a tudásgazdaság keretein belül zajló digitális forradalommal kapcsolatos kérdések tették szükségessé. Megfelelő eszközöket alkalmaztunk arra, hogy a szabályokat kiterjesszük az új audiovizuális szolgáltatásokra. Garantáljuk a kiskorúak védelmét, valamint az EU polgárok védelmét mindenféle hátrányos megkülönböztetésre való ösztönzés ellen. Ezek az új szolgáltatások hozzájárulnak a filmek és az európai audiovizuális komponensek finanszírozásához. Forgalmuk bizonyos százalékát kötelesek támogatási céllal befizetni, az európai produkciók pedig garantált helyet kapnak az on-line katalógusokban. A média pluralizmusa mára hivatalos követelménnyé vált. A szabályozó hatóságok nagyobb szerepet kapnak, és a tagállamokat a leghatározottabban arra ösztönözzük, hogy gondoskodjanak a mindenki számára elérést biztosító rendelkezésekről.

A reklámokat illetően a szocialisták a meglévő irányelvben lefektetett szabályokat szerették volna megőrizni. A reklámszünet az új irányelvben óránként 20%-ra korlátozódik, ami azt jelenti, hogy reklámmal 30 perces időközönként lehet megszakítani a műsort, mi viszont 45 perces időközöket szerettünk volna megtartani az európai tévében. Mindazonáltal elégedettek vagyunk azzal, hogy tilos a termékelhelyezés a dokumentumfilmekben, híradásokban és gyermekprogramokban. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy engedélyezik az ilyen típusú reklámokat a filmek, tévéjátékok és sportközvetítések során. Ha így döntenének, akkor szigorú termékelhelyezési szabályokat kell betartaniuk a visszaélések és bizonyos visszás hatások megakadályozása érdekében.

Egyensúlyt teremtünk tehát a szólásszabadság a tájékoztatási szabadság, az új szolgáltatásokhoz, mint a VOD (video igény szerint), valamint a kulturális és gazdasági értékeket magukban foglaló tartalmakhoz való szabad hozzáférés között. A minőségre helyezett hangsúly lehetővé teszi az európai produkciók pozíciójának megerősítését. Ennek az irányelvnek ez az egyik legfőbb hatása.

  Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Úgy érzem, egy nagyon hosszú út végére érkeztünk el. Hosszú ideig tartott, és sok-sok ember munkájába került, európai parlamenti képviselők, szakértők, sőt olyan emberek is szorosan figyelemmel kísérték, akik nem is parlamenti képviselők, csak mert annyira fontos számukra ez a kérdés. Legyünk elégedettek azzal, amit elértünk, mert holnap – ha csak nem történik valami nagy meglepetés – a tárgyalások és viták eredményeképpen megszületett jogi aktus egyhangúan jóváhagyásra kerül, sőt, talán még szavazásra sem lesz szükség, ami igazi tanúbizonysága annak, hogy egy ilyen aktust szinte kikiáltással is jóvá lehet hagyni.

Eljött tehát az idő, hogy gratuláljunk Hieronymi asszonynak és az árnyékelőadóknak, de különösen Hieronymi asszonynak, és, meg kell mondanom, hog a biztos asszonynak is. Ő azt mondta, úgy érzi, elvégeztük küldetésünket. Igaza van. Nyugodtan érezhet így ezen a napon.

Egy nagyon világos jogszabályi keretet hagyunk jóvá, melynek jól érthető szabályai biztonságosabbá, biztosabbá teszik az audiovizuális eszközökbe való befektetést. A szabályok új digitális médiákra, és az ahhoz kapcsolódó új eszközökre is kiterjeszthetők, s minden lényeges jellemző meg van bennük, ami szükséges a fogyasztóvédelemhez és a kiskorúak védelméhez anélkül, hogy átfedné vagy csupán felerősítené a meglévő rendelkezéseket – mivel az eszközök újak, a jogi válasz is új kell hogy legyen.

Nyilvánvaló, hogy az új szabályok rugalmasabbá teszik a reklámozást. Ezzel tisztában vagyunk. Ezt megvitattuk, és elnyerte támogatásunkat. Nagyjából-egészéből az én képviselőcsoportom volt az, amely a legtöbbet dolgozott azon, hogy végre elfogadásra kerüljön ez az olvasat, mert nem változtattuk meg az európai audiovizuális modellt. Ilyen messzire soha nem mentünk, de tudjuk – és ezt nem árt hangosan kimondani, mert a termékelhelyezést is támogattuk, mégpedig tiszta lelkiismerettel –, ha a nézők számára ingyenes televíziózást akarunk megvalósítani – noha ez valójában soha nem lehet ingyenes, csak maximum a nézők számára –, és nem akarjuk hogy ezt a fajta ingyenes televíziózást csupán adók és közpénzek finanszírozzák, akkor a piaci verseny keretei között kell hozzá finanszírozást találni. Tehát ebben az összefüggésben támogattuk a termékelhelyezést, amit átláthatóvá tettünk, és amiről teljesen világosan előírtuk, hogy hogyan és mikor lehet végrehajtani.

Eljött az ideje, hogy megkezdjük a felkészülést a végrehajtásra. Itt arra kérném a Bizottságot, hogy ismét vállalja fel az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket. Az igaz, hogy a gyermek kirepült a fészekből, de azért nem teljesen. A végrehajtást szorosan figyelemmel kell kísérni, különösen egy olyan területen lenne muszáj valamit tenni, biztos asszony, amellyel kapcsolatban súlyos aggályaim vannak. Néhány tagállamban az az általános nézet, hogy az új irányelvek bevezetéséig eltelő időszakban az európai televíziózást nem kötik szabályok. Más szóval, nem vonatkoznak rá törvények. De ez nem igaz. A határok nélküli televíziózás irányelv még mindig érvényben van, világosan lefektetett hirdetési szabályokkal, és a szabályok határozzák meg, mit lehet és mit nem lehet csinálni. Valami miatt az az általános érzés uralkodott el, hogy az új szabályozás bevezetéséig, az új irányelv tagállamokban történő bevezetéséig ezek a most érvényben lévő szabályok már nem érvényesek. Itt lenne tehát az Ön és a Bizottság feladata; világossá kell tenni, hogy ez a felfogás helytelen, és nem szabad így tekinteni erre a helyzetre.

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításai arra irányulnak, hogy a származási ország elvén alapuló szabályozással lehetővé tegyék a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatásainak nézőközönsége számára, hogy maximálisan kihasználják a belső piac által nyújtott előnyöket.

Az irányelv módosítása összhangba hozza az Európai Unió jogszabályait a legfrissebb technológiai újításokkal. Az Európai Bizottság javaslata különbséget tesz a lineáris és nem lineáris szolgáltatások között, azaz a hagyományos televízión, interneten vagy mobil televízión keresztül, folyamatos műsorprogram keretében történő műsorsugárzás, és a tetszés szerint hálózatról letölthető televíziós programok sugárzása között.

Az úgynevezett határok nélküli televíziózás irányelv jelenlegi formájában való megtartása tovább élezte volna az indokolatlan különbségeket a hasonló vagy azonos médiatartalommal rendelkező műsorok különféle formákban történő terjesztésére vonatkozó rendelkezések között. A televíziózásra vonatkozó meglévő rendelkezéseknek érvényben kellene maradniuk a lineáris szolgáltatások esetében. A nem lineáris szolgáltatásoknál azonban be kellene vezetni néhány lényeges, minimális rendelkezést. Ezek gondoskodnának a kiskorúak védelméről, a faji gyűlöletkeltés tilalmáról, a burkolt reklám betiltásáról. A javasolt változtatások ezekről mind gondoskodnak. Az Unió a Nemzetek Európájáért képviselőcsoport ezért a javaslat mellett fog voksolni.

  Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó irányelv új, mostantól fogva „audiovizuális médiaszolgáltatási irányelvként” ismert változatával kapcsolatos tanácskozásaink során mindig kultúrpolitikai vitát is folytattunk, melynek középpontjában az állt, hogy hogyan lehetne megőrizni a televíziós műsorszolgáltatás kulturális sokszínűségét és minőségi színvonalát. A Parlament végső döntésével a jogi folyamatok éppen csak beindulnak, így már előre tekinthetünk.

Nyomatékosan indítványozom, hogy a tagállamok használják ki az irányelvben rögzített szubszidiaritási elvet, és a kulturális és médiabeli sokszínűség széles lehetőségeit. Ez különösen vonatkozik a független producerek jogainak kiterjesztésére, a nem lineáris szolgáltatások, például a VOD szolgáltatók hozzájárulására az európai produkciókhoz, és a termékelhelyezési lehetőségek csökkentésére. Legalább az európai közszolgálati műsorszolgáltatásnak meg kellene lennie termékelhelyezés nélkül.

Az irányelv új változatának kialakításával kapcsolatos munka során sokszor vitatkoztunk alapelveket érintő témákon. Az ilyen viták középpontjában az állt, hogy milyen szintű piaci szabadságot akarunk, és pontosan hol szándékozunk szabályozni. Ahogy a zöldek látják, ez a vita a piacközpontú liberalizáció fokozásának javára dőlt el, különösen ami a reklámtevékenységet illeti. Ezért képviselőcsoportom nem fogja támogatni az irányelv új változatának jóváhagyását a holnapi szavazáson. Még több reklámlehetőség biztosítása – akár sportközvetítések vagy sorozatok, akár játékfilmek műsoridejében – az európai média minőségének romlásához vezet. Ezért a közszolgálati műsorszolgáltatás a jövőben még fontosabb szerepet fog betölteni, és a nemzeti jogalkotóknak támogatnia kell, hogy teljesíthesse a lehető legszélesebb tájékoztatásra és oktatásra irányuló küldetését akár az új médiákon, például a mobil vagy internetes tévén keresztül. Ezért amikor a telekommunikációs irányelv új változatával foglalkozunk, megfelelő, európai szintű keretrendszert kell kialakítanunk, ha a jövőben nagyobb mértékben kívánjuk igénybe venni a mobiltelefonon vagy interneten keresztül történő műsorszolgáltatást.

  Doris Pack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A kompromisszumot, amit Ruth Hieronymivel sikerült elérnünk – természetesen kollégái segítségével – teljes szívből támogatom. Szeretnék szívből, őszintén köszönetet mondani neki, mert egy rendkívül nehéz munkában fantasztikusan jól teljesített. Úgy vélem, a kompromisszum teljesíti mindazt, amit első olvasatban szerettünk volna elérni.

Mint tudjuk, a technológia gyorsütemű fejlődése a régi irányelvet elavulttá tette. Én magam is dolgoztam ezen az első irányelven. Most valami új van előttünk: új műsorszórási lehetőségek, és új, „igény szerinti” szolgáltatások a hagyományos televíziózás mellett, tehát szükségünk van az új irányelvre. Ebben az összefüggésben igen fontos volt számomra, hogy megőrizzük a származási ország elvét, és fenntarthassuk a rövid híradásokat. Rugalmasabb reklámszabályozást vezettünk be, ez igaz, de úgy hiszem, az óránkénti maximum 12 perc reklámidő fenntartása helyes döntés volt. A korábbiakhoz hasonlóan, mozifilmeket és híradásokat nem fognak megszakítani.

Egy sarkalatos pont, mint Ön is tudja, biztos asszony, a termékelhelyezés volt. Sokan igen nehéz szívvel szavaztuk meg ezt a kompromisszumot. A pozitívum ebben azonban az, hogy előbb jön a tiltás, és csak utána a fent említett kivételek. Szerintem ha ezeket rendesen betartják, nem alakulhatnak ki az amerikaihoz hasonló körülmények. A gyermekműsorok alatti reklámtevékenység korlátozásával is egyetértek. Ezzel a kompromisszummal az audiovizuális szektor fel lesz vértezve ahhoz, hogy megbirkózzon a körülötte zajló, nagyszabású változásokkal, és alkalmazkodjon a technológiai és piaci körülményekhez. A kompromisszum segítségével az audiovizuális szektor versenyképesebb lehet a jövőben. E pillanatban ez a kompromisszum képviseli a legjobb egyensúlyt a média pluralizmusa és a kulturális sokszínűség között, amely lehetőséget nyújt egy versenyképesebb európai audiovizuális szektor kialakulására.

Ismét szeretném kifejezni legmelegebb köszönetemet a biztos asszonynak, de legfőképpen kollégánknak, Ruth Hieronyminek.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr! Csak egyet tudok érteni azzal, ami most hangzott el: hála az intézmények támogatásának, előadónk és kollégái elkötelezettségének, olyan irányelvet hoztunk létre, ami meglévő értékeink és kultúránk tiszteletben tartásával képes átvinni az audiovizuális ipart a jövőbe. Ez egy jelentős előrelépés az európai audiovizuális ipar számára, és együtt örülök minden előadóval, aki ugyanezt fejezte ki itt ma.

Elhangzott egy kérdés: mi történik az új irányelv bevezetéséig eltelő időszakban? Ebben a kérdésben megnyugtató válaszom van a kolléga számára. Továbbra is alkalmazzuk a határok nélküli televíziózás irányelvet. Sőt, éppen most indítottam eljárást Spanyolország ellen a reklámidő túllépése miatt. Ugyanez történik majd bármelyik tagállammal, aki nem tartja be a játékszabályokat: amíg nincsenek új szabályok, addig a régi szabályok az érvényesek.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Claire Gibault (ALDE), írásban. – (FR) Gratulálni szeretnék Hieronymi asszonynak és Guardans úrnak a színvonalas párbeszédhez, amit a parlamenti képviselőkkel folytattak, és a Tanáccsal együtt kidolgozott jelentések magas színvonalához, aminek köszönhetően második olvasatban előterjesztésre kerülhetett ez a rendkívüli egyetértést kiváltó jelentés.

A Tanács sokat jóváhagyott a Parlament kérései közül, az én politikai csoportom kéréseit pedig kivétel nélkül elfogadta. Elégedett vagyok azzal, hogy két, számomra személy szerint igen fontos kérdés belekerült a jogi aktusba: a származási ország elve és a gyermekek védelme a reklámüzenetekkel kapcsolatban.

A Parlament bebizonyította, hogy képes tárgyalásokat folytatni a Tanáccsal, és ennek köszönhetően sokkal gondosabban kidolgozott szöveg jött létre. A feladat nem volt könnyű, de elértük a célunkat. Most már csak abban reménykedem, hogy a nemzeti jogba való átültetés során kormányaink jóakaratukról tesznek tanúbizonyságot.

  Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) Felemásra sikerült a határok nélküli televíziózás újraszabályozása. Örvendetes, hogy jogi alapokat teremtünk a digitális és a nem-lineáris televíziózáshoz. A technika rohamos fejlődése miatt valóban a huszonnegyedik órában vagyunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a közösségi értékeket közvetítő közszolgálati televíziók is élhessenek az új technikák lehetőségeivel. Ha a közszolgálati adók a technikai minőség tekintetében nem tudnak lépést tartani a kereskedelmi csatornákkal, akkor félő, hogy eddigi nézőiket is elvesztik, s a fiatalabb nemzedékekhez egyáltalán nem jutnak kulturális, közéleti és egyéb igényes programjaik. A végső változat alaposan felpuhítja a reklámozás szabályait. Különösen bántó, hogy még a reklámok mesterséges felhangosítását sem sikerült megtiltani, pedig ezt a gyakorlatot Európa-szerte utálják a választóink. Elszomorító az is, hogy a gyermekműsorokat is meg lehet szakítani reklámmal. A termékelhelyezés szabályozása józan kompromisszumnak számít. A jogszabály keveset valósít meg az Európai Parlament céljaiból, de ha nem születne meg, a szabályozatlanság feltehetően még problematikusabb lenne.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Üdvözlöm a Tanács közös álláspontját, amely jelentős változásokat hoz a gyermekek és kiskorúak védelmében, a fogyatékkal élők audiovizuális szolgáltatásokhoz való hozzáférésében, és a reklámtermékek elhelyezésében.

Az alkohol- és dohányáruk szpot-reklámjait a fiatalok úgy fogják fel, mintha e káros szokások a fiatal felnőttek közé való társadalmi befogadásukat segítenék elő, s amelyekhez olyan fogalmak tapadnak, mint jó megjelenés, jó szórakozás, kaland, pihenés. Sőt, a különösen a gyerekeket megszólító, magas zsír- és cukortartalmú termékeket népszerűsítő intenzív reklámok aláássák a közegészségvédelem olyan pozitív kezdeményezéseit, mint például a táplálkozási ismeretek, vagy az egyes termékeken feltüntetett információk. Az Európai Unióban válsághelyzetet okoz az elhízás, és ezt a problémát tovább fokozza a televízió. Spanyolországban a gyermekprogramok alatt sugárzott reklámok 48%-a édességet, gyorséttermi ételeket és chips-eket népszerűsít, míg Nagy-Britanniában a magas zsír- és cukortartalmú élelmiszereket népszerűsítő televíziós reklámok 80% és 90%-ot képviselnek.

A Tanács által előterjesztett szöveg nagy hangsúlyt helyez a gyermekekre irányuló, egészségtelen ételek („junk food”) reklámozásással kapcsolatos magatartási kódex kialakítására, és olyan szűrőrendszerek, PIN-kódok bevezetésére, amelyek hatékonyabban védik meg a kiskorúakat az audiovizuális szolgáltatások negatív hatásaitól, és fontos szerepet játszanak majd az elhízás elleni küzdelemben.

20. Egyperces felszólalások jelentős politikai kérdésekben

  Elnök. − Következő napirendi pontunk az egyperces felszólalások jelentős politikai kérdésekben

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). – Az Európai Parlament nemrégiben fogadott el egy bölcs állásfoglalást az egyik szomszéd állammal kapcsolatosan. Szeretnék szó szerint idézni belőle néhány sort. Kérem figyelmesen, félelem nélkül hallgassák: „mivel az” orosz „közvélemény nincs kellőképpen tájékoztatva a” II. Világháborúban, „különösképpen” a Finnországban, a Balti államokban, Katyń-ban, és Königsberg térségében „elkövetett bűnök pontos mértékéről”, a Parlament „úgy véli, hogy az” orosz „állampolgáruknak joguk van megtudni az igazat arról, hogy … milyen háborús tetteket és népirtást hajtottak végre a nevükben, és hogy megtudják kik voltak a háborús bűnök elkövetői”; valamint a Parlament „úgy véli”, hogy Oroszországnak „őszintén szembe kell néznie” szovjet „múltjával ahhoz, hogy a fejlődés útjára lépjen, és hogy a leszámolás a múlttal elválaszthatatlan része annak az útnak, amelyen” Oroszország „halad a szomszédjaival való kibékülés felé”.

Nos, Parlamentünkben valóban ezt a nyilatkozatot tettük – de Szerbia felé, akik méltányolták is a javaslatainkat. De hogy a Tisztelt Ház következetes maradjon, pontosan ugyanerre kellene felszólítanunk Oroszországot is a vele kapcsolatos dokumentumainkban.

  Lívia Járóka (PPE-DE). – (HU) Nagyon köszönöm elnök úr! Kedves képviselőtársaim, tisztelt elnök úr! Az európai romák helyzetéről szeretnék pár szót szólni a legutóbbi plenáris ülésünkön elfogadott állásfoglalásunk kapcsán. Elengedhetetlennek tartom, hogy az Európai Bizottság és a Parlament karöltve, az eddiginél sokkal hangsúlyosabb szerepvállalással vállaljon felelősséget ezért a kisebbségért, a kirekesztett és a perifériára szorult társadalmi csoportok befogadását célzó programok kidolgozásában, végrehajtásában és felügyeletében is. Ennek részeként nagyon fontos lenne, hogy az Európai Parlament képviselői karöltve a kisebbségekért, integrációjukért és felzárkóztatásukért közvetve vagy közvetlenül felelős biztosokkal közösen, szakmai csoportként dolgozzanak ki egy átfogó, határokon átnyúló és hatékony felügyeletű roma stratégiát, amely lehetőséget nyújtana a leginkább leszakadó területeken élők és a leghátrányosabb helyzetű csoportok számára is, hogy hozzáférjenek az uniós fejlesztési programokhoz. Ehhez ki kell dolgozni egy összeurópai krízistérképet, amely révén könnyebben fel lehetne mérni a mélyszegénységgel sújtott területeket. Az Európai Néppárt elsőként ebben a parlamentben két évvel ezelőtt elfogadott már egy roma-stratégiát. Ehhez szeretném, hogy csatlakozzon a többi párt is. Nagyon fontosnak tartanám, hogy a február 14-i roma hearingen karöltve, együtt jelenjünk meg és lépjünk fel ezért a kisebbségért. Nagyon fontos, hogy valami történjék. Köszönöm.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Szinte hihetetlen, de szemtanúk ez év november 14-én délután 3 óra körül az Európai Parlament és Strasbourg központja között egy olyan gyorshajtásról számoltak be, amelynek főszereplője egy luxemburgi diplomáciai rendszámmal rendelkező autó és Harald Rømer, az Európai Parlament főtitkára volt. Szinte szikráztak a kocsi kerekei, ahogy végigszáguldott az Allée de la Robertsaun, több mint 100 km/órás sebességgel előzve a közlekedési dugókban veszteglő járműveket, félreugrásra kényszerítve a zebrákon átkelő, mit sem sejtő gyalogosokat.

Szeretném megkérdezni Rømer urat: tényleg Ön utazott abban a járműben? Ki volt a vezetője? Milyen utasítást adott Ön – ha ugyan adott – a gépkocsivezetőnek? Miért vezették az autót ilyen gondatlanul, és hogyan léphette ennyivel túl a megengedett sebességet? Maga azt hiszi, hogy Önre nem vonatkoznak a közlekedési szabályok? Nem gondolja, hogy az Európai Parlament legmagasabb tisztségviselőjeként Önnek különösen tiszteletet kellene tanúsítani mások iránt, és betartani a közlekedési szabályokat? A jövőben is így fog viselkedni, hogy a közutakon mindenki meneküljön, ha meglátja Önt?

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Múlt vasárnap Románia, történelme során először, megválasztotta európai parlamenti képviselőit. Románia is csatlakozott az 1979-ben kialakult európai hagyományhoz, a parlamenti képviselők közvetlen megválasztásához.

A romániai választások megmutatták, hogy nagy felelősséggel tartozunk Románia népének; többet kell beszélnünk nekik az Európai Unióról, az európai családba való tartozás előnyeiről, és szigorú kötöttségeiről is. Bár Románia az Európai Unió második legelkötelezettebb országa, a szavazáson való részvétel aránya viszonylag alacsony, 29,4% volt. A választások mégis az európai irány elsöprő sikerével zárultak. A román demokrata párt megháromszorozta képviselőinek számát ezen a fórumon, és győzelmünk következtében a PPE-DE képviselőcsoport súlya az Európai Parlamentben csaknem 4%-kal nőtt.

Köszönöm a románoknak a bizalmat, és köszönöm Önöknek a romén szavazóknak küldött pozitív üzenetet.

  Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A koszovói homokóra kérlelhetetlenül pereg lefelé, és december 10-e a nyakunkon van. Sajnos azonban tovább folyik a süketek párbeszéde a Szerbia határain belüli túlságosan autonóm Koszovó és az ellenőrzött függetlenség között. A november 18-i közigazgatási választások csak fokozták a politikai törekvéseket. Végül a függetlenek győztek egy olyan választáson, amelyen rekord nagyságú volt a tartózkodók száma.

Az EU külkereskedelmi politikájának megszilárdítása érdekében elő kellene hogy álljon egy alternatív, a függetlenségitől eltérő stratégiával. Már maga a függetlenség szó is csapda: a mi Európánk számára ez a szó semmi mást nem jelent, mint káoszt. Ha nem lépünk fel ez ellen a folyamat ellen, akkor a nacionalizmus, regionalizmus és lokálpatriotizmus Pandora-szelencéjét nyitjuk ki, itt a saját térségünkben.

Globalizált világban élünk; a függetlenség illúzió. Fel kell szólítanunk minden résztvevőt, hogy békésen együttműködő, a demokratikus elveket tiszteletben tartó regionális közösségeket hozzanak létre. Az elkülönülés és függetlenség támogatása csupán a nacionalizmust erősíti. Hadd juttassam a Parlament eszébe François Mitterrand szavait: a nacionalizmus egyenlő a háborúval; és a háború nem csupán múltunk, de jövőnk is lehet.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr! Nagyon valószínű, hogy Írország lesz az egyetlen ország, amely népszavazást tart a Lisszaboni Szerződésről. Személy szerint én az EU-t támogatom, és idáig minden szerződéssel kapcsolatos népszavazásnál igennel szavaztam. Van azonban egy problémám, és kérném a Tanácsot, hogy oldja meg.

Mielőtt felszólítanánk polgárainkat arra, hogy hozzanak intelligens döntést a szerződésről, egységesítenünk kellene annak megszövegezését. A szerződés 51. oldalával szeretném illusztrálni, hogy mire gondolok, „A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság” című szakasszal, amelyet joggal kívánhat elolvasni és végiggondolni minden állampolgár. A 32. pont szerint „a 17. cikk szövegét a 12. cikk szövege veszi át”. A 33. pont szerint „a szöveg egy 17a. cikkel egészül ki, amely a 13. cikk szövegét veszi át; a (2) bekezdésben az „amikor a Tanács elfogadja” szövegrész helyébe a „az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadhatja az alapelveket” szöveg lép, és a bekezdés végén levő, „a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás szerint jár el” szöveget el kell hagyni.

Elnök úr! Nem is kell tovább olvasnom: szerintem Ön is világosan érti, hogy mire gondolok.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Elnök úr! Nagyon örülök, hogy itt láthatom Önt ma, három nappal Románia egyik legfontosabb történelmi pillanatát követően.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás szerződésével összhangban múlt vasárnap, hat hónappal az eredeti határidő beállítása után, Románia megtartotta a választásokat európai parlamenti képviselőiről. Ezzel Románia polgárai – Európa polgárai – közvetlen választás útján megválaszthatták azokat, akik képviselni fogják őket az Európai Unió legdemokratikusabb intézményében. Bár a szavazási részvétel az európai átlagon belül maradt, de nem volt túl magas. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy új, romániai kollégáink segítségével a román polgárok egyre inkább fel fogják ismerni, mekkora hatással van az Európai Parlament tevékenysége mindennapi életükre. Azzal, hogy az Európai Parlamentbe nem engedtek szélsőséges pártokat bejutni, a román polgárok máris tanúbizonyságot tettek európai felkészültségükről és felelősségtudatukról.

Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak mindazoknak, akiket a román állampolgárok az Európai Parlamentben való képviseletükkel bíztak meg, és remélem szívükön fogják viselni a románok sorsát, akármilyen politikai családba tartozzanak is.

  Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr! A lengyel halászok tegnap demonstrációt tartottak az Európai Bizottság brüsszeli székháza előtt. Az ellen tiltakoztak, hogy a Bizottság igazságtalanul hátrányos megkülönböztetésben részesítette a lengyel halászati ipart.

A problémát az okozta, hogy betiltották a tőkehal halászatot a Balti-tengeren. A tőkehal a lengyel halászok fő bevételi forrása. A Bizottság büntetésként tiltotta be a halászatot, mert túllépték a tőkehalfogás éves kvótáját. A Bizottság ezenkívül megfenyegette Lengyelországot, hogy 2008-ban egyáltalán nem ad ki neki halászati kvótát, vagy ha igen, csökkentett mértékben. Ez teljesen tönkretenné a lengyel halászati ipart. A kijelölt kvóták rendkívül korlátozottak, és pontatlan, elferdített adatokon alapulnak a balti-tengeri tőkehalállományt illetően.

Ezen az alapon felmerül a kérdés, hogy miért egyedül Lengyelországot ellenőrizték, amikor hazám kifejezetten kérte, hogy tüzetesen ellenőrizzék az összes többi országot is. A német, svéd és dán halászok is túllépik a kvótákat. Vagy a lengyel halászok váltak Borg biztos úr áldozati bárányává? Netán a versenyt próbálják kiküszöbölni az Európai Bizottság segítségével? Nagyon úgy tűnik, hogy az Unió nem alkalmazta az egyenlőség elvét; ezért támogatom a tiltakozókat.

  Maciej Marian Giertych (NI). – (PL) Elnök úr! Szeretném, ha tennénk valamit egy egyiptomi asszony, Shadia Nagui Ibrahim érdekében. Az asszonyt három év börtönbüntetésre ítélték, mert amikor férjez ment, állítólag valótlanul azt állította, hogy keresztény. Az asszony a kopt egyház tagja, és nem tudott arról, hogy apja, aki szintén kopt keresztény, egy időre áttért az iszlám hitre, majd újra visszatért a kopt egyházhoz.

Az egyiptomi törvények szerint Shadia Nagui Ibrahim muzulmán, mert az apja valamikor muzulmán volt. Egy ember hitét nem lehet meghatározni nemzeti vagy jogi hatóságok állásfoglalásával. Ez személyes meggyőződés kérdése. Ha Egyiptom azt akarja, hogy civilizált országnak tekintsék, akkor változtassa meg intoleráns, keresztény-ellenes jogszabályait.

  Antonio Tajani (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A biztos úrnak címzem szavaimat, a strukturális alapok tisztességtelen felhasználása kérdésében, ami sajnos egyre általánosabb jelenség az Európai Unióban.

Döbbenetes, ami Magyarországon történt a LEADER programmal kapcsolatban. A LEADER helyi akciócsoportjai, amelyek elvileg helyi önkormányzatokból állnak össze és feladatuk a LEADER program magyar földön történő felhasználása és fejlesztése, kizárólag egy politikai párthoz, nevezetesen a kormány pártjához tartozó hatóságokból tevődnek össze, kizárva azokat a helyi önkormányzatokat, amelyeknek nem kormánypárti a vezetése.

Ez abszolút botrányos, és úgy vélem, az Európai Bizottságnak szankciókat kellene alkalmaznia a magyar kormány ellen, talán eljárást indítani szerződés megsértése miatt, mert tisztességtelen módon használják fel a strukturális alapokat. Helybéli polgárok szenvednek veszteséget azáltal, hogy helyi önkormányzatuk nem jön ki a kormánnyal.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
alelnök

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Vegyes eredménnyel zárult a Közel-Keletről szóló annapoliszi konferencia. Az utóbbi hónapokban Waldner biztos és Solana főképviselő úr mindketten arról biztosítottak bennünket a plenáris üléseken, hogy az EU aktív szerepet játszik a közel-keleti politika kikovácsolásában. Nos, Bush elnök mai beszédét olvasva, nem látom ennek semmi jelét. Sőt ellenkezőleg, azt olvasom, hogy a felek megállapodtak abban, hogy az USA irányításával kialakítanak egy mechanizmust az ütemterv végrehajtására. Az eljövendő fegyverszünetet is az ütemterv alapján fogják kötni, az USA közvetítésével. Nos, akkor hol az Európai Unió? Miféle reményt tudunk adni a jövőre, ha mi is csak szemlélői vagyunk az eseményeknek?

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Elnök úr! Múlt szombaton Oroszországban – Moszkvában és Leningrádban – brutálisan elfojtották azt a békés és tökéletesen törvényes demonstrációt, amelyet orosz polgárok a jelenlegi orosz kormány politikája elleni tiltakozásul tartottak. Az ellenzéki csoport, a Másik Oroszország vezetője Gary Kasparov, valamint a Jobboldali Erők Szövetségének vezetői Nikita Belics és Boris Nemcov és követői ellen a Milícia erőszakkal lépett föl, és letartóztatta őket. Gary Kasparovot ráadásul 5 nap börtönbüntetésre ítélték.

Ez az incidens ismét rávilágít arra, hogy az orosz emberek számára nem létezik kifejezési szabadság, állandó veszélyben élnek, az ellenzéki pártok tagjai pedig folyamatosan rettegnek családjuk biztonsága miatt.

Elnök úr! Meg vagyok győződve arról, hogy mi itt az Európai Parlamentben nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket az eseményeket. Erkölcsiség, demokrácia, emberi jogok tekintetében nem használhatunk szigorúbb normákat, ha Burmáról vagy Pakisztánról van szó, mint ha Oroszországról lenne szó. Elnök úr! Kérem, lépjen fel Oroszország szólás- és gyülekezési szabadságának ügyében. Nem számít, melyik országban harcolnak az emberek a szabadságért – a mi szabadságunkért is harcolnak. Ezért ha egy szabad embert leláncolnak ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Elnök. – Nagyon köszönöm, Andrikienė asszony. Sajnos napirendünkön nem tudunk több időt szánni erre.

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr! A rendtartással kapcsolatban megjegyezném, hogy néhányan este 7 óra óta várjuk, hogy sorra kerüljünk az egyperces felszólalásokban – most 9 óra 40 van. Ön most jelentette be, hogy kevesebb mint 15 percre korlátozza a felszólalásokat. Ez nem sportszerű azokkal a parlamenti képviselőkkel szemben, akik egész este itt vártak. Talán korábban is figyelmeztethetett volna bennünket, és akkor nem vártunk volna órákon keresztül.

  Elnök. – Megértem az ingerültségét. Én is csak két perce vettem át az elnökséget. Sajnos azonban tájékoztattak, hogy alig maradt valami időnk. A vitákat éjfélig le kell zárnunk, és még sok más téma szerepel a napirenden. Igazán sajnálom.

21. (vita)

  Elnök. – Következő napirendi pontunk a Kallenbach asszony által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében készített, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés (A6-0276/2007) [COM(2006)0093 – C6-0081/2006 – 2006/0031(COD)].

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A lőfegyverek nem ugyanolyan közönséges árucikkek, mint bármi más. Egy sor tragikus esemény – Erfurtban, Antwerpenben, Helsinkiben és másutt – látványosan demonstrálta, milyen potenciális veszéllyel rendelkeznek a lőfegyverek polgáraink, különösen gyermekeink biztonságára. Ezért nagyon szigorú szabályokra van szükség a lőfegyverek gyártása, értékesítése és tartása terén.

Bár az európai jogalkotás kifejezetten engedi, hogy a tagállamok az EU törvények által nyújtott közös védelmi szinten túllépjenek, a Parlament mégis azt tűzte ki, hogy jelentősen növeli az Európában érvényesítendő biztonsági szinteket a lőfegyverekkel kapcsolatban. Különösen szeretném megköszönni a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság előadója, Kallenbach asszony, és a Bizottság elnöke, McCarthy asszony munkáját. Mindkettőjüknek szeretnék nyomatékosan köszönetet mondani rendkívüli együttműködésükért.

Hadd emlékeztessem Önöket a mai döntés hátterére. Abból indultunk ki, hogy meglevő jogszabályaink különböző módosításaira van szükség ahhoz, hogy megerősíthessük a lőfegyverekről szóló ENSZ jegyzőkönyvet. Csak ezutánra terveztük, hogy átfogóan felülvizsgáljuk az európai lőfegyverekkel kapcsolatos jogszabályokat. Hála azonban Önöknek, hölgyeim és uraim, az egész munkát egyetlen nagy lépésben, első kísérletre végrehajtottuk, sőt, a Tanács már áldását is adta a mai napon megtárgyalásra kerülő egységes javaslatra.

Sok bonyolult kérdésre kellett megoldást találni, de elmondhatom, hogy a végeredmény a legszigorúbb elbírálásnak is megfelel. Nem csorbítjuk a tagállamokban meglévő különféle hagyományokat és kulturális sajátosságokat egyetlen olyan országban sem, ahol a vadászatnak, sportlövészetnek vagy a fegyvergyűjtésnek régi és szerteágazó hagyományai vannak. Ezeket tiszteletben tartottuk. Az európai lőfegyvertartási igazolvány megkönnyíti a külföldre utazást, és a vadászok és sportlövők jövőbeli nemzetközi találkozóinak szilárd alapja lesz. Ezen felül a kézi lőfegyverek megfelelő jelölésének és nyilvántartásának megoldásával lehetővé tesszük a kézi lőfegyverek határokon történő átvitelét és szállítását a belső piacon, de mivel ezt átláthatóbbá tesszük, így biztonságosabb is lesz.

Fontos újítás még a személyes tulajdonban lévő kézifegyverek nyilvántartása. Tudnunk kell, kinek, mije van. A nyilvántartás lehetővé teszi számunkra, hogy még tovább csökkentsük az illegálisan tartott lőfegyverek számát és az azzal való kereskedést. Az adatokat 20 éven keresztül megőrizzük, így a fegyverek nyomonkövethetőségét elég hosszú időre garantáljuk. Ebben az összefüggésben azonban a Bizottság megfontolás tárgyává tette, hogy egy nyilatkozat formájában pontosítja az adatvédelmi irányelv (9e) preambulum bekezdésének értelmezését.

Elhatároztuk továbbá, hogy tilos lesz 18 év alatti fiatalkorúaknak lőfegyverre szert tenni. Európa ezzel világosan értésére adja mindenkinek, hogy lőfegyverhez fiataloknak nem kellene tudni hozzájutni. Persze, továbbra is megengedjük, hogy a 18 év alatti junior sportlövők és vadászok folytathassák hobbijukat, de csakis felnőttek felügyeletében; ez lehet szülő, lehet edző is például. Túlságosan sok tragédia történt már amiatt, hogy fiatalok keze ügyébe lőfegyver került. Remélem, az új szabályok segítenek megelőzni az ilyesfajta tragédiákat, és rávilágítanak arra − legfőképpen a kiskorú sportlövők és vadászok körében −, hogy a fegyverek kezelésekor különleges elővigyázatosságra van szükség.

Egy új problémával is szembetaláltuk magunkat, amely a technológiai újításokkal és az európai bűnözéssel van kapcsolatban: az önmagukban nem veszélyes, másolt fegyverek veszélyes és tökéletesen üzemképes fegyverré történő átalakítására gondolok. Erre a problémára először McCarthy asszony hívta fel a figyelmünket. Ez a törvény de facto megkerülését tette idáig lehetővé. Most azonban megálljt parancsolunk ennek. Röviden azonban megjegyezném, hogy a következő két évben közelebbről meg kell vizsgálnunk az átalakított fegyverek problémakörét, hogy kizárhassunk mindenféle kiskaput. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy hogyan tudjuk biztosítani a lőfegyverek hatékony hatástalanítását.

Mint tudják, a Bizottság szankciókat kívánt beépíteni az európai jogszabályokba, lévén, hogy az Európai Bíróság szabályai teljesen világosak ebben. Ugyanakkor a Bizottság azt is felismeri, hogy a (8) preambulum bekezdés hivatkozik ezekre a szankciókra a büntetőjog és az ENSZ jegyzőkönyv értelmében. Ez azért fontos, mert az ENSZ jegyzőkönyv 5. cikke értelmében a tagállamok kötelesek szankciókat alkalmazni. Egészen biztos vagyok benne, hogy erre a tagállamok tekintettel vannak saját nemzeti jogszabályaikban. Ettől függetlenül a Bizottság is nyilatkozatot kíván benyújtani erről a kérdésről az Európai Parlament Titkárságának2. Ez ügyben elsősorban Alvaro úr támogatását szeretném megköszönni.

Európa ezzel olyan korszerű kézi lőfegyverekkel kapcsolatos jogszabályokkal fog rendelkezni, amelyek a polgárok biztonságát tekintik elsődlegesnek, és felismerik a gyermekek és fiatalok védelmének szükségességét. Ezáltal megerősítjük a közösségi szabályok által biztosított védelmet.

Most már a tagállamok dolga, hogy felismerjék e probléma időszerűségét, és saját helyi feltételeik figyelembevételével, egyéni alapon továbbfejlesszék ezeket a rendelkezéseket. Ami azt jelenti, hogy ha bármely tagállam szigorúbb szabályokat tart szükségesnek és megfelelőnek, azt személyesen is támogatom, és mindenképpen arra ösztönözném a tagállamokat, hogy tegyék ezt meg bátran.

Számítok arra, hogy amikor a kézifegyverek kérdésére kerül a sor, az Önök kollégái hazai parlamentjükben készek lesznek egyértelmű döntést hozni. A kulcsszó mindig az „első a biztonság” legyen. A mai döntés ehhez teremti meg a feltételeket, és szeretném megköszönni az Önök támogatását ebben a törekvésben.

1) Nyilatkozat a szankciókról

'A Bizottság üdvözli a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477 irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelv gyors jóváhagyását, azonban sajnálattal nyugtázza, hogy a Tanács ellenzi első javaslatát a 16. cikkről, a büntetőjogi szankciókról.

A Bizottság megjegyzi, hogy a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, a lőfegyverek, részeik és alkatrészeik, valamint lőszereik tiltott előállítása és kereskedelme elleni jegyzőkönyv 5. cikke alapján az Európai Közösség hatáskörébe beletartozik a büntetőjogi szankciók bevezetése.

Ennek megfelelően a Bizottság úgy véli, a jegyzőkönyv megerősítéséről szóló döntéshez egy hatásköri nyilatkozatot kell csatolni, amely helyesen tükrözi az Európai Közösség hatáskörét.

A Bizottság e tekintetben fenntartja intézményi jogait.'

2) Nyilatkozattervezet az adatvédelemről

'A Bizottság megállapítja, hogy a fenti irányelv értelmében a személyes adatok feldolgozása a 95/46/EK irányelvvel összhangban kell hogy történjen, és nem veszélyeztetheti az egyén Közösségi és nemzeti törvények által biztosított védelmét a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában, s különösen nem módosíthatja a 95/46/EK irányelvben lefektetett jogokat és kötelezettségeket.

Ebben a tekintetben indokoltnak látszik annak szükségessége, hogy a fegyvertulajdonosok személyes adatainak nyilvántartása a minimális tíz évről húsz évre emelkedjen. A Bizottság meggyőződése, hogy a személyes adatok ily módon történő feldolgozása mind a fegyverek veszélyes természete és hosszú élettartama, mind a bűntények elkövetésére való felhasználhatósága miatt indokolt, s emiatt mind a lőfegyverek, mind pedig tulajdonosuk megfelelő nyomonkövetését biztosítani kell.

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a fenti irányelv céljaira való tekintettel és a 95/46/EK irányelv követelményeivel összhangban, a központosított adatnyilvántartási rendszerhez, illetve a nem központosított adatnyilvántartási rendszerekhez jogosultságot biztosító rendszerhez való hozzáférés csak a rendőrség és a joghatóságok részére legyen lehetséges, a bűntények megakadályozása, kinyomozása, felderítése és a bírósági eljárások lefolytatása céljából.'

  Gisela Kallenbach, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy igen hosszúra nyúlt folyamat közeledik valami felé, amiről nagyon remélem, hogy egy sikeres befejezés lesz. Ezért hát hadd kezdjem azzal, hogy őszintén köszönetet mondok mindazoknak, akik értékes hozzájárulásukkal segítették ezt a folyamatot: a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság árnyékelőadóinak, Podestà és Lehtinen úrnak, Riis-Jørgensen asszonynak, a Bizottság elnökének Arlene McCarthy-nak, a felelős titkárságnak, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadóinak, munkatársainak, Alvaro úrnak, és mindazoknak, aki támogatták a folyamatot; a Tanács elnökségének, az elnökséget képviselő António Delicado úrnak és kollégáinak, s végül, de nem utolsósorban, a Michel Ayral úr és kollégái által képvisel Bizottságnak, akik biztosuk, Verheugen úr ösztönzésére a közös megoldás kidolgozásában munkálkodtak.

Sokat tanultam ez alatt a folyamat alatt. Megtudtam, valójában milyen szerepet játszhatnak az érdekképviseletek: sokan építő módon járultak hozzá a közös megoldások eléréséhez, míg mások szándékosan akadályozták a folyamatot féligazságokkal, vagy akár félretájékoztatással. Kezdettől fogva világos volt a számomra, hogy nem lesz könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt a jól működő belső piac, a lőfegyverek illegális használata miatt biztonságukat teljes joggal féltő polgárok, és a vadászok és sportlövészek érthető vágya között, hogy nagyjából zavartalanul folytathassák kedvenc tevékenységüket. Ahogyan Verheugen úr megállapította, ki akartuk használni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a 91/477/EGK irányelv alkalmazása folytán szereztünk, kiküszöbölni annak néhány gyenge pontját, és Közösségi jogszabállyá alakítani a Bizottság által 2002-ben aláírt, a lőfegyverekről szóló ENSZ jegyzőkönyvet. Emiatt kénytelenek voltunk konkrét cikkeket belefoglalni a lőfegyverek illegális használatával, kereskedelmével és megszerzésével kapcsolatban. Be kell vallanom, hogy hellyel-közzel szerettem volna még ennél is letisztultabb rendelkezéseket, például egy jobb jogszabály vagy egy probléma egyszerűsítése érdekében, illetve konkrétan a lőfegyver kategóriák két fajtára csökkentésére gondolok Európa-szerte, mivel ez már eleve így van a tagállamok kétharmadában; ehhez azonban nem tudtam megszerezni a többség támogatását.

Összességében mégis nagyon elégedett vagyok az elért kompromisszummal. Gondoljuk csak végig egy pillanatra: elértük, hogy 27 tagállamban egy részben harmonizált lőfegyver törvényt vezessünk be. Nemzeti szinten természetesen jelenleg is számos különféle lőfegyverekkel kapcsolatos jogszabály létezik, ugyanakkor a részleges harmonizálás elősegíti a legális kereskedelmet, s ezáltal nagyobb biztonságot eredményez. Lehetetlen 100%-ig garantálni, hogy nem történhet visszaélés, de − amint hallottuk − legalább azt felismertük, hogy kötelességünk megpróbálni, amennyire csak lehetséges, a Németországban, Finnországban vagy Belgiumban történő tragédiák megakadályozását.

E pillanatban nem szándékozom részletezni az új jogszabályokat; Önök már amúgy is ismerik, és Mr. Verheugen is említett belőlük néhányat. Elégedetten nyugtázom, hogy 2014-re számítógépes lőfegyver nyilvántartásunk lesz a tagállamokban; ez javítja az információcserét, és visszaélések esetén hatékonyan elősegíti a nyomonkövethetőséget, ha ugyan nem ez lesz a legelső alkalom, hogy a nyomonkövethetőség egyáltalán megvalósul. Az internet korát is tekintetbe vesszük, és a rendelkezések ugyanúgy vonatkoznak majd az online vásárlásokra, mint a személyesen lebonyolított üzletekre.

Hadd fejezzem be néhány olyan megjegyzéssel, amely talán megkönnyíti Önök számára a döntést, és ellenérvként szolgál azok számára, akik ennél jobb európai lőfegyver jogalkotást kívánnának. Ez az irányelv nem vonatkozik a fegyver és lőszergyűjtőkre, a közszolgálati, kulturális és történeti intézményekre. E rendelkezés nem visszamenőleges. Nemzeti lőfegyver nyilvántartást javasolunk, nem pedig európai szintű nyilvántartást. Bár a tehenek részére van ilyen nyilvántartási rendszer, de úgy tűnik, a fegyverek esetében ez valami miatt nehezebben megvalósítható. Nem állunk elvi ellentétben a gyártókkal, fegyverkereskedőkkel, sportlövészekkel vagy vadászokkal, akik felelősséggel kezelik a fegyvereket, és teljesen tisztában vannak azok sajátos természetével.

Tudomásomra jutott, hogy amikor a 90-es években az eredeti irányelvet vitatták, igen súlyos aggályok merültek fel, és a tárgyalások igen intenzív érzelmi színezetet nyertek. Később mégis hasznos, gyakorlatias és hatékony irányelvként került át a köztudatba. Ebben az értelemben bízom abban, hogy az Önök döntése elé tárt kompromisszum is ilyen sikeres lesz, és számítok az Önök támogatására.

  Alexander Alvaro, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök úr! Nem hiszem, hogy sokat hozzá lehetne tenni ahhoz, amit Kallenbach asszony az imént elmondott, hacsak azt nem, hogy nagy örömömre szolgált együtt dolgozni a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökével, Arlene McCarthy-val és a Bizottság tagjával, Gisela Kallenbach kolléganőmmel, akivel a folyamat ezen fázisában bizalmas és szoros együttműködést valósítottunk meg. Nem utolsósorban pedig, hadd mondjak köszönetet a Bizottságnak, amit ez esetben Verheugen biztos képviselt. Igen ritka az ilyen szoros együttműködés.

Nos, mit mondhatok egy percet alatt, ha 30 másodpercbe került csak köszönetet mondani embereknek?

Lényegében véve ezt értük el: az Európai Unió világosan kinyilvánította, hogy a legális fegyverkereskedelem szabályozásakor ugyanolyan hangsúlyt helyez a lőfegyverek illegális kereskedelmének és az azzal való visszaéléseknek kezelésére. Kinyilvánítottuk, hogy az Európai Unió nem tolerálja a lőfegyverrel elkövetett bűntények semmilyen formáját az Unió területén; nem tűri el, hogy ez emberek olyan fegyvert használjanak, amelyre nem legális módon tettek szert; és azt sem engedi, hogy bárki visszaéljen az EU-n keresztül megszerzett jogaival.

Ezt mindazoknak mondom, akik mint én, számtalan e-mailt kaptak ma vadászoktól és sportlövészektől, akik szabadságuk megsértésével vádolják az Európai Uniót: olvassák el az irányelvet, lépjenek kapcsolatba a Bizottsággal, és meglátják, hogy az Európai Unió az állampolgárok védelmében hozott intézkedést, nem pedig fordítva!

  Guido Podestà, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hálás vagyok az előadónak, Kallenbach asszonynak és a többi képviselőcsoport árnyékelőadóinak, hogy folyamatosan rendelkezésre álltak konzultációs célokra, így elérhetővé vált számunkra egy újszerű, de meg kell mondjam, kiegyensúlyozott kompromisszum.

Az irányelv módosítási javaslatának célja az volt, hogy a kizárólag nem katonai célú kézi lőfegyverek legális vásárlását és az azzal való kereskedést illetően az irányelvet a szervezett bűnözés elleni ENSZ jegyzőkönyvhöz igazítsa. Az irányelv olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekre mindenki érzékeny, mint például polgáraink biztonsága, de helyet kapnak benne a sporttal kapcsolatos tradíciók, és a több millió európai életmódjának hagyományos részét képező vadászat.

A Tanáccsal való részletes konzultációk segítségünkre voltak abban, hogy olyan aktust hozzunk létre, amely méltányos egyensúlyt képvisel a két törekvés között: hogy összehangolt szabályokat fogalmazzunk meg, és hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően tiszteletben tartsuk az egyes országok sajátos kulturális gyakorlatát.

Az első ponttal kapcsolatban szeretném hangsúlyozni a lőfegyverek és fő alkotó elemeik jelölését, nem utolsósorban nyomonkövetési célokból, az adatok nem kevesebb, mint 20 éven keresztül történő kötelező megőrzését, az online eladások szigorúbb figyelemmel kísérését, tekintettel a bennük rejlő kockázatra, a lőfegyverek használatának korlátozását a kiskorúak és a közbiztonságot valószínűsíthetően veszélyeztető egyének esetében, valamint a lőfegyverek hatástalanítására vonatkozó általános elvek bevezetését.

A második pontot illetően pedig arra emlékeztetnék, hogy a már említett kulturális és tradicionális gyakorlat tiszteletben tartása végett, az előnyök és hátrányok ismételt kiértékelése után megőriztük a lőfegyverek meglévő négy kategóriáját azzal, hogy 2012-re elképzelhető, hogy ezt két kategóriára csökkentjük.

Sajnos a Tanács nem állt rendelkezésre és ez azt jelenti, hogy a lőfegyverek szállításához nem lesz elegendő az európai lőfegyvertartási igazolvány, ami szerintem egy elszalasztott lehetőség.

  Lasse Lehtinen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr! Szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az előadónak, Kallenbach asszonynak, az árnyékelőadóknak, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökének, McCarthy asszonynak, hogy e bonyolult jogi csomagot eljuttatták idáig. Amikor csaknem két évvel ezelőtt megkezdtük a munkát, abban a hiszemben voltunk, hogy az egész pusztán technikai intézkedés, amelynek célja csupán az, hogy a lőfegyverekről szóló ENSZ jegyzőkönyvet EU jogszabállyá emelhessük át. A folyamat azonban minden volt, csak technikai nem. Többen teljesen be akarták tiltani a fegyvereket, még azokat is, amelyeket legálisan, hobbi célból tartanak, míg mások tiltakoztak a fegyverek megvásárlását és használatát illető bármiféle ellenőrzés ellen.

Előadónk, Kallenbach asszony vezetésével azonban sikerült megtalálni az egyensúlyt a legfőbb csoportok között, olyat, amely nem csak az egyének és a társadalom védelmét veszi figyelembe, hanem a fegyvereket szórakoztató célokra használók, például a vadászok igényeit is. Jó dolog, hogy a nyomon követés megkönnyítése érdekében az EU területén lévő összes fegyvert nyilván fogják tartani, és a tagállamok kötelesek lesznek 20 éven keresztül megőrizni a fegyver és tulajdonosa adatait. Az is fontos, hogy a játék- és átalakított fegyverek is az irányelv hatáskörébe tartoznak. A vadászok és sportlövészek élete is sokkal könnyebb lesz, ha az európai lőfegyvertartási igazolvány lesz az egyetlen dokumentum, amelyre szükségük lesz az országhatárokon történő átkeléshez, és elvileg ez nem kerül pénzbe sem.

Az irányelv a korhatárt 18 évben szabja meg, és véleményem szerint az ez alól való kivételek is méltányosak. Számunkra Finnországban ez azt jelenti, hogy a sok ezer nyilvántartott kiskorú vadász szülői beleegyezéssel tovább folytathatja ezt a hobbit, csakúgy, mint idáig. Az ilyen jellegű irányelvek azok, amik igazán érnek valamit a nagyközönség szemében. Az EU négy szabadsága is azzal erősödik meg, ha az EU a belső jogokat tiszteletben tartó, biztonságos térséggé válik.

  Samuli Pohjamo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr! Én is azzal kezdem, hogy megköszönöm előadónknak, Kallenbach asszonynak, ezt a nagyon jól megfogalmazott jelentést. Mindenki jövője szempontjából fontos, hogy megakadályozzuk a lőfegyverek illegális gyártását és az azzal való kereskedést. A jelentés e célkitűzés elérésében fog segíteni.

Mi finnek aggódtunk, hogy továbbra is engedélyezve lesz-e a fiatalkorúak hobbi célú vadászata. Ehhez a sporthoz Finnországban engedély kell, szigorú felügyelet mellett űzhető, és tapasztalt vadászok állnak rendelkezésre, hogy tanácsot adjanak a fegyverek biztonságos és felelősségteljes használatáról. Én úgy gondolom, fontos, hogy ez a jól kialakított és nagy múltra visszatekintő tradíció az új irányelv jóváhagyása után is fennmaradhat. Fontos, hogy holnap egy gondosan elkészített kompromisszumba egyezünk bele, amelyben a tagállamok eltérő gyakorlata összehangoltan működik, és a tagállamok – bizonyos feltételek mellett – engedélyezhetik a lőfegyverek vásárlását és tartását 18 éven aluliaknak is, vadászat céljából.

  Andrzej Tomasz Zapałowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az Európában élő emberek biztonságának biztosításához nagyon fontos a lőfegyverek tartásának ellenőrzése. Nyilvánvaló, hogy egy idevágó rendelkezés sem korlátozhatja indokolatlanul a polgárok jogait arra, hogy megvédjék saját biztonságukat vagy tulajdonuk biztonságát, és nem korlátozhatja azon jogukat sem, hogy megvédjék saját személyes biztonságukat, ha fontos közéleti szerepet töltenek vagy töltöttek be.

Ezen túlmenően, a polgároknak jogukban áll családi örökségként rájuk hagyományozott fegyvereket, vagy vadászati- illetve sportcélokra vásárolt fegyvereket tartani. Ez mind az európai hagyományok része. Korlátozás csak azokra az esetekre kell hogy vonatkozzon, ahol az egyén pszichológiai állapota ezt indokolja, vagy ahol az egyént bűncselekményként besorolható szabálysértés elkövetésével gyanúsítják. Szerintem ilyen korlátozásnak kellene vonatkozni a fasizmus, a radikális kommunizmus, vagy a szélsőséges iszlám aktivisták esetében is.

Európában jelenleg olyan technológia áll rendelkezésre, hogy egy kis kézügyességgel bárki viszonylag gyorsan össze tud rakni egy amatőr lőfegyvert. Az indokolatlan eltiltások így nem is tudnának megakadályozni a bűnözőket abban, hogy fegyverre tegyenek szert, viszont indokolatlanul korlátoznák a polgárok jogait – többek között az önvédelemre. Meg kellene erősíteni a határok ellenőrzését, mert az illegális bevándorlók még mindig be tudnak jutni Európába, és a fegyvereket még könnyebben be lehet csempészni.

  Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Az EU fegyverekről szóló irányelvének módosítási javaslatai a fegyverek fokozottabb ellenőrzésére irányulnak. Jobb jelölési rendszer lép életbe, és szigorúbb kereskedelmi és gyártási szabályok vonatkoznak majd a fegyverekre. Ez jó, és különösen jó, hogy a Bizottság még tovább szeretné szigorítani ezeket a követelményeket. Ez még inkább fontosnak tűnik annak a több halálos áldozattal járó lövöldözésnek a fényében, ami néhány héttel ezelőtt a finnországi Jokela gimnáziumban lezajlott. Sodródó fiatalok, az erőszak kultúrájának terjedése az interneten, és a fegyverekhez való hozzáférés: halálos kombináció. Ezért bírnak olyan súlyos fontossággal azok a megszigorított intézkedések, amelyeket meg kell hoznunk.

Az is jó dolog, hogy ez egy minimális követelményeken alapuló irányelv. Más szóval támogatja, hogy a tagállamok ennél progresszívebb törvényeket hozzanak. A legjobb az lenne, ha minden EU-s jogszabály így működne. Sok problémát lehetne ezzel megoldani. Nos, úgy tűnik, az első olvasatban sikerül megállapodnunk. Ez jó, mert sok időt és erőforrást takarítunk meg, amit így más dolgokra tudunk fordítani, például arra a munkára, hogy egy békésebb, gyermekbarátabb társadalmat hozzunk létre.

  Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! A vadászat hosszú múlttal rendelkező hagyomány. Minden tagállamnak megvannak a saját vadászati szokásai, amiket szeretne megőrizni. Ezért a mai vita egy hosszú folyamat lezárásaként fogható fel. Határozott vélemények küzdöttek egymás ellen, sok megbeszélés zajlott le, az árnyékelőadót pedig kizárták a trialógusból.

Sok eredetileg felvetett javaslat veszélyeztethette volna a tagállamok vadászati kultúráját. Sajnálatos módon az európai lőfegyvertartási igazolvány végül nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy ez legyen az egyetlen szükséges dokumentum a vadász- és sportlövészeti fegyverek esetenkénti használatára más tagállamokban. A mozgásszabadság megakadályozásával egyenlő, hogy egyes tagállamokban engedélyezett a további dokumentumok előírása. A Közösség vadászai és sportlövői sokkal nagyobb bürokráciának lesznek kitéve, mint bárki más, aki nem tartozik a Közösségbe. Még az a szerencse, hogy az ilyen engedélyek kiadásáért beszedett díjakat legalább megszüntették.

A folyamat során árnyékelőadóként megpróbáltam hatást gyakorolni a végleges jelentésre azon néhány alkalommal, amikor megengedték, hogy részt vegyek a megbeszéléseken. Munkám főként két kérdésre összpontosult: Szerettem volna megakadályozni az interneten keresztül történő fegyverrendelések betiltását, és azt megelőzni, hogy a természetgazdálkodást és lövészetet oktató intézményektől megvonják a felmentést. A nehezebben megközelíthető térségekben a fegyverek interneten történő megvételének tiltása azt jelentené, hogy nem lehetne hozzájutni fegyverhez vadászati célokra. Svédország manapság jó szabályozórendszerrel rendelkezik az internetes vásárlást illetően, melyet a vadászok közössége és a hatóságok egyaránt elfogadnak.

A másik kérdés a legalacsonyabb korhatár kritériuma volt, amely a középiskolák felsőbb évfolyamainak sokféle programját befolyásolná. Svédországban a vadászat tanítása fontos szerepet játszik, hogy a jövő generációi vadászatot és vadállomány védelmet tanuljanak. Az eleinte ormótlan, bürokratikus javaslat mára elfogadható – bár nem ideális – kompromisszummá vált.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Schengen és az egyre brutálisabbá váló bűnöző bandák kétség kívül kritikussá teszik, hogy a lőfegyverek illegális tartása és a szervezett bűnözés vonatkozásában keményebb megközelítést alkalmazzunk. Ugyanakkor az már bohózatszámba menne, ha ártatlan polgárokat, vadászokat és sportlövészeket gyakorlatilag ugyanabban az elbánásban részesítenének, mint a bűnözőket. Nyilván nem ezt kellene prioritásnak tekinteni, hanem az utóbbi években alaposan lecsökkentett létszámú rendőri erők állományának növelését.

Az Egyesült Királyságban a kézifegyverek teljes betiltása óta az egekbe szöktek a bűnözési statisztikák, és az a véleményem, hogy ezen el kellene gondolkodnunk. Egyre zűrzavarosabb időket élünk, s az állam a biztonság területén próbál takarékoskodni, lehetővé kell tennünk tehát, hogy az értelmi képességeik teljes birtokában lévő, ártatlan polgárok – ha a szükség úgy hozza – vissza tudjanak verni egy életüket, vagy testi épségüket veszélyeztető támadást. Valójában nem is legális úton beszerzett fegyverekkel követik el a bűncselekmények legnagyobb részét.

Az EU talán nagyobb figyelmet szentelhetne határai jobb megvédésére, például úgy, hogy növeli a FRONTEX rendelkezésére álló erőforrásokat, vagy hogy javítja az együttműködést a biztonsági szférában.

Az EU országainak tökéletesen jól működő lőfegyverekkel kapcsolatos jogszabályaik vannak, és ha netán ennél szigorúbb rendelkezésekre lenne szükség vagy igény, a szóban forgó országok saját maguk is meghozhatják a megfelelő döntéseket.

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ha megvizsgáljuk ennek az ügynek a kiindulópontját és azt, hogy milyen messzire jutottunk el, megállapíthatjuk, hogy sikerült ezt a rendkívül ellentmondásos kérdést objektív alapokra visszahelyezni. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal együttműködésben olyan megoldást találtunk, amely a lőfegyverek jobb ellenőrizhetőségét teszi lehetővé az egész Európai Unió területén anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a fokozódó bürokrácia és túlzott nyilvántartási követelmények miatt aggódó sportlövészek és vadászok jogos érdekeit. Rendkívül hálás vagyok Verheugen biztosnak, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökének, Arlene McCarthynak, és természetesen az árnyékelőadóknak, akik hónapokon keresztül nagyon sokat dolgoztak az előadóval és több más, érdekelt kollégával együtt ezen az ügyön. Ez nem volt kis teljesítmény a különféle érdekelt csoportok részéről, és úgy hiszem, olyan kompromisszumos megoldást tudtunk találni, amely talán – ha a tanácsi hátteret nézzük – az egyetlen járható út volt.

Ami az ENSZ jegyzőkönyv által lefedett, még mindig hátralévő, kereskedelemmel kapcsolatos részt illeti, az a kérdés, hogy a Bizottság mennyire lesz képes olyan javaslatot előterjeszteni, amely megszerzi a Tanács általános jóváhagyását, ami ugyancsak megkönnyítené a Parlament további munkáját. Nem iróniából mondom, biztos úr, hanem teljes komolysággal: szorítok Önnek, hogy mesterien el tudja hitetni kollégáival a Tanácsban azt, hogy az ENSZ jegyzőkönyv értelmében elvállalt kötelezettségeik az EU-ra is ugyanúgy érvényesek.

Ezért szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki játékban tartotta a labdát ebben a rendkívül ellentmondásos kérdésben. Úgy gondolom, kompromisszumos alapon mindenki számára elfogadható stabil megoldást értünk el, és remélem, hogy holnap ezt a kompromisszumot igen nagy többségben jóvá tudjuk hagyni.

  Arlene McCarthy (PSE). – Elnök úr! Úgy beszélek, mint egy aggódó európai parlamenti képviselő, nem pedig mint bizottsági elnök. Hiszek abban, hogy ezzel az új fegyvertartási törvénnyel demonstrálhatjuk polgáraink előtt, hogy Európa képes kezelni az illegális fegyverek problémáját. Nálunk Nagy-Britanniában igen kemény törvények vannak érvényben, de e nélkül az EK törvény nélkül a fegyverek továbbra is megtalálják az utat az olyan városok utcáira, mint Manchester és Liverpool.

Kollégák, ez itt egy 9 mm-es Smith & Wesson példány – egy átalakítható fegyver, amelyet üres lövésekre, illetve CS gázsörétek kilövésére terveztek, de amely átalakítás után éles lőszer kilövésére is alkalmas. Ne aggódjanak, ez a példány nincs megtöltve, és bár átalakítható, nincs átalakítva. Tragikus módon egy ilyen fegyver oltotta ki egy 12 éves manchesteri lány, Kamilah Peniston életét. Az Anyák az Erőszak Ellen nevű szervezet tagjai, olyan anyák, akik lőfegyverrel elkövetett bűntények következtében veszítették el gyermekeiket, azt kérdezik tőlem, honnan jönnek ezek a fegyverek, és mit teszünk azért, hogy megakadályozzuk e halálos fegyverek illegális csempészését.

Nagy-Manchester rendőrsége tájékoztatott arról, hogy a tavaly elkobzott összes lőfegyver 46 százaléka átalakított fegyver volt. Az átalakított fegyverek manapság olcsók és népszerűek a bűnözők körében, és nem csak az Egyesült Királyságban, de egész Európában egyre növekvő problémát jelentenek.

Ezért megköszönöm Verheugen biztosnak, előadónknak Kallenbach asszonynak, Alvaro úrnak és 25 tagállamunknak, hogy támogatták módosítási javaslataimat az ilyen átalakított fegyverek ellenőrzésének megszigorításáról. Most, hogy az átalakított fegyverekre is ugyanaz az ellenőrző rendszer vonatkozik majd, mint a valódi lőfegyverekre, sokkal nehezebb lesz a bűnözőknek hozzájutni ezekhez, és az ilyen, Nagy-Britanniában már betiltott fegyverek csempészése is visszaszorul majd.

Az Egyesült Királyság vezető rendőrtisztviselőinek szervezete teljes mértékig támogatja ezt a törvényt és az átalakított és hatástalanított fegyverekre vonatkozó jelölési és nyomonkövethetőségi követelményeket, valamint a telekommunikációs módszerekkel, pl. interneten keresztül lebonyolított fegyvervásárlások felügyeletét.

A nemrégiben lezajlott tragikus finnországi lövöldözés és a német iskolában megkísérelt lőfegyverhasználat fényében világossá vált, hogy szigorúbb lőfegyver ellenőrzési szabályokra van szükség az Európai Unió minden területén. Ez a pragmatikus Európa megnyilvánulása és gyakorlatias fellépése az európai polgárok védelme érdekében.

Az én körzetemben különösen fájdalmas téma fiatal gyerekek, például a 15 éves Jessie James, a 11 éves Rhys Jones és a 12 éves Kamilah Peniston tragikus és értelmetlen halála. Tőlük elvették az életet. Mi itt Európában tartozunk nekik és családjuknak annyival, hogy gondoskodjunk arról, hogy ezek a fegyverek ne kerülhessenek ki az utcára.

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim!

A mai társadalom veszélyes viszonyai között bármely, az emberek biztonságérzetének növelésére irányuló kísérletet szívesen látunk. Minden szabadság alapja a biztonság. A biztonság a demokratikus társadalom alapja.

Még mindig frissen él az emlékezetünkben a Jokela gimnáziumban lezajlott mészárlás, ami még csak nem is az első hasonló eset volt. De tennünk kell azért, hogy ez legyen az utolsó.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a személyek közötti erőszak és az öngyilkosság áll világszerte egyenként a harmadik és negyedik helyen a 15–44 éves korosztály rossz egészségi állapota vagy korai halálozása mögött.

Ezek nagy részét a lőfegyverek használata idézi elő. A lőfegyverekhez való könnyű hozzáférést okolják a magasabb lőfegyver által okozott halálozási rátákért.

Dicséretre méltó, hogy az Európai Unió megértette, hogy ezzel a sajátos fenyegetéssel muszáj foglalkozni.

Még egy szempontot szeretnék felvetni. Az irányelv 1993-ban történő átültetése óta az internet jelentős fejlődésen ment keresztül, és mára elektronikus piaccá vált.

Ezért az irányelv célja, a fegyverkereskedelem megállítása csak akkor érhető el, ha az interneten keresztül történő adásvételt is magában foglalja.

Ezért én azon az állásponton vagyok, hogy az Európai Unió tagállamainak megfelelően és következetesen kell reagálni a kérdéses lőfegyverekkel kapcsolatos helyzetre. Ennek érdekében összehangolt megelőző és büntető intézkedésekre, és azok egyetlen politikába való integrálására van szükség.

Végül hadd mondjak köszönetet az előadónak és munkatársainak.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Csak arra szeretném felhívni McCarthy asszony figyelmét, hogy lőfegyvereket tilos behozni a Parlamentbe.

  Jim Allister (NI). – Elnök úr! Csak arra van idő, hogy egy dolgot vessek fel, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy milyen egyenlőtlen módon működik az európai lőfegyvertartási igazolvány a gyakorlatban, különös tekintettel a vadászok közösségére. Ha egy bejegyzett fegyver tulajdonosa vadászni szeretne, akkor az EU országok nagy részében csak bemutatja a lőfegyvertartási igazolványt a belépési ponton; de ha az Egyesült Királyságba akar belépni, akkor előzetesen be kell nyújtania a lőfegyvertartási igazolvány eredeti példányát, majd várni 6-8 hetet arra, hogy a helyi rendőri szervek azt feldolgozzák. Ezért erre az időszakra nem áll rendelkezésére az európai lőfegyvertartási igazolványa, ami azt jelenti, hogy más országokban sem tud ez idő alatt vadászni.

Ekkora bürokráciára nincs szükség; ez rendkívül hátrányos az Egyesült Királyságba szervezett vadászutak ösztönzésére, beleértve az én észak-írországi választókörzetemet is. Biztos vagyok abban, hogy a lőfegyvertartási igazolvány másolatának előzetes benyújtása is megfelelne ugyanerre a célra. Ezért bízom benne, hogy a megfelelő időben ezt az anomáliát is ki lehet majd küszöbölni.

  Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ezen irányelv módosításának alapja az ENSZ jegyzőkönyv és az a kérdés volt, hogy hogyan tudunk hatékonyan szembeszállni a terrorizmussal. A Bizottság javaslata szintén ezen alapult. Az előadó javaslata eléggé forradalmi módon közelítette meg a meglévő irányelvet.

Ha szemügyre vesszük mai vitatémánkat és a holnapi szavazást, azt kell látnunk, hogy olyan kompromisszummal állunk szemben, amely – amint az igen gyakori – nem teljesen elégíti ki az összes félt. A kompromisszum ebben testesül meg: egyrészt megpróbálunk mindennel szembeszállni, ami illegális – és itt soha nem lehetünk eléggé szigorúak –, másrészt nem kívánjuk túl bonyolulttá tenni a legális lőfegyverek használatát. Természetesen néhány aspektusban, például a lőfegyverek kategóriái és nyilvántartása terén a szubszidiaritás elvének alapján még szigorúbb szabályok kellenének, de ez az álláspont nem aratott osztatlan sikert. Mégis, a kezdő lépést megtettük, és majd kiderül, hogy hogyan működik az egész a gyakorlatban, hogyan kezelik a tagállamok ezt a problémát.

Úgy gondolom, ez egy életképes kompromisszum, és tudom, hogy minden érintett rendkívül sokat dolgozott azért, hogy ezt elérjük, ezért én is szeretném köszönetemet kifejezni.

Ezen a területen azonban mindig szem előtt kell tartanunk a legális és az illegális lőfegyverek közötti különbséget. Az illegálisan tartott fegyverek problémáját szigorúan és következetesen kell kezelni, de a legális szféra tekintetében józanul, bürokratikus bonyolultságok nélkül kellene eljárni.

  Véronique Mathieu (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A holnap szavazásra bocsátott aktus olyan kompromisszum, ami végre kielégíti az összes legális lőfegyver tulajdonost. A Bizottság eredeti aktusa is teljesen elfogadható volt számunkra, csakúgy, mint a Tanács álláspontjai. Az előadó sajnos néhány igen különös álláspontot tett a magáévá, s néhány kezdeti elképzelése miatt elég nagy harcot kellett vívnunk vele. Ugyanakkor köszönetet kell mondanom Podesta úr fáradságos munkájáért, türelméért és diplomáciai készségéért a PPE képviselőcsoport ülései és sok más munkaértekezlet során.

Az általunk kiharcolt kompromisszum minden legális fegyverhasználót kielégít. Meg kell mondanom, hogy a francia vadászok örömmel látták, hogy a négy lőfegyver kategóriát megtartottuk: ez rendkívül fontos kérdés Franciaországban, és nagyon elégedett vagyok ma este azzal, hogy sikerült megőriznünk őket. Azt is örömmel állíthatom, hogy elégedett vagyok a központi nyilvántartási rendszerrel, mert teljesen logikus az az elvárás, hogy képesnek kell lennünk a fegyverek nyomonkövetésére. Úgy érzem, polgáraink biztonsága szempontjából ez az egyik legfontosabb kérdés. A fegyverkereskedők szintén elégedettek a CIP jelöléssel. A táveladással is elégedettek vagyunk. Az aktus egészével is viszonylag elégedettek vagyunk.

Mindazonáltal úgy érzem, az utóbbi év munkája alapján szót kell ejtenünk az előadók kezdeti álláspontjával kapcsolatban: óvakodnunk kellene attól, hogy a munka első lényeges elemeit illetően túlságosan rugalmatlan pozíciót vegyünk fel. Ha a Bizottság, a Tanács és a PPE képviselőcsoport nem állt volna ki oly szilárdan az álláspontja mellett, akkor olyan aktus felé tereltek volna bennünket, amelyet lehetetlen lett volna alkalmazni; olyan zöld álláspont és ideológia felé, amely a vadászokat és legális fegyverhasználókat sújtotta volna.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, tényleg csak szeretném megkérdezni, hogy a McCarthy asszonynál lévő fegyver meg van-e jelölve, nyilvántartásba van-e véve, és van-e engedélye arra, hogy behozza a Parlamentbe.

  Arlene McCarthy (PSE). – Elnök úr! Ezt a kérdést nekem kell megválaszolni, mivel világosan látszik belőle, hogy Rübig úr nincs tisztában az előtte levő jogszabállyal. Mivel a szóban forgó dolog nem lőfegyverként van definiálva, ezért engedélyre sincs szükség a megvásárlásához: akárki megveheti az utcán, bűnözők is. Ezért mielőtt beleszólna, legalább arról győződjön meg Rübig úr, hogy tudja, miről beszél.

Ugyanakkor egy rendtartással kapcsolatos kérdésben is fel kell szólalnom: Goudin asszony egy gyanúsításával kapcsolatban szeretném helyesbíteni a jegyzőkönyvet. A trialógusból nem zártunk ki semmiféle árnyékelőadót. Az IND/DEM képviselőcsoport is kapott meghívást, ki is jelölt egy előadót 18 hónappal ezelőtt, aki azután egyetlen bizottsági ülésen vagy meghallgatáson sem jelent meg, és nem jelent meg egy trialóguson sem. Goudin asszony nagyon jól tudja, hogy őt csak két hete nevezték ki, hogy vegye át a meg nem jelent árnyékelőadó szerepét.

Igenis megvédem előadónk, árnyékelőadóink és a Bizottság munkáját, mert mi minden kérdést komolyan veszünk, komolyan végezzük a munkánkat, és az IND/DEM képviselőcsoport is jobban tenné, ha komolyan venné a munkáját.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

22. Az EU új idegenforgalmi politikája: a partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Costa úr által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében „az EU új idegenforgalmi politikájáról: a partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén” témával kapcsolatban készített jelentés (A6-0399/2007) [2006/2129(INI)].

  Paolo Costa, előadó. − (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az előttünk lévő jelentés, amelyet több kollégával együtt volt szerencsém elkészíteni, egy már a Parlament által jóváhagyott jelentés folytatása, amelyet Queiró úr készített, s amellyel a Parlament az európai idegenforgalmi politikához kívánt hozzájárulni.

A jelentés alapgondolata az, hogy az Európai Unió idegenforgalmi politikája, amelyet jelenleg a szerződés rendelkezései korlátoznak, egy új, és remélhetőleg gyakorlatiasabb megközelítést igényel.

A jelenleg érvényes szerződés értelmében a tagállamok nem testálnak túl sok idegenforgalommal kapcsolatos feladatot az európai intézményekre, s meg kell mondanom, hogy még a hamarosan jóváhagyásra kerülő új szerződés – amelyet a jövő hónapban remélhetőleg jóváhagy az Unió Lisszabonban – sem növeli jelentősen az EU formális befolyását az idegenforgalomra.

Ugyanakkor azonban a meglévő szerződések lehetővé teszik, hogy az Unió egy sor olyan politikát hozzon létre, amely igen nagy kihatással jár az idegenforgalomra, az idegenforgalom fellendítésének lehetőségére, illetve Európa világelsőségének és versenyképességének fenntartására.

Ezért jelentésünk célja az volt, hogy különféle lehetőségeket vázoljon fel. A Parlamenti képviselők által közösen megfogalmazott lista csupán jelzésszerű, remélhetőleg tovább bővíthető. Azoknak a lehetőségeknek a listája, amelyekkel ki lehetne használni az EU formális hatalma által biztosított összes előnyt az idegenforgalom javára.

Hadd mondjak csak két példát: a turista utazó, ezért természetszerűleg sok, közlekedéssel kapcsolatos politikánkat lehet a turizmus szemszögéből is nézni vagy felülvizsgálni. A turista fogyasztó is, ezért az EU sok fogyasztóvédelemmel kapcsolatos intézkedése felülvizsgálható a turisták igényeinek szempontjából.

Még tágabb értelemben azonban a turisták, különösen az EU határain kívülről érkező turisták, határokon átkelő emberek, csakúgy mint bárki más, aki különböző okok miatt külföldre utazik. Az Európai Unió vízum- és bevándorlási politikáját alaposan felül kell vizsgálni ahhoz, hogy minél több embert nyerhessük meg a turizmus céljaira.

A turisták által manapság aláírt szerződések nagy száma közvetlenül, webes felületen kerül megkötésre, s nem biztosít teljes védelmet a turisták számára. Az EU ezért sokat tehet a turisták érdekében azáltal, hogy vagy garantálja az ilyen szerződéseket, vagy ő maga vezet be olyanokat, amelyek megfelelő védelmet biztosítanak. De nem kívánom Önöket ennek részleteivel untatni.

Röviden: mindannyian tudjuk, hogy az idegenforgalom Európa egyik legígéretesebb iparága, és szerintem nyugodtan mondhatjuk – ha másért nem, a kohézió kedvéért –, hogy megéri számunkra, ha kitartunk fő célunk, az idegenforgalmi gazdaság létrehozása mellett; a mellett, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki kulturális és környezeti adottságainkból – ezt pedig az Unió formális hatalmának teljes kihasználása teszi lehetővé.

Tehát a jelentés mögött meghúzódó szándék az, hogy ösztönözzük a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy több, más területek hatáskörébe tartozó kezdeményezést tegyen, például a már említett fogyasztóvédelem, közlekedésbiztonság, turizmussal kapcsolatos szerződések védelme, bevándorlási politika, összehangolt, Európa határain átnyúló reklámkampányok, stb., hogy egy idegenforgalmi kezdeményezés-csomagot hozzon létre. Meggyőződésem, hogy az európai intézmények ezzel valóban hozzájárulnának egy olyan szektor megőrzéséhez és fejlesztéséhez, amely, mint mindannyian tudjuk, az Európai Unió jövőjében már most is, de a későbbiekben még inkább, fő szerepet játszik.

  Günter Verheugen, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni a Bizottság elnökének, Costa úrnak ehhez a jelentéshez. A jelentés igen jól rávilágít arra, hogy a különböző közösségi politikák mekkora kihatással járnak az idegenforgalomra. Mindenekfelett arra is rámutat, hogy milyen fontos Európa egésze számára ez az iparág.

Az idegenforgalom az európai életstílus és jólét kifejezése, de egyszersmind kulcsfontosságú gazdasági ágazat is, amely jelentős növekedési és foglalkoztatási potenciállal rendelkezik. Sőt, az idegenforgalom − közvetlenül vagy közvetve − az Európai Unió bruttó hazai termékének 10%-át, s a munkahelyek körülbelül 12%-át teszi ki.

De nemcsak Európa próbálja kihasználni az idegenforgalom fejlesztésével megnyíló fantasztikus gazdasági lehetőségeket. Olyan képességekkel kell felvértezni magunkat, amelyek révén más hagyományos vagy új idegenforgalmi piaccal versenyezve is virágozni tudunk.

Itt tud Európa azokra a versenyelőnyökre támaszkodni, amelyek máris kívánatos idegenforgalmi célponttá teszik. Összehasonlíthatatlan örökséggel, vonzó és kulturálisan sokrétű helyszínek egyedülálló földrajzi koncentrációjával rendelkezünk, és méltán híresek vagyunk szolgáltatásaink magas színvonaláról.

Ezek azok az aduk, amelyeket Európa idegenforgalmi termékké alakításakor ki kell játszanunk. Hogy egyszerűen fogalmazzak: a mi úticéljaink legyenek a legjobbak és a legvonzóbbak, a mi ajánlataink legyenek olyanok, hogy európaiak és Európán kívüliek egyaránt újra és újra itt akarják tölteni a szabadságukat.

Ez azt jelenti, hogy a gazdaságunk egyéb szektoraira vonatkozó követelményeket az idegenforgalom területén is teljesíteni kell: az európai idegenforgalom olyan termék legyen, amely innovatív, a fogyasztók számára maximális választási lehetőséget biztosít, kielégíti a legmagasabb minőségi követelményeket, és környezetvédelmi szempontból a lehető legtudatosabb. Röviden: olyan termék legyen, amely méltó kifejezője európai értékeinknek és erősségeinknek.

Hadd mondjak néhány példát arról, hogy hogyan erősítjük az együttműködést az idegenforgalmi szektorban, és hogyan próbáljuk megőrizni annak versenyelőnyét. A múlt hónapban volt Portugáliában a szektor minden szereplőjét összehozó, évenként megrendezett Európai Idegenforgalmi Fórum, ami ragyogó lehetőség az együttműködésre és az európai értékek bemutatására. Ebből az alkalomból abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy A Legjobban Fejlődő Vidéki Európai Célállomásnak jelölt 10 európai úticélnak átnyújthattam a „Kiváló Európai Célállomás” díjat. Ez a kísérleti projekt segíti az európai úticélok Európán kívüli népszerűsítését, és felhívja a figyelmet az európai turizmus sokszínűségére és magas színvonalára. Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a Queiró úr által kezdeményezett korábbi parlamenti jelentés pontosan ilyen projektek beindítását szorgalmazta. Szeretném megköszönni az Európai Parlament és legfőképpen Costa úr nagylelkű támogatását ebben a sikeres kezdeményezésben. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy a verseny második fordulójára még több ország nevezett be.

Ezen a ponton azt is elmondhatjuk, hogy az „európai célállomás” honlapja nagy sikert aratott, és szilárd alapot képez további bővítésekre. Jelenleg is folyik az Európa arculatának mint idegenforgalmi úticélnak fejlesztésére irányuló munka, és reméljük, ebben Önök is támogatni fognak.

Végül engedjék meg hogy hangsúlyozzam, az idegenforgalom fenntarthatóságának erősítése politikánk kulcsfontosságú dimenziója. Meg vagyok győződve arról, hogy az idegenforgalmi szektor minden területébe beépített fenntarthatóság-dimenziók révén megőrizhetjük azt a versenyelőnyt, amely Európát máris a világ legvonzóbb idegenforgalmi úticéljává teszi.

A Bizottság a múlt hónapban hozta nyilvánosságra új menetrendjét a fenntartható és versenyképes európai idegenforgalomról. A menetrend összetevői válaszolnak a mostani jelentésben és a Parlament korábbi jelentésében levő felhívásokra, és szerintem ezen a téren is további gyümölcsöző együttműködésre számíthatunk.

Remélem, hogy a menetrendet nem csak az idegenforgalmi iparág főszereplői, de maguk a turisták is alkalmazni fogják, sőt − mivel itt mindannyian elég rutinos utazók vagyunk − még mi is.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök

  Stavros Arnaoutakis, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az idegenforgalmi szektor fontossága különleges jelentőségű. Közvetve vagy közvetlenül 10%-át teszi ki az Európai Unióban létrehozott bruttó hazai terméknek, és az összes munkaerő mintegy 12%-át alkalmazza. Bár ez nem tartozna szigorúan az Európai Unió hatáskörébe, az Unió több olyan rendeletet és intézkedést hozhat, amely pozitívan járulhat hozzá a szektor felfelé irányuló növekedési tendenciájához és fenntartható fejlődéséhez. Ezek közül sok szerepel a jelentésben, és e helyütt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy gratuláljak az előadónak.

Az idegenforgalommal szembenálló kihívások egységes, EU-szintű politikát tesznek szükségessé: konkrét minőségi és mennyiségi célokkal rendelkező, átfogó és versenyképes intézkedési keretrendszert. Az új tervezési időszakban, a módosított Lisszaboni Stratégia értelmében megállapított célok függvényében az együttműködés és szinergikus kapcsolatok minden szinten – európai, nemzeti, regionális, helyi –szükségesek ahhoz, hogy elősegítsék az idegenforgalmi szektor hozzájárulását e célokhoz. Az idegenforgalmi szektorra közvetve vagy közvetlenül kiható politikák és intézkedések összehangolása is követelmény.

Hölgyeim és uraim! Szeretném hangsúlyozni, hogy arra a kérdésre, hogy milyen idegenforgalmi ágazatot akarunk az Európai Unióban, már válaszoltunk. Olyan ágazatot akarunk, amely életképes, amely a fenntarthatóság elveivel összhangban fejlődik, színvonalas idegenforgalmi termékeket és szolgáltatásokat nyújt, és nem zár ki senkit. Ha mindannyian, minden szinten ezen munkálkodunk, most lehetségessé válik e cél elérése.

  Marie-Hélène Descamps, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az idegenforgalom rendkívül fontos az EU számára. Nyilvánvalóan jelentős hatást gyakorol az európai gazdasági növekedésre és munkahelyteremtésre. Ezeken a dimenziókon túl bátorítja az integrációt, a különböző népek közötti párbeszédet, egymás kultúrájának megismerését, s mindezeken keresztül hozzájárul egyfajta európai polgárság megteremtéséhez. Következésképpen, egy közös idegenforgalmi politika hiányában, az iparággal kapcsolatos kérdéseket – melyek több területet, sokfajta szolgáltatást és szakmát érintenek – európai szinten kell tekintetbe venni.

A ma elénk terjesztett jelentés ennek a szükségességére mutat rá. Ezért gratulálnom kell az előadónak kiválóan elvégzett munkájához, és konkrétabban ahhoz, hogy támogatta a Kulturális és Oktatási Bizottság által megállapított prioritások egy részét. Európa sokszínűsége és gazdagsága azt jelenti, hogy még mindig egyike a világ legnépszerűbb turistacélpontjainak. Hogy megtarthassuk ezt a pozíciót, újra kell gondolnunk, és a kulturális szempontok jobb figyelembevételével korszerűsítenünk kell politikáinkat. Hasonlóképpen fel kell hívnunk a figyelmet Európa természeti és kulturális örökségének megőrzésére, a hagyományos kultúra támogatására, különös tekintettel az eltűnőben lévő népszerű és művészi kézművesiparra, szakmákra és készségekre, és bátorítani minden kezdeményezést, amely ennek az örökségnek a fejlesztésére és támogatására irányul.

Ebben az összefüggésben, több más intézkedés mellett, támogatnunk kell az Európai Kulturális Örökség címke létrehozását, amely minden bizonnyal növelni fogja polgártársainkban a közös kulturális térhez és identitáshoz való tartozás érzését. Nagyon fontos az új technológia fejlesztésének ösztönzése, mivel rendkívüli szerepet játszik az idegenforgalmi termékek értékesítésében, a kulturális javak és események népszerűsítésében, az egyes helyszínek megőrzésében és irányításában, és még tovább folytathatnám a sort.

Végül pedig, minden szinten, az összes idegenforgalmi résztvevővel közösen olyan fenntartható és színvonalas idegenforgalomra kell törekednünk, amely versenyképes, környezetbarát, felelősségteljes, és mindenekfelett mindenki számára elérhető.

  Luís Queiró, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr! Helyesen fogalmaz a most megvitatott jelentés – és itt gratulálnom kell az előadónak –, amikor azt taglalja, hogy az idegenforgalmi ágazat számos uniós politika találkozási pontja, amely nagy hatással van a növekedésre, a foglalkoztatásra, valamint a társadalmi és területi kohézióra. Ezért is olyan kulcsfontosságú az idegenforgalom néhány olyan aspektusának figyelembevétele, amelyek a Parlament 2005. szeptember 8-i állásfoglalásának – melyben előadóként szerepeltem – vezérelveiben vannak megfogalmazva.

Az első ilyen vonatkozás az EU tagállamokba való belépésre jogosító turista vízumkérelmi eljárás egyszerűsítése és összehangolása. Az eljárás költségeit csökkenteni kell, és meg kell könnyíteni az Európai Unióba való belépést harmadik országokból érkező turisták számára. Mindazonáltal úgy érezzük, ha nem is életbevágó, de helyes, hogy fenntartsuk mindazokat a biztonsági szabályokat, amelyekre szükség van a terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás elleni harchoz. Úgy érezzük továbbá, hogy a statisztikai adatgyűjtés információs rendszerét is korszerűsíteni kell, beleértve a műholdas felderítést, mert csakis a legfrissebb és legmegbízhatóbb adatok alapján tudják az állami hatóságok és az iparág meghozni azokat a kulcsfontosságú stratégiai döntéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy Európa megtarthassa jelenlegi vezető pozícióját.

Egy mások dolgot is szeretnék felhozni egy jóval vitatottabb kérdésben, az idegenforgalmi szálláshelyek minőségi követelményrendszerének lehetséges európai összehangolásával kapcsolatban. A szállodák besorolási gyakorlatának sokféleségét kellene összeegyeztetni az utazók jogainak és elvárásainak védelmével, amikor meghozzák döntésüket. Lehetséges-e egyáltalán az Európai Unióban olyan biztonsági és minőségi minimum követelményrendszert létrehozni, amely garantálja az utazóknak nyújtott információk megbízhatóságát és ellenőrizhetőségét? Persze, hogy ez kívánatos lenne. Azonban úgy érezzük, ezt csak önkéntes alapon lehetne végrehajtani és úgy, hogy minden főszereplőt meghívunk, hogy vegyen részt ebben a munkában. Amennyiben a Bizottság kívánja, ebben meghatározó és vezető szerepet játszhatna.

Nincs elég idő arra, hogy a jelentés hasonlóan fontos egyéb vonatkozásait is megemlítsem. Ide tartoznának az olyan kérdések, mint a korlátozott mozgásképességgel rendelkező turisták akadálymentesített turizmusa, az utasok jogai, az európai turistacélpontok külföldi népszerűsítése és fenntartható politikák kidolgozása. Mindazonáltal megfelelőképpen demonstráltuk – és hadd zárjam ezzel hozzászólásomat –, hogy az Európai Parlament elvégezte munkáját, és reméljük, hogy a többi állami szervezet a magánszektorral együttműködésben tanúbizonyságot tesz együttműködési szelleméről, és hatékonyan reagál a megújított és fenntartható európai idegenforgalmi politika létrehozásával kapcsolatos kihívásokra.

  Emanuel Jardim Fernandes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Bizottság által javasolt, a Costa jelentésben megvitatott új EU-s idegenforgalmi politika megnyerte teljes támogatásomat. Ez két dolognak köszönhető: a Lisszaboni Stratégia újraindításakor megállapított fő célkitűzéseknek – a versenyképesség növelése, több és jobb munkahely teremtése, fenntartható fejlődés –, valamint a Bizottság által a fenti célok eléréséhez javasolt eszközöknek: bizottsági egyeztetés, a nemzeti hatóságokon belüli egyeztetés, a különböző főszereplők közötti együttműködés, és bizonyos támogató kezdeményezések létrehozása.

Az előadó, Paolo Costa – akinek gratulálok e színvonalas jelentéshez és ahhoz, hogy kész volt elfogadni a javasolt változtatásokat – felhívta a figyelmet néhány olyan vonatkoztatásra és aggályra, amely a Bizottság közleményéből kimaradt. Egy jövőbeli, korszerűsített EU idegenforgalmi politika lehetőségeit, lehetséges megoldásait tárta fel, amelyek között szerepel, hogy csak néhányat említsek, a vízumkiadási politika, a minőségi követelményrendszerek egységesítése, az átláthatóság javítása, a turista címkék megértése, az átláthatóság javítása, a fogyasztóvédelem, a korlátozott mozgásképességű turisták hozzáférése, az utazók jogainak garantálása, az Európai Unión belüli úticélok népszerűsítése. Tökéletesen helyesnek tartjuk, hogy ezeket a dimenziókat figyelembe kell venni, és megoldásokat kell velük kapcsolatban javasolni.

Costa úr jelentését esetenként gazdagította és még jobbá tette néhány módosítási javaslat, amelyek közül sokat az én képviselőcsoportom nyújtott be. A Bizottság javaslataiban levő feltételek megerősítése céljából, az előadó javaslatainak hangsúlyozására magam is számos módosítási javaslatot nyújtottam be az olyan kérdések mellett, amelyeket már a Queiro jelentés kapcsán is felvetettem. Ezek között szerepel: a bizonyos természeti vagy földrajzi sajátosságokkal rendelkező, például nehezen megközelíthető területek elérhetősége csökkentett mozgásképességű turisták számára; a megújított EU idegenforgalmi politika fenntarthatósága gazdasági, társadalmi, területi, környezeti és kulturális szempontból; Európa turistacélpontként, illetve vonzó turistacélpontok összességeként való népszerűsítése; az idegenforgalomra közvetlenül vagy közvetve befolyást gyakorló politikák összehangolása; a szektor fő résztvevői – az Európai Bizottság, a tagállamok, a régiók, önkormányzatok és idegenforgalmi szolgáltatók – közötti szorosabb együttműködés; és Európa meglévő pénzügyi eszközeinek jobb kihasználása. Ezért elsősorban képviselőcsoportomat szólítom fel arra, hogy támogassa ezt a jelentést, és kérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegye kellőképpen tekintetbe az Európai Parlament javaslatait és ajánlásait.

  Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Természetes, hogy az idegenforgalom részaránya gazdaságainkban igen jelentős, de egyszersmind európai identitásunk és kohéziós politikánk folyamatos építését is képviseli. Természetesen gyakran hozzájárul a legelszigeteltebb területek tevékenységének fenntartásához is, és gyakran jelenti a legfőbb erőforrást legtávolabbi régióink számára.

Ez az átfogó jelentés kijelöli azokat a fő pontokat, ahol az EU valódi hozzáadott értéket tud nyújtani ahhoz, hogy ez az erőforrást intelligensen, mindenki számára előnyös módon legyen kihasználva. Legyen előnyös mind az idegenforgalmi iparágban dolgozók, mind maguk a turisták – röviden az európaiak – számára úgy, hogy földrajzi környezetünket és ökorendszereinket is tartósan megőrzi.

A magam részéről – mivel szerencsémre olyan térségből származom, amelynek három európai szomszédja is van – a határturizmus kérdése különösen érzékenyen érint, és remélem, hogy partnerségeken keresztül ez a fajta turizmus segít majd valódi életteret létrehozni mind az európai polgároknak, mint azoknak, akik az EU belső határain kívül élnek.

Mindazonáltal, hogy a nem-EU országokból származó turistaforgalom számára még jobban megnyílhassunk, egységes politikát kell bevezetnünk a turistavízumok kiadásával kapcsolatban. Azt is szeretném, ha az EU statisztikai eszközöket és egy ágazatokon átnyúló megközelítést vezetne be a közösségi finanszírozással kapcsolatban, hogy az a jól ismert fellendítő hatást gyakorolhassa az innováció, munkahelyek, jobb kínálat és szolgáltatási minőség terén. Remélem, hogy sikerül bevezetnünk az ökológiai és szociális kritériumokkal összhangban levő európai minőségi címkéket, és – egészen egyszerűen fogalmazva – javítanunk az európai polgárok tájékoztatását és védelmét.

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Amikor Thomas Cook megnyitotta az első utazási irodát 1841-ben, biztosan nem gondolta volna, hogy 166 évvel később az idegenforgalom az európai országok jövedelmének 5%-át fogja jelenteni. Azt is hozzátenném, hogy a többi ágazathoz való kapcsolódásokat is figyelembe véve, az idegenforgalom a GDP 11%-át termeli ki, és mintegy 25 millió munkahelyet hoz létre.

Ezért szeretném megköszönni Costa úrnak, hogy a gazdaság ilyen dinamikus ágazatáról írt jelentést. Mindannyian tudjuk, hogy az idegenforgalmat közvetlenül nem szabályozzák uniós rendelkezések. Mindazonáltal az Unió koordinációs és népszerűsítő tevékenysége jelentős mértékben járul hozzá Európa vonzó és sokszínű idegenforgalmi célállomásként való bemutatásához. Kihatással van az Unión belüli idegenforgalomra, az Unión kívülről érkező idegenforgalomra, és a harmadik országokba irányuló turistaforgalomra.

Ezek a kérdések igen jelentőségteljesek az új tagállamok számára, így Lengyelország számára is. Sokan csak most kezdik felfedezni, hogy a volt vasfüggöny milyen vonzó idegenforgalmi célállomásokat takart el. Ebben az összefüggésben a nemzeti, regionális és helyi hatóságok fontos szerepet játszanak a turizmus ösztönzésében. Az idegenforgalom ezenkívül magában foglalja az úgynevezett „zöld turizmust”, ami Európa kulturális örökségét, egészségturizmusát, zarándokútjait, és a természeti szépségekre irányuló ökoturizmust is magában foglalja.

Örömömre szolgál, hogy a korlátozott mozgásképességű és idősebb turistákat is tekintetbe vettük, bár talán valamivel még több figyelmet szentelhettünk volna nekik. Okosan kell felhasználni a Kohéziós Alapot az infrastruktúra, főként a közlekedés infrastruktúrájának fejlesztési támogatására. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot felhasználhatjuk az IKT fejlesztésének támogatására – beleértve az internetet –, és a legszélesebb értelemben vett idegenforgalom számára előnyös, határokon átnyúló együttműködés elősegítésére. Ezen túlmenően, az Európai Szociális Alapból kellene finanszírozni az ágazat képzési programjait.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy a minőségi szabványok kulcsfontosságú szerepet játszanak az ágazat sikerében. Senkit nem elégít ki a közepes színvonal. Az a turista, aki elégedetlen a közlekedés vagy a szálláshely színvonalával, vagy az, akinek rossz élménye van egy étteremben, soha nem fog visszatérni ugyanarra a helyszínre. Csak egyszer verhetik át.

  Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Paolo Costának. Különösen a szociális és ökológiai fenntarthatóságot hangsúlyozó részeket üdvözlöm a jelentésben. Gondosan megőrzött természeti és kulturális tájkép a legjobb mágnes, amely a turistákat egy célország felé vonzza.

Fontos előfeltétel, hogy a fogadó ország polgárai – más szóval az ott élő és dolgozó emberek – elfogadják az idegenforgalmat, mert az odalátogatók csak így fogják valóban szívesen látott vendégnek érezni magukat. A vendégek elégedettségének garantálásához jól képzett és munkájukkal elégedett idegenforgalmi alkalmazottak kellenek. A mobilitás is az idegenforgalom előfeltétele, és ennek „puha” formái – tömegközlekedés, biciklizés vagy séta – úgy hatnak ösztönzően a növekedésre, hogy közben nem teszik tönkre egy egészséges, és persze fenntartható idegenforgalmi szektor létfontosságú alapjait.

Ebben a sok mindent átfogó jelentésben van néhány ötlet, amiről nem szeretném, ha csak kegyes szándék lenne. Nagyon remélem, hogy ezeket az ökológiai és szociális elveket átültetik a nemrég bejelentett 21. európai idegenforgalmi menetrendbe is.

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony! Az idegenforgalomnak – különösen olyan országokban, mint Ciprus, Spanyolország, Görögország és mások – rendkívüli gazdasági jelentősége van, az Európai Bizottság azonban még sem szól egy szót sem azokról, akik részt vesznek benne.

Ez az az iparág, amely talán elsőként, bevezette a rugalmas munkaidőt munkavállalói részére, és ahol szinte rutinszerűek a szezonális elbocsátások. Ez az az ágazat, ahol a külföldiek alkalmaztatása két problémát vet fel: az első a kizsákmányolás, a második, hogy a nagy hotelláncok velük zsarolják a helyi munkavállalókat, hogy csökkenthessék a béreket és a juttatásokat.

Ettől eltekintve az Európai Bizottság egyszerűen megerősíti azt a tényt – anélkül, hogy ehhez érdemben bármiféle megjegyzést fűzne –, hogy a szektor munkahelyteremtésének fő oka a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős részaránya és a rugalmas alkalmazási feltételek. A tartós munkahely tehát továbbra is csak vágyálom lehet.

  Etelka Barsi-Pataky (PPE-DE). – (HU) Elnök asszony! Az egészségmegőrző turizmusban rejlő lehetőségekre szeretném felhívni a figyelmet. Fontos, hogy az összes rendelkezésre álló programot igénybe vegyük, támogatva ezt az egészségmegőrző turizmust, beleértve a második közösségi egészségügyi cselekvési programot is. Szeretném hangsúlyozni, hogy jobban be kell vonnunk a biztosítási ágazatot az egészségturizmus támogatásába, és közösen meg kell találnunk annak a módját, hogy ezt a finanszírozást hogyan tudjuk határon átnyúló együttműködéssé formálni.

A kérdés az, hogy képesek leszünk-e ezt a szolgáltatást a közös piac részéve tenni. Itt most olyan szolgáltatásról beszélünk, amely nemcsak a gazdasági növekedésből veszi ki a részét, de az európai polgárokat is hozzásegíti ahhoz, hogy mindenki képes legyen élni az egészségturizmus által nyújtott lehetőségekkel, és ezen belül a közös piac által nyújtott lehetőségekkel. Való igaz, hogy ehhez persze szükség lesz, vagy szükség lenne egy kicsit határozottabb minősítési rendszerre, úgyhogy én nagyon támogatom a kezdeményezését Costa elnök úrnak, amely ebbe az irányba fogalmazott meg bizonyos cselekvéseket. Egyáltalán jót tenne a mi európai turizmusunknak, hogyha a kívülről, harmadik országokból érkezők valóban tudnák azt, hogy mit kapnak a szolgáltatásban, és hogy miért fognak fizetni. Egy szó mint száz, összefoglalva tehát azt gondolom, hogy akkor, amikor beszélünk erről az ágazatról, akkor sokkal többrétűen kell ezt a turizmust tekintenünk, és igenis meg kell vizsgálnunk a közös piac szempontjából is, hogy ez a szolgáltatás mit tud nekünk hozni. Köszönöm szépen.

  Robert Evans (PSE). – Elnök asszony! Én is szeretnék gratulálni az előadónak Costa úrnak, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elnökének, aki azzal kezdte beszédét hogy rámutatott, a szerződések megengednek az idegenforgalomra befolyással járó politikákat. Ezért nagyon is helyénvaló, hogy megfontoljuk ezt a kérdést. Hasonlóképpen, Arnaoutakis úr néhány pillanattal ezelőtt emlékeztetett bennünket arra, hogy az EU munkahelyeinek legalább 12 százaléka az idegenforgalomtól függ.

Az EU manapság sokkal több, mint áruk és tőke közös piaca. Emberek közös piaca is. Az EU polgárai, mint tudjuk, többet utaznak mint valaha, nem utolsósorban turistaként. Sokuknak, talán többségüknek, jók a tapasztalatai, de az idegenforgalom rossz hírét a kisebbség kelti: az a néhány turista, akinek kevésbé kellemesek az élményei.

Legfőképpen a 24. és 25. bekezdésre hívnám fel kollégáim figyelmét, amelyek felszólítják a fogyasztók szükségleteire odafigyelő szállodákat, hogy hozzanak létre részletes iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások tekintetbe kell hogy vegyék a gyerekekkel utazó családok igényeit. Lehet, hogy erre nem minden szálloda tud reagálni, de valóban nagy szükség van arra, hogy amennyire csak lehetséges, az idegenforgalom családbaráttá váljon.

Hasonlóképpen, az osztályozási rendszer tekintetbe kell hogy vegye az idősek és csökkent mozgásképességű turisták szükségleteit. A Közlekedési Bizottság már érvelt ez ügyben a légitársaságok esetében, és helyes lenne, ha a szállodaipartól is megkövetelnénk azt, hogy ne alkalmazzon hátrányos megkülönböztetést e társadalmi csoport ellen. És arról sem nekik kellene erkölcsi ítéletet hozni, hogy ki számíthat egy párnak, és ki nem.

A jelentés azt is helyesen szögezi le, és a turisták jogairól és kötelezettségeiről szóló charta létrehozását javasló 48. bekezdésben olvashatjuk, hogy a turisták részéről is elvárható a megfelelő viselkedés és a szállodák valamint az idegenforgalom iparágának tiszteletben tartása.

Ez egy jó jelentés, egy „jó hír” sztori, amelynek üzenete az, hogy a Parlament praktikus intézkedéseket hoz a fogyasztók érdekében. Remélem, hogy ez az üzenet eléri az európai polgárokat is.

  Alfonso Andria (ALDE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Néhány rendkívül érdekes kérdést vett fel Paolo Costa igazán kiváló jelentése.

Néhány nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni a főként a globalizáció által okozott, alapvető változásokról az igényeket illetően, a harmadik országból érkező turisták egyre növekvő számáról hazáinkban, és a megnövekedett várható életkorról. Mindez azt jelenti, hogy a mai kornak megfelelő európai uniós idegenforgalmi politikát kell létrehoznunk, és felül kell vizsgálnunk az idegenforgalom stratégiai célkitűzéseit.

Queiró úr rámutatott, hogy szükséges a szálláshelyek osztályokba történő besorolása. Teljesen egyetértek vele, és még azt is hozzátenném, hogy európai minőségi és biztonsági szabványokat kellene bevezetni az idegenforgalmi termékekre is.

Reagálnunk kell polgáraink − az idegenforgalmi szolgáltatások haszonélvezői és fogyasztói − új elvárásaira. Ebből a szemszögből csak két példát idéznék a Costa jelentésben található sok újszerű ötletből: az „akadálymentesítve” címke, ami a csökkentett mozgásképességű turisták akadálytalan hozzáférését garantálja a címkével ellátott létesítményekben, és a nyugdíjasok európai turistaprogramjai.

Engedjék meg, hogy egy utolsó megjegyzést tegyek a képzésről: egy speciális végzettséget jelentő minősítést kellene bevezetni a nyugdíjasok és fogyatékkal élők idegenforgalmi ellátásával foglalkozó munkavállalók részére.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Bár elfogadjuk és méltányoljuk a jelentésben szereplő értékek nagy részét, mégis bele kell szólnunk ebbe a vitába hogy hangsúlyozzuk: az idegenforgalmi tevékenységhez és színvonalas idegenforgalomhoz szükség van arra, hogy a szektorban dolgozókat a munkajogot, minőségi munkahelyeket és dolgozói minősítéseket támogató jogrendszer irányítsa. Véleményünk szerint ez − többek között − a megfelelő továbbképzést, a munkahelyi körülmények javítását, a stabil szerződéses megállapodásokat, és a méltányos és méltó bérezési szinteket jelenti.

Másodszor, hangsúlyoznám, hogy az idegenforgalom hozzájárulhat a területi kohézióhoz, a gazdasági fejlődéshez és a regionális foglalkoztatáshoz, és emiatt ágazatokon átnyúló megközelítést kell alkalmazni az e területre vonatkozó közösségi politikákban és finanszírozásban úgy, hogy a tagállamok intézkedései mellett konkrét közösségi programokat is be kell beindítani. Ezekből a pontokból áll néhány általunk benyújtott javaslat, amelyben reméljük a Parlament támogatását is elnyerjük.

  Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Elnök asszony! Nem gyakran adódik olyan alkalom, hogy itt a Parlamentben az idegenforgalom kérdésével foglalkozzunk, és ezért különösen hálás vagyok Costa úrnak, az előadónak. Szeretnék gratulálni neki a kiváló munkához.

Véleményem szerint a jelentés legpozitívabb vonása az idegenforgalom fenntarthatóság szempontjából való megközelítése, valamint az európai kohézió és életminőség javításának szükségessége. Az idegenforgalmi szolgáltatásokhoz való akadálytalan hozzáférés fontosságára helyezett hangsúlyt is támogatom.

A jelentés a vízumpolitikát is megemlíti. Ezt lényegbevágó kérdésnek tartom, és nagy figyelmet kellene szentelnünk a vízumok kiadásának figyelemmel kísérésére, és az új schengeni övezet területén belüli határforgalom működésére. Oroszország és Ukrajna aggodalmát fejezte ki a sofőrök, többek között a buszsofőrök és futárok számára történő vízumkiadással kapcsolatban. Sőt, Barroso úr éppen tegnap fogadta a Nemzetközi Közúti Szállítók Ukrajnai Szövetségének elnökét, aki a Szövetség aggodalmát fejezte ki. Tisztában vagyok a helyzettel, és már egy hónapja Frattini úrhoz továbbítottam a problémát. Egyelőre semmi válasz. Én ezt fontos problémának tartom. Elengedhetetlen, hogy a Parlament és a Bizottság összpontosított figyelemmel kísérje nyomon a vízumpolitika megvalósítását.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. november 29-én, csütörtökön kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Az Alkotmányszerződést övező patthelyzet az idegenforgalmi ágazatra is pontosan ugyanezt a hatást gyakorolta, ami – a most megvitatásra kerülő megközelítés értelmében – közösségi politikai kérdés kell hogy legyen. Az egyes tagállamok az elmúlt években olyan idegenforgalmi stratégiákat alkalmaztak, amelyek az ágazat általános növekedéséhez vezettek mind a 27 tagállam egyedi társadalmi és gazdasági környezetében. A turisták száma nőtt, beruházások indultak be, nőttek a foglalkoztatási szükségletek, ami egyértelműen pozitív hatással jár a foglalkoztatásra. Ami azonban hiányzik idáig, az a közösségi intézmények világos, átfogó terve. Nő a versengés az egyes országok között, és a világ különböző más részein is gyökeresen új ajánlatokkal állnak elő. Ilyen körülmények között Európának be kell bizonyítania, hogy kiállja a próbát: más szóval, fel kell készülnie a láthatáron tornyosuló súlyos kihívásokra, és legyőznie őket.

  Zita Gurmai (PSE), írásban. – A globalizáció, a demográfiai változások és a közlekedés fejlődése is jelentősen hozzájárul a turizmus gyors növekedéséhez és jelentős potenciállal rendelkezik a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében. Az idegenforgalom jelenleg kb. 4%-kal járul hozzá az EU GDP-jéhez, közvetetten az EU GDP-jének több mint 10%-át képezi, és az összes munkahely mintegy 12%-át teszi ki.

Az idegenforgalom elősegíti, hogy az emberek jobban megértsék egymást, és előmozdítja az európai identitás kialakulását, a társadalmi, gazdasági és kulturális csoportok közötti kapcsolatokon keresztül ösztönzi a kultúrák közötti párbeszédet is. Az európai idegenforgalmi modell felállítása az Unió számára elsődlegesen fontos, hiszen az idegenforgalmi céloknak a minőséggel, a fenntarthatósággal, a mindenki számára egyenlő eséllyel történő hozzáférhetőséggel kapcsolatos értékeken kell alapulni.

Aktívan elő kell segíteni a szabályozások egyszerűsítését, az idegenforgalmat érintő politikák összehangolását, a rendelkezésre álló európai pénzügyi eszközök felhasználásának bővítését. Az idegenforgalom fejlesztése fenntarthatóan kell, hogy történjen, azaz tekintettel kell lenni a helyi közösségekre és a környezetvédelemre is. Ehhez az összes regionális és helyi érdekelt bevonásával egy támogató keretre és olyan hatékony struktúrára van szükség, amelyen belül a partnerség és hatékony vezetés könnyebbé válnak. A célok elérése érdekében véghezvitt intézkedéseknél szigorúan szem előtt kell tartani a szubszidiaritás alapelveit, amely meghatározza a felelősségmegosztást az egyes érintett felek között.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A fenntartható, integrált regionális és helyi fejlődés szempontjából az idegenforgalom jelentős hatást fejt ki az EU-27 gazdasági, szociális és területi kohéziójára. Ezenkívül fontos szerepet játszik a kevésbé fejlett európai térségek foglalkoztatásának növelésében, amivel segít a területi egyenlőtlenségek elsimításában. Ráadásul − bár EU-szinten még nem sikerült következetes, politikákon átnyúló idegenforgalmi megközelítést létrehozni −, nem engedhetjük, hogy Európa elveszítse az ágazatban való részarányát.

A tagállamokkal és regionális tanácsokkal együttműködve a Bizottságnak ösztönöznie és anyagilag is támogatnia kellene az idegenforgalom új fajtáit, mint az ökoturizmust, a mezőgazdasági turizmust, a szociális- és egészségturizmust. Ezt a régiók fenntartható fejlődésére szolgáló eszköznek tekintem, amely hangsúlyt fektet a természeti és kulturális örökség védelmére és annak megőrzésére a jövő generációi számára.

Az idegenforgalmat jobban kellene támogatni tájékoztatási kampányok útján is. A kis- és közepes nagyságú vállalkozások, különösen az újonnan beinduló idegenforgalmi vállalkozások, az új idegenforgalmi termékeket kínáló, vagy új helyszíneken, új idegenforgalmi térségekben gazdasági aktivitást beindító vállalkozások tájékozódását meg kellene könnyíteni, és lehetővé kellene tenni számukra, hogy a strukturális alapokon keresztül kihasználhassák az európai finanszírozási programokat

Szeretném hangsúlyozni a már megvalósult idegenforgalmi projektekből szerzett tapasztalatok cseréjének szükségességét, amelyek segítségével tanulni lehet a sikertelen projektek során elkövetett hibás megközelítésekből, és el lehet kerülni a hasonló hibákat más európai térségekben.

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az utóbbi évek fejleményei azt bizonyították, hogy – csak úgy, mint bármely más gazdasági ágazatot – az európai idegenforgalmat is erősen befolyásolják a tágabb globális feltételek.

E kihívások sikeres megoldásához elengedhetetlen a nemzeti politikák intenzív összehangolása. Tökéletesen összhangban a szubszidiaritás elvével, a tagállamoknak ki kell használni az EU-szinten rendelkezésre álló lehetőségeket saját meglévő nemzeti politikáik gyarapítására. Ily módon, az összehangolás révén, az EU hatékonyan járulhat hozzá az idegenforgalmi ágazatban burjánzó bürokratizmus visszaszorításához, és az ágazat előtt lévő akadályok elmozdításához. Az legyen a célunk, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználásával és a szinergikus kapcsolatok kialakítására rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásával fellendítsük az EU globális versenyképességét, és több munkahelyet teremtsünk.

E kontextusban fontos lépés lenne a vízumeljárások egyszerűsítése, és a turistavízum kiadásával kapcsolatos költségek csökkentése Európa-szerte.

Szeretném sürgetni, hogy az EU a szálláshelyeket illetően egységes minőségi szabványokat vezessen be egész Európában, amivel fokozhatnánk az átláthatóságot, és egyszersmind megerősíthetnék a fogyasztók jogait. Ez azonban semmiképpen nem vezethet a nemzeti szabványok felhígulásához, inkább a fogyasztóknak küldött fontos jelzés lenne. Az EU-nak ki kell használnia a meglévő lehetőségeket a tagállamok aktív támogatására ebben a kontextusban, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezné az egyes nemzetek meglévő hatásköreit.

23. (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Kader Arif által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített, a Libanonnak nyújtandó közösségi makroszintű pénzügyi támogatásról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2007)0476 – C6-0290/2007 – 2007/0172(CNS)) (A6-0452/2007).

  Günter Verheugen, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném megköszönni a Parlamentnek, hogy támogatták a Bizottság tavaly augusztusi javaslatát. Amint az előadó, Arif úr hangsúlyozza a jelentésben, Libanon nehéz helyzetben van mind politikai, mind gazdasági szempontból. Égetően szüksége van pénzre. Ezzel a makroszintű pénzügyi támogatással az Európai Unió azt az ígéretét teljesíti, amit múlt januárban Párizsban fogadott meg a nemzetközi adományozási konferencián, ahol megegyeztünk a Libanonnak nyújtandó pénzügyi támogatásban.

Mint tudják, a segély folyósítását a még mindig zajló politikai és alkotmányos válság által kiváltott nagymérvű bizonytalanság megnehezíti. Mindazonáltal a Bizottság tartja magát elkötelezettségéhez, és minden szükséges belső eljárást végrehajt, hogy amint a körülmények lehetővé teszik, a támogatás folyósítása ne szenvedjen több késlekedést.

Tárgyalásaink a libanoni hatóságokkal a programhoz fűződő politikai feltételekről a végéhez közelednek, és biztosítom Önöket, hogy ezek a feltételek teljesen összhangban lesznek az európai szomszédsági politika keretében létrehozott EU–Libanon cselekvési tervvel, és a libanoni hatóságok középtávú gazdasági reformprogramjával. Természetesen minden eszközzel küzdeni fogunk, hogy amennyire csak lehetséges minimálisra csökkentsük a csalás, korrupció és jogtalan pénzfelhasználás lehetőségét, amire a jelentés-tervezet is felhívta a figyelmet.

Látom, hogy az előadó több módosítást javasol a Bizottság javaslatával kapcsolatban. Gondosan meg fogjuk vizsgálni ezeket a javaslatokat, és véleményezni fogjuk őket a Tanács részére. Azonban annyit már most is mondhatok, hogy a jogszabályokkal kapcsolatos változtatási javaslatok ellen nem lesz kifogásunk.

A Bizottság tudatában van annak, hogy az új pénzügyi támogatással kapcsolatos meghallgatásokon a Parlamentnek rendkívül rövid határidőn belül kellett reagálnia. A pénzügyi támogatás válság-eszköz, s sajátos természetéből következően az érintett intézmények is szoros határidő mellett dolgoznak.

Mindazonáltal, hogy megkönnyítse a helyzetet és fokozza az együttműködést a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsággal (INTA), a Bizottság ígéretet tett arra, hogy a jövőben rendszeresen előzetesen tájékoztatja az INTA titkárságát minden új pénzügyi támogatással kapcsolatos tranzakcióról, azaz minden új pénzügyi támogatás lehetőségének felmerülésekor tájékoztató anyagban értesítjük őket.

  Kader Arif, előadó. − (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy Önök elé tárhatom ezt a jelentést a Libanonnak nyújtandó, makroszintű pénzügyi támogatással (MPT) kapcsolatban. Ez annak bizonyítéka, hogy az EU kész megfogadni azt az ígéretét, hogy a Libanont sújtó egymást követő válságok után segít talpra állítani az országot.

Libanon jelenleg a világ legeladósodottabb országainak egyike, adósságának GDP-hez viszonyított aránya 180%. Az 1975 és 1990 között zajló polgárháború, a 2006 nyarán Izraellel bekövetkezett konfliktus, a krónikus politikai instabilitás és sodródó gazdaságpolitika súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális válsághoz vezetett. Ennek a helyzetnek a fényében sürgős intézkedésre van szükség.

Az a helyzet állt elő, hogy az EU-Libanon cselekvési tervvel kapcsolatos finanszírozás, amely 2007. januárjában került jóváhagyásra az EU szomszédsági politikájának keretében, 2009-ig nem áll rendelkezésre. A jóváhagyásra váró rendkívüli makroszintű pénzügyi támogatás áthidaló megoldást nyújt, amelynek azonnali hatása lesz Libanonban az államháztartásra és a fizetési mérleg alakulására, feltéve, ha késedelem nélkül megvalósítják. Az MPT 30 millió EUR összegű adományból és 50 millió EUR értékű kölcsönből áll, melynek célja a libanoni kormány támogatása a háború utáni újjáépítésben és a gazdaság talpra állításában.

Jelentésemben teljes mértékig támogatom a Libanonnak nyújtandó támogatás szükségességét. Azonban a világosság és átláthatóság kedvéért néhány ponton módosítani szeretnénk a Tanács javaslatát.

Mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk, hogy ez a támogatás csupán kiegészíti a Bretton Woods-i intézmények, a Párizsi Klub, más bilaterális adományozók és az egyéb EU programok által nyújtott finanszírozást. Összhangban kell lennie az EU külpolitikájával és külpolitikai intézkedéseivel, és garantálnia kell a Közösség vállalásának hozzáadott értékét.

A Tanács kifejezetten és nyilvánosan el kell hogy fogadja a Parlament ajánlásait a támogatáshoz csatolt feltételeket és követelményeket illetően, amelyek magukban foglalják az államháztartás jobb átláthatóságát és fokozott fenntarthatóságát, a meghatározott makrogazdasági és költségvetési prioritások alkalmazását, a Libanon által végrehajtandó konkrét intézkedéseket az e támogatást érintő csalás, korrupció és egyéb szabálytalanságok megelőzését illetően, a finanszírozás igazságos elosztását a háborút követő kiadások, az újjáépítés, a nagyarányú adósság csillapítása és az ország lakosainak szociális szükségletei között, valamint a nemzetközi demokratikus és emberi jogi szabványoknak és a jogállamiság alapelveinek való teljes körű megfelelést. A támogatás kifizetésének alapját a fenti célkitűzések megvalósításában elért tényleges előrelépésnek kell képeznie, amit a libanoni hatóságokkal kötendő támogatási megállapodás kell hogy előírjon.

Az aktussal kapcsolatos alapvető munkánkon kívül még meg kell említenem hogy a jelentés megfogalmazásakor sok nehézség merült fel a munka sürgős természetéből adódóan. Ezért a Bizottság és a Tanács sokkal korábban kell hogy tájékoztasson bennünket minden, MPT nyújtással kapcsolatos döntéséről. A Parlament csak úgy tudja kielégítően végezni a munkáját, ha magasabb színvonalon és időben tájékoztatják. Ezzel kapcsolatban a Bizottság korai előrejelző rendszerrel biztosítaná, hogy az akták a Parlament megfelelő bizottságához kerüljenek, kezelésük felgyorsuljon, és hogy a pénzügyi támogatás kedvezményezettjére súlyos hatással járó, felesleges késlekedés elkerülhető legyen. Munkánk minősége és következetessége és a többi intézménnyel való együttműködésünk nagy mértékben függ ettől.

Korábbi parlamenti állásfoglalásokhoz hasonlóan, szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen horderejű eszközt nem lehet egyszerűen rendkívülinek felfogni. Rendszeres jogalapot kell biztosítani erre, és nem lehet minden esetben a Tanács ad hoc döntése. Az átláthatóság, az elszámoltathatóság, valamint a nyomonkövetési és beszámolási rendszerek tökéletesítése érdekében együttdöntési eljárás útján létrehozott keretszabályozást kell létrehozni az MPT-kre.

Sürgősen meg kell szervezni az intézmények közötti tárgyalásokat az ehhez hasonló eszközök legalkalmasabb jogi alapjának kidolgozására. A Libanonnak nyújtandó MPT esetében, amely az európai szomszédsági politika által lefedett országok körébe tartozik és fejlődő országnak számít, úgy érezzük, hogy a támogatás jogalapja nem az EK-Szerződés 308. cikke, hanem az EK-Szerződés 179. cikke kellett volna hogy legyen.

Éppen amiatt ragaszkodik a Parlament a libanoni kormány által végrehajtott reformok szociális aspektusának figyelembevételéhez, mert Libanon fejlődő ország. Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) szerint a libanoni lakosság csaknem 24%-a teljes nyomorban él, 52%-a pedig hátrányos helyzetűnek számít. A lakosság 9%-a analfabéta, kevesebb mint egyharmada áll általános iskolai szinten, és csak 13%-uk jut el egyetemre.

Ennek ellenére meg kell mondanom, hogy a mostani Libanonról szóló vita középpontjában nem a társadalmi kérdés áll, és a jövendőbeli reform szociális aspektusa a gazdasági és pénzügyi kérdésekhez mérten várhatóan rendkívül csekély lesz. Azonban Libanonnak és partnereinek is az az érdeke, hogy − mint már említettem − megtalálja az igazságos egyensúlyt az egyes költségtényezők között, különösen az oktatásra és képzésre fordított finanszírozás tekintetében. Nem szabad elfelejteni, hogy a tartós társadalmi egyenlőtlenségeknek súlyos gazdasági és politikai következményei lehetnek, amelyek az ország stabilitásának helyreállítását tovább késleltethetik.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök asszony! Libanon rendkívül súlyos és feszült helyzetben van, és nyilvánvaló, hogy kivezető utat kell találni az országot sújtó intézményi válságból. Ezért a jövő héten Libanonba utazik a Külügyi Bizottság egy munkacsoportja, amelynek célja, mint mindig, hogy biztosítsa a Parlament szolidaritásáról mindazokat, akik a béke, a megértés, a harmónia, a kibékülés, és a demokrácia megszilárdításán munkálkodnak az országban.

Pontosan ezzel a céllal írta meg Arif úr is a Libanonnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló jelentését. Meg kell mondanom neki, hogy a Lahoud elnök hatalomra jutása után Libanonban kialakult súlyos és feszült helyzetre való tekintettel nem akartunk nagyon belebonyolódni a technikai részletekbe a Külügyi Bizottságban. Azonban biztosítani kívántuk a Parlament mint költségvetési hatóság hatáskörének tiszteletben tartását, a világosság és átláthatóság követelményét – amire az előadó is utalt –, ezáltal a finanszírozás helyes és effektív felhasználását, s azt, hogy elkerülhessünk ezzel kapcsolatban minden korrupciót – ahogyan Verheugen biztos is jelezte beszédében.

Ebben a megvilágításban úgy gondoljuk, hogy ez a makroszintű pénzügyi támogatás összhangban van a társulási megállapodás szellemével, vagy az Európai Unió és a mediterrán országok közötti társulással, az európai szomszédsági politika jövőbeli keretével, és természetesen a párizsi 3. adományozói konferencián Libanon újjáépítésével és talpra állításával kapcsolatban vállalt kötelezettségekkel. A nemzetközi intézmények közötti megállapodások szellemének is megfelel.

  Esko Seppänen, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. − (FI) Elnök asszony! Mint a Költségvetési Bizottság véleményének előadója, nagy megelégedéssel látom, hogy a felelős bizottság jóváhagyta az általunk benyújtott javaslatokat. Nagyon bátor tett volt a Bizottság részéről, hogy javaslatot tett a „pénzügyi támogatás rendelkezésre állási időszakának” új koncepciójára, és hogy ezt úgy értelmezte, hogy a jogi aktus érvényességét egyszerűen, mindössze egy komitológiai bizottsági eljárás révén meg lehessen hosszabbítani. A Bizottság csupán irányító szerv, s mint ilyen, nem veheti át a jogalkotó szerepét. De azzá válna, ha rá lenne bízva, hogy meddig legyen érvényes egy pénzügyi támogatás.

A Költségvetési Bizottság tagjaként azzal is elégedett vagyok, hogy a felelős bizottság pozitívan foglalt állást a jogalappal kapcsolatos módosítási javaslatunkról, igaz, ezt már csak jövőbeli makroszintű pénzügyi támogatásoknál fogják alkalmazni. Úgy érezzük, az EK-Szerződés jelenleg jogalapként használt, általános jellegű 308. cikke helyett megfelelőbb jogalap lenne az EK-Szerződés 179. cikke. Reméljük, hogy a Bizottság és a Tanács a jövőben tekintetbe veszi majd a Parlament erról szóló véleményét.

  Tokia Saïfi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! A Libanonban jelenleg uralkodó intézményi vákuum óriási fenyegetést jelent mind az ország, mind a régió számára. A parlament funkcióját vesztette, a képviselők az életüket féltik, a kormány széthullóban van, a gazdaság megbénult – Libanonnak kiutat kell találnia ebből a válságból. Jobban mint valaha, az EU-nak folyamatosan oda kell figyelnie arra, hogy hogyan támogathatja szomszédját és szövetségesét.

Az EU által ma előterjesztett makroszintű pénzügyi támogatás a lehető legjobbkor jön. Ez a rendkívüli, korlátozott időre szóló támogatás, mely egy olyan ország költségvetésének helyreállítására irányul, ahol az adósságállomány csökkentésére irányuló közös erőfeszítéseknek a 2006 nyarán bekövetkezett véres konfliktus vetett véget, teljesen megfelel az európai szomszédsági politika és az euro-mediterrán partnerség szellemének. Mivel Libanon politikai és gazdasági önállóságának és függetlenségének elősegítését teszi lehetővé, nem tekinthető hagyományos támogatási módozatnak. Természetes, hogy a támogatást visszaélést megakadályozó mechanizmusoknak kell védeniük, a finanszírozás kezelésének és folyósításának területén egyaránt.

Biztosítanunk kell az ország újjáépítésén munkálkodó pénzintézetek jobb összehangolását. Mi több, a hatékony és fenntartható támogatás biztosítása érdekében egymással összehangoltan kell végrehajtanunk a szomszédsági eszköz nyújtását, az IMF intézkedéseket és az euro-mediterrán beruházási hitel és partnerség (FEMIP) intézkedéseit. Ahogy az annapoliszi konferencia megvillantja a remény lehetőségét, úgy marad Libanon kulcsfontosságú tényező a régió békéjében és stabilitásában.

  David Martin, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Üdvözlöm Arif úr jelentését. Mint ahogyan Arif úrtól már megszokhattuk, alaposan kifejtett, kiegyensúlyozott jelentést terjesztett be.

Azt azonban sajnálattal látom, hogy már megint az EU-nak kell fizetni a számlát Izrael azon jó szokásáért, hogy a Közel-Keleten előbb dobja le a bombákat, és csak utána aggódik a következményekért.

Az igaz, hogy Libanon pénzügyi nehézségekkel küszködött már a 2006 nyarán bekövetkezett izraeli konfliktust megelőzően is, de lehetséges, hogy az utóbbi volt az utolsó csepp a pohárban. Ahogyan Arif úr elmondta, Libanon ma egyike a világ legeladósodottabb országainak, és az UNDP szerint négy libanoniból egy teljes nyomorban él.

Bármilyen problémákkal néz is szembe, a jelenlegi libanoni kormány eltökélt szándéka a gazdasági stabilitás megteremtése. Egy ilyen helyzetben helyesnek tartom, hogy jelentős pénzügyi támogatást nyújtsunk a talpra álláshoz. Arif úrnak igaza van, hogy biztosítanunk kell a megfelelő módszert a korrupció kezelésére, és meg kell győződnünk arról, hogy a finanszírozással ne történhessen visszaélés. Erre a helyes mechanizmus a pénzek biztosításának és felhasználásának teljes átláthatósága, a ráfordítások megfelelő szintű nyomonkövetése, és a végrehajtott intézkedések utólagos értékelése.

Ahogyan a biztos úr is jelezte, Libanon az európai szomszédsági politika keretében az EU egyik partnerországává vált. A szomszédsági politikából származó pénzek 2009-ig vagy 2010-ig még nem állnak rendelkezésre, de amint a finanszírozás lehetővé válik, örömmel látnám, ha az EU azt a libanoni szociális és gazdasági reformok támogatására használná fel. Addig azonban nagy segítséget jelentene a Libanonnak nyújtandó jelentős pénzügyi támogatás az ország eladósodottságának kezeléséhez és a kormány megszilárdításához. Ezért a javaslatot támogatom.

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Ma a Libanonnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatást vitatjuk meg. Libanon a legsúlyosabb gazdasági és politikai válságot éli át 1990, a háború vége óta. Számos, közép-keleti problémákkal foglalkozó szakértő fejezte ki véleményét a Parlamentnek arról, hogy az Európai Uniónak aktívan kell támogatnia a libanoni demokratikus hatóságokat.

Libanon ma különösen fontos válaszút előtt áll. Ez az a fázis, amikor a háború szellemei végre nyugovóra térnek. Még mindig fennáll a veszély azonban, hogy a régi konfliktusok újra felszínre törnek. Ezért a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket arra kellene fordítanunk, hogy aktívan közvetítsünk Libanon belső konfliktusainak megoldásában. Az Izrael és Libanon közötti konfliktus hatalmas károkat okozott az országnak, ami nagy nehézségek árán épp hogy csak helyreállította a 20 évig tartó háború során lerombolt infrastruktúráját. A konfliktus a libanoni szociális viszonyokra is negatívan hatott. A radikális erők felerősítésével ismét kiújította a belső ellentéteket a társadalom egészében.

Libanonnak időre van szüksége, hogy újra stabilizálódjon. Olyan közvetítőre van szüksége, amely mindegyik félt összehozza. Az Európai Unió és más országok és intézmények pénzügyi támogatása révén Libanon lehetőséget kap arra, hogy ismét a reform útjára lépjen. A reform megvalósítása hosszú időt vesz igénybe, de egy politikai, szociális és gazdasági szempontból stabil ország létrejöttét teszi lehetővé.

Üdvözlöm a Bizottság kezdeményezését, és azt, hogy a Parlament tagjai azonosultak a Libanonnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatással. Ezzel világos üzenetet küldünk Libanon népének arról, hogy az Európai Unió partnernek tekinti őket. Ezért gratulálnom kell az előadónak, hogy igen taktikusan sikerült bevonnia a Parlamentet a Libanonnak nyújtandó támogatással kapcsolatos döntési folyamatba. Végezetül emlékeztetni szeretnék arra, hogy Libanon újjáépítése legalább annyira érdekében áll az európaiaknak, mint Libanon népének.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. november 29-én, csütörtökön kerül sor.

24. (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk az Alain Lipietz által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített, a kereskedelemről és éghajlatváltozásról szóló jelentés (2007/2003(INI)) (A6-0409/2007).

  Alain Lipietz , előadó. – (PL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a jelentés éppen időszerű, hiszen nemsokára megkezdődik a Bali konferencia.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a nemzetközi kereskedelem a világ bruttó termékkibocsátásánál kétszer gyorsabban fejlődik. Ez növekedést okoz az üvegházhatást okozó gázok legtermékenyebb előállítója, az árufuvarozás szektorában is. A termelés áthelyeződését is lehetővé teszi, ami – bár a nemzetközi munkaerő megosztás és bérszabályozás szempontjából hasznos lehet –, mivel egyáltalán nem veszi tekintetbe az ilyesfajta munkamegosztás által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok költségét, felgyorsíthatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és az éghajlatváltozást.

Csak hogy egy példát említsek: egy hajó negyvenszer annyi rakományt tud szállítani, mint egy repülő, de csak kétszer annyi üvegházhatást okozó gázt bocsát ki, ennek ellenére − a termelési ciklus optimalizálása végett − még mindig használunk repülőket áruszállításra. Ezért úgy érzem − a Stern jelentéssel és az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Bizottság négy jelentésével összhangban − mindenkinek tudatában kellene lennie, hogy jobban megérné nekünk ha fél nappal, vagy akár három nappal később érne oda egy áru a rendeltetési helyére, mint hogy tönkretegyük környezetünket, ami ráadásul, a Stern-jelentés becslése szerint, 5000 milliárd dollárba kerül.

E megjegyzésen túlmenően, a jelentés megpróbál megoldási lehetőségeket találni. Nyilván a szállítással kapcsolatban is vannak lehetőségek. Elégedettek vagyunk azzal, hogy nemrégiben megszavaztuk a repülés integrálását az európai kvótarendszerbe. A jelentés arra próbál felszólítani, hogy a termelési láncok földrajzi távolságának csökkentése érdekében úgy szervezzük át az ipart, hogy a termelés a végfelhasználókhoz közelebb történjék. Ezenkívül a jelentés számos javaslatot tesz a környezettel kapcsolatos termékek kereskedelmével kapcsolatban.

Amit javasolunk, a WTO és a kétoldalú vagy két régió közötti megállapodások összefüggésében, tehát minden olyan megállapodás összefüggésében, amelyről jelenleg tárgyalásokat folytatunk, hogy a fenti megállapodásokban felbecsült környezetvédelmi hatásokon belül tegyük elsődlegessé mindazon környezetvédelmi hatások felbecslését, amelyek éghajlatváltozást okozhatnak. Ezenkívül a tarifális és nem tarifális korlátok jelentős csökkentésének elsődlegessé tételét is javasoljuk, és itt különösen a szerzői jogokra gondolunk, mert ezek azok a korlátok, amelyek akadályozzák a saját áruk és saját szolgáltatások kereskedelmét, amivel pedig csökkenteni lehetne az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Nyilvánvaló, hogy mindezek végrehajtása amennyire csak lehetséges, multilaterális kell hogy legyen, ha erre mód van, akkor a WTO bevonásával, mivel Európa jelenleg nem folytat tárgyalásokat két régió közötti megállapodással kapcsolatosan. Azonban azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy 2012-ben, az első Kiotót követő fázisban, az emberiség még mindig nem jutott egyöntetűen megegyezésre az éghajlatváltozás elleni küzdelemről. Ebben az esetben a döntés, hogy Európa magára vállalja az éghajlatváltozás elleni küzdelem vezetését, érzékenyen fog érinteni néhány európai ágazatot. Nem mindegyiket. Sok esetben versenyelőnyt is jelent az éghajlatváltozás elleni harc vezetőjének lenni. Néhány esetben, és itt különösen a cementiparra gondolok, hatalmas problémát is jelenthet ugyanez, sőt, még cement turizmushoz is vezethet. Ilyen esetben, ha már a többoldalú megállapodásokra teljesen kimerültek a lehetőségek, szeretném javasolni, hogy alkalmazzuk a GATT 20. cikkét, azaz alkalmazzunk vámügyi kiigazításokat az igazságos verseny helyreállítására.

Hölgyeim és uraim! Ezek voltak javaslatom leglényegesebb pontjai.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hálásak vagyunk a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy kezdeményezést tett a kereskedelem és éghajlatváltozás által felvetett problémák kezelésére.

Alain Lipietz jelentése politikai ötletek és javaslatok hasznos forrása. Elégedettek vagyunk a jelentéssel, mert felismeri a tárgyalások különböző dimenzióinak kölcsönös összefüggéseit.

Az éghajlatváltozás olyan súlyos probléma, ami alapvetően hat mindegyik ágazatra, így a kereskedelemre is. Munkálkodnunk kell azon, hogy egymást kölcsönösen támogató, egységes politikákat hozzunk létre. Az Európai Unió úgy akarja elősegíteni a kereskedelmet, hogy az ne csak életképes legyen, hanem más politikákkal együttműködésben működjön, így az éghajlatváltozásról szólóval is.

Örömmel látjuk, hogy a jelentés felismeri a környezettel kapcsolatos termékekről és szolgáltatásokról szóló megállapodások lehetőségeit. Úgy gondoljuk, a kereskedelem ezzel nagy hozzájárulást tehet az éghajlatváltozási célok eléréséhez. Reméljük, hogy e téren előrelépés történik a dohai fejlesztési program keretében zajló többoldalú kereskedelmi megállapodások mostani fordulóján. Örömmel látjuk azt is, hogy a jelentés szükségesnek tartja, hogy a többoldalú környezetvédelmi megállapodások titkárságai megfigyelői jogállást kapjanak a WT üléseire, amit mi is megpróbáltunk elérni a kereskedelmi tárgyalások mostani fordulóján. Szintén dicséretes hogy a jelentés felismeri, hogy mivel járulhatnak hozzá − bizonyos rendelkezéseken keresztül − új szabadkereskedelmi megállapodásaink az éghajlatváltozás kérdéseihez.

Nyilvánvaló az összefüggés az új piacok, azaz nagyobb kereskedelmi forgalom elérése, és az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák között.

A környezettel kapcsolatos politikák erősen ösztönzik a technológiai újításokat, és javítják a gazdasági teljesítményt. Tudományos és gazdasági adatok világosan kimutatják, hogy az éghajlatváltozás meggátolásával járó előnyök túlszárnyalják a csökkentéssel kapcsolatos politikák költségeit.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos további intézkedések jelentős versenyelőnyhöz juttathatják a szén-dioxid kibocsátást korlátozó országok termelőit, mert – más politikákkal együtt – az értékes erőforrások túlzott felhasználásának csökkentését és környezetbarát újítások kidolgozását vonják maguk után, és ennek piacra jutási lehetőségei egyre szélesebbek. Ily módon olyan helyzetet fogunk elérni, ami mindenki számára előnyös, környezetvédelmi és verseny-szempontból is. További lehetőségeket kell keresnünk arra, hogy a kereskedelmi politika hogyan járulhat pozitívan hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

Meg szeretném mondani, hogy a jelentés ezzel kapcsolatban több kérdést is felvet, például kiviteli hitelbiztosítékok, az éghajlatra káros kereskedelmi támogatások progresszív megszüntetése, a közvetlen külföldi beruházások piacra jutásának erősítése és szélesítése. Ez mind érdekes kérdés, amit részletesebben is megvitathatunk.

Folytatnunk kell továbbá az erőfeszítéseket az erdészeti termékek, az erdőirtás és illegális fakivágás fenntarthatósági kritériumaival kapcsolatban.

Végezetül, hadd köszönjem meg még egyszer értékes hozzájárulását az éghajlatváltozás megvitatásához, amely különösen időszerű most, hogy néhány napon belül megkezdődik az éghajlatváltozásról szóló Bali konferencia, amely reméljük, ösztönzőleg fog hatni egy 2012-n túli nemzetközi megállapodás létrehozásáról szóló tárgyalásokra.

  Jens Holm, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök asszony! Már éppen itt az ideje, hogy a világkereskedelem szembenézzen az éghajlattal összefüggő kötelezettségeivel. 1990 óta ugrásszerűen megnövekedett a világkereskedelem. Éghajlati szempontból ez hová vezetett? Nyilván ahhoz, hogy nőtt a szállítás és ezzel a gázkibocsátás. Van értelme annak, hogy az EU állattartói több millió tonna szóját importáljanak Brazíliából az európai húsipar részére, vagy hogy a Norvégiában fogott halat Kínába szállítsák tisztítani és filézni, majd vissza Európába konzerválni? Már hogyan lenne!

Ez a kiváló vélemény konkrét intézkedésekre ad lehetőséget ahhoz, hogy e problémát kezelni tudjuk. Követeljük, hogy a szállítás saját maga viselje a környezetvédelmi költségeket. El akarjuk juttatni a zöld technológiákat a fejlődő országokhoz, például úgy, hogy gyökeres változásokat vezetünk be a szabadalmi és szellemi tulajdonjogokban. Meg akarjuk vonni a támogatásokat a szennyező energiatermeléstől. Be akarjuk vezetni a bioüzemanyagok kötelező környezetvédelmi tanúsíttatását és azt, hogy minden kereskedelmi megállapodást éghajlati szempontból értékeljenek. Ez csak néhány példa ebből a kiváló jelentésből. Ha mindezt elértük, akkor tudjuk biztosítani, hogy a kereskedelem a megoldás, és ne a probléma része legyen.

  András Gyürk, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadója. − Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt biztos úr, képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés által tárgyalt két kérdéskör összekapcsolása rendkívül időszerű. A kereskedelem egyes formái és az éghajlatváltozás közötti összefüggés ugyanis egyre nyilvánvalóbb. Vitathatatlan, hogy az intenzív nemzetközi kereskedelem számos káros következményt időz elő, így többek között növeli a széndioxid-kibocsátást, emellett csökkenti az üvegházhatású gázokat elnyelő növényzet élőhelyét. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a szabadkereskedelem önmagában nem azonos a környezetkárosítással. A kereskedelem és a nemzetközi munkamegosztás kiterjedése ugyanis a negatív hatások mellett egyúttal javítja a termelés hatékonyságát is. Ez pedig azt eredményezheti, hogy összességében kevesebb erőforrást élünk föl.

Engedjék meg, hogy az Ipari Bizottság előadójaként ebben a szellemben három gondolatot kiemeljek a bizottságunk által elkészített véleményből. Először is elengedhetetlen, hogy a környezetkímélő technológiák előtti kereskedelmi akadályok mihamarabb lebontásra kerüljenek. Ezen törekvés aktív szerepvállalást követel meg az Európai Uniótól az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon.

Másodszor: arra kell törekedni, hogy a termékek árai a jövőben tükrözzék a közvetlenül nem érzékelhető káros következményeket, így az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásokat is.

Végül harmadszor: úgy véljük, hogy a kereskedelem és az éghajlatváltozás közötti kapcsolat kellő mélységű megvitatása elsődleges közösségi érdek. Annál is inkább, mert Európa vezető szerepet játszhat a zöld termékek és szolgáltatások világba irányuló exportjában.

Tisztelt képviselőtársaim! Amint az a fenti pontokból is kiderül, az Ipari Bizottság tagjainak egyöntetű véleménye szerint mind a kereskedelmet gátló akadályok lebontása, mind az éghajlatváltozás elleni cselekvés csak a lehető legszélesebb nemzetközi összefogással valósítható meg. A bizottságban zajló viták abban is megerősítettek bennünket, hogy az éghajlatváltozást tekintve a kereskedelem nemcsak a problémának, hanem a megoldásnak is része. Köszönöm szépen, elnök asszony!

  Georgios Papastamkos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, Hölgyeim és uraim! Az Unió vezető szerepet kell hogy játsszon – mint ahogy azt nagyrészt már sikerült elérnie – a környezetbarát politikák bevezetésében. Ebből a szempontból az Ön hozzájárulása, Dimas úr, igen jelentékeny volt. Az ágazati stratégiák fenntartható fejlődési modellekbe illesztése legalábbis elsődleges szabályozási cél.

A nemzetközi kereskedelem erősítését a világgazdasági fejlődéséhez való hozzájárulásként kell tekinteni, amely nem csak a fejlett, de a fejlődő országok számára is kedvező. A határokon átnyúló kereskedelmi forgalom növekvő volumene azonban az éghajlati politikát nagy kihívás elé állítja. A most megvitatásra kerülő jelentés a világ kereskedelmi rendszere és az éghajlatváltozásról szóló politikák egymást kölcsönösen támogató, illetve egymással kibékíthetetlen ellentétben álló kapcsolatának korlátairól szól. A jelentés sajnos nem egyenletesen mutatja be a kereskedelmi és a környezeti összetevőket. A nemzetközi kereskedelem gyors fejlődését kizárólag a környezetre nehezedő nyomásért felelős tényezőként kellene kezelni. Az éghajlati politikák bevezetése önmagában nem elegendő, következetes, átfogó terv létrehozására van szükség, amely a szállítás, kereskedelem, ipar, energiatermelés és mezőgazdaság környezetbarát preferenciáit tükrözi. Mindenesetre, egyedül az Unió erőfeszítése nem elég az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Az Unió világelsőségét a környezetvédelmi és szociális védelmi modellek létrehozásában az EU-n kívüli országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban is folytatni és erősíteni kell.

Hölgyeim és uraim, az állásfoglalási indítványnak van néhány sarkalatos pontja. Az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja az indítvány megszavazását attól teszi függővé, hogy ezen fő pontok tekintetében mi lesz a szavazás végeredménye.

  David Martin, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az éghajlatváltozás tekintetében a kereskedelmet legtöbbször a probléma részének tekintjük, és való igaz, hogy némelyik kereskedelmi tevékenység egyszerűen nem indokolható. Skót királyrákokat Thaiföldre küldeni, majd megtisztítva vissza Skóciába, teljes képtelenség és energiapocsékolás. Ugyanakkor, amint azt Lipietz úr alaposan kifejtett jelentése is illusztrálja, a kereskedelem a megoldás része is lehet. Csak három rövid példát sorolnék fel.

Először: a háztartási termékekre, például hűtőszekrényekre, mosogatógépekre, mikrosütőkre Európában bevezetett szigorú energiatakarékossági szabványok nemcsak a helyi szén-dioxid kibocsátást csökkenthetik, hanem máshol is szigorúbb szabványok megteremtését segítik elő. Például a világ összes mikrohullámú sütőjének 80%-át egyetlen kínai gyár állítja elő. Nem tartom valószínűnek, hogy az európai piac számára külön szabványok szerint gyártsák a termékeiket, mint bármely másik piac, vagy akár saját hazai piacuk részére.

Egy másik példa, amit az Ipari Bizottság említett, a zöld termékek, azaz helyes nevüket használva, a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások köre. Ha eltöröljük a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások vámtarifáját, erősíthetjük az olyan termékek kereskedelmét, amelyek segítenek csökkenteni a harmadik világ országainak szén-dioxid kibocsátását; ilyenek például az energiatakarékos generátorok, a hullámtechnológia, a napelemek. Példaként hadd használjam megint Kínát. Elektromosáram termelési kapacitását Kína évente az Egyesült Királyság teljes kapacitásának megfelelő mennyiséggel növeli. Nyilvánvaló, hogy ha Kínát a legmodernebb és legtakarékosabb technológiák használatára ösztönözzük, az nagy szerepet játszhat az ország jelenlegi növekedési ütemének megtartásában anélkül, hogy azzal arányosan a szén-dioxid kibocsátás mennyisége is növekedjen.

És végül a harmadik terület: a termékeken szereplő pontos szén-dioxid kibocsátás adatok révén lehetővé tehető, hogy a fogyasztók intelligens döntést hozzanak arról, hogy melyik termékeket vásárolják. Itt azonban nagyon vigyázni kell arra, hogy az adatok kiszámítása és jelölése helyes legyen. Az Egyesült Királyságban néhány bevásárlóközpontban nemrégiben bevezetett („vásároljanak a közelben” jelentésű) „élelmiszer mérföld” címke nem kielégítő és félrevezető információt nyújthat. Hiszen például a Kenyából származó virágok kevesebb szén-dioxid kibocsátást idéztek elő, mint a Hollandia melegházaiban termesztettek, de ha csak egy pillantást vetünk a címkére, abból pont az ellenkezőjére következtethetünk.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Az Unió a Nemzetek Európájáért képviselőcsoport nevében állok itt, hogy hozzászóljak a vitához, amely a nemzetközi kereskedelem hatásáról szól az éghajlatváltozásra, és szeretném felhívni a figyelmet a következő kérdésekre.

Először, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem vezetője, az Európai Unió felszólít arra, hogy 2020-ra 25% és 45% közé kell leszorítani a globális üvegházhatást okozó gázkibocsátást. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ha az Európai Unió ezt saját intézkedéseivel éri el, míg a világ többi országa alig járul hozzá valamivel, az Európai Unió saját gazdasági fejlődését veszélyezteti.

Másodszor, az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó, különböző európai korlátozásoknak alárendelt gazdasági szervezetek nem fognak tudni versenyezni azokkal a szervezetekkel, amelyek országában nincsenek érvényben ilyen korlátozások. Sok termelési ágazat és termelési típus szűnt meg Európában a dél-kelet ázsiai és dél-amerikai termelők részéről fennálló tisztességtelen versenyfeltételek miatt.

Harmadszor, az üvegházhatást okozó túlzott gázkibocsátás korlátozásának bevezetése az Európai Unió területén ahhoz vezetett, hogy a feldolgozóipar kivonult Európából azokba az országokba, ahol nincsenek korlátozások. Ezzel sok munkahely veszett el örökre Európában.

Negyedszer, amennyiben nem történik globális szintű megállapodás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, és az Európai Unió úgy dönt, hogy egyedül is továbblép, akkor az Unió határain kompenzációs vámokat kell bevezetni. Ez különösen azokra a szektorokra vonatkozzon, amelyek versenyhelyzetére már amúgy is erős hatással van a tény, hogy a feldolgozási költségekben nem számoltak a környezetvédelem költségeivel. Ahol csak lehetséges, figyelembe kell venni az árucsere úgynevezett éghajlati dimenzióját az Európai Unió és harmadik ország közötti minden kétoldalú árucsere-megállapodásban.

Ugyanez vonatkozzon az Európai Befektetési Bank által támogatott vállalkozásokra. A mások által vállalt támogatások esetén ezeket az intézkedéseket hajtsák végre azok a nemzeti szintű ügynökségek is, amelyek exporthitelre és közvetlen befektetésre vállalnak garanciát.

  Graham Booth, Az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Al Gore azt állítja, hogy a vita a globális felmelegedésről lezárult, és hogy minden kétséget kizárólag kiderült, hogy emberi tevékenység a felelős érte.

Nemrégiben azt vetettem fel a bizottságban, hogy a vitában figyelembe kellene venni a nap óriási horderejű, több millió éven keresztül kifejtett hatását a föld éghajlatára, és hogy a legvalószínűbb magyarázat a hosszú ideig tartó jégkorszakok és a rövid jégközi időszakok váltakozása. Véleményem rendkívül ellenséges fogadtatásban részesült.

Ugyanakkor az elnök, Markov úr, ragaszkodott ahhoz, hogy egy véleményt nem kell azonnal elvetni csupán amiatt, hogy az ellenkezik a jelenlegi felfogással. Emlékeztetem Önöket arra, hogy amikor a 17. században Galilei kijelentette, hogy a föld forog a nap körül, a katolikus egyház kínzással fenyegette, mert szembe mert szállni azzal az elfogadott ténnyel, hogy a világegyetem középpontja a föld. Az egyház végül csak 1992-ben ismerte el, hogy Galilei-nek volt igaza.

A globális felmelegedés vitában az egyetlen széndioxid probléma a fosszilis tüzelőanyagok által termelt elenyésző mennyiségű szén-dioxid. Ez a relatíve kevés mennyiség az egyetlen modern és szokatlan hozzátétel ahhoz a hatalmas mennyiséghez, amelyet az összes élőlény és bomló organikus anyag, és a vulkáni tevékenység állít elő.

Mielőtt megkockáztatjuk, hogy tönkretegyük a világ gazdaságait a szén-dioxid kibocsátás után kivetett adókkal és hasonlókkal, kérem, nyissuk meg újra a vitát, és száz százalékig győződjünk meg arról, hogy kinek van igaza.

  Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, tisztelt kollégák! A jelentéstervezet megvitatásakor jobb lenne, ha arra összpontosítanánk, ami a lényeg: a kereskedelemre és az éghajlatváltozásra.

Az első változatban az előadó sajnos nem tudott pozitív, gazdaságilag és szociálisan összeegyeztethető javaslatokat tenni arra, hogy hogyan kezelhetnénk ezt a problémát. Véleményem szerint az előadó is és a jelentés is tele van zavaros gondolatokkal a kereskedelmet és az áruszállítást illetően. Nem a világkereskedelem a probléma, nem is a nemzetközi munkamegosztás, és nem is az a probléma, hogy hála a kereskedelemnek, a szegényebb térségek is mostanra gazdasági növekedést tapasztalhatnak. Nem; a valódi probléma az, hogy az áruszállítás nem elég hatékony és környezetbarát. A valódi probléma az, hogy a világ néhány térségében uralkodó szegénység és alacsony szintű konjunktúra miatt sok nép és sok ország nem engedheti meg anyagilag a szükséges, ökológiai és gazdasági szempontból is indokolt éghajlatvédelmet.

Csak akkor érhetjük el azt a helyzetet, hogy ezek a népek is megengedhessék maguknak a környezet- és éghajlatvédelemmel kapcsolatos ráfordításokat, ha e térségeket beintegráljuk a világkereskedelembe. Ha nap mint nap a túlélésért kell küzdeni az embernek, akkor nem gondolkodik környezet- vagy éghajlatvédelemről. Csak jól működő világkereskedelem révén adhatjuk el szerte a világon a modern technológiákat, és járulhatunk hozzá az éghajlat védelméhez.

Ezért gondolom azt, hogy a kereskedelem és éghajlatváltozás problémájára a megfelelő válasz nem a kevesebb, hanem a több kereskedelem.

Ezért rendkívül hálás vagyok kollégámnak, Georgios Papastamkos-nak, hogy a bizottsági vitába sok fontos témát be tudott emelni, és az ALDE képviselőcsoportnak is hálás vagyok, hogy több ez irányba mutató módosítási javaslatot nyújtott be a holnapi plenáris ülésre.

Egy kéréssel szeretném zárni hozzászólásomat. Ebben a jelentésben sajnos több olyan pont van, ami becsmérlően nyilatkozik szociális piacgazdaságunkról. Lehetőséget kell találnunk arra, hogy töröljük ezeket a kitöréseket gazdasági rendszerünk ellen, amely jólétet és szociális biztonságot hozott oly sok ember számára. Hálás lennék, ha a képviselőcsoportok némi kreativitást tanúsítanának ez ügyben, mert csak ez esetben tudná az én képviselőcsoportom megszavazni ezt a jelentést.

  Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Azzal kell kezdenem, hogy gratulálok az előadónak az olyan komplex kérdéskörben végzett aprólékos munkához, mint a kereskedelem és az éghajlatváltozás. Európa az éghajlatváltozás további romlása elleni küzdelem globális vezetője. Mindazonáltal csak akkor lehet meggyőző, és csak akkor érheti el a javasolt célkitűzéseket, ha megerősíti a kérdésre vonatkozó különféle politikáinak következetességét. Például az európai kereskedelempolitikát, az Unió egyik legrégibb közös politikáját, nem lehet, és nem szabad elfelejteni. A környezet és a kereskedelem közötti egyensúlyt nem könnyű elérni, és nem is értük el hatékonyan, különösen nem a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretein belül.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban kitűzött célok eléréséhez az Európai Unióban hatékony erőfeszítésre van szükség a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére, ami kihatással lesz a termelési feltételekre és egyre több termelési ágazat termelési költségeire. Itt az ideje, hogy feltegyük magunknak a kérdést: a globális verseny korában, amikor a földgolyó túlélése a tét, van-e értelme annak, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések elsősorban európai erőfeszítések legyenek? Elfogadható-e az, hogy a túlzott kibocsátású szektorok európai földről a világ olyan tájaira költöznek, amelyek kevésbé védettek környezetvédelmi szempontból? Elfogadható-e környezetvédelmi kihágások révén legitim versenyelőnyre szert tenni? Elfogadható-e az, hogy világszinten különböző környezetvédelmi szabályok vonatkozzanak a legfőbb eladható termékekre attól függően, hogy a Föld melyik részén állítják elő őket?

Én mindegyik kérdésre nemmel válaszolok. Meg kell találnunk azt az egyensúlyt a környezet – beleértve az éghajlatváltozást – és a kereskedelem között, amely kollektív, arányos és méltányos erőfeszítést tesz lehetővé, senkit nem kizárva, különösen nem a fő nemzetközi kereskedelmi partnereket. Párbeszéd, egymás kölcsönös tiszteletben tartása, és az egy irányba mutató célok elérésére irányuló eltökéltség révén sürgősen meg kell teremtenünk az új egyensúlyt a földgolyó hatalmas, elszegényedett területeinek fejlesztése és a bolygó túlélése között. Ez az erőfeszítés nemzetközi erőfeszítés kell hogy legyen, és csak reménykedhetünk abban, hogy a decemberi Bali konferencián komolyan és elkötelezett módon megkezdődik ez a folyamat.

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az igaz, hogy az utóbbi években rendkívül megnőtt a kereskedelmi tranzakciók száma mind európai, mind globális szinten. Bár ezek a fejlemények kedvezőek az országok gazdasági fejlődésére, hatásuk az éghajlatváltozásra igen jelentős. Ezért a magam nevében szeretném kifejezni aggodalmamat e problémával kapcsolatban. El kell döntenünk, hogy a kereskedelempolitika hogyan járulhat pozitívan hozzá az éghajlatváltozással kapcsolatos probléma megoldásához.

Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 20%-kal történő csökkentése 2020-ra igen ambiciózus célkitűzés. Remélem, ezt a fogadást megnyerjük, mert ha elveszítjük, az sokba fog kerülni. E ponton szeretnék gratulálni a biztosnak, aki kezdeményezéseket és erőfeszítéseket tett ez irányban.

Több támogatásra és több erőfeszítésre van szükség a szállítás környezetbarátabbá alakításához, az éghajlatbarátabb ipari tevékenységek elősegítéséhez, az új technológiák fejlesztéséhez és az éghajlatra hátrányos hatással járó tevékenységek anyagi megszorító intézkedések útján történő visszaszorításához, az Egyesült Nemzetek közötti tényleges együttműködéshez, a környezetvédelmi ágazatban működő polgári társadalmi és nem állami szervezetek folyamatos konzultációjának és részvételének biztosításához. Fontos szerepet játszik az Európai Parlament. Remélem, a decemberi Bali konferencia olyan pozitív üzenetet közvetít majd, amilyenre várunk.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. november 29-én, csütörtökön kerül sor.

írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Életbevágó, hogy produktív legyen az éghajlatváltozás elleni küzdelem fő éghajlat-politikája. A megvitatásra kerülő jelentés valóban értékes, és egy igazán szükséges beszélgetést indít el: a kereskedelempolitika az éghajlatpolitika része kell hogy legyen, mert a növekvő kereskedelem növekvő üvegházhatást okozó gázkibocsátást okoz. Másrészt azonban a kereskedelempolitika éghajlatpolitikaként igen hatásos, és ezért a megoldás része lehet.

Először is, a kereskedelempolitika értékes szerepet tölthet be a környezetvédelmi technológiák elősegítésében. A nemzetközi kereskedelem a technológia átadásának egyik leghatékonyabb eszköze. Fontos szerepet játszik a Világkereskedelmi Szervezet, mert kiemelten fontos a zöld termékek vámtarifáinak eltörlése és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozás tökéletesítése. Másrészt nem tűrhetjük, hogy a WTO piactorzító hatású ösztönző intézkedésekkel, például a fosszilis üzemanyagok támogatásával még mindig akadályokat gördítsen a zöld technológia útjába.

A jelentés indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonít a kiotói sikernek. Kiotó tele van kiskapuval, és valójában még tovább rontja a helyzetet. Az egyoldalú intézkedések versenytorzuláshoz és szénátszivárogtatáshoz vezetnek. Attól nem csökken a kibocsátás, hogy egyik helyről a másikra költözik. Ráadásul a fejlődő országok népei iránt érzett szolidaritás is abban mutatkozna meg, ha nem mi idéznénk elő számukra, hogy környezetük szennyeződjön. Kiotó környezetvédelmi kizsákmányoláshoz vezet. Az éghajlatváltozás tökéletesen globális jelenség, és globális megoldásokra van szüksége. Ezért elengedhetetlenül fontos az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszere, minden fejlett ipari ország és feltörekvő gazdaság kötelező részvételével.

Teljesen egyetértek a jelentéssel, hogy az erdők sorsa a megnövekedett kereskedelemmel összefüggésben aggodalomra ad okot. Az EU-nak külön oda kell figyelnie a bioüzemanyagok által előidézett, az erdőket fenyegető potenciális kockázatokra. Azt sem szabad megengedni, hogy a megújuló energiaforrásokra irányuló bizottsági célkitűzések vezessenek az éghajlatváltozás felgyorsulásához.

25. (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Bizottság nyilatkozata a venezuelai népszavazásról.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Az Országos Választási Tanács bejelentette, hogy a Venezuelai Bolivári Köztársaság elnöke által kezdeményezett alkotmányreformról kiírt népszavazást és nemzetgyűlést 2007. december 2-án tartják. Ezen a napon Venezuela népének lehetősége nyílik arra, hogy demokratikus döntési jogát gyakorolja azokkal a javasolt változásokkal kapcsolatban, amelyek hatással lennének az ország politikai, intézményi, gazdasági és társadalmi életének fontos aspektusaira.

A térség többi államával együtt a Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a venezuelai alkotmányreformmal kapcsolatos folyamatokat. Hangsúlyozza, hogy nagy fontosságot tulajdonít annak a ténynek, hogy minden új alkotmány vagy alkotmányreform a demokrácia és a jogrend megerősítését kell hogy szolgálja. Szintén meggyőződése, hogy minden alkotmánynak széles körű közmegegyezésen kell alapulnia, és az adott ország sokrétűségét és többszínűségét is tükröznie kell. Az alkotmánynak nem szétválasztani, hanem egyesíteni kell az embereket.

A Bizottság érdeklődéssel követi a venezuelai alkotmányreformról kialakult intenzív vitát. Megfigyelte, hogy Venezuela néhány társadalmi rétege támogatja a javasolt változásokat, de észrevette azt is, hogy más társadalmi rétegek viszont erősen ellenzik a reformot. Ezek a rétegek aggódnak; különösen a reform azon aspektusai miatt, amelyekről úgy vélik, hogy a reform elfogadása esetén túl sok hatalmat összpontosítanának az elnök kezében, meggyengítenék a demokratikus ellenőrzési mechanizmusokat és a meglevő intézményeket, és a demokratikus pluralizmust fenyegetnék. Mások azt tartják, hogy a javaslat túlmutat egy egyszerű reformon, és valójában az állam alapstruktúrájának módosítását takarja.

A Bizottság tisztában van a helyzettel, és kellő figyelmet szentel neki. Bár úgy véli, hogy Venezuela népének kell kinyilvánítani akaratát a reformjavaslattal kapcsolatban, ugyanakkor hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a reformkampány nyílt módon, a kölcsönös tisztelet szellemében legyen végrehajtva. Ezenkívül kifejezi azt a reményét, hogy a népszavazás békés hangulatban, átlátható módon zajlik majd le.

Mindezt fontolóra véve érdemes megjegyezni, hogy a legutóbbi elnökválasztás megfigyelése céljából nemrégiben Venezuelába küldött EU-szakértők szerint a választás lefolyása általánosságban véve megfelelt a nemzetközi szabványoknak és az ország jogrendszerének, és hangsúlyozta a választások lebonyolításának békés hangulatát.

  Francisco José Millán Mon, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Európához az amerikai kontinens áll legközelebb értékekben, ideálokban, világszemléletben, egyéniségben, és az egyén méltósága és jogai tekintetében. Ha a Nyugatról beszélünk, az én gondolataimban Latin-Amerika is egyértelműen odatartozik.

Az utóbbi években megfigyelhető volt néhány pozitív tendencia Latin-Amerika egészében: többpárti választások, megszilárduló demokrácia, kiegyensúlyozottabb, nyitottabb gazdaságpolitikáknak köszönhető növekedés, térségen belüli integrációs folyamatok, és az Európai Unióval kötött fontos megállapodások.

Sajnos azonban e pozitív kép nem mindenhol jellemző: a hagyományos kivétel, Kuba mellett most megjelent Venezuela is. Az országban egyre növekvő totalitarianizmus korlátozza a szabadságjogokat, zaklatással sújtja az ellenzéket, félelmet kelt az emberekben, akik arra gyanakodnak, hogy már a szavazatuk sem titok. A Parlamentben sajnálattal vettük tudomásul a Radio Caracas Televisión bezárását.

Vasárnap sietősen megtartott alkotmányos népszavazásra kerül sor, amelynek célja egy totalitariánus, exkluzív rezsim bevezetése, amelynek célja, hogy létrehozza „a 21. századi szocializmust”. Csak nemrégiben nevezte ezt a folyamatot egy Chávez elnökhöz közelálló politikus „puccsnak”. Sajnálom, hogy a választások megfigyelésére nem hívtak meg hivatalosan Európai Uniós küldöttséget.

Ráadásul ezt a népszavazást az erőszak és feszültség légkörében rendezik, s tudnivaló, hogy a tervet ellenző diákok ezért életükkel fizettek. Az utóbbi években fokozódott a fizikai és jogi bizonytalanság, nőtt az emberrablások és földfoglalások száma. Ennek következtében például sok galiciai honfitárs hagyta el az országot; évente átlag ezer fő hagyja el az országot Chávez elnök hatalomra jutása óta.

A magas olajárak által felbátorított Chávez elnök más országokban is követőket és szövetségeseket keres, nagy zajt csap különféle nemzetközi fórumokon, és beleavatkozik szomszédjai belügyeibe. Ahogy Uribe elnök mondta, Chávez elnök lángra akarja gyújtani a kontinenst. Magatartása problémát jelent a venezuelai demokrácia stabilitására, és Latin-Amerika egészének harmóniájára és integrációs folyamataira. Chávez elnök ezenkívül megzavarja a latin-amerikai országok és az Európai Unió között az utóbbi évtizedben kibővült kapcsolatokat.

Az elkövetkező limai csúcstalálkozót illetően nem árt, ha az Európai Unió és tagállamai gondosan mérlegelik a komoly kihívást, amit Chávez elnök hozzáállása képvisel.

  Luis Yañez-Barnuevo García, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Elsősorban arra kell törekednünk itt a Parlamentben, amit az egymás tiszteletéről és a be nem avatkozásról szóló hagyományaink diktálnak: saját szavaink által ne mérgesítsük el még jobban a helyzetet sem más kontinensekkel, sem harmadik országokkal szemben.

Millán Mon úr helyesen mondta, hogy Latin-Amerika nagyon pozitív fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, mind politikai – hiszen országainak nagy többsége demokrácia –, mind gazdasági, s ha szerényebb mértékben is, de szociális szempontból szintén.

Vállalatai, beruházásai és különösen fejlesztési támogatásai révén – amelyek legtöbbjét ennek e kontinensnek nyújtja – Európa igen nagy mértékben járult hozzá ehhez a fejlődéshez.

Ilyen általános értelemben én nem mondanám, hogy ebben van kivétel, inkább talán azt, hogy Venezuela sajátságos helyzetben van Chávez elnök igen különleges, szintén sajátos, személyisége miatt. Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, különösen a Parlament demokratikus intézményében, hogy Chávez elnököt három ízben, jelentős többséggel választották újra anélkül, hogy a választások tisztasága ellen indokolt kifogás merült volna fel.

Ilyen körülmények között – tehát nem diktatúráról beszélünk – óvatosan kell cselekednünk azzal, hogy barátságos úton fokozzuk a párbeszédet, és bátorítjuk e kétségkívül töredezett, megosztott országot a belső párbeszédre, egyetértésre és kibékülésre. Ezt abból a meggyőződésből kell tennünk, hogy egy országot nem lehet átalakítani csupán 60% vagy 40%-os többséggel, és hogy a játékszabályokat nem lehet megváltoztatni széles körű, legalább 70%, 80%-os támogatottság nélkül, mint ahogy más országokban körülöttünk, sőt saját öreg kontinensünkön, az Európai Unión belül is előfordult.

A belső helyzet kétségkívül nagyon aggasztó, azon okoknál fogva, amiket kifejtettem: elmozdulás, illetve az elmozdulás gyanúja a totalitarianizmus felé, a hatalom egy kézben történő összpontosulása és ezzel összefüggésben az erők megosztásának elveszítése, a kifejezési szabadság korlátozása az európaiak számára alig ismert eszköz, az úgynevezett „en cadena” által. Ez azt teszi lehetővé, hogy az elnök üzeneteinek közvetítése céljára akár az elnök, akár valamelyik minisztere bármikor kisajátíthatja a televíziós csatornákat és a rádióadókat. És ez nem csak egy-két percig tart. Különleges esetekben akár napi több órán keresztül is tarthat az ilyen közvetítés. Egy olyan országban, ahol alig olvasnak napilapot és a televízió és a rádió a hírközlés fő eszköze, ez problémás helyzetet jelent.

Mégis ragaszkodnom kell hozzá – és ezzel zárom hozzászólásomat – hogy a népszavazást illetően legyünk óvatosak, ajánljunk fel párbeszédet, nyújtsunk baráti kezet, és közvetítsünk a Venezuelában álló két ellentétes fél között.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Venezuela kivételes természeti szépségekkel rendelkező, ásványkincsekben igen gazdag ország. A világ egyik legnagyobb kőolaj-, szén-, vas- és aranykészlete található itt. Természeti gazdagsága ellenére a venezuelaiak többsége szegény maradt, túl sokan közülük megdöbbentően nyomorúságos körülmények között élnek. Az ország gazdagságából csak a gazdag elithez tartozó kevesek részesültek.

Az óriási társadalmi egyenlőtlenség ilyen körülményei között nem csoda, hogy a Hugo Chávez féle populista politikusok a szegények megváltójaként léphetnek porondra. Az sem csoda, hogy Chávez úr államosítási programját a venezuelaiak többsége üdvözölte. Hugo Chávez-ben azt a személyt látták, aki ki fogja emelni őket a szegénység és megfosztottság nyomorúságából.

Ugyanez a gondolat vonatkozik a közeledő népszavazásra az alkotmányreformról. Biztos vagyok benne, hogy a népszavazás biztosítani fogja a szükséges társadalmi jóváhagyást, és most már túl késő van ahhoz, hogy a közvélemény megváltozzon. Ezért amit december 2-a után lényegében látni fogunk, az egy új Fidel Castro színrelépése. Úgy tűnik, hogy az egyik diktátor elhalványulása Kubában egy másik megszületését eredményezi Venezuelában. Ugyanakkor, e szomorú valóság megállapításakor talán fel kellene tennünk a kérdést, hogy vajon mi itt nyugaton nem vagyunk-e valamilyen módon felelősek azért, ahogyan Venezuelában alakulnak a dolgok.

Nemcsak azért kellene feltenni ezt a kérdést, hogy erkölcsileg és politikailag elvileg helyesen cselekedjünk, hanem azért is, hogy a gyakorlatban megakadályozhassuk egy hasonló helyzet kialakulását a jövőben. Sajnos nyilvánvaló, hogy az utóbbi néhány évben számos súlyos hibát követtünk el a Venezuelával való kapcsolatainkban. Hugo Chávez részben azért is juthatott el odáig ahol most van, mert külpolitikánk tettei vagy éppen hiányosságai révén mi is segítettük őt. Ezért amikor azt a stratégiát fontolgatjuk, hogy hogyan kezeljük őt a jövőben, kezdjük azzal, hogy bocsánatot kérünk a venezuelai néptől.

  Alain Lipietz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Az Andok Közösség országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökeként szeretnék hozzászólni. Ebben a minőségben évente legalább egyszer ellátogatok Venezuelába.

Azóta, hogy rendszeresen odalátogatok, azaz a Chávez ellen végrehajtott katonai puccs óta, állandóan azt hallom, hogy a média az elnök és a diktatúra ellen rikácsol. A szállodákban ahol megszálltam, három, négy, vagy akár ötcsillagos hotelekben, nem is engedélyezték a közszolgálati televízió nézését, ami amúgy is nehéz lenne, mivel többnyire mákos formátumban történik a közvetítés. A puccs mögött álló tábornokok a mai napig ott sétálnak Caracas főterén, és a megválasztott, újraválasztott, és megint újraválasztott Chávez elnök soha egy ujjal nem nyúlt hozzájuk.

Venezuela az egyik olyan ország, amely megpróbálja kezelni, amilyen békésen csak lehet, a Latin-Amerikában közhelyszámba menő konfliktusokat. Nem vagyok elragadtatva azoktól a változásoktól, amelyeket Chávez elnök a Bolivári Alkotmányon próbál végrehajtani. Mindazonáltal, ahogy Matsakis úr is mondta, végülis Venezuela népének kell dönteni.

Természetesen hozhatunk fel kifogásokat arra, hogy miért keltettük azt a benyomást, mintha a katonai puccsot támogattuk volna. Igaz, hogy ez a venezuelai rezsim radikalizálódásához vezetett. Mégis úgy érzem, hogy mindenekelőtt és mindenekfölött, a venezuelai nép akaratát kell tiszteletben tartanunk.

  Willy Meyer Pleite, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Szeretném megkérni az európai jobboldalt, hogy ne ártsa bele magát Venezuela ügyeibe.

Az európai jobboldalnak nem tetszik Kuba, mert ott nincsenek választások, de Venezuela sem tetszik neki, mert ott vannak. Az a helyzet, hogy Venezuela egyike a legtöbb választást tartó latin-amerikai országoknak, amelyeket az Amerikai Államok Szervezete, az Európai Unió és különböző, olyan tiszteletreméltó alapítványok felügyeltek, mint a Carter Center.

Hölgyeim és uraim ott a jobb oldalon, ami Önöknek nem tetszik, az maga a rendszer. Fejezzék be a kotnyeleskedést, és adják meg a tiszteletet egy független népnek, amely szabadon érvényesíti az akaratát most és a jövőben is. Nem kell mindenféle eseményeket előre megjósolni. Talán nem értettünk egyet az Európai Unióban azzal, amit Dimas biztos is mondott, hogy a legutóbbi elnökválasztás tökéletesen tiszta volt?

Várjuk meg, mi történik, aztán mindenféle beavatkozás nélkül tartsuk tiszteletben Venezuela népének akaratát, hölgyeim és uraim ott a jobboldalon.

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! 1848-ban Karl Marx kihirdette a 19. századi szocializmust, ami katasztrófa lett. 1917-ben Lenin kihirdette a 20. századi szocializmust, ami katasztrófa lett. Sok képviselőtársunk itt a Parlamentben éppen ezt a katasztrófát hagyta maga mögött, hogy csatlakozzon hozzánk a szabadságban. A venezuelai elnök, Chávez által kihirdetett 21. századi szocializmussal az a probléma, hogy még alig kezdődött el az évszázad, és nem tudjuk, mi lesz. De azért el tudjuk képzelni, hogy a 19. és 20. századhoz hasonlóan, ez is katasztrófa lesz.

Valójában már most látjuk, hogy erőszak lett az eredménye. Nem a választások aggasztanak minket, hanem az a brutális erőszak, amivel a hatóságok felléptek a venezuelai diákok tüntetése ellen, mert nem ismerték el azok tüntetéshez való jogát. Az utóbbi néhány napban diákok haltak meg Caracas és más városok utcáin. A kifejezési szabadság fenyegetettsége miatt aggódik sok független, szabad újságíró egész Latin-Amerikában, de különösen Venezuelában, ami aztán a Radio Caracas Televisión bezárásához vezetett.

Ez a vonal az, ami aggaszt minket, teljes joggal, hiszen a Chávez elnök által javasolt alkotmányreform az olyan kifejezéseket, mint „decentralizáció”, „magánkezdeményezés”, „szabad verseny”, „társadalmi igazságosság” olyanokra cserélné, mint „szocializmus”, „szocialista”, „a szocialista állam megalapozása”, „a központi bank függetlenségének megszüntetése”, „népuralom”. Mindenki tudja, a világ minden részén, hogy ha valaki „népuralmat” emleget, akkor ott kiveszik a hatalmat a nép kezéből, és elpusztítják a demokráciát. Mindenhol ez történt, ahol a „népuralom” kifejezést használták. „Bolivári fegyveres erők”, „kommunák”, ez az a vonal, ami kell hogy aggasszon minket, mert az utóbbi hónapokban és években instabilitást és erőszakot vetett el Caracas utcáin, sőt az egész térség stabilitását fenyegeti, ha az a folyamat, ami nemrég kezdődött el Kolumbia és Venezuela kapcsolataiban tovább folytatódik. Ezért olyan lényeges, hogy szorosan figyelemmel kísérjük a Venezuelában zajló eseményeket a térség stabilitásáért küzdő demokratikus pártokkal és polgári társaságokkal szolidaritásban, és egyúttal az Európai Unió diplomáciájának következetes összetartásával.

  Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Ma aláírtuk az Európai Unió alapjogi chartáját, amivel az emberi méltóság, a demokratikus értékek és a jogállamiság iránti elkötelezettségünket fejeztük ki. Ami az Európai Unió sikeres belső fejlődését alapozta meg, az kell hogy legyen partnereinkkel kialakítandó kapcsolataink alapja is, bárhol a világon.

Az egész Európai Unió szorosabb, stabil együttműködést szeretne Latin-Amerika országaival és azok regionális kapcsolatrendszerével. A latin-amerikai országok sajátos természetét és valós érdekeit figyelembe véve úgy gondoljuk, csak így lehet stratégiai, hosszútávú kapcsolatokat kialakítani, és csak azokkal az országokkal, amelyek osztják velünk ezeket az alapértékeket és alapelveket.

A Venezuelában zajló politikai fejlemények nemrégiben eltértek ettől a pályától. Ezzel aláásták a Latin-Amerika és az Európai Unió közötti jövőbeli együttműködés dinamikáját és terjedelmét, sőt a Latin-Amerikán belül zajló integrációs folyamat dinamikáját is. Az alkotmányról kiírt népszavazás megbontja Venezuela egységét, mert egy helyen koncentrálja a politikai hatalmat, és nem vezet egy ideológiailag nyitott, demokratikus társadalomhoz. Mi a szociális társadalomban hiszünk, nem a szocialistában, mert az utóbbi kizárja azokat, akik másként gondolkodnak.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Hihetetlen! Az Európai Parlament napirendre tűzi a Bolivári Venezuelai Köztársaság december 2-ra tervezett alkotmányreformjáról szóló bizottsági nyilatkozatot, miközben arról kellene vitát folytatni, hogy hogyan próbálták megakadályozni az EU tagállamok polgárainak népszavazás útján érvényesítendő konzultációs jogait az úgynevezett „alkotmányos”, „mini”, „egyszerűsített”, „reform”, és újabban „a Lisszaboni” Szerződéssel kapcsolatban.

Ezt a vitát napirendre tűzni lényegében azok kiszolgálásával egyenlő, akik támogatják és erősítik azt az elfogadhatatlan és rendkívül veszélyes politikát, amit egy független állam ügyeibe való beavatkozás és az annak destabilizálására irányuló kísérlet jelent, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ebben a folyamatban csakis a venezuelai nép dönthet úgy, hogy népszavazással (!) fejezi ki véleményét hazája alkotmányának módosításáról.

Nem kétséges, hogy a venezuelai kormány és a venezuelai nép olyan példa, amely aggodalommal tölti el az Európai Unió legfőbb pénzügyi és gazdasági érdekeltségeit: példa a nemzeti szuverenitás és függetlenség megvalósítására, példa a hazaszerető egyenjogúság és fejlődés tervének megvalósítására, a nemzetközi és antiimperialista szolidaritás megteremtésére, példa mindarra, amiért érdemes küzdeni, és arra, hogy létezhet egy igazságosabb, demokratikusabb és békésebb ország és világ.

26. A következő ülésszak napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

27. Az ülésnap berekesztése

(Az ülésnapot 00.05 órakor berekesztik.)