Elnök . – A következő napirendi pont Dumitrescu úr jelentése A6-0450/2007) a Jogi ügyek bizottságának nevében, a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jog tárgyában (Róma I.).
Franco Frattini. a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök úr, nagy öröm számomra, hogy az egyeztetések ilyen kiváló eredménnyel zárultak. Támogatjuk az előterjesztett megállapodást. Amennyiben beleegyezésüket adják, hölgyeim és uraim, két év tárgyalásai érnek véget, amelyek világosan megmutatták, hogy mennyire fontos ez a téma az európai igazságügyi térség és a belső piac számára. Külön szeretnék gratulálni az előadónak, Dumitrescu úrnak, akinek hatékonyságra törekvő hozzáállása sokat segített az eredmény elérésében, valamint az árnyék-előadóknak minden képviselőcsoportból.
2007, úgy vélem, jelentős év volt a nemzetközi magánjog közösségi harmonizációjában, azon belül is a polgári és gazdasági szerződéses kötelezettségek terén. A joghatóságról rendelkező Brüsszel I. rendelet, amely kiterjed mind a szerződésekre, mind a szerződésen kívüli károkozásra/deliktumokra, kiegészül a Róma II. rendelettel, amely a szerződésen kívüli károkozásra/deliktumokra vonatkozó jogot határozza meg, és amely ez év májusában az első egyeztetési eljárás tárgya volt az „igazságügyi és biztonsági” szektorban, valamint a Róma I. rendelettel.
Az 5. cikk esetében talált kompromisszum a fogyasztók számára jelent előrelépést. Ez a bekezdés összhangban van a Brüsszel I. rendelettel, amely szerint a fogyasztót csak annak az országnak a bíróságai előtt lehet perelni, amelyben lakóhellyel rendelkezik. Emellett meg szeretném erősíteni, a Bizottság vállalta, hogy a Róma I. rendelet alkalmazásáról szóló jelentés részeként a társjogalkotónak tanulmányokat terjeszt elő két fontos tárgykörben, amelyekre nézve a kompromisszumnak nem sikerült a jogszabályok közösségi szintű harmonizációját megvalósítani. Ez a két terület a követelések átengedése és a biztosítási szerződések kérdése. Itt a megfelelő intézkedésekre később kerül sor, ha ezek szükségesnek bizonyulnak. Az általános jelentés kiterjed majd a fogyasztói szerződésekre vonatkozó 5. cikkre, és különösen arra, hogy ez összhangban áll-e a nemzetközi magánjog fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályaival. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy a jelentés nem terjed majd ki a fogyasztóvédelmi jog anyagi szabályaira.
Ami a biztosítási szerződéseket illeti, mind a Bizottság, mind a Tanács szükségesnek érezte nyilatkozat kiadását, amely leszögezi, hogy a különös szabályok belefoglalása a Róma I. Rendeletbe nem hátráltathatja a Solvency II. javaslatról folyó munkát. A parlament is támogathatja ezt a nyilatkozatot, ha úgy kívánja.
A külső kompetenciák terén élvezett kezdeményezési jogát kiemelendő, mint tudják, a Bizottság egy második nyilatkozatot is kiadott a 16b. preambulumbekezdéssel kapcsolatban. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy javasolni tervezünk egy olyan horizontális mechanizmust, amely a tagállamok számára lehetővé teszi kétoldalú egyezmények kötését harmadik államokkal olyan területeken, amelyek közösségi kompetenciákat érintenek. A Bizottság ezzel együtt mégis elfogadta a 16b. preambulumbekezdést, hogy ne zárja ki az első olvasatban történő elfogadás lehetőségét.
Végül azt szeretném kiemelni, hogy osztjuk a Parlament nézeteit az interneten kötött szerződésekhez kapcsolódó alternatív vitarendezési módszerek fontosságát illetően. Ezért is támogattuk aktívan az ilyen módszerek kialakítását, történjen ez a közvetítésről szóló irányelv révén vagy egy olyan Európai hálózat felállításával, amely azokat a fogyasztókat segíti, akik egy másik tagállamban szeretnének bíróságon kívüli eljárást kezdeményezni.
Ezért remélem, hogy a Parlament a mai napon megerősíti a Tanáccsal együtt kimunkált megegyezést, és így lehetővé válik a Parlament módosító javaslatainak a Tanács jövő heti, 2007 december 6-án és 7-én tartandó ülésén való elfogadása.
Cristian Dumitrescu, előadó – (FR) Tisztelt elnök úr, levezető elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a mai napon egy második nemzetközi magánjogi intézményről, a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jog jövőbeli szabályozásáról fogunk szavazni. Ritka alkalom ez a közösségi jogban – ez a dokumentum ugyanis kizárólag jogi vonatkozásokkal bír.
Technikai jellege ellenére ez a szabályozás óriási jelentőséggel bír Európa polgárai szempontjából. A szerződések joga a gazdasági és társadalmi élet középpontjában áll, és a belső piac területén a szerződéseket egyre inkább különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező vagy bejegyzett partnerek kötik. Ez az alkalmazandó jogra nézve egyforma szabályokat lefektető eszköz ezért ennyire fontos. A módosításokban végső soron elfogadott megoldások, amelyeket most szavazásra bocsátunk, kollegiális, ambiciózus, és innovatív együttműködés eredményei. Része van benne az árnyék-előadóknak, Gauzès úrnak, Wallis asszonynak, és Frassoni asszonynak, valamint a portugál elnökségnek és a képviselőcsoportok koordinátorainak a Jogi ügyek bizottságában, Medina Ortega és Lehne uraknak. Óriási hálával tartozom Maria Berger asszonynak is, aki előttem töltötte be az előadói tisztséget.
Kezdetben a problémák leküzdhetetlennek tűntek, különösen egy olyan európai parlamenti képviselő számára, aki a legújabb tagállamok egyikéből jön. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogot szabályozó Római Egyezmény felváltására való törekvés során a Bizottság, talán némi naivitással, úgy nyilatkozott, hogy egy már meglévő eszköz közösségiesítésén dolgozik, miközben valójában radikális változtatásokat irányzott elő. Mindez sokakat kritikára ösztökélt, mivel szerintük a Bizottság nem tett eleget a hatástanulmány készítésére vonatkozó kötelezettségének.
Mielőtt rátérnék az 5. cikkre, ami a legnagyobb problémát jelentette, röviden ismertetném a legfontosabb eredményeinket. A szabályozás magját nem az 5. cikk jelenti, hanem a felek függetlenségének alapelvét kimondó 3. cikk, valamint a 4. cikk, amely azokra az esetekre nézve határozza meg az alkalmazandó jogot, amikor a felek ezt nem kötötték ki. A Tanács ebben az esetben a Jogi ügyek bizottságának megközelítését követte. Meg kell jegyeznem, hogy ebben az együttdöntési eljárásban a Parlament és a Tanács vitte előre a folyamatot a jövőbeni szabályozás a biztosítási- és a fuvarozási szerződéskre való kiterjesztésével, valamint a kötelező szabályoktól és a kötelező rendelkezésektől való eltérésre irányadó szabályok tisztázásával.
Visszatérve az 5. cikk vitatott kérdésére, meg kell jegyeznem, hogy a Parlament egyértelmű győzelmet aratott ezen a téren, amely az előadók és az árnyék-előadók közötti szoros és baráti együttműködést tükrözi. A probléma magja az volt, hogy a Bizottság javaslata eltért a Római Egyezménytől annyiban, hogy néhány kivételtől eltekintve a fogyasztók jogait tette irányadóvá a fogyasztók és szakmai tevékenységük körében eljáró felek közötti szerződésekben. Az 5. cikknek ezzel a Bizottság által javasolt verziójával az volt a probléma, hogy a kereskedőknek, különösen az elektronikus úton kereskedőknek a szerződési feltételeket minden EU tagállamra külön-külön kellett volna meghatározniuk. Ez lehetetlen lett volna a kis- és középvállalkozások számára, mivel nem rendelkeznek ugyanazokkal az erőforrásokkal, mint a multinacionális vállalatok, és így rendkívüli módon gátolta volna az olyan kis- és középvállalkozásokat, amelyek a belső piacon belül kívánnak e-kereskedelmet folytatni. Az előadó teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a kis- és középvállalkozások jelentik Európa gazdaságának motorját, munkahelyeket teremtenek, és élen járnak az innovációban. Emellett a kisebb tagállamok is aggodalmuknak adtak hangot, hogy így kizárnák őket az e-kereskedelmi piacról.
A végső megoldást a Római Egyezmény 5. cikkének egyszerűsített változatához való visszatérés jelentette. Az új 5. cikk szerint elvben a fogyasztó joga alkalmazandó, ugyanakkor a felek számára lehetővé teszi az alkalmazandó jog megválasztását. Tekintve, hogy a fogyasztók és a szakmai tevékenységi körükben eljárók között létrejövő legtöbb szerződés szabványosított, előre elkészített és így nem tárgyalható szerződés, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kereskedők a saját jogukat fogják kikötni. Mivel azonban az 5. cikk úgy rendelkezik, hogy a jog megválasztására a fogyasztó lakóhelye szerinti állam kötelező szabályai irányadóak, egyben olyan megoldást kínál, amely nagyon is szolgálja a fogyasztók érdekeit. Az általunk javasolt új 5. cikk tehát egy olyan kölcsönösen előnyös megoldást tesz lehetővé, amelyben a fogyasztó maximális védelmet élvez, és a kis- és középvállalkozások szabadon kínálhatják áruikat és szolgáltatásaikat az interneten a saját joguk által szabályozott szerződések alapján.
Végül fel kell hívnom a figyelmet egy rövid preambulumbekezdésre, amely lehetővé teszi, hogy a Közösség a jövőben szabvány szerződési feltételeket fogadjon el a fogyasztók és a szakmai tevékenységük körében eljárók között létrejövő elektronikus szerződésekre nézve. A folyamatot lezáró nagy előrelépés a fuvarozási szerződések, valamint a biztosítási szerződések bevonása lenne a szabályozásba, mely utóbbi hosszas egyeztetések tárgyát képezte a tagállamok között – ahogy azt Frattini biztos úr is említette.
Végezetül feltétlenül meg kell említeni, hogy az Egyesült Királyság, amely a Római Egyezménnyel szembeni fenntartásai miatt kezdetben nem kívánt részt venni a szabályozás elfogadásához vezető folyamatban, az egyeztetések eredményeként született megszövegezés ismeretében végül a részvétel mellett döntött.
Mindezen okoknál fogva elfogadásra javasoljuk ezt a szöveget. Véleményünk szerint nagyon pozitív fejleményt jelentene a fogyasztók és a vállalkozások számára, egyben ékes bizonyítéka annak, hogy a Parlament rendkívül hatékonyan tud közreműködni az együttdöntési eljárásban, még az ilyen bonyolult ügyekben is.
A Tanács elnöke biztosított minket arról, hogy ha a szavazási jegyzék első csoportjában szereplő módosítások elfogadásra kerülnek, első olvasatban megegyezésre fogunk jutni. Ez kiemelkedő és nem várt sikert jelentene a Parlamentnek és az elnökségnek egyaránt, és egy új tagállam, Románia előadójaként nagyon örülök, hogy mindebben lehetett egy kis részem. Ahogy román európai parlamenti képviselőként megbízatásom vége felé közeledem, meg kell mondanom, nagyon büszke is vagyok az elért eredményre.
Elnök. – Szeretném megragadni ezt az alkalmat, Dumitrescu úr, hogy a legnagyobb sikert és boldogságot kívánjam Önnek minden további tevékenységéhez, miután elhagyja azt a széket, amelyet annyi hónapon át ilyen méltósággal foglalt el
Klaus-Heiner Lehne, a PPE-DE csoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, az ENP-ED csoport elégedett a folyamat eredményével. Mindez elsősorban annak a ténynek köszönhető, hogy az előadó magasfokú tárgyalókészsége, óriási türelme és makacs kitartása segítségével végig tudott tárgyalni, és tető alá hozott egy olyan megállapodást, amelyet a teljes Jogi ügyek bizottsága a legmesszebbmenőkig támogatni tud. Ezúton is szeretném előadónknak ezt külön megköszönni
A végeredményből egyértelműen látszik, hogy a türelem volt a legjobb politika. Ahelyett, hogy elsietett döntések születtek volna egyetlen olvasat alkalmával, a Tanáccsal és a Bizottsággal folytak további egyeztetések. Ez jó választásnak bizonyult, mivel pontosan olyan típusú ügyről volt szó, ahol lehetséges egy olvasatban minden bonyolult kérdést tisztázni, ahelyett, hogy két éven át éjszakáznánk az Egyeztető bizottság ülésein, ahol ugyanazokat a problémákat vitatnánk meg, mint amivel ma foglalkozunk.
Úgy látom, hogy az 5. cikk jelenti a szabályozás magját, és nagy örömmel tölt el, hogy meg tudtuk úgy változtatni ennek a cikknek a tartalmát, hogy az a Római Egyezmény eredeti célkitűzéseit, azaz a fogyasztók és a szolgáltatók érdekei közötti jobb egyensúly megteremtését tükrözze. Ha a Bizottság javaslata elfogadásra került volna, az bizonyosan komoly következményekkel járt volna az e-kereskedelem területén, valamint a kis- és középvállalkozások számára, ez pedig kedvezőtlenül hatott volna a fogyasztók árukkal és szolgáltatásokkal való ellátásra.
Folyamatosan kritika tárgyát képezte az a tény, hogy a 2003-as Intézményközi megállapodás ellenére ebben az esetben a Bizottság nem készített hatástanulmányt. Biztosra vesszük ugyanakkor, hogy ez volt az utolsó ilyen típusú mulasztás, és ugyanez a hiba nem fog megismétlődni a Bizottság jövőbeli jogalkotási javaslataival kapcsolatban.
Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a fogyasztói szerződésekkel, a rendeltetési és a származási országra vonatkozó elvekkel, valamint a szolgáltatók vagy szállítók és a fogyasztók közötti viszonyrendszerrel kapcsolatos vita egésze megerősített egy, a Parlament által többször ismételt üzenetet. Hosszútávon szükség van a határon átnyúló kereskedelemben irányadó szerződési jogot szabályozó nem kötelezően használandó eszközre, ezért nagy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy ez az igény teljesül a szavazásra bocsátott javaslat preambulumában.
Manuel Medina Ortega, a PSE csoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, úgy vélem, a jelen folyamat jól példázza az európai intézmények megfelelő működését. Az intézményi komplexitás ellenére a Parlament, a Bizottság és a Tanács egyaránt eredményesen dolgozott ezen az ügyön, és remélem, hogy egy támogató szavazással még ez alatt a parlamenti ülésszak alatt, további késedelem nélkül, első olvasatban kiadhatjuk álláspontunkat.
Nagyon köszönöm Frattini úrnak, hogy elősegítette a végeredmény megszületését, és az előadónak, hogy kitartó munkájával lehetővé tette a megállapodás létrehozását.
Ahogy az már többször elhangzott, jelenlegi vitáink fókusza az 5. cikk, amely a fogyasztói jogok védelmével kapcsolatos. A szerződéses ügyletek során a fogyasztó nincs egyenlő helyzetben; rendszerint inkább hátrányban van. Hogy egyszerű példával éljek, vegyünk egy olyan személyt, akinek autóbérléshez bérleti szerződést kell aláírnia egy repülőtéren: a fogyasztó nem tudja elolvasni a szerződés tartalmát, nincs tudomása a szerződésre irányadó jogról. Feltéve, hogy nem élvez törvényi védelmet, teljes mértékben ki van szolgáltatva a szerződést ajánló személynek.
Ez a rendelettervezet arra törekszik, hogy az irányadó jog megválasztását szabályozó elvek feladása nélkül biztosítson védelmet a fogyasztó számára. Ez a Tanács által javasolt megfogalmazásban annak kimondásában tükröződik, hogy a jog megválasztása nem szükségszerűen jár együtt a fogyasztó által élvezett védelem csökkenésével, amelyet annak a jognak az elidegeníthetetlen szerződési rendelkezései alapján élvez, amely az 1. bekezdés szerint jogválasztás hiányában lenne alkalmazandó.
Általánosságban véve az Európai Unióban a legfőbb probléma az anyagi jog harmonizációjának hiánya. Ezek a kollíziós jog alkalmazására vonatkozó szabályozási elvek csak szubszidiáris elvek, és reméljük, hogy a Bizottság jogalkotási ösztönének eleget téve olyan szövegszerű javaslatokkal fog majd előállni, amelyek a fogyasztó számára az egész Európai Unióban egyforma anyagi védelmet tesznek lehetővé, megszüntetve ezzel ezekre a bonyolult kollíziós szabályokra való ráutaltságot.
Katalin Lévai (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr! Tisztelt biztos úr, tisztelt képviselő urak és hölgyek! Gazdasági, szociális és politikai szempontból egyaránt nagy jelentőségű ez a dokumentum, amely előttünk van, amelynek alapvető célkitűzése volt, hogy összhangba hozza az 1. számú brüsszeli rendeletben foglaltakat és a Róma 2-vel kapcsolatos jogalkotási munkát, megfelelő egyensúlyt teremtve a kettő között. Egy jó kompromisszumos megoldás született, ahogyan itt hallottuk a kollégák megjegyzéseiből is, és köszönhető ez valóban annak, hogy szép példaértékű együttműködés valósult meg a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament között. Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítását, és ehhez szükség van olyan kompromisszumos megoldásokra, amelyeket itt most látunk, és ez komoly előrelépést jelent a fogyasztók számára. A fogyasztót csak a hazájában lehet bírósági eljárás elé vonni, ez erre a szerződés-jognak, a gazdasági élet eme fontos jogának ez a fajta megoldása mindenképpen előremutató. Köszönöm szépen
Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr, szeretném először is megköszönni az előadó közreműködését a szabályozás előkészítésében, amely az Európai Unió jövője szempontjából rendkívül fontos. Ne feledjük, hogy a Római Egyezmény az egyetlen olyan közösségi szintű jogi eszköz a nemzetközi magánjog területén, amely jelenleg nemzetközi szerződés formájában működik.
Az Európai Unió belső piacának jelenlegi és jövőbeli szükségleteinek kielégítése érdekében az Egyezményt módosítani kell. Ugyanebből az okból kifolyólag a javasolt szabályozás politikailag rendkívül érzékeny, különösen a fogyasztóvédelmi szabályok és a kis- és középvállalkozások azon képessége szempontjából, hogy áruikat és szolgáltatásaikat az interneten keresztül kínálják.
Az előttünk fekvő jelentés kompromisszumos megoldással él a fogyasztóvédelem, valamint a kis- és középvállalkozások tevékenysége ösztönzésének lehetőségei között az EU közös piacán. Emellett felveti az interneten bonyolított tranzakciókra vonatkozó szerződéses rendelkezések egységesítésének igen lényeges kérdését is. Egyetértek azzal, hogy az Európai Bizottságnak meg kellett tennie a megfelelő lépéseket ezen a területen. A Bizottság így is tett, és az elért kompromisszumnak nagyon örülök. Szeretnék az előadónak még egyszer gratulálni; a szabályozási javaslat elfogadását támogatom.
Elnök. – A vitát lezárom
A szavazás 11 órakor kezdődik.
(Az ülést 10:50-kor felfüggesztik, majd 11 órakor folytatódik.)