Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. november 29., Csütörtök - Brüsszel

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

-Jelentés: Jo Leinen (A6-0412/2007)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr, a Leinen-jelentés újabb bizonyítéka annak a romlásba vivő öncélúságnak, amelyet az Európai Unió a politikai pártokban kialakít. Jellemzőnek találom, hogy még az Európai választási kampányokat is az adófizetők fizetik, bár természetesen csak az integráció-párti pártok kampányairól van szó, mert mint azt tudjuk, a léc szándékosan magasra van téve, és az euroszkeptikusok számára a gyakorlatban lehetetlen megfelelni a finanszírozási követelményeknek. Ez a sokadik esete a demokratizálásnak álcázott és ezen a címen a Házba csempészett adólopásnak. Azok az emberek, akik segítenek magukon, mármint pénzhez segítik magukat a közösségi fazékból, ugyanazok az emberek, akik nyíltan ellenezték a népszavazást Franciaországban, Hollandiában, valamint korábban Dániában, és most is elutasítják a népszavazás kiírását. Ők ugyanazok az emberek, akik szerint az európai polgároknak nincs beleszólásuk abba, hogy Törökország csatlakozzon-e az EU-hoz vagy sem. Az isten szerelmére, fejezzék már be a papolást a demokratizációról, és hagyjanak fel azzal, hogy telhetetlen pénzéhségüket a társadalom megsegítésének álcázzák.

-Jelentés:Martine Roure (A6-0444/2007)

  Philip Claeys (NI).– (NL) Tisztelt elnök úr, a Roure-jelentés ellen szavaztam számos alapvető ok miatt. Ezek egyike, hogy a tagállamok teljes mértékben képesek arra, hogy törvényi korlátokkal védekezzenek a rasszizmus ellen, más szóval az uniós intézkedések ezen a téren ellentétesek lennének a szubszidiaritás elvével. A keretirányelv továbbá a szólásszabadság ellen intézett támadást is jelent. Míg a rasszizmus elleni küzdelem méltányolható cél – és rasszizmus alatt az erőszak alkalmazását, vagy az erre történő kifejezett felhívást értem – az már nem elfogadható, hogy ezt a fogalmat összekeverjük a legitim társadalmi vitával, úgy mint a tömeges bevándorlás vagy az iszlamizáció ellenzésével, illetve a nemzeti identitás védelmével.

  Jean-Louis Bourlanges (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr, összes kollégámhoz hasonlóan támogatólag szavaztam Roure asszony jelentéséről a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen a büntetőjog eszközeivel történő küzdelem tárgyában. Azért tettem így, mert egyetértek irányultságával, és azért is, mert az előadó és az Állampolgári jogi bizottság olyan jelentést tárt elénk, amely a gondolat-, a kutatás és a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét célozza. Mert minden ilyenfajta döntés kockázattal jár: azzal a kockázattal, hogy a politikai hatalomnak jogot adunk arra, hogy megmondja az embereknek, mit gondolhatnak, mondhatnak és írhatnak le jogszerűen, és mit nem.

Az országomban tanúi lehettünk néhány szerencsétlen jogalkotási aktusnak: Gollnisch úr például azt akarta, hogy az iskolai tantervek elismerő utalásokat tartalmazzanak Franciaország kolonizációs tevékenységére nézve. Ennél is körmönfontabb az a helyzet, amikor az egyértelmű céllal született törvényeket, mint például Taubira asszonyét, félreértelmezik, és visszaélnek velük annak érdekében, hogy megalapozatlanul pert indítsanak olyan történeti munkák ellen, amelyek tárgyilagosságát, intellektuális szigorát és általában véve akadémiai kiválóságát a történészek egyetemesen üdvözölték.

Az általunk elfogadott indítvány alkalmasnak tűnik arra, hogy elejét vegye az ilyen visszaéléseknek, először is azért, mert formálisan alapvető jogként ismeri el a véleménynyilvánítás szabadságát, másodszor pedig azért, mert a kerethatározat nem a megjegyzések, elemzések vagy vélemények üldözését célozza, hanem a gyűlölet szítása ellen lép fel, ami teljesen mást jelent. Reméljük, hogy minden tagállam és képviselőcsoport magáévá teszi ugyanazt a kiegyensúlyozott és bölcs hozzáállást, amit előadónk tanúsított.

-Jelentés: Jo Leinen(A6-0412/2007)

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr, az európai politikai pártok finanszírozásának tárgyában született Leinen-jelentés ellen szavaztam, mert nem találom elfogadhatónak, hogy az európai pénzügyi forrásokat a létező európai politikai egyesülésekbe csatornázzák, mivel ez hátrányosan különbözteti meg az olyan csoportokat, amelyek nem érzik szükségességét az európai szinten való szerveződésnek. Ennek fényében rendkívül cinikus az európai választási kampányoknak és az európai politikai intézmények minden formájának európai finanszírozását úgy beállítani, mintha azok az európai demokrácia erősítését szolgálnák. Mert mindez úgy történik, ahogy azt az imént Claeys úr is említette: az érintett pártok pontosan azok, amelyek mindig is azt visszhangozták, hogy semmibe kell venni az Európai Alkotmányra adott francia és holland nem-szavazatokat, és előre kell haladni a ratifikációs folyamattal. Ezek a pártok a török csatlakozással kapcsolatos népszavazás tárgyában is nagyon csendesek. Pedig az az európai demokrácia erősítését jelentené. A finanszírozás azonban, nos az szerintük egyértelműen csak azoknak a pártoknak járna, amelyek politikailag korrekt nézeteket vallanak Európáról. Ezért kell a jelentés ellenében szavaznunk.

-Jelentés: Martine Roure (A6-0444/2007)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr, mivel épp az imént kritizáltam átfogóan az első Leinen-jelentést, csak szeretném barátom, Philip Claeys érzelmeit visszhangozni, aki Bourlanges úr némileg furcsa hozzászólására adekvát választ adott. Egyrészről a rasszizmus, másrészről a legitim társadalmi vita fogalmai egyre inkább és immár szinte teljesen összekeverednek. Ez nyilvánvaló a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Központjának megnyilvánulásaiból, amelyek szerint az iszlamofóbia a diszkrimináció egy újabb formáját jelenti, és a dán képregények ügyében a megoldást a blaszfémia törvényi szabályozása jelenti. Mindez nagyon veszélyessé válik akkor, amikor az iszlámmal és az iszlamizációval kapcsolatos természetes társadalmi vita is már a muszlimok elleni gyűlöletszításként értelmezhető. E sok különböző ok miatt a vita egészét elfogadhatatlannak tartjuk, és mind a Leinen-, mind a Roure-jelentések ellen szavaztunk.

-Jelentés:Jo Leinen (A6-0412/2007)

  Philip Claeys (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr, azért szavaztam a Leinen-jelentés ellen, mert az az európai pártok finanszírozására vonatkozó szabályozás kibővítéséről szól, amelyet már önmagában is elfogadhatatlannak tartok. A jogosultság megállapítás nemcsak számszerű, de ideológiai kritériumok alapján történik, ami azt jelenti, hogy az árral szemben úszó pártoknak nem lesz esélyük. A már kiépült pártok és képviselőcsoportok döntik el, hogy ki kap támogatást. Még olyan rendelkezés sincs, ami az ilyen döntések felülvizsgálatát lehetővé tenné.

Figyelemmel kell lennünk továbbá a döntéshozatal lappangó jellegére, az alkalmazott tipikus szalámi-taktikára. Az európai pártok finanszírozásának elve néhány éve körültekintően megvitatatásra került. Akkor kifejezett döntés született arról, hogy nem szabad EU-s pénzt választási kampányok kistafírungozására felhasználni. És most? A választási kampányok ténylegesen pénzügyi támogatást fognak kapni. És mindennek tetejébe mindenféle politikai intézménybe is pénzt csatornáznak majd. A körülmények ismeretében bizonyára megérti, elnök úr, hogy ez ellen az önsegélyező terv ellen szavaztam.

- Álláspont a grúziai helyzetről (RC-B6-0481/2007)

  Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Tisztelt elnök úr, tegnap a grúz helyzettel kapcsolatos állásfoglalásról támogatólag szavaztam. Szeretném mélységes aggodalmamat kifejezni a közelmúltban Tbilisziben történt eseményekkel, és a biztonsági erők által alkalmazott erőszakkal kapcsolatban.

A régió helyzete minden fél részvételével folyó párbeszédet kíván, ideértve az ellenzék vezetőit is. A nemzetközi közösségnek, amelynek az Európai Unió és az Orosz Föderáció is része, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az elkövetkező választás Grúziában demokratikusan, az emberi jogok és a sajtószabadság tiszteletben tartásával kerüljön megtartásra.

Meglepődve tapasztaltam ugyanakkor, hogy az UEN képviselőcsoport tagjai szerettek volna kihúzni egy kifejezést a C bekezdésből, amely a politikai foglyoknak tekintett személyek szabadon bocsátására vonatkozik.

Elnök úr, azt hiszem, az elején nem helyesen mondta a nevemet, ezért volt hosszabb a bevezetés. Nem voltam benne biztos, hogy megkaptam-e már a szót.

Jelentés:Jo Leinen (A6-0445/2007)

  Jaroslav Zvěřina (PPE-DE). – (CS) Nem osztom a teremben általánosságban uralkodó lelkesedést ezzel a szöveggel kapcsolatban. Véleményem szerint Isten Tízparancsolatának, amit Mózes közvetített a világ felé, az emberi jogok területén is érvényesnek kell lennie. Nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatára is.

Számunkra a legfőbb értéket az egyén szabadságának kell jelentenie, amely csak mások szabadságának biztosítása érdekében korlátozható. Különösen a szociális jogokkal kapcsolatos egyes rendelkezések nincsenek tisztán definiálva, és ezért nehéz lehet őket értelmezni. Ez elsősorban a diszkrimináció elleni rendelkezésekre vonatkozik, de az olyan magától értetődő jogokra is, mint az idősebbek joga a társadalmi- és kulturális életben való részvételre. Véleményem szerint a nyilvánvaló igazságokat nem a jog eszközein keresztül kell megközelíteni. A munkavállalók jogaira vonatkozó rendelkezés pedig inkább problémákat kreál, mintsem egyértelmű elveket fektet le.

Véleményem szerint az Európai Unió nem pusztán bérmunkások tábora. Ezért ha nem hangsúlyozza kellően a magántulajdon, valamint a vállalkozások és a tulajdonosok jogait, a charta nem működik kiegyensúlyozottan. Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a charta létezése nem fogja az életünket érdemben gazdagítani.

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Tisztelt elnök úr, azért szavazok igennel erre a jelentésre, mert mély meggyőződésem, hogy a Reformszerződés, illetve a Lisszaboni Szerződés jogi státuszt ad az Alapjogi chartának, amely 54 egyéni jogot tartalmaz, köztük az élethez való jogot, a kínzás tilalmát, a törvény előtti egyenlőséget, a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

Úgy hiszem, hogy Írországban a legtöbb ember, akárcsak a kormány, támogatja a chartát, hiszen az Európai Alkotmányt is jóváhagyásra került néhány évvel ezelőtt.

Elnök úr, Írországban népszavazást kell tartanunk az európai reformmal kapcsolatban, vagyis a Lisszaboni Szerződésről, és ez akkor lehet sikeres, ha tiszta, világos, látható és professzionális kampányt folytatunk. Azt hiszem, hogy az ír igen lényegében azoktól az európai lépésektől fog függni, amelyek biztosítják az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartását a Szerződésben.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Tisztelt elnök úr, az Alapjogi charta 3(d) cikke lehetővé teszi a gyógyászati célú klónozást, mivel csak a reproduktív klónozást tiltja. Ez ellentétben áll a 2005. március 8-i ENSZ-nyilatkozattal az emberi klónozásról, amely szerint az emberi klónozás minden formáját tiltani kell. A klónozás, bármilyen okból is történjen, embrionikus emberi lényeket pusztít el. Erről nem tudtam igennel szavazni, noha a fogyatékkal élő személyek integrációjukhoz kapcsoló jogairól szóló 26. cikket szerettem volna támogatni.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Szeretném elkerülni a félreértéseket ebben a témában, elnök úr. Az a tény, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos Leinen-jelentés ellenében szavaztam, természetesen nem értelmezhető úgy, hogy ellenzem, hogy az európai polgárok több alapvető jogot és szabadságot kapjanak; épp ellenkezőleg. Az ülésteremben és azon kívül is gyakran emeltem szót a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében, és azok ellen a jogszabályok ellen, amelyek az emberekre szájkosarat raknak. Ám ez a jelentés nem az alapvető szabadságokról szól. Az európaiak szerencsére nagyon is alapvető jogokkal és szabadságokkal már fel vannak vértezve, és ezek segítségével felléphetnek a sérelmekkel szemben hazájukban és az Európai Unió szintjén is. Azért nem támogattam a jelentést, mert a charta kötelező érvényűvé tétele rendkívül jelentős lépést jelent a föderatív Európa felé. A szabad államokból álló konföderatív Európát részesítem előnyben, ezért szavaztam nemmel erre az alapvető jogokról szóló jelentésre, anélkül, természetesen, hogy az alapvető jogokat önmagukban véve ellenezném.

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a brüsszeli polgármesternek és az illetékes hatóságok hallgatásának köszönhetően hét órát töltve a belga Palais de Justice földalatti cellájában rengeteg időm volt az alapvető jogokról gondolkodni.

A Lega Nord azért szavazott az Alapjogi charta ellen, mert – ha szabad ujjal mutogatni – a 10. cikkben rejlő veszélyekre nem fordítottak figyelmet. Ami a vallásszabadságot illeti, az nem lehet kérdés, de mi a helyzet a vallásgyakorlás korlátok nélküli szabadságával? A hazám, Olaszország alkotmányában találhatóak korlátok, méghozzá az illem, a biztonság, valamint a jog és a közrend által állított korlátok.

Van az Európai Uniónak tudomása arról, hogy a kannibalizmus létező probléma? Tudja-e, hogy mik azok a vudu rítusok? Úgy hiszem, flamand kollégáink jogosan és nagyon tisztán fogalmazva mutattak rá az Európai Unió által kiadott szövegek homályosságára, például az iszlamofóbia elítélésével kapcsolatban. Sosem kerül szóba a keresztényfóbia, vagy a fehérellenes rasszizmus. Ezek valódi problémák és az Európai Uniónak figyelemmel kell lennie ezekre a kockázatokra és veszélyekre, meg kell védenie a polgárait, a kultúráját és hagyományait, az európai népek identitását – feltéve, hogy a nemzetek Európáját akarjuk, nem pedig egy olvasztótégellyé váló Európát, ahol az alapvető jogok nem részesülnek valódi védelemben.

Mi vagyunk ennek a bizonyítéka, mi, akiket börtönbe zártak, mert eszméinket és az európai polgárok jogait védtük, miközben Európa némán figyelte az eseményeket.

  Francesco Enrico Speroni (UEN). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, magam is az Alapjogi chartáról szóló jelentés ellen szavaztam, nem azért, mert ellene vagyok ezeknek a jogoknak, hanem mert szeretnék kiemelni egy lehetséges félreértést, olyan veszélyt, ami a szóban forgó jogok megfogalmazásában rejlik - ahogy erre Borghezio úr már felhívta a figyelmet. A 10. cikkben, amely nem szab határt a vallásos rítusnak, gyakorlatnak és kultusznak.

Mivel nincs korlát, a sátánista vallásgyakorlás, a vudu rítusok, a közrenddel, a közerkölccsel, illetve más jogokkal ellenkező egyéb rítusok is teljesen megengedhetőek lennének, és gyakorolnák is őket. A luxemburgi Bíróságnak, ha szó szerint értelmezné a szöveget, nem lenne más választása, mint bármilyen, ilyen rítusokat gyakorló személyektől származó keresetnek helyt adni, ami nemcsak az évszázados hagyományoknak, de a józan észnek is ellentmondana.

- Jelentés: Alain Lipietz (A6-0409/2007)

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr, az ENP-ED frakció úgy határozott, hogy a jelen mini-plenáris ülésszak alkalmával támogatni a kereskedelmi és éghajlat-változási kérdésekkel foglalkozó Lipietz-jelentést. A jelentés kétségtelen érdemekkel bír, és mindannyiunk által osztott aggályokat érint. Ám egyúttal úgy döntöttünk, hogy az egyes bekezdésekhez fűzött módosítások némelyike ellen szavazunk, mivel meggyőződésünk szerint a globális felmelegedés ellen fenntartható intézkedésekkel kell küzdeni, amelyek nem hátráltatják a gazdasági növekedést és az európai szociális modell hosszútávú kilátásait sem fenyegetik.

Frakciónk rendkívüli figyelemmel kíséri az éghajlatváltozás kérdését. Az Európai Unió élen járt a klímaváltozásra adott hosszútávú és valódi hatással bíró válaszok kidolgozásában. Úgy véljük, hogy ezek az európai javaslatok bármilyen jövőbeni tárgyalás során mintaként és viszonyítási pontként fognak szolgálni, és emellett gazdaságunk modelljével is összeegyeztethetőek.

Abbéli meggyőződésünknek is hangot adunk, hogy a globális kereskedelem fejlődése a világgazdaságra jótékony hatással van. Ezzel egyidőben elismerjük: még szükség van intézkedésekre, különösen a szállítás területén, hogy a károsanyag-kibocsátások szintje csökkenjen. Ám a világkereskedelem szerkezetét ennek során nem szabad eltorzítani.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Arlene McCarthy (A6-0430/2007)

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A jelentésre igennel fogok szavazni, mert végre megengedi a tagállamoknak, és különösen az Egyesült Királyságnak, hogy folytassák a birodalmi mértékrendszer használatát.

Én személyes szerint a metrikus rendszert részesítem előnyben, ugyanakkor van néhány terület, ahol az elvégzendő munka természete szükségessé teszi a birodalmi mértékrendszer használatát. Nem a zöldségek árusítására gondolok, hanem például a történelmi és a kulturális örökség részét képező közlekedési eszközök és módok helyreállítására, különösen a muzeális vasútvonalakra.

Szeretném kiemelni, hogy az Egyesült Királyságban nem mindenki ragaszkodik a birodalmi mértékrendszerhez. A rögbi nagyszerű játékában például már évekkel ezelőtt átvették a metrikus rendszert.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Egyértelművé vált, hogy bár néhányan elszántan próbálkoztak az Európai Unió befeketítésével a mértékrendszerek kapcsán, az EU képes arra, hogy gyakorlati szemszögből közelítsen bizonyos ügyekhez. A birodalmi mértékrendszer és a metrikus rendszer párhuzamos használata már egy ideje bevett gyakorlat az Egyesült Királyság állampolgárai között. Bár az iskolák ma már a metrikus rendszert tanítják, és sokan nőttek fel ezekkel a mértékekkel, sokak számára elvi megfontolás maradt, hogy a birodalmi mértékrendszert használják. A megoldást örömmel fogadjuk, azokat is megnyugtatva ezzel, akiket a korábbi, ellentétes tartalmú sajtótudósítások összezavartak.

- Jelentés: Kader Arif (A6-0452/2007)

  David Martin (PSE), írásban. − Libanon ma a világ egyik leginkább eladósodott állama, és ez az EU részéről történő makrogazdasági pénzügyi segítségnyújtást teljes mértékben igazolja. Ugyanakkor feltételeket kell meghatározni annak biztosítására, hogy az uniós pénzügyek szempontjából megfelelően könyveljék ezeket, a csalást és a pazarlást zéró toleranciával kezelve. Érdemes megemlíteni, hogy ismét az EU az, aki állja egy szomszédos országra mért izraeli csapások számláját.

- Jelentés: Ioannis Varvitsiotis (A6-0428/2007)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Biztosítanunk kell, hogy Európában az igazságosság követelménye ne szoruljon a nemzeti határok közé, amelyek fizikailag már el is tűntek a tagállamok között.

Elsődleges fontosságú, hogy egyenlő bánásmódot biztosítsunk minden uniós polgár számára, állampolgárságára vagy lakóhelyére való tekintet nélkül. Azt a gyanúsítottat, aki az eljáró államban nem rendelkezik lakhellyel, nem szabad másként kezelni, mint az adott állam lakosait.

Jelenleg a szabadságelvonással nem járó felügyeleti intézkedések nem vihetők vagy ültethetők át egyik tagállamból a másikba, mivel ezeket az intézkedéseket nem ismerik el egymás között a tagállamok. Ez azonban megkérdőjelezi az egyéni jogok bírói védelmét.

Ezért támogatom a tárgyalást megelőző eljárásokra nézve irányadó európai igazságügyi felügyeleti rendről szóló kerethatározat javaslatát, amelynek a tárgyalás előtt alkalmazható intézkedések kölcsönös elismerését is lehetővé kellene tennie, megengedve a gyanúsítottak számára a lakóhelyük szerinti tagállamba való visszatérést a vizsgálati szakaszban.

Mindez csökkentené az előzetes letartóztatás alkalmazási körét (különösen a kevésbé súlyos jogsértésekre nézve), és egyben ösztönözné is a hatékonyabb jogi együttműködést.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Akárcsak korábbi eljárások esetében, az Európai Parlament jelentésében támogatott tanácsi kerethatározat az irányadó a tárgyalást megelőző eljárások során. Része a közös európai igazságügyi terület megerősítésére és kiegészítésére irányuló erőfeszítéseknek, és azon az ösvényen halad tovább, amelyet a (belső) határok nélküli Európa eszméjét követő tamperei és hágai programok jelöltek ki.

A kerethatározat-javaslat és a jelentés egyéb kérdések mellett az európai elfogatóparancs alkalmazásának minden büntetőjogi jogszabálysértésre való kiterjesztését javasolja (küszöb megállapítása nélkül).

Ezek és más tervezett intézkedések a büntetőjogi harmonizáció hatáskörének az EU tagállamaiban történő kiterjesztését , az Európai Unió föderális természetének megerősítését, valamint a “Reformszerződés” előmozdítását szorgalmazzák, egyben támaszkodva is ez utóbbira, amely az államoktól újabb hatásköröket von el az igazság- és belügyek területén.

- Jelentés: Martine Roure (A6-0444/2007)

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Öt évnél hosszabb tárgyalások után a Tanács végül megegyezésre jutott a rasszizmus és az idegengyűlölet bizonyos formái és megnyilvánulásai ellen a büntetőjog eszközeivel történő küzdelemről készülő kerethatározattal kapcsolatban. Örömmel fogadnánk ezt az áttörést, de sajnáljuk, hogy mindezt a védelem minimálisra való korlátozása mellett sikerült csak elérni.

Ahogy Roure asszony jelentése hangsúlyozza, a kerethatározat csak a harmonizáció minimális szintjét szabja meg, míg hatékonyságát és hatályát nagyban korlátozza a benne foglalt számos lehetőség az eltérésre.

Az Európai Parlament erőfeszítései ellenére, mely a konzultációk során igyekezett a kerethatározatnak nagyobb erőt biztosítani, a dokumentum nem elég ambiciózus, és ezért nem lesz elég ahhoz, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyekkel jelenleg szembesülünk, vagyis a rasszizmussal szembeni harchoz és egyetemes értékeink érvényesülésének biztosításához

Erre a kerethatározatra úgy kell tekinteni, mint az első lépésre a rasszizmus és az idegengyűlölet európai szinten történő leküzdésének és a terület teljes harmonizációjának folyamatában.

Ezen hiányosságok ellenére támogatólag szavaztam a jelentésről a plenáris ülésen, mert az Európai Unió, és különösen az Európai Parlament számára kulcsfontosságú, hogy az alapvető jogok mellett kiállva erős politikai üzenetet küldjön.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Csatlakozom a hivatalosan Dillen úr által kifejtett kisebbségi véleményhez. A “rasszizmus és idegengyűlölet bizonyos formáit és megnyilvánulásait” kriminalizáló keretirányelv olyan, a szabadságot romboló európai jogalkotás, amely legalább annyira káros a gondolat- és a véleménynyilvánítás szabadságára nézve, mint a Gayssot- és a Taubira- törvények Franciaországban.

Ma egyetlen nemzeti identitást védő, a nemzeti történelemre büszke vagy a migráció terjedését, valamint kontinensünkön a szabadságra univerzális veszélyt jelentő, könyörtelen iszlamizációt ellenző politikai beszéd sem kerülheti el már a gondolatrendőrség haragját. Európa ismét nem áll a saját népe oldalára, mivel akik ezt az irányelvet előkészítették, és azok az európai parlamenti képviselők, akik épp most fogadták el, már előre eldöntötték, hogy kik az állítólagos bűnözők, és kik a feltételezett áldozatok.

Ami a büntetőjog harmonizációját illeti, azokban az időkben, amikor katonai fegyverekkel lövik a rendőröket a francia külvárosi negyedekben, amikor terrorista mészárlás veszélyezteti kontinensünket, és amikor nehézsúlyú bűnözök szörnyű bűntettek véghezviteléhez használják a határok eltörlését egyik ország után a másikban, sürgetőbb feladataink is vannak annál mint értelmiségi és bírói diktátorokat csinálni azokból, akik támogatnak minden külföldi dolgot és a kötelező multikulturalizmust.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Roure asszony jelentése a rasszizmus elleni küzdelmet tűzte céljául. Ez egy nagyon dicséretes cél, de sajnálatos módon ürügyként szolgál a tagállamaink állampolgárai közötti diszkrimináló politikának, akik így saját országaikban másodosztályú állampolgárok lesznek.

A múlt vasárnapi tragikus események ezt illusztrálják. Egy fiatal francia nő, Anne-Lorraine Schmitt meggyilkolása egy török származású, előzőleg nemi erőszakért elítélt személy által nem lett főcím, nem úgy, mint két ‘fiatal’, Moushin és Larami ugyanazon a napon bekövetkezett halála, akik engedély nélkül használt mopedeken száguldoztak, és bukósisakot nem viselve ütköztek össze egy rendőrautóval. A balesettel kimerítően foglalkoztak a hírek a televízióban, és a francia elnök is találkozott a két tinédzser szüleivel.

Tehát ha az állam együttérzésére vágyunk, fel kel gyújtanunk és ki kell fosztanunk egy várost, ahogyan azt bűnözők százai tették, akik ‘társaik’, Moushin és Larami halálának megbosszulására hivatkoztak? Az ártatlan áldozatoknak miért jár kevesebb figyelem, mint a bűncselekmények elkövetőinek? Rég eljött már az ideje, hogy véget vessünk ezeknek a torzulásoknak: a hatóságok engedékenységének, az elmúlt 30 év elmebeteg bevándorlási politikájának, valamint az úgynevezett rasszizmus-ellenességnek, ami Franciaországban sokkal inkább és egyre nyilvánvalóbban francia-ellenes rasszizmussá alakult át.

  Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) Az Európai Unió nem csupán az egységes piacot jelenti, hanem olyan népek unióját, melyek azonos értékeket vallanak - különösen az egyén alapvető jogainak védelmével kapcsolatban Ezért a rasszizmus és az idegengyűlölet bizonyos formái és megnyilvánulásai ellen a büntetőjog eszközeivel fellépő kerethatározat elfogadására nagy szükség volt.

Európa fellép a rasszizmus és a diszkrimináció elleni, és ehhez szükség van egy olyan eszközre, amely a rasszista és idegengyűlöletből fakadó cselekményekkel szemben a védelem azonos szintjét garantálja minden tagállamban. Méltányos egyensúlyt kell találnunk, biztosítva az azonos szintű büntetést az erőszakra és gyűlölködésre felhívó szavakért és az ilyen tettekért, ezzel egyidőben azonban garantálva a véleménynyilvánítás szabadságát is. Így például tiszteletben tartjuk a nemzeti hagyományokat, amikor a revizionizmus elítélése kerül elő.

Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a javaslat tartalmát a Tanácsi döntéshozatalhoz szükséges egyhangúság követelménye leszűkítette, és ezért a tagállamokat az Európai Parlamenttel együtt arra ösztönözném, hogy a jövőben menjenek ennél tovább a szöveg újbóli tárgyalása során.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Roure asszony jelentése sok fejvakarásra adott okot. Természetesen őszintén támogatom azt az elképzelést, hogy több fronton küzdjünk a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, bárhol is üssék fel fejüket. Jó indoka van annak, hogy EU-szintű jogalkotásról tárgyalunk. Az eszmék, legyenek jók vagy rosszak, gyorsan mozognak, akár határokon keresztül és a társadalmak között. A bírói védelem szedett-vedett Európában.

Ám óvatosnak kell lennünk, ha a büntetőjog harmonizációjáról van szó, különösen egy olyan területen, amelynek alkotmányos vonatkozásai is vannak. Svédország nagylelkűen közelít a véleménynyilvánítás szabadságához, a sajtószabadsághoz, és a vallásszabadsághoz. Európa néhány más része nyilvánvaló okoknál fogva nem tanúsítja ugyanezt a hozzáállást. A német elnökség alatt lelkiismeretesen letárgyalt tanácsi határozat garantálja a védelem minimális szintjét. Roure asszony jelentése ennél tovább akart menni, és ennél fogva számos, nem egyértelmű gondolatot is tartalmazott. Emiatt végül a jelentés ellen szavaztam.

Természetesen a véleménynyilvánítás szabadsága nem lehet feltétlen. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden korlátozás egyben megfelelően indokolt is lenne.

- Jelentés: Ruth Hieronymi (A6-0442/2007)

  Marie-Hélène Descamps (PPE-DE), írásban. – (FR) A ma elfogadott szöveg fontos állomás az audiovizuális média fejlődésében, és fontos az európai állampolgárok számára is.

Hosszú tárgyalási folyamat eredménye, amelyben az Európai Parlamentnek sikerült komoly szerepet biztosítania a maga számára.

Ez a szöveg előrelépést jelent az Európai Bizottság eredeti javaslatához képest, amely különösen az új médiumokra vonatkozó irányelv alkalmazási területének kibővítésében és az európai audiovizuális termékek támogatásában mutatkozik meg.

Ezek a részeredmények gyakorlatilag garantálják, hogy a hagyományos és digitális audiovizuális médiumok versengve fejlődhessenek, egyben azonban biztosítják azt a kulturális sokszínűséget is, amely az európai identitás egyik alapja.

A fentieken túlmenően az audiovizuális anyagok rövid részleteihez való hozzáférés jogának elismerése is valódi előrelépést jelent, amelynek haszonélvezői lesznek a rádiós szolgáltatók, beleértve az összeurópai műsorszórókat is, mindaddig, amíg ezt a jogot ésszerű keretek között használják ki.

Végül első ízben mondhatjuk el, hogy világos szabályokkal rendelkezünk majd a termékek burkolt reklámjáról (product placement). Ez a már létező gyakorlat jelenleg mindennemű szabályozás hiányában, vadon fejlődik, ami az átláthatóság és a jogi ellenőrzés rovására történik. A javasolt garanciák a burkolt reklámok kérdését úgy szabályozzák, hogy egyszerre nyitnak új lehetőségeket az európai audiovizuális szolgáltatások és alkotások számára, és biztosítják a fogyasztók védelmét és tájékoztatását is.

  Henri Weber (PSE), írásban. – (FR) Hosszú és fáradságos folyamat végére értünk. Annyit préseltünk ki a Tanácsból, amennyit csak lehetett. Sikerült a szövegbe mindent belefoglalnunk, amit alapvetőnek éreztünk, majd konstatáltuk, meglepetésünkre és örömünkre, hogy csaknem minden új javaslatunk elfogadásra került.

Természetesen még boldogabbak lennénk, ha sikerült volna megfékezni a privát műsorszolgáltatókat és műsorszórókat a hirdetések liberalizációjának területén is. Természetesen szerettük volna a burkolt reklámot megtiltani. Természetesen jobban szerettünk volna a gyermekreklámokkal kapcsolatban határozottabb állásfoglalást kieszközölni. Ezt az álláspontot azonban nyilvánvalóan sem ebben a Házban, sem a Tanácsban nem osztotta a többség.

Mivel az audiovizuális médiaszolgáltatásoknak a lehető leggyorsabban szüksége van erre az új szabályozásra, és mivel el kell ismernünk, hogy a Tanács és a német elnökség nyitott és eredményét tekintve produktív együttműködést tett lehetővé, végső soron mondhatjuk azt, hogy a pohár félig tele van. A szocialista képviselőcsoport ennél fogva támogatja a javaslatot, hogy a tárgyalások eredményeként létrejött szöveg kerüljön elfogadásra.

- Jelentés: Gisela Kallenbach (A6-0276/2007)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A lőfegyverek, azok részei, alkatrészei vagy az ezekhez tartozó lőszerek tiltott előállítása és csempészete minden EU lakos biztonságát csökkenti. Emellett a lőfegyverek mozgásának követése a szervezett bűnözés elleni küzdelemben nagyon nagy jelentőséggel bír..

Alapvető fontosságú tehát, hogy minden szükséges intézkedés meghozatalával igyekezzünk az ilyen bűnözést megelőzni, leküzdeni és megszüntetni.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a személyek közötti erőszak és az öngyilkosság a harmadik és a negyedik helyen áll a világon az egészségromlás, valamint a 15-44 év közötti személyek idő előtti elhalálozása okainak listáján. Ezek jelentős százalékáért lőfegyverhasználat következménye.

Ezért született ez a kezdeményezés, melynek az a célja, hogy a fegyverek megszerzéséről és birtoklásáról szóló irányelvet módosítsuk, és közös szabályok szülessenek, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik a lőfegyverek megszerzésének és birtoklásának, valamint egy másik tagállamba való átszállításának nyomonkövetését.

A Bizottság javaslata általánosságban pozitív, ám a 2001-es ENSZ protokoll egyes aspektusainak átvételére korlátozza magát. Az is fontos lenne, hogy a Bizottság 2000-es jelentésében szükségesnek ítélt változtatások megfontolásra kerüljenek.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogatólag szavaztam képviselőcsoportbeli társam, Kallenbach asszony jelentéséről a fegyverek kérdésében, amely megérdemelten elért kompromisszumot tükröz.

A lőfegyverek legitim használata jelentős szerepet tölt be mindenhol az Európai Unióban. A lőfegyverek hozzájárulnak a gazdaság különböző részeihez, legyen szó előállításukról vagy értékesítésükről, vagy a mezőgazdaság olyan területeiről. ahol a fegyverhasználat szükségszerű. Sok ezer ember pedig szabadidősportként űzi a lövészetet.

Ugyanakkor alapvető fontosságú, hogy megfelelő ellenőrzési mechanizmusok segítségével megakadályozható legyen a jogszerűen birtokolt lőfegyverek átkerülése a bűnözésbe. A mai napon ismertetett jelentés ésszerű egyensúlyra törekszik, amely a lőfegyvereket jogszerűen használók számára lehetővé teszi ennek folytatását, míg gátolja azokat, akik törvénysértő tevékenységet folytatnak.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Tisztelt elnök úr, igennel szavazok Kallenbach asszony jelentésére, amely az Európai Parlament és a Tanács számára közös irányelv elfogadását javasolja, módosítva ezzel a 91/477/EGK tanácsi irányelvet a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről (COM(2006)0093 – C6-0081/2006 – 2006/0031(COD)). Egyetértek azzal, hogy a lőfegyverek, azok részei, alkatrészei vagy az ezekhez tartozó lőszerek tiltott előállítása és csempészet minden EU lakos biztonságát veszélyezteti.

A jelentés helyesen mutat rá arra, hogy a kézifegyverek a társadalmon belüli erőszak eszközei, mivel könnyen beszerezhetők, olcsók, hordozhatóak és könnyű őket használni.

A jelentés hangsúlyozza tovább annak szükségességét, hogy az irányelv kiterjedjen az interneten történő kereskedelemre, valamint a fegyverekkel való internetes kereskedelem engedélyezésének szabályozására.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatólag szavaztam a jelentésről, és örömmel fogadom az Európai Közösségek csatlakozását a lőfegyverek megszerzéséről és tartásáról szóló ENSZ-protokollhoz. A protokoll a piac figyelésének erősítésével hatékonyabb fogyasztóvédelmet tesz majd lehetővé, az elektronikus adatbázisoknak köszönhetően pedig lehetővé válik a fegyverek gyors azonosítása, továbbá rendelkezik az illegális fegyverek megsemmisítéséről. Ezzel hozzájárul a lőfegyverek feketén történő gyártásának és csempészetének visszaszorításához a tagállamok területén.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A fegyverek nem szokványos árucikkek. Nagy veszélyt jelentenek, különösen a gyermekek és a fiatalok számára, akiket veszélyeztet a fegyverhasználat kultúrájának interneten keresztüli terjedése. A közelmúltban Európában tanúi lehettünk néhány különösen elrettentő esetnek, amelyekben az elkövetők fegyvert használó fiatalok voltak. Örülök, hogy nem maradtunk tétlenek a Finnországban és a belgiumi Antwerpenben történt események után.

Tudatában vagyok annak, hogy a teljeskörű fegyvertilalom a csempészetet növekedéséhez vezetne, és ezért ez a kérdés nagyon körültekintő, érzékeny megközelítést igényel. Az irányelvhez az ENSZ-protokollok jelentették a kiindulási pontot. Ratifikációjuk előtt a bennük foglalt kötelezettségeket át kellett ültetni az európai jogba.

Azért szavaztam támogatólag a jelentésről, mert életképes kompromisszumot valósít meg, amely korlátozza a fegyverek feketén történő értékesítését, ugyanakkor tiszteletben tartja a vadászok és a sportfegyverek jogszerű tulajdonosainak elismert érdekeit. Az irányelv a fegyverek hatékonyabb megjelöléséhez vezet majd, valamint figyelembe veszi, hogy minden tagállamnak saját fegyverhasználati hagyománya és kultúrája van. Az irányelv meg fogja tiltani a 18 év alatti fiatalok fegyverhasználatát. Ők kizárólag edzőik és szüleik felügyelete mellett vehetnek majd részt sporttevékenységekben.

Véleményem szerint a Belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottságnak köszönhetően Európa haladó szellemű szabályozással gazdagodik a fegyvertartás kérdésében. Az Unión belül a szabályok részleges harmonizációja nem csak a jogszerűtlen értékesítés kiküszöbölését fogja szolgálni, hanem azt is biztosítani fogja, hogy az ártatlan embereket fenyegető veszélyes fegyverek fokozatosan eltűnjenek utcáinkról.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló jelentést megelégedéssel fogadhatjuk. A fegyveres bűncselekmények és az EU-ba történő illegális fegyvercsempészet elleni küzdelemre prioritásként kell tekinteni.

- Jelentés: Cristian Dumitrescu (A6-0450/2007)

  Astrid Lulling (PPE-DE) , írásban. – (FR) Igennel szavaztam a Dumitrescu-jelentésre és nagy örömömre szolgál, hogy a parlament erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült minden érintett szereplő szempontjából életképes kompromisszumot elfogadni. Luxemburg számára a rendelet 5. cikke bír elsődleges fontossággal.

Ez a cikk megerősíti a szerződések szabadságát, lehetővé téve a felek számára – a fogyasztónak és a szakmai tevékenysége körében eljárónak – hogy megválasszák, melyik nemzeti jog legyen alkalmazandó a szerződésükre: a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamé, vagy a szakmai fél tagállamának joga.

Javaslatában a Bizottság megkísérelte ezt megváltoztatni úgy, hogy kizárólag a fogyasztó lakóhelye szerinti állam joga legyen alkalmazható. Ez beláthatatlan következményekkel járt volna a kisebb tagállamok számára, mivel az ezekből az országokból a belső piacon működő vállalkozások arra kényszerültek volna, hogy 27 különböző nemzeti joggal dolgozzanak, ami különösen a kis- és középvállalkozásokat tartotta volna vissza attól, hogy a tagállami határokon túl kereskedelmi tevékenységet folytassanak.

A kisebb tagállamok fogyasztói pedig a kínálat jelentékeny csökkenését tapasztalták volna, mivel a javaslat miatt kialakuló bürokratikus teher arra ösztönözte volna a gazdasági szereplőket, hogy az ezekben az országban élő fogyasztók számára szüntessék meg szolgáltatásaikat.

  Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták megszavaztuk a jelentést, mivel a jogbiztonság szempontjából, valamint a kereskedelem és a marketing területén bekövetkezett fejlemények miatt fontosnak gondoljuk, hogy a szerződéses kötelezettségekre nézve irányadó jog megválasztásáról korszerű közös szabályok szülessenek. Ugyanakkor nem értünk egyet a létrejött kompromisszummal, ezért nemmel szavaztunk a fogyasztói szerződésekre vonatkozó 77. módosításban szereplő 2. bekezdésre. Úgy érezzük, hogy Európának erősebb fogyasztóvédelmi szabályozásra van szüksége, amely egyértelmű szabályokat tartalmaz mind a gazdasági szereplők, mind a fogyasztók számára. Véleményünk szerint a kompromisszum nem ad kielégítő választ erre a problémára.

A jogaival tisztában levő, valamint a határokon átnyúló vásárlásban megbízó, magukat védve érző fogyasztók fontosak Európa gazdasága és jóléte számára. Ugyanakkor osztjuk a kisvállalkozások aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy megterhelő a közülük az európai e-kereskedelemben részt venni kívánók számára a különböző tagállamok fogyasztóvédelmi szabályozásában megfelelő szaktudáshoz hozzájutni. Ez egy fontos, még megoldásra váró kérdés.

- Jelentés: Karin Scheele (A6-0299/2007)

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Igennel szavaztam Karin Scheele jelentésére, amely közös tanácsi és parlamenti rendelet megalkotásra tesz javaslatot, módosítva ezzel a genetikailag módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendeletet, mivel meggyőződésem szerint a jelentésben szereplő, a rendelet alkalmazási körét kiterjesztő változtatások erősítik az Európai Parlament szerepét az átültetésben, előmozdítva ezzel a jobb szabályozást.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A mai napon az Európai Parlament elfogadta a Scheele-jelentést a genetikailag módosított élelmiszerekről és takarmányokról. Mint az köztudott, még mindig sok a bizonytalanság a genetikailag módosított táplálékok körül, különösen az emberi- és állati egészségre gyakorolt hatásukra nézve. Tudományos bizonyosság hiányában ezért az elővigyázatosság elvére kell támaszkodni továbbra is.

Az állatok genetikailag módosított takarmánnyal való etetése ráadásul azt jelenti, hogy ezek a termékek bekerülnek a táplálékláncunkba, annak ellenére, hogy nincsen tudományos garancia arra nézve, hogy ez nem károsítja az egészséget.

Ebben a jelentésben az Európai Parlament támogatja a Bizottság álláspontját a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör kérdésében, és egy sor feltétellel egészíti ki a már meglévő szabályozást – az alapvető problémák megoldása nélkül.

A fentiek következtében nem támogathatjuk a jelentést. A feltételrendszer valóban értékes, ám nem kezeli az alapvető problémát.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Képviselőcsoportom a Scheele-jelentéshez egy fontos módosítást terjesztett elő. Úgy véljük, hogy az Európai Parlamentnek minden részletében meg kell vizsgálnia a genetikailag módosított organizmusokkal kapcsolatos kérdéseket. Véleményem szerint a GMO-k komoly veszélyt jelentenek az egészségre és a környezetre az Európai Unióban; ezért minden, ezekről szóló döntés a lehető legalaposabb körültekintéssel születhet csak.

  Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) Hosszas tanácskozás után a Ház képviselőcsoportjainak előadóiként eljárva megállapodásra jutottunk a genetikailag módosított élelmiszerek és takarmányokra vonatkozó 1829/2003/EK rendelet megváltoztatásának kérdésében a Bizottságra ruházott végrehajtói jogkörök módosításának kérdésében. Ezt a kompromisszumot egyebek mellett a Miniszterek Tanácsával is egyeztettük, emellett teljes mértékben megfelel az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás formáinak.

A folyamat során sikerült a Parlament jogait a Bizottság eredeti javaslatához képest kiterjeszteni. Másfelől a környezetvédelmi bizottság jelentéstervezetét a gyakorlatban felhasználható, az adottságokkal számot vető szöveggé alakítottuk. Minden olyan módosítást elutasítottunk, amely az új komitológiai eljárásban rejlő lehetőségek rosszhiszemű kiaknázása révén a genetikailag módosított organizmusokra (GMO) vonatkozó meglévő szabályozás érdemi megváltoztatásával próbálkozott.

Azt ugyanis nem engedhetjük meg magunknak, hogy a zöld géntechnológiáról lemondjunk. Épp ellenkezőleg: a GMO-k jövőnk szempontjából kulcsfontosságúak. Az éghajlatváltozásról szóló vita következtében már az ideológiájuk által bilincsbe vert zöld politikusok számára is rég nyilvánvalóvá kellett volna válnia, hogy a megújuló erőforrásokból nyerhető biomassza, illetve energia termelését biotechnológiai módszerekkel hatékonyabbá kell tenni. A mezőgazdaságilag hasznosítható területek egyszerűen nem elég kiterjedtek ahhoz, hogy elegendő hagyományos energianövény teremjen. El kell kerülnünk az élelmiszer- és az energiatermelésben felhasznált növények közötti kényszerű választást is. Az engedélyezett GMO-k biztonságosak, míg ideológiával nem lehet jóllakni!

- Jelentés: Jo Leinen (A6-0412/2007)

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Nemet mondunk a politikai pártok uniós támogatásának növelésére. A demokrácia természetéből következik, hogy a politikai pártok lentről felfelé építkeznek, a véleményformálódás folyamatából indulva, melyet politikai programok kialakítása és pártok megalapítása követ. Ezek aztán általános választásokon szerezhetnek támogatást a maguk számára. Az elképzelés, mely a politikai és technokrata bennfenteseknek megengedné, hogy uniós pártokat hozzanak létre fentről lefelé építkezve, az adófizetők pénzét felhasználva, ellentétes a demokráciával. Ennek eredményeként olyan pártok jönnének létre, amelyek tagjaiktól függetlenek, a politikai elittől viszont függenek.

Ezért meglehetősen elhibázott az uniós pártok támogatását megemelni összeurópai politikai alapítványok létrehozására elkülönített előirányzatokkal. Az uniós pártok az adófizetőknek már így is 10 millió euróba kerültek a 2007-es költségvetés részeként, és most úgy tűnik, hogy a politikai alapítványok ugyanennyit kapnának pénzügyi hozzájárulások formájában. Ez azt jelenti, hogy a jövőben az EU adófizetői 190 millió svéd koronát fizetnének az uniós pártoknak és a hozzájuk kötődő szervezeteknek. A források kedvezményezettjei olyan uniós pártok, amelyek papíron születtek Brüsszelben, amelyeket az emberek soha nem akartak, sem polgárként, sem adófizetőként.

Erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető az is, hogy a Ház politikusai könnyű szívvel irányoznák elő az adófizetők pénzét saját szervezeteik számára akkor, amikor a tagállamokban a közkiadások visszafogása zajlik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bár az alkotmányosnak, mininek, egyszerűsítettnek és reformszerződésnek egyaránt nevezett szerződéstervezet az emberek már elutasították, az EU nemzetek feletti intézményei továbbra lényegének elfogadtatására törekednek, ezzel egyidőben az úgynevezett „európai közvélemény” mesterséges létrehozásán dolgozva.

Ráadásul, ahogy emlékszünk rá, ez az elhatározás szinte keresztes hadjáratba csapott át, miután a franciák és a hollandok visszautasították az Európai Alkotmányt. Ennek során minden létező eszközt bevetettek az „európai tudat létrehozása” érdekében, beleértve az „európai politikai pártokat”, és immár politikai háttérszervezeteiket is.

A portugál elnökség nyilatkozata szerint a „valódi lényeg”, a „valódi ügy”, a „valódi kérdés … minden állampolgárunk bevonása az európai építkezés lenyűgöző folyamatába”. Épp ezért kell megkérdeznünk, hogy mindeme lelkesedés ellenére miért kerülik meg az alapító szerződésről döntő népszavazások megtartását?

Mert az EU meghatározó erői nem ezt akarják. Amit most akarnak, az egyebek mellett európai politikai pártok európai parlamenti választási kampányainak közösségi költségvetésből történő finanszírozása, noha ez látványos beavatkozást jelenthet az egyes országok belső politikai ügyeibe és demokratikus működésébe.

  Kartika Tamara Liotard and Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Azokban az országokban, ahol különböző népek élnek egymást mellett, megszokott, hogy nincsenek országos pártok. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában különböző szociáldemokrata, katolikus és liberális pártok működtek, és mindegyikük más-más társadalmi csoportot képviselt, saját csoportérdekei és nyelve mellett kötelezte el magát. Évtizedeken át Belgiumban sem működtek országos, csak flamand és vallon pártok. Hogy is létezhetnének hát az EU-ban „európai” pártok?

Pártunk, a hollandiai Szocialista Párt, a pártokat társadalmilag beágyazott szervezeteknek tartja, olyan népmozgalmaknak, amelyek együttműködést hoznak létre annak érdekében, hogy a társadalom ideális állapotára vonatkozó elképzeléseiket megvalósítsák és azért, hogy képviseljék az egyes pártokat bizalmukkal kitüntető csoportok érdekeit. A pártok nem az államgépezet részei, és nem szabad őket adóbevetéleket felhasználva létrehozni. Ebből a megfontolásból szavaztunk az európai pártok finanszírozását célzó korábbi javaslatok ellen, és ellenezzük a támogatás szintjének 85%-ra történő emelését is. Irreálisnak tartjuk azt is, hogy a jövőben a nemzeti kampányok helyett összeurópai kampányokra helyeződjék a hangsúly az európai parlamenti választások idején. 27 nemzeti választás zajlik le, különböző helyzetekben. Együttesen hoznak létre egy parlamentet, mely nemzetközi, hasonlóan gondolkodó emberekből létrejövő csoportokból épül fel. Minden szempontból támogatjuk a hasonlóan gondolkodó emberek nemzetközi együttműködését, ám ehhez nincsen szükség uniós támogatásra.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az európai szinten működő politikai pártok véleményei eltérnek, és néha ütköznek az egyes területeket meghatározó európai politikákkal kapcsolatban. Ezért minden európai politikai szervezetnek, amely a politikai pártokhoz kötődik, függetlennek kell lennie, hogy belátásuk szerint képviselhessenek politikai álláspontokat.

A jelen szabályozástervezet hatálya alá eső európai politikai szervezetek azt a feladatot kapnák, hogy a hivatalos európai politikát népszerűsítsék, amely gyakran ellentétes egyes politikai pártok nyíltan képviselt nézeteivel. Ezért ez az európai politikai pártok és az őket létrehozó nemzeti politika pártok tevékenységébe történő közvetlen beavatkozást jelentene. Közvetve beavatkozna továbbá a tagállamok politikai és választási folyamataiba, mivel a tervezett támogatás eredményeként „kedvelt” és „nem kedvelt” politikai pártok jönnének létre, amelyek kihatnának az európai parlamenti választások eredményére is.

Minden szabályozásnak az a feladata, hogy a vélemények szabadságát és az átláthatóságot segítse elő, olyan kölcsönös függőségi viszonyok nélkül, amelyek korlátoznák az európai és a nemzeti politikai pártok által képviselt álláspontokat és a pártok tevékenységét.

- Jelentés: Robert Sturdy (A6-0342/2007)

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm az elénk terjesztett jelentést, amelynek célja biztosítani, hogy az élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található növényvédőszer-maradékok minél alacsonyabb koncentrációban forduljanak elő. Ez az állat- és az emberi egészségügy szempontjából is fontos kérdés..

- Európai megegyezés kihirdetése a humanitárius segélyről (B6-0484/2007)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ahogy előzőleg erre már felhívtuk a figyelmet, nem áll módunkban csatlakozni a harmadik országokba irányuló humanitárius segély elveiről, céljairól és stratégiájáról kialakult „konszenzushoz”, mivel ez azt jelentené, hogy támogatnánk az úgynevezett „humanitárius” intervenciók jogosságát, sőt, kötelező voltát, akárcsak „a kényszerítő eszközök, így a katonai beavatkozás” „utolsó eszközként” történő alkalmazásának jogosságát. Ezzel a nemzetközi jog több alapelvét megkérdőjeleznénk .

Sajnálatos módon az ilyen politika következményei nagyon is láthatóak, noha leplezni és elhallgatni próbálják ezeket. Ez a politika ugyanis a „jószándék” leplébe burkol megengedhetetlen célokat és érdekeket, mintha csak az Egyesült Államok és szövetségesei által elkövetett iraki agresszió és az ország megszállása, melyek több százezer ember halálához és hatalmas természeti erőforrásainak kirablásához vezettek, nem váltott volna ki annyi tiltakozást.

A „humanitárius intervenció” olyan eszköz, amelyet a nagyhatalmak arra használnak, hogy igazolják beavatkozásukat olyan helyzetekben, amelyeket nagyon gyakran saját stratégiai érdekeiket követve és a multinacionális cégek lelkiismeretlen lépéseit támogatva hosszú éveken át folytatott intervencióikkal maguk tápláltak és súlyosbítottak.

Ezeknek az emberek millióit érintő súlyos problémáknak a megoldása akkor sikerülhet, ha a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartják, a nemzetközi konfliktusokat békésen rendezik, valamint szem előtt tartják a gazdaságilag legszegényebb országok égető érdekeit.

- A grúziai helyzet (RC-B6-0481/2007)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) Én a szóban forgó állásfoglalás mellett adtam le a voksomat, azt remélve, hogy az konkrét hatással lesz a grúziai helyzetre és a demokratikus reformok folytatása mellett hozott grúz döntésre, valamint az uniós fellépés megerősödésének folyamatára úgy az országban, mint a keleti szomszédságban általában.

A Fekete-tengeri Együttműködési Szervezet figyelemmel kísérésével megbízott előadói minőségemben szeretném megismételni, mekkora jelentőséggel bírna a régióban, ha itt a politikai stabilitás és a valódi demokrácia zónája jönne létre. Jelentéstervezetemben ezt a dimenziót emelem ki a regionális együttműködés más fontos vonatkozásai mellett. A grúziai helyzet alátámasztja, hogy mennyire sürgetően szükség van az együttműködés bővítésére és konszolidációjára ezen a területen. Véleményem szerint ezt három kérdést ölel fel: a grúz demokratikus reform megszilárdítását, a régión belüli jószomszédi viszonyok kialakítását, egyben Oroszországnak a folyamatba történő konstruktív bekapcsolódását, végül pedig az EU nagyobb és aktívabb szerepvállalását Grúzia és általában a fekete-tengeri régió jelenlegi stabilizációs és demokratizációs folyamataiban.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Néhány megjegyzést fűznék az Európai Parlament által a grúziai helyzetről kiadott állásfoglaláshoz.

Először is, noha szó esik benne a politikai helyzet romlásáról és a politikai szabadságok korlátozásáról Grúziában, a dokumentum mégis az EU beavatkozásának újabb példája, amely eufemisztikusan „a szükséges politikai és gazdasági reformok” és „az euroatlanti értékek” védelmében nyújtott támogatásnak nevezi magát.

Másodsorban, a fentiek szellemében az állásfoglalás elismerően szól a „politikai, demokratikus és gazdasági előrehaladásról, melyet a jelenlegi grúz elnök és kormány elért”, és teszi mindezt annak ellenére, hogy tartalma éppen ellenkező irányba mutat, és nem említi az elnyomás hullámát, amely régóta sújtja az ország haladó köreit.

Harmadszor, az állásfoglalás figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a grúziai gazdasági és társadalmi helyzet romlása, valamint a lakosság többségének a jövedelmek és a munkahelyek számának csökkenése által megromlott életszínvonala az igazi oka napjaink társadalmi elégedetlenségének. Ez a társadalmi különbségeket is megnövelte, és a hatalom birtokosai ezt igyekeznek manipulatív módon kihasználni, ahogy ezt a közelmúltban is tették már.

Végül megjegyezném: ezekre a fontos eseményekre reagálva az EP csak „felszólítja” Szaakasvili elnököt és a grúz hatóságokat, noha másokat ennél jóval kevesebbért is „elítélt” már.

- Jelentés: Jo Leinen (A6-0445/2007)

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A 2000-ben, Nizzában elfogadott Alapjogi charta közös európai értékek felsorolása, amelyekkel minden állampolgár azonosulni tud.

Ezek az értékek a különböző tagállamok gazdag kulturális örökségéből, alkotmányos hagyományaiból és törvényeiből erednek, és az Uniót gazdasági szereplőnél többnek, közös értékeken alapuló közösségnek mutatják.

Az Európai Parlament rendszeresen követeli, hogy a charta legyen elsődleges jogforrás, mivel ezáltal a Bíróság és a nemzeti bíróságok megkerülhetetlen hivatkozási pontjává és kötelező érvényűvé válna.

Ezért nagy megelégedéssel nyugtázom ennek megerősítését, és felhívom a figyelmet arra, hogy a Reformszerződés tervezete az Európai Alkotmányszerződés második részének velejét megőrzi.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a charta függelékként foglaltatik a szerződésben, és nem a törzsszöveg részét képezi, pedig ez fontossága miatt indokolt lenne. Szintén sajnálatos, hogy az Egyesült Királyság és Lengyelország élt a kívül maradás jogával, és nem kötelezte el magát az alapjogok e chartája mellet – bár az új lengyel kormány nemrégiben megjelent nyilatkozatai olyan megváltozott viszonyulásra engednek következtetni, amely sokkal inkább megfelel közös szellemiségünknek.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Könnyű felismerni, hogy az Alapjogi chartáról szóló jelentés olyan álca, amely mögött az Európai Alkotmány újjáélesztésének kísérlete rejtőzik, megkerülve a szerződést elutasító francia és a holland nép szuverén akaratát, és amelynek célja, hogy az úgynevezett Reformszerződésről ne születhessenek népszavazási döntések. Ez elfogadhatatlan, és ezért a jelentésre nemmel szavaztunk.

Álszent dolog az alapjogok védelméről beszélni, míg közben kísérlet történik a Reformszerződés tartalmának az emberek elől való elrejtésére, az egyes kérdésekre fényt vető nyilvános viták elkerülésére, és annak biztosítására, hogy a polgárok véleményüknek a szavazófülkében ne adhassanak hangot nemzeti népszavazások során.

Emellett ismét fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a charta gyengébb jogi eszköz, mint például a Portugál Köztársaság alkotmánya, az Európai Szociális Charta és az Európa Tanácsban elfogadott Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről. Ez utóbbiak nemzetközi jogi szempontból hatályosak, átfogóbbak, és legitimitásukat is elismerik.

Végezetül nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a charta valódi értelme annak a neoliberális, föderalista és militarista átalakulásnak az elősegítése, amely az úgynevezett Reformszerződés célja.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Az a tény, hogy az Európai Unió éppen az Alapjogi charta újbóli jóváhagyására készül, jól mutatja, hogy Európa lakosait mennyire megtévesztik. Az eredeti chartát megváltoztatták, különösen a bíróságokra gyakorolt hatás tekintetében, hogy az Egyesült Királyság majd alá tudja írni az Alkotmányszerződést Rómában. Ez tehát egy, a britek által kiharcolt engedménynek tekinthető.

A jövendő Lisszaboni Szerződés 7. jegyzőkönyve, amely az Egyesült Királyság és Lengyelország kívül maradásának kérdését rendezi, ugyanakkor „kizár minden kétséget” azzal kapcsolatban, hogy a charta az Európai Unió Bíróságát nem ruházza fel a joggal, hogy ezekre az országokra vonatkozó ítéleteiben és határozataiban a charta alapján döntsön, ahogy nem teremt Lengyelországban és az Egyesült Királyságban „bíróság előtt érvényesíthető jogokat” sem. Ez azt jelenti, hogy a charta által tartalmazott jogok nem lesznek közösségi jogok. Az ilyen félrevezető ügyeskedésekkel nem vállalok semmiféle közösséget.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi jogi korpusz az EU intézményeire már eleve kötelező érvényű. Ez az Európai Bíróság által a Racke-ügyben hozott döntésből is pontosan kiviláglik. Ráadásul minden tagállam ratifikálta már az Egyezményt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről. Az egyezmény kötelező érvényű a tagállamokra nézve, és funkcióját jól el is látja.

Egy új szöveg ráadásul a jogalkalmazás elbizonytalanodásának kockázatát is magában hordozza, hiszen elfordulhatna, hogy a luxemburgi Európai Bíróság olyan ítéleteket hoz, amelyek ellentétesek a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseivel, mely utóbbi pedig megfelelően működik már.

Ellenezzük az Európai Unió alapjogi chartájának kötelező érvényűvé való tételét abban a formájában, ahogy az a jelentés függelékében megtalálható.

Nem tartjuk helyesnek, hogy az elnök jogot kapna a charta kihirdetésére a szerződés aláírása előtt, és ellenzünk bármilyen lépést az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéért, mielőtt a ratifikációs folyamat sikeresen lezárul – ami nem is bizonyos még.

Ehelyett felszólítjuk a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat az EU-nak az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről címet viselő szerződéshez való csatlakozásáról, és így érjék el, hogy az uniós intézményekre nézve is kötelezővé váljanak ezek a mindenki által követett emberi jogi rendelkezések.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Úgy tűnik nekem, hogy az Európai Parlament az Alapjogi chartát immár másodszor hagyta jóvá (?), hét évvel az első szavazás után.

Meg kell jegyeznünk, hogy a charta megszövegezése egy úgynevezett konvenció során történt, amelyet ezzel a kifejezett céllal hívtak össze. Ez a konvenció a mindenki számára elfogadható, leggyengébb megoldás mentén alakított ki konszenzust, mivel a leginkább reakciós álláspontot képviselő erők – nevezetesen a Tony Blair vezette brit Labour-kormány – nyomása alatt állt.

A folyamat eredményeként a charta sokkal kevesebb szociális jogot tartalmaz, mint például a Portugál Köztársaság alkotmánya vagy az Európai Szociális Charta, amelyet Portugália is ratifikált.

A munkához való jogot a Portugál Alkotmány 58. cikke és az Európai Szociális Charta 1. cikke például világosan és közvetlenül kimondja, ezt az érvelést azonban az Alapjogi chartában „átalakították” és „korszerűsítették”, melynek eredményeképpen a munkához való jogból a „munkavállaláshoz való jog” lett.

További példákat is lehet találni, így például a „a Charta előterjesztésére létrejött Konvenció elnökségének nevében készült és az Európai Alkotmányos Szerződés tervezetének kidolgozásával megbízott Európai Konvent elnökségének feladataként átdolgozott magyarázatokban”. Ezek a „magyarázatok” alapvető jelentőséggel bírnak az Alapjogi charta tartalmának értelmezésében, ám szinte sohasem csatolják őket a szöveghez. Vajon miért?

  Jules Maaten (ALDE), írásban. − (NL) „Európa népei mind szorosabb uniójuk létrehozása során úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékekre alapított békés jövőben“. Így hangzik az Európai Unió alapjogi chartáját bevezető preambulum első mondata. A chartát az EU vezetői Nizzában, 2000. december 7-én írták alá.

Ez a mondat rögtön megfogalmazza a legfontosabb igazságot. Uniónkban vannak közös értékeink és normáink, amelyek a chartában szabadságokként immár ünnepélyesen kimondatnak: a szabadság, az egyenlőség, az emberi méltóság, a szolidaritás, az állampolgári jogok és az igazságosság.

Véleményem szerint jobb lett volna, ha az EU egyszerűen csatlakozott volna az Európa Tanács által szponzorált Emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyezményéhez. De mindent figyelembe véve a jelenlegi is elfogadható megoldás. A charta révén az emberi jogokat hangsúlyosan elismerik az Európai Unióban..

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm, és szavazatommal támogattam is a Leinen-jelentést, amely az Alapjogi chartát tárgyalta. Ám tartózkodtam a módosító indítványról szóló szavazás során, amely Lengyelországot arra szólította fel, hogy tegyen erőfeszítéseket az Alapjogi charta teljeskörű alkalmazására. Brit képviselőként ezt kissé álszentnek éreztem volna.

  José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. − (PT) Tartózkodtam a javaslatról szóló szavazáson, mivel a portugál alkotmány kiterjedtebb védelmet biztosít az alapvető jogok szempontjából, és mivel az a némelyek által hangoztatott vélemény, mely szerint a közösségi jog elsődlegességgel bír a tagállamok belső joga felett, nagyon komoly károkat okozó jogi vitákhoz vezethet még.

  Marek Siwiec (PSE), írásban. − Én ma a charta új formájában történő elfogadása mellett szavaztam, mivel így tartalma kötelezően vonatkozni fog az európai uniós intézményekre is. Úgy a lengyel, mint az európai szocialista párt tagjaként, melyek határozottan kiállnak a charta mellett, magam is támogatom elfogadását. A charta az unió fontos jogi eszköze, mely egyéni és állampolgári jogokban részesíti az Európai Unió polgárait. A chartával tehát egy fontos hiányt szüntetünk meg. A kívül maradás sem valódi kívül maradás, mivel a charta az intézményekre és a közösségi jogra nézve is kötelezővé válik, és legfeljebb néhány ország reméli még mindig, hogy hazai jogrendjükre nem fog befolyást gyakorolni. A Bíróság gondoskodni fog a charta megfelelő alkalmazásáról. Az átdolgozott charta kihirdetése és az új alapító szerződésben található utalás az Európai Unióban hozzájárulnak a közös értékek és a közös jogok által meghatározott dimenzió erősítéséhez. Ezért bízom még mindig abban, hogy a charta kivétel nélkül mind a 27 tagállamban hatályos lesz – és itt mindenekelőtt saját hazámra, Lengyelországra gondolok.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL)

Szavazatommal Leinen úr jelentésének elfogadását fogom támogatni, mellyel az Európai Parlament kiáll az Unió Alapjogi chartája mellett.

Véleményem szerint az Európai Unió alapjogi chartáját fenntartások és korlátozások nélkül kellene elfogadni – ezt hazámra, Lengyelországra is értem.

Az új reformszerződés elfogadásával együtt a charta kötelező érvényű jogforrássá válik, amelynek státusza megegyezik az alapító szerződésekével. Fontos a polgáraink számára, és ösztönzőleg hat az uniós intézményekre olyan területeken, amelyeken a tagállamok felhatalmazása alapján ezek az intézmények járhatnak el. Minden polgárnak jogában áll majd a chartára közvetlenül hivatkoznia, és jogait minden, az Európai Unió területén működő bíróság előtt érvényesítheti az Európai Unió jogára hivatkozva.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Az Alapjogi charta bonyolítja az alapvető jogok védelmének európai rendszerét. A rendszer ezáltal még kevésbé lesz érthető a polgárok számára, és sok európai ember kételkedik is benne. Ezért döntött két állam is úgy, hogy jegyzőkönyvekben védik meg magukat a charta előre nem látható hatásaitól. És ez az oka annak is, hogy én a Leinen-jelentés ellen fogok szavazni.

- Jelentés: Ole Christensen (A6-0446/2007)

  Jan Andersson, Ole Christensen, Göran Färm, Anna Hedh, Dan Jørgensen, Christel Schaldemose, Inger Segelström and Britta Thomsen (PSE), írásban. (SV) Mi, svéd és dán szociáldemokraták, úgy döntöttünk, hogy a jelentésben található 41. módosítás mellett adjuk le szavazatunkat. A munkaerőpiacon problémák tapasztalhatóak, melyek okai a biztonságot nem kínáló munkavállalási szerződésekben és a megélhetést nem biztosító bérekben keresendők. Ezen a helyzeten változtatni kell. Egyes országokban ez törvényben biztosított minimálbérek segítségével történik. Másutt a társadalmi partnerek tárgyalásai révén oldják meg ezt a kérdést. Az északi országokban mi ez utóbbi modell mellett döntöttünk. Svéd és dán szociáldemokratákként úgy érezzük, meg kell őriznünk a jogot, hogy kollektív szerződéseken alapuló modellünk segítségével garantálhassuk továbbra is a munkavállalók tisztességes bérezését.

Mivel az előterjesztett módosítás a kérdést a tagállamok nemzeti intézményrendszerén keresztül történő szabályozásra utalja, úgy véljük, hogy ez összeegyeztethető a kollektív szerződéseken alapuló, általunk választott és alkalmazott modellel.

  Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban. − Az ENP-ED képviselőcsoportja elkötelezetten támogatja a „rugalmas biztonság” elvét, ahogy általában a globalizáció kihívásainak leküzdésében a munkavállalókat és munkaadókat egyaránt támogató intézkedéseket. Szorosan együttműködtünk más politikai csoportokkal és az Európai Szocialisták előadójával annak érdekében, hogy egyszerre hasznos és kiegyensúlyozott jelentés születhessen, és minden fontos kérdésben sikerült is érdemi megállapodásra jutnunk.

Emellett azonban azt is kijelentettük, hogy nem fogjuk támogatni a jelentés végső változatát, ha két utóbb beterjesztett módosítás elfogadásra kerül. Nem fogadhattuk el az Egyesült Baloldal csoport által az utolsó pillanatban beterjesztett 41-es módosítást a munkaórák kötelező csökkentéséről, amely korlátozta volna az egyéni döntések szabadságát és a bérezést is. Hasonlóan nem támogathattuk a 45-ös módosítást sem, amely az európai minimálbér bevezetésére vonatkozik, mivel a szerződés kimondja, hogy ez az ügy a tagállamok hatáskörébe tartozik, tehát nem uniós kompetencia, és nincsen helye ebben a jelentésben sem.

Továbbra is szorosan együtt fogunk működni minden képviselőcsoporttal, amely a változások jelentette kihívásokra reagálva konstruktív javaslatokkal igyekszik előállni a munkavállalók helyzetének javítása érdekében. De nem fogunk megilletődni olyan csoportok láttán, amelyek színpadias kiállásaikban a választásokra kacsintanak, ahelyett, hogy az emberek valódi érdekeit helyeznék mindenek elébe.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nemmel szavaztunk, mivel elfogadhatatlan, hogy az Európai Parlament támogassa az Európai Bizottság „rugalmas biztonság” nevű modelljének alapvető célkitűzéseit. A szöveg ugyanis elfogadja, hogy a munkavállalóknak és munkaadóknak érdekük a rugalmasság, és magáévá teszi az Európai Bizottság közleményének lényegét, amely a munkaerőpiacok deregulációját, a munkások ok nélkül történő elbocsátásának jogát, a kollektív szerződések súlyának csökkentését, a szakszervezetek és a munkások küzdelmének aláásását célozza. Ez akkor is így van, ha a jelentés bizonyos kérdésekben kritikát is megfogalmaz a közleménnyel szemben.

A szövegben ismételten utalás történik a „rugalmas munkaerőpiac”, a „megváltoztatható szerződéses megállapodások”, és az „alkalmazkodóképes munkaerő” kialakításának szükségességére. Így gyanún felül áll, hogy mi is a jelentés valódi célja, amely egyébként az Európai Parlament két legnagyobb képviselőcsoportjának, a Néppártnak és a Szocialistáknak a megegyezésén alapul. Ezekhez a csoportokhoz tartoznak azok a portugál európai parlamenti képviselők, akik a portugáliai Szocialista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Centrum-Néppárt tagjai.

Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az általunk tett javaslatokat elutasították, köztük azt a kezdeményezést, hogy a „rugalmas biztonság” modelljének elvei ne kerüljenek be a lisszaboni stratégiába, a 2008-2010-es időszakra szóló foglalkoztatási iránymutatásokba, valamint a nemzeti reformtervekbe, ahogy azt is, amely megakadályozta volna, hogy közösségi forrásokból támogassanak a dolgozók jogai ellen irányuló támadásokat.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A tagállamok foglalkoztatáspolitikája maradjon nemzeti kompetencia, amely kutatások és nemzeti tapasztalatok által táplált széles és demokratikus vitában alakul ki. Kívánatos tehát, hogy az egyes uniós tagállamok foglalkoztatáspolitikái az intézményi versengés folyamata során alakuljanak ki.

Ma azért áll módunkban megvitatni a „rugalmas biztonság” dán modelljét, mivel az EU úgy 25 éve szerencsére nem hozta létre közös munkaerőpiaci politikáját. Ha ez nem így történt volna, egyes kontinentális országok Németország vezetésével olyan szabályozást kodifikáltattak volna, amely a foglalkoztatásra és a növekedésre nézve Európa-szerte felettébb pusztító hatással járt volna, és alig-alig lett volna lehetséges utóbb átalakítani. Az új tagállamok kényszerűségből alkalmazkodtak volna ehhez az acquis communitaire részét képező szakpolitikához, és így újsütetű tagállamokként lehetetlen feltételek mellett kényszerültek volna megpróbálni működni.

A területet szabályozó közös politika hiányának köszönhető, hogy ma módunkban áll a „rugalmas biztonság” északi modelljét az angolszász és a kontinentális modellekkel összevetnünk és összehasonlítanunk. Ennek a minél jobb megoldások kialakításáért folyó intézmények közötti versengésnek köszönhető, hogy egyáltalán léteznek megoldások a való világban, amelyeket aztán össze tudunk vetni.

A fenti érvelést követve a zárószavazáson a javaslat ellen foglaltunk állást, visszautasítva minden olyan beterjesztett módosítást is, amelyek beleszóltak volna abba, hogy a tagállamoknak milyen legyen a foglalkoztatáspolitikája.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az újonnan kreált szavak megszaporodása egy nem gyógyítható betegség jele: arra utal, hogy bár a már létező szókincsünk rendkívül kiterjedt, tehetségben vagy gyakorlatban nagy a hiány. A jelenség újabb állomása egy uniformizált nyelv felé vezető utunknak, amelyet egy olyan elit és annak propagandagépezete használ, melynek se hazája, se hite, se törvénye.

A „rugalmas biztonság” modellje lenne az a módszer, amely Európa-szerte hozzásegít a jólét megvalósításához, méghozzá a gazdaságban gyakorolt rugalmasság és a társadalompolitikában érvényesülő biztonság között kialakított egyensúly révén. Ez azonban csak egy új Európa- és globalizációpárti trükk.

Az Európai Bizottság számára az egész nem jelent mást, mint a munka törvénykönyvének fellazítását a munkanélküliség visszaszorításának érdekében. Valójában azonban ennek a liberális elképzelésnek a legfőbb következménye az lesz, hogy könnyebbé és olcsóbbá válik majd a cégeknek, hogy leépítsék munkásaikat, aztán olcsóbban dolgozó munkaerőt alkalmazzanak. Ez még több bevándorlót fog Európa határain túlról idevonzani, és társadalmi fenyegetést is jelent, mivel a rosszul fizetett állásokban dolgozók biztonsága, és utóbb a jobban fizetetteké is, csökkenni fog a dominó-elv működésbe lépése miatt.

A Parlament foglalkoztatási és szociális bizottsága megpróbálta a szövegezést megváltoztatni, hogy enyhítse a javaslat foglalkoztatásra gyakorolt hatását, ám ez nem lesz elég az Európa-bolondok ultraliberális étvágyának kielégítéséhez.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A Christensen-jelentés mellett adtam le szavazatomat, mivel megfelelő és széles körben elfogadott módszert javasol a rugalmasság és a biztonság elveinek összeegyeztetésére. Teljesen világossá teszi, hogy a rugalmas munkaerőpiac jól megfér és összefügg a munkahelyek biztonságával.

A „rugalmas biztonság” néven ismertté vált modellt gyakran sötét színekben festik le, ám ebben a jelentésben sikerült leszámolni az európai foglalkoztatáspolitika számára kívánatos vezérlő elvet beárnyékoló negatív felhangokkal. A munkahelyteremtés központi jelentőségű az európai munkanélküliség visszaszorításában, amely az elmúlt években elért eredmények ellenére még mindig túl magas. A „rugalmas biztonság” modellje reális esélyt teremt arra, hogy elérjük a lisszaboni stratégiában szereplő célkitűzéseket.

Ha ugyanis valóban el akarjuk ezeket érni, módot kell találni arra, hogy könnyebbé váljon a munkába állás, és fejlesszük a munkaerőnek szaktudást, rugalmasságot, mobilitást és motivációt biztosító képzéseket.

A munkahely a társadalom perifériájára való kerülés legjobb ellenszere. Európának arra kell bátorítania a tagállamokat, hogy azok számára, akik a munkaerőpiacra belépni vagy visszatérni igyekeznek, megkönnyítsék a munkahely megtalálásának folyamatát.

Minden, a foglalkoztatást és a munkavégzés feltételeit érintő szabályozás tagállami kompetencia, és ezért támogatom azokat a módosító javaslatokat, amelyek a szubszidiaritás elvét erősítik.

  David Martin (PSE), írásban. − Egészében nézve üdvözlendőnek tartom a Bizottság által a „rugalmas biztonság” modelljéről kiadott dokumentumot. Ezzel a jelentéssel a Parlament kinyilvánítja, hogy a „rugalmas biztonság” várhatóan a munkahelyek biztonságát és a foglalkoztatás biztonságát egyaránt elősegíti. Minden dolgozónak joga van az egyenlő elbíráláshoz, az élethosszig tartó tanuláshoz és a társadalombiztosítási juttatásokhoz.

  Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) A „rugalmas biztonság” kifejezés nem más, mint álca a munka és a munkaerő árucikké válásának eltakarására.

Ez az álca, úgy tűnik, Dániából ered. A hatvanas évek svéd, a hetvenes évek jugoszláv önigazgatási, az örökifjú maoista, az ex-szovjet, a blairi és a zapatista modell után íme a dán modell. Ebben az Andersen-mániában Margaret Thatcher kis hableánynak öltözik, azt remélve, hogy meggyőz minket: ha az „eldobható munkásoknak” adunk pár engedményt, meg némi képzést és gyors re-integrációs lehetőségeket is kínálunk, akkor ezzel biztonságot is adunk nekik.

Dániában több a sztrájk miatt elveszett munkanap, mint Franciaországban, de hát ez nem olyan fontos, ugye. A rugalmas biztonság a rugalmas munkaerőpiac és a boldog dolgozók paradicsomává változtatta Dániát, ahol legfeljebb azt nem értjük, hogy miért is sztrájkolnak akkor…

Mi az igazság a történet mögött? Az igazság az, hogy mindongokat akarunk teremteni Európában, a kínai fél-napszámosok, fél-munkások mintájára, akik a lehető legrosszabb feltételek mellett kénytelenek dolgozni.

A nagy ötlet nem más, mint a társadalombiztosítási törvényben és munka törvénykönyvében garantált védelem szintjének csökkentése.

A „rugalmas biztonság” az a munkajogban, ami a farizeusság az erkölcstanban. A gazdasági haszon pedig illuzórikus lesz, ahogy ez a társadalombiztosítási hozzájárulások csökkentésével is történt, amely nem szüntette meg az ázsiai és európai termelési költségek közötti szakadékot.

  Bairbre de Brún and Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Üdvözöljük azt a tényt, hogy a jelentés legalább részben ellensúlyt képez a Bizottság közleményével szemben, és teszi ezt a dolgozók jogainak védelmében. Üdvözlendő annak elismerése, hogy szükség van minőségi munkahelyek teremtésére, az élethosszig tartó tanulás támogatására, a továbbképzésekre és ezek folyamatossá tételére, ahogy a fiatal dolgozók és nők elérésére kidolgozott speciális stratégiákra Sajnálatos ugyanakkor, hogy a kötelezettségvállalások homályosak, és ezen a területen nem határoztak meg konkrét célokat.

A dinamikus és rugalmas gazdaságnak a dolgozók jogait és szükségleteit is figyelembe kell vennie a vállalkozások érdekei mellett. A rugalmasság elénk terjesztett egyoldalú értelmezését elutasítjuk.

Elutasítjuk a jelentést, mivel a nem hagyományos munkahelyeken dolgozókat sújtó hallgatás és az őket érő hátrányok ellenére az EU és a tagállamok nem tettek semmit, különösen az ügynökségek által ideiglenesen foglalkoztatott dolgozókkal kapcsolatban.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Nem támogattam a rugalmas biztonságról szóló Christensen-jelentést, mivel az a munkaerőpiac rugalmassága nevében meggyengíti a hagyományos munkaviszony és a munkavállalók védelmét. Az európai Baloldal erőfeszítései és javaslatai ellenére az Európai Parlament, az európai jobboldal és a szocialisták kompromisszumának megszavazásával – egyes részek megváltoztatásától eltekintve – lényegében magáévá tette a Bizottság neoliberális elképzeléseit. A versenyképesség és a vállalkozások nyereségének nevében a szakszervezetek által elért eredményeket ma „rugalmatlanságnak” és „tehernek” nevezik. Az elbocsátások könnyebbé válnak majd, és nem fognak költségekkel járni a vállalatok számára, míg a munkanélküli fiatalok védelmének költségei teljes egészükben a társadalomra hárulnak. A vállalatok munkavállalókkal szembeni felelősségének a helyére a munkanélküliek iránti társadalmi felelősség került. A kollektív szerződések státusza és a szakszervezetek szerepe súlyosan megrendül az új rendszerben. Az Európai Baloldal, a szakszervezetekkel együttműködve és a Foglalkoztatási és szociális bizottságban, valamint a plenáris üléseken beterjesztett javaslatai révén minden munkavállaló védelmét követeli, függetlenül attól, hogy milyen típusú munkavállalói szerződést írtak alá. Fenntartja, hogy a kollektív cselekvés joga a munka törvénykönyvének fontos eleme. Felszólítjuk a tagállamokat, hogy segítsék elő a hagyományos munkavállalást, biztosítsák és bővítsék a munkavállalók jogait, a szociális védőháló színvonalát pedig tartsák magasan.

  Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) Az Ole Christensen által készített jelentéshez kapcsolódó egyik alapvető jelentőségű módosító javaslatot, mely a rugalmas biztonság közös alapelveire vonatkozott, az Európai Parlament sajnálatos módon elutasította, és ezért a jelentés ellen szavaztam.

Az európai bérpolitika előmozdítását célzó 41-es számú módosítás az átlagos nemzeti bérszint 50%-ában határozta meg a javasolt minimálbér szintjét. Véleményem szerint ez meghatározó jelentőséggel bírt volna az alacsony bérek visszaszorításában, amely a szegénység gyakori oka.

A minimálbér európai szintű harmonizációja kulcsfontosságú előrelépéshez vezethetne az európai dolgozók munkavállalásának feltételeiben. Mély sajnálattal veszem tudomásul, hogy a szavazás újfent megakadályozta a szociális jogok Európáját abban, hogy tovább haladjon előre az igazságosság és a társadalmi kohézió útján.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Az EU munkavállalói szervezeteinek szempontjából meghatározó jelentőséggel bír, hogy az alapvető jogokat egy körülbástyázott szöveg foglalja össze, amelynek szükség esetén akár jogi úton is érvény szerezhető.

A modern, liberalizált gazdaságban foglalkoztatott emberek milliónak munkahelyére nehezedő nyomást és a belső piac kiépüléseinek hatásait figyelembe véve megmutatkozik annak az elengedhetetlen fontossága, hogy megfelelő és hatékony egyensúlyt hozzunk létre. Én a fenti okokból következően támogattam a jelentés azon elemeit, amelyek ezekre a problémákra kerestek választ.

  Renate Sommer and Gabriele Stauner (PPE-DE), írásban. − (DE) Nem támogattuk a jelentést, mivel nem más, mint egymásnak ellentmondó állítások színes kavalkádja, amelyben egyetlen jelentős szociális kérdés kapcsán sem fedezhető fel egyértelmű álláspont. Mindenki tetszés szerint beleolvashat bármit, de valóban bármit. Így mindenekelőtt szabad kezet ad a Bizottságnak, hogy megfelelő jogi háttér nélkül is eljárhasson. Ezen túlmenően a rugalmas biztonság kifejezést is elvetjük, amely nem más, mint a szómágia újabb értelmetlen példája.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A rugalmas biztonság modellje csak akkor működhet, ha a munkahelyüket elvesztők megfelelő támogatást kapnak, ez pedig pénzügyi támogatást jelent egyfelől, és segítséget az új munkahely megtalálásában másfelől.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A rugalmas biztonság fogalma sajnos mára olyannyira megszokott elemévé vált a vitának, hogy nem lehetséges megkerülni. A vita akörül tombol, hogy kinek a meghatározása váljon elfogadottá. Kicsit leegyszerűsítve, a konzervatívok a rugalmasságra, a szocialisták a biztonságra fektetnek nagyobb hangsúlyt. A rugalmas biztonságról szóló jelentésben, amelyről ma az Európai Parlamentben szavaztunk, szerencsére az előbbi bizonyul meghatározónak. Ezért tudtam én is támogatni jelentést, bár az kevésbé szerencsés gondolatokat is tartalmaz. A fiatalokat és idősebb dolgozók munkaerőpiacon történő megjelenését nehezítő merevség megszüntetését mindennél fontosabbnak kell tartanunk, ha a társadalmi leszakadás jelenségét vissza akarjuk szorítani.

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0399/2007)

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE), írásban. − (PT) Az Európai Bizottság javaslata az új európai idegenforgalmi politikáról, amelyet „Az EU új idegenforgalmi politikája: A partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén” címet viselő közlemény mutat be, és amely a jelentés tárgyát képezi, fenntartás nélküli támogatásunkat érdemli meg.

A jelentés megerősíti és kiegészíti a Bizottság javaslatának elemeit, az eredetit a következő területeken meghaladva:

- a minőségbiztosítás szabványainak védelmét tekintve az európai idegenforgalmi szálláshelyek vonatkozásában, és a minőségbiztosítási rendszereket összefogó európai ernyőszervezet kialakításában;

- a fogyasztóvédelemben, különösen az elektronikus idegenforgalmi szolgáltatások (foglalások és fizetések) területén;

- a fenntartható idegenforgalom fejlesztésében (gazdasági, társadalmi, területi, környezetvédelmi és kulturális szempontokat követve);

- az utasok jogainak védelmében, a légi közlekedés területén;

- a „célállomás Európa”-koncepció és az európai idegenforgalmi célok támogatásában.

A jelentést a fenti megfontolások alapján támogattam szavazatommal.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Míg a jelentés egyes vonatkozásait – így az idegenforgalmi szálláshelyek minőségbiztosításának támogatását, a fogyasztóvédelmet, az idegenforgalmi célok megközelíthetőségének javítását és a mindenki számára elérhető turizmus elvét – üdvözlendőnek tartjuk, sajnálattal vesszük tudomásul javaslataink elutasítását, melyek arra hívták fel a figyelmet, hogy szükség van:

- a dolgozók jogainak és a minőségi munkahelyek védelmére, mely az emberi erőforrások fejlesztése és képzése, a biztos munkavállalói szerződések és igazságos, méltó fizetések révén biztosítható;

- a közösségi politikákban és finanszírozásban megmutatkozó átfogó megközelítésre a szektorban, amely egy közösségi szakprogramban juthat kifejeződésre, kiegészítve a tagállamok kezdeményezéseit;

- a kereslet szezonális jellegének csökkentésére, az erőforrások felhasználásának és a hulladéktermelés minimalizálására, és olyan az idegenforgalom fejlesztésére, amely diszkriminációtól mentes, és mindenki számára elérhető.

Üdvözöljük ugyanakkor azokat a javaslatokat, amelyek célja:

- a fenntartható idegenforgalom garantálása, ez ugyanis jótékonyan hat egyéb beszerzési és értékesítési piaci tevékenysékre, védi a tájat és kulturális, történelmi, környezeti örökségünket, valamint a területi kohéziót is elősegíti;

- a tömegturizmusra támaszkodó idegenforgalmi befektetések terjedésének megakadályozása, mivel ezeknek jelentős negatív hatása lenne a helyi közösségekre, a környezetre, és a történelmi, kulturális örökségre..

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Szavazatommal támogattam az idegenforgalmi politikáról szóló Costa-jelentést. Az idegenforgalom minden európai állam gazdaságában fontos szereppel bír, és a skót felföld és szigetek sok részén kifejezetten létfontosságú. Fontos, hogy mi az EU-ban minden támogatást megadjunk az olyan idegenforgalmi szektor fejlődésének, amely figyelembe veszi a helyi gazdaságot, a kulturális és nyelvi sokféleséget, valamint ügyel a környezet megóvására.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az új technológiák által kínált idegenforgalmi lehetőségeket kihasználva a turisták egyre gyakrabban kerülik el a közvetítők vagy utazási ügynökök szolgáltatásait, és idegenforgalmi foglalásaikat - mindenekelőtt utazásukat, szállásukat – egyre nagyobb arány elektronikusan teszik meg.

Gyakran kerülnek elő esetek, amelyekben a fogyasztó azért jár pórul, mert nem kapja meg az előre kifizetett szolgáltatást. Nemrégiben jutott tudomásomra a strasbourg-i Victoria Garden Suites Hotel eljárása, amelynek során szlovák turisták a háromcsillagosból egy kétcsillagos hotelbe kerültek át, és másodrendű állampolgárokként kezelték őket. A hotel nem térítette meg a kifizetett és a nyújtott szolgáltatás közötti különbözetet, noha ez a történtek fényében a legkevesebb lett volna.

Az információtechnológia idegenforgalmi felhasználásának fejlődése fogyasztó- és adatvédelmi keretszabályozás kialakítását teszi szükségessé az elektronikus foglalások vonatkozásában. Fontos, hogy a fogyasztók helytálló, nem félrevezető tájékoztatást kapjanak, amely az aktuális helyzetet tükrözi és nem félreérthető. A fogyasztók védelmének érdekében az információt közlő és idegenforgalmi szolgáltatásokat (foglalás, fizetés) nyújtó honlapok elektronikus tanúsítvánnyal való hitelesítése ezért nagy segítség lenne.

Semmi sem rosszabb az idegenforgalomnak, mint az elégedetlen európai fogyasztó, és ezért én fenntartás nélkül támogattam „Az EU új idegenforgalmi politikája: A partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén” című közleményről szóló jelentést. Ez megfelel a előadó, Costa úr ajánlásának, akinek fogyasztóvédelmi prioritásaival különösen erősen azonosulni tudok..

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Szavazatommal támogattam a jelentést, mivel számos jó elképzelést tartalmaz az idegenforgalmi politika további fejlesztésének lehetőségeiről. Ezzel együtt szeretném felhívni a figyelmet az ipari örökség fontosságára, és hogy ez az örökség hogyan járulhat hozzá egykori ipari zónák regenerálódásához a kultúra és történelem értékeinek megőrzésre révén.

Ipari örökségünk megőrzése éppolyan fontos, mint régi műtárgyak vagy természeti látványosságok védelme. Én abból a régióból származom, ahol az ipari forradalom először kibontakozott. Ez a forradalom annyi ember életét olyan meghatározó módon formálta, hogy elismerést érdemel egyedi európai kultúránk részeként.

Ám az ipari örökség számára biztosított források úgy nemzeti, mint európai szinten eltörpülnek az egyéb idegenforgalmi szektorok támogatásához képest.

A Történeti és Muzeális Vasutak, a FEDECRAIL európai szervezete például világelső a vasúti konzerváció területén, ám az Európai Uniótól alig kap támogatást.

Az Európai Uniónak el kellene ismernie az ipari örökség fontosságát, és az idegenforgalom ezen területét kiemelt támogatásban kellene részesíteni, hogy fiataljaink megérthessék ipari múltunk jelentőségét.

Nem lehet kérdés, hogy megérett az idő az ipari örökség által bármilyen jövőbeni európai idegenforgalmi politikában játszott potenciálisan fontos szerep elismerésére.

  Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) Támogatom az új uniós idegenforgalmi politikáról szóló jelentést. A jelentés rámutat, hol nyíltak lehetőségek az uniós cselekvés számára az idegenforgalom területén.

Bár az EU ezen a területen nem rendelkezik általános kompetenciákkal, lehetőségében áll intézkedésekkel támogatnia az idegenforgalmat. Így az Unió segíthet javítani az idegenforgalmi szektor versenyképességét, amely jelentős gazdasági szereppel bír, és amelynek foglalkoztatási szempontból még nagyobb a súlya.

Különös jelentőséggel bír nézetem szerint a fenntartható idegenforgalom előmozdítása, azaz az olyan turizmusé, amelyben környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi vonatkozások egyenlő súllyal kerülnek megfontolásra. A fenntartható turizmus megkerülhetetlen, mint az idegenforgalom fejlesztésének és fenntartásának alapja, és kulcsfontosságú tényező természeti és kulturális örökségünk megőrzésében és fejlesztésében. A természeti örökség megőrzése meghatározó szerepet játszik ennek a komoly gazdasági jelentőséggel bíró szektornak máig tartó sikerében, és képessé teszi az európai idegenforgalmi célterületeket, hogy versenyezzenek a nemzetközi konkurenciával szemben. Emellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az EU minden lépése mintaként is szolgál. Sok kérdésben egyre többen és egyre gyakrabban a mi példánkat követik a világ számos részén. Ez nagy felelősséget ruház ránk. Ezért arra kérem képviselőtársaimat, különösen azokat, akik idegenforgalmi szempontból jelentős régiókból kerültek ide, hogy támogassák a fenntarthatóság érdekében tett erőfeszítéseket..

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Az EU új idegenforgalmi politikájának hangsúlyosabban kell gondoskodnia a fogyasztóvédelemről – ezért javaslom az idegenforgalmi szolgáltatásokat kínáló internetes oldalak hitelesítését. A foglalások és fizetések területén a fogyasztók számára egyértelmű és átlátható szolgáltatásokat kell kínálni, amelyek a vonatkozó biztonsági szabványokat követik.

A „célállomás: Európa” kérdésében sikerült valódi haladást elérni az idegenforgalmi célokat bemutató honlap révén, ám ennek ellenére arra szólítom fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a nagy idegenforgalmi potenciállal rendelkező, de elszigetelt régiók, különösen a centrumoktól távol fekvő területek fejlesztésére, ahol a turizmus a megélhetés legfőbb forrása, és kulcsszerepet játszik a gazdasági és társadalmi fejlődésben.

A szektor szakmai szervezeteit is arra szólítom fel, hogy egyezzenek meg egy összehangolt szállásminősítő rendszerben, és a célra hozzanak létre egy szervezetet a köz- és a magánszféra társulásával.

Végezetül arra szeretném felszólítani a Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányt a szezonális turizmus regionális és múltbéli következményeiről. Ha ezt a jelenséget jobban megértjük, képesek leszünk hatékonyabban fellépni a visszaszorítása érdekében.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A jelentés rögtön az elején, az A preambulumbekezdésben megjegyzi, hogy az európai idegenforgalmi politika jogi alapja hiányzik. Ezt követően arra tér rá, hogy az idegenforgalom fontos szerepet játszhat a társadalmi integrációban, és szól a turistákat kiszolgáló létesítmények létrehozásához szükséges fokozott együttműködés jelentőségéről. Hosszasan tárgyalja a statisztikák és mérési rendszerek kialakításának feladatát a minőségbiztosítás és a fogyasztóvédelem szempontjából. A jelentés kitér még az európai kulturális örökség védelmének, megőrzésének és helyreállításának szükségességére is.

A Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy az idegenforgalom nemzeti, regionális és helyi szinten történő fejlesztésének politikai koordinációját elősegítendő készítsen a tagállamok számára útmutatást. Az Európai Parlament ezen túlmenően egy európai örökség-jelzés bevezetését is tervezi, amely a megőrzésre érdemesnek talált látványosságoknak szánt támogatás növelését célozná – példaként a jelentés a kulturális főútvonalakat és a műemlékeket hozza fel.

Véleményem és a létező szabályozás szerint is, az idegenforgalmi szabályozás nemzeti kompetencia. Az idegenforgalmi szektornak más országok idegenforgalmával versengve kell fejlődnie, és minden országnak meg kell hagyni a saját politika kialakításának szabadságát. Ebből a megfontolásból szavaztam a jelentés ellen.

- Jelentés: Alain Lipietz (A6-0409/2007)

  Daniel Caspary (PPE-DE), írásban. − Szavazatommal támogattam Alain Lipietz „Kereskedelem és éghajlatváltozás” című jelentését a novemberi, Brüsszelben tartott mini-plenáris ülésen. A jelentés dicséretes, és számos olyan kérdéshez szól hozzá, amely mindannyiunkat aggaszt. Néhány módosítást és bekezdést ugyanakkor nem támogatok, mivel meggyőződésem szerint a globális felmelegedésre olyan fenntartható intézkedésekkel kell válaszolnunk, amelyek nem hatnak negatívan a világgazdaság növekedésére, sem az európai szociális modell hosszútávú kilátásait nem veszélyeztetik.

Én nagyon komolyan veszem a éghajlatváltozás kérdését. Az Európai Unió élen jár a éghajlatváltozást érintő hosszútávú és valódi hatással bíró megoldások kidolgozásában. Úgy vélem, hogy ezek az európai javaslatok bármilyen jövőbeni tárgyalás során viszonyítási pontként fognak szolgálni, és emellett gazdaságunk modelljével is összeegyeztethetőek.

Úgy vélem, hogy a globális kereskedelem fejlődése a világgazdaságra jótékony hatással van. Ezzel egyidőben elismerem, szükség van további intézkedésekre, különösen a szállításban, hogy a károsanyag-kibocsátások szintje csökkenjen. Ám a világkereskedelem egészének szerkezetét nem szabad eltorzítani..

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A Lipietz-jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy Európának globális vezető szerepet kell játszania a éghajlatváltozás elleni harcban, és ezért úgy vélem, hogy az Európai unió kereskedelempolitikájának lényegileg kell megváltoznia, és kis széndioxid-kibocsátású gazdaság kialakulását kell elősegítenie.

A jelentés rávilágít olyan termelési és kereskedelmi módok, illetve fogyasztási szokások kialakításának szükségességére, amelyek mérséklik az éghajlatváltozást és annak gazdasági hatásait. Lépni kell ezért a helyben történő termelés bátorítása érdekében, hogy a szállítási igények csökkenjenek, valamint meg kell különböztetni olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a fogyasztói tudatosság növelése az egyes termékek környezetvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban.

  Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) Mi, mérsékeltek, ma meg tudtuk győzni az Európai Parlamentet arról, hogy elutasítsa azt a javaslatot, amely vámokat vezetett volna be a kiotói jegyzőkönyvet alá nem író országokból származó árucikkekre. Arról is sikerült meggyőznünk az Európai Parlamentet, hogy ne sorakozzon fel azon nézet mögött, amely szerint a világ környezeti problémáiért a piacgazdaság a felelős. Ezért a kereskedelemről és éghajlatváltozásról szóló jelentés mellett szavaztunk.

A kereskedelem önmagában nem fenyegeti a környezetet – épp ellenkezőleg. A kereskedelem hozza létre azt a jólétet, amely szükséges a jövő környezetvédelmi kihívásainak leküzdéséhez. Képessé tesz minket arra, hogy szűkös erőforrásainkat minél gazdaságosabban használjuk fel, kiemeli az embereket a szegénységből, amely pedig a világ legtöbb környezeti problémájának okozója. A nyitottság és a kereskedelem ráadásul a technológiai transzferek előfeltétele, márpedig ezek teszik lehetővé, hogy a ma fejlődő országai gyorsabban alakíthassanak ki kedvezőbb környezetet, mint mi erre képesek voltunk.

Ezzel szemben a szállítás, amíg nem terhelődik rá az általa előidézett környezetvédelmi költség, nagyon is komoly probléma. Mi, mérsékeltek, úgy véljük, hogy a Parlament ma a rossz úton indul el, amikor a kereskedelem akadályozását és korlátozását javalló kezdeményezésekről szavaz. A Parlamentnek inkább arra kellene törekednie, hogy a szállításra terhelődjenek az ezáltal okozott környezetvédelmi externáliák. A környezetért mindannyiunk által érzett aggodalom nem válhat a protekcionizmust legitimáló gondolattá, mivel a protekcionizmus a fejlődést gátolja, és ezzel az egészséges környezet kialakítását is fenyegeti.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Lipietz úr jelentése fontos kérdéssel foglalkozik. Ha komolyak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak korlátozására irányuló szándékaink, úgy biztosítanunk kell, hogy az ezek által okozott költségeket minden egyes alkalommal számításba vesszük. A kereskedelem – a szabadkereskedelem – a világgazdaság fontos hajtóereje, és ezért támogatnunk kell. Ám ennek ellenére sem lehetséges, hogy árucikkeket még sokáig szállítsunk több ezer kilométeren át a Föld körül, míg szinte azonos cikkek az ellentétes irányba utaznak, ha nem gondoskodunk arról, hogy ennek a teljes költségét állja valaki. Ezt az átalakulást ugyanakkor elővigyázatosan kell majd irányítani, nehogy a világ legszegényebbjei közül kerüljenek ki azok, akik megfizetik az árát az iparosodott országok által gondatlanul kizsákmányolt környezeti erőforrásoknak ezen a bolygón. Európának felelőssége védelmezni azokat az embereket, akiknek megélhetése önhibájukon kívül olyan rendszerektől függ, melyek nem veszik figyelembe a bolygó hosszú távú lakhatóságát, csak a rövidtávú hasznot.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista véleménye szerint az EU-nak fontos szerepet kell játszania az ember által a Föld éghajlatára gyakorolt hatások mérsékléséért folyó küzdelemben. A világkereskedelem egyik meghatározó szereplőjeként az EU képes befolyásolni a termelés és a nemzetközi szállítás környezeti hatásait.

A jelentésben azonban komoly kockázatok rejtőznek. A sorok közül, de a mondatokból is kiolvashatjuk, hogy a jelentés gondolataiból építkező politika tág teret nyitna a protekcionista gondolatoknak, amelyet számos érdekcsoport és uniós tagállam is képvisel. Az érdekcsoportok mindig szeretik magukat a közérdek bajnokainak beállítani. A jelentést támogatni ezért nagyon kockázatos lépés lenne. A protekcionizmus megerősödéséhez vezethetne, aminek magas árát a világ szegényei és az EU fogyasztói fizetnék meg.

Ehelyett az EU feladata az lenne, hogy továbbra is minden olyan ország számára példa és szövetséges marad, amely felelősen kíván viszonyulni a éghajlatváltozáshoz. A Júniusi Lista ezért a jelentést elutasítása mellett döntött.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Teljes mértékben egyetértünk a jelentés azon részével, ahol szerepel, hogy „a jelenleg működő gazdasági modell, amely a fogyasztás, a termelés és a kereskedelem folyamatos maximalizálásával jár, nem fenntartható, mivel az erőforrások és a szállítás iránti keresletet folyamatosan növeli, míg a hulladéktermelés és károsanyag-kibocsátás is növekszik”, valamint hogy a kereskedelem mai rendszere „olyan globális munkamegosztást hoz létre, melynek alapja a termékek rendkívül intenzív szállítása”, noha ezeket helyben fenntarthatóbb módon is elő lehetne állítani.

Emellett azonban néhány negatív vonatkozásra is fel szeretnénk hívni a figyelmet, így például a „zöld árucikkekre és szolgáltatásokra” háruló összes vám- és egyéb teher felszámolásának javaslatára a WTO jelenleg zajló dohai fordulójának keretében, illetve a szabadkereskedelmi egyezmények hallgatólagos elfogadására, ami pedig ellentmond annak, amit a jelentés korunk kereskedelmének szerkezetéről előzőleg állít.

Szintén határozottan ellenezzük a „szennyező fizet” elvének bevezetését a kibocsátás-kereskedelmi rendszer globális kiterjesztésének révén, amelyet következményei miatt utasítunk el.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Szavazatommal a kereskedelem és éghajlatváltozás kapcsolatáról szóló Lipietz-jelentés mellett foglaltam állást. A éghajlatváltozás kérdése egyike napjaink legégetőbb problémájának, és érdemi lépéseket követel úgy nemzeti, mint európai és globális szinten.

Egyfelől tehát támogatom a ma tárgyalt jelentést, mivel az számos fontos kérdést tárgyal, ám fel szeretném hívni a figyelmet egy éghajlatváltozással foglalkozó törvényre irányuló, a skót kormány által kidolgozott javaslatra is. A kormány kötelező hosszútávú célként határozta meg a skót károsanyag-kibocsátások 80%-al történő csökkentését 2050-ig. Úgy vélem, hogy ez elismerést érdemel, és remélem, hogy a többi tagország hasonlóan ambiciózus célokat tűz ki a globális felmelegedés ellen folytatott küzdelemben tett erőfeszítéseik részeként..

  Syed Kamall (PPE-DE), írásban. − Míg széleskörű egyetértés övezi, hogy szükség van a károsanyag-kibocsátások csökkentésére, a jelentés szerzője olyan intézkedéseket ajánl, amelyek a szegényebb országokkal folytatott kereskedelmet korlátoznák, és ezzel polgáraikat szegénységre ítélnék, megzavarva a globális kínálati csatornákat, és irreális büntetéseket vezetve be.

A konzervatív álláspont az, hogy a károsanyag-kibocsátások csökkentésének legjobb módja a technológiára fektetett hangsúly növelése, reális célkitűzések közös elfogadása, és a szegény országokkal folytatott kereskedelem bővítése, melynek eredményeként azok is megengedhetik maguknak, hogy tisztább, zöldebb technológiákba és folyamatokba fektethessenek be.

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az állásfoglalás-tervezetet olcsó, környezetbarát ruhába öltöztették, és a jószándék hangoztatásának általánosságaival bástyázták körül, ám mindez a reakciós tartalom leplezésének céljával történt, amely magán viseli az imperialista klikkek és szervezetek bélyegét.

A tervezet a légi és közúti szállítást kritizálja, mivel azok a tengeri és vasúti szállítással összehasonlítva magas szén-dioxid kibocsátással járnak, ám mégis azt hangoztatja, hogy a multinacionális cégek szabad választási lehetősége a világkereskedelem szempontjából alapvető jelentőséggel bír.

A szállítási szektorban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával való kereskedést ajánlja, amely mindeddig nem csökkentette a szén-dioxid kibocsátást, de a tőke számára sok hasznot termelő értéktőzsdei eszköznek bizonyult. Támogatja a nemzetközi monopóliumok céljait az ún. tiszta fejlesztési mechanizmuson (CDM) tekintetében, melyeknek bőkezű támogatásokat juttatna.

Az Európai Befektetési Banknak a „környezetbarát” felügyeleti szerv szerepét szánja, amely „az OECD és a G8 tanácsaival összhangban” járna el, továbbá követeli, hogy a jövendőbeli javaslatok a WTO által előírt kezdeményezéseket kövessék.

A lényege mindennek tehát az, hogy a természeti erőforrásokat tovább fosztogatják a multinacionális cégek, az erdőirtás folytatódik, az ivóvíz-tartalékok zsugorodnak és romlanak, a sivatagosodás terjed, a genetikailag módosított termények terjednek, mérgező vegyi anyagok szennyezik a környezetet, a fegyveres konfliktusok és az imperialista beavatkozások önfenntartó ciklusai folytatódnak, az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja nő, milliárdok szenvednek a tőke fosztogatása és haszonvadászata miatt. És ez az állásfoglalás ezt támogatná és segítené.

Mi, a Görögországi Kommunista Párt európai parlamenti képviselői ezért a javaslat ellen fogunk szavazni.

  David Martin (PSE), írásban. − Őszinte örömmel fogadom a jelentést, mely egy sor megvalósítható intézkedést mutat be a kereskedelem az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepét taglalva. Az alacsony üvegházhatású gázkibocsátással előállított vagy fogyasztóhoz eljuttatott termékekre javasolt vámmentesség, az egzotikus fafajták importjának tilalma, az energiahatékony termékek megkülönböztetésének elve, valamint a légi közlekedés bevonása a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe – ezek mind olyan megoldások, amelyek irányába lépnünk kéne.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Lipietz úr a kereskedelem és az éghajlatváltozás összefüggéseiről készített jelentése két olyan területet érint, ahol az EU a leginkább képes nemzetközi befolyást kifejteni. Éppen ezért különösen fontos, hogy az Európai Parlamentben mi kinyilvánítsuk véleményünket. A világ minden országát érdekeltté kell tenni a világgazdaságban, méghozzá a kereskedelem révén. Csak a fejlett kereskedelem és a gazdasági fejlődés teremti meg a lehetőségét annak, hogy embereket kiemeljünk a szegénységből, és hatni tudjunk a környezetre. Európa környezetvédelmi és fejlődéspárti elkötelezettségének meg kell őriznie eddig szerepét, katalizátorként közreműködve a kereskedelemre épülő fenntartható gazdaság létrejöttében, és nem szabad ezt akadályozó gáttá válnia. Ezért sajnálattal veszem tudomásul, hogy a ma megszavazott jelentés szellemisége nem áll feltétlenül a kereskedelem és a fejlődés mellett. Komoly fenntartásokkal, de ennek ellenére mellette szavaztam, mivel a legproblematikusabb kitételek előzőleg törlésre kerültek.

- Jelentés: Luisa Morgantini (A6-0432/2007)

  Jim Allister (NI), írásban. − Az afrikai mezőgazdaság fejlesztéséről szóló Morgantini-jelentéshez kapcsolt 6-os számú módosításról szóló szavazás során sokatmondó bepillantást nyerhettünk az Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportjának szimpátiáiba és vonzalmaiba. A zsarnok Mugabe barátjaként leplezték le magukat, ellenezve a lisszaboni EU-Afrika csúcsról Mugabét távol tartani kívánók álláspontját. Végre megmutatták valódi színeiket. Mivel meggyőződésem szerint Mugabe megvetést érdemlő zsarnok, aki saját országát kényszerítette térdre, örömmel szavaztam a 6. módosítás ellen, ezzel is kifejezve tettei és a csúcson való tervezett megjelenése felett érzett felháborodásomat. Az a tény, hogy a Parlament, még ha kis többséggel is, de elfogadta a módosítást, nem más, mint a zsarnoknak adott gyomorforgató biztatás.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Elítéljük az EP legreakciósabb padsorai által megkezdett politikai manővert, amely egy, az afrikai mezőgazdaságról szóló jelentés örvén kritizálja a Zimbabwei Köztársaság elnökének a részvételét a közelgő EU-Afrika csúcson, noha az ország az Afrikai Unió teljes jogú tagja. Ezt a kísérletet céljait és szándékait tekintve sikerült megbuktatnunk.

A jelentés maga véleményünk szerint egy sor helyes megállapítást tartalmaz, így például szóvá teszi, hogy az „afrikai mezőgazdaság fejlesztésére”, „a kereskedelem elősegítésének céljával” nyújtott támogatás alapjául kizárólag a gazdasági partnerségi megállapodásokat fogadni el nem más, mint a zsarolás egy formája, melynek célja a mezőgazdasági termékek kereskedelmének liberalizációja.

Az érintett országok jelentős részét arra ösztönzik, hogy tegyék az agráralapú gazdaságaikat az EU-tól függővé, mivel olyan szerződéshez kötik őket, amely egy monokultúrás exportgazdaságot éltető mezőgazdasági modell kialakulását eredményezi. Ez pedig nyilvánvaló és súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti problémákat okoz úgy számos afrikai országnak, mint az uniós tagállamok polgárainak.

Ezért úgy véljük, hogy az afrikai mezőgazdaságot igazából úgy lehet segíteni, hogy a saját igények, valamint az élelmiszer-önellátás és -biztonság által meghatározott agrármodell társadalmilag felelős fejlesztését támogatjuk minden egyes ország esetében.