Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. december 10., Hétfő - Strasbourg

16. Tengeri környezetvédelmi közösségi politika (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából a Tanács által elfogadott közös álláspontra [09388/2/2007 – C6-0261/2007 – 2005/0211(COD)] irányuló, második olvasatra történő ajánlás (A6-0389/2007) (Előadó: Marie-Noëlle Lienemann).

  Marie-Noëlle Lienemann, előadó. − (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az irányelv, amely második olvasatban az Európai Parlament elé került elfogadásra, rendkívül fontos, mivel ez az első olyan irányelv, amely környezetvédelmi stratégia kidolgozására kötelezi a tagállamokat a tengerek és az óceánok jó ökológiai állapotának helyreállítása érdekében. Amikor az irányelv az első olvasat során először megvitatásra került, hangsúlyoztuk fontosságát, tekintettel arra, hogy a friss tudományos beszámolók szerint a halállományok, valamint a tengerek és az óceánok biológiai sokféleségének fennmaradását veszély fenyegeti. Egyesek még azt is mondogatják, hogy ötven év múlva nem lesz több hal. Ezenkívül, az óceánok alapvető szerepet töltenek be az éghajlat szabályozásában; az óceánok szennyezésével pedig azt kockáztatjuk, hogy megszűnik e szabályozó funkció, és felerősödnek az éghajlatváltozás negatív hatásai. Ezért az Európai Unió számára sürgetővé és szükségessé vált, hogy – különösen az édesvizekre vonatkozó vízügyi keretirányelv elfogadását követően – haladéktalanul a tengervizek problémájával is foglalkozzon.

Az első olvasat során bizonyítottuk, hogy hajlandók vagyunk javítani a meglévő szövegen. Azzal kezdeném, hogy sorra veszem az irányelv és a meglévő szövegek főbb strukturális pontjait. Az első cél az, hogy visszaállítsuk tengereink és óceánjaink jó ökológiai állapotát. A második cél az egyes tagállamok által meghozandó szükséges intézkedések meghatározása: először is, a tengeri régiókon vagy alrégiókon belüli együttműködés megvalósítása; majd a víz és a biológiai sokféleség állapotának meghatározása e tengerekben; ezt követően a jó ökológiai állapot és néhány kiemelt környezetvédelmi cél meghatározása; végezetül pedig cselekvési terv kidolgozása és az alkalmazandó intézkedések meghatározása. Tehát bizakodóak voltunk az irányelvvel kapcsolatban, ugyanakkor éreztük, hogy nem volt kellőképpen mélyreható abban a formában, amelyben azt a Bizottságtól megkaptuk.

Több pontot is hangsúlyoztunk. Először is azt, hogy ennek az irányelvnek szigorúnak kell lennie, mind az erőforrások, mind pedig az eredmények tekintetében. Minden bizonnyal ez volt a legpozitívabb pont a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott együttműködésünkben: az irányelv valóban szigorú lett.

A második pont az, hogy reményeink szerint a jó ökológiai állapotot szigorúan fogják meghatározni, hogy ezen érték helyreállítása ne csak a szavak szintjén történjen meg. Nagyrészt elégedettek voltunk azzal, hogy a jó ökológiai állapot kritériumait kiterjesztették, és így az magában foglalja az ökoszisztémákat érintő minden szennyező anyag által okozott terhelést, valamint azt, hogy ezeket ki kell értékelni és csökkenteni kell hatásukat a jó ökológiai állapot helyreállításának céljából.

A harmadik pont az, hogy a Parlament határozottan támogatja a védett tengeri területek kijelölését, azaz olyan területekét, amelyeknek kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük a szóban forgó élőhely sokszínűségének, és különösen a halállományok helyreállításában. Korlátozóbb, szigorúbb, keményebb megfogalmazást szerettünk volna elérni e védett területek szükségessége kapcsán, de az elv még megvan; mindenesetre továbbra is szükségszerű, hogy e területek kellően nagy kiterjedésűek legyenek ahhoz, hogy hozzájárulhassanak a biológiai sokféleség helyreállításához.

Végül, a Parlament azt kívánta, hogy terjesszék ki az irányelv hatályát. Különösen a part menti vizek megfelelő figyelembe vételét szerettük volna elérni, és nem akartuk, hogy kétség maradjon afelől, hogy figyelembe kell venni az árapály által érintett vizeket. Mindenesetre sok ilyen víztest esetében ez volt a helyzet. Természetesen azt szerettük volna, ha egy kicsit pontosabban meghatározzák az árapálymozgások által érintett fölterületeket, de a mostani megfogalmazás is elfogadható.

Hangsúlyozni szeretném a stratégiák földrajzi területek szerinti összhangjának fontosságát: határozottabb megfogalmazást szerettük volna, bár az összhang szükségességét megerősítették.

Végül, a balti államokból érkezett képviselőtársaink azt szerették volna, ha a Balti-tenger egyfajta kísérleti projektté válna, ami lehetővé teszi számunka a gyorsabb cselekvést, figyelembe véve a helyzet sürgősségét. Nem voltak teljességgel elégedettek, mivel intézményeinknél nem szokás konkrét területeket kiemelni. Mindazonáltal, a kísérleti terület elképzelését megtartottuk, és biztos vagyok abban, hogy a Bizottság adott esetben ilyen területté nyilvánítaná a Balti-tengert.

Végezetül ott van még az időtartam kérdése. Az volt a legfontosabb számunkra, hogy az irányelv kötelező érvényű legyen, még akkor is, ha ily módon valamelyest meghosszabbodik a tagállamok számára annak teljesítésére rendelkezésre bocsátott idő. Ezt a kompromisszumot is sikerült végül meghozni. A határidő 2020, de ez nem jelenti azt, hogy a tagállamok tétlenül ülhetnek, mert az irányelvet 2010-ig át kell ültetni. Mindenesetre azt kérném tőlük, hogy ne vesztegessék az időt, mert a – a vízügyi keretirányelv értelmében – a késedelem csak halmozódik, és tengereink nem várhatnak.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Én válaszolok Stavos Dimas úr nevében, mivel kollégám részt vesz a Balin megrendezett, éghajlatváltozásról szóló konferencián, ezért nem tud ma jelenlétével megtisztelni bennünket. Először is szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Lienemann asszonynak a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv kapcsán végzett kiváló munkájáért, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak pozitív és konstruktív hozzájárulásáért.

Az irányelv egy új megközelítés alkalmazásának kezdetét jelenti tengereink és óceánjaink védelme terén. A következő kihívás pedig – természetesen – az irányelv sikeres végrehajtása lesz. Sikeresnek bizonyultak a Parlament arra irányuló erőfeszítései, hogy kiterjesszék e jogalkotási kezdeményezés céljait, és biztosították, hogy az elfogadott irányelv hatékony eszköz lesz tengereink és óceánjaink integrált módon történő védelme terén. A Bizottság elégedetten vette tudomásul, hogy a második olvasatra sikerült megállapodásra jutni. Ebben a folyamatban szeretném külön kiemelni az Európai Parlament konstruktív szerepét. A Parlament – miközben mindig megőrizte az általa kitűzött magas politikai és környezetvédelmi célokat –, készségesnek és együttműködőnek bizonyult e megállapodás kidolgozásában.

A javasolt irányelv célja, hogy a tagállamok legkésőbb 2020-ig megtegyék a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó ökológiai állapotának megvalósítása érdekében. Ezt a tengervizeikre vonatkozó tengervédelmi stratégiák kidolgozásával és végrehajtásával érik el. Tehát az irányelv egy igen komoly célt foglal magában. A Bizottság éberen őrködik annak biztosítása érdekében, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek tengeri környezetünk hatékony védelmének garantálása érdekében. Néhány fontos pontban a Parlamentnek sikerült meghaladnia az eredeti bizottsági javaslatot.

Különösen három kérdést szeretnék kihangsúlyozni, amelyek a tárgyalások során kiemelt fontosságúak voltak: egy nagyra törő cél meghatározása az irányelv tekintetében; annak pontosabb meghatározása – többek között konkrét jellemzőkkel –, hogy mit is kell jó környezeti állapoton érteni; valamint védett tengeri területek létrehozása az irányelv összefüggésében.

A Parlament a tárgyalási folyamatban mindvégig ragaszkodott annak szükségességéhez, hogy az irányelv szilárd törekvéseket tartalmazzon e lényeges pontok mindegyike tekintetében. Az irányelv új keretet hoz létre ahhoz, hogy – első ízben – összehangoltan léphessünk fel tengereink és óceánjaink védelme érdekében. Továbbra is építünk majd e politikai kezdeményezésre annak elősegítése érdekében, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv megvalósítsa az európai uniós tengervédelmi politika környezetvédelmi célkitűzéseit. Ezért a Bizottság el tud fogadni egy kompromisszumos csomagot, hogy második olvasatban megállapodásra juthasson ezen irányelvvel kapcsolatban.

  Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportom előadójaként örömmel mondhatom, hogy az irányelv, amelyről sikerült megállapodásra jutnunk, azon uniós környezetvédelmi jogszabályok egyike, amelyek gyümölcsét a jövő nemzedékei ténylegesen élvezhetik majd. Itt az ideje, hogy végre a tengeri környezet felé fordítsuk figyelmünket, amelynek egyre romló állapotát szomorúan figyeljük. Ennek a Balti-tenger a legmegdöbbentőbb példája. Ez az irányelv új reményt hoz, mivel célja, hogy megállítsa a tengerek szennyezését és biológiai sokféleségükbe új életet leheljen.

E két év alatt elvégzett munka nem volt mindig könnyű. Jóllehet a cél mindenki számára azonos volt, a politikai csoportok által alkalmazott eszközök gyakran eltértek egymástól. Véleménykülönbségeink egyik példája a szén-dioxid-megkötési és -tárolási technika jövőbeni lehetőségeivel kapcsolatos. Lienemann asszony véleménye a gyakorlatban megakadályozta volna egy ilyen technika kifejlesztését. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy az éghajlatváltozásra való tekintettel e technikára szükség van, és a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvet ezért nem szabad olyan részletekkel terhelni, amelyek lehetetlenné teszik az ilyen technológia alkalmazását.

Úgy vélem, hogy az immáron elért kompromisszum minden fél számára elfogadható. Céljai nagyra törőek, és a tagállamok eldönthetik, hogy miként valósítják meg azokat – jóllehet az irányelv a legjobb eredmény elérése érdekében együttműködésre kötelezi a tagállamokat az egyes tengeri régiókban. A kompromisszumos szöveg egyértelműen meghatározza, hogy milyen jellegű jó tengeri környezeti állapotot kívánunk elérni, és milyen lehetséges veszélyek fenyegetik azt. Ugyanakkor már nem részletezi a fenyegetések esetén meghozandó különböző lépéseket, mivel a felsorolás nem lehet kimerítő, és így a tengeri környezet tekintetében tett intézkedések egyenlőtlen megítélést kapnának. A kiválasztott jelenlegi megfogalmazás kötelezettséget ró a felekre, de nem vádol, és ösztönözi a tagállamokat, indokolatlan kényszerítő intézkedés nélkül. A célok mindazonáltal világosak, tudományosan megalapozottak és kötelező érvényűek, és ily módon hatékonyak is lesznek.

Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak, Lienemann asszonynak sikeres munkájáért. Jó vezetőnek bizonyult a tárgyalások során, és a többi képviselőcsoport véleményét is meghallgatta. Különösen hálás vagyok azért, hogy sikerült kiemelten kezelni a Balti-tengeren kialakult súlyos helyzetet.

Biztos vagyok abban, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv kiváló környezetvédelmi pillérként szolgál majd a közös uniós tengervédelmi politikában. Nagyszerűen támogatja a közös tengervédelmi politika célját, azaz a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés fokozását, ugyanakkor a tengervédelem terén folytatott kutatások szilárd tudásalapjára épít. Ez az a fajta jogszabály, amelye Közösségünknek szüksége van.

  Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (LT) Gratulálok az előadónak az általa végzett fontos munkáért. Egyetértek azzal, hogy egy erőteljesebb véleményt kinyilvánító jelentés eredményesebb lett volna. Az erős vélemények azonban még várhatnak; addig is örülhetünk az elért kompromisszumnak.

Egy ideje már a tengerek és az óceánok védelme nem kap kellő figyelmet. Szakadatlanul folyik a tengeri erőforrások kiaknázása, az ökoszisztéma kimerítése, és nem vesszük észre, hogy eközben magunk alatt vágjuk a fát. Ezért is nagyon fontos a tengeri védett területek létrehozása, hogy az élő vizeket megőrizzük a jövő nemzedékei számára.

Mint az köztudott, az Európai Unió tengeri területe nagyobb szárazföldi területénél. Az EU régióinak és uniós polgárok millióinak jóléte függ a környező tengerek és óceánok jó környezeti állapotától és bőségétől. Ezért alapvető fontosságú, hogy a jövőben az Európai Unió a környezetvédelmet összefüggő egészként kezelje, tudván, hogy azt nem lehet „foltozgatni” különálló, jelentéktelen határozatokkal. Ha csökkentjük a talaj szennyezettségét, a tengeri szennyezést is csökkenteni kell. Több pénzt kell elkülöníteni vízelvezető rendszerek kiépítésére, és nem kevésbé fontos, hogy e téren az Unión kívül is történjenek előrelépések.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy az Európai Unió ismét globális vezető szerepet vállal, és elkötelezte magát amellett, hogy az elkövetkező 13 év során jó tengeri környezeti állapotot valósít meg.

A Balti-tenger problémáját már említették. E tenger különösen érzékeny, mivel vize csak minden 25–30 évben cserélődik ki, így a szennyezés hatásai az átlagosnál erőteljesebben érvényesülnek. Még most is érezzük a vegyi anyagok évtizedekig történt felelőtlen alkalmazásának következményeit. Mielőtt kőolaj-kitermelésbe kezdenénk és terveket készítenénk csővezetékek építéséről a Balti-tengeren, a környezetvédelmi szempontokat is mérlegelnünk kell. Gondoskodnunk kell arról, hogy gyermekeink és unokáink jólétét nem befolyásoljuk károsan döntéseinkkel.

  Adamos Adamou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni és köszönetet mondani Lienemann asszonynak erőfeszítéseiért, és azért, ahogyan a tárgyalásokat lefolytatta a Tanáccsal és a Bizottsággal. Néhány kifejezetten pozitív kérdésről szeretnék szólni.

Az irányelv egésze kellő hangsúlyt helyez a megfeleléshez, valamint a jó környezeti állapot eléréséhez szükséges intézkedésekre, és az irányelv értelmében el kell kerülni a környezeti állapot további romlását. Jóllehet az Európai Parlament eredetileg 2017-et akarta kijelölni a tagállamok számára a megfelelés határidejeként, ez a határidő most 2020, egy reális cél, amelyet a Tanács javasolt a nemzeti képviselőkkel egyeztetve.

A tagállamok 2012-ig előzetes értékelést készítenek, amelyben meghatározzák a jó környezeti állapotot, és egységes környezetvédelmi célokat tűznek ki. Az Európai Parlament egyértelmű kötelezettségvállalásokat kapott a Tanácstól olyan integrált politikákra és megközelítésekre vonatkozóan, amelyek együttműködésre ösztönzik a tagállamokat egy, az egész Unióra érvényes jó környezeti állapot megvalósítása érdekében.

Az irányelv emellett figyelembe veszi a közös halászati politikát, és előírja a halászati erőforrások megvalósítható kiaknázását és az ökoszisztémák épségének megóvását, hogy azok megőrizhetők vagy helyreállíthatók legyenek, és – szükség esetén – védelemben részesíthessék a tojásrakó-, búvó- és táplálkozási helyeket.

Végül, ami a finanszírozási forrásokat illeti, a végrehajtás vonatkozik a meglévő pénzeszközökre, a pénzügyi források alkalmazási körén belül és a 2007–2013 közötti időszak gazdasági kilátásaival összhangban; ezt a következő időszakra vonatkozóan újból megtárgyalják, tekintve, hogy az irányelv érvényességi ideje 2020-ig tart.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Először én is gratulálnék az előadónak, Lienemann asszonynak az általa végzett kiváló munkáért. Az irányelv célja a tengeri környezet védelme – és e célt valóban teljesítenie is kell. Mindazonáltal, a Halászati Bizottság előadójaként szeretnék néhány észrevételt tenni.

A Környezetvédelmi Bizottságnak nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a halászatra, valamint a halászatban a tengeri szennyezés miatt felmerülő problémákra. A tengerészek és a halászok mindenkinél jobban ismerik a tengert. A tengeren és a tengerből élnek. Az említett problémák nem oldhatók meg az ő részvételük nélkül. Emellett elégedettségemet szeretném kifejezni a védett tengeri területek kibővítésével kapcsolatban.

Összefoglalva elmondhatom, hogy a tengervédelmi stratégia sikeres megőrzése négy fő tényezőtől függ: először is, a kötelezni kell a feleket, hogy tartsák magukat az irányelvben megállapított ütemtervhez. Semmiféle halasztást nem engedhetünk meg a programban. 2020-ig az összes célkitűzést meg kell valósítani – ha ez nem történik meg, akkor már túl késő lesz helyrehozni a dolgokat.

Másodszor, együttműködést kell folytatni harmadik országokkal: a tengereknek nincsenek határaik. Tárgyalóasztalhoz kell ülnünk szomszédainkkal és meg kell vitatnunk a dolgokat. Ne feledjük, hogy a Földközi-tenger 27 ország partját mossa, és ebből csak hét ország uniós tagállam. Ezért mindannyiunknak ott kell lennünk a tárgyalóasztalnál, hogy lássuk, mit tehetünk.

Harmadszor, megfelelő mértékű finanszírozást kell biztosítani e célra.

Negyedszer, rá kell venni a halászokat, hogy részt vállaljanak ebben az erőfeszítésben. Csak így reménykedhetünk a sikerben.

Végül, és észrevételeim lezárásaként megismétlem, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv – megfelelő alkalmazása esetén – hozzájárul ahhoz, hogy életképes és fenntartható legyen a halászat, a tenger pedig egészséges legyen, és hogy tiszta tengereink szépségét valamennyien élvezhessük.

  Inger Segelström (PSE). - (SV) Tisztelt elnök úr! Először is hadd mondjak köszönetet Marie-Noëlle Lienemann képviselőtársamnak a keretirányelv kapcsán végzett hasznos munkájáért. Stockholmban, a világ egyik legszennyezettebb tengerének számító Balti-tenger partján élő svéd állampolgárként őszintén üdvözlöm az irányelvet. Svédország lakosságának 40%-a kevesebb mint 5 km távolságra él a tengerparttól, és az idegenforgalom 71 000 munkahelyet biztosít az országomban, ideértve a szigeteken élőket is. A halászat további 4000 munkahelyet ad. Halászati iparunknak köszönhetően sok halat fogyaszthatunk, ami oly fontos számunkra, svédek számára.

A sérült tengeri környezet miatt sokaknak romlik az életminősége, ami nemkívánatos fejlemény. Fennáll annak a veszélye, hogy a hajókról történő, kereskedelmi és a hobbi célú halászat és horgászat, a tengerben való fürdés és a tengeri üdülések eltűnhetnek, hacsak mi, itt az EU-ban itt és most nem teszünk közösen valamit.

A közös tengeri környezetvédelmi politika a tengeri ökoszisztémák megerősítését és védelmét szolgája majd, valamint adatbázisok létrehozását a nyomon követés és a tudásszerzés érdekében. Nekünk, itt az Európai Parlamentben nagyra törőbb céljaink vannak, mint a Bizottságnak, és örülök, hogy a jó környezeti állapot elérésének általunk kijelölt határideje 2017, nem pedig 2021. Annak is örülök, hogy a tagállamoknak 2015-ig a tengeri környezetre vonatkozó intézkedési programokat kell kidolgozniuk.

Szeretném megköszönni Frattini biztosnak a részvételt. A környezetvédelem iránt elkötelezett polgárként gyorsabb haladást szeretnék látni, és ha mind a 27 tagállam begyorsít, akkor tehetünk valamit és előreléphetünk. Ez a cselekvési terület kiváló példája annak, hogy hol van szükség határokon átnyúló együttműködésre. Remélem, hogy a Balti-tenger kísérleti területté válhat, mivel a Balti-tenger partján fekvő kilenc országból nyolc uniós tagállam. Ez a mi problémánk és a mi felelősségünk. Az is lényeges, hogy mi, akik elkötelezettek vagyunk a környezetvédelmi külpolitika mellett, együttműködjünk Oroszországgal a Balti-tenger és a tengeri környezet védelme kérdésében. Döntések előtt állunk mind a környezetvédelem, mind pedig az energiapolitika terén. Helyezzük most a tengeri környezet védelmét a figyelem középpontjába!

  Georgios Toussas (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök úr! A Lisszaboni Szerződés értelmében történő fejlesztés – amelyet a versenyképesség támogatásának elve, azaz az Európai Unióban monopolhelyzetben levő üzleti csoportok nyereségességének növelése vezérel – nemcsak a végsőkig fokozza a munkásosztály és általában véve a munkavállalók kizsákmányolását, de egyben súlyosbítja is a környezeti problémákat, a tengeri ökoszisztémák és a tengerek biológiai sokféleségének módszeres pusztítása révén, a tengervíz minőségének folyamatos romlását okozva.

A hajókról származó szennyezés által a tengervíz minőségében okozott kár mellett nagyrészt az ipari szennyezés okolható a tengervíz szennyezettségéért. Az ipar felmérhetetlen szintű szennyezést okoz a talajfelszín alatti vizekben, ami később a tengerbe kerül. Az egyre növekvő számú halgazdaságokból származó szennyezés szintén nagy terhelést jelent a tengeri környezetre és az ökoszisztémák működésére nézve.

A tengeri környezet problémáit igencsak súlyosbítja, hogy a közüzemek és állami infrastruktúrák államosítását követően, valamint az olyan közvagyon, mint például a tengervíz elüzletiesedése miatt monopóliumok törtek be több olyan működési területre, amelyek korábban állami tulajdonban voltak. A monopolcsoportok tulajdonában levő hatalmas idegenforgalmi komplexumok az idegenforgalmi fejlesztés magas bevételi modelljét hozzák magukkal, míg tönkreteszik a közvagyont, mint például a partvonalat, a tengerpartot és a tengervizet.

A tengervíz szennyezéséért már nem csak az említett idegenforgalmi komplexumok által a tengerbe kibocsátott hulladék és szennyvíz okolható, hanem az e komplexumok üzleti tevékenységeit kiszolgáló ipari létesítmények építése is – ilyenek például a golfpályák locsolása és általában véve szükségleteik fedezése céljából épített sótalanító üzemek létesítése. E tevékenységek szörnyű következményekkel járnak egész területek lakosságára nézve.

Végezetül, tisztelt elnök úr, szeretnék rámutatni, hogy a Tanács és a Bizottság közös álláspontja végül is nem szolgál azzal a megoldással, amelyre szükség van, ha meg akarjuk oldani vagy ha legalább enyhíteni kívánjuk a súlyos környezetvédelmi problémákat.

  Andres Tarand (PSE). - (ET) A tengerek a bioszféra legkevésbé tanulmányozott és legkevésbé ismert részei. De ami még ennél is fontosabb, hogy a tengerek kiaknázásának a környezetvédelemre vonatkozó ismert elővigyázatossági elvek követésével kell történnie.

Szerencsére az előadó, Lienemann asszony is osztja ezt a véleményt, és ezt köszönöm neki.

Remélhetőleg a második olvasat során megállapodásra jutunk a Tanáccsal, és gyorsan megkezdhetjük a tengervédelmi stratégia végrehajtását.

Emellett külön szeretném hangsúlyozni, hogy támogatom a jelentés 29. módosítását, amely arra törekszik, hogy a balti-tengeri régiót az Európai Unió tengervédelmi stratégiájának kísérleti területévé nyilvánítsák.

Az Európát körülvevő tengerek közül kétségkívül a Balti-tenger a legsérülékenyebb, mivel egyrészt sekélynek mondható, másrészt pedig lassan cserélődik ki a vize az Atlanti-óceánból. Ezért van az például, hogy itt nem építenek földgázvezetékeket, mint ahogyan azt az Északi- vagy a Földközi-tengeren teszik.

Ha a balti-tengeri régió már az Európai Unió tengervédelmi stratégiája végrehajtásának kísérleti területe lenne, akkor valószínűleg nem lenne a NordStream projekt része.

Szerencsére az Európai Uniónak nem a semmiből kell létrehoznia a balti-tengeri intézkedéscsomagot. A Balti-tenger védelmét biztosító Helsinki Egyezmény már lefektette a szükséges alapokat a balti-tengeri cselekvési terv összefüggésében.

Következésképpen, a Balti-tenger sikeresen alkalmazható lenne a tengervédelmi stratégia kísérleti területeként. Egy másik pozitív szempont, hogy a HELCOM-on keresztül Oroszország is részt vehet a balti-tengeri intézkedéscsomag végrehajtásában; Oroszország bevonása nélkül nehéz megvalósítani a Balti-tenger védelmét és biztosítani a jó környezeti állapotot.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni és köszönetet mondani az előadónak.

Az európai tengervédelmi stratégia alapvető eleme, hogy elismerjük az emberi tevékenység által az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásokat, és azt, hogy fokozni kell erőfeszítéseinket e hatások megszüntetése érdekében. A halászati tevékenység, a tengeri szállítás és a rekreációs célú turizmus fokozódását követően a part mentén végrehajtott lakossági és idegenforgalmi fejlesztések nagymértékben befolyásolják a tengeri környezetet. Az éghajlati változások, a hulladék, a halászati tevékenység, valamint az akusztikai, biológiai és vegyi tényezők veszélyt jelentenek a tengerekre, és ez az irányelv fontos lépés az ökoszisztémák épségének javítása és a biológiai sokféleség megőrzése felé.

A Fekete-tenger és az Azovi-tenger olaj- és kénszennyezettsége, amely nemrég következett be egy vihar nyomán, amely több kereskedelmi hajót elsüllyesztett, még legalább 10 évig kihat ránk. A katasztrófa rendszerhiányosságok miatt következett be, mivel az elsüllyedt hajók folyami, és nem tengeri szállításra készültek – ebből látszik, hogy semmiféle erőfeszítést nem tesznek a tengeri környezet védelme és megóvása érdekében. Ez a súlyos incidens még bonyolultabbá teszi e vizek ökológiai feljavításának folyamatát, amikor már most is a világ leginkább szennyezett tengerei között tartják őket számon.

A Fekete-tenger vízminőségének romlása közegészségügyi szempontból és a tengeri biodiverzitás szempontjából sem elhanyagolható, és jelentős erőfeszítésekre van szükség az ökoszisztéma épségének helyreállítása érdekében. Ezenkívül, a veszélyes rakományok tengeri szállításakor teljesíteni kell a nemzetközi egyezményekben foglalt követelményeket, és biztosítani kell a minimális biztonságot annak érdekében, hogy megelőzzék hasonló katasztrofális balesetek újbóli bekövetkezését, amelyek a tengeri és az emberi élet szempontjából egyaránt komoly károkat okoznak.

Ezen irányelv révén biztosíthatjuk az Európai Unió tengeri környezetének magasabb szintű védelmét, és azt, hogy az emberi tevékenységek és a szállítás ne befolyásolják a víz minőségét és a biodiverzitást.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Az elfogadott szövegek alapján a tagállamoknak most tengervédelmi stratégiákat kell kidolgozniuk tengervizeikre vonatkozóan. Ennek során először fel kell mérniük a tengervizek állapotát, valamint a tengervizeket érő terheléseket és hatásokat, majd pedig célokat kell kitűzniük a jó környezeti állapot megvalósítása érdekében.

A tagállamok nyomon követési programokat hoznak létre, majd pedig – 2015-től kezdődően – kidolgozzák a célok megvalósításához szükséges programokat és intézkedéseket. Ezeket a lépéseket hatévente újból meg ismételniük.

A jelenleg javasolt átfogó kompromisszumos csomagba számos kulcsfontosságú elemet foglaltak bele. Ezek közül a legfontosabb, hogy az irányelv célja immáron világos és nagyra törő, mivel a tagállamokat kötelezi a szükséges intézkedések meghozatalára a tengeri környezet jó környezeti állapotának legkésőbb 2020-ig történő elérése érdekében.

A jogalkotók megállapodtak a jó környezeti állapot fogalommeghatározásáról, és több ehhez kapcsolódó jellemzőről, amelyeket teljesíteni kell. Egy felülvizsgált ütemtervről is megállapodtak, amely tulajdonképpen nagyobb kihívást jelent a Bizottság eredeti javaslatában foglaltnál, ugyanakkor kellő időt biztosít a megfelelő intézkedés meghozatalára minden egyes lépésnél.

A kivételeket és az eltéréseket – ideértve az aránytalan költségeket – jobban a követelményekhez igazították. A tagállamoknak védett tengeri területeket kell létrehozniuk az irányelvben megállapított célok teljesítése érdekében, a Közösség és a tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban. Az egyes tengeri régiók tekintetében intézkedéseket kell tenni, és ezért a tengervédelmi stratégiák kidolgozása során szoros együttműködést kell megvalósítani a regionális tengeri egyezmények részes feleivel, illetve azok között.

Az irányelv végrehajtásához tulajdonképpen szükség van erre a fokozott együttműködésre. Ebben az összefüggésben szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Parlament a tárgyalások folyamán mindvégig fontosságot tulajdonított a jelentős regionális folyamatoknak. Különösen említést szeretnék tenni a balti-tengeri cselekvési tervről, amelyet a Helsinki Egyezménnyel összefüggésben fogadtak el. Amint azt a Parlament is kiemelte, ez az integrált cselekvési terv hasznos első példaként és forrásként szolgál, amely segíti majd az előrehaladást az irányelv végrehajtásában.

Egy ilyen integrált megközelítés fontos alkotóeleme kell, hogy legyen minden olyan cselekvésnek, amelyet a különböző regionális tengeri egyezmények vállalnak az európai tengerek – a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán északi része, a Fekete-tenger és a Balti-tenger – védelme érdekében.

Végül, a Bizottság nagyon elégedett a tárgyalások eredményével, és teljes egészében el tudja fogadni a javasolt kompromisszumos módosításokat.

  Elnök – A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) A hatékony környezetvédelem elvei értelmében a világ óceánjainak, különösen az Európát körülvevő tengereknek, nagyobb figyelmet kell kapniuk az EU politikáiban. Az tengervédelmi stratégiáról szóló jelenlegi keretirányelv az éghajlatváltozásból adódó kihívásokra adott válasz, és intézkedéseket ír elő mind az EU, mint pedig a tagállamok számára. Ahhoz, hogy megtegyék a megfelelő európai szintű lépéseket, először is elengedhetetlen, hogy a tengeri környezetben a környezeti állapotot egységes kritériumok alapján mérjék fel. Ezenkívül az irányelv előírja a tagállamok számra, hogy 2017-ig jó környezeti állapotot érjenek el a tengeri környezet vonatkozásában, valamint hogy kidolgozzák az ehhez szükséges rendelkezéseket.

A jelentés kapcsán arra kérném a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a tengeri szennyezés kivizsgálására és visszakövetésére, annak érdekében, hogy alkalmazhatóvá váljon a „szennyező fizet” elv. A szén-dioxid tengerfenék alatt történő megkötése tekintetében tett uniós lépéseket meg kell erősíteni, mivel ez egy innovatív módszer az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A már meglévő kísérleti projekteket azonban kritikus szemmel felül kell vizsgálni, elsősorban hatékonyságuk és a belőlük esetlegesen származó károk szempontjából. Az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépés érdekében nem zárhatjuk ki az újításokat, sőt, bele kell építenünk azokat egy átfogó uniós környezetvédelmi politikába.