Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. december 10., Hétfő - Strasbourg

20. Szállodai tűzbiztonság (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Glyn Ford, Giles Chichester, Graham Watson, Arlene McCarthy, Peter Skinner, Baroness Nicholson de Winterbourne, Elizabeth Lynne, Sarah Ludford, Toine Manders, David Martin, Glenys Kinnock, Claude Moraes, Erika Mann, Alexandra Dobolyi, Ana Maria Gomes, Robert Evans, Christopher Heaton-Harris, Reino Paasilinna, Marianne Mikko, Stephen Hughes, Stavros Lambrinidis, Malcolm Harbour, Bill Newton Dunn, Catherine Stihler, Sérgio Sousa Pinto, Jan Andersson, Linda McAvan, Luisa Morgantini, Jan Marinus Wiersma, Harlem Désir, Jo Leinen, Zita Gurmai, Caroline Lucas, Brian Simpson, Barbara Weiler, Christel Schaldemose, Neena Gill, Benoît Hamon, Michael Cashman, Udo Bullmann és Corina Creţu által a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés a szállodai tűzbiztonságról (O-0066/2007 – B6-0385/2007).

  Glyn Ford, a kérdés megfogalmazója. − Tisztelt elnök úr! A tűzbiztonság kérdése fontos az Európai Unió és polgárai számára. A Római Szerződés létrehozta az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgásának kollektív elvét. Ami a személyeket illeti, nagy hangsúlyt fektettünk a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, valamint a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdésekre.

És míg a vállalkozások és a munkavállalók mobilitása – csakúgy, mint az idegenforgalom – alapvető fontosságú gazdasági jólétünkhöz és a lisszaboni versenyképességi célok megvalósításához, nem tudjunk azt az egyszerű dolgot megtenni, hogy garantáljuk, hogy az európai polgárok – akár fogyasztóként, akár munkavállalóként – akkor is biztonságban legyenek a tűztől, ha az EU tagállamainak szállodáiban dolgoznak vagy tartózkodnak.

Az EU hatáskörrel rendelkezik az egészségvédelem és a biztonság kérdésében. Korlátozzunk, hogy mennyire hangosak lehetnek a fűnyírók, de a tűzhalál lehetőségét nem. A fogyasztóvédelem azt jelenti, hogy odafigyelünk a liftek és a mozgólépcsők biztonságosságára, de a szállodákéra nem. A biztos asszony az imént mondta, hogy minden cselekvésünknek arányosnak kell lennie. Vajon arányosnak tekinti-e azt, hogy semmiféle intézkedést nem tettek eddig a szállodák biztonságossága tekintetében?

A sprinkler rendszerek igen hatékonynak mondhatók, mivel a tűzesetek 99%-ában már a legkorábbi szakaszban kioltják vagy uralják a tüzet. A beszámolók szerint még senki sem vesztette életét olyan európai szállodában, amelynek minden helyiségében sprinklerek voltak felszerelve. Mindazonáltal csak 2003 óta több mint 60 ember vált a tűz áldozatává az Unióban olyan szállodákban, amelyek nem rendelkeztek sprinker rendszerrel.

Tragikus módon saját választókörzetemben, Newquay-ben három ember vesztette életét, amikor nyáron a Penhallow Hotelben tűz ütött ki és a sprinklerek hiánya miatt nem tudták uralni a helyzetet. Az egyik áldozat egy fogyatékkal élő hölgy volt, aki segítség nélkül nem tudta elhagyni az épületet. Mit tesz a Bizottság a hozzá hasonló emberek védelme érdekében?

A Bizottság a szubszidiaritás elvére fog hivatkozni. Legyünk őszinték! Hányan haltak meg az EU-ban a fűnyírók zajától, illetve lift- vagy mozgólépcső-balesetekben 2003 óta? A Bizottság mégis úgy gondolta, hogy e területeken jogosan veszi ki a döntést a tagállamok kezéből.

A sprinklerekkel való felszereltséggel kapcsolatos tűzbiztonsági szabályok EU-szerte nagyban eltérőek: e tekintetben valószínűleg Magyarországon a legjobb a helyzet, míg Franciaországban – ahol a közelmúltban a legmagasabb volt a halálozási arány – nem is léteznek ilyenek.

Néhány felvilágosodottabb európai szállodalánc – például az Accor csoport – az új szállodákban alkalmazza a sprinkler rendszereket, az amerikai Hilton, Marriot és Sheraton példáját követve.

De erre a kérdésre nem vonatkozhat pusztán önszabályozás. Legalább egy olyan szövetségi állam van, amely nem fogja elnézni a szubszidiaritás elvére hivatkozva megnyilvánuló tétlenséget. Az USA-ban a törvény előírja, hogy minden új szállodában sprinklereket kell felszerelni. Sőt, a szövetségi alkalmazottak csak akkor kérhetnek költségtérítést, ha üzleti útjaikon sprinkler rendszerrel felszerelt szállodában szállnak meg.

Ezért felhívjuk a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a tagállamok számára minimumkövetelményeket megállapító irányelv bevezetésének lehetőségét, amely irányelv előírja, hogy a húszágyasnál nagyobb, új szállodák minden helyiségében sprinklereket szereljenek fel, és a húszágyasnál nagyobb, már meglévő szállodákban legalább a folyosókon és a menekülési útvonalakon szereljenek fel sprinkler rendszert. Ez nem jelentene óriási gazdasági terhet: a költségek alig haladnák meg a plusz 2%-ot. Természetesen a meglévő szállodák számára kellő időt biztosítanának az előírások betartásához, de mi most szeretnénk cselekedni – ne várjunk addig, amíg a nyilvánosság cselekvésre kényszerít bennünket egy áldozatok százait követelő, súlyos tragédia után.

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Egyetértek azzal, hogy a tűz állandó veszélyt jelent a fogyasztók életére nézve. Kutatások szerint az Egyesült Királyságban az 1 millió főre jutó halálos áldozatok száma évente 10,8, míg ez a szám Spanyolországban 6, Franciaországban 11,8, Svédországban 15,7, Németországban pedig 7,3. Ez – fogyasztóvédelmi biztosként – különösen aggasztó számomra. Köszönöm, hogy emlékeztet e komoly problémára.

Hadd idézzem fel azt a tragikus esetet, amikor 2006 októberében egy kétgyermekes brit család szén-monoxid-mérgezés áldozata lett egy korfui szállodai szobában. Ezen ügy kapcsán számos levelet kaptam Önöktől. Felvettük a kapcsolatot a görög hatóságokkal, amelyek arról tájékoztattak bennünket, hogy a szállodának, ahol a balesetet történt, azonnal visszavonták az engedélyét, és azóta sem üzemel. Tudom, hogy jelenleg is jogi eljárások folynak Görögországban, és remélem hamarosan konkrét eredménnyel zárulnak. Ez egy jellegzetes eset, és sajnos nem az egyedüli.

A szállodai tűzbiztonság az elmúlt 20 évben a tagállamokkal folytatott megbeszélések középpontjában állt.

Először nézzük az eddig elért eredményeket. A szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK tanácsi ajánlás segített a biztonsági szint javításában, különösen azokban az országokban, ahol nem volt érvényben ilyen szabályozás vagy ahol a meglévő szabályozás elégtelen szintű volt.

Ezenkívül, az építési termékekről szóló irányelv minden építkezési terület tekintetében – ideértve a szállodákat is – konkrét követelményeket állapít meg arra az esetre, ha tűz üt ki. Számos intézkedést fogadtak el ezen irányelv tagállamokban történő következetes végrehajtásának biztosítása érdekében: ilyen például az építési termékek tűzállóságának osztályozását szolgáló közös rendszer és számos harmonizált európai szabvány a tűzoltás, a riasztás és a riasztóberendezések terén.

Emellett a tanácsi ajánlásban az elektromos megvilágításhoz kapcsolódó kockázatok kezelése céljából megfogalmazott követelmények végrehajtásra kerültek az alacsony feszültségről szóló irányelvben.

Mindazonáltal, még sok munka vár ránk addig, amíg az összes európai szállodát egyformán biztonságossá tudjuk tenni, legyen szó már meglévő vagy új épületekről, tekintet nélkül a szálloda méretére és az elszállásolás színvonalára. Mint tudjuk, a jelenlegi követelmények a legalább 20 szobával rendelkező szállodákra vonatkoznak.

A Bizottság a tagállamokkal folytatott számos megbeszélése során megjegyezte, hogy még nem sikerült megállapodni egy, az Unió egészére vonatkozó, közös cselekvési módról, és eddig a nemzeti jogszabályok megfelelő végrehajtása tekinthető a fő prioritásnak. A megfelelés kérdése valóban olyan probléma, amelyet nem szabad alábecsülni, és ezt nagyon szomorúan mondom.

Ezért kértem meg az Európában jelen levő nagy szállodaláncokat, hogy jöjjenek el hozzám Brüsszelbe egy találkozóra 2008. február 8-án. Nyilvánvalóan, amíg nincs hatályban e jogszabály, haladéktalanul meg kell tennünk saját lépéseinket. Megvitatjuk a szállodák biztonságosságának kérdését, és majd tájékoztatom Önöket a konzultáció eredményeiről. Ha ezt közösen tudjuk megtenni a Parlamenttel – ha a Parlament szeretne részt venni ezen a február 8-i találkozón –, nagyon örülni fogok jelenlétüknek.

Az adatok és statisztikák EU-szerte történő gyűjtése döntő fontosságú: az, hogy a tagállamokban nem léteznek közös statisztikai meghatározások és nincs egységesség a tűzesetek regisztrálásában, igen megnehezíti és pontatlanná teszi az összehasonlítást.

Most pedig a szabványosítás kérdéséről szeretnék beszélni. Az olyan szabványosítás, amely mögött nem áll egy jogi keretrendszer – például egy európai irányelv vagy akár egy felülvizsgált ajánlás –, sokat veszítene hatásából, és így a végső cél, azaz a szállodák tűzbiztonságának garantálása meghiúsulna.

Ami a sprinklereket illeti: e rendszerek már bizonyították, hogy hatékonyan képesek csökkenteni a tűzesetek pusztító hatásait, de a beszerelési és fenntartási költségeik nem mindig összeegyeztethetők azon szállodatípusokkal, amelyekből a legtöbb van Európában – azaz a kis, családi vállalkozásban üzemeltett szállodákkal.

Emellett a sprinklerek vagy bármely más tűzoltó eszközök szállodákban történő kötelező alkalmazásával kapcsolatos döntés a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Örömmel folytatnék eszmecserét a tagállamokkal, és támogatnám ezen intézkedéseket, amennyiben a tagállamok készek ilyen lépések megtételére.

A szabályozási oldalon történő fejleményekkel párhuzamosan meg kell jegyezni, hogy a szállodák önszabályozó, teljesítményalapú kódexeket és tervezési módokat alkalmaznak. Úgy vélem, hogy olyan szállodaláncokat, mint például az Accor, valóban támogatni kellene erőfeszítéseikben.

A Bizottság – szolgáltatási tevékenysége keretében – nem csupán a szállodák tűzbiztonságával foglalkozik, de a tűzveszély elleni átfogó stratégiája részeként azokkal a termékekkel is, amelyek sokszor szállodákban is megtalálhatók és nagy valószínűséggel tüzet okozhatnak vagy segíthetik a tűz terjedését. A csökkentett gyújtóhatású (RIP) cigarettákra vonatkozó kezdeményezések – amellyel kapcsolatban a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke, McCarthy asszony egy nagyon lényeges hozzájárulással szolgált –, a kárpitozott bútorok és a pizsamák gyúlékonysága, valamint a gyerekbiztos öngyújtók képezik egy ilyen stratégia alapjait.

Várakozással tekintek az ebben a mindannyiunk számára rendkívül fontos témában végzett együttműködésünk folytatása elé.

Szeretnék ismét köszönetet mondani a Parlamentnek, és különösen az elnöknek, mivel konkrét intézkedéseket teszünk azzal, ami jelenleg a rendelkezésünkre áll.

  Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Ford képviselő úrnak, hogy vállalta e kérdés előterjesztését. Ma azon konzervatív képviselőtársaim nevében szólok, akikkel közösen aláírtuk e kérdést, különösen Giles Chichester, a konzervatív képviselőcsoport újonnan megválasztott vezetője nevében, akinek választókörzetében az a szörnyű, Ford úr által is említett tűzeset történt augusztusban. Chichester út azt szeretné, ha neve szorosan kapcsolódna a Ford úr által előterjesztett kérdés előmozdításához.

Az én szempontomból e téma azért is megrendítő, mert tűzesetek nem csak szállodákban történnek. Néhány hete saját választókörzetem, Warwickshire szívében egy rettenetes tűzeset történt egy ipari épületben, amelynek oltásakor négy önkéntes tűzoltó tragikus módon életét vesztette. Még nincsenek meg a vizsgálat végső eredményei a szomorú incidens okairól, de egyértelmű, hogy az épületben elméletileg lennie kellett volna sprinkler rendszernek, de nem volt. Ezért ma arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy csak talán gondolkozzanak el a biztos asszony által felvetett átfogóbb kérdésekről.

A biztos asszony nagyon helyesen rámutatott arra, hogy az építési termékekről szóló irányelv – amely jövő év elején kerül a bizottságunk elé – az épületek gyúlékonyságával és az építőanyagokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, és úgy vélem, ezeket ismét vizsgálat alá vonja. És természetesen az építési szabványok, valamint a tűzbiztonsági eszközökben – mint például a sprinklerekben – rejlő lehetőségek témáját boncolgatja Ford úr kérdése.

Talán megértőbb vagyok a biztos asszony álláspontjával kapcsolatban, mivel úgy vélem, hogy óvatosnak kell lenni, ha egy nagyon drága, kizárólagos megoldást próbálnak alkalmazni, különösen a szállodaiparban, ahol a kínált lehetőségek a méret és a típus tekintetében oly nagy skálán mozognak.

De számomra úgy tűnik, hogy e tekintetben valamiféle előrelépésre van szükség, és nagy örömmel hallom, hogy a biztos asszony – a korábbi vitában is hallott jellegzetes kezdeményező erejével – már lépéseket tett, és találkozóra hív néhány nagy szállodaláncot. De én úgy látom, hogy a gyors előrelépés egyik módja az lenne, ha a fogyasztók számára következetesebb és alaposabb tájékoztatást nyújtanánk, ily módon növelve az ezzel kapcsolatos tudatosságukat. Így amikor szállodai elhelyezést foglalnak le, az Interneten utánanézhetnek – és a szállodák már egyre több tűzvédelmi információval is szolgálnak, bár azt hiszem, hogy ez országonként igen eltérő. Talán ha egyfajta osztályozási rendszer lenne érvényben a szállodákra vonatkozóan, az ott végzett ellenőrzések és az ott alkalmazott berendezések alapján – egy következetesen alkalmazott csillagos értékelési rendszerrel, ha úgy tetszik –, azt talán érdemes lenne a szállodatulajdonosok figyelmébe ajánlani és fontolóra venni.

Ez számos egyéb területeken már működik: a motorgépjárművek esetében például a Bizottság sikeresen támogatta az autók csillagos értékelésére irányuló kezdeményezést. Talán fontolóra vehetnénk valamit annak érdekében, hogy gyorsan előreléphessünk és megoldást találhassunk a Ford úr által felvetett problémára, amelyet ez az indítvány a képviselőház elé tár.

  Arlene McCarthy, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Amint azt a biztos asszony is tudja, már számos eszmecserét folytattunk a szolgáltatások biztonságosságának általános problémakörében. Üdvözlöm, hogy a biztos asszony kész komolyan megvizsgálni, hogyan javíthatunk a helyzeten a fogyasztók érdekében.

Véleményem szerint komoly fogyasztóvédelmi rés van a szolgáltatásnyújtásban. Ha egy fogyasztó üzleti úton vagy szabadságát töltve szállodai szobát foglal az EU-ban, biztos lehet-e abban, hogy biztonsági intézkedések vannak érvényben a tűzesetek vagy a szén-monoxid-mérgezés eseteinek megelőzése érdekében, vagy hogy az úszómedencét biztonsággal használhatják-e a gyerekek?

Ugyanakkor csakúgy, mint a játékok és a termékek esetében, e téren is készen állunk arra, hogy megvédjük fogyasztóinkat. Ha a belső piacon egy szolgáltatást használnak vagy vásárolnak, úgy tűnik, hogy a fogyasztóvédelem nem érvényesül mindenütt ugyanolyan módon.

Mégis sokan feltételezik, amikor szállodában tartózkodnak, hogy megfelelő és nagyon alapvető biztonsági szabványok vannak érvényben. És természetesen, amint azt láttuk, e szabványok nem megfelelőek.

Nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne a sprinklerek vagy szén-monoxid-riasztók felszerelése. Úgy vélem, hogy a tűzesetek és a halálesetek egyaránt megelőzhetők a megfelelő szabványok és rendszerek alkalmazásával.

Őszintén megvallva, akkor már késő visszavonni egy engedélyt, ha már meghalt egy gyermek – azt az engedélyt ki sem szabadott volna adni, és az utólagos cselekvés nem elegendő.

Segíteni akarunk a biztos asszonynak abban, hogy lépéseket tegyen a szabványok szigorítása, a tűz kockázatának és az áldozatok számának csökkentése, valamint a fogyasztók védelme érdekében, ezért igen, gondolkodjunk el azon, hogy mi ennek a legjobb megvalósítási módja? Harbour úrnak az uniós értékelési rendszerrel kapcsolatos javaslata vitára érdemes, mindenesetre ez véleményem szerint olyan dolog, amihez a fogyasztónak könnyen hozzá kell tudni férnie, és szerintem az utazásszervezők szállodai rendszereiben fel kéne tüntetni az ilyen információkat a fogyasztók számára. Így eldönthetem, hogy akarok-e vagy sem olyan szállodában vagy villában megszállni, amelynek nem biztonságos az úszómedencéje, amely nem rendelkezik sprinkler oltó rendszerrel vagy szén-monoxid-riasztókkal.

Úgy vélem, többet is tehetünk polgárainkért: elejét vehetjük a haláleseteknek. Ma elindítottuk ezt a vitát, és határozott véleményem – és azt hiszem, ez a felszólalásokból is egyértelmű volt –, hogy ezzel egy kampányt indítunk útnak a biztonságosabb szolgáltatások megvalósításáért és a legalapvetőbb minimumszabályok biztosításáért, és remélem, hogy még a nem túl távoli jövőben további előrelépést érhetünk el e téren.

  Wolfgang Bulfon (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nagyon elszomorító, hogy embereknek kell meghalniuk ahhoz, hogy a szállodák tűzbiztonságának kérdésére végre megoldást találjunk. Mindannyian tudjuk, hogy európai szinten nem könnyű hatékony tűzbiztonsági intézkedéseket végrehajtani, mivel az építési szabályozás igen eltérő a tagállamokban és a régiókban.

Meggyőződésem, hogy ez a probléma csak úgy oldható meg, ha a tűzbiztonsági szabványoknak való megfelelésre kötelező érvényű előírások vonatkoznak. Ez csak kötelező rutinellenőrzések elvégzése mellett lehet eredményes, amelyeknek értelemszerűen az egységes minőségértékelési rendszer alapján kell történniük, amelynek létrehozását a Parlament már kérte.

Nem szabad persze elfelejtenünk, hogy a műszaki jellegű intézkedéseknek mindig van pénzügyi vonzatunk. Ez igen nagy és gyakran megoldhatatlan pénzügyi terhet jelenthet a kis- és közepes méretű szállodák számára. Ilyen körülmények között a tagállamoknak támogatás nyújtásával elő kéne segíteniük a tűzbiztonsági intézkedéseket, hogy ily módon a vendégek számára a lehető legmagasabb szintű tűzvédelmi előírásokat garantálhassák.

Engedjenek meg még egy utolsó észrevételt: nem hiszem, hogy az európai szállodák többsége számára – amelyek kis- és közepes méretű szállodák – megoldást hozhat az ipari tömörülésekkel, azaz a nagy szállodaláncokkal folytatott tárgyalás.

  Linda McAvan (PSE). - Tisztelt elnök úr! Tudom, a biztos asszonyt is igen komolyan foglalkoztatja a szállodai szén-monoxid-biztonság kérdése, mivel az elmúlt néhány hónapban beszéltünk arról, hogy Yorkshire megyében két gyermek halt meg szén-monoxid mérgezés következtében. Örülök, hogy a biztos asszony elismeri, hogy a szállodák biztonsága nem csak a tűzbiztonságot jelenti. Véleményem szerint a McCarthy asszony által javasolt megoldás hosszú távon eredményes lehet.

Meg kell vizsgálnunk, hogyan tudjuk javítani a szolgáltatások biztonságát, de rövid távon azt remélem, hogy a szállodatulajdonosokkal tartott februári találkozón – aminek nagyon örülök – a biztos asszony szólni fog a szén-monoxid-biztonság kérdéséről is. Ez konkrétan nem jelent óriási pénzügyi kiadást a szállodaláncok számára, mert ha rákeresünk az Interneten, láthatjuk, hogy a legbiztonságosabb szén-monoxid-riasztó 36 fontba kerül az Egyesült Királyságban, ami igazán nem sok pénz még a legkisebb szálloda vagy a lakókocsis szállást kínáló legkisebb vendégfogadó helyek számára sem. Tehát úgy vélem, e biztonsági intézkedések azonnali megtételére kell kérnünk a vállalatokat, és nem szabad több évet várnunk, amíg valamilyen uniós jogszabály nem születik.

A családok nem mehetnek úgy el nyaralni, hogy fennáll az esélye, hogy gyermekeiket már nem viszik haza, és hasonlóképpen nem várhatjuk el tőlük, hogy olyan karácsonyi ajándékokat vásároljanak gyermekeiknek, amely sérüléseket okozhat. Ezért őszintén remélem, hogy a biztos asszony beszélni fog erről a problémáról a szállodaláncokkal, és beszámol a Parlamentnek e nagyon fontos kérdésről.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Itt, Önök előtt kötelezettséget vállalok arra, hogy foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel az idegenforgalmi ágazattal megrendezésre kerülő találkozón. Ez nem titok; már elmondtuk Önöknek, hogy e találkozót a közösen folytatott viták és a két gyermek halálát okozó tragédia okán szerveztük meg.

E jogszabály kötelezővé tételének módozatai alkotják az egyik fajta megközelítést, ugyanakkor szorosan figyelemmel kell kísérnünk a Tanácsban folytatott megbeszéléseket is, hogy lássuk, mi a tagállamok véleménye; emellett megfelelő egyensúlyt kell kialakítani aközött, amit néhány tagállam már most tesz – némiképp előrébb járnak – és amit készek megtenni a Közösség által előírt kötelező intézkedések szintjén.

Szilárd meggyőződésem, hogy foglalkoznunk kell a szolgáltatások biztonságával, és – a meggyőződésen túl – ezt a kérdést belefoglaltam a 2007–2013 közötti időszakra szóló fogyasztóvédelmi stratégiába. A 21. század nem a gyártásról szól. A 21. század – véleményem szerint – sokkal inkább a szolgáltatások évszázada lesz, ezért biztos vagyok abban, hogy e kérdéseket a szolgáltatások biztonságának fogalmán keresztül kell megközelíteni, arra koncentrálva, hogy céljaink elérése érdekében mely területen kell jogszabályt elfogadnunk és hol kell inkább az önszabályozásra hagyatkoznunk – ami nagyon hasznos lenne, ha fokoznánk –, annak érdekében, hogy a megtegyünk minden tőlünk telhetőt, és szorosan együttműködjünk a tagállamokkal, ami – végül – támogatást jelent majd, ha jóváhagyják e jogszabályt.

  Elnök. – A vitát berekesztem.