Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. december 10., Hétfő - Strasbourg

1. Az ülésszak folytatása

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök

(Az ülést 17.00-kor megnyitják.)

  Elnök. − Az Európai Parlament 2007. november 29-én, csütörtökön berekesztett ülésszakot ismét megnyitom.

2. Az elnökség nyilatkozata

  Elnök. − December 1-jén a franciaországi Capbreton-ban az ETA terrorszervezet tagjai lelőtték a spanyol biztonsági erők két tagját. Egy fiatal, 24 éves spanyol rendőrtiszt, Raúl Centeno azonnal életét vesztette, a másik rendőrtiszt pedig, a 23 éves Fernando Trapero súlyosan megsebesült és múlt szerdán belehalt sérüléseibe.

Hölgyeim és uraim! Az Önök nevében is szeretném őszinte részvétemet kifejezni az áldozatok családtagjainak.

Ezenkívül szolidaritásomat szeretném kifejezni a spanyol nép, a spanyol hatóságok, az ország demokratikus intézményei, és különösen a biztonsági erők felé. Az Európai Parlament elítéli az erőszak mint eszköz minden formáját A terrorizmus a szabadság és a demokrácia elleni támadás. A jogállamban felhasználható minden eszközzel harcolni kell a terrorizmus ellen, és törekedni kell annak felszámolására. A terrorizmus nem igazolható. A terrorizmus ellen folytatott küzdelemben nem szabad gyengének mutatkoznunk. A terrorizmus által jelentett fenyegetés ezért soha nem fogja a demokráciát térdre kényszeríteni!

Biztos vagyok abban, mindannyian egyetértünk ezekkel az elvekkel. Köszönöm.

(Taps)

3. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

4. A Parlament tagjai

  Elnök. − 35 romániai képviselőtársunk lesz a román nép hangja, és ők képviselik majd a román nép érdekeit az Európai Parlamentben. Az Európai Parlament elnökeként sok sikert kívánok új képviselőtársainknak – akik közül sokakat már ismerünk eddigi munkájuk révén – mandátumuk elkövetkező 18 hónapjában.

Megragadnám ezt az alkalmat, hogy ismét köszönetet mondjak a román parlament azon képviselőinek, akik 2005 szeptembere óta megfigyelőként, és ez év január 1-je óta pedig az Európai Parlament képviselőjeként vannak jelen. Köszönöm fáradhatatlan munkájukat és az európai egység iránti elkötelezettségüket.

(Taps)

Az első európai parlamenti képviselőkből összesen 13-at választottak újra, és remélem, hogy ők segítenek majd új képviselőtársaiknak abban, hogy gyorsan és teljes mértékben be tudjanak illeszkedni a Parlament munkájába, hogy együtt hozzájárulhassanak az európai egyesülési folyamat sikeréhez, amely választóik javát szolgálja.

E képviselők névjegyzékét a mai ülés jegyzőkönyvében tesszük közzé. Még egyszer, melegen üdvözlöm romániai képviselőtársainkat!⁽¹⁾

(1) A Parlament tagjaival kapcsolatos további információkért : lásd a jegyzőkönyvet

5. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet

6. Plenáris ülésen benyújtott módosítások bizottsághoz való visszautalása, újabb vizsgálat céljából (az eljárási szabályzat 156. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

7. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

8. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

9. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

10. A megállapodások szövegeinek Tanács általi előterjesztése: lásd a jegyzőkönyvet

11. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

12. Sürgősségi eljárásra irányuló kérelem: lásd a jegyzőkönyvet

13. A terrorizmus elleni küzdelem (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet

14. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet

15. Egyperces felszólalások jelentős politikai kérdésekben

  Elnök. − A következő napirendi pont a jelentős politikai kérdésekről szóló egyperces felszólalások.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Képviselőtársaim! Amint azt Önök is tudják, az Unió és Dél-Korea között tárgyalások folynak egy szabadkereskedelmi térség létrehozásáról. A parlamenti ellenőrzés hatáskörében felhívtam a Bizottság figyelmét egy olyan problémára, amely nagy jelentőségű Görögország egyes részei és más régiók gazdasága szempontjából.

A Dél-Korea által a konzervgyümölcs tekintetében alkalmazott különösen magas importvámokra gondolok. Tudjuk, hogy az Európai Parlament korlátozott szerepet tölt be a külkereskedelmi politika formálásában. Mindazonáltal, a Bizottság által folytatott tárgyalások titkossága nem eredményezheti az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság hiányát, legalábbis nem az uniós rendszeren belül.

  András Gyürk (PPE-DE). - (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A december másodikán lezajlott oroszországi választások aggodalommal tölthetnek el bennünket. Az EBESZ és az Európa Tanács azon megfigyelői, akik egyáltalán vízumot kaphattak, komoly visszaélésekről számoltak be. A szavazást megelőzően a kormányzó erők mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék a velük szembehelyezkedő politikai mozgalmakat. Törekvésük a demokrácia legfontosabb pillérétől, a választás szabadságától fosztotta meg az orosz társadalmat. Meggyőződésünk, hogy Európa nem dughatja homokba a fejét az antidemokratikus folyamatokkal kapcsolatban. A kormányzati stabilitás hangoztatása semmilyen körülmények között nem igazolhatja a véleménynyilvánítás és a választás szabadságának korlátozását. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az az állam, amely határain belül az erő politikáját alkalmazza, a nemzetközi kapcsolatrendszerében sem riad majd vissza ettől. Úgy véljük, hogy az Európai Unió és Oroszország közötti elmélyült együttműködésnek nincs alternatívája. A kétoldalú viszonynak ugyanakkor minden esetben az emberi jogok tiszteletben tartásán és a valódi kölcsönösségen kell alapulnia. Köszönöm.

  Elnök. − Ez az én hibám volt. PSE helyett véletlenül PPE-DE-t olvastam, ami természetesen nem elfogadható. Tehát most az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának két képviselője kap szót.

  Antonio Masip Hidalgo (PSE). - (ES) Tisztelt elnök úr! Köszönöm, hogy az ülés kezdetén említést tett a terrorcselekmény áldozatává vált két fiatal spanyol rendőrtisztről, és az egész képviselőház nevében szólt. Nagyon köszönöm, elnök úr!

Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy május 16-án két spanyol férfit, Miguel Ángel Lópezt és Edén Galvánt – öt portugál személlyel együtt – őrizetbe vettek Rigában, mert utcai lámpaoszlopokra kihelyezett lett zászlókat vittek el.

Nem bűncselekmény elkövetésének szándékával cselekedtek; az előzetes meghallgatásig nem részesültek semmiféle jogsegélyben, a meghallgatáson pedig nem kaptak tolmácsot és csak pár másodpercig beszélhettek ügyvéddel. A rendőrségen megverték és elkülönítve tartották őket. Egyikük számára egy hétig nem biztosítottak gyógyszert a betegségéhez.

Néhányan közülük 13 napot töltött börtönben, amíg végül vádemelés nélkül szabadon bocsátották őket. Miguel Ángel és Edén Galván 19 napot volt börtönben. Ez a rémálom egy fejenkénti 4 000 eurós bírsággal végződött novemberben.

Tudom, hogy már más esetekben is aránytalanul jártak el a lett szimbólumokkal kapcsolatban elkövetett állítólagos bűncselekmények miatt, ami véleményem szerint rendkívül komoly kérdés. Ma, az emberi jogok napján arra kérem az elnököt, aki igen komolyan veszi az emberi jogokat, hogy a lett elnöknek levélben fejezze ki ezzel kapcsolatos súlyos aggályainkat.

  Inés Ayala Sender (PSE). - (ES) Tisztelt elnök úr! Én is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy megemlékezett a Capbreton-ban meggyilkolt két polgárőrről.

Viszont panasszal kívánok élni az ellen, ahogyan ebben a képviselőházban a spanyol kormány miniszterelnökét, José Luis Rodríguez Zapaterót fogadták, mivel a fogadtatás nem felelt meg az elvárásoknak. Spanyol állampolgárként és az európai polgárok parlamenti képviselőjeként nehezen tudom megérteni, hogyan történhetett az, hogy intézményünk meghívta a spanyol miniszterelnököt, majd nem tett meg mindent a látogatás méltóságteljes lebonyolítása érdekében. Ez különösen a legnagyobb képviselőcsoport soraiban volt érzékelhető, mintha erre a képviselőcsoportban szinte utasítást kaptak volna, és minderről média is beszámolt az országomban.

Úgy vélem, hogy elszalasztottunk egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy javítsuk a Parlament és a spanyol nép között meglévő, az európai egyesülést támogató kapcsolatok láthatóságát, amikor a spanyol nép képviseletében a spanyol miniszterelnök látogatott el hozzánk. Ez az intézmény nem biztosította a vendéglátás azon szintjét, amelyet a spanyol és az európai polgárok elvárhattak volna.

Szerencsére a spanyol elnök – nemes jelleméről és erőteljes parlament-párti meggyőződéséről tanúbizonyságot téve – inkább a vita színvonaláról és sokrétűségéről beszélt, valamint a többi képviselőcsoport, illetve a Tanács épületében őt üdvözlő számos spanyol polgár általi szívélyes fogadtatásról.

Elnök úr! Bízom benne, hogy tapasztalata és az e Házban betöltött elnöki tisztsége segít Önnek megtalálni a helyes intézkedéseket, amelyekkel elfeledhetjük ezeket a nem túl szerencsés benyomásokat és biztosíthatjuk, hogy ez ne történjen meg újra.

  Elnök. − Az elnök mindig örül, ha a plenáris ülésen nagy létszámban vannak jelen, és különösen akkor, ha ilyen okokból.

  Metin Kazak (ALDE). – (BG) Tisztelt elnök úr! Képviselőtársaim! Bulgária az Európai Unióhoz való csatlakozásakor egy működő tolerancia-modellt hozott magával, amely egyedülálló a Balkánon és Európában. A modell alapgondolata, hogy be kell vonni a kisebbségeket a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet minden területébe, úgy, hogy közben megőrzik e kisebbségek etnikai és vallási identitását. A modell kiutat kínált a különböző etnikumok közötti állandósult feszültségekből, amely helyzet kialakulásáért az ún. „megújulási folyamat” a felelős. Ez az a modell, amely helyreállította a jószomszédi viszonyokat a keresztények és a muzulmánok között, az etnikai konfliktusokat politikai folyamattá alakítva át.

A „mozgalom a jogokért és szabadságokért” alapvető szerepet tölt be a bulgáriai etnikai modell alakításában. A mozgalom – a Balkán legnagyobb liberális pártjaként – védelmezi a személyek jogait és szabadságjogait, és védelmet nyújt a kisebbségek számára a jogszabályokkal és az európai értékekkel összhangban, nem pedig származási vagy vallási alapon. A „mozgalom a jogokért és szabadságokért” – más szomszédos országokkal ellentétben – sohasem nyúlt erőszakos eszközökhöz, még a kommunista rendszer által végrehajtott legsúlyosabb megtorló intézkedések idején sem. Sohasem támogatta az egyoldalú eltávolodást vagy az ilyen cselekvéseket; ehelyett az összes demokratikus fél közötti megállapodásra törekszik, nemzeti és európai szinten egyaránt, annak érdekében, hogy határozottan fellépjen az etnikai, faji vagy vallási alapon újabban megnyilvánuló intolerancia ellen.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A növényvédő szerek nem megfelelő alkalmazása és a helytelen hulladékgazdálkodás a talajminőség romlásához vezetett, ami kockázatot jelent polgárainkra nézve. Egyik legfontosabb feladatunk az, hogy polgárainknak és a jövő nemzedékeinek biztosítsuk az egészséges élelmiszerek termelésének a lehetőségét.

A Gutiérrez-Cortines asszony jelentésében előterjesztett megoldások – amelyek egyebek mellett magukban foglalják a szennyezett területek jegyzékbe vételét minden tagállam esetében, valamint az e területek helyreállítására irányuló stratégia kidolgozását –, kétségkívül a helyes irányba visznek, és remélem, hogy azt további hasonló lépések követik majd.

A vegyi szennyezéssel és az azzal járó következmények felszámolásával azonban még nem ér véget a történet. Emellett egy új és riasztóbb probléma is jelentkezett a géntechnológiával módosított élelmiszerek egyre nagyobb mértékű termelésével összefüggésben, mégpedig a biológiai szennyezés. Biztosíthatom Önöket, hogy a GMO a vegyi szennyezésnél sokkal nagyobb aggodalomra ad okot. Mialatt lépéseket teszünk a vegyi szennyezés ellen, ugyanúgy lépéseket kell tennünk a biológiai szennyezés ellen is. Az EU-nak határozottan „nem”-et kell mondania a géntechnológiával módosított szervezetek élelmiszerekben történő felhasználására.

  Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt elnök úr! A december 2-án lezajlott duma-választások ismét rámutattak arra, hogy Oroszországban nem számíthatunk meglepetésekre. A választás kérdésének kezelésébe beletartozott az ellenzék célzott megtörése és megfélemlítése, amit a választási jogszabályok nagymértékű módosításával, a lehetséges kihívók – mint például Hodorkovszkij – bebörtönzésével vagy kiiktatásával, valamint Garri Kaszparov többszöri letartóztatásával értek el.

Nem vagyunk lenyűgözve az Egyesült Oroszország kampányának eredményétől. Putyin pártja győz, a demokrácia veszít. E siker megkérdőjelezhetőségét az is alátámasztja, hogy egyetlen olyan párt sem került be a parlamentbe, amely bírálja a kormányt. Ezek a választások nem teremtenek közös alapot az Európa és Oroszország közötti, a demokráciára, az emberi jogokra és a jogállamiságra épülő kapcsolatokhoz. Ez az elkedvetlenítő főpróba nem jó előjel a 2008. márciusi elnökválasztások szempontjából, ugyanakkor pedig rámutat annak fontosságára, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel.

  Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). - (ES) Tisztelt elnök úr! Köszönöm az ETA által elkövetett gyilkosságokat elítélő nyilatkozatát, amelyet a Parlament nevében tett.

Más témára váltva, el szeretném mondani, hogy múlt héten lehetőségem nyílt találkozni Ingrid Betancourt édesanyjával, Yolanda Pulecio asszonnyal. Ingrid Betancourt-t mint tudjuk 2001 óta túszként tartja fogva a FARC. Pulecio asszony azt az üzenetet adta át nekem – és ezt most átadom Önöknek is: a Parlamentnek, a Bizottságnak és az európai intézményeknek –, hogy az Uniónak alapvető szerepet kell betöltenie a venezuelai elnök, Hugo Chávez és Sarkozi francia elnök által felvállalt közvetítés támogatásában. Október 9-én az európai intézmények – a portugál elnökségen keresztül – szintén támogatásukat fejezték ki e közvetítési tevékenység iránt.

Ez nagyon fontos, mivel lehetőség nyílik a közvetítésre, annak érdekében, hogy véget vessenek a hosszú ideje túszként fogva tartottak gyötrelmének, valamint hogy újra normális állapotok uralkodhassanak a kolumbiai konfliktus tekintetében.

Ezért arra kérem az európai intézményeket, hogy ne engedjék el a fülük mellett Ingrid Betancourt édesanyja, Yolanda Pulecio asszony szavait.

(Taps)

  Gerard Batten (IND/DEM). - Tisztelt elnök úr! November 23-án volt egy éve annak, hogy az egyik választóm, Alexander Litvinyenko állami segédlettel végrehajtott nukleáris terrorcselekmény áldozata lett. A gyilkossághoz felhasznált polonium-210 szigorúan ellenőrzött anyag, amely könnyen visszakövethető oroszországbeli forrásához, sőt, akár a pontos eredete is meghatározható. A bűncselekményt csak az orosz politikai hatalom legmagasabb szintjén engedélyezették.

A brit hatóságok egyetlen személy, Andrej Lugovoj kiadatását kérték, de a gyilkosságot nem egyedül követte el: egy képzett hírszerzői csapat felelős Litvinyenko haláláért. A brit kormány gondoskodott arról, hogy Andrej Lugovoj tűnjön az egyedüli felelősnek, hogy ezzel elterelje a figyelmet azokról, akik a bűncselekmény mögött álltak. A szálak egyértelműen a Kremlhez vezetnek. Ha nem Putyin elnök rendelte el a gyilkosságot, ő bizonyosan tudja, hogy ki a felelős a cselekményért.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Az év végén az Európai Bizottság jelentés készít a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében alkalmazott korlátozásokról.

Véleményem szerint e jelentésnek mindenképpen hangsúlyoznia kell a következő két pontot: az új tagállamok tekintetében alkalmazott korlátozások nem indokoltak, mivel csatlakozásuk nem okozott zavart más európai uniós országok piacán; másodszor pedig e korlátozásoknak nem szabadna túllépniük az európai munkaügyi jogszabályokban meghatározott első két évet.

A jelek szerint a tagállamok a 2+3+2 képletet bizonyos jelenlegi politikai kívánalmakra válaszul alkalmazzák.

Ezért úgy vélem, hogy az európai intézményeknek az első két évtől kezdődően határozott álláspontot kell képviselniük annak érdekében, hogy megállítsák a munkaerő szabad mozgásának indokolatlan akadályozását.

Ezenkívül a közösségi preferencia elvének újbóli megerősítésére van szükség a Parlament által az európai kék kártyáról folytatott vita kapcsán, amely kártya lehetővé teszi, hogy több mint 20 millió munkavállaló érkezzen az EU-ba harmadik országokból.

Ezen elv értelmében igen szokatlan, hogy a nemrég csatlakozott uniós tagállamok munkavállalóit szigorúbb elbánásban részesítik a harmadik országokból származó munkavállalóknál.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). - Tisztelt elnök úr! A schengeni térség bővítése nagyszerű karácsonyi ajándék a 21. századi európaiak számára, ugyanakkor európai szomszédaink, azaz Ukrajna, Oroszország, Moldova és Belarusz elé a régi vasfüggöny helyett egy pénzügyi és bürokratikus függönyt húztak. Szomszédaink korábban ingyenesen vagy kedvezményes áron juthattak vízumhoz számos új schengeni országba való beutazáskor. Most ezért 35–60 eurót kell fizetniük. Ez az összeg az említett országok némelyikében a havi kereset harmadával egyenlő.

A vízumokat terhelő adókból származó pénzügyi nyereség visszaüt az EU-ra: közvetlen szomszédai számára az EU távoli földdé válik. Hiszen minél többen keresik fel az Európai Uniót, annál többet láthatnak abból, hogy hogyan élünk, ugyanakkor ez az idegenforgalomnak is hasznára válik. Pénzügyi szempontból is jobb, ha engedélyezzük, mintha korlátozzuk.

Nincs szükségük olyan Európára, amely erődítményhez hasonlatos. Arra kérem kollégáimat és a Parlament elnökét, hogy gyakoroljanak nyomást a Tanácsra annak érdekében, hogy keleti szomszédaink tekintetében vizsgálják felül a vízumokat terhelő adókra vonatkozó feltételeket.

  Toomas Savi (ALDE). - Tisztelt elnök úr! Fel szeretném hívni a figyelmét egy dokumentumra, amellyel a Parlament hamarosan foglalkozni fog, azaz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslatára.

Aggasztónak találom, hogy a Bizottság javaslata nem tartalmaz olyan cikkeket, amelyek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy korlátozzák a harmadik országokból származó villamos energia behozatalát, ha az érintett harmadik országokban a környezetvédelmi előírások kevésbé szigorúak az Európai Unióban alkalmazottaknál.

Az Európai Uniónak nem szabadna engedményeket tennie azon energiaellátók számára, amelyek alacsony áron, de a környezetre katasztrofális hatásokat gyakorolva állítanak elő villamos energiát. Ez értékeink megcsúfolását jelentené, ugyanakkor tisztességtelen lenne az európai energiaellátókkal szemben, amelyek megfelelnek az előírt szabványoknak.

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Két képviselőtársamhoz hasonlóan én is az oroszországi választások kapcsán szeretnék egy pár szót szólni. Egy régi vicc jutott eszembe, miszerint minden amerikai kiválaszthatja, hogy milyen autót szeretne, amennyiben az egy fekete Ford. Az a benyomásom azonban, hogy sok európai politikus megnyugvással vette tudomásul, hogy fennmaradt valamiféle folytonosság, és még mindig van olyasvalaki Oroszországban, akivel beszélni tudnak.

Természetesen megértem az egyes – különösen a nagy – uniós tagállamok, valamint egyes lobbicsoportok és iparágak gazdasági érdekeit, de az, ahogyan hallgatásunkkal jóváhagyjuk az emberi jogok Oroszországban történő megsértését, az, ahogyan az Európai Unió vaknak és süketnek tetteti magát, csak felbátorítja az orosz hatóságokat arra, hogy újabb és újabb Kaszparovokat tartóztassanak le. Minél halkabban és minél kevesebbet beszélünk az EU-ban az oroszországi történésekről, annál erőteljesebb lesz az országban az elnyomás politikája – ennyire egyszerű a dolog. Ezért azt javaslom, hogy beszéljünk nyíltan arról, ami Oroszországban történik, ugyanis rossz dolgok történnek.

  Gisela Kallenbach (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt elnök úr! A bolgár művészettörténésznek, Martina Balevának és a Berlini Szabadegyetemen tanító német kollégájának, Ulf Brunnbauernek a helyzetére szeretném felhívni figyelmüket. Mindketten halálos fenyegetéseket kaptak és gyűlöletkampányt indítottak ellenük (amiért különösképpen a Skat TV televíziós csatorna és a radikális Ataka párt felelős) amiatt, illetve annak következtében, hogy tudományos munkát végeztek egy festménnyel kapcsolatban. Nemrégiben, az Ataka európai kampánya végén olyan óriásplakátok jelentek meg, amelyeken az a következő felirat állt: „Baleva a vérpadon – karóhoz kötve a német zsidó!”. A bolgár főügyészi hivatal június óta nem tudott foglalkozni a panasszal a gyilkosságra való nyilvános felbujtás tekintetében. Baleva asszony biztonsági okokból most Németországban tartózkodik; a televíziós csatorna pedig jutalmat ajánlott fel annak, aki információkkal szolgál a tartózkodási helyéről. A bolgár kormány nem reagál, ami nem méltó egy tagállamhoz és teljességgel elfogadhatatlan!

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök úr! Lisszabonban megrendezésre került az EU–Afrika csúcstalálkozó. Az elfogadott közös nyilatkozatban komoly hangsúlyt helyeztek az Unió és az afrikai országok közötti együttműködési megállapodásokra. Az illetékes biztosok – Mandelson és Michel urak – szerint e megállapodások lendületet adnak Afrika fejlődésének.

Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy évekig nem vettünk tudomást a politikai segítségnyújtásról, a gazdasági segítségnyújtást részesítve előnyben, érdemes elgondolkodni azon, hogy még mit kínálhatunk az afrikai országoknak, amikor tudjuk, hogy például az elmúlt 15 évben az afrikai kontinensre irányuló uniós kivitel 84%-kal nőtt, ami a szegényebb országokat arra kényszerítette, hogy GDP-jük 57%-át olyan élelmiszerek behozatalára fordítsák, amelyeket helyileg is előállíthattak volna.

Ebből az együttműködésből egyedül a nagy európai vállalatok profitálnak. Ne áltassuk magunkat, legyünk őszinték: azt a pénzt, amit adunk, azonnal vissza is vesszük.

  Pál Schmitt (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! A romániai európai parlamenti választásokon négy magyar nemzetiségű képviselő szerzett mandátumot: Csibi Magor, Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula urak. Ez kitűnő eredmény, nagyszerű esély a magyar közösség számára, hogy küzdjenek az Európa-szerte bevált gyakorlatnak megfelelő autonómia, az anyanyelvi oktatás és az önálló magyar nyelvű állami egyetem ügyéért.

Külön szeretném megemlíteni Tőkés László püspök személyét, akivel egy őszinte, hiteles, a demokrácia és az emberi jogok mellett elkötelezett taggal gazdagodtunk mindannyian. Az ő megválasztása független, egyéni jelöltként történt, mindennemű pártlista nélkül, amire ritkán van precedens. Választási sikerében nagy szerepet játszott, hogy kampánya őszinte, az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos értékekre épül. A püspök úr eddigi tevékenységével, a romániai demokratikus átmenetben játszott szerepével, és Európa legnépesebb, őshonos nemzeti kisebbségéért, a Romániában élő magyar közösségért végzett állhatatos küzdelmével egyfajta mítosszá vált a magyar politikában. A Magyar Néppárti delegáció nevében kötelességemnek érzem üdvözölni nemzettársainkat, mint a Románia területén élő magyar közösség választott képviselőit. Köszönöm.

  Maria-Eleni Koppa (PSE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Ma az Olympic Airlines légitársaság problémáját szeretném képviselőtársaim elé tárni. Úgy vélem, hogy a görög kormány felhagyott minden arra irányuló próbálkozással, hogy tárgyalásokat folytasson az Olympic Airlines jövőjéről, ami eleve eldöntött üggyé teszi az Európai Bíróság hamarosan meghozandó határozatát.

Semmi sem indokolja ezt az elfogadhatatlan álláspontot, amikor köztudott, hogy az Európai Unió – regionális politikájának részeként – már elismerte, hogy a légitársaságot korszerű berendezésekkel kell felszerelni annak érdekében, hogy az ország elszigetelt szigeteivel biztosíthassák a napi összeköttetést.

Egyértelmű, hogy a görög kormány – előre eldöntve a kérdést – elodázott minden jogot és lehetőséget arra, hogy tárgyalhasson a munkahelyek megmentéséről, ily módon óriási szociális problémát okozva. Ugyanakkor csendesen elálltak minden olyan követelménytől, amely megakadályozná az Olympic Airlines jelentős gazdasági értékkel bíró immateriális javainak szétszórását.

Ily módon a görög kormány és az Európai Bizottság – a verseny nevében – Görögországot másodrangú úti céllá teszi. Ezt minden olyan erő ellenezni fogja, amely elkötelezett amellett, hogy az ország a jövőben is kiemelt turisztikai célpont maradjon.

  Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Újból van miért félteni az észak-szerbiai Vajdaság etnikai sokarcúságát, amit pedig az Európai Parlament több határozatban is megvédendő értéknek nyilvánított. Az Európai Unió által egyébként méltatlan módon Szerbiára kényszerített tolonc-egyezmény értelmében ugyanis becslések szerint több tízezer olyan személyt kell visszafogadni Szerbiába, akik illegálisan tartózkodnak az integráció tagállamaiban. Minthogy a szerb kormánynak nincs stratégiája e tömeg társadalmi és földrajzi visszaillesztésére, ezért hiába tiltja a szerb alkotmány papíron az etnikai arányok betelepítés általi megváltoztatását, ha a visszatoloncoltak nem eredeti kibocsátó településeikre, hanem a fejlettebb régiónak számító Vajdaságba áramlanak. Nem véletlen, hogy itt az üres lakásokat is a rendőrség listába veszi. Ezen kívül a helyiek jogosan félnek egy ellenőrizetlen koszovói menekülthullámtól. A feszültségeket növelik a közelmúlt katonai összeírásai, amiknek a vajdasági magyarok lojális szerb állampolgárként eleget tesznek ugyan, ám indokolatlannak tartják egy békés koszovói rendezésre törekvő, NATO-békepartner ország részéről. Köszönöm, elnök úr!

  Marianne Mikko (PSE). - (ET) Hölgyeim és uraim!

Európa nem áldozhatja fel a biztonságot az energiapiac liberalizációja érdekében. Legalábbis addig nem, amíg egyes harmadik országok az energiát a külpolitika eszközeként használják fel.

A Gazprom azáltal, hogy földgázvezetékeket vásárolt fel Moldovában, kihasználta a Dnyeszter-menti Köztársaságban fennálló konfliktust és elvágta a földgázszállítási és a kiviteli csatornákat.

Tekintettel Moldova kiszolgáltatott helyzetére, nincs kétségem afelől, hogy ha további partnerségeket hozunk létre különböző piaci régiók, tagállamok, valamint a kritériumainknak megfelelő harmadik országok között, azzal növelhetjük energiabiztonságunkat.

A kisebb tagállamoknak még többet kell tenniük biztonságuk garantálása érdekében. Észtország gazdasága és hadserege talán időnként behódolt szomszédja gazdasága és hadserege előtt, és sokkal kevésbé jelentős, mint a hódító Oroszország gazdasági és hadi ereje.

Észtország számára az energiatermelés és az energiaelosztás egyaránt stratégiai jelentőségű. Úgy vélem, hogy tekintettel e helyzetre, bizonyos vállalkozásokat nem kellene szétválasztani, és azoknak állami tulajdonban kellene maradniuk. Kérem, higgyenek nekünk, amikor azt mondjuk, hogy ez rendkívül fontos számunkra.

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Egy görög származású újságírót ért brutális támadásról szeretnék beszámolni, amelyre december 5-én Isztambulban került sor. Ez az újságíró Andreas Robopoulos, a MEGA görög televíziós csatorna tudósítója és az ECHO elnevezésű görög nyelvű lap szerkesztője. Egy bottal hátulról rátámadtak állítólagosan ismeretlen támadók – akiket lehet, hogy ismertek a hatóságok előtt –, aminek következtében Robopoulos úrnak több helyen eltört a karja, és fejsérüléseket is szenvedett, amelyeket össze kellett varrni.

Az incidens az ECHO szerkesztősége előtt történt a Pera kerületben. Az elkövetők otthagyták áldozatukat a földön fekve, vérben úszva. Ez már nem az első ilyen eset: január 19-én az örmény származású újságíró, Hrant Dink lett gyilkosság áldozata Isztambulban; december 13-án pedig a török erdészeti minisztérium bulldózerei Heybeliada szigetén (Halki) lerombolták az Úr Színeváltozása kolostort.

Felszólítom az Európai Parlamentet, amely a demokrácia legmagasabb szintű kifejeződése az Európai Unióban, hogy folytasson alapos vizsgálatot, és nyomatékosan reagáljon; ítélje el az ilyen bűntetteket, amelyekért egy olyan ország felelős, amely – míg uniós tagságra törekszik – saját polgárai ellen támad.

  Marios Matsakis (ALDE). - Tisztelt elnök úr! Ma ünnepeljük az Emberi Jogok Napját, ugyanakkor számtalan példát említhetnénk az emberi jogi sérelmekre szerte a világon. Az egyik ilyen példa az én hazám, Ciprus kis szigete. 33 éve a török erők megszállás alatt tartják a sziget egy részét, és 200 000 menekültet nem engednek visszatérni otthonaikba. 33 éve a török hadsereg fennhatósága alatt áll egy néptelen város, Famagusta, amelyet a ciprusi görög közösség zsarolására használnak fel. 33 éve a török katonák Berlinhez hasonlóan kettéosztották a fővárost, Nicosiát. És mindez azért van így, mert a török hadsereg a jelek szerint török politikát diktál Cipruson.

Reméljük, hogy Erdoğan úr új kormánya felismeri, hogy semmivel sem indokolható, hogy a hadsereggel megszállás alatt tartanak egy uniós tagállamot, és utasítást ad a török vezérkari főnöknek, Büyükanıt úrnak, hogy mihamarabb vonja vissza a török erőket a szigetről.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Nehéz jellemezni az oroszországi parlamenti választásokat, amelyek pont úgy végződtek, mint egy rossz vicc – a demokrácia kárára. A csecsenföldi eredmény 99%-os részvétel és támogatás volt az Egyesült Oroszország javára, ami különösen nyugtalanító.

A csecseneké jellemző példa. Az ott élőknek nincs okuk arra, hogy Putyin csapatára szavazzanak. Az a mérhetetlen szenvedés, amit miattuk elszenvedtek, már számos alkalommal téma volt. A csaknem 100%-os részvételi arány és a jelenleg kormányzó párt ugyanilyen mértékű támogatása nem történik meg egy demokratikus országban. Másrészről élénken emlékeztet bennünket a totalitárius államokban lefolytatott választásokra.

Vannak más hasonlóságok is. A választások során kiderült, hogy Oroszországban már nincs hely az ellenzék számára. A szólásszabadságot korlátozták, a médiát pedig az állam tartja kézben. A politikai fogoly kategória ismét használatos. Ők azok, akiknek van bátorságuk nyíltan bírálni a rendszert, és a demokrácia csak egy lepellé válik, amely mögött az „ártatlan” Putyin azt csinál, amit csak akar.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Karácsonyhoz közeledvén jókedvűnek kellene lennünk. De sajnos azt kell mondanom, hogy országomban, Írországban az emberek döbbenten fogadták a híreket, miszerint fiatalok halnak meg kokain túladagolásban. Éppen ma temetnek egy fiatal lányt, és mivel ismert volt, az egész ország erről beszél. Véleményem szerint ez igen komoly problémákat vet fel, nem csak Írország, de számos tagállam és ifjúságuk számára is. Hogyan válhatott a kábítószer-használat a szabadidős tevékenységek részévé?

Az Európai Uniónak és az egyes tagállamoknak határozott megoldást kell találniuk, két irányba mozdulva el. Nyilvánvalóan csökkentenünk kell a kábítószer elérhetőségét, ami rendkívül nehéz feladatnak bizonyulhat. Ennek érdekében hatékonyabb rendőri fellépést és a tagállamok közötti eredményesebb együttműködést kell megvalósítani. Emellett a keresletet is meg kell szüntetnünk, és segítenünk kell abban, hogy a fiatalok, és általában véve mindenki felismerje a kábítószer-használat veszélyeit. Azoknak is fel kell hívni mindezekre a figyelmét, akik a kábítószerek legálissá tétele érdekében dolgoznak.

Végül azoknak, akik most próbálgatják ezeket a szereket, azt üzenem, hogy hagyjanak fel ezzel, és részvétemet szeretném kifejezni azoknak az ír családoknak, amelyek ennek nyomán elveszítették szeretteiket.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Az éghajlatváltozás jelenti ma az egyik legösszetettebb problémát a nemzetközi közösség számára.

Ezekben a napokban a bali konferencián 190 ország küldöttsége, több száz szakértő és nem kormányzati szervezet és több mint 1400 újságíró vesz részt, azzal a közös céllal, hogy egy programot dolgozzanak ki az éghajlatváltozás 2012 utáni csökkentésére vonatkozóan is.

Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó problémákra tudományos kutatásokkal, az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodással, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével, valamint egy globális energiastratégia kidolgozásával és végrehajtásával reagálhatunk.

A bali konferencia keretében az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Azok az intézkedések, amelyeket az Unió bizonyos területeken – például a repülés, a kevésbé szennyező járművek előmozdítása, az üzemanyag-minőség és a levegő minősége terén – tett, hatással lesznek az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemre és a gazdasági fejlődés ösztönzésére is.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Tisztelt elnök úr! A totalitárius rendszerek idején a Kelet-Európában élők féltek a vámellenőrzésektől, és az uniós tagság sokuk számára szorosan összefügg ezen ellenőrzések megszűnésével.

Az eurorégiók, amelyek tevékenységeik révén támogatták az együttműködést a határ menti térségekben, jelentős mértékben elősegítették a korlátok megszüntetését e területeken. Ezek a határokon átnyúló szövetségek arra ösztönöztek bennünket, európai parlamenti képviselőket, hogy nyomást gyakoroljunk az érintett felekre annak érdekében, hogy tartsák az schengeni térség bővítése tekintetében eredetileg meghatározott határidőt.

Örülök, hogy ez irányú elvárásaik teljesültek, és hogy december 20-án, éjfélkor, a vasfüggöny utolsó maradványai is lehullanak és valósággá válnak a határok nélküli eurorégiók. A Szlovák Köztársaság schengeni térséghez való csatlakozásával, valamint a Cseh Köztársasággal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Ausztriával meglévő határainak megnyitásával a szoros együttműködés egy új területe jött létre.

Remélem, hogy a határ menti szövetségek, falvak és városok kivétel nélkül válaszolni fognak a Tátra-régió meghívására, és december 21-én a határátkelőhelyeken megünneplik az európai integráció legnagyobb sikerét: azon határok felszámolását, amelyek egykor elválasztották őket egymástól.

  Richard Corbett (PSE). - Tisztelt elnök úr! Karácsony közeledtével csak köszönetet szeretnék mondani először is az Európai Bizottságnak azon bejelentéséért, hogy több mint 170 millió EUR összegű támogatást nyújt az Európai Szolidaritási Alapból annak érdekében, hogy segítse az országomban és különösen a régiómban ez év nyarán pusztító áradások utáni takarítási munkálatokat. Tudomásom szerint, amennyiben jóváhagyják, ez lesz a második legnagyobb összeg, amelyet valaha az Európai Szolidaritási Alapból kifizettek. Az egyik legsúlyosabban érintett régió európai parlamenti képviselőjeként elmondhatom, hogy minden támogatást szívesen fogadunk. Választókörzetemben hálásak vagyunk ezért a többi uniós állam szolidaritását kifejező gesztusért.

  Elnök − Az elnök rendszerint nem fűz hozzá semmit az elhangzottakhoz, de az én papíromon „170 millió EUR” helyett „170 EUR” szerepel, és örömmel konstatálom, hogy az Egyesült Királyság ezzel kapcsolatban nem tett bíráló megjegyzést!”

(Nevetés)

  Ljudmila Novak (PPE-DE). - (SL) A horvát-szlovén határon történt néhány incidensről szeretnék beszámolni.

A horvát oldal ismét a faits accomplis gyakorlatát alkalmazza a Szlovéniával megoldatlan határkérdések rendezésére. A horvátok először földterületeket kezdtek értékesíteni a Dragonja folyó nyugati partján fekvő vitatott területeken, majd Hotizánál hidat építettek. Nemrégiben szépen lassan eltolták a határt a Snežniški erdőkben, majd erdészeik elkezdték kivágni a fákat.

Razkrižje területén csendesen kijelölték egy új határőrizeti épület helyét, anélkül, hogy a horvát külügyminisztérium előzetesen tájékoztatta volna a szlovén felet szándékairól, jóllehet az általa aláírt megállapodások értelmében ezt köteles megtenni. Azok a szlovén földtulajdonosok sem kaptak értesítést, akiknek tulajdonában van az a földterület, ahol a határátkelőt létre kívánják hozni.

Bár Szlovénia elvben támogatja Horvátország uniós csatlakozását, Horvátországnak be kell tartania az általa más országokkal együtt aláírt megállapodásokat, amennyiben azt szeretné, hogy valóban lehetséges tagjelölt országként tartsák számon.

  Viktória Mohácsi (ALDE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr, kedves kollégák! Az ENSZ közgyűlése 1948-ban ezen a napon fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ezért a mai napon ünnepelhetjük az Emberi Jogok napját. Tisztelettel kérdezem: valóban van okunk-e ünnepelni? Ahhoz kétség sem fér, hogy a dokumentumban megfogalmazott értékek mind a mai napig az alapját képezik az Uniónak, európaiságunknak. De pont az ünnep miatt sem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett, hogy az Unió több tagállamában, Magyarországtól Görögországig, Szlovákiától Hollandiáig – sorolhatnám a példákat –, ismét léteznek és erősödnek azok a politikai csoportosulások, amelyek egyenruhába bújva, bukott diktatúrák jelképeivel menetelve pont ezeket az értékeket vonják kétségbe. Kérek minden felelős európai politikust, tegyük szebbé az ünnepet, lépjünk fel közösen az extrém csoportok ellen! Remélhetőleg a frakciómnak sikerül azt a parlamenti határozatot előterjeszteni, mely az extrém megnyilvánulások ellen emel szót. A nemzetközi Emberi Jogok napjánál nem lehet alkalmasabb időzítés erre az összefogásra. Köszönöm szépen.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy december 5-én volt egy kiemelkedő lengyel és európai személyiség, Józef Piłsudski tábornagy, egykori lengyel államfő születésének évfordulója. E karizmatikus egyéniség nem csak kiváló és hősies parancsnok, de mindenekelőtt valódi államférfi volt, aki nagymértékben hozzájárult a lengyel állam újjászületéséhez.

Vezetése alatt 1920-ban a lengyel hadsereg megállította a bolsevikok előrenyomulását, akik egész Európát le akarták igázni. Azt hangoztatta, hogy az országnak békében és harmóniában kell élnie szomszédaival, teljes értékben tiszteletben tartva azok szuverenitását. Véleménye szerint Lengyelország egy nagy dilemma előtt állt: egyenlő legyen-e más nagy világhatalmakkal, vagy egy kisebb állam legyen, amely az erősek védelmére szorul. Lengyelország máig nem válaszolta meg ezt a kérdést; még próbára kell tennie erejét. E tekintetben óriási erőfeszítéseket kell tennünk, és nekünk, a ma nemzedékének fel kell készülnünk a feladatra. E szavak még ma is jelentőséggel bírnak, amikor Lengyelország egyike az Európai Unió 27 tagállamának.

  Milan Gaľa (PPE-DE). - (SK) Tisztelt elnök úr! 2007. november 19-én felavatták a Pozsonyt és Bécset összekötő A6-os autópályát. Ezt kiemelkedő jelentőségű eseménynek tartom, amelynek eredményeként nagymértékben leegyszerűsödött a Szlovák Köztársaság és Ausztria közötti autópálya-összeköttetés.

Az A6-os autópályán zajló három évi megfeszített munka után, valamint a Szlovák Köztársaságnak a schengeni térségbe való belépésével a két ország közötti kapcsolatok kétségkívül még eredményesebbek lesznek.

Szeretnék köszönetet mondani Ausztriának azért, hogy a projektet – a Szlovák Köztársasággal együttműködésben – sikeresen végrehajtotta. Az A6-os autópálya megnyitása azt hirdeti, hogy a Szlovák Köztársaság – első ízben – csatlakozott a transzeurópai közlekedési folyosókhoz. Ez tehermentesít más, igen zsúfolt közlekedési útvonalakat.

  Jörg Leichtfried (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Múlt pénteken több mint 70 000 aláírást nyújtottak át az osztrák parlament elnökének, Barbara Prammernek, szigorúbb szabályozást kérve az élő állatok szállítására vonatkozóan. Ezt az állampolgári kezdeményezést egy kis csoport indította el, honfitársam, Helmut Schaupensteiner koordinálásával. A kezdeményezést egy, a kérdés mellett igen elkötelezett újságíró, Maggie Entenfeller is támogatja. A 70 000 aláírást rendkívül rövid időn belül sikerült összegyűjteniük.

Teljes mértékben támogatom a kezdeményezést, és a 70 000 aláírás azt jelzi, hogy a lakosság sem kívánja tovább szó nélkül hagyni azokat a rettenetes körülményeket, amelyek között az élő állatok szállítása történik. Az Európai Parlament képviselőjeként ezért kötelességemnek érzem tájékoztatni Önöket, hölgyeim és uraim, az élő állatok szállítása ellen indított kezdeményezés remek végrehajtásáról, és arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy végre tegyünk valamit annak érdekében, hogy az, ami jelenleg az európai utakon folyik, a jövőben ne történhessen meg.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Ján Hudacký (PPE-DE). - (SK) Tisztelt elnök úr! 2007. december 4-én a Szlovák Köztársaság alkotmánybírósága úgy határozott, hogy a terhességmegszakításról szóló jogszabály, amely indokolás nélkül, hangsúlyozom, minden indokolás nélkül lehetővé teszi legfeljebb 12 hetes terhességek megszakítását, nem sérti a Szlovák Köztársaság alkotmányát.

A Szlovák Köztársaság alkotmánya azonban említést tesz az emberi élet védelméről, még a születés előtt is. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a nap azoknak a gyermekeknek a vérével lesz beírva a Szlovák Köztársaság történelmébe, aki nem kaptak esélyt a megszületésre és az életre.

Sajnálom, hogy a bírák többsége nem tudott elegendő bátorságot összeszedni ahhoz, hogy megerősítsék az emberi élet védelme elvének felsőbbrendűségét. Az, hogy elnézik a magzat abortálását – ún. emberi jogokra, illetve inkább a nők jogaira hivatkozva, amelyeknek semmi közük sincs az emberi természethez és méltósághoz –, sajnálatos és elítélendő.

  Maria Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Korábban hallottunk a görög állampolgároknak az Olympic Airlines problémájával kapcsolatos aggályairól. Biztosítanunk kell, hogy az Olympic Airlines továbbra is működőképes maradjon.

Van azonban egy másik probléma, amely a görögöket aggasztja, és amelyről vitát folytattak a görög parlamentben az alelnök (házelnök), Sourlas úr kezdeményezésére: ez a probléma a fiatalokat a technológiák és a számítógépek használata miatt fenyegető veszély. Ettől az új jelenségtől való függőség megbetegítheti a fiatalokat, ami miatt nem lesznek képesek részt venni a társadalom életében, és elveszítik az oktatás és a munka terén meglévő lehetőségeiket.

Ugyanakkor e téren nincsenek érvényben védintézkedések. A kérdésünk tehát a következő: a nyitott piacon működő szabad verseny miért teszi lehetővé harmadik országokból származó videojátékok előállítását és behozatalát, továbbá e játékok terjesztését, valamint a korlátozás nélküli, a nap 24 órájában nyitva tartó internetkávézók működését? Hogyan felügyelhető ez a piac? Európa milyen támogatást nyújt annak érdekében, hogy az Internet biztonságos legyen a fiatalok számára? Milyen intézkedéseket tesznek azon betegségek kezelésére, amelyekben a fiatalok szenvednek számítógép- és internetfüggőségük miatt? És az illetékes bűnüldözési hatóságok hogyan ellenőrzik az elektronikus bűnözést európai szinten?

  Dushana Zdravkova (PPE-DE). - (BG) Tisztelt elnök úr! Képviselőtársaim! A Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamata elindításának, valamint az Alapjogi Charta aláírásának estéjén fel szeretném hívni a figyelmüket Bulgáriára, és arra a tényre, hogy a bolgár kormány, a hozzá tartozó államapparátus, valamint a kormányzó koalíció parlamenti képviselői sajnálatos módon még mindig nagyon távol vannak egyes alapvető elvek alkalmazásától. Itt a nyitott kormányzás, az átláthatóság és – mindenekelőtt – a döntéshozatali folyamatban való elszámoltathatóság elvére gondolok.

Az elmúlt napokban a bolgár polgárok szemtanúi lehettek a kormány arra irányuló újabb próbálkozásának, hogy homályos kritériumokat alkalmazzon a költségvetési többlet újraelosztásának eltitkolása érdekében, és hogy ezáltal lehetővé tegye, hogy szabályozatlan módon a hatalmon levő párt ún. „fekete bőröndjeibe” süllyesszék a pénzeket. Ez egy újabb példája a hatalomra jutás és a hatalom megtartása érdekében az elmúlt években elterjedt politikai gyakorlatnak – ami a szavazatok megvásárlásának köszönhető, nem pedig a jól végzett munka gyümölcse.

Az Európai Parlament, a legnagyobb bolgár ellenzéki párt és egy, az Európai Néppárt értékeit hirdető jobboldali erő képviselőjeként úgy vélem, hogy a mai bolgár politikai modell elidegeníti a polgárokat a döntéshozatali folyamattól, és ennek nyomán a polgárok a korrupció mértékének növekedését látják. Készek vagyunk arra, hogy a Lisszaboni Szerződéshez és az Alapjogi Chartához kapcsolódó tudatosság-növelő kampányban a hatékony és az átlátható kormányzás elvét is megismertessük az emberekkel, és meggyőzzük a polgárokat az említett két dokumentumban foglalt értékek erejéről.

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Az idei évben mind a 27 uniós tagországban ünnepségsorozatokon emlékeztek meg az Európai Unió megszületéséről, 50. évfordulójáról, vagy születésnapjáról. Legutoljára december elején vettem részt egy ilyen rendezvényen, Mosonmagyaróváron. Mosonmagyaróvár a szlovák-osztrák-magyar határnál fekvő város, így nem is csoda, hogy nagyon sok polgármester volt mindhárom országból. A részt vevő polgármesterek egy kezdeményezéssel éltek, amelyet az Európai Parlament felé, illetve az Európai Parlament elnöke felé fogalmaztak meg. A kezdeményezés lényege, hogy az ókori görög hagyományok nyomán kezdeményezze az Európai Parlament az olimpiai versengés napjaiban, hogy legelőször 2008-ban Pekingben, világszerte hallgassanak a fegyverek. Elnök úr, ennek a felhívásnak a mottója: „17 nap béke”. A polgármesterek aláírásgyűjtést kezdeményeztek december elsejétől, amelyet tavasz folyamán szeretnének majd itt, Strasbourgban átadni önnek, Elnök úr. Engem pedig arra kértek, hogy adjam át önnek ezt a felhívást, amelyet most megtettem. Köszönöm.

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). - (BG) Tisztelt elnök úr! A tizenkét betegszervezet által létrehozott bolgár egészségvédelmi szövetség képviselői azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy védelmezzem 1 millió, krónikus betegségben szenvedő bolgár állampolgár érdekeit. Az elmúlt néhány évben a gyógyszerpolitika komoly aggályokat vetett fel Bulgáriában. Jóllehet az egészségügy számára biztosított források növekednek, évről évre egyre kevesebb gyógyszer vásárolható meg ezekből a forrásokból. A gyógyszerárak sajnos 20%-os HÉA-t is magukban foglalnak. A bolgár betegek amiatt aggódnak, hogy képviselőik számára nem teszik lehetővé az egészségügyi kiadások ellenőrzésében és felügyeletében való részvételt. Ők viszont ragaszkodnak a részvételhez, hogy ezáltal biztosíthassák az átláthatóságot. Miután már évek óta hiába fordulnak ez ügyben a bolgár kormányhoz, most úgy döntöttek, hogy az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez fordulnak segítségért.

Több mint 1 millió bolgár szenved krónikus betegségekben, és ezek az emberek nem részesülnek megfelelő egészségvédelemben. Ezenkívül a gyógyszerpolitikával kapcsolatos problémák több mint 80 európai gyógyszergyártó érdekeit is érintik, akik szintén nagyobb átláthatóságot szeretnének elérni. Ezért most arra kérem a bolgár hatóságokat és az EU intézményeit, hogy támogassák a betegszervezetek által kért nagyobb átláthatóság megvalósulását.

  Edit Bauer (PPE-DE). - (SK) Tisztelt elnök úr! A kisebbségi rádióműsor-terjesztés kérdéséről szeretnék szólni, amely hamarosan meg fog szűnni a Szlovák Köztársaságban.

A Szlovák Köztársaság állami rádiójának jogszabály által előírt kötelezettsége, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén is műsort szolgáltasson. A múlt héten azonban a rádió vezetősége úgy határozott, hogy forráshiány miatt megszünteti a kisebbségi nyelveken műsort szolgáltató Pátria Rádió középhullámon történő sugárzását. Ez a magyar, ruszin és ukrán nyelven történő műsorszolgáltatás végét jelentené.

Ha a szlovák parlament a jövő évi költségvetés elfogadásakor nem biztosít forrást a középhullámú műsorterjesztéshez, a kisebbségi nyelveken történő rádióműsor-terjesztés január 1-jén véget ér. Szlovákiában az ilyen műsorterjesztésnek már 80 éves hagyománya van. Arról is döntöttek, hogy a műsorszolgáltatás az Interneten tovább folytatódik, habár becslések szerint a hallgatók mindössze 1%-a olyan, aki számítógéppel rendelkezik és azt rádióhallgatásra is használja. Vannak azonban más lehetséges megoldások is…

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Ezen a hétvégén az Európai Tanács energetikai kérdésekkel is foglalkozik majd, amelyek a közös biztonságot érintő kérdéssé váltak.

Ezt figyelembe véve három kérésem lenne az Európai Tanácshoz.

Először is, szeretném, ha a Tanács támogatná a tulajdonosi szétválasztásra, valamint a villamosenergia- és a földgázpiacon jelen lévő harmadik országbeli tőke többségi tulajdonának korlátozására irányuló bizottsági javaslatot. Ez kiemelt fontosságú lépés a tisztességes verseny biztosítása és az állami monopóliumok közötti homályos ügyletek elkerülése érdekében.

Másodszor, szeretném, ha a tagállamok korlátozhatnák a harmadik országokból származó villamosenergia-behozatalukat olyan esetekben, amikor az hosszú távon nagymértékben veszélyeztetheti az ellátás biztonságát.

Harmadszor, emlékeztetni szeretném a Tanácsot az Európai Parlamentnek az energiabiztonságról szóló szeptemberi állásfoglalására, amely javaslatot tesz egy, az energiabiztonságért felelős külső tisztviselői pozíció létrehozására.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Ma, a harmadik évezred kezdetén, a világnak még mindig a múlt megoldatlan problémáival kell szembenéznie, amelyekhez új kihívások is társultak. Büszkék lehetünk arra, hogy az Európai Unió változást hoz, valamint arra, hogy az emberi jogokat, a szabadságot, a demokráciát, a toleranciát, a szabad piacot, a jobb életszínvonalat és a természeti környezet védelmét tekintjük legnagyobb értékeinknek.

Ahhoz, hogy eredményesen lépjünk fel e gondolatok és célok megvalósítása érdekében, az Uniónknak szakszerűen és hatékonyan kell eljárnia. A munka egy adott szakaszának végéhez közeledünk: a reformszerződés, a Lisszaboni Szerződés elfogadásához. Ez mind nagyon szép, de az élet új kihívásokat állított elénk. A Szerződés valamennyi rendelkezésének végrehajtásakor, az EU és intézményei működésének javításakor, a jövőről kell és a jövőről akarunk beszélni, egy jobb jövőről Európa számára, a tagállamaink számára…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Eluned Morgan (PSE). - Tisztelt elnök úr! Folytatni kívánom azt a strasbourgi szokásomat, hogy nevesítem azokat a tagállamokat, amelyek nem teljesítik a lisszaboni irányelvekben foglaltakat.

2005-ben a 27 tagállam megállapodott abban, hogy az energiát felhasználó termékekkel kapcsolatos környezeti szempontokat megállapító kerethez tartják magukat. 2007 augusztusára mindössze hat tagállam jelentette be, hogy az irányelvet teljes mértékben átültette nemzeti jogába. A Bizottság jogsértési eljárást indított 21 tagállam ellen, és 15 tagállam mind a mai napig nem teljesítette a jogszabályban foglaltakat.

Tehát, a szégyenlista a következő: Németország, Olaszország, Luxemburg (ismételten), Portugália, Málta, Ciprus, Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Szlovénia, Magyarország, Finnország, Dánia, Észtország és Görögország.

Egyszerűn botrányos, hogy most, a bali konferencia megrendezésével egy időben még vannak olyan tagállamok, amelyek nem hajtják végre azokat az intézkedéseket, amelyekben megállapodtak és amelyek már mostanra is jelentős mértékben hozzájárulhattak volna az éghajlatváltozás problémájának megoldásához.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Kedves kollégák! A mai nap fordulópont a Nyugat-Balkán, de az egész Európai Unió életében is. Ma jár le az ENSZ határideje, hogy a szerbek és az albánok egyezzenek meg. Előre lehetett tudni, hogy a trojkának ez a törekvése kudarcra van ítélve. Koszovó minden bizonnyal két hónapon belül kikiáltja függetlenségét, amelynek a nyugat-balkáni térségen túlmutató következményei ma még nehezen felmérhetőek. Koszovó az Unió protektorátusa lesz. A koszovói rendezés a közös kül- és biztonságpolitika meghatározó tesztje lesz. Képesek leszünk-e egységes álláspontot kialakítani, vagy pedig az amerikai-orosz huzakodásnak leszünk az áldozatai? Komoly veszélyt jelent a térség felzárkózására és európai integrációjára, ha az Unió nem lesz egységes, ezért nagyon fontos, hogy jó, méltányos rendezés legyen Koszovóban. Ez az Unió felelőssége

  Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Tisztelt elnök úr! December 6-án a strasbourgi ipari bíróság közzétette az Európai Parlament és annak egyes alkalmazottai ügyében hozott határozatát. Idézem: „Megjegyzi, hogy a Manpower és az Európai Parlament közötti megbízási szerződés érvénytelen; megjegyzi, hogy a Manpower és az alkalmazottak közötti projektszerződés érvénytelen; kijelenti és elrendeli, hogy a felperes alkalmazott és az Európai Parlament közötti szerződéses viszonyt határozatlan időre szóló munkaszerződéssel kell felváltani.”

Üdvözlöm az ideiglenes alkalmazottak bátorságát, azt, hogy minden zaklatás és provokáció ellenére kiharcolták jogaik elismerését. Csak merem remélni, tisztelt elnök úr, hogy a vezetést rövid időn belül utasítják az ügy végleges lezárására, mivel ha nem ez történik, azzal csak intézményünk hitelét rontják a foglalkoztatás világában.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Tisztelt elnök úr! Felszólalásomban a korrupció elleni küzdelem és a demokrácia közötti megfelelő egyensúly kérdésével szeretnék foglalkozni. Néhány ország, például Románia esetében, a korrupció mértékéről alkotott nemzetközi kép oly erőteljes, hogy azt a képzetet keltette, hogy az ellene való fellépés érdekében még a demokrácia elferdítése is megengedhető. Következésképpen Brüsszel újra és újra felszólt a korrupció elleni küzdelem eszközeinek megerősítésére, és szóban is üdvözli az erre irányuló kezdeményezéseket, ugyanakkor csendben marad, ha ezekkel az eszközökkel visszaélnek, mivel azokat elsősorban belpolitikai alkalmazásra találták ki.

Ezért, ha a korrupció elleni harc továbbra is kiemelt szerepet kap – amely így helyénvaló –, a demokrácia őrei ne csak dicsérjenek, de bírálattal is illessék, ha a cél érdekében túlzásokba esnek és alapvető állampolgári jogokat sértenek. Máskülönben a korrupció elleni küzdelem színfala mögött maga a demokrácia egyre jobban sérül, és őszintén szólva úgy vélem, hogy ez legalább olyan káros, vagy talán még károsabb lehet.

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! December 1-je volt az AIDS világnapja, amikor megemlékezünk mindazokról, akik e betegségnek, korunk pestisének áldozatául estek. Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb kutatásaiból származó adatok szerint a vírust hordozó személyek száma nem változott, míg az új esetek száma csökkent. Ennek ellenére még mindig túl sokan érintettek a betegség által.

Kérdést terjesztettem az Európai Bizottság elé, amelyben javasoltam, hogy bélyegsorozatot kellene kiadni az AIDS-szel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében. Ezt az elképzelést akkor támogatta Markos Kyprianou úr, az egészségügyért felelős biztos. Kostis Hatzidakis úr – aki néhány hónapja még kollégánk volt, európai parlamenti képviselő, jelenleg pedig görög közlekedési és távközlési miniszter – jóváhagyta javaslatomat, és Görögország elkészíttetett és forgalomba hozott egy AIDS–emlékbélyeg-sorozatot; a bélyeg eladásaiból származó bevételből gyógyszert vásárolnak majd azok számára, akik megfertőződtek a vírussal. A Bizottság arra biztatta a 27 tagállamot, hogy vegyék át az ötletet. Görögország már megtette az első lépéseket!

  Elnök. – Ezzel véget értek az egyperces felszólalások.

16. Tengeri környezetvédelmi közösségi politika (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából a Tanács által elfogadott közös álláspontra [09388/2/2007 – C6-0261/2007 – 2005/0211(COD)] irányuló, második olvasatra történő ajánlás (A6-0389/2007) (Előadó: Marie-Noëlle Lienemann).

  Marie-Noëlle Lienemann, előadó. − (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az irányelv, amely második olvasatban az Európai Parlament elé került elfogadásra, rendkívül fontos, mivel ez az első olyan irányelv, amely környezetvédelmi stratégia kidolgozására kötelezi a tagállamokat a tengerek és az óceánok jó ökológiai állapotának helyreállítása érdekében. Amikor az irányelv az első olvasat során először megvitatásra került, hangsúlyoztuk fontosságát, tekintettel arra, hogy a friss tudományos beszámolók szerint a halállományok, valamint a tengerek és az óceánok biológiai sokféleségének fennmaradását veszély fenyegeti. Egyesek még azt is mondogatják, hogy ötven év múlva nem lesz több hal. Ezenkívül, az óceánok alapvető szerepet töltenek be az éghajlat szabályozásában; az óceánok szennyezésével pedig azt kockáztatjuk, hogy megszűnik e szabályozó funkció, és felerősödnek az éghajlatváltozás negatív hatásai. Ezért az Európai Unió számára sürgetővé és szükségessé vált, hogy – különösen az édesvizekre vonatkozó vízügyi keretirányelv elfogadását követően – haladéktalanul a tengervizek problémájával is foglalkozzon.

Az első olvasat során bizonyítottuk, hogy hajlandók vagyunk javítani a meglévő szövegen. Azzal kezdeném, hogy sorra veszem az irányelv és a meglévő szövegek főbb strukturális pontjait. Az első cél az, hogy visszaállítsuk tengereink és óceánjaink jó ökológiai állapotát. A második cél az egyes tagállamok által meghozandó szükséges intézkedések meghatározása: először is, a tengeri régiókon vagy alrégiókon belüli együttműködés megvalósítása; majd a víz és a biológiai sokféleség állapotának meghatározása e tengerekben; ezt követően a jó ökológiai állapot és néhány kiemelt környezetvédelmi cél meghatározása; végezetül pedig cselekvési terv kidolgozása és az alkalmazandó intézkedések meghatározása. Tehát bizakodóak voltunk az irányelvvel kapcsolatban, ugyanakkor éreztük, hogy nem volt kellőképpen mélyreható abban a formában, amelyben azt a Bizottságtól megkaptuk.

Több pontot is hangsúlyoztunk. Először is azt, hogy ennek az irányelvnek szigorúnak kell lennie, mind az erőforrások, mind pedig az eredmények tekintetében. Minden bizonnyal ez volt a legpozitívabb pont a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott együttműködésünkben: az irányelv valóban szigorú lett.

A második pont az, hogy reményeink szerint a jó ökológiai állapotot szigorúan fogják meghatározni, hogy ezen érték helyreállítása ne csak a szavak szintjén történjen meg. Nagyrészt elégedettek voltunk azzal, hogy a jó ökológiai állapot kritériumait kiterjesztették, és így az magában foglalja az ökoszisztémákat érintő minden szennyező anyag által okozott terhelést, valamint azt, hogy ezeket ki kell értékelni és csökkenteni kell hatásukat a jó ökológiai állapot helyreállításának céljából.

A harmadik pont az, hogy a Parlament határozottan támogatja a védett tengeri területek kijelölését, azaz olyan területekét, amelyeknek kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük a szóban forgó élőhely sokszínűségének, és különösen a halállományok helyreállításában. Korlátozóbb, szigorúbb, keményebb megfogalmazást szerettünk volna elérni e védett területek szükségessége kapcsán, de az elv még megvan; mindenesetre továbbra is szükségszerű, hogy e területek kellően nagy kiterjedésűek legyenek ahhoz, hogy hozzájárulhassanak a biológiai sokféleség helyreállításához.

Végül, a Parlament azt kívánta, hogy terjesszék ki az irányelv hatályát. Különösen a part menti vizek megfelelő figyelembe vételét szerettük volna elérni, és nem akartuk, hogy kétség maradjon afelől, hogy figyelembe kell venni az árapály által érintett vizeket. Mindenesetre sok ilyen víztest esetében ez volt a helyzet. Természetesen azt szerettük volna, ha egy kicsit pontosabban meghatározzák az árapálymozgások által érintett fölterületeket, de a mostani megfogalmazás is elfogadható.

Hangsúlyozni szeretném a stratégiák földrajzi területek szerinti összhangjának fontosságát: határozottabb megfogalmazást szerettük volna, bár az összhang szükségességét megerősítették.

Végül, a balti államokból érkezett képviselőtársaink azt szerették volna, ha a Balti-tenger egyfajta kísérleti projektté válna, ami lehetővé teszi számunka a gyorsabb cselekvést, figyelembe véve a helyzet sürgősségét. Nem voltak teljességgel elégedettek, mivel intézményeinknél nem szokás konkrét területeket kiemelni. Mindazonáltal, a kísérleti terület elképzelését megtartottuk, és biztos vagyok abban, hogy a Bizottság adott esetben ilyen területté nyilvánítaná a Balti-tengert.

Végezetül ott van még az időtartam kérdése. Az volt a legfontosabb számunkra, hogy az irányelv kötelező érvényű legyen, még akkor is, ha ily módon valamelyest meghosszabbodik a tagállamok számára annak teljesítésére rendelkezésre bocsátott idő. Ezt a kompromisszumot is sikerült végül meghozni. A határidő 2020, de ez nem jelenti azt, hogy a tagállamok tétlenül ülhetnek, mert az irányelvet 2010-ig át kell ültetni. Mindenesetre azt kérném tőlük, hogy ne vesztegessék az időt, mert a – a vízügyi keretirányelv értelmében – a késedelem csak halmozódik, és tengereink nem várhatnak.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Én válaszolok Stavos Dimas úr nevében, mivel kollégám részt vesz a Balin megrendezett, éghajlatváltozásról szóló konferencián, ezért nem tud ma jelenlétével megtisztelni bennünket. Először is szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Lienemann asszonynak a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv kapcsán végzett kiváló munkájáért, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak pozitív és konstruktív hozzájárulásáért.

Az irányelv egy új megközelítés alkalmazásának kezdetét jelenti tengereink és óceánjaink védelme terén. A következő kihívás pedig – természetesen – az irányelv sikeres végrehajtása lesz. Sikeresnek bizonyultak a Parlament arra irányuló erőfeszítései, hogy kiterjesszék e jogalkotási kezdeményezés céljait, és biztosították, hogy az elfogadott irányelv hatékony eszköz lesz tengereink és óceánjaink integrált módon történő védelme terén. A Bizottság elégedetten vette tudomásul, hogy a második olvasatra sikerült megállapodásra jutni. Ebben a folyamatban szeretném külön kiemelni az Európai Parlament konstruktív szerepét. A Parlament – miközben mindig megőrizte az általa kitűzött magas politikai és környezetvédelmi célokat –, készségesnek és együttműködőnek bizonyult e megállapodás kidolgozásában.

A javasolt irányelv célja, hogy a tagállamok legkésőbb 2020-ig megtegyék a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó ökológiai állapotának megvalósítása érdekében. Ezt a tengervizeikre vonatkozó tengervédelmi stratégiák kidolgozásával és végrehajtásával érik el. Tehát az irányelv egy igen komoly célt foglal magában. A Bizottság éberen őrködik annak biztosítása érdekében, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek tengeri környezetünk hatékony védelmének garantálása érdekében. Néhány fontos pontban a Parlamentnek sikerült meghaladnia az eredeti bizottsági javaslatot.

Különösen három kérdést szeretnék kihangsúlyozni, amelyek a tárgyalások során kiemelt fontosságúak voltak: egy nagyra törő cél meghatározása az irányelv tekintetében; annak pontosabb meghatározása – többek között konkrét jellemzőkkel –, hogy mit is kell jó környezeti állapoton érteni; valamint védett tengeri területek létrehozása az irányelv összefüggésében.

A Parlament a tárgyalási folyamatban mindvégig ragaszkodott annak szükségességéhez, hogy az irányelv szilárd törekvéseket tartalmazzon e lényeges pontok mindegyike tekintetében. Az irányelv új keretet hoz létre ahhoz, hogy – első ízben – összehangoltan léphessünk fel tengereink és óceánjaink védelme érdekében. Továbbra is építünk majd e politikai kezdeményezésre annak elősegítése érdekében, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv megvalósítsa az európai uniós tengervédelmi politika környezetvédelmi célkitűzéseit. Ezért a Bizottság el tud fogadni egy kompromisszumos csomagot, hogy második olvasatban megállapodásra juthasson ezen irányelvvel kapcsolatban.

  Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportom előadójaként örömmel mondhatom, hogy az irányelv, amelyről sikerült megállapodásra jutnunk, azon uniós környezetvédelmi jogszabályok egyike, amelyek gyümölcsét a jövő nemzedékei ténylegesen élvezhetik majd. Itt az ideje, hogy végre a tengeri környezet felé fordítsuk figyelmünket, amelynek egyre romló állapotát szomorúan figyeljük. Ennek a Balti-tenger a legmegdöbbentőbb példája. Ez az irányelv új reményt hoz, mivel célja, hogy megállítsa a tengerek szennyezését és biológiai sokféleségükbe új életet leheljen.

E két év alatt elvégzett munka nem volt mindig könnyű. Jóllehet a cél mindenki számára azonos volt, a politikai csoportok által alkalmazott eszközök gyakran eltértek egymástól. Véleménykülönbségeink egyik példája a szén-dioxid-megkötési és -tárolási technika jövőbeni lehetőségeivel kapcsolatos. Lienemann asszony véleménye a gyakorlatban megakadályozta volna egy ilyen technika kifejlesztését. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy az éghajlatváltozásra való tekintettel e technikára szükség van, és a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvet ezért nem szabad olyan részletekkel terhelni, amelyek lehetetlenné teszik az ilyen technológia alkalmazását.

Úgy vélem, hogy az immáron elért kompromisszum minden fél számára elfogadható. Céljai nagyra törőek, és a tagállamok eldönthetik, hogy miként valósítják meg azokat – jóllehet az irányelv a legjobb eredmény elérése érdekében együttműködésre kötelezi a tagállamokat az egyes tengeri régiókban. A kompromisszumos szöveg egyértelműen meghatározza, hogy milyen jellegű jó tengeri környezeti állapotot kívánunk elérni, és milyen lehetséges veszélyek fenyegetik azt. Ugyanakkor már nem részletezi a fenyegetések esetén meghozandó különböző lépéseket, mivel a felsorolás nem lehet kimerítő, és így a tengeri környezet tekintetében tett intézkedések egyenlőtlen megítélést kapnának. A kiválasztott jelenlegi megfogalmazás kötelezettséget ró a felekre, de nem vádol, és ösztönözi a tagállamokat, indokolatlan kényszerítő intézkedés nélkül. A célok mindazonáltal világosak, tudományosan megalapozottak és kötelező érvényűek, és ily módon hatékonyak is lesznek.

Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak, Lienemann asszonynak sikeres munkájáért. Jó vezetőnek bizonyult a tárgyalások során, és a többi képviselőcsoport véleményét is meghallgatta. Különösen hálás vagyok azért, hogy sikerült kiemelten kezelni a Balti-tengeren kialakult súlyos helyzetet.

Biztos vagyok abban, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv kiváló környezetvédelmi pillérként szolgál majd a közös uniós tengervédelmi politikában. Nagyszerűen támogatja a közös tengervédelmi politika célját, azaz a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés fokozását, ugyanakkor a tengervédelem terén folytatott kutatások szilárd tudásalapjára épít. Ez az a fajta jogszabály, amelye Közösségünknek szüksége van.

  Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (LT) Gratulálok az előadónak az általa végzett fontos munkáért. Egyetértek azzal, hogy egy erőteljesebb véleményt kinyilvánító jelentés eredményesebb lett volna. Az erős vélemények azonban még várhatnak; addig is örülhetünk az elért kompromisszumnak.

Egy ideje már a tengerek és az óceánok védelme nem kap kellő figyelmet. Szakadatlanul folyik a tengeri erőforrások kiaknázása, az ökoszisztéma kimerítése, és nem vesszük észre, hogy eközben magunk alatt vágjuk a fát. Ezért is nagyon fontos a tengeri védett területek létrehozása, hogy az élő vizeket megőrizzük a jövő nemzedékei számára.

Mint az köztudott, az Európai Unió tengeri területe nagyobb szárazföldi területénél. Az EU régióinak és uniós polgárok millióinak jóléte függ a környező tengerek és óceánok jó környezeti állapotától és bőségétől. Ezért alapvető fontosságú, hogy a jövőben az Európai Unió a környezetvédelmet összefüggő egészként kezelje, tudván, hogy azt nem lehet „foltozgatni” különálló, jelentéktelen határozatokkal. Ha csökkentjük a talaj szennyezettségét, a tengeri szennyezést is csökkenteni kell. Több pénzt kell elkülöníteni vízelvezető rendszerek kiépítésére, és nem kevésbé fontos, hogy e téren az Unión kívül is történjenek előrelépések.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy az Európai Unió ismét globális vezető szerepet vállal, és elkötelezte magát amellett, hogy az elkövetkező 13 év során jó tengeri környezeti állapotot valósít meg.

A Balti-tenger problémáját már említették. E tenger különösen érzékeny, mivel vize csak minden 25–30 évben cserélődik ki, így a szennyezés hatásai az átlagosnál erőteljesebben érvényesülnek. Még most is érezzük a vegyi anyagok évtizedekig történt felelőtlen alkalmazásának következményeit. Mielőtt kőolaj-kitermelésbe kezdenénk és terveket készítenénk csővezetékek építéséről a Balti-tengeren, a környezetvédelmi szempontokat is mérlegelnünk kell. Gondoskodnunk kell arról, hogy gyermekeink és unokáink jólétét nem befolyásoljuk károsan döntéseinkkel.

  Adamos Adamou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni és köszönetet mondani Lienemann asszonynak erőfeszítéseiért, és azért, ahogyan a tárgyalásokat lefolytatta a Tanáccsal és a Bizottsággal. Néhány kifejezetten pozitív kérdésről szeretnék szólni.

Az irányelv egésze kellő hangsúlyt helyez a megfeleléshez, valamint a jó környezeti állapot eléréséhez szükséges intézkedésekre, és az irányelv értelmében el kell kerülni a környezeti állapot további romlását. Jóllehet az Európai Parlament eredetileg 2017-et akarta kijelölni a tagállamok számára a megfelelés határidejeként, ez a határidő most 2020, egy reális cél, amelyet a Tanács javasolt a nemzeti képviselőkkel egyeztetve.

A tagállamok 2012-ig előzetes értékelést készítenek, amelyben meghatározzák a jó környezeti állapotot, és egységes környezetvédelmi célokat tűznek ki. Az Európai Parlament egyértelmű kötelezettségvállalásokat kapott a Tanácstól olyan integrált politikákra és megközelítésekre vonatkozóan, amelyek együttműködésre ösztönzik a tagállamokat egy, az egész Unióra érvényes jó környezeti állapot megvalósítása érdekében.

Az irányelv emellett figyelembe veszi a közös halászati politikát, és előírja a halászati erőforrások megvalósítható kiaknázását és az ökoszisztémák épségének megóvását, hogy azok megőrizhetők vagy helyreállíthatók legyenek, és – szükség esetén – védelemben részesíthessék a tojásrakó-, búvó- és táplálkozási helyeket.

Végül, ami a finanszírozási forrásokat illeti, a végrehajtás vonatkozik a meglévő pénzeszközökre, a pénzügyi források alkalmazási körén belül és a 2007–2013 közötti időszak gazdasági kilátásaival összhangban; ezt a következő időszakra vonatkozóan újból megtárgyalják, tekintve, hogy az irányelv érvényességi ideje 2020-ig tart.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Először én is gratulálnék az előadónak, Lienemann asszonynak az általa végzett kiváló munkáért. Az irányelv célja a tengeri környezet védelme – és e célt valóban teljesítenie is kell. Mindazonáltal, a Halászati Bizottság előadójaként szeretnék néhány észrevételt tenni.

A Környezetvédelmi Bizottságnak nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a halászatra, valamint a halászatban a tengeri szennyezés miatt felmerülő problémákra. A tengerészek és a halászok mindenkinél jobban ismerik a tengert. A tengeren és a tengerből élnek. Az említett problémák nem oldhatók meg az ő részvételük nélkül. Emellett elégedettségemet szeretném kifejezni a védett tengeri területek kibővítésével kapcsolatban.

Összefoglalva elmondhatom, hogy a tengervédelmi stratégia sikeres megőrzése négy fő tényezőtől függ: először is, a kötelezni kell a feleket, hogy tartsák magukat az irányelvben megállapított ütemtervhez. Semmiféle halasztást nem engedhetünk meg a programban. 2020-ig az összes célkitűzést meg kell valósítani – ha ez nem történik meg, akkor már túl késő lesz helyrehozni a dolgokat.

Másodszor, együttműködést kell folytatni harmadik országokkal: a tengereknek nincsenek határaik. Tárgyalóasztalhoz kell ülnünk szomszédainkkal és meg kell vitatnunk a dolgokat. Ne feledjük, hogy a Földközi-tenger 27 ország partját mossa, és ebből csak hét ország uniós tagállam. Ezért mindannyiunknak ott kell lennünk a tárgyalóasztalnál, hogy lássuk, mit tehetünk.

Harmadszor, megfelelő mértékű finanszírozást kell biztosítani e célra.

Negyedszer, rá kell venni a halászokat, hogy részt vállaljanak ebben az erőfeszítésben. Csak így reménykedhetünk a sikerben.

Végül, és észrevételeim lezárásaként megismétlem, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv – megfelelő alkalmazása esetén – hozzájárul ahhoz, hogy életképes és fenntartható legyen a halászat, a tenger pedig egészséges legyen, és hogy tiszta tengereink szépségét valamennyien élvezhessük.

  Inger Segelström (PSE). - (SV) Tisztelt elnök úr! Először is hadd mondjak köszönetet Marie-Noëlle Lienemann képviselőtársamnak a keretirányelv kapcsán végzett hasznos munkájáért. Stockholmban, a világ egyik legszennyezettebb tengerének számító Balti-tenger partján élő svéd állampolgárként őszintén üdvözlöm az irányelvet. Svédország lakosságának 40%-a kevesebb mint 5 km távolságra él a tengerparttól, és az idegenforgalom 71 000 munkahelyet biztosít az országomban, ideértve a szigeteken élőket is. A halászat további 4000 munkahelyet ad. Halászati iparunknak köszönhetően sok halat fogyaszthatunk, ami oly fontos számunkra, svédek számára.

A sérült tengeri környezet miatt sokaknak romlik az életminősége, ami nemkívánatos fejlemény. Fennáll annak a veszélye, hogy a hajókról történő, kereskedelmi és a hobbi célú halászat és horgászat, a tengerben való fürdés és a tengeri üdülések eltűnhetnek, hacsak mi, itt az EU-ban itt és most nem teszünk közösen valamit.

A közös tengeri környezetvédelmi politika a tengeri ökoszisztémák megerősítését és védelmét szolgája majd, valamint adatbázisok létrehozását a nyomon követés és a tudásszerzés érdekében. Nekünk, itt az Európai Parlamentben nagyra törőbb céljaink vannak, mint a Bizottságnak, és örülök, hogy a jó környezeti állapot elérésének általunk kijelölt határideje 2017, nem pedig 2021. Annak is örülök, hogy a tagállamoknak 2015-ig a tengeri környezetre vonatkozó intézkedési programokat kell kidolgozniuk.

Szeretném megköszönni Frattini biztosnak a részvételt. A környezetvédelem iránt elkötelezett polgárként gyorsabb haladást szeretnék látni, és ha mind a 27 tagállam begyorsít, akkor tehetünk valamit és előreléphetünk. Ez a cselekvési terület kiváló példája annak, hogy hol van szükség határokon átnyúló együttműködésre. Remélem, hogy a Balti-tenger kísérleti területté válhat, mivel a Balti-tenger partján fekvő kilenc országból nyolc uniós tagállam. Ez a mi problémánk és a mi felelősségünk. Az is lényeges, hogy mi, akik elkötelezettek vagyunk a környezetvédelmi külpolitika mellett, együttműködjünk Oroszországgal a Balti-tenger és a tengeri környezet védelme kérdésében. Döntések előtt állunk mind a környezetvédelem, mind pedig az energiapolitika terén. Helyezzük most a tengeri környezet védelmét a figyelem középpontjába!

  Georgios Toussas (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök úr! A Lisszaboni Szerződés értelmében történő fejlesztés – amelyet a versenyképesség támogatásának elve, azaz az Európai Unióban monopolhelyzetben levő üzleti csoportok nyereségességének növelése vezérel – nemcsak a végsőkig fokozza a munkásosztály és általában véve a munkavállalók kizsákmányolását, de egyben súlyosbítja is a környezeti problémákat, a tengeri ökoszisztémák és a tengerek biológiai sokféleségének módszeres pusztítása révén, a tengervíz minőségének folyamatos romlását okozva.

A hajókról származó szennyezés által a tengervíz minőségében okozott kár mellett nagyrészt az ipari szennyezés okolható a tengervíz szennyezettségéért. Az ipar felmérhetetlen szintű szennyezést okoz a talajfelszín alatti vizekben, ami később a tengerbe kerül. Az egyre növekvő számú halgazdaságokból származó szennyezés szintén nagy terhelést jelent a tengeri környezetre és az ökoszisztémák működésére nézve.

A tengeri környezet problémáit igencsak súlyosbítja, hogy a közüzemek és állami infrastruktúrák államosítását követően, valamint az olyan közvagyon, mint például a tengervíz elüzletiesedése miatt monopóliumok törtek be több olyan működési területre, amelyek korábban állami tulajdonban voltak. A monopolcsoportok tulajdonában levő hatalmas idegenforgalmi komplexumok az idegenforgalmi fejlesztés magas bevételi modelljét hozzák magukkal, míg tönkreteszik a közvagyont, mint például a partvonalat, a tengerpartot és a tengervizet.

A tengervíz szennyezéséért már nem csak az említett idegenforgalmi komplexumok által a tengerbe kibocsátott hulladék és szennyvíz okolható, hanem az e komplexumok üzleti tevékenységeit kiszolgáló ipari létesítmények építése is – ilyenek például a golfpályák locsolása és általában véve szükségleteik fedezése céljából épített sótalanító üzemek létesítése. E tevékenységek szörnyű következményekkel járnak egész területek lakosságára nézve.

Végezetül, tisztelt elnök úr, szeretnék rámutatni, hogy a Tanács és a Bizottság közös álláspontja végül is nem szolgál azzal a megoldással, amelyre szükség van, ha meg akarjuk oldani vagy ha legalább enyhíteni kívánjuk a súlyos környezetvédelmi problémákat.

  Andres Tarand (PSE). - (ET) A tengerek a bioszféra legkevésbé tanulmányozott és legkevésbé ismert részei. De ami még ennél is fontosabb, hogy a tengerek kiaknázásának a környezetvédelemre vonatkozó ismert elővigyázatossági elvek követésével kell történnie.

Szerencsére az előadó, Lienemann asszony is osztja ezt a véleményt, és ezt köszönöm neki.

Remélhetőleg a második olvasat során megállapodásra jutunk a Tanáccsal, és gyorsan megkezdhetjük a tengervédelmi stratégia végrehajtását.

Emellett külön szeretném hangsúlyozni, hogy támogatom a jelentés 29. módosítását, amely arra törekszik, hogy a balti-tengeri régiót az Európai Unió tengervédelmi stratégiájának kísérleti területévé nyilvánítsák.

Az Európát körülvevő tengerek közül kétségkívül a Balti-tenger a legsérülékenyebb, mivel egyrészt sekélynek mondható, másrészt pedig lassan cserélődik ki a vize az Atlanti-óceánból. Ezért van az például, hogy itt nem építenek földgázvezetékeket, mint ahogyan azt az Északi- vagy a Földközi-tengeren teszik.

Ha a balti-tengeri régió már az Európai Unió tengervédelmi stratégiája végrehajtásának kísérleti területe lenne, akkor valószínűleg nem lenne a NordStream projekt része.

Szerencsére az Európai Uniónak nem a semmiből kell létrehoznia a balti-tengeri intézkedéscsomagot. A Balti-tenger védelmét biztosító Helsinki Egyezmény már lefektette a szükséges alapokat a balti-tengeri cselekvési terv összefüggésében.

Következésképpen, a Balti-tenger sikeresen alkalmazható lenne a tengervédelmi stratégia kísérleti területeként. Egy másik pozitív szempont, hogy a HELCOM-on keresztül Oroszország is részt vehet a balti-tengeri intézkedéscsomag végrehajtásában; Oroszország bevonása nélkül nehéz megvalósítani a Balti-tenger védelmét és biztosítani a jó környezeti állapotot.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni és köszönetet mondani az előadónak.

Az európai tengervédelmi stratégia alapvető eleme, hogy elismerjük az emberi tevékenység által az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásokat, és azt, hogy fokozni kell erőfeszítéseinket e hatások megszüntetése érdekében. A halászati tevékenység, a tengeri szállítás és a rekreációs célú turizmus fokozódását követően a part mentén végrehajtott lakossági és idegenforgalmi fejlesztések nagymértékben befolyásolják a tengeri környezetet. Az éghajlati változások, a hulladék, a halászati tevékenység, valamint az akusztikai, biológiai és vegyi tényezők veszélyt jelentenek a tengerekre, és ez az irányelv fontos lépés az ökoszisztémák épségének javítása és a biológiai sokféleség megőrzése felé.

A Fekete-tenger és az Azovi-tenger olaj- és kénszennyezettsége, amely nemrég következett be egy vihar nyomán, amely több kereskedelmi hajót elsüllyesztett, még legalább 10 évig kihat ránk. A katasztrófa rendszerhiányosságok miatt következett be, mivel az elsüllyedt hajók folyami, és nem tengeri szállításra készültek – ebből látszik, hogy semmiféle erőfeszítést nem tesznek a tengeri környezet védelme és megóvása érdekében. Ez a súlyos incidens még bonyolultabbá teszi e vizek ökológiai feljavításának folyamatát, amikor már most is a világ leginkább szennyezett tengerei között tartják őket számon.

A Fekete-tenger vízminőségének romlása közegészségügyi szempontból és a tengeri biodiverzitás szempontjából sem elhanyagolható, és jelentős erőfeszítésekre van szükség az ökoszisztéma épségének helyreállítása érdekében. Ezenkívül, a veszélyes rakományok tengeri szállításakor teljesíteni kell a nemzetközi egyezményekben foglalt követelményeket, és biztosítani kell a minimális biztonságot annak érdekében, hogy megelőzzék hasonló katasztrofális balesetek újbóli bekövetkezését, amelyek a tengeri és az emberi élet szempontjából egyaránt komoly károkat okoznak.

Ezen irányelv révén biztosíthatjuk az Európai Unió tengeri környezetének magasabb szintű védelmét, és azt, hogy az emberi tevékenységek és a szállítás ne befolyásolják a víz minőségét és a biodiverzitást.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Az elfogadott szövegek alapján a tagállamoknak most tengervédelmi stratégiákat kell kidolgozniuk tengervizeikre vonatkozóan. Ennek során először fel kell mérniük a tengervizek állapotát, valamint a tengervizeket érő terheléseket és hatásokat, majd pedig célokat kell kitűzniük a jó környezeti állapot megvalósítása érdekében.

A tagállamok nyomon követési programokat hoznak létre, majd pedig – 2015-től kezdődően – kidolgozzák a célok megvalósításához szükséges programokat és intézkedéseket. Ezeket a lépéseket hatévente újból meg ismételniük.

A jelenleg javasolt átfogó kompromisszumos csomagba számos kulcsfontosságú elemet foglaltak bele. Ezek közül a legfontosabb, hogy az irányelv célja immáron világos és nagyra törő, mivel a tagállamokat kötelezi a szükséges intézkedések meghozatalára a tengeri környezet jó környezeti állapotának legkésőbb 2020-ig történő elérése érdekében.

A jogalkotók megállapodtak a jó környezeti állapot fogalommeghatározásáról, és több ehhez kapcsolódó jellemzőről, amelyeket teljesíteni kell. Egy felülvizsgált ütemtervről is megállapodtak, amely tulajdonképpen nagyobb kihívást jelent a Bizottság eredeti javaslatában foglaltnál, ugyanakkor kellő időt biztosít a megfelelő intézkedés meghozatalára minden egyes lépésnél.

A kivételeket és az eltéréseket – ideértve az aránytalan költségeket – jobban a követelményekhez igazították. A tagállamoknak védett tengeri területeket kell létrehozniuk az irányelvben megállapított célok teljesítése érdekében, a Közösség és a tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban. Az egyes tengeri régiók tekintetében intézkedéseket kell tenni, és ezért a tengervédelmi stratégiák kidolgozása során szoros együttműködést kell megvalósítani a regionális tengeri egyezmények részes feleivel, illetve azok között.

Az irányelv végrehajtásához tulajdonképpen szükség van erre a fokozott együttműködésre. Ebben az összefüggésben szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Parlament a tárgyalások folyamán mindvégig fontosságot tulajdonított a jelentős regionális folyamatoknak. Különösen említést szeretnék tenni a balti-tengeri cselekvési tervről, amelyet a Helsinki Egyezménnyel összefüggésben fogadtak el. Amint azt a Parlament is kiemelte, ez az integrált cselekvési terv hasznos első példaként és forrásként szolgál, amely segíti majd az előrehaladást az irányelv végrehajtásában.

Egy ilyen integrált megközelítés fontos alkotóeleme kell, hogy legyen minden olyan cselekvésnek, amelyet a különböző regionális tengeri egyezmények vállalnak az európai tengerek – a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán északi része, a Fekete-tenger és a Balti-tenger – védelme érdekében.

Végül, a Bizottság nagyon elégedett a tárgyalások eredményével, és teljes egészében el tudja fogadni a javasolt kompromisszumos módosításokat.

  Elnök – A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) A hatékony környezetvédelem elvei értelmében a világ óceánjainak, különösen az Európát körülvevő tengereknek, nagyobb figyelmet kell kapniuk az EU politikáiban. Az tengervédelmi stratégiáról szóló jelenlegi keretirányelv az éghajlatváltozásból adódó kihívásokra adott válasz, és intézkedéseket ír elő mind az EU, mint pedig a tagállamok számára. Ahhoz, hogy megtegyék a megfelelő európai szintű lépéseket, először is elengedhetetlen, hogy a tengeri környezetben a környezeti állapotot egységes kritériumok alapján mérjék fel. Ezenkívül az irányelv előírja a tagállamok számra, hogy 2017-ig jó környezeti állapotot érjenek el a tengeri környezet vonatkozásában, valamint hogy kidolgozzák az ehhez szükséges rendelkezéseket.

A jelentés kapcsán arra kérném a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a tengeri szennyezés kivizsgálására és visszakövetésére, annak érdekében, hogy alkalmazhatóvá váljon a „szennyező fizet” elv. A szén-dioxid tengerfenék alatt történő megkötése tekintetében tett uniós lépéseket meg kell erősíteni, mivel ez egy innovatív módszer az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A már meglévő kísérleti projekteket azonban kritikus szemmel felül kell vizsgálni, elsősorban hatékonyságuk és a belőlük esetlegesen származó károk szempontjából. Az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépés érdekében nem zárhatjuk ki az újításokat, sőt, bele kell építenünk azokat egy átfogó uniós környezetvédelmi politikába.

17. A környezeti levegő minősége és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű program (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében előterjesztett, a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából a Tanács által elfogadott közös álláspontra [09388/2/2007 – C6-0261/2007 – 2005/0211(COD)] irányuló, második olvasatra történő ajánlás (A6-0389/2007) (Előadó: Marie-Noëlle Lienemann).

  Holger Krahmer, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvvel kapcsolatos kompromisszum elsősorban a sikeres csapatmunka eredménye. Elsőként ezt szeretném kihangsúlyozni. Külön köszönetemet fejezem ki valamennyi képviselőtársamnak, akik tevékenyen részt vettek az irányelv szövegének kialakításában, különösen az előadóknak, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjától Weisgerber asszonynak és az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjától Corbey asszonynak, valamint a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjától Hassi asszonynak. Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak az értékes segítségéért, valamint a Tanács portugál elnökségének, amely nyitott és konstruktív tárgyalópartnerként lényegesen hozzájárult ehhez a kiváló eredményhez.

A kompromisszum megbízható alapra helyezi az EU levegőminőséggel kapcsolatos jövőbeni politikáját. Az új irányelv fenntartja a nagyra törő célkitűzések és határértékek, valamint a tagállami végrehajtáshoz szükséges rugalmasság közötti egyensúlyt. Ezenfelül az irányelv inkább a kitettségre, valamint annak fokozottabb felismerésére irányítja a figyelmet, hogy a szennyezés forrásánál van szükség intézkedésekre.

Engedjék meg, hogy először röviden ismertessem a kompromisszum legfontosabb elemeit. Jelentős előrelépésre került sor, ami végül is a levegő minőségéről szóló jogszabály módosításának a célja, a PM2,5 finom szálló porral kapcsolatos szabályozás terén. Valamennyi szakértő egyöntetű véleménye szerint a kizárólag emberi forrásokból származó finom részecskék jelentik a legnagyobb kockázatot az emberi egészségre nézve. A 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű, így szabad szemmel nem látható PM2,5 finom részecskék bejuthatnak a tüdőbe és súlyos, hosszan tartó, légzőszervi megbetegedéseket idézhetnek elő. Ezért már régóta esedékes, hogy a levegő minőségével kapcsolatos európai politika a legkisebb részecskékre helyezze a hangsúlyt.

Az Egyesült Államokban 1997 óta szigorú PM2,5-határérték van érvényben. Az Egyesült Államok jó 10 évvel az EU előtt jár az e területtel kapcsolatos jogalkotás tekintetében. Minden tiszteletem az Egyesült Államok levegőminőséggel kapcsolatos politikájáé, de szeretném kijelenteni, hogy nem másolhatjuk le egyszerűen azt, amit Amerika már évek óta folytat. Európában teljesen eltérőek a körülmények, különösen a népsűrűség és a közlekedés sűrűsége tekintetében.

Irreális a környezetvédelmi csoportok részéről a szigorú PM2,5-határérték azonnali bevezetésére irányuló követelés. Európában nem rendelkezünk megbízható adatokkal és nincs elegendő mérési tapasztalatunk – a körülmények nem megfelelőek a határérték gyors bevezetéséhez. A Tanács és a Parlament a kezdetektől egyetértett a PM2,5 finom por két szakaszban történő szabályozásában. Először is 2010-től kezdődően kell egy célt kitűzni, majd pedig 2015-től a köbméterenkénti 25 mikrogramm határértéket. A Parlament folyamatosan lobbizik a Bizottságnál, valamint kampányol a Tanácsnak egy szigorúbb PM2,5-határérték bevezetésével kapcsolatos ellenállásával szemben. Tehát ez a Parlament érdeme, hogy most egy második szakaszban, 2020-ban a PM2,5-határértéket köbméterenként 20 mikrogrammra szeretnénk csökkenteni.

A PM2,5-re vonatkozó célkitűzésen és határértéken kívül 2015-ben 20 mikrogramm expozíciós koncentrációra vonatkozó kötelezettséget vezetünk be a tagállamok számára. Ez a háttér-koncentráció csökkentésére irányul és kedvező hatást fog gyakorolni az emberi egészség védelmére, különösen a városi agglomerációkban. Az Európai Parlament által a PM2,5-koncentráció 2020-ig történő csökkentésére javasolt modellt szintén megvalósították. Az egyes tagállamok eltérő elbánásban részesülnek és nagyobb mértékben figyelembe fogják venni a ráfordítást.

Ami a PM10 finom port illeti, a Parlament többsége az első olvasat alkalmával egy nagyra törő éves határérték elfogadásáért lobbizott, amely az érvényben lévő napi határértékkel is nagyobb összhangban van. A Tanács és a Bizottság azon álláspontja, miszerint egyáltalán ne változtassunk a jelenlegi határértékeken, elismerést szerzett a tárgyalások során. A PM10 tekintetében kijelölt határidő hároméves meghosszabbításával a határidő-hosszabbítás 2012-ig garantált, miután az új irányelv hatályba lép a helyi hatóságok vonatkozásában, amelyek földrajzi helyzetük vagy az időjárási viszonyok miatt minden nyilvánvaló erőfeszítésük ellenére sem tudták tartani magukat a határértékekhez.

Még ha a jövőben a környezeti levegő minőségének javítása jelentős kihívást is fog jelenteni az EU számára, három olyan érvet szeretnék felvetni, amelyet véleményem szerint tekintetbe kell venni az irányelv végrehajtása és a jogszabály 2013-as felülvizsgálata során.

Először is, a környezeti levegő szennyezettsége drasztikusan csökkent az utóbbi évtizedekben. Amint azt Európai Környezetvédelmi Ügynökség új tanulmánya mutatja, a finompor-kibocsátás körülbelül 50%-kal csökkent 1990 és 2004 között – tehát még a PM10-határértékek bevezetése előtt. Ez inkább a műszaki fejlődés, semmint a jogalkotás eredményeképpen következett be.

Másodszor, az Európai Unión belül és a tagállamok között rendkívül eltérőek a körülmények. Már említettem az időjárási és a földrajzi viszonyokat. Mindenekelőtt azonban az igen eltérő népsűrűség, a forgalom és az iparágak sűrűsége fejti ki a legnagyobb hatást. Erre a jövőbeni jogszabályok végrehajtása során nagyobb figyelmet kell fordítani.

Harmadszor, a levegőszennyezés még további csökkentése érdekében sem a rövid távú intézkedések, például az útlezárások és a közlekedési tilalom, sem pedig a szigorúbb, írásban rögzített határértékek nem fognak sikerrel járni.

A Parlament igen örvendetesnek tartja a Bizottság nyilatkozatának a szennyezés forrásánál történő intézkedések elfogadásáról szóló új irányelvvel együtt 2008-ban, a Hivatalos Lapban történő közzétételét. A levegőszennyezés csak hosszú távon és uniós szinten csökkenthető, kimondottan a határokon átnyúló intézkedések megerősítése révén. A jövőben a szennyezés forrására irányuló politikára kell a fő hangsúlyt helyezni – ami eddig kevés figyelmet kapott –, kiváltképpen a magán-tüzelőberendezésekre, a hajózási iparra és a mezőgazdaságra.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! A bali konferencián részt vevő kollégám, Dimas biztos úr nevében foglalkozom ezzel a kérdéssel.

Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok és gratulálok az előadónak, Krahmer úrnak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvvel kapcsolatban végzett kiváló munkájához, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak, különösen az árnyékelőadóknak a pozitív közreműködéshez.

Nem volt sétagalopp, hogy ez a javaslat eljuthasson ebbe a szakaszba. Az Európai Parlament konstruktív szerepet játszott abban, hogy megbízható és eredményes szövegben állapodhassunk meg. Szeretném kifejezni, hogy a Bizottság nagyon méltányolja ezt a hozzáállást.

A Bizottság javaslatának elkészítése, valamint a tárgyalások során egyértelműen a levegőminőség javítására irányuló folyamatos törekvés fontosságára, és különösen a finom szálló porral (PM2,5) kapcsolatos probléma megoldására vonatkozó tudományos bizonyítékokra támaszkodtunk. Az uniós polgárok várható átlagos élettartama több mint nyolc hónappal csökken a levegőszennyezés miatt. Ez elfogadhatatlan, és még többet kell tennünk.

Az elmúlt néhány évben az EU-ban csak kevés javulás következett be a levegőminőség terén, és a viták középpontjában a PM2,5-határértékek elérhetősége, valamint a meglévő előírások teljesítése állt.

Egyértelmű, hogy közösségi, nemzeti, regionális és helyi szinten további intézkedésekre van szükség. A levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia röviden ismerteti a forrásnál történő kibocsátásokra vonatkozó közösségi intézkedéseket. Jól haladunk ezen intézkedések kidolgozásával és elfogadásával. A kompromisszumcsomaghoz mellékelt nyilatkozat a legújabb előrelépésről is beszámol. A Bizottság és a Parlament egyetért abban, hogy ezen intézkedések fontosak a hatékony kibocsátáscsökkentés eléréséhez.

Az irányelv fő jellemzői a következők. Az irányelv megtartja a meglévő határ- és célértékeket, ugyanakkor meghatározott zónákban, bizonyos feltételek teljesülése esetén időt hagy az értékek teljes mértékű eléréséhez. A kompromisszumos szöveg biztosítja, hogy korlátozott esetben forduljon elő halasztás, és nem ösztönöz a meghozandó intézkedések késleltetésére. Mivel a levegő előtt nincsenek határok, az említett intézkedések elő fogják mozdítani az értékek teljesítésére irányuló erőfeszítéseket a szomszédos régiókban és államokban is.

Ami az éves PM10-határértéket illeti, tudomásom szerint a bizottság javaslatának hátterében álló törekvés ezt veszélyezteti. A tudományos bizonyítékok azonban megállapítják, hogy a krónikus expozíció tekintetében a PM10 finom PM2,5 mikroszemcséje a legfontosabb, így a Bizottság azt javasolta, hogy a PM10-határérték maradjon változatlan, és hogy az említett törekvés a PM2,5 finom porra vonatkozó új célkitűzések révén valósuljon meg. A PM10 finom porra vonatkozó előírások teljes újraértékelésére a 2013-as felülvizsgálat során kerül majd sor annak biztosítása érdekében, hogy a legfrissebb tudományos ismeretek és a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok megfelelően tükröződnek az előírásokban.

A tárgyalások során az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a PM2,5 finom porra vonatkozóan időszerű, reális, mégis nagyra törő célkitűzéseket határozzunk meg. A kompromisszumcsomag igen egyértelmű kötelezettségeket határoz meg a felülvizsgálatról szóló cikk szövegében, amely szemlélteti azt, hogy a 2013-as kötelező felülvizsgálat részeként nagyra törőbb éves határértéket fognak tekintetbe venni, valamint meghatározza a PM2,5 finom porra vonatkozó indikatív határértéket.

Egy új, 2015-ben már jogilag kötelező erejű expozíciós koncentráció bevezetésének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Míg az expozíció csökkentésére irányuló megközelítés már rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, hogy a csökkentésre irányuló erőfeszítéseik közegészségügyi előnyeit a leghatékonyabban maximalizálják, az új jogi kötelezettség és a viszonylag rövid végrehajtási idő biztosítja, hogy a tagállamok gyorsan intézkednek és komolyan foglalkoznak majd a lakosság finom részecskéknek való kitettsége csökkentésének problémájával.

Nagy örömmel nyugtázom, hogy a bizottság különösen fontosnak tartotta, hogy foglalkozzon az érzékeny csoportokkal, többek között a gyermekekkel. A kiegészítések lehetővé fogják tenni, hogy az érzékeny csoportok kellő figyelmet kapjanak a csökkentésre irányuló intézkedések megtervezése során.

Ezzel a fontos jogszabállyal az Európai Unió készen fog állni arra, hogy ténylegesen csökkentse és minimalizálja a levegőszennyezés jelentős káros hatásait. A Bizottság a közösségi intézkedések kialakítása, valamint az irányelvek tagállami végrehajtásának iránymutatás és a tagállamok közötti csere elősegítésével történő folyamatos támogatása révén tevékenyen elősegíti a folyamatot.

  Anja Weisgerber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Én is köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Krahmer úrnak és az árnyékelőadóknak hatékony együttműködésükért. A Tanáccsal a második olvasat során létrejött megállapodás sikert jelent az Európai Parlament számára. Ez a megállapodás jelentős lépés Európában a jobb levegőminőség irányába. Szükségünk van azonban minden érintett segítségére. A nagyvárosoknak és a városoknak tiszta levegőre vonatkozó terveket kell készíteniük, és például környezetvédelmi övezeteket kell létrehozniuk, ha nem tudják betartani a határértékeket. A tagállamoknak meg kell teremteniük ehhez a feltételeket – ilyen például a gépjármű-matricákról szóló rendelet németországi hatálybaléptetése.

Ezt azonban Európában is megkövetelik. A lebegő koromrészecskéknek körülbelül csupán 20–30%-a származik belvárosi közlekedésből. Ugyanakkor a helyi hatóságok végül is csak ebben az esetben képesek bármilyen hatást gyakorolni. A helyi hatóságoknak nincs lehetőségük a határértékek betartására, ha európai szinten nem kerül sor intézkedésekre a közlekedéstől eltérő forrásokból származó kibocsátások csökkentése érdekében. A kibocsátások mérése önmagában nem javítja a levegő minőségét. Olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek a finom szálló por közvetlenül a forrásnál történő kibocsátásának leküzdésére szolgálnak. Ez biztosít majd tényleges egészségvédelmet.

A Bizottság most politikai szempontból is elkötelezte magát az említett lépések megtétele iránt. Jogalkotási javaslatokat szeretne előterjeszteni, mint például a tehergépkocsikra vonatkozó Euro 6 szabványt (ami végül is a koromrészecske-szűrők kötelező bevezetését is eredményezi), a kisebb ipari létesítményekre vonatkozó kibocsátási szabványokat, valamint a hajómotorokra vonatkozó új szabályozásokat. A helyi hatóságok intézkedéseit az említett előírásoknak kell kiegészíteniük annak érdekében, hogy a levegőminőség terén tényleges javulást lehessen elérni.

Először is határértékek megállapítására kerül sor a legkisebb porrészecskék vonatkozásában. Ezek a részecskék károsabbak az emberi egészségre, mert belélegezhetők. Ezért ezt fel kell mérnünk. Nagyra törő, ugyanakkor reális határértékek megállapítása révén egy újabb jelzést adunk az egészségvédelemmel kapcsolatban. A jogalkotó arányérzékről tesz itt tanúbizonyságot, ugyanakkor az egészségvédelem magas szintjét biztosítja. Mivel a Parlamentnek sikerült jó eredményt elérni a legkisebb porrészecskékkel kapcsolatban, elfogadtuk a Tanács arra vonatkozó álláspontját, hogy a meglévő PM10-határértékekkel, többek között a napi határértékekkel kapcsolatban minden maradjon változatlan. Ez azonban azt jelenti, hogy az éves PM10-határértékek vonatkozásában sem történik szigorítás. Az irányelv szövege igen nyilvánvalóvá teszi, hogy a helyi hatóságok nem kötelesek eredménytelen rövid távú intézkedéseket tenni, például útlezárásokat alkalmazni. A hangsúlyt a hosszú távú, fenntartható intézkedésekre, például a környezetvédelmi övezetek kialakítására kell helyezni. A helyi hatóságok már sokat tesznek ezen a téren, és ezt továbbra is folytatniuk kell.

A nagyvárosok és a városok azonban a jövőben szigorú feltételek mellett kérelmezhetik a meglévő PM10-határértékek teljesítésére vonatkozó határidő meghosszabbítását. Ez azonban nem jelenti azt – és ezt határozottan szeretném kihangsúlyozni –, hogy a helyi hatóságok szabadon élhetnek a határidő-hosszabbítás lehetőségével. Nem léphetik túl korlátlan ideig a határértékeket, és csak két szigorú feltétel mellett lehetséges a határidő-hosszabbítás: amikor kedvezőtlen éghajlati viszonyok uralkodnak vagy kedvezőtlen helyszíni körülmények tapasztalhatók, például forró gócok, és helyi szinten minden szükséges és ésszerű intézkedést megtettek. A helyi hatóságok számára biztosított rugalmasság hozzájárul az irányelv használhatóságához, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná az egészségvédelem szintjét.

Hölgyeim és uraim, egy felelősségteljes intézkedéscsomagot terjesztettünk elő. Előrehaladást értünk el az egészségvédelem terén.

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

  Dorette Corbey, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! A tiszta levegő az élethez szükséges alapvető feltétel. Az elmúlt 30 évben tisztább lett a levegő, de még mindig túlságosan szennyezett. A jelenleg hatályos irányelvek teljesítése nem kielégítő. A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvet felül kell vizsgálni, ha eredményesebben akarjuk kezelni a levegőszennyezés problémáját. A múlt héten a Parlament és a Tanács megállapodásra jutott az új irányelvvel kapcsolatban. Örülök ennek a végeredménynek, és szeretnék köszönetet mondani Krahmer úrnak, Weisgerber asszonynak és a többi árnyékelőadónak az elmúlt két évben tanúsított konstruktív együttműködésükért. Három pontot szeretnék kiemelni.

Először is a szigorúbb előírások kérdését említeném. Képviselőcsoportom következetesen az emberre és a környezetre káros részecskékre és egyéb szennyező anyagokra vonatkozó szigorúbb előírások bevezetése mellett foglalt állást, így örülök, hogy – hála Önöknek – a mikrorészecskékre új előírást kell alkalmazni. A mikrorészecskék által okozott szennyezés nem látható, nem érzékelhető, de ez felelős a legtöbb egészségkárosodásért, több százezer ember korai halálát okozva az európaiak körében. Nagyon sokan szenvednek asztmában és egyéb panaszokban. Az új szabvány lehetővé fogja tenni számunkra, hogy sokkal célirányosabb megközelítést alkalmazzunk az ilyen jellegű egészségkárosodás problémájának kezelésében.

Tehát ez a megállapodás jó hír a közegészségügy számára. A Parlament nem nyugodott bele abba, hogy a Bizottság és a Tanács lagymatag hozzáállást tanúsítson; nagyobb elkötelezettségre szólítottunk fel, és ezt el is értük. Úgy volt, hogy a PM2,5 finom szálló porra vonatkozó szabványt 25-ről 20 mikrogrammra csökkentjük. A tudósok szerint ez további négy–öt hónappal meg fogja hosszabbítani a várható átlagos élettartamot. Még az új előírások sem elegendőek azonban. További változtatásokra van szükség, többek között nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekekre. Végül is azt a szabványt kellett elfogadnunk, miszerint egy köbméter levegőben legfeljebb 10 mikrogramm porrészecske lehet. Ez az a felső érték, amelyet az Egészségügyi Világszervezet ajánl, és amely valóban tiszta levegőt garantál. A mostani irányelv egy lépést jelent a helyes irányba.

A második kérdés azzal kapcsolatos, hogy Európának nem csak megbízható szabványokat kell meghatároznia, hanem e célkitűzések eléréséhez eszközöket is ki kell alakítania. Hiszen Európa legtöbbször jól teljesít az általános politikai célkitűzések meghatározása terén, de sokkal kevésbé hatékony, amikor az adott célkitűzések teljesítéséhez szükséges megfelelő eszközök kialakításáról van szó. Ha az autók, a hajók, a mezőgazdaság és az ipar nem válnak fokozottabban környezetbaráttá, a levegőminőségi előírások „papírtigrisnek” bizonyulnak.

Nemrégiben szavaztunk az Euro V és Euro VI szabványról: arról, hogy 2009-től – majd 2014-től még inkább – fokozottan környezetbarát személygépkocsikat gyártsanak. Ezt a szabályozást gyorsan be kell vezetni a nehéz tehergépjárművek és az autóbuszok vonatkozásában is. A Parlament arra ösztönözte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a szennyező forrásokra irányuló kiegészítő politika kialakítását. Ennek eredményeképpen született meg a Bizottság nyilatkozata, amely felsorolja a következő években meghozandó valamennyi intézkedést. A nyilatkozat az irányelv mellékletét képezi majd, és hivatkozik az irányelvre. Ez egyértelmű politikai jelzés a nyilvánosság számára, hogy Európa cselekszik és minden elképzelhető ágazatban fellép a tisztább környezet megteremtése érdekében.

A vitával kapcsolatos harmadik kérdés a szabványok rugalmasságát érintette. Huszonnégy tagállam nem tudja teljesíteni a jelenlegi irányelvben megállapított szabványokat. Számomra ez nem tűnik a hatékony jogalkotás jó példájának. Az én álláspontom mindig is az volt, hogy teljesen elfogadható azon tagállamok esetében, amelyek számos intézkedést tesznek, de nem tudják teljesíteni az előírásokat, hogy több időt kapjanak a nehéz helyzetek megoldásához; azzal a feltétellel azonban, hogy középtávon sokkal szigorúbb előírásokat vezetnek be. Rendkívül fontos, hogy az általunk kidolgozott jogszabály végrehajtható és használható legyen.

Ma bebizonyítjuk, hogy az Európai Parlament komolyan veszi a tagállamok használhatatlan jogszabályokkal kapcsolatos panaszait. A tapasztalatok megmutatták, hogy a levegő nem lesz semmivel sem tisztább, ha elhanyagoljuk az irányelv végrehajtását. A környezeti levegő minőségéről szóló új irányelv a régi továbbfejlesztése. A közegészségügy, a helyi hatóságok és az építési vállalkozások számára is jó hírt jelent, hogy az előírások jobbak, szigorúbbak. Újra lélegezhetünk!

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni Krahmer úrnak erről a nehéz és igen fontos témáról szóló kiváló jelentéséhez.

Ugyanakkor szeretnék gratulálni az árnyékelőadóknak és mindazon kollégáknak, akik olyan javaslatokkal, tanácsokkal és módosításokkal járultak hozzá a munkához, amelyekből végül is a tárgyalás során elfogadott kompromisszumos jogszabály alakult ki, és amelyek a megvalósításuk esetén arra törekszenek, hogy a levegőminőséggel kapcsolatban megfelelőbb irányelv jöjjön létre, és hogy bizonyos mértékig tisztább és egészségesebb levegőt biztosítanak Európa számára.

Amikor a légúti fertőzések, például az asztma, a tüdőtágulás és a tüdőrák Európa számos területén egyre gyakrabban fordul elő, és ez főleg a legkiszolgáltatottabb rétegeket, azaz a gyermekeket és az időseket érinti, nekünk mint jogalkotóknak kötelességünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az uniós polgárok egészségesebb légzésének biztosítása érdekében.

Ezért egységesen eltökéltek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ne engedjünk a Tanács ésszerűtlen követeléseinek, miszerint semmilyen változtatást nem fogadnak el a PM10 részecskékre vonatkozó napi és éves határértékeket érintő rendelkezések tekintetében, és azonnal elutasították a Parlament arra irányuló javaslatát, hogy bármilyen eltérés a szennyezés forrásaira vonatkozó, további európai uniós intézkedések elfogadásához kötődjön.

Bár létrejött egy megállapodás, a Tanácsnak mindazonáltal meg kell értenie, hogy a Tisztelt Ház az emberek millióinak egészségét inkább előnyben részesíti, mint néhány európai ipari óriás gazdagságát. Mindenkinek világosan meg kell értenie, hogy a Parlamentet sokkal inkább foglalkoztatja annak megakadályozása, hogy az emberek tüdejét tönkretegye a betegség, semmint az, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a kapzsi iparmágnások pénztárcája még vaskosabb legyen.

Biztos vagyok benne, hogy a jövőben a Tisztelt Háznak lesz még lehetősége arra, hogy valamennyi rendelkezését sikeresen elfogadtassa egy kevésbé kompromisszumos jogszabály keretében, amely tényleges és átfogó védelmet biztosít az emberek számára a súlyos légúti károsodással szemben.

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! A Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja nevében szeretném elismerésemet kifejezni Krahmer úr jelentésének minősége iránt. Folytatjuk az irányelvvel kapcsolatos munkát, amely komoly jelentőséggel bír az egész ökoszisztéma szempontjából, ideértve Európa és – tágabb értelemben – a világ lakossága egészségi állapotának javítását is.

A szóban forgó rendelkezések gazdasági vonatkozását sem hallgathatjuk el. Ezért arra kell törekednünk, hogy olyan kompromisszumot találjunk, amely ténylegesen lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy végrehajtsák a légszennyező részecskék és gázok esetében megengedett felső kibocsátási értéket meghatározó, elfogadott paramétereket. A PM2,5 és a PM10 részecskék, valamint a szén-monoxid- és a szén-dioxid, a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és az ózon, a benzol, az illékony szerves vegyületek és az ólom koncentrációjára utalok.

Ez tehát megbízható és rendszeres ellenőrzést jelent. Jelentős ráfordításra lesz szükség több vállalkozás radikális korszerűsítéséhez, beleértve az energia- és különösen a hőszolgáltató vállalkozásokat is. Alapvető változásokra lesz szükség a szárazföldi, légi és vízi közlekedés módszerei és szervezése tekintetében.

Való igaz, hogy ezeket és a többi költséget is viselnünk kell. Ugyanakkor az is igaz, hogy nincs minden ország olyan helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a javasolt viszonylag rövid időn belül, egyértelmű gazdasági veszteség nélkül szigorú intézkedést tegyen. Ez mindenekelőtt az új tagállamokra vonatkozik, többek között Lengyelországra, amely sokat tesz ezen a területen.

Végül szeretném hangsúlyozni, hogy az is fontos, hogy az EU által hozott intézkedések máshol is követőkre találjanak, különösen az Egyesült Államokban, Kínában, Oroszországban, Japánban és Brazíliában. Végül is a levegő az egész világ közös kincse.

  Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Emlékszünk a WHO 2006. október 5-i kérésére, amelyben felszólította a nemzetközi közösséget a levegő minőségének javítására. A levegőszennyezésre vonatkozóan igen szigorú előírásokat kellett elfogadni, és az volt a cél, hogy a szennyezett városokban 15%-kal csökkenjen a halálozások száma. Az Európai Unió, amely gyakorta élen jár a környezetvédelmi szabályozás terén, az első olvasat során komoly csalódást okozott, olyannyira, hogy Dimas környezetvédelmi biztosunk személyes felháborodásának adott hangot az Európai Parlament álláspontja miatt, amely gyengítette a már amúgy sem túl szigorú hatályos jogszabályt.

A 2007. október 9-i második olvasat során a Zöldek figyelmeztették a Környezetvédelmi Bizottságot az igazgatási egyszerűsítésnek az elérni kívánttal ellentétes hatásaira, pontosabban azon napok megengedett számának növekedésére, amelyeken a maximális értékek túlléphetők, valamint a bizonyos szennyező anyagokra vonatkozó kivételek kiterjesztésére. Az Európai Parlamentben második olvasatban nemrégiben tárgyalt kompromisszum az első olvasattal kapcsolatos veszteségenyhítési törekvés. A javaslat szerint a városi térségekben a PM2,5 finom porra vonatkozó új határérték köbméterenként 20 mikrogramm, amelyet az Európai Bizottságnak 2015-ben kell felülvizsgálnia.

Természetesen a lakosság kiszolgáltatott csoportjai, például a gyermekek és az idősek körülményeinek figyelembevétele érdekében kiegészítő intézkedéseket lehet végrehajtani. Bár a kiinduló helyzethez képest fejlődést jelent, ez a kompromisszum nem tekinthető jelentős előrelépésnek az Európai Parlament szempontjából. Nem fogja arra kényszeríteni a tagállamokat, hogy megtegyék az európaiak egészségi állapotának javításához szükséges korlátozó intézkedéseket. A becslések szerint a légköri szennyezés hatása még mindig embertársaink várható élettartamának kilenc hónapos csökkenését okozza. Ezért még messzebbre kell mennünk, integrálva a lebegő részecskéknek a különböző ágazatokból, főleg a közlekedésből és az iparból származó kibocsátások csökkentésére irányuló megelőző eszközök alkalmazásával kapcsolatos korábbi korlátozását.

  Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Képviselőtársak! Európában évente 370 000 ember hal meg idő előtt a levegőszennyezéssel kapcsolatos betegségek miatt. A Bizottság hivatalos számadatai szerint egyes európai országokban az élettartam a levegőben lévő veszélyes szennyező anyagoknak való kitettség miatt nyolc hónaptól két évig terjedő időtartammal csökken. Az elhalálozások nagy része a levegőben lévő finom részecskék miatt következik be. Képviselőcsoportom támogatja az egyeztetés eredményeként létrejött végső megállapodást és a helyzettel kapcsolatos határozatlan, de mindenesetre pozitív lépéseket.

Szeretnék azonban rámutatni néhány igen gyenge pontra: az egyeztetés által a levegőben lévő finom részecskékre vonatkozóan megállapított határértékek a vonatkozó WHO-ajánlások több mint duplájának felelnek meg. Az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szigorúbb határértékeket állapít meg, mint az Európai Unió. Nem született megállapodás a levegőben lévő finom részecskékre (PM10) vonatkozó biztonságosabb határértékekről. Az ellenőrzési követelményeket csökkentették, jóllehet a kritikus mértékű szennyezőanyag-terhelés folyamatos ellenőrzése nagyon fontos a helyzet javítása szempontjából.

A benzolra vonatkozó teljesítési határidőket elhalasztották, és ily módon a legnagyobb problémával, az üzemanyagok minőségének kérdésével nem foglalkoztak. Bár mindenki azt mondja, hogy jobb minőségű üzemanyagokra és kevesebb káros anyagot kibocsátó autóra van szükségünk, a levegőminőséget és annak munkahelyi ellenőrzését nem érintették. Ezenfelül a tagállamok számára jelentős eltérés biztosított a tekintetben, hogy ne érvényesítsék a meglévő jogszabályt, és ne ellenőrizzék annak megfelelő végrehajtását. Határozott lépést teszünk, de ez nem elegendő, és képviselőcsoportom pontosan ezért támogatja az Európai Parlament egyeztetés eredményeként létrejött megállapodását, miközben arra kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek bátrabb lépéseket.

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Kollégám, Blokland úr nevében szólalok fel, aki jelenleg Balin az éghajlatváltozásról szóló konferencián vesz részt.

Hosszas tárgyalásokat követően végre megállapodás született a környezeti levegő minőségéről. Ez nem kis teljesítmény, ugyanakkor nagyon fontos, mert a környezeti levegő minősége közvetlen hatást gyakorol a környezetre és az emberi egészségre. Ezért a legőszintébben szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Krahmer úrnak mindazért, amit ennek eléréséért tett.

Ez az irányelv ténylegesen hozzájárul az egészség és a környezet állapotának javításához. Az utóbbi években a környezeti levegő minősége már jelentősen javult, és ez az irányelv a jövőben további javulást fog előidézni. Mindazonáltal számos ország még mindig nehéznek találja, hogy ilyen gyorsan teljesítse a szigorú szabványokat. Ezért örülök annak, hogy ez a megállapodás halasztást engedélyez annak lehetővé érdekében, hogy a tagállamok a környezeti levegő minőségét összehangolják ezekkel a szabványokkal, feltéve, hogy megfelelő erőfeszítéseket tesznek.

Egy másik fontos szempont, hogy a mérést nem követelik meg olyan helyeken, ahová a nyilvánosság nem jut el, és amelyek nem állandóan lakottak. Ez a rugalmasság különösen fontos a kikötői területeken. Ezenkívül különösen örülök annak, hogy külön hivatkozás történt a szennyezés forrásánál végrehajtandó intézkedésekre. Véleményem szerint az ilyen intézkedések, például a nehéz tehergépjárművekre vonatkozó, új Euro VI szabvány döntő fontosságú a környezeti levegő megfelelő minőségének eléréséhez.

Ezért végezetül elmondhatom, hogy örülök a jelen megállapodásnak, és mellette fogok szavazni.

  Andreas Mölzer (NI). - (DE) Tisztelt elnök úr! A légzőszervi megbetegedések mostanában – különösen a gyermekek, az idősek és a betegek körében – megfigyelt növekedése, valamint az allergiás eredetű légzési problémák gyakoribbá válása közvetlen összefüggésben áll a naponta az agglomerációkon keresztül és a fő közlekedési útvonalak mentén végig zúduló forgalmi lavinával.

A támogatással kapcsolatos európai uniós politika sikertelensége az utóbbi évtizedekben a városok közötti közlekedésben nyilvánult meg. Amint az köztudott, főleg az érzékeny régiók – például az Alpok – esetében mindezidáig nem voltunk képesek arra, hogy a korábban elhangzott szép szavakat például az Alpok-egyezmény végrehajtása révén tettekre váltsuk. Az állami vállalkozások kiárusítása azonban – ami az állami gyors tranzithálózat vészes hiányosságaihoz vezetett – szintén most bosszulja meg önmagát.

Véleményem szerint vitatható, hogy az olyan intézkedések, mint például a forgalomkorlátozások és a környezetvédelmi övezetek vagy városi útdíjak kialakítása milyen mértékű hatást képes kifejteni egyáltalán. Ezért mindenekelőtt a szennyezőanyag-kibocsátás legfőbb okozóit, például az elhasználódó dízelmotorral működő haszongépjárműveket kell nagyon gyorsan lecserélni.

  Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! A világon több mint 300 millió ember szenved asztmában, ebből 30 millió Európában, és 200 000 Magyarországon. A nyugat-európai asztmások 18%-át sorolják a betegség súlyos szakaszában szenvedők közé. Az asztmás betegek száma hazámban, Magyarországon, az elmúlt tíz év során 250%-kal nőtt. Az évente diagnosztizált új betegek száma megduplázódott ugyanezen időszak alatt. Az asztma, az asztmás rohamot kiváltó okai között pedig első helyen szerepel a légszennyezés. Azt hiszem, hogy ezek az adatok önmagukért beszélnek, azon jelentés, amely előttünk fekszik, és amelynek sorsáról holnap fogunk dönteni, csak részben környezetvédelem, sokkal nagyobb részben életminőség, egészségvédelem.

Ma az uniós jogalkotás egyik legnagyobb problémája az uniós jogszabályok végrehajtásának hiánya. Sajnos, ez áll a levegőminőségről szóló jogszabályokra is. Ezért ma nem az az elsődleges feladatunk, hogy további, még szigorúbb szabályokat szavazzunk meg, hanem, hogy a meglévők betartását elősegítsük. Lakhelyem, Budapest, egy kétmilliós város, a lebegőrészecskék tekintetében például már az év első harmadában eléri a megengedett határérték-túllépések számát, sőt, nem ritkák a 4-5-szörös mértékű túllépések sem. A mi feladatunk tehát a meglévő szabályozás ésszerű továbbfejlesztése, olyan iránymutatás elkészítése, amely nem további feladatokat ír elő, hanem a már meglévők finomításával valóban hozzásegíti az EU lakosságát a tisztább levegőhöz.

Azt gondolom, hogy ennek a kívánalomnak a Krahmer-jelentés eleget tesz. Erénye, hogy a levegőszennyezést elsősorban a szennyező forrásnál kívánja mérni és felfogni, amely szakmailag helyes megközelítés. A kompromisszum tehát nem ambiciózus, de előremutató. Bízom benne, hogy az érdekelt városok és tagállamok most következetesebben végre is tudják majd hajtani, és így gyerekeinknek talán egy élhetőbb Európát adunk át. Köszönöm szépen, elnök úr!

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Szeretnék gratulálni az előadónak. Azzal szeretném kezdeni mondandómat, hogy mindig kellemes, ha szép időnk van. Nem tudjuk befolyásolni az időjárás alakulását, de a minőségével kapcsolatban tehetünk és kell is tennünk valamit. Az Európai Unió sűrűn lakott és ipari városi térségeiben még mindig elfogadhatatlanul magas a levegőszennyezés szintje. Európa legnagyobb városaiban túlzottan nyilvánvalóan érezhető a levegőszennyezés veszélye. Ez évente több százezer európai korai halálát okozza. A szennyezés nem csak az emberi élet tartamára, hanem annak minőségére is káros hatást gyakorol.

Az utóbbi években az Európai Unió országaiban jelentős csökkenés volt tapasztalható a káros gázkibocsátások tekintetében. Ez azonban még csak a kezdet. Meg kell fékeznünk azokat a monstrumokat, amelyek a levegőbe pöfögik a gázt, amelyek az utakon a leginkább szennyezik a levegőt. Határozott intézkedéseket kell tennünk a tömegközlekedés fejlesztése, valamint az emberek arra való ösztönzése érdekében, hogy ritkábban használják a magán közlekedési eszközöket. Ez egy kulcsfontosságú kérdés az új tagállamokban, ahol 20, sőt 30 éves, megdöbbentő állapotban lévő autók szennyezik továbbra is a környezetet.

Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának és általában a Parlamentnek az álláspontja nagyon fontos azon országok számára, amelyek a 21. században csatlakoztak az EU-hoz, különösen ami a levegőszennyezés csökkentésére vonatkozó szigorúbb feltételeket és célkitűzéseket, a célkitűzések megvalósításának rugalmasságát, valamint a hosszú és rövid távú célok összehangolását illeti.

Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy legkésőbb 2015-re Európa legtöbb részén elérjük a levegőben található, különböző nagyságú részecskék lehető legkisebb koncentrációját. Azon országok számára, amelyek tevékenyen intézkednek a szennyezés csökkentése érdekében, de eddig még nem érték el a kitűzött célokat, lehetőséget kell biztosítani a célok megvalósításához. Fontos, hogy az eltérési időszakot „négy plusz két” évről „három plusz két” évre csökkentsük.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai napon az Európai Parlament második alkalommal vizsgálja a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvtervezetet. Az irányelv egyik célja, hogy a következő néhány évben csökkenjen a légkörben található lebegő porrészecskék mennyisége, azon 2,5–10 mikrométer nagyságú részecskéké, amelyeket belélegzünk. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a legfinomabb részecskék súlyos veszélyt jelentenek az emberi életre nézve, a vita tárgyát képező irányelv pedig pontosan ezekkel foglalkozik.

A Parlament és a Tanács közötti kompromisszum engedményeket vezetett be a Tanács számára, amely a kevésbé korlátozó előírásokat részesíti előnyben. Remélem, hogy az irányelvben előirányzott intézkedések elégségesnek bizonyulnak, és hogy amikor az Európai Bizottság 2013-ban újra megvizsgálja ezt a problémát, nagyra törőbb célok elfogadására kerül sor, mivel ez esetben a jelen és a jövő nemzedékeinek egészségéről van szó.

Végezetül hadd köszönjem meg az előadónak kiváló munkáját, és hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy a megelőzés jobb, mint a következmények kezelése.

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Az elért kompromisszum jobb a vártnál, de álságos dolog lenne, ha nagy sikerként ünnepelnénk, mert felhígult. Akárhonnan is nézzük a felülvizsgált rendelkezéseket, felhígult, mert az erősen szennyezett helyszíneket most tekintetbe lehet venni.

Az elért kompromisszum ugyanakkor veszteségenyhítés is, mivel a tervezett türelmi idő most nem értelmezhető másképp, mint a semmittevésre való felhívásként. Annak érdekében, hogy a kivétel ne váljon szabállyá, a Bizottságnak ellenőriznie kell a megvitatott cselekvési terveket, valamint a határértékek betartását, és szankcionálnia kell az átültetésük elmulasztását. A kompromisszumot azért nem ünnepelhetjük nagy sikerként, mert valójában tudjuk, hogy ennek az irányelvnek már régen hatályba kellett volna lépnie.

A kompromisszum ugyanakkor nem adhat korlátozás nélküli felhatalmazást arra a német helyi hatóságoknak, hogy ölbe tett kézzel várjanak, és ez a kompromisszum pozitív vonatkozása. A semmittevésre való új felhívás ily módon mentesítette a helyi hatóságokat és a szövetségi államokat a cselekvési tervek kidolgozása alól.

Azt is ki kell emelnünk azonban, hogy a Német Szövetségi Közigazgatási Bíróság ítélete azt jelenti és egyben hangsúlyozza Németország számára, hogy a helyi hatóságok mindenképpen kötelesek eljárni. Tudjuk, hogy az Európai Unióban születtek már jó kezdeményezések, például a környezetvédelmi övezetek kialakítása és a gépjármű-állomány átalakítása. Mostanra azonban annak is elég egyértelműnek kell lennie, hogy ez az utolsó haladék. A szavakat immáron valóban tetteknek kell követniük annak biztosítása érdekében, hogy a tiszta levegőre vonatkozó nagyra törő politika ne váljon elképzelhetetlenné.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). - (CS) Hölgyeim és uraim! A levegőszennyezés ellenőrzése és a levegő minőségének javítására irányuló törekvések dicséretre méltóak. Az, hogy a vita tárgyát képező javaslat bizonyos részei meglehetősen magas követelményeket állítanak, míg más részek némiképpen leegyszerűsítik a valóságot, nem jelent problémát. Ennél súlyosabb, hogy bár a finom részecskék ellenőrzéséről és eltávolításáról szóló vita során a hangsúly a durva részecskékről nagyon helyesen áthelyeződött a finom részecskékre – a PM10–PM2,5 finom porra –, az irányelvnek még a PM2,5-nél kisebb részecskékre is vonatkoznia kellene. Ezek egészen a léghólyagokig bejutnak, és a nagy felület miatt potenciálisan nagy mennyiségű káros képesek elnyelni. Mivel ezek a részecskék nem rakódnak le a felső légutakban, potenciálisan nagyon veszélyesek. Az említett fenntartások ellenére, a GUE/NGL képviselőcsoporthoz hasonlóan – amelynek tagja vagyok – én is támogatom az irányelvre irányuló javaslatot, és bízom abban, hogy a közeljövőben e téma átfogóbb megvitatására is sort kerítünk majd.

  Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindannyian elismerjük, és mindannyian el is mondtuk, hogy a beépített területeink, városaink egyre szennyezettebbek, és hogy sajnálatos módon egyre gyakoribbak a szennyezés miatt bekövetkező halálesetek. Részlegemen belül az általam több mint tizenhat évvel ezelőtt létrehozott, a levegő minőségének ellenőrzésével foglalkozó hálózat elnökeként szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a polgárok a levegőszennyezés csökkentését a hatóságok kiemelt fontosságú tevékenységének tekintik a környezetvédelem szempontjából, valamint hogy a francia állampolgárok 54%-ának ez okozza a legnagyobb aggodalmat.

Ezért a szöveg válaszként jött létre a légzőszervi betegségek, például az asztma, a hörghurut és a tüdőtágulás újbóli elterjedésére, amely betegségek mindenekelőtt a fiatalabb gyermekeket érintik – télen másról sem beszélünk, mint a fiatalabb gyermekek hörghurutjáról –, a tüdőrák pedig az időseket veszélyezteti.

Ezért az eddig nem szabályozott legfinomabb és legkárosabb részecskékre vonatkozó új szabványok bevezetését megfelelő intézkedésnek tekinthetjük. Ugyanakkor számos megoldás áll rendelkezésünkre a jobb minőségű levegő biztosításához, például az üzemanyagokkal, a közlekedési módokkal és a járművekkel kapcsolatos intézkedések. Még mindig rengeteg, már meglévő európai uniós jogszabályt kell alkalmaznunk, amelyeket a tagállamok többsége sajnálatos módon nem tart be. A holnap szavazásra kerülő szövegben foglalt feltételek értemében a tagállamoknak mintavételi pontokat kell létrehozniuk a városi térségekben. Tulajdonképpen mindenkinek rendelkeznie kell majd „részecskékre vonatkozó tervekkel”. Ezenkívül napi információkkal kell ellátnunk a lakosságot, főleg a különösen érzékeny csoportokat, a levegőben található részecskékről.

Végül nem feledkezhetünk meg a zárt helyeken belüli levegő minőségéről, mert ezeken a helyeken akár időnk több mint 80%-át is eltölthetjük. Csekély az érdeklődés az otthoni környezet minőségével kapcsolatos tanulmányok iránt, annak ellenére, hogy az otthoni környezet minőségének az egészségre gyakorolt hatása legalább olyan mértékű, mint a külső környezet hatása.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Mondandómat azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, Krahmer úrnak.

A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelvre irányuló javaslat a levegőminőség és az emberi egészség közötti összefüggéssel foglalkozik, és közösségi intézkedéseket javasol az európai levegőminőség javítása érdekében.

A szén-dioxid-kibocsátás 40%-a a városi forgalomból származik, az egyéb szennyező anyagok kibocsátásának 70%-át pedig a gépjárművek idézik elő, és különösen a nagyvárosokban kialakuló közlekedési dugók körülbelül a GDP 1%-ának megfelelő költséget jelentenek az Európai Unió számára.

Sok európai fővárosban forgalmi dugók alakulnak ki, a szennyezés pedig súlyos hatást gyakorol a lakosokra. Az európai polgárok több mint 66%-a tekinti olyan problémának a városi forgalmi dugók kialakulását és az ehhez kapcsolódó szennyezést, amely komolyan kihat az életminőségükre, és arra kérik az Uniót, hogy következetesen és főleg határozottan lépjen fel.

Az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésén az Európai Unió határozott kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy legkésőbb 2020-ra az 1990-es értékekhez képest legalább 20%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Az Európai Uniónak és a tagállamoknak intézkedéseiket a zsúfolt nagyvárosi és városi térségekre kell összpontosítaniuk, és a városi agglomerációk levegőminőségének kérdését a szubszidiaritás elvének nagyra törőbb tiszteletben tartása mellett, az európai szintű együttműködésre és koordinációra vonatkozó stratégia végrehajtása révén kell megközelíteniük. A városi mobilitásról szóló zöld könyv a tömegközlekedés fejlesztését támogatja, de a közúti közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedésekkel is foglalkozik.

A 31. módosítással kapcsolatban szeretném megállapítani, hogy a szárazföldi járművek, valamint a belvízi hajók által előidézett szennyezés csökkentésére vonatkozó, kötelező műszaki szabványok terén más jogszabályok már tettek intézkedéseket.

Úgy gondolom, hogy a Parlament számára rendkívül fontos, hogy 5 évente tájékoztatást kapjon a tagállamok által a levegőminőség javítása terén elért előrehaladásról, úgy vélem azonban, hogy az is különösen fontos, hogy az ilyen intézkedések finanszírozása a strukturális alapokból történjen.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A környezeti levegő minőségéről és a tisztább levegőről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv döntő jelentőségű az európai polgárok egészsége szempontjából, különösen mivel az ipar, a közlekedés és az erőművek által kibocsátott anyagok – például a részecskék, a kén-oxidok, a nitrogén-oxidok és az ólom – nagy távolságra eljuthatnak.

Az irányelv határértékeket állapít meg a kibocsátásukra vonatkozóan, és hangsúlyozza a szennyezőanyag-kibocsátás és a források csökkentésének jelentőségét. Az említett követelmények teljesítésére vonatkozó feltételek azonban eltérőek. Olyan övezetekben és agglomerációkban, ahol sok károsanyag-kibocsátó létesítmény működik, például széntüzelésű kohók és elavult technológiát alkalmazó üzemek, az irányelv követelményeinek teljesítése érdekében történő adaptáció időt és jelentős pénzügyi kiadásokat igényel.

Ezért indokolt esetekben – a 2. módosítás értelmében – az irányelv követelményeinek bevezetésére vonatkozó határidőt el kell halasztani. Az irányelv helyesen hangsúlyozza ki a szennyezőanyag-kibocsátások figyelemmel kísérésének szükségességét, aminek nagy jelentősége van a szennyező anyagok – többek között a határokon túlról származók – csökkentésében. Gratulálok Krahmer úrnak, az előadónak.

  Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Örülök, hogy ezzel a fontos üggyel kapcsolatban ilyen gyorsan megállapodásra jutottunk az összes képviselőcsoportban. A levegőminőség központi jelentőségű polgáraink egészsége és jóléte szempontjából. Az is örömömre szolgál, hogy szigorú határértékeket állapítottunk meg, kiváltképpen hogy a PM2,5 vonatkozásában új határértékek megállapítására került sor, mivel ezek a részecskék különösen ártalmasak az egészségre. Sajnálatos módon sok más területen nem történt szigorítás, ami pedig kívánatos lett volna. Ez természetesen a PM10-re, valamint az NOx-re egyaránt vonatkozik.

A megállapított határértékeknél jobban aggaszt azonban a tagállamokban a levegő minőségével kapcsolatban jelenleg uralkodó helyzet. Köztudomású, hogy majdnem minden tagállam meghaladja a jelenlegi határértékeket. Most valóban nálunk van a labda, hogy végrehajtsuk ezt a nagyra törő jogszabálycsomagot, mivel annak figyelemmel kísérése a Bizottság feladata. A Bizottság eddig nem kezdeményezett jogsértési eljárást, jóllehet a határértékeket állandóan túllépik. Ezért a végrehajtásnak egyrészt hibátlannak kell lennie, másrészt viszont a Bizottságnak gyakorlati intézkedéseket is kell tennie, amennyiben a tagállamok továbbra sem tudják vagy hajlandók betartani a határértékeket.

Az is fontos, hogy a mérésekre vonatkozóan következetes kritériumokat állapítottunk meg. A gyakorlat rendkívül eltérő az egyes tagállamokban. A közlekedéssel kapcsolatban – amely hazámban is a levegőszennyezés elsődleges okai közé tartozik – el kell mondani, hogy bizonyos mértékig a Bizottság sincs felkészülve arra, hogy támogassa azon kezdeményezéseket, amelyeket az egyes országok tesznek a levegő minőségével kapcsolatos határértékek betartása érdekében. A Bizottságnak tulajdonképpen támogatást kellene kérnie a tagállamok számára a tiszta levegő biztosítására irányuló törekvéseikhez, akadályozásuk helyett. Igen jelentős növekedést tapasztaltunk az Alpokon keresztülhaladó forgalom tekintetében, és ezzel kapcsolatban szintén tenni kell valamit a levegőminőség tekintetében.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! A mai napon az Európai Parlament tisztázza a részecskékkel, azaz a PM2,5 és a PM10 részecskével kapcsolatban közegészségügyi okokból szükséges szabványok meghatározásáról szóló, hosszan tartó vitát. Ma jelentős előrelépést hajtunk végre az ezekre érzékeny embercsoportok, a gyermekek és az idősek szempontjából. Készséggel támogatom ezt a politikát.

Az is világos, hogy lehetőség van arra, hogy inkább az egyes helyzetekhez igazított intézkedésekre kerüljön sor. A meglehetősen elvárosiasodott térségek zónákra osztását lehetővé kellene tenni, ily módon a végső célkitűzések veszélyeztetése nélkül javítva a megvalósíthatóságot. Az is egyértelmű, hogy a szennyezést a forrásánál kezelő politikát most komolyan vesszük, és hogy Európában határokon átnyúló együttműködés valósul meg.

Tisztelt elnök úr! Nem világos azonban – legalábbis számomra –, hogy a holland jogszabályban több projekttel kapcsolatban, a környezettervezés és a területrendezés integrált engedélyezése tekintetében fennálló blokádot valóban megszüntették-e. Hollandia, ideértve a holland parlament alsóházát is, valamint a jogalkotás feladata annak megállapítása, hogy ez tisztázható-e a levegőminőségi együttműködési programban.

A mai napon Európa nagyon világos keretet nyújt a tekintetben, hogy mi valósítható meg, többek között Hollandiában. Most már Hollandia feladata, hogy ésszerűen irányítsa a területrendezés és a környezetvédelmi politika közötti kapcsolatot a további szükségtelen akadályok elkerülése érdekében. Ebben a szellemben most örömmel támogatom az elért megállapodást.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! A most előterjesztett átfogó kompromisszumcsomagban számos kulcsfontosságú tényező szerepel.

A kompromisszumcsomagban foglalt, legfontosabb tényezők a következők:

- a PM10 részecskékre vonatkozó határidő-hosszabbítási lehetőség a közös álláspont szintjén marad meg; nem fordulhat elő késedelem az intézkedések végrehajtása terén, és az egylépéses megközelítés csökkenteni fogja az igazgatási terheket;

- a PM10 részecskékre vonatkozó előírsok a Bizottság eredeti javaslatának megfelelően változatlanok maradnak;

- a PM2,5 részecskékre vonatkozóan köbméterenként 25 µg-ban megállapított, reális és időszerű cél- és határértéket 2010-ben, illetve 2015-ben kell elérni;

- egy 2020-ra vonatkozó indikatív határérték, amely kiegészíti a 2013-as kötelező felülvizsgálatra vonatkozó, a PM2,5 részecskékkel kapcsolatos nagyra törő tervet;

- egy jogilag kötelező erejű expozíciós koncentrációra vonatkozó kötelezettség 2015-ben, amely kiegészíti az expozíciócsökkentési célt olyan gyors intézkedések elindításával, amelyek várhatóan a legnagyobb közegészségügyi előnnyel járnak; valamint

- a Bizottság nyilatkozata a szennyezés forrásánál történő közösségi intézkedések kialakításának előrehaladásáról.

Az új (15) preambulumbekezdés szintén alátámasztja a két jogalkotó arra irányuló szándékát, hogy a Bizottság által a kibocsátásnak a forrásnál történő, közösségi szintű kezelése céljából előterjesztett jogalkotási javaslatokkal kiemelt kérdésként foglalkozzanak.

Tudom, hogy ezek a tényezők az első olvasat során és ezúttal a bizottságban mindennél fontosabbak voltak a Parlament számára. Úgy gondolom, hogy a javasolt, jelenlegi kompromisszum a Parlament megelégedésére szolgál majd, mivel jelentős teret sikerült nyerni a környezeti levegő minőségére vonatkozó nagyra törő, de reális szabvány meghatározásának alapvető elvével kapcsolatban, aminek során világos menetrend alakult ki, amely többek között magában foglalja a szükséges közösségi intézkedések elfogadását és az alaposan körvonalazott, 2013-as felülvizsgálatot.

Azt is örömmel jegyzem meg, hogy mind a Parlament, mind a Tanács jelentőséget tulajdonított annak, hogy ezzel az irányelvvel kapcsolatban kompromisszumra jussanak. Az ennek eredményeképpen létrejött kompromisszum, valamint az elért megoldás lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy megtegye a következő hatékony lépéseket annak érdekében, hogy egészségesebb levegőt biztosítson az uniós polgárok számára.

Befejezésül, a Bizottság nagyon elégedett a tárgyalások kimenetelével. A Bizottság teljes mértékben elfogadhatónak találja a javasolt kompromisszumos módosításokat.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani és gratulálni az előadónak, Krahmer úrnak mindazon erőfeszítéseihez, amelyek második olvasat során a megállapodás elérésére irányultak.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. december 11-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Nem igényel magyarázatot és nem is kell hangsúlyozni, hogy miért fontos, hogy körülöttünk jó legyen a levegő. A jelenlegi európai politikai prioritás, amely a levegő minőségének garantálására irányuló, összehangolt és egységes jogszabály gyors és széles körű bevezetésére helyezi a hangsúlyt, a helyes megközelítésnek tekinthető.

A jelenlegi vita tárgyát képező irányelvben foglalt javaslat egy egységes, összehangolt javaslat segítségével egyesíti és egyszerűsíti a meglévő európai jogot. A jelenlegi javaslat vizsgálatát követően határozottan kijelenthetjük, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja, valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport által jóváhagyott csomag teljes mértékben tükrözi az összes érintett fél érdekeit, amelyekre az irányelv közvetlen hatást gyakorol majd. A tagállamok szempontjából ez egy kiegyensúlyozott javaslat, amely érzékeli a rendelkezései súlyát, és egyszerre ér el előrehaladást az európai levegő minősége terén, hosszabb távon pedig jelentős csökkenést a részecskék vonatkozásában.

Úgy gondolom, hogy a PM10 és PM2,5 részecskékre vonatkozó egyes célértékek rendkívül részletes tárgyalásán felül, nagyon fontos, hogy hangsúlyt helyezzünk a megengedett értékek elérése terén a tagállamok számára biztosítandó rugalmassággal kapcsolatos rendelkezésekre. Érdemes rámutatni arra, hogy a tagállamoknak már most komoly nehézségeik vannak a levegőminőség javításával kapcsolatos, meglévő rendelkezések teljesítése terén.

A levegőminőséggel kapcsolatos hosszú távú intézkedéseket is fontos kiemelni. Tapasztalatból tudjuk, hogy a rövid távú intézkedések gyakran kevésbé hatékonyak, mint a hosszú távúak. A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy önkéntes alapon hosszú távú politikai stratégiákat alkalmazzanak a levegőszennyezéssel kapcsolatban.

  Gyula Hegyi (PSE), írásban. – A tiszta levegőhöz való jog emberi jogként is értelmezhető, hiszen a tagállamok és az Európai Unió feladata legalább az ember alapvető létfeltételeinek (tiszta víz és levegő) biztosítása. Ötven-száz éve az ipari társadalom jelképe a füstölgő gyárkémény volt. Mára megváltozott az értékrendünk, és szavakban legalábbis becsüljük a tiszta és természetes életformát. Sajnos, városaink levegője csak részben igazolja vissza ezt. A nehézipar összeomlásával, vagy Harmadik Világba telepítésével az ipari eredetű szennyezés csökkent, de a motorizáció sokszorosára növekedett. A tízmilliós Magyarországon huszonöt éve egymillió autó volt, most háromszor annyi, s ebből közel millió Budapest levegőjét szennyezi, ennek összes katasztrofális egészségügyi következményével együtt. Többszörösére nőtt a tüdőrákos, és kilencszeresére az asztmás megbetegedések száma. A forgalmas utak mellett élő kisgyerekek lényegében folyamatos kockázatnak vannak kitéve. Az is kiderült, hogy a dízelüzemű autókból származó mikrorészecske-szennyezések különösen veszélyesek az emberi egészségre. Európa szégyene, hogy e tekintetben az EU-ban lazábbak a normák, mint az Egyesült Államokban. Nem csak beszélni kellene, hanem végre cselekedni is. Határozott eszközökkel korlátozni az autóforgalmat az emberek lakta településeken, az üzemben maradó gépjárművekre pedig az eddiginél sokkal szigorúbb kibocsátási szabályokat kell alkotni. A szennyezők társadalmából az egészséges élet társadalmává kell válnunk!

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A levegőminőségről szóló európai irányelv hozzá fog járulni az európai polgárok egészségének javulásához és a városi környezetben élők életszínvonalának növeléséhez. A jogszabály kötelező jellege miatt ez az Európai Unió egész területén meg fog valósulni.

Az irányelv gyenge pontja a tagállamok által 2010-ig, illetve 2015-ig vállalt célkitűzések kiigazítására irányuló intézkedések finanszírozása. Első lépésként jelentős pénzügyi erőfeszítést kell majd tenni a levegőszennyezéssel kapcsolatos mintavételi és mérési központok létrehozása érdekében. A környezetvédelmi politika szempontjából támogatásra jogosult tagállamok számára már kiosztott strukturális alapok az irányelvben ismertetett célkitűzések eléréséhez is rendelkezésre állnak majd, de ez csökkenteni fogja az eredetileg előirányzott összegeket. Úgy gondolom, hogy az irányelv hatálybalépésekor további költségvetési keretet kell létrehozni.

Ugyanakkor támogatom egy rugalmassági záradék beépítését, amely legfeljebb kétéves átmeneti időszakot engedélyezne a tagállamok számára, feltéve, hogy bizonyítani tudják, hogy jelentős erőfeszítést tettek a levegőszennyezés csökkentésével kapcsolatos célok elérése érdekében.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) A mai napon második olvasatban két fontos irányelvet vitatunk meg a környezet minőségének javításával kapcsolatban. Az egyik a tengerekkel, a másik a levegővel kapcsolatos. A környezetvédelem egyik legfontosabb és leghagyományosabb területe a levegő védelme, mert a környezeti levegő minősége és az emberi egészség közvetlen összefüggésben áll egymással. Ahogy azt a Bizottság is elmondta, az Európai Unión belül a légszennyezettség miatt 8,5 hónappal csökkent a várható élettartam. Több százezer ember életminősége nap mint nap romlik, és az utóbbi években elért jelentős kibocsátáscsökkentések ellenére a természeti környezet veszélynek van kitéve. A levegőminőségről szóló irányelv jelentőségét valószínűleg nem lehet eléggé hangsúlyozni: egyesíti a korábban különálló normákat, és ezt minden tekintetben a probléma megfelelőbb megközelítésének tekinthetjük.

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak, hogy találkozott a Parlamenttel bizonyos fontos kérdések megvitatása céljából. Összességében az első olvasat során elfogadott módosítások közel felét elfogadták. A Tanács végül is támogatást nyújtott a Parlament bizonyos rendkívül fontos módosításai tekintetében. Ezek a módosítások a következőkkel kapcsolatosak: a részecskék koncentrációjára vonatkozó, bizonyos célértékeknek kötelező határértékekkel történő felváltása, az erre vonatkozó határidők és alkalmazási módok. Az emberi egészségre legkárosabb PM2,5 részecskékre vonatkozó határérték döntő fontosságú.

Ezért rendkívül szigorú irányelvre van szükségünk. A határértékek önmagukban azonban nem elegendőek. Ezenkívül figyelmet kell fordítani a környezeti levegő minőségét javító módszerekre is.

18. Nép- és lakásszámlálás (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről Juknevičienė asszony által készített jelentés (A6-0471/2007) a nép- és lakásszámlálásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0069 – C6-0078/2007 – 2007/0032(COD)).

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! A nép- és lakásszámlálások az Európai Unióban élő emberekről szóló minden statisztikai jelentés központi elemét képezik. Szinte minden politikai területen, ahol az EU tevékenykedik – legyen szó a gazdaságról, a társadalomról vagy a környezetvédelemről –, kiváló minőségű népességi adatokra van szükség az operatív célok kidolgozásához és a haladás értékeléséhez. A nemzetközi, európai és nemzeti intézményeknek népszámlálási adatokra van szükségük ahhoz, hogy hiteles összehasonlításokat végezhessenek az uniós tagállamok között.

Pontos népességi adatokra van szükség a lényeges jogszabályoknak való megfeleléshez. Példaként említhető a Tanácson belüli minősített többséggel történő szavazás vagy a strukturális alapok elosztása („egy főre jutó GDP” adatok alapján).

E jogszabály célja, hogy világos európai keretet hozzon létre az uniós tagállamok népszámlálási eredményei összehasonlíthatóságának megvalósítása érdekében. Meghatározza a nemzeti és európai szintű statisztikai szervek szerepét és feladatait, és közös követelményeket állapít meg az eredmények minősége és átláthatósága, valamint az alkalmazott módszerek és technológiák tekintetében.

Ez jelentős lépésnek minősül majd a népességi és szociális statisztikák harmonizálása felé. Az Európai Unió országaiban a népszámlálásoknak hosszú hagyománya van – e hagyomány néhány országban évszázadokra nyúlik vissza. Most először pedig egy európai jogalkotási keret is vonatkozik majd a népszámlálásokra. Ha azt mondom, hogy ez „történelmi jelentőségű” esemény, azzal talán jól jellemzem ezt a fejleményt. A rendelet emellett fontos mérföldkő lesz a nép- és lakásszámlálás terén folytatott nemzetközi együttműködésben, amelyben az Európai Bizottság – az Eurostaton keresztül – már évek óta tevékenyen részt vesz.

Az érintett intézmények – a Bizottság, a Tanács és a Parlament – között általános egyetértés van a jogszabály jelentőségét illetően. Természetes, hogy a népszámlálásokról szóló jogszabály vitát gerjeszt, és ezt értékeljük is. Végül is Önök döntenek majd az európai polgárokra vonatkozó adatgyűjtésről, valamint a leginkább költség- és munkaigényes statisztikai feladatról.

A kérdés politikai szempontból érzékenynek számít, valamint az adófizetők pénzéből történő jelentős beruházást igényel és a polgárok jóindulatát is el kell nyernie a tagállamokban.

Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a tárgyilagos és összehasonlítható népszámlálási adatok hiányának negatív következményei lennének. Ezeket az adatokat politikák kidolgozására és értékelésére, közigazgatási célokra és szociális kutatásokhoz használják fel, amelyek növelik az Európai Unióban élők jólétét. A harmonizált népszámlálási adatokból származó előnyök messze meghaladják az adatgyűjtés érdekében tett erőfeszítéseket.

A tagállamok már évtizedek óta végeznek országos népszámlálásokat. Ezzel az európai jogszabállyal azt érhetjük el, hogy erőfeszítéseik kifizetődőbbé váljanak. Ehhez biztosítani kell, hogy a népszámlálásból származó adatok a lehető legkiválóbb minőségűek legyenek és összehasonlíthatók az Európai Unió régiói között.

Az Európai Bizottság ezért támogatja a még mindig folyamatban lévő vitát, és őszintén reméli, hogy olyan megoldást sikerül találni, amely e képviselőház nagy többsége és a Tanácsban képviselt tagállamok számára is elfogadható. Azt kérjük mindenkitől, hogy támogassák az előadót, Juknevičienė asszonyt egy ilyen kompromisszum megtalálásában.

  Ona Juknevičienė, előadó. – (LT) Amint azt a biztos asszony az imént mondta, e rendelet történelmi jelentőségű esemény. Hadd kezdjem mondanivalómat azzal, hogy ez valóban történelmi jelentőségű esemény, ami ugyanakkor az egyik legbotrányosabb esemény is Európában. Bevallanánk ma itt magunknak, hogy – bár nyilvánvalónak tűnik – egészen idáig nem rendelkeztünk megbízható statisztikai adatokkal, és fogalmunk sincs arról, hogy hányan és milyen lakhatási körülmények között élnek ma az Európai Unióban. Először is szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, különösen az árnyékelőadóknak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság képviselőinek és a regionális bizottságok tagjainak e dokumentum elkészítése során tanúsított szoros együttműködésükért. Nagy köszönettel tartozom a Bizottság és a Tanács képviselőinek is, akik tevékenyen részt vettek a megbeszélésekben és részt vállaltak azon kompromisszum elérésére irányuló közös erőfeszítéseinkben, hogy csak a szükséges információkat foglaljuk bele a rendeletbe. Nem szabad gyűjteni olyan szükségtelen adatokat, amelyek esetenként sérthetik a személyek magánélethez való jogát.

Az uniós statisztikák és – ennek megfelelően – a rendelet jogalapját az Európai Unióról szóló szerződés 285. cikke biztosítja. Nincs kétség afelől, hogy a dokumentum jól megalapozott. E cikk nagyon fontos kritériumoknak való megfelelést ír elő – azaz a pártatlanságot, a megbízhatóságot, a tárgyilagosságot, a tudományos függetlenséget, a költséghatékonyságot és a statisztikai adatok bizalmas kezelését.

A rendelet legfőbb célja, hogy részletes képet biztosítson a népesség struktúrájáról és jellemzőiről annak érdekében, hogy elemezzék az adatokat és az eredmények felhasználásával stratégiát dolgozhassanak ki számos uniós politikai területen.

Az éves népszámlálásból származó adatokat – amint azt a biztos asszony is elmondta – olyan fontos kritériumok tisztázására használják fel, mint a Tanácsban történő szavazás és a szavazattöbbség megállapítása. Kiváló minőségű regionális adatokra van szükség az uniós támogatásra jogosult régiók azonosításához, valamint a regionális kohéziós politika haladásának értékeléséhez. Ezért lehet-e más dokumentum fontosabb abban a tekintetben, hogy összehasonlítható és megbízható adatokat tartalmaz?

A rendelet lehetőséget teremt arra, hogy kiváló minőségű adatokat gyűjthessünk a lakhatás helyzetéről. Ezekre az adatokra azért van szükség, hogy meghatározhassunk, hányan fogyasztanak vizet, energiát és egyéb termékeket, mekkora a lakások iránti kereslet és a lakáskínálat, és biztosíthassunk a szükséges támogatást.

Az utolsó népszámlálás, amelyre 2001-ben került sor, szóbeli megállapodáson alapult és nem hozott pozitív eredményeket. Véleményem szerint az adatok nem kellően részletesek, nem megbízhatók, nehezen összehasonlíthatók és különböző időszakokra vonatkoznak. Ezért is van némi kétség a tekintetben, hogy az uniós alapokat indokoltan osztották-e ki és használták fel. Ez természetesen megnehezíti, hogy a jövőre vonatkozóan terveket dolgozzunk ki.

A javasolt rendelet megbízható, átlátható és összehasonlítható eredményeket garantálna. Ehhez csak a legalapvetőbb információkat igényelné bizonyos kérdésekben.

Tehát, hölgyeim és uraim, arra kérem Önöket, hogy támogassák az általam előterjesztett módosításokat, amelyek célja, hogy megszabadítsák a tagállamokat a szükségtelen adatok gyűjtésének és tárolásának terhétől.

Az erről a rendeletről történő szavazást a következő plenáris ülésre halasztották. Nagyon fontos, hogy kompromisszumra jussunk. Céljaink eléréséhez szükség van e rendelet elfogadására és végrehajtására.

Emellett persze szükségünk van az uniós polgárok támogatására is. Fontos, hogy felismerjék a népszámlálás jelentőségét, és támogassák azt. Fontos, hogy az emberek biztosak legyenek abban, hogy a közös statisztikai rendszer megbízható és elengedhetetlen jólétükhöz. De a legfontosabb az, hogy az adatokat biztonságosan kell tárolni, és kizárólag a helyes célra szabad felhasználni.

  José Albino Silva Peneda, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként végig követtem e jelentés elkészülését és a Bizottsággal folytatott tárgyalásokat. Ez egy valóban nagyon fontos jelentés, figyelembe véve a regionális és szociális politikák kidolgozását és értékelését a különböző tagállamokban, és e tekintetben az európai népesség társadalmi-gazdasági jellemzői és lakhatási körülményei a legmeghatározóbb szempontok az életkörülményekben történő javulás mérésében.

Véleményünk szerint a Bizottság jó úton halad az ilyenfajta elemzést lehetővé tevő mutatók tekintetében, és ezt mi támogatjuk. Ezért továbbra is javítanunk kell az ilyen típusú statisztikai adatok általi lefedettséget, valamint az ilyen adatok minőségét és megbízhatóságát. Úgy gondoljuk azonban, hogy – ami az adott információ részletességének mértékét illeti – óvatosan kell megállapítani a jó költség/hatékonyság egyensúlyt, nem feledkezve meg a magánélet tiszteletben tartásáról.

E jelentés csak akkor lesz hasznos, ha segít növelni ezeknek az adatoknak a gyakoriságát, összehasonlíthatóságát és pontosságát az EU szintjén. Ehhez elengedhetetlen, hogy rendkívüli körültekintéssel kezeljék a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatokat, amelyeknek következetesnek, hiánytalannak és megbízhatónak kell lenniük. Ez az egyetlen módja annak, hogy regionális, nemzeti és közösségi szinten összehasonlítható tanulmányokat és elemzéseket készítsenek a társadalmi-gazdasági helyzetről. Ezen adatok feldolgozásának módja még ennél is fontosabb, mivel a régióknak a strukturális alapok alkalmazása céljából történő osztályozása nagyrészt ilyen mutatókon alapul, ami azt jelenti, hogy rendes esetben e folyamat olyan döntéseket eredményez, amelyek a különböző európai régiók és maguk a tagállamok számára nagy horderejűek lehetnek.

Remélem, hogy a Tanáccsal folytatott tárgyalások eredménye minden tekintetben nagyobb mértékű következetességet, egyértelműséget és pontosságot hoz. Szeretném, ha a jegyzőkönyvbe kerülne, hogy a PPE-DE képviselőcsoport fenntartotta eredeti álláspontját, amely összhangban áll az előadó álláspontjával, még a Bizottság által kifejtett magyarázatokat követően is; remélem, hogy ezt az álláspontot végig fenntartjuk majd. Képviselőcsoportom különösen a melléklet 1.3. és 2.3. pontjának, valamint bizonyos további módosításoknak a törlését támogatja, amelyek – véleményünk szerint – nincsenek összhangban az adatok minőségének és megbízhatóságának javítására irányuló céllal.

  Emanuel Jardim Fernandes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Madeira asszony, aki az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja nevében felszólalt volna, sajnos közlekedési problémák miatt nem tud most jelen lenni. Ezért most én adom elő a jelentés fontosságával kapcsolatos nézeteit, valamint aggályait, amelyeket én is osztok, és amelyekről már korábban is beszéltem a fejlesztési politikák kapcsán e plenáris ülésszak folyamán.

Az állam- és kormányfők által ezen a héten aláírásra kerülő Lisszaboni Szerződés jóváhagyása okán mindenképpen szükségessé válik, hogy megbízható európai uniós népességi adatokkal rendelkezzünk. Az említett szerződésben foglalt új szavazási módszer mostantól nem csak a tagállamok szavazatát, de a népességi adatokat is figyelembe veszi. Következésképpen tudatában kell lennünk annak, hogy a népszámlálások kulcsfontosságúak az Európai Unió hatékony működéséhez. Mindazonáltal, e rendelet nem csak a szavazási módszer miatt lényeges; azért is fontos, mert a foglalkoztatásra, a regionális, strukturális vagy társadalmi kérdésekre vonatkozó mutatókból – amelyek az egyes tagállamok által biztosított adatokat veszik figyelembe, továbbá mivel sok esetben különbségek vannak az alkalmazott adatgyűjtési módszerek vagy a bázisidőszakok között –, elégtelen elemzések és megkérdőjelezhető eredmények születnek.

A ma tárgyalt rendelet – megtisztulva néhány képtelenségtől, amelyek még a legfigyelmetlenebb olvasót is megdöbbentették – figyelembe vesz egy sor olyan tényezőt, amelyek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a nép- és lakásszámlálásokból jó eredmények származzanak, és lehetővé teszi, hogy a tagállamok számára azonos, előre meghatározott báziséveket alkalmazzanak, és előre felsorolt kérdéseket, amelyek biztosítják a megbízható összehasonlításokat.

Végül megismétlem, hogy támogatom a nem kötelező témáknak e rendeletbe való beépítését. A kötelező témákban nem említett kérdések felhasználásakor a tagállamoknak egy megbízható és egységes kérdéssor áll rendelkezésükre a további adatgyűjtéshez, ahelyett, hogy rájuk bíznák, milyen kérdéseket tesznek fel, ami valószínűleg érdekes, de teljességgel felesleges eredményeket produkálna. Annak az érvnek, hogy a népszámlálásokat – mivel pénzbe kerülnek – ki kell hagyni a szövegből, nincs semmi értelme. Pontosan a magas költségek miatt kell jogi keretbe foglalnunk az elemzendő témákat, hogy az eredmények ne legyenek értéktelenek a különböző célú jövőbeni felhasználások számára.

  Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! A nép- és lakásszámlálásról szóló rendelettervezet nagy jelentőségű dokumentum. A nép- és lakásszámlálásokból származó adatok lehetővé teszik a fejlesztési stratégiák ésszerű megtervezését és az intervenciós intézkedések végrehajtását. Ezért olyan fontos, hogy az adatok átláthatók és összehasonlíthatók legyenek. Ebben az esetben a közösségi megoldások valós és alaposan megvizsgált jelenségekre vonatkoznak majd.

Az összehasonlíthatóság nem csak a jól meghatározott adatoktól függ, az is szükséges hozzá, hogy az adatgyűjtés azonos időszakokban történjen. Az adatgyűjtési időszakok, valamint a frissítések, javítások és a közzététel időpontjainak pontos meghatározása is nagyon fontos – ezt a dokumentum és annak módosításai is egyértelműen tartalmazzák.

Az egyik lényeges kérdés az, hogy milyen módon történik az adatgyűjtés a helyi közösségekről. Támogatom azt a módosítást, amely külön meghatározást vezet be erre vonatkozóan. Ezenkívül támogatom a regionális politikák mellett környezetvédelmi politikákat is bevezető módosítást. Figyelembe véve az Európa előtt álló demográfiai és társadalmi problémákat, kétségkívül szükség van a családi, szociális, gazdasági és lakossági jellemzőket vizsgáló rendszeres statisztikai vizsgálatokra.

Ezért gondolom azt, hogy helytelen a területi szintekre vonatkozó ajánlott jellemzők törlését javasló módosítás, különös tekintettel azokra a nem levezetett jellemzőkre – mint például az iskola vagy felsőoktatási intézmény elhelyezkedése, a munkahelyre vagy iskolába jutáshoz használt közlekedési eszköz, a munkahelytől vagy iskolától számított távolság, az élve született gyermekek száma, a gazdasági tevékenység típusa, a fő bevételi forrás, jövedelem, a lakhatási körülmények és a fogyatékosság –, amelyek a családok tényleges életkörülményeit írják le.

Fontos, hogy a szöveg hangsúlyozza a tagállami adatvédelmi rendelkezések tiszteletben tartását, és a szubszidiaritás elvét nagyon helyesen figyelembe vették e tekintetben. Gratulálok Juknevičienė asszonynak a jelentéstervezet kapcsán végzett alapos munkájáért.

  Elnök. − Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a vitánkhoz csatlakozott a Lengyelországban közismert Krzysztof Hołowczyc úr, aki éppen tegnap vált a képviselőház teljes jogú tagjává. Hołowczyc úr, üdvözlöm körünkben! Remélem, hamarosan megismerkedik az eljárással.

Hołowczyc úr raliversenyző, és igen jól ismert Lengyelországban − éppen szombaton nyerte meg a Barbórka rali egy legendás szakaszát! Őszintén gratulálok a sikeréhez! Itt mi másféle sportot űzünk, ezért ha nem bánja, Hołowczyc úr, kérem, cseréljen gyorsan helyet!

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Igaz, hogy a régiók legfontosabb gazdasági és társadalmi jellemzőre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése és összehangolása alapvető fontosságú az Európai Unió számára. A költségvetés egyharmadát kitevő strukturális alapok elosztása pontosan ezeken a bázisadatokon alapul. Annak azonban, amit a Bizottság javasol a népszámlálásról szóló rendeletében, a valóságban semmi köze e szükségletekhez. Azok az adatok, amelyeket ezen – valamennyi uniós tagállamra közvetlenül vonatkozó – jogalkotási szöveg értelmében gyűjteni és harmonizálni kíván, embertársaink személyes adatai, amelyek nem igazán tartoznak az EU-ra. A rendelet többek között a családi és a szexuális életre, a lakhatási körülményekre és a vallási hovatartozásra vonatkozó személyes adatokat érinti. És még vannak olyan pimaszok, hogy ezeket az adatokat törvény által kötelezve, egységes szabványok szerint akarják jogszabályba foglalni, anélkül, hogy bármiféle említést tennének az adatvédelemről.

Ezért polgáraink képviselőiként kötelességünk, hogy gátat szabjunk a személyes jogok ekképpen történő megsértésének, különösen azért, mert indokolatlan harmonizálni a családi életre, a személyes körülményekre vagy a lakhatási körülményekre vonatkozó adatokat, mivel ezek egyáltalán nem tartoznak az Európai Unió hatáskörébe és erről a reformszerződés sem rendelkezik. Nem engedhető meg az EU számára, hogy – minden nyíltságot nélkülözve – olyan hatáskörökre tartson igényt, amelyeknek kizárólag tagállami hatáskörben kell maradniuk, és az adatgyűjtés felügyelete ezt feltételezné. Számunkra ez nem idő vagy gyorsaság kérdése, hanem azon alapvető szükségességé, miszerint a személyes adatok védelmének abszolút elsőbbséget kell élveznie. A bizottsági szöveg ezt nem garantálja. Örülök, hogy az előadó törölni szeretné a nem kötelező szöveget. Ezt már támogattuk, még a bizottságok szintjén is. Sajnos az előadó e javaslata akkor nem kapott többséget.

A polgárok annak biztosítását várják tőlünk, hogy – amit az indokolás is előír, azaz az elnapolás miatt – annak biztosítására kényszerüljön majd az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, hogy újból megvizsgálják az adatvédelem kérdését, és csak azt követően határozzanak a Parlament álláspontjáról és az első olvasatról. Arra kérem a képviselőcsoportokat, hogy tartsák magukat adott szavukhoz!

  Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy a Bizottság által előterjesztett, a nép- és lakásszámlálásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat a helyes irányba mozdul el, csakúgy, mint a munkahelyi egészségre és biztonságra, valamint az állásajánlatokra vonatkozó statisztikai adatokról szóló korábbi javaslatok. Egyetértek a Bizottság által a legutóbbi, 2001-es nép- és lakásszámlálás során tett kijelentéssel, miszerint az egyes tagállamoktól – kizárólag szóbeli megállapodás alapján történő – adatgyűjtés nem alkalmas kellőképpen összehasonlítható eredmények elérésére. Ezért európai szintű jogszabály elfogadására van szükség. Csak ily módon garantálhatjuk az eredmények megbízhatóságát, átláthatóságát és összehasonlíthatóságát.

Viszont megrémültem, amikor a javasolt rendelet mellékletének 1.3. pontjában megláttam az Eurostat által kért adatok felsorolását. Még ha figyelme is vesszük, hogy ezek csak ajánlott mutatók, úgy vélem, hogy a Bizottság most túl messzire ment. Semmilyen alapon nem kérdezhetnek az emberektől a magánéletüket érintő, intim kérdéseket. Még inkább megdöbbentett az a tény, hogy ezeket az adatokat csak nőktől kívánták gyűjteni. Ezért őszintén üdvözöltem a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság arra irányuló határozatát, hogy a Bizottság javaslatából töröljék ezeket a tolakodó és nem oda illő követelményeket.

Az ilyen jellegű adatok talán inkább helyénvalók egy egészségügyi központban. Ami az adatok névtelenségét illeti, véleményem szerint ennek a banki információkhoz hasonlónak kell lennie. Úgy vélem, hogy statisztikai adatok gyűjtésekor mindenekelőtt tiszteletben kell tartanunk a személyes adatok védelmét és az egyének magánéletét, és meg kell akadályoznunk, hogy aránytalanul megnövekedjen az adatszolgáltatók által elvégzendő feladatok száma. Javasolni fogom, hogy a GUE/NGL képviselőcsoport ennek szellemében szavazzon.

  Derek Roland Clark, a IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! November 20-án a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban örömmel támogattam az előadót, Juknevičienė asszonyt a 32. módosítás kapcsán, amely az 1.3.2. pont törlésére irányult, hogy ezáltal kivegyék a nők első szexuális kapcsolatára irányuló tolakodó és sértő kérdést, amelyet az „élettársi kapcsolat” kifejezés mögé rejtettek. A Bizottság akkori képviselője a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban megígérte nekem, hogy ezt az „érzéketlen kérdést” véglegesen törlik. Akkor ezt saját és pártom, az UKIP sikereként értékeltem, de főként a józan ész sikereként, és kész voltam gratulálni ezért a Bizottságnak. Mellesleg ez a reakció bizonyítja, hogy igazam volt, amikor a szexuális aktusról beszéltem, mert ha csak együttélésről lett volna szó, amit állítottak, a Bizottság képviselője miért ígérte volna meg egy ártatlan kérdés törlését? Igazam volt.

Ma, amikor láttam, hogy az eredetileg tervezettől eltérően a javaslatról nem lesz holnap szavazás, hanem azt határozatlan időre elnapolták, jóllehet a vita nyilvánvalóan tovább folyik, rosszat sejtettem, mivel a szavazások általában szorosan a viták után következnek. Igazam volt. Alig egy órája számítógépről kinyomtattam a legfrissebb verziót – „A Bizottság által javasolt szöveg” oszlopban olvasható egy új 39. módosítás. Nincs semmi köze az eredeti 39. módosításhoz, ami csak egy ártatlan dolog a formaságokról. Ez a régi 1.3.2. pont, a teljes kérdéslistával együtt, benne a nők „élettársi kapcsolatára” irányuló tolakodó kérdéssel.

Még akkor, a bizottságban, nem tetszett az, hogy amikor a következő napon szavazásra került sor, az előadó hozzájárult, hogy az ő 32. módosítását némiképp felhígítsák és ebből legyen az A. kompromisszum, amely az 1.3.2. pontból csak a kérdéssort törölte, és meghagyta az 1.3. és az 1.3.1. bekezdéseket – természetesen ez csak eszköz volt arra, hogy további kérdéseket illesszenek be. És joggal gyanakodtam erre.

Ezt a visszataszító, tolakodó és sértő kérdést a Bizottság – annak ellenére, hogy a bizottságban ígéretet tett nekem – gyalázatos módon ismét beillesztette a 39. módosítás formájában, és ezzel, tisztelt elnök úr, nagyon haragossá tettek. Ígéretet kaptam arra, hogy ez a gyalázatos kérdés el fog tűnni, de a Bizottság ismét beillesztette – egyetlen nőtől sem várható el, hogy ezt eltűrje! Ez szégyen a nőkre nézve, és szégyen a bizottságra nézve, amelynek meg kell vitatnia a dolgot. Ezért arra kérem valamennyi kollégámat, hogy szavazzanak a 39. módosítás ellen, és – hogy biztosra menjünk – szavazzanak az egész romlott, torz javaslat ellen.

  Andreas Mölzer (NI). - (DE) Tisztelt elnök úr! Tekintettel az újra és újra fellángoló etnikai konfliktusokra, amelyek például legutóbb a párizsi lázadások során a végletekig megnyilvánultak, jó tudni, hogy mi, itt az EU-ban végre kezdünk felébredni saját multikulturális álmunkból, és kérdéseket akarunk feltenni az etnikai származásra és a vallási hovatartozásra vonatkozóan a 2011-es uniós népszámlálás keretében.

Az ilyen adatokat kétségkívül gyűjteni kell annak érdekében, hogy e tekintetben jobban kiértékelhessük a lehetséges kockázatokat. A kulturális különbségek – amint azt az utóbbi időben egyre többet láthattuk – nagyon könnyen felfokozódhatnak. E tekintetben mi, itt Európában – ahol néhány ország büszkén a bevándorlók országának nyilvánította magát – egy puskaporos hordón ülünk, amelyet nem szabad alulbecsülnünk, még a nagyvárosok agglomerációiban sem.

Amint azt köztudott, a kurdok és a törökök közötti legutóbbi konfliktusok miatt komoly rendőri jelenlétre van szükség városainkban. A lakosság etnikai és kulturális összetételére vonatkozó statisztikákra ezért óriási szükség lehet, és ezek az adatok nagymértékben hozzájárulhatnak az erőszak megelőzéséhez.

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök

  Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A nép- és lakásszámlálásról szóló javaslat egy teljesen új uniós jogszabály, egy eddig még szabályozatlan területen. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen jogszabályra. A Bizottságnak az összehasonlítható és jó minőségű statisztikai adatok garantálása iránti igénnyel kapcsolatos indokai viszonylag meggyőzőek, különösen általános szinten. Mindazonáltal, kritikus szemmel kell megvizsgálnunk, hogy milyen területeken javasolják az adatgyűjtést és -értékelést. A Bizottság javaslata kiterjedt adatcsoportot tartalmaz, amelyek fenntarthatósága igen megkérdőjelezhető. A laekeni Európai Tanács következtetései alapján a lakhatásra vonatkozó adatok gyűjtését vitathatónak tekintem. Ez csak a politikai akarat megnyilvánulásának tekinthető, nem érvényes jogi dokumentumnak. Mindemellett, az EU nem rendelkezik hatáskörrel a lakhatás terén, így a lakhatással kapcsolatban gyűjtött adatok – más adatokkal ellentétben – nem használhatók fel meglévő politikák végrehajtásának támogatására, kivéve, ha az eredmények lehetséges katalizátorként hivatottak szolgálni egy új közös lakhatási politika bevezetéséhez. Ez azonban hatalommal való visszaélés és a Szerződés megsértése lenne.

A polgárok magánéletével kapcsolatos nagy mennyiségű adat gyűjtésére irányuló javaslat egyáltalán nem indokolható. A közös politikák végrehajtása szempontjából egyáltalán nem világos, hogy az uniós intézményeknek miért kellene hozzáféréssel rendelkezniük olyan adatokhoz, mint például az egyes női polgárok házasságainak és partnereinek száma vagy e kapcsolatok időtartama. Ez inkább olyan, mintha „Nagy Testvér”-t játszanánk, beavatkozva az emberek magánéletébe, és szemérmetlenül megsértve személyes szabadságukat. Ha néhány uniós intézmény mégis megpróbálkozik ezzel, helyes, ha közbeavatkozunk és világos határokat állapítunk meg, amelyek nem léphetők át. Véleményem szerint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság ezt tette, amikor jelentősen korlátozta a gyűjtendő adatok típusait, és ezért elismerést érdemel. A legátláthatóbb megoldást képviselőcsoportom, a PPE-DE javasolta, miszerint a mellékletben el kell hagyni a statisztikai adatok konkrét típusaira vonatkozó minden hivatkozást. A figyelmükbe ajánlom ezt a javaslatot, és kérem, támogassák azt.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak, és kifejezni, hogy értékelem a tagállamok által a lakhatásra vonatkozóan gyűjtött statisztikai adatokra vonatkozó rendeletre irányuló javaslat fontosságát.

A tagállamoknak egy közös rendszert kell használniuk a szabványos adatok rendszeres gyűjtéséhez és ismertetéséhez. A lakhatásra vonatkozó pontos és precíz statisztikai adatok lehetővé teszik az Unió és a tagállamok számára, hogy e téren megfelelő politikákat hajtsanak végre. Mindazonáltal, az adatgyűjtés során mindig figyelembe kell venni az egyének magánéletét. Az Unió nem csak gazdasági kritériumokon alapul – egy szociális Európát is fel kell építenünk.

A tisztességes életkörülmények nyilvánvalóan a megfelelő lakhatási körülményeket is magukban foglalják. Sajnos ma 60 millió polgár él a szegénységi küszöb alatt az Európai Unióban, és a gyermekek azok, akiket leginkább érint a szegénység kockázata. Egyértelmű, hogy ezen emberek számára a megfelelő lakhatási körülmények nem mindig biztosítottak.

A lakástámogatási politikákat érintő legfőbb társadalmi és demográfiai tendenciák a népesség elöregedéséből, az Unión belüli migrációból, a népességnek a vidéki területekről a városokba történő migrációjából, valamint abból adódnak, hogy elsősorban a városi területeket fejlesztik.

Ugyanakkor nincs olyan kivételes modell, amely valamennyi tagállamra alkalmazható lenne: egyes tagállamokban sok olyan lakóház van, amelyben egy család több generációja is együtt él. Ausztria, Finnország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország olyan programokkal rendelkezik, amelyek keretében támogatják a fiatalok lakáshoz jutását. Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Spanyolországban és Nagy-Britanniában növekedett az olyan lakások száma, amelyben csak egy ember lakik. Romániában a lakások 95%-a magántulajdonban van, és a lakások mindössze 5%-a olyan, amelyet bérelnek vagy amely támogatásban részesül. Dániában a lakások 47%-ában bérlők élnek vagy azok támogatásban részesülő lakások – ez az arány Ausztriában 42%, Finnországban 37%, Franciaországban 44%, Németországban pedig 57%.

A statisztikák csak kiindulópontok az egyes tagállamok megfelelő lakáspolitikáinak kidolgozásában. Ezek a politikák az állami pénzek nemzeti, regionális vagy helyi szintű elosztásától és az ingatlanpiac alakulásától függnek. Úgy vélem, hogy a tagállamoknak a strukturális alapokat lakásépítésre is használniuk kellene, különösen a regionális fejlesztésre szolgáló strukturális alapokat.

A lakhatás kérdése ugyanakkor statisztikai adatokon alapuló megközelítést kíván, valamint egy, a nemzeti és a közösségi jogon alapuló globális, többdimenziós megközelítést. Mindazonáltal, a polgárok igényein alapuló gyakorlati megközelítésre is szükség van. Sajnos vannak olyan európai polgárok, akik nem megfelelő és nem biztonságos lakásokban élnek, de olyanok is vannak, akiknek egyáltalán nincs fedél a fejük fölött. Mi Európa válasza e polgárok igényeire, és miként támogatja őket?

  Kathy Sinnott (IND/DEM). - Tisztelt elnök úr! Az egyik legfontosabb szolgáltatás, amit Európa biztosítani tud, az a megbízható és összehasonlítható adatok gyűjtésének támogatása. Ezért fenntartásokkal tudom támogatni az európai népszámlálásra vonatkozó elképzelést.

Néhány pontot azonban figyelembe kell venni. Először is, a jelentésben némiképp el kell ismerni a nemzeti népszámlálásokat is. A tagállamok maguk is végeznek népszámlálásokat, és most olyan helyzetbe kerülnek, amikor országos és európai népszámlálásokat is szervezniük kell.

A népszámlálás – mivel munkaigényes tevékenység – igen költséges dolog, ezért számíthatunk arra, hogy a tagállamok egyre inkább törekednek majd az országos és az európai népszámlálás egyidejű lebonyolítására. Ezt figyelembe kell venni. Nagyon fontos lehetővé tenni a tagállamoknak, hogy az európai népszámlálás alkalmából a saját országuk szempontjából lényeges kérdéseket is feltehessenek, és hogy e kérdéseket a közös vagy a kizárólag európai vonatkozású kérdésektől külön tehessék fel.

Ezenkívül, nagyobb figyelmet kell fordítani a felmérés kérdéseire. Gondosan kell megválasztani őket, úgy, hogy ne lépjék át a hasznos információk és a magánéletet sértő kérdések közötti határvonalat. Meg akarjuk érteni a meglévő tendenciákat, hogy politikáinkat működőképesebbé tegyük, de nem akarjuk beleütni az orrunkat az emberek magánügyeibe. Ha sikerült tiszteletteljes kérdéseket kiválasztani, akkor e kérdéseket először nyelvi szempontból kell vizsgálat alá vetni, majd a különböző népek kultúráját figyelembe véve kell a fordítást elvégezni. Mivel a jelentés nem szándékozik harmonizálni a népszámlálás szabályait, ezt a lépést mindenképpen meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok között pontosan összehasonlítható adatokat kapjunk.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Fel szeretném hívni a figyelmet az adatgyűjtés célja, valamint az ehhez hasonló vizsgálatokban ténylegesen felhasznált adatmennyiség közötti kapcsolatra, mivel e tekintetben valami egyértelműen nincs rendjén. Valami nincs rendjén abban a kapcsolatban, ami az Európai Uniónak a lakáspolitikával kapcsolatos feladatai, és például aközött van, amit most el szeretnénk érni. Az Unió nem rendelkezik hatáskörrel e téren. Ennek a Parlamentnek sincs hatásköre ahhoz, hogy megvitassa a vallások, etnikai származás és a lehetséges integrációs kérdések közötti kapcsolatokat; nem az Európai Unió egészének feladata, hogy állást foglaljon ezzel kapcsolatban.

Amit azonban fontolóra kell venni az az, hogy miként osztjuk el a pénzalapokat, miként osztjuk el a strukturális alapokat. E tekintetben fontos, hogy pontosan tudjuk az érintett régiók, a NUTS statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának besorolása alá tartozó régiók lakosainak számát. Amíg erről pontos adatokkal rendelkezünk, és amíg – pénzügyi tekintetben – lehetséges a célorientáltság, e cselekvésre valóban szükség van. Itt az egységesség és a megbízhatóság az elsődleges szempont.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket, amellyel kapcsolatban Novak asszony igen érdekes javaslatokat tett a Regionális Fejlesztési Bizottságban. Ami a családi életbe, a polgárok magánszférájába való beavatkozást illeti, ha azt nem törlik a javaslatból, a javaslat ellen fogunk szavazni. E szempontokat talán a háromoldalú párbeszéd során törlik majd – e tekintetben az előadóra hagyatkozom. A Parlament és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja csak ebben az esetben, csak ezzel a feltétellel tudja támogatni a javaslatot.

  Maria Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Az előadó és csaknem minden felszólaló említette, hogy fontos összehasonlítani a népességgel, valamint a társadalmi, gazdasági, családi és lakhatással kapcsolatos fő tagállami mutatók adatait, hogy ezen információk alapján az egyes tagállamok – politikáik keretében – hatékonyabban kezelhessék az általuk fontosnak tartott kérdéseket. Európai szinten azonban olyan adatokra van szükségünk, amelyek egy eredményesebb kohéziós politikát és regionális fejlesztést eredményeznek, így megszüntethetők az egyenlőtlenségek és csökkenthetők a különböző társadalmi csoportok és európai régiók közötti különbségek.

A javasolt rendelet közös fogalmak és mutatók meghatározása révén biztosítja az adatok összehasonlíthatóságát, és következésképpen elősegíti az eredményesebb gyakorlatok alkalmazását a tagállamokban. Szükséges azonban az illetékes ügynökségek által gyűjtött statisztikai adatok rendszeres értékelése és megerősítése, és ezen ügynökségeknél minőségi ellenőrzést és átláthatósági vizsgálatokat kell végezni. Az adatok tárgyilagossága, reprezentativitása és pontossága fontosabb szempont. Paradox módon, jóllehet a Bizottság visszavonja a rendelet mellékleteit, támogatja ajánlott témák beépítését, amelyek befolyásolhatják az adatok egyértelműségét és pontosságát, mivel a tagállamokra bízza, hogy saját belátásuk szerint járjanak el. Ha a javaslat célja az, hogy az adatok összehasonlíthatósága érdekében közös fogalmakat megállapító, kötelező érvényű jogszabályt fogadjon el, véleményem szerint e pontokat törölni kell.

A költség-haszon elemzéssel kell folytatnunk, az 5a. cikkben előírtak szerint, mivel az ilyen adatok gyűjtése különösen magas költséggel jár a tagállamok számára, amelyek ugyanakkor korlátozott kapacitással rendelkeznek az adatok elemzéséhez.

Végül rá szeretnék mutatni, hogy amennyiben a módosítások nem kerülnek elfogadásra, a rendelettervezet nagyon érzékeny – személyes, családi vagy magánéleti – témákat is érint majd: ilyen például az együttéléssel kapcsolatos adatok gyűjtésének kérése – amit törölni kell –, vagy a fürdővíz hőmérsékletére vonatkozó kérdés! Miért kellene olyan információkat és adatokat gyűjtenünk, amelyeknek semmi közük az európai politikákhoz? A szegénység nem oldható meg számokkal és adatokkal.

  Ljudmila Novak (PPE-DE). - (SL) Támogatom a nép- és lakásszámlálásról szóló rendeletet.

Az e rendelet alapján gyűjtött adatokkal képesek leszünk jobban felmérni, hogy az Európai Unió polgárai milyen társadalmi-gazdasági feltételek között élnek regionális és nemzeti szinten, valamint az Európai Unió szintjén. Ezenkívül, ezen adatok felhasználásával lehető válik, hogy pontosabban értékeljük a regionális politikák végrehajtásának hatékonyságát és a regionális kohézióban elért haladást, amelyekhez az EU egyre több pénzalapot utal ki.

Két dolgot kell biztosítani, ha a rendelettel el akarjuk érni a kívánt célokat: a rendelet értelmében gyűjtött adatmennyiség nem lehet túlzottan nagy, és az összegyűjtött adatoknak kiváló minőségűnek és összehasonlíthatónak kell lenniük. Azokat az adatokat, amelyek nem teremtik meg a szükséges hozzáadott értéket, és pusztán az adminisztratív feladatokat és a kiadásokat növelik, ki kell zárni. Ezek azok a javaslatok, amelyek a melléklet 1.3. és 2.3. pontjában találhatók, és amelyekről a tagállamok saját belátásuk szerint számolhatnak be.

Ugyanakkor oda kell figyelni arra, hogy ne avatkozzunk bele túlzottan az Európai Unióban élő nők és férfiak magánéletébe, és ezen adatok gyűjtését nem szabad felhasználnunk az egyik nemmel szembeni megkülönböztetés céljára sem.

Az alapvető adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságára és a népszámlálás során gyűjtött adatok megbízhatóságára szükség van az európai politikák értékeléséhez, valamint a nemzeti politikák eredményeinek európai szintű összehasonlításához. Ezért a rendeletnek biztosítania kell, hogy az adatgyűjtés során valamennyi tagállam azonos módszert és kritériumokat alkalmazzon.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Tisztelt elnök úr! Az, hogy az EU-ra vonatkozóan pontos népességi adatokkal és a lakhatásra vonatkozó megbízható adatokkal rendelkezzünk, jelenleg alapvető feltétel az európai politikák valamennyi területének helyes értékeléséhez, továbbá operatív célok meghatározásához, valamint az egyes tagállamok által elért haladás értékeléséhez. Mivel ezek az adatok számos alapvető célt szolgálnak, mindenekelőtt megbízhatóságuk és minőségük fontosságát szeretném hangsúlyozni. Számos esetben lehet szükség pontos népszámlálási adatokra – most két ilyen esetet szeretnék említeni: a Tanácsban a minősített többséggel történő szavazás folyamata, valamint források kiutalása a strukturális alapokból a hátrányos helyzetű régiók fejlesztésére. Véleményem szerint fontos, hogy e területet egységesen szabályozzuk. Ily módon az egyes tagállamok által biztosított adatok összehasonlíthatók lesznek mind európai, mind pedig regionális szinten, amint ez gyakran szükséges is.

A Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként szeretnék rámutatni a statisztikai egységek osztályozásának fontosságára. Az ilyen típusú adatok minőségét és összehasonlíthatóságát csak egy világos európai keret garantálhatja, más szóval a nép- és lakásszámlálásról szóló európai jogszabály.

Osztom azt a nézetet, miszerint a jogszabálynak elsősorban a végeredményekre és nem az információgyűjtésre kell irányulnia. Ez mindenképpen biztosítja a statisztikai adatok összehasonlíthatóságát, ami ha nincs meg, romolhat az adatok minősége.

A tagállamoknak ezért szabadságot kell biztosítani arra, hogy kiválasszák a legjobb népszámlálási módokat és módszereket, amelyek ugyanakkor összhangban vannak bizonyos szabványokkal és minőségi követelményekkel. Magától értetődik, hogy a témáknak, az időtartamoknak és a végrehajtásra vonatkozó határidőknek minden ország tekintetében azonosnak kell lenniük. Csak így biztosítható a népszámlálási adatok átláthatósága, megbízhatósága és összehasonlíthatósága, ami alapvető szempont számos fontos cél eléréséhez.

  Elnök. − Mielőtt átadnám a szót a biztos asszonynak, eszembe jutott, hogy kb. 2000 éve Heródes király végeztetett népszámlálást, de akkor csak a fiúkat számolták össze.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Ez nagyon bátorító kezdés számomra!

Örömmel jelenthetem be, hogy a Parlament módosításainak többségét a Bizottság kész elfogadni. Amint az a mai vitából is kiderült, jelenleg is folynak tárgyalások az Önök által problémásnak tartott kérdésekről. Egy kompromisszummal megnyílhat az út a jövőbeni haladás felé. A Bizottság támogatja a folyamatban levő vitát, és őszintén reméli, hogy olyan megoldás születik, amely egyaránt elfogadható e képviselőház nagy többsége, valamint a Tanácsban képviselt tagállamok számára.

Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a népszámlálás új témákkal történő bővítését komoly, nehéz és hosszú előkészítő munka előzi meg. Biztos vagyok abban, hogy megtalálják a helyes egyensúlyt az EU népességéről és lakhatási szóló fontos adatok, valamint az adatgyűjtés költségei és az adatgyűjtéshez szükséges erőfeszítések között.

Különösen Schroedter asszony kérdésével kapcsolatban szeretnék egy pár szót mondani. A lényeg az volt, hogy e jogszabály nem biztosítja megfelelő mértékben az adatok bizalmas kezelését. A válaszom az, hogy az adatok bizalmas kezelését az Eurostat és minden nemzeti statisztikai hivatal a lehető legkomolyabban veszi. Léteznek keretjogszabályok az adatok titkosságáról nemzeti és európai szinten is. A nép- és lakásszámlálásról szóló javaslat nem sérti vagy módosítja e jogszabályokat. Ezzel szemben a javaslat teljes mértékben tiszteletben tart minden rendelkezést, legyen az nemzeti vagy európai szintű.

Nincs szükség arra, hogy megismételjünk az adatok titkossága tekintetében már létrehozott keretjogszabályokat e nép- és lakásszámlálásról szóló konkrét javaslat kapcsán. Az Eurostatnak továbbított adatokból nem lehet információkhoz jutni konkrét egyénekről. Az adatok névtelenek. Ezenkívül, a jogszabálytervezet jelenlegi változata kizárólag összesített adatok továbbítását teszi lehetővé, nem mikroadatokét.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra egy későbbi ülésen kerül sor.

19. Játékok biztonságossága (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a játékok biztonságosságáról szóló bizottsági nyilatkozat.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a termékbiztonsággal kapcsolatos kérdések tekintetében megnyilvánuló folyamatos érdeklődéséért, és azért, hogy most lehetőséget biztosítottak számomra, hogy röviden beszámoljak a termékbiztonsági értékelés 2007. november 22-én közzétett első eredményeiről. November 26-án a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság ülésén vettem részt, és örömömre szolgál, hogy most az Európai Parlament plenáris ülésén szólhatok.

A három kiindulási pontom és alapelvem még mindig érvényes és meg tudom erősíteni azokat: a fogyasztók biztonságát illetőn nem lehet engedményeket tenni; hiszünk a nyitott piacokban és a tisztességes versenyben; nemzetközi partnerségben szeretnénk együttműködni a kínaiakkal és az amerikaiakkal.

Ezek az értékelési eredmények azt jelzik, hogy a szabályozási keret megfelel a célnak, ha azt megfelelően alkalmazzák. Különösen a RAPEX sürgősségi tájékoztatási rendszer működése hatékony, ami biztosítja a veszélyes termékek forgalomból történő visszahívását az egész Európai Unióban.

Az értékelő jelentés mindazonáltal azonosít néhány területet, ahol előrelépésre van szükség: a megelőző intézkedések, a nemzetközi együttműködés, valamint a hatékonyabb végrehajtás terén.

Néhány tervezett előrelépés már közel áll a konkrét megvalósuláshoz – ilyen például a játékok biztonságosságáról szóló irányelv felülvizsgálata.

Azt szándékozom javasolni kollégáimnak a Bizottságban, hogy fogadjunk el egy ideiglenes intézkedést, amely előírja, hogy figyelmeztető feliratokat kell feltüntetni a mágneses játékokon, amíg a szabvány felülvizsgálata folyik, az ilyen játékokban esetlegesen rejlő kockázatok kezelése érdekében. Ehhez az általános termékbiztonságról szóló irányelv 13. cikke értelmében jogunk van. Remélem, hogy ez az intézkedés hamarosan hatályba lép, de tudatában vagyok annak, hogy ez csak egy részleges, szükség szülte megoldás, amíg a vonatkozó szabvány átfogóan nem kezeli a mágnesekkel kapcsolatos kockázatokat.

A Bizottság segítséget nyújt a tagállamok piacfelügyeleti hatóságainak a legjobb gyakorlatok azonosítása és megosztása érdekében, a hatékonyabb piacfelügyelet megvalósítása céljából. 2007 októberében a tagállamok a gazdasági szereplőkkel való hatékonyabb együttműködésről, valamint konkrétan a játékokra irányuló ellenőrzési kampányokról számoltak be. A Bizottság 2008 első negyedévében a végrehajtási kapacitásra vonatkozó összehasonlító adatokat szándékozik közzétenni a fogyasztói eredménytáblán.

A Bizottság emellett folytatja a tagállamok piacfelügyeleti kapacitásának konkrét megerősítését, azáltal, hogy jól kidolgozott közös piacfelügyeleti projektek finanszírozásában vesz részt (amelyek 2007-ben 1,3 millió EUR összegű közösségi finanszírozásban részesülnek).

A fogyasztók veszélyes termékek elleni védelméhez folyamatos erőfeszítésre van szükség nem csak a Közösségben, de az EU külső határain is. Azon intézkedések mellett, amelyek a védelem javítását szolgálják az Európai Unióban, különböző intézkedések vannak folyamatban a védelemnek a határokon történő megerősítésére is. Az EU vámjogszabályaiban a közelmúltban végrehajtott jelentős módosítások segítenek majd azonosítani az ellenőrizendő, magas kockázatú szállítmányokat. A biztonságos vámügyi cseremechanizmusok szintén gyors cselekvést tesznek lehetővé, amikor új típusú veszélyes termékekről információ válik elérhetővé.

Gyakorlati értelemben fokozták a két hálózat közötti együttműködést azáltal, hogy a RAPEX-rendszer és a vámhatóságok „kockázati információs rendszere” rendszeres értesítéseket küld egymásnak a riasztásokról. Az utóbbi felhívja a határőrök figyelmét a konkrét, potenciálisan veszélyes szállítmányokra.

A Bizottság kiemelte a nyomon követhetőséget, ahol nagyon fontos, hogy további javulást érjünk el. A statisztikák szerint a RAPEX által azonosított, ismeretlen eredetű termékek aránya 2007 októberében első alkalommal csökkent: akkor 3% volt, míg 2006-ban 17%. A Bizottság a tagállamok segítségével jelenleg mérlegeli, hogyan lenne biztosítható, hogy ez a javulás ne csak ideiglenes eredmény legyen.

A Bizottság „az áruk belső piaca” jogalkotási csomagba már belefoglalt egy olyan rendelkezést, amely előírja a gazdasági szereplők számára, hogy ismerniük kell szállítójuk személyazonosságát; ez – e jogszabály hatályba lépését követően – hasznos lehet a piacfelügyeleti beavatkozásoknál.

A Bizottság arról is érdeklődött, hogy mit tud Kína tenni a nyomon követhetőséggel kapcsolatban, és üdvözli az arra irányuló kínai kezdeményezéseket, hogy az üzemek szintjén bizonyos magas kockázatú termékkategóriák tekintetében vonalkóddal történő megjelölést írnak elő.

A Bizottság emellett folyamatosan hangsúlyozza a gazdasági szereplőknek a termékbiztonság tekintetében meglévő felelősségét. Üdvözlöm az ipar arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy intézkedéseket dolgoz ki a fogyasztói bizalom erősítésére. Megállapodtunk abban, amit „biztonsági paktum”-nak hívok. Emellett szakértőket küldök ki, hogy tanulmányozzák az üzleti biztonsági intézkedéseket az ellátási láncban, és 2008 első negyedévében számoljanak be erről, mivel a globalizáció korában csak annyira vagyunk erősek, mint az ellátási láncunk leggyengébb láncszeme.

Azt is fontosnak tartom, hogy kommunikáljunk az európai polgárokkal a termékbiztonsággal kapcsolatos kérdésekről, és hallgassunk meg aggályaikat. Ez alapvető fontosságú, mivel Önök is azt akarják és én is azt akarom, hogy a lehető legjobban reagáljunk kérdéseikre és igényeikre. Igen hasznosnak és lebilincselőnek találtam az általam nemrégiben a „Legyen biztonságos karácsonyod!” címszó alatt folytatott webes chatet (ami nagyon élvezetes volt), amely során közel 50 érdekes kérdésre adtam választ.

Végezetül, a termékbiztonsággal kapcsolatos aggályainkat közöltük a kínai vezetőkkel a 2007. november 28-i EU–Kína csúcs alkalmával. Mindkét fél vezetői úgy vélték, hogy a magas szintű termékbiztonság kulcsfontosságú tényezője a fogyasztói bizalomnak és a kölcsönös kereskedelemnek. Ezért az illetékes hatóságok egy átfogó együttműködési kapcsolatot hoztak létre. Mindkét oldal azt szeretné, ha folytatnák és tovább mélyítenék a párbeszédet, rendszeresen információt cserélnének, és a mérhető, folyamatos javulást tűzték ki célul.

A Bizottság – a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében – az Egyesült Államok kormányával is megállapodott az importbiztonsági kérdések terén való együttműködés fokozásáról.

Úgy vélem, e jelentés megmutatta Önöknek, hogy én és bizottsági kollégáim megtettük a szükséges lépéseket a fogyasztói termékbiztonság növelése érdekében, az összes érintett szereplővel a leghatékonyabb, legarányosabb és leginkább elkötelezett módon együttműködve.

Ismételten szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a témával kapcsolatos számos izgalmas vitáért.

  Marianne Thyssen, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Természetesen nem véletlen, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja éppen karácsony előtt kérte, hogy sürgősen vitassuk meg ezt a témát, különös tekintettel arra, hogy e kérdésről még szeptemberben vitáztunk, bármilyen meglepőnek is tűnik. A PPE-DE képviselőcsoport azt is el szeretné érni, hogy e vita világos politikai jelzés legyen, és ezzel politikai céljai vannak. Azt szeretnénk, ha mindez a fogyasztóvédelem magas szintjét eredményezné, és fel szeretnénk hívni a figyelmet a legkisebb és leginkább kiszolgáltatott fogyasztókra, azaz a gyermekekre, és azt szeretnénk, ha e figyelem soha nem lankadna.

Biztos asszony, örömmel hallgattam kijelentéseit. Megjegyezzük, hogy már eddig is különösen nagy munkát végzett a Bizottságban, és természetesen azt szeretnénk látni, ha a tagállamok is kedvet kapnának és elvégeznék a munka rájuk eső részét. Elvégre továbbra is elkötelezettnek kell lenniük a játékpiacuk felügyeletének megszigorítása mellett. Azt is tudjuk, biztos asszony, hogy Ön személyesen mindent megtesz, ha fogyasztóvédelemről van szó. Nagyra értékeljük ezeket az erőfeszítéseket, és abban is egyetértünk Önnel, hogy ha a játékok biztonságosságáról van szó, nem arra kell törekednünk, hogy kidolgozzuk a századik új megközelítést, hanem inkább meg kell szüntetnünk a meglévő rendszer hiányosságait.

Van néhány pont, amellyel kapcsolatban további információkat szeretnénk kérni: Ön elmondta – és most is utalt rá –, hogy a kínai hatóságok is különösen sokat tesznek e téren. Egyszer Ön bejelentette, hogy a kínaiak létre fognak hozni egyfajta kínai RAPEX-rendszert. Kérem, beszéljen erről bővebben, ha lehetséges.

Másodszor, azt is meg szeretném tudni, hogy a játékiparral sor került-e konkrét megállapodások megkötésére, vagy az egyes tagállamok a maguk módján oldják meg ezeket a dolgokat? Arról is hallani szerettem volna, hogy hogy lehet az, hogy még midig várunk az új, játékokról szóló irányelvre vagy a meglévő, játékokról szóló irányelv módosítására irányuló bizottsági javaslatra. Körülbelül mostanra vártuk. Nyilvánvaló, hogy késés történt. Esetleg erre tudna magyarázatot adni? Ezenkívül Önnek teljességgel igaza van: a belső piac a fogyasztóké is. Ha a fogyasztók elveszítik a belső piacba vetett bizalmukat, nem fogják kellőképpen kihasználni azt. Ez egy különösen fontos kérdés.

  Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Köszönöm, hogy ismét tájékoztatott bennünket a megbeszélések haladásáról.

Bár eddig is határozottan sikert értünk el, ez természetesen nem elegendő a számomra. Még mindig sok dolgunk van. Az egyik ilyen tennivalónkról már több alkalommal is beszéltünk: az előkészítő munkát az Európai Uniónak magának kell elvégeznie. Emellett nagyon sajnálatosnak tartom, hogy még nem terjesztették elő a játékokról szóló irányelv módosítását. Amikor hallottam, hogy decemberben módosítások kerülnek elénk, úgy véltem, 2007 decemberéről van szó, nem pedig 2008 decemberéről. Már december van, és tudjuk, hogy nem kapjuk meg a módosításokat. Remélem, hogy nem 2008 decemberében, de legkésőbb még januárban megkapjuk a javaslatot, tekintettel a kérdés sürgősségére.

A második dolog, biztos asszony, hogy a tagállamoknak teljesíteniük kell kötelezettségeiket. Sokkal hatékonyabban és következetesebben kell alkalmazniuk a RAPEX-rendszert. És ez még nem minden. Emellett a piaci felügyeletet – amely egyik feladatuk – sokkal komolyabban kell venniük. Ezen a téren is előre kell lépnünk, hogy ténylegesen meg tudjuk valósítani a szükséges biztonságot.

Nem csak a kormányokat vagy azok ügynökségeit kell e tekintetben kérdőre vonni, hanem a játékgyártókat is. Nekik is gondoskodniuk kell arról, hogy termékeik megfelelő minőségűek legyenek. Nem ruházhatják át folyton másra a felelősséget. Nem engedhetjük meg, hogy egyszerűen csak elmenjenek Kínába és ott azt mondják: igen, játékokat akarunk, de nem kerülhetnek többe ennyinél. Ez a minőség rovására megy, amit nekik is tudniuk kell. Nem engedhetjük, hogy kibújjanak a felelősség alól, és követelnünk kell, hogy ők is foglalkozzanak a kérdéssel. De amint már említettük, a felügyelet még ennél is fontosabb, és ez az, amit el kell érnünk.

Remélem, hogy sikerül e téren tényleges előrelépéseket tenni a vita tárgyát képező biztonságossági csomagban.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Egyes családok számára az idei karácsonyt egy tragédia árnyékolja be – gyermekük elvesztésének tragédiája. Ami egy ilyen tragédiát még fájdalmasabbá tesz, az az, hogy (a) könnyen megelőzhető lett volna, valamint hogy (b) a szeretet kifejezéseként adott ajándék okozta, amely gyilkos fegyverré vált. Igen, gyilkos fegyverré. Mivel azok, akik nem biztonságos játékokat gyártanak, nagyon is jól tudják, hogy azok a játékok akár gyermekek halálát is okozhatják. Ezért az ilyen, halálos veszélyt jelentő játékok forgalomba hozatala véleményem szerint gyilkosság elkövetésével egyenlő, és azok, akik – mulasztásaik miatt – nem akadályozzák meg az ilyen bűncselekmények elkövetését, bűnrészesnek tekinthetők.

Biztos asszony! Mindannyian tudjuk, hogy kik azok a bűnösök, akik e tekintetben gyermekeink sérüléseiért és haláláért felelősek: az olcsó játékokat gyártó kínai vállalatok. És milyen védelmet tud Ön kínálni polgáraink számára? Sajnos nem eleget. Úgy tűnik, Ön elégedett azzal, hogy a legfrissebb RAPEX-Kína jelentésben említett esetek 43%-ában korrekciós intézkedésekre került sor, de biztos asszony, mi van az esetek 57%-ával, amikor is nem történtek korrekciós intézkedések? És mi van azokkal a potenciálisan veszélyes játékokkal, amelyekről be sem számoltak?

Ön azt mondta, hogy „ebben a világban semmire sincs 100%-os garancia”, de „abban biztosak lehetünk, hogy a rendszer a célnak megfelelő”. Milyen célnak, biztos asszony? Annak, hogy feláldozzunk bizonyos biztonsági szempontokat azért, hogy ne sértsük meg a kínai kormányt?

Csak egy módja van e probléma kezelésének, biztos asszony: a kínai játékimport teljes körű leállítása mindaddig, amíg a kínai kormány nem tudja 100%-osan garantálni, hogy Európában nem kerülnek forgalomba veszélyes játékok. Csak ekkor fogja teljesíteni legfontosabb feladatát, vagyis azt, hogy ténylegesen megvédje gyermekeinket attól, hogy a kínai játékok áldozatává váljanak. És ne feledjük el, biztos asszony, hogy a Kína részéről elért haladás egyszerűen nem elég, mert ha csak egy gyermek hal meg, már az is sok.

  Elnök. − Matsakis úr, elnézést, hogy azt mondtam, hogy egy perce van a felszólalásra. A mi hibánk volt, és természetesen két percet kapott. Mindig több időt adok azoknak, akik nem anyanyelvükön szólalnak fel. Az Ön angolsága egyébként kiváló, Matsakis úr!

  Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A játékok biztonságosságával kapcsolatban nem tehetünk engedményeket, és a kínai játékok forgalomból történő tömeges visszahívása ismét felhívta a figyelmet a fogyasztói biztonságra, különösen a legfiatalabb fogyasztók biztonságára, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy felszólaljanak, illetve megvédjék magukat.

Ezeknek az egészségügyi kockázatot jelentő termékeknek valójában igen jövedelmező a piaca – olyan piac ez, amely minden évben elképesztő összegeket termel, és amely végtelen sok utat és ravasz fortélyt talál magának ahhoz, hogy legálissá tegye azt, ami a valóságban illegális és káros. Ezért üdvözöljük a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy megerősítse a termékek – különösen a játékok – biztonságosságának vizsgálatát célzó ellenőrzéseket.

Különösen úgy véljük, hogy a Kínával és az Egyesült Államokkal folytatott együttműködés alapvető fontosságú ahhoz, hogy megállítsuk az európai piac felé tartó veszélyes termékek áradatát. Több intézkedést – például a biztonsági intézkedések, valamint a gyártók és az importőrök közötti biztonsági paktum átfogó vizsgálatát – kiemelten kell kezelni a fogyasztói bizalom újbóli megteremtése érdekében.

Ami a tagállamokat illeti, alapvető fontosságú, hogy javítsák a vámhatóságok és a piacok ellenőrzéséért felelős hatóságok közötti együttműködést. A játékokról szóló irányelv felülvizsgálatára mindenképpen szükség van ahhoz, hogy határozott szabályok álljanak rendelkezésre a termelés és a vámkezelés fázisában végzett megfelelő ellenőrzések megtervezéséhez.

Végezetül még azt tenném hozzá, hogy Kínának feltétlenül részt kell vennie e folyamatban, és a Bizottságnak ezt meg is kell követelnie. Kínának garanciákat kell biztosítania, valamint keményen és rendíthetetlenül fel kell vennie a harcot az illegális gyakorlatok ellen, máskülönben az Európai Unió súlyos intézkedések megtételére kényszerül, és bezárja az ajtót a hamisítás és a tisztességtelen és a jogszabályokat sértő verseny előtt.

  Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Ebben a vitában teljesen összekuszálódnak az irányelvek. Biztos asszony, Ön összekeveri a termékbiztonságról szóló irányelvet a játékok biztonságosságáról szóló irányelvvel! Valóban létezik egy végrehajtási probléma a termékbiztonságról szóló irányelv kapcsán, míg a játékok biztonságosságáról szóló irányelv esetében jogalkotási hiányosságról van szó. A fokozottabb felügyelet nem segítség számunkra, amíg léteznek kiskapuk a biztonságosság kijátszására – itt arra gondolok, hogy például nem tiltja semmi a veszélyes vegyi anyagok felhasználását.

Két hónapja Verheugen biztos úr arról biztosított bennünket, hogy a játékok biztonságosságáról szóló irányelv ebben a hónapban előterjesztésre kerül. Azt mondta, hogy nem kerülhetnek be az európai piacra ólmot tartalmazó termékek. Először is semmi jele a játékok biztonságosságáról szóló irányelvnek.

Másodszor, Verheugen biztos úr írásban is beismerte nekem, hogy tévedett, amikor azt mondta, hogy az ólmot tartalmazó játékokat betiltották Európában. Ez sem helyes. Ön összekeveri a termékbiztonságról szóló irányelvet a játékok biztonságosságáról szóló irányelvvel. Ezért nagyon furcsa, amikor Ön azt mondja, hogy a különösen veszélyes termékek esetében vonalkódra van szükségünk. Remélem, ezt nem a játékokra érti. A veszélyes termékeknek semmi keresnivalójuk a gyermekek kezében!

A megelőzés elvét kell alkalmaznunk. Nincs egyetlen figyelmeztető felirat sem a mágnesekről. És mi van a rákkeltő anyagokat tartalmazó játékokon feltüntetett figyelmeztető feliratokkal? Itt Európában poliaromás szénhidrogéneket alkalmaznak. Ezeket betiltjuk az autógumikban, de még mindig megengedett a felhasználásuk a játékokban, annak ellenére, hogy ezek rákkeltő anyagok. Ez a vita teljességgel abszurd, mivel összekeverik benne a két irányelvet.

Második válaszában kérem összpontosítson a játékok biztonságosságáról szóló irányelvre, és válaszolja meg az arra irányuló kérdéseket, hogy mikor történik meg az irányelv előterjesztése, és mikor szüntetik meg a jogi kiskapukat – amint ezt állásfoglalásunkban is javasoltuk –, és kérem, hogy a továbbiakban ne keverje össze a két irányelvet. A felügyelet valóban hasznos; de a törvények még hasznosabbak.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Természetesen teljességgel elfogadhatatlan, hogy a gyermekek egészségügyi kockázatot jelentő játékokhoz jussanak. Szinte mindannyian úgy véljük, hogy nyugodt szívvel vásárolhatunk az EU-ban CE-jelzéssel ellátott játékokat. Minden más elképzelhetetlen. De a valóságban szándékunkon kívül olyan játékokat vásárolunk, amelyek rákkeltő anyagokat és ólmot tartalmaznak. Szinte hihetetlen, hogy ezeket az anyagokat játékokban használják fel – azaz olyan tárgyakban, amelyeket a gyermekek gyakran a szájukba is vesznek! A gyermekek biztonsága azonnali cselekvést kíván meg a Bizottság részéről. A gyártók, a beszállítók és az importőrök nyereségérdekeltsége soha nem kerülhet előtérbe a gyermek egészségének rovására. Egyetlen veszélyes játék is sok!

  Malcolm Harbour (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni Kuneva biztos asszonynak, hogy – javaslatunkra – ellátogatott ide a képviselőházba, és gratulálok, hogy oly pozitív és erőteljes hozzáállást tanúsított az általa kezdeményezett cselekvésben. Az eredeti, szeptemberi vita óta a biztos asszony ellátogatott Kínába. Ennek azóta láttuk az eredményeit. Emellett világosan kijelentette, hogy „a fogyasztók biztonságát illetően nem lehet engedményeket tenni”. Ez mindannyiunk határozott véleménye.

Ami a gyakorlati szempontokat illeti, már több képviselőtársam is felhívta arra a figyelmet, hogy ez egy igen összetett probléma, amelyben számos szereplő érintett. Ezért örömmel fogadtam, amikor Kuneva biztos asszony arról biztosított bennünket, hogy a tagállamokkal együtt dolgozik majd a veszélyes szállítmányok ellenőrzésére, vizsgálatára, valamint feltartóztatására vonatkozó tagállami kapacitások megerősítése érdekében – e veszélyes szállítmányok a létrehozott információáramlási csatornáknak köszönhetően megfelelően azonosíthatók majd. De legyünk reálisak. Rengeteg gyártóval és rengeteg termékkel van dolgunk.

Mindazonáltal, a legkevésbé sem szeretném démonizálni azokat a játékgyártókat, akik már most is nagyszerű munkát végeznek, és vonzó, jól megtervezett, értékes játékokat állítanak elő, amelyek sikeresek a fogyasztók és gyermekeik körében szerte az Unióban, és – amint azt jól tudjuk – az ilyen játékok nagyon fontosak a gyermekek fejlődésében. Teljességgel helytelen, ahogyan a kínaiakat kiemeljük e tekintetben, mint ahogy azt ciprusi képviselőtársunk tette érzelmeket korbácsoló és nem túl liberális beszédében. Rengeteg más országból is érkeznek termékek. A legfontosabb az, hogy már a kezdetektől biztosítsák a játékok kialakításának minőségét, valamint azt, hogy a felelős mérnökök a beszállítókkal együtt dolgozzanak annak érdekében, hogy megbizonyosodhassanak az előírások betartásáról. Higgyék el nekem, hogy Kínában rengeteg olyan vállalat van, amely kiemelkedő minőségű játékokat állít elő. Természetesen azt akarjuk, hogy minden gyártó ilyen legyen, és már most legyen ilyen. Azért, mert a most – ez év karácsonya előtt – meghozandó legfontosabb döntések azokra a játékokra vonatkoznak, amelyek jövő karácsonykor a gyermekek kezében lesznek. Erről beszélünk, ezért dolgozunk már előre, és ezért nagyon fontos, hogy a biztos asszony ma este itt volt körünkben.

  Arlene McCarthy (PSE). - Tisztelt elnök úr! A mai vitával és a biztos asszony nyilatkozatával azt kellene elérni, hogy határozott jelzést küldjünk a fogyasztóknak, Kínának, valamint mindazoknak, akik harmadik országokból szállítanak játékokat – jelzést arról, hogy szilárd elhatározásunk, hogy megtisztítjuk piacunkat a mérgező játékoktól. A karácsony előtti időszakban számos alkalommal történtek játék-visszahívások, ami azt jelzi, hogy folyamatosan fenn kell tartanunk a nyomást. És még azt is megemlíteném, biztos asszony, hogy régiómban – Manchesterben – a közelmúltban végrehajtott razziák során több mint 20 000 illegális és hamisított játékot foglaltak le, 150 000 EUR értékben. Ezekkel a játékokkal egyértelműen a játékvisszahívások miatt keletkezett hiányt akarták pótolni.

Ezért arra van szükség, hogy a legális játékbeszállítók és -gyártók megfeleljenek a legmagasabb biztonsági előírásoknak, ha nem akarjuk a gyermekeket kockázatnak kitenni a veszélyes hamisított játékok miatt. Engedjék meg, hogy – a Parlament Fogyasztóvédelmi Bizottságának elnökeként – világosan megfogalmazzam, mi az a cselekvés, amit Önöktől várunk, és amelyben támogatjuk Önöket. Kérjük a játékok biztonságosságára vonatkozó európai jogszabályok sürgős felülvizsgálatát annak érdekében, hogy megoldjuk a harmadik országokból történő behozatallal, a kínai importtal és – természetesen – az új és veszélyes játék-kialakításokkal (például a mágnesek) kapcsolatos új problémákat, amelyek az eredeti, 1995-ös irányelv óta merültek fel. Ez utóbbi irányelv már elavult és felülvizsgálatra szorul. Helyét erősebb, információkon alapuló végrehajtást és felügyeletet előíró jogszabálynak kell átvennie, hogy lecsaphassunk az alacsony minőséget előállító gyártókra.

Biztos asszony, én személyesen támogatom Önt, és a továbbiakban is ezt teszem, akár abban is, hogy – ha szükséges – tilalmat vezessünk be a veszélyes játékok Kínából történő behozatalára. De el kell mondani, hogy az Ön tettei eredményesek; csak Kínából 93 terméket tiltottak be, és július óta további 184 vizsgálatot végeztek, ami azt jelenti, hogy ma már kevésbé veszélyes játékok lépik át a kínai határt. Fokoznunk kell e cselekvést, és támogatnunk kell Önt; ugyanakkor az importőröknek is felelősséget kell vállalniuk a veszélyes játékok behozataláért, ezért üdvözlöm az ellátási lánc arra irányuló felülvizsgálatát, hogy kitöltsék a gyártók által hagyott réseket.

Biztos asszony, nem vagyunk hajlandóak kompromisszumokat kötni a játékok biztonságosságával kapcsolatban; a figyelmeztetések nem biztos, hogy elegendőek. Láthatjuk például az USA-ban, hogy bizonyos játékok tekintetében tilalom van érvényben a három év alattiak esetében, és figyelmeztetések a hat éven felüliek esetében; azt panaszolják, hogy a veszélyes játékainkat importálják az európai piacról, ezért talán e téren az amerikai modellt kellene követnünk. Tehát biztosítsanak számunkra gyors és hatékony intézkedéseket, hogy a játékok piacán visszanyerhessük fogyasztóink bizalmát. Szavamat adom, biztos asszony, hogy a bizottságom együttműködik Önnel e cél megvalósítása érdekében.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A játékok biztonságosságáról folytatott vitában néhány általánosabb kérdésre szeretném felhívni a figyelmet.

Először is, a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt végrehajtott kereskedelmi liberalizációnak, amely az európai piacot egyre nyitottabbá teszi, nem csak jótékony hatásai vannak a fogyasztók számára – ami számos termék alacsonyabb árában nyilvánul meg –, de veszélyei is. Ennek ékes példája a veszélyes játékok kérdése, amelyről ma vitát folytatunk.

Másodszor, a délkelet-ázsiai országok versenyképesek az európai piacon, mivel nem fedezik a termékek előállításának teljes költségét. Gyakran nem viselik a környezetvédelmi költségeket, a munkavállalók jogainak betartásához kapcsolódóan felmerülő költségeket vagy a termékek biztonságosságához kapcsolódó költségeket, hogy csak néhányat említsek.

Harmadszor, ezért az uniós országok fogyasztóvédelmi és versenyvédelmi intézményeinek alkalmazniuk kell a rendelkezésükre álló eszközöket, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagálhassanak az ilyen helyzetekre, és eltávolítsák a piacról a veszélyes termékeket, illetve azok gyártóit és importőreit.

Végül az Európai Uniónak a WTO égisze alatt az európai piachoz való hozzáférés bővítéséről folytatott tárgyalásai során meg kell követelnie a harmadik országoktól a tisztességes verseny szabályainak betartását, és különösen azt, hogy a termékek árába építsék be a gyártás teljes költségét, európai szabványok szerint számítva.

  Heide Rühle (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! A parlamenti bizottságban már kinyilvánítottam, hogy értékeljük erőfeszítéseit, amelyekért ezúton köszönetet mondunk.

Mindazonáltal, e dolgok némelyike megmutatja, ha valaminek az állapota nem megfelelő. Ha figyelmeztetéseket akarunk látni a mágnesekkel kapcsolatban, az például jelzi, hogy a játékok biztonságosságáról szóló irányelv nem megfelelő. A játékok biztonságosságáról szóló irányelv sajnos az új megközelítésre épít. Az új megközelítés feltételezi, hogy az adott szabványosítási bizottságok aktívak. A szabványosítási bizottságok azonban sajnos nem tettek semmit a mágnesekkel kapcsolatban, csakúgy, mint ahogy a rákkeltő anyagokkal kapcsolatban sem. Jelenleg csak három rákkeltő anyagra vonatkozik tilalom, a többire nem. A játékok biztonságosságáról szóló irányelv felülvizsgálatakor sürgősen ellenőriznünk kell, hogy ez az új megközelítés valóban a helyes irányba visz-e, vagy hogy az európai jogalkotók számára nem sokkal fontosabb-e, hogy haladéktalanul szabványokat állapítsanak meg a játékágazatra vonatkozóan, mivel a játékok elsősorban a gyermekek számára készülnek, akiknek különleges védelmet kell biztosítani. Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy ismételten ellenőrizzék, hogy az új megközelítés valóban a helyes út-e, vagy egy másik megközelítésre lesz szükségünk a játékok biztonságosságáról szóló irányelv felülvizsgálatakor.

Szeretnék rámutatni, hogy a termékekről szóló csomag felülvizsgálata során hangsúlyoztuk az importőrök felelősségét. Ezeknek az importőröknek komolyan kell venniük a feladataikat. Remélem, hogy Ön és a Bizottság szintén támogatja majd ezt a háromoldalú párbeszéd során. Az importőröknek a gyártókkal azonos felelősséggel kell tartozniuk.

És végül még egy dolog: a tagállamok. Ezzel bizonyítható, hogy termékbiztonságról szóló irányelv egyszerűen túl gyenge. A tagállamokat kötelezni kell a folyamatos ellenőrzésre, és arra is, hogy bizonyos termékeket fokozatosan kivonjanak a piacról. Sajnos nem mindegyiket vonták ki ténylegesen.

  Iliana Malinova Iotova (PSE). - (BG) Biztos asszony! Számos oka van annak, hogy ma kérdést intézek Önhöz. Az első az, hogy a játékok biztonságosságával kapcsolatban a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban folytatott megbeszélésen adott válasza véleményem szerint túlzottan általános volt. A második az általam írásban feltett kérdés, amelyre remélem ma választ kapok a többi mai válasz között. A harmadik ok a következő: fel szeretném hívni a figyelmét az új tagállamoknak az Európai Közösség belső piaci rendszerét kiegészítő fogyasztóvédelmi rendszerbe történő integrációjáról szóló, 2005-ben elfogadott Christensen-jelentésre. A jelentés ajánlásokat fogalmaz meg az Európai Bizottság számára, hogy fordítsanak külön figyelmet az új tagállamokra, így az én országomra is.

Személyes véleményemet szeretném kifejezni, miszerint a Bizottság által e téren tett erőfeszítések ellenére a bolgár polgároknak csak három százaléka érzi magát fogyasztóként védettnek. Ezért a témával kapcsolatos konkrét kérdésem így szól: milyen intézkedéseket tett az Európai Bizottság, hogy garantálja a karácsonyi ünnepek idején az új tagállamok piacain forgalomba hozott kínai játékok biztonságosságát, tekintettel arra, hogy az új tagállamok gyengébb fogyasztóvédelmi rendszerekkel rendelkeznek?

  Vicente Miguel Garcés Ramón (PSE). - (ES) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Minden drámaiság nélkül mondhatom, hogy olyan problémával foglalkozunk, amely az Unió egészét érinti. Hadd mondjak egy példát: minden nap 40 000 árukonténer érkezik Spanyolországban, és ezek közül több ezerben játékokat szállítanak.

Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon az „engedélyezett gazdasági szereplők” rendszere, amely 2008. január 1-jétől kerül bevezetésre, valóban elősegíti-e, hogy hatékony intézkedéseket tegyünk a gyermekek egészségét veszélyeztető üzleti cselekvések ellen, amelyeket már oly sokszor elítéltünk.

Az Európai Parlament a termékek, különösen a játékok biztonságosságáról szóló szeptember 26-i állásfoglalásában sürgette a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak biztosítására, hogy az árusított fogyasztási cikkek ne jelentsenek egészségügyi kockázatot.

Itt az ideje, hogy felgyorsítsuk a szükséges intézkedések elfogadását az európai parlamenti állásfoglalás végrehajtása érdekében. Javítanunk kell az általunk említett piacok ellenőrzését és nyomon követését. A globalizáció korában a játékok nem pusztán egyfajta árucikkek. Ellenőrzések nélkül újra és újra történnek majd olyan esetek, amelyekről már többször beszámoltak; ismételten olyan helyzet alakul ki, amelyet a kereskedelmi dömping jellemez, és amelyben fennáll annak a lehetősége, hogy a fogyasztók – különösen a gyermekek – egészsége súlyos kárt szenved.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Először is a Thyssen asszony által feltett kérdésre szeretnék válaszolni, azaz hogy mit teszünk annak érdekében, hogy növeljük pozitív befolyásunkat a kínai piacon. A siker érdekében Európának fel kell venni a „szabványkidolgozó” szerepét, és pontosan erre is törekszünk. A RAPEX-Kína hozzáférést nyújt a kínai hatóságok számára az Európában értékesített kínai termékekben feltárt kockázatok részleteihez, ami igen értékes információforrás számukra.

Kínában jelenleg kidolgozás alatt van a kínai nemzeti sürgősségi tájékoztatási rendszer, amely az európai rendszer mintáját követi. Ez valóban komoly sikerként könyvelhető el a világszintű termékbiztonság tekintetében, mivel biztosítottá válik, hogy az információ gyorsan eljusson a helyi irodákhoz, ahol cselekedhetnek. A rendszer a tervek szerint az év végéig megkezdi működését. Ha a dolgok a tervek szerint haladnak, Európa – az év végén – gratulálhat magának ezen óriási siker miatt, mivel mintát alkotott a kínai hatóságok számára.

Szeretnék arra is rámutatni, hogy a jövő év nagyon mozgalmas lesz számomra, abban a tekintetben, hogy új egyetértési megállapodást dolgozunk ki Kínával, mivel a 2006 óta hatályban levő jelenlegi megállapodás 2009 elején hatályát veszti. Ez komoly munkát jelent a Bizottság számára.

Önök közül többen is hivatkoztak a játékokról irányelvre. Nem tehetek észrevételeket olyasvalamiről, amely Verheugen alelnök úr felelősségi körébe tartozik – mivel a játékokról szóló irányelv az ő asztala –, bár együttműködésünk kiválónak mondható. Azt azonban tudniuk kell, hogy a játékokról szóló irányelv felülvizsgálata folyamatban van, és a javaslat hamarosan előterjesztésre kerül. Mielőtt eljöttem volna Önökhöz, egyeztettem Verheugen biztos szolgálataival, és személyesen vele is, és tudom, hogy az irányelv rövid időn belül megvitatásra kerül a Bizottságban. Biztos vagyok abban, hogy a biztos úr szolgálatai minden erejükkel ezen dolgoznak.

Nem keverjük a két megközelítést – az ipari megközelítést, amely magában foglalja a játékokról szóló irányelvet, és azt a megközelítést, amelyre saját tevékenységeimet alapozom, és amely magában foglalja az általános termékbiztonságról szóló irányelvet. Biztosíthatom Önöket, hogy ez a különbségtétel valóban teljesen egyértelmű a Bizottságon belül.

Pontosan ez az, amit az új megközelítés révén tenni próbálunk: igyekszünk e két ellenőrzési módot párhuzamosan megtartani egymás mellett. Az egyik ellenőrzés a játékokra mint ipari árucikkekre vonatkozó követelményekkel kapcsolatos, a másik pedig – az előbbi erőfeszítéseken túl – a játékok tetszőleges szakaszokban történő ellenőrzésére vonatkozik, amely során azt vizsgálják, hogy a játékok mennyire biztonságosak gyermekeink számára. Jó példa erre a játékokban használt mágnesek. Ezek most már az általános termékbiztonságról szóló irányelv hatálya alá tartoznak, ami azt jelenti, hogy mi ellenőrzéseket hajthatunk végre, betilthatjuk a veszélyes termékeket és új szabványokat kérhetünk – ez idő alatt a játékok esetében figyelmeztetést alkalmaznak, és később javaslattal állunk elő. Minden valószínűség szerint szabványosítás fog történni, és betiltják a mágnesek bizonyos felhasználásait. Ez a megközelítés kifejezetten a biztonságossággal kapcsolatos hézagoknak egy ténylegesen az általános termékbiztonságról szóló irányelven keresztül történő kitöltésén alapul. Ez kiváló példája annak, hogy miért kell a két megközelítést egymással párhuzamosan alkalmazni.

Ezzel már el is kezdtem Rühle asszonynak választ adni a mágnesekkel kapcsolatban. A bizottsági testület mérlegelni fogja azt a javaslatomat, miszerint célzott intézkedést kell elfogadnunk arra vonatkozóan, hogy a mágnest tartalmazó játékokon külön figyelmeztetést kelljen feltüntetni – ez pótolná a hiányt addig, amíg a vonatkozó szabványok megfelelően nem kezelik ezt a kockázatot. Amint azt Önök is tudják, ez a folyamat kissé hosszadalmas, de ez nem a Bizottságtól függ. Ez a jogalkotás folyamata, amit mi egyszerűen végrehajtunk szabványaink végrehajtási módjával kapcsolatban.

Egy kicsit kitérnék Matsakis úr véleményére is. Mondandóm meglehetősen egyszerű, mivel véleményem szerint Harbour úr már mindenre kiterjedően válaszolt. Nem gondolom, hogy a veszélyes játékok útlevéllel rendelkeznek, és hogy ott kell foglalkoznunk a veszéllyel, ahonnan az származik. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy jóllehet a veszélyes játékok 50%-a Kínából érkezik Európába, meglep, hogy azzal nem foglalkoznak, hogy a másik 50% honnan érkezik. Meg kell mondanom Önöknek, hogy a veszélyes játékok 30%-a innen, Európából származik. Ezért ragaszkodom a biztonságossághoz, az útlevelektől függetlenül. Ismét mérlegelnünk kell, hogy a bizalom mennyire fontos piacaink számára. Ezt a felelősséget nem fogom másra ruházni.

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv 1. cikke értelmében a gyártók csak biztonságos árucikkeket állíthatnak elő, és annak, aki az árucikket először forgalomba hozza – legyen az az importőr, a kiskereskedő vagy a gyártó –, ellenőriznie kell a játékok biztonságosságát, és ezért felelősséggel tartozik.

Ami Iotova asszony kérdését illeti, arra bolgár nyelven válaszolnék, mivel képviselőtársam is azon a nyelven szólalt fel.

a Bizottság tagja. – (BG) Válaszom kifejezetten konkrét volt a Bizottság mércéjével mérve. Azt, amit a múlt évben tettünk, a jogszabályok javítása céljával tettük. Igen, e jogszabályok egy része az ipari árucikkekre vonatkozik, ami egy másik biztos feladatkörébe tartozik, de számos problémán együtt dolgozunk. Néhány kérdés a REACH-irányelvhez is kapcsolódik, ami szintén nem hozzám tartozik, de a hatályos jogszabályokat alapul véve megteszünk minden szükséges lépést a biztonság garantálása érdekében.

Több találkozóra is sor került már a folyamatban érdekelt felekkel – gyártókkal, illetékes nemzeti hatóságokkal, kiskereskedőkkel és számos nem kormányzati szervezettel.

Emellett azt is el szeretném mondani, hogy egyrészt nem hozunk ítéleteket, másrészt nem teszünk különbséget a régi és az új tagállamok között. A termékbiztonság egyformán fontos az új és a régi tagállamok számára is. Biztosítani szeretném Önöket arról, hogy vannak olyan régi – még a 12 új ország előtt csatlakozott – tagállamok, amelyek súlyos problémákkal küzdenek, és nem áll szándékomban magukra hagyni őket ebben. Természetesen a Bizottságnak a jogszabályok végrehajtása tekintetében meglévő felelőssége – különösen az új tagállamokban – olyan dolog, amely kétségkívül nagyon közel áll a szívemhez. Ezért az új tagállamokban azt teszem, hogy többet beszélek a hatóságokkal, és erőteljesebben kiállok egy, a piacfelügyeleti hatóságok fejlesztését célzó nemzeti költségvetés mellett.

Iotova asszony, elmondhatom Önnek, hogy a bolgár piacon 180 ellenőr tevékenykedik. Tegnap, pontosabban ma délelőtt, ismét megbeszéléseket folytattam a biztonsági lánc valamennyi résztvevőjével, és – európai gyártók, valamint bulgáriai kereskedők és kormányzati hatóságok bevonásával – aláírtuk az ún. „karácsonyi paktumot”. A bolgár gazdasági minisztériummal folytatott kitartó tárgyalásaim eredményeként az ellenőrzések négyszer gyakoribbak lettek. Ezért tovább folytatom az e téren végzett munkát, és – mivel korábban is örömömre szolgált ezt megtenni – szeretném ismét megújítani az e képviselőháztól kapott meghívásomat azzal, hogy dolgozzunk együtt ezen az ügyön. Biztos vagyok benne, hogy ily módon sikeresebbek leszünk.

a Bizottság tagja. – Szeretném azzal zárni, amivel elkezdtem, azaz hogy valamennyi cselekvésünknek arányosnak kell lennie, és a szolidaritás és a szubszidiaritás elvén kell alapulnia, ami még több erőt ad e komoly probléma megoldásához.

Figyelmesen hallgattam mindannyiukat, kedves szavaikat és az erőfeszítések fokozására irányuló felhívásaikat. Ha bármikor olyan konkrét esetek merülnének fel, amelyeket meg szeretnének vitatni velem, örömmel állok rendelkezésükre.

  Elnök. − Szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak, és mindazoknak, akik felszólaltak a vitában.

Szeretnék én is egy rövid észrevételt tenni: néhány éve a nagyobbik lányom egy kínai gyártmányú, gumiból készült játék babát kapott ajándékba. Lejött a baba feje, és látszott az a kis gumiból készült golyó, amire a fejet illesztették. A játék készítője egy kis arcocskát rajzolt rá – ez azonban nem mosolygós arc volt, hanem egy nagyon szomorú arc. Bárki is volt a játék készítője, ezzel üzenni kívánt arról, hogy milyen körülmények között kell dolgozniuk. Örülök, hogy ma ezt megoszthattam Önökkel.

A vitát berekesztem.

20. Szállodai tűzbiztonság (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Glyn Ford, Giles Chichester, Graham Watson, Arlene McCarthy, Peter Skinner, Baroness Nicholson de Winterbourne, Elizabeth Lynne, Sarah Ludford, Toine Manders, David Martin, Glenys Kinnock, Claude Moraes, Erika Mann, Alexandra Dobolyi, Ana Maria Gomes, Robert Evans, Christopher Heaton-Harris, Reino Paasilinna, Marianne Mikko, Stephen Hughes, Stavros Lambrinidis, Malcolm Harbour, Bill Newton Dunn, Catherine Stihler, Sérgio Sousa Pinto, Jan Andersson, Linda McAvan, Luisa Morgantini, Jan Marinus Wiersma, Harlem Désir, Jo Leinen, Zita Gurmai, Caroline Lucas, Brian Simpson, Barbara Weiler, Christel Schaldemose, Neena Gill, Benoît Hamon, Michael Cashman, Udo Bullmann és Corina Creţu által a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés a szállodai tűzbiztonságról (O-0066/2007 – B6-0385/2007).

  Glyn Ford, a kérdés megfogalmazója. − Tisztelt elnök úr! A tűzbiztonság kérdése fontos az Európai Unió és polgárai számára. A Római Szerződés létrehozta az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgásának kollektív elvét. Ami a személyeket illeti, nagy hangsúlyt fektettünk a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, valamint a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdésekre.

És míg a vállalkozások és a munkavállalók mobilitása – csakúgy, mint az idegenforgalom – alapvető fontosságú gazdasági jólétünkhöz és a lisszaboni versenyképességi célok megvalósításához, nem tudjunk azt az egyszerű dolgot megtenni, hogy garantáljuk, hogy az európai polgárok – akár fogyasztóként, akár munkavállalóként – akkor is biztonságban legyenek a tűztől, ha az EU tagállamainak szállodáiban dolgoznak vagy tartózkodnak.

Az EU hatáskörrel rendelkezik az egészségvédelem és a biztonság kérdésében. Korlátozzunk, hogy mennyire hangosak lehetnek a fűnyírók, de a tűzhalál lehetőségét nem. A fogyasztóvédelem azt jelenti, hogy odafigyelünk a liftek és a mozgólépcsők biztonságosságára, de a szállodákéra nem. A biztos asszony az imént mondta, hogy minden cselekvésünknek arányosnak kell lennie. Vajon arányosnak tekinti-e azt, hogy semmiféle intézkedést nem tettek eddig a szállodák biztonságossága tekintetében?

A sprinkler rendszerek igen hatékonynak mondhatók, mivel a tűzesetek 99%-ában már a legkorábbi szakaszban kioltják vagy uralják a tüzet. A beszámolók szerint még senki sem vesztette életét olyan európai szállodában, amelynek minden helyiségében sprinklerek voltak felszerelve. Mindazonáltal csak 2003 óta több mint 60 ember vált a tűz áldozatává az Unióban olyan szállodákban, amelyek nem rendelkeztek sprinker rendszerrel.

Tragikus módon saját választókörzetemben, Newquay-ben három ember vesztette életét, amikor nyáron a Penhallow Hotelben tűz ütött ki és a sprinklerek hiánya miatt nem tudták uralni a helyzetet. Az egyik áldozat egy fogyatékkal élő hölgy volt, aki segítség nélkül nem tudta elhagyni az épületet. Mit tesz a Bizottság a hozzá hasonló emberek védelme érdekében?

A Bizottság a szubszidiaritás elvére fog hivatkozni. Legyünk őszinték! Hányan haltak meg az EU-ban a fűnyírók zajától, illetve lift- vagy mozgólépcső-balesetekben 2003 óta? A Bizottság mégis úgy gondolta, hogy e területeken jogosan veszi ki a döntést a tagállamok kezéből.

A sprinklerekkel való felszereltséggel kapcsolatos tűzbiztonsági szabályok EU-szerte nagyban eltérőek: e tekintetben valószínűleg Magyarországon a legjobb a helyzet, míg Franciaországban – ahol a közelmúltban a legmagasabb volt a halálozási arány – nem is léteznek ilyenek.

Néhány felvilágosodottabb európai szállodalánc – például az Accor csoport – az új szállodákban alkalmazza a sprinkler rendszereket, az amerikai Hilton, Marriot és Sheraton példáját követve.

De erre a kérdésre nem vonatkozhat pusztán önszabályozás. Legalább egy olyan szövetségi állam van, amely nem fogja elnézni a szubszidiaritás elvére hivatkozva megnyilvánuló tétlenséget. Az USA-ban a törvény előírja, hogy minden új szállodában sprinklereket kell felszerelni. Sőt, a szövetségi alkalmazottak csak akkor kérhetnek költségtérítést, ha üzleti útjaikon sprinkler rendszerrel felszerelt szállodában szállnak meg.

Ezért felhívjuk a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a tagállamok számára minimumkövetelményeket megállapító irányelv bevezetésének lehetőségét, amely irányelv előírja, hogy a húszágyasnál nagyobb, új szállodák minden helyiségében sprinklereket szereljenek fel, és a húszágyasnál nagyobb, már meglévő szállodákban legalább a folyosókon és a menekülési útvonalakon szereljenek fel sprinkler rendszert. Ez nem jelentene óriási gazdasági terhet: a költségek alig haladnák meg a plusz 2%-ot. Természetesen a meglévő szállodák számára kellő időt biztosítanának az előírások betartásához, de mi most szeretnénk cselekedni – ne várjunk addig, amíg a nyilvánosság cselekvésre kényszerít bennünket egy áldozatok százait követelő, súlyos tragédia után.

ELNÖKÖL: ONESTA ÚR
alelnök

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Egyetértek azzal, hogy a tűz állandó veszélyt jelent a fogyasztók életére nézve. Kutatások szerint az Egyesült Királyságban az 1 millió főre jutó halálos áldozatok száma évente 10,8, míg ez a szám Spanyolországban 6, Franciaországban 11,8, Svédországban 15,7, Németországban pedig 7,3. Ez – fogyasztóvédelmi biztosként – különösen aggasztó számomra. Köszönöm, hogy emlékeztet e komoly problémára.

Hadd idézzem fel azt a tragikus esetet, amikor 2006 októberében egy kétgyermekes brit család szén-monoxid-mérgezés áldozata lett egy korfui szállodai szobában. Ezen ügy kapcsán számos levelet kaptam Önöktől. Felvettük a kapcsolatot a görög hatóságokkal, amelyek arról tájékoztattak bennünket, hogy a szállodának, ahol a balesetet történt, azonnal visszavonták az engedélyét, és azóta sem üzemel. Tudom, hogy jelenleg is jogi eljárások folynak Görögországban, és remélem hamarosan konkrét eredménnyel zárulnak. Ez egy jellegzetes eset, és sajnos nem az egyedüli.

A szállodai tűzbiztonság az elmúlt 20 évben a tagállamokkal folytatott megbeszélések középpontjában állt.

Először nézzük az eddig elért eredményeket. A szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK tanácsi ajánlás segített a biztonsági szint javításában, különösen azokban az országokban, ahol nem volt érvényben ilyen szabályozás vagy ahol a meglévő szabályozás elégtelen szintű volt.

Ezenkívül, az építési termékekről szóló irányelv minden építkezési terület tekintetében – ideértve a szállodákat is – konkrét követelményeket állapít meg arra az esetre, ha tűz üt ki. Számos intézkedést fogadtak el ezen irányelv tagállamokban történő következetes végrehajtásának biztosítása érdekében: ilyen például az építési termékek tűzállóságának osztályozását szolgáló közös rendszer és számos harmonizált európai szabvány a tűzoltás, a riasztás és a riasztóberendezések terén.

Emellett a tanácsi ajánlásban az elektromos megvilágításhoz kapcsolódó kockázatok kezelése céljából megfogalmazott követelmények végrehajtásra kerültek az alacsony feszültségről szóló irányelvben.

Mindazonáltal, még sok munka vár ránk addig, amíg az összes európai szállodát egyformán biztonságossá tudjuk tenni, legyen szó már meglévő vagy új épületekről, tekintet nélkül a szálloda méretére és az elszállásolás színvonalára. Mint tudjuk, a jelenlegi követelmények a legalább 20 szobával rendelkező szállodákra vonatkoznak.

A Bizottság a tagállamokkal folytatott számos megbeszélése során megjegyezte, hogy még nem sikerült megállapodni egy, az Unió egészére vonatkozó, közös cselekvési módról, és eddig a nemzeti jogszabályok megfelelő végrehajtása tekinthető a fő prioritásnak. A megfelelés kérdése valóban olyan probléma, amelyet nem szabad alábecsülni, és ezt nagyon szomorúan mondom.

Ezért kértem meg az Európában jelen levő nagy szállodaláncokat, hogy jöjjenek el hozzám Brüsszelbe egy találkozóra 2008. február 8-án. Nyilvánvalóan, amíg nincs hatályban e jogszabály, haladéktalanul meg kell tennünk saját lépéseinket. Megvitatjuk a szállodák biztonságosságának kérdését, és majd tájékoztatom Önöket a konzultáció eredményeiről. Ha ezt közösen tudjuk megtenni a Parlamenttel – ha a Parlament szeretne részt venni ezen a február 8-i találkozón –, nagyon örülni fogok jelenlétüknek.

Az adatok és statisztikák EU-szerte történő gyűjtése döntő fontosságú: az, hogy a tagállamokban nem léteznek közös statisztikai meghatározások és nincs egységesség a tűzesetek regisztrálásában, igen megnehezíti és pontatlanná teszi az összehasonlítást.

Most pedig a szabványosítás kérdéséről szeretnék beszélni. Az olyan szabványosítás, amely mögött nem áll egy jogi keretrendszer – például egy európai irányelv vagy akár egy felülvizsgált ajánlás –, sokat veszítene hatásából, és így a végső cél, azaz a szállodák tűzbiztonságának garantálása meghiúsulna.

Ami a sprinklereket illeti: e rendszerek már bizonyították, hogy hatékonyan képesek csökkenteni a tűzesetek pusztító hatásait, de a beszerelési és fenntartási költségeik nem mindig összeegyeztethetők azon szállodatípusokkal, amelyekből a legtöbb van Európában – azaz a kis, családi vállalkozásban üzemeltett szállodákkal.

Emellett a sprinklerek vagy bármely más tűzoltó eszközök szállodákban történő kötelező alkalmazásával kapcsolatos döntés a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Örömmel folytatnék eszmecserét a tagállamokkal, és támogatnám ezen intézkedéseket, amennyiben a tagállamok készek ilyen lépések megtételére.

A szabályozási oldalon történő fejleményekkel párhuzamosan meg kell jegyezni, hogy a szállodák önszabályozó, teljesítményalapú kódexeket és tervezési módokat alkalmaznak. Úgy vélem, hogy olyan szállodaláncokat, mint például az Accor, valóban támogatni kellene erőfeszítéseikben.

A Bizottság – szolgáltatási tevékenysége keretében – nem csupán a szállodák tűzbiztonságával foglalkozik, de a tűzveszély elleni átfogó stratégiája részeként azokkal a termékekkel is, amelyek sokszor szállodákban is megtalálhatók és nagy valószínűséggel tüzet okozhatnak vagy segíthetik a tűz terjedését. A csökkentett gyújtóhatású (RIP) cigarettákra vonatkozó kezdeményezések – amellyel kapcsolatban a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke, McCarthy asszony egy nagyon lényeges hozzájárulással szolgált –, a kárpitozott bútorok és a pizsamák gyúlékonysága, valamint a gyerekbiztos öngyújtók képezik egy ilyen stratégia alapjait.

Várakozással tekintek az ebben a mindannyiunk számára rendkívül fontos témában végzett együttműködésünk folytatása elé.

Szeretnék ismét köszönetet mondani a Parlamentnek, és különösen az elnöknek, mivel konkrét intézkedéseket teszünk azzal, ami jelenleg a rendelkezésünkre áll.

  Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Ford képviselő úrnak, hogy vállalta e kérdés előterjesztését. Ma azon konzervatív képviselőtársaim nevében szólok, akikkel közösen aláírtuk e kérdést, különösen Giles Chichester, a konzervatív képviselőcsoport újonnan megválasztott vezetője nevében, akinek választókörzetében az a szörnyű, Ford úr által is említett tűzeset történt augusztusban. Chichester út azt szeretné, ha neve szorosan kapcsolódna a Ford úr által előterjesztett kérdés előmozdításához.

Az én szempontomból e téma azért is megrendítő, mert tűzesetek nem csak szállodákban történnek. Néhány hete saját választókörzetem, Warwickshire szívében egy rettenetes tűzeset történt egy ipari épületben, amelynek oltásakor négy önkéntes tűzoltó tragikus módon életét vesztette. Még nincsenek meg a vizsgálat végső eredményei a szomorú incidens okairól, de egyértelmű, hogy az épületben elméletileg lennie kellett volna sprinkler rendszernek, de nem volt. Ezért ma arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy csak talán gondolkozzanak el a biztos asszony által felvetett átfogóbb kérdésekről.

A biztos asszony nagyon helyesen rámutatott arra, hogy az építési termékekről szóló irányelv – amely jövő év elején kerül a bizottságunk elé – az épületek gyúlékonyságával és az építőanyagokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, és úgy vélem, ezeket ismét vizsgálat alá vonja. És természetesen az építési szabványok, valamint a tűzbiztonsági eszközökben – mint például a sprinklerekben – rejlő lehetőségek témáját boncolgatja Ford úr kérdése.

Talán megértőbb vagyok a biztos asszony álláspontjával kapcsolatban, mivel úgy vélem, hogy óvatosnak kell lenni, ha egy nagyon drága, kizárólagos megoldást próbálnak alkalmazni, különösen a szállodaiparban, ahol a kínált lehetőségek a méret és a típus tekintetében oly nagy skálán mozognak.

De számomra úgy tűnik, hogy e tekintetben valamiféle előrelépésre van szükség, és nagy örömmel hallom, hogy a biztos asszony – a korábbi vitában is hallott jellegzetes kezdeményező erejével – már lépéseket tett, és találkozóra hív néhány nagy szállodaláncot. De én úgy látom, hogy a gyors előrelépés egyik módja az lenne, ha a fogyasztók számára következetesebb és alaposabb tájékoztatást nyújtanánk, ily módon növelve az ezzel kapcsolatos tudatosságukat. Így amikor szállodai elhelyezést foglalnak le, az Interneten utánanézhetnek – és a szállodák már egyre több tűzvédelmi információval is szolgálnak, bár azt hiszem, hogy ez országonként igen eltérő. Talán ha egyfajta osztályozási rendszer lenne érvényben a szállodákra vonatkozóan, az ott végzett ellenőrzések és az ott alkalmazott berendezések alapján – egy következetesen alkalmazott csillagos értékelési rendszerrel, ha úgy tetszik –, azt talán érdemes lenne a szállodatulajdonosok figyelmébe ajánlani és fontolóra venni.

Ez számos egyéb területeken már működik: a motorgépjárművek esetében például a Bizottság sikeresen támogatta az autók csillagos értékelésére irányuló kezdeményezést. Talán fontolóra vehetnénk valamit annak érdekében, hogy gyorsan előreléphessünk és megoldást találhassunk a Ford úr által felvetett problémára, amelyet ez az indítvány a képviselőház elé tár.

  Arlene McCarthy, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Amint azt a biztos asszony is tudja, már számos eszmecserét folytattunk a szolgáltatások biztonságosságának általános problémakörében. Üdvözlöm, hogy a biztos asszony kész komolyan megvizsgálni, hogyan javíthatunk a helyzeten a fogyasztók érdekében.

Véleményem szerint komoly fogyasztóvédelmi rés van a szolgáltatásnyújtásban. Ha egy fogyasztó üzleti úton vagy szabadságát töltve szállodai szobát foglal az EU-ban, biztos lehet-e abban, hogy biztonsági intézkedések vannak érvényben a tűzesetek vagy a szén-monoxid-mérgezés eseteinek megelőzése érdekében, vagy hogy az úszómedencét biztonsággal használhatják-e a gyerekek?

Ugyanakkor csakúgy, mint a játékok és a termékek esetében, e téren is készen állunk arra, hogy megvédjük fogyasztóinkat. Ha a belső piacon egy szolgáltatást használnak vagy vásárolnak, úgy tűnik, hogy a fogyasztóvédelem nem érvényesül mindenütt ugyanolyan módon.

Mégis sokan feltételezik, amikor szállodában tartózkodnak, hogy megfelelő és nagyon alapvető biztonsági szabványok vannak érvényben. És természetesen, amint azt láttuk, e szabványok nem megfelelőek.

Nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne a sprinklerek vagy szén-monoxid-riasztók felszerelése. Úgy vélem, hogy a tűzesetek és a halálesetek egyaránt megelőzhetők a megfelelő szabványok és rendszerek alkalmazásával.

Őszintén megvallva, akkor már késő visszavonni egy engedélyt, ha már meghalt egy gyermek – azt az engedélyt ki sem szabadott volna adni, és az utólagos cselekvés nem elegendő.

Segíteni akarunk a biztos asszonynak abban, hogy lépéseket tegyen a szabványok szigorítása, a tűz kockázatának és az áldozatok számának csökkentése, valamint a fogyasztók védelme érdekében, ezért igen, gondolkodjunk el azon, hogy mi ennek a legjobb megvalósítási módja? Harbour úrnak az uniós értékelési rendszerrel kapcsolatos javaslata vitára érdemes, mindenesetre ez véleményem szerint olyan dolog, amihez a fogyasztónak könnyen hozzá kell tudni férnie, és szerintem az utazásszervezők szállodai rendszereiben fel kéne tüntetni az ilyen információkat a fogyasztók számára. Így eldönthetem, hogy akarok-e vagy sem olyan szállodában vagy villában megszállni, amelynek nem biztonságos az úszómedencéje, amely nem rendelkezik sprinkler oltó rendszerrel vagy szén-monoxid-riasztókkal.

Úgy vélem, többet is tehetünk polgárainkért: elejét vehetjük a haláleseteknek. Ma elindítottuk ezt a vitát, és határozott véleményem – és azt hiszem, ez a felszólalásokból is egyértelmű volt –, hogy ezzel egy kampányt indítunk útnak a biztonságosabb szolgáltatások megvalósításáért és a legalapvetőbb minimumszabályok biztosításáért, és remélem, hogy még a nem túl távoli jövőben további előrelépést érhetünk el e téren.

  Wolfgang Bulfon (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nagyon elszomorító, hogy embereknek kell meghalniuk ahhoz, hogy a szállodák tűzbiztonságának kérdésére végre megoldást találjunk. Mindannyian tudjuk, hogy európai szinten nem könnyű hatékony tűzbiztonsági intézkedéseket végrehajtani, mivel az építési szabályozás igen eltérő a tagállamokban és a régiókban.

Meggyőződésem, hogy ez a probléma csak úgy oldható meg, ha a tűzbiztonsági szabványoknak való megfelelésre kötelező érvényű előírások vonatkoznak. Ez csak kötelező rutinellenőrzések elvégzése mellett lehet eredményes, amelyeknek értelemszerűen az egységes minőségértékelési rendszer alapján kell történniük, amelynek létrehozását a Parlament már kérte.

Nem szabad persze elfelejtenünk, hogy a műszaki jellegű intézkedéseknek mindig van pénzügyi vonzatunk. Ez igen nagy és gyakran megoldhatatlan pénzügyi terhet jelenthet a kis- és közepes méretű szállodák számára. Ilyen körülmények között a tagállamoknak támogatás nyújtásával elő kéne segíteniük a tűzbiztonsági intézkedéseket, hogy ily módon a vendégek számára a lehető legmagasabb szintű tűzvédelmi előírásokat garantálhassák.

Engedjenek meg még egy utolsó észrevételt: nem hiszem, hogy az európai szállodák többsége számára – amelyek kis- és közepes méretű szállodák – megoldást hozhat az ipari tömörülésekkel, azaz a nagy szállodaláncokkal folytatott tárgyalás.

  Linda McAvan (PSE). - Tisztelt elnök úr! Tudom, a biztos asszonyt is igen komolyan foglalkoztatja a szállodai szén-monoxid-biztonság kérdése, mivel az elmúlt néhány hónapban beszéltünk arról, hogy Yorkshire megyében két gyermek halt meg szén-monoxid mérgezés következtében. Örülök, hogy a biztos asszony elismeri, hogy a szállodák biztonsága nem csak a tűzbiztonságot jelenti. Véleményem szerint a McCarthy asszony által javasolt megoldás hosszú távon eredményes lehet.

Meg kell vizsgálnunk, hogyan tudjuk javítani a szolgáltatások biztonságát, de rövid távon azt remélem, hogy a szállodatulajdonosokkal tartott februári találkozón – aminek nagyon örülök – a biztos asszony szólni fog a szén-monoxid-biztonság kérdéséről is. Ez konkrétan nem jelent óriási pénzügyi kiadást a szállodaláncok számára, mert ha rákeresünk az Interneten, láthatjuk, hogy a legbiztonságosabb szén-monoxid-riasztó 36 fontba kerül az Egyesült Királyságban, ami igazán nem sok pénz még a legkisebb szálloda vagy a lakókocsis szállást kínáló legkisebb vendégfogadó helyek számára sem. Tehát úgy vélem, e biztonsági intézkedések azonnali megtételére kell kérnünk a vállalatokat, és nem szabad több évet várnunk, amíg valamilyen uniós jogszabály nem születik.

A családok nem mehetnek úgy el nyaralni, hogy fennáll az esélye, hogy gyermekeiket már nem viszik haza, és hasonlóképpen nem várhatjuk el tőlük, hogy olyan karácsonyi ajándékokat vásároljanak gyermekeiknek, amely sérüléseket okozhat. Ezért őszintén remélem, hogy a biztos asszony beszélni fog erről a problémáról a szállodaláncokkal, és beszámol a Parlamentnek e nagyon fontos kérdésről.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Itt, Önök előtt kötelezettséget vállalok arra, hogy foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel az idegenforgalmi ágazattal megrendezésre kerülő találkozón. Ez nem titok; már elmondtuk Önöknek, hogy e találkozót a közösen folytatott viták és a két gyermek halálát okozó tragédia okán szerveztük meg.

E jogszabály kötelezővé tételének módozatai alkotják az egyik fajta megközelítést, ugyanakkor szorosan figyelemmel kell kísérnünk a Tanácsban folytatott megbeszéléseket is, hogy lássuk, mi a tagállamok véleménye; emellett megfelelő egyensúlyt kell kialakítani aközött, amit néhány tagállam már most tesz – némiképp előrébb járnak – és amit készek megtenni a Közösség által előírt kötelező intézkedések szintjén.

Szilárd meggyőződésem, hogy foglalkoznunk kell a szolgáltatások biztonságával, és – a meggyőződésen túl – ezt a kérdést belefoglaltam a 2007–2013 közötti időszakra szóló fogyasztóvédelmi stratégiába. A 21. század nem a gyártásról szól. A 21. század – véleményem szerint – sokkal inkább a szolgáltatások évszázada lesz, ezért biztos vagyok abban, hogy e kérdéseket a szolgáltatások biztonságának fogalmán keresztül kell megközelíteni, arra koncentrálva, hogy céljaink elérése érdekében mely területen kell jogszabályt elfogadnunk és hol kell inkább az önszabályozásra hagyatkoznunk – ami nagyon hasznos lenne, ha fokoznánk –, annak érdekében, hogy a megtegyünk minden tőlünk telhetőt, és szorosan együttműködjünk a tagállamokkal, ami – végül – támogatást jelent majd, ha jóváhagyják e jogszabályt.

  Elnök. – A vitát berekesztem.

21. Európai szerződési jog (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jogi Bizottság részéről Gargani úr által a Bizottsághoz előterjesztett, szóbeli választ igénylő kérdés az európai szerződési jog közös referenciakeretéről (O-0073/2007 – B6-0386/2007).

  Rainer Wieland, a kérdés megfogalmazója. − (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Nem titok, hogy egy ilyen nagyra törő és szükségszerű projektben egyszer már elbuktunk: ezt volt az európai polgári törvénykönyv. Ennek szinte teljesen bizonyosan köze van ahhoz, hogy az Európai Unióban néhány jogrendszernek nehézségei vannak az írott joggal. Emellett teljes bizonyossággal kapcsolódik ahhoz is, hogy néhány más jogrendszernek pedig az okoz nehézséget, hogy a kapcsolódó témákra vonatkozó anyagi jogi szabályok bizonyos mértékben összefüggnek, és ezeket meglehetősen határozottan és átfogóan hajtják végre, valamint hogy az alapvető szabályok nem zárójelben szerepelnek. A nehézségek arra is visszavezethetők, hogy nekünk itt az Európai Unióban közös gyökereink vannak, ezek azonban nagyon messzire nyúlnak vissza – némelyek külön utakon fejlődtek, némelyek már feledésbe merültek, némelyek pedig az önkényes értelmezés áldozatává váltak, az aktuális politikai célok érdekében.

Amint azt a Németországi Szövetségi Köztársaság első elnöke, Theodor Heuss, oly találóan mondta 1956-ban – megjegyzem, liberális volt –, Európa három hegyre épült: a Golgotára, az athéni Akropoliszra és a római Kapitóliumra. Az Akropolisz a görög tudomány jelképe, amely nagy filozófusaival és politikai gondolkodóival létrehozta demokráciáink és államfelépítésünk alapját. A Golgota Európa társadalmi és morális értékeit képviseli, amelyek életünk minden területét áthatják, a család fogalmától az emberi jogokig. A Kapitólium a római jogot szimbolizálja, amely segít bennünket a jogállamisághoz és a jogérzethez vezető úton.

De mint már említettük, joggyakorlataink – bár azonos gyökerekből erednek – eltérő irányokba fejlődtek, és gyakran oly eltérőek, hogy már a közös gyökerek sem felfedezhetők. Úgy tűnik, hogy a közös piac az Európai Unió egyetlen alapja. Néhányan azt mondanák, hogy a nemzetállamok minden jogi hagyománya tovább élhet. Ez a kijelentés azonban messze elrugaszkodik a valóságtól, és minden élettapasztalattól is, ma, amikor egyre kisebb, gyorsabb és a kommunikációra egyre inkább építő világban élünk. Minél érthetőbbé tesszük a belső piac négy evangéliumát – azaz a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását –, annál tökéletesebben tudjuk kifejezni azokat a demokrácia keretében és az európai erkölcsi értékek mentén, és annál világosabbá válik, hogy mindezek értéktelenek, ha megnyilvánulási formáikat nem tehetjük próbára a jogállamiság, valamint a jog érvényesülésének fényében, maguk az egyének, valamint az egyének és az állami ellenőrzés közötti viszony összefüggésében.

Egyszer már elbuktunk, amikor a vasfüggöny lehullott Európában és az országok azt kérdezték: van ránk vonatkozó törvényetek? Ez talán érthető volt azon meggyőződés alapján, hogy a nemzeti jogi tradíciók bármely folyománya tovább élhet, legalábbis egy olyan Unióban, amely csak egyhangúlag tud tárgyalni. De még egyszer nem bukhatunk el. Ez a nyelvek kérdése mellett talán a legnagyobb kihívás. Minél érthetőbbé tesszük a belső piacot, annál világosabbá válik a jog egységességének igénye, nem csak vertikálisan, de horizontálisan is, az egész kontinensre nézve.

Már sikerült előrelépnünk. A jogrendszerekben működik a verseny. Ez mind jó lenne, és elég idővel rendelkeznénk, ha ez nem a külső valóság lenne. Az európaiak közötti ellentétek csak azoknak jók, akik erősek és akik már most is gazdag jogrendszerrel rendelkeznek. Nem egy család vagyunk, ahol a testvérek hevesen vitatkoznak egymással, de a kívülről jövő veszélyekkel szemben egységesen lépnek fel. Nem engedjük meg magunknak, hogy zavarba hozzanak a kívülről érkező kihívások. Megfeledkezve a világtól, csak magunkkal foglalkozva. Tehát az emberekben megvan az egység iránti vágy, jóllehet ez később problémát okoz az egyes rendeletekben. Félelmet keltenek az önző elméleteket ápoló nemzeti politikák – egy olyan stratégia, amely a történelmi dimenziók kontinens-szintű összeomlásával fenyeget.

Megállapodásra kell jutnunk, máskülönben nem lesz mibe kapaszkodnunk. Mivel a nagy terv nem lett sikeres, meg kell állapodnunk abban, hogy mik a lehetőségek. Az eszköztár tehát megvan, és a referenciakeret is jó, tehát jó lenne, ha meghatároznánk a lehetőségeket, és talán még egy pár más dolgot is. Az Európai Parlament tehát nagyrészt egy véleményen van, amit állásfoglalásaiban már több alkalommal is kifejezett. Ezért most tudni szeretnénk, hogy a Bizottság mennyire eltökélt e cél érdekében. Ezért is tettünk fel úgy a kérdéseinket.

A kontinensnek és népeinek egységes jogállamiságra van szükségük, legalább is ami a formát illeti… mindenesetre abban, amit a jogászok általános résznek hívnak. Erre építhetünk; a jogos érdekek közötti kiegyensúlyozott kompromisszumban megnyilvánuló igazságszolgáltatásra van szükségünk, valamint gyorsaságra, a jog nyilvánosságára és olyan jogra, amely mindenki számára érhető. Bár csak a szerződési jogról vitázunk ma, nyilvánvaló, hogy más területeken is cselekedni kell: a családjog, az öröklési jog, a közigazgatási jog, és igen, még a büntetőjog terén is. A módszer próbája lesz az, amit a Bizottság most elkezd. A módszer fogja alapvetően meghatározni az arra a kérdésre adott választ, hogy mennyire, milyen gyorsan és milyen jól tudunk reagálni a nyilvánvaló kihívásokra. Sokan közülünk, szerte a világon, egy sikeres példára várunk, és sokan egyszerűen csak azt gondolják, hogy el fogunk bukni.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nem lep meg, hogy ez a kérdés ilyen figyelemben részesül, mivel valóban alapvető, sőt döntő fontosságú.

A Bizottság egésze melegen üdvözli azt az érdeklődést, amellyel a Parlament a közös referenciakeret (CFR) felé fordul.

A Bizottság az elért haladásról szóló második jelentésében bejelentette, hogy miután a kutatók – tudományos alapon – kidolgozták a közös referenciakeretet, a Bizottság gondosan kiválasztja e tervezet azon részeit, amelyek megfelelnek a közös jogalkotási céloknak. Amint azt a határozatból tudjuk, a tudományos szempontokon alapuló közös referenciakeret ez év végére készül el.

A kiválasztási folyamat más intézményekkel – többek között a Parlamenttel és az érdekelt felekkel – konzultálva történik, és úgy vélem, hogy a Parlament, amely számos szakértővel rendelkezik, szokás szerint fontos szerepet tölt majd be.

A Bizottság még nem határozott arról, hogyan lépjen tovább a tudományos szempontokon alapuló CFR azon részeinek kiválasztásában, amelyeket később beépítenek a végleges európai bizottsági CFR-be, mivel e döntés a kutatók által kidolgozott CFR-tervezet tartalmától is függ. A Bizottságnak még arról is határoznia kell, hogy a CFR az EU szerződésjogi közösségi vívmányainak mely témáit fedje le.

A Bizottság e határozat elfogadásakor figyelembe veszi a tudományos szempontokon alapuló CFR tartalmát is – amit még nem ismerünk –, az új CFR-munkaértekezletek eredményeit, valamint a Parlament és a Tanács álláspontját.

A Bizottság ugyanakkor számos alkalommal kijelentette, hogy a CFR nem a magánjog nagyszabású harmonizációja vagy egy európai polgári törvénykönyv lesz. A jövőbeni keretirányelv – a fogyasztóvédelmi szerződésjogi közösségi vívmányok felülvizsgálatának eredményeként – nem függ a CFR eredményétől, amely egy hosszabb távú és attól független projekt.

A Bizottság biztosítani fogja, hogy a kutatók által kidolgozott tervezetnek a CFR tekintetében kiválasztott – és talán módosított – részei összhangban vannak egymással és a jövőbeni keretirányelvvel.

Az előkészítő munkát a Bizottság érintett főigazgatóságai hajtják végre, szorosan együttműködésben.

Ami a fogyasztóvédelmi kérdéseket illeti, szolgálataim már megtartották a vonatkozó munkaértekezleteket és értékelték az eredményeket. Ezek már kiindulási pontnak tekinthetők a fogyasztóvédelmi szerződésjogi közösségi vívmányok felülvizsgálatához, és nagyon hasznosnak bizonyultak.

Biztostársam, McCreevy úr nemrégiben két munkaértekezletet tartott a pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabályokban foglalt tájékoztatási követelményekről és a vállalkozások közötti szerződésekre vonatkozó tisztességtelen versenyszabályokról.

Ami az általános szerződési jogot illeti, e témában Frattini alelnök szolgálatai több munkaértekezletet terveznek a jövő évre.

A Bizottság megérti, hogy a Parlament azt szeretné, ha folyamatosan tájékoztatást kapna a CFR-rel kapcsolatos munkáról, és részt vehetne abban. Üdvözöljük a Parlament részvételét a CFR-folyamatban. Az általam korábban említett konzultáció mellett, a Bizottság továbbra is folyamatosan és a legmegfelelőbb módon tájékoztatja a Parlamentet a fejleményekről, különösen a CFR-ért felelős parlamenti munkacsoporton keresztül.

Végül szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek azért, hogy támogatta a Bizottság munkáját e fontos kérdésben. Tudom, hogy 2006 egyik legfontosabb eseményére – ha nem tévedek – Bécsben került sor, és e konferenciának az eredménye nagy hatással volt a munkánkra.

  Klaus-Heiner Lehne, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Először is szeretnék őszintén köszönetet mondani az e témában megnyilvánuló elkötelezettségükért, ami nagy lendületet adott a projekt előrehaladásának az elmúlt hónapokban. E ponton el szeretném mondani, hogy véleményem szerint e projekt a legfontosabb az egész jogalkotási időszakban, annak ellenére, hogy ez inkább jogalkotás előtti, mintsem jogalkotási projekt.

Természetesen, nekünk mint parlamentnek komoly érdekünk – és ez a fő oka annak, amiért ezt a kérdést ma ismét előterjesztettük –, hogy nagyon tudatosan fenntartsuk az érdeklődést és a vita folyamatát nem csak az általunk létrehozott munkacsoport és a parlamenti bizottságok szintjén, de itt is, a plenáris ülésen. Ezért az is fontos, hogy ma ez a kérdés napirendre került.

Ezenkívül, szeretnénk valamit megtudni Önöktől (Önök még mindig nem tudnak sokat mondani a végleges menetrendről), mivel a Parlament számára ez persze az arra irányuló stratégiája szempontjából is lényeges – tekintettel a közelgő 2009-es választásokra –, hogy a továbbiakban hogyan kezeljük a referenciakeret kérdését. Az elkövetkező évben lesz egy előzetes tervezet, de 2009 áprilisáig nem lesz kész a végleges szöveg. Mindenesetre olyan sokára lesz meg, hogy feltehetően akkor már nem lesz lehetőség arra, hogy még ebben a jogalkotási időszakban mélységében foglalkozzunk a dokumentum tartalmával, ezért azt a következő Parlamentnek kell majd megtennie a megbíztatásának ideje alatt.

Ismét nagyon világosan hangsúlyozni szeretném, hogy szerintünk a referenciakeret – amennyiben a Bizottság azt elfogadja és beilleszti a konzultációs dokumentumba – nem hivatkozhat kizárólagosan csak szerződésjogi témákra, és a Parlament már többször is nagy többséggel kifejezte, hogy a kívánatos hatás elérése érdekében semmiképpen sem szabad pusztán a szerződési jog keretei között maradni.

Emellett kifejezetten azt szeretnénk, ha mérlegelni tudnánk annak a lehetőségét, hogy vajon később meg tudjuk-e oldani a belső piacon fennálló számos problémát egy, a határokon átnyúló vállalkozásokra vonatkozó opcionális eszköz révén.

Jelenleg olyan helyzetben vagyunk, amelyben a származási ország és a rendeltetési ország elve boldogan együtt él a számos irányelvvel és európai jogalkotási határozattal, 28 jogrendszerben, amelyek mindegyikét egyidejűleg alkalmazzák – a körülményektől függően. Ez a gyakorlatban nem helyes, mivel nincs senki – sem jogász, sem bíró, sem ügyvéd –, aki ismerné mind a 28 európai jogrendszert.

Ezt figyelembe véve egy opcionális eszköz olyan eszköz lehet, amely ténylegesen megnyitja a belső piacot, különösen a kis- és középvállalkozások, valamint a fogyasztók számára, és mindenféle lehetőséget elérhetővé tesz e piacon. A Bizottság és a Parlament minden tevékenységének e lehetőség nyitva tartására kellene irányulnia, hogy a következő jogalkotási időszakban végleges döntés születhessen e kérdésről.

  Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Az, hogy e késői órán itt vagyunk és a közös referenciakeretet tárgyaljuk, annak a jele, hogy legalább azok, akik most itt vannak, komolyan érdeklődnek a kérdés iránt, és maga a biztos asszony is jelezte, hogy őt és más biztosokat is érdekli a téma.

Úgy gondolom, mint itt mindenki, hogy a Bizottság által alkalmazott eljárás helyesnek mondható. A kodifikációs projekt elindítása előtt fontos, hogy annak részeit tudományos szempontból is megértsük, és úgy véljük, hogy a kezdeményezés igazán nagyszerű: nem terjesztenek elő jogalkotási javaslatokat úgy, hogy előtte ne vizsgálnák meg azokat. Szerintem az eredmény egész jó lehet.

Ami azonban a második szakaszt illeti – ami érint bennünket, mivel néhány európai parlamenti képviselő a közös referenciakeretet ellenőrző parlamenti munkacsoportban dolgozik vagy részt vesz e csoport munkájában –, úgy találtuk, hogy nyilvánvalóan olyan sok anyagot halmoztak már fel, ami megnehezíti a kiválasztást. Képviselőtársam, Lehne úr utalt az ideiglenes keretre; más szóval, jóllehet a kodifikációs projekt hosszú távú, mégis hasznos számunkra legalább annyiban, hogy elkezdjünk ismerkedni a projektre vonatkozó iránymutatásokkal.

A szóban forgó kérdésre vonatkozó keretirányelvvel kapcsolatos elképzelés jó kiindulási pontnak tűnik. Mindenesetre világos, hogy amit az elmúlt néhány évben az eljárásokon, a jogszabályokon és az ítéletek elismerésén és végrehajtásán keresztül történő harmonizáció érdekében tettünk, az hasznos, ugyanakkor komoly korlátai is vannak.

Általában véve az európai jog, és különösen a szerződési jog csak bizonyos alapelvek megállapításával fejleszthető. Úgy vélem, hogy a Parlament mint intézmény nagyszerű eszköze lehetne a Bizottságnak, mivel a különböző jogrendszerek és az eltérő nemzeti jogszabályok itt képviselve vannak, és ez kiváló referenciakeret lenne, hogy lássuk, a harmonizációs javaslatok végül mennyiben fognak ütközni a nemzeti jogrendszerekkel.

Az Európai Unió harmonizációja – mindannyiunk előtt ismert okok miatt – elég nehéz feladat, de a helyes eljárás az, amit a Bizottság folytat, ezzel a kezdeti kutatási szakasszal, amelyet egy második, jogalkotási szakasz követ.

Jelenleg azt mondhatjuk a Bizottságnak, hogy mi, itt a Parlamentben úgy érezzük, hogy szorít az idő, mivel az európai integráció már folyamatban van: az európai polgárok nap mint nap olyan gyakorlati problémákkal szembesülnek, amelyek csak a jogharmonizáció révén oldhatók meg. Ezekkel a gyakorlati problémákkal a biztos asszony is foglalkozott, amikor előterjesztette a fogyasztóvédelmi szerződésjog harmonizálására vonatkozó javaslatait, ami csak egy a sok szempont közül, de egy elég fontos szempont, mivel – röviden – az Európai Unióban mindannyian fogyasztók vagyunk és bizonyos mértékig ez kiváló alapot szolgáltat a cselekvésre.

Nem hiszem, hogy ez egy tisztán elméleti közös referenciakeret létrehozásának a kérdése. Amennyire lehetséges, a részletek a legfontosabbak. Lehne képviselőtársam egyfajta opcionális dokumentum létrehozásáról beszélt. Ez az Egyesült Államok Egységes Kereskedelmi Kódexéhez lenne hasonló, amelyet a legkevésbé egységes kódexként jellemeznek, mivel a legkisebb lehetőséget biztosítja csak az egységesítéshez. Ez egy lehetőség, de talán az lenne a legfontosabb dolog, hogy lássuk, mely elveket képes valamennyi jogrendszer elismerni. Ez az információ csak akkor áll majd rendelkezésünkre, ha már tanulmányoztuk és mérlegeltük, amit a kutatók átadnak számunkra.

Ezért, biztos asszony, úgy vélem, hogy a Parlament hatékony együttműködő partner lesz e jogszabály további kidolgozásában, és már most is türelmetlenül várjuk, hogy munkához láthassunk annak érdekében, hogy a jogalkotási időszakból még előttünk álló másfél évben pozitívan hozzájárulhassunk e jogszabály elkészítéséhez.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni a biztos asszonynak a válaszát, valamint a téma iránti elkötelezettségét, amit már képviselőtársaim is megemlítettek.

Mindazonáltal, el kell mondanom, hogy egy kis meglepetés ért. Tegnap este és ma délelőtt Münsterben voltam, a Münsteri Egyetemen, abból az alkalomból, hogy a Bíróság elnökének tiszteletbeli címet adományoztak. Ugyanebben az időpontban a közös referenciakeretre vonatkozó közösségi vívmányokkal foglalkozó munkacsoport ülésezett. Elmondták, hogy – egyebek mellett – a tudományos szempontokon alapuló közös referenciakeret (CFR) azon részeit vitatták meg, amelyeket az Ön szolgálatai esetleg felhasználhatnak. Tehát az információcsere már folyamatban van, és világosan rá szeretnék mutatni, hogy a Parlament minden pillanatban tudni akarja, hogy mi történik, annak érdekében, hogy nyomon követhesse a folyamat alakulását.

A biztos asszony tudni fogja, hogy a Parlament mennyire lelkes e kérdés egészével kapcsolatban, és mennyire igyekezett azt előmozdítani. A parlamenti bizottság, amelynek kollégáimmal együtt tagjai vagyunk, a jövő évben fogadást ad a szlovén elnökséggel, hogy megünnepeljük a tudományos szempontokon alapuló CFR elkészültét. Tehát mi minden áron azt szeretnék, ha ebből lenne valami, és hogy folytathassuk a munkát.

De időközben minket is be kell vonni a folyamatba. Már régóta úgy érezzük, hogy ez alapvető része az egész, jobb jogalkotásra vonatkozó programnak. Nem tudom, hányszor szólaltam már fel ezzel kapcsolatban, hogy a következetességről beszéljek. Tudjuk, hogy a CFR már majdnem kész van, már majdnem használható, és mi még mindig olyan szerződési jogot tartalmazó jogszabályokat alkalmazunk, amelyek különbözőek, anélkül, hogy figyelembe vennék néhány alapszabályt, amelyek már kezdenek körvonalazódni a közös referenciakeretben. A fogyasztóvédelmi közösségi vívmányokat vizsgáljuk, de külön foglalkozunk az időben megosztott használat kérdésével. Más kollégák foglalkoznak a kifizetésekkel vagy a személyszállítással kapcsolatos kérdésekkel. Egy fantasztikus eszköz van kialakulóban. Szükségünk van rá, sürgősen!

Hálásan elfogadjuk azt a munkát, amit a Bizottság egésze végzett e kérdés megoldása érdekében a különböző főigazgatóságokon. Ez jó hír.

Csak azzal a kéréssel zárhatom szavaimat, amit, biztos asszony, már korábban is hangoztattam: kérem, engedje, hogy részt vegyünk a folyamatban! Tudjuk, hogy folyik a munka. Mi Ön mellett állhatunk. Tudjuk, hogy ez egy nehéz kérdés a Tanáccsal szemben. A saját hangja mellett, kérem használja a mi hangunkat is annak érdekében, hogy e projekt megkapja azt a lökést és lendületet, amit megérdemel, hogy majd a legjobban szolgálhassa polgárainkat a belső piacon keresztül.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Ez nem csak udvariasság: mindig nagy öröm számomra, hogy ilyen kiváló jogászokat hallgathatok, amint a polgári jog terén az elmúlt évek során történt egyik legfontosabb dologról beszélnek.

Tudom azonban, hogy Önök azt várják tőlem, hogy a lehető leggyakorlatiasabb legyek. Ezért hadd mondjam el, hogy 2008-ban a Bizottságnak döntenie kell a CFR alkalmazási területéről – az időtartam, a tartalom és a forma tekintetében –, és arról, hogy hogyan kell végrehajtani az említett munkát a módszertan, az emberi és a pénzügyi erőforrások, valamint az érintett főigazgatóságok – a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága, a Belső Piaci és Szolgálati Főigazgatóság, a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, a Főtitkárság és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság – közötti munkamegosztás tekintetében. A főigazgatók vagy képviselőik december 11-én, azaz holnap, üléseznek, azzal a szándékkal, hogy testületi határozatot dolgozzanak ki 2008-ra a CFR alkalmazási területéről, tartalmáról és formájáról.

Amint azt Önök is tudják, és én tájékoztattam Önöket, kikértem a biztosok testületének véleményét a CFR-rel kapcsolatban, és e kérdésről idén feljegyzést küldtem számukra. Az opcionális eszközökkel kapcsolatban a Bizottság az egységes piac felülvizsgálata során bejelentette, hogy megvizsgálja egy ilyen kezdeményezés megalapozottságát a pénzügyi szolgáltatások terén, ami szerintem jó jel.

Mindannyian utaltak a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányokhoz kapcsolódó keretirányelvre. Véleményem szerint ez egy nagyon hasznos gyakorlat, és bármit is lépünk a fogyasztói hitelek és az időben megosztott használat kapcsán, megpróbáljuk elkerülni ezt a horizontális eszközre történő összpontosítást, mivel úgy vélem, jelenleg szükség van arra, hogy a Parlament megvitassa az időben megosztott használat kérdését. De meg kell határoznunk a keret alkalmazási területét, és úgy vélem, hogy kiváló próbája lesz az egységességünknek, amikor a keretirányelv gerincének tekintve harmonizáljuk a szerződési jog fő pilléreit. Természetesen örömmel vállalom, hogy szermélyesen tájékoztatom Önöket e fontos kérdés fejleményeiről.

  Elnök. – Az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdésével összhangban állásfoglalásra irányuló indítványt nyújtottak be a vita lezárására vonatkozóan⁽¹⁾.

A vitát berekesztem.

A szavazásra 2007. december 12-én, szerdán kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet

22. A taposóaknák betiltásáról szóló Ottawai Egyezmény tizedik évfordulója (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottságnak a taposóaknák betiltásáról szóló Ottawai Egyezmény tizedik évfordulójával kapcsolatos nyilatkozata.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek azért, hogy lehetőségünk van megvitatni ezt a rendkívül fontos témát, és szeretnék röviden észrevételeket tenni az aknáktól mentes világról szóló állásfoglalásra irányuló indítvánnyal kapcsolatban, amelyet ma kaptunk meg.

Tíz évvel az Ottawai Egyezmény jóváhagyását követően jelentős előrehaladásnak örülhetünk a célkitűzések megvalósítása terén. Százötvenhat állam ratifikálta az egyezményt, és az elmúlt években határozottan csökkent a gyalogsági aknák alkalmazása. Kevesebb aknát gyártanak, és gyakorlatilag megszűnt ennek a veszélyes fegyvernek a kereskedelme.

Az Ottawai Egyezmény 1997. évi elfogadása óta az Európai Közösség rendkívül elkötelezett aziránt, hogy az egyezmény egyetemessé váljon, és hogy megvalósuljanak a célkitűzései. Az aknák elleni fellépés részét képezte az Európai Közösség harmadik országokban végrehajtott segítségnyújtási és fejlesztési programjainak, amelyek számos tevékenységre kiterjedtek – a készletek megsemmisítése, az aknákkal összefüggő kockázatokkal kapcsolatos oktatás, az aknák áldozatairól való gondoskodás, rehabilitációjuk, valamint társadalmi és gazdasági újrabeilleszkedésük. Az Európai Közösség aknák elleni fellépési stratégiáját és programozását az egyéb földrajzi eszközökből származó finanszírozással kiegészített, e célra szolgáló költségvetési keret támasztotta alá. A 2002–2007-es időszak során körülbelül 275 millió EUR átadására került sor, aminek következtében az EK a világ egyik vezető adományozójává vált. Ahogy azt a Parlament megjegyezte állásfoglalásában, az Európai Közösség aknák elleni fellépési stratégiája ebben az évben befejeződik. Értékelésre kerül sor annak megállapítása érdekében, hogy a stratégia megfelelő válasz volt-e a nairobi cselekvési tervre. Az előzetes belső vizsgálat pozitív eredményeket mutat.

A Bizottság külső finanszírozási mechanizmusaiban 2007-ben bekövetkezett változások miatt a gyalogsági taposóaknákra vonatkozó költségvetési keretet az EK külső segítségnyújtására vonatkozó új eszközök váltották fel, amelyek az aknák elleni megfelelő fellépés finanszírozására használhatók fel. Jelenleg a fejlesztésre, előcsatlakozásra és a szomszédsági politikára vonatkozó földrajzi jellegű költségvetési keretek a legfontosabb pénzügyi eszközök. Sürgős esetekben a gyalogsági taposóaknákkal és a háborús robbanóanyag-maradványokkal kapcsolatos fellépés finanszírozható a humanitárius segítségnyújtási költségvetésből és az új stabilitási eszközből is, ami lehetővé teszi a pénzösszegek gyors mobilizálását válságok, illetve kialakuló válságok esetén.

Ez a költségvetési hatóság által megállapított új jogi keret, amelynek megfelelően kell folytatni tevékenységünket. Az EK által alkalmazott általános megközelítés azonban változatlan: a gyalogsági aknák és az egyéb háborús robbanóanyag-maradványok problémájával a humanitárius segítségnyújtás, a hosszú távú és fenntartható társadalmi-gazdasági fejlesztési programok átfogó keretében kell foglalkozni. Azon országoknak, amelyek segítségnyújtásban szeretnének részesülni, az Európai Bizottságnak szóló kérelmeikben az aknák elleni fellépést kell első helyre tenniük. Teljes mértékben osztjuk a Parlament azon aggályát, amelyet a stabilitási eszközre vonatkozó stratégiával kapcsolatos észrevételeiben is kifejezésre juttatott, miszerint e fontos humanitárius területen el kell kerülni a biztonsági rés kialakulását.

Annak ellenére, hogy az eszközök és a módszerek változtak, az EK továbbra is elkötelezett az Ottawai Egyezmény iránt. 2007-ben az Európai Közösség összesen legalább 33 millió EUR összegű segítséget nyújtott az aknák elleni fellépéshez a következő országokban: Belarusz, Bosznia és Hercegovina, Kambodzsa, Ciprus, Etiópia, Bissau-Guinea, Jordánia, Libanon, Szenegál és Szudán.

Szeretnem biztosítani a Parlamentet, hogy a Bizottság továbbra is szilárdan elkötelezett aziránt, hogy ezentúl is támogassa az Ottawai Egyezmény végrehajtását, és segítséget nyújt a harmadik országoknak a gyalogsági aknakészletek megsemmisítéséhez, az aknamezők megtisztításához és az áldozatok megsegítéséhez.

  Stefano Zappalà, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak a minden részletre kiterjedő és alapos felszólalásáért, amelynek során ténylegesen kifejtette, hogy eddig mi történt ezen a területen. Ugyanakkor véleményem szerint ez egy olyan téma, amellyel nekünk és másoknak továbbra is foglalkoznunk kell – ahogy azt a biztos asszony már elmondta, és én megjegyeztem –, mert a számadatok riasztóak.

Korábban számadatokat tudtunk meg a szállodák biztonsága és a biztonság egyéb vonatkozásai tekintetében, és bár minden emberélet nagyon fontos, ezek a számadatok elég alacsonyak. Itt most egészen más helyzetről van szó: ez a probléma évente 10 000–20 000 embert érint. Az EU-n kívüli országokban valószínűleg több mint félmillió ember vált rokkanttá, ezért ez egy rendkívül időszerű téma, és igazán nem véletlen, hogy az Ottawai Egyezmény tizedik évfordulója alkalmával kerül megvitatásra, valamint hogy ebben az ülésteremben mindössze két év elteltével újra foglalkozunk ezzel a problémával. 2005-ben egy állásfoglalás kapcsán tárgyaltuk ezt a kérdést, és most foglalkozunk vele újra. Azért tárgyalunk ismét erről a témáról, mert félő, hogy az emberek egyszer csak már nem fognak beszélni róla.

A biztos asszony – akinek ismételten köszönetet mondok az elhangzottakért – kiemelt néhány finanszírozási csatornát, amelyeken keresztül továbbra is folytathatjuk a gyalogsági aknákkal szembeni küzdelmet, és én kifejezetten a gyalogsági aknákra célzok. Úgy gondolom azonban, hogy sokkal többet kell tennünk. Még mindig túl sok ország nem írta alá az Ottawai Egyezményt, továbbra is túl sok ország rendelkezik ilyen hadianyagfelszerelés-arzenállal, még mindig túl sok országban és túl nagy területen vannak elhelyezve ilyen aknák, ezért nagyon komolyan kell vennünk az aknamentesítést.

A biztos asszony által elmondottak kiegészítéseként meg kell említenem, hogy a háborús területeken maradt gyalogsági aknák áldozatainak 34%-a – ezek adatok, de még meg kell vizsgálni, hogy a statisztika megfelel-e a valóságnak –, mindenesetre elvileg az áldozatok 34%-a gyermek, ami még inkább súlyosbítja az ügyet. Ezért úgy gondolom, biztos asszony, hogy nemcsak hogy folytatni kell a programot, hanem megfelelőbb és hosszabb ideig tartó finanszírozást is kell biztosítani.

A Bizottság már eddig is sokat tett; az Európai Unió már eddig is sokat tett: az elmúlt tíz évben 335 milliót, csupán 2007-ben 33 milliót biztosított; úgy gondolom azonban, hogy a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak ülést kell összehívniuk az Ottawai Egyezmény felülvizsgálata céljából, és többet kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a világ összes országa fellépjen ezzel az üggyel kapcsolatban, valamint az aknamentesítés és a gyalogsági aknák közeljövőbeli, lehető leghamarabb történő teljes felszámolása érdekében.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Az Ottawai Egyezmény egy olyan nemes ügyre irányuló globális és hatékony erőfeszítés eredményeképpen jött létre, amely egyesítette és továbbra is egyesíti a kormányokat, a közvéleményt és a nem kormányzati szervezeteket. Még néhány, az egyezményben nem részes állam – sajnos még mindig 37-en vannak – is részben teljesíti az egyezményben foglaltakat.

Ezért ez a jogi eszköz egy barométerhez hasonlóan felméri azt, hogy az egyes országok milyen mértékben vesznek részt az értékek globális közösségében. Ahogy azt a biztos asszony is említette, érdemes megemlékezni arról, hogy eddig mit értünk el. 10 év alatt az Ottawai Egyezmény részes államai több mint 41 millió aknát semmisítettek már meg. Ha csak a tavalyi évet nézzük, Szerbia, Montenegró, Angola, Ciprus, a Zöld-foki-szigetek és Lettország teljesítette kötelezettségvállalásait és felszámolta aknakészleteit. Ötven aknagyártó ország közül harmincnyolc beszüntette a gyártást, köztük négy olyan is, amely nem részese az egyezménynek: Egyiptom, Finnország, Lengyelország és Izrael.

Az egyezmény által 10 év alatt elért eredmények megünneplését azonban annak hangsúlyozására is fel kell használni, hogy még mindig sok a tennivaló. Az egyezmény tíz részes állama még mindig nem semmisítette meg teljesen készleteit, amelyek összesen 14 millió aknát tesznek ki. Az egyezmény tíz részes állama közül kettőnek jelentős készletei vannak gyalogsági aknákból, és nem irányoznak elő semmiféle intézkedést a megsemmisítésük céljából: ez a két ország Etiópia és Irak. Az aknák túlnyomó része azonban olyan államok birtokában van, amelyek nem részesei az egyezménynek. Kína önmagában még mindig 110 milliós készlettel rendelkezik ezen embertelen fegyverekből, miközben folytatja a gyártásukat. Ennél még felháborítóbb – talán azért, mert például az afganisztáni fronton az európai haderők mellett harcoló egyik szövetségesünkről van szó –, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely szintén nem részese az egyezménynek, nemcsak hogy továbbra is fenntartja több mint 10 millió darabból álló aknakészletét, hanem tavaly a Pentagon új finanszírozást is kért az egyezménnyel összeegyeztethetetlen két aknatípushoz.

Reméljük, hogy az Amerikai Kongresszus erőfeszítései még egyszer mérsékelni fogják a Fehér Ház bőkezűségét az új háborús „játékok” tekintetében.

Az Európai Unió sem mindenben tökéletes, amikor Finnország és Lengyelország továbbra is elutasítják az egyezmény ratifikálását. Ez azonban nem állhat Európa útjában a lehető legtágabb értelemben vett, gyalogsági aknák elleni küzdelem során. Felháborító, hogy itt a Parlamentben egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy az eszköz hivatalos katonai meghatározása alapján tegyünk különbséget, nem pedig az aknák okozta sérülés jellege alapján. Egy járművek elleni akna aktiválását követően felrobbant polgári személyt aligha érdekli majd a bonyolult műszaki terminológia.

Kadhafi ezredes a weboldalán és az EU–Afrika csúcstalálkozó utolsó napjaiban a portugál sajtóban közzétett, egész oldalas hirdetésben támadta az Ottawai Egyezményt és védte a gyalogsági aknákat, amelyek a szegények fegyverének nevezett. Vannak néhányan a Tisztelt Házban, akik ehhez az őrült bűnözőhöz hasonlóan úgy szeretnék értelmezni az egyezményt, hogy az tegye lehetővé a gazdag országok számára, hogy egy feltételezett katonai nehézség esetén az aknák kifinomultabb változatait megalkossák és alkalmazzák. Végezetül, elnök úr, az ilyen visszataszító álláspontokkal szemben az Európai Uniónak egyszerűen a következő célt kell kitűznie: aknáktól – mindenféle aknától – mentes világ megteremtése, továbbá hogy az aknáknak ne legyen több polgári áldozata.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A gyalogsági aknák betiltásáról szóló Ottawai Egyezmény nagyon sikeres volt abban a tekintetben, hogy több ezer emberéletet mentett meg, valamint megakadályozta, hogy több ezren súlyosan megsebesüljenek.

Sajnálatos módon azonban még mindig sok a tennivaló és hosszú utat kell megtenni az aknák gyártásának és alkalmazásának drasztikusabb csökkentése érdekében.

Így, amiképp az Ottawai Egyezmény tizedik évfordulóját ünnepeljük, arra kell irányítanunk a figyelmünket, hogy hogyan érhetjük el azt, hogy a világ összes állama aláírja és ratifikálja az egyezményt. Véleményem szerint a következőképpen kell eljárnunk. Először is széles körben tegyük közzé az azon országok nevét tartalmazó feketelistát, amelyek még nem írták alá és nem ratifikálták az egyezményt. Ez a mai napig 31 országot érint, közéjük tartoznak, sajnos, a világ legnagyobb országai is, azaz Kína, India, Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és más országok.

Másodszor meg kell próbálnunk szigorú és hatékony szankciókat kiszabni a listán szereplő országokra, hogy legalább az egyezmény aláírására megkíséreljük rávenni őket.

Harmadszor, nagyon hatékony és gyors aknamentesítő szolgáltatást kell létrehoznunk, amely kérésre azon államok rendelkezésére állna, amelyek a költségek vagy a szakértelem hiánya miatt saját maguk nem képesek megoldani ezt a problémát. Következésképpen többet kell befektetnünk a hatékonyabb aknamentesítéssel kapcsolatos kutatásba.

Negyedszer, biztosítanunk kell, hogy minden érintett ország teljesítse az aknák áldozatainak járó, megfelelő egészségügyi és szociális segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettséget. E célból a szegényebb országok számára hatékonyabb finanszírozási rendszert kell rendelkezésre bocsátani.

Ötödször, ideje, hogy ne csak a gyalogsági aknákra, hanem mindenféle aknára, valamint minden egyéb olyan fegyverre is odafigyeljünk, amelyek egy adott konfliktus befejeződése után is képesek gyilkolni, ilyenek például a kazettás bombák.

  Ģirts Valdis Kristovskis, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Tisztelt biztos asszony! Én is szeretném elismerni az Ottawai egyezmény eredményeit. Ezenkívül az Európai Uniót is dicséret illeti azért, mert jelentős eredményeket ért el az egyezmény támogatása terén. Van azonban néhány probléma. Védelmi stratégiájukban Pakisztán, India és Kína még mindig ragaszkodik a gyalogsági aknák megtartásához. Sajnálatos módon az EU-tagállamban, Finnországban azzal a szándékkal vizsgálják felül ezt a kérdést, hogy megvitassák a gyalogsági aknák kazettás bombákkal való lecserélésének lehetőségét, ami nem lenne elfogadható az Európai Unió számára. Közismert, hogy az Egyesült Államok és Oroszország új alternatívát dolgoz ki az egyezmény tekintetében: irányított és önmegsemmisítő aknákat. Ezért felvetődik a következő kérdés: hogyan lépjenek fel most az EU-tagállamok és az Ottawai Egyezmény? Lehet, hogy ezek az országok rávehetők arra, hogy újgenerációs, emberségesebb gyalogsági aknákat szerezzenek be. Ezért felkérem az Európai Uniót, hogy haladéktalanul alakítsa ki álláspontját az Egyesült Államok és Oroszország ilyen újgenerációs gyalogsági aknák kifejlesztésére irányuló óhajával kapcsolatban, és lépjen fel ezzel szemben.

  Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Mi is a mai vita valódi lényege? Pénteken a Parlament szeretne elfogadni egy állásfoglalást, amelyben először is rámutatunk arra, hogy itt Strasbourgban egy kiállítással fejezzük ki elismerésünket az Ottawai Egyezmény tizedik évfordulója alkalmából, de amelyben azt is egyértelműen kimondjuk, hogy nem elég betiltani a gyalogsági aknákat, hanem a járművek elleni aknákat is be kell venni az egyezménybe.

Az Ottawai Egyezmény fennállásának 10 esztendeje azért olyan fontos, mert ez volt az első olyan eset, amikor a civil társadalom által indított per egy tömegpusztító fegyver, azaz a gyalogsági aknák nemzetközi tilalmához vezetett. Nagyon sokatmondó, hogy a Parlamenten belüli, ezzel a témával kapcsolatos konszenzust nem támogató egyetlen képviselőcsoport Zappalà úr felszólalása után eltűnt. Azt szerettem volna megkérdezni Zappalà úrtól – tekintettel arra, hogy például 2005-ben a járművek elleni aknák egyedül Afganisztánban 100 balesetet okoztak –, nézett-e már olyan rokkant gyermek szemébe, aki egy iskolabuszban robbant fel, és hogy van-e indoka arra, hogy miért tartja a gyalogsági aknákat rossznak, ugyanakkor a járművek elleni aknákat jónak.

Az a helyzet, hogy szeretném megtudni Zappalà úrtól és képviselőcsoportjától, hogy csak egyszer is néztek-e rokkant katonák, illetve a rokkantak és a járművek elleni aknák által meggyilkoltak hozzátartozóinak szemébe, és hogyan igazolják a történteket. Nincs jó és rossz akna, hanem nemzetközi szinten a járművek elleni aknákat is be kell tiltani.

Szeretnék még valami mást is mondani a finanszírozással kapcsolatban. Természetesen a stabilitási eszköz szükséges és hasznos – és ennek biztosítása érdekében előadóként én is minden tőlem telhetőt megteszek – az aknamentesítés rövid távú intézkedések keretében történő végrehajtása terén. Azt is tudjuk azonban, hogy egy rövid távú intézkedés, egy stratégia nem elegendő az aknamentes világ létrehozásához. 2009 gyorsan közeledik, ezért azt kérjük, hogy ismét vitassuk meg egy önálló költségvetési keret elfogadását. Ha az emberekről van szó, egyértelmű állásfoglalásokra van szükségünk.

  Tobias Pflüger, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Az Ottawai Egyezmény a társadalmi megmozdulásokból kiinduló nyomásnak köszönhetően sikeres. Nem a kormányok kezdeményezték azt, hanem a gyalogsági aknák elleni mozgalom. Időközben 156 ország írta alá az egyezményt, valamint elég érdekes módon 30 fegyveres, nem állami szereplő. A probléma, az, hogy az egyezmény nem terjed ki a harckocsik elleni aknákra. A harckocsik elleni aknákat is be kell tiltani, mert a teherautókat, autóbuszokat stb. is veszélyeztetik.

Az exportot le kell állítani, hogy többé más országokon keresztül ne lehessen exportálni. A lényeg, hogy a taposóaknákkal kapcsolatos egyéb aknákat is be kell tiltani. Jean-Claude Juncker erre világosan rámutatott 2004-ben. Azt mondta, hogy a kazettás bombák tilalma a gyalogsági aknák tilalmának logikus kiterjesztése lenne. Nagyon egyértelműen ki kell mondanom, hogy az EU-ban a honvédelmi beszerzéssel kapcsolatos csoportok taposóaknákat gyártanak. A német Diehl, Rheinmetall és EADS társaságokra utalok. Véglegesen be kell tiltani ezeket a brutális gyilkos fegyvereket, a taposóaknákat, nem csupán az Európai Unióban, hanem világszerte.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Nagyon örülök, hogy Kuneva biztos asszonyt itt láthatom ma este. Szó szerint éppen csak leugrottam a repülőről, és nem is úgy készültem, hogy beszélni fogok, de örömmel fogadom a lehetőséget. Itt a Parlamentben valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik ténylegesen jelen voltak az Ottawai Egyezmény 10 évvel ezelőtti aláírásakor. A gyalogsági aknák elleni kampány azon dolgok közé tartozik, amelyekben sok éven át nagyon komolyan részt vettem. Ezért határozottan üdvözlöm ezt a vitát.

Úgy vélem, nagyon fontos, hogy ne térjünk el a valódi problémától. Amikor 10 évvel ezelőtt mindannyian ott voltunk Ottawában, azt reméltük, hogy ezt a problémát az elkövetkező 10 év alatt gyökerestül meg fogjuk szüntetni. 10 év elteltével most itt tartunk, és többé-kevésbé még mindig ugyanazt mondjuk, amit 10 évvel ezelőtt, ami szerintem nagy kár.

A megfelelő megvilágításban kell látnunk a dolgot. Azért sikerült bevezetnünk ezt a tilalmat a gyalogsági aknákra vonatkozóan, mert a felelős fegyveres erők felismerték, hogy ezt a konkrét fegyvert akár ki is vehetik a fegyvertárukból, és teljes mértékben mögé álltak. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a fegyveres erőinket bevonjuk ezekbe a vitákba, ezért a tilalom kibővítése az összes többi területre olykor nem sokat használ – amikor például a tankok elleni aknákról beszélünk. Ezek olyan fegyverek, amelyekre még mindig szükségünk van, a felelős fegyveres erők általi használatra a demokráciáinkban. Mindig rá kell mutatnunk a valódi bűnösökre. A valódi bűnösök azok, akiket néhányan udvariasan „fegyveres nem állami szereplőknek neveznének”. Ezek valójában lázadók és terroristák, és ők azok az emberek, akik szerte a világon a legnagyobb hasznát veszik ezeknek a fegyvereknek.

Ha Afganisztánban vizsgáljuk a problémát ebben a pillanatban: a jelenleg lerakott gyalogsági aknákat Afganisztánban a Talibán rakja le. Jelenleg ezek azok az emberek, akik a problémákat okozzák. Ezért a megfelelő módon kell irányítanunk a figyelmünket. Határozottan üdvözlöm a vitát. Szeretném azt gondolni, hogy a megfelelő erőforrásokat fordítjuk e probléma leküzdésére, és ez teljes támogatásomat élvezi.

  Thijs Berman (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Olykor szégyenteljes, hogy nincs nyílt vita, akkor tudnék válaszolni Van Orden úrnak, de nem teszem.

A gyalogsági aknák elleni világméretű kampány nagy sikernek is tekinthető. Mostanra több ezer négyzetkilométernyi terület mentes a taposóaknáktól azon emberek munkájának köszönhetően, akik nagy kockázatot vállalnak Boszniában, Angolában és sok más országban. Ugyanakkor az Ottawai Egyezmény aláírásától számított 10 év elteltével sincs okunk a vidámságra.

Annak ellenére, hogy 156 ország aláírta a gyalogsági aknák felhasználásának, készletezésének, gyártásának és átadásának tilalmáról, valamint azok megsemmisítéséről szóló egyezményt, valamint drasztikusan csökkent a gyalogsági aknák kereskedelme, még mindig befektetnek – többek között európai pénzügyi intézmények is – a gyalogsági aknák gyártásába. Holland és más bankok, valamint nyugdíjalapok vétkesek ebben. Jó, ha ezen intézményeknek megmutatjuk a taposóaknákkal kapcsolatos befektetések következményeit.

Elvégre 1975 óta a gyalogsági aknák egymillió emberéletet követeltek. Évente több tízezer életet követelnek. A vita ideje alatt legalább hárman vesztik életüket a gyalogsági aknák miatt, naponta 70-en. A gyalogsági aknák miatt 200 000 négyzetkilométernyi terület megközelíthetetlen, és még mindig 250 millió darab van belőlük forgalomban.

Mianmar és Oroszország kormánya továbbra is helyez el aknákat, és itt Van Orden úr, egyáltalán nem „terrorszervezetekről” van szó, hanem ismét... az orosz kormányról... A világon még mindig van 13 ország, amely vagy gyártja a taposóaknákat, vagy fenntartja annak jogát, hogy a jövőben ismét így cselekedjen. Az Egyesült Államokban például az Alliant Techsystems és a Textron vállalat továbbra is zavartalanul gyárt taposóaknákat, az Egyesült Államok kormányának megrendelésére.

Tisztelt elnök úr!  Kuneva biztos asszony! Belgiumban betiltották a taposóaknákkal kapcsolatos befektetést, de Európa többi részén továbbra is tevékenyek a vállalatok; az egyik képviselő a Rheinmetallra és a Thales-re utalt. Ezt a tevékenységet le kell állítani, és az állásfoglalásunk pontosan erre szólít fel, illetve pontosabban fogalmazva, ismételten erre szólít fel, mivel az Európai Parlament 2005 júliusában ugyanezt a követelést fogalmazta meg. Az EU-tagállamoknak egyet kell érteniük abban, hogy nem lehet egyetlen olyan európai vállalat vagy pénzügyi intézmény sem, amely továbbra is olyan vállalkozásokba fektet be, amelyek a jövőben taposóaknákat fejlesztenek ki és gyártanak. Ugyanez érvényes a kazettás bombákra és a járművek elleni aknákra is, amelyek azonnal robbannak, mihelyt valaki a közelükbe ér.

A fegyveriparra nem hatnak az erkölcsi érvek. A befektetési tilalommal való fenyegetés segíthet. Hadd tegye meg az EU ezt a kezdeményezést, és tekintsen el attól a szabálytól, hogy a politika nem avatkozik be a kereskedelem és az ipar befektetési politikájába. Olyan témák esetében, amelyekre nemzetközi szerződések értelmében tilalom vonatkozik, a politikai beavatkozás erkölcsi és politikai kötelezettség – és ezt a taposóaknáktól és a járművek elleni aknáktól mentes világ létrehozása érdekében be kell építeni az európai és a nemzeti jogalkotásba, ahogy azt Beer asszony nagyon helyesen mondta.

Kuneva biztos asszony, szeretnénk meghallgatni az Ön ezzel kapcsolatos véleményét. Az Európai Bizottságnak végre valahára kezdeményezőkészséget kell mutatnia ezen a területen. Végre többet kell tennie az aknamentesítési erőfeszítések terén. Megvan a pénz, a know-how, de az európai erőfeszítés késlekedik.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Ahogy azt Önök közül többen is említették, az elmúlt 10 évben sikereket értünk el, de világos, hogy még mindig jelentős kihívások állnak előttünk.

A gyalogsági aknák évente még mindig több tízezer emberéletet követelnek, több tízezren hiányzó végtagokkal élnek, és az aknák ahhoz is hozzájárulnak, hogy az országok a konfliktust követően sem tudnak kilábalni a szegénységből. Ezért továbbra is fellépünk az Ottawai Egyezmény támogatása érdekében.

Az Európai Bizottság elkötelezett aziránt, hogy továbbra is arra irányuló erőfeszítéseket tegyen, hogy pénzügyi segítséget nyújtson a gyalogsági aknák által veszélyeztetett közösségek és egyének számára, minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával.

  Marios Matsakis (ALDE). - Tisztelt elnök úr! Sajnálattal jegyzem meg, hogy ezen a vitán, ahogy az előző – azaz a veszélyes játékokról és a tűzbiztonságról szóló – vitákon sem jelent meg a Tanács képviselője az ülésteremben. Úgy gondolom, hogy ez szégyenletes dolog.

  Elnök. – Észrevételét továbbítani fogjuk a Tanácsnak.

A vitát berekesztem.

23. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

24. Az ülés berekesztése

(Az ülést 22.30-kor berekesztik)