Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. december 11., Kedd - Strasbourg

17. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0384/2007).

Jelentősége miatt sok időt szántunk e vitára, és reméljük, hogy tudunk túlórázni, mivel a kérdések óráját is be kell hoznunk.

Mivel késésben vagyunk, elsősorban meg kell próbálnunk a kiegészítő kérdésekkel csoportosan foglalkozni, így több kérdést vehetünk át ma délután, továbbá – mint általában –, szeretném felkérni a képviselőket, hogy jöjjenek előre, hogy közelebbről is részt vehessenek a kérdések órájában.

Biztos úr, sajnálom, hogy megvárakoztattuk, de ez egy fontos vita volt, és biztos vagyok abban, hogy ezt méltányolja.

A következő kérdéseket a Bizottsághoz intézték.

Első rész

34. kérdés, Lambert van Nistelrooijtól (H-0934/07)

Tárgy: Energia – Kereskedelmi Világszervezet

Jóllehet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait nem kimondottan az energiatermékeket és -szolgáltatásokat szem előt tartva alakították ki, e szabályok vonatkoznak ezekre is, és védelmezik az energiaágazatba történő befektetéseket. Ennek megfelelően a kiviteli korlátozások és a termékekkel szembeni megkülönböztetés tilos, és biztosítani kell a szabad kereskedelmet, jóllehet vannak kivételek a biztonság érdekében hozott intézkedések esetében.

Az energia-kereskedelem területén azonban nem mindig válik el egyértelműen a termelés és a szolgáltatás.

Az energiapolitikának az új Szerződésbe az Európai Unió új hatásköreként történő felvételének finisében milyen intézkedéseket hoz majd a Bizottság, hogy a WTO-szabályokat az energiaágazatba történő befektetésekre és energiaszolgáltatásokra szabja?

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, amint azt a tisztelt képviselő úr is megjegyezte, a Kereskedelmi Világszervezet keretében az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) rendelkezéseit kell alkalmazni az energiatermékekre, és a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) rendelkezéseit kell alkalmazni az energiaszolgáltatásokra, beleértve az e szolgáltatásokba történő közvetlen befektetéseket is. Jelenleg még nincs olyan megállapodás, amely kiterjedne a befektető által a másodlagos szektorban önszántából folytatott energiaipari tevékenységekkel, mint a bányászattal, a finomítással, az energiatermeléssel és az energiaelosztással kapcsolatos közvetlen befektetésekre.

Az EK-Szerződés 133. cikke szerint, amely a közös kereskedelempolitikát szabályozza, az Európai Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik az energiatermékek kereskedelmével kapcsolatos jogszabályok meghozatala és megállapodások megtárgyalása, valamint az energiaszolgáltatásokkal kapcsolatos megállapodások megtárgyalása. Ezen felül, a Bizottság jogosult arra, hogy mind a Közösség, mind annak tagállamai nevében a szabadkereskedelmi megállapodásokat érintően a nem-EU országokkal folytatott megbeszélések keretében tárgyalásokat folytasson a szolgáltatási szektoron kívüli közvetlen befektetések liberalizációjáról. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság már alapvető kérdésekkel foglalkozhat az energiaágazati kereskedelem és befektetések területén, és képviselheti az európai érdeket e kérdésekben a kétoldalú és többoldalú WTO-tárgyalásokon, és a Bizottság pontosan ezt is teszi.

Az energiapolitika, amelyet az új Szerződésben dolgozunk ki, olyan kérdésekre összpontosít, mint az Unió energiaellátásnak biztonsága, az energetikai hálózatok összekapcsolásának támogatása, és ebben a tekintetben kiegészíti, de nem helyettesíti a közös kereskedelempolitikát az energiaágazatban.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, Verheugen úr, ez valóban jó hír az új Szerződéssel összefüggésben. Azt is elhatároztuk ma többek között, hogy négy közös technológiai kezdeményezést finanszírozunk 3 milliárd EUR erejéig, és van még 3 milliárd EUR, amely az iparból származik, a tiszta technológiákra, a repülőgép-hajtóművekre, és a többi.

Másrészt, még mindig aggódom amiatt, hogy különösen a fejlődő országokban még mindig kereskednek a környezetre káros, elavult technológiával. Teljesen nyitott tere van ezeknek az elavult technológiáknak, mint amilyenek a múlt századi széntüzelésű erőművek.

Milyen lehetőséget lát a biztos úr és az Unió a WTO-ban, hogy legalább új alapokat állapítsanak meg, és felszólítsanak e dolgok némelyikének a leállítására?

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) A WTO-tárgyalások során nagyon fontos lesz, hogy megtárgyaljuk azt a fejezetet, amelynek alapján a bioetanolt a jövőben kezelni kell. Azt mezőgazdasági termékek közé, vagy a nem mezőgazdasági termékek közé kell majd sorolni? Hogyan látja a biztos úr a jövőbeni struktúrát? Valószínűbb célkitűzés lesz-e a mezőgazdasági fejezetben történő megtárgyalása, vagy ez inkább ipari termék? A bioetanol a szántóföldi növényekből származik, és alapvetően mezőgazdasági nyersanyag. Másrészt azonban, mint energiatermék, tartozhat a nem mezőgazdasági termékek piacra jutására (NAMA) vonatkozó fejezetbe is. Alkotott-e a Bizottság erről véleményt, és amennyiben igen, milyen irányvonalat fog követni a tárgyalások során?

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, bármikor kerül sor vitára a választókerületemben az energiaforrásokkal kapcsolatos kereskedelemről, az energiapolitikáról, az Európai Bizottságról és az új Szerződésről, és különösen a WTO-ról, választóim időről időre félelmüknek adnak hangot, hogy nem lesz más választásuk, mint atomenergiát importálni, és talán majd atomerőműveket is építenünk kell, ha a jelenlegi tendencia folytatódik. Kérem, nyugtasson meg, és mondja azt, hogy nem így van, és kérem, szolgáltasson némi bizonyítékot, amelyet majd továbbíthatok.

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, sok esetben nehéz megtalálni a kapcsolatot az eredeti és a kiegészítő kérdések között, de ha Ön szabadon közelíti meg ezeket a dolgokat, én is kötetlenebbül válaszolok.

Az első kérdés tekintetében osztom van Nistelrooij úr álláspontját, hogy az energiahatékonyság és a CO2-kibocsátás tekintetében gyenge minőségű technológiával rendelkező termékek értékesítése semmiképp sem áll az érdekünkben. Dimas biztos úr és jómagam jelenleg is olyan javaslatokon dolgozunk, amelyek révén elérhető lesz az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság Európában, mind az iparpolitikában és a gyártásban, mind a fogyasztási gyakorlatban. Remélem, ez a munka olyan előírásokban csúcsosodik ki, amelyeket a nemzetközi tárgyalásokba is belefoglalhatunk.

Tudják, hogy mi a jelenlegi helyzet. Jelenleg nem áll módunkban ilyen kiegészítő előírások megtárgyalása a WTO keretében, és bevezetésük garantálása. Célunk rövid- és hosszútávon azonban, amint tudják, hogy magas szintű környezetvédelmi és szociális előírásokat tegyünk kötelezővé a többoldalú megállapodásokban, hogy elkerüljük a versenyhátrányt, amely egyébként vállalkozásainkat érné.

Szeretnék arra is rámutatni, hogy különösen erőteljes érdekünk fűződik ilyen többoldalú politika sikeres folytatásához, mert úgy véljük, hogy az európai vállalkozások számára a nagy lehetőség abban a képességünkben rejlik, hogy piacvezetővé válhatunk a környezetbarát, energiahatékony és energiatakarékos termékek tekintetében.

Ami Rübig úr kérdését illeti, be kell vallanom, nem ismerem a választ. Mivel ez a téma nem hozzám tartozik, Rübig úr, meg fogom kérni Mandelson biztos urat, hogy haladéktalanul adjon Önnek írásban választ. Semmiképpen sem szeretném félrevezetni ebben a kérdésben. Tudom, hogy a kérdés felmerült a jelenleg tárgyalás alatt álló, mint például a Dél-Afrikával kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben, de sajnos nem tudom, hogy ténylegesen melyik kategóriában. Legkésőbb holnap teljes körű információt kap erről.

Ami az atomerőműveket illeti, az Európai Bizottság tökéletesen egyértelmű politikát folytat, amely az egész Európai Unió politikája is. Minden tagállam teljesen független, és szabadon választhatja meg energia-összetételét. Nem tehetünk ajánlást, és nem utasíthatjuk a tagállamokat atomenergia használatára vagy annak elkerülésére, és a Bizottság meg sem próbálja befolyásolni őket ebben. Mi teljes mértékben semlegesek vagyunk ebben az ügyben, és ez így is marad. Nem lesz semmiféle olyan ajánlás, amelytől Ön tart.

Minden bizonnyal tudja azonban, hogy az Euratom-Szerződés az EK-Szerződés része lett, ami azt jelenti, hogy az atomenergia békés célú felhasználásának támogatása mindenképpen az Európai Unió egyik feladata. Ez a kutatás támogatásán keresztül valósul meg, amelynek tekintetében az atomenergiával kapcsolatos projektek teljes mértékben támogathatók, és sok évtizede kapnak finanszírozást, így ez nem újdonság, és ez az Európai Beruházási Bankon keresztül zajlik, amely egyes esetekben segített atomerőművek finanszírozásában.

Más szavakkal, nincs EU-politika az atomenergia általános használatát illetően, sem az atomenergia használatának általános beszüntetését illetően.

  Elnök. − 35. kérdés, Justas Vincas Paleckis-től (H-0879/07)

Tárgy: Fenntartható városfejlesztési modell

Az EU tagállamainak, különösen a XXI. században csatlakozott tagállamoknak a kis- és nagyvárosai gyors ütemben növekednek, gyakran egyértelmű elképzelés nélkül. A lakóterületek távolodnak a központtól, problémákat okozva ezzel a közlekedés, az erőforrás-elosztás, és a közüzemi hálózat kiépítése területén. A városok fejlődése így negatív hatást gyakorol a környezetre, és nő az energiafogyasztás.

1990-ben a Bizottság városi környezetről szóló zöld könyve a kompakt várost ajánlotta, mint környezetvédelmi szempontból megfelelő fejlesztési modellt. Napjainkban növekszik a többközpontú városfejlesztési modell tendenciája. Melyek az EU ajánlásai a fenntartható, környezetvédelmi szempontból megfelelő városfejlesztést érintően? Milyen érvek szólnak egyik vagy másik fejlesztési modell mellett, és milyen adatokra épülnek az ajánlások?

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − A Bizottság erőteljesen támogatja az olyan fenntartható városfejlesztés előmozdítását, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a környezetet. A Bizottság 2006-ban fogadta el a városi környezetről szóló tematikus stratégiáját. A stratégia elismeri a fenntartható városfejlesztés egységességét az életminőséggel összefüggésben, ugyanakkor elismeri az Európai Unió polgárai között tapasztalható sokféleséget is.

Ebből az okból kifolyólag, és a helyi hatóságokkal és a tagállamokkal folytatott széleskörű konzultációt követően, a stratégia a szubszidiaritás elvének megfelelően úgy véli, hogy mindenekelőtt a helyi és a nemzeti hatóságok tudják megtalálni és megvalósítani a helyi körülményeknek leginkább megfelelő megoldást.

A Bizottság nem ajánl a városi helyzetek sokféleségéből kiemelve egyetlen olyan sajátos fejlesztési modellt sem, amely Európa valamennyi városára érvényes lenne. A Bizottság lényegesnek véli a megfelelő irányítási és tervezési eszközök bevezetését, de az a véleménye, hogy olyan sajátos tervek, mint a környezetgazdálkodási tervek és a fenntartható városi közlekedési tervek elkészítésére vonatkozó kötelezettség előírása nem képez valódi hozzáadott értéket.

A Bizottság mindazonáltal iránymutatást tett közzé a fenntartható városi közlekedési tervekről és az integrált környezetgazdálkodási tervekről, abból a célból, hogy segítse a helyi hatóságokat a stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. Az iránymutatást úgy kell venni, mint a folyamat leírását, és az azokról a fontosabb elemekről szóló emlékeztetőt, amelyeket mérlegelni lehet az integrált környezetgazdálkodási programok és fenntartható városi közlekedési tervek helyi szintű kialakításakor. Mindkét dokumentum széles körű konzultáción és a maguk a városok által kialakított legjobb gyakorlatok példáin alapul.

Már léteznek a városi térségeket érintő jogszabályok, például a levegőminőség, a vízgazdálkodás, a zaj és a hulladék területén. E jogszabályokat jobban kell végrehajtani. A városi térségek életkörülményeinek szemmel látható és jelentős javulása a meglévő jogi aktusok teljes mértékű végrehajtása révén biztosítható.

A Bizottság emlékeztet a városfejlesztési elgondolások bőségére, amely lehetővé tette a városi ügyekért felelős miniszterek számára, hogy konszenzust érjenek el a lille-i cselekvési program, a rotterdami városi acquis és a bristoli megállapodás, valamint legutóbb a fenntartható európai városokról szóló, a Tanács 2007. május 25-i nem hivatalos ülésén elfogadott lipcsei charta alapján. 2007 szeptemberében a Bizottság zöld könyvet hagyott jóvá a városi mobilitásról, amelyet nyilvános konzultációra bocsátottunk. E dokumentumok jelentik a közös hátteret, és vázolják a fenntartható városi fejlődés megvalósításához szükséges fő feltételeket. Ezen felül a Bizottság tevékenyen ösztönzi a párbeszédet és a legjobb gyakorlatok terjesztését a városok között, az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott keretprogramokon belül.

Az európai városok helyzetére vonatkozóan rendelkezésre álló olyan adatokat illetően, amelyek politikai döntések alapjául szolgálhatnak, a Bizottság bevezette a városfelmérést, amely az európai városok helyzetéről tartalmaz adatokat, és amelynek naprakésszé tétele folyamatban van. A Bizottság nemrégiben közzétett egy tanulmányt az európai városok állapotáról, amely tovább elemzi a városfelmérés eredményeit.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Nagyon köszönöm, biztos úr, részletes és meggyőző válaszát. A Bizottságnak a városokat pozitív kezdeményezésekre és azok megosztására sarkalló módszerek megtalálására fordított munkája igen jelentős. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint mely régiók állnak a legközelebb az ideálishoz, amely természetesen elérhetetlen. Mely EU-tagállamok értek el a legtöbbet az Európai Bizottság által ajánlott elgondolások megvalósításában?

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Alelnök úr, már megválaszolta a kiegészítő kérdésemet, de mivel semmi sem ér fel az anyanyelvén egyértelműen kifejezett nyilatkozattal, örömmel venném, ha megismételné németül, amit az előbb mondott arról, hogy a Bizottság nem törekszik arra, hogy Európa legfőbb tervezési hatósága legyen azáltal, hogy minden területen beavatkozik, és különösen azáltal, hogy sajátos fejlesztési modellt tesz kötelezővé vagy javasol. Mint az Ön által említett, „A városi mobilitás új kultúrája felé” címet viselő zöld könyv előadója, biztosíthatom, hogy a Parlament mindenképpen a sokféleség támogatásának útján fogja Önt követni.

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − Ha megengedi, elnök asszony, a második kérdéssel kezdeném, és felolvasnám ismét, amit elmondtam, valamint rövid észrevételt fűznék hozzá.

A Bizottság nem ajánl a városi helyzetek sokféleségéből kiemelve egyetlen olyan sajátos fejlesztési modellt sem, amely Európa valamennyi városára érvényes lenne. Ez egyértelműen tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét és a sokféleség elvét, és más szavakkal, a saját szavaimmal, ez azt jelenti, hogy ugyanaz a méret nem jó mindenkire. Ez nem uniformizált megközelítés, hanem olyan megközelítés, amely figyelembe veszi a városok sajátosságait, sajátos igényeit, érdekeit és kapacitásait, de úgy vélem, mindaz, amire szükségünk van – iránymutatás, ajánlások és a legjobb gyakorlatok cseréje – a rendelkezésünkre áll.

Ami az első kérdést illeti, nagy a kísértés, hogy a saját tapasztalatom alapján válaszoljak, és minden bizonnyal meg tudnám Önnek nevezni azt a várost, ahol a leginkább szeretnék élni, de ez nem politikai kérdés. A Bizottságnak nincs ilyen eredményjelzője, és nem rangsorolja az európai városokat oly módon, amely teljes egészében lefedne valamennyi tényezőt.

Sajnálatos módon nem vagyok abban a helyzetben, hogy objektív választ adjak Önnek, és nagyon nem lenne bölcs dolog személyes választ adni, másokat megsértve.

  Elnök. − 36. kérdés, Karin Riis-Jørgensentől (H-0933/07)

Tárgy: Hálózatsemlegesség a távközlési reformcsomagban

Az elmúlt öt évben igen élénk vitának lehettünk tanúi, amely az USA-ban a hálózatsemlegességről folyt, beleértve azt a kérdést, hogy a hálózatok üzemeltetői milyen mértékben korlátozhatják és ellenőrizhetik a felhasználói forgalmat az interneten. A távközlési reformcsomag foglalkozik ezzel a kérdéssel és azt úgy kívánja megoldani, hogy nagyobb átláthatóságot követel a felhasználók tekintetében, azzal kapcsolatban, hogy mit vásárolnak. De amint azt a barangolási díjakkal kapcsolatos felszólalásból láttuk, az átláthatóság nem mindig elég a fogyasztó védelméhez. Az internethez való korlátlan hozzáférés ösztönzi az innovációt (mint a Skype, Joost, web 2.0 stb. esetében). A távközlési társaságoknak azonban joguk van az internetes felhasználói forgalom priorizálására, sőt blokkolására is; a Bizottság úgy véli, hogy a távközlési reformcsomag elegendő a fogyasztók védelméhez és az internetes innováció ösztönzéséhez? És mi lenne az optimális megoldás?

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − A tisztelt képviselő asszony által feltett kérdés nagyon fontos a fogyasztók, a távközlési szolgáltatók, a tartalomszolgáltatók és természetesen a távközlési szabályozó hatóságok számára. Arra az egyensúlyra vonatkozik, amely a hálózatszolgáltatók azon kívánsága, hogy hálózati forrásaik felhasználásának optimalizálása érdekében differenciált szolgáltatási minőségű internetszolgáltatásokat kínáljanak, és a felhasználók azon szabadsága között áll fenn, hogy bármilyen jogszerű on-line tartalomhoz hozzáférjenek vagy azt terjesszék olyan beavatkozások, mint a blokkolás vagy a degradáció nélkül.

A Bizottság elkötelezett a tekintetben, hogy az internet nyílt maradjon mind az új, innovatív szolgáltatásokat nyújtani kívánó szolgáltatók, mind az általuk választott szolgáltatáshoz hozzáférni, valamint saját maguk tartalmakat létrehozni és feltölteni kívánó fogyasztók számára.

A hálózatsemlegességről az Egyesült Államokban folyó vitát jelentősen befolyásolja az annak biztosítására irányuló szabályozás hiánya, hogy a hozzáférés nyílt maradjon, és a hozzáférés szabályozásának hiánya a hálózati tulajdonjogok koncentrációjával kombinálva valódi aggodalmat ébresztett a fogyasztókban és a tartalomszolgáltatókban azzal kapcsolatosan, hogy kizárják őket az internethasználatból.

Az európai helyzet az, hogy általánosságban nagyon jól állunk a hálózatsemlegesség és a hálózati szabadságok kérdésében, mivel hatékony hálózati szabályozással rendelkezünk az EU távközlési szabályaival összhangban, és a szélessávú szolgáltatók nagyobb választéka áll az európai fogyasztók rendelkezésére. Az a tény, hogy a fogyasztóknak több választási lehetőségük van, és, hogy nagyobb a verseny, azt jelenti, hogy ha az egyik szolgáltató korlátozza a felhasználói jogokat, a másik nyitottabb ajánlattal léphet a piacra. Az EU jelenlegi szabályozási kerete eddig biztosította, hogy a távközlési piac nyitott maradjon, hogy a fogyasztóknak tett ajánlatok átláthatóbbak legyenek, és hogy a verseny hatékonyabb legyen.

Értem a tisztelt képviselő asszony kérdését, mivel fennáll a veszélye, hogy a jövőben nagyobb mértékű lesz a forgalom priorizálása. A múltban valamennyi információt, adatcsomagot és az adatok minden bitjét egyformán kezelték. Ma azonban az új módszerek differenciálhatnak csomagok között, hogy prioritást adjanak a sürgős közléseknek, vagy azoknak a felhasználóknak, akik felárat fizettek a jobb minőségű szolgáltatásokért.

E módszerek jogszerűek azokban az esetekben, amikor a szolgáltatás szintjét garantálni kell a szolgáltatás hatékonysága érdekében. A hangátviteli internetszolgáltatásokhoz például egy minimális kapcsolódási szintre van szükség ahhoz, hogy kielégítőek legyenek, különösen a segélyhívások vagy az üzleti hívások tekintetében. Ezen felül, a priorizálás a kereslet növekedésével a hálózatok üzemeltetőit a bővített sávszélességbe való befektetésre ösztönzi. Ez a történet kellemes része. A probléma az, hogy ugyanezeket a módszereket arra is lehet használni, hogy a szolgáltatás minőségét elfogadhatatlanul alacsony szintre csökkentsék. E megkülönböztetés ezután a fogyasztók és az alternatív szolgáltatók tekintetében gyenge minőségű szolgáltatásokhoz vezet.

Éppen ezért a Bizottság által 2007. november 13-án elfogadott, és ugyanezen a napon a Parlament elé terjesztett távközlési reformcsomagban arra tettünk javaslatot, hogy a nemzeti távközlési szabályozó hatóságoknak olyan hatáskört biztosítsunk, amely szerint megállapíthatják az EU-szinten meghatározott műszaki előírásokon alapuló hálózati adatátviteli szolgáltatások minimális minőségi szintjét. Ezen felül új követelmény a távközlési szabályokban, hogy a felhasználókat előzetesen tájékoztatni kell arról, hogy milyen módszereket alkalmaztak, és melyek vezethettek priorizáláshoz. Ezt nevezzük átláthatósági szabálynak.

Mi, mint Bizottság, úgy véljük, ez a megközelítés olyan áthidaló megoldást talál, amely védelmezi a versenyt és a felhasználók hozzáférését anélkül, hogy indokolatlanul korlátozná a hálózatszolgáltatók azon képességét, hogy különböző üzleti modellekkel kísérletezzenek.

Ezen felül, a Parlamentnek tudomása van arról, hogy a Bizottság közelről vizsgálja a hálózati szabadságokkal kapcsolatos fejleményeket. Az információs társadalomról szóló 2006. évi világ-csúcstalálkozót követően a Parlament elé terjesztettünk egy közleményt, amely világosan kifejezte a Bizottság szándékát az internet-semlegesség ellenőrzése és védelme tekintetében. A nyílt internet és a végpontok közötti összeköttetés kiépítési elveit a tanácsi következtetések is kifejezetten említik 2005-től.

E kérdéseket folyamatosan elemzik, következetesen ellenőrzik és rendszeresen megvitatják a tagállamokkal, például az i2010 magas szintű csoportban, és harmadik országokkal. Ez azért fontos, mivel az internet határok nélküli. A Bizottság folyamatosan támogatni fogja a nyílt internet és a megkülönböztetésmentes hozzáférés szükségességét. Ez támasztja alá az EU távközlési szabályaiban foglalt szabályozói megközelítés filozófiáját, amelyet továbbfejlesztünk reformprojektünkkel; ezt a Parlament az elkövetkezendő hónapokban vitatja majd meg.

  Karin Riis-Jørgensen (ALDE). – Köszönöm, biztos asszony. Nagyon elégedett vagyok a válaszával. Rendkívül átfogó volt, és ténylegesen megmutatta az Ön érdeklődését és tudását e fontos kérdésben.

Úgy gondolom, Ön – ígéretéhez híven – valóban gondosan ellenőrzi majd a rendszert. Remélem, egy éven belül majd beszámolhat arról nekünk, hogy az átláthatósági záradék és az általunk bevezetett ellenőrző rendszer biztosította a hálózatsemlegességet. Remélem, visszatérhetünk e témára hat–tizenkét hónapon belül, hogy lássuk, működik-e a rendszer.

  Malcolm Harbour (PPE-DE). – Szeretném én is megköszönni a biztos asszonynak igen átfogó válaszát. Múlt héten beszélgetést folytattam néhány parlamenti képviselővel, és ugyanezt válaszoltam nekik, így örülök, hogy Ön ezt megerősítette. Mindazonáltal megmagyarázná a nyílt hozzáférés fenntarthatóságát, tekintve, hogy az optikai kapcsolat az otthonig (FTTH) típusú újgenerációs hálózatokba történő főbb befektetések új korszaka felé tartunk, amely tekintetében az ágazatból néhányan úgy látják, hogy nincs elégséges ösztönzés a befektetésre? Megerősítené e Ház előtt, hogy fenntartja a nyílt hozzáférés elveit pontosan ugyanazokból az okokból, amelyeket a Riis-Jørgensen asszony kérdésére adott válaszában kifejtett?

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Én is szeretnék gratulálni a biztos asszonynak, amiért az év biztosának választották. E területen tényleg van néhány kiemelkedő feladatunk. Egyrészről vannak az állami televíziótársaságok, amelyek teljesítményükért nagy összegű finanszírozásban részesülnek, ami lehetővé tette természetesen, hogy kiváló oktatási programokat készítsenek. Másrészről a mobil tévé egyre több emberhez jut el. Hogyan értékeli az e területen bekövetkezett fejleményeket?

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Először is szeretném megköszönni a tisztelt képviselő úrnak, hogy segít nekem abban, hogy e politikában előbbre lépjünk. E politika nyílt hálózaton és a nyílt interneten alapul, amely mindig is Európa határozott elképzelése, megközelítése és célértéke volt, és az is marad.

Egyelőre nem kellene nagyon aggódnunk, mivel szabályozási keretrendszerünk szerencsére azt jelenti, hogy nem vagyunk ugyanabban a nehéz helyzetben, mint a világ más részei. Ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, és semmit nem kell tennünk, ezért mondtam, hogy alaposan ellenőrizni fogjuk ezt a kérdést. Újra jelentést teszek majd a Parlamentnek, és biztos vagyok abban, hogy a távközlés szabályozására vonatkozó reformcsomagról folytatott vitáink során visszatérünk ezekre a kérdésekre. Olyan technológiai előrelépések is történhetnek, amelyek nagyon gyorsan változtatnak a dolgokon, ami talán azt jelenti, hogy nem is kell visszajönnöm az elkövetkezendő hónapokban.

Ami az új technológiákhoz való nyílt hozzáférést és a széles sávba történő új befektetéseket illeti, a tisztelt képviselő úr tökéletesen tudja, hogy a Bizottság megvétózta a német kormánynak a száloptikákkal kapcsolatban kialakítandó új monopóliumra vonatkozó javaslatát. Nem gondoljuk, hogy a monopóliumok jelentenék a választ a nyílt internethozzáférésre, és mindarra, amiben hiszünk. Ez az oka annak, hogy támogatjuk a versenyt, amit a beruházási lehetőségek megnyitása eszközének tartunk. Azok a tagállamok, amelyekben a legnagyobb mértékű a verseny a szabadpiacok tekintetében, egyúttal azok a tagállamok is, amelyekben a legnagyobb mértékű a verseny az infrastruktúra tekintetében. Az infrastruktúra tekintetében folyó verseny a szolgáltatási tartalomnak a fogyasztó rendelkezésére állását és a fogyasztói választékot jelenti. Pontosan ez az, amit el szeretnénk érni.

a Bizottság tagjaHadd mondjam el a következőket Rübig úrnak: jól ismert tény, hogy nagyon határozottan kampányoltam egy európai szabvány mellett, amely lehetővé tenné a számunkra, hogy a mobil tévét sikertörténetté tegyük egész Európában, a lehető legrövidebb idő alatt, amint azt a GSM-szabvány esetében elértük. Itt elsősorban olyan dolgokra gondolok, mint a tartalom, mert ezek a kisebb formátumok sajátos tartalmakat igényelnek, amelyek kreatív iparágunkat egy hatalmas lehetőséggel ajándékozzák meg, ha sikerül a lehető leghamarabb piacra dobnunk a mobil televíziót, amely alatt azt értem, hogy a jövő évi labdarúgó-bajnokság és az Olimpiai Játékok előtt. Ez egy olyan lehetőség, amelyet Európa nem hagyhat ki.

Második rész

  Elnök. − 37. kérdés, Colm Burke-től (H-0897/07)

Tárgy: A Kisvállalkozások Európai Chartája

A Kisvállalkozások Európai Chartája az EU kisvállalkozásai számára potenciálisan központi szerepet játszhat a vállalkozási környezet javításában.

Tenne-e észrevételt Bizottság arra nézve, hogy a Charta hasznosnak bizonyul-e a kisvállalkozások támogatásában és segítésében?

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − Fennállásának hét éve alatt a Kisvállalkozások Európai Chartája alapvető dokumentuma lett Európa kis- és középvállalkozásokkal (kkv-k) kapcsolatos politikájának. 2000-ben 15 tagállammal indult, mára 44 ország fogadta el referenciakeretként, és ma regionális szinten is alkalmazzák.

2005-től a kkv-politika fő elemmé vált a megújított lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerségben, és a Charta beépült a lisszaboni jelentéstételi folyamatba. Ez biztosítja a szükséges prioritást politikai szinten. Ezt egészítik ki a helyes gyakorlatok éves cseréi és a Charta-konferenciák, amelyek biztosítják a végrehajtásra való kellő összpontosítást. Mind a helyes gyakorlatok cseréje, mind az éves Charta-konferencia folyamatos sikerrel járnak.

A helyes gyakorlatok cseréi eddig 250 példát szolgáltattak a bevált és sikeres kkv-politikai intézkedésekre. Ezen esetek közül körülbelül 80-ban jelezték a tagállamok, hogy más tagállamok intézkedései ösztönözték őket saját politikáik kialakítása során.

Mondok néhány példát, jóllehet hosszasan tudnám sorolni. A görög egyablakos rendszert Írország inspirálta, és a rendszernek a dublini Charta-konferencián történő bemutatása. A befektetett haszon utáni osztrák adómentességet a hasonló olasz intézkedés alapján alakították ki. Dánia támogatást nyújt a kkv-knek az e-business használatához, a hasonló ír, holland, finn, svéd és norvég kezdeményezések alapján. Mindezekben az esetekben a tagállamok megerősítették, hogy a Charta váltotta ki az ösztönzést.

A Charta iránti jelentős érdeklődést az éves Charta-konferenciák résztvevőinek egyre növekvő száma is jelzi. Az idén Berlinben tartott Charta-konferencia 350 résztvevőt vonzott, most volt a legmagasabb a résztvevők száma, és nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem, és szólhattam a több, mint 40 országból érkezett résztvevőkhöz. A következő Charta-konferenciára 2008. június 3-án és 4-én kerül sor, Bledben, Szlovéniában. A szlovén elnökséggel közösen szervezzük, és még több résztvevőre számítok, mint eddig.

A Bizottság meglátása szerint a Charta nagyon hasznos abban, hogy a tagállamokat az üzleti környezetnek a kisvállalkozások számára Európa-szerte történő javítására ösztönözze. Hetedik évében még mindig döntő fontosságú politikai eszköz. Így az Ön kérdésére természetesen adódó válasz: „igen”.

  Colm Burke (PPE-DE). – Köszönöm, biztos úr, kimerítő válaszát. Amiből én igazán ki szeretnék indulni, – és jól tudom, az nem az Ön asztala – kapcsolatban áll az internetszolgáltatások és a szélessávú szolgáltatások egész fejlesztésével. Európa-szerte 19%-os igénybevétel tapasztalható. Az én országomban körülbelül 16%-os az igénybevétel, és ez a vidéki térségek kisvállalkozásait érinti, különösen ott, ahonnan én származom. Példának okáért, a Parlamentbe az EU legnyugatibb repülőteréről érkezem, amely Tralee-ben található.

Arra szeretnék kilyukadni, hogy a kisvállalkozások önkéntes szervezetei, akik kisvállalkozásoknak adnak támogatást, jeleskedtek az információszolgáltatásban, és csak azon gondolkodom, hogy kezdhetnénk-e többet velük, segíthetnénk-e nekik abban, hogy a rendelkezésre álló információt megosszák tagjaikkal.

  Malcolm Harbour (PPE-DE). – Köszönöm, Verheugen úr a rendkívül bátorító válaszát. Kiegészítő kérdésemben két érvet szeretnék felhozni arra vonatkozóan, hogy hogyan vihetnénk tovább e kezdeményezést, és hogyan építhetnénk annak sikerére. Az első arra vonatkozik, hogy a Charta hogyan épül be az Önök európai kisvállalkozói intézkedéscsomaggal kapcsolatos elgondolásaiba, amit nagyon jelentős és izgalmas új fejleménynek tartok. Másodszor, e kérdést a lisszaboni menetrendhez kapcsolva, egyetért-e velem abban, hogy a legnagyobb kérdések egyike az, hogy hogyan segíthetnénk a kisvállalkozásokat a gyors növekedésben, – különösen azokat a kisvállalkozásokat, amelyeknek jó ötleteik vannak, de nehezen jutnak tőkéhez –, valamint növekedésük felgyorsításában és az új munkahelyek teremtésében? A Charta-programban van-e lehetőség a gyors növekedésű vállalkozások „minichartája” számára?

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − Az első kérdést érintően, meg szeretném erősíteni, hogy a kkv-k minden szervezete valóban teljes mértékben érintett, és véglegesítettünk egy olyan projektet, amely az Európai Unióban mindenhol kiépíti a kisvállalkozások támogatási hálózatát. E hálózat legfontosabb eleme pontosan az IKT igénybevétele lenne egy tágabb értelemben.

Egyértelműen azonosítottuk annak egyik okát, hogy az európai kkv-k miért kevésbé dinamikusak, mint például az amerikai kkv-k, ami az, hogy az amerikai kkv-k gyorsabban növekszenek, nyereségesebbek, innovatívabbak, és áltagosan több embert foglalkoztatnak. Ennek az egyik oka az – és ezt egyértelműen elemeztük –, hogy az IKT igénybevétele sokkal de sokkal jobb az Egyesült Államokban. Különösen az, hogy a rendelkezésre álló legmodernebb technológiát használják. Európában örülünk, ha egy kis családi vállalkozás tulajdonosa egyáltalán on-line van! Ez tény. Az európai vállalkozás a valóságban nagyon kicsi, 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozás. Általában nem növekedés-orientált, hanem csak a család jövedelmének biztosítására hivatott. Ezért tart itt. Ezért nehéz ezeket a vállalkozásokat meggyőzni arról, hogy korszerűsödniük kell, hogy piaci résztvevőkké kell válniuk, és hogy növekedniük kell.

Teljes mértékben osztom az Ön álláspontját, és csak annyit mondhatok, sok-sok kezdeményezést vezettünk már be e vállalkozások támogatására – némelyeket mellesleg a megfelelő ágazatokkal együtt, amelyek szintén érdekeltek voltak termékeik értékesítésében. Ezért ötvözzük a kettőt, és a kezdeményezések nem kizárólag a kkv-kre irányulnak. A kkv-k IKT-igénybevételének problémáját együtt kell látni a vidéki térségek azon problémájával, hogy nincs hálózat, vagy nincs infrastruktúra. A Bizottság e fontos területen is dolgozik. Ez is mindenképpen része a Charta-folyamatnak, és része lesz a jelentéstételi folyamatnak.

A Harbour úr által feltett második kérdést illetően, tudja, hogy mindig nagyon örülök, ha az Ő kérdéseire válaszolhatok, de amennyiben az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról van szó, ez egy kicsit korán jött. A Charta folyamat, amint tudja, és bölcsebb lenne annak jelenlegi lényegére koncentrálni – együttműködési hálózat az új ötletek és legjobb gyakorlatok területén. Vonakodom túl sok eszközt létrehozni, de nyilvánvaló, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag előkészítésének folyamatában meg kell vizsgálnunk valamennyi meglévőt, akár megfelelőek, akár nem, és eldönteni, hogy ebben az összefüggésben javíthatunk-e rajtuk vagy sem.

Általában, azt kell mondanom, nagyon örülök, hogy Európában mostanra mindenütt elfogadottá vált, hogy a kkv-k rendelkeznek ténylegesen a legerőteljesebb innovációs, növekedési és munkahelyteremtési potenciállal. Minden kezdeményezés, amit előkészítünk, segíti a kkv-ket abban, hogy teljes mértékben kihasználják ezt a lehetőséget, és kibontakoztassák azt.

Egy pár éve tudjuk már, hogy melyek az alapvető problémák, és Önök is tisztában lesznek azzal, hogy melyek ezek: a nem eléggé erőteljes innovációs kapacitás problémája; a pénzügyi eszközök, különösen a kockázati tőke elérhetetlenségnek problémája; a vállalkozások átadásának problémája – egy nagyon fontos szempont, amelyet alábecsülnek egyes tagállamokban. Többszázezer vállalkozást veszítünk évente Európában, amelyek könnyedén működhetnének továbbra is, ha jobban meg lehetne szervezni a generációk közötti átadást. Ez nagyon fontos kérdés. A kkv-k egész adókörnyezete is fontos tényező, és a kedvenc témám természetesen – a túlszabályozás – sokkal fontosabb a kkv-k szempontjából, mint a nagyvállalkozásokéból.

A nagyvállalkozások el tudják viselni a nagyon nehézkes és bonyolult szabályozást. Van jogi osztályuk, és megoldják. Mellesleg, meg vagyok győződve arról is, hogy a nagyvállalkozásoknak nincs akkora szükségük a belső piacra, mint a kisvállalkozásoknak. A nagyobb vállalkozások kihasználnák a letelepedés jogának lehetőségét, és mindenütt ott lennének. A belső piac egész filozófiájának, meglátásom szerint, a kkv-kre kellene összpontosítania, és sajnálatos módon azt kell mondanom, az európai vállalkozásoknak csak 8%-a folytat határon túli ügyleteket.

Ha ezt elemzik, megállapíthatják, hogy az európai belső piac lehetőségei messze nincsenek kihasználva, ha vállalkozásainknak mindössze 8%-a – általában a nagyobb vállalkozások – vesznek részt benne. Még nagyon sok munkánk van tehát.

  Elnök. − 38. kérdés, Jim Higgins-től (H-0899/07)

Tárgy: Gépjárművek által okozott zajártalom

Tudná a Bizottság vázolni a gépjárművek által okozott zajártalommal, különösen a meghatározott dBA-val foglalkozó, jelenleg hatályos jogszabályokat és iránymutatásokat, ha vannak ilyenek, és meg tudná-e mondani, hogy tesz-e további erőfeszítéseket a gépjárművek által okozott zajártalom mérséklésének biztosítására?

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − A négykerekű gépjárművek – személygépkocsik, kisteherautók, tehergépkocsik és buszok – zajkibocsátásnak kérdésével az 51. sz. ENSZ-EGB-rendelet és az ennek megfelelő 70/157/EGK irányelv foglalkozik, amely zajpróbákat és határértékeket vezet be.

A határértékeket a múltban többször csökkentették, legutóbb 1995-ben. A megengedett legnagyobb zajszint ma a személygépkocsikra vonatkozó 74 dBA és a nehéz tehergépjárművekre vonatkozó 80 dBA között található. További megengedett eltérés vonatkozik a közvetlen befecskendezésű dízeljárművekre, a terepjárókra és a sportautókra.

Ez a legutóbbi csökkentés nem hozta meg a várt eredményeket, és a későbbi tanulmányok rámutattak arra, hogy a mérési módszer többé nem tükrözi a tényleges vezetői magatartást.

Ennélfogva elhatároztuk, hogy mielőtt újra csökkentenénk a határértékeket, mindenekelőtt új tesztelési ciklust kell kialakítani, és a zajpróba során alkalmazott vezetési feltételeket közelíteni kell a valódi vezetési műveletekhez.

Az új vizsgálati ciklussal kapcsolatos munkát most véglegesítjük. Ez a meglévő vizsgálati előírást jobb mérési módszerrel váltja fel, amely visszaadja a nehéz tehergépjárműveknek a városi forgalomban normális vezetési feltételek mellett tapasztalható zajszintjét.

Az új vizsgálati eljárás mellett előre látható, hogy a meglévő, egyes gépjárművekre vagy technológiákra megállapított kiegészítő eltéréseket felszámoljuk.

Mielőtt e módszert típusjóváhagyási célokra is alkalmazni lehetne, új határértékeket kell megállapítani e módszer tekintetében, hatásvizsgálat alapján. Annak érdekében, hogy reprezentatív adatokat szerezzünk ezen értékek meghatározásához, és egy megbízható hatásvizsgálat elkészítéséhez, a gépjárműgyártókat arra kötelezzük, hogy egy kétéves időszakban párhuzamosan alkalmazzák a régi és új mérési módszereket.

A régi módszer továbbra is előírás marad a típusjóváhagyás megszerzéséhez, az új módszereket pedig nyomon követési célokra alkalmazzák 2009-ig. Amint befejeződik az adatgyűjtés, a Bizottság javaslatot tesz egy új jogszabályra, amely meghatározza a felülvizsgált határértékeket.

A motorkerékpárokra vonatkozó új vizsgálati módszer véglegesítése is közel van. Az ENSZ-EGB-ben folytatott megbeszélések most a kiegészítő országúti vizsgálatokra összpontosítanak, amelyeket a típusjóváhagyás során végeznének el, olyan zajszintek meghatározására, amelyek lehetővé tennék az összehasonlítást az országúti ellenőrzések során mért szintekkel, a megbabrált vagy nem megfelelően karbantartott motorkerékpárok kiszűrése érdekében.

A munka várhatóan 2008-ban fejeződik be. A Bizottság akkor javaslatot tesz a felülvizsgált határértékeket tartalmazó, megfelelő ENSZ-EGB-rendelethez való csatlakozásra.

Ezen felül, a Bizottság nemrég konzultációt folytatott az abroncsokra vonatkozó intézkedéscsomagról, beleértve az abroncsokra vonatkozó meglévő zajszintek csökkentését. A konzultáció körülbelül 4dBA csökkentést javasol a személygépkocsik abroncsai és 6 dBA-t a haszongépjárművek abroncsai tekintetében: ez elég tekintélyes. Az új abroncstípusokra vonatkozó új határértékek várhatóan körülbelül 2012-ben lépnek hatályba.

  Jim Higgins (PPE-DE). – Köszönöm, biztos úr, kimerítő válaszát. Természetesen örülök annak a megjegyzésének, hogy új vizsgálati helyszín áll rendelkezésre, és hogy új határértékek meghatározására kerül majd sor.

Ezt ír szempontból közelítem meg. Az elmúlt néhány évben tapasztalhattuk a „boy racers”-ként ismert jelenséget, akik régi autókat alakítanak át, a nap minden órájában úton vannak, és nagy problémát okoznak a sugárhajtású repülőgépekére hasonlító zajkibocsátás tekintetében, nagyobb zavart okozva ezzel különösen a városi térségekben.

Üdvözlöm a tényt, hogy két jogszabály is van, amint Ön, biztos úr, említette: az 51. sz. ENSZ-EGB-rendelet és a 70/157/EGK irányelv. Ám a probléma, amint én látom, az ENSZ-EGB 51. sz. rendeletével, hogy az csak új autókra vonatkozik. Úgy vélem, lennie kellene egy előírásnak, legalább a Dimas biztos úrtól érkező válasszal kapcsolatban: lennie kellene olyan rendeletnek, hogy nem lehet az autókat átalakítani, és hogy rendszeres vizsgálatokra kell, hogy sor kerüljön.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, a közúti gépjárművek tekintetében a zajkibocsátás nem haladhat meg egy meghatározott felső határt. A vasúti közlekedésben e felső határ az átlagos zajszinten alapul, ami azt jelenti, hogy rendkívül magas zajszintet is el kell viselni a vasútvonalak mellett, csak azért mert az átlagos zajszint nem haladja meg a megengedett határértéket. Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy hasonló intézkedéseket fogadjon el, mint amelyek a gépjárművekre vonatkoznak, hogy a jövőben megkönnyítse a hangos vasútvonalak mellett lakók életét?

  Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Szeretnék rámutatni arra, hogy sokat hivatkozunk sajátos követelményekre, de végrehajtásuk kérdéséről nem szólunk kellő mértékben. A zajártalmat illetően szeretném felhívni a biztos úr figyelmét arra a tényre, hogy az általunk most megvitatott valamennyi követelmény nyomon követése elég töredékes. Véleményem szerint a Bizottságnak olyan javaslatot kellene előterjesztenie (ami lehet, hogy már folyamatban is van), amelynek célja a zajártalmi kritériumok kezelési eljárásának harmonizálása és a zajártalom értékelése, mivel ez nagy probléma az olyan kis országok számára, mint Litvánia, amelynek irányító testületei gyengék és nem rendelkeznek a valamennyi követelmény végrehajtásához szükséges eszközökkel.

  Günter Verheugen , a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az első kérdést illetően kétség sem férhet ahhoz, hogy a járművek olyan átalakítása, amely a megengedett szint feletti zajkibocsátást eredményezne, tilos. Az ilyen változtatás bűncselekmény is lehet. Magától értetődik azonban, hogy a tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy a forgalom általános nyomon követésének keretében a közlekedési bűncselekmények ilyen elkövetőit, mert pontosan annak tekinthetők, elfogják. A legtávolabbi kilátás sincs arra, hogy mi, európai szinten bármit tehetünk annak érdekében, hogy a tagállamok többet tegyenek az egyértelműen jogellenes gyakorlatok csökkentéséért.

A közúti autóverseny természetesen minden európai országban jogellenes. Nincs egyetlen európai jogszabály sem, amelyre hivatkozni lehetne a közúti autóverseny megbüntetésének kérdésében. A kérdés tehát teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyeknek megvan minden eszközük e bűncselekményeket megelőzéséhez.

Ami a vasúti közlekedésből származó zajkibocsátást illeti, az én közvetlen felelősségem az aktív zaj megelőzésére korlátozódik, más szóval arra, hogy mit tehetünk a személygépkocsik által kibocsátott zaj csökkentéséért. A passzív zaj megelőzéséért, amelyre Ön hivatkozott, nem vagyok közvetlenül felelős. Több mint hajlandó vagyok arra azonban, hogy a témát megvitassam az illetékes biztossal, és biztosítom Önt arról, hogy a lehető leghamarabb választ kap arra a kérdésére, hogy a Bizottságnak van-e bármilyen terve e tekintetben.

Én teljes mértékben osztom a nézeteit. Ez nagyon fontos kérdés. A zajmegelőzési erőfeszítések nem korlátozódhatnak kizárólag a közúti közlekedésre. A modern vasúti technológia rendkívül súlyos zajártalmat jelenthet. Tudom Németországból, hogy a zajártalom nagyon jelentős tényező a Transrapid egysínű rendszert működtető modern technológiában. Ezért megvizsgáljuk ezt a kérdést, és Ön határozott választ fog kapni.

A harmadik kérdés az ellenőrzési mechanizmusokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy jogszabályaink egyértelműek. A szabályok világosak, a határértékek is világosak, és a határértékek betartatásának felelőssége a tagállamokat terheli. A Bizottság nem rendelkezik ellenőrzési eszközökkel, amelyekkel minden egyes esetben meggyőződhetne arról, hogy az európai jogszabályokat ténylegesen alkalmazzák-e a tagállamokban.

A szubszidiaritás elve alapigazság. Nem tudnám meghatározni, hogy hol módosítsuk az európai jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azokat mindenhol megfelelően alkalmazzák. A szabályok valamennyi tagállamra azonosak. Egyértelmű utasításokat tartalmaznak arra nézve, hogy hogyan kell alkalmazni azokat. Ebben az esetben, ami Litvániát illeti, csak azt mondhatom, hogy az abból az országból származó parlamenti és kormánytag kollégáink felelősek azért, hogy ilyen problémák ne forduljanak elő.

  Elnök. − Attól tartok, tovább kell haladnunk, így az időhiány miatt megválaszolatlan kérdésekre írásban kapnak választ (lásd a mellékletet).

Köszönöm, Verheugen biztos úr, hogy ennyi ideig velünk maradt.

40. kérdés, Giovanna Corda (H-0871/07)

Tárgy: Az energiapiac liberalizációja a fogyasztók javára

Az Európai Bizottság által rendelt, az európai gáz- és villamosenergia-piac deregulációjának fogyasztókra gyakorolt következményeiről szóló legújabb jelentés következtetései, valamint a nemrégiben észlelt vagy bejelentett jelentős áremelkedések arra mutatnak rá, hogy sok tagállam még nem áll készen e piac liberalizációjának kihívására.

Mivel ez a helyzet, meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy hogyan szándékozik e jelentős energiaár-emelkedésekre reagálni, amely áremelkedések azokat a fogyasztókat sújtják, akinek valójában a liberalizáció kedvezményezettjeinek kellett volna lenniük? Meg tudja-e mondani, hogy vajon konzultálnak-e a fogyasztókkal és hogyan, valamint bevonják-e a fogyasztókat a Bizottság és az európai és nemzeti szabályozó hatóságok által létrehozott testületekbe és hogyan, a jelenlegi problémák és nehézségek orvoslására?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság szigorúan követi a tagállamok áraival kapcsolatos legújabb fejleményeket. Úgy véli, hogy ezek az emelkedések nem magyarázhatóak könnyen egyetlen tényezővel, hanem az olaj és a gáz iránti világszerte növekvő kereslet tágabb összefüggésében kell vizsgálni azokat. A beruházási tevékenység, és különösen a fenntarthatóbb energiatermelésre történő átállás növekedése azonban szintén határozottan szerepet játszik ebben. Ezen felül, a piac megnyitásának kiindulópontja több tagállamban az igen alacsony ár volt. Közép- és hosszú távon ez nem adta meg a szükséges jelzést az annyira szükséges beruházásnak, és most ennek isszuk a levét.

Azt a kérdést illetően, hogy ezek az áremelkedések tulajdoníthatók-e a piaci hatalom gyakorlásának, a Bizottság tanulmányozta ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy a villamosenergia-árak egyes tagállamokban magasabbak voltak, mint azt a teljes versenypiacoktól várnánk. E tekintetben a Bizottság, a Tanács és a versenyhatóságok felfegyverezték a szabályozó hatóságokat a versenyellenes magatartások azonosítására és a megfelelő intézkedések meghozatalára.

A Bizottság saját maga is vizsgálja az egyes üzemeltetők állítólagos versenyellenes magatartásait, és öt trösztellenes eljárást indított ebben az évben. A Bizottság kellően tisztában van az ágazat strukturális problémáival is. Ezért a harmadik energiacsomag széleskörű javaslatokat tesz e strukturális problémák orvoslására, különösen azáltal, hogy a szállító rendszerek üzemeltetőinek tulajdonjogi szétválasztását javasolja.

A Bizottság mindig is azon a véleményen volt, hogy a fogyasztóknak kell lenniük a liberalizáció fő kedvezményezettjeinek. A harmadik energiacsomagra irányuló bizottsági javaslat ezért számos olyan intézkedést tartalmaz, amelyek erősítik a fogyasztók szerepét és jogait. A csomag különösen arra tesz javaslatot, hogy a fogyasztóknak meg kell adni a jogot arra, hogy bármikor szolgáltatót váltsanak, és hogy szabadon hozzáférhessenek fogyasztási adataikhoz. Az energiafogyasztással kapcsolatos fogyasztói tudatosságnak és jogoknak a növelésével a Bizottság biztosítja az eszközöket egy működő kiskereskedelmi piachoz.

  Giovanna Corda (PSE). - (FR) Elnök asszony, biztos úr, örömmel hallom, hogy hajlik arra, hogy a gáz- és villamosenergia-fogyasztókat tegye meg az elsődleges kedvezményezetteknek azáltal, hogy szigorúbb intézkedéseket alkalmazunk az ágazatban, amelyek tekintetében remélem, hogy némi hatást gyakorolnak az EU polgárai által fizetendő árra, csökkentőt, természetesen. Mondok egy példát: Belgiumban 20%-os áremelést jelentettek be, és ez teljesen lehetetlen a legrosszabbul élők számára. Mint humanista, nem tudom ezt a helyzetet elfogadni.

Ezen felül, biztos úr, biztosítana afelől, hogy a fogyasztókat tényleg bevonják a liberalizáció megvalósításának valamennyi fázisába azáltal, hogy helyet biztosítanak számukra a különböző tanácsadó bizottságokban, és azáltal, hogy bevonják őket az új vitarendezési mechanizmusokba?

  Teresa Riera Madurell (PSE). - (ES) Elnök asszony, biztos úr, szeretnék egy kérdést feltenni a fogyasztói kiskereskedelmi fórumról, amelyről azt mondta, hogy munkálkodik rajta.

Mikor áll szándékában ezt a fórumot elindítani? Milyen résztvevők biztosíthatják azt, hogy ez a fórum ténylegesen a fogyasztók javát szolgálja? Mi lesz e fórum funkciója mindazzal kapcsolatban, amit Ön most elmondott?

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Németországban a villamosenergia-árak 10%-kal nőttek, amit azzal indokoltak, hogy a villamosenergia a kényelmünket szolgálja, ezért szükségképpen sokba kerül. A harmadik energiacsomag gyakorol-e bármilyen hatást a szabályozó hatóságokra? Lehet-e bármilyen hatása az áremelkedésekre, ha azoknak nincs semmi ésszerű alapja? Nem lenne-e hasznos korlátozásokat alkalmazni az áremelkedésekre, ha a többletnyereség nem indokolt?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A harmadik kérdéssel kezdem.

Vannak kérdések, amelyeket a piac, a vásárlóerő kezelni tud, ám vannak olyanok is, amelyek tekintetében strukturális változtatások szükségesek. A villamosenergia-piac sajátossága, hogy a marginális erőmű határozza meg az árszínvonalat. Itt teljesen egyértelmű, hogy a piac teljes átláthatóságára van szükség, a harmadik szabályozási csomag éppen ezért foglalkozik a szállítási tevékenységeknek az ellátó tevékenységektől történő elválasztásával. Egyébként soha nem lesz lehetőségünk feltenni azt a kérdést, hogy méltányos árat fizetünk-e.

Másodszor, ha egy piacon megteremtjük a verseny feltételeit, az ártendenciák igazából olyanok, hogy nem növekszenek vagy csökkennek, vagy kevésbé növekszenek egy nem versenypiachoz képest, máskülönben a félmonopóliummal rendelkező társaságok tudnák ténylegesen diktálni az árakat. Ez azt jelenti, hogy e két kérdés ténylegesen a kormányok kezében van.

A vásárlóerőt illetően, elfogadtuk a fogyasztói jogok chartáját, és az határozottan megadja a helyes tájékoztatást a valamennyi meglévő jogszabályból eredő fogyasztói jogokkal kapcsolatban. E jogokat még jobban megerősítettük.

A fogyasztói fórum tekintetében, minden bizonnyal meg fogjuk hívni a tagállamokban megfelelő képviselettel rendelkező fogyasztói szervezeteket, valamint a gyűjtőszervezetet. Az európai szintű versenypiac valós megteremtésére irányuló intézkedéseink legjobb támogatói határozottan a különböző fogyasztói szervezetekből érkeznek.

  Elnök. − Mivel a kérdésfeltevő nincs jelen, a 41. kérdés tárgytalan.

42. kérdés, Bernd Posselttől (H-0892/07)

Tárgy: Energetikai együttműködés Délkelet-Európában

Milyen intézkedéseket hoz a Bizottság a délkelet-európai tagállamok, a tagjelölt országok és a szaloniki folyamatban érintett balkáni államok orosz energiaellátástól való függőségének csökkentésére?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság nagy figyelmet szentel Délkelet-Európa ellátás-biztonsági helyzetének. Ez volt az Energiaközösség létrehozásának egyik fő célkitűzése, ami – a belső gáz- és villamosenergia-piacok tekintetében – EU-jogszabályokon és különösen azoknak az energiaellátás biztonságával és a szolidaritással kapcsolatos rendelkezésein alapul.

Délkelet-Európa számos fontosabb energia-útvonal kereszteződésében található. A régió számos országa termel gázt. Itt Horvátországot és Romániát említeném meg. Az adriai partoknál új LNG-terminálok, valamint új, a különböző energiaforrásokhoz kapcsolódó, összekapcsolt gáz- és villamosenergia-rendszerek kezdték meg nemrég üzemelésüket, vagy vannak a fejlesztés előrehaladott szakaszában.

Bizonyos országokban azonban az egy szolgáltatótól származó földgáz részesedése jelentős az ipari szektor, a fűtés és a villamosenergia-termelés tekintetében.

Az Energiaközösségről szóló szerződés keretében, az EU pénzügyi eszközei és a nemzetközi pénzintézetek által nyújtott támogatással, a Bizottság előmozdítja a régió integrált, az EU piacához kötődő piacának kialakítását.

Ám ez azt jelenti, hogy a gáz- és villamosenergia-kereskedelem fejlődése a régióban, az összekapcsolt rendszerekre és az energiatermelésre vonatkozó új projektek kialakítása és a stabil szabályozási keret megállapítása jelentősen növeli majd az ellátás biztonságát.

Ezen felül, az új gázforrások lehetővé teszik a gázágazat kialakítását azokban az országokban, ahol az még nem létezik. Nagyon egyértelműen összpontosítunk az energiahatékonyságra is. Az energiaellátás biztonságának megerősítése érdekében a Bizottság előnyben részesíti az ellátók és a szállítási útvonalak diverzifikációját. Különösen határozottan támogatja a Nabucco-projekt és más gázprojektek, valamint LNG-fejlesztések kidolgozását a régióban, továbbá a jól megalapozott olajprojekteket, amelyek a diverzifikációs célkitűzés elérésére irányulnak.

A Bizottság emellett úgy véli, hogy Oroszország a jövőben fontos energiaforrás lesz Délkelet-Európa számára, de a Földközi-tenger medencéjéből és a Kaszpi-tenger térségéből származó más források mellett.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Mindenekelőtt szeretném megköszönni kiváló és alapos válaszát. Csak két rövid kiegészítő kérdést tennék fel. Először is, van e sajátos együttműködés a két tagjelölt országgal, Horvátországgal és Macedóniával? Másodszor, Koszovó energiafüggősége különösen probléma. Nem lehetne külön támogatást nyújtani a szél- és vízenergiához a szomszédos Albániában? Tulajdonképpen Koszovó, és különösen Albánia, de Macedónia hidroelektromosság-termelési potenciálja is jelentős.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Két hete röppent fel a hír egy Olaszország és Oroszország közötti megállapodásról, amely egy új gázvezetéknek a déli régióban történő kiépítésére vonatkozott. Ez a déli áramlat vezeték gyakorlatilag megduplázza a Nabucco-projektet. Vlagyimir Putyin azt a megjegyzést tette, hogy hálás a Bizottságnak azért, amiért jóváhagyta ezt a projektet. Szeretném hallani az Ön véleményét ezzel kapcsolatban.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A horvátországi kapcsolatokat illetően, ez az ország a csatlakozási tárgyalások résztvevője, és nagyot lépett előre a közösségi vívmányok átvételében, ezzel egyidejűleg részt vesz az Energiaközösség valamennyi tevékenységében. Mivel a közösségi vívmányok tekintetében igen előrehaladott szakaszban van, Horvátország nagyobb mértékben integrálódott az EU energiapiacába, és néhány projektet vezet.

Macedónia tagja az Energiaközösségnek és szintén halad előre a közösségi vívmányok végrehajtásával. Előrehaladása e téren annyit jelent, hogy ő az első a régióban.

Koszovót érintően, együtt dolgozunk a UNMIG-gel, és támogattunk minden tevékenységet ott. Tudom, hogy mindig adódnak bizonyos nehézségek a kifizetésekkel és az energiaellátással, de mostanáig sikerült e kérdéseket megoldanunk, és az emberek megkapták a számukra szükséges energiaellátást.

A déli áramlat olasz–orosz csővezetéket illetően, soha nem gondoltam, hogy ez a Nabucco helyébe lép. A Nabucco megfelelően halad, amint azt a Tanácsban jelentették. Megkaptam a szabályozó hatóságoktól az első bejelentéseket is a harmadik személyek hozzáférésének kérdésében, és a Nabucco új ellátási források után néz – ezek Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Egyiptom és idővel Irán.

A déli áramlat kérdése kellően világos. Orosz gázellátó forrás. Olyan projekt, amely jelen szakaszban megvalósíthatósági vizsgálat alatt áll, amelyet az ENI és a Gazprom közösen végeznek el. Várjuk ki a végét, hogy hogyan alakul a projekt. Kétségtelenül új ellátási útvonalat biztosít az Európai Unió számára, és erősíti az ellátás biztonságát, mivel az EU-n áthaladó több csővezeték az ellátás nagyobb biztonságát jelenti; de nem lép a Nabucco helyébe.

Ami a Putyin elnöktől származó dicséretet illeti, ahhoz nincs különleges hozzáfűznivalóm.

  Elnök. − 43. kérdés, Mairead McGuinnesstől (H-0895/07)

Tárgy: Írország integrációja az EU energiapiacába

Írország energiaellátásának biztonsága egyre fontosabb a fogyasztók, a vállalkozások és a politikai döntéshozók számára; innen ered a tágabb európai energiapiachoz történő teljes mértékű kapcsolódás igénye. Ennek elérése érdekében meg kell teremteni a megfelelő infrastruktúrát, a biztonságos és méltányos árért kínált energiával való biztonságos ellátottság garantálására.

Írországban az EIGRID jelenleg a konzultációs szakaszban van a Meath Cavan energiaprojekttel és a Cavan-Tyrone összekapcsolt rendszerrel összefüggésben, mindkettőt az EU TEN-E kezdeményezése társfinanszírozza, és az EU valószínűleg közreműködik a kivitelezési szakaszban. Helyben aggodalmat okoz e tervezett projektek mérete, különösen a lehetséges egészségügyi kihatásokkal összefüggésben, mindazok számára, akik a villamosvezetékek közvetlen szomszédságában élnek. Tud-e a Bizottság nyilatkozni a probléma e különleges dimenziójával kapcsolatban?

Ezen felül, tekintettel arra, hogy a villamosvezetékek 58 km-en futnak, erőteljes érv szól amellett, hogy ezeket a földbe kellene fektetni. Meg tudná-e határozni a Bizottság az álláspontját a fent említett és az EU-szerte megtalálható hasonló projektek e szempontjával kapcsolatban? Meg tudná-e határozni a Bizottság, hogy mi tekinthető a legjobb gyakorlatnak, és mit kell figyelembe venni annak eldöntésekor, hogy e villamosvezetékeket a föld fölé vagy a föld alá telepítsék?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a villamosvezetékek telepítésének területén, amelyet kizárólag a tagállamok hatóságai határoznak meg, a megfelelő környezetvédelmi EU-jogszabály szerint.

A minimumkorlátozások és referenciaszintek keretrendszerét a lakosság elektromágneses tereknek való kitettségének korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i tanácsi ajánlás határozza meg, de az intézkedések végrehajtásáért a tagállamok felelnek.

Ami az elektromágneses tereknek való kitettség lehetséges egészségügyi hatásait illeti, az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága véleményt fogadott el, amely értékeli a tudomány jelenlegi állását e területen.

A légvezetékek jelentik gyakran a leginkább költséghatékony megoldást az 50 km-t meghaladó, nagytávolságú szállításra. A földkábelek is bevett technológiát jelentenek, de mostanáig rövid vagy közepes távolságban használták őket, és a dolgok állása szerint drágábbak is.

A 220 kW vagy annál nagyobb feszültségű, és 15 km-es vagy annál hosszabb villamos légvezetékek kiépítését környezetvédelmi hatásvizsgálatnak kell alávetni. Ezen felül, bármely olyan, villamos légvezetékekkel kapcsolatos tervre vagy projektre, amely valószínűleg jelentősen káros hatást gyakorol a Natura 2000 területekre, alkalmazni kell a 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkében foglalt eljárási biztosítékokat.

  Jim Higgins (PPE-DE). – Meg tudná-e mondani a biztos úr, hogy van-e döntő bizonyíték vagy tudományos bizonyíték arra nézve, hogy az elektromágneses terek károsak-e a lakosság egészségére vagy sem? Tudom, hogy – amint említette –, a tagállamok rendelkeznek végső hatáskörrel összekapcsolt rendszereik, kábeleik stb. vonatkozásában.

Másodszor, egyetért-e Ön azzal, hogy annak ellenére, hogy az ipar részéről ellenállás tapasztalható, ugyanakkor a látvány tönkretétele, a lakosság egészsége és a környezet szempontjából kedvezőbb volna, ha e kábelek a föld alatt futnának?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Válaszomat a földkábelekkel kezdem. Mostanáig a földkábel-fektetés technológiáját csak korlátozott esetekben alkalmazták, mint a madridi repülőtér esetében.

Elvben nincs korlátozás magának a kábelfektetésnek a hosszát érintően. A kérdés a költség. Ez a költség általában három–ötször magasabb, mint légvezetékek esetén, és ez idáig pontosan azért nem használták, mert két lehetőség közül lehet választani. Valójában csak akkor használták ezt a módszert, amikor a légvezetékek kivitelezése nem volt lehetséges.

Vannak olyan esetek, amikor a települések a kábelhasználatot mérlegelik, amelyek úttörő esetek. Ezek azonban többletköltséget jelentenek a fogyasztó számára.

A lakosság elektromágneses tereknek való kitettségével kapcsolatos tudományos bizonyítékot illetően van egy általános korlátozás, vannak az általam említett, 1999. július 12-i tanácsi ajánlások, és vannak minimális keretkorlátozások és referenciaszintek. Ami azonban az egészségkárosodást érintő további tudományos bizonyítékot illeti, nem érzem szükségét annak, hogy az 1999-ből származó biztonsági ajánlások mélyére hatoljunk.

Alapjában véve a légvezetékek még mindig életképes lehetőséget jelentenek, és úgy vélem, a légvezetékek és a kábelek közötti választást a helyzetnek megfelelően kell megtenni, ha azt vesszük, hogy a kábelfektetésnek is megvannak a maga nehézségei. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a tevékenység érinthet Natura 2000 területet, és hogy hatást gyakorolhat a környezetre. Nincs olyan megoldás, amely semmilyen hatást nem gyakorol a környezetre. Ezzel egyidejűleg, vannak javasolható technológiai választások, és a társaságok tisztában vannak ezekkel.

  Elnök. − Az időhiány miatt megválaszolatlan kérdésekre írásban kapnak választ (lásd a mellékletet).

Piebalgs biztos úr velünk marad, de most Dimas biztos úr nevében válaszol a kérdésekre.

53. kérdés, Georgios Papastamkos-tól (H-0875/07)

Tárgy: Az európai környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek EU általi finanszírozása

A civil társadalom a nem kormányzati szervezeteken keresztül nagyon fontos szerepet játszik az európai intergrációs folyamat és az új típusú európai kormányzás igényeinek kielégítsében. Melyik hatályos közösségi cselekvési program vontakozik a különösen a környezetvédelem területén tevékenykedő európai nem kormányzati szervezetek támogatására? A Közösség környezeti politikájának és jogszabályainak továbbfejlesztéséhez és végrehajtásához hozzájáruló mely nem kormányzati szervezetek (és mely tevékenységük) részesült eddig finanszírozásban? Mekkora a finanszírozás összege nem kormányzati szervezetenként? A meglévő közösségi program hatálya földrajzilag differenciált-e? Milyen görög nem kormányzati szervezetek vettek vagy vesznek részt a jelenlegi programban, akár önállóan, akár transznacionális alapon? Melyek a hatásvizsgálati eredményeken és mutatókon alapuló kiválasztási, nyomon követési és értékelési rendszer kritériumai?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Az európai környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek működésének Bizottság általi finanszírozását egy 1997 óta meglévő program biztosítja. A jelenlegi program jogalapja a LIFE+ rendelet.

A cél, hogy erősítsük az európai nem kormányzati szervezetek részvételét az EU környezetvédelmi politikájának továbbfejlesztésében és végrehajtásában.

Számos különböző nem kormányzati szervezetet finanszíroztunk a program során. A tevékenységek és összegek listája megtalálható a Környezetvédelmi Főigazgatóság honlapján. Az idő nem teszi lehetővé, hogy mindet felolvassam, de a listát átadom a tisztelt képviselő úrnak.

A program nem alkalmaz földrajzi különbségtételt, mivel európai és nem nemzeti szervezetekre irányul. A támogathatósághoz a szervezeteknek legalább három EU-tagállamban kell tevékenységet folytatniuk. De az egyik folyamatosan támogatott szervezet, a környezettel, kultúrával és fenntartható fejlődéssel foglalkozó Mediterrán Információs Hivatal, Görögországban rendelkezik székhellyel. Számos szervezetnek van görög tagszervezete, például az Európai Környezetvédelmi Irodának, az EUROPARC-nak és a Nemzetközi Természetbarátoknak.

A támogatásokat éves ajánlattételi felhívás keretében ítélik oda. A pályázatokat odaítélési kritériumok szerint értékelik, és azokat a nem kormányzati szervezeteket választják ki, amelyekben a legnagyobb lehetőség rejlik az EU környezetvédelmi politikai prioritásainak fejlesztéséhez és végrehajtásához való hozzájárulásra.

A nyomon követést és az értékelést a Bizottság végzi, a kedvezményezettek által benyújtott jelentések és mélyreható ellenőrzés alapján. E folyamatban azt értékelik, hogy a szervezet mennyiben teljesítette munkaprogramját, és mennyiben járult hozzá az EU politikájának fejlesztéséhez és végrehajtásához.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony, sok sikert kívánok Dimas biztos úrnak, aki a bali konferencián képviseli az Európai Uniót. Mindazonáltal szeretném jobban megvilágítani az általam feltett kérdéseket, mivel a kérdések egyediek, a válasz viszont általános volt. Szeretném azt hinni, hogy Piebalgs biztos úr közbenjár annak érdekében, hogy a Bizottság tájékoztasson engem az általam feltett egyedi kérdésekről. Ha senki más, én azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a nem kormányzati szervezetek az európai kormányzás egyik formáját jelentik, jóllehet nem hivatalosat; nagyon fontos szerepet játszanak, és ezt a szerepet jobban ki kell domborítani, ezért is tettem fel a kérdést. Ezért várok az információra, nem az átláthatóság miatt, hanem a Bizottság demokratikus elszámoltathatósága miatt.

Zárásképpen szeretném megkérni Piebalgs biztos urat, hogy az Európai Unió által elfogadott hivatalos megnevezést használja, ha harmadik országokra hivatkozik.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, szeretnék egy olyan kérdést felvetni e témában, amely már régóta foglalkoztat. Én magam is tagja vagyok egy-két ilyen szervezetnek. Mostanában azonban egyre gyakrabban elgondolkodom azon, hogy mennyire működnek demokratikusan ezek a szervezetek, és hogy vajon a Bizottság vizsgálja-e, hogy ezek a nem kormányzati szervezetek olyan demokratikus szervezetek, amelyek belső választásokat tartanak, vagy olyan vezetési struktúrával rendelkeznek, amely nem teszi lehetővé a választást, és amely nem vonható felelősségre sem a szervezet tagjai, sem más által, ami azt jelenti, hogy a pénzeszközök bizonyos körülmények között olyan irányba folyhatnak el, amelyre senki nem gondolna.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A jogalap egészen egyértelmű: ez a LIFE+ rendelet. A szervezeteket e rendelet alapján értékeljük. Ez azt jelenti, hogy különleges kritériumok vonatkoznak arra, hogy mely szervezetek pályázhatnak, de nem értékeljük a belső struktúrát és a szervezeti kialakítást.

Az átláthatóság kérdését illetően, kétségkívül támogatjuk az átláthatóságot. Írásban válaszolunk majd az Önök által feltett valamennyi kérdésére, és átadjuk a válaszomban megígért listát is. Úgy vélem, fontos, hogy a nyilvánosság nyomon követhesse a helyzetet, mivel igen egyértelmű, hogy közpénzek jutnak a nem kormányzati szervezeteknek, és a folyamatnak teljes mértékben átláthatónak kell lennie. A Bizottság megtesz minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy e folyamat átlátható és elszámoltatható legyen, a LIFE+ rendelettel összhangban.

  Elnök. − 54. kérdés, Claude Moraestől (H-0878/07)

Tárgy: Hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények / környezetvédelem a büntetőjog eszközével

2007 februárjában az Európai Bizottság javaslatot tett egy irányelvre (COD/2007/0022), amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy a környezettel szembeni súlyos cselekményeket bűncselekményként kezeljék, és állapítsanak meg minimumszankciókat a környezeti bűncslekményekre, mint például a hulladékkal kapcsolatos bűncselekményekre. Ez pozitív lépés, amint azt az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynöksége megjegyezte, a környezeti bűncselekmények elleni küzdelem egyik fő problémája azonban az, hogy a bírságok túl alacsonyak, és így nem ösztönöznek kellő mértékben a környezetvédelmi szabályok betartására.

Tekintettel azonban az ezen irányelvvel szemben a tagállamok jogába történő beépülést megelőzően álló akadályokra, milyen egyéb lépéseket tervez a Bizottság a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények ellen Európa-szerte folytatott küzdelem tekintetében?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság kiemelt prioritást rendel az illegális hulladékkal kapcsolatos tevékenységek megelőzéséhez, valamint annak biztosításához, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályait. A környezeti bűncselekményekről szóló javasolt irányelv biztosítja, hogy a súlyos környezeti bűncselekményeket hatékony büntetőjogi szankciókkal büntessék az Európai Unió egészében. A javasolt irányelv kiterjed minden súlyos, hulladékkal kapcsolatos bűncselekményre, beleértve a hulladék illegális kezelését, szállítását, kivitelét és behozatalát is.

A környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos kezdeményezés azonban messze nem az egyetlen intézkedés, amelyet a Bizottság a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzésére tett. A Bizottság számos egyedi intézkedést hozott azokon a területeken, ahol a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények súlyos problémát jelentenek a tagállamok számára. Ez különösen az illegális hulladéklerakókra és az illegális szállítmányokra vonatkozik, amelyekkel fontos EU-jogszabályok foglalkoznak.

A Bizottság korai intézkedéseket hoz a hulladékkal kapcsolatos tevékenységekből eredő negatív környezeti és egészségre gyakorolt hatások megelőzésére. Hulladéklerakókat és -szállítmányokat érintő tudatosságerősítési eseményeket szervez ott, ahol nagy a kockázat. Az elmúlt évben 16 ilyen eseményre került sor, és ebben az évben 10 további eseményt tervezünk. Rendszeresen sor kerül többoldalú találkozókra a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt felekkel, az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályai nem megfelelő végrehajtásának kezelésére.

Folyamatosan dolgozunk ki iránymutatásokat az EU hulladékkal kapcsolatos főbb jogszabályai tekintetében, például a hulladékszállításról, és az egyes problémás hulladékrendszerekre, például az elektromos és elektronikus berendezések és személygépkocsik hulladékaira irányulóan. Az ezen iránymutatásokra történő összpontosítás biztosítja, hogy az EU-jogszabályokat egységesen és megfelelően alkalmazzák az Európai Unió egészében.

Kiemelkedően fontos ismerni azt, hogy mi folyik a tagállamokban, és a helyszínen vizsgálni a jogszabályok betartását. A Bizottság szorosan együttműködik az IMPEL-hálózattal, például a hulladék-szállítmányokkal, a hulladéklerakók vizsgálatával és ellenőrzésével kapcsolatos közös végrehajtási intézkedések tekintetében.

Az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályai betartásának a tagállamok általi következetes elmulasztása esetén a Bizottság mindig eljárást indít, amelybe bele kell érteni az EK-Szerződés szerinti bírságokkal való erőteljes fenyegetést. Például 2003-ban Görögországot napi 20 000 EUR-ra büntették, mivel eltűrt egy illegális hulladéklerakót Kréta szigetén. Jelenleg a számos tagállamban található illegális hulladéklerakókat a Bizottság által a Szerződés súlyos megsértése miatt indított eljárással számolják fel.

A Bizottság arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki az EU-szintű finanszírozási lehetőségeket, és biztosítsák, hogy a különböző eszközök szerinti, hulladékprogramokkal összefüggő kiadások járuljanak hozzá a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok jobb végrehajtásához.

Az EU hulladékszállítási rendelete tartalmazza az illegális hulladékszállítás megelőzésére irányuló, tagállamok közötti együttműködés alapját. Jelenleg is vizsgáljuk a további intézkedések szükségességét az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályai – többek között a hulladékszállítmányok ellenőrzésére vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályok – végrehajtásának megerősítése érdekében. Esetleg meghatározhatók sajátos kritériumok az ellenőrzések megfelelő minőségének és gyakoriságának biztosítására.

  Claude Moraes (PSE). – Köszönöm, biztos úr, kimerítő válaszát.

Nemrégiben konzultáltam az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynökségével erről az irányelvről. Míg mindannyian örömmel fogadjuk, hogy a Bizottság prioritásként kezeli ezt a területet saját tagállamomban a Környezetvédelmi Ügynökségtől azt az aggodalmat hallottam, hogy a tagállamokban kiszabható büntetéseket és lehetséges bírságokat túl alacsony szinten határozzák meg ahhoz, hogy valódi ösztönzést jelenthetnének a szabályoknak való engedelmességre ott, ahol ténylegesen nem kerül sor végrehajtási intézkedésre. Ez masszív illegális hulladéklerakást eredményez.

Van erről valamilyen véleménye, szem előtt tartva azt is, hogy a Környezetvédelmi Ügynökség és más nemzeti ügynökségek nagy örömmel fogadják e javaslatokat?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A tagállamokra kiszabott bírságokat illetően megemlíteném, hogy Görögország tekintetében a bírság napi szintű, és éves szinten ez igen jelentős összeg. Véleményem szerint a jogszabályok végrehajtásnak tagállamok általi elmulasztása esetén a Szerződés megsértése miatti eljárást kell alkalmaznunk, és alkalmazunk is, és a bírságról a Bíróság rendelkezik.

A társaságok tekintetében, bírságokat akkor is kiszabnak, ha e társaságok a nemzeti jogszabályokat sértik meg. Így tehát a tagállamokon múlik, hogy megerősítsék e bírságokat, mivel a Bizottság álláspontja szerint mi azt tesszük, ami a dolgunk, és nem írhatunk elő bírságokat az EU-jogszabályok nem kellően nyomatékos végrehajtására. Ezt a Bíróságon keresztül kell kezelni, mivel ilyen az Európai Unió jogi szerkezete.

Amennyiben szükség van a bírságok rendszerének megerősítésére, mindenképpen gondosan követjük ezt a tanácsot, mivel alapvetően a bírságokat úgy kell kiszabni, hogy megelőzzék a jogsértést, nem úgy, hogy a társaságok lerázhassák magukról, vagy a költséget a fogyasztókra hárítsák. De ezen a területen úgy vélem, mindannyian ugyanazt a célt követjük, tehát azt gondolom, a napjainkban kiszabott bírságok szintje nem téma.

Amivel foglalkozni kell, az az, hogy a jogszabályokat nem hajtják végre eléggé erőteljesen, és hogy az ellenőrzések nem különösen gyakoriak, és emiatt arra van szükség, hogy a Bizottság további lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a tagállamokat a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények elleni határozottabb fellépésre ösztönözze.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, helyesen mutatott rá arra, hogy a jogszabályok végrehajtása legalább olyan fontos, mint hatályba léptetésük. Van egy olyan esetünk, amit Ön még nem említett. Ez az, hogy bizonyos fajta hulladék lerakása az egyik országban bűncselekménynek minősül, és akkor a kérdéses hulladékot másik országba szállítják. Egy ilyen esetben valószínűleg két tagállam sérti meg a Szerződést. Ezt az eshetőséget is figyelembe vették?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Van hulladékszállítással kapcsolatos jogszabályunk, ez tehát azt jelenti, hogy van közös alap, és van a büntetőügyekben folytatott kiegészítő együttműködés, mivel a kérdés túllép a hulladékkal kapcsolatos kérdéseken. Sor került fejlesztésekre, és a jelenlegi jogi eljárások lehetővé teszik az illegális hulladékot szállító társaságok megbüntetését. Nem gondolom, hogy a megfelelő szabályozás hiányából származna nehézségünk, sokkal inkább abból, hogy e jogszabályok végrehajtása elmarad.

  Elnök. − 55. kérdés, Dimitrios Papadimoulis-tól (H-0880/07)

Tárgy: Görögországi szennyvízkezelő telepek

Megmondaná a Bizottság, hogy Görögország hány régiójában és kimondottan mely régiókban merültek fel problémák a szennyvízkezelő telepek meglétével és üzemelésével kapcsolatban? Mely régiókban van szükség a másodlagosnál erőteljesebb szennyvíztisztításra? A görög hatóságok felülvizsgálták-e az érzékeny régiók listáját, és meghatároztak-e egyéb vizeket, amelyeket érzékenynek kell minősíteni? Melyek ezek?

Hogyan ítéli meg a Bizottság az érzékeny területen hulladéklerakást végző agglomerációk méretének észrevehető csökkentését, amire annak érdekében került sor, hogy a 91/271/EGK irányelvnek⁽¹⁾ való megfelelés mértékét növeljük? Kezdeményeztek-e Görögországgal szemben a Szerződés megsértése miatt eljárást? Amennyiben igen, milyen esetekben? Meghozta-e Görögország a szükséges intézkedéseket az Európai Bíróság C-119/02. sz. ügyben hozott ítéletének való megfelelés érdekében a Thriasio Pedio tekintetében?

Milyen a Kohéziós Alapból, a környezetvédelmi működési alapból, és a szennyvíztisztító telepekre vonatkozó regionális operatív programokból származó finanszírozások igénybevételének aránya Görögországban?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv követelményeinek való megfelelés ellenőrzése összetett feladat, mivel az Európai Unió több ezer agglomerációjával kapcsolatos adatok értékelését foglalja magában. A Bizottság szervezeti egységei összegyűjtik és értékelik a rendelkezésre álló valamennyi információt, és a nemzeti végrehajtási jelentésekben szereplő adatokra összpontosítanak.

Ha az értékelésük azt mutatja, hogy a tagállamok nem teljesítik az irányelv szerinti kötelezettségeiket, a Bizottság a Szerződés megsértése miatti eljárásokat indít az EK-Szerződés 226. cikkével összhangban.

Tekintettel arra, hogy több ezer agglomerációt kell ellenőrizni, a Bizottság a horizontális megközelítést részesítette előnyben. Így ahelyett, hogy véletlenszerűen indítana egyedi eljárásokat a Szerződés megsértése miatt az egyes agglomerációk tekintetében, a Bizottság átfogó ügyeket kezdeményezett, amelyek tagállamonként és főkötelezettségenként kezelik a helyzetet. Görögország azon tagállamok egyike, amely még mindig jelentős problémákkal küzd az irányelv megfelelő végrehajtását érintően.

A 10 000-nél több lakost számláló agglomerációk tekintetében Görögország 36 érzékeny területet jelölt ki. Az e területekre szennyvizet kibocsátó 18 agglomeráció közül 14 megfelel az irányelv követelményeinek. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy még 10 másik víztestet kellett volna érzékeny területnek minősíteni. Folyamatban van egy, a Szerződés megsértése miatti eljárás, az indokolással ellátott vélemény szakaszában. A görög hatóságok vitatják e területek érzékennyé minősítésének szükségességét. Az elküldött információ értékelése folyamatban van, és szükség esetén a Bizottság nem riad vissza az eset Bíróság elé vitelétől.

Ami a kimondottan a Thriasio Pedio agglomerációjára vonatkozó kérdést illeti, 2004. június 24-i ítéletében a Bíróság kimondta, hogy Görögország elmulasztotta a gyűjtőrendszer kiépítését és a megfelelő kezelés biztosítását. A Bizottság ezért eljárást indított a Szerződés megsértése miatt a Szerződés 228. cikkével összhangban.

A görög hatóságok jóváhagyták az előírt infrastruktúra kiépítését, amelyhez a Kohéziós Alap nyújt társfinanszírozást. A rendelkezésre álló információ alapján a projekt a tervek szerint 2009 végén lép működésbe.

A 15 000-nél több lakost számláló, vagy ennek megfelelő agglomerációk tekintetében a 75 agglomerációból 52 teljesíti az irányelvben a településiszennyvíz-gyűjtőrendszerre és a másodlagos tisztításra vonatkozóan megállapított előírásokat.

A szabályoknak meg nem felelő agglomerációk tekintetében a Bizottság a Szerződés megsértése miatt eljárást kezdeményezett. 2007. október 25-i ítéletében a Bíróság úgy határozott, hogy 23 agglomeráció még mindig nem felel meg az irányelv követelményeinek. A Bizottság tájékoztatást kért a görög hatóságoktól, hogy milyen intézkedéseket terveznek hozni az ítéletnek való megfelelés érdekében.

Az agglomerációk méretének csökkentésével kapcsolatos kérdést illetően, a Bizottság ellenőrzi a rendelkezésre álló információt, és bármely ellentmondással a Szerződés megsértése miatti eljárás keretében foglalkozik.

Ki kell emelni, hogy a megfelelés érdekében Görögország kihasználja a rendelkezésre álló európai közösségi finanszírozást. Ami a Kohéziós Alapot illeti, Görögországban jelenleg 41 projekt fut. A felhasználási arány 49%. E projektek gyakran összetett projektek, amelyek a szennyvízzel és csapadékvízzel összefüggő infrastruktúrán kívül vízellátási infrastruktúrát is magukban foglalnak.

Az ERFA környezetvédelem elnevezésű operatív programja kilenc szennyvíz-projektet finanszíroz. E projektek a szennyvízkezelő telepek és szennyvíz-hálózatok kivitelezéséhez és/vagy korszerűsítéséhez kapcsolódnak. A felhasználási arány 19%.

Ami az ERFA regionális operatív programjainak érvényre juttatását illeti, a szennyvíz-ágazat tekintetében a felhasználási arányok kérdését az illetékes regionális hatóságoknak kell feltenni.

A „környezet” elnevezésű operatív program esetével ellentétben, a tagállamok nem kötelesek tájékoztatni a Bizottságot az egyes egyedi projektek alakulásáról.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). - (EL) Elnök asszony, biztos úr, válaszában több tucat görög nagyvárost említett, amelyek megfelelő szennyvízkezelő telep nélkül maradnak, mert nem fejeződött be a biológiai tisztítóüzemek kivitelezése, jóllehet nagyrészüket közösségi forrásból társfinanszírozták. Azt kérdezem, meg tudná-e adni ezeknek a városoknak a listáját, amelyekre számokkal hivatkozott? És másodszor, mit mond a Bizottság arról, hogy több évvel az európai jogszabályok végrehajtását követően a probléma még mindig fennáll? Szándékában áll az ügyet az Európai Bíróság elé vinni? Amennyiben igen, mikor?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Egy pár esetben a Szerződés megsértése miatti eljárással folytatjuk. Azt az információt, amit átadhatunk, át fogjuk adni. Ugyanakkor, néhány általam említett esetben tájékoztathatjuk Önt a „környezet” elnevezésű operatív program alakulásáról, de nem számolhatunk be az egyes projektekről, mivel ez az információ az egyes tagállamokban férhető hozzá. Megkapja tehát a rendelkezésünkre álló valamennyi információt. Amint ki is jelentettem válaszomban, nagyon erőteljesen törekszünk az e területre vonatkozó új vívmányok végrehajtására.

  Elnök. − A 67. és a 83. kérdés elfogadhatatlan.

Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

Szeretném megköszönni biztos úrnak, hogy velünk maradt, és tolmácsainknak külön is a túlórát.

Ezzel a kérdések órája lezárult.

(A 20.10-kor megszakított ülést 21.05-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY
Alelnök

(1) HL L 135. , 1991.5.30., 40. o.