Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. december 12., Szerda - Strasbourg

20. MHatáskörök és együttműködés a tartási kötelezettség tekintetében (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Genowefa Grabowska asszonynak az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített jelentése a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (COM(2005)0649 - C6-0079/2006 - 2005/0259(CNS)) (A6-0468/2007).

  Franco Frattini, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! A tartási kötelezettségre javasolt jogeszköz a mindennapi megélhetésük biztosításához tartásdíjra szoruló emberek bizonytalan helyzetén kíván javítani.

Az Európai Unióban, ahol az emberek mobilitása egyre nagyobb méreteket ölt, a tartásra jogosultakat – elsősorban a gyermekeket – semmi sem akadályozhatja az őket megillető pénzösszeg beszedésében, különösen ha a kötelezett, például egy szülő elhagyja a gyermeket vagy külföldre költözik.

Szeretném megköszönni az előadónak, Grabowska asszonynak abba az irányba tett erőfeszítéseit, hogy a tartásra jogosultakat támogató érintett felek, mint például a nem kormányzati szervezetek hallathassák hangjukat a szeptember 11-i, nagyon fontos nyilvános meghallgatáson.

Üdvözöljük Grabowska asszony jelentését, amely támogatja a javaslat alapvető elemeit.

Néhány megjegyzésem van a javasolt módosításokkal kapcsolatban. Először ami a jogalapot illeti. Véleményünk szerint a jelenlegi eszköz a családjogra vonatkozik. A hatályos jogi háttér ismeretében, megértem a Parlament aggodalmát. Ezért egy közleményben felkértük a Tanácsot, ami a rendelettervezettel egyidejűleg került elfogadásra, hogy határozzon – a Szerződés 67. bekezdésének (2) cikke szerint – az együttdöntési eljárásnak megfelelően a jelen jogeszköz elfogadásáról. Ez a véleményem és továbbra is arra kérem a Tanácsot, hogy a felkérésemnek megfelelően járjon el.

Ami az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos többi módosítást illeti. Múlt hónapban a tartási kötelezettség egyezményéről folytatott tárgyalások sikeresen lezárultak a hágai nemzetközi magánjogi konferencián.

Az egyezmény kielégítő eredményeinek és az alkalmazandó jogra vonatkozó kapcsolódó jegyzőkönyv ismeretében, a Közösség és tagállamai ezeket a nemzetközi szabályokat kívánják betartani. Következésképpen a nemzetközi szabályoknak való konzisztencia biztosítása érdekében, szükség van a rendelet szabályainak és a kapcsolódó javasolt módosításoknak a felülvizsgálatára.

A jelentés javasolja, hogy engedélyezzék a bíróságok számára a saját joguk alkalmazását az eléjük kerülő esetekben és ott, ahol ez felgyorsítaná a vita rendezését. Miközben elismerjük, hogy igény van a bírósági eljárások felgyorsítására, úgy véljük, hogy a javasolt megoldás nem biztosít elégséges jogbiztonságot és fennáll annak veszélye, hogy nem szolgálná a tartásra jogosult személyek érdekeit, akiknek védelmét ugyannak az anyagi jognak az alkalmazásával kellene biztosítani, függetlenül attól, hogy melyik bíróság tárgyalja az ügyet.

Végezetül, a Parlament most a jelentéséről szavaz. Egy nemzetközi jogi keret vált világossá. Nagyon remélem, hogy 2008-ban teljes sebességgel folytatódik majd a projekt. Bízom abban, hogy az elkövetkező hónapokban a Tanács kiemelt jelentőséggel fogja kezelni.

  Genowefa Grabowska, előadó. − (PL) Elnök asszony! Engedje meg, hogy először is köszönetet mondjak. Megköszönöm a Bizottságnak a munka során nyújtott kiváló együttműködését. Szeretném továbbá megköszönni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a társelőadók, különösen a Jogi Bizottság és annak véleményét kidolgozó Diana Wallis nagyszerű együttműködését. Wallis asszony magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy meggyőzze a Bizottságot a jogalap módosításának szükségességéről.

Talán a jogalappal kezdeném, mivel a javasolt állásfoglalásra vonatkozó eljárás a Parlament számára nem volt elfogadható. Mi a rendeletet, az együttdöntési eljárás és nem a konzultációs eljárás alapján akartuk elfogadtatni. Ezért fogadtam örömmel, amit a biztos úr mondott és ismeretes előttem a Tanácshoz intézett közlemény, amelyben ennek a lehetőségét kéri. A biztos úr által elmondottakhoz mindössze egy dolgot kívánok hozzátenni

Nem kérdőjelezem meg azt a tényt, hogy a tartási viszonyok a családjogból erednek. Azt azonban vitatom, hogy a tartási viszony egésze vegyes lenne. Az a tény, hogy a családjogból ered, nem jelenti azt, hogy meg is marad annak kötelékei között. Kihatással van mindkét fél, azaz a tartásra jogosult és kötelezett közös piacára és gazdasági helyzetére. Ennek megfelelően lehetőségünk van arra, hogy a tartási viszonyokat kivonjuk a családjogból és a tartási kötelezettségek végrehajtását ne a családjoghoz, hanem olyan területekhez kössük, amelyekben ez a Parlament illetékesnek tartja magát, nevezetesen a közös piac, a családsegítés és az emberi jogok. Ebben az esetben az eljárás megváltoztatása nem jelenthet nehézséget.

Ezért úgy gondolom, hogy ez a javaslat nemcsak a Tanács figyelmét, de a Tanács jóváhagyását is ki kell, hogy érdemelje. A rendelet előkészítése során meghallgatásokat tartottunk, ezek valójában szüntelen panaszáradatból álltak. A nők főleg arról a nehéz helyzetről beszéltek, amibe akkor kerülnek, amikor megpróbálják egy másik országban élő másik szülőtől, akit nem érdekel gyermeke nevelése vagy az ezzel járó pénz megfizetése, végrehajtatni a gyermekük számára járó tartásdíjfizetést.

Különböző cselekhez folyamodnak. Nem fogom az összeset felsorolni, kizárólag egyetlen példára szorítkozom. Elég egyetlen egy betűt megváltoztatni az ember vezetéknevében ahhoz, hogy szinte teljesen nyomtalanul eltűnjön Európában és ezáltal megszűnjön a tartási kötelezettség a tartási igényre kötelezettel együtt. Ezzel a rendelettel arra törekszünk, hogy egyetlen kötelezett se érezhesse magát biztonságban, amikor elhagyja azt az országot, amelyben a tartásdíjban nem részesülő gyermeke marad amiatt, hogy máshova költözik a nyitott Európai Unión belül, ahol eltörölték a belső határokat – főleg most, hogy az új tagállamok napokon belül csatlakoznak a schengeni térséghez. Ne gondolhassa, hogy kihasználhat egy olyan helyzetet, ami azoknak kedvez, akik nem vállalnak felelősséget a családjukért.

Engedjék meg, hogy az állásfoglalásban található két olyan intézkedést említsek, amit a legfontosabbnak tartok és amely újdonságot jelent. Nem kell megerősíteni egy tartással kapcsolatos határozatot a tartásra jogosult országában, ha azt a kötelezett szokásos tartózkodási országában bocsátják ki. Ez a rendelet ezzel, az „exequatur” eljárás megszüntetését javasolja. Tudom, hogy ez újdonság, de ha a tartási kötelezettség hatékony végrehajtására törekszünk, akkor meg kell tennünk ezt a lépést. Ha megtartjuk az „exequatur” eljárást, akkor értelmetlenné válik a hatékony végrehajtás érdekében történt minden kísérlet.

Tudom, hogy betartjuk majd a Hágai Konvenció és Konferencia kerete között elfogadott intézkedéseket, de a nemzetközi rendszer túlságosan lassan mozdul és a nemzetközi magánjogban még évekig elhúzódhat a megállapodások ratifikálása. Az Európai Uniónak előre kell haladnia, és biztosítania kell, hogy a gyermekekről akkor is gondoskodjanak, ha az apjuk vagy anyjuk megfeledkezik róluk. Ezt a rendeletet, a gyermekek érdekében kell gyorsan végrehajtani. Nemcsak a gyermekekről gondoskodik, de a tartásra jogosultat is megvédi. Ezért megköszönve a portugál elnökségnek a szöveg előkészítésére fordított munkáját, a portugál elnökségre bízom az ügyet, annak teljes bizonyosságával, hogy végigviszi a szöveget és végül egy jó rendelet fog megszületni.

  Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Tisztelt Elnök asszony! Szeretném megköszönni a biztos úr pozitív nyilatkozatát. Grabowska asszonynak is szeretném megköszönni a témában tanúsított nagyszerű együttműködését.

Ez az egyik olyan javaslat, amitől valósággá válhat Európa, azok számára akiket szolgálunk. Életük nehéz időszakában ennek gyakorlati haszna lehet számukra. Nem is tudom hogy választott képviselőként, milyen sokszor kerestek fel olyan szavazók, akiknek nehézségük van egy más tagállamban élő személytől járó tartásdíj megszerzésében. Túlságosan is sok olyan eset volt, amikor nem tudtam praktikus és pozitív választ adni.

Remélem, hogy ezzel a rendelettel az esetek többségében sokkal többet tudunk majd elérni. Ez a javaslat lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy sokkal messzebbre jusson, mint amilyen messzire az országok a már említett hágai konferencia folyamatán keresztül eljuthatnak. Valóban még tovább kell mennünk. Végül is mi ösztönöztük polgárainkat az Európai Unió régi határai közötti szabad mozgásra és házasságuk nehéz napjaiban vagy a társas kapcsolatok felbomlásakor válaszként egy jó, egyszerű és működő igazságszolgáltatási rendszert kell felkínálnunk számukra. Mindenekelőtt a csődbe ment házasságok anyagi következményeitől szenvedő gyermekek számára kell tudnunk segítséget biztosítani. Ez a javaslat egy leegyszerűsített, egy lépésből álló folyamatot jelentene a mostani rémálom helyett, amikor egy adott bíróságon való bejelentést követően többé-kevésbé ugyanazt a végrehajtási eljárást kell megismételni egy külföldi bíróságon is. Életük segítségre szoruló és elszánt pillanataiban ez már túl sok az embereknek.

A Jogi Bizottság a javaslat többségét néhány technikai javítás érvényesítése mellett örömmel fogadta el. Ezzel kapcsolatban nagyon hálás vagyok képviselőtársamnak, Casini úrnak. Azonban az előadóhoz hasonlóan, mi sem fogadhatjuk el a jogalap megválasztását. Ennek együttdöntéssel és nem konzultációval kellett volna megtörténnie. Úgy gondolom a tagállamok ésszerűtlenül döntöttek mind a jogalkotás tartalmát, mind az állampolgárainkra gyakorolt hatásokat illetően. Remélem, hogy válaszolni fognak a biztos úr felhívására.

A képviselőcsoportom nevében mondom, hogy nem akarjuk, hogy bármi is veszélyeztesse ennek az egy lépésből álló rendszernek a hatékonyságát. Természetesen tiszteletben kell tartani a védelemhez való jogot – az adósra vonatkozó ítéletet – de ennek csak az eredetileg eljáró bíróságra kell vonatkoznia. Nem engedhetjük az esetnek a végrehajtó bíróságon való újratárgyalását, mert ezáltal pont azokat az ellátásokat szüntetnénk meg, amelyek elérésére törekszünk. Ezért akarjuk töröltetni a 33(a) cikket és komoly kételyeink vannak a 61. módosítást illetően is, ami még mindig túl sok lehetőséget hagy nyitva.

Végezetül néhány megjegyzést szeretnék tenni, az Egyesült Királyság parlamenti képviselőjeként. Ennek a jogi eszköznek az Egyesült Királyság részéről történő elutasítása vagy illetve el nem-fogadása rossz hír az Egyesült Királyságban élő, más tagállomokból származó uniós polgárok számára és rossz hír sok brit számára is, akiknek a társa egy másik tagállamba költözik. Valóban, több olyan változat lehetséges, ahol az elutasítás káoszhoz és zűrzavarhoz vezet. Attól függően, hogy melyik igazságszolgáltatási rendszer áll rendelkezésükre, az emberek másodosztályú polgárokká válhatnak.

Azonban leginkább azt sajnálom, hogy a brit kormány nincs tisztában a brit képviselőknek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos tarthatatlan álláspontjával. Valóban olyan javaslatokon kellene dolgoznunk, olyan javaslatokról kellene beszélnünk – sőt, méginkább szavaznunk – mint amelyek a jelenlegi állás szerint pont azokra nem fog vonatkozni, akik megválasztottak bennünket? Mások, álláspontunk legitimitását kezdik megkérdőjelezni. Demokratikusan tarthatatlanok ezek az elutasítások és káros hatással vannak az Európai Unió polgári igazságszolgáltatásának koherenciájára. Matyi Elutasítás és elfogadás – ezek kizárólag a segítségre és a jogi védelemre leginkább rászorulókat sújtják.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
alelnök

  Panayiotis Demetriou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Grabowska asszonynak a kérdés felvetésére tett kezdeményezéséhez és a ma este kifejtett nagyon pozitív nézeteihez.

Képviselőtársak! A hét évvel ezelőtt kezdődő hágai konferencia konzultációs folyamat a végéhez közeledik. Felmerül a kérdés: milyen eredmények születtek a nemzetközi magánjogban a kölcsönös elismeréssel és végrehajtásával kapcsolatban? Hol van a nyilatkozat, hogy a határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának alapelve az igazságszolgáltatás és rendőrségi együttműködés sarokkövét jelenti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításában? A válasz az, hogy erre vonatkozóan nem történt jelentős előrehaladás. A 2004-es Hágai Program, a felelős biztos, Frattini úr erőfeszítései és kezdeményezései ellenére nem a kívánt mértékben valósult meg.

Sajnos az egyes tagállamok visszaélnek a nemzeti szuverenitásra történő hivatkozással, ami hátráltatja a jogharmonizációt, nemcsak a lényegi kérdések, de az eljárási kérdések vonatkozásában is. Ezek az általános megállapítások természetesen nem kisebbítik a mai nap tárgyalt javaslat értékét és jelentőségét. Ellenkezőleg, kihangsúlyozzák a tanácsi rendeletekre tett további javaslatok elfogadásának igényét, amelyek lefedik a teljes családjogot: a házasság felbontásával, a tartási kötelezettséggel és a tulajdonjoggal kapcsolatos ügyeket. Szükség van a házassági ügyekre és a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK tanácsi rendelet radikális reformjára és korszerűsítésére. Ez az igény nagymértékben érinti a rendelet módosítására vonatkozó javaslatot, de sajnos csak a tartási kötelezettség kérdésében. A tagállamok anyagi joga között meglévő különbségek az igazságszolgáltatás alapvető irányvonala értelmében továbbra is megmaradnak. Hosszú utat kell még megtenni. Ott, ahol felmerül a konvergencia bármilyen lehetősége, lépéseket kell tenni a jogharmonizáció irányába.

Az Európai Parlament által javasolt módosítások több ponton is kiegészítik a javaslatot és tartalmi javulást eredményeznek. Mindenekelőtt azonban elhárítják azokat az akadályokat, amelyek az Európai Unió minden egyes területén megnehezítik a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ítéletek végrehajtását és a fizetésre jogosult szülőnek vagy házastársnak, szűkíti az igazságszolgáltatás elkerülésének lehetőségét, amikor az egyik uniós tagállamból a másikba költözik. Pontosan ezzel a ponttal foglalkozik az általam benyújtott 33a. módosítás, amelyben először is arra teszek kísérletet, hogy ne legyen lehetőség a körülményekben végbement változásokra való hivatkozással a végzések végrehajtásának elkerülésére és másodszor, biztosítson mozgásteret ahhoz, hogy a súlyos, igazán súlyos, valóban indokolt körülmények felmerülése esetén kezelni lehessen a helyzetet, ami pontosan a véleményváltoztatáshoz való jogot biztosítja a bíróság számára.

  Andrzej Jan Szejna, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Először is szeretném őszintén megköszönni Genowefa Grabowskanak mindazt a munkát, amit az előttünk lévő rendeletbe és jelentésbe fektetett. Nem lep meg ez a ragyogó eredmény, mivel Lengyelországban, professzor Granowska az európai jog egyik legjobb szakértője.

Szem előtt tartva, hogy az Európai Unióban növekszik a házasságfelbontások és a különválások száma, egyre komolyabb problémaként jelentkezik a tartási kötelezettségekről szóló határozatok elismerésének és végrehajtásának jogi akadálya. A tagállamok integrációjának mértékére és az Európai Unión belül létező még mindig nagyszámú kötelező érvényű jogforrásra figyelmmel feltétlenül szükség van egy fejlett jogrendszer kialakítására.

Európai szinten ezen a területen jelenleg nincs harmonizált rendszer. Ezért támogatom a rendeletet, ami a témával szorosan összefüggő javaslatokat tartalmaz. Meg kell jegyezni, hogy ez egy hosszú távú munkaprogramnak, a szabadság, a biztonság és az igazságság Európai Unión belül való megerősítését célzó hágai programnak az eredménye. Egyetértek azzal, hogy a tartási kötelezettség hatékony végrehajtása, sok tartásra jogosult gyermek életszínvonalában és oktatásában fog javulást eredményezni. Ez egy nagyon fontos kérdés az európai szocialisták számára.

A javasolt rendelet, nemcsak foglalkozik a modern társadalomban jelentkező problémákkal: de elősegítheti a belső piac működésének javulását is, különösen azoknak a személyeknek szabad mozgását hátráltató akadályok eltörlésével, akik azért kerülnek nehéz helyzetbe, mert az egyes tagállamokban eltérőek a tartási kötelezettség végrehajtására vonatkozó jogszabályok.

Az Európai Unió minden polgára érdekében, törekednünk kell a tartási kötelezettség gyors – és amennyiben mód van rá – költségmentes végrehajtására Jelenleg az intézményeknek bizonyos esetekben drasztikus lépésekhez kell folyamodniuk a tartási kifizetések végrehajtása érdekében, miközben a tartásra jogosultak gyakran nyomorúságos körülmények között élnek.

Támogatom továbbá azt az elképzelést is, hogy a bírósági határozatok – minden újabb formalitás nélkül – ugyanolyan jogerővel rendelkezzenek, mint amilyennel a kiállító tagállamban rendelkeznek.

Végül, szeretném kihangsúlyozni, hogy az Európai Unió és a belső piac jövőbeni működését érintő ilyen fontos kérdésekkel kapcsolatos határozatok végrehajtásában az Európai Parlamentnek nagyobb szerepet kell vállalnia.

  Carlo Casini (PPE-DE). - (IT) Tisztelt Elnök úr, hölgyeim és uraim! A vizsgálatunk tárgyát képező jelentés célja, hogy felszámoljuk Európában a tartásdíj behajtásának főbb akadályait és lehetővé tegyük egy olyan jogi keret kialakítását, amely összhangban van a tartásra jogosultak jogos elvárásaival.

A legfontosabb kiindulási pontot az jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében a tartásra jogosult a gyengébb fél, ezért erőteljes védelemre szorul és kétségtelen, hogy a legfőbb problémát a tartásra kötelezett körülményei jelentik. Ajánlatos azonban legalább azt megtenni, amire lehetőség van, azaz megszüntetni minden felesleges bürokráciát, tisztázni kell az irányadó jogot, előnyben részesíteni a tartásra jogosult tartózkodási helye szerinti jogot, és azonnali érvényt szerezni a tartásdíjfizetésre vonatkozó jogi határozatnak, még a határozat meghozatalának helye szerinti országon kívüli országokban is.

A Jogi Bizottság, amelyet a megerősített együttműködési eljárás szerint kérték fel véleménynyilvánításra a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az ezen területen folytatott együttműködésről, fontos szerepet játszott a szöveg megfogalmazásában, valamint a főbb politikai csoportok között létrejött fontos kompromisszumos megállapodás létrehozásában, amiért nyilvánosan is köszönetet szeretnék mondani Wallis asszonynak. A Jogi Bizottság részéről benyújtott módosítás fő célja az alkalmazási kör kiterjesztése, a segítségre szoruló érintett felek védelme és a javasolt szöveg leegyszerűsítése volt.

Szükség volt a tartási kötelezettség egyértelmű meghatározására, valamint arra, hogy a rendelet hatálya alá kerüljenek az átalányösszegű kifizetésekkel kapcsolatos végzések. Különös figyelmet fordítottak – ahogy azt már említettem – a segítségre leginkább rászorultakra, és ezen a ponton a rendelet szövegét tovább kell egyszerűsíteni. Végezetül, mivel lejárt a felszólalásra kapott időm, biztos vagyok abban, hogy a PPE-DE képviselőcsoport teljes egészében támogatni fogja ezt a határozatot.

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! A házasságok felbomlásának sajnálatos növekedése, amihez szorosan kapcsolódik az Európában élő emberek egyre nagyobb mobilitása, elkerülhetetlenül a tartási kötelezettséggel kapcsolatos határokon átnyúló konfliktusok számának növekedéséhez vezet. Jelenleg, amennyiben egy másik tagállamban élő tartásra kötelezettel szemben akarunk követelést érvényesíteni, akkor annak az államnak az igazságszolgáltatását kell alkalmazni, amelyben a határozat végrehajtandó. Sajnos, ez nem mindig működik, ezért valóságos igény létezik a tartási kötelezettség részletes joghatósági szabályainak megalkotására.

Az állásfoglalástervezet célja, hogy csökkenjen a tagállamokban kihirdetett bírósági ítélethez szükséges alaki követelmények száma, és hogy biztosítsa azok hatékony végrehajtását. Hatálybalépésekor az új rendelet lehetővé teszi az érintett személy számára, hogy bármely európai uniós országra érvényes, kötelező érvényű végrehajtási végzéshez jusson. Leegyszerűsíti és egységesíti majd a végrehajtási rendszert is. Miközben üdvözlöm a Hágai Konferencia által elfogadott intézkedéseket, teljes mértékben osztom az előadónak azon véleményét, hogy az Európai Unión belül a kérdésre vonatkozó rendeleteket korszerűbbé kell tenni és gyorsabban kell végrehajtani.

Az európai uniós polgárok növekvő mobilitásának hatására növekszik azoknak a házasságoknak a száma, amelyben a házastársak más állampolgárságúak és más országban élnek vagy olyan tagállamban élnek, aminek egyik fél sem állampolgára. Ha egy nemzetközi házaspár kíván egy házasságot felbontani, az tehát különböző jogokat érinthet. A rendelet széles objektív és szubjektív alkalmazási körét indokolttá teszi a tartási kötelezettség érvényesítésének bizonyos tagállamokban tapasztalható ijesztően alacsony aránya. Például az én hazámban, Lengyelországban ez a szám alig 10%.

A rendelet lehetővé teszi, hogy egy házasságon kívül született gyermek anyja követelje a gyermek apjától a terhességgel és a szüléssel, valamint a szülés során az ellátásával kapcsolatos költségek megfizetését. Jelenleg ezt a követelést több tagállamban még nem ismerik el tartási kötelezettségként, ami jelentősen megnehezíti a továbblépést.

Mielőtt hazám csatlakozott volna az Európai Unióhoz, minden évben több mint ezer külföldről érkező tartásdíj követelést nyújtottak be a bíróságokhoz. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy a határok megnyitásának eredményeként drasztikusan emelkedni fog Lengyelországban és más országokban is az ilyen követelések száma. A határok és a munkaerőpiacok megnyitásával elképzelhető, hogy az apák elmenekülnek a tartási kötelezettség elől és ezt elsősorban a gyermekek fogják megsínyleni. Ezt nem fogadhatjuk el.

  Franco Frattini, a Bizottság tagja. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon rövid leszek. Szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak, az előadónak és a munkában résztvevő képviselőknek. A következő hónapokban véleményem szerint három célkitűzésünk lesz és remélem, hogy a szlovén elnökség képes lesz sikeresen eljárni megvalósításuk érdekében.

Először is, meg kell győzni arról a Tanácsot, hogy ha hasznosnak tartunk egy jogalapmódosítást a szerződés 67. cikke szerint annak oka, hogy egy olyan kezdeményezés számára biztosítsunk demokratikusabb alapot, amely részrehajlás nélkül nyújt védelmet a segítségre szoruló embercsoportoknak, elsősorban a gyermekeknek a családi egység felbomlása után.

A második célkitűzés annak biztosítása, hogy a jogosultak ugyanazt a védelmet kapják, független attól a helytől, ahol a bíróság elé került az ügy: nagyon különös lenne, ha az úgynevezett lex fori kritérium a jogosultnak járó védelemben megnyilvánuló alapvető változásokhoz vezetne. Egy másik alapvető célkitűzést tehát, a szabályok harmonizálására való törekvés jelenti.

A harmadik célkitűzés, amin meglátásom szerint dolgozni kell, az maga a tényleges végrehajtás: túl sok olyan eset van, amikor családügyekben megerősítjük a jogosult védelmének elvét, de végrehajtásáról már nem gondoskodunk vagy lehetővé tesszük, hogy újratárgyalják az ügy érdemi részét; amikor fizetésre vonatkozó végzést kellene elrendelni. Ez nem működik a tartásdíj esetében; ha ez lenne a helyzet, az intézkedésnek semmi értelme sem lenne.

Igen építő javaslatokat vázoltunk fel: a kötelezett bankszámlájának egy részét átmenetileg be kell fagyasztani, amennyiben nem akar fizetni vagy egy kötelező érvényű időszakos fizetési letiltást kell elrendelni a kötelezett vagyonának az általa fizetendő összeg erejéig. Mint ahogy Önök is tudják a Tanácsban a tagállamok többségének részéről ellenvélemény és ellenkezés is megfogalmazódott és igazából ez számít egy rendeletnél: vagy fennáll egy intézkedés hatályba lépésének a lehetősége vagy értelmetlen tovább hangoztatni a gyermekvédelem vagy a tartásra jogosult elvált élettársak védelmének fontosságát!

A következő hónapokban is dolgoznunk kell a három kérdésen, és ebben az esetben nyilvánvalóbb mint máskor, hogy a Bizottság és a Parlament egy véleményt képvisel és ennek az útnak a helyességéről kell a Tanácsot is meggyőznünk.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Jelenleg egyetlen olyan európai rendszer sem létezik, amely a tartás jogi kötelezettségének külföldön történő biztosítását elismeri és végrehajtja. A Közösség rendelkezései ezen a területen nem jelentenek megfelelő eszközt a tartási kötelezettségük alól kibújni kívánó kötelezettek felkutatásához.

A jelenlegi rendelet értelmében bármely tagállamban a tartással kapcsolatos ügyben hozott határozatot bármely másik tagállamban, gyorsan és hatékonyan végre kell hajtani.

Ezzel biztosította a polgárok életének leegyszerűsítését, nevezetesen a gyermektartás behajtását a szülőtől vagy bármely más pénzügyi felelősséggel tartozó személytől abban az esetben, amikor ezek a személyek nem ugyanabban az országban élnek, mint a gyermek. Biztosította az egyik európai alapjog végrehajtását, a magán- a családi élethez és a gyermekvédelemhez való jogot, az európai jogi normák egységesítését és egyszerűsítését az EU egész területén, valamint a szabadságon, a biztonságon és az igazság érvényesülésén alapuló európai térség kiépítését és a belső piaci tevékenység megkönnyítését.

Úgy gondolom, hogy a kijelölt bíróságoknak ellenőrizniük kell a jogi tanácsadó irodák független státusztát és illetékességét és az eljárás során figyelembe kell venniük a felek helyzetét. A tartásra jogosultra a szokásos tartózkodási helye szerinti országának jogi rendelkezései vonatkoznak, a pereskedéseket ezen a területen kevésbé költséges módon kell elrendezni és kerülendő a legkedvezőbb joghatóság keresése.