Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 14., Hétfő - Strasbourg

18. A veszélyes vegyi anyagok kivitele és behozatala (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Johannes Blokland jelentése (A6-0406/2007) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről a veszélyes anyagok kiviteléről és behozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0745 - C6-0439/2006 - 2006/0246(COD).

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani és gratulálni az Európai Parlamentnek és különösen az előadónak, Blokland úrnak, az árnyékelőadóknak és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak, továbbá Mann asszonynak és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak kiváló jelentéseikért és az első olvasat során közölt nézeteikért.

Az elmúlt 30 évben az Európai Unió politikái és a közegészség és a környezet védelmével kapcsolatos jogszabályai jelentős előrelépést értek el a vegyi anyagok jelentette kockázatok mérséklésében, nem csupán az Európai Unióban, hanem világszerte is. Az Európai Unió folyamatosan fontos partnere volt a nemzetközi egyezményeknek, ideértve a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és peszticidek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló rotterdami egyezményt is. A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 304/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hajtja végre a Közösségen belül a Rotterdami Egyezményt. A rendelet számos ponton nem áll meg a Rotterdami Egyezmény rendelkezéseinél, hanem továbblép, fokozottabb védelmet kínálva a vegyi anyagokat importáló országok számára.

Az Európai Közösségek Bírósága 2006. január 10-én ítéletet fogadott el, mely megsemmisítette a 304/2003/EK rendeletet arra hivatkozva, hogy annak két jogalapja kellett volna, hogy legyen, vagyis a Szerződés 133. cikke és 175. cikkének (1) bekezdése. Erre válaszul e javaslat célja új szabályozás elfogadása a fent említett kettős jogalappal. A Bizottság ugyanakkor az alkalmazandó eljárások végrehajtásában mostanáig szerzett tapasztalatokról szóló jelentés alapján bizonyos technikai módosításokat javasolt a rendelet rendelkezéseihez. Ezt a jelentést benyújtották az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a javaslattal egyidejűleg. A Bizottságnak a rendelet módosításával kapcsolatos főbb javaslatai a következők:

Először is egyes kivételeket javasolnak azon központi követelményt illetően, hogy az importországokban a kivitelt megelőzően kifejezett jóváhagyásra kerüljön sor. E kivételeket csak olyan esetekben hajtják végre, amelyek a Bizottság és az exportország által kijelölt nemzeti hatóság részéről tett ésszerű erőfeszítések ellenére sem válaszolnak a kérésre, illetve amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek. E kivételek célja bizonyos mértékű rugalmasság lehetővé tétele, egyidejűleg pedig a védelem magas szintjének megőrzése – ami valóban magasabb a Rotterdami Egyezményben javasoltnál.

Másodsorban kivételt javasolnak a kifejezett jóváhagyás követelménye alól olyan esetekben, amikor a vegyi anyagokat OECD-országokba exportálják, bizonyos feltételek teljesülése esetén.

Harmadszor a kifejezett jóváhagyás érvényességi időszakával kapcsolatos szabályokat egyértelművé teszik. Emellett a kifejezett jóváhagyásokat rendszeres időközönként felülvizsgálják, olyan esetekben is, amikor elfogadták az alternatív bizonyítékot.

Negyedszer a vámhatóságok információhoz való hozzáférés lehetővé tételére vonatkozó eljárásait és eszközeit állapítják meg, mivel a legtöbb tagállamban e hatóságok alapvető szerepet játszanak a szabályozásnak való megfelelés biztosításában, különösen az exportellenőrzés terén.

Elnök asszony! Szeretnék elégedettségemnek hangot adni mindazon erőfeszítéseket illetően, melyeket annak érdekében tettünk, hogy első olvasatban megállapodásra jussunk erről a rendeletről. Az Európai Bizottság képes a módosítások kompromisszumos csomagját elfogadni a megállapodás első olvasatban történő elérése érdekében.

  Johannes Blokland, előadó. – (NL) Elnök asszony! A vegyi anyagok behozatalával és kivitelével foglalkozó előadóként örömömre szolgál, hogy itt arról számolhatok be, hogy már első olvasatban jó eredményre jutottunk. Ezért köszönetet kívánok mondani mindenkinek, aki ehhez hozzájárult. Különösen a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság titkárságára és az árnyékelőadókra és munkatársaikra gondolok, akik rendkívüli támogatást nyújtottak nekem. Nagyra értékeltem a Tanáccsal való jó együttműködést, ideértve különösen a portugál elnökséget és az Európai Bizottságot.

Ez egy technikailag bonyolult javaslat volt, és a vita időnként meglehetősen hevessé vált azt a kérdést illetően, hogy egészen pontosan mi a legjobb a környezet számára. A legfontosabb általunk elért dolog szerintem az, hogy ezzel az új rendelettel a veszélyes vegyi anyagok kereskedelmét etikailag felelős módon kezeljük.

Különösen abból az elvből kívántunk kiindulni, mely aranyszabályként ismerős lesz Önöknek: „Amit nem kívánsz magadnak, azt ne cselekedd másokkal sem”. Habár ez ősi alapelv, mely a Bibliában éppúgy megtalálható, mint más vallásokban, ez a szempont a szokásos vitákhoz vezetett.

Az eredeti bizottsági javaslat valójában igen liberális rendszerről rendelkezett, mely hallgatólagosan lehetővé tette a veszélyes vegyi anyagok kivitelét. Ez volt a javaslat, habár a fejlődő országok számára különösen fontos, hogy teljes átláthatóság valósuljon meg a behozatal tárgyát illetően. Végül is olyan anyagokról beszélünk, amelyeket az Európai Unióban tiltanak vagy komolyan korlátoznak. Úgy hiszem, hogy igen jó eredményre jutottunk az elért megállapodásban. Ez azt jelenti, hogy a fejlődő országok védelmét és tudatosságnövelését garantálják a veszélyes anyagok tekintetében.

Elnök asszony! Ez az új rendelet megfelelően hajtja végre a globális Rotterdami Egyezményt, melyet 1998-ban fogadtak el, azonban mely hivatalosan csak 2004-ben lépett hatályba. Ezért teljes szívemből ajánlom, hogy holnap mindenki szavazzon a Tanáccsal elért megállapodás mellett.

Végül, elnök asszony, kérném a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden lehetséges erőfeszítéssel bővítsék a Rotterdami Egyezményben szereplő anyagok listáját. Az egyezmény listáján jelenleg kb. 40 anyag szerepel. 200 anyagot bizonyosan jelöltek a listával kapcsolatosan vizsgálatra és esetleges felvételre. Különösen a fejlődő országok védelme érdekében komoly munkát kell folytatnunk más anyagokkal kapcsolatosan.

  Erika Mann, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony! Szeretném kifejezni legmelegebb köszönetemet elsősorban az előadó és a Bizottság felé, és természetesen a Tanácsnak. Kiváló jelentést nyújtottunk itt be. Mi az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban kiemelt fontosságúként kezeltünk egy olyan gyakorlati rendelet elkészítését, mellyel ésszerű és logikus módon ellenőrizhető a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi behozatala és kivitele, és mely kellően koherens ahhoz, hogy az importáló országok megérthessék, hogy mi az Európai Unióban mit kívánunk elérni. Ez volt alapvetően a probléma, vagyis az, hogy szép dolgokról is szó volt, meg veszélyes dolgokról is, de senki sem értette, hogy miről szól ez az egész, mármint mindaz, amivel a nemzetközi listát kiegészítettük.

Az előttünk lévő javaslat megfelelő szabályozás, és remélem, hogy ezt nemzetközi szinten is megértik a megfelelő alkalmazás érdekében. Ha valamit nem értünk, annak nyilván nincs sok értelme. Ez ugyanolyan veszélyes is lehet; ha valamit nem értünk, akkor az semmiképpen sem fog működni.

Az Ipari Bizottság elégedett, és én különösen szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Blokland úrnak, amiért olyan kitartóan és olyan józan észt tanúsítva tárgyalt, hogy végül jó kompromisszumra jutottunk. Kérném továbbá, hogy ne próbáljuk meg azonnal kiegészíteni a listát, hanem először teszteljük, amink van, hogy aztán tényleg egy működő jogszabályt kapjunk.

  Frieda Brepoels, a PPE-DE képviselőcsoport részéről. – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az előttünk lévő rendelet, mint tudják, erősen technikai jellegű. Ezért nem rendelkeztünk eredetileg vitáról, most azonban mégis lehetőségünk van nézeteink kifejtésére, így néhány dolgot mondanék röviden a PPE-DE képviselőcsoport részéről.

Szintén nagy örömömre szolgál, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott számos informális konzultációt követően megállapodásra jutottunk első olvasatban. Ez igazából csak az előadó erőfeszítéseinek és nyitottságának volt köszönhető, aki hajlandó volt minden felet meghallgatni. Természetesen köszönettel tartozom a Bizottságnak és a Tanácsnak is, hozzájárulásukért.

Most az egyes veszélyes vegyi anyagok behozataláról és kiviteléről szóló jelenlegi rendelet, a kettős jogalap – a 133. cikk és a 175. cikk (1) bekezdése – mellett és számos technikai módosítással együtt valóban – ahogy az előadó már említette – a kifejezett jóváhagyásra vonatkozó módosított eljárásra összpontosít, melyről a 13. cikk szól. Az informális megbeszélések elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkoztak.

Meggyőződésem, hogy a nagyobb rugalmasság egyes esetekben megfelelő, nem csupán az európai országok exportérdekeinek védelme érdekében, hanem valamennyi érintett fél számára a környezet és a közegészség garantálása céljából is. Ilyen módon egyes veszélyes vegyi anyagok még mindig kifejezett megállapodás vagy jóváhagyás nélkül exportálhatók, azonban igen szigorú feltételek mellett.

Úgy vélem, hogy a megállapodás megfogalmazása biztosítja az anyagok biztonságos kivitelének garantálását és akár megerősítését. Ez utóbbi pontot valóban a Bizottság eredeti szövegének megvágása biztosítja. A PPE-DE árnyékelőadójaként szintén bízom abban, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt megfelelő, kiegyensúlyozott és gyakorlati kompromisszumra jutunk. Remélem, hogy képviselőtársaim holnap mindent jóváhagynak.

  Gyula Hegyi, a PSE képviselőcsoport részéről. – – Elnök asszony, először is szeretném üdvözölni a jelentést, és természetesen üdvözlöm a Rotterdami Egyezmény végrehajtását, mivel ez fontos nemzetközi egyezmény egyes veszélyes vegyi anyagok tilalmáról.

A téma nem ismeretlen a számomra. Árnyékelőadóként működtem közre a PSE képviselőcsoport részéről számos vegyi anyag korlátozásával kapcsolatban, ideérte a PFOS tilalmát és a higany kiviteli tilalmát is, és most én és kollégáim az ammónium-nitrát és más anyagok korlátozásával foglalkozunk. Jó az együttműködés közöttünk e kérdésekben kollégámmal, Blokland úrral.

Meg kell értenünk, hogy egy európai szintű tilalom nem mindig elegendő. Például a DDT és a lindán az EU-ban évek óta be van tiltva, azonban még mindig kimutathatók polgáraink vérében. Egyes vegyi anyagok európai tilalmát követően gyakori, hogy több multinacionális vállalat azt nem uniós országokban gyártja és értékesíti, különösen a harmadik világban. Aztán a betiltott vegyi anyag könnyen visszatér importált termékek formájában, és környezeti szennyezőanyagként jelen vannak az óceánokban, tengerekben, folyókban és levegőben. A higany kiviteli tilalma, amit ez a Ház teljes mértékben támogatott, a helyes reakciót mutatta meg nekünk. Ugyanilyen eljárás szükséges más veszélyes vegyi anyagok esetében is.

Hangsúlyoznám a vegyi anyagokról szóló nemzetközi egyezmények – a Rotterdami Egyezmény, a Stockholmi Egyezmény és a SAICM – fontosságát, mivel csak ezen eszközök révén kaphatunk nemzetközi megoldást a vegyi anyagok okozta problémákra.

  Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport részéről. – Elnök asszony! Szintén gratulálnék Blokland úrnak kiváló jelentéséért, és a csodálatra méltó ügyességért, amivel e fontos jelentéshez kötődő minden eljárási kérdéssel megbirkózott. Emellett köszönetet kívánok mondani neki a valamennyi árnyékelőadó iránt tanúsított tiszteletért és odafigyelésért. A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat a szinte valamennyi képviselőcsoport által javasolt kompromisszumos közös módosításokkal együtt egy sor megfelelő és régóta várt szabályt állapít meg, melyek igen valószínű módon magas szinten óvják meg a közegészséget és a környezetet. A mérgező anyagok gátlástalan nemzetközi kereskedői okozta súlyos problémák jól ismertek és aggasztóak, és nagyon reméljük, hogy a Bizottság javaslatának végrehajtása hozzájárul ahhoz, hogy a fejlődő országok ellensúlyozhassák a polgáraik jóllétét és környezetünket fenyegető súlyos veszélyeket.

Eltekintve ettől a jogszabálytól az is figyelmet érdemel, hogy ez bizonyos mértékben tanúsítja a Bizottság által a Tanács és az Európai Parlament ellen tett fellépésről a Bíróság által hozott határozat hasznosságát. Ugyanakkor kérdéseket vet fel azt illetően, hogy ilyen intézkedésekre először is miért került sor, illetve hogy az EU három fő intézménye miért nem tudott békésen megegyezni anélkül, hogy bírósághoz fordulna. Egy ilyen intézkedés elkerülhetetlenül késedelemmel, költségekkel járt, és jelentős mértékű, elkerülhető intézményközi ellenségeskedést eredményezett. Mindenesetre ez már megtörtént, és már a múlt – habár talán valamennyiünket arra kell, hogy vezessen, hogy a jövőben bölcsebb döntéseket hozzunk, és a lehető legteljesebb mértékben elkerüljük a bírósági fellépést.

  Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport részéről. – (SV) Elnök asszony! Hadd köszönjem meg Johannes Bloklandnak a kiváló együttműködést, amit e folyamat során mindvégig tanúsított. Már tíz év telt el a Rotterdami Egyezmény aláírása óta, és akkor azt mondták, hogy előzetes írásbeli jóváhagyás szükséges a veszélyes vegyi anyagok kiviteléhez. Végül is nem csak akármilyen vegyi anyagokkal van dolgunk; a vegyi anyagok listáján a Föld lakói által ma használt legveszélyesebb vegyi anyagok között vannak. Úgyhogy ez tíz évbe telt. Ennek egyik oka az, hogy a régi Bizottság makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ez csak kereskedelmi kérdés. Köszönetet mondok Stavros Dimasnak annak biztosításáért, hogy most megfelelő jogalappal rendelkezünk, és előrehaladhatunk a dolgokkal.

Nem volt könnyű a Tanáccsal sem tárgyalni. Megdöbbentett, amikor az elnökség úgy vélte, hogy a halálos vegyi anyagok, amelyeket gyakorlatilag tiltanak az EU-ban, más országokba exportálhatók hosszú időszakon át, előzetes jóváhagyás nélkül. Ennek oka az volt, hogy a Tanács nem akarta, hogy az európai ipar versenyhátrányba kerüljön. Iparunk valódi versenyhátránya mindenesetre akkor merül fel, ha az egészség, a környezet és a nemzetközi jog veszélyeztetésére kényszerül a túlélés érdekében. Abszurd lenne azt állítani, hogy nemzetközi egyezményeket kell megsértenünk csak azért, mert mások nem felelnek meg a szabályoknak és a normáknak. Azt is mondhatnák, hogy az EU illegális drogokkal kellene, hogy kereskedjen, mivel ha nem teszi, akkor majd megteszi a maffia.

Örülök, hogy végül egyetértésre jutottunk, és végül sikerült megoldanunk a jóvá nem hagyott exportok tekintetében fennálló ördögi kört. Most már vannak olyan jogszabályaink, melyek nemcsak az egyezményben említett vegyi anyagokra vonatkoznak, hanem követelményeket tartalmaznak más vegyi anyagokat illetően, melyeket szigorúan ellenőriznek az EU-ban. Ezeket a megfelelő hatóságoknak az exportot megelőzően kell értékelniük az egészségügyi és kritériumok vonatkozásában. Jó, hogy a kivételekre vonatkozó időszakot 36-ról 12 hónapra csökkentették. Szintén jó, hogy a termékekben található vegyi anyagokkal is foglalkoznak. Végre olyan jogszabályunk van, ami elfogadható, fejleszti a Bizottság javaslatát, azonban még jobb is lehetne, ha a közegészség és a környezet fontosabb szerepet kapna a vállalati érdekekkel szemben; ami végső soron az egyetlen fenntartható gazdasági modell.

  Hiltrud Breyer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Szintén köszönetet kívánok mondani Blokland úrnak. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament irányt váltott, és megszüntette ezt az ördögi kört. Tudjuk, hogy több mint 1,5 millió mérgezés és majdnem 30 000 haláleset történik évente a fejlődő világban. Súlyos helyzet állt volna elő, ha a Bizottság javaslata hatályba lép, mivel ez azt jelentette volna, hogy a veszélyes vegyi anyagokat az importáló ország engedélye nélkül exportálhatják, amennyiben nincs válasz 90 napon belül.

Szintén igen kétes értelmezése lenne az egészségügyi és környezetvédelmi jogszabályoknak, ha folytatjuk az exportot, amikor egyrészt új biztonsági mutatót állapítunk meg a legújabb peszticidtanúsítvány révén, másrészt pedig az ellenkezőjét tesszük az exporttal. Az EU-nak nem csupán magas szintű védelmet kell biztosítania saját kapujában, hanem ugyanezt kell javasolnia a világ többi része számára is, és az exportszabályok e paradox enyhítése semmivel sem járulna hozzá az EU hitelességéhez.

Ráadásul nagyobb átláthatóságra van szükségünk a vegyi anyagok és növényvédő szerek exportja terén. Megfelelőbb rendszerre van szükségünk az EU-tagállamok által exportált termékek mennyiségének nyilvánosságra hozatala terén. Végső soron olyan áruk mozgásáról van szó, melyek korlátozások és tilalmak hatálya alá tartoznak, és mi a tagállamokban maximális átláthatóságot igénylünk e területen. Ezért több információra van szükségünk az érintett mennyiségekről és arról, hogy ezek az anyagok pontosan melyik tagállamból érkeznek.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony! Mivel még új számunkra ez az eljárás – és körülnézve már mindenki más beszélt –, ez azt jelenti, hogy nekem is van öt percem? Feltételezem, hogy legalább kettő van, ennyi időt vettünk el ugyanis a „catch-the-eye” eljárásra. Ezt az ügyet tisztáznunk kell.

Támogatom a kollégákat ezt a fontos szabályozást illetően, mely már másodjára kerül a bizottságok és e házak elé, köszönhetően a Bíróság 12 hónappal ezelőtt hozott ítéletének, mely szerint ennek eredetileg két jogalapja kellett volna, hogy legyen.

Elsősorban arról kívánok beszélni a „catch-the-eye” eljárás keretében, hogy általában aggasztanak a jogalapok és azok a problémák, melyek itt felmerültek, nem csupán ezzel az egy jogszabállyal, hanem másokkal kapcsolatban is. Igen sok idő megy el akár bizottsági, akár plenáris szinten azzal, hogy megvitatjuk a módosításokat az egy vagy két jogalap és a különféle nézetek tekintetében.

Úgy vélem, ideje, hogy ez a Parlament számba vegye pontosan a most tárgyalt eljárásokat – különböző jogalapok –, mivel gyakran javasolnak számunkra két jogalapot vagy javasolják ezeket a Tanácsnak, amikor közös álláspont elérése előtt a szöveg visszatér hozzánk – általam felületes jogalkotási okoknak hívott – indok miatt, mivel minél nagyobb az EU – 27 tagállam most, és még növekszik, aminek örülök –, annál nehezebb tiszta jogalkotást megvalósítanunk. Igazán meg kell vizsgálnunk, hogy mit teszünk ezen a téren. Így érdekes, hogy ennek az ellenkezője is igaz. A Bíróság valójában azt mondta, hogy kettős jogalapra van szükségünk ezen a területen, nem pusztán egyre, ami általában megkönnyíti az életet – ha egyetlen jogalappal van dolgunk –, mivel a kettős jogalap igen gyakran a jogászok elképzelése csak.

Kíváncsi vagyok, hogy a biztos úr meg tudja-e mondani, pontosan mi volt a Bíróság problémája az egyetlen jogalappal, ki hozta a határozatot, és ha több információt tudna adni arról, hogy maga a Bíróság miért volt ennyire eltökélt, úgymond, egy kettős jogalap mellett. Időt adtak nekünk arra, hogy ismét elvégezzük az eljárást, és megtartották a rendelet hatásait annak újbóli elfogadásáig az addigiak szerint, és komolyan üdvözöm a tényt, hogy a jelek szerint első olvasatban megállapodunk, köszönhetően a teljes körű együttműködésnek. A biztos úr ezzel kapcsolatos nézeteit és a jogalap teljes történetét, mely miatt másodjára is itt vagyunk, örömmel fogadnám.

  Elnök. − Ön plusz időt kapott, akárcsak mások is, mivel öt perc nyilvánvalóan nem túl sok, hiszen nincs jelen sok képviselő, de csak most az egyszer.

  Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani valamennyi felszólalónak kedvező észrevételeikért.

Teljes mértékben elismerem és osztom a Parlament vágyát azt illetően, hogy magas szintű védelmet valósítson meg az emberi egészség és a környezet terén, különösen azon országokban, melyek nem rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával vagy kapacitással a veszélyes vegyi anyagok megfelelő kezelésére.

Teljes mértékben egyetértek továbbá azzal a nézettel, hogy az Európai Közösségnek vezető szerepet kell játszania a Közösség számára egy olyan jogi keret kialakításában, mely magas szintű védelmet biztosíthat. A rendelet számos ponton nem korlátozódik a Rotterdami Egyezmény rendelkezéseire, hanem olyan végrehajtási feltételeket állapít meg, melyek magas szintű védelmet kínálnak a világ összes országa számára, nem csupán az egyezmény részes feleinek.

Meggyőződésem, hogy ez a példa más országokat is arra ösztönöz, hogy vegyenek példát és csatlakozzanak az egyezményhez. A Bizottság minden lehetséges erőfeszítést megtesz a Rotterdami Egyezmény támogatására annak érdekében, hogy lehetővé váljon e célkitűzések elérése.

Az arzénnal és higannyal kapcsolatosan megfogalmazott aggályokat illetően a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a 304/2003/EK rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha a fémarzént betiltják vagy azt szigorúan korlátozzák a Közösségen belül, akkor a javaslatot az adott melléklet alkalmazása céljából benyújtják majd. Emellett a Bizottság hangsúlyozza, hogy folyamatban van a munka a Tanács és a Parlament keretében a higany Közösségen kívüli országokba való kivitelének tilalmáról szóló javaslatról, mely tilalom hatálya idején meghaladja a Rotterdami Egyezményben előírt jóváhagyási követelményt és az azt végrehajtó közösségi szabályozást.

Ismét szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak erőfeszítéseikért és kiváló munkájukért, különösen Blokland úrnak. A Bizottság különösen elégedett a tárgyalások eredményével, és valamennyi javasolt kompromisszumos módosítást elfogadhatónak ítél.

Ami a kettős jogalapot illeti, ténylegesen jóval könnyebb és egyszerűbb lenne, ha csak egyetlen jogalappal lenne dolgunk, azonban nagyon jól ismerjük az oly gyakran felmerülő problémát: itt, ha jól emlékszem, a 133. cikk és a 175. cikk együtt merül fel, míg a legtöbb egyéb esetben a 95. és a 175. cikk merül fel. Nyilvánvaló, hogy egy jogalap javasolásakor mindig Jogi Szolgálatunk véleményére támaszkodunk. Itt – ahogy már elmondtam – a kereskedelemmel és környezettel foglalkozunk, ezért döntött úgy az Európai Bíróság, hogy kettős jogalapot kér.

  Johannes Blokland, előadó. – (NL) Elnök asszony! Doyle asszony és Matsakis úr felvetette a jogalap problémáját, és Dimas biztos úr, akinek meleg köszönetemet tolmácsolom válaszáért, szintén foglalkozott ezzel.

A probléma előadóságom idején valóban az volt, hogy a Tanács elnöke odajött hozzám, és közölte: „Mi a Tanácsban egyhangúan úgy látjuk, hogy komolyan problémás, hogy a jogalap pusztán a »kereskedelem«; tanácsot kívánunk kérni Jogi Szolgálatunktól, és a »környezetet« kívánjuk jogalappá tenni.”

A Parlament konzultált saját Jogi Szolgálatával, és a mi Jogi Szolgálatunk teljesen egyértelműen közölte, hogy a jogalap nem lehet a „kereskedelem”, csak a „környezet”. Ilyen alapon jutottunk erre a következtetésre, szinte egyhangúlag, legalábbis a Tanácsban.

Ténylegesen jobb lenne, ha nem vittük volna ezt a problémát a Bíróság elé, hanem tárgyalásokat kezd a biztos, a Tanács elnöke és a Parlament a probléma politikai megoldása érdekében. Mi is történt? Igen, szerencsére hatályba lépett a rendelet. Működött: a Tanács sürgősként kezelte az ügyet, a Parlament sürgősként kezelte az ügyet. Azonban sok vita zajlott, végül pedig mindenki tévedett: a Bizottság, a Tanács és a Parlament is.

A Bíróság salamoni ítélettel azt mondta, hogy kettős jogalap szükséges, míg a Tanács és a Parlament azt állította, hogy ez nem lehet, ez lehetetlen. Ilyen helyzetben arra az álláspontra jut az ember, hogy mindannyian tévedtünk, ez több éves késedelmet jelentett, bár szerencsére nem a fejlődő országok kárára, és a munka mindenesetre folytatódott.

Mindenesetre elég sok időt eltöltöttünk ezzel. Azt gondolom, hogy együtt kell fellépnünk annak megakadályozása érdekében, hogy ilyen problémák a jövőben is előforduljanak. Amikor Dimas biztos úr megtartotta előzetes meghallgatását a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságon belül, már felvetettük neki ezt a problémát.

Három meghallgatáson vetettük fel a problémát Verheugen biztos úrnál és a Bizottság elnökénél, Barroso úrnál. Az a kedvező benyomásunk volt akkor, hogy nem annyira a Bizottság döntése volt a Bírósághoz való fordulás, inkább a Jogi Szolgálaté. Úgy gondolom, hogy mostantól a probléma megoldása nem a jogászok, hanem a politikusok feladata.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló rendeletre irányuló javaslat előrelépés a vegyi anyagok használatában, mivel a lakosság egészségét és a környezetet eredményesebben lehet megvédeni. A szabályozás célja az exportőrök és importőrök közös elszámoltathatóságának ösztönzése, illetve támogatásuk együttműködési erőfeszítéseikben a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi forgalmának ellenőrzését biztosítandó. Az új szabályozás módosítja az exportőr meghatározását, hogy az olyan személyekre is kiterjedjen, akik ilyen veszélyes vegyi anyagokat exportálnak az EU-ból, de akik nem uniós lakosok, ilyen módon biztosítva a veszélyes vegyi anyagok forgalmának eredményes ellenőrzését és felügyeletét.

Az előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezéses (PIC) eljárás, melynek révén egyes vegyi anyagok esetében kifejezett engedély szükséges az importáló országtól, szintén segíti a kereskedő országokat abban, hogy pontosabb információkhoz jussanak az importáló országokon átszállítható veszélyes vegyi anyagokról, melyeket környezeti és közegészségügyi alapon tiltanak. Azonban a PIC eljárás nem helyettesíti az eredményes és fenntartott határellenőrzéseket, és a tagállamoknak együtt kell működniük az ilyen veszélyes anyagok területükön való mozgása eredményes kezelésének biztosítása érdekében.

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek behozatalára vonatkozó új rendelet számos érzékeny technikai módosítást tartalmaz. Korábban a nemzetközi kereskedelmet e téren mindig akadályozták az adminisztratív akadályok. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az importáló országnak „kifejezett beleegyezést” kellett adnia, mielőtt kiszállítják az árut. Kétségtelen, hogy ez a beleegyezés teljességgel elengedhetetlen, amikor potenciálisan veszélyes anyagokról van szó, és emiatt ezt a követelményt meg kell tartani.

A szubszidiaritás elve végső soron az Unió egyik pillére, és fontos, hogy maguk a tagállamok is képesek legyenek a jövőben azt meghatározni, hogy mely potenciálisan veszélyes anyagok léphetik majd át határaikat.

Azonban a szabad kereskedelem szempontjából bizonyos rugalmasságot kell megtartanunk e területen. Amennyiben több mozgásterünk van, azzal könnyebb megakadályozni, hogy azon országokat, melyek importfelügyeleti rendszerei még nem elég fejlettek, kihasználják azon exportőrök, akik tevékenységeit nem felügyelik eléggé. A jelenlegi kompromisszum figyelembe veszi ezeket a szempontokat, nem pusztán csak azt biztosítja, hogy a potenciálisan veszélyes vegyi anyagokkal felelős módon kereskednek, hanem mozgásteret biztosít ahhoz is, hogy az áruk nemzetközi kereskedelme gördülékenyen valósuljon meg.