Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 15., Kedd - Strasbourg

9. Ünnepélyes ülés - A szíriai nagymufti

  Elnök. − Hölgyeim és Uraim! Külön megtiszteltetés számomra, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai éve alkalmából az Európai Parlamentben üdvözölhetem Őeminenciáját, Ahmad Badr El Din El Hassoun sejket, Szíria nagymuftiját.

(Taps)

Amint arra a kultúrák közötti párbeszéd európai évének múlt héten Ljubljanában megtartott nyitóünnepségén már rámutattam, az Európai Parlament idén kiemelt szerepet szentel a kultúrák közötti párbeszédnek.

Másokkal egyetemben szilárd meggyőződésem, hogy a különböző kultúrák és vallások egymás mellett élése lehetséges és fontos is, mind világviszonylatban, mind pedig az Európai Unión belül. Különleges jelentőséggel bír számunkra a Földközi-tenger medencéjének másik oldalán és a Közel-Keleten élő népekkel való szoros és gyümölcsöző kapcsolattartás. Tényként fogadhatjuk el, hogy a velük folytatott párbeszédnek jövőnk formálása szempontjából hosszantartó és maradandó hatása van. Közösen kell megépítenünk a Földközi-tengeren átívelő kulturális és szellemi javakat szolgáló hidat, amely értékeink megosztását és ismereteink mélyítését teszi lehetővé.

Az erős híd alapját a folyamatos, őszinte és nyílt párbeszéd képezi, amely során a felek kiemelt figyelemmel fordulnak a másik felé, és céljuk egymás megértése.

A kultúrákon átívelő párbeszéd középpontjában a tolerancia áll. A tolerancia nem merül ki a közömbösségben. A tolerancia azt jelenti, hogy hangot adunk ugyan saját nézeteinknek, de ugyanakkor meghallgatjuk, és tiszteletben tartjuk a többi ember meggyőződését is.

Ha lehetetlennek éreznénk embertársunk nézeteinek elfogadását, azokat attól még tiszteletben kell tartanunk, az eszmecserét békében és józanul kell lefolytatni, így fektetni le a közös tevékenységekhez vezető út alapjait.

Hangsúlyt kell helyeznünk közös dolgainkra, beleértve az egyetemes demokratikus értékrendet is. Ezek közül elsőként említendő az emberi méltóság és az elidegeníthetetlen emberi jogok védelme.

Az Európai Parlament 2008-ban és később is több lehetőséget megragad majd az ezt elősegítő párbeszédben való részvételre. Szíria nagymuftijának mai látogatása az első ilyen alkalmat jelenti. Ahmad Badr El Din El Hassoun korábban Aleppo nagymuftijaként szolgált, a vallások közötti párbeszéd avatott szakértője egy olyan országban, ahol a különféle vallási közösségek még mindig békében és nyugalomban élnek egymás mellett.

Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a nagymuftit mai látogatásán magas rangú vallási vezetők is elkísérik. Tisztelettel üdvözlöm Antoine Audo püspök urat, a szíriai kaldeus egyház képviselőjét.

Eminenciás Uram, nagy tisztelettel adom át Önnek a szót.

(Taps)

  Ahmad Badr El Din El Hassoun, Szíria nagymuftija −

(Az előadás arab nyelven folyt. A következőkben az előadás angol tolmácsolásának írott változata olvasható.

Üdvözlöm Önöket teremtő Istenünk nevében, aki az embert porból teremtette, és akinek lelkéből a mi lelkünk is fogant. A lelkünket és testünket elárasztó erő ettől az egyetlen Istentől származik, az ő teremtményei vagyunk, így testvéreimként üdvözölhetem Önöket.

Elnök úr, hölgyeim és uraim, tisztelt bizottsági tagok! Nem én választottam meg az országot ahonnan most jövök, Isten döntése nyomán lettem annak az országnak a polgára. Azt a földet népem a Szentföldnek hívja, Al-Sham földje, ide tartozik Libanon, Palesztina, Szíria, Jordánia és Izrael. Ezen a földön majdnem az összes vallás képviselői jelen voltak és éltek; itt élt Ábrahám próféta, Mózes, de itt született Jézus is (legyen nevük örökké áldott), és innen távozott el tőlünk a mennyországba. Mohamed, a mi prófétánk Mekkából vándorolt erre a vidékre, és innen emelkedett az egekbe. Ezért szeretném, ha megértenék ennek a földnek a jelentőségét, ez a fény és a szellem forrása, enélkül nem lennének keresztények, Ábrahám és Mózes követői, nem lennének muszlimok, Mohamed próféta hívei, és hiányozna belőlünk a küldetéstudat is, hogy a felsőbb hatalmak üzenetét a földi halandóknak közvetítsük.

Őszinte hálámat szeretném a Parlament elnökének kifejezni, hogy lehetőséget nyújtott számomra a kultúrák közötti párbeszéd évében rendezett konferencia nyitóbeszédének megtartására.

Itt ugyan kultúrákról beszélek, de lényegében nincsenek külön kultúrák, csak egy egységes kultúra létezik.

A kultúrák hatást gyakoroltak az egész emberiség kultúrájára, ez a kultúra a mi magunk szülötte. Ezt a Parlamentet nem egy keresztény, egy zsidó vagy egy muszlim építette, hanem egy ember. A kultúra jelképe, az alkotás jelképe.

Mindannyian egy kultúrának, az emberiség kultúrájának szereplői és részesei vagyunk. Emiatt mifelénk nem hisszük, hogy a kultúrák között nézeteltérés léphetne fel. A világ egyetlen kultúrát gondoz. Mindazonáltal, igenis létezhetnek különböző kultúrák, illetve ezek a különböző kultúrák megférhetnek egymással.

(Taps)

Vizsgáljuk meg most, hogy miben rejlik a kultúrák közötti ellentét? Az ellentétet a tudatlanság, a terrorizmus és a visszamaradott gondolkodás szüli, de a kultúrált ember vallására való tekintet nélkül segítő kezet nyújt, és együtt építhetjük tovább az egész emberiség közös kultúráját. Amikor az ember eljutott a Holdra, az akkori szovjet űrkutatási hivatal és a NASA sem csak amerikaiakból és szovjetekből állt, voltak köztük szép számmal európaiak is, olaszok, németek, franciák, belgák és arabok is. A holdutazás sok elhivatott ember együttműködésének eredményeképpen jött létre.

Nézzük meg még egyszer, hogy mit is értünk a kultúrák vagy civilizációk közötti ellentéten. Veszélyes vizekre evezünk, hiszen a civilizáció összefogás nélkül nem építhető. Az egyiptomi piramisok építői ükapáink ükapjainak ükapjai voltak, de a chilei piramisok építői is ükapáink ükapjainak ükapjai voltak, ebből is látható, hogy a civilizáció egy és oszthatatlan.

És egy másik gondolat. A civilizáció rendelkezik-e vallással? Vagy a vallás az emberi kultúrában teljesíti be erkölcsi értékeit? Olyan, hogy iszlám, keresztény vagy zsidó civilizáció, nem létezik. A vallás a civilizáció számára erkölcsi értékeket táplál, a kultúrát mi magunk építjük és formáljuk. A vallást az Isten alkotta, a mi feladatunk a kultúrák létrehozása volt. A kultúrát formáljuk mi, a vallás Isten műve. Ezért nem érdemes a civilizációt korlátozni, mert ezzel saját munkánk gyümölcsét korlátozzuk, míg a vallás, az imént elmondottak szerint Isten alkotása.

A civilizációt ki hozza létre? Az emberiség – Önök és én. Kik vagyunk mi egyáltalán, Önök és én? Különbözőek vagyunk egymástól? Nem. Önök nem különbek, másabbak nálam. Az állatok, azok igen, azok valóban más teremtményei Istennek, de Önök az én testvéreim maradnak, tekintet nélkül vallásukra vagy beszélt nyelvükre, mert az Önök anyja az én anyám is, az Önök apja az én apám is, anyánk a föld, apánk pedig Ábrahám. Neveljünk hát egy olyan generációt, amelyik tudja, hogy az igazi különbség az emberek és az állatok között lelhető fel, és nem az emberek között. Ezért aztán az embert azonban, jöjjön akárhonnan is, legyen bármilyen vallású, nővéremnek vagy bátyámnak tekintem, az ő vére az én vérem is. Szelleme az enyém is, gondolatai az enyémek, szabadsága is az enyém, kultúrája viszont eltérő az enyémtől. Építsük hát együtt civilizációnkat. Mifelénk nem hiszünk a több vallás tézisében, nem létezik több vallás.

Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed mindannyian egyetlen vallást vizionáltak – az Isten imádatát, és az emberiség méltóságát. Ami a törvényi szabályozást illeti, idővel ez változhat. Sok szabályozás lehet ugyan érvényben, azonban vallás csak egy lehet. Ebből következik, hogy az Önök Istene és az én Istenem pontosan ugyanaz a fogalom, mindannyian ugyanazt a Teremtőt imádjuk. Így a földön nincs helye vallási konfliktusoknak. Ezen alapul következő állításom, miszerint szent háború nem létezik. Nem hiszek a szent háborúkban, mert a háború soha nem lehet szent, szemben a békével.

(Taps)

Azt kell tanítanunk hát gyermekeinknek az iskolában, templomainkban, egyéb vallási intézményeinkben és a mecsetekben, hogy a világon a legszentebb dolog maga az ember, nem Kába köve, Al-Aksza mecsete vagy a Szentháromság temploma – az emberiség maga a legfontosabb, szent és áldott.

(Taps)

Hölgyeim és Uraim! Miért mondom én mindezt most Önöknek? Mert Kábának alapjait Ábrahám emelte, egy ember, a mekkai falat egy zsidó, a Szentháromság templomát pedig egy keresztény építette fel. De az embert, az embert ki alkotta? Ezt a feladatot a Teremtő végezte el, és bárki, aki általa teremtett lényt pusztít el, nem érdemes a tiszteletre.

Bárkinek, aki izraeli vagy iraki gyermekek életét oltja ki, felelnie kell majd Istene előtt tetteiért, mert amit az Isten adott, az életet, azt csak az Isten veheti el. Fel tudjuk-e támasztani az elhunytakat? Ha Kába városát lerombolnák, gyermekeink újjá tudnák építeni, ha az Al-Aksza mecset lesz a pusztítás áldozata, azt is újjáépíthetjük. Ha a Szentháromság templomát tennék a földdel egyenlővé, higgyenek nekem, a következő generáció ismét felépítené, azonban egy ember életét senki nem adhatja vissza.

Örömömre szolgál, hogy meghívást kaptam erre az ülésre, és ellátogathattam az Önök földjére, Európába. Életünk során egymással békében és egyetértésben kell élnünk, a társadalmak közötti párbeszédnek nyíltnak és folyamatosnak kell lenni egy olyan világban, amely vallási vagy etnikai pillérekkel szemben világiakra épül, hiszen a vallás csak Önre és Istenre tartozik. Nem erőltetem vallásomat Önökre, és Önök sem erőszakolják rám az Önök vallását. Magánügy ez, Isten és az én magánügyem.

Neveljünk hát fel egy új, feltörekvő generációt, amelyet az a hit vezérel, hogy az emberi civilizáció közös célja, az ügyek legnemesebbike, Isten után természetesen, az emberiség és a szabadság. A világbékét a béke földjéről, Palesztinából és Izrael földjéről kiindulva érhetjük el. Tegyük mindezt azért, hogy továbbvigyük a pápa által évekkel ezelőtt megformált gondolatot; ne falakat, hanem békehidakat építsünk, hiszen Palesztina földje, a béke földje maga. Ismervén egy ilyen fal építésének költségeit, jobban járnánk, ha engednénk, hogy keresztény, zsidó és muszlim gyermekek ugyanabba az iskolába járhassanak, és testvérekként éljék le életüket.

(Taps)

Az elmúlt év során kezdeményezéseket indítottunk Szíriából. Bashar-al-Aszad elnök kezet nyújtott a világnak, és így szólt: „Igaz békét akarok”. Nem hordok magammal fegyvert, de a béke szavait mindig magamnál tartom, kiállok a népek elé, és büszkén mondom; soha többé háborút. A háborús győztes vesztesként végzi, rövid ideig győzedelmeskedik, hiszen embereket ölt, az igazi győztesek azonban azokból lesznek, akik testvérekké fogadták a többi népet. Nem a föld a szent, hanem maga az ember. Ha már az ember szent, tegyük világunkat is azzá.

Ezért ne higgyenek a média állításainak, mert nagyon sokszor nem fedik az igazságot. Sokan jöttek el hozzám Szíriába, ellátogattak a mecsetembe is, és együtt elzarándokoltunk más templomokba is, betekintést nyerhettek életünkbe, láthatták, hogy egy nagy családként élünk, nem az egyszerű egymás mellett élésben hiszünk, hanem a családként összeforrt életben. Legyünk muszlimok, keresztények vagy zsidók, egy dolog közös bennünk – az élet szentsége és az abban való hit.

10 éve tevékenykedem a Parlament tagjaként Szíriában, és a bekerüléstől kezdve az volt a meggyőződésem, hogy függetlenként feladatom nem politikai pártok vagy csoportosulások képviselete, hanem az egyes emberek képviselete, akik véleményük tolmácsolására kértek fel, és azok képviselete, akik egyáltalán nem is kértek ilyenre, hiszen ők testvéreim, így az ország valamennyi polgárának érdekeit képviseltem hát. És most felteszem Önöknek a kérdést? Önök országaikat, politikai pártjaikat vagy az embert képviselik? Az egyén képviselete a fontos, hiszen mi emberek, az általunk alkotott közösség, igazán egyediek vagyunk a világegyetemben.

Bennünket kell tehát képviselni, békét, hitet és igazságot hirdetve. Sajnálatos, hogy manapság az iszlám világ számos országában háború dúl. A világnak békében kell élnie, mindig is a békére törekedtünk, ha vannak is kritikus helyzetek, azok az igazságtalanságra vezethetőek vissza. A kereszténység célja a béke biztosítása volt, másképp nem érthetnénk meg a proféták küldetésének jelentését, Mózes munkásságát sem, aki szintén a béke mellett érvelt. Az öldöklés mindenki számára céltalan, aki meg akarja ölni embertársát, az hitével és vallásával ellentétesen cselekszik. A vallás célja nem az öldöklés, hanem az élet és a béke.

Ezt az üzenetet hozom tehát Önöknek messzi országomból, amely az égi hatalmak áldását viseli, és ahol profétáink éltek és térítettek.

A mi földünkön a nőket nagy tisztelettel és méltósággal kezeljük, legyen szó zsidókról, keresztényekről vagy muszlimokról, sajnos azonban a férfiak miatt igazságtalanságok érhetik őket. A nők a társadalom minden szintjén tevékenyen kiveszik részüket a munkából, országunk vezetői, Elnökünkkel egyetemben szorgalmazzák a nők minél aktívabb jelenlétét a társadalom minél több szegmensében.

Ennek a városnak a béke az ismérve. Láttam, hogyan épült, és be kell vallanom, hogy a 20. század csodája mindenképpen Európa. Ez a csoda azonban számos konfliktust is megszenvedett; két háborút, majd a berlini falat egy csepp vérontás nélkül sikerült lerombolnia. Egész Európa eggyé vált, és polgárai egy parlamentben gyűltek össze. Mit gondolnak, tudnának segíteni egy különleges parlamentnek, egy spirituális, egyetemes parlamentnek a létrehozásában? Szükségünk van segítségükre, Szíria és az egész iszlám világ várja Önöket, legyenek akár hívők, akár keresztények.

Befejezésül még hozzátenném, hogy mivel idén az arab kultúra fővárosa Damaszkusz, Önök pedig a kultúrák közötti párbeszéd európai évét ünneplik, a világ egységét előmozdítandó meghívom Önöket az arab kultúra fővárosában, Damaszkuszban tartandó interkulturális konferenciára. Segítő kezet nyújtunk a libanoni népnek, az egységes és igaz Libanon, Palesztina, az egységes és igaz Izrael, Irak és mindenki békéjének létrehozásának jegyében.

(Folyamatos taps)

  Elnök. − Hölgyeim és uraim, tapsuk világosan tükrözi, hogy a Parlament egyként osztozik hálámban és köszönetemben, amelyet most tolmácsolok is Szíria nagymuftija, Ahmad Badr El Din El Hassoun irányába, hiszen az erőszak, a háborúk és a terrorizmus elleni állásfoglalása mélyen elgondolkodtató és megfontolandó. Az emberi méltóságot központi helyen kezeli, bátran szolgálhat tehát az interkulturális együttműködés alapjául. Toleranciája, amely a saját nézőponthoz való ragaszkodásról és a más nézőpontjának tiszteletben tartásáról szól, nem pedig azok feltétlen elfogadásáról, nagyban elősegíti a békés egymás mellett élést és az emberi méltóság érvényesítését. Eminenciás uram, köszönöm, hogy eljött közénk, és megosztotta velünk mélyenszántó gondolatait.

(Taps)

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök