Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 15., Kedd - Strasbourg

14. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2007 és 2012 közötti többéves kerete (vita)

  Elnök. – (FR) A következő napirendi pont a Michael Cashman által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében benyújtott, a 168/2007/EK rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2007–2012 közötti többéves keretének elfogadása tekintetében történő végrehajtásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2007)0515 - C6-0322/2007 - 2007/0189(CNS)) (A6-0514/2007).

Ezzel kapcsolatos ügyrendi kérdés: meg tudná mondani nekem a tisztelt képviselő úr, hogy a rendelet mely cikkére utal?

  Roger Knapman (IND/DEM). – Elnök úr! A 171. cikken alapuló ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szólalok fel. Épp az előbb közölte a Parlamenttel, hogy 19 képviselő jelezte, hogy szeretne felszólalni. Ebéd előtt úgy tudtuk, hogy 14 képviselő. Tudom, hogy ha statisztikai adatokról van szó, és különösen, amikor nincs név szerinti szavazás, a dolgok egy kissé lazán mennek, ennek ellenére meg tudná magyarázni a két számadat közötti különbséget?

  Elnök. – (FR) Nem könnyű itt és most magyarázattal szolgálni, de megteszem a tőlem telhetőt.

Valós időben kapjuk meg a felszólalás iránti kérelmeket, és én többször elnököltem a szavazáshoz fűzött indokolások esetében. Minden valószínűség szerint az történt, hogy amikor Vidal-Quadras úr bejelentést tett, 14 név volt előtte a szónoki emelvényen, aztán másodperceken vagy perceken belül más képviselők is odamentek a szónoki emelvényhez, hogy közöljék az Elnökkel, hogy szeretnének felszólalni. Biztosan ez lehet az oka annak, hogy a képviselők száma 14-ről 19-re emelkedett a Vidal-Quadras úr bejelentése és az általam egy perccel ezelőtt tett bejelentés között eltelt időszakban. Ez azonban egy nagyon érdekes probléma, és meg fogjuk vizsgálni a vonatkozó szabályt.

Engedjék meg, kérem, hogy visszatérjek a Cashman-jelentéshez, és hogy rögtön a Bizottság képviselőjével kezdjünk.

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2007–2012 közötti többéves keretének gyors elfogadása érdekében biztosított rendkívül konstruktív együttműködésért és támogatásért.

Külön köszönetet mondok az előadónak, Cashman úrnak, az üggyel kapcsolatos személyes elkötelezettségéért. A Bizottság által javasolt és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban megvitatott, a 2007–2012 közötti időszakra vonatkozó többéves keret lehetővé fogja tenni az Ügynökség számára, hogy a legjobb képességei szerint végezze a munkáját. Szeretném elmondani, hogy teljesen tisztában vagyok az előadó által előterjesztett egyes módosítások indokaival. Örömömre szolgál, hogy közölhetem, hogy számomra elfogadható az 1. módosítás; az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos 2. módosítás; a 3., 4., 5., 8. és (részben) a többszörös megkülönböztetéssel kapcsolatos 13. módosítás; a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos 15. módosítás és a 16. módosítás – különösen mivel ezek a módosítások tükrözik az elnökség, a Bizottság és az előadó közötti megbeszélések során elért kompromisszumos megoldásokat.

Ami a többi módosítást illeti, azokat számos jogi és technikai okból nem tudom elfogadni, amelyeket most nagyon gyorsan kifejtek. Egyes módosítások nem felelnek meg az alaprendeletnek, konkrétan a 10., 11. és a 18. módosítás. Bizonyos esetekben a módosítások túllépnek a rendeleten, különösen a 17. módosítás. Néhány más esetben a módosítások az én véleményem szerint ellentétben állnak a rendelettel, például ez a helyzet a 10. módosítással. Mások nem felelnek meg a jobb jogalkotással kapcsolatos követelményeknek, főleg a 2., 7. és 13. módosítás, „a hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségek” kiegészítés miatt, mivel ezekre a rendelet hatálya már kiterjed.

Bizonyos módosítások nem tartoznak a Közösség vagy az Ügynökség hatáskörébe, konkrétan a 14. és (részben) a 15. módosítás. Végül a 12. módosítás lényegesen korlátozná a javaslatunk 2. cikkében megállapított azon a területeket, amelyekkel az Ügynökségnek kell foglalkoznia.

Még egy dolog a 6. módosítással kapcsolatban. A rendelkezés lényegét nem ellenzem. Véleményem szerint azonban a többéves keretre vonatkozó javaslat nem a legjobb keret az emberi jogok jellegéről és meghatározásáról szóló általános megállapítások bevezetésére.

Erre a vonatkozó nemzetközi egyezmények és a charta jobb lehetőséget biztosít. Ha azonban mind a Tanács, mind a Parlament kész támogatni ennek a módosításnak az elfogadását, én nem ellenzem.

Végül számomra elfogadhatatlan a 7. és a 9. módosítás. A 7. módosítás esetében a többéves keret arra szolgál, hogy szabályozza az EU-intézmények és/vagy a tagállamoknak az összes olyan a nemzetközi emberi jogi egyezmény betartásának ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségeit, amelyeknek a tagállamok részes felei.

A 9. módosítás esetében a többéves keretnek az ötéves időszak előtti felülvizsgálatára való hivatkozásra nincs szükség, mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament bármikor kérheti, hogy a keret 2. cikke alkalmazási körén túllépjen.

Általánosságban az ötéves időszak megállapítására azért került sor, hogy az Ügynökség munkájának hatékonysága ne kerüljön veszélybe, mivel időre van szüksége a tervezéshez és a végrehajtáshoz. A rendszeres felülvizsgálatok bevezetése az Ügynökség munkájának hatékonyságát veszélyeztetné.

Végül, véleményem szerint az Ügynökség létrehozása nagy sikernek tekinthető az alapvető jogoknak az Európai Unión belüli tiszteletben tartásának előmozdítása tekintetében. Ezenkívül az intézményközi együttműködés szempontjából is sikernek számít. Most már megfelelő feltételeket kell megállapítanunk ahhoz, hogy az Ügynökség sikeresen működjön, és hogy a következő években bizonyítsa be, hogy érdemes volt létrehozni.

  Michael Cashman, előadó. − Elnök úr! Köszönöm a Frattini alelnök úr által elmondottakat.

Ha a Parlament ezzel a kérdéssel kapcsolatban együttdöntési eljárással határozna, sokkal jobb helyzetben lennénk. El kell mondanom a ma ittlévő kollégáknak, hogy a kezdet kezdetén találkoztam nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalommal, ahogy más árnyékelőadók is tették, hogy megtudjam, mit tehetnénk. Már a legelején elég egyértelmű volt számomra, hogy ha a saját elgondolásom szerint cselekednék, lenne egy végtelen hosszú listám, mert az emberi jogok annyira fontosak: kiemelkedő jelentőségűek és pont azért miatt jöttek létre az intézmények, hogy soha ne álljanak vissza a II. világháború által előidézett körülmények, és ne jelenjen meg újra az oly sok emberre és kisebbségre vetülő ijesztő árnyék.

Mindazonáltal egyedül a tények számítanak, ezért kell felvállalnom egy nagyon nehéz helyzetet. Számomra, aki homoszexuális vagyok, rendkívül nehéz az, hogy a jelentésbe ne akarjam belefoglalni a homofóbiát. Ha azonban következetes akarok maradni annak az elvnek az alkalmazásához, hogy azzal kell foglalkoznunk, amire eddig még nem tértünk ki, akkor le kell mondanom azokról a dolgokról, amelyek személy szerint számomra a legfontosabbak. Szóval ez nem volt könnyű.

Öröm számomra, hogy ezt a jelentést 48 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodás mellett fogadták el. Ez jelzi, hogy az, ami előttünk van – jóllehet valóban vannak olyan módosítások, amelyeket én személy szerint nem támogatok –, a bizottság szándékát tükrözi. Elismerésemet szeretném kifejezni a portugál elnökség és az ülésteremben lévő azon kollégáim felé, akik nagyon szorosan együttműködtek velem, akik támogatták a Parlamentet annak érdekében, hogy a Tanács és a Bizottság által is támogatandó álláspontra jussunk.

Örülök annak, hogy a biztos úr a tizennyolc módosításból kilencet kiemelt. Ez 50%-os támogatás – természetesen szeretnék 100%-os támogatást, de ismerem a valós politikai életet. Mindenekelőtt azt szeretném, hogy az Ügynökség sikeres legyen. Az Ügynökség létrejöttének forrásait az Alapjogi Charta és a tagállamok számára közös emberi jogokról szóló valamennyi nemzetközi egyezmény képezi.

Vannak azonban olyan delegációk, politikusok és tagállamok, amelyek azt szeretnék, hogy az Ügynökség megbukjon. Nem akarják, hogy hatékonyan működjön, és én ezért voltam teljesen konkrét az Ügynökséggel szembeni igények megfogalmazásakor. Azt szeretném, hogy sikeres legyen. Úgy vélem, hogy a bizottságban elfogadott módosítások elősegítik a sikert, ugyanakkor nem rónak olyan indokolatlan terheket az Ügynökségre, amelyek meghaladják a rendelkezésére álló emberi erőforrásokat és pénzügyi forrásokat.

Nőket képviselő bizonyos csoportok részéről felmerültek olyan gondolatok, hogy ez nem vezet túl messzire, de bevezettük a nemek perspektíváját, és nem hagytuk figyelmen kívül a Nemek Egyenlőségének Európai Intézetét. Természetesen érvényesülnie kell a kiegészítő jellegnek, de el kell kerülnünk a felesleges ismétlődéseket, mert az is a források pazarlásával járna.

Ezennel befejezem mondandómat és figyelek – vélhetően ez a legfontosabb és az egyik legnehezebb dolog a politikában. Figyelek a vitára, de a következő egyszerű alapelv miatt nem tudok támogatni olyan módosításokat, amelyeket holnap terjesztenek a plenáris ülés elé: az elején elmondtam, hogy nem tudok foglalkozni az összes módosítással, és ha most megváltoztatnám ezt az álláspontot, azt jelentené, hogy visszavonom az árnyék-előadókkal elért megállapodást. Természetesen fontosak a kisebbségi nyelvek, fontosak más területek is, de nincs annál fontosabb, mint hogy az Alapjogi Ügynökség sikeresen végezze el a számára kijelült feladatokat.

  Libor Rouček, a Külügyi Bizottság előadója. – (CS) Hölgyeim és uraim! Az Alapjogi Ügynökség tavaly év elején történt létrehozása nagyon fontos és szükséges lépés az alapvető emberi jogoknak az Európai Unión kívüli és belüli védelmének és támogatásának szempontjából. Sajnos a hosszú távú keret elfogadására még nem került sor, és bizonyos személyzeti kérdéseket még meg kell oldani. Ezért a Külügyi Bizottság ennek a helyzetnek a minél hamarabbi megoldását kéri. Ami az Ügynökségnek az Európai Unión kívüli tevékenységét illeti, a Külügyi Bizottság támogatja azon intézkedéseket, amelyeket a feleslegesen elvégzett munka megakadályozása és az e területtel foglalkozó nemzetközi szervezetek – elsősorban az Európa Tanács, az ENSZ és az EBESZ – tevékenységeivel való szükséges koordinációt biztosítják. Ezenkívül az a véleményünk, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos párbeszéd döntő fontosságú az Unió és a fejlődő országok közötti kapcsolat szempontjából. Ezért üdvözöljük azt, hogy az Ügynökség nyitott a tagjelölt országok részvételére. Végezetül feltételezzük, hogy amint a Reformszerződés hatályba lép és létrejön az Unió közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének posztja, az Ügynökség minden segítséget megad a főképviselő tevékenységének elvégzéséhez.

  Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy eljutottunk az Európai Alapjogi Ügynökség keretprogramjának elfogadásáig, és köszönöm az előadónek azt a munkát, azt az együttműködési készséget, amit mutatott végig egy csöppet sem könnyű feladatban.

Mind az intézményeknek, mind a tagállamoknak, mind az EU-állampolgárok számára most már egyaránt fontos, hogy az ügynökség mielőbb megkezdhesse a rendes munkáját, hiszen hivatalosan tavaly március 1-jével jött létre Bécsben, azonban még mindig nincs működőképes struktúrája, mandátuma, vezetősége.

Ezért nagyon fontos, hogy a keretprogram most elfogadásra kerüljön. Egy olyan komplex problémával szembesültünk itt, amikor egyik oldalról számtalan emberjogi kérdést, alapvető jogi kérdést fel lehetne sorolni, másrészt figyelembe kell venni azt, hogy mi teszi valóban működőképessé ma ezt az ügynökséget.

Én úgy látom, hogy kollégám, Cashman úr igyekezett összeállítani ezt a véleményt úgy, hogy egyszerre tegyen eleget a fenti két szempontnak: hogy rugalmasan tudja kezelni a mindannyiunkat érzékenyen érintő emberjogi problémákat, ugyanakkor az intézmény működőképes maradjon.

Én úgy érzem, hogy a Parlament ezeket az indítványokat teljes mértékben támogathatja, és – annak ellenére, hogy figyelmesen végighallgattam Frattini urat, hogy mi az, ami számára, a Bizottság számára elfogadhatatlan – nagyon remélem, hogy a Tanácsban megértésre talál számos felvetésünk, hiszen ezek a kérdések, ezek a felvetések lehet, hogy pont a kulcsai lesznek annak, hogy úgy végezhesse az ügynökség a munkáját, hogy a valós problémákra figyeljen.

Kimaradt az eredeti felsorolásból, és benne van ebben a javaslatban a nyelvi kisebbségek, a nemzeti kisebbségek ügye, amit nagyon fontosnak tartok, hiszen most látjuk, hogy újra meg újra visszaköszönnek ezek a problémák, és igenis szembesülni fog vele az Unió, foglalkozni kell vele. Úgyhogy én remélem, hogy ezekre oda tud majd figyelni ez az ügynökség. Nem egy „papírtigrissel”, hanem egy valóban működő intézménnyel lesz dolgunk. Köszönöm a figyelmüket.

  Stavros Lambrinidis, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Alapjogi Ügynökségnek végre el kell kezdenie fontos feladatának teljesítését. Ez az oka annak, hogy az előadó, akinek egyébként gratulálok, ragaszkodott a módosításoknak a javasolt programra való korlátozásához, hogy elősegítse az ezzel a lényeges kérdéssel kapcsolatos gyors intézményközi megállapodást. Természetesen jobb lenne, ha az érintett területek magukba foglalnák a szociális jogokat is, és kifejezett utalás történne az emberkereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre, valamint a magánélet és az emberi méltóság védelmére a terrorizmus elleni intézkedések keretében. De ez még megoldásra vár.

Ma elsősorban egy lényeges módosításra helyezem a hangsúlyt, amelyet egyes kollégáimmal együtt jómagam terjesztettem elő, és el is fogadták, és amely kifejezetten megemlíti a hatékony és független igazságszolgáltatáshoz való jogot, a vádlottak és gyanúsítottak jogainak tekintetében is.

Elnök úr, amikor az igazságszolgáltatás függetlenségébe és pártatlanságába vetett általános bizalom csökken, akkor a demokratikus társadalmak alapja is megrendül, és ezért, nagyon helyesen, ez a kérdés kezdetektől az Ügynökség felelősségi körébe tartozik. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden ember ártatlan, amíg a bűnössége be nem igazolódik. A vádlottaknak a médiában a nézettség növelése érdekében, sőt a kormányok és tisztviselők által rövid életű politikai előnyök megszerzése kedvéért történő kipellengérezése, ennek az alapelvnek a botrányos megsértését jelenti. És elnök úr, a gyanúsítottakat sem lehet következmények nélkül megfosztani alapvető jogaiktól, velük sem lehet helytelenül bánni, különösen napjainkban, amikor olyan sok alapvető elvről kiderül, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nevében feladható. Ha valamiből tanulhatunk, az egészen bizonyosan Guantanamo esete, amely épp hat éve történt, és amit sajnálatos módon alig vett észre valaki.

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy nagyon tisztelem az előadót, Cashman urat. Mindig is jelentős szövetségesnek tartottam az alapvető jogok védelméért folytatott küzdelemben. Vélemény nem a lényeg, a tartalom, hanem a stratégia tekintetében tér el az előadójétól. Alkalmazhatjuk azt a stratégiát, hogy a Tanács támogatásáért cserébe lemondunk számos prioritásról, de vajon nyújt-e eleget a Tanács ahhoz, hogy feladjuk azt, amit szeretnénk elérni? Véleményem szerint nem, és ezért ezt szeretném világosan kifejezni.

Az ALDE képviselőcsoport módosításai négy további prioritást javasolnak, konkrétan a következőket homofóbia, magánélet, terrorizmusellenes politika és alapvető jogok, valamint a romákkal szembeni megkülönböztetés, és jelenleg épp ez a négy legfontosabb terület, ahol a tagállamok állandóan megsértik az emberi jogokat. Az Alapjogi Ügynökségnek kellene vigyáznia arra, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az emberi jogokat, de sajnos ezt nem sikerült elérnie. Mindenesetre egyelőre csak egy fogatlan tigris. Véleményem szerint, és természetesen a Frattini biztos úr által elmondottakat is figyelembe véve, az Európai Parlamentnek, amely az Alapjogi Ügynökség legfontosabb partnere, feltétlenül meg kell határozni a saját egyértelmű prioritásait.

Hogy egészen őszinték legyünk, ha a Tanács támogatására vagy egyetértésére számítunk, akkor kiváncsi lennék arra, hogy hol is van ma a Tanács. Ezért attól tartok, hogy bármennyire is egyetértek az előadóval a tartalom tekintetében – még konzultálni fogok a képviselőcsoportommal –, sajnálattal közlöm, hogy a stratégiát nem tudom támogatni.

  Konrad Szymański, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr! Az Alapjogi Ügynökség a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja alapjain jött létre. Ez a változás lehetett volna egy előrelépés előszele. A bécsi Megfigyelőközpont a megbízhatatlanságáról és arról a gondatlanságról volt ismert, amivel a rasszizmussal és antiszemitizmussal kapcsolatos panaszokat kezelték – ez volt a helyzet például 2001-ben és 2005-ben a Radio Maryja, a Köztársasági Liga és hazám, Lengyelország esetében.

Amennyiben az új intézmény az előadó ajánlásait követi, hamarosan megismétli a korábbi hibákat. A tematikus területek, a rugalmasság vagy az úgynevezett kezdeményező intézkedések kérdését – csak idézek a jelentés indokolásából – megismétlő javaslat nem jelent semmit, csak azt hogy az Ügynökség ellenőrzés nélkül, szélsőséges ideológiák alapján és a nemzetközi jog hatályán kívül végezhesse tevékenységét. Mindez nem számítana igazán, hiszen nem ez lenne az egyedüli eset, amikor európai pénzeket pocsékolnak el, de egy olyan, az emberi jogok védelmére szolgáló rendszer, amely nem tartozik a nemzetközi jog keretébe, és amelyet professzionális antirasszistákra bíznak, elveszti a birtokában lévő legfontosabb eszközt, a hitelességet.

  Cem Özdemir, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban megszavaztuk a jelentést. Itt most újra jóváhagyjuk, bár csatlakozunk az ülésteremben elhangzott és az előadó által is elmondott bírálatok többségéhez. Az egyik aggályomat már felvetette az előadó. Jóllehet az Alapjogi Ügynökség folytatja a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni harcot, például az olyan kérdések, mint a homofóbia nem tartoznak a tevékenységi körébe. Tekintettel az Európán belül folytatott vitákra és a tárgyalások jelenlegi helyzetére, sajnálatos, hogy nem tudtunk kompromisszumra jutni a Tanáccsal és a Bizottsággal.

Más kérdéseket is szeretnék felvetni. A bizottságban előterjesztettünk módosításokat, de sajnos mindet elutasították. Ezek közül csak egy néhányat szeretnék említeni. A romákkal szembeni megkülönböztetés lett volna egy fontos, megoldandó probléma, valamint a magánélet védelme. Az adatvédelem lett volna egy másik lényeges kérdés. Európában elértünk egy bizonyos normát, a hitelesség érdekében fenn kell tartani az Unióban. Fontos azonban megvizsgálni, többek között a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos tapasztalataink fényében, hogy a terrorizmus elleni küzdelem milyen mértékben egyeztethető össze az alapvető jogokkal. Ez egy újabb téma, amelyet érdemes lenne beépíteni az Alapjogi Ügynökség tevékenységi körébe.

Abban mindenki egyetért, hogy az Alapjogi Ügynökségnek minél hamarabb működőképessé kell válnia, ezzel szemben még az igazgató személyében sem tudtunk megállapodni. Ezért kétségek támadhatnak bennünk abban a tekintetben, hogy az Ügynökség ténylegesen képes lesz-e ellátni a feladatait. A jó hír az, hogy már nem sok ilyen eljárásra kerül sor. A felülvizsgált EU-Szerződés 2009-es hatálybalépésvel más olyan eljárások állnak majd rendelkezésünkre, amelyek irányítják majd az Európai Parlament ilyen vitákban való részvételét.

  Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr! Üdvözlöm Cashman úrnak az Európai Unió Alapjogi Ügynökségéről szóló jelentését. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjai kitűnő munkát végeztek ezzel a fontos témával kapcsolatban. Gratulálok nekik is és az előadónak is.

De különösen üdvözlöm azokat a hasznos változtatásokat, amelyek révén hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés kérdése bekerül az Ügynökség meghatározott tevékenységi körébe. Felkérem a képviselőket, hogy holnap támogassák ezeket a reformokat.

Az Egyesült Nemzetek 2008-at a „nyelvek évének” nyilvánította. Az Európai Uniónak részt kell vennie ezen az eseményen, és nekünk is követnünk kell.

Ez a kérdés személyesen is érint engem. EU-szinten folytatom az arra irányuló munkámat, hogy az ír uniós munkanyelvvé válásához szükséges forrásokat kérjek, a választókerületemben pedig az ír nyelvről szóló törvény – amelyre Észak-Íroszágban nagy szükség van az írül beszélők jogainak védelméhez – megalkotásáért folytatandó kampány támogatását.

Jelenleg ezeket a jogokat lehetetlen gyakorolni. Erre csak akkor lesz lehetőség, ha ezeket a jogokat egy kötelező erejű jogszabályba foglalják, és egy szerv, például az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, felelősségre tudja vonni a honfitársaimat és másokat is a nyelvi alapon történő megkülönböztetés ügyében.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Meggyőződéssel szavazok a jelentés ellen, mivel az Ügynökséget a politikai korrektség európai őrének tartom, annak a politikai magatartásnak, amely egyre nagyobb teret hódít Európában. Jóllehet az Ügynökség azt állítja, hogy a polgárok alapvető jogainak védelmére törekszik, valójában veszélyt jelent bizonyos alapvető jogokra és szabadságokra és a szubszidiaritás elvére.

Az Európát egyre inkább átható politikai korrektség azt jelenti, hogy a szólás szabadságát alá kell rendelni egy adott vallás, konkrétan az iszlám kívánalmainak, amely semmilyen bírálatot nem fogad el.

A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja, amelynek a tervek szerint az Ügynökség az utódja lesz, a bevándorlással és az iszlám negatív aspektusaival szembeni jogos véleménynyilvánítást nagyon tudatosan azonosította a rasszizmussal. A Megfigyelőközpont ezenkívül azt állította, hogy az iszlámtól való félelem a megkülönböztetés új formája, és hogy a dán karikatúrák miatti nézeteltéréseket követően istenkáromlás elleni törvényekre van szükség. Amikor egy megbízás alapján készült tanulmány kimutatta, hogy az európai zsidók elleni erőszakot főleg fiatal muszlimok követték ellen, a Megfigyelőközpont igazgatója ezt azonnal a szemétkosárba dobta.

Úgy tűnik, hogy itt a Parlamentben még nagyon kevesen értik meg, hogy a szólásszabadság a legalapvetőbb jog, és hogy a történelem során mindig a gondolatszabadság fejlődése idézte elő a haladást. Európa hajdan nem lehetett volna a világ központja ha nem rendelkezett volna azzal a szabadsággal, hogy nyíltan és mindenáron kimondja az igazságot, bármennyire is bántó az esetleg. Ez a jelentés és ez az Ügynökség ezt az alapelvet romlásba dönti.

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége többéves keretének létrehozása rendkívül fontos kérdés számunkra, akik úgy gondoljuk, hogy az alapvető jogok az európai DNA részét képezik. Ezért csatlakozni szeretnék azelőadóhoz és azon felszólalókhoz, akik azt mondták, hogy „haladjunk előre” a többéves kerettel és az Ügynökség munkájával.

Gál asszonyhoz hasonlóan, akit mint a képviselőcsoportom szóvivőjét támogatok, én is úgy gondolom, hogy ez egy kiegyensúlyozott jelentés, amely eredményt akar elérni anélkül, hogy túl nagyra törő célokat tűzne ki.

Azt hiszem, az előadó a realista kifejezést használta erre. Mivel a jelentés a valóságot tükrözi, arra szeretném kérni Frattini biztos urat, kedves barátomat, Franco Frattinit, hogy biztosítson egy kicsit nagyobb támogatást. Az Európai Bizottság szempontjából túl szerény erőfeszítésnek tűnik, hogy az általunk előterjesztett 18 módosításból csak kilencet fogadjon el, és alelnök úr, éppen az erőfeszítés az, amire szükség van egy ilyen fontosságú ügyben.

Abban a szerencsében és megtiszteltetésben volt részem, hogy a chartát kidolgozó Konventet felkereső parlamenti küldöttségnek lehettem az elnöke, továbbá nagyra becsülöm az „ATD Fourth World Intergroup” elnökét is, és keresztülvittünk egy módosítást, a 15. módosítást, hogy az Ügynökség célkitűzései közé felvegyük a tárasadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelmet. Hogy miért? Azért, mert az, aki társadalmilag kirekesztett, nyomorúságos szegénységben él, semmilyen alapvető joggal nem tud élni, és ezért gondoljuk úgy, hogy ez egy fontos politikai jelzés lenne embertársaink számára, ha a 15. módosításra nagyobb megértéssel tekintenénk, mint ahogy azt Ön, a Bizottság alelnöke tette. Végső soron az európai parlamenti képviselők az embereket képviselik, és az emberek azt kérik tőlünk, hogy a legkevésbé tehetősekkel is törődjünk.

Ezért biztos úr, remélem, hogy ez a vita segíteni fog Önnek annak megértésében, hogy fontos lenne a kilencnél több módosítást elfogadni, és támogatni az Európai Parlamentnek az üggyel kapcsolatos álláspontját.

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr. Nem öröm kilenc hónappal az Alapjogi Ügynökség ünnepélyes átadása után arról beszélni, hogy az intézmény nem lendülhetett munkába, a vezetése még nem állt fel.

Ezen a héten legalább a többéves keretprogram megkapja a Parlament jóváhagyását, amiért magam is köszönetet mondok Michael Cashman előadónek. A többéves keretprogram meghatározó jelentőségű az ügynökség munkájában és abban, hogy mennyire lesz hatékony az alapvető jogok monitorozása, a teendők megfogalmazása. Az alapító okiratot létrehozó háromoldalú egyeztetési folyamat olyan utakat hagyott nyitva, amelyeken továbblépni a mi feladatunk.

A tanácsi nyilatkozat például a politika erejével kívánta elérni, hogy az ügynökség felkérésére a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén is vizsgálhassa az emberi jogok érvényesítését az ügynökség. Fontos, hogy a tagországok illetve az Unió intézményei éljenek a rájuk ruházott lehetőségekkel addig is, amíg a Reformszerződés hatálybalépése után a feladat az ügynökséget egyértelműen megilleti majd.

Ugyanígy közös felelősségünk, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni és közösségi jogait ne csupán a diszkrimináció tilalma, hanem a jogérvényesítés pozitív követelménye is megkérdőjelezhetetlenné tegye. A szociális jogok emberi jogként való elismerése pedig elvileg sem vitatható, hiszen elemi biztonság nélkül nincsen emberi méltóság.

Közhely, de igaz, hogy minden döntés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Frattini alelnök úr szavai egy kicsit elbizonytalanítottak, mégis remélem, hogy az ügynökség szigorú következetességet hoz majd az emberi jogok védelmében.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy két alapvető dolgot megemlítsek. Az egyik az, hogy nagyon remélem és sürgősen kérem, hogy az Alapjogi Ügynökség igazgatójának kinevezése ügyében azonnali intézkedés történjen rögtön, amint az Ügynökség munkaprogramja elfogadásra kerül, mivel az Ügynökség létrehozásának végső célja, hogy minél hamarabb teljesen működőképes legyen.

A másik dolog az, hogy szeretném felhasználni ezt a vitát arra, hogy ismételten felszólítsak az összes ügynökség teljesítményének és hasznosságának értékelésére. Valójában nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden ügynökség úgy működik, ahogy szeretnénk, vagy hogy az idők végéig kell fennállniuk; éppen ellenkezőleg, határozott meggyőződésem, hogy vannak párhuzamosan létező struktúrák, és hogy bizonyos ügynökségek nélkül meg tudnánk lenni anélkül, hogy bárki hiányolná őket vagy rosszabbul érezné magát nélkülük. Azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy a Bizottság mikor szándékozik ilyen értékelést kezdeményezni.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, miközben gratulálok az előadónak, Michael Cashman úrnak, egy észrevételt szeretnék tenni, konkrétan a következőt: a LIBE bizottság ülésein részletesen megvitattuk, hogy vajon az Emberi Jogi Ügynökség ugyanazt a munkát fogja-e végezni, mint az Európa Tanács. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem ugyanaz lesz a feladata, de nekem az az érzésem, hogy irigyeljük az Európai Tanácstól a jelentőségét, amely lehetővé teszi számára, hogy egyedi jogrendszert alkalmazzon.

Nekem úgy tűnik, hogy az Alapjogi Ügynökségnek a számára biztosított feltételek és hatáskörök ellenére igen erősen az Alapjogi Chartára kell támaszkodnia. Ennek egyértelművé kellene tennie, hogy az Emberi Jogi Ügynökség szintén az Alapjogi Charta őre azon polgárok, tagállamok vonatkozásában is, akik/amelyek nem fogadták el teljes mértékben az Alapjogi Chartát. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, továbbá az a véleményem, hogy az Emberi Jogi Ügynökségnek a segítségünkkel, az Európai Parlament támogatásával ebbe az irányba kell haladnia.

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak a javaslatokért és a hozzájárulásokért.

Először is, az Európai Uniónak nem csupán az alapvető jogok leghatékonyabb védelmezőjének, hanem legnagyobb támogatójának kell lennie, és ezt a polgároknak is észre kell venniük. Ezen azt értem, hogy az egyes csoportok és közösségek, valamint az egyének jogai vonatkozásában is. Ez egy nagyon lényeges megközelítés.

Továbbá úgy gondolom, hogy a charta kihirdetését és a Lisszaboni Szerződés aláírását követően az Ügynökségnek ezen a téren a leghatékonyabb európai eszközzé kell válnia. Szeretném, ha e célból a Parlament minél hamarabb megszervezné az igazgatói posztra kiválasztott jelöltek meghallgatását, hogy az Ügynökség a legjobb képességei elkezdhessen dolgozni.

Teljes mértékben egyetértek az előadóval, Cashman úrral abban, hogy most hagynunk kell, hogy az Ügynökség megkezdhesse a munkáját. Ha túl sok feladattal terhelnénk meg, az azzal a kockázattal járna, hogy az Ügynökség olyan szervvé válna, amely erősnek tűnik ugyan, de a gyakorlatban képtelen az elvárt gyorsasággal cselekedni.

Végezetül tisztában vagyok a sokak által kifejezett aggályokkal, és megígérhetem Önöknek, hogy jóval az ötéves időszak vége előtt készen leszek arra, hogy a Bizottság hatáskörének teljes körű alkalmazása révén arra kérjem az Ügynökséget, hogy lépjen túl a 2. cikk alkalmazási körén, konkrétan az igazságügi és biztonsági együttműködés terén.

Hadd mondjak még egy dolgot: megértő vagyok azzal kapcsolatban, amit barátom, Méndez de Vigo úr, elmondott, és alaposan megvizsgálom a javaslatait, különösen a 15. módosítás tekintetében, annak érdekében, hogy megpróbáljak megfelelni a szegénység elleni európai stratégiával kapcsolatban kifejezett elvárásoknak.

Szeretném megismételni, hogy kész vagyok elfogadni a 6. módosítást, bár elvben nem értek egyet vele. Remélem, hogy Cashman úr örömmel fogadja azt, hogy megpróbálok megfelelni az elvárásoknak.

  Elnök. – (FR) Köszönöm, biztos úr. Úgy tűnik, hogy a Parlament elismerően fogadja ezt a gesztust.

  Michael Cashman, előadó. − Elnök úr! Szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy engedett a 6. módosításban foglalt rendkívül fontos kérdésben, amely módosítás a következőt mondja ki: „Minden ember egyenlőnek születik, ezért az emberi jogok oszthatatlanok és sérthetetlenek”. Hadd mondjak köszönetet a kollégák közreműködéséért, és hadd mondjak még csak annyit, hogy amikor az egyik független képviselő közli, hogy ellenem fognak szavazni, amikor a Parlamenten belüli szélsőségesek ellenem és a jelentésem ellen szavaznak, örül a szívem, és az eszem azt mondja, hogy teljesen igazunk van. Mert ha az emberi jogok védelméről van szó, nincs helye szélsőségeknek, kivéve, ha valaki a végsőkig elszánt az emberi jogok védelme tekintetében.

Szeretném elmondani kedves barátomnak Sophia in ’t Veldnek, hogy természetesen egyetértek vele, de úgy gondolom, hogy a romák, a magánélet és a homofóbia kérdésére már kitértünk. A romák ügyét valóban be lehetne vonni az etnikai vagy faji származáson alapuló megkülönböztetés körébe. Kollégámnak, Lambrinidis úrnak azt szeretném elmondani, hogy az Alapjogi Charta és az emberi jogokról szóló európai egyezmény olyan területet biztosít, amelyben a magánélet védelme alapján, az emberkereskedelmet megakadályozásával és a társadalmi kirekesztés megoldásával tudunk dolgozni. Gál asszony azt mondta, hogy teljesen igaz, hogy az Ügynökség működőképességéről van szó, és ezzel kell szembenéznünk.

Ezért vettem be a jelentésbe a többszörös megkülönböztetést. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem kizárólag azokkal a területekkel foglalkozunk, amelyekre a megkülönböztetés kiterjedhet. Ezek a tematikus területek, amelyek olyan objektív alapokra épülnek, mint az Alapjogi Charta és azok a nemzetközi egyezmények, amelyekben minden tagállam részes.

Drága barátomnak, Cem Özdemir úrnak – çok teşekkür ederim! – az adatvédelemmel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy az már biztosított. Ezenkívül van adatvédelmi felügyelő, és vannak adatvédelmi irányelvek, és a legutolsó dolog, amit szeretnénk, az a felesleges munka.

Ez érdekes, és ünnepelnünk kellene. Az Angelilli-jelentés következik. Ez egy saját kezdeményezésű jelentés, mégis teljesen elkötelezettek vagyunk aziránt – és ez nem saját kezdeményezés, nem kérés –, hogy a gyermekek jogai tartozzanak az Ügynökség hatáskörébe, amely biztosítja az alapvető jogok védelmét. Ezért gratulálok a Parlamentnek. Kérem, hogy szavazzanak a jelentésem mellett. Ne akarjunk többet beépíteni, ne akarjuk felhígítani, legyünk összeszedettek, végezzük el a munkát – és elnök úr, hagyja a kalapácsot máskorra!

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Határozottan tiltakozom az ellen, amit Cashman úr az előbb mondott: a független képviselők csoportjához tartozom, és szeretném elmondani, hogy korábban, amikor az Európa Tanács tagja voltam, összeállítottam egy jelentést a gyermekmunka betiltásáról és részt vettem egy másik, a gyermekek jogairól szóló jelentés elkészítésében. Ezért határozottan tiltakozom az előadó megjegyzései ellen, aki aztmondta, hogy nem érdekli, ha bárki a független képviselők csoportjából ellene szavaz.

  Elnök. – (FR) Kérem, Cashman úr, válaszoljon személyesen a személyes támadásként értelmezett megjegyzésekkel kapcsolatban.

  Michael Cashman, előadó. − Elnök úr, természetesen nem az igen tisztelt képviselőre gondoltam, amikor a megjegyzésemet tettem.

Általánosságban utaltam a független képviselőkre, és kifejezetten a Dillen úr által tett észrevételekre, amelyeket szélsőségeseknek tartok. De semmiképpen nem állt szándékomban megsérteni az igen tisztelt képviselőt, akinek a munkássága magáért beszél.

  Elnök. – (FR) Megerősíthetem, legalábbis a francia tolmácsolás alapján, hogy a megjegyzés a szélsőségesekkel, nem a független képviselőkkel kapcsolatban hangzott el. Az előadó egyértelműen különbséget tett.

A vitát berekesztik.

A szavazásra csütörtökön, 2008. január 17-én kerül sor.