Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2093(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0520/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0520/2007

Viták :

PV 15/01/2008 - 15
CRE 15/01/2008 - 15

Szavazatok :

PV 16/01/2008 - 4.3
CRE 16/01/2008 - 4.3
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0012

Viták
2008. január 15., Kedd - Strasbourg HL kiadás

15. Egy európai gyermekjogi stratégia felé (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont Roberta Angelillinek az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadójának „Egy európai gyermekjogi stratégia felé” (2007/2093(INI)) (A6-0520/2007) című jelentése.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni kollégáim értékes közreműködését, különösen azt az elkötelezettséget, amelyről Frattini úr tesz tanúbizonyságot a gyermekek jogainak védelmére szóló megbízatásának kezdete óta.

A jelentésnek nyilvánvalóan nem célja, hogy a teljesség látszatára törekedjen, azonban úgy gondolom, hogy kitűnő kiindulási alapot nyújt. A cél az volt, hogy megteremtsük az alapjait az Európai Unió bel- és külpolitikájában a kiskorúak jogainak érvényesítését és védelmét megcélzó stratégiának, és hogy támogassuk a tagállamok ezen a területen tett erőfeszítéseit. Abból a feltevésből kívántunk kiindulni, hogy a kiskorúak jogai egyedi természetűek, amelyek teljesen eltérőek az alapvető jogok általánosabb kategóriájától, habár annak szerves részét alkotják.

A stratégia elsődleges célkitűzése a gyermekjogok pozitív megerősítése, ideértve a családhoz, az egészséghez, az oktatáshoz és a társadalmi beilleszkedéshez való jogot csakúgy, mint a szórakozáshoz, a játékhoz és a sporthoz való jogot a tiszta és védett környezethez való joggal egyetemben. Lényegében a cél egy olyan, a gyermekeket tekintetbe vevő társadalom kialakítása, amelyben a gyermekek biztonságban érzik magukat és amelynek cselekvő tagjai.

Ezért támaszkodik a jelentés két fő alapfelvetésre: (1) a gyermekek aktív részvétele az őket érintő döntések meghozatalában; (2) jogaik általános érvényesítése, azaz a gyermekjogok beépítése és előmozdítása minden uniós politika tekintetében. Röviden, a kiskorúak jogainak végeredményben Európa politikai prioritásává kell válnia, tekintetbe véve azt is, hogy Európa polgárainak 30%-a gyermek, és még mindig sok a teendő értük, kezdve, a pedofília és a gyermekpornográfiai hálózatok aggasztó terjedésére tekintettel, az erőszak és bántalmazás elleni küzdelemmel. Az átfogó célkitűzés az erőszak minden formájának megtiltása, ideértve az úgynevezett hagyományos gyakorlatokat, a becsület védelmében elkövetett bűntetteket és a kényszerházasságot. Nem elég pusztán azt biztosítani, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői valamilyen büntetésben részesüljenek; gondoskodnunk kell egy megelőzési stratégiáról, amely elsősorban a veszélyeztetett gyermekek segítésére irányul.

Egy másik prioritás a gyermekszegénység elleni küzdelem. Érdemes kiemelni, hogy még az Európai Unión belül is a gyermekek 19%-a él a szegénységi küszöb alatt, éppen ezért olyan támogató intézkedéseket kell hozni, amelyek egyben családjaikat is támogatják. Különösen a roma gyermekeket és az utcagyermekeket megcélzó intézkedésekre van szükség, akiket gyakran kényszerítenek koldulásra, így könnyen áldozataivá válnak a kizsákmányolásnak, a gyermekkereskedelemnek és a szervezett bűnözésnek.

A stratégia másik alapvető szempontja, hogy minden gyermeknek, a legszegényebbek és a leghátrányosabb helyzetűek számára is, biztosítsa az oktatást és képzést. Szükségünk van a kevésbé rátermett gyermekeket támogató intézkedésekre is, hogy a diszkrimináció valamennyi formáját megelőzzük. Mind szakértői vagyunk a területnek, tehát talán nem szükséges ebben az ülésteremben felsorolni minden olyan sürgető problémát, amely megoldásra vár: az erőszakos videojátékok forgalmazásától kezdve a nemzetközi gyermekrablási ügyek számának növekedéséig, a nemzetközi örökbefogadásokat megnehezítő bürokrácia, a gyermekkatonák tragédiája, a gyermekmunka, az anyakönyvezés elmulasztása a gyermek születésekor és az eltűnt gyermekek kiugróan magas száma, akikről senki se hall többé. És még sorolhatnám.

Igazából a megfelelő eszközöket kell bevetnünk és azonnali tájékoztatást kell adnunk ahhoz, hogy megoszthassuk egymással tapasztalatainkat és jó gyakorlatainkat, továbbá szinergiát kell teremtenünk az egymáshoz kapcsolódó jogi és büntetőeszközök között annak érdekében, hogy a problémákkal érdemben, ésszerű időben tudjunk foglalkozni, és lehetőleg sikeresen elejét vegyük azoknak.

Hadd fejezzem be azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés jóváhagyása valamivel több lehetőséget nyújt majd számunkra. Az EU Alapjogi Chartája immár a Szerződés része, ideértve a 24. cikket is, amely kifejezetten a gyermek jogait szabályozza, így jogi alapot szolgáltat a stratégia végrehajtásához. Ezen a ponton nekünk mint a Parlament tagjainak, de mindenekfelett a tagállamoknak, azonnal munkához kell látnunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szívből köszönöm Angelilli asszonynak ezt a jelentést.

A megbízatásom kezdetétől fogva a gyermekek jogainak ügye egyértelműen programom kiemelt prioritása, központi kérdésköre, és a Parlamenttel ezen a területen folytatott együttműködés is hozzájárult azokhoz a politikai irányvonalakhoz, amelyek e jelentés eredményeképpen létrejönnek majd – és remélem, hogy igen nagy többség által elfogadásra kerülnek –, illetve amelyeket iránymutatásként a Bizottság intézkedései során követni fog. Nincs a jelentésnek ugyanis egyetlen olyan pontja sem, amelyet ne támogatnék. Olyan horizontális kezdeményezéseket határoz meg, amelyek számos politikai területre kiterjednek, a közös nevező azonban az, hogy a kiskorúak, azaz a gyermekek társadalmunk szívét alkotják, ezért természetes, hogy kitüntetett figyelmet érdemelnek.

Az elkövetkező pár hétben munkatársaimmal együtt megvizsgálom, hogy konkrét kezdeményezések alapján hogyan ültessük Angelilli asszony jelentésének egyes pontjait a gyakorlatba. Valójában van már néhány intézkedés kialakulóban. Ide tartozik az Önök által fontolóra vett 2006. júliusi közlemény, az „Egy európai gyermekjogi stratégia felé” című általános közlemény bemutatása, amelynek abszolút politikai értelemben vett célkitűzése az, hogy ezeket a jogokat politikai prioritássá tegye, ahogy azt Angelilli asszony is említette.

A folyamatban lévő egyéb intézkedések közé tartozik egy egységes segélyhívó telefonvonal létrehozása, amelyet egész Európában ugyanazon a hívószámon (116 000) keresztül lehet elérni majd. Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy felkérjem azokat a – szép számban lévő – tagállamokat, amelyek még nem ültették ezt az intézkedést a gyakorlatba, hogy ne vesztegessék tovább az időt; most nyilvánvalóan nem a Parlamenthez, hanem a tagállamok kormányaihoz szólok. Ezt a döntést már több mint egy éve meghoztuk, mégis több mint a tagállamok fele nem rendelkezik még olyan segélyvonallal, amely ténylegesen működne, noha úgy vélem, ez egy olyan döntés, amelyet rövid időn belül kivitelezhettünk volna.

Múlt év októberében megvitattuk a lisszaboni elnökséggel együtt, hogy fel tudnánk-e közösen állítani a gyermekek jogellenes elvitele vagy eltűnése esetén alkalmazott gyorsriasztási rendszerek európai hálózatát. Mint tudják, a francia rendszert vettük szemügyre jó példaként, megvizsgáltuk, hogy hogyan folynak a dolgok Belgiumban, megállapítottuk, hogy Portugáliában és Görögországban folyamatban volt, illetve mára befejeződött e rendszerek felállítása; egyértelmű azonban, hogy a gyermekek jogellenes elvitelét végrehajtók számára nem számítanak a határok, ezért a gyorsriasztási rendszerek nem állhatnak meg a földrajzi határoknál.

Sokat tettünk a gyermekek ellen elkövetett internetes bűncselekmények ellen. A múlt év novemberében egy szakértői konferenciával együtt folytatott munkánk fontos eredményeket hozott annak a technikai együttműködésnek a tekintetében, amelynek eredményeképp összekapcsolhatóvá válhatnak az internetes pedofília megelőzését és kezelését szolgáló elektronikus rendszerek. Ez jelenti az egyik legszörnyűbb veszélyt a gyermekekre nézve, és mint azt tudják, az Eurojust és az Europol 2007. évi prioritásai közé való felvételének köszönhetően most már sok, az interneten működő pedofil hálózatot képesek vagyunk ártalmatlanítani.

Múlt év novemberében benyújtottunk egy jelentést is – egyike a korábban kiemelt pontoknak – a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló, 2004. évi kerethatározat végrehajtásában elért haladásról. Abban a jelentésben, mint bizonyára emlékeznek rá, hangsúlyoztam azt a tényt, hogy túl sok azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek még nem ültették át a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló, immár négy éve készült 2004. évi kerethatározatot a gyakorlatba.

Az európai fórum kezdeményezésével minden kétséget kizáróan hasznos eszközt alkottunk. A német elnökség ideje alatt, Németországban szerzett kezdeti tapasztalatok elsősorban az internettel való visszaéléssel és az erőszakos videojátékokkal kapcsolatosak. A következő, európai gyermekjogi fórum, amelyre a szlovén elnökség alatt kerül majd sor, más témákkal fog foglalkozni, egyebek mellett különösen a nemzetközi örökbefogadások kérdésével. Szemügyre vesszük a helyzetet és, ahogy Angelilli asszony is kifejezte ebbéli reményét, felkutatjuk annak gyakorlati lehetőségeit is, hogy a gyermekeket, a gyermekek képviselőit hogyan kérjük fel az európai fórum ülésein való közvetlen részvételre. Bizonyára tisztában vannak azzal, hogy kényes kérdés gyermekeket, ideértve az igen kis gyermekeket is, megkérni az üléseken való részvételre, azonban ebben a célkitűzésben egyeztünk meg, és ezért egyetértünk a Parlament erre irányuló javaslatával is.

Jelenleg fejlesztünk egy egyszerűen megfogalmazott és kivitelezett, speciálisan ezt a célt szolgáló európai weboldalt a gyermekek számára, ahol nem agresszív és sokkoló hangnemben találhatnak magyarázatot például arra vonatkozóan, hogy hogyan védekezhetünk a gyermekek biztonságát a mindennapok során fenyegető számtalan veszéllyel szemben; magyarázatot adna azzal kapcsolatban, hogy mondjuk úgy, hogyan tartsuk magunktól távol az ilyen veszélyeket. Kevés szó esett eddig az Alapjogi Ügynökségről; egyik javaslatom arra irányult, hogy a gyermekjogokat az ügynökség többéves programjának egyik prioritásává tegyük.

Még mindig sok munka áll előttünk. Angelilli asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy figyelembe kell vennünk a migráns gyermekeket. Ez egy olyan szempont, amellyel külön fogunk foglalkozni az európai bevándorláspolitika keretében: a gyermekek gyakran válnak áldozattá és sokszor a legveszélyeztetettebbek a migrációs hullámok általános kontextusában. Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az emberkereskedelem elleni küzdelem európai cselekvési terve megvalósításának szükségességére, kiemelt figyelmet szentelve a nők mellett a gyermekeknek, mivel a két legkiszolgáltatottabb kategóriaként gyakran esnek áldozatául a nemzetközi emberkereskedelemnek. Meg kell vizsgálnunk a gyakorlati javaslatok és projektek európai programok keretében történő finanszírozásának módjait.

Az új Daphne program és az új alapjogi program például lehetővé tehetné számunkra, hogy pénzügyi támogatást is nyújtsunk a gyermekjogok védelmével foglalkozó európai ombudsmanok hálózatának. Nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a hálózatnak és természetesen az ezen a területen tevékenységet folytató nem kormányzati szervezeteknek. A Daphne III néven ismert új program refinanszírozására sor került és az különösen hasznos eszköznek bizonyulhat.

Végezetül én természetesen készen állok és hajlandó vagyok e politikai stratégia további fejlesztésére, többek között azzal a céllal, hogy konkrét eredményeket mutassunk fel állampolgárainknak a szívünkhöz különösen közel álló egyik területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. (EL) Elnök úr! A gyermek jogainak védelme mindig is jelen volt az Európai Unió bel- és külpolitikájában, a jogalap hiánya miatt azonban ezek a politikák egymástól elkülönülten léteztek, ezen oknál fogva alelnök úr az Ön által a gyermekjogok védelmét szolgáló stratégiának kidolgozására tett javaslatát az Európai Parlament és a civil társadalom is kedvezően fogadta. Reméljük, hogy a Reformszerződés hatálybalépésével a stratégia megszilárdul, mivel az szerves részeként magában foglalja majd az Alapjogi Chartát, mint azt az előadó, Angelilli asszony is említette, akinek gratulálok a szintéziskészségeihez és a mai jelentés előadásához.

A gyermekek európai szintű védelme integrált és összehangolt megközelítésének lehetőségével – többek között a Bizottság számos érdekes javaslatának köszönhetően – a gyermekeket nem áldozatnak, hanem pozitív jogok gyakorlójának és kötelezettségekkel rendelkező személyeknek kell tekinteni, akiknek egészséges családi környezetben kell felnőniük azzal a bizonyossággal, hogy mind anyagi, mind nem anyagi jellegű szükségleteikről gondoskodni fognak.

A gyermekjogok tiszteletben tartását nem csak európai fellépések tervezésével kell megerősíteni, hanem a tagállamok politikai akaratával is, olyan intézkedések foganatosításával, amelyek gondoskodnak a gyermekek alapvető szükségleteiről és megvédik őket a többszörös veszélyekkel szemben.

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményében az anyák és a család számára a kötelezettségük teljesítéséhez nyújtott támogatás kérdésére összpontosított. Szorgalmazta a rászoruló csoportok, azaz azon a gyermekek támogatását, akik a bántalmazás, illetve az oktatás, az egészségügyi ellátás, a megfelelő táplálkozás és a fejlődésre, valamint a tehetségük kibontakoztatására nyíló lehetőségek hiánya miatt veszélyeztetettek.

A szülők hivatásának és a családi életnek az összeegyeztetése: ez a gyermek elidegeníthetetlen joga, és ez testesíti meg az értékes tőke megteremtését és a jövő társadalmába való befektetést is. Mind az Európai Unión belül, mind azon kívül gyakran megsértik a gyermekek pozitív jogait, és a nemi egyenlőtlenség miatt továbbra is létezik megkülönböztető bánásmód. Vannak olyan nemi sztereotípiák és elképzelések, amelyek marginalizálják a gyermekek bizonyos csoportjait, elsősorban a lányokat és a fiatal anyákat. A nők védelmét, különösen a terhesség és a gyermeknevelés ideje alatt, követelménnyé kell tenni, hogy a gyermekek már életük legelejétől fogva élvezhessék alapjogaikat.

 
  
MPphoto
 
 

  Irena Belohorská, a Külügyi Bizottság véleményének előadója.(SK) Nagyon köszönöm elnök úr, és köszönöm Angelilli asszonynak is a jelentését.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a szlovén elnökség egyik prioritásának választotta a gyermekek fegyveres konfliktusokban való helyzetének kérdését, amely egyike volt az általam vizsgált témáknak. A Külügyi Bizottság előadójaként megfogalmazott véleményem a gyermekek születéskor való anyakönyvezésével is foglalkozik. Azok a gyermekek, akiket nem anyakönyveznek, láthatatlanok, és ezért gyakran válnak a szexuális kizsákmányolás vagy az emberkereskedelem áldozatává; felnőttekkel együtt börtönzik be és a fegyveres erőknél aktív harcosokként alkalmazzák őket, mivel lehetetlen megállapítani, hogy felnőttek-e már vagy sem. A gyermek születési anyakönyvi kivonata például nevet és állampolgárságot, valamint orvosi ellátáshoz való hozzáférést biztosít a gyermek számára. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a jelentés elfogadására csak januárban kerül sor: a vélemények többségéről már nyár előtt szavaztunk és a bizottság elé is kerültek, a jelentést így korábban is elfogadhattuk volna.

Sürgősen megoldást kell találni a gyermekjogok kérdésére. Ennek szemléltetésére egy példa az a közelmúltbéli eset, amikor több mint 100 gyermeket vittek át Franciaországba Csádból. Az intézkedés célja az elhagyott dárfúri családok megsegítése volt; a gyermekeknek – árváknak – nevelőszülők viselték volna gondját Európában. Az ENSZ azonban megerősítette, hogy az esetek többségében a gyermekek nem árvák voltak és nem Dárfúrból származtak, hanem egy szomszédos országból, Csádból.

A gyermekek jogainak ügyére gyors választ adó megoldás megtalálása nem csak a fejlődő országok számára szükséges, hanem számunkra is.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenys Kinnock, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr! Szeretném az elején leszögezni, hogy a Fejlesztési Bizottság teljesen meg van győződve annak fontosságáról, hogy a Bizottság, a millenniumi fejlesztési célok elérésének egyik eszközeként, a fejlesztési politika valamennyi aspektusában érvényesítse a gyermekek jogait. Tudom, hogy a Bizottság közleménye javasolja e kérdések vizsgálatát.

Szeretném egyértelműen nyomatékosítani, hogy gyermekjogi megközelítésre van szükségünk és tovább kell lépnünk azon, a vitát eddig jellemző gyakorlaton, hogy egységesen olyan témákra összpontosítunk, mint a gyermekkereskedelem, a jogellenes elvitel és a pornográfia. Gondoskodnunk kell róla, hogy tudatában legyünk annak, hogy a gyermekek jogairól beszélünk: gyermekekéről, akiknek ki kell kérni a véleményét; gyermekekéről, akiket meg kell hallgatni; gyermekekéről, akiket a felnőtteknek tisztelniük kell ahelyett, hogy megmondanák nekik, mit kell tenniük.

Szívből üdvözlöm ugyanakkor azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés hivatkozik a gyermekek jogaira. Azért üdvözöljük ezt a lépést, mert pillanatnyilag csak az állati jogokra vonatkozóan rendelkezünk hasonló jogi alappal az Európai Unióban, és nyomatékosan szükséges ezt a gyermekek esetében is biztosítani.

Végül a tágabb világban és magában Európában is látnunk kell, hogy amit teszünk, az a gyermekek életének védelmét szolgálja és általában véve javítja a gyermekek jólétét Európában és a nagyvilágban.

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitrios Papadimoulis, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak építő munkájának elvégzéséhez.

A gyermekjogi stratégia pozitív lépés mind a belső politika, mind a külkapcsolatok összehangolt megközelítése felé.

A Foglalkoztatási Bizottság, amelynek véleményét én állítottam össze és adom most elő, a gyermekjogok megsértésének szociális vonzataira világít rá. Középpontjában a gyermekszegénység kérdése áll, amely az Európai Unióban megközelítőleg ötből egy gyermeket érint. Hangsúlyozza ugyanakkor a gyermekmunkával és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos problémákat is, és felhív arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett társadalmi csoportokra, mint például a bevándorló gyermekekre, az utcagyermekekre és a fogyatékkal élő gyermekekre. Attól tartunk, elnök úr, hogy a mai gyermekek kénytelenek egy annál rosszabb világban élni, mint amilyet az előző generációk ismertek. Az Európai Uniónak ezért azonnal cselekednie kell, érdemi kötelezettségek vállalása, célok kitűzése és a szükséges források biztosítása mellett, közösségi és tagállami szinten egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Christa Prets, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. (DE) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni az előadónak jelentéséhez és vitánk együttműködő jellegéhez. Teljesen egyetértünk a jelentés számos főbb pontjával.

Szeretnék kiemelni két pontot azonban, amelynek én különösen nagy jelentőséget tulajdonítok. Az első ezek közül az oktatáshoz való jog mint a gyermekek szociális fejlődésének előfeltétele. A tagállamoknak minden gyermek és fiatal számára szabad hozzáférést kell kialakítaniuk az oktatáshoz, függetlenül etnikai és szociális hátterüktől és családi körülményeiktől. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekekkel szembeni kirekesztés, diszkrimináció és erőszak minden formáját meg kell előzni. Alapvető fontosságú, hogy a segélyvonal üzembe állításával minél gyorsabban előbbre jussunk. A második pont, amely számomra nagyon fontos a nyelvápolás, mivel a nyelvek Európa kulturális kincsei közé tartoznak.

Létezik egy olyan innováció is, amelyről szintén nem szabad megfeledkeznünk, hiszen a gyermekek jogai ma már kiterjednek az oktatás és képzés terén végbemenő fejleményekbe való bevonásukra is, különös tekintettel a médiaismeretek terjesztésére. Az információs és kommunikációs médiumok használatának kompetenciája kiemelten fontos oktatási eszköz, amelyet erőteljesen fejleszteni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, kevesen vagyunk, akik közvetlen vagy közvetett módon ne lennénk érintettek, ha a gyermekek jogainak védelme a téma.

A közösségi intézmények többször is foglalkoztak már a kérdéskör különböző vonatkozásaival, de az előterjesztő bizottsággal egyetértek abban, hogy mindezen túlmenően szükség van egy átfogó stratégia kialakítására. Van néhány olyan sajátos terület, amelyet feltétlenül figyelembe kell vennünk egy ilyen koncepció kidolgozásakor. Ilyen például a gyermekek elleni mindenféle erőszak tilalma, küzdelem a szegénység, a diszkrimináció ellen, az oktatáshoz való jog.

És ahogy a bevezetőjében Frattini úr elmondta, hogy az ügynökség foglalkozhat majd kiemelten ezzel a területtel, én egy javaslattal fordulok önhöz: hogy miért ne lehetne az első konkrét kérdés a Bizottság részéről az ügynökség felé, hogy pontosan ezt a területet, a gyermekek jogainak az érvényesülését vizsgálja.

Különösen aggályosnak találom a gyermekek szexuális bántalmazását vagy a gyermekmunka intézményét, azt a tényt, hogy óriási különbségek vannak ma azt illetően, hogy a menekültstátusszal rendelkező gyermekeket hogyan kezelik az egyes uniós tagállamokban. Az utcagyermekek, a koldulásra kényszerített gyermekek problémája súlyos probléma itt, a közvetlen környezetünkben is.

Meggyőződésem továbbá, hogy az Unión belül a gyermekjogok maradéktalan érvényesítéséért folytatott küzdelemnek elsősorban a család szerepének átértékelését kell jelentenie ebben az új Európában. Az oktatás mellett a nevelés szerepének erősítését, hogy a gyermekeink a szakmai tudás mellett eligazodást kapjanak egyre zavarosabb világunkban. Talán kevesebb lenne az erőszakra hajló, a fizikailag szenvedő vagy a lelkileg sérült gyermek. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Inger Segelström, a PSE képviselőcsoport nevében. (SV) Elnök úr! Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok Angelilli asszonynak és valamennyi árnyékelőadónak, továbbá azoknak a képviselőknek is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy elérjünk arra a pontra, ahol hamarosan megszülethet az Európai Parlament első határozata az EU gyermekjogi stratégiájáról. A kulcskérdés a gyermekek bevonásával és befolyásával kapcsolatos. Alapos és fontos munka vár még ránk annak biztosításához, hogy mindez valósággá váljon és ne csak puszta szavak szintjén létezzen. A gyermekek és a fiatalok is ezt várják el.

Amit szerintem a legnagyobb sikernek könyvelhetünk el, az a gyermekek elleni erőszakra vonatkozó javaslat. A bizottság egyhangúlag támogatta azt a követelésemet, miszerint a gyermekekkel szembeni mindenféle erőszakot, ideértve az otthoni testi fenyítést, a közösségi jogszabályoknak tiltaniuk kell. Hazámban, Svédországban, ahol tilos a testi fenyítés alkalmazása, minden óvodáskorú gyermek és minden fiatal tudja, hogy egy felnőtt nem üthet meg egy gyermeket. Az a tény, hogy most egyértelművé tesszük, együttműködésre van szükség a gyermekek bántalmazása minden formájának felszámolása érdekében, azt jelenti, hogy az érintett szervezetek, mint pl. a bankok, utazási irodák, hitelintézetek és pénzváltóhelyek fokozott együttműködése szükséges a gyermekpornográfia, a szexturizmus és a gyermekek kizsákmányolásának megállításához, valamint ahhoz, hogy az internetet megtisztítsuk a pedofíliától. A tiltott weboldalakat is meg kell szüntetni. A tagállamoknak jogszabályokat kell hozniuk a szex pénzért történő árusítása ellen, hogy a gyermekek ne válhassanak árucikké.

A legnehezebb probléma, amellyel a bizottság szembesült, az örökbefogadás kérdésével volt kapcsolatos. Rendkívül boldog vagyok, hogy egyetértés született arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek joga van a családhoz függetlenül attól, hogy a gyermek saját családjáról, nevelőszülőkről avagy nemzeti vagy nemzetközi örökbefogadás révén szerzett családról van-e szó. A kérdést a gyermek és nem a felnőttek legfőbb érdekeinek kell eldöntenie. Mindnyájan emlékszünk rá, hogy mi történt nemrégiben a romániai és guatemalai gyermekotthonokban – a gyermekek örökbefogadás céljából való elrablása még frissen él emlékezetünkben. A gyermekek nem árucikkek.

Most a Bizottságon a sor, hogy megszívlelje azt a bölcsességet, amiről a Parlament tett tanúbizonyságot, és hogy konkrét javaslatokkal térjen vissza arra vonatkozóan, hogy hogyan szerezzünk érvényt a gyermekek jogainak most, hogy azok a Lisszaboni Szerződéssel az EU-n belül a jogban is megjelenítendő célkitűzéssé váltak. Az új Lisszaboni Szerződéssel az EU-nak figyelnie és biztosítani kell, hogy a gyermekjogokat munkája szerves részévé tegye. Ennek mintegy természetes következményként kell megtörténnie, és érvényesülnie kell az általános szemléletben, a fejlesztési munkában, a kultúrában és minden egyéb területen is. A gyermekszegénység ügye természetesen központi helyet fog elfoglalni, mint ahogy az a kérdés is, hogy milyen a gyermekek helyzete a háborúban és a különféle egészségügyi kockázatok összefüggésében. Büszke vagyok arra, hogy részese voltam ennek a munkának a Parlamentben, amely holnap hozza meg az üggyel kapcsolatos határozatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir, az ALDE képviselőcsoport nevében.(ET) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim!

Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament végre eljutott az Európai Unió gyermekjogi stratégiájának e vitájához, mivel a gyermekek jogainak érvényesítését ösztönző politika a holnap társadalmának alapkövét jelenti majd.

A társadalom és az állam jóléte a jövőbeli szülők által vallott értékektől és az általuk alkalmazott módszerektől függ. Köszönet az előadónak azért, hogy ilyen minden részletre kiterjedő dokumentumot készített.

Helyénvaló, hogy az EU gyermekjogi stratégiájának kidolgozásához a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt elveket vettük alapul. Azonban ahhoz, hogy ez a stratégia eredményesebb és alkalmazható legyen mind a 27 tagállamban, konkrétabb rendelkezéseket kell tartalmaznia az olyan végrehajtási intézkedések tekintetében, amelyek alkalmazását mind a tagállamok, mind az Európai Unió forrásainak felhasználásával kell támogatni.

A stratégia minden részletre kiterjed, nincs arra időm, hogy valamennyi aspektusát közelebbről megvizsgáljam. Csupán egy pozitív kezdeményezést szeretnék kiemelni, amely azonban minden tekintetben hatásos, nevezetesen az Európai Unió emberjogi stratégiájában az EU-szerte egységes gyermekügyi segélyhívó telefonszámra vonatkozó ajánlást; immár három éve rendelkezik Észtország gyermekügyi segélyvonallal, és biztosíthatom Önöket arról, hogy jól működik.

Szeretném felhívni a figyelmüket két fontos célcsoportra, amelyek jogainak védelme, úgy vélem, erőteljesebb odafigyelést érdemel részünkről.

Az említett két célcsoport közül az első a fogyatékkal élő gyermekek. Nekem úgy tűnik, hogy gyermekjogi stratégiánkban nagyobb figyelmet kéne összpontosítani a fogyatékkal élő gyermekek jogaira, valamint hogy nekik, minden más célcsoportnak, valóban garantált lehetőségeket, egyenlő esélyeket kéne biztosítanunk, hogy aktívan részt vehessenek a társadalmi életben.

A második terület, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az azon gyermekek jogainak garantálása, akikről nem gondoskodnak szüleik. Minden gyermeknek megkérdőjelezhetetlenül joga van a családhoz. Sajnos napjainkban nem minden gyermeknek adatik meg, hogy a család szárnyai alatt nőjjön fel, így gyermekotthonban élnek. Nem fordítottunk kellő figyelmet dokumentumunkban azokra a gyermekekre, akik 18 vagy 19 éves korukban elhagyják a nevelőotthont: jogi értelemben véve felnőttnek számítanak, míg szociális értelemben véve nem azok; ez egyike azoknak a területeknek, amelyeknek több figyelmet kéne szentelnünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Rogalski, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Mint európai parlamenti képviselő, aki már jónéhány éve foglalkozik a gyermekek jogainak védelmével, nagy örömömre szolgál, hogy elfogadhatom Angelilli asszony jelentését az EU egységes gyermekjogi stratégiájáról.

A gyermekek jogainak megsértése, a gyermekek elleni erőszak, az illegális örökbefogadás céljából folytatott gyermekkereskedelem, a prostitúció, az illegális munkavégzés vagy az utcai koldulás: ezek továbbra is hatalmas problémát jelentenek az EU számára. Minden gyermekjogi stratégiának az ENSZ-egyezményben megfogalmazott értékeken és elveken kell alapulnia, különösen ami a diszkrimináció valamennyi formájával szembeni védelmet illeti.

Minden gyermeknek garantált joga, hogy folyamatos és közvetlen kapcsolatot tartson fenn mindkét szülőjével, csakúgy, mint az a joga, hogy a szülők kultúrája szerint neveljék és mindkét szülő nyelvét megtanulja. Ezeket a jogokat a német gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálat, a Jugendamt folyamatosan megsérti az olyan gyermekek esetében, ahol az egyik szülő külföldi. Válás esetén a Jugendamt bármilyen módszert bevet annak érdekében, hogy azt a szülőt, aki nem német, megfossza szülői jogaitól. A gyermekeket megfosztják attól a joguktól, hogy megtanulják a másik szülő nyelvét, és tilos a szervezett találkozókon a némettől eltérő nyelven beszélgetést folytatni. A hivatalos dokumentumok azt állítják, hogy a kétnyelvűség káros hatással van a gyermekekre. A Petíciós Bizottsághoz több mint 250 panasz érkezett a szolgálat eljárása ellen. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság egy évvel ezelőtt azt állította, hogy a német Jugendamt intézkedései sértik az EU-Szerződés 12. cikkét, amely a diszkrimináció minden formáját tiltja, a német állam külföldiek gyermekeivel szemben tanúsított diszkriminatív gyakorlatai tovább szigorodtak, ami abszolút botrányos.

Mivel ez a jelentés az Európai Parlament hangját képviseli, remélem, hogy segít majd felszámolni az ezen a területen tapasztalt diszkriminációt.

 
  
MPphoto
 
 

  Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A gyermekek nem kis felnőttek, és nem is a család vagy a társadalom úgynevezett természetes részei. Jogi személyek, akiknek megvannak a saját jogaik.

Az EU minden tagállama aláírta a gyermekek jogairól szóló, mérföldkőnek számító ENSZ-egyezményt, azonban a gyermekjogok számos aspektusát tekintve mi, itt Európában még szinte alig jutottunk valamire. Reményre ad okot az a tény, hogy az Európai Bizottság napirendre tűzte a gyermekek jogainak kérdését, a Bizottság javaslata azonban véleményünk szerint még mindig túl sok szép szót és túl kevés konkrét intézkedést tartalmaz.

Örülök annak, hogy a jelentés kiegészíti a Bizottság ajánlását, és ezért ismételten gratulálok az előadónak. Bíznunk kell abban, hogy a Bizottság elvégzi a házi feladatát, és a gyermekjogokról szóló 2008-as zöld könyvében konkrétabban fogalmaz. Mutatókra és pontos ütemezésre van szükségünk a gyermekek jogainak érvényesítéséhez.

Hadd összpontosítsak három, számomra jelentőséggel bíró pontra. Az első ezek közül a lányok jogaival kapcsolatos, elsősorban a migráns háttérrel rendelkező lányokéval. A gyermek jogainak érvényesítése rendszerint magával vonja a lányok és a fiúk közötti egyenlőség kialakítását, a kettő esélyegyenlőségét, ami ebben a jelentésben is nyomon követhető. Hadd fejezzem ki örömömet az iránt, hogy a bizottság és az előadó elfogadta azt a javaslatunkat, hogy az EU-ban legalább az alapfokú iskolákban tiltsák meg a lányoknak a fejkendők viseletét annak érdekében, hogy a lányok számára biztosítsák a választás valós szabadságát és a gyermekkorhoz való jogot. Hasonlóképpen semmi sem indokolhatja a migráns háttérből érkező lányok eltiltását az iskolába járástól.

A második pont, amelynek nagy jelentőséget tulajdonítok, a gyermekek elleni erőszak és az egyre nagyobb fokú elhanyagolás. Szükség van a gyermekek médiaismereteinek fejlesztésére. Aggasztóan megugrott a pornográf anyagok és az erőszakos jelenetek terjesztése a mobiltelefonokon keresztül, ez pedig érzéketlenné váláshoz és az erőszak szakadatlan és egyre gyorsuló növekedéséhez vezet. Kérem Önt, Frattini úr, hogy hosszasan és alaposan vegye fontolóra annak módjait, hogy hogyan javíthatnánk a fiatalok védelmén a médiában és hogyan tehetnénk hatékonyabbá a gyermekek erőszakkal szembeni védelmét.

Harmadik pontom a gyermekek környezeti jogaira vonatkozik, egy olyan témára, amelyet eddig még senki nem hozott szóba. Ez alatt azt értem, hogy minden gyermeknek joga van sértetlen környezetben felnőnie. Sajnálatos módon gyermekjogi stratégiájában a Bizottság nem vette figyelembe annak szükségét, hogy a szennyező anyagok jövőbeli küszöbértékeinek meghatározásakor ne csak a felnőttekkel számoljanak, hanem a gyermekeket is jobban számításba vegyék. Ez egyaránt vonatkozik a zajszintre és a veszélyes anyagokra. Ezért kérem Önöket, hogy legyenek tekintettel a gyermekek környezeti jogaira, hiszen a mai gyermekek a holnap polgárai. Mindnyájan felelősek vagyunk annak biztosításáért, hogy európai otthonunk gyermekbarát otthon is legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném megköszönni Angelilli asszonynak egy nagyon fontos ügy iránt tanúsított érzékeny megközelítését: az a társadalom, amelyik tudja, hogyan fogadja gyermekeit, azt is tudja, hogyan fogadja polgárait. Ehhez hasonlóan azt gondolom, hogy ma, itt a Parlamentben nagyon fontos lépést teszünk, mert azok az intézmények, amelyek képesek arra, hogy megoldást keressenek a kiskorúak problémáira, természetesen arra is képesek lesznek, hogy az európai polgárok problémáira megoldást keressenek.

Ez a jelentés sok érdekes és dinamikus elképzelést tartalmaz, amelyek a Bizottságnak is iránytűként szolgálnak az általunk elvárt további lépéseket illetően. Van néhány pont, amelyet hangsúlyosabbá kell tennünk, elsősorban azt, hogy különös figyelmet kell fordítanunk a migránsok büntetés-végrehajtási intézetében elhelyezett, kísérő nélküli kiskorúakra.

Az ilyen intézetek ellenőrzésekor az Európai Parlament Állampolgári Jogi Bizottsága megállapította, hogy több országban, köztük Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban, sok kísérő nélküli kiskorú, gyermek a fiatal gyermekek – és mellékesen valamennyi férfi és nő – számára elfogadhatatlan módon, embertelen és megalázó körülmények között élnek.

Hangsúlyozzuk, hogy ragaszkodnunk kell e szempont figyelembevételéhez. Úgy véljük továbbá, hogy különös figyelmet kell fordítani a gyermekmunka kiküszöbölésére. A gyermekmunka sok esetben a kizsákmányolással és a szegénységgel hozható összefüggésbe. Ezért kell ennek a Parlamentnek jelentős mértékben hozzájárulnia ahhoz, hogy javuljanak a szociális feltételek az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Sok mondanivalóm akad a gyermekek jogairól. Először is, üdvözlöm a jelentés azon módosításait, amelyek a családra és a családnak a gyermek fejlődésében betöltött szerepére helyezik a hangsúlyt. Szeretném nyomatékosítani a szülőknek – nem pedig az államnak – a gyermekek gondviselőjeként játszott elsődleges szerepét, és ebből kifolyólag a családoknak a feladataik ellátásához nyújtott támogatás fontosságát. Az államnak segítenie kell a szülőket a gyermekek védelmében és fejlesztésében, és kizárólag abban az esetben kellene átvennie a szülők szerepét, ha azok nem hajlandók vagy képtelenek gyermekük ellátására.

Ami a fogyatékosságot illeti, dicséretet érdemel ez a jelentés, mert elismeri, hogy a fogyatékkal élő gyermekeknek teljes körű tiszteletet és egyenlő bánásmódot kell biztosítani. Én magam sok gyermeket képviseltem már az oktatásuk biztosításáért küzdő szüleikkel együtt. Az ezen jelentés alapjául szolgáló, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény tragikus hibája, hogy habár minden gyermek számára garantálja az alapfokú oktatást, a fogyatékkal élő gyermekek számára szükséges speciális oktatást csak a „forrásoktól függő mértékben” biztosítja. Ezzel a három szóval lell megküzdeniük országomban a számukra szükséges segítséget megszerezni kívánó, fogyatékkal élő gyermekeknek.

A 3. módosítás az Európai Unió területén élő azon gyermekekkel foglalkozik, akiknek korábban intézetben viselték gondját. Ez a fontos kérdés sok európai parlamenti képviselőnek a BBC Bulgária elhagyott gyermekei (Bulgaria’s abandoned children) című dokumentumfilmjét követően keltette fel az érdeklődését, amelynek középpontjában a fogyatékkal élő gyermekek gondozását szolgáló otthonok álltak. 2008. március 4-én az alkotója részvételével sor kerül ennek a dokumentumfilmnek a levetítésére, amelyen minden kollégát szívesen látok.

Nemrég az EU leszavazta a Költségvetési Bizottság elé terjesztett módosítást, amely az intézményeknek nyújtott uniós támogatást a közösségi és családalapú szolgáltatások finanszírozására kívánta átcsoportosítani. Ez a módosítás megbukott. Következetesnek kell lennünk az intézményesítés visszaszorítását megcélzó megközelítést illetően, gondoskodnunk kell a gyermekek társadalomba való beilleszkedéséről, valamint a jövőben a finanszírozási forrásainkat a közösségi alapú megközelítések támogatására kellene fordítanunk.

Üdvözlöm azt a markáns álláspontot is, amelyet a Parlament, elsősorban az 1. módosítással, a gyermekkereskedelemmel kapcsolatban képvisel. Nehéz elképzelni, hogy mi rosszabb történhet egy gyermekkel annál, mint hogy elrabolják a családjától, akár katonai, szexuális célra vagy munkavégzés céljából, vagy akár egy pár gyermek iránti vágyának kielégítése végett.

Szeretném megemlíteni a szervkereskedés és őssejtgyűjtés céljából folytatott, a születés előtti és utáni újszülött-kereskedelmet is, és emlékeztetem kollégáimat arra, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény preambuluma vonatkozik a gyermek születése előtti, csakúgy, mint a születése utáni időszakra.

Örömömre szolgál, hogy a jelentés figyelembe veszi a migráns családokat és a kísérő nélküli kiskorúakat is. Az egyre nagyobb fokú kulturális keveredés mellett továbbra is el kell ismernünk a gyermekek segítésének fontosságát folyton változó társadalmunkban. Amenniyre csodálatos az, hogy a munkavállalási célú migráció lehetővé teszi a szülők számára, hogy külföldre menjenek, ott többet keressenek és így jobban gondoskodhassanak családjukról, legalább annyira fontos, hogy egy olyan méltányosság megvalósítására törekedjünk, amelynek következtében nem lesz szükség erre az elválasztásra, illetve amely lehetővé teszi majd a családok számára, hogy hazájukban vagy a választott országban együtt maradjanak.

Most pedig szeretnék a szexuális és utódnemzési jogok kérdéséről néhány szót ejteni, amelyet a jelentés hat cikkében is említ. Személyesen hat serdülőkorú lányért és két tizenéves fiúért vagyok felelős. Természetesen tisztában kell lenniük a tényekkel, ugyanakkor ismerniük kell az élet legfontosabb tényezőjét: azt, hogy rendkívül értékes, fejlődő személyiségek, méltósággal és jövővel rendelkező személyek, akik a maguk egyéni módján járulnak hozzá a közösségük és családjuk életéhez. Nem válik hasznukra az a szexuális és utódnemzési jogok címén sokszor hangoztatott üzenet, hogy nem képesek felelősséget vállalni, és tulajdonképpen két lábon járó katasztrófák, akik a felnőttek veszélyelhárító segítségére szorulnak, és ezt a segítséget minden, magukra nézve negatív következmény nélkül vagy szüleik tudta nélkül megkaphatják. A kamaszkor gazdagságához kaphatnak és kapniuk is kell támogatást azoktól, akik idősebbek, akik szeretik őket és akik már végigjárták ezt az utat.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
  

ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, a kollégám által ismertetett jelentés kiváló, és prioritásként tartom számon az Uniónak a gyermekek jogainak védelmére tett lépéseit és az e célra kidolgozott stratégiát is. Fel kell ismernünk, hogy a kiskorúaknak is vannak jogaik, és olyan politikákat, illetve intézkedéseket kell életre hívnunk ezen a területen, amelyek már a fogantatás pillanatától kezdve védik az egyén életét.

A jelentés további intézkedések meghozatalára ösztönöz, illetve – és ezzel mindenki egyetért – arra, hogy oly módon erősítsük meg a gyermekek jogait, hogy azok az Unió és a tagállamok számára kötelező jogok szerves részét képezzék, és amelyek külön jogalap létrehozását teszik szükségessé.

Engedjék meg, hogy a gyermekeket fenyegető számos sürgető probléma közül az egyre növekvő számban megjelenő eltűnéseket emeljem ki; a gyermekek eltűnése a gyermekpornográfiához kötődő szexuális kizsákmányolás és erőszak következtében sokszor tragikus következményekhez vezet. Véleményem szerint az Unió nem fogadhatja el, hogy a tagállamok bármelyike is bármilyen módon tolerálja a pedofília bármilyen formáját, és meg kell tiltania annak reklámozását, és természetesen annak elkövetését is.

 
  
MPphoto
 
 

  Edit Bauer (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr. A demográfiai válság nyomán minden gyermekélet felértékelődik. Nem szorgalmazhatjuk egyoldalúan a születési ráta növekedését úgy, hogy kevés figyelmet fordítunk a megszületett gyermekek életkörülményeire, esélyegyenlőségére, a szellemi és testi fejlődésükhöz szükséges feltételek biztosítására.

Ezért tartom rendkívül fontosnak Frattini biztos elkötelezettségét, hogy a gyermekek jogainak biztosítása horizontális prioritás legyen az uniós politikákban. A jelentés, amelyhez gratulálok Angelilli asszonynak, joggal emel ki bizonyos problémákat, melyek megoldása égetően sürgős.

Megdöbbentő a gyermekszegénység mértéke, hiszen ahogy a kollégák említették, minden ötödik gyermek szegénységben él, és ez bizony nagyon szorosan összefügg a korai iskolaelhagyással. Nem hunyhatunk szemet az uniós tagországokban a több ezer utcagyermek és hajléktalan gyermek helyzete felett, akik közül sokakat koldulásra, tolvajlásra, illegális munkákra, illetve prostitúcióra kényszerítenek.

Az UNICEF közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint nincs olyan ország, nincs olyan tagország, amely nem érintett a gyermekkereskedelem ügyében. Keveset tudunk arról a több százra tehető gyermekről, akik gyermekintézményekből vagy menekülttáborokból tűnnek el évente. Jogos aggodalomra ad okot a gyermekekkel szembeni erőszak, de a gyermekek körében az agresszivitás növekedése is.

Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés értelmében a gyermekek jogait az Alapjogi Charta 24. cikke garantálja. A jelentés – amelynek elfogadását támogatom – az első lépés afelé, hogy az uniós intézmények, a Parlamentet is beleértve, komoly intézkedéseket tegyenek a gyermekek jogainak következetesebb betartása, helyzetének javítása érdekében. Ezután remélhetőleg a tagországok igyekezete sem fog elmaradni. Köszönöm figyelmüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Martine Roure (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, örömmel tölt el, hogy a Bizottság EU-stratégiát kíván kidolgozni a gyermekek jogairól.

Mivel számos EU-politika van hatással a gyermekekre, olyan egyedi intézkedéseket kell hoznunk, amelyekkel biztosítható jogaik védelme, és amelyek segítségével ösztönözhetjük aktív részvételüket.

Különös megelégedéssel tölt el, hogy a Parlament céljai között szerepel a „veszélyeztetett gyermekek” fogalmának meghatározása. Ez lehetővé teszi majd a számunkra, hogy egyedi segítséget nyújthassunk a mentális és testi egészséget veszélyeztető szociális helyzetben lévő gyermekeknek.

Ugyanakkor nem hagyhatjuk egyszerűen magukra a szegénységben élő gyermekeket. Ezek a gyermekek nem mindig kapják meg azt a fajta védelmet, amire szükségük volna, pusztán azért, mert szüleik nem rendelkeznek az ehhez szükséges forrásokkal. Ha nem akarjuk társadalmi kirekesztésre kárhoztatni őket, akkor speciális támogatást kell biztosítani a számukra, és a kormányok kötelessége biztosítani a gyermekek egészséghez, illetve oktatáshoz való jogait – függetlenül szüleik szociális vagy jogi körülményeitől – annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség a gyakorlatban is megvalósulhasson.

Szeretném külön kiemelni a migráns gyermekek különleges helyzetét. A gyermekek adminisztratív okokból történő fogvatartása elfogadhatatlan. Érthetetlen a számunkra, hogy miért kellene a háború, vagy egyéb reménytelen körülmények elől menekülő személyeket bűnözőként kezelni; és ez fokozottan érvényes a gyermekekre, hiszen a gyermekjogi egyezmény szerint mindannyiuknak joga van a védelemhez és az oktatáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Ona Juknevičienė (ALDE). – (LT) Elismerjük, hogy a gyermekek jogai az emberi jogok részét képezik, amelyeket a nemzetközi és európai egyezményeknek megfelelően kötelesek vagyunk tiszteletben tartani. A gyermekek jogait az Európai Unió Alapjogi Chartája is elismeri. Ennek a Reformszerződés részét kellene képeznie, és ezt kötelezővé kellene tenni minden EU-tagállam részére. Frattini biztos úr, a közleményben említést tesz arról, hogy a gyermekek jogai védelmének helyzete még mindig nem kielégítő az Unióban. Én azonban azt gondolom, hogy a gyermekek helyzete szörnyű. A gyermekek csaknem egyötöde szegénységben él. Litvániában az egy felnőttből és kiskorú gyermekekből álló családok mintegy fele él szegénységben. Ezen felül nincsenek arról szóló statisztikák, hogy a kibővített közösségben hány gyermek maradt szülők nélkül, amikor azok a munkavállalás reményében egy másik államba vándoroltak be, és megfelelő gondozás nélkül hagyták gyermekeiket.

Szörnyülködve olvasunk a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális és pszichológiai erőszakról. Együtt érzünk azokkal a gyermekekkel, akikkel az utcán találkozunk, és pénzt nyomunk a kolduló markukba. Azonban ennél gyakrabban fordul elő, hogy semmit sem teszünk, mert könnyebb elfordulni, nem látni ezt, és azt mondani, hogy ez nem a mi hibánk, valaki más felelős érte. Ön, Frattini biztos úr azt mondja, hogy ez az egyes tagállamok felelőssége, és hogy nem kíván belső ügyeikbe avatkozni. Brüsszel a tagállamok számos ügyébe beavatkozik: fontos számunkra a mezőgazdaság, a belső piacok, és a tőkeáramlás szabályozása. Úgy gondoljuk, hogy ezek a területek létfontosságúak. Véleményem szerint leginkább az emberi jogoknak, és elsősorban a gyermekek jogainak kellene prioritást élveznie. Ők a mi jövőnk. Azt gondolom, hogy kifejezetten az Európai Uniónak kellene felelősséget vállalnia az emberi jogok, és elsősorban a gyermekek jogainak szavatolásáért. Nem támogatom egy olyan dokumentum megalkotását, amely pusztán gondoskodik, emlékezik, és ösztönöz. Szerintem itt most kötelességünk aktívan gondoskodni polgárainkról.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Roszkowski (UEN). – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak e kiváló jelentés elkészítéséért, amelynek témája kulcsfontosságú az Európai Unió jövője szempontjából. A jelentésben szereplő javaslatok többsége támogatást érdemlő, de szeretnék szót ejteni a javaslatokkal kapcsolatos aggodalmaimról.

Először is megemlítik a lányok és fiúk közötti egyenlőség témáját, amit akár úgy is értelmezhetünk, hogy a lányok és a fiúk egyformák, ezzel szemben minden szülő tisztában van azzal, hogy a lányok és a fiúk különböznek egymástól, és nevelésük szempontjából is különböző megközelítést kell alkalmazni, annak érdekében, hogy az egyenlő méltóság elve teljesülhessen. Másodsorban a gyermekek jogainak szempontjából a jelentésben említett, alternatív családmodellek növekvő száma olyan veszélyt jelent, ami ellen tenni kell. Erről a veszélyről nem szól a jelentés. Harmadsorban pedig, tekintve, hogy a (167) bekezdés előírja, hogy a gyermekeket és fiatalokat szexuális oktatásban kell részesíteni, a szexuális és reproduktív egészségről szóló (163) és (164) bekezdésre nincs szükség, kivéve, ha ezek a kifejezések az abortuszhoz való jogot kívánják rejtett formában kifejezni.

Jelenleg egyértelmű, hogy nem választhatók szét a már megszületett és a még nem megszületett gyermekek jogai. Bár embrióként kezdik életüket, később mindenképpen gyermekek lesznek, és ha bárkinek is kétsége támadna e felől, akkor nem árt, ha emlékeztetik magukat, hogy mindannyian embrióként kezdtük életünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Egyperces felszólalásomban szeretném kiemelni, hogy véleményem szerint az Európai Unió elsődleges, gyermekekkel kapcsolatos prioritása az, hogy megvizsgálja politikáinak a gyermekek jogai betartására, vagy ezen jogok betartásának elmulasztására gyakorolt hatását, különösen a gyermekszegénység gyors és jelentős csökkentésével kapcsolatban, amely minden gyermek számára egyenlő esélyeket teremtene.

Ebben az összefüggésben pedig példával illusztrálva szeretném feltenni a következő kérdéseket: milyen hatása van az Európai Unió monetáris politikájának, illetve ezen politika árstabilitásra vonatkozó célkitűzésének, azaz a bérkorlátozásnak a gyermekek jogai betartásának elmulasztására? Milyen hatással vannak Európai Unió által megteremtett rugalmas biztonság, a munkaerőpiac deregulációja, a megkönnyített elbocsátások, az egyre bizonytalanabbá váló munkaszerződések, és a megnövelt munkaidő a gyermekek jogai betartásának elmulasztására? Milyen hatással vannak a gyermekek jogai betartásának elmulasztására az Európai Unió jelenlegi, a közszolgáltatások deregulációját és privatizációját előmozdító politikái, beleértve az egészségügyet és oktatást? Ezek csupán példák arra, hogy melyek lehetnek az Európai Unió gyermekek jogaihoz kapcsolódó legmegfelelőbb, legszükségesebb és legsürgetőbb, az esélyegyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó lépései.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Biztos úr, hölgyeim és uraim, a védtelenek kárára elkövetett erőszak különösen elítélendő. A gyermekek elleni erőszak, pedig kifejezetten felháborító. Az erőszak – legyen az testi, pszichológiai, vagy szexuális erőszak – minden formáját tiltó közösségi jogszabályokra van szükség. A korábbiakban említették az UNICEF 2003-as adatait, amelyek szerint néhány a közösség kötelékébe tartozó országban, mint például Franciaország, hetente körülbelül három gyermek veszti életét erőszak, illetve elhanyagolás következtében, míg más országokban, mint például Németországban és az Egyesült Királyságban, ez a szám körülbelül hetente kettő.

Üdvözlöm az Európai Unió tagállamainak és intézményeinek elkötelezettségét az utóbbi időben egyre növekvő számú gyermekekre vonatkozó politika véghajtása iránt. A meglévő jogszabályok, politikák és szerkezetek azonban továbbra is elégtelenek a gyermekek védelmével kapcsolatosan felmerülő kérdések sorának megválaszolására, függetlenül attól, hogy a szóban forgó gyermekek a szegénység, az embercsempészet, a családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás, pornográfia, gyermekmunka, vagy a 21. század gyalázatának számító gyermekkatonaság áldozatai e.

Ebből kifolyólag, pedig szeretnék gratulálni Frattini úrnak kezdeményezéséhez, amely tisztán mutatja, hogy megvan a hajlandóság arra, hogy az EU prioritásává tegyük ezt a kérdést, és olyan általános EU-stratégiát hozzunk létre, amely alkalmas a gyermekek jogainak hatékony előmozdítására és védelmére a belső és külső politikákban egyaránt. További megelégedéssel tölt el, hogy a gyermekek jogait, az EU egyik célkitűzéseként beépítették a Lisszaboni Szerződésbe, ami ezáltal új jogalapot ad ezen jogok védelmére.

Javítani kell a megelőzésen és a tudatosításon, illetve az áldozatok támogatása érdekében meg kell erősíteni a szociális jogokat. Szintén meg kell erősíteni a gyermekpornográfiát tartalmazó internetes oldalak elleni határokon átnyúló műveleteket, annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen oldalak és a bűnözői hálózatok felszámolását. Az Internet számos kitűnő kommunikációs és információszerzési lehetőséget ad a gyermekeknek, de a mi feladatunk biztosítani, hogy biztonságosan élhessenek ezekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök úr, gyermekeinknek önálló személyisége van, és sérthetetlen joguk van alapvető jogaik védelméhez, ami a megalázó bánásmód és erőszak, embertelen munkakörülmények, az oktatásból való kirekesztés, a szegénység, a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás, illetve a háborúkban a gyermekkatonaság intézménye elleni védelmet jelenti. És a gyermekeknek nagyobb szüksége van ezekre az egyetemes értékekre, mint a felnőtteknek. Először is azért, mert a gyermekek természetüknél fogva fiatalok és sebezhetők. Másodsorban azért, mert az a szülő, tanár, vagy lelkész, akivel kapcsolatba kerülnek, minden esetben hatalmi pozícióban van velük szemben, és harmadsorban, pedig azért, mert a gyermekkorban elszenvedett negatív tapasztalatok meghatározzák a gyermek jövőjét.

Ezeknek a jogoknak a támogatására kérnek minket ma. Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni:

Először is a bevándorlók gyermekei talán a legveszélyeztetettebbek. Azok, akik közöttünk jönnek a világra, azonnal meg kellene, hogy kapják országunk állampolgárságát. Nem szabad születésüktől kezdve megbélyegezni őket, és természetesen szüleik státuszától függetlenül iskolába kellene járniuk, és nem szabad társadalmi kirekesztésre kárhoztatni őket.

Másodsorban pedig szeretnék szót ejteni az Internetet használó gyermekek védelméről: ideértve azon gyermekeket, akik gyakran használják az Internetet, gyanútlanul szörföznek és szóba állnak idegenekkel, és akik szexuális kizsákmányolás áldozataivá váltak – egy kifejezetten jövedelmező üzleti terület árucikkeivé. Elnök úr, az Internet lett az új közösségi főtér. Ugyanúgy, ahogy a szülők figyelmeztetik gyermekeiket, hogy ne álljanak szóba idegenekkel a főtéren, fel kellene a hívni a figyelmet, hogy az Internettel kapcsolatban is hasonló tanácsokkal és figyelmeztetésekkel kell ellátni a gyermekeket. Európának is szerepet kell vállalnia egy ilyen jellegű oktatás, illetve az ilyen szituációba került szülők és gyermekek részére létrehozandó segélyvonalak biztosításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, egyet értek e kitűnő jelentés szinte minden ajánlásával. Különösen fontosnak tartom, hogy a jövőbeni EU-stratégia elismerje a család mint a társadalom egyik alapvető intézményének a gyermekek túlélésében, védelmében és fejlődésében betöltött szerepét.

Szintén támogatom a gyermekek ahhoz való jogát, hogy szüleikkel rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot ápolhassanak, kivéve természetesen, ha ez érdekeikkel nem ellentétes. Teljes mértékben támogatom a jelentésben felvetett, olyan gyermekbarát társadalom kialakítására vonatkozó javaslatokat, amelyben a gyermekek biztonságban érzik magukat, és amelynek ők maguk is aktív részesei lehetnek.

A (27) bekezdés arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat is, hogy tegyenek lépéseket az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek oktatáshoz való jogának betartására. Írországban ezeknek a gyermekeknek joguk van a számukra megfelelő általános iskolai oktatáshoz, de ez a rendelkezésre álló források függvénye. A valóságban ez pedig gyakran azt jelenti, hogy ezek a gyermekek nem a megfelelő általános iskolai oktatásban részesülnek.

A (27) bekezdésben továbbá az is szerepel, hogy az értelmi fogyatékossággal élő gyermeknek joga van bírósághoz fordulni. A közelmúltban Írországban egy szexuális bántalmazás áldozatává vált, Down-kórban szenvedő fiatal lány kérte a bíróság segítségét, azonban a bíró úgy döntött, hogy a lány nem alkalmas arra, hogy az igazságot az esküdtszék elé tárja. A bíró a bírósági tárgyalás során kihallgatta a lányt, azonban a kihallgatáson csak a gyanúsított és védőügyvédjei vehettek részt, a lány családját kötelezték a terem elhagyására. Ha nem tudjuk minden gyermek számára biztosítani a bírósági eljáráshoz való, feltétel nélküli jogot, akkor tulajdonképpen saját gyermekeinket hagyjuk cserben.

Végezetül szeretnék feltenni egy rövid kérdést a biztos úrnak. A közelmúltban meghozott döntés miszerint, a gyermekek jogait, az EU egyik célkitűzéseként beépítik a Lisszaboni Szerződésbe, új jogi alapra helyezi a gyermekek jogait. Ki tudná-e fejteni a biztos úr – akár röviden is – hogy milyen gyakorlati eredményeket vár ettől? Ezt a kérdést különösen az Írországban a közeljövőben megtartandó, a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazás tükrében teszem fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN).(PL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet a jelentés (118) bekezdésében említett problémára, nevezetesen a csonka többnemzetiségű családokban nevelkedő gyermekkel való szabad kapcsolattartás korlátozására.

Németországban különösen szembetűnő példáit látni ennek, a Jugendamt elnevezésű szervezet cselekedetei nyomán. Ezen cselekedeteknek az lett az eredménye, hogy azoktól a szülőktől, akik nem német állampolgárok megvonták ahhoz való jogukat, hogy gyermekeikkel anyanyelvükön beszélhessenek, sőt, bizonyos szélsőséges körülmények fennállásakor még a szülő jogokat is megvonják tőlük.

A Jugendamt megalakulásának dátuma 1939-re tehető, megismételném tehát 1939-re, és a mai napig törvényesen, szinte ugyanabban a formában működik a szervezet. Ez az intézmény a gyermekek érdekeinek nevében jár el, és tekintve, hogy ezt a fogalmat sehol sem definiálják, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja. Eljárásai során a Jugendamt a német háttérrel rendelkező szülőket részesíti előnyben. Ezzel kapcsolatban pedig felmerül egy másik probléma is, nevezetes az, hogy az intézmény nem áll semmiféle külső ellenőrzés alatt; ebből az okból kifolyólag szeretném kérni, hogy az Európai Bizottság készítsen szabályozási javaslatot, amely elkerülhetővé tenné a hátrányos megkülönböztetés bármely formáját a tagállamok intézményeiben, amely helyzet fennáll jelenleg Németországban.

 
  
MPphoto
 
 

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, először is engedje meg, hogy kifejezzem teljes egyetértésemet Foltyn-Kubicka asszony nyilatkozatával.

A gyermekek jogai védelmének kérdését pozitív irányba befolyásolta az a figyelem, amit az Európai Unió jogalkotói mutatnak. Ugyanakkor viszont egyre nagyobb számban kerülnek olyan területek az EU joghatósága alá, amelyek közvetlen hatással vannak a gyermekek jogaira. Ebből az okból kifolyólag örömmel fogadom a Bizottság bejelentését a gyermekek jogairól szóló stratégiája bevezetéséről. E kérdés előtérbe helyezésének szándéka az Európai Unióban, azaz a gyermekeknek, mint teljes értékű jogalanyoknak az elismerése teljes támogatásunkat érdemli. Ugyanakkor a jelentés óvatos címe, azaz „a stratégia felé”, és nem egyszerűen „a stratégia” arra utal, hogy további konzultáció formájában megvalósuló lépések következnek majd, amelyek elősegíthetik a jövőbeni EU-intézkedések legfontosabb prioritásainak meghatározását.

Ez idáig az Európai Unió nem hozott létre semmilyen speciális jogalapot a gyermekek jogaival kapcsolatosan. Ehhez kapcsolatosan szeretném kifejezni csalódottságomat, hiszen ha az európai alkotmányt létrehozó szerződés ratifikálásra került volna, akkor annak I-3. cikke egy jóval megfelelőbb jogi keretrendszert bevezetéséhez vezetett volna, ami közvetlenül alkalmazható lett volna a gyermekek jogaira. A gyermekek védelmét, az Európai Unió belső és külső célkitűzéseként beépítették a Lisszaboni Szerződésbe. Ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája is magában foglalja. Szégyenletes azonban, hogy az Európai Unióban élő százmillió gyermek mégsem egyenlő az általuk birtokolt jogok és szabadságok tekintetében.

Egyértelmű, hogy sebezhetőségük és különleges szükségleteik miatt a gyermekeknek különleges bánásmódra és megfelelő jogi védelemre van szükségük. Ugyanakkor a gyermekek jogait nem szabad külön választani, vagy szembe állítani az általános értelemben vett emberi jogokkal Az EU-dokumentumok elemzése azt sugallja, hogy elképzelhető egy olyan irányvonal létrejötte, amely azt támogatná, hogy a gyermekek jogait az emberi jogoktól teljesen különválasztva kezeljék. Ez egy meglehetősen veszélyes út, ami veszélyes szembenállásokhoz vezethet.

Szeretném megköszönni az előadónak, hogy nem engedte, hogy a kérdés érzékeny mivolta kimozdítsa abból a kiegyensúlyozott megközelítésből, amit a téma irányába mutat. Hasznosnak tartom, hogy a jelentés nem kizárólag a védintézkedésekre fókuszál, hanem hangsúlyos helyen említi a gyermekek jogainak pozitív megerősítését is, mint amilyenek például a családhoz, az oktatáshoz, társadalmi befogadáshoz, egészségügyhöz, és az esélyegyenlőséghez való jog.

 
  
MPphoto
 
 

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm, elnök úr. Erős társadalmat és gazdaságot csak testében és lelkében egészséges generációkra, polgárokra lehet építeni, ezért a jövő generációk sorsát és jogait a tőlünk telhető módon biztosítanunk kell saját érdekünkben is, hiszen a jövő generációk szolidaritására előbb-utóbb mindannyian rászorulunk.

Ezért illeti elismerés Roberta Angelillit a témát komplex módon megvilágító jelentéséért. Gyermekeink teljes élethez való joga bonyolult rendszere a társadalmi követelményeknek és a jogi biztosítékoknak. A gyermek joga, hogy egészséges körülmények között szülessen és nevelkedjen. Joga, hogy tanulhasson, hogy megvalósíthassa álmait.

A családok és gyermekek szegénysége alapvetően gátolja e jogok érvényesülését, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire meghatározó az európai intézmények és tagországok szerepvállalása a szegénység elleni harcban. Ezzel is elejét kell venni a gyermekek elleni bűncselekményeknek és a gyermekek kizsákmányolásának.

Az elmúlt év végén a határok nélküli Európa új korszakba lépett. Nagy a kihívás, hogy a schengeni nyitás ne teremtsen kedvező lehetőséget a bűnelkövetők számára, ezért kívánatos lenne egy olyan rendszer kidolgozása, amely a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel és az ítéletekkel kapcsolatos információkat a tagállamok számára hozzáférhetővé teszi és megvédi a gyermekeket a bűnelkövetők foglalkoztatásától a környezetükben.

Angelilli asszony kiváló jelentése akkor válik igazán értékké, ha jogalkotási lépések követik majd. Bízom benne, hogy így lesz. Köszönöm, elnök úr.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) A gyermekek jogai egy olyan elsőrendű fontosságú témakört képeznek, amely mindannyiunkat összeköt származási országtól és politikai nézetektől függetlenül.

Ha a gyermekekről beszélünk, akkor tulajdonképpen saját jövőnkről beszélünk, az európai polgárok és az Unió jövőjéről. Ezért csak üdvözölni tudom a gyermekek jogairól szóló stratégiát. A jelentés összeállítása már önmagában is a témakör fontosságának és az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő szöveg megerősítése, hiszen számos bizottság közreműködésével jött létre, amelyek hat véleményt készítettek.

A gyermekek alapvető érdekeinek kell a legkiemelkedőbb fontossággal bírnia. Értékein és az általa alkotott fejlődés fogalmán keresztül az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége biztosítani, hogy a gyermekek jogai jelentős cselekvési prioritások legyenek, belföldön és nemzetközileg egyaránt.

Az Európai Unión belül a következő két szempont fontosságát szeretném ismételten kiemelni: mindenekelőtt a migráció negatív hatásait és migráló szülők által a hazájukban hagyott, bizonytalan helyzetben lévő gyermekekét. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy elfogadta a javaslatomat arra vonatkozóan, hogy felhívjuk a figyelmet erre a még mindig sok európai polgárt érintő kérdésre, és szeretném biztosítani arról, hogy támogatni fogom törekvését, hogy megfelelő ellátást, társadalmi integrációt és átfogó oktatást biztosíthassunk ezeknek a gyermekeknek. Nem kevésbé fontos a minden európai gyermekek oktatáshoz való jogának biztosítása.

Fontos, hogy az Európai Unión kívül, nemzetközi szinten is mozdítsuk elő a gyermekek jogait, különösen az Európai Unió által a szomszédos országokkal és stratégiai partnereivel fenntartott kapcsolatainak keretében. A világszerte jellemző sokféle szituáció közül a gyermekek jogainak válságok és konfliktusok során történő megsértésére szeretném felhívni a figyelmet, különösen az állandó konfliktusok során, amelyekben egyszerűen figyelmen kívül hagyják a jogállamiságot. Az Európai Unió nem tolerálhatja ezeket a helyzeteket, és határozott intézkedéseket kell tennie annak biztosításának érdekében, hogy a gyermekek jogait mindenhol tiszteletben tartsák.

2007 folyamán az Európai Unió meghatározó lépéseket tett ebbe az irányban, de 2008 kulcsfontosságú év lesz a gyermekek jogaira vonatkozó stratégia tényleges végrehajtása szempontjából. Ezért felhívom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy figyelmesen vizsgálja meg a Parlament ajánlásait e stratégia sikerességének biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Iratxe García Pérez (PSE). – (ES) Elnök úr, ez a jelentés egy átfogó, következetes elképzeléssel bővíti azt a gyermekkel kapcsolatos munkát, amelyet az Európai Unió szintjén ösztönöznünk kell. Mindenkit be kell vonni ebbe a munkába, aki felelősséggel tartozik ezért a területért, annak érdekében, hogy a fiúk és a lányok egyenlő oktatáshoz való jogát érvényesíteni lehessen, küzdve az erőszak és a gyermekmunka bármilyen formája ellen, és védelemben részesítve a bevándorló gyermekeket.

A társadalomban megfigyelhető trendek tudatában, elismerjük, hogy a hagyományos családmodell ma már nem az egyetlen viszonyítási pont, és figyelembe kell vennünk az egyre nagyobb számban megjelenő alternatív modelleket is azon mélyen gyökerező meggyőződésünkben, miszerint a gyermekeknek pozitív családi környezetben kell nevelkedniük.

Egy ehhez kapcsolódó kérdéskörben szeretnék kezdeményezést indítani a nemzetközi örökbefogadások kapcsán, hiszen itt olyan szabályozásra van szükség, amely jobban igazodik a valósághoz és képes kezelni azokat az ismeretlen tényezőket, amelyekkel kénytelenek vagyunk ma szembenézni; egy ilyen, a kiskorúak érdekeit biztosító folyamat már elindult néhány tagállamban, például Spanyolországban.

Ugyanakkor mielőtt befejezném, szeretnék hangot adni a spanyol szocialista küldöttség fenntartásainak a (127) bekezdéssel kapcsolatosan, mivel küldöttségünk inkább a párbeszéd és a közvetítés híve.

Hölgyeim és uraim, a társadalom legérzékenyebb területéről tárgyalunk most, és egy olyan jövőről is, amelyben szükség lesz szilárd, a tisztelet, tolerancia és együttélés értékein alapuló alapokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, üdvözlöm ezt a jelentést és az előadó ezzel kapcsolatos munkáját is.

E vitát hallgatva, azt látom, hogy majdnem teljes az egyetértés a tekintetben, hogy mit kell tennünk a gyermekek jogaival kapcsolatosan, és hosszú utat tettünk meg attól a régi közmondástól, amely azt mondja, hogy „a gyermekek legyenek szem előtt, de hangjukat lehetőleg ne kelljen hallani”. Ma nem csak látni szeretnénk gyermekeinket, hanem hallani és meghallgatni mondanivalójukat.

Azonban tisztáznunk kell – talán a biztos úr tisztázhatná a számomra –, hogy az EU milyen hatáskörrel rendelkezik a gyermekek jogainak területén a tárgyalt szerződés, és az általunk Írországban e Reformszerződés kapcsán megtartott szavazás tükrében. Amint azt Önök is tudják, az ír alkotmány a gyermekek jogait olyan jogoknak tekinti, amelyeket a család összefüggésében lehet a legjobban megvédeni. El kell ismernünk a családnak a gyermekek jogai védelmében betöltött fontos szerepét, és meg kell vizsgálnunk azokat az intézkedéseket, amelyekkel megerősíthetjük, és ott támogathatjuk a családokat, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Továbbá itt van a házasságon és nem házasságon alapuló családoknak és annak a kérdése, hogy vajon egyenlő jogokkal rendelkeznek-e az ilyen helyzetben lévő gyermekek. Jelentősen megnőtt a különélő és elvált lakosok száma Írországban, illetve az együtt élő pároké is: minden tizenkettedik család ilyen formát ölt, és 50 000 gyermeket nevelnek ilyen családok. Meg kell vizsgálnunk, hogy a jelenleg érvényes ír jog szerint ezen gyermekek jogai milyen védelemben részesülnek.

Ezen kívül további kérdés a gyermek mindkét szülőhöz való joga, illetve az, hogy jelenleg a gyermekek láthatatlanok az ír családjogi rendszerben, és ezeket a kérdéseket kezelni kell.

Végezetül pedig egy utolsó érv: nagy felháborodást váltott ki 2006-ban az ír Legfelsőbb Bíróság döntése a szexuális bántalmazásról szóló törvény érvénytelenítéséről, amit arra alapoztak, hogy a törvény nem tette lehetővé a vádlott számára, hogy védelme során arra hivatkozzon, hogy valóban tévedésben volt az áldozat életkora tekintetében. Az esetben egy 41 éves férfi és egy 12 éves lány volt érintett. Ironikus módon a mai napon ejtette a Dublini Kerületi Bíróság a szexuális bántalmazás vádját a nevezett személy ellen. Írországban két alkotmánymódosítás elfogadása is várható a család és az előbbiekben említett eset kapcsán, és azt gondolom, annak érdekben, hogy mi Írországban megfelelően szavazhassunk, látnunk kellene, hogy a gyermekek jogai szempontjából hová illeszkedik majd az EU.

 
  
MPphoto
 
 

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, a mai vita bizonyítékként szolgál arra, hogy az Európai Parlament részt kíván vállalni a gyermekekkel kapcsolatos európai politika létrehozásában. Ebből az okból kifolyólag, aggodalomra ad okot számos tagállam azon álláspontja, miszerint a gyermekek jogaival kapcsolatos jogszabályok többsége a családjog körébe, és ebből következően kizárólagosan nemzeti felelősségi körbe tartozik.

Egy ilyen szűk nemzeti megközelítés kizárja a Parlamentet a gyermekek jogaihoz kapcsolódó, főbb döntéshozatali folyamatból, és szervezetünket, a Parlamentet puszta tanácsadói szervvé teszi. Ez nem megfelelő megközelítés az egyre egységesebbé váló Európában. Erre példa a transznacionális tartási követelések behajtásáról szóló rendelet, amelyet egy konzultációs folyamat eredményeként a Parlament nemrég, decemberben hagyott jóvá. E rendelet azt kívánja elérni, hogy a szülők egyike vagy mindkét szülő által magára hagyott gyermekek ne éhezzenek, és ne legyenek magukra hagyva, illetve hozzájuthassanak az új és jóval hatékonyabb rendszernek köszönhetően behajtott összegekhez. Ezért hiszek abban, hogy a Parlamentnek, amely valóban az összes európai gyermek nevében cselekszik, erkölcsi kötelessége, hogy aktív részt vállaljon a számukra megalkotandó törvények létrehozásában.

Összefoglalásként pedig szeretném megjegyezni, biztos úr, hogy a Parlamentnek nagyobb részt kellene vállalnia a gyermekekkel kapcsolatos európai rendeletekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward McMillan-Scott (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném megköszönni Roberta Angelilli előadónak és a többi előadónak ezen a fontos dokumentumon végzett munkáját, és természetesen Frattini biztos úrnak is a közleményért és a biztosság e területen végzett munkájáért adott bátorítását.

Miközben elismerem, hogy ezek az ügyek legfőképpen a tagállamokat érintik, úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak is jut szerep ebben a témakörben, amelyet természetesen rögzít az Európai Unió Alapjogi Chartája is, ami most először felkarolja a gyermekek jogait is. Hiszem azt, hogy egy társadalmat legjobban arról lehet megítélni, hogy milyen módon bánik az ártatlansággal, és mi, Európai Unióként egy társadalmat alkotunk.

Ezen a területen belül különösen a határokon átnyúló, szülők által elkövetett gyermekrablásokra kívánok összpontosítani. Számos ilyen esettel volt már dolgom, és több száz ilyen eset történik évente a különböző EU-tagállamok és természetesen az EU tagállamai és a szomszédos országok között, de még azokon túl is. Sok a hiányosság, mindazok ellenére, hogy számos nemzetközi egyezmény is létezik, mint például a Hágai Egyezmény, illetve belföldön a Brüsszel II. rendelet. A közelmúltban hálámat fejeztem ki egy nemzetközi ügyvédi irodának, amiért számos, a Brüsszel II. rendelet hatálya alá tartozó esetet megvizsgáltak és azonosították a tagállamokban jelenlévő problémák egy részét.

Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament és a Bizottság e téren végzett munkáját a jog nemzetközi fejlődésével összefüggésében kell nézni. Helyesnek tartom, hogy az ENSZ régebbi gyermekjogi egyezményét, amely a gyermekek érdekeit helyezi előtérbe, teljes mértékben létfontosságúnak tartják. Az Európai Unió Alapjogi Chartája már bevezeti a gyermek mindkét szülőhöz való jogát. Ez kiemelkedően fontos és világszerte elterjedt elv.

Azonban létezik két szempont, amelyek meghatározóak abból a szempontból, hogy a bíróság hogyan kezel egy ügyet. Bár erre a pontra nem tér ki nyíltan a jelentés, azoknak a gyermekeknek a jogait sem szabad figyelmen kívül hagynunk, akik már kellően érettek ahhoz, hogy kívánságaikat meghallgassa a bíróság, és ilyen volt a közelmúltban az egyik választópolgárom, a hétéves Jessica esete a másodfokú bíróságon. Másodsorban, pedig adott esetben, jogi képviseletet kell biztosítani a gyermek számára. Véleményem szerint ezt a két elemet kell továbbfejlesztenünk az elkövetkező hetekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az előadó kitűnő munkáját. A 20. század kezdetén a gyermekek szinte semmilyen joggal nem rendelkeztek, és egyértelmű, valamint vitathatatlan előrelépésekkel zárult az évszázad, azonban még így is sok tennivaló maradt, és az a jelentés bizonyos részeiből világosan kiderült, hogy ez nem lesz könnyű.

A rendelkezésre álló rövid időszakra és az UNICEF-nél szerzett személyes tapasztalataimra tekintettel szorgalmazni kívánom, hogy a Bizottság egy szempontot emeljen ki: szükséges lenne egy, az örökbefogadásról szóló közösségi okmány létrehozására, hiszen jelenleg a 27 tagállamban teljességgel eltérő jogszabályok vannak érvényben ezen a területen. Hasznos volna egy olyan jogalkotási keretrendszer elfogadása, amelynek segítségével javítani lehetne az információs szolgálatok által nyújtott segítség minőségén annak érdekében, hogy rendezhessük a nemzetközi örökbefogadás előkészítésének különböző lépéseit, és foglalkozzunk a kéréseket és családtámogatási szolgáltatásokat szabályozó eljárásokkal az örökbefogadás utáni fázisokban. Ma még mindig túl sok olyan visszaélés, hiányosság, késedelem és nehézség adódik ezen a területen, amelyeket az örökbefogadó családoknak, de mindenekfelett a gyermekeknek kell elszenvedniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE).(SK) Minden tagállam ratifikálta az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményét, ugyanakkor ez az egyezmény nem tartalmaz szankciókat.

Számos szerv törekszik a gyermekek jogainak javítására; tevékenységeik jobb koordinációra szorulnának, és több nyilvánosságot kellene kapniuk, például egy közös weboldal létrehozásával. Ily módon elkerülhetnénk, hogy törekvéseik nem kívánatos módon párhuzamosan fussanak. Egy következő lépésben, pedig meg lehetne bízni az alapvető jogok biztosát a gyermekek jogainak védelmével. Üdvözölném, ha a prioritási területeknek megfelelően a biztos részt vállalna a gyermekszegénység és az erőszak minden formája elleni küzdelemből. Gyermekek ellen nem kerülhetne sor erőszakra. Ezért véleményem szerint nem csak az elkövetők büntetésére van szükség, hanem az ilyen embertelen cselekedetek megelőzése lenne a legfontosabb.

Ennek érdekében támogatom az előadó területen kívüli büntetőeljárások javítását célzó eljárásokra vonatkozó kérelmét: a gyakorlatban ez biztosítja, hogy ha egy személyt elítélnek egy tagállamban, akkor gyermekek elleni erőszak elkövetőjeként más tagállamokban is regisztrálják. Úgy gondolom, hogy ez módszer fontos lépés lesz a gyermekek sérelmére elkövetett további erőszak, mint például a szexuális csonkítás, szexuális bántalmazás, gyermekpornográfia, gyermekrablás és gyermekkereskedelem megelőzésében.

Ami a gyermekpornográfiát illeti teljes mértékben támogatom az Európai Bizottság néhány bankintézettel és hitelkártya-vállalattal együttműködésben indított kezdeményezését a gyermekpornográfia forgalmazásával foglalkozó oldalak on-line fizetési rendszerekből való kizárására. Ez a tevékenység lehetőséget teremtene a gyermekpornográfiát forgalmazók adatbázisának létrehozására, ami információt szolgáltatna az adott tagállam rendőrsége, az Europol és Interpol számára a kereskedelem e gyomorforgató formájának létrehozóiról és terjesztőiről. Mivel tisztában vagyok e terület fontosságával, támogatom a gyermekek jogai védelméhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrások elkülönítését. Ez a gyermekeink jövőjének kérdése, ami azt jelenti, hogy a mi jövőnk kérdése is.

 
  
MPphoto
 
 

  Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak, amiért egy ilyen integrált keretben egységesítette a gyermekjogi chartát.

Három kérdésre szeretném összpontosítani észrevételeimet, azokon kívül, amelyek már elhangzottak.

Először is haladéktalanul diagnosztizálni kell a gyermekek sérelmére elkövetett erőszak és bántalmazás problémáját és erre választ kell adni egy speciális adattároló rendszer létrehozásával, amely progresszívan járul majd hozzá a probléma hatékony megoldásához.

Másodszor pedig az emberkereskedelem és az emberek szexuális kizsákmányolásának megelőzéséről, visszaszorításáról, és büntetéséről szóló jegyzőkönyv minden tagállam általi elfogadása, melynek során többek között szükség lesz az állandó és ideiglenes tartózkodási engedélyeknek az adott tagállam területére történő kiadása kérdésének felülvizsgálatára.

Végezetül pedig a kiskorúak bűnelkövetésének alapvető kezelésének kérdése, megelőzést és társadalmi integrációt célzó, illetve bírósági és bíróságon kívüli beavatkozási intézkedések segítségével.

Elnök úr, az idei év a kultúrák közötti párbeszéd éve, és ezért fenn kell tartanunk a hidakat a kultúrák és vallási meggyőződések között. Úgy gondolom, a jelentés (127) bekezdését nem fogadhatjuk el.

 
  
  

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Gurmai (PSE). – (HU) Tisztelt elnök úr, biztos úr, kedves képviselőtársaim. Európa sorsát jelentősen befolyásolja, hogy képes-e gyermekeket befogadó és támogató társadalmak kialakítására. Az Európai Unió jövője szempontjából meghatározó jelentőségű a gyermekek jogainak támogatása és védelme. A gyermekbarát társadalmak kialakítása az Unióban nem választható el az európai integráció további elmélyítésétől és megszilárdításától.

Átfogó EU-stratégiára van szükség, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Unión belül és kívül is. A gyermekeket megilleti a különleges gondoskodás és a megfelelő jogi védelem. A tagállamok felelőssége, hogy sokoldalúan támogassák a szülőket gyermeknevelési feladataikban. Biztonságos és befogadó Európát csakis ezekkel az eszközökkel építhetünk.

Politikánkban folyamatosan szem előtt kell tartani a gyermekek sokféleségét, eltérő igényeit, különös figyelmet fordítva a szegénységre, a szociális kirekesztésre, a hátrányos megkülönböztetés hatásaira mind uniós, mind világszinten.

Fontosnak tartom, hogy az ENSZ gyermekjogi bizottságának ajánlásait az EU az EU-n kívüli államokkal kötött bilaterális megállapodásai keretében következetesen és rendszeresen figyelembe vegyék.

.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE). – Elnök úr, üdvözlöm a gyermekek jogainak az EU Lisszaboni Szerződésébe történő beépítéséről annak egyik célkitűzéseként szóló döntést, amely megteremti a gyermekek jogainak új jogalapját.

Angelilli asszony jelentése számos, a gyermekek jóllétét és védelmét érintő fontos kérdéssel foglalkozik. Ugyanakkor szeretném kiemelni annak a ténynek a fontosságát, hogy a szülők szegénysége vagy társadalmi kirekesztettsége a gyermekek számára rendkívül komoly akadályt jelent jogaik gyakorlása szempontjából.

Támogatom a jelentésben megfogalmazott követelést, miszerint a gyermekek EU-beli helyzetét leíró, összehasonlítható statisztikai adatok gyűjtésének javítása érdekében, az EU-nak együtt kell működnie a megfelelő ENSZ ügynökségekkel, nemzetközi szervezetekkel és kutatóközpontokkal, a kifejezetten a gyermekekkel, a gyermekszegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos indikátorok kifejlesztésének és nagyobb számban történő beillesztésének céljából.

A gyermekszegénység elhanyagolt kérdés, pedig minden ötödik gyermek a szegényég küszöbén él az EU-ban. Nem fogja ez az EU jövőbeni felnőttjeinek csaknem 20%-át arra kárhoztatni, hogy soha ne legyenek képesek kiteljesíteni potenciális képességeiket?

Ha megvan a szükséges politikai szándék, akkor dolgozzunk együtt a tagállamokban a helyes gyakorlatok megosztásán és tanuljunk egymástól. Szemtanúi lehettünk a fejlődő országokban tapasztalható a szegénység felszámolásával foglalkozó EU-kampánynak, akkor miért nem kezdeményezünk egy hasonló kampányt az EU-ban a gyermekszegénység felszámolásáért?

 
  
MPphoto
 
 

  Katrin Saks (PSE). – (ET) Köszönöm, elnök úr.

Tekintve, hogy a világ gyermekeinek egyharmada nem rendelkezik elegendő élelemmel és, egyhatoduk nem jár iskolába, kissé furcsának tűnhet, hogy szegénységről beszélünk Európában. Ettől függetlenül a probléma fennáll, és különös aggodalomra ad okot, hogy a szegénységben élő gyermekek száma sokkal nagyobb a szegénységben élő felnőttekénél. Tulajdonképpen ez főként nem azt jelenti, hogy a gyermekek éheznek, hanem, azt, hogy nem állnak rendelkezésre a fejlődésükhöz szükséges lehetőségek.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy az új tagállamokban tapasztalható viharos piacgazdasági fejlődés nagymértékű társadalmi rétegződéssel jár, ami rendkívül intenzív hatással van a gyermekek jóllétére. A társadalmi problémák pedig tovább erősítik ezeket. És ez egy olyan tragédia, ami nem csak a gyermekeket érinti.

Például, az emberi erőforrás jelentős része – ami hazámban, Észtországban egyre nehezebben pótolható – továbbra is munkanélküli, ami ebből az okból kifolyólag a tagállamoknak és az Uniónak is problémát jelent.

Bár a legtöbb gyermekekről szóló politika a tagállamok hatáskörébe tartozik, szeretném kiemelni az Európai Unió stratégiájának, mutatóinak, adatbázisainak és jelentéseinek fontosságát. Remélem, hogy hatásuk tovább erősödik a tagállamokban.

Politikusként tudom, hogy mennyire nehéz az ember saját választóinak elmagyarázni, hogy miért van az például, hogy a szomszédaink számára fontosabbak a gyermekek.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, az elénk terjesztett, a gyermekek jogaival kapcsolatos stratégiáról szóló kezdeményezés nemcsak Európa számára jel, hanem az egész világ számára is abban a tekintetben, hogy milyen védelemre szorulnak a társadalom legfiatalabb tagjainak jogai. Ebből az okból kifolyólag szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet Angelilli asszonynak ezért a kiváló jelentésért.

Sajnos a kiskorúak jogait Európa bizonyos részein gyakran megsértik – abban az Európában, ahol olyan büszkék vagyunk az emberi jogok védelmére kialakított, fejlett rendszerünkre. Ezért biztosítanunk kell, hogy azok a gyermekek, akik különféle megaláztatásokat kénytelenek elszenvedni, legyenek tisztában azzal, hogy van kihez fordulniuk segítségért, aki segíteni is fog nekik. Ezért támogatom a jelentés szerzőjének felszólítását a hatékonyabb nyomon követés létrehozására, illetve az Európai Bizottságnak a segítségre szoruló gyermekek részére kialakítandó, telefonos segélyvonal létrehozására vonatkozó ötletét is.

Egy másik fontos kérdés a szegény, bevándorló, vagy menekült családokból származó gyermekek kérdése. Ezek a gyermekek rajtuk kívül álló okok miatt szenvednek, és ennek következtében gyakran rosszabb körülmények között kénytelen élni, mint azon társaik, akiknek nem kellett elhagyniuk hazájukat. Ezért támogatom azt a javaslatot, amely teljes jogokkal ruházná fel őket, függetlenül szüleik jogi helyzetétől, és egyenlő hozzáférést biztosítana számukra az oktatáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, A Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm minden felszólalónak, és örömmel tölt el, hogy felismerték, hogy Európában először, és még a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt, a Bizottság és a Parlament közösen vesz részt a gyermekek jogainak előmozdítása, illetve védelme összes területére vonatkozó, valódi, horizontális európai politika megalkotásában. Ez egy olyan kérdéssel kapcsolatos politikai eredmény, amely két évvel ezelőtt még nem szerepelt az európai napirenden, és ezért azok számára is választ jelent, akik tisztában voltak a gyakorlati eredmények szükségességével. Európa előrehalad ezen a területen.

Nagy megelégedéssel töltött el McMillan úr felszólalása. Egy ország civilizáltságának egyik legfontosabb ismérve az, hogy miként bánik legfiatalabb tagjaival, a gyermekekkel; az Európai Unió tagállamai és európaiként mi mindannyian arra törekszünk, hogy példát mutassunk a világnak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell bánni a gyermekekkel, és milyen lehetőségeket biztosítunk a számukra.

Sok kérdéssel foglalkoztunk, és ezek közül néhány már szerepel az általam benyújtott javaslatban és Angelilli asszony rendkívül hasznos ajánlásaiban is, mégis azt gondolom, hogy vannak még más olyan pontok is, amelyeket részletesebben is meg kell ismernünk az elkövetkező hónapok során. Tegyük a 2008-at ezen európai stratégia további előremozdításának évévé!

Kedves Gál asszony és Sinnot asszony, a család szerepének kiemelése világossá tette számomra, hogy azoknak a problémáknak egy része, amelyekkel találkozunk a család szerepéről alkotott, gyakran idejétmúlt és nem megfelelő elképzelésekből adódik. Tavaly vizsgáltuk ezt, amint arra Önök is emlékezhetnek az erőszakos videojátékokkal kapcsolatban; egy európai statisztikai felmérés eredményei szerint a válaszadók csupán 20%-a mutatott érdeklődést azzal kapcsolatban, hogy gyermekei hogyan használják az Internetet, vagy hogyan szerzik be és használják a videojátékokat. Ez azt jelenti, hogy a felmérésben résztvevő szülők 80%-a nem tudta, hogy milyen elektronikus játékkal játszanak, vagy milyen internetes oldalakat látogatnak gyermekeik. Ez is mutatja, amint az elhangzott, hogy miért a család a legfontosabb helyszín, ahol elő kell mozdítanunk a gyermekek jogait.

Catania úr és még sokan mások beszéltek a gyermekmunka kérdéséről. Emlékezhetnek rá, hogy a legális bevándorlók illegális munkáját kizsákmányoló személyekre kiszabandó büntetések megállapításáról szóló, általam benyújtott javaslatban, különösen elítélem a migráns gyermekek e célból történő felhasználását, akik azért is veszélyeztettek, mert migránsok, és azért zsákmányolják ki őket, mert illegális munkát végeznek; ezek a gyermekek azért is különösen veszélyeztetett helyzetben vannak, mert a gyermekeknek nem dolgozniuk, hanem tanulniuk kellene. Ha ezt az előterjesztett javaslatot elfogadják, akkor európai irányelvvé válik majd, és következésképpen jogilag kötelezi majd a tagállamokat arra, hogy olyan szabályokat fogadjanak el, amelyekkel sajnos ma még nem rendelkezünk.

A kísérő nélküli migráns gyermekek kérdése is fontos kérdés, és célzott projektek finanszírozási módjairól tárgyalunk most, hiszen az eddig említettek mellet, további, valóban tragikus szituációkat fedeztünk fel. A spanyol kormány különös aggodalomra okot adó eseteket fedezett fel a Kanári-szigeteken, és ezekkel természetesen foglalkoznunk kell, ahol nagy számban érkeznek kísérő nélküli gyermekek, akiket szüleik egyszerűen egyedül küldtek útra. Ez már önmagában is megdöbbentő. Ahogyan azt Segelström asszony mondta, meg kell erősítenünk az európai jogszabályokat a gyermekek elleni erőszak elleni küzdelem érdekében.

Van egy számomra személyes jelentőséggel is bíró kérdés. Szabályok biztosítják azt, hogy különélés vagy a házasság felbontása esetén a szülők egyike felügyeleti jogot kapjon a gyermek felett. Tulajdonképpen, sok tagállamban nem alkalmazzák az érvényben levő szabályokat a gyakorlatban, ami nem azt jelenti, hogy az egyes kormányok nem alkalmazzák őket, hanem azt, hogy gyakran előfordul, hogy az ítélőszékek és bíróságok nem rendelkeznek megfelelő információval ezekről a szabályokról. Vannak olyan esetek, amikor az egyik szülő tulajdonképpen elrabolja a gyermeket a másik szülőtől. Számos esetben lehetetlennek bizonyul a döntések érvényesítése, és ezért kell sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnünk erre a kérdésre a kiskorúak felügyeleti jogának megállapításával összefüggésben.

A szexturizmus újabb olyan terület, amellyel foglalkozni kell, beleértve a közigazgatási szervek és magányszemélyek, utazási irodák és hitelkártya-vállalatok közötti együttműködést, amelynek segítségével azonosítani lehetne azokat az embereket, akik gyermekpornográf tartalmakat vásárolnak az Interneten. Egyértelmű, hogy a pedofilek nem készpénzben, hanem hitelkártyával fizetnek. Ha megvan az általunk itt kezdeményezett együttműködés, akkor képesek leszünk csökkenteni és felszámolni a szexturizmus okozta tragédiákat.

Új területnek számít a szennyezésmentes környezetben való felnövekedés joga, azaz a gyermekek környezeti jogai. Oda kell figyelnünk erre a területre, nemcsak azért mert új, hanem azért is, mert egyértelműen mindannyiunknak foglalkozni kell vele.

Harkin asszony volt egyike azoknak, akik szóvá tették a Lisszaboni Szerződés hatásának kérdését. Ez a szerződés nem vezet be külön jogalapot, de európai politika szintjére emeli azt a stratégiát, amit ma tárgyalunk, és amire ez idáig a közös politikai elhatározás volt a jellemző. A Lisszabon Szerződéssel mostanra teljességgel európainak mondhatjuk a gyermekek védelmére vonatkozó stratégiát, ami rendkívüli lépés előre.

Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy az elkövetkező hónapokban együtt kell dolgoznunk ebben a kérdéskörben, de világos, hogy ilyen módon Európa a jövőjébe, a fiatalokba és a gyermekei számára fektet be. Ugyanakkor létezik egy másik terület is, amelynek aktív részesei lehetnének a gyermekek, ami tulajdonképpen az Európai Unió egyik legfontosabb politikája: a bevándorló közösségek integrálásának politikája. Ha megbíznánk a gyermekekben, a legkisebb iskolás gyermekekben és az integráció nagyköveteivé neveznénk ki őket – tekintve, hogy a gyermekek sokkal könnyebben tudnak játszani és tanulni a különböző háttérrel rendelkező és különböző kultúrákból érkező gyermek társaikkal – akkor nem kis felnőttekké változtatnánk ezeket a gyermekeket, hanem valóban az integrációs politika aktív részeseivé tennénk őket. Hiszen ha ez a politika nem a gyermekek iskolai integrációján alapszik, akkor sohasem válhat a más országokból érkező bevándorlók integrációjának valódi politikájává.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem Frattini biztosnak, hogy ismételten megerősítette az Európai Bizottság elkötelezettségét a gyermekek jogainak területe iránt. Szintén szeretném megköszönni neki, hogy nyitó beszédében felszólította a tagállamokat, hogy aktiválják a gyermek-segélyvonalakat, hiszen az itt elszenvedett késedelmek valóban indokolatlanok. Továbbá hálás vagyok neki, amiért felhívta a figyelmünket arra, hogy mostanáig nem minden tagállam vezette be a gyermekek jogaihoz kapcsolódó nemzeti garanciákat, és ez egy olyan téma, amire kitértünk jelentésünkben, és amelyet helytelenítettünk.

Szintén hálás vagyok minden kollégámnak, aki részt vett e dokumentum összeállításában, és azoknak is, akik felszólaltak, hiszen meggyőződésem mindannyian egyet értünk a gyermekek érdekei magasabbrendűségének fogalmában. Természetesen támogatom ezt, és osztom mindazokat az aggodalmakat, amelyek elhangzottak ma az ülésteremben. Kényszerítenünk kell tagállamainkat arra, hogy gyorsabban jussanak el a szavaktól a cselekvésig, de természetesen a Parlamentnek és az Európai Bizottságnak is teljesíteniük kell vállalásaikat.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak azokról a kérdésekről, amelyeket kiemeltek. A környezettel kapcsolatosan hadd erősítsem meg Frattini úr számára, hogy valóban talán jobban is kitérhettünk volna erre a témára a jelentésben, azonban világosan kifejtettük, hogy az egészséges és tiszta környezethez való jog, az egyik legfontosabb jog, amit a kiskorúaknak szavatolni kell.

Örömmel hallottam, hogy a nemzetközi örökbefogadás lesz a következő Gyermekjogi Európai Fórum egyik témája. Ebben az összefüggésében szeretném megjegyezni, hogy a nemzetközi örökbefogadás hatalmas és teljességgel bürokratikus nehézségein túl, nem szabad megfeledkezni azoknak a gyermekeknek a tragédiájáról sem akik szüleik válás vagy különélés utáni marakodásának tárgyai. Ez valóban egy jelentős európai probléma, ami a határok megnyitásával láthatóan kiéleződött.

Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, hogy természetesen nagyon elégedett vagyok az elvégezett munkával, és bár azt gondolom, hogy az eredmény bizonyosan nem tökéletes, de jó kiindulópont lehet, feltéve, ismétlem, ha haladéktalanul komoly és felelősségteljes gyakorlati lépéseket teszünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazást szerdán, déli 12 órakor tartjuk.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – Az oktatási szegregáció a roma gyermekeket fenyegető egyik legkomolyabb veszély. Mint alapvető emberi jog, az oktatás kulcsfontosságú az egyéb emberi jogok megszerzésében és a roma gyermekek korai oktatásába való invesztálás egy több szinten működő politika, amely nem csupán a tanítandó gyermekek számára hasznos. A korai oktatás előnyei közé tartozik többek között a társadalmi tőke előmozdítása, a megnövelt egyéni és társadalmi produktivitás, az alacsonyabb mértékű szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés visszaszorítása. Ahogyan a roma gyermekek egyre tanultabbá válnak, úgy nőnek esélyeik arra, hogy a munkaerő termékeny tagjaivá váljanak. Azzal, hogy pénzt keresnek, és jövedelem és fogyasztás után fizetett adókon keresztül hozzájárulnak a nemzeti költségvetéshez, befolyásolják azt, ahogy a nem romák megítélik őket és ezáltal ezek tágabb társadalmi kérdéseket is érintenek. Továbbá, ahogyan a romák egyre termékenyebbé válnak és csökken az őket sújtó szegénységi szint, úgy ők maguk is inkább a társadalom hozzájáruló tagjaivá válnak, ahelyett, hogy a köztámogatás kedvezményezettei maradnának. A megnövekedett hozzájárulás és a kormány által kifizetett támogatások csökkenésének kombinációja jelenti a nemzeti költségvetés nettó hasznát. Egy program amely támogatná ezeket a fejlesztéseket, nemcsak a romák, de minden európai számára hasznosnak bizonyulna.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) A közös európai értékek egyik alapvető alapjának mondhatjuk az ártatlan lelkek védelmének kötelességét, mely utóbbiak alatt a gyermekeket értem. Kevés kérdésben tudunk ennyire egyhangúan nyilatkozni.

Létfontosságú, hogy a gyermekek jogait hatékonyabban tudjuk védeni, mint jelenleg, és ez közösségi szintre is vonatkozik. Üdvözölték a Bizottság közleményét a gyermekek jogainak védelméről szóló stratégia létrehozásáról.

A Parlament e stratégiáról készített jelentése kitűnő. Szeretném felhívni a figyelmet néhány gondolatra ezzel a tág témával kapcsolatban.

Először is a családok helyzete közvetlenül kapcsolódik a gyermekek jogaihoz. A család kétségtelenül a legjobb környezet egy gyermek számára. A család és a családi élet védelme tulajdonképpen részei a gyermekek jogainak, és ezeket akkor tudják megvalósítani, ha család jól él. A stratégiának a család jóllétére vonatkozó intézkedéseket is tartalmaznia kellene. A gyermek mindkét szülőhöz való jogát minden áron meg kell védeni.

A gyermekek már nagyon korai életkorban szembesülnek a szórakoztatás szörnyű, erőszakos és szexuális formáival, aminek katasztrofális következményei vannak. A jelentésben szereplő javaslat a kiskorúak számára szánt audiovizuális tartalmak és videojátékok egységes osztályozási és címkézési rendszerének létrehozására az EU-ban, valóban említésre méltó. A „szennyező fizet” elvnek érvényesülnie kell a kereskedelmi szórakoztatás erőszakos formáiban, hiszen az okozott kár hatalmas.

Harmadszor pedig határozott lépéseket kell tennie a gyermekpornográfia felszámolása érdekében. A Bizottság prioritásai között szerepel a határokon átnyúló műveletek megerősítése a gyermekeket elnyomó weboldalak felszámolása érdekében, illetve a hatóságok és a magánszektor közötti együttműködés javítása.

Sajnálatos módon a gyermekek jogai nem esnek kívül a társadalomra jellemző, uralkodó értékrelativitás általános szellemén. Hangosan ki kell mondanunk, hogy mi az, ami nem határozottan nem relatív. A gyermekek jogai és védelme az emberi értékek alapját képezik, és ezért kell emlékeztetnünk az embereket a bűncselekmények elkövetőire váró végzetes következményekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Katalin Lévai (PSE) , írásban. – (HU) Az Európai Unió kiemelkedő felelőssége az emberek alapvető jogainak, de legfőképpen a gyermekjogoknak a védelme. Ezzel szemben az Unióban gyermekek 19% él a szegénység kockázatával, ez szám magasabb, mint a felnőtt lakosság körében (15%). Világszerte 40 millió 12 év alatti gyermek szenvedő alanya valamilyen erőszakos cselekedetnek. Csaknem 6 millióan végeznek kényszermunkát, másfél millióan esnek emberkereskedők áldozatául. Ezeket a folyamatokat látva, igencsak szükséges egy, a zéró toleranciát alkalmazó gyermekek jogainak védelmére irányuló európai stratégia.

Úgy gondolom, hogy ebben kulcs szerepet játszhat a jobb jogi szabályozás, ezen belül is az új és a már meglévő szabályok kiskorúkra gyakorolt hatásának vizsgálata. Nem támogatom azonban egy külön a gyermekek jogaiért felelős parlamenti szerv létrehozását. Ennek esetleges feladatait a Bizottság által kinevezett gyermekjogi koordinátor is elvégezheti. Támogatom viszont egy emberi jogokért és kisebbségért felelős biztosi poszt létrehozását, amely egyúttal a gyermekek jogainak védelméért is felelős lenne. Fontos megjegyezni, hogy a hátrányos helyzetben élő gyermekek többsége roma származású vagy az Európában élő kisebbséghez tartozik. Tanácsos volna egy európai intézményi reform végrehajtása is, amelyben a biztos alá tartozó gyermekjogi kordinárok az intézmények, NGOk, kormányzatok között folyó párbeszéd és együttműködés összekötő kapcsaivá válnának. Tekintve, hogy az Unióban már így is számos gyermekjoggal foglalkozó európai szervezet, intézmény működik, újabbak létrehozásával ellentétben a hangsúlyt a régiek összefogására, hatékonyabb működésére kell, hogy tegyük.

Ma egyre aktuálisabb kérdésé válik a gyermek jogok védelme mellett az oktatás kérdése is. Az odafigyelő nevelés a nem tudatos gyermekbűnözőkből, tudatos törvénytisztelő állampolgárokat nevel

.

 
  
MPphoto
 
 

  Joseph Muscat (PSE), írásban. – (MT) Mulasztást követnék el, ha a gyermekek jogairól szóló vitával összefüggésben nem beszélnék Shaun Attard ügyéről, amely ügy felkavarta mind a máltai, mind a gozói emberek nyugalmát.

Ezt a gozitán gyermeket oly módon vették el apjától, hogy az kétségtelenül pszichológia károsodást okozott neki.

Elképzelhető, hogy betartják a jogszabályokat ennek az ügynek a kapcsán, és tiszteletben tarják az európai irányelveket is. Ugyanakkor jelentős kétségek merültek fel afelől, hogy biztosan a gyermek legjobb érdekeit szolgálják-e a jelenleg zajló események.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az általam látottakból ítélve a brit hatóságok megnehezítik, hogy a gyermek apja tisztességes meghallgatásban részesüljön az ügy kapcsán. Számos akadállyal kellet szembesülniük, még azon kevés találkozás alkalmával is, amikor apa és fia találkozhattak egymással.

Panasszal szeretnék élni azzal kapcsolatosan, hogy a jogszabályok betartása mellett, Mario Attard tisztességes meghallgatásban részesülhessen, és mindezek felett vizsgálják meg, hogy mi szolgálja Shaun legjobb érdekeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban. – (PL) A mai, a gyermekek jogairól szóló vita számos alapvető kérdést vet fel fiataljaink megfelelő fejlődésével kapcsolatban. Gyermekeink jövője, annak biztosítása, hogy megfelelően fejlődhessenek határozza meg kontinensünk jövőjét is, a megfelelő interperszonális kapcsolatok szempontjából.

A gyermekek jogait tiszteletben kell tartani. A szülők ahhoz való jogát, hogy azokkal az értékekkel összhangban nevelhessék fel gyermekeiket, amelyekben hisznek, úgyszintén tiszteletben kell tartani. Ha a gyermekek jogai kapcsán nem beszélünk a gyermekek ahhoz való jogáról, hogy természetes családokban nőhessenek fel, amelyekben van apa és anya is, akkor jogaikat sértjük. Kétségtelen, hogy egy gyermek egynemű szülők általi örökbefogadásáról szóló döntés, amely eldönti a gyermek jövőjét, és ezáltal egy bizonyos szexuális irányultságot is rákényszerít, a gyermek alapvető jogait sérti. Nem maradhatunk némák ezzel a kérdéssel kapcsolatban, csak azért mert ez sértené az EU politikai korrektségét.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat