Dibattiti

It-Tlieta, 15 ta' Jannar 2008 - Strasburgu

15. Lejn strateġija ewropea dwar id-drittijiet tat-tfal (dibattitu)

  Le Président. – L'ordre du jour appelle le rapport de Roberta Angelilli, au nom de la commission des libertés civiles, de la justice et des affaires intérieures – Vers une stratégie européenne sur les droits de l'enfant (2007/2093(INI)) (A6-0520/2007).

  Roberta Angelilli, relatrice. − Signor Presidente, onorevoli colleghi, voglio ringraziare i colleghi, per prima cosa per la preziosa collaborazione, ed in particolare il vicepresidente Frattini per l'impegno sin dall'inizio del suo mandato a favore della difesa dei diritti dei bambini.

La relazione ovviamente non ha la pretesa di esaurire tutti temi, ma credo che sia un ottimo punto di partenza. L'obiettivo era quello di porre le basi per una strategia finalizzata a promuovere e salvaguardare i diritti dei minori sia nelle politiche interne che esterne dell'Unione europea e a sostenere gli sforzi degli Stati membri in questo settore. Come premessa abbiano voluto ribadire la specificità dei diritti dei minori che vanno assolutamente distinti dalla categoria più generale dei diritti fondamentali, di cui peraltro sono parte integrante.

La strategia mira innanzitutto all'affermazione dei diritti positivi dei minori, tra cui il diritto ad una famiglia, il diritto alla salute, all'istruzione, all'inclusione sociale, ma anche il diritto al divertimento, al gioco, allo sport, come pure il diritto ad un ambiente pulito e protetto. In sostanza il fine è quello di creare una società a misura di bambino, in cui i bambini possano sentirsi protetti e protagonisti.

Proprio per questo la relazione poggia su due presupposti principali: 1) partecipazione attiva dei bambini alle scelte che li riguardano; 2) il cosiddetto mainstreaming cioè l'inserimento e la promozione dei diritti dei bambini in tutte le politiche dell'Unione europea. Insomma i diritti dei minori devono diventare finalmente una priorità politica per l'Europa, anche perché i bambini rappresentano circa il 30% dei cittadini europei e per loro c'è ancora molto da fare a partire dalla lotta alla violenza e agli abusi, con fenomeni in preoccupante crescita come la pedofilia e la pedopornografia in rete. L'obiettivo generale è quello di mettere al bando ogni forma di violenza comprese le cosiddette pratiche tradizionali, i delitti d'onore, i matrimoni forzati e non basta solo la certezza della pena per gli autori delle violenze, ma bisogna garantire una strategia di prevenzione in particolare a supporto dei minori a rischio.

Un'altra priorità è la lotta alla povertà infantile. Vale infatti la pena ricordare che anche all'interno dell'Unione europea il 19% dei bambini vive sotto la soglia di povertà e che pertanto è necessario prevedere misure d'aiuto adeguate anche a sostegno delle loro famiglie. In particolare poi si chiedono azioni mirate per i bambini rom e per i bambini di strada, che spesso sono costretti a chiedere l'elemosina diventando facili vittime dello sfruttamento della tratta e della criminalità organizzata.

Un altro elemento su cui si poggia la strategia è garantire l'istruzione e la formazione per tutti i minori, anche quelli più poveri e svantaggiati. Così come vanno intraprese misure destinate ai minori diversamente abili al fine di evitare ogni forma di discriminazione. Siamo tra addetti ai lavori e pertanto forse è superfluo fare in questa sede l'elenco di tutte le emergenze da affrontare: dalla diffusione dei videogiochi violenti, all'aumento dei casi di sottrazione internazionale dei minori, la complessità burocratica che rende difficili le adozioni internazionali, il dramma dei bambini soldato, il lavoro minorile, la mancanza di registrazione alla nascita dei bambini, il numero impressionante dei minori scomparsi di cui non si hanno più notizie. E si potrebbe continuare questo elenco a lungo.

In realtà occorre mettere in rete strumenti adeguati ed informazioni tempestive per scambiarsi esperienze vincenti e buone prassi, mettere in sinergia strumenti di collegamento anche giuridici e penali per affrontare i problemi concretamente e in tempo reale, possibilmente riuscendo a prevenirli.

Concludo, Presidente, dicendo che con l'approvazione del trattato di Lisbona abbiano qualche chance in più. La Carta dei diritti fondamentali dell'Unione europea fa oggi parte del trattato e quindi anche l'articolo 24, che disciplina espressamente i diritti del bambino, stabilendo quindi una base giuridica per l'attuazione della strategia. A questo punto dobbiamo non solo noi Parlamento, ma soprattutto gli Stati membri, metterci immediatamente al lavoro.

  Franco Frattini, Vicepresidente della Commissione. − Signor Presidente, onorevoli deputati, ringrazio vivamente l'onorevole Angelilli per questa relazione.

È chiaro che per me, dall'inizio del mio mandato, i diritti dei bambini sono stati, come dire, una top priority, sono stati un punto centrale nella mia agenda e la collaborazione con questo Parlamento, anche in questo campo, permette oggi di avere delle linee politiche che saranno il risultato di questa relazione - che io auguro sarà adottata a larghissima maggioranza - delle linee d'azione che la Commissione seguirà, perché non vi è nemmeno un punto in quella relazione che io non condivida. Si tratta di iniziative orizzontali che toccano tante politiche, ma il comune denominatore è che i minori, cioè i bambini, sono il cuore della nostra società e quindi è chiaro che essi meritano il massimo della nostra attenzione.

Nelle settimane prossime io valuterò, e i miei uffici valuteranno con me, la concreta applicabilità con iniziative concrete, intendo dire dei singoli punti che sono contenuti nella relazione dell'onorevole Angellili. Vi sono già, debbo dirlo, delle azioni in corso: dalla presentazione di una comunicazione che voi avete tenuta in conto, una comunicazione che risale ormai al luglio 2006, una comunicazione complessiva verso una strategia europea per i diritti dei bambini, che ha l'obiettivo tutto politico di rendere i diritti dei bambini priorità politica, come appunto ricordato dall'onorevole Angelilli.

Vi sono delle iniziative che sono state avviate: quella di attivare un numero telefonico comune, il 116 000, che sia un numero comune in tutta Europa per una linea di soccorso. Colgo l'occasione per invitare i molti Stati membri che sono ancora indietro nella concreta applicazione di questa misura a non perdere ulteriormente tempo, l'appello ovviamente non è al Parlamento, ma ai governi dei paesi membri. Questa decisione è stata presa oltre un anno fa e più della metà degli Stati membri ancora non ha linee telefoniche di soccorso in pratica funzionanti, pur essendo una decisione che, io credo, si sarebbe potuta attuare davvero in breve tempo.

Abbiamo discusso nello scorso mese di ottobre, insieme con la Presidenza a Lisbona, la possibilità di mettere insieme una rete europea di sistemi di allerta precoce in caso di rapimento o di scomparsa di bambini. Voi sapete che abbiamo preso il buon esempio del sistema francese, abbiamo visto come funziona in Belgio, abbiamo preso atto che il Portogallo e la Grecia stanno realizzando - avranno già in queste settimane realizzato - dei sistemi, ma è chiaro che un rapitore di bambini non conosce confini e quindi i sistemi di allerta non si possono fermare ai confini geografici.

Abbiamo lavorato molto sulla criminalità che attacca i bambini attraverso Internet. Abbiamo lavorato con una conferenza a livello di esperti lo scorso mese di novembre, che ha portato a dei risultati importanti sotto il profilo tecnico per una cooperazione idonea all'interconnessione dei sistemi elettronici di prevenzione e di reazione contro la cosiddetta pedofilia on line, che è una delle minacce più terribili per i bambini, e voi sapete che grazie all'inclusione tra le priorità 2007 di Eurojust ed Europol siamo stati in grado di smantellare numerose reti internazionali di pedofilia che operavano attraverso la rete Internet.

Abbiamo presentato una relazione sempre a novembre scorso - che è uno dei punti sottolineati - una relazione sullo stato di attuazione della decisione quadro del lontano 2004 sulla lotta contro lo sfruttamento sessuale dei minori. In quella relazione, lo ricorderete, ho messo in luce come un numero troppo alto di paesi membri ancora non ha trasposto la decisione quadro del 2004, ormai quasi quattro anni fa, sullo sfruttamento sessuale dei minori.

Certamente abbiamo creato uno strumento utile con il Forum europeo. La prima esperienza in Germania, sotto presidenza tedesca, è stata principalmente dedicata all'abuso di Internet, alla violenza nei videogiochi. Il prossimo Forum europeo per i diritti dei bambini che si terrà sotto la Presidenza della Slovenia affronterà altri temi, ne sottolineo uno, quello delle adozioni internazionali. Faremo il punto e, come auspicato dall'onorevole Angelilli, stiamo verificando un modo concreto per invitare i bambini, i rappresentanti dei minori a prendere parte direttamente alle riunioni del Forum europeo. Voi capite quanto è delicato invitare dei bambini anche piuttosto piccoli a partecipare a queste riunioni, ma l'obiettivo è deciso e quindi seguiremo anche questa suggestione del Parlamento.

Stiamo sviluppando un sito web europeo dedicato ai bambini, scritto e realizzato in modo semplice, che spieghi, ad esempio, come guardarsi dai troppi pericoli alla sicurezza dei bambini nella vita quotidiana in un modo non aggressivo e non scioccante, però spiegando come si può fare a stare alla larga, diciamo così, dai pericoli. Ne abbiamo appena parlato, intendo dire dell'Agenzia per i diritti fondamentali: una delle mie proposte è stata di porre nel programma pluriennale i diritti dei bambini come una delle aree prioritarie per le attività dell'Agenzia dei diritti fondamentali.

Dobbiamo fare ancora molte cose. Ha ragione lei, onorevole Angelilli, ci dobbiamo occupare dei bambini migranti. È un tema che affronteremo specificamente nel quadro della politica europea sull'immigrazione: i bambini sono spesso vittime, spesso comunque sono i più vulnerabili all'interno del grande sistema delle migrazioni. Dobbiamo insistere con più forza nell'attuazione del piano d'azione europeo contro il traffico di esseri umani, dedicandoci particolarmente ai bambini, oltre che alle donne, cioè le due categorie più deboli che sono spesso vittime di un traffico internazionale di esseri umani. Ci dobbiamo occupare di come finanziare con dei programmi europei delle proposte e dei progetti concreti.

Il nuovo programma Dafne, il programma anch'esso nuovo "Diritti fondamentali", ci possono permettere, ad esempio, di aiutare anche finanziariamente la rete europea di Ombudsman per i bambini. È una rete a cui attribuisco grande importanza e chiaramente accanto a questo quelle organizzazioni non governative che lavorano in questo campo. Il nuovo programma, lo conoscente il "Dafne 3", è stato rifinanziato e può essere uno strumento particolarmente utile.

In conclusione, onorevoli deputati, io sono ovviamente più che pronto, desideroso di continuare a sviluppare questa strategia politica, ma anche per dare risultati molto concreti ai nostri cittadini in uno dei terreni che ci sta particolarmente a cuore.

  ,Μαρία Παναγιωτοπούλου-Κασσιώτου, Εισηγήτρια της γνωμοδότησης της Επιτροπής Δικαιωμάτων των Γυναικών και Ισότητας των Φύλων. − Κύριε Πρόεδρε, η προάσπιση των δικαιωμάτων του παιδιού δεν έλειπε ποτέ από τις εσωτερικές και εξωτερικές πολιτικές της Ευρωπαϊκής Ένωσης, αλλά λόγω απουσίας νομικής βάσης οι πολιτικές αυτές ήταν διάσπαρτες και για το λόγο αυτό η πρότασή σας, κύριε Αντιπρόεδρε, για χάραξη στρατηγικής για την προστασία των δικαιωμάτων του παιδιού, έγινε ευμενώς αποδεκτή από το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο, αλλά και από την κοινωνία των πολιτών. Ελπίζουμε ότι θα ενδυναμωθεί όταν θα τεθεί σε ισχύ η μεταρρυθμιστική Συνθήκη, που θα περιλαμβάνει ως αναπόσπαστο μέρος της το Χάρτη των θεμελιωδών δικαιωμάτων, όπως ανέφερε και η εισηγήτρια, κ. Angelilli, την οποία συγχαίρω για τη συνθετική της ικανότητα και την παρουσίαση της σημερινής έκθεσης.

Η δυνατότητα ολοκληρωμένης και συντονισμένης προσέγγισης της προστασίας των παιδιών σε ευρωπαϊκό επίπεδο -μεταξύ άλλων χάρη στις πολυπληθείς ενδιαφέρουσες προτάσεις της Επιτροπής- είναι αναγκαίο να θεωρεί το παιδί όχι θύμα, αλλά κάτοχο θετικών δικαιωμάτων και υποχρεώσεων, που πρέπει να αναπτύσσεται σε ένα υγιές οικογενειακό περιβάλλον και να έχει εξασφαλίσει την ικανοποίηση των υλικών και πνευματικών αναγκών του.

Όχι μόνον ο σχεδιασμός ευρωπαϊκών δράσεων, αλλά και η πολιτική βούληση των κρατών μελών οφείλουν να κατοχυρώσουν το σεβασμό των δικαιωμάτων του παιδιού, με μέτρα που θα απαντούν στις θεμελιώδεις ανάγκες τους και θα προστατεύουν από πολλαπλούς κινδύνους.

Η Επιτροπή των Δικαιωμάτων των Γυναικών και της Ισότητας των Φύλων επικεντρώθηκε στη γνωμοδότησή της στο θέμα της στήριξης της μητέρας και της οικογένειας για την άσκηση των υποχρεώσεών τους. Προέτρεψε σε υποστήριξη των ευάλωτων ομάδων, δηλαδή των παιδιών που αντιμετωπίζουν κινδύνους κακοποίησης, έλλειψη μόρφωσης, υγειονομικής περίθαλψης, σωστής διατροφής και ορισμένων ευκαιριών για ανάπτυξη και εξέλιξη.

Η δυνατότητα συνδυασμού της επαγγελματικής ζωής των γονέων με την οικογενειακή ζωή είναι αναφαίρετο δικαίωμα των παιδιών, αλλά και δημιουργία πολύτιμου κεφαλαίου και επένδυσης για την κοινωνία του μέλλοντος. Και εντός και εκτός Ευρωπαϊκής Ένωσης παραβιάζονται συχνά τα θετικά δικαιώματα των παιδιών και υπάρχει ακόμη διακριτική μεταχείριση λόγω ανισοτήτων με βάση το φύλο. Υπάρχουν φυλετικά στερεότυπα και αντιλήψεις που περιθωριοποιούν κάποιες ομάδες παιδιών και ιδίως κοριτσιών και νεαρών μητέρων. Η προστασία των γυναικών, ειδικά κατά την εγκυμοσύνη και την ανατροφή των παιδιών, πρέπει να αποτελέσει προϋπόθεση ώστε τα παιδιά να απολαμβάνουν από το ξεκίνημα της ζωής τους τα θεμελιώδη δικαιώματά τους.

  Irena Belohorská, Spravodajkyňa Výboru pre zahraničné veci požiadaného o stanovisko. − Ďakujem pekne, pán predsedajúci, ďakujem tiež pani Angelilli za jej správu.

Vítam, že slovinské predsedníctvo zvolilo ako jednu zo svojich priorít otázku detí v ozbrojených konfliktoch, ktorá tiež bola jednou z tém môjho stanoviska. Moja správa v rámci zahraničného výboru sa zaoberá aj nutnosťou registrácie detí pri narodení. Neregistrované deti sú neviditeľné, a teda sa často stávajú obeťou sexuálneho zneužívania, obchodovania s ľuďmi, sú väznené spolu s dospelými, pôsobia ako aktívni kombatanti v armáde, keďže nie je možné určiť, či sú už dospelé alebo nie. Rodný list dieťaťa mu zaručuje meno, národnosť aj prístup napr. k lekárskej starostlivosti. Zároveň vyjadrujem svoju ľútosť nad tým, že prijatie tejto správy je až v januári. Väčšina stanovísk bola odhlasovaná a postúpená výboru ešte pred letom, a teda správa mohla byť odhlasovaná skôr.

Riešenie problematiky detí je veľmi urgentné. Svedčí o tom aj nedávny prípad prevozu viac ako 100 čadských detí do Francúzska. Zámerom akcie bolo pomôcť opusteným rodinám z Darfúru, aby sa o deti - siroty postarali pestúni v Európe. OSN však potvrdila, že deti vo väčšine prípadov neboli siroty a pochádzali nie z Darfúru, ale z Čadu, ktorý s ním susedí.

Urgentné riešenie otázky práv dieťaťa nie je len problémom krajín tretieho sveta, ale aj naším.

  Glenys Kinnock, draftsman of the opinion of the Committee on Development. − Mr President, I would like to say at the outset that the Committee on Development feels very strongly that it is important for the Commission to mainstream children’s rights into all aspects of development policy, seeing this as a means of achieving the Millennium Development Goals. I know that the Commission communication proposes to deal with such issues.

I wish to state very clearly that we need a children’s rights approach and need to move away from a common focusing, in this debate so far, on issues such as child-trafficking, abduction and pornography. We need to ensure that we understand we are talking about the rights of children: the rights of children to be consulted; the rights of children to be listened to; and the rights of children to have the respect of adults and not be told by adults what they should be doing.

I also very much welcome the fact that the Lisbon Treaty makes reference to children’s rights. We welcome this, because at the moment only animal rights have this kind of legal base in the European Union, and we urgently needed to make this the case for children too.

Finally, in the wider world and in Europe itself, we need to see that what we are doing is safeguarding children’s lives and generally enhancing the well-being of all the children in Europe and in the wider world.

  Δημήτριος Παπαδημούλης, Εισηγητής της γνωμοδότησης της Επιτροπής Απασχόλησης και Κοινωνικών Υποθέσεων. − Κύριε Πρόεδρε, θα ήθελα κατ’ αρχήν να συγχαρώ την κ. Angelilli για τη θετική της εργασία.

Η στρατηγική για τα δικαιώματα του παιδιού αποτελεί ένα θετικό βήμα για μια συντονισμένη προσέγγιση τόσο στην εσωτερική πολιτική όσο και στις εξωτερικές σχέσεις.

Η Επιτροπή Απασχόλησης, τη γνωμοδότηση της οποίας συνέταξα και παρουσιάζω, τονίζει τις κοινωνικές πτυχές της παραβίασης των δικαιωμάτων του παιδιού. Εστιάζει στην παιδική φτώχεια που αγγίζει σχεδόν ένα παιδί στα πέντε στην Ευρωπαϊκή Ένωση. Τονίζει επίσης τα προβλήματα της παιδικής εργασίας, του κοινωνικού αποκλεισμού, ζητεί να δοθεί ιδιαίτερη προσοχή στις ευάλωτες κοινωνικές ομάδες, όπως στα παιδιά μετανάστες, τα παιδιά των δρόμων και τα παιδιά με αναπηρίες. Φοβόμαστε ότι τα σημερινά παιδιά, κύριε Πρόεδρε, καλούνται να ζήσουν σε έναν κόσμο χειρότερο απ’ ότι οι προηγούμενες γενιές. Γι’ αυτό, η Ευρωπαϊκή Ένωση πρέπει να δράσει τώρα, με ουσιαστικές δεσμεύσεις, στόχους και απαιτούμενους πόρους, τόσο σε κοινοτικό επίπεδο όσο και σε επίπεδο κρατών μελών.

  Christa Prets, Verfasserin der Stellungnahme des mitberatenden Ausschusses für Kultur und Bildung. − Herr Präsident! Ich möchte zunächst einmal der Berichterstatterin gratulieren, auch zu der guten Zusammenarbeit. Wir stimmen in vielen wichtigen Aspekten mit all dem, was vorliegt, überein.

Ich möchte aber zwei Punkte herausstreichen, die mir besonders wichtig sind, nämlich erstens das Recht auf Bildung als Grundvoraussetzung für die gesellschaftliche Entwicklung der Kinder. Die Mitgliedstaaten müssen hier einen barrierefreien Zugang schaffen für alle Kinder und Jugendlichen, und zwar unabhängig von ihrer ethnischen und gesellschaftlichen Herkunft sowie ihrem Familienstand. Das heißt auch, dass jede Art von Ausgrenzung, Diskriminierung und Gewalt gegen Kinder verhindert werden muss. Der Start der Helpline sollte so schnell wie möglich forciert werden. Der zweite Punkt, der mir ganz wichtig ist, ist die Förderung der Sprachen als europäisches Kulturgut.

Auch eine Neuerung sollten wir nicht außer Acht lassen: Die Rechte der Kinder umfassen auch, dass wir sie in die neuen Entwicklungen der Ausbildung und Bildung, nämlich auch im Bereich der Medienkompetenz, einbinden und dies als ein ganz wichtiges Bildungsinstrument forcieren.

  Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, kevesen vagyunk, akik közvetlen vagy közvetett módon ne lennénk érintettek, ha a gyermekek jogainak védelme a téma.

A közösségi intézmények többször is foglalkoztak már a kérdéskör különböző vonatkozásaival, de az előterjesztő bizottsággal egyetértek abban, hogy mindezen túlmenően szükség van egy átfogó stratégia kialakítására. Van néhány olyan sajátos terület, amelyet feltétlenül figyelembe kell vennünk egy ilyen koncepció kidolgozásakor. Ilyen például a gyermekek elleni mindenféle erőszak tilalma, küzdelem a szegénység, a diszkrimináció ellen, az oktatáshoz való jog.

És ahogy a bevezetőjében Frattini úr elmondta, hogy az ügynökség foglalkozhat majd kiemelten ezzel a területtel, én egy javaslattal fordulok önhöz: hogy miért ne lehetne az első konkrét kérdés a Bizottság részéről az ügynökség felé, hogy pontosan ezt a területet, a gyermekek jogainak az érvényesülését vizsgálja.

Különösen aggályosnak találom a gyermekek szexuális bántalmazását vagy a gyermekmunka intézményét, azt a tényt, hogy óriási különbségek vannak ma azt illetően, hogy a menekültstátusszal rendelkező gyermekeket hogyan kezelik az egyes uniós tagállamokban. Az utcagyerekek, a koldulásra kényszerített gyermekek problémája súlyos probléma itt, a közvetlen környezetünkben is.

Meggyőződésem továbbá, hogy az Unión belül a gyermekjogok maradéktalan érvényesítéséért folytatott küzdelemnek elsősorban a család szerepének átértékelését kell jelentenie ebben az új Európában. Az oktatás mellett a nevelés szerepének erősítését, hogy a gyermekeink a szakmai tudás mellett eligazodást kapjanak egyre zavarosabb világunkban. Talán kevesebb lenne az erőszakra hajló, a fizikailag szenvedő vagy a lelkileg sérült gyermek. Köszönöm.

  Inger Segelström, för PSE-gruppen. – Herr talman! Jag vill börja med att tacka Roberta Angelilli och alla skuggföredragande, men också alla de ledamöter som har bidragit till att vi snart får Europaparlamentets första beslut om en EU-strategi för barnets rättigheter. Den allra viktigaste frågan handlar om barns delaktighet och inflytande. Här blir det ett mödosamt och viktigt arbete att se till att detta blir verklighet och inte bara ord. Barn och unga förväntar sig det.

Den fråga som jag anser ha varit den största framgången är förslagen som rör våld mot barn. Ett enigt utskott ställer sig bakom mitt krav på att allt våld mot barn, inklusive barnaga i hemmet, ska förbjudas genom gemenskapslagstiftning. Det är en stor framgång för barnen. I mitt hemland, Sverige, där barnaga är förbjuden, vet vartenda dagisbarn och alla unga människor att vuxna inte får slå barn. Att vi nu också klargör att det krävs ett samarbete för att stoppa alla övergrepp mot barn innebär att vi behöver ett ökat samarbete med aktörer som banker, reseföretag, kreditföretag och växlingsföretag för att stoppa barnpornografi, sexturism och utnyttjande av barn, och för att få ett säkrare Internet mot pedofiler. Dessutom måste illegala webbplatser kunna stängas. Medlemsstater måste också med en sexköpslag se till att barn inte är en handelsvara.

Den svåraste frågan som vi har haft i utskottet har gällt adoption. Jag är mycket nöjd med att vi nu blivit överens om att barn har rätt till en familj, oavsett om det är hos släkt, i en fosterfamilj eller genom nationell och internationell adoption. Det är barnets bästa som ska vara avgörande, inte de vuxnas bästa. Vi kommer alla ihåg vad som hände på barnhem i Rumänien och i Guatemala nyligen, med kidnappningar av barn till adoption som vi har på näthinnan. Barn är ingen handelsvara.

Nu är det upp till kommissionen att lyssna på det kloka som vi i parlamentet har kommit fram till och att sedan komma med konkreta förslag om hur vi ska förankra barnens rätt som nu, med det nya Lissabonfördraget, blir ett mål och lag i EU. Med det nya Lissabonfördraget måste EU lyssna och i allt arbete se till att barnens rätt också blir genomgående. Detta ska naturligtvis också gälla i det globala perspektivet, i utvecklingsarbetet, i kulturen och inom alla områden. Barnfattigdomen kommer självklart att bli en central fråga men också hur barn har det i krig samt alla ohälsofrågor. Jag är stolt över att vara med i detta parlament som kommer att fatta detta beslut i morgon.

  Siiri Oviir, fraktsiooni ALDE nimel. – Austatud härra volinik, president, head kolleegid! Mul on hea meel selle üle, et Euroopa Parlament on jõudnud Euroopa Liidu lapse õiguste strateegia aruteluni, sest laste õigusi toetav poliitika moodustab homse ühiskonna aluse.

Sellest, millised on tulevaste lapsevanemate väärtushinnangud ja toimetulek, sõltub ühiskonna ja riigi käekäik. Ma tänan raportööri nii kõikehõlmava dokumendi ettevalmistamise eest.

On ratsionaalne, et Euroopa Liidu lapse õiguste strateegia väljatöötamisel on aluseks võetud ka ÜRO lapse õiguste konventsioonis ja selle lisaprotokollides kajastatud põhimõtted. Aga selleks, et Euroopa Liidu lapse õiguste strateegia oleks tulemuslikum ja rakendatav ühiselt kõigis 27 liikmesriigis, tuleks selles konkreetsemalt ette näha rakendusmeetmeid, mille käivitamist toetataks lisaks liikmesriikidele ka Euroopa Liidu vahenditest.

Strateegia on kõikehõlmav, kõigil peatuda ei võimalda mul aeg. Omalt poolt tooksin ühe positiivse, igati toimiva algatusena ära Euroopa Liidu lapse õiguste strateegias toodud soovituse võtta kogu Euroopa Liidus kasutusele laste abiliini telefoninumber, mille taolist laste abiliini oleme meie Eestis praktiseerinud nüüd juba kolm aastat ja – kinnitan teile – see toimib edukalt.

Tahaksin juhtida tähelepanu kahele olulisele sihtgrupile, kelle õiguste tagamisele, arvan, peaksime enam keskenduma.

Esiteks, selliseks sihtgrupiks oleksid puuetega lapsed. Leian, et meie lapse õiguste strateegias tuleks rohkem tähelepanu pöörata puuetega laste õiguste tagamisele, et ka neil oleks sarnaselt teiste sihtgruppidega reaalselt tagatud võimalused – ja võrdsed võimalused – aktiivselt ühiskonnaelus osalemiseks.

Teise sihtgrupina tahaksin rõhutada vanemliku hoolitsuseta laste õiguste tagamise temaatikat. Kahtlemata on kõigil lastel õigus perekonnale. Kahjuks ei ole täna aga mitte kõigil meie lastel võimalik üles kasvada perekonna keskel, nad elavad lastekodus. Lastekodust välja astuvatele lastele, s.t 18–19aastastele, kes juriidiliselt on küll täiskasvanud, kuid sotsiaalselt seda mitte, ei ole me oma dokumentides küllaldast tähelepanu pööranud ja seda tuleks meil hakata tegema.

  Bogusław Rogalski, w imieniu grupy UEN. – Panie Przewodniczący! Jako poseł zajmujący się od kilku lat obroną praw dzieci z zadowoleniem przyjmuję sprawozdanie pani Angelilli dotyczące stworzenia jednolitej strategii Unii na rzecz praw dziecka.

Naruszanie praw dzieci, przemoc wobec nich, handel dziećmi dla celów nielegalnej adopcji, prostytucji, nielegalnej pracy czy żebrania na ulicy stanowi wciąż wielki problem Unii. Wszelkie strategie dotyczące praw dziecka powinny być oparte na wartościach i zasadach zapisanych w konwencji ONZ, zwłaszcza na ochronie przed wszelkimi formami dyskryminacji.

Każde dziecko musi mieć zagwarantowane prawo do utrzymywania stałego i bezpośredniego kontaktu z obojgiem rodziców, a także prawo do wychowania w kulturze rodziców oraz prawo do nauki języka obojga rodziców. Te prawa są nagminnie łamane przez niemiecki Urząd ds. Dzieci i Młodzieży Jugendamt w stosunku do dzieci, których jeden z rodziców jest obcokrajowcem. W przypadku rozwodu Jugendamt doprowadza wszelkimi sposobami do pozbawienia praw rodzicielskich rodzica, który nie jest Niemcem. Dzieciom odbiera się prawo do nauki języka drugiego rodzica, zabrania się rozmowy podczas wyznaczonych widzeń w języku innym niż niemiecki. W oficjalnych pismach stwierdza się, że dwujęzyczność jest dla dzieci szkodliwa. W samej tylko Komisji Petycji jest złożonych ponad 250 skarg na działalność tego urzędu. Pomimo iż rok temu Komisja Europejska stwierdziła, iż działania niemieckiego Jugendamt łamią artykuł 12 traktatu wspólnotowego, który zakazuje wszelkiej dyskryminacji, to państwo niemieckie jeszcze bardziej zaostrzyło praktyki dyskryminujące dzieci obcokrajowców i to jest oczywisty skandal.

Mam nadzieję, że to sprawozdanie będące głosem Parlamentu Europejskiego pomoże znieść panującą w tym względzie dyskryminację.

  Hiltrud Breyer, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Herr Präsident! Kinder sind keine kleinen Erwachsenen, sie sind auch nicht so genannter natürlicher Teil der Familie oder der Gesellschaft, sondern sie sind eigene Rechtspersonen mit eigenen Rechten.

Alle EU-Mitgliedstaaten haben die bahnbrechende UN-Kinderrechtskonvention unterzeichnet, aber wir stehen in Europa in vielen Bereichen erst am Anfang. Ein Lichtblick ist es, dass die Europäische Kommission die Rechte der Kinder auf die Agenda setzt, aber der Vorschlag der Kommission ist uns noch zu viel Lyrik und zu wenig konkrete Maßnahmen.

Ich freue mich, dass durch den Bericht – und noch einmal meine Glückwünsche an die Berichterstatterin – diese Empfehlung der Kommission mehr mit Leben ausgefüllt wird. Es bleibt zu hoffen, dass die Kommission ihre Hausaufgaben macht und im Grünbuch „Kinderrechte 2008“ konkreter wird. Wir brauchen Indikatoren zur Umsetzung von Kinderrechten und genaue Zeitpläne.

Lassen Sie mich drei Punkte herausgreifen, die mir am Herzen liegen, nämlich die Rechte der Mädchen, insbesondere der Mädchen mit Migrationshintergrund. Die Verwirklichung der Rechte der Kinder ist immer auch eine Frage der Gleichstellung, der Geschlechtergerechtigkeit zwischen Mädchen und Jungen, und das hat sich ja auch in diesem Bericht gezeigt. Einen Punkt möchte ich herausgreifen: Ich bin froh, dass der Ausschuss und auch die Berichterstatterin unserem Vorschlag gefolgt sind, wonach in den EU-Mitgliedstaaten zumindest in der Grundschule das Kopftuch für Mädchen verboten werden soll, damit die Mädchen eine echte Wahlfreiheit haben und das Recht auf Kindheit gewahrt wird. Es gibt auch keine Rechtfertigung für Schulverbote für Mädchen mit Migrationshintergrund.

Zweitens: Was mir am Herzen liegt, ist Gewalt gegen Kinder und die zunehmende Verwahrlosung. Hier gilt es, die Medienkompetenz bei Kindern zu stärken. Die Verbreitung von Pornos und Gewalt über Handys hat erschreckend zugenommen, und dies führt zu Abstumpfung und in eine Gewaltspirale, die sich immer schneller dreht. Ich bitte Sie, Herr Frattini, wirklich genau zu prüfen, wie der Jugendschutz im Medienbereich verbessert werden kann und wie wir Kinder besser vor Gewalt schützen können.

Drittens: Ökologische Kinderrechte – ein Thema, das noch niemand angesprochen hat –, also das Recht eines jeden Kindes, in einer intakten Umwelt aufzuwachsen. Die Kommission hat leider in der Kinderrechtestrategie nicht berücksichtigt, dass wir die Schadstoffgrenzwerte künftig mehr an Kindern ausrichten sollten, und nicht nur an den Erwachsenen. Das gilt für Lärm und andere Stoffe. Ich bitte Sie also, auch die ökologischen Kinderrechte aufzunehmen, denn die Kinder sind die Bürgerinnen und Bürger von morgen. Wir alle sind in der Verantwortung, dass das europäische Haus auch ein Haus der Kinder ist!

  Giusto Catania, a nome del gruppo GUE/NGL. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, voglio ringraziare la collega Angelilli per il lavoro sensibile che ha fatto su una materia molto importante: una società che sarà essere ospitale con i bambini, sarà essere ospitale con tutti i suoi cittadini. Allo stesso modo io credo che oggi in questo Parlamento facciamo un passo molto importante perché le istituzioni che sono in grado di occuparsi delle condizioni dei minori sapranno certamente in modo migliore occuparsi di tutti i cittadini europei.

Io credo che la relazione della collega Angelilli contenga molti spunti interessanti e anche dinamici, che danno delle indicazioni alla Commissione anche in vista dei passaggi futuri che ci aspettano. Io credo che ci siano alcuni punti su cui vadano fatte alcune sottolineature, in particolare sulla necessità di stare molto attenti rispetto alle figure dei minori non accompagnati nei centri di detenzione amministrativi per migranti.

La commissione per le libertà civili del Parlamento europeo, nelle sue ispezioni in questi luoghi, ha potuto constatare che in molti paesi, in Francia, in Belgio, in Italia, molti minori non accompagnati, molti bambini sono rinchiusi in questi luoghi, in una condizione disumana e degradante, inaccettabile per l'infanzia così come del resto inaccettabile per tutti gli uomini e per tutte le donne.

Per questo noi riteniamo che su questo punto vada rimarcata la necessità di insistere e per questa ragione riteniamo anche che vada fatta molta attenzione sulla necessità di evitare il lavoro minorile. Il lavoro minorile spesso è legato allo sfruttamento ed è legato alla povertà. Per queste ragioni pensiamo che un contributo che deve venire da questo Parlamento è un contributo ampio che va nella direzione di migliorare le condizioni sociali dell'Unione europea.

  Kathy Sinnott, on behalf of the IND/DEM Group. – Mr President, I have many things to say about the rights of the child. Firstly, I welcome the amendments to this report that focus on the family and their importance in providing for a child’s development. I would like to stress the primacy of parents – not the state – as the guardian of children and, for this reason, the importance of support for the family in their responsibilities. The state should assist the parents in protecting and promoting the child, and it should only take over from the parents when the parents are unwilling or unable to serve their children.

On the issue of disability, I praise this report for acknowledging that children with disabilities should be assured full respect and granted equal treatment. I myself have represented many children and their parents who struggled to guarantee education for them. A tragic flaw in the UN Convention on the Rights of the Child on which this is based is that, although it guarantees primary education for all children, it makes specific educational provision needed by disabled children ‘subject to resources’. These three words have militated against children with special needs getting the help they need in my country.

Amendment 3 deals with children within the EU who have previously been in institutionalised care. This important issue has come to the attention of many MEPs following the BBC documentary Bulgaria’s abandoned children, which focused on care homes for children with disabilities. There will be a screening of this documentary with the participation of the film-maker on 4 March 2008, to which I invite all my colleagues.

Recently the EU voted against an amendment placed before the Committee on Budgets that sought to divert EU funding that goes into institutions towards community- and family-based services. This amendment failed. We must be coherent in our approach to de-institutionalisation and integrate children into society, and we must put our funding into community-based approaches in the future.

I also welcome the strong line Parliament takes on trafficking, especially with Amendment 1. It is hard to imagine anything worse happening to a child than being stolen from their family, whether for military, sexual or labour purposes, or even to fulfil the desire of a couple for a child.

I also want to mention the trafficking of babies before and after birth for organ and cell harvesting and remind my colleagues that the preamble of the UN Convention on the Rights of the Child includes children before birth as well as after.

I am pleased that the report takes into account migrant families and unaccompanied minors. With increasing cultural blends, we must continue to acknowledge the importance of embracing all children in our ever-changing society. As much as it is wonderful that labour migration enables parents to go abroad and earn more and provide better for their families, we need to be working towards an equity that will not necessitate this separation and will allow families to stay together in their home country or their country of choosing.

Now I should like to address the issue of sexual and reproductive rights, which is repeated in six articles of this report. I am personally responsible for six teenage girls and two teenage boys. Of course they need to know the facts of life but, at the same time, they need to know the most important fact of life: that they are extremely valuable, developing individuals, persons with a dignity and a future, with a unique contribution to make to their community and family. They do not benefit from the message that is so often given in the name of sexual and reproductive rights that they cannot be responsible and are, in fact, walking disasters who need adult help with damage control, and that they can get this help without any negative effects to themselves or without the knowledge of their parents. The richness of adolescence can and should receive the support of those who are older, who love them and who have already been there.

(The President cut off the speaker)

PRZEWODNICZY: MAREK SIWIEC
Wiceprzewodniczący

  Luca Romagnoli (NI). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, ottima la relazione della brava collega e ritengo prioritaria l'azione dell'Unione e una strategia a difesa dei diritti dei minori. È necessario riconoscere i minori quale soggetto di diritto e reclamare politiche e misure in proposito che si spingano anche a tutelare la vita dell'individuo fin dal concepimento.

La relazione sollecita ulteriori interventi e in modo assolutamente condivisibile spinge all'affermazione di diritti che costituiscono parte integrante di quei diritti che l'Unione e i suoi Stati sono tenuti a rispettare e che necessitano di una base giuridica specifica.

Delle tante emergenze legate all'infanzia sottolineo il numero impressionante di bambini scomparsi e queste scomparse spesso hanno esito tragico a causa dello sfruttamento sessuale e delle violenze pedopornografiche. L'Unione, a mio giudizio, non dovrebbe accettare che in nessuno Stato di essa vi sia alcuna tolleranza nei confronti della pedofilia a nessun titolo, vietando il diritto di propagandarla oltre che ovviamente di esercitarla.

  Edit Bauer (PPE-DE). – Köszönöm, elnök úr. A demográfiai válság nyomán minden gyermekélet felértékelődik. Nem szorgalmazhatjuk egyoldalúan a születési ráta növekedését miközben kevés figyelmet fordítunk a megszületett gyerekek életkörülményeire, esélyegyenlőségére, a szellemi és testi fejlődésükhöz szükséges feltételek biztosítására.

Ezért tartom rendkívül fontosnak Frattini biztos elkötelezettségét, hogy a gyerekek jogainak biztosítása horizontális prioritás legyen az uniós politikákban. A jelentés, amelyhez gratulálok Angelilli asszonynak, joggal emel ki bizonyos problémákat, melyek megoldása égetően sürgős.

Megdöbbentő a gyerekszegénység mértéke, hiszen ahogy a kollégák említették, minden ötödik gyerek szegénységben él, és ez bizony nagyon szorosan összefügg a korai iskolaelhagyással. Nem hunyhatunk szemet az uniós tagországokban a több ezer utcagyerek és hajléktalan gyerek helyzete felett, akik közül sokakat koldulásra, tolvajlásra, illegális munkákra, illetve prostitúcióra kényszerítenek.

Az UNICEF közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint nincs olyan ország, nincs olyan tagország, amely nem érintett a gyerekkereskedelem ügyében. Keveset tudunk arról a több százra tehető gyerekről, akik gyerekintézményekből vagy menekülttáborokból tűnnek el évente. Jogos aggodalomra ad okot a gyerekekkel szembeni erőszak, de a gyerekek közti agresszivitás növekedése is.

Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés értelmében a gyerekek jogait az Alapjogi Charta 24. cikkelye garantálja. A jelentés – amelynek elfogadását támogatom – az első lépés, hogy az uniós intézmények, a Parlamentet is beleértve, komoly lépéseket tegyenek a gyermekek jogainak következetesebb betartása, helyzetének javítása érdekében. Ezután remélhetőleg a tagországok igyekezete sem fog elmaradni. Köszönöm figyelmüket.

  Martine Roure (PSE). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, je suis heureuse que la Commission propose la mise en place d'une stratégie européenne sur les droits de l'enfant.

En effet, une grande partie des politiques européennes affecte les enfants et il est donc nécessaire de mettre en place une action spécifique qui permette la protection de leurs droits et leur participation active.

Je me félicite en particulier que le Parlement demande la définition d'une notion d'enfance en danger. En effet, cet instrument nous permettra d'apporter une aide spécialisée aux enfants victimes d'une situation sociale particulière, mettant en danger leur intégrité mentale et physique.

D'autre part, nous ne pouvons abandonner à leur sort les enfants en situation de pauvreté. Ces enfants ne bénéficient pas toujours de la protection dont ils ont besoin car leurs parents n'en ont pas les moyens. Ils ont besoin d'une aide particulière afin qu'ils ne soient pas condamnés à l'exclusion sociale, et les États doivent avoir la responsabilité d'assurer l'accès de tous les enfants à la santé et à l'éducation, quelle que soit la situation sociale ou juridique de leurs parents, afin de garantir, dans la pratique, l'égalité des chances pour tous.

Je souhaite aussi insister sur la situation particulière des enfants migrants. La détention administrative des enfants est inacceptable. Nous ne pouvons comprendre que des personnes qui fuient la guerre ou le désespoir soient considérées comme des criminels, alors encore moins des enfants, qui doivent tous recevoir protection et éducation selon la Convention des droits de l'enfant.

  Ona Juknevičienė (ALDE). – Mes pripažįstame, kad vaiko teisės yra dalis žmogaus teisių, kurias esame įsipareigoję gerbti pagal tarptautines ir Europos sutartis. Vaiko teisės pripažintos Europos pagrindinių teisų chartijoje. Ji turėtų tapti Reformų sutarties sudėtine dalimi ir būti privaloma visoms Bendrijos narėms. Komisare Frattini, komunikate jūs sakote, kad vaikų teisių apsauga Sąjungos viduje dar nėra patenkinama. O aš manau – siaubinga. Beveik penktadalis vaikų skurde. Lietuvoje skursta beveik pusė šeimų, kuriose yra vienas suaugęs ir išlaikomi vaikai. Tikriausiai mes nesuvesime statistikos, kiek išsiplėtusioje Bendrijoje liko vaikų be tėvų, emigravusių ieškoti darbo ir palikusių savo vaikus be tinkamos priežiūros.

Mes pasibaisėję skaitome apie vaikų seksualinį ar psichologinį prievartavimą. Pasigailime vaiko gatvėje, įmetame jam centą į išmaldos prašančią rankelę. Tačiau dažniau nieko nedarome, nes lengviau nusisukti, užsimerkti, pasakyti, kad tai ne mano kaltė, kiti už tai atsakingi. Jūs, komisare Frattini, sakote, kad tai valstybių narių atsakomybė ir kad jūs nenorite kištis į jų reikalus. Briuselis kišasi į daugelį Bendrijos narių klausimų: mums svarbu sureguliuoti žemės ūkį, vidaus rinką, kapitalo judėjimą. Manome, kad tai gyvybiškai svarbūs klausimai. Aš tikiu, kad mūsų didžiausias rūpestis privalo būti žmogus ir, pirmiausia, vaikas. Tai mūsų ateitis. Manau, kad būtent Europos Sąjunga turi prisiimti atsakomybę dėl žmogaus ir, pirmiausia, vaikų, teisių užtikrinimo. Aš nepritariu dokumentui, kuris tik rūpinasi, primena, ragina. Manau, kad mes čia esam reikalingi tiek, kiek rūpinamės savo žmonėmis.

  Wojciech Roszkowski (UEN). – Panie Przewodniczący! Chciałem pogratulować pani Angelilli znakomitego raportu na temat, który wydaje mi się kluczowy dla przyszłości Unii Europejskiej. Większość postulatów tego raportu oczywiście zasługuje na wsparcie, ale mam parę wątpliwości.

Po pierwsze, przywołuje się tutaj zasadę równości dziewcząt i chłopców, co można rozumieć jako stwierdzenie ich identyczności, tymczasem każdy rodzic wie, że dziewczynki i chłopcy różnią się oraz wymagają innego podejścia wychowawczego po to by realizować zasadę ich równej godności. Po drugie z punktu widzenia praw dziecka wzrost liczby alternatywnych struktur rodzinnych, o których jest mowa w raporcie stanowi zagrożenie, któremu należało by zapobiegać. O tym zagrożeniu się w raporcie nie mówi. I po trzecie, skoro w punkcie 167. wzywa się do zapewnienia dzieciom i młodzieży edukacji seksualnej, punkty 163 i 164 mówiące o prawie do zdrowia seksualnego i reprodukcyjnego są zbędne, chyba że pod tymi terminami ukrywa się prawo do aborcji.

W tym miejscu widać, że nie da się oderwać praw dzieci narodzonych od praw dzieci nienarodzonych, choć są one początkowo tylko embrionami, nieuchronnie stają się dziećmi, a kto ma wątpliwość niech pamięta, że kiedyś wszyscy byliśmy embrionami.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – Neste minuto de intervenção sublinho que consideramos que a primeira prioridade da União Europeia relativamente às crianças deverá ser a avaliação das consequências das suas políticas para o incumprimento, ou cumprimento, dos direitos das crianças, nomeadamente quanto à redução rápida e significativa da pobreza infantil, dando a todas as crianças oportunidades iguais.

Neste sentido e, por exemplo, pergunto: Quais as consequências da política monetária da União Europeia e do seu objectivo de estabilidade dos preços, ou melhor, de moderação salarial, para o incumprimento dos direitos da criança? Quais as consequências da denominada flexisegurança da União Europeia, da liberalização do mercado de trabalho, da facilitação de despedimento, da precarização dos vínculos laborais, do aumento do tempo de trabalho e da flexibilização do horário de trabalho para o incumprimento dos direitos das crianças? Quais as consequências das actuais políticas da União Europeia de promoção da liberalização e privatização dos serviços públicos incluindo a saúde e a educação para o incumprimento dos direitos das crianças? Eis alguns exemplos do que seria o mais adequado, necessário e urgente mainstreaming da União Europeia relativamente aos direitos da criança.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – Senhor Vice-Presidente da Comissão, Senhoras e Senhores Deputados, a violência contra quem não se pode defender é particularmente condenável. A violência contra as crianças é especialmente odiosa. Precisamos de legislação comunitária que proíba todas as formas de violência, quer seja física, psicológica ou de natureza sexual. Já foram referidos os dados da UNICEF, de 2003, que referem que há países comunitários, como por exemplo a França, onde morrem cerca de três crianças por semana, por abuso e negligência e noutros onde esse número anda nos dois por semana, como é o caso da Alemanha e do Reino Unido.

Saúdo o empenho dos Estados-Membros e das instituições da União Europeia na implementação de políticas relativas às crianças, que têm vindo a aumentar nos últimos anos. No entanto, a legislação, as políticas e as estruturas existentes continuam a ser insuficientes para fazer face a todo o leque de questões que se colocam relativamente à sua protecção, quer sejam vítimas de pobreza, tráfico, violência familiar, abuso sexual, pornografia, trabalho infantil ou o drama das crianças-soldados que persiste no século XXI.

Por isso felicito o Vice-Presidente Franco Frattini por esta iniciativa que demonstra que existe a vontade necessária para tornar esta questão uma prioridade da acção para a União Europeia e criar uma estratégia geral da União para promover e salvaguardar de forma eficaz os direitos da criança no âmbito das políticas internas e externas da União. Congratulo-me igualmente que o novo Tratado de Lisboa venha incorporar os direitos da criança no âmbito dos objectivos da União criando uma nova base jurídica para a defesa desses direitos.

De facto é necessário melhorar a prevenção, campanhas de informação, reforço dos direitos sociais para apoio às vítimas. É necessário também reforçar as operações transfronteiras contra os sites Internet de pornografia infantil com vista ao encerramento desses sites e ao desmantelamento dessas redes criminosas. A Internet oferece às crianças oportunidades fantásticas para comunicar e obter informação, mas temos de garantir que o façam de maneira segura.

  Σταύρος Λαμπρινίδης (PSE). – Κύριε Πρόεδρε, τα παιδιά μας έχουν ανεξάρτητη προσωπικότητα, έχουν απαράβατο δικαίωμα στην προστασία των θεμελιωδών τους δικαιωμάτων, που θα πει όχι σε εξευτελιστική μεταχείριση και βία, όχι σε απάνθρωπη εργασία, όχι σε αποκλεισμούς από την εκπαίδευση, όχι στη φτώχεια, όχι στη σεξουαλική εκμετάλλευση και κακοποίηση, όχι παιδιά στρατιώτες στον πόλεμο. Και έχουν μεγαλύτερη ανάγκη τα παιδιά από αυτές τις παγκόσμιες αξίες απ’ ότι έχουν οι ενήλικες. Πρώτον, διότι είναι, εξ ορισμού, νέα και ευάλωτα. Δεύτερον, διότι ο γονιός ή ο δάσκαλος ή ο παπάς ή όλοι αυτοί με τους οποίους έρχονται σε επαφή, βρίσκονται πάντα σε μια θέση εξουσίας απέναντί τους, και τρίτον, διότι αν κάτι πάει στραβά στην παιδική ηλικία αυτό καταλήγει να επηρεάζει καταλυτικά και τη μελλοντική ζωή ενός παιδιού.

Αυτά τα δικαιώματα καλούμαστε να υπερασπίσουμε σήμερα. Θα εστιάσω σε δύο:

Πρώτο, τα παιδιά των μεταναστών είναι ίσως τα πιο ευάλωτα. Τουλάχιστον όσα γεννιούνται ανάμεσα μας θα πρέπει να αποκτούν άμεσα την ιθαγένεια των χωρών μας. Να μην στιγματίζονται εκ γενετής και φυσικά να πηγαίνουν στο σχολείο ανεξάρτητα από το status των γονιών τους, να μην καταδικάζονται στον κοινωνικό αποκλεισμό.

Δεύτερο, προστασία παιδιών στο διαδίκτυο. Τόσο των παιδιών που συχνά ανυποψίαστα μπαίνουν, "σερφάρουν", συνομιλούν με αγνώστους, όσο και παιδιών πιθανών θυμάτων σεξουαλικής εκμετάλλευσης. Προϊόντα μιας πολύ επικερδούς επιχείρησης. Κύριε Πρόεδρε, το διαδίκτυο είναι η νέα πλατεία του χωριού. Όπως στην πλατεία οι γονείς προειδοποιούν τα παιδιά να μη μιλούν με αγνώστους, έτσι θα πρέπει να εκπαιδευτούν και να συνειδητοποιήσουν ότι αντίστοιχο ενδιαφέρον και συμβουλές απαιτούνται στο διαδίκτυο. Η Ευρώπη οφείλει να συμβάλει σε αυτήν την εκπαίδευση καθώς και σε τηλεφωνικές γραμμές άμεσης στήριξης γονιών και παιδιών που αντιμετωπίζουν τέτοιες καταστάσεις.

  Marian Harkin (ALDE). – Mr President, I agree with virtually all the recommendations made in this excellent report. In particular, I agree that the future EU strategy should recognise the important role of the family as the basic institution in society for the survival, protection and development of the child.

I also support the right of the child to maintain, on a regular basis, a personal relationship and direct contact with his or her parents unless, of course, that is contrary to the child’s best interests. I fully endorse the suggestions in this report to establish a child-friendly society, in which children can feel protected and actively involved.

Paragraph 27 urges the Commission and Member States to take action to ensure observance of the rights of mentally-disabled children to access education. In an Irish context they have a right to an appropriate primary education, but this is subject to resources. In reality this often means they receive an inappropriate primary education.

Paragraph 27 also states that mentally-disabled children should have access to the courts. There was recently a case in Ireland of a young girl with Downs Syndrome who had been sexually assaulted, and yet a judge decided she was not competent to tell the truth to the jury. He tested her in court with the assistance of the prosecution lawyers. During this test, the accused and his lawyers were present, but the girl’s family was ordered to leave the court. Unless all children can be assured of the absolute right to access the courts we will be failing our children.

Finally, I should like to put a short question to the Commissioner. The recent decision to incorporate children’s rights into the Lisbon Treaty as one of the objectives of the EU will provide a new legal basis for children’s rights. Can the Commissioner elaborate – even briefly – on the practical outcomes he expects from this? I put this question particularly in the light of the forthcoming referendum in Ireland on the Lisbon Treaty.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – Panie Przewodniczący! Chciałabym zwrócić uwagę na problem zasygnalizowany w punkcie 118 sprawozdania, a dotyczący ograniczeń swobody kontaktu z dziećmi w rozbitych rodzinach wielonarodowościowych.

Szczególnie jaskrawe przypadki mają miejsce w Niemczech w efekcie działania instytucji o nazwie Jugendamt. W ich wyniku rodzice niebędący obywatelami Niemiec pozbawieni są możliwości rozmowy ze swoimi dziećmi we własnym języku, a w skrajnych przypadkach tracą nawet prawa rodzicielskie.

Zapisy tworzące Jugendamt pochodzą z 1939 r., powtarzam: z 1939 r., i w niemal niezmienionej formie funkcjonują w ramach obowiązującego prawa. Instytucja ta działa w imię tzw. dobra dziecka, które to pojęcie nie zostało jednak nigdzie zdefiniowane, co oznacza, że może być dowolnie interpretowane. Jugendamty w postępowaniach faworyzują rodziców o niemieckim pochodzeniu. Zastrzeżenia budzi też fakt, że nie podlegają one żadnej zewnętrznej kontroli, dlatego wnoszę, aby Komisja Europejska przygotowała propozycję regulacji, która pozwoliłaby na uniknięcie jakichkolwiek form dyskryminacji ze strony urzędów państw członkowskich, jak ma to obecnie miejsce w Niemczech.

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – Panie Przewodniczący! Przede wszystkim chciałbym w pełni zgodzić się z głosem pani poseł Foltyn-Kubickiej.

Zagadnienie ochrony praw dziecka zyskuje rosnącą uwagę ze strony prawodawców Unii Europejskiej. Zarazem jednak coraz więcej dziedzin w ramach kompetencji unijnych ma bezpośredni wpływ na prawa dzieci. Dlatego z zadowoleniem przyjmuję komunikat Komisji zapowiadający wprowadzenie strategii dotyczącej ochrony praw dziecka. Wola nadania priorytetowego znaczenia tej kwestii w działaniach Unii Europejskiej – uznania dzieci za pełne podmioty prawne, zasługuje na pełne poparcie. Niemniej ostrożny tytuł komunikatu, tzn. „w kierunku strategii”, a nie „strategia”, sugeruje, że będzie miał on ciąg dalszy w formie publicznych konsultacji, które pomogłyby określić główne priorytety dla przyszłych działań Unii.

Unia Europejska nie stworzyła dotychczas żadnej specjalnej podstawy prawnej dotyczącej praw dziecka. Tutaj wyrażam swoje ubolewanie, bowiem gdyby traktat konstytucyjny był ratyfikowany wprowadziłby bardziej odpowiednie ramy prawne w art. 1.3, który zawierał bezpośrednie odniesienie do praw dziecka. W traktacie lizbońskim została włączona ochrona praw dzieci jako wewnętrzny i zewnętrzny cel Unii Europejskiej. Prawa te potwierdza także Karta praw podstawowych. Jednakże to wstyd, że sto milionów dzieci żyjących w Unii Europejskiej nie jest równych pod względem posiadanych praw i swobód.

Jest oczywiste, że ze względu na swoją wrażliwość i specyficzne potrzeby dzieci wymagają specjalnych zabezpieczeń i opieki, łącznie z odpowiednią ochroną prawną. Jednakże prawa dzieci nie powinny być ani przeciwstawiane ani izolowane od praw człowieka w ogólności. Analiza dokumentów unijnych sugeruje, że może pojawiać się ruch w stronę traktowania praw dzieci jako zagadnienia oddzielnego względem praw człowieka jako całości. Jest to niebezpieczna ścieżka i może tworzyć niebezpieczne podziały.

Dziękuję sprawozdawczyni, że nie dopuściła, aby delikatność zagadnienia zakłóciła jej zrównoważone podejście do tematu. To dobrze, że raport nie koncentruje się wyłącznie na środkach ochronnych, ale podkreśla potrzebę pozytywnej afirmacji praw dzieci, takich jak prawo do rodziny, edukacji, inkluzji społecznej, opieki zdrowotnej i równych szans.

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – Köszönöm, elnök úr. Erős társadalmat és gazdaságot csak testében és lelkében egészséges generációkra, polgárokra lehet építeni, ezért a jövő generációk sorsát és jogait a tőlünk telhető módon biztosítanunk kell saját érdekünkben is, hiszen a jövő generációk szolidaritására előbb-utóbb mindannyian rászorulunk.

Ezért illeti elismerés Roberta Angelillit a témát komplex módon megvilágító jelentéséért. Gyermekeink teljes élethez való joga bonyolult rendszere a társadalmi követelményeknek és a jogi biztosítékoknak. A gyermek joga, hogy egészséges körülmények között szülessen és nevelkedjen. Joga, hogy tanulhasson, hogy megvalósíthassa álmait.

A családok és gyermekek szegénysége alapvetően gátolja e jogok érvényesülését, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire meghatározó az európai intézmények és tagországok szerepvállalása a szegénység elleni harcban. Ezzel is elejét kell venni a gyermekek elleni bűncselekményeknek és a gyermekek kizsákmányolásának.

Az elmúlt év végén a határok nélküli Európa új korszakba lépett. Nagy a kihívás, hogy a schengeni nyitás ne teremtsen kedvező lehetőséget a bűnelkövetők számára, ezért kívánatos lenne egy olyan rendszer kidolgozása, amely a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel és az ítéletekkel kapcsolatos információkat a tagállamok számára hozzáférhetővé teszi és megvédi a gyermekeket a bűnelkövetők foglalkoztatásától a környezetükben.

Angelilli asszony kiváló jelentése akkor válik igazán értékké, ha jogalkotási lépések követik majd. Bízom benne, hogy így lesz. Köszönöm, elnök úr.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – Drepturile copilului reprezintă o tematică esenţială care ne uneşte pe toţi, indiferent de ţara de origine sau viziunea politică.

Vorbind despre copii, vorbim despre viitorul nostru, al cetăţenilor europeni şi în fond al întregii Uniuni Europene. De aceea, nu pot decât saluta elaborarea raportului privind strategia europeană în domeniul drepturilor copilului. Însăşi procesul său de elaborare, prin includerea a şase avize de la diverse comisii parlamentare, confirmă importanţa subiectului şi a textului inclus în Carta drepturilor fundamentale.

Interesul superior al copilului trebuie să fie considerat primordial. Prin prisma valorilor şi a conceptului său de dezvoltare, Uniunea Europeană are obligaţia morală de a transforma drepturile copilului într-o prioritate de importanţă majoră pentru acţiunea sa, atât pe plan intern, cât şi pe plan internaţional.

Pe plan intern, aş dori să reiterez importanţa a două aspecte: în primul rând este vorba de consecinţele negative ale emigraţiei şi situaţia precară a copiilor lăsaţi singuri în ţările lor, de părinţii care au emigrat. Îi mulţumesc raportorului că a acceptat sugestia mea de a atrage atenţia asupra acestui fenomen încă prezent în viaţa europenilor şi îl susţin în apelul său de a asigura acestor copii îngrijire, integrare socială şi o educaţie cuprinzătoare. Nu mai puţin important este obiectivul de a asigura tuturor copiilor europeni dreptul la educaţie.

În afara Uniunii Europene este esenţial să promovăm drepturile copilului şi pe plan internaţional, mai ales în cadrul relaţiilor Uniunii Europene cu ţările vecine şi partenerii strategici. Dintre situaţiile diverse existente în lume, aş dori să punctez încălcarea drepturilor copiilor în cazurile de criză şi conflict, mai ales în zonele de conflict îngheţat ,unde statul de drept este pur şi simplu negat. Uniunea Europeană nu poate tolera astfel de situaţii şi trebuie să lanseze acţiuni ferme în vederea asigurării respectării drepturilor copilului pretutindeni.

Anul 2007 a permis Uniunii Europene realizarea unor paşi fermi în această direcţie,

dar anul 2008 va fi cel crucial pentru transpunerea în fapte a noii strategii privind drepturile copilului. Invit, deci, Comisia şi Consiliul să ia în considerare recomandările Parlamentului European pentru a transforma această strategie într-un succes.

  Iratxe García Pérez (PSE). – Señor Presidente, este informe aporta una visión integral y coherente a la labor que debemos impulsar desde la Unión Europea con la infancia. Debemos implicar a todos los responsables de hacer efectivos los derechos de los niños y las niñas a una educación igualitaria, la lucha contra todo tipo de violencia y contra el trabajo infantil, y la protección de los niños y las niñas inmigrantes.

Siendo conscientes de la evolución de la sociedad reconocemos que el modelo tradicional de familia no puede ser el único referente y que cada vez existen más modelos alternativos a los que debemos atender desde el convencimiento profundo de que los niños deben disfrutar de un entorno familiar favorable.

Ligado a este tema quiero destacar la iniciativa referida a las adopciones internacionales, donde se necesita una regulación legal más adaptada a la realidad que responda a las incógnitas que hoy se nos presentan y que, desde algunos Estados, como es el caso de España, ya se ha iniciado, garantizando el interés superior del menor.

Pero antes de finalizar quería mostrar la reserva de la delegación socialista española al apartado 127 referido a la prohibición del velo en la escuela, ya que somos más partidarios del diálogo y la mediación.

Señorías, estamos hablando del sector más vulnerable de la sociedad, pero también de un futuro que necesita las bases sólidas de valores como el respeto, la tolerancia y la convivencia.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Mr President, I welcome this report and the work the rapporteur has done on it.

From listening to the debate, there is almost total agreement on what we need to do when it comes to children’s rights, and we have come a long way from the old adage that ‘children should be seen and not heard’. Today we not only want to see our children but also to hear and listen to what they have to say.

However, we need some clarification – and perhaps the Commissioner could do that for me – in relation to what competence the EU has in this area of children’s rights in the light of the Treaty that has been spoken of and our vote in Ireland on that Reform Treaty. As you know, under the Irish Constitution, the rights of children are seen as best protected in the context of the family. We need to acknowledge the important role the family plays in protecting children’s rights and we need to look at measures aimed at strengthening families and supporting them where that is necessary.

There is also the question of the marital versus non-marital family and whether there are equal rights for children in both of these situations. There is a significant increase in the separated and divorced population in Ireland and an increase in cohabitation of couples: one in twelve families takes this form, with responsibility for 50 000 children. We need to look at how the rights of those children are being protected under Irish law as it currently exists.

There is also an issue about the access of children to both of their parents and the invisibility of children currently under the Irish family law system, and that has to be addressed.

One last point: there was uproar in 2006 when the Irish Supreme Court struck down the law on statutory rape on the basis that it did not allow an accused individual to enter the defence of honest mistake over a victim’s age. The case involved a 41-year-old man and a 12-year-old girl. Today, ironically in the Dublin district court, sex assault charges against this individual were dropped. We are to have two constitutional amendments in Ireland on the issue of the family and the case I just mentioned, and I think we need to see where the EU fits into children’s rights so that we vote in Ireland in the right way.

  Genowefa Grabowska (PSE). – Panie Przewodniczący! Panie Komisarzu! Nasza dzisiejsza dyskusja jest dowodem, że Parlament Europejski chce współtworzyć europejską politykę wobec dzieci. Dlatego napawa niepokojem stanowisko wielu państw członkowskich, które uważają, że niemal cała regulacja dotycząca praw dzieci leży w gestii prawa rodzinnego, a przez to - niejako z definicji - należy do wyłącznej kompetencji narodowej.

Takie stricte narodowe podejście bardzo często stawia Parlament poza głównym nurtem decyzyjnym w zakresie praw dziecka i sprowadza nas, Parlament, wyłącznie do roli opiniodawcy. To nie jest dobre podejście w jednoczącej się Europie. Przykładem może być rozporządzenie w sprawie transgranicznego egzekwowania alimentów, które Parlament przyjął niedawno - w grudniu - właśnie w procedurze konsultacji. To rozporządzenie ma sprawić, że dzieci zapomniane przez jednego z rodziców nie będą dłużej głodne i opuszczone, że otrzymają środki materialne wyegzekwowane dzięki nowemu, skuteczniejszemu systemowi. Dlatego uważam, że Parlament reprezentujący przecież także wszystkie europejskie dzieci ma moralny obowiązek, aby aktywnie współtworzyć prawo na ich rzecz.

Podsumowując powiem tak: Panie Komisarzu więcej Parlamentu w europejskich regulacjach na rzecz dziecka.

  Edward McMillan-Scott (PPE-DE). – Mr President, I would like to thank the rapporteur, Roberta Angelilli, and the other rapporteurs for their work on this important dossier, and of course to thank Commissioner Frattini for his encouragement for the communication and for the work that has been done by the Commission in this field.

While recognising that these matters are primarily those for the Member States, there is also, I believe, a role for the European Union, and that of course is enshrined in the Charter of Fundamental Rights, where, for the first time, the rights of children are embraced. I believe that a society is best judged by the way it deals with its innocence and we are, as a European Union, a society.

The particular interest I have in this field is that of parental child abduction across frontiers. I have handled many cases in this sphere and there are several hundred each year between the EU Member States and indeed between EU Member States and our neighbour countries and beyond. While there are international conventions like the Hague Convention and, internally, the Brussels II Convention, there are still many deficiencies. Recently I was grateful to the international law firm Freshfields for examining several cases under the Brussels II Convention and identifying some of the problems within our own Member States.

I believe that the work that has been done by the European Parliament and by the Commission needs to be seen in the context of international developments in law. I think it is right that the old United Nations Convention on the Rights of the Child, which puts the paramountcy of the interests of the child first, is absolutely crucial. In the Charter of Fundamental Rights, the concept of the right of a child to both parents is also introduced. That is vital and is now widespread across the world.

But there are two aspects which turn on the way in which a case is handled by a court. Even though this point is not contained within the report in explicit terms, we should also remember the rights of children mature enough for their wishes to be heard by a Court, as in the case of my constituent, 7-year-old Jessica, at the High Court recently. Secondly, where appropriate, independent legal representation for the child should be provided. These are two elements which I think we need to develop in the coming months.

  Alessandro Battilocchio (PSE). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, grazie alla relatrice per l'ottimo lavoro svolto. Il secolo XX si era aperto con i bambini che non avevano praticamente alcun diritto e si è concluso con passi avanti evidenti ed incontestabili, ma la strada da percorrere è ancora lunga e non semplice, come sottolineano molti passaggi della relazione.

Nel breve tempo a disposizione, e anche sulla base di esperienze personali a fianco dell'Unicef, volevo esortare la Commissione a insistere su un aspetto: è necessario uno strumento comunitario in materia di adozioni, oggi le normative dei 27 Stati sono del tutto disorganiche. Si impone l'opportunità di adottare una cornice normativa che contribuisca a migliorare la qualità dell'assistenza nei servizi d'informazione per gestire gli step della preparazione per le adozioni internazionali e il trattamento dell'iter per le richieste e di servizi a fianco della famiglia nella fase successiva all'adozione. Troppo spesso in questi ambiti di riscontrano ancora oggi abusi, carenze, lungaggini e disagi che le famiglie adottanti e soprattutto i bambini davvero non meritano.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – Všetky členské štáty ratifikovali Dohovor OSN o právach dieťaťa v roku 1989, ten však nezahŕňa žiaden sankčný mechanizmus.

Existuje viacero orgánov zaoberajúcich sa ochranou práv detí, ktorých aktivity je potrebné lepšie koordinovať a zabezpečiť ich publicitu, napr. vytvorením spoločnej internetovej stránky. Týmto spôsobom by sme predišli nežiaducemu vzájomnému prekrývaniu ich poznatkov. Ďalším krokom by mohlo byť poverenie komisára pre ľudské práva ochranou práv detí. Privítal by som, keby sa komisár podľa prioritných oblastí zaoberal bojom proti chudobe a proti všetkým formám násilia. K násiliu páchanému na deťoch by nikdy nemalo dôjsť, preto je podľa môjho názoru dôležité nielen trestať páchateľov, ale hlavne predísť neľudským činom.

V tomto zmysle podporujem spravodajkyňu v žiadosti o zavedenie postupov, ktoré umožnia lepšiu medzištátnu koordináciu stíhania, čo by v praxi malo zabezpečiť, že človek odsúdený v jednom členskom štáte bude vedený v záznamoch ako páchateľ násilia na deťoch aj v ostatných členských štátoch. Domnievam sa, že tento spôsob bude významným krokom v predchádzaní ďalšiemu krutému zaobchádzaniu s deťmi, ako je napr. sexuálne mrzačenie, pohlavné zneužívanie, detská pornografia, únos a obchodovanie s deťmi.

Pokiaľ ide o detskú pornografiu, vysoko si vážim iniciatívu Európskej komisie v spolupráci s niektorými bankovými inštitúciami a spoločnosťami vydávajúcimi kreditné karty, ktoré sa snažia vylúčiť stránky predávajúce detskú pornografiu zo systémov online platieb. Táto činnosť by dopomohla k vytvoreniu databázy predajcov detskej pornografie, z ktorej budú informácie o tvorcoch a šíriteľoch tohto odpudzujúceho typu obchodovania predložené polícii príslušného členského štátu, EUROPOLU a INTERPOLU. Keďže si uvedomujem, že ide o veľmi dôležitú oblasť, podporujem, aby sa na ochranu detských práv vyčlenili potrebné ľudské a finančné zdroje. Ide predsa o budúcnosť našich detí, čiže o našu budúcnosť.

  Κατερίνα Μπατζελή (PSE). – Κύριε Πρόεδρε, θα ήθελα και εκ μέρους μου να δώσω συγχαρητήρια στην κ. Angelilli, η οποία πραγματικά έδωσε ένα ολοκληρωμένο πλαίσιο για να κατοχυρωθεί η Χάρτα των δικαιωμάτων των παιδιών.

Θα ήθελα να επικεντρώσω την τοποθέτησή μου σε τρία ζητήματα πέραν των άλλων που ακούστηκαν στην αίθουσα.

Πρώτον, θα πρέπει να γίνει έγκαιρη διάγνωση και αντιμετώπιση των φαινομένων βίας και κακοποίησης εις βάρος των παιδιών, με τη δημιουργία ενός εξειδικευμένου πρωτοκόλλου καταγραφής, γεγονός που σταδιακά θα συμβάλει στην αποτελεσματική πρόληψη του φαινομένου.

Δεύτερον, η υιοθέτηση από όλα τα κράτη μέλη του πρωτοκόλλου για την πρόληψη, καταστολή και τιμωρία της εμπορίας και σεξουαλικής εκμετάλλευσης των ανθρώπων, όπου μεταξύ των άλλων θα πρέπει να επανεξεταστεί το θέμα της χορήγησης των προσωρινών ή μη μόνιμων αδειών παραμονής στην επικράτειά τους.

Τέλος, το θέμα της ουσιαστικής αντιμετώπισης του φαινομένου της παραβατικότητας των ανηλίκων, με μέτρα πρόληψης και κοινωνικής ενσωμάτωσης των ανηλίκων, καθώς και μέτρα δικαστικής και εξωδικαστικής παρέμβασης.

Κύριε Πρόεδρε, αυτή τη χρονιά έχουμε το διαπολιτισμικό έτος και οφείλουμε να διατηρήσουμε τις γέφυρες σύνδεσης όλων των πολιτισμών και όλων των θρησκευτικών αντιλήψεων. Θεωρώ ότι η παράγραφος 127 αυτής της έκθεσης δεν θα μπορούσε να γίνει αποδεκτή.

PRESIDENZA DELL'ON. MARIO MAURO
Vicepresidente

  Zita Gurmai (PSE). – Tisztelt elnök úr, biztos úr, kedves képviselőtársaim. Európa sorsát jelentősen befolyásolja, hogy képes-e gyermekeket befogadó és támogató társadalmak kialakítására. Az Európai Unió jövője szempontjából meghatározó jelentőségű a gyermekek jogainak támogatása és védelme. A gyermekbarát társadalmak kialakítása az Unióban nem választható el az európai integráció további elmélyítésétől és megszilárdításától.

Átfogó EU-stratégiára van szükség, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Unión belül és kívül is. A gyermekeket megilleti a különleges gondoskodás és a megfelelő jogi védelem. A tagállamok felelőssége, hogy sokoldalúan támogassák a szülőket gyermeknevelési feladataikban. Biztonságos és befogadó Európát csakis ezekkel az eszközökkel építhetünk.

Politikánkban folyamatosan szem előtt kell tartani a gyermekek sokféleségét, eltérő igényeit, különös figyelmet fordítva a szegénységre, a szociális kirekesztésre, a hátrányos megkülönböztetés hatásaira mind uniós, mind világszinten.

Fontosnak tartom, hogy az ENSZ gyermekjogi bizottságának ajánlásait az EU az EU-n kívüli államokkal kötött bilaterális megállapodásai keretében következetesen és rendszeresen figyelembe vegyék.

The PSE Group would like a separate vote on amendment 127.

  Catherine Stihler (PSE). – Mr President, I welcome the decision to incorporate children’s rights as one of the objectives of the EU Treaty of Lisbon, providing a new legal basis for children’s rights.

Ms Angelilli’s report deals with many important issues relating to children’s well-being and protection. However, I want to emphasise acknowledgement of the fact that, for children, the poverty and social exclusion of their parents represent serious obstacles to exercising their rights.

I support the report’s demand that the EU work in cooperation with the relevant UN agencies, international organisations and research centres to improve the gathering of comparable statistical data on the situation of children in the EU, with a view to developing and including a larger number of indicators relating specifically to children, child poverty and social exclusion.

Child poverty is a neglected issue, yet one in five children in the EU lives on the brink of poverty. Will this not condemn 20% of the EU’s future adults to never fulfilling their true potential?

If the political will is there, then let us work together across Member States to share best practice and learn from one another. We have witnessed the EU-wide campaign to make poverty in the developing world history, so why can we not have a similar campaign, across the EU, to make child poverty history?

  Katrin Saks (PSE). – Olukorras, kus kolmandikul maailma lastest pole piisavalt süüa ja kus kuuendik ei käi koolis, on kuidagi imelik rääkida vaesusest Euroopa kontekstis. Aga ometigi on see probleem ja eriti murettekitav on tõsiasi, et võrreldes täiskasvanutega on puuduses laste arv palju suurem. Tõsi, enamasti ei tähenda see tühja kõhtu, vaid arenguks vajalike võimaluste puudumist.

Juhiksin teie tähelepanu faktile, et uutes liikmesriikides on turumajanduse tormiline areng kaasa toonud suure kihistumise, mis eriti teravalt mõjutab just laste heaolu. Sotsiaalsed probleemid omakorda suurendavad aga vägivalda. Ja see pole ainult laste traagika.

Suur osa inimressurssi – seda, mida näiteks minu kodumaal Eestis napib kõige enam – jääb kasutamata ja seetõttu on see ka riikide ja liidu probleem.

Kuigi enamus lastega seotud poliitikaid on liikmesriikide pädevuses, tahan rõhutada just Euroopa Liidu strateegia, indikaatorite, andmekogude ja raportite olulisust. Loodan, et nende mõju liikmesriikidele suureneb veelgi enam.

Poliitikuna ma tean, kui raske on oma valijatele põhjendada, miks näiteks naabrid hoolivad lastest enam.

  Bogdan Golik (PSE). – Panie Przewodniczący! Panie Komisarzu! Przedstawiona inicjatywa dotycząca stworzenia strategii na rzecz praw dziecka jest sygnałem nie tylko dla Europy, ale i dla całego świata, jak należy właściwie chronić prawa najmłodszych. Kieruję więc słowa uznania dla pani poseł Roberty Angelilli za świetne sprawozdanie.

Niestety przypadki łamania praw nieletnich często pojawiają się w niektórych miejscach Europy - Europy, w której jesteśmy tak dumni z wysokorozwiniętego systemu ochrony praw człowieka. Dlatego musimy zapewnić dzieciom doświadczającym różnych upokorzeń poczucie, że jest ktoś, do kogo mogą zwrócić się o pomoc i kto im tej pomocy udzieli. Popieram więc wezwania autorki sprawozdania do stworzenia skuteczniejszego monitoringu, a także pomysł Komisji Europejskiej uruchomienia telefonu zaufania dla dzieci potrzebujących pomocy.

Ważną kwestią jest też problem dzieci pochodzących z rodzin ubogich, imigrantów oraz uchodźców. Cierpią one z powodów od siebie niezależnych i przez to często skazane są w przyszłości na gorsze życie niż ich rówieśnicy, którzy nie byli skazani na ucieczkę z ojczyzny. Dlatego popieram propozycję przyznania im pełnych praw, niezależnie od sytuacji prawnej ich rodziców, a także umożliwienie im równego dostępu do edukacji.

  Franco Frattini, Vicepresidente della Commissione. − Signor Presidente, onorevoli deputati, grazie a tutti coloro che sono intervenuti anche per aver riconosciuto che stiamo, Commissione e Parlamento, realizzando insieme, per la prima volta in Europa ancor prima dell'entrata in vigore del trattato di Lisbona, una reale politica europea orizzontale in tutti i terreni per la difesa e per la promozione dei diritti dei bambini, quindi un risultato politico che fino a due anni fa non era sull'agenda europea e quindi questa è anche una risposta a coloro che vedono la necessità di risultati concreti: l'Europa si sta in questo muovendo.

Mi è molto piaciuto quanto ha detto l'onorevole McMillan: uno dei primi criteri per valutare il livello di uno Stato, il livello di civiltà di un paese, è come questo paese tratta i suoi figli più giovani, i bambini, e gli Stati membri dell'Unione europea e tutti noi europei abbiamo l'ambizione di essere protagonisti nel mondo sul trattamento e le opportunità che offriamo ai bambini.

Sono stati toccati molti temi e alcuni sono già nella proposta che io avevo presentato e nelle raccomandazioni che l'onorevole Angelilli molto opportunamente ha fatto, ma altri punti credo che nei prossimi mesi dovranno essere sviluppati. Prendiamo quest'anno 2008 come un anno per fare avanzare ancora questa strategia europea.

Il tema della famiglia, il ruolo della famiglia, l'onorevole Gál, l'onorevole Sinnot, hanno bene sottolineato come tanti dei problemi che incontriamo derivano da un ruolo della famiglia che è scaduto o che non è quello che dovrebbe essere. Ce ne occupammo, lo ricordate, l'anno scorso a proposito dei videogiochi violenti, dove emerse da un'indagine statistica in Europa che solamente il 20% dei genitori interpellati si interessano di come i loro figli usano Internet e quindi entrano in contatto con questi strumenti o usano videogiochi; quindi l'80% dei genitori interpellati non hanno conoscenza di che tipo di giochi elettronici o di che tipo di siti Internet siano visitati dai loro bambini. Ecco l'esempio del perché la famiglia, come è stato detto, è il primo luogo dove i diritti dei bambini vengono alimentati.

Poi il tema del lavoro minorile, ne ha parlato l'onorevole Catania, ne hanno parlato altri. Voi ricorderete che nella proposta che io ho formulato di una sanzione severa contro gli imprenditori che sfruttano il lavoro nero degli immigrati regolari c'è una particolare aggravante e questa aggravante è proprio l'utilizzare un bambino migrante, che è al tempo stesso vulnerabile perché migrante, è sfruttato perché lavora in nero ed è particolarmente vulnerabile perché un bambino non dovrebbe lavorare, ma dovrebbe andare a scuola; quindi c'è una proposta sul tappeto che, se adottata, sarà una direttiva europea cioè una norma che imporrà agli Stati membri di introdurre delle regole che oggi purtroppo non ci sono.

Il tema dei minori migranti non accompagnati: questo è un tema importante e ne stiamo discutendo per finanziare dei progetti mirati, perché abbiamo scoperto situazioni davvero tragiche, non solo quelle ricordate, ma anche, ad esempio, alle Isole Canarie il governo spagnolo ci ha sottoposto casi veramente preoccupanti, di cui ovviamente ci dobbiamo fare carico, di bambini che arrivano in massa e sono tutti non accompagnati perché i genitori li mandano avanti semplicemente da soli. Questo è un fatto scioccante in quanto tale. La legislazione europea contro la violenza dei bambini deve essere rafforzata e questo certamente l'onorevole Segelström lo ha ricordato.

C'è un tema molto serio che mi preoccupa personalmente. Esistono regole per garantire che l'affidamento di un bambino ad uno dei due genitori in caso di separazione o di divorzio sia effettivo. Ebbene, in molti Stati membri questa regolamentazione in vigore non è concretamente applicata, non perché i governi non la applicano, ma spesso perché c'è, da parte dei magistrati, delle Corti, una scarsa conoscenza, ci sono casi di vera e propria sottrazione di un bambino da parte di un genitore verso un altro genitore. Non si riesce in alcuni casi a dare effettività alle decisioni e quindi questo tema nell'ambito dell'affidamento dei minori va molto potenziato.

Il turismo sessuale è un altro tema su cui dobbiamo lavorare: la cooperazione tra autorità pubbliche e soggetti privati, le agenzie turistiche o le compagnie di carte di credito per aiutarci a scoprire quelli che comprano su Internet materiale pedopornografico, perché è chiaro che i pedofili non comprano cash, comprano con le carte di credito. Se ci sarà, come noi stiamo cominciando a fare, una cooperazione, allora anche, ad esempio, il dramma del turismo sessuale lo potremo ridurre e stroncare.

Un argomento nuovo è il diritto a crescere in un ambiente non inquinato, i diritti dei bambini all'ambiente. Questo è un tema su cui ci dovremo concentrare molto perché è un argomento non solo nuovo, ma di tutta evidenza per ciascuno di noi.

Qualcuno ha sottoposto il problema, l'onorevole Harkin ad esempio, dell'effetto del trattato di Lisbona. Il trattato di Lisbona non introduce una specifica base giuridica, ma dà valenza di politica europea alla strategia che oggi qui stiamo affrontando e che finora si è basata su una comune volontà politica. Oggi il trattato di Lisbona dà una copertura al ritenere davvero europea la strategia di protezione dei bambini e quindi facciamo un passo avanti davvero straordinario.

In conclusione, noi dovremo lavorare nei prossimi mesi su questo ed è evidente che si tratterà di un investimento che l'Europa fa per il suo futuro. È un investimento sui giovani, un investimento per i bambini, ma io vedo un ultimo tema in cui i bambini potranno essere protagonisti di una delle politiche più importanti dell'Unione europea: la politica di integrazione delle comunità di immigrati. Se noi ci affideremo ai bambini, ai più piccoli che stanno nelle scuole facendoli diventare ambasciatori dell'integrazione, per loro è molto più facile giocare insieme o studiare insieme a bambini che vengono da culture e storie diverse, noi avremo dato ai bambini un compito, come qualcuno ha detto, non da piccoli adulti, ma da veri protagonisti o coprotagonisti di una politica di integrazione, che se non parte dall'integrazione dei bambini nelle scuole non sarà mai una vera politica di integrazione degli immigrati che vengono da altri paesi.

  Roberta Angelilli, relatrice. − Signor Presidente, onorevoli colleghi, volevo innanzitutto ringraziare ancora una volta il Vicepresidente Frattini per averci rinnovato la garanzia di un impegno forte della Commissione europea nel settore dei diritti dei bambini e poi lo ringrazio anche per l'appello che ha fatto nella sua introduzione, l'appello lanciato agli Stati membri per la tempestiva attivazione delle linee telefoniche di assistenza ai minori, perché in effetti questi ritardi sono davvero ingiustificabili; e lo ringrazio anche per aver ricordato che non tutti gli Stati membri hanno ancora istituito il Garante nazionale per i diritti dell'infanzia, noi l'abbiamo ricordato e deplorato anche all'interno della relazione.

Ringrazio ancora tutti i colleghi e le colleghe che hanno collaborato alla stesura di questo documento, ma anche quelli che sono intervenuti perché credo che ci siamo ritrovati tutti insieme all'unisono sul concetto del superiore interesse del bambino. Ovviamente, lo ribadisco e condivido le preoccupazioni che sono state espresse anche oggi in Aula, noi dobbiamo costringere i nostri Stati membri a passare con più tempestività dalle parole ai fatti e ovviamente anche il Parlamento e la Commissione europea devono fare la loro parte.

Qualche flash su alcuni temi che sono stati sottolineati: il tema dell'ambiente, lo ribadiva anche adesso il Commissario Frattini, sicuramente si poteva forse fare di più all'interno della relazione, però seppur sinteticamente noi l'abbiamo ribadito: il tema dell'ambiente, il diritto ad un ambiente sano e pulito deve essere uno dei diritti principali da garantire ai minori.

Mi ha fatto poi piacere sapere che uno dei temi trattati nel prossimo Forum europeo dei diritti dei minori sarà dedicato al problema delle adozioni internazionali e a tale proposito voglio anch'io ribadire che, oltre a questo problema enorme che è spesso tutto burocratico della difficoltà delle adozioni internazionali, c'è il dramma dei bambini contesi tra genitori dopo separazioni o divorzi. È davvero un'emergenza europea, che ovviamente si è andata sviluppando anche in seguito proprio all'allargamento delle frontiere.

Concludo dicendo che sono ovviamente molto soddisfatta del lavoro svolto e credo che certamente non sarà un lavoro perfetto, ma è un ottimo punto di partenza a condizione, lo ripeto, che ci sia la serietà e la responsabilità di agire con concretezza in tempi certi.

  Presidente. − La discussione è chiusa.

La votazione si svolgerà mercoledì alle 12.00.

Dichiarazioni scritte (articolo 142)

  Lívia Járóka (PPE-DE), in writing. – Educational segregation is one of the most harmful forms of discrimination faced by Roma children. As a basic human right, education is crucial for the attainment of other human rights, and investment in early childhood education for Roma is a policy that functions on multiple levels and benefits more than the children it aims to educate. The benefits of early education include: the promotion of social equity, increased individual and broader social productivity, reduced levels of poverty, and the elimination of discriminatory attitudes and social exclusion. As Roma children become more educated, they increase their chances of becoming productive members of the workforce. While they earn money and contribute to the national budget through taxes on both income and consumption, they begin to influence the way in which non-Roma view them, thereby affecting broader social issues. Also, as Roma become more productive and their poverty level decreases, they also become contributing members of society instead of beneficiaries of public aid. The combination of the increased contribution and the decreased benefits paid out by the government is the net budgetary benefit to the national budget. A program that supported these developments would benefit all Europeans and not only the Roma.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), kirjallinen. – Yhteisen eurooppalaisen arvopohjan perustavimpia ja kantavimpia rakenteita on velvollisuutemme suojella viattomia sieluja, lapsia. Harvasta asiasta voimme olla yhtä yksimielisiä.

On välttämätöntä, että myös yhteisön tasolla suojataan lasten oikeuksia nykyistä tehokkaammin. Komission tiedonanto lasten oikeuksien suojaamista koskevan strategian perustamisesta oli tervetullut.

Parlamentin mietintö strategiasta on kiitettävä. Nostan esille laajasta kokonaisuudesta muutaman kysymyksen.

Ensinnäkin perheiden asema liittyy saumattomasti lasten oikeuksiin. Perhe on kiistatta lapselle paras elinympäristö. Perhe ja perhe-elämän suoja ovat lapsen oikeuksia, jotka toteutuvat, kun perhe voi hyvin. Strategiaan tuleekin sisällyttää toimia perheiden hyvinvoinnin edistämiseksi. Lapsen oikeutta kumpaankin vanhempaan pitäisi lähtökohtaisesti suojata.

Lapset altistuvat jo varhain kauhu-, väkivalta- ja seksuaaliviihteelle – tuhoisin seurauksin. Muun muassa mietinnön ehdotus yhtenäisen audiovisuaalisen sisällön ja videopelien myyntiä ja levitystä alaikäisille koskevan luokitus- ja merkintäjärjestelmän luomiseksi EU:n sisällä on arvokas. Saastuttaja maksaa -periaatteen tulisi toimia kaupallisessa väkivaltaviihteessä, sillä vahingot ovat valtavat.

Kolmanneksi tulisi ponnistella määrätietoisesti lapsipornografian kitkemiseksi. Lapsia sortavien internetsivustojen sulkemiseen tähtäävien rajat ylittävien operaatioiden vahvistaminen ja julkisten viranomaisten ja yksityisen sektorin välisen yhteistyön parantaminen ovat komission tärkeimpiä tehtäviä.

Valitettavasti lastenkaan oikeudet eivät ole säästyneet tämän päivän arvorelatiivisuuteen taipuvaiselta yhteiskuntahengeltä. On uskallettava sanoa ääneen, mikä ei ehdottomasti ole relatiivista. Lasten oikeudet ja suoja ovat ihmisarvon ytimessä; siksi "myllynkivistä" ja "merten syvyyksistä" on edelleen syytä muistuttaa.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – Európai Unió kiemelkedő felelőssége az emberek alapvető jogainak, de legfőképpen a gyerekjogoknak a védelme. Ezzel szemben az Unióban gyerekek 19% él a szegénység kockázatával, ez szám magasabb, mint a felnőtt lakosság körében (15%). Világszerte 40 millió 12 év alatti gyermek szenvedő alanya valamilyen erőszakos cselekedetnek. Csaknem 6 millióan végeznek kényszermunkát, másfél millióan esnek emberkereskedők áldozatául. Ezeket a folyamatokat látva, igencsak szükséges egy, a zéró toleranciát alkalmazó gyermekek jogainak védelmére irányuló európai stratégia.

Úgy gondolom, hogy ebben kulcs szerepet játszhat a jobb jogi szabályozás, ezen belül is az új és a már meglévő szabályok kiskorúkra gyakorolt hatásának vizsgálata. Nem támogatom azonban egy külön a gyermekek jogaiért felelős parlamenti szerv létrehozását. Ennek esetleges feladatait a Bizottság által kinevezett gyermekjogi koordinátor is elvégezheti. Támogatom viszont egy emberi jogokért és kisebbségért felelős biztosi poszt létrehozását, amely egyúttal a gyermekek jogainak védelméért is felelős lenne. Fontos megjegyezni, hogy a hátrányos helyzetben élő gyerekek többsége roma származású vagy az Európában élő kisebbséghez tartozik. Tanácsos volna egy európai intézményi reform végrehajtása is, amelyben a biztos alá tartozó gyermekjogi kordinárok az intézmények, NGOk, kormányzatok között folyó párbeszéd és együttműködés összekötő kapcsaivá válnának. Tekintve, hogy az Unióban már így is számos gyermekjoggal foglalkozó európai szervezet, intézmény működik, újabbak létrehozásával ellentétben a hangsúlyt a régiek összefogására, hatékonyabb működésére kell, hogy tegyük.

Ma egyre aktuálisabb kérdésé válik a gyermek jogok védelme mellett az oktatás kérdése is. Az odafigyelő nevelés a nem tudatos gyermekbűnözőkből, tudatos törvénytisztelő állampolgárokat nevel.

  Joseph Muscat (PSE), bil-miktub. – Inkun qed nonqos jekk fi ħdan dan id-dibattitu dwar id-drittijiet tat-tfal ma nitkellimx dwar il-każ ta' Shaun Attard, li qasam qalb il-Maltin u l-Għawdxin.

Dan it-tifel Għawdxi ttieħed mingħand missieru b'mod li żgur ħalla effett psikoloġiku fuqu.

Jista' jkun li l-liġijiet qed jiġu osservati f'dan il-każ u li d-Direttivi Ewropej qed jiġu rispettati. Madankollu, hemm dubji kbar dwar jekk dak li qed iseħħ hux verament għal ġid ta' dan it-tifel.

Jiddispjaċini ngħid li minn dak li qed nara, l-awtoritajiet Ingliżi qed jagħmluha diffiċli biex missier it-tifel ikollu smigħ xieraq dwar dan il-każ. Anki l-ftit kuntatti bejn it-tifel u l-missier qed ikunu mimlijin intoppi.

Nappella biex filwaqt li tiġi osservata l-liġi, jingħata smigħ xieraq lil Mario Attard u aktar minn hekk, wieħed jara bis-serjetà x'inhu l-aħjar għall-ġid ta' Shaun.

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), na písmie. – Dzisiejsza debata na rzecz praw dzieci porusza wiele podstawowych kwestii dotyczących prawidłowego rozwoju naszej młodzieży. Przyszłość naszych dzieci, zabezpieczenie im prawidłowego rozwoju, warunkuje, jaka będzie przyszłość naszego kontynentu w zakresie prawidłowych stosunków interpersonalnych.

Prawa dzieci muszą być respektowane. Muszą być także respektowane prawa rodziców do ich wychowywania, zgodnie z wartościami, które wyznają. Mówienie o prawach dzieci i pomijanie kwestii ich prawa do wychowywania się w naturalnych rodzinach, gdzie jest ojciec i matka, jest łamaniem ich praw. Przecież decydowanie o adopcji dziecka, które jest przekazywane parom tej samej płci, i decydowanie w ten sposób o jego przyszłym losie, a nawet w pewien sposób narzucanie mu orientacji seksualnej jest łamaniem jego praw podstawowych. Nie można o tej kwestii milczeć, bo łamie to unijną poprawność polityczną.