Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 15., Kedd - Strasbourg

18. : Tanulni sohasem késő (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk Doris Pack a felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő tárgyú jelentése a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (2007/2114(INI)) (A6-0502/2007).

  Doris Pack, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr. A Bizottság felnőttkori tanulásról szóló közleményének és cselekvési tervének a címe „Tanulni sohasem késő”. Ez, csakúgy, mint a német cím Man lernt nie aus („Ameddig élünk, tanulunk”), széles körben használt kifejezés, de a sorok között olvasva ebben a kontextusban, kiderül, hogy valójában az európai oktatási politika területén fennálló korábbi mulasztásokra utalnak. Ennek ellenére örömmel fogadjuk, hogy a Bizottság jelen közleménnyel és cselekvési tervvel egy olyan korszakba lép át, amelyet az egész életen át tartó tanulás szükségességét érintő tudatosság fémjelez; egy olyan korszakba, amelyben új demográfiai kihívásokkal kell szembenéznünk.

Az Európai Unióban végbemenő gazdasági és társadalmi változások megkövetelik a szakmai képességek és minősítések jelentős átalakítását. A munkaerőpiac kihívásainak meg kell felelni, és ezalatt azt értem, hogy az egyének foglalkoztathatósága a felnőttkori tanulás legfontosabb célja kell, hogy legyen.

Az oktatás, különösen a felnőttoktatás, fontos szerepet játszik az egyének személyes fejlődésében, önbecsülésében, állampolgári és társadalmi integrációjában, valamint a kultúrák közötti párbeszédben való részvételében. Különböző kutatások bizonyították, hogy a tanulásnak számos fontos, nem-gazdasági előnye is van, mint például az egészség előmozdítása, a különböző korosztályok társadalmi életben való részvételének ösztönzése, és természetesen a bűnözési ráta csökkentése.

Ebből kifolyólag elsődleges politikai feladatomnak érzem, hogy az emberek az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos motivációját növeljem. A médiakampányok, az információs és tanácsadó központok, valamint a hátrányos helyzetű csoportokat célzó kommunikáció alkalmazott formái egyaránt nagyon fontosak. Bizonyos országokban a különleges telefonszámok és weboldalak szintén sikeresen működnek.

Ebben a kontextusban nagy jelentősége van a munka, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összehangolására irányuló lépéseknek. Szeretnék röviden felsorolni ezek közül egy párat: munkaidő átdolgozás, flexitime (rugalmas időbeosztás), távoktatási programok és informális tanulási utak. Folyamatosan tökéletesíteni kell az új technológiák használatát, különösen a szélesebb internet-hozzáférés biztosításával, amelynek segítségével ösztönözni tudjuk az ilyen újszerű tanulási módszerek használatát. Szükséges továbbá az állami, magán-, valamint vállalati óvodák számának további növelése is.

Egy másik, általam szintén lényegesnek tartott tényező a generációk és kultúrák közötti összetartás. Fontos támogató szerepet játszanak azok a felnőttek és idősebb állampolgárok, akik továbbadják tudásukat és ismereteiket a fiatalabb generációnak, különösen, ha szakmai vagy üzleti szakértelemről van szó. Ők képesek gyakorlati útmutatást nyújtani, és e célból hálózatokat lenne szükséges létrehozni. Véleményem szerint ezáltal mindenki tanulhatna a másiktól.

A tanulásnak azonban létezik egy család alapú megközelítése is. A szülőket újból tanulásra ösztökéli az a vágy, hogy gyermekeiknek segítsenek iskolai tanulmányaikban. Ezen kívül, a felnőttoktatás nagymértékben támaszkodik az önkéntes segítőkre, akik tapasztalatuk és szakképzett útmutatásuk hozzáadásával gazdagítják azt.

Figyelembe kell venni a migránsok különleges igényeit is, és így jutunk el a nyelvi tanfolyamok kérdéséhez. Ezekre a nyelvtanfolyamokra részben azért van szükség, hogy a migránsok megtanulhassák a befogadó ország nyelvét, de ezek a tanfolyamok teszik lehetővé azt is, hogy a felnőttek egy szomszédos ország nyelvét vagy egy tetszőleges idegen nyelvet elsajátítsanak, amit mi mindig is pártolunk.

A felsőoktatási intézményekbe történő felvételt meg kell könnyíteni az olyan felnőttek számára, akik gyakorlati szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Az egyik legfontosabb üzenet az, hogy a már meglévő felnőttoktatási központok, valamint az általuk nyújtott oktatás színvonalán javítani kell. A felnőttoktatásban megfelelő képesítéssel rendelkező oktatókra, illetve bizonyos képzési programokra van szükség. Én személy szerint csak Németországról tudok nyilatkozni, ahol van olyan egyetemi képzés, amely felnőttoktatási diplomát ad. Úgy hiszem, hogy a képzési szolgáltatókat emlékeztetni kell arra, hogy a tervbe vett képzéseket illetően támogatásért fordulhatnak az Európai Szociális Alaphoz például vagy bármelyik másik strukturális alaphoz. Én természetesen arra számítok, hogy a Bizottság a jelenlegi egész életen át tartó tanulásra vonatkozó programot mind a Grundvig, mind pedig a Leonardo programok részeként biztosítja, ezáltal lehetővé téve, hogy mi is hozzájárulhassunk a cselekvési terv elindításához.

Hiszem, hogy ezen a területen többféleképpen is végezhetünk jó munkát és ezzel kapcsolatban nem szabad az időt vesztegetni.

Egy utolsó pontot szeretnék még kihangsúlyozni: a felnőttoktatás eredményeit mérhetővé kell tenni, másképpen követhetetlenné válik, hogy ki mit csinál. Nagyon sok szereplője van a területnek és ezeket egytől egyig figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy magán, egyetemi oktatáson alapuló vagy közoktatási intézményről van szó. Röviden összefoglalva tehát rengeteg a tennivaló és azt javaslom kezdjünk neki a munkának.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék tetszésemnek hangot adni az elhangzott jelentéssel kapcsolatban és egyúttal gratulálni az előadónak, Pack asszonynak elkötelezettségéért, fáradozásáért és közreműködéséért, csakúgy, mint Andersson úrnak a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságtól és Flasarová kisasszonynak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságtól.

Örömmel tölt el, hogy mind 2006-os, mind 2007-es közleményünk határozott választ váltott ki az Európai Parlament részéről. Az első ezek közül a felnőttkori tanulással, míg a második a szeptemberben elfogadott, ezzel kapcsolatos európai cselekvési tervvel foglalkozott. Ahogyan azt Önök is észrevehették, a felnőttkori tanulás jelentősége egyértelműen növekszik. Először is a globális verseny egy valós, létező dolog. Az oktatásba történő befektetéseket az élet minden szakaszában és minden szintjén végre kell hajtani; és a felnőtt készségek és kompetenciák folyamatos továbbfejlesztése szükséges. Másodszor a demográfiai változások azt eredményezik, hogy az embereknek legalább pár évvel tovább kell dolgozniuk, és ehhez meg kell őrizniük készségeik alkalmazhatóságát. Harmadszor pedig a felnőttkori tanulás segítségével fel lehet venni a harcot a társadalmi kirekesztéssel szemben. Sajnos túl sok az alacsony képesítéssel rendelkező felnőtt, akiknél magas a munkaerőpiacról való kirekesztődés kockázata.

A felnőttkori tanulás tehát rendkívül fontos szerepet játszik az egész életen át tartó tanulási stratégiákban. Támogatásukat több okból kifolyólag is örömmel fogadom, ezek közül a legfontosabb talán a felnőttkori tanulás színvonalának és hozzáférhetőségének javítása, amelyet jobb gyermekgondozáson és az e-learningen keresztül érhetünk el, és ez különösen fontos a sajátos nevelési igényű csoportok szempontjából. Fontos további okok a készségek mérésének és az informális tanulás értékelésének felgyorsítása, az általános jellegű beruházások növelése, valamint a nők, a migránsok és az idősödő lakosság igényeihez való alkalmazkodás. Végül pedig, de nem utolsósorban nagy jelentősége van a megbízható és összehasonlítható adatok kidolgozásának, amellyel, ahogyan azt Pack asszony is említette, mérhetővé válna a felnőttkori tanulás. Az európai cselekvési terv megvalósítása során ezekre az elemekre külön figyelmet fogunk fordítani.

Ahogyan azt Önök is felvetették, a tagállamokban számos olyan bevált gyakorlat van, amelyet együttműködésünk során használni fogunk. Ezeket a bevált gyakorlatokat egymástól való tanulási tevékenység és tanulmányok segítségével fogjuk támogatni a már korábban említett egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programon, valamint az Európai Szociális Alapon keresztül, annak érdekében, hogy a tudász és a tapasztalatokat megoszthassuk. A cselekvési terv tagállamokkal együttműködésben történő végrehajtása során elemezni fogjuk a nemzeti reformok felnőttkori tanulásra gyakorolt hatását, különösen a nemrég elfogadott európai képesítési keretrendszer fényében. Fejleszteni fogjuk továbbá a felnőttoktatási szakemberek számára kidolgozott szabványokat, és a már meglévő bevált gyakorlaton alapuló mechanizmusok minőségbiztosítását. Bátorítani szeretnénk a tagállamokat arra, hogy határozzák meg a felnőttek készségszintjének növelésével kapcsolatos célokat és gyorsítsák meg a fenyegetett csoportok nem formális és informális tanulásának értékelési és felismerési folyamatát. Végül pedig, de nem utolsósorban olyan alapadat-állományt javaslunk, amely segítségével javíthatóvá válik a szektor ellenőrzése. Üdvözlöm a témával kapcsolatos vitát, de különösen az ez irányú folyamatos támogatást.

  Jan Andersson, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök úr, biztos úr. Szeretném megköszönni az előadónek ezt a nagyszerű jelentést. Az EU-ban, illetve a lisszaboni folyamatban érvényesülő stratégia egészéből az következik, hogy a képzés kell, hogy legyen a kulcsa nem csupán a jövőbeni növekedésnek és foglalkoztatottságnak, de a társadalmi kirekesztés elleni harcnak is. Abban, hogy az EU országai a globális versenyben is megállják a helyüket, kulcsfontosságú szerepet játszanak a képzések; a nem csak nagyobb számú, de jobb munkahelyek, valamint a magas szintű készségekkel rendelkező emberek is. Ezért tehát üdvözöljük ezt a jelentést.

Egy pár megjegyzést szeretnék még tenni. Fontos, hogy kihasználjuk az elérhető erőforrásokat, annak érdekében, hogy megkönnyítsük a különböző csoportok képzését. Ennek egyik példája a gyermekgondozás. Kisgyermekek szüleiként mind a nők, mind a férfiak számára lehetővé kell tenni a képzésben való részvételt. Ezért tehát léteznie kell egy stratégiának a gyermekgondozást illetően is. Lényeges, hogy figyelmet fordítsunk a különleges csoportokra, mint amilyen például az idős lakosság. A mai munkaerőben nagyon kevés az idős ember. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy nincsen hozzáférésük a továbbképzéshez, illetve a felnőttoktatáshoz. Erre a csoportra szükséges koncentrálnunk. Egy másik csoportban azok az emberek vannak, akik alacsony szintű képzettséggel indulnak. Ha a mai képzési helyzetet mérlegeljük, a továbbképzést és a felnőttoktatást figyelve azt vehetjük észre, hogy azok részesülnek a legtöbb képzésben, akik már megfelelő iskoláztatásban részesültek. Fontos, hogy a képzésben is érvényesüljön az egyenlőség szempontja. Beszédidőm rövidsége miatt végezetül csupán szeretnék rámutatni a jó együttműködés és a szociális partnerek folyamatba történő bevételének fontosságára.

  Věra Flasarová, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. - (CS) Hölgyeim és uraim, üdvözlöm kollegám, Pack asszony által készített jelentést és gratulálni szeretnék neki a témakörrel való nagyszerű bánásmódhoz. Szeretném kihangsúlyozni a nők, a társadalmilag kiszolgáltatott helyzetben lévők, a bevándorlók és a kisebbségek oktatásának szükségességére való odafigyelés fontosságát. Szeretném megemlíteni az oktatás egy másik aspektusát. Egy olyan világban, ahol a legtöbb dolog a pénzügyeknek, a kereskedelemnek, a reklámozásnak, a karriereknek és a munkaerő-piaci versengésnek van alárendelve, az oktatás gyakran nem tűnik többnek, mint egy lépcsőfok, amely egy jobb pozícióhoz vezet. Amennyiben az oktatás segít megvalósítani ezt a gyakorlati célt, és ezáltal az egyén jobban felkészült a munkavégzésre, illetve jobban tudja tartani a lépést egy versengő környezettel, akkor ez természetesen egy jó dolog. Az oktatás legfontosabb aspektusa azonban az, hogy az egyént belülről teszi gazdagabbá és jobban felkészíti arra, hogy a jót megkülönböztesse a rossztól. A társadalom ma értékválságban van. A hagyományok és tekintélyek helyett olyan egyéni szabadsággal rendelkezünk, amilyenre a modern kori történelem során végig áhítoztunk. Ez azonban a tudás vagy nem tudás szabadsága is, csakúgy, mint a látás vagy a nem látás; a véleményformálás és más vélemények elfogadásának szabadsága is. Az oktatás önmagában nem fogja megoldani problémáinkat, de ösztönöz minket arra, hogy elgondolkozzunk rajtuk.

  Schmitt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt biztos úr! Az európai demográfia helyzete szükségessé teszi a nyugdíjrendszerek átalakítását, a korhatár emelését, és egyre többet hallunk a szabályozott bevándorlás lehetőségéről, ahelyett hogy a saját 50 évesnél idősebb korosztályban rejlő potenciált használnánk ki.

A jól megszervezett felnőttoktatás lehetővé teszi, hogy a több évtizede dolgozó szakember felfrissítse tudását és adaptálódjon a megváltozott körülményekhez. Másrészt lehetővé teszi azt is, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, de nem nyugdíjas korú felnőttek átképzése, nyelvi, számítástechnikai és egyéb szakmai felkészítése révén ezek az emberek újból bekapcsolódhassanak és munkát vállalhassanak. A felnőttoktatásnak e funkciója különösen aktuális a közép-kelet-európai országok térségeiben, ahol a foglalkoztatási mutatók jelentősen elmaradnak az Európai Unió 15-ének átlagától.

A munkaerő-piaci vonatkozások mellett a felnőttképzésnek van egy harmadik, szociális, személyi dimenziója is, mivel az időseknek szervezett internetes nyelvtanfolyamok, vagy akár tánctanfolyamok, vagy főzőtanfolyamok hozzájárulnak az ő életminőségük javulásához, javításához, az idős emberek jókedvéhez.

A hatékony felnőttképzéshez két dolgot tartok kiemelkedően fontosnak: egyrészt a tájékoztatás és hozzáférés javítását, a sikeres projektek bemutatását, a tapasztalatok megosztását az érintettekkel. Ne feledjük, hogy az új tagállamokban az idős emberek elenyésző hányada használja az Internetet, az ő elérésükhöz konzervatív, hagyományos módszereket kell alkalmaznunk. Itt kiemelkedő szerep hárul az önkormányzatokra, amelyek részletesen ismerik a helyi viszonyokat és igényeket.

Másrészt fontos feladat az igényfelmérés, vagyis, hogy a tagállamok felnőttoktatási programjai kidolgozásakor egyeztessenek a gazdaság szereplőivel, a vállalkozásokkal, a munkaadókkal. Figyelembe kell venni az adott ország gazdaságának szükségleteit, hogy a felnőttképzésre fordított összeg ne feleslegesen kidobott pénz legyen, hanem kimutatható hasznot hozzon az egyénnek, a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt.

Gratulálok Doris Pack asszonynak a fontos és időszerű jelentéséhez. Köszönöm a figyelmet.

  Maria Badia i Cutchet, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim. Először is szeretnék gratulálni az előadónak, Pack asszonynak nagyszerű munkájáért, valamint javaslatainkkal kapcsolatban tanúsított együttműködő hozzáállásáért.

Szeretném hangsúlyozni, hogy igen kedvező a jelentés időzítése, hiszen egy olyan időszakban vagyunk, amikor a társadalmi-gazdasági változások mértéke, az információs társadalomra történő sebes átváltás, valamint az idősödő európai lakossághoz társítható demográfiai trend egytől egyig jelentős erőfeszítéseket követel a felnőttoktatáson és képzésen, illetve az egész életen át tartó tanuláson belül. Ezek azok a legfontosabb szempontok, amelyek segítségével elérhetőek a lisszaboni stratégia általunk meghatározott céljai.

Magával a jelentéssel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet annak a szükségességére, hogy tápláljuk az emberek további tanulásával kapcsolatos motivációját. Véleményem szerint annak érdekében, hogy hatékony legyen ennek olyan aktív politikával kell párosulnia, amely mindenekelőtt a tanulás családi élettel és munkával való kompatibilitását segíti elő, különös tekintettel a nők helyzetére.

Ennek ösztönző intézkedések formájában kell megjelennie, amelyek a képzési programokra történő jelentkezést, és pontosabban az állami gyermekgondozási és oktatási szolgáltatások bővítését ösztönöznék, csakúgy, mint az idősekről vagy eltartottakról való gondoskodást, ezáltal könnyíteni a családokra nehezedő súlyokat, amelyek nagy részét még mai is gyakran a nők hordozzák vállukon.

Ezenkívül meg vagyok arról győződve, hogy helyénvaló egy olyan tanulási kultúra táplálása, amelyik elismeri az érdemeket és javítja az alacsony képesítéssel bíró emberek lehetőségeit, növeli a társadalmi integrációt és elősegíti a személyes fejlődést. Ez a megközelítés különösen fontos a „fenyegetett” csoportok szempontjából.

Alapvetőnek tartom a felsőoktatási rendszerek korszerűsítését és rugalmasabbá tételét, hogy ezek ezáltal fogékonyabbá váljanak az emberek növekvő, változatos társadalmi igényeivel szemben, és ugyanakkor emeljék az oktatás színvonalát és szélesítsék annak kínálatát.

Végezetül utalni szeretnék a digitális technológiákat érintő képzés kínálata bővítésének fontosságára, amely által szűkíthető lenne a társadalmainkban a nemek, generációk és különböző földrajzi területek lakosságai közötti digitális szakadék.

Röviden tehát üdvözlöm a Bizottság javaslatát, ami reményeim szerint figyelembe veszi majd a Parlament javaslatait, hogy ezáltal együttesen hívhassuk fel a tagállamok figyelmét az ezen a területen való minél hamarabbi cselekvés szükségességére. Mindezt annak érdekében, hogy ne csupán a felnőttek tanulásban való részvételének korlátait töröljük el, de bátorítsuk ezt a részvételt, hogy minden országban felismerjük a gazdasági, társadalmi és kulturális értékét, illetve, hogy olyan nemzeti adatcserét tegyünk lehetővé, amelynek segítségével a folyamat összehasonlíthatóvá és mérhetővé válik.

  Jolanta Dičkutė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Az egész életen át tartó tanulás egyre fontosabb a modern társadalomban. Örömmel tölt el az a tény, hogy a felnőttkori tanulás jelentősége és szükségessége egyre gyakrabban és aktívabban kerül elemzésre és, hogy ezt az összes EU tagállamában és főbb intézményeikben is jobban elismerik. A litván felnőttoktatási szakértők is egyre tevékenyebben nyújtanak be ezzel a közleménnyel kapcsolatos előterjesztéseket. A kormányprogram a terv szerint kibővítené az informális felnőttoktatás szolgáltatását a városi és községi oktatási intézményekben, valamint igyekezne azt biztosítani, hogy az oktatási intézmény épületei korszerűek és szépek legyenek, valamint, hogy ezek a központok korszerű oktatási segédeszközökkel legyenek felszerelve. Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy a felnőttoktatás pedagógusainak és szervezeteinek aktívabb szószólókra szüksége, és a politikusoknak oda kell figyelniük és támogatniuk kell az általuk megszólaló hangokat annak érdekében, hogy a felnőttoktatásban minőségbeli változás következzen be. A felmerülő problémákat nem elég csupán megtárgyalni, azokra megfelelő megoldásokat kell találnunk, hiszen ezek határozza majd meg azt, hogy a felnőttoktatás hogyan fejlődik az elkövetkező évek során.

A Litvániában fennálló probléma sürgetően aktuális ebben a kontextusban - gondolok itt a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak integrációjára, különös tekintettel a fogyatékkal élő személyekre. Ezen felül a kamaszkor előtt álló gyermekeket nevelő szülők munkaidő utáni tanulásával kapcsolatos lehetőségek még mindig nem rendeződtek. A szülők gyakran azért nem tanulnak, mert egész egyszerűen nem tudják hol hagyni gyermekeiket. A felnőttoktatási rendszerből hiányzik a rugalmasság. Előfordul, hogy azok az emberek, akik nem fejezték még be a középiskolát és még ne múltak el 18 évesek szeretnék folytatni tanulmányaikat a felnőttoktatási programok keretén belül, ezt azonban nem tehetik meg, mert az oktatásnak ez a típusa csak 18 év felett elérhető. Természetesen a megfelelő összegű pénzügyi támogatás hiánya is egy fontos gond. Egyetértek Valdas Adamkus litván elnökkel, aki azt mondta, hogy Litvániában egyre több ember ismeri fel azt, hogy a tanulás nem csak a fiatalok kötelessége. Az egész életen át tartó tanulás ma már az egész országot, és annak minden állampolgárát érintő kihívás. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hiszen így megmutathatjuk az egész világnak, hogy Litvánia egy kreatív, innovációra nyitott ország, amelyik nem riad vissza attól, hogy nagyra törő célokat tűzzön ki maga elé a tanulási módokkal és azok lehetőségeivel kapcsolatban.

  Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok Pack asszonynak és gratulálok neki jelentéséhez, hiszen az ő készséges hozzáállásának köszönhetően a jelentés magában foglalja a képviselőcsoportunk által előterjesztett módosítások nagy részét. Szeretném elmondani, hogy a felnőttoktatás mindig is az egyik leghatékonyabb módja volt a szociális és gazdasági fejlődés befolyásolásának, és a jobb vagyonelosztásnak is.

A mai változó információs társadalomban, ahol állandó jelleggel kell frissítenünk tudásunkat, a felnőttek kezdeti alap, majd későbbi továbbképzése kiemelten fontos szükséglet. A felnőtteknek alkalmazkodniuk kell a globalizáció okozta folyamatos változásokhoz és döntéseket kell hozniuk a túlélés érdekében, miközben egy megfelelő életszínvonalat is fenn kell tartaniuk.

Az oktatási rendszerek nagy része azonban nem reagál megfelelően az emberek igényeire olyan módon, hogy azok képesek legyenek tartani a lépést azzal a változó társadalommal, amelyben élnek. A korábbi korszakokkal ellentétben az oktatásnak már nem az a szerepe, hogy a jól ismert világban alkalmazható leckéket ismertesse, hanem inkább arra az állandóan változó világra készít fel, amelyik előre nem látható körülményeket teremthet.

A lényeg tehát egy olyan oktatási rendszer biztosítása, amely képes reagálni a tartós változáson áteső társadalom felnőtteinek szükségleteire. Ez röviden annyit jelent, hogy az oktatásnak az embereket nem csupán a beilleszkedésre, de az előrelátásra és az innovációra kell felkészítenie.

Jelenleg egy indusztriális és egy poszt-indusztriális társadalom közötti átmeneti időszakban vagyunk, és a felnőttoktatás keretét az a társadalom képezi majd, amely felé haladunk. Ezzel kapcsolatban már gratuláltam az előadónak, de szeretnék gratulálni egyúttal a Bizottságnak is, hiszen véleményem szerint a jelenlegi jelentés is hasonló mederben halad.

  Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az egész életen át tartó tanulás területén az Egyesült Királyság mindig is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Távoktatási egyetemünk az első ilyen jellegű intézmény volt a világon, amelyet a hatvanas években alapítottak egy, a húszas évekből származó koncepció alapján. Innen az azóta eltelt időben több százezer, úgynevezett „érett diák” távozott diplomával, akik közül sokan életük későbbi szakaszában, tanulmányaikhoz visszatérve szerezték meg ezeket a diplomákat. Ezért gondolom tehát, hogy az Egyesült Királyságban nincsen gond az egész életen át tartó tanulással, és tisztelettel jegyezném meg, hogy nincs szükségünk további közbeavatkozásra az oktatással kapcsolatban, ami továbbra is nemzeti hatáskörbe esik.

Mindamellett az elérhetőség biztosítása soha sem lesz elegendő. A következő lépés természetesen a kényszer. Végül is mi értelme van egy olyan dolgot szolgáltatni, amit senki sem vesz igénybe? De Önök ezen a területen a múltban már több milliárd eurót és más valutát hagytak kárba veszni EU-intézményeken keresztül, és a tagállamok naivan követik utasításaikat.

Egyértelműbben fogalmazva a Tisztelt Ház bürokratái és politikusai számára, én úgy látom, Önök attól függetlenül, hogy meddig élnek, egész egyszerűen nem tanulnak! Még figyelni sem figyelnek! Kitartóan folytatják a projekteket, és a pokolba mindenkivel, aki nem ért egyet Önökkel vagy más véleményen van! Egy régi, Sun Tzunak tulajdonított közmondás jut eszembe, amelyet Kennedy is idézett: akik lehetetlenné teszik a békés tiltakozást, elkerülhetetlenné teszik az erőszakos tiltakozást. Ha nem tanulnak hibáikból, arra vannak ítélve, hogy megismételjék azokat.

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Először is engedjék meg, hogy megköszönjem Doris Pack asszonynak azt az energiát, amit a jelentés elkészítésébe fektetett. Szeretném továbbá köszönetet mondani az Európai Bizottság képviselőinek is azokért a kezdeményezésekért, amelyek a jelenlegi helyzet javulásához vezetnek.

Mint a Kulturális és Oktatási Bizottság Európai Képesítési Keretrendszerrel kapcsolatos véleményének előterjesztője, az egész életen át tartó tanulás kérdését rendkívül fontosnak tartom, elsődlegesen két szempontból. Az első a képesítések javítása, az elhelyezkedési képesség javulása, és a munkaerőpiacon fennálló ellentmondások kezelése, illetve a földrajzi és szakmai mobilitás javulása. A második pedig az egész életen át tartó személyes fejlődés és társadalomba való integrálódás utáni vágy.

Túl kevés felnőtt vesz részt oktatásban és a szakképzésben. Véleményem szerint az állampolgárok egész életen át tartó tanulással kapcsolatos motivációjára történő fókuszálás pozitív lépés. Alapvetően fontos, hogy ebben a folyamatban figyelembe vegyük a munka, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás jobb összeegyeztetésének, a generációk és kultúrák közötti összetartás; a nyelvoktatás és nyelvtanulás körülményeinek, illetve az oktatás színvonalának és kilátásainak javítását. Dicsérendő ugyanakkor a nem formális és informális oktatás felismerése és méltányolása. A legfontosabb célkitűzések az alacsony képesítéssel rendelkező munkavállalók képesítéseinek javítása, akik mellesleg az európai munkaerő egy harmadát teszik ki, valamint a migránsok oktatása.

Amennyiben 2010-ig szeretnénk 12,5%-os részvételt elérni a felnőttoktatás területén, ami egyébként további 4 millió ember részvételét jelentené, úgy ennek egyik követelménye az európai szintű oktatási rendszerek és az európai képesítési keretrendszer közötti kapcsolat létrehozása lesz.

  Elnök. − Szeretném megnyugtatni Pack asszonyt arról, hogy az elnökség maximális tisztelettel viseltetik az előadók, valamint az általuk képviselt álláspontok iránt, még akkor is ha tartalmukkal egyáltalán nem értünk egyet.

  Gyula Hegyi (PSE). – Tisztelt elnök úr, ahogy a magyar közmondás is mondja „jó pap holtig tanul”. Manapság már nem csak a papoknak, de minden felnőttnek tanulnia kellene felnőtt évei alatt. Üdvözlöm Pack asszony jelentését, és a Bizottság felnőttoktatási cselekvési tervét is. Nagyon szomorúnak találom, hogy felnőtt polgáraink csupán 9,6%-a vesz részt az egész életen át tartó tanulásban, de nem könnyű felnőttkorban újrakezdeni a tanulást. A családi élet, munka és tanulás összeegyeztetése nehéz feladat, de a felnőttoktatás hosszú távon mind a család, mind a szakmai karrier szempontjából igen hasznosnak bizonyulhat.

Európában több millió munkanélküli van, ugyanakkor több millió olyan munkahely is, ahova képzett munkaerőt keresnek. A képesítések alacsony szintje a magas munkanélküliség kockázatát hordozza magában, és a folyamatos képzés és oktatás mind az egyént, mind a gazdaságot segítheti. Egyetértek Pack asszonnyal azzal kapcsolatban, hogy nem csak az egész életen át tartó tanulás népszerűsítésére van szükség, de olyan gazdasági eszközöket is be kell vetni, amelyek segítségével bátorítani lehet a munkaadókat, hogy idősebb munkavállalókat alkalmazzanak. Az idősödő társadalom kihívásával szemben egyetlen egy megoldás létezik: tisztelni és becsülni kell az idősebb munkavállalókat, és az idősebb generáció számára is tisztességes munkahelyeket kell biztosítani. Ehhez természetesen az egész életen át tartó tanulásra, valamint az egész életen át tartó szakképzésre van szükség.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE). – (RO) Tisztában vagyunk azzal, hogy a tagállamok felismerik az egész életen át tartó tanulás rendkívüli jelentőségét, hiszen ez hozzájárul az állampolgárok jólétéhez, önbizalmához, társadalmi integrációjához, valamint a kultúrák közötti párbeszédhez. A felnőttek hozzáférése az egész életen át tartó tanulási programokhoz azonban továbbra is korlátozott, annak ellenére, hogy az Európai Unió célul tűzte ki, hogy 2010-ig ezekben a programokban eléri a 12,5%-os részvételi arányt.

Ebből kifolyólag a hatékony, felnőttképzéssel, különösen az idősek, a fogyatékkal élők és a migránsok képzésével kapcsolatos európai programok tagállamok által történő végrehajtása sikeresebb társadalmi integrációhoz vezethet, valamint növelheti mobilitásukat a munkaerőpiacon.

Mint a Kulturális és Oktatási Bizottság tagja hiszem hogy a generációk közötti összetartással kapcsolatos önkéntes programok fejlesztése és a kormány, a magánvállalkozások és az egyének általi részvétel kulcsfontosságú a demográfiai változások, a szegénység és a szociális kirekesztődés által okozott kihívások legyőzésében.

A művelóődéshez és oktatáshoz való jogból, illetve a tagállamok az irányú kötelezettségéből következően, hogy felnőtt polgáraiknak minőségi képzést nyújtsanak, úgy vélem, tisztelt elnök úr, hogy mi magunk is felelősek vagyunk az egész életen át tartó oktatás és képzés finanszírozásához és támogatásához szükséges fenntartható eszközök fejlesztéséért.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr, ha a biztos úr megkérdezné az embereket, hogy hol tanultak, ők válaszképpen megmondanák, hogy hova jártak iskolába. Az általunk folytatott tanulás nagy hányada azonban a formális oktatás keretein kívül történik.

Az egész életen át tartó tanulás kihívása nem csupán annyi, hogy lehetőséget kínáljon felnőtteknek új és még több képesítés megszerzésére, hanem, hogy felismerje és hasznot kovácsoljon abból az értékes tudásból, amelyet sok felnőtt informális módon, életútja során, valamint munkahelyi tapasztalatból szerzett meg. Egyik választóm egy nehezen kezelhető halfajtákkal kapcsolatos új, sikeresen működő eljárást vezetett be, illetve azzal egy időben azokat a környezetbarát haltenyésztési technikákat is, amikre ezeknek a halaknak szükségük volt. Nincs egyetemi diplomája, ezért a Bizottság által jóváhagyott támogatások hozzá nem jutnak el. Ehelyett ezek olyan, tapasztalattal nem rendelkező tudósoknál kötnek ki, akik őt keresik fel utána, hogy meg tudják hogyan is csinálja, amit csinál. Ő már belefáradt ebbe a bohóckodásba, és a halipar issza meg ennek a levét.

Ösztönözném a biztos urat arra, hogy vizsgálja ezt meg, hiszen biztos, hogy létezik jobb megoldás is erre.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, biztos úr, a felnőttek oktatásban való részvételét gátló legnagyobb akadály a munka és a családi elfoglaltságok okozta időhiány. Az információ és a motiváció hiánya is további negatív tényező: az általános vélemény szerint az élet későbbi szakaszában nyújtott oktatás nem képvisel értéket és nincsen kellő módon jutalmazva. A felnőttoktatás talán legfontosabb szempontjai a hatékonyság és a pártatlanság. Az EU-tagállamok oktatási rendszerei elsősorban a fiatalok oktatására és szakmai képzésére összpontosítanak. A helyzet orvoslásával kapcsolatban csekély előrehaladás tapasztalható és ez az előrehaladás is jelentéktelennek tekinthető. Általános célként tehát a felnőttoktatási rendszer különböző szolgáltatóinak maximális kihasználtságát kell kitűzni. Célunk, hogy lehetővé tegyük a felnőttoktatás lehetőségeivel kapcsolatos pontos és időszerű információkhoz való hozzáférést; hogy érthetővé tegyük a felvételi követelményeket és a felvételivel járó költségeket; illetve, hogy egyértelművé tegyük az ilyen jellegű oktatás befejezéséből származó előnyöket.

Egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint a tagállamoknak olyan minőségkonzultációs rendszereket és ösztönző intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek az egyéneket célozzák meg. Emellett támogatniuk kell a helyi társulásokat is. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer figyelembevételével, olyan rendszer kerüljön bevezetésre, amely a nemzeti képesítések kontextusában elismeri és igazolja az ilyen jellegű oktatás eredményeit. A felnőttoktatásba történő beruházás előnyeit az OECD által végzett kutatások is megerősítették. A nyilvános és személyes előnyök közé tartozik többek között a jobb foglalkoztathatóság, a megnövekedett munkahelyi produktivitás, az alacsonyabb munkanélküli segéllyel kapcsolatos kiadások, az alacsonyabb szociális ellátási kiadások, és a korai nyugdíj alacsonyabb aránya. Az előbb hallott jelentés felhívja figyelmünket arra, hogy újra át kell gondolni a felnőttoktatás területén meghatározott politika prioritásait és valós, kézzelfogható lépéseket kell tenni. Gratulálok előadónknak.

  Marianne Mikko (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim!

A 2004-es bővítés olyan mértékű gazdasági növekedést okozott, amely indokolatlan magabiztosságot eredményezett. Mára azonban a gazdasági növekedés mérséklődése még az új tagállamokban is társadalmi feszültséget okoz.

Itt arra a munkaszerződésekre vonatkozó törvénytervezetre gondolok, amely hazámban, Észtországban jelenleg is nagy vihart kavar. A leépítésekre való felkészülés részeként az észt üzletemberek azt szeretnék elérni, hogy azok az emberek viseljék a foglalkoztatás megszűnéséből következő társadalmi hatások terhét, akiknek megszűnik a munkaviszonya. A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, egészen pontosan azok, akik elvesztették munkahelyüket, ismételten értetlenül állnak azelőtt, hogy miért büntetik őket.

Hatékony lépések hiányában, a biztos rugalmasság, valamint az egész életen át tartó tanulás üres szavakká egyszerűsödik le, amelynek árnyékában a társadalom kiszolgáltatottabb része a számukra elengedhetetlen támogatás nélkül marad. A nyugdíjkorhatárnak, a várható átlag élettartammal történő arányos megemelése azt jelenti, hogy egy munkavállaló 45 évesen még mindig nem ért karrierje feléhez. Ez egy középkorú ember számára új kezdetet jelent.

Ennek ellenére a életkori és nemi megkülönböztetés továbbra is szomorú realitás a munkahelyeken világszerte, és ebbe beletartozik az Európai Unió is. Az élet későbbi szakaszában vállalt gyermekszülés tendenciája azt eredményezi, hogy a nők számára kétszer olyan nehézzé válik a munkaerőpiacra való visszatérés.

Az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó program olyan lehetőség, amely legalább részben ellensúlyozza a mai világban uralkodó igazságtalanságot. Ezzel párhuzamosan a munkaadókat is bátorítani kell, hogy fektessenek be élettapasztalattal rendelkező munkaerőbe. Meg kell őket győzni arról, hogy az élet más területein, akár a háztartáson belül szerzett tudás és készségek is rendkívül értékesnek bizonyulhatnak.

Szeretném ismét kihangsúlyozni, hogy az egész életen át tartó tanulás rendszere csupán kiegészíti a társadalmi kötelezettségeket, de nem helyettesíti azokat. A kormány mögött ülő sofőrök a több éves tapasztalat ellenére, minden esetben be kell, hogy kapcsolják biztonsági öveiket.

Köszönöm és gratulálok az előadónek nagyszerű munkájáért. Köszönöm, Pack asszony!

  Ljudmila Novak (PPE-DE). – (SL) Az ember egy igen alkalmazkodóképes lény, és ez magyarázatot ad arra is, hogy miért is fogadta el sok felnőtt azt a tényt, hogy a tudás megszerzését érett és idős korban is folytatni kell. A jövőben, azok az emberek, akik nem hagyták abba a tanulást, majd egész biztosan előnyt fognak élvezni, amikor alkalmazkodni kell azokhoz a sebesen zajló változásokhoz, amelyekkel nap mint nap találkozunk.

Az idősebbek jó egészsége szempontjából is fontos, hogy részt vehessenek a társadalom formálásában tudásukon és tapasztalatukon keresztül. Ez elégedettséggel tölti el őket, hiszen ezáltal azt érezhetik, hogy továbbra is a társadalom hasznos és fontos tagjai. A lakosság életkora egyre emelkedik, ezért olyan új foglalkozások kialakítására lesz szükség, amelyek igazodnak az idősebb generációhoz.

Egy jó barátom, akinek 10 gyermeke van, és aki nagymama segítsége nélkül neveli őket, egyszer azt kérdezte tőlem: „Nincs valami ötleted, hogy hol tudnék nagymamát venni a gyermekeimnek?” Egy másik történet, amelyik gyakran eszembe egy orvosról szól, aki egy már nyugdíjba vonult tanárt kért meg arra, hogy vállalja egy súlyos égési sérüléseket szenvedett kisfiú tanítását a kórházban. Az orvosok nem tartották valószínűnek, hogy a fiú felépül sérüléseiből. A tanár kitartása, türelme és tapasztalata azonban meghozta gyümölcsét, és a kisfiú elkezdett kérdésekre válaszolni, újra elkezdett hinni az életben. Miért kérnének az orvosok egy tanárt arra, hogy foglalkozzon egy kisfiúval, akinek véleményük szerint nem volt esélye a túlélésre? Egy idős ember tudása megmentette egy fiatal fiú életét.

A fiatalok számos olyan képességgel és előnnyel rendelkeznek a tanulás területén, amelyeket talán nem használnak ki maximálisan. Az idősebb emberek esetében azonban akaraterőre és bátorításra van szükség , hiszen a tudás megszerzéséhez sosincs túl késő, és olyan dolgokat is pótolhatnak vagy kompenzálhatnak vele, amelyekre fiatalabb korukban nem volt idejük vagy esetleg pénzük. A tudás megszerzése az élet teljesebb élvezetét jelenti.

  Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ebben az évszázadban már egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy bárkit is meggyőzzünk arról, hogy az általános és szakmai oktatást már nem lehet kizárólag az iskola és a közvetlenül az iskolát követő évek keretei közé szorítani; hogy ezt a tudást az emberek munkával töltött évei során folyamatosan frissíti kell. Ezt a követelményt támasztják alá példának okáért a változó demográfiai trendek is.

Ebben az összefüggésben a Pack asszony által előadott nagyszerű jelentés számos jó ötletet vet fel, és sikeresen tolmácsolja azt az igényt, hogy meg kell teremteni a tanulás kultúráját, különösen a felnőttek körében. Ennek érdekében több olyan intézkedést is említ, amelyeket különböző szinteken kell végrehajtani. A felnőttoktatás természetesen elsősorban a tagállamok feladata. Ebből kifolyólag az EU nem rendelhet el intézkedéseket, ehelyett javaslatokat tehetünk, kérhetünk, bátoríthatunk és felkérhetjük a tagállamokat arra, hogy olyan intézkedéseket hajtsanak végre, amelyek több embert terelnek a felnőttoktatásba.

A előadóvel egyetértésben én is úgy gondolom – és mondom mindezt, mint a Regionális Fejlesztési Bizottság alelnöke –, hogy a tagállamok nincsenek teljes mértékben tisztában az Európai Szociális Alap vagy más strukturális alapok mint az egész életen át tartó tanulással való foglalkozás eszközei jelentőségével és hasznával. A strukturális alapokat ezt a célt szem előtt tartva kell ellenőrizni, továbbá biztosítani kell azt, hogy további erőforrások álljanak rendelkezésre azok számára, akinél az egész életen át tartó tanulási vágy a legnagyobb. Röviden összefoglalva tehát a jelentés egyértelműen felszólítja a tagállamokat arra, hogy aktívan hasznosítsák az olyan eszközöket, mint az Európai Szociális Alap, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy erősítsen meg bizonyos programokat a felnőttoktatás területén belül.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, boldog vagyok, hogy egy olyan ülésteremben szólalhatok fel, ahol sokan vagyunk jelen.

A „Tanulni sohasem késő” címet viselő, a felnőttoktatás témakörével foglalkozó jelentést Pack asszony a tőle megszokott intelligenciával és szakértelemmel adta elő. Örömmel látom, hogy a Bizottság képviselői is jelen vannak, köztük Figel úr, aki mellesleg a legaktívabbak és leglelkesebbek közé tartozik. Jelenlétük nagyon fontos, valódi elkötelezettségre van szükség, hiszen a fiatalok, a munkavállalók és az idősek oktatásával és tanulásával foglalkozó kérdéskör képes az európai polgárokat közelebb hozni egymáshoz.

Szólnék a felnőttek egy olyan csoportjáról, akik számára ez a fajta tanulás nagyon hasznosnak bizonyulhat. Felnőtteknél három korcsoportot különböztethetünk meg, az elsőt, a másodikat és a harmadikat. A harmadik korcsoportot azok a felnőttek alkotják, akik abbahagyták már a munkát, nyugdíjba mentek és végre van idejük azt a tantárgyat vagy témakört tanulmányozni, amelyet mindig is szerettek volna, de sohasem volt rá idejük. Én, személy szerint, csillagászatot tanulnék, de akadnak olyanok, akik a fizikát vagy a földrajzot választanák.

Véleményem szerint kiemelten fontos és helyénvaló Európa számára, hogy a munkáról és munkavállalási korról a nem munkavállalási korra történő átváltás zavartalan legyen; hogy az embereknek ebben a korban is annyi joguk legyen tanulni, mint korábban. Ezért is vagyok ennyire elégedett a jelentéssel, valamint az Európai Parlament azon kezdeményezésével, hogy az idősebb korosztály körében is népszerűsítse a tanulást.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim, a munkanélküliség ellen folytatott harc stratégiájának lényege megkönnyíteni a munkavállalók munkaerőpiachoz való alkalmazkodását, ezt pedig az egész életen át tartó tanulás segítségével lehet elérni. A célkitűzés nem más, mint hogy 2010-re az emberek legalább 12%-a vegyen részt a felnőttoktatásban. Mára már kiderült, hogy ezt a célt nem tudjuk elérni. Meg szeretném azonban jegyezni, hogy vannak olyan országok, gondolok itt Hollandiára és Ausztriára, amelyek már elérték a lisszaboni célkitűzéseket hála az olyan ösztönző intézkedéseknek, mint például az idő és a pénzügyi kiadások jobb elosztása a munkavállalók, a vállalatok és az állam között. A Dániában szerzett tapasztalatok szintén nagyon értékesek, itt a munkavállalók rotálása megkönnyíti a képesítések fejlesztését. Amikor egy munkavállaló képzésen vesz részt, a helyét egy éppen munkanélküli személy veszi át. Ezek az országok, más országokkal egyetemben, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy el lehet ezt érni; illetve, hogy a munkaerőpiac rugalmassága vezet ahhoz az innovációhoz, amely végül munkahelyeket teremt. Az eredmény a tartós munkanélküliség legalacsonyabb szintje: ez a szint jelenleg Dániában csupán 0,8%. Szeretném azt hinni, hogy az ilyen példák, valamint az Európai Szociális Alap által nyújtott ösztönző intézkedések segítenek majd alapjaiban megváltoztatni a jelenlegi helyzetet az új tagállamokban is. Még egyszer üdvözlöm a Bizottság közleményét, illetve Pack asszony jelentését.

  Mihaela Popa (PPE-DE). – (RO) Való igaz, tanulni sohasem késő. Szeretnék ezúton gratulálni az előadónak a nagyszerű munkához egy olyan kérdéskörben, amely rendkívül fontos mind európai szinten, mind azon túl. Sajnálatos módon a polgárok többsége még mindig úgy gondolja, hogy az oktatást az ember életének első felében kell megszerezni.

Szorgalmaznunk kell a felnőttoktatás számára elérhető európai pénzeszközökhöz való hozzáférést, különösen azokban a tagállamokban, amelyek nemrég csatlakoztak az Unióhoz. Az ilyen pénzeszközök felhasználásának aránya igen alacsony ezekben az államokban, csakúgy, mint a szakmai újraképzésben és az egész életen át tartó tanulásban részt vevő emberek száma.

Úgy vélem, hogy a fiatalok mentalitását még oktatásuk kezdeti szakaszában kell megváltoztatni, ezzel is felkészítve őket egy mozgásban levő Európára. Új, európai szintű programok kifejlesztésével kell beléjük nevelni, hogy a képzés vagy oktatás nem ér véget az első képesítés megszerzésével. Nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy bárki bármikor szerezhet új készségeket és kompetenciákat, hogy ebben a tekintetben nem számít a kor, a faji hovatartozás, a nem vagy akár a földrajzi elhelyezkedés. Ezek figyelembe vételével egy alapvető elv rajzolódik ki: mindannyiunknak meg kell adni a lehetőséget a tanulásra.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, a munkaerőpiac szerkezetében végbemenő igen gyors változások magasan képzett munkaerőt tesznek szükségessé. A csekély képesítéssel rendelkező emberek a társadalmi és gazdasági fejlődés peremén maradnak.

A kreativitás és az innováció kulcsfontosságú tényezők a modern korban. Minél találékonyabb egy ember, annál kreatívabb erőforrása a gazdaságnak. Azok a gazdaságok virágzanak, amelyek az emberekbe fektetnek be (magyarul az oktatásba), a munkaerő alapvető szakmai és nyelvi készségeibe. Rendkívül fontos, hogy az egész életen át tartó tanulás segítségével felébresszük azokat az emberekben szunnyadó képességeket, amelyek használatra várnak.

Véleményem szerint a Pack asszony által előadott, felnőttkori tanulás: tanulni sohasem késő” tárgyú jelentés több, mint puszta szóhalmaz; hiszem hogy ezeket a szavakat sikeresen tudjuk cselekvésre váltani. Szeretném megköszönni Figel biztos úr munkáját az egész életen át tartó tanulás területén.

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Csatakoznék kollégáimhoz és jómagam is szeretnék gratulálni Doris Pack asszonynak előadói munkájához. A szóban forgó kérdéskör kiemelt jelentőséggel bír a ma és különösen a holnap Európája számára.

Az új társadalom fejlődése, csakúgy, mint a társadalmi kohézió, szorosan kapcsolódik az oktatás kérdéséhez, ahol az oktatás alatt nem csupán a formális oktatást kell érteni, hanem támogatni kell az egyénre fókuszáló nem-formális és informális oktatást is.

Szeretném felhívni továbbá a figyelmet a migráns oktatás jelentőségére is. A gyakorlatban is kiderült, hogy az oktatás elengedhetetlenül fontos a migránsok szociális integrációjának, valamint a tolerancia, stabilitás és teljesítmény szempontjából, illetve az európai fejlődés egészét tekintve.

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónek, Pack asszonynak, valamint a biztos úrnak is, aki nagyszerűen látja el feladatát, külön kiemelném itt az Európai Technológiai Intézet számára végzett munkáját. Ma azonban egy másik témát tárgyalunk, és szeretném a hallgatóság figyelmét egy bizonyos problémára felhívni.

A 20. század elején Európa még az írástudatlanság ellen harcolt, ez szemben a század második felében már minden európai tudott írni és olvasni. A mai kor írástudatlansága a számítógépes készségek és az Internet hozzáférés hiánya. Szeretném javasolni, hogy az a probléma nagyobb hangsúlyt kapjon.

Ez a digitális szakadék a generációs szakadékot is érinti. Tudnunk kell, hogy mennyi ideig, öt vagy tíz évig, fog tartani, amíg minden európai polgár képes lesz majd a számítógépet kezelni, illetve rendelkezik majd Internet hozzáféréssel. Európa elszigetelt területein az Internet kávézókat lehet erre célra használni, ahol egy szobába több számítógépet helyeznek, és ahol az összes lakos használhatná a létesítményt. Ez már a 21. század kihívása.

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. – (SK) Úgy gondolom, hogy a hozzájárulások közül sok elősegíti a felnőttoktatás kérdésében való részvételt.

Ez alapján, ahogyan erre már korábban is rámutattak, tanulni sohasem késő. A második dokumentum kimondja, hogy a tanulásra mindig van jó ok, vagy van arra megfelelő idő. Annyit szeretnék mondani, hogy Doris Pack jelentését, valamint az itt említett számos kezdeményezést kiegészítésnek vagy ráadásnak tekintem ahhoz, amit maga a Bizottság javasolt. Ez a filozófia tehát nagyon értékes. Szeretnék visszautalni bizonyos konkrét intézkedésekre, mert ezek segítik és javítják a témakör megközelítését: a felnőttek motiválása az oktatásban való részvételre; a munka, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás jobb összeegyeztetésének szükségessége; a generációk és kultúrák közötti összetartás szükségessége; a nyelvoktatás és nyelvtanulás fontossága; a kiszolgáltatott helyzetben levő csoportok különleges igényeinek tiszteletben tartása; a magasan képzett tanárok jelentősége – ez utóbbit a közelmúlt tárgyalásai az oktatási sikerek egyik kulcsaként határozták meg –, a felsőoktatás megfelelőbb megközelítése és végül az összehasonlítást lehetővé tevő adatok vagy információk kidolgozása.

A Bizottság is reagál majd erre a felhívásra, amely felhívja a figyelmet a felnőttoktatáshoz kapcsolódó karrierlehetőségek értékelésére, valamint a felnőttoktatás finanszírozásának kérdésére is. Ezek nagyon pontos kérdések, amelyek ugyanakkor a tagállamok hatáskörébe is tartoznak.

Végül pedig az előbb hallott jelentés, illetve a Bizottság dokumentumainak egyik eredménye a tagállamok tárgyalása, illetve a Miniszterek Tanácsának végkövetkeztetése lesz februárban. Véleményem szerint ezek nemcsak őszinték lesznek, de továbbá támogatják a hozzáférhető és magas szintű felnőttoktatást. Összefoglalásképpen engedjenek meg egy gondolatot, amely nem csupán köszönet és hála, de ugyanakkor az inspiráció értékelése is. biztosként, egyúttal pedig politikusként és édesapaként meggyőződésem, hogy az oktatás – és itt a hozzáférhető, magas szintű oktatásra gondolok – az egyén és a társadalom politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének legfontosabb tényezője. Továbbá az oktatás az, ami valódi egyenlőséget hoz, tehát az oktatás segítségével érhetjük el azok a dolgokat, amelyekre mindannyiunk egyenlőségéhez szükség van. Szeretném megköszönni figyelmüket és örömmel várom az együttműködést.

  Doris Pack, előadó. − (DE) Elnök úr, először is szeretném megköszönni mindenkinek a virágcsokrot. Egy-két virágszálat ebből a gyönyörű csokorból szívem szerint Jan Figeľnek adnék át. 1993 óta kampányolok a felnőttoktatás mellett, láttam ezeknek az erőfeszítéseknek az első gyümölcseit, és most hatalmas örömmel tölt el, hogy sikerült elérnünk ezt a nagy áttörést, amely szerint a felnőttoktatás jelentőségét már a politikai tevékenység minden szférájában elismerik.

Külön lelkesít, hogy minden lehetséges ösztönző intézkedést kidolgozhatunk, amelyek segítségével a felnőtteket rávehetjük az oktatási folyamatba való visszatéréshez. Sokuknak erre még sohasem volt lehetősége, és többüket motiválni kell. Le kell küzdeni az emberek gátlásait és meg kell szabadulni a korlátoktól. Ezért is hiszem hogy különösen fontos azoknak a felnőttoktatási központoknak, alapítványoknak és jótékony szervezeteknek a támogatása, amelyek kiemelkedő munkát végeznek ezen a területen; és hasonlóan fontosnak tartom azt, hogy az általuk biztosított magas színvonalat fenntartsuk, bár annak sem látom akadályát, hogy ezt a színvonalat tovább emeljük. Ahogyan azt korábban is mondtam, garantálnunk kell, hogy a felnőttoktatás minősége tovább javuljon.

Örömmel hallottam Figel úr, hogy a Bizottság Önhöz tartozó területén már megalakult egy munkacsoport. Külön öröm számomra továbbá, hogy ezt talán össze lehet kapcsolni Grundviggal is, és ezáltal ha szabad ezt a kifejezést használnom, lökést adhatunk a nemzeti kormányoknak.

El kell tehát kezdenünk ezt a folyamatot. Az ékes szavaknak most már cselekvésbe kell átcsapniuk, és a feladatunk nem más, mint megcáfolni a következő közmondást: „idős kutyáknak már nem lehet új trükköket tanítani”. Ez ellenkezik mindennel, amit a felnőttoktatás képvisel, és ezért is reménykedek abban, hogy saját erőfeszítéseink és az Önök segítsége révén, felnyergelhetjük a nemzeti kormányokat, hogy megtanuljnak ügetni, hiszen jó ideig eltarthat, amíg megtanulnak galoppozni.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A napirendi pontot érintő szavazást 2008. január 16-án, szerdán, déli 12 órakor tartjuk.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Edit Herczog (PSE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni az előadó és a szakbizottságok eredményes és kiemelkedően szociális hangvételű munkájához. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaltam, hogy mindössze egyetlen utalás erejéig jelenik meg benne az információs és kommunikációs készségek fejlesztésének kérdése. Gondoljunk csak bele, hogy az elmúlt években hány olyan jogszabályt alkottunk, amely új jogokat ismer el az európai polgárok számára, és ezek közül hány esetben írtuk elő, hogy a munkavállaló, a fogyasztó, a nyugdíjas vagy éppen a turista Interneten kapja meg a vonatkozó tájékoztatást, eljárási lehetőséget.

Mindezeknek akkor van értelmük, ha a kedvezményezettek hozzá is férnek az információhoz. Az „e-képességek” fejlesztése az életen át tartó tanulásban és az általános alapoktatásban is létfontosságúvá válik, mint az információs és tudásalapú társadalom alapköve. A tagállamok számára is kulcsfontosságú feladat a digitális esélyegyenlőség és az elektronikus befogadás elősegítése. Nagyon örülök annak, hogy ha sok másban nem is, de ebben például minden magyar párt egyetért.

A modern információs és kommunikációs technológiák önmagukban a történelem során példátlan lehetőséget nyújtanak a kohézió és az esélyegyenlőség tényleges előmozdítására, de ezzel a lehetőséggel csakis akkor élhetünk, ha mindenkinek biztosítjuk a beilleszkedés feltételeit, egész életükön át, így az „e-képességekre” is szükségszerűen igaz a Bizottság közleményének a címe: „Tanulni sohasem késő”. Köszönöm a figyelmet.