Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 16., Szerda - Strasbourg

2. A szlovén elnökség programjának bemutatása (vita)

  Elnök. − Hölgyeim és uraim! A mai nagyon különleges nap. Különleges nap, mert az Európai Unió történetében először veszi át ennek az országnak, nevezetesen Szlovéniának a képviselője, a miniszterelnöke az Európai Unió elnökségét. Szlovénia olyan ország, amely 2004. május 1-jén kilenc másik országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. És most először történik meg, hogy a ma a szabadság, demokrácia és parlamentarizmus alapelvei szerint élő hajdani kommunista országok egyike, nevezetesen Szlovénia veszi át az Európai Unió elnökségét. Ezért melegen üdvözlöm a Tanács hivatalban lévő elnökét, Szlovénia miniszterelnökét, Janez Janšát. Üdvözöljük az Európai Parlamentben!

(Taps)

A mai nap más okból is különleges, ezért különösen melegen szeretném üdvözölni az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Durão Barrosót, mert pontosan 50 évvel ezelőtt történt, hogy az Európai Bizottság első elnöke, Walter Hallstein összehívta az ő első Bizottságát. Az Európai Bizottság 50. évfordulója egy másik olyan esemény, amelyet meg kell ünnepelnünk. Így ezért ma e különleges születésnap alkalmából kivételesen még egyszer jókívánságaimat fejezem ki ezen ünnep összefüggésében a Bizottságnak is.

(Taps)

Hölgyeim és uraim! Öröm meghallgatni a Tanács hivatalban lévő elnökének jelentését.

  Janez Janša, a Tanács elnöke. – (SL) Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy itt lehetek ma önökkel, és nemkülönben büszke is vagyok rá. Szlovénként büszke vagyok, mert az én országom az első az EU új tagállamai között, amely megbízást kapott az Európai Tanács elnökségére, és büszke vagyok európaiként, akinek az uniója az aláírt Lisszaboni Szerződéssel és kibővített eurozónával és schengeni övezettel lép be 2008-ba.

Biztosíthatom önöket, hogy a nyárig terjedő hónapokban nagy örömömre szolgál, ha meghívnak, hogy jöjjek gyakrabban, és természetesen az Európai Tanács valamennyi ülése után. Már előre örülök a hathónapos időszak során az Európai Parlamenttel folytatandó szoros és konstruktív együttműködésnek.

A mai számos vonatkozásban történelmi nap. Szlovénia bemutatja elnökségének prioritásait az Európai Parlamentben az első új tagállamként, az első, a korábbi vasfüggöny mögötti tagállamként, és ugyancsak az első olyan szláv országként, amely az Európai Unió Tanácsát vezetheti.

Ez nem lett volna lehetséges az elmúlt negyedszázadban az európai kontinensen bekövetkezett mélyreható változások nélkül. Ezek tették lehetővé, hogy Európa nagymértékben egységesüljön, mondhatnám, a béke, a szabadság, a szolidaritás és a haladás uniójában egységesüljön. Mindez az európaiak milliói számára még csak 20 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt.

Ez év májusában pontosan 20 év telik el az én egyik nagyon különös, nagyon személyes élményem óta. Engedjék meg, hogy ezt megosszam önökkel, mivel pontosan azokat a változásokat szimbolizálja, amelyekre utaltam.

Két másik újságírót és engem – egy altiszttel együtt – 1988-ban őrizetbe vettek, bebörtönöztek, katonai bíróság elé állítottak és elítéltek, mert bíráltuk az akkori jugoszláv totalitárius kommunista rendszert, és különösen az akkori jugoszláv hadsereg militarista törekvéseit. Akkor nem létezett a védekezéshez fűződő alapjog, nem volt jogunk ügyvédre, sem a nyilvánosság jelenlétére. Minket Szlovénia fővárosának, Ljubljanának a közepén állítottak bíróság elé, ami akkor a Jugoszláv Köztársaság része volt, és egy számunkra idegen nyelven hallgattak ki.

Annak ellenére, hogy a tárgyalást titokban tartották meg, és a jugoszláv hadsereg beavatkozása fenyegetett, az utcákat és a tereket békésen tiltakozó emberek tízezrei árasztották el. Követelték az emberi jogok tiszteletben tartását és a demokráciát. Ők voltak azok, akik a változást elindították.

Majdnem pontosan 20 évvel később itt állok önök előtt ebben a nagyra becsült teremben, az Európai Parlamentben, Strasbourg közepén, ahová úgy juthatok el, hogy nem kell megállnom a határokon. A Szlovén Köztársaság miniszterelnökeként és az Európai Unió elnökeként anyanyelvemen szólhatok önökhöz.

Ha valaki 20 évvel ezelőtt a katonai börtön cellájában azt mondta volna nekem, hogy ez megtörténhet, bizonyosan egyetlen szavát sem hittem volna el. De megtörtént, és mindössze 20 év elteltével, ugyanannak a generációnak az életében.

Ezen idő alatt Szlovénia megteremtette a demokratikus parlamentáris rendszert és a piacgazdaságot, és független, nemzetközileg elismert országgá vált, amely ma már az Európai Unió és a NATO tagja, az eurozóna és a schengeni terület része. 1988-ban, 20 évvel ezelőtt, vásárlóértékben számítva az egy főre jutó jövedelmünk körülbelül 4000 euró volt; 2007-re ez az adat 22 000 euróra nőtt. Elértük az Európai Unió átlagának 91%-át, a tavalyi évben a gazdasági növekedés meghaladta a 6%-ot, a munkanélküliségi ráta történelmünkben ilyen alacsony még sohasem volt, és ez egyike a legalacsonyabbaknak az Európai Unióban. A szegénység szintje a második legalacsonyabb az eurozónában, mi vagyunk az eurozóna harmadik legkevésbé eladósodott tagja, és egyike az Európai Unió reformbarométere első hat tagállamának.

A berlini fal leomlása és a demokratikus változások után Közép- és Kelet-Európa többi, korábban kommunista országai, amelyek ma már az Európai Unió tagjai, ugyancsak hasonlóan nagyszerű haladást értek el.

Tavaly decemberben, amikor Olaszország, Ausztria, Magyarország és Szlovénia között megszűnt a schengeni határ, Szlovéniában és a korábbi határok túloldalán emberek tízezrei spontán ünnepelték ezt a szimbolikus aktust. Azok közül, akik akkor ott voltak velünk – ott volt az Európai Bizottság elnöke, de a hideg ellenére máshol is nagy volt az öröm –, láthatták, hogy az emberek mély érzelmekkel reagáltak. A helyzet ugyanolyan volt a hajdani vasfüggöny korábbi határai mentén, a Baltikumtól az Adriáig.

Akkor találkoztam egy idős szlovén párral a boldog tömegből a hajdani határátkelőnél. Mindkettejük szemében könnyek csillogtak. Beszéltek nekem a nehéz időkről, amelyeket évtizedeken át el kellett viselniük a szigorúan őrzött határ mellett élve, és beszéltek a későbbi megaláztatásokról, amelyeket szinte minden alkalommal, ha átkeltek a határon, el kellett szenvedniük. A hölgy azt mondta, alig merte elhinni, hogy mindez megtörténik, hogy a határ gyakorlatilag nem létezik, és hogy valami olyasmi van alakulóban, amiről még álmodni sem mert volna 20, sőt 15 éve sem.

Bár ott lehettek volna azon a decemberi estén az Európai Parlament azon képviselői, akik az Európai Unió és a schengeni övezet bővítését támogatták. Bizonyára nagy örömöt okozott volna nekik. Mivel azonban nem volt lehetséges, hogy mindannyian ott legyenek, hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra, hogy azt mondjam önöknek, „köszönöm”.

Köszönöm a hajdani határátkelő eltűnőben lévő határa mentén álló idős pár nevében, köszönöm ezrek, tízezrek és milliók, Közép- és Kelet-Európa több mint 100 millió polgára nevében, akik 20 évvel ezelőtt még a vasfüggöny másik oldalán éltek, egyesek politikai és emberi jogaiktól megfosztva börtönben, akik ma együtt vannak itt az egyesült Európában a jobb élet valódi lehetőségével és olyan lehetőségekkel, amelyekhez hasonlóban elődeinknek sohasem volt részük. (Taps)

Lehetséges, nem is tudják, hogy milyen mérhetetlen következményei lettek azon döntésüknek, hogy támogassák szabadságvágyunkat, és kimutassák szolidaritásukat. Ez a döntés valószínűleg páratlan az egész emberiség történelmében, olyan döntés, amely annyi jót hozott oly sok ember életében. Köszönöm önöknek azok nevében, akik azért vannak itt, mert önök kiálltak mellettünk. Semmilyen nyomás nem nehezedett önökre, hogy ilyen önzetlen döntést hozzanak – a szabadság és a szolidaritás győzedelmeskedett, mert önök törődtek velünk.

Azok közülünk, akik olyan generációkhoz tartoznak, amelyek nem az Európai Unióban születtek, valószínűleg sokkal érzelmesebben tekintünk mindarra, ami az utóbbi években és évtizedekben történt. Számunkra az Európai Unió nem magától értetődő dolog. Mi tudjuk, hogy létezik egy másik, egy sokkal rosszabb alternatíva, és ez még egy ok arra, amiért készen állunk mindent megtenni annak érdekében, hogy az Európai Uniót megóvjuk, fejlesszük és erősítsük.

Fő célunk Európa számára, hogy a következő hat hónapban a lehető legtöbb területen érjünk el előrehaladást. Kevés idővel ezelőtt, amikor Németországgal és Portugáliával együtt összeállítottuk a 18 hónapos elnökségi programot, meghatároztuk ezeket a kulcsfontosságú területeket. Ez páratlan élmény volt, trióként együtt dolgozni, és ugyanilyen kiváló volt az európai intézmények közreműködése is. A Parlament tájékoztatást kapott a programról és arról a lényeges fejlődésről, amelyet trióbeli partnereink az elmúlt évben a közös program végrehajtásában elértek.

Szlovénia mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a még elvégzendő feladatok teljesüljenek. Ezért kiindulási pontunk a fent említett program, mert meg kívánjuk őrizni az Európai Unió politikájának folyamatosságát. Ugyanakkor szembeszállunk bármilyen új kihívással. Mint a trió utolsó országa, biztosítani fogjuk a zavartalan átmenetet a következő trióhoz.

Ez idáig a program végrehajtásának legfontosabb eredménye az új EU-szerződésről szóló megállapodás volt, amelyet tavaly decemberben írtunk alá Lisszabonban. Hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet Angela Merkel kancellár és José Sócrates miniszterelnök személyes elkötelezettségéért, ami ehhez az eredményhez elvezetett. Emlékezzünk vissza a bizonytalan és nehéz körülményekre, amelyek közepette egy évvel ezelőtt a német elnökség vállalta ezt a projektet. A Lisszabonhoz vezető úton az első áttörés a Berlini Nyilatkozat, illetve az abban foglalt elvi megállapodás volt arról, hogy az Európai Uniónak új szerződéses alapot kell adni. Júniusban az Európai Tanács ülésén a kormányközi konferencia mandátumáról szóló sikeres megállapodás után a német elnökség munkáját portugál kollégáink folytatták sikeresen. Az ő vezetésükkel a kormányközi konferencia eredményesen zárult, és mi az új Lisszaboni Szerződést kaptuk.

Ezúttal szeretnék rámutatni az Európai Parlament és különösen a kormányközi konferencián résztvevő képviselői fontos szerepére és hozzájárulására az új szerződés megszövegezéséhez. Ugyancsak szeretném hangsúlyozni az Európai Bizottság meghatározó szerepét az új szerződésről szóló megállapodás elérésében. Én szoros figyelemmel kísértem ezt a munkát. Mindezt jól ismerem, és ezért közvetlen tapasztalataim alapján beszélhetek. A Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering és a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso határozott személyes elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot, amikor tavaly stratégiai támogatást nyújtottak mindkét elnökséget vállaló országnak. Az Európai Unió mindhárom kulcsintézménye erőfeszítéseinek szinergiája tette lehetővé a sikert, azaz a Lisszaboni Szerződés aláírását.

Ez a szerződés a kibővített Európai Unió működésében nagyobb hatékonyságát és demokráciát biztosít. Sok új területen elősegíti a döntéshozatalt, és megerősíti az európai és a nemzeti parlamentek szerepét.

Feladatunk azonban nem ért véget a szerződés aláírásával. Beléptünk a ratifikációs időszakba, ami – amint 2005. tapasztalatai alapján tudjuk – az új szerződés törvénybe iktatásának legérzékenyebb fázisa. Hangsúlyozom, hogy a ratifikálás az egyes tagállamok kizárólagos kompetenciájába és felelősségi körébe tartozik. E tekintetben különösen szeretnék gratulálni Magyarországnak, amely már be is fejezte ezt a folyamatot. Reméljük, hogy elnökségünk végével a legtöbb tagállam követi ezt a példát. A szlovén parlament e hónap végén hozza meg a ratifikációról szóló határozatát.

A cél az, hogy 2009. január 1-jén a szerződés életbe lépjen. Ez egyebek közt azt jelenti, hogy az összes szükséges előkészület tekintetében sok teendőnk lesz még. Szorosan együttműködünk a következő elnökséget adó országgal, Franciaországgal, biztosítva, hogy időben minden készen álljon a szerződés hatályba léptetéséhez. Ezzel összefüggésben szorosan együtt fogunk működni az Európai Parlamenttel is.

Hölgyeim és uraim, az Európai Unió tagállamaiban a gazdasági reformok terén, illetve a belső piac létrehozásában a legutóbbi években tapasztalt fejlődés reményt keltő. Ezen időszak alatt az EU gazdasága megerősödött, termelékenysége és a foglalkoztatás nagymértékben nőtt.

A növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia végrehajtásának következő hároméves ciklusa alatt mindenekelőtt a korábbi irányban kell előrehaladnunk, és az emberi erőforrásokba történő befektetésre, a munkaerőpiacok modernizálására, a vállalkozói potenciál növelésére, a megbízható és megfizethető energiaforrások biztosítására és a környezet védelmére kell összpontosítanunk. Ahhoz, hogy az Európai Tanács tavaszi ülésén hatékonyan indíthassuk az új hároméves ciklust, időben el kell fogadnunk azokat az integrált iránymutatásokat, amelyekért az EU intézményei felelősek. Az Európai Parlament kiváló képviselői, ebben a helyzetben szeretném megismételni a konstruktív intézményközi együttműködés fontosságát.

A gazdasági növekedés fenntartásának kulcsa a tagállamokban a jól megtervezett reformok végrehajtása európai uniós intézmények támogatásával ott, ahol a közös politika hozzáadott értéket jelent. Sok olyan probléma van, ami e növekedés ellenében hat, így állandó reformra és alkalmazkodásra van szükség. Jelenleg számos súlyos kihívással állunk szemben, amelyek közül a legfontosabbak az olaj- és élelmiszerárak növekedése, valamint az Egyesült Államok jelzálogpiaci eseményei által okozott pénzpiaci nyugtalanság. A szlovén elnökség e problémákra a szükséges figyelmet fogja fordítani, hogy következményeiket csillapíthassa. Ennek érdekében az év első felében összeállítjuk az EU pénzpiacai stabilitásának biztosítására irányuló tevékenységének átfogó programját. A piacok nagyobb átláthatóságára, megerősített felügyeleti mechanizmusokra és szorosabb nemzetközi együttműködésre van szükség.

Az emberi erőforrásokba, tudásba, kutatásba és az új technológiákba történő befektetés egyike a lisszaboni stratégia alapköveinek. A modern Európához egyre inkább szükség van a kreativitásra és tudásra épített társadalomra. A tudásba történő befektetés azonban önmagában nem elég. Ebben az évben lehetőségünk van alapos vitát folytatni arról, hogy az EU-ban miféle egységes piacot szeretnénk. Biztosítanunk kell, hogy a gondolatok és a tudás áramlását ne akadályozza semmi. Az Európai Tanácsban tavasszal ezért az Európai Unió négy szabadságát kiegészítjük egy ötödikkel – a tudás szabad áramlásával, ahol eddig kivételes előrehaladást értünk el. A diákok, kutatók és előadók nagyobb mobilitása hozzá fog ehhez járulni. Az EU belső piaca előnyeinek sokkal inkább elérhetővé kell válniuk a fogyasztók és a kis- és közepes vállalkozások számára. Az Európai Unió reformstratégiájának végrehajtásához a szolgáltatások belső piacának tényleges létrehozása irányába történő gyors előrehaladás és az innováció jelenti a kulcsot. Mindent meg akarunk tenni, hogy a belső energiapiac liberalizálásában is előbbre lépjünk. Elnökségünk végén örömmel számolnék be önöknek arról, hogy ebben az ügyben sikerült megállapodásra jutnunk. Reméljük, képesek leszünk megtenni a szükséges lépéseket, hogy polgáraink és vállalkozásaink számára jobb, olcsóbb és megbízhatóbb energiaellátást biztosítsunk.

Tisztelt európai parlamenti képviselők! Ami az EU jövőjét illeti, utalnunk kell a bővítés folyamatára, amely még nem befejezett. A bővítés egyike az Európai Unió legsikeresebb politikáinak. Az Európai Bizottság 2006-ban „Bővítés – két évvel később” című közleményében meggyőzően demonstrálta, hogy az eddigi legnagyobb bővítés, nevezetesen a 2004. évi, az Európai Unió régi és új tagállamai számára egyaránt hasznos volt.

Egyetlen pillantás Európa térképére megerősíti azt a benyomásunkat, hogy a bővítés egy befejezetlen történet. Alapvető fontosságú, hogy ez a folyamat a vállalt kötelezettségvállalásokkal összhangban és az alapelveknek megfelelően folytatódjék, nevezetesen annak az elvnek az alapján, hogy a tagsági kritériumoknak meg kell felelni. A szlovén elnökség arra törekszik, hogy a csatlakozási tárgyalásokat ezen az alapon folytassa Horvátországgal és Törökországgal.

A nyugat-balkáni országok külön kérdést jelentenek. Amikor az EU-elnökséget legutóbb olyan ország töltötte be, amely ezzel a régióval határos, nevezetesen Görögország, a nyugat-balkáni országok integrációjának alapjait a Thessaloniki Napirend fektette le. Mi úgy véljük, hogy most, öt év elteltével elérkezett az idő ezen országok uniós csatlakozási kilátásainak megerősítésére és egyesítésére. Az elnökség szándéka szerint elő fogja mozdítani az ebbe az irányba történő haladást. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem pártoljuk a feltételek könnyítését vagy valamilyen rövid út biztosítását. Egyáltalán nem. Mi azt akarjuk, hogy az Európai Unió aktívabban avatkozzon be ezen a területen, és erőteljesebben vegyen részt ezen országok reformfolyamatainak támogatásában.

Nem felejthetjük el, hogy az EU-tagság határozott és kézzelfogható kilátásba helyezése olyan alapvető mozgatórugó, amely elindíthatja ezen országokban a szükséges változásokat és reformokat. Ezért meg akarjuk erősíteni ezt a lehetőséget azzal, hogy különféle területeken konkrét lépéseket teszünk.

A Nyugat-Balkán szívében fekszik Koszovó. A 70-es években Koszovó autonómiát szerzett, és a korábbi Jugoszlávia szövetségi rendszerének részévé vált. Koszovó státusa gyakorlatilag ugyanaz volt, mint a szövetségi köztársaságoké. Tizenöt évvel később Milošević egyoldalúan megszüntette ezt a státust, majd megkísérelt etnikai tisztogatást végrehajtani, amit a nemzetközi közösség állított le. E beavatkozás után helyreállt a béke, de Koszovó állandó státusának kérdése megoldatlan maradt.

Ma ez az Európai Unió előtt álló egyik legnehezebb kérdés. Természetesen kívánatos lenne, hogy a Koszovó státusának kérdését oly módon oldják meg, amely mindkét közvetlenül érintett fél számára teljes egészében elfogadható. A hosszadalmas tárgyalási folyamat sajnálatos módon azt bizonyítja, hogy az ilyen eredmény elérésére nincs esély. Továbbá, az sem valószínű, hogy a közeljövőben e kérdésben az ENSZ Biztonsági Tanácsában megállapodást lehetne elérni.

Azt viszont mindannyian tudjuk, hogy a kérdés megoldásának további késedelme a nyugat-balkáni régió nagy részét drasztikusan destabilizálhatja. Ez lenne a lehető legrosszabb kifejlet. Koszovó mindenekelőtt európai kérdés. A szlovén elnökség az Európai Tanács decemberi határozataira épít. Rendelkezünk azzal az alappal, amelyen konszenzus alakítható ki, rendelkezünk az Európai Unió elvi politikai megállapodásával arról, hogy civil missziót vetünk be Koszovóban, és egyetértünk abban, hogy a status quo fenntartása fenntarthatatlan, valamint abban, hogy Koszovó kérdése olyan különleges probléma, amely nem alkalmazható a világon tapasztalt semmilyen más helyzetre sem. E kereten belül az elnökség koordinálja azokat a megoldásokat, amelyek az Európai Unión belül a lehető legszélesebb támogatást élvezik, ugyanakkor a régió hosszú távú stabilitását biztosítják.

Koszovó természetesen nem a régió egy szigete. Európa, az Európai Unió számára a Nyugat-Balkán valamennyi országa fontos. Fontosabb Szlovénia számára, mint sok más európai uniós tagállam számára, mivel közvetlen szomszédságunkban található, és a Balkán jelenlegi helyzete a hidegháború befejeződését követő geopolitikai átalakulás befejezetlen története. Azt szeretnénk, ha ennek szerencsés vége lenne. Mi, mint az Európai Unió, felelősséggel tartozunk érte, és ezzel a régió nemzeteinek és kultúráinak tartozunk. A régió stabilitása rendkívül fontos az egész Európai Unió számára, és az csak európai perspektívában érhető el.

Szerbia hagyományosan fontos szerepet játszik a Nyugat-Balkánon. Alapvető, hogy Szerbiát – helyes megközelítéssel – a rövidtávú zavarok és megingások ellenére is az Európa felé vezető útra ösztönözzük.

Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság 2005 végén tagjelölti státust nyert el, de még mindig nem kapta meg a tárgyalások kezdetének dátumát. Sok sikeres reformot hajtott végre, de másokat még végre kell hajtania, és ebben segítséget kell nyújtanunk neki. Az ország nem válhat a régió tágabb helyzetének túszává. Macedónia belső stabilitásához is rendkívül fontos Koszovó státusának lehető legkorábbi rendezése.

Meg kell említenünk a II. világháború után eltérő történelmű Albánia szerepét is, most értékeljük a régió stabilitásához való hozzájárulását, és Koszovó jövőbeni státusának megoldásához való konstruktív megközelítését. Ugyanebbe a kategóriába sorolhatjuk Montenegrót, amely szintén komolyan magáévá tette a reformokat annak érdekében, hogy bekerüljön a Thessaloniki Napirendbe.

Bosznia és Hercegovina Dayton utáni, a nemzetközi jelenléttel és a belső politikai instabilitással jellemezhető helyzete az elmúlt hónapokban bizonyította, hogy ennek az országnak különös figyelemre van szüksége. Sok mindent megtettek, az EU-tagság támogatása erősödik, de további segítségre van szükség. Nem feledhetjük el a menekülteket, akik még mindig nem tértek vissza otthonukba, és azokat a súlyos bűncselekményeket, amelyek még mindig büntetlenek maradtak. Az emberiség elleni bűncselekmények megtorlása, a béke és a kiegyezés alapvető fontosságúak Bosznia és Hercegovina európai jövője szempontjából.

Számos oka van a szomszédainkkal, stratégiai partnereinkkel és másokkal folytatott együttműködésünk további megerősítésének. Én már említettem az Európai Unió külső határát. E határon túl fontos és értékes partnereink vannak, akiket jobban be kellene vonnunk különféle tevékenységeinkbe.

Az európai szomszédságpolitika üdvözlendő eszköz a stabilitás és prosperitás határainkon túli területének megerősítéséhez. A keleti és a mediterrán dimenziók egyaránt fontosak. Nem feledkezhetünk meg Ukrajnáról, Moldováról, a Dél-Kaukázusról és Észak-Afrikáról. Intenzív párbeszédre van szükségünk, és az új körülmények újra meg újra a konkrét együttműködés új formáit követelik meg. Ezeket üdvözöljük.

Szeretnénk az olyan intézményeket és folyamatokat, mint a barcelonai folyamat és az Euro-Med, megerősítve látni. Amire azonban nincs szükségünk, az a megkettőződés vagy az olyan intézmények, amelyek az EU intézményeivel versengve egyszerre fedik le az Európai Unió és a szomszédos terület egy részét. Az EU egységes egész, és csak egységes egészként lehet kellően hatékony a szomszédos, illetve az azon túli területek békéjének, stabilitásának és fejlődésének biztosításában.

Megerősítjük szerte a világban a stratégiai partnereinkkel folytatott együttműködésünket is. Elnökségünk alatt négy csúcstalálkozót szervezünk: az Egyesült Államokkal, az Orosz Föderációval, Japánnal, valamint dél-amerikai és a karibi országokkal. Azért hozzuk létre a dél-amerikai és karibi országokkal az együttműködést, hogy elérjük a fenntartható fejlődést, és küzdhessünk a klímaváltozás és a szegénység ellen. A szlovén elnökség alatt állandósítani, és ha lehetséges, formalizálni szeretnénk partneri kapcsolatainkat és együttműködésünket az Orosz Föderációval.

A szlovén elnökség alatt az Európai Unió megbízható támogatást biztosít a közel-keleti békefolyamatnak. Az EU együttműködik az Annapolisban és Párizsban vállalt kötelezettségek teljesítésében. Azt akarjuk, hogy mind az izraeliek, mind a palesztinok biztonságos, szabad és sikeres életet éljenek, és elkötelezzük magunkat e két ország békés egymás mellett élése mellett.

Hölgyeim és uraim, elérkezett az idő, hogy az Európai Unió új, erősebb szerepet vállaljon a világban. Európa az aláírt Lisszaboni Szerződéssel, a kibővített eurozónával és a schengeni övezettel, tartós gazdasági növekedéssel, stabil euróval, és az előző év elejéhez képest több mint három és félmillió új munkahellyel lép be a 2008. évbe. Ezért számos okunk van arra, hogy az Európai Tanácsot ambíciózusan, optimizmussal és – remélem, francia barátaim nem értenek félre – előrelátással vezessük. Az ilyen előrelátásra, jövőképre mindig szükség van. Mert ha nem tudjuk, hogyan állítsuk be a kormánylapátot, minden szél rossz szél. Szélből van elég, különösen a változás szeléből. A változás elmúlt két évtizede nem csak Európát érintette, mert az egész világ megváltozott. Sőt, a közelmúlt éveiben ez a változás gyorsabb volt, mint korábban.

Néhány változás már bekövetkezett, de még nem értékeltük teljes körűen. Sokat beszélhetünk India és Kína gazdasági felemelkedéséről. 2005-ben az Egyesült Királyság elnökségének kezdetén hallgattam a brit miniszterelnök, Tony Blair ebben a tiszteletre méltó teremben megtartott beszédét. Ő rámutatott ezekre a változásokra, és a két új gazdasági szuperhatalom, India és Kína egyre növekvő erejére. Történetesen ezen a héten ez a két ország számos kétoldalú gazdasági és kereskedelmi megállapodást írt alá. Ezek az új szereplők gyorsuló ütemben fektetnek be a tudásba, a kutatásba és fejlesztésbe és a versenyképesség javításába. Helyes az a következtetés, hogy az Európai Unió rákényszerül a dolgok újragondolására és lépések megtételére annak érdekében, hogy versenyhelyzete ne romoljék tovább. A közelmúlt éveiben felsoroltuk összes hiányosságunkat, és beszéltünk az orvoslásukhoz szükséges intézkedésekről. Az ilyen intézkedések közül sokat végrehajtottunk, néhányat sajnos nem. Nem kívánok azonban ismét a Lisszaboni Stratégiából származó célokról és kötelezettségekről beszélni.

Végezetül el kívánom mondani, hogy nem elegendő, ha az Európai Unió a globális világban bekövetkező változásokat kizárólag a versenyképesség, illetve a terrorizmus elleni küzdelem jegyében kezeli. Mindkét reakció helyes, de nem elegendő.

Globális szinten az Európai Unió a következő kulcsfontosságú kihívásokkal néz szembe, amelyekre előbb vagy utóbb válaszokat kell adnia azon felül, amit már hallottunk.

Az első kihívás az ENSZ reformjának és az új világrend létrehozásának a kérdése. Az Európai Unió kulcsszerepet játszhat ebben a reformban.

A második kihívás a szegénység elleni küzdelem. Ez egyike az abszolút prioritásoknak. Az Európai Unió által biztosított nemzetközi fejlesztési segély lényeges, de azt nem mindig használják fel hatékonyan. Ha azt akarjuk, hogy ez hatékonyabb legyen, két dologra van szükség: 1. az oktatásra kell összpontosítanunk, azaz a szegény társadalmak oktatási szintjének emelésére, és 2. a fejlesztési segélyként adományozandó élelmiszereket és más árukat azokban az országokban és régiókban vásároljuk meg, amelyeket a segéllyel megcéloztunk. Csak így tudjuk hatékonyan segíteni mezőgazdaságuk és gazdaságuk megerősítését, és a szegénység okait hosszú távon gyökerestől megszüntetni. Ami a nemzetközi fejlesztési segélyezést illeti, a „versenyképesség” szó helyére az „együttműködés” szó lépjen. Bizakodással kell eltöltsön minket az a tény, hogy a kevésbé fejlett országok fejlettebbekké válnak, a szegények pedig gazdagabbá. Minél több a fejlett ország, annál inkább képesek lesznek fellépni a szegénység ellen.

A harmadik kihívás a klímaváltozás elleni küzdelem. A tavalyi Európai Tanács következtetéseivel az Európai Unió megnövekedett hitelű és sokkal nagyobb befolyással rendelkező globális vezetővé vált. Ezt a szerepet meg kell őriznünk. Ezt azzal is elérhetjük, hogy amikor globális partnereinkkel tárgyalunk, biztosítjuk, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem terheinek megosztását illetően ugyanazokat a kritériumokat alkalmazzák külsőleg, mint amelyeket mi alkalmazunk belsőleg.

A negyedik kihívás természetesen a kultúrák közötti párbeszéd. Erre nagyobb szükség van most, mint valaha. Hosszú távon enélkül nem teremthetők meg a világbéke feltételei, és nem adható a modern világ elleni legnagyobb biztonsági fenyegetésre megfelelő válasz. Ezért örülünk annak, hogy 2008 egyben az az év, amikor az Európai Unió nagy figyelmet szentel a kultúrák közötti párbeszédnek. Annak is örülünk, hogy az Európai Parlament elnöke részt vett a hónap elején Ljubljanában a nyitóünnepségen, és hogy az Európai Parlament ezzel kapcsolatban számos fontos eseményt szervez. Önök jelenős mértékben hozzájárultak először is ahhoz, hogy fokozódott a tudatosság az ilyen párbeszéd szükségességéről, és másodszor ahhoz, hogy valódi előrelépést érjünk el.

Időről időre azt halljuk, hogy a fenti kérdések az Európai Unió számára nem igazi prioritások, és hogy belső problémáinkkal kellene foglalkoznunk, de meg vagyok győződve arról, hogy ez túlságosan szűklátókörű nézet, mert polgáraink számára a béke és biztonság, az EU stabil és biztonságos energiaellátása és az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás kezelése nagyrészt attól függ, hogyan tudjuk ezt a négy kulcsfontossági kérdést megválaszolni a jövőben, és az Európai Unió miként gyakorolja megnövekedett szerepét és befolyását a globális világban.

Minél inkább képes az Európai Unió globális szereplőként ezeken az alapokon eljárni, annál inkább garantálni tudja polgárai számára a békés és biztonságos életet, és az állandó gazdasági és társadalmi fejlődést.

Hölgyeim és uraim, hadd fejezzem be azzal, hogy biztosítom önöket: Szlovénia teljes felelőssége tudatában, és három év intenzív felkészülés után vállalja magára ezt a feladatot. Lehet, hogy a mi elnökségünk nem lesz olyan nagyléptékű, mint a francia, sem olyan látványos, mint a német, és lehet, hogy a mi köztisztviselőink nem rendelkeznek olyan hosszú múltra visszatekintő és kiváló hagyományokkal, mint a britek. Lehet, hogy hibákat fogunk elkövetni, lehet, hogy valamit túl egyenesen vagy egészen naivan fogunk kimondani. De megígérjük, hogy felelősségteljesen dolgozunk, és a lényeges kérdésekre összpontosítunk. Nem fogunk a rivaldafényért versenyezni. Az számunkra nem fontos. Mi tudjuk honnan indultunk 20 évvel ezelőtt, amikor Szlovéniát sokan nem becsülték eléggé. Tudjuk, hogy mi az, amit meg kellett tennünk ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, és itt lehessünk a mai napon.

Legnagyobb kívánságunk az, hogy közreműködésünk révén minden hónappal több európai váljon elégedetté, hogy egy napon, ha Európa bármely városának bármely utcáján sétálva megkérdezünk valakit, hogy érinti-e az Európai Unió jövője, rögvest azt válaszolja „Én törődöm Európa jövőjével, mert tudom, hogy Európa törődik velem”.

Hölgyeim és uraim, lehet, hogy még nem vagyunk ott, de már nem vagyunk messze, és biztos, hogy jó nyomon haladunk. Köszönöm.

(Taps)

  Elnök. − Nagyon köszönöm a Tanács hivatalban lévő elnökének, Janša miniszterelnöknek. Csodálatos, hogy az elnökség Szlovéniáé. A képviselőcsoportok vezetői hamarosan kifejezik helyeslésüket, de én most az egész Parlament nevében elmondhatom, hogy az Európai Parlament Szlovénia mellett áll a sikeres Európai Unió létrehozásában, és bizonyosak vagyunk abban, hogy a szlovén elnökség nagy siker lesz.

Most felkérem a Bizottság elnökét, hogy szóljon hozzánk.

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök úr! Miniszterelnök úr! Parlamenti képviselők! Először a szlovén elnökséghez kívánok szólni. Most első alkalommal fordul elő, hogy a legutóbbi bővítési kör egyik tagállama vállalta magára ezt a nagyon fontos feladatot. Szlovénia nagyszerű példája a bővítés sikerének. Ez volt az első ország, ahol az eurót bevezették.

Szlovénia példája bizonyítja, hogy azok a tagállamok, amelyek 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, ma már az európai integráció középpontjában találhatók. Ez rámutat Szlovénia nagyon fontos európai meghatalmazására is. Biztosítani kívánom Janša miniszterelnök urat, hogy a követező hat hónapban az Európai Tanács elnökeként teljesítendő nagyon fontos feladatai ellátását teljes mértékben támogatni fogom. Ön, miniszterelnök úr, kedves barátom, és az ön országa a szabadságért, Európa ezen alapértékéért folytatott küzdelem szimbóluma. És köszönöm, hogy emlékeztetett bennünket Schengen nagyszabású megünneplésére! Megindító volt számomra, hogy önnel és másokkal együtt ott lehettem a Szlovénia és Olaszország közötti határon, és nem fogom elfelejteni az ön akkori szavait, amikor emlékeztetett arra, hogy 20 évvel ezelőtt ott a jugoszláv hadsereg embereket ölt, azokat, akik megkísérelték elérni a szabadságot, elérni Olaszországot, elérni az Európai Uniót.

Igen mély benyomást tett rám az az út, amelyen Sócrates miniszterelnök úrral és az Európai Tanács elnökével vettem részt; december végén meglátogattuk Németországot, Lengyelországot és a Cseh Köztársaságot; ott álltunk Észtország és Finnország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria határán, és láttuk az oly sokak szemében kifejeződő érzelmeket.

Fontos emlékeztetni magunkat erre onnan, ahol most vagyunk. Amikor önt hallgattam ma, Janša miniszterelnök úr, csak megerősödött az a szilárd meggyőződésem, hogy a 2004-2007. évi bővítés, ami békében és demokráciában egyesítette Európát, valóban egyike az európai történelem legnagyszerűbb eredményeinek, és erre büszkének kell lennünk.

A Bizottság igen szorosan együttműködik a szlovén elnökséggel programjának központi kérdéseivel kapcsolatban, ilyen például a Nyugat-Balkán stabilitása, Koszovó és különösen Bosznia, de idetartozik a bővítés, az európai szomszédságpolitika, a menedékjog és a bevándorlás, a stratégiai partnerekkel folytatott együttműködés és a kultúrák közötti párbeszéd.

Hadd koncentráljak három olyan kérdésre, amely szorosan kapcsolódik a mi feladatunkhoz. Három elsőbbséget élvező ügyre szeretnék összpontosítani: a Lisszaboni Szerződésre, az energia- és a klímaváltozás-csomagra, valamint a megújult lisszaboni stratégiára.

A 2007. esztendő az Európai Uniót jó állapotban hagyja hátra. Az új szerződés elfogadására tett lépések megfeleltek a várakozásainknak. Az Unió követte a Bizottság által 2006 májusában bemutatott útitervet: először jött a Berlini Nyilatkozat, amely a Római Szerződés 50. évfordulójára emlékezett, és felvázolta az Unió jövőképét; majd az Európai Tanács júniusi ülése, ahol a német elnökség alatt megállapodtunk a kormányközi konferencia pontos mandátumáról, és végül decemberben aláírtuk a Lisszaboni Szerződést.

A megállapodás eléréséhez vezető folyamat az előrevivő úttal kapcsolatos konszenzusnak a tagállamok és az európai intézmények közötti figyelemre méltó fokát mutatja.

Van egy hiteles és kiegyensúlyozott szerződésünk, és úgy vélem, ez szilárd alapokat ad a jövőhöz. Elkerültük a megosztottságra és egyet nem értésre utaló korábbi intézményi viták nagy részét. Így az Unió jó formában van ahhoz, hogy idei politikai prioritásunkat megvalósíthassuk. Ennek az évnek a politikai prioritása a Lisszaboni Szerződés sikeres ratifikálása. Felhívom valamennyi tagállamot, hogy gyorsan és határozottan haladjon előre, és biztosítsa ennek az európai szerződésnek a ratifikálását.

A jövő héten a Bizottság elfogadja a klímaváltozással és a megújuló energiával kapcsolatos csomagot. Javaslataink megfelelnek az Európai Tanács valamennyi állam- és kormányfő részvételével a múlt év tavaszán megtartott ülésén meghatározott törekvéseinek, ahol pontos és jogilag kötelező célokat igényeltek.

A Bizottság most e megbízatása szerint jár el. Igen megnyugtatónak tartom, hogy ez a Tanács szlovén elnöksége és a Parlament számára egyaránt prioritást jelent. Keményen kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a csomag 2008 végére elfogadásra kerüljön. Csomagunk kiegészíti a tavaly az energia belső piacával kapcsolatban előterjesztett javaslatainkat. Az európai energiapiac több választási lehetőséget és kedvezőbb árakat biztosít az európai polgároknak, és alapvető fontosságú ahhoz, hogy választ tudjon adni az Európai Unióval szemben álló három központi kihívásra az energia területén: a versenyképességre, a fenntarthatóságra és az ellátás biztonságára.

Már a kezdet kezdetétől tudtuk, hogy Európa átalakítása egy alacsony szénkibocsátású gazdasággá nem könnyű feladat. De ez az a perc, amikor megfontoltan, felelősen és elkötelezettségünkkel összhangban kell viselkednünk. A Bizottság a tagállamoktól kért erőfeszítésekkel kapcsolatban kiegyensúlyozott megközelítést követ. A tagállamok különböző pozícióból indulnak; eltérőek a körülmények; néhányan inkább képesek a beruházások finanszírozására, mint mások. Szükség van arra is, hogy minimalizáljuk az európai ipar adaptációjának költségeit, és foglalkoznunk kell az energiaintenzív iparágak előtt álló kihívásokkal is. A Bizottság nagyon is tudatában van ezeknek a tényeknek, amint az az előterjesztéseinkből kiderül majd.

Ne várják el tőlünk, hogy kompromisszumokat kössünk az európai érdekek körében a klímaváltozás elleni globális erőfeszítések ösztönzése, az energiabiztonság megteremtése és gazdaságaink számára a versenyelőnyök létrehozása terén. Nemzetközi hitelességünk és az európai polgárok előtti hitelességünk egyaránt a 2007 márciusában kitűzött célok teljesítésétől függ.

Bali nagy siker volt a tekintetben, hogy létrehozta a megállapodáshoz vezető útitervet, de a jövő heti csomagunk világosan demonstrálja azt is, hogy hajlandók vagyunk pénzt áldozni arra, amiről beszélünk.

Az energia- és klímaváltozás-csomagot Európa számára gazdasági értelemben esélynek kell tekinteni. A csomag ösztönözni fogja az innovációt, és növeli a versenyképességet. Hiba lenne a klímaváltozás elleni küzdelmet az európai ipar versenyképességével szembeállítani. A klímaváltozás elleni globális erőfeszítéseket az Uniónak kell vezetnie, és az európai iparnak továbbra is vezető szerepet kell betöltenie a világon. Ugyanakkor új piacokat, új munkahelyeket hozunk létre, és számos ilyen ágazatban mienk lesz az „elsőként mozduló” előnye.

Igaz, hogy csomagunk célja a környezetbarátabb Európa, ám az egy iparbarátabb, munkahelybarátabb és fogyasztóbarátabb Európához is hozzájárul. Ez egy valóban kölcsönösen előnyös kezdeményezés.

Három évvel a 2005-ben történt újraindítása után elmondhatjuk, hogy a növekedést és munkahelyteremtést célzó Lisszaboni Stratégia működik. Hozzájárult az európai gazdaság teljesítőképességének javításához, és különösen az elmúlt két évben létrejött 6,5 millió új munkahely megteremtéséhez.

Azt várjuk, hogy 2009-ig ötmillió új munkahely jön létre. A strukturális reformok is segítik a gazdasági növekedést, és javítják Európa hosszú távú prosperitásának kilátásait. Ezek nagyon bíztató eredmények.

Ahogyan elindítjuk az új lisszaboni ciklust, ambiciózus döntéseket kell hoznunk a Tanács tavaszi ülésén olyan területeken, mint a kutatás, az innováció, az üzleti környezet, valamint a munkaerő szakmai jártassága és képzettsége.

A Bizottság javaslatokat tesz arra, hogy az ötödik szabadság – a tudás szabad mozgása – európai valóság legyen, és gyorsuljon fel az innováció, és váljon minél nagyobb számú európai polgár számára elérhetővé.

Szükségünk van egy kisvállalkozási törvényre is Európa számára, hogy előmozdítsuk a kis- és közepes vállalkozások növekedését. Minden tíz új munkahelyből kilencet ezek a kis- és közepes vállalkozások hoznak létre. Ez egyike a Bizottság 2008. évi prioritásainak.

Utoljára, de nem utolsósorban, Európának aktív munkaerő-politikára van szüksége: olyan politikára, amely előhozza az emberekből azokat a készségeket, amelyek a bennük rejlő lehetőségek kiteljesítéséhez szükségesek, és olyan politikára, amely lehetővé teszi polgáraink számára a foglalkoztathatóságuk biztosítását. Az emberi erőforrásokba történő befektetés a legbiztosabb módja annak garantálására polgáraink számára, hogy akkor is foglalkoztatják őket, ha egyik munkahelyről a másikra váltanak. Nem csak néhányak, még csak nem is a többség, hanem mindenki számára kell boldogulást kínálnunk. Ezért van az, hogy az emberi erőforrásokba történő befektetés és a munkaerőpiacok modernizálása az új lisszaboni ciklus négy prioritásának egyike marad.

Elő kell segítenünk az európai vállalkozó szellemet: a munkahelyteremtés, az innováció és a verseny az európai siker kulcsa. A 2008-ra és 2009-re vonatkozó gazdasági előrejelzések valamelyest kevésbé bizakodók, és ezeket a jeleket komolyan kell vennünk. Tudjuk, hogy a pénzügyi instabilitás egy részének oka az Atlanti-óceán másik oldaláról származik.

Küzdenünk kell azonban a negatív beszéd ellen. A gazdaság fundamentumai egészségesek és szilárdak. Tudjuk azt is, hogy a gazdasági visszaesés csorbíthatja a gazdasági és szociális reformok folytatására irányuló készséget. Lehetséges, hogy ez természetes reakció, de az elmúlt időszakok tapasztalataiból nem ezt a tanulságot kellene levonnunk.

A globális verseny és polgáraink boldogulása megköveteli, hogy Európa folytassa reformfolyamatát, hogy versenyképesebb gazdasággá váljon. Csak így lehet megőrizni modellünket, a társadalmi kohézió európai modelljét.

A 2007. év sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a Bizottság jól működött együtt a Parlamenttel és a Tanáccsal. E partnerségi megközelítés nélkül soha nem tudtunk volna megállapodásra jutni a Lisszaboni Szerződésről, vagy megtalálni a megoldásokat olyan nehéz ügyekben, mint az Európai Technológiai Intézet és a Galileo.

A Parlament, a Tanács szlovén elnöksége és a Bizottság közötti háromoldalú intézményi partnerség kulcsfontosságú a 2008. év sikeréhez is. A szerződés ratifikálásával, az energia- és klímaváltozás-csomag elfogadásával, valamint a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló Lisszaboni Stratégia teljesítésével biztos, hogy 2009-re reménytelibb és alaposabban felkészült Európa nézhet majd szembe a jövővel.

Végezetül hadd mondjak köszönetet Pöttering elnök úrnak az Európai Bizottság első ülésének 50. évfordulója alkalmából kinyilvánított jókívánságaiért. Valóban, ez az intézmény 1958 óta hosszú utat tett meg. Az Európai Bizottság az európai integrációs folyamat középpontjában állt, mint a dinamizmus és ambíció forrása, mint hivatkozási alap mindazok számára, akik hisznek az európai tervben. Ma büszke vagyok arra, hogy ezt az intézményt vezethetem most, a XXI. század elején, amikor új kihívásokkal nézünk szembe, és új megoldásokra van szükség.

Az Európai Bizottság lojális marad Walter Hallsteinhez és az összes alapító atyához, aki 50 évvel ezelőtt központi szereplőként útjára bocsátotta ezt a nagyszerű intézményt, a mi közös projektünket. Szoros együttműködésben a Parlamenttel és a Tanáccsal, továbbra is közös céljaink előmozdításán dolgozunk: az erős Európáért, a nyitott Európáért, a szabadság, a jólét és a szolidaritás Európájáért. És bizonyosak vagyunk abban, hogy szoros együttműködésben a szlovén elnökséggel és Janša miniszterelnök úrral, polgáraink számára kézzelfogható eredményeket fogunk elérni.

  Elnök . − Nagyon köszönöm a Bizottság elnökének. Walter Hallstein mondta 1958. január 16-án – idézem, mert hogy a mondat rövid, amit a Bizottság tagjaihoz intézett: „Az önök munkája azonban csak akkor lesz gyümölcsöző, ha szorosan együttműködnek a többi testülettel, különösen a Miniszterek Tanácsával és a Parlament Közgyűlésével”. Idézet vége.

Ma mi vagyunk az Európai Parlament, és ami igaz volt akkor 1958-ban, igaz ma is 2008-ban, és semmi kétségem nincs, hogy amennyiben az európai intézmények együttműködnek, sikeresek lesznek.

  Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök úr, az Európai Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, szerencsés, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának kívánsága Európa számára 2008-ra ugyanaz, mint az Európai Unió szlovén elnökségének kívánsága, azaz legyen hatékony, és legyen képes polgárainak gondjaira reagálni.

Szlovénia, az ön szeretett országa, Janša miniszterelnök úr, valóban olyan ország, amely működik. A makrogazdasági mutatók és a politikai vita természete bizonyítják ezt. A szlovének élen járnak abban, hogy az emberek érezzék: Európához tartoznak.

A szlovének a leghatékonyabbak közé tartoznak a lisszaboni célok elérésében. Szlovénia sok sikert ért el az EU-csatlakozás felé tartó úton és 2004 óta is.

Amit mi 50 év alatt megtettünk, vagy nem egészen tettünk meg, azt Szlovénia 10 év alatt elvégezte, miközben – anélkül, hogy társadalma felbomlott volna – végrehajtotta a szocializmusból a piacgazdaságba történő nehéz átmenetet.

Az erős privatizált gazdaság, az árszínvonal stabilitása, a növekvő bérek, a viszonylag alacsony munkanélküliségi ráta és mindenek felett az erős valuta tette lehetővé, hogy 2007-ben bevezethessék az eurót. Önök a schengeni térséghez is csatlakoztak, és az új tagállamok között elsőként vehetik kézbe az EU irányítását.

A szlovén elnökség kétségbevonhatatlanul jelzi az új tagállamok beilleszkedését az Európai Unióba. Azzal, hogy magára vállalja a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata végigvitelének felelősségét, azzal, hogy irányítja a 27 tagállam erőfeszítéseit, hogy megfeleljenek az Európa előtt álló kihívásoknak az energia- és a klímaváltozás, a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében, azzal, hogy folytatja a Nyugat-Balkán integrációs folyamatát, hogy kezdeményezéseivel hozzájárul a kultúrák közötti párbeszéd európai évéhez, amely lehetőséget kínál a nyitottság, a tolerancia és a párbeszéd – amelyek az európai projekt középpontjában vannak – értékeinek megerősítésére, a szlovén elnökség bizonyítja, hogy a 2004 óta az EU-hoz csatlakozott országok ma már nemcsak jól ismerik az EU intézményi ügyeit, hanem belső működését, és azt a módot is, ahogyan Európa nemzetközi szinten az érdekeit érvényesíti.

Elnök úr, a PPE-DE képviselőcsoportja ön mellett áll, támogatja elsődleges céljainak elérését. Európa jövője le van játszva a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével. A hatékonyság létfontosságú, ha a ratifikációt úgy akarjuk elérni, hogy az új instrumentumok a 2009. évi európai parlamenti választások idejére már rendelkezésre álljanak. Képviselőcsoportunk támogatni fogja erőfeszítéseiket abban, hogy a Lisszaboni Stratégia új ciklusát hatékonyan indíthassák el, és hogy prosperáló, igazságos és környezetbarát jövőt biztosítsanak Európának, és biztosítsák, hogy gazdaságunk jó helyzetben álljon ahhoz, hogy hasznot húzhasson a globalizáció által kínált lehetőségekből.

Ezért ahhoz, hogy kedvező feltételek jöjjenek létre a szociális növekedéshez, hogy a tudás és az innováció legyenek a növekedés motorjai, és hogy válaszokat találjunk a demográfiai kihívásokra, az energiaellátásra és a klímaváltozásra, Európának domináns szerepet kell játszania a globális partnereivel a Kiotó utáni rendszerről folytatott tárgyalásai során.

Hivatalban lévő elnök úr, ami a Balkánt és a Nyugat-Balkán európai csatlakozási kilátásait illeti, támogatjuk az ön erőfeszítéseit, hogy segítse elő a stabilitást és az együttműködést a régióban, mert az egész EU biztonsága és prosperitása függ ettől.

Az EU-nak és az ön elnökségének el kell látnia a Koszovó státusa kérdésének megoldásában önökre háruló feladatokat. Az a kelet-nyugat közötti hídszerep, amelyet Szlovénia Európában történelmi és földrajzi értelemben egyaránt oly sokszor eljátszott, érték az EU és tagállamai számára. A kontinensünk történelmét jelző valamennyi hatás keresztútjánál Szlovénia állandó főútvonal az emberek, az áruk és a kultúrák mindenféle áramlása számára. Szlovénia ideális támogatója lesz a különféle kultúrák, felekezetek, vallások és szellemi hagyományok közötti párbeszédnek a kultúrák közötti párbeszéd európai évének összefüggésében.

Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, mindezt a PPE-DE képviselőcsoportja nevében mondom, én már előre örülök 2008 hatékony Európájának, a sikeres Európának. Az EU elnöksége kétségtelen komoly kihívást jelent egy olyan országnak, mint Szlovénia, különös tekintettel emberi erőforrásaira és kormányzati közigazgatásának méretére, amint ön is mondta. Akárhogyan is, hivatalban lévő elnök úr más EU-tagállamok – Luxemburg, Ausztria – sokszor bizonyították már, hogy az európai hitet, hagyományt és teljesítményt nem az országok méretével mérik.

A legjobbakat a szlovén elnökségnek!

(Taps)

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, képviselőcsoportom nevében ismételten hangsúlyozni kívánom, amit, miniszterelnök úr, már két alkalommal is elmondtam önnek Ljubljanában: az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja készen áll arra, hogy elnökségét minden lehetséges módon támogassa. Amint ön nagyon helyesen mondta, ez egy történelmi elnökség. Olyan állam elnöksége, amely a kommunista diktatúrából emelkedett ki – és ezt nem szabad lekicsinyelni –, olyan miniszterelnökkel, aki maga is e diktatúra áldozata volt, valóban olyan elnökség, amely nemcsak hogy megérdemli valamennyi demokrata teljes körű támogatását, hanem nagy lehetősége van arra is, hogy ismét visszahódítsa az emberek szívét, mert ismételten megadja a lehetőséget nekünk itt a Parlamentben és Európában is, hogy bizonyítsuk: a változás lehetséges, és a szabadság hosszú távon mindig fölényben van, és a demokrácia mindig győzedelmeskedik!

Az önök országa azt is bizonyítja: a világ egyetlen diktatúrája sem maradhat fenn hosszú távon. Lehet, hogy fennmarad 10, 30 vagy 100 évig, de a végén a demokrácia mindig győz, és ez egy pozitív jel.

Az ön tárgyilagosságában üdítő bevezető mondatai kell, hogy megadják a hangsúlyt az egész 2008. évre. Nem tudom, mi vár ránk az év második felében, de ma legalább politikáról vitatkozunk, és ez olyasmi, amit mi igen nagyra értékelünk.

Az a tény, hogy itt ma politikáról és nem személyes ügyekről vitatkozunk, talán az első különbség ez év második feléhez képest. Feltűnő azonban, hogy már most megállapítottunk néhány különbözőséget. Az egyik különbség, amibe bele szeretnék bocsátkozni, az az, hogy valóban, az Európai Unió bővítése nincs befejezve. Igen, az Európai Unió bővítése a tárgyalások útján van. Igen, folynak a tárgyalások Macedóniával, igen folynak a tárgyalások Horvátországgal és igen, folynak a tárgyalások Törökországgal.

Ön kijelentette, hogy a tagságot célzó tárgyalásokra törekszik Törökországgal. A Tanács elnöksége nem akarja ezt 2008. második felében. Amit mi akarunk azonban, az a világos beszéd a Tanács részéről. Folyamatban vannak-e a csatlakozást célzó tárgyalások Törökországgal, vagy nem. Ez egyike azoknak a döntő fontosságú pontoknak, amelyeket – az ön tanácsi elnöksége alatt, a trojka keretében – mindenekelőtt még tisztáznia kell.

A második különbség – és ezt nagy figyelemmel hallgattuk –, hogy ön az Európai Unió intézményeit teljesen elegendőnek tartja ahhoz, hogy saját erőből maguk szervezzék a szomszédságpolitikát. Jól mondta! Ez egyértelmű elutasítása a Mediterrán Unió elkülönülő intézményeinek, amit az önt a tanácselnöki tisztségben várhatóan követő utóda javasolt. Nagyon jó – ebben is támogatjuk önt!

(Taps)

Ezért úgy látjuk, rejtőzik néhány törésvonal a Tanácsban, de bízhat benne, hogy legalább a szocialisták képviselőcsoportja az ön oldalán áll, Janša úr.

A Tanács hivatalban lévő elnöke beszélt a schengeni határok megnyitásáról. Ez is egy fontos pont, és köszönöm az ön elkötelezettségét a nagy lehetőség mellett, amelyet az ehhez kapcsolódó mozgásszabadság kínál polgárainknak. Köszönöm önnek azt az egyértelmű hitvallást is – éppen egy olyan államból, mint Szlovénia, az ön országának történelmével –, hogy ön azt népe szabadságának lehetőségeként értékeli. Mert ezzel egyben jelzést küld Európa szélsőjobboldala ellen, amely – Európa elleni félelemretorikájával – visszaél e szabadságjogok mindegyikével, és az emberekben félelmet gerjeszt bármilyen mérlegelhetetlen fejleményekkel szemben, a helyett, hogy az esélyekre bátorítana, amelyeket a szabadság hoz magával az embereknek.

(Taps)

Van egy kérésem önhöz, bizottsági elnök úr. Németországban a Nokia relokációjáról jelenleg nagy vita folyik. Ön éppen most mondta, hogy Európa gazdaságának ereje a kis és közepes vállalkozásaiban rejlik. Ez így igaz, de az ipari munkahelyekből is hatalmas részesedésünk van még mindig. Az én országomban Észak-Rajna-Wesztfália gazdasági minisztere most azt állítja, hogy a Nokiának a németországi Bochumból Romániába történő áthelyezését EU-pénzekkel finanszírozzák. Én ezt nem hiszem, de kérem, ellenőrizze és tegye világossá, hogy nem ez a helyzet, mert az ilyen retorika, amilyen keserű és fájdalmas, ha nem igaz, csak azok malmára hajtja a vizet, akik az európai egyesítés ellen vannak. Ezért ezen a ponton nagyon fontos a tisztánlátás.

(Taps)

Még egy utolsó megjegyzés az Európai Parlament elnökéhez és a Bizottság elnökéhez. Igen, Walter Hallstein nagy ember volt. Mint az Európai Unió egyik alapító atyja és a Bizottság egyik elnöke, hatalmas hozzájárulást nyújtott, de hogy a Hallstein-epigonok már mennyire eltávolodtak az ő alapító munkájától, azt önben láthatjuk, elnök úr, 50 évvel később. Hallstein lelkes pártfogója volt Törökország európai uniós tagságának. Nos, ön inkább szkeptikus e kérdésben, összes kollégájához hasonlóan. Ennyiben igen, Walter Hallstein nagy európai volt!

(Taps)

  Elnök. − Nagyon köszönöm kollégámnak, Martin Schulznak. E ház szokásai nem teszik lehetővé – de ez legalábbis nem megszokott –, hogy az elnök megfelelő választ adhasson a képviselőcsoportok elnökeinek gunyoros hozzászólásaira. Ha más szerepem lenne, nagy örömmel adnék önnek választ, de köszönet a Walter Hallsteinre tett barátságos megjegyzésekért.

  Graham Watson, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, szeretnék Janša miniszterelnök úrhoz intézni néhány megjegyzést. Hivatalban lévő elnök úr, képviselőcsoportom egy egyszerű üzenettel jön önhöz: ”Európának elvárásai vannak”. Európa elvárja, hogy 2008 a fejlődés éve legyen. Elvárjuk, hogy ez a fejlődés most megkezdődjön. És elvárjuk, hogy az önök elnöksége nőjön föl ehhez a kihíváshoz!

Nincs kétségem afelől, hogy ez így lesz. Hiszen nem éppen egy tüzes szlovén volt az, aki a hatalmas birodalommal szemben felemelte öklét, és elsőnek kiáltotta ki: “Nem minden út vezet Rómába!”? Nos, nem is Párizsba vezet, de ez nem a francia elnökség kezdetének időpontja. Ez az első történelmi alkalom azon országok számára, amelyek az Uniónkhoz 2004-ben csatlakoztak.

Hivatalban lévő elnök úr, lehet, hogy az ön országa méretében kicsiny, de tudjuk, hogy lelkében hatalmas, és azt is tudjuk, hogy Európa Dávidjai gyakran jobban teljesítenek az elnökségben, mint Góliátjai. Ahogyan helyes, az önök elnökségi programja a csendes ambíciót és a konszenzusos stílust ötvözi, amely potenciálisan képes kontinensünk egyesítésére. Ez az egység létfontosságú a Lisszaboni Szerződés mielőbbi ratifikálása és az intézményközi megállapodás támogatásának megszerzése érdekében arról, hogyan irányítsuk Európát az új szerződés szerint.

Ami az intézményközi együttműködést illeti, örülnénk a minél gyakoribb párbeszédnek, az ön és kormánya gyakoribb jelenléte mellett ebben a teremben. Sajnáljuk, hogy az ön ülése üres volt tegnap, amikor a kultúrák közötti párbeszéd évében az első vendéget hallgattuk meg.

Az ön programja a belső dinamizmus fontosságáról szól – és ez az út, Schulz úr, új munkahelyek teremtésére és a munkahelyek megtartására ezen a kontinensen: a belső dinamizmus. Támaszkodunk önre, hivatalban lévő elnök úr, hogy lendítse előre az energia, a távközlés és az egészségügyi szolgáltatások belső piacát. Az Európai Uniónak elég nehéz dolga volt meggyőzni polgárait arról, hogy értékkel járul hozzá napi életükhöz, így olyan világos ügyekben, mint a gyorsabb orvosi ellátás, az alacsonyabb számlák, a fogyasztók nagyobb választási lehetősége, őrültek lennénk, ha lesöpörnénk a betegek jogaira irányuló javaslatokat az asztalról csak azért, mert azok vitathatók.

Más területeken sokkal jobban meg kell feszítenie az izmait – különösen elnök kollégáival szemben, akiknek egyéni érdekük fűződik a nukleáris energiának, mint a klímaváltozás elleni csodaszernek a támogatásához. A siker kulcsa a szolidaritás és a terhek megosztása a kibocsátás csökkentésében és a megújuló energia felhasználásával kapcsolatos célok elérésében. Az uniónak 2008-ban meg kell mutatnia – ahogyan Barroso elnök úr is mondta –, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemről szóló szép szavakat képes tettekre váltani.

Nagyon helyes, hogy a Nyugat-Balkánon történő előrehaladás egyike az ön prioritásainak, és a tapasztalatai és az, hogy a terület értője, bónusz az unió számára. Ezzel együtt azt gyanítom, annak képviselete, hogy a helyzet Bosznia-Hercegovinában rosszabb, mint Koszovóban – ahogyan ön is állítja – nem tükrözi a többségi véleményt az unióban. Abban sem vagyok bizonyos, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy a bosznia-hercegovinai embereket motiválja. Ha ennek az a célja, hogy megbékítse Szerbiát, nem fog működni. Lehetséges, hogy Koszovó függetlensége keserű pirulájának a Stabilizációs és Társulási Megállapodással való megédesítése jelenti az előre vezető utat. De miközben Đelić úr hegyezi pennáját, hogy Brüsszelbe jöjjön, képviselőcsoportom megismétli – a lehető leghangsúlyosabban –, hogy nem jöhet létre a Stabilizációs és Társulási Megállapodás anélkül, hogy Szerbia teljes mértékben együttműködjön a Nemzetközi Büntető Bírósággal.

(Taps)

Az új főügyésznek, Serge Brammertznek még látnia kell az együttműködés friss bizonyítékát. Hivatalban lévő elnök úr, egyikünk sem kívánja Szerbiát Európa partvonalán hagyni, és az ön elnökségének udvarias és konstruktív hozzáállása könnyen kihozhatja Szerbiát a hűvösről, és elérheti Ratko Mladić kiadatását.

Közben azonban, ahogyan önök mondják Szlovéniában, „imádkozzunk a jó termésért, de folytassuk a szántást”.

(Taps)

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (GA) Elnök úr, a szlovén kormány számos kihívás idején veszi át az EU elnökségének felelősségét. Az európai országoknak meg kell birkózniuk a Szerződés ratifikálásával; a balkáni régió reflektorfényben áll; megállapodást kell elérni EU-szinten az energiacsomagról; és új lendületet kell adni a Palesztina és Izrael közötti konfliktus megoldására.

az UEN képviselőcsoportja nevében Amint kollégáim már nagyon helyesen megjegyezték, az Európa érdekében szükséges tennivalókról szóló lista végtelen. A témák és határozatok terjedelme, az érdekek és konfliktusok terepe, amelyekkel foglalkozni kell, hatalmas.

Ahelyett, hogy előadásokat tartanék önnek arról, hogy mi az, amit elmulasztottak megtenni, vagy mi az, amit mások esetleg nem tesznek meg a jövőben, röviden három területre összpontosítok.

Először is, a reformszerződés, a Lisszaboni Szerződés: ennek ratifikálása alapvető fontosságú az Európai Unió további fejlődéséhez.

Másodszor, a jövőbeni bővítésekkel kapcsolatban: gondoskodnunk kell arról, hogy a tagjelölt országok érezzék, hogy már a közeljövőben van lehetőségük és esélyük az Európai Unió tagjává válni.

Harmadszor, és véleményem szerint ez a legfontosabb, Koszovó és az ottani események, és a békés átmenet a jelenlegiből egy valamilyen lehetséges jövőbeni státusba. Már láttunk nagyszerű eredményt is Koszovóban, ahol a két etnikai csoport közös rendőri erői közösen járőröznek egymás területein, ahol az elképzelés már nem az egyetlen nép egyetlen rendőrsége, hanem Koszovó valamennyi népének közös rendőrsége.

Az ön tapasztalata, miniszterelnök úr, bizonyos értelemben rebellisként, értelmiségiként, de, és ez a legfontosabb, demokrataként és a józan ész hangjaként, ez az, ami kivezethette az ön országát a kommunizmus sötét korszakából csillogóbb fények felé – amelyek néha kissé elsötétülnek az energiaválságok miatt –, és az Európai Unió jövője, ez a fajta kép és ez a fajta ábrázolás, ami a legfontosabb Bosznia, Szerbia, Koszovó, sőt Törökország népei számára.

Már előre örülök, hogy együtt dolgozhatom önnel és kormányával. Annak ellenére, hogy az önök országa kicsi, nem csupán lélekben hatalmasak, hanem nagyszerű értékek is találhatók ott. Amint ezt már bizonyította, ahogyan önök ezt a folyamatot elkezdték, önök nem félnek felállni a „nagyfiúkkal” szemben, amikor megpróbálnak hatalmaskodni önök felett. De ami a legfontosabb: amit ön hoz magával, az az erkölcsi bizonyossága annak, ahonnan jött.

Amire az Európai Uniónak ma szüksége van, azok az új hősök – hősök, akik tudják, hogy milyen az, ha nincs szabadság. Hősök, akik tudják, hogy milyen az, ha nincs szólásszabadság, szabadság és demokrácia. Ez a legjobb fény, amellyel csak besugározhatjuk az európai kontinens sötét szegleteit ma.

  Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (IT) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, hölgyeim és uraim, meglehetősen szentimentálisak vagyunk, amikor Európáról és arról van szó, mit ért el a béke és a demokrácia modelljeként, és mit érhet el az emberek szabadságának és jólétének kiteljesítésében, az innováció centrumának képviseletében, és a globális környezeti kihívásokkal szembeni küzdelem összefüggésében.

Ezért nagy örömmel üdvözöljük ma önt itt, de kissé szomorúak is vagyunk, mert ez a gyakorlat bizonyos tekintetben lehet egyedi, mert amint tudja, a Lisszaboni Szerződés reformjainak egyike az Európai Tanács elnökének megválasztása. Ez kissé aggályos számunkra, részben ezért, mert az én véleményem szerint az eddigi jelöltek egyike sem lenne képes Európa ügyét nagyon messzire vinni.

Szeretnék azonban néhány konkrét pontot megemlíteni, amelyek különösen fontosak a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja számára. Amint a Bizottság elnöke említette, az ön elnöksége alatt kell bemutatni az „energiacsomagot”: ez a mindenki által végzett tavalyi munka eredménye, és tudjuk, hogy ezzel kapcsolatban széles körben van nyugtalanság, és máris megkezdődött a taktikázás és a nyomásgyakorlás, hogy ennek értékét és hatásait csökkentsék. Úgy véljük, hogy az ön elnökségének egyik alapvető szempontja lesz, hogy a nagyobb és a kis szereplők ilyen, az e rendeletek hatásának korlátozására és gyengítésére irányuló nyomásgyakorlásának ellenálljanak.

Folytatjuk elvi csatánkat is, amellyel kapcsolatban – úgy vélem – nézetkülönbségeink lesznek. A mi nézetünk szerint az alacsony szénkibocsátású gazdaság – és itt a Bizottság elnökéhez is szólok – nem lehet nukleáris gazdaság; a még nem létező új nukleáris jövő, vagy a bizonytalan alkalmazású, költséges technológiák, mint a szénlekötés és tárolás finanszírozásával, illetve az ezekre pazarolt idővel közvetlen versenyben állnak az igazi megújuló energiaforrások, amelyeket ösztönöznünk és finanszíroznunk kellene: a nap- és szélenergia és az energiamegtakarítás, amelyek közül az utóbbi a leginkább ígéretes az innováció és a foglalkoztatás szempontjából.

Az ön elnöksége alatt egy másik fontos kérdés a területi és városi fejlesztés koordinálása lesz, ami a tavaszi csúcstalálkozóra tekintettel nagyon fontos, és ami hivatkozik a Lipcsei Charta nyomon követésére: városaink minőségének megőrzése, és a területi kohézió továbbfejlesztése talán kevésbé divatosak, mint más kérdések, de mi úgy véljük, hogy a legfontosabbak a klímaváltozás elleni küzdelemben.

A hulladékszabályozás is valószínűleg az ön elnöksége alatt válik befejezetté. Nagyon aggódunk, nem csak amiatt, ami az én országomban Nápolyban történik, hanem azért is, mert úgy látjuk, hogy a hulladékstratégiák hierarchiájának színlelt tiszteletben tartása, az, hogy a prevenció és az újrahasznosítás kapjon elsőbbséget, ténylegesen szembenáll e jogszabály szövegével, ami megint az égetőműveknek ad elsőbbséget, ami a nézetünk szerint biztosan nem a hulladékprobléma megoldásának egyetlen módja.

Van két, a kereskedelemhez és az adatvédelemhez kapcsolódó fontos kérdés, amellyel kapcsolatban nagyon szeretném látni, hogy az ön elnöksége valóban barátja-e ennek az intézménynek, vagy sem. Keményen kell majd csatáznia néhány kollégájával az AKCS-országokkal megkötendő gazdasági partnerségi megállapodások parlamenti jóváhagyásának kérdésében, amelyet – az afrikai országokkal szembeni, Lisszabonban megjelent, súlyos ellentétek után – mi fontosabbnak tartunk, mint valaha. Azután ott van az olyan országokkal való partnerségi és együttműködési megállapodások tárgyalási dokumentumaihoz való hozzáférés szabadsága, mint Kína. Gondolja el, az Európai Parlamentnek még semmit nem mondtak el arról, hogy ezek a tárgyalások hogyan haladnak. Minden teljes titokban történik! Mi úgy gondoljuk, hogy nyílt vitát kellene tartanunk erről a kérdésről, és a Parlamentet legalábbis tájékoztatni kellene arról, hogy mi történik.

Végezetül, hivatalban lévő elnök úr, szeretném megemlíteni az adatvédelem kérdését. Tudjuk, hogy a Tanács az ön elnöksége alatt tervezi a döntéshozatalt, mi azonban arra kérjük önt, legyen bátor, és kérje e kerethatározat végrehajtásának a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése utáni időre történő halasztását, mert ez lehetővé tenné a Parlament számára, hogy közvetlen részt vállaljon a reformban; képviselőtársam majd szól erről később, én azonban arra kérem önt, hivatalban lévő elnök úr, hogy az elnöksége alatt tartsák meg a roma nép első nemzeti konferenciáját. Ez nagyban hozzájárulna a kultúrák közötti párbeszédhez.

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, ahhoz képest, hogy egy új tagállam első elnökségéről van szó, Szlovénia számos, meglehetősen hálátlan feladatot örököl elődeitől. Így ami a Lisszaboni Szerződés ratifikálását illeti, öntől azt követelik, biztosítsa, hogy Írországon kívül egyetlen tagállam se kövesse a népszavazás megszervezésének rossz példáját, ide értve olyan országokat is, amelyek szilárd kötelezettségvállalást tettek a népszavazás megszervezésére. Bizonyos mértékig ez visszafelé történő elmozdulás egy olyan időpontban, amikor az EU polgárai és intézményei állítólag egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Őszintén, ön megérdemli, hogy ennél nemesebb célokra kapjon megbízást.

Szociális szinten az elnökség előtt álló nehéz feladat, hogy lendületet adjanak két emblematikus irányelvtervezetnek, az egyik a munkaidőről és a sajnálatosan elhíresült kívülmaradásról, a másik pedig az ideiglenes munkáról és a munkavállalókkal való egyenlő bánásmódról szól. Nem kerülhető meg az Európai Bíróságnak a Laval/Vaxholm- és a Viking Line-ügyben a közelmúltban hozott, a szociális dömpinget legitimáló ítéletei nyomán meghozandó intézkedés lényegi vitája sem. Képviselőcsoportom ezen kívül kérte, hogy a következő parlamenti ülésszak napirendjére kerüljön fel ennek az ügynek a vitája. Ez magával hozza a Bolkestein-irányelv és a szerződés azon rendelkezéseinek teljes problematikáját, amelyekre épül. Egy olyan új szöveg ratifikálásának kellős közepén, amely tartalmazza az összes ilyen rendelkezést, ez maga az igazi zűrzavar.

Végül, ismét szociális szinten, Európa a magasabb fizetés iránti fokozódó követelésekkel szembesül. A kontinens részesedése a hozzáadott értékből már néhány évtizede csökkenőben van. Ez soha nem volt ilyen alacsony, amint arra még a pénzügyi sajtó is rámutatott. Az Európai Központi Bank mégis éppen most fenyegetett a kamatláb emelésével, ha ennek a követelésnek eleget tesznek, akármennyire legitim is az, annak ellenére, hogy a nyereség soha nem volt még olyan magas, amint azt a szakértők el is ismerik. Ha ezt a kérdést nem vesszük napirendre, hamarosan maga harcolja ki az utat oda. Emlékszem, hogy a német, a portugál és szlovén elnökségek közös dokumentuma a 68. pontban aláhúzza, idézem: „A három elnökség átívelő célja, hogy a Lisszaboni Stratégia integráns részeként megerősítsék az európai szociális modellt”. Ahogyan a szólás mondja, a puding próbája az evés!

És egy szó egy másik érzékeny témáról: az illegális migránsokról. Jelenlegi állapotában az ő visszaküldésükről szóló irányelvtervezet megérdemli a „felháborító irányelv” címkét, amit az emberi jogokat védő szervezetek adtak neki. Ha a mostani állapotában elfogadnák, az nem vetne jó fényt az EU-nak a kultúrák közötti párbeszéd összefüggésében kifejezett jószándékára.

Befejezésként szeretném Koszovó problémáját említeni. Mielőtt bármilyen határozat születik, nem lenne indokolt tisztázni a háromágú kérdést? Először, hogyan magyarázzuk meg azt a tényt, hogy a nemzetközi közösség kétmilliárd eurós segélye hét év alatt nem létező gazdasági fejlődést, népbetegségnek tekinthető szegénységet, 50 %-os munkanélküliséget, burjánzó korrupciót és maffiahálózatokat hozott? Másodszor, hogyan magyarázzuk el azt a tényt, hogy 17 000 NATO-katona képtelennek bizonyult arra, hogy megakadályozza ortodox épületek tucatjainak lerombolását, a kisebbségi közösségekhez tartozó koszovói polgárok százainak elrablását vagy meggyilkolását, sok ezernyi más ember elűzetését. Befejezésül, hogyan fogja ezeket a létfontosságú problémákat megoldani, és közben a Balkán békéjét szavatolni, hogy Koszovó egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét, és az UNMIK erői helyébe pedig az Európai Unió lép? Kíváncsian várom a válaszát.

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM Képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a hivatalban lévő elnök úrnak azért a kedves látogatásért, amelyben részünk volt Szlovéniában karácsony előtt. Hivatalban lévő elnök úr, remélem, hogy ön az Európai Tanácsot jobban fogja vezetni, mint ahogyan az önnél lévő képviselőcsoport-vezetők ülését vezette: ön magához vonta a beszédekre rendelkezésre álló idő legnagyobb részét, és semmit nem mondott, amit ne tudtunk volna előre; nem hagyta minisztereit – akikről úgy vélem, ismerik a területüket – hogy megválaszolják kérdéseink nagy részét; és utólag sem küldte meg az írásos válaszokat. A Parlamentnek van ellenzéke is, bizonyos jogokkal felruházva.

Tegnap kaptam meg egy petíciót 571 szlovén újságírótól, akik azért bírálják önt, mert ön nem tartja tiszteletben a sajtószabadságot. Hozzájárul majd a független vizsgálathoz?

A múlt héten arról számoltak be, hogy ön felkérte Portugáliát, hogy az esetleges népszavazást, amit a legtöbb portugál szavazó támogat, ne tartsák meg. Emlékeztethetem önt a hatályos Nizzai Szerződésre, amely előírja, hogy minden döntést a polgárokhoz a lehető legközelebb kell vinni? A népszavazás visszavonása e cikk megsértése. Tagállamok bírálhatók, de nem büntethetők, mert a ratifikálás még mindig nemzeti kompetenciába tartozik. Az elnökség és az Európai Bizottság magatartása közösségi ügy. Önnek tiszteletben kell tartania a nemzeti ratifikációs eljárásokat. Ha mond valamit, akkor emlékeztetnie kellene a tagállamokat arra a közös jogi kötelezettségre, hogy a polgárokhoz a lehető legközelebb hozzák meg a törvényeket.

Ön megsérti a Szerződést, mint ahogyan az Európai Bizottság is, amikor nem a Szerződés e cikke védelmezőjeként viselkedik. Ön részese a miniszterelnökök közötti politikai megállapodásnak, amelynek célja a népszavazás elkerülése. Ez a megállapodás a Szerződés megsértése. A Bizottságnak protestálnia kellett volna ahelyett, hogy támogatja az Európa népeinek megkerülésére irányuló kísérletet. Olvassa el még egyszer az Európai Unióról szóló Szerződés 1. cikkét: „A döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.” Milyen csodálatos mondat volna ez, ha végre is hajtanák!

A Lisszaboni Szerződésről a döntést a lehető legzártabb körben és a szavazóktól a lehető legtávolabb hozták meg. Most úgy tűnik, egyedül Írország mentheti meg az európai demokráciát. De a Tanácsnak legalább a Lisszaboni Szerződés egy egységes szerkezetbe foglalt verzióját ki kellene adnia, hogy elolvashassák, mit írtak alá. Magyarország 2007. december 17-én olyan szöveget írt alá, amit még meg sem kapott! Ez nem a polgárokhoz vagy a parlamenti képviselőkhöz közeli döntéshozatali mód.

  Elnök . – Bonde úr, mi képviselőcsoportja elnökeként azt várjuk öntől, biztosítsa, hogy ön és kollégái a parlamenti képviselőkhöz méltó módon viselkedjenek ebben a Házban. Nézzen szembe a kihívásokkal saját jogán, ne csak másokat célozzon meg!

(Taps)

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, mint Karintiából, Szlovénia közvetlen szomszédságából származó képviselő számára bámulatot keltő és nagy öröm számomra, hogy az a nemzet, amely alig 20 évvel ezelőtt még a kommunizmus igáját nyögte, most hat hónapig az Európai Unióért felel. Ez bizonyíték számomra, hogy az európai integráció útja a XX. század katasztrófáitól eltávolodva önmagában a helyes, a szabadsághoz és az egységhez vezető út.

Amikor azt hallom, hogy Szlovénia célja e tanácsi elnökség alatt elsősorban az, hogy a korábbi Jugoszlávia valamennyi államát bevezesse az Európai Unióba, akkor azt hiszem, helyes és fontos, hogy az európai integráció folyamata területi értelemben kikerekedjék. Úgy vélem, hogy ez sokkal fontosabb, mint például az olyan országokkal folytatott csatlakozási tárgyalások, mint Törökország, amelynek elsődleges területe Anatóliában, Ázsiában fekszik.

Azt hiszem, hogy a korábbi Jugoszlávia államai EU-ba történő bevezetésének folyamata elsődlegesen olyan módon kell végbemenjen, hogy lehetővé tegye az európaiak cselekvését az Európán kívüli hatalmak, például az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország befolyása nélkül. Remélem, hogy Szlovénia képes mindenekelőtt Horvátország EU-tagság iránti vágyát szem előtt tartani, és hogy az olyan konfliktusok, mint amelyeket Horvátország és Szlovénia között például a halászati zónák okoznak, ezt nem akadályozzák meg, mert a korábbi Jugoszlávia országai közül Szlovénia mellett Horvátország kétségtelenül az az ország, amely a leginkább készen áll Európára, és egy demokratikusan érett közép-európai ország.

Koszovó kérdéséről, amely kétségtelenül a leginkább megterheli majd a Tanács szlovén elnökségét, a helyzet olyan, hogy egyfelől figyelembe kell vennünk valamennyi népcsoport önrendelkezési jogát, a koszovói albán többség jogait, ugyanakkor figyelembe kell vennünk a szerbek történelmi jogait is. Nem hagyhatjuk, hogy valamiféle amerikai bábállam keletkezzék Koszovóból, és azt sem hagyhatjuk, hogy Szerbiát Moszkva karjaiba, a Kreml karjaiba kergessék. Koszovó autonómiája nem válhat a török Észak-Ciprus számára precedenssé. A cél a Balkán stabilitása és az európai integráció területi értelemben vett lekerekítése kell legyen.

Végezetül, dióhéjban hadd térjek rá egy Szlovénia és Ausztria közötti kétoldalú problémára: ez pedig Karintiában a topográfiai feliratok. Remélem, hogy az osztrák szövetségi kormány hamarosan tisztességes megoldást talál, amely kielégíti a messzemenően jól védett szlovén kisebbséget Ausztriában. Hasonlóképpen remélem, hogy Szlovénia is értelmes megoldást talál a Szlovéniában élő, németül beszélő osztrák maradványkisebbség tekintetében, és elismeri ezeket az embereket őshonos kisebbségként, és hogy az Ausztria és Szlovénia közötti kulturális egyezményt e tekintetben tartalommal lehet kitölteni.

  Mihael Brejc (PPE-DE). – (SL) Hölgyeim és uraim, a szlovén elnökség programja napjaink valamennyi fontos témáját tartalmazza, és jó munkaalapot képez a következő hat hónapra. Mindössze kér percre, csak egy területre szorítkozom, azaz a polgárok szabadságára, az igazságszolgáltatásra és a belügyekre. Elvárom, hogy a szlovén elnökség szenteljen megfelelő figyelmet a „SIS 1 mindenkinek” információs rendszer hatásainak nyomon követésére, és gyorsítsa fel a „SIS 2” megvalósítását.

A közös menedékjogi és migrációs politikának a tranzit- és származási országokkal folytatott szoros együttműködésen kell alapulnia. Jelenleg e probléma megoldására 27 különféle rendszer és megközelítés létezik, és természetesen nincsenek illúzióim, hogy ilyen bonyolult kérdés ennyire rövid idő alatt megoldható lenne. Meg kell azonban oldanunk ezt a nehéz feladatot.

A harmadik terület a Frontex-szel való együttműködés, amellyel kapcsolatban a szlovén elnökség – a Bizottság jelentésének elemzése alapján – előkészíti az ügynökség jövőbeni tevékenységeire vonatkozó útmutatást. A negyedik terület az európai vízumpolitika sürgető harmonizálása, továbbá az európai vízuminformációs rendszer működésének megkezdéséhez szükséges a jogi alapok kialakítása.

A szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem eddig vörös fonálként fut végig valamennyi elnökség munkáján. Én támogatom a javasolt intézkedéseket, és javaslom, hogy legalább kezdjünk meg a terrorizmus okaival foglalkozni.

Az e-közigazgatás és a közigazgatási akadályok megszüntetése terén Szlovénia egyike az Európai Unió legsikeresebb tagjainak. Ezért elvárom Szlovéniától, hogy az elnöksége idején minden területen ajánlja fel jó gyakorlatát a többi tagállamnak is. Reménykedem a szlovén elnökség, a Parlament és a Bizottság közötti jó együttműködésben, és meg vagyok győződve arról, hogy a szlovén elnökség után azt lehet majd mondani, hogy az Európai Unió ismét tett egy lépést előre.

  Borut Pahor (PSE). – (SL) Büszke vagyok arra, hogy Szlovénia miniszterelnöke az Európai Tanács elnökének minőségében szól ma az Európai Parlamenthez. Amint a miniszterelnök elmondta, ez nemcsak az elmúlt húsz év alatt Szlovéniában bekövetkezett drámai változások bizonyítéka, hanem azoknak a szinte elképzelhetetlen változásoknak is, amelyeknek magában Európában a történelem e nagyon rövid időszakában tanúi voltunk.

Ljubljanában az Európai Bizottság alelnöke azt mondta, hogy az Európai Tanács szlovén elnökségének nyitánya az Európai Unió régi és új tagállamai közötti megosztottság végét jelenti.

Ehhez a gyönyörű gondolathoz szeretném hozzáadni, hogy a közelmúltig csak azt hallgathattuk, hogy a jelöltek, majd később az Európai Unió új tagjai mit várnak tőlük. Ma Európának joga van megkérdezni Szlovénia miniszterelnökétől, és Szlovéniától, mint elnöklő országtól, hogy Európa mit várhat el Szlovéniától. Azt hiszem, kivételes történelmi eseménnyel állunk szemben, amelynek szimbolikus és valós következményei vannak.

Személyes meggyőződésem, hogy a legtöbbet elvárhatja, amit csak Szlovénia adni tud. Véleményem szerint, Szlovénia jól felkészült, és teljes mértékben nemzetközi szerepére és az Európai Tanács elnökségének szerepére összpontosít.

Szeretnék köszönetet mondani kollégámnak, Schulz úrnak azért a támogatásért, amelyben képviselőcsoportunk a szlovén elnökséget részesítette, és Szlovénia legnagyobb ellenzéki pártja, a szociáldemokraták elnökeként szeretném biztosítani ezt a mélyen tisztelt házat, hogy – az Európai Unió szlovén elnökségének végét követő parlamenti választásokra tekintettel – nem fogom az Európai Unió szlovén elnökségének európai politikáját felhasználni arra, hogy e fontos nemzetközi feladat szlovén sikere érdekében tett közös erőfeszítéseink célpontjává vagy áldozatává tegyem. A miniszterelnök sikere a szlovén miniszterelnök sikere, egész Szlovénia sikere, és így az én sikerem is lesz.

Meg vagyok győződve arról, hogy a szlovén elnökség végén meg tudjuk majd állapítani, hogy – amint azt valaki mondta – az Európai Uniónak nincsenek kisebb vagy nagyobb tagjai, csak olyanok, amelyek egy kicsit jobban, vagy egy kicsit kevésbé sikeresek az Európai Unió elnökségében. Azt kívánom, hogy egy csepp szerencsével a miniszterelnöknek és a szlovén kormánynak sikerüljön a sikeresebbek közé számítani.

  Jelko Kacin (ALDE). – (SL) Miniszterelnök úr, az ön érkezése és mai beszéde Szlovéniának az Európai Unióba történő teljes körű integrációja utolsó fázisának kezdetét jelenti. Szlovénia a tizenegy új ország közül elsőként veheti át az elnökséget. Ez nagy megtiszteltetés Szlovénia és Európa számára, és sok sikert kívánok önnek az elnökségben.

Az elnökség feladata azonban vesződséges, ezért szeretném önt az Európai Unióban bekövetkező jogtalanságokról kérdezni. Ez a kérdés nemcsak önnek, hanem a Parlament elnökének és az Európai Bizottság elnökének is szól. 2004-ben tíz ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Igazság szerint csak kilenc és fél, mivel Ciprusnak csak egy része csatlakozott. Két évvel később bejelentettük Románia és Bulgária belépését, és megint elfeledkeztünk Ciprus északi részéről. És Románia és Bulgária csatlakozása után sem szóltunk semmit Ciprusról.

Miniszterelnök úr, a mai napon ön beszélt a Nyugat-Balkánról, Ukrajnáról, Moldováról, a Kaukázusról és Észak-Afrikáról, ám egyetlen szót sem szentelt Ciprus északi részének. Mintha elfeledkeztek volna róluk, mintha kitörölték volna őket az emlékezetükből, ami nem jó. Helyes, hogy Ljubljanában megkezdték a kultúrák és vallások közötti párbeszédet. Az a terület viszont, ahol valóban nagy sikert érhetnénk el, pontosan Ciprus. Ciprusnak szüksége van a kultúrák és vallások közötti párbeszédre, hogy annak a 200.000 ártatlan embernek is legyen lehetősége az Európai Unió tagjaivá válni. Ciprus éppen most vezette be az eurót új valutájaként. Északon még mindig a lírát használják.

És végül, miniszterelnök úr, amikor az ön elleni büntetőeljárásról beszélt, arról, hogy idegen nyelven zajlott a tárgyalás, szívesebben hallottam volna, ha azt mondja, hogy szerb-horvátul vagy szerbül. Vannak itt olyanok ebben a teremben, akik azt gondolhatták, hogy az ön elleni tárgyalás orosz nyelven folyt. Még egyszer, teljes sikert kívánok önnek az elnökségben.

  Adam Bielan (UEN). – (PL) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok Janša miniszterelnök úrnak az Unió elnökségének átvételéhez. Ez történelmi pillanat az európai integráció történelmében, mivel most veszi át először új tagállam az elnökséget.

Szlovénia olyan ország, amelyet számos alkalommal érintettek a kontinensünkön végbemenő határváltozások. Ezért az nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is jó példája az európai egyesülésnek.

Emiatt úgy vélem, hogy a következő hat hónap gyümölcsöző lesz a nyugat-balkáni régió helyzetének stabilizálásában. Szeretnék hangot adni abbéli reményemnek, hogy ebben az időszakban az Unió szomszédsági és bővítési politikája prioritást fog kapni. Számítok arra is, hogy keleti szomszédunk, Ukrajna törekvéseit is nagyobb megértéssel fogadjuk.

Örülök, hogy az energiapolitika egyike lesz Szlovénia prioritásainak. Nagyon jól tudjuk, hogy biztonságos Európa nem létezhet az energiabiztonság megteremtése nélkül. A jövőben senki ne zsarolhassa az Európai Uniót energiával, és meg vagyok győződve arról, hogy Szlovénia olyan országként, amely több mint 40 évig cipelte a kommunizmus terhét, ezt kiválóan ítéli meg.

  Elly de Groen-Kouwenhoven (Verts/ALE). – Elnök úr, gratulálok Szlovéniának, és üdvözlet Janša miniszterelnök úrnak: mindössze négy éve tagjai az EU-nak, és máris itt az európai elnökség. Ez munkát és felelősséget jelent, de egyben bizonyítéka az önök ifjú államába vetett bizalomnak, hivatalban lévő elnök úr!

Ami aggaszt engem, és csalódást kelt bennem – vagyis inkább bennünk –, hogy igen különböző országokból és csoportokból való, mély benyomást keltő számú európai parlamenti képviselő még mindig nem kapott világos választ arra a megismételt kérdésükre, hogy Szlovénia vajon házigazdája lesz-e az első éves romakonferenciának. Óriási dolog, de egyben hatalmas kihívás – és önök nincsenek egyedül. Az Európai Bizottság pénzügyi támogatást ajánlott fel. Az erkölcsi támogatás az Európai Tanácstól jön, amely a következtetések 50. pontjában aláhúzza, hogy az EU-nak a romakérdésekben konkrét lépésekkel kell megjelennie.

A logisztikai támogatás az európai romaközösségtől származik, amely kifejezte hajlandóságát a szoros együttműködésre mindenütt, ahol csak tud. A politikai támogatás e ház különböző csoportjainak számos képviselőjétől ered, akik tájékozottak Európa elfelejtett nemzetét, a romát illetően, amelynek tagjai közül sokan a legutóbbi balkáni háborúk áldozataiként még mindig menekültként élnek szerte Európában.

Szlovénia esetében egy hajszálon múlt, de maga is mélyen megtapasztalta a szabadság és a biztonság hiányát. Remélem, hogy Szlovénia megtiszteltetésnek veszi, hogy házigazdája lehet az első éves romakonferenciának. Tudom, hogy ennek sok támogatója, sőt – talán mondhatom – rajongója van.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL). – Elnök úr, én is szeretném kifejezni jókívánságaimat a szlovén elnökségnek. A mai valóban történelmi nap. A világért sem kételkednék abban, hogy Szlovénia, e kis tagállam sikeresen teljesít az elnökségben.

Remélem, hivatalban lévő elnök úr, ön valóban komolyan mondta, hogy olyan Európát kíván, amely valóban gondoskodik, olyan Európát, amely a polgárokat állítja a középpontba. Azt kell mondanom önnek, ha valóban komolyan gondoljuk, hogy a retorikánál többet kell tennünk ahhoz, hogy ezt valóra váltsuk, radikális lépésekre van szükség a szemléletváltás és a politikánk tartalmának megváltoztatására érdekében ebben az intézményben és az összes többi európai intézményben is.

Osztom az egyik előző felszólaló aggályait azzal kapcsolatban, hogy a tagállamokban nem tartanak népszavazást a Lisszaboni Szerződés ügyében. Én olyan fennhatóság területéről jövök, ahol lesz népszavazás, és az embereknek lesz lehetőségük a valós életnek megfelelő módon felmérni, hogy szerintük ez a terv hogyan megy előre, és hogyan fejlődik.

Hivatalban lévő elnök úr, Írországban ön meglehetős izgalmat váltott ki: a sajtó beszámolt arról, hogy ön azt állította, fontos, hogy bizonyos viták, amelyek problémákat okozhatnak a mi országunkban, ne induljanak el. Ez számunkra azt jelzi, hogy ön az ellentmondásos vagy nehéz kérdéseket el kívánja odázni. Szeretném tudni, hogy melyek ezek a kérdések.

Ha komolyan vesszük a demokráciát az unióban, ha komolyan vesszük azt az uniót, amely gondoskodik, feltétlenül biztosítanunk kell, hogy a politikai kezdeményezésekről és irányokról teljes körű tájékoztatást adjanak az embereknek.

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Miniszterelnök úr, ön nem sokkal ezelőtt azt mondta, hogy az Európai Uniót nemcsak a közös gazdaság és politika egyesíti, hanem olyan értékek is, mint a közös emlékezet, kultúra és kreativitás. Egyetértek.

Üdvözletem önnek miniszterelnök úr Lengyelországból Adam Mickiewicz országából. Ez a próféta, ahogyan a franciák nevezik őt, egyszer megkérdezte: szlávok, ti mit tudtok kínálni, ami új? Mit hoztok magatokkal a világ színpadára? Az ő üzenete az volt, hogy a keresztény szellem különösen áthatott némely európai népeket, és a kereszténység minden fejlődése magában foglalja a nemzetek fejlődését is. Európát, a nemzetek anyját a keresztény kultúra egyesíti nyugaton és keleten egyaránt. Ebben a Parlamentben a francia elnök, Valéry Giscard D’Estaing mondta nekem a közelmúltban, hogy ő mindig is a mellett volt, hogy az európai alkotmány tartalmazzon hivatkozást a keresztény istenre.

Miniszterelnök úr, ön nagyon helyesen mondta, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai éve lehetőség Európa számára, hogy a kultúrán keresztül erősítse meg magát. Jean Monnet, aki most a világi Panthéonban nyugszik Párizsban, szokta volt mondani, ha újra lehetne kezdeni, ő a kultúrával kezdené. A keresztény kultúra és vallás, amint az a München melletti Schöndorfban eltemetett Tadeusz Zieliński professzor szokta mondani, az emberi vágyakozásban fejeződik ki. Szlovénia, ez a kicsiny EU-ország fejezze ki ezt a vágyakozást az európai keresztény kultúra javát szolgáló cselekedeteivel. Ez az, amiben az ön országának európai nagysága rejlik. Ez az, amiben a mi európai szláv országaink nagysága rejlik.

(Az elnök megvonta a szót)

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, örülök, hogy a szlovén elnökség foglalkozni kíván a klímaváltozás fenyegetésének témájával, és a biztonságos és fenntartható energiapolitikával. Azt hiszem, éppen ideje, hogy levegyük zöld populista szemüvegünket, és megszabaduljunk az atomerőművektől való indokolatlan félelemtől. Lehetőségünk van arra, hogy az erkölcstelen kibocsátásiegység-kereskedelemmel pénzt vegyünk ki polgáraink zsebéből, mert az semmi más, mint a legnagyobb szennyezők eltűrése. Lehetőségünk van elvetni az üzemanyag-részecskékre kivetett nevetséges adókat és a műszaki félmegoldásokat, amelyeknek költségei messze meghaladják a hasznot.

Hölgyeim és uraim, dokumentált tudományos következtetések szerint az atomenergia az energiának az a formája, amely nem bocsát ki CO2-t, és minimálisra csökkenti a klímaváltozás súlyos hatásainak fokozódását. Egyben ez a legolcsóbb alacsony szénkibocsátású energia, amely megbízható és biztonságos. A nukleáris energia ezen kívül csökkenti az ország függőségét a labilis területekről származó fűtőanyagoktól. Meg vagyok győződve arról, hogy amennyiben az Unió polgárainak érdekében kívánunk eljárni, és meg akarunk birkózni a klímaváltozással, akkor az atomenergia területén kell a kutatásba, a fejlesztésbe és oktatásba beruháznunk.

  Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, szeretnék gratulálni a szlovén tanácsi elnökség átfogó programjához, amely a három tanácsi elnökség programjának utolsó fázisa, valamint az ön saját országának a sikeres fejlődéséhez is.

Önök Schengenhez tartoznak, önök az euróövezethez tartoznak, és ez valóban történelmi tanácsi elnökség, amelyhez azzal a kéréssel fordulok, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogyan mindenki más önök előtt, és ne mutassanak be olyan programot, amit még egy nagy ország sem tudna hat hónap alatt végrehajtani. Kisebb országként önök élvezik a nagyobb országok, valamint az Európai Parlament szolidaritását, de a kérésem az, hogy ne vigyék a dolgokat túlzásba. Bizonyos, hogy az ENSZ reformja nem valósítható meg a Tanács szlovén elnökségének hat hónapja alatt.

Van néhány nagyon sürgető probléma függőben, amelyek közül néhányat ön felsorolt. Ezek közül a legnehezebb a koszovói kérdés. Ott önök különösen nehéz helyzetben vannak. A másik, a belső energiapiac továbbfejlesztése, a megállapodás Oroszországgal – ezek azok a prioritások, amelyekkel valóban foglalkozni tudnak majd. És ha sikerrel járnak a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának előmozdításában, akkor az elnökség hat hónapjának végén elmondhatják: igen, a hajdani kommunista blokk első országaként képesek voltunk ezt a tanácsi elnökséget a jólét, a szabadság és a béke pozitív példájaként alakítani.

Végül egy apró megjegyzés kollégánk, Schulz úr számára, aki már nincs itt. Ő a szocialista képviselőcsoportról beszélt itt – Németországban erről hallgatott –, de mi tudjuk, hogy megtette. A végén a jobboldali radikalizmusra figyelmeztetett, mintha a kommunizmus egy jobboldali szélsőséges rendszer lett volna. Ha helyesen idézem, ő azt a feladatot is önre ruházta, hogy mozdítsa elő Törökország ügyét. Mi már eleve kifogásoljuk a Bizottságnál, hogy Horvátországot és Törökországot azonos módon kezeli. Ne menjen ebbe bele! Hagyja ezt a nagyobb államokra, amelyek eddig nem tudták megoldani ezt. Ha a Nyugat-Balkánra koncentrál, nagy jót tesz Európának, és potenciálisan sokkal nagyobb sikere lehet ebben, mintha Törökország problémáit próbálná megoldani!

  Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, miniszterelnök úr, ne hagyja, hogy a szerepét a Balkánra korlátozzák! Maradjanak európai elnökség! Én azonban kisebb ügyekkel kezdem, és remélem, hogy saját országom, Ausztria is hatékonyan fog hozzájárulni az önök elnökségéhez azzal, hogy megoldja az Ausztriában élő szlovén kisebbség fennálló problémáit, és a szlovén kisebbség érvényesítheti végre a saját jogait.

Horvátország előadójaként remélem, hogy az önök elnöksége alatt Horvátország képes lesz komoly előrehaladást elérni. Ehhez önöknek is hozzá kell járulniuk, amint Horvátországnak is. Önöktől azt várom, hogy az elnökségük alatt önök végrehajtják a Sanader miniszterelnökkel kötött megállapodást, és megoldást találnak a vitatott határkérdések harmadik fél által történő értékelése révén. Nagyobb erőfeszítést várok el Horvátországtól, és ami az ökológiai halászati zónát illeti, elvárom, hogy betartsák azt az ígéretet, amely szerint nem terjesztik ki, és nem alkalmazzák ezt a zónát Horvátországra és Olaszországra.

A legnagyobb probléma minden bizonnyal Koszovó ügye, és én azon a véleményen vagyok, hogy önök a helyes irányba indultak el. Önök óvatosan, nyugodtan, de céltudatosan járnak el. Ez az a megoldás, amelyre Koszovóban törekszünk, mert legyünk őszinték, sem Koszovó, sem Szerbia szempontjából nem lehetséges és nem is ésszerű, hogy Koszovó Szerbián belül létezzen tovább. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem osztjuk Szerbia aggályait, és ne tudnánk megérteni, hogy Szerbiának itt olyan súlyos problémái vannak. Van azonban egy dolog, amit nagyon világosan Szerbiának, különösen Koštunica miniszterelnöknek kell címezni: mi hisszük, hogy Szerbia– egy demokratikus Szerbia, a Nemzetközi Büntetőbírósággal is együttműködő Szerbia – jövője Európában van. Ha Koštunica úr úgy véli, hogy Szerbia jövője Oroszországban van, ez az ő problémája, de nem hiszem, hogy Szerbia lakossága egyetértene vele.

Ezért az önök elnöksége alatt egyértelmű jelzést kell küldeni Szerbiának: ebben a kérdésben választaniuk kell Oroszország és az Európai Unió között. Mi tisztességes ajánlatot teszünk az egész régiónak, és különösen Szerbiának, hogy folytassák az Európai Unió felé vezető utat ésszerű időn belül. Ez egy hatalmas feladat, amit el kell végezni, és bizonyos vagyok benne, hogy ezt önök jól fogják teljesíteni!

(Taps)

  Lena Ek (ALDE). – Elnök úr, szeretnék két, a tavaszi csúcstalálkozóra szánt témát összekötni. Először a klímaváltozás és a klíma- és energiacsomag. Természetesen nagyon nehéz, amikor a céloktól kell az eszközökig eljutni. Ez terhet jelent valamennyi tagállamunknak. Ez mégis olyasmi, amit meg kell tennünk. Rá kívánok mutatni két olyan területre, ahol nagyon óvatosan kell eljárnunk, amikor ennek a zöld csomagnak a tárgyalásába belefogunk.

Az elsők a társadalmi kérdések. Ebben a teremben sokat vitatkozunk, amikor a Lisszaboni Stratégiáról van szó, illetve arról, hogy a gazdasági fejlődést kiegészítsük-e a fenntartható társadalmi fejlődés és a környezet kérdéseivel. Nagyon fontos, hogy a fenntartható gazdasági fejlődés tükröződjön a zöld csomagban, amikor azt a jövő héten kiadják.

A második dolog a technológiai semlegesség. Szlovénia erdős ország, mint ahogyan az én hazám, Svédország is az, és nagyon fontosnak tartom, hogy önöknél ott van terítéken az összes különböző alternatív üzemanyag, így önök válogathatnak, és hagyhatják, hogy az egész ügy innovációs potenciálja mehessen előre. És ne feledkezzünk el a metanolról és a cellulózról sem!

Végezetül, a Lisszaboni Stratégiának a klímaügy és a gazdasági fejlődés kombinációjának kell lennie. Nézzék csak a közlekedési ágazatot, amely tökéletesen példázza, hogy a vasutak és a gépkocsik nemcsak a gazdasági fejlődést és a jobb belső piacot szolgálják, hanem az energiacsomag céljait is megvalósíthatják. Az elérhetetlen csak úgy válik elérhetővé, ha elindulunk. A világ összes szerencséjét kívánom önnek, hivatalban lévő elnök úr!

  Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Elnök úr, Szlovénia az első az új tagállamok között, amely átveszi az Európai Unió elnökségét. Ez az elnökség egybeesik a 2008. évvel, amelyet a kultúrák közötti párbeszéd éveként hirdettek meg, így ez programjának egyik fő alapja. Emlékezni kell azonban arra, hogy az ilyen párbeszéd csak akkor lehetséges, ha a felek a kulturális identitás iránti erős érzékkel rendelkeznek, és meg kívánják osztani ezt a gazdagságot másokkal.

Európa kulturális alapja a kereszténység, így a keresztény értékeket támogatni és erősíteni kell, és nem szabad azokat aláaknázni. A legfontosabb elfogadott EU-dokumentumokban, mint az alapjogi chartában és a reformszerződésben nehéz ilyen pozitív megközelítést észlelni. Ezek nem tartalmaznak hivatkozást Európa keresztény gyökereire. Erről a témáról nem volt komoly vita az Európai Parlament fórumán sem.

Ebben az összefüggésben felmerül a kétség, hogy vajon az Európai Unió, miközben elhanyagolja és így erodálja saját gyökereit, kellően felkészült-e a világ más régióiból származó határozott partnerekkel folytatandó kultúrák közötti párbeszédre.

  Roberto Musacchio (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amint Barroso úr mondta, a szlovén elnökség önmagában történelmi eredmény, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy reflektáljunk Európa és a balkáni régió közötti kapcsolatra. Ez bizony kritika tárgya volt, részben a felbomlás szempontjából, amit magával hozott, és Európa most úgy léphet fel ez ellen, ha előmozdítja a békét és a kiengesztelődést, amelyet az Európához fűződő igazi kapcsolat maga ösztönözhet.

Ezért kellene elkerülnünk az egyoldalú cselekvést Koszovóval kapcsolatban, amelyre kell, hogy legyen közös európai politika, amint azt az új szerződés ki is mondja. Meg kell birkóznunk az új külső határok problémáival, amelyek néhány ország európai uniós csatlakozásának eredményeként merültek fel. Aktív politikára van szükségünk a társadalmi, gazdasági és környezeti integrációhoz, amely felöleli az egész területet, és őszintén, én nem hiszem, hogy a nukleáris energia lehetne az energiaproblémák megoldása.

Végül, szeretném emlékeztetni a szlovén elnökséget a „kitöröltek” problémájára, azaz azokra a korábbi jugoszláv állampolgárokra, akiknek még mindig állampolgársági problémái vannak Szlovéniában, mert ezekre végleges megoldást kellene találni.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, gyerekkorunkban nagyon szemléletesen mesélték nekünk, hogy Tito tábornok hogyan száguldott Belgrád utcáin, és az embereknek félre kellett ugraniuk – az út le volt zárva, a közlekedési szabályok nem számítottak. A mi ifjonti naiv gondolkodásunkban ez volt az adott rendszer önkényének és kíméletlenségének megtestesítője.

Később felfigyeltünk arra, hogyan indítottak önkényesen eljárásokat a másként gondolkodók, a kritikusok ellen abban az országban, amelyből önök kiszabadították magukat. Most ön itt van és az ön öröme érthető, de legyen éber! Tito az ó magatartásában itt van, itt van például a főtitkárunk, Harald Rømer, aki csak úgy száguldozik Strasbourg városán keresztül, és nem fél a következményektől, még akkor sem, ha óránként 100 kilométeres sebességgel megy, és az embereknek megint csak félre kell ugraniuk. És sajnos még az Európai Unióban is indítanak önkényes eljárásokat a kellemetlen kritikusok ellen.

  Elnök . − Határozottan visszautasítom az Európai Parlament főtitkára ellen intézett ilyen támadásokat.

  Giles Chichester (PPE-DE). – Elnök úr, hadd üdvözöljem melegen a miniszterelnök urat a Parlamentben, és kívánjak neki minden jót a Tanács hivatalban lévő elnökeként betöltött időszakához. Bizonyos vagyok benne, hogy Szlovénia nagy hozzáértéssel fogja végrehajtani az előtte álló feladatot.

Üdvözlöm a Lisszaboni Stratégia következő fázisának adott hangsúlyt is. Még sokat kell tenni annak érdekében, hogy meggyőzzük a tagállamokat, hogy reformálják meg gazdaságukat, és remélem, hogy az elnökség szót emel majd a nagyobb liberalizáció, a munkaerőpiacok reformja mellett, és biztosítja az európai vállalkozások számára a globalizáció előnyeit. Európának versenyképesebbnek kell lennie, jobban kell összpontosítania a munkahelyteremtésre, és kevésbé kell foglalkoznia az olyan szociális modell védelmével, amely akadályozza a foglalkoztatás növelését.

Tetteket kívánok látni a belső piac kiteljesítésében, különösen a távközlési ágazatban. Üdvözöltem, amikor tavaly a biztos bejelentette a távközlési piac további liberalizálását. Most lehetőségünk van a meglevő keretek újraértékelésére, hogy megszabaduljunk a szűk keresztmetszetektől, és versenyképesebb jövőt jelöljünk ki e rendkívül fontos ágazat számára.

Előre örülök annak, hogy hallhassam az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot – ahol szintén a PPE-DE csoportjának szóvivője vagyok – arról, hogy az elnökség miként kívánja továbbvinni az ügyeket. Ugyancsak üdvözlöm az energiával és klímaváltozással kapcsolatos napirend érvényre juttatása melletti erőteljes kötelezettségvállalást. Az EU szigorú szénkibocsátási célokat állapított meg, és most a tagállamoktól függ, hogy ezt valós cselekvés követi, és nem csak szavak, hogy a terhermegosztás végül ne a terhek elvetéséhez vezessen.

Némi aggodalommal olvastam a sajtóban a múlt héten, hogy néhány tagállam megkísérli aláásni az EU tavalyi klímaváltozással kapcsolatos megállapodását, és különös figyelmet fordítunk majd arra, hogy a brit kormány megfelel-e a maga által vállalt kötelezettségeknek.

  Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök úr, szeretnék visszatérni a szerbiai helyzethez. Azt hiszem, jó gondolat egy munkacsoportot létrehozni – hasonlót ahhoz, mint amit Horvátország számára felállítottunk, amint a szlovén elnökség javasolta –, hogy segítsen Szerbiának a korábbi Jugoszlávia nevében a teljes körű és hatékony együttműködésben a Hágai Nemzetközi Büntetőbírósággal. Ami engem illet, ez nyithatja meg az utat a stabilizációs és társulási megállapodás aláírásához. Kérem saját országom, Hollandia kormányát is, hogy működjön együtt és támogassa a szlovén elnökség javaslatát, és egyben vizsgálja meg, hogy ez miként működött a múltban Horvátország esetében.

Szeretnék szomszédságpolitikánkról egy második megjegyzést tenni. Ukrajnában új kormány van, és ezzel az országgal megkezdődnek a tárgyalások a következő partnerségi és együttműködési megállapodásról. Szeretnénk ismerni a szlovén kormány javaslatait és elgondolásait, hogy a tárgyalások milyen formát öltsenek, és mi lenne a szándékuk szerinti eredmény. Mi ellene vagyunk annak, hogy Ukrajnának most tagságot kínáljunk fel – ez semmiképpen sincs napirenden –, de fontos, hogy valami kézzel foghatóbbat kínáljunk az országnak az Európai Unióval való kapcsolatait illetően.

Szeretnék néhány szót szólni a grúziai helyzetről, amely ország szintén az európai szomszédságpolitika körébe tartozik. Én az Európai Uniónak a választási eredményekre és magára a választásra adott reakcióját meglehetősen elhamarkodottnak és túl pozitívnak tartottam. Azt nagy tüntetések követték. Még mindig folyik a vita a választások során előfordult szabálytalanságokról. Amit én fontosnak tartok, az az, hogy mind az Európai Unió, mind az elnökség kezdeményezze legalább a kapcsolatok előmozdítását az ország ellenzéke és Saakashvili elnök között.

Végül szeretnék megjegyzést fűzni az oroszországi helyzethez. Rövidesen megtartják az elnökválasztásokat. Úgy tűnik, hogy az út nyitva áll az Oroszországgal megkötendő új partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdése előtt. Véleményünk szerint az energiaátláthatóság kérdésköre különösen nagy jelentőségű az új megállapodást előkészítő tárgyalások során.

Mi is párbeszédet szeretnénk Oroszországgal az ország demokráciájának minőségéről, különösen a választások megfigyelése során tapasztalt problémákról, és arról, hogy mi hogyan látjuk ezt, szemben azzal, ahogyan Oroszország ítéli meg a helyzetet. Remélem, hogy ez a téma is szerepel majd a szlovén elnökség napirendjén.

  Bronisław Geremek (ALDE). – (PL) Elnök úr, azt hiszem, arra számítunk, hogy 2008-ban a szlovén elnökség lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy rendezze az alkotmányos szerződés kérdését, és megtegye az előkészületeket annak ratifikálásához, és képes lesz megoldást találni az Európa előtt álló egyik kínos problémára, Koszovó ügyére. Úgy gondolom, fontos azonban kimondani, hogy e prioritások mellett vannak bizonyos feladatok, amelyek kedveznek neki. Azt kérném, hogy a kultúrák közötti párbeszédet tekintsék éppen ilyen feladatnak. Azt hiszem, ez azok között az értékek között van, amelyek létrehozzák az európai egységet, és ez képezi az alapját annak a geopolitikai értéknek is, amellyel az EU politikája rendelkezhet.

Úgy tűnik nekem, hogy ebben a sajátos összefüggésben Európa a békehozó szerepét játszhatja olyan helyzetben, amikor a világ a nemzetközi zűrzavar állapotában látszik lenni. Hozzátenném továbbá, hogy ami Koszovót illeti, különösen fontos, hogy a problémát a kultúrák közötti párbeszédbe ágyazzuk be. Ez a Koszovó jövője szempontjából lesz probléma.

Miniszterelnök úr, sok sikert kívánok a szlovén elnökségnek.

  Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (PL) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, gratulálok Szlovéniának az Unió elnökségéhez, és kívánok Szlovéniának sok sikert, különösen az új szerződés ratifikálásában.

A kis Szlovénia megelőzte a nagy Lengyelországot, és ez el kell gondolkoztasson bennünket, lengyeleket. Talán Szlovénia példáján keresztül csökkenhet az Uniótól való félelmünk, és megnőhet a hitünk abban, hogy van értelme. Végül is, ön uram, a második szláv II. János Pál pápa után, aki egész Európa kultúráját, ide értve a kontinens nyugati részét is, vezetni fogja. A 2004. évi bővítés után az Unió előre örült a friss vér beáramlásának, örült az új agyaknak és az új kilátásoknak, és azzal, hogy javasolták az Unió ötödik szabadságát – a tudás szabad áramlását –, önök megfelelnek ennek a várakozásnak.

Az önök országa, amely hajdan az egykori Jugoszlávia része volt, tudatában van a keresztény és az iszlám világ problémáinak, és bizonyára lökést ad a folyamatnak a Koszovó számára is tisztességes végeredmény érdekében, a szerbek jogainak tiszteletben tartása mellett.

  Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Örömmel és büszkeséggel osztom meg önökkel ünnepi érzéseimet, amelyeket természetesen a felelősség és a nagy lehetőségek erős érzete kísér. Meg vagyok győződve arról, hogy Szlovénia az elnökségen keresztül is bizonyítani fogja, hogy évekkel ezelőtti létrejötte nem csak geopolitikai döntés volt, hanem annak elismerése is, hogy mi felelősen együttműködünk a szabad, demokratikus és sikeresen egységesített Európa létrehozásában.

Erőteljesen támogatom a Lisszaboni Stratégia végrehajtására irányuló ambíciót, ami kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából. Ebben az értelemben elvárom, hogy Szlovénia mindent tegyen meg a közös távközlési és informatikai politika előmozdítása érdekében. Ez nemcsak azért alapvető fontosságú a Lisszaboni Stratégia megvalósításához, mert hozzájárul a versenyképesség jelentős javulásához, hanem azért is, mert így lehet közelebb kerülni a polgárokhoz. Európa polgárai szeretik érezni a közös politikát a zsebükön, és mi sikert értünk el a barangolásról szóló irányelvvel, ami lehetővé teszi számunkra, hogy olcsóbban telefonáljunk Európában; a közös politika ezen a területen minden bizonnyal lehetővé teszi számunkra, hogy gyakrabban érezzük az ilyen politikák előnyeit.

Másodszor, az egészségügy területét hangsúlyoznám. Nagyon örülök, és ezzel nem vagyok egyedül ebben a Parlamentben, hogy a szlovén elnökség prioritásai közé tartozik a rák elleni küzdelem is. Ennek állandó pontként kellene szerepelnie az Európai Tanács napirendjén.

A rák nem csak az egészségügyi miniszterek ügye. Várhatóan minden harmadik polgár megbetegszik ebben, és a tendencia nem biztató. Ez széles társadalmi és politikai kérdés, amely kapcsolódik a Lisszaboni Stratégia megvalósításához, és ha egyre nagyobb számú ember betegszik meg, nem leszünk képesek a nagyobb termelékenység és a jobb versenyképesség elérésére. Az egészség jövőkép, dimenzió és nem csak a tevékenységek egy szektora. Nagyon örülnék, ha a szlovén elnökség alatt két dolgot el lehetne érni. Először, nagyobb figyelmet kell szentelni a prevenciónak a rák elleni küzdelemben, és másodszor, létre kell hozni az intézményközi munkacsoportokat a rák elleni küzdelem érdekében. Ez a küzdelem jó, egyesített koordinációt igényel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság között.

Elnök úr, sok sikert kívánok az ön elnökségéhez.

  Kósáné Kovács Magda (PSE). – (HU) Köszönöm, elnök úr. miniszterelnök úr, az önök elnökségével az új tagországok egy újabb lépést tettek a nagykorúvá válásuk útján. Valószínű, hogy az önök elnöksége hozzájárul majd ahhoz, hogy oldódjanak a fenntartások, amelyek soha nem az európai intézményekben éltek, de jelen voltak az Európai Unió hétköznapjaiban.

Önök az első elnökség a kultúrák közötti párbeszéd európai évében. A mi térségünk tudja, hogy a földgömb nagy vörös foltja mellett egy egyenrózsaszínűre festett folt lett Kelet-Közép-Európából, de ez a térség soha nem volt egyszínű. Ez a térség mindig megőrizte történelmi sokszínűségét és sokféleségét. Különösen tudják ezt a nyugat-balkáni térségben, hiszen Jugoszlávia elfedte a törésvonalakat, de nem tudta áthidalni őket.

Ezért nem véletlen, hogy mi kínlódunk legtöbbet a nemzeti, nyelvi, kulturális identitásunk újragondolásával és újramegerősítésével, és várjuk ebben a segítséget önöktől, hiszen az önök elnöksége segíthet az identitás újraépítésében, amely ma már elválaszthatatlan az európai polgári tudattól.

A szlovén elnökség lehetősége és feladata a térségi európai küldetés, a bővítés további lépéseinek új szakaszba lépése. A Nyugat-Balkán kapuja Szlovénia, és ezen a kapun vezet át Európa útja. A tagállamok bővítési fáradtsága nem válhat ebben a térségben reformfáradtsággá, hiszen ez térségünk stabilitását veszélyeztetné.

És végül a Reformszerződésről. Büszke vagyok arra, hogy Magyarország elsőként ratifikálta a Reformszerződést, pedig ma Magyarországon nagyon kevés dologban lehet politikai egyetértést elérni, Európa ügyében lehetett. Térségünknek több és jobban működő Európára van szüksége, és biztosak vagyunk a szlovén elnökség közreműködésében és segítségében.

. –Sok sikert kívánok önnek az elnökséghez.

  Alexander Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök úr, az Alpok igen fontos szerepet tölt be Európában az idén. Szlovénia veszi át az Európai Tanács elnökségét, Svájc és Ausztria rendezi a labdarúgó Európa-bajnokságot – minden szem a hegyekre szegeződik. Gratulálok az elnökségnek a hivatali funkciók átvételéhez.

Ez egy fontos elnökség. Nagyon helyes, hogy a lisszaboni ratifikációs folyamat az elsődleges prioritásuk. Az európai biztonság- és védelempolitika (ESDP) próbája zajlik most Koszovóban. A Parlamentben öntől várjuk, hogy tegye világossá számunkra – ha nem sikerül elérni, hogy a Biztonsági Tanács határozzon –, hogy az 1244. számú határozat kifogástalan jogalapot képez az ESDP valamennyi intézkedéséhez. A frakcióvezetőm mondta: ellenezzük a Szerbiával kötendő stabilizációs és társulási megállapodás gyorsítását, ha az ország nem működik együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal.

Ünnepeljük, hogy Szlovénia a csatlakozó országok közül az első tagállam, amely átveszi az elnökséget. Mi liberálisok mindig is keményen küzdöttünk ezért a bővítésért. Még akkor is kiálltunk mellette, amikor otthon szembeállással találkoztunk.

Most azonban nincs nagy kedvünk az ünnepléshez. Én Észak-Rajna-Wesztfáliából származom, és 2300 embertől megtudtam tegnap Bochumban, hogy a Nokia bezárja termelőüzemeit, és Romániába helyezi át azokat. Akkor az a benyomás alakult ki, hogy mindez EU-pénzzel történik. Az FDP számára kristálytisztává akarom tenni, hogy az Európai Unión belüli munkahelyrelokációt nem szabad EU-pénzeszközökkel elősegíteni. Mi mindent meg fogunk tenni annak biztosítására, hogy ebben az esetben ne legyen EU-támogatás. Látom, hogy a Bizottság elnöke bólogat. Remélem, hogy a Bizottság erre egyértelműen reagálni fog. Ez igen fontos téma, ami félelmet kelt az emberekben, félelmet Európával szemben. Ez nem lehet így! Biztosítani fogjuk, hogy ellenőrizzék a támogatás jogszerűségét, ha Romániába nemzeti támogatásokat irányítanak. Ez probléma, és reméljük, hogy a jól képzett és motivált emberek Bochumban hamarosan ismét munkát találnak.

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Miniszterelnök úr, fogadja szimpátiám és részvétem kifejezését. Az után, hogy önök beléptek az euróövezetbe, az ön országában az infláció 100 %-kal magasabb lett, mint volt egy évvel azelőtt. Ennek ellenére Almunia biztos két hónappal ezelőtt azt mondta, bizottsági elnök úr, ön elismerte, hogy az infláció emelkedése egyike az euróövezethez való csatlakozás következményeinek.

Az ön egyik kijelölt prioritása Koszovó ügye. Kérem, legyen figyelemmel arra, hogy Koszovó függetlensége lesz az első egyoldalú határmódosítás Európában a II. világháború óta. Pontosan ez az, amire Oszétia és Abházia vágyik Grúziában, de Moszkva is érdekelt a dél-kaukázusi helyzet destabilizálásában. Ez akár ténylegesen háborúval fenyegethet abban a régióban, a legnagyobb katonai konfliktussal Európában a 90-es évek elejének balkáni háborúskodása óta. Nyilvánvalóan tiszteletben kell tartanunk a koszovóiak önrendelkezési jogát.

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, minden jót kívánok a szlovén elnökségnek. Ez az Európai Unió átalakulásának kiváló szimbóluma. A következő hat hónapban néhány nagyon fontos üggyel kell foglalkozni, ezek közül megemlítek néhányat.

Először is, ott a tavaszi Európai Tanács, amelynek a középpontjában a Lisszaboni Stratégia áll majd. Az az igazság, hogy nehéz gazdasági helyzetben vagyunk: a növekedési előrejelzések a pénzügyi válság, az emelkedő infláció, az erős euró és a nagyon gyenge dollár, valamint a rendkívül magas olajár miatt romlanak. Az élelmiszerárak is növekednek.

Az emberek hathatós döntéseket várnak el, amelyek e bizonytalanság idején segítenek a bizalom helyreállításában.

Külsőleg ott van Koszovó kérdése, ami olyan fontos elveket érint, mint a határok stabilitása egész Európában. Nem lehet meggondolatlannak lenni. Szerintem a decemberi Európai Tanács meglehetősen elhamarkodva járt el. Olyan határozatokat hozott, mint a civil misszió kiküldése, de úgy tűnik, a jogalapra vonatkozó megállapodás nélkül. Paradox, hogy ez éppen az EU-ban, egy jogállamra épülő közösségben történik meg.

Koszovó kényes kérdés, ami elővigyázatosságot igényel. Próbálkozzunk keményen, hátha el lehet érni egy új biztonsági tanácsi határozatot.

Amint ön említette, májusban lesz az igen fontos limai csúcstalálkozó a dél-amerikai országokkal, amelyek elveiket és értékeiket tekintve oly közel állnak Európához. Limát nyomásgyakorlásra is fel kellene használni, hogy kimozdítsuk a Mercosurral folytatott tárgyalásokat a holtpontról, és hogy előmozdítsuk a tárgyalásokat az Andok-országokkal és Közép-Amerikával az ő társulási megállapodásaikról.

Márciusra a schengeni térség bővítése valósággá válik a repülőtereken. Ez lesz a meghatározó időpont az EU külső határai szempontjából, és ezzel rátérek az illegális bevándorlás elleni küzdelemre. Értekezletet terveznek a határőrizetért felelős miniszterek számára, ami – úgy vélem – nagyon időszerű. E miniszterek között nagyobb együttműködésre van szükség, a külső határokon dolgozó tisztviselőknek pedig teljes mértékben tudatában kell lenniük annak, hogy nemcsak saját nemzetük, hanem Európa érdekében is dolgoznak, és osztoznak a felelősségben mindazért, ami az egész schengeni térségben történik.

Végül szeretném önt arra kérni, hogy dolgozzon a terrorizmus elleni küzdelem kérdésén. A lakosság elvárja, hogy az Európai Unió eredményeket mutasson fel ezen a területen, olyan eredményeket, amelyek lényegesek és fontosak az ő életük szempontjából.

  Kristian Vigenin (PSE). – (BG) Elnök úr, Barroso úr, Janša úr, nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy a szlovén elnökség mennyire fontos jel az európai polgárok, és különösen Közép- és Kelet-Európa polgárai számára.

Szlovénia előtt megnyílt a lehetőség arra, hogy önbizalmat hozzon mindannyiunknak, hogy valóban egyenlő mértékben vagyunk érintettek az európai folyamatokban. Úgy ismerjük Szlovéniát, mint olyan országot, amely különösebb teketória nélkül, állhatatosan és következetesen fogott hozzá az átmenet nagy kérdéseinek megoldásához, és ma indokoltan nevezik „Kelet-Európa legjobb teljesítőjének”. Ezt az országban uralkodó politikai konszenzus tette lehetővé. Pontosan ez az, amit elvárunk a szlovén elnökségtől, hogy mozdítsa elő az Európai Unió jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket, amelyekre a bemutatott program rávilágít, mindenféle trombitaharsogás vagy nagy ígéretek nélkül. Önöknek minden esélyük megvan ennek elérésére, mert a mai vita rámutatott arra, hogy politikai és intézményi konszenzus támogatja önöket.

Úgy vélem a szlovén elnökség a legjobb pillanatban jön, különös tekintettel a Nyugat-Balkánhoz kapcsolódó kihívásokra. Szlovénia történelmi és politikai tapasztalatai lehetővé teszik az Európai Unió számára, hogy hatékonyabb politikát folytasson ezen országokkal szemben. Nekik új impulzusra van szükségük, hogy folytassák a reformokat, és gyorsítsák fel az Európai Unió felé történő előrehaladást. Ez a cél pedig teljes mértékben elérhető, amint Szlovénia, a hajdani Jugoszláv Köztársaság egyik tagja a gyakorlatban is bizonyította.

Azt hiszem, hogy Szlovénián keresztül az Európai Unió több nyugat-balkáni nemzet számára érthetőbb nyelven szólalhat meg, a szó közvetett és közvetlen értelmében egyaránt. Úgy érzem, meg kell említenem, hogy most először fordul elő, hogy a Tanácsban szláv nyelven beszélnek. Azt hiszem, senki nem tudna eredményesebben megbirkózni a koszovói kérdéssel, mint Szlovénia. Az egész régió előtt tornyosuló kockázatok hatalmasak, ezért várunk olyan sokat öntől, Janša úr. Elvárjuk, hogy sikerrel őrizze meg az Európai Unió egységét mind a tartomány státusára vonatkozó határozat, mind pedig a rákövetkező nehéz időszakban az Unió kötelezettségvállalása tekintetében.

Janša úr, számunkra, szocialisták számára fontos, hogy a szlovén elnökség sikeres legyen. Nem fogunk csak ülni és figyelni, hanem – amennyire csak tudunk, és amennyire a mi hatáskörünk lehetővé teszi – valós támogatást adunk az ön erőfeszítéseihez, és ahhoz, hogy ön valósíthassa meg a programját. Sok sikert kívánok önnek, hogy bizonyíthassa, Európában egy kis ország is lehet nagy.

  Marco Pannella (ALDE). – (IT) Elnök úr, Janša miniszterelnök úr, hölgyeim és uraim, üdvözlöm miniszterelnök annak a radikális pártnak és azoknak az elvtársaknak a nevében, akik a Mladina magazinnál dolgozó elvtársakkal és barátokkal együtt sürgették az ön szabadon bocsátását 1988 végén. Ön a demokrácia és Európa érdekében volt börtönben. Ma ön az Európai Unió elnöki székében találja magát, az EU azonban eliminálja és eltörli a himnuszt és a zászlót, és az eurócsoporttal még a hagyományos geopolitikai határokat is eltorzítja az európai pénzérméinken – kérem, figyeljen erre is, miniszterelnök. Ön a bővítés híve, de ez ugyanaz az Európa, amely tétlenül állt Jugoszlávia tragédiája előtt, és tétlenül áll Törökország és az általunk remélt valamennyi bővítés előtt.

Mi – én magam is – szintén Ljubljanában voltunk, amikor a szerb légitámadások zajlottak. Akkor találkoztunk Skolk úrral és az AZMSS fiataljaival, Kučan elnökkel, sőt még barátunkkal, Kacin úrral is. Akkor ön egy másik Európáért harcolt, nem azért az Európáért, amely elárulta önt, amely semlegesnek szerette volna látni Jugoszláviát, csak azért, mert számára így volt kényelmes.

Üdvözlet önnek. Ha az ön országa, Szlovénia nevében ön az lesz, ami volt, akkor itt ön lesz az, aki Altiero Spinelli Európájáért áll ki, nem mi, akik Európát képviseljük, nem mi, akik gyakran annak szétesését képviseljük.

(Az elnök megvonja a szót)

  Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, 2007. december 20-ról 21-re virradó éjszaka kibővítettük a schengeni határokat. Megint egy kicsivel több szabadságot szereztünk, és megint egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. A szögesdrótot véglegesen eltávolították, és Szlovénia január 1-jével átvette az újraegyesített Európa Tanácsának elnökségét. Európaiként, de különösen osztrákként, barátként, szomszédként és szövetségesként, én nagyon örülök ennek.

Hivatalban lévő elnök úr, ez a vita hat téma körül forog. Először: az a tény, hogy önöké az elnökség, több mint szimbolikus értéket jelent. Tudatosítja bennünk azokat a történelmi fejleményeket, amelyek sokak számára már vagy magától értetődővé váltak, vagy – sajnálatos módon – fenyegetést jelentenek.

Másodszor, a ratifikálási eljárás Magyarországon kezdődött meg. Ezt a folyamatot Önnek strukturálnia kell, és fel kell élénkítenie, és elegendő összehangolt információt kell biztosítania Európa polgárai számára.

Harmadszor, kérem, hogy a klímaváltozást és Európa nagyobb energiafüggetlenségi céljait arra használja fel, hogy a Lisszaboni Stratégia végrehajtása során további ösztönzést adjon a növekedésnek, a foglalkoztatásnak és a társadalmi kohéziónak.

Negyedszer, az önök földrajzi helyzete, történelmi tapasztalatai és elnökségük időzítése külön felelősséget ró önökre Horvátország csatlakozása, Koszovó szabadsága és a Szerbiával kötendő megállapodás tekintetében.

Ötödször, önökkel indítjuk el a kultúrák közötti párbeszéd európai évét. Legyen ez az elnökség az együttműködés, a kölcsönös tisztelet, az egymás iránti körültekintés és a kölcsönös megértés elnöksége.

A hatodik és végső tétel: ne keverje össze európai felelősségét a megoldandó bilaterális kérdésekkel vagy az Ausztriában élő szlovén kisebbséggel szemben fennálló osztrák felelősséggel. A két tagállam közötti bilaterális megállapodások nem tartoznak az Európai Unió hatókörébe.

  Bernard Poignant (PSE). – (FR) Hivatalban lévő elnök úr, ön szerényen állt elénk. Ön még potenciális hibákat is említett, és esetleges naivitását is elismerte. A trojka összefüggésében azt javasolnám önnek, adja át az alázatnak ezt az érzetét a francia elnöknek, aki ön után következik majd.

Nekem csak egy üzenetem van az ön számára: tanítsa meg Európának történelmük legjobb leckéit. Önök kelták – én is! Önöket uralta Bajorország, Önök után sóvárgott a Velencei Köztársaság, az Osztrák-Magyar Birodalom bekebelezte önöket, elfoglalta önöket Napóleon – ezért bocsánatot kérek –, felosztották önöket Németország, Olaszország és Magyarország között, majd a jugoszláv föderációba integrálták önöket, és az 1990-ben megtartott népszavazás óta függetlenek.

Micsoda történelem! Ki volna önöknél jobb helyzetben ahhoz, hogy a kultúrák közötti párbeszédről szóljon? Kinek van önöknél nagyobb hitele ebben? Így legyen ez fontos prioritás. Ön ezt a kérdést a negyedik helyre tette, én azt javaslom, egy-két hellyel vigyék előbbre!

Ezzel együtt kérem, a kultúrák közötti párbeszédet ne korlátozzák a vallások közötti párbeszédre. Kérem, gondoljon azoknak az Európához való hozzájárulására is, akik úgy vélik, hogy a vallást és a politikát nem szabad összekeverni, mert a történelem bizonyította, ha az egyik beavatkozik a másik dolgába, az mindig problémákhoz vezet.

Végezetül, ha megengedik nekem, az elmondottak fényében szeretnék képviselőtársainknak egy rövid szakaszt felolvasni az önök nemzeti himnuszából, mert annyira gyönyörű! „Éljenek mind a népek, kik várják a nagy napot, mely a földkerekségnek hoz békésebb virradatot! Mennyi rab lesz szabad és jó szomszéd a nap alatt!” Ez az ön elnökségének a szelleme, és ez Európa szelleme. Én francia vagyok, és nem fogom feladni a Marseillaise-t, de hat hónapig boldogan leszek szlovén!

(Taps)

  Elnök . − Poignant úr, bizonyára nagy öröm lenne hallgatni, amint ön a Marseillaise-t vagy akár az európai himnuszt énekli.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Miniszterelnök úr, az elnöksége céljaként kifejtettek közé tartozik a szerződés, a stratégia, a klíma, az energia, a Nyugat-Balkán, és ha ehhez hozzátesszük a kultúrák közötti párbeszédet is, hát az éppen elég egy kis ország számára a nagy siker után, amelyhez gratulálok önnek és az egész szlovén népnek.

A Külügyi Bizottság legutóbbi ülésén Luís Amado külügyminiszter egyáltalán nem tett említést a keleti dimenzióról, és ön is csak a legáltalánosabb értelemben foglalkozott vele, de én azt hiszem, az egyike a céloknak, és különösen, mint a szláv országok képviselőjének, önnek jobban kellene értékelnie a szláv országok keleti dimenzióját, mint ahogyan a portugálok tették – ezzel nem akarom azt mondani, hogy e tekintetben panaszra lenne okom. A kérdés az, hogy a bővítés – mint ahogyan azt a franciák elnökségüket megelőzően készített előrejelzése tartalmazza – főként a Nyugat-Balkánt érinti, vagy valamivel többet. Szeretném, ha tisztázná nézeteit e tekintetben.

A második kérdés, hogy az ön országának elnöksége egybeesik az európai parlamenti választásokat megelőző időszakkal, és amint tudjuk, az európai polgárok 20 %-ot alig meghaladó részvétele nem igazán nagy, és a tendencia a részvétel csökkenésére mutat. Van bármi, amit fel tud kínálni e tekintetben? Hogyan fogja meggyőzni az európaiakat, hogy ez az építmény jó, és érdemes abban részt vállalni?

Az utolsó témaként – az első kérdéshez kapcsolódva –, szeretném felvetni, hogy Szlovénia ukrajnai nagykövete azt mondta, hogy Ukrajnának ezen elnökség alatt kellene belépnie a szabadkereskedelmi övezetbe, vagy meg is fogja tenni ezt. Ez természetesen jó lenne, csak néhány feltételt kellene teljesíteni, ilyen például a Duma jóváhagyása, vagy a megfelelően működő határok ügye. Milyen módon tudja az elnökség segíteni Ukrajnát ebben a folyamatban?

És elnök úr, szeretném azzal befejezni, hogy:

Önnek módjában áll hozzászólásának időtartamát kontrollálni, és felelős is ezért, kérem, hogy a jövőben így tegyen.

  Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Hivatalban lévő elnök úr, az elnökség alatt van néhány téma, amelyet ön választhat, és vannak mások, amelyek hívatlan vendégként tolakodnak be a társaságba, ilyen a Közel-Kelet biztonságának kérdése vagy Irán. E tekintetben Irán nukleáris dossziéjának kérdése egy bonyolult folyamat része, amely érinti a Közel-Kelet biztonságát és a muzulmán világot. A bizalom helyreállítása érdekében beszélnünk kell Irakról, Palesztináról, Libanonról, a szélsőségekről, az emberi jogokról és a szegénységről.

A régió lakosai közül sokan napi két dollárnál kevesebből élnek. Elfogadható ez? Én most nem erkölcsi szempontból beszélek, hanem biztonsági szempontból. Ezek az emberek végül is szélsőségesekké válnak, mert nincs vesztenivalójuk, és megalázottnak érzik magukat. Senki sem születik öngyilkos merénylőnek. Senki sem születik terroristának. Olyan környezetet kell teremtenünk, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy békében és szabadságban méltóságteljes életet éljen. Ezek nem az én szavaim, ezek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezetőjének, a Nobel-békedíjas Mohamed El Baradeinek a szavai. Ez azt jelenti, hogy az arab világgal, és különösen Iránnal el kell indulni a bizalmi kapcsolatok építéséhez vezető úton, és nem zárható ki semmilyen szenvedélyeket felkeltő téma – sem ennek az országnak a Holocausttal kapcsolatos sokkoló revizionizmusa, sem Izrael biztonsága –, és annak a kölcsönös tisztelet és méltóság alapján kell lefolynia.

Magáévá kívánja-e tenni a szlovén elnökség ezeket a szavakat? De mindenekelőtt, gondolja-e, hogy egy napon lehetséges lesz a régiót megszabadítani a nukleáris fegyverektől úgy, hogy elkerüli egy tabu, nevezetesen Izrael nukleáris programja említését?

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Miniszterelnök úr, szeretnék gratulálni önnek abból az alkalomból, hogy a Tanács elnökeként szól ma hozzánk.

Szlovénia 1990 óta tartó figyelemre méltó fejlődésével és a csatlakozási feltételek teljesítésével elnyerte a többi európai nemzet bámulatát – vonatkozzék ez a tárgyalási fejezetekre, az egységes valuta elfogadására vagy a Tanács elnökségére.

Szeretnék ahhoz is gratulálni önöknek, hogy – a német és a portugál kormányokkal együttműködve – meghatározták az EU következő 6 hónapra érvényes prioritásait.

Kétségtelenül kívánatos, hogy a Lisszaboni Szerződést – ami az Európai Unió elhúzódó identitásválságának vet véget – a lehető legsürgősebben ratifikálják, és azt valamennyi európai polgár hiteles demokratikus aktusként ismerje el.

Ugyanakkor az is kívánatos, hogy a Lisszaboni Stratégia céljait a lehető legsürgősebben a gyakorlatban is valóra váltsák, mert e politikával kapcsolatban a polgárok körében a pesszimizmus hullámával szembesülünk. Az Európai Bizottság legutóbbi, 2007. decemberi Eurobarometer-felmérése a lakossági bizalmi index relatív csökkenését mutatja a stratégia mindkét összetevője, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás tekintetében is.

Az európai polgárok körében a munkanélküliség változatlanul komoly nyugtalanságot kelt, annak ellenére is, hogy 2006 óta lényeges javulást következett be. A Lisszaboni Stratégia 2008-ban kezdődő új ciklusával az Európai Parlament cselekvési tervet fogad majd el a munkaerő mobilitásáról, hogy európai szinten erősítse meg a foglalkoztatást. De továbbra is velünk marad az európai munkaerő piachoz való hozzáférés korlátozása, ami több mint 100 millió európai polgárt érint.

Ezért sürgetem önt, miniszterelnök úr, hogy támogassa a Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a munkaerőpiachoz való szabad hozzáférésre irányuló kezdeményezéseit.

Szilárd meggyőződésem, hogy Európa a szerződésben foglalt alapvető szabadságjogok megőrzésével tudja majd gazdasági jövőjét biztosítani.

  Claudio Fava (PSE). – (IT) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, olaszként én különösen meleg szeretettel üdvözlöm azt a tényt, hogy Szlovénia viszi a Tanács elnökségét; hogy az Európai Unióhoz a közelmúltban csatlakozott országok közül éppen Szlovéniáé az első elnökség; és hogy Szlovénia ma már a schengeni térséghez tartozik, más európai országokkal együtt.

Az elnökségben az önök alapvető feladata, hogy erős lendületet adjanak a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamatának. Ez a szerződés lehetővé teszi e Parlament számára a nagyobb együttdöntési hatáskört, ami lehetővé teszi, hogy néhány abszolút stratégiai kérdésben minősített többséggel történjék a döntéshozatal, és mindez olyan területeken, ahol a polgárok alapvető jogainak nagyobb figyelmet szánnak és nagyobb védelmet biztosítanak: itt gondolok a bíróságok közötti együttműködésre és a legális migrációra.

Javaslatunk ezt a célt szolgálja, és a következő hónapok során megpróbálunk megoldást találni egy intézményközi megállapodásra a különféle kérdések átmeneti fázisának szabályozása céljából: például az Europol-csomagra gondolok, amelyről holnap szavazunk, és holnap ez a Parlament felkéri önt, hogy vállalja a Tanács nevében, hogy a szerződések hatályba lépésétől számított hat hónapon belül ismét konzultáljon az Európai Parlamenttel azon új jogszabályi rendelkezések fényében, amelyeket ezek a szerződések kínálnak nekünk.

A közös a bevándorlási politikával kapcsolatban ismételten kérném, hogy kötelezze el magát egy biztonságos keret mellett, mivel az illegális bevándorlás ellen csak akkor lehet fellépni, ha közben állhatatosan, meggyőződéssel és pontosan tiszteletben tartjuk az alapvető jogokat, részben azért, hogy elkerülhessük a néhány hónappal ezelőtt történtek megismétlődését, amikor emberek százai kapaszkodtak tonhalhálókba hiábavaló kísérletük során, hogy átkeljenek a Földközi-tengeren, és elérhessék Európát.

  Valdis Dombrovskis (PPE-DE). – (LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni Szlovéniának ahhoz, hogy az új tagállamok közül elsőként övék az EU elnöksége. Úgy vélem, hogy a többi új tagállam sokat tanulhat Szlovénia tapasztalataiból, amikor saját elnökségére készül majd fel.

A szlovén elnökség bizonyára egyik legfontosabb feladata a Lisszaboni Szerződés sikeres ratifikálási folyamatának előmozdítása. Ami engem illet, szeretném bejelenteni, hogy Lettország a Lisszaboni Szerződést májusban a szlovén elnökség alatt tervezi ratifikálni. Üdvözöljük a szlovén elnökség azon vállalását, hogy megerősítse az EU globális vezető szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben, és a megújuló energiák felhasználásában. A közvélemény és a politikusok figyelmének középpontjában évek óta a klímaváltozás és az energiaproblémák állnak. Fontos azonban, hogy ezt a prioritást nemcsak mint szép vállalást fejezzük ki, hanem az prioritásként tükröződjék az EU költségvetésében is. Tekintettel arra, hogy ebben az évben meg kell kezdeni a munkát a pénzügyi perspektíva középtávú felülvizsgálatára, fontos lenne a szlovén elnökség gondolatait hallani az EU költségvetésének lehetséges prioritásairól e középtávú felülvizsgálat összefüggésében. A klímaváltozásnak és az energiakérdéseknek véleményem szerint e prioritások között kellene lenniük, ide értve az EU strukturális és kohéziós alapjai nagyobb részének átirányítását is az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energia használatának előmozdítására.

A szlovén elnökség azon vállalása, hogy nagyobb figyelmet fordít a Nyugat-Balkánnak, ide értve a koszovói kérdést is, érthető. A szlovén miniszterelnök által kifejtett nézet azonban – hogy a bosznia-hercegovinai biztonsági helyzet esetleg rosszabb, mint a koszovói – félreérthető reakciót váltott ki. Ezért fontos lenne pontosan megérteni a szlovén elnökségnek a balkáni helyzettel kapcsolatos álláspontját, és a helyzet stabilizálását szolgáló javaslatait. Köszönöm a figyelmet, és kívánok a szlovén elnökség munkájához sok sikert.

  Anne Van Lancker (PSE). – (NL) A Tanács hivatalban lévő elnöke viseli azt az igen fontos feladatot, hogy elindítsa a lisszaboni folyamat új ciklusát a következő tavaszi csúcstalálkozón. Őszintén szólva, az én képviselőcsoportom, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja azt az álláspontot képviseli, hogy a Bizottság elnöke által nekünk bemutatott javaslatokból hiányzik az ambíció.

Természetesen igaz, hogy a Lisszaboni Stratégia előző ciklusa növekedést hozott és új munkahelyeket teremtett, de az is igaz, hogy Európának most a gyorsuló globalizáció és új világszereplők megjelenése mellett kell működnie. A szocialisták képviselőcsoportja ezért meg van győződve arról, hogy Európa csak akkor tudja megőrizni szerepét, ha maximálisan a fenntartható fejlődésre, a kutatásra és az innovációra, az emberi erőforrásokba történő befektetésre, röviden a minőségre, és nem az alacsony költségekre vagy alacsony színvonalra összpontosít.

Az is nyilvánvaló számunkra, hogy ebbe mindenkit be kell vonni Európában. Lisszabon nem tudta elejét venni annak a helyzetnek, amelyben 78 millió embert fenyeget a szegénységbe süllyedés kockázata, és amelyben a létrejött munkahelyek nagy része bizonytalan, és nem kínál tisztességes jövedelmet. Ezért Lisszabon nem lehet sikeres a szociális dimenzió valódi megerősítése nélkül.

Ehhez többre van szükség, bizottsági elnök úr, mint magyarázatokra; ennek nyilvánvaló és kiemelkedő helyet kell elfoglalnia az iránymutatásokban és az ambiciózus szociális napirendben. Hivatalban lévő elnök úr, mi számítunk a szlovén elnökségre, hogy a tavaszi csúcstalálkozón ezt egyértelművé tegye.

  Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, bizottsági elnök úr, én is boldog vagyok, hogy Szlovénia veszi át a Tanács elnökségét. Én voltam e Parlament általános bővítési előadója a 12 ország körére nézve, és látni azt, hogy ezek közül most először az egyik veszi át az elnökséget, személyesen is nagy öröm számomra.

Szlovénia egyben a legsikeresebb az új tagállamok közül, tagja mind a schengeni térségnek, mind az euróövezetnek, és bizonyította, hogy ezek az új országok nagyon jól boldogulnak Európában. És ki kell mondani, hogy gyakran a kis országok a legsikeresebbek a Tanács elnökségében, mert ők teljesen belemélyednek ebbe a munkába. Nagyon sok sikert kívánok önöknek ehhez.

Sokrétű feladatok állnak önök előtt. Önöknek kell végigkísérniük és elérniük a kulcsfontosságú Lisszaboni Szerződés ratifikálását, és már most tervezniük kell a szerződés végrehajtását, ami legalább olyan fontos. Nehéz probléma áll önök előtt Koszovót tekintve, és kivételes lehetőségük van arra, hogy ezt a kérdést kibogozzák számunkra, mert önök jól ismerik ezt a régiót. Ez azonban azt is mutatja, hogy Európai Unióra gyakran nehezedik nyomás külpolitikai kérdésekben úgy, hogy kijátszanak bennünket az amerikaiakkal és az oroszokkal szemben.

Amikor azt látom, hogy ugyanakkor, amikor mi itt közép-ázsiai stratégiákról vitatkozunk, a Gazprom gázszerződéseket köt Kazahsztánnal, azt kell mondjam, nem hozzuk meg azokat a valóban stratégiai intézkedéseket azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek kulcsfontosságúak jövőnk szempontjából, és azt hiszem, ez egy olyan terület, ahol javulásra van szükség.

Engedjenek meg nekem még egy utolsó megjegyzést. Mivel én is Észak-Rajna-Wesztfáliából származom, én is hálás lennék a Bizottság elnökének, ha tisztázná a Nokia kérdését. Relokációra természetesen sor kerülhet. Hogy világosan fejezzem ki magam, Németország, inkább, mint talán bármely másik ország, komoly haszonra tesz szert Európa belső piacán vagy a kibővített európai belső piacon, de nagyon nehéz ezt világossá tenni az érintettek számára, ha munkahelyük elvesztését európai pénzek vagy törvénytelen nemzeti támogatások tették lehetővé. Azért kérjük ennek a helyzetnek a tisztázását, mert ha továbbra is terjed ez a pletyka, az sokat ártana az európai gondolatnak.

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, a szlovén elnökség nagyon szerencsés, hogy két sikeres elnökség nyomdokaiba léphet. Szlovénia egyben az első a 12 új tagállam közül, amely átveszi az elnökséget, és ez csak növeli a felelősségét.

Kétségtelen, hogy a szlovén elnökség programja kiváló elemeket tartalmaz. Én azonban úgy vélem, hogy nagyobb súlyt kellett volna helyezni arra, hogy megkíséreljük elérni: a nyilvánosság a reformszerződést, és az alapjogi chartát is jobban értse meg és fogadja el.

A szlovén elnökség támogatja a nyugat-balkáni államok csatlakozására irányuló terveket. Ez az én delegációm álláspontja is, de amint a tapasztalat megtanított bennünket rá, figyelemmel kell lenni arra, hogy a csatlakozási tárgyalások megindítása időpontjának túl korai megállapítása patthelyzethez vezethet. Nagyon komoly megfontolás tárgyává kell tennünk azt is, hogy az európai közvéleményt láthatóan nyomasztó súllyal terheli az aggodalom bármiféle további bővítéssel kapcsolatban, és ez olyan dolog, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Mindannyiunknak különösen óvatosnak kell lennünk Koszovó tárgyában. Tudnunk kell, hogy ebben a régióban hatalmi játszmák folynak. Egyrészről az Egyesült Államok politikája megkísérli a régiót teljes ellenőrzés alatt tartani, miközben Oroszország a maga részéről fenn akarja tartani a kapcsolatot azzal a régióval, amellyel hagyományosan évszázadok óta sajátos viszonyban volt. Ebben a játszmában Koszovó olyan, mint egy pingpong-labda.

A közelmúltban megtartott csúcstalálkozón az európai vezetők nem hoztak határozatot arról, hogy elismerik-e Koszovó egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát. Reméljük, hogy mindannyian megfontoljuk az egyoldalú elismerésben rejlő veszélyeket, és különös gondossággal járunk el, mert a sikertelen manőverek beláthatatlan következményekkel fenyegető láncreakciókat indíthatnak be a tágabb régióban.

  John Bowis (PPE-DE). – Elnök úr, azt hallottam, hogy amikor a közelmúltban Szlovénia megnyitotta határait, a tömegben azt beszélték, hogy a kommunista időszakban mennyit sikerült átcsempészni a határon, sőt, elmentek odáig, hogy felállítottak egy gyóntatófülkét is, és mindenkit, aki meggyónta bűneit, kávéval és brandyval jutalmaztak, így azután értem is, hogy Barroso elnök úr miért sietett, hogy részese lehessen az ünneplésnek!

De miniszterelnök úr, ön az elején megindítóan számolt be országáról, sőt, saját történetéről. Büszkén szólt Szlovéniáról, és annyi érzelemmel beszélt a börtöncellában szerzett tapasztalatairól. Remélem, hogy ezek az érzelmek azok, amelyek az elnökségét is áthatják majd: a hit az emberi jogokban és az eltökélt szándék, hogy Európa is rendelkezzék ezzel az önérzettel.

Miközben ön ezzel van elfoglalva, két olyan terület van, amit szeretnénk felvetni önnek. Az egyik a környezetünk, mert az emberi jogok és a Lisszaboni Napirend együtt kell járjanak a tiszta környezettel, az egészséges környezettel, és a valóban egészséges emberekkel. A környezet ügyében tovább kell lépni Balitól, ami egy nagyszerű beszélgető műhely volt. Amire most szükségünk van, az a cselekvés. Valódi és reális cselekvésre van szükségünk, aminek a következő héten kell megkezdődnie a klímaváltozás-csomagunkkal.

Ami az egészségügy területét illeti, jogbiztonságra van szükség az egészségügy határon átnyúló kérdéseiben. Ha ezt a jogot megszerezzük, nagyszerű új lehetőség nyílik meg Európa polgárai – betegei – számára. Eddig vártunk, és későbbre halasztottuk ezt. Tovább azonban nem várhatunk. Biztosítanunk kell, kérem, hogy ezt most már elővegyük. Ha nem tesszük, a semmittevés nem választási lehetőség. Az alternatíva az, hogy a jogászok csinálnak majd politikát nekünk.

Harmadszor, és még ezzel összefüggésben, arra kérem, hogy fordítson különös figyelmet a mentális egészségre. Ha bármivel kritizálni akarnám Szlovéniát, akkor az a lassúság, amellyel a mentális egészségre vonatkozó jogszabályait meghozta. Most lehetősége van arra, hogy a mentális egészség ügyének élére álljon, követve a Zöld Könyvet, és remélem, el is vállalja ezt.

Az önöké egy kis ország, büszke ország, és rendszerint Európa kis országai adják az Európai Unió legjobb elnökeit. Sok sikert kívánok önnek ehhez! Bízom benne, hogy Szlovénia az ön vezetésével elért sikerek és eredmények révén megfelel majd ennek a várakozásnak, mire hat hónap múlva ön befejezi a munkát.

  Elnök. − Még van 10 percünk spontán felszólalásokra, egyenként legfeljebb egy perc terjedelemben.

  Romana Jordan Cizelj (PPE-DE) . – (SL) Az a sok jókívánság, amit Szlovénia kapott annak alkalmából, hogy az első az új tagállamok között, amely átveszi a Tanács elnökségét, azt jelzi, hogy Szlovénia tevékenységeit különleges figyelem fogja kísérni. Nagyok az elvárások és nagy a felelősség is.

A politikai intézményeken kívüli emberek az új tagállamokban gyakran úgy gondolják, hogy az Uniót csak a néhány nagy ország vezeti. Ez az a pont, ahol Szlovéniának kivételes lehetősége van annak bizonyítására, hogy az Unió 27 tagállamból áll, amelyek közösen felelnek a közös politika kialakításáért. A prioritások és az örökölt napirend megvalósításában elvárom Szlovéniától, hogy fordítson nagy figyelmet a kohézióra, és Európán belüli különbségek csökkentésére.

Ebben a rövid percben szeretném megemlíteni a klímaváltozást és az energiapolitikát, mert Európa rendkívül ambiciózus célokat állított maga elé azzal, hogy alacsony szénkibocsátású társadalommá fejleszti önmagát. És ez az, ami fontos: alacsony szénkibocsátású társadalom. Szeretném, ha Szlovénia néhány konkrét javaslatot és projektet terjesztene elő, hogy eredményeket érjen el ezen a területen.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, miniszterelnök úr, Szlovénia elnöksége számos ambiciózus feladattal szembesül. Ezen ambiciózus feladatok első sorában áll a szerződés ratifikálása. Ön áll majd őrt, önnek kell az egész eljárást kézben tartania. Van ezért egy kérésem, ami az, hogy szenteljenek egy gondolatot, kérem, azoknak az országoknak, amelyek nem fogadták el az alapjogi chartát, akik kiléptek abból.

Tény, hogy Lengyelország és Nagy-Britannia kiléptek belőle, de biztos vagyok benne, hogy ez a két ország is rá fog jönni, hogy hibát követett el, és el akarja majd fogadni a chartát. Ők is fel akarják majd kínálni a chartát a polgáraiknak. Ebben segítséget kell kapniuk, így felkérem önt, hogy tegye meg az előkészületeket egy egyszerűsített választási eljáráshoz, olyan eljáráshoz, amely gyors és egyszerű, hogy aki akar, egyszerűen beléphessen a további ratifikáció igénye nélkül.

Miniszterelnök úr, az elnökség sikere általában fordítottan arányos az ország méretével. Biztos vagyok benne, hogy önök is alkalmazzák ezt az elvet.

  Mojca Drčar Murko (ALDE). – (SL) Miniszterelnök úr, üdvözlöm azokat a pontokat, amelyeket a mai napon az emberi jogoknak szentelt. Liberális képviselő vagyok Szlovéniából, korábban újságíró; az a véleményem, hogy a kifejezés szabadsága és a sajtószabadság a két legfontosabb emberi jog. Ezen okból ezt az ünnepi alkalmat szeretném felhasználni, hogy rámutassak annak a petíciónak a nagy súlyára, amellyel a szlovén újságírók negyede protestál az általuk tapasztalt nyílt és rejtett nyomásgyakorlás ellen.

Az a törekvés, hogy az aláírókat összefüggéseiből kiragadott nyilatkozataik felhasználásával nem szavahihető emberekként igyekeznek bemutatni és nyilvánosan diszkreditálni, nem helyénvaló cselekedet. Véleményem szerint az Európai Unió elnökségének kötelessége biztosítani, hogy képviselői foglalkozzanak a nyilatkozatok tartalmával, és a petícióban lévő bizonyítékkal.

  Adamos Adamou (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, a koszovói megoldásra irányuló javaslatok tekintetében legnagyobb aggályunk ahhoz a javaslathoz kapcsolódik, amely szerint megpróbálják az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatot törvényes alapra helyezni, mivel ennek fontos következményei lennének a nemzetközi jog szempontjából.

A koszovói függetlenség elismerése az Egyesült Nemzetek keretein kívüli egyoldalú nyilatkozattal veszélyes fejlemény lenne; lehetséges, hogy akár további vérontáshoz és a határok újrarajzolásához vezethet. Mi úgy véljük, hogy mivel ez a nemzetközi jog igen világos megsértése, azt felhasználnák más konfliktushelyzetekben is a vita megoldásának módszereként. Ez megtörténhet akár EU-tagállamok, mint például Ciprus esetében is.

A koszovói helyzet a beavatkozási politikák folytatódása és következménye, és olyan probléma, amely – külső beavatkozás és az ENSZ chartája elveinek megsértése nélkül – kizárólag az ENSZ és a fennálló nemzetközi jog keretein belül oldható meg.

Az egyoldalúan meghozott intézkedések hatását jelenleg láthatjuk Irakban. Kizárólag törvényes megállapodásra épülő politikai megoldásokkal lehet a békét biztosítani.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, csatlakozom kollégáimhoz a jelenlevő miniszterelnök úr üdvözlésében. Hivatalban lévő elnök úr, micsoda utat tett meg ön 20 év alatt: a börtöntől a Szlovén Köztársaság miniszterelnökségéig és az Európai Tanács hivatalban lévő elnöki posztjáig, és most már, mint ahogyan ön elmondta nekünk az EU-, a NATO-, az eurozóna- és a Schengen-tagságig.

Igaz, hogy a jelenlegi balkáni helyzet befejezetlen ügy képét mutatja; a régió békéje nagyon fontos mindannyiunk számára. Külön köszönet illeti önt a Lisszaboni Szerződés ratifikálásához szükséges, és küszöbön álló ír népszavazás óvatos kezeléséért.

Talán az ön záró megjegyzéseiben elhangzott szavaival egészíthetném ki népszavazási szlogenünket, amikor is ön azt mondta: „Törődöm Európával, mert Európa is törődik velem.” Van-e ennél jobb szlogen az ír népszavazáshoz? Semmit sem vehetünk biztosra – nehéz lesz a győzelem –, de higgye el nekem, a Fine Gael Párt, amelynek tagja vagyok, és vezetőnk, valamint az Európai Parlament valamennyi képviselője mindent megtesz majd azért, hogy Írországban a Lisszaboni Szerződésről tartott népszavazáson az igenek győzzenek. Köszönöm önnek, és már előre örülök, hogy ez megvalósul az ön elnöksége idején.

  Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr, finn vagyok, és így nagy rajongója a síugrásnak; hogy egy allegóriával éljek, azt mondanám a miniszterelnöknek, hogy a szlovén elnökség feladata olyan, mint a Planica-hegy, a rendelkezésükre álló eszközök olyanok, mint az Elan sílécei, és remélem, hogy rendelkeznek Primož Peterka akaraterejével is.

Azt hiszem, ez sikeres elnökség lesz három oknál fogva is; először, önök rendkívül jól felkészültek; másodszor – és ezt a mai beszédében is hallhattuk – ön rendkívül alázatos; és harmadszor, ön nagyon érti a dolgát. Ez recept a sikerhez.

Önnek három nagy feladata van. Ha az elnökség végéig megoldja őket, azt hiszem, elmondhatja, hogy megcsinálta. Az egyik a Szerződés: ha jó sok tagállamot megnyer a problémamentes ratifikáláshoz, nagyszerű munkát végez; másodszor, az energiacsomag: ha sikerül ennek egy részét elvégezni, nagyszerű munka lesz; és harmadszor, ha sikere lesz Koszovóval, akkor valóban megcsinálta.

Azt hiszem, a szlovén elnökség hosszú idő óta egyike lesz a legjobbaknak. Jó szerencsét!

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, Szlovénia az első olyan tagország, amely, miután megszenvedte a totalitárius kommunizmust, most egész Európában átveheti a vezetést. Ezért az önök történelmi kihívása és lehetősége, miniszterelnök úr, hogy vezető szerepet vállaljanak a különféle történelmi tapasztalatok integrációjának előmozdításában is, hogy közös európai történelemként létrejöjjön az egységes és kiegyensúlyozott történelemfelfogás.

Úgy vélem, önnek és mindannyiunknak biztosnak kell lennünk abban, hogy a kommunizmus alatt megtörtént tömeggyilkosságok soha nem ismétlődhetnek meg. Ez csak akkor lehet így, ha egész Európában ugyanazt az erkölcsi és politikai ítéletet mondjuk ki a totalitárius kommunizmusra, mint amit kimondtunk a nácizmusra.

  Elnök . − Még két felszólaló jelentkezik, mindketten az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjából, abból a képviselőcsoportból, amelynek tagjai a legerőteljesebben opponálták a ‘catch-the-eye’ rendszert. Ebben a vonatkozásban érdekes látni, hogy ki az, aki leginkább kihasználja azt.

  Anna Ibrisagic (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, először is hadd fejezzem ki szívből jövő gratulációmat Szlovéniának és hadd kívánjak önnek minden jót az elnökséghez. Janez Janša, egy kollegám, már feltett egy kérdést azzal a kijelentésével kapcsolatban, hogy a boszniai biztonsági helyzet rosszabb, mint a koszovói. Biztos akarok lenni abban, hogy ön valóban megválaszolja ezt a kérdést. Ezért ismételten felteszem: mire alapozza ezt az állítást? Mert egész egyszerűen nem ez a helyzet.

Ezzel a kijelentéssel ön nemcsak információhiányról, hanem a diplomáciai érzék hiányáról is tanúbizonyságot tett. Ha a helyzet olyan komplikált lett volna Boszniában, és rosszabb, mint Koszovóban, az ön kijelentése kifejezetten veszélyes lenne. Ezért választ várok.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, miniszterelnök úr, vannak különféle projektjeink, amelyek nagyon fontosak számunkra, ide tartozik a „Kis és közepes méretű vállalkozások kutatása” projekt. Szeretném megkérdezni, hogy a Tanács következtetései ragaszkodnak-e ahhoz, hogy ezt már első olvasatban befejezzük, mert én úgy vélem, ez egy súlyosan nyugtalanító ügy a kis és közepes méretű vállalkozásaink számára.

A második pont az, hogy a viták középpontjába mind a termelésben, mind a fogyasztásban az energiahatékonyságot kell állítani. Itt nagyszámú munkahely teremthető. Az új munkahelyeket és a foglalkoztatást célzó Lisszaboni Napirend mindannyiunk számára nagyon fontos.

  Janez Janša, hivatalban lévő elnök. − (SL) Hölgyeim és uraim, köszönöm az élénk és érdekes vitát, a kérdéseket, a javaslatokat és az ajánlásokat. Az itt elmondottakat boldogan fogjuk megfontolás tárgyává tenni a következő hat hónapban. Örömmel töltött el, hogy önök támogatják prioritásainkat, és különösen megindított, amikor nem valamelyik szlovén kollégámtól, hanem egy francia kollegámtól hallottam a szlovén nemzeti himnuszt idézni, meg akkor is, amikor szlovén termékeket említettek, mint például az Elan síléceket stb. Röviden, élvezettel hallgattam a vitát, és boldogan válaszolom meg néhány kérdésüket. Sajnálatos módon az idő nem teszi lehetővé, hogy valamennyire választ adjak.

A Lisszaboni Szerződés ratifikálása nyilvánvalóan egyike az Európai Unió legfontosabb politikai prioritásainak 2008-ban. Különösen tudatában voltunk a szerződés fontosságának az aláírását megelőző időszakban. Akkor mindenki válságról beszélt. Most, hogy a szerződést aláírták, éppen olyan fontos, bár még nem ratifikálták, és ez az a pont, ahol a mi felelősségünk fellelhető. Pontosabban valamennyi tagállam konkrét felelőssége az, hogy megvalósítsa a ratifikációt a nemzeti alkotmányában vagy a jogszabályaiban meghatározott eljárások szerint. Ha lehetséges, ezt egyeztetett határidőre végre kell hajtani. Sem tagállamként, sem az elnökséget ebben a hat hónapban magáénak tudó államként nem kívánunk beavatkozni egyetlen ország belügyeibe sem. Néhány ország különösen is félreértelmezett néhány kijelentést. Mi soha sem állítottunk mást, és az olyan érzékeny kérdések megvitatásánál, amelyek érinthetik a ratifikációs folyamatot azokban a tagállamokban, ahol ez a téma időnként akár ellentmondásos is lehet, mindig a szolidaritásra apelláltunk.

Az Európai Unió haladása nem a szlovén elnökséggel kezdődik, és meg vagyunk győződve arról, hogy az minden területen folytatódni fog. A kifejtett prioritásokat nem olyan pontos sorrendben említettük, hogy az egyikre akkor kerül majd sor, amikor az előzőt már befejeztük. Megkíséreljük majd, hogy valamennyi prioritásként felsorolt területen a lehető legtöbbet elvégezzük, csakúgy, mint más területeken is.

Örülök, hogy az Európai Bizottság elnöke konkrétabb volt néhány ponttal kapcsolatban, amikor én már kifutottam az időből. Valóban, a környezeti és energiacsomag egyike lesz a következő hat hónap, sőt az év végéig terjedő időszak legfontosabb kihívásainak. A gyakorlatban is bizonyítanunk kell, hogy a tavaly márciusban meghatározott céljainkat komolyan vesszük.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nincs kétségem a felől, hogy a prosperitás kizárólagos alapja az egészséges gazdasági növekedés. Valóban, ennek prioritásnak kell lennie. A Lisszaboni Stratégia ezzel kapcsolatban világosan fogalmaz, és én szeretném hangsúlyozni, hogy a történet nem ér véget ezen a ponton. Itt van, ahol a társadalmi igazságosság története kezdődik, és mindkét történet fontos. El kell ismernünk azonban, hogy először teremtenünk kell, mielőtt igazságosan eloszthatnánk.

Ami a nyugat-balkáni helyzethez kapcsolódó leggyakrabban felvetett kérdéseket illeti, szeretnék megválaszolni néhány nagyon konkrét felvetést, elsősorban a probléma megoldásának jogalapjára vonatkozókat. Nem szeretnénk, ha az Európai Unió hosszas vitába kezdene a jogi alapokról, hogy melyik az erősebb és melyik a gyengébb, ha már egyszer az egybehangzó megoldások utáni hosszú vizsgálódás végére értünk.

Semmi szükség nincs arra, hogy Európa megosztottá váljon ebben a kérdésben csak azért, mert más testületek megosztottak. Az Európai Unió egysége e probléma megoldásában egyike lesz a prioritásainknak.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy egy hasonló kérdés és a jogi alapokról szóló viták a múlt század 90-es éveinek közepén több mint 100.000 ember halálát okoztak Bosznia-Hercegovinában, és egymillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására. Nehéz ezt az elvesztett időt behozni, de legalább valamit tanulhatunk belőle.

Soha nem hangzott el olyan állítás, hogy Bosznia-Hercegovina nagyobb biztonsági problémát jelentene, mint Koszovó. Volt azonban olyan állítás, hogy bizonyos vonatkozásokban nagyon súlyos a probléma, ilyen probléma például a menekültek visszatérése. Bosznia-Hercegovinában még mindig sok menekült van, akik nem tudtak visszatérni otthonukba. Abban az országban sok tennivalót megterveztek, de ezeket nem lehet végrehajtani mindaddig, amíg a menekültek vissza nem térnek otthonukba. Ez egyike a ránk váró kihívásoknak, és attól félek, hogy néhány erre vonatkozó kijelentést félreértelmeztek.

Ezért hölgyeim és uraim, parlamenti elnök úr, bizottsági elnök úr, a bemutatott prioritások a velünk szemben álló közös kihívások. Örülök támogatásuknak, hogy együtt tudjuk megvalósítani ezeket. Ismételten szeretném hangsúlyozni az együttműködésnek és annak a szinergiának a jelentőségét, amelyet az Európai Unió mindhárom kulcsintézménye – az Európai Parlament, az Európai Bizottság és természetesen a Tanács – közös részvételével érhetünk el.

Minden megteszünk, ami hatalmunkban áll, hogy ezt a szinergiát maximalizáljuk. Előre örülök annak, hogy számos alkalommal itt lehetek önökkel a szlovén elnökség során, és előre örülök a gyümölcsöző és amint már láttuk is, nagyon élénk vitáknak önökkel.

(Taps)

  Elnök . − Hivatalban lévő elnök úr, őszinte köszönetem önnek a szlovén elnökség programjának meggyőző bemutatásáért. A felelős frakcióvezetők és más képviselők vitához való hozzájárulása azt a benyomást keltették, hogy ön számíthat az Európai Parlament hatalmas és fenntartás nélküli támogatására. Mindannyiunk nevében őszintén sok sikert kívánok a munkájához.

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök úr, köszönöm önnek ezt a nagyon érdekes vitát, amelyben úgy vélem, igen széles konszenzus támogatta a szlovén elnökség által bemutatott, elsőbbséget élvező kérdéseket. Előző felszólalásomban– miután nem bocsátkozhattam bele minden tekintetben a részletekbe – csupán kiemeltem néhányat azon prioritások közül, amelyek közös munkánk hat hónapja során felmerültek: a Lisszaboni Szerződés ratifikációját, a Lisszaboni Stratégia új ciklusát, valamint a klíma- és energiacsomagunkat is. Munkánk szempontjából kifejezetten e ponton éreztem bátorítónak sokuk támogatását. Nagyon fontos, hogy most eleget tegyünk kötelezettségeinknek.

Az állam- és kormányfők ambiciózus célokban állapodtak meg: az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentésében, a megújuló energiaforrások 20 százalékos növelésében. Nem jelölhetjük ki úgy e célokat, hogy azután ne határozzuk meg azokat az eszközöket, amelyekkel ezeket a célokat elérhetnénk. Ez következetesség és hitelesség kérdése, és nagyon bátorítónak éreztem ezen ügynek a mai vitában megnyilvánuló támogatását.

Egy kérdésre szeretnék csupán válaszolni, amelyet Schulz, Lamsdorff és Brok urak hoztak be a vitába, és amely egy ma egy Németországban vitatott sajátos problémával kapcsolatos – a kérdés az, hogy lehetséges-e egy vállalat Európán belüli relokációjának finanszírozása. Elmondhatom, hogy a román versenyképességi operatív program tartalmaz egy rendkívüli záradékot, amely tiltja a strukturális alapokból származó források felhasználását a delokalizáció társfinanszírozására. Az Európai Bizottsághoz nem jutott el semmilyen ezzel a kérdéssel kapcsolatos projekt, így a Bizottság megerősítheti, hogy nem vontak be európai regionális fejlesztési forrásokat ebbe a relokációba. Természetesen elfogadhatatlannak tartanánk, ha európai uniós pénzeszközöket használnának fel az Európai Unión belüli relokalizációhoz.

(Taps)

Ugyanakkor igaz, hogy az Európai Unió a PHARE-programon keresztül támogatott egy ipari parkot Romániában, amelybe számos vállalat fektet be. Ez igen fontos, és szeretném felhívni minden kollégám, különösen a német barátaim figyelmét arra, hogy mennyire fontos ebben a vitában felelősséget vállalnunk.

Különbséget kell tennünk az Európai Unión kívüli delokalizáció és az Európai Unión belüli relokáció között. Ha egy beruházás Finnországból Németországba települ át, akkor továbbmehet Németországból Romániába is. Legyünk őszinték ezzel kapcsolatban. Ki kell emelnünk, hogy ez nem az Európai Unión kívüli delokalizáció. Amint emlékezhetnek rá, a Bizottság és én javasoltuk a globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítését célzó európai alapot, amely ma éppen az Európai Unión kívüli delokalizáció által érintett munkahelyekért dolgozik. Igen fontos, hogy az Európai Unió vezetői minden szinten – a Bizottságban, az Európai Parlamentben, de nemzeti szinten is – elég bátrak legyenek ahhoz, hogy elmagyarázzák a bővítés előnyeit is.

(Taps)

Németország az az ország, amely ma többet exportál az új tagállamokba. Az Európai Unió bővítése Németországban is új munkahelyeket teremt. Német vállalatok ugyancsak sok befektetést hajtanak végre az új tagállamokban. Ezért európai perspektívából is igen fontos, hogy mindannyian megértessük: az Európai Unió bővítése nemcsak az új tagállamoknak előnyös, hanem az Európai Unió egészének is esélyt jelent.

(Taps)

Egyetértek ugyanakkor azzal, hogy meg kell vizsgálnunk, felhasználtak-e forrásokat a strukturális alapokból vállalati delokalizációra. Az tisztességtelen verseny lenne. De felszólítok minden Európa-párti embert, hogy álljon ki az egyesült és kibővített Európa mellett, és védje meg azt, és hogy mindenki használja ki mindazokat az előnyöket valamennyi új tagállamban, amelyeket a most építendő dinamikusabb Európa biztosít.

(Taps)

  Elnök . − Köszönöm, bizottsági elnök úr, ezt a nyilatkozatot. Sok sikert kívánunk a szlovén elnökségnek. Most együtt átmegyünk a sajtókonferenciára. A szavazásra azt követően kerül sor. Köszönöm önöknek a nagyon intenzív és jó vitát.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Gratulálok önnek az Európai Parlamenthez intézett beszédéhez, Janša miniszterelnök úr. Ön a kommunizmus igája alól felszabadult és 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nemzetek egyikének első vezetője, aki az Európai Tanács elnöke lehet.

Ez kihívás önnek, a népének és a kormányának. Nincsenek nagy és kis országok: vannak jók és rosszak. Az önök gazdasági eredményei, az, hogy önök a közelmúltban felvételt nyertek az euróövezetbe, és az ön népének prosperitása példaként szolgálhat, és a lecke megtanításával sok országnak inspirációt adhat.

Önök a Németországgal kezdődő és Portugáliával folytatódó trojka utolsó tagja, és önök fogják kikövezni az utat a következő trojka: Franciaország, a Cseh Köztársaság és Svédország elnökségeinek sikeréhez. Amikor írom ezeket a sorokat, Koszovóra gondolok, a nyugat-balkáni testvéreikre és az ő jövőjükre Európában.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Köszönöm, elnök úr. A szlovén elnökség olyan időpontban kezdődik, amikor Európában ismét érezhetővé vált az EU jövőjével kapcsolatos mérsékelt optimizmus. Néhány évnyi zavar és bizonytalanság után elérkezett az idő, hogy az EU-27-projekt valóban szárnyra kapjon. Én ismételten szeretném felkérni a hivatalban levő elnökséget, hogy konkrét kérdésre reflektáljon, nevezetesen az Európai Parlament üléseinek két helyszínére.

Most, amikor folyamatosan arra kérjük különféle országaink polgárokat, hogy hozzanak áldozatokat, igen erős üzenetet tudunk adni, ha valamennyi tevékenységünket Brüsszelbe összpontosítjuk. A pénzügyi erőforrásokban és szervezési kényelmetlenségben mérhető uniós költségek, amelyek ennek a havi helyszínváltoztatásnak tudhatók be, egyre inkább elfogadhatatlanná válnak a polgárok szemében, akik nem értik ennek az abszurd helyzetnek az indokait. A strasbourgi székhelyet, ami természetesen egy csodálatos város, más magas presztízsű célokra is felhasználhatnánk az EU tevékenységei körében. Adjunk jó példát, és szavainkat fordítsuk tettekre.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Amint nyilvánvalóvá vált a vitából, és a szlovén elnökség programja is kifejezetten kimondja, a szlovén elnökség szorosan követi majd a német elnökség napirendjét, prioritást adva a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának. Tudjuk, hogy az Európai Unió politikai elitje azt akarja, hogy a szerződést valamennyi tagállam még a 2009. évi választások előtt ratifikálja. Ezért igen erős nyomást gyakorolnak annak érdekében, hogy elkerüljék a népszavazások megtartását, kivéve Írországban, ahol az alkotmány ezt előírja, ezzel is világossá téve hozzáállásukat a demokráciához, illetve, hogy miként is akarnak ők közelebb kerülni a polgárokhoz: csak úgy, hogy ne legyen kockázata annak, ha a polgárok az elit véleménye és érdekei ellen szavaznának.

A következő fő prioritásuk – úgy tűnik – az, amit ők a ”Lisszaboni Stratégia második ciklusának” neveznek, azaz a liberalizáció növelése, és támadás a közszolgáltatások és a szociális és a munkavállalói jogok ellen. Attól is tartunk, hogy a Koszovóban kialakuló helyzet a függetlenség egyoldalú deklarációja esetén inkább bizonyul majd a béke és a fejlődés veszélyeztetőjének Európában.

Mindeközben a munkanélküliség, a bizonytalan foglalkoztatás, a szegénység és a növekvő társadalmi és területi egyenlőtlenség súlyos szociális problémái megoldatlanok maradnak.

Mi folytatni fogjuk a harcot e neoliberális politikák feladása érdekében, és azért, hogy a szociális igazságosság, a béke és a társadalmi haladás más Európáját ölelhessük keblünkre.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Tanács szlovén elnökségével elérkeztünk azon bohózat harmadik felvonásának a nyitányához, amelyet a föderalista neoliberális és militarista európai integrációt elősegítő erők hangszerelnek, amelyben az EU – Németország irányításával – olyan szerződést erőltet ránk, amelyet korábban elvetettek, elkerülve a nemzeti népszavazások megtartását.

Azt mondják, hogy nincs szükség a népszavazások megtartására:

- mert minden országban „széles konszenzus” van arról, amit a szerződés javasol, különösen a nemzeti parlamentekben. A franciaországi és hollandiai népszavazások egyik fő tanulsága azonban nyilván az volt, hogy felszínre hozták a nép akarata és „a parlamenti többségek” akarata közötti mélységes ellentétet.

- mert a parlamentek által történő ratifikálás legalább olyan legitim és demokratikus, mint a népszavazás általi ratifikálás. Akkor hogyan is kell értelmeznünk azt az állítást, hogy a népszavazás megtartása Portugáliában súlyosbítaná annak kockázatát, hogy a szerződés nem lép hatályba? Amitől félnek, az az, hogy a népszavazás eredménye eltér attól, amit akarnak, és ezért nem akarnak népszavazást tartani.

- mert a szerződésre irányuló javaslat eltér attól, amit korábban elvetettek, és „lényeges változtatást” tartalmaz. De azt nem mondják meg, hogy mit. Sőt, maguk a kezdeményezők is azt állítják, hogy a lényeg ugyanaz, nem? Olvassák el Giscard d’Estaing kijelentéseit.

Őket a félelem motiválja …

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) A szlovén elnökség programja megfelel mindenki elvárásainak, aki a közgazdaságtan iránt érdeklődik, és meg van győződve arról, hogy a gazdaság jó állapota az Unió sikerének egyik kulcsa.

Az elnökség programjában sok fontos hivatkozást találtam a Lisszaboni Stratégiára és a belső piac szerepére az EU nemzetközi porondon történő megerősítésének folyamatában.

A XXI. század Uniójának az oktatásra és a képzésre kell összpontosítania. A képzett társadalom hatalmas potenciállal rendelkezik, az pedig megtalálja az alkalmazás lehetőségét a gazdaságban, amely elsősorban a virágzó kis és közepes vállalkozásokra épül, amelyeket szükségtelen formalitások és költségek nélkül könnyen létre lehet hozni. Ezeknek a vállalkozásoknak hozzá kell férniük a jól képzett munkavállalókhoz, a kutatási erőforrásokhoz, az új technológiákhoz és így tovább. Az elnökség nagy figyelmet szentel ennek.

Az elnökségnek az a nyilatkozata, hogy részt vesz a korlátok felszámolásában, és a jobb szabályozásra koncentrál, fontos jelzés a vállalkozásoknak. Ha valamit jól tudunk, az az, hogy nincs rosszabb, mint a rossz jogalkotás.

Nekem különösen fontosnak tűnik a vállalkozások előtt álló közigazgatási gátak lebontására irányuló kezdeményezés, együtt az új technológiákhoz vezető új utak megnyitásával.

Az elnökség a fogyasztókra is figyel; a fogyasztók érdekei éppen olyan fontosak, mint a vállalkozásokéi, azokat ugyanúgy kell képviselni és védeni.

Az elnökség programja nagyon ambiciózus, de világosan meghatározza a prioritásait, és én egyetértek ezekkel a prioritásokkal.

Már csak annyi feladatom maradt, hogy gratuláljak, és sok sikert kívánjak önöknek.

  Harangozó Gábor (PSE), írásban. – (HU) Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a szlovén elnökség ambiciózus programját, amely kiemelt kérdésként kezeli az EU egésze számára fontos nyugat-balkáni térség felzárkóztatását.

A Bizottság 2006. évi jelentése szerint a 2004-es bővítés kiváló eredmény a régi és az új tagállamok számára, de a folyamat gördülékeny menedzselése a siker kulcseleme.

Jelenleg az EU-nak olyan új kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek fokozott erőfeszítést igényelnek. Ezen kérdések megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen a szlovén elnökség maximális támogatása minden programprioritás megvalósításában, beleértve a horvát, török csatlakozási folyamat előfeltételeinek megteremtését.

Az EU alapvető érdeke a nyugat-balkáni reformfolyamatok támogatása, az Európai Perspektíva keretében a koszovói helyzet mindenki számára elfogadható rendezése. A bővítés az EU stratégiai és biztonságpolitikai érdeke, amely hatékony fejlesztéspolitikát és partnerségi együttműködést igényel.

Továbbra is kiemelten kell kezelni azon nyugat-balkáni programokat, amelyek a fejlettségbeli különbségek csökkentését, a szociális, gazdasági és területi kohézió erősítését szolgálják. Azonban a versenyképesség-növelés és a felzárkóztatás közötti egyensúly biztosításához, a nyugat-balkáni fejlődés előmozdításához elengedhetetlen a humán erőforrásba történő befektetés ösztönzése, a tudásalapú, kreatív társadalom fejlődésének támogatása. Az európai szolidaritás elvének megfelelően törekedni kell a szegénység felszámolására, a „közvetett segítségnyújtás” biztosítására a nyugat-balkáni országok tekintetében is. A fő uniós célok megvalósításához a szlovén elnökségi program támogatása együttes felelősségünk.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Valamennyi, az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott ország büszke arra, hogy egyikük, Szlovénia, veszi át az elnökséget. Üdvözöljük az új elnökség bejelentéseit, és az első lépéseket, amelyeket megtett. A 2008 első félévére vonatkozó prioritások nagy mértékben bizonyítják, hogy Szlovénia elődjeinek munkáját folytatja, különösen a Lisszaboni Napirend újraélesztésének, az új szerződés ratifikálása és a globális felmelegedést megelőző intézkedések terén. A munka folyamatossága, figyelemmel az elnökség féléves ciklusára, kívánatos az Európai Unióban.

Függetlenül deklarált prioritásaitól, Szlovéniát földrajzi elhelyezkedése és történelme miatt olyan országnak tekintjük, amely balkáni kapcsolatokkal rendelkezik. Ez magával hozza az Unió további bővítésének lehetőségét, és mindenekelőtt súlyos problémákat is Koszovó függetlenségének tekintetében. Ennek a problémákkal teli térségnek a megértése egyértelmű adu az új elnökség kezében.

Mi is azt reméljük, hogy az az ország, amely keresztülment az átalakulás és az EU normáihoz való alkalmazkodás feladatain, értékelni fogja az új tagállamok előtt álló problémákat a megújuló energia és az üvegházhatású gázkibocsátások tekintetében fennálló ésszerűtlen kötelezettségek terén. Egyensúlyt kell teremteni a természetes környezet védelme és az európai gazdaság globális versenyképessége megtartásának igénye között. Sok sikert kívánok, és köszönöm a figyelmüket.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Az „Együtt a sokféleségben: a kultúrák közötti párbeszéd európai éve” 2008 kezdete jelentőségteljes időszak az EU számára, annál is inkább, mert az év első felében az EU elnökségét most először viszi új tagállam, Szlovénia.

A négy prioritást élvező terület, amely a növekedést és foglalkoztatást célzó új Lisszaboni Stratégia végrehajtását, az energiakérdést, a klímaváltozást és a Nyugat-Balkánnal való kapcsolatokat hangsúlyozza, hozzájárulhat az együttműködéshez Európában. Szlovénia lehetőséget kapott arra, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelemben Európa világvezető szerepének építőmestere legyen.

Az euró bevezetése forró téma mostanában Szlovákiában. Szlovákia befogadásáról az euróövezetbe az Európai Unió szlovén elnöksége alatt születik meg a döntés. Szlovénia Szlovákiának például szolgál: az első volt az EU-10-ek, és a tizenharmadik valamennyi EU-tagállam közül, amely az eurót még 2007-ben bevezette. Szlovákia sokat tanulhat Szlovénia tapasztalataiból, és felhasználhatja azokat saját felkészüléséhez az euró bevezetésére. Elvárom, hogy Szlovénia tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az euró 2009. január 1-jéig történő szlovákiai bevezetésére vonatkozó döntés eredménye kedvező legyen.

Remélem, hogy cselekedetei révén a szlovén elnökség az elnöklés hat hónapja alatt meggyőzheti az 500 millió európai polgárt arról, hogy egy mindössze 2 millió lakosú kis ország is képes az EU sikeres vezetésére. Én bízom abban, hogy Szlovénia sikeres lesz.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Szeretném jókívánságaimat kifejezni az eredményes szlovén elnökségnek, ami a hidegháború által kettéosztott Európa újraegyesítésének megszentelését jelképezi.

Szlovénia, amely Németországgal és Portugáliával együttműködve készítette el a 18 hónapos programot, olyan elnökségi ciklusokat zár, amelyeket az intézmények sikeres újraindítása és a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamata támogatásának súlyos felelőssége jelez.

Ez nagy kihívás, amelyhez valamennyi tagállamban mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, biztosítva, hogy a következő francia elnökség már véglegesen a helyére tehesse ezt az új közös alapot a 2009. évi európai választások előtt.

A szlovén elnökségnek folytatnia kell, és teljessé kell tennie a Lisszaboni Stratégiát, hogy Európa megfelelhessen az energiaügyek és a klímaváltozás, a növekedés és a foglalkoztatás kihívásainak.

Őszintén remélem, hogy a szlovén elnökség képes lesz garantálni a békét és a stabilitást a Nyugat-Balkánon, és megteremteni az EU egységes megközelítését Koszovó végleges státusának kérdésében, hogy 2008, a kultúrák közötti párbeszéd európai éve valóban esélyt ad valamennyi európainak arra, hogy ismételten megerősítse a tolerancia és a kölcsönös megértés értékeit.

  Tabajdi Csaba Sándor (PSE), írásban. – (HU) Történelmi jelentőségű, hogy az Uniót egy 2004-ben csatlakozott új tagállam vezeti 2008 első félévében. Ez komoly előrelépés abban, hogy az újonnan csatlakozott tagállamok elfoglalhassák méltó helyüket az uniós asztalnál.

Az első új tagállami elnökségnek óriási a tétje, kulcsidőszakban vezeti Szlovénia az uniót. A szlovén elnökség legfontosabb feladatai a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatának segítése, a Lisszaboni Stratégia új hároméves ciklusának dinamikus elindítása, és az integrált energia- és klímavédelmi politika kialakításának folytatása.

A szlovén elnökség prioritásként kezeli a Nyugat-Balkán integrációját, kiemelten Koszovó jövőbeni státuszának kérdését. Szlovénia érzékenysége, térségismerete valamelyest megkönnyítheti a bonyolult rendezést, és elősegítheti a 2007. decemberi Európai Tanácson elért uniós egység fenntartását a Koszovóba küldendő missziókat illetően.

A szlovén elnökség alatt, márciusban teszi meg jogszabályjavaslatát az Európai Bizottság a közös agrárpolitika egészségügyi felülvizsgálatára, amely a KAP átfogó koncepcionális és finanszírozási reformjának nyitánya lesz. Az elnökség kiemelten kezeli a 2008-as kultúrák közti párbeszéd évének programjait is.

Szurkolunk szlovén barátainknak, hogy eredményes elnökségi periódust vezessenek. Biztos vagyok benne, hogy a szlovén politika és diplomácia sikerrel oldja meg a nehéz feladatokat, és új tagállamként is büszkék lehetünk szomszédunkra.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök