Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 16., Szerda - Strasbourg

5. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (A6-0508/2007)

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, olyasvalakiként, aki a Költségvetési Ellenőrző Bizottságon keresztül követte a Számvevőszék számos, a mezőgazdasági költségvetésből származó pénzek jogellenes felhasználásáról és csalárd elköltéséről szóló jelentését, el kell mondanom, mennyire örülök, hogy ez a Parlament oly különbözőképpen üdvözli az új technikát, különösen a mezőgazdaság területén.

Remélem, hogy a következő években ez az információ – ahogyan e jelentés egyik módosítása javasolja – az interneten keresztül eljuttatható mindazokhoz az Európai Unióban, akik látni szeretnék, különösen az egyes tagállamok különféle nemzeti számvevőszéki hatóságaihoz, hogy láthassák például, ha Görögországban azt állítják, hogy nagyobb területen termelnek olivát, mint amennyivel ténylegesen rendelkeznek.

Azért is álltam fel, mert beszélni szeretnék az Alkotmányos Szerződésről. Biztosítani akarom, hogy ennek a Háznak legyen beleszólása, és az emberek a jövőben kaphassák meg a népszavazás jogát, és ezért indoklom meg valamennyi jelentés szavazását.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, esetleg nem nyilvánvaló, hogy én London képviselőjeként miért indoklom meg szavazatomat egy, a mezőgazdálkodást és a közös mezőgazdasági politikát érintő ügyben. Fel kell azonban ismernünk, hogy a közös agrárpolitika a magasabb árak miatt az egész EU-ban érinti a fogyasztók jogait.

Így azután mindannyiunk feladata biztosítani, hogy kísérjük figyelemmel, miként költik el az adófizetők pénzét a területek sokaságán, ideértve a közös agrárpolitikát is.

Amennyire én tudom, a közös agrárpolitika irányítási igényeire reagálva nagy szükség van a földhasználatra vonatkozó információra, s ezért üdvözlöm én a jobb technika alkalmazását. Remélem, hogy sok választómnak válik majd hasznára e technika biztosítása.

Egyetértek kollégámmal abban, hogy szavazatom egyik mozgatórugója, hogy Európa népeinek és Britannia népének népszavazás formájában kell megadni az Alkotmányos Szerződésbe való beleszólás lehetőségét.

  Elnök. − Szeretném emlékeztetni kollégáimat, hogy a tárgyban érintett jelentésekkel kapcsolatos szavazás indoklását vesszük sorba. Ha valaki bármi másról próbál meg beszélni, attól tartok, attól a Szabályzattal összhangban meg fogom vonni a szót.

  Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök asszony, örömmel fogok magáról a jelentésről beszélni. A Graefe zu Baringdorf-jelentés, amely a csalás elleni fellépés és az agrárpolitika új módszereit a közös agrárpolitika (KAP) alapján magyarázza el, a valaha ember által ismert legkevésbé hatékony, drága, pazarló, bürokratikus és erkölcstelen mezőgazdasági támogatási rendszerrel foglalkozik, amit semmilyen tömegű agrometeorológiai trükközés sem menthet meg. Extrapoláljanak a KAP tapasztalataiból; következtessenek abból.

Mielőtt új jogköröket adnánk át bármilyen szervezetnek, először nézzük meg, hogy az milyen módon gyakorolja a már meglevő jogköreit. 1960 óta a mezőgazdaság volt az Európai Unió fő kompetenciája. Nézzék meg, hogy micsoda lehetetlen helyzetet teremtett – az ökológiai rombolást, a feleslegek megsemmisítését, az Afrikára mért szegénységet. Ez az az intézmény, amelyre rá akarjuk bízni a külpolitikát, a büntető igazságszolgáltatást, a védelmet, és ha már igen, nem kellene konzultálnunk a néppel azokon a referendumokon keresztül, amelyeket megígértünk neki?

Az idősebb Cato állítólag minden beszédét – függetlenül attól, hogy miről szólt – azzal a követeléssel fejezte be, hogy márpedig Karthágót le kell rombolni. Én azzal a követeléssel fejezem be az enyémet, hogy a Lisszaboni Szerződést terjesszék a nép elé: Pactio Olisipio censenda est!

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, nem hinném, hogy bármelyikünknek túlzottan aggódnunk kellene az új technikával kapcsolatban, de fontos, hogy azt megfelelően használják, és ne éljenek vele vissza.

Ezzel szemben – különösen Dél-Európában – sok a visszaélés a közös agrárpolitikával kapcsolatban, és én bízom abban, hogy ez a technika tehet valamit a visszaélések megszüntetése érdekében. Ha így lesz, sokkal többet takaríthatunk meg, mint az a 400 euró, ami miatt valaki panaszkodott, amikor arról van szó, hogy tegyük a szavazást átláthatóvá.

Megjegyzem, hogy ez a jelentés a távérzékelésről szól. Nos, én azt is mondanám, ha Európa rendelkezne némi demokratikus érzékenységgel, akkor nagy neheztelést érzékelne egész Európában amiatt, hogy kizárják a polgárokat, és megtagadják tőlük a vélemény kifejezésének jogát a legfontosabb ügyben, nevezetesen abban az ügyben, hogy milyen módon kormányozzák őket.

  Roger Helmer (NI). – Elnök asszony, a közös agrárpolitika a XX. század maradványa. Azt látjuk, hogy a népesedés alakulása és a bioüzemanyagok egyre jobban felhajtják a mezőgazdasági termékek iránti keresletet. Az az elgondolás, hogy mi, mármint az Európai Unió a költségvetésünk igen nagy részét a mezőgazdasági termelés támogatására fordítsuk, egész egyszerűen elavult, és ezért semmilyen indok nincs arra, hogy miért lenne szükségünk jobb technikára ahhoz, hogy rossz dolgot csináljunk. Abba kéne hagynunk a rossz dolgokat.

El kell mondanom, hogy lojális konzervatívként – a frakcióvezető felszólítását követve – én megszavaztam ezt az intézkedést, de nagyon vonakodva.

Ezen kívül, meg kell kérdőjeleznem ennek a Háznak a jogát – e Ház demokratikus legitimitását – arra, hogy ezt és bármilyen más intézkedést elfogadjon, tekintettel arra, hogy visszautasítjuk, hogy a Lisszaboni Szerződésről a nép ítélkezzék.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony, úgy érzékelem, hogy ez a távérzékelési intézkedés igen hatékony lehet, megszüntetve azt a bürokráciát, amelyet Délkelet-Angliában a mi gazdáink némelyikének jelenleg el kell szenvednie a jelölés miatt. Ha ez a mechanizmus jól működik, elismerem, hogy hatékonyabb lehet annak a rendkívül kevéssé hatékony bürokratikus rendszernek a működtetésében, amelyet mi KAP-ként ismerünk. Erre tekintettel – lojális konzervatívként – követtem a frakcióvezető utasítását, és támogattam ezt az intézkedést. Látom azonban, hogy már régóta időszerű a KAP teljes rendszerének átvizsgálása, és felhívást intézek kollégáimhoz ebben a Parlamentban, akik ugyanezt felismerték, hogy gyorsítsák fel a folyamatot. Azt is érzékelem – és érzem – azonban, hogy ha képesek vagyunk a távolból érzékelni a teheneket, miért ne tudnánk ugyancsak a távolból érzékelni az emberek nézetét a népszavazásról?

  Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök asszony, boldogan állok fel, hogy megindokoljam a Graefe zu Baringdorf-jelentésre leadott szavazatomat, mivel ellene szavaztam. Ezt azért tettem, mert mindenféle távérzékelő készülék óhatatlanul távfelügyelethez vezet. Mi lesz ennek a vége? Nem akarjuk, hogy Európa népeit valamiféle távérzékelők – égi kamerák – felügyeljék, mert pontosan ez az, ahová a felügyelet kiterjesztésével a Graefe zu Baringdorf-jelentés vezet.

Fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy ez ürügy lehet arra, hogy munkát adjon a Galileo-projektnek, amelynek óriási költsége, ha nem ott használnák fel, a következő tíz évre fedezhetné az összes név szerinti szavazás költségét ebben a Házban .

Ha az EU bármit fel akar mérni, nos, akkor mérje fel Európa népeinek akaratát, és tartson késedelem nélkül népszavazást a Lisszabonban aláírt új Alkotmányról.

  Godfrey Bloom (IND/DEM). – Elnök asszony, én tudom, hogy ön ténylegesen osztja a népszavazással kapcsolatos nézeteinket, mert tudom, hogy ön személyesen is népszavazást akar, mert az adna legitimitást ennek a helynek. De a politikai különbségektől eltekintve én – boldogan – nem vagyok konzervatív, ezért nem kell vakon megszavaznom a teljes képtelenséget. Józan ésszel szavazhatok, és én a Baringdorf-jelentés ellen szavaztam, mivel ezt az egész elképzelést az égi kémről és a műholdakról mélyen visszataszítónak és rendkívül riasztónak találom. Azt hiszem, hogy ez csak hosszú távú visszaélésekhez vezethet. Ez óhatatlanul be fog következni – és tudom, hogy hölgybarátunk itt lenn, aki az anyaság maga és egy almás pite, azt gondolja, hogy az egyszerűen csodálatos –, de természetesen a következő generációt is néznünk kell. Attól tartok, mélységesen bizalmatlan vagyok a politikusokkal szemben. Ha visszaélhetnek a hatalommal, mindig megteszik, és miután én semmiben nem látok különbséget, ellene szavaztam.

  Graham Booth (IND/DEM). – Elnök asszony, szeretném elmagyarázni, hogy miért szavaztam Graefe zu Baringdorf úr jelentése ellen. A KAP semmi mást nem csinált, mint tönkretette a mezőgazdaságot az Egyesült Királyságban már vagy 30 éve; nem akarjuk az EU beavatkozását; ez ismét csak ezt a beavatkozást terjesztené ki. Tehát azért szavaztam ellene, mert azt szeretnénk, ha a saját mezőgazdaságunk működtetésének jogköre visszaszállna Britanniára. Ennek azonban kicsi az esélye mindaddig, amíg figyelmen kívül hagyjuk az emberek annak a népszavazásnak a keretében leadandó szavazatait Franciaországban és Hollandiában, amelyet meg kellene tartani az Alkotmányról.

- Jelentés: Kurt Lechner (A6-0504/2007)

  Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Szeretném hangsúlyozni, hogy én azért szavaztam meg a fogyasztói hitelekről szóló jelentést, mert azt gondolom, az egy jó irányba tett lépés. Örülök, hogy sikerült megfékeznünk a Bizottság és a Tanács szabályozói lelkesedését a még részletesebb jogalkotás iránt, ami az én véleményem szerint nem kívánatos. A tagállamok között – eltérő jogi hagyományaik és pénzügyi kultúrájuk miatt – különbségek vannak, és e különbségek erővel történő megszüntetésének kísérlete véleményem szerint nem vezethet sikerre. Ezért tartom jónak, hogy az Európai Parlament az alapelemekre összpontosított: a fogyasztói hitelek harmonizálásának elveire (itt szeretném aláhúzni a megállapodás felmondásának a jogát, és a fogyasztó számára biztosított, pénzügyi szankciók nélküli előtörlesztés lehetőségét ). A kéthetes határidőt, amelyen belül a felek bármelyike visszaléphet a megállapodástól, az összes érintett jogbiztonsága szempontjából szükségesnek tartom. Ugyanakkor fontos biztosítani azt is, hogy kapcsolt hitelszerződés esetén ez a határidő a fogyasztó kérésére három napra csökkenthető. Ez lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy a megvásárolt terméket korábban birtokba vegyék. Úgy vélem, hogy az a rendelkezés, amely garantálja, hogy az előtörlesztés nem okozhat kárt a fogyasztóknak, több mint elegendő. A tagállamok kötelesek lesznek ezt a rendelkezést beépíteni nemzeti jogszabályaikba, és így a fogyasztói érdekek védve lesznek.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim, nagy öröm számomra, hogy a mai napon, hatévnyi vita után gondoskodtunk harmonizált hitelezési szabályokról Európa számára. Bővül a fogyasztóvédelem, és ez a határokon átnyúlóan alkalmazandó. Még az is lehetséges, hogy segíteni fog kissé a háztartások nem kívánt eladósodásának mérséklésében. Segít a tizennégy napos határidő, amelynek során szankció nélkül vissza lehet lépni a megállapodástól, hasonlóképpen ahhoz a kötelezettséghez, amely szerint a vevőt előre el kell látni az összes, a kölcsönre felszámított díjra vonatkozó szabványosított információval. Új elem az előtörlesztés joga. Ami megosztott bennünket, az az volt, hogy milyen módon biztosítsuk, hogy a bankok ne számoljanak fel szörnyűséges szankciókat az idő előtt törlesztőkre. Most a szankció mértéke csak a tényleges ráfordításnak felelhet meg. Én azonban úgy hiszem, hogy helyénvaló lenne korlátozni a felszámított díjak szintjét is, tekintettel a hitel maradványértékére, és ez az, amit ma megszavaztunk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Elnök asszony, én a tanács közös álláspontja mellett szavaztam, amelyet a Kurt Lechner-jelentés módosított.

Több mint hatévnyi jogalkotási munka után a fogyasztóihitel-irányelv jelentőségteljes előrelépés a szerződéses szabadság védelme terén, és ösztönzi a felelős fogyasztói döntéshozatalt. Szükséges azonban arra is figyelemmel lenni, hogy a nagyszámú rendelet nem jelenti automatikusan a fogyasztók nagyobb védelmét. Az információáradat éppen a tapasztalatlan fogyasztó esetében okozhat nagyobb zavart, ha szem elől tévesztjük az egyszerűség és az átláthatóság célját. Ezen kívül a költségek is magasabbak, amelyeket a végén a fogyasztóra hárítanak.

A hitelre történő vásárlás iránti folytatódó érdeklődés és a fogyasztói hitel-termékek igénybe vétele ellenére nagyon kevés fogyasztóban tudatosultak a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos kockázatok, például az, hogy betegség vagy a munkahely elvesztése esetén előfordulhat, hogy fizetésképtelenné válhatnak. Úgy vélem, ez az irányelv azzal, hogy gyors és egyszerű eljárást teremt, amelynek alapján több belföldi és külföldi szolgáltató ajánlatát is össze tudják hasonlítani, segíteni fog a fogyasztóknak a helyes döntések meghozatalában.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, jól ismert, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban, ahol a jelentést kitalálták, a két olvasathoz szükséges hosszú idő alatt én már a korai fázistól fogva súlyos kritikával illettem azt, mivel összekeveri az ugyanazon piacon elérhető új termékeket – ilyen például az Egyesült Királyság piaca, ilyenek a jelzáloghitelek, ahol az emberek ellentételezhetik hiteleik egyenlegét ugyanazon banknál a jelzáloggal szemben – amit az eredeti javaslatok szerint e jelentés tiltott volna, addig, hogy most, hat év elteltével új aggályaink vannak – annak ellenére, hogy hat éven keresztül vitattuk ezt a jelentést – a hitelköltségek lejárat előtti visszafizetésével kapcsolatban.

Ez egy hihetetlenül fontos jogszabály. Hatalmas számú embert érint, beleértve mindenkit, aki lakástulajdonnal rendelkezik az én választókörzetemben. Beszéltem róla egy konzervatív gyűlésen Harpol községben egy Michael Orton-Jones nevű ember házában, aki személyesen vetette fel nekem a kérdéseit a fogyasztóiihitel-irányelvről és a pénzmosási irányelvről, amit ez a Ház fogad el

Sokkal gondosabban kell eljárnunk az ilyen rendkívül fontos jogszabályokkal kapcsolatban.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, én Londont, a világ legnagyszerűbb városát képviselem, amely történetesen Európa két legnagyobb pénzügyi negyedének ad otthont: az egyik a City of London, ami – mint ahogy mindannyian tudjuk – a világ kiemelkedő pénzügyi központja, és a második a Docklands – Canary Wharf –, ami valaha mindenféle áruval kereskedett szerte a világon, most pedig pénzügyi szolgáltatásokkal kereskedik szerte a világon.

Azt hiszem, hogy a svéd filozófusok nagyszerű csoportja mondta: ‘Money, money, money, I work all day, I work all night to pay the bills I have to pay, ain’t it sad. But in my dreams I have a plan. I’ll get myself a wealthy man.’ („Pénz, pénz, pénz, egész nap dolgozom, egész éjjel dolgozom, hogy kifizethessen a számlákat, amelyeket ki kell fizetnem, hát nem szomorú? De álmaimban van egy tervem. Szerzek magamnak egy gazdag embert.”)

Az én esetemben ez nem lesz igaz, mert én történetesen nem osztom ezt a sajátos ízlést. De amit mondok, az fontos a fogyasztók jogai szempontjából szerte Európában, azaz hogy továbbra is keressünk módozatokat, hogy megkönnyíthessük a fogyasztói hitelekhez való hozzáférést nemcsak az én londoni választóim számára, hanem a pénzügyi szolgáltatói szektor számára is.

  Elnök. − Kamall úr, én ezt megpróbálom nagyon komolyan venni, de nagyon remélem, hogy nem fog a Just a Minute (Csak egy percet) című rádióműsorrá silányulni, amit oly jól ismerünk az Egyesült Királyságban.

(Nevetés)

  Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök asszony, csak egy percet, ismétlés, kitérő vagy – mi volt a másik? Hezitálás nélkül! Teljesen egyetértek.

Kezdjük akkor az alapelveknél. Miért is van az Európai Uniónak szüksége a fogyasztóihitel-jog összehangolására vonatkozó politikára? Nekem úgy tűnik, hogy e jelentés mögött egy kontextuális félreértés húzódik meg. A szabadkereskedelemnek és a nyitott piacoknak nincs szükségük a kereskedelmi tevékenység valamennyi aspektusára kiterjedő közös jogszabályokra. Sőt, ha bármi, akkor ennek az ellenkezője az igaz. A szabadpiacok a sokszínűségnek, a változatosságnak, a pluralizmusnak vannak alárendelve, és bár nemzeti szinten valamilyen laza szabályozás időnként rendben való lehet, ez azonban nem egyenlő a piaci tevékenység valamennyi aspektusának euro-harmonizálásával.

Ez fontos, mert nekem úgy tűnik, hogy ugyanez a koncepcionális tévedés húzódik meg az EU joghatóságának a Lisszaboni Szerződésben javasolt különféle területekre történő kiterjesztése mögött. Ahogyan a fogyasztóvédelem terén, úgy az igazságügy és belügyek, a külügyek, a védelem és az összes többi terén.

Ha ezeket a területeket nagyrészt vagy egészében átadjuk Brüsszelnek, legalább legyen bennünk annyi előzékenység, hogy előbb konzultáljunk választóinkkal. A Lisszaboni Szerződést a nép elé kell utalni: Pactio Olisipio censenda est!

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, az összehangolás, mint ahogy mindannyian tudjuk, az EU elsődleges eszköze volt már fogantatásától fogva. Eléri életünk valamennyi aspektusát, és egészen nyilvánvaló, hogy ez egy stratégia – olyan stratégia természetesen, amelynek célja a nemzeti döntések relevanciájának és jelentőségének csökkentése, a nemzeti jogalkotás, és ezáltal a nemzeti intézmények szerepének csökkentése.

Így ez volt az európai integráció elmélyítésének modus operandija, és ezért ehhez én egészen ellenségesen viszonyulok. Mert alapvetően hiszek a tagállamok azon jogában, hogy saját határaikon belül irányítsák mindazt, ami az ő állampolgáraikat érinti.

A harmonizációnak azonban van egy aspektusa, amivel segíthetnénk. Összehangolhatnánk azt a gondolatot, hogy adjunk jogot Európa polgárainak arra, hogy a Lisszaboni Szerződésbe beleszólhassanak.

  Roger Helmer (NI). – Elnök asszony, azt hiszem, a szavazatok indoklásakor releváns azt is elmondani, hogy milyen módon szavaztunk. Az én esetemben – mint lojális konzervatív – a frakcióvezető utasítását követve megint támogattam ezt az intézkedést, de a saját elhatározásom alapján én ellene szavaztam volna a kollégáim által nagyon világosan megfogalmazott indokok miatt, különös tekintettel Hanon úr hivatkozására a sokszínűséget igénylő szabadpiacokkal kapcsolatban.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, megkérhetem a tiszteletre méltó képviselő urat, hogy engedje meg nekem. Csak azon gondolkoztam, hogy esetleg átértékelhetné megjegyzéseit, mert hogy ez a második olvasata ennek a jelentésnek, és volt ...

(Az elnök megvonja a szót a szónoktól)

  Elnök. − Sajnálom, de Helmer úr szavazatának indoklását hallgatjuk. Minden szónoknak egy perce van, hogy megindokolja szavazatát. Helmer úr, kérem, folytassa!

  Roger Helmer (NI). – Elnök asszony, egyetértek azzal, hogy a hitel maradjon a nemzeti kormányok ügye, hogy azok a helyi szokásoktól és gyakorlattól függően döntsenek róla. A határokon átnyúló hitelek mennyisége nem elegendő a harmonizáció indoklásához, és mondhatnám, hogy az Európai Unió maga is kifogy a hiteléből a polgárokkal szemben, mert nem hajlandó meghozni a szükséges intézkedést, hogy a népszavazásokon keresztül legitimálja magát.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony, ez az Alsóházban eltöltött napjaimra emlékeztet engem. Ha ez a jelentés a legkisebb módon segíthetett volna Brown úrnak és alkalmatlan munkáspárti kormányának otthon a Northern Rock-válság elkerülésében, ha ez a jelentés bármilyen módon hasznos lett volna abban, hogy megtanítsa otthon ezt a munkáspárti kormányt, hogy miként kell működtetni egy gazdaságot, nos, mondhattam volna, hogy ez a jelentés jó.

De lojális konzervatívként kénytelen voltam támogatni azt; követtem a frakcióvezetőt. De ha hitelről beszélünk, a hitel bizalmat jelent, és ha az Európai Unió nem tud bízni polgáraiban, és Európa polgárai nem bízhatnak az európai intézményekben, hát nem ez az, amiért nem rendezünk népszavazást? Mert nem bízunk meg a polgárainkban, hogy helyesen döntenek?

  Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök asszony, én azért szavaztam meg ezt a jelentést, hogy segítsek a tagállamoknak, és ezért kiválasztom ezeket a részeket: 46. módosítás, részenkénti szavazás – a tagállamok saját jogszabályai nem adhatók fel. Én ezt megszavaztam, és örülök, hogy támogatást kaptam. Megszavaztam a 9. módosítás első részét – amely kiterjeszti azokat a területeket, ahol a kötelezettség nem alkalmazandó. Sajnálom, hogy ez elbukott. Megszavaztam a 29. módosítást, amely kimondja, hogy a kártérítésnek a nemzeti jog szerint kell megtörténnie. Sajnálom, hogy ez is elbukott.

Azaz én annak érdekében szavaztam, hogy segítsem a tagállamok kormányait, de ezt nem szabad úgy értelmezni, hogy azt akarnám, hogy a tagállamok kormányai beavatkozzanak a pénzintézetek és bankok ügyeibe. Ahogyan kollégám, Dave úr rámutatott, ők erre lényegében alkalmatlanok. A Northern Rock esetében az államkincstár pénzének felét költötték el, megkísérelve a megmentését, és ki tudja, hogy ezzel vége van-e. Amit tudunk, hogy vége van, az a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos népszavazás, és ennek nem lenne szabad így lennie.

  Graham Booth (IND/DEM). – Elnök asszony, egy vallomással tartozom. Semmiféle képzettséggel nem rendelkezem erre a munkára, mégis itt találom magam olyan jogszabály megalkotásában segédkezve, amely mintegy 400 millió embert érint. Ha a teljes Házban körülnézek, attól félek, hogy a képviselők közül nagyon sokan osztoznak az én hiányos képzettségemben, tekintve a vita színvonalát, amit itt láthatunk. A nép, a tagállamok polgárai kollektíven hatalmas mennyiségű intelligenciával rendelkeznek, mégis megtagadjuk tőlük azt a jogot, hogy meghozhassák saját döntéseiket. Az én nézetem szerint ez egy olyan terület, ahonnan a politikusoknak távol kellene tartaniuk magukat, és rá kellene bízni az emberekre a saját döntéseiket; főleg azt kérem, hadd kapják meg a referendum lehetőségét az EU Alkotmányáról.

- Jelentés: Roberta Angelilli (A6-0520/2007)

  John Attard-Montalto (PSE). – (MT) Azért szeretném röviden megindokolni a szavazatomat, hogy a máltai hatóságok figyelmét felhívjam. Különösen két esetre szeretném irányítani a figyelmet. Először, a gozói fiú esete, Attard úr fiáé, ami az elmúlt két évben a média figyelmét is felkeltette, mert az apa a szülői jogainak megtagadása miatt sérelmet szenvedett, és a gyermeket saját megyéjébe, Gozóba vitte. Másodszor, egy 13 éves kislány nem régi büntetőügye, amelynek során a hatóságok nem tudták, hová küldjék őt; először börtönbe küldték, majd egy elmegyógyintézetbe. Ez súlyos hiba. Köszönöm.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én az ÖVP-Europa-Club (az Osztrák Néppárt Európai Klubja) nevében szólalok fel. Mi kiszavaztuk mindazokat a cikkeket, amelyek a szexuális és reprodukciós egészséghez fűződő jogra vonatkoztak, mert az eredeti szöveg értelmezése alapján az felhasználható a terhesség bármely időpontban történő megszakítására, és mi ez ellen vagyunk.

Mi megszavaztuk a fejkendő tilalmáról szóló 127. cikket, mert a fiatalokat nem szabad arra ösztönözni, hogy politikai szimbólumokat viseljenek, és mert garantálni kívánjuk, hogy a szabad választást és a döntés szabadságát a fiatalok számára a jövőben is biztosítsák.

Megszavaztuk a 116. cikket is, ez azonban nem jelenti, hogy ebből kötelező jogi következmények származnának.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, igazából valamelyes felindultsággal közelítek ehhez a jelentéshez, mert mindig tudatában vagyok annak, hogy e jelentések közül több e hely jogkörének olyan kiterjesztését kívánja, amellyel mi ténylegesen nem rendelkezünk.

A választókörzetemben én egy Rothley nevű kisvárost képviselek Leicestershire-ban, ott élnek a McCannek. Ők nagyon élénk felhívásokat intéztek ehhez a Parlamenthez, hogy legyen aktívabb az eltűnt gyermekek nyilvántartásainak dolgában, és számos más ügyben is.

Northampton városában én egy új „KidsAid” nevű karitatív szervezetet is képviselek, amelyet egy David Mackintosh nevű úriember alapított, aki szilárdan úgy vélte, hogy e jelentés legnagyobb része tényleg nagyon-nagyon jó.

Azonban, mint ahogyan mindig megtörténik ebben a Házban, a politikai korrektség saját kezébe vette az ügyeket, és ha megnézik a 162., 163. és 164. módosítást, láthatják, hogy ez a Ház hogyan próbálja meg a jogkörét kiterjeszteni.

Van egy szólás, amit errefelé használnak: ha valami nem sikerül, adj új meghatározást a sikerre. Ez történt a Lisszaboni Szerződéssel, és én nagyon remélem, hogy a választókörzetemben az embereknek lesz beleszólásuk ebbe.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, azért kértem szót, hogy megindokoljam az „A EU gyermekjogi stratégiája felé” című Angelilli-jelentésre adott szavazatomat. Megjegyzem, hogy az indoklásban az előadó kifejti: „rá kíván mutatni arra, hogy e jelentés célja nem a megoldandó problémák vagy prioritásként figyelembe veendő jogok listájának elkészítése”.

Az általam képviselt választókörzet London, a világ legnagyszerűbb városa, a világ legnagyszerűbb országának fővárosa, és az én választókörzetemben számos gyermek él. Sőt, én magam is két gyermek apja vagyok, és amint egy nagy filozófus mondta egyszer, hiszem, hogy a gyermekek a jövőnk. Ezért nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük a gyermekek jogait. De igazán meg kell kérdőjeleznem, hogy ezt valóban EU-szinten kell megtennünk.

Nézzük például, akarjuk-e, hogy serdülő fiatalok tájékoztatást és oktatást kapjanak azokról a csúnya szavakról, mint „szexuális és reprodukciós jogok”. Azt gondolom, nagyon óvatosan helyi megoldásokat kellene keresnünk – és meg kell adnunk Britannia népének a beleszólás lehetőségét az Alkotmányról szóló népszavazással.

  Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök asszony, Disraeli egyszer egy küldöttségnek a következő kifejezéssel válaszolt: „az általuk vallott liberalizmushoz képest én előnyben részesítem az általunk élvezett szabadságjogokat, az emberi jogokhoz képest az angol emberek jogait”.

A mi jogra vonatkozó nemzeti tradíciónk nemcsak eltér az egyetemes jogokra vonatkozó európai koncepciótól, hanem összeférhetetlen is azzal. Mi konkrét szabadságjogokra mutatunk rá, olyanokra, amelyeket konkrét pillanatokban, konkrét charták garantálnak, ilyen a Magna Carta, az emberi és polgári jogokat kihirdető 1689. évi törvény vagy az egyszerű törvények; mi nem hiszünk univerzalista emberi jogi kódexekben, amelyeket olyan bírák értelmeznek, akikre nem szavazhatunk.

Azt kell mondanom, a mi tradíciónk sikeresebbnek bizonyult, mint néhány, az univerzalista utat választó kontinentális államé. Ellentétben más országokkal, mi sem forradalomba, sem diktatúrába nem buktunk bele. Mi hisszük, hogy minden jog az egyénben marad fenn.

Aldous Huxley egyszer így fejezte ki: „a szabadságot nem adják, azt elveszik.” Ezért én alapjában véve ellenzem, hogy az EU chartáját népszavazás nélkül építsék be a Lisszaboni Szerződésbe. A néppel konzultálni kell: Pactio Olisipio censenda est!

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, itt komoly kérdésekről, komoly erkölcsi kérdésekről van szó. Bizonyos, hogy szavazatomat nagymértékben ezek közül néhánynak a megfontolása motiválta. Ennek a jelentésnek egyes részleteit károsnak tartom. Ártalmasnak tartom azt az álláspontot, hogy elő kell írni gyermekeinknek azt, amit valaki a nézete szerint a serdülők reprodukciós jogának lát, amit az L preambulumbekezdésben, illetve a 162., 163. és a 164. stb. bekezdésekben találunk.

Nekem rossz és alkalmatlan megoldásnak tűnik, ha egy társadalomnak olyan, ideológiai és morális szempontból előítéletes értékeket kívánunk a nyakába varrni, amelyek ütközhetnek az adott terület elfogadott erkölcsi szemléletével. Ez az, amit én alapvetően ellenzek, és ahogyan Hannan úr mondta, ez az, amit a charta egyre közelebb hoz hozzánk. Ezért akarom, hogy polgárainknak legyen lehetőségük az egyetértés vagy egyet nem értés kinyilvánítására.

  Roger Helmer (NI). – Elnök asszony, én ezen intézkedés ellen szavaztam. Most először érkeztünk el egy olyan napirendi ponthoz, ahol a konzervatív frakció vezetője szabad szavazást tett lehetővé, és én ki is használtam ezt a szabadságot.

Nagyon egyetértek azzal, amit kollégáim már elmondtak. Ez az intézkedés sok mindent tartalmaz, amivel egyetértek: tartalmaz jó adag anyaságot és almás pitét, és mi mindannyian egyetértünk az anyasággal és az almás pitével.

Ugyanakkor azonban azt javasolja, hogy biztosítsunk szexuális felvilágosítást a gyermekeknek, hogy csökkenjen a serdülőkori terhesség és a nemi úton terjedő betegségek gyakorisága. Az én tapasztalatom szerint, ha az ember valamiről beszél a gyerekeknek, és megtanítja, hogy azt miként kell csinálni, az első dolog, amit akarnak, hogy kipróbálhassák, és nem szabad meglepődnünk, ha ezt meg is teszik. Túl sokat hallunk a serdülők reprodukciós jogairól, de semmit a reprodukció felelősségéről. Felelősebben kellene közelítenünk gyermekeinkhez, és ezt a felelősséget a szülőknek és helyben kell gyakorolniuk.

Következésképpen úgy vélem, hogy mielőtt továbbmennénk ebben a kérdésben, meg kellene tartani a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazást.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony, ez a jelentés nagy csalódást keltett bennem, és azt kell mondanom, hogy a szabad szavazás előnyét kihasználva a jelentés nagy része ellen szavaztam. Ez a jelentés nem a gyermekek jogairól szól. Ez a gyerekeknek a szexre való jogáról, az abortuszról való jogáról szól, amit én bajosan tudnék elfogadni.

De mi van a gyermekeknek és szüleiknek azzal a jogával, hogy döntsenek Európa jövőjéről, a Lisszaboni Szerződés jövőjéről, arról a jövőről, ami felé megyünk? Végül is ezeket az intézményeket nem magunknak építjük – ezeket a gyermekeinknek építjük. Meg fogjuk-e kérdezni őket, hogy ők és szüleik mit éreznek, és mit akarnak mondani arról, hogy Európa hogyan fejlődjék tovább? Nem. Mi döntünk anélkül, hogy bármiféle jogot adnánk nekik, hogy megmondhassák maguknak vagy nekünk, hogy az ő saját sorsuk milyen legyen. Ez rossz megoldás.

(Taps)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony, csak a jegyzőkönyv kedvéért, én Angelilli asszony jelentése ellen szavaztam. Ez természetesen nem azért volt, mert ellenezném a gyermekjogokat – távol álljon tőlem. Sőt, üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés megtör néhányat e Ház tabui közül, ilyen például a muzulmán közösségben élő leányok elleni strukturális erőszak. A jelentés ki is mondja – szerintem helyesen –, hogy a muzulmán közösségben lányoknak az a kötelezettsége, hogy fejkendőt viseljenek, káros a személyiségfejlődésükre.

Bár mindezzel egyetértek, mégis a jelentés ellen szavaztam, mert ez egy további példája a rendkívüli európai beavatkozásnak. Én úgy vélem, hogy mindezekkel az ügyekkel sokkal inkább nemzeti szinten lehet foglalkozni, és Európának vajmi kevés köze van hozzá.

Hadd mondjak egy egyszerű példát. Ez a jelentés igen erőteljesen érvel a gyermekkorúak szabadságvesztés büntetése ellen, miközben az én országomban igen széles konszenzus van a súlyos bűncselekmények elkövetőinek bebörtönzése mellett, amivel arra ösztönözzük őket, hogy jó útra térjenek.

- Jelentés: Doris Pack (A6-0502/2007)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Elnök asszony, egész aktív életünkben folyamatosan meg kell újítanunk ismereteinket, nem csak az iskolában töltött évek alatt.

Az oktatás fontos a személyes fejlődés és a jobb foglalkoztatási lehetőségek miatt. Ahogyan a vállalatok felmérik az új képzettségek iránti szükségleteket és a munkaerőpiaci követelményeket, a felnőttképzés alkalmazkodni fog ezekhez a követelményekhez, segítve ezzel a munkaerőpiac ellentmondásainak feloldását. A Bizottságnak a felnőttoktatási intézkedési tervre irányuló javaslata mindezt figyelembe veszi, ezért megszavaztam azt. Egyetértek azzal, hogy az EU-tagállamok aktív intézkedések elfogadásával segítsék a felnőttoktatást, motiválják polgáraikat az önképzésre, és a munkáltatókat arra, hogy megfelelő feltételeket biztosítsanak a képzéshez. Ehhez gazdasági ösztönzőkre is szükség van, ösztöndíjak, adóengedmények, hozzájárulások vagy társfinanszírozás formájában.

E célból szükség van a strukturális alapok és különösen az Európai Szociális Alap aktívabb felhasználására is. Úgy érzem, hogy különösen az idősebb emberek számára fontos, hogy részt vegyenek az élethosszig tartó tanulásban, és így találjanak maguknak helyet a munkaerőpiacon.

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök asszony, én megszavaztam a Pack-jelentést, mivel az élethosszig tartó tanulás egyik célja a munkaerőpiac rugalmasságának növelése. Az 50 év felettiek számára – és így nekem is – ez a politika tágabb lehetőségeket biztosít a munkaerőpiac változásaira való reagálásra és a helyzethez való alkalmazkodásra, súlyosan káros hatások nélkül. A jelentés hangsúlyozza az élethosszig tartó tanulás pozitív hatását a társadalmi befogadásra és foglalkoztathatóságra, amit semmiképpen sem szabad egy öregedő társadalomban – például az én hazámban, Észtországban – figyelmen kívül hagyni.

  Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Pack asszony „Felnőttoktatás: tanulni soha sem késő” című jelentése véleményem szerint egyike a legfontosabb intézkedési programoknak az Európai Unióban: a motiváció a felnőttoktatási programokban való részvételre, az idegen nyelvek tanulása, motiváció a felsőfokú végzettségre, és ezzel együtt esély a jobb munkalehetőségekre és ezért a jobb jövedelemre, valamint lehetőség a bevándorlók jobb integrációjára. A nők számára különösen fontos azonban, hogy itt a megfelelő gyermekgondozási keretprogramok is rendelkezésre állnak.

Különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a generációk közötti tudáscsere lehetőségére. Ezért az ÖVP-Europa-Club örömest hagyta jóvá ezt a jelentést.

  Nina Škottová (PPE-DE). – (CS) (A beszéd eleje nem hallható) … e jelentés bevezetése egyértelműen hangsúlyozza az élethosszig tartó tanulásnak szentelt figyelmet valamennyi EU-intézményben. Azonban a dokumentáció összegyűjtése, a kedves szavak, a felhívások és támogató szavazatok, beleértve a sajátomat is, nem elegendőek. Ösztönözzük arra az oktatási intézményeket, hogy koncepcionálisan is vegyenek részt az élethosszig tartó tanulásban. Ezt a folyamatot nem szabad úgy nézni mintha a hagyományos oktatás valamiféle kiegészítése lenne, annak az oktatási rendszer teljes részévé kell válnia. Ezt pedig lényegi változtatásokat igényel. Ezért ez a folyamat jelentős pénzügyi terhet jelenthet valamennyi ország számára, ami korlátozó tényező lehet az oktatás fejlesztésében. Amikor azt fontolgatjuk, hogy hová irányítsunk pénzeszközöket, amikor az egyes EU-politikák finanszírozását módosítjuk, ez az a szféra – és különösen az egyetemek, mint természetes tudásközpontok –, amelyet nem szabad elfelejtenünk.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony, ennek a jelentésnek a címe „Felnőttoktatás: tanulni sohasem késő”. Szeretném, ha az Európai Bizottság és azok, akik szeretnék, hogy a Lisszaboni Szerződés átmenjen, maguk is tanulnának belőle.

A felnőttoktatás egyike az oktatási rendszer legfontosabb részeinek. Az élethosszig tartó tanulás olyasmi, ami – s úgy vélem, e Ház legnagyobb része egyetért vele – nagyon jó dolog.

Amikor iskolába jártunk, mindannyiunknak csodálatos tanítói voltak, és mindannyian emlékszünk rájuk. Volt egy brilliáns matematikatanárom, aki azt tanította nekem, hogy háromféle ember van: azok, akik tudnak számolni, és azok, akik nem.

Volt egy brilliáns technikatanárom, aki azt tanította, hogy a radioaktív macskáknak 18 fél életük van. De a legfontosabb, azt hiszem, az a kifejezés, amit fel fognak ismerni, egy olyan kifejezés, amit a ma fiataljai egyre többet használnak: „We don’t need no education, we don’t need no thought control” (Nincs szükségünk oktatásra, nincs szükségünk a gondolataink irányítására.)

Amit teszünk a Lisszaboni Szerződéssel, az nem más, mint még egy „tégla a falba” a bennünket ide küldő szavazók és az emberekkel visszaélő európai elit közé.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök asszony, szeretném elismerésemet kifejezni az e szavazat indoklása során tanúsított türelméért. Nagyon köszönöm, hogy néhány viccen még nevetett is!

Esetleg tudatában vannak annak, hogy én képviselem Londont, a világ legnagyszerűbb városát, a világ legnagyszerűbb országának fővárosát. Londonban számos oktatási intézmény van. Magam is Londonban jártam iskolába, mesterkurzusra a London School of Economicsba jártam.

Amit azonban e konkrét szavazat indoklásával kapcsolatban mondani szeretnék, az az, hogy nem szabad alábecsülnünk a továbbképzési ágazat szerepét az élethosszig tartó tanulásban. Különösen van néhány nagyon kiváló intézmény: ott van a Bromley College a kiváló vezetőjével, Peter Jones-szal – szeretném, ha ez a jegyzőkönyvben szerepelne –, és a Westminster College. Mindannyian megérdemeljük a beleszólást az Alkotmányról szóló népszavazással.

  Elnök. − Visszaadhatnám a bókot, és mondhatnám azt, hogy azt gondolnám, ez idáig egészen jól mentek a dolgok, de most már kezd az egész egy kicsit ismétlődni.

  Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök asszony! az önnek járó köszönet mellett kifejezhetném-e köszönetemet a munkatársainak és a tolmácsoknak a türelmükért és a jó humorukért?

Hadd kérdezzem meg, mi köze mindehhez Brüsszelnek? A Szerződés mely cikke, sőt, milyen, a józan észen alapuló megfontolás okán tartozik a felnőttoktatás az EU kompetenciájába?

A legtöbben elfogadjuk, hogy a nyilvánvalóan határokon átnyúló ügyek intézése kapcsán lehet érvelni a több állam által benyújtott kezdeményezések mellett; én el tudom fogadni ezt az érvelést – vagy legalábbis egy koordinált európai stratégiai melletti érvelést mondjuk a környezetszennyezésre, a vámtarifák csökkentésére, talán a légi közlekedés elemeire, és így tovább. Bár az európai koordináció ezeken a területeken sem egyenlő az EU joghatóságával.

No de a felnőttoktatás? Ez valamennyi terület közül bizonyosan olyan, amelyről a nemzeti választóknak kell határozniuk az ő saját megfelelő demokratikus mechanizmusaik és eljárásaik révén.

Miért feltételezzük mindig azt, hogy a brüsszeli uraknak több esze van, mint a közönséges választópolgároknak? Ugyanez a nem rokonszenves feltételezés húzódik meg az EU Alkotmánya mögött, amit most Lisszaboni Szerződésnek hívnak, és ezért van az, hogy a Szerződést az emberek elé kell terjeszteni: Pactio Olisipio censenda est!

  Jim Allister (NI). – Elnök asszony, elég sok az almás pite és az anyaság e körül a jelentés körül. De az alapvető jelentősége az, hogy jelzi és egyben jelképezi azt a meggyőződést, hogy Brüsszelnek joga van meghatározni a napirendet, és diktálni a tagállamoknak, hogy miként rangsorolják olyan ügyeiket és kiadásaikat, amelyek egészen nyilvánvalóan a saját fennhatóságuk alá tartoznak, és kizárólagosan oda is kell tartozzanak, mert minden régiónak joga van meghatározni a saját korlátozott költségvetésen belül, hogy mik a prioritások. Ha a felnőttoktatás és a növekvő ráfordítás prioritás, azt az adott régió vagy nemzet határozza meg, ne Brüsszel, és ne Brüsszel miatt, hanem azért, mert az önmagában véve helyes az adott körülmények között.

Mindannyian tanulunk – én sokat megtanultam, mióta 2004-ben idejöttem. Amit azonban a leginkább megtanultam, az az, hogy az európai elit tökéletesen semmibe veszi polgárait, és ezért tagadja meg polgáraiktól a szavazás alapvető jogát.

  Roger Helmer (NI). – Elnök asszony, elmondhatom, hogy ezúttal én az intézkedés ellen szavaztam, de egyben a konzervatív frakcióvezető utasításának megfelelően is, és ezúttal jószándékkal tettem így, mert mindenképpen ellene szavaztam volna a barátaim és kollégáim, különösen Hannan és Allister urak által oly világosan kifejtett indokok miatt.

Ennek semmi köze az Európai Unióhoz. Én támogatom az oktatásügyet. Én a felnőttoktatás ügyét is támogatom. De teljesen ellene vagyok annak, hogy Brüsszel döntse el, ezt hogyan kellene csinálni. Hannan úrhoz hasonlóan én is képtelen vagyok bármiféle jogalapot találni a szerződésekben arra, hogy miért kellene így tenni. A szerződések alapján nincs semmilyen jogosultságunk ilyen intézkedés elfogadására.

Hasonlóképpen nincs legitimitásunk, tekintettel arra, hogy Franciaország és Hollandia elvetette az Alkotmányt ugyanezen intézkedés bevezetése tekintetében. Erről a kérdésről az egész Európai Unióban népszavazásokat kellene tartani.

  Thomas Wise (IND/DEM). – Elnök asszony, ügyrendi felvetésem van, mivel felnőtt vagyok, és részesültem némi oktatásban, megkérdezhetem Hannon urat, aki nyilvánvalóan több oktatásban részesült, mint én, hogy mit jelent az általa használt latin kifejezés?

  Elnök. − Biztos vagyok benne, hogy meg fogja önnek mondani az ülés lezárása után!

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony, a kezdetek óta ez volt az egyik legizgalmasabb vita az Európai Parlamentben. Ha ezt korábban megtettük volna, lehet, hogy itt lennének a televíziós kamerák, és a választóink számára kiderülhetne, hogy mit csinálunk azok helyett az unalmas és fellengzős dolgok helyett, amelyekkel nap mint nap foglalkozunk.

Hadd térjek rá a felnőttoktatásra. Tanulni sohasem késő, ezt mondják. Nyilvánvalóan ez a szubszidiaritás körébe tartozó ügy: a nemzetállamoknak kell eldönteniük, hogy mik a prioritásaik. Biztosan nem a brüsszeli Bizottságnak, biztosan nem az Európai Parlamentnek kell eldöntenie, hogy a felnőttoktatás fontos-e vagy sem!

De azt is mondják – nem igaz? –, hogy sohasem túl késő tanulni, és az egyik dolog, amit biztosan meg kell tanulnunk, méghozzá nagyon gyorsan, az az, hogy nem választhatjuk el Európa népeit a döntéshozóiktól. Elő kell írnunk nekik, hogyan akarjuk működtetni az Európai Uniót, következésképpen népszavazást kell tartanunk.

  Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök asszony, én nem szavaztam meg ezt az intézkedést, elsősorban azért nem, mert – tudják – tanár vagyok. Ez az intézkedés – láncfolyamatként – kétségtelenül elvezet az európai képesítési kerethez, ami nyomásgyakorlás. Az lesz az eredménye, hogy az emberek tanulnak a hagyományos egyetemeiken, ott szerzik meg a képesítésüket, amit aztán felülbélyegeznek majd egy új okmánnyal, amin rajta lesz az EU logója, az EU emblémája, az EU mottója bármiféle utalás nélkül arra a nagy egyetemre vagy főiskolára, ahol a tudást megszerezték. Ez a tudományos központok egyértelmű és igen riasztó megtagadása – és én ezt a megjegyzést Európa valamennyi egyeteme érdekében teszem, nem csak a hírneves brit egyetemekért.

Hogy visszatérjünk a felnőttoktatás kérdésére, volna egy javaslatom önöknek. Minden eszközzel ösztönözzük a felnőttkori tanulást. Az EU valamennyi felnőtt polgárának adjuk oda a Lisszaboni Szerződés egy példányát, majd kérjük meg őket, hogy szavazzanak róla.

  Graham Booth (IND/DEM). – Elnök asszony, igen, én e jelentés ellen szavaztam. Indokom az, hogy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja támogatja az ösztönzőrendszer ismételt bevezetését az Egyesült Királyságban, és szeretnék rámutatni, hogy azt már eleve az EU-tagságunk miatt szüntették meg Angliában és Walesben. Az azonban a tagállamok feladata, és nem az EU-é, hogy döntést hozzanak az adózási ösztönzőkről és adócsökkentésekről azon munkáltatók számára, amelyek együttműködnek a felnőttoktatásban. Mint a legtöbb esetben, az EU kevesebb beavatkozására van szükségünk, nem többre.

Látom, hogy még időn belül vagyok, tehát szeretném hozzátenni, hogy az Európai Alkotmány közelgő ratifikációja annak ellenére, hogy két népszavazás is elvetette azt, és ez antidemokratikus, gyáva és illetigim.

  Elnök. − Időben igen, de nem a tárgyában.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, én a Pack-jelentés ellen szavaztam; természetesen nem azért, mintha az élethosszig tartó tanulás ellen volnék. Épp ellenkezőleg, a mi folyamatosan változó világunkban józan ésszel senki sem vonhatja kétségbe a felnőttoktatás nagy jelentőségét.

Azt gondolom azonban, hogy Európa és mindenekelőtt az Európai Bizottság nem avatkozhat be túlságosan abba, ami a tagállamok kompetenciája. Itt nemcsak a józan észről van szó; ez elválaszthatatlanul beletartozik a szubszidiaritás elvébe, amit itt mindig dicsőítenek, de a gyakorlatban egyre inkább csak írott malaszt marad.

- Jelentés: Roberta Angelilli (A6-0520/2007)

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, szeretnék szóbeli nyilatkozatot tenni az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló és nagyon kiváló Angelilli-jelentésről. A gyermekprostitúció és a szexturizmus kérdéseinek gyökeres kezelése különösen fontos. E bűncselekmények áldozatai gyakran megtalálhatók a saját ajtónk előtt is. A Németország, a Cseh Köztársaság és Ausztria közötti határterületen például a határok megnyitása után hatalmas mértékben megnőtt a nők és egyre inkább a gyermekek prostitúciója. Hosszú ideig azonban ennek a témának EU-szinten nem fordítottak figyelmet.

A gyermekprostitúció középpontjában álló problémák ellen, mint például az elkövetők hálózatépítése az interneten keresztül, és a hiányos együttműködés a határokon átnyúló felügyelet és bűnüldözés terén, csak európai szinten lehet fellépni. A jelentés foglalkozik ezekkel a területekkel, és azokat átfogó stratégiába építi be. Bár még mindig sokat kell tennünk a gyermekek elleni erőszakkal szemben, ez egy bátorító jelzés.

Szavazatokhoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (A6-0508/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a német képviselőtársam, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf jelentéséről szóló határozatot, és a Bizottság által a 2008-2013. közötti időszakban végrehajtandó, a közös agrárpolitika keretében kifejlesztett távérzékelő alkalmazások felhasználásával meghozandó intézkedésekről szóló rendeletre irányuló javaslatot.

Támogatom azt a javaslatot, hogy a távérzékelési tevékenységeket megfelelő költségvetés, és ne az Európai Mezőgazdasági Orientációs Garanciaalap (EMOGA) finanszírozza. Bár képviselőtársaim úgy vélik, hogy inkább az EU Közös Kutatási Központja mezőgazdasági egységének meglévő honlapjának a javítására kellene összpontosítani, hogy a nyilvánosság számára valamennyi releváns kutatás adat ingyenesen rendelkezésre álljon, én nagyon is a mellett vagyok, hogy hozzuk létre a téradat-infrastruktúrát és egy honlapot, amint azt az Európai Bizottság céljai javasolják.

Támogatom valamennyi téradat-, távérzékelés- és agro-meteorológiai projekt leltárának létrehozására, és a meglévő téradat-infrastruktúra és honlapok összevonására irányuló javaslatokat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Bizottság úgy véli, ahhoz, hogy a közös agrárpolitika irányítási szükségleteire reagálni tudjon, nagy szükség van a földhasználatról, a földek állapotáról és a termés állapotokról szóló információra. Ezért mutatta be a távérzékelést, mint azt a kutatási módszert, amellyel könnyebben hozzáférhet a hagyományos mezőgazdasági és statisztikákban és előrejelző rendszerekben lévő információhoz.

A javaslat figyelembe vette az 1445/2000/EK tanácsi határozat égisze alatt a távérzékelési módszerekre vonatkozóan időközben beindított kísérleti projektet. A Bizottság szerint ez a projekt lehetővé tette a hozambecslő és talaj- és termésállapot-megfigyelő agrometeorológiai rendszer (MARS) számára, hogy fejlettebb fokot érjen el.

Most a Bizottság a távérzékelési módszerek folyamatos alkalmazását javasolja a mezőgazdaságban a 2008-2013. közötti időszakra, a mezőgazdasági piacok megfigyelése terén. A projekt 2008. január 1-jétől hatéves időtartamra vonatkozik. Így a távérzékelő alkalmazások továbbra is a Bizottság eszközét jelentenék a közös agrárpolitika megvalósításához és megfigyeléséhez, bár az ebből származó információ a tagállamok számára is hasznos lehet.

A kérdés az, hogy ezt miként fogják felhasználni, és ki fogja azt felhasználni, ezért tartózkodtunk.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Miközben nagyvonalakban egyetértek az Európai Bizottság javaslatával, megszavazom a Baringdorf-jelentést, mivel néhány fontos pontra mutat rá.

Megértem például az előadónak a különböző tagállamok közötti adatok összehasonlításának lehetetlensége miatt kifejtett aggályait, ami az elemzések eltérő gyakoriságából következik.

Még mindig egyetértek a téradat-infrastruktúra leltárának létrehozásával és egyesítésével és a vonatkozó honlapok létrehozásával, valamint a mezőgazdasági egység honlapjának fejlesztésével, hogy az adatok nyilvánosan elérhetőek legyenek.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Mi e jelentés ellen szavazunk, mert szokás szerint, az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága megkísérel olyan módosításokat bevezetni, amelyek célja, hogy az EU költségvetéséből még több pénzt csoportosítsanak át agrárpolitikára. A Mezőgazdasági Bizottság 4. módosítása azt javasolja, hogy 9,2 millió eurót különítsenek el egy külön költségvetésben, a helyett, hogy azt az Európai Mezőgazdasági Orientációs Garanciaalapon keresztül csatornáznák. Mi ezt csak úgy tudjuk értelmezni, hogy ez a költségvetés növelése biztosításának egy módja.

  David Martin (PSE), írásban. − Én megszavaztam ezt a jelentést. Úgy érzem, hogy bármely olyan javaslat meghosszabbítása, amely megkísérel hozzájárulni a közös agrárpolitika világosabbá tételéhez az elosztásban, csak pozitív lépés lehet, amely tisztességes bánásmódot biztosít a skót gazdák számára. Ha pontosabban tudunk hozamokat becsülni, és a kapcsolódó információt szabadabban elérhetővé tesszük, az hozzájárul annak a politikának a javításához, amelyből eddig hiányzott a korrektség, az átláthatóság és a környezetre való érzékenység imázsa.

- Jelentés: Gurt Lechner (A6-0504/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német kollégám Kurt Lechner kiváló jelentése alapján én helyeslem, hogy az Európai Parlament az együttdöntési eljárás második olvasatában fogadjon el egy jogalkotási határozatot a Tanács közös álláspontjáról a fogyasztói hitelekre vonatkozó tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések harmonizálásáról szóló irányelv elfogadásához, és a két alkalommal módosított 1987. évi közösségi keretrendszer felváltásához. Üdvözlöm az Európai Bizottság óhaját, hogy megteremtse a valódi belső piac feltételeit a fogyasztói hitelek terén, garantálva a magas szintű fogyasztóvédelmet, és világosabbá téve a közösségi jogszabályokat az ilyen típusú hitelekről szóló meglévő három, az 1987., az 1990. és az 1998. évi irányelvek átdolgozásával.

Üdvözlöm a francia kollégám, Jean-Paul Gauzès által végzett jelentős munkát, aki bölcsességével és meggyőződésének erejével nagyon komolyan hozzájárult ehhez a fontos kompromisszumhoz, ami oly értékes a gazdasági növekedés, a fogyasztóvédelem és a hitelintézetek szempontjából.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Ötévnyi vita után az európai fogyasztók hamarosan azonos információt kapnak a fogyasztói hitelekről, lehetővé téve számukra a jobb összehasonlítást a külföldi ajánlatokkal, amikor gépkocsit, mosogatógépet vagy kanapét vásárolnak.

Bár az európaiak számára már most lehetséges a külföldi bankkölcsönök felvétele a fogyasztási cikkek megvásárlásához, kevesen élnek vele: jelenleg az ilyen típusú hitelek teljes összegének kevesebb mint 1 %-át veszik fel külföldön. A kamatlábak azonban jelenleg akár 100 %-kal is eltérhetnek (Portugália 12 %, Finnország 6%)! Meghatározták a legnagyobb akadályokat, amelyek a nyelvi korlátok, a távolság és a fogyasztói bizalom hiánya.

Az irányelv, amelyet támogatok, bizonyára segít majd e bizalom növelésében, jobb tájékoztatást biztosít a fogyasztóknak, és elősegíti a választásukat, miközben lehetővé teszi számukra, hogy élvezzék a védelem egységes szabályait (előtörlesztés, a visszalépés joga stb.).

Befejezésképpen két kérdés:

Nem áll fenn a veszélye annak, hogy arra bátorítjuk az embereket, hogy túlságosan eladósodjanak, ha nem erősítjük meg a hitelezők lehetőségeit az ügyfelek hitelképességének ellenőrzésére? Nincs sürgető szükség arra, hogy megnyissuk az utat a határokon átnyúló verseny előtt az ingatlanhitelek előtt is?

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a szavazás az Európai Bizottság által eredetileg 2002-ben benyújtott javaslat második olvasatához kapcsolódik. E kompromisszumok célja megállapodás elérése a Tanáccsal abban a szövegben, amely hatálytalanítaná a jelenlegi 87/102/EGK irányelvet, és közös jogi keretrendszert vezetne be a fogyasztóihitel-szerződések terén.

Az elképzelés a nemzeti piacok megnyitásának elősegítése és a határokon átnyúló fogyasztóihitel-műveletek előmozdítása a verseny élénkítése és a belső piac „javítása” céljából.

Az irányelv egyebek között meghatározza az éves hitelköltség százalékos aránya (APR) számításának képletét, az előtörlesztés esetén alkalmazandó feltételeket, és azt az információt, amelyet a fogyasztóknak a hitelszerződésekkel kapcsolatban meg kell adni.

Mi megszavaztuk azokat a javaslatokat, amelyek célja a fogyasztók jobb védelme, ami különösen fontos Portugáliában, ahol a családok eladósodottsága folyamatosan emelkedik, már meghaladva a rendelkezésre álló jövedelem 124 %-át, és ahol a nagy pénzügyi csoportok botrányos nyereségre tesznek szert.

Ellene szavaztunk mindazon javaslatoknak, amelyek célja a pénzügyi piacok megnyitásának és a határokon átnyúló hitelezésnek az elősegítése, amelyek a nagy pénzügyi csoportok piaci belépése előtti akadályok lebontását, nem pedig a fogyasztók védelmét szolgálják.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a tagállamok fogyasztói hitelekről szóló jogszabályai harmonizálását célzó jelentést.

Bár az európai háztartások már most vehetnek fel külföldön bankkölcsönöket fogyasztási javak megvásárlására, kevesen élnek ezzel. A nyelvi problémák, a távolság és a bizalomhiány a legnagyobb akadályok.

Az új irányelv növelni fogja a piac átláthatóságát, a 200 és 75 000 euró közötti hiteleket igénybevevő fogyasztók javára. A fogyasztók rendelkeznek majd mindazzal az információval, amire szükségük van a tények teljes körű ismeretében történő választáshoz, ha úgy döntenek, hogy a határokon túl vásárolnak.

Hitelajánlatok esetén a fogyasztóknak nyújtandó információt az új európai hitelinformációs űrlap tartalmazza. Az egész EU-ban összehasonlítható egységes éves hiteldíjmutató is a fogyasztók javát szolgálja majd.

Az irányelv jó minőségű alapinformációt biztosít a fogyasztóknak, amely könnyen összehasonlítható. A visszalépés joga és a túlzott költségek megfizetése nélküli előtörlesztés joga, valamint a fogyasztói jogok és kötelezettségek átlátható bemutatása megadja majd azt a bizalmat, ami az árak összehasonlításához szükséges.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Az a kompromisszum, amelyről a Parlamentnek véleményt kell mondania, nyilvánvalóan felülmúlja a Tanács álláspontját, de a fogyasztói hitelszerződések tekintetében számos kulcsfontosságú ponton még mindig elégtelen.

A 200 eurós alsó küszöb, ez az a hitelösszeg, amelytől az irányelv alkalmazandó, véleményem szerint túl alacsony, tekintettel a legtöbb tagállam életszínvonalára.

Hasonlóképpen nincs szükség az előtörlesztéssel kapcsolatos kompenzációra irányadó rendelkezések harmonizálására. A tagállamok közötti különbségek túl nagyok. A Tanácsban kialkudott „kompromisszum” pusztán különféle nemzeti rendelkezések betoldása, és több komplikációt hoz be, mint összhangot.

Véleményem szerint az irányelv túl bürokratikus a társaságok, a hitelintézetek és a fogyasztók számára. Az általa elrendelt minimális mennyiségű információ túl sok, és túl nehezen emészthető. Fennáll az a veszély, hogy a jól tájékozott fogyasztók között zavart kelt.

  Toine Manders (ALDE), írásban. − (NL) A mai szavazás eredménye az Európai Parlamentben azt jelenti, hogy jó öt év elteltével megállapodást értünk el a fogyasztóihitel-irányelvről. Az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament közötti párbeszéd sikertelen maradt a múlt hét végén, mivel az előadó tiltó ellenvetésekkel élt az előtörlesztésre vonatkozó kompromisszumos javaslattal szemben, amelyet az összes többi fél hajlandó volt elfogadni. Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport tárgyalói által ezután elért kompromisszum, amely az Európai Bizottság és a Tanács számára is elfogadható volt, ma széles támogatást kapott a Parlamenttől. Örülök, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja is úgy döntött, hogy támogatja a kompromisszumot, mivel meg vagyok győződve, hogy az a legjobbat képviseli, amit el lehetett érni a fogyasztók és az ipar számára. Szeretnék köszönetet mondani minden érintettnek, különösen az előadónak az egész folyamat során tanúsított elkötelezettségért.

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A fogyasztói és lakáshitelek értéke Görögországban elérte a 95 milliárd eurót: a fogyasztói hitelek az euróövezetben nálunk nőnek a legmagasabb ütemben és összegük megközelíti az EU éves költségvetését. Ez a növekvő szegénység jele.

Kétmillió háztartás vett fel hitelt, közülük 3-4 % képtelen az adósságszolgálatra. A legtöbb esetben a kötelezettség meghaladja a jövedelem 40 %-át, amelynek következményeként állandósultak a végrehajtók által történő lefoglalások. Ugyanez vonatkozik a kis- és közepes méretű vállalkozásokra, amelyek rákényszerülnek a hitelfelvételre.

A bankok könyörtelenül zsebre teszik a hatalmas nyereséget, ami az igen magas hitelkamatlábakól és alacsony betéti kamatlábakból, törvénytelen és szabálytalan levonásokból és díjakból, félrevezető reklámokból stb. adódik, amelynek folytán a munkavállalók még inkább eladósodnak.

Az EU támogatja a pénzintézeteket azzal, hogy garantálja a nyereséget és enyhíti a népszerűtlen politikájuk következményeit, ami még inkább korlátozza a munkavállalók vásárlóerejét, és rontja életminőségüket.

A javasolt irányelv megóvja a szerződéskötés szabadságának elvét az egyenlőtlen tárgyalási pozíciók ellenére is. Megerősíti a pénzügyi tőkét azzal, hogy a felelősséget a fogyasztóra hárítja át. Óv az előtörlesztés miatti kompenzáció ellen, elősegíti a jogszabályi rendelkezések harmonizálását, és a nemzeti piacok megnyitását a fogyasztóihitel-ágazatban, és szándékosan tudatosan és érthetetlen a kölcsönfelvevők számára.

A ΚΚΕ (Görögország Kommunista Pártja) tagjai a pénzügyi hitelek erősítése ellen szavaznak, és a valódi népgazdaságért kampányolnak a munkavállalók javára.

  David Martin (PSE), írásban. − A fogyasztói hitelekről szóló jogszabályok európai szintű harmonizálására irányuló felhívás olyan, amellyel egyetértek. A jelentés nemcsak megteremti a hitelek belső piacát a fogyasztók számára, hanem felvázolja azt a követelményrendszert is, amely biztosítja a tisztességes bánásmódot mind a fogyasztók, mind a hitelezők számára. Ezen a területen fogyasztóbarát szabályokra van szükség, különösen az előtörlesztés és a kompenzáció tárgykörében, és véleményem szerint a jelentés megfelelően tárgyalja ezeket az ügyeket. A hirdetések harmonizálása is segít annak biztosításában, hogy a fogyasztók egész Európában egyaránt jól tájékozottak legyenek, amikor a fogyasztói hitelekhez kapcsolódó döntéseiket meghozzák.

  Béatrice Patrie (PSE), írásban. – (FR) Én azért szavaztam meg a PSE képviselőcsoportja és a Tanács között elért kompromisszumot (46. módosítás), mert az lehetővé teszi, hogy a tavaly a német elnökség idején létrehozott egyensúly fennmaradjon.

Én örülök annak, hogy az ebben az irányelvtervezetben a fogyasztói hitel minimuma 200 euró, és maximuma 75 000 euró. Én azonban jobban szerettem volna, ha a felső határt 50 000 eurónál húzzák meg.

Különösen örülök annak, hogy a plenáris ülésben minősített többséget sikerült szerezni, biztosítva, hogy a fogyasztók érdekei egyértelmű védelemben részesüljenek előtörlesztés esetén. A bankok által esetleg követelt kompenzációt szigorúan ellenőrizhetik, és a 10 000 euró összeg alatti hitelek esetében megtilthatják.

Mindenesetre változatlanul prioritásként kell küzdeni az emberek túlzott eladósodása ellen, és a hitelt ésszerű módon kell igénybe venni. Illúzió azt gondolni, hogy a fogyasztást a háztartási hitelek révén lehet felvirágoztatni: ez a megközelítés csak a legsebezhetőbb fogyasztók elszegényedéséhez vezethet.

A növekedés fogyasztáson keresztül történő élénkítését azzal lehet elérni, ha a béreket emelik, és nem a rendelkezésre álló hitelt!

  Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) A mai napon elfogadtuk Lechner úr jelentését az európai fogyasztóihitel-piac megnyitásáról.

Nekem úgy tűnik, hogy annak a piacnak európai piaccá történő átalakítása, amely mindeddig erőteljesen nemzeti jellegű volt, fenntartva mindeközben a fogyasztóvédelem magas szintjét, az első lépés a fogyasztói hitelekre vonatkozó szabályok harmonizálása felé.

Változatlanul túl magas azonban a fogyasztók eladósodásának kockázata. Az ellenőrzés és az átláthatóság alapvető fontosságúnak tűnik, amit az összes fogyasztó hitelképességére vonatkozó adatbázisok létrehozásával lehet elérni.

Legtöbb kollégámhoz hasonlóan azonban én is a 16. cikk 29. módosítása ellen szavaztam, és örülök, hogy azt elvetették. Véleményem szerint ez a pont valóban büntette azokat a fogyasztókat, akik úgy döntenek, hogy kölcsönüket idő előtt visszafizetik.

A hitel lejáratát megelőző előtörlesztés lehetőségének felajánlása a fogyasztók számára kezdeményezés. Ezt nem szabad elrontani azzal, hogy a hitelezőnek megadjuk a kompenzáció igénylésének lehetőségét valamennyi költségre, amennyiben az nem tisztességes és indokolt.

Ezért volt szükséges határokat szabni. A hitelező a hitel értéke 1 %-ánál nagyobb mértékű kompenzációt nem igényelhet.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A fogyasztói hitelek közös jogi keretrendszerének világos, egyszerű és tömör szabályokat kell lefektetnie, hogy európai hozzáadott értéket kínáljon a belső piac fejlesztése céljából.

Ma ezért gratulálni szeretnék a Parlamentnek az e jogszabállyal kapcsolatban elért, jó irányba mutató megállapodáshoz. Én nagyon fontosnak tartom a nemzeti piacok megnyitását a fogyasztói hitelek terén, mivel az élénkíti a versenyt, és ennek igen kedvező eredményei lesznek a fogyasztók számára.

Ezzel az új javaslattal az EU egyértelműen a pénzintézetek közötti versenyt támogatja, és megteremti a szükséges átláthatóságot a hitelnyújtással kapcsolatos szerződéskötés előtti és szerződéses információ közzétételéhez; ezek olyan adatok, amelyeket alapvető fontosságúnak tartok a fogyasztóvédelem szempontjából, és valószínűnek tartom azt is, hogy a kamatlábak is csökkenhetnek a megnövekedett kínálat miatt, különösen a kisebb piacokon.

Az e megállapodás szerint lefektetett hitelplafonok ugyancsak nagyon kedvezőek a portugál piac szempontjából. Meg vagyok győződve arról, hogy az új keret további hitelezési lehetőségeket segít elő, mivel jelenleg szükség van a fogyasztók és az ő hitelképességük megfelelő védelmének biztosítására, megakadályozva a túlzott eladósodást, összefüggésben az egészséges szociálpolitikával is. Az előnyök azért vannak, hogy abból hasznot húzzunk, és nem azért, hogy problémák megoldásával újakat kreáljunk.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Ez egy rendkívül ellentmondásos irányelv – majdnem hat évig „jegelve” –, amit az Európai Parlament a mai napon elfogadott. Ez mégis egy olyan szöveg, ami igen közel áll az európaiak szívéhez, mert a fogyasztói hitelpiac harmonizálásáról rendelkezik.

Ez a piac mintegy 800 milliárd eurót ér (három európai közül kettő hitelre vásárol bútort, televíziót vagy gépkocsit), és a kamatlábak jelenleg 6 %-tól (Finnországban) több mint 12 %-ig (Portugáliában) terjednek, mégis a tranzakciók ez idáig elsősorban nemzetiek voltak; a hitelek kevesebb mint 1 %-a nyúlik át a határokon.

Az irányelv megnyitja az európai határokat a legjobb hitelmegállapodást kereső fogyasztók előtt: kiválaszthatják a legjobb ajánlatot, és ugyanazokat a jogokat és ugyanazt a szabványos információt, összehasonlítási lehetőséget és mindenek fölött a túlzott eladósodás elleni védelmet garantáljuk számukra. A kölcsönkérő hitelképességének megállapítása, visszautasítás esetén ingyenes és gyors tájékoztatás, és a 14 napos határidőn belül a visszalépés joga, ez néhány az irányelv fő céljai közül.

Sajnálatos dolog azonban, és nagyon sajnálatos az előtörlesztés feltételei körüli egyértelműség hiánya. Az idő előtt visszafizető ügyfelek súlyos szankcionálása a harmonizáció további előnyeit teljesen értéktelenné tenné!

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én megszavaztam a fogyasztói hitelről szóló Lechner-jelentést. Úgy vélem, létfontosságú az Európai Unió számára, hogy rendelkezzen olyan általános hivatkozási keretrendszerrel, amelynek célja a polgárok védelme egy olyan ágazatban, amely az utóbbi években jelentősen növekedett.

Olaszországban különösen a fogyasztóihitel-szerződések terén gyorsult a növekedés. Azokat igen gyakran a fogyasztókat csábító reklámkampányok után kötik meg, anélkül, hogy teljes mértékben tudatában lennének jogaiknak és a szerződéses feltételeknek, és csak később derül ki a számukra, hogy milyen feltételek és kötelezettségek terhelik őket. Ebben az összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy a fogyasztóvédelem fokát tanácsos növelni, többek között ezen irányelven keresztül is.

  Andrej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én megszavazom Kurt Lechnernek a fogyasztóihitel-szerződésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésére irányuló tanácsi közös álláspont második olvasatára vonatkozó ajánlásról szóló jelentését.

Úgy érzem, hogy az egymást követő tárgyalások során elért kompromisszum kielégítő. A javasolt megoldás célja a hitelbírálati eljárás egyszerűsítése, és a fogyasztók számára a hitelhez való hozzájutás megkönnyítése az egész Európai Unióban. A harmonizáció és a szabványok egységesítése növeli a versenyt a hitelintézetek között, csökkenti a költségeket, és valódi belső piacot hoz létre a fogyasztói hitelek területén.

  Jacques Toubon (PPE-DE), írásban. – (FR) A fogyasztói hitelekről szóló irányelvtervezet megszavazása a Parlamentnek az UMP-hez [Union pour un Mouvement Populaire/Unió egy Népi Mozgalomért] tartozó francia tagjai szemében lényeges előrehaladásra utal.

Sőt, az Európai Parlament, és különösen az előadó Lechner úr hozzájárulásának köszönhetően a végleges szöveg ösztönzi a határok megnyitását a mindennapi élet egy fontos területén, miközben megóvja a fogyasztók, különösen a francia fogyasztók meglévő jogait.

Az irányelv átültetése ezért lehetővé teszi, hogy a jövőben jobb hitelfeltételeket kínáljanak, és korlátozzák az emberek túlzott eladósodásának kockázatát.

  Bernadette Vergnaud (PSE), írásban. – (FR) Hat évvel az euró bevezetése után Európa még mindig nem rendelkezik egységes piaccal a banki műveletek terén, ami előnyös lenne a fogyasztóknak, és kézzel foghatóbbá tenné számukra az egységes valuta előnyeit.

Az ajánlatok összehasonlításának megkönnyítése érdekében a kamatlábakra és hitelfeltételekre vonatkozó információt szabványosítják. Így a fogyasztók a tények teljes ismeretében választhatnak, és a legjobb hitelfeltételekhez juthatnak hozzá.

A hitelezőknek egyértelmű információt kell adniuk a fogyasztók számára a hitelajánlatok előnyeiről és hátrányairól. Kapcsolt hitel esetén (az áru azonnali leszállítása) a visszalépés jogának, és a hitel előtörlesztése esetén alkalmazható díjai mértékének szabályait egyértelműen alkották meg. Ezeknek a díjaknak "tisztességesnek és tárgyilagosan indokoltnak" kell lenniük. Nem haladhatják meg a lejárat előtt visszafizetett hitel összegének 1%-át, és nem engedhetők meg a változó kamat mellet nyújtott kölcsönök esetében. Különösen örülök, hogy a tagállamok is elmondhatják – mert Franciaországban ez már így van –, hogy a 10 000 eurónál kisebb értékű hitelek esetében kompenzáció nem igényelhető, és ezért szavaztam igennel.

- Jelentés: Roberta Angelilli (A6-0520/2007)

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A mérsékeltek az EU gyermekjogi stratégiájára vonatkozó javaslat mellett szavaztak. Mi úgy ítéljük meg, hogy a gyermekek jogait ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint az emberi jogokat, és természetesen támogatjuk a fellépést minden olya jelenség ellen, mint például a gyermekpornógráfia vagy a gyermekek szexuális kizsákmányolása. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a jelentés több pontja olyan területekhez kapcsolódik, amelyeket kormányközi alapon kellene szabályozni, ilyen például az örökbefogadások ügye. Ezen kívül a jelentés témái közül többet meglévő EK-jogszabályok már szabályoznak, ilyen például a televíziós reklám és a termékek címkézése.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Én megszavaztam ezt a jelentést, mert úgy vélem, jó hozzájárulás a gyermekek elleni bántalmazás és erőszak minden formája elleni küzdelemhez, ideértve a szegénységet, a diszkriminációt és az oktatáshoz való hozzáférést is.

Különösen üdvözlöm az EP támogatását egy olyan mechanizmus kidolgozásához, amelynek révén a gyermekmunka révén előállított termékek szállítói Európában büntethetővé válnak. Én is sürgetem a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő mechanizmusokat, amelyek felelőssé teszik a fővállalkozót a szállítási láncban az ENSZ gyermekmunkáról szóló konvenciójának megsértése esetén.

Én azonban helytelenítem a kísérleteket arra, hogy a serdülők szexuális és reprodukciós egészséghez, családtervezési oktatáshoz és szolgáltatásokhoz fűződő jogaira vonatkozó hivatkozások eltöröljék.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam Roberta Angelilli „Azt EU gyermekjogi stratégiája felé” című jelentését, mert fontos felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az EU-szinten elfogadott számos instrumentum közvetve vagy közvetlenül érinti a gyermekek jogait. Ezért azt hiszem, alapvető fontosságú létrehozni azt a jogszabályi keretrendszert, amely elismeri a gyermek jogait, hogy azok törvényi formában kodifikálásra kerülhessenek.

Ebben az összefüggésben ez a jelentés fontos hozzájárulást tesz, biztosítva, hogy a gyermekek jogait tartsák tiszteletben, amennyiben kiáll az olyan közösségi jogszabályalkotás mellett, amely tiltja a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formáját, és hangsúlyozza az olyan területek jelentőségét, mint az oktatás, az egészségügy, az örökbefogadás, valamint a szegénység és a diszkrimináció elleni fellépés. Szeretnék arra is rámutatni, hogy az új Lisszaboni Szerződés biztosítja a jogalapot a gyermekjogok számára, amelyeket most már az Európai Unió céljai is tartalmaznak.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A gyermekjogok kétségtelenül egyetemes és sérthetetlen jogok, és a Junilistan tagjai örömmel jegyzik meg, hogy valamennyi EU-tagállam ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét. Ez azt jelenti, hogy bennünket már nemzetközi jogszabály kötelez arra, hogy megvédjük a gyermekeket a gyermekmunkával, a gyerekkereskedelemmel, az erőszakkal és a gyermekek életébe való beavatkozás sok más formájával szemben. Ezen kívül a gyermekjogok egy olyan területét képezik a svéd jognak, amely kompromisszumok nélkül a gyermek legjobb érdekeit helyezi a megfontolások előterébe.

Mi azért tartózkodtunk a jelentésről szóló szavazás során, mert úgy tűnik, hogy az előadó jelentésében nem tudta a figyelmét a gyermekek érdekeire összpontosítani. A jelentés szinte kizárólag arra összpontosít, hogy a tagállamoknak melyik konkrét szociális modellt kellene elfogadniuk saját országukban ahhoz, hogy végrehajtsák mindazt, amiről az Európai Parlament úgy véli, hogy az a legjobb megoldás. Ebben a jelentésben minden benne van, a televízión bemutatott erőszaktól és az erőszakos számítógépes játékok betiltásától a kényszerházasságig, az illegális örökbefogadásig, és az illegális munkavégzésig.

Természetesen megszavaztuk azokat a módosításokat, amelyek aláhúzzák az ENSZ gyermekjogi egyezményének való teljes körű megfelelés fontosságát, mivel az garantálja a gyermekek törvényi védelmét és egyetemes emberi jogait.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés majdnem 200 cikkből áll, és tartalmaz néhány olyan aspektust, amelyet támogatunk, míg másokat nem. Szavazatunkat e megállapítás fényében kell értelmezni.

Szeretnénk azonban rámutatni arra, hogy a jelentés nem foglalkozik azoknak a helyzeteknek az okaival, amelyeket némelykor diagnosztizál.

A jelentés kivonja magát a felelősség alól azzal, hogy nem teszi kritika tárgyává az EU neoliberális politikáit, amelyek emberek millióinak, különösen a gyermekeknek a szegénysége mögött meghúzódnak. Ezek a politikák mély és elfogadhatatlan társadalmi egyenlőtlenséghez vezetnek, amelyet a kapitalista kizsákmányolás és koncentráció okoz. Ezek a politikák előmozdítják a társadalmi viszályt, együtt a munkavállalói bérek értékének elvesztésével, az egyszerű elbocsátás lehetőségével, és az egyre bizonytalanabb szerződéses megállapodásokkal; hosszabb és rugalmasabb munkaidővel, és a közszolgáltatások liberalizálásával és privatizálásával. Ezeknek a politikáknak súlyosan ártalmas következményei vannak a munkavállalók és családjuk teljesítőképességére és életfeltételeire, és ezért a gyermekeikre is.

A gyermekjogok tiszteletben tartása és azok teljes körű gyakorlása egyebek közt tisztességes vagyoneloszlást, jogokat biztosító munkahelyeket, tisztességes béreket, rövidebb munkaidőt, a társadalombiztosítás, az egészségügy és az egyetemes és ingyenes oktatás erős állami rendszereinek kifejlesztését követeli meg.

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − Miközben a jelentésre igennel szavaztam, tisztázni szeretném álláspontomat a jelentés második bekezdésével kapcsolatban. Ez kimondja, hogy a kormányközi konferencia 2007. október 19-i határozata, amely a gyermekjogokat az EU egyik céljaként beépíti a Lisszaboni Szerződésbe, a gyermekjogok új jogalapját teremti meg. Frattini biztosnak a plenáris vitában erre vonatkozó kérdésemre adott válasza szerint Lisszabon nem teremt konkrét jogi alapot, és ezt fontos tisztázni. Ami a 127. bekezdést illeti, ezt nem támogatom, mint ahogyan nem támogatom a fejkendők és a hijabok betiltását sem.

  Milan Horáček (Verts/ALE), írásban − (DE) Szeretném kommentálni az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló Angelilli-jelentést. Ez egy nagyon jó jelentés. A gyermekprostitúció és a szexturizmus gyökeres kezelése különösen fontos.

E bűncselekmények áldozatai megtalálhatók a mi ajtónk előtt is. Például Németország, a Cseh Köztársaság és Ausztria közötti határterületen a nők, és egyre inkább a gyermekek prostitúciója is hatalmas mértékben megnövekedett a határok megnyitása után. Ez a téma azonban nem volt EU-szintű prioritás hosszú időn át.

A gyermekprostitúció szempontjából központi problémák ellen csak európai szinten lehet fellépni (az elkövetők által interneten történő hálózatépítés, és az együttműködés hiánya a határon átnyúló felügyelet és bűnüldözés tekintetében).

A jelentés foglalkozik ezekkel a területekkel, és átfogó stratégiába építi be őket. Bár még mindig sokat kell tennünk a gyermekekkel szembeni erőszak ellen, ez bátorító jel.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Én megszavaztam ezt a jelentést, mert azt átfogó beszámolónak tartom, amely teli van jó javaslatokkal. Különösen üdvözlöm a gyermekek azon jogának elismerését, hogy vonják be őket a személyüket közvetlenül érintő döntések meghozatalába, illetve a jogi és közigazgatási meghallgatások során rendelkezzenek megfelelően képviselettel. A jelentés erőteljesen szól az egészséges környezet szükségességéről, és a játékhoz fűződő jogról. Azt is elismeri, hogy a törvényesen munkavállalásra jogosult gyermekeket az egyenlő munkáért egyenlő bér elve alapján fizessék meg: túl sok fiatalt használnak fel arra, hogy olcsó alternatívát biztosítsanak más munkavállalókkal szemben, amikor számos ágazatban éppen olyan jól, és éppen olyan keményen dolgoznak. Megszavaztam annak a bekezdésnek a kihagyását, amely arra ösztönözte volna az államokat, hogy a hijab viselését fiatal lányok esetén helyezzék törvényen kívül. Véleményem szerint ez a Nőjogi Bizottságnak egy nem helyénvaló javaslata, mivel feltételezi, hogy a hijab automatikusan a nő alárendeltség jele, pedig nem az. Engem személyesen sért, ha serdületlen kislányokat látok olyan ruhákban, amelyekre szexuális felhívást helyeznek el, de nem próbálnám meg ezt egy parlamenti jelentésen keresztül betiltani. Örülök, hogy a jelentést e bekezdés nélkül fogadtuk el.

  David Martin (PSE), írásban. − Én nyomatékosan támogatom az átfogó és következetes európai gyermekjogi stratégia gondolatát. A gyermekek által elszenvedett erőszak, szegénység és megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem olyan dolog, amelyet nem kellene egyszerűen nemzeti szinten kezelni. A gyermekek oktatáshoz, egészséghez és örökbefogadáshoz fűződő jogainak védelme mind olyan jog, amelyet Európának teljes egészében továbbra is el kell ismernie, és védenie kell.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az ősi iszlám hagyományokkal rendelkező párhuzamos társadalmakban növekszik az erőszak. A gyermekek az iskolaudvarokon és az utcákon élik ki a dekadens nyugati kultúra iránti beléjük nevelt gyűlöletet, vagy akár potenciális terroristákká válhatnak. Mi az előzetes figyelmeztető jeleket valamilyen félreértelmezett tolerancia miatt nem vettük észre, és nem voltunk hajlandóak elfogadni azt, ami egy robbanásveszélyes momentum.

A gyermekkereskedelem és pornográfia növekedése is riasztó mértékű – közismerten éppen a szexuális bűnelkövetők esetében magas a visszaesési arány. Ebben az összefüggésben lelepleződtek kétes örökbefogadási eljárások is a fejlődő országokból származó gyermekek esetében; olyan eljárásokról van szó, amelyekben a gyermekkereskedelemtől, a szervkereskedelemtől vagy a prostitúciótól sem riadtak vissza.

Tekintettel az örökbefogadásra váró árva gyermekek sokaságára – elsősorban keleten –, és az Európában meg nem született gyermekek millióira, a nem európai gyermekek örökbefogadásának szigorú tiltása súlyos csapást mérne a gyermekkereskedelemre; hasonló hatása lenne az egész Európát lefedő szexuális bűnelkövetői nyilvántartás bevezetésének, és a gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolat, illetve a gyermekpornók birtoklása szigorúbb büntetésének. Végül, de nem utolsósorban, fel kell lépni a családi erőszak ellen a migráns családokban, és korlátozni kell a külföldiek arányát az iskolában, hogy hatástalanítani lehessen a növekvő erőszakot.

  Baronesse Nicholson of Winterbourne (ALDE), írásban. − Miközben a Lisszaboni Szerződés az EU átfogó céljaként tűzi ki a gyermekjogok előmozdítását, e célra nem hoz létre új törvényhozási jogköröket. Én úgy vélem, ezen a területen minden elmozdulásnak a meglévő jogi keretek között kell maradnia. Ebben a jelentésben lényeges olyan területek vannak, amelyek túllépnek ezeken a határokon. A jelentés nem kínál megvalósítható megoldásokat a gyermekek problémáira sem. Ennek egy példája az intézeti ellátás. Megszavaztuk, hogy ezt átmeneti intézkedésre korlátozzuk. Mégis, egész Európában gyermekek százezrei születésüktől fogva vagy később kerülnek olyan súlyos fizikai vagy intellektuális hátrányba, amely orvosi vagy társadalmi szempontból szükségszerűvé teszi a a hosszú távon intézeti gondozást. Az a gyermek, akinek mind a négy végtagja bénult, nyitott gerinccel vagy vízfejűséggel született, méltóságteljes és boldog életet élhet a szakszemélyzet gondozása és családi látogatások mellett. A rendszer megerősítése a prioritás, nem annak megszüntetése.

Nekünk itt Európában követnünk kell az Egyesült Nemzetek gyermekjogi konvencióját. Ez a jelentés a konvenció több fontos üzenetét is torz módon tartalmazza. Ezért sajnálattal bár, de úgy találtam, hogy nem tudom támogatni ezt a jelentést, miközben osztom azt a gyermekek jólléte iránti aggodalmat, amelyet annak támogatói kifejeztek.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Ez az irodalmi ékesszólással teli hosszú jelentés megkísérli elfedni az EU és tagállamainak felelősségét azért a barbár politikáért, melynek következményeként a hétköznapi családok gyermekei és szülei embertelen feltételeket kényszerülnek megtapasztalni. Micsoda képmutatás, hogy az EU mutasson érdeklődést a gyermekjogok iránt, miközben politikája munkanélküliséggel, részleges foglalkoztatással, az életszínvonal zuhanásával, az egészségügy és az oktatás privatizálásával, és a sport és a kultúra piacosításával sújtja a munkavállalókat. Az épületes hivatkozások a gyermekekkel szembeni erőszak, a gyermekpornográfia stb. elleni fellépésre nem rejthetik el azt a tényt, hogy a rendszer, amelynek legfontosabb értéke a profit, a gyermekeket magukat is a profit forrásaként kezeli. Üzleti alapokra helyezi az örökbefogadást, és rákényszeríti az embereket a gyermekmunkára, a prostitúcióra és a szervkereskedelemre. Hogyan merészelnek az EU szószólói a gyermekjogokról beszélni, amikor az EU/NATO légiereje a lényegét tekintve lebombázott egy belgrádi szülőotthont. Emlékezzünk csak rá, hogy az európai és a NATO fegyveres erői gyermekek ezreit gyilkolják meg Afganisztánban, Irakban és másutt. Emlékezzünk rá, hogy Afrikában, Ázsiában és szerte a földgolyón gyermekek százezreit ítélik halálra az éhezés és a betegségek miatt – ezek azok a bűncselekmények, amelyekről a jelentés mélyen hallgat.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) A gyermekek a fogantatás pillanatától fogva saját jogokkal rendelkező emberek. Minden gyermeknek joga van a családhoz, ami a nevelésének az alapja. Nem feledkezhetünk meg az utcagyerekekről és a migránsok gyermekeiről, akik szintén ki vannak téve az erőszaknak. A gyermekjogoknak kell az EU fő prioritásává lenni. Üdvözlöm a bizalmas forró vonal létrehozására irányuló kezdeményezést.

Szavazatommal kifejeztem, hogy egyetértek az EU stratégiájával a gyermekjogok területén. A stratégiával kollegám, Angelilli asszony kiváló jelentése foglalkozik, amely nagyon sok hasznos információt tartalmaz.

Fel kell ismernünk, hogy még mindig hiányzik a jogalap. A hosszú távú stratégia részeként szükséges ezért konkrét intézkedéseket elfogadni a gyermekjogok területén, és azokat a lehető leggyorsabban végrehajtani. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása az EU alapjogi chartáját törvénynél fogva kötelezővé teszi. Annak 24. cikke kifejezetten a gyermekjogokkal foglalkozik.

Az előttünk álló napokban számos kihívással kell szembenéznünk: a lehető legnagyobb mértékben csökkentenünk kell a kíberbűnözést, véget kell vetnünk a pedofíliának és a gyermekek és kiskorúak elleni szexuális abúzusnak, és létre kell hoznunk az örökbefogadás nemzetközi szabályait, amelyeknek a gyermekek, és nem a felnőttek érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Az erőszak minden formáját tiltani kell.

Most jött el az idő a szavak cselekvéssé alakítására. Az EU-nak figyelnie kell a gyermekekre: ők a holnap társadalmának alapjai. Az európai háznak gyermekek számára is biztonságos háznak kell lennie. Ha boldog gyermekeink vannak, boldog lesz a társadalmunk is.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – Az európai gyermekjogi stratégia felépítéséről szóló vitában, azt hiszem, prioritást kellene adnunk a „gyermek érdekeinek”, nem a jogok eszméjével ellentétben, hanem azok kiegészítéseként, és egyben a stratégia vezető témájaként.

A gyermekjogokat fenyegető veszedelmek természetüket és mértéküket tekintve különbözőek szerte a világban és egész Európában. Míg néhány helyen a szegénység és az annak okai elleni fellépés élvez elsőbbséget, vagy intézkedéseket kell hozni a gyermekek katonaként vagy szexuális kizsákmányolás tárgyaként történő felhasználása ellen, más esetekben az egészségügyi ellátáshoz, a szexuális erőszakkal vagy a gyermekkereskedelemmel szembeni védelemhez fűződő jogokat, vagy az időben történő örökbefogadás átlátható szabályok szerinti jogát kell megóvnunk, és a család szerepét kell erősítenünk. A kritérium azonban mindenkor a „gyermek legjobb érdeke” legyen.

Ez az a norma, az a kritérium, amelyet alkalmazni kell bármilyen határozat, jogalkotás vagy intézkedés hasznosságának, szükségességének és érdemének értékelésére. Ezért én azt hiszem, hogy e stratégia megalkotása során legfontosabb, hogy ezt a fogalmat bevezessük, amelyhez képest a jogok jegyzékének alárendeltnek kell lennie, mivel azok nem mindig ésszerűek, elérhetőek vagy helyénvalóak.

  Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) E jelentés nagy érdeme, hogy világosan meghatározza a gyermekjogokat, de mindenekelőtt az, hogy szinte kimerítően elítéli a gyermekeket fenyegető veszélyeket: a horrortól, a pornográfiától és az erőszaknak a médiában korai életkorban történő bemutatásától a becsület nevében elkövetett bűncselekményekig, a kényszerházasságokig, és a nemi szervek kulturális vagy vallási okok miatti megcsonkításáig.

A nélkül, hogy az „iszlám” vagy „iszlamizmus” kifejezéseket egyáltalán megemlítené – ezek a kifejezések szigorúan tabuk, mivel a politikai korrektség, és a megtorlástól való félelem teljes mértékben tiltják e vallás bármilyen kommentálását, és még inkább annak bármiféle bírálatát –, az előadónak mégis sikerül az általánosabb megjegyzések álcája alatt a szabályok között elítélni mindazt a diszkriminációt, amit az iszlám gyakorlása idéz elő. Így például azt, hogy eltiltja a lányokat bizonyos oktatásban és sportokban való részvételtől, mint például az úszás, és elítéli azokat a hagyományos barbár szokásokat, amelyek sérelmesek a muzulmán hitű fiatal lányokra nézve.

Mi ennek nagyon örülünk. Ez a jelentés az első lépés a kifejezés szabadsága és a világos látásmód kezdete felé. Megszavazzuk azt.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Egy bekezdés valamennyi képviselőcsoport számára aggályosnak bizonyult. Az eredeti jelentés 127. bekezdésében állt az a javaslat, amely felhívta valamennyi EU-tagállamot, hogy tiltsa be a fejkendő és a hijab viseletét az iskolában. Magánszemélyként szimpatizálhatunk az alapötlettel, nevezetesen, hogy meg kell védeni a gyermekek szabad játékhoz fűződő jogát, hogy részt vehessenek az iskolai tornaórákon, és hogy kiskorúként bizonyos védelmet élvezzenek a szülők korlátozó hatalmával szemben. Egy ilyen bonyolult és érzékeny kérdés azonban aligha oldható meg EU-szinten. Európa nemzetei saját történelmük és helyzetük alapján egyensúlyozzák ki a gyermekek, a szülők és az állam jogait és kötelezettségeit. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy az EU-nak jó keretet kell létrehoznia. Ésszerű távlatba helyezve, a 127. bekezdés mindenféle ilyen kereten kívül esik.

  Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. − Örültem, hogy a Bizottság és a következő jelentés erőteljesen a családra összpontosít, és elismeri a család helyét a gyermekekkel kapcsolatban. Ugyancsak üdvözlöm a gyermekek erőteljes védelmét az emberkereskedelemmel, az intézeti elhelyezéssel, a pornográfiával és a rokkantsággal kapcsolatban.

A jelentés azonban az EU politikáját összekapcsolja az ENSZ gyermekjogi konvenciójával, amely a szülőkről az államra helyezi át a gyermekekkel kapcsolatos kompetenciát. Bár kifejezetten nincs megemlítve, ez egy súlyosan aggályos, földindulásszerű elmozdulás.

E jelentést, annak fentebb általam említettem pozitív elemei dacára, sajnálatos módon a szexuális és reprodukciós jogokkal kapcsolatos napirend előmozdítására használták fel (ami az ENSZ konvenciója szerint magában foglalja az abortuszt), ami már csak azért sem odaillő, mert itt gyermekekről és a gyermekek védelméről van szó. Bár én nagyon erősen támogatok minden gyermekvédelmet, úgy találtam, hogy ezt a jelentést nem tudom támogatni.

  Bart Staes (Verts/ALE), Az ENSZ gyermekjogi egyezménye ellenére, amelyet sok tagállam aláírt, még mindig túl sokszor sérülnek a fiatalok és a gyermekek alapvető jogai.

Ezért nagymértékben üdvözöljük a Bizottságnak az európai stratégia bemutatására irányuló kezdeményezését. Bár a gyermekjogok kérdése a nemzetállamok kompetenciája marad, a Bizottság és az EP előadója, Angelilli asszony számos sürgető kérdésre mutatott rá, ilyen például az erőszak valamennyi formája és a gyermekeket érintő szegénység és diszkrimináció elleni fellépés, valamint a bevándorló gyermekek jogainak tiszteletben tartására. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjának sikerült a következő pontokkal kiegészíteni a jelentést: nagyobb figyelem a gyermekeknek a rájuk vonatkozó döntések meghozatalában való részvételéhez fűződő jogárra, a gyermekek szószólójának elismerése, a gyermekmunka tilalma, azonos munkáért azonos bér a 18 éven aluliak számára is, a menekült gyermekek jogainak elismerése, valamint a tiszta és védett környezethez fűződő jog.

Nagy öröm számomra, hogy a Parlament időt biztosított e téma megvitatására, és én teljes mértékben támogatom ezt a jelentést.

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Én nem tudtam támogatni a gyermekjogi stratégiáról szóló jelentést, mert a baloldalnak sikerült öt helyen is hivatkoznia ezekre az úgynevezett jogokra és a reprodukciós egészségre, ami egyebek közt az abortusz elérhetőségét is jelenti.

  Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Én amellett vagyok, hogy az EU mozdítsa elő a gyermekjogokat. Szeretném a bizottság figyelmét ismételten felhívni egy közelmúltbeli példára, ez pedig a gyermekek hátrányos megkülönböztetése az utazási jogok tekintetében, mivel a légitársaságok megszüntetik a kíséret nélküli kiskorúak repülését segítő létesítményeiket. Ha ugyanezt tennék a rokkantak vagy bármilyen más hasonló csoport esetében, ez (nagyon helyesen) felzúdulást okozna, de úgy tűnik, az EU azt tartja, hogy a gyermekek ilyen önkényes jogfosztása teljesen rendben van.

Ugyanakkor bizonyos vita alakult ki a 127. bekezdéssel kapcsolatban, amely felhívta a „tagállamokat, hogy tiltsák be a fejkendőket és a hijabot legalább az általános iskolában”. Én e bekezdést leszavaztam egyrészt a kétértelmű szövegezés miatt, másrészt azért, mert úgy vélem, ez túlságosan fontos kérdés ahhoz, hogy egy ilyen jelentés periférikus része foglalkozzon vele. Mindenesetre csalódást okozna nekem, ha ilyen gyakorlat terjedne el Európa általános iskoláiban.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Én vagyok a legerősebb védelmezője annak, hogy a gyermekeket stabil, szeretetteljes és biztonságos családi környezetben részesítsük megfelelő nevelésben, védjük meg őket a sérelmektől és az erőszaktól, adjunk nekik erkölcsi iránymutatást és első osztályú oktatást, és biztosítsuk számukra a legjobb lehetőségeket. Úgy vélem, hogy ebben az állam szerepe korlátozott – nem szabadna elvonnia a szülők, az egyházak és az iskolák jogait és kötelezettségeit. Éppen ezért semmilyen indokát nem látom annak, hogy az EU beavatkozzon ebbe. Sajnálom, hogy eltörölték a fejkendők és a hijab legalább az általános iskolában történő tiltására vonatkozó felhívást– milyen remény van a nyugati társadalmak főáramába való megfelelő integrációra, ha ilyen öltözéket megengedünk? Ugyancsak sajnálom a serdülők szexuális „jogaira” vonatkozó szöveg beillesztését – ez a gyermekkor pontos fogalmának a további eróziója. Emiatt – és sok más miatt – én a jelentés ellen szavaztam.

- Jelentés: Doris Pack (A6-0502/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német kolléganőm, Doris Pack kiváló jelentése alapján megszavaztam az Európai Parlament állásfoglalását a felnőttkori tanulásról, amely válasz a Bizottság „Felnőttkori tanulás: tanulni sohasem késő” című közleményére.

Az oktatás és a képzés, különösen a felnőttek élethosszig tartó tanulása kritikus tényezők a Lisszaboni Stratégia céljainak eléréséhez, nevezetesen a gazdasági növekedés, a versenyképesség és a társadalmi fejlődés magvalósításához. Nézzük akár a versenyképességet, akár a felnőttek társadalmi integrációját vagy a demográfiai változásokkal kapcsolatos kihívásokat, ez a 2001-re visszanyúló kezdeményezés jó hír az Európai Unió és polgárai számára.

Ami a tanulást illeti, és általánosabban, a vállalkozásokkal kapcsolatos kérdéseket illetően azt javaslom, hogy az ügyet adjuk át a szociális partnereknek, akik – és erre folyamatosan emlékeztetni kell bennünket – rendelkeznek az európai szociális jog megalkotásához szükséges jogi instrumentumokkal; ezt a jelenlegi szerződés, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 137. és rá következő cikkei, és a jelenleg a ratifikáció folyamatában lévő Lisszaboni Szerződés ugyancsak megerősíti.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Én megszavaztam ezt a jelentést, mert a gazdasági és társadalmi változások jelenlegi mértéke, a tudásalapú társadalomba történő gyors átmenet és az elöregedő népességből adódó európai demográfiai változások mind olyan kihívásokat jelentenek, amelyek az oktatás és képzés új megközelítését igénylik az élethosszig tartó tanulás keretében.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam Doris Pack „Felnőttkori tanulás: tanulni sohasem késő” című jelentését, mert úgy vélem, hogy a felnőttkori tanulás bizonyos alapvető készségek megszerzése révén kulcsfontosságú a nagyobb gazdasági növekedést, versenyképességet és társadalmi befogadást célzó Lisszaboni Stratégia céljainak eléréséhez.

Ugyanakkor, és ennek kiegészítéseként, én egyetértek azzal a nézettel is, hogy az élethosszig tartó tanulás alapvető fontosságú, ha szembe kívánunk nézni a gazdasági és szociális változások jelenlegi kihívásaival, a tudásalapú társadalomba történő gyors átmenettel, és az elöregedő lakosság miatti demográfiai változásokkal.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Fontos, hogy több figyelmet szenteljünk a felnőttkori tanulásnak. A felnőttkori tanulás napirendjét előtérbe kell helyezni. A felnőttek oktatásban és képzésben való részvétele nem elegendő, ha az EU 2010-re el akarja érni a teljesítménymércéül kitűzött célt, azaz a felnőttkori tanulásban résztvevők 12,5 %-os arányát.

Fontos ugyanakkor biztosítani a felnőttkori tanulás minőségét is, külön figyelmet szentelve a minőség különféle dimenzióinak a tanulásban, elsősorban az oktatók, a minőségbiztosítási mechanizmusok és az oktatási módszerek és anyagok fejlesztésére.

Amint a jelentés kifejti, a felnőttkori tanulás életfontosságú összetevője az élethosszig tartó tanulásnak, és az egy rendkívül komplex ágazat. A felnőtteknek össze kell kötniük a tanulást az ismereteikkel, a tapasztalataikkal és kulturális hátterükkel.

Végezetül, fontos hangsúlyozni a nemek közötti egyenlőséget az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó programok tekintetében is, hogy a férfiak és a nők egyaránt egyformán élhessenek az ilyen tanulás adta lehetőségekkel, és fel kell használni valamennyi rendelkezésre álló eszközt a férfiak és a nők közötti egyenlőség biztosítására a felnőttoktatási politika előkészítésére irányuló intézkedésekben, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködésben.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A legnagyobb mértékben bízunk a tagállamokban, hogy a felnőttoktatás nagyon fontos kérdését képesek megoldani. Fontos, hogy a tagállamok oktatási minisztériumai rendelkezzenek elegendő forrással a felnőttoktatás fejlesztéséhez. A pénzügyi erőforrások rendelkezésre bocsátásának egyik módja, ha a tagállamok EU költségvetési hozzájárulását csökkentjük, hogy több pénz álljon rendelkezésre a szociális, az oktatási és a jóléti rendszerekbe történő befektetésekre.

Ismételten megfigyelhetjük az Európai Parlament föderalista többségének balsikerét, hogy tartsa tiszteletben a tagállamok kizárólagos kompetenciáját az oktatás szervezésében és a képzési rendszerek tartalmában.

Az Európai Parlamentnek ezt a saját kezdeményezésű jelentését soha nem lett volna szabad megírni, és az nem tekinthető másnak, mint munkahelyteremtési tervnek az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága számára.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) A jelentés, amelyről szavazunk, a felnőttoktatáshoz kapcsolódik, más szavakkal egy olyan ügyhöz, amelynek a jelentősége egyre nagyobb az egész Európai Unióban, de ami még ennél is valamivel több, az én országomban – ez egy jótékony trend és szenvedély emberek ezrei számára. Ezt nem mindig pusztán üzleti megfontolások diktálják. Szeretném felhívni figyelmüket a folyamatos felnőttoktatás egy olyan vonatkozására, amely kapcsolódik mind a modern demográfiai és civilizációs kihívásokhoz, mind pedig a régi rend örökségéhez. A szocialista rendszer egy meghatározott oktatási modellt juttatott érvényre, amelyben a humán tudományokat elárasztotta a propaganda és az ideológia, míg a többi tudományokban a világ tendenciáitól való elkülönülés tükröződött. Emiatt a felnőttoktatás az új tagállamokban egyszerre jelent esélyt a fent vázolt szocialista oktatási modell gyengeségeinek javítására, ugyanakkor őszinte nyitásra a világ felé.

Az idegennyelvtudás, az átképzés, a munkahelyváltás kockázatának vállalására való hajlandóság és az európai oktatási normák bevezetése – mindez nyilvánvalóan előfeltétele a mobilitásnak és a munkahelyszerzés esélyének; ez magyarázza az oktatás iránt széles körűen folytatódó érdeklődést kortársaink között Közép- és Kelet-Európában.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Jelentésében Pack asszony arra hív fel, hogy az oktatás folytatódjék az emberek teljes aktív életében, a nélkül, hogy a tanulás az iskolai évekre korlátozódna.

Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a gazdaság és társadalmi változások jelenlegi üteme szükségessé teszi az állandó és hosszú távú egyéni fejlesztést. Az is tény, hogy a felnőttoktatásnak jótékony hatása van a felnőttek saját önértékelésére, elősegíti a hatékonyabb társadalmi integrációt, és megalapozza a kultúrák közötti párbeszédet.

  David Martin (PSE), írásban. − Úgy érzem, hogy a jelentés célja, azaz annak biztosítása, hogy a tagállamokban a felnőttoktatásban való részvétel 12,5 %-os célját 2010-re elérjék, nemcsak az EU versenyképességét fogja javítani, hanem lehetővé teszi a nagyobb társadalmi befogadást és az interkulturális tudatosságot is: a kultúrák közötti párbeszéd évében pontosan erre van szükség. A technológia nagyobb fokú használata és a gyermekellátó létesítmények növelésére irányuló javaslatok mindenki számára javítani fogják a lehetőségeket, hogy az oktatásból valóban hasznot húzzanak. Ezért a jelentést megszavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Kontraproduktív egyfelől visszatartani saját népünket a tanulástól, másfelől valamilyen „kék kártyás" tervekkel előállni azért, mert az atipikus életviszonyok terjedése, és a konkurencia erős nyomása miatt a jó alapképzettség és a továbbképzés ma már nem nyújt védelmet a munkanélküliség ellen. Elég jól képzett ember van, akit a vállalatok csak azért utasítottak el, mert ez utóbbiak a legolcsóbb McJob-doktorokat vagy -magisztereket keresik, illetve csak mert még szokatlanabb munkaviszonyt akarnak kínálni.

A szakképzett munkaerő kifogásként elővett hiányára való hivatkozást alapvetően átképzési kampányokkal lehet megszüntetni. Ha ez nem lehetséges, a szezonális modellt kell előnyben részesíteni. Ekkor a további tömeges migráció megakadályozható.

Az élethosszig tartó tanulás területe az EU céljaiban, törekvéseiben és programjaiban mutatkozó ellentmondások dacára mégis érdemes a támogatásra.