Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 16., Szerda - Strasbourg

10. Pakisztáni helyzet Benazir Bhutto meggyilkolása után (vita)

  Elnök. – (FR) A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság beszámolója a pakisztáni helyzetről Benazir Bhutto meggyilkolása után.

  Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A korábbi miniszterelnök és az ellenzék legfontosabb vezetője, Benazir Bhutto meggyilkolása csak súlyosbította a már egyébként is bonyolult pakisztáni helyzetet a választások előtt. Ez negatív hatással járt továbbá a demokratikusabb rendszerre történő fokozatos átmenet folyamatára Pakisztánban. Benazir Bhutto minden bizonnyal egyike volt azoknak, akik hozzájárulhattak volna az előrelépéshez a gazdasági fejlődés, a korrupció visszaszorítása és a szabadabb sajtó terén.

Az Európai Unió és az Európai Parlament a rendkívüli állapot tavaly november 3-i bevezetése óta hangsúlyozta a stabilitás szükségességét, és felhívást intézett a kiegyezés és a demokrácia visszaállítása érdekében. Pakisztán stabilitása minden bizonnyal stratégiai érdekünk. Ez azt jelenti, hogy támogatjuk a pakisztániak mérsékelt többségének küzdelmét a szélsőséges erőszakos kisebbsége ellenében.

Érdekeink – az Európai Unió érdekei Pakisztánban – szorosan összekapcsolódnak elsőbbséget élvező feladatainkkal Afganisztánban és a tágabb régióban. Ezek a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése⁽¹⁾elleni küzdelmünkhöz, az emberi jogok tiszteletben tartásáért vívott küzdelmünkhöz kapcsolódnak, és mindezt sokszor hangsúlyoztuk a pakisztáni hatóságokhoz küldött üzeneteinkben.

Valószínűleg Musharraf elnök a jövő héten Brüsszelbe érkezik. Ez kivételes alkalom arra, hogy átadjuk neki üzenetünket. Más nemzetközi partnereinkkel együtt vannak kapcsolataink a többi fontosabb párttal is Pakisztánban.

Az Európai Unió Tanácsának üzenete, hogy a jövő havi, mindenki előtt nyitva álló pakisztáni választások szabad és tisztességes lebonyolítása döntő fontosságú. A pakisztáni kormánynak arra kell törekednie, hogy a választások megtartásához biztosítsa a megfelelő politikai és biztonsági feltételeket. Valamennyi pártnak el kell fogadnia ezen kívül a Választási Bizottság határozatát, amely szerint a február 18-i választást méltósággal és visszafogottsággal kell végrehajtani.

Arra is felhívjuk a pakisztáni hatóságokat, hogy a választásokig tartó meghosszabbított időszakot használják fel a választás feltételeinek a nemzetközi normákkal összhangban történő javítására. Elsődlegesen a hatóságoknak kell garantálniuk, hogy megtesznek minden hatalmukban álló intézkedést a választási csalások és a megfélemlítés megakadályozására, az átláthatóság és a média szabad működésének biztosítására, és garantálják a politikai foglyok szabadon bocsátását. Mindez hozzájárulna a megfelelő biztonsági feltételek mellett lebonyolított demokratikus és átlátható választási folyamathoz. Amint tudjuk, az Európai Unió teljes választási megfigyelő missziót küld ki. Reméljük, hogy a választásokat nemzetközi úton teljes egészében figyelemmel lehet majd kísérni.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának első ülésén e hónap végén a külügyminiszterek részletesen megtárgyalják a pakisztáni helyzetet, és megvitatják az EU lehetőségeit arra vonatkozóan, hogy segítséget nyújtson az országban folyó demokratikus folyamatok sikeres folytatásához és megerősítéséhez.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, Benazir Bhutto meggyilkolása legalábbis nemzeti tragédia, és mindannyiunkra sokkolóan hatott. Bhutto asszony, azt hiszem, mindannyiunk számára a mérsékelt és liberális Pakisztán szimbóluma volt. Élvezte a nép támogatását, és volt bátorsága kihívást intézni a szélsőségesek és a terrorizmus ellen. Sajnálatos módon talán éppen ez a bátorság volt az, amiért végső soron az életével fizetett. Az ő meggyilkolása pakisztániak milliói számára veszteség, akik belé helyezték a demokrácia és a jobb jövő iránti reményüket. Az ő halála Európa és a világ számára is veszteség.

Sajnálatos, hogy a Pakisztánból származó felkavaró hírek túlságosan megszokottá, csaknem mindennapossá váltak. Alig múlik el hét súlyos terrortámadás nélkül; az elmúlt hat hónapban több mint 700 pakisztánit öltek meg öngyilkos merénylők. Azt hiszem, levonhatjuk a tanulságot Bhutto asszony halálból, s ez pedig az, hogy Pakisztánnak működő demokráciára, jogállamra és erős civil társadalomra van szüksége, hogy szembenézhessen az ország előtt tornyosuló kihívásokkal.

Önök emlékeznek rá, hogy az országban november 3-án szükségállapotot hirdettek. A parlamenti választások előtt ez természetesen nagymértékben aláássa a demokratikus folyamatba vetett bizalmat. A szükségállapotot december 15-én megszüntették, de csak az után, hogy a sajtóra új korlátozásokat vezettek be, és a vezető bírák nagy részét lecserélték. Számos bíró és jogász a mai napig letartóztatásban van. Őket késedelem nélkül szabadon kell engedni.

A Bhutto asszony meggyilkolását követő indulatok kitörése polgári békétlenkedéshez, és végső soron a választásoknak január 8-ról február 18-ra történő elhalasztására vonatkozó határozathoz vezetett. Ezeket a választásokat most már a terveknek megfelelően minden további késedelem nélkül meg kell tartani. Azt hiszem, Pakisztánnak előre kell haladnia, és az előre vezető út a demokratikus és átlátható választások megszervezése, amelynek eredményeként az új kormányzat tág és egyben hiteles mandátumot kaphat a néptől szövetségi és tartományi szinten egyaránt. Ezt az üzenetet közösen kell átadnunk Musharraf elnöknek, amikor a jövő héten európai látogatásra érkezik.

Egyes szereplők politikai tőkét próbálnak kovácsolni a Bhutto elleni merényletből. Ne felejtsük el, hogy végső soron a szélsőséges erők azok, amelyek érdekeltek Pakisztán destabilizálásában, és amelyek felelnek ezért az aljas cselekedetéért. Nem szabad hagynunk, hogy sikerrel járjanak. A gyilkosság hiteles kivizsgálása segíthet a hullámok csillapításában, de csak akkor, ha mindenki józan marad. Hadd tegyem hozzá, hogy a Scotland Yard dicséretes munkát végez, amikor ebben próbál segítséget nyújtani.

Musharraf elnök a nemzeti kiegyezés szükségességéről beszélt, amikor január 2-án a nemzethez szólt. Azt hiszem, valóban erre van szükség. Az ellenzéket is be kell vonni a jelenlegi helyzet megoldásába. Lényeges, hogy valamennyi főbb ellenzéki párt részt vegyen a közelgő választásokban. De sajnálatos módon Pakisztánban hosszú múltra néz vissza, hogy a választási eredmények iránt hiányzik a bizalom, ami további politikai polarizációhoz vezethet. A nemzeti kiegyezés esélyei természetesen nagymértékben javulnak, ha Musharraf elnök és az illetékes hatóságok mindent megtesznek annak biztosítására, hogy a választásokat tisztességes és átlátható módon tartsák meg.

Mivel ezek a választások olyannyira fontosak nemcsak Pakisztán, hanem az egész régió számára is, úgy döntöttem, hogy választás megfigyelő missziót (EOM) küldök ki azzal a céllal, hogy járuljon hozzá az ország demokráciájához és stabilitásához. Ha a választásokat – az eredeti terveknek megfelelően – valóban január 8-án tartották volna meg, csak korlátozott megfigyelő missziót tudtunk volna kiküldeni. Tekintettel azonban a választásokig még rendelkezésünkre álló időre, a vezető megfigyelővel, Michael Gahlerrel – aki e Parlament tagja – konzultálva úgy döntöttem, hogy a missziót átminősítem teljes körű választási megfigyelő misszióvá. Mindannyian nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy ez a küldöttség várhatóan milyen fontos szerepet játszik az elkövetkező hetekben.

Én továbbra is nagyon aggályosnak tartom azokat a feltételeket, amelyek mellett ezeket a választásokat tartják és azt, hogy ez potenciálisan az EOM kritikus nyilatkozatához vezethet, ha sürgősen nem tesznek lépéseket az ilyen aggályok eloszlatására. Valamennyi súlyos probléma, ideértve a választási igazgatásba vetett bizalom hiányát, az eredményekhez vezető folyamat átláthatatlanságát, valamint az olyan hatékony panasz- és fellebbezési eljárás hiányát, amelyben az érintettek bízhatnának, mind jelen van Pakisztánban.

Az állam és a választási hatóságok még mindig tehetnének konkrét lépéseket a választás feltételeinek javítására. Úgy tudom, hogy az EU misszióvezetői Iszlamabadban és a választási megfigyelő küldöttség a terepen már felvázolták a szükséges legfontosabb javítanivalókat. Azt hiszem, minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy ezeket a pontokat hangsúlyozzuk a pakisztáni hatóságoknál, ideértve az elnököt is, aki hamarosan Brüsszelbe látogat.

Ugyancsak aggaszt a pakisztáni biztonsági helyzet, különösen a Benazir Bhutto elleni merénylet fényében, de a közelmúltban Lahoréban, Karachiban és persze az északnyugati terület határ menti tartományában elkövetett bombatámadások miatt is. Sürgetjük a pakisztáni hatóságokat, hogy mindent tegyenek meg a biztonságos körülmények megteremtése érdekében, amelyek közepette a választásokat megtarthatók, és akkor majd gondosan felmérjük a biztonsági helyzetet az EU megfigyelői bevetésének fényében.

Musharraf elnök levetette egyenruháját, ahogyan megígérte. Remélem, hogy ez előrehaladást eredményez Pakisztánban az erősebb civil intézmények és a fenntartható demokrácia felé. De az is fontos, hogy Pakisztán folytassa a szegénység elleni küzdelmet. A Bizottság ezért lényegesen megnövelte a következő évekre vonatkozó fejlesztési együttműködési finanszírozást Pakisztán számára, többek között az oktatás területén. Én változatlanul e megközelítés elkötelezettje vagyok, amelyet én egyben a szélsőségesek elleni küzdelemhez való hozzájárulásként értékelek.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök asszony, a decemberi vitát és az akkor elfogadott állásfoglalást követően most ismételten a pakisztáni helyzetet vitatjuk meg a Parlamentben. Azóta események sora történt, amint a Bizottság és a Tanács emlékeztetett bennünket.

Először megszüntették a rendkívüli állapotot, majd ezt követően szabadon bocsátottak különféle jogászokat, köztisztviselőket, bírákat, újságírókat és a civil társadalom képviselőit, bár – ahogyan a biztos emlékeztetett bennünket – ez nem volt teljes. Ezt követte a korábbi miniszterelnök, Bhutto asszony elleni merénylet, ami a pakisztáni társadalomban végbemenő súlyos bomlási folyamat okozta instabilitást még fokozta, majd ezután halasztották el a választási eljárást a közelgő februári időpontra. És természetesen itt a pakisztáni elnök közelgő látogatása és megjelenése a Parlament Külügyi Bizottsága előtt hétfőn.

Amit képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében először is tenni szeretnék, elnök asszony, az az, hogy kifejezésre juttassam: a legerőteljesebben elítéljük ezt a barbár terrortámadást, ami csak megerősíti azt, amit az előző előadó, Díaz de Mera úr mondott nekünk, hogy a terrorizmus olyan jelenség, amely mindannyiunkat egyaránt érint.

Mielőtt befejezném, elnök asszony, szeretnék két kérdést terítéken hagyni a Bizottság és a Tanács asztalán.

Elismerem Ferrero-Waldner biztos asszony erőfeszítéseit, hogy e helyzet fényében pozitívan reagáljon a Parlament választási megfigyelő misszióra vonatkozó kérésére. Ő azonban itt az aggályait is kifejtette a választás feltételeivel kapcsolatban. Biztos asszony, ön azt gondolja, hogy, tekintettel az ebben az országban uralkodó erőszak, félelem és instabilitás szintjére, ami Közép-Ázsia stabilitásának kulcsa többek között azért, mert ez az egyetlen muzulmán ország, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik, szóval azt gondolja, hogy e folyamat végrehajtásához a lehető legjobb feltételek állnak rendelkezésre?

Végezetül, elnök asszony, a biztos a hitelt érdemlő vizsgálatra utalt. A család, Bhutto asszony özvegye és fia, csakúgy, mint a Pakisztáni Néppárt, sőt maga Bhutto asszony is még a halála előtt az Egyesült Királyság külügyminiszterével folytatott megbeszélése során kifejezte azt a vágyát, hogy a vizsgálatot az Egyesült Nemzetek hajtsa végre. Egyetért-e a Bizottság és a Tanács abban, hogy szükség van független vizsgálatra, hogy egyszer s mindenkorra az derítsen fényt erre a borzalmas merényletre?

  Robert Evans, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, a dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó delegáció elnökeként én is csatlakozom a Tanácshoz és a Bizottsághoz Benazir Bhutto meggyilkolásának elítélésében. Ez a Parlament mindig is elítélte a terrorizmust, bárhol jelenjen az meg, és folytatni fogjuk a küzdelmet a politikusok nézetei kifejtéséhez és a biztonságos kampányhoz fűződő jogáért.

Visszatérve Pakisztánhoz, Benazir Bhutto ismerte a kockázatokat, és tartsák őt bátornak vagy meggondolatlannak, tisztelniük kell a pártja és hazája melletti elkötelezettségét. Emlékére és azok emlékére, akik ebben a választási időszakban meghaltak, úgy vélem, mindannyiunk – európaiak és pakisztániak, Musharraf elnöktől kezdve – kötelessége, hogy mindent megtegyünk Pakisztán támogatására.

Amint Lenarčič úr mondta, ennek kulcsa a terrorizmus elleni folyamatos küzdelem kell legyen. Láttuk, hogy a terrorizmus Pakisztánt éppen úgy fenyegeti, mint Európát vagy az Egyesült Államokat. Ferrero-Waldner biztos emlékeztetett a lövöldözések és öngyilkos merényletek során Pakisztánban megölt ártatlan civilek százaira, így Európának folytatnia kell a terrorizmus elleni pakisztáni műveletek teljes körű segítését és támogatását.

Egyes kollegák tanácsolhatnák, hogy hagyjuk Pakisztánt, és ne foglalkozzunk sokat vele, de én szilárdan az ellenkezőjében hiszek. Mint 27 erős demokratikus nemzet közössége, fel kell lépnünk Pakisztán gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésének támogatására. Ismételten egyetértek a Tanáccsal: valamennyi, még börtönben lévő politikai fogoly szabadon bocsátása kulcsfontosságú ebben a folyamatban, hasonlóan a szabad, tisztességes, átlátható és biztonságos választások feltételeinek megteremtéséhez 2008. február 18-ig, miként a biztonságos és kielégítő előkészületekhez addig.

Azon kívül, amit a biztos elmondott, úgy gondolom, a választás azt jelenti, hogy 90 millió szavazónak kell biztosítani a megfelelő hozzáférést a vitáról szóló minden oldalú híradáshoz. Ez azt jelenti, hogy biztonságosabb környezetet kell teremteni a sajtó számára. Pakisztán lett a sajtó számára a legveszélyesebb ázsiai ország: 2007-ben legalább hat újságírót öltek meg, mintegy 30-at súlyosan megsebesítettek, több mint 100-at őrizetbe vettek, és megszámlálhatatlan újságírót zaklattak. Véget kell vetnünk az írott és az elektronikus sajtó cenzúrájának, az arra vonatkozó korlátozásoknak, hogy mit mondhatnak és mit tehetnek a katonai vagy civil hatóságok beavatkozása nélkül. A GEO News televíziós hírcsatorna betiltását meg kell szüntetni, és a PTV kormányzati televíziós csatornának a közvélemény számára közvetített hírekben és információban nagyobb kiegyensúlyozottságot kell mutatnia.

A tényleges szavazás, a szavazatszámlálás és az eredmények bejelentése valamennyi mozzanatának korrektnek és mindenki számára, de különösen Pakisztán szavazói számára tisztességesnek és világosnak kell lennie. A demokrácia jele az is, hogy vajon a hatalomban levők el tudják-e fogadni a vereséget, és a politikai átmenet, ha az egyik kormányzó párt helyébe egy másik lép, zavartalanul történik-e meg. Mindezek kulcsfontosságú tényezők abban, hogy a választások a valódi népakarat bizonyságának számítanak-e, és hogy Pakisztán kikerülhet-e a 2007. december 27-i merénylő golyója által vetett hosszú árnyék alól.

  Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök asszony, biztos asszony, hivatalban lévő elnök úr, természetesen én is azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezzem nagy fájdalmamat Benazir Bhutto tragikus halála miatt. Benazir Bhuttót még első miniszterelnöksége idején a Liberális Internacionálé Szabadság Díjával tüntették ki.

Igaz, hogy ő csak ember egy – volt –, és mint ilyen, nem tökéletes. Volt olyan pillanat később, amikor azon tűnődtünk, vajon a kitüntetéssel helyesen jártunk-e el. Akkor én feltettem ezt a kérdést Asma Jahangirnak, egy pakisztáni emberi jogi aktivistának, akit most az Egyesült Nemzetek főtitkára nevében speciális küldetéssel bíztak meg. Ő azt mondta, hogy a legjobbat tettük, mivel Benazir Bhutto számos vonatkozásban valódi példát mutatott Pakisztánban, különös tekintettel a nők szerepére a pakisztáni társadalomban.

Az ismert tény, hogy Benazir Bhuttót erőszakos terroristák gyilkolták meg, de nyitott kérdés, hogy őket kik támogatták. Nem hiszem, hogy Pakisztánban lehetséges lenne a kiegyezés, amíg pártatlan vizsgálat nem tisztázza ezt az ügyet. Nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy eleget kell tenni a család ENSZ-vizsgálatra irányuló kérésének, de mindenesetre garantálni kell a pártatlanságot, mivel Musharraf elnök nem mutatott túlzott mértékű tiszteletet a bíróságok iránt, még a legmagasabbak iránt sem a saját országában.

Szeretném azt is elmondani, hogy beszámolókat kaptam Pakisztánból arról, hogy a közelmúltban a PPP [Pakisztáni Néppárt] aktivistáinak ezreit össszefogdosták, őrizetbe vették és vádat emeltek ellenük. Ennek is véget kell vetni, ha azt akarjuk, hogy a választások elfogadható feltételek mellett menjenek végbe.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, szeretnék csatlakozni a kollégáimhoz abban, hogy köszönetet mondok mind a Tanácsnak, mind – különösen – a Bizottságnak azokért a gyakorlati lépésekért, amelyeket felvázoltak a választási igazgatási folyamat támogatásának segítésére, illetve a választások minőségének és remélhetőleg a kimenetelének a javítására, amennyiben a választások megtörténnek.

Ugyancsak üdvözöljük a fejlesztés további finanszírozása melletti kötelezettségvállalást, nem utolsósorban az oktatás terén, mert e Házban sokan vagyunk, akik úgy véljük, hogy az oktatásba történő beruházás legalább olyan hatékonynak bizonyul majd, ha nem még hatékonyabbnak, mint a fegyverekbe történő beruházás, ami – úgy tűnik – néhány külső szervnél az elmúlt néhány évben prioritást élvezett Pakisztán támogatásában. Reméljük, hogy a nemzetközi közösség általában is támogatja az Európai Unió erőfeszítéseit e téren.

Mint mások is itt, mi is szeretnénk kifejezni együttérzésünket Benazir Bhutto családjával, és ugyancsak a felháborító merényletekben, valamint a katonai akciók pakisztáni áldozatainak hátramaradt családtagjaival. Egyetértünk azzal, hogy szükség van a stabilitásra Pakisztán népe és – tekintettel arra, hogy Pakisztán nukleáris hatalom – a nemzetközi közösség számára egyaránt.

De amint mások is elmondták már, én sem hiszem, hogy elegendő lenne, ha megkíséreljük elérni, hogy az emberek bízzanak a választási rendszerben és annak végeredményében. A bíróság egy másik kulcsfontosságú demokratikus intézmény. Annak működőképesnek és függetlennek kell lennie. Az embereknek érezniük kell, hogy tisztességes eljárásban lesz részük, látniuk kell, hogy vége lesz a vádemelés nélküli fogva tartásnak, vége a titkos börtönöknek, és látniuk kell a választások után hatalomra kerülő bármely kormány elkötelezettségét, hogy folytatja az eltűnt személyek ügyének kivizsgálását, ami ebben az országban szintén megtörtént.

Abban is egyetértünk, hogy a sajtószabadság létfontosságú, ugyanakkor kérjük egyes tagállamainkat, hogy pillanatnyilag álljanak el a Pakisztánba történő kiadatás fontolgatásától mindaddig, amíg bizonyosak nem lehetünk abban, hogy ott tisztességes, független és működőképes az igazságszolgáltatás.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, Benazir Bhutto meggyilkolása tragédia Pakisztán számára, és rámutat az ország előtt álló problémák végtelenül nagy voltára. Olyan országról beszélünk, amelynek 165 millió lakosa van. Rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és most is küzd az olyan terrorista szervezetek ellen, mint az al-Kaida és a Taliban. Természetesen rendkívüli fontosságú, hogy Pakisztánban a lehető legsürgősebben elérjük a politikai stabilitást, és ebben jelenleg Musharraf elnök játszik főszerepet.

Ezzel együtt sem hagyhatjuk figyelmen kívül Musharraf úr politikájának számos súlyos hiányosságát. Például a kormánya túl felületesen közelített a terrorizmus problémájához. Az afgán határ melletti régió nagy részében például a Taliban és az al-Kaida közé dobták a gyeplőt, és alig tesznek bármit is ezzel kapcsolatban. Azzal, hogy rendkívüli állapotot hirdetett ki november 3-án, Musharraf úr meglehetősen közömbös demokrácia-felfogásról tett tanúbizonyságot.

Ezen kívül nyugtalanító, hogy egyesek rá mutogattak a Benazir Bhutto elleni első merénylet idején, október 18-án. Ugyanez történt tényleges meggyilkolása után. A lehető legsürgősebben tisztázni kell az ő lehetséges szerepét, mert egyébként elillan a köz bizalma a kormány iránt, és mindez csak az iszlám szélsőségesek kezére játszik.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök asszony, a The Economist a közelmúltban jelentette, hogy Pakisztán a világ nukleáris fegyverekkel rendelkező legveszélyesebb állama. Sajnálatos módon – nézetem szerint – Musharraf elnök elkötelezettsége az iszlamista terror teljes kiirtása mellett legjobb esetben is csak lagymatag volt, és az ő hatalma az ISI, vagyis a titkosszolgálat fölött, amely állítólag az iszlamistáknak ágyaz meg, ugyancsak gyenge. Adjuk hozzá Kashmir és a baluchi szeparatizmus forró kérdéseit, az Al Kaida és a talibán tevékenységét az észak-nyugati határ menti területeken, illetve a törzsi területeken, amelyek annyi gondot okoznak a NATO-nak Afganisztánban, és egy robbanás előtt álló országot látunk.

Ahogyan Benazir Bhutto visszatérése Pakisztánba az országnak halvány reménysugár volt, aljas meggyilkolása – amelynek elkövetőit azonosítani és büntetni kell – visszavetette az országot a katasztrófa szélére. A visszatérés a demokráciába olyan nehéz, mint mindig. Az EU-ban és az Egyesült Államokban él az a feltételezés, hogy Musharraf összes autokratikus hajlama ellenére is biztonságosabb választás a terrorizmus elleni háborúban.

A pakisztáni demokrácia gyakorlata az elmúlt 60 évben aggodalomra adott okot. Talán itt az ideje, hogy hagyjunk fel azzal a reménnyel, hogy a nyugati stílusú többpárti demokrácia sikeresen beágyazódhat Pakisztánban, ahol mindig is egy szűk elit uralkodott. Pakisztán közelebb áll egy feudális, örökletes monarchiához, amit Benazir Bhutto 19 éves fiának a Pakisztáni Néppárt vezetőségébe történő azonnali beemelése csak aláhúz, aki egyébként kétségtelenül bizonyára jól teljesít majd a közelgő, február 18-i választásokon.

Ugyancsak hamis dichotómia a Nyugat számára a Pakisztán és India közötti látszólagos választás. Ez még a hidegháború maradványa. Dél-Ázsiában India, mint stratégiai szövetséges biztosítja a haladás, a prosperitás, a béke és a stabilitás legjobb reményét. India értékei az EU értékei – szekuláris demokrácia, emberi jogok és jogállamiság, Kezdjük el azoknak a támogatását, akik osztják az értékeinket, mielőtt megpróbálnánk meggyőzni azokat, akik viszont nem.

  Marianne Mikko (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim, az Európai Parlament dél-ázsiai delegációja már novemberben figyelmeztette a pakisztáni kormányt Benazir Bhutto biztonsági intézkedéseinek gyengeségére. A terrortámadástól való félelmeink sajnálatos módon megalapozottnak bizonyultak. Benazir Bhutto mind a pakisztáni nép, mind a nemzetközi közösség szemében hős marad. Hiánya a jelöltek közül megkérdőjelezi a közelgő választások legitimitását.

A pakisztáni válság egyben azonban lehetőség is, hogy az országot a demokrácia útjára vezessék. A pakisztáni nép nem választotta meg Musharraf tábornokot elnökül. Most azonban lehetősége van választani, hogy a történelemkönyvek katonai diktátorként vagy demokratikus elnökként emlékezzenek meg róla.

Államférfiként Musharraf úrnak minden bizonnyal értenie kell, hogy választást a demokráciának kell megnyernie, még akkor is, ha ő személyesen elveszíti a hatalmat. És ezt magától Musharraf úrtól akarjuk a jövő megkérdezni héten a nemzetközi bizottság ülésén Brüsszelben.

Nekünk itt az Európai Unióban ragaszkodnunk kell a Pakisztánnal folytatott párbeszédhez. Ezért van az – ahogyan a Bizottság nagyon helyesen mondta –, hogy ki kell küldenünk megfigyelőinket a választásokra február 18-án. A pakisztáni események nem lehetnek kizárólag az Egyesült Államok ügye.

Bhutto asszony meggyilkolásának átlátható nemzetközi kivizsgálása, a szabad sajtó teljes körű visszaállítása és a szabad és tisztességes választások megtartása Pakisztánban alapvető kérdések az Európai Unió számára is. A szemlélődő szerepét játszva nem érhetjük el céljainkat. Nincs más alternatívánk, mint hogy aktív politikát folytassunk a Pakisztánnal kapcsolatban.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – Elnök asszony, teljességgel egyetértek kollégáim nyilatkozataival, de én szeretnék valamivel többet mondani a személyről inkább, mint a helyzetről. Van egy finn mondás, miszerint a háború nem egy embertől függ. Mégis lehetséges, hogy a demokrácia és a szélsőségek közötti háború igen nagy mértékben egyetlen nőtől függ.

Pakisztán korábbi, most meggyilkolt miniszterelnökére, Benazir Bhutto asszonyra gondolok. Abban az örömben volt részem, hogy találkozhattam és dolgozhattam vele; mély benyomást keltett bennem, hogy milyen melegszívű, intelligens és bátor asszony volt. Büszkén mondhatom, hogy számomra ő barát és politikai szövetséges volt. Annyi mindent elmondtak és megírtak már róla, hogy megkérdezhetik, mit lehet még elmondani. Azt hiszem, én megoszthatok önökkel valamit, amit feltehetőleg nem tudnak. Az ő utolsó nagy, a demokrácia, az emberi jogok és a nők jogai érdekében született nagy projektje, az úgynevezett Muzulmán Nők a Demokráciáért és Emberi Jogokért elnevezésű szervezet létrehozása volt. Más bátor asszonyokkal együtt – ilyen Asma Jehangir Pakisztánból és dr. Shrin Ebadi Iránból – létrehozta ezt a szervezetet, hogy bátorítsa a muzulmán asszonyokat szerte a világon, hogy álljanak ki jogaikért, azokért a jogokért, amelyeket a Korán megad a nőknek, de Benazir Bhutto szerint évszázadokon keresztül mégis megtagadtak tőlük.

2007. májusában a világ vezető muzulmán női demokrata aktivistái megválasztották ennek az új szervezetnek az első elnökévé. Benazir Bhutto azt akarta, hogy a szervezet nyújtson vigaszt a muzulmán asszonyoknak, adjon nekik jogi tanácsokat és gyakorlati segítséget, és mindenek fölött segítsen nekik létrehozni a muzulmán nők világhálózatát, hogy felépüljön a béke világa, ahol a különféle vallások békében és tiszteletben élhetnek egymás mellett. Azt mondta, „Olyan Pakisztánt akarok építeni, ahol a zsidó mehet a zsinagógába, a keresztény a templomába, és a muzulmán a mecsetbe – mindannyian félelem nélkül.” Az ő álma az volt, hogy az új szervezet valóra válthatná ezt az álmot az egész világon, Nyugaton és a muzulmán világban egyaránt. Azt hiszem, a legjobb módja a demokrácia e bátor nővére emlékének megbecsülésére az, ha támogatjuk azt a szervezetet, amelyet ő a remény jegyében hozott létre, akkor is, ha már eltávozott közülünk.

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
alelnök

  Jo Leinen (PSE). – (DE) Elnök úr, Benazir Bhutto állítólag azt mondta a fiának: a demokrácia megvalósítása Pakisztánban a mi bosszúnk a katonai uralomért. Hölgyeim és uraim, biztosítanunk kell, hogy Benazir Bhutto öröksége ne csak a fiára hagyott megbízatás legyen, hanem mindannyiunké, a nemzetközi közösségé, ezért gondoskodnunk kell róla és közreműködni abban, hogy Pakisztánban demokratikus viszonyok legyenek .

Az ottani helyzet nem jó, ahogyan már számos felszólaló elmondta, és valóban nyugtalanító, ahogyan a Benazir Bhutto elleni merényletet kezelik. Én azt is kérném, hogy biztosítsuk, hogy a merényletet nemzetközi vizsgálat derítse fel. A Scotland Yard ezzel kapcsolatban már lehet, hogy végez valamennyi előkészítő munkát, de azt hiszem, jó lenne, ha a vizsgálatot az ENSZ rendelné el.

Biztos asszony, hivatalban lévő elnök úr, ön azt mondta, hogy a pakisztáni stabilitás a mi érdekünk – nagyon jó –, de mi most is, mint mindig. a terrorista kisebbséget nézzük. Amikor ön Pakisztánban van, hallani fogja, hogy az instabilitást a katonai rendszer hozza létre, és Musharraf elnök komoly mértékben hozzájárul a helyzet rosszabbodásához.

Ő tavaly itt volt a Parlamentben. Mi valamennyi kritikus pontot az értésére adtunk, semmi sem javult, sok minden rosszabbodott, és ezért nem igazán értem, hogy hogyan fordulhat elő a jövő héten megint ebbe a Parlamentbe. A civil társadalom Pakisztánban ezt titkos cinkosságként látja, hogy a nyugat végső soron elfogadja mind a katonai rendszert, mind Musharraf urat magát. Úgy vélem a jövő héten ezt nagyon egyértelművé kell tennünk.

  Giulietto Chiesa (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Pakisztán most valóban rendkívül veszélyes hely, az a középpontban fekvő összekuszált problémahalmaz, ahol a terrorizmus szálai egymásba fonódnak. Ugyanakkor ez az ország a nyugat fő szövetségese a terrorizmussal szemben. Ez az ellentmondás nem kerülheti el a figyelmet, mint ahogyan az sem, hogy ennek feloldása nélkül az afganisztáni háborúnak sem lehet véget vetni.

A jelenlegi európai politika nincs olyan helyzetben, hogy bármit is megoldhasson, legalábbis addig nem, ameddig cselekedeteivel az Egyesült Államok politikáját támogatja. Mi megkérhetjük Musharraf elnököt, és meg is kell kérnünk, hogy állítsa helyre az alkotmányos rendet és tartson tisztességes választásokat. Benazir Bhutto tragikus és furcsa meggyilkolásának üzenete azonban az, hogy impotensek vagyunk, és ez azért van, mert a terrorizmus Pakisztánban az állami struktúrák mögött húzódik meg, és ténylegesen a titkosszolgálatokból ered, amelyek – el ne felejtsük – felépítették a Talibant, és a mai napig támogatják és segítik azt.

Most azonban meg kellene kérnünk Musharraf elnököt, hogy hajtson végre tisztogatást, és meg kellene kérnünk az Egyesült Államokat, amelynek oly szoros kapcsolatai vannak azokkal a titkosszolgálatokkal, hogy tisztázza ezeket a kapcsolatait előttünk, mert ha Osama bin Laden még mindig életben van, akkor az ezeknek a szolgálatoknak köszönhető, kivéve, ha már megölték őt. Sőt mi több, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy Benazir Bhutto erről beszélt az Al Jazeera televíziónak adott interjújában 2007. november 2-án, és megnevezte bin Laden gyilkosát is, Omar Sheikhet, akiről Musharraf elnök legutóbbi könyvében azt állította, hogy a brit MI6 korábbi ügynöke.

Mindezekre tekintettel úgy vélem, hogy Európa részéről a helyes határozat az lenne, ha kérné, hogy Benazir Bhutto halálát nemzetközi bizottság vizsgálja ki

  Neena Gill (PSE). – Elnök úr, először is szeretném részvétemet nyilvánítani Benazir Bhutto családjának és barátainak. Az ő elvesztése nemcsak Pakisztán vesztesége, hanem az egész világé is.

Büszke vagyok arra, hogy személyesen is ismertem őt. Meghívott, hogy csatlakozzam hozzá, amikor visszatért Pakisztánba, és szívszorító perc volt számomra, amikor néhány nappal azután, hogy meggyilkolták, megkaptam az ő újévi üdvözletét.

Úgy emlékszem Benazirra, mint nagyon erős, karizmatikus nőre, aki 35 éves korában, egy muzulmán állam első választott női vezetőjeként érvényesítette a kormányzásra való jogát. Úgy hiszem, őrá, mint századunk egyik nagy alakjára fognak emlékezni – olyan vezetőre, aki egyaránt inspirálta a nőket és a férfiakat Dél-Ázsián is túl, és mindenek fölött Pakisztán jobb jövőjének reményét jelentette.

Benazir halála országában felforduláshoz vezetett, és én úgy vélem, hogy a stabilitáshoz vezető egyetlen út, ha az ellene elkövetett merényletre vonatkozó kérdéseket megválaszolják. Sokan, és nem csak Pakisztánban, hanem azok is, akiket én képviselek West Midlandsben, tudni akarják, hogy kik a valódi tettesek. Ezért kérem a Tanácsot, hogy határozottan támogassa a gyilkosságnak az Egyesült Nemzetek által történő nemzetközi kivizsgálását, és felkérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tájékoztassák a Házat, hogy ezzel kapcsolatban milyen álláspontot képviselnek.

Benazir Bhutto a demokratikus Pakisztánért és a civil kormányzásra történő békés átmenetért küzdött. Küzdelme az életébe került. De ne hagyjuk, hogy halála hiábavaló legyen. Folytatnunk kell az ő ügyét, és én üdvözlöm, hogy a biztos erős választási megfigyelő missziót küld ki. Ha azonban ez a küldöttség hiteles akar lenni, már most jeleznie kell a pakisztáni hatóságoknak, hogy milyen mércével fogja mérni azt, vajon a közeledő választások szabadok és tisztességesek-e, és ez kiterjed arra, hogy a választási szabályok és eljárások felülvizsgálatában valamennyi párt részt vehet, a választások lebonyolításának rendszere pártatlan, a választási eredmények ellenőrzése pedig teljesen átlátható. De mindenek fölött szeretném hangsúlyozni, hogy a sajtót korlátozó valamennyi intézkedést meg kell szüntetni, és a politikai gyűlések és kampányok érdekében szükség van gyülekezés szabadságára, amit az elmúlt hetekben elleneztek.

  Nickolay Mladenov (PPE-DE). – Elnök úr, Benazir Bhutto tragikus halála örökséget hagyott ránk, és ez fontos örökség: hinni abban, amiben ő hitt, és ez nem más, mint a pakisztáni nép ereje a demokrácia hatalmában.

Egy közelmúltban, tavaly novemberben készült közvélemény-kutatás szerint a pakisztáni nép 70 %-a erősítette meg, hogy a politikai gyűlésekkel kapcsolatos valamennyi korlátozást fel kívánja oldani; hogy ellene vannak a politikai események betiltásának, és ellene a Legfelsőbb Bíróság elnöke fogva tartásának.

Ez a pakisztániak csöndes többsége, akik békében és demokráciában akarnak élni. És ha stabilitást keresünk egy ilyen változékony országban, azt csak az egyeztetés és a demokrácia politikai folyamatán keresztül találjuk meg.

Én üdvözlöm a Bizottság felhívását, hogy megfigyelő missziót küldenek erre a választásra, de két kérdéssel fordulok a biztoshoz: az egyik, különféle jelentésekből hallottuk, hogy szerte az országban szavazói névjegyzékeket semmisítenek meg, és ebben a környezetben hogyan lehet megtartani a választást?

Másodszor, Musharraf elnök betiltotta a független exit pollokat is e választás alkalmával. Nyomatékosan kérem a Bizottságot, hogy erőteljesen érveljen a pakisztáni hatóságoknál annak érdekében, hogy tegyék lehetővé a választási eredmények független megerősítését.

  Richard Howitt (PSE). – Elnök úr, a merénylők célja nem egyszerűen Benazir Bhutto volt, hanem mindazok, akik a demokrácia elve mellett kötelezték el magukat. Nekünk a pakisztáni mérsékelt többséget kell támogatnunk, akik megkísérlik fenntartani a demokráciát, és Tannock úr tévesen állítja, hogy valamennyi pakisztáni elutasítja az európai értékeket, mint ahogyan azt a 800 000 pakisztáni származású brit elmondhatja neki.

Én üdvözlöm, hogy Ferrero-Waldner biztos megerősíti az EU választási megfigyelő küldöttségét, és elismerem a bizalom építésében betöltött fontos szerepünket a választási folyamat során. Rajta és a mai vitán keresztül felhívom Pakisztánt, hogy szüntessen meg minden korlátozást a politikai kampányokkal kapcsolatban, bocsássa szabadon a még börtönben levő politikai foglyokat, előzetesen tegye közzé valamennyi szavazóhelyiség helyét, és biztosítsa, hogy valamennyi eredményt azonnal közöljék a lakossággal.

Üdvözölnünk kell a szükségállapot megszüntetését, Musharraf elnök lemondását a vezérkari főnöki posztról és azt a saját országomnak, az Egyesült Királyságnak szóló felkérést, hogy segítsünk Bhutto asszony halálának kivizsgálásában. A militáns szélsőségesek nem csak Pakisztánban jelentenek fenyegetést: mindannyiunkat fenyegetnek .

  Sajjad Karim (PPE-DE). – Elnök úr, ebben a Házban november 14-én azt állítottam, hogy a Pakisztánt belülről fenyegető legsúlyosabb veszély a terrorista fenyegetés. Benazir Bhutto irtózatos meggyilkolása a bizonyíték erre, ha szükség van egyáltalán bizonyítékra.

Azon a napon a szélsőségesek csapást mértek, de nem szabad hagyni, hogy győzelmet arassanak. Azon a napon felhívást intéztünk Musharraf elnökhöz, hogy szüntesse meg a szükségállapotot, állítsa helyre az alkotmányosságot, helyezze vissza a Legfelsőbb Bíróságot, és induljon el a szabad és tisztességes választások felé.

Ő mindent megtett, bár nem szükségszerűen tökéletesen, és feladta a hadseregben betöltött szerepét is. Felhívást kell intéznünk a pakisztáni politikusokhoz, hogy egyesítsék erőiket, és invesztáljanak ebbe a folyamatba. Pakisztán viharos idők elé néz, és nekünk mellette kell állnunk.

Még egyetlen pont: engem mélységesen aggaszt az, ahogyan a pakisztáni média bizonyos részei – különösen a GEO hírcsatorna – beszámolóikban eltorzítva adják vissza azt, ami ebben a Házban ténylegesen történik. Ez a Ház mindig a szabad és a tisztességes média mellett érvelt. Kitartunk e mellett, és kérem őket: ne éljenek vissza az általunk oly drágának tartott szabadságjogokkal.

  Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, én nagyon jól megértem sokak által osztott nyugtalanságot – ide értve önt és Bernard Kouchnert is – a Pakisztánba küldendő választási misszióval kapcsolatban.

Gyakorlatilag ez szinte az egyetlen megmaradt módja annak, hogy nyomást gyakorolhassunk Musharraf úrra, de tudnunk kell, hogy ez a megfigyelő misszió nagyon sajátos feltételek mellett jön létre.

Rendszerint tanulmányozunk és megfigyelünk az esemény előtt, alatt és után. Ami az előtte történteket illeti, már most tudjuk, hogy milyen sok mindent meghamisítottak. Benazir Bhutto Latif Khosa úrral együtt 160 oldalas jelentést írt a választások lehetséges meghamisításáról, különösen a számítógépek használatával; Bhutto ezt a jelentést két amerikai kongresszusi képviselőnek akarta átadni azon az estén, amikor meghalt.

A választási megfigyelő misszióinknak jelenleg van-e lehetősége arra, hogy ellenőrizze a számítógépes csalást? Ha nem, akár azt is megállapíthatjuk, hogy bár az „előtte” kissé bizonytalan volt, az „alatt” szabályos volt, még akkor is, ha a valóságban csalás történt. Következésképpen én egy nagyon is különleges megfigyelő missziót kérek, és azt, hogy ne nyilvánítsuk ezt a választást demokratikusnak, ha nem tudjuk ellenőrizni.

  Sorin Frunzăverde (PPE-DE). – (RO) Benazir Bhutto családjának tragikus végzetét ismétli, ami apjával, Zulfikar Ali Bhuttóval kezdődött. Bhutto asszony meggyilkolásának célja az volt, hogy véget vessenek Pakisztán demokratizálásának, és aláássák annak az országnak stabilitását, amely – és ezt nem szabad elfelejtenünk – fő szövetségesünk a terrorizmus ellen folytatott afganisztáni háborúban. Hadd emlékeztessem önöket, hogy most is 25 európai tagállamnak vannak civil vagy katonai képviselői Afganisztánban. A pakisztáni hadsereg fontos műveletekben vesz részt, fenntartva a katonai egyensúlyt az afgán határon, különösen Zabol és Helmand tartományokban, ahol bennünket elsősorban a brit, a litván és a román csapatok képviselnek. Ebben a vonatkozásban nagyon fontos megvitatni a Bhutto asszony meggyilkolásáért viselt felelősséget, nagyon fontos megvitatni a demokratizálási folyamatot és annak folytatódását, de ugyanilyen fontos megvitatni a katonai egyensúly fenntartásának kérdését az afgán határon, illetve azt, hogy ki garantálhatja ezt az egyensúlyt, mert, elnök úr, a pakisztáni instabilitás miatt elszenvedett esetleges bukás Afganisztánban szégyenletes pillanat volna annak a szabad és demokratikus világnak a számára, amelyet mi képviselünk.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök úr, ügyrendi kérdésben szeretnék válaszolni Howitt úrnak a „catch-the-eye” eljárás alapján, mert nem volt korrekt abban, amit kifejtett. Én az indiai államra és a pakisztáni államra utaltam, valamint a két ország kormányaira – nem pedig ezen országok népeire vagy az ezen országokból származó emberekre, akik most az Európai Unió tagállamaiban élnek. Én a politikákra utaltam, nem a népre, így szeretném, ha Howitt úr visszavonná megjegyzéseit.

  Elnök. − Harminc másodpercet adhatok Önnek, hogy befejezze.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Ez nagyon kedves, de azt hiszem, hogy én már mindent elmondtam. Beszédemben csak azt fejtettem ki, arra a tényre utaltam, hogy India világi demokrácia, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, nem tiltja be a sajtót, ténylegesen nem üldözi a keresztényeket vagy az ahmadi muzulmánokat, és lehetővé teszi az embereknek, hogy kifejtsék nézeteiket, és gyakorolják vallásukat. Sajnálatos módon Pakisztán az elmúlt több mint 50 évben a katonai diktatúra, a vallási és etnikai kisebbségek elnyomásának zavaros időszakait élte meg. Ez az államok és a kormányok ügye, nem pedig bármely ország népeié. Hasonlóképpen semmilyen módon nem vonom kétségbe, hogy a pakisztáni vagy indiai származású emberek Londonban, akiket képviselek, ne osztanák az EU értékeit.

  Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Rövid leszek. Volt néhány kérdés a vizsgálattal kapcsolatban, több felhívás a független vagy nemzetközi vizsgálatra, és néhány kérdés a Tanácshoz, tudakolva annak véleményét. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács ezt a kérdést nem vitatta meg, így nem beszélhetünk a Tanács álláspontjáról. Én azonban kifejezhetem az elnökség szilárd meggyőződését, hogy a vizsgálatot a nemzetközi normáknak megfelelően folytatják majd le. E tekintetben örömmel tölt el bennünket, hogy legalább egy tagállam, az Egyesült Királyság – megfelelő szaktudás biztosításával – már együttműködik a megfelelő pakisztáni hatóságokkal.

Ami a választásokat illeti, szeretném emlékeztetni önöket az elnökség ez év január 3-án közzétett nyilatkozatára, amely külön hangsúlyozta, hogy ezúttal mindent meg kell tennünk a pakisztáni demokratizálódási folyamat fennmaradásáért, megerősödéséért és folytatásáért, és a demokráciáért és a demokratikus fejlődésért.

Ezzel kapcsolatban ismételten szeretném üdvözölni az Európai Bizottság határozatát, amely megerősíti a pakisztáni választási megfigyelő missziót, és szeretném megismételni felhívásunkat a pakisztáni hatóságokhoz, hogy a választásokig terjedő fennmaradó időt a helyzet javítására és a választások lebonyolítására használják fel.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, hadd kezdjem néhány általános megjegyzéssel ez után a nagyon érdekes vita után.

Tudom, mindig lesznek olyanok, akik azzal érvelnek, hogy a stabilitás és a demokrácia valahogy nem férnek össze Pakisztánban. Hadd mondjam el, én azt gondolom, hogy a demokratikus kormányzáshoz való visszatérés és a teljes körűen elszámoltatható civil intézmények konszolidációja nélkül nem lehet tartós stabilitás az országban, és a szélsőségesek lesznek ennek a fő haszonélvezői. Emiatt is nagyon fontos, hogy ott vagyunk, hogy elkísérjük ezt az országot a fejlődés útján. Benazir Bhutto és sok más áldozat szörnyű és tragikus halála ellenére is változatlanul azt hiszem, hogy Pakisztánnak van esélye, hogy valós előrehaladást érjen el a stabilitás és a demokrácia befogadóbb formája felé azzal, hogy új kormányt választ, amely szélesebb, a néptől származó legitimitást élvez.

Ahhoz, hogy ez megtörténjék, a választásoknak demokratikusnak és átláthatónak kell lenniük. Ez kritikus időszak Pakisztán számára, amikor Musharraf elnöknek a saját országa és a világ felé is demonstrálnia kellene, hogy elkötelezett annak biztosítása mellett, hogy a választásokat demokratikus és átlátható módon, a nemzetközi normákkal összhangban tartsák meg.

Melyek a választások megtartásának legjobb feltételei? A politikai és biztonsági feltételek mellett, amelyeket nyitó megjegyzéseimben már felvázoltam, a következő kulcsfontosságú elemeknek kell a helyükön lenniük a megfelelő választási környezet érdekében.

Először, a választási igazgatásnak átláthatóan és konzultatív módon kell működnie, hogy segítse a szavazók között a bizalom erősödését; másodszor, valamennyi szavazókör eredményét és az eredmények megerősítésének minden szintjén az eredményeket hozzák nyilvánosságra; harmadszor, a szavazatszámlálási és listázási folyamatnak teljes mértékben vizsgálhatónak kell lennie; negyedszer, sajtószabadság és ötödször, független keret a panasz- és fellebbezési eljáráshoz.

Ami a szavazókörök közzétételét illeti, ismert, hogy ezek ugyanazok a szavazókörök lesznek, mint a legutóbbi választás során. Így ez világos.

Ami a választási névjegyzékek megsemmisítésére vonatkozó kérdést illeti, tudjuk, hogy voltak ilyen egyedi esetek, de a választási bizottság a névjegyzékeket szerencsére CD-n tárolta, és a megsemmisítettek adatokat helyre fogják állítani. Így ezek rendelkezésre állnak majd.

Ami a független exit pollokat illeti, az a választásoknak nem lényegi eleme. Ám sok országban egyre inkább ez a gyakorlat, és ennek is így kell lennie.

Van néhány részletkérdés:

Hadd térjek át a vizsgálatokra. Mint ahogyan nyitó megjegyzéseimben említettem, az országban a Scotland Yard támogatásával vizsgálat van folyamatban. Meg kellene várnunk ennek a vizsgálatnak az eredményét, és bíznunk kell abban, hogy a Scotland Yard a tapasztalataival képes lesz segíteni a pakisztáni hatóságoknak. Természetesen szükséges, hogy munkájukhoz teljes körű hozzáférést és támogatást kapjanak.

A választások után elképzelhető, hogy kimagasló személyiségek nemzetközi csoportjának is lehet szerepe, de először nézzük meg, hogy a vizsgálat milyen eredménnyel jár. Úgy vélem, túl korán van még a döntéshozatalhoz. A Tanács munkacsoportjában erről csak rövid megbeszélés volt, és az nem volt egyértelmű.

Mindezek után hadd mondjam ki azt is, nagyon fontos, hogy segítsük Pakisztánt a terrorizmus elleni küzdelmében, és a vitában említett összes többi kérés, például a foglyok szabadon bocsátása, ugyancsak kulcsfontosságú.

Azt is kifejtettem, hogy egy olyan országnak, mint Pakisztán, nagyon fontos, hogy jobban összpontosítson az oktatásra. Egy ideje mi ezt már megtesszük, de időbe telik – nehéz és hosszú munka elé nézünk ott. De ha demokráciát akarunk, ez olyan kérdés, amelyben valóban érzékelhető eredményt kell elérnünk, ezért szeretném fenntartani az együttműködési projekjeimet, különösen a legnehezebb területeken, azaz az észak-nyugati határ menti tartományban, Baluchistánban, Waziristánban és így tovább.

Ismételten szeretném elmondani, hogy azt hiszem, az önök kollégájában, Gahler úrban, a vezető választási megfigyelőben olyan emberre találtunk, aki már bizonyította azokban a nagyon nehéz napokban Pakisztánban, hogy milyen felelősségteljesen foglalkozott vitte ezeket az ügyeket az 52 hosszú távú megfigyelővel és a főcsapat 11 tagjával, akik a választási megfigyelő misszió valamennyi részletkérdését megvizsgálják. Ez nagyon különleges feladat, és jó lehetőség lesz az önök számára, hogy elmondhassák Musharraf elnök úrnak, hogy mit gondolnak. Ezért jó, hogy a Külügyi Bizottságban találkozni fognak vele.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, megkérdezhetném, hogy egy finom asszony miként hívhatja fel a figyelmet magára a „catch-the-eye” módszerrel”, amikor a Ház túlsó végében ül? Szeretném tudni, hogy felvettek-e a listára, vagy hogy a hölgyeknek hogyan is kell itt eljárniuk.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök úr, ügyrendi kérdés: valószínűleg én voltam az első ma délután, aki a „catch the eye” eljárásban jelentkezett. Nem tudom, miért tagadta meg tőlem a hozzászólás lehetőségét. Sőt. Ön külön lehetőséget biztosított az egyik kollégámnak, aki már felszólalt a vitában. Ezután ön még több időt adott neki.

Nem volt ellenvetésem azzal kapcsolatban, amit mondott. Csak az eljárás, amit ön követett, azt hiszem, hogy nagyon helytelen volt, mert ön megtagadta tőlem a felszólalás lehetőségét.

Én csak azt akartam hangsúlyozni, hogy szükség van a stabil és megbízható kormányra Pakisztánban.

  Elnök. – Van Orden úr, engem úgy tájékoztattak, hogy ön ma már felszólalt a „catch-the-eye” eljárásban, és ezért, tekintettel a szabályzatra, amit úgy alkottak meg, hogy biztosítsa, hogy a képviselők felszólalásai a lehető legtágabb spektrumot lefedjék, meghoztam a döntésemet, amely önt ezúttal nyilvánvalóan kihagyta. Szeretném azonban emlékeztetni önt arra, hogy lesz még más alkalom, amikor lehetőséget kap a felszólalásra. Ön mindenesetre rajta van a listán, és ezt bizonyosan tiszteletben fogjuk tartani. Most azonban folytatnunk kell, különben nem marad idő a kérdésekre. Sajnálom, de nem folytathatjuk ezt a párbeszédet. Ezért a napirendben a Tanácshoz intézett kérdések következnek.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök úr, amit ön most mondott, az nem helyénvaló.

Az előző „catch-your-eye” lehetőség azért nyílt meg, mert nem volt senki más, aki fel akarta volna hívni magára a figyelmet, így az kedvező alkalomnak tűnt.

Én azonban kifejezetten kértem, hogy felszólalhassak ebben a Pakisztánról szóló vitában. Írásba is foglaltam és az egész vita során jeleztem, hogy fel kívánok szólalni. Ezért nincs mentség arra, hogy ezt a lehetőséget megtagadta tőlem, és én fontos megjegyzéseket akartam tenni.

Sajnálatosnak és igen kiábrándítónak tartom azt, amilyen módon ön ezt a részletes vitát vezette.

  Elnök. – A tiltakozását tudomásul vettük, Van Orden úr.

(1)