Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0001/2008).
A következő kérdéseket terjesztették a Tanács elé.
1. kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-0961/07)
Tárgy: Ifjúsági Munkacsoport
Miként kívánja megvalósítani a Tanács elsőbbségi céljait az ifjúság terén, amelyeket a Tanács Ifjúsági Munkacsoportjában 2007 decemberében mutattak be, különös tekintettel az önkéntesség szerepére ezen a területen?
Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Az önök segítségével ez minden bizonnyal könnyebben fog sikerülni. Ami a Harkin asszony kérdésére adott választ illeti, először is felhívnám a figyelmet a Tanács legutóbbi, az ő kérdéséhez kapcsolódó kezdeményezésére. Ez a Tanács által 2007. november 16-án elfogadott, az önkéntes ifjúsági tevékenységekről szóló állásfoglalására vonatkozik.
E legutóbbi kezdeményezés célja, hogy megerősítse és állandósítsa az önkéntes ifjúsági tevékenységekkel kapcsolatos közös célok alkalmasságát és érvényességét, amelyeket még 2004-ben határoztak meg. E kezdeményezés hangsúlyozza továbbá az önkéntes tevékenységek ágazatközi és transzverzális jellegét, valamint a vállalatok ösztönzésének fontosságát, hogy támogassák az ilyen ifjúsági tevékenységeket.
Elvben az eredmény megerősítette azokat az útmutatásokat, amelyeket a tagállamoknak be kellene tartaniuk, amikor megerősítik a közös célok megvalósítását az önkéntes ifjúsági tevékenységek területén. Az állásfoglalás felhívja a tagállamokat arra, hogy az említett intézkedési útmutatások közül ez év szeptemberéig válasszák ki azokat, amelyekre kifejezetten összpontosítani kívánnak, és határozzák meg az útmutatások végrehajtásához szükséges nemzeti stratégiákat és konkrét intézkedéseket.
Az elnökség következésképpen meg van győződve arról, hogy az önkéntes ifjúsági tevékenységek kérdése a Tanács és a Parlament prioritást élvező politikai feladatai között marad. Egyben a tagállamokra támaszkodunk abban, hogy az ezen állásfoglalás alapján tervezett tevékenységeket a megadott határidőig, azaz ez év szeptemberéig befejezzék.
Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, köszönöm a szlovén elnökség válaszát. Hivatalban lévő elnök úr, én is minden jót kívánok önnek elnöksége kezdetén. Örömmel látom, hogy az önkéntességre fektetett hangsúllyal, és különösen a fiatalok önkéntességével, ön a portugál elnökség nyomdokaiba lép, sőt, továbbviszi a francia elnökségig.
Hallom, amit arról mondott, hogy a tagállamoknak szeptemberig kell reagálniuk, közben azonban az ön elnökségének hat hónapja során úgy vélem, ön olyan kérdésekkel foglalkozik majd, mint a fiatalok bevonása és az oktatás, a fiatalok foglalkoztathatóságának az önkéntesség révén történő javítása, és vizsgálja az interkulturális cserét is. Én csak azt akartam megkérdezni, hogy vannak-e bármilyen tervei a generációközi önkéntességre? Az idősebbeknek több idejük van – hosszabb ideig élünk –, és a generációközi önkéntesség egész aspektusa számos pozitív lehetőséget kínál. Van-e ezzel kapcsolatban bármiféle kezdeményezés?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Harkin asszony, jelenleg nem tudok konkrétabb vagy pontosabban meghatározott kezdeményezésekről szólni. Eddig az elfogadott állásfoglalás végrehajtására koncentráltunk. Helyénvaló lehet felhívást intézni a tagállamokhoz a megfelelő időben, azaz emlékeztetni őket a megadott határidőre. Önnek igaza van: más területeken tevékenységek sora mindenképpen lehetőséget kínál majd további témákra és további kérdések beépítésére az önkéntes tevékenységeket tekintve, ide értve a generációk közötti önkéntes tevékenységeket is. Az egyik ilyen tevékenységi csatorna minden bizonnyal a kultúrák közötti párbeszéd.
Mindenesetre figyelembe vesszük az ön megjegyzését, azaz figyelembe vesszük, amikor a következő hat hónapra vonatkozó tevékenységünket megtervezzük.
Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Érdeklődni szeretnék a fiatalokat a szenvedélybetegségektől megóvni szándékozó egyéb intézkedésekről. A Parlamentben megtárgyaltuk az Európai Bizottságnak az alkohol okozta károsodások elleni fellépésre irányuló stratégiáját. Ez különösen káros a fiatalokra. Az önkéntes tevékenység mellett milyen más intézkedésekkel lehetne ezt a kárt csökkenteni, és a fiatalokat a függőségtől megvédeni? Vannak-e Szlovéniának tapasztalatai ezen a téren?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A szlovén elnökség fontos témáinak egyike minden bizonnyal a fiatalokról való gondoskodás lesz, különösen a Lisszaboni Stratégia keretében, amely stratégia a növekedést és a munkahelyteremtést célozza meg.
A szlovén elnökség különös figyelmet fordít az ifjúság kérdéseire, főként az oktatás és képzettség tekintetében, hogy hatékonyabban lehessen őket a munkaerőpiacra bevonni. Ez minden, amit én személyesen tudok a konkrétabb kezdeményezésekről, amelyeket a szlovén elnökség hivatali idejére tervez.
Ugyanakkor, a tevékenységek egész sora érinti az egészségügy és az alkoholizmus elleni küzdelem problematikáját. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a keretben megfelelő figyelmet fordítunk majd a fiatalok alkoholfüggőséggel szembeni védelmére.
Elnök. −
2. kérdés, előterjesztette: Manuel Medina Ortega (H-0963/07)
Tárgy: Multilateralizmus és bilaterális megállapodások
Úgy gondolja-e a Tanács, hogy az Egyesült Államok, az EU és más nemzetközi szereplők által aláírt bilaterális kereskedelmi megállapodások terjedése összeférhető a többdalúság elvével, amit a Kereskedelmi Világszervezet megerősített?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Az Európai Unió számos formában elkötelezett a többdalúság mellett, beleértve a Kereskedelmi Világszervezetet is, ami nézetünk szerint a multilaterális szervezetek kiváló példája. Sok évtizeddel a Kereskedelmi Világszervezet tényleges megalakulása előtt Európa intézett felhívást egy ilyen kereskedelmi szervezet létrehozására. Később az Európai Uniónak kulcsszerepe volt a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásában az uruguayi forduló tárgyalásai során. Sőt, ha mondhatom így, kulcsszerepe volt az utolsó tárgyalási fordulóban, és ezért nem vonható kétségbe az a támogatás, amit az Európai Unió a kereskedelemben a többoldalúságnak ad
Az EU-nak hasonlóképpen kulcsszerepe volt, amikor a fejlesztési napirendet a Kereskedelmi Világszervezet 4. miniszteri konferenciáján 2001-ben elfogadták Dohában. Az azt követő tárgyalások során az Európai Unió valamennyi erőforrását és politikai akaratát eltökélten irányította annak a tárgyalási fordulónak a lezárására. E tárgyalási forduló előtt vagy a tényleges tárgyalások során nem folytak párhuzamos tárgyalások bilaterális kereskedelmi megállapodásokról.
Az Európai Bizottság 2006 októberében jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak „Globális Európa, versenyben a világgal ” címen. A jelentés a globalizációs folyamatból származó újabb változásokat tárgyalja. A jelentés – az aktualizált Lisszaboni Stratégia alapján – javaslatokat kínál az Európai Unió e folyamatra adandó válaszára, különösen a kereskedelempolitika tekintetében. E jelentés alapján az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, és a Tanács meghozta határozatait.
A Tanács határozatai egyértelműen azt mutatják, hogy valamennyi jövőbeni bilaterális szabadkereskedelmi megállapodás a jövőbeni multilaterális tárgyalások alapját fogja képezni, és ami valószínűleg még fontosabb, ezek ki fogják egészíteni a Kereskedelmi Világszervezet alapelveit. A Tanács által 2007 tavaszán elfogadott tárgyalási irányelvek szerint szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások kezdődtek az ASEAN-tagállamokkal, valamint Indiával és Koreával. E tárgyalások folyamatban vannak, és minden egyes határozatot(1) a kellő időben véglegesítünk.
Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, azt hiszem, a szlovén elnökség korrekten válaszolta meg az általam feltett kérdést, jellemző egyértelműséggel, és én hálás vagyok a kinyilvánított figyelemért.
Van egy további kérdésem, ami az afrikai országokkal megtartott lisszaboni csúcs viszonylagos sikertelenségéhez kapcsolódik. Úgy tűnik, hogy néhány afrikai ország egyetértett az Európai Unió javaslataival, míg mások nem.
A Lisszabonban tapasztalt egyet nem értés alapján úgy gondolja a Tanács elnöksége, hogy szükséges folytatni a megkülönböztetésnek ezt a politikáját? Más szavakkal, továbbra is ragaszkodunk a multilateralizmushoz, vagy ön úgy gondolja, hogy a lisszaboni csúcs arra kényszerít bennünket, hogy az afrikai kontinensen továbbmenjünk az egyes országokkal megkötött bilaterális megállapodások útján?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A multilateralizmus melletti elkötelezettségünk változatlan. Két dolgot szeretnék hangsúlyozni, amennyiben bármilyen bilaterális megállapodást megkötünk. Először, a kérdéses megállapodások kiegészítik a multilaterális platformot, és másodszor, a dolgok jellege folytán a kérdéses megállapodások áthidaló jellegűek addig, amíg ezeket a kérdéseket a Kereskedelmi Világszervezetben nem sikerül multilaterális keretben megoldanunk, ami az Európai Unió által preferált keret az ilyen kérdések megoldására.
Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a kérdésem a következő: miként érintik majd a megemelkedett élelmiszer- és energiaárak a WTO-ban folyó tárgyalásokat. Tudjuk, hogy eddig a legnagyobb fék a támogatások kérdése és az Egyesült Államok agrártörvénye, a farm bill volt, és hogy Európa természetesen megszenvedte a megemelkedett világpiaci árakat. Vannak-e új lehetőségek a kontingensek és a vámok ennek megfelelő kiigazítására? Tervez-e a szlovén elnökség kezdeményezést a WTO-tárgyalások befejezésére?
Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Elnök úr, én egyetértek az elnökséggel abban, hogy rangsorolnunk kell, vagyis nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk a multilaterális megállapodásoknak, mint a bilaterális megállapodásoknak, de közben sok év eltelt az uruguayi forduló kezdete óta, és még az előtt a dohai forduló óta, és a Kereskedelmi Világszervezet nem ér el semmilyen komoly eredményt, de legalábbis túlságosan késlelteti azt.
Időközben például az Egyesült Államok szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött több dél-amerikai országgal. Ezzel kapcsolatban kérdezném: mi a Tanács véleménye az Európai Unió és a Mercosur közötti megállapodásról, amelyet oly régóta vártunk?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Az energia-, és különösen az üzemanyag-, valamint az élelmiszer-árak állandó növekedése globális probléma, és mint ilyen, probléma az Európai Unió számára is.
Ez minden bizonnyal érinti a Kereskedelmi Világszervezeten belül folytatott tárgyalások résztvevőinek viszonyát. Ebben az értelemben érintheti bizonyos álláspontok elfogadását, azaz kiigazítását. Jelenleg a szlovén elnökség perspektívájából nézve nehéz e hatások jellegére spekulálni, de nagyon valószínűek és várhatóan jelentkeznek.
A szlovén elnökség maga nem tervez semmilyen kezdeményezést, de tanulmányozni fogjuk és támogatjuk a Bizottságtól érkező helyénvaló kezdeményezéseket, mert a folyamat operatív irányításáért a Bizottság felel.
Ami a multilaterális tárgyalások eddigi sorsát illeti, a szlovén elnökség egyike azoknak, amelyek sajnálkoznak amiatt, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten belül még mindig nem született multilaterális megállapodás. Mi továbbra is küzdünk annak érdekében, hogy az megvalósuljon. Ebben az összefüggésben megvitatjuk a Mercosur-országokkal kötendő kereskedelmi megállapodást is, ami ugyancsak tárgyalási lehetőséget kínál az Európai Unió és a dél-amerikai és karib-tengeri (LAC) országok közötti csúcstalálkozó mentén. Tervezünk egy speciális találkozót az Európai Unió trojkája és a Mercosur-országok között, ami májusban lesz az EU és a LAC-országok közötti csúcstalálkozó mentén a perui Limában.
Elnök. −
3. kérdés, előterjesztette: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (H-0967/07)
Tárgy: A családbarát politikák elősegítésére irányuló intézkedések
Milyen intézkedésekkel segíti elő a Tanács a családbarát politikákat, és kíván-e támogatást nyújtani az Európai Szövetség a Családokért fórumnak, amelyről a Tanács 2007 márciusában határozott?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Az Európai Uniónak ki kellene használnia az európai jó gyakorlat cseréje által kínált döntő fontosságú hozzájárulást, tekintettel arra a tényre, hogy a helyes és megalapozott családpolitika kialakításáért a tagállamok felelnek. Ezek a cserék erősíthetik a társadalmi kohéziót, és ilyen módon hozzájárulhatnak egyebek mellett a Lisszaboni Stratégia céljainak megvalósításához.
Az elnökség ezért azon a véleményen van, hogy a Szövetség a Családokért nagyon hasznos fórum a vélemények és a jó gyakorlat cseréjéhez, amint azt fent említettem. Az elnökség arról is meg van győződve, hogy a Szövetség a Családokért tükrözi az Európai Unió és tagállamai azon kötelezettségét, hogy a demográfiai változások fényében vitassák meg a családbarát politikákhoz kapcsolódó kérdéseket.
A szövetség lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy információt és tapasztalatokat cseréljenek, és így segítsék egymást a helyénvaló politikai válaszok megtalálásában. Az elnökség ugyanakkor azon a véleményen van, hogy európai szinten nincs szükség semmilyen új struktúrára, de megpróbálunk mindent megtenni a meglévő instrumentumok és struktúrák adta lehetőségek kihasználása érdekében.
Tavaly májusban a Tanács átfogó határozatokat fogadott el a Szövetség a Családokért gyakorlati tevékenységével kapcsolatban. A Tanács e határozatokat a tagállamokkal együtt készítette elő, tiszteletben tartva ezzel a tagállamok fontos szerepét e területen. A közelmúltban, azaz 2007. december 5-én elfogadott, a férfiak és a nők egyenlő szerepéhez kapcsolódó határozatokkal a Tanács újra hangsúlyozta elkötelezettségét a Szövetség a Családokért fórum mellett.
Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a szlovén elnökségnek a válaszért, ezenkívül megkérdezném, hogy ez idáig milyen konkrét technikai tapasztalatcseréket talált, és ki felel az ilyen technikai segítségnyújtás irányításáért.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Ezeket a cseréket nem az elnökség, hanem a Szövetség a Családokért valósítja meg. Ezért nem állnak rendelkezésemre olyan adatok, amelyekre ön rákérdez. Én azonban érdeklődhetem, és később tájékoztathatom.
Brian Crowley (UEN). – Elnök úr, szeretnék a szlovén elnökségnek jószerencsét kívánni az elnökségük kezdetén, és az első kérdések órájában. A kollégám által felvetett kérdéssel kapcsolatban – a családbarát politikák összefüggésében – három dolog azonnal felmerül.
Először, a gyermekeket és a gyermekek jogait nagyon gyakran függetlennek tekintik attól, ami családpolitika kellene legyen.
Másodszor, a probléma egésze a tekintetben, hogy ténylegesen miként ösztönözzük a családi életen belüli nagyobb részvételt, mivel mindannyiunknak van elképzelése a munka és a családi élet egyensúlyáról.
Harmadszor, és ez a legfontosabb, azok az emberek, akiket távozásra kényszerítenek otthonukból a migráció miatt, vagy mert menekültként léteznek, és ezen túl a családok újraegyesítésének ügye.
A szlovén elnökségnek van-e bármilyen javaslata e tekintetben?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretném megismételni, hogy a szlovén elnökség különös hangsúlyt fektet az ifjúság foglalkoztatására, különösen a fiatal szülők esetén. Ez része a kérdésre adandó válasznak.
Az elnökség különös figyelmet fordít a munka és a családi élet összeegyeztetéséhez szükséges új lehetőségek létrehozására: rövidebb munkaidő, rugalmas foglalkoztatási formák, az apai jogok gyakorlása, és így tovább.
Egy másik speciális terület a generációk közötti szolidaritás ösztönzése. Ez különösen aktuális gondolat, főként azokban a régiókban, ahol az idősebb generáció már most a többséget képviseli, és Európa legnagyobb részében ez a helyzet. Természetesen az ilyen ösztönzés csak akkor lesz hatékony, ha azt a tevékenységek különféle területeire vonatkozó politikák támogatják, amelyek ösztönzik a társadalmi lét pozitív vonatkozásait.
Röviden, az EU tevékenységeinek különféle területein intézkedések egész sorát tervezzük, amelyek a családbarát politikák ösztönzéséhez fontosak. Nehéz lenne felsorolnom mindezeket a tevékenységeket, de ezek megtalálhatók a szlovén elnökség által tervezett számos tevékenységi terület között. Én csak megemlítettem néhányat az érintett területek közül.
Marian Harkin (ALDE). – Köszönöm a válaszát. Valóban nagy örömmel hallom, hogy a szlovén elnökség különösen érdekelt a családbarát politikák előterjesztésében. Ön maga is említette a demográfiai változásokat. Természetesen, mivel hosszabb ideig élünk, egyre inkább szükség lesz otthoni ápolókra. A legtöbb otthoni ápoló családi ápoló.
Ön beszélt a legjobb gyakorlat cseréjéről. Mi például a foglalkoztatás terén rendelkezünk szakértelemmel. Miközben a legtöbb ápoló ezen a sajátos területen nem részesül juttatásban, van-e a szlovén elnökségnek bármiféle kezdeményezése az otthoni ápolók kérdésével, és ebben az összefüggésben a családbarát politikákkal kapcsolatban?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nem, nem hiszem, hogy jelenleg konkrét javaslatokat fontolnánk meg az ön által említett népességkategória érdekeinek védelmében. Az ön kérdése indokot ad azonban annak megfontolására, hogy ez egyike lehetne-e a területeknek. Mint elnökség természetesen hajlandóak vagyunk ezt átgondolni.
Tárgy: A szlovén elnökség kezdeményezései a szomszédságpolitika és az energia új megközelítését illetően
Az új szomszédságpolitika és az energia új megközelítése egyike a szlovén elnökség által elfogadott kezdeményezéseknek. Tekintettel e két politikai terület közötti belső kapcsolatra, az EU energiafüggetlenséget és a szomszédos országoktól való függetlenséget célzó stratégiája összefüggésében vázolná a Tanács, hogy miként kívánja az előirányzott intézkedéseket felépíteni? Konkrétabban, hogyan látja a jövőbeni viszonyokat a tágabb balkáni területen az energia területén?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) E kérdés megválaszolása során az energiaügyi vonatkozásokra összpontosítok, mert így értettem a kérdést.
Az Európai Tanács 2006 márciusában elfogadta az európai energiapolitikát. E politika három fő politikai célja a következő: először, az ellátás megbízhatóságának növelése, másodszor, az európai gazdaságok versenyképességének biztosítása és az energia megfizethető áron való rendelkezésre állása, és harmadszor, a fenntartható környezet ösztönzése és törekvés a klímaváltozás problémáinak megoldására. E három politikai céllal összhangban, a külországi energiapolitika területén a Tanács szorosan együttműködik harmadik országokkal energiaprogramjának megvalósítása és további fejlesztése érdekében.
A nemzetközi energiapolitika szintén egyike az Európai Tanács 2007. márciusi határozataiban megállapított, prioritást élvező politikai területeknek. Akkor az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy teljes mértékben ki kell használni a meglévő instrumentumokat az Európai Unió és valamennyi szállítója közötti bilaterális együttműködés megerősítésére.
Ami a Nyugat-Balkánt illeti, az energiaügyi együttműködés fő létező instrumentuma az Energiaközösséget létrehozó szerződés. E szerződés célja, hogy kiszélesítse az Európai Közösségben már meglévő energiapiacot, bevonva e régió országait, nevezetesen a Nyugat-Balkán országait.
Az Európai Unió és a nyugat-balkáni országok között megkötött valamennyi stabilizációs és csatlakozási megállapodás előirányozza továbbá a szoros együttműködést az energia területén. A Tanács tervezi az európai szomszédságpolitika meglévő instrumentumainak teljes körű kihasználását is.
Röviden, amikor az energia területén új kezdeményezéseket dolgozunk ki az Európai Unió és harmadik országok közötti kapcsolatok keretében, arra törekszünk, hogy teljes mértékben kihasználjuk a meglévő mechanizmusokat a nyugat-balkáni országok esetében. Már említettem az Energiaközösséget létrehozó szerződést, és ezt a meglévő mechanizmust is fel fogjuk használni az európai szomszédságpolitika keretében.
Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, kérem, sok más jókívánság mellett fogadják el az enyémet is a szlovén elnökség programja sikeres végrehajtásának időszakához.
Ma vitatjuk meg a Dél-Kaukázus és a Fekete-tenger ügyét. Szeretném megkérdezni az elnökségtől, hogy vajon prioritást kíván-e adni az Európai Unió és a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés szervezete közötti, régiókat átszelő együttműködés intézményesítésének. Külön szeretném megkérdezni, hogy terveznek-e intenzív együttműködést az energiaágazatban, ami létfontosságú Dél-Európa számára.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm a kiegészítő kérdést és a jókívánságait.
Először is, teljes mértékben egyetértek azzal az értékeléssel, hogy a Fekete-tenger medencéje igen fontos régió, ami az Európai Unió energiapolitikáját illeti, és mindenek fölött ami a politika külső dimenzióit illeti. Másodszor, válaszul az ön kérdésére, hogy lehetséges-e a kapcsolatok intézményesítése ezzel a régióval a jövőben, a válasz „igen, lehetséges”. Ez talán megoldható ugyanúgy, mint a Nyugat-Balkán országaival, azaz energiaközösségi szerződéssel vagy esetleg valamilyen más módon. Mindenesetre a szlovén elnökség a Fekete-tenger medencéjét, a fekete-tengeri régiót és a fekete-tengeri szinergiát az európai szomszédságpolitika egyik fontos prioritásának tekinti.
Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr, szeretnék gratulálni a hivatalban lévő elnöknek a szlovén elnökség kezdete alkalmából – és természetesen a szlovén elnökségi nyakkendőhöz is, ami igazán trendi. Gratulálok ehhez. A kérdésem tágabban az energiára vonatkozik, elsősorban arra, hogy mi a szlovén álláspont Európa határain belül a nukleáris energia szerepének növelésével kapcsolatban. Másodszor, mi a szlovén elnökség álláspontja a szomszédos területeken a nukleáris energia szerepének növeléséről?
Justas Vincas Paleckis (PSE). – Elnök úr, én is szeretnék Szlovéniának gratulálni ezen a napon, és feltenni egy kérdést erről az úgynevezett Északi Áramlat gázvezetékről. Amint tudja, ez a csővezeték Oroszországot Németországgal és néhány más európai állammal fogja összekötni; amint tudja, egyebek között a környezettel kapcsolatos problémák merültek fel.
Az elnökség hogyan értékeli ezt a projektet?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm ezeket a kiegészítő kérdéseket. Ami a nukleáris energia felhasználását illeti, az elnökség szilárd meggyőződése, hogy a döntés a nukleáris energia bevezetéséről, további felhasználásáról, illetve felhasználásának esetleges növeléséről teljes egészében a tagállamok kompetenciája. Az elnökség ehhez az állásponthoz tartja magát.
Kérdésének második része, Stubb úr, Szlovéniához kapcsolódik. Közismert, hogy Szlovénia egyike azoknak az országoknak, amely használ nukleáris energiát. Fennáll annak a lehetősége, bár döntés még nem született erről, hogy a nukleáris energia felhasználását növeljük, azaz, hogy Szlovénia a jövőben is erre támaszkodik majd.
Ami az Északi Áramlat projektet illeti, az nem egy EU-projekt, hanem az abban közvetlenül résztvevő országok projektje. Az EU, a Tanács és az elnökség nem foglal el semmilyen álláspontot ebben a konkrét ügyben. Az EU-nak azonban van általános álláspontja olyan projektek tekintetében, amelyeket mi, mint az EU szeretnénk megvalósítva látni. E tekintetben mindenek előtt a Nabucco gázvezetéket szeretném megemlíteni.
Ez azt jelenti, hogy van véleményünk erről a projektről, mivel az egy EU-projekt, és a véleményünk pozitív. Ez a vélemény pedig az, hogy az Európai Uniónak, amely európai szinten kívánja fejleszteni energiapolitikáját, folytatnia kell az ilyen projekteket, és elnökségként mi támogatni fogjuk azokat.
Elnök. – Mivel a következő kérdések témája ugyanaz, azokat együtt tárgyaljuk:
Tárgy: EU békefenntartó misszió Csádba és a Közép-Afrikai Köztársaságba (CAR) – helikopterek és orvosi berendezések hiánya
Meg tudja-e mondani a Tanács, hogy az EU tagállamai bocsátottak-e további felszerelést, többek között helikoptereket és orvosi berendezéseket az EU Csádba, illetve a Közép-Afrikai Köztársaságba irányított békefenntartó missziója rendelkezésére, hogy meg lehessen akadályozni a szükségtelen késedelmet az ír és más EU-csapatok e régióban történő bevetésében? Henri Bentegeat tábornok, az EU Katonai Bizottságának vezetője szerint a jelenlegi missziónak még mindig szüksége van arra, hogy többek között helikoptereket, orvosi és logisztikai felszerelést szállítsanak a hadszíntérre. A novemberben Brüsszelben megtartott „haderőlétrehozási” konferencia után a résztvevő tagállamok és mások előálltak-e további berendezésekkel és csapatokkal?
Képes-e a Tanács támogatni a tagállamok politikai akaratát annak érdekében, hogy további humanitárius segélyt biztosítsanak e régió számára EU-szinten? Mit tesz a Tanács a Csádon belüli instabilitással kapcsolatban, tekintettel a november 26-án Kelet-Csádban bekövetkezett lövöldözésekre, amikor a csádi hadsereg állítólag több száz lázadó fegyverest ölt meg? Miként biztosítja a Tanács, hogy a tűzszünet helyreálljon, és a csádi felkelő csoportok és Idriss Deby elnök kormánya között a béketárgyalások ismét folytatódjanak?
Tud-e a Tanács tájékoztatást adni az EU békefenntartó csapatai csádi általános bevetésének pontos időzítéséről és a bevetendő csapatok összetételéről?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Brüsszelben már öt konferenciát tartottak a csapatok kialakításáról: tavaly november 3-án, tavaly december 1-jén és legutóbb néhány nappal ezelőtt, azaz ez év január 11-én.
Mint minden ilyen jellegű műveletnél, a csapatok kialakításának nehézsége megint bebizonyosodott. Én azonban örömmel tájékoztathatom önöket, hogy az ötödik, azaz az utolsó csapatkialakítási konferencia sikeres volt, és az Európai Uniónak most már minden szükséges képesség a rendelkezésére áll.
A misszió indulási időpontjáról szóló határozatot várhatóan az EU Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2008. január 28-i ülésén, azaz e hónap végén fogadják majd el. A kezdeti operatív képességet várhatóan január végére vagy február elejére érik el. Ez magában foglal speciális egységeket, néhány gyalogsági egységgel, és a technikai, logisztikai és orvosi eszközök választékát, hogy a terepet a fő bevetésre előkészítsék.
A békefenntartó erők általános bevetése májusra van előirányozva, az esős évszak kezdete előtt. Ebben a fázisban a Csádban lévő EUFOR-egységek összlétszáma mintegy 4000 lesz. Ami a közelmúlt katonai konfliktusát illeti a lázadók és a csádi kormányerők között Nyugat-Csádban, a Tanács mélységesen helyteleníti a lázadók támadásait, amelyek a jelenlegi összecsapásokhoz vezettek.
A Tanács december 10-i határozataiban mélységes aggodalmának adott hangot, és felhívást intézett a csádi kormányhoz, hogy a Sirtai Békemegállapodás alapján működjön együtt Szudánnal és Libiával a tartós politikai megoldás eléréséhez szükséges feltételek létrehozásában. A Tanács felhívást intézett a csádi és szudáni kormányokhoz, hogy teljesítsék a Tripoli Szerződésben elfogadott kötelezettségeiket, és hagyjanak fel különösen a régió instabilitását okozó fegyveres mozgalmak támogatásával.
Tekintettel arra a tényre, hogy a lázadó erők akcióikat Darfurból is végrehajtják, a Tanács emlékezteti a szudáni kormányt, hogy felelős azért, hogy a fegyveres csoportokat akadályozza meg a csádi határ átlépésében. A Tanács tudja, hogy tartós eredmény kizárólag politikai megoldással érhető el, ezért a tavaly augusztus 13-án aláírt, a csádi demokratikus folyamat konszolidálásáról szóló politikai megállapodás fontosságát hangsúlyozza.
Colm Burke (PPE-DE). – Szeretnék minden jót kívánni a szlovéneknek az elnökséghez a következő hat hónapban, és köszönetet szeretnék nekik mondani a válaszért.
Ami az EU Tanácsának az EU-erők rendelkezésre bocsátásáról szeptember közepén meghozott határozatát illeti, kissé aggaszt, hogy az időkeretből már kicsúsztunk. Azon gondolkozom, hogy van-e tanulság, amit ebből le kellene vonnunk: azaz, hogy mielőtt kötelezettséget vállalunk, legyen a művelet indulásra kész, mert azóta bekövetkeztek bizonyos dolgok.
Kérdésem második része a humanitárius segélyhez kapcsolódik. 2007-ben humanitárius segélyt adtunk Csádnak. Növelni fogjuk-e a segély mértékét 2008-ra most, hogy a következő 12 hónapban közvetlenül is beavatkozunk?
Liam Aylward (UEN). – Elnök úr, sok sikert kívánok a szlovén elnökségnek a következő hathónapos megbízatásukhoz, és biztonságos és sikeres békefenntartó missziót kívánok az EU erőinek, amelyek Csádba indulnak. Nagyon büszkén mondom, hogy ezt a missziót egy ír honfitársam, Patrick Nash altábornagy vezeti, és neki is minden jót kívánok.
Egyetért-e a Tanács azzal, hogy az EU békefenntartó misszióinak a továbbiakban is teljeskörűen együtt kell működniük az Egyesült Nemzetekkel, és az EU békefenntartó erőit csak akkor szabad bevetni, ha az ilyen missziót az Egyesült Nemzetek határozata támogatja?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Először is Burke úr kérdése. Ez minden bizonnyal még egy tanulság a tanulságok hosszú sorában, amely talán megtanít bennünket egy fontos dologra: könnyebb elfogadni egy elvi határozatot, mint biztosítani annak megvalósítását. Ezzel együtt mi sikeresek voltunk abban a folyamatban. Eltartott egy ideig, de azt hiszem, nem csak a megállapodást, hanem magára a végrehajtásra irányuló megállapodást is a megfelelő pillanatban értük el.
Ami a második kérdést illeti, azt mondanám, hogy az elvi kérdés, amit természetesen a nemzetközi jog és az ENSZ chartája alapján kell megoldani. Természetesen helyén való, hogy a békefenntartó és a béketeremtő műveletek az ENSZ védnöksége alatti együttműködésről szólnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Európai Unió ne lenne képes függetlenül, a saját más jellegű misszióival kapcsolatban határozatok elfogadására.
Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, azt hiszem ez inkább vélemény lesz, azt gondolom. Lengyelország a csádi fegyveres erők mintegy 10 %-át adja, ami körülbelül 400 katonát jelent, így szeretnék a szlovén elnökséghez folyamodni, hogy mindent tegyen meg annak biztosítására, hogy ez a misszió sikeresen érjen véget. Ennek egy jól előkészített missziónak kell lennie, olyannak, amely igen jól felszerelt, és tudjuk, hogy e misszió kezdeményezője Franciaország volt. Ezért szeretném az elnökséget kézben tartó Szlovéniát felkérni, hogy legyen nagyon szigorú Franciaországgal, a misszió vezetőjével szemben. Logisztikailag, ennek ... vagyis én inkább még egyszer hangsúlyoznám, hogy Európa nem kompromittálhatja magát.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Csak hogy kifejezzem hálámat Lengyelország, és persze a többi, e fontos művelethez csapatokkal hozzájáruló ország iránt.
Tavaly novemberben egy brit tanítót az iszlám megsértésével vádoltak, amikor Szudánban tanítva megengedte hétévesekből álló osztályának, hogy egy játékmackót Mohamednek nevezzenek el. Ha elítélik, a tanítónőt, 40 korbácsütéssel, súlyos pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel büntethetik.
Mit tehet az EU a muzulmán országokban lévő ártatlan EU-polgárok hathatósabb védelme érdekében, ha ilyen borzalmas helyzetben találják magukat?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A Mitchell úr kérdésében hivatkozott ügy egy brit állampolgárságú nő esete, aki harmadik országban lévén, annak az országnak a nemzeti joghatósága alá került. Állampolgársága alapján a fent említett állampolgárnak az az ország, amelynek polgára, konzuli védelmet biztosított. Amint tudjuk, időközben a brit állampolgárt szabadon bocsátották, és ő visszatért az Egyesült Királyságba.
Ebből az következik, hogy az ilyen eseteket az érintett tagállam és a harmadik ország közötti kétoldalú kapcsolatokon keresztül oldják meg. Természetesen felmerülnek olyan ügyek, amelyek esetén további politikai intézkedések is helyénvalóak, és ahol az EU képviselőit is felkérik, hogy vegyenek részt az ilyen ügyek és az ilyen bilaterális kérdések megoldásában. Különleges esetekben ez az Európai Unió hivatalos nyilatkozataihoz, illetve kezdeményezéseihez vezethet.
Megismételném, hogy elvben – mint ebben a konkrét esetben is – olyan kérdésről van szó, amelyet rendszerint a harmadik ország és azon EU-tagállam közötti kapcsolatok szintjén oldanak meg, amelynek az állampolgára az érintett személy.
Gay Mitchell (PPE-DE). – Köszönöm a hivatalban lévő elnök válaszát, és minden jót kívánok neki az elnökségéhez. A hivatalban lévő elnök kétségtelenül tudatában van annak, hogy valamennyi EU-tagállam minden állampolgára egyben az Unió polgára is.
Én azt várnám, ha egy EU-polgár egy olyan államba látogatna, ahol esetleg levághatják a karját vagy a lábát, akkor az Unió látná ennek a dolognak a szörnyűségét. Az Unió nem tartja borzalmasnak azt, ha valakivel így bánnak, potenciálisan 40 korbácsütésre vagy talán börtönbüntetésre ítélnek?
Tesz-e a hivatalban lévő elnök lépéseket annak biztosítására, hogy az e régiókba látogató EU-polgárok tudatában legyenek az ott tapasztalható kulturális különbségeknek, és megpróbálja-e az elnökség biztosítani, hogy a velünk kapcsolatban álló államok jobb bánásmódban részesítsék állampolgárainkat, és ne bánjanak velük így?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm, Mitchell úr, az ön kiegészítő kérdését. Ez a polgárok konzuli védelmének kérdése. Az ilyen védelem még mindig a tagállamok hatáskörébe tartozik, és a tagállamok felelőssége, hogy figyelmeztessék harmadik országokba utazó állampolgáraikat azokról a veszélyekről és csapdákról, amelyekről tudomással kell bírniuk.
Másrészt azonban a szolidaritás elve alapján már van garanciánk arra, hogy más olyan tagállamok, amelyek rendelkeznek diplomáciai, azaz konzuli képviselettel valamely harmadik országban, azok garantálják az Európai Unió más olyan tagállamai állampolgárainak konzuli védelmét, amelyek a kérdéses országban nem rendelkeznek saját konzulátussal. Azt hiszem, ez uniónk egyik fontos előnye.
Én már elmondtam, hogy amennyiben szükséges, bizonyára igen valószínű, igen nagyon valószínű, lehetséges, hogy az Unió is részt vesz az említett ügyhöz hasonló esetek megoldásában. Szerencsére ebben az esetben erre nem volt szükség, és az ügyet a két ország egymás között megoldotta, aminek nagyon örülünk.
Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Hivatalban lévő elnök úr, ön nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a bilaterális kapcsolatok segíthetnek az ilyen problémás ügyek megoldásában. A Tanács azonban e Ház elnökével és a Bizottság elnökével együtt aláírta az EU alapjogi chartáját. Abban mi beszélünk az emberi méltóságról és a megalázó és kegyetlen büntetés tilalmáról. Nem lenne ezért a Tanács kötelessége is, hogy az Európai Unió nevében ennek az igénynek érvényt szerezzen az egész világon?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Megismétlem, hogy ez még mindig azoknak a tagállamoknak a kötelessége, amelyek a konzuli védelem lehetőségével bírnak. Világos azonban, hogy az Európai Unió biztosítja azt a keretet, amelyen belül a tagállamok – és itt ismét megemlítem a szolidaritás elvét – segítséget nyújtanak egymásnak ezen a területen a szolidaritás elve alapján.
Mindenesetre a Tanács – és biztos vagyok benne, hogy a többi intézmény is – nem habozna, hogy saját szintjén mindent megtegyen, ha ennek szükségessége felmerül. Más szavakkal, az a tény, hogy jelenleg ezt a védelmet a tagállamok biztosítják, nem zárja ki az Európai Unió egyes intézményei részéről a további intézkedést.
A Mitchell úr kérdésében bemutatott ügyből csak az következik, hogy azt a két ország megoldotta, de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoztunk volna ezzel magasabb, akár európai szinten, ha annak szükségessége felmerül.
Elnök. −
8. kérdés, előterjesztette: Avril Doyle (H-0975/07)
Tárgy: Biodiverzitás és klímaváltozás
Az IPCC negyedik értékelő jelentése szerint ebben az évszázadban „a klímaváltozás és más globális mozgatóerők (például, a fertőző betegségek terjedése) példátlan kombinációja várhatóan meghaladja sok ökoszisztéma rugalmasságát”. Az IPCC becslése szerint az értékelt ökorendszerek durván 60 %-át jelenleg nem fenntartható módon hasznosítják, és ezek a degradáció növekvő jeleit mutatják. Ez várhatóan önmagában is jelentősen hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez.
EU-szinten a Bizottság klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló zöld könyve emlékeztet bennünket arra, hogy „az (eddig értékelt) európai növényi és állatfajok mintegy 20-30 %-át fenyegeti a kipusztulás megnövekedett kockázata, ha a globális átlaghőmérséklet növekedése meghaladja az 1,5-2,5°C-ot”.
Milyen konkrét intézkedéseket kíván a szlovén elnökség bevezetni a gothenburgi célok rangsorolása, nevezetesen a biodiverzitás csökkenésének 2010-re történő megállítása érdekében, illetve biodiverzitásnak a klímaváltozás és a többi globális mozgatóerő miatti széles körű vesztesége elleni fellépés érdekében?
Lenarčič Janez, hivatalban lévő elnök. − (SL) Meg vagyok győződve arról, hogy Doyle asszony ismeri az Európai Unió szándékát, hogy hozzájáruljon a Biodiverzitás Egyezmény aláírói 9. konferenciájának ambiciózus kimeneteléhez. Erre a konferenciára a németországi Bonnban 2008. májusában kerül sor, azaz a szlovén elnökség alatt.
A biodiverzitás megőrzése elnökségünk prioritási listájának elején található. A Tanács már hangsúlyozta, minden szinten sürgető szükség van a folyamatos és elkötelezett erőfeszítésekre ahhoz, hogy elérhessük a célt, nevezetesen, hogy a 2010. évig észrevehető módon lassíthassuk a biodiverzitás csökkenését, és ugyanakkor elérjük a Doyle asszony kérdésében említett, és az EU által az Európai Tanács göteborgi ülésén meghatározott célt.
Ezen kívül a tagállamok konkrét intézkedéseket vezetnek be a biodiverzitás csökkenésének mérséklésére a 2010-re és azt követő időszakra irányuló intézkedési terv végrehajtása érdekében. A terv az Európai Unió szintjén és globális szinten is rendelkezik a biodiverzitáshoz és a klímaváltozáshoz kapcsolódó intézkedésekről.
Az elnökség annak érdekében, hogy 2010-re elérhesse a biodiverzitás csökkenésének mérséklésére irányuló célját, a politikák és a tevékenységek közötti szinergia szükségességét hangsúlyozza a klímaváltozás és a biodiverzitás területén, különös tekintettel az édesvízi és tengeri környezetek biodiverzitására, valamint az erdők biodiverzitására.
Ezeket a célokat együtt más, a biodiverzitás megőrzésére vonatkozó célokkal, a „Visszaszámolás 2010-ig” című nyilatkozat állapította meg. A szlovén elnökség alatt értekezleteket szervezünk a tanácsi munkacsoportok számára. Az egyik ilyen lesz az erdőgazdálkodás, klímaváltozás és biodiverzitás szakértői között, egy másik a nemzetközi tengeri politikák, a halászat és a biodiverzitás szakértői között.
A környezetvédelmi miniszterek informális találkozóján áprilisban hasonlóképpen az erdők biodiverzitását fogjuk megoldandó feladatként és arra vonatkozó lehetőségként bemutatni, hogyan lehet a klímaváltozást enyhítő és az európai szinthez igazodó intézkedéseket előkészíteni. A szlovén elnökség arra is törekszik, hogy javítsa az együttműködést, valamint a különféle környezetvédelmi megállapodások helyénvaló rendelkezéseinek végrehajtását nemzeti és regionális szinten egyaránt.
Az Európai Bizottság módosította „A biodiverzitás elvesztésének megállítása 2010-ig – és az után” című közleményét azzal a kötelezettségvállalással, hogy a biodiverzitás megőrzését szolgáló partnerségi kapcsolatokba bevonja a magánszektort. A közelmúltban, 2007 novemberében magas szintű konferenciát tartottak Lisszabonban, ahol a gazdaság és biodiverzitás összefüggéseit ebben a keretben tárgyalták. A konferencia eredményét – amely szerepel a gazdaságról és a biodiverzitásról szóló lisszaboni jelentésben – tárgyalja majd a már említett aláíró országok 9. konferenciája, amely a szlovén elnökség alatt Németországban kerül megrendezésre. Ezt a témát megtárgyalja a Természet és a Természeti Erőforrások Védelmével Foglalkozó Nemzetközi Szövetség 5. világkongresszusa, amelyet Barcelonában a francia elnökség alatt rendeznek majd meg.
Avril Doyle (PPE-DE). – Köszönöm, hivatalban lévő elnök úr, és a legjobbakat kívánom a nagyon sikeres elnökséghez!
Ami engem aggaszt, az a 2010-ig tartó visszaszámlálás. Sok a beszéd, de nincs cselekvés ezen a területen, és ez egyike a nagy becsapásoknak, hogy ténylegesen fel tudunk mutatni bármilyen változást vagy hatást ezen az alapon 2010-ig. Én egyetértek a különféle politikák közötti szinergiákkal, de a biodiverzitás védelme segíthet az atmoszferikus üvegházhatású gázok koncentrációjának korlátozásában, mivel az erdők, a tőzeges területek és más mesterséges ökoszisztémák és élőhelyek szenet raktároznak el.
Azt gondolják, hogy a változás figyelemmel kíséréséhez a legjobb rendelkezésre álló adatokra van szükség? Jobb információra van szükségünk a klímaváltozásnak Európa biodiverzitására gyakorolt összes hatásáról. Ha bármiféle előrehaladást akarunk elérni 2010 felé, javítanunk kell az indikátorokat és az alkalmazott méréseket, hogy pontosan tudjuk, mennyire súlyos a helyzet.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Doyle asszony, köszönöm a kiegészítő észrevételt. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a biodiverzitás helyzetének megállapításához a lehető legjobb indikátorokra van szükségünk. Az elnökség figyelembe veszi az ön észrevételét annak szükségességéről, hogy gondolkoznunk kell ezen indikátorok javításáról, és reflektálni akarunk rá.
2010 igazán közel van: kevesebb mint két évünk van hátra. Önnek igaza van abban, hogy egy olyan területen, mint a biodiverzitás – egy olyan időszak után, amit, úgy tűnik, nem a lehetőségeknek leginkább megfelelő módon használtak fel –, nehéz elképzelni, hogy a még hátralévő rövid idő elegendő lenne a meghatározott célok eléréséhez, nevezetesen a biodiverzitás csökkenésének lassításához.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne. Mi mindent meg fogunk tenni. Szlovénia egyike azoknak az országoknak, ahol a biodiverzitás jelentősége hatalmas, mert a mi országunkban a biodiverzitás szintje még mindig magas; ez jól ismert, ha másért nem, hát a medvéink miatt, amelyeket Európa nagy részébe exportálunk.
Röviden, ön támaszkodhat a szlovén elnökségre, hogy mindent megtesz a cél elérése érdekében, függetlenül attól, hogy nagyon kevés időnk maradt.
Mairead McGuinness (PPE-DE). – Kérhetném a Tanácsot, kommentálja azt a tényt, hogy a Bizottság felülvizsgálja a bioüzemanyagokkal kapcsolatos célokat, mert amiről azt gondoltuk, hogy jó lesz a klímaváltozás szempontjából, nem szándékolt következményekkel jár a globális élelmiszerbiztonságra és még a biodiverzitásra is.
Nem ez az egyike a klímaváltozás kezelése során előttünk, emberi lények előtt álló nehézségeknek: az, hogy rosszul csináljuk?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Ez bizonyítja talán, hogy némely ügyekre a múltban nem fordítottunk kellő figyelmet. Nyilvánvaló, hogy a bioüzemanyagok teljesen felügyelet és korlátozás nélküli termelése óhatatlanul negatív következményekkel jár a környezetre, a biodiverzitásra, az élelmiszerárakra és így tovább.
Azt gondolom, helyénvaló különös figyelmet szentelni erre a vonatkozásra is. Más szavakkal, ösztönöznünk kell a bioüzemanyagok termelését és felhasználását, de azért, hogy az csökkentse, és ne növelje a környezet terhelését. Azt hiszem, ennek kell lennie a fő ismérvnek az Uniónak a bioüzemanyag ösztönzését célzó politikáiban.
Elnök. −
9. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0977/07)
Tárgy: Elmozdulás a GDP-n túlra
Jelezné a Tanács, hogy miként szándékozik kezelni a Bizottság azon javaslatát, hogy haladják meg a GDP, mint a regionális kohézió indikátorát, és elmondaná, hogy eljutottak-e már határozott intézkedésekhez a jövőre nézve, hogy a régiók teljesítményének pontosabb mérését biztosítsák?
Az eredetileg Jim Higgins által feltett kérdés felelősségét McGuinness asszony vállalja.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretnék bocsánatot kérni Higgins úrtól és McGuinness asszonytól a válaszomért, ami nem lehet más, mint nagyon rövid, mivel a Tanács ezeket a témákat csak a Bizottság javaslata alapján tárgyalhatja.
Sem ilyen javaslatot nem terjesztettek be, sem más, a regionális kohézió indikátorait illető egyéb változásra nem érkezett javaslat. Ezért amíg ilyen javaslatot nem tesznek, a Tanács nem tudja azt megvitatni, és nem tud semmilyen más regionális kohéziós indikátorral kapcsolatos álláspontot sem kialakítani.
Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, elnézést kérek Higgins úr nevében, aki nem érzi jól magát ma este, és nem tud itt lenni. Köszönöm rövid válaszát. Feltételezem, hogy ez összekapcsolódik majd a tagállamok hátrányos helyzetű területei újradefiniálására vonatkozó tervekkel is. Javasolhatnám, hogy amikor már rendelkeznek bármilyen információval az indikátorok valamelyikéről, akkor azt továbbítanák Higgins úrnak?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Megpróbálom, köszönöm. Ismétlem, hogy ez elsősorban a Bizottságtól függ, és talán, talán, de tényleg csak talán, de nem szükségszerűen lesz lehetőség ezeknek az indikátoroknak a figyelembe vételére is, és a kohéziós politika felülvizsgálatára is, amit a szlovén elnökség jelenleg tervez. Ez a Bizottságtól, és nem a Tanácstól függ. Természetesen érdekelne bennünket a Bizottság hozzászólása a kohéziós politika felülvizsgálatának vitájához, ami egyike elnökségünk fő feladatainak.
Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, még az Európai Parlament is tiszteletben tartja a Bizottság kezdeményezési jogát, amint azt a Tanács éppen most kifejtette. Mi azonban mindig tudatni fogjuk a Bizottsággal, hogy mi az, amit különösen fontosnak tartunk. Az olyan kritériumok, mint a munkanélküliség vagy a nagyobb migráció minden bizonnyal olyan témák, amelyeket itt behozhatnánk a vitába. Mivel ön az előző kérdésre adott válaszában szlovéniai barna medvékről beszélt, stájer emberként szeretnék köszönetet mondani önnek ezért az exportért, és nagyon remélem, hogy a nyitott schengeni határ még több medve bevándorlásához vezet majd.
Avril Doyle (PPE-DE). – Ami a régiók teljesítményének pontosabb mérését illeti, komolyan meg kell kérdeznünk, hogy a GDP valóban a helyes teljesítménymutató-e. Megfontolták-e, vagy meg fogják-e fontolni (mivel még csak egy hete van hivatalban), hogy GDP-t, GNP-t vagy GNI-t fognak-e mérni? Jelenleg abban áll a nagy nehézség, hogy nem a hasonlót a hasonlóval vetjük össze, így nagyon nehéz a különféle régiók és a különféle országok – mert nem csak a régiókról van szó – teljesítményét mérni, tekintettel arra, hogy a bázisok vagy indikátorok jelenleg még nem szabványosítottak.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nagyon nehéz lenne a Bizottság nevében beszélnem, nem is ambicionálom, mert nem tudnék megfelelni a feladatnak. Úgy tűnik azonban, hogy – legalábbis egyelőre – a Bizottság nem talált a GDP-nél jobb indikátort. Azt gondolom, ha találtak volna jobb indikátort, a Bizottság javasolta volna azt. Szeretném megismételni előző megjegyzésemet, hogy a kohéziós politika felülvizsgálata lehetőséget ad az önök kérdésének megfontolására is. Erre még több lehetőség adódik majd, amikor az Európai Unió költségvetésének teljes reformját tárgyaljuk, amit – amint már tudjuk – az Európai Bizottság által 2008-ban és 2009-ben elvégzendő teljes körű elemzés alapján fogunk megtenni.
A BBC a közelmúltban sugározta a ”Bulgária elhagyott gyermekei” című dokumentumfilmet, ami a bulgáriai Mogilinóban lévő gondozóotthonban élő gyermekek sokkoló életkörülményeit mutatta be. A műsor producere nyilvánosan kijelentette, hogy ez a gondozóotthon nem a legrosszabb Bulgáriában. Úgy tűnik, hogy bár nyilvánvalóan fennáll a gyermekek és a fogyatékkal élő fiatal felnőttek intézményes ellátásával kapcsolatos probléma, arra nem sikerült hatékony megoldást találni.
Tekintettel arra, hogy az EU kitart az EU alapjogi chartája mellett, valamint arra, hogy az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európa Éve éppen mögöttünk van, nyilatkozna a Tanács erről a nagyon érzékeny ügyről?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A Tanács nem fogadott el semmilyen álláspontot a McGuinness asszony által felidézett konkrét üggyel kapcsolatban. Örömmel mondhatom azonban, hogy 2007. december 5-én a Tanács elfogadott egy állásfoglalást az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európa Éve folytatásáról. Ez volt 2007, azaz a tavalyi év, amely e határozat, azaz állásfoglalás szerint nem egyéves esemény lesz, hanem folytatódni fog.
Az említett állásfoglalás felhívást intéz a tagállamokhoz és az Európai Bizottsághoz, hogy fokozzák erőfeszítéseket a fogyatékosság vagy bármilyen más ok miatti diszkrimináció megelőzésére, erősítsék meg az ilyen jellegű diszkriminációval szembeni küzdelmet, a fogyatékosság kérdését építsék be minden vonatkozó politikájukba, és folytassák az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye megkötésének, aláírásának és ratifikálásának folyamatát. Ezzel az állásfoglalással a Tanács egyben felhívást intéz a tagállamokhoz és a Bizottsághoz, hogy működjenek együtt a közös megoldásra váró feladatokban, és az említett egyezmény, azaz az ENSZ-egyezmény végrehajtásának keretében keressenek megoldást.
Engedjék meg, hogy itt hangsúlyozzam, hogy a Tanács és az Európai Parlament a közelmúltban kapták meg a Bizottságnak az Európai Unióban élő fogyatékosok helyzetéről szóló jelentését, amely magában foglalta a 2008. és 2009. évre vonatkozó európai intézkedési tervet is. A szlovén elnökség azon a véleményen van, hogy ez a dokumentum értékes iránymutatást tartalmaz a fogyatékosok, különösen a fogyatékos gyermekek jogainak érvényesítésére irányuló további erőfeszítésekhez. A Tanács még mindig tanulmányozza a Bizottságnak ezt a javaslatát.
Mairead McGuinness (PPE-DE). – Hivatalban lévő elnök úr, köszönöm a diplomatikus választ. Remélem, megérti, ha én nem vagyok tapintatos, mivel nem hiszem, hogy ön tudatában van a harag és felháborodás azon fokának, amit ennek a dokumentumfilmnek a bemutatása különösen az Egyesült Királyságban és Írországban kiváltott.
Azt gondolom – és nagy sajnálattal mondom ezt –, ha ez egy állatjóléti kérdés lett volna, a Tanácsnak már lenne álláspontja azzal kapcsolatban. Mi itt gyermekekről beszélünk, akiknek nincs hangjuk. Én tényleg úgy vélem, hogy amikor ilyen esetekben késlekedünk a cselekvéssel, az igen rossz fényben tünteti fel az EU-t a tagállamok és az Európai Unió polgárai szemében.
Azt hiszem, csodálatos lenne, és nagy hatást váltana ki a polgárainkban, ha gyorsabban cselekednénk, mert ez egy megbocsáthatatlan történet. A képek magukért beszéltek.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Én nem tudok, és nem kívánok ennek az ügynek a tartalmi kérdéseibe belemenni, amellyel kapcsolatban önnek valószínűleg nagyon indokoltan van ilyen markáns véleménye. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a Tanács véleménye szerint fontos tiszteletbe tartani és figyelembe venni az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást. Ebben a keretben én csak a Tanács képviselőjeként nyilváníthatok véleményt – és én itt nem diplomatikus vagyok, hanem a kompetenciám és a Tanács kompetenciájának keretein belül szólalok meg, és természetesen tiszteletben tartom az e kereteken belüli mozgásteret.
Jim Allister (NI). – Hivatalban lévő elnök úr, bekapcsolódhatom-e az ön válaszának nem kielégítő volta miatt érzett csalódottságom kifejezésével?
Amikor Bulgária csatlakozása volt a megfontolás tárgya, az intézetekben elhelyezett emberekkel való bánásmód élő kérdéssé vált. Ám elkövettük azt a hibát, hogy amikor 2006 decemberében megállapítottuk a teljesítménymércéket – visszatekintve arra, hogy Bulgária hogyan teljesítette vállalásait –, ez a tétel titokzatos módon hiányzott a teljesítménymércék közül.
Miért történt ez? Visszaállítható-e? Ha nem, reálisan ön milyen más lépéseket tehet, hogy a Tanács és a közösség nagyon helyénvaló módon vizsgálhassa az ezt területet sújtó botrányos visszásságokat?
Elizabeth Lynne (ALDE). – A hozzászólónak teljes mértékben igaza van: én is azt gondoltam, hogy a Tanács válasza nem kielégítő. A csatlakozás előtt felhívást intéztünk minden, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó tagállamhoz, hogy tartsa be az Európai Unió szabályait. Tudom, hogy Bulgária aláírta a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de nem ratifikálta azt. Tudnak nyomást gyakorolni azokra az országokra, amelyek nem ratifikálták az egyezményt, hogy azt megtegyék? Én tudom, hogy a bolgár hatóságok megpróbálnak foglalkozni ezzel a problémával, de nekünk fenn kell tartanunk a nyomást.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nyomatékkal hangsúlyozom, hogy ez nem tartozik a Tanács kompetenciájába, még csak nem is szokásos a Tanács esetében, hogy álláspontot fogadjon el egyes televíziós műsorok tekintetében, vagy kommentálja azokat. Ez semmiképpen nem kisebbíti annak a problémának a szörnyűségét, amelyről beszélnek.
Én személyesen abban látom a megoldást, amit ön mondott ki a kérdésében, azaz a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálásában. Eredeti válaszomban pontosan ezért említettem meg a Tanács 2007 decemberében elfogadott állásfoglalását, amely felhívást intéz a tagállamokhoz az említett egyezmény ratifikálására.
Lát-e a Tanács lehetőséget arra, hogy az idén, azaz a Tanács szlovén vagy francia elnöksége alatt Macedónia számára kitűzzék a csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontját?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Én még nem tudom, időnként ez bekapcsolja magát, és néha nem. Elnézést kérek ezekért a kimaradásokért.
A Tanács természetesen nem zárja, és nem zárhatja ki a Posselt úr kérdésében felvetett lehetőséget.
Amint tudjuk, 2005 decemberében az Európai Tanács úgy döntött, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak megadja a tagjelölti státust. A Tanács 2005. december 12-i határozataival összhangban, azaz néhány nappal az Európai Tanács ülése előtt, az országnak teljes körűen végre kellett hajtania a stabilizációs és társulási megállapodást. A Bizottság ennek alapján készítette az előmeneteli jelentéseit, és a 2006. és a 2007. évi jelentések nem tartalmaznak ajánlásokat a csatlakozási tárgyalások megindítására azzal, hogy helyénvaló intézkedéseket még mindig nem hajtottak végre.
Az elnökség 2008-ban azt várja Macedónia korábbi jugoszláv köztársaság vezetőitől a teljes politikai spektrumon, hogy egyesítsék erőiket, és fokozzák erőfeszítéseiket, hogy eredményt érjenek el mindazokon a területeken, ahol előrelépésre van szükség, és az országban történő események, különösen az elmúlt hónapban elért fejlődés alapján én úgy becsülöm, hogy ebben az évben várhatóan egy lépéssel közelebb lehet kerülni ahhoz, hogy dönteni lehessen a csatlakozási tárgyalások megindításának időpontjáról.
A szlovén elnökség nagyon lelkes, nagyon lelkesen támogatja ezt a fejlődést, de az magától az adott országtól függ, hogy milyen sikerrel vezeti be ezeket az intézkedéseket, és attól, hogy a reformokkal hogyan halad előre.
Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Nagyon köszönöm ezt a nagyon jó választ. Kivételesen engedjék meg nekem, hogy egy személyes előzetes megjegyzést tegyek. 1991-ben, amikor Szlovénia elnyerte függetlenségét, én ott voltam Ljubljanában a függetlenségi ünnepségen– azt hiszem, az EU egyetlen polgáraként. Ljubljanában a háború idején – ami, hála istennek, csak rövid ideig tartott –, majd később e Ház előadójaként is kiálltam a társulási szerződés mellett.
Én egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy a mai nap számomra is történelmi nap. Én nagyon boldog vagyok. Kérem, bocsássák meg ezt a személyes előzetes megjegyzést.
És most egy még rövidebb kérdés: mit gondol, a Macedónia és Görögország között az elnevezésről szóló kérdés bilaterális kérdés-e, és egy bilaterális kérdésnek lehet-e hatása a csatlakozási tárgyalásokra?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretnék köszönetet mondani Posselt úrnak a függetlenségünk napjai óta nyújtott támogatásáért. Valóban, Szlovénia nagy utat tett meg, mint ahogyan azt az Európai Tanács elnöke ma reggel elmondta.
Ami az ön kérdését illeti, ez alapvetően az elnevezéssel kapcsolatos bilaterális ügy. Mindannyian tudjuk azonban, hogy ennek az alapvetően bilaterális kérdésnek a megoldására létezik egy, az ENSZ védnökség alatt álló mechanizmus, amely része egy külön képviselő, Nimec úr, aki elkötelezetten közvetít a két fél közötti megoldás keresésében.
Szlovénia, azaz a szlovén elnökség támogatja ezeket az erőfeszítéseket, és elvárja, hogy mindkét fél konstruktívan működjön együtt ebben a folyamatban, amíg a megfelelő megoldást meg nem találják. Időközben azon a véleményen vagyunk, hogy ez a kérdés nem érintheti, és főképpen nem akadályozhatja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nemzetközi szervezetekbe történő integrációját.
Avril Doyle (PPE-DE). – Van egy kérdésem a szlovén elnökséghez. Tudom, hogy támogatja azt a nézetet, amely szerint Délkelet-Európában és a Balkánon elsősorban hosszú távú békére és stabilitásra van szükségünk, és valóban, ezzel együtt jár a gazdasági fejlődés, de ami Macedóniát illeti, hogy elérje a csatlakozási tárgyalások megnyitását – az ország elnevezésének kérdésétől eltekintve (akármilyen fontos is az) –, a szlovén elnökség hogyan minősítené Macedóniát a csatlakozás tekintetében más, közvetlenül azon a területen lévő országokhoz hasonlítva? Azt akarjuk, hogy mindannyian bekerüljenek, de néhányan jobban felkészültek, mint a többiek. Hogyan ítélik meg Macedónia esélyeit az elsőbbségi csatlakozásra?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nagyon köszönöm, Doyle asszony, az ön kiegészítő kérdését. A szlovén elnökség a nyugat-balkáni országokat a szerint sorolja be, hogy milyen szakaszba jutottak. Ebben az esetben a régió legelőrehaladottabb országa Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, mert ez az egyetlen olyan ország, amely tagjelölti státust kapott. Horvátország nem tartozik ide, mert már eleve más kategóriában kellene lennie, nevezetesen a bővítési kategóriában, mert már folynak a csatlakozási tárgyalások.
Megismétlem, hogy elnökségünk alatt azt kívánjuk, hogy valamennyi ország, ide értve a kérdéses országot is, érjen el előrehaladást az Európai Unió tagsága felé vezető úton, ami azonban nem következik be hamarosan, azaz egy-két éven belül, hanem több időre és több erőfeszítésre van szükség hozzá. A szlovén elnökség ezt a kérdést a legmagasabb prioritásként kezeli.
Fontos azonban fenntartani az európai perspektívát ezen országok számára, csak úgy, mint előrehaladásuk ütemét a cél felé. Megismétlem, hogy elnökségként nagyon örülnénk annak, ha a haladás a mi elnökségünk alatt is folytatódna. Azt is megismétlem, hogy ez az előrehaladás nagyrészt a régió országaitól függ.
Nikolaos Vakalis (PPE-DE). – (EL) (EL) Elnök úr, szeretnék gratulálni a Tanács hivatalban lévő elnökének igen konkrét válaszához, és görög európai parlamenti képviselőként szeretném elmondani, hogy külön érdekünk fűződik ahhoz, hogy a Nyugat-Balkán valamennyi állama a lehető legsürgősebben az Európai Unió tagjává váljon. A problémát azonban meg kell oldani. Azt is szeretném elmondani, hogy Görögország nyilvánvalóvá tette jó szándékát, és ezt naponta megteszi a kompromisszumos elnevezésről folyó tárgyalások során. Azt mondanám, hogy figyelembe kell venni egy olyan tagállamnak az álláspontját, amely e tekintetben meglehetős jóakaratról tesz tanúbizonyságot.
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm a megjegyzését. A Tanács elnöke ma reggel említette a görög elnökség jelentős teljesítményét 2003-ban, amikor a Nyugat-Balkán számára elfogadták a thessaloniki napirendet. Ez a thessaloniki napirend marad a szlovén elnökség erőfeszítéseinek alapja a Nyugat-Balkán integrációjára irányuló erőfeszítéseiben. Ezért is támaszkodunk különösen Görögország támogatására a nyugat-balkáni országokra vonatkozó erőfeszítéseinkben.
Tárgy: Az ÁFA-kulcsok csökkentése a környezetbarát technológiák és termékek esetében
Egyetért-e a Tanács azzal, hogy a hozzáadottérték-adóról (ÁFA) szóló közösségi jogszabályt úgy kell módosítani, hogy csökkentett ÁFA-kulcsokat lehessen alkalmazni a megújuló energiaforrásokat és az energiaszolgáltatás hatékonyságát érintő technológiákra és alkalmazásokra a már meglévő rendelkezések mellett, amelyek a villamosenergia- és földgázfogyasztásra irányadók? Létezik-e menetrend a vonatkozó határozatok meghozatalára? Ebben az ügyben milyen lépéseket várhatunk a Tanácstól, és mikor?
Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Amint tudjuk, 2007. december 4-i ülésén a Tanács határozatot fogadott el arról, hogy vitát rendez a csökkentett ÁFA-kulcsok gazdasági hatásáról és arról, hogy a hozzáadottérték-adó csökkentett kulcsa alkalmas eszköz-e az ágazati politikák céljainak eléréséhez. Megállapodás született, hogy ezt a kérdést valamikor 2008 során – nem szükségszerűen az év első felében – ismét megvitatjuk.
Jelenleg a szlovén elnökség igen kitartóan keresi a korántsem egységes hozzáadottértékadó-kulcsokról folyó vita folytatásának leghatékonyabb megközelítését. Amint a Bizottság jelentéséből tudjuk, ez a vita a portugál elnökség alatt kezdődött. A gondolkodásnak ebben az időszakában, amelyről remélem, hogy a lehető legrövidebb lesz, nem tudunk ennél pontosabb választ adni Vakalis úrnak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez fontos kérdés, és az elnökség kellő figyelemmel foglalkozik vele.
Nikolaos Vakalis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, a választ kielégítőnek tartom, és szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy gratuláljak a szlovén elnökségnek a sikeres kezdethez. Minden jót kívánok elnökség további idejére is.
Elnök. – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).
Ezzel a kérdések óráját lezárom.
(Az ülést az elnök 19.30 órakor felfüggesztette és 21.00 órakor újra megnyitotta.)