Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. január 23., Szerda - Brüsszel

6. Energiaügyi és klímaváltozást érintő javaslatok (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont José Manuel Barroso, a Bizottság elnökének beszámolója az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos javaslatokról.

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök asszony, mindenekelőtt elnézést kérek a kis késésért. Mint ismeretes, éppen csak befejeződött a Bizottság ülése, és rögtön utána az volt az első dolgunk, hogy ide jöjjünk, és ismertessük az Európai Unió szempontjából – meggyőződésünk szerint – történelmi jelentőségű intézkedéscsomagot. Ez az oka annak, hogy jómagam, valamint Dimas környezetvédelmi biztos és Piebalgs energiaügyi biztos csak most érkeztünk meg. A dokumentum végleges szövegének elkészítése folyamatban van. Hamarosan kézhez kapjuk, ez azonban egy nagyon fontos alkalom, hogy közvetlenül ismertessük Önökkel a mai ülésünk következtetéseit.

Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon meg vagyunk elégedve az eredménnyel. A testületen belül konszenzus révén értük el ezt az eredményt: a Bizottság valamennyi tagjának határozottan támogatta a rendkívül nagyszabású javaslatot, mert egyetértettünk abban, hogy jelenleg az éghajlatvédelmi intézkedés és a világ bármely részén megtalálható megújuló energia tekintetében mi a legátfogóbb intézkedéscsomag. Úgy gondoljuk, van okunk a büszkeségre. Az éghajlatvédelemmel és a megújuló energiával kapcsolatos intézkedéscsomag választ ad a jövő kihívásaira. Meggyőződésünk, hogy ez jó a bolygónk, az európai gazdaság és a polgárok számára is.

Az Európai Unió tevékenységét időnként meglehetősen szakmai jellegűnek tartják: érdekes a szakemberek számára, de nem meghatározó az emberek hétköznapi élete szempontjából. Az az intézkedéscsomag, amelyet ma megvitatunk, bizonyítja, hogy ez a felfogás helytelen: az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a biztonságos, fenntartható és versenyképes energia felkutatása minden európai polgár hétköznapjaira hatást gyakorol. Mindenkit érint, és a 21. század egyik, ha nem a legfontosabb kihívása.

Az európaiak azt szeretnék, hogy jövőképet és intézkedési tervet alakítsunk ki. Jelenleg mi éppen ezzel foglalkozunk. Ez a jövőkép tavaly alakult ki az európai politikai közösség vezetésével. A Bizottság javaslatát követően az Európai Tanácsban megállapodás született a következő, „2020-ra 20/20/20” célkitűzés megvalósításáról: 2020-ra az üvegházhatást okozó gázok 20%-os – illetve ha más fejlett gazdaságok egyetértenek – 30%-os csökkentése, az energiafelhasználás 20%-ának a megújuló energiaforrásokból történő biztosítása, valamint az energiahatékonyság 20%-os növelése.

Erről az Európai Tanács állapodott meg. Büszkék lehetünk arra, hogy Európa vezető szerepet játszik ebben a törekvésben. Később ezt a célkitűzést a heiligendammi csúcstalálkozó, az Egyesült Nemzeteknél New Yorkban rendezett magas szintű esemény, majd végül a bali konferencia elé terjesztettük. Erőteljes európai irányítás nélkül nem érhettük volna el a bali konferencia ígéretes eredményeit, meghatározva annak az átfogó megállapodásnak a menetrendjét, amelyet 2009-ben Koppenhágában szeretnénk és igyekszünk elérni.

A Parlamentnek az ügy iránti egyértelmű elkötelezettsége nélkülözhetetlen volt, és szeretnék még egyszer köszönetet mondani minden támogatásért. Az Önök által a múlt évben végzett munka döntő fontosságú volt az intézkedést támogató politikai ösztönzés kialakításában. Úgy vélem, hogy a mai javaslatok összhangban vannak az Önök által meghatározott célokkal, továbbá megfelelnek az Európai Tanács által tavaly márciusban adott megbízásnak.

A mai intézkedéscsomag részletes menetrenddel egészíti ki a tavaly elfogadott politikai elképzelés végrehajtását. Megegyeztünk az elképzelést illetően, most pedig ennek eléréséhez konkrét terveket, konkrét eszközöket kell megvalósítanunk. Úgy gondoljuk, hogy az a legfontosabb prioritás, hogy 2020-ra véghezvigyük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-os csökkentését, és szükség esetén legyünk készek arra, hogy ezt nemzetközi megállapodással 30%-ra növeljük. Erről soha ne feledkezzünk el. Itt a globális felmelegedésről van szó; a globális éghajlatváltozásról, nem csak az európai éghajlatváltozásról. Javaslatainkat úgy kell előterjesztenünk, hogy mások is csatlakozzanak hozzánk. Az is fontos, hogy jó példával járjunk elől, és többek között most ezért teszünk javaslatot arra vonatkozóan, hogy miképpen érhetjük el 2020-ra az energiafelhasználás 20%-ának megújuló energiaforrásokból történő biztosítását.

Az intézkedéscsomag, amelyet éppen most hagytunk jóvá a Bizottságban, a következőket foglalja magában: egy korszerűsített kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS), hogy létrejöjjön egy határok nélküli ETS annak érdekében, hogy ösztönözze a nagyipari kibocsátóktól származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését; konkrét, kötelező nemzeti célkitűzések, hogy a tagállamok tudják, hogy pontosan mit kell tenniük az ETS-en kívül, például a közlekedési, építési, agrár- és hulladékágazatban; a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzések tevékeny támogatására vonatkozó új megközelítés, amely szintén kötelező nemzeti célkitűzéseket tartalmaz; új szabályok a szénmegkötés és -tárolás, a jövő kibocsátáscsökkentésre irányuló technológiájának ösztönzéséhez; valamint az állami támogatásra vonatkozó új szabályok, amelyek figyelembe veszik az e környezetvédelmi területen szükséges intézkedés sajátosságát.

Megbízatásunk részét képezte a bioüzemanyagok részarányára vonatkozó 10%-os célkitűzés, hogy a közlekedés részt vegyen a kibocsátáscsökkentésben Közismert, hogy az Európai Tanács egyhangúlag elfogadta az említett 10%-os célkitűzést.

Egyértelművé szeretném tenni, hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos javaslatok előterjesztésekor megbízatásunk másik részét – a környezeti fenntarthatóság szükségességét – is teljes mértékben tekintetbe vettük. A javaslat megteremti a bioüzemanyagok, valamint a hazai és importált bioüzemanyagok tanúsítására vonatkozó, világviszonylatban legátfogóbb és leginkább fenntartható rendszert. Ezenkívül folytatjuk a második generációs bioüzemanyagok gyors fejlesztésének támogatását.

Fontos megérteni, hogy mi a fenntartható bioüzemanyagokat támogatjuk, és egy globális rendszerhez járulunk hozzá, mert napjainkban olyan helyzettel állunk szemben, ahol a bioüzemanyagok sok esetben nem fenntarthatók és nem felelnek meg a követelményeinknek – azon követelményeknek, amelyeket nem csak Európában, hanem az egész világon szeretnénk érvényesíteni.

A ma előterjesztett intézkedéscsomag az Európai Bizottság által elkészítendő legátfogóbb, több évre szóló jogalkotási javaslatokat tartalmazza. Hogyan is kezdtünk hozzá ennek az összetett intézkedéscsomagnak a kialakításához? Sok időt töltöttünk a lehetőségek rendkívül részletes vizsgálatával, de mindig szigorúan ragaszkodtunk az öt legfontosabb alapelvhez.

Először is tartottuk magunkat a célkitűzésekhez. E nélkül a befektetők, a tárgyaló partnereink és – ami a legfontosabb – a saját polgáraink nem vesznek komolyan bennünket.

Másodszor, alkalmaztuk a méltányosság elvét: elismertük, hogy a tagállamok eltérő befektetési kapacitásokkal rendelkeznek és különböző kiindulóponton állnak.

Harmadszor, figyelembe vettük a versenyképességet: olyan rendszert kell tervezni, amellyel a lehető legkisebbre csökkenthetők az európai gazdaság költségei, és bizonyos területeken növelni kell Európa versenylehetőségeit azáltal, hogy az európai ipar és az európai gazdaság a piacon elsőként megjelenő szereplőként versenyelőnyre tehet szert.

Negyedszer, a javaslatokat úgy kell megtervezni, hogy előmozdítsák az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló átfogó nemzetközi megállapodás létrejöttét, többek között – amennyiben a többi fejlett ország is megteszi – a kibocsátások 30%-os csökkentésére vonatkozó saját erőfeszítésünk fokozását.

Végül, de nem utolsósorban most kell elkezdenünk azon is munkálkodni, hogy 2050-re felére csökkenjen a globális kibocsátás. Ez azt jelenti, hogy ma azért dolgozunk, hogy a jövő technológiája gyorsan működni kezdjen.

Ezenkívül ezt az intézkedéscsomagot bizonyos korábbi javaslatainkkal összhangban kell értékelni, nevezetesen a belső energiapiaccal és az energiatechnológiai tervvel. Ez egy rendkívül átfogó javaslatcsomag része, amely első alkalommal hoz létre egy valódi európai energiapolitikát, mi azonban azt szeretnénk, hogy ez az energia biztos és fenntartható is legyen. Természetesen lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a változás túl sokba kerül, és hogy nincs más választásunk, mint hogy a homokba dugjuk a fejünket, és a legjobbat reméljük. Úgy gondolom, hogy azok, akik így gondolkodnak, tévednek. Vannak költségek, de ezek a költségek kezelhetők.

Nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy az európai törekvések helyes megvalósításához megfelelő tervvel álljunk elő. Így a javaslatok 2020-ra történő megvalósításához szükséges többlet-erőfeszítés nem érné el a GDP 0,5%-át. Ez minden egyes európai polgár esetében átlagosan, hozzávetőleg heti 3 eurót tesz ki. Ez sokkal kevesebb a heti maximum 60 eurónál, amibe az intézkedések elmulasztása kerül.

Még akkor is, ha a Stern-jelentés legbizakodóbb feltételezései szerint alakulnak a dolgok, az intézkedések elmulasztásának költsége több mint tízszer nagyobb annál, amit most javasolunk. Igaz, hogy vannak bizonyos költségek, de össze kell vetnünk az intézkedéscsomag költségeit az intézkedések elmulasztásának költségeivel, és mivel az intézkedések elmulasztásának költségei sokkal magasabbak, azt mondhatjuk, hogy az intézkedéscsomag relatív haszonnal jár. Valójában, ahogy az olaj és a gáz ára naponta emelkedik, az intézkedéscsomag tényleges költsége csökken. Az Európai Unió szempontjából költségek helyett igazából haszonról beszélhetünk.

(Taps)

Az intézkedéscsomag elég összeszedett ahhoz, hogy céljainkat hatékonyan megvalósítsuk, aminek során felhasználjuk a piacot a változás ösztönzésére, amennyiben az a leggazdaságosabb, és egyenlő feltételeket biztosítunk, ugyanakkor minél több dolgot a tagállamokra bízunk.

Külön figyelmet fordítottunk a méltányosság kérdésére. Ezért úgy terveztük meg a javaslatokat, hogy biztosítsuk, hogy a szegényebb tagállamokra nehezedő teher reális legyen: minden tagállam közreműködik, de a befektetési kapacitásaival összhangban.

Mindannyian tudjuk, hogy üzleti szinten vannak olyan ágazatok, ahol a kibocsátáscsökkentés költségei tényleges hatást gyakorolhatnak a versenyképességre azon országok vállalkozásaihoz viszonyítva, amelyek semmit sem – vagy csak nagyon keveset – tesznek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Nincs értelme annak, hogy Európában szigorúak legyünk, ha ez csak azt jelenti, hogy a termelést áthelyezik olyan országokba, amelyek korlátozás nélküli kibocsátást engedélyeznek.

Ennek a problémának a legjobb megoldását egy nemzetközi megállapodás jelenti, de ezenkívül jogbiztonságot kell garantálnunk a vállalkozásoknak abban a tekintetben, hogy meg fogjuk tenni a szükséges intézkedést. A nagy energiafelhasználású iparágak ingyenes kibocsátási egységekkel fognak rendelkezni, amennyiben nincs globális vagy ágazati megállapodás. Ha a nemzetközi megállapodás létrejöttére vonatkozó várakozásaink nem teljesülnek, más lehetőségeket vizsgálunk meg, például előírjuk az importőrök számára is, hogy európai versenytársaikhoz hasonlóan kibocsátási egységeket szerezzenek, amennyiben ez a rendszer összeegyeztethető a WTO-követelményekkel.

Különösen azért emelem ki ezt a pontot, mert nagyon fontos, hogy ez az intézkedéscsomag és azon intézkedések, amelyeket az Európai Unió ezután elfogad, nem csak a környezet szempontjából előnyösek, és közben nem kedvezőtlenek a gazdaság számára sem. Nem, nem csupán a környezet és a bolygónk, hanem gazdaságunk és az európai gazdaság versenyképessége szempontjából is előnyösek. Azt akarjuk, hogy az ipar fennmaradjon Európában. Nem akarjuk a munkahelyeinket a világ más részeire exportálni.

(Taps)

A polgárok szintjén a méltányosság is fontos. Arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy együtt érzően cselekedjenek, például az árverés útján történő értékesítésből származó bevételek eurómilliárdjainak egy részét arra használják fel, hogy segítséget nyújtsanak a kevésbé tehetőseknek ahhoz, hogy energiatakarékos házakba fektessenek be.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a hatalmas gazdasági lehetőségről, amit Európa alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá történő átalakulása jelent. Az, hogy Európa vezető szerepet tölt be, azt is bizonyítja, hogy a technológia jelen van, hogy szükségünk lesz egy hatékony és versenyképes iparra, amely képes megfelelni a kihívásnak. Ebben valódi lehetőségek rejlenek. Becsléseink szerint önmagában a megújuló energiák ágazata legalább egymillió munkahelyet fog teremteni 2020-ra. Biztos vagyok benne, hogy az európai ipar újból be fogja bizonyítani, hogy rendelkezik innovációs és adaptációs képességgel. Európa lehet az első gazdaság az alacsony széndioxid-kibocsátás korszakában. Ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk.

Ez az intézkedéscsomag kedvező alkalmat jelent Európa számára, hogy legjobb formáját mutassa: megoldjon egy hosszú távú, alapvető fontosságú problémát; hatékonyan használja ki az Európai Unió kontinentális méretét; a politikai konszenzust gyakorlati intézkedéssé alakítsa át.

Ha vannak olyanok Európában, akik kételkednek abban, hogy szükség van-e az Európai Unióra, ezek pontosan olyan célkitűzések, amelyek azt bizonyítják, hogy még inkább szükségünk van egy erős Európai Unióra, mint valaha.

(Taps)

Ez pontosan olyan helyzet, amelyben bemutathatjuk a legszkeptikusabbaknak, hogy egyedül a tagállamok, még a legnagyobbak sem rendelkeznek a program előmozdításához szükséges kapacitással vagy befolyással. Európa azonban, ha eltökélt szándéka, hogy vezető szerepet tölt be, képes ezt megtenni. Tehát eltekintve a környezeti, gazdasági, valamint a rendkívül fontos geopolitikai és biztonsági szempontoktól – mert ne felejtsük el, hogy az ellátás biztonságáról van szó, és nem akarunk olyan rezsimektől függeni, amelyek nem tartoznak a barátaink közé – ez egy jelentős érv az európai egység mellett is. Ezenkívül arra is kiváló indok, hogy ne csak azt bizonyítsuk be, hogy nekünk van szükségünk egy erős Európai Unióra, hanem azt is, hogy az egész világnak szintén szüksége van egy erős Európai Unióra, amely irányítja a 21. század globális kihívásainak megoldására irányuló világméretű erőfeszítéseket.

(Taps)

  Marianne Thyssen, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a Bizottság elnöke, a Tanács elnöke, hölgyeim és uraim! A mai egy történelmi jelentőségű nap. Egy olyan nap, amely kihat az életmódunkra, a gondolkodásmódunkra, arra, hogy mit teszünk és mit nem teszünk.

Anélkül, hogy alábecsülném egyéb érdemeit, erre a Bizottságra a jövőben kétségkívül úgy fogunk visszaemlékezni, mint amely új dimenzióval bővítette ki az európai integrációt, amely létrehozta az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéscsomagot. Ez egy olyan terv, amelynek az alapjait a német elnökség alatt, Merkel kancellár ösztönzésére rakták le, és amelyet mi a PPE-DE képviselőcsoportban mindig is támogattunk.

Napjainkban Európa egyértelművé teszi, hogy nem félünk attól, hogy felelősséget vállaljunk az energiával és az éghajlattal kapcsolatos területen, és hogy képesek vagyunk arra, hogy világviszonylatban vezető szerepet töltsünk be. Most rajtunk a sor, hogy összehangoljuk az ambíciót és a megvalósíthatóságot. Hölgyeim és uraim, ne hitegessük magunkat: a „20/20/20” célkitűzés elérése rövid és középtávon nehéz döntések meghozatalát fogja követelni tőlünk, és minden érintettől nagy erőfeszítéseket fog megkövetelni, és még az is jelentős előrelépésnek számít, ha ezekről megállapodunk.

Ön által, a Bizottság elnöke által épp az előbb röviden ismertetett cselekvési terv jól átgondolt terv. A PPE-DE képviselőcsoport támogatja az Ön által említett öt alapelvet, de mint felelős képviselőcsoport természetesen rugalmasságra van szükségünk annak megvizsgálásához, hogy a Bizottság által előterjesztett egyes javaslatok mindegyike méltányos és megvalósítható-e minden tagállam és a leginkább érintett ágazatok szempontjából.

A siker eléréséhez valóban egy átfogó megközelítésre van szükség, amely lehetővé teszi az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos nagyszabású céljaink, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén kitűzött célok összeegyeztetését. Ugyanakkor Európának biztosítania kell energiaellátásunkat és önellátóvá kell válnia.

A PPE-DE képviselőcsoport támogatja a differenciált megközelítést. Tudjuk, hogy kérdésekkel bombáznak majd minket, amelyek a mérséklést sugalmazzák. Az is a kötelezettségeink közé tartozik, hogy gondosan meghallgassuk a nemzeti és regionális hatóságok, valamint a társadalom egy adott metszetének észrevételeit. Mindazonáltal kiinduló elvünk az, hogy nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Egy olyan differenciált megközelítésre kell törekednünk, amely átláthatóságon, tárgyilagosságon és méltányos követelményeken alapul, és ezt tesszük azon az alapon, hogy az intézkedések elmulasztása többe kerül, mint ha okos intézkedéseket teszünk.

A költségek felosztásakor a kölcsönös szolidaritás mellett elsősorban a tagállamok földrajzi és gazdasági kapacitását kell figyelembe venni. Ezenkívül tekintetbe kell venni a már megtett intézkedéseket és a jövőbeni innovációra vonatkozó ipari kapacitást is. Semmilyen körülmények között nem adhatjuk fel ezeket az elveket. A PPE-DE képviselőcsoport végleges értékelésének egy mindenki számára győztes helyzet kialakulását kell eredményeznie. Egyrészt teljesítenünk kell az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket, másrészt a munkahelyteremtés érdekében sikeres gazdaságot kell fenntartanunk. Ha az egyensúly kibillen az egyik irányba, az azzal a veszéllyel jár, hogy mindegyiket elveszíthetjük, például ha a gazdaság olyan területekre helyeződne át, ahol nincsenek széndioxid-kibocsátási határértékek.

Végül a PPE-DE képviselőcsoport úgy értelmezi, hogy létfontosságú Európa számára, de a világ többi része számára is, hogy sikerüljön megtörni az energiafüggőséget. Elérkezett az idő, hogy megtanuljuk, hogy nagyobb léptékben hogyan valósítsuk meg az alacsony széndioxid-kibocsátással járó fogyasztást. Mindannyiunknak – munkaadóknak és polgároknak – vissza kell fordítanunk a dolgokat.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hadd fejezzem ki hálás köszönetemet a Bizottság elnökének és a Bizottságnak az általuk végzett munkáért. Már történt utalás arra, hogy sor került a megfelelő környezetvédelmi és gazdasági célkitűzések meghatározására, és azok megvalósítása folyamatban van. Az intézkedéscsomag végrehajtása során, ahogy azt az előbbi felszólaló is említette, alaposan meg kell vizsgálnunk bizonyos kérdéseket. Ön is tudja Barroso úr, hogy ami a jelenlegi csúcstechnológiát illeti, nagyon szkeptikusak vagyunk a bioüzemanyagokkal kapcsolatban. Sokkal többet kell befektetnünk a kutatásba és a fejlesztésbe – és ez igaz a következő néhány költségvetésre is –, ha azt akarjuk, hogy a második generációs bioüzemanyagok a lehető legrövidebb időn belül valósággá váljanak, és az egyensúly döntően a tisztább környezet javára forduljon. Okvetlenül fontos, hogy a bioüzemanyagok alkalmazása bizonyíthatóan nettó nyereséget jelentsen a környezet számára.

Ami a CO2-kibocsátást és az egyéb, üvegházhatást okozó gázok kibocsátását illeti, többen azt mondják majd – és én egyetértek velük –, hogy a 20%-os csökkentés nem elegendő azon célok elérésének garantálásához, amelyekre az éghajlatváltozás elleni küzdelem során törekszünk. Másrészt teljes szívből csatlakozom az Ön érveléséhez, miszerint semmi értelme, hogy Európa egyedül csinálja ezt végig, és egyedül vállaljon minden kockázatot, míg mások tétlenül nézik, nem hajlandók csatlakozni, mert nem akarunk piszkos technológiát és feladatokat exportálni. Tiszta technológiát akarunk kifejleszteni Európában, és azt exportálni, hogy együtt tarthassuk fenn a tiszta globális környezetet. Erre kell törekednünk.

(Taps)

Barroso úr, ezért van szükségünk átlátható és koherens nemzetközi megállapodásokra, és ezért van ezekre minél hamarabb szükségünk. Amennyiben ez a cél elérhetetlennek bizonyul, akkor a mi elképzelésünket kell előtérbe helyezni. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan terület, ahol a Bizottság túl határozatlan. Természetesen egyetértek azzal, hogy a döntések egy ideig még elodázhatók, de úgy vélem, hogy ideje elgondolkodni azon, hogy mit teszünk, ha a nemzetközi megállapodások nem valósulnak meg. Akkor behozatali vámokat alkalmazunk? Ezeknek természetesen összhangban kellene lenniük a WTO-val. Esetleg elgondolkodnánk végre a széndioxid-kibocsátás után kivetett adó bevezetéséről? Ez az elképzelés már megfontolás tárgyát képezte a Tanácsban és a Bizottságban. Bármi mást is teszünk, kemény nyomást kell gyakorolnunk annak biztosítása érdekében, hogy mind a környezeti, mind a gazdasági dimenziókat figyelembe vegyék. Jóllehet nem veszek minden, az ipar részéről kórusban elhangzó tiltakozást szó szerint, figyelembe kell venni az ipar és a munkaerő jogos érdekeit. Ön megmondta, hogy ez fog történni. A jogalkotási eljárás során oda kell figyelnünk erre.

Elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim a Bizottságban! Amit valójában el kell érnünk, az megegyezik azzal, amit a REACH esetében sikerült megvalósítanunk, azaz egy olyan szövetséget, amelyhez nem csupán környezetvédők, hanem az ipar és a munkaerő is csatlakozik, amely szövetség a különböző érdekek összeegyeztetésére szolgál. A REACH jó példának tekinthető egy ilyen szövetség tekintetében. Sacconi úr és sokan mások kivették a részüket annak biztosításában, hogy a jelenlegi Parlament és Bizottság megvalósítsa a REACH-keretet. A környezetvédelmi céloknak kell irányítaniuk bennünket, de ugyanakkor kellő figyelmet kell fordítanunk a gazdasági kérdésekre az európai tiszta ipar és tiszta gazdaság megőrzése céljából.

  Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a liberálisok és demokraták üdvözlik ezt az intézkedéscsomagot. Úgy véljük, hogy Barroso úr Bizottságának eddig ez a legjelentősebb tette. Az éghajlatváltozás a legnagyobb kihívás, amely bolygónk életére kihat, a legnagyobb probléma, amellyel kormányaink szembe néznek, és gyötrő aggodalmat jelent a polgáraink számára. Nagyon köszönöm a Davies úr és Ek asszony által a képviselőcsoportomban annak biztosítása érdekében végzett munkát, hogy hamar határozott választ adjunk.

Fontos, hogy a Bizottság cselekedjen. A nemzeti demokráciákat túl gyakran válságkezeléssel irányítják. A problémákkal csak akkor foglalkoznak, amikor már feltétlenül muszáj, és időnként túl későn kerül sor cselekvésre. Kaliforniai tudósok 30 évvel ezelőtt figyelmeztettek bennünket az éghajlatváltozásra. Megelőzni már nem tudjuk, de reménykedhetünk és törekedhetünk a szabályozására.

Barroso elnök úr, Ön a javaslatokban elismeri, hogy rendkívül sürgősen cselekedni kell. A javaslatokat hevesen fogják támadni. Egyesek azt állítják majd, hogy a javaslatok kedvezőtlenül érintik a nyereséget; mások szerint a munkahelyeket, és mindkettővel kapcsolatban hallottunk már utalásokat. Bizonyára heves vitákra került sor a Bizottságban. Képviselőcsoportom szerint a javaslatok növelhetik a nyereséget és a munkahelyeket, valamint új versenyelőnyt biztosíthatnak a gazdaság számára. A javaslatok mindenképpen elengedhetetlenek a bolygónkkal való felelős törődéshez, és együtt fogunk munkálkodni Önökkel annak érdekében, hogy minél hamarabb megegyezést érjünk el velük kapcsolatban.

  Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, egy ideje várunk arra, hogy láthassuk ennek a jogalkotási csomagnak az előnyeit. Most talán valóra válik ez. Talán sor kerül arra, hogy meghatározzuk a széndioxid-kibocsátás csökkentésére és a megújuló energiaforrások alkalmazásának fokozására vonatkozó célkitűzéseket.

Kétségtelen, hogy a tagállamok kihívással fognak szembenézni. De ez valójában már most is előttük áll. Ez a jogszabály stabilizálni fogja a piacot, főleg a vállalkozói piacot és a tudományos piacot, biztonságot nyújt a befektetők számára, valamint előmozdítja a szél- és napenergia, a vízerőművek és a bioüzemanyagok alkalmazását. Összességében segítséget fog nyújtani a környezet éghajlatváltozással szembeni védelméhez.

A bioüzemanyagokat illetően a Parlament fenntartja, hogy ezek nem fogják súlyosbítani a CO2-kibocsátás problémáját. A 10%-os célkitűzés talán túl magas. Biztosítanunk kell, hogy a jogszabály tegye lehetővé az élelmiszer-ellátás és -hiány ellenőrzés alatt tartását. A tagállamoknak rugalmasan kell majd viszonyulniuk az egyes országok közötti egyenlőtlenségekhez.

A jogszabálynak azonban megvalósíthatónak kell lennie. Örömmel fogadom a Bizottságnak a második generációs bioenergiával kapcsolatos javaslatait, de most először a harmadik generációra kell a hangsúlyt helyeznünk.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a Bizottság elnöke, Dimas biztos úr! Emlékeznek még Balira? Biztos vagyok benne, hogy Dimas úr emlékszik. Az Európai Unió tulajdonképpen itt foglalta össze az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi megközelítést, itt szállt síkra a nemzetközi szolidaritásért és fenntarthatóságért. Csodálatos érzés volt. Sokszor büszke voltam Önre, Dimas úr. A német környezetvédelmi miniszterre is büszke voltam. Ez azt juttatta eszembe, hogy a globális éghajlatváltozás ellen folytatott, valóban hatékony kampánnyal az Európai Unió képes visszaszerezni polgárai támogatását.

A nyilvánosság jóváhagyását azonban nagyon könnyen el lehet herdálni Barroso úr, különösen, ha nyilvánvaló szakadék van a szavak és a tettek között. Sokat olvasok a Bizottságon belüli vitákról. Úgy vélem, hogy – hacsak a javaslataiban nem tart ki rendületlenül a kibocsátáskereskedelem mellett – tönkre fog tenni egy nagyon fontos eszközt. Amennyiben a tiszta szén marad túlsúlyban, és egy burkolt kampány folyik az atomenergia mellett, ha a fő hangsúly egy eltérő közlekedéspolitika helyett a bioüzemanyagokra kerül, ha az energiahatékonyságot – a prioritások prioritását, Piebalgs úr – egyre inkább figyelmen kívül hagyják, továbbra is tehetetlenek leszünk az éghajlatváltozással szemben.

(Taps)

Az európai ipar által a javaslatokkal szemben elindított támadások tűrhetetlenek. Elvégre a szabad piac idézte elő ezt az éghajlattal kapcsolatos problémát. Nem Kína és India gazdálkodott pazarlóan az erőforrásaival és nem ők bocsátottak ki túl sok szén-dioxidot, hanem mi. A szabad piac nem fogja megoldani a problémát. A szabad piacot az éghajlat védelme miatt szabályozni kell. Természetes, hogy – tekintettel a kapcsolódó terhekre – beszélnünk kell a külső védelemről. Készek vagyunk megtenni ezt. Úgy gondoljuk, hogy ez európai szinten nagyra törő javaslatokat kívánna tőlünk, hogy bármelyik témával, többek között a külső védelemmel kapcsolatban előrehaladást érjünk el a nemzetközi tárgyalásokon. Nem mehetünk Poznańba hatástalan eszközökkel. Poznańban és Koppenhágában ismét élre kell állnunk. Dimas úr, előre örülök az Önnel való szoros együttműködésnek.

(Taps)

  Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság azzal kapcsolatos döntése, hogy idejön a Házba és előterjeszti javaslatait, jelentősnek számít. Ez kedvező jel arra vonatkozóan, hogy Európa komolyan veszi a kérdést, és egy korrekt válaszra törekszik, amelyet segítettünk részletesen kidolgozni.

Pontosan ezért szeretném azonban egészen őszintén elmondani, hogy az említett javaslatok bizonyos vonatkozásaival kapcsolatban vannak kétségeim, és nem tudom jóváhagyni azokat. Megemlíthetem a bioüzemanyagok túlzott arányát, annak ellenére hogy sok helyen egyre több kételkedés tapasztalható. Megemlíthetem azt a veszélyt, hogy egyesek az atomenergiát azonosnak tekintik a tiszta és megújuló energiaforrásokkal, ami nem igaz. Megemlíthetem, hogy más, jobb gyakorlatokhoz képest túlzott a bizalom a szénmegkötési technológia iránt. Végül megemlíthetem a kibocsátási határértékekkel kapcsolatos mentességet a szennyező országok vagy például az olyan ágazatok, mint a vas- és acéltermelés esetében.

Ilyen módon azt kockáztatjuk, hogy Európa veszít a hitelességéből, ahelyett hogy megerősítené azt egy olyan döntő fontosságú szakaszban, mint amelyet a bali konferencia indított el. Baliban megállapították a Kiotót követő megállapodás aláírására vonatkozó alapszabályokat. Ennek elérése érdekében – amit muszáj megtennünk – jelentős politikai akaratra, egy összetett rendszer felépítésének képességére, de következetességre is szükség lesz.

A politikai akarat azt jelenti, hogy az éghajlattal kapcsolatos kérdéseket döntő próbának tekintjük Európa és egy másfajta globalizáció szempontjából. A következetesség a „20/20/20” – kibocsátáscsökkentés, energiahatékonyság és a fenntartható energia alkalmazása – célkitűzés felé haladást jelenti.

Következésképpen meg kell határoznunk a kiemelt intézkedéseket tartalmazó, a Parlament feloszlása és az új választások előtt a következő év során jóváhagyandó csomagot. A „20/20/20” célkitűzésen felül a csomagnak a járművekre és a légi járművekre vonatkozó intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek hihetővé teszik a csökkentéssel kapcsolatos általános ígéreteket, részben a vertikális politikák segítségével. Ilyen szempontból nagy hiba lenne mentességeket biztosítani olyan ágazatokban, mint például a vas- és acéltermelés.

Ezenkívül elengedhetetlen, hogy a maga összetettségében vizsgáljuk a kérdést annak érdekében, hogy egy erős megállapodás jöjjön létre, olyan, amely új globalizációs forgatókönyvet követel, amely már nem a versenyen, hanem az együttműködésen és a technológiaátadáson alapul.

Továbbá döntő fontosságú az eredeti ötletek feltárása, mint amilyen például Merkel asszonynak a kibocsátások fejenkénti kiszámítására vonatkozó javaslata, valamint különösen az olyan kontinenseket érintő kiigazítások megfontolása, mint például Afrika, amelyek kevesebbet szennyeznek, és amelyeket érzékenyebben érint az éghajlatváltozás. Ez az a kritérium, azaz Afrika siralmas helyzete, ami alapján Európa hozzájárulását és elkötelezettségét megítélik.

  Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, ez egy fontos nap a környezetvédelmi és energiapolitika szempontjából. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Bizottságnak az előterjesztett energiacsomagért. Az előttünk lévő jogalkotási csomag tavaly az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében hozott határozatokon alapul. Az előterjesztett javaslatok sajátossága, hogy a különféle érdekeket nem vették számításba, még az Európai Bizottságon belül sem.

Az utóbbi napokban mindannyian hallottuk a javaslatok bírálatait, különösen a nagy energiafelhasználású ipar részéről. A kibocsátáskereskedelemről szóló irányelv módosításai természetesen több ágazat érdekeit sértik. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy most kell lépéseket tennünk, bármilyen nehéz is legyen.

Ezenkívül érdeklődéssel figyelem a szénmegkötésről és -tárolásról szóló, javasolt irányelvet. Nagyszerű lenne, ha több megújuló energiaforrást találnánk: hogy – ahogy az elhangzott – 2020-ra az energia maximum 20%-át adja. Kritikusan kell szemlélnünk a bioüzemanyagokra vonatkozó 10%-os célkitűzést. A fenntarthatósággal kapcsolatos követelménynek világosan meghatározott helyet kell biztosítani ebben az irányelvben. Az említett javaslatok többségének felelőse a Környezetvédelmi Bizottság lesz. Ez azt jelenti, hogy a bizottságnak hatékonynak kell lennie, de bizakodóak vagyunk a végleges eredmény tekintetében.

Az elkövetkező hónapokban kemény bírálatokat fogunk hallani a lobbicsoportok részéről, ugyanakkor széles körű támogatás is tapasztalható lesz. Határozottnak kell lennünk, és biztosítanunk kell, hogy a jogalkotási keretek mindenben és mindenki számára felelősséget és pártatlanságot biztosítanak, különösen a környezet tekintetében.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Elnök asszony, Barroso úr, valamint Dimas és Piebalgs biztos urak, köszönetet mondok az Önök által előterjesztett javaslatért. A javaslatot mindannyiunk és Európa jövője szempontjából is kiemelkedő jelentőségűnek tartom.

A tavaly decemberi bali konferencia lerakta az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák megoldásáról szóló nemzetközi megállapodás alapjait. A bali cselekvési terv, a bali menetrend és az alkalmazkodási alap olyan kihívásokat jelentenek, amelyek esetében az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia. Végül is, be kell ismernünk, hogy bizonyos mértékben felelősek vagyunk az éghajlatváltozás jelenlegi helyzetéért.

Logikus, hogy fejlett és fejlődő országok célkitűzései eltérnek egymástól. Kínának és Indiának egy külön meghatározott kompenzációban kellene részesülnie az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentéséért. Attól tartok azonban, hogy amíg az Egyesült Államok nem veszi komolyan ezt a kérdést, hiábavalóak lesznek az erőfeszítéseink.

A bali konferencia nem a Kiotói Jegyzőkönyv utódja. Mindazonáltal reménykedjünk, hogy ösztönzőleg hat majd az említett probléma megoldására. Barroso úr, különösen örvendetesnek tartom a második alapelvet: méltányosság és annak elismerése, hogy a tagállamok különböző kiindulóponton állnak, és eltérő befektetési kapacitásokkal rendelkeznek. Még egyszer köszönöm Önnek.

  Karl-Heinz Florenz (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Barroso úr, észre fogják venni, hogy igen határozottan a gazdaság, a környezet és a közös politikánk szolgálatában állok. Ma Ön egy kicsit továbblépett az Angela Merkel és az állam-, illetve kormányfők által röviden ismertetett elképzelés kifejtésében. Az általuk tavaly tavasszal meghatározott elképzelés teljesen megfelelő volt. Épp jókor jött. Most azonban ezt részletesen ki kell fejteni, és ebben a tekintetben Ön nem árult el mindent. A mai napon nem hallottam túl sok számadatot. Szeretnék ismerni néhány számadatot, mert az érintett felekkel együtt akarjuk megoldani ezt a problémát, nem velük dacolva. Az elmúlt két hétben Ön által előterjesztett programok, a mai programmal együtt, drasztikusan meg fogják változtatni Európa gazdaság- és iparpolitikáját. Éppen ezért gondolom úgy, hogy sokkal több támaszra van szükségünk, és nem támaszkodhatunk kizárólag a fő pillérekre.

Dimás úr, be kell vallanom, hogy bizonyos mértékig csalódott vagyok amiatt, hogy a hulladékgazdálkodási politika, és különösen a hulladákártalmatlanítási politika nem játszik nagy szerepet ebben a programban. Európában több millió tonnával tudnánk csökkenteni a széndioxid-kibocsátást a jelentősebb exportáagazatok javára, ha elég bátrak lennénk. Nem arról győződhettünk meg az elmúlt két évben, hogy jóval több problémával állunk szemben, mint az éghajlatváltozás? A jövőben problémák lesznek az erőforrásokkal. Biztos úr, elnök úr, a gyerekeink kellemetlen kérdéseket fognak feltenni, ha nem alkalmazunk bátrabb megközelítést.

Természetesen méltányosan kell eljárnunk a vállalkozásokkal és a környezetvédelmi szervezetekkel kapcsolatban, és én határozottan helyeslem az Ön által meghatározott öt prioritást. Nem rakhatunk kényszerzubbonyt az exportáló vállalkozásainkra, miközben azért elvárjuk tőluk, hogy teljesítsenek jobban a versenytársaiknál. Ez nem lehetséges. Azzal kell előrehaladnunk, amit meg kell tenni – ahogy mifelénk mondják, nem szabad félmunkát végeznünk.

Ami a kibocsátáskereskedelmi rendszert illeti, mindent figyelembe véve ez a legismertebb és kipróbált rendszer. Tanulnunk kell a hibáinkból, de szigorúan tartanunk kell magunkat hozzá. Senkinek nem teszünk szívességet azzal, ha túl sok engedményt teszünk. A rendszernek szigorúnak és korrektnek kell lennie. Ekkor teljes mértékben támogatni fogom Önt.

Az Európai Uniónak nem lenne szabad olyan rettenetesen tartania az éghajlatváltozás kérdésétől. Úgy kellene felfognunk, mint egy lehetőséget a környezetünk, az ipar és különösen a jövő nemzedékei számára.

(Taps)

  Guido Sacconi (PSE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én is szeretném kihangsúlyozni annak jelentőségét, hogy Ön, elnök úr úgy döntött, hogy megjelenik előttünk és valós időben tájékoztat bennünket az intézkedéscsomag elfogadásáról, amelyet olyan gondosan állítottak össze; azt is mondhatnánk mérték után. Ne feledkezzünk el arról, hogy ez az intézkedéscsomag összhangban áll egy másik, decemberben elfogadott határozattal: a járművekről szóló rendeletre irányuló javaslatra utalok, amely bizonyos értelemben részét képezi ennek az intézkedéscsomagnak.

Magára az intézkedéscsomag tartalmára vonatkozóan nem teszek észrevételt, mivel megvan az a rossz szokásom, hogy akkor mondok véleményt a szövegekről, ha már jól ismerem azokat, megvizsgáltam és értékeltem minden részletüket. Annak megállapítására kell törekednünk, hogy sikerült-e megtalálni a megfelelő egyensúlyt, vagy szükség van-e további finomításra vagy változtatásra. Összességében nekem úgy tűnik, hogy a javaslatokat tartalmazó csomag összhangban van a Parlament és a Tanács által az elmúlt hónapokban javasolt elvekkel és célkitűzésekkel.

Szeretnék azonban felvetni egy politikai kérdést – amelyre már Musacchio úr is utalt –, amely mindenkire kihat. Egyetértek Musacchio úrnak a bali konferenciával kapcsolatos véleményével. A pohár se nem félig tele, se nem félig üres, de ez egy jelentős politikai siker volt. Három hónappal ezelőtt még egy centben sem fogadott volna rá senki. Az EU ezen alkalommal megerősítette nemzetközi vezető szerepét, bár ezzel a kötelezettségei is növekedtek. Immár nagyobb kötelezettségek hárulnak ránk: nem mehetünk Poznanba, majd aztán Koppenhágába üres kézzel. Tényekkel kell előállnunk.

Az intézkedéscsomag összeállításával Önök megtették a magukét, most már a jogalkotókon – a Parlamenten és a Tanácson – van a sor, hogy elfogadják és kötelező előírásokká alakítsák át azt. Ez a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt nem lesz könnyű dolog. Ez a jogalkotási időszak az utolsó szakaszba ért, ahogy a széndioxid-kibocsátásnak is az utolsó szakaszba lépnie 2015-ben, akkor kellene ugyanis tetőzniük, mielőtt a csökkenés megkezdődik. Már elértük ezt a felső értéket.

Következésképpen szükség van valamiféle informális megállapodásra, egy külön munkafolyamatra annak biztosításához, hogy ezen intézkedéscsomag nagy részét befejezzük a Parlament megbízatási idejének lejárta előtt; máskülönben üres kézzel állunk majd, amikor tárgyalni kell a bali konferenciát követő szakaszokról. Tehát ez érinti a Parlamentet, amelynek be kell töltenie szerepét azáltal, hogy lehetőség szerint kerüli az illetékesség összeütközését, amivel hónapokat lehet elfecsérelni. A Tanácsot is érinti, amely – ahogy az már más esetekben is megtörtént – nagyon korai szakaszban informális együttműködést tud kezdeni velünk. Ugyanakkor Önöket is érinti: Önök ma egy kicsit késtek, mert nyilvánvalóan volt mit megtárgyalniuk. Ha más ügyek, amelyekben részt vettem, olyanok, amelyeket mellőzni kell, jó lenne, ha a Bizottság egységes álláspontot képviselne a külvilág felé.

  Lena Ek (ALDE). – Elnök asszony, végre a célkitűzésektől továbblépünk az eszközök felé! Egyetértek azzal, hogy ez okosan irányítható – ez egy mindenki számára győztes helyzet, amelyben jobb környezetet, a gyermekeink számára jobb lehetőségeket és több munkahelyet teremthetünk Európában. Ehhez azonban következetességre van szükség a különböző politikai területek – kutatáspolitika, fejlesztési segély, közös agrárpolitika, energiapolitika stb. – irányítása tekintetében, és ennek az első próbája a lisszaboni programmal foglalkozó tavaszi csúcstalálkozó lesz.

A lisszaboni program tükrözi-e majd a Tanács márciusi ülésén az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéscsomagot? Ez lesz az első nagy próba. És van még egy másik próba. Mindössze 13 hónapunk van arra, hogy döntsünk erről a rendkívül fontos – talán a legfontosabb – javaslatról: ez az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács feladata. Tizenhárom hónapunk van arra, hogy az európai választások és a 2009. decemberi rendkívül fontos koppenhágai ülés előtt egységes európai álláspontot alakítsunk ki.

Mindannyian tudjuk, hogy ez tényleg fontos, mindannyian tudjuk, hogy ez feltétlenül szükséges, hogy sikert érjünk el, és mindegyikőnktől egyenként függ, hogy lehetővé – és ne lehetetlenné – tegyük, hogy áprilisban döntésre jussunk, hogy a régi dán mesével ellentétben a császár ne legyen meztelen, amikor Koppenhágába megy.

Foglalkoznunk kell az energiaszegénységgel is – nem fordítunk rá elég figyelmet –, a technológiai semlegességgel és az erdőgazdálkodással kapcsolatos kérdésekkel, amely területeket fejleszteni kell. Úgy gondolom, hogy erre a parlamenti eljárás során nagyon átlátható módon és nyíltan kerül majd sor a Parlamentben.

Végezetül az eszközöktől eljutni a célkitűzésekig: ez a mi feladatunk, és az ALDE képviselőcsoport Önök mellet fog állni, amikor határozathozatalra kerül a sor, és arra, hogy értéket mutassunk fel a szavazók számára – végre!

  Alessandro Foglietta (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság két ponton megváltoztatta a cselekvés irányát az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéscsomag tekintetében, amiről sajnos keveset tudunk: a kiotói kötelezettségek betartása és Európa energiaforrás-összetételének és energiaellátásának javítása. Különösen örülünk a megújuló energiaforrások elterjedésének elősegítésére, a környezetvédelmi intézkedésekre irányuló állami támogatás engedélyezésével kapcsolatos nagyobb rugalmasságra, valamint a kibocsátáscsökkentésre szolgáló tiszta források és technológiák fejlesztésére vonatkozó kötelezettségvállalásoknak.

Ugyanakkor az intézkedéscsomag tartalmaz néhány kényes kérdést is vállalkozásaink versenyképességével kapcsolatban. Maga Barroso úr mintegy 60 milliárd euróra becsülte a költségeket. Meg kell majd vizsgálnunk ennek a tehernek a kihatását. A kvóták árverési rendszerére, amelynek egy tonna szén-dioxidra jutó becsült költsége körülbelül 39 EUR, valamint a közlekedési és az építőipari ágazatra való kiterjesztésére vonatkozó terv igen sok aggodalmat okoz az ipar számára, és valószínűleg a végfelhasználókra is ki fog hatni. Tekintettel ezekre a borús előrejelzésekre, a Bizottságnak és különösen a tagállamoknak mindent el kell követniük az intézkedések gazdasági és társadalmi hatásainak csökkentése érdekében.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben Európa vitathatatlanul és kétségtelenül nemzetközi vezető szerepet tölt be. Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy nemzetközi versenytársaink a gazdaság több, élvonalhoz tartozó ágazatában ellentétes nézetet vall. Végezetül egyetértek a Barroso elnök úr által elmondottakkal. Természetesen keményen kell dolgoznunk, hogy meghatározzuk a kötelezettségeket és eredményeket, valamint hogy az elénk terjesztett intézkedéscsomag nagyobb súlyt kapjon. Az intézkedéscsomag nem maradhat virtuális, de korrektnek kell lennie.

  Claude Turmes (Verts/ALE). – Elnök asszony, a Parlamentnek a 21. századra vonatkozóan van egy elképzelése 21 különböző, megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiáról. A Bizottság mai javaslatával megtesszük az első lépést – 20% 2020-ban – egy olyan Európa felé, amely ennek a századnak a végére szinte teljesen és kizárólag megújuló energiaforrásokra épül.

Ez több millió munkahelyet jelent Európa számára; technológiai vezető szerepet; a széndioxid-kibocsátás csökkentését, a gáz- és olajimporttól való kisebb mértékű függőséget, nagyobb versenyt az energiapiacon, amelyet jelenleg néhány szerencsés ural, és ezért köszönetet mondok Piebalgs úrnak azért, hogy nem engedett a villamosenergia-lobbinak, amely a garantált árak rendszerét akarta eltöröltetni, mert csak a garantált árak rendszere teszi majd lehetővé a kis- és középvállalkozások számára, hogy befektessenek ebbe a piacba. A bioüzemanyagokra vonatkozó 10%-os célkitűzést a gépkocsigyártó- és a cukoripar kényszerítette rá a politikára. Önöknek nem volt bátorságuk ahhoz, hogy elvessék ezt. Nekünk majd lesz hozzá bátorságunk.

Végezetül van egy világos kérdésem a Bizottsághoz. Mi zöldek támogatjuk az európai ipar környezetvédelmi dömpinggel szembeni védelmét, ellentmondás fedezhető fel azonban Barroso úr, az Ön által közöltekben. Ha a nagy energiafelhasználású európai ipar teljesen ingyen kapja a kibocsátási egységeket, hogyan indokolható, hogy a kínai acélgyártó vállalatnak fizetnie kell az importért? Ha a saját iparunk teljes védelmet kap, a WTO soha nem fog elfogadni egy olyan rendszert, amelyben azoknak, akik a piacainkra importálnak, fizetniük kell. Tehát van egy alapvető ellentmondás abban, amit Ön bejelentett, vagy legalább pontosítani kell ezt, máskülönben becsapja az embereket.

  Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök asszony, biztos urak, egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik köszönetet mondtak a Bizottságnak a jó szándékért. Mindazonáltal tudjuk, hogy az ördög a részletekben lakozik. A kibocsátáskereskedelem miatt a kibocsátási jogok ára az EU-ban a villamos energia nagykereskedelmi piacain az atom- és a hidroelektromos energia árához közelít, amelyek előállításához nincs szükség kibocsátási jogokra. A kibocsátási jogok árverése nem fogja érinteni ezeket a váratlan nyereségeket, és valójában hosszabb távon növelni fogja az említett villamosenergia-termelő vállalatok további, mérhetetlenül nagy nyereségeit.

A kibocsátáskereskedelem az atomenergia fejlődésének kedvez. Remélhetőleg a Bizottság tartja magát a Piebalgs úr által ismertetett nézethez, miszerint az atomenergia nem tartozik a megújuló energiaforrások közé.

Pillanatnyilag nem lehet megmondani, hogy az előterjesztett intézkedéscsomag kiegyensúlyozott helyzetet teremt-e a tagállamok között. Az arra vonatkozó követelmény, hogy az EU-ban átlagosan 20%-ra kell emelni a megújuló energiaforrások arányát, a kis országokat – ahol már meghaladják ezt az arányt – és a nagy országokat – ahol ez az arány jelenleg 2–6% – egyenlőtlen helyzetbe hozhatja.

  Graham Booth (IND/DEM). – Elnök asszony, manapság, amikor az éghajlatváltozás kérdése felmerül, rendszerint „globális felmelegedésnek” nevezik. Vajon szándékos-e ez? Az egyetlen előterjesztett megoldás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának – azaz a széndioxid-kibocsátásnak – a drasztikus csökkentése, mert azt állítják, hogy egy 30%-os csökkentés 2020-ra a föld átlagos hőmérsékletének 2 °C-os csökkenését idézi elő.

Egy ilyen kijelentés elég hihetetlenül hangzik, amikor nincs utalás arra vonatkozóan, hogy figyelembe vennék a nap által ezen időszak alatt gyakorolt hatást, de gyakorlatiasan tételezzük fel, az úgynevezett, „az adófizetők pénzéből fizetett szakértőknek” igaza van. Az éghajlatváltozás pontosan azt jelenti, hogy az éghajlat állandóan változik. Így mi lesz, ha a föld éghajlata lehűl, ahelyett hogy felmelegedne? Akkor azt fogják javasolni, hogy termeljünk sokkal több szén-dioxidot a lehűlés kivédése és ellensúlyozása érdekében? Természetesen nem. Annyira elkötelezettek a jelenlegi „globális felmelegedés” előrejelzés iránt, hogy az nem egy lehetőség, hanem sajnálatos módon úgy tűnik, mintha éppen az történne.

Az 1998 óta eltelt kilenc évben a föld globális hőmérséklete változatlan maradt. Az elmúlt évtizedben nem melegedett a globális hőmérséklet. A globális felmelegedés megállt. Ez nem egy nézőpont vagy egy szkeptikus tévedés, ez egy megfigyelésen alapuló tény. Az is tudományos tény, hogy sokkal több ember hal meg a hideg, mint a meleg miatt.

Összefoglalva tehát, ha a globális felmelegedés csak egy átmeneti jelenség, mi pedig most kíméletlenül haladunk a következő jégkorszak felé, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése pontosan a tervekkel ellentétes hatást fogja kiváltani. A föld létezésének évmilliárdjaihoz képest a tények vizsgálatára szánt nagyon rövid idő bizonyosan nem hagy sok lehetőséget a kérdésekre.

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, attól tartok, hogy az európai széndioxid-kibocsátásnak az elkövetkező 12 évben egyötöddel történő csökkentésére vonatkozó célkitűzés elérhetetlen álom. 1990 óta még a Kiotóban elfogadott 5%-os kvótával sem sikerült csökkentenünk.

Vegyük le a rózsaszín szemüveget, és ehelyett inkább a tudósok által ismertetett és az emberek által tapasztalt tényekre helyezzük a hangsúlyt. A bioüzemanyagok nem oldják meg az energiával kapcsolatos helyzetet. Ezzel szemben a bioüzemanyagok az élelmiszerárak emelkedését idézik elő, vízkészlettel kapcsolatos problémákat okoznak, és az erdőirtás miatt maguk is fokozzák az olyannyira utált szén-dioxid koncentrációját. Egyszerűen rossz irányba vezetnek.

Hölgyeim és uraim! Meg vagyok győződve arról, hogy az atomenergiára kell a hangsúlyt helyeznünk, és meg kell szabadulnunk az atomreaktoroktól való félelemtől. Az ésszerűen gondolkodó kormányok, például a finn és a brit kormány, már hozzáláttak ehhez. A tudományos megállapítások bizonyítják, hogy az atomenergia nem termel szén-dioxidot, és minimálisra csökkenti a további éghajlatváltozást. Ugyanakkor olcsó, megbízható, biztonságos és csökkenti az országok labilis területekről származó fosszilis tüzelőanyagoktól való függését.

Ha az Európai Unió polgárainak érdekében akarunk fellépni, pontosan az atomkutatásba és -fejlesztésbe, valamint az atomenergiával kapcsolatos oktatásba kell befektetnünk.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). – Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék gratulálni a Bizottságnak és a Bizottság elnökének az ismertetéshez és az előttünk lévő javaslathoz, valamint szeretném üdvözölni azt. Olyan országból származom, ahol bebizonyítottuk, hogy ezek a célok elérhetők – jóllehet nálunk egyébként sincs túl sok napfény –, de mindenesetre az említett célok elérhetők. Most pedig, ahogy az már elhangzott a mai napon, az általános célkitűzéseket konkrét tettekké és intézkedésekké alakítjuk át – ez jó dolog.

Három pontot szeretnék kiemelni. Először is a versenyképességhez fenntarthatóságra van szükség – a fenntarthatósághoz pedig versenyképességre. Ha a jövőben versenyképes gazdaság akarunk lenni, versenyképes energiaforrásokkal kell rendelkeznünk, és ez a megújuló energiaforrásokra is vonatkozik. A megújuló energiaforrások közötti versenyre van szükségünk, nem egy szabályozott gazdaságra, amely támogatásokat biztosít a különböző megújuló energiaforrások számára. Tisztességes és nyílt versenyre van szükségünk, mert akkor láthatjuk meg a második és harmadik generációs megújuló energiaforrások megjelenését, és akkor fogjuk jól felhasználni azokat.

Másodszor, az egyes országokra nehezedő nagyobb terhek nem vezethetnek oda, hogy más országoknak kisebb legyen a felelőssége. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy egy kissé aggaszt, hogy talán bizonyos országok kicsit túl könnyen megússzák a dolgot. Azért kell ezt kiemelnünk, mert mindenkinek meg kell tennie ezeket az erőfeszítéseket.

Harmadszor, a megújuló erőforrásokról szeretnék beszélni, de ennek ellenére hangsúlyozni szeretném az atomenergia jelentőségét, nem azért, mintha az atomenergiát a megújuló energiaforrások egyikének tartanám, de meggyőződésem, hogy ha teljes mértékben élni akarunk a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségekkel, és teljes mértékben szeretnénk kihasználni ezeket az energiaforrásokat, nem kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol az atomenergia-termelés fokozatos leállítása felemészti azokat az eredményeket, amelyeket a széndioxid-kibocsátás elleni küzdelemben elérhetünk. Mindkettőre szükségünk van, és ki fogják egészíteni egymást.

Ma erről a három kérdésről akartam beszélni. Örülök a javaslatnak és az ismertetésnek, és mindannyiunknak sok szerencsét kívánok.

  Reino Paasilinna (PSE). – (FI) Elnök asszony, Barroso úr, a megújuló energiaforrások nem csak költséget jelentenek, hanem egy olyan folyamatot is, amelynek során munkahelyek jönnek létre, fokozódik az innovációs és versenyképesség. Ez tény. Mindazonáltal a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a foglalkoztatás kérdését, és ez egy központi probléma. Milyen haszonnal jár, ha a nagy energiafelhasználású ipar és a legtisztább technológiákat alkalmazó ipar olyan országokba települ, ahol nincsenek kibocsátási határértékek? Több iparosodott országot kell bevonnunk, és erről Önöknek kell gondoskodniuk.

A kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatban ugyanaz a helyzet alakult ki, mint a távközlési ágazat esetében, azokat büntetik, akik elérték a kitűzött szintet, ahogy azt Hökmark úr is elmondta. Ugyanakkor elnézőek vagyunk azok esetében, akiket nem nyaggathatunk, hogy időben valósítsák meg a célkitűzéseket, vagy hogy közös határozatokat hozzunk. Ilyen módon nem érhetünk el folyamatos előrehaladást. A Bizottság nem vette figyelembe a gazdaság kiinduló helyzetét, energiaintenzitását és hatékonyságát, a kibocsátásmentesség szerepét stb. Pedig ezek fontos tényezők.

Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy a gazdaságosság az innováció segítségével érhető el, és ez nem jelenik meg a tagállamok vagy a Bizottság költségvetésében. Tényleg úgy tűnik, hogy ez jelenthet kiutat a jelenlegi helyzetből.

  Chris Davies (ALDE). – Elnök asszony, senki soha nem mondta, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos kihívás megoldása könnyű lesz, de örülök, hogy az Európai Unió vezetőt szerepet vállal abban, hogy a törekvéseket megpróbáljuk gyakorlati politikai intézkedésekbe átültetni. Gondatlanul dobálózunk a számokkal – 2020-ra sok a 20%-os csökkentés –, könnyű bűvészkedni ezekkel a számadatokkal, de nehéz megvalósítani a most kitűzött célokat.

Tudatában vagyok annak, hogy például nálunk, az Egyesült Királyságban ezeknek a célkitűzéseknek az elérése meglehetősen drámai irányváltást és nagyon drasztikus sebességváltást igényel. Úgy gondolom, hogy ez az új politikai irányváltás rég esedékes, tisztában vagyok az előttünk álló nehézségekkel és tényekkel.

Két alapvető félelmem van. Az egyik az, hogy a kormányok ígéreteket tesznek, de nem teljesítik azokat, szóval tudni szeretném, hogyan építünk be valamiféle közbenső célokat, valamilyen büntetési struktúrát annak biztosítása érdekében, hogy végül teljesüljenek az ígéretek.

Másodsorban attól tartok, hogy miközben valami jót próbálunk tenni, kárt okozunk. Engem leginkább a bioüzemanyagok kérdése aggaszt. Meghallgattam az energiaügyi biztos észrevételeit, de őszintén szólva felfordul a gyomrom attól az elképzeléstől, miszerint a gépkocsigyártók túlzott támogatása a trópusi erdők kiirtásának és az élelmiszerárak felhajtásának veszélyével fenyeget, továbbá nagyon elővigyázatosnak kell lennünk a fenntarthatóságra vonatkozó követelményekkel is. Aggályaim vannak a saját költségvetésünk irányítása miatt. Olyan programokat támogatunk, amelyek a szén-dioxid-kibocsátást ösztönzik, és nekem úgy tűnik, hogy csak azért kell gyorsabban haladnunk, hogy utolérjük saját magunkat.

Az említett kérdésekkel kapcsolatban éles bírálatokat lehet megfogalmazni, de tudom, hogy mindannyian egy közös cél elérése érdekében munkálkodunk. Ez az intézkedéscsomag előmozdítja az innovációt, ösztönzi a befektetéseket és több millió munkahelyet teremt. Nem fenyegetésnek, hanem mindannyiunk számára adott lehetőségnek kell tekinteni.

  Guntars Krasts (UEN). – (LV) Köszönöm elnök asszony. Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak azért, hogy vitát kezdeményezett ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban. Jóllehet formai szempontból logikus, hogy a kibocsátáscsökkentés és a megújuló energiaforrások fokozott felhasználása egy dokumentumban szerepel, úgy vélem, hogy ez mesterségesen növeli az egyes feladatokkal kapcsolatos politikai nyomást, és megakadályozza, hogy a viták átláthatóak legyenek. Ezért én csak a megújuló energiaforrásokról fogok beszélni. Az Európai Unióban jelenleg jelentős azon országok száma, amelyek pozitív eredményeket értek el ezen a területen. Az egyes nemzeti kormányoknak az ellátásbiztonságot, a gazdasági versenyképességet és az éghajlatvédelmet érintő kihívások közül kell választaniuk. Pillanatnyilag az energiaellátás biztonságának tulajdonítanak különös jelentőséget, mivel az olaj- és gázárak, valamint az olaj- és gázellátás biztonsága miatt ez a kérdés különösen kényes. Nincs okunk azt feltételezni, hogy az EU-tagállamok nincsenek ezzel tisztában. Miközben örvendetesnek tartom, hogy közös uniós célokat állapítunk meg a megújuló energiaforrások nagyobb arányára vonatkozóan, nem gondolom, hogy jelenleg e célok tagállami szintű meghatározásának kellene nekiállni. Ezt a tagállamok és helyi kormányzatok sajátos helyzetének értékelését követően kell elvégezni, a gazdasági tényezőkön kívül a társadalmi és kulturális tényezőket is figyelembe véve. Fölöttébb ironikusnak tartom, hogy azon államok, amelyek már sok mindent elértek ezen a téren, további nagyszabású feladatokat kapnak. Nem szeretném alábecsülni az európai intézmények szerepét, mivel jelentős hozzáadott értéket képviselnek például a gáz- és villamosenergia-szektor liberalizálásában, de a megújuló energiák termelésének továbbra is nemzeti szintű kérdésnek kell lennie, mert a tagállamokban már régóta ismerik e kérdések többségét.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, mindaddig, amíg az energiaéhes felemelkedő gazdaságok és az energiapazarló iparosodott nemzetek nem fordítanak több figyelmet a környezetre, az EU összes erőfeszítése arra sem elegendő, hogy jóvátegye az említett országok által okozott kárt. Ezenkívül az engedélykereskedelem sikerét is vitatom – a benne foglalt burkolt fejlesztési segéllyel együtt –, amely rendszer természetesen nem fogja csökkenteni a kibocsátások összes mennyiségét, legfeljebb átrendezheti. Eddig Ausztria az egyetlen ország, amely 280 millió EUR értékben kibocsátási engedélyt vásárolt, miközben évente mindössze 20 millió eurót fektet be a megújuló energiaforrásokba. Ezért úgy vélem, hogy ahelyett, hogy az energiával kapcsolatos aggályokat ürügyként használjuk fel Törökország uniós csatlakozásának felgyorsításához, az energiahelyzetet figyelembe véve ésszerűbb lenne újra átgondolni az Unió Oroszországgal való kapcsolatait. Az EU-nak számtalan elvégzendő feladata van az energiával kapcsolatos programjában, többek között a környezetbarát hajtóművek és energiatechnológiák teljesen kifejlesztett fajtáinak régóta esedékes alkalmazása, a vízpazarlás megszüntetése, a transzkontinentális szállítási műveletek támogatásának felszámolása, valamint az éghajlatváltozás fő indítóokaival kapcsolatban a fokozott nyomásgyakorlás.

  Giles Chichester (PPE-DE). – Elnök asszony, általánosságban örvendetesnek tartom ezt az intézkedéscsomagot, el kell azonban ismernünk, hogy a megújuló energiaforrások és a hatékonyságnövelés az EU-n belüli előnyöknek számítanak, amelyek nekünk hoznak hasznot, egyrészt mint alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság számára, másrészt az ellátás biztonsága szempontjából. Azt is el kell ismernünk, hogy a megújuló energiaforrások nem költségmentesek, ahogy azt néhányan gondolják: igenis vannak járulékos költségeik, amelyek pénzügyi, környezeti és rugalmatlansági tényezőket foglalnak magukban. Egyetértek Barroso elnök úr megállapításával, miszerint a globális versenyképesség elvesztése, valamint munkahelyek és üzleti vállalkozások exportálása nélkül érjük el céljainkat. Miközben a célkitűzésekre figyelünk, szakítanunk kell a korábbi végrehajtással, amikor is az EU gyászos teljesítményt nyújtott a célkitűzések elérése tekintetében. Csak akkor fogadhatjuk el a kötelező célkitűzéseket, ha azok elérhetőek.

Üdvözlöm a piaci mechanizmusokon alapuló megközelítést, például a kibocsátáskereskedelmi rendszert, ugyanakkor remélem, hogy még fejleszthető a módszer, és jobb teljesítményre is képes a céljaink megvalósítása érdekében.

Végezetül engedjék meg, hogy javaslatot tegyek arra vonatkozóan, hogy álljunk ellene annak a kísértésnek, hogy egy bizonyos technológiához kötődjünk, ne ragaszkodjunk megrögzötten ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások jelentik a megoldást, amikor a legfontosabb célunk a drasztikus kibocsátáscsökkentés, és ezért minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használnunk, nem zárhatunk ki egyetlen lehetőséget sem.

  Britta Thomsen (PSE). – (DA) Elnök asszony, a Bizottság elnöke, rendkívül örülök annak, hogy most már előttünk van egy jogalkotási csomag, mivel természetesen ez alapján áll módunkban, hogy a célkitűzéseink elérése, valamint annak bizonyítása érdekében dolgozhassunk, hogy az EU nem csak beszélni tud erről a kérdésről. Tényleg képesek vagyunk eredményt elérni! A Parlamentben az intézkedéscsomag előadójaként hangsúlyt helyeztem a nemzeti cselekvési tervek központi szerepére. Ezekhez a cselekvési tervekhez közbenső céloknak kell társulniuk, és örömmel tapasztalom, hogy a Bizottság ezt most beépítette a javaslatába. Ez központi jelentőségű annak biztosítása szempontjából, hogy már most nekilássunk, és ne az legyen, hogy 2020-ban hirtelen olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy nem teljesítettük a célkitűzéseket. A Parlament azt is hangsúlyozta, hogy mindhárom ágazatban – villamos energia, fűtés és közlekedés – egy kezdeményezésre van szükség, és azt is örömmel látom, hogy a Bizottság elő fogja írni a tagállamok számára, hogy határozzanak meg ágazati célkitűzéseket. Ugyanakkor szívesen láttam volna, ha a társadalmi dimenzió az energiaárakkal, élelmiszerárakkal és a helyi részvétellel kapcsolatban jelentősebb szerepet kapott volna, de ezek azon területek közé tartoznak, amelyekkel tovább fogunk foglalkozni a Parlamentben. Szeretnék gratulálni a Bizottságnak a mai napon elért jó eredményhez.

  Vittorio Prodi (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, köszönetet mondok az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéscsomag ismertetéséért. Teljes mértékben egyetértek az intézkedéscsomag prioritásaival.

Véleményem szerint azonban a megújuló energiaforrások ösztönzéséről szóló irányelv nem helyezett megfelelő hangsúlyt arra, hogy égetően szükséges olyan technológiák kidolgozását elősegíteni, amelyek a biomassza közvetlen gázzá alakítására szolgálnak. Az ilyen technológiák sokféleképpen alkalmazhatók, főleg a hagyományos égetéshez viszonyított általános hatékonyságuk miatt.

Egy másik kérdés, amiről úgy gondolom, hogy fel kell hoznom, a széndioxid-tárolásról szóló irányelvvel kapcsolatos. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi támogatást mindenekelőtt a szén- és olajágazathoz irányítják. Nem tudok egyetérteni ezzel a döntéssel, mivel az energiatermelés folyamata során más lehetőségek is adódnak a széndioxid-megkötésre, például a vízben található mikroalgák felhasználása.

És még egy utolsó megjegyzés: ha valóban szenet akarunk használni, akkor legalább ösztönözzük azt a technológiát, amely tisztább és hatékonyabb módon alakítja át a szenet gázzá. Természetesen fenntartom a végleges dokumentumok átvizsgálására vonatkozó jogot.

  Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök asszony, észrevételeimet közvetlenül Dimas biztos úrnak címzem, akit legalábbis hozzá nem értéssel vádolok. Birtokomban van egy nyílt levél, amelyet az Egyesült Nemzetek főtitkárának küldtek, és amelyet 100 kiváló tudós írt alá a világ minden részéről. Szeretném, ha a biztos úr figyelmesen tanulmányozná a levél utolsó bekezdését, amelyből most idézek: „A globális éghajlatváltozás megakadályozására irányuló törekvések alapvetően hiábavalóak, és az erőforrások végzetesen hibás elosztását jelentik, azon erőforrásoknak, amelyeket megfelelőbben fel lehetne használni az emberiség valós és súlyos problémáinak megoldására”.

Hölgyeim és uraim, nem állnak rendelkezésre tudományos adatok, amelyek alapján azt gondolhatnánk, hogy képesek vagyunk befolyásolni az éghajlatváltozás menetét, amelyet a Nap tevékenységében bekövetkező változások irányítanak. A tudósok a jégminták tanulmányozása alapján megállapították, hogy ez a ciklus több tízezer éve tart. Több százmilliárd eurót fordítani az éghajlatváltozás elleni küzdelemre támadást jelent az emberi civilizáció és a józan ész ellen. Ezennel hozzá nem értéssel vádolom Önt, és...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Olajos Péter (PPE-DE). – (HU) Köszönöm elnök asszony, biztos urak. Üdvözlöm a Bizottság erőfeszítését mind a nemzetközi összefogásban, mind pedig a belső jogalkotásban. Ebben a Parlament támogatására mindig számíthatnak. Jó érzés látni, hogy a harmadik ipari forradalomban Európa vezető szerepet tölt be. Meggyőződésem, hogy az így létrejövő technológiai innováció alkalmas lesz arra, hogy a fejlődő országok jogos igényeit, illetve a saját növekedésünk okozta terhelést kiváltsa.

Azonban az Unióban a legnagyobb veszély az egyes tagországok lanyha, vonakodó hozzáállása, amely veszélyezteti ezen ambiciózus tervek végrehajtását. Ebben azonban a Bizottság is bűnös, ugyanis rendszeresen szemet huny a tagországok nem teljesítése felett. Hadd mondjak egy személyes példát: amíg tagjelöltek voltunk, addig a Bizottság minden egyes jogszabályt kikényszerített belőlünk, amióta tagok vagyunk, mindent elnéz. Ez nem méltányosság, ez megalkuvás.

Ön beszélt az otthonok energiatakarékosságáról: nos Magyarország 2 éve nem vezette be az épületek energiatanúsítványáról szóló direktívát. A Bizottság ezt nem követeli meg, úgy tűnik. Magyarország csak csekély részt költ az uniós forrásokból energiahatékonyságra és takarékosságra. A Bizottság ezt nem kényszeríti ki. Kérdezem, hogyan lehet elérni a Bizottság által kitűzött célokat, ha maga a Bizottság [...]

  Riitta Myller (PSE). – (FI) Elnök asszony, a Bizottság tagjai, a néhány szkeptikusan gondolkodó által elmondottak ellenére igenis van időnk arra, hogy a márciusi határozatunkat a gyakorlatban megvalósítsuk. A mai napon a Miniszterek Tanácsában és az Európai Parlamentben is előterjesztett javaslatok vitája során szem előtt kell tartanunk saját kötelezettségvállalásainkat, amelyek közül a legfontosabb, hogy odafigyeljünk arra, hogy célkitűzésünket elérjük, amikor már minden részletről döntünk, más szóval, hogy a globális hőmérséklet ne emelkedjen 2 Celsius-fokkal az iparosodás előtti korszakhoz képest. Az egyes jogalkotási javaslatok vitája során erre a következtetésre kell jutnunk, mert ez az egyetlen módja annak, hogy változást érhessünk el.

Ez a változás, amely fontos a környezetvédelmi politika szempontjából, az ipari termelés változását is jelenti. Nyilvánvaló, hogy bizonyos ágazatok veszteséget szenvednek, de sok ágazat nyerni fog. Úgy gondolom, hogy azon ágazatokba kell befektetnünk, amelyek nyerni fognak. Így Európa képes lesz továbbra is vezető szerepet játszani és munkahelyeket teremteni a saját területén, ugyanakkor a globális megoldásokkal mindenki számára győztes helyzetet teremteni.

Tényleg remélem, hogy képesek leszünk arra is, hogy szilárd elkötelezettséget mutassunk, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó megoldásaink határozott jelzést és ösztönzést adjanak számunkra ahhoz, hogy a jelenlegi üzemanyagok helyettesítése céljából valóban tartós termékeket fejlesszünk ki.

  Francesco Musotto (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, teljes mértékben osztom Barroso úr nézetét azzal a nyomással kapcsolatban, amelyről a mai napon a Bizottság javaslatával összefüggésben beszélt. Ez egy jelentős kihívás Európa szempontjából, amely nem halogatható tovább.

A javasolt célkitűzések, és különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2020-ra 20%-kal történő csökkentése a leküzdendő nehézségek ellenére elérhetők. Ehhez azonban minden ország részéről együttes elkötelezettségre lesz szükség egy olyan energiapolitika iránt, amely képes kezelni azt a vészhelyzetet, amelyet az éghajlatváltozás jelent, és amely végre képes megszabadítani Európát az importfüggőségtől és következésképpen az állandó energiaár-emelkedésektől.

Ki kell emelnünk az ellátás biztonságával és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kérdéseket is. Mindezek az energiaforrások diverzifikációjára vonatkozó program létrehozását teszik szükségessé. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása az atomenergia, a tiszta szén és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások alkalmazása révén csökkenthető. Erőfeszítéseinket elsősorban az atomenergiával kapcsolatos kutatásra kell irányítani …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Atanas Paparizov (PSE). – Elnök asszony, csatlakozom a felszólalók többségéhez, akik elismerték az energiával és környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedéscsomag jelentőségét. Ezenkívül úgy gondolom, hogy ez egy újabb fontos lépésnek számít abba az irányba, hogy Európa szerepe növekedjen az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A Bizottság elnöke által említett öt alapelv közül kettőt szeretnék kiemelni: a méltányosságot és a versenyképességet. Elégedettségemnek szeretnék hangot adni amiatt, hogy a Bizottság figyelembe vette például az olyan országok, mint – szülőhazám– Bulgária helyzetét, különösen a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli kereskedelem, valamint a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzések meghatározása tekintetében.

Ami azonban a versenyképességet illeti, sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a Bizottság javaslatai pontosabbak legyenek, és amennyiben nem jön létre egy lehetséges jövőbeni megállapodás, nagyon körültekintőnek kell lennünk például az olyan országok, mint Bulgária és az energiaforrás-összetétel tekintetében, hogy az energiaellátás és az ipar további fejlesztése továbbra is az elérhető célkitűzéseken és árakon alapuljon.

  Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök asszony, engedje meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a Bizottság elnökének azért, hogy bevezetőjében teljesen világosan közölte, hogy az intézkedések elmulasztása, illetve a nem megfelelő intézkedések megtétele az EU és tagállamai részéről legalább ötször annyiba kerül, mint a mai napon előterjesztett intézkedéscsomag. Csatlakozni szeretnék azon felszólalókhoz, akik kihangsúlyozták a megújuló energiaforrások jelentőségét, és örülök annak, hogy a Bizottság az atomenergia-termelést nem tekinti megújuló energiaforrásnak – nem mintha ez bármikor is kérdéses lett volna.

Hadd emeljem ki az energiahatékonyság és az ennek elérése érdekében még megteendő intézkedések jelentőségét is, mivel minden tanulmány kimutatta, hogy az energiahatékonyság a szén-dioxid-kibocsátás elleni küzdelem leggazdaságosabb módja. Hangsúlyoznom kell, hogy rendkívül szkeptikus vagyok a CO2-tárolással kapcsolatban, és hogy ellenzem a bioüzemanyagokra vonatkozó kötelező 10%-os kvótát.

A fejlesztéspolitika területén dolgozóként azt is szeretném elmondani, hogy nagyon várom a Bizottság arra vonatkozó javaslatait, hogy a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus keretében hogyan lehet több projektet vinni bolygónk legszegényebb országaiba, mivel mindannyian tudjuk, hogy leginkább a legszegényebb országok szenvednek az éghajlatváltozás hatásaitól.

  Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, Barroso elnök úr nagyra törő célt tűzött ki számunkra a megújuló energiaforrások előállítására vonatkozóan azzal a céllal, hogy a növekedési kilátásaink akadályozása nélkül csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Ez az a pont azonban, ahol nehézségeim támadnak a Bizottsággal kapcsolatban: a Bizottság az egyes országok GDP-jét akarja felhasználni a számításaihoz, én pedig úgy gondolom, hogy ez nem helyénvaló. Úgy gondolom, hogy az egyes tagállamok által 2020-ra végrehajtandó általános kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket a kezdeti, egy főre jutó kibocsátás alapján kellene megállapítani, természetesen az országok közötti szolidaritási mechanizmusok sérelme nélkül. Más szóval az egyes államok által felhasznált, nem szén-dioxidot kibocsátó energiaforrások általános arányát kell figyelembe vennünk.

Összefoglalva, nem szabad összetévesztenünk a célt és az eszközt. A vezérelv természetesen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése és a gazdaság szén-dioxid-mentesítésének elősegítése, ahogy azt a 2007. márciusi tanácsi következtetések is kiemelik.

  Dorette Corbey (PSE). – (NL) Elnök asszony, a mai napon láthatjuk az éghajlatvédelemmel kapcsolatos európai törekvések eredményét. Úgy gondolom, hogy a javaslatok között megfelelő az összhang, sajnálatos azonban, hogy a célkitűzések túl alacsonyak. A bali konferencia úgy határozott, hogy az éghajlat védelméhez 2020-ra 25–40%-os csökkentés szükséges. Az Európai Unió kötelezettségvállalásai egyszerre egy kissé szerénynek tűnnek. Ez elég rossz jelzés a világ többi része számára, és így többek között Bulgária és Románia, továbbra is úgy gondolják, hogy jelentősen növelhetik kibocsátásaikat.

Ami engem illet, én nem tartom ezt jó elképzelésnek. Nem tartalmaz túl sok indítékot arra vonatkozóan, hogy Kína és India csökkentse kibocsátásait. Jobb lenne, ha az Európai Unió valamennyi gazdagabb országa segítené az olyan országokat, mint például Bulgária és Románia, hogy csökkentsék kibocsátásaikat. Ez jobb módszernek tekinthető a nemzetközi hitelesség eléréséhez.

Sajnálatos, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer módosítását az ipari lobbi nyomására enyhítették. Kár, hogy a Bizottság határozatlannak bizonyult, és csökkentette a nagy energiafelhasználású ipar arra vonatkozó jogát, hogy saját részét árverésen értékesítse. Egyes országok nemzetközi szinten valóban így járnak el, sokkal jobb lenne, ha egy tisztességes rendszert alkalmaznának és határvámokat hoznának létre.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, örvendetesnek tartom ennek a rendkívül fontos intézkedéscsomagnak a bejelentését, és várakozással tekintek az ezt követő jogalkotási vita elé. Úgy gondolom, hogy időszerű emlékeztetni azokat, különösen az én hazámban, akik jogosan aggódnak a globális felmelegedés, az éghajlatváltozás fokozódása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedése miatt, valamint azokat, akiknek viszont a Lisszaboni Szerződés – illetve ahogy mi hangsúlyozzuk a reformszerződés – megerősítésével kapcsolatban vannak aggályai, mégpedig hogy a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kifejezetten szerepel a Lisszaboni Szerződésben, ami eltérő a korábbi Alkotmányszerződéshez képest: ez az egyik leglényegesebb pont, amelyet ki kell hangsúlyozni.

A bali konferenciát követően egyértelmű, hogy Európa, 27 tagállam uniója, rendelkezik azzal a kapacitással és képességgel, hogy ezzel az intézkedéscsomaggal a középpontban vezető szerepet töltsön be ennek a legfontosabb kérdésnek – az éghajlatváltozásnak – a tekintetében. A bali konferencia kialakította a 2009-re megvalósítandó átfogó megállapodásra vonatkozó menetrendet, ezzel elismerve, hogy – Barroso elnök úr szavaival élve – égetően szükség van világos és átlátható nemzetközi megállapodásokra annak biztosításához, hogy 2020-ra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 50%-os csökkenését érjük el. És miközben a versenyképesség megtartása sürgetőbb, mint valaha, a számokra és a célkitűzésekre nem jelenthet megoldást a munkahelyek exportálása a tevékenységek olyan régiókba történő áthelyezésével, amelyek nem rendelkeznek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó jogszabállyal ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök asszony, a Bizottság által a hitelességünk biztosítása érdekében a célkitűzések teljesítése tekintetében előterjesztett program arra szólít fel mindannyiunkat, hogy tegyük meg, amit tudunk, nőjünk fel ehhez a kihíváshoz és használjuk fel lehetőségként arra, hogy növeljük versenyképességünket; ezt olyan módon javasolja, amely biztosítja, hogy együttműködéssel mindezt időveszteség nélkül elérhetjük nemzetközi szinten. Természetesen ez egy nagyon ösztönző program, amely tele van lenyűgöző kihívásokkal. Az említett kihívások egyike – amelyet én is támogatok – az, hogy javasoljunk olyan energiaforrásokat, amelyek az atomenergia alternatíváját biztosítják.

Ami a közlekedési ágazatot illeti, úgy gondolom, hogy lényeges kihívást jelent, és ezért szeretném felkérni a Bizottságot, hogy használja fel a jelenleg rendelkezésre álló eszközöket, azaz a logisztikai cselekvési tervet. A logisztikának, amely napjainkban válik versenytényezővé, azon eszközök közé kell tartoznia, amelyeket az intelligencia mobilitás céljából történő alkalmazására, valamint arra használnak, hogy megfelelő megoldásokat találhassunk a kibocsátáscsökkentés elősegítéséhez.

Ami a Galileo projektet illeti, amellyel kapcsolatban csekély előrehaladás történt, mivel nem láttuk meg a benne rejlő összes lehetőséget, a kibocsátáscsökkentés elérésének tekintetében az alkalmazások újabb kihívást jelentenek.

Végezetül úgy gondolom, hogy a városi közlekedési terv most már egy tényleges lehetőség.

  Eva Lichtenberger (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, újfent a közlekedés szerepére szeretnék utalni, mivel a közlekedés az éghajlattal kapcsolatos problémák egyik fő okozója, és hangsúlyozom, hogy a közlekedést kell a cselekvésünk középpontjába helyezni. Ami a közlekedés által okozott kibocsátások csökkentését illeti, az Európai Unió nem aratott teljes sikert. Most azonban kaptunk egy második esélyt. Például lehetőségünk van arra, hogy a szállítási tevékenységek társadalmi költségei teljes mértékben számításba vehetők legyenek azáltal, hogy Eurovignette-rendszer alapján az infrastruktúrahasználatért költséget számítanak fel a nehéz-tehergépjárművek esetében, és ennek következtében a teheráru-szállítás nagyobb része áthelyeződött a közútról a vasútra, ahol a kibocsátási szintek sokkal alacsonyabbak.

Ha nem foglalkozunk a közlekedés kérdésével, soha nem lesz kilátásunk arra, hogy elérjük az éghajlatvédelmi célkitűzéseket. Ez különösen a közép-európai országokra érvényes. Ahhoz, hogy ezeket a tagállamokat arra késztessük, hogy végre valahára intézkedjenek a közúti forgalom csökkentésének elősegítése érdekében, szankciókra is szükségünk van azok esetében, akik további forgalomnövekedést okoznak, és nem hajlandók csökkenteni a forgalmat.

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök asszony, mindenekelőtt szeretném megköszönni a képviselőknek, hogy általánosságban határozottan támogatják a javaslatainkat. Pontosan megértettem, hogy a Képviselőház rendkívül elkötelezett e nagyon fontos ügy iránt, és az egyik, ha nem a legjelentősebb kihívásnak tekinti nemzedékünk szempontjából. Ezért szeretnék köszönetet mondani Önöknek.

Felkértek bennünket, hogy rögtön a bizottsági ülés után jöjjünk ide, így még nem tarthattunk alapos megbeszélést, de hadd mondjam el Önöknek, hogy a Bizottság – jómagam, Dimas biztos úr, Piebalgs biztos úr és a többi illetékes biztos – szívesen és aktívan részt vesz az ilyen vitákban. Készek vagyunk arra, hogy megvitassuk Önökkel ennek a rendkívül fontos javaslatcsomagnak minden részletét.

Hadd kezdjem azzal, hogy az Önök részéről bizonyos észrevételek korábbi munkaanyagon alapultak és nem a ma előterjesztett javaslatokon. Fontos megérteni, hogy a javaslatok megegyeznek a testület által ma elfogadottakkal. Hónapokig dolgoztunk – ez egy nagyon összetett kérdés. A sajtóhoz hasonlóan Önök is hozzájuthattak bizonyos nagyon fontos személyzeti dokumentumokhoz, de a határozatot épp csak egy félórával azelőtt hoztuk meg, hogy idejöttünk a Képviselőházba.

Úgy vélem, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott határozatra jutottunk – nagyra törő, ugyanakkor kiegyensúlyozott és korrekt, amire nagyon büszkék vagyunk. Úgy gondolom, hogy időt nyertünk. Úgy gondolom, hogy azzal, hogy egy hónappal több időnk van arra, hogy a Bizottságban erős konszenzust alakítsunk ki, időt nyerünk ahhoz, hogy a Parlament reményeink szerint elfogadja az egész intézkedéscsomagot. Megértem Sacconi úr és Ek úr azzal kapcsolatos érveit, hogy cselekednünk kell, de a kérdést más szemszögből is lehet értelmezni. Ne várjunk 2009. júniusig, a parlamenti ciklus utolsó percéig; hadd fejezzük be ennek a Parlamentnek a munkáját egy csattanóval, egy nagy sikerrel azáltal, hogy elfogadjuk ezeket a rendkívül fontos javaslatokat!

Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy a tagállamok kormányaival, konkrétan a jelenlegi szlovén elnökséggel és a következő, francia elnökséggel való kapcsolatok alapján úgy gondoltam, hogy eltökélt szándék tapasztalható aziránt, hogy gyorsan cselekedjünk, lássunk neki a dolgoknak, hogy tekintsük tényleges prioritásnak a kérdést. És ha jól csináljuk a dolgunkat itt a Parlamentben, komolyan úgy gondolom, hogy – természetesen a szükséges tárgyalások után – lehetséges ennek az intézkedéscsomagnak a jóváhagyása, amire mi készen állunk. Nem teszünk úgy, mintha a javaslatunk tökéletes lenne. Úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus alatt határozott konszenzus alakuljon ki e rendkívül nagyszabású javaslatcsomag tekintetében.

Kiemeltük a nehéz és politikai jelentőségű kérdéseket. Engedjék meg, hogy ehhez egy utolsó megjegyzést fűzzek. Egyrészről itt van az ökológia elkötelezettség és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása csökkentésének szükségessége közötti egyensúly kérdése, másrészt az, hogy foglalkoznunk kell az ipar bizonyos részein a nemzetközi versenyre gyakorolt hatással kapcsolatban tapasztalható félelmekkel. Hadd tegyem érthetővé a dolgot: nem teszünk kivételt az ipar egyetlen ágazata tekintetében sem. Minden ágazat érintett. Csak abban az esetben mérlegelünk, ha nem jön létre globális megállapodás, de továbbra is a globális megállapodás elérése a célunk, és azt tekintjük prioritásnak. Valóban lesznek bizonyos intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy tompítsák ennek a tényezőnek a hatását egyes iparágak esetében, mert természetesen szeretnénk megvédeni Európa gazdaságát és az európai munkahelyeket. Ez a fontos, és úgy gondoljuk, hogy nagyon kiegyensúlyozott megoldásra jutottunk.

Ami a tagállamok közötti tehermegosztás kérdését illeti, úgy határoztunk, hogy ez nagyjából a következőképpen alakul. Megvizsgáljuk a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos konkrét javaslatokat. Közismert, hogy a megújuló energiaforrásoknak az energiafelhasználásból való részesedésére vonatkozóan 20%-os célt tűztünk ki. Jelenleg ez az arány 8,5%, tehát még 11,5%-ot kell elérnünk. Nagy vonalakban úgy határoztunk, hogy ennek a felét egységes alapon kell elérni – mindenkinek ugyanolyan erőfeszítést kell tennie. A másik felét pedig az egy főre jutó GDP szerint. Számunkra ez tűnik a legigazságosabb módszernek, mert ilyen módon több lehetőséget kapnak azok, akik több erőforrással rendelkeznek a befektetésekhez, mint a legszegényebb tagállamok. Úgy gondolom, így igazságos. Ezt kiigazítottuk a rugalmasságra vonatkozó kritériumokkal azon országok esetében, akik már tettek bizonyos erőfeszítéseket, hogy az elsők valamiféle jutalomban részesüljenek.

Az egész módszer átlátható lesz. Ezt hamarosan ismertetjük. Meggyőződésünk szerint ez egy megfelelő és igazságos javaslat a tagállamok közötti tehermegosztás tekintetében. Nagyon remélem, hogy a tagállamok többsége kedvezően fogadja majd a javaslatot. Mindenesetre a forgatókönyvek átláthatóak lesznek, a módszert ismertetjük, és ha a Tanács és a Parlament jobb megoldást tud találni, hát tessék. Úgy gondoljuk, hogy végül is ez lesz a megoldás, mert technikailag megfelelő és emellett igen igazságos.

A bioüzemanyagok problémáját illetően az elhangzottak nagy részével egyetértünk. Az a probléma, hogy jelenleg nincsenek fenntarthatósági követelmények a bioüzemanyagok tekintetében, amelyek előállítása már világszerte folyik, és amelyek már forgalomban vannak. Mi vagyunk azok, akik első ízben magas szintű fenntarthatósági követelményeket határozunk meg a – hazai és importált – bioüzemanyagok vonatkozásában, ismételten szem előtt tartva, hogy mi egy globális megállapodásra törekszünk. Jelenleg nincs ilyen globális megállapodás: Latin Amerikában, az Egyesült Államokban és Afrikában is másképp járnak el. Következésképpen a bioüzemanyagok fenntarthatósága tekintetében szükség van egy nemzetközi rendszerre, mi éppen ezzel foglalkozunk: a bioüzemanyagok új generációját támogatjuk. Ezért, miközben elfogadjuk azok bírálatait, akik elmondták, hogy a bioüzemanyagok bizonyos kockázatokat rejtenek magukban – és ezzel egyet is értünk –, nézzük meg az alternatívát. Egy olyan alternatívát javasolunk, amely sokkal jobb a jelenlegi helyzetnél.

Egyeseket az foglalkoztatja, hogy több technológiai befektetésre van szükség. Egyetértek ezzel. A következő pénzügyi terv vitája során tartsuk ezt szem előtt. Úgy gondolom, hogy még többet kell tennünk. Egyetértek, mert széndioxid-megkötéshez és -tároláshoz, amely egy nagyon fontos technológia, tőkére van szükségünk. Mellékesen a tagállamok árverésből származó bevételei tekintetében azt javasoljuk, hogy azok egy részét az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordítsák. Reménykedjünk abban, hogy ezt elfogadják.

Mindezen folyamatok során a tagállamokkal való kapcsolatok alapján hadd mondjak el egy dolgot, amit már nyilvánosságra hoztam. Időnként, amikor az éghajlatváltozás kérdését vitatjuk meg, eszembe jut, mit mondott John Stuart Mill az apjáról. Azt mondta, hogy az apja általánosságban szerette az emberiséget, de gyűlölt minden egyént. Reméljük, a tagállamok és egyes nemzeti politikusok nem így gondolkodnak. Ha küzdeni akarnak az éghajlatváltozás ellen, nem tehetik meg, hogy csak politikai megfontolásból ragaszkodnak a programhoz, aztán pedig nem vállalnak kötelezettséget a pontos célok és módszerek tekintetében. Ez egy fontos kérdés.

A mai napon a Bizottság ezeket a célokat és szándékokat konkrét intézkedésekké és átlátható eszközökké alakította át. Vajon tökéletesek-e ezek? Vitassuk meg. Úgy gondoljuk, hogy megbízhatóak és hatékonyak. Meggyőződésünk szerint fontos, ahogy azt Hökmark úr is elmondta, hogy a piacra is támaszkodjunk. Nem foglalkozunk a tagállamok energiaforrás-összetételével – ez egy vég nélküli vita lenne. Nem állítjuk azt, hogy ez vagy az lenne a legjobb lehetőség. Azt mondjuk, hogy most a tagállamok egyhangúan elfogadták a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó 20%-os célkitűzést – érthető okokból helyeztük a hangsúlyt a megújuló energiaforrásokra, mert biztosítanunk kell bizonyos egyértelmű ösztönzéseket a piac számára –, és a piac fogja meghatározni a legjobb technológiát és energiaforrást. Nem adunk pontosabb utasításokat, mert nem ez a feladatunk.

Azt kérem azonban, hogy ne feledkezzünk meg a kérdéssel kapcsolatos nehézségekről. Általános szabályokat és elveket, valamint eszközöket alkalmazunk 27 igen eltérő helyzetre, nem csak a 27 ország gazdasági fejlettsége, hanem az energiaforrás-összetétele, múltja, valamint a szóban forgó problémákkal kapcsolatos felfogás kultúrája tekintetében is vannak különbségek. Végül is elkerülhetetlen, hogy lesznek bizonyos különbségek. Az a fontos, hogy koherens megközelítést alkalmazzunk. Úgy vélem, hogy a mai napon egy koherens megközelítést tártunk Önök elé.

Nagy várakozással tekintek a jogalkotási szinten szükséges viták elé, és valóban úgy gondolom, hogy a más fontos jogalkotási kérdések esetében tapasztalt partnerség szellemében az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együtt egy rendkívül nagyszabású, ugyanakkor valóságnak megfelelő javaslatot fogunk létrehozni.

(Taps)

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A mai ülés jegyzőkönyvének a Parlament jóváhagyása céljából történő benyújtására a következő ülésen kerül sor.

Írásos nyilatkozatok (142. cikk)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Örvendetesnek tartom az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatban a Bizottság által előterjesztett intézkedéscsomagot. Fontos, hogy az Európai Uniónak továbbra is vezető szerepet töltsön be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és éppen ezért komolyan el kell köteleznünk magunkat a „2020-ra 20/20/20” cél megvalósítása mellett (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-os csökkentése, 20%-os energiamegtakarítás és a megújuló energiaforrások 20%-os részaránya). Emlékeztetném azonban a Bizottságot, hogy jelenleg egyetlen olyan, előrehaladott tervezési szakaszban lévő technológia létezik, amely képes biztosítani a tényleges energiahatékonyságot, valamint a szén-dioxid-kibocsátás tartós csökkentését, mégpedig ez az atomenergia.

Egyes európai államok már igen előrehaladtak ezen a téren, mások most készülnek fel, míg vannak olyanok, amelyek még mindig nem tartanak sehol, ez a helyzet Olaszországban. Ezen a területen korábban nyilvánvalóan nem volt egy közös szabályozási keret, és általában egy átfogó uniós stratégia. Az Európai Bizottság csak most kezdeményez, mindenféle bizonytalanság, kétség nélkül, mert a nemzetközi forgatókönyv döntéseket kíván, szükség esetén merész döntéseket.

Gazdaságunk jövője a tét; így ez közvetetten lehetőséget is jelent számunkra, hogy a jogok tiszteletben tartása tekintetében hallassuk a hangunkat a világ minden részén anélkül, hogy attól tartanánk, hogy váltságdíj fejében fogságban tartanak.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. – (RO) Miközben méltányoljuk a Bizottság környezetvédelmi megfontolásait, erősen foglalkoztat bennünket a kibocsátási engedélyek elosztásának kiszámításához alkalmazott algoritmusban használt mutatók korlátozott jelentősége. Új korrekciós együtthatókra van szükség a hasonló GDP-vel, de eltérő társadalmi és gazdasági kilátásokkal rendelkező országok befektetési kapacitásának kifejezése érdekében. A szükséges befektetés mértéke egyértelműen jelentősen különbözik az adott európai térség fejlettségi szakasza szerint. Ilyen formán a kibocsátásnak a kijelölt határértékeken belül tartásához szükséges nemzeti költségvetési erőfeszítés a technológia befektetések költségvetését fogja terhelni, így a gazdasági szempontból hátrányos területeken az európai környezetvédelmi előírások teljesítése tekintetében akadály jön létre.

Az európai szolidaritás alapelve csak akkor tartható be, ha kellőképpen figyelembe vesszük azon országok és régiók konkrét fejlettségi szintjét, amelyek a fejlettség tekintetében nem érik el az európai átlagot. Ezzel az alapelvvel összhangban remélem, hogy azok a német kollégák, akik bírálták a Nokia azon döntését, hogy tevékenységét Romániába helyezi át, végül is értesülnek arról – és őszintén elmondják a Bochumban elbocsátott német munkavállalóknak –, hogy a román munkavállalók bére tízszer alacsonyabb az övéknél, miközben egy liter tej vagy benzin ára ugyanannyi, mint Németországban.

  Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – A mai vita új kedvező környezetet teremt ahhoz, hogy az atomenergia jövőbeni európai szerepével kapcsolatban szélesebb körű társadalmi vita alakuljon ki. Az atomenergia-termelés bevált és hatékony módja annak, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nélkül termeljünk villamos energiát. Gyanítom, hogy az európai átlagpolgár egyáltalán nincs tisztában ezzel.

A nyilvános vita szinte kizárólag a megújuló energiaforrásokra, valamint a fosszilis tüzelőanyagok égetésének korlátozására helyezi a hangsúlyt.

Legyünk őszinték és valljuk be, hogy csak korlátozott mennyiségű energiát tudunk előállítani megújuló energiaforrásokból úgy, hogy versenyképes energiaárakat tudunk fenntartani. A megújuló energiaforrások fontos szerepet játszanak, de nem vezethetjük félre az embereket azzal, hogy önmagukban a megújuló energiaforrások megoldják a problémát. Jóllehet a CCS-rendszerek csökkentik majd a fosszilis tüzelőanyagokból származó, üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, a technológiákat továbbra is ipari léptékben kell megvalósítani. Ezenfelül jelentős költséggel járnak.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívás megoldásának felelős megközelítéséhez egyensúly kialakítása szükséges – a gazdaságilag megvalósítható, megújuló energiaforrásokra épülő technológiák, a CCS-rendszerek és a korszerű nukleáris technológiák kombinációja. A mi felelősségünk annak biztosítása, hogy – semmit sem kizárva – minden lehetőséget megvizsgáljunk.

  Hegyi Gyula (PSE), írásban. – A megújuló energiaforrások elvileg megoldást biztosíthatnak a globális éghajlatváltozás és az európai energiaválság tekintetében. A bioüzemanyagok és a bioenergia egyéb formái azonban ellentmondásos eszközök az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából. Bizonyos mértékig kétségtelenül helyettesítik a fosszilis energiát, de nagymértékben veszélyeztetik az esőerdőket és a harmadik világ országainak élelmiszer-ellátását.

Már tapasztalhatók aggasztó jelek a Brazíliában, Indonéziában, Malajziában és más országokban bekövetkező erdőirtásokkal kapcsolatban. A bioüzemanyagok növekvő fogyasztása miatt az élelmiszerárak is növekedtek. Az EU-nak saját felesleges mezőgazdasági kapacitására kell korlátoznia a bioenergia-fogyasztást, ezzel megakadályozva az erdőirtást.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) Teljes mértékben támogatjuk a Bizottság arra irányuló törekvését, hogy az energiával és a környezettel kapcsolatos célkitűzések elérésére vonatkozóan megvalósítható tervet javasoljon a tagállamoknak és a polgároknak. Figyelembe kell vennünk azonban a javaslatokkal járó pénzügyi és gazdasági szempontokat.

Felül kell vizsgálni a környezetvédelmi projektekhez nyújtandó állami támogatás jóváhagyására vonatkozó szabályokat. Tekintettel bizonyos iparágak által jelenleg okozott nagymértékű szennyezésre és arra, hogy a környezetbarát technológiákhoz való alkalmazkodás nem gazdaságos, egy 60–100%-os állami támogatás keresztülvihető megoldás lehet. A bányászat olyan iparág, ahol nagyon nagy szükség van a szén-dioxid-megkötésre és -tárolásra szolgáló technológiákra.

A Bizottság arra irányuló tervével kapcsolatban, hogy 12 új, szén-dioxid-megkötésre és -tárolásra szolgáló technológiával ellátott szén- és gázerőmű jöjjön létre, szeretném megismételni, hogy Románia készen áll arra, hogy egy ilyen erőmű létesüljön a területén. A Jiu-völgy medencéjének megvan az az előnye, hogy egyrészt ásványi nyersanyagokban gazdag, másrészt közel van működő erőművekhez.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Az éghajlatváltozás problémája és a természeti környezet romlása elleni küzdelem 2007-ben kapott kiemelkedő figyelmet az Európai Unió programjában. Az Európai Bizottság javaslatai a tavaly márciusban meghatározott nagyra törő célok konkrét kifejeződései. A javaslatok tükrözik a 27 nemzetet magában foglaló Közösség által az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban vállalt vezető szerepet.

Nem kívánom megkérdőjelezni a célokat és törekvéseket, de el kell ismernünk, hogy az Európai Közösség két országcsoportból áll, amelyeket nemrég még az úgynevezett vasfüggöny választott el. A nyugati demokráciákat már több évtizede komolyan foglalkoztatja a természeti környezet védelmének szükségessége. Ennek eredményeképpen létrejöttek olyan környezetvédelmi normák, amelyeket más földrészeken is érdemes átvenni. Ezzel szemben a volt KGST országaiban gyors iparosodás ment végbe. Ez elsősorban a vas- és acélipar, a nehézvegyipar és egyéb olyan iparágak fejlesztését foglalta magában, amelyek káros hatást gyakorolnak a környezetre.

Az Unió előírásaihoz való igazodás folyamata rendkívül költséges volt, és nem meglepő, hogy a csatlakozási szerződésekben ezek az országok olyan sok átmeneti időszakban állapodtak meg. Ebben a tekintetben Közép- és Kelet-Európa országai nagyon rövid idő alatt drámai átalakuláson mentek át.

Az Európai Bizottság javaslatai szerint ezek az országok most új kihívások előtt állnak, amelyek meghaladhatják a képességeiket, és befolyásolhatják fejlesztési lehetőségeiket. A környezetvédelmi előírások, a versenyképességre vonatkozó megfelelő feltételek és a munkahelyek védelme közötti megfelelő egyensúly kialakítása az, ami az Európai Unió egészét érinti. Ez azonban különösen fontos azon országok számára, amelyek a felzárkózással küzdenek.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Tanács éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedéseinek Barroso úr, a Bizottság elnöke által történő előterjesztése a következő célt és elképzelést szolgálja:

az európai monopóliumok megerősítése az imperialista országok között az energia terén tapasztalható fokozott versenyben. Van egy olyan törekvés, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésének alapvető célját a piacok megosztására és az újonnan felemelkedő gazdasági hatalmak (Kína és Brazília) – amelyek nagyobb piaci részesedést követelnek – növekedésének korlátozására használják fel.

Ez lehetőséget teremt arra, hogy a környezetvédelem üzleti alapokra helyezésével a tőke túlzottan felhalmozódjon. A stratégiai szempontból fontos ágazatok (energia, távközlés) liberalizációját követően napjaink gazdasága a monopolista tőke egyik hatalmas új befektetési területe. Ezért beszélt Barroso úr az innovatív energiatechnológiákkal kapcsolatos befektetésekről, a technológiai modernizációról és a magáncsoportok alkalmazásáról az új környezetvédelmi jogszabály előírásainak teljesítése céljából. Továbbá a Kiotói Jegyzőkönyv új kapitalista piacot hozott létre a kibocsátáskereskedelem terén. A szennyezési joggal kereskednek a széndioxid-kibocsátás kereskedelem piacán.

Ez egy osztályalapú együttműködés légkörének kialakulását táplálja, arra törekedve, hogy kihasználja a világméretű figyelemfelkeltést, miközben leplezi azt, hogy az éghajlat veszélyes változásai és a globális felmelegedés a kapitalista nyereségen alapuló iparfejlesztés, a föld, a levegő, az energia, a víz stb. elüzletiesítése következtében alakultak ki.

Ezek az intézkedések károsak az emberek szükségleteire és a tőke nyereségességének a környezetvédelem terén való kialakítása tekintetében.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Az EU-tagállamok az éghajlatváltozás, a fokozott energiaimport-függőség és a magas energiaárak által előidézett kihívások előtt állnak. Ezért az Európai Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy 2020-ra – elsősorban az energiaágazatban bevezetendő intézkedések révén – legalább 20%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, jelentős lépés a globális felmelegedés elleni küzdelemben.

Az alacsony széndioxid-kibocsátású energiatermelésre történő átállás felgyorsítása – ami a bioüzemanyagokra és a megújuló energiaforrásokra való áttérés segítségével történik 2 elő fogja segíteni az innovációt, és fokozni fogja az ipari versenyképességet.

A fejlődő gazdasággal rendelkező tagállamok, különösen Románia és Bulgária engedélyt kapnak, hogy az ETS-rendszeren kívüli iparágak tekintetében 2005-höz viszonyítva 20%-kal növeljék a kibocsátást, és ezt a növekedést a GDP alapján számítják ki. Ez az Európai Unió szolidaritását bizonyítja, annak biztosítását, hogy a szegényebb országok lehetőséget kapjanak a fejlett gazdaságokhoz való felzárkózásra.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. – A múlt héten az Orosz Föderáció részéről Putyin elnök és Medvegyev miniszterelnök-helyettes Szófiában aláírta a Fekete-tengeren átvezető, úgynevezett „Déli Áramlat” gázvezeték megépítéséről szóló szerződést. Éppen most, amikor a Lisszaboni Szerződés megerősítésére készülünk, igen furcsának tűnik, hogy Bulgária nem konzultált európai partnereivel.

Az Unió energiapolitikája a tagállamok közötti szolidaritás szellemében az Unión belüli energiaellátás biztonságának biztosítására törekszik. A szakértők veszélyesnek tartják a „Déli Áramlatot” a Nabucco-projektre nézve, amely az EU transzeurópai energiahálózatának része.

Véleményem szerint Bulgária rendkívül nagy csalódást okozott azzal, hogy kétoldalú energiamegállapodást írt alá az Orosz Föderációval. Noha a Nabucco-projekt Giuseppe Verdi operája után kapta a nevét, a jelenlegi helyzet inkább egy operettre vagy egy bohózatra hasonlít.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE), írásban. – (RO) Üdvözöljük, hogy az elnök az Európai Parlament elé terjesztette az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos javaslatokat. Számunkra ez lehetőséget jelent, hogy felkérjük az Európai Bizottságot arra, hogy külön figyelmet fordítson a NABUCCO-projektre, és tegyen meg minden lehetséges intézkedést annak felgyorsítása érdekében, mivel az jelentős szerepet játszik az EU gázellátásának biztosításában.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet csak globális szolidaritással lehet megnyerni. Az éghajlatváltozás kérdését az Európai Unió összes megállapodásába bele kellene foglalni, akár kétoldalú, akár többoldalú megállapodásokról van szó.

Mindemellett az éghajlatváltozás problémájának kezelése során fontos, hogy figyelembe vegyük és lehetővé tegyük az Unió fenntartható gazdasági fejlődését. A bioüzemanyagok előállítására szolgáló növények termesztésének támogatása nem történhet az emberi fogyasztásra termesztett növények rovására. A fenntartható fejlődést szem előtt tartó közlekedés csökkentheti az éghajlatváltozás mértékét.

A tagállamoknak olyan energiaforrás-összetételt kell választaniuk, amely a lehető legkisebb szennyezést okozza. Felkérem a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervet és a 2008-as költségvetést, közösségi programokat és politikákat, valamint a fontosabb jogszabályokat, hogy azokban az éghajlatváltozást figyelembe vehessük.

A Bizottságnak el kell ismernie a nemzeti, helyi és regionális hatóságok által az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában betöltött jelentős szerepet, valamint azt, hogy a működésükhöz szükséges megfelelő hatalommal és támogatással rendelkezzenek.

Úgy vélem, szükséges kialakítani egy európai keretprogramot, amelynek az a célja, hogy csökkentse az elsivatagosodás és vízhiány kockázatát.