Index 
 Teljes szöveg 
Viták
2008. január 30., Szerda - Brüsszel HL kiadás

Az iráni helyzet (vita)
MPphoto
 
 

  Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, mindenekelőtt hadd köszönjem meg Solana úrnak és Ferrero-Waldner asszonynak, hogy ilyen alaposan felkészültek a látogatásra, és úgy az előzetes, mint az utólagos párbeszédbe és konzultációba bevontak bennünket.

Arra szeretném felhívni a figyelmet – remélem, nem értenek félre –, hogy ezt a vitát Iránban is hallani fogják. Felvilágosult, pluralista társadalommal állunk szemben, amely igyekszik megszerezni a számára szükséges információkat, mi pedig a fárszi televíziós hírszolgálat révén támogatjuk ezt a törekvést. Tudjuk, hogy az Ahmadinezsád-rezsim vezetői figyelemmel kísérik ezt a vitát, ezért úgy helyes, ha világosan megmondjuk Ahmadinezsád elnöknek és támogatóinak, hogy a 296 parlamenti hely jelöltjeinek többsége – hétezren vannak, de közülük kétezret minden jel szerint ki fognak zárni – egyértelműen azt mutatja, hogy belpolitikai szempontból védekező állásba szorult. Szolidaritást vállalunk a civil társadalommal, a nőkkel, a szakszervezetekkel és mindazokkal, akik fenyegetettségben élnek, és akiknek a neve pár perccel ezelőtt hangzott el.

(Taps)

Van egy másik oka is annak, amiért meg akartuk tartani ezt a mai vitát, amelyért szívből hálás vagyok. Irán zsákutcában van. Fejjel rohant a falnak, és most már nem tudja, merre tovább; nincs abban a helyzetben, hogy bármit is felajánlhasson. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy vajon mi, európaiak, kijátszottuk-e már az összes kártyánkat. A pártok és frakciók összefogásával létrejött iráni látogatásunk eredménye, hogy saját tárgyalási módot kell találnunk, és ez csak előfeltételek nélkül történhet, anélkül, hogy bárkit is sarokba szorítanánk.

Egy dolgot nagyon világosan megértettem mindazoknak az embereknek a szavaiból, akikkel találkozhattunk, és akik rá vannak szorulva a támogatásunkra, ez pedig nem más, mint hogy a szankciók gyengítik a civil társadalmat, viszont erősítik Ahmadinezsád elnököt. Ezért az eddigiek folytatása politikailag nem megoldás, mivel nem vezet ki a zsákutcából.

Befejezésül hadd nyomatékosítsam, hogy semelyik országban sem akarunk nukleáris fegyvereket látni. A magam részéről atomenergiát sem akarok, de ha Sarkozy elnök úr politikája azt diktálja, hogy kötni kell az atomenergia-szerződéseket bele a vakvilágba, mindenféle biztosíték, például atomsorompó-megállapodás nélkül, az európai külpolitika tovább fogja fokozni a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázatát, ahelyett hogy segítene gátat vetni a folyamatnak.

(Taps)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat