Viták

2008. január 30., Szerda - Brüsszel

19. A közösségi postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a közösségi postai szolgáltatások belső piacának megvalósításáról szóló ajánlás második olvasatra, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében (13593/6/2007 – C6-0410/2007 – 2006/0196(COD)) (előadó: Markus Ferber) (A6-0505/2007).

  Markus Ferber, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elérkeztünk egy hosszú vita végéhez, amely az Európai Parlamentben négy jogalkotói időszakon ívelt át: 1992-ben kezdődött, amikor az Európai Bizottság fehér könyvet adott ki a postai szolgáltatások fejlesztéséről, ezt követte az első postai irányelv elfogadása 1997-ben, majd annak átdolgozása 2002-ben; most, 2008 elején, több mint 15 év után remélem, hogy közösen el tudunk fogadni egy olyan ésszerű szabályzatot, amely segít összeegyeztetni a fogyasztók érdekeit, a vállalatok érdekeit – amelyek ez idáig monopóliumot élveztek a postai szolgáltatásnyújtásban –, a jövedelmező piacra belépni kívánó versenytársak érdekeit, valamint a postai ágazatban foglalkoztatottak érdekeit. Mi az Európai Parlamentben az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztunk e célok eléréséért.

Fel kell hívnom a figyelmet, Elnök úr, hogy az idő nagyon gyorsan pereg – még három és fél percet sem beszéltem!

Úgy vélem, itt az Európai Parlamentben sikerült egy elfogadható, valamennyi érdeket figyelembe vevő kompromisszumot elérnünk. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek ebben – európai parlamenti képviselőtársaimnak, és különösen Brian Simpsonnak, akivel a postai szolgáltatások terén tett közös erőfeszítéseink révén immár 14 éve tartó barátság köt össze. Ezt a fontos témát 1994 óta együtt jártuk itt körül. Szeretném megköszönni a Bizottságnak is, amely nagyon konstruktív szerepet játszott, úgy a javaslataiban, mint a tárgyalóasztalnál.

Ezen a ponton, attól tartok, a külön köszönetet nem a jelenlegi szlovén elnökséghez, hanem a Tanács portugál elnökségéhez kell intéznem, amelynek tavaly október 1-jén sikerült közös álláspontot megfogalmaznia.

Különösen büszke vagyok arra a tényre – és erre itt az Európai Parlamentben mindnyájan büszkék lehetünk –, hogy a Tanács közös álláspontjában összefogta a frakcióközi egyeztetéseink eredményét, és több mint 95%-át be is építette a közös álláspont alapjaiba. Ez az Európai Parlament számára óriási siker, és azt mutatja, hogy a Parlament képes ilyen komplex ügyek megoldására, amilyen a postai szolgáltatások piacának deregulációja, ami újfent indokolja a reformszerződésben ráruházott további hatásköröket.

Ennek megfelelően a második olvasat előtti bizottsági viták során megpróbáltuk meghatározni azokat a területeket a közös állásponton belül, amelyeken még javíthatnánk. Ezzel nem könnyítettük meg a saját dolgunkat, mivel óhatatlanul akadnak olyan szempontok minden kompromisszumban, ahol még esetleg lehetne valamit javítani. Decemberben azonban a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban a szavazatok túlnyomó többségével azt állapítottuk meg, hogy a Tanács voltaképpen minden olyan pontot figyelembe vett, amelynek a Parlament jelentőséget tulajdonított, és hogy semmin nem tudtunk javítani. Minden módosítás visszalépést jelentett volna.

Ezért van, hogy az Önök előadója most már bátran állíthatja, hogy a vezető bizottság nagy többségével elfogadott ajánlás az, hogy a közös álláspontot módosítás nélkül el kell fogadni, én magam pedig boldog lennék, ha ez már holnap megtörténne. Egyúttal példát is teremtettünk azzal, hogy felgöngyölítettük a postai szolgáltatások liberalizációjának összetett kérdését, amely immár 15 éve foglalkoztatta a Házat, anélkül hogy akár egyszer is az egyeztető eljáráshoz folyamodtunk volna. Hadd emlékeztessem a Házat még arra, hogy második olvasatra mindig sikerült megállapodást elérnünk. Ha ez ismét megtörténne, az már hab lenne a tortán, egy hosszú jogalkotói folyamatra tenné fel a koronát. Ezért kérem a támogatásukat, egyúttal szeretnék ismételten köszönetet mondani mindazoknak, akik konstruktív együttműködésükkel segítették ezt a folyamatot.

elnökÖL: MORGANTINI asszony
alelnök

  Andrej Vizjak, soros elnök. − (SL) Nagy megtiszteltetés számomra, hogy jelen lehetek a mai plenáris ülésükön.

A közösségi postai szolgáltatások belső piacának megvalósításáról szóló bizottsági javaslat egyike volt azoknak a jogalkotási javaslatoknak, amelyek az elmúlt 15 hónap folyamán a legjobban igénybe vették a társjogalkotókat. Amikor a Bizottság 2006. októberben előterjesztette a javaslatot, mindenki arra számított, hogy intézményeinken belül végeláthatatlan viták hosszú sora kezdődik meg az egyik legrégebbi, leghagyományosabb európai közszolgáltatás jövőjének kérdéséről.

A kérdés megvitatása 2007-ben a német, és különösen a portugál elnökség számára rendkívül megterhelő feladat volt. Intézményeink a vitákban kezdettől a populizmus és a demagógia elkerülését tűzték ki a közös célul, arra törekedve, hogy a kérdés alapvető paramétereire összpontosítsanak, köztük a postai dolgozókat érintő szociális aspektusokra és az egyetemes szolgáltatás állandó finanszírozására.

Mint tudjuk, a postai ágazatot szerkezetváltás fenyegeti, és igazodnia kell az új gazdasági és szociális körülményekhez. A postai szolgáltatások belső piacának teljes reformjában a végső szakasz egyedülálló növekedési lehetőséget kínál valamennyi részt vevő vállalkozó számára. A lakosság végső soron a postai szolgáltatások színvonalának és hatékonyságának megőrzését, illetve növelését várja tőlünk, a felhasználók javára – lakóhelyüktől függetlenül.

A postai szolgáltatások piacának megnyitása eddig sikertörténetnek bizonyult. Új szereplők léptek piacra, új lehetőségek kiaknázása kezdődött meg, és ebben nemcsak az új szereplők, de a bejáratott régiek is részt vettek. Új felhasználói szolgáltatásokat fejlesztettek ki. Magától értetődő, hogy a postai szolgáltatások teljes liberalizációja szükséges előfeltétel az ágazat élénkítéséhez és létének bebiztosításához a verseny új formái és az alternatív szolgáltatások mellett.

A két intézményünk hozzáállása további bizonyítéka annak az alapelvnek, hogy megvédjük a minden felhasználót megillető magas színvonalú, megbízható és megfizethető szolgáltatásokat, és ne engedjünk megkülönböztető akadályokat gördíteni a piacra belépő új szereplők útjába. Ugyanakkor mind az Európai Parlament, mind a Tanács belátja, hogy az Európai Unión belül a postai szolgáltatások egyes piacai alapvetően eltérő feltételekkel működnek. Ezért a Tanács közös álláspontjának kifejezésekor azt a határozatot fogadta el, hogy a liberalizáció befejezésére vonatkozó közös határidőként 2010 végét jelöli meg. Néhány tagállamnak azonban 2012 végéig átmeneti időszakot engedélyeztek az új szabályok végrehajtására. Amint a postai szolgáltatásokról szóló összes korábbi irányelvnek is ez volt az alapelve, a szubszidiaritás elve ezúttal is lehetővé teszi, hogy a tagállamok a közös szabályokat sajátos nemzeti körülményeikhez igazítsák, továbbá biztosít egy független szabályozó hatóságot a postai szolgáltatási piac felügyeletére.

Hölgyeim és uraim, e rövid felszólalás befejezéséül engedjék meg, hogy gratuláljak Ferber úrnak és valamennyi érintett politikai csoport előadóinak, azaz az árnyékelőadóknak, eredményes, konstruktív vitáinkban való közreműködésükhöz. Bár konkrét észrevételeikkel nem mindig értettünk egyet, szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a Tanács számos megfelelő változtatást belefoglalt a 2007. novemberi közös álláspontjába, ezzel mutatva politikai döntésképességét, nyitottságát és konstruktív rugalmasságát.

Szeretném külön kiemelni a Bizottság aprólékos munkáját a közös döntéshozatal folyamatának egészében, valamint a tagállamok hatékony támogatása és orientálása iránti elkötelezettségét az új irányelv végrehajtásával kapcsolatos valamennyi kérdésben. Hölgyeim és uraim, holnap kézhez kapják a végső határozatot, és ismét elismerhetik a Tanács közös álláspontjának rendelkezései és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tavaly december 9-i ajánlása szerinti fő megállapodásunkat. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a különböző célok között sikerült megtalálnunk a helyes egyensúlyt, és nyíltan, ugyanakkor érzékenyen foglalkoztunk a politikai kihívásokkal, anélkül, hogy veszélybe sodortuk volna a postai szolgáltatások vállalkozóinak és fogyasztóinak jogbiztonságát.

Hölgyeim és uraim, még egyszer köszönöm az együttműködésüket és a szöveget, amely – ebben biztos vagyok – jóváhagyást fog nyerni, továbbá köszönöm az eddigi figyelmüket.

  Leonard Orban, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, az Európai Parlament holnap történelmi határozatot hoz, amely egy több mint 15 évvel ezelőtt indult folyamat végét jelzi. A harmadik postai irányelv a teljes piaci nyitás jól előkészített, fokozatos folyamatának méltó lezárása lesz.

A mai, látszólag világos és nyilvánvaló helyzet közel sem volt megkérdőjelezhetetlen, amikor ez a vita megkezdődött. 2006. október 18-án a Bizottság benyújtotta javaslatait. Az intézményeken belül ezt intenzív, konstruktív szellemű tárgyalások követték. 2007. július 11-i jelentésével első olvasatban végül az Európai Parlament tette lehetővé azt a kompromisszumos eredményt, amely ma Önök előtt hever.

E Házban sokan aktívan hozzájárultak ehhez a fontos eredményhez, ezért – munkatársam, McCreevy biztos nevében – szeretnék külön köszönetet mondani az előadónak, Ferber úrnak és a többi politikai csoport árnyékelőadóinak, akik ezt a kompromisszumot kialakították. Ugyanez vonatkozik a finn, a német, a portugál és – nem utolsósorban – a szlovén elnökségre is.

Néhány lényegi megjegyzés: a szöveg, amely most az asztalon hever, kiegyensúlyozott. Figyelembe veszi a különböző politikai csoportok és tagállamok érdekeit. A Bizottság javaslata a piaci nyitást egy korábbi időpontra irányozta elő, megerősítve a meglévő postai irányelv által kitűzött célhatáridőt. További két év hosszú idő. Ez minden szereplőnek elegendő időt fog hagyni az előkészületeik befejezéséhez, ugyanakkor nem szabadna, hogy elbizakodottsághoz vezessen.

A postai ágazat, az ágazat fogyasztói, szereplői és alkalmazottai számára az a fontos, hogy van egy végső, feltételek nélküli időpont a teljes piaci nyitásra. A közös álláspont tisztességes feltételeket ír elő, egyúttal megköveteli a piaci belépés akadályainak felszámolását.

A holnapi szavazáshoz korlátozott számban nyújtottak be módosításokat. Ezek többnyire olyan módosítások, amelyeket a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság decemberben már elutasított. Mint kollégám, McCreevy úr akkor megjegyezte, ezek a módosítások a belső piac, a postai felhasználók, illetve a postások és postásnők szempontjából nem képviselnek hozzáadott értéket. Van még elég lendületünk ahhoz, hogy a postai reformot végbevigyük.

Összegzésül, az Önök előtt lévő szöveg kiegyensúlyozott, tartalmas, és ha megnézik a főbb rendelkezéseit, abban is egyet fognak érteni velem, hogy hűen tükrözi célkitűzésünket: a valódi piaci nyitást, nem mint végcélt, hanem mint egy olyan eszközt, amelynek segítségével továbbléphetünk a tágabb cél, a magas színvonalú, nagyon hatékony és fenntartható postai ágazat felé, amely igazodik a 21. század igényeihez.

  Reinhard Rack, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, az elmúlt években mindannyian, magamat is beleértve, újra és újra szóvá tettük azt a tényt, hogy a Tanács padjában a székek többsége üresen áll – még a nagyobb horderejű jogalkotási projektek esetében is. Ezért érdemes most külön megjegyeznünk, mennyire örülünk annak, hogy a szlovén elnökség ilyen nagy arányban képviselteti magát e fontos jogalkotási vita alkalmával, valamint annak, hogy Szlovénia ezzel máris csatlakozott a Lisszaboni Szerződés szelleméhez, amelyet természetesen éppen most ratifikált.

A postai szolgáltatások belső piacának ügye hosszú utat tett meg. Örömünkre szolgál, hogy – ha minden jól megy – ez a jelenlegi tervezetünk hozzá fog segíteni ahhoz, hogy a folyamat sikeres véget érjen. A Bizottság kezdeti javaslata elvileg koherens és elfogadható volt, de mi az Európai Parlamentben úgy találtuk, hogy az alapelvet sok esetben túl tágan alkalmazta, és úgy éreztük, hogy a részleteket sok fontos ponton megoldatlanul hagyta.

E tekintetben nagy szerencse, hogy az Önök előadójának, Markus Ferbernek az irányításával – akinek az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében ezúton szeretnék gratulálni – bizottságunk megnyugtató többség mellett első olvasatban számos fontos elemmel tudta kiegészíteni a Bizottság javaslatát, és a rendelkezéseit értelmezhettük és kielemezhettük.

A pénzügyi oldalon konkrétan egy plusz lehetőséggel egészítettük ki a javaslatot – mégpedig fontos lehetőséggel, mivel ez biztosítja, hogy egy kulcsfontosságú kérdést ne hagyjunk figyelmen kívül. Megerősítettük a szociális rendelkezéseket, különösen olyan kérdésekben, mint a munkakörülmények, a munkaidő és a szabadságra való jogosultság. Bevezettünk egy ideiglenes viszonossági záradékot annak biztosítására, hogy az irányelv ne eredményezzen váratlan nyereséget azáltal, hogy a néhány megmaradt monopolhelyzetű vállalkozás számára lehetővé teszi a terjeszkedést a szabályozatlan piacokon.

Viszonzásul beleegyeztünk abba, hogy az irányelv hatálybalépését két évvel elhalasszák. Úgy véljük, a javaslat összességében kiegyensúlyozott volt, és érzésünk szerint ezt igazolja a Tanács eljárása is, amely nagyrészt jóváhagyta az Európai Parlament álláspontját. Holnap el kellene fogadnunk ezt az álláspontot, és átérezni a Tanács, a Bizottság és az előadó elégedettségét az eredmény felett.

  Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a PSE nevében szeretnék köszönetet mondani Markus Ferbernek a jelentéséért és sokéves kemény munkájáért.

A PSE képviselőcsoport elfogadja, hogy a Parlament első olvasatról szóló álláspontjának nagy részét a Tanács elfogadta, és ez garantálni fogja az egyetemes szolgáltatást; garantálni fogja a szolgáltatás finanszírozását; azt is el fogja ismerni, hogy működnie kell a szociális védelemnek, a végrehajtást pedig két évvel későbbre halasztja, a régi tagállamok esetében 2010 végére, az újak esetében 2012 végére.

Véleményem szerint jó megállapodás született. Vannak, akik még mindig küzdenek a liberalizáció ellen, de ez a csata 15 évvel ezelőtt elveszett, amikor a Parlament – az én akkori tanácsom ellenére – beleegyezett a postai szolgáltatások ágazatának liberalizálásába.

Közülünk néhányaknak itt a Parlamentben 15 hosszú éven át sikerül késleltetniük a teljes végrehajtást, de végül mindig elérkezünk egy pontra, amikor szembe kell néznünk a valósággal.

Bár én személy szerint szívesen látnék egy módosítások nélküli második olvasatot, képviselőcsoportom úgy véli, hogy helyes lenne tisztázni az egyetemes szolgáltatás finanszírozását, és megvédeni a vakoknak és gyengénlátóknak nyújtott meglévő szolgáltatásokat. Ezért támogatni fogjuk az 1., 2., 6., 18. és 19. módosítást.

Gondoskodnunk kell arról, hogy a postai szolgáltatások versenyképesek legyenek – nem feltétlenül egymás között, hanem más technológiákkal szemben. Ehhez azonban az kell, hogy egyenlőek legyenek a feltételek, és remélem – az imént vázolt fenntartásokkal –, hogy az első olvasat után kialakított álláspontunk alapján be tudjuk fejezni a munkát ezen a dosszién, hogy visszatérhessünk a legfontosabb kérdéshez – hogy polgáraink számára megbízható, rendszeres és megfizethető postai szolgáltatásokat nyújtsunk –, valamint a postások és postásnők munkájának elismeréséhez szerte az Európai Unióban.

Végezetül, amikor Markus Ferber és én elkezdtünk dolgozni ezen a dosszién, egyikünknek sem volt egyetlen ősz hajszála sem. Most pedig nézzenek ránk!

  Luigi Cocilovo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, kollégáimhoz hasonlóan én is szeretnék gratulálni az előadó, Ferber úr munkájához. Ez a munka nagyon régen elkezdődött, menet közben pedig több olyan fontos pillanatunk akadt, amikor közeledtek az álláspontok, és volt néhány konstruktív szellemű vitánk is. Ami a saját álláspontomat, illetve képviselőcsoportom álláspontját illeti, soha nem volt elvi vagy ideológiai kifogásunk a liberalizáció gondolatával szemben, amellyel mind egyetértünk és valamennyien támogatjuk, törekedve természetesen az egyetemes szolgáltatáshoz szükséges garanciák biztosítására.

A jelenlegi irányelvre irányuló javaslatban, amelyet a Parlament az első olvasat során jóváhagyott, majd a Tanács ismét mérlegelt, láthatjuk, hogy megvan ez a garancia, még ha a feltételek némelyike lehetne is valamivel pontosabb, konkrétabb és részletesebb. Nem szeretnénk abba a csapdába esni, hogy ne lássuk a fától az erdőt, másrészről azt a tényt sem szeretnénk figyelmen kívül hagyni, hogy az ördög olykor a részletekben rejlik. Ezért jobban szerettük volna, ha az engedélyezéssel, a megfelelő verseny biztosításával, az egyetemes szolgáltatás és más, egyéni szolgáltatások nyújtásával megbízott piaci szereplők közötti tarifák megfizetésével, valamint a hálózati hozzáférést illető jogokkal és felelősségekkel kapcsolatos kérdések némelyike esetében egyes kérdések nagyobb részletességgel ki lettek volna dolgozva. Jobban szerettük volna, de a Parlamentben valószínűleg az a nézet került többségbe, amint a bizottság tagjai között is megfigyelhető volt, hogy a garanciák pontosítása szükségtelen, és inkább jobb nem kockáztatni egy bonyolult megállapodás megfogalmazását.

Összességében most ezt az álláspontot képviseljük, a vakok és gyengénlátók számára biztosított feltételekkel kapcsolatos módosítást illetően pedig szeretnénk egyértelműen kijelenteni, ha kizárólag ezek miatt a módosítások miatt válna szükségessé az egyeztetés, nem támogatnánk őket. Ha azonban más módosítások is jóváhagyást nyernek, ezeket is támogatjuk. Ellenkező esetben valamennyi benyújtott módosításra nemmel szavazunk.

  Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönjük az elnök asszonynak, a biztos úrnak és a Tanács tagjainak. Először is szeretnék köszönetet mondani Ferber úrnak kitartó munkájáért, amellyel kereste a kompromisszumot a Parlament és a Tanács között, a postai szolgáltatások politikai szempontból érzékeny területén. Szeretném hangsúlyozni, hogy az egyetemes szolgáltatásokhoz való hozzáállás liberalizálásával kapcsolatos objektív nehézségeket – különösen az új tagállamok esetében – az irányelv megfelelően tükrözi azzal, hogy két évvel meghosszabbítja az e szolgáltatások fenntartására vonatkozó határidőt. Ugyanakkor hatályba lépett egy működőképes jogi keret az egyetemes szolgáltatások garantálására. Ilyenformán úgy vélem, most a tagállamok hatóságain a sor. Bár a postai vállalkozások néhány tagállamban, köztük az én hazámban, Lettországban is nehézségekbe ütköztek, úgy vélem, hogy a piac liberalizálása meg fogja oldani az idejétmúlt postai szolgáltatók látszólag reménytelen helyzetét. A holnapi szavazást illetően arra kérem Önöket, ne támogassák a fent említett javaslatot, mivel a tagállamoknak a látássérültek esetében is élniük kell a hatáskörükkel. Köszönöm szépen.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, attól tartok, az ügyhöz tartozó tények miatt nem tudok csatlakozni az itt folyó ünnepléshez. Az első számú tény: ki fog jól járni? A nagyvárosokban élő fogyasztók, akik szeretik, ha a postaládájuk színültig van reklámanyagokkal. Ők jól fognak járni, akárcsak a tömeges levélküldeményekre és postai reklámkampányokra szakosodott vállalkozások.

Azok az emberek viszont, akik vakok vagy gyengénlátók, nem fognak jól járni. Ezért könyörgök Önöknek, támogassák az erről a kérdésről szóló módosítást. A postai szolgáltatások alkalmazottai sem fognak jól járni, mivel alacsony fizetésért, rendkívül nagy nyomás alatt fognak dolgozni, és ez a nyomás a tervezett körülmények között csak tovább fokozódhat. Ugyancsak rosszul jár majd az embereknek az a csoportja, akik vidéken vagy távoli helyeken élnek, és magán postai szolgáltatásokra lesznek szorulva, mivel ezen a téren a szolgáltatási szint teljes leromlását fogjuk látni, egészen a lehetséges és megengedhető minimumig. Különösen az adófizetők nem fognak jól járni, akiknek ismét csak finanszírozniuk kell az egyetemes szolgáltatást, amely korábban belső finanszírozású volt, mivel valójában a tömeges levélküldeményekből és a magán postai szolgáltatásokból származó bevételekből támogatták.

A fenti okokból én az irányelv ellen vagyok, mivel meggondolatlannak érzem. Jó a verseny, de vigyázni kell, hogy biztosítsuk hozzá az egyenlő feltételeket. Ez ebben az esetben nem történt meg.

  Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a postai szolgáltatások a közszolgáltatások munkaerő-igényes ágazata. A tizenkilencedik század második felében az európai államok úgy határoztak, hogy a postai szolgáltatások terén saját monopóliumra van szükségük, mivel a magánszektor nem tudja ellátni a feladatot.

Mindig akadtak olyan magáncégek, amelyek megpróbálták megkerülni ezt a helyzetet. Olcsóbb szolgáltatásokat kínáltak, de szelektíven, próbálták kiválasztani a postai kézbesítői munka legforgalmasabb részeit, mindeközben rossz munkakörülményeket és foglalkoztatási feltételeket kínálva. Az 1990-es évek óta egy politikai többség megpróbált még szélesebb teret nyerni az ilyen vállalatok számára, a javasolt határozat pedig szinte teljesen szabad kezet ad nekik. A képviselőcsoportom szerint ez a fogyasztók számára rosszabb kézbesítési szolgáltatásokat, a munkavállalók számára romló munkakörülményeket, a tagállamok szempontjából pedig pluszköltségeket fog jelenteni, hogy fenntartsák és helyreállítsák az egyetemes postai szolgáltatásokat.

Most, amikor a három nagy frakció már kompromisszumra jutott a határidőket és a kísérő intézkedéseket illetően, képviselőcsoportom még mindig úgy véli, hogy ezzel a visszalépést választanánk. Ezért azokon az intézkedéseken kívül, amelyek bizonyos részleteket kívánnak módosítani, mint például a vak ügyfelekre vagy a személyzetre vonatkozó szigorúbb garanciák, mi ennek a liberalizációnak az elutasítását javasoljuk. Ez egyébként összhangban lenne azzal a közelmúltbeli eredménnyel, amikor a németországi Lipcse város lakói leszavazták a közvállalkozások eladását.

  Michael Henry Nattrass, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a „rögzített és visszavonhatatlan időpont” kifejezést szeretném szóvá tenni. Az egyik dolog, amit az EU megálmodója, Jean Monnet utált a demokráciában, az volt, hogy semmi nem visszavonhatatlan. Semelyik demokratikus kormány nem kötelezheti utódját a visszavonhatatlannal.

Az EU-ban azért áll fenn demokratikus deficit, mert a mind szorosabb Uniót visszavonhatatlanra tervezték. Nem maradt hely a demokráciának. Az emberek csak azt támogathatják a szavazataikkal, amit az EU-elit akar. Egyirányú utca. A francia és a holland lakosság ez ellen a visszavonhatatlan unió ellen szavazott. Állításom igazát mutatja, hogy figyelmen kívül hagytuk őket, és bevezettük ugyanazt a bukott alkotmányt.

Önök nem tanulnak a történelemből. A Szovjetunió megbukott. Hitler ezeréves birodalma 12 évig tartott. Azzal, hogy az emberektől megtagadják a népszavazás lehetőségét, olyan következményeket idéznek elő, amelyek ezt az ellentmondást nem tűrő EU-birodalmat fel fogják emészteni, ez teljesen biztos.

  Etelka Barsi-Pataky (PPE-DE). – (HU) Elnök asszony! 2012 végéig a postai szolgáltatások liberalizációja maradéktalanul megtörténik, és ezzel a közös piac ezen a területen is kiteljesedik. Miután a piacnyitás az egyes tagállamok piacaira különböző hatást fog gyakorolni, mi a jogalkotás során elértük, hogy a nyitás lépcsőzetesen történjen. Azt is elértük, amit személy szerint is eredményként könyvelek el, hogy a derogációs időszak végéig az érintett posták a most rendelkezésre álló bevételeiket megtarthassák. Európai szabályozás hosszú idő óta először született úgy, hogy az mindenkit versenyképes helyzetbe hozzon. Külön köszönet ezért a rapportőrnek. Vagyishogy a piacnyitás után versengő társaságok számára ez szabályozás ne hátrányt jelentsen, hanem új perspektívákat is.

Elnök Asszony! Mindez azonban csak fél siker, ha a következő lépések elmaradnak. Most melyek ezek? Először is a derogációt élvező postáknak az elkövetkezendő években arra kell összpontosítaniuk, hogy képesek legyenek megfelelni az európai verseny támasztotta követelményeknek, vagyishogy valóban éljenek a most meghozandó nyújtotta időelőnyökkel.

Másodszor: a nemzetállami szabályozásoknak és politikáknak ügyelni kell arra, hogy miközben a posta karcsúsít a versenyképessé válás jelszavával, az egyetemes ellátás megfelelő színvonalúan valóban biztosított legyen. Mert ne feledjük, az ellátás felelőssége továbbra is a nemzetállam kötelezettsége. A szabályozás valójában azért született meg, hogy az európai polgár, bárhol lakjon, akár a legkisebb településen, elérhető legyen számára a postai szolgáltatás, megfelelő áron és megfelelő minőségben. Köszönöm figyelmüket.

  Gilles Savary (PSE). – (FR) Elnök asszony, szerintem történelmi jelentőségű kérdésről fogunk holnap szavazni, mivel a posta kezdetektől fogva közszolgáltatás volt, különösen a monarchiák kora óta. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a levelek terjesztése stratégiai kérdés, másrészt így tudták biztosítani az egyetemes és gyors szolgáltatást.

A postai szolgáltatások állami felügyeletének éppen most vetünk véget, illetve holnap fogunk véget vetni, hogy felváltsuk a nagyrészt szabályozatlan postai piaccal. Az irányelvben javasoltak mindenekelőtt nagyszerű piacot kínálnak az ügyvédek és a gyakorló jogászok számára, mivel ez nem harmonizáció. Minden tagállam maga dönthet saját finanszírozási módszeréről, és négy különböző módszer van. Az irányelv egy másik, teljesen paradox dolgot is javasol: az egyetemes szolgáltatások finanszírozásáért való kompenzációt, állami támogatások révén, miközben néhány országban a pénzügyileg nem életképes dolgokat egyenlősítéssel finanszírozták, ha ez a megoldás életképes volt.

Szerintem hibát követünk el. Idővel majd kiderül, de bizonyos jelek már ma is erre utalnak. Az Egyesült Királyságban több mint 880 millió EUR-t ruháztak be a postai szolgáltatásba. Spanyolországban épp most jelentették be, hogy a verseny szorítása miatt a vidéki területek a továbbiakban nem részesülnek közvetlen postai szolgáltatásban. A németeknek az okoz nehézséget, hogy a minimálbért összhangba hozzák a postai szolgáltatások piacával. Úgy érzem, most a vállalatoknak teszünk szívességet, hagyjuk, hogy kicsípjék a piac legjobb részét, ugyanakkor nem szolgáljuk a postai szolgáltatásokban rejlő általános érdeket, sem az Európai Unió külső versenyképességét.

  Dirk Sterckx (ALDE). – (NL) Elnök asszony, támogatom a Ferber úr által elért és a Tanács részéről jóváhagyott kompromisszumot, mivel a postai szolgáltatások nyitott piacának a pártján vagyok. Úgy vélem, ez az irányelv a tagállamoknak kellő hatáskört ad annak biztosításához, hogy piacaik megnyitása megfelelően menjen végbe, és hogy a különböző szolgáltatók a garantált minőségből kiindulva versengjenek az ügyfelekért.

Bizonyára nem az a szándékunk, hogy a tagállamok ezt a hatáskört arra használják, hogy megakadályozzák piacaik megnyitását, bár ez a kockázat is fennáll. Ezt az irányelvet könnyen lehetne úgy alkalmazni, hogy az új cégeket olyan szigorú követelmények elé állítsák, hogy az újak közül senki ne akarjon a levélküldeményekkel foglalkozni. Ha a tagállamok így alkalmazzák az irányelvet, akkor az lesz, hogy ugyan elfogadunk egy szép jogszabályt, de a postai ügyfelek szempontjából a gyakorlatban mit sem változtatunk.

Úgy vélem, a szöveget bizonyosan jóvá kell hagynunk, de arra kérném a Bizottságot, győződjön meg róla, hogy a kitűzött célt, a postai szolgáltatások nyitott piacának megteremtését nem fogják megkerülni a tagállamok által meghozott intézkedésekkel. Tudom, hogy az előadó országa például nemrég olyan intézkedéseket hozott, amelyek Németországban valójában ismét elzárták a postai piacot.

  Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök úr, Írországban a postai szolgáltatás központi szerepet játszik a vidéki közösségek életében, különös tekintettel a vidéki lakosokra és az olyan távoli régiókban élőkre, akiknek még szomszédjuk sincs. Ezért üdvözlöm az egyetemes szolgáltatásnyújtást – mivel ez az Írországban élő emberek számára létfontosságú, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a többi tagállam sincs másként.

Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak, Ferber úrnak ahhoz, hogy az említett elvhez szigorúan ragaszkodott. Az ügyfelek érdekében ezt meg kellene állapítani a dokumentumtervezeteinkben, és ezzel összefüggésben ugyancsak üdvözlöm az írországi Ír Postahivatal által most létrehozott új pénzügyi szolgáltatást. Ez azt mutatja, hogy a postai szolgáltatók be tudnak rendezkedni az új piaci követelményekre, miközben továbbra is biztosítják az egyetemes postai szolgáltatásukat.

Ezenkívül szeretném üdvözölni a Bíróság közelmúltbeli ítéletét, amelynek értelmében a postai szolgáltatók jogosultak a szociális jóléti kifizetések kiosztásáról szóló megállapodások megkötésére.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) A Tanács a postai szolgáltatások belső piacának megteremtése érdekében a portugál elnökség idején állapodott meg a postai szolgáltatások piacának 2010. december 31-ével történő teljes megnyitásáról az EU szintjén, versenyszabályokat alkalmazva egy olyan ágazatra, amelynek egyesek szerint közszolgáltatásnak kellene maradnia. „Ez nagyszerű” – mondaná a portugál miniszterelnök. Az említett határozat azonban nagy csapást jelent az állami postaszolgálatok számára, különösen a fenntartott területek eltörlésével, mivel elindítja a leépítésük folyamatát, majd átadja őket a profitorientált nemzetközi cégeknek, ráadásul állami pénzen, veszélyeztetve ezzel a nemzet és az ágazat munkavállalóinak jogait.

Ha bárkinek kétségei lettek volna azzal kapcsolatban, hogy mi a valódi jelentősége a „jegyzőkönyv az általános érdekű szolgáltatásokról” szerepeltetésének a Szerződéstervezetben, ez az irányelv el fogja oszlatni: a közszolgáltatások leépítésének és rombolásának folytatása, ami fenyegeti tulajdoni viszonyaikat és a demokratikus irányítású és ellenőrzésű állami vállalatok általi szolgáltatásnyújtást. Ezért javasoljuk az irányelv elutasítását.

  Hélène Goudin (IND/DEM). – (SV) Elnök asszony, a posta az egyik olyan közszolgáltatás, amelyet országaink lakói – idősek és fiatalok egyaránt – kifejezetten nagyra értékelnek. A határozat megfogalmazása ezért mindennél fontosabb. Az irányelvről szóló korábbi vitában már hangot adtam azon félelmemnek, hogy a gyéren lakott területek szükségleteiről esetleg nem fognak gondoskodni. Nem volt világos, hogy ugyanaz a szolgáltatás garantált lesz-e mindenki számára. Egy alkalommal, amikor kérdéseket tehettünk fel McCreevy biztosnak, azt az ígéretet kaptam, hogy az egyetemes szolgáltatásnyújtás követelménye nem fog változni. Most egy olyan kompromisszum van előttünk, amely garantálja, hogy a gyéren lakott területeken élők postáját a hét öt napján összegyűjtik és kézbesítik, ahogy mindenki másnak is. Holnap támogatni fogom a postai irányelv kompromisszumos változatát. Reméljük, hogy mindnyájunk számára jobb szolgáltatást, alacsonyabb árakat és hatékonyabb postai rendszert fog eredményezni, ha újabb ágazatban szabadítjuk fel az egységes piacot.

  Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, szeretnék hálás köszönetet mondani előadónknak, Ferber úrnak az elvégzett munkáért. Sikerült rávennie a Parlamentet, hogy első olvasatban megegyezzen erről a nehéz kérdésről, noha ő és én egyaránt úgy éreztük, hogy egy lépéssel tovább kellett volna mennünk. Végül azonban a mi egyesített alapállásunk vezérelte a Tanácsot, így én is tiszta szívből egyetértek a közös állásponttal.

A szocialista és a zöld frakciók tagjai sajnos beijedtek, és nem látják, hogy ez az irányelv milyen hatalmas lehetőségeket kínál az új vállalkozások és munkahelyek szempontjából. Erről teljes mértékben meg vagyok győződve, de több tagállam példái is engem igazolnak. Most azonban minden azon fog múlni, hogy az Európai Bizottság hogyan tartja be az irányelvet, hogy a végén ne csak üres szavak maradjanak.

Ha az irányelvet bevezetik, minden bizonnyal el fogja érni a piacok megnyitásának célját. A fogyasztók jobb szolgáltatásokban fognak részesülni, nem úgy, mint ahogy Németországban történik, ahol az új szereplőket – és nem is csak az új szereplőket, az új vállalkozásokat, az új szolgáltatásokat és az új munkahelyeket is – a szociális védelem ürügyén kiszorítják a piacról.

Ezért örülök annak a válasznak, amelyet tegnap az Európai Bizottságtól kaptam. Megtudtam, hogy a Bizottság a németországi helyzet kivizsgálására készül. Szorgalmaznám, hogy ezt tegyék is meg, mégpedig mielőbb, mivel a német piac új szereplői nagy bajban vannak, és szörnyű lenne, ha ez nem oldódna meg; nem beszélve arról, hogy mindez éppen a rossz példát mutatná.

Számításaim szerint a példát Franciaország és más országok is követni fogják, és emiatt a végén abszolút semmit nem fogunk elérni. Ezért a Bizottságnak óriási felelőssége van e téren. Remélem, hogy minden lehetséges jogi csatornát fel fognak használni, és még a politikai nyomásgyakorlástól sem riadnak vissza annak érdekében, hogy biztosítani tudják az irányelv helyes alkalmazását az európai postai piacon.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök asszony, biztos úr, a postai szolgáltatások a közösségeink gazdasági és társadalmi élete szempontjából rendkívül fontosak. Ezért garantálnunk kell a postai szolgáltatások hozzáférhetőségét, és mindenekelőtt biztosítanunk kell az említett szolgáltatások minőségét.

A postai szolgáltatások piacának teljes liberalizációja, az 50 grammnál kisebb tömegű küldeményeket is beleértve, lehetővé fogja tenni a fokozott versenyt, az új szereplők megjelenését és új munkahelyek létrehozását.

Én azonban több fontos kérdésnél is szeretnék még elidőzni. Először is alapvető fontosságú, hogy az egyetemes szolgáltatások garantáltak legyenek, és minden polgár megkaphassa a postáját, függetlenül attól, hogy a hegy tetején vagy éppen egy szigeten él. Másodszor rendes munkakörülményeket kell biztosítanunk az ágazat dolgozóinak; különösen azt kell biztosítanunk, hogy a munkahelyekre és a jövedelmekre szociális garanciák vonatkozzanak. Harmadszor ahhoz, hogy a tagállamok garantálhassák az egyetemes szolgáltatásokat, alapvető fontosságú, hogy minél előbb meghatározzuk az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának eszközeit. Az irányelv e tekintetben rugalmasságot enged a tagállamoknak. Negyedszer, mivel egyre inkább digitalizált világban élünk, alapvető, hogy a postai szolgáltatók diverzifikálják tevékenységi körüket, és elektronikus szolgáltatásokat is nyújtsanak.

Néhány tagállamnak esetleg lesz két plusz éve a postai szolgáltatások teljes liberalizálása előtt. Akármikor kerül sor a liberalizálásra, a postai szolgáltatóknak hatékony irányítással kell rendelkezniük, amelynek garantálnia kell az említett szolgáltatások magas színvonalát.

  Dariusz Maciej Grabowski (UEN). – (PL) Elnök asszony, a postai szolgáltatásnyújtás engedélyezése magánszereplők részére ellentmondásos kérdés. Idővel ki fog derülni, kedvező-e a fogyasztók számára.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy néhány, alacsonyabb fejlettségi szinten álló új tagállamban a versenyt és a fogyasztók érdekeit védő intézmények még csak gyengén épültek be a köztudatba. Fennáll az a veszély, hogy sérülhet a tőke érdekei és a fogyasztók érdekei közötti egyensúly. Ezért üdvözlöm a 2012-es határidő kijelölését.

Ugyanakkor azt javasolnám, hogy 2012 előtt készüljön egy elemzés a postai szolgáltatások piacának működéséről azokban az országokban, amelyek már elfogadták az új szabályokat, hogy az esetleges szabálytalanságokat meg lehessen határozni és a többi országban el lehessen kerülni. Úgy vélem ezenkívül, hogy a közszolgáltatásokat nyújtó szereplőket a hatóságoknak jutalmazniuk kellene, nemcsak – ahogy a jelentés szerzői indítványozták – pusztán kompenzálni.

Ferber úr haja beleőszült a jogszabály ügyében végzett sokéves munkába. Bízom benne, hogy az új szabályozás bevezetése nem fog újabb fejfájást okozni neki, ami netán még kopaszodáshoz is vezethet.

  Gabriele Zimmer (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, bizonyára teljesen nyilvánvaló, hogy Ferber úr álláspontja és Wortmann-Kool asszony és más képviselők álláspontja két végletet képvisel. Szerintem a közszolgáltatások privatizációját és liberalizációját nem szabad a globalizációra adott standard válaszként kezelni. Okom van feltételezni azt is, hogy az emberek egyre kevésbé értenek egyet ezzel a megközelítéssel. A múlt hétvégén rendezett lipcsei népszavazáson a választópolgárok, helyesebben szólva a szavazók 80%-a elutasította a privatizációt, ezáltal megakadályozta, hogy a városi tanács az elkövetkező három évben bármit magánkézbe adjon.

Hadd mondjam meg azt is, hogy egyszerűen szó nincs arról, hogy ez az irányelv, amelyet ma tárgyalunk, valódi biztosítékokat tartalmazna az emberek – az alkalmazottak – szociális dömpinggel szembeni védelmében. Láttuk, hogy a minimálbérek bevezetése a németországi postai ágazatban milyen ellenállásba ütközött, pontosan azoknak a vállalatoknak a részéről, amelyek vállalkozásaik alapjait a rendes szinttől jócskán elmaradó bérekre rakták le. Komoly aggályaim vannak amiatt is, hogy milyen kihatásai lesznek, ha az állami intézmények ilyen cégeknek ítélik oda a szerződéseket.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, immár 15 éve dolgoznak a postai ágazat liberalizálásán, amely az Unió egészét nézve évi több mint 90 milliárd eurót ér. Ma, a szavazás előestéjén arra készülünk, hogy beírjuk ezt a jogszabályt az Unió történelmébe, ezért szeretnék gratulálni az előadó kiváló munkájához.

A projekt jelenlegi változata széles körű kompromisszumot jelent, amelyben – úgy tűnik – sikerült elérni a fő célokat: a postai szolgáltatások belső piacának teljes körű megvalósítását, elsősorban a postai monopólium megszüntetése révén, valamint a magas színvonalú, alacsony költségű közszolgáltatás folytatásának biztosítását.

Az irányelv jelenlegi változata mindazonáltal korántsem olyan nagyra törő, mint a Bizottság eredeti javaslata volt. Az egyeztetések folyamán egyre inkább láthatóvá vált, ahogy távolodunk a liberalizáció gondolatától, az 50 grammnál kisebb tömegű levelek postai piacának fokozatos, meglehetősen óvatos megnyitása javára. Ezt tükrözi az irányelv hatálybalépésére kitűzött kompromisszumos határidő, különösen az új tagállamok és a kis népességű, földrajzilag kis területen található, illetve közszolgáltatási záradékkal rendelkező országok esetében.

Az Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok számára előírt 2012. december 31-i határidő szükségtelenül távolinak tűnik. Megértem, hogy ez a tárgyalásos úton elért kompromisszum része, amelyet elfogadtunk, de a javasolt változásokat akár meg is fékezheti. Attól tartok, hogy az irányelv hatálybalépéséig hátralévő hosszú idő – több mint négy év – egyszerűen le fogja lassítani a változásokat, amelyek például egy kétéves időszak esetében szinte azonnal hatályba is lépnének.

Végezetül szeretném támogatni Pleštinská asszony felhívását, hogy a vakokra és gyengénlátókra vonatkozó záradékokat helyezzék vissza a javasolt irányelvbe, mivel a jelenlegi változatból hiányoznak.

  Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani az előadónak és képviselőtársaimnak, akik hozzásegítettek egy olyan eredmény eléréséhez, amely az eredeti bizottsági javaslathoz képest komoly előrelépést jelent. Értem, hogy sokan közülünk miért akarják ennyiben hagyni, ám az irányelvhez hozzáadott pozitív elemek mögött számos veszély rejtőzik. Valójában még semmit nem sikerült elérnünk, mivel a tagállamok két kritikus kérdésben nagy felelősséget kapnak.

Először is továbbra is sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy az egyetemes szolgáltatások finanszírozásának hogyan kell történnie. A tagállamok itt több lehetőség közül választhatnak, de nem mindig derül ki világosan, hogy ezek tényleg működnek-e. Ez sok esetben különféle, többek között jogi vitákhoz fog vezetni. Úgy érzem ezért, hasznos lenne két dolgot világossá tenni: először is, hogy a tagállamok a körülményektől függetlenül kötelesek garantálni az egyetemes szolgáltatást és az ahhoz szükséges finanszírozást; másodszor, hogy a tagállamoktól meg kell követelni, hogy tegyenek rendet a saját házuk táján, és gondosan, kellő időben készüljenek fel erre az új helyzetre.

A második fontos kérdés a szociális területre vonatkozik. E téren arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy ez az irányelv megengedi a tagállamoknak, hogy egy engedélyezési rendszer révén valamennyi postai szereplő számára előírják, hogy tegyenek eleget például ugyanazoknak a kollektív megállapodásoknak vagy más minimumszabályoknak. Ez jó ötlet, de még mindig csak választható, így minden ország másképp fogja alkalmazni.

Egyszóval az irányelvet szerintem szigorítani kellene – és ennek semmi köze az ijedtséghez, pusztán azt a tényt tükrözné, hogy a szabad piacnak is szabályozottnak kell lennie, a liberalizációt pedig gondosan elő kell készíteni.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, nem vagyunk megelégedve az Európai Bizottsággal, a Tanáccsal és az előadónkkal, mivel nem tettek említést az ágazatban dolgozók számának ingadozásáról, a munkakörülményekről, a munkaidőről vagy a fizetésről.

Hasonlóképpen nem rendelkeztek sem a vállalkozások tarifapolitikájának hatékony ellenőrzéséről, sem a magáncégek monopolhelyzetéről a csomagszállítás és a sürgősségi posta terén.

Emellett a jelentés hangsúlyozza, hogy a helyi ingadozások ellenére a tagállamokban stabil a foglalkoztatás, ugyanakkor semmilyen adatot nem közöl ennek alátámasztására.

Ezen körülmények között ezért nem lehet rendesen értékelni a munkavállalók érdekeit.

Végezetül hangsúlyozni kellene, hogy a Tanács bizonyos értelemben ratifikálta a Parlament módosításait, miközben a szolgáltatások alkalmazottait, illetve a fogyasztókat érintő szociális következmények megvitatására nagy teret hagyott.

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása teljes mértékben igazolja a mondás igazságát, miszerint a türelem rózsát terem. Ezt a tizenöt évnyi kemény alkudozás után benyújtott tervezetet még én is kész vagyok támogatni. Véletlenül egyike vagyok azoknak, akik az 50 grammos küszöb alatti levelek esetében inkább megvédték volna a nemzeti postaigazgatások monopóliumát. Most a postai piac ellenőrzött deregulációjának ezen utolsó szakasza 2011. január 1-jével lép hatályba.

Figyelembe véve a luxemburgi postai szolgáltatások felépítését, azt a törvényi követelményt, hogy a közszolgáltatásokban a fegyveres erőktől kell önkénteseket alkalmazni, valamint az ebből eredő költségeket, nem tudtam azonosulni a postai szolgáltatások piacának gyors és nem kellőképpen ellenőrzött deregulációjával, mivel ez a postai dolgozókra és az ügyfelekre nézve elviselhetetlen következményekkel járt volna.

Az első olvasatban ezért azt kértem az előadótól, Ferber úrtól, hogy a viszonylag kisszámú lakossággal rendelkező kis országok esetében tegyék lehetővé az átültetés határidejének meghosszabbítását két évvel, hogy bizonyos szolgáltatások nyújtása továbbra is az egyetemes szolgáltatóra korlátozódhasson; most pedig szeretném megköszönni az ügyben tanúsított megértését. Óvatosan körülírtam a rendszert, hogy biztosítsam Luxemburg számára mentesség lehetőségét, a miniszterek azonban a félreértések kizárása érdekében inkább megnevezték az érintett országokat, így már biztonságban vagyunk.

Fontos, hogy az egyetemes szolgáltatás követelménye minden munkanapon garantálja a levelek összegyűjtését és a megadott lakossági vagy üzleti címre való gyors eljuttatását, még a távoli vagy ritkán lakott területeken is. Szintén kielégítő mértékben szabályozták a külső finanszírozást, amelyre az egyetemes szolgáltatás nettó költségeinek fedezéséhez esetleg szükség lehet, és ilyenformán a megfizethető díjszabás kérdését is. Végül, a lehető legjobb intézkedéseket hozták meg annak érdekében, hogy védjék az egyetemes szolgáltatóknál dolgozó állandó, szakképzett munkaerőt, és garantálják a meglévő jogi rendelkezéseken vagy kollektív megállapodásokon alapuló foglalkoztatási feltételek és szociális biztonsági rendszerek tiszteletben tartását – ellentétben azzal, amit a baloldal szívesen elhitetne velünk. El kellene olvasniuk a tervezet szövegét. A tervezet azt is kifejezetten előírja, hogy a postai piac deregulációjának előkészítésekor figyelembe kell venni a szociális megfontolásokat.

A látássérülteknek szóló ingyenes postai szolgáltatások tárgyában az emberbarát misszionáriusaink által benyújtott indítvánnyal kapcsolatban személy szerint nem értem, hogy a látássérült, de tehetős embereknek miért kellene ingyen levelezniük, az adófizetők terhére. Mindenesetre azok, akik ezt a módosítást javasolták, rossz helyen kopogtatnak, az ilyen szabályozásokat ugyanis a tagállamok garantálják. Subsidiarité oblige!

  Zita Gurmai (PSE). – (HU) Köszönöm, tisztelt elnök asszony, kedves kollegák! A postai szolgáltatások piacának fokozatos nyitása fontos mérföldkő a belső piac kiteljesedéséhez. Hozzájárul a postai ágazatokon belül a különleges jogok megszüntetéséhez, konkrét és visszavonhatatlan dátumot határoz meg a nyitásra, biztosítva az egyetemes szolgáltatások fenntartható, magas színvonalát. A piacnyitással fokozódik a verseny, és ily módon fejleszthető a szolgáltatás szintje, a minőség, az ár és a választási lehetőségek tekintetében. Az intézkedés elősegíti a postai szolgáltatások szabályozására vonatkozó alapelvek harmonizálását, és várhatóan alacsonyabb tarifákat, jobb és innovatívabb szolgáltatásokat hoz majd magával, és megteremtődnek továbbá az ágazat fokozottabb növekedési és foglalkoztatási feltételei is.

Az irányelv módosítása egy olyan példaértékű kompromisszum eredménye, egy olyan kompromisszumé, amely figyelembe vette a tagállamok történelmi és gazdasági sajátosságaiból eredendő különbségeket. Tekintettel van arra, hogy a liberalizációra való felkészüléshez egyes tagállamokban, főleg a közép-kelet-európaiaknál több időt igényel a felkészülés. Ezzel egyidőben mások érdekeinek figyelembe vételével a piaci verseny torzulásának megakadályozása érdekében azokban az országokban, ahol a postai szektor már teljesen liberalizált, a még nem nyitó országok postai szolgáltatói nem nyújthatnak szolgáltatást a 2012-es december végi derogációs határidőig. Köszönöm a munkát Ferber képviselőtársamnak, de természetesen köszönet illeti Brian Simpson árnyék-előadót is.

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Köszönet illeti Ferber és Simpson képviselőtársaimat a kitűnő jelentésért, valamint a tárgyalási eljárásban részt vevő minden képviselőt és pártot a nyitott hozzáállásukért. A postai szolgáltatások piacának szóban forgó liberalizációja még mindig messze van attól, hogy olyan versenyképes piacot teremtsen, ahol a fogyasztók és a cégek nyernek a legtöbbet, ezért hangoztattam, hogy a Bizottság hozzáállása esetleg nem szavatolja kellőképpen a szolgáltatások egyetemes voltát. Ennek megfelelően támogattam Brian Simpson árnyékelőadó álláspontját, miszerint szükség van az egyetemes szolgáltatás biztosítására és egy kompenzációs alap létrehozására, valamint az 50 gramm alatti postai szolgáltatások nyitottá tételére 2010-ig, illetve különleges esetekben, például az új tagállamok legtávolabbi régióiban 2012. december 31-ig. Az is megelégedésemre szolgál, hogy szerepeltették a különleges rendelkezésekkel rendelkező államokat, noha arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezek esetleg nem lesznek elegendőek, és ebben az esetben további intézkedésekre lesz szükség.

A foglalkoztatással kapcsolatban üdvözlöm a korábban elfogadott kiegészítést, amely jelentési kötelezettséget ír elő az ágazat foglalkoztatásának általános alakulásáról, az összes piaci szereplő által alkalmazott munkafeltételekről az adott tagállamon belül, illetve bármely esetleges későbbi intézkedésről. Nagyon meg vagyok elégedve a közösen kialakított állásponttal, ugyanakkor támogatom a többek között Savary, El Khadraoui és Ayala Sender képviselőtársaim, valamint a frakcióm által benyújtott módosításokat, mivel ezek egy kiegyensúlyozott liberalizáció szükségességének a gondolatát erősítik meg, amely segíti a szolgáltatásokhoz való egyenlő és általános hozzáférést, a fejlődést és a foglalkoztatást. Mindezen okokból arra biztatnám a plenáris ülést, támogassa a jelentést és a Tanácsot, támogassa a Parlament álláspontját.

  Richard Howitt (PSE). – Elnök asszony, a Parlamentnek el kellene fogadnia az irányelvre vonatkozó módosításainkat a vakoknak szóló postai szolgáltatások kötelező ingyenességének visszaállításáról.

Vizjak úr, Ön azt állítja, nyitott és rugalmas volt, mégis mindenestül visszautasította a Parlament módosítását a vakok számára történő kötelezően ingyenes szolgáltatásról. Hallhattuk, hogy Orban úr ma este McCreevy biztos úr nevében azt mondta, hogy a módosításaink a postai ügyfelek számára nem bírnak hozzáadott értékkel.

Orban úr, a vakok talán nem postai felhasználók? És az Ön által emlegetett valódi hozzáadott értéknek nem felel meg az a tényleges pluszköltség, amit a vakok kénytelenek lesznek kifizetni?

Ferber úrnak sajnos azt kell mondanom, hogy szerintem rossz alkut kötött, amikor ejtette ezt a követelményt, amelyet a Parlament első olvasatban elfogadott. Tegnap elmulasztott választ adni a kérdésemre, hogy a vakoknak szóló szolgáltatások veszélyben vannak-e, de remélem, ma választ kapok. Azért fontos ez, mert ha „nem” a válasz, milyen kifogásunk lehet az ellen, hogy az irányelvben is szerepeljen? Ha pedig igen, az azt mutatja, hogy jó okunk van szerepeltetni. Olaszországban, Németországban, Finnországban, Hollandiában, Görögországban és Portugáliában ezt az ingyenes szolgáltatást a postahivatal biztosítja, nem a kormány. A liberalizált piac új és meglévő szereplői óhatatlanul arra fognak törekedni, hogy csökkentsék a költségeket; ennek azonban a vakok nem eshetnek áldozatul. Új-Zélandon a liberalizáció után a vakoknak szóló szolgáltatások megszűntek. Nem hagyhatjuk, hogy ez itt is bekövetkezzen.

Végezetül mindazoknak, akik azt mondják, hogy együtt éreznek a fogyatékkal élőkkel, de ennek nem ez a megfelelő helye vagy módja: ugyanezt mondták más egységes piaci jogszabályok, a felvonókról és az autóbuszokról és távolsági buszokról szóló irányelv esetében is. A Parlament azonban nemet mondott, mi pedig ragaszkodtunk a fogyatékkal élők hozzáférésének kötelezővé tételéhez. Ma ismét ki kell állnunk az európai vakok és gyengénlátók kötelezően biztosítandó jogainak érdekében.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Elnök asszony, köszönöm, hogy megadta nekem a szót.

A Tanács által elfogadott közös álláspont nem tartalmazza a vakoknak szóló ingyenes postai szolgáltatásokra vonatkozó módosítást, annak ellenére, hogy a Parlament első olvasatban megszavazta a vakoknak szóló ingyenes postai szolgáltatások fenntartását az európai postai piac liberalizációja után.

Eredetileg szavazatommal támogatni kívántam az Eva Lichtenberger által benyújtott 3. módosítást, amelyben megismétlik a Parlament álláspontját az első olvasatkor. Az előadóval, Marcus Ferber úrral folytatott mai vita után arról tájékoztattak, hogy a módosítások bármelyikének jóváhagyása veszélybe sodorná a közösségi postai szolgáltatások belső piacának megvalósításáról szóló irányelv második olvasatban történő elfogadásáról korábban elért kompromisszumot, ami azt jelentheti, hogy egyeztetésre lesz szükség.

Tisztában vagyok az irányelv elfogadásának fontosságával. Ha már átültették a nemzeti jogba, a tagállamok a szubszidiaritás elvének megfelelően meg tudják majd oldani ezt a kérdést. Ezért szorgalmazom, hogy valamennyi tagállam biztosítson ingyenes postai szolgáltatásokat a vakok és gyengénlátók számára, a szubszidiaritás elvének és az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeknek megfelelően.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, én is a látássérült személyekre vonatkozó módosításokat szeretném támogatni. Ha az Európai Unió kivétel nélkül minden esetben azt állítja, hogy nem tűri a megkülönböztetést, akkor a postai szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek is mindenki számára egyenlőnek kell lennie, ami a látássérültek esetében támogatott hozzáférést jelent.

  Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök asszony, ez az irányelv újabb példája annak, hogy az univerzális használatra készült, inkompetens EU-politika milyen hátrányosan érinti a brit lakosság életét. Az irányelv az oka, hogy a postahivatalok sorra bezárnak, a postai dolgozók pedig el fogják veszíteni a munkahelyüket. A postahivatalok szerepe létfontosságú a közösség szempontjából, különös tekintettel az idősekre, a szegényekre, a mozgásképtelenekre és a fogyatékkal élőkre. Ez az irányelv csak egy újabb példa azon uniós jogszabályok sokaságából, amelyek a hazámat tönkretették és még tovább fogják rombolni. A brit lakosság ezzel tisztában van: ez az egyik oka annak, hogy nem kapnak lehetőséget az EU-alkotmányról szóló népszavazásra. Ha az alkotmányt ratifikálják, ugyanilyen jogszabályokra számíthatnak – csak még sokkal többre.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, úgy vélem, az előadónak általában véve – bár nem mindenben – sikerült megfelelő egyensúlyt elérnie. Az egyetemes szolgáltatásnyújtás a fogyasztók számára teljes hozzáférést fog biztosítani a postai szolgáltatásokhoz, ugyanakkor meghagyja a tagállamoknak annak lehetőségét, hogy rugalmasan határozzák meg a leghatékonyabb és legeredményesebb mechanizmust az egyetemes szolgáltatásnyújtás garantálására.

Az egyetemes szolgáltatásnyújtás azt is biztosítani fogja, hogy elegendő számú hozzáférési pontot hozzanak létre a vidéki és a gyéren lakott területeken élő felhasználók igényeinek teljes körű figyelembevételére – ezt pedig tudom, hogy sokan üdvözölni fogják, különösen a hazámban, Írországban.

Meg kell mondanom, kezdetben a postai munkavállalókat érő hatással kapcsolatban voltak fenntartásaim, de a tagállamoknak megmaradt a hatáskörük az ágazat foglalkoztatási feltételeinek és kollektív szerződéseinek szabályozására, amennyiben ez nem vezet tisztességtelen versenyhez.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy támogatom a módosítást, miszerint a vakoknak és gyengénlátóknak nyújtott ingyenes szolgáltatásokat kötelezővé kell tenni. Nem értek egyet Orban biztos úrral – vagy McCreevy biztos úr lett volna az? – és hiszem, hogy ennek igenis van hozzáadott értéke, mivel a vakoknak vagy gyengénlátóknak szóló ingyenes szolgáltatások egy teljesen liberalizált piacon el fognak tűnni, ezáltal hozzáadott értéke lesz annak, ha garantálni tudjuk a fennmaradásukat.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Köszönöm, hogy megadta nekem a szót, Elnök asszony. Mindenekelőtt szeretném megköszönni Ferber úrnak ezt a kiváló jelentést, amelynek köszönhetően a régóta várt irányelv hamarosan hatályba lép. Ez az irányelv azt fogja jelenteni, hogy a közösségi postai szolgáltatások belső piaca 2009. január 1-jétől teljes mértékben megvalósul.

Különösen örülök annak, hogy a szubszidiaritás elvét meghagyva a konkrét végrehajtást a tagállamokra bízták, amelyek így a saját helyzetüknek megfelelő jogszabályokat fognak alkotni. Szeretném viszont hangsúlyozni a jogszabály szociális vonatkozásait a fogyatékkal élők, különösen a vakok vagy gyengénlátók jogai tekintetében, valamint az ingyenes postai szolgáltatások igénybevételére való jogukat.

Felhívom képviselőtársaimat, hogy támogassák az e heti plenáris ülésen benyújtott idevonatkozó módosításokat, amelyeket a Parlament első olvasatban elfogadott. Ezek a szolgáltatások fontosak és helyénvalóak a lakosság említett része számára: a rendkívül alacsony jövedelműek, a nagyon magas munkanélküliségű területek, valamint a nehéz társadalmi helyzetben élők számára, nem beszélve azokról, akiket a társadalmi kirekesztés is sújt.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök asszony, szeretném megköszönni, hogy hozzászólhatok ehhez a vitához. Gratulálok az előadónak az elvégzett munkához. Úgy vélem, a nyilvánosság szerint ez máris folyamatban van, mivel sok tagállamban nem egyenértékű a postai szolgáltatás az egyes régiókban. Örömmel látom, hogy ebben a kérdésben a szubszidiaritás fog működni, és a tagállamok határozhatják meg, hogyan tudják a legjobban végrehajtani a szabályozatlan piac elvét.

A fogyatékosság ügyében kénytelen vagyok támogatni frakcióközi elnökömet, Richard Howitt urat. Sajnálatos módon az is elhangzott, hogy a tehetős vak emberek előnyhöz fognak jutni. Szomorú tény, hogy Európában és világszerte túl kevés a gazdag a vakok között. Bárcsak azt mondhatnám, hogy mindnyájan gazdagok, sőt még híresek is, de nem ez a helyzet.

Úgy vélem, ebben a kérdésben határozottan ki kell állnunk, hogy megmutassuk, hogy miközben Európa a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásáról szól, azokkal is törődik, akiknek nincs hangjuk vagy nem látnak.

elnökÖL: Diana WALLIS
alelnök

  Andrej Vizjak, soros elnök. − (SL) A mai vita hevessége bizonyította, hogy e hagyományos – egyben a legrégebbi – közszolgáltatás szabályozásáról számtalan a különböző, ugyanakkor indokolható vélemény. Helyesen tették, hogy hangot adtak különféle véleményeiknek és aggályaiknak.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a javasolt szöveg kiegyensúlyozott kompromisszum, a mérleg egyik oldalán a postai szolgáltatások belső piacának megnyitásával, a versenyképesség biztosításával és az ezzel járó hozzáadott értékkel, a másik oldalon pedig a fogyasztóvédelemmel, a fogyasztók jogainak védelmével, valamint a sérülékeny fogyasztói csoportok és a távoli területeken élők jogainak védelmével. Röviden: a Tanács megítélése szerint ezzel a szöveggel jó kompromisszum született, és ezúton jelzem, hogy magam is támogatom a véleményét.

Nagyra értékeljük az egyes módosítások hátterében húzódó szándékot is, de a korábbi viták alkalmával lezajlott tárgyalások révén kialakult egy végső kompromisszumos megoldás. Ezért azon a véleményen vagyunk, hogy ez egy jó szöveg; remélem, Önök is kellő politikai bölcsességről tesznek tanúbizonyságot holnap, amikor végül lehetőségük lesz támogatni ezt a szöveget.

  Leonard Orban, a Bizottság részéről. − Először is az iménti köszönetemet szeretném kiterjeszteni mindazokra, akik részt vettek a vitában, hangsúlyozva, hogy ez a vita bizonyította, hogy a parlamenti képviselők milyen nagy érdeklődéssel kísérték ezt a dossziét. Ez az érdeklődés szorosan összefügg a postai szolgáltatások által az európai gazdaságban és az európai polgárok mindennapi életében betöltött kulcsfontosságú szereppel.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a folyamat befejezése egyenletesen magas színvonalú egyetemes szolgáltatást fog biztosítani valamennyi európai polgár és az üzleti közösség részére egyaránt.

A postai reform fő célja, hogy a postai szolgáltatások valamennyi fogyasztója és felhasználója számára előnyös legyen, a speciális igényekkel rendelkező csoportokat is beleértve. Ezzel összefüggésben különös figyelemmel hallgattam mindazon képviselők felszólalásait, akik a vakok és gyengénlátók számára biztosított ingyenes szolgáltatás folytatásáról beszéltek.

Az Európai Bizottság különösen együtt érez ezekkel az aggályokkal. Úgy véljük, a piac liberalizálása nem fog változtatni ezen, és a nemzetközi kötelezettségek továbbra is teljes mértékben be lesznek tartva. Szeretném nyomatékosítani, hogy a közös álláspont meghatározza, hogy a piaci liberalizáció nem fogja megakadályozni az ingyenes szolgáltatásnyújtást a vakok és gyengénlátók részére.

Az irányelv 23. cikke szerint az Európai Bizottságnak jelentést kell készítenie az irányelv alkalmazásáról, a fent említett csoportokra vonatkozó tájékoztatást is beleértve. A Bizottság úgy véli, hogy az irányelv – amelyhez az Európai Parlament jelentős mértékben hozzájárult – mostani formájában, úgy ahogy van a legjobb jogi keret, amely a nemzetközi kötelezettségek betartása mellett magas színvonalat és fenntarthatóságot fog eredményezni az európai postai szolgáltatások terén.

Hölgyeim és uraim, összefoglalva: úgy véljük, támogatni kell a jelentést, amelyet Markus Ferber úr készített és a Közlekedési Bizottság nagy többséggel fogadott el.

  Markus Ferber, előadó. − (DE) Elnök asszony, soros elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, engedjenek meg még néhány megjegyzést.

Először is, örülnék, ha azok a képviselőtársaim, akik indulatos hozzászólásaikkal az egész világ figyelmét fel akarták kelteni, legalább itt maradnának a Házban a vita hátralévő részére. Meg kell mondanom, számomra ez elég nagy csalódás volt. Konkrétan azokra a képviselőkre gondolok, mint például Lichtenberger asszony.

Másodszor fel kell hívnom a figyelmüket, hogy liberalizációról beszélünk, nem privatizációról. A meglévő postai szolgáltatások tulajdoni viszonyai nem érdeklik az Európai Uniót, és az irányelvben sem esik róluk szó.

Harmadszor hadd jegyezzem meg, hogy 500 évvel ezelőtt, amikor az első postaszolgálatokat létrehozták, ezek magánvállalkozások voltak, amelyek postai szolgáltatásokat nyújtottak. Ez így működött egészen addig, amíg a kormányok el nem döntötték, hogy ők ezt jobban el tudnák látni. Szóval inkább tartózkodjunk a történelem torzításától, ha kérhetem.

Negyedszer szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a kormányzati monopóliumok sem mentesek a visszaélésektől. Örülök annak, hogy Zimmer asszony felhívta a figyelmet erre a problémára. Ami azt illeti, ő pont egy olyan régióból érkezett, ahol az állam minden bizonnyal egészen 1990-ig visszaélt a postai monopóliumával, az ártatlan emberek kárára. Ez is egy olyan tény, amit a jelenlegi vitában határozottan le kell szögeznünk.

Hadd mondjam ki egyértelműen: nem feledkeztünk meg a vakokról ebben a jogszabályban. Szerepelnek benne, de úgy szerepelnek, hogy az összhangban legyen az irányelv szellemével. Az Európai Unió a rendelkezések útján jelzi a tagállamoknak, hogy ők felelnek az egyetemes szolgáltatásért és az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítésének finanszírozásáért, hogy az engedélyezési és felhatalmazási eljárásokon keresztül ők felelnek annak biztosításáért, hogy bizonyos szolgáltatásokat – például a vakoknak szóló postai szolgáltatásokat – hosszú távon fenn lehessen tartani. Nagyon hálás vagyok a biztos úrnak azért a bejelentésért, miszerint a Bizottság mérlegelni kívánja ezt a kérdést az irányelv 23. cikke szerinti jelentésében. Nem feledkeztünk meg semmiről; nem feledkeztünk meg a vakokról. Mindazonáltal az elgondolkodtató, hogy ha a vakok számára európai jogszabályban kell biztosítani az ingyenes hozzáférést, akkor a kerekesszéket használók számára miért nem – ezen is el lehetne tűnődni.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2008. január 31-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a postai szolgáltatásokról szóló 1997-es irányelv – a postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítására irányuló – módosításáról szóló tanácsi közös álláspont második olvasatban történt jóváhagyását, egyúttal gratulálok nagyszerű képviselőtársamnak, Markus Ferbernek az elvégzett hatalmas munkához.

Megelégedésemre szolgál, hogy a Tanács az Európai Parlament álláspontjának valamennyi fontos aspektusát elfogadta, különös tekintettel az általános piaci nyitás 2010. december 31-ig történt elhalasztására, további két év haladékkal az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamok részére; az egyetemes szolgáltatás elvére, amely heti öt napon legalább napi egy kiszállításból és összegyűjtésből áll az EU valamennyi polgára esetében, megfelelő számú hozzáférési pont fenntartásával a vidéki, távoli vagy gyéren lakott területeken; valamint a szubszidiaritás tiszteletben tartására a szociális megfontolások tekintetében – amelynek terén a szociális partnerek reményeim szerint európai szinten fognak együttműködni. Sajnálom, hogy az irányelv nem rendelkezik egy európai szabályozási mechanizmus létrehozásáról. Befejezésül jelzem, hogy nagyon szeretném, ha a piaci szereplők minél előbb megegyeznének egy európai bélyeg bevezetéséről az 50 gramm tömegű levelek számára, és e célból hamarosan politikai kezdeményezést kívánok indítani.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A közös álláspont eleget tesz azoknak a követeléseknek, amelyeket a Parlament az első olvasatról tartott szavazáson tett, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által javasolt módosításoknak. A Bizottság azonban még mutatott be egyértelmű kutatásokat arról, hogy a postai szolgáltatások liberalizálása milyen valószínűsíthető hatásokkal fog járni a foglalkoztatásra nézve.

A bizottság véleményében azt kérte, hogy készüljön hatásvizsgálat az intézkedés hatásairól a postai szolgáltatásokhoz kapcsolódó vagy azoktól függő, ötmillió vagy még több munkahely szempontjából. Ezt a vizsgálatot megkönnyíti az a tény, hogy az EU sok tagállamában – például az Egyesült Királyságban, Svédországban és Hollandiában már liberalizálták a postai szolgáltatásokat. A felsorolt országokban szerzett tapasztalatok eddig nem jelezték, hogy a liberalizálás a munkahelyek számának növekedéséhez vagy minőségük javulásához vezetett volna az ágazatban.

Úgy vélem, hogy lehetővé kellene tenni bizonyos védőmechanizmusokat az olyan helyzetekre, amikor az új postai szolgáltatók piaci megjelenése tömeges leépítésekhez vezet. Az érintett vállalatok és tagállamok rendelkezésére álló mechanizmusok egyike lehetne az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök asszony, a postai szolgáltatások liberalizálásához vezető út egyre hosszabbra nyúlik, és erről részben az Európai Parlament tehet, mivel két évvel meghosszabbította az Európai Bizottság által kitűzött határidőt. A nemzeti küldöttségek által elfoglalt álláspontok jól tükrözik a 27 ország piacainak helyzetében felfedezhető különbségeket. Svédország, az Egyesült Királyság és Finnország mint a piaci nyitás előfutárai, akárcsak Németország és Hollandia, amelyek szintén sokat haladtak előre ebbe az irányba, a végső határidőt kivétel nélkül a protekcionizmus diadalának tekintik. Az állami felügyeletű gazdasági mintából kiindulva, az új tagállamok nemcsak az eredeti javaslatban szereplő 2009-es, de még a kompromisszumos 2011-es határidőt is a postai ágazat munkahelyei ellen irányuló fenyegetésnek érzékelik. Lengyelországban például mintegy 100 000 ember áll a Poczta Polska alkalmazásában, amely középtávon nem képes szembenézni a nyílt versennyel. Miután a nyugat-európai közszolgáltatók között szövetségesekre talált, mindenekelőtt a franciaországi La Poste-ban, a tárgyalások során sikerült elérnie azokat a különleges feltételeket, amelyek szerint 2012 végéig kitolhatja a szabad piac gyakorlati megvalósulását.

Végül a postai munkavállalók vállalati érdeke felülkerekedett az ügyfelekén, akik a 2007. decemberi karácsonyi csúcs idején komoly megpróbáltatásoknak voltak kitéve, amikor a postai monopólium alkalmatlansága durván megmutatkozott. Az európai piac ezen ágazatának liberalizálásában elért lassú előrehaladás, amely egészen 1989-től, az első irányelvtervezettől datálható, azt mutatja, hogy a fennálló helyzetet erős vállalati érdekek védik a közérdek kiterjesztésével szemben.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. – Ismét egy ideológiáktól vezérelt javaslat került elénk, ezúttal a postai szolgáltatásokról. Nem mérték fel a várható szociális hatásait, és érdemben nem konzultáltak sem a postahivatalok vezetésével, sem az alkalmazottakkal vagy az ügyfelekkel.

A postai szolgáltatások liberalizálása iránt nincs kereslet, nincs mögötte logika vagy indoklás. Az emberek nem szeretnének a termékeiket reklámozó, versengő postahivatalok egész hadával szembetalálkozni. Nem akarnak arra ébredni, hogy bezárják a helyi postahivatalt, mivel a piac nem kínál elegendő nyereséget a piacot elárasztó postai magáncégek számára, amelyek sarokba fogják szorítani az olyan állami szereplőket, mint az An Post.

Az emberek megbízható postaszolgálatot akarnak, amely a lehető legkevesebb bonyodalommal elviszi a leveleiket, és megtartja a helyi postahivatalokat az általuk ellátott közösség középpontjában.

Hogyan vehetnék komolyan az emberek az EU által hirdetett szociális Európa elképzelést, amikor ez a javaslat is csak egy újabb szöget üt a koporsó fedelébe?

Itt az ideje, hogy megállítsuk az ideológiailag vezérelt erőltetett menetet a liberalizáció és a privatizáció felé.

Írország lakosai meg is állíthatják, ha nemmel szavaznak a Lisszaboni Szerződésre.

  Katrin Saks (PSE), írásban. – (ET) Támogatom a piac minél gyorsabb liberalizálását, ezért üdvözlöm az irányelvet, amely megvalósítja a postai szolgáltatások belső piacának létrehozását.

Észtországban a kis postahivatalok bezárása az emberek körében ugyan indulatokat keltett, de az is nyilvánvaló, hogy az új technológiák, köztük az internet bevezetésével a hagyományos postai szolgáltatás iránt csökkent a kereslet.

Ha van verseny, az internet alapú szolgáltatások terén új üzletág alakulhat ki, ez pedig üdvözlendő. Azt is megértem, hogy a tagállamoknak szüksége volt az ismert határidőre.

Ezért fontos a viszonosság elvének alkalmazása, amikor a tagállamoknak megengedjük, hogy elutasítsák piacuk megnyitását a szomszéd állam postai szolgáltatói előtt, amely állam szolgáltatói törvényi védelemben részesülnek.

Fontos ezenkívül, hogy az egyetemes postai szolgáltatás mindenki számára garantált legyen, a távoli területeken és szigeteken élőket is beleértve. A postai szolgáltatásnak mindenki számára megfizethetőnek, magas színvonalúnak és hozzáférhetőnek kell lennie.

Terveket kell készíteni a költségközpontú egyetemes postai szolgáltatásra vonatkozóan, mivel a különböző tagállamok eltérő módon látják ezt a fogalmat. Úgy vélem, okkal követelhetjük, hogy az egyetemes postai szolgáltatás mutatójából zárják ki az összes szolgáltatás költségszempontjait.

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) A postai szolgáltatások EU-szintű liberalizációja meg fog történni – nem 2009-ben, ahogy eredetileg tervezték, hanem 2011-ben. A postai ágazat gazdasági szempontból nagyon fontos, és a gazdaság más ágazataira is kihat. Akárcsak a gazdasági tevékenység összes többi területén, a postai küldemények terén is van értelme a versenynek. Ez nemcsak a vállalkozásoknak fog kedvezni, a fogyasztók is komoly előnyökhöz fognak jutni. Ez azonban csak akkor történik meg, ha az alapfeltételek helyesek. Más szóval, garantálni kell, hogy a leveleket a lehető leghatékonyabban, ugyanakkor ésszerű áron kézbesítsék. Gondoskodni kell arról, hogy a postai szolgáltatások keretrendelkezéseit hosszú távon és mindenhol, a távoli területeken is garantálják.

Különösen nagy a jelentősége a jó munkakörülményeknek, és mindenekelőtt a munkahely biztonságának mindazok számára, akik a postai szolgáltatásokban dolgoznak. Fontos ezenkívül, hogy az összes postai szolgáltató működését ugyanazok a feltételek irányítsák. Kezdettől fogva határozottan ki volt mondva, hogy ebből nem lesz késhegyig menő liberalizáció.

Jól működő, fenntartható szabályozást kell kialakítanunk mindenki számára – a postai vállalatok, az alkalmazottaik és természetesen az ügyfeleik számára.

  Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) A postai szolgáltatások megnyitása a szabad verseny előtt óhatatlanul a szolgáltatások romlását fogja jelenteni, különösen az olyan gyéren lakott országokban, mint Finnország. A postának közszolgáltatásnak kell lennie, és ezt megfelelő finanszírozással kell garantálnunk azáltal, hogy a „könnyen” kezelhető szolgáltatásokból származó bevételből segítjük a nehezebben fenntartható területeket. Ha egy nemzet meg akarja őrizni egységét és a közösség összetartását, nem privatizálja az állami postai szolgáltatásokat. A magánélet védelmében és a postahivataltól elvárt biztonsági szint biztosításában is a közszolgáltatásra támaszkodunk. A privatizáció esetleg megkérdőjelezhető személyzeti politikához vezethet, ami tönkreteszi a posta iránti bizalmat. Képviselőcsoportunk ezért a Tanács által a privatizációról elfogadott álláspont ellen szavaz.

  Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – A postai szolgáltatások liberalizációja az európai belső piac fontos területe.

A vita folyamán számos aggályiunk volt az egyetemes postai szolgáltatásokat illetően. Úgy vélem, építhetünk néhány, már liberalizált európai postai piac tapasztalataira. Ezekben a postai szolgáltatásokat bebiztosították, miközben a minőség és a szolgáltatás az erősebben üzleti jellegű működésnek köszönhetően javult. Ugyanakkor Európában utazgatva rossz minőségű, lassú szolgáltatással találkoztam sok olyan országban, amelyek a liberalizálási tervek alól próbálnak annyi kivételt találni, amennyit csak lehet.

Ráadásul a jelentés a liberalizáció végrehajtásában túl sok teret hagy a tagállamoknak, ezáltal a felvetett aggályos kérdésekkel sok esetben a nemzeti hatóságoknak kell majd foglalkozniuk.

Szeretném megköszönni Ferber úr kitartó fáradozásait e hosszú, nehéz folyamat során.

  Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban. – (RO) A postai szolgáltatások teljes liberalizációja a tagállamokban nemcsak a postai szolgáltatások felhasználóira és fogyasztóira fog kedvezően hatni, akik ezáltal új, innovatív szolgáltatásokban és alacsonyabb postai díjakban részesülhetnek, hanem a tagállamok egész gazdaságára is.

A most tárgyalt irányelvjavaslat jelenlegi formájában lett teljes, amely egyes tagállamok esetében lehetővé teszi a postai szolgáltatások piacának teljes liberalizálására vonatkozó határidő meghosszabbítását.

Románia az Európai Parlament által elfogadott új rendelkezések egyik kedvezményezettje. A román egyetemes szolgáltatónál a román kormány által a 2007–2010 közötti időszakra meghatározott ütemtervnek megfelelően most éppen szerkezetátalakítás folyik, a liberalizáció előkészületei csak ezután kezdődnek meg.

Ez az ütemezés a romániai fogyasztók számára kedvező, mivel a 2013. január 1-je utáni piaci liberalizáció kilátása jobb minőségű szolgáltatásokat jelent, megfizethető áron.