Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2106(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0003/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0003/2008

Viták :

PV 30/01/2008 - 22
CRE 30/01/2008 - 22

Szavazatok :

PV 31/01/2008 - 8.10
CRE 31/01/2008 - 8.10
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0033

Viták
2008. január 30., Szerda - Brüsszel HL kiadás

22. Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot képviselő Fiona Hall jelentése az Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek című tervről (2007/2106(INI)) (A6-0003/2008).

 
  
MPphoto
 
 

  Fiona Hall, előadó. − Elnök úr! Először is szeretném megköszönni a háttérben maradt előadóknak azt a jó együttműködést, amely a jelentés elkészítését jellemezte.

Az energiahatékonyság elengedhetetlen a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez, az energiaellátás biztonságának javításához és a gazdasági hatékonyság fokozásához. 2006 októberében a Bizottság kidolgozott egy energiahatékonysági cselekvési tervet, amely azt javasolta, hogy 2020-ra legyen 20%-kal jobb az energiahatékonyság, és kijelölt tíz prioritási területet, amelyre a cselekvésnek összpontosulnia kell. E területek között a berendezésektől kezdve az épületekig és a közlekedésig sok minden szerepelt, többek között a pénzügyi ösztönzők és az energiahatékonyság terén megnyilvánuló tudatosság. Az EU államfői tavaly márciusban szentesítették a Bizottság cselekvési tervét, és az energiahatékonyság a címlapokra került, mivel Merkel kancellár asszony kijelentette, hogy be kellene tiltani az energiapazarló izzókat.

Most a Parlamenten a sor, hogy értékelje a cselekvési tervet. Remélem, hogy a jelentésünk erőteljesen jelzi majd, hogy az Európai Parlament képviselői milyen fejleményeket szeretnének látni az energiahatékonyság terén. Az első jelzés, amelyet e jelentés ad, az, hogy a Bizottság egyes javaslatai nem elég nagyratörőek. Ezt három példával szeretném érzékeltetni. Először is az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslat: a Bizottság minimális követelményeket javasol az épületek és az építőelemek energiateljesítményére vonatkozóan, ami jó. Az épületek kulcsszerepet játszanak az energiaigény csökkentésében. Az általunk használt energia több mint 40%-át épületek fogyasztják, és a most meglévő épületek 75%-a még állni fog 2050-ben is, tehát a meglévő épületekben és az újépítésűekben egyaránt meg kell oldani az energiahatékonyság problémáját. Azonban nemcsak csökkentenünk kellene az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvben foglalt 1,000 m2-es küszöböt, hanem teljes egészében ki kellene iktatnunk, és az irányelvet mérettől függetlenül minden fűtést és hűtést igénylő épületre alkalmazni kellene. Ezenkívül előbbre kellene hoznunk a passzív ház követelményeire kitűzött határidőt is, amely a lakó- és nem lakóépületekre vonatkozik Európa-szerte. Nem elég, ha ez csak középtávú cél.

Másodszor ami a készülékeket illeti, a Parlament jelentése üdvözli a javaslatot, hogy szabjanak meg minimális energiateljesítményi követelményeket, amelyek egy dinamikus energiacímkézési rendszerrel párosulnának, hogy így lépést tartsunk a technológiai fejlődéssel. Jelentésünk azonban felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy 1W-os teljesítményi követelményt a készenléti üzemmódra, és hogy készítsen elemzést arról a lehetséges energiamegtakarításról, amely akkor érhető el, ha teljes egészében elkerüljük a készenléti üzemmód használatát. A jelentésünk arra is buzdítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy menetrendet arra, hogy egyes nagyon energiapazarló készülékeket – mint a kültéri fűtő berendezéseket – teljesen vonjon ki a piacról.

Harmadszor a jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy több segítséget kell nyújtani a kisvállalkozásoknak, amelyeket különösen érintenek az emelkedő üzemanyagárak és amelyek rá vannak utalva az energiahatékonyságra. Sajnálatos módon mind az uniós, mind a nemzeti finanszírozási rendszerek összetettek. Ezzel nincs is gond a nagyvállalatok szempontjából; az alig néhány alkalmazottat foglalkoztató mikrovállalkozásoknak azonban nincs elég kapacitásuk, hogy hozzáférjenek az összetett programokhoz. A kisvállalkozásokat a háztartásokhoz hasonlóan kellene kezelni, és egyszerű programokat és előre kifizetett támogatást kellene kínálni nekik.

A jelentés első üzenete tehát az, hogy egy kicsit tovább kell mennünk. A második fő üzenet az, hogy sem a Bizottság, sem a nemzeti kormányok nem voltak képesek végrehajtani a meglévő energiahatékonysági jogszabályokat. A Bizottság cselekvési terve, hogy 2020-re takarítsuk meg a felhasznált energia 20%-át energiát, nem önálló terv. Erőteljesen épít a korábbi jogszabályokra, és azok végrehajtása szégyenteljes volt. Az épületekre vonatkozó irányelvet mindössze maroknyi tagállam vette át megfelelően. A június 30-i határidő után hat hónappal a tagállamok egyharmada még mindig nem nyújtotta be nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervét. A Bizottság nem állította munkába mind a 20 plusz munkatársát, akikről úgy nyilatkozott, hogy szükségesek ahhoz, hogy az energiahatékonyság terén vállalt kötelezettségeket teljesíteni lehessen, és ezért a cselekvési terv menetrendje csúszik.

Mindazonáltal szeretném köszönetemet kifejezni a Bizottságnak, amiért nagyon pozitív és építő módon reagált az e jelentésben megfogalmazott kritikákra, és megköszönöm a Piebalgs biztos és Niebler képviselő asszony közötti levélváltást is, amely tájékoztatta a Parlamentet a legfrissebb fejleményekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Nagyon köszönöm Hall képviselő asszonynak ezt az időszerű és fontos jelentést.

Erőfeszítéseinket határozottan nemcsak a jelenlegi jogszabályok végrehajtására összpontosítjuk, hanem arra is, hogy megvalósítsuk az energiahatékonysági cselekvési terveink menetrendjét. Szeretném megemlíteni, hogy fenntartható sikereket is elértünk. E héten indítottuk el a Polgármesterek Szövetsége nevű hálózatot, amelyben már több mint száz város vesz részt. A biztosok testületében most fogadtunk el egy a megújuló energiáról szóló irányelvet, amely közvetve javítja az energiahatékonyságot. Elfogadtuk a javaslatot a CO2-kibocsátás csökkentéséről a kibocsátás-kereskedelmi rendszerhez (ETS) nem tartozó ágazatokban. Elfogadtunk egy javaslatot a gépkocsik kibocsátásáról. Több nagyon erős intézkedést is említhetnék, amelyek esetében a Bizottság jól teljesített. Nemcsak a jogi szabályozás terén értünk el eredményeket. A fenntartható energia hete jó példa arra, ahogy a Bizottság energiahatékonyságot és a megújuló energiát előmozdító politikája gyümölcsöző.

Azt gondolom, hogy erősítenünk kellene a végrehajtást. A Bizottság 59 jogsértési ügyet indított késedelmes végrehajtás miatt. Jelenleg 42 jogsértési eljárás folyik. A Bizottság tovább dolgozik ezen és ellenőrizni fogja, hogy minden jogszabály teljesül-e. Az Európai Bizottság erősen összpontosít erre. Úgy vélem, hogy ETS-re, az ETS-hez nem tartozó területekre és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó jelenlegi jogszabályjavaslat határozottan rákényszeríti majd a tagállamokat, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek az energiahatékonyságra.

Ami az energiahatékonysági cselekvési terveket illeti, a kezdet meglehetősen lanyha volt. Írtam a minisztereknek és emlékeztettem őket, hogy jelentést kell tenniük és mennyiségi terveket kell készíteniük, és ezt a 27-ből 21 tagállam már megtette. Előzetesen elemeztük az energiahatékonysági cselekvési terveket, amelyek a csomag részét képezik és olykor háttérbe szorítják őket a jogalkotási törekvések. Úgy gondolom, hogy helyes, ha ezt folytatjuk.

A Hall képviselő asszony által említett kérdéseket illetően azt mondhatom, hogy az épületekre vonatkozó irányelv módosítása szerepel az idei év munkatervében. A berendezések energiateljesítményének meghatározása a végéhez közeledik. A címkézésről szóló irányelvet is módosítjuk majd. Gyakorlatilag követjük az Európai Parlament hozzánk intézett kéréseit.

Úgy vélem azonban, hogy ez az irányelv jó és követendő iránymutatásokat nyújt a Bizottságnak, mivel nagyon konkrét. Azt mondanám tehát, hogy bizonyos téren a helyzet jobb, másutt rosszabb. Valóban úgy gondolom, hogy odafigyelünk, de lehetnénk több figyelemmel is. Kétségtelenül eredményesek leszünk. E jelentés nem marad a polcon, hanem munkadokumentumként használjuk majd. Folyamatosan tájékoztatom majd a Parlamentet az energiahatékonyság terén megvalósuló fejleményekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Evangelia Tzampazi (PSE), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének megfogalmazója – (EL) Elnök úr, Piebalgs biztos úr, hölgyeim és uraim! A jelentés hiánytalan és következetes. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleménye szerint a fontos pontokat hangsúlyoztuk. Általánosan elismert, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az energiahatékonyság javítására a leggyorsabb, legfenntarthatóbb és leggazdaságosabb mód az energiahatékonyság növelése. Az energiahatékony technológiák fejlesztése által ösztönöznünk kell a kutatást és az öko-innovációt, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy változásra van szükség a fogyasztói szokásokban. Kiemeltük a közszféra potenciális szerepét, vagyis azt, hogy az energiahatékony termékek és szolgáltatások választásával hozzájárulhat az európai célkitűzések megvalósításához.

Rá kell mutatnom arra is, hogy európai polgárokként mindennapi életünk döntései által mindannyian segíthetjük e törekvést – a politikák tervezése szempontjából éppúgy, mint a meglévő jogszabályok végrehajtása szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egyetértek Hall képviselő asszonnyal, amikor jelentésében rámutat arra, hogy az energiahatékonyság a legköltséghatékonyabb és közvetlenül rendelkezésre álló eszköz arra, hogy határt szabjunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának.

Igen, a Bizottságnak igaza van, amikor energiahatékonysági cselekvési tervében azt állítja, hogy mindenekelőtt a politikai akarat és a nemzeti, regionális és helyi szintű elkötelezettség szükséges, ha el akarjuk érni a célkitűzéseket.

Az egész jelentés helyesen fogalmazott meg kritikát mind a Bizottsággal, mind a tagállamokkal szemben, amiért nem tettek többet a hatályos energiahatékonysági jogszabályok végrehajtásáért. Piebalgs biztos e nyomás hatására növelte az energiahatékonyság kérdésével foglalkozó munkatársai számát, állított fel – ha jól értem –egy speciális egységet az energiahatékonysági terv figyelemmel követésére, és hangsúlyozta, hogy a Bizottság végre prioritásként kezeli az energiahatékonyságot, hogy hozzájáruljon a CO2-kibocsátásaink csökkentéséhez és az éghajlatváltozás kritikus problémájának megoldásához.

A Parlament jelentése azonban azt mutatja, hogy a tagállamok még mindig siralmasan lassan nyújtják be nemzeti energiahatékonysági terveiket, és arra kérném a Bizottságot, hogy továbbra is helyezze őket nyomás alá.

Európát még Balin is kritizálták, amiért nem helyez elegendő hangsúlyt az energiahatékonyságra és a CO2-kibocsátás csökkentését célzó erőfeszítésekre. A jogi és piacalapú válaszok egyfajta elegyére van szükségünk. Például ha az EU-ban az összes világítást új technológiákkal oldanánk meg, hatalmas mennyiségű energiát takaríthatnánk meg. Évi 50 millió hordónyi olajat takarítanánk meg és a széndioxid-kibocsátás is évi 28 millió tonnával csökkenne.

Várjuk, hogy a Bizottság idén felülvizsgálja az energiahatékonysági címkézésről szóló irányelvet, mivel a háztartási készülékekre vonatkozó jelenlegi A-G rendszer nem enged teret az energiahatékonyság további növelésének, és – bár nagyon világos és fogyasztóbarát – a valóban hatékonyabb termékek számára marketing problémákat eredményez, mivel a rendszer már elérte a saját határait. Sok készülék A+ vagy A++ osztályba tartozik, ezek a kategóriák azonban nem is léteznek. Másrészt jelenleg 188 millió olyan háztartási készülék van az EU-ban, amely 10 évnél régebbi és rémisztően energiapazarló.

Köszönöm Hall képviselő asszonynak a sok szempontra kiterjedő jelentést, és ajánlom azt a képviselő társaimnak is.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Gierek, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Piebalgs biztos úr! Hall képviselő asszony jelentése – amelyhez gratulálok az összetett megközelítés miatt – felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok és a Bizottság jelentős késésben van a szóban forgó terület meglévő jogszabályainak végrehajtásának terén.

Az elsődleges energiafelhasználás hatékonysága az energia villamos árammá alakításának nagyobb hatékonyságától, az energia minimális végfelhasználására vonatkozó normák bevezetésétől, az épületek hővel kapcsolatos széleskörű korszerűsítésétől, az adminisztratív korlátok kiküszöbölése által a kapcsolt termelés széleskörű bevezetésétől és az energiaátadás veszteségeinek és a súrlódásból eredő veszteségek csökkentésétől függ.

A jelentés rámutat a probléma globális méretére és arra, hogy csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. A lakóépületek felelősek a teljes energiafogyasztás közel 40%-áért, és ezt a hővel kapcsolatos korszerűsítés legalább a felére, vagyis az összesen felhasznált energia 20%-ára tudná csökkenteni. Továbbá a kapcsolt termelés az energiaátadás veszteségeinek csökkentésével együtt kétszeresére növelheti az energiahatékonyságot. Mindent egybevetve tehát a megtakarítás, amely az elsődleges energia terén az ismert technológiák – a hővel kapcsolatos korszerűsítés és a kapcsolt termelés – alkalmazása által érhető el, 25-30%-ra becsülhető, és a CO2-kibocsátás terén is ilyen mértékű csökkenés történne.

A paradoxon azonban az, hogy e tervek végrehajtását hátráltathatják az Európai Bizottság későbbi rendeletei, különösen a korlátozó jellegű CO2-kibocsátási normák, amelyek – a régebbi, korszerűsítésre szoruló erőművek és hőerőművek esetében – növelik a termelési költségeket és csökkentik a korszerűsítési beruházások lehetőségét.

A probléma globális jellegének egy másik szempontja az, hogy olyan közös normákat kell kidolgozni a környezetvédelmi megfelelőségre, amelyeket mind az Európai Unió, mind a partnerországok alkalmaznának. Ez előfeltétele mind a hasznos együttműködésnek, mind a tisztességes világpiaci versenynek.

 
  
MPphoto
 
 

  Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy megköszönöm a jelentést és gratulálok Fiona Hallnak, aki a Bizottság nagyon fontos és megfontolt alapvető kezdeményezésére helyes választ adott. Elismerésemet kell kifejeznem Piebalgs biztos úr felé is, aki vállalta, hogy az energiahatékonyság kérdése iránt elkötelezettek élére áll, mivel az energiahatékonyság kétségkívül az energiakínálat terén megnyilvánuló önellátás egyik fő forrása. Egyben az innováció forrása is, mivel ha megteszünk mindent, amit a jelentésben javaslunk, nagy előrelépést teszünk - még globális szinten is – az innováció és a lisszaboni folyamat célkitűzései tekintetében.

Meg vagyok ütközve azon, hogy a jelentés bizonyos pontjain mily szerény kritika éri az emberek életstílusát. Hadd idézzek csak egy példát: a 16. bekezdés kifejezetten azt állítja, hogy a Bizottságnak bizonyos készülékeket ki kellene vonnia a piacról. Külön megemlítik a kültéri fűtőberendezést vagy a Heizpilzét – a „fűtőgombákat”, ahogy egyesek Németországban hívják őket. Az éghajlatváltozás körüli hisztéria néha igazi diktatórikus viselkedést idéz elő!

Szinte most volt, hogy sikerült kiszorítanunk a dohányosokat a kávézókból. Úgy gondolom, ez volt a helyes lépés, és nincs is vele problémám. Sok vendéglős most ravasz módon járt el, és kívülre állította a kültéri fűtőberendezéseket. Új kultúra alakult ki. Az emberek vidám estéket kezdtek eltölteni a szabadban, ahol dohányozhatnak, és most jönnek az európai politikusok – mi néhányan – és megmondják 490 millió embernek, hogyan tölthetik szabadidejüket és hogyan nem. Megint megpróbáljuk megváltoztatni az emberek életstílusát. Nem hiszem, hogy a polgáraink még sokáig hajlandóak ezt elviselni.

Helyes, hogy a klímavédelem céljai ilyen erőteljesen kifejezésre jutnak, de fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy valóban szabályoznunk kell-e az emberek életstílusát. Vagy be akarjuk tiltani a karácsonyi vásárokon használt kültéri fűtőberendezéseket is, melyeket Németországból és – igen, Claude – Luxemburgból, valamint Belgiumból és Ausztriából ismerünk? Nagyon is tanácsos lenne nem elfeledkezni polgártársainkról és elkerülni, hogy beleavatkozzunk a társadalom életének olyan kellemes részeibe, mint amilyen az emberek magánélete.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Piebalgs biztos úr! A homo sapiens mind a mai napig súlyos károkat okoz a környezetnek, amelynek ő maga a legfontosabb eleme. Ez nagymértékben az energiafelhasználás következménye, ezért nagy örömmel fogadjuk Hall képviselő asszony jelentését az energia ésszerű felhasználásáról.

Különösen nagyra értékelem azt, hogy a jelentés kitér az épületekre vonatkozó követelményekre is. A legmagasabb energiahatékonysági és hőszigetelési normáknak nemcsak az új épületekre kell vonatkozniuk, hanem a felújítottakra is.

A következő dolog az, hogy használjunk LED világítást, amely energiatakarékos és hosszú élettartamú. Sok elektromos háztartási készülék kevesebb energiát is fogyaszthatna használat közben, és el kell kerülni az abból fakadó energiapazarlást, hogy a készülékeket készenléti üzemmódban hagyjuk.

Támogatom az ésszerű energiafogyasztást előmozdító adóösztönzőket. Ezenkívül nagyon fontos oktatást nyújtani az embereknek az energiát érintő kérdésekről, és ezt már gyermekkorban el kell kezdeni. E lépéseket meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy a bolygónknak legyen jövője.

 
  
  

ELNÖK: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A Hall-jelentés megkongatja a vészharangot. A fenntartható energia hetének közepén vagyunk, és bármennyire pozitív is ez a rendezvény, nem terelheti el a figyelmet arról, hogy amit főként a kormányok az elmúlt két–három év alatt az energiahatékonyság terén elértek, rendkívül kiábrándító. Nem hajtották végre a jogszabályokat, olyan energiahatékonysági cselekvési terveket nyújtottak be, amelyek nem is cselekvési tervek, hanem csak valamiféle gyűjtemények – ez nevetséges!

A miniszterelnökök büszkeségét szeretném most megszólítani. Gyerünk, miniszterelnök urak! Évente egyszer, márciusban eljönnek Brüsszelbe a történelmi találkozó után, ahol Önök, miniszterelnök urak, sok beszédet tartottak arról, hogy a prioritások prioritása az energiahatékonyság; aztán egy évvel később ismét eljönnek, és kiderül, kormányként szinte semmit nem tettek!

Úgy gondolom, egyesítenünk kellene erőinket, hogy tovább sürgessük a kormányokat. A Bizottságnak is jóvá kell hagynia és el kell indítania új kezdeményezéseket a CHP és az áramtakarékossági címkézés terén.

Végül pedig jó barátomnak, Schatzinak mondanám a következőt:

(DE) Ön itt az egyetlen ostoba ember, mivel karácsonyi vásárok már jóval azelőtt is léteztek, hogy a kültéri fűtőberendezéseket feltalálták volna. És úgy vélem, a Parlamentnek igenis joga van legalább feltenni a kérdést, hogy mennyire vagyunk következetlenek az éghajlatváltozás kapcsán. Nem beavatkozik az emberek életstílusába, hanem szorítókötést tesz a sebre; és a tisztelt háznak épp ezt kell tennie, ha meg akarjuk gyógyítani a sebet.

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony! Az EU-n belül általános az egyetértés azt illetően, hogy csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását ahhoz, hogy szembe tudjunk szállni az éghajlatváltozással; ez azonban nem eredményezhet olyan bürokratikus társadalmat, amelyben nincs szabadság és dinamizmus.

Két alapelv érvényesül itt: minden egyes országnak meg kell szabnunk egy kibocsátási célértéket és utána hagyni, hogy az országok és a piac érje el e célokat a szabad verseny keretében, a kibocsátási költségeket pedig bele kell vennünk a számításba úgy, hogy kellőképp magas szinten állapítjuk meg a kibocsátási jogok árát. Így a kibocsátást a háztatások és vállalatok automatikusan figyelembe veszik a világszerte naponta meghozott többmilliárd döntésük során. Ekkor a háztartások önként választanak majd energiatakarékos égőt, az autógyártók kevés üzemanyagot fogyasztó gépjárműveket gyártanak majd, az ingatlanfejlesztők passzív házakat építenek, az energiatermelők alacsony kibocsátás mellett termelnek energiát. Ekkor kifizetődő lesz kutatás-fejlesztést végezni e területen.

Az EU azonban nem léptethet életbe tilalmakat és részletes rendeleteket. Ezért nemet kell mondanunk a kültéri fűtőberendezések tilalmára, és nemet mondunk az épületek bontására adott adókedvezményre és az energiatakarékosság állami finanszírozására.

 
  
MPphoto
 
 

  Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr! Először szeretnék gratulálni az előadónak, Hall asszonynak az energiahatékonyság kérdésének merész és holisztikus megközelítéséért, amely túlszárnyalja az Európai Bizottság javaslatait.

A jelenlegi energiahelyzet láttán az energiahatékonyság a leghatásosabb eszköz az éghajlatváltozás leküzdésére, mivel az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszere még nem hozta meg a kívánt eredményeket.

Ami az energiahatékonyságot illeti, nagy hangsúlyt kell fektetni az építőiparra, amely az energiánk több mint 40%-át fogyasztja. Görögországban az építőipar az összes energiaforrás fogyasztásának egyharmadáért és a széndioxid-kibocsátás 40%-áért felelős. Mindazonáltal Görögországnak még be kell építenie nemzeti jogába az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvet; az Európai Közösségek Bírósága nemrég kifogásolta e hiányt, és Görögország azon tíz ország közé tartozik, amely még nem dolgozta ki nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervét. Bár a nemzeti jogszabályok harmonizálása a közösségiekkel elengedhetetlen, mindez még nem elég, ha el akarjuk érni a kívánt céljainkat. Örülök, hogy a biztos úr hangsúlyozta, hogy amennyire csak lehetséges, az EU-nak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy minden tagállam következetesebben hajtsa végre az energiaügyi célkitűzéseket.

Nagy segítséget nyújthatnak e cél elérésében a jelentésben javasolt intézkedések és ösztönzők: például hozzáférést biztosítani a Strukturális Alapok által az energiahatékonyságot szolgáló támogatásokhoz, emelni a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap keretében kijelölt minimális százalékot, adóösztönzőket és leginkább HÉA-csökkentést kínálni az energiahatékony otthonoknak és kis-és középvállalkozásoknak.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos célt nem tudjuk elszigetelten elérni, hanem az összes tagállamnak együtt kell dolgoznia. Ha azt akarjuk, hogy az élen járjon az EU e törekvésben és erős tárgyalópozíciója legyen a többi állammal szemben, a vezető szerepet játszó és lemaradó országok közötti szakadék csökkentését prioritásként kell kezelnünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Biztos úr! Gratulálok a meghozott intézkedésekhez. Ma Európa legfontosabb problémája az energiafelhasználás és annak hatása az éghajlatra. Ez ma fontosabb kérdés Európa számára, mint az élelmiszertermelés – ebben biztosak lehetünk. Miután gondosan utánanéztem, úgy látom, hogy a Tanács utóbbi nyolc elnöksége közül mindegyik prioritásként kezelte ezt, és némelyik egyenesen a legelső helyre helyezte. De ha az energiakérdések ilyen fontosak, szerepükhöz illő támogatást is kell kapniuk. Máskülönben csak üres frázisokat hangoztatunk anélkül, hogy bármi is lenne mögöttük.

Tudjuk, mennyi hozzáadott érték termelődhet, ha az Európai Unióban mi mind összetartunk. Ha megosztjuk tapasztalatainkat, a legjobb megoldásokat választjuk és kombináljuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nagy előrelépés történik. A kérdés tehát a következő: felkészültünk arra, hogy közös európai támogatást nyújtsunk a kutatásra, a technológiákra, az innovációra és a fejlesztésre az energiaágazatban?

Az energiahatékonyság, amelyről itt beszélünk – megfelelőség és megtakarítás – még fontosabb, mint a megújuló energia vagy a tiszta szén. Az ezermilliárd eurós teljes költségvetésből a hét év során mégis csupán néhány százmilliót fordítanak közös európai kutatás-fejlesztési programokra.

Arra kérem a biztos urat, az Európai Bizottságot és az Európai Unió Tanácsát, hogy gondolják át újra a kérdést, és válasszák a gyors technológiai fejlődés útját, mielőtt nagyon szigorú kibocsátási normákat léptetnének életbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimir Urutchev (PPE-DE). – Ma ebben a Házban újra fontos energiaügyi kérdéseket vitatunk meg, ami mutatja, hogy az energiaügynek a klímaváltozással összefonódó problémáinak megoldása az EU-intézmények egyik legmagasabb prioritást igénylő feladata. Fiona Hall kiváló és átfogó jelentése ugyanezt támasztja alá.

Az energiahatákonyság mindenképpen az energiapolitikánk egyik hosszú távon meghatározó pillére. Az európai polgárok felismerik, mekkora szerepük van nekik és az energiahatékonyságnak az éghajlat stabilizálásában és a jövőbeni nagyobb energiabiztonság elérésében. Ezért a társadalmi támogatottság és a kedvező politikai légkör ismeretében arra kérem a Bizottságot, hogy legyen még kezdeményezőbb; használjon fel minden eszközt, ami segít a polgárok viselkedését oly módon megváltoztatni, hogy a nagyratörő 20 százalékos célt elérhessük és minden európai élvezhesse az energiahatékonyság előnyeit.

Ugyanakkor, ha meg szeretnénk menteni bolygónkat a katasztrofális klímaváltozástól, és mindeközben szeretnénk biztosítani Európa energiabiztonságát és versenyképességét, akkor a fennmaradó 80 százaléknak is megfelelő figyelmet kell szentelnünk. Ebbe a 80 százalékba beletartozik az atomenergia is, amit jelenleg alábecsülnek, és aminek az utóbbi két évtizedben sokat ártottak az aggodalmak és a dogmák. Közös bölcsességünk és józan eszünk segítségével túl kell jutnunk ezen az állapoton, és nyíltan és egyértelműen kell beszélnünk az atomenergiáról, mint olyan üzletről és lehetőségről, amit Európa nem hagyhat ki. Arra is felkérem a Bizttságot, hogy úgy intézkedjen, hogy a kis halászvállalkozásoknak ne okozzanak többletköltséget a visszadobás megszüntetését célzó intézkedések.

 
  
MPphoto
 
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Köszönöm, hogy felszólalhatok a „catch-the-eye” eljárás keretében. Ez a Fiona Hall jelentéséről szóló vita egyértelműen megmutatta, hogy gyorsabban kell cselekednünk. Sok lehetőség nyílik előttünk az energiahatékonyság terén. Vannak könnyen elérhető eredmények: ha élünk ezekkel a lehetőségekkel, akkor gyorsan elérhetjük a kitűzött közös célokat, amiket Balin és a Bizottság január 23-i csomagjában is megerősítettünk. Piebalgs úr ebben nagyon fontos szerepet játszott.

A Regionális Politikai Bizottságban rámutattunk, – és ezt Buzek úr is említette – hogy 2006-ig a Strukturális Alapok céljai között nagyon is lehetséges volt prioritásként megjelölni az energiaügyet és az energiahatékonyságot, de mégis csak 1,16%-ot költöttek ezekre a célokra. Hübner asszony a múlt héten a regionális politikával foglalkozó bizottsággal folytatott egyeztetések során bejelentette, hogy a rendeletet felülvizsgálják majd, és ezek a célok magasabb prioritást fognak élvezni a 2007–2013-as programokban. Összegzésképp: gyorsabban kell cselekednünk, és összeurópai szinten jobban fel kell használnunk a meglévő eszközöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretném megköszönni a parlamenti képviselőknek ezt a nagyon tartalmas vitát. Ahogy már mondtam, a Bizottság célja az energiahatékonysági cselekvési terv követése. Tudom, hogy néha azt kívánják: bárcsak gyorsabban haladnánk; de vannak bizonyos szükséges lépések: jobb szabályozás, nyilvános konzultáció és a hatások vizsgálata. Ez mind időbe kerül. Úgy gondolom, szükséges a szabályozásról és az ösztönzőkről vitát folytatni. Úgy vélem, ennek a kettőnek egyensúlyban kell lennie, és mindkét eszközt használni kell.

Ma találkoztam Montenegró egyik miniszterével. Kiváló, 2025-ig szóló energiastratégiájuk van, de azt javasoltam neki, hogy nagyon erős szabályozást vezessenek be, mert országukban ugrásszerűen meg fog erősödni az építőipar. Azzal, ha rendkívül szigorú elírásokat vezetnek be a megújuló energiaforrások azonnali bevezetéséről, nem fogják elriasztani a befektetőket. Ez csak jót tehet az országnak. Ha nem így tesznek, az adófizetők lesznek kénytelenek megfizetni a nagyobb energiaszükséglet árát.

Úgy gondolom tehát, hogy komoly célokat kell kitűznünk. A költségvetés ügyében megalkottuk az új iránymutatást. Sokkal többet kell dolgoznunk azon, hogy megszabjuk, mikor legyen adható állami támogatás új technológiákra, energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra. Az energiahatékonyság egy olyan új, nemzetközi platformján is dolgozunk, ami nemzetközi szinergiát teremthet. De a költségvetés kérdésében a Bizottság nem egyedül dönt: szükség van a Parlamentre is.

Nagyon hálás vagyok Jerzy Buzeknek a hetedik keretprogramban végzett munkájáért. Azt hiszem, még mindig komoly eszközök állnak rendelkezésünkre. Ez az Önök és a Parlament munkájának része. A költségvetés növelése vagy újraelosztása ennél sokkal összetettebb kérdés, amit nem is tudok eldönteni. Nem bánnám, ha kollégáim költségvetése nagyobb lenne – akár Potočnik úré, akár a külkapcsolati költségvetés – de ezeket a kérdéseket együtt, a költségvetési vitában kell megtárgyalni.

Összességében kiválónak tartom a jelentést. Nem mindenhol túl kedves a Bizottsággal, de nem is a kedvesség a cél. Itt az energiahatékonyság a téma, és a Bizottság céljai is mindenképpen nagyratörőek lesznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Fiona Hall, előadó. − Elnök asszony, szeretném megköszönni a kollégák pozitív és támogató megjegyzéseit, és hadd ismételjem meg, hogy nagyra értékelem a Bizottság konstruktív hozzáállását a Parlament kritikájához.

Csak két megjegyzésem lenne. Először is, szerintem valóban nagy kár, hogy nem kapott több figyelmet a Bizottságnak a múlt heti energiacsomaggal együtt kiadott energiahatékonysági cselekvési tervről írt értékelése, mert aggasztóan lesújtó véleményt tartalmazott. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti kormányok még mindig nem elég nagyratörő célokat tűznek ki cselekvési terveikben. Nem a 20%-os célra koncentrálnak, és, a Bizottság szavaival élve bizonyos tagállamoknál „számottevő különbség” van a politikai vállalások és a bevezetett intézkedések között. Ez szerintem igen aggasztó.

Másodszor a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv és az abban meghatározott célok azt mutatják, hogy az energiahatékonyság soha nem volt olyan fontos, mint most. Ahhoz, hogy az egész EU-ban elérhessük a 20%-os kötelező célt, meg kell fékeznünk a keresletet. A 20% csak akkor elérhető, ha az energiafelhasználás összességében csökken, nem pedig nő.

Remélem tehát, hogy egy új korszak kezdődik, és elkezd csökkenni az energiahatékonyságról szóló politikai retorika és a valós intézkedések közti különbség.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2008. január 31-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban.(RO) Üdvözlöm e jelentés szövegét és a benne javasolt globális megközelítést az Európai Unió energiahatékonyságával kapcsolatban, mind témái, mind földrajzi rendelkezései tekintetében. Fontos, hogy ma itt egy cselekvési tervről és annak részleteiről beszélünk; ez is mutatja, hogy konkrét lépések történnek ebben a kérdésben.

A Fekete-tengeri régió együttműködési előadójeként szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos az energiahatékonyság ebben a régióban az energiabiztonsági cél elérése és az energiaforrásoktól való függőség csökkentése érdekében.

Nagyra értékelem a kérdés nemzetközi megközelítését és a globális kihívások vizsgálatát is. Így örülök annak is, hogy az Európai Parlament tudatában van, hogy a jövőben Oroszország nem lesz képes a belső gázkeresletet és szerződéses kötelezettségeit is kielégíteni, és hogy emiatt aggodalmát fejezi ki.

Ennek kapcsán ismét hangsúlyozzuk az európai intézmények felé két alapvető cél fontosságát: az EU energiaimport egyre nagyobb részének helyettesítése más forrásból, az ellátás biztonságának hatékony biztosítása és az energiareform előmozdítása a fekete-tengeri régióban és az EU-val szomszédos államokban az átlátható és fenntartható energiaszektor létrehozása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. – A cselekvési terv 2020-ra 20%-os hatékonysági célt tartalmaz, ami nagyratörő terv, de szükséges is. Másrészről viszont felesleges célokat kitűzni, ha elérésükre nincs valódi szándék. A 2007-re tervezett 27 lépésből például csak 3 valósult meg teljes egészében. Ez lesújtó statisztika. Igaz, hogy sok más lépés folyamatban van, de a 15%-os teljesítési rátára semmiképpen sem lehetünk büszkék.

Szégyellem, de saját országomban, Máltán a problémát nem vették komolyan. Azt gondolnánk, hogy egy olyan szigeten, ahol bőven van napsütés és szél, ezeket teljes mértékben kihasználják, de nem.

A napenergiát, mint megújuló energiaforrást igen kevés magán-, üzleti- vagy középület alkalmazza.

A szél korábban népszerűbb volt a mezőgazdasági termelési területeken. A kormánynak feltett szándéka tengeri szélerőműparkokat létrehozni, annak dacára is, hogy nem elérhető olyan technológia, ami Málta mély vizeiben erre alkalmas lenne. Ráadásul a kormány közölte egy nagy beruházó céggel, ami négy szélerőművet tervezett felállítani, hogy erre esztétikai okokból nem fognak engedélyt adni.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk (PPE-DE), írásban. Az energiahatékonyság javítása a leginkább kézenfekvő megoldás a károsanyag-kibocsátás mérséklésére. Az együttes fellépés ezen a téren ahhoz is érdemben hozzájárulhat, hogy oldódjék Európa függőségi viszonya az energiaellátás terén.

A legnagyobb energiamegtakarítási lehetőség talán az ipari és lakóépületek hatékonyságában rejlik. Mindez fokozottan igaz az új uniós tagállamokra. A szocialista nehézipari létesítmények és a térségben oly jellemző, százezreknek otthont adó panelházak az energiapazarlás szimbólumaivá váltak. Örömteli, hogy az Európai Bizottság cselekvési tervében felismerte a volt szocialista országok sajátos helyzetét, és kiemelt célkitűzésként fogalmazza meg az energiahatékonyság ösztönzését az új tagállamokban.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy számos tagállam nem tartja be vállalásait az energiahatékonysági jogszabályok végrehajtása során. Így például a magyar kormányzat, miközben a szavak szintjén kiáll az éghajlatvédelmi intézkedések mellett, hónapok óta halogatja a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv elfogadását.

Üdvözlendő ugyanakkor, hogy egyes közösségek mindezek ellenére élnek a lehetőségekkel. Jó példa erre a Budapest egyik legnagyobb kerületében, Óbudán elindított program, amely keretében közösségi támogatások segítségével számos panelház kerül felújításra az elkövetkezendő években.

Meg vagyunk győződve arról, hogy Európa képes vezető szerepet játszani az energiahatékonyság ügyében. Ez elsődleges érdeke is. A hatékonyabb energiafelhasználás ugyanis hatékonyabb gazdaságot is jelent. Új munkahelyeket és javuló versenyképességet, s nem utolsó sorban: élhetőbb környezetet.

 
  
MPphoto
 
 

  Gábor Harangozó (PSE), írásban. Először is szeretném üdvözölni Fiona Hall jelentését. Ma bármilyen, az energiahatékonyságot szolgáló konkrét lépések megerősítését célzó kezdeményezés üdvözlendő. Az energiahatékonyság valójában a leghatásosabb megoldás a globális felmelegedés és a fosszilis energiahordozók végessége problémájának gyors kezelésére, már meglévő technológiák felhasználásával. Beindítottunk egy energiafogyasztás-csökkentési tervet, és létfontosságú, hogy céljainkat a kitűzött időben el is érjük. De egy ilyen terv végrehajtásához természetesen hatalmas költségeket és gazdasági áldozatokat kell vállalni Ezek a költségek és áldozatok különösen azoknak az országoknak jelentenek majd nagy gondot, amelyeknek a legkevésbé fejlett a gazdasága és a legszűkösebb a költségvetése. Létfontosságú, hogy az energiahatékonysági célok ne csak rontsanak a leggyengébb gazdaságok és iparágak helyzetén a legszegényebb tagországokban. Ezért a jogszabályok alkalmazásakor a piaci működésképtelenségek elkerülésére ad hoc átmeneti intézkedésekre van szükség a legsérülékenyebb iparágakban és országokban. Természetesen hosszabb távon nagyon is költséghatékony az energiatakarékosság, és a szigorúbb energiahatékonysági előírások valószínűleg kedvezően hatnának az Unió munkaerőpiacára is.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Aligha született még egy olyan nagy hatású és annyira önmagának ellentmondó döntés, mint a Tanács 2007 tavaszán kiadott hármas klímaváltozási stratégiája: 20%-os kibocsátáscsökkentés, 20%-os energiamegtakarítás, 20%-os megújulóenergia-részarány; mind 2020-ra. A harmadikként említett kötelező cél sajnos a klímaváltozás felgyorsításának veszélyével jár. Amíg a kérdést jobban meg nem ismerjük, csak az első két módszertől várhatunk eredményt a klímaváltozás csökkentésében.

Az energiahatékonység növelése természetesen a leghatékonyabb eszköz a klímaváltozás ellen. Erről és a jelentés tartalmáról széles körű konszenzus van a Parlamentben, és külön szeretném megköszönni Fiona Hallnak, hogy ezt lehetővé tette.

A jelentés fő érdeme az, hogy szerzője átlátta a probléma és a felvetett megoldások nagyságát és sokrétűségét: az energiahatékonyság követelményének ki kell terjednie az egész társadalomra. Minden szinten, minden tervezési folyamatban figyelembe kell venni. Az energiahatékonyság céljainak és szabályainak egyaránt ki kell terjednie a berendezésekre, az épületekre, az energiatermelésre- és szállításra és a fogyasztói szokásokra is.

Azonnal kell cselekednünk. Éppen ezért sajnálatos, hogy a Parlamentnek kell emlékeztetnie a Bizottságot, hogy ezen a területen már van jogi szabályozás. Eddig a végrehajtás szintje a tagállamokban nem volt kielégítő; ezzel a Bizottságnak foglalkoznia kellene.

Az energiahatékonyság javításához erőfeszítés szükséges, és a klímaváltozás szempontjából a legjobb eredményt a piaci viszonyok figyelembevételével lehet elérni. Ezt példázzák a különböző szabványosítási rendszerek is. Tartózkodnunk kell a rugalmatlan szabályozástól: ha a legfejlettebb technológiák alkalmazását a jutalmazás és büntetés motiválja, az elég. Ha a jogalkotók szőrszálhasogató részletességgel avatkoznak bele a felhasznált módszerekbe és megoldásokba, az csak az érintett szervezetek türelmét teszi próbára.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN), írásban. (PL) Elnök asszony, biztos úr; bár ebben az energia átgondolt használatáról szóló vitában egyetértek a előadó, Fiona Hall fő érveivel, szeretném felhívni a figyelmet néhány, az új tagállamok számára különösen fontos problémára.

1. Ahhoz, hogy felzárkózhassanak a legfejlettebb EU-tagállamokhoz, az új tagállamoknak kétszer-háromszor olyan gyorsan kell növekedniük, azaz a bruttó nemzeti termék legalább 6%-ával. Ekkora növekedés komoly széndioxidkibocsátás-növekedéssel jár, amit viszont a Bizottság a nemrég összeállított energia-és klímaügyi csomagjában leírt javaslatainál nem vett számításba.

2. A Bizottság javaslatai nyilvánvalóan a szén használatának visszaszorítását célozzák, ami főleg a Lengyelországéhoz hasonló gazdaságoknak árt majd, ahol az energiatermelés nagyrészt a különböző szénfajták elégetésére épül.

3. Az a javaslat, hogy 2013-ra az energiatermelők minden széndioxid-kibocsátási engedélyt csak aukción vehessenek meg, nagyban emelni fogja az energia árát, amit az háztartások különösen meg fognak szenvedni. Jelenleg a lengyel energiaipar csak kvótáinak 10%-át vásárolja aukciókon, és az energiaárak már így is 15%-ot emelkedtek 2007-ben; ráadásul a számítások szerint további 20%–30%-ot fognak emelkedni a következő néhány évben.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. –

Ez az energiahatékonysági jelentés éppen jókor érkezett, tekintve a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmainkat és azt, hogy szembe kell néznünk a fosszilis energiahordozók készleteinek végességével.

De az energiapazarlás megszüntetése önmagában is hasznos; teljesen önző szempontból nézve a dolgot, a jobb energiahatékonyság csökkenti a háztartások és vállalkozások költségeit.

Sokan tisztában vannak azzal, hogy tudatosabban kell felhasználnunk az energiát. Sokan tudják már azt is, hogy egy készenléti módban lévő TV a bekapcsolt állapothoz képest 45%-nyi energiát fogyaszt, hogy az EU-ban a készenléti módba kapcsolt elektromos eszközök adják a háztartások energiafogyasztásának 10%-át, és azt, hogy a telefontöltők bedugva hagyása is áramfogyasztással jár, aminek 95%-a kárba megy.

Persze mindannyian tudatosan kikapcsolhatjuk a műszaki cikkeket, amikor épp nem használjuk őket, de nem lenne-e hatékonyabb, ha a gyártók a készülékeket már az energiapazarlás kiszűrésére odafigyelve terveznék?

A gyártási eljárások fejlődése és a fogyasztók nagyobb tudatossága eredményt fog hozni, de az ipart ösztönözni kell az új, energiatakarékos termékek kifejlesztésére, a nagyközönségnek pedig pozitív üzeneteket kell közvetíteni arról, mekkora energiamegtakarítást lehet elérni otthonaikban és irodáikban.

 
  
MPphoto
 
 

  Péter Olajos (PPE-DE), írásban. Mint a környezetvédelmi bizottság néppárti előadója az energiahatékonyság javítására kiadott zöld könyvnek (Doing more with less), üdvözlöm az ismételt és fokozott közösségi erőfeszítéseket ezen a téren.

Ugyanakkor csalódottságomnak kell hangot adnom amiatt, hogy míg az Európai Bizottság és a Parlament komoly erőfeszítéseket tesz, hogy konszenzusos szabályokat alkosson, végrehajtható terveket készítsen, addig azok megvalósítása sok esetben a tagországok hozzáállásán megbukik.

Az cselekvési tervek elkészítésének határidejét hónapokkal, fél évekkel túllépik egyes tagországok, például még mindig van 7 ország, amely a mai napig nem adta le immár 7 hónapos késés ellenére.

De nemcsak ez a baj. Hiányos ezen tervek társadalmi egyeztetése és sokszor az elkészült cselekvési tervek is igen vérszegények, számos alkalommal nem tükrözik a közösen elfogadott célok megvalósításának reális menetrendjét és eszközrendszerét.

Ennek következtében bátran kimondhatjuk, hogy számos uniós tagországban csak szavakban támogatott - az energiahatékonyság és a takarékosság, valamint az ennek nyomán megvalósítandó "low carbon society" azaz alacsony, sőt: zéró széndioxid kibocsátású gazdaság, háztartás és közlekedés?

Jó lenne, ha az uniós jogszabályok őre, a Bizottság időről-időre összefoglaló elemzéseket, értékelést készítene arról, hogy egyfelől milyen minőségűek a benyújtott nemzeti tervek, másfelől hogy azokat a tagországok milyen mértékben hajtják végre.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. Először is szeretném üdvözölni Fiona Hall jelentését. Ma bármilyen, az energiahatékonyságot szolgáló konkrét lépések megerősítését célzó kezdeményezés üdvözlendő. Az energiahatékonyság a leghatásosabb megoldás a globális felmelegedés és a fosszilis energiahordozók végessége problémájának gyors kezelésére a már meglévő technológiák felhasználásával. Elindítottunk egy energiafogyasztás-csökkentési tervet, és létfontosságú, hogy céljainkat a kitűzött időben el is érjük. De egy ilyen terv végrehajtásához természetesen hatalmas költségeket és gazdasági áldozatokat kell vállalni Ezek a költségek és áldozatok különösen azoknak az országoknak jelentenek majd nagy gondot, amelyeknek a legkevésbé fejlett a gazdasága és a legszűkösebb a költségvetése. Létfontosságú, hogy az energiahatékonysági célok ne csak rontsanak a leggyengébb gazdaságok és iparágak helyzetén a legszegényebb tagországokban. Ezért a jogszabályok alkalmazásakor a piaci működésképtelenségek elkerülésére ad hoc átmeneti intézkedésekre van szükség a legérzékenyebb iparágakban és országokban. Természetesen hosszabb távon nagyon is költséghatékony az energiatakarékosság, és a szigorúbb energiahatékonysági előírások nagy valószínűséggel kedvezően hatnának az Unió munkaerőpiacára is.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE), írásban. Először is hadd gratuláljak Fiona Hallnak ehhez az igen átfogó jelentéshez, ami az energiahatékonyság javítását célozza, és felszólítja a meglévő szabályozás betartatásában jócskán elmaradt tagországokat arra, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket.

Másodszor örömmel konstatáltam, hogy a jelentés nem csak az ipari fogyasztók energiafogyasztását csökkentő módszerekről ír, hanem a kisfogyasztókkal is foglalkozik – főleg a tájékoztatás, a legkörnyezetbarátabb megoldásokról szóló megbízható információk terjesztésének segítségével. Fontos tény, hogy a háztartások használják fel az összes energia 40%-át. Ezért mindannyiunk személyes felelőssége hozzájárulni a lehető legnagyobb energiahatékonysághoz.

Harmadszor az energiafogyasztás és az energiára költött összegek nagysága folyamatosan növekszik. Az egyszerű józan ész is arra sarkall, hogy a termelőeszközök optimális felhasználása érdekében érvényesítsünk energiahatékonysági intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Alyn Smith (Verts/ALE), írásban. Elnök úr, gratulálok Fiona Hallnak a jelentéshez, ami jónéhány megalapozott, józan, megvalósítható javaslatot tartalmaz az energiahatékonyság érdekében. Mostanában annyit beszélnek az energiatermelésről és az ellátás biztonságáról, hogy már félő, hogy elfelejtjük, hogy az építkezésre és a berendezésekre vonatkozó szabványok, illetve a saját energiafelhasználási szokásaink megváltoztatása hatalmas energiakapacitást szabadíthat fel. Boldogan támogatom ezt a jelentést, és remélem, hogy újabb, ugyanebbe az irányba tartó lépések fogják követni.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat