Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 18., Hétfő - Strasbourg

21. A pénzügyek átláthatósága (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Pomés Ruiz úrnak a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében tett jelentése (A6-0010/2008) lesz a pénzügyek átláthatóságának tárgyában [2007/2141(INI)].

  José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr! Az Európai Parlament mindig is az átláthatóság politikáját kívánta alkalmazni pénzeszközeinkkel, az EU pénzeszközeivel kapcsolatban. Ez volt a helyzet, amikor talán a rossz gazdálkodás következtében olyan problémák keletkeztek, amelyek lemondásra kényszeríttették a Santer úr által vezetett Bizottságot.

Meg kell mondani, hogy azóta jelentősen javultak dolgok; ez a Parlament ösztönözte az átláthatóság politikáját, és a Bizottság támogatta a Parlamentet. A Barrosso-féle Bizottság által e célkitűzés elérésének érdekében mutatott érdeklődés eredménye nem volt más, mint az alelnökség létrehozása, amelyet ma Siim Kallas alelnök képvisel, akit ezúton szeretnék üdvözölni.

Az európai polgároknak tudniuk kell arról, hogy mi történik azzal a nagyon kevés pénzzel, amit az EU-nak fizetnek, hogy mit teszünk azzal csekély 1%-kal; a láthatóságon keresztül nagyobb fokú ellenőrzést kell gyakorolnunk a közösségi pénzeszközök felett. A láthatóság mostanra már jóval több, a városházán, a regionális pénzeszközökből vagy a Kohéziós Alapból finanszírozott építési területen kiakasztott táblánál; ennél jóval tovább kell mennünk és meg kell tudnunk állapítani, hogy éppen hol tart az a kevés pénz, amit az európai adófizetők befizetnek a tagállamokon keresztül.

Ez az európai átláthatósági kezdeményezés, amit ez a parlament teljes vállszélességgel támogat. Az általunk benyújtott saját kezdeményezésű jelentés két dolgot mond. Az első az, hogy ennél egy kicsit többet kell tenni. A szövegben úgy döntöttünk, azt mondjuk, hogy az átláthatóságnak a fekete listák közzétételén keresztül kell megjelennie és tájékoztatás nyújtásával a befogadott és kizárt pályázókról; továbbá az OLAF-nak rendelkeznie kell az ártatlanság vélelmét garantáló szabályzattal, és sok esetben nem ez volt a helyzet. Másként fogalmazva: az EU-n belül az Európai Parlament már rendelkezik a saját etikai kódexével. Mi nem tisztviselők vagyunk, hanem politikusok; nekünk is áthatónak kell lennünk, és már azok is vagyunk.

Ennek következtében a 22. bekezdéshez fűzött 2. módosításban kértem, hogy az átláthatósági kezdeményezésben javasolt listát vegyék ki, nem elsősorban azért, mert ez a Parlament már meghozta a pénzügyi érdekeinkről, küldöttségeinkről, utazásainkról szóló döntéseket, hanem azért is, mert úgy érezzük, hogy szükség van az egész Európai Unióra vonatkozó szabályokra. Ennek a Parlamentnek, megvannak a saját szabályai, de ezeken javítani kell, sőt talán még ennél is tovább kell majd menni.

Egy másik módosításban pedig kivettem az európai parlamenti képviselőkre mint köztisztviselőkre való hivatkozást, hiszen nem köztisztviselők vagyunk, hanem politikusok. Ez a tévedés néhány nemzeti jogszabályban problémákhoz is vezethet.

Az átláthatóság javításának általunk támogatott gondolatán keresztül arra a tényre szeretnénk felhívni figyelmet, hogy a tagállamok a pénzeszközök 80%-ának igazgatását osztják meg maguk között, ezért ismét arra kérjük a tagállamokat, hogy nyújtsák be nemzeti megbízhatósági nyilatkozataikat. Ez sürgős és szükséges, és ragaszkodunk ahhoz, hogy erre sor kerüljön. Véleményünk szerint a Kallas biztos által ismertetett kezdeményezésnek magánban kell foglalnia a közösségi pénzeszközök behajtását is. Ezt nem szabad kihagyni: ha visszaélnek a pénzünkkel, tudnunk kell róla, hogy hol van, hogyan és mikor kerül behajtásra.

Nagy mértékű javulást értünk el az átláthatóság terén biztos úr, de ez a Parlament még ennél is többre fog törekedni.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy itt lehetek, és az átláthatóság kulcsfontosságú kérdéséről beszélhetek a Bizottság nevében. Szeretném megköszönni Pomés Ruiz úrnak a saját kezdeményezéséről készített jelentését, és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság értékes hozzájárulását is.

A jelentés öt fontos kérdéssel foglalkozik. Először is a jelentés útmutatást nyújt a támogatásokon és szerződéseken keresztül uniós pénzeszközöket felhasználókkal kapcsolatos információk közzétételéről. Azon dolgozunk, hogy végrehajtsuk az átláthatóságról szóló módosított költségvetési rendelet szabályait. Ezek a szabályok a Parlament erőfeszítései nyomán kerültek be, és 2007 májusában léptek hatályba.

A közvetlen igazgatás tekintetében a Bizottság tavaly elindított egy portállal elérhető honlapot, amely hozzáférést biztosít a különböző főigazgatóságok legfontosabb honlapjaihoz. Bár ezeket az oldalakat folyamatosan frissítjük, a portál még most is egy zavaros és komplikált belépési pontnak tűnik. A Bizottság szolgálatai dolgoznak a portál javításán.

A megosztott igazgatás kapcsán a Bizottság szerepe ezen információcsoportokra vonatkozó közös előírások „tagállamokkal történő egyeztetése és azok véglegesítése 2008 áprilisa előtt”. Itt Jørgensen úr mentesítési jelentéstervezetéből idéztem. Továbbra is a tagállamok felelnek majd az adatokért. A Bizottság felelősséget vállal az alkalmazandó előírásokért és annak ellenőrzéséért, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a költségvetési rendelet szabályait.

A Pomés Ruiz úr jelentésében szereplő második kérdés a behajtás kérdése. 2008 januárjában egyértelműen elmondtam a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, hogy „a Bizottság egyelőre nem tudott átfogó képet adni az összes behajtási erőfeszítésről a Parlamentnek”. Ismertettem a 2006-ban végrehajtott behajtások becsült értékét, és bejelentettem a saját rendszereink tervezett javításait oly módon, hogy ebben az évben az ABAC könyvelési rendszer részletesebb és teljesebb behajtási adatokat fog tartalmazni. Tárgyalásokat folytatunk ennek módszertanáról az Európai Számvevőszékkel.

A behajtásra vonatkozó információk nem lehetnek teljesek a tagállamok megbízható hozzájárulása nélkül. A mezőgazdaság vonatkozásában biztató a jelenlegi kép. Holnap fogja elfogadni a Bizottság azt a cselekvési tervet, amely megerősíti majd felügyeleti szerepünket a strukturális alapokkal kapcsolatban, amely ezzel a kérdéssel is foglalkozik majd.

A jelentésben szereplő harmadik kérdés a pénzügyi érdekek bejelentését érinti, különös tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezéssel összefüggésben 2006 júliusában indított és 2007-ben közzétett független, összehasonlító tanulmány eredményeire.

A tanulmány arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a legtöbb európai intézmény jóval erőteljesebb szabályozás alatt áll, mint a nemzeti szintű intézmények. Az EU intézményei közül a Bizottság és az Európai Befektetési Bank rendelkezik a legátfogóbb etikai szabályokkal.

Bár a tanulmány megállapította, hogy a Bizottság az összeférhetetlenség bejelentésének viszonylag fejlett rendszerével rendelkezik, azt is sugallja, hogy meg kellene fontolni az ad hoc Etikai Bizottság megbízatásának egy tágabb tanácsadói szereppel történő kiterjesztését. Arra kérem Önöket, hogy vizsgálják meg a tanulmányt, és vonják le az Európai Parlament számára Önök szerint lényeges végkövetkeztetéseket.

A Pomés Ruiz úr jelentésében szereplő negyedik kérdés a Bizottság tanácsadói feladatait ellátó szakértői csoportok összetételét érinti. Szeretném megköszönni Pomés Ruiz úrnak, hogy elismeri az eddig véghezvitt munka értékét. Tanulmányozni fogjuk a további javításokra vonatkozó javaslatait.

Az ötödik és egyben utolsó kérdés az intézményeken belüli irányítást érinti. 2008. február 15-e, azaz múlt hét péntek volt a tagállamok „éves összefoglalói” benyújtásának határideje. Ma délig összesen 22 választ kaptunk a tagállamoktól. Folyamatban van annak értékelése, hogy a jelentések megfelelnek-e a tagállamok költségvetési rendelet szerinti kötelezettségeivel, és tájékoztatni fogjuk Önöket erről, amint tiszta képet kapunk erről a kérdésről, és természetesen a jelentések minőségéről is tájékoztatni fogjuk Önöket.

Végezetül elmondhatom, hogy nagyon komolyan vesszük az átláthatóságot, és az európai átláthatósági kezdeményezés a jelentés számos pontjában eredményes.

(Taps)

  Ingeborg Grässle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az átláthatósági kezdeményezés valószínűleg a Barrosso-féle Bizottság legnagyobb sikere.

Biztos úr, hálás vagyok Önnek a szavaiért és azért, mert össze kívánja hangolni a támogatások kedvezményezettjeivel kapcsolatos információk közzétételét. Ez volt tavaly az egyik legnagyobb vitatott kérdés a Parlament és a Bizottság között. Amint azt Önök is tudják, ez a Ház és a PPE-DE képviselőcsoport mindvégig Önök mellett állt az átláthatóság kérdésében, mert szeretnénk tudni, hogy megvalósulnak-e politikai célkitűzéseink a kedvezményezetteken keresztül, más szóval, a finanszírozás kedvezményezettjein keresztül. Itt a politikai célkitűzéseink teljesítéséről van szó, nem másról, és a mostaninál többet kell tudnunk.

Biztos úr, Ön most új etikai szabályokon dolgozik. Meggyőződésünk, hogy az intézményeknek szükségük van ezekre a szabályokra és a biztosoknak is új magatartási kódexre van szükségük. Ugyanakkor a félreértések elkerülése végett, hadd emlékeztessem, hogy a Bizottságnak nem feladata, hogy szabályokat határozzon meg a Parlament számára. Mi magunk alkotjuk meg a saját szabályainkat. Az EU többi intézményének tagjaival szemben mi nem köztisztviselők vagyunk, bár a nem kellően pontos nyelvhasználat akár ilyen benyomást is kelthet.

Elkészítettük a 22. bekezdés módosítását, amelyet kérem, támogassa Ön is. A listát ki szeretnénk váltani a meglévő szabályokra való hivatkozással. A listákkal nincs semmi baj, de nyílt fogalmazást szeretnénk látni, amely lehetővé teszi, hogy eldöntsük, hogy pont annyi, vagy esetleg több – talán kevesebb – kritériumra van-e szükségünk.

Nem tartjuk kielégítőnek – és ez a jelentés részét képezi – a helytelenül kifizetett pénzeszközök behajtásának kérdését. Biztos úr, úgy gondolom ebben az évben ez lesz számunkra a legfontosabb kérdés, és a legnagyobb konfliktusforrás a Parlament és Bizottság között. Ez egy olyan terület, ami minden csak nem átlátható. Szeretném megkérni, hogy foglalkozzon intenzíven ezzel a problémával. A behajtás nem folytatódhat abban a véletlenszerű formában, mint eddig.

Üdvözöljük az e héten ismertetett, a strukturális alapokra vonatkozó cselekvési tervet, de ezt mind a Parlament, mind a Bizottság mentesítése szempontjából hitelességgel kell alátámasztani.

Előadónk, Javier Pomés Ruiz, jó és érdekes jelentést készített, és biztos vagyok benne, hogy a Parlament véleményéként, ezzel a jelentéssel a Bizottság segítségére lehetünk a további előrelépések elérésében.

  Dan Jørgensen, PSE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Kétségtelen, hogy az európai nyilvános vita főként arra a tényre összpontosít, hogy demokratikus hiányosságok vannak az EU-ban, és ez a hiány nem utolsósorban az elégséges átláthatóság hiányának tudható be. Ez különösen adódhat abból például, hogy túlzottan korlátozott volt az átláthatóság az EU által irányított pénzeszközök – azaz az EU által az egyes országok részére, jó minőségű és jó szándékú projektre kifizetett pénzeszközök – felhasználása terén; és ez bizony probléma! Szerencsére olyan probléma ez, amelynek megoldása folyamatban van. Szerencsére olyan probléma, amelyet a Bizottság már régen észlelt és tesz is valamit megoldásának érdekében, és kiemelt dicséretet érdemel ezért. Kallas úr, Ön személy szerint is sok dicséretet érdemel azért a hatalmas hozzájárulásért, amit az üggyel kapcsolatban tett. Természetesen van egy-két dolog, amivel foglalkozni kell. Ebből az okból kifolyólag készült Pomés Ruiz jelentése is. Támogatom jelentését, amely számos megoldandó, vitatott pontot is kiemel. Egyértelmű, hogy a rendelkezésre álló adatoknak összehasonlíthatónak kell lenniük stb., de ez kevésbé fontos téma, hiszen most már döntöttünk arról, hogy természetesen szükség van az átláthatóságra.

Egy másik nagyon fontos döntés, amiért a Bizottság dicséretet érdemel, az a „szakértői csoportokkal” kapcsolatos nagyobb fokú átláthatóság kialakításáról szóló döntés. Egy „demokratikus” rendszerben elfogadhatatlan, hogy olyan emberek vannak hivatalban, akiknek még a nevét sem lehet tudni. Számos demokratikus érv sorakoztatható fel amellett, hogy miért nem szabad így működni, és természetesen ez pénzügyi szempontból is elfogadhatatlan. Gondolom, biztos úr, meg tudja erősíteni azt a nyilatkozatát, amit a nemrég befejeződött, a mentesítéssel kapcsolatos költségvetési ellenőrző bizottsági tárgyaláson tett. Ebben a nyilatkozatában, biztosított bennünket arról, hogy ez természetesen a komitológiai eljárás alá tartozó csoportokra is vonatkozik majd. Persze sokfajta szakértői csoport létezik. A legfontosabb csoportok között van néhány, amely pont a komitológiai eljárás alá esik. Ezen kívül számos alkalommal jóváhagyta ezt a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban, megtenné, hogy most nem ismétli meg ezt az egész közgyűlés előtt?

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportjának nevében szeretnék köszönetet mondani Pomés Ruiz úrnak nagyszerű jelentéséért, amelyet én teljességében támogatok. Az átláthatóságnak az Európai Unió működése alapvető elvének kell lennie. Hadd kezdjem azzal, hogy a jelentésnek az uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről szóló átfogóbb információról és a Bizottság honlapjainak nagyobb átláthatóságáról szóló szakaszait különösen értékesnek tartom. Ezek fontos kérdések. Hozzá kívánom tenni, hogy a közhivatalt betöltő személyek pénzügyi érdekeire vonatkozó információ nyilvánosságra hozataláról és biztosításáról szóló részeket is legalább ilyen fontosnak tartom.

Az uniós polgároknak biztosnak kell lenniük abban, hogy az unió pénzeszközeit kezelő és ezeknek a pénzeszközöknek az elosztását felügyelő személyek pártatlanul járnak el, és nem a saját, egyéni érdekeik szerint. Véleményem szerint helyes, hogy ilyen mélységben foglalkozott a jelentés ezzel a kérdéssel.

  Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr! Ez a vita pusztán bemelegítés a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelenleg is folyamatban lévő mentesítési eljárásához és a jövő héten Špidla és Hübnerand urakkal tartandó rendkívüli meghallgatáshoz. A vita egyik kulcsfontosságú kérdése Pomés Ruiz úr jelentésének 41. bekezdése lesz, amelyben Pomés Ruiz úr arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti megbízhatósági nyilatkozatok kiállítását. Biztos úr, ha ígéretet tesz ennek támogatására, úgy a mentesítési eljárásban vívott harcban nem a Parlament fog a Bizottsággal szemben állni, hanem a harc közös lesz: a Bizottság és a Parlament közös harca a tagállamok ellen. A Bizottság belső kohéziójának szempontjából is ez a legjobb a stratégia. Mindenki egyetért abban, hogy az átláthatóság valóban garantálja a hitelességet és elszámoltathatóságot. Ennek egyik eleme valóban az EU pénzeszközeinek végső kedvezményezettjeiről szóló információk közzététele.

A költségvetési szabályzat szerint is kötelező tájékoztatást nyújtani erről, de ezt az információt hozzáférhetővé kell tenni, megbízhatónak és a további kutatásokra alkalmasnak kell lennie. Az Ön iránt érzett minden megbecsülésem ellenére ugyan vannak valamilyen próbálkozások a honlapjukon, de nagyon hosszú még az út a célig. Vannak bizonyos magánjellegű kezdeményezések, amelyek sokkal ügyesebbek ebben.

Pomés Ruiz úr jelentése szintén egyértelműen ismerteti, hogy min kellene javítani: az információ ismertetésén, tartalmán, és szerkezetén. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság azt szeretné, ha ez 2009 előtt teljesülne. Szeretnék benyújtani egy módosítást arra, hogy ez az időpont egy évvel korábban legyen. Ha el tudnánk érni ezt, akkor az új Bizottság és az új Parlament tiszta lappal indulhatna 2009-ben. Arra kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a módosítást.

Biztos úr, szeretnék egy másik kérdést is feltenni Önnek: az Ön részéről hogyan áll a 34. bekezdésben leírt kötelezettség vállalása, amely szerint 2008-tól kezdve a formális és informális csoportok tagjainak nevét egyaránt közzé kívánja tenni? Támogatom Dan Jørgensen e témában feltett kérdését is.

Végezetül, elnök úr szeretnénk Önnek is feltenni egy kérdést: mikor dönt majd a Parlament Titkársága a teljes átláthatóság mellett, és mikor fogja közzétenni a parlament önkéntes nyugdíjpénztára tagjainak nevét? Hiszen tulajdonképpen ezek az emberek is jelentős európai pénzeszközök kedvezményezettjei. Kérem, továbbítsa ezt az üzenetet a Titkárság felé.

  Elnök. − Staes úr kérdésére válaszolva, természetesen tárgyaltunk már erről az Elnökséggel, és meg fogjuk találni a megfelelő megoldást.

  Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt Elnök úr, biztos úr! Pomés Ruiz úr jelentése átfogó. Jól kijelölte a szükséges intézkedések megtételére váró, problematikus területeket. Ezzel összefüggésben azt szeretném még mondani a Bizottság alelnökének, Kallas úrnak, hogy hivatali ideje alatt általánosságban is elmondható, hogy jelentősen javult az Unió nyitottsága és átláthatósága, és Kallas úr módfelett aktív volt ezen a területen. Ennek bizonyítékául szolgál az interneten található számos, új adatbázis, de a gond ezekkel az – és ez a jelentésben is szerepel –, hogy a keresési folyamatok még mindig nem kielégítők, és ezen javítani kell. Mivel ez a helyzet ezért a keresőmotorokban található anyagokat egységesíteni kell. Más szóval, ha nincs megfelelő keresési eljárás, akkor fennáll annak a veszélye, hogy nagy mennyiségű információt kapunk, de az információ puszta mennyisége fogja lerontani a minőséget.

A bizonyítottan csalásra irányuló tevékenységek „feketelistájának” kérdését át kell gondolni. Elviekben képviselőcsoportunk egyetért és támogatja ezt a listát, de biztosítani kell különösen, hogy a személyek adatainak védelme garantált legyen, és hogy alapos indok nélkül, vagy hibás eljárások következtében senki se kerülhessen fel erre a feketelistára.

Azután itt van a közélet normáival foglalkozó tanácsadó bizottság kérdése is. Hiszen – mint ahogyan azt Grässle asszony is említette – a közvetlenül az emberek által megválasztott európai parlamenti képviselők esetében természetesen jó, ha más eljárás vonatkozik rájuk, mint a köztisztviselőkre. A választott képviselőkre vonatkozó eljárásnak legalább ennyire szigorúnak kell lennie, hiszen nem szabad táptalajt adni az olyan érveknek, amelyek szerint a parlamenti képviselőkre lazább etikai követelményeket kellene alkalmazni. Sok országban a parlamenti képviselők megválasztásához felhasznált pénzek nyilvánosak, és lehet, hogy itt az ideje annak, hogy az Európai Parlament is elmozduljon ebbe az irányba annak érdekében, hogy a választáshoz felhasznált pénzeszközökről, a kampányreklámokról és azok finanszírozásáról szóló nemzeti nyilatkozatok bekerüljenek a parlament adatbázisaiba, és ezáltal láthatóak kegyenek az Európai Unió szintjén is.

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy az európai szinten működő politikai pártok és alapítványok nem mentesíthetők az érdekeik és pénzügyi forrásaik bejelentésének általános kötelezettsége alól.

(Taps)

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Ritka alkalmak egyike ez, amikor pozitív véleményt mondhatok az elénk terjesztett jelentések egyikéről. Ugyanakkor mindenféleképpen ez a kivétel.

Az előadó a nagyobb fokú átláthatóság mellett érvelt, és ezt teljes szívemből támogatom. Szeretném azonban emlékeztetni a Házat, hogy addig, amíg mezőgazdasági politikánk és strukturális alapjainak vannak, addig vizsgálati feladatunk emberi feletti marad. Arra vagyunk kényszerítve, hogy folyamatosan új szabályokat, nagyobb fokú ellenőrzést vezessünk be, ami egy minden ésszerű határt áthágó, óriás bürokráciához vezet.

Amint az mindenki számára ismert, a megoldás az, ha az EU gazdagabb országai pénzt adnak a szegényebb országoknak annak megvitatása nélkül, hogy mire is fogják felhasználni azt. Az ellenőrzési folyamat legnagyobb része így eltűnik, és nyilvánvalóan ez a hosszú távú cél. Végül is senki sem akarja számolgatni a teheneket és elkülöníteni a mezőket, satöbbi. Arra kellene koncentrálnunk, ami az EU célja, és ez a belső piac.

  Esther De Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Én is szeretném megköszönni az előadónak a kitűnő jelentést, és szeretnék szót ejteni néhány fontosabb kérdésről, mielőtt kéréssel fordulok a Tanácshoz és Bizottsághoz.

Az első pont, amiről beszélni szeretnék az az, hogy nyilvánosságra kell hoznunk az Európai Unió által pénzügyi támogatásban részesítetteket. Ez különösen a mezőgazdaságot érinti. Ezt az információt körültekintéssel és tisztességesen kell kezelni. Meg kell akadályoznunk egy olyan helyzet kialakulását, amelyben bizonyos tagállamok eleget tesznek a közzétételi követelményeknek, mások viszont nem. A Bizottság honlapján a mezőgazdasági támogatásban részesülőkhöz kapcsolódóan 14 link mutat nemzeti honlapokra, ami azt jelenti, hogy 13 hiányzik. Talán a Bizottság magyarázatot adhatna erre. Nem áll rendelkezésre az információ elektronikus formában, vagy az érintett tagállamok még mindig nem szolgáltattak adatokat?

Továbbá a Bizottságnak el kellene gondolkodnia azon, hogy miként lehet megvédeni azokat a támogatásban részesülőket, akiknek az adatait nyilvánosságra kívánják hozni: például a radikális állatjogi aktivistáktól való megóvásuk, amivel számos tagállamnak – köztük hazámnak is – meg kell küzdenie.

Végezetül hadd emeljem ki azt a tényt, hogy az adatokat nehéz összehasonlítani, és ezért több útmutatásra van szükség a Bizottság részéről. A Biztos úr tájékoztatása szerint, a strukturális alapok kapcsán holnap ilyen irányú kezdeményezést tesz majd, és ennek nagyon örülök.

A második kérdés, amiről szót kívánok ejteni az, az intézmények tevékenységeiről szóló éves jelentés, amelyben mutatkozik némi javulás, de még mindig meglehetősen érzékeny témának számít.

Most, pedig ismertetném kérésemet, ami ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy az európai pénzeszközök 80%-át nem központilag, hanem a tagállamokon keresztül vagy azokkal együttműködve igazgatják. Javíthatunk és szigoríthatunk az európai szintű átláthatóságon és ellenőrzésen, amíg csak kedvünk tartja, de mindaddig, amíg a tagállamok nem vállalnak felelősséget a nemzeti megbízhatósági nyilatkozatok útján, addig nehéz lesz kiegyensúlyozott ellenőrzést kialakítani. Kettőn áll a vásár.

Megpróbálhatjuk eljárni a világ legszebben koreografált táncát is a költségvetési ellenőrzés európai mezején, de addig, amíg a tagállamok nem táncolnak velünk, addig nem lesz belőle díjnyertes előadás. Ebből kifolyólag felkérem a tagállamokat, hogy lássák el feladataikat és felkérem a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti nyilatkozatokhoz kapcsolódó folyamatot, úgy, mint egy jó karmester, vagy mint egy jó tánctanár: de ezt már minden bizonnyal Ön is tudja biztos úr. Mi ezen az oldalon szeretnénk számítani az Ön támogatására.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök úr! Hadd gratuláljak az előadónak és Kallas úrnak is ezért a kezdeményezésért. Ugyanakkor hadd mondjam el azt is, hogy sokkal boldogabb lennék, ha Kallas úr megtette volna azokat a lépéseket, amelyek annak biztosításához kellettek volna, hogy az Európai Bizottság megfeleljen a 2007. január 1-jén hatályba lépett költségvetési rendelet szabályainak, különös tekintettel a különböző közösségi pénzeszközök végső kedvezményezetteinek megnevezésére.

Valóban nagy aggodalomra ad okot, hogy az Európai Bizottság teljességgel ki nem elégítő választ adott arra a kérdésre, hogy vajon az IMG-t jogszerűen és megfelelően jelölték-e ki nemzetközi szervezetnek. Szeretném tudni, Biztos úr, hogy ezen új nemzetközi szervezeten kívül, az Európai Bizottság kíván-e más szervezetekkel is találkozni, hogy anélkül tájékozódhassunk arról, hogy ki fér hozzá a közösségi pénzeszközökhöz, hogy végig kellene járni az egész pályázati eljárást.

  Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök úr! A pénzeszközök különböző költségvetési tételekből történő kiosztása minding erős érzelmeket kavar és vitát szít. Teljességgel érthető, hogy azok, akik pénzeszközöket kapnak, ünnepelnek, és azok, akik erényeik ellenére sem kapnak semmit, bírálatuknak adnak hangot. Ha azonban, mint ahogyan az a közelmúltbeli lengyel esetben is történt, egy jogalany csak azért jut finanszírozáshoz az egyik kormánytól, hogy azt egy másik elvegye, az számos aggodalomra is okot adhat.

Milyen elvek vezérlik a pénzeszközök kiosztását, és milyen eljárások vonatkoznak erre? A döntések tényeken alapulnak vagy a politikán? Ezért van szükség arra, hogy Pomés Ruiz úr jelentésének megfelelően, ne csak az eljárások tisztaságára és átláthatóságára összpontosítsunk, hanem tegyük képessé a társadalmat arra, hogy felmérje a finanszírozás odaítélésének lépéseit. Az uniós finanszírozás kedvezményezettjeiről szóló információk közzététele az Európai Bizottság és a kormány szándékai átláthatóságának alapkövetelménye. Akkor miért utasítja el annyi ország az információk közzétételét? Rejtegetni valójuk van talán? Ez az európai intézményekben dolgozó köztisztviselőkről és szakértőkről szóló információra is vonatkozik. Nagy előnyökkel járna az Unió számára, ha létrejönne a közös etikai tér.

  Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr! Engedje meg, hogy gratuláljak az előadónak, Pomés Ruiz úrnak. Nemcsak azért teszem ezt, mert itt áll mellettem és rugdossa a bokámat, hanem azért, mert tényleg úgy gondolom, hogy nagyon jó jelentést készített.

Három dolgot szeretnék megemlíteni, ha lehet. Először is, szerintem a jelentés célja tulajdonképpen az átláthatóság és ellenőrzés javítása volt. Általában erre három módszer van. Az egyik a dokumentáció átláthatósága: erre megtalálhatók a megfelelő rendelkezések az EK-Szerződés 255. cikkében; a másik a pénzügyi átláthatóság, ezzel foglalkozik a jelentés is; és harmadik, pedig természetesen az ülések átláthatósága.

Azt tartom szomorúnak ebben a vitában – nem annyira az üléstermen belül, mint azon kívül – hogy sok olyan Európa-ellenes ember van, aki nagyon is populista módon használja az átláthatóság fogalmát, abban az értelemben, hogy az egyik oldalról követelik az átláthatóságot, és amikor megkapják, akkor elkezdik támadni miatta az embereket. Ebből a szempontból egy kicsit szomorú vagyok a vita miatt, és azt gondolom, hogy őszintén és egyenesen kell váltanunk az átláthatóságra.

A második pont, amiről beszélni szeretnék az a nemzeti nyilatkozatok kérdése. Csatlakozom De Lange asszony véleményéhez. Mindig ezt kellene kiemelni. Véleményem szerint Kallas úr nagyon jó munkát végez. A Bizottság is jó munkát végez. De a pénzeszközök 80%-át a tagállamok költik el. Itt lenne szüksége egy kicsit többre a pénzügyi nyilatkozatok tekintetében. Biztos vagyok benne, ha Mulder úr itt lenne, egyetértene velem.

Az utolsó pont, pedig a jelentés híres vagy inkább hírhedt 22. bekezdéséhez kapcsolódik. Értem, hogy mi az alapja, de ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt! Ezért azt javaslom, hogy szabaduljunk meg a 22. bekezdéstől, hogy könnyen szavazhassunk a jelentésről, mert ha valaki ellenzi az átláthatóságot, az olyan mintha a béke vagy az anyaság ellen lenne.

  Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr! Engedje meg, hogy én is gratuláljak az előadónak, aki rendkívül érdekes jelentést készített, és szeretném megköszöni a Kallas alelnök által képviselt, Bizottság munkáját, pozitív párbeszédét és együttműködését a Házzal.

Itt csak a már elhangzott észrevételekhez szeretnék kapcsolódni, amelyek nagy részével egyet értek – és azon túl, hogy valóban szükség van erre az információra és az átláthatóságra –, a véleményem az, hogy az információknak könnyen elérhetőnek, megbízhatónak és összehasonlítás-barátnak kell lennie és szervezettnek és osztályozottnak, valamint a gyakorlatban használhatónak kell lennie, ne csak a szakértőknek készüljön, hanem a nyilvánosságnak is.

Mindamellett, ami már elhangzott, a pénzeszközök igazgatását illetően nyomást kell gyakorolni a tagállamokra, és különösen olyan eszközöket kell keresni, amelyek javíthatnak a nemzetközi szervezetekkel kialakult, gyakran zavarosnak tűnő helyzeten.

Természetesen üdvözlöm a közös etikai tér megteremtésének gondolatát. Olyan luxus ez, amit a Bizottság bizonyára meg tud engedni magának, és amit a helyes gyakorlat példájaként bizonyos globális tárgyalásokra akár exportálhatna, vagy felhasználásra is javasolhatna. Én éppen ezért különösen üdvözlöm az etikai kódexekről és normákról készített bizottsági tanulmányt, amit később minden egyes intézményre alkalmazni lehet majd.

Végzetül gratulálok az előadónak és szeretném megköszönni, hogy elfogadta kérésemet az OLAF etikai kódexével kapcsolatban, ami elengedhetetlenül fontos: az egyik oldalon vannak felelősök és bűnösök, a másikon, pedig az ártatlanok, akiket minden eszközzel meg kell védenünk.

  Ville Itälä (PPE-DE). – (FI) Elnök úr! Először is hadd csatlakozzam az előttem szólókhoz, és gratuláljak én is az előadónak, Pomés Ruiz úrnak nagyszerű jelentéséért. Ugyanakkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Kallas biztosnak is, aki az évek során nagyon keményen dolgozott e kérdések előmozdításán.

Olyan gondolat húzódik meg a jelentés mögött, amelynek célkitűzéseivel bizonyára majdnem mindenki egyet tud érteni. Az uniós pénzeszközökkel való visszaéléssel kapcsolatos nyitottság és átláthatóság bármilyen formája csak jó lehet. Általában véve az adóbevételekkel finanszírozott előirányzatok felhasználásának nyitottnak kell lennie. Az adófizetőnek mindig pontos és megfelelő információval kell rendelkeznie arról, hogy mire költik a pénzét. A nyilvánosságnak mindig tudnia kell arról, hogy kik és mire költik a pénzt.

Ezen pénzeszközökkel való visszaélések kapcsán különösen a hozzáféréshez és átláthatósághoz való jogot kell betartanunk. Véleményem szerint az uniós pénzeszközök csalárd módon történő felhasználása feketelistájának közzététele az esetleges visszaéléseket is megelőzné, és ezáltal is előmozdítaná az uniós források felhasználásának nyitottságát és átláthatóságát. Ezt a fajta ellenőrzést nyilvánvalóan bonyolítja és megnehezíti az a tény, hogy a különböző országokban működő rendszerek nagyban eltérnek egymástól.

Meggyőződésem, hogy ez a jelentés egy fontos lépés előre, és közös kompromisszumot kell kötnünk annak érdekében, hogy a jelentést el tudjuk fogadni, és ne vessük el néhány apró részlet miatt.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Véleményem szerint ez egy kifejezetten jó vita. Ugyanakkor szeretnék mindenkit figyelmeztetni az átláthatósággal való visszaélésre. Néhány populista – bár nem képviseltetik magukat ebben az ülésteremben ma – visszaél ezzel vitával a nyilvánosság előtt, és ezzel nem tesz különbséget a magán szféra és a között, hogy mi a megfelelő a nyilvánosság érdekében.

Nem szabad szem elől tévesztenünk ezt a magánélet védelmével kapcsolatos vitát. Tisztában vagyunk vele, hogy az adatok védelme is indokolt. Az Európai Parlament akkor cselekszik helyesen a jövőre nézve, ha megpróbálja megkeresni megfelelő egyensúlyt.

  Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – (DA) Elnök úr! Öröm részt venni ebben a vitában ma. Emlékszem, egy pár évvel ezelőtt még csak néhány idióta követelt átláthatóságot, de most ebben a Parlamentben csak idióták vannak, akik átláthatóságot követelnek az elszámolások ismertetése kapcsán. Emellett van egy biztosunk, akit nem kritizálhatunk; ehelyett inkább dicséretet kell zengeni róla a Bizottság lassabb részeinek az átláthatósági reformba történő bevonásához adott személyes hozzájárulása miatt.

Ezzel szemben engem nem azért választottak meg, hogy ódákat zengjek; engem azért választottak meg, hogy a vita kellemetlenebb szempontjaira világítsak rá. Ezért szeretném megkérdezni Kallas úrtól, hogy jövőre a mezőgazdaság területén lesznek-e kivételek, amely területen az elszámolás interneten való ismertetése nem lesz teljes, és amelyen nem láthatjuk majd, hogy ki mennyi pénzt kap és az ennek megfelelő összegeket sem más területeken. Lesznek kivételek vagy minden költséggel elszámolnak majd az interneten? És mi helyzet a munkacsoportokkal, közzé teszik majd az összes szakértő nevét?

Végezetül, pedig ha már ilyen messzire jutottunk az átláthatósággal, nem kellene a többi hősnek is megköszönni, mint például Dorte Schmidt-Brownnak, Hans-Martin Tillacknek, vagy Marta Andreasennek, vagy a többi az elmúlt néhány év során megrágalmazott embernek, hiszen ők állnak, Kallas úr, az Ön reformja sikerének hátterében?

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Az egyértelműség és az átláthatóság a társadalomban az élet alapvető elveihez tartoznak. Az ehhez kapcsolódó kihívásokért pedig nekünk, parlamenti képviselőknek kell külön felelősséget vállalni. Mi találkozunk a szavazókkal és a mi feladatunk magyarázatot adni nekik az Unió és igazgatásának aktuális helyzetéről. Nem mondhatjuk azt, hogy „ezért nem mi vagyunk a felelősök, hanem a Bizottság”. Az európai polgárok a parlamenti képviselőiktől várják a választ. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az átláthatóság megteremtésének ürügyével megbonyolítjuk az eljárásokat, és túl sok követelményt írunk elő a kedvezményezetteknek. Például olyan dokumentumokat kérünk tőlük, amikre tulajdonképpen nincs is szükség. Miközben az átláthatóságot építjük, egyértelmű szerepeket kell meghatároznunk és szétosztanunk. Megismételném: szét kell osztani a szerepeket és feladatokat a tagállamok és az Európai Unió között.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – Elnök úr! Két dolgot szeretnék megemlíteni. Először is, ha követni akarjuk a lisszaboni stratégiát, akkor tudnunk kell, hogy a tudomány területén kik és miért kapnak pénzt. Tényleg a legjobbak kapják, vagy talán különbségek vannak a privilegizáltabb nyugati országok és a többi újabb tagállam között? Akadémikusként én azt mondom, hogy nagyobb fokú igazságosságra és egyenlőbb elosztásra van szükség.

A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, az, azzal kapcsolatos, hogy amikor pénzt adunk – meglehetősen nagylelkűen – fejletlenebb, szegényebb harmadik országoknak, akkor szeretnék visszajelzést kapni arról, hogy mire és hogyan használják fel a pénzt, különösen az olyan lágy programok, mint a demokratizálódási vagy ehhez hasonló programok esetében, amelyek nem járnak kézzel fogható eredménnyel, hanem az emberek hozzáállásán, gondolkodásán, vagy vállalkozási kedvén változtatnak. Keveset tudunk arról, hogy mire használják fel az adományozott pénzt Afrikában, vagy a többi AKCS-országban. Nyomatékosan ismétlem, hogy ennél jóval többet kellene erről tudnunk.

  Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr! Szeretnék hangot adni egyet nem értésemnek az előtt szólók közül három felszólalóval. Először is, szeretnék gratulálni Seppänen úrnak rendkívüli módon mérsékelt beszédéért, hiszen lassan, de biztosan – majdnem – az Európa-párti oldal felé tart.

Másodszor Bonde úrhoz szeretnék szólni: számomra úgy tűnik, abból, ahogy az átláthatóságról beszél, hogy Bonde úr föderalista. Tehát ebben az értelemben szerintem ő is jó irányba tart – még akkor is, ha a komitológiai bizottságok minden tagjának nyilvánosságra hozására vonatkozó kérelmével egy kicsit túl is lő a célon!

Utolsó észrevételem Rübig úrral kapcsolatos. 100%-ig egyetértek vele: az a típusú populizmus, ami az osztrák médiában az Európa-ellenes oldalról megjelenik, egyszerűen visszataszító, és nagyon jó volna, ha nem kellene több ilyet látnom.

Csak egy kérdésem lenne az előadóhoz Pomés Ruiz úrhoz: ha ki kellene vennie valamit ebből a jelentésből, mi lenne az?

  Siim Kallas, A Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Szeretném megköszönni a tiszteletreméltó képviselőknek, hogy támogatták ezt az átláthatósági intézkedést, amely közös intézkedés: a Bizottság mindig is úgy érezte, hogy minden kérdésben számíthat a Parlament támogatására.

Két dolgot szeretnék mondani. Az első a végső kedvezményezettekre vonatkozóan rendelkezésre álló információkat érinti. Én ezt rendkívüli változásnak tartom. Amikor 2004-ben néhány európai parlamenti képviselővel karöltve útjára indítottuk ezt a folyamatot, nem sok reményünk fűződött ahhoz, hogy valaha meg is fog valósulni. De mostanra megszületett a politikai döntés, és 2009-ig a 2008-as év végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos releváns információkat közzé fogják és közzé is kell tenni.

Tehát megszületett a politikai döntés. Ez óriási előrelépés. Most már csak a technikai kérdéseket kell megoldani. Ez egyáltalán nem könnyű, hiszen már kiadták azokat az útmutatásokat, amelyek meghatározzák, hogy tulajdonképpen hogyan kellene kinézniük a végső kedvezményezettekről szóló információknak. De természetesen sokan megemlítették a használható keresőmotorok kérdését is és ez egyáltalán nem könnyű feladat. Természetesen létre fogunk hozni egy portált, amely lehetővé teszi majd az információkhoz való hozzáférést a tagállamokból, és hozzáférhetővé teszi majd a végső kedvezményezettekről szóló információkat is.

Véleményem szerint sok technikai probléma várható, de nem szabad, hogy ezek a technikai problémák – semmi sem tökéletes, és mindenhez idő kell – aláássák eme nagyszerű változás fontosságát.

A híres nemzeti nyilatkozatokkal kapcsolatban, pedig hadd mondjam el, hogy ezen a területen is hatalmas változás történt az utóbbi három év alatt. Amikor először álltam a Tanács elé ezekkel a kérdésekkel, teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy bármikor is valóság legyen belőlük. Mára itt vannak az éves összegző jelentések – eddig 22-t kaptunk meg, de mostanra már lehet, hogy több is beérkezett. Együtt fogjuk értékelni ezek minőségét, és kétségtelenül javulni fog a minőségük.

Tehát a megállapodás az, hogy vannak megosztott igazgatási problémáink, és ezzel összefüggésben a munkával kapcsolatos információkat is meg kell osztanunk – hogyan igazgatjuk a strukturális alapokat. Ez az egyetértés óriási fejlődésen ment át a tagállamokban is. Mi is megpróbáljuk majd konkrét tartalommal megtölteni az átfogó nemzeti nyilatkozatokkal kapcsolatos elgondolást. Önök is jól tudják, hogy vannak bizonyos tagállamok, amelyek még mindig vonakodnak a nagyobb fokú részvételtől, de azért valamilyen szintű részvételt már így is el tudtunk érni.

A nemzetközi pénzeket illetően azért el kell mondani, hogy ez valamelyest más kérdés. Valószínűleg az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága (COCOBU) is tárgyal majd arról, hogy milyen módon álljon rendelkezésre ez az információ. Ugyanakkor mi a nemzetközi egyezményekben partnerek vagyunk, és nem közvetlenül igazgatjuk azokat. Rendelkezésre kell bocsátani az általunk közvetlenül igazgatott pénzeszközökről szóló információkat, azonban hatalmas nemzetközi pooling-rendszereknek vagyunk tagjai. Azért az egy kicsit más.

A szakértői csoportokat illetően, amint azt a COCOBU-ban is elmondtam már, csak megismételni tudom, hogy mi elköteleztük magunkat az állandó szakértők listájának közzé tétele mellett. Az valójában meghatározás kérdése, hogy milyen szakértők kerüljenek fel erre a listára. Ez egy vita, és vannak olyan szakértők, akik olyan bizalmas feladatokat – mint például a projektek és bizonyos személyek értékelése – látnak el, amelyek az esetében valószínűleg nem előnyös az ilyen nagyfokú átláthatóság. Nüánsznyi különbségek vannak. Azonban az elkötelezettség megvan, és arról tájékoztattak, hogy készen állunk az állandó szakértők egy hosszú listájának közzé tételére. Ott van ugyanakkor a tagállamok által a különböző testületekbe delegált nemzeti szakértők kérdése is, akiknek a neveit a lista közzététel után fogjuk megkapni, nem pedig előtte, de legalább látszik, hogy megvan az elkötelezettség aziránt, hogy ne legyen nagy titok abból, hogy kik is adnak tanácsokat nekünk.

Az utolsó dolog, amiről beszélni szeretnék, válaszként egy korábban felvetett témára az az, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában javaslatokat tenni arra, hogy a Parlament miként járjon el a saját szabályait illetően és hogy mi álljon a gazdasági érdekre vonatkozó nyilatkozatokban. Csak két dolgot mondhatok ezzel kapcsolatban: ez az etikai tér, egy közös tér – tehát, ha történik valami az egyik intézményben, az mindenféleképpen közvetlen hatással lesz a többi intézményre is. Természetesen minden ilyen kérdést józan ésszel kell megközelíteni, és nem szabad elmenni az abszurd mélységekig és belemenni a szükségtelen részletekbe, hanem a valós összeférhetetlenség elkerülésének érdekében csak a releváns kérdéseket szabad érinteni.

  José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr! Kallas úr, bizonyosan elégedett lehet magával, hiszen rájött, hogy az átláthatósági kezdeményezésnek mindenki örül és az egész Ház szívéhez közel áll, és megtapasztalhatta az itteni támogatást.

Kallas úr, mi tovább szeretnénk menni az átláthatóság terén, és a jelentésben is kijelöltük azokat a területeket, amelyeken véleményünk szerint továbblépést kellene elérni: behajtások, szakértői csoportok és az ártatlanság vélelme. Mindazonáltal nyomatékosan kérem: ennek a józanész határain belül kell maradnia, anélkül, hogy figyelembe venné a szennysajtó bizonyos elemeinek populizmusát, amely – úgy tűnik – kizárólag a pénzkeresésnek szenteli magát az Európai Unió komoly kérdéseinek populista eltúlzásával. Szeretném megköszönni Inés Ayala asszony javaslatát arra nézve, hogy az OLAF-nak is foglalkoznia kellene ezekkel a témákkal és Jørgensen, Paulo Casaca uraknak és a jelenlévő Bösch úrnak, valamint kollégáimnak, Ingeborg Grässlének, Alex Stubbnak stb.

Szeretném megjegyezni, hogy Alex Stubb is megkérdezte tőlem, hogy mit vennék ki a jelentésből, és például a házastársak tevékenységére való hivatkozást kivenném. Emlékszem arra, hogy az Európai Unióban a legnagyobb problémát nem egy házastárs okozat, hanem valami ahhoz hasonló: itt most Edith Cresson ügyére gondolok. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem szabadna ennyire korlátozni magunkat, és azt kellene tennünk, ami logikus, és nem azt, ami nem logikus. Természetesen még a e Ház képviselőinek is joga van a családi és magánélethez.

Ezen kívül szeretném megjegyezni, hogy továbbra is példát fogunk mutatni számos tagállamnak arra, hogy az EU jobban és hatékonyabban használja fel pénzeszközeit, alacsony igazgatási költségek mellett és sokkal hatékonyabban, mint bizonyos tagállamok. Ebben az előzetes küldetésben, amivel mindannyian egyet értünk, sok tagállam – azok, amelyek nem hajlandók adni, elmondják, hogy miként költik el a közösségi pénzeszközök 80%-át, és utána csak mosolyognak, amikor nem vagyunk hajlandóak jóváhagyni az uniós elszámolást – éppen ezzel kívánja igazolni, hogy miért tesz kevesebbet a közös alapba, korlátozva az EU tevékenységét, visszaélve azzal a váddal, miszerint a tagállamok nem megfelelően költik el a pénzeszközöket, és ezt az érvet használják fel arra, hogy 1%-nál ne adjanak többet ennek a Háznak.

Köszönöm elnök úr, és hadd kívánjak minden jót Kallas úrnak arra nézve, hogy biztos alapokra helyezhesse ezt a célkitűzést, amelyet az egész parlament támogat.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A másik oldalról, Pomés Ruiz jelentés helyesen mondja magáénak azt az álláspontot, hogy hatalmas erőfeszítéseket kell még tennünk ahhoz, hogy a pénzügyek elérhetőek legyenek. A Költségvetési Főigazgatóság 2006. évi éves tevékenységi jelentésének egyik elemzése gyakorlatilag megjelölte, hogy mit kell még ahhoz tenni, hogy az EU számlái átláthatóak legyenek. A közös agrárpolitikának jutatott pénzeszközök vizsgálata például azt mutatja, hogy a Bizottság rendelkezésére álló eszközök nem mindig teszik lehetővé, hogy a Bizottság garantálja a tagállamok által nyújtott adatok pontosságát.

Ha meg akarjuk előzni a múltban oly sokszor előfordult költségvetési csúszásokat, akkor a Bizottságnak javítania kell a nyilvánosságnak a közösségi pénzeszközök kedvezményezettjeiről nyújtott információ minőségén, és mindezt haladéktalanul meg kell tenniük néhány konkrét intézkedés segítségével: a közösségi finanszírozásban részesülőkről közzétett információk ésszerűsítése, egy mindent átfogó keresőmotor létrehozása, a csalók feketelistájának közzé tétele stb. A tagállamoknak jutatott közösségi pénzeszközök feletti szigorú, hatékony és átlátható ellenőrzés biztosítása érdekében a Bizottságnak a jövőben politikai felelősséget kell vállalnia az általa közzé tett információkért.