Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 18., Hétfő - Strasbourg

25. A terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezők (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Gérard Deprez jelentése (A6-0015/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében, az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, a terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezőkről szóló ajánlásra irányuló javaslatáról (2006/2092(INI)).

  Gérard Deprez, előadó. – (FR) Elnök úr! A jelentés alapja abban a javaslatban rejlik, amelyet 2005 végén terjesztett elő kollegám, Duquesne úr, aki előtt most elismeréssel adózok, és amelyet ma az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében van szerencsém Önök elé terjeszteni.

Szeretnék továbbá rávilágítani arra is, hogy a jelentéshez kapcsolódó munka oroszlánrészét kollegánk, Mayor Oreja úr végezte el, aki különböző okok miatt – amelyekről most nem szeretnék beszélni – úgy döntött, hogy a bizottságon belül megtartott szavazást követően visszavonja nevét.

A Parlament elé terjesztett jelentés tartalmát úgy foglalhatnám össze a legkönnyebben, ha a jelentés elemeit négy fő témakör szerint csoportosítom.

Az első témakör a veszély komolysága és tartóssága. Tagadhatatlan tény, hogy általánosságban a terrorizmus, különösen pedig a dzsihádista terrorizmus nagy fenyegetést jelent az Európai Unió polgárainak biztonságára. A 2004-ben Madridban, majd 2005-ben Londonban elkövetett véres támadások, valamint a többi időközben meghiúsított merénylet után mindannyian egyetérthetünk a fenyegetés tartósságát és komolyságát illetően. Ebből következik – és a jelentés igen nyomatékosan fogalmaz ezzel kapcsolatban –, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet továbbra is az Európai Unió és a tagállamok egyik legfontosabb feladatának kell tekintenünk.

Ezt az eltökélt harcot azonban – és ez a jelentés második témaköre – egy bizonyos módon kell megvívnunk. Bizonyos alapvető elveket tiszteletben kell tartani, máskülönben azokat az alapvető értékeket fogjuk eltorzítani, amelyekre társadalmaink épülnek. A terrorizmus elleni küzdelmet az emberi jogok és alapvető szabadságjogok szigorú tiszteletben tartásával kell megvívni, különös tekintettel a vallásszabadságra és a tisztességes tárgyaláshoz való jogra.

Ugyanakkor – és különösen a dzsihádista terrorizmus esetében – nagyon fontos, hogy élesen elválasszuk egyrészről a kultúrákat és a vallásokat, másrészről pedig a terrorizmust. A muzulmánok nagy többségének – és nem szabad elfelejteni, hogy Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban is elsősorban ők estek áldozatul a terrorizmusnak – semmi köze a szélsőségesekhez, akik elferdítik azt a vallást, amelyet saját bevallásuk szerint követnek, és akik ellen küzdenünk kell.

Végezetül pedig, abból kiindulva, hogy a gyűlölet és a frusztráció azok közé a tényezők közé tartozik amelyek lendületben tartják a radikalizmust, a jelentés emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem, és különösen a kisebbségi csoportok integrálására irányuló lépések olyan politikai prioritások, amelyeket társadalmunkban a nyugalom, a tolerancia és a jó kapcsolatok előmozdítása érdekében kell végrehajtani.

A harmadik témakör a kifejezetten a terrorista tevékenységek megelőzésére irányuló intézkedésekhez kapcsolódik. Annak ellenére, hogy ezen a területen a tagállamok ajánlások hosszú listáival rendelkeznek, a jelentés hangsúlyozza a fokozott éberség szükségességét az olyan propaganda-helyszíneket illetően, ahol prédikáció folyik, különös tekintettel az internetre, valamint általánosságban az audiovizuális médiára.

A negyedik témakör a visszaszorító intézkedéseket érinti. Itt természetesen egy lépést ki kell emelnünk a többi közül, hiszen egész biztosan nagy port fog kavarni. Ez a jelentés 10. bekezdésében szerepel, és azt javasolja, hogy a terrorista cselekmény fogalommeghatározása foglalja magába a terrorizmus „indokolását” is. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az „indokolás” kifejezés teljesen helytálló lenne ebben az esetben – személy szerint úgy gondolom, hogy franciául talán szerencsésebb lett volna a „dicsőítés” vagy az „apológia” kifejezések használata a terrorizmus kapcsán – és talán jobb lett volna, ha ezt megváltoztatjuk. Érdeklődéssel várom, hogy holnap a képviselőház miként reagál erre az igencsak kényes kérdésre, amely központi szerepet tölt be ebben a vitában, nevezetesen, hogy hol kell meghúzni a vonalat a biztonság, az alapvető jogok és a szólásszabadság között.

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Az erőszakba átcsapó radikalizmus kérdésére való összpontosítás képezi a Bizottság terrorizmus elleni politikájának gerincét, és ezért üdvözlöm a ma megvitatott jelentést, valamint azt, hogy megoldást keres néhány életbevágóan fontos problémára. Üdvözlöm továbbá azt az intézményközi együttműködésben tapasztalt fejlődést is, amelynek célja, hogy felismerjük egy olyan összefüggő uniós politika szükségességét, amely megelőzi, megzavarja vagy megfordítja a radikalizációs folyamatokat.

Az elmúlt évek kezdeményezései után, azt követően, hogy 2005 szeptemberében benyújtottam a témával kapcsolatos első közleményemet, idén júliusban egy új közlemény terjesztünk a Parlament és a Tanács elé, amely meghatározza a helyes gyakorlatokat a tagállamokban, továbbá konkrét javaslatokat tesz az előrevezető útra. Úgy vettem észre, hogy a jelentés is tesz ez irányú ajánlást a Bizottság felé.

Az elmúlt három évben időt és erőforrásokat áldoztunk arra, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, annak alakulását, megnyilvánulásait és dinamikáját. Négy különálló összehasonlító tanulmányra adtunk megbízatást, amelyek jelenleg zárulnak le. Kérdőívet küldtünk minden tagállamnak, és a visszaérkezett válaszok elemzése jelenleg is tart. Konferenciát szerveztünk az oktatás radikalizmust megelőző szerepével kapcsolatban, amely pedagógusokat, vallási vezetőket és politikai döntéshozókat hozott össze, hogy elgondolásaikat kicserélhessék.

Jelenleg a közlemény megfogalmazásán dolgozunk. Az első három – a kiváltó tényezőkről, a beszédekről és a mobilizációs taktikákról szóló – tanulmányt a jövő hónapban hagyják jóvá. A negyedik, a civil társadalom kötelezettségvállalásával (a legjobb gyakorlatokkal) foglalkozó tanulmányt nagy valószínűséggel a közlemény júliusi elfogadásával egy időben adják ki. A tanulmány legjelentősebb eredményei a közlemény részét fogják képezni. A tagállamoknak küldött kérdőívek elemzése jelenleg is tart és ezeket a közlemény is tükrözni fogja.

Innentől kezdve már a problémára való fokozott rálátással formálhatjuk politikánkat. Közleményünk olyan fontos kérdésekkel foglalkozik majd, mint az erőszakos radikálisok által használt beszédek, valamint a börtönökben és egyéb veszélyeztetett helyeken történő radikalizálódás. Szót ejtünk továbbá az oktatás szerepéről és a civil társadalom kötelezettségvállalásáról is a radikalizmus elleni harcban.

A képviselők emlékezhetnek arra, hogy a tavaly novemberben bevezetett „terrorizmus csomag” részeként, benyújtottunk egy, a Tanács terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatának módosításáról szóló javaslatot az izgatással kapcsolatban. Ezen eszköz célja, hogy az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményével párhuzamosan, az abban szereplő bűncselekményeket is a kerethatározat részévé tegye, nevezetesen a nyilvános izgatást, a terroristák toborzását és a terroristák kiképzését – ideértve az interneten keresztül folytatott tevékenységeket is –, különös tekintettel az interneten fellelhető, a robbanószerkezetek házilag történő előállítására vonatkozó utasításokra.

A Bizottság nagy elkötelezettséggel támogatja a terrorizmus áldozatait. Támogatásunkról 2004 óta számos esetben tettünk tanúbizonyságot, pénzügyi segítséget nyújtva olyan projekteknek, amelyek a terrorizmus áldozatainak szövetségeit kívánják segíteni, valamint az európai polgárok közötti szolidaritást mozdítják elő. Elképzeléseink szerint 2008-ban létrehozzuk azt a Terrorizmus Áldozatainak Szövetségeit Tömörítő Európai Hálózatot, amely európai szinten képviseli majd az áldozatok érdekeit, és erősíti az európai polgárok áldozatokkal való együttérzését.

Összefoglalva: ahhoz, hogy európai szinten is felvehessük a harcot a terrorista veszéllyel szemben, feltétlenül szükséges egy, a radikalizmushoz és toborzáshoz vezető tényezők megelőzését célzó, globális politika kivitelezése, feltérképezve e tényezők mélyre nyúló gyökereit, ugyanakkor elkerülve a terrorista magatartás igazolását. A dzsihádista terrorizmus továbbra is a demokratikus társadalmakat fenyegető legnagyobb veszélyforrás, és e társadalmak részét képezi az Európai Unióban és a világ többi részén élő több milliárd becsületes muzulmán ember is.

  Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Szomorúnak tartom, hogy újabb vitát vagyunk kénytelenek tartani a terrorizmusról. A radikalizmusnak és a terrorizmusnak nincs helye Európában. Az általunk kialakított Európa a toleranciára épül, és ezért mindig rossz érzés, ha ezt a témát kell tárgyalnunk.

Sok minden köt össze minket. A terrorizmus elismerten hatalmas veszélyt jelent. A toborzást meg kell állítani. Tiszteletben kell tartani az alapvető emberi jogokat. A párbeszéd a tolerancia kulcsa. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk az internetre, és különösen annak a kommunikációban betöltött szerepére.

Külpolitikánk részeként különösen fontosnak tekintjük a terrorizmusellenességet. Európán belül jobb szolgáltatási hálózatra van szükség annak érdekében, hogy hatékonyan vehessük fel a harcot a radikalizmussal és a terrorizmussal szemben. Szeretnék külön köszönetet mondani a Bizottság alelnökének javaslataiért és összefoglalójáért.

Képviselőcsoportom sajnálattal látta, hogy előadónk, Mayor Oreja úr kinyújtott kezét senki sem fogta meg, így a folyamat végén nem sikerült kompromisszumra jutnunk. Az EPP-ED csoport ezért több kulcsfontosságú pontot is megfogalmazott a holnapi szavazás előtt: például, olyan törlési indítványok vannak, amelyek kijelentik, hogy az egyén jogainak megsértése és a jogállamiság terrorizmushoz vezet; olyan törlési indítványok, amelyek az iskolákat és a vallási központokat különleges megfigyelés alá helyeznék; vagy olyan törlési indítványok, amelyek eltávolítanák a dzsihádista terrorra történő utalásokat.

Amennyiben szeretnénk egy fenyegető veszéllyel szembeszállni, úgy tudnunk kell, hogy ez honnan érkezik. Pontosan ezért szükséges a dzsihádista terrorizmust kiemelt feladatként azonosítani, és ezt a jelentésbe foglalni. Amennyiben ez törlésre kerül, abban az esetben nem tudjuk a jelentés mellett letenni voksunkat. Nem fogjuk támogatni a jelentés további felhígítását. Személy szerint tehát reménykedem benne, hogy a holnapi szavazás jó eredménnyel zárul.

  Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönetet mondanék munkatársaimnak és szeretném őszintén kijelenteni, hogy olyan jelentésen voltunk kénytelen dolgozni, amely már eleve rosszul indult, amely félreérthető üzeneteket és gyenge lábakon álló javaslatokat tartalmazott. Úgy gondolom, hogy az Állampolgári Jogi Bizottság nagyszerű munkát végzett, és nekik hála, a jelentésnek sikerült ismét egy értelmes, kézzel fogható politikai profilt adnia.

Az alapfeltevéssel természetesen mindannyian egyetértettünk. Az elmúlt években az egyének és csoportok erőszakos radikalizálódása rávilágított jogrendszerünk egyik leggyengébb pontjára, és ez a radikalizálódás a demokratikus intézményeink elleni egyik legelsöprőbb támadás. Életbevágóan fontos, hogy megküzdjünk ezzel a jelenséggel. Ebből a szempontból az EU fellépése hozzáadott értéket képvisel, hiszen harmonizációt nyújt: ha egy helyre gyűjtjük eszközeinket, akkor összesítve használhatjuk majd ezeket az eszközöket, amelyek közül mindegyiknek van egy rejtett gyenge pontja.

Ez az új kihívás azonban kiegyensúlyozott erőfeszítéseket igényel anélkül, hogy teret engednénk annak – a szeptember 11-i támadás óta elszenvedett támadások okán elkerülhetetlenül – előbukkanó emberi kísértésnek, hogy általánosítsunk, hogy megépítsük az Európa Erődöt és hogy mellékvágányra tereljünk egy, az EU integrációs folyamatában központi helyet elfoglaló prioritást, nevezetesen az alapvető jogok megóvását.

Ezért hisszük azt, hogy kulcsfontosságú a jelentésben meghatározott három irányba történő haladás. Az első lépés az alapvető jogok és a jogállamiság fenntartása, különös tekintettel – ahogyan ezt Frattini úr is jelezte – a vallásszabadságra és a szólásszabadságra. Amennyiben ezeket a jogokat nem garantálják, úgy maga az európai eszme is kudarcra van ítélve, csakúgy, mint az európai polgárok alapvető jogaira épülő integrációs folyamat.

Meg kell erősítenünk az igazságügyi együttműködést annak érdekében, hogy felléphessünk az erőszakos, radikális, szervezett csoportok ellen. Uniós szinten a terrorista bűncselekmények meghatározásának teljes harmonizációjára van szükség, és a terrorista tevékenység helyeslésének bűncselekményét pedig csatolni kell az Állampolgári Jogi Bizottság javaslatához. Ettől függetlenül természetesen továbbra is szükség van a gondos megelőző munkára: azokat az okokat és tényezőket kell támadnunk – amelyekből, kár is lenne tagadni, rengeteg van –, amelyek társadalmainkon belül különböző csoportok radikalizmusához vezetnek. Ebbe beletartozik az állampolgári jogok bővítése, az aktív állampolgárság, azaz az állampolgárság olyan formája, amely magában hordozza a politikai élet felelősségeit és az abban való részvételt, csakúgy mint a különböző vallási mozgalmakkal való párbeszédet.

Ahogyan azt az alelnök úr is elmondta, annak a több millió – több tízmillió – európai polgárnak a nevében és védelmében is kell harcolnunk, akik egy, a miénktől eltérő vallást vallanak magukénak, valamint az olyan muzulmán vallású, nem közösségi polgárok nevében is, akik egész életükben betartották demokráciánk szabályait és törvényeinket, és emiatt minden tiszteletet megérdemelnek.

Végezetül pedig olyan párbeszédet kell kiépítenünk, amely a civilizációk szövetségét, nem pedig a civilizációk közötti összecsapást képviseli. Elnök úr, befejezésképpen megjegyezném, hogy a „civilizációk szövetsége” kifejezést nem egy politikai vitából, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsától kölcsönöztem. A kifejezés komoly felelősséget és elkötelezettséget jelent e Ház és közösségeink számára, és azon a véleményen vagyok, hogy ezt a kifejezést holnapi állásfoglalásban is meg kell őriznünk.

  Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Úgy vélem, Elnök úr, hogy a formátumától eltekintve a jelentés kiegyensúlyozott, igen fontos, és olyan kérdéssel foglalkozik, amely sajnos mindannyiunk számára ismerős manapság.

Nem lehet kétség afelől, hogy a terrorizmus egy rendfenntartási jelenség, és mindannyian tisztában vagyunk azzal is, hogy a jelenségnek van rendfenntartó oldala is. Ennek ellenére a terrorizmus okai – vagy pontosabban azok az okok, amelyek bizonyos embereket a terrorizmusra buzdítanak – túlmutatnak ezeken. Jaime Mayor Oreja mindezt meg is fogalmazta első jelentésében, tette ezt először igen vitatható módon, de számos tanácskozást és módosítást követően olyan végeredményt tudott felmutatni, amely mindenki számára – beleértve saját képviselőcsoportját is – elfogadható volt.

Szeretnék tanúvallomást tenni e Ház színe előtt, ahogyan ezt egy bíróságon is tenném, arról, hogy egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy Jaime Mayor Oreja úr kinyújtott kezét eltaszították volna. Amennyiben parlamenti szokás lenne, úgy eskü alatt vallanék minderről. Ez egyszerűen nem igaz. Az okokat, hogy miért kerültek ezek az akadályok a jelentés útjába az Európai Néppárt és a Képviselőcsoport tudhatja legjobban. Tanúsíthatom, hogy a Mayor Oreja úr irodájában tartott tanácskozások során a holnapi szavazás tárgyát képező anyag 99%-át elfogadtuk. Azt nem képesek megmondani nekünk, hogy bizonyos tételeket utasítottak el, vagy az ajánlatot utasították el, és ennek egyszerűen az az oka, hogy elferdítik az igazságot.

A Partido Popular holnap elfogadandó álláspontját továbbra is rejtély övezi, ez minden bizonnyal azt a célt fogja szolgálni, hogy gyengítse azt a közös politikai üzenetet, amelyet továbbítani szeretnénk. Sajnálattal fogadom ezt a hozzáállást. Olyan kifogásokat keresnek, amelyek annak ellenére, hogy minden kétséget kizáróan a terrorizmus középpontjában állnak, egyszerűen nem állják meg a helyüket: például, hogy az egyik szakaszban törölni kell a „Dzsihád” szót, annak ellenére, hogy később megismétlődik három másik szakaszban, majd a H. preambulumbekezdésben is.

Mindenesetre ez a jelentés a szabadságról, a vallásszabadságáról, a gondolkodás szabadságáról, sőt a társadalmi modellek elutasításának szabadságáról is beszél, de ugyanakkor egyértelművé teszi azt is, hogy Európa nem fogadhatja el az erőszakra és gyűlöletre történő felbujtást, vagy a társadalom alappilléreinek a vallás leple alatt történő lerombolását.

Az államnak jogában áll bizonyos eszközöket bevetni saját és állampolgárai védelmében. Sőt, ezt a jogot teljes mértékben gyakorolhatja a rendőrség, valamint a bíróságok tekintetében, miközben folytatja a párbeszédet, a részvételt és az erőfeszítéseket azoknak az embereknek a teljes körű integrációját szem előtt tartva, akikből egy napon olyan fanatikusok válhatnak, akik képesek megtámadni azt a társadalmat, amelybe integrálódtak, vagy akár fogalmazhatunk úgy is, hogy saját társadalmukat, hiszen ezek közül az emberek közül sokan már itt születtek közöttünk.

Nem egyértelmű tehát – és képviselőcsoportom is megvitatta ezt –, hogy a jelenlegi jogszabályok mire elegendők és mire nem. Néhányan úgy gondolják, hogy az apológia és a terrorista cselekmények igazolásának fogalmai szükségesek, míg mások elutasítják ezeket, mint a szólásszabadság korlátozásának lehetséges eszközeit. Képviselőcsoportom álláspontja tehát a következő: a jogszabályt nem szabad tovább módosítani, és elutasítjuk az apológia fogalmát.

Mindenesetre – és lassan be is fejezem – Elnök úr, én személy szerint üdvözlöm a jelentést. Remélem, hogy az Európai Néppárt átgondolja álláspontját és mérlegeli, hogy milyen támogatást adhatna a jelentés tartalmának. A globális politika felé mutató egyik irányvonalként üdvözlöm azt a bizottsági politikát, amelynek értelmében az európai rendőri szervek szoros együttműködésben végzik feladatukat, és amely olyan intézkedéseket fogad el, amelyek úgy szolgálnak eredménnyel, hogy közben minden ember jogait tiszteletben tartják.

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Átfogalmazva Ernest Hemingway híres szavait azt mondanám „Ne kérdezd, kiért szól a terroristák harangja! A harang érted is szól.”. A négy évvel ezelőtt Spanyolországban elkövetett és a három évvel ezelőtti londoni támadásokat követően ez igen aktuális üzenet. Ha Oriana Fallaci, Frattini biztos úr honfitársa, elolvashatná az általunk éppen vitatott dokumentumot, minden bizonnyal megdöbbenne. Fallaci asszony elismert olasz értelmiségi volt, aki híres volt meg nem alkuvásáról és vitatott nézeteiről. Ő úgy gondolta, hogy az iszlám terroristák magát az Iszlámot képviselik és annak megtestesítői.

Egyértelműnek tűnik, hogy az Európai Parlament másképp láthatja a dolgokat. Nem árt azonban azt is mérlegelni, hogy hogyan képesek muzulmán terroristák ekkora támogatásra szert tenni az Európai Unió tagállamainak arab származású fiataljai körében.

Teljes mértékben támogatom azokat a nyilatkozatokat, amelyek szerint a terrorizmus elleni harc továbbra is prioritás marad az Európai Unió számára. Nagyon fontos, hogy az interneten elérhető terrorista propagandára összpontosítsunk. Hozzátenném azt is, hogy az arab nyelven sugárzott műholdas televíziós adások is felhasználhatóak a radikális Iszlám népszerűsítésére.

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Az idő sürget minket. El kell azonban árulnom Önöknek, hogy én személy szerint kedvezően fogadtam a jelentést, hiszen megértettem, hogy lényegében egyrészről az azonosításra és felismerésre, másrészről pedig a visszaszorításra korlátozódik.

Szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban a terroristák toborzásával kellett volna foglalkoznunk. A szomszédunkban, a Közel-Keleten van egy „akadémia”, amely terroristákat képez. Miért van ez? 60 évig mi, európaiak nem próbáltuk megoldani a problémájukat, de nem is volt erre semmi okunk.

Ma hasonló helyzet kezd körvonalazódni, és boldog vagyok, hogy egy nappal Koszovó függetlenségének kihirdetését követően lehetőségem nyílt felszólalni.

Mindannyian tudják, hogy kellemetlen események még mindig előfordulhatnak azon a területen a jövőben. Mi lesz, ha a mitrovicai szerbek jelét adják ellenállásuknak vagy elégedetlenségüknek? Őket is terroristáknak fogjuk bélyegezni?

Meg kell vizsgálnunk az olyan terroristák előbukkanása mögött rejlő okokat, akik hajlandóak megtámadni azt az európai rendszert, amelyik nem támogatja őket.

  Jim Allister (NI). – Elnök úr! Észak-Írországot képviselem itt a Házban, egy olyan régiót, amelyet, ahogyan azt mindannyian tudják, több évtizeden keresztül sújtott az elvakult terrorizmus. Ezekre a tapasztalatokra építve két dolgot szeretnék előhozni a vita során.

Először is a terrorizmus elleni küzdelmen soha nem szabad enyhíteni. Ha elkezdünk alkudozni a terrorizmussal, ha a terrorista foglyoknak különleges jogállást, vagy akár végül korábbi szabadon bocsátást biztosítunk, akkor igen hamar Észak-Írország sorsára jutunk, ahol a kormányban bűnbánatot nem tanúsító terroristák vannak. Az engedmények csupán meghozzák a terroristák – csillapíthatatlan – étvágyát.

A második dolog, amit mondani szeretnék: tény, hogy az állam általi visszaélés helytelen, a másik oldalon azonban hasonlóan hibás az a naiv hozzáállás, amelyet a jelentés sugároz; emberi jogokat ruházni terroristákra abban a hitben, hogy ez majd semlegesíti őket, tulajdonképpen csak erősíti helyzetüket, hiszen mesterien aknázzák ki és fordítják előnyükre ezeket a jogokat, miközben ők áldozataiktól továbbra is megtagadják a legalapvetőbb jogot: az élethez való jogot.

Ennek a halálos stratégiának a túlkapásai miatt a társadalom védelme néha megköveteli, hogy választani kelljen a terroristák jogai és az ártatlanok jogai között. Ilyen körülmények között én személy szerint a társadalom saját védelmével kapcsolatos jogát választom a terroristák képzelt emberi jogaival szemben. A terrorizmus elleni küzdelem a jó és a rossz között dúló harc, és ha szükséges, akkor a társadalom jogait a terroristák jogai fölé kell helyezni.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Először is megismételném, hogy a terrorizmus elleni könyörtelen küzdelmet a törvényesség keretein belül, tiszteletben tartva a jogállamiságot, az alapvető jogok megsértése nélkül kell megvívnunk. Nem tudom, hogy valóban a terrorizmus-e az Unió polgárainak biztonságát fenyegető legnagyobb veszély – ahogyan ezt a jelentés állítja –, de egyetértek Deprez úrral a tekintetben, hogy ez mindenképpen az egyik legnagyobb veszélyforrás. Úgy gondolom, hogy amennyiben alábecsüljük ezt a fenyegetést, abban az esetben képtelenek leszünk hatékonyan harcolni ellene és fokozni polgáraink biztonságát. Én ezért a javasolt módosítások ellen szavazok.

A terrorizmus nem csak azoknak az országoknak a polgárait érinti, amelyek elszenvedték a támadásokat, hanem mindenki más biztonságát is veszélyezteti. A terrorizmus félelmet és terrortól való rettegést generál. A terrorizmus a fanatizmus egy olyan irracionális megnyilvánulása, amely figyelmen kívül hagyja az élet értékét és az emberi méltóságot. Mind az Unió, mind Frattini biztos úr elsőszámú prioritásként nevezte meg a terrorizmus elleni küzdelmet. Olyan globális stratégiára van szükség, amely képes lerombolni a terrorista hálózatokat. Fontos, hogy ez a stratégia felismerje a megelőzés jelentőségét, ideértve a terroristák toborzása és az erőszakos radikalizmushoz vezető tényezők elleni harcot is.

Igen fontos a radikalizmushoz vezető okok, indítékok és folyamatok elemzése és megértése, és ez kiemelten vonatkozik a tagállamainkban élő fiatalokra. Kijelenthetjük, hogy az integrációs folyamatokban előfordultak kudarcok is. Egyetértek azzal, hogy a terrorista tevékenységek támogatására irányuló terrorista propagandát a jogon belül és a szólásszabadság tiszteletben tartásának határain belül meg kell előzni.

Ebből kifolyólag egyet kell értenem Mayor úrral a tekintetben, hogy egy európai kezdeményezést, különösen ezen a területen belül, nem szabad a nemzeti választási stratégiákat népszerűsítő politikai platformként használni.

  Inger Segelström (PSE). – (SV) Elnök úr! Először is köszönetet mondanék Deprez úrnak a jelentésért, és a terrorizmusról való, igen időszerű eszmecseréért. Úgy érzem ez pont megfelelő időben történt, hiszen az idei a kultúrák közötti párbeszéd európai éve.

Véleményem szerint a jelentés nem mutatja be kellőképpen, hogy az emberek – különösen a fiatal férfiak – miként válnak terroristává és hogy miképpen veszik rá őket arra, hogy terroristává váljanak, és helyezzék magukat a demokratikus társadalmon kívülre. Ha körbenézünk, nem hunyhatunk szemet a tapasztalt szegénység és nyilvánvaló igazságtalanságok felett. Rengeteg olyan fiatal van, akinek nem tudunk képzést, munkahelyet, lakást, vagy akár reményt kínálni a jövőre. Ez az állapot a fanatizmus melegágya; ebben a helyzetben és itt lehetséges a fiatalokat rávenni arra, hogy több jogot követeljenek csoportjuknak vagy népüknek. Ennek a témának az elemzése hiányzik a jelentésből.

Arra bátorítanám Önöket, hogy szavazzák meg a 12. módosítást, hiszen a terroristapropaganda ma már elsősorban az interneten terjed, és az itt jelenlévők közül erre túl kevesen látnak rá és kevesen képesek ezt ellenőrizni. Ez generációs kérdés, bővítenünk kell tudásunkat a toborzással kapcsolatban és fejlődnünk kell ennek megelőzésében is. Ettől eltekintve támogatom a PSE képviselőcsoport módosításait.

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr. Hálás köszönetem Deprez és Guardans Cambó uraknak hozzászólásukért. Úgy gondolom véleményük egyezik képviselősportunk álláspontjával.

A jelentés címe: „A terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezők”. Az előttem felszólalók már üdvözölték a tényt, hogy ezt a témát tárgyaljuk és úgy vélem, igazuk van. Nem ez az első alkalom azonban, hogy erről beszélünk. Az Európai Parlament, de az egész Európai Unió is megvitatta már a gyűlöletet prédikálók kérdését, és tettek olyan megelőző intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a pénzek terrorista szervezetekhez történő áramlását. Ezek minden bizonnyal nagyon hasznos intézkedések.

E tekintetben úgy érzem, hogy a jelentés nagyrészt helyesen méri fel a helyzetet. Talán egy kicsit túlzás az internetet minden gonosz forrásának, vagy akár egy teljesen biztonságos menedéknek tekinteni. Nem vitás, hogy a világháló olyan tér, amelyik pont annyira tükrözi az aktuális társadalmi trendeket, mint amennyire azt a valós élet is teszi, és nem hiszem, hogy minden energiánkat arra kellene fordítanunk, hogy ezt egyszer és mindenkorra elfojtsuk. Egyszerűen nem leszünk képesek erre.

Marad a kérdés azonban, hogy akkor viszont mit tehetünk helyette? Korábban már beszéltünk az audiovizuális szolgáltatásokról, az itt felmerülő kérdés pedig a következő: miért nem tesz az Európai Unió lépéseket, ha egyszer látja, hogy az EU területén belül bizonyos csatornák konkrétan gyermekeket célzó gyűlölködő műsorokat sugároznak?

Az egyik Hezbollah műsorban például egy Mickey egérnek öltözött figura zsidó telepeseket támad meg. Ennek a célja, hogy a fiatal palesztin gyermekeket népük történelmére tanítsa. Ebben a bizonyos esetben nem egy tagállam lépett közbe, hogy véget vessen a problémának. Helyette a Walt Disney cég érvényesítette szerzői jogait a Mickey egér figura felett, és a sorozat végén Mickey egeret megölte egy zsidó telepes.

Mindezt ráadásul Európa területén belül sugározták! Hogyan lehetséges, hogy a Hezbollah továbbra sem szerepel az EU terrorista szervezeteket tömörítő listáján? Nemrég érdekes beszélgetést folytattunk Dick Martyval erről a kérdésről. Általánosságban véve úgy gondolom, hogy a terrorizmus egészének korlátozása érdekében további építőkockákra van szükségünk. Ezek közé sorolom természetesen a terrorizmus gyökereinek felszámolását az érintett országokban, például az egységügyi rendszerek és oktatási rendszerek kialakításán és az infrastruktúra kiépítésén keresztül. Nem szabad hagynunk, hogy ezeket a szolgáltatásokat az emberek olyan terrorista szervezetektől kapják meg, mint például a Hamasz a Gázai-övezetben, vagy a Hezbollah, hiszen ezek a társadalmi menedékhelyek azok a helyek, ahol ezek a szervezetek támogatókat és követőket toboroznak.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
Alelnök

  Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). – (ES) Elnök úr! A ma a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett ajánlásra irányuló javaslatunk célja, hogy hozzájáruljon az intézmények és a civil társadalom arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy eltávolítsa a terroristák támogatását és toborzását elősegítő tényezőket.

Tisztelt Frattini úr! Hosszú és kemény munka áll a mögött, hogy ez ma a Ház elé juthatott, de nincs kétségem afelől, hogy a holnapi szavazás kárpótol minket ezért. A javaslat az iszlám szélsőségesség ellen irányul, amely egy olyan új jelenség az EU-n belül, amely megfontolást és az ez ellen ható eszközöket igényel.

Ez azonban könnyen összeköthető lehet bármilyen másik, a patriotizmus és a zászlók között életre keltett terrorista mozgalommal is. Ezért kérjük a Bizottságtól azt, hogy a terrorizmusellenes kerethatározatban tekintse az apológiát is bűncselekménynek. Kívánatos lenne, ha ezt a bűncselekményt harmonizálni lehetne mind a 27 tagállamon belül, de szeretném újfent kiemelni, hogy mindezt csak a szólásszabadság legszigorúbb tiszteletben tartásával szabad végrehajtani.

A radikalizmus visszaszorításának és megelőzésének párhuzamosan kell zajlania. Amennyiben meg kívánjuk előzni a radikalizmust, abban az esetben oktatást és integrációt kell biztosítanunk annak a 13 millió muzulmánnak, aki jelenleg az Európai Unióban él, és el kell kerülnünk ennek a teljes népesség 3,5%-át kitevő csoportnak a megbélyegzését. Az EU külkapcsolatainak szempontjából párbeszédre van szükség, nem pedig a civilizációk közötti összecsapásra. Ez az oka annak, hogy az ENSZ által elfogadott „civilizációk szövetségére” utalunk, és ezért nem tudjuk megérteni, hogy egyes képviselők miért utasítják el csípőből ezt.

Ez a kultúrák közötti párbeszéd európai éve. Nem szeretnénk segédkezni a vallás elferdítésében: bátorítanunk kell a társadalmi részvételt és a párbeszédet. Mindez csupán példa az ajánlás néhány eredményére. Vajon ezek az állítások olyan romboló hatásúak, hogy a tisztelt felszólaló egyszerűen nem volt képes szembenézni velük?

Weber úr! Meg kell jegyeznem, hogy Mayor Oreja úr nem tett eleget a parlamenti etikettnek azzal, hogy elmulasztotta megindokolni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, hogy először is miért szavazott a jelentés ellen, majd miért utasította el azt. Azzal, hogy megszállottan igyekszik a Parlament felé bizonygatni, hogy nemzeti szinten milyen szisztematikus ellenállásba ütközik, igen sokat elárul az előző felszólaló demokratikus álláspontjáról. Amennyiben szeretnék fejlődést felmutatni a demokrácia területén, úgy ez a fajta hozzáállás nem lesz különösebben hasznos; e Ház működése és hatékonysága a konszenzuson alapul, nem pedig a szemellenzős pózoláson.

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű jelentés és szinte teljes mértékben osztom kollégám, és képviselőcsoport-vezetőm, Deprez úr véleményét. Nem értek egyet azonban sem vele, sem másokkal a terrorizmus-ellenes jogszabályok hatályát illetően.

Nem hiszem, hogy hasznos lenne bűncselekménnyé tenni a terrorizmus igazolását, vagy az az iránti apológiát. Úgy gondolom továbbá, hogy az „igazolás” kifejezés is problémás. Ahogyan erről többen is tárgyaltunk Dick Martyval a terrorista feketelisták és a vagyon befagyasztásának kapcsán, a jogszabályoknak igazságosnak és hatékonynak kell maradniuk, ahhoz, hogy továbbra is hitelesek és fenntarthatók maradjanak és hogy a közvélemény támogatását is élvezze. Amennyiben a büntetőjognak a javaslat alapján történő bővítése túlmegy a tetteken és szándékokon, és a vélemények, fejtegetések, esetenként a fantázia területére csúszik át, az magában hordozza a gondolati bűncselekmény igen komoly veszélyét is.

Mindez katasztrofális hatással lehet a szólásszabadságra, ha például kijelenteném azt, hogy megértem, hogy a törökországi kurdok miért éreztek dühöt és elégedetlenséget kultúrájuk, nyelvük és identitásuk elnyomása, valamint politikai célkitűzéseik elutasítása miatt, akkor ez a részemről a Kurd Munkáspárt bombáinak igazolását jelenti?

Nem nagyon van a Képviselőházban olyan ember – vagy talán sajnos akad egy pár – aki ne dicsőítené Nelson Mandelát. Mégis, az ANC az elnyomó apartheid állam elleni küzdelem során követett el terrorcselekményeket. Több olyan, szabadságharcosi múlttal rendelkező személy is van, aki ma államférfi, és aki a múltban képviselőházunk díszvendége volt.

Egy torzonborz liberális lennék tehát, akit csak a szólásszabadság érdekel? Nem, hiszen a jognak hatékonynak kell lennie. Már így is megfelelő mértékben kriminalizáltuk a terrorista cselekmények elkövetésére való buzdítást. Ez pedig nagy teret ad az olyan magatartás és beszéd megcélzására, amelynek célja a terrorista cselekményekre való buzdítás.

Az elmúlt hét során az Egyesült Királyság második legfőbb bírósága, a Fellebbviteli Bíróság, öt, dzsihádista anyagok birtoklása miatt őrizetbe vett egyén ítéletét semmisítette meg pontosan azért, mert nem volt olyan bizonyíték, amely a terrorizmus buzdítására irányuló szándékra utalt. Az ügyben eredetileg hozott ítéletek haragot váltottak ki azoknak a körében – és itt nagy részben fiatal muzulmánokról van szó – akik az Európai Unió és az Egyesült Államok külpolitikájáról szeretnének beszélgetni és vitázni és kritizálni azt. Mindez nem segít a terrorizmus elleni küzdelemben. Mindemellett ezek a bírósági ügyek, összeomlásuk folytán, zavart és káoszt eredményeztek a jogi rendszerben, és ez a terroristák malmára hajtja a vizet.

A bűnösséget állapítsuk meg továbbra is az izgatás bűncselekménye alapján, és ne kalandozzunk el a dicsőítés és az apológia területeire!

  Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök úr! Én is szeretném elmondani, mennyire örülök egyrészről a jelentésnek, másrészről pedig a biztos úr szavainak és szándékainak. Hazámban, Hollandiában is nagy port vert fel a radikalizmus és annak szomorú következményei. Tanúi voltunk, ahogy szörnyű módon meggyilkoltak egy holland televíziós producert, az elkövetők pedig ilyen radikalizált körökből érkező fiatalok voltak. Itt egy kis csoportról van szó, de tetteiknek súlyos következményei vannak. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk együtt dolgozni és hogy minden szükséges lépést megtegyünk annak érdekében, hogy lenyomozzuk és elkülönítsük az olyan csoportokat vagy egyéneket, akik terrorista támadásokat követhetnek el.

Szintén életbevágóan fontos a radikalizmus megelőzése, ahogyan ezt már az előttem szólók is említették. A lényeg, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük azokat a csoportokat, amelyek erőszakhoz folyamodhatnak. A radikalizmus ráadásul nem vezet minden esetben erőszakhoz, bár természetesen mindenképpen rossz, ha a fiatalok elszigetelve érzik magukat a társadalomtól, és nem kívánnak részt venni abban. Tapasztalataink azt mutatják, hogy azon is sok minden múlik, hogy a radikalizmus visszaszorításával foglalkozó politika a helyi hatóságokat célozza-e meg. Fontos továbbá az is, hogy mit lehet tenni a börtönökön belül, vagy akár az, hogy az oktatás területén hogyan lehet megelőzni az internettel való visszaélést. Többnyire azonban még mindig a helyi hatóságok azok a szervek, amelyek a közösségeken belül aktívan foglalkozhatnak a radikalizálódás okaival, és követhetik nyomon az erre fogékony fiatalokat. Véleményem szerint az Európai Unió – és különösen a biztos úr – hatalmas szerepet játszhat a különböző városokban gyűjtött adatok egyesítésében. Múlt héten képviselőcsoportunk munkalátogatást tett Rotterdamban, egy olyan városba, ahol rengeteget tesznek a radikalizmus megelőzése ellen, valamint azért, hogy olyan csoportokhoz kerülhessenek közel, amelyek erre fogékonyak.

Fontos továbbá az is, hogy szélesebb körű párbeszédet folytassunk az országainkon belüli muzulmán közösségekkel. A terrorizmusban résztvevő fiatalok közül néhányan ezekből a nagyobb közösségekből kerülnek ki, és ha elkülönítjük ezt a nagyobb csoportot, akkor soha nem tudunk majd eljutni a kisebb csoporthoz. Ezért fontos tehát, hogy párbeszédet alakítsunk ki, azzal az alapfeltevéssel, hogy a társadalmunk berkein belül élő muzulmán közösségek hatalmas többsége elhatárolódik hitük e perverz módon történő elferdítésétől, és fontos továbbá az is, hogy képviselőcsoportom az idén is – a kultúrák közötti párbeszéd évében is – igen sok energiát fektet ebbe a párbeszédbe.

  Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Köszönöm Elnök úr és biztos úr! Az EU-nak egyértelműen jeleznie kell, hogy a terrorizmus elleni harc, mind szimbolikus, mind pedig gyakorlati értelemben véve az összetartás kinyilvánítása. Az Europolnak több erőforrásra van szüksége, hogy együtt tudjon működni nemzetbiztonsági szervekkel és eredményeket tudjon felmutatni. Ezt különösen jól szemléltetik a Mohammed karikatúrák újraélesztése feletti zúgolódást követő zavargások.

Ahogyan az itt is elhangzott, a terrorizmus elleni küzdelmet jogi és arányos eszközökkel kell megvívni. A CIA európai repülőútjait, a kínzásokat, színlelt kivégzéseket és szimulált vízbefojtást – amelynek megtörténtét közben a CIA is elismerte – szigorúan el kell ítélni, csakúgy mint a különleges titkos börtönök kialakítását. Az a véleményem, Frattini úr, hogy ezekben az esetekben az EU-nak sokkal erőteljesebben kellett volna fellépnie.

Jó dolognak tartom, hogy a jelentés tágabb megközelítést alkalmaz és olyan tényezőkkel foglalkozik, amelyek hozzájárulnak azoknak a csoportoknak a növekvő támogatottságához és megújuló toborzásához, amelyek az erőszakot és a szektarianizmust választják, elutasítva társadalmi modellünket.

Az a tény, hogy az elmúlt évek szörnyűségeinek elkövetői Európában születtek vagy nőttek fel, ébresztőként kell, hogy szolgáljon számunkra, hogy saját társadalmainkat is kritikusabb szemmel szemléljük. Párbeszédre és őszinte tárgyalásokra van szükség integrációs és vízumpolitikánkat illetően. Itt már nem lehet és nem is szabad kikerülni a nehéz kérdéseket. Számomra azonban egy dolog teljesen egyértelmű, ez pedig az álláspontunk arról, hogy mi legyen közös szabályozásunk alapja. Az éppen aktuális vita Nagy-Britanniában a sharia joggal kapcsolatban azt mutatja, hogy a jó szándék gyakran többet árt, mint használ.

Azt is biztosítanunk kell, hogy a közösségi jogszabályok ne veszélyeztessenek vagy toljanak félre olyan fontos alkotmányos elveket, mint amelyek például a szólásszabadságot is szabályozzák. A jelentés egy új fogalomnak, a „terrorizmus igazolásának” a kerethatározatba történő bevezetéséről beszél. Én ezt igen sajnálatosnak tartom. Nem azért, mert nem tartom jó ötletnek azt, hogy minden tagállam megfelelő jogszabályokkal rendelkezzen az izgatás és felbujtás megakadályozására, hanem mert nehéz, hacsak nem lehetetlen olyan meghatározást szolgáltatni, amelyet egységesen lehet alkalmazni és amely nem vezet értelmezési problémákhoz. Az egyik oldalon ott van az a nagyon fontos feladat, hogy új módszereket dolgozzunk ki a terrorizmus elleni és az életek megmentéséért folytatott harcban. A másik oldalon a szólásszabadságot és Európában a jogbiztonság magas szinten tartásával kapcsolatos aggályt találjuk. A feladat, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Ha a fanatikusok ártatlan emberéleteket oltanak ki és bombamerényleteket hajtanak végre demokratikus társadalmak ellen, akkor már elkéstünk. Pontosan ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk – ahogyan ezt Frattini biztos úr is mondta – a megelőzés érdekében. A párbeszéd a tolerancia kulcsa, és erre kellene összpontosítanunk. Ezen kívül azonban jobb rendőri együttműködésre és adatcserére is szükség van; minden olyan eszközt meg kell erősítenünk, amely felhasználható az EU határain belül és kívül.

Különösen üdvözlöm azt, hogy a biztos úr az áldozatok megsegítésének fontosságára is felhívta a figyelmet. Itt nem csak a toleranciáról van szó, hanem gyakorlati intézkedésekről is. Szeretném hangsúlyozni, hogy felügyelnünk kell a gyűlölet prédikálóit, ez kulcsfontosságú. Az így megszerzett információt fel kell dolgozni, majd megtenni a szükséges lépéseket. A terrorizmus dicsőítése elfogadhatatlan, tehát az ilyen bűncselekmények ellen társadalmunkon belül zérótoleranciás stratégiát kell alkalmazni.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egy ilyen témán belül, amelyről mindig nagyon komoly párbeszéd folyik a Házon belül, megint felütötték a fejüket a nemzeti viták a jelentéssel kapcsolatban.

  Manfred Weber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Az ALDE képviselőcsoport tagjai megkérdezték tőlem, hogy a PPE-DE hogyan fog szavazni. Szeretném megismételni, hogy a PPE-DE Csoport 95%-ban egyetért a jelentés tartalmával. Szeretném továbbá kiemelni, hogy igen szomorúnak tartom azt, hogy két spanyol kolléga – az ALDE képviselője és a PSE képviselője – támadást intézett a PPE-DE csoport ellen a mai nap folyamán. Sajnálatosnak tartom, hogy belpolitikai kérdések akadályoznak meg minket abban, hogy egyetértésre jussunk a Parlamenten belül.

Aki azt szeretné, hogy a holnapi nap során a Ház képes legyen komoly döntést hozni, azt megkérem, hogy támogassa a PPE-DE módosításokat. Az indítvány lényegén nem változtatunk, eltávolítjuk viszont a belpolitikai szempontokat. Aki tehát szeretné megfogni a PPE-DE képviselőcsoport kinyújtott kezét, ezt a holnapi nap folyamán megteheti.

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr! Nagyon örülök, hogy ismét megengedi, hogy hozzászóljunk, hiszen ez egy másik vita során másképp lett elintézve. Pirker úr és jómagam nem mindig találkozunk szemtől szemben, gyakran bocsátkozunk vitába – bár ezt nagy élvezettel és buzgalommal tesszük – most azonban úgy gondolom igaza van abban, hogy ezeket a vitákat nem szabad nemzeti érdekek előmozdításának érdekében felhasználni. Ez bomlasztó hatással bír és csupán hamis kompromisszumokhoz vezet.

Meggyőződésem, hogy a Ház spanyol tagjai másképp válaszolnának. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az ilyen dolgokat gyakran rángatják bele a nemzeti jellegű vitákba. Kezd egy kicsit elegem lenni abból, hogy – nem először – ping-pong labdának használnak minket ezekben az ügyekben a PPE-DE és a PSE között. Boldog vagyok azonban, hogy a liberálisok sikeresen jártak közben és állnak továbbra is a kihívás elé.

Észak-ír kollegánk sajnálatos módón már nincs jelen. Ezt kifejezetten szemtelennek tartom, hiszen tett egy számomra teljesen elképesztő kijelentést, mégpedig, hogy a terroristák nem rendelkeznek ugyanazokkal az alapvető emberi jogokkal, mint bárki más. Pontosan ez az pedig ami megkülönböztet minket a terroristáktól: az a tény, hogy az emberi jogokat univerzálisnak tartjuk. Megengedhetetlen, hogy úgy tűnjön, hogy a Ház bármikor is más álláspontot képviselhet.

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – Elnök úr! A vita fontosságára tekintettel egy kérdést szeretnék intézni a PPE-DE képviselőcsoporthoz. Felmerült a kérdés, hogy amennyiben a PPE-DE csoport támogatná a jelentést, abban az esetben visszavonná a spanyol belpolitikával kapcsolatos elemeket és erre megkérné a többi képviselőcsoportot is. Kérdezném a PPE-DE csoport képviselőjét, hogy melyik, a csoport által előterjesztett módosítás kapcsolódik a spanyol politikához? Érdekes lenne erre válasz kapni, hiszen így nyilvánossá válna, hogy a PPE-DE csoport mely módosításai szólnak a spanyol belügyekről. Az 1. módosítás ENSZ-re vonatkozó utalását szeretnék törölni? Az ENSZ-re történő utalást szeretnék törölni? Koherensnek kell lenni. Az egyetlen személy, aki belekeverni a belpolitikát az nem más, mint Mayor Oreja úr, aki még arra sem vette a fáradságot, hogy ma megjelenjen közöttünk.

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Igen hálás lennék ha valaki, aki támogatja a dicsőítés bűncselekménnyé tételéről szóló módosítást, megpróbálna válaszolni az általam felvetett problémákra. Először is attól félek, hogy mindez szörnyű hatással lesz szólásszabadságra, másodszor pedig nem látom, hogy hogyan lehetne ezt működőképessé tenni.

Hogyan függ össze egy terrorista cselekmény dicsőítése és egy terrorista cselekmény elkövetése? Úgy tűnik ezzel kapcsolatban jogi problémák merültek fel – ahogy ez az angol Fellebbviteli Bíróságon is kiderült a múlt hét során – hiszen dicsőítés esetén nincsen közvetlen összefüggés egy új terrorista cselekménnyel, míg felbujtás vagy izgatás esetén természetesen van. Ha ez ember csupán csak „dicsőít” egy terrorista cselekményt, akkor mi a közvetlen kapcsolat e között és egy új cselekmény elkövetése között?

Amennyiben erre a kapcsolatra nem lehet rávilágítani, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a bíróságokon gyengül pozíciónk és rosszabb helyzetbe kerülünk, mint amilyenből indultunk. Hálás lennék, ha valaki, aki támogatja az apológia vagy a dicsőítés bűncselekménnyé nyilvánítását, felvilágosítana a témával kapcsolatban, mert egyelőre nem látok tisztán.

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy a mai vita komoly politikai jelentőséggel bír. Hiszem továbbá azt is, hogy közösen kell egy olyan széles körben elfogadott politikai megoldást kidolgoznunk, amely egy, az egész emberiség vagy legalább a parlamenti képviselőcsoportok nagy többsége számára elfogadható jelentés tárgyát képezheti.

Nincs kétségem afelől, hogy a jelenkor terroristái egy újfajta globális diktatúrát szeretnének létrehozni. Az elmúlt évszázadban több hatalmas diktatúrát is megfigyelhettünk, most azonban a diktatúra egy olyan formáját láthatjuk kibontakozni., amely a legalapvetőbb jog, nevezetesen az élethez való jog megsértésén alapul. Egyértelmű továbbá az is, hogy ez a stratégia, az erőszakkal és a gyűlölettel együtt, sajnálatos módon globális stratégiává vált.

Pontosan ez az, amiért a reakciónk nem állhat csupán a rendőri szervek és információs szolgáltatások együttműködéséből. Egy olyan politikai reakcióra is szükség van, amelyik elhárítja és eltávolítja a terrorizmushoz vezető okokat. Úgy gondolom, és ezt önök közül sokan úgyszintén kiemelték, hogy a megelőzés a gyűlölet és a gyűlöletet kiváltó okok, az erőszak igazolása nélküli kiirtását takarja, hiszen a minket fenyegető legkomolyabb fenyegetés nem más, minthogy elkezdjük az erőszak igazolását. A gyűlölet megszüntetését e nélkül kell véghez vinnünk.

Valaki megemlítette civilizációk közötti összecsapást. Véleményem szerint ez a teória igen gyenge lábakon áll. Én személy szerint nem vagyok arról meggyőződve, hogy jelenleg a civilizációk összecsapása folyik. Meggyőződésem, hogy létezik egy belső konfliktus az iszlám világon belül, nevezetesen a vallási üzeneteket elferdítő kisebbség és a muzulmánok nagy többsége között, akik meglátásom szerint teljes mértékben békeszerető, tolerancia után áhítozó emberek. Amennyiben célunk, az hogy politikai választ szolgáltassunk, abban az esetben, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az egyetlen opciónk a reformista, békeszerető iszlám megerősítése a se nem reformista, se nem békeszerető kisebbség ellen.

Az előbb említett intézkedések politikai és nem rendfenntartó vagy biztonsági jellegűek. Az előbb már utaltam az áldozatok jogaira és úgy gondolom, hogy ezen a területen van még tennivaló. Az áldozatok jogaival többet kell foglalkoznunk, mint tettük azt a múltban, a célból, hogy a gyakorlatban is tudjunk nekik segítséget nyújtani, ami – higgyék el nekem, ez így van – nem csupán pénzügyi támogatást jelent. A túlélők, valamint a támadások és gyilkosságok áldozatainak hozzátartozói estében ez a társadalomba történő újbóli integrációt jelenti az elszenvedett szörnyű traumát követően. Az áldozatoknak ezen kívül ahhoz is joguk van, hogy ne maradjanak egyedül a támadás túlélését és rokonaik vagy szeretteik elvesztését követően.

Valaki azt mondta, hogy meg kell értenünk a terrorizmus okait. Ezzel egyetértek, de úgy gondolom, hogy nagyon kell figyelnünk arra, hogy ez irányú próbálkozásaink eredményeképpen ne kölcsönözzünk törvényességet a terrorista csoportoknak, szervezeteknek vagy módszereknek. Megérteni egy dolog, és jogszerűséget kölcsönözni nekik egy másik; a kettő között alapvető különbség van.

Végezetül egy utolsó pontot szeretnék megemlíteni. Meglátásom szerint az Európai Unió meghatározó szerepet játszhatna a világpolitikában, ha képes lenne valami olyat elérni, amit eddig még senkinek sem sikerült. Ez a valami pedig az lenne, hogy rávegyék az ENSZ-t arra, hogy végre valahára elfogadja a terrorizmus meghatározásáról szóló nemzetközi egyezményt. Ez a meghatározás azonban továbbra sem létezik, és ez számos problémát okoz számunkra Európán kívül. Európa rendelkezik saját fogalommeghatározással, de – mint azt tudják – az ENSZ Közgyűlésének bizonyos tagállamai azonban még mindig nem támogatják egy terrorizmusról szóló ENSZ egyezmény tartalmát vagy folyamatát.

Úgy gondolom, hogy ebben a témában Európa tényleg egységes, és képes lehet valami ahhoz hasonlót véghezvinni, mint amit a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kapcsán sikerült elérnünk: rávenni az ENSZ-t, hogy nyilvánítson véleményt egy lényeges, egységes európai állásponttal kapcsolatban, ezáltal globális jogszerűséget kölcsönözve a terrorizmusra történő reagálásnak. Ha a terrorizmus globális szintű, akkor az erre adott válasznak határozottnak és hasonlóan globális szintűnek kell lennie.

  Gérard Deprez, előadó. – (FR) Elnök úr! A vita lezárásaképpen három megjegyzést fűznék hozzá.

Először is, ha meghallgatjuk a biztos urat, majd a többi felszólalót, az első dolog, ami szembeötlő – már ami a jelenség elemzését, a fenyegetés komolyságát, valamint a megelőző és visszaszorító intézkedés közötti egyensúlyt illeti –, hogy amint a dolgok működésére terelődik a szó, egyből kiderül, hogy sok dologban egyetértünk: mi szorul elemzésre, mit kell megelőznünk és, hogy mit kell visszaszorítanunk.

Másodszor is sajnos úgy érzem, hogy amikor bizonyos olyan elemekre kerül a sor, amelyek nagyobb szimbolikus értéket képviselnek, mint a többi elem, akkor ezeket illetően nem fogjuk elérni a szükséges konszenzust a holnapi nap folyamán. Én személy szerint ezt sajnálnám, hiszen miután megvizsgáltam a módosítások listáját, számomra úgy tűnik, hogy az eltérések többsége inkább szimbolikus jellegű, mint lényegi. Az a probléma, hogy e szimbolikus érdekellentéteket csökkenteni lehetne, ha a felek tennének egy gesztust, és ez nem igazán jellemző a parlament képviselőcsoportjaira.

Harmadszor pedig néhány megjegyzést intéznék bizonyos itt jelenlevő képviselők irányába, gondolok itt elsősorban – és ezzel Alvaro úr is egyetért – észak-ír képviselőtársamra, aki úgy gondolja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására nincs szükség a terrorizmus ellen folytatott harc során. Ezt a hozzáállást nagyon veszélyesnek tartom azokra az értékekre nézve, amelyekre társadalmunk épül. Egy nap egy államfőt láttam nyilatkozni a televízióban, egy európai államfőt, aki azt mondta, hogy egy késsel a kezében megkeresné a terroristákat és mindegyiket meggyilkolná. A szóban forgó kormány ma már ott tart, hogy megmérgezi politikai ellenfeleit, hagyja, hogy újságíróit meggyilkolják és olyan választásokat ír ki, amelyek elvileg szabadok, de ugyanakkor tisztességtelenek is lehetnek. Ha a terrorizmus elleni küzdelem során az emberi jogokkal játszunk, akkor fennáll a veszélye annak, hogy demokratikus társadalmainkon belül elfogadhatatlan hanyatlás indul meg.

Ludford asszony is részletesen faggatott minket a terrorizmus irányába mutatott apológia problémájának kapcsán. Nem tudok nagyon alaposan válaszolni ezekre a kérdésekre, ezért csak annyit mondanék, hogy én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadója vagyok, ennek feltételeivel ő is tisztában van, és amikor nézeteimet megosztottam önökkel az előbb, azokat a bizottság által elfogadott jelentés 10. bekezdésére alapoztam, amely egyértelműen kimondja, kedves Ludford asszony, hogy a bizottság, és így a Parlament, nyilvános vitát követel meg ennek és ennek a kerethatározatnak a módosítását illetően, hogy annak hatálya alá tartozzon a terrorizmus igazolása is.

Nem kifogásokat hoztam fel tehát, hanem egész egyszerűen azt ismételtem meg, amit az Állampolgári Jogi Bizottság elfogadott, ennek ellenére azonban közvetlenül hozzá intézem válaszom. Ami a terrorizmus irányába mutatott apológiát illeti, az apológia egyenlő a felbujtással, és véleményem szerint ez bűncselekmény.

  President. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Lena Ek (ALDE), írásban. – (SV) A terrorizmus elleni harcot csak nyitott, demokratikus és igazságos társadalomhoz méltó módon szabad megvívni. Életbevágóan fontos, hogy egy nyitott társadalmat fenyegető veszélyekre egy nyitott társadalom módszereivel reagáljunk.

Az emberi jogok és a jogállamiság védelmével kell egyensúlyoznunk intézkedéseinket, és nem szabad olyan intézkedésekhez folyamodnunk, amelyek veszélyeztetik a személyes sértetlenséget.

Ezért tehát úgy döntöttem, hogy Deprez úr, Tanácshoz intézett, a terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezőkről szóló ajánlásra irányuló javaslat ellen szavazok.

  Daciana Octavia Sârbu (PSE) , írásban. – (RO) Az EU intézmények közötti, a terrorizmus elleni harcot illető együttműködés tökéletesítésre szorul, figyelembe véve, hogy a jelenség fokozódott.

Az a véleményem, hogy a terrorizmus az európai értékek, globális stabilitás és a béke első számú ellenségévé lépett elő. Ha felidézzük a 2001. szeptember 11-én történt eseményeket, vagy a pár éve Madridban elkövetett merényletet máris egy olyan kép jelenik meg, amelyik tökéletes egyvelege a horrornak, a félelemnek és a szenvedésnek.

Az európai intézmények részéről olyan stratégia kidolgozására lett volna szükség, amelynek segítségével megismerkedhettek volna ezzel a jelenséggel és visszaszoríthatták és megszüntethették volna azt, az azóta eltelt idő során. Ebben a témában a lehető legalaposabb tanulmányra van szükség: hogy feltárjuk az okokat, hogy rájöjjünk mi táplálja a terroristák gyűlöletét, hogy mi az ami miatt képesek életüket áldozni és mártírként meghalni, hogy kiért halnak mártírhalált, hogy hogyan zajlik a toborzás, hogy ki finanszírozza ezt, és hogy miként tudunk közbeavatkozni, hogy visszaszorítsuk ezt a jelenséget.

Annak érdekében tehát, hogy az EU érdekében választ kapjunk minderre és képesek legyünk ezeket szabályozni az európai intézményeknek a stratégia kidolgozásával kellene foglalkozniuk.

Ez jól szemléltetné az EU egységét és erejét az egész világ felé.