Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 18., Hétfő - Strasbourg

26. Az EU piaci hozzáférés biztosítása az európai vállalatok számára (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Guardans Cambó úr jelentése (A6-0002/2008) a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében, az európai vállalatok számára piaci hozzáférés biztosítására irányuló uniós stratégiáról. (2007/2185(INI)).

  Ignasi Guardans Cambó, előadó. − (ES) Elnök úr! A Lisszaboni Stratégiáról és annak az európai növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatásairól szóló vita során, sajnálatos módon a külkereskedelem kérdése nem kapott kellő figyelmet, az Európai Unión belüli versenyképességi, növekedési és foglalkoztatottsági stratégia lényeges részeként. Azóta továbbhaladtunk, az Európai Bizottság javított a helyzeten és a külkereskedelmet ma már egyértelműen annak a struktúrának egyik pilléreként kezeli, amely az Európai Unión belüli növekedéshez és jóléthez kell, hogy vezessen.

A termékek és szolgáltatások kivitele gazdaságaink versenyképességének egyik lényeges eleme, és mint ilyen fontos tényező a foglalkoztatottság és a vagyon szempontjából az Európai Unión belül. Az export hozzáférési nehézségei általában inkább a nem tarifális akadályok miatt alakulnak ki, semmint az általánosan elfogadott vámtarifák miatt. A Bizottság széleskörű konzultációt tartott ez ügyben, ezzel is jelezve szándékait szélesebb körű globális európai stratégiájának kontextusában, amely szándékot mi is támogatjuk. Ez a jelentés a nagy részét, vagy legalábbis egy részét, lefedi azoknak a konzultációk során kapott válaszoknak, amelyek a Bizottság döntése alapján akkor végül is kimaradtak.

A globalizáció nem egy olyan külső veszélyforrás, amely ellen védekeznünk kellene. Meglátásom szerint ez egy hatalmas esély arra, hogy elérjük azt, amit eddig nem sikerült. Mindemellett pedig egy nagyobb piac lehetőséget nyújt a vagyonteremtésre, vagy más szóval kifejezve, a foglalkoztatásra és a polgárok jólétének javítására. A jelentés – és itt a Tisztelt Ház egy bizonyos csoportjához intézem mondanivalómat – egyértelműen piaci hozzáférést követel, fokozott piaci hozzáférést és olyan stratégiát, amelyik képes tiszteletben tartani a különböző országokban fennálló körülményeket és ennek megfelelően jár el. Ezen a területen az európai vezetés tiszteletben tartja a felemelkedő gazdaságok jogos aggályait és ennek a jövőben is így kell történnie.

A világ egyik legnyitottabb gazdasága azonban, mint amilyen az európai modell is, nem engedheti meg magának, hogy bizonyos dogmák elsodorják. Az áruk és szolgáltatások exportja és a közbeszerzési szerződések nem függhetnek indokolatlan akadályoktól, és a Bizottság ezen a két területen képes még többet tenni, és ezt meg is kell tennie. A tagállamokban és a régióikban található értékesítőösztönző szervekkel és az érintett vállalatokkal történő koordináció útján a Bizottság, az Európai Unió keretén belül képes javítani brüsszeli eszközein, és ezt meg is kell tennie. Ennél a pontnál érkezünk el oda Biztos úr, hogy a szubszidiaritás kifejezést a lehető legtágabban értelmezzük. Itt van az a pont, ahol a Bizottságnak olyan szerepet kell vállalnia, amelyet semmilyen más jogalany nem vállalhat magára; egy olyan szerepet, amely senkit nem sodor el az útból, amely mindannyiunkat erősít, amely koordinálja azt a munkát, amit mások már végeznek, ha nem is olyan hatékonyan, mint azt a Bizottság tenné.

A jelentés számos konkrét, esetenként igen konkrét, pontot sorol fel, amelyeken a Bizottság piacra jutási stratégiájának kontextusában javíthat. Nem szeretném ezeket itt felolvasni, de megjegyezném, hogy rettentően világosak és pontosak és hasonlóan pontosan értékelhetők. Ezen kívül azzal a rendkívül sajátos kéréssel fordulunk a Bizottság felé, hogy határozzon meg olyan eseti lépéseket, amelyek védelmezik és javítják a KKV-k termékeinek jelenlétét a harmadik országok piacán, hiszen ezek azok a termékek, amelyek a védelem hiányában a legtöbb nehézséggel találkoznak.

A Bizottság képes biztosítani a helyi erőforrások jobb koordinációját, és ezt meg is kell tennie anélkül, hogy megsértené bárkinek az érzékenységét vagy hogy bárkit kirekesztene. Minden állam, minden exporttámogatási szerv, minden tagállami kereskedelmi küldöttség: az EU kereskedelmi küldöttségek, anélkül, hogy bárkit sértenének, szilárdíthatják pozícióikat harmadik országokban. Megindokolhatatlan a bizonyos külkereskedelmi szereplők közötti kommunikáció hiánya; azt, hogy kiről van szó mindenki tudhatja, aki járt ott. Továbbá nem vethetjük el sem a valódi multilaterális megközelítést, már ahol ez lehetséges, amelynek célja a szabványosítás javítása, sem pedig a WTO keretein belüli mechanizmusok fejlesztésének szükségességét; ezek később igen hasznosnak bizonyulnak majd.

Úgy érzem tehát, hogy mindannyian üdvözölhetjük a jelentés – vélhetően nagy többséggel történő – elfogadását. Szeretnék külön köszönetet mondani a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság titkárságának, amely segített a jelentés elkészítésében, valamint azoknak a különböző képviselőcsoportokhoz tartozó árnyékelőadóknak, akik módosításokat terjesztettek elő és javítottak a szövegen.

Ez új politikai lendületet jelez. Nem csupán egy darab papírról van szó, amelyet jóváhagynak, bekereteznek és a falra akasztanak. Ez egy stratégia kezdete, ahogyan ezt neve is jelzi, és egy ilyen stratégia intézkedések széles körét igényli: ezeket az intézkedéseket végre kell hajtani, és felkérjük arra a Bizottságot, hogy a jövőben térjen vissza a Parlamentbe, és számoljon be arról, hogy hogyan hajtották ezeket végre.

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Guardans Cambó úrnak, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak ezért az igen konstruktív jelentésért. Ez megerősíti, hogy elképzeléseink közösek, mind az európai vállalatok és munkavállalók érdekét szolgáló proaktív piaci hozzáférési stratégiát illetően, mind pedig azokat az alapelveket illetően, amelyekre ennek a stratégiának támaszkodnia kell.

Az itt meghatározott prioritásokat – a KKV-kat, a szolgáltatási és befektetési akadályokat, a közbeszerzést és a szellemi tulajdonjogokat – én magam is prioritásnak tekintem. Az Európai Tanács ezt az üzenetet küldte tavaly júniusban, és a múlt hónapban is válaszul a haladásról szóló jelentésünkre. A szóban forgó munka fontosságát illetően általános megegyezésre jutottunk.

A 2006-ban útjára indított globális Európa stratégia középpontjában az a kötelezettségvállalás van, amelynek értelmében egyrészről európai piacainkat nyitva tartjuk, másrészről pedig főbb kereskedelmi partnereink piacain erőforrásainkat arra használjuk, hogy az európai munkavállalók és vállalatok számára új lehetőséget teremtsünk. Ezt mindenekelőtt egy sikeres WTO kereskedelmi megállapodással tudjuk elérni; de elérhetjük mindezt a szabadkereskedelmi megállapodások egy új generációjának a segítségével is. Ezt azt is jelenti, hogy a modern kereskedelmi akadályokkal szemben gyakorlatiasabb megközelítést kell alkalmazni, különös tekintettel a nem tarifális akadályokra, amelyek nemcsak a határokon működnek, de a határokon túl is. Európa munkavállalói és vállalatai szinte bárhol képesek versenyezni, ha megkapják erre a tisztességes lehetőséget és az egyenlő versenyfeltételeket. A mi feladatunk, hogy támogassuk őket és mindehhez platformot biztosítsunk, ami azt jelenti, hogy azokra az akadályokra, feltételekre és megkülönböztető szabályozási gyakorlatokra kell összpontosítanunk, amelyek ellenük dolgoznak és megfosztják őket a tisztességes versenyzés és kereskedelem lehetőségétől.

A kihívás 2007-ben az volt, hogy ezt a politikát a gyakorlatba is átültessük. Különösen, erőinket a legfontosabb piacainkon található helyi erőforrásaink megerősítésére összpontosítottuk olyan helyi piacra jutást segítő munkacsoportok létrehozásával, amelyek egy vállalatot, egy tagállamot és szakértőket csoportosítottak egy helyen. Ezek azok az emberek, akik valóban ismerik a piacot, akiknek érzékük van a helyi politikához, és akik tisztában vannak azzal, hogy mi az, ami szükséges és mi az, ami lehetséges. Mindez nagyszerű eredményeket produkált. Az elmúlt hat hónap során jelentős sikereket értünk el Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában, Dél-Ázsiában, Japánban és Oroszországban. Ezen felül növeltük együttműködésünket az Egyesült Államokkal a piacra jutási kérdések terén, ami több alkalommal is kulcsfontosságúnak bizonyult e sikerek elérésében.

Bevezettünk továbbá egy online panaszjegyzéket az EU vállalatai számára, valamint elindítottunk egy, a piaci hozzáféréssel kapcsolatos, valósidejű és havi jelentési szolgáltatást. Éppen ezért nem értek teljesen egyet a jelentés azon állításával, hogy a Bizottság nem tett eleget annak érdekében, hogy a maximumot hozza ki ebből a partnerségből a bevezetési időszak alatt. Ez nem jelenti azt, hogy az együttműködést tökéletesnek ítélném meg, vagy hogy a legkisebb mértékben is önelégült lennék azt illetően, hogy mit lehetne másképp vagy akár jobban csinálni, mint tesszük azt jelenleg.

Egyetértek azzal, hogy ez az új stratégia egy dinamikus folyamat, amely állandó éberséget és elkötelezettséget igényel. Őszintén szólva mind ebben a Házban, mind a tagállamokban szükség van olyan ismertebb szószólókra is, akik népszerűsítik, amit csinálunk és azokat a módszereket, amelyek céljaink eléréshez kellenek – olyan emberekre, akik hisznek a gazdasági nyitottságban, de akik nem riadnak vissza attól, hogy felszólaljanak a kölcsönös piacmegnyitás mellett, különösen az olyan felemelkedő gazdaságok körében, amelyek pont azért képesek növekedni, mert hozzá tudnak férni piacainkhoz. Ez így helyes, ez így tisztességes és ez képezi annak a nemzetközi kereskedelemnek az alapját, amelyben hiszünk – azonban ha azt szeretnénk, hogy ez a nemzetközi kereskedelem jól és megfelelően működjön, akkor, amíg a mi piacaink nyitva állnak mások előtt, addig nekik is fokozatosan meg kell nyitni piacaikat előttünk.

Egyetértek az előadóval, amikor felszólítja az érdekelt feleket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a partnerségben. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a tagállamokkal és az iparágakkal helyi szinten is javítsuk az együttműködést, ahhoz azonban, hogy a maximumot tudjuk kihozni ebből, az is szükséges, hogy a szakértők is többet hozzanak ki magukból.

Ami a források kérdését illeti, hálás vagyok a költségvetési hatóságok által szolgáltatott, a Kereskedelmi Főigazgatósághoz kirendelt kiegészítő személyzetért. Igyekszünk további erőforrásokat szerezni a legfontosabb ázsiai piacokra vagy például a brazil piacra. Addig is megerősítettük a piaci hozzáférési tevékenységgel foglalkozó személyzetünket Brüsszelben.

Végezetül pedig szeretnék kitérni arra a kérésre, hogy a Bizottság szolgáltasson egy éves jelentést. A rendszeres jelentések mellett én, személy szerint, örömmel tárgyalnék a Parlamenttel az éves tevékenységi jelentést illetően.

Ismételten köszönetet mondanék tehát az előadónak, valamint a Bizottságnak is, hogy részt vett ebben a nagyon fontos munkában. Életbevágóan fontos, hogy 2008-ban és azon túl is megőrizzük energiánkat és elkötelezettségünket. Ez a prioritás sokat jelent számomra és szolgálataim számára, sokat jelent európai vállalataink és az általuk, a munkavállalók számára teremtett foglalkoztatás számára, amely a fokozott piaci hozzáférésből és a világkereskedelemnek a globális európai kereskedelempolitikai stratégiánk középpontjában álló megerősítéséből ered.

(Taps)

  Silvia-Adriana Ţicău, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (RO) Elnök úr, biztos úr! Az európai vállalatok piacra jutását elősegítő EU stratégia 1996-ban kezdődött. A Bizottság kifejlesztett egy olyan ingyenes szolgáltatást, amely egy elektronikus, nyilvános, frissített jegyzéket szolgáltat az európai exportőröknek közel 100 ország piaci hozzáférési feltételeit illetően.

2007-ben az euróövezetben a kereskedelem 28,3 milliárd euró többletet regisztrált, szemben a 2006-ban regisztrált 9,3 milliárd euró hiánnyal. 2007-ben az EU 27 tagállama 185,7 milliárd eurós hiányt regisztrált, ellentétben a 2006-os 192,1 milliárd eurónyi hiánnyal. Ezért tehát közösségi szinten olyan intézkedésekre van szükség, amelyek elősegítik a tagállamok euróövezeten kívüli versenyképességét.

Úgy gondoljuk, hogy a piaci hozzáférést könnyíteni fogja az Európai Unió értékeinek és elveinek harmadik országok felé történő népszerűsítése a nyílt piacok népszerűsítése, a társadalmi és környezetvédelmi normák megközelítése és a szellemi tulajdonjogok védelmének biztosítása által.

A Bizottság tagállamokkal és európai vállalatokkal kiépített partnerségének részét kell, hogy képezzék a kutatásba történő befektetések, a szolgáltatások és információk nyilvánosság számára történő rendelkezésre bocsátását célzó promóciós kampányok, a Közösség számítógépes rendszerének piaci hozzáférési szempontból történő fejlesztése, valamint azoknak a konkrét adatbázisoknak és képzési szakembereknek az összekapcsolása, akik az európai vállalatokat támogatnák.

  Corien Wortmann-Kool, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! A Bizottság új piacra jutási stratégiája minden bizonnyal segíti majd az akadályok megszüntetését a harmadik országokban. Ezért tehát – ahogyan ezt a biztos úr is jelezte – ez megfelelően egészíti ki a Kereskedelmi Világszervezet munkáját, és fontos kiegészítése a szabadkereskedelmi megállapodásoknak is. Nagyon örülök a Parlament pozitív jelentésének, és szeretném megköszönni előadónk, Ignasi Guardans Cambó munkáját, akinek sikerült ilyen egyértelműen kijelölni a prioritásokat: hatékonyabb együttműködés az európai vállalatokkal, több támogatás a kis- és középvállalkozásoknak, központi ügyfélszolgálat nemcsak a Bizottságban, de a helyszínen is, a harmadik országokban. Úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások számára Kínában létrehozott Európai Intézet remek kezdeményezés a Bizottság részéről.

Itt kölcsönösségről van szó. Megnyitjuk piacainkat harmadik országok felé, majd ezeknek az országoknak is meg kell nyitniuk a piacaikat az európai vállalatok előtt, különösen az olyan gazdaságilag felemelkedő országokban, mint például Kína, India, Brazília és Oroszország. Ezért tehát ennek a piacra jutási stratégiának prioritást kell élveznie, és ezekben az országokban az európai vállalatok segítését szolgáló, piacra jutást segítő munkacsoportokat kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy megfelelő számú személyzetet kell rendelkezésre bocsátani, beleértve azon európai nagykövetségeknél is, amelyeket Önök is említettek. Az európai vállalkozások a világ legnagyobb exportőrei, és állandó jelleggel küzdünk a protekcionista intézkedések ellen, még az említett harmadik országokban is. Elsősorban a fontosabb területekre kell összpontosítani: a szolgáltatások, a közbeszerzés, a befektetések, a szellemi tulajdonjog és a vámeljárások területére.

Nagyon örülök annak a bejelentésnek, hogy ezentúl éves szinten jelentenek majd felénk, és úgy vélem hasznos lenne ezeket a prioritásokat legalább évente egyszer megtárgyalni. Törekvésről tettek tanúbizonyságot és ez számunkra nagyon értékes. Őszintén remélem, hogy amikor a kereskedelmi védelmi eszközök elfogadására kerül a sor, akkor is hasonló törekvést mutatnak majd.

  Carlos Carnero González, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Felszólalásomat szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm az előadó javaslatok és elemzés terén végzett rendkívül fontos munkáját.

A Parlament nem szavaz indokolásokról, de amennyiben ezt ezzel a jelentéssel kapcsolatban mégis megtenné, úgy én szavazatommal támogatnám azt, hiszen mindenképpen megindokolja a rendelkezéseket illető főbb javaslatokat. Ezért úgy érzem, bejelenthetem a Szocialista Képviselőcsoport támogatását, azzal a kéréssel, hogy az előadó vegye figyelembe azoknak a főbb módosításoknak egy részét, amelyeket egy baloldali csoport eszméinek megfelelően terjesztettünk elő.

Európa mindenképpen a világ legnagyobb áruexportőrének és szolgáltatójának számít. Ezen felül – globális kontextusban – jogunk van ahhoz, hogy annyi terméket és szolgáltatást dobjunk piacra, amennyit csak lehet, ez esetben a gazdaságilag felemelkedő országok piacain. Miért is ne? Ez teljesen logikus és normális, és polgáraink is ezt szeretnék. Ezért a jelentésben közzétett és a Bizottság közleményében meghatározott javaslatok helytállóak, kezdve a nem tarifális akadályok, vagy ahogyan az előadó úr találóan nevezte, a „hidra” elhárításával: a színfalak mögött működő hidra, nemcsak hogy gátolja az európai termékek és szolgáltatások piacra kerülését, de ezekben az országokban és ezeken a piacokon akadályozza a kiegyensúlyozott fejlődést is.

Ezért azon a véleményen vagyok, hogy a jelentés a megfelelő irányba mutat, hiszen a feladatunk most a lisszaboni menetrend biztosítása és társadalmi modellünk megerősítése. Biztosítanunk kell továbbá azt is, hogy ez a modell olyan gazdaságilag felemelkedő országokba is képes legyen behatolni, amelyekkel kereskedni szeretnénk. Nincs kétségem afelől, hogy ez mind az európai munkavállalók, mind más országok munkavállalói számára kölcsönösen hasznosnak bizonyul majd.

Nagy hangsúlyt fektetünk a munkafeltételekre, a biztonságra, a környezetvédelemre és elsősorban az emberi jogokra. Ezek a fontosabb módosításaink.

Meg kell ismételnem azon kérésemet, hogy az előadó ezeket ne hagyja figyelmen kívül. Hogyan is tudnánk elérni ezeket a célokat? Az EU, a tagállamok és a vállalatok közötti sokkal intenzívebb együttműködés által – nem tudom nevezhetjük-e ezt „megerősített” együttműködésnek, mert ezt össze lehet keverni az új Szerződésben szereplő intézményes rendelkezésekkel – kezdve a KKV-k támogatásával és segítésével. Szeretnék ismételten gratulálni, és jó éjszakát kívánni.

  Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindannyian tisztában vagyunk a téma érzékeny jellegével és azzal, hogy országainkban mennyi figyelmet szentelnek neki.

Az UEN képviselőcsoport igen elégedett a Guardans Cambó úr által előterjesztett javaslattal, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által végzett további munkával. Gratulálok az előadónak az elemzésért; azért, hogy Európára fókuszált, valamint hogy kiemelte azokat az indokolatlan akadályok által okozott nehézségeket, amelyekkel az európai iparnak meg kell küzdenie a nemzetközi piacokon.

A versenyképesség javítása annyit tesz, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a Lisszaboni Stratégia sikerének biztosítása érdekében. Amennyiben sikerül az európai iparnak jobb hozzáférést biztosítani a nemzetközi piacokhoz, akkor ezáltal a vállalatok nőhetnek, lehetőségük nyílik a tudásba és technológiába való befektetésre és több munkahelyet tudnak teremteni. Országaink gazdasági szektorai közül sok ezt kéri tőlünk.

Az európai ipar külföldi piacokra történő bejutását különböző típusú akadályok gátolják. Ezek az akadályok számos különböző intézkedésből állnak össze, a zavarodott rendeletektől és befektetést és piaci hozzáférést gátló tényezőktől egészen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokig, a szellemi tulajdonjog csekély mértékben történő tiszteletben tartásáig, az európai árukra igen káros széleskörű hamisításig, valamint a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak és az egyéb nemzetközi kereskedelmet szabályozó szabályok súlyos és szisztematikus megszegéséig.

A Bizottság közleménye a megfelelő irányba halad, és a Parlament támogatni kívánja az általa meghatározott kezdeményezéseket, amelyeknek célja, hogy javítsák a külföldi piacokhoz való hozzáférést. Ide tartozik egy, a Bizottság, a tagállamok és az Európai Uniós vállalatok közötti erősebb stratégiai partnerség kialakítása, ahol a Bizottság megőrzi koordináló szerepét, és amelynek célja, hogy a gazdasági szereplőket támogassa, különösen azokat a KKV-kat, amelyek exportálni szeretnének harmadik országokba vagy szeretnék felvenni azokkal a kapcsolatot.

Egyes kulcsfontosságú országokban a Bizottság küldöttségeinek erősebb jelenlétére van szükség. Ez egy szélesebb stratégia részét kell, hogy képezze, amelyet az olyan főbb kereskedelmi partnereinkkel együttműködésben kellene kivitelezni, mint például az Egyesült Államok, Japán és Kanada. Ezeket az országokat nemzetközi szinten ugyanazok a dolgok aggasztják, és csatlakozhatnának az EU-hoz egy ezen a területen belül tett többoldalú megállapodás előmozdításában, támogatva azokat a WTO mechanizmusokat, amelyek gyorsabb reakciót biztosítanak az új nem tarifális akadályokra.

A többoldalú intézkedések a leghatékonyabbak, hiszen itt több ország is részt vesz a végrehajtásban. Ugyanakkor viszont ezek a legnehezebbek is, ezért ezeket az intézkedéseket olyan megállapodásoknak kell kísérniük, amelyek azonosítják és feloldják a harmadik országokban fennálló indokolatlan akadályokkal kapcsolatos következetlenségeket.

  Carl Schlyter , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Ha az ember elolvassa a Bizottság közleményét, különösen a Parlament jelentését, azt gondolhatja, hogy a szegény kis EU rosszindulatú külföldi erők általi megkülönböztetés áldozata lett. Ez különösen a jelentés 4. bekezdéséből tűnik ki, amely kimondja, hogy arra sürgetjük a Bizottságot, hogy az biztosítsa az Európai Unió kereskedelmi érdekeinek védelmét a harmadik országok visszaélésszerű vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataival szemben. Majd ezt megteszi ismét: „amikor harmadik országok indokolatlanul korlátozzák az európai vállalatokat a piacaikhoz történő hozzáférésben, akkor az Európai Uniónak gyorsan és határozottan kellene reagálnia.”

Óvatosnak kell lennünk, amikor ilyen szavakat használunk a korábbi gyarmatokkal kapcsolatban. Ők még emlékeznek arra, amikor Európa legutóbb határozott lépéseket tett érdekeinek védelmében. Az ilyen beszéd sokkal többet árthat, mint bármilyen kereskedelmi korlátozás.

Természetesen a Bizottságnak igaza van abban, hogy kereskedelmi technikai korlátok és tisztességtelen szabályok léteznek. Ezekről nyugodtan és ésszerűen kell partnereinkkel beszélni, és törekedni kell a felmerülő problémák megoldására. Ezekre beszélgetésekre nem csak a vállalatokat kell meghívni, de az önkéntes szervezeteket is, beleértve a harmadik országokból érkező vállalatokat és önkéntes szervezeteket is. Így talán megérthetjük, hogy miként és miért keletkeztek ezek a szabályok, és hogy vajon indokoltak-e vagy sem.

Nyugtalanít ez a 10-pontos lista. A nyersanyagokat érintő korlátozó exporteljárások, a külföldi tulajdonszerzést érintő felső korlát a szolgáltatási szektorban, közvetlen külföldi befektetéseket és állami beszerzési eljárásokat érintő megszorítások, és az állami támogatás alkalmazása mind a kereskedelem útjában álló akadályoknak tekinthetők, amelyeknek megvan az oka, amelyek mögött legitim jogszabályok állnak, amelyek az állami hatóságok közigazgatási intézkedései. Ezeket nyilvános konzultáció és tanácskozás nélkül nem lehet eltávolítani, amennyiben nem szeretnénk veszélyeztetni a stabilitást ezekben az országokban.

Az országoknak rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy védjék az egészséget és a környezetet, továbbá azzal a joggal, hogy olyan beszerzési eljárásokat alakítsanak ki, amelyek biztosítják, hogy helyi vállalataik nem szorulnak ki a nemzetközi versenyből tömeges munkanélküliséget okozva ezáltal. Ezen felül pedig nem lehetünk annyira ésszerűtlenek, hogy elvárjuk ezektől az országoktól, hogy védelmezzék immateriális javakra vonatkozó tulajdonjogainkat, amikor az emberi jogok védelmére se jut szinte erőforrás. A csapdaállítás helyett inkább a szabadságot kellene hirdetni.

Azokhoz a szabályokhoz kell visszanyúlnunk, amelyek azokat a helyi vállalatokat juttatják előnyhöz az országokban, amelyek külföldi tevékenységeket is végeznek, és amely szabályok a külföldi gazdasági szereplők ellen működnek. Mindez természetesen csak olyan helyeken lehetséges, ahol el tudunk távolítani szabályokat. Igyekeznünk kell figyelmen kívül hagyni az olyan szabályokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül a lakosság, vagy a helyi szinten aktív vállalkozások védelmét szolgálják. Mi magunk is védelmeztük iparunkat, egészen addig, amíg nem erősödött meg annyira, hogy nemzetközi szinten is versenyképes legyen. Másoknak is engedni kell, hogy ugyanezt tegyék.

  Christofer Fjellner (PPE-DE). – (SV) A piaci hozzáférés megteremtése a vámtarifák és a kereskedelmet akadályozó nem tarifális akadályok világszerte történő eltörlésével jár. Ez az Unió kereskedelmi politikájának egyik rettentően fontos prioritása. Ez nem csupán kereskedelmi lehetőségeket teremt az európai vállalatok számára, de ezenfelül hozzáférést biztosít számukra a világ más tájain található jobb és olcsóbb termékekhez, ez pedig világszerte jólétet teremt.

Ez ráadásul egy olyan kérdéskör, amellyel kapcsolatban szokatlan egyetértés van az Európai Parlamenten belül. Ez különösen örömteli most, amikor a protekcionizmus az egész világon kezd eluralkodni. Ezért gondolom továbbá azt is, hogy a bizottsági közlemény és Guardans Cambó úr jelentése nem is lehetne időszerűbb. Ezek valóban nagyszerűek.

A vita során szeretném felhívni a figyelmet egy másik problémára is, amely felett szintén nem szabad elsiklani – a nyitottság másik oldalára. Úgy vélem, hogy ez a két dolog összetartozik. Az európai cégeknek is nyitottságra van szükségük Európában, annak érdekében, hogy globális szinten versenyképesek tudjanak maradni és kihasználhassák azt a piaci hozzáférést, amelyet más országokban sikerül kialakítanunk. A mai globalizált világban, ahol egyre több vállalat rendelkezik globális ellátási lánccal, saját vámtarifáink pont ugyanolyan károsnak bizonyulhatnak sikeres vállalataink számára, mint azok a vámtarifák, amelyek ellen más országokban küzdünk.

Egy konkrét javaslatom van a biztos úr számára, egy olyan javaslat, amely segíthet megoldani ezt a problémát. Amikor a vállalatok nehézségbe ütköznek az EU-n belüli kereskedelemben, úgy ezt jelentik a Solvitnak, amely remek eszköz a belső piaci mobilitás fokozására. Amennyiben egy vállalat nehézségbe ütközik egy EU-n kívüli országba történő kivitellel kapcsolatban, akkor ezt jelzi a Piacrajutási Adatbázis felé. Ez szintén rettentően fontos. Ez a két rendszer alapként szolgál a kereskedelem megkönnyítéséért folytatott tárgyalások során. Reméljük, hogy akár a Solvit, akár a Piacrajutási Adatbázis fejlesztésével megoldhatjuk azokat a problémákat, amelyekkel az EU-n belüli importőr cégek találkozhatnak.

Amennyiben ezt sikerül megtennünk, úgy mind mi, mind pedig a világ többi része továbbhaladhat abban az irányban, amely a szabadkereskedelmet mozdítja előre. Akkor pedig megmutathatjuk majd, hogy Európa vezető szerepet vállal a piacok megnyitásában, mind otthon és külföldön is egyaránt.

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr! Guardans Cambó úr jelentése mindazon területekkel foglalkozik, amelyek a partnerség megerősítésével függenek össze, amely partnerség célja, hogy az európai exportőrök könnyebben férjenek hozzá a harmadik országok piacaihoz.

Ezekhez a piacokhoz a hozzáférést gyakran protekcionista gyakorlatok, tisztességtelen verseny és bürokratikus akadályok gátolják meg. Európában a kis- és középvállalkozások teremtik a legtöbb munkahelyet, de sajátos problémákkal kerülnek szembe az export területén. Lehetőségeik korlátozottak, hiszen nem rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyek szükségesek lehetnek a kutatáshoz, az új technológiákhoz és ahhoz, hogy megvessék a lábukat ezeken a piacokon és, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat a fogyasztók igényeihez igazítsák.

A jelentés teljesen jogosan hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az európai, a kormányzati és diplomáciai erőforrások nyújtsanak tartalmas segítséget a KKV-nak. Az Európai Uniónak fokoznia kell logisztikai intézkedéseit és megfelelő támogatást kell nyújtania, amely megkönnyítené ezeknek a vállalkozóknak a harmadik országok piacain való aktív tevékenykedését.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Önhöz hasonlóan, biztos úr, minket is aggaszt a piaci hozzáférés kölcsönös feltételeinek hiánya és az európai termékekkel szemben számos partnerünk által is tapasztalt egyenlőtlen elbánás.

A textiliparban és a ruházati szektorban, példának okáért az EU átlagban 9%-os vámtarifát alkalmaz, ami a világon talán az egyik legalacsonyabb. Másfelől viszont a versenytársak közül sokan, a számos nem tarifális akadály mellett, 30%-ot elérő, vagy akár azt meghaladó vámtarifát szabnak ki.

Így tehát a felemelkedő gazdaságoknak bizonyos mértékig el kell azt is fogadniuk, hogy az engedményekben megmutatkozó kölcsönösség elve arányos fejlettségi szintjükkel és versenyképességükkel az adott szektorban. A szellemi tulajdonjogok védelme és földrajzi árujelzők globális szinten továbbra sem megfelelők, ez pedig semlegesíti az európai ipari és mezőgazdasági termékek hozzáadott értékéből adódó versenyelőnyt.

A nemzetközi szabályozási modellek és szabályok harmonizációja megkönnyíti a külföldi piacokhoz való hozzáférést, de nem szabad engedni, hogy ez rugalmasabbá tegye az európai környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi keretszabályozásokat.

Pont ellenkezőleg: a cél a konvergencia, de felfelé mutató irányba. Különös fontossággal bír az importok rájuk vonatkozó előírások és követelmények szerint történő osztályzása, csakúgy, mint a környezetvédelmi és szociális dömping elleni sikeres módszerek.

Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy az új piaci hozzáférési stratégia középpontjában a kis- és középvállalkozásoknak kell állniuk.

Gratulálok az előadónak és az árnyékelőadónak, csakúgy, mint a biztos úrnak. Képviselőcsoportom üdvözli a Bizottság új piacra jutási stratégiáról szóló kezdeményezését.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr, nekem is meggyőződésem, hogy a Bizottság harmadik országokban működő küldöttségei és piacrajutási munkacsoportjai lényegesen erőteljesebb megbízatást igényelnek. Meglátásom szerint a Bizottságnak újra át kell gondolnia prioritásait a humán erőforrások uniós küldöttségekbe történő elosztását illetően és növelnie kell e küldöttségek létszámát, különös tekintettel azokra, amelyek Kínában, Indiában, Oroszországban és Brazíliában működnek. A tagállamok részéről nagyobb szerepvállalás szükséges a küldöttségek pénzügyi és humán erőforrásaihoz, kereskedelmi érdekeikkel arányban történő hozzájárulásban. Ezenfelül a Bizottságnak és a tagállamoknak javítaniuk kell az európai kereskedelmi kamarákkal és kereskedelmi társulásokkal és harmadik országokban található tagállami ügynökségekkel való együttműködésükön. Ez alapvetően fontos a küldöttségek, diplomáciai küldöttségek és az európai üzleti szövetségek közötti információcsere szempontjából. Mindez a KKV-k számára járna különös haszonnal. Stratégiánk fő célkitűzése azonban a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönössége kell, hogy legyen, ez különösen igaz Kína esetében például, valamint a nemzetközi kereskedelmi jogszabályok szigorúbb érvényesítése, ahelyett, hogy ezt az érvényesítést protekcionizmusnak bélyegeznénk.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Érdekesnek találtam, hogy a biztos úr volt az egyetlen, aki megemlítette a világkereskedelmi tárgyalásokat. Talán most újabb lehetőség adódik, hogy információt szerezzünk azokról a főbb kereskedelmi partnereink piacain nyíló új lehetőségekről, amelyek egy sikeres WTO megállapodás esetén alakulnának ki. Azt is mondta azonban, biztos úr, hogy talán a szabadkereskedelmi megállapodások egy új generációja lesz a siker titka. Ezzel beismeri a vereséget a WTO-t illetően? Esetleg szolgálhatna naprakész információval ezzel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy ez vita lényeges részét képezi.

Megkérhetném továbbá arra is, hogy segítsen tisztán látni bizonyos kérdésekben, konkrétan a WTO mezőgazdasági részének jelenlegi helyzetét illetően? Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az EU további engedményeket kíván tenni az érzékeny termékek behozatali vámtarifáit illetően, valamint, hogy napirenden van egy nagyobb vámkontingens emelés, hiszen ott van annak a kérdése is, hogy milyen eredményeket ért el Ön a WTO-nál a nem mezőgazdasági áruk és szolgáltatások piaci hozzáférésének kérdésében. Véleményem szerint a vita szükségessé teszi, hogy új információt kapjunk erről, már amennyiben tud ilyennel szolgálni.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Felszólalásunk során a vitán belül három kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Először is rettentően fontos, hogy az Európai Unió minden olyan esetben, amikor harmadik országok által alkalmazott tisztességtelen gyakorlatok eredményeként egy tagállam exportérdekei forognak kockán, határozott és félreérthetetlen álláspontot képviseljen. Ebben az összefüggésben, ezt az Európai Unió által elfogadott álláspontot kellene elismerni annak az embargónak az esetében is, amely megakadályozza, hogy a lengyel hús- és mezőgazdasági termékek bejussanak az orosz piacra. Sajnos ezt az Oroszország elleni álláspontot csak egy évvel azután fogadták el, hogy Oroszország elkezdte a lengyel export termékek korlátozását és azt követően, hogy Lengyelország – vétójogával élve – hátráltatta az EU és Oroszország közötti megállapodás előkészületeit.

Másodszor, az Unió piacainak harmadik országokból érkező áruk és szolgáltatások előtti megnyitására a kölcsönösség elvének kell irányadónak lennie. Az Unió egészének tehát figyelemmel kell követnie, hogy a harmadik országok exportőrei beszámítják-e a gyártási költségeikbe azokat a hozzájárulásokat, amelyek országaikban a környezetvédelmi szabványoknak való megfelelést és a munkavállalók társadalombiztosítását fedezik. Amennyiben ezeket a költségeket nem veszik figyelembe, úgy a világ piacain az európai termékek minden alkalommal alulmaradnak majd versenytársaikkal szemben.

Harmadszor pedig nagy óvatossággal kell eljárni, amikor megnyitjuk az Unió piacait a harmadik országokból érkező mezőgazdasági termékek előtt. Ha a piacokat teljesen megnyitjuk, akkor az európai mezőgazdaság számos szektora egyszerűen el fog tűnni, ami veszélyes lehet Európa élelmiszerbiztonságára.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! A nyitott gazdaságok és piacok a mai piacgazdaságnak, a 21. század gazdaságának jellemzői. A globális gazdaságban először van ilyen. Nem minden gazdasági jogalany van abban a helyzetben, hogy megbirkózzon a versennyel, különösen, ha ez a verseny nem minden esetben tisztességes, és azt a nagy és erős vállalatok dominálják.

A nagy- és kisvállalatok is képesek importálni, de a nagyobb cégeknek több lehetőségük van exportjuk fejlesztésére. Ennek az az oka, hogy a piacokra való bejutás a promócióba és a logisztikai rendszer egészének megteremtésébe történő tetemes befektetést igényel. Ezért tehát helyénvalónak tűnik, hogy a KKV-k együttes fellépést szervezzenek az export fejlesztésének érdekében, különösen a promóció szempontjából.

Engedélyezni kell egy bizonyos mértékű támogatást és állami támogatást a vállalatoknak az exporttámogatás, különösen a know-how területén. A WTO szintjén is egy megállapodásra van szükség a KKV-k közötti kereskedelem fejlesztését illetően. Különösen fontos a globális piacon aktív jogalanyokkal kapcsolatos információk hozzáférhetősége. A kereskedelem minőségén javítani kell és prioritást kell adni a piaci hozzáféréshez szükséges egyenlő esélyek megteremtésének.

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr Szeretném megköszönni Önnek és tisztelt képviselőtársaimnak ezt a konstruktív és igen hasznos vitát ezzel a nagyszerű jelentéssel kapcsolatban. Különösen hálás vagyok annak a képviselő úrnak, aki felszólalása során a kulcsfontosságú gazdaságokban található bizottsági küldöttségek személyzeti elosztásának újraértékelését kérte. Én úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszerű javaslat, amelyet habozás nélkül továbbítok képviselőtársaim felé. Mesélhetnék Önöknek arról, hogy például milyen kis létszámmal dolgozik Kínában a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó küldöttség, amely területen Európa szempontjából milliárdokról van szó, szemben azzal, hogy az igen kis összegű fejlesztési támogatással és együttműködéssel milyen nagy létszámú személyzet foglalkozik ugyanebben az országban. Ezt azonban most nem teszem meg, egyszerűen csak elraktározom és továbbítom a javaslatot.

Természetesen nem arról van szó, hogy a világkereskedelmi tárgyalások kárára helyeslem a szabadkereskedelmi megbeszéléseket. Aki ismeri a 2006 novemberében bemutatott globális európai kereskedelmi stratégiát, tudhatja, hogy támogatásom azokkal a mélyreható, átfogó szabadkereskedelmi tárgyalásokkal szemben, amelyek valóban a világkereskedelem teljes összegnek növeléséhez járulnak hozzá, nem pedig annak átirányításához, mindig is része volt megközelítésünknek a WTO tárgyalások dohai fordulója melletti elkötelezettségünk mellett. Biztosíthatom arról tisztelt képviselőtársamat, hogy továbbra is sikerükért, és nem kudarcukért dolgozok. A további elfogadhatatlan vagy helytelen mezőgazdasági engedményekkel kapcsolatos pletykák megalapozatlanok. Tulajdonképpen ilyen indokolatlan engedményekkel kapcsolatos pletykát egyetlen forrásból, az ír miniszterelnöktől hallottam ma az Általános Ügyek Tanácsában. Ezek a pletykák úgy tűnik kizárólag egy viszonylag kis érdekközösségen belül terjednek.

A tény az, hogy a mezőgazdaságot – és a dohai tárgyalások többi területét – illetően óvatosan csak annyit fogunk előre haladni, amennyivel hozzájárulhatunk a világkereskedelmi tárgyalások sikeréhez, de mindennek a végén annak a megbízatásnak a határain belül kell maradnia, amit a 2003-as közös agrárpolitikai reform alapján kaptunk meg.

Való igaz, hogy két új tárgyalási szöveg is van, amelyeket az elmúlt hetekben mutattak be a tárgyalási csoportok elnökei. A mezőgazdaságról szóló szövegben nem értünk egyet mindennel, de nem tartalmaz semmi olyat, amivel ne tudnánk megbirkózni, vagy ami megbízatásunk határain kívül szorítana minket.

A nem mezőgazdasági piaci hozzáférés – ipari termékek – esetében a helyzet, véleményem szerint, nem ilyen kielégítő. Itt az elnök által előadott új szöveg gördülékenyebbé tette tárgyalásokat, ahelyett, hogy stabilabb alapokat teremtett volna. Ezt sajnálattal tapasztaltam, de ez ismét egy olyan dolog, amivel meg kell küzdenünk a tárgyalások során.

Ha nem lennének Schlyter úr hozzászólásai, akkor valószínűleg ezek a viták sem lennének ennyire élvezetesek. Felszólalásai minden esetben erősítik a szabadkereskedelmet illető elkötelezettségemet és hitemet. Felszólalásai biztosítanak arról, hogy valóban jó irányba haladunk. Itt nem arról van szó, hogy szegény kicsi Európai Unió a felemelkedő gazdasági titánokkal harcol, sem pedig arról az agresszív megfélemlítésről, amelyet a Bizottság a kereskedelem területén alkalmaz, ahol érdekeinket konzultálás és figyelmesség nélkül szeretnénk másokra erőltetni.

A tény az, hogy azok közöttünk, akik hisznek a nemzetközi kereskedelemben, azok egyensúlyra és kölcsönösségre, de ugyanakkor a kölcsönös előnyre is törekednek. Amikor mások gazdaságában a nyitottságot keressük, ezt nem csupán azért tesszük, hogy saját szükségleteinket kielégítsük és, hogy saját érdekeinket szolgáljuk. Ezzel hozzájárulunk azoknak a gazdaságoknak a jólétéhez és növekedéséhez, amelyeknek nagyobb fokú nyitottságáért harcolunk.

Természetesen a gazdaságok liberalizációját csak fokozatosan szabad végrehajtani. Ez egy fokozatos folyamat, nem pedig egy nagy durranás vagy hirtelen sokk. Tény az, hogy a felemelkedőben levő gazdaságok jól járnának a nagyobb fokú nyitottsággal. Ez hasznos versenyt jelent, amely stimulálja az innovációt és ösztökéli a termelékenységet ezekben a gazdaságokban, csökkenti a helyi iparba történő bevitel költségeit, alacsonyabb árfekvésű termékeket biztosít a felemelkedő gazdaságok fogyasztói számára, és tőkét, technológiákat, kreativitást és modern irányítási készségeket nyújtana ezeknek a gazdaságoknak.

A tény az, hogy ez a globális gazdaság felé történő nyitás és integráció biztosítja a felemelkedőben levő gazdaságok növekedését és erősödését, hogy ezáltal vállalataik növekedjenek, hogy a gazdaságon belül az olyannyira szükséges munkahelyeket megteremtsék, hogy termékeket és szolgáltatásokat termelhessenek kivitelre, így egyre nagyobb részt biztosítva a nemzetközi kereskedelemből. Más szóval, a nyitás nyitást, a kereskedelem kereskedelmet szül. Jólétünk és lehetőségeink lehetőséget szülnek azoknak, akik ezekben a felemelkedőben levő gazdaságokban élnek és dolgoznak. Más szóval, itt egy kedvező folyamatról van szó és pontosan ez a lényege annak a piacra jutási stratégiának, amelyről a tisztelt előadó ilyen nagyszerű jelentést készített.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy amikor a helyi beszerzésre terelődik a szó, ténylegesen fontos, hogy támogassuk és bátorítsuk a felemelkedőben levő gazdaságok és fejlődő országok helyi beszerzési piacaik ellátására vonatkozó képességét. Amennyiben azonban ezekben a gazdaságokban ez magasabb közbeszerzési árakat jelent, szakszerűtlenséget eredményez, az átláthatóság hiányával, sőt egyes közbeszerzési ügyekben korrupcióval ját, akkor ennek a költségeit ki viseli? Pont azok az ezekben a felemelkedő gazdaságokban és fejlődő országokban található helyi emberek, ugyanazok a helyi munkavállalók és ugyanazok a helyi adófizetők, akik nemigen engedhetik meg maguknak, hogy ezeket a költségeket is viseljék.

Ezért fontos, hogy e felemelkedő gazdaságokban a közbeszerzési politikákba és magatartásba bevezessük a nyitottságot és az átláthatóságot Ez nem egyszerűen a „szegény kis” Európai Unió számára az örömszerzésről és annak kielégítéséről szól.

  Ignasi Guardans Cambó, előadó. − Elnök úr! Az előttem szólók nagyjából mindent lefedtek, nem sokat lehet hozzátenni. Először is szeretnék ismét köszönetet mondani azoknak, akik hozzájárulásaikkal, módosításaikkal, sőt akár az egymás közötti informális beszélgetésekkel tartalmasabbá tették ezt a vitát, itt nem csak a mai napra gondolok, hanem a vita kezdete óta eltelt időre is. Mindez egy olyan szöveget eredményezett, amelyben nem csak az előadó, de minden résztvevő munkája is benne van.

A diagnózist illetően a nagy többség egyetértett, és igencsak meglepett a képviselőház zöldjeitől származó egyes megjegyzések hangneme. Érdekes lenne, ha a szóban forgó képviselőtársam elmenne és a helyszínen tekintené meg a szabadkereskedelem eredményeit és következményeit, majd pedig elmenne és elmagyarázná egy középvállalkozásnak, mondjuk Barcelona környékén, ahol én is lakom, hogy ez egy „gyarmati megközelítés”. Rengeteg vállalatot felsorolhatnék, amelyek az exportért küzdenek, úgy, hogy tevékenységeik nagy hányada ezektől az exportoktól függ. Talán elmondhatná a munkásoknak ezekben a gyárakban, hogy amikor az általuk gyártott termékek exportpiaci részesedését igyekszenek növelni, akkor európai gyarmatosítóként viselkednek; mindeközben pedig ha Kína olyan korlátokat vezet be, amelyek meggátolják az általuk gyártott termékek kivitelét, akkor munkahelyük forog kockán.

Itt már nem csupán nagy szavakról beszélünk, hogy nagy európai vállalatok gyarmatosítóként viselkednek, itt egy sokkal valósabb dologról van szó. Mindenkinek joga van úgy leírni a helyzetet, ahogyan szeretné, de meg kell mondanom, hogy igencsak meglepett a jelentés „gyarmatosítóként” történő jellemzése, ezt hazám exportőrei közül sokan szerintem komikusnak találnák.

Ennek ellenére egyértelmű, hogy a diagnózis tekintetében általában egyetértünk, és ahogyan ezt a Bizottság is mondta, mindezt a Tanács indította útjára, a Bizottság követte és ma a Parlament támogatja, és ez természetesen hatalmas felelősséget helyez az Ön vállára, biztos úr, hiszen közös megközelítést alkalmazunk. Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy ez egy dinamikus folyamat, egy új stratégia, ahol valóban vannak új elemek, és ezeket nyomon kell követni. Egy pontot idéznék a jelentésből, amelyet képviselőtársunk is kiemelt és amely Önöknek is nagyon tetszett: „Felszólítjuk a Bizottságot, hogy gondolja át a humán erőforrások alkalmazásának prioritásait, és idővel növelje ezeket az Európai Unió küldöttségei számára elérhető humán erőforrásokat, hogy már a kezdetnél nagyobb létszámú személyzet álljon rendelkezésre, biztosítva a piacrajutási munkacsoportok működésének sikerét.” Ugyanez igaz többek között arra is, amit a KKV-kal kapcsolatban mond a jelentés. Számos új dolog van a jelentésben, és szeretnék sok sikert kívánni végrehajtásukhoz.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Az európai ipar versenyképességének a Közösségi napirend első pontjának kellene lennie, hiszen ez az egyetlen dolog, amely lehetővé teszi, hogy szaktudást igénylő munkahelyeket teremtsünk; hogy biztosítani tudjuk Európa gazdasági növekedését, hogy garantálhassuk az európai jóléti rendszer túlélését, és hogy biztosítani tudjuk azt, hogy az EU a 21. században is meghatározó kereskedelmi hatalom maradjon.

E versenyképesség fenntartásának biztosítása érdekében tisztességes, méltányos és kölcsönös piacra jutási feltételeket kell megállapítanunk. Az európai piac valójában az egyik legnyitottabb és legversenyképesebb a világon, nagymértékben a szabad versenyhez való jognak köszönhetően, amely garantálja a nyílt és tisztességes kereskedelmet az Európai Unióban.

Ettől függetlenül az Európai Unió előtt továbbra is számos akadály tornyosul a külkereskedelmet illetően, hiszen Európa főbb kereskedelmi partnereinek piacai nem képviselik azt a nyitottságot és átláthatóságot, mint teszi azt a közösségi piac. Sürgős lépésekre van tehát szükség, hogy visszaállítsuk a harmadik országokban – különösen a gazdaságilag felemelkedő országokban – a piaci hozzáférés kölcsönös feltételeit és hogy leküzdjük a korlátozó kereskedelmi gyakorlatokat. Gyors és határozott lépésekre van szükség, annak érdekében, hogy teljes és korlátlan hozzáférést biztosíthassunk KKV-ink számára minden piacon, különös tekintettel a közbeszerzési szektorra.