Index 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
PDF 1005k
2008. február 18., Hétfő - Strasbourg HL kiadás
1. Az ülésszak folytatása
 2. Az elnök nyilatkozata
 3. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása
 4. Vita a képviselői megbízás érvényességéről: lásd a jegyzőkönyvet
 5. Kérelem a parlamenti mentelmi jog fenntartására: lásd a jegyzőkönyvet
 6. Bizottságok és küldöttségek tagsága: lásd a jegyzőkönyvet
 7. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság (megbízatás meghosszabbítása): lásd a jegyzőkönyvet
 8. Az elfogadott szövegek helyesbítései: lásd a jegyzőkönyvet
 9. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet
 10. Az Európai Unió területén működő nagy szupermarketek erőfölénnyel való visszaélése (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet
 11. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet
 13. Beérkezett dokumentumok: lásd a jegyzőkönyvet
 14. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet
 15. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet
 16. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet
 17. A Parlament állásfoglalásai tekintetében tett intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet
 18. Ügyrend
 19. Egyperces hozzászólások (az eljárási szabályzat 144. cikke)
 20. Witold Tomczak képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem (vita)
 21. A pénzügyek átláthatósága (vita)
 22. A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – A 2005. és a 2006. évi éves jelentés (vita)
 23. A vám- és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó jogszabályok alkalmazása (vita)
 24. Közösségi Vámkódex (vita)
 25. A terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezők (vita)
 26. Az EU piaci hozzáférés biztosítása az európai vállalatok számára (vita)
 27. A kereskedelmi védelmi eszközök reformja (vita)
 28. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 29. Az ülésnap berekesztése


  

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
Elnök

(Az ülést 17.00 órakor nyitották meg)

 
1. Az ülésszak folytatása
MPphoto
 
 

  Elnök. – Az Európai Parlament 2008. január 31-én berekesztett ülésszakát ezennel megnyitom.

 

2. Az elnök nyilatkozata
MPphoto
 
 

  Elnök. − Hölgyeim és uraim, a koszovói parlament tegnap kikiáltotta Koszovó függetlenségét. Várható volt ez a döntés, és Koszovó állampolgárainak azon elhatározását tükrözi, miszerint békés módon kívánják a saját kezükbe venni politikai sorsukat és függetlenségük intézményes kialakítását.

Körülbelül egy évvel ezelőtt, az Athisaari-jelentés következményeként az Európai Parlament jóváhagyta Koszovó felügyelt szuverenitását. A Belgrád és Priština közötti tárgyalások rendkívül nehéznek bizonyultak, és sajnálatos módon nem vezettek egy a felek számára kielégítő megoldáshoz. Ahogy az gyakran lenni szokott a politikában, itt sem oldódott meg minden varázsütésre. A közelmúlt történelmének súlya minden bizonnyal hozzájárult ehhez a helyzethez. Ugyanakkor el kell mondani, hogy Koszovó helyzete nem tekinthető precedensnek. Koszovó ENSZ-protektorátusi státusza egyedi és különleges eset, amit semmiféleképpen sem hasonlíthatunk más területek helyzetéhez.

Minden érintettet szeretnék megkérni, hogy használja józan eszét és maradjon higgadt. Biztos vagyok benne, hogy Koszovóban mindenki – szerbek és koszovóiak egyaránt – a régió stabilizációjára és fellendítésére törekszik. Természetesen az Európai Uniónak és az Európai Parlamentnek is ez az elsődleges célja. A mi feladatunk, hogy arra ösztönözzük Koszovó politikai vezetőit, hogy felelősséggel végezzék feladataikat, és olyan demokratikus politikai intézményrendszert hozzanak létre, amely tiszteletben tartja a többetnikumú Koszovó minden állampolgárának jogait és szabadságait, és amely jószomszédi kapcsolatokat ápol a szomszédos országokkal.

Ezzel kapcsolatosan pedig üdvözlöm a Tanács döntését az Yves de Kermabon által vezetett EULEX misszió Koszovóba küldéséről. A misszió elsődleges feladata az lesz, hogy segítséget nyújtson a koszovóiaknak a rendfenntartás, illetve a jogállamiság fenntartása terén, a zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében.

Szintén üdvözlöm Pieter Feith uniós különleges képviselő koszovói kinevezését. Ez bizonyítja az Európai Unió világos és határozott elkötelezettségét, valamint azt az akaratunkat, hogy valami gyakorlatiasat tegyünk a Balkán-félsziget tartós stabilitása érdekében.

Bízom abban, hogy az Általános Ügyek Tanácsa bölcs döntést fog ma délután hozni. A nyugat-balkáni országoknak vannak európai törekvéseik. Csatlakozásukra a közeljövőben bizonyosan nem kerül sor, de ezek az országok mindenféleképpen rendelkeznek ezzel a lehetőséggel. Ennek fényében segítenünk kell Szerbia és Koszovó állampolgárait abban, hogy maguk mögé tehessék az európai integrációról alkotott nézetkülönbségeiket, amire Európa más részein már sor került. A szerdai vita jó kiindulási pont lehet erre.

 

3. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása

4. Vita a képviselői megbízás érvényességéről: lásd a jegyzőkönyvet

5. Kérelem a parlamenti mentelmi jog fenntartására: lásd a jegyzőkönyvet

6. Bizottságok és küldöttségek tagsága: lásd a jegyzőkönyvet

7. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság (megbízatás meghosszabbítása): lásd a jegyzőkönyvet

8. Az elfogadott szövegek helyesbítései: lásd a jegyzőkönyvet

9. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet

10. Az Európai Unió területén működő nagy szupermarketek erőfölénnyel való visszaélése (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet

11. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

13. Beérkezett dokumentumok: lásd a jegyzőkönyvet

14. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

15. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

16. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

17. A Parlament állásfoglalásai tekintetében tett intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

18. Ügyrend
MPphoto
 
 

  Elnök. − Az elnökök 2008. február 14-én csütörtökön megtartott értekezletén a jelenlegi ülésre vonatkozóan az eljárási szabályzat 130. és 131. cikkének megfelelően kialakított napirendtervezet végleges változatát szétosztották. A következő módosításokat javasolták:

Hétfő/Kedd:

Nem volt módosítás.

Szerda:

Az IND/DEM Csoport kérte a Corbett és Méndez de Vigo urak Lisszaboni Szerződésről szóló jelentéséről ((A6-0013/2008) való szavazás elnapolását és a következő ülésen való folytatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az Ön feladata biztosítani, hogy az európai ügyek érdemi vizsgálójaként jó kép alakuljon ki a Parlamentről. Éppen ezért szeretném kérni, hogy ütemezze át a Szerződésről szóló szavazást.

A jelentéshez fűzött módosítások benyújtásának határideje még azelőtt lejárt, mielőtt kézhez kaptuk volna a Szerződést a bizottságtól. Még mindig nem kaptuk meg az egységesített változatot, amit ígért. Ez ellentmond az Alkotmányügyi Bizottság egyhangú döntésének.

A saját, egységes szerkezetbe foglalt példányom alapján kezdtem bizonyos kérdéseket feltenni, és már ezidáig is számos félrevezető hibát találtam a fordításokban.

29 éven keresztül nem volt egyetértés közöttünk az alkotmányügyi kérdések terén, kivéve az átláthatóság kérdését. Véleménykülönbségeinket mindig komolyan kezeltük, az Alkotmányügyi Bizottság vizsgálatát követően.

Én a nem választott Bizottság hatásköreinek a közvetlenül választott Parlamentre történő átruházásáért küzdök. Javasoltuk, hogy egy uniós jogszabályt se lehessen e ház jóváhagyása nélkül elfogadni. Hogyan védjük meg ezt a jelentést az Európai Parlament előtt, ha még azelőtt lezáródik a döntési folyamat, mielőtt a ház bármely tagjának lehetősége lett volna a Szerződés olvasható változatát áttekintetni?

Mostanáig még nem volt példa ilyen mértékű titkosságról, mint amit a legutóbbi kormányközi konferencián lehetett tapasztalni. Ezúton szeretném szorgalmazni, hogy tartsa meg a szerdai vitát, viszont a szavazás időpontját időzítse úgy, hogy Európa polgárai komoly parlamentként tekinthessenek ránk.

Mi nem a végrehajtó hatalom részei vagyunk, hanem a szavazókat képviseljük.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett, előadó. – Elnök úr! Itt nem az egységes szerkezetbe foglalt szerződésről, hanem a Lisszaboni Szerződésről szavazunk. Ezt közzé tették a Hivatalos Lap 2007. december 17-i számában. Itt van nálam. Ezt mindannyian megkaptuk.

Kétség kívül olyan szövegről van szó, amely a meglévő Szerződéseket módosítja, így ha ezen akarunk dolgozni, akkor meg kell nézni a Lisszabon Szerződésben található módosításokat és az eredeti Szerződéseket is. Igazából választott képviselőként pontosan e feladat elvégzéséért kapunk fizetést, hogy minden részletet megnézzünk, és vegyük a fáradságot arra, hogy összehasonlítsuk a szövegeket és meglássuk, hogy milyen változtatások történtek.

Igaz, hogy hasznos volna, ha rendelkezésünkre állna egy egységes szerkezetbe foglalt szerződés, amelyből látni lehetne, hogy, hogyan fog kinézni a Szerződés, amikor azt ratifikálják – azért mondom, hogy „amikor”, mert biztos vagyok benne, hogy ratifikálni fogják –, amely az állampolgárok számára is sokkal olvashatóbb lesz.

Ugyanakkor majdnem minden nemzeti kormány közzétette már a Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatát a saját nyelvén. A kezemben tartom az egységes szerkezetbe foglalt Szerződések angol nyelvű változatát, azt a változatot, amely a Lisszaboni Szerződésben is megjelenik majd, annak elfogadása után. Továbbá, úgy tudom, hogy a dán kormány az elsők között volt az egységes szerkezetbe foglalt változatok dán nyelven történő kiadásában. Ezért biztos vagyok benne, hogy Bonde úrnak nem okozhatott nehézséget, hogy megtalálja a Szerződések megfelelő, olvasható változatait, amelyek segítségére voltak az Alkotmányügyi Bizottságban végzett munkájában.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, rövid leszek. Meg kell mondanom, meglehetősen meglepőnek tartom, hogy hetek, sőt hónapok óta ilyen mértékű aktív, erőteljes és néhol agresszív ellenállás tapasztalható a Szerződéssel szemben, amikor az ellenállást tanúsító képviselők nem is tudják, hogy melyik Szerződésről van szó.

(Taps)

Corbett úr fontos dolgokra világított rá: ez igazából nem az egységes szerkezetbe foglalt Szerződésről szól, hanem a reformszerződés tartalmáról. Különböző vélemények vannak. Ez teljes mértékben normálisnak mondható egy demokráciában; sőt jó dolog, hogy különböző vélemények vannak, és ebből kifolyólag élénk a vita. Ugyanakkor mindenkinek figyelembe kellene vennie mások véleményét, és lehetővé kellene tennie a szavazást.

Nagyon őszintén tárgyaltunk erről a Szerződésről az elmúlt hetekben és hónapokban, és itt az ideje, hogy egyértelműen jelezzük, hogy e Ház többsége támogatja, vagy ellenzi ezt a szerződést. Az itt tapasztalt kirohanások és másoknak a beszédben való akadályozása rossz üzenetet küldhet a közvéleménynek. Kérem, tegyék lehetővé, hogy a Ház többsége eldönthesse ezen a héten, hogy támogatja, vagy ellenzi a szerződést. Erről szól a demokrácia.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – Elnök úr, Corbett úr felszólalására válaszolva, aki azt mondja, hogy létezik dán nyelvű egységes szerkezetbe foglalt változat, szeretném megerősíteni, hogy létezik egy, a 2007. októberi tervezeten alapuló változat, de nem áll rendelkezésre egyelőre olyan változat, amely a 2007. december 13-án Lisszabonban jóváhagyott változaton alapulna. 7000-re több szó van az új változatban, és szeretném megkérni Swoboda urat – aki a kérdés szakértőjének tűnik – hogy magyarázza el, mit is takar ez a 7000 új szó.

(Nevetés)

 
  
  

(A parlament elutasította a névszerinti szavazásról szóló kérelmet)

Csütörtök:

Nem volt módosítás.

(Ebből kifolyólag a napirendet elfogadták)

 

19. Egyperces hozzászólások (az eljárási szabályzat 144. cikke)
MPphoto
 
 

  Elnök. − Elérkeztünk a fontos politikai kérdésekről szóló egyperces felszólalásokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, nem titok, hogy a bio-üzemanyagok tekintetében kinyilvánított célt a megújuló energiaforrások 10%-ában határozták meg.

Benyomásaim szerint az energiaügyi, környezetvédelmi, ipari és mezőgazdasági biztosoknak más a véleménye. Az idő rövidsége miatt itt most nem fogok kitérni a magánjellegű közleményekre. Mindamellett, hogyan lehet négy biztosnak négyféle véleménye?

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Milyen üzenetet adhatok át azoknak a görög gazdálkodóknak, akik a cukorpiac közös szervezésének átalakítását követően már átálltak, vagy át szeretnének állni az elsőgenerációs bio-üzemanyagok előállítására?

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – (RO) Minden országot felkértek, hogy az Európai Parlament által a kultúrák közötti párbeszéd részeként megrendezett, közelgő fesztiválra készítsen filmet ebben a témában. Tudomásom szerint Románia első koncepcióját azért nem fogadták el, mert nem a témával foglalkozott, azonban az ezt követő produkció, a California Dreaming című film még ennél is több hiányosságról tett tanúbizonyságot.

Az első ilyen hiányosság az, hogy még kevésbé foglalkozik a meghatározott témával, annak ellenére, hogy Cannes-ban is bemutatták, illetve misztifikálja a valóságot, és megváltozatja az országomról alkotott képet. Miközben a többi film a kultúrák közötti párbeszéd témáját a személyes, illetve az emberi síkra vetíti ki, a California Dreaming című film egy képzeletbeli amerikai szállítmány sorsát követi Románián keresztül, amit helyi hatóságok megállítanak, és amely incidens tulajdonképpen polgárháborúba torkollik.

Sőt a filmben gyakori az obszcén nyelvezet, illetve sok az egyértelműen szexuális és erőszakos jelenet is, ami mindenféleképpen egyedi jelenség ezen a fesztiválon. Én nem gondolom azt, hogy mindez a kultúrák közötti párbeszéd erényeit képezi. De a legnagyobb hiányosság minden bizonnyal az, hogy ezt a filmet nem a román fél választotta, hanem az Európai Parlament köztisztviselői.

Amennyiben ez így van, akkor a helyzet nagyon is komoly, hiszen egy olyan politikamentes fogalmat, mint a kultúrák közötti párbeszédet, teljességgel homályos okok miatt tudatosan átpolitizáltak, ezáltal rontva az Európai Unió egyik tagállamáról kialakult képet. Ezért kérem az Európai Parlamentet, hogy vizsgálja meg ezt az ügyet.

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (ES) Elnök úr, az átláthatóságnak kell lennie az EU intézményei egyik alapkövének: e Parlament számára is, de legfőképpen az Európai Bizottság számára, ahol a magas rangú tisztviselők roppant hatalommal rendelkeznek, viszont ehhez képest politikai ellenőrzésük minimális.

Ezért elítélendőnek tartom e Házban a Bizottság azon gyakorlatát, mely szerint a Ház politikai állásfoglalásaira a „Politbüró”, illetve a „szovjetológusok” idején alkalmazott mechanizmusokhoz hasonló, a dokumentumokat elemző mechanizmusokkal reagál. Példának okáért, és ez mindenféleképpen csak egy példa, most a 2007. december 13-i ülés jegyzőkönyvére szeretnék utalni, ahol „a Parlament állásfoglalásaival kapcsolatban tett intézkedések” cím alatt az áll, hogy a Parlament által elfogadott állásfoglalás kapcsán tett intézkedésekről szóló bizottsági közlemény szétosztásra került.

Ezt a szöveget, elnök úr, angol és francia nyelven tették közzé, nem a közösség összes hivatalos nyelvén, és három hétig tartott, amíg titkársági, illetve a Ház tisztviselőinek segítséggel megtaláltam az SP/207/5401-t egy weboldalon. Átláthatóság nélkül nem létezik demokrácia; itt tulajdonképpen a Bizottság kommunikációjának hipokrízise köszön vissza, hiszen azt állítja, hogy konzultált a Parlamenttel, viszont ezután elérhetetlenné tette a dokumentumokat és válaszait az interneten, anélkül, hogy bármilyen formában közzétette volna azokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (PL) Elnök úr! Az elmúlt hetekben ismét előtérbe került a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatos vita. A GMO-k bevezetésével a lengyel gazdálkodók csökkenthetnék termelési költségeiket, de nem szeretnék megtenni ezt. Mégpedig azért nem, mert szeretnék megvédeni az európai fogyasztókat, illetve biztosítani, hogy a lengyel mezőgazdasági termékek egészségesek és jóízűek maradjanak.

Sajnálatos módon ugyanakkor a lengyel gazdálkodókat is kötik az uniós rendelkezések. Minden uniós tagállamnak rendelkeznie kellene azzal a szabadsággal, hogy önmaga dönthessen arról, hogy területén belül be kívánja-e vezetni a géntechnológiával módosított szervezeteket, avagy sem. Tekintve, hogy az európai adófizetők már így is jelentős mértékben járulnak hozzá a mezőgazdaság támogatásához, a mezőgazdasági termékeknek legalább egészségesnek és jóízűnek, illetve mindenféle meglepetéstől mentesnek kell lenniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Claude Turmes (Verts/ALE). – Elnök úr, e hét szerdán a Parlament a Lisszaboni Szerződést fogja tárgyalni, és az állampolgárok figyelemmel kísérik majd a Ház ezen intézményi kérdésekre irányuló munkáját. Az állampolgárokat azonban még ennél is jobban érdekli, hogy miként kezelik az európai intézmények az európai politikai döntéshozatal gyakorlati kérdését. A legfontosabb kérdések közé tartozik az átláthatóság és a lobbizás.

Az Európai Bizottságnak három évvel ezelőtt erőteljesen javasolták, hogy indítson el egy úgynevezett átláthatósági kezdeményezést; de ezzel szemben most arról értesülünk, hogy a Bizottság egy olyan nyilvántartást kíván bemutatni, amely nemcsak, hogy nem tartalmazza a lobbizók neveit, de arról sem ad semmilyen értékelhető információt, hogy mennyi pénzt költenek lobbizásra.

Szeretném figyelmeztetni a Bizottság elnökét, Barroso urat, de Kallas urat is, hogy ne ássák alá hitelességüket Európában az átláthatóság kapcsán, hanem terjesszenek elő értékelhető nyilvántartást.

Az állampolgároknak erre van szükségük ahhoz, hogy hihessenek a tisztességes brüsszeli politika-alkotásban és döntéshozatalban.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Strož (GUE/NGL). – (CS) Eredetileg egy egészen más témáról szerettem volna beszélni. A körülmények azonban arra kényszerítenek, hogy egy különösen fontos kérdésről nyilvánítsak véleményt, mégpedig arról, hogy albán szeparatisták kikiáltották Koszovó függetlenségét.

Meggyőződésem, hogy ez a nemzetközi joggal ellentétes fejlemény végzetes következményekkel jár majd egész Európa számára. Azt különösen tragikusnak tartom, hogy az EU támogatni kívánja ezt a már egyébként is sok nehézséggel küzdő, szuverén Szerbia kárára elkövetett szeparatista cselekedetet. Ez alapjában véve elfogadhatatlan.

A szeparatizmus ezen egyértelmű megnyilvánulása élénken emlékeztet az 1938-ban, hazámban, Csehszlovákiában végbement eseményekre. Akkor a nyugati hatalmak támogatásával a német nacionalisták voltak a szeparatista megnyilvánulás elkövetői, amit a világtörténelem legborzasztóbb háborúja követett. Közismert tény, hogy a történelem vagy börleszkszerűen, vagy tragédiaként ismétli önmagát.

Nem engedhetjük meg, hogy ezek bármelyike is bekövetkezzen. Felkérem a Házat, hogy szálljon szembe ezzel a szeparatista cselekedettel és Szerbia szuverenitásának ily módon történt megsértésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök úr, kedves kollégák! Egy, a bolgár társadalmat már 18 éve romboló, hatalmas társadalmi, gazdasági, környezeti és morális probléma által vezérelve veszem át a szót. Ahelyett, hogy megoldódna, csak kiszámíthatatlan következményekkel fenyegetve burjánzik, mint egy rosszindulatú daganat.

A Kremikovtzi Fémipari Művekről beszélek, amely elvileg stratégiai szerepet játszik a bolgár gazdaságban. Sajnos az elmúlt másfél évtized alatt államkincstári bevételek forrása helyett, az egész társadalom rákfenéjévé vált. Kizárólag bizonyos maffiacsoportok saját vagyonának gyarapítására használják, illetve arra, hogy a politikai pártok kincses ládáit tömjék tele. És mindez több kormány védelme alatt zajlott és zajlik ma is, beleértve a jelenlegi kormányt is.

Különösen riasztó az, hogy a jelenlegi Kremikovtzi válság – amely valóban az üzem bezárásának veszélyével fenyeget, és azzal, hogy többtízezer dolgozót és családjaikat fosztják meg megélhetés lehetőségétől – olyan emberek cselekedeteinek a közvetlen következménye, akik mind a bűnözői alvilághoz, mind a legfelsőbb vezetéshez közel állnak.

Ezek a volt vezérigazgató Valentin Zakhariev, a volt főügyész Nikola Filchev, és a különleges rendőri erők („svájci sapkások”) volt vezetője. Neveik nemcsak a Kremikovtzi vezetésével fonódnak össze, hanem Bulgária demokratikus átrendeződésének legsötétebb oldalaival is, beleértve Nikolay Kolev katonai ügyész meggyilkolását is.

Úgy tűnik, hogy ezek az emberek a múltban is és most is élvezik a bírói testületek és a kormány védelmét. Továbbra is úgy érzik, hogy a törvény felett állnak. Biztos vagyok benne, hogy egy tagállam számára elképzelhetetlen, hogy...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, kedves kollégák! Február elején az Európai Bizottság közzétette a Románia igazságszolgáltatási reformjának előrehaladásáról szóló időközi jelentését. Az ez évi zárójelentés júniusban lesz kész, és ez alapján dől majd el, hogy alkalmazni fogják-e a védzáradékot. Én nem hiszem, hogy sor fog kerülni erre, hiszen a lemaradásuk miatt bírált intézmények ez idő alatt képesek lehetnek problémáik megoldására a négy ellenőrzött területen.

A védzáradék végrehajtása azt jelentené, hogy a tagállamokban nem ismernék el a Romániában született bírósági végzéseket, ami hatással lenne az emberekre és az eljárásokban részt vevő felekre, akik nem hibáztathatóak azért, mert a kormány, vagy az egyes érintett intézmények nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. A védzáradék végrehajtását úgy kell tekinteni, hogy az nem a román állampolgárok ellen irányul, hiszen teljesen rendjén való, hogy a kötelezettségeik elmulasztásában bűnösök felelősséggel tartozzanak, de ezek ne a román állampolgárok legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE) . – Elnök úr! A munkáspárti ausztrál miniszterelnök Kevin Rudd február 13-án hivatalosan bocsánatot kért az Ausztrál Állam nevében az őslakosok méltósága ellen elkövetett két évszázadnyi támadásokért. A gesztus önmagáért beszél és számunkra itt Európában különösen aktuális.

Több mint 60 évvel a II. világháború alatti és azt követő tragikus események után van olyan ország Európában, ahol 3 millió embert elűztek országukból – az ön népéből elnök úr –, félmillió másik állampolgárt megfosztottak állampolgárságától, emberi jogaitól és elvették tulajdonait. Máig nem történt meg a bocsánatkérés.

Európa nem a nacionalizmus és a konfrontáció, hanem a bocsánatkérés és a megbocsátás, a megbékélés politikájára épül. Jó lenne, ha a kollektív bűnösség és a bűnbakkeresés helyett az Unióban minden tagállami és európai vezetőt az európai alapértékek feltétel nélküli betartása, a kölcsönös tisztelet, a bocsánatkérés, az emberi és kisebbségjogok védelme vezérelne. Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr! Jövő héten, szombaton, február 24-én ünneplik az észtek a független észt állam megalakulásának 90. évfordulóját. Függetlenül attól, hogy viszonylag fiatal államnak számít, Észtország már a 13. századtól kezdve része Európa kulturális örökségének és az európai értékeket képviselte. Azonban államunk függetlenségének 90 éve történt kikiáltása óta, annak egyik mérvadó jellegzetessége – ami a szomszédos országokra, Lettországra és Litvániára is jellemző –, hogy a különböző idegen megszállások következtében ebből csupán egy 39 éves időszakban voltunk valóban szabadok. Ezért szeretném felhívni a figyelmet egy fontos tényre: pontosan 25 évvel ezelőtt az Európai Parlament elsőként reagált 45 litvániai, lettországi, és észtországi szabadságharcos kérésére azzal, hogy elfogadta a három megszállt balti ország szuverenitásának helyreállítását támogató állásfoglalást. Szeretnék köszönetet mondani mindazon korábbi és jelenlegi európai parlamenti képviselőknek, akik szolidaritást vállaltak a három balti nemzettel.

 
  
MPphoto
 
 

  Neena Gill (PSE). – Elnök úr, a pekingi olimpiai játékok előkészületei során a nemzetközi közösség Kína emberi jogokat sértő magatartására összpontosít. Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy más fajok, mint például a tigrisek is szenvednek. Mostani létszámukat egyre nagyobb mértékben pusztítja a tigrisekből származó termékek iránti – főként Kínából eredő – óriási kereslet.

A faj fenyegető kihalásának oka az Indiában tapasztalható illegális tigrisvadászat. Még a természetvédelmi területeken is előfordul, hogy fegyverrel lőnek a gondozókra pusztán azért, hogy a tigrisekhez hozzáférhessenek. Ezután a tigriseket illegálisan viszik át a határon, és Kínába szállítják. Becslések szerint naponta legalább egy tigris válik az orvvadászok áldozatává. Ha ez így folytatódik, a tigrisek gyakorlatilag a következő öt évben ki fognak pusztulni.

Üdvözlöm a múlt héten napvilágra került hírt, miszerint az indiai kormány nyolc új természetvédelmi területet kíván létrehozni annak érdekében, hogy a rohamosan csökkentő tigrispopulációt megvédje. Mindazonáltal öt évig fog tartani ezeknek az új természetvédelmi területeknek a létrehozása, és az elmúlt öt év során a tigrispopuláció nagysága több mint 50%-kal csökkent. Ezért ha az Európai Unió és a nemzetközi közösség nem tesz sürgősen lépéseket a kereslet visszaszorítására, az illegális vadászat és csempészet kezelésére, illetve Kína tigrisekből származó termékekhez való hozzáállásának megváltoztatására, az új természetvédelmi területek már nem fognak érdemben változtatni a kialakult helyzeten.

Végezetül remélem, élvezhetem támogatásukat a tigrisek védelmének napján.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Viktória Mohácsi (ALDE) . Köszönöm, elnök úr. Tisztelt képviselőtársaim, megdöbbentő és elfogadhatatlan Silvio Berlusconi múlt heti, nyíltan rasszista nyilatkozata, amelyben zéró toleranciát hirdetett a romákkal, az illegális bevándorlókkal és a bűnözőkkel szemben.

Az olasz főváros polgármesteri székéért küzdő Francesco Storace Róma denomadizálásáról beszélt tegnapi nyilatkozatában, egyértelművé téve, hogy a romáknak nincs helye az örök városban. Történnek ezek a nyilatkozatok 18 nappal az európai romastratégiáról szóló EP-állásfoglalás elfogadása után?

Kérem tisztelt olasz képviselőtársaimat, hogy magyarázzák el otthoni kollégáiknak, hogy miért is támogatták az állásfoglalást, abban milyen célokat fogalmaztunk meg közösen, és hogy miért nem illendő cigányozni a 21. században. A romaellenes nyilatkozatok kapcsán kiadott nyílt levelemet 33 olaszországi, 12 magyarországi, 9 macedóniai, 4 romániai, 3 törökországi, 2 moldovai, 5 bulgáriai, 2 franciaországi, összesen 72 roma civilszervezet írta alá. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr, Alexander Milinkiewicz urat, a belorusz ellenzék vezetőjét ismét letartóztatták Minszkben a mai napon. Milinkiewicz úr Szaharov-díjat kapott. A Szaharov-díjat az Európai Parlament ítélte oda neki 2006-ban. Olga Kazulin asszonyt, Lukasenkó úr legfőbb ellenfelének számító Alexander Kazulin feleségét is letartóztatták.

Milinkiewicz úr részt vett az olyan magánvállalkozók által szervezett tüntetésen, akiknek egy új rendelkezés bevezetése kapcsán új adóterheket kell vállalniuk, és akiknek emiatt eddigi munkaerő-alkalmazási szabadságuk jelentősen korlátozódik. Nem ez volt az első ilyen demonstráció, amelynek segítségével ez a társadalmi csoport hangot adott elégedetlenségének. Milinkiewicz úr és Kazulin asszony – aki nem is vett részt a felvonuláson – mellett, a felvonulás szervezőit is letartóztatták és kihallgatták. Hányszor fogja még szó nélkül hagyni Európa azt, hogy egyik díjazottját letartóztatják? Hányszor sérülhetnek még büntetlenül az emberi jogok az Unió keleti határán?

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a múlt héten a lengyel média hírt adott a fiatal lány, Karolina esetéről, akinek korábbi barátja tette tönkre az életét. A fiú a lány tudta és hozzájárulása nélkül felvette a közös együttléteiket és miután kapcsolatuk véget ért, feltette azokat az internetre. Karolina családja és barátai pornográf tartalmú elektronikus leveleket kaptak. Mivel Karolina nem kiskorú, ezért őt nem védik a lengyel jogszabályok, és a cselekedet elkövetője büntetlenül maradhat. A lengyel hatóságok a legközelebbi lehetséges alkalommal változtatni kívánnak a jogszabályon annak érdekében, hogy kiterjesszék a jogi védelmet azokra a személyekre is, akiknek a magánélete és méltósága ily módon sérült. Az internet ugyanakkor nem áll meg a nemzeti határokon, és nincs olyan közös uniós jogszabály, amely megakadályozná vagy büntetné az ilyen cselekedetek elkövetőit.

Felkérem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek az ilyen jellegű – tulajdonképpen az interneten keresztül elkövetett nemi erőszakként jellemezhető – magatartás ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Európában túl sok az olyan állatmenhely, amely tulajdonképpen pusztán egy célt szolgál, a kóbor macskáktól és kutyáktól való megszabadulást. Ez már önmagában is kegyetlennek tűnik, azonban a valódi kegyetlenségre csak akkor derül fény, ha megnézzük, hogy milyen módszereket alkalmaznak erre a célra, hiszen ezek a módszerek minden elképzelhető barbarizmust magukban foglalnak, kezdve a mérgezéstől, a kiéheztetésig, egészen az állatok halálra veréséig. A helyzet legrosszabb jellemzője azonban az, hogy ezek a kegyetlen cselekedetek nem távoli országokban történnek; nem, osztrák aktivisták arról tájékoztattak, hogy ezek a cselekmények a közvetlen közelünkben történnek. Például, Csehországban nemrég kerültek napvilágra bizonyos állatbántalmazási esetek.

Ezen kívül további aggodalomra ad okot, a Bizottság meglehetősen rövid és tömör állásfoglalása, amelyben azt mondja, hogy a háziállatok védelme még mindig a tagállamok joghatósága alá tartozik. Úgy tűnik, hogy a Bizottság sokszor akkor is lépéseket tesz, amikor nincs rá szükség, viszont amikor kellene, akkor nem tesz semmilyen lépést sem. Ezen változtatni kell, hiszen az, hogy valami nemzeti hatáskörbe tartozik, még nem jelenti azt, hogy az EU-nak teljes mértékben el kellene határolódni a kérdéstől.

Ezért felkérem a képviselőket, hogy ne söpörjék a szőnyeg alá a saját országaik állatmegsemmisítő telepeinek ügyét azzal, hogy csendben maradnak. Továbbá felkérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ítéljék el ezeket a kegyetlen cselekedeteket.

 
  
MPphoto
 
 

  Toomas Savi (ALDE). – Elnök úr, komolyan aggaszt az a tévképzet, aminek az egyik kollégám, Sahra Wagenknecht adott hangot, az orosz „Regnum” hírügynökségnek adott interjújában, ez év február 7-én. Azzal vádolta az észt kormányt, hogy nem veszi figyelembe az emberi jogokat, az Európai Uniót pedig azzal, hogy csendes leplező műveletet hajt végre a „Bronzéjszaka” és az azt követő észtországi bírósági tárgyalások kapcsán.

Biztosíthatom Önöket, hogy a rendzavarás szervezőinek jelenleg is folyamatban lévő bírósági tárgyalásai a jogállamisággal összhangban és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett folynak. Szintén szeretném felhívni kollégáim figyelmét arra, hogy az állam egyik célja, hogy védje a magántulajdon sérthetetlenségét.

A múlt évi tallinni fosztogatásoknak semmi köze nem volt a szólásszabadsághoz vagy a gyülekezési joghoz. Bűncselekményeket követtek el, és ezért kellett az államnak beavatkoznia. Egy bűncselekmény indokolásával egy politikus nem válik nemesebbé és szerencsére Sahra Wagenknecht véleményét nem minden baloldali politikus vallja magáénak.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr! A koszovói parlament tegnap kikiáltotta függetlenségét. Ebből kifolyólag Szerbia történelme során másodszor vesztette el államának bölcsőjét. Szeretném emlékeztetni a Házat arra, hogy a törökök először a középkorban foglalták el ezt a bizonyos tartományt Szerbiában. A jelenkorban, az Európai Unió tagállamainak támogatásával és saját hallgatásunkkal támogatva, Szerbia ismét elveszítette azt a területet, amit oly nagy becsben tart. Hölgyeim és uraim! Koszovó függetlenségének kikiáltása tulajdonképpen a határok és az országok sérthetetlenségére és folytonosságára vonatkozó nemzetközi jog megsértése. Egyúttal Koszovó függetlenségének kikiáltásával Pandora szelencéjét is kinyitották, hiszen ez az esemény szélsőségességet és nacionalizmust fog szítani, és a szélsőségek minden elképzelhető formájának is életet adhat Európában és azon túl is. Többek között hasonló igényekkel kell szembe néznünk Oszétiában, Nagorno-Karabakh-ban és Baszkföldön is. Semmiféleképpen sem nevezhető átgondoltnak ez a lépés, különösen egy bizonyos tagállam, mégpedig Ciprus szempontjából. Hogyan reagáljon erre a lépésre ez az ország? Ciprus az ország egyesítésére törekszik, miközben mi szeparatista lépéseket támogatunk. Nem ismerhetjük el Koszovó függetlenségét, mert az Európa biztonságát, de mindenekelőtt Szerbia belbiztonságát veszélyeztetné.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Oroszország március elején fog elnökválasztást tartani, de egyelőre úgy tűnik kevés az esély arra, hogy pozitív eredmények szülessenek. Mi történt a választásokhoz vezető időszakban? Az ellenzéket szisztematikusan akadályozták és elhallgattatták, a sajtószabadságot átfogóan megnyirbálták és a választási szabályokat felbolygatták.

Engedjék meg, hogy egy példával illusztráljam a helyzetet: a Kremlt erősen bíráló, orosz ellenzéki politikust, Gari Kasparovot ismét letartóztatta a rendőrség a múlt héten, teljességgel koholt vádak alapján. Így mi várható a választásokon? Ezeken a választásokon nem lesz áltáthatóság, hiszen Oroszország számos akadályt gördített az EBESZ választási megfigyelőinek munkája elé. Mi lesz a választások után? Nem valószínű, hogy a Putyin által hatalomra jutatott Dimitrij Medvegyev elnök elnöksége alatt javul majd az emberi jogi helyzet az országban. A EU-nak meg kell tennie a szükséges lépéseket. Nem szabad magára hagyni az orosz lakosságot.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Zsolt László Becsey (PPE-DE).(HU) Tisztelt elnök úr! Nagy változást jelent a Balkánon Koszovó függetlensége. Ez a lépés talán egy újabb fájdalmas, de úgy tűnik elkerülhetetlen lépcsőfok a balkáni tisztulási folyamatban.

Ami Koszovó jövőjét illeti, olyan megoldás kell, amely biztosítja egy őshonos kisebbség, a szerbek kollektív és egyéni jogait, biztosítja a közösségként való megmaradásukat saját történelmi bölcsőjükben. Ha azonban ennek ellenére akarnak közülük távozni Koszovóból, akkor el kell kerülni, hogy a Szerbia más nemzetiségei által lakott területre menjenek, például az albánok lakta déli vagy a magyarok lakta északi vidékekre. Egy ilyen kirajzás ugyanis csak újabb feszültséget keltene a most érthetően ideges szerbek és ezen kisebbségek között.

E veszély elkerülése ad lehetőséget egy további tisztulásra, beleértve Belgrád és Újvidék, valamint Vajdaságban az ottani őshonos kisebbségek és az állam viszonyának hosszú távú és nem felületes rendezését vagy a boszniai államépítés holtpontról való kimozdítását. Ez utóbbi kívánatos fejleményekhez alapul szolgálhat a Koszovóban most kidolgozandó nemzetiségi jogok és a tolerancia rendszere. Köszönöm, elnök úr.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök úr, szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a tagállamok területén működő szakszervezetek körében tényleges aggályokat kelt az Európai Bíróság által a közelmúltban a Laval-kérdésről hozott ítélet. A Bizottságnak sürgősen közzé kell tennie álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miként befolyásolja e döntés a munkaügyi kapcsolatok rendszerét és valójában az egyes tagállamok kollektív tárgyalási rendszereit. Tudomásom szerint a döntés hatása Svédországban jelentős mértékű, de Írországban például kevéssé érezhető. Mindazonáltal cselekedni kell annak érdekében, hogy egyértelművé váljon, hogy az EU sehol sem támogatja a szociális dömpinget.

Különösen fontos, hogy a Bizottság és a tagállamok lépéseket tegyenek az euroszkeptikusok baljós előrejelzései elterjedésének, és általánossá válásának megelőzése érdekében. Az európai és nemzeti parlamenteknek foglalkozniuk kell a valódi aggályokkal, és le kell zárniuk a gátlástalan emberek által kihasználható kiskapukat az európai és jogalkotási kezdeményezésekben. Arra kérném az elnök urat, hogy beszéljen erről a kérdésről az ügyben fontos szereppel bíró, Špidla és McCreevy biztos urakkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sógor (PPE-DE) . – (HU) Köszönöm, elnök úr. Korábbi felszólalásomban utaltam arra, hogy itt anyanyelvemen szólalhatok fel, otthon ezt nem tehetem. Az „itt” természetesen az Európai Parlamentet jelentette, az „otthon”, magától értetődően, a nemzeti parlamentet.

Természetesen a parlamenten kívül használhatjuk anyanyelvünket, néhány felsőoktatási intézményben is, igaz a lakosság arányához képest sokkal kevesebben. A 6,4%-os magyarság a felsőoktatásban alig 4%-ban van jelen és csak 1,6% tanul anyanyelvén. Románia keleti részén csángó magyar gyermekek mintegy 50 év után újból tanulhatják a magyar nyelvet, egyes falvakban azonban csak az iskola épületén kívül vagy még úgy sem.

Ennek ellenére is biztatónak tűnik Orban főbiztos úr nyilatkozata az úgynevezett „két anyanyelvről”. Bízunk abban, hogy az európai országok többségi nemzetei ezentúl nemcsak az állam nyelvének az elsajátítását tartják fontosnak, hanem azt is, hogy a velük élők megőrizhessék anyanyelvüket és saját tanintézményeikben tanulhassanak minden oktatási szinten, használhassák anyanyelvüket a közigazgatásban, a bíróságon és a törvényhozásban.

2008 a kultúrák közti párbeszéd éve, legyen valóban az! Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr! Minden ország érintett a hátrányos helyzetű gyermekek felnevelésének problémájában. A gyermekek jogai és védelme integrált politikát tesz szükségessé.

Az intézményekben nevelt gyermekek számának csökkentése csodálatos cél, azonban minden országban lesznek olyan gyermekek, akiknek szükségük lesz a társadalom által biztosított gondozásra, vagy azért mert nincsenek szüleik, vagy azért, mert más okok miatt kerültek szociálisan hátrányos helyzete. Szolidaritást kellene vállalnunk ezekkel a gyermekkel és ezekkel az országokkal a méltóságukat sértő, kérkedő befolyásolás helyett.

Felkérem az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki külön programokat a hátrányos helyzetű gyermekek számára, figyelembe véve a tagállamok e területen elért eredményeit, és megelőzve jó hírnevük bemocskolását.

Az elfogult információk terjesztését – mint arra egy bulgáriai otthonnal kapcsolatban sor került – nem szabad bátorítani. Ez hatással van az országomról kialakult képre, és nem járul hozzá pozitív értelemben a közös európai politikához.

Olyan programokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek eredményes oktatását, függetlenül attól, hogy hol és milyen körülmények között nevelkednek; és amelyek lehetővé teszik a gyermekmunka révén történő kizsákmányolás és annak megelőzését, hogy olyan tevékenységekbe vonjanak be gyermekeket, amelyek rossz hatással vannak a gyermekek viselkedésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, szeretném emlékeztetni, hogy 2006. december 13-án az ENSZ plenáris ülése ratifikálta a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezményt. Az egyezmény ratifikálása 2007 márciusa óta van folyamatban, de csupán 16 ország ratifikálta az egyezményt, és ezek közül is csak kettő uniós tagállam van.

Tekintettel arra, hogy az EU támogatja a fogyatékkal élők jogait a kultúra és az emberi méltóság területén, véleményem szerint minden tagállamnak ratifikálnia kellene ezt az egyezményt. Az egyezmény 50 cikke részletesen ismerteti a sajátos igényű személyek jogait az emberi tevékenységek összes területén (egészség, igazságszolgáltatás, család), és felszólítja őket, hogy vegyenek részt a döntések meghozatalában.

 
  
MPphoto
 
 

  Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) Az európai állampolgárság egy sor jogot és szabadságot biztosít az EU egész területén. Ebből kifolyólag az Európai Közösséget létrehozó szerződés aláírásával az aláíró tagállam vállalta a hátrányos megkülönböztetés megtiltását.

Mindazonáltal egy pár nappal ezelőtt tájékoztattak egy esetről, amelynek során egy román állampolgár, pusztán román állampolgársága miatt nem kölcsönözhetett autót Brüsszelben. Az alkalmazott viselkedését a vásárlóval szemben kizárólag a kérdéses autókölcsönző egyik belső szabályára alapozta. Az elmúlt napokban sok másik román honfitársam is tájékoztatott hasonló, pusztán a román állampolgárság tényén alapuló hátrányos megkülönböztetésről.

Kedves kollégák! Több mint 490,000,000 európai képviselőjeként a mi feladatunk figyelmeztetni erre a veszélyre. Az állampolgártársainkkal folytatott aktív párbeszéd útján hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az efféle incidensek. Demokratikus intézményként, véleményem szerint az Európai Unió feladata előmozdítani az unió minden állampolgára jogainak tiszteletben tartását azzal, hogy európai oktatási és tájékoztatási programokat kezdeményez a hátrányos megkülönböztetés ellen.

Szintén kérem az Európai Bizottságot, ellenőrizze, hogy mennyiben teljesítik a tagállamok az egyezményekben vállalt kötelezettségeiket az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés kapcsán.

 
  
MPphoto
 
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). – (CS) Hozzászólásában említést tett a koszovói nemzetközi protektorátus Szerbia részeként történő megtartásának fontosságáról, a 1244. számú határozat és a nemzetközi jog rendelkezéseivel összhangban. Nem világos a számomra, hogy miként kapcsolódik ez Koszovó függetlenségének kikiáltásához, amivel úgy tűnik mindannyian egyetértenek. Igaza van abban, hogy a mi feladatunk biztosítani, hogy Koszovó ismét többetnikumú és demokratikus lehessen.

A függetlenség ezen egyoldalú kikiáltása a nemzetközi jog példa nélkül álló megsértése. E terület több ezer, de nyolc különböző etnikai csoporthoz tartozó lakóját száműzték otthonaikból a megszálló erők néma belegyezésével. Nehéz elhinni, hogy ezek az erők nem voltak képesek megteremteni a visszatérésükhöz szükséges feltételeket. Ma azonban ahelyett, hogy e körülmények megteremtésében nyújtanának segítséget, Ön egy második albán állam egyoldalú megteremtését támogatja. Elnök úr, nem tartja fontosnak, hogy úgy tűnik ezen állam gazdasága az európai ópiumkereskedelemtől függ?

Csehország országgyűlése, és sok más ország országgyűlése is nemzetközi tárgyalások révén követel megoldást erre a problémára. Vegyük észre, ahogyan arról Ön is szót ejtett hozzászólásában, hogy egyszeri megoldások nem léteznek. Bármilyen megoldás precedensértékű. Ne tegyük lehetővé Szerbia szuverenitásának megsértését!

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök . − Kohlíček úr, legyen szíves, olvassa el még egyszer a nyilatkozatomat. Úgy gondolom, ez tisztázhatná az esetleges félreértéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  László Tőkés (NI).(HU) Elnök úr, elismerésem fejezem ki a koszovói albán népnek függetlenségük kikiáltása alkalmából, és elismeréssel adózom Ibrahim Rugova albán vezető emlékének.

A tragikus sorsú délszláv térség történetének utóbbi másfél évtizedében minden rendezési terv a népek önrendelkezésének, az autonómiáknak, és a hatalom megosztásának a jegyében fogant. A Carrington-terv, a Daytoni Egyezmény, a Rambouillet-i tárgyalások, az Ochridi Egyezmény sorába illő Ahtisaari-terv megvalósulása is azt mutatja, hogy térségünkben a különböző népcsoportok, nemzeti közösségek közötti viszony korántsem tekinthető megoldottnak, nemzetközi együttműködéssel viszont a jövőben minden kritikus helyzetre megoldás található.

Ilyen értelemben számunkra a koszovói rendezés példa- és precedensértékű. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarság békés küzdelme az autonómiáért és Székelyföld területi autonómiájáért szintén az Európai Unió jótékony közreműködésével vezethet eredményre.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE-DE). – (SK) 1948. február 25-én a kommunisták puccsot hajtottak végre és totalitárius rezsimet hoztak létre országunkban. Ez az országban 1946-tól tapasztalható események következménye volt. Csehszlovákia fokozatosan veszítette el szabadságát az újraalapított állam demokratikus környezetében. Ez rendkívül fontos. Nemcsak a nácizmus, de a kommunizmus megbuktatása is a része a békés Európa örökségének. Ezen eseménynek köszönhetően ma tíz tagállam képviselői ülhetnek itt a Házban.

Három kérdésre szeretném felhívni a figyelmüket. A kommunista és náci szimbólumok rehabilitációját ugyanúgy el kell ítélni. A kommunizmust és a nácizmust egyenlőnek kell tekinteni, különösen a számlájukra írható áldozok miatt. A kommunista és a náci totalitárius rezsimeket is demokratikus országokban a demokráciával való visszaélés útján hozták létre. Ez ok lehet arra, hogy ma az Európai Unióban is éberek legyünk. A kommunizmus áldozatai is megérdemelnének egy egyperces csendet ebben a Házban.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! A dohánypiac közös szervezésének rendelkezései szerint azokat a közvetlen támogatásokat, amelyeket most az 1. pillérhez tartozó termelők kapnak, 2009-től a szerkezeti intézkedésekkel foglalkozó 2. pillérbe helyezik át.

Hazámban, Görögországban, a dohányt többé-kevésbé kopár térségekben olyan szegény termelők termesztik, akiknek nincs másra lehetőségük. Ebből kifolyólag, ha a dohánytermelés bizonyos területeken leáll, akkor ott társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi problémák alakulhatnak ki.

Úgy láttam, hogy a cél nem a dohányzás, hanem a dohánytermesztés. Ezért ha ugyanabban az időben állíthatnánk le a dohánytermesztést és a dohányzást akkor nem lenne ellentmondás senki között, és természetesen ennek így kellene lennie. Sajnálatos módon azonban, nem ez a helyzet. Az európai cigarettaipar továbbra is gyártani fogja a cigarettát, annyi különbséggel, hogy a dohányt harmadik országokból fogják beszerezni.

Ezért ennek az igazságtalanságnak az orvoslása érdekében magunkhoz kell ragadni a KAP felülvizsgálata által biztosított lehetőséget; meg kell mutatnunk, hogy az EU az egyenlőség, igazságszolgáltatás és a szolidaritás helye. Ezért kérem, hogy tartsuk meg a jelenlegi rendszert 2009 után is és hogy a dohánytermelők továbbra is…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) 2008. február 4-én a román parlament ratifikálta az Európai Unió reformszerződését. A román parlament üdvözli e szerződés ratifikálását.

A reformszerződés megerősíti az állampolgárok egyenlőségének elvét, jogerőre emeli az Európai Unió Alapjogi Chartáját, bevezeti a szubszidiaritás nemzeti parlamentek általi ellenőrzését, elismeri az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, kiemeli az energiabiztonság fontosságát, és megerősíti a tagállamok között e területen működő szolidaritás szellemét, és külön intézkedéseket foganatosít az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén is.

A szerződés ratifikálása után a területi kohézió fogalmának bevezetése és célkitűzésként történő elismerése az európai parlamenti bizottságoknak – amelyek fontos szerepet játszanak a strukturális és kohéziós politikák meghatározásában – több feladatot adott.

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság álláspontja szerint, a reformszerződés legalizálja az együttdöntési eljárást, amely a tengerészet és a légi irányítás területén már használatban van, és amely jogalapot ad az Európai Parlament számára az idegenforgalmi ágazat identitásának megszilárdítására irányuló intézkedések támogatására.

 
  
  

ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Sokadszorra szólok itt a Parlamentben a Rába folyó 7 éve tartó szennyezéséről. Több ígéretet kaptunk osztrák illetékesektől, sőt az osztrák és a magyar hatóságok egy akciótervet is kidolgoztak. Az Európai Unió figyelemmel kíséri a folyamatot, a két ország által létrehozott folyóügyi bizottság pedig rendszeresen egyeztet – legközelebb ezen a héten.

A politika úgy tűnik dolgozik, csakhogy mindeközben a folyó haldoklik. Ma már nemcsak magyar, de osztrák oldalon is. Eddig 11 halfaj pusztult ki és 13 erősen veszélyeztetett. A Greenpeace több meglepetésszerű mintavételezést végzett, megállapítva az osztrák üzemek illegális vízszennyezését és többszörös határérték-túllépését. A folyón pedig minden eddiginél nagyobb a hab.

Amiről beszélek, az nem egy csatorna, elnök úr, hanem a Natura 2000-en lévő igazi vadvízi folyó. Az ott élők úgy érzik, vagy az uniós szabályozás nem jó, vagy azok betartása nem megfelelő. Úgy vélem, nekünk képviselőknek ezt az ügyet mindaddig napirenden kell tartani, amíg végleg meg nem oldódik. Köszönöm, én magam ezt fogom tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Iuliu Winkler (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, kedves kollégák! Az Európai Unió kohéziós politikájához kapcsolódó pénzügyi eszközök rendkívül fontosak az európai régiók közötti különbségek csökkentésében.

Az Európai Unió legújabb tagállamai esetében, a kohéziós politika révén elosztott pénzeszközök jelentősen hozzájárulnak az ezen országokban található, kevésbé fejlett régiók jövőbeni fejlődésének biztosításához. E pénzeszközök új tagállamok általi abszorpciója folyamatosan növekszik. Az Európai Uniónak a kibővített Európa realitásához kell igazítania a kohéziós politikai eszközök révén elosztott forrásokat.

Románia és Bulgária csatlakozását követően a kohéziós politika pénzügyi forrásai növelésének garanciája a 2013 utáni időszakra követelménnyé vált. A kohéziós pénzeszközök növelése a közelmúlt uniós bővítés logikus következménye, és bizonyíthatja az uniós politika következetességét a kevésbé fejlett európai régiók iránt, és az erőteljes politikai jelzés az új tagállamok felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) A közelmúltban sokat vitáztunk az energiahatékonyságról. A gyakorlat azt mutatja, hogy háztartási berendezések jelenlegi címkézése, amelynek segítségével a fogyasztók tájékozódhatnak arról, hogy egy adott eszköz mennyire energiahatékony, nem képez megbízható bizonyítékot. Tekintve, hogy az üzletekben kapható berendezések nagy része „A” kategóriás, a fogyasztó nem kap a berendezés használatával elérhető energia-megtakarításról egyértelmű információt, és a gyártó elveszíti motivációját az energiatakarékos berendezések gyártása iránt.

Amennyiben motiválni kívánjuk a fogyasztókat és a gyártókat, akkor biztosítanunk kell, hogy a háztartási berendezéseket új energiakategóriák szerint osztályozzák. A berendezések eredeti osztályozása 1994 óta hatályos. Felkérem az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa meg mind a berendezések címkézése új rendszerének előkészítését, mind pedig azt a szintén folyamatban lévő folyamatot, amelynek segítségével más berendezések is bekerülhetnek ebbe a rendszerbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Colm Burke (PPE-DE). – Elnök úr! Egy, a termelőknek fizetendő REPS-szel kapcsolatos kérdésről szeretnék beszélni. Az utóbbi 14 év során a REPS-et nagyon korai fázisban, a dokumentációnak a Bizottsághoz vagy az ír Mezőgazdasági Minisztériumhoz való benyújtását követően kifizették. Arról értesültem, hogy a kifizetések késni fognak, és több mint 6000 termelő már így is késve kapja meg ezeket az összegeket. Továbbá úgy tájékoztattak, hogy ez a szám a következő pár hónap során a 60 000-et is elérheti.

Az a probléma, hogy a termelők pénzügyeiket 12 hónapos periódusra tervezték meg és tették ezt bankjaikkal együtt, és most e változás következtében sokan közülük nem lesznek képesek eleget tenni törlesztési kötelezettségüknek a bankok felé.

Szeretném kérni, hogy továbbítsák álláspontomat a biztos úrnak és hogy oldják meg ezt a problémát, hogy visszaállhasson a régi eljárás, amely közel 14 évig működött.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Claude Martinez (NI).(FR) Elnök úr! A nemzetközi jog teljesen világosan fogalmaz ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Koszovó szempontjából elmondhatjuk, hogy egy állam akkor minősül létezőnek, ha először is van lakossága, másodsorban van területe, harmadsorban, pedig biztosít közszolgáltatásokat. Koszovóban nincsenek közszolgáltatások, és a Bizottságnak csupán annyit kellene tennie, hogy odautazik és saját szemével győződik meg erről. Csak egyetlen szolgáltatás működik ebben az országban az, pedig a maffia.

Egy állam akkor mondható szuverénnek, ha teljes körű joghatósággal rendelkezik. Amint azt a parlament elnöke is említette az imént, ez bizonyíték arra, hogy Koszovó joghatósága a felügyelt szuverenitás állapotában van.

Egy állam akkor számít szuverénnek, ha joghatósága – görögül autonomos – független, azaz amikor saját maga döntheti el, hogy mit tesz. Koszovóban a NATO és az Egyesült Államok dönt.

Egy állam akkor minősül szuverénnek, ha joghatósága kizárólagos. Koszovó területén belül, azonban nem egy erő, hanem több is érvényesül.

Egy állam akkor minősül szuverénnek, ha tiszteletben tartja az uti possidetis, azaz a határok sérthetetlenségének elvét.

Másként fogalmazva, Koszovó a szuverén állam nemzetközi jog szerinti egyik kritériumának sem felel meg. És miért nem? Mert bűnöző- és gengszterállamok létrehozása után, most kísérleti államok létrehozásában is közreműködünk, ahol az Európai Bizottság országok szétszabdalása útján vizsgálhatja és találhatja fel a föderalizmust.

 
  
MPphoto
 
 

  Ján Hudacký (PPE-DE). – (SK) Koszovó függetlenségének tegnapi kikiáltása minden bizonnyal veszélyes precedens a világ számos országa és régiójának fejlődése szempontjából. Az a tény, hogy ez a lépés az Egyesült Államok és a nagyobb európai uniós államok jelentős politikai és diplomáciai támogatását élvezte, még ennél is megkérdőjelezhetőbbé teszi ezt a lépést, hiszen már a kezdetek kezdetétől egyértelmű, hogy ez a nemzetközi jog megsértése.

A Balkán számára sokkal jobb megoldás volna, ha az Európai Unió erőteljesebben járulna hozzá Szerbia demokratizálódásához. Ezzel sokkal pozitívabb hangulatot lehetne teremteni a közös területen élő szerbek és az albán kisebbség konszolidációs folyamatában. Természetesen ez hosszú távú folyamat lenne. Naiv dolog azt hinni, hogy a területi autonómia kisebbségek általi követelése, amit ez a precedens mindenféleképpen megerősített, nem fog megoldhatatlan problémává válni az Európai Unió egyes tagállamai számára a közeljövőben.

 
  
MPphoto
 
 

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr! Engedje meg, hogy támogatásomról biztosítsam a kollégámat, és arra ösztönözzem a Bizottságot, hogy ne próbálja összeugrasztani az ír hatóságok különböző részlegeit a következő hónapok folyamán, hiszen nagyon fontos feladatot kell végre hajtanunk. Ugye nem kell részleteznem, hogy mik az elvárások az írekkel szemben a Lisszaboni Szerződés kapcsán?

Különösen azzal a móddal kapcsolatban szeretnék panaszt tenni, amellyel a tisztviselők támadják az Írországban működő REPS rendszert. Több mint 14 évig az ír Mezőgazdasági Minisztérium hatóságai – a Bizottság beleegyezésével – ütemezett módon fizették ki a Vidéki Környezetvédelmi Rendszerben megítélt összegeket több ezer termelőnek és azok családjainak. Most az év elmúlt hónapja során a Bizottság úgy döntött, hogy nem tudja most kifizetni ezeket az összegeket, hanem csak az év végén kerülhet erre sor. Kérem, az összes év közül, ne az ideiben próbálják meg összeugrasztani az ír termelőket, vagy Írország bármely részét, hadd kapják meg jogos pénzeiket, úgy, ahogyan ez az elmúlt 14 év során is történt. Most nem szabad vitákat provokálni. Kérem, hallják meg, amit mondunk!

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Ezzel véget ért a napirend pont tárgyalása.

 

20. Witold Tomczak képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Sakalas úrnak a Jogi Bizottság nevében tett jelentése (A6-0008/2008) lesz, Witold Tomczak úr parlamenti mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására vonatkozó kérelem tárgyában [2007/2130(IMM)].

 
  
MPphoto
 
 

  Aloyzas Sakalas, előadó. − Elnök úr! 2005 áprilisában Tomczak úr kérelmet nyújtott be az Európai Parlamenthez mentelmi jogának fenntartására az ellene indított büntetőeljárás során, a parlament azonban egy évvel később úgy döntött, hogy nem tartja fenn mentelmi jogát.

2007. május 21-én Tomczak úr ismét kérelmet nyújtott be az Európai Parlamenthez mentelmi jogának fenntartására. Új kérelmében Tomczak úr három új érvet ismertetett ugyanarra az esetre: Tomczak úr ismereti panaszát, miszerint az osztrówi bíróság nem engedélyezett számára betekintést az ügy aktáiba. Ezzel szemben panaszának felülvizsgálata után megállapították, hogy személyes megjelenésekor a bíróságon Tomczak úr kapott engedélyt az iratokba való betekintésre. Sőt legalább egy iratot le is fényképezett.

A második érv a következő: Tomczak úr állítja, hogy az eljárás nem volt objektív, mivel a felügyelő bíró arra kérte az ügyet tárgyaló bírót, hogy minél előbb – a vádlott távollétében is – hozzon döntést. Ugyanakkor erre a kérelemre az után került sor, hogy Tomczak úr közel 12 alkalommal nem jelent meg a bíróság előtt.

A harmadik érv a következő: Tomczak úr azt állítja, hogy az ostrówi bíróság előítélettel van személye ellen. Ugyanakkor a Tomczak úr által felhozott érv, miszerint az ügyben eljáró bíró ugyanazon a településen él, mint az az ügyész, aki ellen Tomczak úr korábban feljelentést tett, önmagában nem zárja ki, hogy a bíró objektíven járjon el.

Mindemellett Tomczak úrnak jogában áll fellebbezni a feljebbviteli bíróságon, de megsemmisítési panasszal is élhet a lengyel legfelsőbb bíróságon. A lengyel igazságügyi hatóságoknak figyelembe kell venniük Tomczak úr – aki 1999-ben volt lengyel országgyűlési képviselő – azon érvét, hogy nemzeti parlamenti mentelmi joga továbbra is a büntetőeljárás formális akadályát képezte.

A Jogi Bizottság tudomásul vette azt a problematikus, lengyel jogszabályok szerinti jogkövetkezményt, hogy Tomczak úr elveszítheti európai parlamenti mandátumát, és szóbeli választ igénylő kérdést tett fel a Bizottságnak. A kérdésre 2008. január 14-én válaszolt Frattini biztos, aki ígéretet tett arra, hogy felveszi a kapcsolatot a lengyel hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy a lengyel jog ne alkalmazzon megkülönböztetést az európai parlamenti és a nemzeti parlamenti képviselők között.

A Bizottsággal folytatott vitát követően, a Jogi Bizottság arra a döntésre jutott, hogy a fenti indokolással nem javasolja Tomczak úr mentelemi jogának fenntartását.

Egyértelmű, hogy az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. és 9. cikke nem alkalmazható Tomczak úr esetében. Kérelmét úgy kell tekinteni, mint egy, az ellene folyó eljárás felfüggesztéséről szóló európai parlamenti határozatra irányuló kérelmet, amit például a lengyel alkotmány 105. cikke is lehetővé tesz.

A Parlament bevett gyakorlata szerint, a Parlament dönthetne úgy, hogy fenntartja egyik képviselőjének mentelmi jogát, amennyiben fennáll annak a gyanúja, hogy a büntetőeljárás a képviselő politikai tevékenységei sérelmének szándékán alapszik (fumus persecutionis). Erre nincs egyértelmű bizonyíték Tomczak úr esetében.

A fenti megfontolásokból fakadóan javaslom, hogy Tomczak úr mentelmi jogát ne tartsák fenn.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A parlamenti mentelmi jog legfőbb célja az, hogy demokratikusan választott képviselői testületként, magát a Parlamentet védje. Ez biztosítja az intézmény kollektív függetlenségét a külső nyomással szemben, és garantálja a képviselők szólás- és cselekvési szabadságát parlamenti feladataik ellátása során. Az európai parlamenti képviselő mentelmi jogának jogalapját az 1965-ben elfogadott az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv adja. A jegyzőkönyv 8. cikke kimondja, hogy feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá. Ehhez hasonlóan a 9. cikk kimondja, hogy az Európai Parlament ülésszakaszainak ideje alatt a Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik; a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól. Ez a mentesség az Európai Parlament ülésszakának helyszínére és annak helyszínéről történő utazás során is vonatkozik a képviselőkre.

A fentieknek megfelelően megjegyzendő, hogy a Tomczak úr elleni vádak nem kapcsolódnak Tomczak úr hivatalos feladatai során kinyilvánított véleményéhez vagy leadott szavazataihoz, mert a kérdéses események idején nem volt európai parlamenti képviselő. Tekintetbe véve a körülményeket megállapítható, hogy Tomczak úr parlamenti mentelmi joga megadásának nincs jogalapja. Tomczak úr ügye azonban rávilágított a lengyel Sejm és a lengyelországi európai parlamenti választások rendszerének következetlenségére, a választási jelöltek által teljesítendő feltételek és azon körülmények tekintetében, amelyek a mandátum elvesztéséhez vezetnek.

Ezt a kérdést egy külön ülés során megvitattuk, és Lengyelország uniós csatlakozásakor vállalta, hogy teljesíti a hatályos uniós jogszabályokban foglaltakat, különös tekintettel azok közvetlen, egy tagállam belső jogszabályaira gyakorolt következményeire. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy kérjem a lengyel Sejm és az Európai Parlament képviselőinek jogállásáról szóló jogszabályok lehető leghamarabbi összehangolását. A dolgok mostani állása szerint bizonyos cselekedetek következményeként az európai parlamenti képviselők automatikusan elveszíthetik képviselői mandátumukat, míg ezzel szemben a lengyel Sejm képviselői semmilyen formában sem büntethetők ugyanazokért a cselekedetekért.

 
  
MPphoto
 
 

  Marek Aleksander Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Tomczak úr ügye példa arra, hogy a lengyel igazságügyi rendszer képtelen felismerni, hogy Lengyelország uniós taggá válásával azt is vállalta, hogy megfelel az unió hatályos jogi rendszerének. Az Európai Parlament még nem hozott döntést Tomczak úr mentelmi jogának tárgyában, de az illetékes bíróság február 15-re, azaz a múlt hétre, tűzte ki a tárgyalást.

A bíróság e cselekedete nemcsak arra utal, hogy nem tartja tiszteletben az Európai Parlamentet, hanem arra is, hogy sem az Európai Parlament eljárási szabályzatának, sem a lengyel büntetőtörvénykönyv rendelkezéseinek sem felel meg, amelyek szerint a képviselő ellen nem indítható büntetőeljárás mindaddig, amíg az Európai Parlament nem hozott döntést a képviselő mentelmi jogának kérdésében. Az általam vázolt helyzet arra enged következtetni, hogy Tomczak úr vagy egy rendkívül hozzá nem értő bírósággal áll szemben, vagy egy olyan bírósággal, amelynek feltett szándéka, hogy egy kisebb incidens miatt elítélje Tomczak urat, aminek következtében Tomczak úr elveszítené európai parlamenti képviselői mandátumát.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – Elnök úr! Arra bátorítok minden képviselőt, hogy szavazzon nemmel Tomczak úr mentelmi jogának megszüntetése kérdésében. Nagyon jó vitát tartottunk erről az ülésteremben. Mindenki egyetértett abban, hogy nem engedhetjük meg, hogy Lengyelország kettős mércét alkalmazzon: egyet a hazai képviselőkre egy sokkal szigorúbbat pedig az európai parlamenti képviselőkre. A felelős biztos, Frattini úr ígéretet tett arra, hogy levelet küld a lengyel igazságügyi miniszternek, amelyben nyomatékosan kéri, hogy azonos szabályok vonatkozzanak a mentelmi jog megszűntetésére.

Beszéltem Frattini biztossal a január 14-i ülés után, és két héttel ezelőtt ismét találkoztam vele, amikor is arról tájékoztatott, hogy utasította szolgálatot a levél megküldésére. A múlt héten is kapcsolatban voltam az irodájával, ahol megerősítették, hogy a levelet elküldték, és biztosítottak róla, hogy még aznap kapok egy másolatot róla. Ezután valaki hirtelen felhívott Frattini biztos irodájából, és egy merőben eltérő dolgot mondott, miszerint a levelet még nem küldték el. Most, pedig ott tartunk, hogy se a levelet nem küldtük, sem válasz nem érkezett a lengyel kormánytól.

A ránk vonatkozó szabályok egyértelműek: szavaznunk kell. Éppen ezért kérném Önöket, hogy szavazzanak nemmel Tomczak úr mentelmi jogának megszűntetéséről, és kérjék az ügy visszautalását a bizottsághoz egy esetleges, új döntés meghozatala céljából, miután kézhez kaptuk Frattini biztos levelét és a lengyel a választ is.

 
  
MPphoto
 
 

  Aloyzas Sakalas, előadó. − Elnök úr! Véleményem szerint a mentelmi jog megszüntetése kérdésének következményei nem azonosak a mentelmi jog megszűntetésével. Tomczak úrat 12-szer várták és idézték a bíróság elé, ő azonban nem jelent meg a bíróság előtt.

A Tomczak úr ügyével kapcsolatosan felmerülő eljárási és anyagi jogi kérdéseket – és különösen a rendőrtisztekkel szemben használt, állítólagos bántalmazó hangnemet – a lengyel igazságügyi hatóságoknak kell objektív módon megoldaniuk. Ezért két pontot szeretnék kiemelni. Azt a kérdést, hogy vajon megfelelően szüntették-e meg Tomczak úr mentelmi jogát az eljárás kezdetén, amikor lengyel országgyűlési képviselő volt, csak a megfelelő lengyel igazságügyi hatóság ellenőrizheti, ebben az esetben az ostrów wielkopolski kerületi bíróság. A fellebbezés lehetősége viszont itt is adott.

Másodsorban, pedig Tomczak úr európai parlamenti mandátumától való megfosztásának lehetősége nem tekinthető a büntetőeljárást motiváló tényezőnek, hiszen az esemény időpontjában, azaz 2004. június 19-én Tomczak úr nem volt európai parlamenti képviselő, és a lengyel országgyűlési képviselőkre vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezéseket ilyen következményekre.

A fenti megfontolások alapján a Jogi Bizottság javasolja, hogy az Európai Parlament ne tartsa fenn Tomczak úr parlamenti mentelmi jogát.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

 

21. A pénzügyek átláthatósága (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Pomés Ruiz úrnak a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében tett jelentése (A6-0010/2008) lesz a pénzügyek átláthatóságának tárgyában [2007/2141(INI)].

 
  
MPphoto
 
 

  José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr! Az Európai Parlament mindig is az átláthatóság politikáját kívánta alkalmazni pénzeszközeinkkel, az EU pénzeszközeivel kapcsolatban. Ez volt a helyzet, amikor talán a rossz gazdálkodás következtében olyan problémák keletkeztek, amelyek lemondásra kényszeríttették a Santer úr által vezetett Bizottságot.

Meg kell mondani, hogy azóta jelentősen javultak dolgok; ez a Parlament ösztönözte az átláthatóság politikáját, és a Bizottság támogatta a Parlamentet. A Barrosso-féle Bizottság által e célkitűzés elérésének érdekében mutatott érdeklődés eredménye nem volt más, mint az alelnökség létrehozása, amelyet ma Siim Kallas alelnök képvisel, akit ezúton szeretnék üdvözölni.

Az európai polgároknak tudniuk kell arról, hogy mi történik azzal a nagyon kevés pénzzel, amit az EU-nak fizetnek, hogy mit teszünk azzal csekély 1%-kal; a láthatóságon keresztül nagyobb fokú ellenőrzést kell gyakorolnunk a közösségi pénzeszközök felett. A láthatóság mostanra már jóval több, a városházán, a regionális pénzeszközökből vagy a Kohéziós Alapból finanszírozott építési területen kiakasztott táblánál; ennél jóval tovább kell mennünk és meg kell tudnunk állapítani, hogy éppen hol tart az a kevés pénz, amit az európai adófizetők befizetnek a tagállamokon keresztül.

Ez az európai átláthatósági kezdeményezés, amit ez a parlament teljes vállszélességgel támogat. Az általunk benyújtott saját kezdeményezésű jelentés két dolgot mond. Az első az, hogy ennél egy kicsit többet kell tenni. A szövegben úgy döntöttünk, azt mondjuk, hogy az átláthatóságnak a fekete listák közzétételén keresztül kell megjelennie és tájékoztatás nyújtásával a befogadott és kizárt pályázókról; továbbá az OLAF-nak rendelkeznie kell az ártatlanság vélelmét garantáló szabályzattal, és sok esetben nem ez volt a helyzet. Másként fogalmazva: az EU-n belül az Európai Parlament már rendelkezik a saját etikai kódexével. Mi nem tisztviselők vagyunk, hanem politikusok; nekünk is áthatónak kell lennünk, és már azok is vagyunk.

Ennek következtében a 22. bekezdéshez fűzött 2. módosításban kértem, hogy az átláthatósági kezdeményezésben javasolt listát vegyék ki, nem elsősorban azért, mert ez a Parlament már meghozta a pénzügyi érdekeinkről, küldöttségeinkről, utazásainkról szóló döntéseket, hanem azért is, mert úgy érezzük, hogy szükség van az egész Európai Unióra vonatkozó szabályokra. Ennek a Parlamentnek, megvannak a saját szabályai, de ezeken javítani kell, sőt talán még ennél is tovább kell majd menni.

Egy másik módosításban pedig kivettem az európai parlamenti képviselőkre mint köztisztviselőkre való hivatkozást, hiszen nem köztisztviselők vagyunk, hanem politikusok. Ez a tévedés néhány nemzeti jogszabályban problémákhoz is vezethet.

Az átláthatóság javításának általunk támogatott gondolatán keresztül arra a tényre szeretnénk felhívni figyelmet, hogy a tagállamok a pénzeszközök 80%-ának igazgatását osztják meg maguk között, ezért ismét arra kérjük a tagállamokat, hogy nyújtsák be nemzeti megbízhatósági nyilatkozataikat. Ez sürgős és szükséges, és ragaszkodunk ahhoz, hogy erre sor kerüljön. Véleményünk szerint a Kallas biztos által ismertetett kezdeményezésnek magánban kell foglalnia a közösségi pénzeszközök behajtását is. Ezt nem szabad kihagyni: ha visszaélnek a pénzünkkel, tudnunk kell róla, hogy hol van, hogyan és mikor kerül behajtásra.

Nagy mértékű javulást értünk el az átláthatóság terén biztos úr, de ez a Parlament még ennél is többre fog törekedni.

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy itt lehetek, és az átláthatóság kulcsfontosságú kérdéséről beszélhetek a Bizottság nevében. Szeretném megköszönni Pomés Ruiz úrnak a saját kezdeményezéséről készített jelentését, és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság értékes hozzájárulását is.

A jelentés öt fontos kérdéssel foglalkozik. Először is a jelentés útmutatást nyújt a támogatásokon és szerződéseken keresztül uniós pénzeszközöket felhasználókkal kapcsolatos információk közzétételéről. Azon dolgozunk, hogy végrehajtsuk az átláthatóságról szóló módosított költségvetési rendelet szabályait. Ezek a szabályok a Parlament erőfeszítései nyomán kerültek be, és 2007 májusában léptek hatályba.

A közvetlen igazgatás tekintetében a Bizottság tavaly elindított egy portállal elérhető honlapot, amely hozzáférést biztosít a különböző főigazgatóságok legfontosabb honlapjaihoz. Bár ezeket az oldalakat folyamatosan frissítjük, a portál még most is egy zavaros és komplikált belépési pontnak tűnik. A Bizottság szolgálatai dolgoznak a portál javításán.

A megosztott igazgatás kapcsán a Bizottság szerepe ezen információcsoportokra vonatkozó közös előírások „tagállamokkal történő egyeztetése és azok véglegesítése 2008 áprilisa előtt”. Itt Jørgensen úr mentesítési jelentéstervezetéből idéztem. Továbbra is a tagállamok felelnek majd az adatokért. A Bizottság felelősséget vállal az alkalmazandó előírásokért és annak ellenőrzéséért, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a költségvetési rendelet szabályait.

A Pomés Ruiz úr jelentésében szereplő második kérdés a behajtás kérdése. 2008 januárjában egyértelműen elmondtam a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, hogy „a Bizottság egyelőre nem tudott átfogó képet adni az összes behajtási erőfeszítésről a Parlamentnek”. Ismertettem a 2006-ban végrehajtott behajtások becsült értékét, és bejelentettem a saját rendszereink tervezett javításait oly módon, hogy ebben az évben az ABAC könyvelési rendszer részletesebb és teljesebb behajtási adatokat fog tartalmazni. Tárgyalásokat folytatunk ennek módszertanáról az Európai Számvevőszékkel.

A behajtásra vonatkozó információk nem lehetnek teljesek a tagállamok megbízható hozzájárulása nélkül. A mezőgazdaság vonatkozásában biztató a jelenlegi kép. Holnap fogja elfogadni a Bizottság azt a cselekvési tervet, amely megerősíti majd felügyeleti szerepünket a strukturális alapokkal kapcsolatban, amely ezzel a kérdéssel is foglalkozik majd.

A jelentésben szereplő harmadik kérdés a pénzügyi érdekek bejelentését érinti, különös tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezéssel összefüggésben 2006 júliusában indított és 2007-ben közzétett független, összehasonlító tanulmány eredményeire.

A tanulmány arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a legtöbb európai intézmény jóval erőteljesebb szabályozás alatt áll, mint a nemzeti szintű intézmények. Az EU intézményei közül a Bizottság és az Európai Befektetési Bank rendelkezik a legátfogóbb etikai szabályokkal.

Bár a tanulmány megállapította, hogy a Bizottság az összeférhetetlenség bejelentésének viszonylag fejlett rendszerével rendelkezik, azt is sugallja, hogy meg kellene fontolni az ad hoc Etikai Bizottság megbízatásának egy tágabb tanácsadói szereppel történő kiterjesztését. Arra kérem Önöket, hogy vizsgálják meg a tanulmányt, és vonják le az Európai Parlament számára Önök szerint lényeges végkövetkeztetéseket.

A Pomés Ruiz úr jelentésében szereplő negyedik kérdés a Bizottság tanácsadói feladatait ellátó szakértői csoportok összetételét érinti. Szeretném megköszönni Pomés Ruiz úrnak, hogy elismeri az eddig véghezvitt munka értékét. Tanulmányozni fogjuk a további javításokra vonatkozó javaslatait.

Az ötödik és egyben utolsó kérdés az intézményeken belüli irányítást érinti. 2008. február 15-e, azaz múlt hét péntek volt a tagállamok „éves összefoglalói” benyújtásának határideje. Ma délig összesen 22 választ kaptunk a tagállamoktól. Folyamatban van annak értékelése, hogy a jelentések megfelelnek-e a tagállamok költségvetési rendelet szerinti kötelezettségeivel, és tájékoztatni fogjuk Önöket erről, amint tiszta képet kapunk erről a kérdésről, és természetesen a jelentések minőségéről is tájékoztatni fogjuk Önöket.

Végezetül elmondhatom, hogy nagyon komolyan vesszük az átláthatóságot, és az európai átláthatósági kezdeményezés a jelentés számos pontjában eredményes.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Ingeborg Grässle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az átláthatósági kezdeményezés valószínűleg a Barrosso-féle Bizottság legnagyobb sikere.

Biztos úr, hálás vagyok Önnek a szavaiért és azért, mert össze kívánja hangolni a támogatások kedvezményezettjeivel kapcsolatos információk közzétételét. Ez volt tavaly az egyik legnagyobb vitatott kérdés a Parlament és a Bizottság között. Amint azt Önök is tudják, ez a Ház és a PPE-DE képviselőcsoport mindvégig Önök mellett állt az átláthatóság kérdésében, mert szeretnénk tudni, hogy megvalósulnak-e politikai célkitűzéseink a kedvezményezetteken keresztül, más szóval, a finanszírozás kedvezményezettjein keresztül. Itt a politikai célkitűzéseink teljesítéséről van szó, nem másról, és a mostaninál többet kell tudnunk.

Biztos úr, Ön most új etikai szabályokon dolgozik. Meggyőződésünk, hogy az intézményeknek szükségük van ezekre a szabályokra és a biztosoknak is új magatartási kódexre van szükségük. Ugyanakkor a félreértések elkerülése végett, hadd emlékeztessem, hogy a Bizottságnak nem feladata, hogy szabályokat határozzon meg a Parlament számára. Mi magunk alkotjuk meg a saját szabályainkat. Az EU többi intézményének tagjaival szemben mi nem köztisztviselők vagyunk, bár a nem kellően pontos nyelvhasználat akár ilyen benyomást is kelthet.

Elkészítettük a 22. bekezdés módosítását, amelyet kérem, támogassa Ön is. A listát ki szeretnénk váltani a meglévő szabályokra való hivatkozással. A listákkal nincs semmi baj, de nyílt fogalmazást szeretnénk látni, amely lehetővé teszi, hogy eldöntsük, hogy pont annyi, vagy esetleg több – talán kevesebb – kritériumra van-e szükségünk.

Nem tartjuk kielégítőnek – és ez a jelentés részét képezi – a helytelenül kifizetett pénzeszközök behajtásának kérdését. Biztos úr, úgy gondolom ebben az évben ez lesz számunkra a legfontosabb kérdés, és a legnagyobb konfliktusforrás a Parlament és Bizottság között. Ez egy olyan terület, ami minden csak nem átlátható. Szeretném megkérni, hogy foglalkozzon intenzíven ezzel a problémával. A behajtás nem folytatódhat abban a véletlenszerű formában, mint eddig.

Üdvözöljük az e héten ismertetett, a strukturális alapokra vonatkozó cselekvési tervet, de ezt mind a Parlament, mind a Bizottság mentesítése szempontjából hitelességgel kell alátámasztani.

Előadónk, Javier Pomés Ruiz, jó és érdekes jelentést készített, és biztos vagyok benne, hogy a Parlament véleményéként, ezzel a jelentéssel a Bizottság segítségére lehetünk a további előrelépések elérésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Dan Jørgensen, PSE képviselőcsoport nevében. (DA) Elnök úr! Kétségtelen, hogy az európai nyilvános vita főként arra a tényre összpontosít, hogy demokratikus hiányosságok vannak az EU-ban, és ez a hiány nem utolsósorban az elégséges átláthatóság hiányának tudható be. Ez különösen adódhat abból például, hogy túlzottan korlátozott volt az átláthatóság az EU által irányított pénzeszközök – azaz az EU által az egyes országok részére, jó minőségű és jó szándékú projektre kifizetett pénzeszközök – felhasználása terén; és ez bizony probléma! Szerencsére olyan probléma ez, amelynek megoldása folyamatban van. Szerencsére olyan probléma, amelyet a Bizottság már régen észlelt és tesz is valamit megoldásának érdekében, és kiemelt dicséretet érdemel ezért. Kallas úr, Ön személy szerint is sok dicséretet érdemel azért a hatalmas hozzájárulásért, amit az üggyel kapcsolatban tett. Természetesen van egy-két dolog, amivel foglalkozni kell. Ebből az okból kifolyólag készült Pomés Ruiz jelentése is. Támogatom jelentését, amely számos megoldandó, vitatott pontot is kiemel. Egyértelmű, hogy a rendelkezésre álló adatoknak összehasonlíthatónak kell lenniük stb., de ez kevésbé fontos téma, hiszen most már döntöttünk arról, hogy természetesen szükség van az átláthatóságra.

Egy másik nagyon fontos döntés, amiért a Bizottság dicséretet érdemel, az a „szakértői csoportokkal” kapcsolatos nagyobb fokú átláthatóság kialakításáról szóló döntés. Egy „demokratikus” rendszerben elfogadhatatlan, hogy olyan emberek vannak hivatalban, akiknek még a nevét sem lehet tudni. Számos demokratikus érv sorakoztatható fel amellett, hogy miért nem szabad így működni, és természetesen ez pénzügyi szempontból is elfogadhatatlan. Gondolom, biztos úr, meg tudja erősíteni azt a nyilatkozatát, amit a nemrég befejeződött, a mentesítéssel kapcsolatos költségvetési ellenőrző bizottsági tárgyaláson tett. Ebben a nyilatkozatában, biztosított bennünket arról, hogy ez természetesen a komitológiai eljárás alá tartozó csoportokra is vonatkozik majd. Persze sokfajta szakértői csoport létezik. A legfontosabb csoportok között van néhány, amely pont a komitológiai eljárás alá esik. Ezen kívül számos alkalommal jóváhagyta ezt a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban, megtenné, hogy most nem ismétli meg ezt az egész közgyűlés előtt?

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr! A Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportjának nevében szeretnék köszönetet mondani Pomés Ruiz úrnak nagyszerű jelentéséért, amelyet én teljességében támogatok. Az átláthatóságnak az Európai Unió működése alapvető elvének kell lennie. Hadd kezdjem azzal, hogy a jelentésnek az uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről szóló átfogóbb információról és a Bizottság honlapjainak nagyobb átláthatóságáról szóló szakaszait különösen értékesnek tartom. Ezek fontos kérdések. Hozzá kívánom tenni, hogy a közhivatalt betöltő személyek pénzügyi érdekeire vonatkozó információ nyilvánosságra hozataláról és biztosításáról szóló részeket is legalább ilyen fontosnak tartom.

Az uniós polgároknak biztosnak kell lenniük abban, hogy az unió pénzeszközeit kezelő és ezeknek a pénzeszközöknek az elosztását felügyelő személyek pártatlanul járnak el, és nem a saját, egyéni érdekeik szerint. Véleményem szerint helyes, hogy ilyen mélységben foglalkozott a jelentés ezzel a kérdéssel.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr! Ez a vita pusztán bemelegítés a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelenleg is folyamatban lévő mentesítési eljárásához és a jövő héten Špidla és Hübnerand urakkal tartandó rendkívüli meghallgatáshoz. A vita egyik kulcsfontosságú kérdése Pomés Ruiz úr jelentésének 41. bekezdése lesz, amelyben Pomés Ruiz úr arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti megbízhatósági nyilatkozatok kiállítását. Biztos úr, ha ígéretet tesz ennek támogatására, úgy a mentesítési eljárásban vívott harcban nem a Parlament fog a Bizottsággal szemben állni, hanem a harc közös lesz: a Bizottság és a Parlament közös harca a tagállamok ellen. A Bizottság belső kohéziójának szempontjából is ez a legjobb a stratégia. Mindenki egyetért abban, hogy az átláthatóság valóban garantálja a hitelességet és elszámoltathatóságot. Ennek egyik eleme valóban az EU pénzeszközeinek végső kedvezményezettjeiről szóló információk közzététele.

A költségvetési szabályzat szerint is kötelező tájékoztatást nyújtani erről, de ezt az információt hozzáférhetővé kell tenni, megbízhatónak és a további kutatásokra alkalmasnak kell lennie. Az Ön iránt érzett minden megbecsülésem ellenére ugyan vannak valamilyen próbálkozások a honlapjukon, de nagyon hosszú még az út a célig. Vannak bizonyos magánjellegű kezdeményezések, amelyek sokkal ügyesebbek ebben.

Pomés Ruiz úr jelentése szintén egyértelműen ismerteti, hogy min kellene javítani: az információ ismertetésén, tartalmán, és szerkezetén. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság azt szeretné, ha ez 2009 előtt teljesülne. Szeretnék benyújtani egy módosítást arra, hogy ez az időpont egy évvel korábban legyen. Ha el tudnánk érni ezt, akkor az új Bizottság és az új Parlament tiszta lappal indulhatna 2009-ben. Arra kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a módosítást.

Biztos úr, szeretnék egy másik kérdést is feltenni Önnek: az Ön részéről hogyan áll a 34. bekezdésben leírt kötelezettség vállalása, amely szerint 2008-tól kezdve a formális és informális csoportok tagjainak nevét egyaránt közzé kívánja tenni? Támogatom Dan Jørgensen e témában feltett kérdését is.

Végezetül, elnök úr szeretnénk Önnek is feltenni egy kérdést: mikor dönt majd a Parlament Titkársága a teljes átláthatóság mellett, és mikor fogja közzétenni a parlament önkéntes nyugdíjpénztára tagjainak nevét? Hiszen tulajdonképpen ezek az emberek is jelentős európai pénzeszközök kedvezményezettjei. Kérem, továbbítsa ezt az üzenetet a Titkárság felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Staes úr kérdésére válaszolva, természetesen tárgyaltunk már erről az Elnökséggel, és meg fogjuk találni a megfelelő megoldást.

 
  
MPphoto
 
 

  Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt Elnök úr, biztos úr! Pomés Ruiz úr jelentése átfogó. Jól kijelölte a szükséges intézkedések megtételére váró, problematikus területeket. Ezzel összefüggésben azt szeretném még mondani a Bizottság alelnökének, Kallas úrnak, hogy hivatali ideje alatt általánosságban is elmondható, hogy jelentősen javult az Unió nyitottsága és átláthatósága, és Kallas úr módfelett aktív volt ezen a területen. Ennek bizonyítékául szolgál az interneten található számos, új adatbázis, de a gond ezekkel az – és ez a jelentésben is szerepel –, hogy a keresési folyamatok még mindig nem kielégítők, és ezen javítani kell. Mivel ez a helyzet ezért a keresőmotorokban található anyagokat egységesíteni kell. Más szóval, ha nincs megfelelő keresési eljárás, akkor fennáll annak a veszélye, hogy nagy mennyiségű információt kapunk, de az információ puszta mennyisége fogja lerontani a minőséget.

A bizonyítottan csalásra irányuló tevékenységek „feketelistájának” kérdését át kell gondolni. Elviekben képviselőcsoportunk egyetért és támogatja ezt a listát, de biztosítani kell különösen, hogy a személyek adatainak védelme garantált legyen, és hogy alapos indok nélkül, vagy hibás eljárások következtében senki se kerülhessen fel erre a feketelistára.

Azután itt van a közélet normáival foglalkozó tanácsadó bizottság kérdése is. Hiszen – mint ahogyan azt Grässle asszony is említette – a közvetlenül az emberek által megválasztott európai parlamenti képviselők esetében természetesen jó, ha más eljárás vonatkozik rájuk, mint a köztisztviselőkre. A választott képviselőkre vonatkozó eljárásnak legalább ennyire szigorúnak kell lennie, hiszen nem szabad táptalajt adni az olyan érveknek, amelyek szerint a parlamenti képviselőkre lazább etikai követelményeket kellene alkalmazni. Sok országban a parlamenti képviselők megválasztásához felhasznált pénzek nyilvánosak, és lehet, hogy itt az ideje annak, hogy az Európai Parlament is elmozduljon ebbe az irányba annak érdekében, hogy a választáshoz felhasznált pénzeszközökről, a kampányreklámokról és azok finanszírozásáról szóló nemzeti nyilatkozatok bekerüljenek a parlament adatbázisaiba, és ezáltal láthatóak kegyenek az Európai Unió szintjén is.

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy az európai szinten működő politikai pártok és alapítványok nem mentesíthetők az érdekeik és pénzügyi forrásaik bejelentésének általános kötelezettsége alól.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Ritka alkalmak egyike ez, amikor pozitív véleményt mondhatok az elénk terjesztett jelentések egyikéről. Ugyanakkor mindenféleképpen ez a kivétel.

Az előadó a nagyobb fokú átláthatóság mellett érvelt, és ezt teljes szívemből támogatom. Szeretném azonban emlékeztetni a Házat, hogy addig, amíg mezőgazdasági politikánk és strukturális alapjainak vannak, addig vizsgálati feladatunk emberi feletti marad. Arra vagyunk kényszerítve, hogy folyamatosan új szabályokat, nagyobb fokú ellenőrzést vezessünk be, ami egy minden ésszerű határt áthágó, óriás bürokráciához vezet.

Amint az mindenki számára ismert, a megoldás az, ha az EU gazdagabb országai pénzt adnak a szegényebb országoknak annak megvitatása nélkül, hogy mire is fogják felhasználni azt. Az ellenőrzési folyamat legnagyobb része így eltűnik, és nyilvánvalóan ez a hosszú távú cél. Végül is senki sem akarja számolgatni a teheneket és elkülöníteni a mezőket, satöbbi. Arra kellene koncentrálnunk, ami az EU célja, és ez a belső piac.

 
  
MPphoto
 
 

  Esther De Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Én is szeretném megköszönni az előadónak a kitűnő jelentést, és szeretnék szót ejteni néhány fontosabb kérdésről, mielőtt kéréssel fordulok a Tanácshoz és Bizottsághoz.

Az első pont, amiről beszélni szeretnék az az, hogy nyilvánosságra kell hoznunk az Európai Unió által pénzügyi támogatásban részesítetteket. Ez különösen a mezőgazdaságot érinti. Ezt az információt körültekintéssel és tisztességesen kell kezelni. Meg kell akadályoznunk egy olyan helyzet kialakulását, amelyben bizonyos tagállamok eleget tesznek a közzétételi követelményeknek, mások viszont nem. A Bizottság honlapján a mezőgazdasági támogatásban részesülőkhöz kapcsolódóan 14 link mutat nemzeti honlapokra, ami azt jelenti, hogy 13 hiányzik. Talán a Bizottság magyarázatot adhatna erre. Nem áll rendelkezésre az információ elektronikus formában, vagy az érintett tagállamok még mindig nem szolgáltattak adatokat?

Továbbá a Bizottságnak el kellene gondolkodnia azon, hogy miként lehet megvédeni azokat a támogatásban részesülőket, akiknek az adatait nyilvánosságra kívánják hozni: például a radikális állatjogi aktivistáktól való megóvásuk, amivel számos tagállamnak – köztük hazámnak is – meg kell küzdenie.

Végezetül hadd emeljem ki azt a tényt, hogy az adatokat nehéz összehasonlítani, és ezért több útmutatásra van szükség a Bizottság részéről. A Biztos úr tájékoztatása szerint, a strukturális alapok kapcsán holnap ilyen irányú kezdeményezést tesz majd, és ennek nagyon örülök.

A második kérdés, amiről szót kívánok ejteni az, az intézmények tevékenységeiről szóló éves jelentés, amelyben mutatkozik némi javulás, de még mindig meglehetősen érzékeny témának számít.

Most, pedig ismertetném kérésemet, ami ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy az európai pénzeszközök 80%-át nem központilag, hanem a tagállamokon keresztül vagy azokkal együttműködve igazgatják. Javíthatunk és szigoríthatunk az európai szintű átláthatóságon és ellenőrzésen, amíg csak kedvünk tartja, de mindaddig, amíg a tagállamok nem vállalnak felelősséget a nemzeti megbízhatósági nyilatkozatok útján, addig nehéz lesz kiegyensúlyozott ellenőrzést kialakítani. Kettőn áll a vásár.

Megpróbálhatjuk eljárni a világ legszebben koreografált táncát is a költségvetési ellenőrzés európai mezején, de addig, amíg a tagállamok nem táncolnak velünk, addig nem lesz belőle díjnyertes előadás. Ebből kifolyólag felkérem a tagállamokat, hogy lássák el feladataikat és felkérem a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti nyilatkozatokhoz kapcsolódó folyamatot, úgy, mint egy jó karmester, vagy mint egy jó tánctanár: de ezt már minden bizonnyal Ön is tudja biztos úr. Mi ezen az oldalon szeretnénk számítani az Ön támogatására.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Casaca (PSE).(PT) Elnök úr! Hadd gratuláljak az előadónak és Kallas úrnak is ezért a kezdeményezésért. Ugyanakkor hadd mondjam el azt is, hogy sokkal boldogabb lennék, ha Kallas úr megtette volna azokat a lépéseket, amelyek annak biztosításához kellettek volna, hogy az Európai Bizottság megfeleljen a 2007. január 1-jén hatályba lépett költségvetési rendelet szabályainak, különös tekintettel a különböző közösségi pénzeszközök végső kedvezményezetteinek megnevezésére.

Valóban nagy aggodalomra ad okot, hogy az Európai Bizottság teljességgel ki nem elégítő választ adott arra a kérdésre, hogy vajon az IMG-t jogszerűen és megfelelően jelölték-e ki nemzetközi szervezetnek. Szeretném tudni, Biztos úr, hogy ezen új nemzetközi szervezeten kívül, az Európai Bizottság kíván-e más szervezetekkel is találkozni, hogy anélkül tájékozódhassunk arról, hogy ki fér hozzá a közösségi pénzeszközökhöz, hogy végig kellene járni az egész pályázati eljárást.

 
  
MPphoto
 
 

  Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök úr! A pénzeszközök különböző költségvetési tételekből történő kiosztása minding erős érzelmeket kavar és vitát szít. Teljességgel érthető, hogy azok, akik pénzeszközöket kapnak, ünnepelnek, és azok, akik erényeik ellenére sem kapnak semmit, bírálatuknak adnak hangot. Ha azonban, mint ahogyan az a közelmúltbeli lengyel esetben is történt, egy jogalany csak azért jut finanszírozáshoz az egyik kormánytól, hogy azt egy másik elvegye, az számos aggodalomra is okot adhat.

Milyen elvek vezérlik a pénzeszközök kiosztását, és milyen eljárások vonatkoznak erre? A döntések tényeken alapulnak vagy a politikán? Ezért van szükség arra, hogy Pomés Ruiz úr jelentésének megfelelően, ne csak az eljárások tisztaságára és átláthatóságára összpontosítsunk, hanem tegyük képessé a társadalmat arra, hogy felmérje a finanszírozás odaítélésének lépéseit. Az uniós finanszírozás kedvezményezettjeiről szóló információk közzététele az Európai Bizottság és a kormány szándékai átláthatóságának alapkövetelménye. Akkor miért utasítja el annyi ország az információk közzétételét? Rejtegetni valójuk van talán? Ez az európai intézményekben dolgozó köztisztviselőkről és szakértőkről szóló információra is vonatkozik. Nagy előnyökkel járna az Unió számára, ha létrejönne a közös etikai tér.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr! Engedje meg, hogy gratuláljak az előadónak, Pomés Ruiz úrnak. Nemcsak azért teszem ezt, mert itt áll mellettem és rugdossa a bokámat, hanem azért, mert tényleg úgy gondolom, hogy nagyon jó jelentést készített.

Három dolgot szeretnék megemlíteni, ha lehet. Először is, szerintem a jelentés célja tulajdonképpen az átláthatóság és ellenőrzés javítása volt. Általában erre három módszer van. Az egyik a dokumentáció átláthatósága: erre megtalálhatók a megfelelő rendelkezések az EK-Szerződés 255. cikkében; a másik a pénzügyi átláthatóság, ezzel foglalkozik a jelentés is; és harmadik, pedig természetesen az ülések átláthatósága.

Azt tartom szomorúnak ebben a vitában – nem annyira az üléstermen belül, mint azon kívül – hogy sok olyan Európa-ellenes ember van, aki nagyon is populista módon használja az átláthatóság fogalmát, abban az értelemben, hogy az egyik oldalról követelik az átláthatóságot, és amikor megkapják, akkor elkezdik támadni miatta az embereket. Ebből a szempontból egy kicsit szomorú vagyok a vita miatt, és azt gondolom, hogy őszintén és egyenesen kell váltanunk az átláthatóságra.

A második pont, amiről beszélni szeretnék az a nemzeti nyilatkozatok kérdése. Csatlakozom De Lange asszony véleményéhez. Mindig ezt kellene kiemelni. Véleményem szerint Kallas úr nagyon jó munkát végez. A Bizottság is jó munkát végez. De a pénzeszközök 80%-át a tagállamok költik el. Itt lenne szüksége egy kicsit többre a pénzügyi nyilatkozatok tekintetében. Biztos vagyok benne, ha Mulder úr itt lenne, egyetértene velem.

Az utolsó pont, pedig a jelentés híres vagy inkább hírhedt 22. bekezdéséhez kapcsolódik. Értem, hogy mi az alapja, de ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt! Ezért azt javaslom, hogy szabaduljunk meg a 22. bekezdéstől, hogy könnyen szavazhassunk a jelentésről, mert ha valaki ellenzi az átláthatóságot, az olyan mintha a béke vagy az anyaság ellen lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr! Engedje meg, hogy én is gratuláljak az előadónak, aki rendkívül érdekes jelentést készített, és szeretném megköszöni a Kallas alelnök által képviselt, Bizottság munkáját, pozitív párbeszédét és együttműködését a Házzal.

Itt csak a már elhangzott észrevételekhez szeretnék kapcsolódni, amelyek nagy részével egyet értek – és azon túl, hogy valóban szükség van erre az információra és az átláthatóságra –, a véleményem az, hogy az információknak könnyen elérhetőnek, megbízhatónak és összehasonlítás-barátnak kell lennie és szervezettnek és osztályozottnak, valamint a gyakorlatban használhatónak kell lennie, ne csak a szakértőknek készüljön, hanem a nyilvánosságnak is.

Mindamellett, ami már elhangzott, a pénzeszközök igazgatását illetően nyomást kell gyakorolni a tagállamokra, és különösen olyan eszközöket kell keresni, amelyek javíthatnak a nemzetközi szervezetekkel kialakult, gyakran zavarosnak tűnő helyzeten.

Természetesen üdvözlöm a közös etikai tér megteremtésének gondolatát. Olyan luxus ez, amit a Bizottság bizonyára meg tud engedni magának, és amit a helyes gyakorlat példájaként bizonyos globális tárgyalásokra akár exportálhatna, vagy felhasználásra is javasolhatna. Én éppen ezért különösen üdvözlöm az etikai kódexekről és normákról készített bizottsági tanulmányt, amit később minden egyes intézményre alkalmazni lehet majd.

Végzetül gratulálok az előadónak és szeretném megköszönni, hogy elfogadta kérésemet az OLAF etikai kódexével kapcsolatban, ami elengedhetetlenül fontos: az egyik oldalon vannak felelősök és bűnösök, a másikon, pedig az ártatlanok, akiket minden eszközzel meg kell védenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ville Itälä (PPE-DE). – (FI) Elnök úr! Először is hadd csatlakozzam az előttem szólókhoz, és gratuláljak én is az előadónak, Pomés Ruiz úrnak nagyszerű jelentéséért. Ugyanakkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Kallas biztosnak is, aki az évek során nagyon keményen dolgozott e kérdések előmozdításán.

Olyan gondolat húzódik meg a jelentés mögött, amelynek célkitűzéseivel bizonyára majdnem mindenki egyet tud érteni. Az uniós pénzeszközökkel való visszaéléssel kapcsolatos nyitottság és átláthatóság bármilyen formája csak jó lehet. Általában véve az adóbevételekkel finanszírozott előirányzatok felhasználásának nyitottnak kell lennie. Az adófizetőnek mindig pontos és megfelelő információval kell rendelkeznie arról, hogy mire költik a pénzét. A nyilvánosságnak mindig tudnia kell arról, hogy kik és mire költik a pénzt.

Ezen pénzeszközökkel való visszaélések kapcsán különösen a hozzáféréshez és átláthatósághoz való jogot kell betartanunk. Véleményem szerint az uniós pénzeszközök csalárd módon történő felhasználása feketelistájának közzététele az esetleges visszaéléseket is megelőzné, és ezáltal is előmozdítaná az uniós források felhasználásának nyitottságát és átláthatóságát. Ezt a fajta ellenőrzést nyilvánvalóan bonyolítja és megnehezíti az a tény, hogy a különböző országokban működő rendszerek nagyban eltérnek egymástól.

Meggyőződésem, hogy ez a jelentés egy fontos lépés előre, és közös kompromisszumot kell kötnünk annak érdekében, hogy a jelentést el tudjuk fogadni, és ne vessük el néhány apró részlet miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Véleményem szerint ez egy kifejezetten jó vita. Ugyanakkor szeretnék mindenkit figyelmeztetni az átláthatósággal való visszaélésre. Néhány populista – bár nem képviseltetik magukat ebben az ülésteremben ma – visszaél ezzel vitával a nyilvánosság előtt, és ezzel nem tesz különbséget a magán szféra és a között, hogy mi a megfelelő a nyilvánosság érdekében.

Nem szabad szem elől tévesztenünk ezt a magánélet védelmével kapcsolatos vitát. Tisztában vagyunk vele, hogy az adatok védelme is indokolt. Az Európai Parlament akkor cselekszik helyesen a jövőre nézve, ha megpróbálja megkeresni megfelelő egyensúlyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – (DA) Elnök úr! Öröm részt venni ebben a vitában ma. Emlékszem, egy pár évvel ezelőtt még csak néhány idióta követelt átláthatóságot, de most ebben a Parlamentben csak idióták vannak, akik átláthatóságot követelnek az elszámolások ismertetése kapcsán. Emellett van egy biztosunk, akit nem kritizálhatunk; ehelyett inkább dicséretet kell zengeni róla a Bizottság lassabb részeinek az átláthatósági reformba történő bevonásához adott személyes hozzájárulása miatt.

Ezzel szemben engem nem azért választottak meg, hogy ódákat zengjek; engem azért választottak meg, hogy a vita kellemetlenebb szempontjaira világítsak rá. Ezért szeretném megkérdezni Kallas úrtól, hogy jövőre a mezőgazdaság területén lesznek-e kivételek, amely területen az elszámolás interneten való ismertetése nem lesz teljes, és amelyen nem láthatjuk majd, hogy ki mennyi pénzt kap és az ennek megfelelő összegeket sem más területeken. Lesznek kivételek vagy minden költséggel elszámolnak majd az interneten? És mi helyzet a munkacsoportokkal, közzé teszik majd az összes szakértő nevét?

Végezetül, pedig ha már ilyen messzire jutottunk az átláthatósággal, nem kellene a többi hősnek is megköszönni, mint például Dorte Schmidt-Brownnak, Hans-Martin Tillacknek, vagy Marta Andreasennek, vagy a többi az elmúlt néhány év során megrágalmazott embernek, hiszen ők állnak, Kallas úr, az Ön reformja sikerének hátterében?

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Az egyértelműség és az átláthatóság a társadalomban az élet alapvető elveihez tartoznak. Az ehhez kapcsolódó kihívásokért pedig nekünk, parlamenti képviselőknek kell külön felelősséget vállalni. Mi találkozunk a szavazókkal és a mi feladatunk magyarázatot adni nekik az Unió és igazgatásának aktuális helyzetéről. Nem mondhatjuk azt, hogy „ezért nem mi vagyunk a felelősök, hanem a Bizottság”. Az európai polgárok a parlamenti képviselőiktől várják a választ. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az átláthatóság megteremtésének ürügyével megbonyolítjuk az eljárásokat, és túl sok követelményt írunk elő a kedvezményezetteknek. Például olyan dokumentumokat kérünk tőlük, amikre tulajdonképpen nincs is szükség. Miközben az átláthatóságot építjük, egyértelmű szerepeket kell meghatároznunk és szétosztanunk. Megismételném: szét kell osztani a szerepeket és feladatokat a tagállamok és az Európai Unió között.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – Elnök úr! Két dolgot szeretnék megemlíteni. Először is, ha követni akarjuk a lisszaboni stratégiát, akkor tudnunk kell, hogy a tudomány területén kik és miért kapnak pénzt. Tényleg a legjobbak kapják, vagy talán különbségek vannak a privilegizáltabb nyugati országok és a többi újabb tagállam között? Akadémikusként én azt mondom, hogy nagyobb fokú igazságosságra és egyenlőbb elosztásra van szükség.

A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, az, azzal kapcsolatos, hogy amikor pénzt adunk – meglehetősen nagylelkűen – fejletlenebb, szegényebb harmadik országoknak, akkor szeretnék visszajelzést kapni arról, hogy mire és hogyan használják fel a pénzt, különösen az olyan lágy programok, mint a demokratizálódási vagy ehhez hasonló programok esetében, amelyek nem járnak kézzel fogható eredménnyel, hanem az emberek hozzáállásán, gondolkodásán, vagy vállalkozási kedvén változtatnak. Keveset tudunk arról, hogy mire használják fel az adományozott pénzt Afrikában, vagy a többi AKCS-országban. Nyomatékosan ismétlem, hogy ennél jóval többet kellene erről tudnunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr! Szeretnék hangot adni egyet nem értésemnek az előtt szólók közül három felszólalóval. Először is, szeretnék gratulálni Seppänen úrnak rendkívüli módon mérsékelt beszédéért, hiszen lassan, de biztosan – majdnem – az Európa-párti oldal felé tart.

Másodszor Bonde úrhoz szeretnék szólni: számomra úgy tűnik, abból, ahogy az átláthatóságról beszél, hogy Bonde úr föderalista. Tehát ebben az értelemben szerintem ő is jó irányba tart – még akkor is, ha a komitológiai bizottságok minden tagjának nyilvánosságra hozására vonatkozó kérelmével egy kicsit túl is lő a célon!

Utolsó észrevételem Rübig úrral kapcsolatos. 100%-ig egyetértek vele: az a típusú populizmus, ami az osztrák médiában az Európa-ellenes oldalról megjelenik, egyszerűen visszataszító, és nagyon jó volna, ha nem kellene több ilyet látnom.

Csak egy kérdésem lenne az előadóhoz Pomés Ruiz úrhoz: ha ki kellene vennie valamit ebből a jelentésből, mi lenne az?

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, A Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Szeretném megköszönni a tiszteletreméltó képviselőknek, hogy támogatták ezt az átláthatósági intézkedést, amely közös intézkedés: a Bizottság mindig is úgy érezte, hogy minden kérdésben számíthat a Parlament támogatására.

Két dolgot szeretnék mondani. Az első a végső kedvezményezettekre vonatkozóan rendelkezésre álló információkat érinti. Én ezt rendkívüli változásnak tartom. Amikor 2004-ben néhány európai parlamenti képviselővel karöltve útjára indítottuk ezt a folyamatot, nem sok reményünk fűződött ahhoz, hogy valaha meg is fog valósulni. De mostanra megszületett a politikai döntés, és 2009-ig a 2008-as év végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos releváns információkat közzé fogják és közzé is kell tenni.

Tehát megszületett a politikai döntés. Ez óriási előrelépés. Most már csak a technikai kérdéseket kell megoldani. Ez egyáltalán nem könnyű, hiszen már kiadták azokat az útmutatásokat, amelyek meghatározzák, hogy tulajdonképpen hogyan kellene kinézniük a végső kedvezményezettekről szóló információknak. De természetesen sokan megemlítették a használható keresőmotorok kérdését is és ez egyáltalán nem könnyű feladat. Természetesen létre fogunk hozni egy portált, amely lehetővé teszi majd az információkhoz való hozzáférést a tagállamokból, és hozzáférhetővé teszi majd a végső kedvezményezettekről szóló információkat is.

Véleményem szerint sok technikai probléma várható, de nem szabad, hogy ezek a technikai problémák – semmi sem tökéletes, és mindenhez idő kell – aláássák eme nagyszerű változás fontosságát.

A híres nemzeti nyilatkozatokkal kapcsolatban, pedig hadd mondjam el, hogy ezen a területen is hatalmas változás történt az utóbbi három év alatt. Amikor először álltam a Tanács elé ezekkel a kérdésekkel, teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy bármikor is valóság legyen belőlük. Mára itt vannak az éves összegző jelentések – eddig 22-t kaptunk meg, de mostanra már lehet, hogy több is beérkezett. Együtt fogjuk értékelni ezek minőségét, és kétségtelenül javulni fog a minőségük.

Tehát a megállapodás az, hogy vannak megosztott igazgatási problémáink, és ezzel összefüggésben a munkával kapcsolatos információkat is meg kell osztanunk – hogyan igazgatjuk a strukturális alapokat. Ez az egyetértés óriási fejlődésen ment át a tagállamokban is. Mi is megpróbáljuk majd konkrét tartalommal megtölteni az átfogó nemzeti nyilatkozatokkal kapcsolatos elgondolást. Önök is jól tudják, hogy vannak bizonyos tagállamok, amelyek még mindig vonakodnak a nagyobb fokú részvételtől, de azért valamilyen szintű részvételt már így is el tudtunk érni.

A nemzetközi pénzeket illetően azért el kell mondani, hogy ez valamelyest más kérdés. Valószínűleg az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága (COCOBU) is tárgyal majd arról, hogy milyen módon álljon rendelkezésre ez az információ. Ugyanakkor mi a nemzetközi egyezményekben partnerek vagyunk, és nem közvetlenül igazgatjuk azokat. Rendelkezésre kell bocsátani az általunk közvetlenül igazgatott pénzeszközökről szóló információkat, azonban hatalmas nemzetközi pooling-rendszereknek vagyunk tagjai. Azért az egy kicsit más.

A szakértői csoportokat illetően, amint azt a COCOBU-ban is elmondtam már, csak megismételni tudom, hogy mi elköteleztük magunkat az állandó szakértők listájának közzé tétele mellett. Az valójában meghatározás kérdése, hogy milyen szakértők kerüljenek fel erre a listára. Ez egy vita, és vannak olyan szakértők, akik olyan bizalmas feladatokat – mint például a projektek és bizonyos személyek értékelése – látnak el, amelyek az esetében valószínűleg nem előnyös az ilyen nagyfokú átláthatóság. Nüánsznyi különbségek vannak. Azonban az elkötelezettség megvan, és arról tájékoztattak, hogy készen állunk az állandó szakértők egy hosszú listájának közzé tételére. Ott van ugyanakkor a tagállamok által a különböző testületekbe delegált nemzeti szakértők kérdése is, akiknek a neveit a lista közzététel után fogjuk megkapni, nem pedig előtte, de legalább látszik, hogy megvan az elkötelezettség aziránt, hogy ne legyen nagy titok abból, hogy kik is adnak tanácsokat nekünk.

Az utolsó dolog, amiről beszélni szeretnék, válaszként egy korábban felvetett témára az az, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában javaslatokat tenni arra, hogy a Parlament miként járjon el a saját szabályait illetően és hogy mi álljon a gazdasági érdekre vonatkozó nyilatkozatokban. Csak két dolgot mondhatok ezzel kapcsolatban: ez az etikai tér, egy közös tér – tehát, ha történik valami az egyik intézményben, az mindenféleképpen közvetlen hatással lesz a többi intézményre is. Természetesen minden ilyen kérdést józan ésszel kell megközelíteni, és nem szabad elmenni az abszurd mélységekig és belemenni a szükségtelen részletekbe, hanem a valós összeférhetetlenség elkerülésének érdekében csak a releváns kérdéseket szabad érinteni.

 
  
MPphoto
 
 

  José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr! Kallas úr, bizonyosan elégedett lehet magával, hiszen rájött, hogy az átláthatósági kezdeményezésnek mindenki örül és az egész Ház szívéhez közel áll, és megtapasztalhatta az itteni támogatást.

Kallas úr, mi tovább szeretnénk menni az átláthatóság terén, és a jelentésben is kijelöltük azokat a területeket, amelyeken véleményünk szerint továbblépést kellene elérni: behajtások, szakértői csoportok és az ártatlanság vélelme. Mindazonáltal nyomatékosan kérem: ennek a józanész határain belül kell maradnia, anélkül, hogy figyelembe venné a szennysajtó bizonyos elemeinek populizmusát, amely – úgy tűnik – kizárólag a pénzkeresésnek szenteli magát az Európai Unió komoly kérdéseinek populista eltúlzásával. Szeretném megköszönni Inés Ayala asszony javaslatát arra nézve, hogy az OLAF-nak is foglalkoznia kellene ezekkel a témákkal és Jørgensen, Paulo Casaca uraknak és a jelenlévő Bösch úrnak, valamint kollégáimnak, Ingeborg Grässlének, Alex Stubbnak stb.

Szeretném megjegyezni, hogy Alex Stubb is megkérdezte tőlem, hogy mit vennék ki a jelentésből, és például a házastársak tevékenységére való hivatkozást kivenném. Emlékszem arra, hogy az Európai Unióban a legnagyobb problémát nem egy házastárs okozat, hanem valami ahhoz hasonló: itt most Edith Cresson ügyére gondolok. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem szabadna ennyire korlátozni magunkat, és azt kellene tennünk, ami logikus, és nem azt, ami nem logikus. Természetesen még a e Ház képviselőinek is joga van a családi és magánélethez.

Ezen kívül szeretném megjegyezni, hogy továbbra is példát fogunk mutatni számos tagállamnak arra, hogy az EU jobban és hatékonyabban használja fel pénzeszközeit, alacsony igazgatási költségek mellett és sokkal hatékonyabban, mint bizonyos tagállamok. Ebben az előzetes küldetésben, amivel mindannyian egyet értünk, sok tagállam – azok, amelyek nem hajlandók adni, elmondják, hogy miként költik el a közösségi pénzeszközök 80%-át, és utána csak mosolyognak, amikor nem vagyunk hajlandóak jóváhagyni az uniós elszámolást – éppen ezzel kívánja igazolni, hogy miért tesz kevesebbet a közös alapba, korlátozva az EU tevékenységét, visszaélve azzal a váddal, miszerint a tagállamok nem megfelelően költik el a pénzeszközöket, és ezt az érvet használják fel arra, hogy 1%-nál ne adjanak többet ennek a Háznak.

Köszönöm elnök úr, és hadd kívánjak minden jót Kallas úrnak arra nézve, hogy biztos alapokra helyezhesse ezt a célkitűzést, amelyet az egész parlament támogat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A másik oldalról, Pomés Ruiz jelentés helyesen mondja magáénak azt az álláspontot, hogy hatalmas erőfeszítéseket kell még tennünk ahhoz, hogy a pénzügyek elérhetőek legyenek. A Költségvetési Főigazgatóság 2006. évi éves tevékenységi jelentésének egyik elemzése gyakorlatilag megjelölte, hogy mit kell még ahhoz tenni, hogy az EU számlái átláthatóak legyenek. A közös agrárpolitikának jutatott pénzeszközök vizsgálata például azt mutatja, hogy a Bizottság rendelkezésére álló eszközök nem mindig teszik lehetővé, hogy a Bizottság garantálja a tagállamok által nyújtott adatok pontosságát.

Ha meg akarjuk előzni a múltban oly sokszor előfordult költségvetési csúszásokat, akkor a Bizottságnak javítania kell a nyilvánosságnak a közösségi pénzeszközök kedvezményezettjeiről nyújtott információ minőségén, és mindezt haladéktalanul meg kell tenniük néhány konkrét intézkedés segítségével: a közösségi finanszírozásban részesülőkről közzétett információk ésszerűsítése, egy mindent átfogó keresőmotor létrehozása, a csalók feketelistájának közzé tétele stb. A tagállamoknak jutatott közösségi pénzeszközök feletti szigorú, hatékony és átlátható ellenőrzés biztosítása érdekében a Bizottságnak a jövőben politikai felelősséget kell vállalnia az általa közzé tett információkért.

 

22. A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – A 2005. és a 2006. évi éves jelentés (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Musotto úrnak a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében tett jelentése (A6-0009/2008) lesz a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – csalás elleni küzdelem – 2005. és 2006. évi éves jelentés [2006/2268(INI)] tárgyában.

 
  
MPphoto
 
 

  Francesco Musotto, előadó. − (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Kallas úrnak a Parlament munkája során nyújtott értékes közreműködéséért. Ezen kívül ugyancsak hálás vagyok az OLAF-nak, Franz-Hermann Brüner igazgató úr személyében, bőkezű támogatásért, és létfontosságú munkájáért, ami egyáltalán nem könnyű. Végezetül szeretném megköszönni kollégáim segítő hozzájárulását, és mindazoknak a nemzeti testületeknek és intézményeknek, amelyek együttműködtek velünk ebben a fáradtságos feladatban, különösen – ha megengedik – szeretném megköszönni az olasz Guardia di finanza-nak, amely e területen kivételesen szakmai hozzáállást tanúsított.

A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme kiemelt fontosságú téma, államként és állampolgárként is közvetlenül hatással van ránk; és ezért a lehető legnagyobb fokú szigorral és elhatározással kell megküzdenünk vele.

A mai állásfoglalás a közösségi csalás riasztó jelenségére adott gyakorlati válasz. A begyűjtött adatok…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót, hogy rendre utasítson néhány zavart keltő képviselőt.)

Köszönöm elnök úr. Az átláthatóságról van szó, de azért az általános udvariasságra is szükség van.

A mai állásfoglalás a közösségi csalás riasztó jelenségére adott gyakorlati válasz. A gyűjtött adatok aggodalomra adnak okot: a saját erőforrások, mezőgazdasági kiadások és strukturális eszközök területén azonosított szabálytalanságok 2006-ban elérték 1143 millió eurót, az előző évi 1024 millió euróval szemben. A statisztikai adatok egyre növekvő számú szabálytalanságra derítenek fényt.

Ugyanakkor szeretném kiemelni, hogy a szabálytalanságok magas száma nem feltétlenül jelenti azt, hogy a csalások szintje is megnövekedett volna; arra is utalhat ez, hogy a létrehozott felügyeleti intézkedések hatékonyak, és szoros együttműködés van a tagállamok és a Bizottság között. 2006. évi éves jelentésében a Bizottság helyes hangsúlyozta az ilyen jellegű együttműködésnek, a megelőzés és a behajtás szempontjából vett fontosságát. A statisztikák különböző igazgatási, igazságügyi, felügyeleti és vizsgálati rendszerekkel rendelkező sokszínű nemzeti struktúrákra támaszkodnak.

Különösen elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Spanyolország és Németország nem elektronikus formában küldte el a szabálytalanságokról információt a Bizottságnak, a tagállamokra vonatkozó ez irányú kötelezettség ellenére. A közösségi szabályokat és a csalás elleni küzdelemből fakadó kötelezettségeket minden országnak ugyanolyan formában kell végrehajtania. Ennek érdekében a tagállamok és a Bizottság közötti szorosabb együttműködés kulcsfontosságú a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából, amit olyan közös érdekként kell felfogni, amely túlmutat az egyes államok érdekeinél.

Nagyobb fokú szinergiára van szükség a felügyelő hatóságok és a helyi közigazgatás között az információcsere koordinációja terén. A pénzeszközök szervezésének és kifizetésének központi szinten tartása összetett végrehajtási intézkedéseket tesz szükségessé, és megnöveli a pénzügyi hatóságok és a végső kedvezményezettek közötti távolságot.

A jelentés egyik legfontosabb pontja a szabályok egyszerűsítése. A 2000-2006-os programozási időszak valójában bebizonyította, hogy a túlbonyolított szabályok hozzájárultak a feltárt szabálytalanságokhoz.

Végezetül pedig, a behajtási tevékenység kis mértékű javulása ellenére a behajtás még mindig egy olyan probléma, amely nagyon nagy károkat okoz a közösségi költségvetésben. Különösen az a 39 hónapos időszak elfogadhatatlan, amely a szabálytalanság elkövetésétől a Bizottság értesítéséig telik el, mert az ilyen fokú késedelem megnehezíti vagy teljességgel lehetetlenné teszi a behajtást.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARIO MAURO ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Tisztelt Elnök úr! Musotto úr jelentése a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmében két év alatt tett erőfeszítéseket foglalja össze. Egy stabil pénzügyi igazgatás rendszernek a kiadásokra, valamint a szabálytalanságok ellenőrzésére és leküzdésére kell törekednie, különös tekintettel a csalási szándékkal elkövetett szabálytalanságokra.

A jelentésben sok olyan aggállyal foglalkoznak, ami a mentesítési jelentésben is előfordul, a középpontban mindkét esetben a pénzügyi érdekek védelme, mint a stabil pénzügyi igazgatási rendszer alapeleme áll, a fókusz azonban eltérő.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Musotto úrnak ezért a pontos jelentésért, amely a főbb kérdésekre összpontosít és több ízben is felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit.

Négy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban kommentálni; először is a tagállamok szerepéről beszélnék. A jelentés sok, a tagállamok szabálytalanságaival kapcsolatos számról és statisztikáról, valamint ezek pénzügyi hatásairól beszél. Nem habozik rávilágítani arra, hogy egyes tagállamok jobban teljesítenek, mint mások. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a szabálytalanságok nagy száma nem szükségszerűen jelent magas szintű csalást, de pontos mutatóként szolgálhat a hatékony és alapos ellenőrzést illetően.

Amikor júliusban előterjesztettem a Bizottság jelentését, hangsúlyoztam annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsanak pontos, teljes körű és időszerű adatközlést a szabálytalanságokat illetően. A tagállamok és a Bizottság közötti megfelelő információáramlás elengedhetetlen a hatékony behajtáshoz, valamint a csalók elleni közös fellépéshez. Ez több tagállamnak sikerül is, de van még hova fejlődni. A Bizottság, az Európai Parlament támogatásával, nem fog visszariadni attól, hogy emlékeztesse őket felelősségeikre.

Teljes mértékben egyetértek a jelentés azon felhívásával, hogy a Bizottság foglalkozzon az éves jelentésekkel és minisztériumi szinten mérlegelje azokat. Az EU pénzügyi igazgatási rendszere igen összetett, hiszen a felelősséget a tagállamokkal osztja meg. A nemzeti nyilatkozatokra irányuló fokozott figyelem és a pénzköltés felelősségének tagállamokra történő hárítása kéz a kézben kell, hogy járjon a szabálytalanságok és csalások elleni küzdelemben történő együttműködéssel.

Üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés inkább a rendszerrel kapcsolatos és általános jellegű kérdésekre összpontosít, mint egyedi esetekre, hiszen mint önök is tudják az OLAF függetlenül hajtja végre vizsgálatait.

A Bizottság teljes mértékben egyetért az Európai Parlamenttel a tekintetben, hogy szükségessé vált a szabálytalanságok felszámolásáért felelős tagállamokban fennálló struktúrák mélyrehatóbb elemzése, annak érdekében, hogy támogatni lehessen őket és meg lehessen könnyíteni az együttműködést és az információcserét. Ezzel a 2008-as jelentés fog foglalkozni. Az idei bizottsági jelentés a kockázatelemzés és kockázatkezelés, a kizárási adatbázisok, valamint a korai előrejelző/belső informátorokon alapuló előrejelző eszközök kérdését taglalja. Ezen felül a jelentés megvizsgálja a tagállamok által a fel nem vett vagy jogtalanul kifizetett összegek behajtásának és a nemzeti jogszabályok szerinti beszámítás útján történő behajtási mechanizmusok fejlesztésére tett lépéseket. A jelentés ezen kívül kitér a behajtott összegekre és a pénzügyi korrekciókra is, különös tekintettel azokra az esetekre, ahol a kifizetés nem felelt meg a közösségi szabályoknak.

A szervezett bűnözés – például a maffia – szerepe az EU pénzügyi érdekeinek aláásásában egy, az előadóhoz igen közel álló témakör. Az OLAF közreműködött egy, az Europol által készített, a szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésekről szóló értékeléshez (OCTA). Örömmel jelenthetem, hogy mindkét szervet felkértem a témakörben való további együttműködésre.

A nagy pénz a hozzáadottérték-adóval és a vámmal kapcsolatos csalásokban rejlik. Szomorú tény azonban, hogy ez olyan terület, amelyen belül gyakran nehézkes a tagállamokkal történő együttműködés. Rövid leszek és mondanivalómban a Newton-Dunn jelentéssel kapcsolatos megjegyzéseimre fogok utalni és szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek folyamatos támogatását annak hangsúlyozásában, hogy milyen haszonnal járhat egy uniós szintű együttműködés ezen a területen.

Negyedik és végső megjegyzésem az OLAF rendelet felülvizsgálatát érinti. A Bizottság ezzel kapcsolatban 2006 májusában benyújtott egy javaslatot. Továbbra is meggyőződésem, hogy a szóban forgó jelentés rávilágít a Csaláselleni Hivatal hatékony működésének kapcsán felmerülő legfontosabb problémákra, nevezetesen az információáramlásra, az eljárási jogokra, a fellebbezési rendszerre, a felügyeleti bizottság szerepére, valamint általánosságban az irányításra és elszámoltathatóságra is. Őszintén remélem, hogy képesek leszünk intézményközi párbeszédeket kezdeményezni a közeljövőben a megoldások felkutatását illetően, és haladást felmutatni ezekkel a fontos problémákkal kapcsolatban.

A Musotto-jelentés megismétli a csalás elleni jogszabályok egy helyre történő csoportosításának vágyát. Politikai szemszögből nézve ezzel teljes mértékben egyetértek, de technikailag kivitelezni ezt nem lesz egyszerű feladat. A Bizottság készen áll majd arra, hogy a kért elemzést ez év májusáig továbbítsa az Európai Parlament felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szól jelentés, amelyet magunk előtt látunk, egy némileg kétértelmű, a „Csalás Elleni Küzdelem” alcímmel rendelkezik.

A jelentés nem a csalással foglalkozik valójában, mint olyannal, hanem inkább a szabálytalanságokra összpontosít. Amíg a csalás rosszindulatú szándékot feltételez, addig a szabálytalanság lehet hanyagság vagy helytelen számviteli eljárások következménye is. Az olyan különösen érzékeny területeken, mint például az EU-n belüli pénzügyi kapcsolatok területe, az ilyen terminológiát körültekintően kell alkalmazni.

A Regionális Fejlesztési Bizottság előadójaként sajnálom a Strukturális Alapokból finanszírozott projektekben felfedezett szabálytalanságok növekvő száma előtt. Ez rossz fényt vet egyes tagállamokra, valamint a belső ellenőrzési mechanizmusaikra. Az ezen országok részéről felmerülő nehézségek nem szabad, hogy indokként szolgáljanak a Strukturális Alapok használatát szabályozó decentralizált ellenőrzési intézkedések újraértékeléséhez. Tiszta sor, hogy egyéni felelősségről van szó, amely mint ilyen érvényesíthető is kell, hogy legyen.

Az első szükséges lépés a pénzügyi ellenőrzési mechanizmusokon belüli megfelelő szint elérése az egyes tagállamokban. A következő lépés gondoskodni arról, hogy a jogtalanul kifizetett összegek behajtásra kerüljenek. Ennek egyik lehetséges megközelítése lehetne a rendszeres kifizetések felfüggesztése azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek halogatják a szabálytalan körülmények között kifizetett összegek visszatérítését.

A hiányos ellenőrzési mechanizmusok alááshatják a Strukturális Alapok rendszerébe vetett bizalmat és rossz fényt vethetnek az Európai Unió egészére.

Ezen felül nyíltabb és átláthatóbb ellenőrzésre van szükség. Ezért tehát támogatásomnak szeretnék hangot adni az Európai Átláthatósági Kezdeményezéssel kapcsolatban, amelynek értelmében a Strukturális Alapok által nyújtott segítség kedvezményezettjeit érintő adatok nyilvánossá válnának. Mivel itt közpénzek kezeléséről van szó, ezért az ilyen támogatások kedvezményezettjeivel szemben bizonyos követelményeket kell állítani.

Az ellenőrzési rendszerek hatékonyabb értékelésének egyik előfeltétele a Számvevőszékkel való szorosabb együttműködés, ami az elmúlt időben hagyott kívánnivalót maga után. Igaz, hogy a Számvevőszék jelentéseinek olvasása fárasztó feladat, de pontosan ez az, amiért több figyelmet kellene szentelni nekik. Ez mindenképpen jobb megoldásnak tűnik, mint fejünk homokba dugása és a felelősség elhárítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Kyösti Virrankoski, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (FI) Elnök úr! Francesco Musotto úr nagyszerű jelentést készített az Európai Csaláselleni Hivatal 2005–2006-os jelentéseivel kapcsolatban és ezért szeretnék köszönetet mondani. A tagállamok által bejelentett szabálytalanságok száma 2006-ban egészen 1143 millió eurót kitevő szintig emelkedett. Ebből az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap 87 millió euróért felelős. Ezt az adatot annak ellenére igen komolyan kell venni, hogy ez a mezőgazdasági kiadások 49,7 milliárd eurós összegének mindössze 0,17%-át teszi ki. Ezeknek a szabálytalanságoknak megközelítőleg egy harmada közvetlen csalási ügy volt.

Az új rendelet segítségével a tagállamok az eddiginél könnyebben hajthatják be a jogtalanul kifizetett támogatásokat. Ezért tartja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság is sajnálatosnak, hogy e támogatások visszatérítése továbbra is ilyen alacsony szinten történik. A Bizottság részéről a folyamat felgyorsítására és szükség esetén korrekciós intézkedések alkalmazására lenne szükség. A két bizottság támogatásáról biztosítja a Bizottságot azt illetően, hogy a Bizottság szigorúan alkalmazza a kifizetések felfüggesztését, amennyiben nem kap a kedvezményezett tagállamtól teljes garanciát arról, hogy az adott tagállam megbízható kezelési és ellenőrzési rendszerrel rendelkezik.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Ingeborg Grässle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A csalás elleni küzdelemről szóló jelentés első ízben volt az EPP-ED Képviselőcsoport feladata, és külön hálával tartozunk Musotto úrnak, hogy jelentése az OLAF munkájára és a tagállamokkal való együttműködésre fókuszált. Az előadó úrnak nehéz dolga volt, hiszen a jelentés elkészítéséhez 630 oldalnyi, 2005-ös és 2006-os statisztikai anyagot kellett átnéznie a csalás elleni küzdelmet illetően. Beszámolója vegyes képet fest és úgy érzem, hogy itt valóban lépéseket kell tennünk. Nem tűnik úgy, hogy a szabálytalanságok felderítése fontos kérdés lenne a tagállamok számára. Ezt az is jól szemlélteti, hogy a Tanács ezen a fontos vitán sem vesz részt, annak ellenére, hogy mint a költségvetési hatóság második ágaként foglalkoznia kellene azzal, hogy mi történik az adófizetők pénzével, amelynek kezelésért és elosztásáért felelős.

Az előadó azt javasolja, hogy Németország és Spanyolország ellen tegyünk hivatalos lépéseket az uniós jog megsértése miatt. Spanyolország csak nyomtatott információt ad a szabálytalanságokat illetően, ráadásul ez az információ igen vázlatos, ahogy ez a Strukturális Alapok 18. jelentéséből is kiderül.

Németország esete különleges. Az információszolgáltatás náluk tovább tart, mint más tagállamoknál, és Németország az egyetlen állam, amelyik nem közöl neveket. Nevek nélkül hogyan végezhetné az OLAF a munkáját? A csalók az adatvédelem mögé rejtőznek, hiszen az tény, Březina úr, hogy a szabálytalanságok 15–20%-a mögött valamilyen csalárd háttér áll. Németország ezen felül helyi szinten is akadályokat gördít az OLAF munkájának útjába, különösen a vámjogi bűncselekmények és az exportvisszatérítések kérdésében. Arra kérjük a Bizottságot, hogy készítsen jelentést minden tagállamról és arról, hogy ezek a tagállamok hajlandóak-e az együttműködésre vagy nem, valamint hogy ezt a következő OLAF jelentés esedékessé válásáig tegye meg.

Képviselőcsoportunk szemszögéből nézve az OLAF jogalapjának közelgő reformját elsősorban arra kell felhasználni, hogy javítsuk az OLAF tagállamokkal folytatott együttműködésének munkafeltételeit. Szeretnék köszönetet mondani magának az OLAF-nak, valamint munkatársainak, akik nagyon nehéz területen dolgoznak. Véleményem szerint az eredmények tüzetes vizsgálatok után is megállják a helyüket. Arról is meg vagyok azonban győződve, hogy a tagállamokkal való hatékonyabb együttműködés révén ezek az eredmények tovább javíthatóak.

 
  
MPphoto
 
 

  Szabolcs Fazakas, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) Elnök úr, tisztelt alelnök úr, kedves képviselőtársaim. Az Európai Parlament a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét egyik legfontosabb feladatának tekinti, hiszen minden más parlamenthez hasonlóan joga és kötelessége a kiadások ellenőrzése. Emellett, mivel Európa-szerte terjed az a nézet, hogy az EU-pénzekre nem vigyáznak eléggé, a közvéleménynek, választóinknak, az adófizetőknek is politikailag tartozunk ezzel.

Ezen törvényhozási és politikai kötelezettségeinket elsősorban a mentesítési eljárás során gyakoroljuk, de emellett évek óta rendszeresen jelentést készítünk az EU pénzügyi érdekeinek védelméről, a csalás elleni küzdelemről. Célunk ezzel nem szenzációkeltés vagy botrányokozás, hanem a helyzet objektív feltárása és a problémák megoldása.

Ezúton is gratulálni szeretnék Musotto képviselőtársamnak a mostani kiváló jelentésért, és szeretném kifejezni köszönetemet Siim Kallas alelnök úrnak és Hermann Brüner vezérigazgató úrnak az e területen is mutatott konstruktív együttműködésért.

Annak ellenére, hogy ezen magas szintű jelentések évről évre nagy elismerést váltanak ki, az európai intézményekben néha úgy érezzük, hogy szélmalomharcot vívunk, hiszen a jelentések megállapításai a Tanács ellenállásába ütköznek, így a Bizottság évek óta nem tudja megtenni a szükséges lépéseket.

A leggyengébb láncszemnek a tagállamok hozzáállását tartjuk, hiszen néhány tagországban – Grässle kolléganőnk éppen beszélt talán Németországról is ennek kapcsán – nem akarják tudomásul venni, hogy az EU-pénzek szabályszerű felhasználása és ennek ellenőrzése, valamint a hibás kifizetések visszatérítése milyen fontos feladat.

Különösen sajnálatosnak tartjuk, hogy a hozzáadottérték-adóval kapcsolatosan egyre inkább elterjednek Európa-szerte a „körhintacsalások”, olyannyira, hogy már összesített adatokkal sem rendelkezünk ennek összegére vonatkozólag, jóllehet egyes becslések az EU költségvetésének 35–40%-áról beszélnek. Itt az ideje, hogy e tekintetben is határozott lépéseket tegyünk az európai ügyek intézése és a közvélemény érdekében. Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr! Mai felszólalásomat a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportjának nevében teszem a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban. Szeretném felhívni a figyelmet a következő pontokra. Először is, jelentős emelkedés tapasztalható a saját források területén belül a szabálytalanságok által érintett összegeket illetően. Ez az adat 2005-ben 328 millió euró, 2006-ban 353 millió euró volt, míg 2004-ben csupán 212 millió euró. Szeretném továbbá ismertetni a strukturális intézkedések területén belül elkövetett szabálytalanságokat illető növekedést is: 2006-ban ez már 703 millióig emelkedett a 2005-ös 601 millió euróhoz képest.

Másodszor, a mezőgazdaság területén érezhető csökkenés mutatkozik az elkövetett szabálytalanságok által érintett összegekben: 2006-ban ez a szám 82 millió euró volt, ellentétben a 2005-ös 102 millió euróval. Ez a csökkenés külön említést érdemel, hiszen a mezőgazdasági kiadások gyakran nagyon sok kedvezményezettel járnak – itt a mezőgazdasági termelőkről van szó –, akiknek sokszor egyedül kell megbirkózniuk a kapott finanszírozások bonyolult számviteli eljárásával.

Harmadszor szeretnék rávilágítani a jelentés azon kijelentésére, hogy a költségvetési kiadásokban felbukkanó szabálytalanságok közül soknak a bonyolult programozási elvek és a hatástalan felügyeleti és ellenőrzési módszerek az okai.

Negyedsorban pedig szeretném kiemelni a fokozott átláthatóság szükségességét a források odaítélése során.

Ennek az átláthatóságnak egy igen fontos tulajdonsága a tagállamok azon kötelezettségvállalása, hogy nyilvánosságra hozza a közösségi pénzeszközökből származó forrásokat használó projekteket és az ilyen források kedvezményezetteit.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! A biztos úr ugyanezt mondta: a jelentésben tényleg vannak átfedések a mentesítési jelentéssel. A jelen vita tehát ebben az értelemben is bemelegítésként fogható fel Špidla és Hübner biztos urakkal folytatott jövő heti tárgyalása előtt. Tisztában vagyunk a bejelentett szabálytalanságok számával. Ezek az adatok természetesen nem fednek fel mindent, de igen sokat elárulnak a saját források, a mezőgazdaság és a Strukturális Alapok terén bejelentett szabálytalanságokkal kapcsolatban. A jelentés szerint a bejelentett szabálytalanságok összege eléri az 1,1 milliárd eurós végösszeget és emelkedő tendencia tapasztalható. A 2003, 2004 és 2005-ben elért jobb eredményeket követően ismét a 2002-es szintre süllyedtünk. A mezőgazdaság viszonylag jól teljesít e tekintetben.

A problémás szektorok egyértelműen a saját források és a Strukturális Alapok: a saját erőforrások esetében a bejelentett szabálytalanságok 325 millió eurót tettek ki, míg ugyanez az adat a Strukturális Alapok területén 700 millió euró volt. A Strukturális Alapokon belül öt tagállam felelős a jelentett szabálytalanságok 84%-ért. Akit érdekel, hogy mely országokról van szó, az megtalálja ezt Musotto úr jelentésében. Megdöbbentő adat. Emlékeznünk kell továbbá arra is, hogy a 2006 előtti időszakban további 1 milliárd euró várt behajtásra és a Számvevőszék azt mondja, hogy a 2006-os évben a Strukturális Alapok 12%-át nem lehetett kifizetni. A jelenlegi mentesítési eljárás ebben a kontextusban zajlik és ez aggaszt minket. Erre még vissza fogunk térni.

Ami a saját forrásokat illeti, a cigarettacsalás problémájának kezelése megfelelően történik. Van egy megállapodásunk a Philip Morrissal, most pedig egy új megállapodásunk a Japan Tobaccoval, amely nem csupán sok pénzt jelent majd, hanem a csempészet csökkenését is eredményezi. A saját források területén a legfőbb problémát a HÉA „körhinta-tranzakciók” jelentik. A közölt adatok elárulják, hogy több milliárd euróra rúgó, hatalmas összegekről van szó, és erre további fényt derít az angol Lordok Háza által végrehajtott vizsgálat. Örömmel látom azonban, hogy a Parlament foglalkozik ezzel a problémával. A Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottsága már szervezett egy meghallgatást, és ugyanezt teszi majd a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság is május 4-én vagy 5-én. Előadóként remélem, hogy a HÉA körhintacsalásokról szóló jelentésem a cigarettacsalásokról szóló jelentéshez hasonlóan jól sikerül.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ez a jelentés nem más, mint kudarcok hosszú listája. Jól szemlélteti ezt az, hogy a „szabálytalanságként” leírt csalások száma rendületlenül emelkedik, és hogy a visszaszorításukra tett erőfeszítések kudarccal végződnek. A jelentés azt is nyíltan beismeri, hogy 2006-ban a saját források – azaz a mezőgazdasági kiadások és a tagállamok strukturális intézkedései – területén a csalások összege elérte az 1143 millió eurót. Ez az összeg 2003-ban még csupán 922 millió euró volt, ami azt jelenti, hogy alig négy év alatt a csalások összege több mint 200 millió euróval nőtt.

Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezek nem semmitmondó összegek, ez az adófizetők pénze. Az EU-t polgárai finanszírozzák, és ebbe beletartoznak az Egyesült Királyság szorongatott helyzetben levő adófizetői is. Ezek a polgárok többet érdemelnek a pénzükért. A tagállamok kormányainak most már megálljt kell parancsolniuk, és ezek a szörnyű adatok még több okot szolgáltatnak arra, hogy országom kormánya miért is tartsa tiszteletben a brit polgároknak tett azon kötelezettségvállalási nyilatkozatát, hogy népszavazást tart a Lisszaboni Szerződésről.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, nem titok, hogy az Európai Unió évek óta igyekszik rendezni pénzügyeit. Olyan nagyvállalatokat finanszírozunk, amelyek aztán egyik tagállamból egy másikba települnek át, miközben a közép- és kisvállalkozások üres kézzel távoznak. Úgy tűnik, hogy az EU gyakran nincsen tisztában azzal, hogy kit is finanszíroz és, hogy ki mozgatja szálait. Meglátásom szerint már régóta esedékes egy, a lobbistákat nyilvántartó jegyzék.

A számos szabálytalanság keserű utóízt hagy az ember szájában, különösen, ha ezek közvetlenül kapcsolódnak valamely uniós intézményhez. Ebben a kontextusban jelzésértékűnek számít az, hogy a Bulgáriának nyújtott közösségi támogatás addig befagyasztásra kerül, amíg a korrupciós ügyek nem tisztázódnak. Itt van továbbá az a tény is, hogy egyes tagállamokat nem nagyon érdekli a helytelenül kifizetett pénzeszközök behajtása. Ha a kilencvenes évekből származó ügyeket mostanra sikerül csak lezárni, akkor kijelenthetjük, hogy a dolgok igencsak lassan haladnak előre az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 
 

  Ville Itälä (PPE-DE).(FI) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Musotto úrnak. Alapos és nagyszerű munkát végzett. Ez a jelentés kiemelten fontos; a csalás elleni küzdelem egy olyan dolog, amely miatt elnyerhető vagy elveszthető a közvélemény bizalma. Úgy gondolom, hogy a jelentés három olyan nagyon fontos problémát tartalmaz, amely korrigálásra szorul.

Először is, tűrhetetlen, hogy bizonyos országok még információt sem szolgáltatnak a mezőgazdasági kiadásokat illetően. Ennek legprominensebb elkövetői Németország és Spanyolország, sőt Németország még az egyénekről és vállalatokról sem szolgáltat információt, amely adatokra az Európai Csaláselleni Hivatalnak mindenképpen szüksége lenne, ahhoz, hogy foglalkozhasson ezzel a problémával. Ezeket a dolgokat természetesen nem hagyhatjuk annyiban: minden tagállamnak be kell tartani a szabályokat. Ha egyes nagy országok rossz példát mutatnak, az igen rossz képet fest az aktuális helyzetről.

A második probléma, hogy a szabálytalanságokról való értesítés akár 39 hónapig is eltarthat – ez több mint három év! Ez megengedhetetlenül hosszú idő és a legkevésbé sem kelt bizalmat azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok tényleg megfelelő éberséggel járnak-e el.

A harmadik igen érdekes és fontos probléma, hogy a szakosodott és szervezett bűnözés ezen a területen is jelen van. Ez a probléma ma már olyan komollyá vált, hogy ennek megszüntetése érdekében minden szükséges intézkedést meg kell tenni.

Ez egy nagyon fontos jelentés, és minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a helyzeten javítva visszanyerjük a közvélemény bizalmát.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Herbert Bösch (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék őszintén gratulálni az előadónak. Nem könnyű feladat egy ilyen átfogó anyagot átvenni és mindannyian büszkék lehetünk a Musotto úr által elvégzett nagyszerű munkára. Mindezt magabiztosan jelenthetjük ma ki, hiszen nincsenek módosítások holnapra a jelentéssel kapcsolatban, ez pedig szintén az előadó dicsérete.

Másodszor, úgy tűnik, hogy az egyik költségvetési szervet egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik az adófizetők pénzével. A Tanács ismételten kibújik a felelősség alól. Minden alkalommal, amikor az európai adófizetők pénzének elköltésére terelődik a szó és amikor nehéz problémákra keressük a megoldást, Tanács egész egyszerűen kivonja magát. Láthattuk már azonban – és itt elérkezünk ahhoz a problémához, hogy mi fog történni a mentesítésekkel a bizottságunkban –, hogy a szabálytalanságok száma évek óta csökken az agrárpolitika területén, ahol határozottan cselekedtünk és rendszereket alakítottunk ki a közvetlen kifizetések ellenőrzésére.

A strukturális politikán belül ezzel szemben, ahol évek óta semmi előrelépés nem történt, ahol hátradőltünk és figyeltük az eseményeket, ott a számok egyre magasabbra emelkedtek. Ez már évek óta nyilvánvaló tény, ami újra és újra szerepel a csalásról szóló jelentésekben. Kallas biztos úr láthatja majd a 2006-os mentesítési jelentésben, hogy ez probléma, és tőle azt várjuk, hogy ne csak hátradőljön, hanem cselekedjen.

Ezért szeretném megkérni önt biztos úr, hogy ezt közölje azokkal a tagállamokkal, amelyek úgy tesznek, mintha az általunk kidolgozott szabályok rájuk nem vonatkoznának, és ezt kéri az előadó úr is az előtte felszólalók támogatásával: szeretnénk, ha kijelentené, hogy „rendben, akkor a támogatás 10%-át befagyasztjuk. Ez tartalékot fog képezni, és a pénz hozzáférhető lesz, amikor megtették a megfelelő intézkedéseket.” Ez igen praktikus kérés a Parlament részéről, ez nem cselekvési terv, hanem egy praktikus intézkedés. Ezt várjuk a Bizottságtól, és ha ez megtörténik nagyon elégedettek leszünk.

Még egyszer, gratulálok az előadónak.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, csatlakozva az előttem szólókhoz, én is szeretnék gratulálni az előadónak a nagyon fontos jelentéshez.

A mezőgazdasági téma miatt csábító, hogy bekapcsolódjak a vitába. Más felszólalók azt mondták, hogy javulás történt a vizsgálatok és ellenőrzések területén, különösen ami a mezőgazdasági termelőknek adott finanszírozást illeti, most pedig itt van a pénzügyek átláthatóságáról szóló kezdeményezés, amelynek célja, hogy a mezőgazdasági termelőknek adott finanszírozás közzététele.

Az egyik nehézség a mezőgazdasági közösségen belül az, hogy gyakran hiszik őket bűnösnek, amíg ártatlanságuk nem bizonyosodik be. Természetesen nincs olyan közöttünk, aki megbocsáthatja vagy megbocsátaná a csalást; és amiatt, hogy a csalás jelen van az EU költségvetésében a közvélemény igen negatívan ítéli meg az Európai Uniót és azt, hogy az Unió hogyan kezeli a behajtott pénzeket. Ha a közvélemény jobban értené az európai költségvetést, akkor talán hangosabban követelnék a csalás elleni szigorúbb fellépést.

Fontos hangsúlyozni a csalások és a szabálytalanságok közötti számos különbséget, hiszen a két dolog igen eltérő. Nem büntethetjük magunkat a szabálytalanságok miatt, a közösségi költségvetés ellen elkövetett csalásokat azonban büntetni kell. Ez – ahogyan ezt az előző felszólaló is említette – egy, a tagállamokat érintő kérdés, hiszen mindannyian jóhiszeműen csatlakoztak az EU-hoz, és egyesítették erőforrásaikat bizonyos politikákon belül. Most rajtunk a sor, hogy biztosítsuk, hogy az egy helyre csoportosított pénzeszközök megfelelően kerülnek felhasználásra, és hogy nem történik csalás a közpénzeket illetően.

Azokat a tagállamokat, amelyek elnézőek a csalással szemben és könnyűkezű megközelítést alkalmaznak, meg kell büntetni valamilyen módon, de lényeges, hogy a jól teljesítő tagállamokat ne büntessük. Ezért fontos tehát a Bizottság számára, hogy tagállami szinten tegyen lépéseket.

Azzal zárom, hogy megismétlem azt az igen fontos tényt, hogy a mezőgazdasági termelők közül azok, akik gazdálkodnak, jelenleg erőteljesen úgy érzik hogy olykor az ellenkező bizonyításáig bűnösek. Ez elfogadhatatlan és ezért óvatosnak kell lennünk, hogy az egyensúly megfelelő legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr! Köszönöm, hogy ismét szót ad nekem. Mindenki, aki figyelemmel kíséri politikai szerepvállalásomat és nyilatkozataimat, tudhatja, hogy kritikus politikus vagyok, és kifejezetten kritikus vagyok az Európai Unióval szemben, de mindemellett nagyon is elkötelezett Európa-párti. Éppen ezért nem hagyhatom figyelmen kívül Clark úr szavait, aki azóta már elhagyta a termet. Mint minden euroszkeptikus, Clark úr is féligazságokra és teljes hazugságokra támaszkodik, és gyakran túlegyszerűsíti a dolgokat. Beszédében például több millió euró értékű csalásról beszélt, amikor a jelentésből egyértelműen kiderül, hogy itt nem csalásokról, hanem szabálytalanságokról van szó. A „szabálytalanság” szó helyett majdnem mindig a „csalás” szót használja. Ez azért butaság, mert nem ez áll a jelentésben.

Másodsorban pedig úgy állítja be, mintha minden szerencsétlenség okozója az Európai Unió volna. Szeretném megkérni Clark urat, hogy olvassa el a brit Lordok Háza által készített jelentést a HÉA-körhintacsalásokról. Utána ő is beláthatja, hogy a saját hatóságaik sem voltak képesek megállítani a HÉA-csalást. Itt körülbelül 3,5–4,5 milliárd angol font értékű csalásról beszélünk. Ez több mint 10 millió angol font naponta! Hát azért ez sokkal több, mint ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Dumitru Oprea (PPE-DE). – (RO) Gratulálok Musotto úr jelentéséhez. Úgy gondolom, hogy 2003-2006 között sok olyan szabálytalanság volt, amelynek jót tett volna, ha megváltoztatják a 6. keretprogram ismertetésének szabályait, például az 5. keretprogramhoz képest. Az 5. keretprogramban a B fél anonim volt, és ha a mögötte álló ország, vagy projektre bármilyen utalás történt, azt büntették. A 6. és a 7. keretprogramban ez az anonimitás eltűnt. A 8. keretprogramban, pedig már nincs lehetőség arra, hogy a projektbenyújtás e fejlett rendszerét használjuk?

 
  
MPphoto
 
 

  Ingeborg Grässle (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Köszönöm, hogy ismét szót ad nekem. Szeretnék köszönetet mondani Bösch úrnak nemcsak azért, mert megdicsérte az előadót, hanem tisztességességéért és segítségéért is. Bösch úr már évek óta foglalkozik a csalásról szóló jelentéssel. Most ez a megtiszteltetés ért bennünket, és azt gondolom, hogy az a Költségvetési Ellenőrző Bizottság erejének egyik kitűnő jele, hogy ebben a témában egyetértésben vagyunk.

Minden figyelmünket a tagállamokra összpontosítjuk. A Bizottságnak is azt az üzenetet kellene magával vinnie, hogy szeretnénk segítséget nyújtani abban, hogy véget vethessünk az egyértelműség hiányát. Ha megnézzük a pénzeszközök behajtásának adatait, akkor láthatjuk, hogy nagyon különböző véleményekkel találhatjuk magunkat szemben. Ezért került sor erre a vitára a jelenlegi mentesítési eljárásban. Ennek következtében tényleg meg kell kérnem a Bizottságot, hogy legyen annyi bátorsága, hogy szól, ha bizonyos dolgokat nem tud, annak érdekében, hogy segíthessünk. Véleményem szerint, ha együtt próbáljuk megoldani ezt a problémát, akkor együtt sikerrel járhatunk. Még egyszer nagyon köszönöm Bösch úrnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, A Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Szeretném megköszönni a tiszteletreméltó képviselőknek a jelentéssel kapcsolatban tett észrevételeiket. Rendkívül konstruktívnak és lényegesnek tartjuk ezt a jelentést. Csak két megjegyzést szeretnék fűzni az Önök által is sokat emlegetett témához kapcsolódóan – nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy mi a szabálytalanság és mi a csalás, és hogyan közelítsük meg a behajtás kérdését?

Elmondhatom, hogy tartottunk a Számvevőszék illetékes embereivel egy előzetes tárgyalást, és megpróbáltunk összhangba hozni, hogy mi micsoda tulajdonképpen. Ez valószínűleg szintén segítségünkre lesz a jövőbeni, mentesítésről szól vitákban, és természetesen mindhárom jelentés – beleértve a következőt is – nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz.

Másodsorban pedig ezt a kérdést a Tanács elnökségének is felvetettem, és arra kértem őket, hogy vegyék figyelembe ezt a parlamenti jelentést saját eljárásuk során, és itt elsősorban arra gondoltam, hogy vitassák meg ezt a dokumentumot az Ecofin keretén belül. Remélem, így lesz. A jelentésről való szavazást követően, amikor a hivatalos okmánnyá válik, mi mindenféleképpen tárgyalásokat fogunk kezdeményezni a Tanácsban, beleértve a megfelelő albizottsági szintet is.

 
  
MPphoto
 
 

  Francesco Musotto, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem kollégáim kedves szavait, és különösen Bösch úrnak, hiszen korábbi munkája adta jelentésem alapját.

Néhány pontot szeretnék kiemelni, ezek közül a legfontosabb az elmék találkozása volt Kallas biztos úrral, különösen a pénzeszközök kifizetésére irányadó szabályozási mechanizmusok jellege kapcsán. A Bizottság elkötelezte magát ezen a területen. A Kallas úr által említett egyik fontos szempont az volt, hogy minél több a nehézség és a bonyolultság, annál nehezebb megérteni a szabályokat, és annál könnyebben tud mindenekelőtt a szervezett bűnözés, de mindenfajta jogellenes tevékenység teret nyerni ezeken a szürke területeken. Ezért a pénzösszegeket kifizetők és a kedvezményezettek közötti rés leegyszerűsítése, sőt, megszűntetése az egyértelműség, az átláthatóság, és az egész rendszer könnyebb érthetősége megkönnyítésének egy másik eszköze lehet.

A behajtás problémája kifejezetten valós probléma. Az eljárások túl hosszadalmasak, és az Európai Közösség ellen csalást elkövetők megbüntetésének lehetőségét valamilyen biztosítás vagy garancia formájában biztosítani kell a bankokon keresztül. Létfontosságú kidolgozni a kifizetés módszereit, és különösen lehetővé kell tenni ezen összegek behajtását és ezáltal segíteni, javítani, és könnyíteni a behajtás sebességét.

Meggyőződésem, hogy kollégáim együttműködésének, jóhiszeműségének és politikai elkötelezettségének köszönhetően, kulcsfontosságú feladatot hajtottunk végre. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ezt az együttműködést, ezt a kifejezett szándékot és vágyat arra, hogy kiirtsunk egy jelenséget, amely hatalmas károkat okoz az Európai Közösségnek, kizárólag politikai aggályok motiválják.

Természetesen a Tanács részvételének hiánya nem könnyítette meg a dolgokat; egy képviselő jelenléte lehetővé tette volna, hogy megtudjuk, hogy mit gondol a Tanács. Azonban a Parlament teljes mértékben egységes és egyhangúan nyilatkozik ezekről az elvekről, és ezért úgy érezzük, hogy sikerült valami pozitívat elérni, ami reményt adhat a jövőre nézve.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én kerül sor.

Írásos nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Edit Herczog (PSE), írásban. – Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Gratulálok a jelentéshez, amely rávilágít a közelmúlt sikereire, de néhány szomorú hiányosságra és régi adósságra is.

Számomra a jelentés időszerűségét az adja, hogy Magyarországon már döntés született egy hamisítás elleni nemzeti testület felállításáról. A testület elsősorban koordinációs feladatokat lát majd el a Magyar Szabadalmi Hivatal, az egyéb kormányzati szervek és a gazdasági élet szereplői között, többek között az uniós adatszolgáltatásokkal kapcsolatban is.

Hosszú és eredménytelen harcra kell berendezkednünk. A tudás – akár védett, akár köztulajdon – egyre általánosabban elérhető. Egy szobában kiállított autót a szomszéd szobában 5 percbe telik lemásolni. Az eredmény nem lesz rosszabb, csak olcsóbb: nekünk kell meghoznunk azt a döntést, hogy mégis a drágább árut vesszük meg. Hogy fizetünk a szellemi teljesítményért, az innovációért akkor is, ha megtehetnénk, hogy a mögöttes, a hozzáadott értékkel nem rendelkező terméket, szolgáltatást választjuk.

Ehhez nagyfokú tudatosság és elkötelezettség szükséges. Nem várhatjuk, hogy az egyes polgárok maguk ismerjék fel ezeket az összefüggéseket és értékalapú döntéseket hozzanak, ha a szabályozók, az államok szintjén nem vagyunk képesek ugyanerre.

Különösen fontos, hogy az uniós pénzek felhasználása körüli visszaéléseket a hibahatár alá szorítsuk: az ilyen csalások az Unió egészét nevetséges fényben tüntetik fel, amikor uniós pénzt Unió által kinyilvánított célok ellenében használnak fel.

 

23. A vám- és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó jogszabályok alkalmazása (vita)
MPphoto
 
 

  President. − A következő napirendi pont Bill Newton Dunn úrnak a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében tett jelentése (A6-0488/2007) a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló 515/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlament és tanácsi módosítandó a rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0866 – C6-0033/2007 – 2006/0290(COD)).

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Ez a harmadik jelentés nagyon is kapcsolódik az előző kettőhöz. A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló 515/97/EK tanácsi rendelet egy nagyon fontos, 1997-ben elfogadott jogszabály, amikor még csak 15 tagállamunk volt.

Létfontosságú volt kezdeményezni az 515/97/EK rendelet módosítását az elmúlt évtized változásainak, a technológiai fejlődés, a Brüsszelben koordinált közös vámműveletek terén elért sikeres tapasztalatok, és a 27 tagállamra kibővített unió tükrében.

Szeretnék tisztelettel adózni az előadó Newton-Dunn úr előtt, azért, ahogyan ezt a javaslatot keresztülvitte a Parlamenten. Szeretném megköszönni Audy úrnak, a vélemény előadójának is. A két bizottság – az IMCO és a COCOBU – szorosan együttműködött a fokozott együttműködési mechanizmus felhasználásával. Kiváló munkájuk lehetővé tette a kompromisszum megkötését a különböző politikai szereplők között. A Parlament konstruktív megközelítésének köszönhetően lehetővé vált e jogszabály első olvasatban történő elfogadása.

A közös kockázatkezelési keretrendszer – többek között véletlenszerű ellenőrzések – alapján a vámhatóságok ellenőrzik a Közösségbe irányuló és azt elhagyó árukat. Ebben az összefüggésben a munkájuk nem csupán a vámjogszabályok végrehajtására korlátozódik: a közösségi jogszabályokat is alkalmazzák a HÉA, a jövedéki adó és a mezőgazdasági jogszabályok területén.

Szintén szeretném megjegyezni, hogy a HÉA-csalás elleni küzdelem, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti szorosabb együttműködés szükségessége erőteljes hangsúlyt kapott az imént tárgyalt Musotto jelentésnek.

Éppen ezért nagyon fontos lehetővé tenni, hogy a vámhatóságok és a Bizottság kicserélhesse HÉA információit. Bizonyos adattípusok esetében az új 2a. cikk lehetségessé teszi az információcserét.

A Bizottság véleménye szerint ez az első lépés a Közösség pénzügyi érdekeinek a HÉA-csalás elleni védelme területén létrehozandó szorosabb együttműködés irányába.

 
  
MPphoto
 
 

  Bill Newton Dunn, előadó. − Elnök úr! Köszönöm a Biztos úrnak. Meggyőződésem, hogy ennek kifejezetten vitamentes javaslatnak kellene lennie. Ahogyan azt a Biztos úr is mondta: a bővítés, több tagállam, új technológia, új berendezések, számítógépek. Frissített bizottsági jogszabályokra van szükség annak érdekében, hogy lehetővé váljon a megfelelő együttműködés az Unió belső határain keresztül a rossz fiúk ellen – a szervezett bűnözés ellen stb.

A múlt héten beszéltem az egyik legnagyobb angol-holland vegyesvállalat igazgatójával, aki azt mondta, hogy véleménye szerint a szervezett bűnözés növekvő tendenciát mutat, és – és most azt a szót fogom használni, amit ő – „exponenciálisan” növekszik, hihetetlenül gyorsan, és mindezek ellenére a tagállamok kormányai semmit sem tesznek ellene, mert a nagyközönség nem ismeri a teljes képet, és ezért nem gyakorol nyomást a kormányokra, vagy legalábbis azt mondják, hogy „ugyan, nem kell aggódni, minden rendben van”. Komoly problémával állunk szemben. Tehát szükségünk van erre a bizottsági javaslatra, és mindenkinek támogatnia kellene a javaslatot, hogy minél gyorsabban átmehessen.

Ezen kívül nem kellene semmi mást sem mondanom, de egy egész történetet kell elmesélnem Önnek elnök úr, és ezt most meg is szeretném tenni. Teljes megdöbbenésemre a saját tagállamom, az Egyesült Királyság nyújtott be vétót a Miniszterek Tanácsában, mondván, ők nem fognak ebbe beleegyezni. Nekem ugyan nem mondták el, attól függetlenül, hogy én is brit vagyok, és ugyanabból a tagállamból érkeztem, mint ők. Egyetlen munkáspárti parlamenti kormányképviselő sem nyújtott be Londonban egyetlen módosítást sem, hanem az egyik konzervatív jó barátomat, Christopher Heaton-Harrist választották ki, aki fel fog ma szólalni, hogy vegye kezébe a Munkáspárti Kormány kifogását, és ő terjesztett elő módosítást, ami egy kicsit furcsa, de ezúton is szeretnék sok szerencsét kívánni neki; hiszen joga van hozzá. De milyen szerepet játszott ebben a Munkáspárt? És azt gondoltam, ez elég furcsa, meglehetősen sok brit kifogás, vétó és kívül maradás történik a legkülönbözőbb politikai területeken, ezért úgy gondoltam, megvizsgálom, hogy mi az Egyesült Királyság átfogó politikája azokkal az irányelvekkel kapcsolatban, amelyeken kívül kívánnak maradni, mi is folyik a háttérben?

Felkerestem az uniós csalásokkal foglalkozó OLAF-ot. Az OLAF elmondta, hogy az Egyesült Királyság elzárkózik az együttműködéstől, attól függetlenül, hogy az Egyesült Királyság több milliárdos veszteséget könyvelhet el a HÉA-körhintacsalások következtében. London azt mondja, hogy „ha a kisujjunkat nyújtjuk az OLAF-nak, akkor majd az egész karunk is kelleni fog nekik, tehát félünk, és nem vagyunk hajlandóak együttműködni” Ez több mint furcsa, és ezért továbbvizsgálódtam Londonban. Hogyan is működik ez? A következő történik: a Bizottság beterjeszt egy javaslatot, és megfelelő minisztériumhoz tartozó tisztviselő gyakornoknak írnia kell egy tájékoztató anyagot arról, hogy mit javasol a kormánynak, mit tegyen az ügyben. Nagyon óvatos, egy kicsit ideges, nem nagyon tudja, hogy mit is kellene tennie, ezért azt mondja, „ne tegyünk semmit ebben az ügyben”. Legyünk elővigyázatosak, talán az lenne a legjobb, ha kívül maradnánk”. És a gyakornok óvatos anyaga – hiszen azt szeretné, ha előléptetnék nem pedig azt, hogy kirúgják – szépen felkúszik a minisztérium szamárlétráján, és a mással foglalatoskodó, elfoglalt tisztviselők pedig egyszerűen azt mondják „rendben van”, és jóváhagyják. A véleményezésbe bevont többi minisztérium sem tudja, hogy miről van szó, ezért ők meg azt mondják, hogy „szerintünk ez rendben van”. Végül eljut a külügyminiszter által vezetett kabinetbizottságig – és neki is százmillió más dologgal is foglalkoznia kell – és ott végül futószalagon jóváhagyják. Ebből kifolyólag a londoni kormány álláspontja hirtelen negatív és óvatos lesz, a kívül maradás mellett foglalva állást: „nem értjük, hogy miről van szó. Igazából nem tudjuk, hogy mi történik”. Hát ez azért több mint furcsa!

És mi történik ezután? És most térjünk vissza a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsághoz! A Tanács általi blokk azt jelenti, hogy számos informális, hárompárti, a Tanáccsal történő egyeztetésen is részt vettem, amit először a portugálok vezettek, most a szlovénok, mindkét esetben kitűnően. És bár engem egyetlen egy brit tisztviselő sem tájékoztatott semmiről, és ezért én voltam az egyetlen brit állampolgár, aki jelen volt az egyeztetésen, annak ellenére, hogy láthatóan a brit kormány vétót nyújtott be, mégis átment a javaslat.

Végezetül a Bizottság és a Tanács olyan megfogalmazást használ, amely lehetővé tette a brit kifogás kikerülését, vagy azon való felülemelkedést, bárhogy is akarjuk leírni ezt. Ezért a Parlament elé terjesztett módosításokat kivétel nélkül jóváhagyta az IMCO, és nagyon remélem, hogy a Parlament holnap megszavazza azokat. De hogy mi folyik Londonban elnök úr, én nem értem.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu, a Költségvetés-ellenőrzési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az utolsó pillanatban derült ki, hogy kollégám Audy úr aki a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság véleményének előadója nem tud megjelenni, ezért ma én képviselem őt.

A vám- és mezőgazdasági ügyekre vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazása döntő szerepet játszik a belső piac megfelelő működésének biztosításában. Hasonlóan fontos szerepe van továbbá a Közösség pénzügyi érdekeinek és – általánosságban – az európai gazdasági szereplők és polgárok védelmében is.

A vámügyirat-azonosítási adatbázis lehetővé teszi majd a tagállamok különböző szolgálai és a Bizottság közötti hatékonyabb együttműködést. Néhány módosítás a Számvevőszék javaslatainak végrehajtását célozza, azzal a szándékkal, hogy az adatbázist hasznosabbá tegyék.

Az előadó osztja a Számvevőszék aggodalmait a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos, különböző adatbázisok kezelésének integrált megközelítésével kapcsolatban, de úgy tartja, hogy ez a vita túlmegy a rendelet határain, ezért ezt más kontextusban kell lefolytatni.

A jelentés előadója, Audy úr, támogatja a Bizottság azon javaslatait, amelyek az európai szintű együttműködés hozzáadottértékének – különösen az európai adatjegyzék és a szolgáltatási platformok – előmozdítására irányulnak. Egy egységesebb jogi keret hiányában a legjobb gyakorlatok cseréje középtávon egy összefüggőbb megközelítést eredményez majd.

A finanszírozás kérdését illetően a jelentés előadója hangsúlyozza, hogy a költségeket egyértelműen azonosítani kell, annak érdekében, hogy ne legyen átfedés e jelentés és egyéb olyan eszközök között, mint például a Hercule II program.

Végezetül pedig a jelentés előadója a „komitológiai” eljárás alkalmazása helyett inkább megtartaná az egyéb kommunikációs és információcsere rendszerekről szóló határozat jogalkotási eljárását, beleértve a Számvevőszék kötelező véleményét is.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok képviselőtársamnak, Newton Dunn úrnak, aki nagyszerűen vázolta fel azt, hogy Londonban hogyan kezelik – illetve, hogy az ő meglátása szerint hogyan kezelik – az uniós ügyeket.

Talán én el tudom magyarázni, hogy mi történt Londonban, és hogy miért egy konzervatív európai parlamenti képviselőt kerestek meg és nem egy munkáspárti parlamenti képviselőt vagy hogy nem őt magát. Valójában én azon a véleményen vagyok, hogy hozzá kellett volna fordulniuk és nehezen hiszem el, hogy ezt végül is nem tették meg. Lehet, hogy ő maga ezt nem fogja elhinni, de nekem több kapcsolatom volt a soros Elnökséggel, mint bárkivel akár Londonban, akár a brit közszolgálaton belül.

Az is lehet, hogy mindössze annyi történt, hogy ez a fiatal köztisztviselő, akiről beszélt elfelejtette elolvasni az újságokat, azt hitte, hogy az országos választásokat októberben tartották és ezen az én pártom nyert, és így tehát a kormánypárt egyik képviselőjével beszél.

Sajnos erről nincs szó. Értem azonban amit azzal kapcsolatban mondott, hogy London attól tart, hogy ujját nyújtja az OLAF-nak és ők egy egész kart ragadnak meg. Ez visszavezethető az OLAF szerkezetére, a bölcsek által 1999-ben készített jelentésre, és arra a tényre, hogy az OLAF egész egyszerűen nem független a Bizottságtól – ez egy olyan probléma, amellyel a jövőben foglalkozni fogunk.

Ezzel a konkrét dossziéval kapcsolatban egyéb problémák is felmerültek: az a tény például, hogy a HÉA-t ide-oda rángatták – elképzelhető, hogy erről még jogi tanácsot kell kikérnünk – és az a tény, hogy ennek az információnak a cseréje már elektronikus módón történik. A brit kormány úgy gondolta – és a sorok között olvasva én is látom, hogy hogyan juthatott erre a következtetésre – hogy egy állandó koordinációs egységre van szüksége, amelyhez embereket kell jóváhagynia, így sok ember lenne egy konkrét helyen, szemben az adatok elektronikus úton történő cseréjével.

A módosításokkal viszont semmi probléma nincsen, ahogyan a vitával kapcsolatban sincs. Ez szerintem nagyon hamar elfogadásra kerül majd, és remélem tényleg így is lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm Heaton-Harris úrnak. Most, hogy tisztán látunk Londonnal kapcsolatban, Európa is nyugodtabb.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Neris, a PSE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Gratulálni szeretnék az előadónak nagyszerű munkájáért és a sikeres együttműködésért ebben az igen érzékeny témakörben.

Most amikor nemcsak az Unión belül, de harmadik országokban is növekszik a kereskedelem, a piacok megnyitása és a kereskedelmi tevékenység terjeszkedése kulcsfontosságú fejlődési tényezőkké válhatnak az elkövetkező években Európa számára. Az Európai Gazdasági Térséget meghatározó akadályok fokozatos megszüntetése azonban megnyitja a kaput olyan tisztességtelen tevékenységek előtt is, amelyek veszélyeztetik a belső piac életképességét, és ennek első áldozatai között találjuk a közösségi termelőket és ezáltal az európai fogyasztókat is. Ez a probléma különösen szembetűnő a mezőgazdasági szektorban, ahol a gazdasági termelők érdekében tett, a nekik pénzügyi támogatást és szolidaritást nyújtó lépésekre felfigyelt mind a kis- és nagyléptékű nemzetközi bűnözés.

Ebben a kontextusban, a jelenlegi ellenőrzés hiányosságai mellett, Európa arra készül, hogy egy olyan új rendelettel vértezze fel magát, amely lehetővé teszi majd az adatok tagállamok közötti jobb szétosztását az áruk mozgása és az Unió különböző államaiban zajló különböző vizsgálatok tekintetében. Üdvözlöm a Tanáccsal elért kompromisszumot, amely egy kiegyensúlyozottabb dokumentumot eredményezett, és amelynek részleteiről holnap szavaznak a Parlament képviselői. Továbbra is védelmezve a magánélet különböző aspektusait, a megállapodás elvben fokozni fogja a felügyeleti eljárások hatékonyságát és a tagállamok által vállalt intézkedések jobb összehangolásához vezethet.

Meggyőződésem, hogy a vámellenőrzések területén, ahogyan más területeken is, Európa csak úgy lesz képes fejlődni, ha sikerül megnövelni az erőfeszítések összehangolását és erőforrásaink egy helyre történő csoportosítását, hogy ezáltal olyan védelmi szintet nyújthassuk polgárainknak, amilyet szeretnének. E tekintetben nem érhetünk el javulást csalás elleni intézkedéseink terén anélkül, hogy ne tartanánk fenn egy állandó szintet rendeleteinket illetően, mivel ez kulcsfontosságú, amennyiben szeretnénk megőrizni az Unióban és harmadik országokban zajló kereskedelmi tevékenységek fentről történő stabil és hatékony ellenőrzését.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Nagyon élveztem Egyesült Királyságból érkezett kiváló kollegáim hozzászólásait és beszámolójukat azzal kapcsolatban, hogy hazájukban hogyan működnek a dolgok. Nem ártana ezt leírni és több nyelvre lefordítani, mert szerintem sok tagállamban előfordul, hogy a dossziéval rendelkező tisztviselő gyakornokok különböző jelentéseket készítenek ezekről. Mutogatnunk azonban nem hiszem, hogy ezekre a gyakornokokra kellene, inkább arra részlegre amely engedi, hogy ez megtörténjen.

Szeretném a Ház elé terjeszteni, hogy nyugtalanító az Egyesült Királyság és Írország ügye – és talán a Bizottság új információval tud szolgálni ezzel kapcsolatban, már ha van ilyen – mert annak ellenére, hogy támogatják a vámhatóságok közötti kölcsönös segítségnyújtás elvét, úgy gondolom, hogy mindkét tagállamnak fenntartásai vannak a hatóságok közötti, a 2a. cikk f) pontjában szereplő HÉA-számokkal kapcsolatos információcserét illetően, és vitatják, hogy a HÉA számok segítségével történő információcsere valóságos lenne, mivel a pénzügyi információk cseréje a javasolt jogalap hatályán kívül esik. Talán ezzel kapcsolatban hallhatnánk hozzászólásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Siim Kallas, a Bizottság Alelnöke. − Elnök úr! Én is élveztem ezt a beszámolót arról, hogy az Egyesült Királyságban hogyan vitáznak a dolgokról. Az elhangzottakat illetően azonban szeretném biztosítani Önt, ez nem csak az Egyesült Királyságban fordul elő.

Számos pénzügyi vezetővel és miniszterrel találkoztam és próbáltam előremozdítani a közös igazgatási segítségnyújtás elgondolását, és kijelenthetem, hogy ez a vonakodás nem csupán az Egyesült Királyságra korlátozódik. Gyanakvással tekintettek erre a dologra, de biztosíthatom Önöket, hogy ennek semmi alapja nincsen. A Bizottságon belüli vizsgálati szolgálatként az OLAF csak platformként szolgálhat az együttműködéshez, és magától értetődő, hogy a hozzáadottérték-adó csalások ellen csak a tagállamok és az Európai Bizottság együttműködésével lehet felvenni a harcot, mert a nagyobb csalások csak határokon átnyúlóan történhetnek.

Ezért tehát az együttműködésre és az információcserére valós szükség van. Az utolsó, az információ lényegével kapcsolatos kérdéshez nem tudok hozzászólni. Csak beszélünk a hozzáadottérték-adó csalások elleni küzdelem elsimításáról, amely a csalások nagyobb típusa. Valóban ez lenne a helyzet, és nagyon örülök, hogy elhangzott az a vélemény, hogy a Parlament abban a formában támogatja ezt a jogalkotási javaslatot, amelyben ez javasolták.

 
  
MPphoto
 
 

  Bill Newton Dunn, előadó. − Elnök úr! Szeretnék a vita során felszólalóknak köszönetet mondani. A Dublint képviselő McGuinness asszony éles meglátásról tanúskodó megjegyzésére válaszolva annyit mondanék, hogy amikor azt mondja, hogy ez egy széleskörű probléma, és hogy le kellene írni, akkor bizonyára ő is tudja, hogy volt egy nagyon híres angol tévésorozat, amely 15, sőt talán 20 éve ment a tévében Igenis, Miniszter úr címmel, amelyben a címben szereplő miniszter, aki mellesleg egy kétbalkezes idióta volt, úgy gondolta, hogy ura volt az őt körülvevő helyzetnek, végül pedig miniszterelnök lett belőle. A címben szereplő szavakat valójában köztisztviselői mondogatták, akik megmondták neki, hogy mit mondjon és tegyen – „Igenis, Miniszter úr; Nem, Miniszter úr; Ön, mindenható Miniszter úr.” Valójában azonban a köztisztviselők irányítottak.

Mindez 20 évvel ezelőtt történt, nyilvánvalóan ma is ez a helyzet, sőt ma már mindez Európa-szerte is előfordul, ami külön érdekesség. Lehet, hogy a TV-sorozat egy modern változatára lenne szükség Ja, Herr Minister vagy Sí, Señor Ministro címmel, vagy talán a forgatókönyvírók egy erre a témára épülő új sorozattal is megörvendeztethetnének minket, hiszen ezek a régi alapigazságok még ma is pont ugyanannyira igazak.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Golik (PSE), írásban. (PL) A legutóbbi két bővítés az Európai Unió szárazföldi és tengeri határainak jelentős bővülését eredményezte. Ez fokozott együttműködést igényel a tagállamok és a Bizottság között, valamint koordinált és egyeztetett lépések megtételét. Ezek mellett szükség van a nemzetközi gazdasági és pénzügyi bűnözés elleni küzdelemre irányuló lépések koordinációjára és kohéziójára. Egyetértek az előadóval, hogy a harmadik országok szerepét e tekintetben nem szabad elhanyagolni. Teljes mértékben támogatom a Bizottság felhatalmazását arra, hogy műszaki segítséget és képzést nyújthasson harmadik országok, valamint az európai és nemzetközi ügynökségek és szervezetek összekötő tisztviselőinek. Üdvözlöm a javaslatot, amelynek célja, hogy javítsa az egy tagállamból gyűjtött adatok harmadik országokba történő továbbításával kapcsolatos eljárásokat. Biztos vagyok abban, hogy a javasolt változások pozitív hatással lesznek a pénzügyi szabálytalanságok korlátozására.

Szeretném kiemelni a 18a. cikk szövegét, amely egy olyan nyilvántartás Bizottság általi létrehozásáról és kezeléséről szól, amelynek segítségével azonosítani lehetne azokat a szállítmányokat, amelyek nem biztos, hogy megfelelnek a vámügyek és a mezőgazdaság területén meglévő jogi rendelkezéseknek. Ezzel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy a szövegben külön rendelkezést kellene kikötni, amely lehetővé tenné minden tagállamnak, hogy hozzáférjen ehhez a bizonyos nyilvántartáshoz, ha ilyen irányú kérést nyújt be a Bizottsághoz. Jelen állás szerint a szöveg csupán a kompetens hatóságoknak történő segítségnyújtásra utal.

 

24. Közösségi Vámkódex (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Belső Piac és Fogyasztóvédelem Bizottság részéről a Közösségi Vámkódex (Modernizált Vámkódex) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására céljából a Tanács által 2007. október 15-én elfogadott közös álláspontjának második olvasatra (A6-0011/2008) való előterjesztése (11272/6/2007 - C6-0354/2007 - 2005/0246(COD)) (előadó: Janelly Fourtou).

 
  
MPphoto
 
 

  Janelly Fourtou, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most, hogy három év megfeszített munkájának végére érkeztünk, örömmel látom a dokumentum főbb pontjaival kapcsolatosan elért eredményeket.

A vámunió az Európai Unió egyik alappillére és a belső piac működésének egyik kulcsfontosságú eleme. A jelenlegi Közösségi Vámkódex, amelyet a nyolcvanas években dolgoztak ki, majd a kilencvenes években fogadtak el, mára már elavult. Vámszolgálataink előtt új kihívások állnak. 2007-ben a világkereskedelem közel 16 milliárd dollárra avagy a globális GDP 31%-ára rúgott, és csak az Európai Unió a globális import és export 20%-áért volt felelős.

A vámszolgálatok felelősek a kereskedelem zavartalan áramlásáért, valamint az ehhez szükséges felügyeletért, de ugyanakkor biztosítaniuk kell az EU polgárainak épségét és biztonságát is. Amennyiben kielégítő egyensúlyt kívánunk elérni, úgy korszerűsíteni kell az alkalmazott felügyeleti módszereket és fokozni kell a különböző szolgáltatások és gazdasági szereplők közötti együttműködés szintjét.

A vámkódexet továbbá a nemzetközi kereskedelmi környezetben végbement egyéb radikális változásokhoz kell igazítani, amelyek elsősorban az informatika és az elektronikus adatcsere-technológiák egyre fokozódó és visszafordíthatatlan előretöréséből fakadnak. Ez a konkrét témakör a kollegám, Heaton-Harris úr által készített és a Parlament által tavaly decemberben elfogadott jelentésben szintén központi helyet kapott.

A korszerűsített Vámkódex első olvasatát 2006. december 12-én fogadták el, és 2007. június 25-én a német elnökségnek sikerült elérnie egy politikai megállapodást. A Parlament az első olvasat során a javaslat 51 módosítását fogadta el, amelyek közül 34-et, elsősorban anyagi jellegű módosításokat, a Tanács közös álláspontja teljes egészében vagy részben átvett.

A nézeteltérés főbb pontjai az engedélyezett gazdálkodók jogállása, a vámképviselőként való eljáráshoz való jog, a központosított vámkezelés és a komitológia voltak. Az engedélyezett gazdálkodók jogállását, amely közvetlenül kapcsolódik a szeptember 11-i eseményekhez, az úgynevezett „biztonsági módosítás” rendelet vezette be, amelynek célja az volt, megkönnyítse a gazdasági szereplők munkáját, ellensúlyozva ezzel biztonsági szempontok eredményeképpen rájuk háruló újabb terheket.

Az előadó elégedett azzal, hogy a Parlament által kidolgozott koncepció az első olvasat során átvételre került; ez azt jelenti többek között, hogy a két különböző fajta engedélyezést, nevezetesen a „vámügyi egyszerűsítés” és a „biztonság és védelem” típusú engedélyezést élesen el kell különíteni egymástól. Ez a pragmatikus megoldás figyelembe veszi a gazdasági szereplők különböző igényeit.

A vámképviselők kérdéséhez érve, azokban az országokban, ahol ennek a szakmának régre visszanyúló hagyományai vannak, ott ez a téma heves indulatokat váltott ki. Bár a Tanács nem fogadta el szó szerint a Parlament javaslatait, de az alapján a feltevés alapján járt el, miszerint a vámképviselőknek és az engedélyezett gazdálkodóknak az általunk meghatározott irányvonalak mentén kellene együttműködni.

Az előadó úgy gondolja, hogy a Bizottság elfogadható kompromisszumot dolgozott ki. Ezt a megoldást továbbá elfogadták a vámképviselői szövetségek is annak ellenére, hogy bizonyos tagállamokban elvesztették monopolhelyzetüket.

Ami a központi vámkezelést illeti, itt egy másik újdonsággal találkozunk, mégpedig, hogy a Tanács egy új 106. cikket vezetet be, mégpedig azért, mert úgy tartja, hogy logikusabb és átláthatóbb, ha a Vámkódex minden ide tartotó rendelkezése egy cikkben megtalálható lenne.

Ezentúl minden gazdasági szereplő élhet a központi vámkezeléssel bármelyik tagállam területén belül. A több tagállamot érintő esetekben eleget kell tenniük az engedélyezett gazdálkodói státuszhoz való jogosultság kritériumainak.

Végül pedig, azokat a területeket megvizsgálva, amelyeken belül a dokumentum jelentős előrelépéseket tett, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a komitológiai folyamat a bővítést követően a korszerűsítet Vámkódex már 44 rendelkezését fedi le.

Ezért kértem a Parlamentet, hogy módosítás nélkül támogassa a Tanács közös álláspontját.

 
  
MPphoto
 
 

  László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Több mint kétévnyi aktív intézményközi munkát követően ma már igen közel állunk a javaslattal kapcsolatos együttdöntési eljárás befejezéséhez; ez ügyben szeretnék külön köszönetet mondani Fourtou asszonynak elkötelezett munkájáért és köszönöm a Belső Piaci és Fogyasztóvédelemi Bizottság tagjainak támogatását.

Nagyon örülök, hogy az európai vámrendszer jövő-orientált reformja már – reményeim szerint – az idei év során megtörténik, hiszen idén ünnepeljük a Vámunió 40. évfordulóját. Ez bátorságot és lendületet ad majd a még előttünk álló feladatokhoz.

A Vámuniót általában, mint a Közösség egyik régi pillérét említik, de nem szabad csupán a múlt egyik örökségévé redukálni azt. Ma is működik és nem csak azért, hogy saját erőforrásainak begyűjtését biztosítsa. A vámigazgatási szervek, vámügyi jogszabályok és eljárások egyre növekvő mértékben járulnak hozzá a belső piac biztonságához és a fogyasztóvédelemhez, támogatják a közös politika külső aspektusait és ugyanakkor hozzájárulnak nemzetközi kereskedelmünk megkönnyítéséhez is. E célból a jelenlegi jogszabályok addig fognak fejlődni, amíg nem lesznek képesek reagálni a nagyobb változásokra és kihívásokra, mind az Unión belül és azon kívül is, és mindezt a leghatékonyabb szabályok és technikák segítségével fogják végrehajtani.

Mit takar valójában a Közösségi Vámkódex modernizációja?

Először is, jobb vámrendeleteket, többek között egyszerűbb és korszerű szabályokat és eljárásokat, a gazdasági szereplők jogainak és kötelességeinek egyértelművé tételét, a velük való egységes bánásmód garantálását, valamint biztonságuk és védelmük azonos szinten történő biztosítását.

Másodszor pedig, a vámügyi előírások progresszív számítógépesítését, szem előtt tartva a teljesen „papír nélküli” vám- és kereskedelmi környezet létrehozását, amelynek kialakítását a 2008. január 15-én elfogadott, a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat támogat és foglal keretbe.

E változások közé tartozik többek között a nemzeti számítógépes vámrendszerek közötti átjárhatóság. Ez lehetővé teszi majd különösen az áruk vámkezelését a nyilatkozattevő letelepedési helyén, függetlenül attól, hogy ezek az áruk hol léptek be a Közösségbe, hogy hol hagyták el azt, illetve, hogy a Közösségen belül honnan származnak – ez az úgynevezett „központi vámkezelés”. Lehetővé teszik majd továbbá az adatelemek valósidejű cseréjét is a vámhatóságok között, amelyek az adatok segítségével kockázatelemzést hajtanak végre és közös kockázatkezelési keretrendszerben fejlesztik az ellenőrzést.

A Bizottság javaslatának első olvasat során történő támogatásával a Parlament elismerte a jogalkotási kezdeményezés igen jelentős hozzájárulását a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiához. A Bizottság kiegyensúlyozott kompromisszumnak tartja a Tanács 2007. októberi közös álláspontját, amely a Parlament által az első olvasat során elfogadott módosítások többségét átveszi.

A Bizottság ezért üdvözli Fourtou asszony jelentését, amely a közös álláspont módosítás nélküli jóváhagyását javasolja.

 
  
MPphoto
 
 

  Christopher Heaton-Harris, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Fourtou kisasszonynak. Ahogy mindig, most is csodálattal adózok hozzáértése előtt ebben az igen összetett témakörben.

A modernizált Vámkódex, ahogyan azt már korábban is említettem, egy rendkívül unalmas, de legalább ugyanennyire fontos bizottsági jogszabály. 1975-ben, amikor az Egyesült Királyság egy olyan népszavazáson szavazott, amelyet valójában most kellene megtartani (nevezetesen a Lisszaboni Szerződésről) – ami nem más, mint népszavazás a klubhoz való csatlakozásról – mi úgy gondoltuk, hogy egy szabadkereskedelmi övezethez való csatlakozásról szavazunk. Nem mást kaptunk azonban, mint egy vámuniót, és ittlétem óta keményen dolgozok ezen a bizonyos jelentésen, mert könnyen lehet, hogy a Vámkódex megfelelő kialakítása és korszerűsítése a legfontosabb dolog, amit tehetünk egészen addig amíg, ahogyan azt a biztos úr is mondta, az egész rendszer nem születik újjá az elektronikus vámkezelés rendszerén belül, egyszerűbbé téve a kereskedelmet és egyszerűsítve a vámok beszedését az egész Unióban.

Ahogyan azonban ez minden európai dologgal kapcsolatban előfordul, ezen a területen sem haladunk előre abban a tempóban, amiben szeretnénk, ha egyáltalán haladunk bármennyit is előre. A szövegben továbbra is találhatóak korlátok, és ezek közül sok olyan annyira beépített, hogy ezek csak akkor tűnhetnek el, ha tiszta lappal indulunk és mindent újra kezdünk. Mi is pontosan az engedélyezett gazdálkodó? Milyen képesítéssel kell ezeknek az engedélyezett gazdálkodóknak rendelkezniük? Lehetséges-e ezeket a dolgokat a jövőben olyan akadályként használni, amely gátolná az embereket, hogy induló vállalkozások vagy akár már Európa-szerte működő vállalkozások részeként csatlakozzanak a kereskedelemhez és terjeszkedjenek Európa többi része felé?

Mindent összevetve a modernizált Vámkódex tulajdonképpen nagyon jó dokumentum, de lehetett volna ennél sokkal jobb is. Sajnálatos módon, itt a Házban túl gyakran kell kompromisszumokat kötnünk, remélem azonban, hogy mindez összességében az európai kontinens javát fogja szolgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Véleményem szerint a Bizottság által előterjesztett, valamint a Parlament és a Tanács által tárgyalt Közösségi Vámkódex példaszerű eljárásnak bizonyult. Előadónk, Fourtou asszony rengeteget dolgozott rajta és végül – ahogy ez szinte minden esetben lenni szokott – a Parlament, a Bizottság és a Tanács megegyezett az elfogadásra kerülő végleges szöveget illetően.

Az a véleményem – ahogyan ezt Heaton-Harris úr is említette –, hogy az Európai Unió mindenek előtt egy vámunió, ezért a vámkódexet az Unió működésének egy nagyon fontos elemének tartom. A vámszolgálat azonban, mint olyan, nem önállóan működik, a hatóságok továbbra is jelentős mértékben részt vesznek működésükben, hiszen egyes áruk és értékek mindannyiunkra kihatnak. Itt a csempészetről és annak veszélyesebb válfajairól, mint például a fegyver vagy kábítószer-csempészetről, valamint a tőkekiáramlásról van szó.

Logikusnak tartom tehát, hogy a közösségi vámkódex tartalmazza az összes tagállam által használt normál megszorításokat és hogy megkísérelje ezek összehangolását. Úgy érzem, hogy a felvetett vitapontokat sikeresen megoldottuk a vámképviseleti jogok és az engedélyezett gazdálkodó kettős fogalmának segítségével: két olyan koncepció elgondolásával, amelyek bár elvben igencsak eltérnek egymástól, mégis összehangolhatóak. Hiszem, hogy a végül elfogadott megoldás a helyes és megfelelő megoldás.

Kovács biztos úr kitartott a központi vámkezelés koncepciója mellett, már amennyiben a vámuniót egy különálló egységnek tekintjük. Természetesen annak nincs értelme, hogy a különböző vámhivatalok között eltérések legyenek. Azon a véleményen vagyok, hogy ez jó és praktikus megoldás, amely lehetővé teszi majd, hogy megfelelő módon tudjuk működtetni a rendszert.

Az utolsó szempont, amit meg kell említenem az, a komitológiai folyamat. Mind a Bizottság, mind a Tanács elismerte már a Parlament részvételének fontosságát a folyamatban. A megállapodás azt jelenti, hogy azoknak a rendelkezéseknek a száma, amelyekkel kapcsolatban ezt az eljárást a Parlament részvételével alkalmazták, 28-ról 44-re nőtt, azaz a Parlament egyre hatékonyabban képes beavatkozni a vámkódex rendelkezéseinek megalkotásába.

Végezetül pedig elnök úr, szeretném megköszönni Fourtou asszony munkáját, és köszönetet mondani a Biztos úrnak a Ház javaslataival kapcsolatos erőfeszítéseiért.

 
  
MPphoto
 
 

  Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió minden kétséget kizáróan sokkal több, mint egyszerű vámunió. A mai vita és a holnapi szavazás során nem fogjuk vámunióvá redukálni. Mindamellett, az EU külső határainál folytatott vámpolitika igen fontos eleme az Európai Unió tevékenységeinek és a belső piac működésének.

Az Európai Parlament Osztrák Néppárt Európa Klubja üdvözli a modernizált közösségi vámkódexszel kapcsolatos rendeletre vonatkozó javaslatot. Hogy miért? Azért mert korszerűsíti a vámeljárásokat; mert megteremti az egyszerűbb, gyorsabb vámkezelés alapját a külső határoknál; mert azt is jelenti, hogy most már a nemzetközi kereskedelmi környezetben bekövetkező radikális változásokat – például az informatika vagy az elektronikus adatok stb. területén – is figyelembe kell venni; és továbbá mert a vámképviselőkre most már egyértelműen megfogalmazott, közös követelmények vonatkoznak és ez nagyobb megbízhatóságot és szakszerűséget eredményez.

Ez a rendelet megerősíti a tagállamok és az Európai Unió közötti együttműködést. Erősebb Közösséget hoz létre, amit az a tény is tükröz, hogy a Parlament által előterjesztett módosításokat a Tanács átvette. Az én szemszögemből mindez egyszerűbb és gyorsabb vámkezelést jelent, ami nemcsak a kereskedelem, de az egész Európai Unió számára kedvező.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én is szeretném megköszönni az előadó és az árnyékelőadó munkáját, mindketten nagyszerű munkát végeztek egy erősen szakmai tartalommal bíró témakörben.

Az új vámkódex célja, hogy egy korszerű kódexszel váltsa fel a jelenlegit és az ahhoz kapcsolódó rendeleteket, modernizálja a jelenlegi vámeljárásokat és megteremtse a hozzáférhető, átjárható vámrendszerek alapjait az Európai Unió egész területén. Ez egy olyan dolog, amit különösen nagy örömmel fogadunk, hiszen ez egyrészről azt fogja jelenteni, hogy a társaságok hasznot tudnak majd húzni annak az információs technológia terén bekövetkezett fejlesztésekhez történő igazításából, másrészről pedig az EU határain áthaladó, egyre nagyobb volumenű áruk gyorsabb és biztonságosabb feldolgozását fogja eredményezni.

A vállalkozási társulásoknak és kereskedelmi kamaráknak igazuk volt, amikor kezdettől fogva figyelmeztettek bennünket azzal a szertelen bürokráciával kapcsolatban, amelyet az EU Egyesült Államokból átgyűrűző biztonsági kezdeményezései gerjesztettek. A parlamenti tanácskozásokat és a Bizottság hivatalaival való intenzív kapcsolattartást követően végre sikerült egy viszonylag stabil és bürokráciamentes megoldást találnunk, és ezért hálás vagyok.

A társaságok szempontjából kulcsfontosságú a jelenleg megvalósítási fázisban lévő, egyablakos központi vámkezelés. Ezen kívül büszkén mondatom, hogy sikerült érvényt szerezni azon követelésünknek, amely értelmében a szükséges kritériumoknak megfelelő vállalkozások kiváltságos státuszhoz jutnak.

Dél-badeni származásomra való tekintettel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben nem tesszük meg időben a szükséges óvintézkedéseket, akkor a vámkódex bizony komoly problémákat okozhat az EU harmadik országokkal közös külső határainál. Tisztában vagyok azzal, hogy a Bizottságnak szándékában áll megtenni ezeket az óvintézkedéseket – itt valójában Svájcra gondolok – és remélem, hogy az EU–Svájc Vegyesbizottság tagállamai is végrehajtják feladataikat.

Svájc az Európai Unió áruinak egyik legfontosabb piaca. Svájc négy közvetlen uniós szomszédja felelős az ország teljes exportjának 41%-áért, valamint teljes importjának 59%-áért, ezért itt azonnali lépésekre van szükség. Nem engedhetjük meg, hogy a vámkódex bevezetésének eredményeképpen kilométeres sorok torlódjanak fel a svájci határokon csupán azért, mert a svájci vámkezelési eljárások némileg eltérnek az EU vámügyi eljárásaitól.

Azt kérném Kovács biztos úrtól, hogy sürgősen vizsgálja meg ezt a kérdést és tárja azt a tagállamok elé. Egy olyan, Európa szívében elhelyezkedő gazdasági központról van szó, amely – tevékenységeink eredményeként – nem válhat le a nemzetközi árumozgásról.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Bízom benne, hogy a holnapi nap folyamán a második olvasat során elfogadjuk a Tanács vámkódexre vonatkozó közös álláspontját. Ez az európai vámügyi jogszabályok sikeres korszerűsítését jelenti, és átjáróként szolgál egy elektronikus, központosított, átjárható és automatizált vámrendszer felé. Az uniós szervek egyetlen irányítási pontot használva – egyablakos ügyintézéssel – folytathatják tevékenységüket, amely fokozza az igencsak szükségszerű ellenőrzések hatékonyságát. Az egységesített vámügyi információs portálnak – az egy ablaknak – köszönhetően a vállalkozóknak az Európai Unión belül csupán egyetlen vámhivatallal kell kommunikálniuk rendeltetési helyükön. Ez a szabály egyszerűsíti és egységesíti a terminológiát és a meghatározásokat, valamint még inkább felhasználóbaráttá teszi azokat. Ez jól szemlélteti azt a képességet, hogy még egy kibővített Európai Unióban is lehetséges leegyszerűsíteni a bürokráciát és javítani a jogi környezetet a vállalkozók és polgárok számára. Ezen túlmenően a jelentések szerint a projekt 2010-re megtérül. Szeretném megköszönni a előadónak, Fourtou asszonynak és Newton Dunn úrnak, valamint a Bizottságnak és a Tanácsnak is az elmúlt három évben végzett nagyszerű munkát.

 
  
MPphoto
 
 

  Bill Newton Dunn (ALDE). – Elnök úr! Egy megjegyzésem lenne Heaton-Harris úr véleményével kapcsolatban, aki azt mondta, hogy Nagy–Britannia úgy gondolta, hogy 1975-ben egy szabadkereskedelmi övezethez csatlakozik. Aggódom egy csöppet Heaton-Harris úr memóriája miatt, vagy talán az iskolai tanulmányai hiányosak. Nagy-Britannia éppen elhagyott egy európai szabadkereskedelmi övezetet, méghozzá az Európai Szabadkereskedelmi Társulást, az EFTA-t. Tettük mindezt azért, hogy csatlakozhassunk az Európai Közösséghez, amelyről Thatcher asszony, aki az 1975-ös népszavazás idején a konzervatívok vezetője volt, azt mondta, hogy „több mint szabadkereskedelmi övezet”. Ez igen egyszerű, igen egyértelmű dolog, amelynek nem nehéz utánanézni.

Mivel tehát Heaton-Harris úr népszavazást szeretne a Lisszaboni Szerződésről, számomra ez azt jelzi, hogy ő maga biztos abban, hogy brit polgárok szavazatuk leadása előtt elolvasnának minden, a szavazásra vonatkozó dokumentumot. Mindez lehet, hogy így is volt 1975-ben, amikor is a brit polgárok elolvashatták, hogy a szavazás egy még szorosabb unióról szól, nem pedig egy szabadkereskedelmi övezetről. Az Európai Unió egy szorosabb uniót jelent. Ezért kérhetném Öntől Elnök úr, hogy adjunk Heaton-Harris úrnak egy emlékezetserkentő tablettát?

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Köszönöm Newton Dunn úrnak. Mennyivel sivárabbak lennének az estéink itt az Európai Parlamentben ezek nélkül az érdekfeszítő brit eszmecserék nélkül.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Megpróbálok ellenállni a kísértésnek, hogy én magam is részt vegyek ebben. Szeretném megköszönni az előadó aprólékos és gondos munkáját.

Legyünk őszinték! Az emberek a társas összejöveteleken általában nem erről a témáról beszélgetnek. Ennek ellenére a vámügyi jogszabályok megfelelő megfogalmazása igen fontos a kereskedelem és a munkahelyek szempontjából, és ez az amiért tesszük. A központi vámkezelés ötlete jónak tűnik, már ha működik és reméljük működni is fog ezekkel az új szabályokkal.

Az egyablakos szolgáltatás elgondolása továbbá csökkentheti a felesleges bürokrácia mértékét is. Egy megjegyzésem azonban lenne: ha a rendszer már működésben van, kérjünk visszajelzéseket a gazdasági szereplőktől és mutassunk hajlandóságot arra, hogy ahol olyan problémák jelentkeznek, amelyeket a ma este felszólalók meghatároztak, ott igazítsunk a rendszeren.

 
  
MPphoto
 
 

  László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretném ott kezdeni, hogy nemcsak nagyon örülök neki, de nagyon büszke is vagyok arra, hogy eljutottunk eddig a pontig. Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik azon a véleményen voltak, hogy ez az egész Unió számára hatalmas eredmény.

Először is szeretném megköszönni támogatásukat a modernizált Vámkódexszel kapcsolatban és érdeklődésüket a jövőbeni fejlesztéseket illetően. Ahogyan azt Önök is jelezték, a Kódex elfogadása és későbbi hatályba lépése még nem a történet végét jelenti, hiszen annak alkalmazása a végrehajtási rendelkezések véglegesítésétől és alkalmazásától függ.

Az új ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás e rendelkezések elfogadását fogja szolgálni. Ez lehetőséget ad majd a Parlamentnek, hogy a Vámkódex Bizottság segítségével részletekig menően ellenőrizhesse azt, hogy a Bizottság miként szándékozik végrehajtani az általános rendelkezéseket.

Ezen az eljárási követelményen kívül a Bizottságnak továbbá szándékában áll, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelemi Bizottság révén tájékoztatni a Parlamentet a végrehajtási intézkedéstervezetek állását illetően, valamint a modernizált Vámkódex alkalmazásával kapcsolatos ütemtervvel kapcsolatban.

Ami Svájc és az Európai Unió Schwab úr által említett problémáját illeti, a Közösségi Vámkódex biztonsági módosítása 2009. július 1-jén lesz hiánytalanul végrehajtva. Ez azt jelenti majd, hogy minden a Közösségbe beérkező és az azt elhagyó áru indulás és érkezés előtti vámárunyilatkozat-köteles lesz. A vámkódexben felvázolt könnyítések az engedélyezett gazdálkodók hasznát fogják szolgálni.

Ahogyan más harmadik országokkal is tesszük, Svájccal is tárgyalásokat folytatunk az ellenőrzési központok kölcsönös elismerésével, az ellenőrzések eredményével, valamint az engedélyezett gazdálkodók jogállásával kapcsolatban. Ezek a tárgyalások jelenleg is folynak és előreláthatólag 2009. július 1-ig egy – mindkét fél számára kielégítő – megoldás születik.

Mondanivalómat azzal zárnám, hogy Önöket is szeretném meghívni a 2008. július 1-jén, a Vámunió 40. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségre. A Vámunió a belső piac kialakításának egyik első alapköve volt, és továbbra is annak egyik legfontosabb eleme. Örömmel várom a vámmal kapcsolatos jövőbeni eszmecseréket az ünneplés alkalmából. Még egyszer szeretném megköszönni a támogatást!

 
  
MPphoto
 
 

  Janelly Fourtou, előadó. – (FR) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a felszólalóknak, valamint azoknak, akik részt vettek a jelentés elkészítésében.

Ha már Medina Ortega úr szóba hozta a csempészetet, nem tudom megállni, hogy ne említsem meg a pénzhamisítás témakörét. 1998 és 2004 között a pénzhamisítással összefüggő bűncselekmények száma 1000 százalékkal emelkedett. Ez azt jelzi, hogy a jelenleg hatályos ellenőrzéseket korszerűsíteni kell és, hogy más megközelítésre van szükség, ami a vámtisztviselők feladatait illeti.

Szeretnék továbbá tisztelegni a szakértők előtt is, akik igazi nyitottságról tettek tanúbizonyságot és csak annyit mondanék, hogy továbbra is hálával tartozom nekik. Ez minden bizonnyal választ ad a McGuinness asszony által felhozott kérdésekre is. Ami a végrehajtási intézkedéseket illeti, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy elősegítsem a vámhatóságok és a közösségi intézmények közötti párbeszédet. Ezek közé tartozik a Bizottság is, amellyel mindig is szoros és eredményes együttműködés volt lehetséges.

Ezért megkérem Önöket, hogy támogassák a közös álláspontot és befejezésül szeretném megköszönni figyelmüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én kerül sor.

 

25. A terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezők (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Gérard Deprez jelentése (A6-0015/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében, az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, a terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezőkről szóló ajánlásra irányuló javaslatáról (2006/2092(INI)).

 
  
MPphoto
 
 

  Gérard Deprez, előadó. – (FR) Elnök úr! A jelentés alapja abban a javaslatban rejlik, amelyet 2005 végén terjesztett elő kollegám, Duquesne úr, aki előtt most elismeréssel adózok, és amelyet ma az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében van szerencsém Önök elé terjeszteni.

Szeretnék továbbá rávilágítani arra is, hogy a jelentéshez kapcsolódó munka oroszlánrészét kollegánk, Mayor Oreja úr végezte el, aki különböző okok miatt – amelyekről most nem szeretnék beszélni – úgy döntött, hogy a bizottságon belül megtartott szavazást követően visszavonja nevét.

A Parlament elé terjesztett jelentés tartalmát úgy foglalhatnám össze a legkönnyebben, ha a jelentés elemeit négy fő témakör szerint csoportosítom.

Az első témakör a veszély komolysága és tartóssága. Tagadhatatlan tény, hogy általánosságban a terrorizmus, különösen pedig a dzsihádista terrorizmus nagy fenyegetést jelent az Európai Unió polgárainak biztonságára. A 2004-ben Madridban, majd 2005-ben Londonban elkövetett véres támadások, valamint a többi időközben meghiúsított merénylet után mindannyian egyetérthetünk a fenyegetés tartósságát és komolyságát illetően. Ebből következik – és a jelentés igen nyomatékosan fogalmaz ezzel kapcsolatban –, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet továbbra is az Európai Unió és a tagállamok egyik legfontosabb feladatának kell tekintenünk.

Ezt az eltökélt harcot azonban – és ez a jelentés második témaköre – egy bizonyos módon kell megvívnunk. Bizonyos alapvető elveket tiszteletben kell tartani, máskülönben azokat az alapvető értékeket fogjuk eltorzítani, amelyekre társadalmaink épülnek. A terrorizmus elleni küzdelmet az emberi jogok és alapvető szabadságjogok szigorú tiszteletben tartásával kell megvívni, különös tekintettel a vallásszabadságra és a tisztességes tárgyaláshoz való jogra.

Ugyanakkor – és különösen a dzsihádista terrorizmus esetében – nagyon fontos, hogy élesen elválasszuk egyrészről a kultúrákat és a vallásokat, másrészről pedig a terrorizmust. A muzulmánok nagy többségének – és nem szabad elfelejteni, hogy Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban is elsősorban ők estek áldozatul a terrorizmusnak – semmi köze a szélsőségesekhez, akik elferdítik azt a vallást, amelyet saját bevallásuk szerint követnek, és akik ellen küzdenünk kell.

Végezetül pedig, abból kiindulva, hogy a gyűlölet és a frusztráció azok közé a tényezők közé tartozik amelyek lendületben tartják a radikalizmust, a jelentés emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem, és különösen a kisebbségi csoportok integrálására irányuló lépések olyan politikai prioritások, amelyeket társadalmunkban a nyugalom, a tolerancia és a jó kapcsolatok előmozdítása érdekében kell végrehajtani.

A harmadik témakör a kifejezetten a terrorista tevékenységek megelőzésére irányuló intézkedésekhez kapcsolódik. Annak ellenére, hogy ezen a területen a tagállamok ajánlások hosszú listáival rendelkeznek, a jelentés hangsúlyozza a fokozott éberség szükségességét az olyan propaganda-helyszíneket illetően, ahol prédikáció folyik, különös tekintettel az internetre, valamint általánosságban az audiovizuális médiára.

A negyedik témakör a visszaszorító intézkedéseket érinti. Itt természetesen egy lépést ki kell emelnünk a többi közül, hiszen egész biztosan nagy port fog kavarni. Ez a jelentés 10. bekezdésében szerepel, és azt javasolja, hogy a terrorista cselekmény fogalommeghatározása foglalja magába a terrorizmus „indokolását” is. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az „indokolás” kifejezés teljesen helytálló lenne ebben az esetben – személy szerint úgy gondolom, hogy franciául talán szerencsésebb lett volna a „dicsőítés” vagy az „apológia” kifejezések használata a terrorizmus kapcsán – és talán jobb lett volna, ha ezt megváltoztatjuk. Érdeklődéssel várom, hogy holnap a képviselőház miként reagál erre az igencsak kényes kérdésre, amely központi szerepet tölt be ebben a vitában, nevezetesen, hogy hol kell meghúzni a vonalat a biztonság, az alapvető jogok és a szólásszabadság között.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Az erőszakba átcsapó radikalizmus kérdésére való összpontosítás képezi a Bizottság terrorizmus elleni politikájának gerincét, és ezért üdvözlöm a ma megvitatott jelentést, valamint azt, hogy megoldást keres néhány életbevágóan fontos problémára. Üdvözlöm továbbá azt az intézményközi együttműködésben tapasztalt fejlődést is, amelynek célja, hogy felismerjük egy olyan összefüggő uniós politika szükségességét, amely megelőzi, megzavarja vagy megfordítja a radikalizációs folyamatokat.

Az elmúlt évek kezdeményezései után, azt követően, hogy 2005 szeptemberében benyújtottam a témával kapcsolatos első közleményemet, idén júliusban egy új közlemény terjesztünk a Parlament és a Tanács elé, amely meghatározza a helyes gyakorlatokat a tagállamokban, továbbá konkrét javaslatokat tesz az előrevezető útra. Úgy vettem észre, hogy a jelentés is tesz ez irányú ajánlást a Bizottság felé.

Az elmúlt három évben időt és erőforrásokat áldoztunk arra, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, annak alakulását, megnyilvánulásait és dinamikáját. Négy különálló összehasonlító tanulmányra adtunk megbízatást, amelyek jelenleg zárulnak le. Kérdőívet küldtünk minden tagállamnak, és a visszaérkezett válaszok elemzése jelenleg is tart. Konferenciát szerveztünk az oktatás radikalizmust megelőző szerepével kapcsolatban, amely pedagógusokat, vallási vezetőket és politikai döntéshozókat hozott össze, hogy elgondolásaikat kicserélhessék.

Jelenleg a közlemény megfogalmazásán dolgozunk. Az első három – a kiváltó tényezőkről, a beszédekről és a mobilizációs taktikákról szóló – tanulmányt a jövő hónapban hagyják jóvá. A negyedik, a civil társadalom kötelezettségvállalásával (a legjobb gyakorlatokkal) foglalkozó tanulmányt nagy valószínűséggel a közlemény júliusi elfogadásával egy időben adják ki. A tanulmány legjelentősebb eredményei a közlemény részét fogják képezni. A tagállamoknak küldött kérdőívek elemzése jelenleg is tart és ezeket a közlemény is tükrözni fogja.

Innentől kezdve már a problémára való fokozott rálátással formálhatjuk politikánkat. Közleményünk olyan fontos kérdésekkel foglalkozik majd, mint az erőszakos radikálisok által használt beszédek, valamint a börtönökben és egyéb veszélyeztetett helyeken történő radikalizálódás. Szót ejtünk továbbá az oktatás szerepéről és a civil társadalom kötelezettségvállalásáról is a radikalizmus elleni harcban.

A képviselők emlékezhetnek arra, hogy a tavaly novemberben bevezetett „terrorizmus csomag” részeként, benyújtottunk egy, a Tanács terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatának módosításáról szóló javaslatot az izgatással kapcsolatban. Ezen eszköz célja, hogy az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményével párhuzamosan, az abban szereplő bűncselekményeket is a kerethatározat részévé tegye, nevezetesen a nyilvános izgatást, a terroristák toborzását és a terroristák kiképzését – ideértve az interneten keresztül folytatott tevékenységeket is –, különös tekintettel az interneten fellelhető, a robbanószerkezetek házilag történő előállítására vonatkozó utasításokra.

A Bizottság nagy elkötelezettséggel támogatja a terrorizmus áldozatait. Támogatásunkról 2004 óta számos esetben tettünk tanúbizonyságot, pénzügyi segítséget nyújtva olyan projekteknek, amelyek a terrorizmus áldozatainak szövetségeit kívánják segíteni, valamint az európai polgárok közötti szolidaritást mozdítják elő. Elképzeléseink szerint 2008-ban létrehozzuk azt a Terrorizmus Áldozatainak Szövetségeit Tömörítő Európai Hálózatot, amely európai szinten képviseli majd az áldozatok érdekeit, és erősíti az európai polgárok áldozatokkal való együttérzését.

Összefoglalva: ahhoz, hogy európai szinten is felvehessük a harcot a terrorista veszéllyel szemben, feltétlenül szükséges egy, a radikalizmushoz és toborzáshoz vezető tényezők megelőzését célzó, globális politika kivitelezése, feltérképezve e tényezők mélyre nyúló gyökereit, ugyanakkor elkerülve a terrorista magatartás igazolását. A dzsihádista terrorizmus továbbra is a demokratikus társadalmakat fenyegető legnagyobb veszélyforrás, és e társadalmak részét képezi az Európai Unióban és a világ többi részén élő több milliárd becsületes muzulmán ember is.

 
  
MPphoto
 
 

  Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Szomorúnak tartom, hogy újabb vitát vagyunk kénytelenek tartani a terrorizmusról. A radikalizmusnak és a terrorizmusnak nincs helye Európában. Az általunk kialakított Európa a toleranciára épül, és ezért mindig rossz érzés, ha ezt a témát kell tárgyalnunk.

Sok minden köt össze minket. A terrorizmus elismerten hatalmas veszélyt jelent. A toborzást meg kell állítani. Tiszteletben kell tartani az alapvető emberi jogokat. A párbeszéd a tolerancia kulcsa. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk az internetre, és különösen annak a kommunikációban betöltött szerepére.

Külpolitikánk részeként különösen fontosnak tekintjük a terrorizmusellenességet. Európán belül jobb szolgáltatási hálózatra van szükség annak érdekében, hogy hatékonyan vehessük fel a harcot a radikalizmussal és a terrorizmussal szemben. Szeretnék külön köszönetet mondani a Bizottság alelnökének javaslataiért és összefoglalójáért.

Képviselőcsoportom sajnálattal látta, hogy előadónk, Mayor Oreja úr kinyújtott kezét senki sem fogta meg, így a folyamat végén nem sikerült kompromisszumra jutnunk. Az EPP-ED csoport ezért több kulcsfontosságú pontot is megfogalmazott a holnapi szavazás előtt: például, olyan törlési indítványok vannak, amelyek kijelentik, hogy az egyén jogainak megsértése és a jogállamiság terrorizmushoz vezet; olyan törlési indítványok, amelyek az iskolákat és a vallási központokat különleges megfigyelés alá helyeznék; vagy olyan törlési indítványok, amelyek eltávolítanák a dzsihádista terrorra történő utalásokat.

Amennyiben szeretnénk egy fenyegető veszéllyel szembeszállni, úgy tudnunk kell, hogy ez honnan érkezik. Pontosan ezért szükséges a dzsihádista terrorizmust kiemelt feladatként azonosítani, és ezt a jelentésbe foglalni. Amennyiben ez törlésre kerül, abban az esetben nem tudjuk a jelentés mellett letenni voksunkat. Nem fogjuk támogatni a jelentés további felhígítását. Személy szerint tehát reménykedem benne, hogy a holnapi szavazás jó eredménnyel zárul.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönetet mondanék munkatársaimnak és szeretném őszintén kijelenteni, hogy olyan jelentésen voltunk kénytelen dolgozni, amely már eleve rosszul indult, amely félreérthető üzeneteket és gyenge lábakon álló javaslatokat tartalmazott. Úgy gondolom, hogy az Állampolgári Jogi Bizottság nagyszerű munkát végzett, és nekik hála, a jelentésnek sikerült ismét egy értelmes, kézzel fogható politikai profilt adnia.

Az alapfeltevéssel természetesen mindannyian egyetértettünk. Az elmúlt években az egyének és csoportok erőszakos radikalizálódása rávilágított jogrendszerünk egyik leggyengébb pontjára, és ez a radikalizálódás a demokratikus intézményeink elleni egyik legelsöprőbb támadás. Életbevágóan fontos, hogy megküzdjünk ezzel a jelenséggel. Ebből a szempontból az EU fellépése hozzáadott értéket képvisel, hiszen harmonizációt nyújt: ha egy helyre gyűjtjük eszközeinket, akkor összesítve használhatjuk majd ezeket az eszközöket, amelyek közül mindegyiknek van egy rejtett gyenge pontja.

Ez az új kihívás azonban kiegyensúlyozott erőfeszítéseket igényel anélkül, hogy teret engednénk annak – a szeptember 11-i támadás óta elszenvedett támadások okán elkerülhetetlenül – előbukkanó emberi kísértésnek, hogy általánosítsunk, hogy megépítsük az Európa Erődöt és hogy mellékvágányra tereljünk egy, az EU integrációs folyamatában központi helyet elfoglaló prioritást, nevezetesen az alapvető jogok megóvását.

Ezért hisszük azt, hogy kulcsfontosságú a jelentésben meghatározott három irányba történő haladás. Az első lépés az alapvető jogok és a jogállamiság fenntartása, különös tekintettel – ahogyan ezt Frattini úr is jelezte – a vallásszabadságra és a szólásszabadságra. Amennyiben ezeket a jogokat nem garantálják, úgy maga az európai eszme is kudarcra van ítélve, csakúgy, mint az európai polgárok alapvető jogaira épülő integrációs folyamat.

Meg kell erősítenünk az igazságügyi együttműködést annak érdekében, hogy felléphessünk az erőszakos, radikális, szervezett csoportok ellen. Uniós szinten a terrorista bűncselekmények meghatározásának teljes harmonizációjára van szükség, és a terrorista tevékenység helyeslésének bűncselekményét pedig csatolni kell az Állampolgári Jogi Bizottság javaslatához. Ettől függetlenül természetesen továbbra is szükség van a gondos megelőző munkára: azokat az okokat és tényezőket kell támadnunk – amelyekből, kár is lenne tagadni, rengeteg van –, amelyek társadalmainkon belül különböző csoportok radikalizmusához vezetnek. Ebbe beletartozik az állampolgári jogok bővítése, az aktív állampolgárság, azaz az állampolgárság olyan formája, amely magában hordozza a politikai élet felelősségeit és az abban való részvételt, csakúgy mint a különböző vallási mozgalmakkal való párbeszédet.

Ahogyan azt az alelnök úr is elmondta, annak a több millió – több tízmillió – európai polgárnak a nevében és védelmében is kell harcolnunk, akik egy, a miénktől eltérő vallást vallanak magukénak, valamint az olyan muzulmán vallású, nem közösségi polgárok nevében is, akik egész életükben betartották demokráciánk szabályait és törvényeinket, és emiatt minden tiszteletet megérdemelnek.

Végezetül pedig olyan párbeszédet kell kiépítenünk, amely a civilizációk szövetségét, nem pedig a civilizációk közötti összecsapást képviseli. Elnök úr, befejezésképpen megjegyezném, hogy a „civilizációk szövetsége” kifejezést nem egy politikai vitából, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsától kölcsönöztem. A kifejezés komoly felelősséget és elkötelezettséget jelent e Ház és közösségeink számára, és azon a véleményen vagyok, hogy ezt a kifejezést holnapi állásfoglalásban is meg kell őriznünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Úgy vélem, Elnök úr, hogy a formátumától eltekintve a jelentés kiegyensúlyozott, igen fontos, és olyan kérdéssel foglalkozik, amely sajnos mindannyiunk számára ismerős manapság.

Nem lehet kétség afelől, hogy a terrorizmus egy rendfenntartási jelenség, és mindannyian tisztában vagyunk azzal is, hogy a jelenségnek van rendfenntartó oldala is. Ennek ellenére a terrorizmus okai – vagy pontosabban azok az okok, amelyek bizonyos embereket a terrorizmusra buzdítanak – túlmutatnak ezeken. Jaime Mayor Oreja mindezt meg is fogalmazta első jelentésében, tette ezt először igen vitatható módon, de számos tanácskozást és módosítást követően olyan végeredményt tudott felmutatni, amely mindenki számára – beleértve saját képviselőcsoportját is – elfogadható volt.

Szeretnék tanúvallomást tenni e Ház színe előtt, ahogyan ezt egy bíróságon is tenném, arról, hogy egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy Jaime Mayor Oreja úr kinyújtott kezét eltaszították volna. Amennyiben parlamenti szokás lenne, úgy eskü alatt vallanék minderről. Ez egyszerűen nem igaz. Az okokat, hogy miért kerültek ezek az akadályok a jelentés útjába az Európai Néppárt és a Képviselőcsoport tudhatja legjobban. Tanúsíthatom, hogy a Mayor Oreja úr irodájában tartott tanácskozások során a holnapi szavazás tárgyát képező anyag 99%-át elfogadtuk. Azt nem képesek megmondani nekünk, hogy bizonyos tételeket utasítottak el, vagy az ajánlatot utasították el, és ennek egyszerűen az az oka, hogy elferdítik az igazságot.

A Partido Popular holnap elfogadandó álláspontját továbbra is rejtély övezi, ez minden bizonnyal azt a célt fogja szolgálni, hogy gyengítse azt a közös politikai üzenetet, amelyet továbbítani szeretnénk. Sajnálattal fogadom ezt a hozzáállást. Olyan kifogásokat keresnek, amelyek annak ellenére, hogy minden kétséget kizáróan a terrorizmus középpontjában állnak, egyszerűen nem állják meg a helyüket: például, hogy az egyik szakaszban törölni kell a „Dzsihád” szót, annak ellenére, hogy később megismétlődik három másik szakaszban, majd a H. preambulumbekezdésben is.

Mindenesetre ez a jelentés a szabadságról, a vallásszabadságáról, a gondolkodás szabadságáról, sőt a társadalmi modellek elutasításának szabadságáról is beszél, de ugyanakkor egyértelművé teszi azt is, hogy Európa nem fogadhatja el az erőszakra és gyűlöletre történő felbujtást, vagy a társadalom alappilléreinek a vallás leple alatt történő lerombolását.

Az államnak jogában áll bizonyos eszközöket bevetni saját és állampolgárai védelmében. Sőt, ezt a jogot teljes mértékben gyakorolhatja a rendőrség, valamint a bíróságok tekintetében, miközben folytatja a párbeszédet, a részvételt és az erőfeszítéseket azoknak az embereknek a teljes körű integrációját szem előtt tartva, akikből egy napon olyan fanatikusok válhatnak, akik képesek megtámadni azt a társadalmat, amelybe integrálódtak, vagy akár fogalmazhatunk úgy is, hogy saját társadalmukat, hiszen ezek közül az emberek közül sokan már itt születtek közöttünk.

Nem egyértelmű tehát – és képviselőcsoportom is megvitatta ezt –, hogy a jelenlegi jogszabályok mire elegendők és mire nem. Néhányan úgy gondolják, hogy az apológia és a terrorista cselekmények igazolásának fogalmai szükségesek, míg mások elutasítják ezeket, mint a szólásszabadság korlátozásának lehetséges eszközeit. Képviselőcsoportom álláspontja tehát a következő: a jogszabályt nem szabad tovább módosítani, és elutasítjuk az apológia fogalmát.

Mindenesetre – és lassan be is fejezem – Elnök úr, én személy szerint üdvözlöm a jelentést. Remélem, hogy az Európai Néppárt átgondolja álláspontját és mérlegeli, hogy milyen támogatást adhatna a jelentés tartalmának. A globális politika felé mutató egyik irányvonalként üdvözlöm azt a bizottsági politikát, amelynek értelmében az európai rendőri szervek szoros együttműködésben végzik feladatukat, és amely olyan intézkedéseket fogad el, amelyek úgy szolgálnak eredménnyel, hogy közben minden ember jogait tiszteletben tartják.

 
  
MPphoto
 
 

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr! Átfogalmazva Ernest Hemingway híres szavait azt mondanám „Ne kérdezd, kiért szól a terroristák harangja! A harang érted is szól.”. A négy évvel ezelőtt Spanyolországban elkövetett és a három évvel ezelőtti londoni támadásokat követően ez igen aktuális üzenet. Ha Oriana Fallaci, Frattini biztos úr honfitársa, elolvashatná az általunk éppen vitatott dokumentumot, minden bizonnyal megdöbbenne. Fallaci asszony elismert olasz értelmiségi volt, aki híres volt meg nem alkuvásáról és vitatott nézeteiről. Ő úgy gondolta, hogy az iszlám terroristák magát az Iszlámot képviselik és annak megtestesítői.

Egyértelműnek tűnik, hogy az Európai Parlament másképp láthatja a dolgokat. Nem árt azonban azt is mérlegelni, hogy hogyan képesek muzulmán terroristák ekkora támogatásra szert tenni az Európai Unió tagállamainak arab származású fiataljai körében.

Teljes mértékben támogatom azokat a nyilatkozatokat, amelyek szerint a terrorizmus elleni harc továbbra is prioritás marad az Európai Unió számára. Nagyon fontos, hogy az interneten elérhető terrorista propagandára összpontosítsunk. Hozzátenném azt is, hogy az arab nyelven sugárzott műholdas televíziós adások is felhasználhatóak a radikális Iszlám népszerűsítésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (EL) Elnök úr! Az idő sürget minket. El kell azonban árulnom Önöknek, hogy én személy szerint kedvezően fogadtam a jelentést, hiszen megértettem, hogy lényegében egyrészről az azonosításra és felismerésre, másrészről pedig a visszaszorításra korlátozódik.

Szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban a terroristák toborzásával kellett volna foglalkoznunk. A szomszédunkban, a Közel-Keleten van egy „akadémia”, amely terroristákat képez. Miért van ez? 60 évig mi, európaiak nem próbáltuk megoldani a problémájukat, de nem is volt erre semmi okunk.

Ma hasonló helyzet kezd körvonalazódni, és boldog vagyok, hogy egy nappal Koszovó függetlenségének kihirdetését követően lehetőségem nyílt felszólalni.

Mindannyian tudják, hogy kellemetlen események még mindig előfordulhatnak azon a területen a jövőben. Mi lesz, ha a mitrovicai szerbek jelét adják ellenállásuknak vagy elégedetlenségüknek? Őket is terroristáknak fogjuk bélyegezni?

Meg kell vizsgálnunk az olyan terroristák előbukkanása mögött rejlő okokat, akik hajlandóak megtámadni azt az európai rendszert, amelyik nem támogatja őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). – Elnök úr! Észak-Írországot képviselem itt a Házban, egy olyan régiót, amelyet, ahogyan azt mindannyian tudják, több évtizeden keresztül sújtott az elvakult terrorizmus. Ezekre a tapasztalatokra építve két dolgot szeretnék előhozni a vita során.

Először is a terrorizmus elleni küzdelmen soha nem szabad enyhíteni. Ha elkezdünk alkudozni a terrorizmussal, ha a terrorista foglyoknak különleges jogállást, vagy akár végül korábbi szabadon bocsátást biztosítunk, akkor igen hamar Észak-Írország sorsára jutunk, ahol a kormányban bűnbánatot nem tanúsító terroristák vannak. Az engedmények csupán meghozzák a terroristák – csillapíthatatlan – étvágyát.

A második dolog, amit mondani szeretnék: tény, hogy az állam általi visszaélés helytelen, a másik oldalon azonban hasonlóan hibás az a naiv hozzáállás, amelyet a jelentés sugároz; emberi jogokat ruházni terroristákra abban a hitben, hogy ez majd semlegesíti őket, tulajdonképpen csak erősíti helyzetüket, hiszen mesterien aknázzák ki és fordítják előnyükre ezeket a jogokat, miközben ők áldozataiktól továbbra is megtagadják a legalapvetőbb jogot: az élethez való jogot.

Ennek a halálos stratégiának a túlkapásai miatt a társadalom védelme néha megköveteli, hogy választani kelljen a terroristák jogai és az ártatlanok jogai között. Ilyen körülmények között én személy szerint a társadalom saját védelmével kapcsolatos jogát választom a terroristák képzelt emberi jogaival szemben. A terrorizmus elleni küzdelem a jó és a rossz között dúló harc, és ha szükséges, akkor a társadalom jogait a terroristák jogai fölé kell helyezni.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE).(PT) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Először is megismételném, hogy a terrorizmus elleni könyörtelen küzdelmet a törvényesség keretein belül, tiszteletben tartva a jogállamiságot, az alapvető jogok megsértése nélkül kell megvívnunk. Nem tudom, hogy valóban a terrorizmus-e az Unió polgárainak biztonságát fenyegető legnagyobb veszély – ahogyan ezt a jelentés állítja –, de egyetértek Deprez úrral a tekintetben, hogy ez mindenképpen az egyik legnagyobb veszélyforrás. Úgy gondolom, hogy amennyiben alábecsüljük ezt a fenyegetést, abban az esetben képtelenek leszünk hatékonyan harcolni ellene és fokozni polgáraink biztonságát. Én ezért a javasolt módosítások ellen szavazok.

A terrorizmus nem csak azoknak az országoknak a polgárait érinti, amelyek elszenvedték a támadásokat, hanem mindenki más biztonságát is veszélyezteti. A terrorizmus félelmet és terrortól való rettegést generál. A terrorizmus a fanatizmus egy olyan irracionális megnyilvánulása, amely figyelmen kívül hagyja az élet értékét és az emberi méltóságot. Mind az Unió, mind Frattini biztos úr elsőszámú prioritásként nevezte meg a terrorizmus elleni küzdelmet. Olyan globális stratégiára van szükség, amely képes lerombolni a terrorista hálózatokat. Fontos, hogy ez a stratégia felismerje a megelőzés jelentőségét, ideértve a terroristák toborzása és az erőszakos radikalizmushoz vezető tényezők elleni harcot is.

Igen fontos a radikalizmushoz vezető okok, indítékok és folyamatok elemzése és megértése, és ez kiemelten vonatkozik a tagállamainkban élő fiatalokra. Kijelenthetjük, hogy az integrációs folyamatokban előfordultak kudarcok is. Egyetértek azzal, hogy a terrorista tevékenységek támogatására irányuló terrorista propagandát a jogon belül és a szólásszabadság tiszteletben tartásának határain belül meg kell előzni.

Ebből kifolyólag egyet kell értenem Mayor úrral a tekintetben, hogy egy európai kezdeményezést, különösen ezen a területen belül, nem szabad a nemzeti választási stratégiákat népszerűsítő politikai platformként használni.

 
  
MPphoto
 
 

  Inger Segelström (PSE).(SV) Elnök úr! Először is köszönetet mondanék Deprez úrnak a jelentésért, és a terrorizmusról való, igen időszerű eszmecseréért. Úgy érzem ez pont megfelelő időben történt, hiszen az idei a kultúrák közötti párbeszéd európai éve.

Véleményem szerint a jelentés nem mutatja be kellőképpen, hogy az emberek – különösen a fiatal férfiak – miként válnak terroristává és hogy miképpen veszik rá őket arra, hogy terroristává váljanak, és helyezzék magukat a demokratikus társadalmon kívülre. Ha körbenézünk, nem hunyhatunk szemet a tapasztalt szegénység és nyilvánvaló igazságtalanságok felett. Rengeteg olyan fiatal van, akinek nem tudunk képzést, munkahelyet, lakást, vagy akár reményt kínálni a jövőre. Ez az állapot a fanatizmus melegágya; ebben a helyzetben és itt lehetséges a fiatalokat rávenni arra, hogy több jogot követeljenek csoportjuknak vagy népüknek. Ennek a témának az elemzése hiányzik a jelentésből.

Arra bátorítanám Önöket, hogy szavazzák meg a 12. módosítást, hiszen a terroristapropaganda ma már elsősorban az interneten terjed, és az itt jelenlévők közül erre túl kevesen látnak rá és kevesen képesek ezt ellenőrizni. Ez generációs kérdés, bővítenünk kell tudásunkat a toborzással kapcsolatban és fejlődnünk kell ennek megelőzésében is. Ettől eltekintve támogatom a PSE képviselőcsoport módosításait.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr. Hálás köszönetem Deprez és Guardans Cambó uraknak hozzászólásukért. Úgy gondolom véleményük egyezik képviselősportunk álláspontjával.

A jelentés címe: „A terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezők”. Az előttem felszólalók már üdvözölték a tényt, hogy ezt a témát tárgyaljuk és úgy vélem, igazuk van. Nem ez az első alkalom azonban, hogy erről beszélünk. Az Európai Parlament, de az egész Európai Unió is megvitatta már a gyűlöletet prédikálók kérdését, és tettek olyan megelőző intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a pénzek terrorista szervezetekhez történő áramlását. Ezek minden bizonnyal nagyon hasznos intézkedések.

E tekintetben úgy érzem, hogy a jelentés nagyrészt helyesen méri fel a helyzetet. Talán egy kicsit túlzás az internetet minden gonosz forrásának, vagy akár egy teljesen biztonságos menedéknek tekinteni. Nem vitás, hogy a világháló olyan tér, amelyik pont annyira tükrözi az aktuális társadalmi trendeket, mint amennyire azt a valós élet is teszi, és nem hiszem, hogy minden energiánkat arra kellene fordítanunk, hogy ezt egyszer és mindenkorra elfojtsuk. Egyszerűen nem leszünk képesek erre.

Marad a kérdés azonban, hogy akkor viszont mit tehetünk helyette? Korábban már beszéltünk az audiovizuális szolgáltatásokról, az itt felmerülő kérdés pedig a következő: miért nem tesz az Európai Unió lépéseket, ha egyszer látja, hogy az EU területén belül bizonyos csatornák konkrétan gyermekeket célzó gyűlölködő műsorokat sugároznak?

Az egyik Hezbollah műsorban például egy Mickey egérnek öltözött figura zsidó telepeseket támad meg. Ennek a célja, hogy a fiatal palesztin gyermekeket népük történelmére tanítsa. Ebben a bizonyos esetben nem egy tagállam lépett közbe, hogy véget vessen a problémának. Helyette a Walt Disney cég érvényesítette szerzői jogait a Mickey egér figura felett, és a sorozat végén Mickey egeret megölte egy zsidó telepes.

Mindezt ráadásul Európa területén belül sugározták! Hogyan lehetséges, hogy a Hezbollah továbbra sem szerepel az EU terrorista szervezeteket tömörítő listáján? Nemrég érdekes beszélgetést folytattunk Dick Martyval erről a kérdésről. Általánosságban véve úgy gondolom, hogy a terrorizmus egészének korlátozása érdekében további építőkockákra van szükségünk. Ezek közé sorolom természetesen a terrorizmus gyökereinek felszámolását az érintett országokban, például az egységügyi rendszerek és oktatási rendszerek kialakításán és az infrastruktúra kiépítésén keresztül. Nem szabad hagynunk, hogy ezeket a szolgáltatásokat az emberek olyan terrorista szervezetektől kapják meg, mint például a Hamasz a Gázai-övezetben, vagy a Hezbollah, hiszen ezek a társadalmi menedékhelyek azok a helyek, ahol ezek a szervezetek támogatókat és követőket toboroznak.

 
  
  

ELNÖKÖL: BIELAN ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). – (ES) Elnök úr! A ma a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett ajánlásra irányuló javaslatunk célja, hogy hozzájáruljon az intézmények és a civil társadalom arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy eltávolítsa a terroristák támogatását és toborzását elősegítő tényezőket.

Tisztelt Frattini úr! Hosszú és kemény munka áll a mögött, hogy ez ma a Ház elé juthatott, de nincs kétségem afelől, hogy a holnapi szavazás kárpótol minket ezért. A javaslat az iszlám szélsőségesség ellen irányul, amely egy olyan új jelenség az EU-n belül, amely megfontolást és az ez ellen ható eszközöket igényel.

Ez azonban könnyen összeköthető lehet bármilyen másik, a patriotizmus és a zászlók között életre keltett terrorista mozgalommal is. Ezért kérjük a Bizottságtól azt, hogy a terrorizmusellenes kerethatározatban tekintse az apológiát is bűncselekménynek. Kívánatos lenne, ha ezt a bűncselekményt harmonizálni lehetne mind a 27 tagállamon belül, de szeretném újfent kiemelni, hogy mindezt csak a szólásszabadság legszigorúbb tiszteletben tartásával szabad végrehajtani.

A radikalizmus visszaszorításának és megelőzésének párhuzamosan kell zajlania. Amennyiben meg kívánjuk előzni a radikalizmust, abban az esetben oktatást és integrációt kell biztosítanunk annak a 13 millió muzulmánnak, aki jelenleg az Európai Unióban él, és el kell kerülnünk ennek a teljes népesség 3,5%-át kitevő csoportnak a megbélyegzését. Az EU külkapcsolatainak szempontjából párbeszédre van szükség, nem pedig a civilizációk közötti összecsapásra. Ez az oka annak, hogy az ENSZ által elfogadott „civilizációk szövetségére” utalunk, és ezért nem tudjuk megérteni, hogy egyes képviselők miért utasítják el csípőből ezt.

Ez a kultúrák közötti párbeszéd európai éve. Nem szeretnénk segédkezni a vallás elferdítésében: bátorítanunk kell a társadalmi részvételt és a párbeszédet. Mindez csupán példa az ajánlás néhány eredményére. Vajon ezek az állítások olyan romboló hatásúak, hogy a tisztelt felszólaló egyszerűen nem volt képes szembenézni velük?

Weber úr! Meg kell jegyeznem, hogy Mayor Oreja úr nem tett eleget a parlamenti etikettnek azzal, hogy elmulasztotta megindokolni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, hogy először is miért szavazott a jelentés ellen, majd miért utasította el azt. Azzal, hogy megszállottan igyekszik a Parlament felé bizonygatni, hogy nemzeti szinten milyen szisztematikus ellenállásba ütközik, igen sokat elárul az előző felszólaló demokratikus álláspontjáról. Amennyiben szeretnék fejlődést felmutatni a demokrácia területén, úgy ez a fajta hozzáállás nem lesz különösebben hasznos; e Ház működése és hatékonysága a konszenzuson alapul, nem pedig a szemellenzős pózoláson.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű jelentés és szinte teljes mértékben osztom kollégám, és képviselőcsoport-vezetőm, Deprez úr véleményét. Nem értek egyet azonban sem vele, sem másokkal a terrorizmus-ellenes jogszabályok hatályát illetően.

Nem hiszem, hogy hasznos lenne bűncselekménnyé tenni a terrorizmus igazolását, vagy az az iránti apológiát. Úgy gondolom továbbá, hogy az „igazolás” kifejezés is problémás. Ahogyan erről többen is tárgyaltunk Dick Martyval a terrorista feketelisták és a vagyon befagyasztásának kapcsán, a jogszabályoknak igazságosnak és hatékonynak kell maradniuk, ahhoz, hogy továbbra is hitelesek és fenntarthatók maradjanak és hogy a közvélemény támogatását is élvezze. Amennyiben a büntetőjognak a javaslat alapján történő bővítése túlmegy a tetteken és szándékokon, és a vélemények, fejtegetések, esetenként a fantázia területére csúszik át, az magában hordozza a gondolati bűncselekmény igen komoly veszélyét is.

Mindez katasztrofális hatással lehet a szólásszabadságra, ha például kijelenteném azt, hogy megértem, hogy a törökországi kurdok miért éreztek dühöt és elégedetlenséget kultúrájuk, nyelvük és identitásuk elnyomása, valamint politikai célkitűzéseik elutasítása miatt, akkor ez a részemről a Kurd Munkáspárt bombáinak igazolását jelenti?

Nem nagyon van a Képviselőházban olyan ember – vagy talán sajnos akad egy pár – aki ne dicsőítené Nelson Mandelát. Mégis, az ANC az elnyomó apartheid állam elleni küzdelem során követett el terrorcselekményeket. Több olyan, szabadságharcosi múlttal rendelkező személy is van, aki ma államférfi, és aki a múltban képviselőházunk díszvendége volt.

Egy torzonborz liberális lennék tehát, akit csak a szólásszabadság érdekel? Nem, hiszen a jognak hatékonynak kell lennie. Már így is megfelelő mértékben kriminalizáltuk a terrorista cselekmények elkövetésére való buzdítást. Ez pedig nagy teret ad az olyan magatartás és beszéd megcélzására, amelynek célja a terrorista cselekményekre való buzdítás.

Az elmúlt hét során az Egyesült Királyság második legfőbb bírósága, a Fellebbviteli Bíróság, öt, dzsihádista anyagok birtoklása miatt őrizetbe vett egyén ítéletét semmisítette meg pontosan azért, mert nem volt olyan bizonyíték, amely a terrorizmus buzdítására irányuló szándékra utalt. Az ügyben eredetileg hozott ítéletek haragot váltottak ki azoknak a körében – és itt nagy részben fiatal muzulmánokról van szó – akik az Európai Unió és az Egyesült Államok külpolitikájáról szeretnének beszélgetni és vitázni és kritizálni azt. Mindez nem segít a terrorizmus elleni küzdelemben. Mindemellett ezek a bírósági ügyek, összeomlásuk folytán, zavart és káoszt eredményeztek a jogi rendszerben, és ez a terroristák malmára hajtja a vizet.

A bűnösséget állapítsuk meg továbbra is az izgatás bűncselekménye alapján, és ne kalandozzunk el a dicsőítés és az apológia területeire!

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök úr! Én is szeretném elmondani, mennyire örülök egyrészről a jelentésnek, másrészről pedig a biztos úr szavainak és szándékainak. Hazámban, Hollandiában is nagy port vert fel a radikalizmus és annak szomorú következményei. Tanúi voltunk, ahogy szörnyű módon meggyilkoltak egy holland televíziós producert, az elkövetők pedig ilyen radikalizált körökből érkező fiatalok voltak. Itt egy kis csoportról van szó, de tetteiknek súlyos következményei vannak. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk együtt dolgozni és hogy minden szükséges lépést megtegyünk annak érdekében, hogy lenyomozzuk és elkülönítsük az olyan csoportokat vagy egyéneket, akik terrorista támadásokat követhetnek el.

Szintén életbevágóan fontos a radikalizmus megelőzése, ahogyan ezt már az előttem szólók is említették. A lényeg, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük azokat a csoportokat, amelyek erőszakhoz folyamodhatnak. A radikalizmus ráadásul nem vezet minden esetben erőszakhoz, bár természetesen mindenképpen rossz, ha a fiatalok elszigetelve érzik magukat a társadalomtól, és nem kívánnak részt venni abban. Tapasztalataink azt mutatják, hogy azon is sok minden múlik, hogy a radikalizmus visszaszorításával foglalkozó politika a helyi hatóságokat célozza-e meg. Fontos továbbá az is, hogy mit lehet tenni a börtönökön belül, vagy akár az, hogy az oktatás területén hogyan lehet megelőzni az internettel való visszaélést. Többnyire azonban még mindig a helyi hatóságok azok a szervek, amelyek a közösségeken belül aktívan foglalkozhatnak a radikalizálódás okaival, és követhetik nyomon az erre fogékony fiatalokat. Véleményem szerint az Európai Unió – és különösen a biztos úr – hatalmas szerepet játszhat a különböző városokban gyűjtött adatok egyesítésében. Múlt héten képviselőcsoportunk munkalátogatást tett Rotterdamban, egy olyan városba, ahol rengeteget tesznek a radikalizmus megelőzése ellen, valamint azért, hogy olyan csoportokhoz kerülhessenek közel, amelyek erre fogékonyak.

Fontos továbbá az is, hogy szélesebb körű párbeszédet folytassunk az országainkon belüli muzulmán közösségekkel. A terrorizmusban résztvevő fiatalok közül néhányan ezekből a nagyobb közösségekből kerülnek ki, és ha elkülönítjük ezt a nagyobb csoportot, akkor soha nem tudunk majd eljutni a kisebb csoporthoz. Ezért fontos tehát, hogy párbeszédet alakítsunk ki, azzal az alapfeltevéssel, hogy a társadalmunk berkein belül élő muzulmán közösségek hatalmas többsége elhatárolódik hitük e perverz módon történő elferdítésétől, és fontos továbbá az is, hogy képviselőcsoportom az idén is – a kultúrák közötti párbeszéd évében is – igen sok energiát fektet ebbe a párbeszédbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE).(SV) Köszönöm Elnök úr és biztos úr! Az EU-nak egyértelműen jeleznie kell, hogy a terrorizmus elleni harc, mind szimbolikus, mind pedig gyakorlati értelemben véve az összetartás kinyilvánítása. Az Europolnak több erőforrásra van szüksége, hogy együtt tudjon működni nemzetbiztonsági szervekkel és eredményeket tudjon felmutatni. Ezt különösen jól szemléltetik a Mohammed karikatúrák újraélesztése feletti zúgolódást követő zavargások.

Ahogyan az itt is elhangzott, a terrorizmus elleni küzdelmet jogi és arányos eszközökkel kell megvívni. A CIA európai repülőútjait, a kínzásokat, színlelt kivégzéseket és szimulált vízbefojtást – amelynek megtörténtét közben a CIA is elismerte – szigorúan el kell ítélni, csakúgy mint a különleges titkos börtönök kialakítását. Az a véleményem, Frattini úr, hogy ezekben az esetekben az EU-nak sokkal erőteljesebben kellett volna fellépnie.

Jó dolognak tartom, hogy a jelentés tágabb megközelítést alkalmaz és olyan tényezőkkel foglalkozik, amelyek hozzájárulnak azoknak a csoportoknak a növekvő támogatottságához és megújuló toborzásához, amelyek az erőszakot és a szektarianizmust választják, elutasítva társadalmi modellünket.

Az a tény, hogy az elmúlt évek szörnyűségeinek elkövetői Európában születtek vagy nőttek fel, ébresztőként kell, hogy szolgáljon számunkra, hogy saját társadalmainkat is kritikusabb szemmel szemléljük. Párbeszédre és őszinte tárgyalásokra van szükség integrációs és vízumpolitikánkat illetően. Itt már nem lehet és nem is szabad kikerülni a nehéz kérdéseket. Számomra azonban egy dolog teljesen egyértelmű, ez pedig az álláspontunk arról, hogy mi legyen közös szabályozásunk alapja. Az éppen aktuális vita Nagy-Britanniában a sharia joggal kapcsolatban azt mutatja, hogy a jó szándék gyakran többet árt, mint használ.

Azt is biztosítanunk kell, hogy a közösségi jogszabályok ne veszélyeztessenek vagy toljanak félre olyan fontos alkotmányos elveket, mint amelyek például a szólásszabadságot is szabályozzák. A jelentés egy új fogalomnak, a „terrorizmus igazolásának” a kerethatározatba történő bevezetéséről beszél. Én ezt igen sajnálatosnak tartom. Nem azért, mert nem tartom jó ötletnek azt, hogy minden tagállam megfelelő jogszabályokkal rendelkezzen az izgatás és felbujtás megakadályozására, hanem mert nehéz, hacsak nem lehetetlen olyan meghatározást szolgáltatni, amelyet egységesen lehet alkalmazni és amely nem vezet értelmezési problémákhoz. Az egyik oldalon ott van az a nagyon fontos feladat, hogy új módszereket dolgozzunk ki a terrorizmus elleni és az életek megmentéséért folytatott harcban. A másik oldalon a szólásszabadságot és Európában a jogbiztonság magas szinten tartásával kapcsolatos aggályt találjuk. A feladat, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Ha a fanatikusok ártatlan emberéleteket oltanak ki és bombamerényleteket hajtanak végre demokratikus társadalmak ellen, akkor már elkéstünk. Pontosan ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk – ahogyan ezt Frattini biztos úr is mondta – a megelőzés érdekében. A párbeszéd a tolerancia kulcsa, és erre kellene összpontosítanunk. Ezen kívül azonban jobb rendőri együttműködésre és adatcserére is szükség van; minden olyan eszközt meg kell erősítenünk, amely felhasználható az EU határain belül és kívül.

Különösen üdvözlöm azt, hogy a biztos úr az áldozatok megsegítésének fontosságára is felhívta a figyelmet. Itt nem csak a toleranciáról van szó, hanem gyakorlati intézkedésekről is. Szeretném hangsúlyozni, hogy felügyelnünk kell a gyűlölet prédikálóit, ez kulcsfontosságú. Az így megszerzett információt fel kell dolgozni, majd megtenni a szükséges lépéseket. A terrorizmus dicsőítése elfogadhatatlan, tehát az ilyen bűncselekmények ellen társadalmunkon belül zérótoleranciás stratégiát kell alkalmazni.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egy ilyen témán belül, amelyről mindig nagyon komoly párbeszéd folyik a Házon belül, megint felütötték a fejüket a nemzeti viták a jelentéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Manfred Weber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Az ALDE képviselőcsoport tagjai megkérdezték tőlem, hogy a PPE-DE hogyan fog szavazni. Szeretném megismételni, hogy a PPE-DE Csoport 95%-ban egyetért a jelentés tartalmával. Szeretném továbbá kiemelni, hogy igen szomorúnak tartom azt, hogy két spanyol kolléga – az ALDE képviselője és a PSE képviselője – támadást intézett a PPE-DE csoport ellen a mai nap folyamán. Sajnálatosnak tartom, hogy belpolitikai kérdések akadályoznak meg minket abban, hogy egyetértésre jussunk a Parlamenten belül.

Aki azt szeretné, hogy a holnapi nap során a Ház képes legyen komoly döntést hozni, azt megkérem, hogy támogassa a PPE-DE módosításokat. Az indítvány lényegén nem változtatunk, eltávolítjuk viszont a belpolitikai szempontokat. Aki tehát szeretné megfogni a PPE-DE képviselőcsoport kinyújtott kezét, ezt a holnapi nap folyamán megteheti.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr! Nagyon örülök, hogy ismét megengedi, hogy hozzászóljunk, hiszen ez egy másik vita során másképp lett elintézve. Pirker úr és jómagam nem mindig találkozunk szemtől szemben, gyakran bocsátkozunk vitába – bár ezt nagy élvezettel és buzgalommal tesszük – most azonban úgy gondolom igaza van abban, hogy ezeket a vitákat nem szabad nemzeti érdekek előmozdításának érdekében felhasználni. Ez bomlasztó hatással bír és csupán hamis kompromisszumokhoz vezet.

Meggyőződésem, hogy a Ház spanyol tagjai másképp válaszolnának. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az ilyen dolgokat gyakran rángatják bele a nemzeti jellegű vitákba. Kezd egy kicsit elegem lenni abból, hogy – nem először – ping-pong labdának használnak minket ezekben az ügyekben a PPE-DE és a PSE között. Boldog vagyok azonban, hogy a liberálisok sikeresen jártak közben és állnak továbbra is a kihívás elé.

Észak-ír kollegánk sajnálatos módón már nincs jelen. Ezt kifejezetten szemtelennek tartom, hiszen tett egy számomra teljesen elképesztő kijelentést, mégpedig, hogy a terroristák nem rendelkeznek ugyanazokkal az alapvető emberi jogokkal, mint bárki más. Pontosan ez az pedig ami megkülönböztet minket a terroristáktól: az a tény, hogy az emberi jogokat univerzálisnak tartjuk. Megengedhetetlen, hogy úgy tűnjön, hogy a Ház bármikor is más álláspontot képviselhet.

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – Elnök úr! A vita fontosságára tekintettel egy kérdést szeretnék intézni a PPE-DE képviselőcsoporthoz. Felmerült a kérdés, hogy amennyiben a PPE-DE csoport támogatná a jelentést, abban az esetben visszavonná a spanyol belpolitikával kapcsolatos elemeket és erre megkérné a többi képviselőcsoportot is. Kérdezném a PPE-DE csoport képviselőjét, hogy melyik, a csoport által előterjesztett módosítás kapcsolódik a spanyol politikához? Érdekes lenne erre válasz kapni, hiszen így nyilvánossá válna, hogy a PPE-DE csoport mely módosításai szólnak a spanyol belügyekről. Az 1. módosítás ENSZ-re vonatkozó utalását szeretnék törölni? Az ENSZ-re történő utalást szeretnék törölni? Koherensnek kell lenni. Az egyetlen személy, aki belekeverni a belpolitikát az nem más, mint Mayor Oreja úr, aki még arra sem vette a fáradságot, hogy ma megjelenjen közöttünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Igen hálás lennék ha valaki, aki támogatja a dicsőítés bűncselekménnyé tételéről szóló módosítást, megpróbálna válaszolni az általam felvetett problémákra. Először is attól félek, hogy mindez szörnyű hatással lesz szólásszabadságra, másodszor pedig nem látom, hogy hogyan lehetne ezt működőképessé tenni.

Hogyan függ össze egy terrorista cselekmény dicsőítése és egy terrorista cselekmény elkövetése? Úgy tűnik ezzel kapcsolatban jogi problémák merültek fel – ahogy ez az angol Fellebbviteli Bíróságon is kiderült a múlt hét során – hiszen dicsőítés esetén nincsen közvetlen összefüggés egy új terrorista cselekménnyel, míg felbujtás vagy izgatás esetén természetesen van. Ha ez ember csupán csak „dicsőít” egy terrorista cselekményt, akkor mi a közvetlen kapcsolat e között és egy új cselekmény elkövetése között?

Amennyiben erre a kapcsolatra nem lehet rávilágítani, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a bíróságokon gyengül pozíciónk és rosszabb helyzetbe kerülünk, mint amilyenből indultunk. Hálás lennék, ha valaki, aki támogatja az apológia vagy a dicsőítés bűncselekménnyé nyilvánítását, felvilágosítana a témával kapcsolatban, mert egyelőre nem látok tisztán.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy a mai vita komoly politikai jelentőséggel bír. Hiszem továbbá azt is, hogy közösen kell egy olyan széles körben elfogadott politikai megoldást kidolgoznunk, amely egy, az egész emberiség vagy legalább a parlamenti képviselőcsoportok nagy többsége számára elfogadható jelentés tárgyát képezheti.

Nincs kétségem afelől, hogy a jelenkor terroristái egy újfajta globális diktatúrát szeretnének létrehozni. Az elmúlt évszázadban több hatalmas diktatúrát is megfigyelhettünk, most azonban a diktatúra egy olyan formáját láthatjuk kibontakozni., amely a legalapvetőbb jog, nevezetesen az élethez való jog megsértésén alapul. Egyértelmű továbbá az is, hogy ez a stratégia, az erőszakkal és a gyűlölettel együtt, sajnálatos módon globális stratégiává vált.

Pontosan ez az, amiért a reakciónk nem állhat csupán a rendőri szervek és információs szolgáltatások együttműködéséből. Egy olyan politikai reakcióra is szükség van, amelyik elhárítja és eltávolítja a terrorizmushoz vezető okokat. Úgy gondolom, és ezt önök közül sokan úgyszintén kiemelték, hogy a megelőzés a gyűlölet és a gyűlöletet kiváltó okok, az erőszak igazolása nélküli kiirtását takarja, hiszen a minket fenyegető legkomolyabb fenyegetés nem más, minthogy elkezdjük az erőszak igazolását. A gyűlölet megszüntetését e nélkül kell véghez vinnünk.

Valaki megemlítette civilizációk közötti összecsapást. Véleményem szerint ez a teória igen gyenge lábakon áll. Én személy szerint nem vagyok arról meggyőződve, hogy jelenleg a civilizációk összecsapása folyik. Meggyőződésem, hogy létezik egy belső konfliktus az iszlám világon belül, nevezetesen a vallási üzeneteket elferdítő kisebbség és a muzulmánok nagy többsége között, akik meglátásom szerint teljes mértékben békeszerető, tolerancia után áhítozó emberek. Amennyiben célunk, az hogy politikai választ szolgáltassunk, abban az esetben, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az egyetlen opciónk a reformista, békeszerető iszlám megerősítése a se nem reformista, se nem békeszerető kisebbség ellen.

Az előbb említett intézkedések politikai és nem rendfenntartó vagy biztonsági jellegűek. Az előbb már utaltam az áldozatok jogaira és úgy gondolom, hogy ezen a területen van még tennivaló. Az áldozatok jogaival többet kell foglalkoznunk, mint tettük azt a múltban, a célból, hogy a gyakorlatban is tudjunk nekik segítséget nyújtani, ami – higgyék el nekem, ez így van – nem csupán pénzügyi támogatást jelent. A túlélők, valamint a támadások és gyilkosságok áldozatainak hozzátartozói estében ez a társadalomba történő újbóli integrációt jelenti az elszenvedett szörnyű traumát követően. Az áldozatoknak ezen kívül ahhoz is joguk van, hogy ne maradjanak egyedül a támadás túlélését és rokonaik vagy szeretteik elvesztését követően.

Valaki azt mondta, hogy meg kell értenünk a terrorizmus okait. Ezzel egyetértek, de úgy gondolom, hogy nagyon kell figyelnünk arra, hogy ez irányú próbálkozásaink eredményeképpen ne kölcsönözzünk törvényességet a terrorista csoportoknak, szervezeteknek vagy módszereknek. Megérteni egy dolog, és jogszerűséget kölcsönözni nekik egy másik; a kettő között alapvető különbség van.

Végezetül egy utolsó pontot szeretnék megemlíteni. Meglátásom szerint az Európai Unió meghatározó szerepet játszhatna a világpolitikában, ha képes lenne valami olyat elérni, amit eddig még senkinek sem sikerült. Ez a valami pedig az lenne, hogy rávegyék az ENSZ-t arra, hogy végre valahára elfogadja a terrorizmus meghatározásáról szóló nemzetközi egyezményt. Ez a meghatározás azonban továbbra sem létezik, és ez számos problémát okoz számunkra Európán kívül. Európa rendelkezik saját fogalommeghatározással, de – mint azt tudják – az ENSZ Közgyűlésének bizonyos tagállamai azonban még mindig nem támogatják egy terrorizmusról szóló ENSZ egyezmény tartalmát vagy folyamatát.

Úgy gondolom, hogy ebben a témában Európa tényleg egységes, és képes lehet valami ahhoz hasonlót véghezvinni, mint amit a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kapcsán sikerült elérnünk: rávenni az ENSZ-t, hogy nyilvánítson véleményt egy lényeges, egységes európai állásponttal kapcsolatban, ezáltal globális jogszerűséget kölcsönözve a terrorizmusra történő reagálásnak. Ha a terrorizmus globális szintű, akkor az erre adott válasznak határozottnak és hasonlóan globális szintűnek kell lennie.

 
  
MPphoto
 
 

  Gérard Deprez, előadó. – (FR) Elnök úr! A vita lezárásaképpen három megjegyzést fűznék hozzá.

Először is, ha meghallgatjuk a biztos urat, majd a többi felszólalót, az első dolog, ami szembeötlő – már ami a jelenség elemzését, a fenyegetés komolyságát, valamint a megelőző és visszaszorító intézkedés közötti egyensúlyt illeti –, hogy amint a dolgok működésére terelődik a szó, egyből kiderül, hogy sok dologban egyetértünk: mi szorul elemzésre, mit kell megelőznünk és, hogy mit kell visszaszorítanunk.

Másodszor is sajnos úgy érzem, hogy amikor bizonyos olyan elemekre kerül a sor, amelyek nagyobb szimbolikus értéket képviselnek, mint a többi elem, akkor ezeket illetően nem fogjuk elérni a szükséges konszenzust a holnapi nap folyamán. Én személy szerint ezt sajnálnám, hiszen miután megvizsgáltam a módosítások listáját, számomra úgy tűnik, hogy az eltérések többsége inkább szimbolikus jellegű, mint lényegi. Az a probléma, hogy e szimbolikus érdekellentéteket csökkenteni lehetne, ha a felek tennének egy gesztust, és ez nem igazán jellemző a parlament képviselőcsoportjaira.

Harmadszor pedig néhány megjegyzést intéznék bizonyos itt jelenlevő képviselők irányába, gondolok itt elsősorban – és ezzel Alvaro úr is egyetért – észak-ír képviselőtársamra, aki úgy gondolja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására nincs szükség a terrorizmus ellen folytatott harc során. Ezt a hozzáállást nagyon veszélyesnek tartom azokra az értékekre nézve, amelyekre társadalmunk épül. Egy nap egy államfőt láttam nyilatkozni a televízióban, egy európai államfőt, aki azt mondta, hogy egy késsel a kezében megkeresné a terroristákat és mindegyiket meggyilkolná. A szóban forgó kormány ma már ott tart, hogy megmérgezi politikai ellenfeleit, hagyja, hogy újságíróit meggyilkolják és olyan választásokat ír ki, amelyek elvileg szabadok, de ugyanakkor tisztességtelenek is lehetnek. Ha a terrorizmus elleni küzdelem során az emberi jogokkal játszunk, akkor fennáll a veszélye annak, hogy demokratikus társadalmainkon belül elfogadhatatlan hanyatlás indul meg.

Ludford asszony is részletesen faggatott minket a terrorizmus irányába mutatott apológia problémájának kapcsán. Nem tudok nagyon alaposan válaszolni ezekre a kérdésekre, ezért csak annyit mondanék, hogy én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadója vagyok, ennek feltételeivel ő is tisztában van, és amikor nézeteimet megosztottam önökkel az előbb, azokat a bizottság által elfogadott jelentés 10. bekezdésére alapoztam, amely egyértelműen kimondja, kedves Ludford asszony, hogy a bizottság, és így a Parlament, nyilvános vitát követel meg ennek és ennek a kerethatározatnak a módosítását illetően, hogy annak hatálya alá tartozzon a terrorizmus igazolása is.

Nem kifogásokat hoztam fel tehát, hanem egész egyszerűen azt ismételtem meg, amit az Állampolgári Jogi Bizottság elfogadott, ennek ellenére azonban közvetlenül hozzá intézem válaszom. Ami a terrorizmus irányába mutatott apológiát illeti, az apológia egyenlő a felbujtással, és véleményem szerint ez bűncselekmény.

 
  
MPphoto
 
 

  President. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE), írásban. – (SV) A terrorizmus elleni harcot csak nyitott, demokratikus és igazságos társadalomhoz méltó módon szabad megvívni. Életbevágóan fontos, hogy egy nyitott társadalmat fenyegető veszélyekre egy nyitott társadalom módszereivel reagáljunk.

Az emberi jogok és a jogállamiság védelmével kell egyensúlyoznunk intézkedéseinket, és nem szabad olyan intézkedésekhez folyamodnunk, amelyek veszélyeztetik a személyes sértetlenséget.

Ezért tehát úgy döntöttem, hogy Deprez úr, Tanácshoz intézett, a terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezőkről szóló ajánlásra irányuló javaslat ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE) , írásban. – (RO) Az EU intézmények közötti, a terrorizmus elleni harcot illető együttműködés tökéletesítésre szorul, figyelembe véve, hogy a jelenség fokozódott.

Az a véleményem, hogy a terrorizmus az európai értékek, globális stabilitás és a béke első számú ellenségévé lépett elő. Ha felidézzük a 2001. szeptember 11-én történt eseményeket, vagy a pár éve Madridban elkövetett merényletet máris egy olyan kép jelenik meg, amelyik tökéletes egyvelege a horrornak, a félelemnek és a szenvedésnek.

Az európai intézmények részéről olyan stratégia kidolgozására lett volna szükség, amelynek segítségével megismerkedhettek volna ezzel a jelenséggel és visszaszoríthatták és megszüntethették volna azt, az azóta eltelt idő során. Ebben a témában a lehető legalaposabb tanulmányra van szükség: hogy feltárjuk az okokat, hogy rájöjjünk mi táplálja a terroristák gyűlöletét, hogy mi az ami miatt képesek életüket áldozni és mártírként meghalni, hogy kiért halnak mártírhalált, hogy hogyan zajlik a toborzás, hogy ki finanszírozza ezt, és hogy miként tudunk közbeavatkozni, hogy visszaszorítsuk ezt a jelenséget.

Annak érdekében tehát, hogy az EU érdekében választ kapjunk minderre és képesek legyünk ezeket szabályozni az európai intézményeknek a stratégia kidolgozásával kellene foglalkozniuk.

Ez jól szemléltetné az EU egységét és erejét az egész világ felé.

 

26. Az EU piaci hozzáférés biztosítása az európai vállalatok számára (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont Guardans Cambó úr jelentése (A6-0002/2008) a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében, az európai vállalatok számára piaci hozzáférés biztosítására irányuló uniós stratégiáról. (2007/2185(INI)).

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó, előadó. − (ES) Elnök úr! A Lisszaboni Stratégiáról és annak az európai növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatásairól szóló vita során, sajnálatos módon a külkereskedelem kérdése nem kapott kellő figyelmet, az Európai Unión belüli versenyképességi, növekedési és foglalkoztatottsági stratégia lényeges részeként. Azóta továbbhaladtunk, az Európai Bizottság javított a helyzeten és a külkereskedelmet ma már egyértelműen annak a struktúrának egyik pilléreként kezeli, amely az Európai Unión belüli növekedéshez és jóléthez kell, hogy vezessen.

A termékek és szolgáltatások kivitele gazdaságaink versenyképességének egyik lényeges eleme, és mint ilyen fontos tényező a foglalkoztatottság és a vagyon szempontjából az Európai Unión belül. Az export hozzáférési nehézségei általában inkább a nem tarifális akadályok miatt alakulnak ki, semmint az általánosan elfogadott vámtarifák miatt. A Bizottság széleskörű konzultációt tartott ez ügyben, ezzel is jelezve szándékait szélesebb körű globális európai stratégiájának kontextusában, amely szándékot mi is támogatjuk. Ez a jelentés a nagy részét, vagy legalábbis egy részét, lefedi azoknak a konzultációk során kapott válaszoknak, amelyek a Bizottság döntése alapján akkor végül is kimaradtak.

A globalizáció nem egy olyan külső veszélyforrás, amely ellen védekeznünk kellene. Meglátásom szerint ez egy hatalmas esély arra, hogy elérjük azt, amit eddig nem sikerült. Mindemellett pedig egy nagyobb piac lehetőséget nyújt a vagyonteremtésre, vagy más szóval kifejezve, a foglalkoztatásra és a polgárok jólétének javítására. A jelentés – és itt a Tisztelt Ház egy bizonyos csoportjához intézem mondanivalómat – egyértelműen piaci hozzáférést követel, fokozott piaci hozzáférést és olyan stratégiát, amelyik képes tiszteletben tartani a különböző országokban fennálló körülményeket és ennek megfelelően jár el. Ezen a területen az európai vezetés tiszteletben tartja a felemelkedő gazdaságok jogos aggályait és ennek a jövőben is így kell történnie.

A világ egyik legnyitottabb gazdasága azonban, mint amilyen az európai modell is, nem engedheti meg magának, hogy bizonyos dogmák elsodorják. Az áruk és szolgáltatások exportja és a közbeszerzési szerződések nem függhetnek indokolatlan akadályoktól, és a Bizottság ezen a két területen képes még többet tenni, és ezt meg is kell tennie. A tagállamokban és a régióikban található értékesítőösztönző szervekkel és az érintett vállalatokkal történő koordináció útján a Bizottság, az Európai Unió keretén belül képes javítani brüsszeli eszközein, és ezt meg is kell tennie. Ennél a pontnál érkezünk el oda Biztos úr, hogy a szubszidiaritás kifejezést a lehető legtágabban értelmezzük. Itt van az a pont, ahol a Bizottságnak olyan szerepet kell vállalnia, amelyet semmilyen más jogalany nem vállalhat magára; egy olyan szerepet, amely senkit nem sodor el az útból, amely mindannyiunkat erősít, amely koordinálja azt a munkát, amit mások már végeznek, ha nem is olyan hatékonyan, mint azt a Bizottság tenné.

A jelentés számos konkrét, esetenként igen konkrét, pontot sorol fel, amelyeken a Bizottság piacra jutási stratégiájának kontextusában javíthat. Nem szeretném ezeket itt felolvasni, de megjegyezném, hogy rettentően világosak és pontosak és hasonlóan pontosan értékelhetők. Ezen kívül azzal a rendkívül sajátos kéréssel fordulunk a Bizottság felé, hogy határozzon meg olyan eseti lépéseket, amelyek védelmezik és javítják a KKV-k termékeinek jelenlétét a harmadik országok piacán, hiszen ezek azok a termékek, amelyek a védelem hiányában a legtöbb nehézséggel találkoznak.

A Bizottság képes biztosítani a helyi erőforrások jobb koordinációját, és ezt meg is kell tennie anélkül, hogy megsértené bárkinek az érzékenységét vagy hogy bárkit kirekesztene. Minden állam, minden exporttámogatási szerv, minden tagállami kereskedelmi küldöttség: az EU kereskedelmi küldöttségek, anélkül, hogy bárkit sértenének, szilárdíthatják pozícióikat harmadik országokban. Megindokolhatatlan a bizonyos külkereskedelmi szereplők közötti kommunikáció hiánya; azt, hogy kiről van szó mindenki tudhatja, aki járt ott. Továbbá nem vethetjük el sem a valódi multilaterális megközelítést, már ahol ez lehetséges, amelynek célja a szabványosítás javítása, sem pedig a WTO keretein belüli mechanizmusok fejlesztésének szükségességét; ezek később igen hasznosnak bizonyulnak majd.

Úgy érzem tehát, hogy mindannyian üdvözölhetjük a jelentés – vélhetően nagy többséggel történő – elfogadását. Szeretnék külön köszönetet mondani a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság titkárságának, amely segített a jelentés elkészítésében, valamint azoknak a különböző képviselőcsoportokhoz tartozó árnyékelőadóknak, akik módosításokat terjesztettek elő és javítottak a szövegen.

Ez új politikai lendületet jelez. Nem csupán egy darab papírról van szó, amelyet jóváhagynak, bekereteznek és a falra akasztanak. Ez egy stratégia kezdete, ahogyan ezt neve is jelzi, és egy ilyen stratégia intézkedések széles körét igényli: ezeket az intézkedéseket végre kell hajtani, és felkérjük arra a Bizottságot, hogy a jövőben térjen vissza a Parlamentbe, és számoljon be arról, hogy hogyan hajtották ezeket végre.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Guardans Cambó úrnak, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak ezért az igen konstruktív jelentésért. Ez megerősíti, hogy elképzeléseink közösek, mind az európai vállalatok és munkavállalók érdekét szolgáló proaktív piaci hozzáférési stratégiát illetően, mind pedig azokat az alapelveket illetően, amelyekre ennek a stratégiának támaszkodnia kell.

Az itt meghatározott prioritásokat – a KKV-kat, a szolgáltatási és befektetési akadályokat, a közbeszerzést és a szellemi tulajdonjogokat – én magam is prioritásnak tekintem. Az Európai Tanács ezt az üzenetet küldte tavaly júniusban, és a múlt hónapban is válaszul a haladásról szóló jelentésünkre. A szóban forgó munka fontosságát illetően általános megegyezésre jutottunk.

A 2006-ban útjára indított globális Európa stratégia középpontjában az a kötelezettségvállalás van, amelynek értelmében egyrészről európai piacainkat nyitva tartjuk, másrészről pedig főbb kereskedelmi partnereink piacain erőforrásainkat arra használjuk, hogy az európai munkavállalók és vállalatok számára új lehetőséget teremtsünk. Ezt mindenekelőtt egy sikeres WTO kereskedelmi megállapodással tudjuk elérni; de elérhetjük mindezt a szabadkereskedelmi megállapodások egy új generációjának a segítségével is. Ezt azt is jelenti, hogy a modern kereskedelmi akadályokkal szemben gyakorlatiasabb megközelítést kell alkalmazni, különös tekintettel a nem tarifális akadályokra, amelyek nemcsak a határokon működnek, de a határokon túl is. Európa munkavállalói és vállalatai szinte bárhol képesek versenyezni, ha megkapják erre a tisztességes lehetőséget és az egyenlő versenyfeltételeket. A mi feladatunk, hogy támogassuk őket és mindehhez platformot biztosítsunk, ami azt jelenti, hogy azokra az akadályokra, feltételekre és megkülönböztető szabályozási gyakorlatokra kell összpontosítanunk, amelyek ellenük dolgoznak és megfosztják őket a tisztességes versenyzés és kereskedelem lehetőségétől.

A kihívás 2007-ben az volt, hogy ezt a politikát a gyakorlatba is átültessük. Különösen, erőinket a legfontosabb piacainkon található helyi erőforrásaink megerősítésére összpontosítottuk olyan helyi piacra jutást segítő munkacsoportok létrehozásával, amelyek egy vállalatot, egy tagállamot és szakértőket csoportosítottak egy helyen. Ezek azok az emberek, akik valóban ismerik a piacot, akiknek érzékük van a helyi politikához, és akik tisztában vannak azzal, hogy mi az, ami szükséges és mi az, ami lehetséges. Mindez nagyszerű eredményeket produkált. Az elmúlt hat hónap során jelentős sikereket értünk el Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában, Dél-Ázsiában, Japánban és Oroszországban. Ezen felül növeltük együttműködésünket az Egyesült Államokkal a piacra jutási kérdések terén, ami több alkalommal is kulcsfontosságúnak bizonyult e sikerek elérésében.

Bevezettünk továbbá egy online panaszjegyzéket az EU vállalatai számára, valamint elindítottunk egy, a piaci hozzáféréssel kapcsolatos, valósidejű és havi jelentési szolgáltatást. Éppen ezért nem értek teljesen egyet a jelentés azon állításával, hogy a Bizottság nem tett eleget annak érdekében, hogy a maximumot hozza ki ebből a partnerségből a bevezetési időszak alatt. Ez nem jelenti azt, hogy az együttműködést tökéletesnek ítélném meg, vagy hogy a legkisebb mértékben is önelégült lennék azt illetően, hogy mit lehetne másképp vagy akár jobban csinálni, mint tesszük azt jelenleg.

Egyetértek azzal, hogy ez az új stratégia egy dinamikus folyamat, amely állandó éberséget és elkötelezettséget igényel. Őszintén szólva mind ebben a Házban, mind a tagállamokban szükség van olyan ismertebb szószólókra is, akik népszerűsítik, amit csinálunk és azokat a módszereket, amelyek céljaink eléréshez kellenek – olyan emberekre, akik hisznek a gazdasági nyitottságban, de akik nem riadnak vissza attól, hogy felszólaljanak a kölcsönös piacmegnyitás mellett, különösen az olyan felemelkedő gazdaságok körében, amelyek pont azért képesek növekedni, mert hozzá tudnak férni piacainkhoz. Ez így helyes, ez így tisztességes és ez képezi annak a nemzetközi kereskedelemnek az alapját, amelyben hiszünk – azonban ha azt szeretnénk, hogy ez a nemzetközi kereskedelem jól és megfelelően működjön, akkor, amíg a mi piacaink nyitva állnak mások előtt, addig nekik is fokozatosan meg kell nyitni piacaikat előttünk.

Egyetértek az előadóval, amikor felszólítja az érdekelt feleket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a partnerségben. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a tagállamokkal és az iparágakkal helyi szinten is javítsuk az együttműködést, ahhoz azonban, hogy a maximumot tudjuk kihozni ebből, az is szükséges, hogy a szakértők is többet hozzanak ki magukból.

Ami a források kérdését illeti, hálás vagyok a költségvetési hatóságok által szolgáltatott, a Kereskedelmi Főigazgatósághoz kirendelt kiegészítő személyzetért. Igyekszünk további erőforrásokat szerezni a legfontosabb ázsiai piacokra vagy például a brazil piacra. Addig is megerősítettük a piaci hozzáférési tevékenységgel foglalkozó személyzetünket Brüsszelben.

Végezetül pedig szeretnék kitérni arra a kérésre, hogy a Bizottság szolgáltasson egy éves jelentést. A rendszeres jelentések mellett én, személy szerint, örömmel tárgyalnék a Parlamenttel az éves tevékenységi jelentést illetően.

Ismételten köszönetet mondanék tehát az előadónak, valamint a Bizottságnak is, hogy részt vett ebben a nagyon fontos munkában. Életbevágóan fontos, hogy 2008-ban és azon túl is megőrizzük energiánkat és elkötelezettségünket. Ez a prioritás sokat jelent számomra és szolgálataim számára, sokat jelent európai vállalataink és az általuk, a munkavállalók számára teremtett foglalkoztatás számára, amely a fokozott piaci hozzáférésből és a világkereskedelemnek a globális európai kereskedelempolitikai stratégiánk középpontjában álló megerősítéséből ered.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (RO) Elnök úr, biztos úr! Az európai vállalatok piacra jutását elősegítő EU stratégia 1996-ban kezdődött. A Bizottság kifejlesztett egy olyan ingyenes szolgáltatást, amely egy elektronikus, nyilvános, frissített jegyzéket szolgáltat az európai exportőröknek közel 100 ország piaci hozzáférési feltételeit illetően.

2007-ben az euróövezetben a kereskedelem 28,3 milliárd euró többletet regisztrált, szemben a 2006-ban regisztrált 9,3 milliárd euró hiánnyal. 2007-ben az EU 27 tagállama 185,7 milliárd eurós hiányt regisztrált, ellentétben a 2006-os 192,1 milliárd eurónyi hiánnyal. Ezért tehát közösségi szinten olyan intézkedésekre van szükség, amelyek elősegítik a tagállamok euróövezeten kívüli versenyképességét.

Úgy gondoljuk, hogy a piaci hozzáférést könnyíteni fogja az Európai Unió értékeinek és elveinek harmadik országok felé történő népszerűsítése a nyílt piacok népszerűsítése, a társadalmi és környezetvédelmi normák megközelítése és a szellemi tulajdonjogok védelmének biztosítása által.

A Bizottság tagállamokkal és európai vállalatokkal kiépített partnerségének részét kell, hogy képezzék a kutatásba történő befektetések, a szolgáltatások és információk nyilvánosság számára történő rendelkezésre bocsátását célzó promóciós kampányok, a Közösség számítógépes rendszerének piaci hozzáférési szempontból történő fejlesztése, valamint azoknak a konkrét adatbázisoknak és képzési szakembereknek az összekapcsolása, akik az európai vállalatokat támogatnák.

 
  
MPphoto
 
 

  Corien Wortmann-Kool, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! A Bizottság új piacra jutási stratégiája minden bizonnyal segíti majd az akadályok megszüntetését a harmadik országokban. Ezért tehát – ahogyan ezt a biztos úr is jelezte – ez megfelelően egészíti ki a Kereskedelmi Világszervezet munkáját, és fontos kiegészítése a szabadkereskedelmi megállapodásoknak is. Nagyon örülök a Parlament pozitív jelentésének, és szeretném megköszönni előadónk, Ignasi Guardans Cambó munkáját, akinek sikerült ilyen egyértelműen kijelölni a prioritásokat: hatékonyabb együttműködés az európai vállalatokkal, több támogatás a kis- és középvállalkozásoknak, központi ügyfélszolgálat nemcsak a Bizottságban, de a helyszínen is, a harmadik országokban. Úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások számára Kínában létrehozott Európai Intézet remek kezdeményezés a Bizottság részéről.

Itt kölcsönösségről van szó. Megnyitjuk piacainkat harmadik országok felé, majd ezeknek az országoknak is meg kell nyitniuk a piacaikat az európai vállalatok előtt, különösen az olyan gazdaságilag felemelkedő országokban, mint például Kína, India, Brazília és Oroszország. Ezért tehát ennek a piacra jutási stratégiának prioritást kell élveznie, és ezekben az országokban az európai vállalatok segítését szolgáló, piacra jutást segítő munkacsoportokat kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy megfelelő számú személyzetet kell rendelkezésre bocsátani, beleértve azon európai nagykövetségeknél is, amelyeket Önök is említettek. Az európai vállalkozások a világ legnagyobb exportőrei, és állandó jelleggel küzdünk a protekcionista intézkedések ellen, még az említett harmadik országokban is. Elsősorban a fontosabb területekre kell összpontosítani: a szolgáltatások, a közbeszerzés, a befektetések, a szellemi tulajdonjog és a vámeljárások területére.

Nagyon örülök annak a bejelentésnek, hogy ezentúl éves szinten jelentenek majd felénk, és úgy vélem hasznos lenne ezeket a prioritásokat legalább évente egyszer megtárgyalni. Törekvésről tettek tanúbizonyságot és ez számunkra nagyon értékes. Őszintén remélem, hogy amikor a kereskedelmi védelmi eszközök elfogadására kerül a sor, akkor is hasonló törekvést mutatnak majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Carnero González, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Felszólalásomat szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm az előadó javaslatok és elemzés terén végzett rendkívül fontos munkáját.

A Parlament nem szavaz indokolásokról, de amennyiben ezt ezzel a jelentéssel kapcsolatban mégis megtenné, úgy én szavazatommal támogatnám azt, hiszen mindenképpen megindokolja a rendelkezéseket illető főbb javaslatokat. Ezért úgy érzem, bejelenthetem a Szocialista Képviselőcsoport támogatását, azzal a kéréssel, hogy az előadó vegye figyelembe azoknak a főbb módosításoknak egy részét, amelyeket egy baloldali csoport eszméinek megfelelően terjesztettünk elő.

Európa mindenképpen a világ legnagyobb áruexportőrének és szolgáltatójának számít. Ezen felül – globális kontextusban – jogunk van ahhoz, hogy annyi terméket és szolgáltatást dobjunk piacra, amennyit csak lehet, ez esetben a gazdaságilag felemelkedő országok piacain. Miért is ne? Ez teljesen logikus és normális, és polgáraink is ezt szeretnék. Ezért a jelentésben közzétett és a Bizottság közleményében meghatározott javaslatok helytállóak, kezdve a nem tarifális akadályok, vagy ahogyan az előadó úr találóan nevezte, a „hidra” elhárításával: a színfalak mögött működő hidra, nemcsak hogy gátolja az európai termékek és szolgáltatások piacra kerülését, de ezekben az országokban és ezeken a piacokon akadályozza a kiegyensúlyozott fejlődést is.

Ezért azon a véleményen vagyok, hogy a jelentés a megfelelő irányba mutat, hiszen a feladatunk most a lisszaboni menetrend biztosítása és társadalmi modellünk megerősítése. Biztosítanunk kell továbbá azt is, hogy ez a modell olyan gazdaságilag felemelkedő országokba is képes legyen behatolni, amelyekkel kereskedni szeretnénk. Nincs kétségem afelől, hogy ez mind az európai munkavállalók, mind más országok munkavállalói számára kölcsönösen hasznosnak bizonyul majd.

Nagy hangsúlyt fektetünk a munkafeltételekre, a biztonságra, a környezetvédelemre és elsősorban az emberi jogokra. Ezek a fontosabb módosításaink.

Meg kell ismételnem azon kérésemet, hogy az előadó ezeket ne hagyja figyelmen kívül. Hogyan is tudnánk elérni ezeket a célokat? Az EU, a tagállamok és a vállalatok közötti sokkal intenzívebb együttműködés által – nem tudom nevezhetjük-e ezt „megerősített” együttműködésnek, mert ezt össze lehet keverni az új Szerződésben szereplő intézményes rendelkezésekkel – kezdve a KKV-k támogatásával és segítésével. Szeretnék ismételten gratulálni, és jó éjszakát kívánni.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindannyian tisztában vagyunk a téma érzékeny jellegével és azzal, hogy országainkban mennyi figyelmet szentelnek neki.

Az UEN képviselőcsoport igen elégedett a Guardans Cambó úr által előterjesztett javaslattal, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által végzett további munkával. Gratulálok az előadónak az elemzésért; azért, hogy Európára fókuszált, valamint hogy kiemelte azokat az indokolatlan akadályok által okozott nehézségeket, amelyekkel az európai iparnak meg kell küzdenie a nemzetközi piacokon.

A versenyképesség javítása annyit tesz, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a Lisszaboni Stratégia sikerének biztosítása érdekében. Amennyiben sikerül az európai iparnak jobb hozzáférést biztosítani a nemzetközi piacokhoz, akkor ezáltal a vállalatok nőhetnek, lehetőségük nyílik a tudásba és technológiába való befektetésre és több munkahelyet tudnak teremteni. Országaink gazdasági szektorai közül sok ezt kéri tőlünk.

Az európai ipar külföldi piacokra történő bejutását különböző típusú akadályok gátolják. Ezek az akadályok számos különböző intézkedésből állnak össze, a zavarodott rendeletektől és befektetést és piaci hozzáférést gátló tényezőktől egészen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokig, a szellemi tulajdonjog csekély mértékben történő tiszteletben tartásáig, az európai árukra igen káros széleskörű hamisításig, valamint a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak és az egyéb nemzetközi kereskedelmet szabályozó szabályok súlyos és szisztematikus megszegéséig.

A Bizottság közleménye a megfelelő irányba halad, és a Parlament támogatni kívánja az általa meghatározott kezdeményezéseket, amelyeknek célja, hogy javítsák a külföldi piacokhoz való hozzáférést. Ide tartozik egy, a Bizottság, a tagállamok és az Európai Uniós vállalatok közötti erősebb stratégiai partnerség kialakítása, ahol a Bizottság megőrzi koordináló szerepét, és amelynek célja, hogy a gazdasági szereplőket támogassa, különösen azokat a KKV-kat, amelyek exportálni szeretnének harmadik országokba vagy szeretnék felvenni azokkal a kapcsolatot.

Egyes kulcsfontosságú országokban a Bizottság küldöttségeinek erősebb jelenlétére van szükség. Ez egy szélesebb stratégia részét kell, hogy képezze, amelyet az olyan főbb kereskedelmi partnereinkkel együttműködésben kellene kivitelezni, mint például az Egyesült Államok, Japán és Kanada. Ezeket az országokat nemzetközi szinten ugyanazok a dolgok aggasztják, és csatlakozhatnának az EU-hoz egy ezen a területen belül tett többoldalú megállapodás előmozdításában, támogatva azokat a WTO mechanizmusokat, amelyek gyorsabb reakciót biztosítanak az új nem tarifális akadályokra.

A többoldalú intézkedések a leghatékonyabbak, hiszen itt több ország is részt vesz a végrehajtásban. Ugyanakkor viszont ezek a legnehezebbek is, ezért ezeket az intézkedéseket olyan megállapodásoknak kell kísérniük, amelyek azonosítják és feloldják a harmadik országokban fennálló indokolatlan akadályokkal kapcsolatos következetlenségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Ha az ember elolvassa a Bizottság közleményét, különösen a Parlament jelentését, azt gondolhatja, hogy a szegény kis EU rosszindulatú külföldi erők általi megkülönböztetés áldozata lett. Ez különösen a jelentés 4. bekezdéséből tűnik ki, amely kimondja, hogy arra sürgetjük a Bizottságot, hogy az biztosítsa az Európai Unió kereskedelmi érdekeinek védelmét a harmadik országok visszaélésszerű vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataival szemben. Majd ezt megteszi ismét: „amikor harmadik országok indokolatlanul korlátozzák az európai vállalatokat a piacaikhoz történő hozzáférésben, akkor az Európai Uniónak gyorsan és határozottan kellene reagálnia.”

Óvatosnak kell lennünk, amikor ilyen szavakat használunk a korábbi gyarmatokkal kapcsolatban. Ők még emlékeznek arra, amikor Európa legutóbb határozott lépéseket tett érdekeinek védelmében. Az ilyen beszéd sokkal többet árthat, mint bármilyen kereskedelmi korlátozás.

Természetesen a Bizottságnak igaza van abban, hogy kereskedelmi technikai korlátok és tisztességtelen szabályok léteznek. Ezekről nyugodtan és ésszerűen kell partnereinkkel beszélni, és törekedni kell a felmerülő problémák megoldására. Ezekre beszélgetésekre nem csak a vállalatokat kell meghívni, de az önkéntes szervezeteket is, beleértve a harmadik országokból érkező vállalatokat és önkéntes szervezeteket is. Így talán megérthetjük, hogy miként és miért keletkeztek ezek a szabályok, és hogy vajon indokoltak-e vagy sem.

Nyugtalanít ez a 10-pontos lista. A nyersanyagokat érintő korlátozó exporteljárások, a külföldi tulajdonszerzést érintő felső korlát a szolgáltatási szektorban, közvetlen külföldi befektetéseket és állami beszerzési eljárásokat érintő megszorítások, és az állami támogatás alkalmazása mind a kereskedelem útjában álló akadályoknak tekinthetők, amelyeknek megvan az oka, amelyek mögött legitim jogszabályok állnak, amelyek az állami hatóságok közigazgatási intézkedései. Ezeket nyilvános konzultáció és tanácskozás nélkül nem lehet eltávolítani, amennyiben nem szeretnénk veszélyeztetni a stabilitást ezekben az országokban.

Az országoknak rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy védjék az egészséget és a környezetet, továbbá azzal a joggal, hogy olyan beszerzési eljárásokat alakítsanak ki, amelyek biztosítják, hogy helyi vállalataik nem szorulnak ki a nemzetközi versenyből tömeges munkanélküliséget okozva ezáltal. Ezen felül pedig nem lehetünk annyira ésszerűtlenek, hogy elvárjuk ezektől az országoktól, hogy védelmezzék immateriális javakra vonatkozó tulajdonjogainkat, amikor az emberi jogok védelmére se jut szinte erőforrás. A csapdaállítás helyett inkább a szabadságot kellene hirdetni.

Azokhoz a szabályokhoz kell visszanyúlnunk, amelyek azokat a helyi vállalatokat juttatják előnyhöz az országokban, amelyek külföldi tevékenységeket is végeznek, és amely szabályok a külföldi gazdasági szereplők ellen működnek. Mindez természetesen csak olyan helyeken lehetséges, ahol el tudunk távolítani szabályokat. Igyekeznünk kell figyelmen kívül hagyni az olyan szabályokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül a lakosság, vagy a helyi szinten aktív vállalkozások védelmét szolgálják. Mi magunk is védelmeztük iparunkat, egészen addig, amíg nem erősödött meg annyira, hogy nemzetközi szinten is versenyképes legyen. Másoknak is engedni kell, hogy ugyanezt tegyék.

 
  
MPphoto
 
 

  Christofer Fjellner (PPE-DE).(SV) A piaci hozzáférés megteremtése a vámtarifák és a kereskedelmet akadályozó nem tarifális akadályok világszerte történő eltörlésével jár. Ez az Unió kereskedelmi politikájának egyik rettentően fontos prioritása. Ez nem csupán kereskedelmi lehetőségeket teremt az európai vállalatok számára, de ezenfelül hozzáférést biztosít számukra a világ más tájain található jobb és olcsóbb termékekhez, ez pedig világszerte jólétet teremt.

Ez ráadásul egy olyan kérdéskör, amellyel kapcsolatban szokatlan egyetértés van az Európai Parlamenten belül. Ez különösen örömteli most, amikor a protekcionizmus az egész világon kezd eluralkodni. Ezért gondolom továbbá azt is, hogy a bizottsági közlemény és Guardans Cambó úr jelentése nem is lehetne időszerűbb. Ezek valóban nagyszerűek.

A vita során szeretném felhívni a figyelmet egy másik problémára is, amely felett szintén nem szabad elsiklani – a nyitottság másik oldalára. Úgy vélem, hogy ez a két dolog összetartozik. Az európai cégeknek is nyitottságra van szükségük Európában, annak érdekében, hogy globális szinten versenyképesek tudjanak maradni és kihasználhassák azt a piaci hozzáférést, amelyet más országokban sikerül kialakítanunk. A mai globalizált világban, ahol egyre több vállalat rendelkezik globális ellátási lánccal, saját vámtarifáink pont ugyanolyan károsnak bizonyulhatnak sikeres vállalataink számára, mint azok a vámtarifák, amelyek ellen más országokban küzdünk.

Egy konkrét javaslatom van a biztos úr számára, egy olyan javaslat, amely segíthet megoldani ezt a problémát. Amikor a vállalatok nehézségbe ütköznek az EU-n belüli kereskedelemben, úgy ezt jelentik a Solvitnak, amely remek eszköz a belső piaci mobilitás fokozására. Amennyiben egy vállalat nehézségbe ütközik egy EU-n kívüli országba történő kivitellel kapcsolatban, akkor ezt jelzi a Piacrajutási Adatbázis felé. Ez szintén rettentően fontos. Ez a két rendszer alapként szolgál a kereskedelem megkönnyítéséért folytatott tárgyalások során. Reméljük, hogy akár a Solvit, akár a Piacrajutási Adatbázis fejlesztésével megoldhatjuk azokat a problémákat, amelyekkel az EU-n belüli importőr cégek találkozhatnak.

Amennyiben ezt sikerül megtennünk, úgy mind mi, mind pedig a világ többi része továbbhaladhat abban az irányban, amely a szabadkereskedelmet mozdítja előre. Akkor pedig megmutathatjuk majd, hogy Európa vezető szerepet vállal a piacok megnyitásában, mind otthon és külföldön is egyaránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr! Guardans Cambó úr jelentése mindazon területekkel foglalkozik, amelyek a partnerség megerősítésével függenek össze, amely partnerség célja, hogy az európai exportőrök könnyebben férjenek hozzá a harmadik országok piacaihoz.

Ezekhez a piacokhoz a hozzáférést gyakran protekcionista gyakorlatok, tisztességtelen verseny és bürokratikus akadályok gátolják meg. Európában a kis- és középvállalkozások teremtik a legtöbb munkahelyet, de sajátos problémákkal kerülnek szembe az export területén. Lehetőségeik korlátozottak, hiszen nem rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyek szükségesek lehetnek a kutatáshoz, az új technológiákhoz és ahhoz, hogy megvessék a lábukat ezeken a piacokon és, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat a fogyasztók igényeihez igazítsák.

A jelentés teljesen jogosan hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az európai, a kormányzati és diplomáciai erőforrások nyújtsanak tartalmas segítséget a KKV-nak. Az Európai Uniónak fokoznia kell logisztikai intézkedéseit és megfelelő támogatást kell nyújtania, amely megkönnyítené ezeknek a vállalkozóknak a harmadik országok piacain való aktív tevékenykedését.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Önhöz hasonlóan, biztos úr, minket is aggaszt a piaci hozzáférés kölcsönös feltételeinek hiánya és az európai termékekkel szemben számos partnerünk által is tapasztalt egyenlőtlen elbánás.

A textiliparban és a ruházati szektorban, példának okáért az EU átlagban 9%-os vámtarifát alkalmaz, ami a világon talán az egyik legalacsonyabb. Másfelől viszont a versenytársak közül sokan, a számos nem tarifális akadály mellett, 30%-ot elérő, vagy akár azt meghaladó vámtarifát szabnak ki.

Így tehát a felemelkedő gazdaságoknak bizonyos mértékig el kell azt is fogadniuk, hogy az engedményekben megmutatkozó kölcsönösség elve arányos fejlettségi szintjükkel és versenyképességükkel az adott szektorban. A szellemi tulajdonjogok védelme és földrajzi árujelzők globális szinten továbbra sem megfelelők, ez pedig semlegesíti az európai ipari és mezőgazdasági termékek hozzáadott értékéből adódó versenyelőnyt.

A nemzetközi szabályozási modellek és szabályok harmonizációja megkönnyíti a külföldi piacokhoz való hozzáférést, de nem szabad engedni, hogy ez rugalmasabbá tegye az európai környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi keretszabályozásokat.

Pont ellenkezőleg: a cél a konvergencia, de felfelé mutató irányba. Különös fontossággal bír az importok rájuk vonatkozó előírások és követelmények szerint történő osztályzása, csakúgy, mint a környezetvédelmi és szociális dömping elleni sikeres módszerek.

Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy az új piaci hozzáférési stratégia középpontjában a kis- és középvállalkozásoknak kell állniuk.

Gratulálok az előadónak és az árnyékelőadónak, csakúgy, mint a biztos úrnak. Képviselőcsoportom üdvözli a Bizottság új piacra jutási stratégiáról szóló kezdeményezését.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr, nekem is meggyőződésem, hogy a Bizottság harmadik országokban működő küldöttségei és piacrajutási munkacsoportjai lényegesen erőteljesebb megbízatást igényelnek. Meglátásom szerint a Bizottságnak újra át kell gondolnia prioritásait a humán erőforrások uniós küldöttségekbe történő elosztását illetően és növelnie kell e küldöttségek létszámát, különös tekintettel azokra, amelyek Kínában, Indiában, Oroszországban és Brazíliában működnek. A tagállamok részéről nagyobb szerepvállalás szükséges a küldöttségek pénzügyi és humán erőforrásaihoz, kereskedelmi érdekeikkel arányban történő hozzájárulásban. Ezenfelül a Bizottságnak és a tagállamoknak javítaniuk kell az európai kereskedelmi kamarákkal és kereskedelmi társulásokkal és harmadik országokban található tagállami ügynökségekkel való együttműködésükön. Ez alapvetően fontos a küldöttségek, diplomáciai küldöttségek és az európai üzleti szövetségek közötti információcsere szempontjából. Mindez a KKV-k számára járna különös haszonnal. Stratégiánk fő célkitűzése azonban a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönössége kell, hogy legyen, ez különösen igaz Kína esetében például, valamint a nemzetközi kereskedelmi jogszabályok szigorúbb érvényesítése, ahelyett, hogy ezt az érvényesítést protekcionizmusnak bélyegeznénk.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Érdekesnek találtam, hogy a biztos úr volt az egyetlen, aki megemlítette a világkereskedelmi tárgyalásokat. Talán most újabb lehetőség adódik, hogy információt szerezzünk azokról a főbb kereskedelmi partnereink piacain nyíló új lehetőségekről, amelyek egy sikeres WTO megállapodás esetén alakulnának ki. Azt is mondta azonban, biztos úr, hogy talán a szabadkereskedelmi megállapodások egy új generációja lesz a siker titka. Ezzel beismeri a vereséget a WTO-t illetően? Esetleg szolgálhatna naprakész információval ezzel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy ez vita lényeges részét képezi.

Megkérhetném továbbá arra is, hogy segítsen tisztán látni bizonyos kérdésekben, konkrétan a WTO mezőgazdasági részének jelenlegi helyzetét illetően? Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az EU további engedményeket kíván tenni az érzékeny termékek behozatali vámtarifáit illetően, valamint, hogy napirenden van egy nagyobb vámkontingens emelés, hiszen ott van annak a kérdése is, hogy milyen eredményeket ért el Ön a WTO-nál a nem mezőgazdasági áruk és szolgáltatások piaci hozzáférésének kérdésében. Véleményem szerint a vita szükségessé teszi, hogy új információt kapjunk erről, már amennyiben tud ilyennel szolgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Felszólalásunk során a vitán belül három kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Először is rettentően fontos, hogy az Európai Unió minden olyan esetben, amikor harmadik országok által alkalmazott tisztességtelen gyakorlatok eredményeként egy tagállam exportérdekei forognak kockán, határozott és félreérthetetlen álláspontot képviseljen. Ebben az összefüggésben, ezt az Európai Unió által elfogadott álláspontot kellene elismerni annak az embargónak az esetében is, amely megakadályozza, hogy a lengyel hús- és mezőgazdasági termékek bejussanak az orosz piacra. Sajnos ezt az Oroszország elleni álláspontot csak egy évvel azután fogadták el, hogy Oroszország elkezdte a lengyel export termékek korlátozását és azt követően, hogy Lengyelország – vétójogával élve – hátráltatta az EU és Oroszország közötti megállapodás előkészületeit.

Másodszor, az Unió piacainak harmadik országokból érkező áruk és szolgáltatások előtti megnyitására a kölcsönösség elvének kell irányadónak lennie. Az Unió egészének tehát figyelemmel kell követnie, hogy a harmadik országok exportőrei beszámítják-e a gyártási költségeikbe azokat a hozzájárulásokat, amelyek országaikban a környezetvédelmi szabványoknak való megfelelést és a munkavállalók társadalombiztosítását fedezik. Amennyiben ezeket a költségeket nem veszik figyelembe, úgy a világ piacain az európai termékek minden alkalommal alulmaradnak majd versenytársaikkal szemben.

Harmadszor pedig nagy óvatossággal kell eljárni, amikor megnyitjuk az Unió piacait a harmadik országokból érkező mezőgazdasági termékek előtt. Ha a piacokat teljesen megnyitjuk, akkor az európai mezőgazdaság számos szektora egyszerűen el fog tűnni, ami veszélyes lehet Európa élelmiszerbiztonságára.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! A nyitott gazdaságok és piacok a mai piacgazdaságnak, a 21. század gazdaságának jellemzői. A globális gazdaságban először van ilyen. Nem minden gazdasági jogalany van abban a helyzetben, hogy megbirkózzon a versennyel, különösen, ha ez a verseny nem minden esetben tisztességes, és azt a nagy és erős vállalatok dominálják.

A nagy- és kisvállalatok is képesek importálni, de a nagyobb cégeknek több lehetőségük van exportjuk fejlesztésére. Ennek az az oka, hogy a piacokra való bejutás a promócióba és a logisztikai rendszer egészének megteremtésébe történő tetemes befektetést igényel. Ezért tehát helyénvalónak tűnik, hogy a KKV-k együttes fellépést szervezzenek az export fejlesztésének érdekében, különösen a promóció szempontjából.

Engedélyezni kell egy bizonyos mértékű támogatást és állami támogatást a vállalatoknak az exporttámogatás, különösen a know-how területén. A WTO szintjén is egy megállapodásra van szükség a KKV-k közötti kereskedelem fejlesztését illetően. Különösen fontos a globális piacon aktív jogalanyokkal kapcsolatos információk hozzáférhetősége. A kereskedelem minőségén javítani kell és prioritást kell adni a piaci hozzáféréshez szükséges egyenlő esélyek megteremtésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr Szeretném megköszönni Önnek és tisztelt képviselőtársaimnak ezt a konstruktív és igen hasznos vitát ezzel a nagyszerű jelentéssel kapcsolatban. Különösen hálás vagyok annak a képviselő úrnak, aki felszólalása során a kulcsfontosságú gazdaságokban található bizottsági küldöttségek személyzeti elosztásának újraértékelését kérte. Én úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszerű javaslat, amelyet habozás nélkül továbbítok képviselőtársaim felé. Mesélhetnék Önöknek arról, hogy például milyen kis létszámmal dolgozik Kínában a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó küldöttség, amely területen Európa szempontjából milliárdokról van szó, szemben azzal, hogy az igen kis összegű fejlesztési támogatással és együttműködéssel milyen nagy létszámú személyzet foglalkozik ugyanebben az országban. Ezt azonban most nem teszem meg, egyszerűen csak elraktározom és továbbítom a javaslatot.

Természetesen nem arról van szó, hogy a világkereskedelmi tárgyalások kárára helyeslem a szabadkereskedelmi megbeszéléseket. Aki ismeri a 2006 novemberében bemutatott globális európai kereskedelmi stratégiát, tudhatja, hogy támogatásom azokkal a mélyreható, átfogó szabadkereskedelmi tárgyalásokkal szemben, amelyek valóban a világkereskedelem teljes összegnek növeléséhez járulnak hozzá, nem pedig annak átirányításához, mindig is része volt megközelítésünknek a WTO tárgyalások dohai fordulója melletti elkötelezettségünk mellett. Biztosíthatom arról tisztelt képviselőtársamat, hogy továbbra is sikerükért, és nem kudarcukért dolgozok. A további elfogadhatatlan vagy helytelen mezőgazdasági engedményekkel kapcsolatos pletykák megalapozatlanok. Tulajdonképpen ilyen indokolatlan engedményekkel kapcsolatos pletykát egyetlen forrásból, az ír miniszterelnöktől hallottam ma az Általános Ügyek Tanácsában. Ezek a pletykák úgy tűnik kizárólag egy viszonylag kis érdekközösségen belül terjednek.

A tény az, hogy a mezőgazdaságot – és a dohai tárgyalások többi területét – illetően óvatosan csak annyit fogunk előre haladni, amennyivel hozzájárulhatunk a világkereskedelmi tárgyalások sikeréhez, de mindennek a végén annak a megbízatásnak a határain belül kell maradnia, amit a 2003-as közös agrárpolitikai reform alapján kaptunk meg.

Való igaz, hogy két új tárgyalási szöveg is van, amelyeket az elmúlt hetekben mutattak be a tárgyalási csoportok elnökei. A mezőgazdaságról szóló szövegben nem értünk egyet mindennel, de nem tartalmaz semmi olyat, amivel ne tudnánk megbirkózni, vagy ami megbízatásunk határain kívül szorítana minket.

A nem mezőgazdasági piaci hozzáférés – ipari termékek – esetében a helyzet, véleményem szerint, nem ilyen kielégítő. Itt az elnök által előadott új szöveg gördülékenyebbé tette tárgyalásokat, ahelyett, hogy stabilabb alapokat teremtett volna. Ezt sajnálattal tapasztaltam, de ez ismét egy olyan dolog, amivel meg kell küzdenünk a tárgyalások során.

Ha nem lennének Schlyter úr hozzászólásai, akkor valószínűleg ezek a viták sem lennének ennyire élvezetesek. Felszólalásai minden esetben erősítik a szabadkereskedelmet illető elkötelezettségemet és hitemet. Felszólalásai biztosítanak arról, hogy valóban jó irányba haladunk. Itt nem arról van szó, hogy szegény kicsi Európai Unió a felemelkedő gazdasági titánokkal harcol, sem pedig arról az agresszív megfélemlítésről, amelyet a Bizottság a kereskedelem területén alkalmaz, ahol érdekeinket konzultálás és figyelmesség nélkül szeretnénk másokra erőltetni.

A tény az, hogy azok közöttünk, akik hisznek a nemzetközi kereskedelemben, azok egyensúlyra és kölcsönösségre, de ugyanakkor a kölcsönös előnyre is törekednek. Amikor mások gazdaságában a nyitottságot keressük, ezt nem csupán azért tesszük, hogy saját szükségleteinket kielégítsük és, hogy saját érdekeinket szolgáljuk. Ezzel hozzájárulunk azoknak a gazdaságoknak a jólétéhez és növekedéséhez, amelyeknek nagyobb fokú nyitottságáért harcolunk.

Természetesen a gazdaságok liberalizációját csak fokozatosan szabad végrehajtani. Ez egy fokozatos folyamat, nem pedig egy nagy durranás vagy hirtelen sokk. Tény az, hogy a felemelkedőben levő gazdaságok jól járnának a nagyobb fokú nyitottsággal. Ez hasznos versenyt jelent, amely stimulálja az innovációt és ösztökéli a termelékenységet ezekben a gazdaságokban, csökkenti a helyi iparba történő bevitel költségeit, alacsonyabb árfekvésű termékeket biztosít a felemelkedő gazdaságok fogyasztói számára, és tőkét, technológiákat, kreativitást és modern irányítási készségeket nyújtana ezeknek a gazdaságoknak.

A tény az, hogy ez a globális gazdaság felé történő nyitás és integráció biztosítja a felemelkedőben levő gazdaságok növekedését és erősödését, hogy ezáltal vállalataik növekedjenek, hogy a gazdaságon belül az olyannyira szükséges munkahelyeket megteremtsék, hogy termékeket és szolgáltatásokat termelhessenek kivitelre, így egyre nagyobb részt biztosítva a nemzetközi kereskedelemből. Más szóval, a nyitás nyitást, a kereskedelem kereskedelmet szül. Jólétünk és lehetőségeink lehetőséget szülnek azoknak, akik ezekben a felemelkedőben levő gazdaságokban élnek és dolgoznak. Más szóval, itt egy kedvező folyamatról van szó és pontosan ez a lényege annak a piacra jutási stratégiának, amelyről a tisztelt előadó ilyen nagyszerű jelentést készített.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy amikor a helyi beszerzésre terelődik a szó, ténylegesen fontos, hogy támogassuk és bátorítsuk a felemelkedőben levő gazdaságok és fejlődő országok helyi beszerzési piacaik ellátására vonatkozó képességét. Amennyiben azonban ezekben a gazdaságokban ez magasabb közbeszerzési árakat jelent, szakszerűtlenséget eredményez, az átláthatóság hiányával, sőt egyes közbeszerzési ügyekben korrupcióval ját, akkor ennek a költségeit ki viseli? Pont azok az ezekben a felemelkedő gazdaságokban és fejlődő országokban található helyi emberek, ugyanazok a helyi munkavállalók és ugyanazok a helyi adófizetők, akik nemigen engedhetik meg maguknak, hogy ezeket a költségeket is viseljék.

Ezért fontos, hogy e felemelkedő gazdaságokban a közbeszerzési politikákba és magatartásba bevezessük a nyitottságot és az átláthatóságot Ez nem egyszerűen a „szegény kis” Európai Unió számára az örömszerzésről és annak kielégítéséről szól.

 
  
MPphoto
 
 

  Ignasi Guardans Cambó, előadó. − Elnök úr! Az előttem szólók nagyjából mindent lefedtek, nem sokat lehet hozzátenni. Először is szeretnék ismét köszönetet mondani azoknak, akik hozzájárulásaikkal, módosításaikkal, sőt akár az egymás közötti informális beszélgetésekkel tartalmasabbá tették ezt a vitát, itt nem csak a mai napra gondolok, hanem a vita kezdete óta eltelt időre is. Mindez egy olyan szöveget eredményezett, amelyben nem csak az előadó, de minden résztvevő munkája is benne van.

A diagnózist illetően a nagy többség egyetértett, és igencsak meglepett a képviselőház zöldjeitől származó egyes megjegyzések hangneme. Érdekes lenne, ha a szóban forgó képviselőtársam elmenne és a helyszínen tekintené meg a szabadkereskedelem eredményeit és következményeit, majd pedig elmenne és elmagyarázná egy középvállalkozásnak, mondjuk Barcelona környékén, ahol én is lakom, hogy ez egy „gyarmati megközelítés”. Rengeteg vállalatot felsorolhatnék, amelyek az exportért küzdenek, úgy, hogy tevékenységeik nagy hányada ezektől az exportoktól függ. Talán elmondhatná a munkásoknak ezekben a gyárakban, hogy amikor az általuk gyártott termékek exportpiaci részesedését igyekszenek növelni, akkor európai gyarmatosítóként viselkednek; mindeközben pedig ha Kína olyan korlátokat vezet be, amelyek meggátolják az általuk gyártott termékek kivitelét, akkor munkahelyük forog kockán.

Itt már nem csupán nagy szavakról beszélünk, hogy nagy európai vállalatok gyarmatosítóként viselkednek, itt egy sokkal valósabb dologról van szó. Mindenkinek joga van úgy leírni a helyzetet, ahogyan szeretné, de meg kell mondanom, hogy igencsak meglepett a jelentés „gyarmatosítóként” történő jellemzése, ezt hazám exportőrei közül sokan szerintem komikusnak találnák.

Ennek ellenére egyértelmű, hogy a diagnózis tekintetében általában egyetértünk, és ahogyan ezt a Bizottság is mondta, mindezt a Tanács indította útjára, a Bizottság követte és ma a Parlament támogatja, és ez természetesen hatalmas felelősséget helyez az Ön vállára, biztos úr, hiszen közös megközelítést alkalmazunk. Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy ez egy dinamikus folyamat, egy új stratégia, ahol valóban vannak új elemek, és ezeket nyomon kell követni. Egy pontot idéznék a jelentésből, amelyet képviselőtársunk is kiemelt és amely Önöknek is nagyon tetszett: „Felszólítjuk a Bizottságot, hogy gondolja át a humán erőforrások alkalmazásának prioritásait, és idővel növelje ezeket az Európai Unió küldöttségei számára elérhető humán erőforrásokat, hogy már a kezdetnél nagyobb létszámú személyzet álljon rendelkezésre, biztosítva a piacrajutási munkacsoportok működésének sikerét.” Ugyanez igaz többek között arra is, amit a KKV-kal kapcsolatban mond a jelentés. Számos új dolog van a jelentésben, és szeretnék sok sikert kívánni végrehajtásukhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra 2008. február 19-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Az európai ipar versenyképességének a Közösségi napirend első pontjának kellene lennie, hiszen ez az egyetlen dolog, amely lehetővé teszi, hogy szaktudást igénylő munkahelyeket teremtsünk; hogy biztosítani tudjuk Európa gazdasági növekedését, hogy garantálhassuk az európai jóléti rendszer túlélését, és hogy biztosítani tudjuk azt, hogy az EU a 21. században is meghatározó kereskedelmi hatalom maradjon.

E versenyképesség fenntartásának biztosítása érdekében tisztességes, méltányos és kölcsönös piacra jutási feltételeket kell megállapítanunk. Az európai piac valójában az egyik legnyitottabb és legversenyképesebb a világon, nagymértékben a szabad versenyhez való jognak köszönhetően, amely garantálja a nyílt és tisztességes kereskedelmet az Európai Unióban.

Ettől függetlenül az Európai Unió előtt továbbra is számos akadály tornyosul a külkereskedelmet illetően, hiszen Európa főbb kereskedelmi partnereinek piacai nem képviselik azt a nyitottságot és átláthatóságot, mint teszi azt a közösségi piac. Sürgős lépésekre van tehát szükség, hogy visszaállítsuk a harmadik országokban – különösen a gazdaságilag felemelkedő országokban – a piaci hozzáférés kölcsönös feltételeit és hogy leküzdjük a korlátozó kereskedelmi gyakorlatokat. Gyors és határozott lépésekre van szükség, annak érdekében, hogy teljes és korlátlan hozzáférést biztosíthassunk KKV-ink számára minden piacon, különös tekintettel a közbeszerzési szektorra.

 

27. A kereskedelmi védelmi eszközök reformja (vita)
MPphoto
 
 

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Bizottság nyilatkozata a kereskedelmi védelmi eszközök reformjáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Örömömre szolgál, hogy ma este két parlamenti témára is reagálhatok. Nagyon örülök, hogy sikerült időben visszaérnem a messzi Kijevből, hogy megtehessem ezt.

Engedjék meg, hogy először is megköszönjem a Parlament meghívását és a lehetőséget, hogy nyilatkozhatok a kereskedelem védelméről. Szeretném megköszönni a Parlament érdeklődését ez iránt az anyag iránt, amit a plenáris ülésen és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ülésein lefolytatott tárgyalások is bizonyítanak.

2006-ban a Bizottság és a Tanács megállapodott Európa kereskedelmi védelmi eszközei felülvizsgálatának szükségességéről. E felülvizsgálat célja az volt, hogy biztosítsa, hogy Európa meg tudja védeni munkavállalóit és vállalkozásait a tisztességtelen kereskedelemmel szemben és, hogy ezek az eszközök továbbra is a lehető leghatékonyabban működjenek, különös tekintettel a globális gazdaságban végbemenő amelyek eredményeként az európai vállalkozások globális ellátási láncokat működtetnek, és amelyben az európai vállalkozások közötti gazdasági érdekek keveréke kétségtelenül egyre bonyolultabbá, nehezebben megítélhetővé és megnevezhetővé válik.

A felülvizsgálatot és a nyilvános konzultációt követően és a bizottsági testület támogatásával, a tisztviselőkkel olyan javaslatcsomagot dolgoztunk ki az EU kereskedelmi védelmi szabályainak kiigazítására, amelyek valós javulást eredményeznének vállalkozások számára a hozzáférhetőség, az átláthatóság, sebesség és egyértelműség terén. Ezek a javaslatok magukban foglalnák például a dokumentumokhoz való jobb hozzáférést, a kisvállalkozások számára nagyobb fokú segítség nyújtását a kereskedelmi védelmi rendszeren és a gyorsabb átmeneti intézkedéseken keresztül.

Ezen kívül szintén javasolnánk az uniós szabályok alkalmazásának két fontos területen, megfelelő iránymutatások elkészítésével történő egyértelművé tételét. Először is azt kell megfontolni, hogy milyen fokú Európán kívüli termelés esetén esik el egy vállalat attól, hogy európai vállalatként kezeljék vizsgálataink és kereskedelmi védelmi értékeléseink alkalmazásában.

Másodsorban pedig azt kell megnézni, hogy milyen megfontolások kerülnének alkalmazásra a közösségi érdek tesztje során, amely lehetővé teszi a számunkra, hogy meghatározzuk az Európai Unió tágabb gazdasági érdekei szempontjából, milyen kereskedelmi védelmi cselekvésre van szükség – és amint már említettem, ez egy olyan dolog, ami egyre komplexebbé és nehezebben elemezhetővé válik, és amelyben a helyzetek talán nem annyira egyértelműek, feketék, vagy fehérek, mint amilyennek a felszínen látszanak, vagy amilyen a kereskedelmi védelmi gépezet klasszikus működése volt a múltban.

A szándék nagy részben mindkét területen a kialakult gyakorlat kodifikálására irányul, ami egyértelműséget és kiszámíthatóságot hozna vállalkozások számára a vitás esetekben való döntéshozatal során, ami az elmúlt néhány év során egyrészt tapasztalható is volt, és másrészt, ami véleményem szerint, számszerűen csak növekedni, nem pedig csökkenni fog az elkövetkező években.

Bármi legyen is az álláspontja a dömpingellenesség tekintetében, ezeken mindenféleképpen hasznos javítani, tisztázni őket és iránymutatásokat készíteni róluk annak érdekében, hogy nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot adjunk azoknak, akik ezeket az eszközöket kívánják használni.

Ha ezen irányvonalak mentén készülnek el a javaslatok, azok mindenféleképpen kiegyenlítettek lennének. Ez középút lenne az érdekelt felek és a tagállamok között. Semmi értelme és előnye annak, hogy megpróbáljuk a kereskedelmi védelmi eszközeink kialakításának és működtetésének súlypontját az Európai Unióban a kereskedelemi védelem tárgyában jelenlévő vélemények sorának egyik vagy másik oldalára tolni. Arra van szükség, hogy egy olyan utat találjuk, amely nagyjából középen található.

Bár vannak néhányan, akik erőfeszítéseinket az egyik vagy másik oldal melletti elköteleződésként értelmezik, ezeket a benyomásokat nyilván olyan emberek alkották, akik nem láthatták előzetes következtetéseinket és javaslatainkat, hiszen ezekben nincsen semmi olyan, ami gyengítené a tisztességtelen kereskedelemmel való megküzdési képességünket, és semmi olyan sem található bennük, ami alapjában változtatná meg kereskedelmi védelmi eszközeink működtetését.

Ugyanakkor a konzultáció során nyilvánvalóan kiderült, hogy ez politikai szempontból érzékeny kérdés, ami továbbra is élénk vita és – meg kell mondjam – némi ellentét tárgya.

Véleményem szerint jelenleg nem kapná meg a kellő támogatást egy olyan csomag, amely a vita különböző álláspontjai között próbál egyensúlyt találni, ezért sokkal jobb volna a konszenzusra építeni, semmint megpróbálni összehangolni a jelenleg össze nem egyeztethető véleményeket arról, hogy mit is kellene pontosítani, és milyen reformnak kellene végbemennie.

Az a politikai környezet, amelyben ez a téma felmerült cseppet sem könnyű. Sokan azt mondják, hogy egy ilyen időpontban, amikor az EU bizonyos partnereire – például Kínára – nyomást gyakorol, hogy tisztességes kereskedelmet folytassanak, akkor nem engedhetjük meg annak a látszatát sem, hogy az EU figyelme lankad a kereskedelmi védelem terén. Nincs ilyen motiváció, vagy szándék, de mindezek ellenére vannak olyanok, akik szerint ebben a pillanatban nem volna bölcs dolog akárcsak kockáztatni ennek a látszatát.

Továbbá a szabályokról tartott tárgyalások a dohai fordulóban, különös tekintettel az elnök szövegére, szintén jelentős ingadozásba taszították a kereskedelmi és fejlesztési indexet (TDI) a szöveg meglepő, és őszintén szólva elfogadhatatlan tartalma miatt. Véleményem szerint nem volt még olyan szöveg az elnöki szövegek történetében, ami ilyen csekély támogatást kapott volna a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaitól.

De mindezek felett, a mi célkitűzésünk a kereskedelmi védelmi eszközök működtetése irányában tanúsított egység megerősítése volt annak érdekében, hogy használhatóbbá tegyük őket, és biztosként nem az én feladatom gyengíteni ezt az egységet.

A valóság azonban úgy fest, hogy a mai napon az az egység, amit látni szerettem volna, nincsen kellő mértékben jelen tagállamaink között. Ez nem azt jelenti, hogy a vita egyik oldala helyes, a másik pedig helytelen, sokkal inkább azt, hogy mindkét oldalnak továbbra is dolgoznia kell azért, hogy nagyobb konszenzus, és őszintén szólva, nagyobb fokú szolidaritás is legyen közöttük ezeknek az eszközöknek a működtetése terén.

Véleményem szerint ezt kellene bátorítani. Továbbra is folytatunk konzultációkat az általunk bevezetett ötletekről és tapasztalatainkra támaszkodva építjük az egyetértést.

A következő megfigyeléssel szeretném befejezni felszólalásomat. Az a nyomás, amit a globális kereskedelmi változások gyakorolnak a kereskedelmi védelmi rendszereinkre nem fognak megszűnni. Nem fognak egyik napról másikra eltűnni; sőt tovább fognak növekedni. A nyomás csak egyre nagyobb lesz. Egyre nehezebben fogjuk tudni működtetni a tradicionális konszenzust és szolidaritást, ez nem lesz könnyebb, és ez még fontosabbá teszi, hogy a Bizottság nagyobb szerepet kapjon az e témában a vállalkozások és tagállamok különböző és egymással versengő érdekei és álláspontjai közötti út megtalálásában.

Meggyőződésem, hogy a jövőbeni esetek egyértelműen meg fogják mutatni, hogy szükség van az egyértelműségre és az olyan típusú iránymutatásokra, mint amilyeneket eredetileg készítettünk. Az a kérdés, amivel ez a felülvizsgálat indult hat hónap múlva, egy év múlva, de két év múlva is aktuális lesz, és meg vagyok győződve róla, hogy a megfelelő időben választ kell majd adni rá.

Közösen kell gazdaságilag és politikailag hiteles válaszokat találnunk, és a Bizottság továbbra is észben fogja ezt tartani jövőbeni munkája során.

 
  
MPphoto
 
 

  Christofer Fjellner, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm Mandelson úr. A legutóbbi felszólalásakor a kereskedelmi védelmi eszközök szükségességéről beszélt. Meggyőződéssel beszélt arról, hogy a globalizáció és a globális beszállítói hálózatok megváltoztatták a kereskedelmi védelmi eszközök előfeltételeit, és ezért, ha továbbra is azt akarjuk, hogy azok hatékonyak legyenek és ha figyelembe kívánjuk venni a Közösség érdekeit, akkor frissíteni kell ezeket az eszközöket. Minden, amit akkor mondott még ma is érvényes. Meg kell reformálnunk ezeket az eszközöket.

Azóta azonban rendkívül nehéz bármilyen reform törekvést elindítani. Az európai vállalatok és tagállamok közötti konfliktusok jelentősek. Ez azonban nem csökkenti a reform szükségességét, sőt. Véleményem szerint az a tény, hogy minden ennyire fertőzött és mindig ugyanazokat a harci állásokat vesszük fel, mindenféleképpen arra utal, hogy változásra van szükségünk. Új megközelítésre van szükségünk az eszközökkel kapcsolatban és egy olyan konszenzusra, amely egységet teremt közöttünk.

Most elhalasztódott a reform és meglehetősen távolinak tűnik. Ezt bizonyosan mások is sajnálják, nem csak én. De semmi értelme arról vitatkozni, hogy ki hibája volt az egész, hogy a tagállamok hibája volt-e, vagy a Bizottság hibája, vagy, hogy melyik tagállam szabotálta a reformot. Az egymásra mutogatás senkinek sem használ.

Hiszen – bár most egy pillanatra megállt a javaslat – az ötleteket nem szabad eltemetni. Nem szabad megfeledkeznünk erről a témáról. Továbbra is vitát kell folytatnunk róla, és arra kell összpontosítanunk, amiben egyetértés van közöttünk. Szerintem sok dologban egyetértünk. Ez az átláthatóságról és nyitottságról szól. És valószínűleg ez a Közösség érdekei védelmének egyértelműbb szabályairól is szól. Talán arról is, hogy miként lehetne modernizálni a közösségi ipar definícióját.

De ez azt feltételezi, hogy életben tartjuk a vitát, és kompromisszumokat kötünk. Remélem, ezt fogjuk tenni itt az Európai Parlamentben. Azt is remélem, hogy a tagállamok és a Bizottság is életben tartják majd ezt a vitát.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm a biztos úrnak beszámolóját és őszinte meglátásait azokkal a dilemmákkal kapcsolatosan, amelyekkel akkor kell szembe néznie, amikor a kollégáival vagy a tagállamokkal beszél az Európai Unió kereskedelmi védelmi mechanizmusainak megreformálásáról. Ez az egyik dolog, és szintén örömmel tölt el, hogy nyíltan vállalja azt, hogy most miért nem tud javaslatokkal előállni, azért, mert jelenleg nagyon nehéz egyetértésre jutni az Európai Unióban arról, hogy milyen úton haladjon tovább.

Egy másik fontos kérdés, amit a biztos úr kiemelt, az az, hogy fontos lenne megtalálni annak a módját, hogy hidat építsünk azok közé az országok közé, amelyeknek fő bevételi forrása a kereskedelem, és azok között, amelyek bevételeiket termelés útján szerzik. Én személy szerint egy kereskedő országból, Hollandiából származom, de nagyon is meg tudom érteni az olyan országok globális kereskedelmével és annak védelmével kapcsolatos aggodalmait, mint például Németország és Franciaország, amelyek széles termelői bázissal rendelkeznek. Nekik saját iparukat is meg kell védeniük. Éppen ezért nagyon fontos lenne megtalálni azt a hidat, és az is nagyon fontos, hogy a biztos kész kifejezett erőfeszítést tenni ennek érdekében.

Úgy gondolom, ez olyan vita, amit nem kerülhetünk el. Nem szabad félnünk e kereskedelmi eszközök reformjának szükségességétől, azért mert gyors változásokkal állunk szemben a nemzetközi gazdaság terén. Akkor viszont mit kell megvitatnunk? Szándékosan használom a „megvitat” szót, hiszen én sem találtam még meg az összes választ. Meg kell vitatnunk a rendszer átláthatóságát, azt, hogy szükség van a nagyobb fokú rugalmasságra, jobban definiálni kell, hogy mit takar az európai társaság, és az Európai Közösség érdekei meghatározásának társadalmi és környezeti szempontjait is meg kell vitatnunk. Ezek azok a kérdések, amelyeket nekünk, a Parlamentnek meg kell vitatnunk, és amelyek kapcsán végkövetkeztetéseket kell levonnunk, amelyeket azután ismét kicserélhetünk a biztos úrral.

Véleményem szerint még nincs itt az ideje annak, akár a saját képviselőcsoportomat nézve, hogy nagyon konkrét javaslatokkal tudjunk előállni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is menjen ez az egész. Én hajlandó vagyok elkezdeni beszélni a reform szükségességéről és utána átgondolni, hogy hogyan azonosíthatjuk azokat a területeket, amelyeken még dolgozni szeretnénk. Ez az én képviselőcsoportomban is egy nagy megbeszélés tárgya lesz, ugyanúgy, ahogyan a Tanácsban és a Bizottságban is. Próbáljuk meg! Egyetértek a biztossal. Tartson hat hónapig, tizenkét hónapig, vagy két évig, legalább indítsuk el a vitát. Nem vehetjük semmibe azt a tényt, hogy változások vannak a világban, beleértve a globális gazdaságot, és azt sem, hogy e változásokra válaszolva a saját kereskedelmi védelmi rendszerünkön is változtatni kell. Ezt a vita egyik fontos kezdőpontjának tartom, és örömmel tölt el, hogy a biztos úr ilyen őszintén nyilatkozott azokról a problémákról, amelyekkel találkozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm biztos úr. Meg kell mondanom, az Önnel folytatott vitákat, mindig nagyon élvezem. Szintén megerősítve érzem álláspontomat, miszerint a tisztességes kereskedelem jobb, mint a szabadkereskedelem és természetes, hogy a gyengébb partnerrel folytatott, szolidaritáson alapuló kereskedelem fontosabb, mint formálisan tisztességes és kölcsönös kereskedelem.

De most menjünk tovább a TDI-re, a kereskedelmi és fejlesztési indexre.

A többivel kapcsolatban pedig lehet, hogy az lenne a legjobb, ha körül néznénk egymás könyvespolcain, és megpróbálnánk megérteni az egész hátterét egy csésze rooibos tea társaságában? Másként meglátogathatjuk azt a szemétdombot, ahol politikai szerepvállalásomat kezdtem, és találkozhatnak az utcagyerekeimmel Brazíliában.

De visszatérve a TDI-re. Mi is az európai társaság? Most elég nehéz meghatározni ezt, és ebből kifolyólag valószínűleg a fogalmat is nehéz lehet alkalmazni. Mely érdek minősül valódi közösségi érdeknek? A fogyasztók? Az önkéntes szervezetek? A kisvállalkozások? A nagyvállalatok? Egyáltalán nem könnyű ezt meghatározni, ami azt jelenti, hogy jelenleg nehézségekbe ütközik az eszközök alkalmazása, kivéve néhány egyértelmű esetet.

Van ennek az egésznek egy olyan vetülete, amely teljes egészében kimaradt, és szerintem nagyon nagy érdeklődésre tartana számot, ha az új javaslatok beterjesztésekor, vissza tudna rájuk térni. Az ökológiai és szociális dömping nem egyenlő a közvetlen dömpinggel? Mi a különbség a között, ha egy cég egy milliárd euró értékben megkerüli a környezetvédelmi rendeleteket és szociális rendelkezéseket, és a között, ha ez a cég egy milliárd euró értékű állami támogatást kap? Érdekes volna, ha tudna tárgyalni a WTO-val, és körül tudná járni, hogy merre lehet továbbmenni ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr! Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy örömmel tölt el az, hogy az Önök által javasolt kereskedelmi védelmi eszközreform kudarcot vallott. Önök a Globális Európa Stratégián keresztül próbálták keresztül vinni a kereskedelemi védelmi eszközök reformját. Még akkor is, ha azt feltételezzük, hogy ez a reform hasznos lett volna, meglehetősen egyértelmű, hogy ott kell megerősítenünk ezeket az eszközöket, ahol hasznukat lehet venni, ahelyett, hogy egy az egyben megszűntetjük őket. Ez az utóbbi volt azonban 2007. novemberi közleményük célja. Kikerülték azt a nagy többséget, amely a meglévő rendszer megtartásával ért egyet, egy csekély létszámú kisebbség támogatásával, amely a rendszer fenntartásával nem ért egyet és annak fokozatos elkoptatását támogatja. Az, ahogyan a reformprojekt lendülete megállt a Bizottság szintjén, jól mutatja, hogy a tagállamok nagy része, és saját kollégái nagy része is úgy gondolta, hogy ezek a javaslatok elfogadhatatlanok, és hogy kifejezetten egy kicsiny, de annál hangosabb lobbinak kedveznek.

Kinek kedvezett volna ez a reform? Nem az európai munkaerőnek, akiknek most azért van veszélyben a munkahelyük, mert nagyvállalatok hasznosítani tudták a gazdaságilag felemelkedő országok által kínált, az Ön által is sokat dicsért komparatív előnyöket. Nem az azokban az országokban dolgozó munkavállalók, akik sokszor elfogadhatatlan munkakörülmények között kénytelenek dolgozni, és biztosan nem az európai vállalkozások – és most vállalkozóként beszélek –, amelyek termelési tevékenységeiket a vonatkozó európai jogszabályoknak megfelelően végzik, és eszükben sincs azzal növelni nyereségüket, hogy kihasználjak a bizonyos harmadik országokban uralkodó, gyenge környezeti és társadalmi normákat.

E javaslatoknak semmi közük a tisztességhez vagy a globális kereskedelmi kapcsolatok illetve a vállalatok közötti igazságossághoz. Valójában a reform fő kedvezményezettei a nagy importőrök lettek volna, amelyeket természetesen rendkívüli módon irritál bármilyen próbálkozás, ami a visszaélésszerű magatartásuk korlátozására irányul. A nagyobb nagykereskedők és forgalmazók is a kedvezményezettek közé tartoztak volna, amelyek elnyomják a fogyasztók érdekeit és inkább igyekezzenek elterelni a figyelmet arról, hogy a fogyasztók szintén munkavállalók, polgárok és adófizetők. Azok lettek volna a reform kedvezményezettei az EU-ban, akiknek egyetlen céljuk a nyereségük növelésére irányul, elfelejtve azt, hogy az Európai Unió elvileg mindenekelőtt a kölcsönös szolidaritás és támogatás miatt volt képes idáig fejlődni.

A kereskedelmi védelmi eszközök jelenlegi rendszere nem tökéletes, de ez működik a legjobban a világ más tájain találhatókhoz képest. Mellesleg ez nem csak az én véleményem, hiszen Önök – a Bizottság – 2006-ban tanulmányt készítettek erről, amelyben ugyanez a megállapítás szerepel. Először meg kell várnunk, hogy mi történik a Kereskedelmi Világszervezetben mielőtt bármilyen új reformot vezetnénk be. Egy ilyen reformnak figyelembe kellene vennie, hogy mit csinálnak a kereskedelmi partnereink, ahelyett, hogy egyoldalúan feladnánk azokat a jogi mechanizmusokat, amelyeket megvédenek bennünket a dömpingtől: mellesleg ezek olyan jogi mechanizmusok, amelyek nemzetközi szinten elfogadott szabályokon alapulnak.

Sajnálattal kell hozzáfűznöm, hogy én nem támogatom a Bizottság magatartását a kereskedelmi védelmi eszközök 2007-es alkalmazását illetően. Számos tagállam és egyéb szereplők is kifogásolták, hogy a Bizottság által javasolt változások azelőtt léptek hatályba, mielőtt a Tanács és Parlament véleményt formálhatott volna róluk. A Kereskedelmi Főigazgatóság, saját hatáskörben, az elmúlt néhány hónapban egyszerűen felfüggesztette az intézményközi együttműködés néhány kialakult elvé. Ennek eredményeként egyetlen egy üggyel sem foglalkoztak. Csak remélni tudom – és arra szeretném kérni Önöket, hogy biztosítsák ezt – hogy a Bizottság és a Parlament közötti együttműködés nem ilyen stílusban folytatódik majd. Továbbá arra szeretném kérni Önöket, hogy a kereskedelmi védelmi eszközök keretrendszeréről szóló javaslataikat terjesszék be a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elé, és folytassanak komoly vitát ezekről, mielőtt hatályba léptetnék azokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Sokan úgy érzik, hogy telítődtek ezzel a témával az elmúlt napokban, hetekben. A bizottságban néhányan majdnem szívinfarktust kaptak, amikor elolvasták az első jelentéstervezetet.

A Bizottság leállított a kezdeményezést, mert láthatóan túl nagy feladatnak bizonyult az Ön számára biztos úr, hogy egy olyan reformjavaslatot állítson elő, amit a többség támogat. A parlamenti igazgatás ki sem látszott a munkából, és a mai vitát a következő értelmetlen cím alatt szerepeltette a napirendben „A Bizottság nyilatkozata – a kereskedelmi védelmi eszközök reformja”, de a felszólalók listáján következő áll: „A fogyasztóvédelmi eszközök reformja”, ami nem sokkal jobb. A nagy nyilvánosságot megnézve, úgy tűnik, hogy a nagyközönség tagjai sem tudtak mit kezdeni kérdéssel, ezért elmentek vacsorázni, vagy szimplán hazamentek. Lehet, hogy valaki, legalább az interneten keresztül figyeli az eseményeket, és remélhetőleg legalább mi, itt az ülésteremben áttekintéssel rendelkezünk majd erről a kérdésről.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a Bizottság nem volt képes olyan reformjavaslattal előállni, amelyet a Tanács, vagy a Parlament többsége támogatna. Ez minden bizonnyal nem a legjobb időpont egy ilyen típusú reformhoz, de senki sem várta, hogy ilyen szánalmas kudarcot vall majd ez a reform.

Mi a fontos most? Először is, tájékoztatni fogja-e a Bizottság a Parlamentet a megfelelő időben, ha ismét foglalkozni kíván ezzel a reformmal, és be fog-e minket vonni annak minden fázisába? Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket a Lisszaboni Szerződés szerinti együttdöntési jogokra.

Másodszor pedig várható-e, hogy most egy rejtett, a Tanács és a Parlament háta mögötti, ezek döntése nélküli döntés születik? Vagy valóban megpróbálja majd biztos úr – ahogyan azt az imént is mondta – helyreállítani a bizalmat? A kereskedelmi védelmi eszközöket a jelenleg érvényes szabályok és gyakorlat szerint kell alkalmazni.

Harmadszor pedig mi az oka a jelenlegi személyzeti változásoknak az érintett osztályon? Figyelemmel fogjuk kísérni a Bizottság és a Kereskedelmi Főigazgatóság magatartását a következő hetek során.

 
  
MPphoto
 
 

  Erika Mann (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Valóban nem könnyű az Önök feladata. Az egyik legnehezebb portfolióval van dolguk. A kereskedelem/külkereskedelem területe teljesen ismeretlen, új kihívásokkal szembesül. Már évek óta beszélünk a globalizációról, de véleményem szerint, csak most kezdjük igazán megérteni, hogy mit is jelent.

Híres berlini beszédében a Churchill-előadás során azt mondta, hogy Európának új kihívásokkal kell szembenéznie, és hogy a háború vége óta azért változtak meg a kihívások, mert viszonyítási pont ma már nem Berlin, vagy Párizs, hanem Mumbai, Sanghaj és a felemelkedő gazdaságok más városai. Osztjuk nézeteit ebben a kérdésben. Teljesen igaza van. Mi is látjuk ezt. Mi is látjuk azokat a kihívásokat, amelyekkel az Európai Unió ebben az új nemzetközi és globális környezetben szembetalálja magát. Kína valóságos. Kína nem csak egy mítosz, vagy egy kép; Kína mindannyiunk számára valósággá vált, és a változás szimbólumává nőtt ki magát. A kérdés az, hogy milyen következtetésekre jutunk? Az ön konklúziója az, hogy változtatnunk kell az eszközökön. Ön arra a következtetésre jutott, hogy a kereskedelmi védelmi eszközök megfelelő kiigazítása, vagy más terület megváltoztatása útján kell szembenéznünk ezekkel a kihívásokkal.

Az én képviselőcsoportom nem találta meggyőző választ, de ennél jóval több kétségünk van. Ahogyan azt Ön is hallhatja, ezeket e Ház is magáénak vallja. Kétségeink vannak, mert ezek a kereskedelmi védelmi eszközök már bizonyítottak. A védelmi eszközök rendelkeznek bizonyos rugalmassággal. Különbözőféleképpen lehet értelmezni őket. Figyelembe tudják venni a különböző iparági érdekeket, és különbözőféleképpen értelmezhetik a közösségi érdekeket. A tesztet sokféleképpen lehet alkalmazni, és nem, természetesen nem mindig tökéletes.

Mellesleg tisztában vagyok azzal, hogy Ön nem sok hibát vétett eddig. Én személy szerint két olyan pontot is meg tudok említeni, ahol helytelen volt az értékelés, de szerintem nem lesz másképp az új eszközök esetében sem. Merre is tartunk akkor? Azt mondta, hogy ezen az úton szeretne továbbhaladni, és szeretné folytatni a konzultációkat. Még nem zárta le az aktát teljesen. Hová vezet akkor ez az út? Mi is a célja ezeknek a konzultációknak? Szeretné ezzel a Házzal és a felelős bizottsággal megtartani ezeket a konzultációkat? Ez három olyan kérdés, amelyek kollégáim kérdéseiből adódnak. Nagyon hálás lennék, ha tudna némi tájékoztatással szolgálni, tekintve, hogy naponta kapok emaileket a témával kapcsolatban. Az Ön Főigazgatóságán folyó változások értelmezhetők-e utalásként arra, hogy a közeljövőben megjelenő közleményére tekintettel vetette bele magát az átszervezésbe? Erre utalnak a főigazgatóságán folyó szakmai változások? A kereskedelmi védelmi eszközök 2007-es alkalmazásának elmaradása jelzésként is értelmezhető-e vagy pusztán véletlen egybeesésről van szó és más tényezők is közrejátszanak esetleg?

 
  
MPphoto
 
 

  Tokia Saïfi (PPE-DE).(FR) Elnök úr! A Bizottság a kereskedelmi védelmi eszközök reformprojektjének elhalasztásáról döntött, és biztos úr, én üdvözlöm ezt a bölcs döntést, mert így tovább tudunk harcolni a tisztességtelen verseny ellen. Ezek az eszközök valóban a nemzetközi kereskedelmi rendszer szerves részét képezik, hiszen biztosítják, hogy a vállalatok, pontosabban a dömping legnagyobb áldozatának számító KKV-k stabil és tisztességes versenykörnyezetben működhessenek tovább, ami másik oldalról az egészséges gazdaság záloga.

Éppen ezért szeretném megismételni, amit Verheugen úr a múlt héten Milánóban, a textíliákról tartott konferencián mondott: „A kereskedelemi védelmi eszközök iparágaink versenyképessége számára kedvezőek, és semmilyen körülmények között sem tekinthetők a protekcionizmus eszközeinek.” Én úgy gondolom, hogy ez mindent elmond. Ezek az eszközök nem azt a célt szolgálják, hogy leplezetten megvédjék a közösségi ipart a nemzetközi kereskedelem szabad mozgásától, hanem céljuk a versenyképesség javítása a normális versenyfeltételek szükség szerinti helyreállításával.

Ebből kifolyólag nem ezen eszközök végrehajtásának gyengítésével leszünk képesek jobban hozzáigazítani az Európai Unió kereskedelmi politikáját a változó globális gazdasághoz. Valójában ennek az ellentéte igaz, hiszen a gyártók érdekei felhígultak volna és a tervezett intézkedések megtétele közvetett ösztönző hatással lehetett volna az ipari áttelepülésre és a kutatási és innovációs központjaink áttelepülésére is.

Európának a mai globalizálódott világban a védelmező szerepét kell gyakorolnia. Ha versenyképesek kívánunk maradni, akkor nem szabad meggyengíteni védelmünket a partnereinkkel folytatott tevékenységek során, hanem tiszteletben kell tartanunk a tisztességes és igazságos nemzetközi kereskedelem szabályait.

 
  
MPphoto
 
 

  Kader Arif (PSE).(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amit az imént hallhattunk, jól mutatja, hogy a javaslatuk legalább is vitatható. A kezdet kezdetekor azonban még vita sem volt. A Bizottság egy független tanulmányt és nyilvános konzultációt indított, és ezek megállapították, hogy széles körű konszenzus alakult ki a jelenlegi rendszer hatékonysága és stabilitása tekintetében. A különböző felek által kért javítások csupán a nagyobb fokú átláthatóságra, gyorsaságra és a KKV-k jobb hozzáférésére irányultak.

Ezzel szemben a valóságot mintegy eltakarva, a Bizottság egy olyan reformot indított útjára, amelyre az egyik legnagyobb általános ellenállást kiváltó reformjavaslatként fog emlékezni a történelem. A szakszervezetek csakúgy, mint a vállalkozások és a Tanács legtöbb tagja tiltakozásukat fejezték ki egy olyan tervvel szemben, amely az Unió tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védekezési képességét veszélyezteti.

A Bizottság visszavonta javaslatát, aminek én nagyon örülök. A javaslatban megjelenő megközelítés valójában veszélyes, és elültette megosztottság csiráját. Érdemes kiemelni, hogy a Bizottság szerepe a tagállamok közötti szolidaritás biztosítása és a különböző érdekek tiszteletben tartása lenne, nem pedig a fogyasztók munkavállalók elleni kijátszásával, vagy az importőrök termelők elleni kijátszásával való megosztottság generálása. Biztos úr, hadd emlékeztessem arra, hogy egy reformprojekthez két dologra van elsősorban szükség: figyelembe kell vennie a saját vizsgálatainak ajánlásait és eredményeit és előzetesen tájékoztatnia kell e Ház képviselőit arról az irányról, amelybe a javaslat tart, különösen a vitatottabb szempontok tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisa Ferreira (PSE).(PT) Elnök úr, biztos úr! Egy percben csupán gratulálni tudok Mandelson úrnak, hogy úgy döntött nem kívánja folytatni a kereskedelmi védelmi eszközök felülvizsgálatát.

Képzeljük el, hogy egy tomboló folyami területen számos gát található. A beeresztő zsilipeket a közös szabályoknak megfelelően működtetik. Elfogadható dolog úgy dönteni, hogy változtatunk az egyik gáton, anélkül a többiek is ezt tennék, csak azért, mert vannak néhányan, akik úgy gondolják, hogy az ő otthonaikat nem fogja elárasztani az idei télen. Európának nem erre van szüksége, és a Bizottság jól tette, hogy észlelte e Ház, a szakszervezetek, az európai ipar, és a legtöbb tagállam egyértelmű üzenetét.

A szabadkereskedelem nem fog életben maradni, ha a szabályait megszegik. Ezeket a szabályokat azonban korszerűsíteni kell, és magukban kell foglalniuk az egyetemes értékeket, mint például a tisztességes munkahelyek, a környezet, az éghajlat és közegészség védelme. Ebben a tekintetben, de kizárólag ebben, Európának fel kell használnia politikai és kereskedelmi súlyát a világ termelőivel kötött kétoldalú megállapodásaiban. Kizárólag kölcsönös lépésekkel, valamint egyetemes és korszerű szabályokkal segítheti a kereskedelem nemcsak az Európán kívül élők életkörülményeinek javulását, a világban általában, hanem azoknak az európai munkavállalóknak és vállalkozóknak a túlélési esélyeit, és életkörülményeit is javíthatja, akik továbbra is szeretnének termelni és exportálni Európából.

Ez az elvárás az Európát a világ színpadán képviselő Bizottsággal szemben. Gratulálok Mandelson úr!

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, biztos úr! Mandelson úr örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy két vitán is jelen lehetett, és én is örülök, mert szeretném kérni, hogy pontosítson egy-két dolgot a WTO-val kapcsolatban adott, nagyon hasznos válaszában, és köszönöm válaszának részletességét.

Azt sugallja, hogy a mezőgazdaság területén történő túlzott előrehaladásról szóló szóbeszédek egy nagyon kicsi érdekközösségből erednek; azt szeretném mondani, hogy ők (feltételezem az ír gazdálkodókról és mezőgazdasági vállalkozókról van szó) általában nagyon tájékozottak, és tulajdonképpen azt szeretném itt éjfél előtt tisztázni, hogy nincs igazuk – legalábbis remélem, hogy nincs igazuk – és a tények Önt igazolják. Továbbá megjegyzendőnek tartom a WTO nem mezőgazdasági oldaláról tett észrevételét is. Ön sajnálatát fejezte ki az ott található szöveggel kapcsolatban is.

Az Ön WTO-ról és a szabadkereskedelmi megállapodásokról tett észrevételei kapcsán a kérdésem a következő: most kevésbe magabiztos mint eddig bármikor azzal kapcsolatosan, hogy megállapodásra fog tudni jutni a WTO-val? Lehet, hogy túl egyenes ez a kérdés, de hasznos volna, ha választ kapnék rá.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – Elnök úr! Dilemmával állunk szemben az általunk elfogadott szabadkereskedelem és a megsértett tisztességes kereskedelem között. Ha nem teljesül a tisztességesség, akkor legalább ideiglenesen meg kell védenünk azokat, akik jogosan viselkednek.

Szeretném ismertetni a lengyel kormány álláspontját, amely jelenleg nem támogatja a reformot, amely azt mondja, hogy a Caspary-jelentésben megemlítésre került, hogy elég az, ami a van. Miért van ez így? Az a feltételezés, hogy néhány országnak kínai székhelyű vállalatai vannak, például. És a védelem azt jelentené, hogy ezeket részesítenék előnyben Európa más országainak vállalataival szemben, tehát ez nem tisztességes. Véleményem szerint a textilipari szabadkereskedelem kapcsán már leszűrhettük a tanúságot 2005-ben, és úgy gondolom, hogy most az új reformot nagyon bölcsen kellene megközelíteni. Remélem, hogy a biztos úr mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő módon tegye meg mindezt.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! A kereskedelem léptéke a gazdasági fejlettség egyik mutatója. A magas exportarány a fejlett gazdaságok egyik tulajdonsága, de ez egy kétirányú utca, vagyis az importnak a másik irányban kell áramolnia. Ha az áramlás nagy részben egyirányú, az kiegyensúlyozatlansághoz, a partnerség hiányához, és fejlettségi szintkülönbséghez vezet. Éppen ezért kell létrehozni bizonyos elveket a megfelelő minőségi szabványok és szabályok meghatározása érdekében, a stabilitás és partnerség megteremtése érdekében a kereskedelem területén.

Túl gyakran fordul elő az, hogy kölcsönös szolidaritásról és egyenlőségről beszélnünk, amikor valójában saját nemzeti érdekeinket próbáljuk megvédeni a közös érdekek kárára. Túl gyakran fordul elő, hogy az export fejlesztését és bizonyos országokba történő befektetési lehetőségeket próbáljuk előmozdítani anélkül, hogy ellenőriznénk, tiszteletben tartják-e ezek az országok a demokratikus elveket és az emberi jogokat, nem beszélve a környezetvédelmi követelményekkel, bérszintekkel és szociális védelemmel kapcsolatos helyzetet. A kereskedelmi védelmi eszközöknek biztosítaniuk kell az igazságosságot és az esélyegyenlőséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). (NL) Elnök úr! Mandelson biztos úr, köszönöm őszinte magyarázatát arról, hogy miért nem tudott sikerrel járni. Miközben néhány képviselőtársamat hallgattam, úgy hallottam, hogy örömükre szolgál, hogy nem járt sikerrel a kereskedelmi védelmi eszközök reformja terén, és szerintem ennek az az oka, hogy attól félnek, hogy meg akarja szűntetni őket. Szerintem nem ezt mondta, de nem lenne sokkal tisztességesebb azt mondani, hogy talán túl ambiciózus volt, és túl messzire akart menni a reformokkal? Most különösen az iparosodott országok és a kereskedelmi érdekek egyensúlyára gondolok.

Ennek sikertelensége miatt most nem fogunk tudni végrehajtani egy sor szükséges és széles körben támogatott változtatást a kis- és középvállalkozások hozzáférése terén. Sőt, az átláthatósággal, a dokumentumok hozzáférhetőségével és a gyorsasággal kapcsolatos, széles körben támogatott, szükséges változások sem fognak sajnos napirendre kerülni az elkövetkezendő két évben. Meg tudjuk találni annak módját, hogy napirendre kerüljenek ezek a változások, és annak, hogy valamikor rendesen megvitassuk a nagy horderejű javaslatokat?

 
  
MPphoto
 
 

  Kader Arif (PSE).(FR) Elnök úr, biztos úr! Ha egy olyan új reformprojektről van szó, ami közelít az eredeti verzióhoz, akkor hogyan lesz képes a WTO előtt megvédeni egy olyan politikát, amely akkor bünteti dömpinget, ha külföldi vállalatok követik el, de elfogadja, ha az az európai vállalkozásoknak érdekében áll? A probléma nem az, hogy tudjuk, hogy ki állítja elő az Európába érkező árukat, hanem az, hogy tisztességes, és igazságos körülmények között exportálják-e ezeket az árukat. Nem fogadhatjuk el azt, hogy egy magát európainak valló, dömpinget gyakorló vállalatot pusztán azért ne lehessen felelősségre vonni, mert az az Ön új definíciója szerint európai vállalat.

Sőt, mi több, tekintve, hogy ez egy sokoldalú vita lesz, miért is ne álmodjunk még ennél is nagyobbat, és vegyük bele a kereskedelemi védelmi eszközök hatálya alá szociális és környezeti dömpinget? Európa hasznára lenne, és jót tenne a hitelének is, ha ennek a kampánynak az élcsapatában lehetne.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisa Ferreira (PSE).(PT) Tisztelt biztos úr! Az előbbiekben Önhöz intézett kérdéshez, vagy észrevételhez kapcsolódóan hozzá kell tennem, hogy Európa szempontjából a textilekkel és lábbelikkel kapcsolatban lefolytatott ügyek, különösen a hazámban olyan változásokhoz vezettek, amelyek megakadályozták a munkanélküliség kialakulását. Ugyanakkor ezt semmiféleképpen sem lehet protekcionista típusú lépésnek mondani, és az érintett vállalatok elköltöztek, és Európán kívülre helyezték át gyáraikat és most Európán kívül és azon belül is munkahelyeket teremtenek. Éppen ezért volt ez egy érdekes lépés.

Ettől függetlenül azonban úgy tűnik, hogy 2007-ben a Bizottság egyetlen egy új ügyet sem kezdeményezett.

Ezért a következőt szeretném kérdezni Öntől: Az volt-e a Bizottság szándéka azzal, hogy egyetlen egy új ügyet sem kezdeményezett (nem portugál ügyet, hanem más országokból) és, azzal, hogy nem kezdeményezett egyetlen egy dömpingellenes vagy támogatásellenes vizsgálatot sem, hogy megvárja a felülvizsgálati folyamatról szóló döntést, vagy az volt a szándéka mindezzel, hogy félretegye azokat az ügyeket, amelyeket már elkezdett vizsgálni? Ez lenne a kérdésem Önhöz.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Attól félek nem teljesen értettem az előző kérdést. Csak az utolsó foszlányt hallottam, ami azt látszott sugallani, hogy felfüggesztettük a kereskedelmi védelmi eszközök működtetését, és nem kezdeményeztünk vagy folytattunk le ügyeket.

Nem teljesen értem a kérdés alapfelvetését, mert ha megnézik a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapját, ott minden a most induló, a most vizsgálati fázisban lévő ügyekkel és a rendes módon előterjesztésre kerülő javaslatokkal kapcsolatos információ beszerezhető.

Nem panaszkodom, hogy túlzott ambícióval vádolnak meg – ez az én hivatásom egyik mércéje, és annak is, ahogyan én a munkámhoz állok. Ha egy biztosból hiányzik az ambíció, akkor véleményem szerint nagyon alacsony standardok szerint lehetne őt megítélni. Én azonban nem rendelkezem a kellő mennyiségű ambícióval ahhoz, hogy egyetlen mozdulattal elfogadjam és támogassam barátom, Schlyter úr javaslatát arra nézve, hogy a termelési dömping alacsony költségeivel szemben az én sikeretlen próbálkozásom a kereskedelmi védelmi eszközök reformjának konszenzussal történő elfogadásáról térjünk át a bio- és ökodömpingre. Véleményem szerint először még az előbbire kell összpontosítanunk, mielőtt a másikra rátérnénk a másikra, de remélem, hogy ezt részemről nem az ambíció hiányaként, hanem inkább a realizmusként fogja értelmezni.

Caspary úr azt sugalmazta, hogy csalódott volt amiatt, hogy nem terjesztettek elő javaslatokat. Meg tudom érteni a csalódottságát, de tényleg nem vagyok biztos abban, hogy ez a Parlament jobban képes lett volna egy egyszerű konszenzuális álláspontra jutni arról, hogy melyik reformot hajtsuk végre, mint amire a tagállamok tudtak jutni.

Arif úr azt mondta, hogy engem az motivál, hogy kijátsszam egymás ellen a fogyasztókat és munkavállalókat és az importőröket a termelők ellen. Én senkit sem játszok ki senki ellen – itt csupán arról van szó, hogy a valóságban az embereknek különböző érdekei, nézetei és szükségletei vannak. Attól tartok, még nem jött el az idealisztikus szocialista állam ideje, ahol mindenkinek ugyanaz a véleménye, ugyanazok a szükségletei, és érdekei is. Attól tartok, hogy a valóságban kell megtalálnunk a helyünket, és megtalálni az utat ezek között az érdekek és szükségletek között, és a végén, az e politikák előmozdítására irányuló erőfeszítéseink folyományaként el kell jutnunk egy tisztességes és igazságos végeredményhez.

Úgy éreztem, hogy Mann asszony realisztikusan értelmezte az e politikai területen mutatkozó dilemmákat. Nem arról van szó, hogy kifejezetten a rugalmasságot kerestem volna. Én ezt a felülvizsgálatot úgy közelítettem meg, hogy egy sor olyan kereskedelmi védelmi eszközhöz akartam eljutni, amelyek alapvetően nem tértek volna el azoktól, amelyekkel ma rendelkezünk, hanem abban a keretrendszerben tudnak tovább működni, amelyet egyértelműen értünk és amelyek a különböző, a 21. század globális gazdaságában jelentkező, egyre különbözőbb feltételek között kereskedő vállalkozásokra gyakorolt hatásukat tekintve egyértelműen kiszámíthatóak. És ezért nem kérek elnézést senkitől.

Végezetül pedig azt szeretném mondani, Markov úrnak válaszolva: igen, valószínűleg jól foglaljuk össze dolgokat azzal, ha megállapítjuk, hogy a jelenlegi kereskedelmi védelmi rendszer nem a lehető legjobb, de ez van. Véleményem szerint ez tisztességesen leírja a rendszert.

Az általam feltett és megválaszolásra váró kérdés nem az volt, hogy a rendszerünk a legjobb-e – valószínűleg nem, de mindezek ellenére ez a rendszerünk, és ésszerűen működik. Azt kellett kérdezzem, vajon a jövőben is így fog maradni, ahogy most? Egyre ellentmondóbbá és vitatottabbá fog válni a jövőben az európai vállalkozások körében? Igazodni fog-e a növekvő számú, egyre inkább nemzetközivé váló, európai vállalkozások változó termelési és ellátási láncaihoz? Én ezeket a kérdéseket tettem fel. Ezekre a kérdésekre még nem kaptam kielégítő választ, de a válaszokat véleményem szerint meg kell találni, és továbbra is keresnünk kell őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vitát berekesztem.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. A kereskedelmi védelmi eszközök felülvizsgálatára tíz évvel ezelőtt került sor. Korszerűsíteni kell őket annak biztosítása érdekében, hogy relevanciával bírjanak abban a globális kereskedelmi környezetben, amelyben az EU működik.

A szabad piacok mindenki számára hasznosak és célként kell megjelenniük, de az is igaz, hogy szükségünk van a kereskedelmi védelmi cselekvésre, hogy védve legyünk a tisztességtelen kereskedelemmel szemben. Azonban ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy mi is a tisztességtelen kereskedelem, a szélesebb értelemben vett közösségi érdekeket kell megnéznünk, szélesebb körben kell körülnéznünk, mint azt a jelenlegi szabályok engedik, és meg kell akadályoznunk, hogy olyan európai országok szenvedjenek kárt, amelyek globális ellátási láncokat hoztak létre. Továbbá biztosítanunk kell, hogy több millió fogyasztó érdekeit elővigyázatosan tegyük a mérlegre néhány gyártó sokszor szűk érdekeivel szemben.

Remélem, hogy a Bizottság hamarosan megfelelőnek fogja találni a politikai környezetet arra, hogy ismét tárgyaljunk a kereskedelmi védelmi eszközök reformjáról szóló javaslatokról.

 

28. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

29. Az ülésnap berekesztése
  

(Az ülést 23.10-kor berekesztik.)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat