Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 19., Kedd - Strasbourg

5. Akkreditációs és piacfelügyeleti előírások a termékek forgalmazása tekintetében - A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszere - Egyes nemzeti műszaki szabályoknak, valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazása - a fogyasztási cikkek biztonsági megjelölése (vita)

  Elnök. – (FR) A következő napirendi pont az alábbi jelentésekkel foglalkozó együttes vita:

– André Brie jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, az Európai Parlament és a Tanács által a termékek forgalmazása tekintetében alkalmazandó akkreditációs és piacfelügyeleti előírások szabályozásáról szóló javaslatáról (COM(2007)0037 – C6-0068/2007 – 2007/0029(COD)) (A6-0491/2007),

– Christel Schaldemose jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, az Európai Parlament és a Tanács által a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszerével kapcsolatos határozati javaslatáról (2007)0053 – C6-0067/2007 – 2007/0030(COD)) (A6-0490/2007)

– Alexander Stubb jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, az Európai Parlament és a Tanács által egyes nemzeti műszaki szabályoknak, a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazásának szabályozásáról szóló javaslatáról és a  3052/95/EK határozat visszavonásáról (COM(2007)0036 – C6-0065/2007 – 2007/0028(COD)) (A6-0489/2007),

Valamint a következő szóbeli választ igénylő kérdések:

– Arlene McCarthy szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottsághoz a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében a fogyasztási cikkek biztonsági jelölésével összefüggésben (O-0009/2008 – B6-0009/2008).

  André Brie, előadó. − (DE) Elnök asszony, biztos úr, az elnökség képviselői, hölgyeim és uraim! Az akkreditációról és piacfelügyeletről szóló rendelet témája és jogi összetettsége bonyolult, és valamennyi megjelenési formájában egy nagyon száraz, és alapvetően műszaki okmányt sejtet. Nem lehet azonban kétségünk, hogy mindez igen nagy politikai jelentőséggel bír a fogyasztók, valamint az európai gazdaság egésze számára. A problémák, amelyek a Bizottságot javaslata megfogalmazására késztették, és amelyek a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban a viták során elfogadott számtalan módosítási javaslatnak és határozatnak az alapját képezik, mindenki számára nyilvánvalók. Megjegyzéseimet három konkrét témára szűkítem.

Először is, az akkreditáció európai szintű szabályozására mindmáig nem került sor, noha magát az akkreditációt a legtöbb tagállam érvényesíti, és az jelentős mértékben befolyásolja a piacfelügyeleti hatóságok teljesítményét. Tekintve az uniós belső piacot és az áruk szabad áramlását, rendkívül fontos a fogyasztók számára, hogy a piacfelügyeleti hatóságok működésének minőségében és hatékonyságában megmutatkozó egyértelmű különbségeket, az akkreditációs testületeket szabályozó európai szabályok révén a magasabb szinthez közelítve, kiegyenlítsük. Ennek érdekében az Európai Parlament túlment a Bizottság javaslatán annak érdekében, hogy ezekre a testületekre, és a tagállamokra nézve határozottan szigorúbb kötelezettségeket fogadjunk el. A rendelet egyértelműen megtiltja az akkreditációs testületek kereskedelmi jellegűvé alakítását, megfogalmazza, hogy azoknak non-profit alapon kell működniük, és nem versenghetnek más testületekkel. A rendelet szentesíti függetlenségüket, és közszolgálati hatóság jellegüket.

Másodszor, noha a fogyasztók és a környezet biztonságát és védelmét számos európai irányelv, és más, kötelező érvényű norma is szabályozza, az amerikai játékgyártó cég, a Martell tavalyi esete, de nemcsak az az ügy, igazolta, hogy a jelenlegi gyakorlat számos esetben nem kielégítő, sőt, éles eltérések mutatkoznak a szabályoknak az európai határokon való érvényesítésekor, az európai piacon belül, és a felügyelet néhány esetben nem kielégítő. Nyilvánvaló, hogy szükség van az olyan irányelvek módosítására és erősítésére, mint amilyen a játékok biztonságával foglalkozó irányelv is. A Bizottságnak a szabályozási javaslatának legfőbb célja, azonban a piacfelügyeleti rendszer javítása, erősítése és összehangolása volt. Az Európai Parlament azonban nemcsak osztotta ezt az álláspontot, de annak bizonyos elemeit tovább is fejlesztette. Jelentősen kiegészítette és szorosabbra fonta a tagállamok és a felügyeleti hatóságok kötelezettségeit, beleértve ebbe a vámhatóságokkal való együttműködés kötelmét is. Megítélésünk szerint, ez magában foglalja a hatóságok szigorú nyilvánossága hozatali kötelezettségét, továbbá az információkhoz való hozzáférés szabadságára vonatkozó rendelkezések érvényesítését is. Örömmel látom, hogy a Tanács és a Bizottság reagált a Parlament ezen aggodalmára.

Harmadszor, magam azt hiszem, hogy a Parlament által, és általunk is elért legnagyobb siker az, hogy a szabályozás hatálya alá vontuk a fogyasztási cikkeket is. E rendelet, amelynek előnye szigorúan kötelező érvényében rejlik, összekapcsolható az általános termékbiztonságról szóló irányelvvel, amely magában foglalja az igen részletes fogyasztóvédelmi intézkedéseket. Igaz, utóbbiak mérsékelten kötelező érvényűek. Ez bizonyult, mind jogi, mind technikai elemeit illetően a Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott vitánk legkényesebb területének. A sikeres kimenetel, kétségkívül annak a ténynek volt köszönhető, hogy noha a három intézmény eltérő megközelítést szorgalmazott, egyetértés mutatkozott köztük a fogyasztók magasabb szintű védelmének és a piacfelügyelet erőteljesebb hatékonyságának kérdésében. Emiatt is szeretném köszönetemet kifejezni Kuneva és Verheugen biztosoknak, a bizottsági munkatársaknak, a német és portugál, és különösen a szlovén elnökséget képviselő tárgyaló partnereinknek alapos, konstruktív és megfontolt együttműködésükért. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet néhai Michel Ayralnak, aki az együttműködés jelentős részének szervezésében vállalt szerepet, és akinek közelmúltbeli halála így különösen súlyos veszteséget jelent mindannyiunk számára. Csak megerősíteni tudom az elnökség azon véleményét, hogy aligha érhettük volna el a felmutatható végeredményt a három legutóbbi elnökség munkatársain is átívelő együttműködés nélkül.

Ez a rendelet jelentősen erősíti a fogyasztók egészségének és biztonságának, illetve a környezet-, valamint a termékminőség védelmének jogalapját. Most már a tagállamokon és a Bizottságon múlik, hogy élve a rendelet által nyújtott lehetőséggel, érzékelhető javulást érjenek el a fogyasztók érdekében. Hadd fejezzem ki külön is köszönetemet az árnyék-előadóknak, Christel Schaldemose-nak és Alexander Stubbnak, példamutató együttműködésükért e csomag elkészítése folyamatában.

  Christel Schaldemose, előadó. − (DA) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hivatalban levő elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném én is köszönetemet kifejezni azért a fantasztikus együttműködésért, amelyet e csomag munkálatai során tapasztalhattunk. E munka, sok vonatkozásban igen izgalmas volt. Amint az árnyék-előadók tudják, parlamenti képviselőségem során ez volt az első általam készített jelentés, és e munka kiváló tanulási lehetőségnek bizonyult. Egyben kihívást is jelentett egyszerre három jelentésen dolgozni, és más előadókkal is együttműködni. Izgalmas volt!

Az, hogy egyidejűleg, bizonyos területeken egymást átfedő három jelentéssel foglalkoztunk, végül is hasznosnak bizonyult munkánk szempontjából, hiszen most egy koherens, a belső piacot erősítő szabályozás áll majd rendelkezésünkre. Komoly vita folyik a szabályozás erősítéséről, és noha a Bizottság tárgyalásaink során néha vakarta fejét, mégis merem azt állítani, hogy munkánk a sikeres előrelépésre szolgáltat jó példát. Mind hatékonyan együttműködtünk, és jó eredményt értünk el. Másrészt, igen sok találkozónk is volt annak érdekében, hogy idáig eljussunk.

Szeretnék három elemet kiemelni, amelyért a Parlament részéről síkra szálltunk a termékek forgalomba hozatalának keretei meghatározásakor. Három tényezőt, amelyen átrágtuk magunkat, és amelyek jelentős mértékben lehetővé teszik számunkra az elért kompromisszumok támogatását, és elégedettségünket e kompromisszumokkal. Elsőként is, úgy vélem, hogy nagy győzelem a fogyasztók számára, hogy az ellátási folyamat minden szakaszára vonatkozóan szigorítottuk a követelményeket a vállalkozások számára. Mindenki, aki az adott termékkel kapcsolatba kerül, felelősséget visel annak biztosításáért, hogy a termék biztonságos és megfelel az EU előírásainak. Ez egyformán alkalmazandó a kínai termelőre, a kölni importőrre, vagy a koppenhágai forgalmazóra. Ez, meglehetős egyértelműséggel, úgy is felfogható, hogy a jövőben egy importőr nem hivatkozhat arra, hogy nem felelős egy behozott termék veszélyes voltáért, vagy azért, mert az általánosságban nem felel meg az uniós rendelkezéseknek.

Másodszor, éppen a végcélnál, egyetértettünk a CE-jelölés megerősítésének mikéntjében. Bizottságbeli legelső vitánktól kezdve világos volt, hogy nem lesz könnyű megoldani ezt a problémát. Mi is a jelölés pontosan? Miként erősíthetjük meg az ellenőrzést? Valóban megbízható garancia-e az a biztonság tekintetében? Az általunk kidolgozott megoldás lehetővé teszi, hogy fenntartsuk, és megerősítsük a CE-jelölést. A jövőben a tagállamok eljárnak azokkal a vállalatokkal és termelőkkel szemben, amelyek visszaélnek a CE-jelöléssel. Egyidejűleg, erősíteni fogjuk a piaci ellenőrzést is, nem utolsó sorban a Brie úr jelentésének is köszönhetően. Összességében, ez azt jelenti, hogy mi, mint fogyasztók, a jövőben nagyobb bizalommal fordulhassunk a jelölést viselő termékek felé.

Azonban, és ez a harmadik pont, a javaslatban köteleztük a Bizottságot arra, hogy kövesse figyelemmel a jelölés érvényesülését. A CE-jelölés nem jelent szükségszerűen megoldást a belső piac összes problémájára. A jelölés elsődlegesen a piacfelügyeletben érintett szervezeteket és hatóságokat érinti. Ebből következően, határozatunkkal arra szólítottuk fel a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a piac működését, és végezzen alapos, általános felmérést a fogyasztói biztonsági jelölésekkel összefüggésben. A Bizottság már megkezdte a munkát, és igen kíváncsian várjuk az eredményeket.

E határozatnak — szigorúan véve — nincs jogi érvénye, de világos politikai kötelezettséget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a termékekkel kapcsolatos szabályozásnak az általunk e határozattal kialakított keretekhez kell igazodnia. Konkrétabban szólva, amikor megkezdjük a játékokról szóló irányelv kidolgozását, figyelembe vesszük majd a vállalkozásokkal kapcsolatos itteni új fogalmakat és rendelkezéseket, azokat beépítjük a játékokról szóló irányelvbe. Így lényegében sokkalta biztonságosabb belső piacunk lesz majd. Mély meggyőződésem, hogy ennek révén, a belső piacon — a fogyasztók, de a vállalkozások érdekében is — javítunk a biztonság szintjén. Köszönöm mindenki együttműködését, de különösen Stubb és Brie urakét.

  Alexander Stubb, előadó. − Elnök asszony! Négy percem van, így négy pontra térek ki. Az első pont még nem az, hogy ma van Malcolm Harbour születésnapja, de ha már így van, kívánjunk neki minden jót!

A tényleges első pont egy köszönet-nyilvánítás. Ahol olyan jogalkotási csomagról van szó, mint a mienk, ott kizárt, hogy valaki egyedül érjen el eredményt. Így köszönetem elsőként is Brie úré és Schaldemose asszonyé, akiket majdhogynem társ-előadómnak is nevezhetnék. Kész élvezet volt Önökkel együttműködni. Számomra is ez volt első jogalkotási csomag, és nekem azt igazolta, hogy a dolgok sikeresen is mehetnek a maguk útján. Szeretném továbbá köszönetemet nyilvánítani árnyék-előadóimnak, különösen De Vits és Rühle asszonyoknak, továbbá Manders úrnak. Az Önökkel való munka ugyancsak nagy örömöt jelentett számomra. Majd szeretném köszönteni az érintett három elnökséget is. Elsőként Frank Wetzellel és a német elnökséggel kerültem össze. Kiváló munkát végeztek. Másodszor Fernanda és a portugál elnökség következett. Ők szintén fantasztikus munkát végeztek. Harmadikként a szlovének mutatták meg, hogy az új elnökségek és a kis országok elnökségei milyen fantasztikusak. Önök is kiváló munkát végeztek. Köszönöm, Vinka úr. Külön is szeretném kifejezni köszönetemet a Bizottságnak, Verheugen biztos úrnak, Simon Mordue-nek, a politikai oldalon, és hogy úgy mondjam, és a felszólalók közül szeretném megköszönni munkáját Hansnak, Liliananak, és különösen Ayral úrnak, akire André már utalt. Sajnálatos, hogy Ayral úr tragikus hirtelenséggel távozott. Ha megtehetném, munkája elismeréseként is Ayral-csomagként említeném eredményeinket, hiszen fantasztikus európai köztisztviselő volt. Az a típus, akire oly nagyon szükségünk van. Végül köszönetemet fejezem ki Lucanak a Jogi Szolgálattól, Patriciának a Titkárságról, és különösen asszisztensemnek, Tuomasnak, aki oly keményen dolgozott, hogy térdsérülése keletkezett. Más szavakkal, bal térde nem tudja mit is csinál a jobb, és ezért nem tud ma velünk lenni. Pedig ő volt a lelke az e csomagért folytatott munkának.

Második felvetésem azt a kérdést fogalmazza meg, hogy milyen háttérrel rendelkezünk a kölcsönös elismeréshez? Leegyszerűsítve a dolgot: itt van az 1979-es Cassis de Dijon határozat. Azóta közel 300 bírósági eset bizonyítja, hogy a kölcsönös elismerés nem működik. Az áruk 75 százaléka harmonizált, 25 százaléka nem. A harmonizált termékek részaránya eléri az 1500 milliárd euró, más formában 1.5 ezermilliárd eurót, míg a nem harmonizáltaké az 500 milliárd eurót. Utóbbi 500 milliárdból a problémás termékek aránya 150 milliárdot tesz ki. A Bizottság arról tájékoztatott, hogy a kölcsönös elismerés megfelelő működtetésékor GDP-nk 1,8 százalékkal emelkedne. A Bizottság jó javaslatot terjesztett elő. Sajnos, a tagállamok megpróbálták azt felhígítani, de szerencsére mi, itt az Európai Parlamentben megvédtük a belső piac érdekeit, és egy igen ambiciózus csomagot fogadtattunk el.

Harmadik pontom az elvégzett munkához kapcsolódik. Milyen eljárási kérdéseket változtattunk meg? Leegyszerűsítve, eddig egy kis-, közepes-, vagy nagyvállalatnak két-három évébe került a kölcsönös elismerés bíróságon keresztüli elfogadtatása. Erre az elkövetkezőkben már nem lesz szükség, hiszen a bizonyítás terhét a tagállamok vállára raktuk. Alapvetően, a 20-60 napig tartó folyamatban, a tagállamnak kell — és kihangsúlyozom a szót — bizonyítékot szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos jogszabály nem érvényesül egy másik tagállamban. Tehát a bizonyítás terhét áthárítottuk. Amit minden kis- és közepes európai üzleti vállalkozásnak üzenni szeretnék, az az, hogy soha többé nem kell igénylőlapot kitölteniük, hogy egy másik tagállam piacára léphessenek. Nem, az áruk szabadon áramolhatnak. Hívjanak bennünket, hívjanak engem, ha problémákba ütköznek! Nem fordulhat többé elő a kérvényezés kötelme!

A negyedik, utolsó pontban a gyakorlati kérdésekre, és a csomag által érintett területekre térek ki. A válasz: bicikli, állványzat, tűzriasztó, kenyér, növényi alapú termékek és a többi. A kölcsönös elismerés elve egy hatalmas piacon belül érvényesül. Így utolsó megjegyzésem, a köszönetnyilvánításon és az eljárási változtatások, valamint gyakorlati kérdések megvilágításán túl az, hogy az európai cégek soha többé ne engedjék, hogy valaki megakadályozza termékeik forgalomba hozatalát egy másik ország piacán.

(Taps)

  Elnök. – Mint mindig, igen szórakoztató volt, Stubb úr!

  Arlene McCarthy, szerző. − Elnök asszony! Magam is elismerésemet fejezem ki a képviselőknek azért a nagyszerű munkáért, amelyet Brie úr, Schaldemose asszony és Stubb úr, előadói minőségükben szabályozási szempontból szüzek, e termék-csomag érdekében kifejtettek. Úgy tudom, hogy ez az első parlamenti jelentésük, és azt kell mondanom, munkatársaikkal együtt nagyszerű munkát végeztek. Köszönetünket kell kifejeznünk a biztos úrnak is, aki elkötelezettséget és odaadást tanúsított az ügyben, továbbá a Tanácsnak és az elnökségnek, amelyek szintén előmozdították sikerünket.

Úgy vélem, sikerült olyan megállapodást kimunkálni, amely felszabadítja a biztonságos termékek mozgását a belső piacon, miközben szigorúbban kezeli a veszélyes áruk felkutatását, piacra vitelük megakadályozását, és nyilvánvalóan segíti azoknak a szigorú szabályoknak a betartását, amelyek már az élelmiszerbiztonság, a gyógyszerészeti eszközök és vérkészítmények terén érvényesülnek. E csomag elfogadásával, az üzleti élet, a KKV-k, könnyebbnek találják majd termékeik — amint Stubb úr is mondta — mindennapi háztartási cikkeik, áruik, biciklijük, létrájuk, tartályaik, tárolóik stb. értékesítését, miközben a fogyasztók nyeresége a magas minőségű és biztonságos termékek szélesebb választékából származhat.

Egyértelművé tettük, hogy az áruk szabad mozgása nem mehet a biztonság rovására. Sőt, előadóink, a csomag alapvető követelményeként, törekedtek a biztonság és a kényszerítő rendszer megerősítésére. Ennek jegyében tették nyilvánvalóvá, hogy minden forgalomba kerülő terméknek, beleértve a harmadik országokból érkezőket is, meg kell felelnie az előírásokban foglaltaknak, legyen bár szó a játék-biztonságról, vagy az elektromos berendezésekről szóló irányelvről; tették egyértelművé, hogy minden gazdasági szereplő jogi felelősséggel tartozik — és valóban felelős — termékének forgalmazásáért, az általuk közölt információk igazságtartalmáért; emelték ki, hogy bővíteni kell a fogyasztók ismereteit, és a termékekbe vetett bizalmát elősegítő, most érvényes CE-jelölési rendszert, kell erősíteni a piacfelügyeleti hatóságok közti koordinációt és együttműködést, különösen azért, hogy vészhelyzetekben gyorsabban cselekedjenek a veszélyes termékek beazonosítása és visszavonása érdekében.

Visszakanyarodnék a játékok példájához. Szeretném kiemelni, hogy az amerikai játék-biztonsági jogszabályok teszt- és szabvány-követelményei gyengébbek, mint a nálunk, és a hibás játékokkal ott több probléma van, mint nálunk, mégis, ugyanazon termék esetében a játék visszahívására az USA-ban már júliusban sor került, míg a mi tagállamainkban szeptemberig kellett várni arra, hogy a hibás játékok kikerüljenek a piacról. Ez is magyarázza, hogy az előadóink által a gyorsabb reagálás érdekében javasolt módosítások miért is oly alapvetők.

Ha valóban szeretnénk megnyerni a fogyasztók bizalmát, akkor biztosítanunk kell, hogy nem marad hely a hibás és veszélyes termékek számára. Úgy gondolom, hogy az az üzenet, amelyet ma e Parlament közzé tesz az intézkedések megszavazásával, az az, hogy akarjuk a termékek szabad áramlását, akarjuk a versenyt, a fogyasztói választék kiszélesítését, de mindezért nem áldozzuk fel a biztonságot. És ezzel összhangban, erősítjük a felügyeleti tevékenységet, megadjuk a CE-jelölésnek azt a jogi védelmet, amelyet az megérdemel. Tesszük mindezt, azt elősegítendő, hogy törvényesen fel lehessen lépni a fogyasztók védelmével kapcsolatos kötelezettségeiket megszegő importőrökkel és gyártókkal szembeni.

biztos úr, szeretném tehát megköszönni Önnek elkötelezett és odaadó munkáját. Üdvözöljük, hogy előterjesztette az új a játékok biztonságáról szóló irányelvet. Ez csak egyike a mai napon előterjesztendő szabályozási csomagunkban foglalt irányelveknek, és mint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke, felkérném arra, hogy ismertesse azokat a kulcselemeket, amelyekkel a jövőben a fogyasztói bizalom javítása és a fogyasztói biztonság és tudatosság növelése érdekében foglalkozni kívánnak.

Két termék van nálam. Az egyik egy játékfóka, a másik egy elektromos vízforraló. Az egyiken nincs CE-jelölés, a másikon van. Előbbire — valószínűsíthetően — nem terjed ki a játékok biztonságáról szóló irányelv, míg az utóbbi, feltételezem, az elektromos eszközöket érintő irányelv hatálya alá esik. A fogyasztó azonban zavarban van. Azt hiszi, a jelölés alapján, hogy az elektromos vízforraló biztonságos. Pedig e jelzés nem azt jelenti, hogy biztonságos. Azt jelenti, hogy az áru megfelel az elektromos eszközökről szóló irányelvben foglaltaknak. Ennek okán három kérésünket terjesztem ma a Bizottság elé. A termékek biztonságával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatás javítása érdekében, vizsgálják meg a kiegészítő jelölések kérdését; tanulmányozzák érdemben a kiegészítő jelölések érvényesíthetőségének lehetőségét, potenciális előnyeit és hátrányait minden érintett, így a gazdálkodók és fogyasztók számára is; valamint vizsgálják meg a CE-jelölés hitelessége helyreállításának lehetőségét olyan eszközök alkalmazásával, amelyek erősítik az Európai Unión belüli és kívüli vámellenőrzést, és amelyek véget vetnek a CE-jelöléssel kapcsolatos fogyasztói bizonytalanságnak.

  Andrej Vizjak, az Európai Unió Tanácsának hivatalvezetője − Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek az Európai Parlament plenáris ülésén, és megvitathatom Önökkel a termék-csomagot. Az áruk szabad áramlása, kétségkívül az európai integráció egyik sarokköve.

Nagy elégedettséggel tölt el, hogy azon évben, amikor a vámunió 40. születésnapját ünnepeljük, és a figyelem a belső piac működésének vizsgálatára irányul, sikerül egy újabb elemet beillesztenünk az európai piac hatékonyabb működésének mozaiktablójába. Az áruk szabad mozgása volt az a terület, ahol Szlovénia elsőként találkozott az európai szabályozással, és ennél fogva különös örömmel tölt el, hogy éppen a szlovén elnökség időszakában nyílik lehetőség e termék-csomag révén megerősítenünk azt a megállapodást, amely új alapkövet jelent az Európai Unió belső piacának épületében.

Szeretném megemlíteni, hogy noha még csak február közepén járunk, ebben az évben — már a szlovén elnökség alatt — valamennyi szintet összevonva, 30-35 ülésre került sor. November végéig, mintegy 300 módosítási javaslat érkezett a szöveghez. Köszönet értük. S különösen hálásak vagyunk azoknak, akik jelentős erőfeszítéseket tettek az eredmények érdekében.

Egyetértek azzal, hogy első pillantásra a termék-csomag nagyon technikai jellegűnek tűnik, de meggyőződésem, az európai vállalatok egyértelműen elismerik majd, hogy ez a szabályozás igen közvetlenül kihat üzletmenetükre.

Ez a csomag világosan eligazítja a tagállamokat, hogy mi engedélyezett, és mi nem a gazdálkodók által forgalomba hozni kívánt termékekkel kapcsolatban. Másrészt, a cégek tisztában lesznek azzal is, hogy mit várhatnak el a nemzeti hatóságaiktól. Ismerik majd az eljárásokat, azt, hogy a közigazgatásban milyen hosszan tarthat ügyük intézése olyan esetekben, amikor termékeik a közösségi szabályozás nem-harmonizált kategóriájába esnek, és milyen eljárások érvényesülnek ilyen termékek piacról való visszavonása esetén.

Ez különösen fontos a kis- és középvállalkozásoknak, amelyekre — más vállalatokkal összehasonlítva — aránytalanul nagy teherként nehezednek az adminisztratív eljárások. E cégek azt tapasztalják majd, hogy az új szabályozás e folyamatokat sokkal egyszerűbbé teszi, és a termék-csomag előnyökkel jár az európai cégek számára. E felől nincs kétségem.

Azonban, és ez számomra rendkívül fontos, a csomag hasznos az európai fogyasztók számára is. A piacfelügyeleti akkreditációs szabályozás lehetővé teszi számunkra a piacfelügyelet erősítését. Ennek révén biztosítjuk, hogy a fogyasztó a lehető legkönnyebben hozzájuthasson a minden követelménynek megfelelő, biztonságos termékekhez.

Hasonló módon biztosítjuk, hogy a harmadik országokból az Európai Unióba érkező termékek felügyelete erős legyen, és a jövőben az európai piacon elkerülhessük az állampolgáraink, és különösen gyermekeink egészségére veszélyes termékek forgalomba hozatalát.

A tagállamok által a veszélyes termékek esetében követendő eljárások most egyértelműbbek. Az általános termékbiztonsághoz kapcsolódó jogszabályokkal való kapcsolat ugyancsak világos. Véleményem szerint, ez a legközvetlenebb formában teszi lehetővé számunkra, hogy fokozzuk állampolgárainknak az Európai Unió belső piacába vetett bizalmát.

Hadd jegyezzem meg, hogy a termékcsomag azon törekvésünknek is része, hogy kedvezőbb szabályozási környezetet alakítsunk ki.

A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló határozat révén, a Bizottság és mindkét törvényhozók számára egyértelmű terv, kézikönyv áll rendelkezésre, majd annak elemeit át kell emelni az Európai Unió majdani technikai jogszabályaiba is. Így válik az uniós szabályozás érthetőbbé, a tagállamok számára könnyebben végrehajthatóvá.

Meggyőződésem, hogy az új rendelkezések előmozdítják a nemzeti közigazgatások hatékonyabb szervezését, továbbá a gazdálkodók és az állampolgárok tevékenységének átláthatóbbá válását. Erősítik és egyszerűsítik a tagállamok közötti együttműködést, és ennek révén hozzájárulnak az európai uniós piacon az akkreditálással és felügyelettel foglalkozó intézmények közti jobb kapcsolattartásához.

Végül, hadd köszönjem meg az előadók, Schaldemose asszony, Stubb úr, és Brie úr kivételesen rugalmas és konstruktív együttműködését. Szeretném megköszönni a Bizottságnak és Verheugen biztos úrnak az Európai Parlament és a Tanács közötti végső megállapodás formatív időszakában tanúsított szilárd támogatását, és tanácsait. Ezek együttesen vezettek, mindhárom megvitatott dokumentum esetében, kivételesen rövid idő alatt egy összehangolt, és véleményem szerint, kiváló szövegtervezet megszületéséhez.

Úgy gondolom, mi együtt azt bizonyítottuk, hogy ahol az európai polgárok, és az európai gazdaság jóllétéről van szó, az európai intézmények képesek összefogni, hatékonyan cselekedni.

Köszönöm erőfeszítéseiket, és figyelmüket!

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke − (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim! A közel egy éve benyújtott kezdeményezésünk központi célja az volt, hogy az európai belső piacon optimalizáljuk az áruk szabad mozgását, és egyidejűleg, erősítsük a fogyasztók és gazdálkodók belső piaci szabályozásba vetett bizalmát.

Szeretném mindannyiuknak köszönetemet kifejezni azért, hogy teljes szívvel kiálltak e cél mellett. Az a tény, hogy ez az összetett, néha technikainak tűnő csomag ilyen rövid idő alatt sikeres lezárásához érkezett, valóban figyelemre méltó. Ez a siker valamennyi közreműködő rendkívüli elkötelezettségének eredménye. S szeretném külön is kifejezni köszönetemet az előadóknak, Schaldemose asszonynak, Brie úrnak, és Stubb úrnak.

Nagyon hálás vagyok a három előadónak, hogy felszólalásukban megemlékeztek arról a kiemelkedő szerepről, amelyet eltávozott kollégánk, Michel Ayral játszott. Valójában ő volt e csomag építőmestere, és be kell vallanom, hogy néha úgy éreztem, ő volt az egyetlen, aki igazán érti, miről is van itt szó.

Megköszönöm továbbá a szlovén elnökségnek, hogy ezt a kérdést napirendjének egyik prioritásaként kezelte. Azt, hogy ma elfogadhatjuk ezt a csomagot, színes tollként tűzheti az elnökségi kalapjára.

Én leszek az első, aki elismeri, hogy ez az átfogó szabályozási csomag jelentős mértékben erősödött a parlamenti feldolgozás során, és örülök, hogy így történt. Tankönyvbe illő példázatnak tekinthető ez az eset, annak leírására, hogy miként kell az európai intézményeknek együttműködniük.

Benyújthatunk tehát egy olyan csomagot, amely valamennyi belső piaci szereplő, így a gazdálkodók, és különösen a kis- és középvállalkozások, de mindenekelőtt a fogyasztók számára hasznos.

A kölcsönös akkreditációról szóló rendelet a jövőben megkönnyíti a vállalatok számára termékeik forgalomba hozatalát, Európa egészének területén, anélkül, hogy az eltérő nemzeti szabályozás képezte akadályokon keresztül kellene törtetniük. Itt, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az eltérő nemzeti szabályozások történelmileg igen gyakran a protekcionizmusban gyökereznek. E tekintetben a legnagyobb győztesek a kisvállalkozások lesznek, akik számára a legnagyobb nehézséget az adminisztratív akadályok jelentik.

Ez utóbbi szempont, megítélésem szerint, különösen fontos elem az általános politikai összefüggések rendszerében. Most, Európában 23 millió kis- és középvállalkozással (KKV) számolhatunk. Ezek az európai gazdasági tevékenységek 99%-át fedik le. Valójában, összesen 44 000 olyan vállalkozás akad Európában, amelyik nem esik ebbe a KKV-kategóriába.

Igen meglepő viszont, hogy a cégeknek mindössze 8 százaléka exportál a nemzeti határokon túlra, beleértve az európai belső piacot, és a távolabbi területeket is. Azaz, az európai cégek több mint 90%-a a hazai piacokra szorítkozik, és nem él azokkal az előnyökkel, amelyeket a belső piac kínál. Ennek elsődleges okát abban látom, hogy a belső piacot szabályozó jogszabályok napi szintű alkalmazása túl sok problémát jelent számukra. Pontosan ez az a pont, ahonnan előterjesztésünkkel kiindultunk.

Az akkreditációról és piacfelügyeletről szóló rendelet érzékelhetően javítja majd belső piaci szabályaink hatékonyságát, és természetesen utóbbi szabályoknak egyik legfőbb célja az, hogy garantálja a termékek biztonságát. Az új szabályok biztosítják majd, hogy a majdani termékszabványoknak, a biztonsági és minőségi követelményeknek való megfelelést pontosan ellenőrizhessük.

Így, első alkalommal, a belső piaci technikai szabályozást kiegészítjük a közös piacfelügyeleti politikával. Hatalmas lépést teszünk a termékbiztonság javítása felé.

A megelőző egyeztetések, de a mai viták során is a CE-jelölés kérdése különleges figyelemben részesült. Elsőként is hadd nyugtázzam örömmel, hogy — annak biztosítása céljából, hogy a CE-jelölés a termékek biztonságát hatékonyabban garantálhassa — a Parlament támogatta e jelölés megerősítését.

,

Ugyanakkor, határozottan egyetértek McCarthy asszonnyal, hogy a számos olyan kérdést felvetődik, amelyek eredete a CE-jelölés megjelenésétől datálható. Az egyik példát erre az egységes európai biztonsági jelölés kérdése szolgáltatja, amelyre McCarthy asszony maga is utalt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nemcsak arról tájékoztathatom Önöket, hogy a Bizottság kész a Parlament által kért tanulmány benyújtására, de miután magam is ezt a kérdést sürgősnek tekintem, már hozzá is láttunk a munkához, és magát a tanulmányt amilyen gyorsan csak lehet, előterjesztjük.

Amint tudják, a CE-jelölés annak idején nem azzal a céllal született, hogy a fogyasztókat tájékoztassa. Ez olyan félreértés alapját képezi, amely évek óta ismételten előjön. A CE nem szolgál másra, csak annak jelzésére, hogy a termék megfelel valamennyi hatályos jogszabálynak. A CE-jelölés, természetesen nem jelent semmit a fogyasztók számára, hacsak nincsenek tisztában a szóban forgó termékkel kapcsolatos egyéb rendelkezésekkel is. Ezt, aligha kell mondanom, nem várhatjuk el a fogyasztóktól.

Igaz, az esetek többségében az CE-jelölés biztonsági jelzés is, de nem mindig, és nem kizárólagosan. Pedig a legfontosabb tájékoztatás, amelyre a fogyasztó igényt tart az az, hogy a termék valóban biztonságos-e. Ezért, teljes mértékben egyetértek a Parlamenttel, és a Bizottság is osztja ezt a véleményt, hogy a CE-jelölés rendszerének egészét kell górcső alá vennünk.

Figyelmet szentelünk annak is, lehetséges és hasznos-e további jelzések bevezetése. Nagyon gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy kivitelezhető-e ez, illetve milyen következményekkel járna minden érdekelt félre nézve. Mindenesetre, a Bizottság teljesen nyitott e kérdésben, és kész minden tekintetben együttműködni a Parlamenttel és a Tanáccsal.

Most folyó munkánk részeként, talán mondanom sem kell, vizsgáljuk azt is, milyen költségekkel járna egy új rendszer bevezetése, annak a jelenlegiekhez való igazítása, és legalább ennyire fontos, hogy miként segítené — pénzükért cserébe — jobb szolgáltatásokkal a fogyasztókat, a termelőket, kereskedőket, hatóságokat.

Vizsgálataink során ugyancsak nagy jelentőséggel bíró témaként vetődik fel a fogyasztóknak szóló különleges jelölések, és minden más jelzés, így a CE-jelölés közti viszony kérdése is.

A CE-jelölésbe vetett bizalomnak az EU-n kívülről származó termékek szigorúbb ellenőrzése által történő javításával kapcsolatosan el kell mondani, hogy az akkreditációról és piacfelügyeletről szóló rendelet tekintélyes szerepet vállal ennek megoldásában miután a tagállamok átültetették az abban foglaltakat. Úgy gondolom, igen fontos emlékeznünk arra, hogy az emberek a termékbiztonságot a teljes belső piac hitelességének jelzőjeként fogják fel.

A termékek forgalomba hozatalának jogi keretéről szóló határozat különleges jelentőségre tesz szert a jövőbeni jogszabályok tekintetében. Ez a határozat mércéül szolgál majdani jogszabályaink számára. Egyrészt, mert úgy lett kialakítva, hogy magas fokú biztonságot garantáljon, és ez olyan rendelkezésekben is megjelenik, mint például az importőrök elszámoltathatósága. Másrészt, mert előmozdítja a rendelkezések teljes körének koherensebb megjelenítését, megkönnyítve ezzel a cégek számára a szabályok gyakorlati alkalmazását.

E szabályozás első konkrét eredményét, a Bizottság által elfogadott, a játékok biztonságáról szóló irányelv formájában, már a Parlament elé terjesztettük, és hamarosan további példák sorjáznak majd.

A Bizottság több mint elégedett a ma itt megszülető eredménnyel. Köszönöm Önöknek tevőleges érdeklődésüket, hozzájárulásukat, amely biztosította az egyik kulcsfontosságú európai integrációs vállalkozáshoz, nevezetesen a valóban hatékony belső piachoz kapcsolódó csomagnak létrejöttét. A csomag valóban nagy előreugrást jelent, és a belső piac működését újabb minőségi szintre emeli.

Ezzel, amennyire csak lehetséges volt, közelebb jutottunk a belső piac teljes körű megvalósulásához. Az „amennyire csak lehetséges” formulát használom annak kiemelésére, hogy sohasem számolhatunk az európai belső piac teljes összehangolásával, de nem is hiszem, hogy mi ezt akarnánk. Tekintettel az Európai Unió tagállamainak jelentősen eltérő hagyományaira és szükségleteire, bizonyos szintű mozgástér fenntartása elengedhetetlen az igényeknek kielégítéséhez, és hagyományaink megőrzéséhez.

Óvatos egyensúlyt kell kialakítanunk, de — amint ezt mondtam — rendelkezéseink amennyire csak emberileg lehetséges, közel visznek a belső piac teljes megvalósításához. Úgy vélem, hogy ez újabb komoly hozzájárulást jelent Európa erőteljesebb növekedéséhez, a foglalkoztatás javításához, és ez által újabb választ jelent azok kételyeire, akik megkérdőjelezik Európának a 21. század gazdasági kihívásaira való reagálása képességét.

(Taps)

  Helmuth Markov, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság teljes mértékben elégedett a Brie úr jelentésének tartalmával. Ő, és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjai nagyon jó munkát végeztek, és kiegyensúlyozott jelentést tettek közzé, ebben az összetett, de igen fontos témában.

Első ránézésre, e rendelet hatása a külkereskedelemre, minimális. Véleményen azonban az, hogy fokozatosan szoros kötődés alakul ki a belső piac és a külkereskedelem között. A piacunk erősödő nyitottságából fakadó lehetőségeket és kockázatokat gondosan mérlegelnünk és kezelnünk kell. Az EU fontos szerephez jut a belső piac hatékony működésének biztosításában. Nem engedheti meg, hogy a Közösségen kívüli és belüli szereplők veszélyeztessék azt.

Örömmel tölt el, hogy az elsődlegesen felelős parlamenti bizottság elfogadta a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak a hamis vagy félrevezető CE-jelöléssel ellátott áruk forgalomba hozatalának korlátozását célzó javaslatait. Utóbbi ugyanis megkönnyíti annak biztosítását, hogy a fogyasztóknak nyújtott információk megbízhatók, és átláthatók legyenek. Emellett szélesebb körben teszi lehetővé a nemzeti és uniós törvényeket megsértő, jogellenes gyakorlattal szembeni fellépést is.

Ennél a pontnál szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk a nem-EU országokból érkező termékek ellenőrzésének. Ez nem protekcionizmus kérdése. Az a tény, hogy noha mi megfelelő jogszabályokkal rendelkezünk, azokat sokkalta gyakrabban sértik meg az olyan országokban, ahol a felügyelet kevésbé szigorú, mint magában az Európai Unióban. A most beterjesztett szabályozás olyan eszköz, amelynek segítségével meg kell akadályoznunk azt, hogy a többnyire EU-n kívüli országban tevékenykedő, eleve az alacsonyabb termelési költségek miatt nyereséghez jutó termelő az EU által a polgárok védelmében elfogadott műszaki és jogi követelmények kijátszásával még több pénzt takarítson meg.

Igaz is, az alacsony költségű országokba történő kitelepüléssel járó — feltételezett — nyereség üzleti szempontból kívánatosnak mutatkozhat, de az ilyen kitelepülés az adott helyszínre nézve rendkívül károsnak is bizonyulhat a káros környezetvédelmi, valamint a társadalmi megfontolások alapján teljesen elfogadhatatlan szociális hatások miatt. Visszatérve a jelentéshez, további dicsérendő elemnek tekinthető, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elfogadta a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság javaslatát, hogy a jogsértések ismétlődése esetén szigorúbb büntetések álljanak rendelkezésre.

Ugyancsak örülünk Schaldemose asszony jelentésének. E jelentés ténylegesen tükrözi a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság módosítási javaslatainak, ha nem is mindenkor a szövegét, de szellemét. Érdemes kiemelni, hogy ez az új javaslat azonosan osztja szét a terheket a kereskedelemben érintett piaci szereplők között, legyenek bár termelők, importőrök vagy kereskedők. A másik fontos elem, hogy az EU-n kívüli országokból érkező termékek importőreitől megkövetelt annak biztosítása, hogy az érintett termékek tegyenek eleget a vonatkozó közösségi követelményeknek.

Módosítási javaslataink elsődleges célja volt, hogy biztosítsuk azt, hogy az importőrök, a külföldi termelőkkel együtt viseljenek felelősséget minden veszteségért vagy sérülésért, amelyek a veszélyes, illetve a szabályokat megsértő termékekből erednek. Javaslatunk célja az, hogy rávegye az importőröket, ellenőrizzék erőteljesebben, hogy a gyártók eleget tesznek-e jogi kötelezettségeiknek. Azzal szeretnénk ezt elérni, hogy tudatosítjuk, alapos ellenőrzés nélkül a belső piacra árut behozni költséges mulasztásnak bizonyulhat. Ez nemcsak az uniós tisztességes versenyhez járul hozzá, de visszafoghatja azt a szándékot is, hogy a termelési kapacitásokat olyan EU-n kívüli államokba telepítsék át, ahol a törvények és szabályozás kevésbé szigorú, mint nálunk.

Támogatom a jelentés azon javaslatát is, hogy a tagállamokat saját területeiken tegyük felelőssé egy erőteljes, hatékony és reakcióképes felügyeleti rendszer felállításáért. Ennek érdekében megfelelő szakmai és pénzügyi háttér biztosítását is elvárjuk tőlük. A javasolt intézkedéseknek megfelelő végrehajtatása viszont elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy piaci szabályainkat betartsák, és az európai fogyasztókat megvédhessük a veszélyes vagy a közösségi jogot kijátszó termékekkel szemben.

  Peter Liese, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Környezetvédelmi Bizottság Brie-jelentéssel megbízott előadójaként szólalok fel, és elsődlegesen a piacfelügyeletre összpontosítanék, miután az jelent komoly aggodalmat Bizottságunk számára.

Az elmúlt pár hónapban az emberek gyakran feltették a kérdést, hogy a „CE” ténylegesen mit is jelent, e két betű mit fejez ki. Amint azt magunk is tudjuk, ezek lényegében az európai jogszabályoknak való megfelelést fejezik ki. A CE-vita folyamán azonban egy vicces megjegyzés váltott ki nagyobb figyelmet, miszerint a CE tulajdonképpen azt jelenti „kínai export” (Chinese export). Szomorú tény, hogy a CE-jelölést olyan termelők is használják, akik nem tartják be szabályainkat. Nem mindenkor van ez így, de attól tartok, hogy a jogsértések a Távol-Keleten a leggyakoribbak. Ez elfogadhatatlan, hiszen kockázatot jelent a fogyasztók, a közegészségügy, és a környezet számára, de hátrányos a szabályokat betartó vállalatok részére is.

Hadd legyek teljesen egyértelmű, az európai szabályoknak való megfelelés nem csökkentheti egyetlen vállalat versenyképességét sem, amint ne nyerjen egyetlen vállalat sem az által, ha megszegi a jogszabályi rendelkezéseket. Emiatt a Környezetvédelmi Bizottság a múltban, például az „energia-felhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményekről szóló irányelvével” összefüggésben jóval szigorúbb piacfelügyelet mellett érvelt. E tekintetben hálásak vagyunk a Bizottságnak javaslata előterjesztéséért. Úgy véljük, túl sokáig tartott, amíg ez bekövetkezett, de jobb későn, mint soha. Ezzel összhangban, üdvözöljük azt is, hogy gyorsan megállapodásra jutottunk. Amint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, úgy a Környezetvédelmi Bizottság is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Bizottság által javasolt átmeneti időszakok túl hosszúak. Biztosítanunk kellene, hogy ezek a rendelkezések, amilyen hamar csak lehet, életbe lépjenek. Mi nem a kompromisszumként elért 2010. január 1-ei időpontot szorgalmaztuk, de amint ezt elértük más területeken is, még mindig kedvezőbb a bizottsági javaslatnál.

Felszólítom a tagállamokat, hogy állítsák rendelkezésre a megfelelő munkaerőt, iktassák törvénybe a szükséges intézkedéseket, hogy a piacfelügyelet valóban gyorsan erősödjék, és ne kelljen igazán az átmeneti időszakkal élnünk. Nagyon gyorsan kell cselekednünk mind a fogyasztók, mind a becsületes vállalatok érdekében.

  Karin Scheele, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony! Hadd csatlakozzam gratulációmmal azon sokakhoz, akik hasonló véleményüket fejezték ki előadóknak. Ritkán tapasztaltam ilyen konfrontációkerülő vitát ebben a képviselőházban a fogyasztók nagyobb védelmét és a gazdálkodók érdekeit szolgáló javaslat témájában.

A Schaldemose-jelentéssel összefüggésben én fogalmaztam meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményét. Bizottságunk elvetette az Európai Bizottság határozati javaslatát, mert mind a mai napig nem tudjuk, hogy ez az intézmény miért választotta volna ezt az eszközt ahelyett, hogy egy ilyen fontos kérdésben kötelező érvényű szabályokat terjesszen elő. Mindenesetre, engedjék meg, hogy köszönetemet és legjobb kívánságaimat fejezzem ki a Belső Piaci és Piacvédelmi Bizottság előadójának. Ugyanakkor, nálunk nagy adag szkepticizmus uralkodott az „új megközelítésként” aposztrofált módszer széles körű alkalmazását illetően. Hiszen ez azt jelenti, hogy a termékek megfelelősségét a gyártó maga igazolja, továbbá, mert az új megközelítés a bizonyítási kényszer megfordításával gyengíti a piacfelügyeletet is. Emiatt, igen határozottan, azt a kompromisszumot támogatjuk, mely szerint az új eljárás egyedi értékelés szerint kerülhessen csak alkalmazásra.

  Jan Březina, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Elsőként is szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet azért a kitűnő munkáért, amelyet e csomag előadói végeztek. Az Ipari, Kutatásügyi és Energiaügyi Bizottság Stubb-jelentéssel kapcsolatos véleményének megfogalmazójaként a termékek durván 25 százalékát kiadó árucsoport kérdésével foglalkozom. E csoport elemeire is érvényes az úgynevezett, a tagállamok közötti műszaki előírások kölcsönös elismerésére vonatkozó elv. Az érintett termékek által lefedett piaci részesedés megközelítőleg 500 milliárd euró. Ebbe a kategóriába beletartoznak az építkezéseknél használt termékek, a nemesfém termékek, baba- és gyermekgondozási cikkek, és sok más.

Annak ellenére, hogy az Európai Bíróság már 30 évvel ezelőtt a Cassis de Dijon ítéletében meghatározta a kölcsönös elismerés elvét, a valóságban az nem mindig érvényesül. Ez mutatja eme jogszabály jelentőségét, illetve az az iránti igényt. A tagállamok gyakran visszaélnek helyzetükkel, és rendszeresen akadályozzák olyan termékek saját piacukon való forgalmazását, amelyeket jogszerűen értékesítenek más tagállamokban. Eltekintve azoktól a veszteségektől, amelyeket az adott jogszabályok által különösen érintett KKV-k elszenvednek, ezeknek a tagállamoknak gyakorlata pótlólagos adminisztrációs terhet is jelent a kérdéses vállalkozók számára. Amennyiben a jelzett országokba szeretnének terméket bevinni, a vállalkozóknak a nemzeti szervekhez és hatóságokhoz kell igazodniuk, és fel kell vállalniuk külön, energia- és időigényes adminisztratív eljárások követését. Hacsak termékeik nem a nem-harmonizált területhez kötődnek, vissza kell fogniuk exportjukat.

A kölcsönös elismerés elvének hatékonyabb alkalmazását akkor érhetjük el, ha világos szabályozást, bizonyítási kényszert, határidőket és kötelezettségeket állapítunk meg, mind a vállalkozóra, mind az elv alkalmazása alól önmagukat kivonó hatóságokra nézve. Ez hozzájárul a négy alapszabadság egyikét jelentő áruk szabad mozgásának eléréséhez. És egyben kiigazítja a vállalkozók és a piacra jutásért felelős hatóságok közötti egyensúlytalanságot is. Meggyőződésem, hogy e javaslat legfőbb célkitűzése megvalósul, és az európai fogyasztó az elv hatékony kikényszerítésének és alkalmazásának legfőbb haszonélvezője lesz.

  John Purvis, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony! E csomag két témájában voltam az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadója. Bizottságunkban, a szavazást megelőzően, erős külső jelenlétet érzékeltünk. Ez az első pillantásra még jogosnak is tűnhetett, hiszen a biztonság és minőség garantálásáról esett szó. A valóságban azonban az EU-ba érkező, import termékek által megtestesített versennyel szembeni — alig burkolt — protekcionizmus szellemét tapasztalhattunk.

Mint az európai uniós szabadpiacban, a — remélhetően — szabadpiacok világában hívőknek, és mint olyanoknak, akik bíznak a szabad kereskedelemnek az Európai Unió, és kereskedelmi partnerei fejlődésében és gazdagításában fontos szerephez jutó szabad kereskedelemben, nagyon óvatosan kell eljárnunk, hogy akarva-akaratlanul ne essünk a protekcionizmus csapdájába.

A bizottsági vélemény enyhült e tekintetben, és örömmel látom, hogy — a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban kifejtett erőfeszítések révén a legfőbb protekcionista elemek mellőzésre kerültek.

Az importőröknek és elosztóknak továbbra is jogukban áll majd termékeiken változtatva megfelelni az uniós piacnak, amely esetben viszont jogosan elvárható tőlük a megfelelés felelősségének vállalása. Másrészt, még mindig azt tapasztalom, hogy továbbra is elvárjuk tőlük, hogy biztosítsák — megismétlem, „biztosítsák” — azt, hogy a változtatások nélkül forgalmazott termékeik is megfeleljenek az uniós jogszabályoknak. Úgy gondolom, hogy az „ellenőrzés” szó megfelelőbb volna az „biztosít” szónál. Érdekelne biztos úr véleménye, hogy a „biztosítani” szó ebben az összefüggésben összhangban áll-e a WTO rendelkezéseivel, és általában, az EU szabadkereskedelmi elkötelezettségeivel?

Örülök annak is, hogy nem történik már utalás az általános termékbiztonsági irányelvre (GPSD). Amint értelmezem, a fogyasztókat a GPSD révén továbbra is megvédjük a veszélyes termékekkel szemben, függetlenül attól, hogy a mostani szabályozásba beillesztjük-e azokat vagy sem.

A GPSD bevezetése csak — szükségtelenül — fokozná a bürokratikus terheket olyan termékek termelése és értékelése terén is, amelyek meg sem célozzák a fogyasztói piacot. Az európai ipar számára fontos, hogy a CE-jelölés valódi tartalma és jelentősége megértést nyerjen. Azt gondolom, ez egy lépéssel előrébb visz. Örülök, hogy biztos úr jelezte, foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen további intézkedések kívánatosak mindaddig, amíg a felvetett javaslatok az európai ipar és az EU-ba exportálók esetében alkalmazhatóvá válnak.

Összességben úgy vélem, hogy a jelentés iránya elfogadható. Még az Ipari Bizottságban velem lévő szocialista és liberális képviselőtársaktól is azt várom, hogy értékelik ezt az ésszerűen kedvező és elfogadható eredményt.

A végrehajtás alkalmával, mi, az Ipari Bizottságban — a magas szintű és hatékony fogyasztóvédelmi szabványokkal egyetemben — számítunk az áruk egységes piacának sikeres véglegesítésére. Ez hatalmas eredménynek számít az Unió szempontjából, ami majdnem, hogy elképzelhetetlen előnyöket hoz majd választóink számára.

  Jacques Toubon, a Jogi Bizottság véleményének előadója − (FR) Elnök asszony, képviselőtársak! Mint a Jogi Bizottság véleményének megfogalmazója, elsőként is szeretném elismerni azt a munkát, amelyet Alexander Stubb képviselő fejtett ki, akivel — szeretném hozzáfűzni — élveztem a szoros együttműködést. Örülök annak, hogy javaslatainkkal összhangban egyértelmű megfogalmazások születtek a műszaki szabályok és a kizárások kérdéseit illetően, és különösen örülök annak, hogy a nyelv jelentette bonyolult problémát is sikerült legyűrni.

Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az általános termékbiztonsági irányelv elsődlegessége elismerést nyert az egyik bekezdésben, amelyhez rövidesen visszatérek. Emellett a Brie-jelentésben garanciát látunk arra, hogy — amennyire ez csak lehetséges — az ipari termékek biztonságosak lesznek.

Ami a kölcsönös elismeréssel foglalkozó szöveg központi elvét, a bizonyítási kényszer átruházását illeti, sikerült a felelősséget egyes gazdasági szereplőkkel megosztani, azaz nemcsak a gazdasági hatóságokon hagyni azt. Végül, a rendelet alkalmazhatóságának határidejére vonatkozóan úgy vélem, hogy a kilenc hónap megfelelően hosszú idő. Ezek voltak azok a főbb pontok, amelyek — megítélésem szerint — bennünket foglalkoztattak.

A három szöveget, csomagként kezelve, azt mondhatom, hogy — köszönhetően a három előadónak és a bizottságainkban folyó igen alapos vitáknak — a csomag sikeresen összehangolja a belső piac megnyitását, más szavakkal az akadályok lebontását, a múlt nyár óta oly egyértelműen érvényesülő, a biztonság felett érzett aggodalom kezelésével. A kölcsönös elismerés terén ésszerű megoldás született a nemesfémek és a fegyverek kérdésében, noha kezdetben mindkét téma igen problematikusnak mutatkozott.

A felügyeletre és termékjelölésre vonatkozóan az általános termékbiztonsági irányelv felülvizsgálata az elkövetkező öt évben, véleményem szerint, megkerülhetetlen. Csakúgy, mint a nemzeti jelölésekre vonatkozó szabályokhoz való ragaszkodás átgondolása, és az európai jelölésekről szóló tanulmány elkészítése. Úgy vélem, elnök asszony, hogy az előttünk fekvő dokumentum elsőrangú jogalkotási csomag.

  Othmar Karas, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én vagyok a Jogi Bizottság véleményének előadója a termékek forgalomba hozatalának közös jogi keretének tárgyában. Mi mindannyian egyetértünk abban, és a biztos úr is érintette ezt a pontot, hogy a termékbiztonság hitelesség kérdése. A hitelesség bizalmat szül, és a hitelesség és a bizalom jobb belső piacot teremt.

Ami a mostani szabályozást illeti, a Jogi Bizottság figyelme három pontra irányult. Az első pont szerint, a termékeknek szerkezetileg és minőségileg ki kell elégíteni bizonyos követelményeket. Ez nem egyszerűen a kereskedő felelősségének kérdése. Nem, ez mindenekelőtt a termelő felelőssége. A kereskedőket és fogyasztókat fel kell készíteni arra, hogy azokra a gazdasági szereplőkre támaszkodjanak, akik a terméket forgalomba hozzák. A kereskedők felelősségét a specifikus ellenőrzésekre kell szorítani.

Második pontunk, amely engem különösen érdekelt, az importőrök szerepe. Ők különleges felelősséggel viseltetnek. Az importőrök nem képesek ellenőrizni a termék specifikus jellemzőit, vagy a gyártási folyamatot, de mindazonáltal — miután ők forgalmazzák a közösségi piacon a termékeket — erősen kötődnek annak garantálásához, hogy a termékek megfeleljenek minden érvényes jogi rendelkezésnek.

A harmadik pont a CE-jelölés világos megfogalmazásához és demisztifikálásához kapcsolódik. A CE-jelölés nem minőségi jelzés, hanem csak arra utal, hogy a termék összhangban áll a közösségi jog minden releváns rendelkezésével. Köszönetünket fejezzük ki együttműködésükért mindazoknak, akik részt vettek a folyamatban, és üdvözöljük az elfogadásra elénk terjesztett jelentéseket.

  Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony. képviselőtársak! Stubb úr kikotyogta, hogy ma van a születésnapom, így hadd köszöntsem az összes előadót és minden képviselőt, és az egységes piac, illetve annak jövője büszke pártolójaként, hadd kérdezzem meg, lehet-e szebb születésnapi ajándék, mint e csomag elfogadása. Tehát kibontjuk ma e csomagot, és köszönöm a lehetőséget, tehát átnézzük e csomagot a fogyasztók és a polgárok szemüvegén keresztül.

Képviselőtársaim már kifejezték mindenkinek elismerésüket, és nem szeretném az időt rabolni ennek megismétlésével. Azonban, szeretném külön megköszönni a hivatalban lévő elnöknek, hogy ma velünk van. Ez egyértelmű jele, az elnökség nagy jelentőséget tulajdonít e kérdésnek. Ugyancsak szeretném megköszönni neki azt a nagyon erős kötődést, amely a Parlament ezen bizottságának munkájához kötötte. Nagyra értékeltük ezt. Hasonló módon, e csomag a Bizottság mérhetetlen erőfeszítésének is eredménye. Szeretném személyes elismerésemet is kifejezni Michel Ayralnak, akivel nemcsak e témában, de sok más ügyben is együtt dolgoztam. Személyesen is elkötelezett híve volt az EU hatékonyabb szabályozásának, amelynek valahol e csomag is része.

Sajátos módon, ülésünk megszabja a lisszaboni stratégiáról folytatandó délutáni vitánk kereteit is, hiszen semmi sem lehet fontosabb a foglalkoztatási és növekedési stratégia tekintetében, mint a valóban hatékonyan működő és versenyképes belső piac. Versenyképes vállalkozásokat és magabiztos fogyasztókat akarunk, hogy fenntarthassuk Európában a foglalkoztatási szintet és a gazdasági növekedést. Mindezt akkor érjük el, ha valóban hatékonyan működő egységes piaccal rendelkezünk. Azt kívánjuk, már amennyire a termékekről van szó, hogy a rendelkezések legyenek egyértelműek az üzleti szféra számára, és a cégek terméktervezéssel foglalkozó csoportjai erősítsék a foglalkoztatást, állítsanak elő ragyogó árukat, magas minőségű és biztonságos termékeket.

Ne felejtsük el, a vállalatok túlnyomó többségének munkatársi gárdája így gondolkodik, de megzavarja őket, hogy gyakran kell termékeiket áttervezni, vagy — a mai állapotoknak megfelelően — újra kell kérvényezniük a kölcsönös elismerést — miközben ez az elismerés önmagában is jelentős lépés előre.

A fogyasztók jogosultan várnak minőségi termékeket, és elvárják tőlünk az ellenőrzési folyamatok végrehajtását annak bizonyítása érdekében, hogy a piacon megjelenő termékek keresztül mentek a szükséges engedélyeztetési folyamatokon.

Szeretnék megjegyzést tenni a Purvis úr által mondottakhoz, részben a most távol lévő Liese úrnak válaszolva. Nagyon sok olyan vállalkozásunk van, amelyik kiváló konstrukciójú és minőségű árut gyárt, de kínai vagy más beszállítókkal együttműködve. Csak születésnapommal kapcsolatban említem meg — mert ilyenkor az ember a szép dolgokra gondol — hogy a közelmúltban felkerestem a Fleischmann és Rivarossi nevű, híres vasútmodell-márkákat gyártó céget, amelyről német és olasz kollégáim bizonyára már hallottak. Gyönyörű, kiváló minőségű vasútmodellekről van szó. Az ilyen márkanév alatt futó termékeket Angliában tervezik, de Kínában gyártják. S bárki, aki kételkedik abban, hogy a kínaiak képesek jó minőségű termékeket előállítani, keresse fel a hétvégén a lakhelyén található vasútmodell üzletet, és talán, mint én is, vesznek majd ajándékot az unokáiknak.

  Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Verheugen biztos úr, Vizjak úr! Engedjék meg, hogy elsőként boldog születésnapot kívánjak Malcolm Harbournak. Örülök, hogy ezzel a ragyogó születésnapi ajándékkal kedveskedhetünk neki. Tulajdonképpen beszélhetnénk most a Belső Piaci Hétről is, és természetesen nagyon fontos, hogy figyelmet fordítsunk a belső piacra. Tegnap, Newton Dunn úrnak és Fourtou asszonynak köszönhetően, két jó, a vámkódexről és a vámügyi együttműködésről szóló jelentéssel foglalkozhattunk, amelyek fontos szerepet játszanak mai napirendünk tekintetében is. Emellett, biztosan állíthatjuk, hogy egy-két olyan kiigazítási kapaszkodóval rendelkezünk itt a piac és a fogyasztók számára, amelyeket most építettünk a koherens ellenőrző panelbe. Ez jó dolog.

Az előttünk fekvő három jelentés, és az Arlene McCarthy által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében felvetett szóbeli választ igénylő kérdés olyan elemei munkánknak, amelyek kedvező fényben tüntetik fel a Parlamentet. Ezért is ki kell fejeznünk köszönetünket a három előadónak, és a képviselőház valamennyi tagjának. Szeretném külön is köszönetemet kifejezni csoportomból Mia De Vits-nek és Barbara Weilernek, miután nevük még nem került említésre, és természetesen saját előadónknak, Christel Schaldemose-nak is. Stubb úr — kizárt, hogy elfeledkezzem Önről — természetesen Önnek is kijár a köszönet, akárcsak Brie úrnak.

Úgy gondolom, hogy e csomag révén értékes és meghatározó módon járulunk hozzá a belső piacot szabályozó jogszabályok véglegesítéséhez. Mindeközben a piacon belül erősítjük a fogyasztóvédelmet. A szocialista képviselőcsoport különleges fontosságot tulajdonít e cél megvalósításának.

Persze, messze vagyunk még munkánk lezárásától. Továbbra is éber figyelemmel kell követnünk a belső piacon forgalomba hozott termékek biztonságát. Ebben a tekintetben külön köszönetemet fejezem ki Verheugen biztos úrnak, a CE-jelölés jövőjével kapcsolatos nagyon világos és egyértelmű állásfoglalásáért. Pontosabban, azért az észrevételéért, amely a belső piacon, illetve az Európai Unión belül a hatékonyabb jelöléssel kapcsolódott össze. Ez igen fontos cél akkor, amikor azt várjuk az Európai Unió fogyasztóitól és polgáraitól, hogy valóban saját uniójukként fogadják el, és tiszteljék az EU-t. Ez igen fontos szempont.

Nagy izgalommal várjuk a tanulmány eredményeit, majd azok következményeit, és nagyon örülök, Verheugen úr, hogy mint oly egyértelműen jelezte, ez a tanulmány az Európai Bizottság prioritási listáján igen előkelő helyen áll. Ez jó hír, hiszen a zavaró CE-jelölés gyakran szolgált a fogyasztók megtévesztésére és félrevezetésére, és ez igen rossz. Nyilvánvaló, hogy véget kell vetnünk ennek.

Annak is örülök, hogy az előttünk fekvő jelentésekben, a Tanáccsal lezárt megállapodásban, sikerült biztosítanunk a nemzeti minőségi jelölések folyamatos fennmaradását. Természetesen, itt feltételezem, hogy ezek a nemzeti jelölések valóban a fogyasztóvédelmet terjesztik ki, és nem valamiféle, protekcionista megfontoláson alapuló visszaélésre és félretájékoztatásra adnak lehetőséget.

A második feltétel az — és igencsak annak megvalósítási irányában haladunk—, hogy rendelkezzünk egy európai biztonsági jelöléssel, amely legalább egyenlő, de lehetőleg még inkább felülmúlja a nemzeti szimbólumokat. Csakis ennek megvalósuláskor gondolkodhatunk el a nemzeti jelölések felszámolásáról

Fontos, hogy ma tartjuk a szavazást. Szeretném megerősíteni őszinte köszönetemet Vizjak miniszter úrnak. Tudom, nem volt könnyű dolga a Tanácsban, hiszen magunk is jelentős nyomást gyakoroltunk az intézményre. A Tanács hosszabb időt szeretett volna biztosítani a Parlamenttel folytatott tárgyalásokra. Ennek tudatában vagyok. Nagyra értékelem, hogy Ön mindent megtett annak érdekében, hogy még ezen a héten szavazni tudjunk. Ez jó dolog, mivel a helyzetet egyértelművé teszi. Ezért is szeretném külön köszönetemet kifejezni.

  Janelly Fourtou, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Természetesen azzal kell kezdenem, hogy köszöntöm az előadókat, Stubb és Brie urakat, és különösen Schaldemose asszonyt, utóbbi igen hatékony munkáját, azt a mosolygós hatékonyságot, amelyet mindannyian oly nagyra értékeltünk.

A Bizottság nevében ugyancsak szeretném köszönteni McMillan urat, aki oly önzetlenül állt rendelkezésünkre, és a szlovén elnökséget, mert biztosította azt a lendületet, amely szükséges volt a csomag már első olvasatban való elfogadásához.

Az ALDE képviselőcsoport elégedett az elért kompromisszummal, miután kérdéseink megválaszolást nyertek. Számunkra a legfőbb pontot az importőrök felelőssége és a CE-jelölési rendszer képezték.

Mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés, hogy szükségünk van életképes piacra, életképes és biztonságos termékeket forgalmazó gazdasági szereplőkkel. Az ALDE csoport tehát támogatja azokat a rendelkezéseket, amelyek — a felelősség egy részének áthárításával, és mindennel, ami ezzel jár — arra késztetik az importőröket, hogy jobban odafigyeljenek a termékek piaci bevezetésére.

A CE-jelölési rendszert illetően, elégedettek vagyunk, hogy elhatárolás történt a rendelet és a határozat rendelkezései között.

Személyes megjegyzésként, sajnálom, hogy nem sikerült teljes egészében megoldanunk a nemzeti jelölések használatának kérdését. Ez rendszeresen visszatérő kérdés. Emlékezhetnek rá, hogy amikor 2006 februárjában a gépgyártási irányelvről szavaztunk, kikértük az Európai Bizottság állásfoglalását abban a tekintetben, hogy „tisztázza — a CE-jelöléssel összefüggésben — az egyéb jelölések alkalmazásának feltételeit, legyenek azok nemzetiek, európaiak vagy magán jellegűek”.

A Bizottság megtette a tőle telhetőt, de mi — az Európai Parlament tagjai — és a tagállamok, úgy vélem, nem rendelkeztünk a megfelelő politikai akarattal ahhoz, hogy egyértelműen állást foglaljunk. Csak sajnálhatjuk kudarcunkat, de üdvözlöm Verheugen úr bejelentését, hogy a kérdés mélyreható vizsgálódás tárgyát képezi. Éppen ez az, amire szükségünk van.

Az ALDE csoport jelenlegi formájában is támogatja a kompromisszumot, és üdvözöljük a szövegezés során elvégzett munkát.

  Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A biztonsági jelölésekkel kapcsolatos vita már évek óta tart. Az államoknak kötelessége, hogy védjék polgáraikat, az életet vagy egészséget veszélyeztető termékektől. Ezért, némelyikük olyan szabályozást fogadott el, amely a termékek egy bizonyos körét különleges eljárásoknak veti alá, mint amilyen a jelöléssel való ellátás, vagy a bizonylatolás. Az illetékes nemzeti hatóságok lettek felelősek a gyakorlat ellenőrzéséért és felügyeletéért.

Az Európai Unión belül a CE-jelölés alkalmazása kötelező a termékek nagy csoportja esetében. Ez igazolja, hogy a termék biztonságos. A jelölést azonos módon alkalmazni kell egy 5 eurót érő vasalón ugyanúgy, mint azon, amely 50 euróba kerül. Tehát nincs igazán értelme a plusz/mínusz szimbólummal való kiegészítésnek.

A CE-jelölés elnyeréséhez vezető eljárás nem ütközik nagy ellenállásba. A probléma a gyártó által már jelzéssel ellátott termékekkel összefüggő jogtalan módosításból, a CE jelölés jogtalan alkalmazásából, továbbá abból fakad, hogy — a megfelelő hitelesítési eljárások nélkül a CE-jelölést alkalmazzák olyan termékeknél is, amelyek hasonlítanak a már igazolt termékekhez.

Amire tehát az EU-nak szüksége van, az az összes fogyasztóvédelmi intézmény által foganatosított intézkedések jobb összehangolása. Le kell zárni az EU határait annak biztosítása érdekében, hogy bizonytalan eredetű áruk ne kerüljenek a piacra. Hatékony ellenőrző és információs rendszert kell létrehozni, és szigorúbb és egységesebb büntetési rendszert kell bevezetni annak érdekében, hogy a CE-rendszer megkerülése ne legyen kifizetődő. A termékigazolás magas költségszintjét tekintve, az európai uniós kis- és középvállalkozásokat támogatásban kell részesíteni a jelölés megszerzése folyamatában. Az UEN csoport támogat minden olyan intézkedést, amely a fogyasztóvédelem biztosítását és az európai piac hatékony működését irányozza elő.

  Heide Rühle, Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretnék Harbour úrnak boldog születésnapot kívánni. Már csak folyamatos és gyümölcsöző együttműködésünk okán is. És természetesen szeretném üdvözölni mindhárom előadót. Amint talán tudják, csoportom részéről én voltam mindhárom jelentés árnyék-előadója, és ezért is tudom, hogy milyen fáradhatatlanul dolgoztak az említettek a Bizottságtól érkezett anyag kulcselemeinek feljavításán. Egyidejűleg szeretném köszönteni Verheugen biztos urat is, aki ismételten rámutatott, hogy javaslatuk jobb minőségben hagyja el a Parlamentet, mint hogy ide érkezett. Úgy gondolom, ez fontos észrevétel, hiszen mindannyian keményen dolgoztunk e szabályozási ügyön. Valóban a lehető legtöbbet hoztuk ki magunkból, annak érdekében, hogy ne csak a gazdálkodók, de a fogyasztók számára is javítsuk a feltételeket.

A csomagnak három eleme van. A jogosan forgalmazott termékek kölcsönös elismerésével foglalkozó rendelet legfőbb célja, hogy elhárítsa a nem-vám jellegű, nevezhetünk úgy is, hogy protekcionista akadályokat. A bizottságban olyan egyensúlyt alakítottunk ki, amelyre Verheugen úr is utalt, és amelynek magam is nagy jelentőséget tulajdonítok, noha ezt a tényt esetenként szem elől tévesztettünk vitáink során. Egyrészt, a nem-vám jellegű akadályokat felszámoljuk, míg a másikon — elég természetes módon — a tagállamok ügye marad, hogy bizonyos eszközöket alkalmaznak-e vagy sem. Németországban, például, kérdést jelent a náci szimbólumok alkalmazása. Tehát, ha bizonyos termékek esetében sajátos problémák mutatkoznak, amelyek elfogadása morális okok miatt egyes tagállamokban nem valósítható meg, akkor ezeknek az országoknak meg kell őrizniük a jogot egy ilyen termékek betiltására. Az egyensúly ettől fennmarad. Ezt magam igen fontosnak tartom, hiszen ez az egyetlen módja a belső piac széles körben való elfogadásának, az egységes piac elvének a fogyasztók, de az érintett vállalkozók körében történő érvényesülésének is. Ebben a tekintetben hatalmasat léptünk előre.

Ugyancsak fontosnak tartom, hogy kapcsolattartó pontok jöjjenek létre. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy ez nem jelenti a bürokrácia erősödését, hiszen kapcsolattartók létrehozására már sor került a szolgáltatási irányelv keretében, valamint a szakmai képzettségek kölcsönös elismerésével összefüggésben is. Minél több kapcsolattartó pontot létesítünk, annál nagyobb az egyes tagállamokra háruló teher. Ebben a tekintetben is igen felelősségteljesen cselekedtünk.

Egy másik fontos dolog volt, megítélésünk szerint, annak kinyilvánítása — amint ezt mi természetesen meg is tettük, hogy — a kölcsönös elismerés csak abban az esetben működik, ha a piaci forgalmazást szabályozó feltételek minden tagországban azonosak. Kétségkívül, eddig eltérő feltételek uralkodtak az egyes tagállamokban. Egyesek hajlottak afelé, hogy magánkézbe adják, vagy részlegesen privatizálják a piacfelügyeletet. Mások az engedélyeztetés gyakorlata mellett döntöttek, s az engedélyező szervet többé-kevésbé magánkézbe adták. Mi, kristálytisztán kifejtettük, hogy a piaci akkreditáció kizárólag közösségi felelősségként jelenhet meg, és nagyobb felelősséget adtunk az egyes tagállamoknak. Ezt igen fontos lépésnek tekintem.

A piacfelügyelet az Európai Unión belül, természetesen, ugyancsak kulcselem a termékbiztonság megvalósítása és fenntartása szempontjából. Amikor az irányelvek és rendeletek szigorításáról beszélünk, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy egy rendelet vagy egy irányelv csak annyira hatékony, amilyen hatékonyak azok az eszközök, amelyek végső soron garantálják az előbbiek betartását. Esetünkben, ez az eszköz a tagállamok piacfelügyeleti mechanizmusa. Ebben a tekintetben a tagállamokat most már nagyobb kötelezettség terheli, hogy fejlesszék, finanszírozzák, és megfelelő személyzettel lássák el piacfelügyeleti rendszerüket. Az elkövetkező években a Parlamentnek még éberen kell őrködnie annak biztosítása fölött, hogy a szigorúbb piacfelügyelet ténylegesen megvalósuljon.

Egy másik fontos szempont a szerszámosláda, amelyért Schaldemose asszony felelt. A keret-határozat eszköztárat biztosít a majdani irányelvekhez, amelyek viszont nagyobb jogi összhangot teremtenek a kulcskérdések között azáltal, hogy világos és érthető álláspontot jeleznek, mindenekelőtt a CE-jelöléssel, de az importőröknek a kereskedelmi láncolatban elfoglalt státuszával összefüggésben is. Az Európai Unióban növeltük az importőrök felelősségét. Ez újabb fontos lépés.

Mindent egybevetve, igen elégedettek lehetünk az elénk terjesztett csomaggal. Ez a csomag valamennyi politikai csoportosulás széleskörű támogatását bírja.

Befejezésül szeretném köszönetemet kifejezni a Tanács szlovén elnökségének. A szlovén elnökség markáns támogatása nélkül sohasem sikerült volna lezárnunk e témát az alatt a rövid idő alatt, amely az első olvasatot megelőzően rendelkezésünkre állt. Külön köszönetemet fejezem ki a Bizottságnak, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság titkársági személyzetének. Nélkülük aligha tarthattuk volna a menetrendünket és dolgozhattuk volna ki az első olvasat idejére ezt a valódi kompromisszumot.

  Jaromír Kohlíček, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében – (CS) Hölgyeim és uraim! Ellentétben sok más gazdasági diszciplínával, a marketing igazi tudomány, és mint ilyen, sajátos törvényszerűségekkel és szabályokkal rendelkezik. Ezek függetlenek attól, hogy kiket is érintenek. A szabályok között találhatók a termék konkrét technikai sajátosságai, az adott termék és hasonló termékek közötti eltérések kimutatásának igénye, valamint az az erőfeszítés, hogy egyértelműen meghatározható feltételek között védelmezzük a földrajzi környezetet. Utóbbinak, azonban, rendszerint nincs semmi köze a termék technikai jellemzőihez. Az egységes piac egyik eleme az a törekvés, hogy elejét vegye egy másik állam területén a termékek forgalmazásának nem-vám jellegű akadályok emelésével történő korlátozását. Ilyenek lehetnek például a mennyiségi korlátozások, a hitelesítés országonkénti megismétlése, adott szabványok elutasítása, a közös piaci vámhatáron kívüli termékek esetében különleges csomagolási és jelölési kötelezettségek igénylése stb.

Az első lépés, amely segíthet az áruk szabad mozgásával kapcsolatban keletkezett zavarok eloszlatásában, vagy talán még a mesterséges akadályok lebontásában is, az a tudatosság szintjének emelése. Ennél fogva üdvözlöm azokat az erőfeszítéseket, amelyek az egyes tagállamokban egy-két termékügyi kapcsolattartó pont létrehozására irányulnak. Azok legfőbb feladata az legyen, hogy tájékoztatnak a többi tagállamban alkalmazott technikai szabályokról.

A javaslat kiemelten kezeli a bizonyítás terhének kérdését is. Ebben az összefüggésben foglalkozik azzal a technikai eljárással is, amely lehetővé teszi egy terméknek egy másik tagállam piacán való forgalmazásának megakadályozását, noha ez a termék szabályosan került egy harmadik ország, vagy éppen az előállításban érintett tagállam piacára. Az eljárás végeredménye a tagállamok illetékes hatóságai közötti párbeszéd erősítésétől függ. A hatékonyabb kommunikáció a legfontosabb elem, abban a tekintetben, hogy kizárjuk a termék kitiltásának kockázatát a célország piacán.

Az egyébként üdvözlendő kezdeményezésben problémát okoz az a próbálkozás, hogy az irányelv lefedje a termék teljes körét. Naivitás feltételezni, hogy hasonló vagy azonos eljárás alkalmazható az ipari termékek, például a gépjárművek, és a ruhák, cipők, és élelmiszerek esetében. Miközben egyértelműen támogatom az egységes megközelítés alkalmazását, meggyőződésem, hogy termék-specifikus megközelítést kell alkalmazni. Nem látom, hogy a harmonizált területen bármiféle nehézség jelentkezne. Ilyet ott érzékelek, ahol a kötelezettségek összehangolására nem került sor. Tehát gondok a harmonizációs körön kívül rekedt termékeknél várhatók.

A rendelet 20 napos határidőt szab a gazdasági szereplők számára, hogy — az úgynevezett közérdeket szem előtt tartva — az illetékes nemzeti hatóságok határozataira válaszoljanak. A közérdek érvényesítése azt jelenti, hogy egy terméket vissza kell vonni a piacról, vagy be kell tiltani, vagy esetleg változtatásokat kell azon eszközölni, azt megelőzően, hogy a termék forgalomba kerül. A javaslat pozitív eleme, hogy hangsúlyozza, nyíljon lehetőség a döntéseknek a nemzeti igazságügyi hatóságok általi felülvizsgálatára. Véleményem szerint, a javaslat egyetlen homályos része, amelyet egyébként egészében magam támogatok, a Szerződésre való utalás. Például, a pénzügyi nyilatkozat 5.2 cikkének címe a következő: „A közösségi beavatkozás hozzáadott értéke, a javaslat más pénzügyi eszközökhöz kapcsolódása, és lehetséges szinergiája”. Ha a javaslat a Lisszaboni Szerződésre utal, akkor ezt helytelennek találom, hiszen a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata éppen, hogy elkezdődött.

Végül, szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint a rendelet segít majd kezelni a vizsgálatok és engedélyezések állandó duplikálódásából fakadó problémákat, amelynek oka, hogy az egyik ország elégtelennek nyilvánítja a másik hatóságai által kiadott okmányokat. A múltban, egy exportcég képviselőjeként megtapasztaltam ezeket a nehézségeket, és úgy gondolom, a kérdéses javaslat segíthet orvosolni a problémát.

  Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében – Elnök asszony! Azt hiszem megbocsátható számomra, de korábban úgy éreztem, mintha egy hollywoodi Oscar-jelölésre érkeztem volna: mindenki gratulált mindenkinek, mindenki lapogatta a másikat. Abszolút csodálatos volt. Stubb úrnak sikerült szinte mindenkit üdvözölnie. Talán csak a nagymamája maradt ki. Igen, Stubb úr, kifelejtette a nagymamáját!

Érdekes, nem? Harmonizálunk, egységesítünk, szabályozunk, törvényt alkotunk! Úgy tűnik, hogy ennek az intézménynek mániákus vágya, hogy értékét puszta cselekvésekkel igazolja: jó, rossz, mindez indifferens. Elfoglaltnak kell látszanunk. Az a feltételezés érvényesül itt, hogy az európai állampolgár egy visszamaradott gyermek, és mi vagyunk a jó szándékú, de parancsoló szülők: mi mindent tudunk, és mindent kézben tartunk. De mintha ez nem így volna, ugye? E képviselőházban a kereskedelmi tapasztalat szánalmas. Politikai karrieristák, inasok a külvilági valóság megértése nélkül, mániákusan, selejtes vagy veszélyes törvényeket hoznak, miközben groteszk színészkedéssel mohón csüngnek a közösségi csecsbimbón.

Az olyan feltörekvő államok, mint India és Kína, amelyek miközben beszélek is, folyamatosan gyűrik le feldolgozó iparainkat, és csodálkozva bámulnak ránk. A világkereskedelmi verseny nem olyan, mint egy focimeccs. Versenytársaink nézik, ahogy felsorakozunk a gyepen, megszólal a bírói füttyszó, majd mindent feledve, bevesszük saját kapunkat. Milyen hangosan is kacaghatnak hátunk mögött?! Nem mintha ennek a képviselőháznak maradt volna bármihez jogalapja azt követően, hogy az új Alkotmányt keresztülverte a nép akarata ellenére. De a nép napja is elérkezik, mindannyiunkat az udvarra terelnek a puskák ravaszainak morajlása közepette. És mi mindezt bőségesen megérdemeljük.

  Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony! Miközben a legjobbakat kívánom Harbour úrnak, úgy érzem, hogy időutazással az 1990-es évekbe tértünk vissza. Akkoriban, az egységes piac előkészítése folyamán, pezsgő sietséggel sorban hoztuk a törvényeket. Úgy tűnik, tulajdonképpen még ma is itt tartunk, hiszen előttünk két újabb rendelet, és egy határozattervezet fekszik az áruk szabad mozgásával összefüggésben. Nem menekülhetünk a tények elől, és ezek azt mutatják, hogy a kormányok erőteljesen ragaszkodnak a védelemhez, hogy ne mondjuk a protekcionizmushoz. A műszaki szabványok, a dokumentumok kitöltése, a biztonsági előírások, mind a nem-vám jellegű akadályok sorába tartoznak. A gépkocsikat gyártó Franciaországban, például, évekig ragaszkodtunk a sárga fényszórókhoz, a fehérekkel szemben, csak hogy mérsékelhessük útjainkon a külföldi gépjárműveket.

Most itt van előttünk a Bizottság javaslata, amely közös keretbe illeszti a biciklik és létrák (hogy a papák lepottyanhassanak róluk) szabad kereskedelmét, játékokét, amelyek halálos veszedelembe sodorják a gyermekeket, vízforralókat (hátha leforrázza magát az anyuka), és egyéb elektromos termékeket, amelyekkel a nagymamik és nagypapik megrázathatják magukat.

Az a benyomásunk keletkezett, 23 évvel az Egységes Európai Okmány aláírását követően, hogy mindez már megtörtént a por is befedte. Hogy az 1979-es Cassis de Dijon ítélet, és a rákövetkező sok száz európai bírósági ítélet már biztosította mindenki termékének mindenki más általi elismerését. Tévedtünk! Az egységes piac még mindig töredezett piac. S most a ravaszul határokat visszaállító szabályozó és technikai buktatók felszámolása érdekében a Bizottság azon elv elfogadtatását javasolja, hogy a költségeket fizettessük meg az importőrökkel: az importőrök felelnek az általuk behozott termékek biztonságáért, és a bizonyítási kötelezettség iránya is megfordult.

Elmondva mindezt, lássuk, hogy az előttünk fekvő szövegek a nyilvánvaló kinyilvánításának példái: megerősítik a kölcsönös elismerés elméletét, meghajolnak — a jelölésként megfogalmazott — CE-logós címkézési mánia előtt, beleértve annak kiterjesztését és a szabálytalan alkalmazásért járó szankciókat is. És láss csodát, 15 évvel a határok felszámolását követően előadónk, André Brie további forrásokat követel a vámhivatalnokok részére. A vámtisztviselők újraaktivizálása egy vámmentes zónában nem semmi, noha Adam Smith, a szabad kereskedelem apostola életének utolsó napjait azzal töltötte, hogy édesapja vámos egyenruhájában csavargott szülővárosában.

Azt mondom, legyen így! Hozzuk vissza a vámosokat hagyományos csúcsos sapkájukkal egyetemben. Persze, valószínűleg Kínából kell behoznunk a sapkát, de legalább biztosak leszünk abban, hogy a sapka biztonságos. Végül is, nem vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy a Bizottság bármely tagját napszúrás érje!

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nekem is az előadóknak, és az összetett témát alaposan feldolgozó képviselőknek szóló köszönettel kellene kezdenem felszólalásomat, de egyéb felvetéssel indítanék. Egy személy, akit egyértelműen kizárnék bármiféle köszöntésből, az Bloom úr, aki felszólalásában semmiféle konstruktív vagy érdemi elemmel nem járult hozzá a vitához. Ebben a tekintetben még önmaga küzdelmében is, hogy levegye a terhet az európai állampolgárok válláról, kudarcot vallott. Mindazonáltal remélem, hogy megengedik, hogy megismételjem a tegnap este barátomnak, Malcolm Harbournak már kifejezett születésnapi jókívánságokat.

Hogy e csomag megfelelő születésnapi ajándék vagy sem, ezt meglátjuk. Meg kell várnunk, hogy a tagállamok miként hajtják végre azokat a döntéseket, amelyeket most a Tanáccsal együtt kidolgoztunk. Kifejezném őszinte köszönetemet Vizjak úrnak, azokért az erőfeszítésekért, amelyeket ezen ügyben tett, és amelyekről már szót ejtettünk Szlovéniában. Köszönöm Verheugen biztos úr munkáját is. Sok múlik majd azon a záradékon, amelyet Stubb úr dolgozott ki. Ő különös elismerést érdemel azért, hogy a téma oly simán jutott túl a Parlamenten. A bizonyítási kényszer megfordítására célzok itt, a belső piac nem-harmonizált területére vonatkozóan. Ez olyan elv, amely a belső piacon egyszerűbbé teszi az életet, különösen a kis- és közepes vállalkozások számára, minimális bürokráciával.

Remélem, valamennyi tagállam megérti, hogy mihez is csatlakozik itt. A jövőben már nem a kisvállalkozóknak és gyártóknak kell rákérdezni a kormányoknál, hogy egy adott termék behozható-e, hanem a tagállamoknak kell most már igazolniuk, hogy minden, általuk szentesített rendelkezés szükséges és megfelelő. Biztosíthatom Önöket, hogy egyes tagállamokra még keserves csalódások várnak. Ettől függetlenül, ez a csomag bátorító jel a belső piac, de különösen az azon működő kis- és közepes vállalkozások számára.

Hálás vagyok McCarthy és Fourtou asszonyoknak is tájékoztatásukért, hogy a CE-jelölés és annak jelentősége kérdése nemcsak akkor vetődött fel e Parlamentben, amikor az új megközelítéssel összefüggő keretjogszabályok elfogadásra kerültek. Örülök, hogy mindenkor — így az elmúlt években is — amikor egy CE-jelöléshez kapcsolódó irányelv napirenden volt, rákérdeztünk, hogy ez a jelölés — amelyet ismereteink szerint eredetileg kizárólag piacfelügyeleti testületek által alkalmazandó jelzésként gondoltak ki — valóban tájékoztatja-e a fogyasztót azokról a dolgokról, amelyeket a termékkel kapcsolatban tudni szeretne. Nem vitatom, hogy igen nehéz meghúzni a határvonalat a fogyasztási cikkek és az ipari termékek között. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy olyan, olcsó megoldásra van szükség, amely nem növeli a bürokráciát. Ugyanakkor hálásak vagyunk Verheugen úrnak, hogy tanulmányt készíttet. A készülő tanulmányt bizottságunk egésze egyhangúan támogatja. Reméljük, hogy a tanulmány meggyőző bizonyítékot szolgáltat majd arra vonatkozóan, hogy a CE-jelölés jelenlegi formájában nem nyújtja a fogyasztóknak azt az ismeretet, amely számukra fontos. <

  Barbara Weiler (PSE). – (DE) Elnök asszony! biztos úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim! Közel egy éve, február 14-én a Bizottság előterjesztette ezt, az árukkal kapcsolatos intézkedéseket tartalmazó új csomagot. Célja az volt, hogy új ösztönzést adjon a belső piaci kereskedelemnek. Hogy mostanra, alig egy évet meghaladóan, lezárhatjuk a csomagot, jelzi azt a nagyon gyors és hatékony munkát, amelyet a parlamenti elfogadtatással megbízott csoport végzett. Ebben nem igen jutottak szerephez azok a képviselők, ott hátul, a szélsőjobbon, ha tehetek egy ilyen kitételt, és felszólalásuk azt a képzetet keltette bennem, hogy mindmáig nem is fogták fel, hogy e csomag miről is szól

Ami a vita során engem leginkább meglepett, az a belső piacon még mindig jelentkező igen nagyszámú akadály volt, hiszen 1992-ben került sor, Jacques Delors által, a belső piac bevezetésére. Meglepő látni azokat a tényleges akadályokat, amelyekkel a kis- és középvállalkozásoknak szembe kell nézniük akkor, ha egy másik tagállam piacára megpróbálnak belépni. A Bizottság szerint ez a csomag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek 22 iparágazatot érintenek. Amelyek éves össztermelése 1500 milliárd euró környékén mozog.

Sikerült biztosítanunk, hogy a piacfelügyeleti rendszer elkövetkező továbbfejlesztése egységes kritérium-rendszer alapján történjen. Ez alapvető jelentőségű. Amikor a piac nyitott, szükséges, hogy piacfelügyeleti mechanizmus is létezzen. Így a veszélyes termékek könnyebben felderíthetők, biztonságossá tehetők. Az egyértelműen célirányos, a törvényszegő próbálkozások ellen irányuló vizsgálatok, valamint a törvénysértők elleni fellépés is könnyebben megvalósulhat. Más felszólalók is kitértek arra, hogy nemcsak a termelők, de az importőrök is felelősséget viselnek majd. Ez azonban nem marad holt betű, hiszen a felelősségi rendelkezések alkalmazhatók, a büntetés eszközével, a szabályokat figyelmen kívül hagyókkal szemben.

Ez a piacfelügyeleti rendszer nagy nyereség azon szereplők számára, akik betartják a szabályokat, hiszen jelentősen erősödnek azok az eszközök, amelyek segítségével kiszűrhetők a termelők és importőrök között a fekete bárányok. Meglepődéssel tapasztaltam, hogy a vámhatóságok és a piacfelügyeleti szervek szinte semmit sem tudtak egymás munkájáról. Ez a titkolódzás, valamint a szűk cégérdekek védelme itt és most véget ér.

A CE-jelöléssel kapcsolatban, örülök, hogy a Parlament a saját útját járta. Nem engedtünk a fogyasztóvédelmi szervezetek sürgetésének, hogy töröljük el a CE-jelölést, vagy a Bizottság felhívásának, hogy megfontolások nélkül fokozzuk annak szerepét. Ezek nem mutatkoztak követendő utaknak. Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb utat választottuk.

A bizonyos körökből érkező ellenvetésekkel szemben is, a Parlament biztosította a nemzeti biztonsági jelölések — és nemcsak a németét, de más országokét is — fennmaradását mindaddig, amíg az optimális megoldásra nem lelünk.

Szociáldemokrataként, büszke vagyok arra, hogy egy különleges elv bekerült nemcsak a mi határozatunkba, de a rendeletbe magába is. A kérdéses megfogalmazás egészen a legutolsó pillanatig vitatott volt, de sikerült elfogadtatnunk azt, hogy az akkreditációs testületek nem versenghetnek egymással, hogy közszolgálati küldetésüket szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni. Úgy vélem, ebben mindenki egyetértett. Ami mindannyiunk számára fontos volt, hogy nagyobb legyen az átláthatóság.

Meglepő, hogy milyen alacsony szintű az együttműködés, és azt gondolom, hogy ez a csomag megalapozza a hatóságok közti jobb együttműködést.

Hadd fejezzem be felszólalásomat a csomag egészét érintő megjegyzésemmel. Az mind az európai gazdálkodók, mind az emberek számára nyereséget hoz. Sok minden könnyebb lesz, a folyamatok kevésbé bürokratikusakká válnak — természetesen így csökkentve a költségeket — miközben emeljük a fogyasztói biztonság színvonalát is. Az üzleti világból kölcsönzött mondással szólva, ezt a helyzetet jogosan mindenki számára nyereséget hozó állapotként írhatjuk le.

  Toine Manders (ALDE). – (NL) Elnök asszony! Legmelegebb üdvözletem az előadóké: Stubb úré, Schaldemose asszonyé, Brie úré, azért a gyors és konstruktív munkáért, amellyel feladatukat végrehajtották. A törvényhozatali folyamatoknak mindig így kellene megvalósulni: gyorsan és határozottan. Köszönet illeti a Bizottságot és a Tanács elnökségét is.

Európát pontosan az ilyen törvényekért hozták létre, és jó tudni, hogy mindez erőteljes ösztönzést ad a gazdaságnak, s különösen a KKV-nak. Nagyon sok panasz érkezik hozzánk a kisvállalkozásoktól, hogy exportjukat, üzleti vállalkozásaikat akadályozza a határoknak — az egységes piacról szóló sok beszéd ellenére érvényesülő — zártsága. Ez a rendelkezés megszilárdítja az Európai Unió alapjait. A kisvállalkozások, végül is, gazdaságunk alapkövét képezik, és ez a szektor teremti azokat a munkahelyeket is, amelyekre oly nagy szükségünk van.

A tagállamok is nyernek, hiszen jelentős megtakarítások keletkeznek az évi közel 150 milliárd eurós adminisztratív kiadások terén. Ebben az évben a költségvetés 120 milliárd euró. Tehát nem szeretnénk hallani egyetlen tagállamtól sem, hogy az Európai Unió oly sokba kerül, hiszen még maradványuk is keletkezik. Nem vár ránk az ajtó előtt a sajtós sereg, hogy hírt adjon erről az örömteli eseményről, de azért az mégis említést érdemel.

Mint liberálisok, természetesen nagyon örülünk, hogy látjuk az egységes piac megerősödését. A dinamikusabb gazdaság virágzóbb Európát jelent, és ez jó az üzleti szférának, a fogyasztóknak, de az Európai Uniónak is.

Nem élek teljesen a nekem engedélyezett idővel, hiszen számos felszólaló már dicsérte e csomag lényegi pontjait. Elkerülöm a technikai kérdések érintését is. Nagyszerű munka ez. Remélem, hogy egyhangúsággal sikerül elfogadtatnunk, majd nagyon gyorsan hatályba lép.

Most, a bizonyítási teher megfordításával, a piacunk védelmét szolgáló eljárások tagállami megsértése esetén alkalmazandó európai bizottsági intézkedések igen jónak tűnnek. Gyors és határozott lépéseket várunk ilyen esetekben. Úgy gondolom, ez jól működik majd.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök asszony! Az Európai Unió értékek, tapasztalatok, történelmi — és társadalmi — különbözőségek összetett gyűjteménye. Gyakran nemcsak múltbeli tapasztalatainkban különbözünk, de ma érvényes jogszabályainkban és kötelezettségeinkben is, amelyeket magunkkal hozunk az európai intézményekbe, munkahelyekre, és amelyek kiütköznek polgárainkban is.

Alapvető társadalmi, gazdasági, és kulturális változások korát éljük, amelyeknek sajnos vannak kedvezőtlen kihatásai is. Származik azonban azokból sok pozitív fejlemény is, amelyek között a tőke, az áruk, a szolgáltatások liberalizálását, a személyek mozgásának szabadságát feltétlenül számba kell venni. Miközben ezek a fejlemények kedvező feltételeket teremtenek a gazdasági tevékenységek kibontakoztatásához, azt is látnunk kell, hogy a tőke gyakran megelőzi az embert, veszélyeztetve annak egészségét, de esetleg életét is.

Ezért tehát az ellenőrzési eljárásokat minden tekintetben erősítenünk kell. A CE-rendszert is erősítenünk kell mind a határokon, amint néhány képviselő erre utalt, de a belső piacon is, és különösen a kereskedelmi hálózatoknál. A szuper- és hipermarket-láncok által előállított termékek skálája minden képzeletet felülmúl, és ezt a fontos tényezőt nem hagyhatjuk számításon kívül. Emlékezetünkben kell tartanunk nem csak a jelölési rendszert, de minden olyan eszközt, amelynek segítségével tágíthatjuk a fogyasztók ismereteit, és erősíthetjük a termékek közötti választás képességét.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony! Ezek a jelentések az árupiac szabályozásának feljavítását, mindenekelőtt a CE-jelölés elismertségének erősítését, és a jelölés jogtalan felhasználásának megakadályozását célozzák. Mindez hasznos, de felszólalásomban a vita során egy eddig figyelmen kívül hagyott elemre hívom fel a figyelmet. Olyan elemre, amelyről elfeledkeztek a jelentések, de magam feltétlenül relevánsnak tartok a termékekről szóló vita során.

A javasolt különféle intézkedések célja az, hogy az embereket vásárlásra bátorítsa, és amikor ezt teszik, akkor európai termékeket vegyenek. Miként kapcsolhatjuk össze a fokozott konzumerizmus bátorítását a források bölcs felhasználásának igényével? Azzal, hogy utóbbi szemléletet kell nemcsak globálisan, de az eljövendő nemzedékek által is képviselni.

Néhány tagállamot elsődlegesen az foglalkoztat, hogy miként fejlesztheti gazdaságát, míg mások számára a felelősségteljes környezetvédelmi gazdálkodás a kereskedelemmel azonos értéket képvisel. Előbbiek megpróbálkoznak a versenyképes kereskedelem körét a jó, fenntartható életszínvonallal és termékfelhasználással négyszögesíteni. Az energiahatékonyság, az újrahasznosítható és alacsony-mérgezőanyag tartalmú anyagok felhasználása mind jó irányban mutató lépések, de fontos kiegészítést jelentene a tervezett amortizáció felszámolása. Tervezett amortizációnak tekintendő az, amikor tudatosan olyan terméket állítunk elő, amely nem használható sokáig, és nem javítható.

Amikor az első mikrohullámú sütőmet vettem, tudatosan jót választottam, mely sokáig bírja. Két évig bírta. Amikor visszavittem, azt mondták, hogy nem érdemes kijavítani, és nincs is, aki megjavítsa. Így vettem egy másik jót. Ez is két évig bírta. Most évente vásárolok egy mikrohullámú sütőt, a legolcsóbbat, amit kapok, majd kidobom.

Óvatosnak kell lennünk a harmonizáció során, hogy meghagyjuk a felelősségtudatos országoknak a lehetőséget olyan termékek betiltására, amelyek a tervezett amortizációt is magukban hordják. Bátorítsuk az országokat, hogy csak olyan termékeket engedjenek piacukra, amelyek tartósak, javíthatók, mert végül is majd ezekben az országokban tornyosulnak fel a szeméthegyek a körforgás végére.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim! Élveztem a mai nap uralkodó, a belső piaci vitát jellemző kellemes légkört, és szeretném kifejezni elismerésemet mindazoknak, akiknek ez köszönhető. A demokrácia, természetesen, azt is megköveteli tőlünk, hogy meghallgassuk az ellentétes véleményeket is, mint amilyent Bloom képviselőtársunk fejtett ki.

Van egy fiam, akit Andrejnek hívnak, és innen tudom, hogy a név jelentése erős és hatalmas. E név viselője, Vizjak miniszter úr e vitában igen hatalmas ösztönző erőt jelentett. Szeretném megjegyezni, hogy nem szokásos, hogy ilyen vitákban a Tanács képviselteti magát. A megfelelően működő európai belső árupiac alapvető feltétele, hogy a gazdasági szereplők előtt felszámoljuk az akadályokat, továbbá kedvező feltételeket teremtsünk a vállalatok, köztük is kiemelten a 23 millió kis- és középvállalkozás számára. A fejlődő országokból érkező termékek számát illetően is, megoldást kell találnunk a globalizáció kihívásaira.

Az egyik ilyen megoldás az, ha világos jogszabályokat alkalmazunk annak biztosítása érdekében, hogy az európai piacra importált összes áru ugyanazon biztonsági előírásoknak feleljen meg, mint a Közösségen belül előállított termékek. A termékek forgalmazásával kapcsolatos jogalkotási csomag alapelvei szerint, egyrészt, a termelőnek kell biztosítania, hogy termékei megfelelnek az érvényes európai törvényi előírásoknak, másrészt, a tagállamok felelőssége, hogy biztosítsák az európai uniós piac felügyeletét. Bevallom, hogy amikor az európai szabványosítás finanszírozásának témájában az Európai Parlament előadója voltam, a kérdéskör kiváltotta érdeklődésemet. Érdeklődésem még tart.

Határozottan elismerem e jelentős európai uniós politika fontosságát, és üdvözlöm Verheugen biztos úr részvételét. A PPE-DE képviselőcsoport előadójaként figyelmemet a Christel Schaldemose asszony által készített jelentést érintő módosítási javaslatokra összpontosítottam. Ez a jelentés foglalkozik az importőrök növekvő felelősségével, a kis- és középvállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésével, és új megközelítést szorgalmaz az áruk forgalmazása keretéül. Rámutattam már a fogyasztói öntudatot javító hatékonyabb információs kampány szükségességére, hiszen ez a sarokköve annak, hogy emelkedjék a fogyasztóknak az EU belső piacába vetett bizalma.

Módosítási javaslataimban elsődlegesen a fogyasztóra koncentráltam, illetve annak fontosságára, hogy védenünk kell a fogyasztót az egészségére ártalmas termékekkel szemben. Ugyancsak rávilágítottam a fogyasztói tudatosság javító hatékonyabb információs kampány szükségességére, hiszen ez a sarokköve annak, hogy emelkedjék a fogyasztóknak az EU belső piacába vetett bizalma. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy jelenleg a CE-jelölés nem nyújt megfelelő garanciákat a termékek tényleges biztonságával kapcsolatban. Ezért próbálkoztunk, jogalkotásii csomagunk révén a CE-jelölésnek mélyebb tartalmat adni, hogy szankciókat vezessünk be a jelöléssel való visszaélés esetére, szigorítsuk a szabályokat a jelölések elfogadását illetően, és a piacellenőrzési rendszert markánsan megerősítsük.

A kialakított kompromisszum értelmében a CE-jelölésre utaló néhány cikk átkerül a rendeletbe. Ez nagyon pozitív lépés. Összefoglalásként: megköszönöm Christel Schaldemose asszonynak és a többi előadónak építő jellegű együttműködését, amely elősegítette a terminológia, a folyamatok, és a megfelelőség-értékelési modellek egyértelművé tételét, lehetővé téve — valamennyi európai fogyasztó megelégedésére — ezeknek alkalmazását az ágazati irányelvek, s különösen a régóta várt játékokról szóló irányelv felülvizsgálatakor.

  Mia De Vits (PSE). – (NL) Elnök asszony, biztos úr, Vizjak úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm mindenkinek közreműködését, de különösen Alexander Stubb úrét, aki nagyon segítőkésznek mutatkozott és bevont minket, árnyék-előadókat — a vita minden szakaszában — a jelentés elkészítésébe. Köszönet ezért!

A termékcsomag jóváhagyása komoly előrelépést jelent az egységes európai árupiac megvalósításában, és mindhárom javaslat fontos az áruk egységes piacának megfelelően működtetéséhez. Rendelkezésünkre áll a kölcsönös elismerés elve, de legfőképpen csak papíron. Igen gyakran az elvet nem tartják be. Az egységes piac ma nem úgy működik, amiként azt Jacques Delors negyedszázaddal korábban elképzelte. Az Európai Bizottság számításai szerint a vállalatoknak 2-10 százalékkal kerül többe termékeiknek egy másik tagállamban való forgalmazása, a kölcsönös elismerés elvének szabálytalan alkalmazása miatt. Valóban, Stubb úr, amint ezt Ön is kiszámította, uniós szinten ez egészében 150 milliárd eurós pótlólagos költséget jelent. Ez rossz hír a gazdálkodóknak, és alkalmazottaiknak is, de a fogyasztók részére is, akiknek emiatt magasabb árat kell fizetniük. Tehát, igencsak ideje volt, hogy leporoljuk a kölcsönös elismerés elvét, és megfelelően alkalmazzuk. Ez indokolja a bizonyítási teher megfordítását jelentő, szigorú eljárást, amelynek része az az elvárás, hogy az eljárások végét követően a tagállamok tájékoztassák a Bizottságot az általuk hozott döntésekről. Remélem, hogy maga a Bizottság is lépni fog az eljárások végén, ha kitudódik, hogy akadnak kisebb szabályok, amelyek nem objektív kritériumokon alapulnak.

Egy-két dolog a jövőre nézve. A szigorú minőségi kritériumok kidolgozása a nemzeti ellenőrző hatóságok számára, előrelépést jelent majd. A felügyeletre vonatkozóan a legfontosabb mégis a határokon átnyúló együttműködés erősítése. Belső Piaci Bizottságunk felkereste Antwerpen kikötőjét. Ott azt tapasztaltuk, hogy a vámszolgálatok nagyobb forrásokat igényeltek, ami a tagállamokra tartozik, de szorgalmazták a határokon átnyúló együttműködés fokozását is, amivel viszont nekünk kell foglalkoznunk a jövőben.

Másodszor, számunkra világosabb a CE-jelölés ügye, de egyetértek McCarthy és Gebhardt asszonyokkal, hogy a jövőben valóban ki kell alakítanunk egy valóságos biztonsági jelölést. Üdvözlöm Verheugen biztos úr e felvetésre adott pozitív válaszát. A kölcsönös elismerésnek jobban kell érvényesülnie, és e téren minden érintett félnek el kell fogadnia felelősségét. A tagállamoknak, és a Bizottságnak is. Ez azonban még mindig csak a második legjobb megoldás. Szeretnénk a jövőben, az áruk egységes piaca kiteljesedése jegyében, a jogalkotási kezdeményezések összehangolását is látni.

  Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Noha a megfelelő tiszteletet biztosítom Bloom úrnak, aki időközben kimenekült a képviselőházból, mégis csatlakozom ahhoz a kórushoz, amely három előadónkat dicsérte. Köszönöm az ügynek szentelt idejüket, továbbá állhatatosságukat a becsületes kompromisszumra épülő, az európai termelők érdekei és a fogyasztó-biztonság tekintetében is kölcsönösen előnyös megoldás elérésében.

Tekintve, hogy a Környezetvédelmi Bizottság nevében felszólalva mindössze két percem van, bocsássák meg, hogy a kulcspontokra, és mindenekelőtt a CE-jelölési rendszer kérdésére összpontosítok. Hét hónappal a Mattel-incidens után, és azt követően, hogy — mint hallottuk — 20 millió kínai eredetű, CE-jelöléssel rendelkező játékot vontak vissza a piacról, az Unióra minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedik, hogy javítson jelölési rendszerén. Az elmúlt években az EU a rugalmas, az „új megközelítésre” alapozódó önkéntes rendszert támogatta. Azt a módszert, amely kétségkívül előnyökkel is bír, de amely — elszigetelten alkalmazva — a maximális hatékonyságtól elmaradva érvényesül akkor, ha bizonyos gyártók szabálytalanul alkalmazzák a CE-jelölést, és így a fogyasztók biztonságát nyilvánvalóan kockáztatják.

Ezért alapvető ez az intézkedés csomag a problémákat kezelő hatóságok, nevezetesen az engedélyező és tanúsító testületek és vámszolgálatok számára. Ez az a fegyver, amelyre szükségük van a CE-jelölési rendszerrel való visszaélés elleni küzdelemben.

Nem a véletlenek egybeesése, hogy az Európai Parlament, nem is egyetlen alkalommal, legutóbb 2007 szeptemberében, a játékok biztonságával kapcsolatos határozatban, szót emelt a határozottabb piacfelügyelet mellett. Előadónk, Brie úr, megfelelő hangsúlyt fektetett e kérdésre.

Oly régen, mint 2004 januárjában, Peter Liese, Karin Scheele és Claude Turmes támogatásával az „energia-felhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményekről szóló irányelvről” szóló jelentésem nagyon sok termék esetében feltárta a nyilvánvaló biztonsági hiányosságokat, továbbá számos, kötelező vagy éppen önkéntes jelölési rendszer megbízhatatlanságát is. Most, négy évvel később, úgy tűnik, alig léptünk előre. Azt kell mondanom — a bennünket megkereső, igen nagyszámú szakember nevében is —, hogy ez igen sajnálatos.

Természetesen, üdvözlendő minden olyan intézkedés, amely nagyobb jogi biztonságot nyújt, és további segítséget ad az ipari szereplőknek, elsődlegesen a KKV-knak. Itt a jelentésben is hivatkozott, helyi termék kapcsolattartó rendszerre gondolok, továbbá Alexander Stubb ma reggeli, saját, személyes információs portáljára utaló bejelentésére. Nem tudom, hogy tervezi-e vagy sem, hogy azt Stubb/SMEs.com-nak hívja, de sok szerencsét kívánok neki. Azt is el kell mondanom, hogy a kiegészítő jelölések, és a fennálló rendszerrel való kompatibilitás kérdésében, osztom a szóbeli választ igénylő kérdések során képviselőtársaim által is tanúsított óvatosságot.

Teljes mértékben csatlakozom az Arlene McCarthy által, a ma reggeli, tanulságos vízforraló-ügy kapcsán is jelzett aggodalomhoz, és hálás vagyok biztos úrnak azért, mert jelezte, határozott lépések várhatók e kérdés terén.

Végezetül, Elnök asszony, szeretnék rámutatni, hogy az általunk lefektetett szabályok csak akkor érnek majd valamit, ha azokat betartják. S amint nyilvánvalóan az európai gyártóknak és forgalmazóknak, úgy — mint ezt Mia De Vits asszony megjegyezte — ezt meghatározó módon a harmadik országból érkező gazdasági szereplőknek, és különösen az importőröknek is, be kell tartaniuk.

  Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök asszony! , Az elmúlt években egyre gyakrabban fordul elő, hogy az EU szabványoktól eltérő termékek kerültek az uniós piacra. Ez nem egyszerűen a kínai játékok kérdése. Rovarirtókat, növényápolási termékeket, sőt, még gyógyszereket is illegálisan másolnak, és ezek nemcsak, hogy nem védik, vagy gyógyítják, de gyakran kifejezetten veszélyeztetik a fogyasztókat. Az előttünk fekvő három jelentés, Brie úr, Schaldemose asszony és Stubb úr munkái a termékeknek az uniós piacon való forgalmazásával, a jogszerűen forgalmazott termékeknél alkalmazandó műszaki előírások alkalmazásával, továbbá az akkreditálással és piacfelügyelettel foglalkoznak. E dokumentumok nem sértik az EU piacán belül az áruk szabad mozgására vonatkozó alapelv érvényesülését, de elősegítik, hogy védett legyen e piac, és védve legyenek fogyasztóink is.

Amint az előadók megállapítják, biztosítanunk kell, hogy a kivételeket megszüntessük, és a javasolt rendeletek és határozatok amilyen széles körben csak lehetséges, érvényesüljenek. Kívánatos volna, hogy lehetőség szerint a problémákat átfogó módon kezeljük, egyetlen keretbe illesszük, mint történt ez más, hasonló rendeletek esetében. Így elkerülhetnénk az érvek és terminológiák ütközéséből, azok ellentétes értelmezéséből fakadó számtalan vitát. A beterjesztett tervezetek és jelentések kiváló alapot szolgáltatnak egy átfogó és egyértelmű dokumentum számára.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Gratulálok mindhárom előadónak kiváló, építő szellemű jelentéseikért. Az áruk uniós forgalmazása, kétséget kizáróan, nagyon fontos kérdés. Mindannyian emlékezünk a legutóbbi problémákra, amelyeket a veszélyes játékoknak az EU piacán való forgalmazása okozott. A hibás játékokat azonban nem az uniós ellenőrző hatóságok fedezték fel, miután — sok más esethez hasonlóan — a megfigyelő rendszer hatástalan volt.

Mind gyakoribb, hogy a gyártok feltüntetik termékeiken a CE-jelölést, de egyrészt, minden ellenőrzés nélkül, másrészt, annak ellenére, hogy a kérdéses termék nem felel meg az uniós előírásoknak. Sőt, a CE-jelölést gyakran hamisítják is. Ezek és hasonló megfontolások rejlenek a Bizottság által az uniós piacon forgalmazni tervezett árukkal foglalkozó csomagjavaslat mögött.

A csomag három összetevőjének egyikével kapcsolatban szeretnék egy pontra rámutatni. Brie úr akkreditációval és kölcsönös elismeréssel foglalkozó jelentésére utalok. A CE-jelölés, amely a jelentés témája, számomra különösen fontos. Örülök, hogy a képviselők pozitív állásfoglalása e kérdésben azt sugallja, hogy a CE-jelölésben az egyik legfőbb biztosítékát látják az uniós szabványoknak való megfelelésnek, és ami a legfontosabb, támogatják a jelölés szerepének erősítését.

Ezzel összefüggésben fontosnak mutatkozott az EU-ban alkalmazott nemzeti jelölések kérdése. Szeretnék itt utalni arra, hogy amikor Lengyelország az EU-hoz csatlakozott, közölték velünk, ne illesszük nemzeti rendszerünkbe más országok biztonsági jelöléseit. Betartottuk ezt az utasítást. Sőt, odáig mentünk, hogy megszüntettük a magunk „B”-jelölését is, amely a termékbiztonság lengyel megfelelője volt. Tehát fontosnak tartottuk az EU-megközelítés követését, és a diszkrimináció-mentesség elvének alkalmazását az új szabályozáskor oly módon, hogy tilalom alá esik minden, a CE-jelölésen kívüli új biztonsági jelölés bevezetése.

Örülök, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament ragaszkodott ehhez a ponthoz, és törölte a vonatkozó záradékokat, fenntartotta a status quot. Ezzel együtt, úgy gondolom, hogy további együttes munka vár még ránk az európai CE-jelölés kapcsán annak érdekében, hogy hosszabb távon megszabaduljunk az egyéb piaci jelölésektől. Igaz, erre mindaddig várnunk kell, ameddig a Bizottság nem zárja le vizsgálatait.

  Anna Hedh (PSE). – (SV) Köszönöm, elnök asszony! Ugyancsak melegen üdvözlöm az előadókat nagyszerű munkájukért. Rendkívül izgalmas volt követni munkájuk haladását.

Ámbár magam inkább a kormányközi jellegű együttműködés híve vagyok, felfogom, hogy vannak esetek, amikor törvényeinket amennyire csak lehet, az Unióban egységessé kell tennünk. A termékek belső piaci forgalmazásáról szóló csomag ilyen esetnek tekinthető, hiszen amit az EU-ban előállítunk, illetve ide behozunk, az szabadon mozog a belső piacon. Számomra a piaci fogyasztók biztonsága elsődleges.

Üdvözlöm tehát az előadók e jogalkotási csomagba foglalt javaslatait, amelyek sok esetben javítanak a bizottsági előterjesztésen. Például az, amellyel Schaldemose asszony az importőrökre hárítaná az általuk importált termékeknek az uniós szabályokkal való megfelelése felelősségét.

Úgy gondolom, ez kiemelten fontos most, amikor - a közelmúltban a figyelem középpontjába került játék-piaci problémák fényében — a játékbiztonsági irányelv felülvizsgálatával is foglalkozunk. Magától értetődőnek tartom, hogy az importőröket veszélyes áruk behozatalakor elszámoltathassuk, és egyben a büntetés kockázatát viseljék. Ki mással is tehetnénk ezt meg? Módosítanunk és erősítenünk is kell a CE-jelölési rendszert, noha ez a kérdés igen kényessé vált. Úgy vélem, az előadók jelentős haladást értek el.

Amint Schaldemose asszony kifejtette, belső piacunkon a CE-jelölés nem jelent megoldást minden biztonsági problémánkra. Számos fogyasztó azonban úgy véli, hogy a CE-jelölés a termék biztonságát mutatja. Különösen ez a helyzet a játékok és gépek esetén. Jól érzékeltette ezt McCarthy asszony a vízforralóval és a játékkal. A mi felelősségünk, hogy megerősítsük a jelölési rendszert, de az is, hogy a piacfelügyelet valóban minden tagállamban működjön.

Végül, szeretném ismét kiemelni, a fogyasztóknak hinni kell bennünk, mert magukat biztonságban érző, magabiztos fogyasztók nélkül nincs virágzó piac.

  Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) Engedjék meg, hogy pár észrevételt tegyek a CE-jelöléssel összefüggésben. Jelenleg e jelölés érvényes minden, valamely európai irányelv által érintett termékre. Mindaddig, amíg a gyártók termékeiket e jelöléssel láthatják el egy harmadik vagy független hatóság ellenőrzése nélkül, a jelölés nem lesz hatékony. Ez az első probléma.

Így mindannyian egyetértünk abban, hogy a CE-jelölés rendszere nem képes az európai fogyasztók számára a biztonságot garantálni. Lényegében, nem is azzal a megfontolással született, hogy a biztonsági jelzés funkcióját töltse be.

Kedves Verheugen biztos úr, tavaly azt mondta, sohasem érjük el a 100 százalékos termékbiztonságot. Ezért is kérem az Európai Bizottságot, hogy a gondosabb piacfelügyelet és szigorúbb vámellenőrzések mellett, fordítson nagyobb figyelmet azon gyártók vagy importőrök erélyesebb megbüntetésére is, amelyek nem tartják magukat az uniós normákhoz és irányelvekhez.

Ne felejtsük, a legtöbb európai fogyasztó — a tájékoztatás hiányában — azt feltételezi, a CE-jelöléssel bíró termék Európában készült, vagy valamely független európai testület által igazolt. Ez a második probléma. Még Verheugen biztos úr is úgy véli, hogy a jelenlegi CE-jelölési rendszer zavart okozó. Ez megengedhetetlen, és ezért kérem az Európai Bizottságot, indítson kampányt az európai fogyasztók tájékoztatására, hogy azok ne tévesszék össze a CE-jelölést a minőségi és biztonsági jelzésekkel.

Biztos úr, kedves képviselők, egyetértünk abban, szükség van valamilyen jelzésre a termékbiztonság igazolására. Vagy a jelenlegi CE-jelölést javítjuk fel, vagy más címkézést alkalmazunk, de amilyen gyorsan csak lehet, megoldást kell találnunk. A belső piac — a termékek szabad mozgásának biztosításán túl — kiterjed a fogyasztóvédelem hatékonyabb alkalmazására is.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr! Az uniós belső piac dinamikus fejlődése, és a veszélyes termékek — különösen Kínából való — behozatalának még dinamikusabb növekedése, rákényszerít bennünket a termékek forgalmazásával kapcsolatos szabályozás korszerűsítésére. Beleértve az eddig még össze nem hangolt szabályokat is. Ez a hármas jogalkotási csomag leegyszerűsíti a papírmunkát, és egyben megkönnyíti a tagállamok számára az uniós piacok — ma még korántsem egyetlen szinten megvalósuló — ellenőrzésének fokozását. Ezért, kiterjedt vitát követően, szigorítjuk a követelményeket az ellátási lánc minden szegmensében, az európai vagy kínai gyártótól kezdődően egészen az európai importőrökig, vagy elosztóig. Összehangoljuk az akkreditációs testületekre és a kölcsönös elismerés igazolására vonatkozó szabályokat.

A felügyeleti testületek mellett, a fogyasztók tudatossága is mind fontosabbá válik. A tájékozott fogyasztó felkészültebb arra, hogy különbséget tegyen az eltérően jelölt termékek között. Ezért is fontos, hogy erősítsük a CE-jelölést, amely a felügyeleti hatóságoknak és a tájékozott fogyasztóknak azt az üzenetet közvetíti, hogy a termék megfelel az európai minőségi és biztonsági követelményeknek. Küzdenünk kell a jelölés jogtalan felhasználása ellen, beleértve ebbe a más jelölésekkel való tudatos összekeverést is, mint amilyen a „China Export” is lehet.

Rájöttem, hogy az európai jelölés még nem is lett regisztrálva. Ezért felkértem a Bizottságot, hogy vetesse azt nyilvántartásba. Noha a Bizottság szerint a regisztrálási folyamat már megkezdődött, a közzétett tájékoztatóban a nyilvántartásba vonási kérelemre nem történik utalás. Ismét felkérem a Bizottságot, tegyen lépéseket ezzel összefüggésben.

Biztos úr! Határozottan felszólítom Önt, hogy regisztráltassa az európai jelölést a nemzetközi piacokon is. Mindkét jelzett intézkedés további jogi lépéseket tesz lehetővé a jelöléssel való visszaélések esetén, beleértve a kompenzáció lehetőségét is. E tekintetben minden késedelmet elfogadhatatlannak tartok. Szeretném elismerésemet kifejezni a Bizottságnak a termékcsomag előkészítése során végzett kitűnő munkájáért, valamint az előadók mindegyikének rendkívül alapos, kiváló eredményekhez vezető tevékenységükért.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök asszony! Mintegy harminc évvel ezelőtt a Bíróság — Cassis de Dijon ítéletében — megalkotta a kölcsönös elismerés elvét. Mai előadóink egyike, Stubb úr, arra utal, hogy ez a csomag kísérlet az ítéletnek jogalkotási szintű alkalmazására. Egy ítélet, azonban nem cserélhető fel egy jogalkotási szöveggel, mivel az ítélet a bíróság által alkalmazott eszköz a belső piaci harmonizáció kikényszerítésére.

Ez a csomag, a lefolytatott vita által is jelzett magasabb szintű igény pótlékául szolgál. Az Európai Unión belüli termelés tényleges összehangolásának igényére utalok.

A kölcsönös elismerés jelenlegi rendszere azt jelzi, hogy érzékenyek vagyunk a rendszernek a leggyengébb láncszemnél való szétszakadására. Ilyen történt, például, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma esetében, amikor a brit kormány hús- és csontliszt előállításának deregulációja mellett döntött. S ugyanez történt a közelmúltban egy másik területen, az Equitable Life esetében, amikor a pénzügyi szektor szabályozása bizonyult elégtelennek.

A csomag előrelépést tükröz, de csak mérsékelten. Hiszen természetes — amint azt Hedh asszony nagyon pontosan megfogalmazta — a kormányok nem mondanak le állampolgáraik védelméről addig, amíg, először is akadnak kormányok, amelyek képtelenek a legmagasabb szintű ellenőrzést megvalósítani, másodszor pedig, nincs az EU által működtetett ellenőrzési rendszer. Röviden, a csomag gyenge behelyettesítője egy olyan valódi rendeletnek, amely európai uniós szinten érvényesülne, és a 27 nemzeti szabályozás helyébe lépne.

Az Európai Parlament valószínűleg elfogadja a csomagot, amelyet magam is jónak tartok, de nem ülhetünk babérjainkon, mert az uniós állampolgárokat megnyugtató, valóságos közösségi szabályozásnak, és a minőség tényleges igazolásának hiányában nem leszünk képesek jelentős haladást elérni az európai áruk piacának kiépítésében.

(taps)

  Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az a tény, hogy az első olvasatkor képesek vagyunk a termék-csomagot elfogadni, magáért beszél az Európai Parlamenten belüli, továbbá a Parlament és a Tanács közötti kiváló együttműködést illetően.

Itt fontos jogalkotási lépésről van szó, mind a kereskedelemben érintettek, de még inkább a fogyasztók számára. E csomag révén sikerül lebontanunk a tagállamokban alkalmazott eltérő technikai szabályokból fakadó kereskedelmi akadályokat. Ugyanakkor garantáljuk az európai piacon forgalmazott termékek minőségét is. Az új szabályozás biztosítja, hogy az uniós jogokban előírtakkal összhangban nem álló, vagy veszélyes termékek gyorsan kivonhatók legyenek a piacról, vagy elsődlegesen, ne is juthassanak el oda. A veszélyes termékekről késedelem nélkül tájékoztatni kell a Bizottságot, hogy az ilyen áruk minden tagállamban kikerüljenek a forgalomból. Az EU-n kívüli országokkal való együttműködést — és elég, ha valaki Kínára gondol — erősítik a rendelkezéshez kapcsolható olyan eszközök, mint a közös programok és a technikai tapasztalatok cseréje.

Az új rendelkezések révén, Európa egészén biztosítjuk a hatékony piacfelügyeletet és a markánsabb ellenőrzést. És, tulajdonképpen, ez az, ami számít.

Vitáink és tárgyalásaink során mindvégig elsődlegesen a fogyasztókra összpontosítottuk figyelmünket. A CE-jelölés, például, kiemeli a kérdéses terméknél, a gyártók európai követelményeknek való megfelelése fontosságát. Most azonban az importőröknek kell nagyobb felelősséget viselni a gyártóval szemben. Mindenekelőtt a hamis vagy félrevezető CE-jelölés tiltott, és akik visszaélnek ezzel, büntetőjogi eljárások alanyaivá válnak a tagállamokban. Mindez védi a fogyasztókat, de egyben védelmet jelentenek a szabályokat betartó, tisztességes termelők számára is. Egyik legfőbb sikerünknek a már kipróbált nemzeti biztonsági jelölések, mint pl. a német „GS” szimbólum fenntartását tartom. A fogyasztók ismerik e jelöléseket, és bíznak bennük.

Csütörtökön olyan szabálycsomagot fogadunk el, amely a lehető legkedvezőbben erősíti a belső piaci árukereskedelmet, de a jobb felügyelet révén, egyidejűleg — és ez oly fontos — védelmezi a fogyasztókat is.

  Bernadette Vergnaud (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az európai fogyasztók azt várják, hogy az általuk vásárolt termékek biztonsága nagyobb védelemben részesüljön. Túl gyakran hallunk a TV-ben arról, valamely EU-n kívüli ország ilyen meg olyan terméke biztonsági vagy egészségügyi kockázatot jelent. Ez az intézkedéscsomag markáns válasz az ilyen problémákra, és szeretném megdicsérni azt, a fogyasztóvédelem fontosságához ragaszkodó munkát, amelyet három előadónk fejtett ki a tárgyalások során.

A jelenlegi, termékbiztonságra összpontosító hangulatban, feltétlenül szükségesek az új jogi eszközök. Szeretném figyelmüket ráirányítani arra a szóbeli választ igénylő kérdésre, amely a CE-jelölés használatával kapcsolatos szabályok felülvizsgálatára vonatkozott.

A jelölésre mindeddig az európai állampolgárok úgy tekintettek, mint a bizalom jelére és a biztonság garanciájára. Miközben az nem más, mint a gyártó nyilatkozata, hogy a termék megfelel az európai előírásoknak. Ez azt jelenti, hogy e jelölést gyakran, és tetszés szerint tapasztották termékekre, használták helytelenül. Elég visszagondolnunk a Mattel-játékok esetére. Nagyon szeretném látni a Bizottság javaslatát egy olyan jelölésre vonatkozóan, amely — az importált termékek biztonságosabbá tétele érdekében — a rendszernek nagyobb megbízhatóságot kölcsönöz, erősíti a fogyasztók tájékoztatását. Nincs kétségem, hogy Kuneva biztos asszony elkötelezett e kérdés tisztázása mellett. Mindig érzékeltette támogatását a fogyasztói bizalom erősítését illetően.

Amire szükségünk van — és amit Schaldemose asszony jelentése javasol — az egy szigorúbb ellenőrzési rendszer, a jelölési rendszerrel való visszaélések megakadályozása, az importőrök és gyártók felelősségének tisztázása érdekében. Hiszen, végül is, kizárólag ők viselnek felelősséggel azért, hogy piacainkra biztonságos termékek kerüljenek, és tudatában vagyunk annak, hogy a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok és a vámszolgálatok közötti együttműködés igen hullámzó.

Kiemelkedő feladat, hogy az importőröket közvetlenül elszámoltathassuk az általuk behozott áruk biztonságáról. Jelenleg, igen nehéz szankciókat alkalmazni velük szemben, hiszen esetenként — mire a problémák Európában napvilágra kerülnek — a gyártók már bezárták gyáraikat, és eltűntek. Ezt a helyzetet már nem fogadhatjuk el.

Szeretném zárásként megköszönni Schaldemose asszonynak, hogy az engedélyezési eljárást érintve szem előtt tartotta a kis- és középvállalkozások helyzetét is. Kihívást jelent, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsük az eltérő eljárási formák között, amelyek terhesek és túlzottan költségesek lehetnek a mikro-vállalkozások, köztük a kézműiparosok számára, de anélkül, hogy felmentenénk azokat a teljesítés kötelezettsége alól. <

  Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hivatalban lévő elnök úr! Köszönetemet fejezem ki e jelentésért, és emlékeztetem a képviselőházat, hogy az európai uniós CE-jelölés azt jelenti, az adott termék megfelel az európai minőségi és megbízhatósági szabványoknak. Ne legyenek kétségek, hogy a jövőben az importált áruknak pontosan azoknak a szabványoknak kell megfelelniük, mint amelyek az EU-n belül előállított termékekre vonatkoznak. Csak ebben az esetben beszélhetünk azonos feltételű játszótérről. Lehetővé kell azonban tennünk azt is, hogy a továbbiakban is szemmel látható módon érvényesülhessenek a tagállamokban elismert szimbólumok, mert tudjuk, hogy ezek nagyobb bizalmat váltanak ki a fogyasztók széles körén belül.

Végezetül, hadd jelezzem, hogy nagy a jelentősége a regionális sajátosságokkal bíró termékek, és a szerves élelmiszeripari áruk kiegészítő jelölésének. Tudjuk, ezek a jelölések széles körben ismertek, az európai piacon, de azon kívül is, és nagy a bizalom irántuk. Az ilyen jóakaratot csak erősítenünk szabad.

  Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök asszony! Üdvözlöm! Mind a fogyasztók, mind az európai vállalkozók oldaláról, előrelépésként értékelem a ma elénk terjesztett csomagot. A kölcsönös elismerésről szeretnék pár szót ejteni. Nem tudom, hölgyeim és uraim, hogy tudatában vannak-e annak, 30 éve már, hogy az Európai Bíróság ítéletet hozott ezen elvre vonatkozóan.

Sajnálatos, hogy a közös piac működése tekintetében oly alapvető kölcsönös elismerés elvének érvényesítése terén a tagállamok hozzáállása messze nem kielégítő. Általános gyakorlattá vált, hogy a cégeket — az áru forgalmazását megelőzően — terhes adminisztratív eljárásoknak vetik alá. Magam is, mint vállalkozó, éveken át közvetlenül megtapasztalhattam a bürokráciát.

Nem tudom felmérték-e, hogy az a veszteség, amely a kölcsönös elismerés elvének Európai Unión belüli figyelmen kívül hagyásából a cégeket éri hatalmas, és maga az Unió is mintegy 150 milliárd eurós értékben károsodik. Amennyiben tehát továbbra is — a lisszaboni stratégia keretében — az európai gazdaság megerősítésén, a nem túl távoli jövőben Indiával, Kínával, Brazíliával és más hatalmakkal szembeni versenyképességünk növelésén fáradozunk, akkor közösen kell képviselnünk ezt az alapelvet, és megfelelő elismerést kell biztosítanunk számára.

  Andrej Vizjak, a hivatalban lévő elnök. − (SL) Hölgyeim és uraim! Hadd osszam meg Önökkel a három napirendi kérdéssel összefüggő néhány gondolatomat, a szinte már véglegesített, a belső piac működését jelentősen előmozdító megállapodás fontosságáról. Ayral úr bizonyára boldog lenne ma. Nagyon hiányzik körünkből.

A német és portugál partnereink által a Tanács nevében kifejtett tekintélyes munkát követően Szlovénia vette át az elnökséget. Így az európai uniós intézmények közötti végső harmonizáció feladata is a Szlovén elnökségre maradt. Köszönöm azt a tartalmas hozzájárulást, amelyet e — többen azt mondanák — bonyolult feladat viszonylag hatékony és gyors végrehajtásához minden oldalról kaptunk.

Kevesebb, mint négy évvel ezelőtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és az elnökség átvételével hatalmas, egyben nagy felelősséggel is járó kihívással kerültünk szembe. Ezért is tölt el különös elégedettséggel, hogy részesei lehettünk az Unió minden tagállama számára oly fontos, jelentős feladat lezárásának.

Megítélésem szerint a csomag alkalmazása mindenekelőtt a következők biztosítását teszi lehetővé számunkra. Elsőként, felszámoljuk az Európai Unió egyes piacain ma még érvényesülő protekcionizmust. Ez, nyilvánvalóan, a piacokon növeli a versenyképességet, hiszen, a protekcionizmus nagy akadálya a verseny és versenyképesség kibontakoztatásának a piacok gazdasági szereplői között.

Másodszor, egyazon elbánást és kölcsönös segítséget biztosítunk a forgalomba hozott termékek felügyeletét ellátó nemzeti hatóságok között. Hatékony biztonsági ellenőrzést nyújtunk az európai vállalatok által előállított termékek, valamint a harmadik országból az uniós piacra érkező áruk tekintetében, és végül, koherensebbé tesszük a jövőbeni technikai jogszabályokat. Végeredményben, barátságosabbá válik a környezet a gazdasági szereplők, és különösen a kis- és középvállalkozások számára. Sőt, állampolgáraink számára fontos módon, magas szintű termékbiztonságot szavatolunk az uniós piacon.

Ennél fogva, meggyőződésem, hogy ez a csomag az első fontos lépést jelenti jövőbeni erőfeszítéseink sorában. Hosszan beszéltünk a teendőkről is, amelyek újabb fontos kihívást jelentenek számunkra.

  Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy elsőként megjegyzéseket tegyek a csomag közvetlen gazdasági kihatásáról. Valóban, a kölcsönös elismerés szabályai az európai ipari termelés 21 %-át érintik, tehát tekintélyes területről van szó.

Továbbá, ha a kölcsönös elismerés rendszere megfelelően működne, más szavakkal, mindenütt teljes egészében alkalmazásra kerülne, akkor Európa GDP-je 1,8 százalékkal növekedhetne, amely nyilvánvalóan jelentős makrogazdasági hatást sejtet. Az előbbiek ellentéte is igaz: a belső piac lehetséges értéke — becslésünk szerint — mintegy 10 százalékkal csökkenne, ha a kölcsönös elismerés nem érvényesülne. Azaz, ha az elismerést nem gyakorolnánk, akkor — ténylegesen — mintegy 150 milliárd eurót veszítenénk, évente.

Roithová asszony rákérdezett a CE-jelölés nyilvántartásba vételére. Gyakorlatilag a múlt évig nem tehettünk az ügyben semmit, mert szükség volt az érvényes európai törvények módosítására. A folyamat még tart, és feltételezem, hogy a mai döntések segítenek bennünket az ügy intézésében. Nemcsak tőlünk függ, de minden lehetőt megteszünk annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megvalósítsuk e bejegyeztetést.

Csibi úr — némi kritikai éllel — felemlítette, hogy tavaly azt mondtam, a termékbiztonság 100 százalékban nem érhető el. Hadd hangsúlyozzam ki ismét, hogy nincs olyan, hogy abszolút garantált termékbiztonság. Még ha minden terméket hitelesíttetünk is egy független harmadik féllel, ez a testület sem tud minden egyes előállított terméket ellenőrizni.

A vizsgálat mindenkor egy prototípusra érvényes, és a problémák nem akkor jönnek elő, amikor a prototípus benyújtásra kerül, hanem a tömegtermelés szokványos gyakorlatában. Még a legszigorúbb biztonsági szabályok által érintett termékeknél is, mint amilyenek a kizárólag receptre kapható gyógyszerek, vagy a gépjárművek, rendszeresen kapunk jelentést gyártási hibákról, termékek-visszavonásáról. Az a feltevés, hogy a fogyasztóknak a 100 százalékos termékbiztonságot tudjuk ajánlani, illúzió.

Ezért ahhoz kell ragaszkodnunk, — és ez az egyetlen lehetőségünk —, hogy mindazok, akik a láncon belül bármilyen felelősséget viselnek, teljes mértékben elszámoltathatók legyenek. Ez a termelési eszközök szállítóival kezdődik, majd a termelő, illetve importált termékek esetében, az importőr következik.

Ez a válaszom Purvis úrnak is. Ezekkel a szabályokkal azt tudatosítjuk, hogy Európában az importőrök felelősek annak biztosításáért, hogy az általuk behozott áru biztonságos, megfelel minden felhasználói szabványnak. Más szavakkal, az európai importőrök válnak felelőssé az Unión kívülről származó termékek biztonságáért, és bárki károsodjék, vagy sérüljön is egy veszélyes vagy hibás termék következtében, nem kell nyomoznia a gyártó után, vagy az Európai Unió határaitól távol eső országban, hanem követelését érvényesíttetheti az európai importőrrel szemben. Biztosíthatom Önöket, hogy ennek a szabálynak mélyreható gyakorlati hatásai lesznek.

Ennyit a konkrétan felvetett kérdésekről. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem Önöknek azt a pozitív és konstruktív szellemiséget, amelyet a vita során tapasztaltam. Ha Malcolm Harbour úr még itt van, szeretném neki elmondani, hogy felőlem mindennap a születésnapja lehetne, ha minden születésnapját ilyen sikerek koronázzák.

(Taps)

  André Brie, előadó − (DE) Elnök asszony! Oly mértékű egyetértés mutatkozott ma, hogy mindenkinek köszönetet kell mondanom a vitában való részvételért. Nincs mit megismételjek. Az egy-két eltérő vélemény oly mértékben nélkülözte a lényeget, hogy nem foglalkoznék velük. Hadd helyezzem el, azonban mai napunk egyetértését a távolabbi perspektívában. Úgy gondolom, a ma elfogadni tervezett dokumentum jó jogalkotási eszközt jelent. Az elmúlt években azonban nem annyira törvényeink, mint inkább azoknak a tagállamok általi végrehajtása okozott problémákat. Természetesen, nem mindig az említett Mattel-ügyhöz hasonló esetek fordulnak elő, amikor is több millió játékot kellett a piacról visszavonni, de a késedelem, bármikor és bárhol is forduljon elő az Európai Unióban, azt jelzi, hogy a termékfelügyeleti rendszer egyszerűen nem működik.

Vegyük a RAPEX-rendszert, amely rávilágít az európai országok piacfelügyeleti rendszereiben mutatkozó éles különbségekre. Az ilyen eltérések a továbbiakban elfogadhatatlanok. Ezért is kérem a tagállamokat, hogy biztosítsák a most elfogadandó eszközök, valamint a már létező fogyasztó-biztosági piacfelügyeleti mechanizmusok tényleges alkalmazását.

Hadd tegyek végül egy személyes megjegyzést. Nagyon sok embernek fejeztük ki ma köszönetünket. Jelentésem szövegezése során fantasztikus volt megtapasztalnom azt az együttműködést, amelyben Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságunk titkárságának csodálatos munkatársai partnereink voltak. Nélkülük nem alkothattuk volna meg e jelentést. Hadd fejezzem ki tehát különleges köszönetemet Peter Traungnak és Luca Visaggionak.

  Christel Schaldemose, előadó. − (DA) Elnök asszony! Szeretném én is megköszönni azt a sok kedves és hasznos megjegyzést, amely ma itt elhangzott. Mindez egyszerűen azt mutatja, hogy kiváló munkát végeztünk az elmúlt egy év során, s biztosítottuk azt, hogy amennyi észrevételt csak lehetett, beépítettünk anyagunkba. Mindez nagy örömöt jelent számomra.

Van azonban néhány felvetés, amely a mai vita során hangzott el, és amelyre szeretnék reflektálni. Ez a CE-jelölést érinti. Teljes mértékben igaz, hogy e jelölés zavaró a fogyasztók számára. Szükségünk van egy, a fogyasztóbiztonsági jelzést általános összefüggésekben vizsgáló tanulmányra. Határozottan állítom azonban, hogy ezzel a csomaggal, a kiszélesedett piacfelügyelettel, valamint a tagállamoknak a CE-jelölés indokolatlan alkalmazásakor való kötelező büntetőjogi fellépésével a CE-projekt jelentősen megerősödik. A CE-jelölés és a CE-projekt jelentősen megerősödik ahhoz képest, hogy mi is van ma. A helyzet javul azon piacfelügyeleti hatóságok számára is, akik a jelölést eszközként használják. Amikor egy gyártó tudatosan a CE-jelölést alkalmazza, akkor azt jelzi, hogy betartja az uniós szabályokat. Amennyiben nem ezt teszi, akkor megbüntethető. Nem érvelhet azzal, hogy nem tudta, mit csinál. Ez feltétlenül érdemi haladás. Az ügy, amelyet nem tudunk igazán kezelni, az a fogyasztókkal való kapcsolat. Erre vonatkozóan a Bizottság nagyon pozitívan reagált annak kinyilvánításával, hogy hatalmas munka elvégzésére készül ennek érdekében.

Némi vita folyt arról, hogy helyes vagy sem egy megállapodást az első olvasat szintjén kidolgozni. Úgy vélem, mai napi vitánk egyszerűen illusztrálta, hogy nagyon sokan vettek részt a vitában, amely három jelentést is érintett. Emellett több árnyék-előadó is dolgozott stb. Nagyon sok parlamenti képviselő is érintett volt a munkában, és élhetett a vélemény-nyilvánítás lehetőségével. Úgy érzem tehát, hogy elégedettek lehetünk az eredménnyel.

Végül, szeretném gyorsan felsorolni az árnyék-előadókat, és kifejezni elismerésemet munkájuk iránt: Rühle asszony, Brie úr, Fourtou asszony és Pleštinská asszony igen jelentősen hozzájárult a munkához, amiként mindkét csoport titkársága, továbbá a bizottsági titkárság is. Hálás köszönetem! Nagy élvezet volt számomra, hogy részt vehettem e munkában!

  xander Stubb, előadó. − Elnök asszony! Négy ponttal szeretném lezárni ezt a vitát, és sajnos, Bloom úrral, az egyesült királyságbeli Függetlenségi Párt képviselőjével kell kezdenem, aki — többek között — azért bírált, mert kifejeztem köszönetemet azoknak a személyeknek, akik e csomagon dolgoztak. Nem tudom milyen neveltetésben részesült otthon, de úgy véltem, hogy jólneveltséget mutat, ha köszönetemet fejezem ki azoknak, akik lehetővé tették e csomag megszületését.

Talán neki nem kellene megköszönni beszédírójának munkáját — papírról olvasta felszólalását — hiszen nyilvánvalóan beszédírója nem értette meg miről is szól ez a csomag.

A csomagon belül nekem a kölcsönös elismerés kérdése jutott, az áruk szabad áramlásával, és nem az, hogy mindent harmonizáljak. Ezek alapján vetem fel, hogy amit Bloom úr, vagy éppen beszédírója javasol, az az, hogy a Marmite vagy a Branston Pickle ne mozoghasson szabadon, vagy a Rolls Royce, esetleg a Church’s cipői, vagy a Burberry ruhák. Nem is tudom, hogy milyen haszonnal is járna ez a brit gazdaság számára! Ezért is, vetem fel, hogy ha már hiteles ellenzője kíván lenni az EU-nak, legalább vegye a fáradtságot, és olvassa el a dokumentumokat, amelyekről véleményt nyilvánít.

Másodszor, azt hiszem európai rekordot értünk el a hatékonyság terén, mert nem tudok olyan, kiemeltebb jogalkotási csomagról, amelyet Bálint napon nyújtottak be (2007. február 14-én) és egy nap híján, egy éven belül (2008. február 13-án) a Coreper elfogadott. Ezért is üzenném mindazoknak, akik a bővítést követően féltek attól, hogy merevség és a hatékonyság hiánya válik meghatározóvá, hogy íme egy példa arra, hogy nagyon gyorsan is tudunk döntéseket hozni. Azt is állítom, hogy az 1992-es Delors-csomag óta, ha emlékeznek rá, ez a legnagyobb csomag, amely az áruk szabad mozgását érinti. Ebben a tekintetben is figyelemre méltóan gyorsak voltunk, bizonyítva, hogy a gépezet működik, és szeretnék minden résztvevőnek köszönetet mondani ezért.

Harmadik pontom Ries asszony felvetéséhez kapcsolódik, miszerint az elkövetkezőkben a vállalkozók a kölcsönös elismerés elvének figyelmen kívül hagyása esetén az alexstubb.com-hoz küldik majd panaszaikat. Hadd teremtsek egyből közvetlen kapcsolatot a bizottsági honlappal. Ha az elismerés ügyében problémájuk van, forduljanak a Bizottsághoz. Ezt az utat kellene és kell követni.

Végső észrevételem, ez a szlovén elnökség első nagy sikere. Ez az első nagy jogalkotási csomag, amelyet a szlovén elnökség verekedett át, és szeretném elismerésemet kifejezni a nagyszerű munkáért. Tudom, nem volt egyszerű a Coreperben, ahogyan a munkacsoportokban sem, de az elnökség ragyogó munkát végzett, és remélem, hogy a hátralévő időszakban is hasonlóan sikeres marad.

  Elnök. − Ezzel a békés megjegyzéssel a vitát berekesztem. Szavazásra csütörtökön kerül sor.

Írásos nyilatkozatok (142. cikk)

  Iles Braghetto (PPE-DE), írásban. – (IT) E plenáris ülésen már megvitattuk a „termékcsomagot”, amely közös keretet teremt a termékek Európai Unión belüli forgalmazása tekintetében, és megerősíti a kölcsönösség elvét. Az ügyek mai állása szerint, az Európai Parlament erősíteni kívánja a CE-jelölés (európai megfelelőség) hatékonyságát, mivel ez nyújt garanciákat a termékek biztonságára vonatkozóan, és teszi lehetővé a nem-EU országokból érkező áruk beazonosítását. Néhány éven keresztül azonban volt egy másik jelölés is, amely grafikai megjelenésében szinte teljesen megegyezett a CE-jelöléssel, eltekintve a két betű egymástól mért távolságát. Ez valami teljesen mást jelent: „China export”. Az állampolgárok fellépést és szankciókat sürgetnek, továbbá a vámellenőrzések erősítését annak érdekében, hogy megakadályozzuk az európai CE-jelölés helytelen felhasználását.

A hamisított importáruk, amelyek az első pillantásra megfelelnek a piacra jutási feltételeknek, Olaszország egészében fellelhetők. Ez ugyancsak annak a kuszaságnak következménye, amelyet a két jelölés közötti hasonlatosság eredményez.

E rendelet azt jelenti, hogy a termékek még szabadabban áramlanak az EU-ban, így bővül a választék, erősödik a fogyasztói bizalom, egyszerűsödik a termékek értékesítése.

(Az ülést délelőtt 11.30-kor felfüggesztették, majd 12.00-kor újból megnyitották.)

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
Alelnök

  Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök úr! Őszintén bocsánatot kérek az Európai Parlament elnökétől, a képviselőktől, a képviselőháztól, bármely olyan bántó megjegyzésért, amelyet január 31-én az elnöknek biztosított, az eljárási szabályokon túlmutató új jogkörök elutasítása során tettem. Felismertem, hogy az általam tett hivatkozás sokakat bánthatott e képviselőházban. Remélem, abban a szellemben fogadják bocsánatkérésemet, amilyen szellemben azt előterjesztettem.

(Taps)

  Elnök. − Nagyon köszönöm, Hannan úr. Bocsánatkérése elfogadást nyert, és rögzítésre került.