Viták

2008. február 19., Kedd - Strasbourg

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások.

- Jelentés: Bill Newton Dunn (A6-0488/2007)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! A bővítéssel a szárazföldi és tengeri határok módosultak, megnövelve a vámügyi tisztviselők munkáját. Az egyszerű vámügyi ellenőrzéssel szemben most a hamisítással, pénzmosással, kábítószer-kereskedelemmel, a dömpingellenes illetékek vagy a fogyasztóvédelmet szolgáló egészségügyi intézkedések kijátszásával kell foglalkozniuk. Ennél fogva üdvözöltem és támogattam a Bizottság kezdeményezését, amely a tagállami testületek nagyobb fokú koordinációját teszi lehetővé, beleértve az Europollal, a Frontex-szel, az Interpollal, és a Vámügyi Világszervezettel való együttműködést is. Azt is kérni szeretnénk, hogy harmadik országok azon hatóságai, amelyek a tagállamoktól kereskedelmi és személyes adatokhoz jutnak, legyenek kötelezve ezeknek az adatoknak legalább olyan szintű védelmére, amilyenben azok most az Unióban részesülnek. Köszönöm a képviselőknek, hogy ma teljes terjedelmében támogatták képviselőcsoportunk javaslatát. Ugyancsak köszönöm az előadók lelkiismeretes munkáját.

- Jelentés: Francesco Musotto (A6-0009/2008)

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr! A Musotto-jelentés mellett szavaztam, mert az nem félt őszintén szólni a csalásokról, és a csalások elleni küzdelem némely eleméről. Déja vu érzés fogott el, amikor a jelentés a helytelenül kifizetett milliós alapokra, a jogtalanul igényelt költségekre utalt. Gondoljunk például azokra az euró milliókra, amelyek a korrupt szocialisták által uralt Vallónia feneketlen gödreiben tűntek el. Olyan államról van szó, amelynek számtalan tisztviselője bonyolódott már botrányba, néha pénzek hűtlen kezelése miatt. Amikor a jelentés a bizottsági ellenőrzés gyengeségeiről tesz említést, azonnal vallon képviselőtársam, Deprez úr szavai jutnak eszembe. Ő a hónap elején olyan rossz projektekről szólt, amelyek nemcsak Vallónia, de a Bizottság rovására is írhatók, miután utóbbi jóváhagyta azokat.

- Report: Gérard Deprez (A6-0015/2008)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Az eredetileg beterjesztett jelentés jó volt, mert olyan, világosan megfogalmazott intézkedéseket irányzott elő a terrorizmus elleni küzdelem támogatása kapcsán, mint a megelőzés erősítése, a szorosabb rendőrségi együttműködés, a kiterjedtebb adatcsere, vagy a terrorizmus áldozatainak megsegítése.

A mai szavazásra azonban teljesen megváltozott a jelentés. Az anyag kulcselemei kerültek kiszavazásra. Hirtelenjében, a dzsihádista terroristák már nem mutatkoznak veszélyesnek. Más — elfogadhatatlan — álláspontok viszont bekerültek a szövegbe. Ez arra késztetett, hogy a jelentés ellen szavazzak, a képviselőház tagjainak többségével együtt. Kár az eredeti előterjesztésért, mert hasznos lett volna egy jobb politikai és technikai eszközt kialakítanunk a terrorizmus elleni küzdelemben és a biztonság erősítésében.

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr! Mondanom sem kell, hogy a Deprez-jelentés ellen szavaztam, mert alapvetően elutasítom azt a felvetést, hogy a dzsihádista terrorizmus lényegében semmi más, mint az európai mohamedán hívők — állítólagosan elszenvedett — hátrányos megkülönböztetésének és társadalmi elszigeteltségének következménye. Őszintén szólva, meglehetősen sokat ismerek népem, a nem bevándoroltak csoportjába tartozók közül, akik valóban társadalmi elszigeteltségben élnek nagyvárosaink mohamedán körzetein belül, de akik ezért még nem folyamodnak a terrorizmus eszközéhez. Abszolút nem. Ezért nem szórom a hamut a fejemre e kérdésben. Talán politikailag helyes a felelősséget az álnok Európára hárítani, de semmiképpen sem „helyes” megtenni ezt a szó valódi értelmében. Az Isten szerelmére, mikor fogja ez a Parlament megérteni, hogy az iszlám terrornak nincs köze a hátrányos megkülönböztetéshez vagy a társadalmi kirekesztéshez, hanem közvetlenül az iszlám világfelfogásából fakad?

- Report: Ignasi Guadans Cambó (A6-0002/2008)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr! El kellene ismernünk, hogy amikor a térségek kereskednek egymás között, akkor nem országok kereskednek egymással, hanem emberek és üzleti vállalkozások teszik ezt. E jelentésnek egyik hibája az, hogy nem ismerte el azokat a valós kereskedelmi akadályokat, amelyek az EU-val üzletelni kívánó, harmadik országból érkezett vállalkozók számára jelentkeznek.

Ezért örömmel számolok be a nem kormányzati szervezetekre, civil társadalmi szerveződésekre, és egyszerű szimpatizánsokra is kiterjedő, pártpolitikai határokon átlépő, Valódi Kereskedelem-kampány elnevezésű mozgalmunkról, amely öt célt tűzött maga elé. A mezőgazdasági importvámok eltörlését, a mezőgazdasági támogatások eltörlését, az országhoz kötött eredetszabályozás liberalizálását, nagyobb hangsúly biztosítását a kereskedelemmel összekapcsolt segélyezésre, valamint az alacsony jövedelmű országok bátorítását arra, hogy fokozatosan bontsák le az egymás közti kereskedelem elé emelt akadályokat, annak reményében, hogy a kereskedelem révén a világközösség részévé válnak, és így majd lényegesen többet kereskednek velünk is. Ez a jelentés annyiban kiegyensúlyozatlan, hogy nem ismeri fel, ezek az akadályok — az EU tekintetében is — léteznek. Ezért ellene szavaztam.

A szavazáshoz fűzött írásos indokolások

- Report: Jan Andersson (A6-0012/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy nemleges szavazásunk tiltakozás egy, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő irányelv hatálybelépésének elhalasztása miatt. Egy olyan irányelvről van szó, amely 2004-ben került elfogadásra, amely meghatározza az elektromos, mágneses, és elektromágneses területeken foglalkoztatott munkavállalókat érő sugárzás küszöbértékeit, a megelőzéssel, tájékoztatással és képzéssel kapcsolatos intézkedéseket. Az Európai Bizottság most újabb irányelvet terjeszt elő azzal a kizárólagos céllal, hogy négy évvel elhalassza az irányelv törvénybe iktatását.

Meglehetősen furcsa a Bizottság részéről e javaslat elővezetése. Arra hivatkozik igazolásképpen, hogy az orvosi közösség fenntartásait fejezte ki az irányelv végrehajtását illetően, és ezért különböző tanulmányokat rendeltek. Sajnálatos, hogy hasonló aggodalmak, mint amelyek ezen irányelv kihatásait illetően mutatkoztak, nem jelentek meg más, a közvagyon és közszolgáltatások liberalizálásával, a foglalkoztatási és munkajogok deregulációjával összefüggő jogi eszközöknek és politikai irányelveknek kedvezőtlen hatásainak felmérése érdekében. Csak amikor a munkavállalók jogainak és egészségének védelme kerül napirendre, akkor rendel a Bizottság tanulmányokat, a végrehajtást elodázandó. Ez elfogadhatatlan.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm azt a jelentést, amely a munkavállalók számára a fizikai tényezők negatív hatásából keletkező kockázatokkal foglalkozik. A fizikai tényezőkkel kapcsolatba kerülő munkavállalókra vonatkozó minimális biztonsági szabványokkal operáló 2004-es irányelv életbe léptetésének a mágneses rezonancia alapú képalkotó módszer (MRI) egészségügyi fejlesztésére és használatára gyakorolt lehetséges következménye alapján is, a jelentésben megfogalmazott javaslatok helytállónak és logikusnak mutatkoznak. Azon irányelvben foglalt javaslatokat alapjaiban megkérdőjelező új tanulmányok alapján, időt kell hagynunk új információk beszerzésére és az irányelv elemzésére. Ennél fogva támogatom a 2008. április 30-i határidő négy évvel történő eltolására szólító javaslatot, és a jelentés mellett szavaztam.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Szeretném kihangsúlyozni, hogy a munkavállalók munkahelyi egészsége és biztonsága erősítésének követelménye mindenekelőtt a kockázatelemzésen alapul. Ha a munkavállalók olyan környezetben dolgoznak, ahol egészségügyi kockázatot jelentő elemek káros hatásainak vannak kitéve, ott a kockázatelemzés a foglalkoztató egyik elsődleges kötelezettsége.

Amennyiben a kockázatelemzés kimutatja a kockázat eshetőségét, akkor szükséges olyan intézkedések végrehajtása, amelyek vagy megszüntetik, vagy a lehető legcsekélyebb mértékűre mérséklik a kockázatot. Véleményem szerint, ezeket az intézkedéseket a kockázat forrásánál kell foganatosítani. További lehetséges lépést jelenthet, például, eltérő munkamódszerek lehetőségének felajánlása, a kibocsátás mérséklését elősegítő műszaki intézkedések foganatosítása, a munkahely és munkaállomás áttervezése, a sugárzás időbeni tartósságának és erősségének korlátozása, megfelelő személyi védőeszköz rendelkezésre bocsátása, stb.

Egyetértek azzal, hogy amennyiben a munkavállaló orvosi vizsgálata specifikus egészségügyi kockázatot jelez, a munkaadó kötelessége, hogy megfelelő egészségügyi ellátást biztosítson az érintett munkavállalók számára. A megelőző orvosi ellenőrzés az egészséggondozási csomag részét képezi: célja az, hogy a korai fázisban megállapítsa az egészségügyi állapotban bekövetkezett változásokat, és megakadályozza az elektromágneses sugárzással bekövetkező egészségkárosodást. Az eredmények tükrében a kockázatelemzés megismétlésre kerülhet, és további intézkedések válhatnak szükségessé.

Végül, szeretném kifejteni, hogy orvosként, elégedett vagyok azzal, az Európai Parlament és a Tanács 2004/40/EK irányelve követelményeket ír elő az egyes elektromágneses területekhez köthető cselekvési értékeknek és sugárzási küszöbértékeknek kialakításához. Rendelkezik továbbá az elektromágneses területen sugárzásnak kitett munkavállalók munkahelyi egészség- és biztonságvédelme követelményeiről is.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A mesterséges elektromágneses hullámok jelentős hatást gyakorolnak az európai polgárok egészségére. Különösen azon munkavállalókéra, akiket az elektromágneses hatásoktól védeni kell, noha őket már két uniós irányelv is véd, amelyek határértékeket szabnak a zaj- és rezgéshatásoknál.

A rádiók, elektromos háztartási gépek, és a különböző telefonkészülékek — hordozható adókészülékek, telefonok, fix talpazatú és wi-fi mobil készülékek — által keltett elektromágneses területek ártalmatlannak semmiképpen sem nevezhetők.

Ez a következtetése a közelmúltbeli BioInitiative jelentésnek, amelynek megállapításai vitathatatlanok: az elektromágneses hullámok állandó és túlzott kisugárzása okán fennáll a rák egy vállfajának, az Alzheimer kórnak, az idegi problémáknak kockázata. Ez olyan egészségügyi kockázat, amelyre a közelmúltban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is rámutatott.

Ezért szavaztam a Jan Andersson, bizottsági elnök által jegyzett jelentés mellett. Ez a munkavállalók egészségét törekszik védeni, miközben figyelembe veszi az egészségügyi közösség aggodalmait is a mágneses rezonancia alapú képalkotó módszerrel, az MRI-technológiával összefüggésben is. AZ MRI-vizsgálat alapvető orvosi eljárás bizonyos betegek esetében, és véleményem szerint sokkal inkább eltérés tárgyává kellett volna tenni, semmint hogy a teljes irányelv alkalmazását négy évre elhalasszuk!

- Report: Hans-Peter Mayer (A6-0016/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Noha ez egy kodifikációs eljárás, amely semmilyen formában nem változtat az érvényes törvényeken, az alapkérdés az: szükség van-e egy csomagnyi közösségi irányelvre, egy csomagnyi olyan kérdéskörben, mint a traktorok, más gépjárművek, és azok pótkocsijai, amint ez kitűnik a Parlament elé ma szavazásra terjesztett számos jelentés kodifikált változatából.

Ez olyan terület, ahol, megítélésem szerint, a közösségi szabályozás eltúlzott. A gépjárművekre vonatkozó, általános elemeket érintő átfogó szabályozás valószínűsíthetően elegendő volna. Nem lenne szükség olyan irányelvek megismétlésére, amelyek az érintett területekhez kötődnek, amint ez történik most. Erre példát szolgáltatnak: a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok által előidézett rádiózavarok szűrése (elektromágneses kompatibilitás); A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok vezető által érzékelt zajszintje; A gépjárművek és pótkocsijaik hátsórendszámtábla-megvilágító lámpái..

A kodifikációt támogató szavazás semmiképpen sem változtat ezen a véleményemen.

- Report: Francesco Speroni (A6-0020/2008)

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Teljes mértékben támogatom a vita alapjául szolgáló jelentést, amely kiemelkedő szerephez jut a közösségi jog egyszerűsítésében és ésszerű elrendezésében. Ez különösen fontos a civil társadalom fejlődése tekintetében, hiszen az európai jogszabályok átláthatósága és elérhetősége új lehetőségeket teremt az egyes állampolgárok számára, hogy éljenek különböző jogosultságaikkal.

Ezt a célt aligha sikerül elérni addig, amíg a gyakran módosított rendelkezések nagy számban, szétszórtan lelhetők csak fel, és részben az eredeti jogi aktus, részben pedig a módosító szabályok áttekintésével vizsgálhatók. Az éppen hatályos szabályok megismerésének feladata számos, eltérő jogi eszköz munkaigényes egybevetését követeli meg. A rendszeresen módosított rendelkezéseket egységes szerkezetbe kell foglalni annak érdekében, hogy a közösségi jogot világossá és értelmezhetővé tegyük.

Ezért teljes egészében támogatom az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Környezetvédelmi Információs és megfigyelő Hálózat létrehozásával foglalkozó 1210/90 (EGK) sz., 1990. május 7-i tanácsi rendelet kodifikációját.

- Report: Francesco Speroni (A6-0021/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták e kodifikációs jelentés mellett szavaztunk. Azt a közösségi jog egyértelműségének és átláthatóságának erősítését célzó munka fontos részének tekintjük. A jelentés nem tartalmaz egyetlen érdemi változtatást sem, de koherens szövegben egyesít egy sor eltérő irányelvet. Természetesen, magunk pártoljuk az ilyen egyszerűsítéseket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy támogató szavazataink nem jelentik azt, elégedettek vagyunk a jelenleg formálódó szabályozással. Azt kívánjuk, hogy emelkedjék az elkövetkezőkben a dohány adóminimuma, valamint valóban egyszerűsödjék a szabályozó rendszer. Emellett, fontos annak biztosítása, hogy a különböző dohánytípusok adószintjének biztosítása versenysemlegességet eredményezzen.

- Jelentés: Janelly Fourtou (A6-0011/2008)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a rendelet váltja fel a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK rendeletet. A benyújtott indokolások jelentik a módosítási javaslatokat, és ezeket menetközben terjesztették elő.

A Közösségi Vámkódexet a 2913/92/EGK rendelet hozta létre. Abban az időben ez már egy hosszú és technikailag komplex dokumentumot képezett, amely a közösségi vámügyeket szabályozta.

A Közösségi Vámkódex valamennyi specifikus területét az adott terület szakértői megvitatták, illetve a Közösségi Vámkódex kérdésekkel foglalkoztak az illetékes bizottságok is.

Abban a világban, amelyben a kereskedelmet a nagy multinacionális cégek uralják, ennek a kódex-tervezetnek — az áruk utazási idejének mérséklésével és a vámeljárások egyszerűsítésével — tükröztetnie és szolgálnia kell ezeknek a multinacionálisoknak érdekeit.

Hogy netalán a vámcsalásokkal szembeni küzdelmet támogató intézkedések is elfogadásra kerültek-e az másik kérdést jelent.

Az egyszerűsítésre törekvés, úgy tűnik, diadalmaskodott a csalások elleni harc fölött. Ugyancsak nem véletlen, hogy a Bizottság dokumentuma és/vagy annak fordítása gyakran a „könnyítésre” utal az egyszerűsítés helyett. Ez önmagáért beszélő nyelvbotlásnak tűnik.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az áruhamisítási műveletek, és csempészés ma módszereinek felderítése a vámhatóságok részéről az új feladatok megoldását elősegítő, összehangolt megközelítést igényel. Hasonló módon, a vámtisztviselőknek professzionálisan képzett csapatot kell alkotniuk.

Az EU egy vámunió, és ezért a Közösségi Vámkódex az egyik legfontosabb eszközünk. A Kódex korszerűsítése az 1992 óta hatályban lévő, eredeti dokumentum teljes körű felülvizsgálatát jelenti, szem előtt tartva az e-vámok és e-kereskedelem igényeit is.

Mit eredményezhet a Közösségi Vámkódex korszerűsítése? Ami a legfontosabb, korszerűsíti az ellenőrzési mechanizmust, magával hozza az elektronikus adatcserét és az interoperábilis vámrendszereket. Mind a vámhatóságok, mind a gazdasági szereplők számára egyszerűsíti a vámszabályozást és az adminisztratív eljárásokat. A központosított ügyintézés új elem: erősíti a tagállamok és az Európai Unió közötti együttműködést. Igen fontos módon, az egyetlen helyszínre összpontosított vámügyintézés egyszerűbb, gyorsabb lesz, és nagy lehetőséget nyújt a bürokrácia visszaszorítására.

Háromévnyi intenzív intézményi munkát követően, büszkén, az Európai Parlamentnek tudhatjuk be a vámeljárások terén mutatkozó jelentős sikereket. Szeretném ezt az alkalmat megragadni, hogy megdicsérjem a vámtisztviselőket az általuk végzett áldozatos munkáért, amely nélkül az Unió külső határai elképzelhetetlenek lennének.

Úgy hiszem, hogy ma gyakorlati ajándékkal lepjük meg a 40. születésnapjára készülő vámuniónkat. A születésnapot 2008. július 1-én ünnepeljük. Örülök, hogy szavazatommal hozzájárulhattam a Közösségi Vámkódex korszerűsítéséhez.

- Jelentés: Bill Newton Dunn (A6-0488/2007)

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném támogatni a Dunn-jelentést. A javaslat célja, hogy összhangot teremtsen az 515/97/EK rendelet és a Közösségnek a vámügyi együttműködés, a tagállamok egymás közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés és adatcsere felerősítése terén kapott új hatáskörei között. A rendelet megteremti a jogalapot ahhoz, hogy a megfelelő hatóságok kölcsönösen segítséget kérjenek a szabálytalanságok és csalások elleni küzdelem során.

A mostanáig elért jelentős sikerek ellenére is, különböző okok indokolják, hogy — különösen az intézményi összefüggések és egyensúly terén végbemenő változásokkal összefüggésben — módosítsunk a szövegen. A cél tehát az, hogy az európai jog által biztosított új eszközökkel közösségi szinten elmélyítsük a koordinációt. Eközben nem feledhetjük, hogy amikor az 515/97/EK rendelet elfogadásra került, a Szerződés nem tartalmazta a vámegyüttműködésre vonatkozó cikket (135. és 280. cikk).

: José Javier Pomés Ruiz (A6-0010/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban− (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm a Pomés Ruiz úr által előterjesztett jelentést, hiszen az további intézkedést jelent az európai intézmények elszámoltathatóságának és átláthatóságának erősítése terén. Célja még az is, hogy minden állampolgárt képessé tegyen az EU-forrásokhoz kapcsolódó döntéshozatali folyamatok még szorosabb ellenőrzésére és követésére, s így előmozdítsa demokratikus rendszerünk alapelveinek érvényesülését.

A parlamenti kezdeményezés kifejezetten arra szólít fel, hogy váljanak ismertté az uniós források kedvezményezettei, függetlenül attól, hogy segélyekről, megállapodásokról, mezőgazdasági vagy strukturális kiadásokról, vagy más jellegű finanszírozásról van-e szó. Az EK-tól az is elvárt, hogy vizsgálja meg egy, a szélesebb közvéleménynek szóló „információs rendszer” kialakításának lehetőségét, amely rendszer teljes körűen szolgáltatna részleteket az EU összetett pénzügyi tevékenységének tartalmáról, köztük az egyes kedvezményezettekről.

A jelentés határoz a közhivatali tisztségviselők etikai szabályairól, intézkedik a csalók feketelistájáról, és intézkedik a lobbisták, valamint a Bizottságot segítő összes szakértő nevének közzétételéről. Mindezek révén, a Ruiz-jelentésnek elő kell mozdítania az EU-források igazgatásának és hatékony felhasználásának követését végző hatékony és átlátható rendszer létrejöttét.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Támogatom ezt, az EU költségvetési kiadások terén átláthatóságot teremtő javaslatot. A kiadásokkal kapcsolatos információk forrásainak átláthatóknak kell lenniük, de mindenekelőtt, gyakorlatias módon kell azokat elrendezni. Gyakran hallom a megjegyzést lengyel vállalkozóktól, hogy a megfelelő információs forrásokhoz való hozzáférés igen szétaprózott, és ez még inkább megnehezíti a felhasználók számára, még saját vállalkozásaik esetében is, az összehasonlítást, az értékelést, és a megfelelő következtetések levonását.

Az EU költségvetési kiadásokkal kapcsolatos átláthatóságának hiánya számos igazságtalanság forrása. Az új tagállamokban, beleértve Lengyelországot is, a szóba jöhető kedvezményezettek csekély tapasztalatokkal rendelkeznek az uniós források megszerzésében, így az egyértelműen tálalt információk rendkívül hasznosak lehetnek.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az egy-két, mérsékelt aggodalomra okot adó elemtől eltekintve, úgy véljük, a jelentés egészében számos nagyon fontos és időszerű kérdést vet fel.

A Bizottság 2005 novemberében indította el úgynevezett Európai Átláthatósági Kezdeményezését. Ahhoz kapcsolódva, e jelentés megerősíti, hogy — a közvéleményt, és pl. a különböző strukturális alapok végső kedvezményezettjeit kiszolgálva — szükségünk van egy átfogó és működőképes információs rendszerre.

A jelentés feltételezi, hogy egyes kedvezményezettek az EU több programjából, az uniós tevékenység különböző szektoraiból jutnak egyidejűleg forrásokhoz, és elismeri, hogy hasznos volna, ha fel tudnánk mérni, hogy egy kedvezményezett összesen milyen forrásokhoz jutott. Ez az információ, az előterjesztők szerint például, felbecsülhetetlen lehet a vállalatok mozgásakor.

A jelentés foglalkozik további fontos témákkal is, mint amilyen az EU intézményeiben tisztséget viselők pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozat. A dokumentum felveti, hogy egyrészt, szülessenek szabályok, másrészt kerüljön nyilvánosságra azoknak a (hivatalos és nem-hivatalos) „szakértői csoportoknak összetétele, amelyeknek a Bizottság szán szerepet saját előterjesztéseinek, s különösen jogalkotási javaslatainak végrehajtásában.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Pomés Ruiz-jelentés kapcsán saját képviselőcsoportom módosítási javaslatai mellett voksoltam. Ezek mindegyike elfogadásra került. Fontos, hogy a bizottsági szakértői csoportok tagsága becsületesen kiegyensúlyozott legyen, és az ilyen csoportok kiválasztási folyamata teljesen nyílt és átlátható legyen. Remélhetőleg a Bizottság figyelemmel lesz intézményünk mai felhívásaira!

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Pomés Ruiz úr helyesen érvel amellett, hogy az átláthatóság azon is múlik, hogy a kedvezményezettekre vonatkozó információ könnyen elérhető és megbízható, valamint elősegíti-e a további vizsgálódást, összehasonlítást és értékelést.

Egyetértek azzal az igénnyel, hogy a Bizottság egyértelműen jelezze minden, uniós költségvetéssel, és/vagy felelőssége alá tartozó projektekkel és programokkal foglalkozó dokumentumban azokat a honlapokat, amelyek az uniós forrásokból részesedő kedvezményezettekre vonatkozó, általa közvetlenül és összegzetten kezelt adatokat tartalmazzák.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a pénzügyek átláthatóságáról szóló jelentést. Bármely lépés, amely a tájékoztatás minőségét és elérhetőségét javítja, külön kiemelve (az állampolgárok számára eleve nehezen elérhető) agrárpolitikai és strukturális alapokra vonatkozó tájékoztatást, kedvező előrelépést jelent az uniós demokratikus kötelezettségek teljesítése terén.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Ez a jó irányban tett lépés, megcélozva azt, hogy némi fény pislákoljon a segélyek dzsungelében, és segítse elő az átlagos polgárok tájékozódását, vagy legalább kissé megértesse az alapvetően homályos folyamatokat. Figyelnünk kell azonban arra is, hogy biztosítsuk, ez alkalommal ne a magasan fizetett lobbisták váljanak az adatbázisok kizárólagos haszonélvezőivé. Az adatbázisok segítsék a KKV-kat és az átlagpolgárokat is — könnyen követhető logikai lépésekkel rávezetve őket —, hogy hozzájussanak az őket érdeklő vissza nem térítendő vagy más formájú támogatásokhoz.

Ami az intézményi etikai kódexet illeti, ezt feltétlenül üdvözlendő. A közösségi alapok odaítélésére jogosult testületnek minden gyanún felül kell állnia, ha másért nem, hát az embereknek a közigazgatási hatóságokba vetett bizalma érdekében is. Óvatosságra int azonban, hogy az ellenőrzés nem juthat el egy intézmény és annak tagjai lemeztelenítéséig, emberek teljes átláthatóságáig. Az adatvédelem keretein belül, azonban, az ilyen megoldások, nevezetesen egyfajta etikai kódex elfogadtatása, feltétlenül üdvözlendő.

„Feketelista” összeállítása, a megvalósítás eszközeit illetően is feltétlenül további vitákat igényel, hiszen ez is olyan terület, ahol az adatvédelem kulcsszerepet játszik.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Azoktól a személyektől, akik közpénzeket kezelnek, elvárjuk, sőt, megköveteljük, hogy e pénzek kezelésekor a legnagyobb ésszerűséget tanúsítsák, a kivitelezett tevékenység eredményeiről a legnagyobb pontossággal és átláthatósággal számoljanak be. Az adófizetőknek — mivel végső sorban ők minden közpénz forrásai — joguk van tudni, hogy ki költi el az EU rendelkezésére bocsátott forrásokat, és mire. (Ezt a jogot gyakorolniuk is kell!) Előbbiek okán támogattam azt a jelentést, amely mögött az Európai Bizottság is felsorakozott közleményével. A Bizottság anyagában számos javaslat megfogalmazódott, és azok többségével egyet is értettünk. Már csak azt kell megjegyeznem, hogy a közösségi források, és különösen a közösségi intézmények által közvetlenül kezelt források esetében alkalmazott elveknek és szabályoknak mutatis mutandis érvényesülniük kell egyéb közpénzek, nevezetesen a tagállamok által kezelt közösségi források felhasználásakor is.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Pomés Ruiz úrnak a pénzügyek átláthatóságáról szóló jelentése mellett szavazok.

Az előadó számos nagyon fontos kérdést vet fel az EU pénzügyek menedzselése tárgyában. Olyanokat, mint az EU-alapok kedvezményezettjeit érintő információk nyilvánosságra hozatala, az uniós intézményekben tisztségekkel rendelkezők pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozat, vagy az intézmények belső kormányzása, és az intézmények éves beszámolója.

El kell érnünk, hogy az uniós források igazgatása, a kiadások ellenőrzése során alkalmazott eszközök mind markánsabban összehangolttá váljanak. Ennek során külön tekintettel kell lenni az Európai Parlamentre, amely intézmény a végső engedélyező a költségvetés teljesítése tekintetében. Pénzünket átláthatóan hasznosítsuk, és a pénzügyi források pontos elszámolását biztosítsuk.

- Jelentés: Francesco Musotto (A6-0009/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban − (PT) A csalás és a közpénzek, esetünkben a közösségi alapok, hűtlen kezelése elleni küzdelem legyen prioritás valamennyi tagállam számára. Ezért elengedhetetlen minden tagállam esetében, hogy a feladat megfelelő végrehajtásához szükséges emberi és anyagi erőforrásokat előteremtse.

Hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak a közérdek védelmére vonatkozó felelőssége ismételt megerősítésével egyidejűleg — ebben a jelentésben is — olyan politikák nyernek teret, amelyek leértékelik, vagy elvonják a tagállamoktól az egyébként őket illető funkciókat. Erre utal a kormányzati szolgálatok szétzilálása, e szolgálatok munkatársainak állandó háttérbe szorítása és elbocsátása, valamint magáncégek igénybe vétele e funkciók némelyikének betöltésére. Véleményünk szerint a jelentésben vizsgálni kellene annak következményeit is, hogy mivel jár a közszolgálati feladatok magánkézbe való átadása a közpénzek kezelésére.

Fel kellene azt is mérni, hogy az alapok felhasználásakor alkalmazott szabályok túlzott bonyolultsága, elégtelen volta, a tapasztalható késedelmek milyen mértékben járulnak hozzá a szabálytalanságok előfordulásához.

Ehelyett, azonban, a jelentés alapvetően a büntetésre összpontosít. Nevezetesen büntetőeljárásokat, a tagállami időközi kifizetések felfüggesztését szorgalmazza.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a csalás elleni küzdelemről szóló Musotto-jelentést. A közösségi pénzek elherdálásának és gondatlan kezelésének kérdése gyakran visszaköszön az uniós sajtóban és a médiában. Alapvető, hogy a csalással szemben hatékonyan lépjünk fel, és ebben a tekintetben a tagállamoknak jut meghatározó szerep, a különböző EU testületekkel egyetemben.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tisztelt képviselőtársam Francesco Musotto jelentése mellett szavazok. Mindkét jelentése ráirányítja a figyelmet arra, hogy jobban oda kellene figyelnünk azon országokra, amelyek lemaradtak az adatok elektronikus formában való szolgáltatásában, továbbá az irányítási és ellenőrző rendszernek való megfelelésben. Egyetértek az előadóval, aki kihangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a csalások ellen bevethető olyan eszközök kifejlesztésére, amelyek sikerrel alkalmazhatók olyan országokkal szemben, amelyek azért sértik meg a közösségi szabályokat, mert nyilvánvalóan nincs megfelelő ellenőrzési rendszerük, vagy — esetleg — igen alacsony szinten tartják magukat a közösségi előírásokhoz. Meglátásom szerint, a közösségi kiadások gondos figyelemmel kisérése alapvető jelentőségű. A jogtalan kifizetésekkel szembeni küzdelem még fontosabb, hiszen nem feledhető, hogy az európai adófizetők által befizetett pénzt elsődlegesen az életszínvonal javítására kell fordítani.

- Gérard Deprez jelentése (A6-0015/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták a terrorizmusnak nyújtott támogatás és a terroristák toborzása visszaszorítását célzó uniós és tagállami fellépésről szóló Deprez-jelentés mellett szavaztunk. Az Uniónak a terrorizmussal szembeni fellépés, a — jelenleg még mérsékelt — terrorista akcióknak, és a radikalizálódás okainak jobb megismerésére törekvés során, szem előtt kell tartania a jelentésben foglaltakat. A felvetődő kérdéseket azonban az emberi jogok, és alapvető szabadságok legteljesebb tiszteletben tartásával kell megközelíteni, oly módon, ami megfelel a nyílt, demokratikus és igaz társadalom kívánalmainak. Az alkotmányos jogok, mint a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága, semmilyen formában nem korlátozható.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatom Deprez úrnak a terrorizmus támogatását, a terroristák toborzását elősegítő tényezőkről szóló jelentését. Szeretnék azonban két megjegyzést tenni. Először, fel kívánom vetni a „Nelson Mandela” kérdést. Megkülönböztetést kell tennünk az elnyomás és a dél-afrikai bűnös apartheid rendszerrel szemben fellépők, valamint a szeptember 11-i nihilista bombarobbantók között. Nem támogattam volna a Rivonia-robbantást de, ha Mandela Európába menekült volna — nem támogattam volna kiadatását Dél-Afrikának, ahol halálbüntetés várt rá.

Másodszor, a Nyugatnak fel kell ismernie, hogy esetenként lépéseink, vagy éppen inaktivitásunk a Közel-Keleten, Palesztinában vagy másutt, közrejátszanak a velünk szemben jelentkező gyűlölet és terrorizmus emelkedésében. Néha magunk vagyunk legveszélyesebb ellenségeink.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Két dolog ijesztett meg engem a terrorizmussal foglalkozó Deprez-jelentésben. Elsőként is az, hogy semmiféle utalás nem történt az európai terrorizmus-fenyegetettség elsődleges okára, nevezetesen az integrációt és asszimilációt elutasító, sőt, az úgynevezett befogadó-társadalmon belül saját törvényeik szerint élni szándékozó, e törvényeket a befogadókra is kiterjeszteni akaró, bevándorló csoportok korlátozatlan beözönlésére.

A másik riasztó dolog a felelősség megosztása volt. Önök szerint Európa sohasem tehet eleget önmaga lényegének, nemzeti identitásának és közös civilizációjának megtagadása terén? Sohasem tehet eleget, hogy a tolerancia és az úgynevezett „különbözőség joga” nevében visszaszorítsa saját értékeit. Sohasem különböztetheti meg eléggé saját népét, részesítheti előnyben a saját területén megtelepedett idegen nemzetiségűeket, kultúrákat vagy civilizációkat? Végül is csak Európa hibáztatható azért, ami vele történik? Azok, akik a londoni terrortámadásokat hajtották végre brit állampolgárok voltak, Angliában születettek, akiknek olyan foglalkozásuk volt, amelyeket mások megirigyelhettek. Őket nem közösítette ki a társadalom. Ők nem voltak áldozatok. Mégis, fegyverbe szólíthatták őket.

Az tekinthető ténynek, hogy az a multikulturális, széttagolt társadalom, amelyre oly nagyon törekednek, természeténél fogva sokszoros konfliktusokra hajlamos társadalom. A valóság tagadásával legfeljebb gyűlöletre és megvetésre bátorítunk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Noha a jelentés olyan elemeket is tartalmaz, amelyeket magunk nagyra értékelünk, és pozitívnak tekintünk a folyamatosan romló globális helyzetben, de — egyebek között — nem azonosítja be, vagy ítéli el a „terrorizmus elleni küzdelem” valós céljait és következményeit, s nem jelzi, hogy ez a terrorizmust, magát is segítő és bátorító tényező.

A jelentés utal, igaz csak feltételes módban, arra, hogy égető szükség van a világon jelentkező konfliktusok diplomáciai és békés megoldására. Ugyanakkor hallgat arról, hogy a terrorizmust bátorító legfőbb tényezők között ott találjuk azt az erőszakspirált, amelyhez olyan tényezők teremtenek táptalajt, mint a nemzetközi kapcsolatok militarizálódása, az államok függetlensége és a nemzeti szuverenitás elleni támadások, az állami terrorizmus, az alapvető szabadságok, jogok, garanciák megsértése, a korlátlan kapitalista kizsákmányolás, az egyenlőtlenség és igazságtalanság embertelen kiszélesedése, emberi lények millióinak kétségbeesett körülmények közötti tengődése, például Afganisztánban, Irakban, vagy Palesztinában.

Úgy véljük, hogy a terrorizmusnak, annak minden formájának, így az állami terrorizmusnak is, komoly elemzése azt igényli, hogy a kérdést az annak megfelelő politikai környezetben elemezzük, és ezáltal feltárjuk meghatározó okait, de azokat a politikákat is, amelyek közrejátszanak kibontakozásában, mint amilyen például az USA és szövetségesei által indított „terrorizmus elleni küzdelem” is.

Ezek indokolják tartózkodásunkat

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a mai módosítási indítványokat, amelyek szerint a radikalizmust kizárólag az erőszak közvetlen kapcsolódásaként foghatjuk fel, és a polgári szabadságjogoknak elsődleges fontosságot kell biztosítani. Utóbbit aligha kell ismételgetnünk, hiszen magunkat az emberi jogokon és polgári szabadságokon alapuló Unióként írjuk le. A jelentésben foglalt javaslatok többsége már EU-politika, ami azt a kérdést veti fel számomra, hogy miért is van szükség egy újabb jelentésre.

A végső jelentés ellen szavaztam, de nem azért, mert támogatom a PPE álláspontját, vagy a korlátolt spanyol nemzeti vitát, amely oly gyakran megmérgezi e képviselőházon belül is a terrorizmus kezeléséről szóló vitákat. A magyarázat az, hogy úgy döntöttünk, a terrorizmus indoklásával foglalkozó témát saját terrorizmus-ellenes csomagunkba illesztjük be. Ez a kérdés apró dolognak tűnik, de már tudjuk, hogy az ilyen jogszabályok által keltett félelmek akadályozzák a tudományos szabadság, a politikai viták, és a radikalizálódás elleni fellépés kibontakozását. Fiatal mohamedánok mesélték nekem, hogy félnek megvitatni olyan kérdéseket, mint Palesztina vagy Irak, ha bírálatukat vagy érzelmeik indoklását a terrorizmus valamiféle igazolásaként vagy dicsőítéseként interpretálhatják, mert akkor ők a bíróságon végzik. A Parlamentnek lehetősége lett volna ezt a paragrafust kiszavaznia, de nem tette.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) A terrorizmus felszámolásáról szóló jelentés beilleszkedik az emberi jogokat és a megkülönböztetés elleni küzdelmet felmagasztaló szövegek végtelen folyamába. Mégis tény, hogy az alapvető szabadságjogok, és különösen a szólásszabadság és a vallásszabadság lehetséges megsértésével kapcsolatos túlzott óvatosság, lényegében szétforgácsolja a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges forrásainkat.

Mostanra már nyilvánvaló, hogy az Európai Parlamentet jobban foglalkoztatja a minimális értékű jognak is védelme, hogy tegye azt, ami politikailag korrekt, mint az Európai Unió állampolgárainak biztonsága.

Így történhet meg, hogy ebben, a terrorizmust ösztönző tényezőkről szóló jelentésben egyetlen utalás sincs a mecsetekre, noha mint tudjuk, azok nem mások, mint a majdani iszlám terroristák toborzópontjai. Ugyancsak nincsenek megemlítve azok a franciaországi, belgiumi, hollandiai vagy dániai imámok, akik lényegében ügynököket toboroznak a dzsihád-szellemiségű iszlám ifjúsági mozgalmak számára.

Nehogy már valakit megbántsunk, nehogy megsértsünk bármiféle vallási érzékenységet, legyünk megkülönböztetés-mentesek: ez aligha tekinthető megfelelő orvosságnak a folyamatosan növekvő iszlám terrorista áfium ellen. Aminek ez tekinthető, az pont az ellentéte.

  Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Ez a jelentés tükrözi azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az Állampolgári Jogi, Bel-, és Igazságügyi Bizottság PSE, Verts/ALE, GUE/NGL és ALDE képviselőcsoportjainak képviselői dolgoztak ki. Egy olyan szövegből, amely kezdetben meglehetősen dicstelen módon bélyegezte meg az iszlámot és a mohamedánokat, a haladó, közép-bal többségnek sikerült kiegyensúlyozott dokumentumot formálnia, rámutatva azon (gazdasági, szociális és egyéb) tényezők egész sorára, amelyek kedvezően befolyásolják a terrorizmus támogatását. Ugyanakkor e módosítások kiemelik az alapvető jogok tiszteletben tartásának szükségességét, hangsúlyozzák a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem fontosságát, ösztönzik az esélyegyenlőséget, különösen az oktatás, képzés, és foglalkoztatás terén.

Van azonban két-három pont a jelentésben, amelyet magam félreérthetőnek találok. Nevezetesen, ilyen utalás történik a „mérsékelt iszlámra” és „az összes olyan helyszín ellenőrzésére, ahol a népet a terrorista akciók elkövetéséről meggyőzni kívánó propagandát terjesztenek”.

Bár a jelentést teljes szívemből támogatni nem tudom, visszautasítása a jobboldalnak való behódolást, és több hónapos munka szemétkosárba dobását jelentené.

Ezért az arany középutat, véleményem szerint, a tartózkodás, és az okok elmagyarázása jelenti.

  David Martin (PSE), írásban. − Ez a jelentés megkísérelte, hogy körvonalazza a terrorizmus elleni küzdelem európai normáit és elveit. A jelentés jobboldalról történő ellenzése azzal jár, hogy az áldozatok megsegítése, a terrorista tevékenység bűncselekménnyé nyilvánítása a tagállamok mindegyikében, valamint a politikai párbeszéd igényének támogatása, nem alkotja majd a koherens európai terroristaellenes stratégia részét.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A terrorizmus elleni küzdelem századunk kihívása. A propaganda-gépezettel szembeni határozott fellépés az első apró lépés a terrorizmusnak az Európa minden részén fellelhető autonóm iszlám szubkultúrákon belüli elterjedésének korlátozására.

Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a terrorizmus Európában kizárólag iszlám jellegű, és a radikalizált mohamedánok teljesen ellenállóak bármiféle integrációs intézkedésnek. A radikalizálódás fokozódik Európában, és a politikai osztályok gyakran mintha bizonyos mértékig tagadnák ezt, ha a kérdés napirendre kerül.

Ezért a terrorizmus ellenei küzdelemben stratégiai megközelítésnek kell érvényesülnie, és lényegében ez létfontosságú Európának, a földrész népeinek és kultúráinak túlélése biztosításához. Az erőfeszítéseket a fiataloknál kell kezdeni, de nekik is bizonyos mérvű készséget kell mutatni szerepük betöltéséhez.

Az emberi jogok teljes eltörlése, amint ezt — ismereteink szerint — néhány esetben az Egyesült Államokban már alkalmazták, természetesen nem következhet be Európában. Azonban alapvető lesz a terrorizmussal szembeni erőteljes fellépés.

Természetesen az új médiákban közzétett bármely jogtalan állítást a többi jogszerűtlen nyilatkozathoz hasonlóan kell kezelni, szerzőikkel szemben el kell járni, őket meg kell büntetni.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A terrorizmusról és annak okairól folyó vita egyik legfőbb veszélye, hogy két szélsőség valamelyikének csapdájába ejt. Az egyik szélsőség, a mindennek megértésére törekvés, amely azt a felfogást eredményezi, hogy minden elfogadható és igazolható. A másik, a mindent összekuszáló, illetve mindent egyazon eszmék és szabályok szerint csoportosító, az eltérő valóságok elismerését elutasító magatartás. Mindkét véglet elemzési eszközként veszélyes, mert — miután pontatlanok — nem teszik lehetővé helytálló következtetések levonását, és ezáltal a rendőrséget, a törvényhozókat, és a közvéleményt is hibák elkövetésére késztetik. Emellett fenyegetést jelentenek a terrorizmusra is kiterjedő, azt markánsan bemutató, reális helyzetértékelés tekintetében is. A kihívás, amellyel szembekerültünk, a következő: legyünk képesek a valóságnak, s nem félelmünknek vagy kívánalmainknak megfelelően felfogni a realitásokat; majd, előbbiekből kiindulva, lépjünk fel mind a távoli, mind a közeli okokkal szemben, de eközben sohase feledjük, hogy a terrorizmus semmilyen körülmények között sem fogadható el és igazolható. Valamint azt, hogy nem (a tényleges vagy lehetséges) áldozat az, akinek az agresszor bűnös tetteit meg kell értenie, és akinek meg kell bocsátania. Mindezen okok miatt, én a jelentés ellen szavaztam.

  Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) A terrorizmussal szembeni küzdelem legjobb eszköze a megelőzés, és nem az európai polgárok egészére kiterjedő felügyelet. A legfontosabb a terrorizmust meghatározó okainak orvoslása.

Az erőszakos radikalizmus jelensége eltűnik, amint mind nemzeti, mind globális szinten feloldjuk az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságot.

Tartózkodtam a szavazásnál e jelentés kapcsán, mivel a terrorizmus elleni küzdelemben nem mutogathatunk ujjunkkal egyetlen vallásra sem. A terrorizmus nem a vallásról szól, még ha néhányan öldökléseik igazolását saját hitükben próbálják fellelni. Az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem egyetlen módja, hogy erősítjük társadalmaink laikus világképét, nyílt kultúrák közötti párbeszédet folytatunk minden érintettel, de különösen a civil társadalom képviselőivel.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A terrorizmus határokon átívelő jelenség, és közös fellépéssel tudunk állhatatosan küzdeni ellene. A küzdelmet azonban mindenkor jogi, illetve arányos eszközökkel kell megvívnunk. A CIA európai járatait, a kínzás alkalmazását, a színlelt kivégzéseket és vízdeszkázás kihallgatásokat, amelyek megtörténtét már a CIA is elismeri, a különleges titkos börtönök létesítését határozottan el kell ítélnünk. E kérdésben az EU-nak sokkal erőteljesebben fel kellett volna lépnie, mint ahogy tette.

Számomra azonban egy dolog magától értetődő: közös jogrendszerünk alapját saját értékeink képezzék! Biztosítanunk kell, hogy a közösségi jogalkotás nem veszélyezteti, vagy nem söpri félre fontos elveinket — beleértve a véleménynyilvánítás jogát is.

A jelentés említést tesz egy új gondolatnak a kerethatározatba illesztéséről. Ez a „terrorizmus igazolása”, amelyet szerencsétlennek tartok. Nem azért, mert nem jó elképzelés azt biztosítani, hogy minden tagállam megfelelő törvényekkel léphessen fel a felbujtás ellen, hanem mert nehéz, ha nem lehetetlen univerzálisan alkalmazható definíciót találni. Olyant, amely nem vezet bonyolult értelmezési vitákhoz. Az egyik oldalon a terrorizmus elleni küzdelem, és az életek védelme áll. A másikon, a véleménynyilvánítás szabadságának elve, az európai jogbiztonság magas szinten való fenntartásának igénye jelentkezik. A kérdés, miként alakítható ki a helyes egyensúly?

  Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Képtelen vagyok támogatni a Deprez-jelentést, amit az ahhoz csatolt javaslatokat is. Ebben felvetődik egy gondolat, hogy az Európai Parlament tegyen ajánlást a Tanács felé a terrorizmus támogatását és a terroristák toborzását ösztönző tényezők tárgyában.

A jelentés a terrorizmus elleni küzdelemben helytelen prioritásokat határoz meg. A javaslat mindenekelőtt a társadalompolitikai intézkedésekre helyezi a hangsúlyt. Ez a megközelítés nem segíti a terrorizmus elleni küzdelmet, amely elsőként a jobb határellenőrzést és a bűnüldöző szervek közötti koordinációt követeli meg.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A parlamenti baloldal felhígította a jelentés eredeti szövegének egyik kulcsfontosságú és egyértelmű üzenetét, amely azt mondta ki, hogy ”a terrorizmus (és különösen a dzsihádista terrorizmus) korunk legfőbb fenyegetése az Unió polgárainak biztonságára”. A jelentés semmiféle utalást nem tesz a terroristák toborzását elősegítő legfőbb elemekre, a korlátlan bevándorlásra, és bizonyos tekintetben közvetlenül az Egyesült Királyságot érintve, a keresztény vallással szembeni széles körű érdektelenségre, és saját történelmünk és kultúránk pozitív felfogásának hiányára.

Aligha meglepő, hogy a földrészre újonnan érkezettek nem látnak semmit, amellyel azonosulhatnak. A jelentés megkerüli azt a lehetőséget, hogy a terrorizmus sikeresként is bemutatható, illetve a terroristák legitimációja, sőt jutalmazása is bekövetkezhet, amint ez történt az Ideiglenes IRA egykori vezetőinek esetében. Emiatt a jelentés ellen szavaztam, és elősegítettem, hogy a Parlament elvesse azt.

- Report: Ignasi Guardans Cambó (A6-0002/2008)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban: – (PT) Ez, az EP sajátkezdeményezésű jelentése, a világkereskedelmi liberalizációs céloknak és kezdeményezéseknek — legyen szó, bár az áruk, szolgáltatások és tőke mozgásáról — valódi gyűjteménye. E mögött ott áll az Unió és az Európai Bizottság, amely a kereskedelempolitikát kizárólagos uniós hatáskörbe helyező új uniós szerződés tervezete szerint, e politika egyértelműen teljhatalmú irányítója.

A piacok megnyitása dogma. Az összes és minden fajta kereskedelmi akadály megszüntetése a fő csapásirány, különösen tekintettel a fejlett és felemelkedő gazdaságokra. A piacok felnyitása a cél, lehetőség szerint az uniós egységes piac mintájára.

Miután a jelentés szerint a jelenlegi WTO-rendszer nem megfelelően szabályozó, és kötelező, a kereskedelemben az „európai irányítói modellt” szorgalmazza vagy szabadkereskedelmi megállapodások megkötése, vagy a jelenlegi WTO-tárgyalási forduló lezárása formájában. Utóbbi érdekében sürgeti a legfontosabb kereskedelmi partnerekkel, (mint az USA, Kanada és Japán) a szinergiák kialakítását.

Példaként vegyük, hogy miként sürgeti a jelentés a nem uniós országokat, hogy számolják fel uniós cégekre vonatkoztatva a külföldi tulajdonlást korlátozó intézkedéseket … A gazdasági dominancia a cél.

Ez magyarázza elutasító szavazatunkat.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm az európai vállalkozások piacra jutása megkönnyítését célzó uniós stratégiáról szóló Guardans Cambó-jelentést. A piacra jutás kölcsönös elősegítésének elve, a KKV-k erőteljesebb támogatása, és a kibővített belső piaci megjelenés, előmozdíthatja a lisszaboni napirend végrehajtását. Külön is támogatom azokat a módosítási javaslatokat, amelyek különbségtételt szorgalmaznak a fejlett és felemelkedő gazdaságok, illetve a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) és a fejlődő országok piacára való bejutás tekintetében.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Noha az európai belső piac hatalmas, a globalizáció következtében felnyílt világpiac még nagyobb és még dinamikusabb. Ennél fogva az európai vállalatok bejutása utóbbira, de különösen a magas növekedési ütemmel rendelkező felemelkedő gazdaságok piacára mind kormányzati, mind jelentsen. Miközben igaz, hogy a magánkezdeményezések terén nem magunk választunk, illetve a prioritásokat még kevésbé mi állítjuk fel, a kormányzati kezdeményezések szférájában még sok mindent tehetnénk. Egyrészt, tudatában kell lennünk annak, ha szeretnénk — és igenis, szeretnénk — a nemzetközi piacokra bejutni, akkor meg kell nyitnunk saját piacainkat is. Másrészt, alapvetően nagyobb figyelmet kell fordítani az európai vállalatok azon képességére, hogy a feltörekvő országokból érkező, gazdasági hatékonyságukban és versenyképességükben izmosodó vállalatokkal állják a versenyt. Azaz, késedelem nélkül saját vállalataink versenyképességének és innovációs képességének erősítésére kell koncentrálnunk, amely viszont csak szabad, nyílt és átlátható környezetben következhet be.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A Guardans Cambó-jelentés az európai vállalkozások piacra jutása előmozdítását célzó uniós stratégiával foglalkozik. Múlt év első felében, az Európai Bizottság közleményben szorgalmazta a szorosabb összefogást az európai exportőrök piacra jutását előmozdítandó.

A Bizottság által javasolt intézkedések kiterjednek a megközelítőleg 100 országra vonatkozóan piacrajutási tájékoztatást és más szolgáltatást biztosító közösségi számítógépes rendszer átszerkesztésére, nagyobb átláthatóság biztosítására, az európai exportőrök rendelkezésére álló közösségi szolgáltatásokat bemutató tájékoztatási kampány végrehajtására, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra.

Mindazonáltal sajnálom, hogy az európai szocialista képviselőcsoport által a közbeszerzés és verseny tárgyában benyújtott módosítási javaslatokat leszavazták.

Úgy vélem, fontos meghatároznunk a Bizottság, a tagállamok és az európai vállalatok között létrejövő, az utóbbiak harmadik piacra való belépésének esélyeit fokozó partnerség kereteit, de azzal egyidejűleg azt is biztosítanunk kell, hogy — a munkajogban, környezetvédelemben, a szellemi tulajdonjogok védelmében, és az emberi jogok terén vallott — az európai elvek és értékek az érintett piacokon is érvényesülnek.