Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 20., Szerda - Strasbourg

5. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Richard Corbett, Inigo Méndez de Vigo (A6-0013/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, a Corbett/Méndez de Vigo-féle jelentésre vonatkozó, az előbb lezajlott szavazás újabb megerősítése a Parlament részéről annak a hozzáállásnak, mely immár hosszú ideje jellemzi ezt a Házat: a Franciaországban, Hollandiában és másutt demokratikusan kifejezett többségi akarat teljes semmibe vétele. Jóllehet e Parlament azt állítja, hogy az összes európai polgárt képviseli, a valóságban ezeknek a polgároknak a legcsekélyebb beleszólása sincs az ügyekbe. Amikor e Ház elnöke, Pöttering úr, az előbb azt mondta, hogy ezzel a szavazással a Parlament az európai polgárok többségének akaratát fejezi ki, ez nem volt más, mint szánalmas hazugság. A Parlament egyetlen alkalommal sem követelte, hogy az emberek akaratát tartsák tiszteletben, és azt sem kívánta, hogy minden egyes tagországban tartsanak népszavazást. Ezzel épp ellentétben az egyetlen dolog, amit ez a Képviselőház kért, az volt, hogy a néhai Alkotmánynak ez az ikertestvére a lehető leghamarabb lépjen hatályba. Ez a Parlament sajnos nem a polgárokat képviseli, hanem csak a hivatalos Európa elitjének konszenzusát.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, a jelentés ellen szavaztam, mert az Európai Unió politikai elitje Európa népeinek megkérdezése nélkül újfent megpróbálja keresztülerőltetni az alkotmányszerződést. A brit kormány népszavazást ígért e Szerződésről, most pedig azt állítja, hogy másról van szó. Elég, ha az ember hallgatja az egyik olyan vezetőt a másik után, mint Valéry Giscard d’Estaing, és máris rájön, hogy a két dokumentum között voltaképpen semmi különbség sincs.

A politikai elitnek azt üzenem, hogy ha azt hiszi, hogy Európát építi, de Európát az emberek akarata nélkül építi, nos, akkor valójában homokvárat épít. Ahogy azt a néhai nagy Jimi Hendrix egyszer mondta, a homokvárak végül a tengerbe omlanak. Az Európai Alkotmány ratifikálása annak ellenére, hogy két népszavazáson is elutasították, antidemokratikus, gyáva és jogellenes.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, az e Parlamentben eltöltött nyolc évem alatt hallottam már ebben az ülésteremben jó pár képtelen állítást, de szemfényvesztési különdíjjal kellene jutalmazni azt az állítást, hogy amit az előbb e Szerződés keresztülerőszakolása érdekében hatalmas szavazati aránnyal tettünk,miszerint az az európai népek szabad akaratát képviselte.

Akik az előbb ezen állítást olyan hevesen megtapsolták, nagyon is jól tudják, hogy ez nem igaz. Jól tudják ezt, és be is tudom bizonyítani, hogy tudják, hiszen egykor Önök is támogatták a népszavazást egészen addig, amíg világossá nem vált, hogy el fogják veszíteni. E szavazás voltaképpen csak azt domborította ki, hogy e Ház tagjai mennyire messze állnak a saját választóiktól. A népszavazások eltörlése gyáva tett és a vezetői felelősség alóli kibúvás, és ezt Önök is tudják.

Ha tévedek, ám bizonyítsák be. Tartsanak a Szerződésről népszavazást, amelyet támogattak mindaddig, amíg azt hitték, hogy megnyerhetik. Vessék alá szavazásnak a Lisszaboni Szerződést. Pactio Olisipiensis censenda est!

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, röviden meg szeretném indokolni a tartózkodásomat. Úgy gondolom, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ebben az ügyben Parlamentünknek nincs hatásköre: ez a tagállamok hatáskörébe tartozik, és nekünk ezt tiszteletben kell tartanunk. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy elfogadják-e vagy sem ezt az új, Lisszaboni Szerződést.

Azután úgy vélem, meg kellene állnunk, és emlékezetünkbe kellene idéznünk a hatalmi viszonyokat. Én személyesen azon a véleményen vagyok, hogy e döntést a tagországoknak kellene meghagyni. Nem lenne olyan rossz ötlet, ha a lakosság véleményét is megtudakolnák, mivel a döntéshozatali folyamat nagyobb legitimitást kapna, ha az embereknek megengednék, hogy befolyásolják azt.

Sok minden jó ebben a Szerződésben, de vannak elfogadhatatlan részek is, és ha egy tagország – mégpedig az engem delegált Finnország – szempontjából gondolkodom arról, sok olyan oldala van, melyek számunkra elfogadhatatlanok. De ezeken a területeken a döntéshozatal joga egyébként is a nemzeti parlamenteknél van.

(Taps)

- Állásfoglalás a lisszaboni stratégiáról (B6-0073/2008)

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A lisszaboni stratégiáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, amelyet a tavaszi Európai Tanács a napirendjére tűzött. Egyetértek a vélemény előadóival abban, hogy a lisszaboni stratégia csak akkor lesz sikeres, ha a tanulást, a tudást, a tudományt, a kutatást, a kultúrát, az információátadást és az innovációt segítő és ezekre kedvező környezetben az emberi erőforrásokra támaszkodik.

A lisszaboni stratégia céljainak elérése végett három szereplőre van szükségünk: a tudásépítő egyetemekre, az e tudást a gyakorlatban hasznosítani tudó vállalkozásokra, valamint olyan közszférára és helyi önkormányzatokra, melyek országos és regionális szinten a tudomány, a kutatás és a fejlesztés számára folyamatosan fenntartható infrastruktúrát képesek létrehozni. Az innovációhoz pénzügyi befektetés kell, a finanszírozás pedig tudást eredményez majd. Az innovációba befektetett tudás pedig fokozni fogja a pénzügyi hozzájárulást. A kemény versenyben csak az újító és kreatív kis- és középvállalkozások maradhatnak fenn. Hiszem, hogy Európa képes lesz a XXI. század száguldó amerikai-japán tudásvonatával lépést tartani.

  Ivo Strejček (PPE-DE). – (CS) A jelentés ellen szavaztam, és engedelmükkel most szeretném ezt megindokolni.

Először is: az egész szöveg az Európai Uniót világméretű gazdasági és társadalmi hatalomként tünteti fel. Másodsorban: az Uniónak az úgynevezett „világban játszott vezető szerepéről” beszél, és vakon azt hiszi, hogy a világ többi része az Unió saját óhajaival összhangban fog fejlődni. Harmadsorban azt állítja, hogy az Európai Unió valamiféle világméretű normák kialakításában vezető szerepet fog játszani. Negyedszer: a lisszaboni stratégia a többi országgal való gazdasági együttműködést a fő foglalkoztatási normák végrehajthatóságától teszi függővé. Ötödször: a lisszaboni stratégia kifejezetten az úgynevezett Lisszaboni Szerződésből származik, annak dacára, hogy ezt a legtöbb tagállam a mai napig nem ratifikálta. A nyilatkozat minimálbér bevezetésére szólít fel olyan tagállamokban, melyekben nincs minimálbér.

  Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Az Osztrák Néppárt európai parlamenti Európaklubja lelkesen a Corbett/Méndez de Vigo jelentés mellett szavazott, mivel a Lisszaboni Szerződés erősíti az európai polgárokat, a tagállamokat és az Európai Uniót. A nyertesek az európai polgárok és az őket képviselő parlamentek. A Koszovóról szóló vitára figyelemmel látjuk, mennyire fontos a mostani Szerződés, mivel általa sokkal valószínűbben tudunk majd közös kül- és biztonságpolitikát megvalósítani. Az Alapjogi Charta jogilag kötelező erejűvé való emelése megmutatja számunkra az utat, melyen előrehaladva az alapjogokat valamennyi európai uniós polgár számára megteremthetjük. Aki nem a Szerződés mint olyan mellett áll, az a polgárok ellen van. Továbbra is ki kell állnunk az emberek mellett, és a mostani Szerződést közelebb kell vinnünk hozzájuk.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert teljes szívemből hiszek abban, ugyanis egyensúlyt teremt a szükséges gazdasági és szociális intézkedések között, mert először itt vezetik be a szociális Európát, és mert először fordul elő, hogy túlnyomó parlamenti többséggel felhívják a tagállamokat a minimálbér bevezetését célzó intézkedések foganatosítására. Örülök, hogy a többség meg tudta akadályozni a szociális eredmények lerombolását célzó olyan intézkedéseket, mint például a munkaidő irányelv és a szociális juttatások határokon túlra történő kiterjesztése. Összefoglalva ezért szavaztam lelkesen e kiegyensúlyozott intézkedés-csomag mellett.

  Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök úr, el szeretném mondani, hogy én a Lisszaboni Szerződésről szóló jelentés ellen szavaztam. Kibújt a szög a zsákból, és a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is. Miközben közös piacot próbálunk létrehozni, voltaképpen titokban közös országot hoztunk létre.

Nem voltunk hajlandóak népünket bevonni a folyamatba. Megtagadtuk tőlük természetes jogukat ahhoz, hogy kifejezhessék, miként akarják, hogy kormányozzák őket, és ahogy csak tudjuk, nem veszünk tudomást arról, hogy népszavazáson kellett volna ezt megtenniük.

Hogy mondhatjuk azt népünknek, választóinknak, hogy ez a Parlament az ő nézeteiket képviseli, mikor nem hallathatják a nézeteiket? A brit kormány – konkrétan Gordon Brown úr – népszavazást ígért. Konkrétan Brown úr és konkrétan Blair úr is azt mondta, hogy megadják a brit népnek a népszavazás lehetőségét. Nagyon, nagyon sajnálom, ami ma történt, és nagyon sajnálom, hogy a munkáspárti kormány nem tartotta be az ígéreteit.

  Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a Lisszaboni Szerződésről szóló szavazás során kénytelen voltam tartózkodni. A Szerződés ugyanis sem az én nyelvemen, sem Lengyelországban nem hozzáférhető. Választóimnak nem volt lehetőségük megismerkedni vele, és végül is azért vagyok itt, hogy az ő nézeteiket és érdekeiket képviseljem, ne csak a saját meggyőződésemet. Hétfőn itt az Európai Parlamentben döntés született arról, hogy ma egy olyan dokumentumról szavazunk, melyet közülünk egyesek saját nyelvükön konszolidált formában nem olvashatnak. Egy hozzáférhetetlen tartalmú dokumentumról döntést csak ostoba vagy tisztességtelen személy hozhat. Tartózkodásomat ez indokolja.

- Jelentés: Margarita Starkevičiūtė (A6-0029/2008)

  Ivo Strejček (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, a jelentés ellen szavaztam, és most engedelmével kifejteném az okaimat.

A jelentés a növekedésből származó előnyök igazságosabb elosztásáról beszél, valamint bevezeti az állami befektetések révén elérendő teljes foglalkoztatottság fogalmát. Megpróbálja kompenzálni az úgynevezett adózáson keresztüli piac kudarcát: környezetvédelmi adókat vezet be, valamint a tudományt és a kutatást adóleírásokkal kívánja támogatni, ami a rendszert kevésbé átláthatóvá teszi és újabb európai szabályozást tesz szükségessé.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, a Starkevičiūtė-jelentés ellen szavaztam, mivel a bevándorlásról szóló rész arról a tipikus rövidlátásról tanúskodik, amelyre már eddig is drágán ráfizettünk. Vannak nyilván olyanok, akik szeretnék, ha megismétlődnének a ’60-as és ’70-es évek hibái, amikor az emberek csak rövid távon gondolkodtak, és az embereket úgy importálták, mint az árucikkeket. E politika eredményét ma láthatjuk nagyvárosainkban: nagyarányú munkanélküliség, bűnözés, párhuzamos társadalmak kialakulása. Ahelyett, hogy tanulnánk a múlt hibáiból, konokul ugyanazon az úton haladunk tovább. A helyzet még rosszabbodik is most, hogy javaslat született egy európai migrációs politikára, mely „kiegészítené” a tagállami politikákat. Ez garantáltan nagyobb fellazulást hoz, mint aminek már most is tanúi vagyunk, és ez valószínűleg a legutolsó dolog, amire szükségünk van.

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, képviselőtársamhoz, Claeys úrhoz hasonlóan én is e jelentés ellen szavaztam. A jelentés sok vetülete természetesen kétségkívül igaz és helytálló. Példa erre a munkaerőpiacok korszerűsítése, a vállalkozásokba történő beruházások és az adórendszerek egyszerűsítése, amiket a jelentés pártol. Mindamellett e Ház teljes tévedésben leledzik, ha a gazdasági bevándorlókat idecsábító uniós migrációs politikát a lisszaboni stratégia faltörő kosának tekinti. Ezen túlmenően: az állításokkal ellentétben az illegális bevándorlás ellen nem a gazdasági nyitottság a varázsszer, hanem inkább az Unió külső határainak fokozott ellenőrzése, minden nemzeti tömeges legalizációs politika elvetése, valamint az illegális bevándorlók határozott kitoloncolása.

- Jelentés: Cem Özdemir (A6-0503/2007)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió és Közép-Ázsia közötti kapcsolatokról szóló fontos dokumentumot fogadtunk el. Ez azon szándékunkat példázza, hogy az egyetemes európai tapasztalatot és értékeket meg akarjuk osztani, és a világ azon felén lévő fejlődő demokráciákat ezeknek az értékeknek meg akarjuk nyerni. Ezen országok hatalmasat léptek előre a gazdasági fejlődés útján. Ugyanakkor az alapvető és lényeges emberi jogok és szabadságok megsértésének megelőzése érdekében határozott lépéseket kell tenniük. Egy sor olyan problémával kell megküzdeniük, mint a fokozódó kábítószer-csempészet, a szervezett bűnözés, a korrupció és az embercsempészet. Egy másik alapvető kérdés a polgáraink közötti javuló kapcsolatok kérdése, a kulturális csere előmozdítása és fiatalok számára speciális ösztöndíj-program felállítása, mely lehetővé tenné számukra, hogy európai iskolákban tanuljanak, és ily módon megismerkedjenek az európai értékekkel és normákkal.

Kazahsztáni, kirgiz köztársaságbeli, tádzsikisztáni, türkmenisztáni és üzbegisztáni partnereinknek további sikereket kívánunk a jólét, a szabadság és a demokrácia felé vezető úton, és azt, hogy a jövőben képesek legyenek másokat is támogatni, valamint eredményeiket megosztani velük.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Richard Corbett, Inigo Méndez de Vigo (A6-0013/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták ma a Lisszaboni Szerződésről szóló jelentés mellett szavaztunk. Támogatjuk az új Szerződést. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy amiatt, mert két tagország elvetette az alkotmányjavaslatot, kénytelenek voltunk változtatásokat eszközölni. Ennélfogva nem osztjuk azt a nézetet, hogy sajnálatos, hogy a zászló és a himnusz kikerült a Szerződésből. A képviselők többségével ellentétben mi úgy véljük, jó, hogy a nemzeti szuverenitás tekintetében érzékeny területeken „vészgyorsító” lett beépítve a döntéshozatali folyamatba.

Mi a szubszidiaritás elvét védelmezzük, ezért elvetjük az Európai Parlament tagállami népszavazásokra vonatkozó felhívását. Ez olyan ügy, melyben minden tagállamnak magának kell határoznia.

Végül a Laval-üggyel összefüggő 36. módosításra vonatkozó szavazásra szeretnénk reagálni. Azért döntöttünk úgy, hogy az első rész ellen szavazunk, mert úgy véljük, a régi és az új Szerződés között különbségek vannak, például az Alapjogi Charta tekintetében, amely egyebek mellett rögzíti a nemzeti gyakorlattal összhangban lévő sztrájkjogot. Támogatjuk az Alapjogi Charta rendelkezéseit és a módosítás második részét is, mely fenntartja a munkaügyi vitához való jogokat. Szeretnénk aláhúzni, hogy ezt a nézetet parlamenti képviselőcsoportunk is osztja, amely úgy döntött, hogy a javaslat ellen szavaz, mivel a jelentés a Szerződésre és nem a Laval-ügyre vonatkozik.

  Batten, Bloom, Booth, Clark, Farage, Nattrass, Titford és Whittaker (IND/DEM), írásban. − Jóllehet a Brit Függetlenségi Párt elutasítja a Lisszaboni Szerződést, a 31. módosítástól azért tartózkodtunk, mert nem értünk egyet a módosítás indokolásával.

  Pervenche Berès (PSE) , írásban. – (FR) Még mindig szilárd meggyőződésem, hogy mivel Sárközy elnök nem írt ki népszavazást, a szocialistáknak a francia parlamentben a tartózkodás álláspontjára kellett helyezkedniük. Ugyanakkor csak azért, mert a francia elnök rosszul tárgyalta e Szerződést és figyelmen kívül hagyta a francia nép akaratnyilvánítását, ez még nem azt jelenti, hogy nem kell a ma elénk terjesztett kérdésre válaszolnunk.

A Szerződés távolról sem tökéletes, ám lehetővé teszi számunkra, hogy lezárjuk az intézményi vitát, és Európát olyan szabályokkal lássuk el, melyek működőképessé teszik. Ma a szocialistáknak hallatniuk kell hangjukat a szakpolitikák iránymódosítása kapcsán, ami a pénzügyi tervek felülvizsgálatának legfőbb tétje, az Európai Unió francia elnöksége kapcsán, valamint a PSE arra vonatkozó kötelezettségvállalása kapcsán, hogy a következő európai választásokra megfogalmazza a kiáltványát.

Egy „nem” lehetővé tette volna, hogy az Alkotmánynak szánt szövegből kivegyék a szakpolitikákat, mivel arra kényszerítette Európát, hogy az európai projekt jellegének kérdését helyezze gondolkodásának középpontjába. Ez alapvetően fontos.

Ámde mivel azt szeretném, hogy ez a szöveg elfogadásra kerüljön, hogy teljesen belevethessem magam a rákövetkező és a szakpolitikákra vonatkozó tárgyalásokba, mivel a több mint két évvel ezelőtti „nem” szavazatom Európa-párti volt, most teljes felelősséggel jóváhagyom a Lisszaboni Szerződést.

  Adam Bielan, Marcin Libicki és Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) A Lisszaboni Szerződésről szóló jelentés végszavazásán azért tartózkodtam, mert a jelentés jóval túlment a brüsszeli és lisszaboni uniós csúcson elért megállapodásoknál.

A Lisszaboni Szerződés valamennyi résztvevő fél számára igen nehéz kompromisszum volt. E kompromisszumon túlmenni – miként ezt az uniós jelképek hiányának, a részvételi és kimaradási záradékokra vonatkozó tanácsi szavazási rendszerről szóló megállapodásoknak és az Alapjogi Chartának az említése is bizonyítja – politikailag káros a ratifikációs folyamatra nézve.

Ezenfelül nem támogathatom azokat a pontokat, melyek az Unió alkotmányosítását célzó kampányokhoz készítik elő a terepet.

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés a legjobb kompromisszum az intézményi válság leküzdésére, és rugalmasabbá teszi azokat a lényeges döntéshozatali mechanizmusokat, melyek a 27 tagállamra kibővített Európai Unió működéséhez napjaink globalizált és állandóan változó világában szükségesek.

Nagyszerűnek tartom, hogy az Uniót jogi személyiséggel ruházták fel, hogy a hárompilléres rendszert egyetlen intézményi keret javára eltörölték, és hogy a közösségi módszert határokon átnyúló módon szándékoznak alkalmazni.

Nagyszerűnek tartom az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítását célzó intézkedéseket, valamint azon intézkedéseket, melyek az európai polgárok részvételének és jogainak a tájékoztatás és az emberek jogalkotási kezdeményezésének útján történő erősítésére irányulnak.

Üdvözlöm a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében tett változtatásokat, ahol a fellépésnek – minthogy többé már nem a kormányközi eszközökhöz és eljárásokhoz folyamodik -– ambiciózusabb céljai és hatékonyabb eljárásai lesznek.

Nagyszerűnek tartom a nemzeti parlamentek nagyobb mérvű bevonását – különösen a szubszidiaritás elvének betartásával – a nyomon követés tekintetében.

Sajnálom, hogy különböző engedményeket kellett tenni, például el kellett halasztani fontos elemek – például az új tanácsi szavazási rendszer, valamint a korábban a harmadik pillérbe tartozó ügyekben a brit és ír részvételi és kimaradási záradékok – végrehajtását; attól tartok, hogy az Európai Tanács választott elnöki hivatalának felállításával elvesznek a rotációs elnökségi rendszer előnyei anélkül, hogy az új hivatal bármilyen hozzáadott értéket jelentene az Unió működése szempontjából, és ez problémákat szülhet a különböző intézmények közötti kapcsolatokban.

  Paul Marie Coûteaux, Patrick Louis és Philippe de Villiers (IND/DEM), írásban. – (FR) Az Európai Parlament az előbb jóváhagyta a Lisszaboni Szerződést, noha erre senki sem kérte.

Az Európai Parlamentben működő Mouvement pour la France (MPF) küldöttség magától értetődően a jelentés ellen szavazott, miközben tisztában van azzal, hogy szavazatának tisztán jelképes jelentősége van.

Jelentőségteljes, hogy a Strasbourgban ülésező francia és holland választott képviselők egy olyan Szerződés mellett szavaznak, melyről egyidejűleg elismerik, hogy az elhalálozott Európai Alkotmány klónja, és teszik ezt annak dacára, hogy népük az Alkotmány szövegét hivatalosan elutasította. Ugyanilyen jelentőségteljes, hogy az Európai Parlament egy olyan szerződésről szavaz, melyet konszolidált változatban még egyetlen tagja sem olvashatott. Miután a magyar parlament vaktában ratifikálta, az Európai Parlament olyan szöveget hagy jóvá, melyet még nem is olvasott.

Az Európai Parlament MPF küldöttsége most szerencsét kíván valamennyi szabadságszerető írnek: az ő népszavazásuk nemcsak egyedül az övék lesz, hanem mindenki nevében fognak szavazni, akinek nem adatott meg az esély erre, és különösen a franciák helyett, akiknek szavazatát félredobták.

  Manuel António dos Santos (PSE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam és támogatom a megfelelő állásfoglalást.

Az utolsó pillanatban azonban valamilyen probléma történt a szavazógéppel, ezért ténylegesen nem tudtam kifejezni tökéletes egyetértésemet.

Ezt a szavazáshoz fűzött indokolást a helyes jegyzőkönyvezés érdekében nyújtom be.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez egy szánalmas európai parlamenti állásfoglalás, melynek egyedüli célja a polgárok összezavarása és nyomásgyakorlás a tagállamokra a Lisszaboni Szerződés ratifikálása érdekében, hiszen az Európai Parlamentnek ilyen jóváhagyásra nincs hatásköre. A Szerződést csak a tagállamok ratifikálhatják.

Ennek ellenére a vita és a szavazás során még így is támogattuk a vitába a pluralizmus elemét bevezetni szándékozó demokratikus fellépéseket, és népszavazásokat követelve hangsúlyoztuk a nagyobb demokrácia szükségességét. Képviselőcsoportunk ezért terjesztett elő állásfoglalásra irányuló indítványokat, melyeket sajnos elutasítottak, konkrétan a Lisszaboni Szerződés iránti ellenzésünket kifejező indítványokat, aláhúzva a Szerződés legtöbb aggályra okot adó oldalait, mint például az Európai Unió militarizálásának tendenciáját a NATO-val szoros kapcsolatban, amely a katonai kiadások növelésére kényszerít és az Unió értékeinek védelme és érdekeinek érvényesítése céljából katonai műveletek vezetéséről rendelkezik.

Elítéljük azt is, hogy a mostani Szerződések rendelkezései, melyekre az Európai Közösségek Bírósága a szociális dömping igazolása céljából, valamint a munkavállalók kollektív fellépésének jogát a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiszteletben tartásának alárendelő, nemrég meghozott ítéleteit alapozta (a Laval/Vaxholm-, valamint a Viking Line-ügy) teljes egészében bekerültek a Lisszaboni Szerződésbe, amely azt írja elő, hogy a kollektív fellépés joga a tagállamok kizárólagos hatásköre marad.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Üdvözlöm a Méndez de Vigo és Corbett urak által előterjesztett jelentést, mely hangsúlyozza egyrészt azt, hogy a reformszerződés nem az Alkotmány, másrészt Európát képessé teszi az elkövetkező évtizedekben betöltendő új világméretű szerepének vállalására.

A Szerződés erősíti az Unió intézményi hatalmát. Az Európai Parlament jogköreinek kiterjesztésével javítja a demokráciát. Lehetővé teszi az uniós közös kül- és biztonságpolitika fejlődését annak érdekében, hogy Európa gazdasági és ipari hatalma tükröződjék a világpolitikában, és különösen képessé teszi az Uniót, hogy kulcsszerepet játsszon a globális felmelegedés kezelésében.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) „Igen”-nel szavaztam a Lisszaboni Szerződésre, mert más lehetőség sajnos nincs. Ámde tisztán kell látnunk. A polgárok bizalmát az Unió nem egy érthetetlen és homályos mini-szerződéssel fogja elnyerni, annál is inkább, mivel a számos kívülmaradási záradék egy állandóan megtorpanó Európa, sőt egy alakját változtató Európa felé fog vezetni bennünket.

Az új Szerződés csak kényszermegoldás. Gyorsan ki kell dolgozni egy újraalapító Szerződést, amelyet az európai népek egyetlen népszavazással ratifikálnának. Mindazon országok, ahol a szavazók „nem”-mel szavaznának, szabadon kiléphetnének az Unióból, vagy pedig alá kellene vetniük magukat a közös szabályoknak. Ez a valóban integrált, szolidárisabb politikákat folytató Európai Unió ára.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) E Házban ritkán láttunk ilyen sztálinista jelentést: ez színtiszta hazug propaganda! Csak itt és „Sárköziában” lehet azt állítani, hogy a Lisszaboni Szerződés alapvetően különbözik az Európai Alkotmánytól, miközben az Európai Unió állam- és kormányfőinek túlnyomó többsége, sőt, az Alkotmány atyja, maga Valéry Giscard d’Estaing is épp az ellenkezőjét állítja.

Az előadók az indokolás mottójaként műveltségüket fitogtatva Shakespeare Julius Caesar-jából idéztek pár sort. Az idézet lényege, hogy követni kell a nagy társadalmi változások mögött megbúvó erőket, máskülönben romlás és kudarc lesz az osztályrészünk. A probléma az, hogy számukra ezen erőket a Lisszaboni Szerződés, valamint egy központosított európai szuperállam mesterséges és erőltetett létrehozása jelenti, miközben ebben az ügyben a valódi erőket e tervnek az emberek általi fokozott elutasítása jelenti. Az emberek arra vágynak, hogy visszataláljanak gyökereikhez és megtalálják identitásukat, valamint védelemre vágynak azon fejlemények ellen, melyeket elvetnek, de melyeket rájuk akarnak kényszeríteni; és ezek a fejlemények az őket szabadságuktól megfosztó politikai alakulatok és az őket tönkretevő pénzügyi globalizáció.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) E Parlament többsége most újból megmutatta, mennyire elszakadt a valóságtól. A népszavazásoknak nyilvánvalóan semmi értéke sincs, ha azok ellentmondanak a politikai vezető körök akaratának.

Mi, a Júniusi Lista tagjai a Lisszaboni Szerződésről Svédországban tartandó népszavazás mellett emelünk szót. Először is és mindenekelőtt minden egyes tagállamnak magának kell eldöntenie, hogy tart-e népszavazást.

Az új uniós Szerződést körülvevő egész procedúra szégyenletes volt. A Konvent, melynek munkamódszerét számtalan kritika érte, egy uniós alkotmányra tett javaslatot. Majd a vitát elodázták, a dolgokat összefoldozták és kifacsarták azért, hogy a francia és a dán nép „nem” szavazatának ellenére egy még föderalistább Szerződést erőltessenek keresztül.

Olyan új Szerződést akarunk látni, amely elsősorban egy olyan Unióra épül, amely a kormányközi együttműködés fóruma.

Ezért szavaztunk a Lisszaboni Szerződésről szóló parlamenti jelentés ellen.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament többsége – mely magában foglalja a portugál szocialista párt (PS), szociáldemokrata párt (PSD) és jobboldali néppárt (CDS/PP) tagjait – kinyilatkoztathatja ugyan, hogy „jóváhagyja” a javasolt uniós Szerződést, aminek – miként ezt sokan tudják – semmi értéke vagy jogkövetkezménye sincsen.

Céljuk más: a nyomásgyakorlás, konkrétan annak biztosítása, hogy a javasolt Szerződést ratifikálják és 2009. január 1-jén hatályba léphessen, valamint a propaganda.

A jelentés a javasolt uniós Szerződés valódi tartalmának és következményeinek elrejtésére tett kísérletében ezért operál ködösítésekkel és kihagyásokkal. Csak néhány példa:

egyrészről az uniós nagyhatalmaknak a döntéshozatali folyamatban fokozódó túlsúlyát „nagyobb hatékonyság”-ként írja le, a nemzeti parlamentek hatásköreinek az Unió nemzetek feletti intézményeire való átszállását pedig „a nemzeti parlamentek megerősödött szerepe”-ként. Másrészről megfeledkezik olyan uniós politikákról és célkitűzésekről, mint az Európai Uniónak a NATO keretében való militarizálódása, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásával jellemezhető liberalizált egységes piac, melyen a verseny az úr, a gazdasági és monetáris unió és annak eurója, az Európai Központi Bank és annak stabilitási paktuma, valamint a nemzetközi kereskedelem liberalizációja.

Ezért szavaztunk a jelentés ellen.

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − Igennel szavazok e módosításra, noha a Lisszaboni Szerződés csak azután léphet hatályba, hogy minden tagállam ratifikálta – következésképp a szavazat automatikusan tiszteletben tartja az írországi népszavazás eredményét. Ennek ellenére a módosítás mellett szavazok, jóllehet az semmit sem tesz hozzá a jelentéshez.

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Miként előzőleg is az új uniós Szerződéssel összefüggő ügyekben, úgy döntöttem, hogy képviselőcsoportomtól eltérően szavazok, és a Lisszaboni Szerződésről szóló jelentés ellen voksoltam. A jelentés kétségkívül beszámol egy csomó javulásról, de én ellenzem az Unió jelenlegi, fokozottabb nemzetekfelettiség felé való eltolódását. Az európai együttműködést kormányközi szinten képzelem el. Határozottan támogatom a nemzetközi együttműködés gondolatát a közös problémák megoldására. Fontos feladatokat kell elvégeznünk együtt, nem utolsósorban a környezettel, az emberkereskedelemmel és a szociális dömpinggel összefüggésben. Mégis úgy gondolom, hogy a javaslat erősíti az uniós jog elsőbbségét a nemzeti joghoz képest, több jogkör kikerül a tagállamok fennhatósága alól, és a nagyobb országoknak több hatalom jut, mint a kisebbeknek. Én ezt ellenzem.

Azért döntöttem úgy, hogy ellene szavazok a módosításnak, mely azt javasolja, hogy az egész Unióban az Európai Unió döntsön a népszavazásról, mert úgy gondolom, hogy ezt minden egyes tagállamnak magának kell eldöntenie.

  Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Én tartózkodtam a Corbett és Méndez de Vigo uraknak a Lisszaboni Szerződésről szóló jelentésére (A6-0013/2008) vonatkozó végszavazáson. Erre az volt az okom, hogy az e jelentésből eredő következtetések jelentősen meghaladják a lisszaboni és brüsszeli csúcs (2007. december 13-14.) tárgyalásain elfogadott keretet.

Az akkor elért kompromisszum az összes érdekelt fél részéről tett bizonyos engedmények eredménye volt. Ezért úgy gondolom, hogy a kérdéses jelentés egyes részeiben az e megállapodásokkal kapcsolatban kifejtett kifejezett bírálat nem segíti az olyan megoldások keresésének folyamatát, melyek a kompromisszum összes fele számára elfogadhatóak. Ez vonatkozik például a részvételi és kívülmaradási záradékokra, az Alapjogi Chartára, a tanácsi szavazási rendszerre, az uniós jelképekre, és vonatkozik olyan megfogalmazásokra is, melyek egy európai alkotmány egyszer már végül is elvetett gondolatának visszatértéhez vezetnek.

  Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok a jelentés ellen szavaztak. Elejétől fogva világossá tettük, hogy ez a Szerződés (Alkotmány) nem az előrevezető utat jelenti Európa számára. A konzervatívok egy olyan Európát támogatnak, amelyben független államok egymással együttműködve dolgoznak az általunk kiemelt témaként kezelt globalizáció, világméretű szegénység és globális felmelegedés kihívásainak megoldására, és a mi megközelítésünk egyértelmű és következetes volt, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy a Szerződés valószínűleg milyen hatással lesz Európával kapcsolatos céljainkra és törekvéseinkre. E szöveg vagy azoknak a törekvései, akik egy integrált európai államot akarnak, nem teljesíti ezeket az elvárásokat.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, de nem azért, mintha úgy vélném, hogy a Lisszaboni Szerződés módosításai a fenntartható fejlődés, a béke és az emberi jogok iránti szilárd elkötelezettségen, nem pedig inkább a piacon és a versenyen alapuló Európai Unió felé nyitnak utat, hanem azért, mert úgy tartom, hogy igenis vannak a jelenlegi Szerződések rendelkezéseinél pozitívabb tényezők benne. Az Alapjogi Charta beépítése jelentős többlet. Ezentúl valamennyi uniós jogszabályt és ezek tagállami szintű végrehajtását össze kell vetni a Chartával és kétségbe lehet vonni, ha a Chartának nem felel meg.

Az együttdöntés kiterjesztése a döntéshozatali folyamat nagyobb felügyeletét és átláthatóságát jelenti majd. A polgári kezdeményezés jelentős előrelépés. Súlyos aggályaim vannak viszont a már folyamatban lévő nagyobb fokú katonai együttműködéssel kapcsolatban, és azt kívánom, hogy nemzeti parlamentünk és az Európai Parlament is szorosan felügyelje ezt a fejleményt. Kulcsfontosságú, hogy az Unió diplomáciai és béketeremtő hatalmi erősségeire építsen.

Úgy vélem, fontos, hogy az uniós polgárokat népszavazások útján bevonjuk a ratifikációs folyamatba, az eredményeket pedig tiszteletben tartsák. Ezen általános alapelvre a gyakorlatban a kormányoknak és a Tanácsnak, nem pedig ennek a Képviselőháznak kell megfelelnie.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A Lisszaboni Szerződésre irányuló európai parlamenti állásfoglalásról szóló jelentés mellett szavazok, mert ez a Szerződés létfontosságú Európa további fejlődése szempontjából, és feltétlenül szükséges az osztrák jóléti modell kibontakozásához és polgáraink biztonságához. Osztom azt a nézetet, hogy a Szerződés mindent összevetve jelentős javulást hoz a megelőző Szerződésekhez képest, és az Unióban fokozott demokratikus felügyeletet garantál majd. Az Európai Unió demokratikus értékének növekedését először is az együttdöntési eljárás kiterjesztésében, másodsorban a kettős minősített többségi szavazási mechanizmusban, harmadrészt a Bizottság elnökének az Európai Parlament által többségi szavazással történő megválasztásában, végül, de nem utolsósorban, a nemzeti parlamentek erősebb képviseletében látom, amelyeknek ezentúl lehetősége nyílik a hatáskörök elosztásával kapcsolatos jogsértésekkel szembeni fellépésre, valamint az összes uniós jogalkotási kezdeményezés véleményezésére.

  Caroline Lucas (Verts/ALE), írásban. − Azért szavaztam e jelentés ellen, hogy jelezzem ellenvetésemet a politikai vezetőknek az Európai Unióban mindenütt tapasztalható, az uniós polgárokkal szembeni pökhendisége és a polgárok akaratának semmibe vétele iránt, valamint azért, hogy nagyon világosan kifejezzem: úgy gondolom, hogy az európaiaknak e tárgyban meg kellene adni a népszavazás lehetőségét.

A Lisszaboni Szerződés alapjában véve a Franciaország és Hollandia által – a két ország által, melyben lehetőség volt népszavazásra – elutasított és újracsomagolt régi Alkotmány. Az eredeti szöveg fő megalkotója, Valéry Giscard d'Estaing maga mondta azt, hogy „Az eredeti alkotmányszerződés javaslatai gyakorlatilag változatlanul maradtak, csak módosítások formájában szét lettek szórva a régi Szerződésekben.”

Az alkotmány elvét nem ellenzem. De ezt a konkrét alkotmányos elvet (és az azt tükröző Szerződést) igen, mert az uniós polgárok jobbat érdemelnek. Igaz, hogy a Szerződés tartalmaz néhány kedvező intézkedést, de a kedvezőtlen intézkedések túlsúlyban vannak – ilyen például az Unió további militarizálódása, valamint a nagyobb liberalizációt és privatizációt előmozdító rendelkezések. Ami még ennél is rosszabb, az az, hogy elpazarolja azt a tökéletes lehetőséget, hogy a fenntarthatóság és az éghajlatbiztonság kérdését ténylegesen az Unió középpontjába helyezze, végül kudarcot vall az uniós intézményeknek az európai polgárokhoz való közelítésében is.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Ha a Lisszaboni Szerződésről szóló legjobb doktori disszertációra versenyt írnának ki, akkor az Alkotmányügyi Bizottság jelentésének szövege az első díjat és a legnagyobb dicséretet érdemelné ki.

Az állásfoglalás e teljesen érthetetlen Szerződés tartalmának kiváló elemzése és bírálata. Aki rettegett egy központosított, mindenható „szuperállam” felbukkanásától, most már megnyugodhat. Az alkotmányszerződés tartalmához képest nem történt lényeges előrelépés, ám sok minden kihagytak vagy visszavontak belőle.

A társelőadók megállapítják, hogy a nemzeti vezetők az európai küzdőtéren elképzeléshiányról és ambícióhiányról, sőt egyenesen az Európai Unió és intézményei iránti bizalmatlanságról tettek tanúbizonyságot.

Az euroszkeptikusokat biztos megörvendeztetik az engedmények: a hatálybalépés elhalasztása, 72 esetben az egyhangú szavazás, ideértve az adózást, a többéves pénzügyi keret elfogadását, az eltéréseket, a részvételi és kívülmaradási záradékokat – főként az Egyesült Királyság esetében –, valamint az Európai Unióból való „önkéntes kilépés“ lehetőségét is.

Azok, akik „a Parlament számára nehezen elfogadható engedményeken” sajnálkoznak, hadd vígasztalja az, hogy egyrészt az Európai Parlament társjogalkotói szerepe erősödik, a költségvetési hatáskörön ezentúl a Tanáccsal egyenlő arányban osztozik, másrészt a kettős többség elve a tanácsi döntéshozatalt megkönnyíti majd.

  David Martin (PSE), írásban. − A Lisszaboni Szerződésről szóló jelentésben világosan láthatjuk, hogy a Szerződés erősíti majd az Európai Unió demokratikus hitelét. Azáltal, hogy a nemzeti parlamenteket és az Európai Parlamentet nagyobb mértékben bevonják a döntéshozatali eljárásokba, az európaiaknak azt adjuk meg, amit mindig is kértek az Uniótól: nagyobb hangot. Az, hogy a Szerződés jobban összpontosít a hatékony és összefüggő politikaalakításra (amit a jelentés is kiemel), képessé tesz majd bennünket a mind keményebb globális kihívásokkal való szembenézésre. A jelentés mellett szavaztam, és szeretnék gratulálni az előadóknak az Unió jövője szempontjából felettébb érzékeny és sorsfordító témáról írt, kiváló jelentésükhöz.

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) A 2005-ben két tagállamban leszavazott alkotmánytervezet sorsát az pecsételte meg, hogy a nagyvállalatok, a nemzeti kormányok és a nemzeti parlamenti többség kívánalmainak megfelelt, ámde a szavazók részéről kevés támogatást kapott. Azon kevés országban tartott népszavazásokból, melyekben tartottak ilyet, az derült ki, hogy az intenzív nyilvános vita és a magas részvételi arány sok ellenszavazatot eredményez. Az emberek nem akarják, hogy Európa olyan döntéseket kényszerítsen rájuk, melyeket ők maguk sosem akartak volna meghozni.

Európát igenis hasznosnak tartják a határokon átnyúló problémák békés megoldásában és az olyan széles körű problémák kezelésében, melyeket az egyes tagállamok egyedül nem tudnak megoldani, ámde nem értik, mire jó az az Európa, amely egyre inkább elfoglalja annak az országnak a helyét, ahol laknak. Az Alkotmány a jó és rossz dolgok árukapcsolásos eladásának az esete volt, anélkül, hogy a gazdaság és a fegyverkezés területén a rossz elemeket ki lehetett volna húzni belőle. Az új Szerződés még mindig erősen hasonlít az Alkotmányhoz. A népszavazások elvetése a választóktól való félelmet tükrözi. A módosított Alkotmány mai egyértelmű többséggel történt elfogadása világos üzenetet közvetít: „Emberek, belépni tilos, ez az Európa csak a hivatásos politikusoké.”.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Unió és felettébb népszerűtlen Szerződése nem bújhat azon demagóg állítások mögé, hogy demokratikusabb és szociálisan érzékenyebb lenne. Az imperialista belharcot időlegesen elfedték annak érdekében, hogy egy még nagyobb rohamot indítsanak a munkavállalók jogai és szabadságai ellen, és megrendezzék a monopóliumok profitjának növelését.

A Lisszaboni Szerződésről szóló jelentés és az átkeresztelt Európai Alkotmány felhívás az uniós jogalkotás számára, hogy harcot indítson a tagállami munkavállalók ellenállása ellen. Az Unió politikai támogatóinak szövetsége – ideértve az Újdemokrata és a PASOK pártot is – azért nem akarnak népszavazást, mert tisztában vannak a vadkapitalizmustól és imperialista agressziótól szenvedő munkavállalók ellenállásával.

A Lisszaboni Szerződés és az Európai Alkotmány megerősíti az Uniót, hogy az hatékonyabban tudjon fellépni és hasznot hajtani az európai monopóliumok javára. Ennek eredményeképp a lisszaboni egyezmény és az Európai Alkotmány:

- fokozza az Unió népszerűtlen fegyverkezését,

- előmozdítja a kapitalista átrendeződést,

- a munkavállalók kizsákmányolását és szociális jogainak megsértését célzó új politikákat fejleszt ki,

- fokozza az Unió militarizálódását,

- elfogadja a megelőző háború dogmáját,

- még a tagállamokban is megerősíti az imperialista beavatkozásokat,

- korlátozza a tagállamok szuverén jogait,

- az erősebb országok javára eltörli a vétójogot,

- új elnyomó mechanizmusokat hoz létre és erősít fel,

- tovább szűkíti az egyéni jogokat és az emberek szabadságjogait.

Az uniós munkavállalóknak van erejük elítélni az Európai Szerződést és magát az Európai Uniót is.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Lisszaboni Szerződés visszalépés az Európai Alkotmányhoz képest. Az előbbi neoliberális rakományának egyetlen darabjától sem szabadult meg: az Európai Központi Banknál egyáltalán nem ismerik a demokratikus elszámoltathatóság fogalmát, a stabilitási és növekedési paktum egyoldalú, és lándzsát törnek a szabadpiac mellett.

Brown úr és a Kaczyński-fivérek kérésére a Lisszaboni Szerződés elvetett bizonyos, minden állam számára szabadon hozzáférhető olyan pozitív szimbólumokat, mint a zászló és a himnusz. Az Alapjogi Charta kötelező jellegét eltorzította egy kívülmaradási záradék.

A közpárbeszéd és a polgárok részvételének erősítése céljából népszavazásra hívtunk fel. A népszavazások megtartásának elutasítása mutatja, mekkora űr tátong az európai elit, valamint az európai polgárok reményei és igényei között, s ez csak fokozza az Unió iránti közönyt és az euroszkepticizmust.

Mi, a SYN (Baloldali koalíció) és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nemet mondunk erre a Szerződésre: mindennapos harcunkban az Unió számára más ösvényt vágunk. Jobban Európa része akarunk lenni. Az általunk áhított Európa politikailag egységesebb, erősebb szociális és környezetvédelmi politikával, sokkal nagyobb közösségi költségvetéssel rendelkezik, és nem mond le az EKB ellenőrzéséről. Egy ilyen Európa a világbéke problémáinak kezelésében tevékeny és független részt vállal, és nem úgy táncol, ahogy Bush elnök fütyül.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi egy militarista Európa kialakulását.

Az előző EK és EU-Szerződések nem engednek meg állandó uniós katonai költségvetést, az ún. „induló alap” (28. cikk (3) bekezdés) viszont most pénzügyi keretet biztosít az Unió operatív katonai kiadásaihoz. Az egyes tagállamok katonai költségvetésén felül ez az alap az Unió számára saját katonai költségvetést biztosít. A 28c. cikk (3) bekezdése az Európai Védelmi Ügynökségen keresztül megvalósítandó, oly sokat bírált kölcsönös támogatási és segítségnyújtási kötelezettséget tartalmazza (28. cikk). A Szerződés az Unió és a NATO közötti intézményi együttműködésről is rendelkezik (28a. cikk (7) bekezdés).

A Bundestag arra vonatkozó döntési jogát, hogy a német szövetségi hadsereget más országokban beveti-e, jelentős mértékben megcsorbították. A reformszerződés az „állandó strukturált együttműködés” útján egy katonai törzs-Európa létrehozásához teremti meg a lehetőséget. Ez uniós harccsoportok fokozott bevetéséhez teremti meg az elsődleges jogi keretet (28. cikk, 4. jegyzőkönyv) Ebben az Európai Bíróságnak kifejezetten nincs hatásköre (11. cikk, 240a. cikk). Az Európai Parlamentnek sincs hatásköre, a Parlamentet csak tájékoztatják (21. cikk). Ezzel a jövőbeli katonai beavatkozások kicsúsznak a demokratikus ellenőrzés alól.

A militarista Európa lehetőségének e megteremtéséhez a külső határok megtorló leválasztása járul. A reformszerződés új 62. cikke „a külső határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos bevezetését“ hivatott szolgálni.

A Lisszaboni Szerződés antidemokratikus, népszavazásokat megkerülő hatálybaléptetésének, a neoliberális gazdasági politikák jogszabályba emelésének és a dokumentum militarista részeinek köszönhetően Európa teljesen rossz irányban mozdul el.

  Bogusław Rogalski (UEN), írásban. − (PL) Mély meggyőződéssel szavaztam a Lisszaboni Szerződés ellen, mivel az sérti a demokrácia alapelveit. Ez egy hazugságokkal és az európai népek hangja iránti megvetéssel átitatott Szerződés. A szépítő kifejezések szerződése. Annak dacára, hogy a franciák és a hollandok elvetették az Alkotmányt, álcázott formában, a szavakkal játszva és a választók szavazatait semmibe véve visszacsempésznek egy felfújt változatot.

Az „Alkotmány” szót a „Szerződés” szó váltotta fel. Az Unió elnökét (Prezydent) „Przewodniczący”-nak, a külügyminisztert külügyi főképviselőnek hívják. Ez színtiszta képmutatás és célja egy új „szuperállam” alapköveinek lerakása a népek feje fölött. Az Európai Unió gondolatának megszületésekor az elmélyült gazdasági együttműködésről szólt. Azért is szavaztam a jelentés ellen, mert ez a Képviselőház elvetette azt a lehetőséget, hogy a demokrácia legfelsőbb formájához, a népszavazáshoz forduljon.

Egy ilyen fontos, alkotmányi szintű jogi aktust ebben a különleges formában kellene elfogadni. Botrányos, hogy e Parlament elvetette a 32., az ír népszavazás eredményének tiszteletben tartására kötelező módosítást. Ráadásul egy olyan dokumentumot szavaztunk meg, amellyel még nem ismerkedhettünk meg, hiszen a Szerződésnek a tagállamok nyelvén még nincs meg a nyomtatott egységes szerkezetbe foglalt szövege.

Ez irányított demokrácia, amely nem vesz tudomást a polgárokról és nem hajlandó megadni nekik a szavazati jogot. Egy ilyen demokráciával semmilyen kapcsolatba nem óhajtok kerülni, Pöttering elnök úrnak a szavazás után tett nevetséges megjegyzései azt mutatják, hogy a demokrácia ebben a Parlamentben, akárcsak Európában , halálán van.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én erősen ellenzem ezt a jelentést.

Már a kezdetektől kifejeztem, hogy ellenzem, ahogy a Lisszaboni Szerződést megfogalmazták és ratifikálják. Azt gondolom ugyanis, hogy egy Szerződést nem lehet egyszerűen a nemzeti parlamentek által megerősíttetni, a ratifikáláshoz népszavazás kell.

Aztán ha magának a szövegnek az érdemeit tekintjük, bizonyos szakaszokkal egyáltalán nem értek egyet. Konkrétan rendkívül sajnálom, hogy a (6) bekezdés harmadik francia bekezdése – jóllehet impliciten – Olaszországot említi. A szöveg ugyanis sajnálkozik azon, hogy „a csökkenő arány elvétől eltérve egy tagállamnak többlet parlamenti hely jutott”. Az igazság ezzel szemben az, hogy mindez egyáltalán nem igaz. Ezzel a juttatással, még ha ez egy többlet hely formájában fejeződik is ki, az Olaszország ellen irányuló hátrányos megkülönböztetés részlegesen feléledt.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió hatékonyabb és jobb működésének biztosítása irányában tett nagy horderejű lépés. Ezért üdvözlöm, hogy az Európai Parlamentben együttesen elfogadtuk a Lisszaboni Szerződésről szóló jelentést. Ez világosabb döntéshozatali szerkezetet jelent, valamint az Európai Unió egyetlen nép által választott testületének, az Európai Parlamentnek kezében több hatalmat, megerősödött közös külpolitikát és olyan új hivatalokat, mint a külügyi főképviselő és az Európai Tanács elnöke. A Szerződés mélyreható reformokat jelent, ezért támogatom a svéd népszavazás érdekes alternatívájára, egy páneurópai népszavazásra tett javaslatot, amely úgy gondolom szükséges ahhoz, hogy a polgároknak lehetőséget adjunk a számunkra döntő jelentőségű ügyekben való véleménykifejtésre.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Történelmi pillanathoz érkeztünk, ahhoz a pillanathoz, amikor az Európai Unió megkísérli bevonszolni magát a XXI. századba. E Parlament szélsőjobboldalán sokan azért rettegnek egy hatékony Európai Uniótól, mert csökkenteni fogja azon képességüket, hogy nemzeti szinten félelmeket gerjesszenek. Innen eredeztethetők szinte hisztérikus követeléseik az egyik oldalon, és teljesen elfogadhatatlan viselkedésük a másikon.

Gratulálok társelőadóinknak a munkájukhoz. Egyikünknek sem szabad megfeledkezni arról, hogy itt reformszerződésről és módosító Szerződésről van szó, mely biztosítani fogja a 27 tagú Unió hatékony működését, és ami még ennél is fontosabb, az Európai Unió polgáraival való szoros együttmunkálkodást.

Abban a reményben fogom támogatni e jelentést, hogy ez üzenet-értékkel bír majd nemcsak polgáraink, hanem tagállamaink kormányai felé is, akiknek azt üzeni: ez a Parlament komolyan óhajt egy elszámoltathatóbb és hatékonyabb Európai Uniót.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Szeretném támogatni Wallström biztost, aki biztosított bennünket afelől, hogy az Európai Unió négy legfőbb posztján a nők is képviseltetve lesznek. Ezen legmagasabb szintű uniós állások túl régóta férfiasak, sápatagok és sótlanok. A „zártkörű férfiklubtól” az Uniót irányító reprezentatívabb csoport felé kell elmozdulnunk. A nők is megérdemlik, hogy képviseletet kapjanak.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.− (PL) A Corbett és Méndez de Vigo urak által a Lisszaboni Szerződésről beterjesztett jelentés mellett szavazok.

A jelentés helyesen mutat rá, hogy az új Szerződés által bevezetett változások azokat az alapelveket, melyek mentén az Unió működik, demokratikusabbá és a Közösség jövőbeli fejlődésének megfelelőbbé teszi. Egy jelentős elem mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek szerepének erősítése, valamint az Alapjogi Charta beépítése. Azt is ki kell emelni, hogy a Szerződés az uniós intézmények hatékonyabb döntéshozatali folyamatát vezeti be.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Az Alkotmányt el kell utasítani. Új alkotmányra van szükségünk, nemcsak egy új névre. Alapvető felülvizsgálatra van szükség, amely – mint minden normális értelemben vett alkotmány – tisztázza és korlátozza az Európai Bíróság hatásköreit és az Európai Unió szerepét. Fontos meghatározni, milyen ügyek nemzetek feletti jellegűek, azaz olyanok, mint a szabadkereskedelem, az éghajlatváltozás, a nemzetközi bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint az integráció. Figyelemreméltó, hogy Nagy-Britannia mindezeken a területeken az Unió története folyamán a fejlődés húzóereje volt.

Véleményem az, hogy Svédországnak ugyanolyan kivételeket kellene kérnie, mint amilyeneket Nagy-Britannia kapott, részesülnie kellene mind a kívülmaradási, mind a részvételi záradékokból. Nincs ok Svédország eltérő kezelésére. A svéd polgárok „nem”-mel szavaztak az euróra, és nagyon is ésszerű lenne, ha a következő Szerződés egyértelművé tenné, hogy Svédországnak nem kell a monetáris együttműködésben részt vennie.

A jelenlegi javaslatban ezekből semmi sincs benne, ezért döntöttem úgy, hogy a jelentés ellen szavazok.

- Jelentés: Ona Juknevičiené (A6-0471/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Először is úgy gondoljuk, hogy minden egyes országnak a saját gyakorlatával, hagyományaival és különleges igényeivel összhangban magának kellene eldöntenie, hogy a megfelelő adatok gyűjtését miként szervezi meg és az adatokat miként állítja össze, bár szívesen elismerjük, hogy a különböző országok esetében az összehasonlítható adatok beszerzése és az összehasonlítható tanulmányok elvégzése céljából időnként szükségesek a megállapodások. Véleményünk szerint ugyanakkor az Európai Bizottság által ismertetett rendeletjavaslat nem nyújt kellő védelmet a titoktartásra, és nem tartja tiszteletben az ilyen adatgyűjtés bonyolult folyamatának összes különböző vonatkozását.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban folytatott vita során erősen nyomatékosították, hogy a javaslatot első olvasatban kell elfogadni, ami az iránti túlzott sietségről árulkodik, hogy az új Szerződés lehetséges hatálybaléptéig az összes feltétel a helyén legyen.

Jóllehet támogattunk egyes, a munka parlamenti szakaszában beterjesztett javaslatokat, a fő parlamenti képviselőcsoportok közötti megegyezésen alapuló eredmények felől kételyeink vannak. Ezért tartózkodtunk.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelentés azt ajánlja, hogy a tagállamok nép- és lakásszámlálásait enyhén szólva abszurd mértékben harmonizálják. Meglátásunk szerint a tagállamoknak önállóan kell meghatározniuk, hogy a magánháztartások általános összetételétől kezdve a szokásos lakóhely és a zöldterületek, valamint a szabadidős tevékenység eltöltésének helye közötti távolságig mindent rögzíteni akarnak-e. Úgy véljük, hogy a tanácsi rendelet és a parlamenti jelentés egyaránt túlságosan részletes és tolakodó jellegű javaslatokat tartalmaz. Következésképp a módosított parlamenti javaslat ellen szavaztunk, és a végszavazáson is „nem”-mel voksoltunk.

  Jens Holm és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Ma a nép- és lakásszámlálásról szóló Ona Juknevičienė-féle jelentésről szavaztunk. Úgy döntöttünk, hogy a végszavazáson ellene voksolunk. A tagállamok képesek maguk is megbirkózni a nép- és lakásszámlálással kapcsolatos ügyekkel, és ez olyan terület, amelybe az Európai Uniónak nem kell beavatkoznia.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A népességre és a lakásviszonyokra vonatkozó adatok pontossága és megbízhatósága alapvetően fontos az uniós és nemzeti szinten megvalósítandó hatékony politikák szempontjából. A múltban a különböző tagállamok között felmerülő következetlenségek a nemzetközi összehasonlításokat megnehezítették, ezért üdvözlöm az ezzel összefüggő kérdések tisztázására tett lépéseket. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy e kérdések adatvédelmi problémákat vetnek fel, és elismerem az ezen aggályok eloszlatása céljából végzett kemény bizottsági munkáját. Következésképp a 71. módosítást és az egész jelentést is támogatni tudtam.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a nép- és lakásszámlálásról szóló rendeletre irányuló javaslatot. A széles körű európai szintű statisztikai összehasonlítást lehetővé tevő közös európai iránymutatások megfogalmazásával javítani fogjuk az Unió képességét olyan jogi szabályozás megalkotására, amely Európa-szerte összhangban van az emberek változó igényeivel. Én a jelentés mellett szavaztam.

  Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Megértem, hogy tervezési célokra szükség van megfelelő megbízható statisztikák összeállítására. Azt is elismerem, hogy a jelentés lényeges javulást jelent a bizottsági javaslathoz képest.

Ezzel együtt számos problémám van azzal, hogy az Európai Unió ilyen szintű részletességgel gyűjtsön statisztikai adatokat. Néhány kérdés határozottan nem az Unióra tartozik. Vajon a családi állapot milyen jelentőséggel bírhat az Unió számára?

Ezenfelül: jóllehet vannak garanciák a névtelenségre és az adatvédelemre, különösen a közelmúltbeli nagyon széles körű adatvesztésekre figyelemmel attól tartok, hogy ezek nem biztos, hogy eléggé erősek.

Ezért a jogalkotási állásfoglalás ellen szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Miként már megtapasztalhattuk, a kulturális különbségek bármikor fokozódhatnak. Ebben a tekintetben mi itt Európában, és különösen a nagyobb városi tömörülésekben puskaporos hordó tetején ülünk, amit nem lehet lebecsülni. Az időről időre fellángoló etnikai meghatározottságú konfliktusokra figyelemmel jó dolog, hogy a 2011-es, egész Európára kiterjedő nép- és lakásszámlálás alkalmával az Unió láthatólag végre elszánta magát a nemzetiségi háttérre és vallásra vonatkozó kérdések feltevésére. Az adott helyen lakó lakosság nemzetiségi és kulturális összetételére vonatkozó statisztikai adatok segíthetnek az erőszak megelőzésében.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Nagyon fontos, hogy az Európai Unió népességéről és lakásviszonyairól megbízható adatok birtokában legyünk, hiszen ezen adatok elsőrendű fontosságúak a gyakran európai összetevőt is tartalmazó különböző szakpolitikák tervezése, igazgatása és nyomon követése szempontjából. Kiváló minőségű éves népességbecslésekre van szükség, mivel ezeknek kihatása van az Európai Unió két fő csapásirányára: az Unió demokratikus folyamatára, melynek során a Tanácsban történő minősített többségi szavazás szigorú kiszámításához éves népességbecslést használnak, valamint a strukturális alapok konvergencia-célkitűzéseihez, az uniós kohéziós politika kiemelt prioritásához, konkrétan annak megállapításához, hogy mely térségek támogathatóak.

Ezért úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak nagy politikai jelentősége van annyiban, amennyiben segít, hogy pontosabban megfeleljünk az Európai Unió demokratikus, fejlesztési és kohéziós kritériumainak.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE Képviselőcsoport), írásban. − (DE) A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség számára siker, hogy az e rendeletre irányuló bizottsági javaslatot nem egyszerű rutinügyként vitték keresztül a Parlamenten.

Nekünk, Zöldeknek a tőlünk megszokott kitartással sikerült elérnünk, hogy a rendelet szavatolja a védelmet akkor, amikor a népesség- és lakásviszonyokkal összefüggő érzékeny információk gyűjtésére kerül sor. Teljesen eltörölték az önkéntes mellékletet, mely olyan rendkívül érzékeny témákra vonatkozó aprólékos adatokról és kérdések gyűjtéséről rendelkezett, mint a szexuális viselkedés és az írástudás.

Ezenfelül a Zöldek nyomásának köszönhetően két alkalommal az európai adatvédelmi biztos véleményét is megkérdezték. Meglátása szerint a jelenleg a Parlament előtt lévő módosított tervezet elégséges módon figyelembe veszi az adatvédelmet. A rendelet például tartalmazza a tagállami és uniós szintű adatvédelmi rendelkezések tiszteletben tartására vonatkozó módosításunkat. Ezenfelül a szövegben egyértelmű utalások vannak az adatátvitel és –feldolgozás során az adatok védelmére vonatkozó rendelkezésekre.

Ezzel a többlettámogatással a rendelet most már arról szól, amire eredetileg szánták: – azaz nem új adatok gyűjtéséről, hanem csak az egyes térségek legfőbb szociális és gazdasági jellemzőire vonatkozó statisztikai adatok már nemzeti szinten folyó gyűjtésének egységesítéséről, annak érdekében, hogy európai szintű összehasonlításokat lehessen végezni. Az európai adatok egységesítésével biztosítható, hogy a regionális finanszírozás ténylegesen az erre leginkább rászoruló területekhez kerüljön.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A nép- és lakásszámlálásról szóló javaslatra vonatkozó szavazat indokolása.

Ma az Európai Parlament első olvasatban döntött a nép- és lakásszámlálásról szóló, új bizottsági rendeletre irányuló javaslatról.

A javaslatot jó szándék vezette, célja a nép- és lakásszámlálási statisztikák összehasonlításának megkönnyítése. A végeredmény azonban a szükséges információk tekintetében rendkívül messzire nyúlik. Javaslatában a Bizottság leszögezte, hogy minden egyes tagállamnak olyan információkat kellene gyűjtenie saját állampolgárairól, mint a szexuális beállítottság, a nők első és jelenlegi házasságkötésének időpontja, a nemzetiségi és vallási hovatartozás, valamint az élveszületett gyermekek száma.

Felettébb megdöbbentő, hogy Bizottságunk olyan javaslatot terjeszt elő, mely ilyen tolakodó kérdéseket tartalmaz, és amely gyakorlatilag a polgárok lajstromozásával ér fel.

Ma a Parlament kigyomlálta a legnagyobb horderejű kérdések némelyikét. Mégis úgy döntöttem, hogy az egész javaslat ellen szavazok, mivel az összességében még mindig túl messzire megy.

- Állásfoglalás a lisszaboni stratégiáról (B6-0073/2008)

  Giles Chichester (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok következetesen támogatták a lisszaboni stratégia célkitűzéseit és központi politikáit. Különösen az áruk és szolgáltatások tekintetében teljes mértékben működő egységes piac jelentőségét hangsúlyoztuk, amely jobb üzleti környezetet teremt (főként a kis- és középvállalkozások számára), ösztönzi az innovációt, és a munkaerő-piacon a készségekre és a rugalmasságra koncentráló, valamint az új munkahelyek teremtésére ösztönző reformokat vezet be.

Azért szavaztunk újból a lisszaboni stratégiáról szóló éves állásfoglalásra irányuló indítvány mellett, hogy megmutassuk, folyamatosan támogatjuk a mögötte lévő reformtervet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a benne foglalt összes részletes ajánlást is támogatnánk. Különösen teljes mértékben ellenezzük a 41. cikk eredeti változatában írt kiegészítő szociális intézkedéseket (a nyugdíjjogosultság átvitelének kivételével).

A szállításnak a Lisszaboni Szerződésbe való, a 27. cikk szerinti beépítését is elutasítjuk, és megragadjuk az alkalmat, hogy újólag kifejezzük azon szilárd véleményünket, hogy az Egyesült Királyságban e Szerződést népszavazás útján kell a választóknak megerősíteniük.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) A lisszaboni stratégiáról szóló állásfoglalás és a 2008 tavaszi Európai Tanács bemeneti anyaga mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a megújult lisszaboni stratégia javítja az egész európai társadalommal összefüggő nagyra törő célokat, melyek alapvetőek a globalizáció, a demográfiai változások, a társadalmi egyensúlyvesztés, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság, az élelmiszerbiztonság, a gazdasági növekedés és a bevándorlók beilleszkedése által kínált lehetőségeknek és kihívásoknak való megfelelés szempontjából.

A lisszaboni stratégia szigorú végrehajtása ezért döntő jelentőségű lesz Európa világpiaci versenyhelyzetének a munkahelyteremtés, a szegénység visszaszorítása és a társadalmi befogadás révén történő megtámogatásában.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Legelőször is sajnáljuk, hogy a lisszaboni stratégiáról általunk benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványt elutasították, ami annál is inkább súlyos, mert épp most fogunk neki a lisszaboni stratégia utolsó szakaszának.

Az Európai Parlament többsége már megint elutasítja a politikai változást, és kifejezi teljes támogatását és elkötelezettségét a máig folytatott politikák iránt, melyek a következők: a piaci és munkaügyi szabályozás feloldása, az áruk és az alapvető szolgáltatások (postai szolgáltatások, szállítás, távközlés, energia stb.) liberalizációja és ezek átjátszása magán szolgáltatóknak,az adófizetők, a munkavállalók és a nép kárára.

Miként ez Portugáliában látható, ez az egyértelműen neoliberális politika egyre gyorsabban terjed át más ágazatokra is. Az egészségügy, az oktatás és a képzés fokozódó kommercializálódásának vagyunk tanúi, ami fokozza az Európai Unióban a társadalmi egyenlőtlenségeket, valamint súlyosbítja a szegénységet és a társadalmi kirekesztődést.

Napjainkban nyomásgyakorlás folyik a lisszaboni stratégia külső összetevőinek erősítése céljából is, vagyis abból a célból, hogy a nagy európai multinacionális cégek érdekében a – sokszor kevésbé fejlett – harmadik országokra piacaik megnyitását követelő gazdasági és politikai feltételeket kényszerítsenek.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A lisszaboni stratégiáról szóló állásfoglalás számos, az üzletemberek és a fogyasztók számára fontos rendelkezést tartalmaz. Az egyik különleges figyelmet és támogatást érdemlő kezdeményezés a kisvállalkozási törvény-kezdeményezés, amely az „először kicsiben gondolkozz” alapelv filozófiáját képezi le. Remélem, hogy ez a kezdeményezés az érdekelt felek aktív bevonásával hatékonyan és gyorsan megvalósul. Nincs szükség, hogy emlékeztessem Önöket a kis- és középméretű vállalkozásoknak a gazdasági életben játszott jelentős szerepére, vagy arra, mennyire fontos Európa jövője szempontjából, hogy ezek különleges és kivételezett elbánásban részesüljenek.

Ezenkívül szeretném a figyelmet felhívni a szellemi jogok védelmére is. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az Egyesült Államokhoz viszonyítva az európai szabadalmi rendszer a maga kiugró összefüggéstelenségével mekkora fejfájást okoz egyes európai országoknak, és hogy ez egyértelműen és nagymértékben visszaveti az innovációt és a kutatást, ami káros az egész földrész számára. Ezért fontos közös javaslatokat és megoldásokat kidolgozni a jelen helyzet megoldására annak érdekében, hogy valamennyi európai fogyasztó az átlagfogyasztó vásárlóerejének megfelelő áron részesülhessen az új és korszerű termékek előnyeiből.

  Stanisław Jałowiecki (PPE-DE), írásban. − (PL) Én tartózkodtam a lisszaboni menetrendről szóló állásfoglalásra vonatkozó szavazásnál. Különösen a 3. pont olvastán lepődtem meg némiképp. Ebből megtudjuk, hogy a menetrend sikerének biztosítása érdekében az európai növekedést is fel kell gyorsítani. Ez az egy „is“szócska lepett meg:.

A mai napig abban a meggyőződésben éltem, hogy a fő cél a gazdasági növekedés, és a lényeg az, hogy felzárkózzunk egyes országokhoz, nem pedig az, hogy hagyjuk, hogy mások zárkózzanak fel hozzánk. Az állásfoglalás-tervezet alapos elolvasása után azonban kiderül, hogy sajnos ez nem csak egy szokásos elvétés, hanem egy szabály megerősítése. Ebben a szövegben olyan megállapításokat találunk, melyeket több tucatnyi más állásfoglalásban is eredményesen el lehetne helyezni. Ezek gyakran olyan ügyek, melyek kétségkívül fékezik a szóban forgó növekedést. Valójában kívánságlista fekszik előttünk, melyet számos más alkalommal is – nem csak a lisszaboni menetrend tárgyalásakor – felállíthatnánk magunknak.

Egy kivétel van: mégpedig a lisszaboni menetrend bevezetésében elért előrehaladás. Az állásfoglalás e töredéke rendkívül fontos, de szomorúan kell megállapítani, hogy a következtetések nem derűlátóak. Nem tudjuk, miként mérjük ezt az előrehaladást – már ha egyáltalán volt ilyen –, ugyanis hiányzik a megfelelő nyomon követés. Ez annyit jelent, hogy munkánkhoz hiányzik a támpont. Gondjaink vannak az értékeléssel. Nem tudjuk, hogy előretörünk-e vagy pedig egy helyben toporgunk. Úgy gondolom, hogy nekünk, parlamenti képviselőknek mindenekelőtt ezen kellene dolgoznunk.

  Othmar Karas (PPE-DE), írásban. − (DE) Hétfőn az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsága zöld utat adott az Európai Innovációs és Technológiai Intézet alapító okirata végleges elfogadásának. Ez annyit jelent, hogy az Intézet finanszírozásával és belső szervezetével összefüggő minden kérdéssel foglalkoztunk, és az Intézet startra készen áll.

Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet központi elem abban, hogy az európai gazdaság, tudomány és a fenntartható munkahelyek javára több eredményt érjünk el. Ezért lényeges, hogy az Intézet helyéről mihamarabb megszülessék a döntés.

Felkérem az Európai Unió állam- és kormányfőit, hogy a tavaszi Európai Tanács ülésén állapodjanak meg egy meghatározott időhatárban, amikor ezt a döntést meghozzák. A határozatot legkésőbb a júniusi uniós csúcson kell meghozni. Az osztrák szövetségi kancellárt, Gusenbauer urat, szintén be kell vonni az időhatár meghatározásába, mivel Ausztria igen jó pályázatot nyújtott be.

Az időhatárt e döntés meghozatalához a tavaszi csúcson kell rögzíteni, és ennek a csúcsot záró dokumentum részét kell képeznie. Tekintettel az Intézet elhelyezésére vonatkozó kiváló bécsi pályázatra, Gusenbauer kancellárnak nagy felelőssége van abban, hogy a döntést gyorsan meghozzák és pontos időhatárt állítsanak fel.

  David Martin (PSE), írásban. − Hangsúlyozom, hogy a lisszaboni stratégia megújulásával szükség van az integrált politikai iránymutatások tényleges frissítésére, valamint arra, hogy az Európai Parlament nagyobb szerepet kapjon a stratégia követésének ellenőrzésében. Egy szociálisan érzékeny Európa kialakítására kell összpontosítani, mely az előttünk álló valamennyi jelenlegi gazdasági problémával foglalkozik anélkül, hogy a legsebezhetőbbeket elszigetelné. Az összes tagállamban bevezetendő minimálbér szükségessége az egyik kulcselem annak biztosításához, hogy valamennyi európai polgár tisztességes alap életszínvonalon élhessen. Elégedett vagyok az állásfoglalással és mellette szavaztam.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jobbközép és balközép politikai csoportosulások azon versenyeznek, hogy a nagyvállalati érdekeket és döntéseket melyikük támogathatja jobban. A munkavállaló-ellenes, népszerűtlen lisszaboni stratégia előmozdításában még a Bizottságot is túlszárnyalják.

Ez a szégyenletes állásfoglalás még csak krokodilkönnyeket sem hullajt a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség fölött. Épp ellenkezőleg, azt követeli, hogy a munkaerőpiacon és a társadalombiztosítási rendszerben reformokat hajtsanak végre; azáltal, hogy azt kéri: fogadják el az ideiglenesen foglalkoztatottak munkaidő szervezéséről és munkakörülményeiről szóló irányelveket, előtérbe helyezi a Bizottság irányelveit; arra kéri a tagállamokat, hogy politikáik középpontjába az Európai Unió versenyképességét állítsák, valamint az egységes piac kiteljesedését kiemelt gazdasági és politikai prioritásukká tegyék.

Az állásfoglalás szerint ezek és más munkavállaló-ellenes intézkedések és politikák előmozdításának legmegfelelőbb eszköze az osztály-együttműködés, mely a társadalmi párbeszéd kiszélesítésén, valamint a vállalkozások és az alkalmazottak közötti bizalmi légkör megteremtésén keresztül lesz sikeres.

Az alkalmazottak hét évig szenvedték e stratégia megvalósítását. Az eredmény? Életszínvonaluk, foglalkoztatottságuk szintje, nyugdíjjal kapcsolatos jogaik és szociális jogaik rosszabbodtak. A lisszaboni stratégiát ezért vetik el, és ezért szállnak szembe a tőke érdekeivel. Mi ugyanígy érzünk az Európai Unióval szemben, amely ezen érdekek szolgálatába állt.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Habár a képviselőcsoportok többségével egyetemben az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel egyetértek az ajánlások építő megközelítésével és lényegével, különösen ami a kutatás, az innováció és fejlesztés, a tudás előmozdítását célzó politikák terén, valamint a piacnyitás és a biztonsággal társuló nagyobb rugalmasságal jellemezhető munkaerőpiacok terén megvalósítandó beruházások fellendítésének szükségességét illeti, még mindig nem állhatom meg, hogy ne gondoljak arra, hogy az alternatív állásfoglalásban ismertetett adatok aggodalomra adnak okot. A kommunista képviselőcsoport állásfoglalását éppen ezért nem támogathattam.

A lisszaboni menetrend lejártától két évnyire el kell ismernünk, hogy a felvázolt – ambíciózus – célkitűzéseket még távolról sem értük el (és az amerikai gazdasághoz viszonyított felgyorsulásunk nem ad okot ünneplésre). Ezért úgy vélem, jobb lenne, ha végre elismernénk, hogy a felvázolt, de nem követett utat kell követnünk, mintsem megpróbálnunk egy utolsó erőfeszítést tenni, hogy két év alatt elérjük azt, amit nyolc év alatt sem sikerült. A lisszaboni menetrendben foglalt intézkedéseket indokoló okok és körülmények még mindig fennállnak – ha nem még erősebbek –, úgyhogy a helyes út ki van jelölve és csak követnünk kell azt.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A lisszaboni stratégiáról szóló állásfoglalás kikerülhetetlenül minden irányban el fog kanyarodni, ha mindenféle szívügyeket vonunk bele. Ez a végeredményben is látható. A jelentés azonban sok minden fontos és szükséges dolgot tartalmaz, amit örömmel támogathattam. Ez igaz mindenekelőtt a kalandosabb részekre, például a környezeti témákra és a növekedéssel való kapcsolatra, ami azt mutatja, hogy a Parlament követi az idők szavát. A rugalmas biztonságról szóló, gyorsuló ütemű megbeszélések szintén azt a fontos – talán mind között a legfontosabb – kérdést azonosítják be, hogy a verseny és a biztonság miképp kombinálhatók egymással. Miként a jelentés megállapítja, a jövőt nem a protekcionizmusra és a bürokráciára, hanem a munkavállalók és a vállalkozások számára egyaránt hozzáférhető nyitottságra és jó feltételekre kell építenünk.

Ugyanakkor szeretném egyértelművé tenni, hogy a 12. módosítás melletti szavazatom semmiképp sem úgy értelmezendő, hogy az Unióban bevezetendő minimálbért támogatnám. Épp ellenkezőleg, ez annak az egyértelművé tétele volt, hogy a kollektív megállapodásoknak helye van az európai modellben. Ezt ma a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatásokkal kapcsolatos jelentésben foglalt, és kifejezetten ezzel a témával foglalkozó 32. módosításban is egyértelművé tettem.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A lisszaboni stratégia alapvető az Unió jövőbeli sikeressége szempontjából. Életbevágóan fontos, hogy minden tagállam teljesítse azon vállalását, hogy az Európai Uniót a világ legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává tegye.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A lisszaboni stratégiára vonatkozó állásfoglalás az Európai Parlament azon kívánságát fejezi ki, hogy új, jobban fizetett munkahelyek létrehozásával, valamint a kutatásba, az innovációba és az információs társadalomba történő beruházások növelésével tisztességes megélhetést biztosítson valamennyi európai polgár számára.

Az állásfoglalás 37. pontja aláhúzza a közlekedéspolitika jelentőségét az éghajlatváltozások elleni küzdelemben, és azt kéri, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok környezetre gyakorolt hatását vessék alá megfelelő értékelésnek.

Az európai szocialisták képviselőcsoportja által szóban módosított 12. módosítás mellett szavaztam, mert ily módon „a tagállamok[at felszólítják arra], hogy mindenki számára biztosítsák a szociális és a gazdasági életben való részvétel feltételeit, és különösen alkossanak jogszabályokat a minimálbérekre; egyéb, jogilag vagy általánosan kötelező erejű intézkedésekre, vagy a nemzeti hagyományoknak megfelelően kollektív szerződésekre vonatkozóan, amelyek a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalók számára lehetővé teszik a keresetükből való megfelelő megélhetést“.

Az állásfoglalásra irányuló javaslat mellett szavaztam azzal a meggyőződéssel, hogy az Európai Unió nemcsak a versenyen alapuló közös piac, hanem az Uniónak szociális Európának is lennie kell, melyben minden egyes polgár beilleszkedik a gazdasági és szociális tevékenységbe és tisztességes megélhetésre tesz szert.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A lisszaboni stratégia most már 2000 óta van érvényben, de egyértelmű eredményt a tagállamok még nem láttak abból. A mostani javaslat új, 2013-ig tartó tervet terjeszt elő.

Hiszek az intézményi versenyben. A lisszaboni stratégiában vannak jó és fejlesztendő célok, mint például a kutatásba és a fejlesztésbe történő nagyobb beruházásokra vonatkozó javaslat. Másrészt viszont a „szociális Európával” foglalkozó részek nem uniós szintre tartoznak, ezekről az egyes tagállamoknak maguknak kell dönteniük.

További probléma az állásfoglalással az, hogy sok olyan bizonytalan rendelkezést tartalmaz, melyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy olyan intézkedéseket értelmezzen és magyarázzon meg, melyeket nem kértünk.

Alapvető álláspontom az, hogy a növekedési stratégiát ugyanúgy az egyes országoknak kellene megfogalmazniuk, mint ahogy demokratikus rendszerben is választanak. Egyesek szociáldemokrata irányt vesznek, mások szélsőliberális, piacorientált megközelítés mellett voksolnak. Nekünk mindkettőt tiszteletben kell tartanunk. A fő az, hogy a döntést nemzeti szinten kell meghozni. Ezért úgy döntöttem, hogy az egész javaslatot elutasítom.

- Jelentés: Margarita Starkevičiūtė (A6-0029/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi svéd szociáldemokraták úgy határoztunk, hogy az egész 29/2008 jelentést megszavazzuk.

Ugyanakkor az európai modell részét képező minimálbérek témáját felvető és a Zöldek által beterjesztett 32. módosítás ellen szavaztunk.

Megértjük, hogy a minimálbérek témája sok uniós tagállamban fontos kérdés.

Ezzel együtt úgy tartjuk, hogy minden egyes tagállamnak magának kell eldöntenie, miként kezeli a kérdést.

Svédországban mi legjobban a szociális partnerek között megkötött kollektív megállapodásokon keresztül kezeljük ezt.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A nagy munkáltatói szervezetek érdekeinek, törekvéseinek és követeléseinek hangot adva az Európai Parlament többsége az Európai Bizottság gazdasági iránymutatásaival és az ezzel összefüggő egyre inkább elmélyülő neoliberális politikákkal összhangban a lisszaboni stratégia megvalósításán erősködik.

Így aztán még a pénzügyi válság fenyegetésének és a gazdasági növekedés megtorpanásának árnyékában sem tágítanak, és a fejlesztés fő csapásirányaként mindenáron bérmegszorításokat irányoznak elő, a közkiadások korlátozását és az államigazgatás korszerűsítését, ezzel egyidejűleg pedig a versenyakadályok és a piacokhoz való hozzáférés előtti akadályok megszüntetését, más szóval a közszolgáltatások liberalizációját követelik. Mindezt nagyobb foglalkoztatási bizonytalansággal, a rugalmas biztonság hangsúlyozásával és a nyugdíjrendszerek korszerűsítésével, más szóval az általános állami társadalombiztosítási rendszer leértékelésével és a magánbiztosítók javára történő szétverésével tetézik.

Hogy megbizonyosodjanak arról, a tagállamok megvalósítják ezeket a célkitűzéseket, azt ajánlják, hogy ugyanezen tagállamokat fokozottabb ellenőrzésének vessék alá és nagyobb nyomást gyakoroljanak rájuk, mintha csak nem lenne részük az ezen iránymutatások elfogadásának felelősségében. Miközben azt állítják, hogy nincsenek tisztában azzal, milyen mély hatást gyakorolnak ezek a politikák a tagállamok gazdasági és társadalmi helyzetére, továbbra is még inkább ugyanezt javallják, amit mi kereken elutasítunk.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) E jelentés ellen szavaztunk, amely az elkövetkező három évre megszabja a tagállamoknak, hogy mi legyen gazdaság- és szociálpolitikájuk tartalma.

Ez az a pillanat, amikor újra le kell szögezni, hogy a közös valután és a közös valuta által a tagállamokra kényszerített diktátumokon túl mennyire mindent, de kivétel nélkül mindent Brüsszelben határoznak el. Ezentúl nem egyszerűen célkitűzéseket (az adósságállomány vagy a közkiadások csökkentését, a munkanélküliség visszaszorítását, a növekedés fellendítését és így tovább) határoznak meg a tagállamok számára, hanem most már részletesen elmagyarázzák nekik, hogy mit, hogyan és milyen eszközökkel kell tenniük.

A probléma az, hogy ezek az iránymutatások ugyanazok voltak az elmúlt 15 évben: rugalmas foglalkoztatás, a népesség megújítására és az olcsó munkaerő biztosítására szolgáló bevándorlás, a közszolgáltatásokra vonatkozó szabályozás feloldása, bérmegszorítások, malthusiánus költségvetési politikák, a külkereskedelem liberalizációja, verseny stb. Jól ismerjük ezt a fegyvertárat, és jól ismerjük az eredményeket is: munkanélküliség, beszűkült vásárlóerő és növekvő szegénység, az ipar elsorvadása, a társadalom szétesése stb. Ideje, hogy a kérdésre összpontosítsunk: vajon a dolgok azért mennek-e rosszul, mert a tagállamok nem igyekeznek eléggé engedelmeskedni a parancsszónak, vagy pedig azért, mert túlságosan is iparkodnak, de a parancsok a nem megfelelőek? Számunkra a kétségnek árnyéka sem fér ahhoz, hogy az utóbbi a jó magyarázat.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ez a saját kezdeményezésre született jelentés a jövőbeli Európa több kihívását veszi górcső alá, úgymint a növekvő globalizáció, az elöregedő népesség és az éghajlatváltozás. A javasolt intézkedések közül sok ésszerűnek tűnik és olyan út lehet, amelyen egyes tagállamok elindulhatnak.

A Júniusi Lista ellenzi a bonyolult adózási rendszereket, a társadalmi kirekesztést és a környezeti károkozást. Azonban minden tagállamnak magának kell eldöntenie, hogy a jövő kihívásainak való megfelelés érdekében miként fogalmazza meg politikáját. A legsikeresebb megoldások az intézményi versenyből születnek; ezek olyan példák, melyek más tagállamokban is önkéntes intézkedéseket sugallhatnak és azokra ösztönözhetnek.

Azért döntöttünk úgy, hogy a jelentés ellen szavazunk, mert olyan területekkel foglalkozik, melyeken a tagállamokat politikai felelősség terheli.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Képviselőcsoportom egy sor módosítást terjesztett elő olyan fontos kérdésekben, mint az éghajlatváltozás, a javak igazságosabb elosztása és a tisztességes javadalmazás, amit megszavaztam.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) A lisszaboni stratégia megvalósításának hetedik évében az Európai Unió jelenlegi helyzetéről szóló európai parlamenti értékelés a 2007-2008-as éveket jellemző új viszonyokat veszi figyelembe. A múlt évben és az idei évben tapasztaltakra figyelemmel, konkrétan a bizonytalanság és a pénzügyi piacok növekvő kockázatainak ismeretében érdemes különleges figyelmet szentelni a Közösség makrogazdasági stabilitásának.

.

Az euro-övezet fegyelme, és különösen e fegyelem fenntartása kiemelt jelentőséggel bír. Mindazonáltal egy szabályozatlan, globális pénzügyi rendszer feltételei között a legfőbb felelősség a nemzetállamokat terheli olyan formában, hogy ezeknek gondoskodniuk kell a közkiadások egyensúlyban tartásáról. Ez a terület még sok kívánnivalót hagy maga után, még olyan országok esetében is, melyek saját magukat az integráció „motorjának” tartják, különösen akkor, amikor az Európai Bizottság részéről elnéző díjtételekre számíthatnak.

Az egyik igény, mely évekig teljesítetlen maradt, az uniós piac valódi liberalizációja, különösen a szolgáltatási piacé, amely valódibb versenynyomást gyakorolna és végül kiiktatná a védőkorlátokat; ez utóbbiak már nem kötelező szintű szabályozások, mivel a külföldi versenytársak életének megnehezítésére burkoltabb módozatokat találtak ki.

Az uniós belső piac felépítésének befejezetlen vállalkozása azt jelenti, hogy a 27 országból álló Közösségben a vállalkozások érdekében a tartalékok és a kreativitás nincsenek teljes mértékben kihasználva. E hiányosság árát 150 milliárd euróra becsülik. Mindez elegendő ok arra, hogy a közös piac liberalizációjának kérdése az európai gazdaság állapotának és növekedési kilátásainak értékeléséről szóló jelentésekben kiemelt helyet foglaljon el.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a 2008-2010-es időszak átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásairól szóló jelentést. A jelenlegi gazdasági körülmények között az Európai Uniót fel kell vérteznünk a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy segítségünkre legyen átvészelni ezt az időszakot. Mindeközben az Uniónak meg kell maradnia szociális Európának, melynek jól összehangolt mechanizmusai vannak a minőségi közkiadások, a csúcsminőséget képviselő kutatás, innováció és oktatás terén. Az éghajlatváltozásnak szintén az európai gazdasági prioritások kialakításának élén kell állnia, ha azt akarjuk, hogy elérjük a saját magunk elé állított nagyra törő célokat.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Mivel a jelentés szóban forgó kérdése konkrétan a lisszaboni stratégia nemzeti végrehajtása, portugál európai parlamenti képviselőként tényleg részletesebb értékelést kell adnom azon aggályaimról, melyek a lisszaboni stratégia portugáliai végrehajtásának kudarcával kapcsolatosak, akár az eredményeket, akár az intézkedéseket tekintjük.

Azt veszem észre, hogy sok tekintetben azok a bírálatok, melyekkel Portugáliát illetni lehetne, pontosan azonosak azokkal, melyeket egész Európának lehetne és kellene címezni. Messze vagyunk ugyanis még – sőt bizonyos ismérvek tekintetében, úgymint foglalkoztatottság, még távolodunk is – a lisszaboni célkitűzések teljesítésétől, és közelében sem vagyunk a kívánt eredmények eléréséhez szükséges megfelelő politikák elfogadásának. A nemzeti költségvetési egyensúly kialakítása kiemelt feladat, ámde ezt az egyensúlyt a pazarlás lefaragásával, az improduktív kiadások elutasításával és a kapott bevétel igazságos elosztásával kell megvalósítani.

A háztartások költségvetésének túlságos megterhelése és az állam tényleges kötelezettségeinek lecsökkentése nem megfelelő mód ennek megvalósításához. A magánszektorhoz hasonlóan a versenyképességet és a sikert jobb szolgáltatások alacsonyabb áron történő nyújtásával lehet elérni, anélkül azonban, hogy az egyenlet bármelyik oldalát kiradíroznánk.

  Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én a Starkevičiūtė-féle jelentés mellett szavaztam. Az iránymutatások jelenlegi megfogalmazása ugyanis eléggé széles, ugyanakkor érvényes keretet nyújt a közelmúltbeli gazdasági és politikai fejlemények figyelembevételéhez. Ezért – a Tanács következtetéseivel összhangban – egyetértünk azzal a javaslattal, hogy az elkövetkező hároméves ciklusra ne változzék az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások szövege.

A stabilitás ugyanis fontos a lisszaboni stratégia és az integrált iránymutatások tényleges megvalósításához. Az új ciklus ezért a reformok végrehajtásán és a konkrét eredmények elérésén fog állni vagy bukni. Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat kísérő indokolás módosítására irányuló javaslatokat is támogatjuk, mivel az Európa előtt álló kihívásoknak (globalizáció, a közép és hosszú távú gazdasági növekedés alapjainak megszilárdítása, gyors demográfiai és társadalmi változások stb.) való megfelelés érdekében jobban összpontosít az iránymutatások tartalmára.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Ma a 2008-2010-es időszakra szóló növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatásokról szóló jelentés mellett szavaztam. Egyrészt örültem, hogy a szocialista képviselőcsoport által beterjesztett módosításokkal találkoztam, melyek leszögezték, hogy szükség van a vállalkozások – nem utolsósorban a kisvállalkozások – számára kedvező feltételeket nyújtó Európa megteremtésére.

Másrészt viszont ugyanez a képviselőcsoport pénzügyi területen sokkal szigorúbb szabályokat javasolt, melyek rendeltetése a fogyasztók védelme, de melyek egyre inkább azt jelentik, hogy a fogyasztók jövedelme megcsappan. Ez a hozzáállás inkább akadályokat teremt, mintsem segít, ezért a javaslat ellen szavaztam. Ha a világon vezető versenyképes erő európai víziója valaha is valósággá válik, a munkaerőpiac korszerűsítésébe, a kutatás és az oktatás ösztönzésébe, valamint a „zöldebb” gazdaság által nyújtott lehetőségek kihasználásába sokkal erőteljesebb beruházásokat kell tenni. Ezért a Zöldekkel együtt szavaztam az uniós szintű környezetvédelmi adók bevezetése érdekében, még akkor is, ha szokásomhoz híven az Európai Központi Bank függetlenségét megvédtem is ismétlődő támadásaikkal szemben.

Ha van valami, amire a közelmúlt pénzügyi vihara megtanított bennünket, az az erős központi bank áldása, mely képes kiállni a rövid távú megoldásokat, a kiterjedt valutazónában való részvétel stabilizáló hatásáról már nem is beszélve.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − A brit munkáspárti küldöttség támogatja a jelentés vezérgondolatát, mivel az uniós gazdaság számára általánosan elfogadott politikák előmozdítására összpontosít. Az EPLP-nek azonban komoly fenntartásai vannak a 26. ponttal kapcsolatban, amely adózási harmonizációra/együttműködésre szólít fel, ami egyedül nemzeti hatáskör. Az EPLP ezért e ponttal kapcsolatban a tartózkodás mellett döntött.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A 26. ponttal kapcsolatban a módosítás egy közös egységes társasági adózási alapot említ. Nem értek egyet ezzel a ponttal, mivel úgy gondolom, hogy erről a tagállamoknak kell dönteniük. E ponttal kapcsolatban tartózkodtam.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) A növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatásokról szóló európai parlamenti jelentés a 2008-2010-es időszakra a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikái számára az Európai Bizottság által javasolt általános irányokat vizsgálja.

A Bizottság által javasolt 26. preambulumbekezdés mellett szavaztam, mivel hangsúlyozza „a társasági adózási megoldásokat is magában foglaló, koordinált fiskális keret szükségességét, amelynek a vállalatok, különösen a kkv-k számára előnyösnek kell lennie és a növekedés ismételt fellendítését és a munkahelyteremtést kell szolgálnia”.

A 23. módosítást is megszavaztam, mivel az “megköveteli, hogy a bevételeknek és a javak elosztása módjának biztosítania kell a növekedésből származó előnyök igazságosabb elosztását”. A módosítás megállapítja, hogy az egy főre eső bruttó hazai terméknek megfelelően minden egyes országban a minimálbérnek olyannak kell lennie, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számára munkájuk biztosítsa a megélhetésüket, ami az európai szociális modell egyik elemének tekintendő.

Következésképp azzal a meggyőződéssel szavaztam meg a jelentést, hogy az összes európai polgár számára biztosított gazdasági biztonság, társadalmi integráció, nemek közötti egyenlőség és a piacgazdaság megteremtése az Uniót világméretekben is gazdasági és társadalmi modellé avatja.

- Jelentés: Cem Özdemir (A6-0503/2007)

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Azért támogattam Özdemir úr jelentését, mert az egyik legsürgetőbb politikai probléma, amellyel Európának szembe kell néznie, az Európai Unió energiabiztonságának szavatolása. Az egyik módja annak, hogy függetlenítsük magunkat Oroszországtól, az Európába irányuló energetikai alapanyagellátás diverzifikálása, és ennek kulcslépése a közös uniós politika Közép-Ázsia tekintetében. A közös uniós politika e téren tapasztalt hiányát Oroszország napjainkban erőszakosan kihasználja, miközben a legtöbb uniós tagállam passzív hozzáállást tanúsít. Az olyan projektek, mint az Ogyessza-Brodi kőolajvezeték Gdanskig történő meghosszabbítása vagy a Nabucco-gázvezeték, a titkosszolgálatok által uralt orosz vállalatok fellépésének eredményeként már nemigen tűnnek megvalósíthatónak.

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Szeretnék gratulálni Özdemir úrnak az EU közép-ázsiai stratégiájáról szóló, saját kezdeményezésre született jelentéséhez. Véleményem szerint tökéletesen tisztázta az Európai Uniónak mind az öt közép-ázsiai országgal való kapcsolatának célkitűzéseit és prioritásait. Az egyes országok közötti különbségek hangsúlyozása mellett helyesen mutatott rá e stratégiai térség következetesebb megközelítésének szükségességére.

Egyetértek a Fejlesztési Bizottság véleményével, különösen ami a szegénység megszüntetését, a közegészségügy és az elemi szintű oktatás javítását, valamint a nőket és a kisebbségeket sújtó hátrányos megkülönböztetések minden formájának eltörlését illeti.

Fontos az is, hogy a jelentés kiemeli: a térségben előre kell lépni a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság területén, és ez – legalábbis ami engem illet – kulcsfontossággal bír.

A jelentés az energiaügyi együttműködést az európai stratégiában kiemelt jelentőségűnek tartja. Az európai intézményeknek ennek ellenére ébereknek kell lenniük, és szavatolniuk kell, hogy a térségben sem az emberi jogok, sem a környezet ne essen az energiaigények és a kereskedelmi megállapodások áldozatául.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm, hogy ma a Parlament nagy többséggel elfogadta a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló jelentést. Az Európai Unió számára alapvető jelentőségű, hogy ezen öt ország: Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Kazahsztán iránt közelebbi érdeklődést mutasson.

A jelentés nagyon helyesen az egyes országok iránti uniós politika differenciálására szólít fel, és csak helyeselhetem, hogy a jelentés kiemel olyan ismérveket, mint az emberi jogok helyzete a szóban forgó országokban, valamint az EBESZ-vállalások ezen országok általi betartása.

A szöveg ezenfelül mindenképpen felhívja a figyelmet ezen országoknak az EU szempontjából való jelentőségére, mind a jelenben, mind a jövőben, különösen kereskedelmi és energiaügyi vonatkozásban. Közép-Ázsia geopolitikai helyzete olyan, hogy az ezen országokkal való együttműködést kétoldalú és uniós szinten egyaránt erősíteni kell. A jelentés a térség hosszú távú stabilitása, biztonsága és jóléte érdekében a szociális szektorban, az egészségügyben, az élelmiszerbiztonság és a korrupció elleni harc területén reformokra szólít fel.

Ez tehát átfogó szöveg, amely meghatározza azon tevékenységi köröket, ahol az EU segítséget nyújthat, annak érdekében, hogy az EU a térségben a lehető legnagyobb láthatóságot és hitelt kapjon.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Azzal összhangban, amit az Európai Parlament többsége az EU külkapcsolatairól jóváhagyott, van egy másik jelentésünk is, mely alapvetően a harmadik országokban való beavatkozási intézkedéseket veszi számba, és nem rejti véka alá – épp ellenkezőleg –, hogy az egyértelmű cél ezen országok gazdaságában a nagy gazdasági és pénzügyi csoportok érdekében kedvező feltételek elérése.

Nézzék csak, hogy a jelentés miképp áll ki a külföldi befektetésekre vonatkozó nemzetközi előírások [ezen országokban történő] betartása mellett, és olvassák el a közvetlen külföldi beruházásoknak nyújtandó nagyobb védelemről szóló rendelkezést. Nyilvánvaló, hogy az ilyen megállapítások nem jelentenek sem többet, sem kevesebbet, mint az állami bankok privatizálását, (!) valamint valóban versenyképes, a külföldi bankokra nyitott nemzeti pénzügyi piacok kialakítását (!). Másszóval ezeket az országokat egészen egyszerűen áruba bocsátják…

Sőt mi több, a fent említett célkitűzéssel összhangban előtörnek az EU elsőrangú érdekei a régió országainak jelentős energiaforrásaival kapcsolatban, és említés történik arról is, hogy szükség van – a szállítási útvonalak megzavarása nélkül és a lehető legnagyobb rendszerességgel – az EU energiaellátásának biztonságossá tételére.

A jelentés alapvetően a különösen a mostani Szerződés-javaslatban sokat hangoztatott Európának a világban játszott szerepe kitétel valódi jelentését tükrözi, vagyis az EU azon törekvését, hogy politikai és gazdasági uralomra tegyen szert.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Szeretnék gratulálni Özdemir képviselőtársamnak Közép-Ázsiáról szóló jelentéséhez, melyet teljes mértékben támogattam. A demokrácia és az emberi jogok az EU alapító elvei, melyeknek az EU más térségekben folytatott politikájának középpontjában kell lenniük. Közép-Ázsia nemzetei elsősorban természeti erőforrásaik okán vonták magukra a világ gazdasági hatalmainak figyelmét. Az EU-nak felül kell emelkednie ezen, és a demokrácia, valamint az emberi jogok védelmezőjeként törekednie kell ezen országok emberi erőforrásaiba való befektetésekre is.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Milyen örökséget hagyott a Szovjetunió a közép-ázsiai országokra? A nők egyenjogúságát, a gyermekmunka és az írástudatlanság felszámolását, a monokulturális gazdálkodást. A vallási elemeknek ezen országok egyikében sem sikerült vezető szerephez jutniuk.

Az EU egyes számú prioritása ezen országok természeti erőforrásainak, nevezetesen a kőolajnak, a földgáznak és az urániumnak a kiaknázása. A másik prioritás az afganisztáni ópium egyik fő csempészútvonalának lezárása. Ez elvezet bennünket az EU és az Egyesült Államok közvetlen felelősségéhez a térségbeli országok önkényuralmi rendszerei létrehozásának támogatásában. Az egyes országok megpróbálják visszaszorítani a terrorista csoportok elszaporodását és a harcos muszlim eszmék terjedését, de ez a helyzet kedvezőtlen hatással van a civil társadalom és a részvételi demokrácia fejlődésére, és az erőuralmi helyzet támogatása felé mutat.

A jelentésben a térség országaival kapcsolatos minden bírálat dacára sosem szabad elfelejtenünk az ezen országok által fejlődésük során átélt nehéz történelmi körülményeket. Az Európai Uniónak segítenie kell ezeket felülkerekedniük a nagy EU-államok, valamint az Egyesült Államok szomszédos afganisztáni jelenléte által okozott sokéves negatív hatások következményein.

Nincs ok arra, hogy Törökországot a térségben elérendő pozitív befolyás fő lehetséges közvetítőjeként előnyben részesítsük. A kisebbségi jogok törökországi tiszteletben tartásának jelenlegi helyzete biztos, hogy nem igazol egy ilyen megközelítést. Az Oroszországgal fennálló hagyományos kapcsolatoknak ezzel szemben sokkal több figyelmet kell szentelni. A térség országaiban a terrorizmus és a kábítószerek terjedése elleni küzdelmünkben ugyanis Oroszország a legszorosabb szövetségesünk.

A fent említett fenntartások ellenére támogatom a jelentés elfogadását.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló javaslat mellett szavazok, mivel ez az öt köztársaság hivatalos fejlesztési segélyben részesül, és az Európai Uniónak különleges felelőssége van ezen országok támogatásában. Szeretném kiemelni az Európai Uniónak a közép-ázsiai országok közötti közvetítő szerepét, amellyel az öt köztársaság közti jelentős politikai, gazdasági és társadalmi különbségeket kiegyensúlyozza. Különösen szeretnék rámutatni a szörnyű egészségügyi helyzetre, amely a minimalista egészségügyi ellátási rendszernek tudható be.

A tiszta ivóvízhez való hozzájutás biztosítása és valamennyi lakosnak az országos hálózatra való rácsatlakoztatása óriási problémát jelent Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban és a Kirgiz Köztársaságban. Fontos számomra annak leszögezése, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiára tekintetében szavazatomat a közép-ázsiai emberek szociális, egészségügyi és jogi természetű életfeltételeinek javítására is adom.

  David Martin (PSE), írásban. − Özdemir úrnak az EU közép-ázsiai stratégiájáról szóló jelentése az uniós külpolitikai menetrend kulcsfontosságú témájával foglalkozik. Üdvözlöm, hogy a jelentés nyomatékosítja, hogy a közép-ázsiai térségben mennyire fontos foglalkozni az emberi jogokkal; az EU-nak ezt külkapcsolataiban gyakrabban kellene hangoztatnia. Kevés jel mutat arra, hogy a térségben – konkrétan Üzbegisztánban és Türkmenisztánban – előrelépés történt volna a demokrácia tekintetében, és bármilyen uniós együttműködési politikának meg kellene kísérelnie bevonnia ezen államokat a demokrácia fogalma felé való elmozdulásba. Miként a jelentés egyértelműen leszögezi, Közép-Ázsia aktív uniós energetikai együttműködést igényel, hogy megkíséreljenek kölcsönösen előnyös megoldásokat találni az energetikai piac jelenlegi állására. Egyetértek Özdemir úr ajánlásaival, és a jelentés mellett szavaztam.

  Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A Kirgiz Köztársaság kivételével a közép-ázsiai térségben lezajló fejlemények több okból is riasztóak.

Először is: a térségben az emberi jogok és a demokrácia állapotát tekintve, a nőkkel szembeni durva bánásmód (kényszerházasságok, szexuális kizsákmányolás és erőszak stb.) számos esete, valamint a gyerekmunka teljesen elfogadhatatlan jelenségek.

Azután: egészségügyi téren a fertőző betegségek (és különösen az AIDS) terjedése nyugtalanságra ad okot.

Végül: Közép-Ázsia addig nem integrálódhat be hatékonyan a világgazdasági rendszerbe, ameddig a térséget alkotó mind az öt ország be nem lép a WTO-ba (A Kirgiz Köztársaság 1998 óta tagja).

Az EU közép-ázsiai stratégiája hatékonyan hozzájárulhat a világ e térségének gazdasági és humán fejlődéséhez. Az Európai Uniónak nem szabad elhanyagolnia Közép-Ázsiát, amely stratégiai kereszteződés az európai és ázsiai kontinens között, valamint hagyományos partner a kereskedelmi kapcsolatokban és az energetikai együttműködésben.

Határozottan támogatom ezt a szöveget abban a szándékában, hogy az EU közép-ázsiai prioritásai tisztázódjanak, a térségben indított európai projektek megerősödjenek és megvalósításuk felgyorsuljon. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiai tervezés kétségkívül jó ötlet és valóban szükséges, főként a gazdasági együttműködés és a piacok megnyitása szempontjából. Érdemes lenne mindezt még fel is gyorsítani azért, hogy a fejlemények fő sodrában maradjunk.

Ugyanakkor nem tartható tovább az a helyzet, amikor bizonyos, európai szinten érvényes normák Közép-Ázsiában elenyésző szintre zsugorodnak össze. Másrészről viszont ebben a térségben ugyanolyan európai mércével mérni annyit tenne, hogy jókora arroganciával viseltetnénk a jelentésben megnevezett népcsoportok és önrendelkezési jogaik iránt. Ami a nők szerepét illeti, a világ más térségeiben – nem utolsósorban az egész arab világban, ahol ez sokkal sürgetőbb – éppen elég szükség van a fellépésre.

A gyerekmunkára viszont, amely különösen Kínában igen elterjedt, az általam már említett normák vonatkoznak, és a kereskedelmi partnereknek ezeket be kell tartaniuk.

A terrorizmus elleni küzdelemnek és a kábítószerek elleni harcnak, melyek bizonyos mértékig összefüggenek egymással, a menetrend legélén kell állniuk. E jelenségek ellen fáradhatatlanul harcolni kell.

  Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, támogatom ugyan az Európai Bizottság által ismertetett, a közép-ázsiai országokkal létesítendő új partnerségről szóló anyagot, de a következő vetületekre fel szeretném hívni a figyelmet.

Először a Közép-Ázsiával folytatott nemzetközi kereskedelem növekvő jelentőségére, amely ma az energiaforrások biztosításának fontos alternatívája.

Másodsorban arra, hogy Európának ebből következően szemmel kell tartania a világ e részét, és ösztönöznie kell beilleszkedését a világkereskedelembe és a nemzetközi gazdasági rendszerbe a térség azon országai WTO- tagjelöltségének támogatásával, melyek még nem tagjai ennek a szervezetnek. Az egész térséggel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok erősítését ezért az egyes országok közötti nagyobb együttműködést és integrációt célzó, valamint az európai – többek között politikai – befolyásra irányuló stratégia részének kell tekinteni egy olyan térségben, ahol már történt előrelépés a demokrácia irányában.

Harmadsorban Közép-Ázsia általános megközelítésében szem előtt kell tartani a térség országai közötti jelentős politikai és gazdasági különbségeket. Külön hangsúlyt kapott egy olyan ország, mint a fejlett gazdasággal rendelkező Kazahsztán által betöltött szerep, következésképp az ezzel az országgal fennálló kapcsolatok erősítésének lehetséges előnyei, nem utolósorban az egész térség átfogó fejlődése tekintetében.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az Európai Unió szomszédsági politikáján keresztül megpróbált szoros kapcsolatokat és párbeszédet kialakítani. Közép-Ázsia esetében az öt új országgal való új stratégia és partnerség megfogalmazása segít Ázsia e részében mindenütt a nagyobb stabilitás, a társadalmi, gazdasági és demokratikus fejlődés, valamint a biztonság előmozdításában.

Megállapítjuk, hogy globális érdekek fűződnek a közép-ázsiai stabilitás fenntartásához, mivel e térség komoly és elhúzódó válságainak katasztrofális következményei és kedvezőtlen kihatásai lehetnének az EU-ra és tagállamaira nézve. Ráadásul geopolitikai helyzete miatt Közép-Ázsia iránt növekvő érdeklődést mutatnak olyan gazdasági hatalmak, mint Oroszország, az Egyesült Államok, Kína és Törökország.

Úgy gondolom, hogy a nagyobb stabilitást, biztonságot, valamint fokozott politikai, gazdasági és társadalmi együttműködést célzó jövőbeli kapcsolatoknak minden egyes ország emberi jogi helyzetét, a kereskedelmi kapcsolatok és az energetikai együttműködés erősítését is figyelembe kell venniük, valamint figyelmet kell fordítaniuk a fejlesztési igényekre és a térség polgárai életkörülményeinek javítására tett kötelezettségvállalásokra is.