Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 20., Szerda - Strasbourg

8. A közösségi jog alkalmazásának ellenőrzése (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Jogi Bizottság nevében Monica Frassoni által előterjesztendő jelentés a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló, 23. éves bizottsági jelentésről (2005) (2006/2271(INI)) (A6-0462/2007).

  Monica Frassoni, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a közösségi jog alkalmazása a Barroso-Bizottság által elindított „jobb szabályozás” menetrend kulcsfontosságú részét képezi. Egy ideig valamiféle Hamupipőke volt, aki elveszett a hatástanulmányok és a költséglefaragás divatjában.

A Bizottság most – részben a Parlament nyomásának hatására – nekifogott a kiigazításnak. Olyan eljárás ez, amely évekig sok esetben csak bürokratikus favágás volt, ahol egyik jogsértés minden gond nélkül követte a másikat, de továbbra is feltétlenül lényeges eljárás marad.

A számok magukért beszélnek. Máig mintegy 2 518 jogsértési eljárást indítottak a legkülönbözőbb ágazatokban, különösen a környezet és a belső piac témájában. Emellett ott van a több száz, sőt több ezer petíció, melyet a Parlament évente kap, és melyek gyakran a közösségi jog olyan egyedi megsértésére vonatkoznak, amelyekkel szemben a polgárok tehetetlennek érzik magukat, és ezért a Parlamenthez fordulnak.

A kérdés az: mennyi esélyük van arra, hogy kérésük meghallgatásra talál? A jogsértési eljárást a Szerződés 226. és 228. cikke írja le, ezért nem sok tér van a kreativitásra. A hatályban lévő szabályok lassú, szövevényes eljárásokra ítélnek bennünket, ahol a leghatásosabb intézkedést – a bírságot – ritkán alkalmazzák, és akkor is csak nagyon hosszú idő után, olykor évtizedek múltával.

Azonban sokat, nagyon sokat lehet tenni, és köszönetet mondok a Bizottságnak, hogy az elmúlt két évben, majd múlt év szeptemberében egyedi közleményben egy sor olyan intézkedést javasolt, melyeket e jelentés elemzett és értékelt, és melyekkel kapcsolatban néhány megjegyzést szeretnék tenni.

Először azonban engedjék meg, hogy rámutassak egy pontra, melyet döntő jelentőségűnek tartok ebben a vitában, ugyanis a jogszabályok betartatása felettébb politikai jellegű ügy és csodálatos eszköz lehet a közösségi intézmények hitelességének és láthatóságának javításában.

Két konkrét példát említenék, amelyben a Bizottság bizonyos mértékben eltérően viselkedett: a nápolyi szemétválságot, valamint a lengyelországi Rospuda-völgyben épülő Via Baltica autópályát.

A nápolyi szemétválság a szemétkezelésre vonatkozó szinte valamennyi közösségi szabály hosszú évek óta tartó folyamatos megsértésének az egyenes következménye volt. Évek folyamán rengeteg jogsértési eljárás indult Olaszország ellen, és a Bíróság számos alkalommal elítélte Olaszországot. Ennek ellenére csak most, évekkel később, amikor a helyzet már mindenki számára tarthatatlanná vált és már nem lehetett eltitkolni, szánta el magát a Bizottság arra, hogy az asztalra csapjon. A Bizottság látogatásait nagy érdeklődés övezi, és az illegális szemétlerakókon felháborodott polgárok folyamatosan jelentik be a televízióban, hogy petíciókat intéznek az Európai Parlamenthez. És elgondolkodom: vajon nem lehetett volna előbb is lépni? Tényleg nem állhattunk volna másképp a dolgokhoz, hogy megelőzzük ennek a helyzetnek a kialakulását? De bizony igen!

Dimas biztos épp így járt el a lengyelországi Rospuda-völgy esetében, melyet az a veszély fenyegetett, hogy a Via Baltica kiépítésének infrastruktúrája tönkreteszi. Először fordult elő, hogy a biztos felfüggesztő végzést kért a Bíróságtól, amely teljesítette a kérést. Ez nagyon fontos precedenst teremt, az üzenet pedig kristálytiszta: a Bizottság azon tagállamokkal szemben, melyek úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna, határozott és következetes lehet, és annak is kell lennie, valamint a demokratikus rendszer által megengedett összes eszközt: a médiumokat és a közvéleményt is be kell vetnie.

A Bizottság által bevezetendő egyik legfontosabb kommunikációs újítás egy „új” munkamódszerrel van összefüggésben. Számos kételyt fogalmaztunk meg ezen új munkamódszerrel szemben, amelynek lényege legfőképp az, hogy a probléma megoldását megkísérelvén, közvetlenül azon tagállamhoz küldjük vissza a panaszokat, amellyel szemben a panaszbejelentés érkezik. Kifejeztük ezeket a kételyeket, mire a Bizottság néhány biztosítékot adott, amelyekről remélem, ma szintén szó esik; ezzel együtt nagyon szorosan szemmel tartjuk az ügyet és őszintén reméljük, hogy a jogsértési eljárás kérdésében az átláthatóság, valamint az, hogy a tagállamot nevén nevezhessük és megróhassuk, a Parlamenttel való közös munkával egyetemben meg fogja hozni a gyümölcsét.

Elnök úr, a vita végére még maradt két perc felszólalási időm, amit szeretnék majd kihasználni.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm.

Frassoni asszony, a Tanács nevében szeretném üdvözölni a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló éves bizottsági jelentésről szóló jelentését, valamint „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című bizottsági közleményben foglalt kiegészítő elemzést. Véleményünk szerint az európai parlamenti jelentés nagyon hasznos hozzájárulás közös célunkhoz, a közösségi jog időben történő helyes alkalmazásának szavatolásához.

A Tanács nevében szeretném üdvözölni Frassoni asszony jelentésének véleményünk szerint lényeges megállapításait, nevezetesen azt, hogy az Európai Unió polgárainak életére gyakorolt kedvező közösségi jogi hatás szavatolása elsősorban az uniós politikák hatékonyságától, valamint a közösségi jog tagállamok általi betartása felügyeletének és nyomon követésének módszereitől függ.

Kedvező véleménnyel vagyunk az Európai Parlament azon elkötelezettségéről, hogy támogatja a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét. Meglátásunk szerint az ilyen cserék jelentősen hozzájárulnának a közösségi jog hatékonyabb és egységesebb alkalmazásához.

Itt el kell mondanom, hogy a Tanács elnöksége az értékes jelentésben felvetett legtöbb kérdéshez és javaslathoz nem fűzhet megjegyzéseket. Ismeretes, hogy a közösségi jog közigazgatási végrehajtása főként a tagállamok feladata alkotmányos szabályaikkal összhangban, másrészt a Bizottságé, amely – a Szerződések őreként – felelős a közösségi jog egységes alkalmazásának ellenőrzéséért.

  Günter Verheugen, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök úr, soros elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság hálás azért, hogy ezeket a fontos kérdéseket ma megtárgyalhatja az Európai Parlamenttel, és nagyon hálás vagyok Frassoni asszony értékes megállapításokat tartalmazó jelentéséért és hozzájárulásáért. Biztosíthatom Önt, Frassoni asszony, hogy a Bizottság ezeket a megállapításokat nagyon komolyan veszi.

Az Európai Unió a jogállamiság alapján szerveződött közösség, és mint ilyen, a világon egyedülálló. Csak a jog szavatolhatja azokat a szabadságokat, melyekre a polgárok jogosultak, és csak a jog alakíthatja a piacgazdaságot olyanra, hogy az mindenki számára előnyösen működjék.

Az Európai Bizottság a Szerződések őre. Szerepe biztosítani azt, hogy a közösségi jogot mindenütt végrehajtsák és mindenütt helyesen alkalmazzák. Még a legjobb szabályozásnak sincs semmi értéke, ha csak papíron létezik. Ezért minden bizottság az egyik legfontosabb feladatának annak szavatolását fogja tartani, hogy jogunk ne csak puszta szavakból álljon.

A Szerződésben említett jogsértési eljárások és az Európai Bíróság erős fegyver a kezünkben. Ezt a fegyvert akkor kell használni, amikor a jogsértés orvoslására nincs más mód. Ez azonban nem öncél, és ha túlságosan gyakran használjuk, kicsorbulhat.

A Bizottság nem hiszi, hogy a Szerződésben garantált jogsértési eljárások száma mércéje annak, hogy a Bizottság mennyire komolyan és eltökélten ellenőrzi, hogy a közösségi jogot mennyire tartják be. A Bizottság inkább a problémákra talált megoldásokban hisz. Az igazi mérce az, hogy mennyi, a közösségi jog alkalmazásával összefüggő problémát oldottunk meg és milyen gyorsan.

Kritikusan felülvizsgáltuk a munkamódszerünket, és a következő következtetésekre jutottunk: a problémák beazonosítása után ezeket gyorsan és hatékonyan kell kezelni. A polgároknak és az üzletembereknek joguk van a gyors válaszhoz. Ezért, Frassoni asszony, azzal megyek vissza a Bizottsághoz, amit ma Öntől a campaniai szeméthelyzetről hallottam, ezzel a témával foglalkozni kell. Teljesen egyetértek azzal, hogy a közösségi jog nyílt és folyamatos tudomásul nem vétele esetén feltétlenül kemény, gyors és határozott megközelítésre van szükség.

Elvben a partneri kapcsolatokra épülő megközelítés előnyben részesítendő a konfliktusos megközelítéshez képest. A Bizottság ezért több párbeszédet és nagyobb átláthatóságot kíván látni ezekben a kérdésekben. Ezen túlmenően egyértelmű prioritásokat is fel akarunk állítani: a jelentős ügyekkel foglalkozzunk először és gyorsan, és bolha ellen ne vessünk be bulldózert. A szükséges forrásokat is rendelkezésre kell bocsátanunk.

Engedjék meg, hogy itt egy megjegyzést tegyek. Ha a közösségi jognak adott ügyekre történő alkalmazásával összefüggésben szaporodnak a problémák, akkor ez lehet, hogy azért van, mert maga a jogszabály homályos vagy ellentmondásos. Nem szabad eleve azt feltételeznünk, hogy az adott tagállam hozzáállása a nem megfelelő.

E megfontolások következményeként egy sor lépést foganatosítottunk, és rögtön szeretném leszögezni, hogy továbbra is folyamodni fogunk a Szerződésben kikötött jogsértési eljárásokhoz, és azonnal megeindítjuk azokat, mihelyt a szükséges információk a rendelkezésünkre állnak. Ugyanakkor új munkamódszert javasolunk, amelytől a szükséges információk gyorsabb beszerzését reméljük.

Ez a módszer még a hivatalos eljárások megindítását megelőzően a tagállamokkal való együttműködés javításán alapul, kivéve természetesen azt az esetet – és ez rendkívül fontos, Frassoni asszony –, amikor kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy egy Szerződést minden valószínűség szerint megsértenek. Az ilyen esetekben első lépésünk nem a tagállammal való beszélgetés, hanem a cselekvés.

Ez nem teljesen új eljárás, hanem előzetes eljárás, amelynek során a szerződési jogsértési eljárásokhoz történő folyamodás nélkül gyorsabb megoldás megtalálása céljából póteljárásokat kérünk.

Minden kérelemre és panaszra közvetlenül és sebesen válaszolunk, és az ügy tényállásától függően ezek szerződési jogsértési eljárásokhoz is vezethetnek. Ami annyit jelent, hogy minden egyes beadványt regisztrálunk és elintézünk. Ha a beadvány panasz formájában van megfogalmazva vagy pedig panaszként értelmezhető, akkor panaszként kezeljük, és a Bizottság megteszi a megfelelő lépéseket.

Az új munkamódszer tesztelése jelenleg kísérleti szakaszban van. A kísérleti projektbe – amely úgy lett kialakítva, hogy biztosítsa a tényleges előrelépést – tizenöt tagállamot vontunk be. A Parlamentet természetesen tájékoztatni fogjuk a kísérleti szakasz eredményeiről, és egyeztetni fogunk a Parlamenttel a további lépésekről.

Mindemellett már most abban a helyzetben vagyunk, hogy a látókörünkbe kerülő problémák 90%-ára megoldást tudunk találni anélkül, hogy az ügyet bíróság elé vinnénk. Teljes mértékben osztjuk azonban az Ön véleményét abban, hogy ezt gyorsabban kellene tennünk. Ebben segíthetne a januárban elindított havi döntéshozói ciklus felé történő elmozdulás. Ez a szerződési jogsértési eljárások gyorsabb és hatásosabb lebonyolítását biztosítja.

Az Európai Bíróság által részünkről megkövetelt megfelelő titoktartási intézkedések fenntartása mellett az egész folyamatot természetszerűleg olyan átláthatóvá igyekszünk tenni, amennyire csak lehet. A köz számára online hozzáférést fogunk biztosítani a jelenleg a Bíróság előtt folyó valamennyi szerződési jogsértési eljárás rendszeresen frissített összefoglalójához.

Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében azt is tudnunk kell, hogy saját nemzeti körülményeik között a tagállamok miként alkalmazzák a közösségi jogot. Ezért olyan megfelelési táblázatokra van szükségünk – miként erre a jelentés is felhív –, amelyek minden egyes tagországban világosan mutatják a jogszabályok végrehajtásának állását.

Hölgyeim és uraim, hiszem, hogy ugyanazt a célt követjük. Olyan közösségi jogot akarunk, amelyben az Unió polgárai teljesen megbízhatnak.

  Diana Wallis, a Petíciós Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr, a Petíciós Bizottság nevében felszólalónak szánt egy percben három dolgot szeretnék. Legelőször is köszönetet kívánok mondani Frassoni asszonynak az ezen éves jelentésre irányuló együttműködéséért, de legfőképpen szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy a Petíciós Bizottság mennyire jelentős szerepet játszik ebben az ellenőrzési és végrehajtási eljárásban.

Úgy gondolom, hogy ezt a jelentős szerepet a Bizottság hosszú idő után végre elismerte. Köszönetet mondok a biztosnak ezért, hiszen ebben a tevékenységben a két intézmény között tényleg partneri kapcsolatnak kell lennie, amelybe különösen a Petíciós Bizottságot kell bevonni, amely a jogalkotó szemeként és füleként működik, és amelyhez a polgárok az általuk érzékelt problémákkal közvetlenül fordulnak.

De annak érdekében, hogy a polgárok ezt megtehessék, kell a második pont. Biztos úr, Ön arról beszélt, hogy a mi jogunk élő jog. Nos, ahhoz, hogy élő jog lehessen, polgáraink számára érthetőnek, értelmezhetőnek kell lennie. Nemrég hosszas párbeszédet folytattam kollégájával, Wallström asszonnyal a polgároknak szánt összefoglalókról, melyek célja jogunk megértetése a polgárokkal. Ő számos alkalommal megígérte nekünk, hogy minden egyes jogalkotási eszközt kísérni fognak ilyen összefoglalók. Még ma is várjuk az arra utaló jeleket, hogy ez ténylegesen megtörténik.

Végezetül a Petíciós Bizottságnak – és ezt az észrevételt saját kollégáimhoz intézem – saját Képviselőházunkban sokkal inkább előtérbe kell kerülnie és sokkal nagyobb forrásokra van szüksége. Ez nem csak egy akadékoskodó bizottság, hanem valódi munkát végez azzal, hogy ezen a területen kapcsolatot teremt polgárainkkal.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Biztos úr, teljesen igaza van: az EU alapja a jogállamiság. Helyesen mutat rá, hogy az EU-Szerződések céljainak eléréséhez az út a közösségi jogon keresztül vezet, ugyanúgy, ahogy mottója az európai polgárok érdeke, akiknek joguk van e jog végrehajtását kérni.

A jogszabályok tömege, kiterjedése és bonyolultsága állandóan nő. Mi, az Európai Néppárt európai parlamenti képviselői szeretnénk kifejezni elégedettségünket: a közösségi jog ellenőrzéséről szóló 23. éves jelentésen, valamint az Európában elért eredmények bejelentésén keresztül a Bizottság azt demonstrálja, hogy a Szerződések őre kíván lenni, és biztosítani kívánja a jogszabályok végrehajtását.

Teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy szükségünk van a megfelelési táblázatokra, amelyekről ma határozott a Tanács. Az előadó szorosan együttműködött Önnel Frassoni asszony jelentésének összeállításában, melyről ma érdekes parlamenti meghallgatásra került sor. Hadd mondjuk el, hogy mi is azt akarjuk, hogy a Parlament részt vegyen az ellenőrzési eljárásban, és tájékozódni kívánunk a Bizottság ténykedéséről. Azt kívánjuk, hogy Önök is jöjjenek el a mi bizottságainkba, miként a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnál már ez a gyakorlat. Meg kívánjuk ismerni az elért eredményekről szóló jelentésüket.

Határozottan azt kívánjuk, hogy a hozzánk érkező petíciókat vegyék figyelembe, miként erre Ön jelentésében rá is mutatott. Szeretnénk hangsúlyozni azt is, hogy a mentességekről szóló határozataink tekintetében azt szeretnénk, hogy lépjenek közbe annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságok megerősítsék ezeket.

A közösségi jog végrehajtása arra a reményre indíthatja az európai polgárokat, hogy a demokrácia, a jog és a rend megerősödik, és az uniós hatóságok közelebb kerülnek hozzájuk. Ma az új, Lisszabonban megkötött reformszerződésről szóló állásfoglalás után mindannyian szebb jövőt kívánunk az Európai Uniónak.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a közösségi jogszabályok egyik célja a különböző uniós politikai stratégiák végrehajtása. E jogi szabályozás alkalmazásának minden tagállam számára prioritásnak kell lennie, és ez, a Bizottság által ellenőrzött és nyomon követett alkalmazás fogja szavatolni az európai polgárok számára a kívánt kedvező végeredményt.

Az elmúlt években a Bizottság által a jogszabályok megsértése miatt indított eljárások száma meredeken nőtt, és 2005-ben elérte a majdnem 2 700-as szintet. Az EU 10 új tagállammal történt bővítése ellenére a csatlakozás óta eltelt időszak alatt összességében egyáltalán nem emelkedett a jogsértések száma. Fennáll azonban az a veszély, hogy ez a helyzet a panaszok regisztrálásának hiányából vagy a jogsértések intézéséért felelős intézmények igazgatási problémáiból eredeztethető.

Dicséret illeti a jelentést először és mindenekelőtt a petíciókkal összefüggő jogsértések részletes esettanulmányainak a jelentésbe történt beépítéséért, valamint az ilyen ügyekben az egyes Főigazgatóságok által tanúsított széles körű együttműködésről nyújtott tájékoztatás miatt. Üdvözölnünk kell „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című átfogó bizottsági közleményt is. A jogsértési esetek intézésére rendelkezésre álló pénzeszközöknek, a jogsértések esetén az eljárások hosszúságának, a Szerződés 228. cikke korlátozott alkalmazásának, valamint a prioritási kritériumok alkalmazása értékelésének kérdését azonban a Bizottságnak még részletesebben szemügyre kell vennie.

Elismerést érdemel a 2008-ban több tagállam bevonásával kísérleti projektként bevezetés alatt álló, és a már elindított eljárások hatékonyabb intézését célzó, ajánlott új munkamódszer. Ámde az eljárás egyik szakasza, nevezetesen az ügynek az érintett tagállam részére való megküldése – amely tagállam ugyebár mindenekelőtt felelős a közösségi jog nem megfelelő alkalmazásáért – aggodalomra ad okot: ez ugyanis a Szerződések felügyelője szerepének gyengüléséhez vezethet, amely feladat pedig a Bizottságra hárul.

A polgárok problémáinak megoldását célzó közösségi jogszabályokat olyan módon kellene megalkotni, hogy ezek gyors válaszadást tegyenek lehetővé kérdéseikre és panaszaikra, és ezek a válaszok megkönnyítsék számukra jogaik megértését és lehetővé tegyék számukra, hogy jogaikkal éljenek, s ezzel egyidejűleg hatásosan leszorítsák a jogsértésekkel összefüggő eljárások számát. Végezetül pedig engedtessék meg, hogy melegen gratuláljak Frassoni asszonynak a kiválóan elkészített anyaghoz.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném figyelmemet három intézményünk felé fordítani és kiemelni, mennyire fontos, hogy mindegyik szerepet játsszon a végrehajtásban és az ellenőrzésben.

Most egyértelműen a bizottsági jelentést vizsgáljuk. Természetesen a Bizottság az első számú felelős a végrehajtásban és végrehajtatásban, és ebben a tekintetben nem szeretnénk a felségterületére betolakodni. Ugyanakkor úgy hiszem, a Bizottság feltételezheti, hogy a jövőben sokkal gondosabban oda fogunk figyelni erre a témára.

Hálásak vagyunk azért, hogy az Equitable Life csődjéről szóló jelentésünk által felvetett számos tanulságot felvállalta. De mivel új korszakba lépünk és talán új ötleteket próbálunk ki, felettébb óvatosnak kell lennünk.

Mindenekelőtt, ha a Tanácsot tekintjük, még minden egyes jogszabály vonatkozásában el kell fogadtatnunk a megfelelési táblázatok gondolatát – és örültem, hogy a biztos erről említést tett –, azért, hogy mindenki pontosan láthassa, mi történik tagállami szinten és a jog minden egyes szelete hová illeszkedik.

A kísérleti projekt kitűnő ötlet. Mindez szép és jó, most már lássuk, mi sül ki belőle. De – és itt van a de – kissé kételkedő vagyok amiatt, mert oly sok tagállam jelentkezett arra. Remélem, nem úgy fogják fel, mint valami kevésbé szigorú lehetőséget, és remélem, hogy a Bizottság kiábrándítja majd őket, ha netán erről lenne szó.

Végül a saját Parlamentünkről szólnék. A Lisszaboni Szerződés utáni korszakban egyértelműen sokkal nagyobb szerepet kell vállalnunk a lekövetésből. Nem tételezhetjük fel, hogy ha egyszer itt már végeztünk egy jogszabállyal, akkor már le is tehetjük a lantot. Bizottságainknak sokkal nagyobb szerepet kell vállalniuk az ellenőrzésből. Már készül egy vagy két jelentés a végrehajtásról – ezek száma csak szaporodni fog –, és a többi intézménnyel egyetemben fel kell vállalnunk a ránk háruló felelősséget.

Épp csak utóiratként – ám nagyon fontos utóiratként – még annyit: nemzeti bíróságaink bírói testületeinek képzésére is figyelmet kell fordítanunk annak érdekében, hogy ők is tudják, miként hajtassák végre a közösségi jogot.

  Alyn Smith, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, gratulálok képviselőcsoportbeli kollégámnak és a képviselőcsoport társelnökének, Frassoni asszonynak jól átgondolt és időben elkészített jelentéséhez. Csatlakozom Wallis asszony megjegyzéseihez, melyekkel teljesen egyetértek.

Minket a jogszabályalkotás tart lázban, ám polgáraink számára a jogszabályok végrehajtása a puding próbája, és ha kudarcot vallunk a jogszabályok végrehajtatásában, hát bolondoknak fognak nézni bennünket. Gratulálok a Bizottságnak egy sor nagyon pozitív lépéshez. De itt a Parlamentben valóban közelítenünk kell ezt a menetrendünk élén szereplő kérdésekhez, mert – Skóciában legalábbis biztosan – továbbra is erősen tartja magát az az elképzelés, hogy egy ország – egy jogszabály, másik ország – másik jogszabály. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem teljes egészében a Bizottság hibája, ámde ha egy Európa vagyunk, akkor mindannyiunknak ki kell vennünk a részünket a megoldásból.

Így aztán miközben gratulálok képviselőcsoportbeli kollégámnak, örülök azt hallván, hogy ezen észrevételekből a biztos számosat felvállal. Még egy észrevételt szeretnék tenni, konkrétan a környezeti jogszabályokkal kapcsolatosan, ahol sok ellentét feszül: az egyes jogszabályok felettébb dicséretreméltó céljai közül sok ellentétes egymással, és előkészítésük során ezzel számolnunk kell. A helyi hatóságok igen gyér iránymutatást kapnak az alkalmazással és azzal kapcsolatosan, hogy miként kezeljék a gyakorta nagyon dicséretes célokat abban az esetben, ha ezek egymással ellentétesnek bizonyulnak. Azt az ígéretet kaptuk, hogy az energiacsomagban erről a kérdésről áttekintést kapunk, így nagyon hálás lennék biztosunknak, ha némiképp megvilágítaná e folyamatban lévő ügyet.

  Bert Doorn (PPE-DE). − (NL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Frassoni asszony jelentéséhez. Eddig hallottunk már egy sor jelentést a végrehajtásról, melyekben tisztán kivehető a közös vezérfonal: ez pedig a végrehajtásnak szentelt nagyobb figyelem, az Európai Parlament részéről is. Most a végrehajtásról szóló jelentésekhez folyamodunk. Júliusban én magam is jelentést fogok benyújtani a könyvvizsgálók felügyeletéről szóló nyolcadik irányelv végrehajtásáról. Jó dolog, hogy a Parlament is komolyan figyel a jogszabályok tagállamokban történő átültetésére.

Ebben a vonatkozásban szeretnék a felügyeleti hatóságok témájára fókuszálni. Arról beszélünk, hogy a tagállami hatóságok átültetik a jogot, a bírák meg alkalmazzák azt. Sok tagállamban azonban független felügyeleti hatóságok is vannak, amelyek a jogszabályokat alkalmazzák és kidolgozzák. A gyakorlatban nagymérvű eltérések keletkeztek a különböző tagállamok és a különböző felügyeleti hatóságok között. A több tagállamban működő nemzetközi cégek egyre gyakrabban szembesülnek a különböző tagállamokból származó különböző felügyeleti hatóságok által támasztott eltérő követelményekkel. Ez rendkívül kellemetlen, és gátlólag hat a belső piac működésére.

Még egy kérdést szeretnék felvetni. Ráadásul nem kerülhetjük meg az Európában használt jogalkotási eszközök további vizsgálatát. Máig főként irányelvekkel dolgozunk, ahol harmonizációról van szó. Verheugen biztos egyes alkalmakkor már kijelentette, hogy a jövőben lehet, hogy érdemes lesz a rendeleti eszközöket jobban használni a belső piaci szabályozás esetében mindenféle olyan probléma elkerülése érdekében, mint például az irányelvek átültetése során a „kimazsolázás” és „gold-plating” (túlszabályozás). Tudom, hogy a nemzeti parlamentekben is, különösen a holland parlamentben a megvalósítás lassan, de biztosan olyan végrehajtásba süllyed, amely túlszabályozást és kimazsolázást is magában foglal, ami pedig a belső piac működésére és a hazai gazdaságra nézve is hátrányos lehet. Márpedig ha ez a helyzet, a minden lehetséges esetben a rendelet felé való elmozdulás már nem is annyira olyan csodálatos.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, jól tudjuk, milyen fontos feladata Önnek a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzése. Egy nemzetek felett intézmény és a nemzeti kormányok közötti kapcsolatokról beszélünk most. A nemzeti kormányok erős entitások, sokféle hatáskörrel rendelkező közhatalmi szervek, . Rendes esetben az uniós jog őre a Bizottság, és a polgárok számára ez az egyetlen biztosíték arra, hogy a jogot (mert a közösségi jog is jog) megfelelően alkalmazzák.

Frassoni asszony jelentésének célja annak erősítése, amit én a Bizottság gerincének neveznék, azért, hogy a Bizottság tudatában legyen e feladat fontosságának és azért, hogy még ha az esetlegesen felmerülő nehézségek esetén a kormányokkal előzetes tárgyalási szakaszt óhajtunk is, az igazság pillanatában a Bizottság a közösségi jog alkalmazásakor úgy lépjen fel, ahogy azt a polgárok tőle elvárják: erővel és erélyesen.

A bővítést követően felmerül az a probléma, hogy úgy érezhetjük, mintha a Bizottság az új tagállamokra kevésbé szigorú kritériumokat alkalmazna, mint a régiekre. Ennek negatív kihatása lenne az Európai Unió megszilárdítására, valamint az utóbbi tagállamokban magának az Európai Uniónak a hírnevére is. Miután a Bizottság számos jogsértési eljárását figyeltem meg, állíthatom, hogy amikor a Bizottság közbelép, a polgárok és még a hatóságok is a Bizottság e területen való fellépése folyományaképp megerősödve érzik magukat.

Más szóval úgy gondolom, hogy az Európai Parlament jelentése, a Frassoni asszony által előterjesztett javaslat, valamint Wallis asszony véleménye is a Bizottság megerősítésére irányul, azért, hogy a Bizottság ne érezze magát egyedül és védtelenül a kormányokkal szemben, hanem az Európai Parlament inkább erősítse a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásával összefüggő felügyeleti és ellenőrzési jogát.

  Margrete Auken (Verts/ALE). – (DA) Elnök úr, az európai polgárok döntő jelentőségűek az uniós jogalkotás számára. Nem pusztán csak a jogsértések áldozatai, mint például Nápolyban. Sok környezeti témában gyakran kulcsszerepet játszottak. Házőrző kutyaként figyelnek árgus szemekkel arra, hogy Európa minden zugában helyesen alkalmazzák a törvényeket, és sok esetben ők az egyetlenek, akik ezzel foglalkoznak. Emiatt az EU-nak azzal is támogatnia kellene a polgárokat, hogy erős helyzetbe hozza őket. Amikor a közösségi jog megsértésére hívják fel a figyelmet, panaszaikat komolyan és tiszteletteljesen kell kezelni. Őszintén remélem, hogy ez nem kísérlet a Bizottság részéről arra, hogy megálljt parancsoljon e panaszok közül soknak, mert ez rossz gyakorlat lenne. Ezért meg szeretném köszönni Frassoni asszonynak, hogy felhívta a figyelmet ezekre a veszélyekre. Az ő kitűnő jelentése a helyes irányban tett, fontos általános lépés lesz. Az EU polgárai a Lisszaboni Szerződésen keresztül erősebb pozícióra tesznek szert, de ha ez értelmetlen kitüntetésnél többre hivatott, akkor az EU-hoz való hozzájárulásukat komolyan kell venni.

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Frassoni asszonynak a kitűnően elkészített jelentéshez. Azt is el szeretném mondani, mennyire örülök, hogy az Európai Bizottság által ismertetett, az uniós jog megsértésével kapcsolatos eljárásokra vonatkozó statisztikák szerint a 10 új tagállam csatlakozásának nem volt kihatása a regisztrált jogsértések számára. A statisztika azonban nem minden. Az egyik legfontosabb mechanizmus, mely lehetővé teszi számunkra az uniós jogalkalmazás megfelelőségének ellenőrzését, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek rendszere, mely azt célozza, hogy a nemzeti bíróságokat azzal a képességgel ruházzuk fel, hogy minden tagállamban egyformán értelmezzék az uniós jog alkalmazását. Ezen eljárás alapvető problémája az idő, ameddig a Bíróság válaszára várni kell, amely pedig még mindig nagyon hosszú (mintegy 20 hónap). A fő ok – a fordításra szánt idő – körülbelül kilenc hónapot tesz ki. Aggodalomra ad okot, hogy számos nemzeti parlamentben főként az írásbeli fordítások költségvetésének befagyasztását követelő hangok hallatszanak.

A tagállamoknak és tagjelölt országoknak szóló európai bizottsági ajánlások azon a feltételezésen alapulnak, hogy az uniós jogot ténylegesen bevezetik, mihelyt megfelelően képzett szakemberek foglalkoztatására kerül sor, és megfelelő pénzeszközöket tesznek félre erre a célra. Nem teljesen osztom ezt a nézetet. A szakemberek száma és a rendelkezésre álló pénzösszeg nagysága nem a megfelelő mérce. Az európai jog bevezetéséhez határozottság és az ügy iránti elkötelezettség is szükségeltetik. A tagállamok és a tagjelölt országok előtt álló feladatok helyes megvalósítása három tényezőt igényel: tudást, cselekvőképességet és felkészültséget. A három tényező közül az első – azaz a tudás birtoklása – ma már nem probléma. A második tényező – a közösségi vívmányok bevezetésének képessége – a megfelelő pénzeszközök biztosításának és újabb alkalmazottak felvételének függvénye. A Bizottság jelenleg legjobban erre a konkrét vetületre helyezi a hangsúlyt. A leginkább alulbecsült tényező a harmadik – azoknak a felkészültsége, akiknek a feladata az uniós jog bevezetése és alkalmazása.

A közösségi jog gyakorlatban történő alkalmazására való felkészültség az intézményektől és az eljárásrendtől, az ösztönzőktől és a megszorításoktól függ. Az uniós jog bevezetésének sikere vagy kudarca végső soron az adott intézményi modell függvénye lesz. A tudás és a pénz még nem minden: a cselekvésre való jó szándékra is szükség van.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, alelnök úr, bevezetőjükben említették, hogy a Bizottság nem akar fejest ugrani, hanem a tagállamokkal való egyeztetések útján kipuhatolja, hogy van-e valami teendő. Márpedig magán a Bizottságon belül sincs mindig egyértelmű, egységes álláspont bizonyos témákban, pedig a Bizottság végtére is testületi intézmény.

A közlekedés terén van jelenleg egy téma, amely az elkövetkező években egyre több problémát fog számunkra felvetni – valószínűleg a Bizottságon belül is –, ez pedig az a fogalom, hogy a kevésbé környezetbarát területeken – autópályadíjak, parkolási díjak stb. – beszedett pénzt kereszttámogatások útján környezetbarátabb szállítási módokhoz kellene átirányítani. Azaz valójában szubvencióról van szó. Volt-e erről egyeztetés, és hogy néz ki a jelenlegi helyzet?

  Lévai Katalin (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogyan már többen említették előttem, a Szerződésekben és a jogi aktusokban meghatározott célkitűzések sikeres megvalósítása azon múlik, hogy a tagállamok mennyire hatékonyan alkalmazzák a közösségi jogot, hogyan ültetik azt át.

Amennyiben a jogszabályokat nem alkalmazzák vagy nem hajtják végre helyesen, és nem tudnak megfelelni teljes mértékben céljaiknak, akkor van gond. Habár az elmúlt években ez a tendencia a jogok betartása terén javulást mutat, és azt gondolom, hogy a tíz új tagállam jól teljesít, és remélem, hogy ez nemcsak azért van így, mert a Bizottság elnézőbb velünk szemben, az új tagállamokkal szemben, hanem azért, mert valóban igyekszünk megfelelni a kritériumoknak és az elvárásoknak.

Sajnos még ma sem könnyű eligazodni a bürokrácia dzsungelében, hiszen tudjuk, hogy a jogalkotási intézkedések száma milyen magas, és ezeknek a nemzeti és regionális jogba való átültetése nagyon gyakran nagyon sok időt igényel. Az lenne nagyon fontos, hogyha a bürokratikus nyelv egyszerűsítése és a hatásvizsgálatok kiterjesztése megtörténhetne, és minél kevesebb időt venne igénybe az egy panasz miatt elindított eljárás végrehajtása. Köszönöm.

  Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök úr, a közösségi jognak az egyes tagállamok általi végrehajtása az Európai Unió egyik alapelve. Az ellenőrzés, valamint az elhajlások megszüntetése ezért képezi számos fellépés célját. Az egyes tagállamok ellenőrzése és az ellenőrzések eredményeinek közzététele lehetővé tenné a polgárok számára, hogy részt vegyenek az uniós jogszabályok tagállami bevezetésében.

Eközben továbbra is az a helyzet, hogy Lengyelország például a hatodik irányelv és a bírósági döntések dacára a HÉA vonatkozásában még mindig a nemzeti adójogszabályokat alkalmazza. Ugyanez érvényes a megszerzett jövedelem kettős adóztatására is. Ismerünk eseteket, amikor lengyel állampolgárok által uniós országokban beszerzett gépjárművekre a Bíróság határozatai ellenére vámot vetnek ki, és arra is van példa, hogy már lerótt és rosszul kiszámított illetékeket késedelmesen fizetnek vissza.

Külön furcsaság az, hogy állampolgárainkat évekig folyamatosan tartják vizsgálati fogságban anélkül, hogy ügyükben ítélet születne. A lengyel polgárok türelmetlenül várják az Európai Bizottság reagálását az említett példákra, és a kormányunk által elkövetett jogellenes cselekmények jóvátételét is.

Végezetül szeretném kifejezni őszinte gratulációmat Frassoni asszonynak; csak az a kár, hogy a jelentés egy meglehetősen távoli időszakra vonatkozik – jobb lett volna, ha 2007-ről szólt volna.

  Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – (DA) Elnök úr, a komitológia annak a tudománya, hogy miként korlátozzuk a demokráciát anélkül, hogy ezt a választók észrevennék. Először is a hatalom a választókról és a nép által megválasztott képviselőkről átszáll a Brüsszelben zárt ajtók mögött működő kormánytisztviselőkre és lobbistákra. Aztán a szavazás olyan bonyolult szabályoknak van alávetve, melyeket senki sem tud észben tartani, melyekről nincs újságíró, aki írni tudna, és melyeket tankönyvszerző megmagyarázni képtelen. A lényeg az, hogy ne a választott Bizottság tagjai döntsenek, hacsak minősített többséget nem tudunk felállítani a Bizottság ellenében. A törvényhozó hatalom végrehajtó hatalomba vált át, az átlátható jogalkotás titkos dekrétumokká válik, a többségi demokrácia kisebbségi kormányzásba csap át. Még nem abszolút önkényuralom ez, de ebben az irányban halad, cseppnyi mussolinista cégen belüli összetartás-beütéssel.

Az új intézményközi megállapodással a Parlament újra napirendjére tűzhet egy ügyet, de csak akkor, ha a Ház jobboldali és baloldali szárnya megállapodik egymással, és az ügy érdekében a képviselők abszolút többségét az ügy mellé tudja állítani. Hajítsd ki az önkényuralmi zagyvalékot, és igazgass fortélyosan és cégszellemben! Minden jogalkotásba vezesd be a demokráciát! Alapvető elvként szögezzük le, hogy a nép által választott képviselők többsége ott áll minden törvény mögött, akár a nemzeti parlamentekben, akár itt, az Európai Parlamentben fogadják is el azt! A kormánytisztviselők és lobbisták általi jogalkotásnak már a múltba kellene vesznie, és mégis a Lisszaboni Szerződés által sajnos épp most cementeződik be. Ennélfogva ez egy másik ok arra, hogy a Szerződést népszavazásnak vessük alá.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Záró megjegyzéseimben az elnökség nevében szeretném hangsúlyozni: az elnökség tisztában van azzal, hogy a közösségi jog alkalmazásának hatékony ellenőrzése alapvetően fontos, ha azt akarjuk, hogy ezt a jogot mindenütt betartsák, és ha az általános jogelveket, amelyekre a Közösség működése épül, meg akarjuk őrizni.

Ugyanakkor az európai polgárok jogbiztonságának szavatolása elsőrendű feladat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nekik fontos szerep jut a közösségi jog végrehajtásában. Ezt a szerepet a közösségi jog megsértéséről szóló, polgáraink által benyújtott panaszok száma is tükrözi.

A vita során, melyet feszülten figyeltem, többen meglepődtek azon, hogy az Európai Unió bővítése óta nem nőtt a jogsértések, vagy legalábbis az észrevett jogsértések száma. Több felszólaló annak a gyanújának adott hangot, hogy a Bizottság az úgynevezett új tagállamokkal szemben nem annyira szigorú.

Nyomatékosan le kell szögeznem, hogy az elnökségnek semmi oka vagy bizonyítéka sincs e kételyek alátámasztására. Ámde van legalább egy lehetséges magyarázat, mellyel szolgálhatok. Amikor az úgynevezett új tagállamok kerülnek szóba, szem előtt kell tartani, hogy ők sok évvel azután lettek tagok, hogy a közösségi jogot intenzíven ültették át saját belső jogrendszerükbe, ettől aztán könnyebb volt számukra a folyamatot kisebb nagyságrendben tovább folytatni. Ez csak egy mellékes megjegyzés azzal a gyanúval kapcsolatban, hogy a Bizottság nem egyformán szigorú az összes tagállammal szemben, de úgy gondolom, helyénvaló lenne, ha a biztos reagálna erre.

Befejezésül szeretném aláhúzni, hogy az elnökség nagy jelentőséget tulajdonít a jobb szabályozásról szóló intézményközi megállapodásban meghatározott közös feladatoknak és céloknak. Végezetül pedig szeretném az összes intézményt és tagállamot ösztönözni a közösségi jog átültetésével és alkalmazásával összefüggő kötelezettségeik teljesítésére.

  Günter Verheugen, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, már elmondtam, hogy a mai vita nem maradhat következmények nélkül, és ezt újra nyomatékosan le kívánom szögezni. Jung urat tájékoztatni fogom a vita tartalmáról és a Parlament elé került anyagról, valamint javaslatokat is fogok tenni, mivel e vita során számos nagyon fontos javaslat hangzott el, melyeket a Bizottságnak komolyan kell vennie.

Engedjék meg, hogy egy újabb, jogfilozófiai indíttatású észrevételt tegyek: egy jogállamiság alapján működő nemzetközösség a bizalomra épül. Csak akkor működhet, ha az abban résztvevők bízhatnak egymásban. Egy alkotmányos államban a jogi eljárásoknak ezért kell nyilvánosan lefolytatódniuk, és ezért értek teljesen egyet a Wallis asszony által elmondottakkal. A tájékoztatás itt életbevágóan fontos, az átláthatóság pedig kötelező.

A jogalkalmazásban és –értelmezésben nincs helye titoktartási politikának. Mindennek nyíltan és nyilvánosan kell történnie. Mindenesetre ebből a vitából én ezt szűrtem le, és erről mindig is meg voltam győződve. Egyetértek azzal, amit Wallis asszony a Petíciós Bizottság szerepéről mondott. A Bizottság ügyfeleként, ha így fejezhetem ki magam, készséggel elismerem, hogy ez néha rengeteg munkát és erőfeszítést követel, de a polgároknak joguk van elvárni tőlünk, hogy megtegyük ezt az erőfeszítést. Ráadásul a hozzánk érkező petíciókból rengeteget tanulunk arról, hogy polgáraink milyennek tartják jogunkat és politikáinkat.

Frassoni asszony, Wallström biztos asszony már ígéretet tett arra, hogy a jövőben a polgároknak szánt összefoglalókat fogunk készíteni. Azóta a Bizottság hivatalos állásfoglalást is kiadott erről, tehát ez meg fog történni, és egészen biztos vagyok abban, hogy Önök meg fogják találni az útját s módját annak, hogy megbizonyosodjanak arról: meg is tesszük. Ha döntés született róla, akkor meg is fog valósulni.

Számos tagállam mérlegelte az új tagállamok kérdését és tette fel a kérdést: miként lehet az, hogy a tagok számának növekedése ellenére a Szerződések megsértése miatt indított peres ügyek száma nem emelkedett.

A Bizottságnak nagyon határozott véleménye erről a következő: először is ez két oknak tudható be – és most eléggé elfogódott vagyok, mert meg kell mondanom, hogy ez az előző bővítési biztos jó munkájának köszönhető –, és ez azzal van összefüggésben, hogy az új tagállamok olyan igényesen elkészültek az acquis-val, hogy a csatlakozásuk idején pontosabban megfeleltek a követelményeknek, mint a régi tagállamok. Ezt csak megerősíthetem. Ez a színtiszta igazság. Ha a közösségi vívmányoknak nem tettek volna eleget, soha nem tudtuk volna megkötni a csatlakozási szerződéseket.

A másik ok talán némiképp gyakorlatibb jellegű: az új tagállamok polgárainak fokozatosan meg kell tanulniuk, hogy panaszt tehetnek, és hogy ezt miként tegyék. Ezért felteszem, hogy a panaszok száma növekedni fog.

Smith úr említette, hogy a jognak egyenesnek és alkalmazhatónak is kell lennie, különösen, ami a környezeti jogszabályokat illeti. Ismeretes, hogy a Bizottság jelenleg azon dolgozik, hogy jövő év végére az egész közösségi jogot felülvizsgálja abból a célból, hogy az hol és miként egyszerűsíthető. Éppen néhány nappal ezelőtt e „jobb szabályozás” projektünk előrehaladásának ismertetése részeként tettünk ígéretet arra, hogy az egész folyamat jövő év végére valóban befejeződik.

Medina úr, nem kell aggódnia, hogy a Bizottság a szőnyeg alá söpör panaszokat. Több mint nyolc éve vagyok a Bizottság tagja, és az azóta szerzett tapasztalataim alapján biztosíthatom Önt, hogy sokkal többször kellett visszafognom túlbuzgó bizottsági osztályokat, mint ahányszor sürgetnem kellett őket, hogy izzítsák be a szerződési jogsértési eljárás nehéztüzérségét. Sokkal gyakrabban kell ezt mondanom nekik: „Várjatok, ne siessétek el, először beszéljétek meg velük az ügyet, és nézzétek meg, hogy meg lehet-e a dolgot békés úton oldani.” A veszély, hogy a bizottsági osztályok hajlamosak lennének bizonyos dolgokat a szőnyeg alá söpörni, gyakorlatilag nem létezik. Biztos vagyok abban, hogy ilyesmi nem történik meg.

Rack úr kérdésére reagálva: a Szerződés megsértéséről szóló döntésekhez, legyen szó előkészületről, befejezésről vagy bármely más lépésről e kettő között, a biztosok testületének hivatalos határozata szükséges. Ez így működik. Itt és most nem tudok válaszolni a kereszttámogatások egyedi problémájára, de gondoskodom róla, hogy még e hét vége előtt választ kapjon.

Kuc úrnak a tárgyalást megelőző, hosszú vizsgálati fogságról feltett megjegyzéseire reagálva elismerem, hogy ha ez netalán megtörténik, akkor ez felháborító, ámde ez az Európai Unió joghatóságán kívül esik. Az ilyen esetekben az Emberi Jogok Európai Bírósága az illetékes.

Hölgyeim és uraim, köszönöm az összes javaslatot és az építő szellemű vitát. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy amikor jövőre ugyanerről fogunk vitázni, addigra már előrébb haladtunk.

  Monica Frassoni, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak, a biztosnak és az elnökségnek a megbeszéléseken való részvételükért, amely – miként Verheugen biztos mondotta – itt nem ér véget.

Csak gyorsan néhány dolgot. Szeretnék reagálni a Verheugen biztos által említett prioritások meghatározásának témájára. Azt hiszem ugyanis, hogy ez kockázatos ténykedés lenne. De mindezidáig sosem foglalkoztunk vele igazán. Mindig is eléggé szkeptikus voltam a prioritások tényleges meghatározásának lehetőségét illetőleg. Különben is, ha valóban ezen az úton akarnak előremenni, vállalják az átláthatóság kockázatát, sőt akár a prioritásokról szóló vitát is. Máskülönben megfoganhatna a gyanú, hogy azért határozták meg a prioritásokat, mert meg akarnak szabadulni a kényelmetlen jogsértésektől. Nem hiszem, hogy ez jó dolog lenne.

A második megjegyzés: jóllehet a Bizottság tagadja, hogy a jogsértések intézéséhez több forrásra – különösen emberi erőforrásra – lenne szüksége, a valóság az, hogy szinte az összes, az Ön biztostársai részvételével lezajlott találkozón mindenkitől azt hallottam, hogy nincs elég erőforrásuk, nincs elég emberük, aki ezzel a témával foglalkozna.

A vitában felmerült az új tagállamokban elkövetett jogsértések száma, és amit a biztos és a soros elnök mondott, az valószínűleg úgy is van. Ámde azt is tudnunk kell, hogy például környezeti ügyekben csak kettő vagy talán három tisztviselő foglalkozik mind a tíz új tagállammal, így aztán nyilvánvalóan emberi erőforrás problémáról is szó van.

Végére maradt a Parlament szerepének a kérdése. Belső körökben azokról a különböző módokról vitázunk, hogy társjogalkotói szerepünket az általunk jóváhagyott irányelvek alkalmazásának lekövetésével miként tehetnénk hatékonyabbá. Úgy gondolom, két dolgot kell feltétlenül megtennünk. Az első határozottan az, hogy politikai határozattal meg kell erősíteni a Petíciós Bizottság szerepét, amely Wallis asszony szavaival ablakunk a világra; a második pedig az, hogy rendszeresen jogalkalmazási üléseket kellene rendeznünk, melyek azonban a Bizottság nyílt együttműködését igénylik. Mert ha üléseket szervezünk, ahol megtárgyaljuk az irányelvek alkalmazását, és a Bizottság jelenlévő tisztviselője nem szól hozzá, vagy érdektelen dolgokat mond – esetleg azért, mert nem mondhatja el azt, amit mi igazán tudni akarunk –, nos akkor az egész dolog értelmetlenné válik.

Mindenesetre köszönöm Önöknek, és erről bizonyosan fogunk még eszmét cserélni.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra holnap délben 12.00 órakor kerül sor.