Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 20., Szerda - Strasbourg

9. Koszovó (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont is természetesen rendkívül fontos és aktuális. Tárgya a Tanács és a Bizottság Koszovóról szóló nyilatkozatainak ismertetése.

  Dimitrij Rupel, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha belegondolok, és nem tekintek bizonyos részleteket, azt kell mondanom, hogy az én generációm és fiatalabb kollégáink meglehetősen szerencsések voltunk. Életünk nagyobb részét, talán a legjobb részét egy olyan időszakban éltük, amikor a lehetőség kapui és ablakai nyitva álltak. Ez az időszak 1975-ben kezdődött a Helsinki Záróokmánnyal, következményei pedig igen jelentős hatással voltak Kelet- és Közép-Európában, ahol 1989-ben összeomlott a berlini fal és a kommunista rendszer. Az összeomlott falon és az euro-atlanti közösség nyugati homlokzatának kitárt kapuin és ablakain keresztül új látvány tárult elénk. Egy egyesült és szabad Európa széles, napsütötte és dinamikus képét láttuk, amit nagyszerűen illusztrál az Európai Parlamentnek ez a hatalmas épülete. Fiatalkoromban sosem képzeltem, hogy egy napon itt fogok felszólalni.

Szlovéniában az 1980-as éveket és az 1990-es évek elejét szlovén tavasznak nevezzük. Sajnálatos módon rögtön a demokratikus ébredés kezdetén érintett bennünket a jugoszláv válság, amely megpróbálta megállítani a demokratikus fejlődést, és amelynek következtében a Nyugat-Balkán népei lépéshátrányba kerültek.

A nyugat-európai és a közép-európai országok többsége – és itt az Európai Unió tíz új tagállamára gondolok – vállalta a történelmi kihívást, azóta azonban megállt az idő a Balkánon. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának, amelynek én vagyok az elnöke, egyéb nehéz feladatok mellett az a feladata, hogy érvényt szerezzen a Nyugat-Balkán európai perspektíváinak. Ez például Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, Koszovó és Albánia felvételét jelenti az európai tagsági, tagjelöltségi és megállapodási rendszerekbe.

A jugoszláv válságnak véget kell érnie. A kapuk és az ablakok nyitva állnak. A fal már nem létezik. Az Európai Unió a thesszaloniki menetrendben bejelentette, hogy a Nyugat-Balkán országai előbb-utóbb az Európai Unió tagországaivá válnak. Itt az ideje, hogy emlékezzünk kötelezettségvállalásainkra. Törekednünk kell arra, hogy megkezdjük az európai uniós tagságra irányuló tárgyalásokat Macedóniával, azaz Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal. Szerbiának le kell tennie múltjának terheit, vagyis a Milošević-rendszer borzalmait és árnyait. A Nyugat-Balkánon kialakult megoldatlan helyzetért Milošević volt a felelős. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk Albániáról, Bosznia és Hercegovináról, Montenegróról és Koszovóról.

A március végén Szlovéniában tartandó EU–Nyugat-Balkán fórum ebben az összefüggésben rendkívül fontos lesz. A Bizottság a szlovén elnökséggel együttműködésben jelenleg a Nyugat-Balkánról szóló különleges közleményt készít. A fórum áttekinti majd a különböző területeken – úgy mint a közlekedés, a polgári védelem, a kutatás és fejlesztés stb. – folytatott regionális együttműködés megerősítését is.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának januári határozataival összhangban a Bizottság vízumliberalizációról tárgyal a térség országaival. Nem szabad alulbecsülnünk annak a kivételes jelentőségét, amit a vízumok fokozatos eltörlése jelentene e térség számára. Ugyanakkor, elnök úr, szeretnénk rámutatni egy sajátos paradoxonra. 1990 előtt a volt Jugoszlávia polgárai az európai országok többségébe vízum nélkül utaztak. Most azonban az ez után az – Európa számára fordulópontot jelentő – év után született teljes fiatal generációnak vízumra van szüksége az utazáshoz.

Hölgyeim és uraim, a Külügyminiszterek Tanácsának januári értekezletén egyhangúlag felkértük Szerbiát az európai uniós tagság felé tett új lépést jelentő politikai megállapodás aláírására. Miután az Európa-barát Tadić úr megnyerte a választásokat, azt reméltük, hogy hosszú évekig tartó lassú fejlődés és elszigeteltség után Szerbia a lehető legrövidebb időn belül csatlakozik hozzánk.

Az Európai Unió már küldött európai biztonsági és védelmi politikai missziót Koszovóba. A Koszovóval való kapcsolatkialakítás azonban minden tagállam belügye. Valószínűleg nem fogunk eltérni az Európai Tanács decemberi ülésén említett alapvető értékelésektől. A legfontosabb szempont az, hogy vegyük figyelembe Szerbiát, és tekintsünk arra tisztelettel. Az Európai Uniónak szüksége van Szerbiára, Szerbiának pedig az Európai Unióra. Véleményem szerint a kultúrák közötti párbeszéd nem üres frázis. A párbeszéd lehetőségei még a tárgyalások megakadása estén sem merülnek ki. Most van itt a koszovói szerbek és albánok, a Szerbia és Koszovó, valamint a Szerbia és az Európai Unió közötti gyakorlati párbeszédnek az ideje.

Koszovó sorsa hosszú évekig nehezedett ránk. A múltban Koszovó a jugoszláv szövetségi rendszer részét képezte, majd 1974-ben gyakorlatilag a jugoszláv köztársaságokéval megegyező státuszt kapott. Az 1980-as évek vége felé Slobodan Milošević megfosztotta Koszovót autonómiájától, 1999-ben pedig katonai erővel elfoglalta, amellyel globális léptékű tragédiát okozott.

Koszovó esete valóban egyedülálló, mert humanitárius okok miatt a nemzetközi közösségnek kellett védelmébe vennie, aztán pedig közel kilenc évig irányítania. Mindazonáltal az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa nem könnyen hozott határozatot. Prištinát a határozat és a függetlenségi nyilatkozat nem érte váratlanul. A következő tények vezettek bennünket a határozathoz: először is egyértelmű volt, hogy a korábbi helyzethez való visszatérés elfogadhatatlan, csakúgy, mint a jelenlegi „status quo”. Egyik fél sem talált új módot Koszovó státuszának rendezésére, és nyilvánvaló volt, hogy a további tárgyalások nem vezettek eredményre. 1999 óta Koszovót az Egyesült Nemzetek Szervezete irányítja, és azóta – az 1244. határozatnak megfelelően – Szerbia nem tudott tényleges hatalmat gyakorolni. 1999 előtt hosszú évekig Koszovó lakosságának többsége rendszeres elnyomásnak volt kitéve, beleértve az etnikai tisztogatást és a humanitárius katasztrófát is.

Hölgyeim és uraim, mindezek a tények, amelyeket a kapcsolattartó csoport valamennyi tagja – többek között az Orosz Föderáció is – elismert, arra az érvre szolgáltatnak bizonyítékot, hogy Koszovó igen különleges „sui generis” esetet jelent, ezért a szuverenitás és a területi integritás elvének érvényességét illetően nincs kétség.

A Tanácsnak egy ideje meggyőződése, hogy az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia Koszovóért. Ezt a meggyőződést az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa februári ülése az általunk már ismert határozatban megerősítette. Annak ellenére, hogy mindenki azt jósolta, miszerint nem jutunk egységes álláspontra, mégis elértük az egységességet. Hosszas tárgyalást és harmonizációs folyamatokat követően egyhangúlag hoztuk meg a határozatokat.

Az Európai Unió érdekes és egyedülálló közösség. Természetesen közös érdekek és közös értékek kötnek össze. Ezek között ott van a különbözőségek tisztelete és tolerálása. Azt mondhatnánk, hogy a különbözőségeink kapcsolnak össze. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa februári ülésének végén közös álláspontot fogadtunk el. Az ülés egyik fontos következtetése az volt, hogy Koszovó elismerése tekintetében minden tagállamtól azt vártuk, hogy saját gyakorlatának megfelelően jár el. Egyesek talán arra számítottak, hogy az Európai Unió egésze elismeri Koszovót, ami lehetetlenség, mivel az Európai Unió nem állam.

Az Európai Unió elfogadta a koszovói és a nyugat-balkáni eseményekről szóló közös álláspontot. Először is az Európai Unió megjegyezte, hogy Koszovó a függetlenségről szóló határozatot fogadott el. Másodszor, az Európai Unió tudomásul vette, hogy a határozat Koszovót demokratikus alapelvek iránt kötelezte el, beleértve a szerb kisebbség és a kulturális örökség védelmét. Harmadszor, az Unió megismételte az ottani nemzetközi misszió kiküldésével kapcsolatos kötelezettségvállalását, valamint azt, hogy készen áll arra, hogy vezető szerepet töltsön be a térségben. Negyedszer, az Európai Unió ismételten megerősítette a nyugat-balkáni országok európai perspektíváival kapcsolatos kötelezettségvállalását. Ötödször, az Európai Unió sajátos gazdasági intézkedéseket dolgozna ki a szélesebb értelemben vett térségre. Hatodszor pedig, az Európai Unió nagyon is tisztában van a nemzetközi közösség alapelveivel, de úgy tekinti, hogy sui generis jellegéből fakadóan Koszovó esete ezeket az alapelveket nem vonja kétségbe.

Koszovóban természetesen élnek szerbek, akiknek ott van az örökségük és a kultúrájuk, és szeretném hangsúlyozni, hogy ez az európai kultúra különösen értékes része.

Nagyon sok európai népnek – többek között az általam képviselt szlovénoknak is – vannak olyan fontos emlékművei, amelyek saját kultúrájuk és etnikai örökségük részét képezik, de a jelenlegi államhatárokon kívül találhatók. Ez a mai Európában nem állít akadályokat; épp ellenkezőleg, egyesít bennünket. Ugyanez vonatkozik a kisebbségben lévő etnikai csoportokra is.

Véleményünk szerint elengedhetetlen, hogy Szerbia – Koszovó függetlenségének kikiáltására és elismerésére adott reakciójával – ne zárja be a kaput az Európai Unió előtt. Megismétlem, hogy a koszovói kérdés Szerbia európai integrációjától különválasztott kérdés. Szerbia nem kapcsolhatja össze ezt a két kérdést. Ebben az értelemben úgy ítéljük meg, hogy különösen nehezen érthető Szerbia szembehelyezkedése az Európai Unióval, azaz a koszovói misszióval, mivel ez a misszió elsősorban a koszovói szerb lakosság érdekét szolgálná.

Zárásképpen hozzátenném, hogy az Európai Unió a világ egyik legsikeresebb béketeremtő szervezete. Európa népei és országai egyesültek, és a béke és a jobb élet érdekében szolidaritást gyakorolnak. Ez a hozzáállás toleranciát és nagylelkűséget is magában foglal, továbbá mások szerencsétlensége esetén mindenek előtt megértést és részvétet.

Hölgyeim és uraim, az általam említett határozattal az Európai Unió kitárta kapuit és ablakait nemcsak Szerbia, hanem Koszovó előtt is.

ELNÖKÖL: Mario MAURO
Alelnök

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, emlékeztetve kiemelkedő nyugat-balkáni együttműködésünkre, szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy tájékoztathatom a Parlamentet a Koszovó státuszát rendező folyamattal kapcsolatos bizottsági álláspontról.

A koszovói nemzetgyűlés múlt vasárnap méltóságteljes légkörben kiáltotta ki a függetlenséget. Nyilatkozatában Koszovó kötelezettséget vállalt a koszovói szerbeknek biztosított kiterjedt jogok tiszteletben tartására, különösen az oktatás, a kultúra és az egészségügy területén fennálló helyi autonómia vonatkozásában, az ENSZ különleges megbízottja, Martti Ahtisaari által előterjesztett átfogó javaslattal összhangban.

A koszovói ünneplések örömteliek, ugyankkor felelősségteljesek voltak. Történtek azonban erőszakos cselekmények Belgrádban és Koszovó északi részén. Elítéljük az erőszak alkalmazását, valamint felhívást intézünk a térség vezetőihez és népeihez, hogy őrizzék meg nyugalmukat, és tartsák fenn a békét és a stabilitást.

Amint azt Rupel külügyminiszter úr kifejtette, az EU külügyminiszterei egységes választ adtak a fejleményekre. Az európai egység valójában elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió sikeresen irányíthassa a Nyugat-Balkán stabilizációjátt, valamint ahhoz, hogy segítséget nyújthasson a Koszovó státuszát rendező folyamat sikeres lebonyolításához.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsán belül hosszúra nyúlt tárgyalások sikertelenségét követően az Európai Uniónak kellett a végső megoldás felé terelni a folyamatot. Az Unió már meghozta az EBVP jogállamisági misszió Koszovóba küldésével kapcsolatos alapvető határozatokat.

Hétfőn a Tanács is biztosított egy, az elismeréssel foglalkozó platformot. Az egyes tagállamoknak nemzeti eljárásaikkal összhangban külön-külön kell kapcsolatokat kialakítaniuk Koszovóval. Több tagállam már elismerte Koszovót. Számítok arra, hogy a fennmaradó tagállamok többsége a saját ütemében hasonlóképpen jár majd el.

A Tanács helyesen megismételte, hogy az EU csatlakozik az ENSZ Alapokmányának alapelveihez és az EBEÉ Helsinki Záróokmányához, továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának valamennyi határozatához. Hangsúlyozta, hogy „az 1990-es évek konfliktusára, valamint a nemzetközi irányítás meghosszabbított időszakára tekintettel, Koszovó sui generis esetet képez, amely ezeket az elveket nem kérdőjelezi meg”. A Bizottság teljes mértékben osztja a Tanács álláspontját.

A Tanács hétfői következtetéseivel összhangban a Bizottság készen áll arra, hogy teljes mértékben támogassa az EU koszovói erőfeszítéseit. Ennek az időszaknak az intézmények között is az európai egység idejének kell lennie.

A Bizottság közösségi jogi eszközök alkalmazásával fogja támogatni az intézményfejlesztést Koszovóban, továbbá elő fogja mozdítani politikai és gazdasági fejlődését. Március 5-én a tágabb értelemben vett térségre vonatkozóan konkrét intézkedésekre teszünk javaslatot a térség európai törekvéseinek előmozdítása érdekében.

Koszovóban sok területen van szükség fejlesztésre, nekünk pedig együtt kell törekednünk Koszovó megsegítésére, hogy az segíthessen önmagának abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül a saját lábára álljon. Ebben az összefüggésben a Bizottság adományozói konferencia szervezésén dolgozik, amelynek hozzá kellene járulnia a Koszovót érintő legsürgetőbb pénzügyi kihívások enyhítéséhez. Szeretném, ha a konferenciára még a nyár előtt sor kerülne.

Tudom, hogy Szerbia nehéz időszakot él át. Különösen tisztában vagyok azzal, hogy a szerb nép számára Koszovó történelmi jelentőséggel bír. Véleményem szerint azonban itt az idő, hogy lezárjuk a múlt fejezetét, és a jövőbe tekintsünk. Szerbia jövője pedig Európa. Szerbiának és az egész nyugat-balkáni térségnek európai perspektívái vannak, végső céljuk az uniós tagság. Ez az európai perspektíva olyan összetartó erőként működik, amely békés és reformer úton tartja a térség országait, ami rendkívüli jelentőséggel bír ezekben a nehéz időkben.

Végezetül megismételném, hogy nagyra becsülöm azt, hogy az Európai Parlament rendíthetetlenül támogatja a Nyugat-Balkán EU-perspektíváit. Számítunk az Önök folyamatos támogatására abban, hogy a térség polgárai megvalósíthassák arra irányuló törekvésüket, hogy egy napon az Európai Unió részévé váljanak.

(Taps)

  Doris Pack, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, Koszovó függetlenségét kikiáltották: Koszovó állam. Bárki, aki 1989 és 1999 között megélte a koszovói helyzetet, minden bizonnyal tudja, hogy ez a függetlenség elkerülhetetlen volt. A régóta pacifista és Szaharov-díjas elnök, a néhai Ibrahim Rugova örömmel hallaná. Sajnos nem lehetett tárgyalásos megoldást találni. Biztos vagyok abban, hogy mindegyikünk nagyon is szeretett volna részt venni ilyen tárgyalásos megoldásban. A jelenlegi megoldás Churchill aforizmájának módosított változatát juttatja az ember eszébe: ez a legrosszabb választási lehetőség, kivéve az összes többit.

Vasárnap egyrészt öröm, másrészt bánat járt át, miközben néztem a Prištinában kibontakozó eseményeket. Egyrészt öröm járt át, mert úgy hiszem, csak így volt kiút a patthelyzetből; másrészt bánat töltött el, mert biztos vagyok abban, hogy olyan problémákat teremtettünk magunknak, amelyeket nem lesz egyszerű megoldani.

Mindazonáltal az EU határozott volt, bár a sajtó gyakran felborult egység képét festette le. Az EULEX-missziót egyhangúlag indítottuk el. Ez nem Szerbia elleni támadást jelent; sőt, szükség van rá, beleértve a koszovói szerbeket is, mert a misszió szigorúan szemmel fogja tartani a Parlament által 2007 tavaszán kétharmados többséggel elfogadott Ahtisaari-terv végrehajtását. Ez a terv a szerbeknek rendkívül bőkezű kisebbségi jogokat garantál, biztosítja a határok és a jogállamiság tiszteletben tartását, és ezáltal a többi kisebbség védelmét is.

A koszovói politikusoknak most józan ítélőképességgel és határozott fellépéssel kell létrehozniuk államukat. A munkanélküliség elleni küzdelemben csak működő alkotmányos állammal lehet győzedelmeskedni. A bűnözés elleni radikális intézkedések ugyanúgy kiemelkedő prioritást jelentenek. Az EU missziója a lehetőségekhez mérten támogatást fog nekik nyújtani ebben. Koszovóban nagyon sok jól képzett fiatal él, akik örömmel segítenek az új állam létrehozásában.

Koszovó nem kísérleti eset. Egyedülálló eset. Állammá fejlődése Jugoszlávia összeomlásának végső állomása, amelyet 1989-ben Milošević indított el. Ezért sajnálom, hogy Milošević nem élhette ezt meg, de demokratikus utódai magukra vállalták ezt a súlyos örökséget. A szerb politikusoknak higgadtságot kívánunk, és reméljük, hogy most már minden energiájukat annak szentelik, hogy Szerbiát az uniós tagság felé vezető útra tereljék.

(Taps jobbról)

  Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, bizonyára értesült e Ház arról, hogy a mi képviselőcsoportunk is részletes vitát folyatott a Koszovóval kapcsolatban felmerült helyzetről. A legfontosabb következtetés tulajdonképpen az volt, hogy miközben el kell fogadnunk a valóságot, nincs ok ünneplésre, mivel jelenleg nagyon bonyolult helyzet előtt állunk, többek között Szerbia reakciói tekintetében is. A Milošević alatt történteket, valamint az évekig tartó, megoldásra törekvő tárgyalásokat követően azonban ez a mostani esemény elkerülhetetlen volt.

Különösen az Európai Unió szerepére szeretnénk összpontosítani. Koszovó elismerése a tagállamok belügye, ahogyan azt Rupel úr és Rehn biztos úr hangsúlyozta. Nekünk azonban cselekednünk kell. Egyetemleges felelősséggel tartozunk a térség és Koszovó stabilitásáért, és ezért képviselőcsoportunk politikai támogatását adja az Unió által most elindított EBVP-misszióhoz. Természetesen mindannyian megköveteljük a koszovói hatóságoktól, hogy hajtsák végre az Ahtisaari-javaslatokat, eszközöljenek valódi befektetéseket a soknemzetiségű államban, és vezessenek be kellő garanciákat a Koszovóban élő szerbek számára.

Végezetül ami maga Szerbia kérdését illeti, természetesen mindenki számára nagyon kellemetlen az ottani helyzet. Nemrég lehetőségünk volt arra, hogy meghallgassuk a szerb külügyminisztert a Külügyi Bizottságban. Könyörtelenül reagált az eseményekre, támadta Európát, különösen a Koszovót elismerő országokat. Felmerült egy újabb kérdésem: mit tehetünk az ellen, hogy Szerbiát más országok elszigeteljék, és saját magát is elszigetelje ebben a helyzetben? A külügyminiszter válasza elcsüggesztett, mivel mondanivalóját Koszovó kérdésére összpontosította. Úgy vélem azonban, hogy továbbra is aktív erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy Szerbiának – a népe érdekében is – európai perspektívát kínáljunk, kiegészítve azt például vízumkönnyítésre és további vízumliberalizációra vonatkozó külön ajánlattal. Különleges hangsúlyt kell fektetnünk a fiatalabb generációra, amely a közelmúltban az Európai Unió felé haladás, az európai jövő mellett demonstrált. Dicséretesnek tartom, hogy a szerb kormány ismételten kötelezettséget vállalt arra, hogy tartózkodik az erőszak alkalmazásától. Ugyancsak feltételezem, hogy tartózkodni fog attól is, hogy Koszovóban bármilyen gazdasági szankciót rendeljen el. Amit tehetünk, és ami az Európai Parlament feladata, az az, hogy továbbra is befektetünk az egész térség európai perspektíváiba, és ezt Szerbia esetében is alkalmazzuk.

  Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, minden olyan ország, amely úgy jön létre, hogy elszakad egy már létező országtól, sérti az eredeti ország területi integritását és egyoldalúan változtatja meg a nemzetközi jogrendet. Például az én országom is ilyen ország: 1830-ban jött létre, az 1815-ös bécsi kongresszus által létrehozott államból való kiválás útján. Belgium létezését hamarosan elismerte a londoni konferencia, amelyen részt vett az Egyesült Királyság, Poroszország, Oroszország, Ausztria és Franciaország, csak Németalföld nem, amelytől elszakadva kilenc évet vártunk, mielőtt megtörtént Belgium elismerése.

Ezt tulajdonképpen szerettem volna elmondani a szerb külügyminiszternek, ha akarta volna hallani. Ő azonban nem akarta, mivel a megcsömörlésig a jól ismert szerb álláspontot hajtogatta – anélkül, hogy akár a legcsekélyebb mértékben elismerte volna, hogy léteznek ellentétes nézetek is. Az egyetlen halovány fénysugarat a szerb külügyminiszternek az az egyértelmű nyilatkozata jelentette, hogy Szerbia semmilyen formájú erőszakot, zsarolást, illetve semmiféle megfélemlítést nem fog alkalmazni.

Most mindannyiunknak foglalkoznia kell a jövővel: Szerbia, Koszovó és az egész térség jövőjével. Az Európai Unió eddig már 3 milliárd eurót költött Koszovóra. Az elkövetkezendő 16 hónapban ehhez hozzá kell tenni további 200 millió eurót, ez azonban még nem lesz elég.

Ami Szerbiát és az összes többi nyugat-balkáni országot illeti, a vízumkönnyítéssel sürgősségi kérdésként kell foglalkoznunk annak érdekében, hogy a szóban forgó országok állampolgárai és a mi országaink állampolgárai közötti kapcsolatok rendeződhessenek.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Koszovó függetlenségének elismerésével hatalmas felelősséget vállaltunk magunkra: azt, hogy fenntartjuk a békét és tartós állami intézményeket építünk ki Koszovóban. Nincs olyan forgatókönyv, amely lehetővé tenné, hogy a nemzetközi erőket haladéktalanul visszavonjuk. Bármiféle megoldás – akár meghagyja Koszovót Szerbia részeként, akár azt mutatja, hogy támogatja annak függetlenségét – konfliktus és etnikai feszültségek kockázatát vonja maga után.

A szerbeknek azonban tudomásul kell venniük, hogy az 1999 előtti helyzethez nincs visszaút. A destabilizációs kísérletek pusztán csak veszteségeket okoznak számukra. Szerbia a kulturális és szociális jogokkal kapcsolatos követeléseihez csak egyféleképpen szerezhet támogatást: a térségben folytatott konstruktív együttműködés útján. A koszovói függetlenség bukása a Nagy-Albániára vonatkozó elképzeléshez való visszatérést, valamint elkerülhetetlen háborút jelentene. Egy ilyen háború olyan politikai veszteségekkel járna, amelyek elsősorban Szerbiára lennének hatással. Ez az állam ezért tartozik felelősséggel e forgatókönyv elkerüléséért, valamint a térség stabilizálásáért.

  Joost Lagendijk, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, örömömre szolgál, hogy múlt vasárnap ott lehettem Prištinában a függetlenség igazán méltóságteljes keretek közötti kikiáltásakor. Mindaz, ami ott múlt vasárnap történt, elkerülhetetlen következménye volt az 1998–99-es eseményeknek, amikor több mint 10 000 koszovóit öltek meg, és százezreket kényszerítettek menekülésre. Priština visszakerülhetett-e volna Belgrád irányítása alá? Nem. Az egyre inkább jogellenes és egyre kevésbé hatékony, kilenc évnyi ENSZ-irányítás utáni vergődés választási lehetőség volt? Nem. Jobb lett volna a Priština és Belgrád közötti tárgyalásos kompromisszum? Igen. Jobb lett volna a Biztonsági Tanács jóváhagyása? Igen. Történt erre kísérlet? Igen. Volt egyáltalán esély a sikerre? Nem, különösen az Oroszország támasztotta akadályok miatt nem.

Szívből remélem, hogy az elmúlt néhány nap eufóriáját követően a koszovóiak mielőbb felvállalják a felelősségüket, mivel a kezükben van az irányítás. Az ENSZ távozásakor és az EU-misszió megérkezésekor a koszovóiaknak be kell bizonyítaniuk azt, hogy a kisebbségekkel fenntartott jó kapcsolatok nem csak papíron léteznek, valamint azt, hogy meg tudják menteni a gazdaságot. Tény, hogy az EU jelenleg megosztott az elismerés kérdését illetően. Ez még néhány hónapig eltart, azután pedig vége lesz és elintéződik. Az EU tagállamai egyhangúlag egyetértenek abban, hogy Koszovó jövője az EU-ban rejlik. Az azonban, hogy Koszovó milyen ütemben halad az EU felé, Szerbia álláspontjától is függ majd.

A Külügyi Bizottságban nemrég tanúi lehettünk annak, hogy milyen dühös Szerbia, milyen dühös a külügyminiszter és milyen agresszíven viselkedik. Idő kérdése a változás. Őszintén szólva, ezt én értékelni tudom, feltéve, ha ez az ellenállás erőszakmentes marad. Szívből remélem, hogy a düh lecsillapodásával a józan ész diadalmaskodik. Koszovó elszakadása valójában elkerülhetetlen volt. Szerbia jövője valójában éppen ugyanannyira elkerülhetetlenül az Európai Unióban rejlik. Ennek eléréséhez időnként felül kell múlnia önmagát. A koszovóiaknak és a szerbeknek ehhez nagyon sok bátorságot kívánok.

  Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, nem könnyű kényelmetlen érzés nélkül viszonyulni az Európai Unió és tagállamai által Koszovó ügyében felvállalt felelősséghez.

Először is, az EU-nak elvileg az a célja, hogy hozzájáruljon a világ jobb irányításához. Sőt, az EU ösztönzésére több tagállam veszélyesen csökkentette vagy veszélyesen csökkenti a nemzetközi jog jövőbeli hitelét azzal, hogy támogatja az ENSZ-hez tartozó szuverén állam részét képező tartomány függetlenségének egyoldalú kikiáltását. Bármit is hangoztassunk a sui generis esetről – mivel az nincs rendeletbe foglalva – az EU főbb hatalmai így a hatalmi viszonyokat a jog fölé helyezik, és ezáltal kinyitják Pandora szelencéjét. Ez súlyos dolog.

Hozzáteszem, hogy ez az egyoldalú elismerés komolyan veszélyezteti az EU által a Balkán esetében kinyilatkoztatott célkitűzéseket. Inkább táplálni fogja a nacionalizmust, mint megszüntetni annak forrását. Ezenkívül az EU nemrég mélységesen elidegenítette a szerb népet, amely nélkül Európának azon a részén semmilyen regionális politika nem lehetséges. Ennek bekövetkezése esetén nem azokról beszélek, akik visszakívánják Milošević-et, hanem azokról, akik ellenszegültek neki, és immár többségben vannak. Ami magukat a koszovói albánokat illeti, az EU képes lesz-e arra, hogy miután feltüzelte várakozásaikat, kielégítse azokat? Ez felvetésre érdemes kérdés, ugyanis ez a harmadik ok a koszovói örömünnep napja utáni kényelmetlen érzésre.

Az új kihívás, amelyet az Európai Unió nemrég maga elé tűzött, igencsak lélegzetelállító. Itt vagyunk az élvonalban, egy újabb protektorátus felé haladunk, még akkor is, ha a korábbi protektorátus bukásának okairól nem készült kielégítő elemzés: Koszovó bruttó hazai terméke Ruandáéval egyenértékű, aktív népességének fele munkanélküli, több mint 200 000 a menekültek és a kitelepítettek száma, a 2 milliárd eurós nemzetközi segély és a 17 000-es létszámú NATO-csapat ellenére pedig egyre több a kisebbségek elleni erőszak. Mindezeket a problémákat nem az EULEX fogja megoldani.

Milyen átfogó és tartós perspektívát tud az Európai Unió kínálni a koszovóiaknak és a Balkán többi népének; egy olyan perspektívát, amely az ottani helyzetet stabilizálhatja anélkül, hogy másutt destabilizálással fenyegetne? Tagság? Milyen határidőn belül? Milyen feltételek mellett? Mekkora a valószínűsége annak, hogy biztosított lesz a 27 tagállam szükséges egyhangú megállapodása? Senki sem tudja.

Képviselőcsoportom természetesen nem tud azonosulni a főbb európai vezetők rövid távra szóló önelégültségével.

(Taps)

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, az EU koszovói különleges képviselője, valamint a leendő nemzetközi polgári képviselő – honfitársam, Pieter Feith – lelkesítő interjút adott a holland sajtóban a Rigómezőn rá váró nehéz feladatról.

Az interjú egyik szakasza azonban véleményem szerint nem volt egyértelmű. Arra a célirányos kérdésre, hogy Koszovóban melyik külső szereplő a felelős – Yves de Kermabon, volt francia ezredes, akinek a feleadata az európai jogállamiság-misszió vezetése Koszovóban, vagy ő maga – Feith úr úgy reagált, hogy „politikai kérdésekben a francia parancsnokot javaslom.” Mivel azonban Feith úr felettese a Tanács, az intézmény részéről Rupel urat kérdezném meg arról, hogy most pontosan milyen döntéshozatal folyik Koszovóban? Mi a helyzet a nemzetközi hatalmi viszonyokat illetően? A jövő szempontjából mindez nagy jelentőséggel bír.

Végezetül egy koszovói rendőrtiszttől származó nyugtalanító idézetre támaszkodnék: „a szerbeknek és az albánoknak bűnügyi szinten sikerült megegyezniük egymással. A szerb és az albán maffiaszervezetek kiemelkedő együttműködést folytatnak és folytattak évek óta.” Őszintén remélem, hogy Koszovóban az európai missziónak köszönhetően ennek az albán-szerb bűnügyi együttműködésnek át kell engednie a teret az etnikumok tisztességes egymás mellett élésének, mivel csakis ez nyitja meg azt az európai jövőt, amit szívből kívánunk Koszovónak.

  Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök úr, képviselőtársak, az Európai Parlamentbe az Ataka által delegált képviselők, Dimitar Sztojanov, Desziszlav Csukolov és jómagam kinyilvánítjuk, hogy határozottan nem értünk egyet Koszovó 2008. február 17-én bejelentett függetlenségével. Ez az egyoldalú szakadár cselekedet a nemzetközi kapcsolatokban megengedhetetlen precedens. Európai parlamenti képviselői minőségünkben úgy véljük, hogy a koszovói tartományi nemzetgyűlésnek nincs hatásköre függetlenségi aktus elfogadására, és ezért úgy tekintjük, hogy a bizonyítottan kábítószer-kereskedőkből és háborús bűnösökből álló szeparatista kormány jogellenes.

Ha az egyes tagállamok, illetve a teljes Európai Unió elismerné Koszovó függetlenségét, az egyenértékű lenne azzal, hogy az elmúlt néhány évben a térség nem albán közösségei ellen etnikai tisztogatást folytató albán terroristákat amnesztiában részesítjük. Módfeletti méltatlankodásunkat és felháborodásunkat fejezzük ki azt illetően, hogy a koszovói Metochiában az etnikai tisztogatás és a középkori ortodox templomok százainak lerombolása a NATO és az ENSZ nemzetközi biztonsági erőinek szeme láttára zajlott. Az elkövetett bűncselekményekre tekintettel határozottan megtagadjuk egy olyan új muszlim állam mesterséges létrehozását, amelynek egyetlen célja, hogy ugródeszkaként szolgáljon a Nyugat-Európába irányuló fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelemhez.

A bolgár nép EU-képviselőiként arra kérjük az uniós intézményeket, hogy tartózkodjanak Koszovó független államkénti elismerésétől, és inkább tartsák magukat az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataihoz. Emellett felkérjük a Biztonsági Tanácsot, hogy a Balkán-félsziget politikai stabilitása nevében tegyen döntő lépést a jelenlegi helyzet fenntartására, valamint a szeparatista tendenciák leküzdésére.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a Miniszterek Tanácsának február 18-i ülése nem fog különösen dicsőséges napként bevonulni az EU történelmébe. Ahelyett, hogy a huszonhetek közötti megoldásra törekedtünk volna, az elismerésre vonatkozó döntést a tagállamok hatáskörébe utaltuk.

Mindig frusztráló, hogy amikor kontinensünk szívében – például a határok sérthetetlenségét érintő – érzékeny kérdésben kell döntenünk, képtelenek vagyunk egységes véleményt kifejezésre juttatni. A kérdések bonyolítása végett a Tanács következtetései a nemzetközi jogszerűségre vonatkoznak.

Tény, hogy a Parlament – a többi EU-szervhez hasonlóan – elfogadta az Ahtisaari-tervet, de nem teljes felhatalmazással, hanem inkább azzal a feltétellel, hogy a tervet az ENSZ Biztonsági Tanácsa hagyja jóvá. Erre nyilvánvalóan nem került sor, ebből pedig további következtetéseket kell levonni. Az első az, hogy elhangzott: ez az eset nem teremt precedenst, sui generis esetről van szó, ahogyan arra Wurtz úr a felszólalásában rámutatott.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy jogközösség vagyunk-e vagy sem. À la carte alapon nem lehetünk azok. Nyilvánvaló, hogy ez az eset precedenst fog teremteni, a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyásakor pedig árat fizetünk érte, és sajnos következményei lesznek.

Másodszor, elnök úr, meddig élünk együtt egy olyan ENSZ Biztonsági Tanáccsal, amelyben a második világháború győztesei az 1945. évi San Franciscó-i Chartában ereklyeként őrzött anakronisztikus vétójoggal rendelkeznek? Így nemzetközi rend semmiképp sem építhető ki, illetve tisztességes és hatékony multilateralizmus sem valósítható meg.

Harmadszor, elnök úr, az Európai Unió vagy megtanulja egyszer s mindenkorra, hogy az egység az erősségünk, a széttöredezettség pedig a gyengeségünk, vagy pedig le kell mondanunk a globalizálódó világban a nemzetközi vezető szerep iránti elhivatottságunkról, és arra kell korlátoznunk magunkat, amit a The Economist közölt rólunk: a 21. század legnagyobb jólétnek örvendő harmadik világbeli régiója vagyunk.

  Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, megértem a koszovói albánok most megszerzett szabadsága és függetlensége feletti örömmámorát és boldogságát. Ugyanakkor azonban megértem sok koszovói, és természetesen szerbiai szerb döbbenetét és fájdalmát is. Sajnálatos módon más, kölcsönösen elfogadott megoldást nem találtunk. A Milošević-rendszer kizárólag a lakosság integrációját és a koszovói albánok iránti tisztelet előmozdítását érte el.

Ezért üdvözlöm az Európai Uniónak az EULEX létrehozására irányuló határozatát. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy Rupel külügyminiszter úrnak is kifejezzem szívből jövő köszönetemet azt illetően, ahogyan ebben a nehéz kérdésben megpróbált a Tanácson belül megállapodást elérni. Ez különösen pozitív, és egyértelműen ki kell emelni. Még Európa jelenlegi segítségnyújtása is haszontalan azonban, ha maga Koszovó nem szerzi meg az európai értelemben vett soknemzetiségű társadalom létrehozására vonatkozó, többségi kötelezettségvállalást.

Többnyire mindaz, amit az elmúlt napokban láttam, beleértve Hashim Thaçi miniszterelnök viselkedését is, rám ösztönzőleg hat, és arra sarkall, hogy azt reméljem, hogy ez a soknemzetiségű társadalom határozottan benne él az országért felelős személyek elképzeléseiben.

Az elkövetkezendő napokban különösen Szerbiában látunk majd demonstrációkat. Türelmesnek kell lennünk. Ki kell nyújtanunk kezünket Szerbiának. Meg kellene értenünk, hogy egyfajta kollektív veszteségérzet jelentkezik, és legfőképpen azt kell hangsúlyoznunk, amit Jeremić úr mondott ma a parlamenti bizottságban az erőszakról és a bojkottról való lemondással kapcsolatban. Ez alapvető elem, valamint a Szerbiával folyatott további megbeszélések alapja is. Szerbia kísérői szeretnénk lenni az Európai Unió felé vezető úton. Ezt a döntést azonban Belgrádban kell meghozni. Nem a mi feladatunk, hogy Szerbia helyett meghozzuk ezt a döntést.

Nagyon jól tudom, hogy mi a helyzet Koszovóban. Sok nép él ott együtt. Talán ebben a pillanatban egymás ellen vannak hangolva, de úgy vélem, hogy lehetséges számukra az összetartás és az együttműködés. Politikáink céljának e kölcsönösségnek kell lennie, itt az Európai Unión és az Európai Parlamenten belül is.

(Taps)

  Jelko Kacin (ALDE). – (SL) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr, a koszovói helyzet meglehetősen békés, akár példásnak és ígéretesnek is mondható, a szerbek lakta északi területeket kivéve. A szerbek gyújtogatnak, és ez nem helyénvaló. A koszovói nemzetgyűlés függetlenségi nyilatkozata méltóságteljes volt, tiszteletben tartotta a térségben élő valamennyi népet, és olyan szellemiségben került rá sor, amelynek a jövőt kellene irányítania. Koszovó polgárai megérdemelték bizalmunkat; bíznunk kell bennük, mert a jövőjükről döntenek. Őszinte kívánságuk, hogy jövőjük hamarosan európai jövőt jelentsen.

A Szerbiáért felelős előadóként üdvözlöm Szerbia megfontolt magatartását, amely nem vezetett be gazdasági szankciókat Koszovó ellen. Ezekben a Szerbiát mélyen érintő időkben valamennyire megértem bizonyos politikusok kíméletlen és fenyegető retorikáját. Fellépésüknek azonban ésszerűnek kellene lennie és az európai értékeket kellene tükröznie. A független státusznak lehetővé kellene tennie Koszovó számára, hogy a további fejlődés érdekében hozzáférhessen a Nemzetközi Valutaalap forrásaihoz és a külföldi befektetésekhez.

A gazdasági növekedés ösztönzése és az európai integrációhoz való hozzájárulás érdekében fontos megerősíteni a Koszovó és Szerbia közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Az Európai Uniónak csak államok lehetnek a tagjai, és Koszovó immár állam.

Már a koszovói szerbek előtt is van európai perspektíva. Szerbiának is a lehető legrövidebb időn belül előre kell lépnie, európai perspektívájával kapcsolatban pedig megújult és intenzívebb erőfeszítéseket kell tennie. A kormányzati munkacsoportoknak még keményebben kell dolgozniuk. Szerbia, az ország gazdasága és állampolgárai számára elő kell készíteniük a következő lépéseket az Európai Unió felé közelítésre, amit az állampolgárok olyannyira szeretnének. Az Európai Unió tagállamainak belgrádi nagykövetségei elleni támadás nem jelenthet az Európai Unió felé vezető utat, a szerbek többsége nem ezt akarta.

Most, hogy a Koszovót elismerő országok nagykövetei ideiglenesen hazatértek, a képviselőiknek kell aktívabban törekedniük arra, hogy elmagyarázzák, Szerbia milyen lépéseket tesz az Európai Unió felé vezető úton. Nincs visszaút: csak az Európai Unió felé vezető út visz a jövőbe.

Záró szavaimat Samardžić miniszter úrhoz intézem. A gyújtogatás mindenütt jogellenes. Az elmúlt évtizedben túl sok falu égett le a Balkánon. A koszovói szerbek számára lehetővé kell tenni, hogy közreműködhessenek és részt vehessenek az új, független országon belüli döntéshozatalban. Remélem, hogy Belgrád nyílt részvételi felhívást tesz majd. Ez az, amit a szerbek és az albánok kiérdemeltek. Ez az, amire a Nyugat-Balkán egészének és az Európai Uniónak szüksége van, és ez az, amit kiérdemeltek.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr, Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása a nemzetközi közösséget, és különösen az Európai Uniót nehéz és felelősségteljes feladat elé állította. Ez az esemény a tagállamokban és azokban az országokban is megbonyolította a helyzetet, amelyekkel az Unió együttműködik és erősíti a kapcsolatokat, mint például Ukrajnával vagy Grúziával. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, valamint – a Grúzia területén lévő két lázadó köztársaság – Abházia és Dél-Oszétia vezetőinek közelmúltbeli hivalkodó értekezlete az orosz kormány lehetséges magatartását vetíti előre. A Kreml még Koszovó függetlenségének kikiáltása előtt is figyelmeztetett arra, hogy Koszovó elismerését precedensként kezeli, amelyet később az Oroszországhoz lojális szeparatista rendszerek tekintetében alkalmaz. Nyomós oka van annak, hogy a Balkánt a Föld legrobbanékonyabb pontjának tartják.

A függetlenség kikiáltása ezért destabilizációot okozhat például Bosznia és Hercegovinában, ahonnan a szerbek lakta tartományok szeretnének esetlegesen elszakadni. Az előállt helyzet következésképp azt követeli a nemzetközi közösségtől, hogy néhány különösen jól átgondolt és felelősségteljes döntést hozzon, melyeknek eredménye azonban szabadság és béke lesz.

  Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, Koszovó függetlenségének a koszovói parlament általi múlt vasárnapi kikiáltása elkerülhetetlen volt, és a volt Jugoszlávia szétesésének egyik utolsó állomását jelentette. Bárki, aki ismeri a térség helyzetét, tudja, hogy kilenc év ENSZ-felügyelet és azt megelőzően 20 év diszkriminációt követően Koszovó egyszerűen nem tudott újra Szerbia részévé válni. Ebben a vonatkozásban a függetlenség kikiáltása meglehetősen normális eljárás. Ezenkívül az ország parlamentjében került rá sor nyugodtan, higgadtan, érzelemmentesen és az Ahtisaari-terv maradéktalan tiszteletben tartása mellett. A koszovói miniszterelnök kifejezetten biztosította a nemzetközi közösséget arról, hogy teljes mértékben védelmezi és tiszteletben tartja a kisebbségi népcsoportokat. Mellesleg hadd emlékeztessem a képviselőtársakat arra, hogy Koszovó valamennyi kisebbségi népcsoportja aktívan támogatja a függetlenséget. Csak a megalkuvásra képtelen és sértett büszkeségű szerbek maradnak ki ebből. Ebben az értelemben a szerb külügyminiszter felszólalása meglehetősen kedvezőtlen volt.

Mindez azonban nem befolyásolja negatív irányban azt, hogy Szerbia és Koszovó jövője is még mindig az Európai Unióban rejlik. Fokozott izgalommal várok erre.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, igazán ironikus és provokatív, hogy a Tanács és a Bizottság a nemzetközi joghoz, az ENSZ alapelveihez és a Helsinki Záróokmányhoz fordul. Azzal, hogy ma a Tanács és a Bizottság elismeri Koszovót, megsérti mindezeket, és megsérti az ENSZ Biztonsági Tanács1999. évi 1244. sz. határozatát is, amely szerint Koszovó Szerbia területének részét képezi.

Ez a határok vérlázító átrajzolását jelenti, amit az Egyesült Államok kényszerített ki és irányít a háttérből, magának az EU-nak az együttműködésével. Vessenek véget ennek a képmutatásnak! Immár két éve vitáznak arról, hogy Koszovó hogyan válik függetlenné, és arról, hogy az EU hogyan fog csapatokat küldeni azért, hogy a térségben a saját érdekeit védelmezze.

Megítélésünk szerint a helyzet rendkívül súlyos. Újabb feszültséggócokat és destabilizációs tényezőket gerjeszt a Balkánon rövid távon, világszerte pedig hosszú távon, mert újabb precedenst fog teremteni. Az Önök „oszd meg és uralkodj” imperialista dogmája közismert. A világ számos országának feldarabolására vannak tervek annak érdekében, hogy Önök az irányításuk alá vehessék azokat.

Véleményünk szerint a Balkán népei és az albán származású koszovói lakosok az Egyesült Államok, az EU és Oroszország összeütközései miatt újabb viharba keverednek.

Ezért tiltakozunk. Véleményünk szerint a kormányoknak nem kellene elismerniük ezt a jövőben protektorátussá váló „államot”, és úgy gondoljuk, hogy a Balkán és Európa népeinek nem kellene ezt lehetővé tenniük.

  Georgios Georgiou (IND/DEM). – (EL) Elnök úr, ha a jog ereje enged az erősebb törvényének, az szenvedést eredményez.

Csak Koszovóban láttunk villámgyors történéseket. 40 év diplomáciai múltamban soha nem láttam ekkora sietséget, nem csak a függetlenség kikiáltásának folymatát, de bizonyos európai államok elismerési folyamatát illetően sem.

Amit elismertek, az nem Koszovó, hanem Pandora szelencéje. Ami engem illet, még sosem találkoztam ilyen sajátos helyzettel. Koszovó önmagában nem sui generis eset, de a katonai bázis létrehozása Koszovóban az.

Mindenesetre úgy vélem, hogy tévútra kerültünk. E Képviselőházban, azok előtt az európai parlamenti képviselők előtt, akik ma Európa demokratikus kormányait, demokrata pártjait és demokratikus érzelmeit képviselik, hallottam, hogy egyesek ezt mondták: „Tudod, beavatkoztunk, hogy megoldjuk azt a problémát, ami Ahtisaarinak nem sikerült.” Mik vagyunk? Fellebbviteli szerv vagyunk? Ez a parlament fellebbviteli bíróság?

Ahelyett, hogy amiatt aggódnánk, hogy mi történik holnap Koszovóban, jobban tennénk, elnök úr, ha azzal törődnénk, hogy mi történik, ha az ENSZ jogállása ilyen sértő, lenéző módon sérül.

  Jana Bobošíková (NI). – (CS) Meggyőződésem, hogy a ma felvetendő kérdés nem az, hogy elismerjük-e Koszovót vagy sem, hanem az hogy, hogyan tartható fenn a politikai stabilitás és a biztonság egy olyan térségben, ahol etnikai gyűlölet és félelem uralkodik, és 40%-os a munkanélküliség.

Koszovó paradox módon egy olyan időpontban vált függetlenné, amikor Európa országai politikai szövetség felé tartanak. A balkáni helyzet azonban egyértelműen bizonyítja, hogy az EU politikája nem kínál olyan megoldást, amely megakadályozná az állam felosztását, miközben biztosítaná az ott élő valamennyi etnikai és vallási csoport békés egymás mellett élését.

Ebből a szempontból a gúnyolódásnak hangzik, hogy ezt az évet a kultúrák közötti párbeszéd évének tituláljuk.

Hölgyeim és uraim, néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió is kinyilatkoztatta, hogy nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét. Most nemcsak az Egyesült Államok, hanem az EU több tagállama is elismerte. Következésképp meglehetősen egyértelmű, hogy létezik a nemzeti entitások újradefiniálásának folyamata, és továbbra is létezni fog, hogy arra globális megoldás nem létezik, és hogy károsítja és tönkreteszi az eredeti országgal fennálló kapcsolatokat. Egy ilyen helyzetben egyetlen célunk lehet csak: ez pedig a vérontás megakadályozása.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, soros elnök úr, nem tudom megállni, hogy ne gondoljak vissza 17 évvel ezelőttre, Szlovénia függetlenségének kikiáltására; az akkori külügyminiszter Dimitrij Rupel volt. Az ENSZ és az EU jelentősebb országainak többsége, valamint az EU-tagállamok többsége akkor megtagadta Szlovénia elismerését. Az egyik nagy EU-tagállam külügyminisztere azt állította, hogy amennyiben Szlovénia függetlenné válik, a többi ország 50 évre elszigeteli azt. Szlovénia ma elismert, tiszteletnek örvendő, sikeres ország, és az Európai Unió Tanácsának jó elnöke. A tisztelt Házban ma elhangzottak egy részét a történelemre figyelemmel kell kilátásba helyezni.

Örülök Koszovó függetlenné válásának, mivel – évtizedekig tartó elnyomás után a koszovóiaknak végre megvan a saját szabad, demokratikus államuk – évtizedekig tartó elnyomásban éltek, a közelmúltban pedig népirtás áldozatai lettek, amelynek csak nemzetközi segítséggel vetettek véget. Arra szólítanám fel Szerbiát, hogy vegye észre, ez a szerb nép számára is lehetőséget teremt arra, hogy a múlt terheit letéve előbbre lépjen európai jövője felé. Le kell azonban mondania az erőszakról! A Koszovóért felelős szerb miniszter akkor már nem fogadhatja örömmel a koszovói határon lévő ENSZ-támaszpontok elleni támadásokat. Akkor már nem helyénvaló hazaárulással vádolni Koszovó demokratikus úton megválasztott vezetőit, a népirtás áldozataival folytatandó jószomszédi párbeszéd felvétele helyett.

Nem fogalmazhatnám meg világosabban: elfogadhatatlan, hogy a szerb ortodox egyház részéről Artemije püspök úr háborúra szólít fel. Ez elfogadhatatlan! Ennek különösen egyértelműnek kell lennie: nekünk, az Európai Uniónak segítenünk kell Szerbiát az Európa felé vezető úton, de békés, kedvező és jószomszédi légkör megteremtésével Szerbiának is részt kell vállalnia ebben. E Parlament képviselőinek háromnegyede támogatta és támogatja Koszovó szuverenitását, tehát nem mondhatjuk, hogy az Európai Unió megosztott, és örülök annak, hogy most az egész térség szempontjából kedvező európai jövőbe lépünk.

(Taps)

  Tabajdi Csaba Sándor (PSE). – (HU) Elnök úr, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a koszovói ellenőrzött függetlenség kikiáltása elkerülhetetlenné vált. Legfőbb feladatunk most a koszovói rendezés sikeres végrehajtása, a térség stabilitásának biztosítása, az EU megfelelő szerepvállalása, az EU-protektorátus létrehozása, de nem helytartói szerepben.

Egyik oldalról megértem a szerbek fájdalmát: az én országom területének 60%-át vesztette el az I. világháború után. Szerbia közel 1/5-ének, történelmi, állami, egyházi bölcsőjének elvesztése egy nemzet számára nagy tragédia. Másik oldalról tény, hogy Szerbia jóval korábban elvesztette morális jogát Koszovó felett, mert a Szerb Állam nem biztosított az ott élő albán közösségnek megfelelő hazát.

Bízunk abban, hogy a szerb diplomácia reakciói nem veszélyeztetik az ország uniós integrációját. Segítenünk kell Szerbiát a veszteség feldolgozásában az Európai Unióhoz való közeledés felgyorsítása révén. Fontosak a gesztusok, a pozitív üzenetek, így létfontosságú, hogy az EU fogadjon el pontos menetrendet a vízummentesség megszerzésére Szerbia és Nyugat-Balkán többi országa számára. Gyorsítsuk meg Szerbia integrációját anélkül, hogy a követelményekben bármilyen engedményt tennénk.

Érthető, hogy bizonyos EU-tagállamoknak fenntartásaik vannak. Legitimnek tartom Ciprus és Spanyolország aggályait, ugyanakkor értetlenül állok a romániai és szlovákiai politikai elit által gerjesztett aggodalmak előtt. Ezen országok integritását senki nem veszélyezteti. Az elszakadás, az egyoldalú függetlenség kikiáltása az EU számára nem jelenthet a jövőben semmiképpen precedenst, az Ahtisaari-terv által biztosított kisebbségi rendszer megvalósulása viszont követendő, pozitív precedens lehet az európai kisebbségvédelem számára. Köszönöm a figyelmet.

  Szent-Iványi István (ALDE). – (HU) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr! Koszovó függetlenségének kikiáltása és annak elismerése nem a kisebbik rossz, amit választhatunk, hanem az egyedüli helyes lépés, amit a jelen helyzetben tehetünk.

A tárgyalások sajnos nem vezettek eredményre, a státusz tartós rendezetlensége folyamatosan destabilizálta a térséget. Nem maradt más megoldás hátra, mint az, ami az elmúlt héten történt, a státusz végleges rendezése, Koszovó függetlenségének elfogadása.

Üdvözöljük, hogy a koszovói parlament nagy többséggel elkötelezte magát az Ahtisaari-terv mellett. Elvárjuk Koszovótól, hogy az Ahtisaari-terv rendelkezéseit a gyakorlatba is átültesse, különös tekintettel annak kisebbségvédelmi pontjaira. Az Ahtisaari-terv Európa legnagyvonalúbb kisebbségvédelmi rendszerét jelenti, amely a térség egésze számára modellként szolgálhat és példaértékű lehet, ezért nagyon fontos, hogy ezt számon kérjük Koszovón.

Koszovó és Szerbia jövője az európai integrációban rejlik. Ez most mindkét ország számára könnyebbé vált. Megszabadultak egy súlyos, bénító problémától, ami lekötötte eddig mindkét ország belső alkotó energiáit. Rajtuk múlik, hogy tudnak-e élni ezzel az eséllyel. Ha ezt teszik, Koszovó is és Szerbia is, akkor az Európai Uniótól minden támogatást meg kell kapniuk, különös tekintettel a vízummentesség mielőbbi megadására és a pénzügyi támogatások folyósítására.

Örömteli, hogy az Európai Unió egységesen jóváhagyta a polgári misszió mandátumát Koszovóban. Az azonban már annál nyugtalanítóbb, hogy az elismerés tekintetében nem alakult ki egységes álláspont az Európai Unió tagállamai között. Ha az Európai Unió igényt tart arra, hogy komolyan vegyék a világpolitika színpadán, akkor nem engedheti meg magának, hogy a közvetlen szomszédságában zajló fontos esemény ügyében ne tudjon közös álláspontra jutni. Ezért nagyon fontos, hogy az Európai Unió egységesen szólaljon meg, egységesen lépjen fel.

Végül pedig sok sikert és szép jövőt kívánok Koszovó népének és minden állampolgárának!

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Pöttering elnök úr, történelmi jelentőségű az az állítás, miszerint a függetlenség kikiáltása Koszovó állampolgárainak azt a szándékát fejezi ki, hogy kezükbe kívánják venni saját sorsukat.

Koszovó függetlensége az önrendelkezés elvének konkrét alkalmazása Európában az ENSZ Alapokmánya által szankcionált nép számára. Természetesen sokan komolyan aggódunk a dzsihádista média egésze, például az Al-Arabiya műholdas iszlám TV-csatorna lelkes vezetője által üdvözölt, első Európán belüli iszlám állam létrehozása miatt, valamint a szerb ortodox keresztény kisebbség sorsa miatt, akikre a Vatikán bölcs szavai figyelmeztetnek bennünket.

Ez azonban – nyomatékosan kiemelem – még kétségkívül fontos jogi és politikai precedenst jelent. Nem érdemes tagadni, hogy Európa népei számára fontos: Korzikától Flandriáig, Szardíniától Baszkföldig, Bretagne-tól Okszitániáig, és nálunk Padania területén, jelenleg sajnos állammal nem rendelkező népek számára, akik önrendelkezésről és szabadságról álmodnak. Éljen a népek Európája! Éljen a szabad Padania!

  Roberto Musacchio (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mint mindig, amikor valaki a nemzetközi jogot figyelmen kívül hagyva jár el, Európa megosztott és erkölcsileg elveszett.

Az egyoldalú cselekedetek nagyon komoly precedenseket teremtenek, és hallottuk az imént Borghezio úr mondanivalóját. A feszültség tetőfokára hág egy olyan légkörben, amelyre a nyugalmon kívül minden jellemző, és tele van geopolitikai hasonlítgatásokkal. Európából hiányzik az egység, a tekintély és az átláthatóság. Olvastunk arról, hogy az Európai Unió elnökségét jelenleg betöltő kormány és az Egyesült Államok vezetése között sor került olyan értekezletre, amely a könnyebb megoldás választását sugallta. Nem véletlen, hogy a Parlament az új Szerződés dicsőítése ellenére ma politikailag tehetetlen. Csak a nemzetközi joghoz való visszatéréssel és egy olyan független látásmóddal nyithatunk új fejezetet, amely a Balkánt Európában képzeli el, és az egész térség jogát elismeri. Remélhetőleg még nem késő.

  Vladimír Železný (IND/DEM). – (CS) Az Európai Unió arra irányuló kísérlete, hogy Koszovót egyedi esetként tüntesse fel, pusztán egy vágyálom zavarba ejtő példája. Koszovó nem csak veszélyes precedenst teremt, történelmi előfutára is van. Ez a helyzet az 1930-as évek csehszlovákiai helyzetének és az ottani német kisebbség helyzetének tükörképe.

Milyen ironikus, hogy a történelem ismétli önmagát! Az első négy uniós ország, amely egyhangúlag kinyilatkoztatta, hogy elismer egy szeparatista köztársaságot, a Müncheni Egyezményt is aláíró négy fél volt. Akkor, 80 évvel ezelőtt Chamberlain, Daladier, Mussolini és Hitler darabolta fel Csehszlovákiát, ma megint Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország ismeri el Szerbia feldarabolását. Elszakítják Szerbiától Rigómező történelmi területét, ahol a szerb nemesség 1389-ben hősies csatát vívott azért, hogy megállítsa az oszmán törökök előrenyomulását Európa felé. A szerb identitás ott született meg. Ma, mi – az Európai Unió – átültetjük Szerbia történelmi szívét. Szégyelljük magunkat, münchenisták!

  Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök úr, a szerb tartományról, Koszovóról szóló mai vitában először is tiltakozni szeretnék az albán hatóságok jogellenes fellépése ellen, amelyet az Egyesült Államok ösztönzött. Az Európai Unió és bizonyos tagállamok által a szerb állam szétszedésével szemben tanúsított reakció vérlázító. Az Európai Unió támogatja az albán szeparatistákat, ugyanakkor pedig koszovói misszió felállításáról dönt, ami a nemzetközi jogra figyelemmel gyanús, és az ENSZ álláspontjába ütközik. Felháborítónak tartom, hogy az EU hatóságai úgy kívánnak részt venni ebben a balkáni konfliktusban, hogy joguk vagy felhatalmazásuk lenne rá. Brüsszel már megint milyen jogon avatkozik be egy szuverén állam ügyeibe, és ráadásul meg is sérti a nemzetközi rendelkezéseket?

A hétfői brüsszeli események az 1938-as Müncheni Konferenciára emlékeztetnek. A nemzetközi közösség már megint hallgat, és hagyja, hogy Berlin és Washington a szeme láttára juttassa érvényre érdekeit. 1945 óta most először változnak meg a határok etnikai okok miatt, a nemzetközi jog megsértésével. Az albán szeparatisták fellépéséhez kapcsolódó dominóhatás és az azt követő konfliktusok elkerülhetetlenek. Nem kell sok képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, ennek a szerb tartománynak a függetlensége hogyan befolyásolhatja az etnikai viszályokat Európa és a világ más részein.

  Sorin Frunzăverde (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Balkánon 20 év politikai és katonai konfliktus és 20 év komolyabb hiba elkövetése után arra keresünk választ, hogy a koszovói megoldás – nevezetesen Koszovó tartomány függetlenségének egyoldalú kikiáltása – jogszerű és időszerű-e.

A koszovói megoldás se nem jogszerű, se nem időszerű. Nem jogszerű, mert nincs olyan nemzetközi jogelv, amely igazolná Koszovó tartomány függetlenségének egyoldalú kikiáltását. Ráadásul a közelmúltban az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén rendezett sajtókonferenciáról távozva nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy a megoldás jogszerű vagy jogellenes-e. Nem is alkalmas, mert veszélyes precedenst teremt. Nem az Európai Unió tagállamai számára, nem Szlovákia vagy Románia számára, amelyeknek a kisebbségekre vonatkozóan egyenjogúsított és korszerű jogszabályai vannak, hanem Abházia, Dél-Oszétia, és különösen Transznyisztria számára teremt veszélyes precedenst, ahol a koszovói konfliktus óta befagyott konfliktusok vannak. Mindazonáltal ugyanúgy veszélyes precedenst teremt a Balkán – például Sprska Köztársaság – számára, más, kisebbségek lakta balkáni régiók számára. Veszélyes precedenst teremt azonban az Európai Unió számára is.

Gyakran elhangzik, hogy a Balkán több történelmet hoz létre, mint amennyit meg tud emészteni. Úgy tűnik, hogy ezúttal a Balkán több történelmet hozott létre, mint amennyit az Európai Unió meg tud emészteni. Ezt bizonyítja az, hogy Koszovó tartomány függetlensége elismerésének kérdésében megosztottak vagyunk.

Elmondhatom Önöknek, hogy Románia nem fogja elismerni Koszovó tartomány függetlenségét, és hozzáteszem, hogy az Európai Néppárt román küldöttsége támogatja a nemzeti fellépést. Nagyon jól tudjuk, hölgyeim és uraim, láttuk e Házban, hogy mit kell tennünk Szerbiával. Evidens, hogy a jövője európai. Mégsem tudjuk azonban, hogy mit kell tennünk Koszovóval. Ezenkívül be kell vallanom Önöknek – kérem, nézzék el nekem, ha tudják –, hogy önmagában a vízumrendszer, a vízumrendszer liberalizációja nem lesz elég ahhoz, hogy ez a térség felnőjön a mi Európánkhoz.

  Kristian Vigenin (PSE). – (BG) Elnök úr, Rupel úr, Rehn úr, talán elérkezett az idő arra, hogy ismét kifejezzük sajnálatunkat azt illetően, hogy Szerbia és Koszovó nem jutott megállapodásra Koszovó jogállásának kérdésében, de nem volt mód arra, hogy a tárgyalások vég nélkül folytatódjanak, mivel mindkét oldal ragaszkodott az egymást kölcsönösen kizáró álláspontjához.

Az is sajnálatos, hogy Szerbiának és a szerb népnek kell viselnie Nagy-Szerbia nacionalizmusának következményeit, amelytől az ország jelenleg éppen búcsút vesz – igaz, bizonyos nehézségek árán. Realistának kell azonban lennünk, és hangsúlyoznunk kell, hogy Koszovó függetlensége tény – jóllehet nem a szó szoros értelmében vett függetlenségről van szó –, olyan valós tény, amely természetesen új minőséget tulajdonít a jelenleg zajló folyamatoknak. Figyelembe kell vennünk ezt, továbbá az elismeréssel kapcsolatos vitákat is, amelyek most megváltoztatják létét.

Csak gondolni tudunk arra, hogy ez a fellépés milyen – remélhetőleg csak rövid távú – következményekkel jár Dél-Kelet-Európa stabilitására. Ennek ellenére az Európai Uniónak több fontos lépést kell tennie: először is segítséget kell nyújtania egy megfelelő koszovói kormányzati struktúra létrehozásában, azt követően fel kell gyorsítania Szerbia integrációját egy stabilizációs és társulási megállapodás mielőbbi aláírásával, és különös figyelmet kell fordítania Macedóniára, Bosznia és Hercegovinára, valamint Montenegróra, mert fennáll annak a veszélye, hogy Dél-Kelet-Európában nem látszik a fától az erdő.

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr, egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy valójában nem volt más lehetőség, mint Koszovó függetlenné válása. Az EU eddigi legnagyobb civil misszióját vállalja fel, annak sikeressége pedig rendkívül fontos. Egy igen különleges helyzetről van szó. Meglehetősen nehéz kívülállóknak elmagyarázni, hogy bár nem minden tagállam érthet egyet Koszovó elismerésével, az EULEX-missziót mindegyikük támogatja. Természetesen egy olyan ország, mint Spanyolország, küld munkatársakat a misszióba: mindez nagyon EU, nagyon Brüsszel. De eredményesnek kell lennie.

Egyetértek Rehn biztos úrral abban, hogy a Szerbiának szóló üzenet az, hogy elérkezett az idő az új fejezet megnyitására, és amint azt mások észrevételezték, ebben ez összefüggésben némileg kiábrándító volt a szerb külügyminisztert, Jeremić urat hallgatni ma délután. Megértem a nyerseséget és a fájdalom érzését, de a dolgoknak gyorsan kell folytatódniuk.

Remélem, hogy Thaçi miniszterelnök úr tökéletesen egyértelművé teszi honfitársai számára, hogy Koszovóban a szerb és más kisebbségek védelme abszolút prioritás, mert az erőszak nem tolerálható. Ennek kapcsán csalódást keltett bennem, hogy a szerb külügyminiszter nem ítélte el a szerbek által az elmúlt néhány évben elkövetett erőszakot. Azt mondta, hogy Szerbia nem ösztönözte az erőszakot, illetve nem uszított arra, de ténylegesen nem használta az „elítél” szót, ami kiábrándító volt.

Végezetül a lényeg, ahogyan azt mások kifejtették, a gazdasági fejlődés lesz. Koszovóban 40%-os a munkanélküliség, és Szerbiában is tömeges a munkanélküliség. Haladjunk a mielőbbi EU-integráció felé, haladjunk a vízumliberalizáció segítségével, amire reményeim szerint a közeljövőben sor kerül.

ELNÖKÖL: Pan Adam BIELAN
Alelnök

  Seán Ó Neachtain (UEN). ― (GA) Elnök úr, őszintén üdvözlöm Koszovó függetlenségének múlt vasárnapi bejelentését.

Kilenc év telt el a Milošević-rezsim által elrendelt szörnyű koszovói bombázás óta. Koszovó népének joga van a függetlenséghez, és valamilyen módon az elmúlt kilenc év eseményei hozzájárultak ennek a függetlenségnek az eljöveteléhez. Rendkívül fontos, hogy a még mindig Koszovóban élő szerb kisebbség polgári és politikai jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák.

Az Európai Uniónak támogatnia kell a koszovói kormányt az ország gazdaságának előmozdítása érdekében, mert Koszovóban a munkanélküliségi ráta 40%, azt pedig orvosolni kell.

Remélem, hogy ez Koszovó számára új kezdetet jelent, és hogy az elkövetkezendő években az Európai Unió örömmel támogatja ennek az új államnak az újjáépítését. Azt is remélem, hogy példaként szolgál az Európai Unió azon szándékához, hogy a népek és a közösségek egyetértésben élhessenek.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, az EU nem épít államokat, egyesíti azokat. A koszovói problémával kapcsolatos eltérő európai nézetek a KKBP kudarcának elismerését jelentik. Az EU a belső konzultációt a tagállamok politikai erejének áldozta fel.

Az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikke előfeltételként írja elő, hogy az Unió az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta célkitűzéseivel összhangban jár el, beleértve azokat is, amelyek a külső határokra vonatkoznak.

Mivel az Európai Unió jogi unió, ahogyan azt Salafranca úr elmondta, mi az európai jogi felelősség alapja? Konkrétabban: egyes tagállamok milyen jogalapon sürgették a nemzetközi jog alapján történő elismerést?

A Biztonsági Tanács 1999. évi 1244. sz. határozata nem szolgáltat ehhez elegendő indokolást vagy legitimitást. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa által a koszovói helyzet sui generis jellegére vonatkozóan megfogalmazott következtetések lényege az, hogy a szóban forgó esetre nincs precedens. Remélem, hogy nem alkot precedenst. Egyedülálló eset, különleges utalás történik az államok szuverenitásának és területi integritásának alapelveihez csatlakozásra, amelyekhez nem fér kétség, amint az nyíltan kifejezésre jutott.

Végezetül szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy ezek az elvek a szerzett jogokkal kapcsolatos nemzetközi jog kemény magját képezik.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, a vita már előrehaladott szakaszban van, nem hiszem, hogy érdemben hozzá tudnék járulni, még a szenvedély szintjén sem, de úgy vélem, hogy a nemzetközi jog és a nemzetközi kötelezettségvállalások jelentőségére kell koncentrálnunk.

1991. december 16-án az EU miniszterei iránymutatást fogadtak el az új kelet-európai államok és a Szovjetunió utódállamai elismeréséről, továbbá megerősítették valamennyi határ sérthetetlenségét, és azt, hogy a határok megváltoztatására csak békés úton és közös megegyezéssel kerülhet sor.

Másodszor, az a határozat, amelynek értelmében európai jelenlét van Koszovóban – az ENSZ Biztonsági Tanács 1244. sz. határozata – kifejezetten megállapítja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és a térség többi országa szuverenitásának és területi integritásának elvét tiszteletben kell tartani.

Megsértették a nemzetközi jogot, az európai országok kötelezettségvállalásait és az ENSZ-határozatokat. A következmények mindannyiunk számára költségesek lesznek.

  Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr, Koszovó függetlenségének elismerése felér Pandora szelencéje Európában történő kinyitásával. Veszélyes precedens, sérti a nemzetközi jogot, különösen az ENSZ-határozatokat, amelyek egyértelműen kimondták, hogy Koszovó Szerbia szerves részét képezi.

Ma, nemzetközi jóváhagyással Európa egyik államának felosztására irányuló lépések folynak. Ezt egy olyan állam európai parlamenti képviselőjeként mondom, amely történelme során már megélt ilyen felosztást. Ehhez nem lehet hozzájárulni. Veszélyes precedens, mivel Koszovó példáját követte többek között Dél-Oszétia és Abházia, amelyek már bejelentették elszakadási szándékukat, valamint azt, hogy ki kívánják kiáltani függetlenségüket. Mit mondjunk Ciprusról, amely mindenáron egységre törekszik? Egy ilyen példával, ha a ciprusiak elé ezt a mintát állítjuk, olyan zavaros és félreérthető helyzetbe hozzuk őket, amelyben nem lesznek képesek szigetük egységéért küzdeni.

Hölgyeim és uraim, a koszovói függetlenség elismerése mindenekelőtt Európa fokozatos iszlamizálásának kedvez, és nem hiszem, hogy bármelyikünk is azt kívánná, hogy erre sor kerüljön.

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, sajnálatosnak tartom Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltását. Európa számára ez nem jelent jó hírt. Ez egy kudarcsorozat utolsó láncszeme: az egymás mellett élés kudarcáé, amely az 1999-es válsághoz vezetett, a feleknek és a magának a nemzetközi közösségnek a kudarcáé, hogy nem tudtak kölcsönös megállapodás tárgyát képező megoldást találni, továbbá a Biztonsági Tanács kudarcáé.

Félő, hogy az az entitás, amelyet egyesek elhamarkodottan ismertek el, egy újabb kudarc. Demokratikus és biztonságos egymás mellett éléshez kellene keretet biztosítania, amelyben a polgárok jól élnek, és a kisebbségek jogait tiszteletben tartják; azt is el kellene kerülnie, hogy a térség stabilitása szempontjából problémát jelentsen. Hölgyeim és uraim, az Európai Unió is kudarcot vallott, mivel a szomszédságában nem talált a nemzetközi joggal összhangban lévő megoldást.

Európának uniót, nem pedig szeparációt; megállapodást, nem pedig multilateralizmust; de jure, nem pedig de facto elveket; integrációt, nem pedig etnikai megosztottságot kell jelentenie. Európaiként számottevő a felelősségünk ezen a területen: többséget képviselünk a kapcsolattartó csoportban, az ENSZ különleges megbízottja és munkacsoportja európai volt, és az Európai Tanács határozott decemberben sietősen arról, hogy jogalap nélkül küldjön missziót Koszovóba.

Rámutatnék arra, hogy a Parlament márciusi állásfoglalásának 15. bekezdésében a következő állt: „úgy véli, hogy egy új ENSZ biztonsági tanácsi határozat elfogadása is kulcsfontosságú elem az EU jövőbeni koszovói szerepvállalása tekintetében, és hogy nem kerülhet sor fokozott uniós részvételre egy ilyen határozat híján.”

Koszovó esetében kivételesek a körülmények. Vannak azonban felelőtlen személyek, akik meg akarják változtatni az európai országok határait, és ezt precedensként kezelik. Az EU-tagállamok határainak sérthetetlenségét ezért kell ismételten kiemelni.

  Richard Howitt (PSE). – Elnök úr, meggyőződésem szerint az, hogy Koszovó már ENSZ-protektorátus volt, hogy a megoldást az ENSZ főtitkára támogatja, valamint az, hogy a tárgyalások kudarcot vallottak, mind arra utal, hogy Koszovó a világon egyedülálló eset. Cáfolom azokat, akik azzal érvelnek, hogy jogellenes cselekedteről van szó. Az 1244. sz. ENSZ-határozat 11a. bekezdése egyértelművé teszi, hogy „a helyzet végleges rendezéséig”. A (7) bekezdés kifejezetten felhatalmazást ad arra, hogy „a megfelelő nemzetközi szervezetek … minden szükséges eszközzel” fenntartsák a biztonságot.

Elfogadom, hogy az Európai Unió számára ez a hitelesség próbája, hogy az új Koszovóban a szerb lakosság jogai tiszteletben tartásának bárminemű elmulasztása viszont az etnikai tisztogatás győzelme lenne, és hogy hangsúlyoznunk kell, hogy Európai Uniónk jövőbeli tagjaként Szerbia és Koszovó is egyenrangú partner.

Ne hagyjuk viszont azt, hogy Slobodan Milošević szelleme elsöpörje ezt a határozatot vagy ezt a Képviselőházat. A béke védelmezését, a megbékélés előfutárát, egy egész térség platformját – amilyen a Berlini Fal volt Kelet-Európa számára; Koszovó függetlensége legyen tehát a volt Jugoszlávia függetlensége.

  Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) A bekövetkezett változások után nem az a feladatunk, hogy a történelmet magyarázzuk vagy rémhíreket terjesszünk a dominóhatást emlegetve, hanem az, hogy támogassuk a fejlődést, ami végül stabilizálja a térséget, és közelebb hozza azt az európai normákhoz és az európai perspektívához.

Ebben a rendkívül bonyolult történetben fontos tény, hogy az Európai Unió hatalmas felelősséget vállalt magára. Az EULEX-misszióról szóló határozatában egységes volt abban, hogy segítséget nyújt az intézmények kiépítéséhez, valamint a politikai és a gazdasági fejlődéshez. Az Európai Bizottság is dolgozott ki intézkedéseket a szélesebb térség fejlődésének támogatására. Mindennek az a célja, hogy hatástalanítsa ezt a veszélyes, kilátástalan helyzetet, és megszüntesse azt a szokatlan paradoxont, hogy Európa egy része, amely a tagállamokkal szomszédos terület, az ENSZ protektorátusa.

Nemcsak az én kívánságom, hanem mások kívánsága is, hogy az Európai Unióra jelenleg jellemző megbékélés, béke és együttműködés Koszovóban, valamint a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatokban kulcsfontosságú elv, vagy az egymás mellett élés alapja lehet.

Ezekben a Szerbia és Koszovó számára is megerőltető napokban, és az általam korábban említettek szellemében szeretném üdvözölni mindazoknak a szavait és cselekedeteit, akik kifejezték a béke, a megfontoltság, a nyitottság és a jövő iránti elkötelezettségüket.

  Maria Eleni Koppa (PSE). – (EL) Elnök úr, olyan helyzettel állunk szemben, amelynek messzemenő következményei lehetnek, nemcsak a Balkán térségében, hanem nemzetközi szempontból is. Az az állítás, hogy sui generis esetről van szó, nem mentesít bennünket.

A nemzetközi jog és szabályainak megkerülése rendkívül veszélyes. Először történt úgy határmódosítás, hogy arról sem az érdekelt felek nem állapodtak meg, sem a Biztonsági Tanács nem hagyta azt jóvá.

Európa ismételten megosztottnak bizonyult egy ilyen lényeges kérdésben, és megismételte a múlt hibáit. Az is kétséges, hogy a 2 000 fős erő milyen mértékben tud a térségben biztonságot és stabilitást garantálni.

Koszovó függetlenségének kikiáltása immár tény. Támogatjuk az EU szívébe integrálódott békés, soknemzetiségű Koszovót. A válságra csak az hozhat megoldást, ha a Nyugat-Balkán és az EU mielőbbi egyesüléséhez vezető út biztosítva van.

A Stabilitási és Növekedési Paktumot haladéktalanul alá kell írni, különösen Szerbiának, mivel demokratikus erőinek csak így biztosítható tényleges támogatás. Végezetül a helyzet kezelésének módja az európai külpolitika kulcsfontosságú próbája lesz.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök úr, nem értem a sietséget a koszovói kérdés megoldásában, amellyel megkerülték az ENSZ-t és figyelmen kívül hagyták a jelenlegi nemzetközi jogot. Úgy vélem, hogy Koszovó számára nehéz lesz új nemzeti léte, az EU számára – amelynek hosszú távú jelenléte biztosított – pedig nincs nyilvánvaló kilépési stratégia, mivel a szomszédban ott van az ellenséges Szerbia, és széles körben elterjedt a szervezett bűnözés. Egyáltalán nem valószínű, hogy a független Koszovót az ENSZ Biztonsági Tanácsában jelen lévő Oroszország és Kína elismeri az előrelátható jövőben.

Sikerült megsértenünk egy olyan Szerbiát, amely megpróbálja elfelejteni Milošević-et, és demokratikus jövőt próbál építeni. Vesztesége nacionalista érzelmeket szíthat, és Szerbiát Oroszország felé fordíthatja, amely viszont a koszovói helyzet precedensét alkalmazhatja a Transznyisztriától Abháziáig terjedő, befagyott konfliktusokban. Oroszország érdekes módon majd nemzetközi jogi magas erkölcsi alapjait fogja követelni; a közelmúlt történelmében talán először.

Mélyen együttérzek Ciprussal, amely megtagadta, hogy Koszovó elismerése kérdésében kövesse az EU tagállamainak többségét. Talat úr, az ún. „észak-ciprusi szakadár köztársaság” vezetője azt követeli, hogy Koszovó az ő területe számára precedenst jelentsen. Howitt úrnak mellékesen jegyzem meg, hogy Ciprus egyesítésével kapcsolatban az ENSZ tárgyalásai is kudarcba fulladtak, ez a kérdés tehát nem ennek az esetnek a sajátossága.

Nem meglepő, hogy Spanyolország aggódik Baszkföld és Katalónia miatt, Szlovákia pedig a magyar kisebbsége miatt. Furcsa módon, az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) Koszovót ugyan lehetséges új tagként üdvözölte, Azerbajdzsán – bár az OIC tagja – viszont óvatos a függetlenségét követelő Hegyi-Karabah kérdésében, és megtagadja Koszovó elismerését.

Ezért bármit is mondjon az EU és az USA ennek az esetnek a sui generis jellegéről, nyilvánvaló, hogy a világ nem minden országa ért ezzel egyet.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – Elnök úr, két érvet szeretnék felhozni. Először a legfontosabb kérdés az, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása azt követően történet, hogy az ottani helyzetet évekig felügyelte a nemzetközi közösség, a nemzetközi közösség pedig hosszú mérlegelést követően Koszovó függetlenségénél jobb megoldást nem tudott találni a problémára.

Következésképp, miután Oroszország megpróbálta Koszovó helyzetét más európai régiókéval – például Transznyisztriáéhoz, Dél-Oszétiáéhoz vagy Abháziáéhoz – kapcsolatba hozni, nem nehéz ezt az ellenérvet veszélyesként vagy maga Moszkva számára nem megfelelőként beállítani.

Beleegyezne-e Oroszország abba, hogy visszavonja csapatait azokról a területekről, és átengedje a nemzetközi közösségnek a „befagyott konfliktusokkal” jellemzett európai területeket? Amennyiben igen, akkor számunkra – az EU számára – reális esély adódna egy rég várt megoldásra, és érdekeltnek kellene lenne lennünk.

Másodszor: közismert, hogy bizonyos országok a nemzetközi instabilitás mindegyik kandallójának parazsa fölött megpróbálják melengetni a kezüket. Ezúttal Oroszország – azt a látszatot keltve, hogy Szerbia érdekeit védelmezi – döntött úgy, hogy a saját geopolitikai játszmáját játssza, azt a látszatot keltve, hogy jóváhagyása nélkül a világon semmilyen probléma sem oldható meg. Ez az álláspont nem új, és nem is váratlan.

Oroszország azonban ebben a játszmában nem a legfontosabb szereplő, mivel nincs tényleges hatásköre ahhoz, hogy úgy állítsa be az eseményeket, hogy azok a Nyugat számára elfogadhatatlanok legyenek. Például elképzelhető, hogy a jövőben Koszovó számára nem lesz könnyű az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez való csatlakozási kísérlet, Oroszország viszont nem tudja elérni, hogy a nemzetközi színtéren jelentősen elszigetelje ezt az államot, mert amikor Koszovót az EU-tagállamok többsége, az Egyesült Államok és még más országok is elismerik, az elszigetelés értelmét veszti.

Üdvözlöm Koszovó függetlenségét, a koszovói népnek pedig sok szerencsét kívánok állama kiépítéséhez.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Elnök úr, az EU és más nemzetközi szereplők külpolitikai intézkedései közötti különbség a nemzetközi jogszerűség és az ENSZ-határozatok tiszteletben tartásában rejlik. Attól tartok, hogy Koszovó függetlenségének – a jelenlegi nemzetközi jogszerűséget biztosító testület és az ENSZ keretein kívüli – ösztönzésével és elismerésével az EU külpolitikai intézkedései jellemzőinek meghatározása vitathatóvá, sőt akár tarthatatlanná válik. Csak azt remélem, hogy nem fogjuk megérni azt, hogy megbánjuk a Koszovóval kapcsoltban hozott döntésünket.

  Duka-Zólyomi Árpád (PPE-DE). – (SK) Koszovó kikiáltotta függetlenségét. Ez nem meglepő; erre számítani kellett. A nemzetközi közösségnek ezt tudomásul kell vennie. Ha ennek a régiónak feltételezhetően békésnek és stabilnak kell lennie, akkor az EU tagállamainak egységesen kell fellépniük, és Martti Ahtissaari tervével összhangban, teljes mértékben támogatniuk kell ennek az országnak a fejlődését.

Azok a tagállamok és politikusok – szlovák politikusok is –, akik olyan megalapozatlan híreszteléseket terjesztenek, hogy ez a cselekedet más országok számára prcedenst fog jelenteni, tévednek. Koszovó egyedülálló eset. Vissza kellene tekintenünk a kilenc évvel ezelőtti véres események forrásához, amikor a szerb haderők az albánok ellen népirtást követtek el. Nagyon is érthetető, hogy az albán közösség tagjai nem kívánnak a Szerb Köztársaság területén belül élni. Ha erőszakkal kényszerítjük őket erre, az háborúhoz vezet.

Az EU-nak különösen fontos szerepet kell betöltenie egy olyan társadalom létrehozásában, amelyben minden polgár egyenlő, és a kisebbségi közösségek kiterjedt jogokkal rendelkeznek identitásuk megőzéséhez és fejlesztéséhez, továbbá joguk van saját közigazgatásuk működtetéséhez is: a szerb közösség számára ez kiterjedt autonómiát jelent.

  Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, három észrevételt szeretnék tenni. Először is a jelenlegi helyzetünk azt mutatja, hogy mi – Európai Unióként – ismét nem voltunk olyan helyzetben, hogy a két pólus, Oroszország és az Egyesült Államok között álljuk a sarat.

Második észrevételem a következő: most minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ahhoz, hogy biztosítsuk a kisebbségi és kulturális jogokat Koszovóban. A koszovói kormánynak ezért különösen azt tanácsoljuk, hogy tegyen sokat, távolra mutató és gyakorlatias módon. Szeretném megköszönni a Tanács soros elnökének az EULEX révén biztosított jelentős hozzájárulását.

Harmadik észrevételem az, hogy történelmi és kulturális okokból mélyen átérzem Szerbia jelenlegi érzelmeit, és véleményem szerint ezért türelmesnek kell lennünk abban, hogy lehetővé tegyük Szerbia számára, hogy megtalálja az Európai Unióhoz vezető utat, és támogatnunk kell ezt a folyamatot. Azt azonban tisztáznunk kell, hogy az erőszakot nem toleráljuk. A stabil térség felé vezető út kikövezése érdekében továbbra is folytatnunk kell a pénzügyi támogatást – ami 2007-ben 187 millió eurót tett ki –, de azzal a feltétellel, hogy az eseményeknek békésen kell előrehaladniuk.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). – Elnök úr, Milošević Szerbiája, sőt az őt követő időszak Szerbiája is nagytestvére tanácsait követte, inkább elvesztegetett minden időt, semmint reális pozícióba helyezkedett volna, és megpróbált volna barátibb elválási módot találni, távlatba helyezve az Európán belüli újbóli találkozást. Talán ez most bekövetkezik.

Egy külön észrevétel azoknak, akik a nemzetközi jog, az államok integritásának, illetve a területek és népek szuverenitásásának egyoldalú értelmezése miatt aggódnak: meg kell értenünk és figyelembe kell vennünk azt, hogy egy olyan állam, amely más etnikai hovatartozású polgárok összességének kiirtására vagy kiűzésére törekszik, nemcsak őket öli meg, hanem saját szuverenitására való igényét is; a tömegsírok feletti szuverenitásra. A temetők integritása nem elfogadható eset. Hozzáteszem, hogy a Baszkfölddel, Québec-kel vagy az Abháziával vont párhuzamot sem kellene elfogadni. Sem Madrid, sem Ottawa, sem Tbilisi nem fogja bombázni és megölni az ottaniakat.

Oroszország más. Oroszországra már a saját, ismétlődő népirtási cselekedetei rácáfoltak, és nincs már joga ahhoz, hogy szuverenitást gyakoroljon a csecsenföldi túlélők felett, pusztán a középkori ököljoggal rendelkezik.

  Adrian Severin (PSE). – Elnök úr, egyesek azt állítják, hogy Koszovó kapcsán félre kellene tennünk az állam elismerésének kérdését, ahelyett pedig a realitás elismerésével kellene foglalkoznunk.

A realitás az, hogy önrendelkezési nyilatkozatát követően Koszovó nem független, és hosszú távon nem is képes arra, hogy független, fenntartható állam maradjon. Protektorátus volt, és az is marad. A realitás az, hogy az Európai Unió megosztott az ún. realisták és az ún. legalisták között. A realitás az, hogy Koszovó sui generis esetnek titulálásával elismerjük, hogy a nemzetközi jog vagy nem elégséges, vagy nem megfelelő, és ezért jogon kívüli megoldásra jutunk. Ez arra kényszerítene bennünket, hogy a jog erejét az hatalom erejével helyettesítsük. Úgy vélem, hogy ez ennek az Uniónak se nem célja, se nem alapvető értéke.

  Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltását követően a legrosszabb, ami most történhetne, az az, hogy a politikai zsákutca olyan kellemetlen helyzetbe hoz bennünket, hogy végignézzük a feszültségek fokozódását. Ezért jövőbeli döntéseink és intézkedéseink meghatározásához ki kell alakítanunk a legkisebb közös nevezőt; ebből a szempontból a Tanács soros elnökétől elhangzottak nem töltöttek el teljes elégedettséggel, csak reménnyel. Emlékeztetnünk kell Koszovót arra, hogy az út, amelyre most rálép, elkerülhetetlenül befolyásolni fogja az Európai Unióval kialakítandó jövőbeli kapcsolatait, valamint arra, hogy hajlandóak – és a saját érdekünkben is – kötelesek vagyunk nemcsak az egyik, hanem mindkét kezünket kinyújtani Szerbiának, és azt mondani, hogy fenntartjuk azt a szilárd meggyőződésünket, hogy Szerbia jövője Európában van.

A szovjet birodalom összeomlása után húsz évvel ne provokáljuk ki azt, amit az akkori kommunisták nem tudtak megvalósítani: Szerbiát Moszkva kizárólagos érdekszférájává tenni. Nem szabad elkövetnünk ezt a hibát.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). – (CS) Hölgyeim és uraim, elérkezett végre az idő: igen, azoké, akik azt akarják, hogy az Egyesült Államok ismerje el Texas függetlenségét; azoké, akik Románia nyugati részét el akarják szakítani és tisztán magyar területté akarják tenni; azoké, akik független Skóciát, Katalóniát, Baszkföldet akarnak; és mindazoké az államoké, amelyek kétségkívül létre fognak jönni Latin-Amerikában és Afrikában.

Koszovó állítólag nem teremt precedenst. Tévedés: egy olyan területről van szó, ahol a megszálló erők segítségével és hallgatólagos beleegyezésével nyolc nemzetiséget érintő etnikai tisztogatás folyt, egy olyan területről, ahol rejtett kábítószer- és emberkereskedelem folyik, 50%-os a munkanélküliség, és folyamatos nyomás nehezedik az ott maradt szerbekre. Most második albán államként hirdeti ki függetlenségét és rossz példát mutat. Továbbra is kísérteni fogja Önök közül mindazokat, akik a szó szoros értelmében lemészárolták ott a nemzetközi jogot. Szégyelljék magukat: ez egy második München, és nincs olyan igazi demokrata, aki ezt valaha is támogatná.

  Dimitrij Rupel, a Tanács soros elnöke. − Először is hadd fejezzem ki szívből jövő köszönetemet a Parlamentnek és azoknak a képviselőknek, akik támogatták a Tanács álláspontját. Elfogadom, hogy vannak különböző vélemények, ez a parlamenteken belül elfogadott. Úgy tűnik azonban számomra, hogy az Európai Unió támogatást kapott a mai ülésen.

Szeretnék választ adni néhány kérdésre. Az első kérdés arra a rendszerre vonatkozik, amit az irányításra, azaz a jövőbeli feladatokra tervezünk, és itt természetesen a koszovói intézményekre gondolok. Az Európai Unió nyilvánvalóan küldött különleges képviselőt Koszovóba. Függetlenségi nyilatkozatában a koszovói parlament a kezdetektől fogva egyetértett az Ahtisaari-tervben foglalt rendelkezésekkel. Az egész terv rendelkezése bekerül majd a koszovói alkotmányba és jogszabályokba.

Ennek megfelelően az Európai Unió különleges megbízottjának feladata az lesz, hogy figyelemmel kísérje a helyi hatóságokat, és garantálja az új jogállás által megkövetelt kötelezettségeket. A Nemzetközi Polgári Hivatal létrehozását követően az Európai Unió különleges képviselője a nemzetközi közösség számára a polgári ügyekért felelős főképviselő lesz. Politikai útmutatást is ad majd az EULEX-nek.

Hozzátenném, hogy az Európai Unió az elmúlt napokban sokat tett, főként a helyzet enyhítése és Koszovó megfelelő támogatásának biztosítása érdekében. Azon a misszión kívül, amelyről a Tanács néhány nappal ezelőtt hozott határozatot, szeretnék említést tenni Javier Solana főtitkár és főképviselő tegnapi prištinai látogatásáról.

Idéznék egy mondatot a beszédéből. Solana úr a következőt mondta:

„I would like to transmit that the sentiment, the joy, that you spread so respectfully on the streets over the last days now has to be converted into positive and constructive energy in order to move society forward.”

− [„Szeretném közölni, hogy az az érzés, az az öröm, amit az elmúlt napokban Önök oly tiszteletteljesen sugároztak az utcákon, immár pozitív és konstruktív energiává alakult, hogy a társadalmat előbbre vigye.”]

Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy koszovói barátainknak mindannyian azt is kívánjuk, hogy készüljenek fel arra, hogy az elmúlt napokban tanúsított energiájukat alakítsák át olyan racionális cselekvéssé, amely nemcsak Koszovónak, hanem Szerbiának is tiszteletre méltó, európai jövőt biztosít.

Úgy vélem, hogy a mai felszólalásokban és képviselői hozzászólásokban sok minden elhangzott Szerbiáról, amely megérdemli, hogy folytassa az EU-integráció felé vezető utat, és miközben a Parlament különböző képviselőinek felszólalásait hallgattam, önkéntelenül is előrevetítettem, hogy a jövőben itt szerbül is fognak beszélni. Remélem, hogy albánul is. Bízom abban, hogy hallani fogjuk olyan országok nyelvét, amelyek olyannyira szeretnének e Parlament és az Európai Unió tagjaivá válni.

Tekintettel azonban egyes spanyol barátainktól elhangzott megjegyzésekre, nem mondanám, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának nem támadtak nehézségei a határozatok szövegének összehangolásában, de végül spanyol és ciprusi kollégáinkkal sikerült megállapodnunk egy olyan szövegben, amely egyetértést, közös döntéshozatalt és kollektív gondolkodást tükröz.

Végezetül azt szeretném elmondani, elnök úr, hogy természetesen egyet kell értenem szlovén kollégám, Kacin úr felszólalásával, aki arról beszélt, hogy Koszovóban szükség van szerbekre, hogy Koszovót is hazájuknak tekinthessék és részt vehessenek az ország kormányában. Koszovó természetesen az ő országuk is, és a koszovói kormányon belüli együttműködésben a koszovói szerbek bármekkora késlekedése káros lehet.

Hadd mondjam el, hogy ezek a viták bátorítást adtak nekem, és szeretném megköszönni elnök úrnak és önöknek, az Európai Parlament képviselőnőinek és képviselőinek mindezeket az építő jellegű észrevételeket.

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni a Háznak az igen felelősségteljes vitát. Ma széles körben elismerték, hogy az Európai Unió a tárgyalás útján rendezhető megoldás érdekében valójában minden követ megmozgatott, de ez sajnos hiábavaló volt. Következésképp most már kötelesek vagyunk a folyamatot a lezárásáig elkormányozni.

Önök közül sokan hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy ne szigeteljük el Szerbiát, és különösen a szerbiai fiatalabb generációt célozzuk meg. Ezzel teljes mértékben egyetértek, és örömmel tájékoztatom Önöket arról, hogy már van hatályos vízumkönnyítési megállapodásunk a Nyugat-Balkán országaival, beleértve Szerbiát is. Ez a vízumigényléseknél egyszerűbb eljárásokat, valamint bizonyos csoportok − így például diákok és üzletemberek − számára vízummentességet jelent. Arról is örömmel számolok be Önöknek, hogy már külön párbeszédet kezdtünk a vízummentes utazásról, ami a hétköznapi szerb polgárok és a térség más népei számára igen nagy jelentőséggel bír.

Szerbiával ezeket januárban bonyolítottuk le, és kollégám, Frattini úr, a Bizottság alelnöke ma tulajdonképpen Skopjében, holnap pedig Podgoricában tartózkodik, hogy párbeszédet kezdeményezzen Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal és Montenegróval.

De ahhoz, hogy ez sikeres legyen, határozottságra és egységességre van szükség az intézmények részéről, beleértve a Tanácsot is, a belügyminiszterek szintjén, akik ezen a területen komoly hatáskörrel rendelkeznek. E tekintetben számítok az Önök támogatására, hogy a kérdésben egységesen fellépve valós előrelépést tehessünk.

(FR) Ami az európai egységet illeti, igazán nagy jelentőséggel bír az, hogy az EU meg tudta őrizni egységét egy ilyen kényes és vitatható kérdéssel kapcsolatban. Még azt is mondanám, hogy a közös külpolitika felelősségteljesen állta ki a létrehozása óta egyik legkomolyabb próbát. Szeretnék gratulálni a szlovén elnökségnek ehhez az eredményhez, amely tükrözi a Nyugat-Balkán európai jövője iránti mély elkötelezettségüket.

Különös elégedettséggel jegyzem meg, hogy a majdani francia elnökség teljes mértékben támogatni kívánja a Nyugat-Balkán európai perspektíváit. 2008 különösen fontos év lesz a Nyugat-Balkán Európa felé vezető útján.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Gál Kinga (PPE-DE), írásban. – (HU) Közép-Kelet- és Dél-Kelet-Európában jól megtanultuk, mi, akik Európa e kevésbé szerencsés részébe születhettünk: a kimondott szónak, a papíron lefektetett ígéretnek kevés hitele van. Az fontos, hogy mit tartanak be belőle a valóságban. Koszovóban az Ahtisaari-terv tudott olyan elképzeléssé válni, amely az ígéreten túl megvalósítható, megnyugvást hozva ebben a régióban.

Miközben azt halljuk: nem teremthet precedenst, felmerül a kérdés, miért nem, ha egy működő kisebbségvédelmi rendszert teremt. Ha ezt a valóságban betartják – akkor igenis legyen precedensértékű. Mi, akik kisebbségi sorban nőttünk fel és sorsunkat nem mi választottuk meg, csakis üdvözölhetünk minden olyan újítást, ami hosszú távú megoldást ígér az együtt élő nemzeti közösségeknek. A most kezdődő koszovói történet egy betartott, megvalósított Ahtisaari-tervvel ilyen hosszú távú megoldás lehet.

Aggódunk azokért a kisebbségekért, akik most Szerbia más vidékein aggódva követik figyelemmel az eseményeket. Lesz-e számukra, vajdasági magyarok számára megnyugtató megoldás?

Kérem a Tanácsot, a Bizottságot, figyeljen oda, hogy az általános nyugtalanság ne vezessen visszafordíthatatlan gyakorlathoz, Vajdaságba való betelepítésekhez. Ne vezessen az etnikai feszültségek levezetéséhez az ottmaradt kisebbségeken. A jogok megerősítéséhez, ne újabb jogfosztásokhoz vezessen mindez, ami történik. Szülessenek végre jó precedensek a Balkánon, hogy végre jövőképet, reményt hozzanak az ott élő nemzeti közösségeknek.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Koszovó szerbiai tartomány függetlenségének egyoldalú kikiáltása nem elkerülhetetlen.

Ez a nemzetközi jogban kétségkívül rendkívül súlyos fejlemény és olyan veszélyes precedenst teremt, amelynek előre nem látható következményei lesznek a határok – különösen az európai kontinensen húzódó határok – stabilitására.

Ez kétségkívül az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a Helsinki Záróokmánynak kirívó megsértését jelenti.

Kétségkívül a nemzetközi jog legtöbb alapelvére figyelemmel jogellenes határozatról van szó.

Kétségkívül egy felügyelt szuverenitás alatt álló pszeudo-állam – és bármi legyen is az, bizonyára kevesebb szuverenitással fog rendelkezni – vagy inkább az USA, a NATO és az EU általi agresszióval és katonai megszállással megteremtett és kikényszerített protektorátus mesterséges létrehozásáról van szó.

Mindenképpen kísérletet jelent arra, hogy az USA és az EU főbb hatalmai ebben az igen fontos európai térségben a „kész tények” politkája útján állandósítsák a politikai, gazdasági és katonai hatalmat.

Ezt a jogellenes cselekedetet, sem formálisan, sem a gyakorlatban nem szabad elismerni. Különösen nem „koszovói EU-misszió” kiküldésével és az abban való részvétellel. Ez az EU-misszió valójában nem rendelkezik az ENSZ felhatalmazásával. Egy olyan EU-misszió, amely azon túlmenően, hogy önmagában jogellenes, egy jogellenes entitással köt megállapodást, így kétszeresen jogellenessé teszi azt.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE) , írásban. – (FI) Elnök úr, Harri Holkeri finn államtanácsos, aki a koszovói válságban egykor tárgyalópartnerként vett részt, úgy gondolta, hogy az albánok függetlenségi törekvését nem lehetett az örökkévalóságig figyelmen kívül hagyni, mivel az nem a nullára való visszatérést, hanem jóval kevesebbet jelentett volna.

Ahogyan az sok képviselőtől elhangzott, Koszovó függetlensége elkerülhetetlen volt. Hasonlóképpen rámutattak arra is, hogy Koszovó sui generis eset, és így a függetlenség nem jelent fenyegetést a konfliktusrendezés nemzetközi jogi elveire. Következésképp Európának lett egy új országa, amely fenntartható feltételeken alapul.

Természetesen sajnálatos, hogy a felek között sem összhang, sem minimális szintű tolerancia nem volt elérhető. A nemzetközi közösség aligha vádolható azzal, hogy ne próbálta volna ezt elérni, mivel a tárgyalásokat a béke kiváló követe, Martti Ahtisaari vezette. Most ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy egy új ország kiépülése közben továbbra is az Ahtisaari-terv legyen a vezércsillag. A terv követelményei a nyugati jogállamiság-modellre, valamint a belső és külső stabilitásra kínálnak esélyt a térségben.

Koszovó és a Nyugat-Balkán biztonsága mindenekelőtt európai kérdés. Miközben tehát ismét nyilvánvaló, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudja vállalni a felelősséget a helyzetért, az EU-nak fel kell készülnie arra, hogy megpróbálja azt. A Nyugat-Balkán általános európai stabilitási keretbe integrálása valószínűleg az Unió létrejötte óta a legnagyobb kívásunkat jelenti. A regionális feszültségek jelenleg fokozódnak, a nemzetet munkanélküliség sújtja, továbbá korrupció és bűnözés nyert teret.

Koszovóban a függetlenség kikiáltását türelmetlenül várták, és az a népet valódi örömmel töltötte el, melyhez európaiként könnyen tudok csatlakozni. Most az örömmámorból merítve kell kiépíteni azt, ami a legnehezebb: a tartós békét és a stabilitást. 50 évvel ezelőtt Európa más részén sikerült – miért ne lenne tartós végre valahára a Balkánon?

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. – (NL) Képviselőcsoportom és pártom európai parlamenti küldöttsége nemrég úgy döntött, hogy elutasítja a Koszovó függetlensége felé vezető jelenlegi utat. Meg tudom érteni, mivel az EU pillanatnyilag szuperhatalomként viselkedik, egyoldalúan rákényszerítve akaratát a számtalan megaláztatást megért Szerbiára, Koszovót pedig protekotrátusként kezelve.

Ez nem jelenti azt, hogy visszavonom mindazt, amit a kérdéssel kapcsolatban az elmúlt években mondtam. Az 1974. évi jugoszláv alkotmány értelmében, amely Koszovónak csaknem annyi autonómiát biztosított, mint az akkkori hat szövetségi köztársaságnak, a szerbek és az albánok számára akár továbbra is lehetséges lett volna, hogy egyetlen szövetségi köztársaságon belül békében éljenek együtt. Az 1980-as években ennek az autonómiának az egyoldalú eltörlése a koszovói lakosság többsége számára a szerb államot értelmetlen, sőt ártalmas entitássá tette. Koszovó már 1991 szeptembere óta független államként viselkedik, saját elnöke, parlamentje és oktatási rendszere van.

Ha akkor a külvilág kellő időben fellépett volna, és elismerte volna ezt az államot és Jugoszlávia többi utódállamát, az erőszakos UÇK nem jelent volna meg, Koszovó lakosai nem kényszerültek volna arra, hogy jövedelemforrásként bűnözéshez folyamodjanak, és nem lett volna ok az 1999-ben kitört háborúra.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Nyolc évvel a NATO jugoszláviai háborúját követően a koszovói probléma nem csak megoldatlan maradt, hanem méginkább kezelhetetlenné vált. Az 1244. sz. ENSZ-határozattal létrehozott ún. „standards before status” kritérium (azaz a demokrácia, a menekültek visszatérése, a multikulturális együttélés fetételei stb. mielőtt döntés születne a végleges státuszról) alapvető értelemben nem teljesült. A Bush-kormány mégis a függetlenség egyoldalú kikiáltása felé siettette a koszovói albán vezetést – tudva, hogy mindez mivel jár a Balkán békéje és stabilitása, valamint más nemzetközi kérdések szempontjából. Az EU – azáltal, hogy a térségben új misszióhoz adja jóváhagyását – támogatja ezt a politikát, és hozzájárul az 1999. évi 1244. sz. ENSZ-határozat megsértéséhez. Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása destabilizációs láncreakciót indít el a Nyugat-Balkánon, és negatív precedenst teremt számos nemzetközi kérdéshez. Megoldásunkat a nemzetközi jogra kell alapoznunk oly módon, hogy se az „oszd meg és uralkodj” politikát, se a helyi nacionalista vagy expanzionista elképzeléseket ne részesítsük előnyben, és a határokat se változtassuk meg. Véleményünk szerint még mindig lehet a nemzetközi jogon alapuló, kölcsönösen elfogadható megoldást találni az ENSZ keretén belül. Ezért a tárgyalások folytatását támogatjuk.

  Toomas Savi (ALDE), írásban. – Nem szerencsés, hogy az Európai Uniót megosztja a koszovói kérdés. Az Európai Unió hosszú távra szóló kötelezettséget vállalt a Nyugat-Balkán stabilitásának biztosítása érdekében, a kontinens legbefolyásosabb szupranacionális szervezeteként pedig egyértelmű üzenetet kell közvetítenünk és egységes véleményt kell képviselnünk.

Koszovó békéje és biztonsága az Unió számára prioritás kellene legyen, mivel az ország szomszédos az EU-tagjelölt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, továbbá Szerbia és Koszovó közötti közvetítőként kellene vezető szerepet betöltenünk. Nem lesz könnyű feladat, miközben az Unión belül nincs megállapodás azt illetően, hogy testületileg elismerjük-e Koszovót vagy sem.

Az Unió jelenlegi bizonytalan viselkedése csak még több zavart kelt Koszovóban. A tagállamoknak a nézetkülönbségeiken keresztül kell megoldást találniuk ahhoz, hogy megkezdhessük a térségben vállalt kötelezettségeink teljesítését.

  Sógor Csaba (PPE-DE), írásban. – (HU) Vasárnap személyesen voltam jelen Pristinában. Ritka, hogy egy ország függetlenségének kikiáltásakor jelen legyünk. Jelenlétemet üzenetnek szántam: ha fájdalmas is sokaknak ez a döntés, olyan körülmények között hirdették ki, hogy nem féltünk.

A függetlenséget abban a szállodában jelentették be, ahol évekkel ezelőtt a bejárati ajtón a következő felirat fogadta a vendégeket: kutyáknak és albánoknak tilos a bemenet!

Azt a folyamatot, ami Koszovó függetlenségét elindította, nem az EU kezdeményezte. Szerbia indította el azzal, hogy nem garantálta az adott területen élő állampolgárai számára az alapvető emberi jogokat, egyéni és közösségi jogokat.

A Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) azt az álláspontot képviseli, miszerint Romániának mielőbb el kellene ismernie Koszovó függetlenségét. Akik vonakodnak elismerni a fennálló helyzetet, azoknak talán saját országon belüli kisebbségeikkel is vannak rendezetlen ügyeik.

Megalakulása óta az RMDSZ kizárólag politikai, parlamenti eszközökkel kívánt és kíván most is küzdeni az erdélyi magyarság jogaiért, elutasítva az erőszakos eszközöket.

Most már mindenki számára világossá válhat, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak kérdése nem lehet csupán egy ország belügye. Ideje kidolgozni az Európai Unióban (EU) egy egységes, mindenki számára kötelező érvényű, a kisebbségeket is megnyugtató egyezményt.

Az Európai Unió legfőbb feladata az, hogy ne csak Koszovónak és Szerbiának, hanem az egész nyugat-balkáni régiónak nyújtson segítséget a térség stabilitása, gazdasági és társadalmi fejlődése terén.

  Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szívből üdvözlöm Koszovót Európa egyik országaként. A függetlenség kikiáltása Koszovó részéről bátor cselekedet volt. Az országnak és népének most már ugyanezt a bátorságot és önbizalmat kell tanúsítania saját multikulturális társadalma kiépítésének megkezdésekor.

Már régóta nyilvánvaló, hogy Koszovó függetlenség felé törekvése egyirányú utca. Csak idő kérdése volt. A függetlenné válás határideje Szerbia Európai Unióhoz történő csatlakozása volt. Szerencsére nem kellett sokáig várniuk. Koszovó immár 10 éve áll az ENSZ irányítása alatt. A helyzet egészen más, mint más szeparatista régiók helyzete.

Az elkövetkezendő években Koszovó vezetőinek távlati látásmódra és bölcsességre lesz szükségük. Úgy vélem, hogy tanúságot tesznek ezekről a tulajdonságokról. A háború, az etnikai gyűlölet és a nemzetközi közösség igazgatása olyan leckét jelentenek, amelyből le kell vonni a tanulságokat. Jelenleg a stabil civil társadalom kiépítésére koncentrálás a legfontosabb. A függetlenség megszünteti a hazai és a külföldi befektetéseket is távol tartó bizonytalanságot.

Az Ahtisaari-terv kiváló keretet biztosít az ország függetlenségének kezdeti szakaszához. Csak akkor lehet sikeres, ha a vezetés és a nép az országa kiépítését saját projektjének tekinti, nem pedig a külföld által diktált szabály- és rendelethalmaznak. A nemzetközi közösségnek képesnek kell lennie a távolságtartásra is, és hagynia kell, hogy az ország koszovói és szerb lakossága alakítsa ki saját együttélési modelljét.

Még egyszer gratulálok a koszovóiaknak, és egy új független ország lakosaiként üdvözlöm őket!

  Tőkés László (NI), írásban. – (HU) Koszovó függetlenségének kikiáltása széles hullámokat vet térségünkben. Az idei választásokra készülő romániai pártok magyarellenes hisztériakeltésre használják fel az alkalmat. A Koszovó területéhez hasonló nagyságú Székelyföld és az albán tartomány lakosságával megközelítőleg azonos lélekszámú erdélyi magyarság ellenében sorakoznak fel mindahányan.

A román parlament „mélységes aggodalma” teljességgel alaptalan és indokolatlan. Romániának nem kell tartania a magyaroktól. Erdélyi nemzeti közösségünk ugyanis tiszteletben tartja Románia alkotmányát és területi integritását.

Ezzel együtt viszont joggal elvárjuk, hogy a „területért jogokat” elve alapján Románia európai módon rendezze nemzeti közösségünk helyzetét, és az Európai Unióban érvényes önkormányzatiság elve alapján biztosítsa a magyarság személyi elvű (1) és Székelyföld, valamint más vidékek regionális elvű autonómiáját (2).

Az Európa Tanácsnak a Gross-féle jelentésen alapuló 1609/2003-as számú ajánlásával egyező módon valljuk, hogy az autonóm régiók nagy mértékben elősegítik a konfliktusok megoldását és erősítik Európa stabilitását.

Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új helyzetnek maga Románia is haszonélvezője lehet, hiszen a koszovói szerbek autonómia-modellje a határain túl élő – szerbiai és ukrajnai – román közösségek számára is megoldást jelenthet.

Mindezeket figyelembe véve ajánlatos volna, hogy a békés rendezés ügyét Románia ne rendelje alá saját etnopolitikai előítéleteinek, hanem az Unió többi tagállamához hasonlóan minél előbb elismerje a független Koszovót.

  Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban. –) Üdvözlöm az Európai Unió cselekvő részvételét és felelősségvállalását a koszovói megoldáskeresésben. Elégedettséggel nyugtázom, hogy a koszovói parlament felelősséget vállalt azért, hogy Koszovó a demokrácia, az állampolgárok egyenlősége és a kisebbségek védelme alapelveit tiszteletben fogja tartani. Remélem, hogy a hatékony koszovói szerepvállalás érdekében ki fog alakulni a szolidaritás az Unió tagállamai között. A szolidaritás az EU tagállamai között Koszovó kapcsán abban kell megmutatkozzon, hogy a tagállamok minél hamarább elismerik Koszovó függetlenségét.

Az Európai Uniónak támogatnia kell Koszovót azon törekvésében, hogy európai demokratikus állammá váljon. Üdvözlöm, hogy az Unió hangsúlyos jelenlétét továbbra is biztosítani fogja, mivel így az Unió közvetlenül hozzájárul a nyugat-balkáni térség stabilitásához.

Bízom abban, hogy a Koszovóban kisebbségben levő szerbek számára a legteljesebben biztosítani fogják a szülőföldjükön való megmaradáshoz szükséges egyéni és kollektív jogokat.

Az Európai Unió koszovói felelősségvállalása példaértékű. Tudjuk, hogy minden európai kisebbség helyzete egyedi, így általános érvényű megoldások nem léteznek, viszont a kisebbségi közösségek egyéni és kollektív jogainak biztosításában az Unió szerepet kell vállaljon, a többség és kisebbség közötti demokratikus párbeszéd és politikai egyeztetés hatékonyságát erősítve meg saját befolyásával.

A tagállamokban élő kisebbségi közösségek számára elengedhetetlen az uniós kisebbségvédelmi jogi szabályozás megalkotása.