Rapporti verbatim tad-dibattiti

L-Erbgħa, 20 ta' Frar 2008 - Strasburgu

9. Il-Kosovo (dibattitu)

  El Presidente. − El punto siguiente del orden del día por cierto también es tremendamente importante y actual. Se trata de las declaraciones del Consejo y de la Comisión sobre Kosovo.

  Dimitrij Rupel, predsedujoči Svetu. − Spoštovani gospod predsedujoči, spoštovane poslanke, spoštovani poslanci, prijatelji, gospe in gospodje.

Če dobro premislim in če zanemarim nekaj podrobnosti, moram reči, da smo imeli pripadniki moje generacije in seveda naši mlajši kolegi precej sreče. Velik, morda najboljši del svojega življenja smo preživeli v času odprtih vrat in oken priložnosti. Ta čas se je začel leta 1975 s helsinško sklepno listino, najbolj občutne posledice pa je imel v vzhodni in srednji Evropi, kjer sta se leta 1989 zrušila berlinski zid in komunistični sistem. Preko porušenega zidu, skozi odprta vrata in okna vzhodnega pročelja evroatlantske skupnosti se je odprl nov pogled. Zagledali smo prostrano, sončno in razgibano pokrajino združene in svobodne Evrope, ki jo odlično predstavlja ta mogočna stavba Evropskega parlamenta. V svoji mladosti si pač nisem mogel predstavljati, da bi lahko kdaj nastopil v njem.

Pri nas v Sloveniji smo čas 80-ih in začetek 90-ih let imenovali slovenska pomlad. Na žalost nas je v samem začetku demokratičnega prebujanja prizadela jugoslovanska kriza, ki je poskušala zaustaviti demokratični razvoj in ki je povzročila velikansko zaostajanje narodov zahodnega Balkana.

Večina vzhodnoevropskih in srednjeevropskih držav, tu govorim o desetih novih članicah Evropske unije, je sprejela zgodovinski izziv. Na Balkanu pa se je čas ustavil. Svet za splošne zadeve in zunanje odnose GAERC, ki mu predsedujem, ima med drugimi težkimi nalogami tudi nalogo, da uveljavi evropsko perspektivo zahodnega Balkana. To pomeni vključevanje držav, kot so Hrvaška, Nekdanja jugoslovanska republika Makedonija, Srbija, Črna gora, Bosna in Hercegovina, Kosovo in Albanija v sistem evropskih članstev, kandidatur in sporazumov.

Jugoslovanska kriza se mora končati. Vrata in okna so odprta. Zidu ni več. Evropska unija je v solunski agendi napovedala, da bodo države zahodnega Balkana prej ali slej članice Evropske unije. Zdaj je čas, da se spomnimo svojih zavez. Potruditi se moramo, da Makedonija oziroma bivša jugoslovanska republika Makedonija še letos začne pogajanja o članstvu v Evropski uniji. Srbija se mora znebiti bremen preteklosti, se pravi strahov in senc Miloševićega režima. Milošević je bil tisti, ki je bil kriv za zastoj na zahodnem Balkanu. In ne smemo pozabiti na Albanijo, Bosno in Hercegovino, Črno Goro in Kosovo.

V tem kontekstu bo zelo pomemben forum Evropska unija – Zahodni Balkan konec marca v Sloveniji. Komisija v sodelovanju s slovenskim predsedstvom pripravlja posebno komunikacijo o zahodnem Balkanu. Na forumu bo govora tudi o krepitvi regionalnega sodelovanja na različnih področjih, na področjih transporta, civilne zaščite, raziskav, razvoja in tako naprej.

Skladno s sklepi januarskega Sveta za splošne zadeve in zunanje odnose se Evropska komisija pogovarja o vizumski liberalizaciji z vsemi državami regije. Nikakor ne gre podcenjevati izjemnega pomena, ki bi ga za regijo imela postopna odprava vizumov. Pri tem, gospod predsedujoči, želimo opozoriti na svojevrsten paradoks. Državljani nekdanje Jugoslavije so pred letom 1990 brez vizumov potovali v večino evropskih držav. Zdaj pa generacija mladih, ki je zrasla po tem za Evropo prelomnem letu za potovanje potrebuje vizum.

Gospe in gospodje, na januarskem svetu smo zunanji ministri soglasno povabili Srbijo k podpisu političnega sporazuma, ki predstavlja nov korak k članstvu v Evropski uniji. Po tem nas je volilna zmaga evropsko usmerjenega kandidata Tadića navdala z upanjem, da se nam bo po letih počasnega razvoja in izolacije čim prej pridružila tudi Srbija.

Evropska unija je že napotila misijo evropske varnosti in obrambne politike na Kosovo. Vzpostavitev odnosov s Kosovom je sicer stvar vsake članice. Najbrž pa se ne bomo razlikovali glede temeljnih ocen, ki jih je napovedal že decembrski Evropski svet. Najbolj pomembno pri tem je upoštevanje in spoštovanje Srbije. Evropska unija potrebuje Srbijo in Srbija potrebuje Evropsko unijo. Medkulturni dialog, po mojem prepričanju, ni prazna fraza. Če so izčrpana pogajanja, niso izčrpane možnosti za dialog. Prišel je čas za praktičen dialog med Srbi in Albanci na Kosovu, med Srbijo in Kosovom, med Srbijo in Evropsko unijo.

Usoda Kosova nas je težila dolga leta. Nekoč je bilo Kosovo del federalnega sistema Jugoslavije, po letu 1974 pa je bilo praktično izenačeno z jugoslovanskimi republikami. Slobodan Milošević je konec 80-ih let Kosovu odvzel avtonomijo, nato pa ga je leta 1999 še vojaško zasedel, s čimer je povzročil tragedijo svetovnih razsežnosti.

Primer Kosova je zares edinstven, saj ga je mednarodna skupnost morala vzeti v zaščito iz humanitarnih razlogov, nakar je upravljala z njim skoraj devet let. Ponedeljkova odločitev Sveta za splošne zadeve in zunanje odnose pa vendarle ni bila lahka. Do nje, kakor tudi do razglasitve neodvisnosti v Prištini ni prišlo nepričakovano. K njej so nas privedla naslednja dejstva. Prvič, dozorelo je spoznanje, da vrnitev na prejšnje stanje ni sprejemljiva, prav tako pa ne sedanji "status quo". Nove formule za status Kosova obe strani nista našli in je tudi nadaljevanje pogajanj očitno ne bi prineslo. Kosovo je že od leta 1999 pod upravo OZN in Srbija na Kosovu v tem času v skladu z resolucijo 1244 ni izvajala efektivne oblasti. Kosovo, predvsem njegovo večinsko prebivalstvo, je pred tem letom bilo več let izpostavljeno sistematični represiji, tudi etničnemu čiščenju in humanitarni katastrofi.

Vsa ta našteta dejstva, gospe in gospodje, s katerimi so se prvotno strinjale vse članice kontaktne skupine, tudi Ruska federacija, govorijo v prid argumentu, da je Kosovo zares poseben primer, primer "sui generis", zato ne postavlja pod vprašaj veljavnosti načela suverenosti in teritorialne celovitosti držav.

V Svetu so bili že dalj časa prepričani, da mora odgovornost za Kosovo prevzeti Evropska unija. To svoje prepričanje so potrdili na februarskem zasedanju GAERCA s sklepi, ki jih poznate. Potem, ko so nam vsi prerokovali neenotnost, smo vendarle dosegli enotnost. Sklepi so bili po dolgih pogajanjih in usklajevanjih sprejeti soglasno.

Evropska unija je zanimiva in svojevrstna skupnost. Seveda nas družijo skupni interesi in skupne vrednote. Med njimi je tudi spoštovanje in dopuščanje razlik. Lahko bi rekli, da nas družijo razlike. Na koncu februarskega zasedanja Sveta za splošne zadeve in zunanje odnose smo prišli do skupnega stališča. Važna ugotovitev v njem je, da glede priznavanja Kosova pričakujemo ravnanje v skladu z nacionalno, domačo prakso posamezne države. Nekateri so morda pričakovali, da bo Evropska unija kot celota priznala Kosovo, to pa ne gre, ker Evropska unija pač ni isto kot država.

Evropska unija je sprejela skupno oceno dogajanja na Kosovu in zahodnem Balkanu. Prvič, Evropska unija je potrdila dejstvo, da je Kosovo sprejelo resolucijo o neodvisnosti. Drugič, Evropska unija ugotavlja, da se je Kosovo s to resolucijo zavezalo k demokratičnim načelom, na primer glede srbske manjšine in glede kulturnih spomenikov. Tretjič, Evropska unija je potrdila nadaljevanje mednarodne misije in pripravljenost na vodilno vlogo v regiji. Četrtič, Evropska unija je potrdila evropsko perspektivo zahodnega Balkana. Petič, Evropska komisija bo pripravila konkretne, recimo ekonomske, ukrepe za širšo regijo. In šestič, Evropska unija se zaveda načel in odločitev mednarodne skupnosti, vendar razglasitev neodvisnosti Kosova zaradi njegove specifičnosti ne ogroža teh načel.

Kosovo seveda vsebuje in vključuje tudi srbske ljudi, srbsko dediščino in kulturo. In rekel bi, in to s poudarkom, da gre za posebej dragocen sestavni del Evropske kulture.

Mnogi evropski narodi, vključno s Slovenijo, ki jo predstavljam, imajo pomembne spomenike svoje kulturne in etnične dediščine zunaj svojih sodobnih državnih meja. To je dejstvo, ki v sodobni Evropi ne predstavlja več ovir, ampak nasprotno povezuje. Enako velja za manjšinske etnične skupnosti.

Po našem prepričanju je v tem trenutku za Srbijo bistveno, da si s svojim reakcijami na razglasitev in priznanje neodvisnosti Kosova ne zapre vrat v Evropsko unijo. Ponavljamo, vprašanje Kosova je ločeno od vprašanja evropske integracije Srbije. Teh dveh vprašanj Srbija ne bi smela povezovati. V tem smislu je za nas posebej nerazumljivo srbsko nasprotovanje Evropski uniji oziroma njeni misiji na Kosovu, kajti ta je najprej v interesu prav tamkajšnjega srbskega prebivalstva.

Končam. Evropska unija je ena najbolj uspešnih mirovnih organizacij na svetu. Evropski narodi in države so enotni in solidarni glede miru in boljšega življenja. Takšna usmeritev vsebuje tudi strpnost in velikodušnost, predvsem pa razumevanje in sočutje za stiske drugih.

Gospe in gospodje, Evropska unija je tudi s sklepi, o katerih sem govoril, odprla vrata in okna za zahodni Balkan, tudi za Kosovo.

PRESIDENZA DELL'ON. MARIO MAURO
Vicepresidente

  Olli Rehn, Member of the Commission. − Mr President, recalling our excellent cooperation on the Western Balkans, I want to thank you for the opportunity to inform Parliament on the Commission’s standpoint on the Kosovo status process.

Kosovo’s Assembly declared independence last Sunday in a climate of dignity. In its declaration, Kosovo committed itself to fully respecting extensive rights for Kosovo Serbs, especially with regard to local self-government in education, culture and health, in line with the comprehensive proposal presented by UN Special Envoy Martti Ahtisaari.

Celebrations in Kosovo took place in a joyful but responsible manner. However, there have been acts of violence in Belgrade and North Kosovo. We condemn the use of violence and call on all leaders and people of the region to remain calm and maintain peace and stability.

As Foreign Minister Rupel explained, the EU Foreign Ministers on Monday responded to developments in a united way. European unity is indeed essential to enable the European Union to successfully steer the ongoing stabilisation in the Western Balkans and to help bring the Kosovo status process to a conclusion.

After the prolonged talks in the United Nations Security Council failed, the European Union was bound to steer the process to a conclusion. The Union has already taken the essential decisions to send an ESDP rule of law mission to Kosovo.

On Monday, the Council also provided a platform for dealing with recognition. It will be up to each EU Member State individually to establish relations with Kosovo in accordance with its national procedures. Several Member States have already recognised Kosovo. I expect most of the others to follow suit, at their own pace.

The Council rightly reiterated the EU’s adherence to the principles of the UN Charter and the CSCE Helsinki Final Act and to all UN Security Council resolutions. It underlined that ‘in view of the conflict of the 1990s and the extended period of international administration, Kosovo constitutes a sui generis case which does not call into question these principles’. The Commission fully shares this position.

In line with Monday’s Council conclusions, the Commission stands ready to provide its full support to the EU’s effort in Kosovo. This must be the hour of European unity also between the institutions.

By using Community instruments, the Commission will support institution-building in Kosovo and foster its political and economic development. On 5 March, we shall propose concrete measures for the broader region in order to advance its European aspirations.

In Kosovo, many areas are in need of development, and we must strive together to help Kosovo to help itself, to stand on its own feet as quickly as possible. In this context the Commission is working on organising a Donors’ Conference that should help alleviate the most pressing financial challenges concerning Kosovo. I expect the Conference to take place before the summer.

I know this is a difficult moment for Serbia. I am very conscious of Kosovo’s historical importance for the Serbian people. However, I find that the time has come to turn the page on the past, and to look to the future. And Serbia’s future is in Europe. Serbia and the whole region of the Western Balkans have a European perspective, with the ultimate goal of EU membership. This EU perspective functions as the glue that keeps the countries of the region on a peaceful and reformist track, which is extremely important in these sensitive and difficult times.

Finally, I want to reiterate my appreciation for the unwavering support of the European Parliament for the EU perspective of the Western Balkans. We count on your continuous support, so that the citizens of the region can fulfil their aspiration of becoming, one day, part of the European Union.

(Applause)

  Doris Pack, im Namen der PPE-DE-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Ratspräsident, lieber Herr Kommissar! Die Unabhängigkeit des Kosovo ist erklärt, das Kosovo ist ein Staat! Wer die Situation im Kosovo zwischen 1989 und 1999 erlebt hat, muss gewusst haben, dass diese Unabhängigkeit unausweichlich war. Dem langjährigen pazifistischen Präsidenten, unserem Sacharow-Preisträger Ibrahim Rugova, wurde nun auch posthum Genugtuung zuteil. Eine Verhandlungslösung konnte leider nicht gefunden werden. Ich bin sicher, jeder von uns hier hätte eine solche liebend gerne mitgetragen. Zur jetzigen Lösung fällt mir abgewandelt nur der Satz von Churchill ein: Dies ist die schlechteste Möglichkeit, ausgenommen alle anderen.

Ich habe am Sonntag mit einem weinenden und einem lachenden Auge verfolgt, was in Priştina geschah. Mit einem lachenden, weil ich glaube, dass dies die einzige Möglichkeit war, aus der Sackgasse herauszukommen, mit einem weinenden, weil ich mir sicher war, dass wir uns damit Probleme schaffen werden, die auch schwierig zu lösen sein werden.

Die EU hat aber geschlossen gehandelt, ganz im Gegensatz zu vielen Presseberichten, die immer sagen, wir seien uneinig. Die EULEX-Mission wurde einstimmig auf den Weg gebracht. Sie ist kein Angriff auf Serbien, sondern notwendig gerade auch für die Serben im Kosovo, da sie sorgsam darauf achten wird, dass der Ahtisaari-Plan, der in diesem Hause im Frühjahr 2007 eine Zweidrittelmehrheit gefunden hat, umgesetzt wird. Er garantiert die großzügigsten Minderheitenrechte für die Serben, die Respektierung der Grenzen und die Rechtsstaatlichkeit, und damit auch den Schutz anderer Minderheiten.

Die Politiker im Kosovo müssen nun mit Augenmaß und Entschlossenheit ihren Staat gestalten. Der Kampf gegen die Arbeitslosigkeit kann nur durch einen funktionierenden Rechtsstaat gewonnen werden. Radikale Kriminalitätsbekämpfung ist ebenfalls oberstes Gebot. Die EU-Mission wird sie, wo nötig, dabei unterstützen. Es gibt im Kosovo eine große Zahl von jungen, gut ausgebildeten Menschen, die sich gerne am Aufbau des neuen Staats beteiligen werden.

Das Kosovo ist kein Präzedenzfall. Es ist einmalig. Seine Staatswerdung ist der Schlusspunkt des Zerfalls Jugoslawiens, den Milošević 1989 im Kosovo eingeleitet hat. Ich bedaure daher, dass Milošević das nicht mehr erlebt, sondern seine demokratischen Nachfolger dieses schwere Erbe antreten müssen. Wir wünschen den serbischen Politikern Gelassenheit und hoffen, dass sie ihre ganze Kraft nun darauf verwenden, dass Serbien seinen Weg in die EU gehen kann.

(Beifall von rechts)

  Jan Marinus Wiersma, namens de PSE-Fractie. – Mijnheer de Voorzitter, u zult begrijpen dat ook in onze fractie uitvoerig is gediscussieerd over de nu ontstane situatie met betrekking tot Kosovo. De belangrijkste conclusie was eigenlijk dat we de realiteit moeten accepteren, maar dat er ook geen reden is om feest te vieren want we worden nu geconfronteerd met een uitermate ingewikkelde situatie gezien ook de reacties vanuit Servië. Maar na wat er gebeurd is onder Milosevic en ook na jaren van onderhandelingen om toch tot een oplossing te komen, was wat nu gebeurd is onvermijdelijk.

Wij willen ons vooral concentreren op de rol van de Europese Unie. De erkenning van Kosovo is een zaak van de lidstaten, dat is ook door de heren Rupel en Rehn nog benadrukt. Maar u moet wel handelen. Wij zijn medeverantwoordelijk voor de stabiliteit in de regio en ook voor de stabiliteit in Kosovo en daarom spreken wij als fractie onze politieke steun uit aan de ESDP-missie, waartoe de Unie nu het startsignaal heeft gegeven. Wij eisen natuurlijk ook van de Kosovaarse autoriteiten dat ze uitvoering geven aan de voorstellen van Ahtisaari, dat ze echt investeren in een multi-etnische staat en dat er voldoende garanties zijn voor de Serviërs die in Kosovo wonen.

Tenslotte over Servië zelf. Iedereen zit natuurlijk heel erg met de situatie daar. We hebben net kunnen luisteren naar de minister van Buitenlandse Zaken van Servië in de Commissie buitenlandse zaken: een keiharde reactie op wat er gebeurt, een aanval op Europa, maar vooral ook een aanval op de landen die Kosovo inmiddels erkend hebben. Ik heb nog een vraag: wat kunnen wij doen om te voorkomen dat Servië geïsoleerd raakt en zichzelf ook isoleert in deze situatie? Ik ben somber over zijn antwoord omdat alles wat hij zei geconcentreerd was op de zaak Kosovo. Ik vind toch dat wij ons best moeten blijven doen om ook voor de mensen in Servië een Europees perspectief te bieden met een concreet aanbod ook van onze kant, bijvoorbeeld inzake visumfacilitering en verdere visumliberalisering. We moeten ons vooral ook richten op de jongere generatie die recentelijk nog gedemonstreerd heeft voor toenadering tot de Europese Unie, voor een Europese toekomst. Ik prijs de houding van de Servische regering voor haar herhaalde toezegging geen geweld te zullen gebruiken. Ik ga er ook van uit dat ze geen economische sancties tegen Kosovo zullen treffen en wat wij kunnen doen, ook vanuit onze verantwoordelijkheid als Europees Parlement, is blijven investeren in een Europees perspectief voor de hele regio en dat ook toepassen op Servië.

  Annemie Neyts-Uyttebroeck, namens de ALDE-Fractie. – Mijnheer de Voorzitter, Raadsvoorzitter, commissaris, elke staat die ontstaat door zich los te maken uit een bestaand staatsverband, kwetst de territoriale integriteit van dat oorspronkelijk staatsverband en wijzigt eenzijdig de internationale rechtsordening. Zo is ook mijn land in 1830 ontstaan door zich los te scheuren uit het staatsverband dat in 1815 door het Congres van Wenen in het leven was geroepen. Het bestaan van België werd wel heel snel erkend door de zogeheten Conferentie van Londen, waaraan het Verenigd Koninkrijk, Pruisen, Rusland, Oostenrijk en Frankrijk deelnamen, maar Nederland, waarvan we ons hadden losgescheurd, wachtte negen jaar vooraleer België te erkennen.

Dat had ik eigenlijk willen zeggen aan de Servische minister van Buitenlandse Zaken indien hij daar oren naar zou hebben gehad. Maar dat was dus niet zo, want hij heeft ons tot in den treure het bekende Servische standpunt uiteengezet zonder ook maar enige blijk van begrip te geven voor het feit dat er ook tegengestelde standpunten bestaan. Het enige lichtpuntje was dat hij duidelijk zei dat Servië geen enkele vorm van geweld, afpersing of afdreiging zou gebruiken.

Nu moeten we ons allemaal samen om de toekomst bekommeren, de toekomst van Servië, de toekomst van Kosovo, de toekomst van het hele gebied. Tot nog toe heeft de Europese Unie reeds 3 miljard euro aan Kosovo besteed. Voor de eerstkomende 16 maanden zullen daar nog eens 200 miljoen bijkomen, maar dat zal niet volstaan.

Ten aanzien van Servië en alle andere landen van de westelijke Balkan moeten we dringend werk maken van visumfacilitering zodat tussen de burgers uit die landen en de burgers uit onze landen normale relaties kunnen ontstaan.

  Konrad Szymański, w imieniu grupy UEN. – Panie Przewodniczący! Uznając niepodległość Kosowa wzięliśmy na siebie ogromną odpowiedzialność. Odpowiedzialność za utrzymanie pokoju i budowę wydolnych instytucji państwowych w Kosowie. Nie ma scenariusza, który pozwalałby na szybkie wycofanie sił międzynarodowych. Każde rozwiązanie, tak pozostawienie Kosowa w Serbii, jak i poparcie dla niepodległości, niesie za sobą ryzyko konfliktu i napięć etnicznych.

Serbowie jednak muszą sobie uświadomić, że nie ma powrotu do sytuacji sprzed 1999 roku. Próby destabilizacji przyniosą im tylko straty. Serbia może wygrać poparcie dla swych roszczeń w zakresie praw kulturalnych i społecznych, tylko w jeden sposób, konstruktywnie współpracując w regionie. Niepowodzenie kosowskiej niepodległości oznaczać będzie powrót do idei wielkiej Albanii i nieuchronną wojnę. Taka wojna przyniesie straty polityczne przede wszystkim Serbii. Dlatego także to państwo jest odpowiedzialne za uniknięcie tego scenariusza oraz za stabilizację w regionie.

  Joost Lagendijk, namens de Verts/ALE-Fractie. – Voorzitter, ik ben blij dat ik er afgelopen zondag bij was in Pristina, toen inderdaad op waardige wijze de onafhankelijkheid werd uitgeroepen. Wat daar afgelopen zondag gebeurde, was de onvermijdelijke consequentie van wat gebeurde in 1998/99, toen meer dan 10.000 Kosovaren werden vermoord en honderdduizenden op de vlucht werden gejaagd. Was de terugkeer van Pristina onder het bewind van Belgrado een optie? Nee, het was doormodderen na 9 jaar VN-bewind, steeds minder legitiem, steeds minder effectief. Een optie? Nee. Was een onderhandeld compromis tussen Pristina en Belgrado beter geweest? Ja. Was goedkeuring door de Veiligheidsraad beter geweest? Ja. Is het geprobeerd? Ja. Was er een kans van slagen? Nee, met name als gevolg van Russische obstructie.

Ik hoop werkelijk dat de Kosovaren na de euforie van de afgelopen dagen snel hun verantwoordelijkheid nemen, want zij zitten aan het stuur. Als de VN weg is, als de EU-missie is binnengekomen, zijn het de Kosovaren die moeten bewijzen dat goede verhoudingen met minderheden niet alleen op papier bestaan en dat zij in staat zijn om de economie uit het slop te halen. Ja, de EU is nu verdeeld over erkenning. Dat zal nog enige maanden duren en daarna is dat afgelopen. Waar de EU-lidstaten unaniem over zijn, is dat de toekomst van Kosovo in de EU ligt. Maar het tempo van Kosovaarse toenadering tot de EU zal ook afhangen van de opstelling van Servië.

We hebben net kunnen zien in de Commissie buitenlandse zaken hoe kwaad Servië is, hoe kwaad de minister van Buitenlandse Zaken is, hoe agressief hij zich opstelde. Dat duurt nog wel even. En ik heb er, eerlijk gezegd, ook nog wel begrip voor zolang dat verzet geweldloos is. Als de woede is gezakt, hoop ik werkelijk dat de rede overwint. Ja, de afscheiding van Kosovo was onvermijdelijk. Ja, de toekomst van Servië ligt even onvermijdelijk in de Europese Unie. Daarvoor moet je af en toe over je eigen schaduw heen springen. Ik wens de Kosovaren en de Serviërs daar heel veel sterkte mee.

  Francis Wurtz, au nom du groupe GUE/NGL. – Monsieur le Président, on ne peut pas s'empêcher d'éprouver un grand malaise vis-à-vis des responsabilités prises par l'Union européenne et ses États membres dans l'affaire du Kosovo.

D'abord, l'Union, en principe, a pour ambition de contribuer à une meilleure gouvernance mondiale. Or, sous son impulsion, nombre de ses États membres ont affaibli ou vont affaiblir dangereusement la crédibilité future du droit international en cautionnant la proclamation unilatérale de l'indépendance d'une province d'un État souverain, membre de l'ONU. Les principales puissances de l'Union placent ainsi, quoi qu'on dise sur le sui generis – parce que ça ne se décrète pas –, les rapports de force au-dessus du droit, et ce faisant, elles ouvrent la boîte de Pandore. C'est grave.

Ensuite, cette reconnaissance unilatérale risque fort d'aller à l'encontre des objectifs affichés par l'Union dans les Balkans. Elle va nourrir les nationalismes au lieu d'en tarir les sources. En outre, l'Union vient de s'aliéner profondément le peuple serbe, sans lequel il n'y a pas de politique régionale possible dans cette partie de l'Europe. Je ne parle pas en l'occurrence des nostalgiques de Milošević, mais de ceux qui se sont opposés à lui et qui sont aujourd'hui majoritaires. Quant aux Kosovars albanais eux-mêmes, l'Union sera-t-elle en mesure de satisfaire leurs aspirations après les avoir alimentées? La question mérite d'être posée, d'où la troisième cause du malaise ressenti après cette fameuse journée de liesse au Kosovo.

Le nouveau défi que l'Union européenne vient de se lancer à elle-même a de quoi donner le vertige. Nous voilà en première ligne, vers un nouveau protectorat, alors même qu'aucune analyse satisfaisante n'a été produite sur les raisons de l'échec du protectorat qui s'achève: un produit intérieur brut au Kosovo équivalent à celui du Rwanda, la moitié de la population active au chômage, plus de 200 000 réfugiés et personnes déplacées, une multiplication des violences contre les minorités et ce, malgré une aide internationale de deux milliards d'euros et la présence de 17 000 soldats de l'OTAN. Ce n'est pas Eurolex qui réglera tous ces problèmes!

Quelle perspective d'ensemble et durable l'Union européenne est-elle à même d'offrir aux Kosovars comme aux autres peuples des Balkans – une perspective qui soit de nature à stabiliser la situation ici, sans risquer de la déstabiliser ailleurs? L'adhésion? Dans quel délai? À quelles conditions? Avec quel degré de probabilité d'un accord unanime nécessaire des vingt-sept pays membres? Nul ne le sait.

Non, décidément, mon groupe ne peut pas s'associer à l'autosatisfaction à courte vue des principaux dirigeants européens.

(Applaudissements)

  Bastiaan Belder, namens de IND/DEM-Fractie. – Mijnheer de Voorzitter, in de Nederlandse pers gaf de speciale afgezant van de Europese Unie in Kosovo alsmede de beoogde hoogste vertegenwoordiger van de internationale gemeenschap, mijn landgenoot Pieter Feith, een inspirerend interview over de zware taak die de komende tijd op het Merelveld van Kosovo Polje op zijn schouders rust.

Eén passage in dit interview vond ik echter raadselachtig. Op de simpele vraag wie van de externe actoren de baas is in Kosovo, de Franse oud-generaal de Kermabon, die de Europese missie van politie en juristen zal leiden, of hijzelf, antwoordt Feith: "Als het over politiek gaat, geef ik de Franse commandant advies." De Raad is op zijn beurt de superieur van de heer Feith. Vandaar mijn vraag aan het adres van de Raad, aan mijnheer Rupel: hoe verloopt nu de besluitvorming in Kosovo exact? Hoe liggen de internationale gezagsverhoudingen? Heel belangrijk voor de toekomst.

Tot slot een navrant citaat van een Kosovaarse politieagent: "Op crimineel niveau weten Serviërs en Albanezen elkaar wel te vinden. De Servische en Albanese maffiabendes werken uitstekend samen, al jaren." Van harte hoop ik dat dankzij de Europese missie in Kosovo deze immorele Albanees-Servische coöperatie zal moeten wijken voor een waardig interetnisch samengaan, want dat alleen opent voor Kosovo het Europese perspectief dat wij Kosovo gaarne toewensen.

  Слави Бинев (NI). – Уважаеми г-н председател, уважаеми колеги, евродепутатите от "Атака" Димитър Стоянов, Десислав Чуколов и аз - Слави Бинев, заявяваме твърдото си несъгласие с обявената на 17 февруари 2008 г. независимост на Косово.Този акт на едностранен сепаратизъм е недопустим прецедент в международните отношения. Като европейски депутати смятаме, че косовското областно събрание няма правомощия за приемане на акт по независимост и затова считаме сепаратисткото правителство, съставено от доказани наркотрафиканти и военнопрестъпници за нелегитимно.

Признаването на независимостта на Косово от отделните държави или от Европейския съюз като цяло би означавало амнистирането на лидерите на албанските терористи, които проведоха етническо прочистване в областта през последните години срещу всички неалбански общности. Изразяваме нашето изключително отвращение и възмущение, че това етническо прочистване и разрушаване на стотици средновековни православни храмове в областта Метокия, Косово, ставаше пред очите на международните сили за сигурност на НАТО и на ООН. Имайки предвид извършените престъпления, ние се обявяваме твърдо против изкуственото създаване на нова мюсюлманска държава, чиято единствена цел е да служи за междинна база на трафика на оръжие, наркотици и хора към Западна Европа.

Като представители на българския народ в Съюза, ние призоваваме институциите му да не признават Косово като независима държава, а да се придържат към досегашните решения на Съвета за сигурност към ООН. Също така призоваваме Съвета за сигурност за решителни действия за спазване на статуквото и преодоляване на сепаратистките тенденции в името на политическата стабилност на Балканския полуостров.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – Señor Presidente, la reunión del Consejo de Ministros del pasado 18 de febrero no pasará a los anales de la Unión como una fecha particularmente gloriosa. En vez de buscar una solución entre 27 se ha remitido la patata caliente del reconocimiento al ámbito de decisión de los Estados miembros.

No deja de ser frustrante que, cada vez que tenemos que tomar una decisión sobre un tema sensible en el corazón de nuestro continente y que afecta a principios importantes como el de la intangibilidad de las fronteras, no seamos capaces de hablar con una sola voz. Y para complicar las cosas, las conclusiones del Consejo remiten a la legalidad internacional.

Es cierto que este Parlamento, como otras instancias de la Unión, aprobó el plan Ahtisaari, pero no como un cheque en blanco, sino en el entendimiento de que ese plan contaría con la aprobación del Consejo de Seguridad de las Naciones Unidas. Evidentemente, no ha sido así y hay que extraer varias conclusiones. La primera es que se ha dicho que este caso no sentará un precedente, que es un caso sui generis, como nos ha recordado el señor Wurtz en su intervención.

Tenemos que plantearnos si somos o no una Comunidad de Derecho. Y no es posible ser una Comunidad de Derecho a la carta. Es evidente que este caso va a sentar un precedente y, cuando uno se salta a la torera la legalidad internacional, no es gratis y desgraciadamente habrá consecuencias.

En segundo lugar, señor Presidente, ¿hasta cuándo vamos a estar conviviendo con un Consejo de Seguridad de las Naciones Unidas en el que existe un anacrónico derecho de veto por parte de los vencedores de la Segunda Guerra Mundial, plasmado en la Carta de San Francisco en el año 1945? Así no se puede construir un orden internacional ni se puede desarrollar un multilateralismo justo y eficaz.

Y en tercer lugar, señor Presidente, o la Unión Europea aprende de una vez por todas que la unión es nuestra fuerza y la fragmentación nuestra debilidad o tendremos que renunciar a nuestra vocación de liderazgo internacional en este mundo globalizado y limitarnos a ser lo que decía el semanario The Economist: la región más próspera, eso sí, del Tercer Mundo en el siglo XXI.

  Hannes Swoboda (PSE). – Herr Präsident, Herr Ratsvorsitzender, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Ich verstehe den Jubel und die Freude der Kosovo-Albaner über ihre gewonnene Freiheit und Unabhängigkeit. Aber ebenso verstehe ich die Betroffenheit und die Trauer vieler Serben im Kosovo, aber natürlich auch in Serbien selbst. Leider ist keine andere einvernehmliche Lösung gefunden worden. Das Milošević-Regime hat alles andere gemacht als die Integration der Bevölkerung zu fördern und Respekt für die kosovo-albanischen Bürgerinnen und Bürger zu zeigen.

Ich begrüße besonders die Entscheidung der Europäischen Union für die Mission EULEX. Bei dieser Gelegenheit möchte ich mich sehr herzlich bei Außenminister Rupel für die Art und Weise bedanken, wie er in dieser schwierigen Lage versucht hat, im Rat eine Einigung herbeizuführen. Das ist sehr positiv und sollte klar erwähnt werden. Aber all die europäische Hilfe, die jetzt kommen wird, nützt nichts, wenn sich nicht im Kosovo selbst die Mehrheit für die Herstellung einer multiethnischen Gesellschaft im europäischen Sinne engagiert.

Vieles von dem, was ich in den letzten Tagen gesehen habe, inklusive des Verhaltens von Premierminister Hashim Thaçi, gibt mir Mut und Anlass zur Hoffnung, dass diese multiethnische Gesellschaft in den verantwortlichen Köpfen dieses Landes fest verankert ist.

Wir werden in den nächsten Tagen einige Demonstrationen sehen, insbesondere in Serbien. Wir sollten Geduld üben. Wir sollten Serbien die Hand reichen. Wir sollten verstehen, dass es hier quasi kollektive Verlustgefühle gibt, und wir sollten vor allem das unterstreichen, was Minister Jeremic heute im Parlament im Ausschuss gesagt hat, nämlich den Verzicht auf Gewalt- und Boykottmaßnahmen. Das ist ein wesentliches Element und auch die Basis weiterer Gespräche mit Serbien. Wir wollen Serbien auf dem Weg in die Europäische Union begleiten. Die Entscheidung ist allerdings in Belgrad zu fällen. Wir können Serbien diese Entscheidung nicht abnehmen.

Ich kenne die Situation im Kosovo. Viele Menschen leben dort nebeneinander. Sie sind jetzt vielleicht gegeneinander gestellt, aber ich glaube, im Kosovo ist auch ein Miteinander möglich. Dieses Miteinander muss das Ziel unserer Politik auch hier in der Europäischen Union und im Europäischen Parlament sein.

(Beifall)

  Jelko Kacin (ALDE). – Gospod predsednik, komisar, gospod minister, razmere na Kosovu so dokaj mirne, na nek način celo zgledne in obetavne. Razen na severu, kjer živijo Srbi. Posamezni Srbi požigajo in to ni prav. Razglasitev samostojnosti v skupščini Kosova je bila dostojanstvena, spoštljiva do vseh narodov, ki tam živijo in v duhu, ki naj prevlada v bodoče. Prebivalci na Kosovu si zaslužijo naše zaupanje, verjeti moramo vanje, saj odločajo o svoji prihodnosti. Iskreno želijo, da bi bila tudi njihova prihodnost čim prej evropska.

Kot poročevalec za Srbijo pozdravljam preudarno ravnanje Srbije, ki ni uvedla ekonomskih sankcij proti Kosovu. V tem čustvenem trenutku za Srbijo razumem na eni strani trdo in grozečo retoriko nekaterih politikov. A praksa naj bo posledica razuma in evropskih vrednot. Status bo Kosovu omogočil nadaljnji razvoj, omogočil bo dostop do sredstev Mednarodnega monetarnega sklada in tujih investicij.

Pomembno je, da se trgovske vezi med Srbijo in Kosovom še okrepijo, da vzpodbudijo gospodarsko rast in pripomorejo k evropskim integracijam. Le države so lahko članice Evropske unije in Kosovo je postalo država.

Zdaj imajo evropsko perspektivo tudi Srbi na Kosovu. Tudi Srbija naj gre naprej, čim prej naj se znova začne pospešeno ukvarjati s svojo evropsko perspektivo. Delovne skupine vlade morajo zdaj delati še več. Pripravljajo naj naslednje korake približevanja za Srbijo, za njeno gospodarstvo in za vse njene prebivalce, ki si tako želijo v Evropsko unijo. Napadi na veleposlaništva držav članic Evropske unije v Beogradu ne morejo biti pot v Evropsko unijo in niso izraz volje večine srbskih državljanov.

Zdaj, ko se veleposlaniki Srbije iz držav, ki so priznale Kosovo, začasno vračajo domov, naj njihovi namestniki še aktivneje pojasnjujejo, kakšni so koraki Srbije na poti k Evropski uniji. Poti nazaj ni več, je le pot v prihodnost v Evropsko unijo.

In še zaključna beseda, namenjena ministru Samarđiću. Požig ni nikjer legitimen. Nikjer po svetu ni sprejemljiv. Preveč vasi je gorelo na zahodnem Balkanu v zadnjem desetletju. Srbom na Kosovu je potrebno dovoliti sodelovanje in odločanje v novi samostojni državi. Pričakujem jasen poziv k sodelovanju iz Beograda. To si zaslužijo Srbi in Albanci. To zasluži in potrebuje celoten zahodni Balkan in tudi Evropska unija.

  Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – Panie Przewodniczący! Jednostronne proklamowanie niepodległości przez Kosowo stawia wspólnotę międzynarodową, a zwłaszcza Unię Europejską, przed trudnym i odpowiedzialnym zadaniem. Wydarzenie to znacząco komplikuje sytuację zarówno w krajach członkowskich, jak i w państwach, z którymi Unia współpracuje i zacieśnia stosunki, takich jak Ukraina czy Gruzja. Niedawne demonstracyjne spotkanie ministra spraw zagranicznych Rosji Siergieja Ławrowa z liderami Abchazji i Osetii Południowej, dwóch zbuntowanych republik na terytorium Gruzji, stanowi zapowiedź możliwego zachowania rosyjskiego rządu. Jeszcze przed ogłoszeniem niepodległości Kosowa Kreml ostrzegał, że jego uznanie potraktuje jako precedens, który następnie zastosuje wobec lojalnych wobec siebie reżimów separatystycznych. Nie bez powodu Bałkany uznawane są za jeden z najbardziej zapalnych punktów na świecie.

Proklamowanie niepodległości może wywołać więc destabilizację chociażby w Bośni i Hercegowinie, od której mogą chcieć odłączyć się zamieszkałe przez Serbów prowincje. Zaistniała sytuacja wymaga więc od wspólnoty międzynarodowej szczególnie przemyślanych i odpowiedzialnych decyzji, których konsekwencją będzie jednak i wolność i pokój.

  Bart Staes (Verts/ALE). – Voorzitter, het uitroepen van de onafhankelijkheid door het Kosovaarse parlement vorige zondag was onvermijdelijk en een van de laatste fases in het uiteenvallen van het voormalige Joegoslavië. Wie de situatie op het terrein kent, weet dat Kosova na negen jaar VN-supervisie en na 20 jaar discriminatie daarvóór, niet opnieuw gewoon een onderdeel van Servië kon worden. In die zin is het uitroepen van de onafhankelijkheid een vrij normaal proces. Dat gebeurde overigens in het parlement op een rustige, serene en weinig emotionele manier en met volledig respect voor het Ahtisaari-plan. De Kosovaarse eerste minister verzekerde de internationale gemeenschap zeer uitdrukkelijk de volledige bescherming van en respect voor minderheidsgroepen. Mag ik de collega's er overigens aan herinneren dat alle minderheidsgroepen in Kosova de onafhankelijkheid actief ondersteunen? Alleen de Serven tekenen afwezig in hun onverzettelijkheid en hun gekrenkte trots. In die zin is de speech van de minister van Buitenlandse Zaken van Servië eerder ongelukkig.

Dit alles belet echter niet dat de toekomst van Servië en de toekomst van Kosova wel degelijk in de Europese Unie blijft liggen. Ik zie daar met veel spanning naar uit.

  Αθανάσιος Παφίλης (GUE/NGL). – Κύριε Πρόεδρε, αποτελεί πραγματικά ειρωνεία και πρόκληση το Συμβούλιο και η Επιτροπή να επικαλούνται το διεθνές δίκαιο, τις αρχές του ΟΗΕ και την τελική πράξη του Ελσίνκι, όταν σήμερα, με την αναγνώριση της ανεξαρτητοποίησης του Κοσσυφοπεδίου, τα παραβιάζουν όλα, ακόμη και το ψήφισμα 1244 του 1999 του Συμβουλίου Ασφαλείας του ΟΗΕ που θεωρούσε το Κοσσυφοπέδιο μέρος της σερβικής επικράτειας.

Πρόκειται, ανοιχτά, για αλλαγή των συνόρων που επιβλήθηκε και καθοδηγήθηκε από τις Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής με τη συνεργασία και της ίδιας της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Σταματήστε την υποκρισία! Δυο χρόνια τώρα συζητάτε πώς θα γίνει ανεξάρτητο το Κοσσυφοπέδιο και πώς θα στείλει στρατό η Ευρωπαϊκή Ένωση για να προστατεύσει τα συμφέροντά της στην περιοχή.

Θεωρούμε ότι η κατάσταση είναι πάρα πολύ σοβαρή. Θα πυροδοτήσει νέες εστίες έντασης και αποσταθεροποίησης, άμεσα στα Βαλκάνια αλλά μακροπρόθεσμα και σε ολόκληρο τον κόσμο, γιατί θα αποτελέσει ένα νέο προηγούμενο. Και είναι γνωστό το ιμπεριαλιστικό σας δόγμα του «διαίρει και βασίλευε». Υπάρχουν σχέδια για να «κοπούν» πάρα πολλές χώρες σε ολόκληρο τον πλανήτη για να μπορέσετε να τις ελέγξετε.

Εμείς πιστεύουμε ότι οι λαοί των Βαλκανίων και οι αλβανικής καταγωγής κάτοικοι του Κοσσυφοπεδίου θα βρεθούν μπροστά σε έναν νέο κυκλώνα από τις αντιπαραθέσεις Ηνωμένων Πολιτειών, Ευρωπαϊκής Ένωσης και Ρωσίας.

Γι’ αυτό είμαστε αντίθετοι. Θεωρούμε ότι οι κυβερνήσεις δεν πρέπει να αναγνωρίσουν αυτό το ονομαζόμενο «κράτος» που θα αποτελέσει προτεκτοράτο στο μέλλον και πιστεύουμε ότι οι λαοί των Βαλκανίων αλλά και της Ευρώπης δεν θα πρέπει να το επιτρέψουν.

  Γεώργιος Γεωργίου (IND/DEM). – Κύριε Πρόεδρε, όπου η ισχύς του δικαίου παρεχώρησε τη θέση της στο δίκαιο της ισχύος, τα αποτελέσματα επεσώρευσαν μόνον δεινά.

Είδαμε αστρικές ταχύτητες, είδαμε διαστημικές ταχύτητες να αναπτύσσονται προκειμένου μόνον για το Κοσσυφοπέδιο. Σαράντα χρόνια εις την διπλωματία, δεν έχω δει τέτοιες ταχύτητες να αναπτύσσονται, όχι μόνον εις τη διαδικασία ανακηρύξεως της ανεξαρτησίας αλλά και εις την διαδικασία αναγνωρίσεως εκ μέρους ορισμένων ευρωπαϊκών κρατών.

Αυτό που ανεγνώρισαν δεν είναι το Κοσσυφοπέδιο, είναι το κουτί της Πανδώρας. Εγώ, τουλάχιστον, δεν έχω συναντήσει άλλη περίπτωση που να αποκληθεί sui generis. Sui generis δεν είναι η υπόθεση του Κοσσυφοπεδίου. Sui generis είναι η εγκατάσταση της στρατιωτικής βάσεως μέσα στο Κοσσυφοπέδιο.

Και εν πάση περιπτώσει, είδα μία παράκαμψη: ακούστηκε σ’ αυτή την αίθουσα, ενώπιον ευρωπαίων βουλευτών που εκπροσωπούν σήμερα τις δημοκρατικές κυβερνήσεις της Ευρώπης, τα δημοκρατικά κόμματα και τα δημοκρατικά αισθήματα, ακούστηκε η φράση: «ξέρετε, εκεί που απέτυχε ο Ahtisaari ήρθαμε εμείς να λύσουμε το πρόβλημα». Τι είμαστε εμείς; Εφετειακή διαδικασία; Είναι Εφετείο αυτό το Κοινοβούλιο;

Αντί να ασχοληθούμε με το τί πρόκειται να συμβεί στο Κοσσυφοπέδιο αύριο, είναι καλύτερα, κύριε Πρόεδρε, να σκεφθούμε τι θα συμβεί όταν παρακάμπτεται με αυτόν τον προσβλητικό, τον περιφρονητικό τρόπο η αξία του Οργανισμού των Ηνωμένων Εθνών.

  Jana Bobošíková (NI). – Jsem přesvědčena, že naše otázka dnes už nezní, zda uznat či neuznat Kosovo. Otázka zní, jak udržet politickou a bezpečnostní stabilitu v regionu, kde vládne atmosféra etnické nenávisti a strachu a kde je 40 % nezaměstnaných.

Nezávislost Kosova přichází paradoxně v době, kdy evropské země směřují k politickému federalismu. Balkánská realita ale jasně odráží fakt, že unijní politika řešení, které by vedlo k zachování celistvosti státu a současně ke klidnému soužití všech etnických a náboženských entit, prostě nenabízí. V tomto ohledu je nazvání letošního roku rokem multikulturního dialogu téměř výsměchem.

Dámy a pánové, před lety Spojené státy i Evropská unie shodně deklarovaly, že neuznají kosovskou nezávislost. Teď nejen Spojené státy, ale i řada členů Unie Kosovo uznaly. Je tedy jasné, že proces profilace národnostních entit existuje a bude existovat, není celosvětově zvládnutý a ústí do přerušení nebo narušení normálních svazků s původním státem. Proto může být naším cílem jen jediné, a to snažit se zabránit krveprolití.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – Herr Präsident, Herr Ratspräsident! Meine Gedanken gehen zwangsläufig siebzehn Jahre zurück. Damals hat sich Slowenien für unabhängig erklärt, der Außenminister hieß Dimitrij Rupel. Die Mehrheit der großen Staaten in UNO und EU und die Mehrheit der EU-Mitgliedstaaten hat sich damals geweigert, Slowenien anzuerkennen. Der Außenminister eines großen EU-Mitgliedstaates hat gesagt, wenn Slowenien unabhängig wird, dann wird man es fünfzig Jahre isolieren. Heute ist Slowenien der anerkannte, respektierte, erfolgreiche und gute Ratspräsident der Europäischen Union. Und in diesem Lichte sollte man manches relativieren, was heute hier im Haus gesagt wurde.

Ich freue mich über die Unabhängigkeit des Kosovo, denn nach Jahrzehnten der Unterdrückung hat das Volk der Kosovaren endlich einen eigenen, freien, demokratischen Staat, nachdem es Jahrzehnte unterdrückt wurde und nachdem es zuletzt Opfer eines Genozids war, der nur durch internationale Hilfe gestoppt werden konnte. Ich appelliere an Serbien, dies auch als eine Chance für das serbische Volk zu begreifen, sich — unbelastet von den Bürden der Vergangenheit — seiner europäischen Zukunft zuzuwenden. Aber dann muss es auf Gewalt verzichten! Dann darf nicht der serbische Kosovo-Minister begrüßen, dass UNO-Posten an der Grenze zu Kosovo attackiert werden. Dann darf man nicht die demokratisch gewählte Führung des Kosovo des Hochverrates anklagen, statt mit diesen Opfern eines Genozids endlich einen nachbarschaftlichen Dialog zu beginnen.

Und ich sage ganz klar: Es ist unakzeptabel, wenn der Bischof Artemije von der serbisch-orthodoxen Kirche zum Krieg aufruft. Dies ist nicht akzeptabel! Und wir müssen ganz klar sehen, dass wir als Europäische Union Serbien auf seinem Weg nach Europa helfen müssen, dass aber auch Serbien selbst seinen Beitrag dazu leisten muss, dass es zu einer friedlichen guten Nachbarschaftlichkeit kommt. 75 % dieses Hauses waren und sind für die Souveränität des Kosovo. Dann kann man nicht sagen, die Europäische Union ist geteilt, und ich bin glücklich, dass wir nunmehr in eine gute europäische Zukunft für die gesamte Region gehen.

(Beifall)

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – Elnök úr, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a koszovói ellenőrzött függetlenség kikiáltása elkerülhetetlenné vált. Legfőbb feladatunk most a koszovói rendezés sikeres végrehajtása, a térség stabilitásának biztosítása, az EU megfelelő szerepvállalása, az EU-protektorátus létrehozása, de nem helytartói szerepben.

Egyik oldalról megértem a szerbek fájdalmát: az én országom területének 60%-át vesztette el az I. világháború után. Szerbia közel 1/5-ének, történelmi, állami, egyházi bölcsőjének elvesztése egy nemzet számára nagy tragédia. Másik oldalról tény, hogy Szerbia jóval korábban elvesztette morális jogát Koszovó felett, mert a Szerb Állam nem biztosított az ott élő albán közösségnek megfelelő hazát.

Bízunk abban, hogy a szerb diplomácia reakciói nem veszélyeztetik az ország uniós integrációját. Segítenünk kell a veszteség feldolgozásában Szerbiát az Európai Unióhoz való közeledés felgyorsításában. Fontosak a gesztusok, a pozitív üzenetek, így létfontosságú, hogy az EU fogadjon el pontos menetrendet a vízummentesség megszerzésére Szerbia és Nyugat-Balkán többi országa számára. Gyorsítsuk meg Szerbia integrációját anélkül, hogy a követelményekben bármilyen engedményt tennénk.

Érthető, hogy bizonyos EU-tagállamoknak fenntartásaik vannak. Legitimnek tartom Ciprus és Spanyolország aggályait, ugyanakkor értetlenül állok a romániai és szlovákiai politikai elit által gerjesztett aggodalmak előtt. Ezen országok integritását senki nem veszélyezteti. Az elszakadás, az egyoldalú függetlenség kikiáltása az EU számára nem jelenthet a jövőben semmiképpen precedenst, az Ahtisaari-terv által biztosított kisebbségi rendszer megvalósulása viszont követendő, pozitív precedens lehet az európai kisebbségvédelem számára. Köszönöm a figyelmet.

  István Szent-Iványi (ALDE). – Elnök úr, biztos úr, miniszter úr! Koszovó függetlenségének kikiáltása és annak elismerése nem a kisebbik rossz, amit választhatunk, hanem az egyedüli helyes lépés, amit a jelen helyzetben tehetünk.

A tárgyalások sajnos nem vezettek eredményre, a státusz tartós rendezetlensége folyamatosan destabilizálta a térséget. Nem maradt más megoldás hátra, mint az, ami az elmúlt héten történt, a státusz végleges rendezése, Koszovó függetlenségének elfogadása.

Üdvözöljük, hogy a koszovói parlament nagy többséggel elkötelezte magát az Ahtisaari-terv mellett. Elvárjuk Koszovótól, hogy az Ahtisaari-terv rendelkezéseit a gyakorlatba is átültesse, különös tekintettel annak kisebbségvédelmi pontjaira. Az Ahtisaari-terv Európa legnagyvonalúbb kisebbségvédelmi rendszerét jelenti, amely a térség egésze számára modellként szolgálhat és példaértékű lehet, ezért nagyon fontos, hogy ezt számon kérjük Koszovón.

Koszovó és Szerbia jövője az európai integrációban rejlik. Ez most mindkét ország számára könnyebbé vált. Megszabadultak egy súlyos, bénító problémától, ami lekötötte eddig mindkét ország belső alkotó energiáit. Rajtuk múlik, hogy tudnak-e élni ezzel az eséllyel. Ha ezt teszik, Koszovó is és Szerbia is, akkor az Európai Uniótól minden támogatást meg kell, hogy kapjanak, különös tekintettel a vízummentesség mielőbbi megadására és a pénzügyi támogatások folyósítására.

Örömteli, hogy az Európai Unió egységesen jóváhagyta a polgári misszió mandátumát Koszovóban. Az azonban már annál nyugtalanítóbb, hogy az elismerés tekintetében nem alakult ki egységes álláspont az Európai Unió tagállamai között. Ha az Európai Unió igényt tart arra, hogy komolyan vegyék a világpolitika színpadán, akkor nem engedheti meg magának, hogy a közvetlen szomszédságában zajló fontos esemény ügyében ne tudjon közös álláspontra jutni. Ezért nagyon fontos, hogy az Európai Unió egységesen szólaljon meg, egységesen lépjen fel.

Végül pedig sok sikert és szép jövőt kívánok Koszovó népének és minden állampolgárának!

  Mario Borghezio (UEN). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il Presidente Pöttering, dicendo che la dichiarazione d'indipendenza traduce la volontà dei cittadini del Kosovo di prendere nelle proprie mani il loro destino, fa un'affermazione di importanza storica.

L'indipendenza del Kosovo, infatti, è una concreta applicazione in Europa del principio di autodeterminazione dei popoli sancito dalla Carta dell'ONU. Certo destano in molti di noi molta preoccupazione sia la creazione del primo Stato islamico in Europa, salutato già da tutta la stampa jiadista, per esempio dall'editoriale entusiasta della TV satellitare islamica Al-Arabia, e la sorte della minoranza cristiana ortodossa serba, alla quale ci richiama la parola saggia della Santa Sede.

Tuttavia – lo sottolineo – resta innegabilmente un importante precedente giuridico e politico. Inutile negarlo: è importante per i popoli che in Europa, dalla Corsica alle Fiandre, dalla Sardegna all'Euscadia, dalla Bretagna all'Occitania, alla nostra Padania, ora ancora purtroppo nazioni senza Stato, aspirano al sogno dell'autodeterminazione e della libertà. Viva l'Europa dei popoli! Viva la Padania libera!

  Roberto Musacchio (GUE/NGL). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, come sempre quando si agisce fuori dalle regole internazionali l'Europa si divide ed è sconfitta.

Con gli atti unilaterali si crea un precedente gravissimo ed abbiamo ascoltato adesso le parole dell'on. Borghezio. Si acuisce la tensione nell'aria tutt'altro che pacificata e piena di contrasti geopolitici. L'Europa ha mancato di unità, di autorevolezza e di trasparenza. Addirittura si è letto di incontri tra il governo che esprime l'attuale Presidenza dell'Europa e l'amministrazione statunitense che avrebbe suggerito le linee da seguire. Non a caso oggi questo Parlamento è politicamente impotente, nonostante le celebrazioni del nuovo Trattato. L'unico modo per cambiare pagina è ripartire dal diritto internazionale e da una visione autonoma che costruisca la presenza di tutti i Balcani in Europa, riconoscendo il diritto di tutta l'area. Speriamo che non sia purtroppo troppo tardi.

  Vladimír Železný (IND/DEM). – Pokus Evropské unie o prohlášení, že Kosovo je unikátním případem, je jen trapným přáním, které je otcem myšlenky. Kosovo nejen zakládá nebezpečný precedens, ale má i historickou předlohu. Je zrcadlovým obrazem situace Československa a jeho německé menšiny ve 30. letech.

Jak ironicky se dějiny dokáží opakovat! První čtyři země Evropské unie, které shodně prohlásily, že odštěpeneckou republiku uznají, byli všichni čtyři signatáři Mnichovské dohody. Zatímco tehdy, před osmdesáti lety, Chamberlain, Daladier Mussolini a Hitler rozparcelovali Československo, dnes opět Británie, Francie, Itálie a Německo uznávají rozparcelování Srbska. Odtrhávají od Srbska jeho historické území s kosovským polem, kde se v roce 1389 pokusila srbská nobilita v heroické bitvě zastavit postup otomanských Turků do Evropy. Tam se zrodila srbská identita. A my teď jako Evropská unie toto historické srdce Srbska transplantujeme jinam. Styďme se, Mnichované !

  Sylwester Chruszcz (NI). – Panie Przewodniczący! W dzisiejszej debacie na temat serbskiej prowincji Kosowa chciałem przede wszystkim zaprotestować przeciwko nielegalnym działaniom albańskich władz, które są inspirowane przez Stany Zjednoczone. W obliczu rozbioru państwa serbskiego oburzająca jest reakcja Unii Europejskiej i części państw członkowskich. Unia Europejska wspiera albańskich separatystów i decyduje się równolegle na rozpoczęcie wątpliwej z punktu widzenia prawa międzynarodowego misji w Kosowie - wbrew ustaleniom ONZ. Oburza mnie, że władze Unii chcą być stroną w tym bałkańskim konflikcie nie mając do tego prawa ani żadnego mandatu. Jakim prawem Bruksela po raz kolejny ingeruje w sprawy suwerennego państwa, w dodatku gwałcąc międzynarodowe postanowienia?

To, co zdarzyło się w poniedziałek w Brukseli przypomina mi konferencję monachijską w 1938 r. Dziś też społeczność międzynarodowa milczy i pozwala na realizację interesów Berlina i Waszyngtonu. Po raz pierwszy od 1945 r. łamiąc prawo międzynarodowe ze względów etnicznych zmienia się granice w Europie. Efekt domina i kolejne konflikty w związku z działaniami albańskich separatystów są nieuniknione. Nie trzeba dużej wyobraźni, aby zobaczyć jak ewentualna niepodległość tej serbskiej prowincji może wpłynąć na waśnie narodowościowe w innych częściach Europy i świata.

  Sorin Frunzăverde (PPE-DE). – Domnule Preşedinte, doamnelor şi domnilor, după 20 de ani de confruntări politice şi militare, după 20 de ani de erori majore în Balcani, ne punem problema dacă soluţia Kosovo, declararea unilaterală a independenţei provinciei Kosovo, este legală şi oportună.

Soluţia Kosovo nu este nici legală, nici oportună. Nu este legală pentru că niciun principiu de drept internaţional nu justifică declararea unilaterală a independenţei provinciei Kosovo. Mai mult, recent, Secretarul General al Organizaţiei Naţiunilor Unite a reuşit să nu găsească niciun răspuns la întrebarea dacă soluţia este legală sau ilegală, părăsind o conferinţă de presă organizată la sediul Naţiunilor Unite. Nu este nici oportună, pentru că ea creează un precedent periculos. Nu pentru ţările membre ale Uniunii Europene, nu pentru Slovacia sau România, ţări care au o legislaţie emancipată şi modernă în materie de minorităţi, dar creează un precedent periculos pentru Abhazia, pentru Osetia de Sud şi, mai ales, pentru Transnistria, unde conflictele îngheţate datează de pe vremea conflictului din Kosovo. În egală măsură însă creează un precedent periculos şi pentru Balcani – Republica Sprska, spre exemplu – pentru alte regiuni locuite de minorităţi în Balcani. Creează un precedent periculos însă şi pentru Uniunea Europeană.

Se spune adesea că Balcanii produc mai multă istorie decât pot consuma. Se pare că, de această dată, Balcanii au produs mai multă istorie decât poate consuma Uniunea Europeană însăşi. Dovada este faptul că ne aflăm aici divizaţi din punctul de vedere al recunoaşterii independenţei provinciei Kosovo.

Pot să vă spun că România nu va recunoaşte independenţa provinciei Kosovo şi demersul naţional este susţinut de delegaţia română în Partidul Popular European. Ştim foarte bine, doamnelor şi domnilor, am văzut în această sală, aici, ce trebuie să facem cu Serbia. Viitorul ei este, evident, european. Nu ştim însă ce vom face cu Kosovo. Şi trebuie să vă mărturisesc, cu toată îngăduinţa pe care mi-o veţi acorda, că doar sistemul vizelor, liberalizarea sistemului vizelor, nu va ajunge pentru a ridica această zonă a Europei noastre.

  Кристиан Вигенин (PSE). – Уважаеми г-н председател, уважаеми г-н Rupel, уважаеми г-н Rehn, може би сега е моментът отново да изразим съжаление, че не се стигна до договорено решение по въпроса за статута на Косово между Сърбия и Косово, но нямаше как и преговорите да продължат до безкрайност, тъй като двете страни, така или иначе, до последно останаха на взаимноизключващи се позиции.

Можем да изразим съжаление също, че днес Сърбия и сръбският народ трябва да плащат сметките, натрупани от великосръбския национализъм, с който страната, макар и трудно, се разделя. Трябва обаче да стъпим на реалността и да подчертаем, че независимостта на Косово, макар и не независимост в пълния смисъл на това понятие е факт, реален факт, който дава, разбира се, и ново качество на процесите. Трябва да се съобразяваме с този факт и споровете да се признае или не не променят наличието на този факт.

Не можем да не си даваме сметка и за възможните последици, които този акт ще има върху стабилността в Югоизточна Европа, преди всичко краткосрочна, да се надяваме. Но е необходимо Европейският съюз да направи няколко важни стъпки: първо, да помогне за изграждането на адекватна административно-управленска структура в Косово, да ускори интеграцията на Сърбия, като подпише бързо споразумение за стабилизация и асоцииране, и да обърне особено внимание на Македония, на Босна и Херцеговина, на Черна гора, тъй като има риск вторачени в дърветата, да не видим проблема с гората в Югоизточна Европа.

  Sarah Ludford (ALDE). – Mr President, I agree with those who say that there really was no other option but the independence of Kosovo. The EU is taking on its largest civilian mission ever and it will be very important that it is successful. It is quite an extraordinary situation. It is rather difficult to explain to outsiders that, although not all Member States can agree on recognising Kosovo, they all support the EULEX mission. Indeed, a country like Spain is supplying personnel to the mission – this is very EU, very Brussels. But it must succeed.

I agree with Commissioner Rehn that the message to Serbia must be that the time has come to turn the page and, as others have commented, in that context it was somewhat disappointing to listen to Mr Jeremić, the Serbian Foreign Minister, this afternoon. I understand the rawness and the sense of grievance, but things must move on rapidly.

I hope that Prime Minister Thaci will make it absolutely clear to his compatriots that the protection of the Serb minority and other minorities in Kosovo is an absolute priority, because violence will not be tolerated. In that context, I was disappointed that the Serb Foreign Minister did not condemn the violence that has been perpetrated by Serbs in the last few years. He said Serbia did not encourage or instigate it, but he did not actually use the word ‘condemn’, which was disappointing.

Finally, the important thing, as others have said, is going to be economic development. There is 40% unemployment in Kosovo, and there is massive unemployment in Serbia as well. Let us move on towards rapid integration in the EU, moving via visa liberalisation, which I hope will come very soon.

PRZEWODNICZY: PAN ADAM BIELAN
Wiceprzewodniczący

  Seán Ó Neachtain (UEN). – A Uachtaráin, cuirim Fáilte Uí Cheallaigh roimh fhógra neamhspleáchais na Cosaive Dé Domhnaigh seo caite.

Tá naoi mbliana caite anois ó rinneadh buamáil uafásach ar an gCosaiv ar ordú ó réimeas Milošević. Tá sé de cheart ag muintir na Cosaive a bheith neamhspleách, agus ar bhealach chabhraigh imeachtaí na naoi mbliana seo caite le teacht an neamhspleáchais sin. Tá sé thar a bheith tábhachtach go mbeadh meas iomlán anois ar chearta sibhialta agus polaitiúla an mhionlaigh Sheirbigh atá fós ina gcónaí sa Chosaiv áfach.

Beidh ar an Aontas Eorpach tacaíocht a thabhairt do Rialtas na Cosaive chun geilleagar an stáit a chur chun cinn, mar tá ráta dífhostaíochta de 40% sa Chosaiv agus caithfear é sin a chur ina cheart.

Tá súil agam gur tús nua é seo don Chosaiv agus go mbeidh an tAontas Eorpach sásta lántacaíocht a thabhairt le hatógáil a dhéanamh ar an stát nua sna blianta amach anseo. Tá súil agam freisin, gur athmhuintearas a thiocfaidh as seo agus gur sampla é den dea-mhéin atá san Aontas Eorpach go dtarraingeofaí daoine agus comhluadar le chéile.

  Γεώργιος Παπαστάμκος (PPE-DE). – Κύριε Πρόεδρε, η Ευρωπαϊκή Ένωση δεν κατασκευάζει κράτη. Ενσωματώνει κράτη. Η διασπασμένη ευρωπαϊκή συνεννόηση επί του προβλήματος του Κοσσυφοπεδίου συνιστά ομολογία αποτυχίας της ΚΕΠΠΑ. Η Ένωση θυσίασε την εσωτερική της συνεννόηση στο βωμό της πολιτικής ισχύος κρατών μελών της.

Το άρθρο 11 της Συνθήκης για την Ευρωπαϊκή Ένωση θέτει ως προϋπόθεση η δράση της Ένωσης να είναι σύμφωνη με τις αρχές του Καταστατικού Χάρτη των Ηνωμένων Εθνών, της τελικής Πράξης του Ελσίνκι και τους στόχους του Χάρτη των Παρισίων, συμπεριλαμβανομένων και εκείνων που αφορούν τα εξωτερικά σύνορα.

Επειδή η Ευρωπαϊκή Ένωση είναι ένωση δικαίου όπως είπε και ο κύριος Salafranca, ποιά είναι η θεμελίωση της ευρωπαϊκής τάσης; Συγκεκριμένα, της τάσης των κρατών μελών τα οποία τάχθηκαν υπέρ της κατεπείγουσας αναγνώρισης από απόψεως διεθνούς δικαίου;

Η απόφαση του Συμβουλίου Ασφαλείας 1244 του 1999 δεν προσφέρει την επαρκή δικαιολόγηση και νομιμοποίηση. Το σημείο των συμπερασμάτων του Συμβουλίου Γενικών Υποθέσεων και Εξωτερικών Σχέσεων περί του ιδιογενούς (sui generis) χαρακτήρα της περίπτωσης του Κοσσυφοπεδίου, δηλαδή ότι η εν λόγω περίπτωση δεν αποτελεί προηγούμενο – εύχομαι να μην αποτελεί προηγούμενο - αλλά είναι μοναδική, συνοδεύεται με ειδική αναφορά στην προσήλωση στις θεμελιώδεις αρχές της κυριαρχίας και εδαφικής ακεραιότητας των κρατών, οι οποίες, όπως ρητώς αναφέρεται, δεν τίθενται εν αμφιβόλω.

Τελειώνοντας, θα ήθελα να υπενθυμίσω ότι πρόκειται για αρχές οι οποίες συνιστούν τον σκληρό πυρήνα του διεθνούς νομικού κεκτημένου.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – Señor Presidente, el debate está ya bastante avanzado; no creo que pueda contribuir mucho al mismo, ni siquiera en términos pasionales, pero sí creo que es importante que nos fijemos en la importancia del Derecho internacional y de los compromisos internacionales.

En el año 1991, el 16 de diciembre, los Ministros de la Unión Europea adoptaron unas directrices sobre el reconocimiento de los nuevos Estados en la Europa Oriental y en la Unión Soviética y en ellas se afirmaba el respeto a la inviolabilidad de todas las fronteras, que sólo pdían modificarse por medios pacíficos y por acuerdo común.

En segundo lugar, la resolución en virtud de la cual hay actualmente una presencia de Europa en Kosovo — la Resolución 1244 del Consejo de Seguridad de las Naciones Unidas— establece específicamente que tienen que respetarse los principios de soberanía e integridad territorial de la República Federativa de Yugoslavia y de los demás países de la región.

Se ha cometido una violación del Derecho internacional, de los compromisos de los países europeos y de las resoluciones de las Naciones Unidas. Las consecuencias serán caras para todos nosotros.

  Bogusław Rogalski (UEN). – Panie Przewodniczący! Uznanie niepodległości Kosowa jest otwarciem puszki Pandory w Europie. To niebezpieczny precedens łamiący prawo międzynarodowe, a w szczególności rezolucje, Organizacji Narodów Zjednoczonych, która stwierdza w sposób jednoznaczny, że Kosowo jest integralną częścią Serbii.

Dzisiaj, przy aprobacie międzynarodowej, doprowadza się do rozbiorów jednego z państw europejskich. Mówię to jako poseł z państwa, które rozbiorów już doświadczyło w historii. Na to zgody być nie może. To jest niebezpieczny precedens, ponieważ śladem Kosowa poszły między innymi Osetia Południowa, Abhazja, które ogłosiły już chęć oderwania i chęć ogłoszenia niepodległości. Co powiemy w przypadku Cypru, który za wszelką cenę dąży do jedności? Mając taki przykład i dając taki przykład Cypryjczykom stawiamy ich w niejednoznacznej i dwuznacznej sytuacji, w której nie będą mogli walczyć o jedność swojej wyspy.

Przede wszystkim, drodzy państwo, uznanie niepodległości Kosowa to prezent dla postępującej islamizacji Europy, a o to chyba nam wszystkim nie chodziło.

  Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – Señor Presidente, lamento la declaración unilateral de independencia de Kosovo. No es una buena noticia para Europa. Es el último eslabón de una cadena de fracasos: un fracaso de convivencia, que desemboca en la crisis de 1999, un fracaso de las partes y de la propia comunidad internacional para alcanzar una solución pactada y un fracaso del Consejo de Seguridad.

Existe el temor de que la entidad que algunos se apresuran a reconocer constituya un nuevo fracaso. Debe proporcionar un marco de convivencia democrático y seguro, en el que los ciudadanos prosperen y los derechos de las minorías se respeten; también debe evitar ser un problema para la estabilidad de la región. Señorías, también ha fracasado la Unión Europea, que no ha conseguido en su vecindad una solución conforme al Derecho internacional.

Europa debe significar unión, no separación; acuerdo, no unilateralismo; el Derecho, no el hecho; integración, no división étnica. Los europeos tenemos una gran responsabilidad en este asunto: éramos mayoritarios en el Grupo de contacto, eran europeos el Enviado Especial de las Naciones Unidas y su equipo, fue el Consejo Europeo el que en diciembre, apresuradamente, decidió enviar una misión a Kosovo sin base jurídica.

Recuerdo que el apartado 15 de la Resolución de este Parlamento, en marzo, rezaba: «Considera que la adopción de una nueva resolución del Consejo de Seguridad de las Naciones Unidas también es esencial para la futura implicación de la Unión Europea en Kosovo, y que no debería preverse intensificar la participación de la UE en ausencia de dicha resolución».

Las circunstancias del caso de Kosovo son excepcionales. Sin embargo, hay personas irresponsables que quieren alterar las fronteras de los países europeos y lo utilizan como precedente. De ahí la necesidad de que se reitere la inviolabilidad de las fronteras de los Estados miembros de la UE.

  Richard Howitt (PSE). – Mr President, I am persuaded that the fact Kosovo was already a UN protectorate, that the solution is supported by the UN Secretary-General, and that negotiations had failed, all mean that Kosovo is a unique case in our world. I refute those who argue that this is an illegal act. Paragraph 11a of UN Resolution 1244 makes clear that this is ‘pending a final settlement’. Paragraph 7 specifically authorises security by ‘relevant international organisations ... with all necessary means’.

I accept that this is a test of credibility for the European Union, that any failure to respect the Serb population’s rights in the new Kosovo would be a victory for ethnic cleansing in reverse, and that we should emphasise that Serbia, as well as Kosovo, will be equal partners as future members of our European Union.

But let not the ghost of Slobodan Milošević stalk this decision or this Chamber. The entrenchment of peace, the precursor of reconciliation, the platform for a whole region – as the fall of the Berlin Wall was for Eastern Europe, so let independence for Kosovo be for former Yugoslavia.

  Alojz Peterle (PPE-DE). – Po spremembah, ki so se zgodile, naša naloga ni razlaganje zgodovine, tudi ne strašenje z domino efektom, pač pa podpora takemu razvoju, ki bo dokončno stabiliziral to regijo in jo približal evropskim standardom in evropski perspektivi.

Pomembno dejstvo v tej izjemno zapleteni zgodbi je, da je Evropska zveza prevzela veliko odgovornost. Enotno se je odločila za misijo Eulex, za pomoč pri izgradnji institucij, pri političnem in gospodarskem razvoju. Evropska komisija najavlja tudi podporne ukrepe za razvoj širše regije. Vse to je namenjeno deblokadi nevarnega in neperspektivnega stanja in odpravi nenavadnega paradoksa, da je del Evrope, obkrožen z državami članicami, pod protektoratom organizacije Združenih narodov.

Moja želja, in ne samo moja želja, je, da bi ideja sprave, miru in sodelovanja, ki je omogočila tako svež nazor Evropske zveze, postala tudi ključna ideja oziroma temelj sožitja znotraj Kosova kot tudi v odnosih med Srbijo in Kosovom.

V tem duhu pozdravljam besede in dejanja vseh tistih, ki so se v teh dneh, zahtevnih tako za Srbijo kot za Kosovo, izrekli za mir, za treznost in za odprtost, za prihodnost.

  Μαρία-Ελένη Κοππά (PSE). – Κύριε Πρόεδρε, βρισκόμαστε μπροστά σε ένα γεγονός που μπορεί να έχει σημαντικές συνέπειες όχι μόνο για την περιοχή των Βαλκανίων αλλά και διεθνώς. Η επίκληση ότι αποτελεί μία sui generis περίπτωση δεν μας καλύπτει.

Η παράκαμψη της διεθνούς νομιμότητας και των κανόνων του διεθνούς δικαίου εμπεριέχει μεγάλους κινδύνους. Για πρώτη φορά έχουμε αλλαγή συνόρων χωρίς τη σύμφωνη γνώμη των ενδιαφερόμενων μερών και χωρίς την έγκριση του Συμβουλίου Ασφαλείας.

Η Ευρώπη για άλλη μια φορά εμφανίστηκε διαιρεμένη σε ένα τόσο κρίσιμο ζήτημα επαναλαμβάνοντας τα λάθη του παρελθόντος. Είναι εξάλλου αμφίβολο κατά πόσον η δύναμη των δύο χιλιάδων μπορεί να εγγυηθεί την ασφάλεια και τη σταθερότητα στην περιοχή.

Η κήρυξη της ανεξαρτησίας του Κοσσυφοπεδίου είναι πια γεγονός. Στηρίζουμε ένα Κοσσυφοπέδιο ειρηνικό, πολυεθνικό και ενταγμένο στους κόλπους της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Η λύση στην κρίση δεν μπορεί παρά να είναι η ενίσχυση της ενταξιακής πορείας των δυτικών Βαλκανίων και η τελική ένταξή τους σύντομα.

Ειδικά για τη Σερβία, επιβάλλεται η άμεση υπογραφή της Συμφωνίας Σύνδεσης και Σταθεροποίησης σαν μόνο τρόπο ουσιαστικής στήριξης των δημοκρατικών δυνάμεων στη χώρα. Τελικά, η διαχείριση της κατάστασης θα αποτελέσει ένα κρίσιμο τεστ για την ευρωπαϊκή εξωτερική πολιτική.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Mr President, I fail to see the rush to resolve the Kosovo issue, circumventing the UN and ignoring current international law. I believe that Kosovo’s new nationhood will be difficult, with no obvious exit strategy for the EU, whose presence will be long term, given a hostile Serbia next door and the prevalence of organised crime. Independent Kosovo’s acceptance by Russia and China, who are on the UN Security Council, is very unlikely in the foreseeable future.

We have now managed successfully to injure a Serbia trying to forget Milošević and build a democratic future. Its loss may fan nationalist sentiments and drive Serbia towards Russia, which, in turn, may apply the precedence of the Kosovo situation in frozen conflicts ranging from Transnistria to Abkhazia. Russia will, interestingly, now claim the moral high ground in international law – perhaps for the first time in recent history.

I have considerable sympathy with Cyprus, which has refused to join the majority of EU Member States in recognising Kosovo. Already, Mr Talat, the leader of the so-called ‘breakaway republic of Northern Cyprus’ claims Kosovo as a precedent for his territory. As an aside to Mr Howitt – UN talks also failed over the unification of Cyprus, so that issue is not unique to this case.

Not surprisingly, Spain is concerned about the Basque Country and Catalonia, and Slovakia about its Hungarian minority. Curiously, although the Organisation of the Islamic Conference (OIC) has welcomed an independent Kosovo as a potential new member, Azerbaijan, although in the OIC, is wary over Nagorno-Karabakh claiming independence and refuses to recognise Kosovo.

Therefore, whatever the EU and the US are saying about this issue being sui generis, clearly not all the countries of the world agree.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – Mr President, I would like to make two points. Firstly, the most important thing is that the independence of Kosovo was proclaimed after supervision of the situation there by the international community for a number of years, and the international community, after long deliberations, could not find a better solution to the problem than the independence of Kosovo.

Therefore, following Russian attempts to relate the situation of Kosovo to some other regions of Europe, like Transnistria, South Ossetia or Abkhazia, it is not difficult to make this counter-argument dangerous or not suitable for Moscow itself.

Would Russia agree to withdraw from those territories and leave control of the ‘frozen conflicts’ areas of Europe to the international community? If so, then we, the EU, would get a real chance to reach a long-awaited solution, and we should be interested in this.

Secondly, it is well known that some countries try to warm their hands above the embers of each fireplace of international instability. This time, Russia, pretending to defend the interests of Serbia, decided to play its own geopolitical game, pretending that, without its assent, no problem in the world would be solved. This position is not new or unexpected.

But Russia is not the most important player this time, as it does not have real power to angle events in a way which would not be acceptable for the West. For instance, in the future, Kosovo’s attempts to join the United Nations might not be easy, but Russia cannot achieve any significant isolation of the state on the international stage because, when Kosovo is recognised by a majority of EU Member States, the United States and some other countries, the isolation will become meaningless.

I salute the independence of Kosovo and wish the Kosovar people the best of luck in building their state.

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Mr President, the difference between the external actions of the EU and other international actors is respect for international legality and UN decisions. I am afraid that, by encouraging and recognising the independence of Kosovo outside the current body of international legality and the UN, that defining characteristic of EU external actions becomes questionable, if not even untenable. I only hope that we will not live to regret the decision we have taken with respect to Kosovo.

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). – Kosovo vyhlásilo nezávislosť. Nie je to prekvapenie, dalo sa to očakávať. Medzinárodná verejnosť to musí brať na vedomie. Aby v tomto regióne bol pokoj a stabilita, členské štáty EÚ musia vystupovať jednotne a maximálne podporovať vývoj v tejto krajine, a to v zmysle Ahtisaariho plánu.

Členské štáty a politici, medzi nimi aj slovenskí, ktorí neopodstatnene šíria bludy, že tento akt bude nebezpečným precedensom pre ďalšie krajiny, sú na omyle. Totiž Kosovo je ojedinelý prípad. Posúďme pôvod krvavých udalostí spred deviatich rokov, keď srbské vojenské sily uskutočnili genocídu na Albáncoch. Je úplne pochopiteľné, že albánska komunita nechce žiť v rámci srbskej republiky a násilné donútenie by viedlo k vojnovému konfliktu.

Veľmi dôležitou úlohou EÚ je vytvorenie spoločnosti rovnoprávnych občanov tak, aby menšinové komunity mali široké práva na zachovanie a rozvoj identity a právo na vlastnú verejnú správu, čo pre srbské spoločenstvo znamená rozsiahlu autonómiu.

  Elmar Brok (PPE-DE). – Herr Präsident! Ich möchte drei Bemerkungen machen. Erstens, dass wir in dieser Situation sind, zeigt, dass wir als Europäische Union wiederum nicht in der Lage waren, zwischen den beiden Polen Russland und den Vereinigten Staaten unsere Position durchzusetzen.

Der zweite Punkt ist: Wir müssen nun alles daransetzen, dass die Minderheitenrechte und die kulturellen Rechte im Kosovo durchgesetzt werden. Deswegen ist die kosovarische Regierung sehr gut beraten, hier sehr viel und sehr weitgehend in der Praxis zu tun. Ich möchte Ihnen, Herr Ratspräsident, danken, dass Sie mit der Mission EULEX ein wichtiges Zeichen gesetzt haben.

Drittens habe ich aus historischen und kulturellen Gründen großes Verständnis für die Empfindungen in diesen Stunden in Serbien, und meine, dass wir aus diesem Grund Geduld haben müssen, dass Serbien den Weg zur Europäischen Union findet. Und dass wir das unterstützen müssen. Aber wir müssen auch deutlich machen, dass Gewalt nicht akzeptiert wird. Wir sollten unsere Gelder – im Jahr 2007 waren es 187 Millionen Euro – weiter zahlen, aber unter der Bedingung eines friedlichen Vorgehens, um auf diese Art und Weise den Weg für eine stabile Region zu schaffen.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). – Mr President, the Serbia of Milošević – and even after him – followed the advice of its big brother, losing every time rather than taking a realistic stance and trying to find ways towards more amicable divorces, with the prospect of meeting again in Europe. Maybe it will happen now.

One special remark to those worried about one-sided interpretations of international law, the integrity of states or the sovereignty of territories and peoples: we should understand and take into account the fact that a state which seeks to exterminate or expel all citizens belonging to a different ethnic population is killing not only them but, first of all, its own claim to sovereignty – sovereignty over mass graves. Integrity of cemeteries is not a case to accept. And no parallels with the Basque country, Quebec or Abkhazia should be accepted. Neither Madrid nor Ottawa nor Tbilisi is going to bomb and kill those people.

Russia is different. Russia has also been denied by its own actions of repeated genocide and has no more right to sovereignty over survivors in Chechnya but merely the medieval law of the fist.

  Adrian Severin (PSE). – Mr President, some claim that we should leave aside the issue of recognition of the state, when speaking about Kosovo, and instead deal with recognition of the reality.

The reality is that, after its statement of self-determination, Kosovo is neither independent nor able, for long, to be an independent, sustainable state. It was a protectorate and it will remain a protectorate. The reality is that the European Union is divided between the so-called realists and the so-called legalists. The reality is that, by calling Kosovo a sui generis case, we are admitting that international law is either insufficient or inadequate and we are therefore finding a solution outside the law. This would lead us to replace the power of right with the power of might. I think this is neither the goal nor the basic value of this Union.

  Luís Queiró (PPE-DE). – Depois da declaração unilateral de independência do Kosovo, o pior que nos poderia acontecer agora era que o impasse político nos colocasse na indesejável circunstância de espectadores de um agravar de tensões. É, pois, necessário estabelecer o mínimo denominador comum na definição das nossas próximas decisões e acções e, nessa perspectiva, fiquei, satisfeito não direi, mas esperançado, com o que afirmou a Presidência do Conselho. Temos de recordar ao Kosovo que o percurso que for agora seguido condicionará inevitavelmente a sua relação futura com a União Europeia e, por isso, estamos dispostos a ajudá-los e temos a obrigação, até por uma questão de interesse próprio, de estender não uma mas as duas mãos à Sérvia e dizer que continuamos a acreditar convicta e firmemente que o futuro da Sérvia é na Europa.

Vinte anos após a implosão do império soviético, não provoquemos aquilo que os comunistas de então não conseguiram: colocar a Sérvia na esfera exclusiva de Moscovo. Esse erro não podemos cometer.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). – Milé kolegyně, vážení kolegové, tak už jsme se dočkali. Ano, vy, kteří chcete, aby byl uznán ve Spojených státech nezávislý Texas, vy, kteří chcete odtrhnout západ Rumunska jako čistě maďarské území, vy, kteří chcete samostatné Skotsko, Katalánsko, Baskicko, další státy vzniknou jistě v Latinské Americe a v Africe.

Kosovo není prý žádný precedent. Ale to je omyl, území, které bylo za pomoci okupačních sil a jejich blahosklonného přihlížení etnicky vyčištěno od osmi národností, území, kde dnes vedle drog, obchodu s bílým masem, padesátiprocentní nezaměstnaností a stálého tlaku na zbylé Srby, vyhlásí nezávislost druhého albánského státu, je špatným příkladem. Bude i nadále černou můrou pro vás, kteří jste zde doslova zmasakrovali mezinárodní právo. Styďte se, s novým Mnichovem by skutečný demokrat neměl nikdy souhlasit.

  Dimitrij Rupel, predsedujoči Svetu. − Najprej bi se rad Parlamentu, poslancem in poslankam, ki so podprli stališče Sveta, prisrčno zahvalil. Razumem, da so seveda tudi drugačni pogledi in to je v parlamentih običajno, vendarle se mi zdi, da je dobila Evropska unija na današnjem zasedanju podporo.

Rad bi odgovoril na nekaj vprašanj, ki so bila postavljena. Najprej na vprašanje o načinu, kako si predstavljamo poveljevanje oziroma odgovornosti v prihodnosti, mislim tu seveda na institucije na Kosovu. Jasno je, da je Evropska unija poslala na Kosovo posebnega predstavnika. Kosovski parlament je v samem začetku pristal na določila načrta Ahtisaarija v svoji deklaraciji o neodvisnosti. Ta določila celostnega načrta bodo vgrajena v novo ustavo Kosova in v zakone Kosova.

Naloga posebnega odposlanca Evropske unije v skladu s tem bo nadziranje lokalne oblasti in zagotavljanja obveznosti, ki jih novi status prinaša. Posebni predstavnik Evropske unije bo po oblikovanju mednarodnega civilnega urada postal vrhovni predstavnik mednarodne skupnosti na civilnem področju. In bo seveda politično usmerjal tudi Eulex.

Jaz bi rad povedal, da je Evropska unija v teh dneh seveda storila veliko, zato da bi, prvič, pomirila situacijo in da bi zagotovila Kosovu na začetku primerno oporo. Tu poleg že omenjenih sklepov, poleg misije, o kateri se je Svet odločil pred nekaj dnevi, želim omeniti tudi včerajšnji obisk generalnega sekretarja in visokega predstavnika Sveta Javierja Solane v Prištini.

Rad bi vam navedel samo en stavek iz njegovega nastopa. Rekel je:

‘I would like to transmit that the sentiment, the joy, that you spread so respectfully on the streets over the last days now has to be converted into positive and constructive energy in order to move society forward.’

To se pravi, tudi mi si želimo, jaz mislim, vsi mi večinoma si želimo, da bi na Kosovu bili pripravljeni naši prijatelji tisto energijo, ki so jo razkazovali te dni, spremeniti oziroma transformirati v racionalno dejavnost, ki bo Kosovu zagotovila primerno evropsko prihodnost. Pa ne samo Kosovu, ampak tudi seveda Srbiji.

Mislim, da je bilo v današnjih govorih, tudi v prispevkih poslank in poslancev, veliko govora o tem, da Srbija zasluži nadaljevanje svoje poti v integracijo v Evropsko unijo, in ko poslušam govore različnih predstavnikov tu v tem parlamentu, si ne morem kaj, da si ne bi poskušal predstavljati v prihodnosti, da bi tu slišali tudi srbščino. In upam, da tudi albanščino. In upam, da seveda tudi druge jezike držav, ki si želijo, verjemite, zelo vroče želijo biti člani tega parlamenta in Evropske unije.

No, glede na pripombe, ki smo jih slišali s strani nekaterih španskih prijateljev, ne rečem, da je seveda bilo usklajevanje teksta sklepov v Evropskem svetu za splošne zadeve in zunanje odnose težavno, vendarle smo se tudi s španskimi kolegi in tudi s kolegi s Cipra vendarle na koncu lahko zedinili okrog teksta, ki je v resnici tekst enoglasnosti, skupne odločitve, skupnega razmišljanja.

Na koncu naj rečem, spoštovani predsedujoči, da, seveda, si ne morem kaj, da ne bi soglašal z govorom kolega iz Slovenije, gospoda Kacina, ko govori o tem, naj bi Srbi na Kosovem razumeli Kosovo tudi kot svojo domovino in prevzeli lastništvo Kosova. Kajti Kosovo je seveda tudi njihova država in vsakršno odlašanje sodelovanja kosovskih Srbov pri upravljanju Kosova bi lahko bilo slabo.

Hočem reči, da sem opogumljen s temi razpravami in da se vam, gospod predsedujoči, in tukajšnjemu občinstvu oziroma gospodom in gospem Evropskega parlamenta prisrčno zahvaljujem za te konstruktivne besede.

  Olli Rehn, Member of the Commission. − Mr President, I want to thank the House for a most responsible debate. It was widely recognised today that the European Union has indeed left no stone unturned in seeking a negotiated solution, but this has unfortunately been in vain. Consequently, we are now bound to steer the process to its conclusion.

Many of you also underlined the importance of not isolating Serbia, and especially of reaching out to the younger generation in Serbia. I fully agree, and am happy to inform you that we already have a visa facilitation agreement in force with the countries of the Western Balkans, including Serbia. This means easier procedures when applying for visas, and exemptions for certain groups like students and business people. I am also happy to inform you that we have already started a special dialogue on visa-free travel, which is very important for ordinary Serbian citizens and other peoples of the region.

We did this with Serbia in January, and my colleague Commission Vice-President Frattini is in fact in Skopje today, and in Podgorica tomorrow, to launch dialogues with the former Yugoslav Republic of Macedonia and with Montenegro.

But in order for that to succeed we need determination and unity throughout the institutions, including the Council, in terms of ministers of the interior who have strong powers in this area. I count on your support in this regard, so that we can make real progress, united on this matter.

À propos de l'unité européenne, le fait que l'Union ait pu maintenir son unité sur un sujet aussi délicat et controversé est vraiment d'une importance majeure. Je dirais même que la politique étrangère commune a passé avec responsabilité l'un de ses plus sérieux tests depuis sa création. Je voudrais féliciter la Présidence slovène de cet aboutissement, qui exprime votre engagement profond pour l'avenir européen des Balkans occidentaux.

Je veux aussi noter avec beaucoup de satisfaction la volonté de la future Présidence française de soutenir pleinement la perspective européenne des Balkans occidentaux. Donc cette année 2008 sera vraiment une année particulièrement importante pour le cheminement européen des Balkans occidentaux.

  Przewodniczący. − Zamykam debatę.

Oświadczenia pisemne (art. 142)

  Kinga Gál (PPE-DE), írásban – Közép-Kelet- és Dél-Kelet-Európában jól megtanultuk, mi, akik Európa e kevésbé szerencsés részébe születhettünk: a kimondott szónak, a papíron lefektetett ígéretnek kevés hitele van. Az fontos, hogy mit tartanak be belőle a valóságban. Koszovóban az Ahtisaari-terv tudott olyan elképzeléssé válni, amely az ígéreten túl megvalósítható, megnyugvást hozva ebben a régióban.

Miközben azt halljuk: nem teremthet precedenst, felmerül a kérdés, miért nem, ha egy működő kisebbségvédelmi rendszert teremt. Ha ezt a valóságban betartják – akkor igenis legyen precedensértékű. Mi, akik kisebbségi sorban nőttünk fel és sorsunkat nem mi választottuk meg, csakis üdvözölhetünk minden olyan újítást, ami hosszú távú megoldást ígér az együtt élő nemzeti közösségeknek. A most kezdődő koszovói történet egy betartott, megvalósított Ahtisaari-tervvel ilyen hosszú távú megoldás lehet.

Aggódunk azokért a kisebbségekért, akik most Szerbia más vidékein aggódva követik figyelemmel az eseményeket. Lesz-e számukra, vajdasági magyarok számára megnyugtató megoldás?

Kérem a Tanácsot, a Bizottságot, figyeljen oda, hogy az általános nyugtalanság ne vezessen visszafordíthatatlan gyakorlathoz, Vajdaságba való betelepítésekhez. Ne vezessen az etnikai feszültségek levezetéséhez az ottmaradt kisebbségeken. A jogok megerősítéséhez, ne újabb jogfosztásokhoz vezessen mindez, ami történik. Szülessenek végre jó precedensek a Balkánon, hogy végre jövőképet, reményt hozzanak az ott élő nemzeti közösségeknek.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), por escrito. – A declaração unilateral de independência da província sérvia do Kosovo não é inevitável.

Trata-se, isso sim, de um acontecimento de extrema gravidade e de um perigoso precedente no plano do direito internacional, com imprevisíveis consequências na estabilidade das fronteiras, nomeadamente no continente europeu.

Trata-se, isso sim, de uma flagrante violação da Carta das Nações Unidas e da Acta de Helsínquia.

Trata-se, isso sim, de uma decisão ilegal à luz dos princípios mais básicos do direito internacional.

Trata-se, isso sim, da criação artificial de um pseudo-Estado sob soberania vigiada - seja isso o que for, será tudo menos soberania -, ou melhor, de um protectorado criado e imposto, através da agressão e ocupação militar, pelos EUA, a NATO e a UE.

Trata-se, isso sim, da tentativa de perpetuar através da política do facto consumado o domínio político, económico e militar desta importantíssima região da Europa por parte dos EUA e das grandes potências da UE.

Esta ilegalidade não deverá ser reconhecida, nem formalmente, nem de facto, nomeadamente através do envio e da participação na dita missão da UE para o Kosovo. Dita missão da UE que não tem, efectivamente, qualquer mandato das Nações Unidas. Missão da UE que, para além da sua ilegalidade, pactua com uma ilegalidade, sendo, dir-se-ia, duplamente ilegal.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), kirjallinen. – Arvoisa puhemies, ”Albaanien itsenäisyyspyrkimyksiä ei voi ikuisesti sivuuttaa. Silloin ei palattaisi nollapisteeseen vaan paljon sen alapuolelle.” Näin näki taannoin Kosovo-neuvottelijanakin toiminut valtioneuvos Harri Holkeri.

Kuten useat kollegat ovat todenneet, Kosovon itsenäisyys oli edessä välttämättömyyden pakosta. Niin ikään on korostettu, että Kosovon tapaus on sui generis –tyyppinen, eikä itsenäistyminen siten uhkaa kansainvälisoikeudellisia konfliktinratkaisun periaatteita. Eurooppaan syntyi siis uusi valtio kestävin perustein.

On tietysti pahoiteltava, ettei sovintoa, edes minimisietämystä saavutettu osapuolten välillä. Kansainvälistä yhteisöä ei voi tässä syyttää yrityksen puutteesta, kun neuvotteluja johti ansioitunut rauhantekijä Martti Ahtisaari. Nyt on pidettävä kiinni siitä, että Ahtisaaren suunnitelma pysyy johtotähtenä uutta valtiota rakennettaessa. Sen vaatimukset antavat mahdollisuuden länsimaiselle oikeusvaltiolle ja sisäiselle ja ulkoiselle vakaudelle alueella.

Kosovon ja Länsi-Balkanin turvallisuus on ennen kaikkea Euroopan asia. Niinpä samalla, kun YK:n turvallisuusneuvoston kyvyttömyys vastuunkantoon tilanteesta on jälleen kerran ilmeistä, EU:n on valmistauduttava ponnistukseen. Länsi-Balkanin integroiminen eurooppalaiseen vakauteen lienee suurin haasteeseemme sitten unionin synnyn. Alueelliset jännitteet uhkaavat nyt entisestään kasvaa, massatyöttömyys turhauttaa kansaa, ja korruptio ja rikollisuus riivaavat.

Itsenäisyysjulistusta odotettiin Kosovossa hartaasti, ja se sai aikaan ihmisissä vilpitöntä iloa, johon eurooppalaisena on helppo yhtyä. Nyt tuon yhteiskunnallisen riemastuksen voimin on rakennettava vaikein, kestävä rauha ja vakaus. Se onnistui viisikymmentä vuotta sitten muualla Euroopassa – miksei siis vihdoin Balkanilla?

  Erik Meijer (GUE/NGL), schriftelijk. – Mijn fractie, en ook de nationale parlementsfractie van mijn parttij, hebben recent besloten om de huidige weg naar onafhankelijkheid voor Kosovo af te wijzen. Ik heb daarvoor begrip omdat de EU zich in dit stadium gedraagt als grootmacht die de reeds vele malen vernederde staat Servië eenzijdig haar wil oplegt en Kosovo als haar protectoraat behandelt.

Dit betekent niet dat ik terugneem wat ik in de afgelopen jaren hierover heb gezegd. Op grondslag van de Joegoslavische grondwet van 1974, waarin Kosovo bijna even veel autonomie bezat als de toenmalige zes deelrepublieken, was misschien een vreedzame co-existentie van Serviërs en Albanezen binnen één staatsverband mogelijk gebleven. Door de eenzijdige opheffing van die autonomie in de jaren '80 werd de Servische staat voor de meeste inwoners van Kosovo een nutteloos en zelfs schadelijk orgaan. Reeds sinds september 1991 gedraagt Kosovo zich als onafhankelijke staat, met een eigen president, een eigen parlement en een eigen onderwijsstelsel.

Als die staat destijds samen met de andere opvolgerstaten van Joegoslavië tijdig was erkend door de buitenwereld was er geen gewelddadig UÇK ontstaan, waren de inwoners van Kosovo niet veroordeeld tot het opbouwen van criminele inkomstenbronnen en was er geen reden geweest voor de oorlog van 1999.

  Δημήτριος Παπαδημούλης (GUE/NGL), γραπτώς. – Οκτώ χρόνια μετά τον πόλεμο του ΝΑΤΟ στη Γιουγκοσλαβία, όχι μόνο δεν έχει λυθεί το πρόβλημα του Κοσσόβου, αλλά έχει καταστεί ακόμη πιο δυσεπίλυτο. Το κριτήριο «standards before status» (δηλαδή δημοκρατία, επιστροφή των προσφύγων, συνθήκες πολυπολιτισμικής συμβίωσης, κλπ., πριν αποφασιστεί το τελικό καθεστώς) που έθεσε και το ψήφισμα 1244 του OHΕ, δεν έχει εκπληρωθεί στοιχειωδώς. Παρόλα αυτά, η ηγεσία των Αλβανών του Κοσσόβου ωθήθηκε από την κυβέρνηση Μπους προς τη μονομερή ανεξαρτητοποίηση, με ό,τι αυτό συνεπάγεται για την ειρήνη και τη σταθερότητα στα Βαλκάνια, αλλά και για άλλα διεθνή προβλήματα. Η Ευρωπαϊκή Ένωση, εγκρίνοντας μια νέα αποστολή στην περιοχή, "σιγοντάρει" αυτή την πολιτική και συντελεί στην παραβίαση του ψηφίσματος των Ηνωμένων Εθνών 1244 του 1999. Η μονομερής ανεξαρτητοποίηση του Κοσσόβου θα προκαλέσει αλυσιδωτές αντιδράσεις αποσταθεροποίησης στα Δυτικά Βαλκάνια και αρνητικό προηγούμενο για πολλά διεθνή προβλήματα. Η λύση πρέπει να αναζητηθεί στη βάση του διεθνούς δικαίου και με τρόπο που δεν θα ευνοήσει ούτε τις πολιτικές του «διαίρει και βασίλευε» των ισχυρών, ούτε τους ντόπιους εθνικισμούς και τους μεγαλοϊδεατισμούς, ούτε τις αλλαγές συνόρων. Θεωρούμε ότι υπάρχουν ακόμα δυνατότητες για την αναζήτηση αμοιβαία αποδεκτής λύσης στο πλαίσιο του ΟΗΕ, με βάση το διεθνές δίκαιο. Γι' αυτό και είμαστε υπέρ της συνέχισης των διαπραγματεύσεων.

  Toomas Savi (ALDE), in writing. – It is unfortunate that the European Union stands divided on the issue of Kosovo. The European Union has taken a longstanding commitment to secure stability in the Western Balkans and, as the most influential supranational organisation of the continent, we need to convey a clear message and speak with one voice.

Peace and security in Kosovo ought to be a priority for the Union, since it neighbours the Former Yugoslav Republic of Macedonia, a candidate country to the EU, and we should play a leading role as a mediator between Serbia and Kosovo. It will not be an easy task, when there is no agreement in the Union, whether to recognise the independence of Kosovo in corpore or not.

Current indecisive behaviour of the Union creates only more confusion in Kosovo. The Member States need to find a way through their differences in order to start carrying out our commitment to the region.

  Csaba Sógor (PPE-DE), írásban. – Vasárnap személyesen voltam jelen Pristinában. Ritka, hogy egy ország függetlenségének kikiáltásakor jelen legyünk. Jelenlétemet üzenetnek szántam: ha fájdalmas is sokaknak ez a döntés, olyan körülmények között hirdették ki, hogy nem féltünk.

A függetlenséget abban a szállodában jelentették be, ahol évekkel ezelőtt a bejárati ajtón a következő felirat fogadta a vendégeket: kutyáknak és albánoknak tilos a bemenet!

Azt a folyamatot, ami Koszovó függetlenségét elindította, nem az EU kezdeményezte. Szerbia indította el azzal, hogy nem garantálta az adott területen élő állampolgárai számára az alapvető emberi jogokat, egyéni és közösségi jogokat.

A Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) azt az álláspontot képviseli, miszerint Romániának mielőbb el kellene ismernie Koszovó függetlenségét. Akik vonakodnak elismerni a fennálló helyzetet, azoknak talán saját országon belüli kisebbségeikkel is vannak rendezetlen ügyeik.

Megalakulása óta az RMDSZ kizárólag politikai, parlamenti eszközökkel kívánt és kíván most is küzdeni az erdélyi magyarság jogaiért, elutasítva az erőszakos eszközöket.

Most már mindenki számára világossá válhat, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak kérdése nem lehet csupán egy ország belügye. Ideje kidolgozni az Európai Unióban (EU) egy egységes, mindenki számára kötelező érvényű, a kisebbségeket is megnyugtató egyezményt.

Az Európai Unió legfőbb feladata az, hogy ne csak Koszovónak és Szerbiának, hanem az egész nyugat-balkáni régiónak nyújtson segítséget a térség stabilitása, gazdasági és társadalmi fejlődése terén.

  Alexander Stubb (PPE-DE), kirjallinen – Arvoisa puhemies, hyvät kollegat, haluan toivottaa Kosovon sydämellisesti tervetulleeksi eurooppalaisten valtioiden joukkoon. Itsenäisyysjulistus oli rohkea teko Kosovolta. Nyt maan ja sen kansalaisten on osoitettava samaa rohkeutta ja itsetuntoa kun ne alkavat rakentaa omaa monikulttuurista yhteiskuntaansa.

On ollut jo pitkään selvää, että Kosovon itsenäisyyspyrkimysten tie on yksisuuntainen. Kysymys on ollut enää ajasta. Takaraja itsenäistymiselle olisi ollut Serbian liittyminen Euroopan unioniin. Näin pitkään ei onneksi tarvinnut odottaa. Kosovo on ollut jo 10 vuotta YK:n hallinnon alaisuudessa. Tilanne on aivan eri kuin muilla separatistilla alueilla.

Tulevat vuodet vaativat pitkänäköisyyttä ja viisautta Kosovon johtajilta. Sitä uskon heiltä löytyvän. Sota, etniset vihat ja kansainvälisen yhteisön hallinto ovat kokemuksia, joista pitää pystyä ottamaan opiksi. Tärkeintä on nyt keskittyä vakaan kansalaisyhteiskunnan rakentamiseen. Itsenäisyys poistaa myös epävarmuuden, joka on pitänyt sekä maan omat että ulkomaalaiset investoinnit loitolla.

Ahtisaaren suunnitelma antaa hyvän kehyksen maan itsenäisyyden alkuvaiheille. Onnistuminen on mahdollista vain, jos johtajat ja kansalaiset mieltävät maansa rakentamisen omaksi projektikseen – ei ulkopuolelta sanelluiksi toimintamääräyksiksi. Kansainvälisen yhteisön on osattava ottaa myös etäisyyttä tilanteeseen ja annettava maan kosovolais- ja serbiväestöjen rakentaa oma yhteiselonsa malli. Esimerkkejä monikulttuurisista maista löytyy lähes yhtä monta kun eurooppalaisia valtioita. Kosovo ei ole siis tässäkään mielessä poikkeus.

Vielä kerran, onnittelut kosovolaisille ja tervetuloa itsenäisten valtioiden joukkoon!

  László Tőkés (NI), írásban. – Koszovó függetlenségének kikiáltása széles hullámokat vet térségünkben. Az idei választásokra készülő romániai pártok magyarellenes hisztériakeltésre használják fel az alkalmat. A Koszovó területéhez hasonló nagyságú Székelyföld és az albán tartomány lakosságával megközelítőleg azonos lélekszámú erdélyi magyarság ellenében sorakoznak fel mindahányan.

A román parlament „mélységes aggodalma” teljességgel alaptalan és indokolatlan. Romániának nem kell tartania a magyaroktól. Erdélyi nemzeti közösségünk ugyanis tiszteletben tartja Románia alkotmányát és területi integritását.

Ezzel együtt viszont joggal elvárjuk, hogy a „területért jogokat” elve alapján Románia európai módon rendezze nemzeti közösségünk helyzetét, és az Európai Unióban érvényes önkormányzatiság elve alapján biztosítsa a magyarság személyi elvű (1) és Székelyföld, valamint más vidékek regionális elvű autonómiáját (2).

Az Európa Tanácsnak a Gross-féle jelentésen alapuló 1609/2003-as számú ajánlásával egyező módon valljuk, hogy az autonóm régiók nagy mértékben elősegítik a konfliktusok megoldását és erősítik Európa stabilitását.

Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új helyzetnek maga Románia is haszonélvezője lehet, hiszen a koszovói szerbek autonómia-modellje a határain túl élő – szerbiai és ukrajnai – román közösségek számára is megoldást jelenthet.

Mindezeket figyelembe véve ajánlatos volna, hogy a békés rendezés ügyét Románia ne rendelje alá saját etnopolitikai előítéleteinek, hanem az Unió többi tagállamához hasonlóan minél előbb elismerje a független Koszovót.

  Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban. – Üdvözlöm az Európai Unió cselekvő részvételét és felelősségvállalását a koszovói megoldáskeresésben. Elégedettséggel nyugtázom, hogy a koszovói parlament felelősséget vállalt azért, hogy Koszovó a demokrácia, az állampolgárok egyenlősége és a kisebbségek védelme alapelveit tiszteletben fogja tartani. Remélem, hogy a hatékony koszovói szerepvállalás érdekében ki fog alakulni a szolidaritás az Unió tagállamai között. A szolidaritás az EU tagállamai között Koszovó kapcsán abban kell megmutatkozzon, hogy a tagállamok minél hamarább elismerik Koszovó függetlenségét.

Az Európai Uniónak támogatnia kell Koszovót azon törekvésében, hogy európai demokratikus állammá váljon. Üdvözlöm, hogy az Unió hangsúlyos jelenlétét továbbra is biztosítani fogja, mivel így az Unió közvetlenül hozzájárul a nyugat-balkáni térség stabilitásához.

Bízom abban, hogy a Koszovóban kisebbségben levő szerbek számára a legteljesebben biztosítani fogják a szülőföldjükön való megmaradáshoz szükséges egyéni és kollektív jogokat.

Az Európai Unió koszovói felelősségvállalása példaértékű. Tudjuk, hogy minden európai kisebbség helyzete egyedi, így általános érvényű megoldások nem léteznek, viszont a kisebbségi közösségek egyéni és kollektív jogainak biztosításában az Unió szerepet kell vállaljon, a többség és kisebbség közötti demokratikus párbeszéd és politikai egyeztetés hatékonyságát erősítve meg saját befolyásával.

A tagállamokban élő kisebbségi közösségek számára elengedhetetlen az uniós kisebbségvédelmi jogi szabályozás megalkotása.