Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 20., Szerda - Strasbourg

11. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0010/2008).

A következő kérdéseket teszik fel a Tanácsnak.

Az

1. sz. kérdés Manuel Medina Ortega kérdése (H-1042/07)

Tárgy: Bevándorlás az EU–Afrika csúcstalálkozó után

Tud-e a Tanács tájékoztatni a bevándorlás kérdéséről az EU és az afrikai országok között a közelmúltban Lisszabonban tartott csúcsértekezleten elért megállapodások végrehajtásával kapcsolatban elfogadott intézkedésekről?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Az elmúlt évben december 9-én Lisszabonban tartott EU–Afrika csúcstalálkozón megállapodás született egy olyan stratégiai partnerség létrehozásáról, amely az összes közös érdekű területre és kérdésre kiterjedne.

Szeretném külön felhívni a figyelmét az említett csúcstalálkozón elfogadott három jelentős dokumentumra: a lisszaboni nyilatkozatra, az EU–Afrika közös stratégiára, és annak első cselekvési tervére. A közös stratégia első cselekvési terve Afrika és az Európai Unió között még a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területén hoz létre partnerséget.

A migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területén Afrika és az Európai Unió közötti partnerségnek ezekre a kérdésekre részletes választ kell adnia, kifejezetten azért, hogy az afrikaiak számára több és jobb munkahelyet lehessen teremteni, és a migrációt hatékonyabban lehessen ellenőrizni.

A Tanács illetékes szervei jelenleg tanulmányozzák azokat az intézkedéseket, amelyeket a lisszaboni csúcstalálkozó határozatai, valamint az EU–Afrika közös stratégia és annak első cselekvési terve alapján kell meghozni, beleértve a migráció területén kialakított partnerséget.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Tisztelt Elnök asszony, a kérdés az, hogy milyen jellegű intézkedések hozhatók meg hatékonyan, mert a sok afrikai országban tapasztalható lehangoló társadalmi és gazdasági helyzet miatt az Európára nehezedő migrációs nyomás még mindig igen erős.

A konkrét kérdés, amit fel akartam tenni, arra irányult, hogy a Tanácsnak tulajdonképpen van-e jelenleg kézzelfogható terve, mert az idő telik, az afrikai helyzet nem javul, és főként azért, mert az európai országok az ellenőrizetlen bevándorlásra, valamint arra panaszkodnak, hogy az európai intézmények képtelenek azt ellenőrizni.

Ténylegesen mit csinálunk most? Rövid távon mire számíthatunk?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Medina Ortega úr, az Ön által említett problémák rövid időn belül nem oldódnak meg. A gazdasági fejlődés, a biztonság és az emberek jóléte terén az afrikai helyzet olyan terjedelmű, hogy csak hosszú távon oldható meg.

A migrációs nyomás hosszú csak akkor enyhíthető, ha az afrikai kontinensen javulnak az életfeltételek. A csúcstalálkozó nem tudott választ adni minden kérdésre, különösen nem tudott gyors megoldásokat ajánlani. Ahogyan azt említettem, a csúcstalálkozóra decemberben került sor, és a csúcstalálkozón elért megállapodások végrehajtására elfogadott intézkedésekről szóló viták pedig csak most kezdődnek.

Elmondhatom, hogy az EU–Afrika csúcstalálkozó keretet hozott létre az Afrika és az Európai Unió között megrendezett több konferencián lebonyolított valamennyi tárgyaláshoz. Az EU–Afrika csúcstalálkozó immár egységesíti a tripoli folyamatot, a rabati folyamatot és az összes többi folyamatot. Ez az első elért eredmény, erőfeszítéseink egyesítése.

Szeretnék említést tenni az Európai Unió Afrikával kapcsolatos migrációs politikájának alapvető jellemzőjéről. Elősorban globális megközelítésre törekszünk. Ez a megközelítés az illegális migráció elleni küzdelmre, a legális migráció kezelésének javítására irányuló törekvésekere, az emberkereskedelem megakadályozására, a hatékonyabb határellenőrzésre és mindenekelőtt azoknak az országoknak a fejlesztésére terjed ki, ahonnan az ilyen migráció kiindul. Csak ez a fejlesztés biztosít hosszú távú megoldást az Európai Uniót érő migrációs nyomásra. A többi intézkedés, amelyeket már felsoroltam, a legjobb rövid távú megoldások, amelyek nem fogják megszüntetni az Ön által is említett alapvető problémát, a kindulási országokban uralkodó feltételeket. Ez a migráció mögötti alapvető hajtóerő.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Üdvözlöm azt, ahogyan Ön itt a tágabb dimenzióra tekint, és közép-, illetve hosszú távú stratégiákat különböztet meg, Ön a Tanács soros elnökeként készen áll arra, hogy – a konstruktív együttműködés, a több gazdasági segítség és több, más jellegű segítségnyújtás feltételeként – felszólítsa a megfelelő afrikai államokat az illegális bevándorlók visszafogadásáról szóló megállapodásra?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − A Tanácsnak az illegális bevándorlók kitoloncolására vonatkozó politikája jól ismert. Az Európai Unió migrációs politikájának egyik összetevőjét most hajtjuk végre afrikai partnerekkel.

A fejlesztési támogatás is a migrációs politika egyik vetülete, azaz figyelembe kell venni, a bevándorlási politikát pedig ebből a megvilágításból is meg kell vizsgálni, mivel a jobb feltételek teremtésének hosszú távú problémáját kezeli azokban az országokban, ahonnan a migráció kiindul.

Őszintén szólva nem kívánok e szempontokkal kapcsolatban a fejlesztési segély feltételeinek közvetlen alkalmazásáról beszélni. Tény azonban, hogy az egész migrációs politikának olyan összetevőit jelentik, amelyeket még mindig össze kell kapcsolni és a jövőben meg kell erősíteni.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Soros elnök úr, ha létezik egy terület, amelyen Európa népe azt akarja, hogy az Európai Unió vállalja fel a felelősséget, az az illegális bevándorlás és az egész bevándorlási politika területe. Bár véleményem szerint a Parlament és a Bizottság igen tevékeny ezen a területen, a Tanáccsal kapcsolatban nem vagyok ennyire biztos. Ön azt állította, hogy mindenki tudja, hogy a Tanács mit tesz az üggyel kapcsolatban. Tudom, hogy mit tesz, mégpedig azt, hogy megtesz minden tőle telhetőt az elengedhetetlenül fontos európai hatáskörök létrehozásának megakadályozása érdekében. Évek óta ezt teszi. Érdekelne, hogy mitől olyan optimista azt illetően, hogy bármi is megváltozik, és milyen konkrét intézkedéseket vezet be a változások előidézése érdekében?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Köszönöm kérdését. Nem értek egyet azzal, hogy a Tanács a migráció kérdésével kapcsolatban passzív lenne. Épp ellenkezőleg, a közelmúltban – különösen tavaly – nagy figyelmet fordított a migrációra. Azt is meg kell említenem, hogy az Európai Tanács idén decemberben tartandó ülésén tervezi a migráció kérdésének megvitatását. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb politikai szinten kerül megvitatásra.

A migráció problémája az Európai Unió számára valós probléma. Már említést tettem a megoldásokról, és jeleztem, hogy megtalálásuk érdekében milyen irányba kell tekintenünk ahhoz. Konkrétabban említhetném a FRONTEX további megerősítését. Ez szintén egy olyan terület, amely iránt a Tanács elkötelezett.

Fontos a migráció iránti igénnyel foglalkozni. Jobban kell kezelnünk a migrációs hullámokat, és vissza kell fognunk az agyelszívást Afrikából, mert a kontinens nagy részén rossz körülményeket állandósít.

A Tanács részt vesz a mobil partnerség és a körkörös migráció fogalmának kidolgozásában, és ennek érdekében továbbra is küld missziókat az afrikai országokba. Meg kell említenem, hogy elnökségünk ideje alatt lesz majd egy nigériai és egy dél-afrikai köztársasági missziónk. A Tanács hozzáállása kezdeményező és közreműködni kíván.

Tény azonban, hogy ez a harmadik pillérhez – a bel- és igazságügyhöz – tartozó terület, ahol gyakran voltak tapasztalhatóak konszenzusra törekvő, hosszú folyamatok. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása és végrehajtása esetén ez egy olyan terület lesz, ahol könnyebb és gyorsabb lesz a döntéshozatal.

  Elnök. − A

2. sz. kérdés Claude Moraes kérdése (H-1046/07)

Tárgy: Regionális támogatás a bővítés után

Milyen megoldást talált a Tanács az EU-bővítés által szükségessé tett regionális támogatások újraelosztásának kérdésére?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Moraes úr kérdésére válaszolva azt kell mondanom, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás a 2007–2013 közötti időszakra meghatározta a pénzügyi keretet az Európai Unió és a 27 tagállam számára. Az intézményközi megállapodás elfogadására májusban került sor. 2007 júliusában a kohéziós politikáról szóló jogalkotási csomag elfogadása e megállapodás alapján történt. Röviden: a 2007. januári bővítés után nem volt szükség a források újraelosztására.

  Claude Moraes (PSE). – Említést tett a strukturális támogatások tágabb elemzéséről, de bizonyára tud arról, hogy az elmúlt héten az Eurostat az Európai Unió leggazdagabb területeire és leggazdagabb városaira vonatkozó statisztikákat tett közzé. Ezekben a statisztikákban szerepelt saját választókörzetem, London – bár Londonnak egy olyan részén élek, amely Nyugat-Európa egyik legszegényebb területei közé tartozik a gyermekszegénység és egyebek szempontjából.

Az Önhöz intézett kérdésem valójában arra irányult, hogy továbbra is figyelembe veszik-e azt, hogy még a leggazdagabb területeken is, mint például Londonban és Frankfurtban, léteznek szegénységi gócok, amelyeket elfelejtünk, de amelyeket nem lenne szabad elfelejtenünk csak azért, mert – egészen helyesen – segítséget nyújtunk Európa legszegényebb részeinek?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Köszönöm ezt az újabb kérdést. Azt hiszem, hogy most már jobban értem az eredeti kérdést, amely a bővítésnek a regionális finanszírozásra való hatására vonatkozott, amelyre azt válaszoltam, hogy nem befolyásolta, mert a bővítés előtt sor került a források megfelelő elosztására.

A kiegészítő kérdés azonban szintén indokolt. A kérdés az, hogy az ilyen jelenségeket a regionális politika keretein belül kell-e kezelni. A gazdag régiók számára talán lehetővé vagy kötelezővé kellene tenni, hogy többet tegyenek a szegénységi gócok megszüntetése érdekében. Ezt a gazdag régiók valószínűleg jobban csinálják, mint a kevésbé gazdagok.

Röviden: az Európai Unió keretében figyelembe kell vennünk a regionális politika és a regionális források fogalmát. Ez nem változtatja meg az Ön által kiemelt probléma realitását.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Elnök úr, azt szeretném megkérdezni, hogy rendelkezik-e információkkal, adatokkal annak kimutatására, hogy a GDP növekedését az újonnan csatlakozott országoknak juttatott strukturális támogatás miként befolyásolta. A hazámban, Litvániában folytatott kutatás kimutatta, hogy nem a strukturális támogatás, hanem az egységes piac és a belső piac gyakorolt jelentős hatást a gazdasági növekedésre. Tud-e ilyen adatokat szolgáltatni? Köszönöm.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Nem, tisztelt képviselő asszony, nincsenek nálam ilyen adatok. Két dolgot azonban megemlíthetek.

Először is a közös piac valamennyi tagállam, mind a régi, mind az új tagállamok számára, továbbá a közös piaccal kapcsolatban álló egyéb szereplők számára is előnyös. Efelől nincs kétség, továbbá megfigyelhető az Európai Bizottság 2006-ban közzétett, „A bővítés két év távlatából” című jelentésében, amely a kibővített közös piac kedvező hatásairól és egyéb szempontokról tesz említést és értékeli azokat.

Ami a strukturális alapokat illeti, a helyzet a következő: ami fontos, az nemcsak a strukturális alapokon belül egy adott célra elkülönített források szintje, hanem a kérdéses források alkalmazásának színvonala is. Így tudom fenntartani azt, hogy kellő alkalmazásuk esetén ezek a források hozzájáruljanak ahhoz, hogy az adott országban magasabb legyen az egy főre jutó jövedelem.

  Jim Higgins (PPE-DE). – A Miniszter úrnak nagyon hosszú napja volt, ezért csak azt fogom javasolni, hogy a strukturális alapok és a Kohéziós Alap szempontjából nézze meg Írország példáját, ahol a strukturális alapok és a Kohéziós Alap döntő szerepet játszott abban, hogy egy harmadik világbeli gazdaság az ún. Kelta Tigrissé vált. Azt illusztrálja, hogy mit lehet tenni. A Kelta Tigris négy lábából hármat a strukturális alapok, a Kohéziós Alap és az Európai Unió más támogatásai biztosítottak.

Sikert kívánunk az új tagállamoknak, és sikert kívánunk Önöknek elnökségükhöz.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Csak észrevételt szeretnék tenni. Írország példája adott volt. Higgins úr, Önnek valószínűleg igaza van, Írország példaértékű abból a szempontból, hogy a Kohéziós Alap és a strukturális alapok helyes és hatékony alkalmazása hogyan járul hozzá a gazdasági fejlődés felgyorsulásához.

Amikor azt állítom, hogy Írország példaértékű, meglehetősen komolyan gondolom. Másszóval, sok ország – különösen az Európai Unióhoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok – a szóban forgó alapok igénybevételekor minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy elsajátítsák az ír tapasztalatokat és know-how-t, hogy utolérhessék Írország sikerét.

  Elnök. − A

3. sz. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotou kérdése (H-1048/07)

Tárgy: Rugalmas biztonság a munkahelyen

Milyen intézkedéseket szándkozik tenni a Tanács a közeljövőben a munkaügyi kapcsolatok rendezetlen kérdéseinek rendezése, valamint a munkahelyi rugalmas biztonságra vonatkozó elképzelések támogatása érdekében?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − 2007 decemberében az európai intézmények és a szociális partnerek által végzett átfogó tanulmányok alapján a bizottság határozatokat fogadott el a rugalmas biztonságra vonatkozó nyolc közös elvről. Ezeket az elveket az Európai Tanács is megerősítette.

Ezekben a határozatokban a Tanács megjegyezte, hogy a közös elveknek hozzá kell járulniuk a lisszaboni stratégia új ciklusának végrehajtásához. A Bizottság nemrég a 2008–2010 közötti időszakra vonatkozó integrált iránymutatást fogadott el. Számíthatunk arra, hogy a Tanács különleges figyelmet szentel a rugalmas biztonságra az e javaslatról szóló, már megkezdett vitákban.

Az integrált iránymutatás végrehajtásának felelőssége a tagállamok hatásköre marad. Amikor a tagállamok jelentést tesznek a Tanácsnak és a Bizottságnak az iránymutatás végrehajtásáról, várhatóan hivatkozni fognak a rugalmas biztonságrgal kapcsolatos saját szabályozásaikra.

A Tanács véleménye szerint fokozni kell a polgárok tudatosságát a rugalmas biztonsági politikákkal, valamint az európai gazdasági és szociális modellek megreformálásával kapcsolatban. Ezért a Tanács határozatában felkérte a Bizottságot, hogy ösztönözzön közérdekű kezdeményezést annak érdekében, hogy a megfelelő munkaerőpiaci érdekcsoportok számára megkönnyítse a közös elvek elfogadását. A Tanács arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson rendszeres tájékoztatást a kérdéses intézkedésekről.

Ami a munkafeltételekre vonatkozó két jelentős jogalkotási javaslatot – a munkaidőről szóló irányelvet és a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvet – illeti, a szlovén elnökség készen áll arra, hogy folytassa a kérdéssel kapcsolatos munkát. Tekintettel a tagállamok egységes véleményének kialakítása közben tapasztalt nehézségekre, még jelenleg is értékelünk az említett jogszabályokkal kapcsolatos, további lehetséges eljárásokat. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy Európa számos változatos hagyománnyal rendelkezik a munkafeltételek szabályozása terén. A tagállamoknak mindazonáltal sikerült viszonylag gyorsan megállapodniuk a rugalmas biztonságra vonatkozó közös elvekről, bár figyelmeztettek arra, hogy ezeket az elveket az egyes tagállamok sajátos feltételeihez kell igazítani.

Mindez azt mutatja, hogy nehezebb lesz megállapodásra jutni, ha az Unió minden munkaerőpiacára alkalmazható, kötelező erejű jogszabály formájában keresünk megoldást.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Tisztelt Elnök asszony, minden tagállam polgáraira – munkáltatók és munkavállalók – a munkaügyi kapcsolatok vonatkozásában nyomás nehezedik. Sok esetben ez bizonyára a globalizációnak tudható be, de tulajdonítható az Európai Unió által évek óta végrehajtott, nyílt koordinációs módszernek is.

Ezért kifogást emelünk a biztosítási rendszerek, valamint a nyílt koordinációs módszeren alapuló egyéb intézkedések reformjára vonatkozó javaslatok ellen.

Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy a munkaügyi kapcsolatok európai szintű javítását célzó strukturális intézkedéseket javasoljon annak érdekében, hogy megszüntesse azt az erős ellenállást és tiltakozást, amelyet minden tagállamban látunk a televízióban?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − A Tanács természetesen folytatni és javítani kívánja a munkaerőpiaci feltételek javítását célzó erőfeszítéseit. Gyakran elhangzik, hogy a javított rugalmas biztonság mérsékelt szociális biztonságot jelent, de ez nincs így. A rugalmas biztonság, illetve a biztonságos rugalmasság fogalmának pontosan ez a lényege. A Tanácsnak meggyőződése, hogy a globalizáció összefüggésében ez az egyetlen helyes irány, ami sok kérdést felölel.

Ami számít, az nem pusztán a fokozottabb munkaerőpaici rugalmasság, aminek sohasem kellene a szociális biztonság rovására mennie, létezik számos egyéb intézkedés, mint például az élethosszig tartó tanulás, az emberi erőforrások hatékonyabb fejlesztése és a rugalmas biztonság más aspektusai.

Röviden: a Tanács folytatni kívánja az ezen a területen folytatott tevékenységeit, és az új lisszaboni stratégia új szakasza ösztönzésének részeként ez lesz az Európai Tanács márciusi ülésén megvitatandó egyik legfontosabb kérdés.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Amint azt a „rugalmas biztonság” kifejezés sugallja, a rugalmasság és a biztonság ideális kombinációjáról van szó. Ma reggel vita folyt erről, a Parlament részéről pedig olyan javaslat érkezett, hogy a tagállamokban minimumelőírásaiknak megfelelően minimálbért kellene bevezetni. Mit fog tenni az elnökség annak érdekében, hogy garantálja, az egyes tagállamokban az előrelátható jövőben megvalósul a minimálbér?

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Megkérhetném, hogy fejtse ki egy kicsit részletesebben azt a kérdést, amelyet akkor vetett fel, amikor azt mondta, hogy ezzel az egész rugalmas biztonsággal kapcsolatos témakörrel kapcsolatban fokoznák a tudatosságot és közérdekű kezdeményezést indítanának? Az az érzésem, hogy a munkavállalók valószínűleg nagyon jól ismerik a „rugalmas” részt, de munka jelenlegi új világában kevésbé látnak tisztán a biztonság kérdésében.

Ami pedig a minimálbér kérdését illeti: mivel olyan országból érkeztem, ahol létezik minimálbér, a kérdés az, hogy biztosítsuk, mindenki meg is kapja a minimálbért.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Először Pirker úrnak válaszolok. Pillanatnyilag nincs konszenzus a Tanácson belül, azaz a Tanácsnak a minimálbért illetően nincs közös állaspontja, ebben a szakaszban tehát az elnökség nem tervez semmilyen ilyen irányú külön kezdeményezést.

Másodszor McGuinness asszonynak válaszolok. Említettem a tanácsi javaslatot, azaz a Bizottság arra való felkérését, hogy valamennyi munkaerőpiaci érdekelt félnek magyarázza el a nyolc közös elvet, és könnyítse meg számukra az elmúlt év decemberében elfogadott elvek elfogadását.

A Tanács ugyanakkor felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson folyamatos tájékoztást az idevonatkozó intézkedésekről. A Tanács arra kérte a Bizottságot, hogy egyedileg járjon el, jelenleg a Bizottság visszajelzésére várunk.

  Elnök. − A

4. sz. kérdés Gay Mitchell kérdése (H-1050/07)

Tárgy: Az EU csádi missziója

Tesz-e a Tanács nyilatkozatot az EU csádi missziójáról, és különösen a helyszínen tapasztalható jelenlegi biztonsági helyzetről? Szolgáltat-e a Tanács biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy ehhez a nehéz misszióhoz szükséges valamennyi felszerelés rendelkezésre áll-e? A Tanács hogyan koordinálja az ENSZ-szel a hosszú távú helyzetet a térségben?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Az EU nem kifejezetten zökkenőmentes csádi missziója január 11-re fejeződött be annyiban, a hogy a parancsnok ajánlást tudott tenni a katonai művelet megkezdésére. Január 28-án a Tanács megerősítette az „o-plan” elnevezésű műveleti tervet, és határozatot fogadott el annak megkezdéséről.

Mint ismeretes, a műveletet Patrick Nash ír tábornok irányítja. A katonai erő 14 tagállam 3 700 katonájából áll. Ezeknek az erőknek az összetétele, felszerelése és kiképzése úgy történik, hogy nehéz környezetben küldetésüket kielégítő módon teljesíthessék. Az erőszak alkalmazására vonatkozó szabályaik szigorúak, és összhangban vannak az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetében megállapított felhatalmazással.

Mint ismeretes, ezt a felhatalmazást az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1788. sz. határozata biztosította. Az Európai Unió – EUFOR, csádi köztársasági és közép-afrikai köztársasági katonai műveletként ismert – katonai műveletét az eredeti műveleti kapacitás bejelentésének időpontjától számított egy évig irányítják, semleges és pártatlan lesz.

A tervezésre a kezdetektől fogva az Egyesült Nemzetek Szervezetével szoros együttműködésben került sor. Az átláthatóság, a hatékonyság, valamint az intézkedések módosíthatósága érdekében minden szinten megfelelő koordinációs mechanizmusok létrehozására került sor, New Yorkban, Brüsszelben, a műveleti főhadiszálláson Párizsban, valamint a helyszínen.

A kormányzati erők és a csádi lázadó csoportok közötti közelmúltbeli összecsapásokat követően Csádban a biztonsági helyzet pillanatnyilag stabilabb. Az EU-misszió bevetése folytatódik, és várakozásaink szerint az EUFOR március közepére eléri eredeti műveleti kapacitását.

Hadd tegyek említést néhány olyan határozatról, amelyet a Tanács legutóbbi ülésén, hétfőn – tegnapelőtt – fogadott el. A Tanács komoly aggodalmát fejezte ki a dárfúri konfliktus regionális összefüggéseivel és a csádi kormány megbuktatására tett kísérletekkel kapcsolatban. Támogatta az Afrikai Unió és az ENSZ által Csád szuverenitásának, nemzeti egységének és területi integritásának tiszteletben tartására tett felhívást.

A Tanács kijelentette, hogy a közelmúlt eseményei alátámasztották, hogy szükség van a misszió kelet-csádi bevetésére, ahol a biztonság fokozása lenne a feladata. A Tanács azt is hangsúlyozta, hogy a misszió – eleget téve megbízatásának – pártatlan, semleges és független lesz.

Végezetül hozzátenném, hogy a Tanács minden szinten szigorúan nyomon követi a csádi és a nyugat-dárfúri biztonsági helyzetet, és az EUFOR-misszió szempontjából értékeli is ennek a helyzetnek a következményeit.

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Soros elnök úr, ön nem válaszolt a kérdésemre, amely konkrétan arra irányult, hogy tudna-e biztosítani arról, hogy ehhez a nehéz misszióhoz rendelkezésre áll a szükséges katonai felszerelés. Lenne szíves megválaszolni ezt a kérdést és biztosítékot szolgáltatni?

Amint azt elmondta, a misszió az ír hadsereg egyik tisztje, Nash altábornagy parancsnoksága alatt áll; ma este az ír hadsereg elit rohamosztagának 50 tagja hagyja el Londont, őket pedig a közeljövőben még sok ír csapat követi.

Lesz-e elegendő logisztikai támogatás? Rendelkezésükre állnak-e a szükséges egészségügyi ellátások, és biztosítana-e arról, hogy – amint azt kérdésemben felvetettem – ehhez a nehéz misszióhoz rendelkezésre áll-e minden szükséges felszerelés?

Isten gyorsaságát és oltalmát kívánom az ír rohamosztagnak és az ott jelen lévő valamennyi katonának a nehéz feladatukhoz.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Hangsúlyoznom kell, hogy az egységek felszerelése az azokat kiküldő tagállamok felelősségi körébe tartozik.

Tisztelt képviselőtárs, kérdése olyan biztosítékokra irányul, amelyeket a Tanács nem tud megadni, mivel azok az egyes tagállamok felelősségi körébe tartoznak. Csak azt tudom megismételni, amit bevezetésképpen mondtam, mégpedig azt, hogy a katonai erők létrehozásának folyamata sikeresen befejeződött. Nehéz volt, de végül sikeresnek bizonyult, amennyiben a misszió parancsnoka azt ajánlotta, hogy elkezdődhet a misszió.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Úgy vélem, hogy ez a misszió elvben jó ötlet – mindaddig, amíg végrehajtása hozzáértéssel történik –, mert pontosan azt éri el, amivel a korábban elhangzott migrációs vitában foglalkoztunk, mégpedig a biztonság megteremtését ott, ahonnan a bevándorlók érkeznek. Ezért egész egyszerűen nem értem, hogy néhány képmutató jobboldali osztrák populista ellenzi ezt a missziót. Ami azonban aggaszt, az az állandó vitatéma, hogy nevezetesen a francia katonai erő tud-e semlegesen viszonyulni a vitában álló felekhez. Érdekelne, hogy milyen információkkal rendelkezik erről, és hogyan fogják biztosítani, hogy a misszió minden vitatkozó fél számára összességében semleges maradjon. Megragadnám az alkalmat arra is, hogy minden jót kívánjak az ott állomásozó katonáknak.

  Colm Burke (PPE-DE). – A kormánnyal szembenálló csoportokkal való kapcsolatot illetően lenne egy kérdésem. Nem a lázadó csoportokról beszélek, hanem a kormánnyal szembenálló egyéb csoportokról. Történt-e erőfeszítés a bevonásukra, hogy az ENSZ, illetve az EU csádi missziójához egységesebb megközelítéssel rendelkezzünk?

Úgy tűnik, hogy eddig csak magával a kormánnyal van kapcsolat. Szeretném tudni, hogy nem az vinne-e előbbre, ha bevonnánk azokat az embereket, akik esetlegesen a kormánnyal szemben állnak, de akik a lázadó csoportokban nem vesznek részt?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − A semlegességre vonatkozó kérdésre csak azt tudom mondani, hogy a Tanács megint csak tegnapelőtt, hétfőn határozott arról, hogy az EU Csádba küldött egységei pártatlanok, semlegesek és függetlenek lesznek. Véleményem szerint ebben benne van a műveletben részt vevő különálló egységek semlegességének kérdésére adott válasz. Az egész művelet semleges, pártatlan és független.

Ez a később elhangzott kiegészítő kérdésre adott válasznak is az egyik fele. Nem olyan műveletről van szó, amelynek a célja újoncok toborzása lenne. Ez egy olyan művelet, amelynek pártatlan és semleges módon kell biztosítania annak a térségnek a biztonságát, ahová küldik. Nem számíthat arra, hogy valamiféle szövetségest talál. Ismétlem, hogy ez egy olyan semleges és pártatlan művelet, amelynek az feladata, hogy megbízatása keretében garantálja a biztonságot a térségben.

  Elnök. − Az

5. sz. kérdés Colm Burke kérdése (H-1052/07)

Tárgy: Burma

Tekintettel arra, hogy Piero Fassino urat kijelölték az ENSZ jótékonysági missziójának támogatása érdekében burmai különleges megbízottnak, és figyelembe véve az ASEAN, India és Kína jelentős szerepét Burmával kapcsolatban, mennyire voltak eredményesek Fassino úr Kínával és más ázsiai nemzetekkel lebonyolított, közelmúltbeli találkozói?

Az általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa október 15-i következtetéseivel összhangban a Tanács december 14-én ismételten megerősítette, hogy az EU készen áll arra, hogy a burmai kormány ellen – az ottani fejlemények ismeretében – felülvizsgálja, módosítsa, vagy tovább szigorítsa a korlátozó intézkedéseket. A Tanács milyen további korlátozó intézkedéseket mérlegelne (arra való tekintettel, hogy a jelenleg hatályos intézkedések némileg negatív hatást gyakoroltak), és tud-e a Tanács határidőt kitűzni a végrehajtásukra?

A Christian Solidarity Worldwide (CSW) elnevezésű, nem kormányzati szervezet által a thaiföldi-burmai határon tett közelmúltbeli tényfeltáró látogatás szerint a burmai hadsereg által a szeptemberi békés tüntetések szétverése közben megölt emberek száma a hivatalos adatoknál magasabb volt. A szeptember óta Burmából menekülő szerzetesek és civilek a CSW-nek első kézből származó beszámolókat nyújtottak a rendszer demokráciát támogató mozgalom elleni brutalitásáról. A CSW megállapította, hogy a burmai tüntetések során több száz embert ölhettek meg, és hogy az etnikai területeken tovább folytatódik a kényszermunka és a nemi erőszak. A Tanács hogyan reagál erre a beszámolóra? A Tanács szerint az EU határozott szándéka, hogy támogassa Burma/Mianmar népét a demokrácia, a biztonság és a prosperitás felé vezető útján. A Tanács konkrétabban hogyan kívánja ezt megvalósítani?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Először is azt kell megemlítenem, hogy múlt év november 6-án az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitkáért felelős főképviselője, Javier Solana egy Burmáért/Mianmarért felelős különleges megbízottat jelölt ki annak hangsúlyozása érdekében, hogy az Európai Unió jelentőséget tulajdonít a demokratikus változásoknak, a megbékélésnek, az emberi jogok előmozdításának, valamint az ország fejlesztésének.

E megbízatás keretében a különleges megbízott, Fassino úr találkozót kezdeményezett az ENSZ különleges tanácsadójával, Gambari úrral, és konzultációt folytatott az Európai Unió kulcsfontosságú partnereivel is.

Az elmúlt év novemberében a különleges megbízott a szingapúri EU–ASEAN csúcstalálkozó hivatalos keretein kívül találkozott az ASEAN országainak képviselőjével. Decemberben sor került első kínai kiküldetésére is. Rómában, valamint az ENSZ genfi és New York-i központjában tett látogatása során találkozott Burma és a szomszédos országok képviselőivel, és Brüsszelben is találkozik majd velük.

Különleges képviselőnk említett konzultációi, valamint politikai és diplomáciai kapcsolatfelvételei az elkövetkezendő hónapokban is folytatódnak. Különleges hangsúlyt fektetünk az ENSZ és az ENSZ „baráti körének” közvetítésére.

Hétfői ülésén az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa üdvözölte a különleges megbízott, Fassino úr által az Európai Unió és ázsiai partnerei között megvalósított diplomáciai erőfeszítések összehangolásában elért munkáját, továbbá megerősítette az ENSZ-misszió támogatásában és előmozdításában betöltött szerepét.

Rá kell mutatnom, hogy az Európai Unió egyszer már fogadott el közös álláspontot, amely Burma elleni fegyverembargót, utazási korlátozásokat tartalmaz, valamint a hadsereggel és a kormánnyal kapcsolatban álló számos burmai polgár eszközeinek befagyasztását tartalmazza.

2007 novemberében a Tanács szigorúbb szankciókat fogadott el a meglévő intézkedések megerősítése, valamint – különösen a kitermelési tevékenységeket célzó – új intézkedések létrehozása érdekében. Ahogyan azt már korábban jeleztük, a Tanács tanulmányozni fogja a további lehetséges korlátozások hatását, hatékonyságát, politikai alkalmasságát és gyakorlati megvalósíthatóságát.

A Tanács partnereitől és sok kormányzati szervezet képviselőjétől információkat szerez a szigorúbb szankciókkal kapcsolatos tapasztalataikról, és tanulmányozza azokat.

A Tanács észrevételezte, hogy a közelmúltban néhány tagállam és a Bizottság megnövelte a Burmának, valamint a szomszédos országokba menekült burmaiaknak szánt segélyt. Az Európai Unió készen állna arra, hogy további segélyt biztosítson Burmának/Mianmarnak. Ezért felkéri a burmai hatóságokat, hogy fogadjanak el további intézkedéseket az ország demokratizálása és a nemzeti megbékélés elérése érdekében.

Az alkotmányról szóló, idén májusban esedékes népszavazás, és különösen a 2010-ben tartandó többpárti választások hivatalos bejelentése a Tanács véleménye szerint a helyes irányba tett lépés.

  Colm Burke (PPE-DE). – Csak egy utólagos megjegyzést tennék az Ön által erre a rendkívül bonyolult kérdésre adott válaszhoz, amelyet nagyra értékelek.

Csak két idevonatkozó kérdést szeretnék felvetni. Először is azt, hogy február 14-én a KNU főtitkárát otthonában meggyilkolták. Úgy értesültem, hogy a Christian Solidarity Worldwide két nappal azelőtt látogatást tett nála. Milyen nyomást helyeztünk Thaiföldre ennek a gyilkosságnak a kivizsgálására? Értesülésem szerint a gyilkosságot a burmai rezsim rendelte el.

Másodszor pedig azt vetném fel, hogy értesüléseim szerint a Malajziába érkező menekültekkel meglehetősen rosszul bántak. Néhány menekült tulajdonképpen előzetes letartóztatásban vagy a börtönben szült. Milyen nyomást helyeztünk Thaiföldre és Malajziára e kérdések kezelésével kapcsolatban?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − A Tanács sem Thaifölddel, sem Malajziával kapcsolatban nem vitatta meg ezt a kérdést. Kérdését továbbítani fogom a Tanácsnak.

  Elnök. − A

6. sz. kérdés Jim Higgins kérdése (H-1056/07)

Tárgy: Demokratikus mozgalom Burmában

A nemrég brutálisan levert burmai utcai tüntetést követően a Tanács meg tudná-e mondani azt, hogy milyen intézkedést tesz a demokrácia aktivistáinak védelme, valamint annak érdekében, hogy a katonai junta a nyílt demokráciára való békés és gyors átmenet irányába tevékenykedjen, továbbá azt, hogy hozott-e létre képviseleteket Burmában az eltűntek visszatérésére, beleértve azokat a szerzeteseket, akiknek a holléte a legutóbbi tüntetések óta ismeretlen?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Amint azt az előző válaszomban említettem, a Tanács közelről figyelemmel kíséri a burmai/mianmari helyzetet, és különböző forrásokból kap jelentéseket.

Az EU – más országokkal együtt – azzal a szándékkal válaszolt a múlt augusztusi és szeptemberi demonstrációkra és ezeknek a békés demonstrációknak az erőszakos leverésére, hogy bizonyítsa a burmai lakossággal szembeni szolidaritását. Ezen túlmenően az EU az országban tapasztalható erőszakért, az általános politikai zsákutcáért és körülményekért felelős személyeket célzó, szigorúbb korlátozó intézkedéseket is elfogadott. Amint azt korábban említettem, a lakosság nehéz életfeltételei és a menekültek száma miatt néhány tagállam és a Bizottság növelte a Burmának és a szomszédos országokba menekült burmaiaknak szánt segélyt.

Ezenkívül az Európai Unió volt az egyik kezdeményezője a 2007 októberében Genfben ülésező ENSZ Emberi Jogi Tanácsnak, amely felhatalmazta az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges előadóját, Sérgio Pinheiro urat arra, hogy látogatást tegyen Burmában/Mianmarban és kivizsgálja a szeptemberi demonstrációk erőszakos leverését és az eseményeket követő állítólagos gyilkosságokat és eltűnéseket.

Az Európai Unió teljes mértékben támogatja Pinheiro professzor úr decemberi jelentésében tett ajánlásait, és rendszeresen felkéri a burmai hatóságokat azok végrehajtására. Az EU számos alkalommal közelített a burmai hatóságokhoz. Arra is kísérletet tesz, hogy nemzetközi fórumokon a Burmával/Mianmarral szervezett találkozókat felhasználja arra, hogy felkérje a hatóságokat egy mindenre kiterjedő és átfogó megbékélési és politikai reformfolyamat megkezdésére, az Aung San Suu Kyi asszony számára elrendelt korlátozások megszüntetésére, a politikai foglyok szabadon bocsátására, valamint a nemzetközi szervezetekhez – különösen a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságához – való hozzáférés javítására.

Az EU ismertette ezeket a véleményeket Burma szomszédainak, és hangsúlyozta, hogy sürgősen szükség van az országban fennálló helyzet javítására. Ahogyan azt említettem, az alkotmányról szóló népszavazás, valamint a 2010-es többpárti választások bejelentése némi reményre ad okot.

  Jim Higgins (PPE-DE). ― (GA) Elnök úr, üdvözlöm a Tanács soros elnökének válaszát. Colm de Búrca képviselőtársam kérdésére azt válaszolta, hogy szeretné, ha Burma demokratikusabbá válna.

Ezzel kapcsolatban az új alkotmányra vonatkozó kérdést szeretnék feltenni: nem igaz az, hogy ezt a dokumentumot a legfőbb demokratikus ellenzéki párt vezetője, Aung San Suu Kyi nélkül szövegezték? Ez semmiképp sem kielégítő.

És nem nyilvánvaló, hogy a hadsereg és a fegyveres erők szigorúan kézben tartják, illetve ellenőrzik a hatalmat?

Még egy fontos kérdés: az EU vagy az ENSZ a népszavazást és az alkotmányt illetően végez-e független nyomon követést?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Még választ kell kapnom arra a kérdésre, hogy garantált-e a májusra tervezett népszavazás független nyomon követése. Pillanatnyilag csak a népszavazás megtartására vonatkozó bejelentéssel rendelkezünk. Amint azt már elmondtam, a Tanács véleménye szerint ez a helyes irányba tett lépés. Az Ön kérdése természetesen helytálló, és továbbítom a Tanácsnak.

Kérdésének első részére a válaszom az, hogy az Európai Unió kitart amellett, hogy az országban zajló demokratizálódási folyamatok az ellenzék és az etnikai csoportok együttműködésével járjanak, mert csak így remélhetjük, hogy az országban nemzeti megbékélés és hosszú távú stabilitás alakulhat ki.

  Elnök. − A

7. sz. kérdés Mairead McGuinness kérdése (H-1054/07)

Tárgy: Az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó irányelv

A Tanács véleménye szerint a televíziós műsorszolgáltató tevékenységekre vonatkozó irányelv⁽¹⁾ lépést tud tartani az audiovizuális technológia és a reklámozás fejlődésével?

Elégedett-e a Tanács azzal, hogy a médiaszolgáltatóktól a gyermekekkel kapcsolatos magatartási kódexek kidolgozásának megkövetelése kellően erős intézkedés a gyermekek sajátos érdekeinek védelmére, például az egészségtelen élelmiszerek gyermekeket célzó reklámozásának megakadályozására?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − McGuinness asszony már valószínűleg tudja, hogy az elmúlt évben december 11-én a Tanács és az Európai Parlament a határok nélküli televíziózásról szóló irányelvet fogadott el, és azt az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvnek nevezte át.

Az új, módosított irányelv első preambulumbekezdése kifejti, hogy az új technológiák és azoknak az üzleti modellekre – különösen különösen a kereskedelmi műsorszolgáltatás finanszírozására – kifejtett hatása miatt az irányelv módosításra szorul. Az új irányelvnek az a célja, hogy ezekre a technológiai változásokra olyan, műszakilag semleges terminológián alapuló meghatározásokat adjon, amelyek lehetővé teszik, hogy azokat ne csak a jelenlegi szolgáltatásokra, hanem a később kialakítandó szolgáltatási formákra – például az audiovizuális médiaszolgáltatásokra és a lekérhető szolgáltatásokra – is lehessen alkalmazni. Ahhoz, hogy eleget tegyen ennek a jövőbeli lehetőségnek, véleményünk szerint az audiovizuális ágazatot szabályozó irányelvnek az elkövetkezendő néhány évben érvényben kell lennie.

Az irányelv értelmében a Bizottságnak legkésőbb 2011. december 19-ig, azt követően pedig háromévente kell jelentést készítenie az irányelv alkalmazásáról, és amennyiben szükséges, különösen az új technológiai fejlődésre tekintettel, további javaslatokat kell tennie annak kiigazítására.

Ami az egészségtelen élelmiszerek gyermekeket célzó reklámozását illeti, az Európai Parlament és a Tanács egyetért abban, hogy ezzel a kérdéssel hatékonyabban kell foglalkozni, ha az audiovizuális médiaszolgáltatóknak magatartási kódexeket kell kidolgozniuk. Ennek érdekében a módosított irányelv 3. cikke e) pontjának második bekezdése tartalmaz egy olyan követelményt, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak ösztönöznie kell a médiaszolgáltatókat az ilyen kódexek kidolgozására.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Igen kimerítő választ adott a kérdésem első részére, amit köszönök Önnek.

Ami a második részt illeti, hatékony magatartási kódexre van szükségünk, mivel papíron számos magatartási kódexünk van, azok azonban nem hatékonyak. Talán azt kérném, hogy nyilatkozzon azzal kapcsolatban, hogy a amikor a magatartási kódexeket felülvizsgáljuk és megnézzük, hogy hatástalanok, szigorúbban fellépünk-e? Véleményem szerint talán így kellene tennünk.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − A magatartási kódex lényege pontosan az, hogy maguk a szolgáltatók dolgozzák ki. Ugyanakkor egyértelmű, hogy abban az esetben, ha a kódexek nem megfelelőek és nem felelnek meg az igényeknek, az sem a Tanács, sem a Bizottság megelégedésére nem szolgál. Ezért az Ön által felvetett kérdésre alapvetően az a válaszom, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak legalább addig ki kell tartania, amíg a szolgáltatók nem dolgoznak ki hatékony magatartási kódexeket.

  Jim Allister (NI). – Soros elnök úr, a média kapcsán átirányíthatom Önt a gyermekek védelmével kapcsolatban egy újabb kérdésre, figyelembe véve különösen a növekvő és nyugtalanító öngyilkossági arányt, nem utolsósorban a saját választókörzetemben? Ez az, amit a Tanács az öngyilkosság elkövetésének módjára vonatkozóan – különösen az internetes szolgáltatásokon keresztül – azonnal rendelkezésre álló tanácsokkkal kapcsolatos tömeges visszaélést illetően tehet? Ma egy ilyen oldalról olyan információkat töltöttem le, amelyek több tanácsot is adnak az öngyilkosság elkövetési módjaira vonatkozóan.

Ez igencsak ijesztő. Ha az ember rámegy a Wikipediára, még ott is talál az öngyilkosság elkövetési módjaival kapcsolatos információkat. Foglalkozik-e majd ezzel a Tanács, különösen a média összefüggésében?

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) A kérdésem a Bizottság által előterjesztett távközlési csomagra vonatkozik, amelyben a televíziózás számára új lehetőségek nyílnak a digitális frekvenciatöbblet eredményeként, azaz a frekvenciakiosztás digitális spektrumának alkalmazása révén. Szükségesnek látja-e a televíziózásról szóló irányelvnek az új műszaki szabályokon alapuló módosítását?

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − Az Allister úr által kiemelt problémára, valamint az elítélendő és fellépést szükségeltető esetekre tekintettel meg kell említenem, hogy az irányelv még a módosítása előtt tartalmazott az egészségre ártalmas dolgokra vonatkozó tilalmat. Tiltotta az olyan közléseket is, amelyek a kiskorúakat fizikailag vagy erkölcsileg károsíthatják. Úgy vélem, hogy a szóban forgó meghatározások az említett esetekre is kiterjednek. Azt is el kell mondanom, hogy tavaly decemberben közzétettük az irányelv módosítását, és a tagállamoknak két év áll rendelkezésükre, hogy azt a belső jogukba átültessék.

Ami a távközlési csomagot illeti, nehezen tudok a kérdésre választ adni, ahhoz részletesebben kellene elemezni a változások szükségességét. Ezt a kérdést azonban megvitatttuk. A távközlési tárgyú jogalkotási csomag jelenleg megvitatás alatt áll. Kérdését továbbítom a Tanácsnak. Nincs kétségem afelől, hogy amennyiben módosítást kell bevezetni, az megtörténik.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A kérdések órája ezzel véget ért.

  Sajjad Karim (PPE-DE). – Tisztelt Elnök asszony, csak köszönetemet szeretném kifejezni a parlamenti szolgálatoknak, hogy szinte rögtön eljártak a tényleges szavazási szándékom pontos jegyzőkönyvezése érdekében általam eljuttatott információk ügyében. Mivel ez megtörtént, az Ön közvetítésével továbbítanám nekik köszönetemet, hogy ennyire hatékonyan jártak el. A nyilvános jegyzőkönyvben immár szerepel tényleges szavazási szándékom. Le vagyok Önnek kötelezve.

(Az ülést 19 óra 5 perckor felfüggesztik, majd 21 órakor újból megnyitják.)

ELNÖKÖL: Pan Marek SIWIEC
Alelnök

(1) HL L 202., 1997.7.30., 60. o.