Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2148(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0023/2008

Viták :

PV 21/02/2008 - 3
CRE 21/02/2008 - 3

Szavazatok :

PV 21/02/2008 - 4.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0068

Viták
2008. február 21., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

3. Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az együttes vita

- Guellec úrnak a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében tett jelentéséről (2007/2148(INI)) (A6-0023/2008): negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról,

és

- Kallenbach asszonynak a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében tett jelentéséről (2007/2190(INI)) (A6-0028/2008). A területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta nyomon követése: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Ambroise Guellec, előadó. (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ma reggel két parlamenti kezdeményezésről szóló jelentést vitatunk meg, és úgy érzem, hogy mindkettő több okból is rendkívül fontos.

Először a Bizottság negyedik jelentését tárgyaljuk a társadalmi és gazdasági kohézióról. Ez egy igazán figyelemre méltó dokumentum, sokkal jobb, mint az előző verziók, és stabil alapul szolgál az Európán belüli kohézió jövőjével kapcsolatos bárminemű észrevételhez. Azért is fontos ez a dokumentum, mert az új Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót tekinti az EU egyik legfontosabb céljának. Amint azt tudjuk, új és hatalmas kihívások válnak most láthatóvá a jól ismertek mellett, és a kohéziós politikának jelentősen és érdemben hozzá kell járulnia azok megfontolásához, hogy lehetővé váljék az előrelépés egy olyan Európa felé, amelyet szeretnénk: vagyis egy hatékony és szolidaritástudattal rendelkező Európa felé.

Mit mutat számunkra a negyedik jelentés? Azt, hogy a tagállamok közötti társadalmi és gazdasági konvergencia jó irányba halad, mert az elmúlt évtizedben a különbségek a jövedelmek és munkalehetőségek terén is határozottan csökkentek, de azt is, hogy még mindig jelentős különbségek vannak a régiók között és néha régiókon belül is, és ez a tendencia gyakran mutat erősödést. A fejlődés nagyon is valóságosnak mondható, de túl sok egyensúlyhiánnyal küzd. Ebben a helyzetben lép be új fogalomként, a területi kohézió, amelynek központi szerepet kell kapnia a regionális fejlesztés továbbvitelében Európa-szerte, a gazdasági és társadalmi kohézióval együtt. Megvalósításához integrált megközelítésre lesz szükség az ágazati politikák terén, és valódi többszintű kormányzásra.

Érdeklődve, és meg kell mondanom, hogy némileg türelmetlenül várjuk a Bizottság szeptemberre tervezett zöld könyvét. Nyilvánvalóan nagy szükség van a közös nyelvre ebben a kérdésben, amint az nyilvánvalóvá vált a Regionális Fejlesztési Bizottságban folytatott vitákból.

A negyedik jelentés tanulságai előrevetítik meggondolásainkat a 2013 utáni időszakra, mivel a 2007-2013-ra előirányzott operatív programok már csaknem minden helyszínen elkezdődtek. Egyik fő jellegzetességük az earmarking-rendszer, amelynek célja az alapvető források mederbe terelése a lisszaboni menetrendben szereplő célok felé. Miközben szeretnénk hangsúlyozni a prioritások szoros kapcsolatát a lisszaboni stratégia és a kohéziós politika között, úgy érezzük, hogy ez utóbbinak e szférán kívül és szélesebb távlatban kell elhelyezkednie.

Jelentésünk határozottan állítja, hogy a hosszú távú versenyképesség előfeltétele a régiókban különböző szinteken megvalósuló konvergencia, és hogy az elkövetkező években a két politika kiegészítő jellegére lesz szükség ahhoz, hogy össze lehessen egyeztetni a hatékonyságot a szolidaritással. Időszakos értékeléseket indítványozunk a 2007-2013-as periódusban, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megbizonyosodjunk a folyamat alkalmasságáról, illetve az esetleg szükséges kiigazításokat megfelelő tájékozódás alapján hajtsuk végre. Kérdések merülnek fel a jelenlegi ütemezési időszakban a vidékfejlesztés és a regionális politika végrehajtása szétválasztásával kapcsolatban is. Úgy tűnik, ennek fontosságát helyi szinten nem értik elég jól, és úgy érezzük, hogy problémák forrása lehet, ha ez a szétválasztás 2013 után is fennmarad.

Jelentésünk hangsúlyozza azokat az új kihívásokat, amelyekkel az EU-nak szembe kell néznie, valamint ezek lényeges területfejlesztési hatásait is. A következő problémákról van szó: a népesség elöregedése, klímaváltozás, energia, városi koncentráció stb. Úgy érezzük, hogy a szükséges és sürgős konvergencia és a fenti kihívásokkal szembenéző, alkalmas területfejlesztési megközelítés eléréséhez 2013 után hatékonyabban működő politikai és pénzügyi kohéziós irányelvekre lesz szükség. Ebben a perspektívában a Parlament kitartóan ellenez majd a politika nemzeti szintre való visszahelyezésére irányuló mindennemű kísérletet, mint ahogyan azt eddig is tette.

Végezetül, elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, akik nagy segítségemre voltak ebben a feladatban, hogy olyan nagyszámú kompromisszumot tudtunk kötni. A Kallenbach asszony jelentésével való koherenciát is szeretném hangsúlyozni. Azt gondolom, jó lenne, ha egy teljesen összefüggő egészet tudnánk előterjeszteni a Házban ma.

 
  
MPphoto
 
 

  Gisela Kallenbach, előadó. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, kedves kolleganők és kollegák! Mindenekelőtt köszönetet mondok valamennyi árnyékelőadónak a jó és konstruktív együttműködésért, és ugyanígy a Bizottság és a frakciók munkatársainak és a személyi munkatársaknak. Minél erősebb a közösség annál jobb a produktum!

Nagy örömmel fogadom, hogy ma Guellec kollegám jelentését és az én jelentésemet együtt vitatjuk meg. Ami a valóban fenntartható európai fejlődés céljának elérését illeti, ez a két jelentés egymást kiegészítő egységet alkot. A kohéziós politika mintegy a hardver, a lipcsei charta és a területfejlesztési menetrend a szoftver. Ezek az eszközök csak közösen működnek. Az EU a kohéziós politika révén rendelkezik a jogi és pénzügyi kompetenciákkal. A területfejlesztésben, a város- és regionális fejlesztésben nem vagyunk igazán illetékesek. A fenntartható európai városoknak és régióknak annál inkább előfeltétele a helyi és regionális szintű koherens politika, a nemzeti miniszterek és az EU szintjén egyaránt. Csak így keletkezik európai hozzáadott érték. A városok állnak az esélyek és a problémák fókuszában. Hatással vannak a vidéki térségekre és közvetlen környezetükre. Ezért támaszkodunk a terület egészére vonatkozó kiegyensúlyozott fejlesztésre, olyan megoldásokra, amelyek az egészre vonatkozó nézőpontból indulnak ki, és ugyanakkor igazodnak a konkrét helyzetekhez is. Nem lehetséges egyetlen megoldás, de lehetnek közös elvek, mint például az integrált megközelítés, a horizontális és a vertikális partnerség elve a városok és a városkörnyék között, de a közvetlenül érintett különböző szereplők között is.

Nagyarányú fejlődést értünk el európai szinten. A lipcsei charta és a területfejlesztési menetrend mellett – a portugál elnökség első cselekvési programjaként – a területi kohéziót, mint közösségi célt építettük be a reformszerződésbe. Ezzel megnő a Parlament súlya a megosztott hatáskör és az együttdöntés eljárás révén. A mai vitával egy nyilatkozatot akartunk küldeni a Parlamentből a Tanács tavaszi csúcstalálkozója előtt annak érdekében, hogy területi és városi vonatkozások, mint a lisszaboni és a göteborgi stratégiák világosan látható komponensei jelenjenek meg.

A Miniszterek Tanácsa informális ülésének együttes kívánsága volt Lipcsében, hogy a szlovén elnökség vegye be a területfejlesztési menetrendet az idei tavaszi csúcstalálkozó napirendjébe, hogy a területi keretfeltételek kapjanak nagyobb politikai elismerést a régiók és városok fejlesztése, valamint az EU politikai döntéseiben való részvétele új formáinak elérésében. Ezt már egyszer világosan aláhúztuk a novemberi, azori-szigeteki találkozón. Eddig nem rendelkezem semmilyen valós információval arról, vajon történt-e előrehaladás ebben az ügyben.

Ezért örömmel üdvözöltem volna, ha a Tanács egyik képviselője ma jelen van, és az előkészületek állásáról információval szolgál. Sajnálatos módon azt hallottam, hogy úgy tűnik, nyilvánvalóan nincs megegyezés a Tanácsban a miniszter kérésének teljesítésére vonatkozóan. A Tanács képviselőjétől szerettem volna hallani, hogy a területfejlesztési menetrend megvitatásra kerül-e egyáltalán a tavaszi csúcstalálkozón, és ha igen, milyen formában? Az is érdekelne, igaz-e, hogy a Tanács következtetései szóban forgó tervezetében nem esik említés területfejlesztési kérdésekről, de előreláthatóan nem is terveznek lényeges módosításokat a Lisszaboni Szerződésben. Mindazonáltal ez lenne az egyetlen módja annak, hogy a sok szép beszédet valódi cselekvésre váltsuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy gratulálok, de talán inkább köszönetet mondanék Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak is a jelentéseikért, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottságnak a kitűnő munkáért, amelyet a negyedik kohéziós jelentésbe és a területi kohéziós jelentésbe fektettek.

A Bizottság teljes mértékben osztja az önök nézeteit azzal kapcsolatban, hogy az európai kohéziós politika nagy szerepet játszik az egyenlőtlenségek csökkentésében uniószerte, és ilyen módon az európai integrációt segíti elő, és így az Uniót közelebb viszi az emberekhez. Ezért a Bizottság határozottan visszautasít az e politika nemzeti szintre történő visszahelyezésére irányuló minden kísérletet.

Azzal a nézetükkel is egyetértünk, hogy a kohéziós politikához a jövőben megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítani az előrelátható új kihívásokkal szembeni fellépés érdekében, amelyek Európa minden területére hatással lesznek. Azt sem felejthetjük el ugyanakkor, hogy a kohéziós politikának továbbra is meg kell birkóznia a legutóbbi és az ezután következő bővítés hatására jelentkező regionális egyenlőtlenségekkel.

Hadd biztosítsam önöket politikánk „lisszabonizációjával” kapcsolatban: az európai kohéziós politikának kiemelt fontosságot kölcsönöz az egyenlőtlenségek csökkentésének célja, és ez így marad 2013 után is, mert a reformszerződés kitörölhetetlen része. A szolidaritás dimenziója központi helyet foglal el ebben a politikában, és az erőforrások elosztása nagy valószínűséggel fordított arányban lesz az országok és régiók jólétével.

Ezt a nézetet osztja az érintettek figyelemre méltó többsége is uniószerte. Azt a nézetet is osztják, hogy az európai kohéziós politika sokkal több, mint a források, tagállamok és a régiók közötti elosztási mechanizmusa; ez a politika mindenekelőtt fejlesztési politika, amelynek célja minden európai régió belső fejlődésének elősegítése.

A Bizottság szintén osztja az önök aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy nagyobb összhangra lenne szükség az európai kohéziós politika és más közösségi ágazati politikák között, különös tekintettel a vidékfejlesztésre, a kutatásra és a versenyre. Hozzátenném még, hogy a különböző fejlesztési politikák közötti koherencia szükséges volta érvényes az európai kohéziós politika és a nemzeti politikák koordinációjára is. Meg vagyok győződve arról, hogy ez kulcskérdés marad az európai kohézió jövője, de a területi dimenzió szempontjából is.

Teljes mértékben osztom azt a nézetét, hogy a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta sikere két feltételen múlik. Először is, integrált megközelítést kell bevezetnünk a gyakorlatban a területi fejlesztéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy elkerüljük területeink egyenkénti megközelítését. Klasszikus példa erre a vagy kizárólag vidéki, vagy kizárólag városi stratégiákban való gondolkodás, amely figyelmen kívül hagyja a valós gazdasági régiók kulcsszerepét.

Másfelől, az integrált megközelítés azt is jelenti, hogy szükség van a különböző ágazati politikák integrálására az EU és a tagállamok szintjén egyaránt, mert ezek hatással vannak valamennyi terület fejlődésére.

A második feltétel, amint arra helyesen rámutatnak, abban áll, hogy a Bizottságnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie, és rendszeresen értékelnie kell a területfejlesztési menetrendben kijelölt akciók megvalósításának folyamatát, és itt szükség van arra, hogy többet tudjunk ezek akcióknak a tagállamokban érezhető hatásairól azért, hogy a Bizottság megfelelő segítséget tudjon nyújtani nekik. Például, a jobb nyomon követésre alapozva a Bizottság további fejlődést érhet el a területi kohézió indikátorainak meghatározásában.

Világos, hogy a Bizottság – de az önök jelentése is – úgy látja, jó hír, hogy a kohézió területi dimenziójának fogalmát bevezetik a Lisszaboni Szerződésbe, és most az a feladat is ránk hárul, hogy a legjobbat hozzuk ki a kohéziós politikának ebből ez új dimenziójából és az általa megnyitott új irányokból, például a szubszidiaritás új meghatározásából, amely nagyobb súlyt helyez a helyi és a regionális hatóságokra. Ezért foglalta bele a Bizottság a területi kohézióról szóló zöld könyvet a 2008-as jogalkotási és munkaprogramba.

Még ha nincs is a fogalomnak szabványos definíciója, a területi kohézió szintetizálja az Unió arra irányuló jogi célkitűzéseit, hogy területén fenntartható egyensúlyt és harmonikus fejlődést érjen el, valamint biztosítson egyenlő esélyt a közérdekű szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. Ma már mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az Unión belüli területi egyensúlynak számos olyan vonatkozása van, amely az elkövetkező években az Unió gazdasági és társadalmi fejlődésének harmóniáját fenyegeti. Ezek megmutatkoznak az EU szintjén, nemzeti és regionális szinteken, és néhány sajátos területen is, a legtávolabbi régiókkal kapcsolatban.

Örömmel erősíthetem meg, hogy Kallenbach asszony jelentésének kulcsfontosságú javaslatai, mint a területi kohézió fogalmának definíciója, a területi fejlesztés integrált megközelítése, valamint a közösségi politikák közötti összhang javításának szükségessége, kivétel nélkül bekerülnek a kollégium által várhatóan szeptemberben elfogadásra kerülő zöld könyvünk előkészítő anyagaiba.

Hadd használjam ki ezt a lehetőséget arra is, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy tagállamainkkal együtt haladást érünk el a területi kohézió és annak kulcsfontosságú komponensei közös értelmezését illetően. Jelenleg arra a területi kohézióval foglalkozó kérdőívre adott válaszokat dolgozzuk fel, amelyet 25 tagállamnak küldtünk ki, ilyen módon egyértelműen lehetővé téve az előrehaladást.

További hír, hogy a Bizottságban létrehoztunk egy szolgálatközi csoportot, amely keretet nyújt számunkra ahhoz, hogy házon belül tudjunk a területi kohézióval foglalkozni, és már meg is oldottuk ennek a feladatnak az első részét: a kulcsfontosságú EU-politikák területi dimenziójának azonosítását. Most kezdtünk bele a folyamatba, mégpedig néhány olyan eszköz létrehozásának folyamatába, amely megfelel az önök igényeinek. Amint azt valószínűleg tudják, a politikák területi hatásvizsgálatával kapcsolatos kutatás, valamint a területi kohéziós indikátorok kifejlesztése az új megerősített ESPON-program prioritásai között szerepel.

Ami a városok ügyét illeti, márciusban lesz a következő Urban audit (városstatisztikai felmérés), amit jelenleg véglegesítünk, és az európai városok helyzetéről szóló második jelentés 2009 júniusára várható. Az URBACHT II mára a kapcsolatépítés és a városfejlődéssel összefüggő eszmecsere stratégiai eszközévé lépett elő.

Úgy érzem, hogy az önök és a Bizottság nézetei között nagyfokú az összhang mindkét jelentés esetében. Ezért azután várakozással tekintek a vita elé, az önöket foglalkoztató problémák jobb megérésének reményében.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. (FR) Elnök asszony, biztos asszony, én is szeretném megköszönni előadóink, különösen Ambroise Guellec előadását és a témában végzett munkáját. A Költségvetési Bizottság strukturális források témakörében állandó előadójaként én is szeretnék nagyon röviden költségvetési kérdésekről beszélni.

Ez a politika ma egyike a legfontosabb politikáknak Európa népeinek költségvetési szempontú szolidaritását illetően. Amint azt ma reggel már hallottuk, jelenlegi legfőbb témánk a kohéziós politika hatékonysága optimalizálásának fokozása. A Költségvetési Bizottság szeretné felhívni a Parlament figyelmét számos zavaró jelre, mint például a késedelmes befejezésekre és az elintézetlen kötelezettségvállalásokra.

Szeretnék e problémán belül kiemelni számomra több szembeötlő pontot is. Az EU-nak sürgősen becsületbeli kötelezettségének kell tekintenie az eljárások egyszerűsítését, mint például a technikai segítségnyújtás megvalósítását, tekintettel az országaink számára szükséges számos projekt előkészítésére és kivitelezésére.

A továbbiakban világosan meg kell osztanunk a feladatokat az EU és a tagállamok között a megosztott gazdálkodás javításának biztosítása érdekében, és én örülök a biztos asszony szavainak a keddi döntéssel kapcsolatban a strukturális források revíziós stratégiája akciótervének elfogadása ügyében.

Örvendetesnek tartom, hogy a biztos asszony megemlített egy témát, amire én már régen próbálok rámutatni, és ez az, hogy szükség lenne az összes tagországban használatos minőségi és mennyiségi teljesítményindikátorok létrehozására annak érdekében, hogy a költségvetési igényeket megbecsülhessék, és segítsék a következő jogalkotási keretrendszer meghatározását a 2013 utáni többéves periódusra; egyszóval annak érdekében, hogy világosabbá tegyék Európa jelenlétét az EU-politikák és az európai állampolgárok viszonyában.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro, a Halászati Bizottság véleményének előadója. (PT) Azzal kell kezdenem, hogy kifejezzem sajnálkozásomat, mert a Regionális Fejlesztési Bizottság a kohézióról szóló negyedik jelentésébe nem foglalta bele a Halászati Bizottság által előterjesztett módosítások egyikét sem. Ezek a módosítások megismétlik például azt, hogy a halászati ágazat kedvezően járult hozzá a halászközösségek társadalmi-gazdasági helyzetéhez a konvergenciarégiókban, olyan régiókban, amelyeket tartós földrajzi és természeti hátrányok sújtanak, mint például a legtávolabbi régiókat és a szegényebb halászközösségeket a gazdagabb régiókon belül. Az is sajnálattal tölt el, hogy az Európai Halászati Alap (EFA) finanszírozása a 27 tagot számláló Uniónkban nem különbözik jelentősen attól az Unióétól, amelynek mindössze 15 tagja volt. Az Európai Halászati Alap finanszírozását ezért meg kell erősíteni.

Ez az oka annak, hogy ezen a részleges ülésen újra előterjesztem azt a két módosítást, amelynek célja, hogy aláhúzza a halászati strukturális politika fontosságát a gazdasági és társadalmi kohézióra vonatkozóan.

 
  
MPphoto
 
 

  Oldřich Vlasák , a PPE-DE képviselőcsoportja nevében (CS) Biztos asszony, hölgyeim és uraim, a ma megvitatásra kerülő jelentések fontossága nemcsak abban mutatkozik meg, ahogyan kohéziós politikánk jelen helyzetét és annak területi dimenzióját kezelik, hanem abban is, hogy figyelmünket a jövő felé fordítják, a 2013-as időszakon túlra. Itt szeretnék köszönetet mondani Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak a kiváló munkáért és elfogulatlan megközelítésért.

A két jelentés, amint azt mindkét előadó említette, kiegészíti egymást, és együtt kellene azokat megfontolni. A területi kohézió fogalma, annak folytán, hogy belekerült a Lisszaboni Szerződésbe, ugyanolyan fontossá vált, mint a gazdasági és társadalmi kohézió. De a területi kohézió a legkevésbé kutatott és a legkevésbé megértett fogalom. A területi kohéziónak máig hiányzik még a pontos definíciója is. A kohézió általános célja a különbségek kiegyenlítése, de ezek a különbségek még fennállnak, és a leghangsúlyosabbak a korábbi keleti blokk és a demokratikus nyugat közötti határterületeken. A területi kohézió szerintem magába foglalja a városok és a vidék kohézióját. Vitathatatlan, hogy a városok a növekedés motorjai az egyes országokban, és ezért helyesnek tartanám, ha a városok fejlesztésének kérdését belefoglalnánk a határozati javaslatba, és ugyanakkor az integrált megközelítés megerősítésére is felhívnánk a figyelmet. A jövőben azonban szükség lesz arra, hogy e vonatkozásban megkönnyítsük és egyszerűsítsük a városi területek számára a strukturális alapokhoz való hozzáférést, és mozdítsuk elő a helyi önkormányzatok és a fejlesztők közötti jobb kapcsolatokat azokban az esetekben, amikor városfejlesztési projekteket a magántőke finanszírozza.

Elfogadtuk a lipcsei chartát és most fokozatosan meg kell valósítanunk azt. Ugyanakkor létre kell hoznunk a megfelelő jövőbeni életfeltételeket a vidékfejlesztéshez. Meg vagyok győződve arról, hogy igen alaposan meg kellene vizsgálnunk, hogy az lenne a jobb megoldás, ha a vidékpolitikánk részévé válna közös mezőgazdasági politikánknak, vagy más megoldást kellene fontolóra venni.

Hölgyeim és uraim, csak egy zárómegjegyzés. A kohéziós politikáról szóló vita elsősorban a források allokációjának vitája. Nyilvánvaló és helyes is, hogy a kohéziós politika egyre erősödik és kezd megmutatkozni az európai költségvetésben. A kohéziós politikának új jelenségekkel kell megbirkóznia a jövőben, mint például az európai népesség elöregedése és fogyása, az energiaellátás bizonytalansága és a környezetkárosodás. Ezért szükségesnek tartom a politika ennek megfelelő módosítását és elégséges források biztosítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Constanze Angela Krehl, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, kedves kolleganők és kollegák! Vlasák úrnak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy feladatunk a kohéziós politika 2013 utáni periódusra történő előkészítése. Ezzel a két jelentéssel nekiláttunk e feladat megoldásának. Valójában mindent összegyűjtöttünk, ami ezzel kapcsolatban a számunkra fontosnak tűnt.

Szeretném azonban emlékeztetni önöket arra, hogy gondolkodnunk kell a kohéziós politika stratégiai célkitűzéseiről, nevezetesen az életkörülmények egyenlőtlenségeinek csökkentéséről az Európai Unió régiói között, valamint a lisszaboni és a göteborgi stratégiák támogatásáról. Amennyiben az Európai Parlament szerepet kíván játszani a jövő kohéziós politikájának alakításában, véleményem szerint a fontos stratégiákra kell koncentrálnia, ahelyett, hogy visszatérne az „öntözőkannaelvhez”. Szembe kell szállnunk azokkal az új kihívásokkal, amelyek a kohéziós politika keretében jelentkeznek. Csak néhány pontot szeretnék megnevezni: ilyenek például a demográfiai változások, az éghajlatvédelem, a régiók elnéptelenedése, de ugyanígy a modern európai várospolitika is.

Nézetem szerint az emberek és a régiók esélyegyenlősége a szükséges feltétele annak, hogy ezen a területen megoldások szülessenek. Több pénzt kell invesztálni az oktatásba, a kutatásba és az innovációba és ezek infrastruktúráiba; ezt mindenkor fontosabbnak, ugyanakkor fenntarthatónak gondolom. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a jövőben hatékonyabban vonjuk be Európa polgárait a fejlesztési programokba és projektekbe, amint azt az Európai Parlament már régóta követeli, és ezekben a jelentésekben ismét megteszi.

A tagállamokhoz szeretnék fordulni – sajnálom, hogy a Tanács nem képviselteti magát –, és szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a tagállamoknak az útra házi feladatot is adtunk. Ha a kohéziós politika keretében további feladatokat kell finanszíroznunk, akkor ehhez a szükségesek pénzügyi forrásokat is rendelkezésre kell bocsátani.

 
  
MPphoto
 
 

  Grażyna Staniszewska, az ALDE képviselőcsoportja nevében. (PL) A negyedik kohéziós jelentés és Guellec úr jelentése egyaránt hangsúlyozza a kohéziós politikának a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentése terén elért sikerét. A jelentések beszámolnak az elért növekedésről azokban az országokban, amelyek korábban lemaradtak, mint például Görögország és Portugália. Ugyanakkor megerősítik azonban ennek a politikának a szembetűnő kudarcát a régiók növekedési szintjei egymáshoz való közelítése tekintetében.

Sajnálatos módon a tagállamok elnézik az indokolatlan beruházásoknak és a fejlesztés más elemeinek a nemzeti fővárosokban történő koncentrációját. Hasonló a helyzet a régiókon belül is, ahol a beruházások szintén a központokban koncentrálódnak, megakadályozva ezzel a teljes régió egyenletes fejlődését. Az Európai Unió régióin belüli és a régiók közötti különbségek jelentősen meghaladják az Egyesült Államokban vagy Japánban tapasztalt mértéket.

Minden jel arra mutat, hogy olyan mechanizmus bevezetésére lenne szükség, amely ösztönzi a decentralizációt a tagállamokon belül. A hosszú távú, de dinamikus regionális politika szintén nélkülözhetetlen a következő pénzügyi terv időszakára. Guellec úr jelentése annak megfontolására késztet, hogy kapcsolatokat kellene létrehozni a lisszaboni stratégia és a kohéziós politika között. Az utóbbi nem válhat pusztán az előbbi eszközévé. A kohéziós politika a fenntartható és harmonikus fejlődést segíti elő, de önmagában is fontos cél. Ez a legolcsóbb módja annak, hogy megakadályozzák az olyan helyzetek kialakulását, amelyek később nagyon is drágának bizonyulhatnak. Olyan konfliktusokra gondolok, mint a tömeges ki- és bevándorlás, a vállalatok relokációja és az ehhez hasonló események, amelyek egytől-egyig felbolydulást okozhatnak a helyi lakosság körében.

A Lisszaboni Szerződés mellett a ma elfogadott jelentés is hangsúlyozza a területi dimenzió fontosságát. Halaszthatatlanul szükség van azonban ennek a fogalomnak a tisztázására, és annak egyértelmű meghatározására, hogy a területi dimenzió mit foglal magában. Jelenleg kissé tudatlanul használjuk ezt a fogalmat, és az úgy értelmezhető, hogy több dolgot is jelent. Guellec úr jelentésének egyes részeiben ez a fogalom elsőbbséget kap a gazdasági és társadalmi kohéziós politikával szemben, míg másutt kiegészíti azt. Bizonyos helyeken a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, míg másutt például a kutatási központok kiegyensúlyozott elosztását érinti.

Azt gondolom, nem szerencsés, hogy a területi dimenzióról szóló zöld könyv vitája őszre van tervezve, a kohéziós politikáról szóló jelentés után. A zöld könyvet jóval korábban kellene megvitatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoportja nevében. (PL) Elnök asszony, biztos asszony! A Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportja nevében szeretnék köszönetet mondani mindkét előadónak a munkájáért.

A kohézió fogalma különös jelentőségre tett szert az Unión belül. A különböző régiók közötti különbségek csökkentése szükségességére történő utalások – a nemzetgazdaságok egyesítésének és harmonikus fejlődésük támogatásának érdekében – a Római Szerződéshez nyúlnak vissza.

A negyedik jelentés a 2000-2006-os éveket foglalja magában. Ez a Guellec-jelentés tárgya, amely sok értékes felismerést tartalmaz. Ez a jelentés a tagállamokban tapasztalható helyzet összegzését mutatja be. Ugyancsak kiemeli azokat a területeket, amelyekben a legnagyobbak az egyenlőtlenségek. Ezek csökkentését hosszú távú vállalkozásként kell felfogni.

A Bizottság által előterjesztett jelentés számos összehasonlító paramétert tartalmaz, amely hiányzott a korábbi dokumentumokból. Az a javaslat azonban fennmarad, amely kiegészítő indikátorokat használ az egy főre eső alap GDP-hez a különböző NUTS-szintekkel összefüggésben.

A kohéziós politika az integráció alapja és jelentősen hozzájárul az Unió harmonikus fejlődéséhez. Regionális, helyi és környezeti vonatkozásai ebben az összefüggésben fontosak, amint azt Stanisewska asszony már említette. Emellett fel kellene ismernünk hatását az uniós innovációra és versenyképességre, és ezáltal a lisszaboni stratégia végrehajtására. A demográfiai tényezők is fontosak, mert bizonyos területek elnéptelenedéssel fenyegetnek.

Amikor kohézióról beszélünk, gazdasági és társadalmi kohézióra gondolunk. Sürgős szükség van a területi kohézió fogalmának megbízható definíciójára. A kohéziót annak biztosításaként kell értelmezni, hogy az Unió polgárai – lakóhelyüktől függetlenül – egyenlő esélyt élvezzenek az egészségügyi, oktatási, kulturális, internet- és közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A kohéziós politikát megfelelő uniós támogatással kell megerősíteni és javítani. A városi szempontok különösen fontosak, amint arra Kallenbach asszony felhívta a figyelmet.

Mostanában vetődött fel az a kérdés, hogy mit kellene választani: a kohéziót vagy a versenyképességet, az egyenlőséget vagy a hatékonyságot? Az én rövid válaszom: mindkettőt, de a megfelelő mértékkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, kedves kolleganők és kollegák! A 90-es évek végén az a filozófia érvényesült az Európai Unióban, hogy az Unió integrációs képességet a belső piac sikereivel kell mérni. Azok a remények azonban, hogy az Európai Unió problémái kizárólag a belső piacnak a gazdasági növekedésre koncentráló fejlesztési koncepcióival megoldhatók, nem teljesültek.

Az európai belső piac a gazdasági tevékenység növekedését a gravitációs központokba összpontosította, amelyek további tevékenységeket vonzottak, és ez a hátrányos helyzetű régiók és a természeti környezet kárára vált. De még e központokban sem volt mindenki képes arra, hogy az eredményekből részesedjék, hanem – feszültségeket és nyugtalanságot kiváltva – nőtt a szegénység.

A Bizottság ugyanazt a hibát követi el most is: a kohéziós politikát alárendeli a lisszaboni stratégiának. Ahelyett, hogy különösen hátrányos helyzetű régiók problémáit valóban előtérbe állítaná és kizárólag a fenntartható fejlődést szolgáló projekteket támogatná, idejétmúlt infrastrukturális koncepciókba fektet be, és következetesen csak a gazdasági központokban. A helyhatóságok és a régiók generációkon át a nagy európai bankoktól válnak függővé. Véleményem szerint ez azért súlyos probléma, mert végeredményben a következő generációnak kell az elhibázott fejlesztési politika árát megfizetni. Ez viszont migrációs mozgást idéz majd elő, amit már kollégám, Krehl asszony is jelzett, valamint Európa-ellenes hangulathoz vezet, mert a népesség egyes csoportjai nem részesülnek majd az eredményekből. Ezek a stratégiák zsákutcába vezetnek.

Azt gondolom, hogy nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne veszélyeztessük az Európai Unió belső kohézióját. A gazdasági és társadalmi kohéziónak valóban különálló politikai területeknek kell maradniuk, és az előnyöknek Európa összes régiója és népcsoportja számára elérhetőnek kell lennie. Ez csak akkor történhet meg, ha a kohéziós politikát valóban egy szolidáris társadalmi modell és egy fenntartható fejlődésen alapuló modell támasztja alá, amelynek árát nem a környezet fizeti meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (PT) Ebben a rövid beszédben az olyan fontos téma kapcsán, mint amilyen a kohéziós politika jövője az Európai Unióban, csak arra vállalkozhatunk, hogy kiemeljünk néhány, szerintünk e vita során vezérfonalként szolgáló alapelvet.

Először is, a regionális politika a nagy becsben tartott gazdasági és társadalmi kohézió elősegítésének kulcsfontosságú eszköze. Ez egy olyan strukturális politika, amelynek az elsődleges és legfontosabb célja – amint az már elhangzott – a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentése, a legkevésbé szerencsés lemaradó régiók bátorítása, a valódi konvergencia elősegítése és a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése. Ezért újraelosztási és kompenzációs faktorként is kell működnie, tekintettel arra, hogy az egységes piac, a Gazdasági és Monetáris Unió és a nemzetközi kereskedelem liberalizálása költségnövekedést okoz az Európai Unió kevésbé fejlett országai és régiói számára.

Másodszor, a kohéziós politikát és a hozzá kapcsolódó pénzügyi forrásokat a gazdasági, társadalmi, környezeti és regionális fejlődést elősegítő projektek finanszírozására kell használni. Ennek következtében ezek a projektek nem vethetők alá annak a politikának, amely a versenyt, a deregulációt, az úgynevezett alkalmazkodóképességet és a vállalkozó kedvet tekinti prioritásának és hittételének, mint ahogyan azt a lisszaboni stratégia teszi. Más szóval, azt gondoljuk, hogy a versenyképesség nem helyettesítheti a tagállamok és a társadalmi-gazdasági fejlődésben lemaradó régiók közötti konvergenciát.

Harmadszor, a kohéziós politika céljára jelenleg rendelkezésre álló közösségi pénzügyi források nem elegendők ahhoz, hogy kielégítsék a valódi konvergencia, a regionális különbségek, a jövedelemekben mutatkozó egyenlőtlenségek, a munkanélküliség magas szintje és az Európai Unión belüli szegénység támasztotta igényeket. Ezért elismételjük: a Közösség költségvetésének növelésére van szükség, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió támogatását az Európai Unión belül központi és alapvető céllá tegyük.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök asszony, érdeklődéssel olvastam Kallenbach asszony és Guellec úr jelentéseit. Az európai országok közötti kohézió továbbra is figyelmet keltő téma marad. A belső politika és az együttműködés az EU tagállamai és régiói közötti integráció egyre inkább kialakulóban van. E stratégia eredményei világosan láthatók a kohéziós jelentésből. A tagállamok közötti kohézió növekvőben van.

Ugyanakkor az is látható, hogy a tagállamokon belüli régiók közötti kohézió csökken, különösen a városi és nem városi régiók között. Véleményem szerint ilyen esetekben helyes, ha a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok fontos szerepet kapnak. Éppen ezért nem értem, hogy azt a lehetőséget, amely szerint a tagállamok szabadon emelhetnék a regionális fejlődéshez biztosított saját hozzájárulásukat, miért utasították előzetesen vissza.

Túl korai megállapítani, hogy a jelelegi politikát meddig kell folytatni. Világos, hogy az különös kihívásokat hordoz magában. De vizsgáljuk meg, hogy képes-e az úgynevezett divergenciát, vagyis a kohéziót nemcsak a tagállamok szintjén, hanem regionális szinten, a tagállamokon belül és azok között is megoldani. Mivel valószínűleg nem ez lesz a helyzet, kívánatos lenne, ha más megközelítés révén a tagállamok szerepe nőne. Senki nem ismeri jobban a nemzeti és a regionális helyzetet, mint a tagállam maga. Olyan megoldásokat alkalmazhatnak, amelyek szubnacionális szinten elérhetővé teszik a kohéziós célokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Claude Martinez (NI). (FR) Elnök asszony, az Európai Bizottságnak olyan fontos a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli kohézió, hogy mostantól 2013-ig 350 milliárd eurót juttat erre a célra.

A zöld könyv is készülőben van, hiszen merüljön fel bármilyen probléma Brüsszelben, arról tanulmányt kell írni. Persze, hogy probléma van a kohézióval Nyugat- és Kelet-Európa között, a falvak és városok Európája vagy a drága kerületek és a munkásság lakta peremvárosok Európája között.

De ki a hibás ezért? Ki néptelenítette el a falvakat, ahol eddig szőlőt gondoztak és marhát tenyésztettek, elnök asszony, Görögországban, ahol dohányt, gyapotot termeltek és olívaolaját készítettek? Kik és milyen politikák jegyében szüntették meg ezrével a postahivatalokat Svédországban, Németországban és Franciaországban? Ki záratta be a vidéki vasútállomásokat, vasutakat és szülőotthonokat? A kikötőkben a szél pusztítja el a halászhajókat, a halászok megélhetését, a kisvállalkozókat és a hajóépítők műhelyeit? A Pireneusokban és az Alpokban a farkasok eszik meg a juhászokat, vagy az Új-Zélandból importált bárányhús?

Mindannyian ismerjük a választ: a Bizottság a GATT-egyezményen és a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül vezetett nemzetközi kereskedelmi politikája okozta, hogy az elmúlt 20 év során naponta 90 farmot zártak be Spanyolországban és Franciaországban. A vámvédelem dogmatikus lebontása által kiváltott importhullámok tették tönkre az ipari egyensúlyt.

A kohézió megteremtése érdekében most először koherenciát kell létrehoznunk a politikák között. Azt nem lehet, hogy megalkotunk egy politikát Cotonouban az AKCS-államok számára, és ugyanezt a politikát megsemmisítjük Genfben a banánkereskedelemmel kapcsolatban. De az sem lehet, hogy 1962 és 1986 között előnyben részesítjük a közösségben a vidék termékeit, majd mindezt tönkretesszük azzal, hogy szabad kereskedelmet vezetünk be az uruguayi és a dohai fordulón.

A kohézió ezért megköveteli a választások közötti bizonyos mértékű koherenciát. Biztos asszony, vagy Európát, vagy a világot építjük! Vagy társadalmi feladatokra, vagy a világra koncentrálunk!

 
  
MPphoto
 
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, Hübner asszony, a negyedik jelentés egyedi és különös természete abban áll, hogy miközben jól átgondolja a jelenlegi politikát, előre is tekint az új kihívások felé, amelyekkel Európának meg kell birkóznia. Kiterjed a globalizációra és annak hatásaira, a klímaváltozásra, az energiaproblémára és a demográfiai kihívásokra. Jó, hogy most foglalkozunk ezzel a kérdéssel, különösen a márciusi tavaszi szünetre készülőben. Guellec úr mindent nagyon jól old meg. Azt állítja, hogy a kohéziós politikának nem kell lényegileg változnia – amit kimondottan megerősít az új egyezmény –, de a regionális kötelezettségvállalások és a programok tartalmának igen.

Ezen a héten áttekintettük a lisszaboni stratégiát is, és arra jöttem rá, hogy ezzel az energiával kell folytatnunk, és gyors hozzájárulásként a kohéziós költségvetés 60-65 %-át ki kellene jelölnünk erre a célra. Ez meg fogja mutatni, hogy a kohéziós politika alapja mennyire felel meg az új körülmények jelentette kihívásoknak. Amit a Kallenbach-jelentés mond, az is fontos; mi a területi kohéziót az Európai Unió alapvető funkciójának tekintjük. A globalizáció számos kulcsfontosságú régióra és a nagyvárosi területekre összpontosít, amire Európa válasza az, hogy szükségszerű a tudás megosztása és a feltételek megteremtése a vállalkozások számára minden régióban, a vidéki területeket is beleértve. Ez az új menetrend.

A PPE végül ellenállt annak, hogy a nemzeti szintre történő visszahelyezés mellett döntsön a 2013-ig terjedő időszakról szóló vitára válaszként. Ez egy újfajta konzisztenciához vezet a kutatás-fejlesztés, az innovációs politika, a belső piacok és az Unió lényegi alkotóelemei között, párosulva a tudásalapú gazdasággal – ami hosszú távon benne foglaltatik –, együtt magas foglalkoztatottsággal és a jóléttel régiónkban.

A Hübner asszony által előterjesztett átláthatósági kezdeményezéssel is örömmel értek egyet. Az embereknek tudniuk kell, hogy ez a politika mennyire fontos a számukra.

 
  
MPphoto
 
 

  Iratxe García Pérez (PSE). – (ES) Elnök asszony, beszédemet azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak különösen az e jelentésekkel kapcsolatos munkáját, amelyekkel a Regionális Fejlesztési Bizottságban a többség egyetért.

Az európai kohéziós politika a sikeres EU-politikák egyik példája, amely tartja magát azokhoz az elvekhez, amelyekre épül, és amelyek segítik az egyenlőtlenségek felszámolását.

Egyes országok – mint Spanyolország – a kohéziós politikának köszönhetően vitathatatlan eredményeket értek el a konvergencia terén. Ezért szeretnénk a tagállamok lehetőségeinek a fejlesztésben és a munkahelyteremtésnek a humántőke képzésén keresztül történő előrehaladásában betöltött szerepét újra megerősíteni.

Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy a területi egynlőtlenségek még mindig léteznek, és erre határozott választ kell adnunk, ha azt akarjuk, hogy előrehaladást érjünk el egy olyan politikával, amelynek új kihívásokkal kell megbírkóznia. Ilyen például az elöregedés vagy a népességfogyás folyamata bizonyos területeken, különösen vidéken.

Foglalkoznunk kell a többi kihívással is azért, hogy csökkenteni tudjuk a regionális és a régiók közötti egyenlőtlenségeket, és hogy biztosítani tudjuk a gazdasági és technológiai fejlődést, ami azt jelenti, hogy – prioritásként – a lisszaboni stratégia teljesítésére kell összpontosítani, miközben nem szabad elhanyagolnunk más ügyeket sem, mint például a demográfiai változásokat.

Ha az EU regionális politikájának a célja a kiegyensúlyozott, fenntartható fejlődés, azt a regionális szereplőkkel szoros együttműködésben és más politikákkal összhangban kell végrehajtani. Hasonlóképpen tudatában vagyunk annak, hogy szükség van specifikus intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket a könnyen megközelíthető és a strukturálisan hátrányos helyzetű régiók, például a hegyvidékek, szigetek vagy ritkán lakott területek között.

A jövő szempontjából ezért feltétlenül fontos, hogy a kohéziós politikát nagyobb gazdasági erőforrások bevonásával megerősítsék, hogy meg tudjon bírkózni minden őt érő kihívással.

Tegnap nagy többséggel elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést a Parlamentben, ma pedig a Szerződés új elemét kell előre vigyük azzal, hogy a területi kohéziót az EU olyan alapvető céljaként állítjuk be, amely Európát egy virágzóbb jövő felé viszi előre.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean Marie Beaupuy (ALDE). (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, azt szeretném mondani, biztos asszony, hogy miközben hallgattam az ön válaszát kollegáink, Guellec úr és Kallenbach asszony jelentéseire, úgy éreztem, nincs szükség rá, hogy egyáltalán bármit mondjak, hiszen olyan nyilvánvaló volt, hogy tökéletesen megértett bennünket.

A kezdeti stádiumban vagyunk, és én szerfelett örülök, és szeretnék gratulálni a Háznak, hogy ezek az egymással szorosan összefüggő jelentések a nézeteink közötti egység ilyen magas szintjét hozták létre önnel, az ön kollegáival, a bizottságunkkal és a Parlamenttel. Most azonban – ezen az egyetértésen túl – előre kell lépnünk a végrehajtás területén, mert helyes, ha magunk között sikerül elérni az összetartozást, de ennek most konkrét eredményeket kell teremnie.

Úgy érzem, hogy lehetséges a zöld könyv segítségével, amelyet őszre állítanak össze, és itt szeretnék megemlíteni két dolgot, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez, és amelyek, szerintem elengedhetetlenek az egész kohéziós politika és a lipcsei charta megvalósításához, amit olyan nagyon szeretnénk.

Ez a két dolog a következő: először, amit ön már említett és én szeretnék nyomatékosan megismételni, hogy be kell mutatnunk, miként kell a különböző EU-politikákat koherenssé tenni a városok és a városkörnyéki területek szintjén. Tegnap este a népességről volt szó. Tegnap délután a közlekedést vitattuk meg. Azelőtt társadalmi kérdésekről vitatkoztunk. A Bizottság összes főigazgatósága, az EP valamennyi bizottsága részt vett ebben. Mindezt koherenssé kell tenni a városok és az őket körülvevő területek mikrokörzetein belül. Azt remélem, hogy a zöld könyv szolgál majd használható állásponttal.

A második pont. Hogyan tudnánk mi, a Parlament és a Bizottság, feltéve, hogy egyetértünk mindezekben, sikerre vinni ezt az egész ügyet, ha nem állnak az európai polgárok és a kormányok a mi oldalunkon? Biztos asszony, én azt már elmondtam önnek, hogy hatalmas erőfeszítést kell tennünk, és tudom, hogy ön arra törekszik a kommunikáció terén, hogy az összes beszédünk, minden megjegyzésünk és minden reményünk a kohéziót illetően olyan szavakban és mondatokban öltsön testet, amelyek arra bátorítják a kormányokat, hogy cselekedjenek és meggyőzzék és motiválják polgártársainkat is.

Ez a két fő pont, biztos asszony, amit remélem, hogy megtalálok majd a zöld könyvben. Most, hogy meghallgatott bennünket, bizonyos vagyok abban, hogy segít nekünk a konkrét alkalmazások megtalálásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL)  Elnök asszony, biztos asszony! Az Európai Unió egyik alapvető célja, hogy kiegyenlítse az egyes országok és régiók közötti fejlődésbeli és jövedelmi különbségeket. Ezek a különbségek szemmel láthatóbbakká váltak az utóbbi években, mivel jellemzően kevésbé fejlett országok csatlakoztak az Unióhoz a legutóbbi bővítések során.

Becsléseink szerint ezek az országok több mint 15 évvel vannak elmaradva a többi mögött. A gyors fejlesztés az egyetlen módja a különbségek kiegyenlítésének. Ez jelentős kihívás, különösen, ha figyelembe vesszük a pénzügyi források megnyirbálását, és az előrelépni kívánó országok által felhasználható korlátozott lehetőségeket. Nem valószínű, hogy a Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország által elért siker megismételhető, legalábbis nem egyhamar. Az sem valószínű, hogy a közeljövőben elérjük az Egyesült Államok, illetve Japán szintjét. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a kezdet mindig a legnehezebb, és tekintsenek csak a Cseh Köztársaságra, mint pozitív példára, hogy mire lehet jutni. Polgáraink életszemlélete változott, és változni fog, ami a jövőre nézve jót jelent. Emellett a lisszaboni stratégia világos irányelveket fektet le a cselekvéshez.

Végezetül szeretném őszintén megköszönni az előadóknak jelentéseiket. Úgy látom, Martinez úr nem tartózkodik már a teremben, de meg kell, hogy mondjam, közbeszólásával egyáltalán nem értek egyet.

 
  
MPphoto
 
 

  Alyn Smith (Verts/ALE). – Elnök asszony, örömmel látjuk a biztos asszonyt itt a Parlamentben. Előre is örülünk, hogy Skóciában hamarosan újra láthatjuk, és folytathatjuk gyümölcsöző együttműködésünket ezzel a politikával kapcsolatban.

Mielőtt röviden elmondanám a véleményemet, szeretném kifejezni egyetértésemet Guerreiro úrral a halászati ágazatnak a kohéziós politikán belüli támogatásával kapcsolatban. Támogatni fogjuk a módosításait, és én azt gondolom, hogy ez az ágazat stratégiai fontosságú a mi régiónkban.

Itt kapcsolódnék az előadó jobb minőségű statisztikákra vonatkozó felhívásához, különös tekintettel a finanszírozási programok céljainak kijelölésére és a hatékonyság figyelemmel kísérésére. Úgy tűnik, meglehetősen világos, ahogyan a dolgok alakulnak, a NUTS I, NUTS II, de még a NUTS III szintjei is túl nagy felületet képeznek a célzáshoz, és vagy találunk, vagy nem. A jövőben olyan lépéseknek örülnék, olyan finanszírozási irányoknak, amelyek tematikusabb tevékenységekre irányulnak, legyen az a lisszaboni menetrend, a tudásalapú gazdaság, a kutatás-fejlesztés elősegítése, a határokon átnyúló együttműködés vagy éppen a halászati szektor támogatása a lisszaboni menetrenden belül.

Úgy gondolom, hogy ez lehetne a valóban élénk kohéziós politikának, az EU koronaékszerének a jövője. Ez közelebb hozná az EU-t a polgáraihoz, és egy unióvá alakítana bennünket, miközben a tagállamok különféle államok csoportjaiként tartanának meg minket.

Nagy lehetőségünk, hogy ezt a politikát még fontosabbá tegyük, és várjuk, hogy a biztos asszony beszédében a zöld könyvről halljunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún (GUE/NGL). ― (GA) Elnök asszony, a ma előadott két jelentés jól mutatja a kohéziós politika szükségességét és azt, hogy miként kellene ezt a politikát végrehajtani. Igen fontos az egyensúly a regionális fejlesztés terén. Guellec úr jelentésének középpontjában az elégséges regionális alapok biztosítása állt, és az, hogy ezek az alapok összpontosítsanak a polgárok és a régiók szükségleteinek hatékony kielégítésére. Az egyetlen járható út, ha a kohéziós politikát a lisszaboni stratégia végrehajtása eszközének tekintjük. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak.

Írország nagy hasznát látta a kohéziós pénzeknek, és ha azt akarjuk, hogy más országok is hasonlóképpen jól járjanak, biztosítani kell, hogy nagyobb összegeket előirányozzanak elő a regionális fejlődés elősegítésére és a társadalmi kirekesztés elleni fellépésre. Nemcsak a tagállamok közötti szakadékokat kell csökkenni, hanem a tagállamokon belüli és a régiók közötti szakadékot is.

Guellec úr jelentése szerint Írország, Spanyolország, Portugália és Görögország lenyűgöző növekedési rátákat produkált 2000 és 2006 között. Rámutat azonban arra, hogy e növekedés ellenére nagy egyenlőtlenségek állnak fenn ezen országok régiói között.

Szeretnék köszönetet mondani Kallenbach asszony jelentéséért is, és különösen örülök annak, hogy hangsúlyt helyez a városi helyhatóságok szerepére abban, hogy a közszolgáltatások váljanak minden polgár számára hozzáférhetővé. Szükség van a helyi erők kibontakoztatására, a környezet iránti tiszteletre és az általánosan elérhető magas szintű közszolgáltatásokra, amelyek a városi környezetet olyan vonzó hellyé teszik, ahol élni és dolgozni jó.

A fenntartható fejlődés a XXI. század városai számára hatalmas kihívást jelent, és az a keret, amelyet Kallenbach asszony ma bemutatott nekünk, segíthet szembenézni e kihívással.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök asszony, ezek a jelentések beszámolnak a vidék és a városok gazdasága, és – különösen Kelet-Európában – a gazdagok és szegények, a hátrányos helyzetűek és a társadalom többi rétegei közötti egyenlőtlenségekről.

A válasz, úgy tűnik az, hogy a kulturális, gazdasági és technikai fejlesztésre és a társadalom átalakítására vonatkozó intézkedések hatalmas tárházát kínáljuk fel. A jelentés tudomásul veszi e programok sikerét az egyenlőtlenségek felszámolásában Írországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban, és a fejlődés érdekében hasonló stratégiákra, keretrendszerekre és cselekvési programokra ösztönöz az érintett területeken, különösen Kelet-Európában. Mindenekelőtt a kohéziós pénzalapokat említi. Ezzel a lényeghez értünk. Az ilyen programokra a szegényebb nyugat-európai országokban az utóbbi néhány évben 65 milliárd eurót költöttünk, de Kelet-Európa sokkal szegényebb, mint ezek az országok valaha is voltak. Tehát ezeket a támogatásokat – mert ezek tényleg támogatások – elveszik azoktól az országoktól, amelyek még mindig kapják azokat, ráadásul egyre zsugorodó tortából, amint az USA-ból érkező fagyos gazdasági szelek elérnek bennünket.

Sajnálatos módon ezek a támogatások Európa minden állampolgára számára – legyen gazdag vagy szegény – saját érdekei ellen hatnak, mivel elveszik a kezdeményezést az emberektől, és a függőség kultúrájának kialakulásához vezetnek.

Ha valóban segíteni akarnak, figyeljenek a London School of Economics professzora, Buchanan szavaira. Az ő tanulmánya világosan állítja, hogy amennyiben egy „szegény országnak akarunk segíteni, a kereskedelem hatszor annyit ér, mint a segély”. Mikor fogják ezt végre megtanulni? Vagy más szóval, ha egy szegény országban egy halat adunk egy éhező embernek, akkor egy napig tápláljuk. Ha viszont megtanítjuk halászni, egész életen át lesz mit ennie.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, tisztelt kolleganők és kollegák! Azt a tényt, hogy a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentés nagy politikai jelentőséggel bír, itt bizonyára nem kell többször hangsúlyozni. Egyetértek az előadóval minden alapvető kérdésben, és gratulálok a jó munkájához. Jogosan hangsúlyozza azt, hogy a jövőbeni kihívásokkal csak akkor lehet szembeszállni, ha a kohéziós politika a közösség alapvető politikája marad, amit a Szerződés egyébként is rögzít. Emiatt félreérthetetlenül visszautasít minden olyan kísérletet, amely ennek a politikának a nemzeti szintre történő visszahelyezésére irányul. Ennek előfeltétele azonban az EU kiegyensúlyozott kohéziós költségvetése.

Igen, megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy a harmonikus fejlődést biztosítani lehessen az EU minden régiójában, és hogy az új kihívásokat leküzdhessük. Létezik azonban egy eltérő nézet is a 2013 utáni kohéziós politika finanszírozási szükségleteivel kapcsolatban a jelentés szövegezésének megválasztására vonatkozóan. Több kollégámmal egyetértésben úgy tartom, hogy nem helyes, ha a jelentés már most, 2008-ban előzetes követeléseket tartalmaz a jövőre vonatkozó nagyobb pénzeszközök iránt, a háttérben nem utolsósorban azért, mert jogos az a minket ért kritika, hogy nem hívjuk le időben még azokat az eszközöket sem, amelyek a rendelkezésünkre állnak.

A Bizottság ezért jó kompromisszumos szövegezést talált, ami viszont csak a határozat szövegére vonatkozik és nem a preambulumbekezdésekre. Ezért fontos, hogy a preambulumbekezdésekbe ne vegyünk bele semmiféle ellentmondó kifejezést, hanem az maradjon konzisztens az „elégséges pénzügyi források a kiegyensúlyozott kohéziós politikához” szövegezéssel.

Végül is ez az egész a hitelességről szól: a kohéziós politika a múltban a fenntartható eredményeket célozta meg, és elegendő eszközök birtokában a jövőben is képes lesz erre, anélkül, hogy mi már most több pénzt követelnénk. Biztos asszony, ön a bevezetőjében utalt a megfelelő pénzügyi forrásokra a jövő kihívásainak kezeléséhez. Ez jó receptnek tűnik.

 
  
MPphoto
 
 

  Pierre Pribetich (PSE). (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, kezek építik a várost és emberek a nagyvárost. Jean Jacques Rousseau feltétlenül az integrált megközelítés híve volt. Ez egy olyan módszer, amely e megközelítés közvetlen része, és amely szerint nagyvárosokat kell építeni, nem töredezett kisvárosokat, amint azt a lipcsei chartában és a területfejlesztési menetrendben megállapították.

Ezért szeretném köszönetet mondani mindazoknak, különösen Kallenbach asszonynak, akik ebben a feladatban olyan kiválóan együttműködtek. Üdvözlendőnek tartom, hogy a javaslatok köre kiterjed a társadalmi és gazdasági szempontokra, a környezetre, a területfejlesztésre és a területi kohézióra, valamint azt is, hogy koncentrált figyelemben részesültek azok a beadványok is, amelyek a szocialista csoportunk által előterjesztett jelentés javítását célozták meg.

Az EU-politikák területfejlesztési és városi dimenzióira való fokozott figyelemmel, különösen az integrált fejlesztési tervek és a városi és a városszéli területek jobb együttműködése által, jelentős hasznot lehet húzni az ilyen integrált megközelítésből. Az együttműködés azonban itt nem érhet véget érjen. Rendelkezni kell arról, hogy valamilyen kapcsolat legyen a vidéki, városi és városszéli területek között. Itt kell megjegyeznem, hogy milyen fontos a vidéki területek vonzerejének és versenyképességének ösztönzése a vidékről való tömeges elvándorlás elleni harc eszközeként.

Ha ennek a jelentésnek a főbb pontjait kellene meghatározni, először is azt említeném, hogy az infrastruktúra javítása érdekében sürgős szükség van az Európa által támogatott integrált, multimodális közlekedési hálózatokra, különös tekintettel a környezetbarát közlekedésre, mint a kerékpár és a gyaloglás.

A hanyatlás jeleinek felismerése bizonyos területeken és a társadalmi integrációs politika végrehajtására irányuló munka fokozása alkothatja egy olyan közpolitika keretét, amelynek célja az egyenlőtlenségek hatékony csökkentése és a társadalmi kirekesztés megakadályozása.

Változatlanul fontos, hogy – a városi érdekeknek és az emberek érdekeinek az összeegyeztetésével – az embert állítsuk az infrastrukturális politikák középpontjába, a jelenlegi lakásválsággal összefüggésben annál inkább, mert egy olyan társadalomban, ahol nincs mindenkinek tető a feje felett, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megfelelő és megfizethető lakásokra, és ez alkotja a városi társadalmi integráció és életszínvonal legfontosabb elemét a fenntartható városfejlesztéssel való összefüggésen belül.

Ezen oknál fogva hívom fel valamennyi kollégámat arra, hogy en masse (tömegesen) szavazzanak e jelentés mellett, amely jól mutatja az EP óhaját a területi kohézió legéletképesebb formáinak támogatására, valamint egy olyan átfogó, integrált megközelítésre, amely végül is lehetővé teszi a számunkra, hogy városokat építsünk.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ ÚR
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elspeth Attwooll (ALDE). – Elnök úr, nehéz kiválasztani egyetlen dolgot ebből a két kiváló jelentésből, de szeretném kifejezni különleges köszönetemet Guellec úrnak a régiókon belüli egyenlőtlenségek kérdésére a jelentésében szentelt terjedelem miatt.

Még azokban a régiókban is, amelyeket összességében viszonylag virágzónak ítélhetünk meg, lehetséges, hogy még vannak bizonyos hátrányos helyzetű vagy kirekesztett csoportok. Lehetséges, hogy ennek lényege a területi elhelyezkedésükben van. Szigetlakók, hegyvidéki és ritkán lakott területek vagy határterületek és a periférikus területek lakói hozhatók fel példaként. De a halászatból élő közösségek is ide tartoznak, különösen, ha a fent említett területeken élnek. Ezért én is nagyon remélem, hogy a Parlament elfogadja a 19. és a 20. módosítást, amelyek szándékuk szerint e közösségek helyzetét javítanák.

De a hátrányos helyzet és a kirekesztés előfordulhat egy sokkal nyilvánvalóbban társadalmi szinten. Egy otthoni, Aberdeenshire-i projekt jut eszembe, amely a Can-Do nevet kapta. A projekt munkát biztosított olyan embereknek, akik tanulási nehézségekkel küzdenek; ők dobozokat és üvegeket válogattak újrahasznosítás céljából. Az európai támogatásra való jogosultságát a projekt akkor veszítette el, amikor a finanszírozást a jelenlegi időszakban áthelyezték az ország azon részeire, amelyekben a nélkülözés sokkal szélesebb kört érint. Pedig az érintett emberek – csakúgy, mint korábban – a társadalmi kirekesztés veszélyének vannak kitéve.

Mindkét példa mutatja, hogy amennyiben a finanszírozással az arra legjobban rászorulókat akarjuk megcélozni, egy sokkal kifinomultabb módszert kell kifejlesztenünk szükségleteik mennyiségi meghatározására. Arra kérem a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a jelentésben szereplő, a kohézió mértékének pontosabb felméréséréhez szükséges hatékonyabb statisztikai eszközökre és a helyi akciók céljai megvalósításának jobb értékelésére vonatkozó felhívásnak. Az ilyen eszközök számunkra is lehetővé tennék, hogy pontosan meghatározzuk, mi a valóságosan hátrányos helyzet, és eldöntsük, azt hogyan lehet a legjobban kezelni.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr, a kohéziós politika döntően hozzájárul a társadalmak integrációjához az Unión belül, mint azt a jelentés is hangsúlyozza. Mindazonáltal továbbra is egyre szaporodó igazgatási és eljárási akadályok állják útját annak, hogy a rosszabb infrastruktúrával rendelkező régiók elérjék a fejlettebbek szintjét.

Kin fog ez az uniós erőforrásokat mobilizálni hivatott bonyolult eljárás segíteni? Hiszen például a közlekedési infrastruktúra esetében a forrásokat egyenesen a megfelelő helyi hatóságokhoz lehetne utalni, amelyek a tagállami intézmények irányítása alatt állnak. Ilyen módon nem kellene évekig várni egy építési vagy felújítási munka elvégzésére.

Világos, hogy más elveknek kell vonatkozniuk a magánszemélyekre, az ügyvédi irodákra és az egyesületekre. Ha valóban el akarunk érni valamit a kevésbé fejlett régiókban, akkor át kellene utalnunk a célzott segélyt a helyi hatóságok költségvetésébe, még akkor is, ha nem tudnak önrészt produkálni, mert néha még csekély hozzájárulásra se futja nekik, annyira szegények.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Olbrycht (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, Guellec úr jelentése az Európai Parlament álláspontját képviseli a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentéssel kapcsolatban. Az utóbbi információkat és elemzést tartalmaz a kohéziós politika hatékonyságával kapcsolatban. Ez valójában – az elfogadott eljárás alapján – az új programozási időszakra vonatkozóan a kohéziós politikával kapcsolatos vita első fázisát jelenti. Guellec úr jelentése ezért javaslatokat is, de véleményeket is tartalmaz az elemzéshez.

A kohéziós politika jövőjére vonatkozó vita során számot kell vetni az új feltételekkel és kihívásokkal. A lisszaboni stratégia folyamatos megvalósítása, a klímaváltozás, az energiapolitika változása és a migrációs folyamatok helyes megítélése mind azt jelenti, hogy az Európai Unió szembenéz az új kihívásokkal. Mindez azt is jelenti, hogy a fejlettségben mutatkozó új egyenlőtlenségekkel szemben cselekedni kell. Nyilvánvaló a kérdés, hogy mely akciókat finanszírozzanak közös forrásból, és melyeket hajtsanak végre, mint uniós politikát.

A kohéziós politika jövőjének vitájában utalás történik az Európai Unió jövőjéről szóló vitára is. Gyakran beszélünk az úgynevezett cselekvés Uniójáról vagy az eredmények Uniójáról és egy olyan unióról, amelyet polgárai értékelnek és elfogadnak.

Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy az úgynevezett reformerek új megoldásokat támogatnak, mint például a kohéziós politika nemzeti szintre történő visszahelyezését. Lényegében ez azt jelentené, hogy tagadjuk meg a szolidaritás politikáját. Emlékezetünkben kell tartanunk, hogy a tagállamok saját belpolitikájukat valósítják meg az egyenlőtlenségek csökkentésére, és hogy ezt az európai finanszírozástól függetlenül, a saját forrásaik felhasználásával teszik. A gazdagbb országok ezért sikeresebbnek bizonyulnak. Valójában a nemzeti szintre történő visszahelyezés a kohéziós politika korlátozásával lenne egyenlő, és ezzel szembe kell szállnunk. Következésképpen, ha az úgynevezett eredmények Unióját vagy a cselekvés Unióját szeretnénk létrehozni, a kohéziós politikát erősítenünk kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Evgeni Kirilov (PSE). – Elnök úr, a negyedik kohéziós jelentés az EU kohéziós politikája kedvező hatásainak bizonyítékául szolgál, ezért az EU-nak továbbra is segítenie kell az EU-régiókat a gazdasági és társadalmi prosperitás és a konvergencia elérése érdekében.

Most új kihívásokra reagálunk, és egyetértünk abban, hogy erőfeszítéseinket azokra kell irányítanunk. Szeretnék azonban kiemelni egy problémát, amellyel azzal a 2007 júliusában elfogadott határozat formájában néztünk szembe, amely az EU legszegényebb régióiról szól. Sajnálatos módon nem kapott további figyelmet ez a fontos téma. Most, hogy a legtávolabbi régiók egy sajátos stratégiát követnek, elsőbbséget kell élvezniük, és a legkedvezőtlenebb helyzetű régióknak stratégiai megközelítésre van szükségük azért, hogy úrrá legyenek sajátos nehézségeiken, amelyek a társadalmi-gazdasági problémák és a területi és térségi jellemzők kombinációjából tevődnek össze. Remélem, hogy a biztos asszony beszél majd a kérdésről a zöld könyvében.

Ezért nyomatékosan támogatom a kohéziós politika jövőbeli végrehajtását mindhárom – gazdasági, társadalmi és területi – dimenzióban, amely az Európai Unió szolidaritási alapelvének sikeres példája lehetne.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni mindkét előadónak. Guellec úr jelentése aláhúzza azt a tényt, hogy miközben folyamatban van a gazdasági konvergencia a tagállamok között, a regionális és helyi egyenlőtlenségek egyre mélyülnek.

Ez a helyzet a kohéziós politika lényegét érinti, és világosan jelzi, hogy a jelentős területi dimenziót bele kell foglalni a politikák mindegyikébe, de különösen a lisszaboni stratégiába. Láttam ezt a helyzetet saját hazámban, Írországban, ahol a konvergencia elérte az EU átlagát – sőt felülmúlta azt –, a gazdasági szakadék a különböző régiók között mégis egyre nagyobbra nyílik. Rendkívül fontos, hogy ez a szakadék ne szélesedjék, és ennek biztosítására az egyik út, hogy a lemaradó régiókban növeljék a befektetéseket az innovációba és a kutatás-fejlesztésbe.

Szeretném megköszönni Guellec úrnak, hogy beemelte javaslatomat, amely a társadalmi tőkének a regionális gazdasági növekedés fellendítésében betöltött fontos szerepére utalt. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szerepet játszik a fizikai tőke, a természeti tőke és a humántőke, mint a gazdasági növekedés és fejlődés alapja. A hozzáadott értéket azonban a társadalmi tőke adja, ami lappangó erőforrásként az együttműködő csoportokban és közöttük rejlik. Az ENSZ kézikönyvének igen nagyszámú országra vonatkozó adatai jelzik, hogy a társadalmi tőke hozzájárulása a gazdasági növekedéshez a GDP 5 %-a körül alakul.

Végezetül, Clark úr megjegyzésére – aki azt javasolja, hogy “kereskedelem és ne segély“ – azt tudom mondani, hogy az EU-ban mi mindkettőt gyakoroljuk – kereskedünk az egységes piac útján, és célirányos segélyeket biztosítunk, ahol szükséges. Így élhetünk mindkét módszer előnyeivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr, biztos asszony! Ennek a jelentésnek a tárgya olyan nagy, hogy csak néhány kérdés kommentálására szorítkozom.

Az egyik legnagyobb kihívás, ami az Unió fejlődését fenyegeti, az a beépített területek gyors terjedése, együtt az energiafelhasználással, a közlekedéssel és a demográfiai változásokkal, mint például az Unió bizonyos területeinek elnéptelenedése és növekvő egyenlőtlenségek a gazdagabb és a kevésbé gazdag területek között. Az integrált fejlesztéspolitika főként az infrastruktúra korszerűsítésére, az energiahatékonyságra és az olcsó, környezetbarát közlekedésre koncentrálva segíthet gondoskodni e szektor fenntarthatóságáról.

A szóban forgó stratégia másik törekvése kell legyen, hogy koncentráljon a vidéki területek fejlesztésére annak érdekében, hogy váljanak versenyképesebbé, és ennek révén lassuljon azon területek elnéptelenedése, amelyek annyira fontosak az új tagállamok számára. Szeretném felhívni a figyelmet a városi és a vidéki területek közötti együttműködés fontosságára a terület, mint egész fejlesztésének támogatásában. Az infomációs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférésnek alapvető szerepet kell játszania a területi kohézió megteremtésében és az egyes területek fejlesztésében, és ez jelenleg a legnagyobb problémánk.

 
  
MPphoto
 
 

  Markus Pieper (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Először is, Kallenbach asszony jelentéséhez és a lipcsei chartához: igen, nekünk európai összefüggésben kell mélyen átgondolnunk a területi tervezést. De szükség van-e ehhez új európai hatáskörökre a lakáspolitikával és a területfejlesztési tervezéssel kapcsolatban? Emögé egy egészen nagy kérdőjelet teszek. Guellec úr jelentéséhez és a jövőbeli strukturális politika kilátásaihoz: a regionális kihívások a globalizáción, a demográfián, a klímaváltozáson keresztül – minden akkurátusan le van írva. Ugyanez érvényes a politikai kilátásokra is.

Ragaszkodnunk kellene a strukturális politika kipróbált céljaihoz, és ki kellene egészíteni őket ezekkel az új elemekkel. Örömmel fogadom az előadó integrált megközelítését, ami a vidéki területek fejlesztésével kapcsolatos kihívásokat illeti. Általános elvként azonban nagyobb mértékben kellene fókuszálnunk e programok európai hozzáadott értékére. Akár a kohézióról, akár az innovációról vagy a transznacionális finanszírozásról van szó, Európának csak ott kellene támogatást nyújtania, ahol valóban fenntartható európai hozzájárulást tudunk elérni.

A jövőbeni sikerek érdekében az eddigi eszközeinket is kritikusan szemügyre kell vennünk. Az egyszeri működési támogatás nem hoz létre európai hozzáadott értéket, ellenben a kutatás, az oktatás és az infrastruktúra hosszú távra szóló expanziója igen. Csak a finanszírozás átláthatósága, valamint a tőkeáttételi hatások, például a hitelezés megfinanszírozása és a Public Private Partnership, a köz- és a magánszektor partnerkapcsolatainak fokozása révén tudjuk növelni a strukturális politika hatékonyságát.

Bár a lehetőségeinket ezen a területen még távolról sem merítettük ki, nem tudom támogatni az előadó általános követelését, amely szerint 2014-től több pénzre lesz szükség. Először is értékelnünk kell a jelenlegi időszakot, és eszközeinket hatékonyabban kell az új kihívásokhoz igazítani, mint a klímaváltozás és a demográfia, csak ezután kezdhetünk költségvetési hozzájárulást követelni.

Az a biankó csekk, amit a jelentés a jövőre vonatkozóan követel, valóban nem vehető komolyan. Ezért támogassák szavazataikkal a megfelelő módosító javaslatainkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Emanuel Jardim Fernandes (PSE).(PT) Elnök úr, biztos asszony, először is gratulálnom kell képviselőcsoportom előadójának és árnyékelőadójának, Guellec úrnak és García asszonynak a jelentés minősége és a kohézióról való párbeszéd iránti hajlandóságuk okán.

A jelentés helyesen ismeri fel a növekedés és a konvergencia érdekében tett hatalmas erőfeszítést (különösen Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Írországban). Ezeknek az erőfeszítéseknek azonban folytatódniuk kell, és ki kell terjedniük nemcsak azokba az országokra, amelyekben a leginkább hiányzik a szolidaritás és a kohézió, hanem ezen országok bizonyos régióira is, mivel a jólét értékelésének folyamata nem függhet kizárólag a GDP-től, hanem ki kell terjeszteni más ismérvekre is.

E tekintetben a hozzászólásommal arra akarok célozni, hogy világosan fel kell ismerni, hogy az elszigeteltség és a távolság a fejlődést fékező fontos tényezők. A fejlődés legnagyobb akadályát, az EU Szerződés 229. cikke (2) bekezdésének megfelelően, és amint azt Hübner asszony megállapította, különösen a megközelíthetőség problémája képezi. Ezért fontos a közösségi politikák elfogadása, hogy számot vethessünk az elszigeteltségből és a távolságból fakadó korlátokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Samuli Pohjamo (ALDE). – (FI) Elnök úr, biztos asszony, szeretném az északi nézőpontot behozni ebbe a vitába. Fontos, hogy az észak állandó problémáit – a nagy távolságok, a hideg éghajlat, a gyér lakosság – figyelembe vegyék a jövőben, mint olyan tényezőket, amelyek ugyanúgy igénylik a támogatást, mint a hegyvidéki régiók és a szigetek problémái.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az északi régiók termelnek hozzáadott értéket például a bányászat, a fafeldolgozás és a turizmus területén. Északon a kutatás és az egyetemekkel együttműködve kifejlesztett új technológiai alkalmazások, a vállalkozások, az állami szektor és a fogyasztók folyamatosan hoznak létre friss és fontos újításokat, amelyek Európa egészének hasznára válnak.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra is, hogy milyen lehetőségeket teremtett a balti-tengeri stratégiának az Északi Dimenzióval való kombinálása, például az energiaforrások kiaknázása terén a Barents-régióban.

Végül szeretnék gratulálni az előadóknak kitünő jelentésükhöz, és köszönetet mondani Hübner biztos asszonynak az Unió legészakibb sarka iránt mutatott érdeklődését.

 
  
MPphoto
 
 

  Emmanouil Angelakas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, én is szeretnék gratulálni a két előadónak nagyon fontos jelentésükhöz.

A kohéziós politika fontos, mert számos régió gazdasági és társadalmi fejlődését segíti elő. Csökkenti a szakadékot a régiók között, közelebb hozza őket az átlaghoz, és mérsékli az egyenlőtlenségeket a régiókon belül.

Még mindig sok a tennivaló. Az egyenlő fejlődést nem értük el. Különbségek vannak, amelyek sok esetben égetővé váltak. El kell utasítani minden gondolatot a kohéziós politika nemzeti szintre történő visszahelyezésére vonatkozóan. Új tagállamok csatlakoztak, olyan régiókkal, amelyek nagyon messze vannak az átlagtól. A Lisszaboni Szerződésben leírt „területi kohézió” fogalma további munkát és elemzést igényel.

Végezetül, különös figyelmet kell fordítani az elszigetelt régiókra és a szigetekre, például Görögország esetében, ahol a kohéziós politikák jelentősen segítik a helyi lakosságot abban, hogy otthon maradjon, munkalehetőséget találjon, új technológiákhoz és szakmai lehetőségekhez férjen hozzá, és hogy megfeleljen a közösségi elvárásoknak.

Ezen okokból a kohéziós politikáról szóló jelentésben szereplő kifejezésmód helyes: a finanszírozást biztosítani és növelni kell még a 2013 utáni időszakban is. A kihívások jelentősek, és a kohéziós politika nem maradhat alatta az elvárásoknak, illetve nem késlekedhet a pénzügyi források elégtelensége miatt, amikor minden párt elismeri a hasznosságát.

Befejezésül, én is örömmel vettem Hübner asszony megállapításait, és a Bizottság eltökéltségét a kohéziós politika fejlesztése iránt. Érdeklődéssel várjuk a zöld könyvet és a benne foglalt következtetéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az Európai Unió alapvető célja az európai régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése. Célunk olyan Európa létrehozása, amelyben minden régió egyenlő.

A legutóbbi bővítéseket követően egyre fontosabbá vált, hogy erősítsük a kohéziós célt. Ennek oka, hogy bizonyos felmérések szerint – a gazdaság jelenlegi növekedési üteme mellett – az olyan országok, mint Lengyelország, Románia Bulgária és Románia, több mint 15 év alatt érik el az Unió átlagos GDP-jének 75 %-át.

A strukturális alapok teljes felhasználása a közösségi jogalkotás alapján a sine qua non-ja az európai régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésének. Ez különösen az új tagállamok esetében érvényes. Ez utóbbiak több problémát is megtapasztalnak. Például a lengyel helyi hatóságoknak mostanában meg kellett birkózniuk azokkal a nehézségekkel, amelyeket az euró árfolyamának a lengyel valutához viszonyított folyamatos esése okozott, mert csökkent azoknak az uniós alapoknak a tényleges értéke, amelyeket a regionális projektek végrehajtására megállapítottak, és amelyeket már meg is erősítettek.

Ráadásul a munkaerő és a termelés költségei folyamatosan emelkednek Európában, ami növeli az uniós forrásokból finanszírozott beruházások költségeit, és azok értékének reálértékben mért csökkenését is magával hozza. Következésképpen, sok uniós projekt megvalósítása veszélybe kerül.

 
  
MPphoto
 
 

  Sérgio Marques (PPE-DE).(PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is hangsúlyoznom kell, hogy milyen kiváló munkát végzett Guellec úr, és hogy milyen értelmesen és határozottan emelte ki és védte meg az európai régiók felé irányuló szolidaritási politika 2013 utáni optimalizálásának és megerősítésének szükségességét.

Az igazság az, hogy ezzel a jelentéssel, sokkal inkább, mint a 2000 és 2006 közötti időszak kohéziós politikája hatásainak értékelésével, vitát nyitottunk arról, hogy milyen típusú kohéziós politikát akarunk a 2013 utáni időszakra. Ennek megfelelően egy megjegyzést kell tennem a jelenre, és hármat a jövőre vonatkozóan.

Az első megjegyzésem az, hogy – amint azt a negyedik jelentés mutatja – a kohéziós politika továbbra is lényeges a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő, lemaradó régiók bátorítása szempontjából, más szóval egy harmonikusabb és életképesebb, szolidaritástudatosabb Európai Unió megteremtése szempontjából. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy e lényeges cél mellett a kohéziós politika döntően hozzájárult a belső piac kiépítéséhez és expanziójához, az egymást követő bővítésekhez, az egységes valuta megteremtéséhez és konszolidációjához és a polgárok Európai unióval való egyre növekvő azonosulásához.

Második megjegyzésem az, hogy most át kell alakítani a kohéziós politika szerepét, fokozva és megerősítve a kohézió Lisszaboni Szerződésbe beépített új területi dimenzióját, élve a területek sokféleségének és komplementaritásának előnyeivel, és azzal, hogy az Európai Unió határozottan policentrikus fejlesztésére törekszik.

Kallenbach asszony jelentése, amelyhez szintén gratulálok, néhány jó iránymutatást ajánl nekünk e tekintetben.

A harmadik megjegyzésem ezzel kapcsolatban az, hogy a kohéziós politikának egyre inkább magában kell foglalnia, és válaszolnia kell a jelen kihívásaira, mint például a globalizációra, a migrációra, a népesség elöregedésére, a klímaváltozásra, az energia diverzifikációjára, a kutatás-fejlesztésre. Ha azt akarjuk, hogy az koherens legyen, annak érdekében meg kell fontolnunk, hogy a megerősített regionális politikához több pénzügyi forrásra van szükség.

Végezetül, a legtávolabbi régiók számára új perspektívára lesz szükség, hogy garantálhassuk: továbbra is jól érzik magukat az európai térségben. Életbevágó lesz, hogy új válaszokat találjunk a súlyos problémákra, például az elszigeteltségre, a megközelíthetőség hiányára és versenyhátránya, amelyekkel e régiók szembesülnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Harangozó Gábor (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt biztos asszony, kedves kollégák. Gratulálok Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak a kiváló jelentéseikhez, mindkét jelentés a kohéziós politikáról szóló vita mérföldköve.

Jelentős különbségek vannak régióink fejlettsége között, de ha mélyebbre nézünk, a régiókon belül egyes térségek között még nagyobb szakadékok vannak. A vidéki szegénység felszámolását, a leszakadó térségek felzárkóztatását az agrárpolitika keretében nem sikerült megfelelően kezelni. Ezen a téren sokkal nagyobb erőfeszítésekre van szükség egy megújított, integrált kohéziós politika keretében, ami képes az elszegényedő térségekben megfordítani a negatív folyamatokat.

A kohézió és a versenyképesség erősítése közötti szinergiát erősíteni kell, ezek nem lehetnek egymásnak alárendelve. Új kihívások jelentek meg, mint az elöregedés vagy éppen az energiahatékonyság, klímaváltozás kérdése, amelyekkel szintén foglalkoznunk kell. Éppen ezért elengedhetetlen a kohéziós politika megerősítése, és el kell utasítanunk annak nemzeti szintre helyezését. Ha a szolidaritást, a kohéziót tesszük az európai projekt szívébe, akkor lesz igazán erős, versenyképes az Unió. Köszönöm figyelmüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, a városi területek jól megtervezett és felelős fejlesztése nagyon fontossá válik, különös tekintettel az olyan kihívásokkal való szembenézésre, mint például a városi közlekedési hálózatok zsúfoltsága, a környezeti károk és az ingatlanfejlesztés. Ezért értékelem olyan nagyra a területi menetrend és a lipcsei charta elfogadását.

A városoknak különleges felelősségük van a klímavédelemben: ennek a védelemnek prioritást kellene élveznie minden politikai szinten. A városok segíthetnének a rossz közlekedési helyzet megoldásában, és csökkenthetnék az üvegházhatású gázok globális kibocsátását például azzal, ha összekapcsolnák a különböző közlekedési módokat, és kifejlesztenék az infrastruktúrát a kerékpárosok és a gyalogosok számára. Azt is javasolnám, hogy a városokban élvezzenek prioritást az energiahatékony épületek, és hogy már meglevő épületeket hasznosítsanak új célokra, ahelyett, hogy új ingatlanfejlesztésbe fognának.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak a fővárosi régiók, hanem az elővárosi és a vidéki területek is sikerrel teljesítik a kohéziós célokat. Ezért fordulok a Bizottsághoz, hogy kísérje figyelemmel ezeket a sikeres projekteket, és készítse el ezek alapján a fővárosi területeken kívüli kisebb és közepes méretű városok fejlesztési modelljét. Európa egyik jellegzetessége – viszonylag kis mérete ellenére – a földrajzi sokféleség. Ezért kell figyelni az egyedi regionális jellegzetességekre és az ezekből következő különbségekre, és megadni a különböző régiókban az embereknek az esélyt, hogy hasznosítsák azokat az egyedi lehetőségeket és potenciált, amelyeket azok a területek kínálnak, ahol élnek. Számomra az is nagyon fontos, hogy politikai céljaink között szerepeljen a szigetek, a hegyvidékek és a határ menti, valamint a ritkán lakott régiók területfejlesztési problémái megoldásának szükségessége azért, hogy az ott élő emberek életminősége is javuljon.

Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy a városfejlesztésnek integrált és megfelelően koordinált stratégiát kell követnie, és minden szinten élveznie kell a kormány és a magánszektor támogatását is.

 
  
MPphoto
 
 

  Miloš Koterec (PSE). – (SK) Köszönöm, elnök úr. A gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentést, Kallenbach asszony és Guellec úr jelentéseit olyan időszakban vitatjuk meg, amikor a 2014-2020 közötti időszak költségvetési tervének első témái kezdenek kibontakozni.

Szeretném ezt a két dolgot összekapcsolni, és hangsúlyozni ennek a kapcsolatnak a fontosságát. Nem félek attól, hogy a kohéziós politika finanszírozása eltűnik a költségvetési tervből, de nem szeretném azt látni, hogy a következő költségvetés ideje alatt ez a finanszírozás bármilyen mértékben csökkenne. Ráadásul, ahogyan arra az előadók helyesen rámutatnak, még mindig léteznek jelentős regionális egyenlőtlenségek, ideértve a strukturális problémákat, és mivel ez a helyzet a bővítés miatt romlott, szükséges megfontolni, hogy nagyobb súlyt fektessünk a költségvetésnek erre a fejezetére.

Amint a jelentések helyesen rámutatnak, a helyzet annyira összetett, hogy azt oldhatjuk meg bizottsági szinten. Bár a tagállamok kormányai fontos szerepet járszanak ebben az ügyben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem lesz lehetséges a problémát megoldani a regionális és a helyi hatóságok nélkül. Szerepük nemcsak a kormánnyal való együttműködésben, azaz a fejlesztési kérdésekben hozott döntések meghozatalában mutatkozhat, hanem abban is, hogy felelősséget vállalnak ezért a fejlesztésért, és végül, de nem utolsósorban abban, hogy visszajelzést adnak a fejlesztés és a kohézió területén elért előrehaladásról.

Ki tud több információt szolgáltatni egy régió valóságos fejlődéséről, ha nem azok az emberek, akik ott élnek? Ezért a Bizottsághoz fordulok, és nemcsak azért, hogy nyomon követési eljárásába foglalja bele a makrogazdasági indikátorokat, hanem azért is, hogy építő következtetéseket vonjon le az ilyen információból…

(Az elnök félbeszakította a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  James Nicholson (PPE-DE). – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni az előadóknak a kiváló jelentéseikhez. Szeretném azt is elmondani, hogy megértem az új tagállamok képviselőinek indulatát. Tudom, hogy távolról sem könnyű kielégíteni a választópolgárokat otthon a saját tagállamukban, de most már önök is részei az Európai Uniónak, és mint ilyenek, akárcsak mi, többiek, időnként nem kapják meg azt, amit szeretnének vagy akarnak.

Azt kell mondanom azoknak, akik csak a szavakkal játszanak, hogy a különbség a megnövekedett források és az elégséges források között igen csekély. Én természetesen támogatni fogom az „elégséges források” megszövegezést.

Néha bölcs dolog felismerni, amit elértünk, és számba venni. Én személyesen most támogatom az „elégséges“ szó használatát, különösen azért, mert ezeken a területeken nem is használtak fel minden forrást. Bár az én régióm lett volna feleennyire szerencsés – de nem voltunk azok –, hogy ilyen támogatást kap. Mi most pontosan annyira vagyunk lemaradva, mint a szóban forgó országok voltak.

 
  
MPphoto
 
 

  Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, én is szeretnék gratulálni az előadóknak a két jelentéssel kapcsolatos kiváló munkájukhoz.

Az Európai Parlament ez alkalommal is megerősíti igen egyértelmű álláspontját a kohéziós politika fontosságával és szerepével kapcsolatban, ami közelebb hozza Európát polgáraihoz. Ez egy olyan politika, amely igen egyértelműen hozzáadott értéket ad Európa egészének. A jövőben ezt a politikát nemcsak fenn kell tartani, hanem a szükséges pénzügyi forrásokkal meg kell erősíteni.

Mindkét jelentés e megközelítésre mutat. A következők fontosságát szeretném hangsúlyozni:

- a helyi hatóságok partnersége és részvétele minden szinten,

- a közösségi politikák, különös tekintettel a kohéziós politikára és a vidékfejlesztési politikák összehangolása,

- olyan tervezési politikák és tevékenységek, amelyek a policentrikus fejlesztést segítik elő az EU régióiban, különös tekintettel a vidéki területekre,

- a kis- és közepes méretű városok potenciálisan fontos szerepe, és végül,

- a régiókon belüli egyenlőtlenség, a fiatok munkanélkülisége, és az EU egyes régióiban tapasztalt magas szegénységi szint elleni küzdelem.

 
  
MPphoto
 
 

  Rumiana Jeleva (PPE-DE). – (BG) Függetlenül a meglévő nézetkülönbségektől emlékezzünk vissza a kohéziós politika létének okaira és céljaira, vagyis arra, hogy a nagyobb jólét és az egész Európát átfogó jobb jövő reményét testesíti meg.

Minden európai a jobb jövő felé törekszik, és a kohéziós politika az az eszköz, amely támogatja őket e törekvéseikben. Ne felejtsük el, hogy nagy különbségek vannak az európai unión belül, ugyanakkor a pénzügyi források csökkenő tendenciát mutatnak.

Ezért azt gondolom, hogy a kohéziós politikát meg kell erősíteni és alá kell támasztani. Azt is gondolom, hogy optimális megvalósítását is érdemes biztosítani. Néhány eljárás és szabály még mindig túl bonyolult, és valószínűleg ezért hatástalan. Egy olyan eljárás, mint például a kohéziós politika teljes áttekintése, hozzájárulhatna annak általános javulásához, ami minden európai hasznára válna.

Végezetül, szeretném elismételni, hogy a kohéziós politika mennyire fontos a legkevésbé fejlett régiók számára. A polgárok, akik ott élnek, hisznek az EU támogatásában. Nem szabad cserben hagynunk őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Jamila Madeira (PSE).(PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a kohéziós politikának, amely par excellence közösségi politika, óriási szerepe van egy olyan Európa megvalósításában, amely szolidaritást ajánl, amely közel van az emberekhez, amely a népekből áll és a népekért van. Ez világos megnyilvánulása annak, hogy milyen fontos az Unió minden európai polgár mindennapjaiban.

A 27 tagországra történt bővítéssel Európa lényegét tekintve változott meg. Azok a célok, amelyek most születnek, mások, mint amelyek a keletkezésekor léteztek. Azok a kihívások, amelyekre most reagálnunk kell, mint a globalizáció, a népességcsökkenés, bizonyos régiók elsivatagosodása vagy a klímaváltozás, összekapcsolódva az egyre gyakoribb és egyre nagyobb mértékű természeti katasztrófákkal, sokat követelnek és nagyobb erőkifejtést igényelnek tőlünk.

Az innováció szintén új célokat ad ennek a politikának, de annak ellenére, hogy nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie, az Unió pedig bővült, a költségvetése nem nőtt arányosan. Átalakult azonban a szolidaritás nevében, ami ahhoz vezetett, hogy a régebben az 1. célkitűzés alá tartozó régiók ma gazdagnak minősülnek, és a statisztikai hatás miatt támogatásra sem jogosultak.

Ezért szükségszerű, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek egy megfelelő költségvetéshez való hozzáférés révén, anélkül, hogy bizonyos régiókat ebben a hatalmas Unióban a sorsára kellene hagynunk.

A Lisszaboni Szerződés elfogadása megerősítette ennek a szükségességét, és törvénybe iktatta a területi kohéziót, amely a kohéziós politika legfontosabb aspektusa. Lényeges, hogy ez a politika ne csak a gazdasági és társadalmi kohézióval birkózzék meg, hanem a régiók közötti szolidaritással is …

(Az elnök félbeszakította a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE). – Elnök úr, örömmel fogadom azt a lehetőséget, hogy röviden beszélhetek a kohéziós politika jövőjéről, ami nagy jelentőséggel bír az új és a régi tagországok számára egyaránt.

Én szoros együttműködésben dolgozom gondjaik megoldásában skót helyi önkormányzati testületekkel, és nagy örömömre szolgált, hogy a Skót Helyi Önkormányzatok Szövetsége (COSLA) nemrég üdvözölte a helyi hatóságokról szóló EU-egyezmény tervezetét. Az egyezmény elismeri a helyi önkormányzatiság elvét, valamint a területi kohéziót is.

Nem lepett meg, hogy a regionális politika egyike volt annak az öt kulcsfontosságú területnek, amelyet a COSLA mostanában felvetett nekem. Az EU strukturális alapjaiban rendelkezésre álló csökkentett összegek összefüggésében a regionális fejlesztési pénzeket célzotabban kell – amint azt több hozzászóló említette –, a helyi hatóságok felé terelni, mert nekik kell e források legfőbb szétosztóivá válniuk. A Guellec-jelentés megerősíti a helyi önkormányzatok szerepét a strukturális alapok elosztásában – végül is, a saját kockázatunkra elfelejtjük, hogy minden politika helyi.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Petre (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, biztos asszony, a jelentések, amelyeket ma megvitatunk, és amelyekhez mindkét előadónak gratulálok, véleményem szerint néhány rendkívül fontos kérdést vetnek fel: ilyen a városi és vidéki területek partnersége az egész régió kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődése érdekében, a városi területek kaotikus terjeszkedése, amely miatt a táj képe fragmentált lesz, továbbá a termőföldek folyamatosan csökkennek.

Mindezek a dolgok, együtt az éghajlatváltozással és a vidéki területek elnéptelenedésével olyan kihívások, amelyeket figyelembe kell vennünk mind európai, mind helyi igazgatatási szinten, ahol ezeket a politikákat irányítják.

Román parlamenti képviselőként nyomatékosan támogatom azt a gondolatot, hogy nemcsak a fővárosi területeknek van lehetőségük az innovációra, és kérem a Bizottságot, hogy intenzívebben törekedjen arra, hogy vázoljon fel fejlesztési tervet a vidéki területek kis- és közép méretű várososai számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Köszönöm, elnök úr, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentés részletesebb, mint az elődei. Sok indikátorra épül, és hasznos összehasonlító adatokkal szolgál, és olyan országokra is tartalmaz utalást, mint az USA, Japán, Kína és India.

A kohéziós politika kezdettől fogva fontos szerepet játszott a tagállamok képességeinek megerősítésében a harmonikus fejlődés és új állandó munkahelyek teremtése elősegítésével. Még túl korai a kohéziós politika értékelése az Unió új tagállamaiban, de ezekben az országokban aggodalomra adnak okot a nyilvánvaló késések az aktuális strukturális alapok felhasználása terén. Az országok közötti konvergencia gyakran mélyülő különbségeket takar a régiók között és a régiókon belül. Regionális és helyi egyenlőtlenségek több helyen előfordulnak, és hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra és a termelékenységre, a jövedelmekre, az oktatás szintjére és az innovációs lehetőségekre.

A társadalmi integrációt és az egyenlő esélyek politikáját kell figyelembe venni a kohézió területén vállalt projektek végrehajtásának minden szakaszában. Remélem, hogy a pénzügyi keret következő revíziója azt eredményezi, hogy a szükséges költségvetési forrásokat rendelkezésre bocsátják, hogy szembe tudjunk nézni az új kohéziós politika ambiciózus kihívásaival a kibővült Európában, és ilyen módon biztosítani tudjuk, hogy a polgárok …

(Az elnök félbeszakította a felszólalót)

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Dăianu (ALDE). – Elnök úr, szeretném dicsérni mindkét jelentést, ugyanakkor egy ellentmondásos nézetre hívnám fel a figyelmet, amely az ipar az EU-n belüli relokációját összekapcsolja a strukturális és a kohéziós alap politikájával.

A strukturális alapok tekinthetők átfogó támogatásnak, amelyet az EU a kevésbé fejlett régióinak nyújt. Úgy kell értenünk, hogy ezt a regionális kohéziós politikát kérdőjelezik meg vezető politikusok vezető EU-tagállamokban? Mi történjék? Az EU kevésbé fejlett tagállamainak bizonyos területei hagyjanak fel az infrastruktúra fejlesztésével attól való félelmükben, hogy tisztességtelen versennyel vádolják majd őket hogy?

A Financial Times két héttel ezelőtt, hétfőn megjelent cikkére utalok, amely szerint a piacgazdaság nem lehet dzsungel. A közpolitikáknak megvan a szerepük, és nem csak társadalmi okokból. Meg kellene azonban őriznünk a higgadtságunkat, mert nem létezik csalhatatlan helyi vagy nemzetgazdaság sehol a világon, és bármennyire hiszünk is a társadalmi igazságosságban, nem minden polgár lehet egy időben, egyszerre, ugyanott és állandóan győztes.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonio De Blasio (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen a szót, elnök úr, biztos asszony. A kohéziós politika fontosságához és sikeréhez nem fér kétség. Azt hiszem, hogy ezt a jelentés alátámasztja, amihez gratulálok a jelentéstevőknek.

Célja a valós felzárkóztatás megteremtése, azonban elengedhetetlen, hogy az erre szánt összegek hatékonyan kerüljenek felhasználásra. Meggyőződésem szerint nem önmagában az a tény tesz egy megvalósításra váró projektet értékessé, hogy anyagilag mekkora összeget szánunk rá, hanem az értéke abban rejlik, hogy mennyire hatékony.

A hatékonyság kétféleképpen mérhető: abban, hogy hogyan szolgálja a felzárkózást, és adott pénzösszegek mennyire jól vannak felhasználva összehasonlíthatóan egyes országokban. Hiszen nem fordulhat elő az, hogy egy tagországban adott projektre sokszorosát fordítsák, mint egy másikra. Ennek a mérésére hívom fel a figyelmet és a jövőben arra, hogy a hatékonyság alapozza meg azt, hogy a kohéziós politikát megerősíthessük. Köszönöm szépen.

 
  
MPphoto
 
 

  Wolfgang Bulfon (PSE). – (DE) Elnök úr! mikor van szüksége a polgárnak Európa szolidaritására? Mikor van egy tagállamnak szüksége Európa szolidaritására? Elsősorban bizonyára katasztrófa idején. Ezért találom felfoghatatlannak, hogy a szolidaritási alap átalakításáról 2006-ban a Parlamentben elfogadott határozatot – amint azt a kohéziós jelentés 45. bekezdése megállapítja –, máig nem hajtották végre. Ezért mindenkit arra kérek, a Parlamentet és a Bizottságot is, gyakoroljanak nyomást a Tanácsra, hogy ez a probléma gyorsan megoldódjon, mert a következő katasztrófa garantáltan bekövetkezik.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Ahhoz, hogy a kohéziós politikát sikeresen végre lehessen hajtani, szükség van cselekvőképes helyi erőkre, amelyek képesek erőfeszítéseik koncentrálására és az európai pénzalapok maximálisan felhasználására. Ezért kellene a tagállamoknak decentralizálniuk az adminisztrációt, növelni az adminisztrációs kapacitást regionális szinten, és csökkenteni a túlburjánzó bürokráciát a kohéziós politika irányítási szintjén.

Bár az a folyamat, hogy körzeteket klaszterekre és innovációs pólusokra osztjuk fel, ami egyértelműen hasznos a nagyobb körzeteknek és szomszédaiknak, oda vezethet, hogy találunk több integrációs övezetet; ahol hiányzik a kisebb körzetek hatékony, egyszerű területi támogatás. Szlovákiában egy sor, 2000 főnél kisebb létszám közösség és földrajzilag hátrányos helyzetű régióban, és el fogják veszíteni az őket megillető helyet több operatív programban és a kohéziós politikában.

A tagállamokhoz fordulok hogy diszkriminációmentes rendszert biztosítsanak a régióik számára, hogy mindegyikük aktívan vehessen részt a kohéziós politika alkalmazásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, én vagyok az urban mobility (városi mobilitás) című téma előadója. Tanácskozásainkban különösen fontos szerepet kap a városi központok és a perifériák helyhatóságainak kapcsolata. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az új tagállamoknak különösen nagy problémát okoz, hogy úgy szervezzék az infrastruktúrájukat, hogy megtarthassák a környezetbarátabb közlekedési lehetőségeket és ne megint mindent a személygépkocsikhoz szabjanak. Ebben az összefüggésben szeretném kifejezetten kérni: a regionális politika lehetőségeinek keretein belül a Bizottság segítsen bennünket abban, hogy találjunk megoldásokat a városkörnyék közlekedése és a társadalmi kohézió elősegítésére az új tagországokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Hübner, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretném felhasználni az alkalmat a vita végén, hogy megköszönjem az előadóknak a közreműködésüket. Időhiány miatt több kérdésre nincs módom most választ adni, de ezeket magammal viszem. Ezek közé tartozik a kis- és középes méretű városok, valamint a városi közlekedés fejlesztése iránti aggodalom.

Az önök jelentéseiben világosan kiolvasható összefüggés van a múlt és a jövő között. Valójában önök hidat vernek, és én ezért szeretnék néhány szót szólni a kohéziós politika jövőjéről folyó nyilvános konzultáció jelenlegi állásáról. 2007 szeptemberének végén kezdtük el a konzultációt, és máig több mint 100 jól kidolgozott nyilatkozat és vélemény érkezett nemcsak nemzeti, regionális és helyi hatóságoktól, hanem egy sor európai területfejlesztési szervezettől is, gazdasági és társadalmi partnerektől, tudósoktól, kutatóintézetektől és magánszemélyektől.

Az egyik kormány felkérésére a konzultációs időszakot február közepéig meghosszabbítottuk, mert még mindig készülnek vélemények

A vélemények előzetes értékelése alapján világosan látszik, hogy a politika elsöprő és hatásos támogatást élvez. Hangsúlyozzák a növekedésre és a fejlesztésre gyakorolt közvetlen hatását, csakúgy, mint azt a tényt, hogy ez egy olyan politika, amely a gondolkodást új utakra tereli, ezen kívül nagyon hasznos kiegészítő szerepet is játszik azzal, hogy további pénzügyi forrásokat vonz.

Nagy érdeklődés mutatkozik a megvalósítási mechanizmusok iránt, és széleskörű támogatásban részesülnek az utóbbi években az Európai Parlamenttel együtt kidolgozott elveink is.

Sokan támogatják azt az elvet is, hogy e politikának választ kell adnia a ma itt megvitatott kihívásokra is, amelyek nemcsak a globalizációhoz kötődnek, hanem a demográfiához, az éghajlathoz, az energiához, és általában véve a szerkezetátalakításhoz, az integrált megközelítés határozott támogatásával.

Az egyik ma felvetett fontos kérdés, hogyan lépjünk tovább a zöld könyvvel, amelyet a Bizottság szeptemberben fogad el. Azután elég hosszú időszak – valószínűleg négy hónap – áll majd a rendelkezésünkre a vita minden formájához, és nemcsak a világhálón. Ezalatt szolgálatunk április közepére találkozót szervez a legfontosabb érdekeltekkel . Ez segít majd nekünk abban, hogy más nézeteket is figyelembe vehessünk.

Készen állnék arra, ha szükségesnek bizonyul, hogy meghallgatást szervezzek a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságával és bármely más érdekelt intézménnyel, amely szeretné megosztani velünk nézeteit a zöld könyvvel kapcsolatban, mielőtt azt a Bizottság elfogadja.

Egy másik kérdés, ami gondot jelent a Bizottságnak, az a statisztikai adatok és az indikátorok ügye. Elemző intézetünkön, az EPSON-on keresztül – amelyet igen nagymértékben megerősítettünk, ideértve az évekre előre biztosított pénzügyi támogatást is, és amely jóval nagyobb költségvetéssel rendelkezik – megpróbáljuk mérni a területi kohézió néhány új és már létező dimenzióját. Ez a munka folyamatban van, és reméljük, hogy hamarosan eredményt is fel tudunk mutatni.

Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság szintén folytatja a megfelelő indikátorok tanulmányozását, amelyek a GDP- és a foglalkoztatási indikátorokat is kiegészítenék, és az ötödik kohéziós jelentésben javaslatot teszünk egy új, összetett típusú indikátorra.

Nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólását. Különösen szeretném megköszönni az előadóknak a vitához való, nemcsak a múltra, hanem a jövőre is vonatkozó hozzájárulását.

 
  
MPphoto
 
 

  Ambroise Guellec, előadó. (FR) Elnök úr, rövid leszek. Először is a Halászati Bizottság által benyújtott módosításokkal kapcsolatos észrevételekre azonnal azt kell mondanom, hogy a halászat a szívemhez nagyon közel álló téma, lévén, hogy tengerparti terület EP-képviselője vagyok, de sajnálatos módon nem sikerült beilleszteni a Bizottság módosításait a szövegbe, amelyet szavazatra fogunk bocsátani. Sajnáljuk, de úgy érzem, hogy ez nem azt jelenti, hogy kevesebb figyelmet kellene szentelni egy olyan ágazatnak, ami annyira fontos az EU egyes régiói számára.

Azt is szeretném elmondani, hogy a kohézió az egyik jelentős európai politika. Azt is gondolom, hogy jelentős témaként kezeltük a Házban ezen a reggelen. Ez igen lényeges pont, különösen, a jövő feladatait tekintve. A biztos asszony azt mondta korábban, hogy egy jelentéssel van dolgunk, de nyilvánvaló, hogy a jövő az, ami érdekel bennünket. Ő jól látja, hogy a várakozások a területi kohézióval kapcsolatban igen nagyok, és hogy ez mit fejez ki, ha majd beemelik a Lisszaboni Szerződésbe. Elmondhatjuk, hogy a labda a Bizottság térfelén van, természetesen segítségünkkel és támogatásukkal, biztos asszony. A munkát el kell végezni, ráadásul jól kell elvégezni, közös alapokon.

Szeretném hozzátenni, hogy az a tény, hogy a regionális politika, mint egész lesz a Tanács és a Parlament együttdöntési eljárásának tárgya, segít majd abban, hogy együtt haladjunk előre, és tegyük érthetőbbé polgártársaink számára, és ezt a pontot – úgy érzem – határozottan hangsúlyozták ma reggel, és azt, hogy valódi szolidaritás valósuljon meg azon régiók hasznára, amelyeknek a legnagyobb szüksége van erre. Mindkét ezzel kapcsolatos pont nagyon határozott hangsúlyt kapott ma reggel.

Hatalmas feladat vár ezért ránk. Csak üdvözölni tudjuk azt a politikát, amely nélkülözhetetlen az Európai Unió számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Gisela Kallenbach, előadó. – (DE) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani számos kollegáim értékes hozzájárulásáért és támogatásáért. Azt hiszem, bebizonyosodott, hogy egyfelől meg kell tartanunk a szolidaritást, mint kulcsfontosságú európai értéket, másfelől az eszközeinknek – itt a kohéziós politikának– a sokkal hatékonyabb, kifejezetten a valóban fenntartható fejlődésre kell összpontosítania, és harmadszor, a polgárokkal az elejétől fogva őszintén kell beszélnünk.

Különösen szeretnék köszönetet mondani Hübner biztos asszonynak. Ön egyértelművé tette, hogy a gyakorlati lépések érdeklik: az integrált megközelítés, az olyan indikátorok, amelyek mérhető eredményeket mutatnak, a területi dimenzió definíciója és a zöld könyv. Azt hiszem, hogy különösen nagy szükségünk lesz az ön segítségére abban, hogy a Tanács a mi oldalunkra álljon. Szeretném elismételni, mennyire sajnálom, hogy senki sincs jelen a Tanács képviseletében ennél a fontos vitánál.

A két jelentés következtetéseinek a lisszaboni stratégia módosításához kell vezetniük, és ténylegesen és konkrét módon támogatniuk kell az új közösségi célt, a területi dimenziót, különben csak az üres szavak maradnak.

Hadd intézzek egy végső felhívást kollegáimhoz a szavazás előtt: cselekedjünk praktikusan. Ne az történjék, hogy megint csak felülvizsgálunk és elemzünk; szabjuk az integrált megközelítést a strukturális alapokból történő finanszírozás feltételül, és egyértelműen kötelezzük el magunkat az üvegházhatású gázok csökkentése mellett. Minden városban meg kell valósítani a klímavédelmet, különben minden fogadkozásunk – akár európai, akár nemzeti szinten – értéktelenné válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát berekesztem

A jelentéseket szavazásra bocsátom, a szavazás néhány perc múlva kezdődik.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. (PL) A gazdasági és társadalmi kohéziós politika az európai szolidaritás alapját képezi. Az európai politika e sajátossága a regionális integrációs kezdeményezések irigységének tárgya szerte a világon. Az európai projekt egyedülálló természete nagyban köszönhető a kohézió fogalmának.

Afrikai és dél-amerikai regionális kezdeményezések esetében nincsenek pénzügyi alapok még egy jelképes kohéziós politikára sem. Az Unió bővítésének terveit gyakorta ítélik meg annak alapján, hogy mennyire képes hatékonyan cselekedni a kohézió fokozása irányában. Teljesen egyértelműen állítható, hogy a kohéziós politika nagy siker az Unió és összes tagállama számára.

Kétségtelen, hogy az Unió saját polgárai is attól teszik függővé ítéletüket, hogy meglátásuk szerint végrehajtják-e a kohéziós politika, és hogy megvalósítják-e annak kitűzött céljait. Sok tagállam, különösen azok, amelyek csak nemrég csatlakoztak az EU-hoz, nagyon nagy reményeket fűznek a kohéziós politikához. Azt remélik, hogy a szolidaritás nem marad csak szép szó, hanem különleges elkötelezettségként értelmezhető azok iránt, akikkel a sors kevésbé volt kegyes. A kohézió az egyenlő esélyek megteremtésének is eszköze, és ragyogó reklám az Unió számára.

Éppen ezen oknál fogva nem kellene a gazdasági és társadalmi kohézió növelésére megállapított pénzügyi források limitálását fontolgatnunk. Éppen ellenkezőleg, azon kellene gondolkodnunk, hogy a kohézióra több pénzügyi forrást biztosítsunk, ha másért nem, a sok új kihívás miatt. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL)

Elnök úr, a kohéziós politika nem tartozik azon kulcsfontosságú politikák közé, amelyek az Európai Unióban megalakulása óta jelen vannak. Nem véletlen, hogy a kohéziós politikát akkor gondolták ki, amikor kevésbé fejlett országok csatlakoztak az Európai Unióhoz, mert ezek az országok nem tartoztak igazán össze az eredeti hat tagállammal. Ettől kezdve a kohézió fontossá vált, az európai integráció pillére lett és központi helyet foglal el a szerződésekben és a költségvetésekben. Ennek bizonyítéka, hogy a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva keretén belül a kohézióra 308 milliárd eurót fordítunk.

Nemrégiben egy olyan tendencia alakult ki, amely megkérdőjelezi ezt az alapvetően uniós politikát. Érdekes módon ez a tendencia egybeesett az Európai Unió bővítésével, amely a közép- és kelet-európai országok csatlakozását jelentette. Történelmi okai vannak annak, hogy ez utóbbiaknak a legtöbb a behoznivalójuk. Ezért nem javasolja senki, hogy teljesen meg kellene szüntetni a kohéziós politikát, de radikálisan irányba kellene állítani a strukturális alapok állítólagos elpazarlása, és az e területen elkövetett visszaélések okán. Ez a legnagyobb hiba amit csak elkövethetünk! A szabálytalanságokat le kell leplezni és meg kell szüntetni, de pontosan a regionális politika az, ami az Unió jelenlétét mind a 27 tagállamban érzékelhetővé teszi. A kohézió egyenlő az egyenlő esélyek megteremtésével és a közösségi érzéssel, és nem szabad alárendelni semmilyen más politikának. Ez utóbbiaknak – ilyen például a versenyképesség és a globális felmelegedés elleni küzdelem – saját költségvetési sorral kellene rendelkezniük. Annak megítélése, hogy mit finanszírozzanak a kohéziós kereten belül, az országok és régiók kompetenciáján belül kell maradjon. Hiszen ők sokkal inkább tisztában vannak saját szükségleteikkel, mint a brüsszeli hatóságok.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A Bizottság jelentése utal a vidéki területek elnéptelenedésére, mert – a mezőgazdaság kivételével – hiányoznak a munkahelyek vagy szegényesek az életfeltételek.

A vidékfejlesztési alap – más pénzügyi alapokkal együtt – hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézióhoz. A vidékfejlesztési alapok hatékony felhasználása időszerű megoldást jelent e problémákra.

Mindazonáltal, ezen alapok hatékony felhasználásának az a feltétele, hogy a felajánlott pénzügyi lehetőségek potenciális kedvezményezettjeiről több ismeret álljon rendelkezésre.

Az információhoz való hozzáférés sokkal fontosabb az új tagállamokban, amelyek még nem tanulták meg a közösségi finanszírozási eszközök felhasználását.

Szeretnék egy példát hozni Romániából, abból az országból, amelyet képviselek: egy felmérés szerint a vidéki lakosság fele semmit nem tud azokról a pénzügyi alapokról, amelyeket számukra hoztak létre, és tízből csak egy állampolgár tudja, hogy mely intézményekhez kell fordulnia, ha hozzá akar jutni ezekhez az alapokhoz. Sajnálatos, hogy Románia kormánya nem tesz eleget az állampolgárok tájékoztatása érdekében, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy senki sem helyettesítheti Románia kormányát e feladata ellátásában.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy az információhoz való megfelelő hozzáférés és a jövendő kedvezményezettek felkészítése a Bizottság menetrendjében fontos téma kellene legyen a kohézióhoz biztosított eszközök hatékony felhasználásának előfeltételeként.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) A 2004. május 1-jei bővítés növelte a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket az EU-n belül. Ez év januárjában új programozási időszak kezdődött a kohéziós politikában. Ez új prioritásokra és célokra koncentrál: a környezetvédelemre, a versenyképességre és a több és jobb munkahely megteremtése.

Az EU kohéziós politikája négy különálló programjával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy Európa és régiói versenyképesebbé váljanak például az innováció, a tudásalapú társadalom és a gazdasági versenyképesség erősítése révén. Ezen kívül – a fenntartható regionális fejlesztés révén – növelni kívánja a régiók vonzerejét, a befektetők és lakosok számára egyaránt. Jobb és mindenekelőtt több munkahelyet kell teremteni, és a régiókat tovább kell fejleszteni a lehetőségek előmozdítása és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Az utóbbi bővítéssel az EU-támogatást most már 27 tagország között kell felosztani. A pénzt ezért jobban, hatékonyabban és átláthatóbb módon kell felhasználni.

Ami a finanszírozási keretet illeti, az Erópai Tanács 307,6 milliárd eurót bocsát rendelkezésre a 2007-2013 közötti időszakban. Ez sok pénz. Fontos, hogy a gazdag tagországok – mint Ausztria – fejlesztési problémákkal küzdő régiói is igazságosan részesüljenek a támogatásokból. Különösen a hegyvidékeknek van további támogatásra szükségük.

 
  
MPphoto
 
 

  Surján László (PPE-DE), írásban. (HU) Az Európai Parlament, miközben áttekinti a felzárkóztatási politika elmúlt három évét, és lát örvendetes jelenségeket, de kijavítandó hibákat is, nemcsak visszafelé, hanem előre is tekint.

Annak érdekében, hogy az elmaradt régiók fejlődése felgyorsuljon, két dolgon kell változtatnunk. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a programok hatékonyságára, beleértve a helyben előállított értékek mennyiségének növelését is. (Ehhez kapcsolódva további elméleti munkára is szükség van, hogy az eredményeket pontosabban lehessen értékelni.) Nem hallgathatunk viszont arról, hogy a támogatásokkal hatékonyan élni tudó, korrupciótól és politikai befolyástól mentes programok számára a 2013 utáni időszakban a jelenleginél több forrást kell biztosítanunk.

Az elmaradt térségek gyorsabb felzárkóztatása nem csupán az ott élőknek, hanem a szükséges forrásokat biztosító fejlettebb térségekben élő polgároknak is érdeke. Kérem ezért, hogy képviselőtársaim ebben a tekintetben is a jelentéstevő tanácsait kövessék, és ne változtassanak a beterjesztés szövegén.

 
  
  

(Az ülést délelőtt 11.55-kor felfüggesztették, majd a szavazás után, délutánt 12.05-kor újból megnyitották.)

 
  
  

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat