Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2008. február 21., Csütörtök - Strasbourg

5. A szavazáshoz fűzött indoklások

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
alelnök

A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások

- Jelentés: André Brie (A6-0491/2007)

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök asszony, a tegnapi vitában a CE-jelöléssel kapcsolatban ismételten felhívtam a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy a CE-jelölés regisztrációját még mindig nem kezdeményezték, holott már 16 éve szerepel az európai jogszabályokban, és ezt három hónapja már egyszer parlamenti interpellációban kértem.

Örömmel fogadtam a vállalkozáspolitikai biztos tegnapi ismételt ígéretét, amely szerint felgyorsítja az ügyet, de nem vagyok bizonyos benne, hogy tisztában van-e a jelölés külföldi piacokon történő regisztrálásának fontosságával. Amíg ez nem történik meg, nem lehet kártárítési pert indítani sem gyártók, sem importőrök ellen, ha tisztességtelen előnyszerzés céljából visszaélnek az európai joggal összhangban levő jelöléssel, amely a termék biztonságát jelzi Európában és máshol. Bizonyos, hogy segítene, ha megszabadítanánk a piacot a tisztességtelen versenytől.

– A gázai helyzet (RC-B6-0066/2008)

  Hegyi Gyula (PSE). – (HU) Köszönöm szépen. Megrendítő élmény volt bejutni a gázai övezetbe és szembesülni a megszállás és a blokád mindennapi következményeivel. A lakosság 80 %-ának nincs munkája, az áram- és a vízellátást időről időre megszakítják az izraeliek, sokan naponta csak egyszer jutnak élelemhez, és a Budapestnél kisebb területet a lakosság nagy többsége évek óta nem hagyhatta el. Ahogy egy izraeli professzor mondta: Gáza börtön, lakói foglyok, akiktől nehéz racionális viselkedést elvárni.

Ugyanakkor az is elkeserítő, hogy egyes palesztin csoportok a gázai területekről rakétákkal veszélyeztetik ártatlan izraeli civilek életét. A válság túlságosan régen tart ahhoz, hogy a hagyományos módon megoldódjon. Mára mindkét fél saját szélsőségeseinek foglya lett, és miattuk nem képes érdemi engedményekre.

A nemzetközi közösségnek és benne mindenekelőtt az Európai Uniónak rá kell kényszeríteni a békés rendezést Izraelre és a palesztinokra. A javaslatot abban a reményben szavaztam meg, hogy a tagállamok részéről határozottabb fellépés követi majd.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Én is nagyon mélyen együtt érzek a gázai övezet lakóival, akik a Hamasz kezei között túszokká váltak. Nem tudom azonban támogatni a mai európai parlamenti határozatot, mert azt a cikket, amelyik a Palesztin Hatóság és a Hamasz közötti tárgyalásokra szólít fel, nem törölték belőle. Mindannyian tudjuk, hogy nem lehet terroristákkal tárgyalni, akik elfoglalták Gázát. Egy ilyen felhívás nem más, mint képmutatás, amelynek célja, hogy a Hamaszt partneri szerepbe emelje a Palesztin Hatóság mellé. Én nem szeretnék részt vállalni ennek a terrorszervezetnek a legitimálásában.

Attól tartok, hogy a helyzet hamarosan beavatkozást követel majd, amelyre azonban az ENSZ-nek kell felhatalmazást adnia. És ebben kellene Európának nagyon aktív részt vállalnia.

- Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hetedik ülésszaka (RC-B6-0092/2008)

  Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök asszony, ellentétben azzal, amit ez a Parlament állít, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa valójában egyáltalán nem játszik olyan fontos szerepet az emberi jogok előmozdításában a világon. Hogy is lehetne ez másképpen? Negyvenhét tagállamából mindössze huszonöt szabad demokrácia, kilenc nem szabad, és hárman – Kína, Kuba és Szaúd-Arábia – az emberi jogok legnagyobb megsértői a világon. Ezek az országok lábbal tiporják az ENSZ Emberi Jogi Nyilatkozatát, és elhárítják az őket és más rezsimeket ért kritikát is. Néhány esetben a Tanács egyszerűen lehetetlenné tette az emberi jogok ellenőrzését. A Tanács a mai napig a legkisebb mértékben sem ítélte el a világ jelenlegi legnagyobb emberi jogi válságát, Darfurt. Ahelyett, hogy örömkiáltásokat hallatnánk, mert létezik egy ilyen kreatúra, a Parlament jobban tenné, ha ezeket az ügyeket belefoglalná a állásfoglalásába.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, nemcsak egyetértésemet szeretném kifejezni az előttem szóló kollegám, Dillen úr véleményével, hanem arra is rámutatnék, hogy az állásfoglalás sérti a vallásokat, amelyeket a Tanács elfogadott. Ez az állásfoglalás szó szerint állítja – idézem –, hogy ’az embereknek felelősséggel kell véleményt nyilvánítaniuk, és a véleménynyilvánítás szabadsága a közegészségügyi és erkölcsi kérdésekkel kapcsolatban korlátozott lehet’. Ez az állásfoglalás természetesen az iszlámmal kapcsolatos valamennyi kritika tilalmára vonatkozik. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ezzel pontosan saját hivatalos céljának, a véleménynyilvánítás szabadsága védelmének, és ilyen módon magának az emberi jogok védelmének mond ellent.

– Jelentés: Françoise Castex (A6-0024/2008)

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy szólhatok, és az Európai Néppárt és az Európai Demokraták teljes képviselőcsoportja nevében, valamint a saját nevemben érvelhetek e jelentés végső változatának megszavazása mellett. A jelentés magára vállalja annak a nehéz kérdésnek a tárgyalását, hogy sokkal több az idős, mint a fiatal ember, mert az orvosi ellátás és életmódunk lehetővé teszi, hogy átlagosan tovább éljünk – nem mindannyian, sajnos, de nagy átlagban igen. Emiatt sokkal több az idős ember, de azért is, mert a születési arány csökkent, ezért a dokumentumban felhívást intéztünk olyan intézkedések meghozatalára, amelyek ösztönzőleg hatnak a születési arányra.

Szeretnék rámutatni, hogy az Európai Néppárt – az UEN-nel és más képviselőcsoportokkal együtt – kérte a 24. bekezdés törlését. Mi a törlés mellett szavaztunk, de sajnálatos módon a Ház többsége nem szavazott mellette. Azt hiszem, felszólalási időm lejárt.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, a Castex-jelentés érdeme kétségtelenül az, hogy jelzi azt a hatalmas demográfiai kihívást, amellyel Európának szembe kell néznie. Kétségtelen, hogy az számos jó kérdést, gondolatsort és megoldást számba vesz. Sürgető szükség a gyermekek több és jobb segélyezésére, az idősebb munkavállalók számára folyamatos lehetőséget kell biztosítani a munkaerőpiacon, és az egészségügyi ellátásnak sürgősen fel kell készülnie arra, hogy szembenézzen a népesség gyorsuló elöregedése jelentette kihívással.

Másfelől, ez a Parlament eltér a helyes iránytól, amikor a bevándorlást tekinti a megfelelő eszköznek arra, hogy biztosítani lehessen Európa demográfiai és gazdasági jövőjét. Lord Turner, a brit miniszterelnök egyik legfontosabb tanácsadója azt az axiómát, amely szerint a munkaerőhiány pótlására bevándorlókra van szükség, éppen mostanában minősítette úgy, hogy az – idézem – ’gazdasági analfabétizmus és tökéletesen téves’. Európában máris van egymillió munkanélküli bevándorló, az összes ezzel járó problámával együtt. Ha több bevándorló jön, a meglevő problémák csak súlyosbodnak.

– Jelentés: Ambroise Guellec (A6-0023/2008)

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, a kohéziós politikáról szóló Guellec-jelentéssel kapcsolatos szavazásnál nem támogathattam a kompromisszumos 4. módosítást, amelyben a jövőre vonatkozóan a „megnövelt pénzügyi források a kohéziós politika számára” fordulat szerepel.

Az EU-támogatások automatikus növelése talán nem a legfelelősségteljesebb megközelítés, amikor azzal a gyakorlati problémával állunk szemben, hogy értelmesen és hatékonyan szeretnénk felhasználni azokat. Ehelyett inkább az „elegendő pénzügyi források” kifejezés mellett voksolnék.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások

- Jelentés: Monica Frassoni (A6-0462/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Uniót olyan, különféle részletkérdésekre vonatkozó irányelvek árasztják el, amelyeket sokkal jobban lehetne a tagállamok szintjén kezelni, azok sajátos természete és különböző fejlettségi szintje miatt; nem lehet nem érdekes látni, hogy az Európai Bizottság miként jár el a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kísérését illetően.

Az egyik levonható következtetés, hogy minden főigazgatóság nagyon másként működik, de az nem világos, hogy a tagállamok is különbözőképpen működnek-e, bár tapasztalatunk szerint a kis és közepes országok általában precízebben járnak el, mint az európai nagyhatalmak. És ez történik a stabilitási paktummal.

Ez a legutóbbi jelentés új elemet hoz be, amelyet a Európai Parlament Petíciós Bizottsága helyesel. Az Európai Bizottság első alkalommal foglalta éves jelentésébe és a kapcsolódó mellékletekbe a peticióhoz kapcsolódó jogsértések kezelésének jellemző és részletes adatait.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban.– (PL) Frassoni asszony jó jelentést készített. Támogatom azt a javaslatát, hogy tegyük egyszerűbbé a közösségi jog alkalmazását, és e célból jogszabálycsomagokkal foglalkozó értekezleteket vezessünk be. Szintén támogatom az olyan workshopok ötletét, amelyeket a közösségi jogszabályok átültetésének szentelnek.

Helyeslem továbbá azt a gondolatot, hogy a közösségi jog alkalmazását az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közelebbi együttműködése révén lehetne javításani. Ezek az intézkedések segíthetik az európai uniós politikák hatékonyságának javítását például az európai alap akcióinak és a közösségi piaci termékszabványok összehangolásának vonatkozásában.

  Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. – (CS) A Bizottság éves jelentésével kapcsolatban, amely a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kíséréséről szól, azon a véleményen vagyok, hogy annak egyik fő témája az, hogy a Bizottság feltett szándéka javítani a munkamódszereken, amikor a közösségi jog tagállamokban történt megszegésének eseteit jelentik be. Az új javasolt munkamódszer alapján a polgárok kérdéseinek és panaszainak közvetlenül az érintett tagállamhoz kellene visszakerülniük. Amint arra az előadó, Frassoni asszony helyesen rámutatott, a Bizottságnak ez az új munkamódszere, vagyis a panaszok visszaadása azt a kockázatot hordja magában, hogy a Bizottság lemond a közösségi jog alkalmazása terén viselt alapvető felelősségéről.

Ebben az öszefüggésben szeretnék egy másik tényre is rámutatni, amely már kritika tárgyát képezte az Európai Parlamentben: ez a lobbycsoportok kérdése, amelyek – az állampolgárokkal ellentétben – valahogyan mindig hozzájutnak a Bizottság tagállamoknak szóló értesítéseihez olyan esetekben, amikor a közösségi jog megsértésének gyanúja áll fenn. Mégis pontosan a polgárok bejelentései szolgálnak számunkra pótolhatatlan információs forrással, és ők hívják fel a figyelmünket a közösségi jog megsértésére vagy figyelmen kívül hagyására, nem az olyan érdekcsoportok, amelyek a saját szekerüket tolják.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban.– (PL) Én megszavaztam Frassoni asszony jelentését a közösségi jog (2005) alkalmazásának figyelemmel kíséréséről.

Frassoni asszony igen jó jelentést mutatott be ma. Különösen az állásfoglalásra irányuló indítványban szereplő egyedi ügyek igénylik a kohéziót az EU intézményei, a nemzeti parlamentek és maguk a polgárok együttes fellépésének területén. A jelentés főbb pontjai a hatékonyabb figyelemmel kíséréssel, a közösségi jog rendelkezéseinek egyszerűbb végrehajtására irányuló javaslatokkal és a hatékonyságának javításával kapcsolatos elképzeléseket érintik. Ezek végrehajtása lényeges az európai uniós politika hatékonyságának javításához, például az európai alap akcióival és a közösségi piacon a termékekkel és árukkal kapcsolatos szabványok harmonizációjával kapcsolatban.

Továbbá, igen fontos a nemzeti parlamentekhez történő felhívás, amely az állásfoglalásra irányuló indítványban szerepel. A felhívás a nemzeti parlamenteket arra ösztönzi, hogy lépjenek túl a közösségi jogszabályok csupán formális átültetésén, és kerüljék a fragmentálódást, amikor azokat a nemzeti jogszabályokba beépítik.

- Jelentés: André Brie (A6-0491/2007)

  David Martin (PSE), írásban. – Üdvözlöm André Brie az Európai Közösségben a termékek akkreditálásáról és piacfelügyeletéről szóló rendeletre irányuló javaslatát. A javaslat javíthatja a fogyasztóvédelmet és a termékbiztonságot. A hatékonyabb védelem biztosítása érdekében szükséges, hogy az akkreditálást és a piacfelügyeletet állami szerv végezze. A jelentés e pontokat tárgyalja, és én megszavaztam a javaslatait.

- Jelentés: Christel Schaldemose (A6-0490/2007)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, egy olyan időszakban, amikor az európai piac teljesen képtelen megvédeni magát az Európán kívüli dömping ellen, nagy elégedettséggel veszek tudomást az EU-piac új szabályozása és harmonizációja felé tett első „intézményi” lépésről

Az Európai Parlament Strasbourgban tett javaslatot a közösségi piacon értékesített termékekkel kapcsolatos szabályozás új módjaira. E termékeknek meg kell felelniük a hatályos jogszabályoknak, és alapos értékelés után viselhetik a CE-jelölést.

A jelentés azon kívül, hogy javasolja az egyetemleges felelősséget az importőrök és a külföldi gyártók között azokra a károkra vonatkozóan, amelyeket a jogszabálynak nem megfelelő termékek okozhatnak, komplex ellenőrzési rendszert javasol, amely meghatározza a jogsértés súlyával arányban álló szankciót azért, hogy hatékony visszatartó hatást biztosítson a nem megfelelő felhasználással szemben.

A fogyasztók és a vállalkozók ezért megújult optimizmussal tekinthetnek a jövőbe. Az akadályok eltávolítása az EU szabadkereskedelmi politikájának sarokköve a kezdetektől fogva, és a vállalkozásbarát gazdasági légkör megteremtése igen magas szintű védelmet tükröz egyfelől a fogyasztó számára a magas szintű egészségi és termékbiztonsági követelmények betartásával, másfelől a vállalkozók számára, akik hasznot húzhatnak az Európában készült termékek védelmét szolgáló szigorú ellenőrzési rendszer létrehozásából.

Ezért én a jelentés elfogadása mellett szavazok.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament e jelentése bevezet bizonyos elemeket, amelyek lehetnek kedvezőek, de valamelyest ellentmondóak. Például mindenkit, aki részt vesz egy termék forgalomba hozatalában, ugyanaz a felelősség terheli, a gyártótól a forgalmazón át az importőrig, de a jelentés nem mutatja pontosan, hogy ez miként működne.

A jelentés hozzájárul a nemzeti jelölések megtartásához is, amelyek az Európai Bizottság javaslata alapján megszűnnének, és csak a CE-jelölést ismernék el. A kompromisszum a „nemzeti jelöléseket” „egyéb jelölésekkel” helyettesíti.

A jelentés azt is fenntartja, hogy ez nem kötelező keret, de aki elfogadja, annak tartania kell magát hozzá. Ráadásul, utalást tartalmaz a kkv-kre vonatkozóan is, hogy azok különleges igényeiket figyelembe kell venni.

Az Európai Bizottság javaslatának célja azonban, amit a jelentés nem kérdőjelez meg, az egyetlen piac működésének elősegítése azzal, hogy eltávolítja a még meglévő akadályokat, de anélkül, hogy mindez igaz lenne bizonyos tevékenységi ágazatokra, különös tekintettel az élelmiszerekre, az állateledelekre, az állategészségügyi és jóléti termékekre, a dohánytermékekre, az állatgyógyászati termékekre, a humángyógyászati termékekre, az emberi vérre, szövetekre és sejtekre, amelyekre már létezik harmonizált jogszabály.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban.– (PL) Schaldemose asszony helyesen mutat rá arra, hogy a kérdéses határozat, amelynek célja egy szélesebb körű és szigorúbb közösségi ellenőrzési rendszer kialakítása a termékek piacra bocsátásával kapcsolatban, lehetséges, hogy jelentős befolyással lesz a nemzetközi kereskedelemre. Ez külön elemzést igényel.

Egyetértek azzal, hogy az a javaslat, amely szerint az importőröknek a nem biztonságos, illetve az akkreditációs rendszernek nem megfelelő termékek esetében egyetemleges felelősséget kell viselniük, a rendszer hatékonyságának javítását tűzi ki célul, és a közérdek védelmét szolgálja a Közösségen belül Az is a célja, hogy biztosítsa a polgárok alapvető jogát, hogy védelmet élvezzenek a tisztességtelen és veszélyes gyakorlat ellen.

  David Martin (PSE), írásban. – Schaldemose asszony jelentése közös keret létrehozását sürgeti a termékek forgalomba hozatalát illetően, és én üdvözlöm a jelentést, és mellette szavaztam. A jelentés javaslatai támogatják majd az EU fogyasztóvédelemben kifejtett erőfeszítéseit. A CE-jelölést félre szokták érteni, mintha az biztonsági jelzés lenne, mikor az valójában csak egyszerű nyilatkozat arról, hogy a termék összhangban van az EU jogszabályaival. Lényeges, hogy biztosra menjünk, hogy ne történjen visszaélés a jelöléssel, és hogy tájékoztassuk a fogyasztókat, hogy a CE-jelölés mit garantál.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Schaldemose asszonynak a termékek forgalomba hozatalának közös keretéről szóló jelentéstervezetéről a PPE-DE képviselőcsoportja nevében előadóként szeretném kifejezni elégedettségemet a szavazás eredményével: az elért kompromisszum már lehetővé tette, hogy a jogalkotási folyamatot első olvasatban véglegesítsük.

A kompromisszum, amelyben egyetértés született, magában foglalja a CE-jelöléssel foglalkozó bizonyos cikkek áttételét Brie úrnak a piacfelügyeletről szóló jelentésébe azért, hogy azokat mihamarabb a gyakorlatban is alkalmazni lehessen. Azért döntöttünk így, mert olyan egyértelmű információval rendelkeztünk, amely bizonyította, hogy fejlődő országokban gyártott és helytelenül CE-jelöléssel ellátott, azaz a CE-logót viselő termékek – a CE-logo azt jelzi, hogy a termék megfelel az európai jogszabályoknak – egyre gyakrabban jelennek meg a veszélyes termékek európai adatbázisában (RAPEX).

Az, hogy bízunk, vagy nem bízunk a CE-jelölésben, az összefüggésrendszer nélkül nem épülhet egyedül a CE-jelölésre. Meg kell bíznunk az akkreditáció, az értesítés és a piacfelügyelet teljes rendszerében.

Én nem látom okát annak, hogy további jelzéseket is be kellene vezetni a termékeken, akkor sem, ha ezek minőségjelzések lennének. Ezek az új jelzések zavart keltenének a végfelhasználóban, sőt a többletköltség végül a termék árában mutatkozna meg. Ezért kiváncsian várom az eredményét annak a hatásvizsgálatnak, amely felméri a nemzeti jelzések használatát a CE-jelölések mellett, és amelyet a Bizottság készít el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felkérésére.

- Jelentés: Alexander Stubb (A6-0489/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Bizottság azzal érvel e rendeletre irányuló javaslat mellett, hogy a „kölcsönös elismerés elvét …sok probléma akadályozza” (más szóval, termékeket, amelyeket az egyik tagállam piacán értékesítenek, egy másikban esetleg nem forgalmazhatnak). Úgy véli, annak a lehetőségét, hogy a nemzeti technikai szabályok jogellenesen akadályozzák meg az áruk tagállamok közötti szabad mozgását, a minimálisra kell csökkenteni. Ezért olyan követelményeket fektet le, amelyeknek a hatóságoknak meg kell felelniük, amikor valamely nemzeti technikai szabályt alkalmaznak, és a bizonyítás terhét is rájuk helyezik. Más szóval feltételeket állít azzal a világos céllal, hogy korlátozza annak lehetőségét, hogy az egyes államok a saját szabályaikat alkalmazzák.

Saját részéről az Európai Parlament jelentése igazából további akadályokat gördít az egyes tagállamok által végrehajtható intézkedések elé, például: „E rendelet célja a belső piac működésének erősítése a szabad és torzulásoktól mentes verseny révén, azzal, hogy javítja az áruk szabad áramlását, miközben biztosítja a fogyasztók magas szintű védelmét és a termékbiztonságot.”

A tagállamok számára gyakorlatilag tilos lesz az olyan termékek forgalmazásának korlátozása saját területükön, amelyeket egy másik tagállamban gyártottak vagy forgalmaztak, abban az esetben is, ha azok nem felelnek meg maradéktalanul a rendeltetési ország előírásainak.

  David Martin (PSE), írásban. – Egyetértek a Stubb úr jelentésében foglalt javaslatokkal. A dokumentum célja, hogy tisztázza és meghatározza a nemzeti hatóságoknak és a gazdasági szereplőknek a kölcsönös elismerés elvének végrehajtásával kapcsolatos szerepét. Míg én amellett vagyok, hogy növeljük a hatékonyságot, amellyel a kölcsönös elismerés elvét hajtjuk végre, az nem lehet hatással az egyetlen piac további harmonizációra támaszkodó alapjára. Továbbá, a biztonsági megfontolásoknak az elv végrehajtásának részét kell képezniük. Meg vagyok győződve arról, hogy a jelentés megfelelően kezeli e kérdéseket, és ezért mellette szavaztam.

- Jelentések: Alexander Stubb (A6-0489/2007), Christel Schaldemose (A6-0490/2007) és André Brie (A6-0491/2007)

  Jens Holm, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. – Nem értünk egyet azzal, hogy a kölcsönös elismerés elve további fogyasztói, társadalmi illetve környezetvédelmi jogokat biztosítana. Ezen elv arról szól, hogy amennyiben egy terméket Európában bárhol elfogadnak, ugyanazon termék behozatalát egy másik tagország nem tagadhatja meg, kivéve, ha a hatóságai igazolni tudják, hogy az adott ország technikai szabályainak alkalmazása indokolt. Ugyanakkor az EU bírósági gyakorlatában léteznek olyan kritériumok, amelyek lehetővé teszik a kivételek elvének alkalmazását. Ezek minden tagállamra érvényesek, függetlenül attól, elfogadják-e az árukkal kapcsolatos javaslatcsomagot.

Emellett a fogyasztói jogokat EU-szinten erősíti az árukkal kapcsolatos javaslatcsomag. Mi ezen kívül ellenzünk minden olyan, az árukkal kapcsolatos javaslatcsomag kapcsán meghozott intézkedést, amely az EU-szintű büntetőjog jövőbeni harmonizációt politikailag támogatja. Mindennek figyelembevételével a jelentések mellett szavaztunk.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. – (DE) Én támogatom az áruk belső piacával kapcsolatos javaslatcsomagot, mert szükség van egy olyan egységes európai keretre, amelynek alapján a termékek külföldi értékesítése folyik. Egy olyan belső piacon, amelynek alapja az európai piacon zajló termékértékesítést meghatározó jogszabályok technikai harmonizációjának elve és a kölcsönös elismerés elve, nem fordulhat elő, hogy egy tagállamban piaci forgalomban levő termék forgalomba hozatala egy másikban a hatóságok eljárása miatt jelentős késéssel történjen meg, vagy a legrosszabb esetben azt teljesen megakadályozzák.

Ezért üdvözlöm a jelentéseket, amelyeket képviselőtársaink, Schaldemose asszony és Brie úr készítettek, akik a bürokrácia csökkentésének szószólóiként az ágazati szabályozás jövőbeni közös jogi kereteinek megteremtését javasolják annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a politikailag és technikailag elérhető legnagyobb mértékű koherenciát. Végezetül, szeretném hangsúlyozni azonban, hogy mindkét javaslat további finomításra szorul, hogy ezáltal a legfontosabb definíciókat, és főként a jogi keretek hatókörét egyértelműen tisztázzák. Ha már javaslatokból is hiányoznak az egyértelmű meghatározások, a kívánt harmonizáció megvalósítása sem lehetséges.

  Karin Scheele (PSE), írásban. – (DE) A termékek európai értékesítéséről szóló javaslatcsomag , amelyről ma szavazunk, a fogyasztó számára minden kétséget kizáróan hasznos. Az importált gyerekjátékokkal kapcsolatos tavalyi problémák egyértelműen bizonyították, hogy itt határozottan cselekedni kell, és lehetővé kell tenni, hogy a termékek biztonságáért az importőrök az eddigieknél nagyobb mértékben viseljenek felelősséget.

Fontos, hogy amit a Parlament elért eredményt, vagyis az Új Megközelítést kevésbé széles körben valósítják meg, és alkalmazását esetről esetre kell értékelni. Nem lehetünk elégedettek a CE-jelölés eddigi kezelésével. Egyértelmű, hogy az nem az Európában előállított termékek minőségjelzése, amit jelenlegi formájában sok fogyasztó számára sugall, és ezért igen félrevezető.

  Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, meggyőződésem szerint szavaztam az e törvénycsomagra vonatkozó hárompárti megállapodásról, amely a közös piacot valóban szabaddá tenné. Arról is meg vagyok győződve, hogy első olvasatban nem tudjuk lezárni ezt a kérdést, sőt a javaslatok megszületésétől számított egy éven belül sem. Olyan nagy szükség van erre a törvényre, hogy őszintén kíváncsi vagyok arra, vajon a fogyasztóknak, illetve a kis- és közepes méretű vállalkozásoknak miért kellett ilyen sokáig várniuk rá.

A kölcsönös elismerés elvét a Bíróság fogalmazta meg csaknem harminc évvel azelőtt, és ez az elv most már a jogalkotás szerves része. A tagországok azonban ezt nem alkalmazzák szisztematikusan. Meg vagyok győződve róla, hogy a bizonyítási teher megfordítása, amit most valósítunk meg, a legjobb módja annak, hogy tiszteletben tartsuk ezt az elvet, és hogy lehetővé tegyük a nem harmonizált termékek belső piacának működését.

Továbbá, igazán sokkal jobb fogyasztóvédelmet biztosítunk a sokkal jobb piacfelügyelet révén. Abban az Európában, amelyik büszke a magas színvonalra, semmi nem fogadható el, ami ennél kevesebb.

Végezetül: próbálunk megszabadulni számos rossz, protekcionista tendenciától. Az új szervezeti akkreditációs rendszer, amely az áruk egységes minőségét hivatott igazolni, adminisztratív költségekkel jár ugyan, de jobb eredményekre vezet, működő belső piac alakul ki, és egyenlőbbek lesznek a versenyfeltételek.

Azok a kiadások, amelyeket ennek a törvénycsomagnak a segítségével takarítunk meg, végül több munkahelyet és gazdasági növekedést eredményeznek. A jobb fogyasztóvédelem pedig nagyon nyomós érv, amiért érdemes lelkesen támogatni ezt a csomagot.

- A gázai helyzet (RC-B6-0066/2008)

  Ford (PSE), írásban. – A határozat mellett fogok szavazni. A Gázai-övezetben zajló humanitárius és politikai válságra komoly aggodalommal kell tekinteni. Fel kell szólítanunk a Hamaszt, vessen véget az általa ellenőrzött területekről kiinduló, Izrael elleni támadásoknak, és Izraelt, hogy hagyjon fel a civilek halálát okozó katonai akciókkal, és a bírósági eljáráson kívüli célzott gyilkosságokkal.

A Gázai-övezet elszigetelése politikai és emberi vonatkozásban egyaránt teljes kudarcot vallott. A blokádnak véget kell vetni, és a Gázába irányuló és onnan kivezető határátkelőhelyeket újra meg kell nyitni.

Üdvözlöm az EU által az utóbbi években a palesztinoknak nyújtott anyagi támogatást, amelyet –megfelelő ellenőrzéssel és nyomon követéssel – folytatni kell.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Az EU – sajnálatos módon – ismét saját külpolitikai pozícióinak javítására használ fel egy humanitárius katasztrófát.

A Júniusi Lista együttérzéséről biztosítja a konfliktus által érintett polgári lakosságot, a konfliktust azonban csak az ENSZ közvetítésével, széles nemzetközi támogatással lehet megoldani, nem az EU útján.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Bár számos kérdésben osztozunk az állásfoglalásban kifejezésre juttatott aggályokkal, az is igaz, hogy az nem elég határozottan ítéli el és bélyegzi meg Izrael Palesztinával és a palesztin néppel szembeni gyarmatosító politikáját.

Egyéb szempontok mellett:

- Az állásfoglalás ismételten ugyanúgy kezeli az agresszort és az agressziót elszenvedőt, ezáltal nem veszi figyelembe az Izrael Állam által elkövetett terrorcselekményeket;

- Az állásfoglalás nem ítéli el az Izrael által a Gázai-övezetre és annak lakosságára kényszerített bűnös embargót, valamint nem bélyegzi meg az Egyesült Államok és az Európai Unió cinkos hallgatását e kérdésben;

- Az állásfoglalás meg sem említi a bel- és igazságügyekért felelős Frattini biztos sajnálatos kijelentéseit, aki azt állította, hogy az EU kész „úgy foglalkozni Izrael aggályaival és érdekeivel, ahogyan az az Intifáda első éveiben nem került napirendre”. A legkevesebb, amit erre mondhatunk, hogy tűrhetetlen, amikor valaki, aki olyan sokat beszél a terrorizmusról, nemcsak nem vesz tudomást az izraeli terrorizmusról, hanem kész együttműködni is vele.

Mi továbbra is elítéljük Izrael Palesztina ellen irányuló apartheidpolitikát, és ragaszkodunk a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartásához, amely jogok számos ENSZ-határozatban szerepelnek.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. – Én megszavaztam a Gázai-övezettel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló közös indítványt, és örülök annak, hogy a Parlament ilyen eltökélt a blokád megszüntetésének kérdésében. Humanitárius katasztrófa van készülőben. Nincs elég gyógyszer a kórházakban az alapellátáshoz; az élelmiszersegélyek a lakosság egy részénél csak a napi szükséglet körülbelül kétharmadát biztosítják; a halászati ágazat (amely korábban körülbelül tízezer embert foglalkoztatott) komoly nyomás alatt van, mivel a halászhajók csak a part menti vizeken mozoghatnak.

Ökológiai katasztrófa van készülőben, amely fenyegeti a régió tengerparti térségeit, mivel a Beit Lahia-i szennyvíztelep nem működik megfelelően, és a javításokat nem lehet elvégezni, mert a szállítmányokat nem engedik át. Az üzleti élet leáll, a munkanélküliek a csempészeknél, illetve a szélsőségeseknél kénytelenek munkát vállalni. A rakétatámadások folytatódnak, és azon kevesek, akik részt vesznek ebben, a békét és egyúttal sokak – izraeliek és palesztinok – jövőjét fenyegetik.

A Hamasznak meg kell fékeznie az elkövetőket. Mindkét oldalon csak a szélsőségesek húznak hasznot a helyzetből, amint ezt a közelmúltban Gázában tett látogatásom alkalmával nemegyszer hallottam. Az EU-nak mindent meg kell tenni, ami lehetséges a blokád felszámolására, és Izraelnek fel kell ismernie, hogy a blokád hosszú távon nem nyújt biztonságot neki.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Beszéljünk világosan már az elején: az izraeli embargó egyértelműen ellentétes a nemzetközi joggal, és így teljességgel elfogadhatatlan.

Az embargó által, az ivóvíz és élelem célba juttatásának megakadályozásával Izrael mesterségesen olyan helyzetet teremt a Gázai-övezet lakói számára, ami példátlanul kegyetlen és nem méltó az emberhez. Az egyiptomi kormánynak és a határőrség higgadtságának köszönhető, hogy eddig sikerült elkerülni a nagyobb katasztrófát, és hogy azok az emberek, akik nem részesei a konfliktusnak, hozzájuthattak a legszükségesebbekhez. Ugyanakkor felelőtlenség Egyiptomra hárítani a felelősséget, amely teljesen vétlen a jelenlegi helyzet eszkalációjában.

A XXI. században elfogadhatatlan, hogy a polgári lakossággal bűnbakként bánjanak a Hamasz által elkövetett terrorcselekmények miatt. Az infrastruktúrát tehát késedelem nélkül helyre kell állítani, és biztosítani kell a helyi lakosság ellátását.

A palesztin oldalnak ezzel szemben mindent meg kell tennie a jelenlegi helyzet eszkalálódása ellen, hogy előmozdítsa egy megállapodás megkötését 2008 végére. A jelenlegi helyzetben azonban e nemes küldetés valóra váltásának esélye távolinak tűnik.

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. – Bár mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gázai helyzetre megoldás szülessen, ez az állásfoglalás a legjobb szándék mellett sem járul hozzá semmivel a javuláshoz, és a legrosszabb esetben negatív hatása lesz. Ha a Parlament tisztességes békeközvetítő kíván lenni a Közel-Keleten, fel kell hagynia azzal, hogy kiegyensúlyozatlan állásfoglalásokat hozzon. Egy képviselőnek nehéz nem megszavazni egy olyan határozatot, amely humanitárius aggályainak ad hangot, de ezeket az aggályokat úgy fogalmazzuk meg, hogy közben Izraelt igazságtalanul negatív színben tüntetjük fel, akkor a határozat veszít értékéből. Egy parlamenti határozat ne arra szólítsa fel a Hamaszt, hogy “jó szándékának jeleként” engedjen szabadon egy foglyot. A Hamasz nem egy jóindulatú középkori király, hanem terrorszervezet, amely nagymértékben felelős a Gázában kialakult helyzetért.

Amikor azt követeljük Izraeltől, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek, e Háznak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy izraeli munkások folyamatosan életüket kockáztatják azért, hogy villamos energiával lássák el a Gázai-övezetet, annak ellenére, hogy a Hamasz az energiaellátás ellehetetlenítésén mesterkedik. Amikor a szenvedőkön próbálunk segíteni, ide kell értenünk a Dél-Izraelben élőket is, akikre egyes napokon átlagosan óránként lőttek ki egy rakétát, és ahol a gyermekek 75 százaléka szenved szorongásban és a poszttraumás stressz hatásaitól.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az izraeli hatóságok ismételten több bűntettet követnek el a palesztinokkal szemben. Hónapok óta kemény intézkedésekkel akadályozzák az emberek, áruk és az élelmiszerek mozgását, és elzárják az ivóvízhez, a villamos energiához és egyéb alapszolgáltatásokhoz való hozzáférést, miközben az izraeli hadsereg folyamatosan támadja és gyilkolja a polgári lakosságot.

A palesztin lakosság által elszenvedett katasztrófák kapcsán az állásfoglalásban kifejezésre juttatott együttérzés csak színlelés, mert az EU és az Egyesült Államok is a probléma részesei. Izrael bűnös politikájának hátterében az imperialista érdekek állnak. Az imperialisták a saját pozícióik és a geostratégiai hatás szempontjából fontosnak ítélt régió ellenőrzésének megtartására törekednek, és fenn kívánják tartani a jogot – ha kell, a katonai – beavatkozásra.

A négyek tervei jól mutatják egy másik imperialista kísérlet kudarcát, és ugyanez lesz a következménye az annapoliszi megállapodásoknak is. Az e megállapodások felélesztésére tett javaslat megtévesztés, amely lényegében egyenlőségjelet tesz áldozatok és elkövetők közé.

Az imperialisták nem képesek megoldást találni a palesztin problémára. Annak a Palesztina és Izrael népei közötti küzdelemből kell megszületnie, valamint abból a nemzetközi szolidaritásból, amely a Kelet-Jeruzsálem fővárossal létrehozandó független palesztin állam megteremtésén keresztül küzd a békés együttélésért.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Ha, bár némileg vonakodva a teljesen kiegyensúlyozatlan szöveg miatt, végül megszavaztam azt, csak azért, mert az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportja a jelenlegi gázai helyzet kapcsán tett szóbeli kiegészítéssel bizonyos fokig helyreállította az igazságot.

Akárki legyen a felelős, teljesen elfogadhatatlan, tökéletes mértékben elfogadhatatlan, hogy a szöveg 3. bekezdése kezdetben Izraelt és a Hamaszt azonosan bírálta el.

Van valami köze annak, hogy Izrael igyekszik a népét megvédeni a Hamasz és a palesztin szélsőségesek által naponta elkövetett erőszakos cselekményektől, a válogatás nélküli – legutóbb Diamonát ért – támadásokhoz, vagy ahhoz, hogy minden nap Quassam-rakéták esője hull Sderotra, ahol a célpontot főleg iskolák, vagyis a gyermekek, akik az izraeli társadalom éltető erejét jelentik?

Természetesen eltérhet a konfliktusról kialakított véleményünk, de e Ház tisztességes képviselői nem lesznek hajlandóak Izraelt – amely egy demokratikus ország demokratikus kormánnyal – ebben a szörnyű erőszakban egyenlő félként kezelni a Hamasszal, azzal a terrorszervezettel, amelyet az EU is ekként tart számon (ez igaz, mint ahogyan az is, hogy ismételten nem teljesültek a négyek feltételei, amit a jelen határozat furcsa módon nem említ).

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. – A gázai állásfoglalás hangneme és nagy részben a tartalma elfogult Izraellel szemben. Természetesen igaz, hogy a Gázában élő palesztinok állandó nélkülözés állapotában élnek, és ez embertelen. De a felelősség ebben csak részben Izraelé, és elsősorban a palesztin terroristáké és szélsőségeseké, mint a Hamasz, és az arab országok kudarca, amelyek nem vesznek részt sem a lakosság életkörülményeinek javításában, sem a terület helyreállításában. Hagyják, hogy Gáza továbbra is gennyedő seb maradjon. Sajnálom, hogy a jelenlegi hivatalos gázai hatóságot nem szólítottak fel az Izraellel történő békés megegyezéshez szükséges lépések megtételére. Üdvözlöm a Shalif tizedes szabadon bocsátására irányuló felszólítást. Én emiatt tartózkodtam a szavazásnál.

- Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hetedik ülésszaka (RC-B6-0092/2008)

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A júniusi lista támogatja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát és a testület által végzett fontos munkát.

Mi azonban ellenezzük a 34. bekezdésben foglalt rendelkezést, amely kimondja, hogy valamennyi EU-tag köteles ezekben az ügyekben az EU álláspontját képviselni. Valamennyi EU-tagállam az ENSZ autonóm tagja, és ezért joga van saját véleményének kifejtésére. Ezért az állásfoglalás elleni szavazás mellett döntöttünk.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nem megfeledkezve az EU korábbi, ezen ENSZ-testület működése meghatározására vonatkozó álláspontjáról, amelyben annak figyelemmel kísérése és a szervezetének garantálására irányuló kísérletek nyilvánvalóak voltak – emlékeztetünk az EU által megfogalmazott kritikára és nyomásgyakorlásra, például azzal kapcsolatban, ahogyan bizonyos országokat ebbe a testületbe beválasztottak (sajnálkozva a „tiszta lap” elve miatt, és megvédve a választhatósági kritériumok bevezetését), a „Különeljárás” mechanizmusa, az országmandátumok megerősítése és az új mandátumok létrehozásának egyszerű többséggel való lehetősége, vagy akár az „Egyetemes időszaki felülvizsgálat” feltételei miatt – az Európai Parlament olyan állásfoglalást fogadott el, amely bár ugyanazon irányba mutat, valódi céljainak magyarázatában jóval visszafogottabb.

Más vonatkozások mellett szeretnénk rávilágítani az egyes tagállamokra gyakorolt elfogadhatatlan nyomásra, amely szerint azok ebben az ENSZ-testületben javaslataikat az EU által esetleg elfogadott állásponttól tegyék függővé, ezáltal rendeljék alá külpolitikai szuverenitásukat az EU-nak. Ugyancsak hangsúlyozni szeretnénk az említett országoktól – és néhány nem említett országtól – nem elvont politikai véleményt, ami ismételten a „kettős mérce” alkalmazását mutatja, más szavakkal az emberi jogoknak az EU érdekei szerinti kezelését.

- Jelentés: Françoise Castex (A6-0024/2008)

  Jan Andersson, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) Mi svéd szociáldemokraták az Európa demográfiai jövőjéről szóló jelentés mellett szavaztunk. Úgy véljük azonban, hogy a jelentés túlzottan széles körű, és olyan vonatkozásokkal is foglalkozik, amelyek túlmennek a demográfiai változások szempontjából releváns ügyeken. A bölcsődéket szervező vállalkozások és az otthoni munkavégzésre alkalmas embereknek nyújtandó adókedvezményekre irányuló különféle javaslatokat is ellenezzük.

Mégis a jelentés megszavazása mellett döntöttünk, mert az Európa előtt álló kihívás fontos vonatkozásaival is foglalkozik.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sajnáljuk, hogy az általunk beterjesztett módosító indítványok nem mindegyikét fogadták el. Ezek célja a jelentés javítása, bizonyos indítékok vitatása és olyan intézkedések beépítése volt, amelyeket alapvető fontosságúnak tartunk a nők, a családok és a gyermekek jogainak védelme érdekében. Tudjuk például, hogy az alacsony bérek és a bizonytalan foglalkoztatás fokozza a társadalmi bizonytalanságot, és ennek következményeként drasztikusan rontja azoknak a hosszú távú kilátásait, akik a gyermekvállalás mellett döntöttek.

Ez az oka annak, hogy a foglalkoztatás biztonsága, a bérek emelése, a társadalombiztosítás és a foglalkozás-egészségügy és a munkabiztonság kiterjesztése, a teljes munkaidő bérveszteség nélküli csökkentése és a jövedelmek tisztességesebb elosztásának és a teljes foglalkoztatásnak a biztosítása a demográfiai változások kezelésének alapvető kérdései.

Ugyancsak fontos az új és jobb oktatási és szociális infrastruktúra létrehozása a fiatalok és az idősebbek számára egyaránt, ide értve az élethosszig tartó tanulás, a gyermekgondozás, a betegápolás és az idősgondozás struktúráinak bővítését. Ez több és jobb közszolgáltatást igényel, mindenki számára egyenlő hozzáférés biztosításával.

E vonatkozásokat a jelentés nem teljes körűen segíti elő, nem reagál a problémákra hatékonyan, és bár tartalmaz pozitív javaslatokat, amelyeket üdvözlünk, de ez nem elegendő ahhoz, hogy a jelentést megszavazhassuk.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Európa nagy része néz szembe a demográfiai kihívásokkal. Ezeket azonban nemzeti intézkedésekkel kell megoldani, nem mindenre kiterjedő uniós javaslatokkal, amelyek esetleg megfelelhetnek bizonyos országokban, de alkalmatlanok lehetnek más tagállamokban. Sok EU-tagállam, Svédországot is ideértve – részben a fejlett jóléti politika és a bevándorlás révén – nagyrészt megbirkóztak az alacsony születési aránnyal és a demográfiai problémákkal. Az erre törekvő tagállamok jól teszik, ha tanulmányozzák Svédország és a többi skandináv ország gyakorlatát, és átveszik az általuk bevezetett intézkedéseket.

  Genowefa Grabowska (PSE), írásban.– (PL) Teljes mértékben támogatom az Európa demográfiai jövőjéről szóló jelentést. Tény, hogy a természetes növekedés elmúlt években tapasztalt állandó csökkenése, a várható átlagélettartam növekedésével együtt valószínűleg lényeges változásokhoz vezet az Európai Unió népességének struktúrájában 2050-re. E változások közé tartozik a populáció általános elöregedése és a munkavállalók számának csökkenése. Ez nagymértékben megterheli majd a tagállamok költségvetését. A folyamat fájdalmas lesz, nemcsak az egyes tagállamok, hanem az egész Unió számára is. Ez utóbbi szembesülhet versenyelőnyének elvesztésével és a gazdasági növekedés csökkenésével, szemben a világ más, gyors demográfiai növekedéssel jellemezhető részeiben fennálló helyzettel.

Az is nyilvánvaló, hogy a demográfiai egyensúly ilyen hiánya kedvezőtlen következménnyel jár a szociális ellátások finanszírozására és a nyugdíjprogramok fenntarthatóságára nézve. Ezért támogatom a jelentésben javasolt kiigazító intézkedéseket, amelyek célja a demográfiai megújulás, az aktív foglalkoztatás időtartamának meghosszabbítása, a magas színvonalú szociális ellátások garantálása és a generációk közötti szolidaritás előmozdítása. Ezek az intézkedések alapvető fontosságúak az Unió gazdasága versenyképességének fenntartásához, együtt az európai szociális modell hosszú távú működésének garantálásával.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az európai egy kihaló faj. Az átlagos születési arány az 1,5-et sem éri el, és ezzel az EU-27-ek 2050-re mintegy 20 millió embert veszítenek el, és a 65 éven felüliek a lakosság 30 %-át teszik ki.

A Castex asszony által az európai születési arány javítására javasolt intézkedések nevetségesek, mert – hasonlóan az összes hatalmon lévő Európa-hívőhöz – képviselőtársunk nem megújítani, hanem afrikai és ázsiai bevándorlókkal akarja lecserélni az európai lakosságot. Ezért szentel 15 cikket jelentésében annak, hogy családegyesítési lehetőségeket, a bevándorlók számára politikai jogokat, integrálásuk érdekében pedig fokozottabb erőfeszítéseket követeljen…

Ez a politika, amelynek szószólója Franciaországban Attali úr, és megvalósítója Sarkozy úr, 2050-ig további 80 millió bevándorlót hoz Európába, ami végső soron népeink eltűnéséhez vezet.

Az európai népek fennmaradásának biztosítása érdekében a migrációs áramlást ténylegesen meg kell fordítani, és a családra alapozott és az életet átfogó nagy léptékű, születést elősegítő politikát kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy nemzeteinknek egy új Európában, a nemzetek Európájában kell szuverenitásukat és identitásukat keresniük.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. – (DE) Én az Európai Unió demográfiai fejlődésére irányuló kohéziós politika mellett vagyok, mert az európai társadalom korfájának strukturális változása aggasztó jövőre mutat rá. Felhívom a figyelmet arra, hogy Európa valamennyi ipari országa ugyanazokkal a súlyos szociálpolitikai problémákkal szembesül, ami komoly kockázatot jelent a jelenlegi gazdagságunkhoz alapvető fontosságú európai szociális jóléti modell számára.

Ebben az összefüggésben szeretném különösen hangsúlyozni, hogy a 65 évnél idősebb népesség aránya 2050-ig 53%-ra nő – ez az EU jelenleg végletesen alacsony, 1,5-es átlagos születési arányának tudható be –, ami nemcsak generációk közötti konfliktusokhoz vezet, és így a társadalmi kohézió akadályának is tekinthető, hanem gyengítheti Európa versenyképességét is a nemzetközi gazdaságban. A folyamatban lévő demográfiai átalakulás ezért az egyes társadalmi rendszerek általános kiigazítását, és ennek gyors és hatékony végrehajtását teszi szükségessé.

  Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Az Európa demográfiai jövőjéről szóló Castex-jelentés megdöbbentően közhelyes, tartalmazza az összes olyan klisét, amit a témára vonatkozó felmérésekben valószínűleg megtalálunk. Castex asszony más vonatkozások mellett elfelejti megemlíteni a fogamzásgátlási módszereket, pedig nagyrészt ezek felelnek az európai születési arány csökkenéséért, ami most egy nőre vetítve 1,5-nél tart, ami messze van a jövőbeni generációk megújulásától.

A lakosságbarát környezet annak lehetőségétől függ, hogy a nők hajlandók-e gyermekeiket viszonylag hosszú időn keresztül nevelni. Ez elsőbbséget élvező befektetés a társadalom számára, amely lényegesen csökkentené az iskolából kimaradók arányát és a fiatalkori bűnözést.

Ami az üres bölcsőket ellensúlyozó bevándorlást illeti, ez veszélyes gondolat, ami nemcsak a mi nyugati társadalmainkat destabilizálná, hanem valódi időzített bombává is válna, annak minden elképzelhető következményével. A bevándorlás munkaerőhiánnyal – legyen az szakképzett vagy szakképzetlen – való indoklása akkor, amikor Európában több mint 20 millió munkanélküli van, az európai munkavállalók büntetését jelenti, és ők majd bizonyára értékelik a Bizottság vagy az Európai Parlament javaslatait.

Ezen indokok miatt mi a Castex-jelentés ellen kívánunk szavazni.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. – (PL) Castex asszony nagyon helyesen mutat rá, hogy – tekintettel arra, hogy az európai időskori eltartottak átlagos aránya (a 65 éves, illetve idősebb személyek száma osztva a 14 és 65 év közöttiek számával) a 2004. évi 25%-ról 2050-re 53%-ra nő – az Európai Unió a versenyelőnyének elvesztését és a gazdasági növekedés csökkenését kockáztatja.

Egyetértek az öt fő intézkedési irány kidolgozására irányuló javaslatokkal, amelyek a demográfiai megújulást, nevezetesen a jó minőségű aktív életet, a hatékonyabb Európát, a bevándorlók jobb integrálását, a szociális ellátás és a generációk közötti szolidaritás biztosítását célozzák meg.

  Marcin Libicki, Wojciech Roszkowski and Konrad Szymański (UEN), írásban. – E jelentés ellen szavaztunk, mivel a demográfiai válság megoldására tett javaslatok kontraproduktívak.

Szemben a jelentés állításaival, csak a hagyományos családok és az anyaság társadalmi tisztelete biztosítja azt az ellenszert, amelyre szükségünk van.

A jelentésben javasolt társadalmi kísérletek (az úgynevezett "alternatív családi struktúrák") a kockázaton kívül semmi mást nem nyújtanak társadalmainknak.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Kivételesen élveztem ennyire a szavazást valamilyen állásfoglalásról, mint most, mivel világosan rámutat arra, hogy a nőknek és az időskorúaknak fontos szerepük van a demográfiai jövőnk kihívásában.

A nőktől elvárják, hogy legyenek hajlandóak több gyermeket világra hozni, miközben hosszabb időn keresztül folytatnak szakmai tevékenységet. Ebben az esetben biztosítani kell valamilyen kedvezményt a motiválásukra.

Nem várhatjuk el, hogy a nők minden alkalommal úgy érezzék, hogy rosszul döntöttek, vagy kitegyék magukat a szegénység veszélyének, amikor gyermeket hoznak a világra.

Minél többet szülnek, annál inkább kirekesztődnek a jólétből – különösen a teljes munkaidős családgondozók –, és annál kevesebbet keresnek, és annál rövidebb lesz a nyugdíjas koruk.

A legcsodálatosabb állásfoglalásoknak sincs értelme, ha nincs meg a politikai bátorság azok megvalósításához. Sajnálatos módon ez volt a helyzet az 1995. évi, a nyugdíjjogosultságoknak válás esetén történő megosztásáról szóló állásfoglalás, valamint a kis- és közepes vállalkozásokban segítő házastársak helyzetéről szóló állásfoglalás esetén is, amelynek célja a nőket máig sújtó számos diszkrimináció, illetve az apasági szabadsághoz kapcsolódóan túlságosan sok férfi rettenetes helyzetének orvoslata volt.

  David Martin (PSE), írásban. – Én üdvözlöm Françoise Castex Európa demográfiai jövőjére vonatkozó ajánlásait. Az az általános üzenet, amely szerint ösztönözzük a gazdasági versenyképességet, miközben őrizzük meg az európai szociális modellt, olyan, amelyet én egyszerre logikusnak és igazságosnak tartok. Egyetértek azzal is, hogy a jelentés olyan területek szerepét helyezi a középpontba, mint az oktatás, a gyermekgondozás és a célok biztosításának pénzügyi mechanizmusai. Szükség van még a férfiak és nők között a foglalkoztatás egyenlőségének előmozdítására, együtt az alaposan és higgadtan átgondolt bevándorláspolitikával, amely magában foglalja a sikeres integráció célját is. A jelentés foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és én az ajánlásai mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A tömeges bevándorlás és az elöregedés az őshonos lakosságot veszélyezteti. Az elsőt úgy hirdetik meg, mint a fiatalítás csodagyógyszerét, ám az pusztán az etnomorfózishoz, tehát az Umvolkung-hoz, vagyis a lakosság etnikai összetételének erőszakos megváltoztatásához vezet. Ha csak az EU fennálló hatalmi rendszere nem lép fel végre az őshonos európaiak számára a születésbarát politika mellett, nem segíti elő a hagyományos sokgyermekes családot, és végül, nem hoz intézkedéseket a hagyományos család szétzilálására irányuló kísérletek, – mint például a melegek házassága – ellen, és nem vezeti be a zéró toleranciát a bevándorlással, családegyesítéssel kapcsolatban is, 50 év múlva majd itt ülhetünk, és fecseghetünk Európa koszovósításáról éppen úgy, mint ahogyan most a koszovói kérdésről tanácskozunk.

Az előttünk lévő jelentésben ismételten kísérletet tesznek arra, hogy a bevándorlást csodaszerként adják el nekünk, miközben Európa saját lakosságának nemsokára már a bevándorlókhoz kell alkalmazkodnia. Ezért utasítottam el a mai jelentést.

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Az EU-nak válaszolnia kell a súlyos demográfiai változásokra, ha meg akarja őrizni demográfiai és területi egyensúlyát. Egyrészről foglalkozni kell a lakosság elöregedésével. A helyzet nyugtalanító. A munkavállalók száma 2010 után minden évben 1 millióval csökken, és ez a generációk közötti szolidaritást fenyegeti.

Másfelől problémák vannak a csökkenő születési ráta miatt is; ezek a problémák már évek óta léteznek. A gyermekvállalás az élet későbbi szakaszára történő halasztása lehet a párok növekvő terméketlenségének egyik oka. Az EU minden politikájának középpontjában az anya és a család védelmének kell állnia. A nyugdíjrendszerek nem büntethetik a nőket azért, mert anyák.

A közelmúltban a tagállamok közötti különbségek csökkentek, ugyanakkor az egyes tagállamokon belüli különbségek sokkal mélyebbé váltak. Különösen a hátrányos helyzetű régiók kevésbé fejlettek, és mindezek felett őket sújtják a leginkább a demográfiai változások, nevezetesen a lakosság elöregedése és a migráció is. Mivel nincs elegendő jól fizetett állás, a szakmunkások a nagyvárosokba mennek. A gazdasági tevékenységeknek a fővárosokba történő erőteljes koncentrációja aláássa a demográfiai, a gazdasági, a társadalmi és környezeti egyensúlyt, és a vidéki területeken – ahol gyakran hiányzik a fejlődéshez szükséges alapvető infrastruktúra – a népesség fogyásához vezet.

Én megszavaztam Castex asszonynak a demográfiai jövőről szóló jelentését – ez egyike a fontos jelentéseknek. Tudnunk kell, hogy a demográfiai fejlődés valamennyi politikának alapvető eleme, függetlenül attól, hogy közép- vagy hosszú távú politikáról van szó.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az európai populáció megújulása kulcsfontossági tényező a legfiatalabbak és a legidősebbek közötti egyensúly biztosításában és a munkaképes korú népesség számának növelésében. A jelenlegi csökkenő születési ráta és növekvő várható élettartam következménye az időskorú eltartottak arányának emelkedése és a munkaképes korú népesség csökkenése lesz. Ezért alapvető fontosságú, hogy lépéseket tegyünk a demográfiai megújulás előmozdítására, ami megteremti a termelékenyebb és fejlett Európát, ahol magas fokú szociális védelem és a generációk közötti szolidaritás uralkodik.

Olyan politikákat kell kidolgoznunk, amelyek ösztönzik az európai népesség folyamatos megújulását, és amelyek biztosítják a tartós gazdasági versenyképességet, miközben megőrzik az európai szociális modellt.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül e kérdésnek egy másik vonatkozását, amely kapcsolódik ahhoz, hogy Európa jelentős migrációs folyamatok célállomása, hiszen ezek az emberek óhatatlanul segítenek a születési ráta növelésében. A demográfiai kérdés és a migrációs kérdés kombinációja potenciálisan kockázatokat rejt magában, és nem számíthatunk egyszerűen arra, hogy ezek a populációk biztosítják a demográfiai megújulást. Ezért hangsúlyozni kívánom a születési ráta ösztönzésére irányuló intézkedéseket, amelyekhez Európa demográfiai hanyatlásának megállítását célzó megfelelő oktatási és nevelési politikának, illetve a generációk közötti szolidaritást támogató politikának kell társulnia.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. – (SV) A demográfiai kihívás, amellyel Európa szembesül, óriási. Ez egy teljes mértékben aktuális téma arra, hogy európai szinten vitassák meg – magam is foglalkoztam vele, mint a rugalmas biztonságról szóló vélemény szerzője. Alapvető feltétel azonban, hogy a vita kiindulópontja, tehát a javasolt intézkedések legtöbbje, mint például a nyugdíjkorhatár emelése, az előrelátó családpolitika, a szülői szabadság kedvező feltételei stb. a szubszidiaritás elve alá tartoznak. A megoldások széles skáláját bemutató számos javaslat, legalábbis amelyeket a jelentés megemlít, a svédországi gyakorlaton alapul, és ott jól működik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hasonlóan jól működnének ezek Európa más részein is.

Az alapvető probléma Castex asszony jelentésével ezért nem a szándék, hanem az, hogy az általa tárgyalt kérdések legtöbbje olyan politikákhoz kapcsolódik, amelyeket a tagállamoknak kell vinniük – időnként önkormányzati szinten. Ezért a szubszidiaritás elvét hangsúlyozó módosításokat megszavaztam, de a zárószavazásnál tartózkodtam.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban.– (PL) Fontos jelentést fogadtunk el Európa demográfiai jövőjéről. Az, hogy lehetővé tettük polgáraink számára a hosszabb életet, minden bizonnyal az Unió tagállamainak sikere. Ez azonban a lakosság fokozatos elöregedéséhez is vezet. Hosszú távon ez a helyzet felboríthatja a produktív és az ennél idősebb populáció közötti egyensúlyt. Ez fenyegeti a generációk közötti szolidaritást, mivel a jelenleginél sokkal kisebb számú aktív személynek kell viselnie a munkát nem végzők juttatásai, segélyei, nyugdíjai, gondozási és egészségügyi szolgáltatásai egyre növekvő költségét.

A helyzet megoldásához a munkában töltött idő meghosszabbítására és a születési ráta növelésére irányuló intézkedésre van szükség. Ugyancsak szükség van a bevándorlók teljes körű integrálására irányuló programokra.

A technikai modernizáció és az informatika bevezetése a munkahelyeken biztosítja, hogy a munka hatékonyabb és termelékenyebb legyen. Ez lényegesen hozzájárul majd a helyzet javulásához.

Megfontolás tárgyává kell tenni a vidéki területekről a városi területekre történő migrációs áramlást, valamint a vidéki területeken különösen a kevésbé fejlett országokban lévő rejtett humántőkét.

A demográfia az Európai Unió egyik legfontosabb kihívása, különösen a világ más részeinek lényeges túlnépesedésének összefüggésében.

  Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. (PL) Tekintettel Európa demográfiai problémájának komolyságára, teljes mértékben helyénvaló, hogy a Parlament és a Bizottság időt szentelt e témának. Sajnálatos módon én elkerülhetetlennek találtam, hogy Castex asszony jelentése ellen szavazzak azért, mert igen sok kulcsfontosságú módosító indítványt elutasítottak.

Megbocsáthatatlan különösen az, hogy a Parlament elfogadta azt a rendelkezést, amely szerint teljes mértékben elfogadja a bevándorló származási országának jogszabályai szerinti családmeghatározást a fogadó ország jogszabályaival való konfliktus esetén, együtt az ennek következményeként megjelenő pénzügyi kötelezettségekkel poligámia esetén. Ez beavatkozás a tagállamok belső rendelkezéseibe, és így sérti a szubszidiaritás elvét.

- Jelentés: Ambroise Guellec (A6-0023/2008)

  Bairbre de Brún (GUE/NGL) , írásban. ― (GA) Nem értek mindennel egyet, amit Guellec úr jelentésében leír, mégis üdvözlöm azt, és megszavaztam. Üdvözlöm, hogy Guellec úr a hangsúlyt a kiegyensúlyozott regionális fejlődésre helyezte. Nemcsak a tagállamok közötti szakadékot kell csökkenteni, hanem a tagállamokon, sőt a régiókon belüli szakadékokat is. Biztosítanunk kell, hogy fokozott erőforrások célozzák meg a regionális fejlesztés elősegítését és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet. A kohéziós politikával csak, mint a Lisszaboni Stratégia megvalósításának eszközével érdemes foglalkozni.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Bár ez a jelentés tartalmaz bizonyos vonatkozásokat, amelyek bár szerények, de mi pozitívnak tekintjük azokat, ám nem ad hatékony megoldást a fő finanszírozási kérdésekre.

E kompromisszum példája a hatékony kohéziós politikához szükséges közösségi pénzügyi erőforrások tekintetében elfogadott megközelítés. A jelentés a preambulumbekezdésekben elismeri, hogy „a várható új kihívásokkal való megbirkózás érdekében a jövőben több pénzügyi erőforrást kell biztosítani a kohéziós politika számára” (azután az, hogy ez ténylegesen kapcsolódik-e a kohézióhoz, külön téma, amit még tisztázni kell). A cikkekben, azaz a tényleges javaslatban a jelentés azonban csak utal a kohéziós politika megerősítésének valamilyen homályos szükségességére, amelyhez „elegendő” pénzügyi erőforrást kell rendelni.

Sajnálatos módon az általunk benyújtott módosító indítványokat elutasították. Ezeknek a módosító indítványoknak a célja például annak elismerése volt, hogy vannak országok és régiók, amelyek nem értenek egyet az EU-val, hogy megakadályozzák a kohéziós politika alkalmazását más célokra, nevezetesen a Lisszaboni Stratégiában foglalt célok finanszírozására, ami ellentétes a kohézióval, hogy felismerjék a közösségi pénzügyi erőforrások növelésének szükségességét a kohézió céljára, hogy feltételeket szabjanak a közösségi támogatásra a vállalkozások számára annak érdekében, hogy akadályozzák a vállalatok relokációját, hogy hangsúlyozzák a legtávolabbi régiók megfelelő finanszírozását szolgáló állandó intézkedések elfogadásának szükségességét, és ismerjék el a halászat szerepét a kohézióban.

  David Martin (PSE), írásban. – Én üdvözlöm Ambroise Guellec jelentését a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentéséről. A tények határozott előrehaladásra mutatnak rá az EU egészének gazdasági és társadalmi kohéziója javításában. Azok a megállapítások azonban, amelyek szerint számos tagállamban nőtt az egyenlőtlenség különösen a főváros és a vidéki területek között, bizonyítják e politikai célok fenntartásának szükségességét, hogy az EU összetett régiói közötti és az azokon belüli különbségeket próbálhassuk csökkenteni.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. – (SK) A kohéziós politika segít az olyan problémák megoldásában, mint a demográfiai változások, a vidékről a városi területekre történő migráció, a szegregáció, illetve a klímaváltozás. Ezekkel a kihívásokkal csak akkor tudunk szembenézni, ha a kohéziós politika közösségi politika marad. Ezért határozottan támogatom a jelentést. Akkor láthatjuk, hogy milyen jótékony hatású ez a politika, ha megnézzük azokat az országokat, amelyek a múltban a kohéziós alapból támogatást kaptak.

Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország erőteljes növekedésről számoltak be. Hasonló segítséget kell az új tagállamok rendelkezésére bocsátani. Mint mindenki más, aki távolabbi régióban nőtt fel és él, tudom, hogy hangsúlyos különbségek vannak a régiók között, sőt az egyes régiókon belül is. Néha ezek a különbségek nagyobbak, mint az egyes országok közötti különbségek: különbségek az életszínvonalban, a rendelkezésre álló munkahelyek számában, a jövedelemben és az oktatási lehetőségekben. Ezért hangsúlyozom, hogy valós igény van a területileg hozzáférhető régiók és a területi hátrányokkal rendelkező régiók közötti különbség csökkentésére. Az előre vezető utat én abban látom, hogy prioritást adjunk azoknak a politikáknak, amelyek csökkentenék a fővárosokra nehezedő nyomást, és támogatnák a másodlagos városok fejlődését. Szükséges a vidéki területek támogatása is; itt a kis- és közepes méretű városok játszanak fontos szerepet. Az is fontos, hogy olyan projektek felé irányítsuk a pénzeszközöket, melyek célja, hogy az egyes régiókat saját jogukon tegyék vonzóvá. Azért támogatom ezt a jelentést, mert tudom, hogy a kohéziós politika a helyes válasz számos demográfiai változásra.

  Cristiana Muscardini (UEN), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a múltban a közösségi politika egyik talpköve a kohézió volt, a szolidaritás elvének a kifejeződése, amely kijelölte és végigkísérte az Európai Unió gazdasági növekedését.

Sok európai ország és régió számára ez gazdasági sikertörténet volt; bizonyos esetekben még csodáról is beszéltek, és a kohéziós politika helyes megvalósításának köszönhetően állampolgáraink sokasága számára javult az életminőség.

A kohézió még fontosabb szerepet játszik a 27-ek Európájában, annak kifejezett gazdasági és társadalmi különbségeivel. Az EU gazdasági segítségének első hatásai már annak ellenére kezdenek látszódni néhány, a fejlődésben elmaradt régióban, hogy a gazdasági konvergenciát csak hosszabb távon lehet értékelni az egy főre jutó GDP nagyon alacsony kezdeti szintje miatt.

A viszonylagos helyzet a közeljövőben már más lesz, de talán már ma is. Ezért a kohéziós politikának más, új kihívásokkal kell szembesülnie, amelyeknek erőteljes területi hatásuk van, ilyenek a demográfiai változás, az urbanizáció és az új várostervezés, a migrációs mozgások, az energiaellátás és a klímaváltozás.

Miközben megszavazom a jelentést, felhívnám a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy alakítsanak ki e kérdések megoldására közös, megfelelően dinamikus és együttműködő megközelítést.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A gazdasági és szociális kohézió célja, hogy a munkásokban azt az illúziót keltse, hogy a társadalmi és regionális különbségek szakadéka szűkíthető, hogy a közösségi átlagtól eltérő országokban és régiókban a munkások életszínvonala növelhető.

A kapitalizmusban az egyenlőtlen növekedés törvénye azonban áttörhetetlen. Ezek az egyenlőtlenségek egyre csak növekednek, a szegények szegényebbek és a gazdagok gazdagabbak lesznek. Ez az, amit a munkásoknak nap mint nap el kell viselniük.

A kapitalista szerkezetátalakításokkal és a foglalkoztatási jogok elleni frontális támadással szembesülve azonban ennek a kifejezésnek még a verbális használata is eltűnni látszik, és vele együtt a közösségi költségvetés jelentéktelen tartaléka is.

A Lisszaboni Szerződés megvalósításának harmadik fázisában az imperializmus mágikus szava, a „verseny” lép valamennyi politika helyébe. Ez az államok, a régiók és a munkások közötti versenyhez vezet, ahol a dzsungel törvénye uralkodik.

Az állásfoglalás szóvirágos nyilatkozatokra és puszta kívánságokra korlátozódik, amelyek nem is érintik a probléma lényegét. Csak a munkások küzdelme, az EU munkásellenes és népszerűtlen politikáival szembeni engedetlenség és az engedelmesség megtagadása fordíthatja meg a munkásosztály életfeltételeinek egyre rosszabbodó trendjét. Ez a trend mind markánsabban látszik még a fejlettebb országokban is.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A kohéziós politika egyike az Európai Unió megkülönböztető védjegyeinek, egyike a fő sikereinek és egyben közösségünk egyik fő vonzereje. Az a gondolat, hogy valamennyi tagállamban a fejlődés azonos szintjének biztosítása helyes és szükséges, olyan koncepció, amit nem hagyhatunk el, és amelynek a pozitív eredményeit ünnepelnünk kell.

Ezen a területen azonban nem volt minden sikeres. Először is, alapvető fontosságú, hogy a kohéziós alapokat egyre inkább integráljuk más finanszírozási programokkal ahhoz, hogy garantálhassuk, hogy ezen alapok előnyei nem vesznek el a fejlesztés előrehaladottabb fázisait közvetlenül célzó politikákba való együttes befektetések hiányában. Néha szükséges nagyobb lépéseket megtenni, különben mindig hátul fogunk kullogni.

Másodszor, aggasztó, hogy a portugál államban folyamatos visszalépést látunk az alapvető szolgáltatásokhoz az ország egész területén való egyenlő hozzáférésének biztosítását illetően. Mi értelme van közösségi szintű kohéziót követelni, amikor az a nemzeti politikákból hiányzik, amikor a fejletlenebb régiókban a polgárokat nem magukra hagyják valamilyen fejlesztési elképzelés, hanem pusztán az erőforrások allokációjának könyvelői szemlélete alapján? A világon semmi.

- Jelentés: Gisela Kallenbach (A6-0028/2008)

  Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA) Nem értek mindenben egyet Gisela Kallenbach jelentésében, de ennek ellenére is üdvözöltem, és megszavaztam. Különösen üdvözöltem, hogy Kallenbach asszony milyen nagy hangsúlyt fektet a helyi városi hatóságok szerepének megerősítésére. A városi területek fenntartható fejlődése a XXI. század rendkívüli kihívása; a Kallenbach asszony által ma ismertetett keret azonban segíthet az e kihívásnak való megfelelésben.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a területrendezési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követéséről szóló jelentés tartalmaz általunk fontosnak tartott vonatkozásokat.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kohéziós politika területi dimenziójának tényleges tartalmát még meg kell határozni; az ezzel a kérdéssel foglalkozó Zöld Könyv elfogadását jövő szeptemberre tervezik.

Bár az eddig megemlített célok közül sokat üdvözölni kell, és valamennyinek van értelme – például a többközpontú és kiegyensúlyozott városrendszerek, az új város-vidék viszony kialakítása, amely biztosítaná az infrastruktúrához való hozzáférés egyenlőségét, a természeti és a kulturális örökség megőrzését, a kiváló minőségű közterek megóvását, és a lakásállomány és az utcabútorok korszerűsítését, a helyi gazdaság és a helyi munkaerőpiaci politika megerősítését, és a gyermekek és a fiatalok számára a proaktív oktatás- és képzéspolitikát –, mi hangsúlyoznánk, hogy:

- a területrendezésnek és tervezésnek az egyes tagállamok felelősségi körében kell maradnia;

- az új prioritásokhoz új pénzügyi forrásokat kell rendelni;

- a területi dimenzió nem mondhat ellen a gazdasági és társadalmi kohéziónak, és nem gyengítheti azt, más szavakkal, a különféle régiók fejlődési szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentése és a legkevésbé kedvezményezett régiók ösztönzése még a sor végén van.

  David Martin (PSE), írásban. – Gisela Kallenbach „A területrendezési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követése” című jelentése olyan jelentés, amelyet megszavaztam. Érzékenyebbeknek kell lennünk az EU politikáinak területi és urbánus dimenzióit illetően. A városi és a vidéki területek közötti együttműködés javításával és a fenntartható térfejlesztést célzó hatékony stratégiák megvalósításával ezt sikeresen elérhetjük.